A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI ORTODOX KÖZÖSSÉG ÉS TEMPLOM RÖVID TÖRTÉNETE

THE BRIEF HISTORY OF THE ORTHODOX COMMUNITY AND CHURCH IN HÓDMEZŐVÁSÁRHELY

ΣΥΝΤΟΜΗ ΙΣΤΟΡΙΑ ΤΗΣ ΟΡΘΟΔΟΞΗΣ ΚΟΙΝΟΤΗΤΑΣ ΚΑΙ ΤΟΥ ΝΑΟΥ ΣΤΟ HÓDMEZŐVÁSÁRHELY

КРАТКА ИСТОРИЈА ПРАВОСЛАВНОГ ХРАМА И ЦРКВЕНЕ ОПШТИНЕ У ХОДМЕЗЕВАШАРХЕЉУ

CSÁNYI VIKTOR

SÉVITY LÁZÁRNÉ

VUKOSZÁVLYEV ZORÁN

A hódmezővásárhelyiortodox közösség éstemplom rövid története

THE BRIEF HISTORY OF THE ORTHODOX COMMUNITY AND CHURCH IN HÓDMEZŐVÁSÁRHELY

ΣΥΝΤΟΜΗ ΙΣΤΟΡΙΑ ΤΗΣ ΟΡΘΟΔΟΞΗΣ ΚΟΙΝΟΤΗΤΑΣ ΚΑΙ ΤΟΥ ΝΑΟΥ ΣΤΟ HÓDMEZŐVÁSÁRHELY

КРАТКА ИСТОРИЈА ПРАВОСЛАВНОГ ХРАМА И ЦРКВЕНЕ ОПШТИНЕ У ХОДМЕЗЕВАШАРХЕЉУ

CSÁNYI VIKTOR

SÉVITY LÁZÁRNÉ

VUKOSZÁVLYEV ZORÁN

HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, 2012

Felelős szerkesztőCsányi Viktor

A magyar nyelvű kéziratot lektoráltaDr. Nagy Márta

Anyanyelvi lektorBárdos Zsuzsanna

FordításLengyel Zsuzsanna (angol)Sévity Lázárné (szerb)Szivília Arjiró (görög)

Grafika és könyvtervErky-Nagy Tibor

A fotókat készítettékCsányi Viktor, Donka Gábor, Dömötör Mihály, Kis Ferenc, Tóth Attila, Vukoszávlyev Zorán

A munkánkat segítettékBernátsky Ferenc, Borus Gábor, Csányi-Balogh Tímea, Domján Imre, Donka Gábor,Dömötör Mihály, Farkas Ferenc, Fülöpp Róbert, Haraszti László, Hausler Erzsébet,Juhász István, Kéry Orsolya, Kis Ferenc, Makó Imre, M. Balázs Zsuzsanna, Marcsik Antónia,Markos Gyöngyi, Dr. Nagy Imre, Nagy Nándor, Nagy Vera, Pál László, Pelbárt Jenő, Presztócki Zoltán, Sipos György, Ujvári Ferenc, Vukovits Koszta, Zahorán István, valamint Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzatának munkatársai

Felelős kiadóHódmezővásárhely Megyei Jogú Város ÖnkormányzataAlmási István alpolgármester polgármesteri jogkörben

NyomdaPannónia-Print Kft., Budapest

Felelős vezetőVinkovics Ernő

ISBN 978-963-89550-1-2

Úgy tanítják, hogy Isten háza, a templom min-dig a megtisztulás, a megbékélés, a reménységotthona is. Különösen igaz ez egy görögkeletitemplom – például a hódmezővásárhelyi – ese-tében, ahol Isten háza mindig egyszerre szolgálttemplomként és iskolaként is a helyi közösségszámára. Bizony: iskolaként is, mindenki isko-lájaként – pallérozott elméké és egyszerű em-bereké egyaránt – hiszen az ikonosztáz, aszentek képmásai, Krisztus stációi és a Szent-írás gazdag képanyaga csodálatos „Biblia Pau-perumként”, a szegények, az egyszerű emberekBibliájaként bontakozik ki a falakon és a meny-nyezeten.

Azt meséli szűkebb hazánk históriája, hogya régi időkben, amikor a hívek egy része mégírni-olvasni sem tudott, elég volt, ha valaki ve-zeklő fővel lépett e templomba. Ahogy a bejá-rattól nézelődve lassan haladt a szentély felé,képről-képre olvashatta az Írást az írástudat-lan is. Erkölcsi, szellemi fejlődésében lépésről-lépésre juthatott előbbre – a szó szoros és átvittértelmében egyaránt – az egyszerű hívő is. Ettőllett erős, mindenkit fölemelni képes közösség avásárhelyi görögkeleti keresztényeké, mert atemplomba járástól nemcsak jobb, de műveltebbemberré is válhatott a hívő – érkezzen bárhon-nan is.

A 17–18. század, mainál sokkal zártabb tár-sadalmában felszabadító erejű lehetett megta-pasztalni, hogy egy kisebb közösség sokféletagja, görög, szerb, vagy Délkelet-Európa mástájékának szülötte – „pusztán” Istenhez közelí-tésének azonosságán keresztül – értékes tagjalehet egy magyar mezőváros fejlődő társadal-

mának. Gyarapíthatja azt a kereskedelmi,ipari és polgári szemléletet, amelyre a kibonta-kozó gazdatársadalom majd felépül.

Ezek a derék emberek szorgalmas és takarékoséletmódjukkal hamarosan a város elitrétegébezárkóztak föl: először új templomot építettek,majd belvárosunkat gyönyörű palotákkal éke-sítették. Velünk harcoltak és véreztek a két vi-lágháborúban, mert Magyarországot, az Alföldetmár hazájuknak érezték. És a modern időkgazdasági válságai során bizony együtt mentektönkre azokkal az alföldi agrártermelőkkel,iparosokkal, polgárokkal, akikkel egy közös,szebb világot építettek.

Ma is rejtély, hogy abban az időben mitőlégett le az 1906-ban emelt Konstantin áruház,az Andrássy út egyik legszebb és leggazdagabbépülete… Ennek a büszke épületnek a pusztu-lása szinte allegorikus: az új világ jóformánmindent megpróbált eltüntetni, amit e templomegykori közössége valaha fölépített.

Ha járjuk a temetőt, idegen nevű földijeinkneveit betűzhetjük a régi sírokon. Görögökét,szerbekét, de leginkább is: vásárhelyi polgáro-két. Már csak az emlékük él, de az emlékük mégmindig él. Újra él.

A város összefogásával és tá-mogatóink segítségével ugyanismegújult a megmaradt, pusztu-lóban lévő templom – az ő temp-lomuk. A mi templomunk. Egyfejlődő és összetartó közösségtemploma, amely nemcsak azttartja észben, hova tart, de nemfelejti azt sem, honnan jön.

5

HÓDMEZŐVÁSÁRHELY GÖRÖGKELETI TEMPLOMA

Templom és iskolaThe house of God has always been the place ofpurification and tranquillity, the home of hope.This is especially true of Greek Orthodox churches– such as the one in Hódmezővásárhely –, wherethe house of God has always functioned as achurch and a school for the benefit of the localbelievers. It was the school of the community, asevery single adherent – whether a man of erudi-tion or an ordinary person – could learn from theBiblia pauperum, Poor Man’s Bible, consisting ofthe iconostasis, the religious pictures of saints,the depiction of the Stations of the Cross, and theillustrated versions of Biblical stories covering thewalls and the ceiling of the building.

According to our local chronicles, during thetimes when people were mainly illiterate, it wasenough for the penitent believer to visit thechurch, as walking slowly from the main entrancetowards the sanctuary anyone could read theBible by observing the pictorial narratives on thewalls. Step by step – both in its literal andmetaphorical meaning –, even believers who werenot highly educated could improve morally andintellectually. This fortified the community ofGreek Orthodox Christians in Hódmezővásárhelytoo, since church-going made adherents better

and more educated members ofthe religious community, no mat-ter where they had come from.

In the relatively closed societyof the 17-18th centuries, it couldbe reasonably liberating to expe-rience that members of a rathersmall community, people fromGreece, Serbia or southern Europe– who only had their religion in

common– became respected citizens of a devel-oping market-town. They could largely contributeto the establishment of the principles of com-merce, industry and those of the members of themiddle-class, which were underlying aspects ofthe developing agricultural class.

These hard-working and diligent people due totheir frugal lifestyle soon became the membersof the elite: first, they had a new church built;then they had magnificent palaces erected in thetown. They also joined the World Wars, as theyconsidered the Great Hungarian Plain their home.In addition, during the economic crises later, theywent bankrupt together with those farmers, hand-icraftsmen, and citizens with whom they wereplanning to build a better world.

It remains a mystery how Konstantin Depart-ment Store, one of the nicest and richest buildingsin Andrássy Street, could catch fire in 1906. Thedestruction of this proud building is almost alle-gorical, as the new era made every attempt toeradicate everything that had been built by theadherents of the religious community.

Walking around at the cemetery, we can stillread the foreign names on the old graves of ourfellow townspeople, who were Greeks and Ser-bians, but most of all they were citizens of Hód-mezővásárhely, and their memories live on forever.

With the help of the town and our supporters,the formerly decaying church – their church –could be renovated and maintained in this condi-tion. This is the church of ours, a place of worshipthat now belongs to a developing and strong com-munity, which does not only keep its goals in mindbut tries not to forget its past and origins either.

Lázár Jánosországgyűlési képviselő

János LázárMember of Parliament

Hódmezővásárhely, 2012. július 24.

THE GREEK ORTHODOX CHURCH OF HÓDMEZŐVÁSÁRHELY

Place of worship and school

AZ ORTODOXIA MAGYARORSZÁGON

Konstantinápoly és Róma az ókortól kezdvegazdag, egymással vetélkedő szellemi köz-pontok, a kelet és a nyugat szimbólumai. Akiéleződő ellentétek végül az 1054-es egy-házszakadáshoz vezettek. A keleti keresztényegyház a mai napig autokephal (nemzeti ala-pokon szerveződő) ortodox egyházakra ta-golódik, melyek egymástól függetlenül mű-ködnek. A magyarországi ortodoxia semegységes egyházi fennhatóság alatt éli min-dennapjait. Ortodox ruszinok, vlachok, szer-bek, macedovlachok, görögök és bolgároka 14. századtól a 20. század első feléig többhullámban érkeztek hazánkba, azonban ke-leti keresztények már a 10. században iséltek a Kárpát-medencében.1

Részletesen nem térhetünk ki a koraimagyar-bizánci kapcsolatok bemutatására,de megemlítjük a bizánci Szkülitzész ésZónarasz történeti műveit. Joannész Szkü-litzész leírja, hogy Bulcsú horka 948 tájánKonstantinápolyba ment, ahol megkeresz-telkedett, keresztapja maga Konstantin csá-szár lett, aki kifizette a békéért a magya-roknak járó adót és a patrikioszi címmel iskitüntette. Ugyanakkor a krónikás szerintHierotheosz szerzetes, akit előbb „Turkiapüspökévé” szentelt fel Thephylaktos kons-tantinápolyi patriarcha, a szintén Konstan-tinápolyban járt Gyulával érkezett a Kár-pát-medencébe, a letelepedett magyarokelső püspökének tekinthető. A sikeres térítőtevékenység bizonyítéka a Szent-Gellért le-gendában található elbeszélés. Eszerint Aj-tony, Bodony (a mai Vidin) városában „agörögök szertartása szerint keresztelkedett meg”,és Marosvárott Szent János tiszteletére mo-nostort építtetett.2 Dzsajhání 10. század ele-jén készült arab nyelvű leírása – melyetmás arab tudósok, pl. Ibn Ruszta és Gardízimunkáiból ismerünk – még a kalandozásokidejében zajló kereskedelemről tudósít. Akalandozó hadjáratok lezárultával a magya-rok még inkább bekapcsolódtak a déli ke-reskedelembe. A 10–11. századi régészetileletekből az is kiderül, hogy kereskedel-münk túlnyomó része ekkor a Balkán ésBizánc felé irányult, s hogy a legtöbb külföldiáru erről a területről érkezett. A földbőlelőkerült bizánci csatok, gyűrűk, fülbevalók,

HUNGARIAN ORTHODOXY

Since ancient times, Constantinople and Romewere always considered the symbols of the Eastand West, two wealthy intellectual centres, beingin constant rivalry with each other. The increas-ing conflict between the two cities led to theEast–West Schism. The Eastern Orthodox Churchhas always consisted of autocephalous OrthodoxChurches (organized on a national basis), oper-ating independently from one another. OrthodoxChristianity in Hungary has never existed undera unified ecclesiastical authority either. OrthodoxRusyns, Vlachs, Serbs, Macedo-Vlachs, Greeks,and Bulgarians arrived in the country in severalwaves from the 14th century to the first half ofthe 20th century. However, Eastern Christianshad already lived in the Carpathian Basin in the10th century.1

Although this study cannot cover the Hungar-ian-Byzantine relations in detail, the works ofScylitzes and Zonaras are worth mentioning here.Joannes Scylitzes wrote about horka Bulcsú, whowent to Constantinople in 948 to be baptized.Emperor Constantine VII became his godfather,he rewarded him and Bulcsú received the hon-orary title patrikios. A bishop named Hierotheos,who is considered the first bishop of the newlysettled Hungarians, accompanied Gyula to theCarpathian Basin. The direct evidence of thebishop’s successful missionary work is reflectedin the narrative of Bishop Gerhard’s legend(Szent Gellért). The story tells that Ajtony, thesuccessor of Gyula, “baptized according to theceremony of the Greeks” in the city of Bodony(Vidin), and also founded a monastery inMarosvár dedicated to St. John the Baptist.2 Thedescription of Jayhani written in Arabic languageat the beginning of the 10th century – the workthat other Arab scholars, such as Ibn Rustah andGardīzī frequently cited in their records – reportson how the Hungarians were trading with othersduring their conquering routes. After the end ofthese conquests, the Hungarians took part moreintensively in the Southern trade. Archaeologicalfindings dating back to the 10–11th centuriesshow that most of our trading was conducted inthe regions of the Balkans and the ByzantineEmpire, and there is also evidence that mostforeign goods arrived in the country from theseareas. Excavated Byzantine buckles, rings, ear-rings, bracelets, and many other ornaments re-

Η ΟΡΘΟΔΟΞΙΑ ΣΤΗΝ ΟΥΓΓΑΡΙΑ

Η Κωνσταντινούπολη και η Ρώμη, από τα αρ‐χαία χρόνια, ήταν πλούσια πνευματικά κέντραπου συναγωνίζονταν η μία την άλλη, σύμβολατης Ανατολής και της Δύσης. Οι οξείες θρησκευ‐τικές αντιθέσεις οδήγησαν τελικά, το 1054, στοοριστικό σχίσμα. Η ανατολική χριστιανική Εκ‐κλησία μέχρι και σήμερα είναι οργανωμένη αυ-τοκέφαλα (σε εθνική βάση) σε ορθόδοξες εκ‐κλησίες που λειτουργούν ανεξάρτητα η μία απότην άλλη. Ακόμα και σήμερα, ούτε και η ουγ‐γρική ορθόδοξη κοινότητα βρίσκεται υπό ενιαίαδιοίκηση. Ορθόδοξοι Ρουσίνοι, Βλάχοι, Σέρβοι,Μακεδονοβλάχοι, Έλληνες και Βούλγαροι έφτα‐σαν κατά κύματα στην Ουγγαρία, από τον 14οως και το πρώτο μισό του 20ου αιώνα, αν καιήδη από τον 10ο αιώνα ζούσαν χριστιανοί τουορθόδοξου δόγματος στην λεκάνη των Καρπα‐θίων.1

Δεν μπορούμε να αναφερθούμε πολύ εκτε‐ταμένα στις πρώιμες σχέσεις Ουγγαρίας και Βυ‐ζαντίου, όμως θα αναφέρουμε τα έργα των βυ‐ζαντινών ιστορικών Σκυλίτση και Ζωναρά. ΟΙωάννης Σκυλίτσης έγραψε ότι ο άρχονταςBulcsú, πήγε στην Κωνσταντινούπολη γύρω στο948 και βαφτίστηκε με ανάδοχο τον ίδιο τοναυτοκράτορα Κωνσταντίνο, ο οποίος πλήρωσεφόρο με αντάλλαγμα την ειρήνη και του χάρησετον τίτλο του πατρικίου. Ο μοναχός Ιερόθεος,που έφτασε στην λεκάνη των Καρπαθίων μαζίμε τον Gyula, θεωρείται ο πρώτος επίσκοποςτων Ούγγρων, χειροτονημένος “επίσκοπος τηςΤουρκίας” από τον πατριάρχη Θεοφύλακτο.Απόδειξη της πετυχημένης ιεραποστολικής τουδράσης βρίσκουμε στο χρονικό του Szent‐Gellért. Εκεί αναφέρεται ότι ο Ajtony, βαφτί‐στηκε στην πόλη Bodony (σημερινό Vidin) “σύμ-φωνα με το ελληνικό τυπικό” και ίδρυσεμοναστήρι στο Marosvár στην μνήμη του ΑγίουΙωάννη.2 Οι αναφορές του Dzsajhání, άραβαιστορικού του 10ου αιώνα ‐ που τις γνωρίζουμεαπό τα έργα άλλων αράβων σοφών όπως τουIbn Ruszta και του Gardízi ‐ μιλούν για τις εμπο‐ρικές συναλλαγές την εποχή των ουγγρικώνεπιδρομών. Με το σταμάτημα των επιδρομών,οι Ούγγροι άρχισαν να συμμετέχουν όλο και πε‐ρισσότερο στο εμπόριο με τις νότιες χώρες. Αρ‐χαιολογικά ευρήματα από τον 10ο και 11ο αι‐ώνα αποδεικνύουν ότι οι εμπορικές συναλλαγέςτης Ουγγαρίας γίνονταν κατά κύριο λόγο με ταΒαλκάνια και το Βυζάντιο. Οι βυζαντινές πόρ‐

ПРАВОСЛАВЉЕ У МАЂАРСКОЈ

Цариград и Рим су од антике свемоћницентрови у духовном такмичењу, симболису Истока и Запада. 1054. године хриш‐ћанство се дефинитивно поделило. Источнохришћанство се до данашњег дана састојиод аутокефалних (на националној основиорганизованих) православних цркава, којефункционишу независно једна од друге.Ни православље у Мађарској није под је‐динсвеном јурисдикцијом.

Православни Русини, Румуни, Срби, Ма‐кедовласи (Арумуни, Цинцари), Грци и Бу‐гари од 14. века до половине 20. века сти‐зали су у више таласа у нашу земљу, међу‐тим, источни хришћани живели су већ од10. века у Карпатском базену.1

За опширно приказивање раних мађар‐ско‐византијских односа овде немамо мо‐гућности, али морамо споменути радовехроничара Јована Скилице и Зонараса.Јован Скилица описује да је хорка Булчу(хорка је био високи чин код Мађара, грчкиκαρχας), око 948. године ишао у Цариград,где се покрстио. Кум му је био сам царКонстантин, који је исплатио дажбину замир са Мађарима, те је Булчуа одликоваотитулом патрикија. Истовремено, по хро‐ничару, први владика насељеним Мађаримаје био монах Јеротеј (Ιερόθεος) кога је ца‐риградски патријарх Теофилакт раније ру‐коположио за «епископа Туркије (Τουρκία)»и који је стигао у Карпатски базен са Ђулом,који је такође био у Цариграду. Доказ о ус‐пеху рада византијских мисионара се на‐лази у легенди Светог Гелерта. Према томе,Ајтоњ у Видину (Bodony) «се крстио погрчком обреду», и у част Светог Јована са‐градио манастир у Марошвару.2 Џајхани у10. веку на арапском језику извештава отрговини за време похода које су Мађариводили на Западу, а за које знамо и од дру‐гих арапских историчара, Ибн Русте и Гар‐дизија. После тих похода Мађари су се јошвише укључили у трговину са јужним зем‐љама. На основу археолошких налаза из10–11. века испоставило се да је већинанаше трговине тада била усмерена премаБалкану и Византији, а и већина странеробе стигла са ових територија. Пронађенипредмети, византијске шнале, прстење,

6

7

7. Ereklyetartó mellkereszt töredékeHódmezővásárhelyről OYEOP felirattal

4. Bizánci arany fülbevalópár Kecelről

5. EreklyetartómellkeresztSzentesről

2. Ereklyetartó mellkereszt Orosházáról

3. Mellkereszta Mindszent-Koszorús-dűlői

1. sírból (10. század)

1. Bizánci csata Mindszent-Koszorús-dűlői

2. sírból (10. század)

6. III. Béla bizánci mintára vertréz tálkapénze a 12. századból

karperecek és egyéb dísztárgyak jól mutatják,hogy a Konstantinápolyból induló, az Al-Duna folyását követve Belgrádon keresztülvezető kereskedelmi út Magyarországon aTisza mentén folytatódott, miközben délena Maros, északon pedig a Bodrog torkolatánálkeresztezték kelet-nyugati irányú útvonalak.3

A délről jövő kereskedelmi úton érkezneka későbbiekben Hódmezővásárhelyre is azoka görög kereskedők,4 akik meghatározó sze-repet töltenek majd be a város életében.Hódmezővásárhely környékéről a 15. szá-zadból származnak az első írásos adatainkkeleti keresztények jelenlétéről. 1455-benBrankovics György (Đurađ Branković) szerbdespota és főemberei – köztük a Jaksics(Jakšić) család – szerb jobbágyokat telepí-tettek be Vásárhely környékére.

Az írott források alapján a Magyar Ki-rályság területén a ráckevei ortodox egy-házközséget tekinthetjük a legrégebbinek,amely 1440-ben már biztosan létezett.5 Épí-tészeti kvalitásainak köszönhetően ez a ma-gyarországi ortodox templomok legismer-tebbje. Az építmény a korai magyar műem-lékkutatás nagy alakjainak: HenszlmannImrének6 és Rómer Flórisnak7, majd a 20.század első harmadában Csányi Károlynakés Lux Gézának is felkeltette a figyelmét.8

A török uralom alatt elsősorban a straté-giai fontosságú települések, várak környé-kén vetették meg a lábukat déli származásúkeleti keresztények. Buda 1686. évi vissza-foglalását követően a török seregek folya-matos defenzívába szorultak. 1688-ban XIV.Lajos francia király a Habsburgok túlzotttérnyerését látva, felrúgta az 1684-ben 20évre megkötött fegyverszüneti egyezményt,és offenzívát indított a Rajnánál. Ezzel ki-tört a pfalzi örökösödési háború (1688–1697). Ez jelentős császári erőket vont el atörök frontról, ezért 1690-ben a királyi kan-cellária a délszláv népekhez fordult, kérve,hogy a török elleni hadműveletekben támo-gassák a császári csapatokat. A felhívásraIII. Arzén (Arsenije Č arnojević) ipeki (Peć)patriarcha támogatásával nemzeti felkelésbontakozott ki a Balkánon. A császári sere-gek azonban alulmaradtak a törökökkelszemben, így a korábban visszafoglalt szerbterületek Nándorfehérvárral együtt isméttörök kézre jutottak. A császári csapatokat

veal that the trade route originating in Constan-tinople went along the Sub-Danube via Belgradeleading through Hungary, and it followed theRiver Tisza. Moreover, east-west trade routescrossed it at some points, for example, in thesouth the routes met at the mouth of the RiverMures and in the north at the mouth of the RiverBodrog.3 The route coming from the south wasalso used by those Greek merchants4 who laterplayed a mayor role in the life of Hód-mezővásárhely. Concerning the presence ofGreek Christians in the region, the first writtenrecords known to historians date back to the15th century. In 1455, despot Đurađ Branković(György Brankovics) and the lords in his service– including the Jakšić (Jaksics) family – settledSerbian serfs in the neighbourhood of Vásárhely.

Based on written historical sources, the firstOrthodox parish in the territory of the Kingdomof Hungary was the one in Ráckeve, which wassurely in existence in 1440.5 Due to its outstand-ing architectural features, the parish church isthe most well-known Orthodox place of worshipin Hungary. It also aroused the interest of thefirst prominent Hungarian researchers of mon-uments, such as Imre Henszlmann6 and FlórisRómer7, and later in the first third of the 20th

century, Károly Csányi and Géza Lux also turnedtheir attention to the church.8

During the Ottoman rule in Hungary, EasternChristians coming from the south, mainly settleddown in places of strategic importance, in thesurrounding areas of castles. Following the Re-conquest of Buda in 1686, the Turkish armieswere forced to defend themselves. In 1688, KingLouis XIV of France, having seen the Habsburgexpansion, decided to launch an offensive onthe Rhine despite having signed the Truce ofRatisbon, a truce for 20 years. That was the be-ginning of the War of the Palatine Succession(1688–1697). Because of this war, there was anurgent need for the majority of the Imperialsfighting against the Turks. That is why the royalchancellery turned to the Southern Slav nationsfor help, and asked them to join the forces ofthe Empire against the Turks. Following this sum-mons, with the help of Arsenije III Čarnojević(Patriach of Peć), there was a national upsurgein the Balkans. In spite of this, the Imperial forceswere defeated by the Turks, and those Serbianregions, including Belgrade (Nándorfehérvár),which had been re-conquested before, were

πες, δαχτυλίδια, σκουλαρίκια, βραχιόλια καιάλλα διακοσμητικά αντικείμενα που ήρθαν στοφως από ανασκαφές αποδεικνύουν ότι ο εμπο‐ρικός δρόμος που ξεκινούσε από την Κωνστα‐ντινούπολη, ανέβαινε τον Δούναβη και συνεχί‐ζονταν μετά το Βελιγράδι στον Τίσα,διασταυρώνονταν με άλλες εμπορικές οδούς3

με κατεύθυνση δυτικά‐ανατολικά, στις εκβολέςτου Maros στα νότια, και στις εκβολές τουBodrog στα βόρεια. Αργότερα, από τις ίδιεςεμπορικές οδούς έφτασαν και οι έλληνες έμπο‐ροι4 που εγκαταστάθηκαν, ανάμεσα σε άλλεςπόλεις, και στο Hódmezővásárhely και έπαιξαναργότερα σημαντικό ρόλο στην ζωή της πόλης.Οι νωρίτερες γραπτές πηγές, σχετικά με την πα‐ρουσία χριστιανών του ανατολικού δόγματοςστο Hódmezővásárhely, προέρχονται από τον15ο αιώνα. Το 1455 ο σέρβος δεσπότης ĐurađBranković και οι άνθρωποί του ― ανάμεσά τουςκαι η οικογένεια Jakšić ― εγκατέστησαν στηνπεριοχή Σέρβους χωρικούς.

Με βάση τις γραπτές πηγές, η ορθόδοξη κοι‐νότητα του Ráckeve θεωρείται η παλαιότερηστο βασίλειο της Ουγγαρίας και σίγουρα υπήρχεήδη το 1440.5 Λόγω των αρχιτεκτονικών ιδιαι‐τεροτήτων του, ο ναός εκεί είναι και ο πιο γνω‐στός ορθόδοξος ναός στην Ουγγαρία. Το κτίριοτράβηξε την προσοχή των πρωτοπόρων τηςέρευνας αρχιτεκτονικών μνημείων HenszlmannImre6 και Rómer Flóris.7 Επίσης το μελέτησανοι Csányi Károly και Lux Géza8 στις αρχές του20ου αιώνα.

Κατά την τουρκική κατοχή, άρχισαν να εγκα‐θίστανται χριστανοί έμποροι από τις νοτίες χώ‐ρες στις στρατηγικής σημασίας αστικά κέντρα.Μετά την ανακατάληψη της Βούδας το 1686,οι Τούρκοι όλο και αναγκάζονταν να υποχω‐ρούν. Το 1688 ο βασιλιάς της Γαλλίας Λουδοβί‐κος ΙΔ’, βλέποντας την ενίσχυση των Αψβούρ‐γων, έσπασε την συνθήκη εκεχειρίας, που είχευπογράψει το 1684 με εικοσαετή ορίζοντα, καιάρχισε την επίθεση στον Ρήνο. Έτσι ξεκίνησε ηδιαμάχη διαδοχής (1688–1697) που στέρησεστρατεύματα από το τουρκικό μέτωπο. Γι’ αυτόη αυστριακή καγκελαρία απευθύνθηκε προςτους Σλάβους των υπόδουλων χωρών και ζή‐τησε να βοηθήσουν τα αυτοκρατορικά στρα‐τεύματα. Ανταποκρινόμενος στην έκκληση, οπατριάρχης του Peć, Αρσένιος Γ’ (ArsenijeČarnojević), προέτρεψε και πέτυχε να γίνουνλαϊκές εξεγέρσεις και συστρατεύσεις υπέρ τουαυτοκράτορα. Ωστόσο και έτσι, οι δυνάμεις

минђуше, наруквице и остали украси добропоказују да се из Цариграда кренуо трго‐вински пут, пратећи ток Доњег Дунава,преко Београда, после преко Угарске дужТисе, те са трговинским путем који је водиоу правцу Исток‐Запад укрштавао се на југукод Мориша, а на северу код ушћа Бодрога.3

На јужном трговинском путу стижу касније,између осталог и у Ходмезевашархељ, грчкитрговци4, који ће одлучујућу улогу иматиу животу града. Из околине Ходмезева‐шархеља први писани подаци о присуствуправославних хришћана потичу из 15. века.1455. године је Ђурађ Бранковић, српскидеспот и његови људи, међу њима и поро‐дица Јакшић населили српске кметове уоколину Вашархеља.

