nemere istván - igazat mond-e däniken

8/15/2019 Nemere István - Igazat Mond-e Däniken

1/118

NEMERE ISTVÁN

Igazat mind-e Däniken


2/118

1.

DÄNIKEN BEJÖN A KÉPBE

Már nem emlékszem, mikor találkoztam először Däniken nevével. Arrasem, hogy az valamelyik könyve kapcsán történt-e, vagy - ahogyan azakkoriban nálunk szokás volt - először a rendszerhű sajtó próbálta őtbefeketíteni. Azokban az időkben ugyanis - mondom ezt a fiatalabb olvasókkedvéért, mivel a hatvanas évek végéről, hetvenes évek elejéről van szó - azvolt a szokás Magyarországon és az ún. „szocialista táborban”, hogy azideológiai ellenfelek munkáit senki sem ismerhette meg, ám annál bővebben

olvashatott róluk „leleplező”, elítélő cikkeket a sajtóban. Miközben aSzovjetunióban, a hetvenes években már kiadtak tudományos igényűkönyveket, konferenciákat rendeztek, szaksajtóban publikáltak (ugyanezttették a csatlós országok legtöbbjében, kivéve Kínát és Albániát), aközbenMagyarországon ezt a témát komolyan, pozitívan még csak említeni semlehetett.

Később a kínai tudósok is elkezdték az ufókutatásokat, így Albánia ésMagyarország magára maradt - gyakorlatilag az egész világgal szemben… és

ez így volt persze nem csak az ufók terén, hanem minden olyan tudományosérdeklődésre számot tartó, és azt a világban másutt el is érő témában, mintpéldául a parapszichológia, nem hagyományos gyógyászati eljárások,telekinézis, regresszív és progresszív hipnózis, telepátia, jóslás stb.

Magyarországon a tudományos élet begyöpösödött képviselői (tisztelet akivételnek - de egy kezemen meg tudnám számolni azokat, akik fel mertékemelni szavukat az e témákat sújtó „embargó” ellen) minduntalanfelhorkantak, ha valaki csak halványan említette ezeket a sajtóban vagy

előadásában. Mint megtudtam, egy-egy ufócikk vagy Däniken-ügy kapcsánvalósággal felizzottak a telefonok az egykori „fehér házban”, vagyis azegyetlen párt, központi bizottságának tudománnyal foglalkozó (ilyen is volt)osztályán. Ilyenkor aztán onnan ment ki a parancs - megnyugtatandó apanaszkodó tudósokat -, hogy ez vagy az a téma most egy ideig „nemidőszerű”, a lapok, folyóiratok erről nem közölhetnek cikket. Mint velem ismegesett, ilyenkor gyakran a szerző is „embargó” alá került. Félreértésekelkerülése végett: ez nem hasonlított a politikai okból eltiltott írók esetére;

ilyenkor a hozzám hasonlókat csak ún. „ismeretterjesztésből" tiltották kihosszabb-rövidebb időre. De erről persze a delikvens sem írásban, sem szóban


3/118

nem értesült, amíg baráti főszerkesztők meg nem súgták neki a legfőképpenőt érintő hírt… Felmerül a kérdés, hogy jó szót használtam-e az imént;tudósnak nevezhetjük-e az olyan embert, aki adminisztratív, sőt büntetőjogieszközöket követel a más véleményt hangoztatók ellen? Aki ma ezt már nem

is tudja vagy akarja elhinni, vegye elő a könyvtárakban még sokáig elérhetőrégebbi újságokat, hetilapokat. Csak emlékeztetőül: olvassa el a korabeliNépszabadság-kirohanásokat Däniken, Nemere István, a székesfehérvárimágneses gyógyítógép hazai készítője és alkalmazója, a ránctalanító arckrémfeltalálója ellen. De nem árt, ha emlékezünk az Élet és Irodalomban ahetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején lezajlott egyéb ilyen természetű„vitákra”, pl. 1986-ban az első Titkok könyvéről (amit egy év múlva követetta másik jóval kisebb vita, amikor napvilágot látott az Új titkok könyve is).

Azt sem feledhetjük, hogy ezek az urak milyen nagy hatalommal bírtakakkoriban. Természetesen csak úgy, hogy az uralkodó pártállam köpenyébebújtak és akkor már csaknem harminc éve ők döntötték el, hogy azúgynevezett „áltudományos” kérdésekről mit írhat meg a sajtó és mit nem.Ők határozták meg, hogy a magyar olvasó mennyit tudhat meg Dänikentanaiból, befolyásuk révén még azt is cenzúrázták, mit jelentenek haza arádió vagy tévé tudósítói külföldről. Örökké emlékezetes marad, amikor aMagyar Rádió tudósítója első ízben mert Moszkvából, a Pravda és Izvesztyija

hasábjain folyó ufóvitáról jelentést küldeni a hazai rádióhallgatóknak.Egyesek fegyelmit követeltek ellene. Sok más esetben el is érték ezt; számosakkori főszerkesztő és rádiós szerkesztő tudna ma ilyen példákat mesélni. Énis, bár semmilyen szerkesztő nem voltam.

Ezek voltak azok az emberek, akik annak idején megcenzúrázták a Titkokkönyvét és kihagyásra ítéltek egy fejezetet. (Ennek „mulatságos” történetétmostanában másutt is megírtam.)

Hogy lássuk, milyen időben és társadalmi-politikai környezetben bukkant

fel Däniken Magyarországon, tudnunk kell, hogy az ismeretterjesztéstakkoriban ezek az elvek és ezek az emberek uralták.

Ha úgy hozta úri kedvük, a párt segítségével és tartós támogatásával (azutolsó évekig) azt a könyvet vagy témát, esetleg szerzőt tilthatták beMagyarországon, akit akartak. Mindezt általában ideológiai köntösbeöltöztették. Ehhez a pártkorifeusok támogatását azzal érték el, hogy az illetőszerzőket vagy műveket, könyveket, cikkeket, filmeket, sőt filozófiai éstudományos áramlatokat „szocialistaellenesnek” bélyegezték és úgy festették

le ezeknek a képzetlen pártembereknek, mintha azok alapjaiban fenyegetnéka kommunizmust építő társadalmakat, rossz eszméket ültetnének az emberek


4/118

fejébe… a recept, ismerős, a képlet egyszerű. Az efféle módszerek harminc-negyven éven át hatásosak maradtak; még Kossuth-díjas (tehát a rendszeráltal kiemelt és olykor bizony sokféleképpen dédelgetett) kutatók is rosszul

jártak, ha e büszke cím birtokában mégis kacérkodni kezdtek Däniken vagy

mások tanaival. Erről is lehetne mesélni. Ne feledjük azt sem, kik voltak ezek az emberek. Például egyikük egy

vezető napilap „tudományos” rovatvezetője, aki e megtisztelő állásbaegyenesen egy gyereklap meserovatából került, mint a rendszer feltétlenkiszolgálója és hithű ideológusa, mellesleg még ma is meg-megszólal asajtóban. Aztán a Magyar Tudományos Akadémia egykori vezetőszemélyisége, aki a rendszerváltás idején látványosan kiállt az ellenzékmellett és ezért sokan hajlandók neki elfelejteni, mennyire élesen támadta

személyükben is azokat, akik a kommunista világ utolsó tíz évében mertek etémákban mást is írni. Vagy egy harmadik úr, akinek könyvét annak idején alegmagasabb tudományos szerv adta ki többször is; a művecske arról szólt,hogy parapszichológia nincs, nem létezik varázsvesszős vízkutatás, nincs

jóslás, nincsenek a mieinktől eltérő gyógymódok, tehát akupunktúra,bioenergia-átadás sem, ezek mind hazugságok. Természetesen eme nevesszerző és tudós szerint nem volt telepátia, sem regresszív hipnózis, semufók… a dolog pikantériája, hogy eme vaskalapos ideológus ki tudja miért, az

új rendszerben egyik egyetemünk rektora lett, sőt más igen fontostudományos beosztást is nyert…

Mindezt csak azért említem meg, hogy az olvasó lássa, milyen időkuralkodtak itt akkor. Amiket pár mondattal előbb említettem, azok mind„áltudományok” voltak, annak lettek kikiáltva, miközben valójában ezt afogalmat a huszadik század végén már nem lehetett definiálni, gyakorlatilag

jól meghatározni. Én magam másfél évtizede, amikor az első ufós cikket írtama magyar sajtóban, úgy vélekedtem: nincsenek áltudományok, sem áltudósok.

A főszerkesztő igen sok fejmosást kapott utána a hetente tartott főszerkesztőiértekezleten. Ez is megérne egy misét, talán akad majd, aki megírja ezt azintézményt. Röviden: a párt egyik sajtóügyi ideológusa vagy helyetteseminden héten összetrombitálta a főszerkesztőket és sorban, név szerintkiosztották az óvodából ismert piros és fekete pontokat, a jó és rossz jegyeketaz elmúlt heti teljesítményükért, lapjuk tartalmáért. Úgy bántak velük, akár agyerekekkel, és bizonyos fokig azok is voltak, voltunk mindnyájan, akik efélelmetes rendszer árnyékában éltünk akkor. Az áltudományok azok a

kutatási területek, amelyek óriási többségükben valaha - hamarosan vagynagysokára - be fognak kerülni az „igazi” tudomány sáncai közé. Egy kutató


5/118

barátom így írta le: van a jól megvilágított zóna, ahol mindent vagy majdnemmindent ismerünk, ez a nagy T-betűs Tudomány, tehát az ismert, felkutatott,megtapasztalt zóna, az ismeretek összessége. (Ami nem zárja ki azonban,hogy ez a terület tegye fel nekünk a legizgalmasabb és még

megválaszolhatatlan kérdéseket, beleértve, a „hogyan tovább?”, izgalmát is.)Valahol a távolban, igen messze ettől a megvilágított területtől találhatómindaz, amire ma még semmiképpen sem tudunk válaszolni, sőt, azt semtudjuk, hogyan és honnan kellene elkezdeni azon témák kutatását (atérdimenziók, az idő igazi tulajdonságai, a világűr milyensége, világunktörténete és jövője, az igazi kozmogónia és ezer más kérdés). És végül, de nemutolsósorban, ott van e két terület közti harmadik zóna, amely szintén igenszéles lehet. Ez a „szürke zóna”, ahová ugyan kiszűrődik egy kis fény a már

megvilágított, ismert területekről, de ez korántsem elég ahhoz, hogy ottbármit is teljesen megvilágítson.

Ez a szürke zóna és minden ottani téma bizonytalan, cseppfolyós még, amita kommunista rendszer tudósai (inkább őket lehetne igazi áltudósoknak nevezni…) nem akartak elfogadni, amiből ideológiai ellenfelet csináltak, ésamitől féltek. Nem is ok nélkül, persze. Hiszen a regresszív hipnózis például,amelytől úgy rettegtek, mint ördög a szenteltvíztől - azt látszik bizonyítani,hogy van túlvilági élet, és onnan való valamiféle visszatérés, reinkarnáció,

tehát esetleg mégis az egyházaknak, az ősi ideológiai ellenfeleiknek vanigazuk? Nem akarták megkockáztatni még annak lehetőségét sem, hogyMagyarországon az emberek elolvassák az erről szóló anyagokat és magukkezdjenek el töprengeni a dolog fölött. Számos ilyen téma lapul ma még a„szürke zónában”; örülhetünk, hogy velünk együtt ezek is kiszabadultakideológiai bilincseikből és ma már nem ezek az „ismeretterjesztők”(helyesebb lenne őket inkább ismeret visszatartóknak nevezni több évtizedesmunkásságuk nyomán) döntik el, megtudhatjuk-e egyáltalán, miről beszél a

világ ez ügyben.Ám ezenközben a világ egyik szeletén ezek a témák zavartalanul fejlődtek;

foglalkoztak velük kutatók, szenzációhajhász újságírók (ezt sohasem lehetkizárni az információk szabad áramlásának emberi joga alapján), amatőrök ésfelkészült hozzáértők, buták és okosak stb. Nyugaton az emberek évtizedekóta olvastak mindarról, amiről mi Keleten szinte semmit sem hallottunk.Ebbe a mesterséges és kényszerű csöndbe robbant bele egy név: Erich vonDäniken. Először azt sem tudtuk, ki ez - a név német arisztokratát sugallt,

aztán megtudtuk, svájci amatőr kutató.


