MAGYAR KÉPZ MŰVÉSZETI EGYETEM

Intermédia tanszék

SZAKDOLGOZAT

A Gellérthegyi-barlang

barlanglakóinak története

Budapest

2014

Készítette: Karas David

Témavezet : Kékesi Zoltán

TARTALOMJEGYZÉK

1. BEVEZET _________________________________________________________________ 2.

2. A GELLÉRT-HEGY TÖRTÉNETÉNEK RÖVID ÖSSZEFOGLALÁSA AZ SKORTÓL A SZÁZADFORDULÓIG ___________________________________________________________ 4.

3. A GELLÉRTHEGYI-BARLANG ÉS KÖZVETLEN KÖRNYEZETÉNEK RÖVID TÖRTÉNETE ___ 8.

3. 1. A Gellérthegyi-barlang története a Szent Erzsébet ispotály megépítéséig ________ 8.

3. 2. Sárosfürd története az 1870-es évekig ___________________________________ 9.

3. 3. Az 1870. évi X. törvénycikk ____________________________________________ 10.

3. 4. Összefoglaló a Gellért fürd és szálló építésének történetér l ________________ 11.

3. 5. A Magyarok Nagyasszonya sziklatemplom története ________________________ 12.

Ő. BARLANGLAKÁSOK MAGYARORSZÁGON ______________________________________ 15.

ő. BARLANGLAKÁSOK A GELLÉRTHEGYI-BARLANGBAN ___________________________ 18.

6. ÖSSZEFOGLALÓ ___________________________________________________________ 22.

7. FELHASZNÁLAT IRODALOM _________________________________________________ 23.

8. FÜGGELÉK ________________________________________________________________ 27.

1. MELLÉKLET: Az újbudai pálosoknak segítettek a közterületesek ______________ 28.

2. MELLÉKLET: Kivonatok a F városi Közmunkák Tanácsa 1870-1928. között kiadott évi jelentéseib l _________________________________________________ 29.

3. KÉPMELLÉKLETEK ___________________________________________________ 39.

2

1. BEVEZET

A Gellért-hegyi sziklatemplommal két éve foglalkoztam először, amikor weblapján találtam egy fényképet (Őő. kép), amin bejárata be van falazva. A képaláírásból kiderül, hogy az 1951-ben szétvert

és kiürített templomot 1960-ban az államhatalom1 egy 2 méter vastag betonfallal elzárta.

A rendszerváltásig a kolostort az Állami Balettintézet kollégiumként használta, a barlangból karsztvíz

megfigyelő állomás lett – az épületeket a rend csak 1990-ben kapta vissza.

Amikor a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus 2012-ben ismét kiírta A mi kis

falunk – új típusú public art pályázatát, újra elővettem a témát, és elmentem a sziklatemplomba, hogy

megtudjam, a szerzetesek hogyan emlékeznek erre az időszakra. Aczél László Zsongor atyával, aki

1990-től két éven keresztül volt a sziklatemplom igazgatója, több órán keresztül beszélgettünk. A már

akkor is súlyos betegséggel küzdő2 Aczél kutatta a templom történetét, de ő sem tudott több, a befalazott

bejáratról készült fénykép létezéséről. Beszélgetésünk után elküldte nekem a VII. Nemzetközi Pálos

Rendtörténeti konferencián tartott A 80 éves sziklatemplom és kolostor Budapesten című előadásának

kéziratát. Ebből kiderül, hogy a templom közel kilencven éves története során nem a befalazás volt az egyetlen esemény, aminek emlékezete alig, vagy nem létezik.

A mi kis falunkra végül nem adtam be pályázati anyagot, de a sziklatemplom története – elsősorban

annak városképre gyakorolt hatása miatt – továbbra is foglalkoztatott, ezért választottam szakdolgozat

témámnak. Érdekelt, hogy egy történelmileg ennyire koncentrált térben kiknek és hogyan lehet – ha

egyáltalán lehet – úgy emlékezni, hogy az ne váljon politikai pártok vagy ideológiák kisajátított

emlékezetévé, ahogy Zombory Máté írja: „A tudományosan megalapozott kritikai távolságot nehéz

megtartani, mióta a történettudomány területe a közelmúlt lett, és a történész, elveszítve a múlthoz való

hozzáférés monopóliumát, az átpolitizálódott múlt meghatározta ügyek szerepl je lett. Akár a vád, akár

a védelem tanújaként idézik is meg, a történész megszűnik a múlt objektív közvetít jének lenni:

a jelenbeli küzdelmek résztvev jévé válik, és tudása ideológiaként leplez dik le.”3

A kutatás folytatása közben találtam rá, hogy a 19. században szegény családok laktak a barlangba

épített kunyhókban. Ekkor döntöttem úgy, hogy mivel a saját emlékezet kialakításának lehetősége szempontjából a Pálos Rend –a rendszerváltás óta a terület tulajdonosa – privilegizált helyzetben van,

ezért én a barlanglakó családok történetét fogom kutatni.

Ezeknek a családoknak a történetével, az épületekkel és azok eltűnésével kevesen foglalkoztak, de ha

megvizsgáljuk Budapest, a Gellért-hegy, Sárosfürdő, a Szabadság híd, a Gellért szálló és Tabán

történetét, és a kor Budapestjének fürdőiről, keserűvizeiről, barlangjairól, kertjeiről, építészetéről stb.

szóló publikációkat, akkor bővebb képet kaphatunk róluk. Így válik láthatóvá a Gellért-hegy délkeleti

részének mindig kiemelt szerepe és városképre gyakorolt hatása is – és ezért hihetetlen, hogy ott

a főváros a kunyhólakókat évtizedeken keresztül megtűrte, és hogy olyannyira nem foglalkozott velük,

hogy az ott élő emberekről Budapest Főváros Levéltárában nincs információ.

1 Idézet az említett fotó képaláírásából, lásd 46. kép. 2 Elhunyt Aczél Zsongor atya, Bonum Televízió, 2014. 02. 05., https://www.youtube.com/watch?v=vbIFmEwk6-o

3 Zombory Máté, Határtalan emlékezés, in: Café Babel 66. sz. (Láz), 2012., 103-110. o.,

http://doktori.mke.hu/sites/default/files/attachment/zombory_glob_eml_cafebabel_vegl(5).pdf , 3. o.

3

Dolgozatomban először áttekintem a Gellért-hegy történetét a századfordulóig, majd öt részre tagolva

bemutatom a Gellérthegyi-barlang és közvetlen környezetének eseményeit: az őskortól a Szent

Erzsébet ispotály megépítéséig, ezután Sárosfürdő megépítését és lebontását, majd az 1870. évi X.

törvénycikk következményeit, utána a Gellért fürdő és szálló építésének történetét, végül a Magyarok

Nagyasszonya sziklatemplom történetét tervezésétől napjainkig.

Ezután ismertetem a magyarországi barlanglakásokkal foglalkozó szakirodalmat és a barlanglakók

életkörülményeit, majd a következő fejezetben összegyűjtök minden írásos és képi emléket

a Gellérthegyi-barlang kunyhólakóiról.

Az utolsó fejezetben összefoglalom, hogy a diplomamunkám előkészítéséhez milyen kérdésekkel

tartom fontosnak foglalkozni.

4

2. A GELLÉRT-HEGY TÖRTÉNETÉNEK RÖVID ÖSSZEFOGLALÁSA AZ SKORTÓL A SZÁZADFORDULÓIG

A Gellért-hegy az egyetlen Duna melletti földrajzi egység, amely a mai napig őrzi középkorban kapott földrajzi nevét.4 Erről első írásos emlék a Margit-legenda,5 melyben a következőképpen szerepel: „Ismét

vala egy ifjú, ki lakozik Szent Erzsébet asszonynak ispitályában Szent Gellért hegye alatt, mely hegy

azért mondatik Szent Gellért hegyének, mert régen a hegynek alatta öletett volt meg Szent Gellért,

a kegyetlen kemény pogány magyaroktól.”6

A Gellért-hegy a Dunántúli-középhegység keleti részéhez, a Dunazug-hegyvidékhez, azon belül

a Budai-hegységhez tartozik. Keleti oldalán a Duna jobb partja határolja, és itt a legmeredekebb a hegy

lejtője, mintegy 80°-os. Tengerszint feletti magassága 235 m, a Duna vízszintjétől számítva

legmagasabb pontja 140 m.

Az őskorból kevés régészeti lelet ismert: a legutóbbi, körülbelül 10 000 éve befejeződött jégkorszak elől

délre menekülő gerincesek csontjai (pl. barlangi medve [Ursus spelaeus Blum] koponyája) mellett

a legrégebbi emberi tevékenység nyomait a Tabán rendezése során találták – az i.e. 4 000 körül letelepedett népcsoport falvainak maradványai az őskor utolsó és az ókor első szakaszából,

a kőrézkorból származnak.

Ugyancsak a Tabán rendezése során leltek először az i.e. 1. századból származó eraviszkusz – egy az

illír őslakossággal összeolvadt kelta törzs – kultúra sokkal gazdagabb nyomaira, és mint későbbi

ásatások bebizonyították, a Gellért-hegyre épített oppidum a hegy tetején épített Iuppiter Teutanus

főisten szentélyével századokon keresztül az eraviszkuszok egyik legfontosabb törzsi és vallási

központja volt.

Az 1. században a mai Budapest a Római Birodalom és Pannónia provincia keleti határának fontos

városa lett, és bár az itt élő eraviszkuszok élete békésen folyt tovább, oppidumukat el kellett hagyniuk.

A rómaiak feltehetőleg katonai célokra használták a hegy adottságait, és ismerték annak termálvizeit is,

de a Budapesti Történeti Múzeum kiadványai szerint a 19. század közepétől történt építkezések

gyorsasága miatt régészetileg egyik területet sem sikerült precízen, hitelesen feltárni.7 A népvándorlás korából (4-8. század) ezen a területen kevés régészeti lelet maradt fenn, a Gellért-

hegyről szóló források az időszakot ritkán említik, és sok az ellentmondás, tárgyi tévedés8 és nem

4 Végh András, Buda város középkori helyrajza I., Budapest Történeti Múzeum, Budapest, 2006., 50. o. 5 Mednyánszky Miklós könyve (62. o.) hívta fel figyelmemet arra a véletlenre, hogy az első írásos emlék arról, hogy Magyarországon emberek földbe vájt helyiségekben, vagyis barlanglakásokban laktak, ugyancsak a Margit-legendában található. E történet szerint egy Felhévízi – mai Budai Vár környéke – barlanglakás beomlásakor egy lezuhanó kő a család gyermekét megöli. A fiú édesapja egy éjszakán keresztül imádkozik az apáca koporsójánál, és reggel a rokonai tudatják vele, hogy a fiú felébredt és teljesen egészséges. Ez a történet része a Szent Margit szentté avatás legendájának. 6 Szent Margit legendája, in: Források, legendák, intelmek, szerk.: Veress Zsuzsa, Interpopulart Könyvkiadó, Budapest, 1993. 7 A mindössze négy év alatt megtervezett és felépített Citadella a feltételezett eraviszkusz oppidum központi területének, feltételezett római őrtornyok és egy több forrásból ismert török erőd maradványaira lett felépítve, mely építkezés során valószínűleg minden lelet elpusztult, de itt említhetjük a gyógyfürdők építkezéseit is. Pl. Kelényi B. Ottó, Buda és Pest városképe az idegen utazások irodalmában című tanulmányában – in: Tanulmányok Budapest múltjából VI. kötet, Budapest Székesfőváros Kiadása, Budapest, 1938., 152. o. – összefoglalja Johann Friedrich Reichardt 1807-1809 közötti budai látogatásának német nyelvű beszámolóját, melyben Reichardt az erőd nyomairól még említést tesz: „A Gellérthegyre is ellátogat, észreveszi, hogy az egykori meger sített hely néhány maradványa még látható.” 8 Pl. amit Rupp Jakab 1868-ban még mondaként ír le, Budahegyi Pauer János 1943-ban így közöl: „Krisztus után 377-ben a húnok Keve alatt itt verték le a Ditrik és Matrinus római vezéreket.”, mely a valóságban a 378-ban, Budától 879 km-re, a gótok és rómaiak között lezajlott Hadrianopolisi csata lehetett.

5

történelmi tény: több helyen szerepel, hogy a mai Szabadság híd helyén,9 a barlang alatt keltek át

a hunok, és ebből ered a Gellért-hegy egyik korábbi és Kelenföld, Kelenvölgy, Kelenhegy stb. mai

elnevezése.

433-ban Pannóniát a hunok elfoglalták, és a római erődöket és épületeket a következő párszáz év lakói – longobárdok, avarok, szlávok – is használták: a Duna bal oldalán, a mai Ferenciek terénél, Contra-

Aquincumból így alakult ki Pest város elődje.

A Gellért-hegy és Pest elnevezéseiről részletes beszámolót ad Révhelyi Elemér, Kelenföld (Tabán)

helye és neve10 című tanulmányában. A Gellért-hegyről szóló forrásokban a honfoglaló magyarok

korából ismét előkerülnek a „kelen” nevekkel kapcsolatos mondák,11 legendák, mely elméleteket –

a hunokéval együtt – Révhelyi történelmi, földrajzi és nyelvészeti szempontból is cáfol, de azt

alátámasztja, hogy már a tatárjárás előttről vannak hiteles források, melyben a hegy a mons Kreenfeld

nevet viseli. Később a mai Buda a Kis-Pest (parvus vagy minor Pest), a mai Gellért-hegy pedig a Pesti-

hegy (mons Pestiensis) nevet viseli.12 A Pest szó szlávul barlangot, kemencét jelent, és a kemence szót

fordították le a pesti német telepesek Ofenre, mely a mai Buda egyik elnevezése volt hosszú időn

keresztül.13

Szent Gellért legendájának legkorábbi forrásában, a 14. századi, latin nyelvű Képes Krónikában

a hegyet de Monte Keleenfeldnek14 nevezik. A történet szerint 1046-ban a mai Rudas gyógyfürdő

és Erzsébet-híd között a püspököt lázadók támadták meg, „talyigára tették, és lebocsátották Kelenföld

hegyér l.”15 A 15. századtól terjed el a hegy Gellért-hegyként, latinul Mons Sancti Gerardiként jelölése,

mely névnek első említéséről a Szent Margit legendája kapcsán már írtam. Az idézett részletben a hegy

neve a tatárjás után alapított jánosrendi Szent Erzsébet ispotály kapcsán szerepel – Magyarország első

kórháza –, mely a mai Gellért és Rudas gyógyfürdő környékén állhatott.16

1541-ben a törökök elfoglalták Budát és a város 1686-ig az Oszmán Birodalom része volt. Ebben

az időszakban a Gellért-hegyet a hegy tetején eltemetett török szentről, Gürz Eliász hegyének17

nevezeték, és itt állt egy törökök által épített erőd is (1. kép). A délkeleti részen szőlőültetvényeket

hoztak létre és ekkor épültek fel Budapest törökfürdői is.

A Gellért-hegyről szóló tanulmányok a Buda visszafoglalása és az 1848-49-es forradalom

és szabadságharc közötti időszakból kevés eseményről írnak. Ekkor a Gellért-hegy magyar és német

9 A Szabadság híd 331 m hosszával a legrövidebb budapesti Duna-híd, a Duna itt a legkeskenyebb a fővárosban – Dr. Gáll Imre, A budapesti Duna-hidak, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1984., 15., 74. o. 10 Révhelyi Elemér, Kelenföld (Tabán) helye és neve, in: Tanulmányok Budapest múltjából IV. kötet, Budapest Székesfőváros Kiadása, Budapest, 1936., 34-58. o.

11 Ezek közül leghíresebb Csáthi Demeter 16. századi költő, ferences szerzetes mohácsi vész után írt Pannónia megvételéről című énekének következő két sora: „Árpád juta magyar néppel / Kelemföldén a Dunán elkelének”. – Uo. 37. o.

12 Uo. 47-48. o.

13 Több Budapesttel, a Gellért-heggyel, a Szent Iván-barlanggal vagy a Magyarok Nagyasszonya sziklatemplommal foglalkozó tanulmány, könyv, cikk stb. tényként kezeli, hogy Pest elnevezése a Szent Iván-barlang városképi jelentősége miatt a szláv barlang szóból ered, pedig erre bizonyíték nincsen. 14 Iosephus Podhradczky, Chronicon Budense, Gyurián & Martini Bagó, Buda, 1838., 97. o. 15 Képes Krónika, ford.: Geréb László, Magyar Hírlap és Maecenas Kiadó, Budapest, 1993.,

http://mek.oszk.hu/10600/10642/10642.htm

16 A források ellentmondásosak, de mindegyik ezen a területen belül jelöli ki az ispotály helyét. 17 Evliya Çelebi, Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai: 1660-1664., ford.: Dr. Karácson Imre, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1904., 234. o.

6

elnevezése párhuzamosan él: a német telepesek Blocksbergnek nevezik el, amit egyes kutatók

összekapcsolnak a hegy körül kialakult boszorkánykultusszal. Ezzel kapcsolatban Dömötör feltételezi,

hogy a Gellért-hegy a honfoglaló magyarok pogány szent helye volt, és Bán Aladárt idézi: „a sziklás

Gellérthegy is bizonyára szent volt; ezért választották Gellért püspök kivégzési helyének, s ezért tartotta

a nép a legújabb id kig a boszorkányok gyűl helyének.”18 Meglepően sok forrás kapcsolja össze

a Gellért-hegyi boszorkányságot Rudas és Sárosfürdő környékével, a prostitúció korabeli budai

központjával.19

1815. október 19-én adták át a gellérthegyi csillagvizsgálót (Ő. kép), mely 1830. június 27-től

harangütéssel jelezte a delet a déli harangszóhoz. Ezzel egy időben készültek az első rajzok,

beszámolók a Gellért-hegy oldalában tartott húsvét hétfői búcsúkról, melyeken évente több tízezer

ember vett részt.