По писаним изворима, на подручју Кра‐љевине Угарске је најстарија православнапарохија је била у Српском Ковину, која јепостојала већ 1440. године.5 Захваљујућуархитектонском квалитету, постала је инајзначајнија православна црква у Мађар‐ској. Зграда је изазвала пажњу великихмађарских историчара уметности, ИмреаХенслмана (Henszlman Imre)6, ФлоришаРомера7(Rómer Flóris), у првој трећини 20.века Кароља Чањија (Csányi Károly) и ГезеЛукса (Lux Géza), а почетком 21. века АнталаМишкеија (Miskei Antal).8

За време турске владавине православнихришћани настанили су се у првом редууз стратешки важна насеља и тврђаве.После поврата Будима до којег је дошло1686. године Турци су били присиљенина сталну дефанзиву. 1688. године је фран‐цуски краљ Луј XIV, видећи прекомерноширење Хабзбурговаца, нарушио споразумо прекиду ватре, закључен 1684. годинена 20 година , и започео напад код Рајне.Са тим је избио рат за наслеђе Пфалца(Pfalz) (1688–1697). Овај рат је одвукаозначајне царске снаге са турског ратишта,те је 1690. године Краљевска канцеларијаупућује позив јужнословенским народимана учешће и подржавање царске војске урату против Турака. На позив, уз помоћпећког патриарха Арсенија III. Чарнојевићаизбио је народни устанак на Балкану. Ме‐ђутим, царска војска је претрпела поразод Турака, те су српске територије, укључу‐јући и Београд које су хришћани били вра‐

8

9

8. A ráckeveiszerb ortodox templom

támogató szerb népesség a török megtorláselől Magyarországra menekült. 1690-ben aNagy Vándorlás alkalmával – miként a szerbtörténelemben nevezik ezt az exodust –egyes becslések szerint 30–40 ezer ortodox(elsősorban szerb) család érkezett Magyar-országra III. Arzén patriarcha vezetésével.9

Sokan közülük azokban a Duna menti vá-rosokban telepedtek le, ahol korábban is él-tek szerbek, de a Tisza és a Maros menténis többen találtak új otthonra. A patriarchaszemélyében a legmagasabb rangú egyházivezető, a szerb nemzeti egyház feje települtát Magyarországra, magával hozva a Balkánnépeinek életében sorsdöntő 1389-es rigó-mezei csatában elesett uralkodó, Szent Lá-zár cár ereklyéit.

I. Lipót császár 1691. augusztus 20-án ki-adott Privilégiuma engedélyezte a szerb or-todoxok számára a szabad vallásgyakorlást,templomépítést valamint a tizedfizetés terhealól is felmentette őket. A később kiadottKollonich Lipót-féle utasítás szabályozta atemplomépítést, melyet a helyi hatóságoksokszor igyekeztek lehetetlenné tenni. Mind-ezzel a keleti keresztények templomépítésihullámát csak késleltetni tudták, megaka-dályozni azonban nem. 1711-ben I. Józseffelhívást intézett a környező országok la-kosaihoz. Ennek hatására újabb görög ésmacedovlach kereskedők is érkeztek, akiktöbbek között vámmentességet kaptak. En-nek nyomán a vidéki városokban is felvi-rágzott a görög kereskedők tevékenysége,miként ezt később Hódmezővásárhely ese-tében is látni fogjuk. Az állam által elismert,az uralkodó áldását bíró első hivatalos or-todox egyházszervezet 1695-ben jött létrehét püspökséggel: Temesváron, Felső-Kar-lócán, Szegeden, Budán, Pécsett, Versecenés Egerben.10 1698-ban a románok egy részeunióra lépett a római katolikus egyházzal.Ezt követően 1761-ig a megmaradt ortodoxhívőket a szerb püspökök pasztorálták. Ek-kor Mária Terézia román ortodox püspök-séget alapított Brassó központtal. A brassóipüspökség 1864. december 24-ig a karlócaiszerb metropolita joghatósága alá tartozott.Ezután született meg az önálló NagyszebeniRomán Ortodox Érsekség, melyhez az aradiés a nagyszebeni mellett az újonnan alapítottkaránsebesi püspökséget is rendelték.11 Az

again occupied by the Turks. The Serbian popu-lation supporting the Imperial forces fled to Hun-gary in order to avoid reprisal. In 1690 duringthe Great Serb Migrations, – also known as theGreat Exodus in the history of the Serbs – ac-cording to certain estimations, 30–40 thousandOrthodox (mostly Serbian) families led by Ar-senije III arrived in Hungary.9 Many of them set-tled down in towns located along the RiverDanube, in areas where Serbians had alreadybeen living, but several of them found theirhomes along the River Tisza and Mures. In theperson of the Patriarch, the highest-rankingchurch leader, the head of the Serbian nationalchurch moved to Hungary, and he also took withhimself the relics of (Prince) Saint Lazar, wholost his life in the Battle of Blackbird’s Field in1389, which was a particularly important historicevent in the life of the nations living in theBalkans.

Emperor Leopold I issued his Privilegium on20 August 1691, in which he permitted the freepractice of religion and the building of churchesfor the Serbian Orthodox people. He also ex-empted them from the burden of paying tithes.Later an order issued by Leopold Kollonich reg-ulated the building of churches, which was veryoften made impossible by the local authorities.All these attempts could only delay the wave ofchurch building, but there was no way to stopit. In 1711, Joseph I invited peoples of the neigh-bouring lands into the country. Due to this move,Greek and Macedo-Vlach merchants arrived inHungary, who were rewarded with duty exemp-tion. Additionally, just like in the case of Hód-mezővásárhely, we can see that as the numberof Greek merchants was growing, trading wasbooming in smaller towns in the countryside aswell. The first state-recognized, officially-ac-knowledged Orthodox Church structure with theconsent of the ruler was established in 1695with seven eparchies in the following cities: Tim-işoara (Temesvár), Felső-Karlóca, Szeged, Buda,Pécs, Vesec, and Eger.10 In 1698, a number ofRomanians entered into full communion withthe Roman Catholic Church. After the Union, therest of the Orthodox adherents belonged to thediocese of Serbian bishops. At that time, MariaTheresa established a Rumanian OrthodoxEparchy with its see in Braşov (Brassó). It fell un-der the jurisdiction of the Metropolitan of theSerb Orthodox Church in Sremski Karlovci (Kar-

κατά των Τούρκων υπολείπονταν σε δύναμηκαι έχασαν αρκετά από τα εδάφη που είχανελευθερώσει προηγουμένως, μαζί και την πόλητου Nándorfehérvár (Βελιγραδίου). Οι σέρβικοιπληθυσμοί που βοηθούσαν τον αυτοκράτορα,φοβούμενοι την εκδίκηση των Τούρκων, ανα‐γκάστηκαν να καταφύγουν στην Ουγγαρία.Υπολογίζεται ότι 30–40 χιλιάδες οικογένειες ορ‐θόδοξων ‐ κυρίως Σέρβων ‐ έγιναν πρόσφυγεςτο 1690 σε αυτή τη μεγάλη Έξοδο υπό τον πα‐τριάρχη Αρσένιο.9 Πολλοί εγκαταστάθηκαν στιςπαραδουνάβιες πόλεις όπου ήδη ζούσαν Σέρβοι,ενώ άλλοι στις περιοχές κοντά στον Τίσα καιτον Μάρος. Στο πρόσωπο του πατριάρχη, εγκα‐ταστάθηκε στην Ουγγαρία η κεφαλή της σέρ‐βικης Eκκλησίας, ο οποίος έφερε μαζί και ταλείψανα του Αγίου Λαζάρου, του βασιλέα πουέπεσε στην, καθοριστική για τους βαλκανικούςλαούς, μάχη του Κοσσυφοπεδίου το 1389.

Με διάταγμά του στις 20 Αυγούστου 1691, οΛεοπόλδος Α’ επέτρεψε στους ορθόδοξους Σέρ‐βους να ασκούν ελεύθερα τα θρηκευτικά τουςκαθήκοντα, να χτίζουν ναούς και τους απάλλαξεαπό τον φόρο της δεκάτης. Η ανέγερση ναώνρυθμίστηκε λεπτομερέστερα στις οδηγίες πουέστειλε αργότερα ο Kollonich Lipót, την οποίαόμως οι τοπικές αρχές προσπαθούσαν συχνάνα αποτρέψουν. Όμως δεν κατάφεραν να στα‐ματήσουν το κύμα ανέγερσης ορθόδοξων ναών,μόνο να το καθυστερήσουν. Το 1711 ο αυτο‐κράτορας Ιωσήφ Α’ απεύθυνε νέα πρόσκλησηπρος τους βαλκανικούς λαούς. Ως αποτέλεσμα,έφτασε στην Ουγγαρία νέο κύμα Ελλήνων καιΜακεδονοβλάχων εμπόρων που έλαβαν, ανά‐μεσα σε άλλα προνόμια, και απαλλαγή από δα‐σμούς. Η εμπορική δραστηριότητα άνθισε στιςεπαρχιακές πόλεις, καθώς και στο Hódmező‐vásárhely, όπως θα δούμε αργότερα. Η πρώτηεπίσημη, ορθόδοξη, εκκλησιαστική δομή δημι‐ουργήθηκε το 1695, έχοντας κρατική αναγνώ‐ριση και τις ευλογίες του αυτοκράτορα, και πε‐ριλάμβανε επτά επισκοπές στις πόλειςTemesvár, Felső‐Karlóca, Szeged, Βούδα, Pécs,Versece και Eger.10 Το 1698 ένα μέρος των Ρου‐μάνων ορθόδοξων ενώθηκε με την ρωμαιοκα‐θολική εκκλησία. Κατόπιν αυτού και μέχρι το1761, οι υπόλοιποι πιστοί πέρασαν στην ποι‐μενική σκέπη των Σέρβων επισκόπων, οπότε ηΜαρία Θηρεσία ίδρυσε ρουμάνικη ορθόδοξηεπισκοπή με έδρα το Brassó. Μέχρι τις 24 Δε‐κεμβρίου 1864 η επισκοπή του Brassó άνηκεστην δικαιοδοσία του Σέρβου μητροπολίτη της

тили од Турака, опет су доспеле у турскеруке. Српско становништво, бојећи се одтурске освете, спасава се у Угарску. 1690.године у Великој Сеоби, како се у српскојисторији назива тај ексодус, по неким про‐ценама стигло је у Угарску око 30–40 хи‐љада православних породица (већиномСрба) под вођством пећког патриарха Ар‐сенија III. Чарнојевића.9 Многи су се на‐станили у оним подунавским градовима,где су већ живели Срби, а многи нашлиново место покрај Тисе и Мориша. Патри‐јарх, највећа црквена личност српског на‐рода преселио се у Угарску, а са собом једонео мошти Светог цара Лазара који јепогинуо у Косовској битци године 1389,која је била пресудна у животу балканскихнарода.

Цар Леополд I. је 21. августа у Привиле-гијама, проглашенима 1690. године доз‐волио је српском православном живљуслободу вероисповести, зидање храмова,и ослободио их од плаћања десетине. Укасније издатом упутству Липот Колонич(Kollonich Lipót) је регулисао зидање хра‐мова које су месне власти често спречавале.Зидање источних хришћанских храмоваспречити нису могли, само одложити. 1711.године је Леополд I. издаје нов позив ста‐новницима суседних земаља. На то стижунови грчки и македовлашки (аромунски)трговци, који уживају и царинске повла‐стице. У провинцијским градовима про‐цветала је трговина, како ће се то каснијевидети у случају града Ходмезевашархеља.Помоћу државног признања и владарскогблагослова, прва званична црквена орга‐низација основана је 1695. године са 7епархија: Темишвар, Карловци, Сегедин,Будим, Печуј, Вршац и Јегра.10 1698. годинеједан део Румуна склопио је унију са Ри‐мокатоличком црквом. Преостали вернициправославне вере до 1761. године припа‐дали су под српске епископе. Марија Тере‐зија основала је Румунску православнуепархију у Брашову (Brassó), која је до 24.децембра 1864. године била под надлеж‐ности карловачког српског митрополита.После тога је била организована самосталнаРумунска православна архиепископија уграду Сибињ (Nagyszeben), под чију над‐лежност спада Арадска, Сибињска и ново‐

10

11

1868. évi IX. törvénycikka görög-keleti vallásuak ügyében

1. § Az 1864. évben összehivott és 1865-ben Karloviczon folytatólag tartott szerbnemzeti congressus, a mennyiben az, az 1847-1848. 20. tc. 8-ik §-ától eltérőleg alakit-tatott, utólag törvényesittetik.

2. § A görög keleti vallásu románok részére felállitott önálló, a szerbekével egyenjogúmetropolia, nemkülönben az erdélyi görög-keleti valásu püspökségnek érsekléseemeltetése törvénybe igtattatik, és az 1792:X. törvénycikk rendelete erre kiterjesztetik.

3. § Miután e szerint a gör. kel. vallásuaknak egymástól független két egyháztar-tományra lett elválása az 1848:XX. tc. 8. §-ában biztositott önkormányzati joguknakkülön leendő gyakorlását teszi szükségessé, fentartatván Ő Felségének alkotmánysz-erüen gyakorlandó legfelsőbb felügyelési joga, a fennevezett két metropoliának hiveijogositva vannak egyházi, iskolai és ezekre vonatkozó alapitványi ügyeiket, az országtörvényeinek korlátai között, külön-külön és az illető metropoliták által Ő Felségénekteendő előleges bejelentés mellett időszakonkint egybehivandó egyházi gyülekezeteik-ben (congressusaiban) önállóan intézni, rendezni és ezen congressusokon alkotandóés Ő Felsége által jóváhagyandó szabályok értelmében saját közegeik utján önállóankezelni és igazgatni.

4. § Mindkét metropolia hiveinek joguk van ugyancsak a legfelsőbb jóváhagyásijog fentartása mellett, egyházi gyülekezeteiket (congressusaikat) szervezni.

5. § E czélból a ministerium megbizatik, hogy a rég fennálló gyakorlat szerint, azillető főpásztorokon kivül 25 egyházi, 50 világi és ezek közé választandó 25határőrvidéki követből álló gör.-keleti vallásu szerb nemzeti egyházi congressusmielőbb összehivását a karloviczi érsek és szerb patriarca által eszközölje.

6. § Ugyancsak a ministerium fogja eszközölni, a görög-keleti vallásu román püspökizsinat felterjesztéséhez képest, az illető főpásztorokon kivül 30 egyházi, 60 világi ésezek közé választandó 10 határőrvidéki követből álló gör. -keleti vallásu román nemzetiegyházi gyülekezet (congressus) mielőbbi összehivását.

7. § Az ily módon összehivandó mindkét egyházi gyülekezet (congressus) legelsőföladata lesz: az egyházi gyülekezet szervezetét Ő Felsége jóváhagyása mellett megál-lapitani.

8. § A két-metropolia különválasztásából eredő mindennemü követelések, a men-nyiben kölcsönös egyezség utján kiegyenlithetők nem lennének, ugy az egészmetropoliát, mint a püspöki megyéket vagy egyházközségeket vagy netalán egyesegyéneket illetők is, Ő Felsége által az illető minister ellenjegyzése mellett delegálandóvalamely rendes biróság előtt bélyeg- és illetékmentesen érvényesitendők, és ezeneljárásnál minden más perorvoslatok mellőzésével egyedül a kétfokozatú rendes föleb-bvitel tartatik fenn, s az ilynemü felebbezett perek a felebbviteli biróságok általsoronkivül intézendők el.

9. § A görög-keleti vallás se nem szerb, se nem román ajku hivei ezentul is meghagy-atnak mindazon jogaikban, a melyeket egyházközségi s iskolai ügyeik önálló in-tézésében, szertartási nyelvük szabad használatában, mint szintén egyházközségivagyonnak és alapitványaik kezelésében eddig gyakoroltak.

10. § Az 1848-iki 20. tc. 8. §-ának a jelen törvénynyel ellenkező rendeletei eltöröl-tetnek.

Alföldre a 19. század első évtizedeiben köl-tözött jelentős román ortodox lakosság.

A hazánkban élő ortodox közösségek jogihelyzetét először az 1868. évi IX. törvényvolt hivatott rendezni. Ez az ortodox ke-resztényeket két csoportra osztotta: görög-keleti románokra és görögkeleti szerbekre,nem számolván a más, illetve a több nem-zetiségű közösségekkel. Az 1920. június 4-itrianoni békediktátum nyomán csak a budai,szentendrei központú ortodox püspökségmaradt Magyarországon. A korábban több-milliós ortodox hívők száma a területelcsa-tolások, népességvándorlások és optálásokmiatt néhány tízezerre csökkent. A kisebbromán parókiák továbbra is az aradi, illetvea nagyváradi püspökséghez tartoztak. 1916-ban a román és a szerb mellett bolgár egy-házközségek alakultak: előbb Budapesten,majd Pécsett is. Az 1930-as évektől háromúj, tisztázatlan státuszú parókia szerveződött,melyek felvették a görögkeleti magyar ne-vet.12 A magyar állam támogatásával 1940-ben létrejött a Magyar Ortodox Egyház,Popof Mihály vezetésével. Mivel egyetlenortodox egyház elismerését sem élvezhette,ez 1946-ban felbomlott. A második világ-háború után visszaállították az 1939 előttikánonjogi állapotot, ennek ellenére a ma-gyarországi szerb ortodox egyház élén 1951és 1990 között nem volt püspök. Az ortodoxvallású románok az 1946-ban Gyulán tartottkongresszuson a román nemzeti jellegethelyezték előtérbe, igazgatási szervükkéntaz egyházmegyei konzisztóriumot jelölvemeg. A görög alapítású egyházak Buda ésKonstantinápoly egyházi fennhatósága közülválaszthattak. A magyar alapítású egyház-községek kérdése nem tisztázódott, a magyarnyelvű ortodoxia legalizálására továbbrasem került sor. A magyar anyanyelvű és agörög alapítású ortodox egyházakat 1949-ben Alekszij moszkvai patriarcha fogadtajoghatósága alá. Az államosítás ellehetetle-nítette az egyházak működését, ezért 1950és 1970 között számos épületüket voltakkénytelenek eladni vagy lebontani, mégisebben az időben vált rendezetté a hazai or-todox közösségek sorsa. Magyarországonhat nemzetiségre épül az ortodox egyház,amely négy egyházi jurisdictio (joghatóság)alá tartozik. A szerb egyházmegyét Szent-

lóca) until 24 December 1864. Then the inde-pendent Rumanian Orthodox Archdiocese ofSibiu (Nagyszeben) was established, to the ju-risdiction of which the newly-founded Eparchiesof Arad, Sibiu (Nagyszeben) and even that ofCaransebeş (Karánsebes) belonged.11 A consid-erable number of Rumanian people moved tothe Great Hungarian Plain (Alföld) in the firstdecades of the 19th century.

The legal status of the Orthodox communitiesliving in the territory of Hungary was first officiallyregulated by the Act IX of 1868. This regulationdivided Orthodox Christians into two groups:Eastern (Greek) Orthodox Rumanians and Eastern(Greek) Orthodox Serbs, ignoring the existenceof other groups and multi-national communities.Pursuant to the Treaty of Trianon, signed on 4June 1920, only the Eparchy of Buda with itssee in Szentendre remained in Hungary. Thenumber of Orthodox adherents that had beenseveral million before decreased to hundredthousand because of the intensive migrationsand opting. Small Rumanian parishes still belongedto the Eparchy of Arad and Oradea (Nagyvárad).In 1916, besides Rumanian and Serbian parishes,Bulgarian ones were established: first in Budapestand later in Pécs. Since the 1930s, three newparishes with unclarified status, identifying them-selves as Greek Orthodox Hungarians were pres-ent in the country.12 Due to the support fromthe Hungarian state, the Hungarian OrthodoxChurch was established under the direction ofMihály Popof in 1940. However, it ceased toexist in 1946, since none of the OrthodoxChurches had approved its foundation. Eventhough the canon law having existed before1939 was restored after the Second World War,there were no bishops heading the Serbian Or-thodox Church in Hungary between 1951 and1990. Orthodox Rumanians taking part in a con-gress in Gyula in 1946 highlighted the importanceof the Rumanian national features, and theydesignated the consistory to function as themain administrative body of the church. Churchesfounded by the Greeks had the opportunity tochoose between the ecclesiastical jurisdictionof Buda or Constantinople. The status of parishesestablished by the Hungarians remained unde-fined; Hungarian liturgy was not legalized for along time. Orthodox churches established bythe Greeks and Hungarians were accepted underthe jurisdiction of Patriarch Alexy II in 1949.

Karlóca. Μετά δημιουργήθηκε η ρουμάνικη Ορ‐θόδοξη Επισκοπή του Nagyszeben στην οποίαυπάγονταν και οι επισκοπές στο Arad και στοKaránsebes.11 Σημαντικός πληθυσμός Ρουμά‐νων ορθοδόξων εγκαταστάθηκε στην ΜεγάληΠεδιάδα της Ουγγαρίας στις πρώτες δεκαετίεςτου 19ου αιώνα.

Την νομική κατάσταση των ορθοδόξων κοι‐νοτήτων της Ουγγαρίας προσπάθησαν να ρυθ‐μίσουν για πρώτη φορά με το νόμο IX. του 1868.Αυτός διέκρινε τους πιστούς σε Σέρβους ορθό‐δοξους και Ρουμάνους ορθόδοξους, χωρίς ναλαμβάνει υπόψην κοινότητες άλλων ή πολλα‐πλών εθνικοτήτων. Μετά την συνθήκη τουΤριανόν στις 4 Ιουνίου 1920, μόνο η επισκοπήτης Βούδας στο Szentendre απόμεινε στην Ουγ‐γαρία. Από το πρωτύτερο πλήθος εκατομμυ‐ρίων, λόγω μετοικήσεων και εκούσιων ανταλ‐λαγών πληθυσμού, οι ορθόδοξοι της Ουγγαρίαςέμειναν μόνο μερικές δεκάδες χιλιάδες. Οι μι‐κρότερες ρουμάνικες κοινότητες συνέχισαν ναυπάγονται στις επισκοπές του Arad καιNagyszeben. Το 1916 δημιουργήθηκαν καιβουλγαρικές ορθόδοξες κοινότητες, πρώταστην Βουδαπέστη και μετά στο Pécs. Στην δε‐καετία του 1930 ιδρύθηκαν άλλες τρεις κοινό‐τητες ως ουγγρικές ορθόδοξες, αλλά χωρίς ξε‐κάθαρη νομική υπόσταση.12 Το 1940, με τηνυποστήριξη του ουγγρικού κράτους, ιδρύθηκεη Ορθόδοξη Εκκλησία της Ουγγαρίας με επικε‐φαλής τον Popof Mihály. Επειδή όμως δεν είχετην αναγνώριση των άλλων ορθόδοξων εκκλη‐σιών, το 1946 διαλύθηκε. Μετά το τέλος τουπολέμου, αποκαταστάθηκε το εκκλησιαστικόδίκαιο στην κατάσταση του 1939, όμως η θέσητου προκαθήμενου επισκόπου της Σέρβικης Εκ‐κλησίας παρέμεινε κενή από το 1951 ως το1990. Οι ορθόδοξοι Ρουμάνοι, στην σύνοδο του1946 στην Gyula, έθεσαν την εθνοτική τους ταυ‐τότητα σε προτεραιότητα και διατήρησαν τηνεκκλησιαστική διοίκηση με τους επισκοπικούςνομούς. Οι ορθόδοξες κοινότητες που ιδρύθη‐καν από Έλληνες είχαν να διαλέξουν έτσι, ώστενα υπάγονται στην Βούδα ή στην Κωνσταντι‐νούπολη. Η νομική υπόσταση των ουγγρικώνορθόδοξων κοινοτήτων πάλι δεν τακτοποιή‐θηκε και η ορθοδοξία στην ουγγρική γλώσσασυνέχισε να μην αναγνωρίζεται. Το 1949ωστόσο, ο πατριάρχης Μόσχας Αλέξιος δέχτηκευπό την δικαιοδοσία του τις ουγγρικές ορθό‐δοξες κοινότητες και τις κοινότητες που ιδρύ‐θηκαν από Έλληνες. Η κρατικοποίηση δυσκό‐

основана Караншебешка епархија.11 Зна‐чајно румунско становништво преселилосе на Велику низију (Alföld) у првој деценији19. века.

Статус православних заједница у нашојземљи је први пут регулисао Закон бр. IX.из 1868. године. Закон православне хриш‐ћане дели на православне Румуне и пра‐вославне Србе, не рачунајући остале, ви‐шенационалне заједнице. После мировногдиктата, потписаног у Трианону 4. јуна1920. године, у Мађарској је остала јединоБудимска православна епархија, са седиш‐тем у Сентандреји. Због отцепљења тери‐торија, великих сеоба и оптације број ви‐шемилионског православног становништвасмањило се на десетине хиљада. Мање ру‐мунске парохије припадале су Арадској иВеликоварадинској епархији (Nagyvárad).Поред румунских и српских парохија 1916.године оснују се и бугарске: прво у Будим‐пешти, касније у Печују. 1930. године ор‐ганизују се три нове, статусно нејасне па‐рохије са називом који упућује на мађарску«источно‐грчку» цркву» (у мађарском је‐зику источно‐грчка црква је синоним пра‐вославне, источно хришћанске цркве).12

1940. године уз подршку мађарске државеоснована је Мађарска православна црква,коју је предводио Михајло Попоф (PopofMihály). 1946. године распада, пошто ниједна православна заједница их није при‐знала. По завршетку Другог светског ратавраћено је канонско право од пре 1939.године, међутим, на челу Српске право‐славне цркве у Мађарској између 1951–1990. године нема владике. ПравославниРумуни 1946. године на конгресу одржаному Ђули, наглашавајући своје националнообележје за орган управе означили епар‐хијску конзисторију. Цркве које су билеосноване од Грка могле су бирати јурис‐дикцију Будима или Цариграда. Статусцрквених заједница, основаних од Мађараније решен, није дошло до легализацијеправославне цркве у којој се обреди обав‐љају на мађарском језику. 1949. године јеАлексиј, патријарх московски прима подсвоју надлежност православне цркве којесу основане од Грка и у којима је службенијезик мађарски. Свеопшта национализацијадобара је онемогућила деловање цркве,

12

13

9. III. Arzén ipeki patriarcha

11. A belgrádi Szent Száva Katedrális

12. Kalácsszentelés templomi búcsún (Újszentiván)

10. Lukijan Pantelicbudai püspök

endre központtal13 37 egyházközség – kö-zöttük a hódmezővásárhelyi – alkotja, aBelgrádi Patriarchátus alá tartozva. A budaiszerb ortodox püspök a Szerb Ortodox Egy-ház vezető testületének, a szinódusnak atagja. 1990-ben iktatták be Danilo Krszti-ćet a szerb ortodox püspöki székbe.14 2002-ben új vezető került a budai püspökségélére: Lukjan Pantelić, a temesvári egyház-megye adminisztrátora. A gyulai központúromán egyházmegye 18 egyházközsége Bu-karest joghatósága alatt áll. Az érsek vezette,budapesti székhelyű magyar ortodox egy-házmegye 9 egyházközsége továbbra ismoszk vai joghatóság alá tartozik. A 2 bolgáregyházközség pedig a Szófiai Patriarchátusalatt működik.

Although nationalization in Hungary made itimpossible for churches to operate, and duringthe period between 1950 and 1970 they wereoften forced to sell or demolish their buildings,the situation of Orthodox communities becamestable. The Orthodox Church in Hungary is basedon six different nations, which fall under fourdistinct ecclesiastical jurisdictions. The see ofSzentendre belonging to the Serbian OrthodoxChurch13 is made up of 37 parishes – includingthe one in Hódmezővásárhely –, being placedunder the Patriarch of Belgrade. The OrthodoxBishop of Buda is the member of the synod, theleading body of the Serbian Orthodox Church.Danilo Krstić, a Serbian Orthodox Bishop wasinaugurated in 1990.14 The Eparchy of Buda gota new bishop in 2002, Lukijan Pantelić, the ad-ministrator of the Eparcy of Timişoara (Temesvár).The Rumanian Orthodox Eparchy of Hungarywith its see in Gyula includes 18 parishes and isunder the jurisdiction of Bucharest. There are 9Hungarian Orthodox communities under the ju-risdiction of a Primate, having their see in Bu-dapest, which still belong to the jurisdiction ofMoscow. Finally, there are 2 Bulgarian parishesadministered by the Patriarch of Sofia.

λεψε την λειτουργία των Εκκλησιών, γι’ αυτόμεταξύ 1950–1970, πολλοί ναοί πωλήθηκαν ήκατεδαφίστηκαν. Ωστόσο, στην περίοδο αυτήτακτοποιήθηκε η κατάσταση των ουγγρικώνορθόδοξων εκκλησιών. Σήμερα, η Ορθοδοξίαστην Ουγγαρία βασίζεται σε έξι εθνότητες καιλειτουργεί σε τέσσερα διοικητικά σχήματα. Ησέρβικη επισκοπή της Βούδας, με έδρα τοSzentendre,13 έχει 37 ενορίες ή κοινότητες ―ανάμεσα σε αυτές και του Hódmezővásárhely― και υπάγεται στο πατριαρχείο του Βελιγρα‐δίου. Ο σέρβος επίσκοπος της Βούδας είναι μέ‐λος της Συνόδου (του ανώτατου συμβουλίου)των επισκόπων της Σέρβικης Ορθόδοξης Εκ‐κλησίας. Το 1990, το αξίωμα του επισκόπου τηςΒούδας έλαβε ο Danilo Krsztić.14 Το 2002, τονδιαδέχτηκε ο Lukijan Pantelić, πρώην αρχιγραμ‐ματέας της επισκοπής του Temesvár. Η ρουμά‐νικη επισκοπή με έδρα την Gyula έχει 18 κοινό‐τητες και υπάγεται στην αρχιεπισκοπή τουΒουκουρεστίου. Η ουγγρική ορθόδοξη επι‐σκοπή, με έδρα την Βουδαπέστη, περιλαμβάνει9 κοινότητες και υπάγεται στο πατριαρχείο τηςΜόσχας. Οι 2 βουλγαρικές κοινότητες υπάγο‐νται στο πατριαρχείο της Σόφιας.