6/118

Heinrich Schliemann óta ez volt a második eset, amikor egy amatőrmegkísérelte a siker reményében két vállra fektetni a „komoly tudósokat”.Nem bosszúból, hanem tiszta kíváncsiságból, és elégséges akarattalrendelkezve; azért, hogy megtudjon valamit, amit szerinte a tudomány vagy

elhallgat, vagy nem vesz elég komolyan. A párhuzamot nem én, hanemkülföldi komoly tudósok állították fel - méghozzá olyanok, akiknek tetszettDäniken működése. Mert ilyenek is akadtak!

Heinrich Schliemann gazdag halkereskedő volt, aki passzióból tíznél többnyelvet megtanult és beutazta a fél világot, amikor érdekelni kezdte arégészet. Az ő korában - a múlt századról van szó - a tudomány úgy vélte, alegendák csak legendák és mindig is azok maradnak. Az ismert eposzokkalsem bántak jobban. Így a trójai háború az akkori tudomány számára éppen

olyan mese volt, mint sok egyéb eposz vagy másféle történet. Egészen addig,míg Schliemann meg nem jelent a színen. Ő komolyan vette a dolgot,ezerszer elolvasta az eposzt, különösen azokat az adatokat szedte ki belőle,amelyek az ostromlott vár helyére engedtek következtetni. Aztán elmentTörökországba, saját pénzén régészeti expedíciót szervezett, kitartóan ásott ésásatott, majd… megtalálta Trója romjait! Kilenc, különböző korban élt várostásott ki a föld alól, köztük azt is, amelyről Homérosz mindazt leírta, amitannyiszor olvashattunk nagy élvezettel.

A tudomány megfricskázására több példát is láttunk a huszadik században.Egyetlen szakma sem szereti azonban, ha valamilyen zseniális megoldást„kívülről” hoz be valaki (ráadásul egy amatőr, akinek nincs is megfelelőképzettsége), és leteszi az asztalra: „íme, itt van, így kell ezt csinálni”. Habelegondolunk, hogy ha ott lennénk a másik oldalon, bizony mi semörülnénk egy ilyen esetnek. Nos, a kutatók sem örültek, emberi dolog,megbocsátható. Hiszen ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk arról sem,hogy - különösen az utóbbi évtizedekben, amikor a tudomány legtöbb

ágazata eszköz- és pénzigényes lett, valamint nagyrészt csakcsoportmunkában képzelhető el - az eredmények 99,99 százalékát mégis azigazi kutatók szolgáltatják; az amatőröknek már csak nagyon kevés esély,hely és lehetőség maradt. Tehát azért nem úgy néz ki ez a dolog, mint RobinHood esete; az igazság korántsem mindig a magányos hősök oldalán van, asikerről nem is beszélve.

De akadnak ilyenek is. Amikor Däniken emlékezetes filmjét, amelyetmások készítettek első nagy sikerű könyve alapján („A jövő emlékei”)

bemutatták nálunk is a hetvenes évek elején, egy ország hördült fel. Atöbbség a meglepetéstől és elégedettségtől! Rohantunk a mozikba és szinte


7/118

verekedtünk a jegyekért, majd döbbenten figyeltük a vetítővásznat. Megkapóvolt az az alkotás, és sokunkban ébresztett érdekes gondolatokat. Senkit setévesszen meg viszont az: ha ma látja (netán ismét) a filmet, egészen másképpfog rá hatni. Azóta száz hasonlót láttunk különben is, a valaha Földre

látogatott idegenek témáját annyiféle módon olvashattuk, hallhattuk,láthattuk már… De akkor ez a film igen nagy dolog volt!

Valamivel később alkalmam nyílott beszélgetni valakivel, aki a korabelifilmátvevő bizottság tagja volt. Ismét a fiatalabbaknak: akkoriban mindennyugati film átvétele előtt - ideológiailag hű, több tíztagú bizottság nézettmeg, ezek javaslata alapján döntötte el a szintén ideológiailag nagyon is hűilletékes, hogy a szóban forgó filmet behozzák-e a magyar nézőknek, vagysem. Sokszor elég volt a filmben egyetlen villanásnyi kép, vagy mondat,

netán egy melléktéma, ami miatt aztán az soha nem került elénk. Legalább arendszernek kellett megváltoznia ahhoz, hogy például a vietnami háborúigazi arcát bemutató filmek Rambó-históriáitól kezdve egészen a„Szarvasvadászig” a mozijainkba kerülhessenek.

Ezért sokan megdöbbentünk, hogy ez mégis elénk került. Azátvevőbizottság már említett tagja évekkel később is a dühtől elfúló hangonmesélte: ő bizony ellenezte a bemutatást, káros ez a nézőknek, nem nekünkvaló, vélte… a filmet valakik mégis elfogadták, megszavazták, átnyomták a

rostán. Ez volt talán a bizottság első kicsiny lázadása, erre is csak azértkerülhetett sor, mert a film eleve nem politikai témáról szólt. Később aztánmegkapták a magukét nemcsak a bizottság renitens tagjai, hanem mások is,akik valami értéket véltek felfedezni a műben. Önjelölt, de szerfelettideologikus vezércikkírók és egyéb talpnyaló újságírók és „ismeretterjesztők”írták meg lesújtó véleményüket a filmről, amit mellesleg hamarosan le isvettek a műsorról. Hiszen kiderítették eme buzgó urak és hölgyek, hogy azállítás: idegen civilizációk jártak régen a Földön, sőt lehet, fejlődésünkbe is

beavatkoztak - semmivé tenné Engelsnek az ember kialakulásáról írottvéleményét és mindenekfölött a kommunisták által mindig is nagyon pártoltDarwin tanainak valószínűségét. [Ez utóbbi témáról olvashatják Evolúcióvagy teremtés (1992) c. könyvemet.] Így tehát hamar megtalálták a Dänikenelvei ellen felhasználható ideológiai „érvet", és persze habozás nélkül éltek isvele.

Miközben a külföldi sajtóban egyre többet írtak Dänikenről és arról, amithirdetett, a magyar sajtó mindig a primitív hamisítások szintjén mozgott.

Átvették azt a később megcáf olt álhírt is, miszerint ez a Däniken egy kóroshazudozó és sikkasztó, aki emiatt éveket ült egy börtönben… Kénytelen-


8/118

kelletlen bele kellett nyugodniuk, hogy az illető makacsul tör célja felé, de habármit is írtak róla, az csak rossz lehetett.

Egy jellemző eset a hetvenes évekből: egy svájci képes hetilapban láttamegy hosszabb cikket Dänikenről. A riporter kezdetben arról írt, milyen sok

rosszat hallott erről az úrról, maga miket gondolt felőle stb. A cikk másodikfelében aztán leírta, hogyan kereste fel a népszerű könyvek szerzőjét, akimegmutatta archívumát, beszélt elméleteiről, és az újságíró a cikk végénmeggyőzve jött el tőle. Ugyanígy az olvasók véleménye is pozitívraváltozhatott a cikket olvasván… nos, hónapokkal később ismerős anyagraakadtam egy hazai hetilapban: ugyanennek a cikknek az ismertetése volt.Csak gyanúsan rövidváltozat… nos, a magyar főszerkesztő az említett svájcianyag első felét helyezte el lapjában, ahol az újságíró még rosszakat írt

Dänikenről. A másik részt, ahol meggyőződik Däniken „másféleségéről”, márnem tartották érdemesnek arra, hogy a magyar olvasó is elolvashassa.Hogyisne, hiszen akkor hátha elhiszi, amit a „svájci szállodás” állít! (Dänikenszállodatulajdonos volt.)

Körülbelül így mentek akkor a dolgok. Ahogy múltak az évek, egyretöbben kezdtek érdeklődni iránta és tanai iránt; a nyolcvanas évek elejétőlkezdve aztán az én író-olvasó találkozóimon is felbukkantak azok, akikhallottak felőle, de nem tudták pontosan, mit is állít? Tőlem kérdezték hát.

Amikor aztán 1983-ban megjelent „A rejtélyes elődök…”, amely szintén azemberiség eredetét firtatta, a ma is ismert tudománytörténész, egy országosnapilap vezércikkében óvta a hallgatókat attól, hogy komolyan vegyék „a jótollú, de…” (és itt negatív melléknevek következtek) szerző irományát.Sokan afféle „magyar Dänikennek” véltek engem is, nem tudván pontosan,hogy mit is állít a svájci író és kutató.

Ő ugyanis amellett kardoskodott, hogy az emberiség genetikai beavatkozáseredménye, amely különben nem is egyszer történt meg még a történelem

előtti időkben, és az idegenek később is jártak itt. Számos földi építmény,legenda, találmány stb. tanúsítja szerinte ezeket a látogatásokat. Én viszontnem egészen erről írtam - de hagyjuk az én műveimet, hiszen mostDänikenről van szó.

Sokfelé felmerült a kérdés, hogy mennyiben állít ő igazat és mi az, amitévedés vagy tudatos megtévesztés a könyveiben, elméletében? Hogykezdetben maga is követett el hibákat, később már nem tagadta, éppen egybudapesti interjúban ismerte be néhány évvel ezelőtt. De a lényeg, az

állítások magva, szerinte igaz, sőt részben bizonyítható is.


9/118

Én magam úgy vélem, Däniken valóban feltett néhány fogas kérdést atudománynak, amelyre az nem tudott megfelelni. (Jó kérdést mindenki feltud tenni - érvel erre a tudomány -, de ki tud válaszolni, ha nem éppen atudomány?) A másik: óriási tömegek érdeklődését fordította a régészet, az

emberiség hajnala, csillagászat stb. felé. Vagyis, ki merem mondani: atudomány felé! Ez az, amit hivatalosan soha sehol nem ismertek el neki, méghazája tudományos életében sem. Nem is szólva más országok, világrészekkutatóiról. Sajnos nemcsak nálunk próbálták elterjeszteni a tévhitet, hogyDäniken tipikus áltudós, valójában egy tudatlan amatőr, aki méltatlan módonpróbál beférkőzni az igazi, komoly tudomány palástja alá. Kezdetben - ez a„kezdet” évekig tartott - a nyugati tömegtájékoztatás egy része is ilyenhangnemben írt róla. Csak később hajoltak meg előtte sokan - de azért

korántsem mindenki… Nálunk természetesen azt is eltagadták, hogy munkái milyen hatalmas

példányszámban jelentek meg. Amikor erről először lehetett írniMagyarországon is, Däniken könyveinek száma számos nyelven, szerte avilágban már meghaladta a 40 milliót…

Ez az első fejezet lényegében egy hosszúra nyújtott bevezető volt. Meg kellmég említenem, hogy ez a könyv bemutatja azokat a Dänikent bírálóműveket és elméleteket, munkákat és gondolatokat, amelyek nem nálunk,

hanem külföldön jelentek meg az elmúlt másfél évtizedben. Tudósok,publicisták, írók, kutatók stb. műveit használtam fel, hogy egybevessem őketa népszerű svájci gondolataival. Hogy ez mennyire fontos volt és ma is az,több dolog bizonyítja. Az egyik az, hogy Däniken tévedéseivel együtt is igennagy hatást gyakorolt tíz és tízmillió aránylag képzett, művelt emberre. Amásik, hogy e vitaművekből is az derül ki: Dänikent ellenfelei elégbefolyásosnak tartották a közgondolkodásra, különben nem álltak volna kiellene a pástra. Hisz akadt olyan ország is, amelynek tudósai összefogtak és

egész könyvet írtak közösen Däniken ellen! (Ebből is idézek majd bőven.)Végezetül én magam sem értek egyet Dänikennel mindenben, és igyekszemmajd az összes ellene szóló érvet világosan előtárni ebben a kis könyvben.