1849-ben az osztrák hadsereg használatba veszi a gellérthegyi csillagvizsgáló távcsöveit. Május 6-án

találat éri az épületet, amely az év végére helyreállíthatatlan károkat szenvedett.

Julius Jacob von Haynau a Citadella terveinek elkészíttetetését egy évvel a szabadságharc leverése

után, 1850-ben kezdi meg, és az épület 1854-ben már felépítve áll a Gellért-hegyen. Az erőd – melynek

átadásakor a közepén még ott állt a használhatatlanná vált csillagvizsgáló – egyetlen katonai funkciója

a lakosság megfélemlítése volt.20 Az 1867-es kiegyezés után a Citadellának ez a célja is megszűnt,

de a Gellért-hegyen nagyobb méretű átalakulások csak a század végén kezdődtek: az 1870. évi X.

törvénycikk21 megszavazása magában foglalta a rakpartok szabályozását és egy vagy két Duna-híd

megépítését,22 1882-ben pedig a Budaörs felől terjedő filoxéra elpusztította Buda teljes

szőlőállományát. „A gazdasági kár valós súlyának megértéséhez tudnunk kell, hogy ebben az id ben

Buda kataszteri tisztajövedelmének ŐŐ,Ő %-a a sz l termesztésb l származott.”23

A következő évtizedekben – a rengeteg meg nem valósult terv mellett24 – lebontották Sárosfürdőt – mai

Gellért gyógyfürdő elődje –, megépült a mai Szabadság és Erzsébet híd, rendezték a Gellért-hegy

délkeleti oldalát és a Gellért rakpartot, megszüntették a Citadella erődjellegét,25 mellyel egy időben

a hadsereg jelképesen átadta annak kulcsát a Fővárosi Közmunkák Tanácsának. Szent Gellért szobrát

1904-ben állították fel az Erzsébet híd budai hídfőjével szemben, arra a helyre, ahol feltehetőleg meggyilkolták.

18 Uo. 101. o.

19 Dömötör egyik idézete alapján ez a 18. századból ered: „1700 november 7-én Kis Istvánnét vádolták meg azzal, hogy »bűvös­bájos, ódó-köt , varázsló, Szent Gellért hegyére járó, ördögökkel cimboráló boszorkányos személy s egyszersmind k... . is.« Hasonló bűnnel vádoltan került a törvény elé Túri Istvánne, Nyújtó Panda is.” Uo. 93. o.

20 Ennek ellenére a Citadella körül a fákat, cserjéket kiirtották és a Gellért-hegyre építési engedélyt csak azzal a feltétellel adtak ki, hogy a tulajdonos a hadsereg felszólítása esetén köteles az épületet azonnal lebontani – bár ilyenre nem történt példa. 21 1870. évi X. törvénycikk, in: 1000 év törvényei, CompLex Kiadó, 2003., http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=5416

22 Részletesebben: Déry Attila, A F városi Közmunkák Tanácsa (1870-19Ő8). Egy független városrendez hatóság, in: Budapesti Negyed 9., Budapest Főváros Levéltára, http://bfl.archivportal.hu/id-222-dery_attila_fovarosi_kozmunkak_tanacsa.html, illetve dolgozatom 8.1. fejezete.

23 Dr. Balázs Gábor, A filoxéra elleni harc Pest megyében, MNL Pest Megyei Levéltára levéltárnapi tudományos ülése, Budapest, 2012., http://www.pestmlev.hu/data/files/257735802.pdf, 2. o.

A dr. Balázs által leírt évszámmal szemben a 2005-ben Budapest XI. Kerület Újbuda Önkormányzata és Újbuda Német Kisebbségi Önkormányzata által a Kemenes utca – Kelenhegyi út találkozásánál állított emlékműn a következő szöveg szerepel: „Az 1880-as évek második felében a filoxéravész elpusztította a Gellért-hegyen és a környékén virágzó sz l kultúrát.” 24 Pl. 19. és 27. kép. 25 189Ő. évi XX. törvénycikk, in: 1000 év törvényei, CompLex Kiadó, 2003., http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=6544

7

Az azóta eltelt időszakban a Gellért tér felől nézve a hegyen kevés, a városképet befolyásoló változás

történt: a Sziklatemplom első megáldása (1926), kivilágított kereszt elhelyezése a barlang bejárata felett

(~1930)26, a Sziklakolostor átadása (1934) és a Szabadság-szobor felállítása (1947).27

26 A források vagy nem említik, vagy különböző évszámot jelölnek meg a kereszt felállításával kapcsolatban. Legvalószínűbb, hogy a templom és a kolostor építése közötti időszakban került a sziklák tetejére. 27 A legnagyobb átalakítás mégis a Tabán lebontása és rendezése volt. A főváros 1878-ban kezdte el a lakások kisajátítását, de csak 1933-ban ürítik ki azokat végleg és ekkor kezdődnek meg a bontási munkálatok. Részletes leírás: Dr. Schuler Dezső, Adatok a Tabán történetéhez és rendezéséhez, in: Statisztikai közlemények 75. k. 4. sz., Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, 1934.

8

3. A GELLÉRTHEGYI-BARLANG ÉS KÖZVETLEN KÖRNYEZETÉNEK RÖVID TÖRTÉNETE

A Gellérthegyi-barlang – gyakran Szent Iván-barlang vagy Lourdes-i barlang – a Gellért-hegy délkeleti

részén, a tengerszinttől 120, a Duna szintjétől 25 méterre nyíló, Budapest 11. kerületéhez tartozó, 4732/1 kataszteri számú barlang. Mai, mesterséges formája csak 1934-ben készült el.28 A barlang óriási

bejárata – átalakítása előtt a jelenleginél nagyobb, 12 m széles és 6 m magas – a budai oldal beépítése,

a Duna-hidak megépítése és a Gellért-hegy rendezése és fásítása előtt messziről feltűnő volt, mégis

a fényképezés megjelenéséig kevés emlék maradt fenn róla.

3. 1. A Gellérthegyi-barlang története a Szent Erzsébet ispotály megépítéséig

A barlangban egyszer végeztek régészeti ásatást: 1913-ban Kadić Ottokár egy 2 m széles, 2 m hosszú

és 4 m mély próbagödörben csak történelmi időkben keletkezett lerakódást talált, és jelentésében

a következőket írta: „A barlang rendszeres feltárása ily módon alig nyujthat fontosabb eredményt, miért

is a további ásatás a Szakosztály részér l befejezettnek tekinthet .”29

Kadić 1920-ban az Uránia folyóiratban publikálja az első, a Szent Iván-barlangról szóló tanulmányt,30

melyben leírja annak történetét, a hozzá kapcsolódó legendákat,31 és közli annak alaprajzát és hosszmetszetét (3Ő. kép). A tanulmány befejező mondatai 1913-as jelentésével teljesen szemben

állnak: „Miel tt azonban utóbbi bármilyen irányú átalakításban részesülne, a barlangot el z leg

rendszeresen fel kellene ásatni. Bár a próbaásatás nem járt kell eredménynyel, mégis nagyon

valószínű, hogy a barlangkitöltés részletes felásatása esetén olyan történelmi id b l származó

régiségek kerülnek birtokunkba, melyek f városunk legrégibb történetének kibogozásához újabb fontos

adatokat fognak szolgáltatni.”32

További feltárásokra végül nem került sor, ezért nincs bizonyíték arra, hogy ősemberek vagy későbbi

kultúrák használták volna a barlangot. A tatárjárást követő időszakig bejárata előtt egy iszapos tó terült

el: a monda szerint33 ennek vizével gyógyította egy Iván nevű remete az őt felkereső betegeket és ezért

nevezik a barlangot Szent Iván-barlangnak.34 Egészen a 19. század közepéig a barlang szinte35 csak

két forrásból kutatható: Budáról készült rajzi emlékekről és az iszapos tó forrására épült fürdőről szóló

leírásokból.

28 Csizmadia Zoltán, A budapesti Sziklatemplom története, Pécsi Egyházmegye, Pécs, 2004., http://www.palosrend.hu/dokumentum/szikla.pdf, 25. o.

29 Kadić Ottokár, Jelentés a Barlangkutató Szakosztály 1913. évi működésér l, in: Barlangkutatás II. k., Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Szakosztálya, Budapest, 1914., 24. o. 30 Kadić Ottokár, A Gellérthegyi Szentiván-barlang, in: Uránia, Uránia Magyar Tudományos Egyesület, Budapest, 1920. 29-32. o.

31 Például tényként közli, hogy Pest erről a barlangról lett elnevezve. Uo. 31. o. 32 Uo. 32. o.

33 A mondát említő források Thirring Gusztáv, Budapest környéke, Magyar Turista Egyesület, Budapest, 1900. könyvére hivatkoznak.

34 Egy másik elmélet szerint a barlang Nepomuki Szent Jánosról kapta nevét (az Iván szláv megfelelője János), akit vízbe fojtottak, ezért a vízi emberek védőszentje lett. Ezt az elméletet inkább alátámasztja az a népszokás, mely szerint Nepomuki Szent János emléknapján, minden év május 16-án, zarándokok a Gellért-hegy lábánál hét meggyújtott szurkos kosarat engedtek a folyóba, majd ünnepséget rendeztek. Csizmadia, A budapesti Sziklatemplom története, 7. o.

35 Ezek alól egyetlen kivételt említenek: Bél Mátyás Notitia Hungariae novae historico-geographica Magyarország történetéről és földrajzáról szóló, a 18. század első felében írt, öt kötetes munkáját.

9

3. 2. Sárosfürd története az 1870-es évekig

A mai Gellért és Rudas gyógyfürdők közötti területen állt a 13. században épített, első magyarországi

kórház, a jánosrendi Szent Erzsébet ispotály. A Gellérthegyi-barlang bejárata előtt elterülő tó forrása köré egyszerű fabódét építettek, hogy az ispotály betegei annak gyógyhatásait kihasználhassák.36

Dr. Tarczy Zoltán fürdőorvos, a fürdőről szóló beszámolók egyik korai összegyűjtője37 szerint

a legkorábbi forrás Bertrandon de la Brocquiére 1433-as útleírása – ezek között találjuk a Szent Iván-

barlangról szóló első említést is: Georg Wernher 1549-es38 Magyarország csodálatos vizeir l című

munkájában. Bár Evliya Çelebitől tudjuk, hogy a fürdőnek volt török neve – Acsik ilidzse –, tehát

a törökök is használták, Christian von Wallsdorf 1664-es39 beszámolójában a következőket írja: „a hegy

oldalán a Duna mellett van egy fürd félig összeroskadva, felette a sziklába vájt nagy üreggel:40 a víz

fölöslege a Dunába folyik, oldalai pedig rundellával vannak bekeritve.”41

Buda visszafoglalása után az elhanyagolt fürdő az állam tulajdona lett, melyet 1687. március 3-án

I. Lipót magyar király császári rendelettel császári orvosának, wartenbergi Illmer Frigyesnek

adományozott,42 aki a forrás fölé új épületet építtetett. A fürdőt – korabeli nevén Blocksbad43 vagy

Jungfraubad44 – Illmer Frigyes halála után, 1718-ban Buda városa vásárolta meg, majd kisebb

átalakításokkal 1809-ben nyilvános árverésre bocsátotta.

Sárosfürdőt a Ságits család vásárolta meg és üzemeltette tovább a legolcsóbb budapesti

gyógyfürdőként. 1832-ben az addigi 490 □ ölös telket vásárlással 2 406 □ ölre bővítik, 1844-től vendéglőt

és emeletes szállót építenek, mely közvetlen kertkapcsolattal rendelkezik a Gellért-hegyre sétahelyül

szolgálva a vendégeknek.45 A beszámolókból kiderül, hogy a telekbővítés során a Szent Iván-barlang

is a Ságits család tulajdonába került: „Van ezeken kívül a fürd megett (…) összesen 1Ő00 □ öl szabad

tér, melyek ujabb fürd és lakó helyiségek épitésére különösen alkalmasok, végre az ugynevezett

»Szent Iván barlangja«, mely az el tte elterül 130 □ öl fennsikjáról a legszebb, leggyönyörűbb kilátást

nyujtja Pest és Buda alsó vidékeire.”46

Az építkezést végül – József Nádor halála miatt – nem fejezik be, így a barlang előtti terület is

rendezetlen marad, és a fürdő ebben az állapotában működik egészen a század végéig.

36 Pető, A Gellérthegy, 61. o. és Palla Ákos, Újabb adatok Buda h forrásainak történetéhez, in: Orvostörténeti Közlemények 33. sz., Medicina, Budapest, 1964, 120. o.

37 Dr. Tarczy Zoltán, A budai Sárosfürd (Blocksbad), Idősb Poldini Ede és Társa, Budapest, 1883., 13-16. o. – A Vasárnapi újság már 1866. április 22-i számában összefoglalja a Sárosfürdőről szóló források tartalmát, de ott a legkorábbi adat 1459-es.

38 Dr. Tarczy tévesen 1550-et ír. 39 Dr. Tarczy tévesen 1655-öt ír. 40 értsd Gellérthegyi-barlang

41 Uo.

42 Nagy István, Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század els felében, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957., 55. o. 43 A Gellért-hegy korabeli német elnevezéséből, Blocksbergől a bad, német fürdő szóval összeillesztve. 44 A török időkből származó név jelentése szüzek fürdője, amit magyarul még a 19. században is használtak. A mondák szerint a török uralkodók háremei használták ezt a fürdőt, de valószínűbb, hogy gyógyhatása miatt nevezték el így, „ talán azon biztos hatása folytán, melyel a szüzek hószám rekedését eloszlatja.” – dr. Tarczy, A budai Sárosfürd (Blocksbad), 16. o. 45 Dr. Vári Szabó János, A budai Sárosfürd , nyomatott Kocsi Sándornál, Budapest, 1878., 8-9. o. – Dr. Vári Sárosfürdő főorvosa volt.

46 Uo.

10

3. 3. Az 1870. évi X. törvénycikk

Az 1838-as pesti árvíz, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc és a kiegyezést követő bel- és

külpolitikai helyzet következményeiként szavazta meg a parlament az 1870. évi X. törvénycikket.47

A törvény a többi között tartalmazta a Lánchíd megváltását, egy vagy két állandó híd építését, a Duna

budapesti szakaszának szabályozását és a rakpartok rendezését. A feladatok elvégzésére és

a pénzalap kezelésére a kormány felállíttatta a Fővárosi Közmunkák Tanácsát (F. K. T.). A fővárosi

önkormányzat köteles volt minden, a városképet befolyásoló ügyben a független városrendező hatóság,

a Közmunkák Tanácsának jóváhagyását kérni.

A következőkben összefoglalom a Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1870-1928. közötti évi

működéséről szóló hivatalos jelentéseinek a Gellért-hegy délkeleti oldalára vonatkozó részeit.48

1872. évi hivatalos jelentésükben leírják, hogy a Rudas és Sáros gyógyfürdők közötti rakpartok

rendezési terve elkészült – ugyanebben az évben a Gellért-hegy keleti oldalát befásították, ám ez nem

érinti a Gellérthegyi-barlang környezetét, ami ekkor még magántulajdon. Ugyanekkor felkérik

a közlekedési minisztert, hogy a Gellért-hegy rossz állapotban lévő, omladozó és sziklás keleti támfalát és az alatta futó, emiatt életveszélyes utat rendezze49 – a közlekedési miniszter ezt később

elutasította.50 1873-ban merül fel a Gellért tér létrehozásának terve, 1874-ben a Gellért-hegyi

sziklacsoportok eltávolítása, amiről 1877-es jelentésükben azt írják, hogy a tárgyalások folyamatban

vannak – ugyanez a jelentés számol be egy, a Gellért-hegyre tervezett sétányútról.

Legközelebb az 1882. évi jelentésben számolnak be a támfalról, miszerint a hegy tövében lév házak

és ezek lakói folytonos veszélylyel vannak fenyegetve. (…) annak megszüntetése okvetlenül és

elodázhatatlanul szükséges. A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy az eltávolítás folyamata során

még több kár történhet, ezért a munkálatok idejére a házsort – Rudas és Sárosfürdővel együtt –

szükséges lesz kilakoltatni. Azonban az akkor már tíz éve elfogadott szabályozási terv szerint

a rakparton futó utat kiszélesítik, amihez az ott álló épületeket feltétlen ki kell sajátítani és el kell bontani

– ezért czélszerűnek mutatkozik e házsor kisajátítását már ezúttal eszközölni. Az 1889., 1890. és 1891.

évi, egy kötetben kiadott jelentésben szerepel legközelebb a Gellért-hegy, melyben a Főváros és az F. K. T. között, a kisajátításokról folyó tárgyalások folytatásáról esik szó, és ezekkel kapcsolatban említik

először a tervezett negyedik híd építését is.

Az 1892., 1893. és 1894. évi jelentéseket ismét egy kötetben jelentették meg, melyben külön fejezet

szerepel Dunai uj hidak címmel. A fejezet bevezetője beszámol róla, hogy az F. K. T. szükségesnek

látta két új dunai híd megépítését – a tárgyalásokról teljes jegyzőkönyvet közölnek. A tervezett egyik

47 Részletesebb leírás és további források: Déry Attila, A F városi Közmunkák Tanácsa (1870-19Ő8). Egy független városrendez hatóság, in: Budapesti Negyed 9., Budapest Főváros Levéltára, http://bfl.archivportal.hu/id-222-dery_attila_fovarosi_kozmunkak_tanacsa.html

48 A jelentésekből idézett szövegeket kurzívval jelzem, de forrásukat lábjegyzetben nem jelölöm, mivel mind megtalálhatók dolgozatom 8. 1. fejezetében.

49 A Gellért tér ekkor még nem létezik, helyén sáros, kihasználatlan terület áll, a rakpart rendezetlen. A mai Erzsébet híd és Gellért tér közötti útszakaszon épületek sorakoztak, amikben a leomló szikladarabok rendszeresen kárt tettek. Az F. K. T. 1877. évi jelentésében ezeket az épületeket alantas házaknak nevezi, feltehetőleg az itt működő bordélyházak miatt. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy ebben az időszakban az F. K. T. tudtával több, a tanács tulajdonában álló épületben működött – gyakran illegális – bordélyház. 50 A közlekedési minisztérium ezt az F. K. T. feladatának jelölte ki.