1950–1970. године су многе црквене зградебиле продате и срушене, међутим, управоу овом периоду је сређен статус домаћихправославних заједница. У Мађарској Пра‐вославна црква се зансива на 6 национал‐ности које спадају под јурисдикцију 4 епар‐хије. Српску епархију са седиштем у Сен‐тандреји13 чини 37 црквених општина,међу њима и она у Ходмезевашархељу којеприпадају под надлежство Патријаршијеу Београду. Српски православни владикабудимски као вођа православног црквеногодбора, члан је синода. Године 1990. јеустоличен српски православни владикаДанило Крстић.14 2002. године на челоепархије именован је Лукијан Пантелић,администратор Епархије у Темишвару. Ру‐мунска епархија са седиштем у Ђули има18 парохија, и спада под јурисдикцију Бу‐курешта. 9 црквених е општина Мађарскеправославне цркве, коју предводи архи‐епископ чије је седиште у Будимпешти, идаље спада под јурисдикцију Москве. 2 бу‐гарске парохије раде под јурисдикцијомСофијске патријаршије.

14

A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYIORTODOX KERESZTÉNY KÖZÖSSÉG

Kutatómunkánk során az egyház történetifeljegyzései, valamint anyakönyvei mellettsegítségünkre voltak a korábbi helytörténetimunkák és tanulmányok, a kiadatlan kézira-tok, a témában született dolgozatok és vissza-emlékezések is. Megkerülhetetlen forrásunkvolt Csordás István kézirata a hódmezővá-sárhelyi görögkeleti egyház történetéről,15

Lázár János „A hódmezővásárhelyi görögkeletiegyház működése és hitélete a XX. században”című dolgozata, valamint Lázár Eszter egy-kori főgondnok visszaemlékezései.

Kiváló földrajzi fekvése, hatalmas föld-területei révén a város gyorsan fejlődött,számos céhével egyike lett a környék jelentőskézműves központjainak. Országos vásáraés kiterjedt határa egyaránt vonzotta a ke-reskedőcsaládokat, a különböző mestersé-geket űző iparosokat és a mezőgazdaságbanmegélhetést keresőket. A 19. század másodikfelében a gabonakonjunktúra megalapozta

ПРАВОСЛАВНА ХРИШЋАНСКАОПШТИНА У ХОДМЕЗЕВАШАРХЕЉ

По исртаживачком раду, поред матичнихкњига и црквено општинских записа, ко‐ришћени су бивши локално историјскиподаци, студије, необљављени рукописи,радови на теми и мемоари. Неизбежан из‐вор нам био рукопис Иштвана Чордаша оисторији православне цркве у Ходмезе‐вашаехељ15. Рад Јаноша Лазара „Право-славна црква и верски живот у Ходмезе-вашархељ, у 20. веку“, односно мемоариЕстер Лазар, покојне чланице црквеногодбора.

Град, Ходмезевашархељ налази се наодличном географском положају са вели‐ком површином земљишта, брзо се раз‐вио, са великим бројем еснафа, постао јеу подручју значајан центар занатлија. На‐ционални сајам и обилни хатар, једнакоје привлачило трговачке породице, раз‐личите занатлије и у пољопривреди рад‐нике. У другој половини 19. века узлет

THE ORTHODOX CHRISTIANCOMMUNITY OF HÓDMEZŐVÁSÁRHELY

During our research we mainly relied on therecords of ecclesiastical history, registers ofbirths, marriages and deaths, previous worksand studies on local history, unpublished manu-scripts, articles and memoirs concerning thepresent theme. The manuscript of István Csordáson the history of the Greek Orthodox communityin Hódmezővásárhely15, the study of János Lázárentitled “A hódmezővásárhelyi görögkeleti egy-ház működése és hitélete a XX. században” [Theoperation and religious life of the Greek Ortho-dox community in Hódmezővásárhely in the 20th

century], and the memoirs of Eszter Lázár, for-mer local church administrator, are valuablesources of the present work.

Due to its exceptional geographical locationand its large agricultural areas, the town was de-veloping at a really fast pace. With its guilds, Hód-mezővásárhely became one of the major centresof arts and crafts in the region. Its fairs known allaround the country and the extended boundary

Η ΟΡΘΟΔΟΞΗ ΚΟΙΝΟΤΗΤΑ ΤΟΥHÓDMEZŐVÁSÁRHELY

Πηγές της έρευνάς μας για την ορθόδοξη κοι‐νότητα του Hódmezővásárhely ήταν το ημερο‐λόγιο του ναού, τα βιβλία ληξιαρχείου του, οιπροηγούμενες εργασίες έρευνας της τοπικήςιστορίας, οι ανέκδοτες εργασίες και οι προσω‐πικές αναμνήσεις και παραδόσεις. Πολύτιμηπηγή μας ήταν το χειρόγραφο του CsordásIstván για την ιστορία της ορθόδοξης κοινότη‐τας της πόλης15, η εργασία του Lázár János μεθέμα “Θρησκευτική ζωή και λειτουργία της ορ-θόδοξης κοινότητας του Hódmezővásárhely κατάτον 20ο αιώνα” και οι αναμνήσεις της LázárEszter, αρχιεπιτρόπου του ναού.

Η πόλη διέθετε από παλιά μεγάλες καλλιερ‐γήσιμες εκτάσεις, καλή γεωγραφική θέση καιπολλές συντεχνίες βιοτεχνών. Για τους λόγουςαυτούς γνώρισε γρήγορη ανάπτυξη και έγινεένα από τα βιοτεχνικά κέντρα της περιοχής. Ηεμπορική αγορά της και η μεγάλη έκτασή τηςπροσέλκυαν εμπόρους, τεχνίτες και κτηνοτρό‐φους. Η καλλιέργεια των σιτηρών έθεσε τις βά‐

a polgári fejlődést is, amely nagyszámú me-zőgazdasági munkást is a városba vonzott.A Hódmezővásárhelyen letelepült görögkereskedők és iparosok, rác és oláh pásztorokaz ortodox lelkészek közvetítésével az idegenkörnyezetben is megőrizték a kései bizáncihagyományt. Ebben jelentős szerepe volt anemzeti nyelvű liturgiának, valamint a 18–19. században kialakult sajátos ortodox kul-túrának, mely a nemzeti identitás megtar-tásának sajátos módja volt.

A történelmi Magyarországon a 15–19.században a Balkánról több hullámban ér-kező kereskedők és pásztorok révén jelen-tősen megnövekedett az országban élő or-todox keresztények száma. Környékünkönnagy lélekszámú balkáni népesség jelenlé-tére utal a Szentes környéki falvak „elráco-sodása”. A 17. század végén III. Arzén pat-riarcha vezetésével érkezők közül azok, akikaz Alföldnek ezen a részén maradtak, első-sorban Szegeden és Szentesen telepedtekmeg, mivel 1685 és 1693 között Hódmező-vásárhely környékének valamennyi telepü-lése elpusztult, vagy elnéptelenedett. 1694-ben a császári hadvezetőség kiüríttetteVásárhelyet és környékét, hogy ezzel a mégtörök kézen lévő Gyulát elzárja az élelmi-szer utánpótlástól.16 Hódmezővásárhelycsak 1698-ban települt újjá, ezért a keletikeresztények érkezésének nagy hullámanem éreztethette hatását. Az újranépesülőhelység lakói elsősorban jobbágyok voltak,jóllehet számos, mesterséggel bíró lakos isélt az újjáéledő mezővárosban. Az 1701-esösszeírás 163 háztartásfőt jegyzett, amely atörök uralom alatt itt élők létszámánakmintegy felét jelentette.17 A visszatelepülőkjelentős része helyi születésű volt, és csakkisebb hányaduk érkezett a környék szinténelpusztult vagy kitelepített falvaiból, illetvetávolabbi vidékekről.

Az ortodox hitű kereskedők, kisebb rész-ben görögök, nagyobb részben szerbek I.József 1711. évi felhívását követően, illetvemás környékbeli városokból érkeztek a 18.században. Szegedhez és Szenteshez hason-lóan, Hódmezővásárhelyen is a 18. századelső éveitől kezdve vannak adatok görögkereskedőkről. Közülük az első, név szerintismert Vastag János volt, aki 1708-ban máritt élt és elsősorban só- és vaskereskede-

of the town made it especially attractive for mer-chant families, handicraftsmen, and people livingon agriculture. In the second half of the 19th cen-tury, the prosperity in grain facilitated social de-velopment which resulted in a number of agri-cultural workers settling down in the town. Greekmerchants and handicraftsmen, the Serbian (rác)and Rumanian (oláh) shepherds who settled inthe area, with the help of Orthodox priests, wereable to maintain their Byzantine customs in theirnew environment. This was facilitated by fact thatthey had liturgies in their own languages and theunique Orthodox culture taking form in the 18–19th centuries that was a special way of maintain-ing their own national identities.

There was a considerable increase in the num-ber of Orthodox Christians in the historic Hun-gary in the 15–19th centuries, as merchants andshepherds arrived in the country from theBalkans in several waves. Peoples from the Bal-kans were living in Hungary in large numbers,and it is also proven by the fact that the villagessurrounding Szentes were mainly populated bySerbians (rác). At the end of the 17th century,those who arrived in the country led by PatriarchArsenije III mostly settled down in this region ofthe Great Hungarian Plain. The territories of Sze-ged and Szentes were especially popular, as be-tween 1686 and 1693 most towns and villagesaround Hódmezővásárhely had been destroyedor had become depopulated. The Imperialsupreme command had vacated Vásárhely andits neighbourhood in order to cut off the routeof food supplies to the town of Gyula, which stillhad been occupied by the Turks.16 Only after1698 was Hódmezővásárhely repopulated again,and because of this the large wave of EasternChristians arriving in the town did not triggersignificant changes. The inhabitants of the re-populated place were mainly serfs, but therewere also a large number of handicraftsmen inthe reviving city. A census conducted in 1701recorded 163 heads of household, which equaledto half of the population living in the town duringthe Ottoman rule.17 The majority of the inhabi-tants moving back to the area had been born inthe place, only some of them came from otherdemolished or vacated villages of the neighbour-hood or from other distant regions.

Some Greek, but mainly Serbian Orthodoxmerchants moved to the area after the call ofJoseph I, but people also arrived from other

σεις της αστικής ανάπτυξης κατά το δεύτερομισό του 19ου αιώνα, οπότε και εγκαταστάθη‐καν εδώ πολλοί εργάτες της γεωργίας. Οι Έλ‐ληνες έμποροι και τεχνίτες, οι Σέρβοι και Βλάχοικτηνοτρόφοι, με την καθοδήγηση των ορθόδο‐ξων ιερέων, διατήρησαν τις μεταβυζαντινές πα‐ραδόσεις ακόμα και σε αυτό το ξένο περιβάλ‐λον. Η θρησκευτική Λειτουργία σε εθνικήγλώσσα και η ιδιότυπη ορθόδοξη κουλτούραπου αναπτύχθηκε τον 18o‐19o αιώνα, συνέβα‐λαν στην διατήρηση της εθνικής ταυτότητας.

Τα πολλαπλά κύματα εμπόρων και κτηνο‐τρόφων, που έφτασαν στην μεγάλη Ουγγαρίααπό τα Βαλκάνια, από τον 15ο και μέχρι τον19ο αιώνα, αύξησαν τον αριθμό των ορθόδοξωνχριστιανών της χώρας. Για μεγάλο αριθμό ορ‐θόδοξων από τα Βαλκάνια που εγκαταστάθη‐καν στην περιοχή μας μαρτυρά η “σερβοποίηση”των χωριών γύρω από το Szentes. Στο τέλοςτου 17ου αιώνα, οι Σέρβοι που ήρθαν οδηγού‐μενοι από τον πατριάρχη Αρσένιο Γ’ και έμεινανστην μεγάλη πεδιάδα, εγκαταστάθηκαν κυρίωςστο Szeged και το Szentes. Το Hódmezővá sár ‐hely, μεταξύ 1685 και 1693, έχασε τον περισ‐σότερο πληθυσμό του και τα γύρω χωριά εξα‐φανίστηκαν, ενώ το 1694 ο αυστριακόςστρατός εκκένωσε την περιοχή για να εμποδίσειτον ανεφοδιασμό με τρόφιμα του τούρκικουστρατού που είχε ακόμα στην κατοχή του τηνGyula16. Από το 1698 άρχισε να αποκτά πάλικατοίκους το Hódmezővásárhely, όμως έτσι δενεπηρεάστηκε ιδιαίτερα από τη άφιξη των ορ‐θόδοξων από το νότο. Οι νεοαφιχθέντες ήτανκυρίως πάροικοι γεωργοί, αν και αναμφίβολα,υπήρχαν και τεχνίτες. Η απογραφή του 1701κατέγραψε 163 οικογένειες, τις μισές από όσεςζούσαν στην πόλη κατά την τουρκική κατοχή.17

Οι περισσότεροι από τους νέους κατοίκους εί‐χαν γεννηθεί στο Hódmezővásárhely, λίγοι ήτανόσοι κατάγονταν από άλλες περιοχές.

Ορθόδοξοι χριστιανοί έμποροι ― κυρίως Σέρ‐βοι και λιγότερο Έλληνες ― έφτασαν στοHódmezővásárhely μετά την πρόσκληση τουΙωσήφ Α’ το 1711, και από άλλες πόλεις της πε‐ριφέρειας κατά τον 18ο αιώνα. Όπως και στοSzeged και στο Szentes, έτσι και εδώ υπάρχουνστοιχεία για την ύπαρξη ορθόδοξων εμπόρωναπό τις αρχές του 18ου αιώνα. Ο πρώτος πουγνωρίζουμε ονομαστικά ήταν ο Vastag János, οοποίος το 1708 ήδη ζούσε στην πόλη και ασχο‐λούνταν με το εμπόριο αλατιού και σιδήρου. Το1740 ξέρουμε για πέντε εμπόρους18, οι οποίοι

превоза зрна успоставило је развој ци‐вилног друштва, који је привукао у градмногобројне пољопривредне раднике. УХодмезевашархељ насељени гчкитрговци, занатлије, румунски и српски па‐стири у страној средини, помоћу право‐славних свештеника, сачували су КаснуСрпско‐Византијску традицију. Значајнуулогу имала је Литугија на мањинском је‐зику, односно у 18–19. веку формирана,особена православна култура, која је пре‐познала начин одржавања националногидентитета.

У повесну Мађарску од 15–19. века саБалкана долазећи трговци, пастири, зха‐чајно су повећали број православниххришћана. У околини на присуство вели‐кобројне балканске популације односи сеупута „рацка села“ око града Сентеша.Дошљаци, под вођством III. Арсенија Чар‐нојевић, крајем 17. века, који су на овомделу Низине остали, у првом реду наса‐танили се око Сегедина, Сентеша, поштоје између 1685–1693. године већина на‐сеља око Ходмезевашархељ нестало илије напуштено. 1694. године царскаврховна команда изпразнила је град Ход‐мезевашархељ и околину да би спречилапрехрамбени пут према Ђули, који је биопод турском руком.16 Ходмезевашархељ1698. године поново се настанило, затодолазак православних хришћана нијеосетљиво дејствовало. У препорођеномграду међу новом становништву, у првомреду били су кметови и занатлије. Упрвом попису становника 1701. годинеима 163 домаћинства, које значи, да је по‐ловина, од становника града, за времеТурске владавине.17 Повратници били сустароседеоци, само се мањи део населилоиз околине или из даљих насеља.

Трговци православне вере у мањемделу Грци, у већем Срби, стигли су пре по‐зива I. Липот 1711. године , односно изсуседних градова у 18. веку. Слично као уСегедину и Сентеш, у Ходмезевашархељима података од почетка 18. века огрчким трговцима. Од њих је поименцепознат, Јанош Ваштаг, 1708. године живеоје у граду бавио се са трговином соли игвожђа. 1740. године у граду има већ петтрговца,18 који после плаћања годишње

15

lemmel foglalkozott. 1740-ben már öt ke-reskedőről tudunk a városban,18 akik bizo-nyos évi taksa megfizetésének ellenében,ami 1767-ben évi 100 arany volt, a letelepedésmellett a szabad vallásgyakorlatra is lehe-tőséget kaptak. A város 1709-ben került aKárolyi család birtokába. Gróf Károlyi Sán-dor (1669–1743) toleráns szemléletű birto-kosa volt a csongrád-vásárhelyi uradalomnak,ami kedvezett a különböző nemzetiségekmegtelepedésének. A balkáni kereskedőkjelentősebb működésére az 1718-as pozsa-reváci békekötés után nyílt lehetőség. Ahelyi kereskedelemben egyre nagyobb sze-repet játszottak a görög kereskedők, akikjelentős vagyont halmoztak fel. A forrásokalapján 1786-ban 4, 1808-ben 9 görög ke-reskedő élt itt, és számuk 1828-ban sem ha-ladta meg a tízet. A 18–19. században jelen-tősebb kereskedő családok voltak az Agorák,a Gibák, a Gyuriczák, a Konstantinok, aLották, a Mojszicsok, a Pegadák, a Tódorokés a Ziguriak.19

Később szerb (rác), vlach és oláh cselédek,valamint földművesek és pásztorok teleped-tek le nagyobb számban. Ahogyan Szerem-lei Sámuel írta: „… kiket csekély igényükért ésszelíd termé szetükért szívesen alkalmaztak gaz-dáink, bár az uraság régibb idő óta tiltotta be-fogadásukat.”20 Bevándorlásuk a 18. század-ban folyamatos volt, nagyobb szám ban éscsoportosan csak a szűk esztendőkben ér-keztek Erdélyből és a Bánságból. 1784-bena Hóra-féle zendülés miatt a város rendele-tet adott ki, hogy a gazdák bocsássák el azoláh cselédjeiket, az utcakapitányokat pedigutasították, hogy ne engedjék többé a jöve-vények beköltözését. Ezen intézkedéseknekazonban nem lett komolyabb következmé-nyük. Az oláhokat sokáig a katolikus klérustartotta nyilván és pasztorálta. Jelentős szá-muk ellenére vagyoni helyzetük miatt ki-sebb súlyt képviseltek a város és az egyházmindennapi életében. A helyi ortodox egy-házközség alapítói Macedóniából és Albá-niából bevándorolt görög (macedovlach) ke-reskedők és családjaik voltak, akik nem csakegyházuk, de a város elismerését és tiszte-letét is kivívták maguknak. Később teleped-tek le az Antonovics, a Bozsovics, a Gyor-gyevics, a Lausevics, a Misics, a Ságics, aSzabor és Szteics rác családok, akik Arad,

cities in the region in the 18th century. Just likein the cases of Szeged and Szentes, writtenrecords make mention of Greek merchants livingin the area in the first years of the 18th century.The first person who is mentioned by name inthese records was known as János Vastag, whohad already been living in Hódmezővásárhely in1708 and traded in salt and iron. According tothese records, there were already five tradersin the town in 174018. Against a certain sum ofmoney, which was 100 gold in the year of 1767,they were permitted to settle down and practicetheir religion freely. From 1709 on the Károlyifamily possessed the town. Count Sándor Károlyi(1669–1743), lord of the Csongrád-Vásárhely es-tate, was a tolerant and open-minded person,which was especially favourable for the settlingdown of the peoples of different nations. Mer-chants from the regions of the Balkans arrivedin the area subsequent to the Treaty of Pas-sarowitz (Pozserevác) in 1718. Greek merchants,who amassed immense fortunes, played an in-creasingly important role in local trade. Accord-ing to the sources, there were 4 of them in 1786,and 9 Greek merchants were residing in the townin 1808. Moreover, their number did not eitherexceed 10 in 1828. In the 18–19th centuries, themost prominent were the Agora, Giba, Gyuricza,Konstantin, Lotta, Mojszics, Pegada, Tódor, andZiguri families.19

Later a number of Serbian (rác), Vlach andRomanian servants, farmers, and shepherds set-tled down in the town. According to Sámuel Sz-eremlei’s description, “…they were gladly em-ployed by their masters due to their lowrequirements and meek behaviour, however,their putting up had been prohibited for a longtime by the lord.”20 Their immigration to thecountry was continual during the 18th century,but in larger numbers and groups from the ter-ritories of Transylvania and the Banat (Bánság)they only arrived in lean years. Because of theRevolt of Horea in 1784, the city issued an edictwhich made masters dismiss their servants, andstreet captains were instructed to prevent new-comers from settling down. These regulationsdid not have serious outcomes. The flocks of Ro-manians were registered and tended for a longtime by the Catholic clergy. Despite their greatnumbers, as they did not belong to the wealthyclasses, their importance in the social and reli-gious life of the city was minor. The founders of

έλαβαν το δικαίωμα να εγκατασταθούν και ναασκούν τα θρησκευτικά τους καθήκοντα έναντιπληρωμής ετήσιου φόρου, που για το 1767,ανέρχονταν σε 100 χρυσά νομίσματα. Το 1709η πόλη έγινε φέουδο της οικογένειας Károlyi. Οβαρώνος Károlyi Sándor (1669–1743) ήταν ανε‐κτικός άρχοντας και ενθάρρυνε την εγκατά‐σταση πληθυσμού διάφορων εθνικοτήτων.Μετά την συνθήκη ειρήνης του Pozsarevác το1718, βελτιώθηκαν ακόμα περισσότερο οι δυ‐νατότητες δραστηριοποίησης των εμπόρωναπό τα Βαλκάνια. Οι Έλληνες έμποροι αύξησαντην ανάμιξή τους στο τοπικό εμπόριο και συ‐γκέντρωσαν σημαντική περιουσία. Σύμφωναμε τις πηγές, το 1786 ζούσαν στην πόλη τέσσε‐ρις Έλληνες έμποροι, το 1808 εννέα, αλλά καιτο 1828 ο αριθμός τους δεν ξεπερνούσε τους10. Κατά τον 18ο–19ο αιώνα οι σημαντικότερεςεμπορικές οικογένειες ήταν οι Agora, Giba,Gyuricza, Konstantin, Lotta, Mojszics, Pegada,Tódor και Ziguri.19

Αργότερα εγκαταστάθηκαν σε μεγάλοαριθμό Σέρβοι και Βλάχοι ως οικιακοί βοηθοί,αγρότες και βοσκοί. Όπως έγραψε και οSzeremlei Sámuel: “... στους οποίους ευχαρίστωςέδιναν δουλειά οι νοικοκυραίοι, επειδή είχαν λίγεςαπαιτήσεις και ήπιο χαρακτήρα, αν και ο άρχο-ντας απαγόρευε, από παλιά, την απασχόλησήτους.”20 Η άφιξή τους ήταν συνεχής όλον τον18ο αιώνα, αν και τις δύσκολες χρονιές έρχο‐νταν περισσότεροι και ομαδόν από την Τραν‐συλβανία και την περιοχή Bánság. Το 1784,λόγω των ταραχών του Hóra, η πόλη εξέδωσεδιαταγή να απολύσουν οι πολίτες όλους τουςΒλάχους υπηρέτες και οι αστυφύλακες να μηνεπιτρέπουν την είσοδο άλλων. Όμως χωρίς ση‐μαντικό αποτέλεσμα. Για πολύ καιρό οι καθο‐λικοί ιερείς είχαν υπό την σκέπη τους τους Βλά‐χους. Παρόλο τον μεγάλο αριθμό τους, δενεπηρέαζαν σημαντικά την κοινωνία και τηνθρησκευτική ζωή, επειδή η οικονομική τουςθέση ήταν ασθενής. Ιδρυτές της ορθόδοξης κοι‐νότητας του Hódmezővásárhely ήταν Έλληνες(Μακεδονοβλάχοι) από την περιοχή της Μακε‐δονίας και Αλβανίας, που ήρθαν στην πόλη ωςέμποροι με τις οικογένειές τους, και ενίσχυσαντην φήμη και την αναγνώριση, όχι μόνο της ορ‐θόδοξης πίστης, αλλά και της πόλης. Αργότεραεγκαταστάθηκαν οι σέρβικες οικογένειεςAntonovics, Bozsovics, Gyorgyevics, Lausevics,Misity, Ságics, Szabor και Szteics που κατάγο‐νταν από τις περιοχές Arad, Csanád και Krassó‐

таксе, 1767. године 100 злата, поред ос‐нивања домова добили су могућност заслободну вероисповест. 1709. године градје поседован од породице Карољи. ГрофШандор Карољи (1669–1743) био је толе‐рантан власник Чонград‐ Вашархељскомгосподарству, што је било удобно за до‐сељенике разних националности. На већефункционисање балканских трговца до‐шло је после Пожаревачког мировног уго‐вора 1718. године. У месној трговиниимали су све већи утицај грчки трговци,који су се обогатили. Према писаним из‐ворима 1786. године има 4, 1808. године9 грчких трговца, 1828. године број нијевећи од десет. У 18–19. веку значајније по‐родице биле су: Агора. Гиба, Ђурица, Кон‐стантин, Лотта, Мојсич, Пегада, Тодор иЗигури.19

Касније се настанили у великом бројуСрпски (рац), Влах, Влашке слуге, пастири,пољопривредници који су овде нашлиживљење. Како је то Шамуел Серемлеиписао: „...који су незнатно захтевни и благеприроде, радо их користе наше газде, мадавластелинство старијих времена, забра-њивао њихово укључивање.”20 Имиграцијау 18. веку била је непрекидна, у великомброју и групно стигли су у уским годинама,из Трансилваније и Баната. Због Хора по‐буне, 1784. године град је издао пропис,газде морају отпустити влашке слуге,уличним капетенима издали да спречеселидбу новодошљацима. Овој наредбиозбиљне последице није било. Румуне једуго католичко свештенство регистровалои збринуло. Упркос значајног броја збогимовине, мању пажњу представљају у жи‐воту града и у свакодневном црквеномживоту. Оснивачи православне цркве стиг‐ли су из Македоније и Албаније, усељенигрчки трговци и породице, које су изво‐јевале признање, поштовање од града ицркве. Касније се настаниле рацке поро‐дице, Антонович, Божович, Ђорђевич, Лау‐шевич, Мишич, Шагич, Сабор, Стеич. Местопорекла дали: Арад, Чанад, Караш‐Северин,жупанију. Власи, Арад, Бихар, Чанад, и Те‐меш жупанију, већином су Трансилванијуозначили. Приказани подаци о станов‐ништву и уједном последње настањивањебило је 1816–17. године. Тада су стигле

16

17

13. Az 1883-ban Hódmezővásárhelyenlegtöbb adót fizetők listájának részlete

Fent:14. A Hódmezővásárhelyi Szerb OrtodoxEgyházközség törzskönyvének részlete

Jobbra:15. Felhívás az ortodoxközösség tagjaihoz (1963)

16. Az 1897-ben Hódmezővásárhelyen legtöbb adót fizetett törvényhatósági bizottsági tagok névjegyzékének részlete

Csanád és Krassó-Szörény vármegyébőlszármaztak. Az oláhok Arad, Bihar, Csanádés Temes vármegyét, legnagyobb részbenpedig Erdélyt vallották származási helyük-nek. A népességi adatokból kimutatható,hogy az utolsó nagy betelepedési hullámuk1816–17-ben volt. Ekkor érkeztek többekközött a Drágomir, a Csokán, a Csorba, aKomlósán, a Pakuzár oláh családok, akik ju-hászok voltak. A részben szerb, jobbára in-kább oláh és vlach eredetű családok leszár-mazottai közül később sokan szereztekvagyont és tekintélyt a közösségben. Ők ké-pezték az átmenetet a szegényparasztság ésa polgárosodott jómódú kereskedőréteg kö-zött. Ilyenek voltak a Demeter, a Gajdán, aLázár, a Misán és a Pap családok.

Az alföldi görög kapcsolatok hálózatsze-rűek voltak. Az egyes családok rokon tagjaitöbb városban éltek és az egymás közöttmegkötött házasságok révén is törekedteka gazdasági és kapcsolati potenciáljuk ki-terjesztésére, megőrzésére. A hódmezővá-sárhelyi családoknak Szentesen, Szegedenés Békésen voltak kapcsolataik. A Giba csa-lád Békés vármegyében is jelen volt, GibaMihály síremléke a békési ortodox templombejáratánál található. A Gyuricza családnévHódmezővásárhely mellett Szentesen istöbbször felbukkan, a szentesi egyház elöl-járói voltak Gyuricza Szilárd főgondnok ésGyuricza István egyházi jegyző. GyuriczaGyörgy 1773-ban a Békés vármegyei Szénásközség területén vett haszonbérbe pusztátmarhalegeltetés céljából. A Dósics családtörténete Dósics Péter (1820–1894) ügyvéd-del kezdődik, aki 1848-ban érkezett a vá-rosba és Gyorgyevics Alexandrát vette fele-ségül. Gyermekei többek között a Balassákés a Konstantinok közé házasodtak be.21

Az ortodox hívők száma Hódmezővásár-helyen a 19. század első felében jelentősenmegnőtt, majd a 20. században látványosancsökkent. Ugyanakkor időnként stagnálás,máskor enyhe növekedés volt tapasztalhatóa hívek számában. Az Erdélyből érkező or-todox keresztények nagy létszámú betele-pülése a 19. század első felében teljesen fel-borította a közösségen belüli egyensúlyt.Az istentiszteleteken a földműveléssel éspásztorkodással foglalkozó hívek száma je-lentősen meghaladta a görög és szerb anya-

the local Orthodox parish were Greek (Macedo-Vlach) merchants. Their families, arriving fromMacedonia and Albania, were not only recog-nized by their church, but they also won therecognition and respect of the inhabitants of thetown. The Antanovics, Bozsovics, Gyorgyevics,Lausevics, Misics, Ságics, Szabor, and Szteics Ser-bian (rác) families from the counties of Arad,Csanád and Krassó-Szörény settled down later.The Rumanian (oláh) population mainly arrivedfrom the counties of Arad, Bihar, Csanád, andTemes, and most of them originated from Tran-sylvania. Population data show that the last im-migration wave took place in 1816–17. Duringthis time, the following Rumanian (oláh) families,mainly dealing with sheep husbandry, arrived inthe town: the Drágomirs, Csokáns, Csorbas, Kom-lósáns, and Pakuzárs. Numerous descendants ofthe partly Serbian, mostly Rumanian (oláh) andVlach families became wealthy and respectedin the community. These families occupied anintermediate position between the poor peas-antry and the affluent community of merchants,who rose into the middle-class. The Demeter,Gajdán, Lázár, Misán, and Pap families belongedto this group.