Remélem, tanulságos olvasmány lesz.


10/118

2.

JÁRTAK ITT IDEGENEK?

Bevezetőül: tudni kell, hogy létezik a Földön egy „szekta”, vagyis néhánykomoly kutatóból és ezernyi amatőrből álló szervezetek közössége, amely azthirdeti, hogy Idegenek sokszor megfordultak már a Földön az emberiségőskorában (sőt tán korábban is), és azok mindenképpen hatást gyakoroltak aföldi, emberi életre, fejlődésre. Ezek az elméletek és ezen szervezetek léteztek

már Däniken színre lépése előtt is. A legtöbbször Archeo-AsztronautikaiTársaságnak nevezik magukat, rövidítésük gyakran AAA (a harmadik „A” azAssotiation = társaság szóból ered) és mindig szorgosan tevékenykedtek. Masokfelé újabb virágkorukat élik. Magyarországon is akadnak még ismertkutatók is, akik az elmúlt évtizedekben részt vettek munkájukban.

Nos, ezeknek a szervezeteknek valóságos égi mannaként jött Dänikenelmélete. És főleg az, hogy a svájci szerző műveit szinte rögtön olyan nagytömegben kezdték terjeszteni és azok igen népszerűek lettek. (Maga Däniken

ugyan leírta valahol, hogy első könyvével évekig kilincselt, egyetlen kiadósem vette őt komolyan, kivéve aztán az Econ Verlagot Németországban,amely vagyonokat keresett jó sejtésének, éleslátásának köszönhetően.)

Tehát az elmélet nem volt idegen. Ismerték, terjesztették, de csak szűkkörben. Akkor Däniken berobbant azzal a plusz állítással, hogy nemcsakhogy jártak itt földönkívüliek, de eleve nekik köszönhetjük emberimivoltunkat is! Hogy ők tettek bennünket ilyenné, amilyenekké lettünk!Merész és kockázatos dolog volt - aki mondta, egyszerre számíthatott atudomány és az egyházak ellentámadására, ami be is következett.

Ha igaz lenne Däniken érvelése - mondják a hivatalos tudomány képviselői- sutba vághatnánk mindazt, amit több száz év fáradságos munkájávalkiderítettünk eddig az ember származásáról. A tudományos érvek listájaközismert: az ember az állatvilágból emelkedett ki rendkívül lassú, valójábantöbb millió évre elnyújtott folyamat során. Az egyik majomfajtából - igaz,máig nem biztosan ismert okból - folyamatosan kezdett gondolkodó lénnyéválni, majd pár százezer évvel ezelőtt már emberformájú, de még nemembertudatú lény lett belőle. Ez vadászott, gyűjtögetett, a fizikaiviszonyoknak szélsőségesen kitett „ember” egyre tökéletesedett, majd végül


11/118

előbb a Neander-völgyi, majd a ma is létező (belőlük lettünk?) cro-magnoniváltozat során igazi emberré vált.

Däniken ott kapcsolódik bele a történetbe, hogy azt mondja: ismeretlenidővel ezelőtt, de lehet, még majomkorunkban, idegen űrhajósok érkeztek a

Földre és megismerkedve a biológiai életekben már oly gazdag bolygóval,elhatározták, hogy egyik lakóját „felfejlesztik”, előbbre juttatják a civilizációfelé vezető úton. Minthogy megtervezik és létrehozzák azt az élőlényt, amelyaztán a természeti törvények logikáját is követve az uralkodó fajjá válikebben a környezetben. Magyarul, arra törekedtek, hogy létrehozzanak egyértelmes lényt. Minden más már ebből a tényből következett majdan azokszámára, akik ismerték az efféle egy-egy bolygón lezajló fejlődésektörvényszerűségeit. Ahogy a kertész elveti a magot, úgy ezek az idegenek is

azt gondolhatták: elindítjuk a folyamatot, létrejön egy új faj, amely aztánvégigjárva a maga útját egykoron eljut az értelem csúcsaira is és civilizációtalkotva kijut a világűrbe is… Utunk talán ugyanígy zajlott le ezenbeavatkozás nélkül is; ám így lerövidítették nekünk azt, megspóroltak többmillió évet?

Hogy erre miért volt, vagy lett volna szükségük, azt Däniken nemrészletezi, de mellette szóljon: nem is tudhatta. Az idegenek céljait mi nemláthatjuk át, legalábbis erre eddig nem kerülhetett sor. Talán majd egyszer, ha

mi is eljutunk egy magasabb szintre… Nos, Däniken azt állítja, ez megtörtént, sőt - mivel az első kísérlet

kudarcba fulladt (ezt eléggé plasztikusan írja le több helyütt is) az idegeneknéhány százezer vagy ki tudja, hány évvel később visszatérve megállapítottáka részleges kudarc okát és azt kiküszöbölve, megismételték a dolgot. Ez amásodik vagy sokadik próba már időben közelebb zajlott le, amikoremberszerű lények voltunk, de még nem annyira emberek, amennyire azt azidegenek szerették volna. Ezért Däniken számos krónikában véli felfedezni

ennek a hosszan tartó és kalandokban is bővelkedő találkozásnak a nyomait. Figyelmeztetem az olvasót: ne várja, hogy e könyvben részletesen leírom

Däniken történeteit, ismertetem olykor elnagyolt, olykor meg túl részletesleírásait. Feltételezem ehelyett, hogy Önök is olvasták néhány könyvét(megjelentek magyarul), ismerik állításainak főbb pontjait. Így főleg azokraaz ellenvéleményekre koncentrálok, amiket fel lehet hozni a tudomány vagylogika, a tények vagy más elméletek oldaláról - Däniken ellen. Persze aholneki van igaza, vagy legalábbis úgy érzem, ott azt sem mulasztom el

hangsúlyozni.


12/118

Egyszóval Däniken szerint mindent az idegeneknek köszönhetünk.Megkönnyíti Däniken dolgát, hogy az ember fejlődésének története mégkorántsem eléggé ismert és a hivatalos tudomány is több akadállyal küzd etéren. Ám a kutatók szerint bizonyítottnak látszik, hogy az ember nagyon

lassan, fokozatosan alakult át majomból, és lett olyan, amilyen ma. Arégészeti leletek, főleg koponyacsontok erre látszanak mutatni. Tehát elvetiDäniken elméletét - nem talál semmilyen olyan hirtelen elváltozást, nemtalál egy vagy több olyan pontot, amikor észlelhetően gyors változáskövetkezett be a fejlődésben. Tehát kizárja az idegen beavatkozás lehetőségét.

A Jelinek-féle táblázat 25 millió évvel ezelőtt kezdődik a Proconsulnaknevezett lénnyel, egy „elágazás” után ezt követi a Ramapithecus, azAustralopithecus (2 millió éve), és az első, már-már embernek nevezhető

„homo”, a habilis . Aztán jött (1 millió évvel ezelőtt) a Homo erectusheidelbergensis, ezt különféle egyéb „erectusok” követték és alig 120-150ezer évvel ezelőtt bukkant fel az első homo sapiens, vagyis a már csaknemmai ember. Amelynek igazi képviselői, vagyis a mi közvetlen őseink alig 40ezer évvel ezelőtt jelentek meg. A tudomány ebben a listában nem lát helyetaz Idegeneknek, sem beavatkozásuknak.

Úgy vettem észre, különösen irritálja a kutatókat Dänikennek az az állítása,hogy nem csupán műszeres (laboratóriumi) genetikai beavatkozás

történhetett, hanem az idegen hímnemű űrhajósok sokkal közvetlenebbmódon is kapcsolatba léptek a „földi nőkkel”… Däniken erre a mondákbólkövetkeztetett, de nagy segítségére volt a Biblia is.

Ahol bizony kerek-perec olvashatjuk azt a történetet, amely ezt mintegysugallja és sugallta nyilván más olvasóknak is. Kivéve a hívők sokmilliósseregét, mert az ő számukra a Biblia szent könyv, történeteit komolyanveszik. De nem úgy és nem annyira, ahogyan azt Däniken értelmezi.

Az biztos, hogy Dänikentől függetlenül mások is rombolják azt a statikus

képet, amelyet a tudomány festett eddig az ősemberekről. Magam is írtamilyen dolgokról több könyvemben is. Sokáig olyan képeket raktak elénk,mintha az ősember a legközelebbi időkig (vagyis kb. 10 ezer évvel ezelőttig)nagyon primitív, a körülményeknek kiszolgáltatott, esetlen lény lett volna,amely alig tudott hatni a saját viszonyaira, életkörülményeire stb.

Ám éppen ez a tudomány váltott mostanában (az utóbbi évtizedekben)módszert és már nem így beszél. Persze, bizonyos felfedezések hatására teszígy. Egy Nizza környéki tengerparti ásatás (Terra Amata) meghozta a

bizonyítékot arra is, hogy 380 ezer évvel ezelőtt az akkori emberek - vagy„emberek” - már kunyhószerű építményekben húzták meg magukat. Ez az


13/118

intelligencia egyik biztos és kimagasló jele - abban a korban, amiről eddig azthittük, még nagyon is állatszerűek voltak akkor élő őseink! De az ottaniásatások nemcsak erre derítettek fényt, hanem arra is, hogy szükségszerűenaz ott tevékenykedő ősemberek valamiféle laza társadalmi csoportosulásban

élték mindennapjaikat, együtt kellett működniük ahhoz, hogyfennmaradjanak. Egy komoly kutató egy kisebb könyvet szentelt, hogyleleplezze Däniken „hazugságait” ezzel kapcsolatban, és mint az őskor egyikneves szakértője, szemére hányja Dänikennek tévedéseit. A svájci szerzőugyanis az igazi ember létrejöttét valahová a 40-ezres és 10-ezres év közéteszi (mint tudjuk, a tudomány ma a Krisztus előtti éveket a 0 ponttólvisszafelé, mínuszban, vagyis fordítva számozza). Minden embertannalfoglalkozó csak dühösen prüszkölni tud erre a primitív feltételezésre - és nem

csak a fenti, Terra Amata-i ásatás eredményei, de ezer egyéb ok miatt is.Sajnos annyiban igazuk van, hogy Däniken a maga elsodró lendületében aligfigyel a tudomány eddigi eredményeire, és mivel szeme előtt mindig csak egykiválasztott cél - a maga igazának mindenáron való bizonyítása - lebeg, nemügyel sok olyan dologra, ami pedig tény, valóság, ellenérv lehet(ne) veleszemben. Ezeket inkább figyelmen kívül hagyja.