11

hidat Fővámtéri hídként51 nevezik és budai hídfőjét a Vámház körút tengelyének folytatásaként jelölik

meg. Leírják műszaki követelményeit és közlik a kisajátítandó területek helyrajzi számait, mely sornak

vége a következő: … és 10667 hrsz. mint a Sárosfürd és tartozékai – Sárosfürdő tulajdonosai ekkor

Koischor Szilárd ügyvéd és Sagits Zsófia voltak.52

Az 1895-ös jelentésben újabb beszámolókat és egy tervrajzot közölnek a hídépítésről. Itt szerepel

először Sárosfürdő lebontása, mely során kiemelt feladat a gyógyforrások megőrzése az újonnan

építendő fürdő érdekében – ennek helyét már ekkor kijelölik. Az 1896-os beszámolóban külön

fejezetként szerepel A budai Sárosfürd lebontása és gyógyforrásainak biztositása. Ebben leírják, hogy

Sárosfürdővel együtt a rakparton álló összes épületet le kellett bontani, és emiatt a gyógyforrások vizei

közvetlenül a Dunába ömlenek. Ugyanebben az évben átadják a Ferenc József hidat.

Az 1901-es beszámolóban van a következő fontos változás: eszerint a hegy déli oldala nehezen

megközelíthető, kopár, puszta terület, melyet az új hidak bekapcsolnak a város központjába. Ezért

az F. K. T. műszaki osztálya szabályozási tervet dolgozott ki két park kialakítására – a leírás alapján az

egyik tervezett park része volt a Gellérthegyi-barlang körülötti terület is, mely egyszersmind az épitend

uj Sáros-fürd természetes üdül helye lesz. Az 1905-ben az F. K. T. megbízta Pecz Ármin fővárosi műkertészt a Rudas és Sárosfürdő közötti terület kertesítésére. Leírják, hogy a két fürdőt egy járda fogja

összekötni, melynek szélét kapuzatokkal és oszlopokkal változatossá tett kovácsoltvas kerítés követi (29. kép). 1907-re készül el a kert, és építésével párhuzamosan bontják le a keleti támfal veszélyes

szikláit is (28. kép) – ezekről részletes beszámolót ad Kardos Árpád, a Kertészeti Lapok szerkesztője.53

Az ez évi beszámolóban az 1901. évi beszámoló szövege van szó szerint újra leírva a hegy déli részén

kialakítandó parkokról. 1907 után a Fővárosi Közmunkák Tanácsának évi működéséről szóló hivatalos

jelentéseiben nem esik említés a Gellért-hegyről.

3. 4. Összefoglaló a Gellért fürd és szálló építésének történetér l

1896-ban Sárosfürdőt – a Ferencz József híd építése miatt – lebontották, és ügyével legközelebb 1900-

ban foglalkozott a fővárosi közgyűlés.54 Ekkor dr. Havass Rezső bizottsági tag szólalt fel, amiért a szegényebb réteg által használt gyógyfürdő vizeit az F. K. T. öt éve a Dunába engedi. A főváros csak

négy évvel később, 1904-ben vásárolta meg a gyógyforrásokat és a kisajátított telkeket a tanácstól, de

Heuffel Adolf középítési igazgató már 1902-ben javasolja egy nyilvános pályázat kiírását az új fürdő

tervezésére, amelyet szerinte akár már 1903-ban át lehetett volna adni. Az első, eszmei tervekről szóló

pályázat a Rudas fürdő átépítési pályázatával együtt 1903. decemberében jelent meg, melyek

eredményeit 1905-ben közli a Magyar Pályázatok.55 A bírálóbizottság mindkét fürdőről 4-4 tervet

51 Ma Szabadság híd. 52 Dr. Vári Szabó János, A budai Sárosfürd , nyomatott Kocsi Sándornál, Budapest, 1878., 8. o. 53 Kardos Árpád, Budapesti kertek – A Gellért-rakparti park, in: Kertészeti Lapok 22. évf. 10. és 11. f., Országos Magyar Kertészeti Egyesület, Budapest, 1907., 317-321. és 349-355. o. – Bár Kardos azt írja, hogy közli Petz Ármin tervrajzait, a hozzáférhető példányokban ez nem szerepel, és az Entz Ferenc Könyvtár és Levéltárban sem található meg, pedig feltehetőleg plusz információkkal szolgálna a Gellérthegyi-barlang akkori állapotáról. 54 Liber Endre, Budapest-fürd város kialakulása 2. k., in: Statisztikai Közlemények 81. k. 4. sz., Budapest, 1934., 57. o. 55 A budapesti Sárosfürd pályatervei, in: Magyar Pályázatok 3. évf. 1. sz., Budapest, 1905., 1- 31. o.

12

vásárolt meg,56 és ezen nyerteseknek egy szűkebb körű kiviteli tervpályázatot írt ki 1906. február 3-i

határidővel. A beadott pályázatok mind túllépték az eredetileg 1 600 000, később 1 800 000 koronában

megszabott építkezési költségeket, ezért kérték a fővárost, hogy azt 2 800 000 koronára növeljék,

és felkértek a négy pályázó közül kettőt egy újabb meghívásos pályázatra. Ezt 1907. novemberében bírálta a bizottság, és döntésük értelmében a két terv egyesítése volt a legcélszerűbb, ezért egy újabb

pályázatban megbízták a két pályázót, hogy közösen dolgozzanak ki egy tervet.

A mérnöki hivatal 1909. február 18-án a költségvetést 4 030 000 koronára emelte, a megbízott építészek

pedig 1909. decemberében nyújtották be végleges terveiket. Végül 1911. áprilisában kezdődtek el

az építési munkálatok – 5 650 000 koronával számolva –, melyek több, mint egy év szünetelés után

1913. tavaszán folytatódtak, ekkor már nem Sárosfürdő, hanem Szent Gellért gyógyfürdő és szálló

néven, 10 317 712 koronás költségvetéssel.

1914. nyarán még csak a fürdő falai álltak, és annak ellenére, hogy a háború alatt szinte minden

hatósági építkezés szünetelt, a fürdő megépítéséhez „a f városnak oly fontos erkölcsi és anyagi érdekei

fűz dtek, [hogy azt] minden akadály ellenére ki kellett er szakolni.”57 Végül a Szent Gellért gyógyfürdő

és szállót 1918. szeptember 26-án adták át, melyet először panama botránnyal kapcsolatos vádak követtek,58 majd 1919-ben a román hadsereg, később a Nemzeti Hadsereg Fővezérsége sajátította ki

szálláshelyéül.

3. 5. A Magyarok Nagyasszonya sziklatemplom története59

A Gellért-hegy délkeleti oldalának szabályozásával és rendezésével párhuzamosan tervezett Szent

Gellért fürdő és szálló elfogadott terveiben bár szerepelt a Gellérthegyi-barlang és előtte elfekvő terület

felhasználása, ez végül nem történt meg. Az első világháború alatt a barlangot katonai célokra nem

használták,60 és a háborút követő hat évről nem található forrásanyag.

1924-ben61 indult Magyarországról Lourdes-ba és Limpias-ba az Urak Mária kongregációs

zarándokcsoport, hogy a két szent kegyhelyen könyörögjenek az ország sorsának jobbrafordulásáért

és a trianoni békeszerződés előtti országhatárok visszaállításáért. A zarándokcsoport tagja volt Pfeifer Gyula62 földművelésügyi miniszteri főtanácsos, és benne merült fel az ötlet, hogy a Gellérthegyi-

barlangban létre kell hozni a Lourdes-i Grotta di Massabielle sziklatemplom mását. Visszatérése után

56 Sárosfürdő esetében név szerint: Sterk Izido, Sebestyén Arthur és Hegedűs Ármin, Alpár Ignáv és Pecz Samu terveit. 57 Liber, Budapest-fürdőváros kialakulása, 255. o. 58 A Fővárosi Hírlap 7. évf. 39. számában egy teljes lapszámot szentelt a szállóval kapcsolatos problémáknak. 59 Erről részletes beszámolót ad Csizmadia Zoltán A budapesti Sziklatemplom története című tanulmánya és P. Aczél László Zsongor Rendünk múltjából – A sziklatemplom története – a Fehér Barát pálos folyóiratban közölt sorozata, ezért itt csak a legfontosabb eseményeket emelem ki. 60 E-mailes tájékoztatás dr. Bonhardt Attila ezredestől, a Hadtörténelmi Levéltár és Irattár igazgatójától: „A levéltárunkban szóbajöhet cs. és kir. IV. hadtest iratanyagának korabeli mutatói nem említik a témát, mivel az nem bírt katonai jelleggel.”

61 A Gellért-hegy déli oldalának ekkori állapotáról képet ad egy 1924. áprilisi filmhíradó A Citroen tankautó útja a Gellérthegyre

címmel – http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=8017

62 Pfeifer Gyula, Nagyasszonyunk szentgellérthegyi sziklatemplomának története, Pallas Rt., Budapest, 1931.

13

dr. József Ferenc főherceggel és Zadravecz István püspökkel megalapítják a Szent Gellérthegyi

Sziklatemplom (Lourdes-i Barlang) Bizottságot.63

A sziklatemplom tervezésével dr. Lux Kálmánt bízzák meg, akivel 1926-ban interjút közölnek az Élet

folyóiratban.64 Itt leírják, hogy a barlangban egyes csoportok kávézót és más szórakozóhelyeket terveztek építeni, emiatt az építkezést hosszú vita előzte meg.65 Ez végül 1925. novemberében

kezdődhetett meg, először robbantásokkal alakították át a barlangüreget. A hegy keleti támfalán létrehozott nyílás (39. kép) egy véletlen robbantás eredménye volt,66 mely először kijáratként szolgált a

Gellért rakparti parkba. A tervek szerint a Pálos-rendnek szánt sziklatemplomot végül 1926. május

23-án szentelték fel,67 melyet a Pfeiferék által alapított bizottság ideiglenesen a Szent Ferenc-rendre

bízott.68

1930-ban ugyanez a bizottság a templom bővítése mellett döntött, így két és fél hónapon át 1 228

robbantással alakították ki a barlang jelenlegi üregét. Ezt 1934-ben a Weichinger Károly tervezte

kolostor megépítése követte – feltehetőleg ekkor szűnt meg a Gellért rakparti közpark – melybe már

a Magyarországra visszatelepített Pálos Rend szerzetesei költözhettek. 1938-ban69 a lebontott tabáni

temetőből exhumált Virág Benedek hamvait helyezték el sírkővel a templom bejárata előtt.

63 Uo. 8. o. – 1925 novemberében a Magyar Híradó 92. száma a következő címmel számol be az eseményről: A Szent Gellért hegy barlangjából kápolnát építenek. Az eredeti kópia a II. világháborús bombázások és tűzkárok során megsemmisült. A kolostorról kétszer számolt be a Magyar Világhíradó, 1934 májusában Hazajöttek a Pálosok a Gellérthegy sziklafalába épített kolostorukba és decemberében Harangjáték a gellérthegyi Pálos-kolostorban címmel, de ezek is megsemmisültek. Az egyetlen fennmaradt híradás a templommal kapcsolatban: Julianna holland trónörökösn férjével Budapesten, Magyar Világhíradó 678., 1937. február, http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=2193

64 Ámon Vilmosné, Magyarország Nagyasszonyának sziklatemploma – beszélgetés Lux Kálmánnal, in: Élet, 1926., 331-332. o.

65 A templom létrehozásának ötletét egy másik szempontból támadta dr. Dajka András A Gellérthegy és a magyar örökélet című magánkiadásában. Bevezetőjében ezt írja: „Ezt a kis könyvet annak a »Gellérthegyi Kálvária és Barlangtemplom Egyesület«-nek nagyszabásu, országos akciója ellen bocsátom utjára, amely látszathazafiaskodás ürügye alatt Buda történelmi várhegye után a magyar f város fölött emelked másik hegyormot is le akarja foglalni egy hitfelekezet propagandája számára. (…) a magyar protestáns társadalom több vezérférfia pedig Habsburgimádásból folyólag tagja lett a katolikus klerikális Gellérthegyi Kálvária és Barlangtemplom Egyesületnek!” 5., 7. o.

Majd később ezt a következőkkel támasztja alá: „Gellért felel s els sorban a Szent István által bevezetett idegenmádó nemzetiségi politikának Trianonhoz vezet ezeréves tradiciójáért s az smagyar nemzeti öntudat meggyilkolásáért, egyszóval az egész nemzet tragédiájáért – nincs szándékunkban vallási kegyeletet sérteni, azonban kénytelenek vagyunk javasolni azt is, hogy »Árpád fejedelem orom« legyen a neve a Pantheon és a történelmi muzeum-mücsarnokot tartó sziklakolosszusnak.” – 24. o.

66 „El lehet képzelni, mekkora volt a bányászok ijedelme, mikor egyik lövés eldördülése után – azt látták, hogy nem a terasz, hanem a Duna nyílt meg előttük, s látták, mint repülnek a kődarabok a Duna-parti úttestre majd a Dunába és látták, mint árasztották el a kőtörmelékek a villamos síneket és a gyalogjárót is. Hirtelen kimásztak a megnyílt lyukon és kétségbeesve rohantak le a Duna parti útra, hogy megnézzék, nem történt-e valami szerencsétlenség s hogy eltakarítsák a kőtörmelékeket, melyek a kocsiútra és a villamos sínekre estek.” – Pfeifer Gyula, Nagyasszonyunk szentgellérthegyi sziklatemplomának története, 12. o.

67 „Budapest székesf város sem a Sziklatemplom, sem a Pálos kolostor építkezési költségeihez nem járult hozzá, csupán a szükséges telket bocsátotta rendelkezésre. A templom közadakozásból épült fel, majd kés bb a kolostor, a templom bevételeib l. Így a f város a templomot és kolostort mintegy ajándékba kapta, minthogy azok az építkezések befejezte után a tulajdonába mentek át.” – in Csizmadia Zoltán, A budapesti Sziklatemplom története, Pécsi Egyházmegye, Pécs, 2004., 36-37. o.

68 Ekkor a Pálos Rend még nem települt vissza Magyarországra. 69 Ebben az évben Kadić Ottokár a következőket írja a barlangról: „F városunk legrégibb és legjobban ismert ürege, a Ferenc József-híd budai hídf jével szemben, a Gellért-hegy alján nyíló Szent Iván-barlang. A nagy nyílás eredetileg egységes tág csarnokba vezetett, mely hátrafelé két fülkével b vült ki. A barlangot újabban kiépítették, hátsó részében folyosószerű kijáratot vájtak és fényesen berendezett, misztikusan kivilágított kegyhellyé alakították.

Ezt a barlangot már az avarok és szlávok is ismerték s nyelvükön pestnek, vagyis kemencének nevezték, kés bb az egész kolónia ett l a barlangtól a Pest, a fölötte emelked hegy pedig a Pest-hegy nevet kapta. Id vel ez az elnevezés a Duna balpartján kiépült telepre szállt át, míg a jobbparti rész a Buda nevet kapta. Az idetelepedett németek azonban ezt a helyet továbbra is nyelvükön Ofen-nak nevezték el, ami ismét barlangot és kemencét is jelent.” – Kadić Ottokár, A Rózsadomb és környéke barlangjai, Magyar

Barlangkutató Társulat, Budapest, 1938., http://www.barlang.hu/pages/science/classics/kadic_rozsadomb.htm

A 3. 1. fejezetben tőle idézem kijelentését, miszerint egyetlen régészeti leletet sem talált próbaásatása során.

14

A második világháború alatt70 a Pálosok több szerzetestársukat és más üldözötteket is bújtattak. 1944.

november elején a Wehrmacht a kolostort a hídőrség szállásaként használja, feltehetőleg innen

irányítják a Ferenc József híd 1945-ös felrobbantását. Ekkor a sziklatemplom több hónapon keresztül

tábori kórházként üzemel. A világháború után Mindszenty József háromszor is beszédet tartott

a sziklatemplomnál: 1946-ban Szent Gellért halálának 900. évfordulóján 50 000 ember előtt, 1947-ben

a Fátimai jelenések 30. évfordulóján, majd 1948-ban a Mária-év nyitóünnepségén közel 60-70 000

ember előtt – utolsó beszéde végén a rendőrség szétverte a tömeget.

1950-ben a Magyar Népköztársaság kormánya a szerzetesrendek többségét feloszlatta. Ekkor

a templom még továbbműködhetett, de a kolostort államosították, és az Állami Balettintézet

kollégiumaként funkcionált. 1951. márciusában az Államvédelmi Hatóság emberei a templomból

a szerzeteseket elhurcolták, a berendezést összetörték, a templom felett álló keresztet eltávolították –

P. Vezér Ferenc szerzetest Grősz József érsek és társai pere során halálra ítélték és felakasztották.

Arról, hogy ezután majdnem tíz évig a barlangban mi történt, nincs információ, de 1960-ban bejáratát

1,5-2 méter vastag betonfallal befalazták és karsztvíz megfigyelő állomást hoztak létre.71

A befalazott templomot 1989-ben, a kolostort 1990-ben kapta vissza az akkor újrainduló Pálos Rend. A bejárat kibontását 1991. decemberében kezdték el és 1992. február 26-án fejezték be, a 31 évig tartó

befalazás emlékére egy betondarabot helyeztek el a bejárat jobb oldalánál (Ő7. kép). 1999 óta a sziklatemplom helyszíne a Békét az anyaméhben! – életvédő zarándoklatnak, melynek

résztvevői „azért fohászkodnak: záruljon le az oly sok millió magzatgyermek és család pusztulásával

járó nemzeti vészkorszak.”72

Az 1951-ben eltávolított keresztet ötven évvel később, 2001-ben helyezik vissza73 és ugyanebben

az évben állítják fel Kő Pál Szent István lovas szobrát.