The relations of the Greek throughout theGreat Hungarian Plain were network-like. Families living in Hódmezővásárhely had rela-tions in Szentes, Szeged, and Békés. The Gibafamily was present in Békés County, for instance,the tomb of Mihály Giba can be found besidethe entrance of the Orthodox church in Békés.The family name Gyuricza also frequently ap-peared in Szentes, a town near Hód-mezővásárhely. Szilárd Gyuricza, church admin-istrator and István Gyuricza, ecclesiastical notarywere once the superiors of the church in Szentes.In 1773, György Gyuricza leased a huge land inthe town of Szénás in Békés County with thepurpose of grazing cattle. The history of theDósics family started with the attorney PéterDósics (1820–1894), who arrived in the city in1848 and married Alexandra Gyorgyevics. Theirchildren mostly married into the Balassa andKonstantin families.21

There was a considerable increase in the num-ber of Orthodox adherents in Hódmezővásárhelyin the first half of the 19th century, but this num-ber decreased significantly in the 20th century.However, there were times when the quantityof adherents stagnated; sometimes there was a

Szörény. Οι Βλάχοι κατάγονταν, κατά ομολογίατους, από τις περιοχές Arad, Bihar, Csanád,Temes και κυρίως από την Τρανσυλβανία. Απότα αρχεία πληθυσμού προκύπτει ότι το τελευ‐ταίο μεγάλο κύμα μετοίκησης έφτασε το 1816–1817. Τότε εγκαταστάθηκαν οι βλάχικες οικο‐γένειες Drágomir, Csokán, Csorba, Komlósán,Pakuzár, που ήταν κυρίως βοσκοί. Πολλοί απότις σέρβικες, αλλά κυρίως βλάχικες οικογένειες,απέκτησαν με τον καιρό περιουσία και την εκτί‐μηση της κοινωνίας. Αυτοί ήταν το μεσαίοστρώμα μεταξύ των φτωχών και των πλούσιωναστών. Όπως, για παράδειγμα, οι οικογένειεςDemeter, Gajdán, Lázár, Misán και Pap.

Οι Έλληνες της Μεγάλης Πεδιάδας διατηρού‐σαν αληθινό δίκτυο σχέσεων μεταξύ τους. Οισυγγενείς ζούσαν σε διαφορετικές πόλεις καικατά τη σύναψη των γάμων επιδίωκαν την αύ‐ξηση της οικονομικής τους επιρροής. Οι Έλληνεςτου Hódmezővásárhely είχαν συγγενικές σχέ‐σεις στις πόλεις Szentes, Szeged και Békés. Τοόνομα Giba απαντάται και στην πόλη Békés,όπου υπάρχει επιτάφια πλάκα του Giba Mihályκοντά στην είσοδο του ορθόδοξου ναού. Μέλητης οικογένειας Gyuricza, εκτός από τοHódmezővásárhely, ζούσαν και στο Szentes,όπου γνωρίζουμε ότι οι Gyuricza Szilárd καιGyuricza István διετέλεσαν επίτροποι του ναού.Ο Gyuricza György, το 1773, ενοικίασε βοσκό‐τοπο για βόδια κοντά στον οικισμό Szénás τουνομού Békés. Η ιστορία της οικογένειας Dósicsαρχίζει με τον Dósics Péter (1820–1894), πουήρθε στην πόλη το 1848 ως δικηγόρος, και νυμ‐φεύθηκε την Gyorgyevics Alexandra. Κάποιααπό τα παιδιά του σύναψαν γάμους με μέλητων οικογενειών Balassa και Konstantin.21

Ο αριθμός των ορθόδοξων χριστιανών τουHódmezővásárhely αυξήθηκε πολύ στις αρχέςτου 19ου αιώνα και μειώθηκε δραματικά κατάτον 20ο. Στο μεταξύ υπήρχαν περίοδοι στασι‐μότητας ή μικρής αύξησης. Η μετοίκηση στηνπόλη μεγάλου αριθμού ορθόδοξων από τηνΤρανσυλβανία, το πρώτο μισό του 19ου αιώνα,ανέτρεψε τις αναλογίες εντός της ορθόδοξηςκοινότητας. Οι πιστοί που ζούσαν από την γε‐ωργία και την κτηνοτροφία ξεπερνούσαν σεαριθμό τους Έλληνες και Σέρβους πιστούς καιαυτό οδήγησε σε προστριβές. Με την πάροδοτου χρόνου, οι νεοφερμένοι διεκδίκησαν καιλόγο στην διοίκηση της κοινότητας, παρά τηναδύναμη οικονομική τους κατάσταση. Ο αριθ‐μός των πιστών ήταν 510 το 1816, 863 το 1824,

Драгомир, Чокан, Чорба, Комлошан, Па‐кузар румунске породице, бећином па‐стири. Углавном породице српског порек‐ла, касније румунске породице, стекле суимовину и ауторитет у заједници. Овепородице су основале прелаз од сиро‐машних сељака и богате цивилизованетрговачке класе. Такве су породице биле:Деметер, Гајдан, Лазар, Мишан и Пап.

Велико‐низинске грчке везе биле сумрежасте. Из појединих породица, род‐бине, живели су у разним градовима, ипреко међусобних бракова настајали суна проширењу економског и контактногпотенцијала. Породице из Ходмезевашар‐хеља имале су везе у Сентеш, Сегедин,Бекеш. Породица Гиба у Бекеш жупанијитакође је била присутна, погребни спо‐меник Михаљ Гиба налази се покрај вратаправославне цркве у Бекеш. Презиме Ђу‐рица осим Ходмезевашархељ често семоже чути у Сентеш, Силард Ђурица,црквени старатељ, Иштван Ђурица цркве‐ни бележник. Ђорђе Ђурица 1773. годинекупио је пустару у закуп за марве у Бекешжупанији, на подручју села Сенаш. Исто‐рија породице Дошич почиње са ПетромДошич (1820–1894), адвокатом, који је1848. године стигао у град, оженећи се саАлександром Ђорђевич, деца укључују сеу породицу Балаша и Константин.21

Број православних верника у Ходмезе‐вашархељ у првој половини 19. веказнатно се повећало, у 20. веку брзо сма‐њио. У каснијем времену стагнира па до‐лази до благог пораста у броју верника.Из Трансилваније велико бројно право‐славно становништво у првој половини19. века потпуно је узнемирило равно‐тежу заједнице. Тада на Богослужењу бројпастира и земљорадника из Трансилва‐није прекорачило је број верника Грчкеи Српске народности, то је довело до кон‐фликта унутар црквене заједнице. Вре‐меном ново насељени, поред незнатногекономског потенциала и скромном имо‐вином, тражили су место у црквеном од‐бору. 1816. године број верника је 510,1824. године 863, 1834. године 689, 1848.године 126122, 1869. године тај број сесмањио скоро на четвртину, свега има 488верника. Разлог тога је јака миграција.23

18

19

nyelvű hívek számát, ami a közösségen be-lüli konfliktusok kiéleződéséhez vezetett.Idővel az újonnan érkezők csekély gazda-sági potenciáljuk és szerény vagyonuk elle-nére részt követeltek az egyház vezetésébenis. 1816-ban 510, 1824-ben 863, 1834-ben689, 1848-ban már 1261 volt a hívek száma.22

1869-re az egyház csaknem a harmadára zsu-gorodott, mindössze 488 lelket számlált. En-nek oka az erős visszavándorlás lehetett.23

A kivándorlást a Temesi Bánság és a SzerbVajdaság 1860. évi Magyarországhoz történővisszacsatolása tette lehetővé. 1890-ben márcsak 379 ortodox vallású élt a városban. Alassú számbeli csökkenés hátterében a ve-gyes házasságok asszimiláló hatása sejthető.1900-ig tovább csökkent az ortodox hívőkszáma, majd 1910-ig lassú emelkedést lehe-tett tapasztalni. Ekkor a hívők száma újraelérte az 1890-es szintet. 1929-ben még 350-en voltak. A két világháború között lényegiváltozás nem történt a hívek számában. Eb-ben az időben kb. 180 ortodox család éltHódmezővásárhelyen. Az első világháborútkövetően betelepült Damjanov, Dzsipoff,Risztov és Ruszev bolgár családok érdembennem befolyásolták a közösség létszámánakalakulását. A második világháborút köve-tően csaknem elnéptelenedett az egyház-község, mára alig 30 fő a hívek száma.

A vásárhelyieknek kezdetben nem voltsaját lelkészük, vasárnaponként Szentesrőljárt az ortodox pap misézni. A Károlyi-ura-dalom telket biztosított a templomépítéshez,ugyanakkor a város pap beiktatását továbbrasem engedélyezte.24 Ennek hátterében Sze-remlei Sámuel szerint a fentebb is említetterdélyi oláh zavargások álltak. A városi elöl-járók ugyanis attól tartottak, hogy a pópákközreműködésével zajló felkelés Vásárhelyreis kiterjedhet.25 Ennek ellenére a vásárhelyiekaz aradi rác püspök segítségével mégis papothoztak maguknak, akit azonban a helytar-tótanács eltiltott a szolgálattételtől és aztcsak a nyugalom helyreálltát követően, 1785-ben engedélyezte. Az ortodox vallású görögök,szerbek és oláhok a kereskedelemben és amezőgazdaságban végzett tevékenységükkela városi közösség, a város mindennapjainakrészévé váltak, így a katolikus klérus folya-matos tiltakozása legfeljebb késleltetni tudtaaz önálló egyházközség létrejöttét.

slight growth in their numbers. The balance inthe community was distorted by the large num-ber of Orthodox Christians arriving from Tran-sylvania in the first half of the 19th century. Atchurch services, followers dealing with farmingand sheep husbandry outnumbered adherentswhose mother tongues were Greek and Serbian.This created conflicts and tensions within thecommunity. After a while, newcomers despitetheir little economic potentials and small incomeraised a demand concerning the managementof the church. The number of adherents was510 in 1816, 863 in 1824, 689 in 1834, and 1261in 1848.22 By 1869, the community had de-creased to a third of its previous size; only 488adherents were left. This change was probablydue to intense re-migration taking place in thecountry.23 Re-migration was facilitated by thefact that the Banat of Timisoara (Temesi Bánság)and the Serbian Vojvodina (Szerb Vajdaság) wereincorporated again into the Habsburg Kingdomof Hungary in 1860. In 1890, there were no morethan 379 Orthodox adherents in the town. Thisslow decrease might also be attributed to theassimilating impact of mixed marriages. Until1900, the number of Orthodox adherents wascontinuously falling, but the next decade broughta slow increase. In 1910, their number reachedthe figures recorded in 1890. There were still350 believers in 1929. Between the two WorldWars, there were not any significant changesconcerning the number of adherents. During thistime, there were approximately 180 Orthodoxfamilies in Hódmezővásárhely. The Damjanov,Dzsipoff, Risztov and Ruszev Bulgarian families,who settled down following World War I, didnot modify radically the number of believers.After World War II, the parish was almost de-populated, today the number of adherents is nomore than 30.

In the beginning, the believers of Hód-mezővásárhely did not have their own priest,the presbyter of Szentes commuted to the townevery Sunday to celebrate services. Károlyi pro-vided a parcel for the building of a church. How-ever, he still did not permit the ordination of alocal priest.24 According to Sámuel Szeremlei,this could be explained by the aforementionedrevolt started by the Rumanian (oláh) populationin Transylvania. The superiors of the town wereafraid that the rebellion supported by the popesof the Orthodox Church would also spread to

689 το 1834, 1261 το 184822, όμως ως το 1869μειώθηκε σε 488 ψυχές. Ο λόγος πρέπει να είναιη μετανάστευση στους τόπους καταγωγής.23 Ηεπαναπροσάρτηση στην Ουγγαρία των περιο‐χών Bánság και Vajdaság το 1860 ώθησε πολ‐λούς να επιστρέψουν εκεί. Το 1890 μόνο 379ορθόδοξοι ζούσαν στην πόλη. Η αργή μείωσηφαίνεται να οφείλεται στους μικτούς γάμουςπου οδήγησαν στην αφομοίωση από άλλες θρη‐σκευτικές κοινότητες. Μέχρι το 1900 οι πιστοίμειώθηκαν ακόμα περισσότερο, αλλά μεταξύ1900–1910 παρατηρήθηκε μικρή αύξηση, οπότεο αριθμός τους επανήλθε στο επίπεδο του 1890.Το 1929 οι πιστοί ήταν 350. Ανάμεσα στους δύοπολέμους δεν συνέβη ουσιαστική αλλαγή. Οιορθόδοξες οικογένειες του Hódmezővásárhelyήταν περίπου 180. Η εγκατάσταση των βουλ‐γάρικων οικογενειών Damjanov, Dzsipoff,Risztov και Ruszev μετά τον Α’ παγκόσμιο πό‐λεμο δεν άλλαξε την μειωτική τάση. Μετά τονΒ’ παγκόσμιο πόλεμο η ορθόδοξη κοινότηταέχασε σχεδόν όλα τα μέλη της, που σήμερα δενφτάνουν τα 30.

Στην αρχή η ορθόδοξη κοινότητα τουHódmezővásárhely δεν είχε δικό της ιερέα καιμόνο την Κυριακή έρχονταν ιερέας από τοSzentes. Ο βαρώνος Károlyi παραχώρησε οικό‐πεδο για την ανέγερση του ναού αλλά δεν ενέ‐κρινε την τοποθέτηση ιερέα.24 Σύμφωνα με τονSzeremlei Sámuel ο λόγος ήταν οι ταραχές τουHóra. Οι προεστοί του Hódmezővásárhely φο‐βούνταν ότι οι ιερείς θα υποκινήσουν ταραχέςκαι στην πόλη τους.25 Παρόλα αυτά οι ορθόδοξοιέφεραν ιερέα ― με την μεσολάβηση του Σέρβουεπισκόπου του Arad ― όμως το δημοτικό συμ‐βούλιο δεν επέτρεπε την εξάσκηση των καθη‐κόντων του. Μόνο το 1785 την επέτρεψε, μετάτην καταλαγή των ταραχών στην Τρανσυλβα‐νία. Οι Έλληνες, Σέρβοι και Βλάχοι ορθόδοξοι,λόγω της δραστηριοποίησής τους στο εμπόριοκαι την γεωργία, έγιναν αποδεκτοί στην κοινω‐νία και την καθημερινή ζωή της πόλης. Η στα‐θερή αντίδραση των ρωμαιοκαθολικών δενμπορούσε παρά να καθυστερήσει μόνο την δη‐μιουργία αυτόνομης θρησκευτικής κοινότητας.

Το Διάταγμα Ανοχής του Ιωσήφ Β’ στις 25Οκτωβρίου 1781 και η οικονομική ευμάρειατων ορθόδοξων που ήδη ζούσαν στην πόλη γιαμία‐δύο γενεές, τους έδωσε την δυνατότητα ναχτίσουν δικό τους ναό. Στις 3 Απριλίου 1782 οιερέας του Arad, Pap Gyula Arzén, τέλεσε σειδιωτική οικία πασχαλινή θεία Λειτουργία και

Емиграцију је омогућио повратак тери‐торије, Темешког Баната и Српске Покра‐јине Мађарској 1860. године. 1890. годинеправославних верника има свега 379. Упозадини спорог бројчаног пада је аси‐милација мешовитих бракова. 1900. го‐дине наставља се пад броја православнихверника, 1910. године дошло је до малогуспона, постигао је број од 1890. године.1929. године било их је 350. Између двасветска рата у броју верника значајнепромене нема. У ово време у Ходмезева‐шархељ живи 180 православних поро‐дица. После Првог светсок рата настанилесу се Бугарске породице Дамјанов, Джи‐поф, Ристов, Русев увелико ни су утицалина број заједнице. После Другог светскограта скоро је напуштена црквена паро‐хија, данас свега има око 30 верника.

У почетку заједница Ходмезевашархељније имала сталног свештеника, недељомје дошао из града Сентеш. Господар Ка‐рољи је осигурао земљиште за зидањецркве, али град није дозволио да се попаинаугурише.24 У позадини стоји, по Ша‐муел Серемлеи, румунска побуна у Тан‐силванији. Градски владари плашили седа ће уз помоћ попова подигнута побунаобухватати и град Вашархељ.25 Упркостоме Вашархељска заједница помоћу вла‐дике, Рац‐ког, из Арада донели попа, когаје месно веће обуставило од црквенеуслуге, дозвола је издата 1785. године, на‐кон обнове мира. Православни Грци, Србии Румуни у трговини, у пољопривреди из‐веденом раду постали су чланови градаи учествовали у свакодневном градскомживоту, тако и даљи протест католичкогсвештенства само је одуговлачило времестворења самосталне парохије.

Уредба милости, II. Јосифа 25. октобра1781. године издата, у граду живеће 1–2.генерације, и новчано стање богатихтрговца, омогућило је за источно хриш‐ћане, зидање храма. На основу Уредбе ми‐лости 3. априла 1782. године, Арсен ЂулаПап, арадски попа одржао је приватнуУскрсну Литургију, због чега је католочкисвештеник дао пријаву. Тужбу је округодбио, што је назначило толеранцију цент‐ралне владе према хришћанима друге ве‐роисповести. 1. октобра 1782. године зај‐

II. József 1781. október 25-én kelt türelmirendelete és a városban ekkor már egy-kétgeneráció óta élő, tehetős kereskedők anyagihelyzete tette lehetővé a városban élő keletikeresztények számára, hogy templomotépítsenek maguknak. 1782. április 3-án PapGyula Arzén aradi pópa húsvéti magán-is-tentiszteletet tartott, ami miatt a katolikusplébános feljelentést tett. A panaszt a vár-megye elutasította, ami egyértelműen je-lezte a központi hatalom toleranciáját a másfelekezetű keresztényekkel szemben. A vá-sárhelyiek 1782. október 1-jén kérvényeztéka templomépítést. A Helytartótanács enge-délye 1783. augusztus 23-án érkezett meg,melyre a református gróf, Teleky Sámuelnagyváradi kormányzó is döntő befolyástgyakorolt. A templomépítés a tehetős görögkereskedők költségén történt, akik 2000 fo-rintot gyűjtöttek össze erre a célra. Az épít-kezés intézője Mojszics Dániel volt. A temp-lom építésére Mojszics Dánielen és nejénkívül Angeláti János, Antonovics Illés, An-tonovics Tivadar, Joanovics György, Kons-tantin Pál, Mihajlovics Pál, Orosz István,Orosz Tamás, Pap Mihály, Pegada Konstan-tin, Ságics Pál, Theodor András, TheodorGyörgy és Theodosz Demeter adakoztak.Ezek a családok az egyház alapítói, akik örö-kös jogon és életfogytig tagjai maradtak azegyháztanácsnak. Az egyháztanácsnak leg-kevesebb 8, legfeljebb 16 tagja lehetett. Azörökös jogú tagok mellé a tanács érdemeikalapján szerzett jogú tagokat is választha-tott. A hódmezővásárhelyi ortodox temp-lomot 1792-ben Isten Anyja születésénektiszteletére szentelték fel. Az egyhajós, copfstílusú templom építése 1782-ben kezdő-dött. A templomhajó és a szentély 1783 és1786 között készült, az első templomtor-nyot csak később, 1806-ra emelték.

Az egyház 1810-ben kezdett lelkészlaképítéséhez, melyhez 1815-ben a város nádés fenyő építőanyagot ajándékozott, annakérdekében, hogy a templom és templomto-rony építésében anyagilag kimerült egyházbefejezhesse az építkezést. A segítségnekazonban ára volt. 1816-tól az ortodoxoknakis részt kellett vállalniuk a városi közter-hekben. A lelkészi föld adómentességét1841-ben szüntette meg a vármegye az anya-könyvezési vita hevében, nyomást kívánván

Hódmezővásárhely.25 Although it had been for-bidden, the residents of Hódmezővásárhely hireda priest for themselves with the help of the Ser-bian (rác) bishop of Arad. The priest was pro-hibited from celebrating services by the Councilof Governor-General, and only after the peacewas restored was he permitted to take office in1785. The Orthodox Greeks, Serbs and Rumani-ans (oláh) became integrated members of thelocal community due to their essential commer-cial and agricultural activities. Therefore, thecontinual protest of the Catholic clergy couldonly delay the establishment of their independ-ent parish.

The Patent of Toleration, an edict issued byJoseph II on 25 October 1781, and the financialbackground of the wealthy merchants havingbeen present in the town for two generationsmade it possible for the Eastern Christian inhab-itants to raise their own church. On 3 April 1782,Gyula Arzén Pap, the pope of Arad, celebrated aprivate service at Easter, because of which in-formation was brought against him by theCatholic parish priest. This complaint was re-jected by the county. On 1 October 1782, the in-habitants of Hódmezővásárhely lodged their re-quest for a permit to build a church. Theyreceived the permit issued by the Council ofGovernor-General on 23 August 1783, the is-suance of which was also triggered by the sup-port of the Reformed Count Sámuel Teleky, thegovernor of Oradea (Nagyvárad). The church wasraised on the expenses of the well-off Greekmerchants, who had collected 2000 forints tothis end. The construction of the building wasled by Dániel Mojszics. Besides Dániel Mojszicsand his wife, János Angeláti, Illés Antonovics,Tivadar Antonovics, György Joanovics, Pál Kon-stantin, Pál Mihajlovics, István Orosz, TamásOrosz, Mihály Pap, Konstantin Pegada, Pál Ságics,András Theodor, György Theodor, and DemeterTheodosz donated money for the building of thelocal church. The families of these people be-longed to the founders of the church, whichmeans that they were hereditary members ofthe parish council for their lifetime. A parishcouncil has a minimum of 8 and a maximum of16 members. Apart from those bearing heredi-tary rights, the council also chooses membersbearing acquired rights based on their merits.The Orthodox church in Hódmezővásárhely wasbuilt in 1792 in honour of the birth of the Mother

γι’ αυτό ο ρωμαιοκαθολικός εφημέριος υπέβαλεμήνυση. Όμως η διοίκηση του νομού την απέρ‐ριψε, δείχνοντας έμπρακτα με αυτόν τον τρόποτην ανοχή του κράτους στις διαφορετικές θρη‐σκείες. Η ορθόδοξη κοινότητα υπέβαλε την αί‐τηση για ανέγερση ναού την 1η Οκτωβρίου1782 και έλαβε την άδεια στις 23 Αυγούστου1783, με μεσολάβηση και του προτεστάντη βα‐ρώνου Teleky Sámuel, διοικητή του Nagyvárad.Η ανέγερση του ναού έγινε με έξοδα των πλου‐σιότερων οικογενειών που συγκέντρωσαν 2000φιορίνια για το σκοπό αυτό. Επικεφαλής τουεγχειρήματος ήταν ο Mojszics Dániel. Εκτόςαπό τον Mojszics Dániel και τη σύζυγό του, δω‐ρητές ήταν και οι Angeláti János, AntonovicsIllés, Antonovics Tivadar, Joanovics György,Konstantin Pál, Mihajlovics Pál, Orosz István,Orosz Tamás, Pap Mihály, Pegada Konstantin,Ságics Pál, Theodor András, Theodor Györgyκαι Theodosz Demeter. Αυτές οι οικογένειεςήταν οι ιδρυτές της Εκκλησίας που είχαν τοισόβιο και κληρονομικό δικαίωμα να είναι μέλητης εκκλησιαστικής επιτροπής. Αυτή μπορούσενα έχει τουλάχιστον 8, το πολύ 16 μέλη και επι‐πλέον, άλλοι πιστοί μπορούσαν να γίνουν επίτιμαμέλη της. Ο ορθόδοξος ναός του Hódmező ‐vásárhely εγαινιάστηκε το 1792 και αφιερώθηκεστην μνήμη της Γέννησης της Θεοτόκου. Οι ερ‐γασίες ανέγερσης του μονόκλιτου ναού σε ύφοςνεομπαρόκ ξεκίνησαν το 1782, το κύριο κλίτοςκαι το ιερό χτίστηκαν μεταξύ 1783–1786, αλλάτο κωδωνοστάσιο χτίστηκε αργότερα, το 1806.

Το 1810 η ορθόδοξη κοινότητα ξεκίνησε τοκτίσιμο της οικίας του ιερέα, για την οποία τοδημοτικό συμβούλιο δώρισε ξυλεία και καλα‐μωτή το 1815, ώστε να ολοκληρωθούν τα έργαπου οικονομικά εξουθένωσαν την κοινότητα.Όμως η δωρεά είχε αντίτιμο: από το 1816 καιοι ορθόδοξοι έπρεπε να συνεισφέρουν στακοινά βάρη. Την φοροαπαλλαγή της γης του ιε‐ρέα καταργήθηκε το 1841 εν μέσω της διαμάχηςγια το ληξιαρχείο. Η διοίκηση του νομού ήθελενα πιέσει ώστε τα βιβλία του ληξιαρχείου νατηρούνται στην ουγγρική γλώσσα. Αυτό επι‐τεύχθηκε το 1845, που σημαίνει ότι δεν έλειψανοι εθνοτικές διαμάχες από την Ουγγρική Με‐ταρρύθμιση, ούτε και οι προσπάθειες αφομοί‐ωσης. Η ορθόδοξη κοινότητα, χάρη στην ουδέ‐τερη στάση της, ξεπέρασε χωρίς ιδιαίτερεςαπώλειες την επανάσταση του 1848‐1849, σύμ‐φωνα με τις σημειώσεις στο ημερολόγιο τουναού. Ωστόσο ξέρουμε ότι από τα μέλη της κοι‐

едница Ходмезевашархељ предаје молбуза дизање храма. Дозвола већа стиже 23.аугуста 1783. године на утицај реформат‐ског грофа, Шамуел Телеки, гувернераОрадеа. Зидање храма финансирали суимућни грчки трговци, сакупили 2000.форинти. Залагач зидања био је ДанилоМојсич. За зидање храма осим ДанилаМојсич и његове супруге, даривали суЈован Ангелати, Илија Антонович, ТеодорАнтонович, Ђорђе Јоанович, Павле Ко‐стантин, Павле Михајловић, Стеван Орос,Тома Орос, Михајло Пап, Константин Пе‐гада, Павле Шагич, Андрија Теодор, ЂорђеТеодор и Димитрије Теодос породице. Овепородице уједном постале су оснивачи,који су доживотно и неограничено правостекли у црквеном одбору. Веће се сас ‐тављало од најмање 8, највише 16 члана.Поред неограничених чланова, бирало сеи стечено право. 1792. године у Ходмезе‐вашархељ освећен је храм у част РођењаПресвете Богородице, зидање једноброднеу Луј КСВИ стилу цркве, почело је 1782.године. Црквени брод и олтар направљенје између 1783–1786. године, први торањподигнут је касније, 1806. године.

Црквена општина 1810. године дижепоповски стан, град 1815. године дариваграђевински материјал, бор и трску, да биу трошковима изнемогла општина могладовршити зидање храма и торња. За уз‐вратак помоћи 1816. године и право‐славни верници морају учествовати уплаћању јавних трошкова. 1841. годинеокруг укида пореско ослобођење свеште‐ничког земљишта, због расправе матич‐них књига, и са тим врши притисак направославну општину, за прелазак во‐ђења матичних књига на мађарски језик.1845. године захтев града спровео се, тоуказује на развој сукоба националне ма‐њине и напора асимилације, мађарске ре‐формације. Према сведочењу црквенихзаписа, православна општина догађаје1848–1849. године, због релативно уда‐љеног понашања преживела је без већеггубитка. Знамо да су уз Томе Теодоса,главни борац одбране, учествовали и 18годишњи Константин Давидович, каснијисвештеник, као добровољац, Петар Кон‐стантин трговац, као коњички стражар и

20

gyakorolni az egyházra, azzal a céllal, hogytérjenek át a magyar nyelven történő anya-könyvvezetésre. 1845-ben ez meg is történt,jelezvén a magyarországi reformáció nem-zetiségi konfliktusoktól sem mentes, asszi-miláló törekvéseinek kibontakozását. Azegyházi feljegyzések tanúsága szerint az or-todox egyház az 1848/49-es forradalom ésszabadságharc eseményeit távolságtartó ma-gatartása miatt komolyabb veszteségek nél-kül vészelte át. Ugyanakkor tudjuk, hogyTeodos Tamás honvéd fővadász mellett a 18éves Davidovics Konstantin, későbbi lelkészönkéntes katonaként, Konstantin Péter ke-reskedő lovas nemzetőrként, Misits Dánieltűzmesterként vett részt a szabadságharchadműveleteiben. A 19. század második fe-lében erősödött fel az egyházon belüli nem-zetiségi konfliktus a kisebbségben lévő te-hetősebb görög és szerb nemzetiségű vezetőréteg, valamint az oláh származású többségközött. A nemzetiségi konfliktus alapja akorábban említett, 1868. évi IX. törvény, ésaz abban megfogalmazott kiválási jogok vol-tak. A belső ellentétek kiéleződése, a romá-nok kiválási és az egyházi vagyon kisajátí-tása iránti szándéka ellenére a 19. századmásodik fele az anyagi prosperitás időszakavolt. 1870-ben a város egyik leggazdagabbcsaládja, a Szilárdy-Lotta család – örökösüknem lévén – az egyházra hagyományoztaminden vagyonát, ezzel megalapozva az el-következendő évtizedek anyagi biztonságát.Jelentős mennyiségű termőföld és számosvárosi ingatlan került így az egyház tulaj-donába. A család a hódmezővásárhelyi or-todox egyház legnagyobb adományozója-ként egyszersmind az alapító családoksorába emelkedett. Ezt követően a Szilárdy-Lotta családra is úgy tekintettek, mint azegyházat közel két évszázaddal korábbanalapító családokra.