Így ebben a kérdésben is bukik egyet. Azt állítja, hogy az emberek még azaránylag közeli múltban - a fent említett pár tízezer évvel ezelőtti korszakban

is - hosszú hajú, szőrös, buta emberek voltak, akik beszélni sem tudtakegymással, csak kis hordákban kóboroltak. Szerinte nem jelentettek többet, éstöbbre akkor nem is voltak képesek. Az állítólagos első, ki tudja mily régenlezajlott genetikai beavatkozás eredményeképpen is csak eddig jutottak. Mígaztán ismét eljöttek az idegen űrhajósok és nekiláttak, hogy igazi embereketfaragjanak belőlük.

Egy magyarul eddig még meg nem jelent könyvében („Világom képekben”,1974-ben látott napvilágot Németországban) sorolta fel mindezt. Talán

mentségére szolgáljon, hogy ez is egyike azoknak a kezdeti műveinek,amelyekben a később általánosságban beismert „hibákat” elkövette. Tény,hogy ezzel (is) nagy támadási felületet adott ellenfeleinek, akik ezttermészetesen jól ki is aknázták.

Persze, ha eltávolodunk kissé az Idegenektől (de azért sohasem egészen,hiszen Däniken esetében ez lehetetlen) újabb balfogások merülnek fel.Szerzőnk egyszer azt állítja, hogy az ősemberek maguktól semmit semérhettek el, merthogy olyan szörnyen primitívek voltak - másszor aztán

emiatt maga is bajba keveredik. Mit tegyen ugyanis a sziklarajzokkal,barlangfestményekkel? Fura választás elé kényszerült szerzőnk. Ha ezek az


14/118

állítólag beszélni sem tudó (ez nem volt igaz) ősök olyan buták voltak, mikésztette őket és honnan volt hozzá „lelkűk”, hogy színes anyagokatkeressenek és gyönyörű szép állatokat, vadászjeleneteket véssenek kőbe,fessenek a laposabb falrészekre?

A tudomány visszavág: „Ha az ősemberek buták voltak, semmit sem tudtak készíteni, még tán kőbaltát sem. Márpedig kőbaltákat ezrével láthatunkminden múzeumban, kiásták őket a sokezer éves rétegekből, együtt azősemberek csontjaival, tábortüzeivel, lakóhelyeivel. Akkor mindez nem islétezett?”, és folytatják, hasonló stílusban, ingerülten, de úgy tűnik, jogosfelháborodással: „Ha az ősember, a kőkorszaki ősember vad volt és primitív,nem mutathatta be azokat a jeleneteket a falakon, nem tudott volna festeni,rajzolni, képeket komponálni. Ha viszont nem volt primitív, mert ilyesmiket

festett, miért ne lehetett volna okos az élet egyéb területein is? Miért neépíthetett volna magának egyszerű házakat, miért ne lehetett volnalelkiélete?”

Érdekes módon vagy másfél évtizeddel később Däniken a kőkorszakrólírott könyvében már éppen ennek az ellenkezőjét bizonygatta: hogy atudomány állította be eddig az ősembereket primitíveknek (ebben is voltigazság) és éppen ő és mások fedeztek fel számos ellentmondást ebben azállításban. A magyarul „Sötét kőkorszak?”, címmel megjelent mű (eredeti

címe lefordítva így hangzott: „A kőkorszak egészen más volt”) lapjain aztbizonygatja, hogy éppen a tudósok ismerték félre az egész kőkorszakot éspersze a benne élt ősembereket is, mert hiszen… és sorolta érveit arra a nagyfejlődésre és szellemi, sőt tudományos szintre, amely szerinte akkor létezett,léteznie kellett.

Mivel mindenképpen be akarta bizonyítani, hogy az idegenek közbejötte,beavatkozása nélkül szinte semmi sem születhetett volna itt a Földön, néhanagyon is elragadtatta magát. Ennek egy kevéssé látható módja - tudós

ellenzői szerint - az, ahogyan az ókori civilizációkkal „bánik”. Dänikenugyanis azon volt, hogy kimutassa: előzőleg nem volt semmi, aztán lettminden - márpedig a két állapot közötti óriási különbséget, a tátongószakadékot csak úgy tömhetjük be, a történteket csak úgy magyarázhatjuk, haoda valamilyen külső, szinte természetfölötti eseményt rakunk, mint okot akésőbbi nagy változásokra. Ez lett volna az idegenek beavatkozása.

Däniken valóban nagyvonalúan bánik a történelemmel, és ami rosszabb, atörténelem segédtudományai által előkerített bizonyítékokkal. Minden

tárgyában és témájában ezt vetik elsősorban a szemére - itt is.


15/118

A tudomány ugyanis nem veszi úgy, mintha az ókor első civilizációi a„semmiből” bukkantak volna elő, minden előzmény nélkül. Dänikennelegyütt többen állítottuk, hogy előzménynek márpedig kellett lennie. Éppenaz volt az izgalmas ebben a kérdésben, hogy az előzményekre, vagyis a nagy,

meglepően nagy tudás elsajátítására nem volt elégséges idő a két korszakközött. Követeltük már, hogy a tudomány vesse vissza kissé a kőkorszakfelénk eső felső határát; mert nem lehetett már kőkorszak akkor, amikorszerintünk az emberek régen az eget kémlelték és csillagászati,természettudományos, fizikai, sőt matematikai tudást gyűjtöttekelképzelhetetlen szorgalommal és évezredeken átívelő kitartással.

De térjünk vissza a svájci „amatőrhöz”, aki tovább makacskodott. Nemhagyta el ezt a témát, többször is visszatért hozzá. Számos művében

hivatkozott az ókor meglepő tudásanyagára, amire a kutatók azzalválaszoltak, hogy egyrészt megkérdőjelezték Däniken elmeállapotát, másrésztkijelentették: tudományos körök is foglalkoznak a kérdéssel és bár Dänikenúr azt állítja, az egész tudás az idegeneknek köszönhető, ők úgy vélik,bebizonyítható, hogy ez nem igaz.

Elkövet még egy hibát, amire kevesen figyeltek fel eddig. Az évek soránírott különböző műveiben, talán újabb felfedezései hatására, mindig más ésmás időpontra teszi az idegenek utolsó látogatását, sőt végül azt sem

tudhatjuk már teljes bizonyossággal, hányszor is landoltak itt azok a mitikusűrhajósok? Egyik korszakában Däniken az Idegenek utolsó látogatásátnyolcezer évvel ezelőttre teszi, vagyis az szerinte Krisztus előtt 6000 körüleshetett meg. Ez az időpont a tudomány szerint eleve leleplezi, hogy Dänikennem mondhat igazat, illetve állításának semmi köze a valósághoz. Ugyanis haigaz lenne, hogy ekkor történt az idegenek „párosodása” a földi asszonyokkal,és „egy új faj kialakulása” (Däniken), akkor nevetséges érvelés ez, hisz ennyiidő alatt semmilyen új faj nem alakulhat ki a földi viszonyok között. Vagy ha

mégis folyamatban lenne ez a dolog, akkor régészeti, embertani és egyébleletek révén látni lehetne ennek a változásnak a lefolyását! Hogy nyolcezerévvel ezelőttről még ilyen, később mindinkább olyan csontvázakra lelnénk azásatások során! Hogy akkor szemmel látható lenne a változás, a fejlődés -mert akkor valóban nevezhetnénk azt így is.

Ezzel szemben az utolsó jó pár ezer évben az elég jól megmaradt csontok éskoponyák már semmiféle érdemleges változást nem mutatnak a mai embercsontjához képest. Tehát ilyen változás - zárjuk mindjárt rövidre a dolgot -

nem történt . Legalábbis nem ebben az időszakban.


16/118

Däniken azt állítja, hogy ezen új faj feltűnése következtében jelent meg aFöldön az igazi civilizáció: Mezopotámia népei ekkor „lendültek előre”, jöttEgyiptom és Kréta stb.

Däniken sajnos nem sokat törődik azzal, hogy belemerüljön a részletekbe;

ez jellemző a dilettánsokra. Emlékezetes Spiegel-interjújából ez ki is derült.Ha a kérdezők belekezdtek volna egyik-másik állításának boncolgatásába,azonnal tiltakozott ellene. Ám - mint megjegyezte egy tudományos szakíró -még a legzseniálisabb dilettánsra is kötelező a logikus gondolkodás.

Másféle hibákat is elkövet Däniken, és ezt érdekes módon éppen azokhányják a szemére, akik mellette állnak. Ugyanis szinte seholsem próbálkozikazzal, hogy elméletét hozzáidomítsa a tudomány aktuális eredményeihez -akkor sem, ha ebből neki lenne haszna ! Például nem igazán használta ki az

evolúció tudományos elméletében nem is rejlő, hanem köztudottan tátongólyukakat. Oda befurakodhatott volna, például a „hiányzó láncszem” teóriájaköré.

Tudományos körökben viszont többen meglepően nagy türelmettanúsítanak Däniken egyik alapvető állítása iránt. Ez az Idegenek egykorilátogatására vonatkozik! Felvilágosultabb kutatók bevallják ugyanis, hogy eztaz állítást ma sem megerősíteni, sem tagadni nem lehet .

De azért ne higgyük, hogy ezzel szent a béke Däniken és ellenfelei között.

De azt sem, hogy eldőlt a vita és a svájcinak lett igaza. Itt van ugyanis egy pont, ahol én személy szerint Dänikennek adok igazat.

Ő ugyanis nagymértékben használt fel részleteket a Bibliából, és indiai, kínai,görög és egyéb mítoszokból, eposzokból. Ezt eddig a tudomány nem tette,nem vette eléggé komolyan ezek tartalmát. Még a Bibliával csak foglalkoztaknéha, ha nem is ilyen igénnyel, de a mítoszokkal és eposzokkal szintesohasem. Däniken egyik úttörője volt annak a szemléletnek, amelyre abevezetőben már céloztam: komolyan kellene vennünk az azokban foglalt

állításokat, hiszen könnyen meglehet, valós történelmi eseményekettükröznek. Akkor is, ha nemegyszer bizony hihetetlennek tűnnek az ottleírtak.

A Bibliában valósággal hemzsegnek az adatok, odavetett félmondatok, vagyéppenséggel kerek történetek, amelyek a nem hívő, hanem a kíváncsi, újismeretekre vágyó embereket valósággal elkápráztatják. Dänikentermészetesen bőven merít innen is. Persze, ezt a mohóságot ismét csak nemdíjazta a vaskalapos intézményrendszer. Aki így bolyong és innen is, onnan is

felkap valamit, azt ők nem veszik komolyan.


17/118

Az engedékenyebbek úgy vélik: a vallás és a tudomány között mindig isvolt, van és lesz bizonyos - néha szűk, néha igen széles - terület, ahol aDänikenhez hasonlók vidáman arathatnak, és nagy közönségsikerre tehetnekszert. Ez viszont még nem ok arra, hogy ezért elítéljük Dänikent és a hozzá

hasonlókat. Ám, ismétlem, a jelek szerint ez a kisebbség véleménye, és aztközülük sem mindenki meri kimondani hangosan.

Az Idegenek ügyét úgy is felvetették, hogy van-e látogatásuknakvalamilyen egyéb nyoma a Földön? Ezzel kapcsolatban derült fény egyérdekes és másutt eddig nem hangoztatott érvre: vizsgálatok szerint földiprimitív szervezetek működésében igen nagy szerepet játszik a molibdénnevű elem. Ez egy fehér, fényes, kemény fém, a króm előállításában van nagyszerepe. Biológusok figyeltek fel arra, hogy enélkül szinte nem is

működnének ezek a szervezetek - holott a molibdén a Földön igen ritkaelem! Tehát nagy jelentősége az élő szervezetek esetében meglehetősentermészetellenesnek tűnik. A földi természetnek úgy kellett volna„gondoskodnia” az életnek erről a szeletéről, hogy nem egy ritka elemtől teszifüggővé egész létüket.