70 Részletesen bemutatja: P. Aczél László Zsongor, Rendünk múltjából – A sziklatemplom története, 6. rész – A Sziklatemplom és a Sziklakolostor kronológiája 19ŐŐ-1950, in: A Fehér Barát 2011. 13. évf. 2. sz., Magyar Pálos Rend, http://palosrend.hu/feher_barat_2011osz.pdf

71 Barlangászok a Gellért tér alá vezető barlangrendszert tártak fel – több terv készült ennek felhasználására, pl. egy barlangvasút elkészítése. 72 Békét az anyaméhben!, Bonum Televízió, 2011. 12. 29., https://www.youtube.com/watch?v=RYQ6c_1Z2qs

73 Aczél László Zsongor leírása szerint míg az 1936-1951 között álló, fából készült kereszt a templom bejárat szimmetriatengelye felett, arra merőlegesen nézett, a 2001-ben felállított, kőből készült kereszt a Szabadság-szobor tengelyével párhuzamosan, a szikla keleti szélére kitolva lett felállítva.

15

4. BARLANGLAKÁSOK MAGYARORSZÁGON

A magyarországi barlanglakásoknak kevés szakirodalma van. A Magyar Barlangkutató Társaság 1943.

február 17-i közgyűlésének elnöki megnyitó beszédét Barlanglakások címmel dr. Cholnoky Jenő tartotta. Beszéde első mondataiban kiemelte, hogy a „barlangkutatásnak egyik legfontosabb teend je

a barlangoknak, mint emberi lakóhelyeknek tanulmányozása.” 74

Később ezt a kijelentését azzal indokolta, hogy a barlangok sokkal hosszabb ideig megőrzik az emberi

élet emlékeit, mint más, épített lakóhelyek, melyek – a leletekkel együtt – könnyebben elpusztulnak.

Ezután áttekintést adott a világ különböző területeinek barlanglakásairól – Észak-Amerika, Kelet-Ázsia,

Európa stb. – azokat a hegységek kőzetei alapján osztályozva – lösz, homok, vulkáni tufa stb. –, leírva

magyarországi példákat is.

Beszéde alapján Cholnoky definíciója a barlanglakásokra: hegyoldalba vájt, mesterségesen kialakított

lakhelyek – a kivételeket külön említi, pl. „… de ott már a hegyoldal meredekebb részein rendes

barlangokban laknak, sokszor k építményekkel kiegészítve”75, vagy „a barlanglakásokkal kapcsolatba

kell hoznunk az úgynevezett putrilakásokat. Ezek földbevájt, szobanagyságú mélyedések.”76

Beszéde befejező részében a következőket mondta: „Sajnos, a magyar barlanglakásokról még

nincsenek pontos, méretezett felvételeink, pedig gyorsan elpusztítja ket a mai kor szelleme. Az si

barlanglakók mesterkedéseir l, s t művészetér l a barlangi leletek szolgáltatták a legtöbb adatot,

s a mai barlanglakásokat is meg kell mentenünk legalább úgy, hogy pontos leírást adunk róluk.”77

Az első és azóta is egyetlen, a magyarországi barlanglakásokat és irodalmukat vizsgáló könyv 2009-

ben jelent meg,78 szerzője Mednyánszky Miklós. Mednyánszky a barlanglakásokat három típusra –

1. természetes barlangok, 2. remete barlangok és 3. mesterséges barlanglakások – és ezeken belül

több altípusra osztja.79

Abban minden forrás megegyezik, hogy a barlanglakásokat szegényebb sorsú emberek80 lakták, kiket

Rómer Flóris igénytelenként81 vagy a Vasárnapi Újság a munka és nyomor népeként82 jellemez, de azt

megjegyzi, hogy a lakássá alkalmazott barlang mégis csak több a czigány ponyvájánál, a pásztor-ember

nádkunyhójánál (…) s ugy erkölcsi, mint egészségi tekintetben végtelenül felette áll annak az irtózatos

spelunkának, melyben párisi és londoni szorgalmas munkások az éjet töltik.83

74 Cholnoky Jenő, Barlanglakások, in: Barlangvilág XIII. kötet 3-4. füzet, Magyar Barlangkutató Társulat, Budapest, 1943., 36. o. 75 Uo. 44. o.

76 Uo.

77 Uo.

78 Mednyánszky Miklós, Magyarországi barlanglakások, Terc, Budapest, 2009.

79 Rómer Flóris 1868-ban publikált A barlangokról, nevezetesen a magyarhoni lakott barlangokról című tanulmányában hasonló osztályozási rendszert alkalmazott, mint Mednyánszky 2009-ben, és Cholnoky beszédénél sokkal részletesebb beszámolót nyújtott, melyben például leírja, hogy 1864-ben pár budafoki üreg alaprajzát elkészítette. 80 Nagy Ignácz, Magyar titkok, Franklin Társulat, Budapest, 1908., http://mek.oszk.hu/07500/07551/07551.htm#69

81 Rómer Flóris, A barlangokról, nevezetesen a magyarhoni lakott barlangokról, in: Archeológiai közlemények VII. kötet, II. füzet, Magyar Tudományos Akadémia Archeológiai Bizottmánya, Pest, 1868., 119. o. 82 Barlanglakások a Gellérthegye körül, in: Vasárnapi Újság 13. évf. 52. sz., Pest, 1866., 636. o. 83 Uo. – a korabeli barlanglakásokról szóló sajtómegjelenéseket jól jellemzi ez a romantikus világkép. A barlanglakásokról és lakóikról reális képet ad: Szabó Zoltán, Cifra nyomorúság, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986. és Mezey Margit, Barlanglakások, In: Zöld Kereszt, 1934. 5. sz., Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium, Budapest, 1934.

16

A barlanglakások legtöbbször a települések szélére vagy két település közti útmentén épültek, és csak

a városok fejlődésével, terjeszkedésével váltak esetleg a belterület részévé. Pest-Buda lakossága

az 1787. évi népszámláláskor 50 000 fő, 1848-ra ez a szám a háromszorosára nő, 1869-ben 270 000,

1910-ben pedig már 880 000 fő.84 A szegényebb réteg a nyerészkedés végett épült85 bérházakat nem tudja megfizetni, a lakástalanság elleni egyetlen lehetőségként gyakran földbe vájt üregekbe,

barlanglakásokba költözik. Rómer Flóris a budafoki barlanglakásokról az alábbiakat írja: „Valóban

érdemes ezen XIX-dik századbeli troglodytákat86 felkeresni, és meggy z dni arról, hogy ily primitiv

és nem csak olcsó (körülbelül Ő00 forintért kapható) hanem örökké tartó házban is boldog lehet

az ember – ha sorsával elégedett.”87 Külterületeken általában a telek megvásárlása nélkül is megtűrték

a vájt üregeket, kőbányák közelében bányászok szállójaként, később családjaik otthonaként szolgáltak

a helyiségek, Budapest mai területén pedig a század második felében egy tömeges szőlőbetegség88

következtében pár év alatt szinte az összes borospince – általában kényszer- – lakássá vált.

A szegénységet és nyomort támasztja alá Mezey Margit leírása is: „A lakás tisztítása a sötétség miatt

nehéz és a sötét, nedves leveg ben a betegséget okozó gombák, a baktériumok vígan szaporodnak.

E miatt a csecsem halandóság és a güm kórhalandóság háromszor annyi, mint egyebütt.

A vízbeszerzés nehézsége miatt legfeljebb ivásra hordanak vizet, mosásra nem jut elég víz. Árnyékszék

nincs, a szemétdombra, a bokrok mögé járnak, e miatt a lakások környéke a vérhasnak és hastífusznak

melegágya.”89 Mednyánszky könyvéből kiderül, hogy a barlangokban nem volt ritka, hogy egy

helyiségben tíz-tizenkét ember lakott. Az is elmondható, hogy a barlanglakásokban élőkkel a magyar

társadalom általában nem foglalkozott, ami egyrészről azt jelentette, hogy a hivatalok nem ellenőrizték

őket90 – másfelől barlanglakóként szinte lehetetlen volt munkához jutni és ennek következtében kitörni

a szegénységből.91

Ugyan a budafoki barlanglakások megszüntetéséről szóló első rendelet 1897-ben születik meg,

a kiürítéseket rendszeresen újabb beköltözők követik,92 és – ahogy a következő két pártértekezleti

jegyzőkönyv részlete is mutatja – ez probléma marad a következő rendszerekben is:

84 Hanák Péter, Polgárosodás és urbanizáció. Bécs és Budapest városfejl dése a 19. században - A Kert és a Műhely, in: Budapesti Negyed 22., Budapest Főváros Levéltára, http://bfl.archivportal.hu/id-341-polgarosodas_es_urbanizacio_becs_es.html

85 Uo.

86 Több forrás hivatkozik a barlanglakások lakóira, mint trogloditákra. A Pallas Nagy Lexikona a következőképpen definiálja a szót: Trogloditák (gör.) a. m. barlanglakók, általános elnevezése azon a művelődésnek legalacsonyabb fokán álló népfajoknak, melyek barlangokban vagy a földbe vájt üregekben laknak. T. országának (Troglodytica) nevezték a Vörös-tenger partvidékét – a mai Abisszinia) Berenikétől délre. – http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/102/pc010250.html

87 Rómer, A barlangokról, 120. o.

88 A Gellért-hegy történetét leíró fejezetben ezt pontosabban leírom. 89 Mezey Margit, Barlanglakások, In: Zöld Kereszt, 1934. 5., Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium, Budapest, 1934. 90 Pl. ahogy Nagy Ignác írta 1844-45-ben: „A Tabán, vagy úgynevezett ráczváros legid sb lakosai bizonyítják, mikép már apáiktól hallák, hogy azon barlangok családai többnyire már századok óta vannak azoknak birtokában, s oly szabadságot élveznek elhagyatott fecskefészkeikben, hogy a közterhek viselésében is csak rövid id óta kezdenek rendesen részesülni” in: Nagy Ignácz, Magyar Titkok

91 Részletesebben elemzi a barlanglakók élethelyzetét Mednyánszky, Barlanglakások, 66-77. o.

92 Mednynánszky leírása szerint ennek megakadályozására az 1950-60-as években a kilakoltatott barlanglakásokat törmelékkel töltik fel, nyílászáróikat tönkreteszik vagy bejárataikat befalazzák. in: Mednyánszky, Magyarországi barlanglakások, 79. o. Több forrás szerint a helyiségeket nem törmelékkel, hanem gázgyári salakkal töltötték fel, ami egészségre káros, veszélyes hulladék. Pl.: Haraszti Gyula, Elfeledett budafoki barlanglakások, in: mno.hu, http://mno.hu/migr_1834/elfeledett-budafoki-barlanglakasok-

818050

17

1951: „Vidéki hallgatóink elhelyezése a múltbeli Budafoki barlang lakásokhoz képest, hol a Horthy-

rezsimben számos egyetemi lakott, - lényegesen jobb, de igen sok kívánnivalót hagynak maguk után

diák otthonaink.”93

1966: „Nagy örömmel mondjuk el e helyen azt is, hogy a Budapesti Pártbizottságnak 1960-ban a

barlanglakások felszámolására vonatkozó határozata sikeresen teljesült. Kerületünkben eltüntek a mult

átkos örökségét szimbolizáló barlanglakások. Az elmult ő évben a határozat szellemében a F városi

Tanács kerületünknek 360 lakást biztositott.”94

A felszámolás befejezése után, 1971-ben nyílt meg a budafoki Barlanglakás múzeum. Az özv. Tóth

Győzőné lakását bemutató, eredeti bútorokkal berendezett kiállítást a Budapesti Történeti Múzeum

munkatársainak segítségével építették meg.

Barlangokat, egykori barlang- és pincelakásokat lakhely vagy tárolás céljára ma is használnak. Kardos

László egy, a kétezres évek elején végzett Gellért-hegyi felmérésről számol be: „a nagyobbak közül

néhányban a hegy karbantartását, a sziklák vizsgálatát végz cég tárolja eszközeit. A sziklafal

magasabb pontjain még található három olyan üreg is, amely napjainkban is lakott.”95 – ahogy a napi

sajtóból is rendszeresen értesülni barlangban lakó emberekről.96

93 A Budapesti Pártválasztmány beszámolója az 1951. évi pártértekezlet óta végzett munkáról, javaslat a további feladatokra, előadó: Földvári Rudolf, in: Jegyzőkönyv az 1954. április 10-11-én az EFEDOSZ Székházban megtartott Budapesti Pártértekezletről, levéltári jelzet: HU_BFL_XXXV_95_a_004_46.PDF, Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 1954., 44. o.

94 A pártértekezlet előkészítésével és lebonyolításával kapcsolatos anyagok, in: Jegyzőkönyv az MSZMP. Budapesti Pártértekezletének első napi, 1966. november 4-i tanácskozásáról, levéltári jelzet: HU_BFL_XXXV_1_a_2_1966_261.PDF, Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 1966., 453. o. 95 Mednyánszky, Magyarországi barlanglakások, 122. o. 96 A legfrissebb példa egy 2014. március 29-én megjelent hír Tűz a Gellért-hegy gyomrában címmel: „Hulladék kapott lángra szombaton reggel a Gellért-hegy barlangalagútjában Budapesten. A tűzoltók a Szent Gellért rakpartra nyíló kijáraton át egy hajléktalant mentettek ki. A tűzoltók azt az információt kapták, hogy még ketten voltak bent, de végül senki mást nem találtak.” –

http://www.langlovagok.hu/hirek/10979_tuz-a-gellert-hegy-gyomraban

18

5. BARLANGLAKÁSOK A GELLÉRTHEGYI-BARLANGBAN

Mednyánszky Miklós kutatása eredményeit egy települések szerint rendezett táblázatban foglalja össze.

Budapest alatt a budafoki barlanglakások mellett a Gellért-hegyi szerepel, a következőképpen:97

A település neve Év A barlanglakások száma

A barlanglakók száma

Forrás

Budapest-Gellérthegy 1866 1 egy család Vasárnapi újság 1864 Rómer Flóris 1868

Mednyánszky osztályozása szerint a Gellérthegyi-barlangba épített kunyhók a Természetes barlangok:

Ház a barlangban – vagyis nagyobb méretű barlang belsejébe épített lakóház alkategóriába tartoznak.

A szerző szerint az ősemberek gyakran építettek hasonlót, de később Magyarország területén ez ritka

volt, és csak a fent idézett két helyszínről ismer példát rá.

A Gellérthegyi-barlang kunyhóiról legkorábbi forrásaként a Vasárnapi Újságot és Rómer Flóris

A barlanglakókról, nevezetesen a magyarhoni barlangokrólt jelzi; lebontásuk idejét a sziklák alatt

húzódó házsor elbontásával egy időre teszi. A következőkben kronologikus sorrendben,

megjegyzésekkel kiegészítve felsorolom az általam ismert képi és írásos emlékeket a Gellérthegyi-barlang barlanglakásokról.

Sárosfürdőt 1809-ben vásárolta meg a Ságits család, de ekkor a barlang még nem tartozott a fürdő

területéhez. Az általam ismert legkorábbi forrás a Budapest Történeti Múzeum Fővárosi Képtár (BTM FK) gyűjteményében található Fischer József festmény (2. kép). A képtár adatbázisa alapján

a festmény 1820 körül készült – az bizonyos, hogy Fischer 1822-ben halt meg.98 A képen a barlang

belsejéből van ábrázolva egy kunyhó lakóival, a háttérben az akkor még beépítetlen Lágymányos

látható. A következő forrás Karl Klette99 rajza után készült litográfia (3. kép). Klette az 1838-as budapesti árvízről

készített sorozatot, amit Ferdinand Tomala még abban az évben nyomtatásban kiadott.100 Az árvíz

ellepte Sárosfürdő épületét ábrázoló rajz hátterében a barlang üregében két kunyhó, bejárata előtt

kerítés és egy körülbelül 5-6 méter magas fa101 látható. Egy 1845-ben készült tervrajz Situationsplan

des Blockbaades címmel (ő. kép) jelöli a helyrajzi számokat, de nem ábrázolja a Gellért-hegy délkeleti

részét. A BTM FK gyűjteményében található Claudin Gerdenich Sárosfürdő című akvarellje (6. kép). A festményről nem található több adat, de az még az átépítés, vagyis az 1840-es évek közepe előtt készült. Keleti Gusztáv Gellért-hegyet ábrázoló rajzán (7. kép) már az átépített Sárosfürdő látható.

97 Mednyánszky, Magyarországi barlanglakások, 82. o.

98 Fischer, Josef, Deutschen Biographie, Bayerischen Staatsbibliothek, http://www.deutsche-biographie.de/sfz16266.html

99 Később Keleti Károly, Keleti Gusztáv édesapja. 100 Karl Klette, Schilderung der Ueberschwemmung von Ofen und Pesth, am 13., 1Ő., 1ő. und 16. März 1838, Ferdinand Tomala,

Pesth, 1838

101 6 m a barlang bejáratának magassága.

19

Az átépítésről három képmelléklettel számol be a Vasárnapi Újság 1866. április 22-i száma (8., 9., 10.

kép). Ezek közül az első Claudin Gerdenich már említett akvarelljéről másolt rajz, és csak ezen látszik

egy kunyhó. Még ugyanebben az évben, a december 30-i számban Keleti Gusztáv rajzával (11. kép)

illusztrálva cikk jelenik meg Barlanglakások a Gellérthegye körül102 címmel. Ez az első magyar nyelvű írásos anyag, ami barlanglakásokkal foglalkozik – a földrajzi és történeti áttekintés után a Gellérthegyi-

barlang kunyhóiról csak az utolsó bekezdésben ír: „Az, a melyiket ezuttal képben bemutatunk, a Szent-

Gellért hegy déli oldalán van és tisztességes lakhelyet képez épületekkel, kerítéssel, udvarral, fával

az udvaron, és könnyen kielégithet emberek nemcsak lakályosnak találhatják, hanem még vonzer t is

fedezhetnek föl ama kett s kilátásban, mely a 700 láb magas szikláról, el l a dunamenti termékeny

rónára s a promontorvidéki hegyekre, pár lépéssel oldalt pedig a Rákoson épült »ifju óriásra« nyilik.”103

Keleti rajzán a barlangban már három, a bejárattól jobbra további két kerítéssel védett kunyhó látható –

utóbbiak már édesapja 1838-as képein is szerepeltek. A barlang előtti területen egy sátor áll, a fűben keskenyen ki van taposva a fű. Mayr Mihály 1860-as években készített festményére (12. kép) ugyannak

a sátornak a helyére egy bokrokkal körbevett kerti wc-t rajzolt.