Lotta János iparos, kereskedő csak a 19.század elején érkezett Hódmezővásárhelyre.Gyors felemelkedését jól tükrözi, hogy már1851-ben tanácsnokként tevékenykedett.Felesége Jankovics Erzsébet, Jankovics An-dor kereskedő lánya volt. Lányuk, Lotta Má-ria Szilárdy-Gama János gabonakereskedő-höz ment feleségül. A Gama család elsőemlítésével 1731-ben találkozunk, így az őesetükben régi kereskedőcsaládról van szó.

of God. The construction of the single-navedchurch, built in Louis Seize-style (Copf-style),started in 1782. The nave and sanctuary of thechurch were completed between 1783 and 1786.The first church steeple was erected later andwas only completed in 1806.

The building of a parsonage started in 1810.The construction was supported by the town bymeans of donating sheaves of reed and pinetimber in order to help the financially exhaustedchurch. However, the church had to pay dearlyfor the support. From 1816, the Orthodox ad-herents also had to bear the public burdens ofthe town. The county administration abolishedtax exemption on church lands as a result of theconflict concerning civil registration. The churchwas pressurised to use Hungarian as the officiallanguage in civil registration. In 1845, the churchsubmitted, indicating that a political reformationcharacterised by strong assimilative aims andtriggering national conflicts was taking place inthe country. Based on ecclesiastical records, theOrthodox community survived the HungarianRevolution and War of Independence of 1848/49without significant losses, as it managed to keepout of the events. However, there were someadherents who took part in the military opera-tions of the war, for instance, the master ofhounds Tamás Teodos fought as a Hungarian sol-dier (honvéd) together with the 18-year-old Kon-stantin Davidovics, a voluntary soldier, who laterbecame the priest of the town. The merchantPéter Konstantin joined the war as a member ofthe mounted National Guard, while Dániel Misitstook part as an artillery sergeant. In the secondpart of the 19th century, a conflict was arisingbetween the minority wealthy Greek and Serbianleaders and the majority Rumanians. The basisof this conflict between the adherents of differ-ent nations was the aforementioned Act IX of1868 and the rights granted for these two na-tions set forth in its provisions. Despite tensionsin the community and the attempts of the Ru-manians to become separated and impropriatechurch property, the second half of the 19th cen-tury was a period of prosperity. In 1870, theSzilárdy-Lotta family, one of the wealthiest fam-ilies in the town, – not having any heirs – be-queathed their whole fortune to the parish,through which its financial security was securedfor several decades. The parish inherited hugearable lands and a number of real estates situ-

ότητας έλαβαν μέρος στον αγώνα ο TeodosTamás, ο δεκαοκτάχρονος Davidovics Konsta n ‐tin (αργότερα ιερέας), ο Konstantin Péter ωςιππέας και ο Misits Dániel ως πυροβολητής. Στοδεύτερο μισό του 19ου αιώνα ενισχύθηκε η δια‐μάχη μεταξύ της πιο ευκατάστατης μειοψηφίαςτων Ελλήνων και Σέρβων και της πλειοψηφίαςτων Βλάχων. Αιτία ήταν ο νόμος IX του 1868και τα δικαιώματα διαχωρισμού που διατύ‐πωνε. Παρά τις εσωτερικές διαφορές και τηνπρόθεση των Βλάχων (Ρουμάνων) για από‐σχιση και ιδιοποίηση της περιουσίας, το δεύ‐τερο μισό του 19ου αιώνα ήταν περίοδος προ‐όδου και ευμάρειας. Το 1870 η οικογένειαSzilárdy‐Lotta, επειδή δεν είχε κληρονόμους,δώρησε όλη την περιουσία της στην Εκκλησία,προσφέροντας με αυτόν τον τρόπο σταθερέςοικονομικές βάσεις στην ορθόδοξη κοινότητα.Μεγάλη περιουσία σε αστικά ακίνητα και γε‐ωργική γη πέρασε στην ιδιοκτησία της Εκκλη‐σίας και έτσι η οικογένεια Szilárdy‐Lotta, ως ομεγαλύτερος δωρητής άπαξ, έλαβε τον τίτλοτου ιδρυτή, όπως και οι άλλες που ίδρυσαν τονναό εκατό χρόνια νωρίτερα.

Ο Lotta János, βιοτέχνης και έμπορος, ήρθεστο Hódmezővásárhely στις αρχές του 19ου αι‐ώνα. Προόδευσε πολύ γρήγορα και ήδη το 1851ήταν δημοτικός σύμβουλος. Η σύζυγός του,Jankovics Erzsébet, ήταν κόρη του εμπόρουJankovics Andor. Η κόρη τους, Lotta Mária, πα‐ντρεύτηκε τον Szilárdy‐Gama János, έμπορο σι‐τηρών. Το όνομα της οικογένειας Gama εμφα‐νίζεται πρώτη φορά το 1731, επομένωςεπρόκειτο για παλιά εμπορική οικογένεια. Το1880 η χήρα Szilárdy Jánosné Lotta Mária έχτισεένα από τα πρώτα διώροφα κτίρια της πόλης,το Γκρίζο Μέγαρο, με εργολάβους τους Strengaκαι Kertner από το Szeged. Το όνομά του τοέλαβε από το χαρακτηριστικό γκριζογάλαζοχρώμα του. Το 1908, η Εκκλησία ως νέος ιδιο‐κτήτης, έβαψε λευκό το κτίριο. Ακολούθως τοονόμαζαν όλοι Μέγαρο Lotta. Είναι σε πρώιμοεκλεκτικό ύφος, με διακοσμήσεις κορινθιακούκίονα και ημικυκλικό μπαλκόνι με κολωνάκια.

Η Ορθόδοξη Εκκλησία του Hódmezővásár ‐hely, μεταξύ 1896–1907, άνηκε στην σέρβικηορθόδοξη επισκοπή του Temesvár. Ο βαρώνοςApponyi Albert, υπουργός θρησκευτικών καιεκπαιδευτικών υποθέσεων, με διάταγμά τουστις 26 Μαρτίου 1907, την ανακύρηξε “αυτοκέ-φαλη και αυτόχθονη“ ελληνική Εκκλησία καιέθεσε τον έλεγχο των οικονομικών της απο‐

Данило Мишич као ватра мајстор, у осло‐бодолачкој борби. У другој половини 19.века ојача се етнички сукоб у црквенојопштини, између грчког,српског богати‐јег слоја, који су бројно мањи од вишебројних румуна. Основа етничког сукобаје 1868. године издат IX. Закон, у којемформулише право на иступање. Насупротизоштравања унутрашњег сукоба, проти‐вречности Румуна и ексропријацијецрквене имовине у другој половини 19.века било је време материјалног проспе‐ритета. Једна од најбогатијих породица уграду 1870. године ― остали без потом‐ства ― оставили су имовину црквеној оп‐штини, и са тим обезбедили новчану си‐гурност на више деценија. Значајан износземљишта, градске некретнине доспелесу у својину црквене општине. Породица,као највећи донатор православне црквеу Ходмезевашархељ, ступила је у ред ви‐шевековних оснивача.

Јован Лотта, индустријалац, трговацстигао је у град Ходмезевашархељ почет‐ком 19. века, брз успон одсликава да јевећ 1851. године радио као одборник. Су‐пруга Јелисавета Јанкович, кћи трговцаАндора Јанкович. Кћерка Марија Лоттаудала се за Јована Гама‐Силарди, трговцапшенице. Име породице Гама спомиње севећ 1731. године, у њуховом случају го‐вори се о старој трговачкој породици.1880. године удова Јована Силарди, Ма‐рија Лотта подиже у граду прву вишес‐пратну кућу‐Сиву палату, помоћу сегедин‐ских мајстора, Штренга и Кертнер. ИмеСива палата добила је по типичној плаво‐сивој боји. 1908. године црквена зај‐едница, као нови власник дала да се мал‐терише са каменим прахом. После тога,градско становништво назвало је Лоттапалата. У рано еклектичном стилу зидануу средини са полу наглашеним коринт‐ским стубовима, украшену згаду, компле‐тира балустрадни, полукружни балкон.

Православна црква у Ходмезевашархељод 1896–1907. године припадала је Те‐мишварској Православној Црквеној Епар‐хији. Гроф Алберт Апоњи, министар вереи јавног образовања у 26. марта 1907. го‐дине издатом пропису, црквена општинапо управљању и по финансијској конт‐

21

1880-ban építtette özv. Szilárdy JánosnéLotta Mária, Strenga és Kertner szegedi vál-lalkozókkal a városunk egyik első emeletesépületét, a Szürke-palotát. Nevét jellegzeteskékesszürke festéséről kapta. Végül az újtulajdonos, a görögkeleti egyház 1908-banfehér kőporral vakoltatta be. Ezután a népaz épületet Lotta-palotának nevezte. A kora eklektikus stílusú, közepén félig kiemelt,korinthoszi oszlopokkal díszített épületetbalusztrádos, félkörív alakú erkély teszi tel-jessé.

A Hódmezővásárhelyi Ortodox Egyház-község 1896-tól 1907-ig a Temesvári Görög-keleti Szerb Püspökséghez tartozott. GrófApponyi Albert vallás- és közoktatási mi-niszter 1907. március 26-án kelt rendeleté-ben gazdálkodásában és vagyoni ellenőrzéstekintetében egyedül a magyar kormány fel-ügyelete alá helyezte és kimondta, hogy ahódmezővásárhelyi egyházközség autoke-phal és autochton nemzeti görög hitközség.Leiratának értelmében alkotta meg az egy-ház az új alapszabályzatát.

A Konstantin család tagjai a Szilárdy-Lotta család kihalását követően, az 1940-esévekig az egyház elsőszámú támogatóivá,megbecsült polgáraivá léptek elő. A Mace-dónia Sziatiszta helységéből származó csa-lád először Szegeden telepedett meg, onnankerültek Hódmezővásárhelyre 1744-ben. „…[A] város rendes lakosainak ajánlkoztak, házatés telket szerzettek s a közterhekben részt vettek,miért is, mikor a kormány a törökországi többikereskedők áruit nálunk is lefoglalta 1752-ben,őket ez eljárás nem sújtotta.” írta a család őse-iről Szeremlei Sámuel.26 Konstantin Krisz-tofor vegyeskereskedő volt, később azonbana családi vállalkozás a textilárukra szakoso-dott. A Konstantin testvérek, Emánuel,György és Péter 1869–1870-ben építettékfel az Andrássy utca 9. szám alatt ma is álló,kilencszobás emeletes palotájukat, melyeta Népbank 1929-es beköltözésekor alakí-tottak át mai formájára. A telket, amely aSzent Antal utcáig terjedt, még az 1860-asévekben vásárolták Mózes András családjá-tól.27 Az építkezés során az egyik Konstan-tin-gyermek is megsérült, amiről a Vásárhe-lyi Közlöny 1869. november 21-i száma isbeszámolt. Az épület földszinti részén 1870-ben Hódi Lajos divatkereskedést, Kohn és

ated in the town. Therefore, this family, one ofthe most significant donors of the Orthodoxcommunity in Hódmezővásárhely, became mem-bers of the founding families, which means thatfrom that time on, the Szilárdy-Lotta family wasconsidered one of the founders who actuallyhad established the church two hundred yearsearlier.

János Lotta, handicraftsman and merchant,arrived in Hódmezővásárhely at the beginningof the 19th century. He rose to a high positionquite quickly; he was already serving as a town-councillor in 1851. His wife, Erzsébet Jankovics,was the daughter of the merchant AndorJankovics. Their daughter, Mária Lotta, marriedJános Szilárdy-Gama, a corn-merchant. Historicalsources first make mention of the Gamas in1731, so we can see they are an old merchantfamily. Mária Lotta, the widow of János Szilárdyhad the first multi-storey building, the so-calledGrey Palace, built in 1880, the construction ofwhich was carried out by Strenga and Kertner,two entrepreneurs from Szeged. The buildingwas named after its colour, a peculiar greyish-blue shade. Finally, the new owner, the EasternOrthodox church had it plastered over with whitefine sand in 1908. After a while, the inhabitantsof the town started to call the building LottaPalace. It was built in early eclectic style withCorinthian columns partly protruding from thewall in the middle of the facade and a semi-cir-cular balcony with balustrades.

From 1869 to 1907, the Orthodox parish ofHódmezővásárhely belonged to the jurisdictionof the Serbian Orthodox Eparchy of Timişoara(Temesvár). Count Albert Apponyi, the Ministerof Religion and Education, issued an order on26 March 1907 ordaining that only the Hungar-ian government could be responsible for theeconomic and financial supervision of thechurch, and the minister also declared the parishin Hódmezővásárhely to be an autocephalousand autochthonous Greek Orthodox religiouscommunity. In pursuance of the aforementionedordinance, the Charter of the church was crea-ted.

As the Szilágyi-Lotta family died out, the mem-bers of the Konstantin family became the mostprominent supporters of the church and highlyrespected dwellers of the town. The family, orig-inating from the town of Siatista in Macedonia,first had settled down in Szeged, and they moved

κλειστικά υπό την εποπτεία της ουγγρικής κυ‐βέρνησης. Κατ’ εφαρμογή του νόμου η Εκκλησίαδιατύπωσε το νέο καταστατικό της.

Η οικογένεια Konstantin διαδέχτηκε την οι‐κογένεια Szilárdy‐Lotta ως κύριος προστάτηςτης Εκκλησίας μέχρι και την δεκαετία του 1940.Κατάγονταν από τη Σιάτιστα της Μακεδονίαςκαι εγκαταστάθηκαν πρώτα στο Szeged καιαπό εκεί ήρθαν στο Hódmezővásárhely το 1744.“...Ήταν αξιότιμοι πολίτες της πόλης, αγόρασανοικόπεδο και σπίτι, και πλήρωναν φόρους στοδημοτικό ταμείο, γι’ αυτό όταν η κυβέρνηση έκανεκατάσχεση, το 1752, σε όλα τα εμπορεύματα τωνεμπόρων από την Τουρκία, εκείνους δεν τους πεί-ραξε”, έγραψε για τους προγόνους της οικογέ‐νειας ο Szeremlei Sámuel.26 Ο KonstantinChrisztofor ήταν παντοπώλης, αργότερα όμωςη οικογενειακή επιχείρηση επικεντρώθηκε στοεμπόριο υφασμάτων. Οι αδελφοί Emánuel,György και Péter έχτισαν μεταξύ 1869–1870στον αριθμό 9 της οδού Andrássy το διώροφομέγαρο με εννέα αίθουσες που υπάρχει και σή‐μερα. Το 1929 το διαμόρφωσαν στη σημερινήμορφή του, αφότου εγκαταστάθηκε εκεί η τρά‐πεζα Népbank. Το οικόπεδο, που έφτανε μέχριτην οδό Szent Antal,27 το αγόρασαν από την οι‐κογένεια του Mózes András μερικά χρόνια νω‐ρίτερα. Κατά τις εργασίες κατασκευής τραυμα‐τίστηκε και ένα από τα παιδιά της οικογένειαςKonstantin, είδηση που δημοσιεύτηκε στην εφη‐μερίδα Vásárhelyi Közlöny στις 21 Νοεμβρίου1869. Στο ισόγειο του κτιρίου άνοιξε το 1870κατάστημα νεωτερισμών του Hódi Lajos καικατάστημα κοσμημάτων και ψιλικών των Kohnκαι Singer.28

Ο έμπορος Konstantin Péter στις τελευταίεςδεκαετίες του 19ου αιώνα και στα πρώτα χρό‐νια του 20ου αιώνα ήταν το πιο επιφανές μέλοςτης ορθόδοξης κοινότητας και ο πιο γνωστόςέμπορος της πόλης. Κέρδισε περιουσία και εκτί‐μηση με την ικανότητά του και τον άμεσο χα‐ρακτήρα του. Μαζί με τα αδέλφια του λειτουρ‐γούσαν το κατάστημά τους στην αρχή της οδούAndrássy (Promenád). Ήταν από τους ιδρυτέςτης τράπεζας Hódmezővásárhelyi Takarék ‐pénztár και για 11 χρόνια μέλος της εποπτικήςεπιτροπής, 12 χρόνια αντιπρόεδρος/διευθυντήςκαι για 19 χρόνια μέλος του διοικητικού συμ‐βουλίου.29 Από το 1883 μέχρι το 1894 ήταν αρ‐χιεπίτροπος της Εκκλησίας και πρόσφερεπολλά για την επιτυχή λειτουργία της. Στις 21Δεκεμβρίου 1911, για τον θάνατό του, η εφη‐

роли, ставило је под надзорништво Ма‐ђарске владе. Изјавио је, да је црквена оп‐штина у Ходмезевашархељ аутокефал иаутохтон национално грчка црквена оп‐штина. Према опису направљен је статутцрквене општине.

Чланови породице Константин, послеизумирања породице Силарди‐Лотта до1940. године постали су првобројни под‐рживачи црквене општине и постали по‐частвовани грађани. Породица потиче изМакедоније, село Статиста, прво се наста‐нили у Сегедину, 1744. године прешли суу Ходмезевашархељ „...понудили се добримграђанима, куђу и земљиште купили, у јав-ном оптерећењу учествовали, када јевлада одузела робу од осталих турскихтрговца 1752. године, на њих поступакније утицао.“ пише о прецима Шамуел Се‐ремлеи.26 Христофор Константин бавиосе трговином мешовите робе, касније по‐родично пословање прелази на текстилнуробу. Браћа Константин Емануел, Ђорђеи Петар 1869–1870. године сазидају уАндраши улици број 9. и данас постојећудеветособну палату на спрат, коју су 1929.године због селидбе Народне Банке пре‐твороли у тренутни облик. Купљено зем‐љиште 1860. године од Андрије Мојзешпроширило се до улице св. Антала.27 Токомизградње рањено је Константиново дете,о догађају извештава 21. новебра 1869.године Вашархељски Службени Лист. Уприземљу отварају се продавнице 1870.године, Ходи, мода трговина, Кохн и Шин‐гер, златара и норинберги.28

Најпоштованији члан црквене општинеу последњим деценијама 19. века и по‐четком 20. века био је Петар Константингалатериста, најпознатији велетрговац уграду. Ауторитет и имовину могао је за‐хвалити, непосредном ћуду и таленту. Сабратом водили су тржни центар у Анд‐раши улици на Променади. Петар Кон‐стантин један од оснивача Штедионицеу Ходмезевашархељ, 11 година ради каоодборник, 12 година заменик председ‐ника, касније генерални директор и 19година члан је Директоријата.29 Од 1883–1894. године као црквено општинскиглавни старатељ, много је урадио за на‐предовање црквене заједнице. Смрћу 21.

22

Az egyház lelkészei napjainkig

Damján szerzetes 1785–1786Markovics Gábor 1787–1804Popovics Simeon 1804Popovics Athanáz 1804–1817Markovics Mihály 1817–1818Czervenkovics Vazul 1818–1822Trucza Konstantin 1822Davidovics Péter 1822–1857Davidovics Szvetozár (káplán) 1844–1857Davidovics Konstantin 1857–1895Putics Arzén 1895–1909Dr. Trbojevics Petronius 1909–1918nincs lelkész 1918–1925Dr. Wiener Tibor László 1925–1945nincs saját lelkész 1945–1947Gedos Vladimír 1947–1953nincs lelkész 1953–1958Krunity Mihály 1958–2004Gálity Braniszláv 2004–2008Káplán Pál 2008–2010Milicsity Szvetomir 2010–

18. Teodos Tamásortodox vallású honvéd

Plohn József fotóján

17. Az 1880-ban épült Szürke-palota (1899)

20. A Szentesi utca (ma Dr. Rapcsák András út)a Szürke-palotával (1905)

19. A Kossuth tér 6. számalatt látható Lotta-palota

(Szürke-palota)

23

Singer pedig ékszer-, norinbergi és rövidáru-üzletet nyitott.28

Konstantin Péter rőfös nagykereskedő a19. század utolsó évtizedeinek és a 20. századelső éveinek egyik legmegbecsültebb egy-háztagjának és a város legnépszerűbb ke-reskedőjének számított. Vagyonát és tekin-télyét saját tehetségének és közvetlen ter-mészetének köszönhette. Testvérével azAndrássy utca elején, a Promenádon lévőüzletházukat vezették. Konstantin Péter aHódmezővásárhelyi Takarékpénztár egyikalapítója, 11 évig választmányának tagja, 12évig alelnök vezérigazgatója, 19 évig igaz-gatóságának tagja volt.29 1883-tól 1894-igegyházának főgondnokaként sokat tett an-nak boldogulásáért. Halálakor a Hódmező-vásárhely c. lap az 1911. december 21-i szá-mában hálával emlékeztek meg róla. A Kons-tantin család három főgondnokot és soktámogató, odaadó lelket adott egyházának.

1907 és 1918 között az egyház a nemzeti-ségi viták lezárultát követően anyagi biz-tonságban működhetett. Ennek a prosperálóidőszaknak máig álló emléke a Görög-palota,melyet tőkebefektetésként építtetett az egy-ház a földszintes Dósics-ház helyén. A MüllerMiksa tervei alapján készült, szecessziósstílusú épület tette teljessé a Kossuth térkeleti oldalát.30 A földszinten 15 üzlethe-lyiséget, 3 földszinti és 5 emeleti lakást ma-gában foglaló bérházat az államosításkor arendőrség kapta meg, s jelentős átalakításokatvégeztek az épületen. 1970 és 1973 között,miután a rendőrség elköltözött, a földszintenismét üzlethelyiségeket és az emeleten össze-sen 10 lakást alakítottak ki. Az épületet2009-ben műemlékké nyilvánították.

1917-ben a város valamennyi templomiharangját, mint hadi célokra értékes nyers-anyagot elrekvirálták. 1918 és 1924 közöttaz egyházon belüli átláthatatlan viszonyokés lelkészhiány miatt az egyházközség nemműködött. Eközben a közösséget 1920-bana szentendrei (budai) szerb püspök fennha-tósága alá helyezték. Döntő fordulatot azelső világháború lezárását jelentő trianonibékediktátum hozott a magyarországi or-todoxia életében.

Ezt követően került dr. Wiener TiborLászló a lelkészi székbe. Wiener apai ágonfrancia, anyai ágon régi magyar családból

to Hódmezővásárhely in 1744. Sámuel Szeremleidescribed the family as follows: “They appliedfor regular citizenship, they aquired their ownhouse and land, they shared public burdens,therefore, when the government confiscated allthe goods of the merchants arriving from Turkeyin 1752, they were not inflicted by the punish-ment.”26 In the beginning, Krisztofor Konstantinwas a grocer, but later on the family started tosell only textiles. The Konstantin brothers,Emánuel, György, and Péter, raised their multi-storey palace consisting of nine rooms at 9 An-drássy Street between 1869 and 1870, whichwas only reconstructed into its present-day ap-pearance in 1929, when the National Bankmoved into the building. The Konstantin brothershad purchased the building-site extendeding asfar as Szent Antal Street27, from the family ofAndrás Mózes. During the construction, one ofthe Konstantin children got injured, and theVásárhely Gazette (Vásárhelyi Közlöny) reportedon the accident in its issue of 21 November 1869.On the ground floor of the building, Lajos Hódiopened a clothes shop; Kohn and Singer estab-lished their shops selling jewellery, goods fromNuremberg and haberdashery.28

The haberdasher Péter Konstantin was oneof the most respected adherents and the mostpopular merchant of the town from the lastdecades of the 19th to the beginning of the 20th

century. His merits and his openness towardsothers earned him a huge fortune and the re-spect of the community at the same time. Herun the store located on the Promenade at thebeginning of Andrássy Street together with hisbrother. Péter Konstantin was one of thefounders of the National Savings Bank in Hód-mezővásárhely, a member of its Committee foreleven years, its Vice-president and ManagingDirector for twelwe years, and a member of theBoard of Directors for 19 years.29 From 1883 to1894, as a church administrator he did a lot forthe community. When he died, the journal enti-tled Hódmezővásárhely in its issue of 21 Decem-ber 1911 paid tribute to his memory. There werethree members of the Konstantins altogetherwho had served as church administrators, andthere were several devoted adherents in thisfamily.

Between 1907 and 1918, following the conflictthat arose between the adherents of differentnations, the church ceased to have financial dif-

μερίδα Hódmezővásárhely έγραψε επαινετικόεπικήδειο. Η οικογένεια Konstantin προσέφερετρεις αρχιεπιτρόπους και πολλούς πρόθυμουςπιστούς στην Εκκλησία.

Από το 1907 ως το 1918 η Εκκλησία λειτουρ‐γούσε με οικονομική άνεση, μετά το κλείσιμοτων εθνοτικών διαφορών. Τότε η Εκκλησίαέχτισε το Ελληνικό Μέγαρο, με επενδυτικόσκοπό, στη θέση της οικίας Dósics, στην ανα‐τολική πλευρά της πλατείας Kossuth.30 Χτίστηκεμε σχέδια του Müller Miksa, σε ρυθμό αρτνουβώ, με 15 καταστήματα και 3 διαμερίσματαστο ισόγειο και άλλα 5 διαμερίσματα στονόροφο. Μετά τις κρατικοποιήσεις στέγασε τηνΑστυνομία και γι’ αυτό έγιναν αρκετές αλλαγέςστο κτίριο. Μεταξύ 1970–1973 και αφού ηΑστυνομία μετακόμισε, διαμόρφωσαν πάλι κα‐ταστήματα στο ισόγειο και 10 διαμερίσματαστον όροφο. Το 2009 ανακυρήχθηκε διατηρη‐τέο.

Το 1917 όλες οι καμπάνες της πόλης δόθηκανγια πολεμικούς σκοπούς. Μεταξύ 1918 και 1924η ορθόδοξη κοινότητα και Εκκλησία δεν λει‐τουργούσε λόγω των εσωτερικών ερίδων καιτης έλλειψης ιερέα. Στο μεταξύ, η συνθήκη ει‐ρήνης του Τριανόν που έκλεισε τον Α‘ παγκό‐σμιο πόλεμο, έφερε αποφασιστικές αλλαγέςστις εκκλησίες της Ουγγαρίας και η ΟρθόδοξηΕκκλησία του Hódmezővásárhely το 1920 με‐ταφέρθηκε στην δικαιοδοσία της σέρβικης επι‐σκοπής του Szentendre.

Ακολούθως ο dr. Wiener Tibor László ανέ‐λαβε εφημέριος στην πόλη μας. Κατάγονταναπό γαλλική οικογένεια από την πλευρά τουπατέρα του και από παλιά ουγγρική οικογένειααπό την πλευρά της μητέρας του. Έκανε σπου‐δές θεολογίας στην Βιέννη όπου και απόκτησεδιδακτορικό στο κανονικό δίκαιο το 1915. Ει‐σήλθε στην ορθόδοξη εκκλησία το 1923. Υπη‐ρέτησε στο Kunszentmiklós, Soroksár, Szegvár,Kiskunmajsa, Kecskemét, Csongrád ésRákospalota πριν έρθει στο Hódmezővásárhelyτο 1925. Στην αρχή ήταν κατηχητής, αργότεραέγινε ιερέας. Το ενδιαφέρον του για τις τέχνεςκαι την λαογραφία τον έκαναν ένθερμο συλλέ‐κτη. Ως το 1930 διέθετε σπουδαία συλλογή έρ‐γων τέχνης, λαϊκής και θρησκευτικής, που πολ‐λοί έρχονταν να δουν. Κομμάτια από τη συλλογήτου περιλήφθησαν και σε σχετική έκθεση τοκαλοκαίρι του 1938 στο Szeged.31 Πριν τον πό‐λεμο έστειλε την οικογένειά του στην Αμερικήενώ ο ίδιος μετακόμισε, με την συλλογή του,

децембра 1911. године лист Ходмезева-шархељ памти га са захвалношћу. Поро‐дица Константин дала је црквеној оп‐штини, посвећене подржаватеље и триглавна старатеља.

Црквена општина између 1907–1918.године била је у материјалној сигурности,и после националне расправе, несметановрши послове. Овом просперитетном пе‐риоду је и данас постојећа спомен, Грчкапалата, коју је зидала црквена општина,на месту приземне куће господина До‐шича, као улагање капитала. По плануМикше Милер у сецесијском стилу зиданазграда дала је потпуност источне странетрга Кошут.30 У приземљу са 15 пословнихпросторија, 3 стана, на спрату 5 стана,укључујући у кућу за издавање. За временационализације Милиција добија кућу,и почиње преуређење зграде. 1970–1973.године Милиција напушта зграду, на при‐земљу су поново радње, на спрату 10стана. 2009. године зграда добила је чин,градитељско наслеђе.

1917. године у граду однета су свацрквена звона за војне циљеве. Између1918–1924. године због непрозирности уцрквеној општини и недостатак свеште‐ника, црквена општина не ради. 1920. го‐дине црквену општину постављају подСентандрејску Епархију. Одлучујућу пре‐кретницу у животу источног хришћан‐ства, донео је важан закључак из Првогсветског рата, мировни споразум у Триа‐нону.