Ismeretes, hogy komoly elmélet létezik az élet földönkívüli eredetéről. Ez jóval Däniken előtt született és ma nagyon neves képviselői is vannak. Őkállítják, hogy mivel az egész Földön az élet összes formájának azonos a

genetikai kódja, az tehát egyetlen forrásból eredhet, vagyis csak földönkívülilehet. Röviden: milliárd évekkel ezelőtt valakik kívülről „idelőttek” egytartályt, tele primitív életformákkal, és később rendkívül hosszú idő alattminden ebből fejlődött ki: a baktérium, a sárgarépa, a papagáj és éppenséggelmi magunk emberek is.

Nos, a molibdén- jelenség arra utal, hogy talán olyan helyről került ide azélet, ahol ennek a fémnek nagyobb jelentősége és szerepe volt; egy másikbolygóról, ahol sokkal több a molibdén, mint itt. Mindazonáltal - és

szerencsére - az élet így is remekül funkcionál a Földön, legalábbis biológiaiértelemben, mint látjuk, tapasztaljuk. De azért a dolog elgondolkoztató.

Tehát nem zárható ki, hogy másutt van élet, és az már valamilyenkapcsolatba lépett a miénkkel. Az sem titok immár, hogy a halottnak hittvilágűrben szerves részecskék bolyonganak (például a meteorokban) és azokidőnként hol itt, hol amott csapódnak egyes bolygókhoz. Nincs hát kizárva azsem, hogy ily módon is terjedhet az élet a világűrben.

Akik igyekeztek valamennyire is komolyan venni Dänikent, azok viszont

azon tanakodtak, honnan jöhettek az általa emlegetett Idegenek? MagaDäniken 1976-ban ugyan egy nemzetközi ős-űrhajózástani konferencián


18/118

kijelentette, hogy a Sziriusz-B csillag egyik bolygójáról jöhettek (ezkétségkívül a dogon-ügy hatása lehetett).

A csillagászok az utóbbi évtizedekben számtalanszor végeztek valamifélespekulatív számításokat erről. Sklovszkij, a (volt) szovjet, és már elhunyt

kitűnő csillagász és elméleti szakember ugyan azt írta: a tudomány maiállásánál, az adatok birtokában sokkal könnyebb megindokolni azt a nézetet,miszerint az ember teljesen egyedül van a világűrben - mintsem azellenkezőjét, nevezetesen, hogy rengeteg idegen civilizáció létezhet. Ennekellenére persze nem lehet ezt kizárni, és sokak számára az utóbbi időbenszaporodni látszó ufómegfigyelések is ezt sugallják (pedig egyáltalán nembiztos, hogy az ufók földidegen civilizációt jelentenek, ill. annak bizonyítékailennének). Nem ritkák azok a nézetek sem, miszerint a világűrben e téren

nincs semmiféle szabályosság, sem törvények, inkább azt mondhatni, hogyvéletlenek sorozata minden, így az is, hogy a Földön kifejlődött egycivilizáció. Innen persze csak egyetlen lépés odáig, hogy kijelentsék: egyedülvagyunk a Mindenségben.

Däniken természetesen elveti ezt a lehetőséget és ilyenkor azokra aszakemberekre hivatkozik (Drake és társai), akik meggyőző módonstatisztikai és valószínűségszámítási adatokkal támasztották alá igenlőállításaikat. Mindez azonban nem lehet bizonyíték arra: jártak-e itt valóban

valamiféle idegenek és beavatkoztak-e az ember fejlődésébe? A másik pont, ahol sarokba lehet(ne) szorítani Dänikent, a mikor kérdés

feltevése. Ha valaki százezer évekkel dobálózik, nem csíphető rajta semmiféleellentétes állításon. Ha leszűkíti az időadatokat - és Däniken megtette ezt -,akkor már veszélyesebb számára a dolog. A nyolcvanas évek közepénGuatemalában és Mexikóban tett körútjai során - ahol főleg maja indiánokemlékeit tanulmányozta - az ott fellelt naptárakból arra a következtetésre

jutott, hogy az idegenek feltehetően utolsó látogatása pontosan Kr. előtt 3114.

augusztus 11-én következett be… Ne tévesszen meg senkit az, hogy az„augusztus”, hónap, mint olyan, nem létezett még, ezt az elnevezéstévezredekkel később vezették be. Egyszerűen visszaszámították, hány naptelt el attól a dátumtól, amit a maják feljegyzései megadtak. (Eredeti címe:Der Tag, an dem Götter kamen. A nap, amelyen az istenek érkeztek .)

A harmadik kérdés: hol ? Hol szálltak le az állítólagos látogatók? Az elsőlátogatások esetében ez szinte közömbös, az emberek több világrészen éltekakkor megközelítően azonos (alacsony) szellemi szinten. De a későbbi

beavatkozások helye már nem közömbös. A legutolsóra, ahogy fentebbemlítettük, szerinte a maják földjén került sor, mintegy ötezer évvel ezelőtt.


19/118

A többi látogatás valahol ezen időpont előtt, vagy ötezer évvel a mai napotmegelőzően zajlott le és ennek halvány visszhangjait vélte meglelni aBibliában és más iratokban.

Csak éppen arra nem figyelt fel kellőképpen, hogy 5-10 ezer évvel ezelőtt

egyszerre sok ilyen látogatásra is sor kerülhetett, ha elfogadjuk az ő érvelését.Az sem zárható ki, hogy idegenek egy vagy több csoportja hosszabbtartózkodásra rendezkedett be bolygónkon. Hiszen az akkori időketmegéneklő indiai eposzok szerint idegenek százai, ha nem ezrei éltek itt sok-sok éven át! Ők voltak azok, akik állítólag egymással is háborúztak, hatalmaserejű félelmetes fegyvereket vetettek be a Földön - amely háborúknak olyérzékletes leírásait tartalmazzák éppenséggel Däniken könyvei is. ÚgyGilgames, mint mások átélték a találkozásokat a fenyegető idegenekkel, és

akadt köztük, aki életével fizetett. Tehát röviden: amíg az idegenek a Földegyik táján éppen az általuk kinemesített fajtával foglalkoztak, addig pár ezerkilométerrel odébb csaknem ugyanakkor esztelen háborúkat vívtakegymással és mintegy mellékesen tíz- vagy százezer számra irtották azembereket? Vagy ezek nem ugyanazok az idegenek voltak?


20/118

3.

DÄNIKEN ÉS A BIBLIAMint már arról volt szó - Däniken kiindulópontja itt is az volt, hogy a

Biblia valóságos tárháza az ő elméletét bizonyító érveknek. Nem kétséges,számos helyen tényleg olvashatunk olyasmiket a szent könyvben, amikalátámasztani látszanak az ő állításait.

Däniken a Biblia nyomán hivatkozik az óriásokra, és valóban említéstétetik ott bizonyos nagytermetű emberekről, akiket azonban a Biblia egy-két

mondat után „elfelejt” és többé nem kerülnek elő. Szó van arról is, hogyegyes apokrif, vagyis a „hivatalos” Bibliába később be nem fogadott szentszövegek sokkal szókimondóbbak. Enok és Lamek története ennekkétségtelen példája. De ne kapkodjunk, menjünk sorjában.

Nemcsak Däniken, de előtte már mások is feszegették azt a témát, hogyJézus története úgy igazán nem más, mint egy űrhajós önként vállaltkínhalála bizonyos erkölcsi normák betartásáért… a hívők, különösen azok,akik még nem hallottak erről az elméletről, bizonnyal felszisszennek itt és

talán le is teszik a könyvet. De ne feledjék, ezt sem e sorok írója találta ki.Sci-fi-regényekben már olvashattunk erről, és a Dänikenhez hasonló amatőrelméletgyártók is komolyan kezelték a kérdést. Én magam Atlantisszalkapcsolatban - egyetlen mondat erejéig - írtam valami hasonlót, igaz, nemidegen űrhajósoknak, hanem a máig tovább élő és nálunk fejlettebb földiatlantisziak egyik küldöttének tartva Jézust. Ebben sem voltam egyedül.

Nos, ez az elmélet azt állítja, hogy a nagy társadalmi reformokat bizonyosszemélyes, nagy hatású példák segítségével akarták elérni egyes „idegenek”,így Jézus az ő küldöttük volt. Aki önként vállalt spektakuláris halálával,valamint természetesen az azt megelőző csodatevésekkel és tanításokkaléppen eléggé felhívta a figyelmet egy új, elterjesztésre méltó, eszmére. Ez amaga korában csak vallásos köntösben jelentkezhetett, sikerre enélkülcseppnyi reménye sem volt.

Az „amatőrök” hálás témának tartották Jézust; kicsemegézték a Bibliábólmindazokat a furcsaságokat, amelyek valóban Jézus idegenszerűségétlátszanak bizonyítani. Azét a Jézusét, aki, miután visszajött a sivatagimagányából, egészen megváltozott, tökéletesen más lett - netán éppen akkor„cserélték ki” őt az idegenek? A földi ember testében immár egy idegen


21/118

rejtőzött? Felemlítik, milyen furcsán viselkedett saját anyjával (mondhatnidurván), olykor olyan benyomást tett, mint aki nincs egészen tisztában azzal,hol is van, milyen világ ez itt körülötte? A parafenomén-jelleg ennek mártermészetes folyománya, mondhatni velejárója. Az általa megvalósított

„csodálatos gyógyítások”, a kézrátevés, halottak feltámasztása, időigénynélküli azonnali gyógyítások és hasonló dolgok is emellett szólnak. Az, hogyelőre tudta a jövőt, szintén vagy parapszichológiai tulajdonságokat tételez fel,vagy azt, hogy megbízói, társai - az Idegenek - nem a lineárisvilágegyetemből jöttek, hanem egy velünk mintegy „párhuzamos”dimenzióból, és így az idősíkok is szerephez jutottak. Az idegenek tehátismerhették a jövő eseményeit, és nagyon jól ismerte őket Jézus is. Halálacsak földi-biológiai értelemben lehetett halál, vagy az sem; az „űrhajós”

mindenképpen túlélte a keresztrefeszítést és holtteste eltűnt a sírboltból. Szintén mások azt hozták fel - és legjobb tudomásom szerint a tudomány

erre mindmáig nem válaszolt -, hogy az a szó, amellyel a korabeli Biblia-fordításokban találkozunk és „istennek” fordítjuk, úgy igazán többes számbanhasználtatott. A későbbiekben erről még lesz szó. Ha pedig nem egymindenható és örökkévaló Istenről, hanem a kezdet kezdetén ezek atörténetek „istenekről” beszéltek, bizony nagyon valószínűvé válnak azidegen űrhajósokról szóló verziók is. Az akkori emberek számára az égből

leereszkedő idegenek csak istenek lehettek - ezt nem Däniken állítja,könnyen elképzelhetjük magunk is. A szupertechnika mármegmutatkozásában, kísérő jelenségeiben (űrhajó igen zajos leszállása, azidegenek műszaki eszközeinek látványos bemutatója, a lehetőségeik, agyorsaságuk, a mindenhatóságuk…) is elsöpörhetett minden egyébmeggondolást. Ha pedig az idegenek - mint Jézus esetében is - a távolbóligyekeztek befolyásolni a dolgokat, akkor a küldöttüknek kellett az átlag föléemelkednie bizonyos tulajdonságaival, képességeivel. Jézus pontosan ilyen

volt.De Dänikennek a legnagyobb hírnevet az Ezékiel prófétához kapcsolódó

eset hozta. Akit érdekel, az ügyről több könyvben olvashat rész letesebben;természetesen Däniken is írt róla, én pedig - akkor erről még mit sem tudva -feldolgoztam A rejtélyes elődök -ben.