1868-ban jelenik meg Rómer Flóris A barlangokról, nevezetesen a magyarhoni lakott barlangokról104

című tanulmánya. Ez az első magyar nyelvű tudományos publikáció, ami a barlanglakókkal, azon belül

a magyarországi barlanglakásokkal foglalkozik. A Gellérthegyi-barlang kunyhóiról így számol be: „De

mind ezeknél sokkal érdekesebbek reánk nézve azon üregek, melyek valódi lakásokul szolgálnak. Igy

hozzánk legközelebb esnek a budai és promontori105 lakott barlangok, és ez utóbbi helység fölött létez

sziklalakok.

Mid n 1Őő év el tt a törökök szerteszét az országban uralkodtak, és Pesten a szürke-barátok

klastromának nyoma sem volt, a szüz Máriáról nevezett atyák Budán és a vidéken erélyesen müködtek

mint hitküldérek. Minthogy lappanganiok kellett, a barlangokban kerestek rejtekhelyet.

Nem kell tehát a távolban azt keresnünk, a mit szemünk el tt mindennap a Gellérthegy alján láthatunk.

A ráczvárosi házak fölött több sötét lyuk mutatkozik, melyek az alattok elterjed házakkal

összeköttetésben levén: kamráúl, pinczéül, lomtárul szolgálnak. De van egy nagyobb üreg is a rudas

fürd fölött, melyben nehány épült ház látható, s melyben egy pár igénytelen család, jelesen egy

kötélgyártó, mint a grotte des Cordiersben (l. fennebb) a szél és es ellen födél nélkül is elég oltalmat,

télen melegebbet, nyáron hűsebbet – mint egyéb gyarló házikókban talál.”106

Pető Mária A Sziklakápolna című fejezetében107 leírja, hogy a „[Gellérthegyi-barlangban] a múlt század

végén nyomorúságos lakásokat hoztak létre a társadalom perifériájára szorult emberek.

E barlanglakások felszámolására a Gellért rakpart rendezése el tt, az 1870-es évekt l került sor.”108

102 Barlanglakások a Gellérthegye körül, in: Vasárnapi Újság 13. évf. 52. sz., Pest, 1866., 636. o. 103 Uo.

104 Rómer Flóris, A barlangokról, nevezetesen a magyarhoni lakott barlangokról, in: Archeológiai közlemények VII. k., II. füzet, Magyar Tudományos Akadémia Archeológiai Bizottmánya, Pest, 1868., 110-145. o.

105 Budafok elnevezése 1886 előtt. 106 Rómer, A barlangokról, 119. o.

107 Pető Mária, A Gellérthegy története az skortól napjainkig, Budapest Történeti Múzeum - Gemini Budapest Kiadó, Budapest, 1997., 71-72. o.

108 Uo. 71. o.

20

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1873. évi jelentésében beszámol róla, hogy 1872. őszén és 1873.

tavaszán a főváros kísérletet tett Gellért-hegy befásítására és parkosítására. A befásítás tervrajzán (13. kép) a barlang üregébe épített legelső kunyhó 923-as, bejáratától jobbra álló épület 33-as számmal

szerepel – kutatásom során két térképet, illetve tervrajzot találtam, amin a barlanglakásokat jelezték: a másik címe Buda sz. k. f város felmérése (1Ő. kép). Ezen a 33-as épület szerepel, és a barlangban

két kunyhónak az alaprajza látható, de számmal nem rendelkeznek. Az 1874-ben készült térkép

1927-ben ki lett egészítve az aktuális telkekkel, épületekkel és helyrajzi számokkal, így a barlang

a 13267., bejárata előtti terület a 13266., Sárosfürdő pedig egyszerre a 34. és a 2089., 2090. helyrajzi

számot viselik.

Siklóssy László Hogyan épület Budapest? című könyve 1931-ben jelenik meg, melyben a szerző

a Fővárosi Közmunkák Tanácsának munkáját foglalja össze. Ebben szerepel egy akvarellről készült reprodukció (1ő. kép), a következő képaláírással: „A gellérthegyi barlanglakások a jelenlegi lourdesi

kápolna és villamosállomás helyén 187Ő-ben. A F városi Múzeum e pompás akvarelljét Hennicke Julius

(1832-1892) berlini építész festette és ajándékozta barátjának, Szumrák Pálnak, a Közmunkatanács

tagjának (1873-188ő) nyilván abból az alkalomból, hogy a tanács a gellértalji kunyhókkal foglalkozott.

(…)”109

A Gellérthegyi-barlang kunyhói több fényképen is szerepelnek, általában a háttérben. Ezek közül kettő kivételt találtam: Klösz György (16. kép) és Lóczy Lajos (17. kép) felvételét. Klösz fotója a tulajdonos

gyűjtemény adatbázisa szerint 1880 körül készült és az egykori 923-as házat ábrázolja – ez az egyetlen

általam talált hivatkozás a befásítás tervrajzán szereplő számra. A fényképen a Keleti Gusztáv rajzán

látható kitaposott ösvény mellett bokroknak, kerti wc-nek nyoma sincs. Az épületek a rajzokhoz,

festményekhez hasonlóak, amik Lóczy felvételén jobban láthatóak, a bejárat előtt álló fával

és kerítéssel. Ezen a képen a baloldali épületnek nincs ablaka – ezért datáltam későbbre, mint Klösz felvételét – és a kerítésre egy név van felírva (18. kép), amit nem sikerült kiolvasnom.

A Gellért-hegyre építendő Magyar Pantheon110 a 19. század első felétől rendszeresen visszatérő terv.111

Ezzel a címmel közöl cikket a Vasárnapi Újság 1891. július 5-i száma, melyben Berczik Gyula terveit (19. kép) mutatják be. Berczik a látványterv bal szélen még éppen belógó Gellérthegyi-barlangba

berajzolta a kunyhókat is – hasonló távolságból készített fényképet (20. kép) a hegyről Klösz György

1894-ben.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1895. évi jelentésében jelenik meg A Vámháztéri-híd jobbparti

feljárója környékének szabályozása című tervrajz, melynek színes, letisztultabb változatát A Sárosfürd

környékének szabályozása (21. kép) néven Budapest Főváros Levéltára őrzi. A tervrajzon a 33. kunyhó

helyrajzi szám nélkül szerepel, a barlang alaprajza – épületek nélkül – jelölve van. Ekkor kezdődik el

a Ferenc József híd építése, Sárosfürdő és a rakpart többi épületének lebontása. Egy 1895. júliusi fotón (22. kép) a Gellért rakparton csak alig pár ház áll, de a barlang üregében még kivehető egy épület.

109 Siklóssy László, Hogyan épült Budapest? (1870-1930), Fővárosi Közmunkák Tanácsa, Budapest, 1931., 424. o. 110 Magyar Pantheon, in: Vasárnapi Újság, 38. évf. 27. sz., Pest, 1891.,439-440. o.

111 Ezekre két későbbi példa: Dajka András 1927-ben adja ki A Gellérthegy és a magyar örökélet című könyvét, melyben a pálos sziklatemplom ellen érvel, az index.hu szerint 2008-ban pedig Makovecz Imre készített látványtervet a magyar panteonról. Makovecz a Jóisten szórakoztatására tervez új Gellért-hegyet, index.hu, 2008. 04. 07., http://index.hu/kultur/klassz/mako0407/

21

Kutatásom ezen a ponton akadt el: Míg erdélyi Mór a híd építését dokumentáló egyik fényképének (23.

kép) elkészítéséhez a Gellérthegyi-barlangot választotta helyszínül, és a kép a bal oldalán a barlang

bejárata üresen áll, addig Dávid Károly a már felépült hidat ábrázoló fotóján (2Ő. kép) a barlang bal

oldalán jól kivehető egy fehér épület. A két tény nem zárja ki egymást, de érthetetlen, hogy azt az egy kunyhót miért nem bontották le.

Az elkészült hidat 1896. október 4-én Ferenc József adta át,112 melyről a Vasárnapi Újság is beszámolt.113 Ebben a számban közlik Weinwurm Antal fényképét (2ő. kép), melyen az ünneplő tömeg

a Gellért-hegy teljes délkeleti részét elfoglalja – ekkor már szinte biztosan nem állt kunyhó a barlangban. Egy valószínűleg 1901. január 30-án megcímzett képeslapon (26. kép) már jól látható, hogy a barlang

üres és az előtte álló terület szélére védőkorlátot építettek. A főváros a Sárosfürdő helyett felépítendő

új fürdőre 1903-ban ír ki először pályázatot, és 1909-ben vásárolja meg a végleges terveket. A hat év

alatt elkészült tervek többsége használja a barlangot is – pl. Sebestyén Artur és Hegedűs Ármin nyertes pályázata (kép 30.) –, de a kivitelezés során erre nem kerül sor.

A Vasárnapi Újság 1905. októberében kritikus cikket közöl A Gellért-hegy környéke114 címmel. A lap közöl egy fényképet a Gellért-hegy támfalának szabályozásáról (28. kép) – melynek eredménye a későbbi felvételeken szembetűnő (31., 32. kép) –, és a következőket írja róla: Az egyik képünk ép

ilyen munkát tüntet föl. A hegy déli részénél, a Ferencz József-hid fejénél az eddig lebontott hegyoldalt

még tovább fúrják, faragják, annak a fekete nyílású barlangnak a tövénél, melyben még nem régen két

kunyhó is volt és tűzhelye füstölt, ha volt mit f zni.”115 Ez a legkorábbi írásos forrás, ami múlt időben

számol be a Gellérthegyi-barlanglakásokról. Egy 1911-es tervrajzról (33. kép) kiderül, hogy a 13265. és 13267. helyrajzi számú területek a Fővárosi

Közmunkák Tanácsa tulajdonába kerültek. A Gellért fürdőről elkészülése előtt és után is készül egy fotó a barlang üregéből (3ő., 36. kép), gipszmodellje – melyen már a maihoz hasonló járda vezet

a barlanghoz – az építkezés alatt ki volt állítva (37. kép). Kadić Ottokár 1920-ban ismerteti a Gellért-hegyi Szent Iván-barlangot, melyben 1913-ban próbaásatást

végzett. Beszámolójában közli a következőket: „A nyílás el tti térséget dél felé sziklafal szegélyezi, míg

a Duna felé néz rész bokrokkal ben tt. Az El csarnok nyílásában és belsejében több épület foglalt

helyet, melyeknek alapzata még most is megvan a kitöltésben. Az üreg fala több helyen le van faragva,

némely helyen a vakolat is látszik, a falak és különösen a menyezet több helyen be vannak

kormozva.”116

Végül 1926-ban szentelik fel a Magyarok Nagyasszonya sziklatemplomot, és ekkortól nem áll

kihasználatlanul, üresen a Gellérthegyi-barlang.

112 Páll Gábor, A budapesti Duna-hidak története, Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ, Biri, 2007., 92.o. 113 Budapest új hídja, in: Vasárnapi Újság, 43. évf. 41. sz., Pest, 1896., 677-678. o.

114 A Gellért-hegy környéke, in: Vasárnapi Újság 52. évf. 40. sz., Pest, 1905., 638-639. o.

115 Uo. 638. o.

116 Kadić Ottokár, A Gellérthegyi Szentiván-barlang, in: Uránia, Uránia Magyar Tudományos Egyesület, Budapest, 1920. 31. o.

22

6. ÖSSZEFOGLALÓ

Míg a barlanglakások jellemzően láthatatlanok voltak – külterületre vagy nehezen megközelíthető

helyekre épültek –, a Gellérthegyi-barlang kunyhói abból a szempontból is különlegesek, hogy

ezek a város egyik leglátványosabb pontján helyezkedtek el: Buda, Pest-Buda majd Budapest

központjában a terület lakatlan volt, a Gellért-hegy délkeleti oldalát legfeljebb archeológusok és

barlangászok keresték fel.

A kunyhókról készült legkorábbi festmény 1822-es, a legutolsó fénykép 1895-ös vagy 1896-os:

ez alapján legalább 73 éven keresztül – ez minimum három-négy generációváltás – állt majd álltak a

kunyhók a barlangban – fejlődésük a rajzokon, festményeken és fotókon végigkövethető.

Diplomamunkámban ezzel a témával szeretnék tovább foglalkozni, előkészítéséhez a következő

szempontok vizsgálatát tartom fontosnak: mennyiben köszönhető a kor művészeti felfogásának

és a fotózás feltalálásának, hogy egyáltalán ennyi információval rendelkezünk ezekről a kunyhókról és

lakóikról? Milyen szándékkal készültek ezek a képi és írásos anyagok a barlanglakásokról? Például Hennicke Julius akvarellje (1ő. kép), amit barátjának, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagjának

ajándékba készített, „abból az alkalomból, hogy a tanács a gellértalji kunyhókkal foglalkozott”117 – vagyis

a Gellért-hegy déli lejtőjének szabályozási tervével, ami a kunyhólakók kilakoltatását jelentette –, miben

különbözött akkor és miben különbözik most Fischer József (2. kép) ötven évvel korábbi festményétől?

A Gellért-hegyi kunyhólakók addig élhettek a barlangban, amíg az a Ságits család tulajdonában volt –

amint a Fővárosi Közmunkák Tanácsa kisajátította a területet, egy éven belül a kunyhókat is lebontották.

Budapesten ugyanez ismétlődik ma is, esetenként brutálisabb módon – vonható-e hasonló párhuzam a

kortárs művészet, festészet és fotográfia területén?

117 Siklóssy László, Hogyan épült Budapest? (1870-1930), Fővárosi Közmunkák Tanácsa, Budapest, 1931., 424. o.

23

7. FELHASZNÁLAT IRODALOM

1. Bevezet

Aczél László Zsongor, A 80 éves sziklatemplom és kolostor Budapesten, előadás a VII. Nemzetközi

Pálos Rendtörténeti konferencián, kézirat, 2006. – Köszönöm Aczél László Zsongornak, hogy

az előadás szövegét a rendelkezésemre bocsátotta.

Zombory Máté, Határtalan emlékezés, in: Café Babel 66. sz. (Láz), 2012., 103-110. o.

2. A Gellért-hegy történetének rövid összefoglalása az skortól a századfordulóig

A Margit-legenda, in: A magyar irodalom története I., főszerk.: Sőtér István, Akadémiai Kiadó, Budapest,

1964., http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/01/78.html

Aczél László Zsongor, A 80 éves sziklatemplom és kolostor Budapesten, előadás a VII. Nemzetközi

Pálos Rendtörténeti konferencián, kézirat, 2006. Ágoston Gábor, A kezdetekt l a török uralom végéig, in: Budapesti Negyed 20-21., Budapest Főváros

Levéltára, http://bfl.archivportal.hu/id-283-agoston_gabor_kezdetektol_torok_uralom.html

Balázs Gábor dr., A filoxéra elleni harc Pest megyében, MNL Pest Megyei Levéltára levéltárnapi

tudományos ülése, Budapest, 2012., http://www.pestmlev.hu/data/files/257735802.pdf

Békés István, Szegény ember gazdag városban, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1973., 227-232. o.

Budahegyi Pauer János, Adatok a Szent Gellérthegy múltjáról, Stephaneum nyomda, Budapest, 1943.

Budapest kapujában – A XI. kerület krónikája, XI. kerületi tanács, Budapest, 1975.

Budapest Lexikon, I. k. A-K, főszerk.: Berza László, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993.

Csizmadia Zoltán, A budapesti Sziklatemplom története, Pécsi Egyházmegye, Pécs, 2004.,

http://www.palosrend.hu/dokumentum/szikla.pdf

Déry Attila, A F városi Közmunkák Tanácsa (1870-19Ő8). Egy független városrendez hatóság, in:

Budapesti Negyed 9., Budapest Főváros Levéltára, http://bfl.archivportal.hu/id-222-

dery_attila_fovarosi_kozmunkak_tanacsa.html

Dömötör Sándor, Szent Gellért hegye és a boszorkányok, in: Tanulmányok Budapest múltjából VII. k.,

Budapest Székesfőváros Kiadása, Budapest, 1939., 92-111. o.

Evliya Çelebi, Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai: 1660-1664., ford.: Dr. Karácson

Imre, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1904.

Gáll Imre dr., A budapesti Duna-hidak, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1984.

Gárdonyi Albert, A hajdani Szent János-Kórház Budán, in: Budapest régiségei 15. sz., Fővárosi

Múzeum, Budapest, 1950., 565-573. o.

Iosephus Podhradczky, Chronicon Budense, Gyurián & Martini Bagó, Buda, 1838.

Képes Krónika, ford.: Geréb László, Magyar Hírlap és Maecenas Kiadó, Budapest, 1993.,

http://mek.oszk.hu/10600/10642/10642.htm

Magyarország fokozottan védett barlangjai, szerk.: Székely Kinga, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2003.

24

Maráz Borbála, Budapest - Gellérthegy és környékének kés LaTène-kori településtörténete II.,

in: Budapest régiségei 40. sz., Budapest Történeti Múzeum, Budapest, 2007., 31-44. o.

Marót Miklós, Berza László, A Gellérthegy, kézirat, Budapest, 1961.

Miklóssy János, A budapesti prostitúció története, Népszava Kiadó Vállalat, Budapest, 1989.

Nagy Lajos, Tabán a régészeti ásatások világában (el zetes jelentés az 193Ő-193ő. évi ásatásokról),

in: Tanulmányok Budapest múltjából IV. k., Budapest Székesfőváros Kiadása, Budapest, 1936., 18-29.

o.

srégészet, in: Magyarország a XX. században, V. k., Babits Kiadó, Szekszárd, 1996-2000.,

http://mek.niif.hu/02100/02185/html/1320.html

Palla Ákos, Újabb adatok Buda h forrásainak történetéhez, in: Orvostörténeti Közlemények 33. sz.,

Medicina, Budapest, 1964, 115-127. o.