Након тога стиже свештеник ТиборЛасло Винер. Винер је по оцу фанцускогпорекла са материнске стране потиче изстаре мађарске породице. Канонски док‐торат 1915. године добије у Бечу, где јеспровео теолошке студије. 1923. годинеступа у православну веру. Као католочкисвештеник радио је у Кунсентмиклош,Шорокшар, Сегвар, Кишкунмајша, Кечке‐мет, Чонград и Ракошпалота. 1925. годинестиже у Ходмезевашархељ. Прво је радиокао учитељ веронауке, касније добијеименовање,свештеника. Таленат за умет‐ност, интересовање за етнографију поста‐вило га је страственом колекционару.1930. године познат је по етнографској иуметничкој колекцији. Осим више сто‐

24

2521. A Takarékpénztár 1898-as tablója

22. Konstantin Péter fotójaa Takarékpénztár 1898-as tablójáról

23. Konstantin Gyula fotójaa Takarékpénztár 1898-as tablójáról

24. A képeslap jobb oldalána Konstantin testvérek akkor még földszintes üzlete az Andrássy úton (1900)

26

26. Az Andrássy út részletea Konstantin testvérek

emeletes áruházával

28. Az Andrássy útrészlete (1912)

25. A Konstantin testvérek hirdetése (1885)

27. Konstantin Péternekrológja(Vásárhely és Vidéke1911. december 22.)

27

30. A Nagytakarék mellett álló Görög-palota 1934-ben

33. A Dr. Rapcsák András út 1. szám alatt találhatóGörög-palota napjainkban

34. A templom harangjainak elszállítása (1917 február)

29. Vásárhely Népe, 1948. február 24.

32. Alföldi Újság, 1948. március 5.

31. Az Andrássy út 9. szám alatt ma is láthatóKonstantin-palota

származott. Kánonjogi doktorátusát 1915-ben Bécsben szerezte, ahol teológiai tanul-mányait is végezte. 1923-ban lépett be azortodox egyházba. Lelkészként Kunszent-miklóson, Soroksáron, Szegváron, Kiskun-majsán, Kecskeméten, Csongrádon és Rá-kospalotán is szolgált, végül 1925-ben ér-kezett Hódmezővásárhelyre. Kezdetbenmint hitoktató működött, majd lelkészi ki-nevezését is megkapta. A művészetek irántifogékonysága, a néprajz iránti érdeklődéseszenvedélyes műgyűjtővé tették. Az 1930-as években már országos hírű néprajzi ésképzőművészeti gyűjteménnyel rendelkezett,melyet sokan látogattak. A több száz néprajzitárgy mellett jelentős egyházművészeti ésképzőművészeti anyaga volt. Az 1938-asSzegedi Szabadtéri Játékokhoz kapcsolódóegyházművészeti és világi képzőművészetikiállításra Wiener egyházművészeti gyűj-teményéből is kértek kölcsön anyagot.31

Családját a második világháború elől kül-földre menekítette, ő maga gyűjteményévelRákospalotára ment. 1962-ben Amerikábautazott családja után. 1964-ben visszatértés a gödöllői szociális otthon lakójakénthalt meg 1978-ban. Dömötör János, néhaimúzeumigazgató évekig tartó kutatómun-kájának és erőfeszítéseinek eredményekénta Rákospalotán őrzött képzőművészeti al-kotások 1989 óta a Tornyai János Múzeumgyűjteményét gazdagítják.

Wiener lelkipásztorsága alatt 1926-banaz egyházközség hivatalosan is a budai püs-pökség fennhatósága alá került. Trianonután a magyar nyelvű ortodoxia kibonta-kozásának lehettünk tanúi, egyúttal Hód-mezővásárhelyen is a magyar jelleg kerültelőtérbe. Németh István „szentesi esperes”azzal a céllal, hogy létrehozhassa az „elsőmagyar püspökséget”, a hódmezővásárhelyihíveket ostromolta. Próbálkozásai azonbansikertelenek maradtak.32 1932 márciusábanaz egyháztanács Konstantin Gyula elnök-letével megtartott ülésén született határo-zatában kimondta, hogy a hódmezővásárhelyigörögkeleti egyházközség görög alapítású,görögkeleti, magyar egyház. A liturgián nemváltoztattak, ugyanakkor a döntés értelmé-ben a Miatyánkot és a prédikációt ezutánmagyar nyelven kellett elmondani. 1933.július 27-én az egyházközség Konstantin

ficulties. During this thriving period, as a capitalinvestment the parish had the Greek Palaceraised in the place of the so-called Dósics House,a one-storey building. This Art Nouveau-stylebuilding, which was constructed based on MiksaMüller’s plans, filled the gap on the eastern sideof Kossuth Square.30 During the era of national-ization, the police were moved to this block offlats, which had given place for 15 stores and 3flats on its ground floor, and there were 5 addi-tional flats on the upper floor. In this period, thebuilding underwent considerable transforma-tions too. Between 1970 and 1973, after the po-lice had moved out of the palace, shops wereopened on the ground floor, and 10 flats werecreated on the floor above. The palace was de-clared an historic monument in 2009.

In 1917, all the church bells in the town werecommandeered for military purposes; they weretaken away as valuable raw material. As condi-tions were chaotic in the community and therewere no priests, the parish ceased to operatebetween 1918 and 1924. Meanwhile, the com-munity was placed under the jurisdiction of the(Serbian) Eparchy of Buda with its see in Szen-tendre. Only after the peace agreement, theTreaty of Trianon was signed at the end of WorldWar I, was there a decisive change in the life ofthe Hungarian Orthodox communities.

After that, Dr. Tibor László Wiener enteredthe priestly office. He was a descendant of aFrench family through his father’s line, and orig-inated from an old Hungarian one through hismother’s line. In 1915, he had obtained a doc-torate in Canon Laws in Vienna, where he hadalso been studying theology. He joined the Or-thodox Church in 1923. He served as a priest inKunszentmiklós, Soroksár, Szegvár, Kiskunmajsa,Kecskemét, Csongrád, and Rákospalota. Finally,he arrived in Hódmezővásárhely in 1925. In thebeginning, he was a religious education teacher,later he was appointed as a priest. He becamean enthusiastic art collector due to his love ofarts and interest in ethnography. In the 1930s,he was the owner of a frequently visited ethno-graphic and art collection, known all over thecountry. Besides several hundreds of ethno-graphic items, he had an exclusive collection ofecclesiastical art and a great number of itemsof fine arts. In 1938, the organizers of an addi-tional exhibition of ecclesiastical and secular finearts related to the Szeged Open-Air Festival bor-

στο Rákospalota. Το 1962 πήγε και αυτός στηνΑμερική αλλά το 1964 επέστρεψε. Πέθανε σεγηροκομείο του Gödöllő το 1978. Χάρη στις πο‐λύχρονες και εντατικές προσπάθειες τουDömötör János, διευθυντή τότε του μουσείουτου Hódmezővásárhely, η συλλογή έργων τέχνηςεπέστρεψε το 1989 στο μουσείο “Tornyai János”της πόλης.

Στη θητεία του Wiener, η Εκκλησία τουHódmezővásárhely πέρασε και επίσημα στηνδικαιοδοσία της επισκοπής της Βούδας το 1926.Μετά τη συνθήκη του Τριανόν, ήρθαν στο προ‐σκήνιο οι προσπάθειες για ενσωμάτωση τηςουγγρικής γλώσσας στην ορθοδοξία της Ουγ‐γαρίας. Το ίδιο και στο Hódmezővásárhely, ηεθνική ταυτότητα πέρασε σε προτεραιότητα.Ο Németh István, “εφημέριος” του Szentes, προ‐σπαθούσε να πάρει με το μέρος του τους πιστούςτου Hódmezővásárhely για να δημιουργήσειτην “πρώτη ουγγρική επισκοπή”, αλλά χωρίςεπιτυχία.32 Το 1932 υπό την προεδρία τουKonstantin Gyula, η εκκλησιαστική επιτροπήσυνήλθε και αποφάσισε οτι η ορθόδοξη κοινό‐τητα του Hódmezővásárhely είναι ουγγρική ορ‐θόδοξη εκκλησία ιδρυθείσα από Έλληνες. Δενάλλαξαν τον τρόπο τέλεσης της θείας Λειτουρ‐γίας, αλλά αποφάσισαν στο εξής το “ΠάτερΗμών” και το κύρηγμα να εκφωνούνται στηνουγγρική γλώσσα. Στις 27 Ιουλίου 1933 η εκ‐κλησιαστική επιτροπή με πρόεδρο τονKonstantin Gyula και παρουσία του dr. EndreyAntal εκκλησιαστικού εισαγγελέα, αποφάσισενα αποσχιστεί η Εκκλησία του Hódmezővá ‐sárhely από την επισκοπή της Βούδας και ναανήκει στο εξής στο Πατριαρχείο της Κωνστα‐ντινούπολης. Στις 16 Αυγούστου 1932 ετέλεσαντην πρώτη θεία Λειτουργία όπου το “ΠάτερΗμών” και το κύρηγμα ακούστηκαν στην ουγ‐γρική γλώσσα. Την περίοδο μεταξύ των δύοπολέμων, με την πνευματική καθοδήγηση τουιερέα Wiener Tibor και τη διοίκηση και υλικήυποστήριξη του Konstantin Gyula, αρχιεπιτρόπου,η ορθόδοξη κοινότητα λειτουργούσε ομαλά καιάψογα. Λόγω της έκρηξης του αντισημιτισμού,στις αρχές της δεκαετίας του 1940, πολλοί ισ‐ραηλίτες αποδέχτηκαν το ορθόδοξο βάπτισμα,εν μέρει, λόγω του κοινού ιστορικού‐γεωγρα‐φικού υπόβαθρου. Στη συνέχεια πολλοί ζήτησαντην έκδοση πιστοποιητικών θρησκεύματος.

Η γερμανική κατοχή του 1944 και η δικτα‐τορία των nyilas είχε άσχημη επίδραση στηνζωή της κοινότητας όπως και της ουγγρικής ορ‐

тина етнографских предмета значајан јецрквени и уметнички материјал, са којимпоседује. За изложбу црквене и световнеуметности, позајмили су материјал, завреме Сегединских Летњих Игара 1938.године, колекцију црквено историјскихпредмета господина Винера.31 Породицује евокуисао у иностранство испред Дру‐гог светског рата, он се одселио са колек‐цијом у Ракошпалота. 1962. године путујеза породицу у Америку, али се враћа 1964.године, умро је 1978. године, као станарсоциалног дома у Геделе. Јанош Деметерпокојни директор Музеја, услед годинамавођеном истраживању и напору, успео јеу Ракошпалоти сачувана уметничка дела1989. године пренети у збирку Музеја Ја‐нош Торњаи.

Црквена парохија за време свештеникаВинера 1926. године службено је дошлапод надлежношћу Будимске Епархије.После Трианона постали смо сведоци по‐јави Мађарско језичне православне цркве,у Ходмезевашархељ исто је дошло до из‐ражаја мађарског карактера. Иштван Не‐мет „сентешки протојереј” са циљем даоствори прву мађарску епархију обасуо јевернике у Ходмезевашархељ. Покушајибили су неуспешни.32 Марта 1932. годинепод председништвом Ђуле Константин,састанак црквеног савета, изјавио је, даје православна парохија Ходмезевашар‐хељ грчко –основана православна мађар‐ска заједница. На литургији нема про‐мене, једина промена одлуке, да се Оченаш и проповедање каже на мађарскомјезику. 27. јула 1933. године под председ‐ништвом Ђуле Константин, у присуствуДр. Антал Ендреи, црквеног записникаизјављена је одлука о издвајању парохије,у којем признају надзорство Цариград‐ског Патријарха. Августа 1933. годинеодржала се прва служба, где је на мађар‐ском језику речен Оче наш и пропове‐дање. Између два рата духовитост свеш‐теника Тибор Винер и председника,старатеља црквене општине Ђула Кон‐стантин, новчаном подршком обезбедиоје рад општине. Очигледан пораст анти‐семитизма, довело је да се 1940. годиневише особа јеврејске вере крсти у право‐славној цркви. Многи су због географ‐

28

29

37. Független Újság,1948. február 24.

38. Dr. Wiener Tibor gyászmisét celebrál (1940-es évek eleje)

36. Templomi esküvő (1920-as évek)

35. Dr. Wiener Tiborkeresztelőn(1930-as évek)

30

41. Klein László levele (1944. július 3.)

44. Levél az egyház vagyonánakállamosítása idejéből

43. Levél a templommegromlott állapotáról (1955)

39. Vásárhely Népe, 1946. augusztus 3.

42. Dr. Wiener Tibor(1950-es évek)

40. Alföldi Újság, 1947. október 11.

31

Gyula elnökletével, dr. Endrey Antal egyháziügyész jelenlétében kimondta a hódmező-vásárhelyi egyházközség kiválási határozatát,melyben a konstantinápolyi patriarcha fel-ügyeleti jogát ismerte el. 1933. augusztus16-án tartották meg az első olyan istentisz-teletet, ahol magyar nyelven hangzott el aMiatyánk és a prédikáció. A két világháborúközötti időszakban a köztiszteletben állóWiener Tibor lelkész szellemisége és Kons-tantin Gyula főgondnok, egyháztanácsielnök tevékenysége, anyagi támogatása biz-tosította az egyház működését. Az antisze-mitizmus előretörésével, az 1940-es évekelején Hódmezővásárhelyen is több izraelitavallású tért át az ortodox hitre, sokan éppena közös földrajzi-történelmi gyökerek miattválasztották e vallást. A későbbiekben többenkérik az egyház hivatalát, hogy megfelelőigazolást állítson ki a felekezeti hovatarto-zásukat illetően.

A második világháború leginkább 1944-ben, hazánk német megszállását és a nyilashatalomátvételt követően éreztette hatásátaz egyházközség és a magyar ortodoxiaéleté ben. 1944-ben Wiener Tibor az oroszokés a front közeledése miatt elhagyta a várost,ami a háborús körülmények között a hitéletfolyamatosságának megszakadását is jelen-tette. Ez a helyzet a háború befejezését ésMagyarország „felszabadulását” követőensem rendeződött.

1945 és 1947 között Hódmezővásárhelyennem működött lelkész. A rendezetlen álla-potok és a növekvő vallásellenesség felgyor-sította a hitbéli asszimilációt. A vegyes há-zasságok aránya az 1950-es években nőttmeg jelentősen, ezzel együtt a vallásukatelhagyók és átkeresztelkedők száma is meg-ugrott. A gyermekeket rendre nem keresz-telték meg, hittanoktatásukra sem kerültsor, ami a közösség fennmaradását veszé-lyeztette. Az ideológia és a hittanoktatáshiánya a kisszámú görögkeleti egyházat súj-totta a leginkább. Emellett a Jugoszlávia ésMagyarország között kiéleződő politikaihelyzet is hátrányosan érintette a magyar-országi ortodox közösségeket. Ilyen körül-mények között sokan hitehagyottak lettekmegkímélendő saját magukat és családjaikat.1953-ban a közösség működésének anyagihátterét biztosító egyházi vagyont, a földeket

rowed some of the items from the collection ofWiener.31 Before World War II, he had taken hisfamily abroad, while he moved to Rákospalotatogether with the aforementioned collections.Then he followed his family and moved to Amer-ica in 1962. In 1964, he returned to the country,and died in a social welfare home in Gödöllő in1978. Due to the persistence of János Dömötör,a former Director of János Tornyai Museum, thepieces of Wiener’s collection have belonged tothe institution since 1989.

During the priesthood of Wiener, the parishwas officially ordered to be under the jurisdictionof the Eparchy of Buda in 1926. The Treaty ofTrianon also marked the rise of Hungarian Or-thodoxy. István Németh, the dean of the parishof Szentes, kept asking its adherents for theirsupport in order to establish “the first HungarianEparchy”. However, his attempts were in vain.32

In March 1932, an order by the parish council,led by Gyula Konstantin, declared that the parishin Hódmezővásárhely was a Hungarian EasternOrthodox community established by the Greeks.Although the liturgy remained unaltered, thelanguage of the Lord’s Prayer and the sermonwas Hungarian. On 27 July 1993, the parish coun-cil, led by Gyula Konstantin, in the presence ofthe ecclesiastical lawyer Dr. Antal Endrey pro-nounced the secession of the church, and theyofficially acknowledged the right of supervisionof the Patriarch of Constantinople over theirparish. The first church service where the lan-guage of the Lord’s Prayer and the sermon wasHungarian was held on 16 August 1933. Duringthe period between the two World Wars, thespirituality of the honoured priest Tibor Wienerand the mission and financial support of GyulaKonstantin, who was the head of the parishcouncil and a church administrator, made theoperation of the church possible. With thespread of anti-Semitism, a number of Israeliteschose to be converted to Eastern Orthodoxy atthe beginning of the 1940s. Many of them de-cided so as the two religions share a commongeographical and historical heritage. Several ofthese believers asked the administrative bodyof the church to officially certify that they belongto the denomination.

World War II had its impacts on the life of theparish and that of the Hungarian OrthodoxChurch during the German occupation and theArrow Cross rule. As the Russians and the front

θοδοξίας. Το 1944 ο Wiener Tibor, με την προ‐σέγγιση του μετώπου και των Ρώσων, έφυγεαπό την πόλη και αυτό σήμανε την διακοπή τηςλειτουργίας της Εκκλησίας, εν μέσω της πολε‐μικής κατάστασης. Η κατάσταση δεν διορθώ‐θηκε ούτε με το τέλος του πολέμου και την“απελευθέρωση” της Ουγγαρίας. Μεταξύ 1945και 1947 δεν υπήρχε εφημέριος. Οι μη ξεκάθα‐ρες συνθήκες και η εχθρική αντιμετώπιση τηςθρησκείας, επιτάχυναν την διαδικασία αφομοί‐ωσης. Στη δεκαετία του 1950 αυξήθηκαν πολύοι μικτοί γάμοι, η εγκατάλειψη της εκκλησίαςκαι η αποδοχή άλλων δογμάτων. Έγινε συνή‐θεια να μην βαπτίζουν τα παιδιά και δεν γινότανκατήχηση. Η γενική ιδεολογία και η έλλειψη κα‐τήχησης έβλαψαν περισσότερο την ολιγάριθμηορθόδοξη κοινότητα. Οι κακές διπλωματικέςσχέσεις με την Γιουγκοσλαβία, δυσκόλεψαν τηνζωή των ορθόδοξων της Ουγγαρίας. Πολλοίεγκατέλειψαν την θρησκεία τους για να μην δη‐μιουργήσουν πρόβλημα στους ίδιους και τις οι‐κογένειές τους. Το 1953 κρατικοποίησαν καιτην εκκλησιαστική περιουσία, την αγροτική γηκαι τα αστικά ακίνητα. Στην ιδιοκτησία της Εκ‐κλησίας έμεινε μόνο ο ναός με τον περίβολό τουκαι μερικές θέσεις στο κοιμητήριο. Τότε έστει‐λαν σε εξορία τον εφημέριο Gedos Vladimir πουείχε έρθει στην πόλη το 1947, έδιωξαν τονψάλτη Simonka Sándor από την ενοριακή οικίακαι παραχώρησαν την οικία και τα γραφεία τουναού σε πολίτες. Ως περίληψη της κατάστασηςτων πρώτων χρόνων της δεκαετίας του 1950:δεν υπήρχε μόνιμος ιερέας, δεν γινόταν κατή‐χηση, οι Λειτουργίες συχνά αναβάλονταν. Με‐ταξύ 1953–1958 η Εκκλησία δεν λειτουργούσε.

Είναι αλήθεια οτι η κοινότητα έλαβε πίσωδύο αίθουσες από το ενοριακό κτίριο το 1956,αλλά έπρεπε να περιμένει μέχρι το 1958 για ναξαναρχίσει η λειτουργία της. Τότε ανέλαβε ιε‐ρέας ο Krunity Mihály, ιερέας από τοÚjszentiván, ο οποίος υπηρέτησε μέχρι το 2004.Ο πατέρας Krunity γεννήθηκε κοντά στηνΒιέννη, σε ένα ποταμόπλοιο, και μετά από πολ‐λές περιπέτειες έφτασε στο Újszentiván και τοHódmezővásárhely. Σπούδασε θεολογία στηνΣερβία και έγινε γραμματέας της κοινότηταςτου Budakalász. Το 1944 εγκαταστάθηκε στοÚjszentiván, όπου παντρεύτηκε, και ένα χρόνοαργότερα χειροτονήθηκε ιερέας. Στην αρχή ερ‐χόταν στο Hódmezővásárhely μόνο για τις με‐γάλες γιορτές, αλλά αργότερα λειτουργούσε τα‐κτικά, κάθε μήνα.

ског‐ историјског корена прешли на пра‐вославну веру. Такви случајеви могу сенаћи и у Ходмезевашархељ. Касније тражеод црквене општине потврду у вези вер‐ске припадности.

Утицај Другог светског рата осећао сеза време окупације и после преузимањанацистичке власти 1944. године у паро‐хијском животу и у животу православљау Мађарској. 1944. године Тибор Винероставио је град, због приближавањафронта и руске армије, што је значило даје у ратним приликама прекинут верскиживот. Ово стање није решено ни после „ослобођења“ Мађарске.

Између 1945–1947. године Ходмезева‐шархељ нема свештеника. Због несређенеоколности и због пораста антирелигио‐низма убрзао је асимилацију вере. Про‐ценат мешовитих бракова значајно је по‐растао 1950. године упоредо и бројпрекрштених и оних који занемарују ре‐лигију. Деца не крсте се, верске наставенема, што је претило опстанак црквенезаједнице. Недостатак идеологије и веро‐науке највише је малобројне православнецркве погодило. Поред појачане поли‐тичке ситуације између Југославије и Ма‐ђарске, негативно утиче на православнезаједнице у Мађарској. У таквин околно‐стима, разумљиво је, обазривост премасеби и породици. Многи су постали вер‐ски отпадници. Финансијску позадинуцрквене имовине земљиште, градске не‐кретнине, национализују. У својиницрквене општине у Ходмезевашархељ,остала је црква, црквена порта са 1 000квадратних метара и гробље. 1953. го‐дине интернирају Владимира Гедоша,кога су 1947. године поставили парохому Ходмезевашархељ. Александар Ши‐монка бачен је из парохије. Национали‐зован свештенички стан и канцеларију,месна влада издала је приватним људима.Сумирајући стање почетком педесетих го‐дина: није било сталног свештеника, ве‐ронауке, све више заостају црквенеслужбе. Између 1953–1958. године црквапрактично престаје да функционише.

Црквеној заједници 1956. године од не‐кадашње парохије враћене су две просто‐рије, за настављање свакодневног живота

és a városi ingatlanokat is államosították.A hódmezővásárhelyi egyházközség tulaj-donában csak a templom épülete, az 1000négyszögöl nagyságú templomkert, valamintnéhány temetkezésnek fenntartott hely ma-radt. Ebben az évben internálták az 1947-ben Hódmezővásárhelyre érkezett GedosVladimirt és Simonka Sándor kántort is ki-telepítették a lelkészlakból. Az államosítottlelkészlakást és hivatali helyiséget a helyivezetés polgári személynek utalta ki. Össze-gezve az ötvenes évek eleji állapotokat: nemvolt állandó lelkész, nem volt hitoktatás,egyre inkább elmaradtak az egyházi szer-tartások. 1953 és 1958 között az egyház mű-ködése gyakorlatilag szünetelt.

Az egyház 1956-ban ugyan az egykoripaplak épületéből két helyiséget visszaka-pott, az élet újraindulására azonban 1958-ig várni kellett. Ekkor érkezett a lelkészihivatalba Krunity Mihály, újszentiváni pap,aki 2004-ig látta el a papi teendőket. Kru-nity atya Bécs közelében, egy uszályon szü-letett és kalandos úton jutott el Újszenti-vánra, majd Hódmezővásárhelyre. Ateológiát Szerbiában tanulta, majd Budaka-lászon, a községházán lett írnok. 1944-benkerült Újszentivánra, ahol meg is nősült,majd egy évvel később pappá szentelték.Krunity Mihály kezdetben csak a jelesebbünnepnapok alkalmával, később rendszere-sen, havonta tartott istentiszteletet a hód-mezővásárhelyi ortodox templomban.

A vagyonától megfosztott, létszámábanis megfogyatkozott közösség életét a rend-szerváltozásig sok nehézség jellemezte. Azegyház megszűnését a mellőzöttség évtize-deiben már többek előrevetítették, közöttükCsordás István is, aki kéziratában a követ-kezőket írja: „A múlt század során virágkorátélte, s századunkban élete alkonyán van. Tör-ténelmi hivatását teljesítette, s miután a törté-nelemben részére újabb szerep nem osztatott,megszűnése előbb-utóbb törvényszerűen bekö-vetkezik. Emlékét őrizzék meg a századok so-káig!”33 Az 1960-as és 1970-es években a kö-zösség az egyre fogyatkozó hívek számamellett komoly anyagi nehézségekkel küz-dött. Az 1920-as évek óta nagyobb felújításnem zajlott az épületen, ezért annak állapotarohamosan romlott. Nem sokat segített az1959-ben, 1963-ban és 1980–82-ben végzett

were approaching, Tibor Wiener fled the townin 1944. During the times of war, the town wasleft without a priest who would have been re-sponsible for the maintenance of the continuityof religious life within the community. As a result,the religious community ceased to exist, andthis situation did not even change after the waror following the liberation of the country.

Hódmezővásárhely did not have a priest be-tween 1945 and 1947. The number of mixedmarriages grew considerably in the 1950s, andthere was an increase in the number of adherentswho left their religion and converted to anotherone. It was common not to baptise children ormake them take part in religious education,which threatened the survival of the community.The lack of ideology and religious educationcaused problems mostly within the Eastern Or-thodox community, having only a small numberof believers. Moreover, the conflict rising betweenYugoslavia and Hungary was also detrimental tothe Orthodox communities all over Hungary.These conditions made a lot of believers leavetheir faith in their attempts to protect their fam-ilies and themselves too. The whole churchproperty, all lands and real estates, all financialreserves of the parish that would have maintainedits operation were nationalized in 1953. Onlythe church building, the 3596 square metrechurch-yard and some places set apart for burialpurposes remained in the ownership of theparish in Hódmezővásárhely. In the same year,Vladimir Gedos, who had arrived in Hód-mezővásárhely in 1974, was interned, and SándorSimonka was also removed from the parsonagewhere he had been living. The nationalized par-sonage building and the office building weregiven to a secular person by the local leadership.To summarize, the conditions at the beginningof the 1950s were the following: there wasneither a priest nor religious education andchurch services were increasingly scarce. Between1953 and 1958 the parish ceased to operate.

Although in 1956 the community got tworooms of the former parsonage back, religiouslife was revived only in 1958. In the same year,Mihály Krunity, the pope of Újszentiván, arrivedin the town to fill the position of the priest andremained in service until 2004. The priest hadbeen born on a barge somewhere close to Vi-enna, and took an adventurous journey to getto Újszentiván, and later to Hódmezővásárhely.

Η Ορθόδοξη Εκκλησία του Hódmezővásár ‐hely, χωρίς περιουσία και με μέλη που όλο λι‐γόστευαν, πέρασε πολλές δοκιμασίες μέχρι τηναλλαγή του καθεστώτος. Την περίοδο της ανέ‐χειας πολλοί προέβλεψαν την εξαφάνισή της,μεταξύ αυτών και ο Csordás István που έγραψεστο χειρόγραφό του: “Τον περασμένο αιώναέζησε περίοδο άνθησης και στον τωρινό αιώναζει την δύση της. Ολοκλήρωσε την ιστορική τηςαποστολή και αφού η ιστορία δεν της επιφυλάσ-σει νέο ρόλο, είναι αναμενόμενο να εξαφανιστείαργά ή γρήγορα. Ας κρατήσουν την μνήμη της οιαιώνες!”.33 Στις δεκαετίες του 1960 και 1970εκτός από την μείωση των πιστών είχε να αντι‐μετωπίσει και σοβαρές οικονομικές δυσκολίες.Από την δεκαετία του 1920 δεν έγινε ουσια‐στική ανακαίνιση στον ναό γι’ αυτό η κατά‐στασή του χειροτέρευε ραγδαία. Δεν βοήθησανούτε οι εξωτερικές επιφανειακές βαφές που έγι‐ναν το 1959, το 1963 και 1980–82 με χρήματατου κράτους, γιατί οι τοίχοι δεν είχαν υδρομό‐νωση. Η κοινότητα προσπαθούσε να λειτουργεί,με ελάχιστη υποστήριξη από το κράτος και τιςσυνεισφορές των πιστών. Με την αλλαγή τουκαθεστώτος, σιγά‐σιγά εξαφανίστηκαν τα πο‐λιτικά και κοινωνικά εμπόδια και έλαβε τέλοςη περίοδος του φυτοζωϊσμού. Τα λόγια τηςLázár Eszter απεικονίζουν πολύ καλά τα δεδο‐μένα της εποχής: “χάρη στους ελληνικής κατα-γωγής προγόνους μας η Εκκλησία μας διέθετευπολογήσιμη ακίνητη περιουσία, πολυκατοικίεςκαι γη. Σήμερα δεν έχει καθόλου περιουσία καικανένα εισόδημα. Και δεν έλαβε αποζημίωση. Πα-λεύουμε να τα καταφέρουμε με τις συνεισφορέςτων πιστών. Δυστυχώς έτσι δεν μπορούμε ναανακαινίσουμε το ναό, που βρίσκεται σε κακήκατάσταση, ούτε τα κινητά αντικείμενα”. Η αλ‐λαγή νοοτροπίας από τις αρχές του 1990 ανύ‐ψωσε και την εκτίμηση των αξιών της Εκκλη‐σίας και μπόρεσαν να αρχίσουν οι εργασίεςανακαίνισης. Χάρη στην επίμονη δουλειά τουεφημέριου Krunity Mihály και της αρχιεπιτρό‐που Lázár Eszter, με την αξιοποίηση χρηματο‐δοτικών προγραμμάτων, έγινε η αποκατάστασητων βιτρώ παραθύρων, η συντήρηση κάποιωνπολύτιμων εικόνων και η συντήρηση της στέ‐γης.

Η περιουσιακή αποζημίωση ήταν μόνο εν μέ‐ρει επιτυχής. Το 2006 δόθηκε πίσω στην Εκ‐κλησία η ενοριακή οικία, αλλά λόγω της κακήςτης κατάστασης δεν μπορούσε να αξιοποιηθεί.Τελικά την κατεδάφισαν κατά τις εργασίες

до 1958. године требало је чекати. Тада јеименован у Ходмезевашархељ МихајлоКрунић Ново Сентивански свештеник ислужио до 2004. године. Отац Крунић ро‐дио се близу Беча на дереглији , пут доНовог Сентивана био је пустолован. Бо‐гословље завршио је у Србији, у Калазурадио као општински писар. 1944. годинестиже у Нови Сентиван, ожени се и послегодину дана рукоположен је за свеште‐ника. У прво време Михајло Крунић слу‐жио је у Ходмезевашархељ приликом ве‐ћих празника, касније редовно месечноједном вршио свету Литургију.