Ezékiel egy júdeai pap volt, akit II. Nabukodonozor babilóniai királyuralkodása alatt az egész helyi arisztokráciával együtt Nippur mezopotámiaivárosba deportáltak. Ez Krisztus előtt a VI. században történt. Nevezett

Ezékiel egy napon azt látta, hogy „megnyílt az ég” és egy furcsa szerkezetereszkedett alá, amelyből emberformájú lények léptek ki. A szegény ember


22/118

megpróbálta valahogyan leírni ezt a gépezetet, de körülbelül olyan sikerrel,mintha egy Neander-völgyi ősember próbálná összefoglalni társainak aBoeing repülőgép landolását… a leírás tele van a korabeli „technika” szintjénmozgó összehasonlításokkal és bizonytalanságokkal. Nem csoda, ha

évezredeken át „víziónak” tartották mindezt és így is könyvelték el. Mapersze, és ezt Dänikentől függetlenül is állíthatjuk, más szemmel nézzük adolgokat. Így tekintve nem lehet kétséges, hogy egy ilyen szerkezetmegjelenése nem lehetett része a korabeli technikának, nem lehetettemberek műve, ugyanakkor nem volt az az „isten” sem - erre másparaméterekből lehet következtetni. A csöppet sem ellenséges beállítottságúidegenek Ezékielt bevitték hajójukba és elszállították Jeruzsálembe, majdvissza Nippurba. Az idegenek Ezékielt „ember fiának” szólították, ő viszont

leírásában nem nevezi őket „isteneknek”. Hisz tudta ő is jól, hogy azisteneknek nincs szükségük valamiféle járműre, hogy a helyüket változtassáka mindenségben. Ez ismét csak amellett szól, hogy ezek idegenek voltak.Ugyanakkor Ezékiel egyáltalán nem képzelte el a dolgot a mindenható Istennélkül. Érezte, hogy az is ott van valahol, miként ő mindenhol van.

A dolog ott kezdett érdekes lenni, amikor 1973-ban a NASA egyik vezetőbeosztású kutatója - aki mellesleg addig egyetlen szót sem hitt el Dänikenírásaiból, de legalább elolvasta őket, ami nagy szó egy igazi kutató részéről! -

alapos számításokat végezve kiderítette, hogy az a szerkezet egy űrhajóúgynevezett „leszállóegysége” volt, hasonló azokhoz, amiket az amerikaiak ishasználtak a Holdon, és amiket a jövőben idegen bolygók megközelítésekormagunk is használni fogunk. Az űrhajósok nyilván nagyméretű hajójukban aFöld körül köröztek, míg ez a leszállóegység különböző feladatokat végzett alégkörben, sőt a bolygó felszínén is. Ráadásul ügyesen kihámozva Ezékielegyik rendkívül homályos leírásából a lényeget, sikerült megalkotni a„minden irányban tengelyfordulás nélkül elforduló kereket” is, amit

szabadalmaztattak!Däniken természetesen világgá kürtölte Blumrich mérnök felfedezését és

az óta is úgy véli, neki volt igaza: a Biblia maga a legjobb bizonyíték arranézve, hogy 2500 évvel ezelőtt is jártak itt idegenek. Ő ugyan nem mondja kikülön (mert hisz természetesnek hiszi), de az Ezékiel-történetben van egylélektani apróság is. Nevezetesen: az idegenek a jelek szerint jól ismerik aFöldet, az embereket, telepatikus vagy más úton máris fel tudják venni akapcsolatot a bolygó lakóival, ergo valóban nem első ízben járhatnak itt…

Mondhatni, ez kezdett divatba jönni. Az ősűrhajózás híveinek másodikvilágkongresszusán, 1975-ben Zürichben egy osztrák mérnök (F. Egger) azzal


23/118

állt elő, hogy ősi maja indián rajzok alapján konstruált egy sűrített levegővelműködő motort és azt huszonnégy országban szabadalmaztatta! Ezek utánúgy tűnik, mintha a régi iratok, legendák és szent könyvek tele lennénekmegfejtésre váró technikai csodákkal és felfedezésekkel… De álljunk csak

meg egy pillanatra!Ki hallott arról, hogy a maja indiánok sűrített levegővel hajtott - vagy

bármilyen egyéb - motort használtak volna? Hol volt az az ipari háttér, amelylehetővé tette ilyen készülékek gyártását? Ismerték hozzá az acélöntést, adugattyúk csiszolásának technikáját, a hengerek tömítését, az előnyösáttételrendszereket és így tovább? És ha volt ilyen motor, milyen célrahasználták? És miért nem maradtak fenn rajzaikon? Ha igaz, hogy Egger találtilyen rajzot s abból sütötte ki találmányát. De ha volt egy motor, kellett

lennie többnek is, és akkor nyilván széltében, hosszában használták is. Miértnem tudunk erről többet?

Az előbbi bekezdés lehetett volna a tudomány embereinek érvelése - detudomásom szerint komolyan sehol sem foglalkoztak Egger állításainakmegcáfolásával. Däniken persze más kategória, számos kutató igenis kiálltamellett, hogy Ezékiel „próféta” bizony csak vizionált, szegény. Amiakkoriban nem ritka foglalkozás és tevékenység volt, írásban ismegörökítették nemegyszer. Ismert kutatók - Keel, Lindborg, Bryerlein,

Guillaume és mások ellenvéleményét is érdemes meghallgatni.Ők ugyanis nem hagyták ennyiben, hanem megismertetik

(megismertetnék, ha az ő műveiket is olvasnák oly lelkesen és tömegesen) azolvasókat az igazi Ezékiellel. Vagyis szinte felboncolják az igazi szöveget.Attól kezdve, hogy Ezékiel kijelenti: megérintette őt az Úr keze. Ez akorabeli nyelvi fordulat arra utalt, hogy az illető vizionálni kezdett,méghozzá egyenesen az Úr befolyásolásának hatására. A kétségkívüleredetinek elismert verzióban kétszer találkozott ezzel a látomással, egy

valószínűleg később hozzátoldott (és ezért aligha hiteles) szövegrészben pedigegy harmadik találkozást is leírnak az „idegenekkel”, vagyis a látomással.Ezékiel az eredeti szövegben állítólag bizony használja az „Isten” szót(„Jahve”, Jehova) és egy pillanatra sincs kétsége, hogy amit „látott”, azt magaaz Úr sugallta neki. Az eredeti szöveg korántsem kelt annyira technikai

jellegű benyomásokat, és érdemes megjegyezni, hogy Ezékiel a „járművet”nem nevezi másképpen, csak „Isten dicsőségének”. Azok a képek, amiketleírt, mint látványait, igencsak hasonlítanak a korabeli babiloni és egyéb

szobrokra, ábrázolásokra, szimbólumokra. Ettől függetlenül egyik leírásbólsem hiányoznak a furcsaságok: a szerkezet hangos zajt keltett, különösen,


24/118

amikor elrepült: szárnycsattogás, kerékzaj, sőt távozását kisebb földrengés iskísérte.

A második vízió során Ezékiel nem is volt egyedül, a júdeai száműzöttöregekkel ült együtt, amikor ismét megérezte, hogy jön a látomás. Hogy mit

szóltak erre a többiek, azok miért nem látták az „idegen űrhajó leszállását” -erről nem szól a krónika. Ezékielt valamilyen erő a hajánál fogva felragadta ésszempillantás alatt Jeruzsálemben tette le, a nagy szentély északi oldalán. Ott- és Däniken erről sem szól, úgy emlékszem - már állt egy ugyanilyen„Dicsőség Istennek” nevű szerkezet… Az Isten személyesen közölte vele, mitkell átadnia a népnek, mint az ő jóslatát. Mindez eléggé drámai körülményekközött zajlott le, a szerkezeten érkezett „kerubinok” felgyújtották a szentélytstb. A harmadik, kétségbe vonható „látomás” során Ezékielt ismét elvitték

Izraelbe és ott egy olyan emberrel találkozott, „aki mintha rézből készültvolna”. Ez talán bőrének színére értendő, vagy ruhájára? Vagyis - mondanáDäniken azonnal - szkafandert, űrruhát viselt? A prófétát szállító szerkezetrőlszólva itt ismét elhangzik az, milyen zajosan repült.

Az említett kutatók ugyan beismerik, hogy az Ótestamentumban elégritkák az efféle leírások, mindazonáltal szerintük az égvilágon semmi nincsbennük, ami idegen űrhajósokra utalna. Többen hajlamosak rá, hogy másókori „szent emberekhez” hasonlóan Ezékielt is lelkibetegnek, pszichológiai

értelemben zavart egyénnek állítsák be. Ezzel együtt természetesen nemakarják őt diszkreditálni. Kihasználják azokat a részleteket, ahol Ezékiel arrólír, hogy az „arcára esett” (epilepsziai tünet), hogy „megérintette őt az Úrkeze” stb. Arra is felhívják a figyelmet, hogy az általa említett jelképek(állatok, kerubinok és így tovább) bőven fellelhetők a Biblia egyéb részeibenis - vagyis azok mintegy hozzátartoznak a korhoz, amelyben ezek atörténetek feljegyeztettek.

Däniken természetesen felhasználja a már említett apokrif iratokat is,

hiszen azokban - úgy véli - valóságos kincsesbányára lelt. Ezek egy részét anegyvenes évek végén fellelték a híres kumrani tekercseken is, vagyiskétségkívül a bibliai időkből származnak. Ezekben számos alkalommal szóesik a nagyhatalmú idegenekről, és arról is, hogy egyeseket - például Noénagyapját és másokat is - „magukhoz szólítottak” vagy egyszerűen elvittek,ezek az illetők örökre eltűntek e világból.

A tudós bibliamagyarázók, valamint egyéb kutatók szerint azapokalipszisek és más víziók gyakran ugyanazokat a jelképeket használják.

Mózes is leír egy ilyent, ahol Adám és Éva együtt láttak egy égből közelítőtárgyat, amelyet „négy fényességes sas vontatott”. A „kocsi” előtt angyalok


25/118

mentek, de volt ott oltár, füstölő, szeráfok, edények, és olyannyira szorgosanfüstöltek, hogy a tömjénfüst az eget is eltakarta. Dänikennél ez a füst már a„kocsi kerekei között” jelenik meg. G. G. Scholem professzor már 1957-benkiadott egy könyvet („Die jüdische Mystik in ihren Hauptströmungen”),

amelyben megmagyarázta, hogy az oly gyakran „látott” trón maga afényességes Istent jelentette a zsidóknál abban a korban, és ezzel a szóval (is)helyettesítették Őt, mivel nevét nem mondhatták ki. Az efféle leírásokszerinte is kivétel nélkül csupán vizionálások, nem pedig valós, megtörténtesemények megörökítései. A mai kutatók mind Däniken szemére hányják,hogy az efféle szövegeket átfordítja mai modem nyelvezetre, olyan szavakattold bele, amelyek ott semmi szín alatt nem szerepelnek, a dolgoktermészetéből kifolyólag nem is szerepelhettek.

Mózes könyve szinte maga kínálta fel azt, hogy ebben a témábanmerítsenek belőle. Mózes az, aki kimegy a pusztába, felmegy egy hegyre ésott „társalog az Úrral”. Ő az a beavatott, aki előre tudja, hogy hamarosanmegjön az Úr és leszáll a hegyre, odaviszi tehát népét, hogy szemtanújalegyen a nagy eseménynek. Erre maga az Úr kéri meg őt előzőleg. Mózestehát folyamatosan kontaktusban van az Úrral, ő a kiválasztott. Annak abizonyos leszállásnak a leírása viszont Däniken igazát látszik megerősíteni.