Pető Mária, A Gellérthegy története az skortól napjainkig, Budapest Történeti Múzeum - Gemini

Budapest Kiadó, Budapest, 1997.

Révhelyi Elemér, Kelenföld (Tabán) helye és neve, in: Tanulmányok Budapest múltjából IV. k., Budapest

Székesfőváros Kiadása, Budapest, 1936., 34-58. o.

Rupp Jakab, Buda-Pest és környékének helyrajzi története, M. T. Akadémia történelmi bizottsága, Pest,

1868.

Schafarzik Ferenc dr., A Szent Gellérthegy geológiai multja és jelene, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda,

Budapest, 1926.

Schuler Dezső dr., Adatok a Tabán történetéhez és rendezéséhez, in: Statisztikai közlemények 75. k.

4. sz., Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, 1934.

Seifert Tibor, Újbuda anno, Budapest Főváros XI. Kerületi Önkormányzat, Budapest, 2004.

Szent Margit legendája, in: Források, legendák, intelmek, szerk.: Veress Zsuzsa, Interpopulart

Könyvkiadó, Budapest, 1993.

XI. kerület (Gellérthegy, Lágymányos, Kelenföld, Sashegy) története, XI. kerületi tanács, Budapest,

1971.

Végh András, Buda város középkori helyrajza I., Budapest Történeti Múzeum, Budapest, 2006. Veress Endre, Gróf Marsigli Alajos Ferdinánd olasz hadi mérnök jelentései és térképei Budavár

1684-1686-iki ostromairól, visszafoglalásáról és helyrajzáról, in: Budapest Régiségei IX., Székes

Főváros Kiadó, Budapest, 1906., 103-170. o.

Weiszhár Attila, Weiszhár Balázs, Csaták kislexikona, Maecenas Könyvkiadó, Budapest, 2000.

3. A Gellérthegyi-barlang és közvetlen környezetének rövid története

1870. évi X. törvénycikk, in: 1000 év törvényei, CompLex Kiadó, 2003.,

http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=5416

A budai Sáros-fürd , in: Vasárnapi Újság 13. évf. 16. sz., Pest, 1866., 187-189. o.

A budapesti Sárosfürd pályatervei, in: Magyar Pályázatok 3. évf. 1. sz., Budapest, 1905., 1- 31. o.

A Sárosfürd felépítésére vonatkozó tárgyalások anyagából folytatólag a következ k tétetnek közzé,

Székesfővárosi házinyomda, Budapest, 1909.

25

Aczél László Zsongor, A 80 éves sziklatemplom és kolostor Budapesten, előadás a VII. Nemzetközi

Pálos Rendtörténeti konferencián, kézirat, 2006.

Aczél László Zsongor, Rendünk múltjából – A sziklatemplom története, 6. rész – A Sziklatemplom és a

Sziklakolostor kronológiája 19ŐŐ-1950, in: A Fehér Barát 2011. 13. évf. 2. sz., Magyar Pálos Rend, http://palosrend.hu/feher_barat_2011osz.pdf

Ámon Vilmosné, Magyarország Nagyasszonyának sziklatemploma – beszélgetés Lux Kálmánnal,

in: Élet, 1926., 331-332. o.

Budapest Lexikon, I. k. A-K, főszerk.: Berza László, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993.

Csizmadia Zoltán, A budapesti Sziklatemplom története, Pécsi Egyházmegye, Pécs, 2004.,

http://www.palosrend.hu/dokumentum/szikla.pdf

Dajka András dr., A Gellérthegy és a magyar örökélet, magánkiadás, Budapest, 1927.

Déry Attila, A F városi Közmunkák Tanácsa (1870-19Ő8). Egy független városrendez hatóság,

in: Budapesti Negyed 9., Budapest Főváros Levéltára, http://bfl.archivportal.hu/id-222-

dery_attila_fovarosi_kozmunkak_tanacsa.html

Kadić Ottokár, A Gellérthegyi Szentiván-barlang, in: Uránia, Uránia Magyar Tudományos Egyesület, Budapest, 1920. 29-32. o.

Kadić Ottokár, A Rózsadomb és környéke barlangjai, Magyar Barlangkutató Társulat, Budapest, 1938.,

http://www.barlang.hu/pages/science/classics/kadic_rozsadomb.htm

Kadić Ottokár, Jelentés a Barlangkutató Szakosztály 1913. évi működésér l, in: Barlangkutatás II. k.,

Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Szakosztálya, Budapest, 1914., 19-50. o.

Kardos Árpád, Budapesti kertek – A Gellért-rakparti park, in: Kertészeti Lapok 22. évf. 10. és 11. f.,

Országos Magyar Kertészeti Egyesület, Budapest, 1907., 317-321. és 349-355. o.

Liber Endre, Budapest-fürd város kialakulása 2. k., in: Statisztikai Közlemények 81. k. 4. sz., Budapest,

1934.

Magyarország fokozottan védett barlangjai, szerk.: Székely Kinga, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2003.

Nagy István, Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század els felében, Akadémiai Kiadó,

Budapest, 1957

Palla Ákos, Újabb adatok Buda h forrásainak történetéhez, in: Orvostörténeti Közlemények 33. sz.,

Medicina, Budapest, 1964, 115-127. o.

Pfeifer Gyula, Nagyasszonyunk szentgellérthegyi sziklatemplomának története, Pallas Rt., Budapest,

1931.

Rozsnyai József, A Gellért Fürd és Szálló építésének története, in: Műemlékvédelem 53. évf. 5. sz.,

Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2009., 327-338. o.

Tarczy Zoltán dr., A budai Sárosfürd (Blocksbad), Idősb Poldini Ede és Társa, Budapest, 1883.

Vári Szabó János dr., A budai Sárosfürd , nyomatott Kocsi Sándornál, Budapest, 1878.

4. Barlanglakások Magyarországon

Cholnoky Jenő dr., Barlanglakások, in: Barlangvilág XIII. k. 3-4. füzet, Magyar Barlangkutató Társulat,

Budapest, 1943., 36-44. o.

26

Hanák Péter, Polgárosodás és urbanizáció. Bécs és Budapest városfejl dése a 19. században - A Kert

és a Műhely, in: Budapesti Negyed 22., Budapest Főváros Levéltára, http://bfl.archivportal.hu/id-341-

polgarosodas_es_urbanizacio_becs_es.html

Haraszti Gyula, Elfeledett budafoki barlanglakások, in: mno.hu, http://mno.hu/migr_1834/elfeledett-

budafoki-barlanglakasok-818050

Mednyánszky Miklós, Magyarországi barlanglakások, Terc, Budapest, 2009.

Barlanglakások a Gellérthegye körül, in: Vasárnapi Újság 13. évf. 52. sz., Pest, 1866., 636. o.

Mezey Margit, Barlanglakások, In: Zöld Kereszt, 1934. 5., Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium,

Budapest, 1934.

Rómer Flóris, A barlangokról, nevezetesen a magyarhoni lakott barlangokról, in: Archeológiai

közlemények VII. k., II. füzet, Magyar Tudományos Akadémia Archeológiai Bizottmánya, Pest, 1868.,

110-145. o.

Szabó Zoltán, Cifra nyomorúság, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986.

ő. Barlanglakások a Gellérthegyi-barlangban

A budai Sáros-fürd , in: Vasárnapi Újság 13. évf. 10. sz., Pest, 1866., 187-189. o.

A Gellért-hegy környéke, in: Vasárnapi Újság 52. évf. 40. sz., Pest, 1905., 638-639. o.

Barlanglakások a Gellérthegye körül, in: Vasárnapi Újság 13. évf. 52. sz., Pest, 1866., 636. o.

Budapest új hídja, in: Vasárnapi Újság, 43. évf. 41. sz., Pest, 1896., 677-678. o.

Kadić Ottokár, A Gellérthegyi Szentiván-barlang, in: Uránia, Uránia Magyar Tudományos Egyesület,

Budapest, 1920. 29-32. o.

Magyar Pantheon, in: Vasárnapi Újság, 38. évf. 27. sz., Pest, 1891., 439-440. o.

Mednyánszky Miklós, Magyarországi barlanglakások, Terc, Budapest, 2009.

Páll Gábor, A budapesti Duna-hidak története, Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ, Biri, 2007.

Pető Mária, A Gellérthegy története az skortól napjainkig, Budapest Történeti Múzeum - Gemini

Budapest Kiadó, Budapest, 1997. Rómer Flóris, A barlangokról, nevezetesen a magyarhoni lakott barlangokról, in: Archeológiai

közlemények VII. k., II. füzet, Magyar Tudományos Akadémia Archeológiai Bizottmánya, Pest, 1868.,

110-145. o.

Siklóssy László, Hogyan épült Budapest? (1870-1930), Fővárosi Közmunkák Tanácsa, Budapest, 1931.

27

8. FÜGGELÉK

28

1. MELLÉKLET: Az újbudai pálosoknak segítettek a közterületesek

http://www.ujbuda.hu/hirek.php?articleid=3916&page=3 – lementve: 2014. 05. 11.

2010. augusztus 2-án nyitották meg a Gellért-hegyi Sziklakápolna új fogadóközpontját. Az esemény

előkészítésében az Újbuda Közterület-felügyelet is részt vett. A hajléktalanokat kellett másik, kevésbé

látogatott és még kevésbé szakrális helyre átirányítani. Bátor Botond, pálos tartományfőnököt kérdeztük

a Sziklakápolna átalakulásáról, a hajléktalanokról és az Újbuda Közterület-felügyelettel kialakult

együttmükődésről.

- Hogyan változott a Sziklatemplom élete a látogatóközpont megnyitásával? Több-e a vendég, a belépő

hozza vagy inkább viszi a vendégeket?

- A Sziklatemplom élete a Pálos Fogadó Központ megnyitásával megváltozott. Természetesen

a kolostor életét annyiban érinti, hogy már nem kell annyit foglalkozni az ide jövő turistákkal, hiszen nem

ez az elsődleges feladatunk. Ugyanakkor az ide látogató turisták sokkal részletesebb ismertetést

kapnak a Sziklatemplomról, annak történetéről és az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendről,

a pálosokról. Nehezen mérhető fel még pontosan, hogy növekedett volna-e a látogatók létszáma vagy

nem, de meglátásom szerint többen és sokkal fegyelmezettebben jönnek, mint korábban.

- A hajléktalanok milyen problémákat okoztak Önöknek, talán magát a templom nyugalmát is

háborították?

- A templom előtti koldulás önmagában még nem zavart volna annyira, ha pusztán csak koldulásról lett

volna szó. Sőt, mi magunk is megtettünk mindent azért, hogy segítsük őket. Azonban több alkalommal

előfordult, hogy háborgatták a templomot látogató turistákat és hívőket, sajnos még a szertartások

rendjét is megzavarva. Nagyon nehéz helyzet alakult ki. Ez úgy tűnik, rendeződött és nagyon hálásak

vagyunk a Közterület-felügyelet dolgozóinak is, akik segítségünkre siettek.

- Vannak-e randalírozó vagy drogos fiatalok a környéken?

- A Gellért-hegy nagyon alkalmas arra, hogy a bokrok között meghúzódva lehessen éjszakai életet élni.

A kolostor udvarába is több alkalommal bemásznak fiatalok. Az összetört üvegdarabok, sörös dobozok

mindennapos "díszítő" elemei környezetünknek.

- Milyen volt az együttműködés az Újbuda Közterület-felügyelettel, mennyi idő kellett a megnyugtató

megoldás létrejöttéhez?

- Talán azért is húzódott sokáig az áldatlan állapot, mert abban reménykedtünk, hogy a magunk

erejéből, szép szóval, esetleg határozottabb, de mégis normális keretek között maradó fellépéssel

megoldható a helyzet.

Be kellett látnunk, hogy segítség nélkül nem megy. Így aztán hónapokon át szükséges volt, hogy

többször megjelenjenek a rend őrei és a közterület-felügyelők. Nekünk is kellemetlen volt a rendszeres

telefonálgatás, de végül is rend van és ez a lényeg. A tél beálltával azonban biztos vagyok benne, hogy

ismét szükséges lesz majd a környék ellenőrzése.

wihart-kiss

/Publikálva: 2010.10.25./

Újbudai Közterület Felügyelet (2010. 08. 10.)

29

2. MELLÉKLET: Kivonatok a F városi Közmunkák Tanácsa 1870-1928. között kiadott évi jelentéseib l

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1870 és 1928 között adta közzé évi működéséről szóló hivatalos jelentéseit.118 Ebben a mellékletben az évi jelentések Gellért-hegy délkeleti oldalára és az ahhoz

kapcsolódó területekre (Sárosfürdő, budai Alsó Duna-sor, később Gellért rakpart) vonatkozó részek

kivonatai találhatóak.

1870-71:

A Duna „mindkét partját átölelő” szabályozási terv említés szintjén szerepel, bővebben kifejtve

a Lánchíd-Víziváros környéke.

1872:

„V. Megállapított egyes szabályozások – A) Budán

12. Egyes magányügyek tárgyalása alkalmával, mindig tekintettel a jöv évben készítend általános

szabályozási tervre, egyes utczákra nézve már a mult évben is ki lettek tűzve a szabályozási

és rendezési vonalok. – Ilyenek: a bécsi kapu-út, az Ujlaki-, ujvilág-utcza, a Duna-part a rudas- és sáros-

fürd k között, a Gellérthegy utcza, a tabáni hosszú-utcza és horgony-utcza, a vizivárosi harminczadi

terület és környéke és az ó-promontori út.”

1873:

„VI. Egyes intézkedések és szabályozások

11. A Gellérthegy befásítása

Buda kies képét délfelé a Gellérthegynek a Dunához leereszked sziklacsoportozata zárja be, mely

hegynek észak és nyugot fele terül magaslata részben sz lökkel van ugyan beültetve, fels bb része

azonban egészen le van tarolva.

A nyári nap hevét l kiégett felület lehetetlenné teszi az ott tartozkodást s ennélfogva Buda város volt

hatósága kisérletet tett a hegyoldal befásitására és parkirozására.

A város e czélból uj beoztási tervezete készitvén, uj és kényelmes utakat készittetett s több mint 12.000

frtnyi költséggel még 1872. öszében és 1873. tavaszán csaknem 300.000 facsemetét ültetett el-

A tanács örömmel tapasztalván a munka haladását és sikerét, - hallomás szerint csak körülbelül 1ő.000

csemete romlott el, - annak befejezése s különössen az utak jó karba helyezése és folyókákkal ellátása,

valamint a leásott területeknek begyepseitése czéljából 3000 frtot utalványozott a f városi pénzalapból.

118 A F városi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése évi működésér l, Fővárosi Közmunkák Tanácsa, Budapest, 1872-1928. – Kurzívval jelölöm az adott évi jelentésből idézett szövegrészleteket, előtte jelezve a fejezeteket és alfejezeteket, ahol az megtalálható.

30

Ez összeg is czélszerüen felhasználtatván, a befásitás most már örvendetes ténynek mondható s csak

a f városi hatóság gondozásától függend, hogy néhány év mulva falombozat koszoruzza a történetileg

is nevezetes hegy eddig kopár ormait.”

„13. A budai Dunapart szabályozása

b) Tudomására jutott e tanácsnak, hogy a szabályozási munkálatok az alsó parton csak a Rudas fürd ig

terveztetnek, nem pedig a Sáros fürd ig, mely vonalon a már meglev régi támfal képezné

a szabályozás kiegészít részét.

Miután azonban e támfal már oly rosz állapotban van, hogy az, a különben is keskeny partot, - melynek

kiszélesitését a közlekedés érdekei már is sürg sen igénylik, - a víz további rongálásától megóvni

egészen képtelen, miután e támfal czélszerüen ki sem javitható, mert az sem a budai, sem a szembes

pesti rakparttal semmiképpen összhangzásba nem hozható; miután továbbá az itt vezet f ut, országut,

mely a f várost egy egész országrészszel köti össze s mely némely helyen csak 3 öl széles, -

mindenesetre kiszélesitend , e szélesités azonban, tekintve a Szt. Gellérthegy szikláit, csakis a Duna

felé eszközölhet , mi által a jelenlegi támfal amugy is tarthatatlanná válik; miután végre, e résznek

elhanyagolása az egész f város partszabályozási és rendezési müveletére a csonkagás bélyegét ütné

és annak harmoniáját megzavarná: a tanács felkérte a közmunka és közlekedési Miniszter urat,

miszerint a budai Dunapartnak a Rudas és Sáros fürd k k zötti részét a szabályozási munkálatok

sorozatába szinte felvenni, s azt az ott található anyagok felhasználásával eszközöltetni sziveskedjék.”

1874:

A Gellért tér létrehozásának terve itt van először említve. (I. / A))

„VI. Egyes intézkedések és szabályozások

17. Utczák, utak és terek elnevezése

A budai oldalon:

4-er. A Sárosfürd t l a határig: Gellért rakpart.

21. A Dunaszabályozás által nyert telkek értékesitése és a rakpartok hasznositása

(…)

A budai oldalon nyerend telkek egyrészt az ó-budai határ és élelmezési tér között s mind terjedékek

a bombatérig, másrészt az aldunán mind terjedékek már a tabáni sétatérnél, különösen azonban

a Kelenföld mentében a promontori határig terülnek el.”

1875:

„IX. A Gellért-hegyi sziklacsoportok eltávolitása. Ha valaki akár a Promontor-Fehérvár-felé vezet tabáni f utczán, akár a Dunát szel valamely hajón

a Gellérthegy aljában elhalad, önkénytelenül aggályt és félelmet érezend azon kisebb, nagyobb szikla

31

csoportok miatt, melyek a hegynek csaknem függ leges meredekét ellepik s látszólag minden perczben

lezuhanni készülnek, hogy az alattuk épült házakat s a f utczán sűrűen közleked ket eltemessék.