Лишени од имовине, опадање бројаверника изазвале су тешкоћу у животузаједнице све до политичког преврата. Опрестанку црквене општине у време за‐немаривања, многи су визионирали бу‐дућност цркве, као што то пише ИштванЧордаш у свом рукопису: „Током прошлогвека била је у процвату, у овом веку је уопадању, испунила је своју историјску ми-сију једном у историји, нова улога се ниједелила, престанак пре или касније, усле-диће. Успомену нека сачувају дуго ве-кова!“.33 1960–1970. године црквена оп‐штина поред умањујућем броју верникаимала је озбиљне материјалне потеш‐коће. Од 1929. године опсежног ренови‐рања није било, зато се црквена згада на‐гло погоршала. Извршени радови 1959.године 1963. године ни су били од по‐моћи, ни реновирање 1980–82. године.Зидови су и даље водњикави. Поред нис‐ког државног дотирања, црквена оп‐штина одржавала се од донације верника.Политичке и друштвене препреке са по‐литичким преокретом донекле, несталесу. Финансијско стање огледа се у речимаЕстерке Лазар: „Црквена општина, горепоменутим грчким прецима , хвала, зна-чајном имовином је располагала (куће наспрату, земљиште). Данас имовине нема,ни прихода. Компензацију не прима, живиод донације верника. На жалост од тихпара лоше стање наше цркве и наше вред-ности не можемо очувати.“ Променастава почетком 1990. година довела је доизражаја очувања црквене вредности,могло је почети планирање реновирања.Захваљујући напорном раду проте Ми‐

32

33

Az egyház főgondnokai

Mojszics Dániel 1786–1794Antonovics Illés 1800–1803Ságics Pál 1803–1809Antonovics Teodor 1809–1812Rosovics Péter 1812–1821Mojszics András 1821–1823Gyorgyovics Pál 1823–1842Szilárdi János 1842–1853Lotta János 1853–1858Konstantin Emánuel 1858–1867Theodor Demeter 1867–1871Adamovics Sándor 1871–1883Konstantin Péter 1883–1894Konstantin Gyula 1894–1927Bandula Sándor 1927–1959Ménesi Demeter 1959–1979Miklós Ferenc 1979–1981Miklós Ferencné 1981–1986Lázár Eszter 1986–2000Sévity Lázárné 2000–

45. Lázár Eszter levele az egyház helyzetéről (1995)

46. A 2010-ben elbontott parókia épülete

állami tatarozás sem, mivel a templomfalaktovábbra is vizesedtek. A csekély állami tá-mogatás mellett a hívek adományaiból igye-kezett az egyházközség fenntartani magát.A vegetáció időszakának a rendszerváltozásvetett véget. Ekkor az egyház működéseelől lassan elhárultak a politikai és társadalmiakadályok. A mindennapi anyagi helyzetetjól tükrözik Lázár Eszter szavai: „Egyházunka már említett görög származású ősök jóvoltábóligen tekintélyes vagyonnal rendelkezett (emeletesházai, földbirtokai voltak). Ma semmi vagyonanincs, jövedelemmel nem rendelkezik. Kárpótlástnem kap. A hívők adományából tengődünk.Sajnos ebből a rossz állapotban lévő templo-munkat és értékeinket felújítani nem tudjuk.”Az 1990-es évek elejének szemléletváltásaaz egyház értékeinek megőrzését helyezteelőtérbe, így megkezdődhettek a felújításimunkálatok. Krunity Mihály esperes ésLázár Eszter gondnok kitartó munkájánakköszönhetően, a város támogatásával, kü-lönböző pályázatok segítségével sikerült el-kezdeni a templom értékeinek megmentését,restaurálását. Ennek köszönhetően az ólom-keretes üvegablakok eredeti formájánakvisszaállítása mellett sor került a legtöbbveszélyeztetett, rossz állapotú, értékes ikonfelújítására és a tető helyreállítására is.

A rendszerváltozást követő vagyoni kár-pótlás csak részben volt sikeres. A plébániaépületét 2006-ban visszakapta ugyan az egy-ház, de leromlott állapota miatt nem tudtákteljesen használatba venni. Az épületet végüla Bessenyei Ferenc Művelődési Központkibővítése miatt 2010-ben elbontották, cse-rébe az egyház számára a város a Lázár ut-cában biztosított irodahelyiséget. A BethlenGábor Református Gimnáziumban 1991-ben egy kiállítás keretében mutatták be azegyház régi könyveit. 2001 nyarán az AlföldiGalériában nyílt tárlat, ahol többek közötta restaurált ikonok egy részét is láthatta anagyközönség. A templom a mindenki szá-mára nyitott, havi rendszerességgel tartottistentiszteletek mellett az ezredfordulótkövetően ikonkiállítások, rendhagyó törté-nelemórák helyszíne volt. A rendszeres prog-ramok és nyitottsága ellenére a város szí-vében található, leromlott állapotú ortodoxtemplomot mind kevesebben látogatták.Ateljesen felújított templom a jövőben egy

He had studied theology in Serbia, then hestarted working in Budakalász at the local villagehall as a clerk. In 1944, he got to Újszentiván,where he got married and one year later wasordained a priest. In the beginning, MihályKrunity only performed church services in Hód-mezővásárhely on special feast-days, but after awhile, he regularly (monthly) celebrated massesin the church of Hódmezővásárhely.

The community was facing several problemsuntil the change of regime in Hungary. The endof the church had been predicted by many dur-ing the ages when it was neglected; István Csor-dás, for instance, wrote the following in his man-uscript: “It was flourishing during the lastcentury, and this century brought its decliningyears. It fulfilled its historical mission, and sooneror later it must cease to exist, since it was notassigned any new role. May its memories be ho-noured for centuries.”33 Besides the continuallyfalling number of adherents, the community alsohad to deal with serious financial problems inthe 1960s and 1970s. The church building wasin decay as no renovation took place since the1920s. However, the church was under repair in1959, 1963 and between 1980–82, the state-supported maintenance work did not manageto stop the moistening of its walls. The parishhad to survive on poor state support and dona-tions from adherents. The change of regime putan end to this miserable period. There were nomore political and social obstacles to the opera-tion of the parish. The following words of EszterLázár reflect the hardship of the community:“Our parish had accrued significant wealth (in-cluding multi-storey buildings and huge lands)due to its Greek founders. Today it has neitherany fortune nor any income. Moreover, it hasnever got any compensation. We manage to sur-vive on the donations from adherents, and thesesums are not enough to renovate the church andother properties that are in complete decay.”The ideological change taking place in the 1990sput special emphasis on the preservation ofchurch valuables, therefore, the renovation ofthe building started. Due to the persistent workof the dean Mihály Krunity and the church ad-ministrator Eszter Lázár, by means of supportfrom the town and through various tenders, theymanaged to commence the renovation andrestoration of the church and its valuables. Allthe lead-framed glass windows were restored

ανοικοδόμησης του πολιτιστικού κέντρου“Bessenyei Ferenc” και η Εκκλησία έλαβε χώ‐ρους γραφείων στην οδό Lázár. Το 1991 σε μιαέκθεση στο Γυμνάσιο “Bethlen Gábor” εκτέθη‐καν στο κοινό τα παλιά βιβλία της Εκκλησίας,και το καλοκαίρι του 2001 σε έκθεση της πινα‐κοθήκης Alföldi, οι εικόνες. Ο οποιοσδήποτεμπορούσε να δει κάθε μήνα τον ναό, όταν τε‐λούνταν θεία Λειτουργία, και όπου έγιναν εκ‐θέσεις εικόνων και μαθήματα ιστορίας. Μετάτην ολική του ανακαίνιση, ο ναός φιλοξενεί μό‐νιμη έκθεση με θρησκευτικές εικόνες και λα‐τρευτικά αντικείμενα του 18ου–19ου αιώνα,βιβλία και έγγραφα.

хајла Крунића и Естерке Лазар, стара‐теља, са подршком града и помоћу раз‐личитих конкурса почети су радови, ре‐стаурација за спас црквене вредности.Почела је обнова оловног стакла на про‐зорима, враћена у оригиналној форми, са‐нација крова и рестаурација драгоценихикона.

Финансијска компензација, после про‐мене режима, била је делимично успешна.Национализована зграда црквене паро‐хије враћена је, али користити се нијемогло, пошто је била у таком стању. Уследпроширења Ференц Бешењеи Дом Кул‐туре 2010. године парохија је орушена,купио се канцеларијски стан у граду ублизини цркве. 1991. године у Габор Бет‐хлен Реформатској Гимназији изложенесу старе црквене књиге. 2001. године уАлфелди Галерији отворила се изложбаод рестаурираних икона, да би и грађанимогли видети. Црква је отворена за сваког.Месечно једном има свете Литургује.После миленијума, одржане су изложбесавремених икона, часови историје зађаке и одрасле. У комплетно реновиранојцркви у наредном времену биће сталнаизложба где се може дивити црквенојуметности, старим књигама и докумен‐тима из 18–19. века.

34

into their original condition. Furthermore, mostof the decaying but valuable icons of the churchas well as its roof were renovated.

Although the building of the nationalized par-sonage was given back to the community in2006, they could not occupy it again completelydue to its deteriorated state. Finally, the buildingwas demolished in 2010, when extending thearea of Ferenc Bessenyei Cultural Centre. In re-turn, the Church got an office building in LázárStreet. Gábor Bethlen Reformed SecondarySchool organised an exhibition in 1991, duringwhich they put the old books of the parish ondisplay. In the summer of 2001, Alföldi Galleryin Hódmezővásárhely opened an exhibitionwhere the audience, among others, could seesome of the restored icons of the building. Afterthe turn of the millennium, besides its openchurch services held monthly, the church hasbeen home to exhibitions featuring icons, and ithas also been the scene of unconventional his-tory classes. The completely renovated churchis going to host a permanent exhibition, featuringecclesiastical art from the 18th and 19th centuries,books, and documents.

35

ПРАВОСЛАВНА ЦРКВЕНААРХИТЕКТУРА18–19. ВЕКА У МАЂАРСКОСКОЈ

У Мађарској почетком 18. века, може сеизјавити, био је први велики талас из‐градње српске камене цркве. 1690–91. го‐дине у Мађарску досељени Срби, 1699.године после Карловачког мировног уги‐вора остали су ту, могућности о повраткуније било. У последњих неколико деценијакао у политичком и економском смислу,постали су саставни део друштва. Од сре‐дине 1720. године на место старе 1690.године зидане скромне дрвене цркве, по‐чели су градити или преградити од трајногматеријала. Типичност на рано камен из‐грађених храмова, зинади су без торња.34

После Уредбе милости, отвара се могућ‐ност изградње торња, и то по појединачнојпроцени.

У почетку нису зидане цркве по визан‐

A 18–19. SZÁZADIORTODOX TEMPLOMÉPÍTÉSZETMAGYARORSZÁGON

Magyarországon a 18. század elejére tehetőa szerb kőtemplom-építkezések első nagyhulláma. Az 1690–91-ben Magyarországraérkezett, majd az 1699. évi karlócai béke-kötés következtében itt rekedt családoknem térhettek vissza hazájukba. Az 1690-esévekben emelt, szerény kivitelű fatemplo-maikat az 1720-as évek közepétől maradan-dóbb anyagból kezdték átépíteni, vagy he-lyükre újakat emelni. Jellemző a kőből épültkorai templomokra, hogy torony nélkül ké-szültek.34 Toronyépítésre csak a türelmi ren-delet hatályba lépését követően nyílt lehe-tőség, akkor is rendszerint egyéni elbírálásrévén.

A templomok már kezdetben sem a bi-zánci térrendezési elvek szerint szerkesz-tett, centrális, kupolás épületek, hanem egy-

HUNGARIAN CHURCHARCHITECTUREIN THE 18–19TH CENTURIES

The beginning of the 18th century saw the firstgreat wave of the building of Serbian stonechurches. Several families had arrived in Hungarybetween 1690–91, and many of them could notreturn to their countries of origin because of theTreaty of Karlóca signed in 1699. The simplewooden churches raised in the 1690s were eitherbeing rebuilt using stronger materials or theywere completely demolished and new ones wereerected in their places from the mid-1720s.These early stone churches were typically builtwithout towers.34 Only after the Patent of Toler-ation took effect, did the adherents have theopportunity to raise towers, but each requestwas considered individually.

These churches were not built according tothe principles of Byzantine architecture, whichmeans they did not have centralised structures

Η ΑΡΧΙΤΕΚΤΟΝΙΚΗ ΤΩΝΟΡΘΟΔΟΞΩΝ ΝΑΩΝ ΤΗΣ ΟΥΓΓΑΡΙΑΣΤΟΝ 18ο/19ο ΑΙΩΝΑ

Οι πρώτοι σέρβικοι ορθόδοξοι ναοί χτίστηκανστην Ουγγαρία στις αρχές του 18ου αιώνα. Οισέρβικες οικογένειες που ήρθαν πρόσφυγεςστην Ουγγαρία το 1690–91, δεν μπορούσαν ναεπιστρέψουν στην πατρίδα τους μετά την συν‐θήκη ειρήνης της Karlóca το 1699. Από το 1690άρχισαν να χτίζουν φτωχικούς ναούς από ξύλοκαι από το 1720 να τους ξαναχτίζουν, ή να φτιά‐χνουν νέους, με τούβλα. Οι πρώτοι αυτοί ναοίδεν είχαν κωδωνοστάσιο.34 Δυνατότητα γιαανύψωση κωδωνοστάσιου δόθηκε από το Διά‐ταγμα της Ανοχής, αλλά και τότε η άδεια δίνο‐νταν με εξέταση κατά περίπτωση.

Οι ναοί δεν χτίστηκαν σύμφωνα με τη βυζα‐ντινή παράδοση, σταυροειδείς με τρούλο, αλλάμονόκλιτοι ορθογώνιοι παραληλλόγραμμοι. Σύμ‐φωνα με το διάταγμα του Kollonich Lipót, επι‐τρέπονταν στους Σέρβους να χτίσουν μόνο

állandó kiállításnak is helyet ad, ahol meg-csodálhatók 18–19. századi egyházművészetialkotások, könyvek és dokumentumok.

hajós, hosszanti térfűzésű teremtemplomokvoltak. Építésüket a Kollonich Lipót-féleutasítás szabályozta, miszerint a betelepülőszerbek csak olyan templomokat emelhet-nek, amelyek szükség esetén könnyedén át-alakíthatók a katolikus közösségek számára.A magyarországi ortodox barokk templo-mok között kivétel a grábóci, Mihály ésGábriel arkangyalok tiszteletére felszentelttemplom, mely nem korabeli katolikus min-tára épült. A középkori szerb hagyományo-kat követő kupolás templom emelésére azadott alkalmat, hogy 1736 februárjábanMakszim, a monostor igumenje (vezetője) afelújításra kapott engedély birtokában atemplom átépítésébe fogott.35 Rendhagyómódon a korábbi, még működő templomköré kanyarítva az újat.36 A sajátos magyar-országi szerb templomépítészet kialakulá-sában a Kollonich-féle utasításnak volt alegnagyobb szerepe. Az ortodox főpapoksem tiltakoztak ez ellen, hiszen a legtöbbenúgy vélték, hogy a nemzetiség fennmaradá-sát csak abban az esetben lehet biztosítani,ha bizonyos mértékben alkalmazkodnak azúj, befogadó környezet kultúrájához. Ezérta korszakra jellemző, nyugat-európai ere-detű barokk építészetet alkalmazták temp-lomaikon, miközben hitükben megmaradva,a térbelsőben a bizánci rítusnak megfele-lően tartottak liturgiát.37 Mindennek tér-igénye könnyen kielégíthető volt, hiszen afelhasznált épületminták is olyan egyterűtemplomok voltak, ahol a szentélyt egy szű-kebb téregységbe, általában diadalív-nyílásmögé helyezték. Az ortodox keresztényekis e szentélyt használták az oltárasztal el-helyezésére, csak a diadalív nyílásába beé-pítették a bizánci terekre jellemző képfalat,az ún. ikonosztázt. 38

Az 1720-as évektől meginduló kőépítke-zések tehát a korszaknak megfelelő mintá-kat használták. Az egyterű teremtemplo-mok több boltszakasszal jöttek létre, előszörcsak kis különbséggel a hajó és az oltártérszélessége között. Ezen alaprajzi rendszerés az ebből eredő egységes épülettömeg jel-lemezte az első évtizedeket. Ilyen kompo-zíciójú templom a Szentendrén található,ma már reformátusok által használt „Opo-vacska” templom, a katolikusok által hasz-nált Izbégi templom; és a ma is a szerbek

and they were not domed buildings. These aresingle-naved hall churches with longitudinalstructures. Pursuant to the order issued byLeopold Kollonich regulating the building ofchurches, Serbians, who settled down in Hun-gary, could only raise churches that were easyto transform into places of worship for Catholiccommunities. The Serbian Orthodox Church inGrábóc, dedicated to the two ArchangelsMichael and Gabriel, is an exception among theHungarian Baroque churches, as it had not beenbuilt on the model of Catholic churches. Thisdomed church was built after the principles ofMedieval Serbian architecture. In February 1736,Makszim, the igumen (head) of the monasterywas given a permit which allowed him to reno-vate the current church of his community, so hestarted to rebuild it.35 The renovation was carriedout in an extraordinary way, as the new churchwas erected around the previously existing build-ing.36 The order of Kollonich largely contributedto the existence of the unique Serbian churcharchitecture in Hungary. The dignitaries of theOrthodox Church did not even protest againstthe order, as most of them thought that the na-tion of another country could only survive in anew environment if it makes the effort to adaptto the culture of the host country. That is whythey applied the features typical of Baroque ar-chitecture in Western Europe, while managingto keep their faith, and inside their churchesperforming the liturgy according to Byzantinerites.37 These services demanded large space, arequirement easily met as the models of thesebuildings were also single-naved structures,where the sanctuary was located in a narrowroom, usually separated from the nave by a tri-umphal arch. The same sanctuary was used bythe Orthodox Christians to locate the altar-table.The only difference was that an iconostasis (awall of icons and religious paintings), character-ising Byzantine architecture, was placed into theopening of the triumphal arch.38

As we can see, stone churches, the buildingof which started in the 1720s, were all builtbased on plans typical of the age. Single-navedchurches used to be divided by bays, but in thebeginning, there were only small differencesbetween the width of the nave and the altar. Inthe first decades of the century, churches wereraised after this model, so this particular structurewas common all over the country. Churches

ναούς που εύκολα μπορούσαν να μετατραπούνσε ναούς του ρωμαιοκαθολικού δόγματος. ΣτηνΟυγγαρία μόνο ο σέρβικος ορθόδοξος ναός τουGrábóc, αφιερωμένος στους αρχάγγελους Μιχαήλκαι Γαβριήλ, δεν χτίστηκε στο πρότυπο τωνκαθολικών ναών. Χτίστηκε σύμφωνα με το με‐σαιωνικό πρότυπο των σέρβικων ναών, μετρούλο, καθώς ο ηγούμενος του εκεί μοναστη‐ριού, Μάξιμος, έχοντας λάβει την άδεια για τηνανακαίνιση του προηγούμενου ναού,35 τον Φε‐βρουάριο του 1736, τον ξαναέκτισε με τοντρόπο που ήθελε.36 Το διάταγμα του Kollonichήταν καθοριστικό για τους ορθόδοξους ναούςτης Ουγγαρίας. Αλλά και ο κλήρος δεν αντέδρασε,προφανώς επειδή θεωρούσαν ότι, για την διά‐σωση της πίστης, αξίζει να προσαρμοστούνστις πολιτισμικές παραδόσεις της χώρας πουτους δέχτηκε. Γι’ αυτό έχτισαν τους ναούς σερυθμό μπαρόκ‐που κυριαρχούσε τότε στην Δυ‐τική Ευρώπη, αλλά στο εσωτερικό τους τελούσαντη Λειτουργία σύμφωνα με το βυζαντινό τυπι‐κό.37 Ήταν εξάλλου εύκολο να αξιοποιήσουν τοχώρο, καθώς και το ρωμαιοκαθολικό πρότυποπου διέθεταν, τοποθετούσε το ιερό κάτω απόμια θριαμβευτική αψίδα. Και οι ορθόδοξοι το‐ποθετούσαν εκεί τη αγία Tράπεζα και το μόνοπου είχαν να κάνουν, ήταν να κλείσουν τοάνοιγμα της αψίδας με το εικονοστάσιο.38

Επομένως από το 1720, οι ναοί που χτίστη‐καν από πέτρα και τούβλα, ακολουθούσαν αυ‐τόν τον ρυθμό. Στις πρώτες δεκαετίες, ήταν μεένα μοναδικό κλίτος, με κάθετα διαζώματα καιτο πλάτος του κυρίως ναού δεν είχε μεγάλη δια‐φορά από το πλάτος του ιερού. Τέτοιοι είναι οναός Opovacska ― χρησιμοποιείται από διαμαρ‐τυρόμενους τώρα ― στο Szentendre, των ρω‐μαιοκαθολικών τώρα στο Izbég, και οι ναοί στοPomáz και Csobánka που χρησιμοποιούνταιακόμα από τους Σέρβους. Αργότερα, ο διαχω‐ριστικός ρόλος του εικονοστάσιου, επέτρεψενα χτιστεί μικρότερη αψίδα πίσω του και να γί‐νει μικρότερος ο όγκος του ιερού. Αυτό παρα‐τηρούμε στους σέρβικους ναούς της Βουδαπέ‐στης, Komárom, και Budakalász μεταξύ άλλων.

Από την δεκαετία του 1750 εισήχθη μια αρ‐χιτεκτονική καινοτομία. Προσπάθησαν να δια‐κρίνουν τον χώρο που χρησιμοποιεί ο χορόςτων ψαλτών μπροστά από το εικονοστάσιο.Πρώτα έφτιαχναν, εσωτερικά, εισοχή στοντοίχο για να μεγαλώσουν λίγο τον χώρο. Αυτήη ενδιάμεση λύση διακρίνεται στους ναούς στοMohács, Majs και Battonya.39 Από το τελευταίο

тијском принципу структуиране, цент‐ралне згаде са куполом, већ једноброднеуздужне сала цркве. По пропису ЛипотКолоницх, Срби могу имати таке цркве,ако је потребно, могу се лако преиначитиза католичке заједнице. Између мађар‐ских православних барокних цркава изу‐зетак је у Грабовцу зидана у част Архан‐гела Михајла и Гаврила посвећена црква,која није изграђена по савременом като‐личком узорку. По традицији српске сред‐њевековне купола цркве дао се повод,Максим игуман манастира у фебруару1736. године добио је дозволу за обнову,и почео је президати цркву.35 Неуобича‐јено око већ раније функционоранојцркви, дозидао нову.36 Колоницх‐наредбаимала је велику улогу у развој посебнојсрпској црквеној архитектури у Мађар‐ској. Православни црквени великодостој‐ници не протестују против наредбе, ве‐ћина веровала је, да се етнички опстанакједино тако може обезбедити, ако се при‐лагоде култури новој, приманој земљи.Зато су користили у ово доба типичну за‐падно‐ европску барокну архитектуру нацрквама, остајући у својој вери, у унут‐рашњости у византијском обреду одржа‐ној литургији.37 Ово се могло лако известиу вези потребног простора, пошто су мо‐дели једнопросторни, миниван били, гдесе светилиште у теснијем простору, већи‐ном иза триумфалног отвора стави. Пра‐вославни хришћани користили су ово све‐тилиште за постављање олтарскогпрестола, само што су у триумфални от‐вор ставили по византијском стилу осо‐бен, иконостас.38

1720. године почето камено зидање ко‐ристило је епохално коришћене узорке.Једнопросторне цркве биле су зидане савише свода, прво са малом разликом уширини брода и ширине олтарског про‐стора. Од овог нацртног система добијенаје јединствена маса зграда, која карате‐рише прве деценије. Таква је композицијацркве у Сентандреји, Оповачка, сада ко‐ристе реформати, Избешка, користе је ка‐толици, српске цркве у Помазу и Чобанцу.Временом је иконостас поделио простори црквено тежинске поделе резултирао:од брода, са мањом одговарајућом олтар‐

36

37

49. A grábóci templomikonosztáza

47. A grábóci szerbortodox templom

50. Szentendre egykori„Tyiprovacska”szerb temploma,ma Péter Pál római katolikus templom

48. Szentendre egykori „Opovacska”szerb temploma,ma református templom

által használt pomázi és csobánkai szerbtemplom. Idővel azonban az ikonosztáz tér-tagoló helye a templomtömeg tagolását iseredményezte: a templomhajótól kisebb szé-lességű oltárnyílásnak megfelelően az ap-sziszáródás kisebb épülettömeget formált.Többek között Budapest, Komárom, Buda-kalász szerb ortodox templomai alakultakennek megfelelően.

Különleges építészeti megoldás bontako-zott ki az 1750-es években, amikor az oltárelőtt található kórusok, énekesi padok egy-ségének teret képeztek. Először csak a bel-sőben, falfülke-falmélyedés jelleggel hoztaklétre térbővületet. Mohács, Majs, Battonyaszerb templomainak tömegkompozíciójahordozza ezen átmeneti periódus jegyeit.39

A kórus hangsúlyos téregysége idővel – alap-vetően a 18. század utolsó negyedétől – akülső tömegformálásban is megjelent. Eh-hez a típushoz tartoznak Szeged, Szőreg ésÚjszentiván templomai. Ezzel kialakult egysajátosan ortodox templomforma, melyrejellemző volt a poligonális, azaz sokszögűvagy félköríves záródású szentély mellettegy kereszttérre utaló, tagolt épülettömeg.

Az ortodox templomépítészet legjelen-tősebb hulláma a 18. század végére esett.Az 1781-ben kiadott, majd 1786-ban kiegé-szített türelmi rendelet a nem katolikus hi-tűek számára is engedélyezte a templom-építést. A záradék szabályozta az építendőegyházi épület megjelenését és elhelyezke-dését. Az épülő templom nem lehetett mé-retében vagy díszességében hivalkodó, nemnézhetett utcafrontra, s igazodnia kellett abirodalomban uralkodó építészeti stílusok-hoz. Ezen szempontok alapján kezdődtekmeg a század végén a szerb, az erdélyi ésgörög ortodox templomépítkezések. Épít-ményeiket kerítéssel övezett udvarokban,telekbelsőkben, a nyugati keresztény épí-tőművészet korstílusának alárendelten hoz-ták létre. Erre példa a hódmezővásárhelyiortodox templom is. A korszakban uralkodó,Franz Anton Pilgram nyomán elterjedttemplomtípus40 a magyar falusi barokktemplomok általános megjelenési formájavolt.41 A toronnyal ellátott, három boltsza-kaszra tagolódó teremtemplomokat az or-todox egyházak barokk, késő barokk vagycopf stílusban emelték. A legfontosabb kü-

with such structures can be found in the followingplaces: the Opovacska Church, now used by theReformed Church, and the Church of Izbég, usedby the Roman Catholics are situated in Szentendre.In addition, there are two Serbian church, builtin the same style in Pomáz and Csobánka thatare still used by the Serbs. Later the iconostasis,dividing the space inside the church, dividedthe whole building into two. The apse formed asmaller room, as the room for the altar was nar-rower than that of the nave. The Serbian churcheslocated in Budapest, Komárom, and Budakalászwere built in this style.

A peculiar architectural solution appeared inthe 1750s, when a room was created for thechoir and the choir benches were placed in frontof the altar. First, only the interior space was ex-tended by means of niches and tabernacles. TheSerbian churches of Mohács, Majs, and Battonyabear the distinctive features of this transitionalarchitectural period.39 Later, the space for thechoir – in the last quarter of the 18th century –modified the exterior design of the buildings.The churches of Szeged, Szőreg, and Újszentivánbelong to this type. Finally, a unique Orthodoxchurch design was born, characterised by apolygonal, i.e. a multi-angular or semi-circularsanctuary and a building divided into variousspaces with a cruciform architectural plan.

The most significant period of Orthodoxchurch building took place at the end of the 18th

century. The Patent of Toleration issued in 1781and modified in 1786 permitted non-Catholicsto build churches. The clause regulated the de-sign and location of the church to be built. Itwas forbidden to raise any buildings that wereshowy in design or size. Churches were not al-lowed to face the street and had to be built ac-cording to the dominant architectural styles ofthe age. The Serbian, Transylvanian and Greekbuilders of Orthodox churches with these re-quirements in mind started to erect their placesof worship at the end of the century. Their build-ings were located in gardens surrounded byfences, deep in the centre of lands, in the styletypical of Western Christian architecture. TheOrthodox Church in Hódmezővásárhely was setup in the same way. The dominant type40 wasdesigned by Franz Anton Pilgram, and thus theso-called Baroque churches were common in vil-lages all over Hungary.41 Hall churches dividedinto three bays were erected in Baroque, late

τέταρτο του 18ου αιώνα, η διάθεση χώρου γιατους ψάλτες γίνεται εμφανής και εξωτερικά. Σεαυτόν το τύπο ανήκουν οι ναοί του Szeged,Szőreg και Újszentiván. Έτσι διαμορφώθηκεένας ιδιαίτερος ρυθμός ορθόδοξου ναού, με ιερόπου έκλεινε πολυγωνικά ή ημικυκλικά και κλί‐τος που έτεινε προς σταυροειδές.