Ott ugyanis olvashatjuk, hogy a megjelölt helyen és időben az Úr nagy zaj

és porfelhő kíséretében szállt le a hegyre. No, már most tudjuk, hogy az Úr -amennyiben egyáltalán elfogadjuk létezését, ami manapság, az ateistavilágban egyáltalán nem meglepő tagadás lenne - érkezése szerfölöttemlékeztet bennünket egy rakéta-meghajtóműves szerkezet földi leszállására. Ettől persze még nem biztos, hogy az volt - de Däniken számára már az első

jelek, szavak, jelzők azt bizonyossággá teszik és attól kezdve szentmeggyőződéssel hirdeti ezt. Magam más könyveimben már foglalkoztamezzel a leírással és mit tagadjam, nekem is nagyon gyanús volt… De térjünk

vissza Dänikenhez, akit természetesen ezért is megtámadtak. Ugyanakkormeglepetve fedeztem fel, hogy Däniken Biblia-idézéseivel kapcsolatbansokkal szegényesebb az ellentábor érvrendszere, mint hittem volna. Valahogyigencsak halványan tiltakoztak… Ennek talán az is oka, hogy a Bibliávaligazán mélyenszántóan foglalkozó kutatók általában hívő emberek és igenmagas műveltségük-hitük hegyéről lenézve Däniken és a hozzá hasonlókigencsak kicsiny pontnak látszanak. Tehát nem igazi ellenfelek, nem méltóakarra, hogy ellenük kigördítsék a nagy kaliberű ágyúkat.

Mindazonáltal megkérdőjelezik szerzőnk összes állítását; holkeményebben, hol lagymatagon, de semmit sem hagynak ki. Az


26/118

Ótestamentum köztudottan nagyon értékes történelmi forrásmű, de annyiraösszetett és bonyolult, hogy bárki - mielőtt abból érveket, adatokat szeretnemagának kigyűjteni - rengeteg dolgot meg kellene tanulnia. Ezt persze sem azegyszerű hívők, sem a Däniken-féle amatőrök nem teszik meg. Így aztán -

vélik a szakemberek - nem is juthatnak el semmilyen igazi forráshoz. Arrólnem is beszélve, hogy számos esetben a Biblia és különösen az Ótestamentumnagyon homályosan, jelképeken keresztül írja le mondandóját. Akimindezeket nem fogja fel, az szó szerint érti a benne foglaltakat - pedig misem áll távolabb az igazságtól, mint éppen ez a szemlélet!

Vessük egybe az ellentmondásokat és az érveket:Däniken: „Az óriások minden legendában szerepelnek, tehát létezniük

kellett.”

Tudomány: A Bibliában szereplő „gigászokat” a korabeli emberekvalószínűleg a Palesztinában a neolit korszak végén emelt megalitikusépítmények láttán vették be. Ezek a valóban hatalmas, Kr. e. négyezer évvelóriási sziklatömbökből állított épületek sírok voltak valójában és méreteikkelalighanem megmozgatták az akkori emberek fantáziáját. Nem tudtákelképzelni, hogy azokat ugyanolyan termetű és erejű emberek hozták volnalétre (aminthogy sokszor ma sem tudjuk elképzelni, erre legjobb példa magaDäniken…). Egyrészt innen erednek az „óriások”.

Däniken: „Dávid is egy óriással harcolt”; ezzel mintegy megkérdőjelezi márelőre a másik oldal érveit, vagyis nem csak legendákban léteztek az óriások,hanem a kor mindennapjaiban is előfordultak, látták őket, ismerték erejüketstb.

Tudomány: „Ezek az ottani zsidóknál nagyobb termetű filiszteusok voltak,akik északról vándoroltak be Palesztinába. Mivel a zsidók legyőzték őket,felnagyították méreteiket és erejüket, hogy önnön dicsőségüket növeljék.”Mellesleg felhozzák még, hogy III. Ramszesz Téba környéki szentélyének

reliefdíszei is igen magas emberekként ábrázolják a filiszteusokat.Däniken: „Szodomát és Gomorrát nem az Úr, hanem az idegenek haragja

pusztította el, méghozzá mesterséges katasztrófát idézve elő.” Ő ezt ugyanbővebben is kifejti, de most ne menjünk bele a részletekbe.

A tudomány szerint ez sem így volt - és jönnek az ellenérvek. ASzodomáról és Gomorráról szóló történet az egyik legismertebb azÓtestamentumban, moralizáló jellege miatt már állandó része lett az európaikultúrának. Ismeretes már szinte közmondásszinten is. A bűnös város bűnös

polgárai megbűnhődnek, az egyetlen igaz ember pedig megmenekül. (Azótaezer regény és film épült ugyanerre a cselekvéssorozatra, jegyzem meg én.)


27/118

Däniken úgy véli, a büntetés lefolyása eléggé hihetetlen és döbbenetes, nagyerőket igényelt. Természetes, válaszolja rá a másik oldal, a hívők oldala: istenierőt! A tudomány itt kissé bajban van, ha eltávolodik a bibliamagyarázóktól.Még olyan érvvel is találkoztam a szakirodalomban, miszerint a régészeknek

mindmáig nem sikerült lokalizálniuk a két várost, azt sem tudjuk, valóbanléteztek-e! A tudomány itt tehát nyilvánvalóan szembefordul az eddigsokszor szövetséges vallásos oldallal - ez utóbbiak nem kételkednek a kétváros egykori létezésében, majd tragikus, ámde megérdemelt pusztulásában -,hiszen így áll a Bibliában !

A tudósok mindenesetre megjegyzik, hogy az a vidék, ahol gyanítjákSzodoma (más néven „Usdum”) egykori létét, valaha vulkanikustevékenységéről volt ismert. Azon kívül földrengések is voltak arrafelé,

utoljára századunk húszas éveiben. Eléggé bizonytalanul arra célozgatnak atudósok, hogy talán földrengés végzett a két településsel és az emberekkésőbb kapcsolták össze a „bűnös város” fogalmát az égből küldött„büntetéssel”, miközben persze a két dolognak semmi köze sem voltegymáshoz.

Däniken: „Szodomát és Gomorrát atomrobbantással semmisítették meg!” Tudomány: Először is nem veszi komolyan ezt az érvet, hiszen azokban az

időkben a Földön senki sem rendelkezett ilyen eszközökkel. Másrészt viszont

gyorsan hozzáteszik, hogy itt egy erkölcsi tanmeséről van szó, ne keressünkmögötte ennyi valóságot. De azt sem mulasztják el megjegyezni, hogyPalesztina ezen vidékein manapság sehol sem lehet kimutatni az átlagosnálcsak egy kicsivel is nagyobb radioaktív sugárzást. Márpedig, ha itt pár ezerévvel ezelőtt atomrobbantást hajtottak volna végre…

Aztán megint előkerül Mózes, és a mára már hírhedt-híres Frigyláda. Arrakérem az olvasót, próbálja meg elfelejteni az utóbbi évek amerikaikalandfilmjét, amely szintén a Frigyládát választotta témájául. Itt sokkal

komolyabb dologról van szó.A Bibliában több helyen is említik ezt a „ládát”. Mózes második könyvében

pontos utasításokat kapott magától az Úrtól, hogyan készítsék el és az Úrmeghatározta annak méreteit is. Csak az a baj - bár ezt Däniken nem ismeri el-, hogy a korabeli hosszmérték hosszát ma nem ismerjük. Így hát valójábannehéz követni a svájci szerzőt, aki azt állítja, hogy szinte centiméterrepontosan rekonstruálhatnánk ma is a Frigyládát… Az Úr mindenesetrekikötötte, miből és hogyan készüljön a szerkezet, hol kell bevonni arannyal,

lemezekről és karikákról, gombokról stb. esik szó. Tény (mármint a Bibliábólvett tény), hogy a szerkezet Mózes számára valamiféle „távközlési


28/118

berendezés” lehetett, hisz hallotta belőle az Úr hangját. Féltékenyen őrizte isazt, akárki nem mehetett a közelébe és szállítás közben - a ládát igen gyakrankellett mozgatni vándorlásaik során - még arra is ügyeltek, milyen ruhát éslábbelit viseljenek a hordozók. A szállítás különben ökrös szekéren történt, és

egyszer a szigorú tilalom ellenére valaki mégis hozzáért a ládához; az illetőaztán ott helyben azonnal meghalt, mint akit villámcsapás ért.

Mindezekből egyértelműen következik, hogy Däniken amellett voksol: aFrigyládának elektromos töltése volt, és állítja: ha a leírást követve aztmanapság rekonstruálnánk, több száz volt feszültségű kondenzátorra tennénkszert. E célból volt szükség az építéséhez aranylemezekre is. Ahhoz, hogyMózes beszélni tudjon az „istennel”, vagyis Däniken felfogása szerint azidegen űrhajó parancsnokával („az Úrral”), a ládában egy rádiókészüléknek is

kellett lenni. Ő nem mondja ki, de érezhető a célzás: a kondenzátorra, azelektromos töltésre a rádió-adóvevő védelmében volt szükség. Különösenhatásos lehetett az említett baleset - azután nyilván senki sem mertemegszegni a parancsot. A Frigyládát mindig külön sátorban őrizték, ahovácsak néhány kiválasztott léphetett be. Mózes ott „beszélgetett” az Úrral.Däniken szóvá teszi azt az állítólagos részletet is a Bibliából, hogy aFrigyládából időnként kékes szikrák pattogtak. Amikor Mózes azt mondta a„ládának”, hogy szeretné az Úr arcát is látni, az válaszul keményen közölte

vele, csak a hangját hallhatja, „mert nem láthat engem ember, élvén”. A tudomány nem ennyire lelkes, és ahogyan a mindenkori

bibliamagyarázók, úgy a kutatók sem látnak ebben műszaki szerkezetet. Arégi korok bibliamagyarázói természetesen távol álltak ilyesmitől, hisz mégaz elektromosságot sem ismerték, nemhogy a hangok távolról valóközvetítését és ehhez hasonló huszadik századi csalafintaságokat. Ehelyett aszakemberek gondosan elolvassák Mózes második könyvének idevágórészleteit és csak abból indulnak ki. (Közbevetett megjegyzésem: talán nem

véletlen, hogy míg a sokkal ködösebb leíráson alapuló Ezékiel-féle„leszállóegységet” sikerült rekonstruálni, addig a sokkal egyszerűbb Frigyládaismételt felépítésére eddig nem került sor, úgy tudom…)

Mit mond erről a Biblia? Az Úr akácfából rendelte elkészíteni a ládát. Améretekről már szóltunk. A ládát aztán kívül-belül aranylemezzel vonták be,tetejére elkészítették az engesztelés tábláját, a két végén kerubokkal vertaranyból az utasítás szerint. Négy alsó sarkához öntött aranykarikákaterősítettek, ezeken két farudat dugtak át, nyilván a szállítást, emelést

megkönnyítendő. A hordozórudakat is bevonták arannyal.