(…)

Ez ajánlat alapján a közmunkák tanácsa a kérdés beható tanulmányozására czéljából egy vegyes

bizottság alakítását határozta el, melyben a nagymlts. m. k. közmunka és közlekedési Minister úr,

a f város hatósága és a cs. k. katonai mérnökkari igazgatóság küldöttei is részt vettek.

E bizottság a következ elvi megállapodásokra jutott:

1) A gellért-hegyi sziklacsoportozatoknak eltávolitása különösen azon a helyen, hol a f város egy házsor

kisajátitását már is eszközölte, okvetlenül szükséges, mert ugyanazon veszély, mely a házak

kisajátitását tette szükségessé, az alant elvonuló és sűrű közlekedésnek örvend f utczát s az itt

közleked ket is folytonosan fenyegeti.

(…)

Másrészt azonban azon meggy z désre jutott a bizottság, hogy a Gellérthegyen nagyobb k tömegnek

bányaszerű nyerése, – miként ez vállalkozók által szándékoltatott, – szépítészeti szempontokból

egyáltalában meg nem engedhet ;

(…)

Mindazonáltal utaltatott a f városi hatóság, hogy a mérnöki hivatalnak elvben elfogadott tervezetét, -

mely szerint nem nagyobb k tömegek, hanem csak egyes kiálló s leginkább veszélyes sziklák volnának

eltávolítandók – ujra tárgyalás alá vegye, ahhoz a részletes költségvetéseket elkészítesse s a kiviteli

módozatok iránt is nyilatkozzék.”

1876:

–

1877:

„III. A főváros jobbparti (budai) belterületének szabályozása

b) A gellérthegyi sziklacsoportok, melyek úgy az alantas házakra, valamint az elterül partútra nézve

folytonos veszélyt képeznek, el lesznek távolítandók, mi iránt a tárgyalások folyamatban is vannak. Ezen

eltávolitással egyidejüleg a Gellérthegy harmad magasságában egy sétányút lett tervezve, mely

egyrészt az egész környék szépségét emelné és másrészt közlekedés útul szolgálna a Gellérthegy déli

oldalán épült és épülend nyaralókhoz.”

1878:

–

32

1879:

–

1880:

–

1881:

–

1882:

„I. Szabályozás

G) A Gellérthegy délkeleti oldalának rendezése

A Gellérthegynek a Dunára néz oldalán sűrű tömegben veszélyes sziklák képz dtek, melyekre nézve

már régebben tapasztaltatott, hogy a hegy zömét l kisebb nagyobb mértékben elmállanak

és lehullanak, mi által a hegy tövében lev házak és ezek lakói folytonos veszélylyel vannak fenyegetve.

Ez állapot személy és vagyonbiztonsági szempontból természetesen türhet nem lévén, annak

megszüntetése okvetlenül és elodázhatatlanul szükséges.

Ez azonban felette nagy nehézséggel jár, annál inkább, mert a veszély a hegy alatt lev házakon túl,

az uton közleked kre is kiterjed. Az e tárgyban tartott el leges vizsgálat eredménye szerint

mindenekel tt azt kell megállapítani, hogy a szóban forgó, s legurulással fenyeget sziklák

eltávolítandók-e, a mi valószínű, s ha igen mily részben? E végb l tehát a sziklák műszerek alkalmazása

mellett egyenként közvetlen és beható megvizsgálás alá veend k, és miután egyik másik szikla már

a vizsgálat közben is lezuhanhat, miel tt a vizsgálat kezdetét vehetné, el bb természetesen a hegy

aljában lakókat kell kiszállásolni, mely kiszállásolásnak ki kell terjednie egyes házak kivételével a Rudas

fürd t l a Sáros fürd ig elnyuló egész házsorra. Tekintve pedig, hogy a kérdéses házsor nem csekély

mérvben van érintve a szabályozás által, melyszerint az itt elvonuló f közlekedési út kiszélítend lesz,

igen czélszerűnek mutatkozik e házsor kisajátítását már ezúttal eszközölni. (…)”

1883:

–

1884:

–

33

1885:

–

1886, 1887 és 1888:

–

1889, 1890 és 1891:

„II. Szabályozás – I. kerület A Gellért-rakpart rendezése

E czélból a Rudas-fürd gépházától a Sáros-fürd ig terjed házsort tudvalev leg ki kell sajátítani, mely

művelethez a f városi pénzalap Ő0.000 frtnyi hozzájárulást vállalt. (…) Ezek együttvéve alapos reményt

nyujtanak arra, hogy a Gellérthegy délkeleti oldalának rendezése most már fokozatosan miel bb

keresztülvitetik azon megállapodás szerint, mely e tanács és a f város között vegyes bizottmányi

tárgyalás utján még 188Ő-ben létrejött s melyen id közben csak az a módosítás eszközöltetett, hogy

az utvonal és a Gellérthegy között fennmaradó terület rendeltetésének megállapítása akkorra tartatott

fenn, mikor a szabályozás a végrehajtás stadiumába jut. (…) Mélyen sajnáljuk, hogy a földmivelésügyi

minister úr a kérelmet nem találta teljesíthet nek, e rakpart épitését községi feladatnak nyilvánitván.

Válaszát közöltük az érdekelt f várossal.”

„A Gellérthegy szabályozása”

A nyaralótelkek felosztásának szabályozásáról esik szó.

1892, 1893 és 189Ő:

„I. Szabályozás – I. kerület A Gellérthegy szabályozása”

A fejezet tabáni részről, a viskók kisajátításáról, lerombolásáról, a telkek rendezéséről és egy jól

használható úthálózat kiépítéséről szól.

„A Gellértrakpart kiépítése

Ez iránt már 1891-ben felterjesztést intéztünk a földmivelésügyi minister úrhoz, kit l az a válasz érkezett

volt, hogy a Gellét-rakpart kiépitését nem tekinthet feladatának; a kiépítés kérdése újabban felmerült,

kapcsolatban az új hidak ügyével;”

II. Dunai uj hidak

(…)

34

„a bizottság abban állapodik meg, hogy a f vámháztéri Dunahíd tengelye a Vámházkörút tengelyének

folytatásában legyen, mi által azon pont is megvan állapítva, melyen a Dunahíd tengelye a budai oldalon

a partot éri. A híd tengelye a legközelebb megtartandó helyszini szemlét megel z leg kitűzetni

határoztatik.”

(…)

„Albizottsági javaslat (I., II., III. és IV. valamint a műszaki műveletek) I. Fővámtéri híd

Kisajátítás a pesti oldalon nincs.

Budai oldalon.

2071., 2072., 2073., 2075., 2078., 2081., 2082., 2083., 2084., 2085., 2086., 2087., 2088., hr. sz. telkek,

2119., 2120., 2121., 2122., 2123., 2125., 2095., 2094., 2098. ls 2098-93 és 10667 hrsz. mint

a Sárosfürd és tartozékai.

(…)

Budapest, 1892. évi márczius hó 3-án.

A m. kir. pénzügyminister helyett:

Láng s. k.”

1895:

„A fővámtéri hiddal kapcsolatos rendezések – II. A Sárosfürdő környékén fölmerülő munkálatok

A híd a Sárosfürd el tt mintegy 6.00 m-rel fog magasabban feküdni, mint a mai part, e helyen tehát

jóval nagyobb feltöltésre és e környék rendezetlen viszonyai következtében jóval terjedelmesebb egyéb

munkálatokra is van szükség, mint a F vámtéren.

A lebontott Sárosfürd -épület helyén a híd el tt megfelel teret óhajtunk létesíteni, mely az oda torkolló

utak összegyűjtésére és a hidra irányuló forgalom lebonyolíthatására szükséges.

(…) A Sárosfürd -épület lebontása következtében gondoskodnunk kell arról, hogy a meglev

gyógyforrásokat továbbra is meg rízhessük, megtarthassuk és hozzáférhet kké tegyük és hogy egy új

nagyszabású fürd telep létesülhetésére itt a kell helyet és módot megadjuk, a mire egyébként ez a

szép fekvésű környék kiválóan alkalmasnak igérkezik.

Ehhez azonban minél nagyobb területre van szükség, úgy hogy e fürd telep számára lehet leg igen

nagy telektömböt kell kihasítanunk és czélra a Kelenhegyi-út alsó szakaszától, valamint a híd

tengelyének irányában tervezett új úttol határolt telektömb a legmegfelel bbnek mutatkozik.”

(…)

1896:

„I. Szabályozás – A Gellért-hegy déli oldala

35

Az I. ker. Gellértrakpart Duna-szabályozási vonalának megállapitása a Rudasfürdőtől az összekötő vasuti hidig”

Elsősorban a szabályozási terv módosításairól van szó.

„A budai Sárosfürdő lebontása és gyógyforrásainak biztositása

A Ferencz József-híd épitése következtében a f város egyik hires gyógyfürd je, a Sáros-fürd is

kisajátitandó volt. A hidépitéssel kapcsolatos rendezés tervéhez képest a Gellértrakpart a jöv

kocsiforgalmának megfelel en kiszélesitend és új fekszinbe emelend , s e miatt a Szt. Gellérthegy

tövében, a rakparton lev összes épületeket és igy a Sáros-fürd t is le kellett bontani, hogy az épületek

által elfoglalt terület az új hidhoz vezet följáró út s a hidf nél tervezett nagyobb terjedelmű tér czéljára

felhasználható legyen. E följáró útrendezésével kapcsolatban határozatba ment, hogy a Sáros-fürd

épületei alatt lév s az úttest alá es értékes h források, melyek a szenved emberiségnek eddig is

nagy szolgálatot tettek, a jöv re nézve fönntartassanak s egy, a jöv ben épitend modern gyógyfürd

czéljára biztosittassanak.”

(..)

1897:

„Az uj hidakkal kapcsolatos rendezések

(…)

A parknak Gellérthegy fel li szélén sziklatömbökb l készült keritést, illet leg természethű sziklarézsűt

fogunk alkalmazni és a Rudas-fürd igazgatósági épülete közelében, a hidf déli sarkán – e fürd telep

minél változatosabbá tétele végett – egy barlangszerű, sziklákkal bélelt átjáró sétautat terveztünk.”

(…)

1898:

„II. Az uj hidakkal kapcsolatos rendezés”

Csak az Eskütéri hídról és a Gellért-hegy északi oldaláról esik szó.

1899:

„II. Az uj hidakkal kapcsolatos rendezés”

Elsősorban az Eskütéri hídról és a Gellért téri kisajátított telkek kártalanításáról esik szó.

1900:

„III. Az uj hidakkal kapcsolatos rendezés”

Nincs a dolgozat szempontjából fontos információ.

36

1901:

„I. Szabályozás – A Gellért-hegy déli oldala

(…) Szinte elszigetelt s csak igen nehezen megközelithet állapotban van azonban a Gellérthegy déli oldala.

Menynire tarthatatlan ez a helyzet, legjobban mutatja a tapasztalat, hogy e kopár, puszta területet

a nagy közönség elhagyatott állapota és nehéz megközelitése daczára egészen elszokta lepni,

különösen vasár- és ünnepnapokon.

(…)

Ez az eszme hatja át a szabályozási tervet, melyet műszaki osztályunk a Gellérthegy szóban lev déli

oldalára készitett s a terv ebbeli conceptióját annál szerencsésebbnek találtuk, mert a parkká alakitandó

terület csaknem egészen kopár, puszta, néhány gyümölcsfát és két favázas épületet kivéve nincs rajta

semmi s beépitésre nagyrészt ezután sem volna alkalmas.”

(…)

1902:

Csatornázási és vízügyi szempontból esik szó a Gellért-hegyről.

1903:

–

1904:

1905:

„I. Szabályozás – A Gellérthegy keleti aljának rendezése

Az a nagyszabásu útrendezés, mely az I ker., Gellért-rakparton és környékén a Ferencz József-híd,

majd pedig az Erzsébethid megépítése végrehajtva, s a mely rendezésnek városfejl dési szempontból

kétségkivül els rendű jelent sége van, nem tekinthet befejezett megoldásnak mindaddig, míg

a Gellérthegy aljában, nevezetesen a rudasfürd i uszócsarnok átellenében lev hegykanyarulat

és a Ferencz József-hiddal szemben lev barlang között elhuzodó terület is, a hegyoldal természeti

szépségéhez alkalmazkodva nem rendeztetik.

Ez a mintegy ő00 méter hosszu terület-szalag ugyanis türhetetlen állapotban van, nemcsak szépészeti,

hanem közbiztonsági és köztisztasági szempontból is, bántó ellentétet képezvén az uj hidak

környékének rendezett képével.

Átérezve az elmaradt rendezés végrehajtásának mulhatatlan szükségét, utasitottuk műszaki

osztályunkat, hogy a kérdés megoldására nézve tervezetet dolgozzon ki.

37

A műszaki osztály tanulmánya eredményét több, alternativ terven mutatta be. E tervek mindegyikén az

az eszem vonul végig, hogy a terület parkszerűen, sétauttá képeztessék ki, elkülönitve a mindennapi

forgalom lebonyolitására szánt uttestt l.

Az a körülmény, hogy a székesf város közönsége a régi Sárosfürd helyén uj, modern fürd épitését

tervezi, másrészt, hogy a Rudasfürd is át fog épittetni, de ezek közvetlen közelében elegend árnyas

sétahelyekr l gondoskodni nem lehet, szintén egyik inditó oka volt annak, hogy a műszaki osztály

a Gellérthegy aljának rendezésénél arra törekedjék, miszerint a tervezés alatt álló budai fürd k

egymással kellemes sétauttal legyenek összekötve.

(…)

A kertészeti munkával Pecz Ármin f városi műkertészt és faiskola tulajdonost biztuk meg.”

1906:

„I. Szabályozás – A Gellérthegy aljának rendezése

Az 190ő. évi jelentésünkben a „Gellérthegy aljának rendezése” czim alatt ismertetett terv

végrehajtásának keretébe tartozó összes munkálatok 1907. év június végével befejeztettek.

(…)

A szóban forgó rendezési művelet úgy változatos kiképzésével, mint kertészeti elrendezésével az eddig

teljesen elhanyagolt állapotban volt Gellérthegy alját kellemes sétáló helylyé, parkká alakitotta át.”

1907:

„I. Szabályozás – A Gellérthegy aljának rendezése

(…)

Csak természetes tehát, hogy akkor, amikor a f város örvendetes fejl désével, az uj hidak

megépitésével a Gellérthegy jelent sége is el térbe lépett, szorgos feladataink közé soroztuk e vidék

szabályozási tervét kidolgozni, hogy ezzel a rendszeres fejl dés alapjait lerakhassuk.

(…) Felmerült a szándék a Gellérthegy ezen déli oldalán siklót létesíteni. Ennek el mozdítása végett

a szabályozási tervet némileg módositottuk a végb l, hogy a sikló pályájával minden útszini keresztezés

kiküszöböltessék.

Áttérve a Gellérthegynek a Ferencz Józsefhid fel li, délkeleti oldalára, ez tudvalev leg még ma is szinte

elszigetelt, s csak igen nehezen megközelíthet állapotban van.

Mennyire tarthatatlan ez a helyzet, legjobban mutatja a tapasztalat, hogy e kopár, puszta területet

a nagy közönség elhagyatott állapota és nehéz megközelitése daczára egészen el szokta lepni,

különösen vasár- és ünnepnapokon.

Az ide vonatkozó szabályozási tervet az az eszme hatja át, hogy e terület, mely ma csaknem egészen

kopár, puszta, – néhány gyümölcsfát és két favázas épületet kivéve nincs rajta semmi, beépitésre

nagyrész ezután sem volna alkalmas, – parkká átalakittassék.”

(…)

38

1908:

–

1909:

–

1910:

–

1911:

–

1912:

–

1913, 191Ő és 191ő:

–

1916-22:

–

1923-27:

–

39

3. KÉPMELLÉKLETEK

40

1.

Budavár és környékének török térképe (részlet)

Dátum: 1600-as évek

Típus: kép könyvből

Forrás: Veress Endre, Gróf Marsigli Alajos Ferdinánd olasz hadi mérnök jelentései és térképei Budavár

1684-1686-iki ostromairól, visszafoglalásáról és helyrajzáról, in: Budapest Régiségei IX., Székes Főváros Kiadó, Budapest, 1906., 149. o.

41

2.

Fischer József: Gellérthegyi barlanglakások

Budapest Történeti Múzeum Fővárosi Képtár

Dátum: 1822 előtt Technika, méret: vízfestmény, 27,3 x 39,5 cm.

Jelezve: J[osephus] Fischer ad nat[uram] del[ineavit]

Ábrázolás: a barlang előcsarnoka belülről felvéve, putrikkal, háttérben kilátás Lágymányosra.

42

3.

Karl Klette (kés bb Klette Károly) rajza után Georg Scheth litográfiája: Árvíz Budán

Budapest Történeti Múzeum Fővárosi Képtár

Dátum: 1838

Megjelent: Karl Klette, Schilderung der Ueberschwemmung von Ofen und Pesth, am 13., 14., 15. und

16. März 1838, Ferdinand Tomala, Pesth, 1838.

A kép jelzései: lth. Georg Scheth. Nach der natur gez. v. C. Klette. Klette Károly pesti festő a később

nagyhírű Keleti Gusztáv festőművész atyja volt. A kép mérete 45×36 cm

Megjegyzés: a rajzon egyszerre szerepel Sárosfürdő, a barlanglakások és a csillagvizsgáló.

43

4.

W. H. Bartlett: The Bloxberg (from Pesth.)

Budapest Történeti Múzeum Fővárosi Képtár

Dátum: 1844

Méret: 13 x 18,5 cm

5.

Situationsplan des Blockbaades (részlet)

Budapest Főváros Levéltára

Dátum: 1845Levéltári jelzet: HU BFL XV.16.a.206/18Tárgy: Az egykori Sáros fürdő és környékének helyszínrajzaMéret (cm): 65 x 48,5 cmSzínezettség: színesKészítési mód: kéziratosLeírás: Szomszéd tulajdonosok neve, mai helyrajzi számok; terület-kimutatás.