29/118

A Frigyláda a tudomány szerint alapvetően a Tízparancsolat szállításáraszolgált. Ha elfogadjuk az elektromosság-változatot - érvelnek a kutatók -,akkor miért nem rézből készültek a díszítések? Az jobban vezeti az áramot ésösszehasonlíthatatlanul olcsóbb, márpedig ez sem volt utolsó szempont,

hiszen a zsidók akkoriban igen szegény nációt képviseltek. Ha pedig a ládavalóban elektromossággal volt telítve, akkor a hordozórudakat miért kellettfémmel borítani? Hisz így a hordozó-emelő férfiak kezébe, testébe szaladtvolna az áram, míg a fémtől mentes farudak éppenséggel szigetelőkéntszolgáltak volna…

Däniken azt sugallta (bár nem mondta ki), hogy aranylemezek voltakkeresztben is a láda belsejében, afféle akkumulátorként tüntetve azt fel. Deha az tényleg a tízparancsolat kőtábláinak szállítására szolgált, akkor éppen a

táblák helyét foglalták volna el ezek az áramtermelő, áramot tartalékolólemezkék.

A szakemberek így védekeznek Däniken támadása ellen: abban a korban ésazokban a szövegekben nem csak a Frigyládának volt ilyen nagy jelentősége,de minden egyéb kultikus tárgynak és szertartásnak. Tehát az Úr vagy Mózes,mint erre hivatott személyek éppen úgy rendelkeztek az áldozati asztal(oltár) építéséről és berendezéséről, a kultikus aranytárgyakról, még a hétágúgyertyatartóról is. Ugyanígy részletesen leírták, milyen legyen a Frigyládát

rejtő sátor, milyen függönyöknek kell benne lógniuk, mit viseljen díszes„mise”-ruhaként a főpap és papjai stb. Ha így nézzük az egészet, a Frigyláda,mint tárgy egyrészt eltörpül a többiek között, másfelől viszont teljesenvilágossá válik, hogy kultikus tárgyról és csak arról van szó. Magyarán szólvanem más, mint egy hordozható szentély, vagy szentségtartó (ha elfogadjuk,hogy a kőtáblákat rejtette). A szomszédos Egyiptomban - jegyzik meg aképzett tudósok - számos hasonló funkcionált akkoriban és az sincs kizárva,hogy a zsidók éppen onnan vették a példát. De hát az ókorban más vidékeken

is ismert dolog volt ez. Külön papokat osztottak be a láda mellé, ezek márruházatukkal is különböztek másoktól (és nem azért hordtak más öltözetet,hogy az szigetelje őket a feszültség alatt lévő ládától). Az említett baleset,amikor is egy Uzza nevű férfi véletlenül megérintette a ládát és nyombanmeghalt, lehetett éppenséggel másféle halál is. Amely azonban összefüggött aládával: az illető egész életében azt hallotta, hogy aki a ládát megérinti, meghal - és abban a másodpercben, amikor ez bekövetkezett, az iszonyú lelkifeszültség és felelősségérzet, no meg a mérhetetlen rémület valóban

megbénította a szívét.


30/118

A ládát eleve egy külön törzs, a léviták tagjai vihették csak. A kiválasztottnépen belül is kiválasztott csoport nyilván nagyon büszke volt erre. Nemáram, hanem csak az isten, tiltó szava tette a ládát valóbanmegérinthetetlenné - érvelnek a tudomány képviselői, ezúttal kart karba

öltve a bibliamagyarázókkal.Szerzőnket foglalkoztatták más, a szent könyvben említett jelenségek is.

Amikor a sivatagban vándorló zsidók már éheztek és nem volt mit enniük, azÚr ezt közölte Mózessel: „Mondd meg nekik: szürkületkor húst fognak enni,reggel pedig kenyérrel laknak jól.” Estére csakugyan fürjek érkeztek hatalmastömegben, ellepték a tábort, kedvükre foghatták őket. Másnap reggel atalajon találtak valamit, ott feküdt akár a harmat, fehér volt és édes, akár amézeslepény. A zsidók negyven éven át ették ezt a mannát, amely rejtélyes

módon került oda hozzájuk - egészen addig, amíg elérték a Kánaán földjét.Tekintsünk el attól, hogy a negyven év nyilván erős túlzás - ennyi idő alatt

az egész Földet is kétszer körbevándorolhatták volna, nem az amúgymeglehetősen kisméretű közel-keleti pusztaságokat. A kutatók szerint asivatagban is növő tamariszkusz nevű növényről van - illetve volt - szó,amely gyümölcsérés idején édes levet enged ki magából. Érdekes módon ezt abibliamagyarázók is elfogadták, holott a laikusnak is rögtön eszébe jut: az anövény is évente csak egyszer, maximum kétszer érik azon éghajlat alatt,

tehát lehetetlen volt belőle ezreket az év mind a 365 napján etetni. Mégakkor is, ha a sivatag nem is sivatag, hanem valóságos sűrű tamariszkuszültetvény lett volna!

Az ősűrhajózással foglalkozók szerint nem csoda történt, nem az Úr etettehíveit a sivatagban, hanem a népet kiválasztó és őket kísérő Idegenekbocsátottak rendelkezésükre valamilyen ételt. Olyant, amit az ottanikörülmények között tömegesen elkészíthettek. Däniken is ezt állítottaBizonyítékok c. könyvében.

Váratlanul két brit kutató sietett szerzőnk segítségére. Sasson és Dale 1976tavaszán a New Scientist brit tudományos hetilapban közöltek egy cikket.Ebben azt állították: rekonstruálták a mannagépet, vagyis azt a szerkezetet,amelynek révén annak idején a zsidókat élelmezték. Naponta 1,5 köbméterzöldalgát állítottak benne elő; a sci-fi-rajongók tudják, hogy valószínűleg ezlesz a (közel)jövő űrhajóseledele. Ezt az algát a gép másik részében egycukorszerű anyaggá alakították át. Kis helyet foglalt el a „készáru”, de igentápláló volt és megfelelően adagolva több ezer ember napi szükségletét

fedezhette.


31/118

A Der Spiegel német hetilap - amely mindig is erősen és néhaszemellenzősen ellenezte az ehhez hasonló témákat - felfedezte, hogy ahetilap megjelenési dátuma április 1, és ezért világgá kürtölte, hogy az éppenkirobbanó szenzáció nem is az, hanem csak egy tréfa. A szerkesztőség tagjai

aztán nagy döbbenettel értesültek, amikor brit földről hivatalos értesítéstkaptak: a cikk komoly, az április 1-i megjelenés a véletlen műve. Avilágsajtóban sokfelé megjelent a mannagyártó gép tervrajza, és a prototípustis szabadalmaztatták.

Mondanom sem kell, annak idején a magyar sajtó csak addig követte azeseményeket, amíg „kiderült”, hogy április elsejei tréfáról van szó, utánamélyen hallgatott a dologról. Az eredeti mannagép számára - az iratoktanúsága szerint - Dávid király egy díszes sátort, Salamon pedig szentélyt

épített, ám mindez nem akadályozta meg, hogy Nabukodonozor Jeruzsálemelleni támadásakor a gépet elpusztítsák.

Az ügyet tárgyaló, Däniken ellen írott könyvben azt a hamis érveléstolvastam ezután: „arról senki sem beszél, a feltalálók sem, hogy annak idejénhonnan vette Mózes a nyersanyagot a géphez? Hiszen az nem termelhetettennivalót a semmiből…” - és úgy vélik, ezzel el is intézték a dolgot.

Holott szerintem éppen fordítva áll a helyzet. Azt kell kérdezni: Mózesnekvolt-e lehetősége arra, hogy naponta vagy pár naponta elrepüljön a sivatagból

valahová máshová és hozzon onnan egy kis zöldalga-tenyészetet? Nyilvánnem. Tehát az közvetetten éppen Dänikent és híveit támasztja alá: csak egykülső, erős hatalomnak, mondjuk egy űrhajóval vagy annak földi leszállórepülőegységével rendelkező hatalom szerezhetett valahonnan a távolbólmindig nyersanyagot, avagy azt saját készleteiből adhatta…

Däniken: „A Bibliában is sokfelé többes számot használnak az Istennelkapcsolatban, például: »Istennek fiai«-ról esik szó.”

Tudomány: Erre nézve nincs egyetértés. Akadnak vallási alapon álló

bibliamagyarázók, akik szerint e kifejezésen nem mást, mint az… angyalokatkell értenünk. Mások ennél lélektanilag mélyebb és érdekesebbmagyarázattal álltak elő: az esetleg az ősi sokistenhit ilyen félig elrejtettnyoma, maradványa, amely ha másképpen nem, hát nyelvileg bukkan olykora felszínre… Nem csodálom, hogy Däniken nem hisz ezeknek aváltozatoknak; nem eléggé meggyőzőek. Különösen nem az angyalokról szólóelső változat.

Akad olyan kutató is, aki úgy véli, másról van szó. Az „Isten fiait” nem kel l

szó szerint értenünk. Közel- és távol-keleti népek szokásának megfelelően


32/118

talán inkább arról lehet szó, hogy amit jobban szeretnének kihangsúlyozni,azt vagy többször mondják egymás után, vagy többes számban használják.

Nem vagyok Däniken ellensége és remélem, Önök sem azok. Azt hiszem, aFrigyláda esetében neki volt több meggyőző ereje, és nem a kutatóknak. Ez

utóbbiak magyarázata inkább magyarázkodásnak tűnik - persze, ettől méglehet, hogy nekik van igazuk.


33/118

4.

DÄNIKEN ÉS EGYIPTOMNo, itt aztán arattak az ellenfelek.Az egyiptológusok igen felkészült emberek (náluk jobban csak a

bibliológusokról mondható ez el) és úgy vélik, szinte mindent tudnak már akét, majd egyetlen Egyiptom több ezer éves történetéről. Ismerik hitvilágát,régészeti leleteit, papirusztekercseit, történetét. A hieroglifák világa - azokszámára, akik valósággal beléjük szerettek - a legérdekesebb dolog lehet a

Földön.Úgy is mondhatnánk: nagy merészség volt Däniken részéről, hogy éppenezen a területen akart megmérkőzni velük. De lehet, nincs igazunk, hiszen őnem mérkőzésre számított. Megszokhatta már, hogy az esetek többségébennem párbajra állnak ki vele, hanem sárba tapossák magánéletét és múltját,

jobb híján ilyen „érvekkel” ütnek vissza. Ugyanakkor azt sem szabad kizárni,hogy Dänikennek esze ágában sem volt „párbajozni” a tudománynagyágyúival - egyszerűen túl csábító volt érveihez sorolni a piramisokat is.

Azokat, amelyek oly régóta állnak titokzatosan a sivatagban és oly sokhasonlóságot mutatnak közép-amerikai társaikkal; azokat a hatalmasmesterséges kőhegyeket, amelyekhez annyi hamis legenda is fűződik, hogymár senki sem képes elválasztani a búzát az ocsútól. Ha valaki a zavarosbanakar halászni, nyugodtan vesse rá magát erre a témára, biztosan tud mégolyant írni, amit előtte kevesen, vagy éppen senki sem.

Däniken viszont távolabbra tekintett. Neki a piramisok és az egyiptomikultúra egyéb jellemzői csak egy érv a sok közül. Folyton azt látta maga előtt,hogy az Idegenek - az „istenek” - beavatkoztak nem csak valaha régengenetikailag, hanem később, a már történelmi időkben is. A piramisokvilágáról pedig maga a hivatalos történettudomány is azt állította, hogy többezer évvel ezelőtt már a mai helyükön álltak. Ha ehhez hozzávesszük anagyon régen is fejlettnek mondható egyiptomi kultúrát, hát Dänikenbenrögtön felmerül a gondolat, hogy ez valamiképpen összefüggésben állhatottaz Idegenekkel.

De hogyan?Lássuk először, mit állít szerzőnk. Úgy véli, a régi korokban idelátogató

idegenek több okból is építettek, vagy az akkori emberek révén emeltettek

8/15/2019 Nemere István - Igazat Mond-e Dän

nemere istván - igazat mond-e däniken

Documents