46

6.

Claudin Gerdenich: Sárosfürd

Budapest Történeti Múzeum Fővárosi Képtár

Dátum: 1844 előtt

47

7.

Keleti Gusztáv: Buda

Budapest Történeti Múzeum Fővárosi Képtár

Technika, méret: ceruzarajz, 19,5 x 35,5 cm

Jelzés: jelzetlen (Keleti Gusztáv hagyatéki bélyegzőjével, 1850 körül)

48

8.

A budai Sárosfürd 1809-t l 18ŐŐ-ig

Dátum: 1866

Típus: kép folyóiratban

Megjegyzés: A rajz Claudin Gerdenich Sárosfürd című akvarelljének másolata (6. kép). Forrás: A budai Sáros-fürd , in: Vasárnapi Újság 13. évf. 10. sz., Pest, 1866., 188. o.

49

9.

A budai Sárosfürd jelenleg

Dátum: 1866

Típus: kép folyóiratban

Forrás: A budai Sáros-fürd , in: Vasárnapi Újság 13. évf. 10. sz., Pest, 1866., 189. o.

50

10.

A budai Sárosfürd , a Dunáról tekintve

Dátum: 1866

Típus: kép folyóiratban

Forrás: A budai Sáros-fürd , in: Vasárnapi Újság 13. évf. 10. sz., Pest, 1866., 189. o.

51

11.

Keleti Gusztáv: Barlanglakások a Gellérthegye körül.

Dátum: 1866

Típus: kép folyóiratban

Forrás: Barlanglakások a Gellérthegye körül, in: Vasárnapi Újság 13. évf. 52. sz., Pest, 1866., 636. o.

52

12.

Mayr Mihály: Gellérthegyi sziklabarlang Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest képarchívum

Dátum: 1860-as évek

Típus, méret: fotóreprodukció, poz., monokróm ; 13x18 cm, (teljes méret: 18x25 cm)

Megjegyzések: A címet a feldolgozó adta. Az FSzEK adatbázisa szerint Dátum: 1860-as, 70-es évek,

Mayr Mihály élt 1796-1870, ezért a dátumot javítottam 1860-as évekre.

Forrás: http://bpkep.fszek.hu/WebPac_kep/CorvinaWeb?action=onelong&recnum=759708&pos=4

13.

Szent Gellérthegy éjszaki oldalán fekvő városi teleknek befásításároli terve (részlet)Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény

Dátum: 1872Terjedelem: 85 x 65 cmForrás: saját fotó

14.

Buda sz. k. főváros felmérése (részlet)Budapest Főváros Levéltára

Dátum: 1874-1927Levéltári jelzet: HU BFL XV.16.a.201/13 (1–61)Tárgy: Buda belterületének kataszteri térképsorozata, az 1871 és 1920-as évek közötti út- és ingatlan-kiterjedések feltüntetésévelSzerzőség, kiadás: Marek János (Pénzügyminisztérium Kataszteri Osztálya), 1871–1874 k, kiegészítette: Budapest Székesfőváros Mérnöki Hivatala, 1874–1927 kMéret: 76 x 63 cmMegjegyzés: Buda háromszögelési felmérésének dupluma, melyre az 1920-as évek végéig a Székesfővárosi Mérnöki Hivatal az út- és ingatlanváltozásokat rávezette a vonatkozó határozat számával együtt. Épületek alaprajza névvel; helyrajzi számok; szabályozási vonalak; városrésznevek; főbb épületek; szintvonalak, lejtmérési vastáblák, csatorna vasrácsok.

57

15.

Hennicke Julius: Gellérthegyi barlanglakások

Dátum: 1874

Típus: kép könyvben

Képaláírás: „A gellérthegyi barlanglakások a jelenlegi lourdesi kápolna és villamosállomás helyén 187Ő-

ben. A F városi Múzeum e pompás akvarelljét Hennicke Julius (1832-1892) berlini építész festette és

ajándékozta barátjának, Szumrák Pálnak, a Közmunkatanács tagjának (1873-188ő) nyilván abból az

alkalomból, hogy a tanács a gellértalji kunyhókkal foglalkozott. Hennicke építette társával, Herman von

der Hudevel a pesti vágóhidat 1872-187ő közt.”

Forrás: Siklóssy László, Hogyan épült Budapest? (1870-1930), Fővárosi Közmunkák Tanácsa,

Budapest, 1931., 424. o.

58

16.

Klösz György: Nr. őŐ Blocksberg Höhle

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest képarchívum

Dátum: 1880 körül

Méret: fotó: modern kontakt eredeti negatívról, poz., zselatinos ezüst, monokróm; 21 x 29 cm, (teljes

méret: 28 x 36 cm)

Megjegyzések: Az egykori 923-as számú ház a mai Sziklakápolna helyén. Jobbra kilátás a pesti rakpart

felé. Távolabb az Egyetemi templom tornyai.

Forrás: http://bpkep.fszek.hu/WebPac_kep/CorvinaWeb?action=onelong&recnum=760890&pos=24

59

17.

Lóczy Lajos: A Szent István-barlang a Gellérthegyen

Kiscelli Múzeum fényképgyűjtemény

Dátum: 1880 körül

Anyag: papír, kartonra kasírozva

Technika: albumin

Méret: 12,5 x 16,3 cm

Megjegyzések: A Kiscelli Múzeum fényképgyűjteményének adatbázisában a barlang neve helytelenül

Szent István-barlang, a szerző ismeretlen. A fotót Strömpl Gábor geográfus, térképész közli 1913-ban

Barlangok átalakulás és pusztulás című tanulmányában a következő képaláírással: „1. A Szent Iván-

barlang a Gellérthegyen. (Lóczy L. felvétele).

Lóczy Lajos (1849-1920) geológus, geográfus, a felvétel célja feltehetőleg nem a kunyhólakók életének,

hanem a barlang dokumentálása volt. Ez az egyetlen fénykép, amin a kunyhókban lakó család szerepel.

Forrás: http://gyujtemeny.kiscellimuzeum.hu/gyujtemeny/a-szent-istvan-barlang-a-gellerthegyen/377

Strömpl Gábor dr., Barlangok alakulása és pusztulása, Uránia 14. évf., Uránia Magyar Tudományos

Egyesület, Budapest, 1913, 292. o.

60

18.

Lóczy Lajos: A Szent István-barlang a Gellérthegyen (17. kép) (részlet)

Kiscelli Múzeum fényképgyűjtemény

Megjegyzés: A barlang bejáratában állított kerítés, rajta kiolvashatatlan szöveg: ..JÁN ISTVÁN

Forrás: Strömpl Gábor dr., Barlangok alakulása és pusztulása, Uránia 14. évf., Uránia Magyar

Tudományos Egyesület, Budapest, 1913, 292. o.

61

19.

Berczik Gyula: A Gellérthegy a tervezett Pantheonnal

Dátum: 1891

Típus: kép folyóiratban

Forrás: Magyar Pantheon, in: Vasárnapi Újság, 38. évf. 27. sz., Pest, 1891., 439-440. o.

62

20.

Klösz György: Gellérthegy látképe 189Ő Blocksberg Ansicht 189Ő

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest képarchívum

Dátum: 1894

Méret: fotó: modern kontakt eredeti negatívról, poz., zselatinos ezüst, monokróm; 25 x 35 cm, (teljes

méret: 33 x 45 cm)

Forrás: http://bpkep.fszek.hu/WebPac_kep/CorvinaWeb?action=onelong&recnum=761212&pos=30

21.

A Sárosfürdő környékének szabályozása: A világítás, vízvezeték és csatornázás terve (részlet)Budapest Főváros Levéltára

Dátum: 1895Levéltári jelzet: HU BFL XV.16.e.262/9Tárgy: A Gellért rakpart, Gellért tér és környékének útszabályozási és közműtérképeSzerzőség, kiadás: Fővárosi Közmunkák Tanácsa (Baka, Szerdahelyi)Méret: 145 x 46 cm

65

22.

Allgemeine Anordnung der Fundirungs-Arbeiten, Juli 1895.

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest képarchívum

Dátum: 1895

Méret: fotó : poz., nyomtatott reprodukció, monokróm; 10 x 12 cm

Típus: kép könyvben

In.: Julius Seefehlner, Die Franz-Josef-Brücke zu Budapest, Jänecke, Hannover, 1898., 14. o. 4. kép

Forrás: http://bpkep.fszek.hu/WebPac_kep/CorvinaWeb?action=onelong&recnum=799971&pos=70

66

23.

Erdélyi Mór: A Ferenc József (Szabadság) híd építése a gellérthegyi barlang fel l Kiscelli Múzeum fényképgyűjtemény

Dátum: 1895-1896 között Anyag: papír, kartonra kasírozva

Technika: celloidin

Méret: 25,5 x 31,3 cm

Jelzés: Erdélyi cs. és kir. udv. fényképész, címer, Budapest, Ujvilág u. 2. sz. a Kossuth Lajos utca

Forrás: http://gyujtemeny.kiscellimuzeum.hu/gyujtemeny/a-ferenc-jozsef-szabadsag-hid-epitese-a-

gellerthegyi-barlang-felol/367

67

24.

Divald Károly: A budapesti Ferenc József-híd

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest képarchívum

Dátum: 1896

Terjedelem: fotó : poz., nyomtatott reprodukció, monokróm ; 17x48 cm

Típus: kép könyvben

Ábrázolás: A mai műegyetemi rakpart felől, teljes kép. A rakpart még kiépítetlen, jobbról a Vámház

részlete.

In.: Czekelius Aurél, Szántó Albert, A budapesti Ferencz-József-híd építésének története, Pátria

Nyomda, Budapest, 1896., 1. melléklet

Forrás: http://bpkep.fszek.hu/WebPac_kep/CorvinaWeb?action=onelong&recnum=800300&pos=57

68

25.

Weinwurm Antal: Néz k a budai parton és a Gellérthegy oldalán

Dátum: 1896. 11. 04.

Típus: kép folyóiratban

Forrás: Budapest új hídja, in: Vasárnapi Újság, 43. évf. 41. sz., Pest, 1896., 680. o.

69

26.

Budapest Gellérthegy a Ferencz József-hídnál Budapest Főváros Levéltára

Dátum: 1896-1900 közötti

Típus: képeslap

Levéltári jelzet: HU BFL XV.19.d.2.b.000487

Megjegyzés: szöveg golyóstollal: 1901. Jan. 30.

70

27.

Novák Ferenc: A Szent Gellérthegyi citadellához vezet hidraulikus dótkötélpálya látványterve

Dátum: 1901

Típus: kép könyvben

Képaláírás: „Novák Ferenc építész itt közölt tervei szerint akarta az 1899-1901. évben egy angol

pénzcsoport felépíttetni a Szent Gellérthegyi citadellához vezet hidraulikus drótkötélpályát. A terv

azonban nem valósult meg. A drótkötélpálya alsó állomása a Rudasfürd nél lett volna. (Novák Ferenc

eredeti rajza után)

Forrás: Liber Endre, Budapest-fürd város kialakulása 2. k., in: Statisztikai Közlemények 81. k. 4. sz.,

Budapest, 1934., 55. o.

71

28.

A [Gellért-]hegy bontása

Dátum: 1905

Típus: kép folyóiratban

Forrás: A Gellért-hegy környéke, in: Vasárnapi Újság 52. évf. 40. sz., Pest, 1905., 638. o.

72

29.

A Gellért-rakpart parkjának bejárója és villamos megálló, az I. futórózsa csoporttal

Dátum: 1907

Típus: kép folyóiratban

Forrás: Kardos Árpád, Budapesti kertek – A Gellért-rakparti park, in: Kertészeti Lapok 22. évf. 10. f.,

Országos Magyar Kertészeti Egyesület, Budapest, 1907., 318. o.

73

30.

Sebestyén Artur és Hegedűs Ármin: Távlati kép

Dátum: 1909

Típus: kép folyóiratban

Képaláírás: I. díj, Távlati kép, Sebestyén Artur és Hegedűs Ármin, Budapest

Forrás: A budapesti Sáros-fürd pályatervei, Magyar Építőművészet, Budapest, 1909.

74

31.

Gellérthegyi barlang

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest képarchívum

Dátum: 1910

Típus: kép könyvben

Forrás: http://bpkep.fszek.hu/WebPac_kep/CorvinaWeb?action=onelong&recnum=804283&pos=240

75

32.

Budapest: Gellérthegyi barlang

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest képarchívum

Dátum: 1910-es évek

Megjelenés: Athenaeum, Budapest

Típus: képeslap

Forrás: http://bpkep.fszek.hu/WebPac_kep/CorvinaWeb?action=onelong&recnum=820624&pos=144

33.

A Sárosfürdő körüli utak rendezési terve (részlet)Budapest Főváros Levéltára

Dátum: 1911Levéltári jelzet: Jelzet: HU BFL XV.16.e.262/10Tárgy: A Gellért tér és környékének útszabályozási terveSzerzőség, kiadás: Budapest Székesfőváros Mérnöki Hivatala (Mihályi, Rumbach)Méret: 83 x 56 cm

78

34.

Kadić Ottokár: A Szentiván-barlang alaprajza

Dátum: 1913

Típus: kép folyóiratban

Képaláírás: 2. kép. A Szentiván-barlang alaprajza (A és hosszmetszete (B). I = Előcsarnok, II = Oldalsó fülke, III = Hátulsó fülke. Térképezte: Kadić O. 1913 évben.

Forrás: Kadić Ottokár, A Gellérthegyi Szentiván-barlang, in: Uránia, Uránia Magyar Tudományos

Egyesület, Budapest, 1920. 31. o.

79

35.

A Szent Gellért-fürd építkezése a sziklabarlangból nézve

Dátum: 1914 körül

Típus: kép könyvben

Képaláírás: A Szent Gellért-fürd építkezése a sziklabarlangból nézve

Forrás: Liber Endre, Budapest-fürd város kialakulása 2. k., in: Statisztikai Közlemények 81. k. 4. sz., Budapest, 1934., 265. o.

80

36.

A Szent Gellért-fürd befejezett épülete, a sziklabarlangból nézve

Dátum: 1918 körül

Típus: kép könyvben

Képaláírás: A Szent Gellért-fürd befejezett épülete, a sziklabarlangból nézve

Forrás: Liber Endre, Budapest-fürd város kialakulása 2. k., in: Statisztikai Közlemények 81. k. 4. sz.,

Budapest, 1934., 269. o.

81

37.

Hegedűs, Sebestyén és Sterk építészek gipszmodellje a Szent Gellért-gyógyfürd r l

Dátum: 1909 után

Típus: kép könyvben

Megjegyzés: „Az épül fürd gipsz-modellje ki volt állítva a pipázóban. A városatyák megbámulták és

mindenkinek tetszett.” in: Rozsnyai József, A Gellért Fürd és Szálló építésének története, in:

Műemlékvédelem 53. évf. 5. sz., Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2009., 329. o. Képaláírás: Hegedűs, Sebestyén és Sterk építészek gipszmodellje a Szent Gellért-gyógyfürd r l

Forrás: Liber Endre, Budapest-fürd város kialakulása 2. k., in: Statisztikai Közlemények 81. k. 4. sz.,

Budapest, 1934., 257. o.

82

38.

Fortepan gyűjtemény

Dátum: 1926

Forrás: http://www.fortepan.hu/?view=query&q=gell%C3%A9rt&lang=hu&img=19406

83

39.

A sziklatemplom kijárata

Országos Széchényi Könyvtár

Dátum: 1926-1934 között

Típus: képeslap

Megjelenés: Magyarország Nagyasszonya Sziklatemplomának (Szent Gellért-hegyi lourdesi barlang)

bizottsága; Pallas Nyomda, Budapest Forrás: http://postcards.arcanum.hu/hu/193453/

84

40.

A gellért-hegyi Sziklakápolna, barlangkapu

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest képarchívum

Dátum: 1936

Forrás: http://bpkep.fszek.hu/WebPac_kep/CorvinaWeb?action=onelong&recnum=791957&pos=5

85

41.

A Gellért-hegyi Sziklakápolna látképe 1937 tavaszán

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest képarchívum

Dátum: 1937

Forrás: http://bpkep.fszek.hu/WebPac_kep/CorvinaWeb?action=onelong&recnum=791959&pos=6

86

42.

Fortepan gyűjtemény

Dátum: 1945

Megjegyzés: Az előtérben az 1945-ben felállított szovjet hősi obeliszk.

Forrás: http://www.fortepan.hu/?view=query&q=gell%C3%A9rt&lang=hu&img=2065

87

43.

Fortepan gyűjtemény

Dátum: 1961

Megjegyzés: A barlang bejárata a befalazás után.

Forrás: http://www.fortepan.hu/?view=query&q=gell%C3%A9rt&lang=hu&img=29143

88

44.

Dátum: 1960-1989 között

Megjegyzés: A barlang bejárata a befalazás után.

Forrás: http://palosrend.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=64&Itemid=76

89

45.

Dátum: 1960-1989 között

Megjegyzés: A barlang bejárata a befalazás után.

Forrás: http://sziklatemplom.hu/web/tortenelem.html#11

90

46.

Dátum: 1989-1991 között

Megjegyzés: A barlang bejárata közvetlenül a rendszerváltás után.

Forrás: Aczél László Zsongor, A 80 éves sziklatemplom és kolostor Budapesten, előadás a VII.

Nemzetközi Pálos Rendtörténeti konferencián, kézirat, 2006., 39. o.

91

47.

Az 1992-ben, a sziklatemplom bejárata el tt elhelyezett betondarab

Dátum: 2014

Felirat: „Memento a sziklatemplomból, amit a kommunista hatalom befalazott. A 2m-es betonfal végleg

leomlott 1992. február 26-án.”

Forrás: saját fotó

92

48.

A sziklatemplom bejárata

Dátum: 2010

Forrás: http://www.karpat-medence.hu/c.php?c=budapest-gellert-hegyi-sziklatemplom