Το μεγαλύτερο κύμα ανέγερσης ορθόδοξωνναών τοποθετείται στο τέλος του 18ου αιώνα.Το Διάταγμα Ανοχής, που εκδόθηκε το 1781και συμπληρώθηκε το 1786, έδινε δυνατότητακαι σε άλλους χριστιανούς, εκτός από ρωμαιο‐καθολικούς, να χτίσουν ναούς. Περιλάμβανεκανόνες για την τοποθέτηση και εμφάνιση τουκτιρίου, όπως οτι δεν έπρεπε να έχουν υπερβο‐λικό μέγεθος και διακόσμηση, δεν έπρεπε ναβλέπουν σε δρόμο και ο αρχιτεκτονικός ρυθμόςτους να είναι αποδεκτός στην αυτοκρατορία.Σε αυτές τις αρχές άρχισαν οι ανεγέρσεις ορθό‐δοξων ναών Σέρβων, Ελλήνων και ορθόδοξωντης Τρανσυλβανίας. Οι ναοί χτίστηκαν σε περι‐φραγμένα ή εσωτερικά οικόπεδα, στην αρχιτε‐κτονική του δυτικού χριστιανισμού. Παράδειγμααποτελεί και ο ναός του Hód me ző vá sár hely. Ομπαρόκ τύπος ναού που διέδωσε ο Franz AntonPilgram,40 έγινε πολύ συνηθισμένος στην ουγ‐γρική επαρχία.41 Έτσι οι ορθόδοξοι ναοί χτί‐στηκαν σε μπαρόκ, όψιμο μπαρόκ και νεομπαρόκρυθμό, με κωδωνοστάσιο και τρία διαμερίσματα.Οι κυριότερες διαφορές από τους ρωμαιοκα‐θολικούς ναούς είναι ο αυστηρός προσανατο‐λισμός στην ανατολή ― γιατί από την ανατολήήλθε ο χριστιανισμός και ο Χριστός στην ανατολήγεννήθηκε ―, η νότια βοηθητική είσοδος και ηδυτική κύρια είσοδος κάτω από το (μελλοντικό)κωδωνοστάσιο. Επιπλέον, στους σέρβικους να‐ούς το ιερό κλείνει εξωτερικά με τρίπλευροτοίχο. Εσωτερικά, γίνονται διακριτοί σε σειράοι χώροι που καθορίζονται από τη βυζαντινήκαι μεταβυζαντινή παράδοση (ιερό, ιερό Bήμα,ναός, πρόναος/υπερώον, νάρθηκας/εξωνάρθη-κας). Κάποιοι διαχωρίζονται μόνο συμβολικά,ενώ άλλοι και αρχιτεκτονικά.

Πριν περάσουμε στην αναλυτική παρουσίασητης αρχιτεκτονικής των σέρβικων ορθόδοξωνναών της Ουγγαρίας πρέπει να σημειώσουμεοτι η νότια Μεγάλη Πεδιάδα διαθέτει ιδιαίτερηςαξίας μνημεία. Όπως παρουσίασε ο Bibó Istvánσε πολλές μελέτες του,42 οι σέρβικοι ναοί τουDeszk και Magyarcsanád και επίσης ο ρουμάνι‐κος ορθόδοξος του Magyarcsanád χτίστηκαν μεπολλές καμπύλες στους εξωτερικούς τοίχους.

ско отворном ширином, апсидни затворје мању грађевинску масу обликовао.Примери су, Будимпешта, Комаром, Буда‐калас, Дунафелдвар српске православнецркве.

1750. године развила се јединствена ар‐хитектура, када су испред олтарског про‐стора налазећим певницама, клупамаформирали квадратну јединицу простора.Прво су само у унутрашњости проширилипростор са израђеном нишом. Српскецркве Мохач, Мајш, Батања носе знаке са‐става масе, овог прелазног периода.39 Из‐ражено јединство простора хора, у основи― од последње чевртине 18. века ― поја‐вило се у спољном обликовању масе.Овом типу припадају цркве: Сегедин, Си‐риг, Нови Сентиван. Са овом појавом фор‐миран је особити облик православнецркве, чија је карактеристика била поли-гонална, односно многоугаона или поредполукружно затворено светилиште, квад‐рат упућивана разчлањена, зграда маса.

Најзначајнији талас православне цркве‐не архитектуре пада на крај 18. века. У1781. години допуњеном Уредбом мило‐сти, дозвољава зидање цркава осталимверама. Клаузула регулише изглед и местозидања црквених зграда. Зидана цркване може бити ни по величини, ни по укра‐шености хвалисава, ни погледом на улицу,требало се придржавати преовлађујућимархитектонским стиловима Империје. Поовој критерији, крајем века, почела се из‐градња српских, румунских и грчких пра‐вославних цркава. Зграде зидају у порти,са оградом опкољено, подређено западнохришћанском архитектонском стилу, каошто је зидана православна црква у Ход‐мезевашархељ. У доминантном раздобљу,након Франз Антон Пилграм‐а распро‐страњен тип цркве40 био је општи изгледмађарским сеоским црквама.41 Са торњемснабдевене, на три тока свода дељенеправославне хала цркве, подизане су убарокном, класично‐ барокном и Луј КСВИстилу. Најважније разлике су у спољаш‐њости, у поређењу са католичким црквама,поред јаке орјентације Истока, ― по пра‐вославној традицији са Истока је дошлохришћанство, Исус се на Истоку родио ―и јужна споредна врата и (касније) главни

38

39

55. Magyarországiszerb ortodoxtemplomok

51. Újszentivánszerb ortodoxtemplománakmetszetrajzaés látképe

52. Szőreg szerb ortodox templománakmetszet- és alaprajza

53. A szőregi szerb ortodox templom

54. A szegedi szerb ortodoxtemplom ikonosztáza és látképe

lönbségek a külső megjelenésben, a katolikustemplomokhoz képest a szigorú keleti tájolásmellett (az ortodox hagyományok szerintkeletről jött a kereszténység, miként Jézusis keleten született) a déli mellékbejárat ésa (későbbi) torony alatti főbejárat meglétébennyilvánultak meg. Ezen kívül a szerb temp-lomokon megfigyelhető az oltártér falánakkülső hármas, szögletes záródású tagolása.A belső elrendezésre a bizánci és késő-bizánci templomokra jellemző különbözőtéregységek (oltártér, szolea, naosz, pronaosz,nartex/exonartex) egymásba fűzése jellemző.Ezen tagolást igyekeztek megőrizni a ma-gyarországi, nem bizánci stílusú ortodoxtemplomok is. Itt a téregységek egy részecsak szimbolikusan jelenik meg, míg másoképítészetileg is elkülönülnek.

Mielőtt áttérnénk a magyarországi szerbortodox templomok általános alaprajzi ésliturgikus téregységeinek bemutatására,meg kell jegyeznünk, hogy az Alföldnekezen részén egy igen különleges emlék-anyaggal találkozunk. Bibó István több ta-nulmányában42 felvetett plasztikus homlok-zattal épült a deszki és magyarcsanádi szerb,vagy az utóbbi település román ortodoxtemploma. Ezekre a hosszhomlokzatok fél-köríves záródású falfülkékkel díszesen ki-alakított képzése jellemző, amely a napsü-tötte Alföldi tájon különleges fény-árnyékhatásokat eredményez az épülettömegen.Ugyanezt a mintát követi Újszentiván szerbtemploma is.43 Ennek a homlokzati kikép-zésnek az eredetét a mai Vajdaság területénkell keresnünk, ahol a 18. század utolsó har-madában tűnik fel. Ugyanakkor reprezen-tációs igénnyel alkalmazták ezt a mintátprotestáns templomoknál is.44

Az ortodox templomok tere a bizáncieredetű liturgiának megfelelően oszthatófel előcsarnokra, hajóra és szentélyre, azősi hagyományokat követő, lineáris térfű-zésben.45 A hívők szemszögéből végigkísérvea térkapcsolatokat, a következők figyelhetőkmeg: a nartex (előcsarnok) a nyugati oldalonvan, melybe a nyugati (fő)homlokzat ten-gelyében elhelyezett ajtón léphetünk be. Aszent liturgia első, igehirdető részének végéigitt állhattak a keresztségre várók, az ún. ka-tekumenek, akiknek az evangélium elhangzásaután el kellett hagyniuk a templomot. A

Baroque and Copf-style by Orthodox communi-ties. Compared with Catholic churches, the mostsignificant difference was that besides Orthodoxchurches had to face east – according to Ortho-dox traditions, Christianity, just like Jesus origi-nated from the east –, the side entrance of thechurch had to be located on the south. Also, themain entrance had to be situated directly belowthe tower, the building of which only becamewidespread later. Furthermore, the walls of thealtar area are typically divided into three rec-tangular sections from the outside. Concerningthe interior design of the buildings, we can ob-serve how the various architectural units (altararea, solea, naos, pronaos, narthex/exo-narthex)typical of the Byzantine and late Byzantinechurches follow each other. Even Hungarianchurches that were not built in the Byzantinestyle had the same division of units. In some ofthese buildings, the aforementioned units ap-peared only symbolically, while they are physi-cally separated in others.

Before discussing the main architectural unitsand liturgical spaces of the Serbian Orthodoxchurches in Hungary in detail, another peculiarbuilding situated in this region of the Great Hun-garian Plain is worth mentioning. The SerbianOrthodox churches of Deszk and Magyarcsanád,or the Rumanian Orthodox church of the latterall have plastered facades, and the descriptionof which appear in many papers42 written byIstván Bibó. Facades vertically decorated withsemi-circle niches along the wall are character-istics of these edifices. In the sunny Great Hun-garian Plain (Alföld) this creates a special effectof light and shade on the building. The SerbianChurch of Újszentiván reflects the same pat-tern.43 The origins of this type of facade forma-tion may be found in today’s Vojvodina (Vaj-daság) where it appeared in the last third of the18th century. As a representative solution thispattern was also employed on Protestantchurches.44

The internal space of Orthodox churches maybe divided into three main parts in line withByzantine liturgy: the entrance area, the naveand the sanctuary.45 According to ancient tradi-tions, this series of spaces are part of a linearorganisation. When analysing the space relationfrom the adherents’ point of view, one can ob-serve the following:

The narthex (entrance area) is on the western

Αυτές οι ημικυκλικές καμπυλώσεις στους επι‐μήκεις τοίχους, χαρίζουν στο εσωτερικό τωνναών εντυπωσιακό περιβάλλον με φωτεινές καισκιερές αναλλαγές. Το ίδιο παράδειγμα ακολου‐θεί και ο σέρβικος ναός του Újszentiván.43 Τιςρίζες αυτών των χαρακτηριστικών πρέπει νατις αναζητήσουμε στην περιοχή του Vajdaság(τώρα βόρεια Σερβία) στο τελευταίο τρίτο του18ου αιώνα. Τότε τα δανείστηκαν και τα χρη‐σιμοποίησαν και ναοί διαμαρτυρόμενων.44

Ο εσωτερικός χώρος των ορθόδοξων ναός,όπως εξελίχθηκε στην βυζαντινή παράδοση,διακρίνεται σε πρόναο, κλίτος και ιερό, συνδε‐δεμένα εν σειρά.45 Παρατηρώντας τους χώρουςαπό τη πλευρά των πιστών, βλέπουμε τα ακό‐λουθα.

Ο νάρθηκας (πρόναος) βρίσκεται στην δυτικήπλευρά, και εκεί μπαίνουμε από την δυτικήπύλη. Εκεί μπορούν να παρακολουθήσουν τοπρώτο μέρος της Λειτουργίας, την κατήχηση,εκείνοι που περιμένουν να λάβουν βάπτισμα,οι κατηχούμενοι, οι οποίοι μετά την ανάγνωσητου Ευαγγελίου πρέπει να αποχωρήσουν. Εδώτοποθετείται και το βαπτιστήριο, καθώς στονκυρίως ναό μόνο οι βαπτισμένοι μπορούν ναμπουν.

Προχωρώντας ανατολικά μπαίνουμε στονναό, το κύριο κλίτος. Εδώ στέκονται οι πιστοίκατά τη διάρκεια της Λειτουργίας. Συνήθως εί‐ναι χωρισμένος σε δύο τομείς. Ο πίσω τομέας― ο δυτικός ― που λέγεται υπερώο, είναι για ναστέκονται οι γυναίκες, και ο ανατολικός τομέας,για να στέκονται οι άνδρες. Τους δύο χώρουςχωρίζει ένας ξύλινο ή χτιστό διαχωριστικό στούψος ανθρώπινου θώρακα. Ο τομέας των αν‐δρών είναι κατά ένα σκαλί χαμηλότερα από τοντομέα των γυναικών. Το διαχωριστικό μπορείμερικές φορές να είναι κτιστό ή δικτυωτό μέχριτο ταβάνι. Δεν υπάρχουν καθίσματα μέσα στονναό, μόνο στασίδια κατά μήκος των τοίχων καιστην πλευρά του διαχωριστικού, καθώς οι πι‐στοί παρακολουθούν την Λειτουργία όρθιοι46.Τα στασίδια περιορίζονται σε αριθμό από τομέγεθος του ναού και σε πολυπληθείς κοινότη‐τες δεν αρκούν για όλους. Γι’ αυτό εξελίχθηκε ησυνήθεια, μέσω δωρεών, οι ενήλικες να τα κα‐τοχυρώνουν, ονομαστικά, ώστε να στέκονταικάθε φορά στην ίδια θέση. Τα παιδιά στέκονταιμπροστά στους ενήλικες.

Στον τομέα των ανδρών στην πλευρά τωντοίχων παρατηρούμε δύο εξέχοντες θρόνους.Στον νότιο τοίχο, τον επισκοπικό θρόνο, όπου

улаз испод торња. Осим тога на српскимцрквама можемо посматрати, позадинуолтарског зида, спољашње троструко, уга‐оно затварање артикулације. Унутрашњираспоред византијских и касно‐византиј‐ских цркава карактеристичне су пространејединице (олтарски простор, солеа, наос,пронаос, нартек спољна припрата), којесе међусобно надовезују. Овај распоредпокушали су задржати у мађарским, невизантиском стилу зиданим православнимцрквама. Један део јединства просторајавља се само симболично, док се другидео архитектоски разликује.

Пре него што би прешли на презента‐цију општог изгледа и литургијског је‐динства простора у српским православ‐ним црквама у Мађарској, морамоспоменути на овом делу Равнице сусре‐тамо се веома посебном спомен грађом.У студијама Иштвана Бибо42 обраћа па‐жњу, на десчанску српску, чанадску српскуи румунску православну цркву, које су из‐грађене са пластичном фасадом. Карак‐теристика ових цркава, дужина фасаде саполукружном затворном, богато развије‐ном нишом, која је посебна карактери‐стика сунчане Равнице, појава ефектасветлости и сенке, на згадама. Исти при‐мер преузима Ново Сентиванска црква.43

Корени овог фасадног изграђивања, на‐лаза се на територији данашње Војво‐дине, у последњој трећини 18. века. Овајмодел примењује се са репрезентативнимзахтевом код протестантских цркава.44

Простор православних цркава, визан‐тијског литургијског порекла дели се на,предворје, брод и олтар, у линеарном раз‐маку простора.45 Следећи древне тради‐ције из очигледа верника у пратњи крозодносе простора, може се посматрати:

Нартек, (предворје) смештен са за‐падне стране, где се у осовину западне(главне) фасаде постављена врата можеући. До краја првог дела св. Литургије, тусу стајали катекумени, не крштени, којису после Јеванђеља морали изаћи изцркве. Крстионица је у овом просторусмештена, пошто је само крштени верникмогао ући у црквени брод.

Од нартека, кретајући према истоку,улазимо у наос, у брод цркве. За време ли‐

40

41

keresztelőkút is ebbe a térbe került, hisz ahajóba már csak megkeresztelkedve léphetetta hívő.

A nartextől kelet felé haladva belépünk anaoszba, a templomhajóba. A liturgia alattitt állnak a hívők. Általában két részre osz-tották ezt a teret: a hátsó, nyugati rész volta nők osztálya a pronaosz. Az oltár felé esőa férfiak része, a naosz. A két egységet de-rékmagasságú fa vagy kő mellvéd választjael, ezen túl a férfiak része egy lépcsőfokkallejjebb helyezkedik el. Néhány keleti litur-giában a naosz és a pronaosz között akármennyezetig felfutó magasságú fal vagy rá-csozat is lehetett. Itt általában nem találunktérbe állított padokat, azokat jellemzően afalak mentén és az imént említett befordí-tott mellvédnél helyezik el. Ezek a stallum-szerű alkalmatosságok is inkább állószékek,hiszen a liturgiát a hívek állva kísérik vé-gig.46 Számuk ennek megfelelően a tér mé-retétől függően korlátozott. Mivel nagyobbközösségekben nem jutott mindenkinek,ezért hagyományosan adománnyal megvál-tották, hogy a felnőtt korú hívő mindigugyanott állhasson. A gyerekek pedig a fel-nőttek előtt helyezkedtek el.

A falhoz rendezett széksorok keleti végénkét kiemelt hely található. A déli oldalon apüspöki szék, amely a liturgiát kísérő főpaptartózkodási helye, amikor nem celebrál. Ez-zel is mutatva a keleti kereszténység közös-ségi felfogását, miszerint a pap a hívek gyü-lekezetének egyik tagja. Vele szemben, azészaki oldalon ugyancsak gazdagabb farag-ványokkal és díszítéssel kiemelve helyezke-dik el a Mária-trón. Utóbbi az egyházi hívekközött az Isten Anyja47 emberi jelenlététszimbolizáló, nem különálló oltár. Az orto-dox templomokban csak egy oltár van,48 nin-csenek mellékoltárok további szenteknektisztelegve.

E két kiemelt hely mellett, azoktól ke-letre, még az oltártér előtt állnak a pevnicák,azaz énekesi padok. A kórus hangsúlyos el-helyezése azzal magyarázható, hogy az or-todox liturgiában nincs hangszeres kíséret,csak énekhang. A kántorok a liturgiát végzőpap vezetésével, megfelelő énekekkel kísé-rik a szent cselekedeteket, ezért közvetlenvizuális kapcsolatra van szükségük.

Az oltár előtt megemelt tér a szolea. Ez a

end of the church, it is accessible through thedoor along the axis of the western (principle) fa-cade. Those awaiting for baptism, known as cat-echumens could stand here until the end of thepreaching, the first part in the Holy Liturgy. Afterthe words from the Gospels, they had to leavethe church. The baptismal font is also in this areaas only baptised adherents could enter the nave.

Moving towards east from the narthex, weenter the naos (the nave). During liturgy adher-ents stand here. It was divided into two parts:the rear, western area, the pronaos, was forwomen to stand. The area closer to the altarwas the men’s area, the naos. The two parts aredivided by a waist-high balustrade made of tim-ber or stone, behind which the men’s area isone step lower. In some Eastern liturgies the di-vision between the naos and the pronaos was aceiling-high wall or railing. We do not normallyfind pews in any of these areas, seats are usuallyfitted along the walls or along the balustradementioned above. This stall-like equipment israther a chair for standing, as adherents standduring the liturgy.46 Hence the number of chairsdepends on the size of the space. As in largercommunities there were no chairs for everybody,they were bought up by donations, so adult ad-herents could always stand in the same place.Children would stay in front of the adults.

At the eastern end of the line of seats alongthe wall there are two places worth mentioning.On the south is the bishop’s chair. The prelatewho takes part in the liturgy stays here when heis not conducting it. This represents the priestas part of the congregation, highlighting thecommunity-centered views of the Eastern Chris-tians. Opposite the priest on the west is Maria’sthrone with rich decorations and woodcarvings.This symbolises the human presence of theMother of God47 among the adherents withouthaving a separate altar. There is only one altarin Orthodox churches,48 there are no side-altarsdedicated to saints.

Alongside these two highlighted places andto the east of them, in front of the altar areaare the pevnicas, the choir benches. The reasonfor the choir being in such a visible place is thatonly singing but no musical instruments are usedduring the liturgy. Chanters accompany the holyacts with the appropriate song under the direc-tion of the priest conducting the liturgy, hencedirect visual contact is needed.

κάθεται ο αρχιερέας ή επίσκοπος όταν δεν τελείο ίδιος την Λειτουργία. Με αυτό φαίνεται οτιστο ορθόδοξο δόγμα και οι ιερείς θεωρούνταιμέλη της κοινότητας. Απέναντι στον επισκοπικόθρόνο, επίσης με πλούσια σκαλίσματα και δια‐κόσμηση, βρίσκεται ο θρόνος της ΠαρθένουΜαρίας. Αυτός συμβολίζει την παρουσία τηςΜητέρας του Ιησού ανάμεσα στους πιστούς47.Στους ορθόδοξους ναούς δεν υπάρχουν παρά‐πλευρα ιερά αφιερωμένα σε άλλους αγίους,48

μόνο ένα ιερό.Δίπλα και ανατολικότερα αυτών των θρόνων

βρίσκονται τα στασίδια των ψαλτών. Η θέσητους είναι τονισμένη, επειδή στην ορθόδοξη Λει‐τουργία δεν χρησιμοποιούνται μουσικά όργανα,μόνο ανθρώπινη φωνή. Με την καθοδήγηση τουιερέα, οι ψάλτες συνοδεύουν την Λειτουργία μετους κατάλληλους ύμνους και χρειάζονται ναέχουν οπτική επαφή με αυτόν.

Πριν από το ιερό βρίσκεται το ιερό Bήμα (σο-λέα). Εδώ κινούνται οι ιερείς κατά τη Λειτουρ‐γία, από εδώ διαβάζουν το Ευαγγέλιο και το κή‐ρυγμα, από εδώ ευλογούν τους πιστούς. Το ιερόΒήμα είναι υπερυψωμένο κατά ένα σκαλί, επο‐μένως είναι στο ίδιο ύψος με το υπερώο. Πα‐λαιότερα ένας υπερυψωμένος διάδρομος οδη‐γούσε από το ιερό Bήμα στον άμβωνα, που ήτανσκάλα με βήμα για την ανάγνωση και εκφώ‐νηση στη μέση του ναού. Σήμερα ο άμβωνας εί‐ναι ένα απλό βήμα.

Το εικονοστάσιο διαχωρίζει το κύριο σώματου ναού από το ιερό. Τέτοιο διαχωριστικό συ‐ναντάμε και σε άλλα δόγματα (Συρίων, Αρμε‐νίων, Κοπτών). Έχει την καταγωγή του στουςπρωτοχριστιανικούς ναούς της Ρώμης. Το πιοωραίο δείγμα βλέπουμε στον ναό του ΑγίουΚλήμεντος (1108) κοντά στο Κολοσσαίο τηςΡώμης. Το εικονοστάσιο είναι το πιο εντυπω‐σιακό αρχιτεκτονικό στοιχείο των ορθόδοξωνναών.

Το ιερό έχει τρεις τομείς: την πρόθεση, το δια-κονικό και την αγία Tράπεζα. Η πρόθεση είναιένα τραπέζι για την προετοιμασία της θείας Ευ‐χαριστίας. Το διακονικό, που χρησιμεύει για τηαποθήκευση των ιματίων και των σκευών, με‐ρικές φορές είναι απλώς μια εισοχή στον τοίχο.Η αγία Τράπεζα βρίσκεται στο κέντρο του ιερούκαι γύρω της κινούνται οι ιερείς. Μερικές φορές1–2 σκαλιά βρίσκονται μπροστά της. Στο ανα‐τολικό άκρο του ιερού βρίσκεται η θέση του αρ‐χιερέα που παίρνει μέρος στην θεία Λειτουργία.

Ανάμεσα στα κινητά αντικείμενα του ναού

тургије верници ту стоје. Овај простор де‐лили су на два дела: задњи, западни жен‐ски део, пронаос. У правцу олтара јемушки део наос. Две јединице, у висиниструка, раздвајају дрвени или камени па‐рапет, осим тога мушки део се налази сакораком ниже. У скупу простора немаклупе, већином их стављају поред зидаили у окренутом прсобрану. Ове сталум-лик сврхе, већином су стојеће столице, по‐што за време литургије верници стоје.46

Број столица зависи од величине про‐стора. У већим заједницама није свакомдоспео сто, купљен је по традиционалнојдонацији, да би одрасли верник сталнотамо стајао. Деца, смештена испред од‐раслих.

На источној страни распоређених сто‐лица, усмерена на зид, налазе се два прио‐ритетна простора. На јужној страни на‐лази се владичин трон, где седи високосвештенство за време литургије, када необавља службу. То је приказ заједничкогсхватања источног хришћанства, по комеје свештеник члан верника. Према њему,на северној страни са украсним резбари‐јама и кићењем издизано, налази се тронБогородице. Није посебан олтар, већ међуверницима симболише људско присуствоБогородице.47 У православним црквамапостоји само један олтар,48 нема бочнихолтара у част светитеља.

Поред ова два посебна места, јужно одњих, пред олтаром налазе се певнице,клупе за певање. Нагласак смештаја хора,чињеница је, да православна литургијанема инструменталну пратњу, само глас.Свештеник обавља литургију, предводипојце и са прикладним песмама пратесвета дела. Зато је потребна визуалнавеза.

Подигнут простор испред олтара је со-леа. То је место за директно кретањесвештеника за време литургије: овде сечита Јеванђеље, одавде се проповеди, тусе причешћују верници. Са подизањем ко‐рака солеа је у истој висини са пронаосом.Некада од солеје у средину црквеног про‐стора водио је подигнут подијум на крајуса бим постољем. Сада је сведено на плат‐форму говора.

Олтарски простор од црквеног брода

42

56. Kamaraitemplomtervsorozat.III. sz. terv, alaprajzés homlokzat(1711)

61. A szentendrei „Saborna”szerb ortodox templom,Püspöki Székesegyház délikapujának és déli homlokzatánakrajza, valamint látképe

59. Buda egykoriszerb ortodox temploma

és a régi Erzsébet híd(1942) 60. A budai szerb

ortodox templomtoronysisakjánakmodellje

62. Buda egykoriszerb ortodoxtemplomaa Tabán felől (1930)

57. A deszki szerbortodox templomnyugati és délihomlokzatrajza,valamint a toronylátképe

58. A deszki szerb ortodox templompillér-ívezetes homlokzata

papság közvetlen mozgási helye a liturgiaalatt. Innen olvasnak fel az evangéliumoskönyvből, innen prédikálnak, itt áldoztatjáka híveket. A lépcsőfoknyi megemeléssel aszolea egy magasságba kerül a pronaosszal.Régen a szoleától a templomtér közepérevezetett egy megemelt dobogó, végében azambóval (felolvasóállvány). Mára ez felol-vasó emelvénynyé redukálódott.

Az oltárteret a templomhajótól az iko-nosztáz választja el. Ilyesféle elválasztó kor-lát vagy fal más liturgiákban is megtalálható(szír, örmény, kopt keresztények). Előképeaz ókeresztény rómavárosi liturgiában ismeglévő elválasztó korlát, a templom-fal.Legszebb fennmaradt példája ennek Rómá-ban a Colosseumtól nem messze találhatóSan Clemente templomban (1108) látható.Az ikonosztáz az egyik leglátványosabb bel-sőépítészeti eleme az ortodox templomtér-nek.

Az oltártér a liturgikus hármas egységbőltevődik össze: az előkészület terei a prothé-zisz és a diakonikon nem igényelnek különteret, az oltárasztallal egy térben, az iko-nosztáz mögött helyezkednek el. A prothé-zisz előkészületi asztala térbővületként ismegjelenhet ezen egységben. A diakonikonaz egyházi szerelvények és ruhák tárolásáraszolgál, sok esetben csak kisebb falmélyedés.Az oltárasztal körüljárhatóan az oltártér kö-zepén helyezkedik el, általában egy-két lép-csőfokkal lehet hozzá fellépni. Az oltár ke-leti végében van a rítus szerint a felsőülőhely, a liturgiában résztvevő főpap ülő-helye.

A templomhajóban meg kell említenünkmég a felolvasóállványt, amit mobiliakéntállítanak fel a liturgia megfelelő részeibena szoleán. Sajátos tárgyat, a templomtér nemállandó tartozékát találunk több templom-ban is: a királyi ajtó előtti térrész fölé állít-ják az egyházi körmenetek alkalmával hasz-nált baldachint, mely gyakorlatilag négyfarúdra felfüggesztett téglalap alakú textí-lia. Különleges eleme az ortodox terekneka húsvéti oltár, amely egy asztal formájú bú-tor, sarkain négy oszloppal, mely baldachinttart. A naoszban felállított mobiliánál végzika nagyhéten a liturgiát, minekután az anti-menziont (oltárterítőt) kihozzák az oltárbólés ráhelyezik erre az asztalra.

The raised platform in front of the altar is thesolea. This is where church members move alongduring liturgy. The Gospels are read, preachingis done, administration of the sacrament to theadherents is done from here. By raising the soleaone step higher, it lays the same level as thepronaos. There used to be a raised platformleading from the solea to the middle of thechurch with an ambon (reading stand) at theend. Today it is only a reading platform.

The altar area and the nave are divided bythe iconostasis. Other liturgies (Syrian, Armenian,Coptic Christian) use a similar dividing banisteror wall as well. Its archetype was the barrier(church wall) used in the Early Christian Romanliturgy. The most beautiful example existing to-day is in the Basilica of Saint Clement (1108)near the Colosseum in Rome. The iconostasis isthe most spectacular internal architectural ele-ment of an Orthodox church.

The altar area reflects the unity of the liturgi-cal trinity: the areas for preparation, the proth-esis and the diaconicon need no separate spaces.They are in the same area with the altar-table,behind the iconostasis. The preparation table ofthe prothesis may appear as an extension in thisarea. The diaconicon serves as the storage ofecclesistical equipment and garment. Usually itis a niche in the wall. The altar-table is in themiddle of the altar area raised on one or twosteps; one can walk around it. At the easternend of the altar is the upper seat where theprelate taking part in the liturgy sits.

The reading stand in the nave has to be men-tioned. It is placed on the solea as a mobilia dur-ing the liturgy when appropriate. Specific objectsnot permanent part of the church interior maybe found in different churches: during proces-sions a canopy is erected above the area in frontof the royal door, which is a rectangular sheetof fabric raised on four poles. Another specialpiece is the Easter altar. It is a table-like pieceof furniture with four columns in its corners tohold a canopy. Liturgy is conducted from themobilia in the naos during the Holy Week. Fol-lowing this the antimin (altar cloth) is broughtout from the altar and is laid on this table.

The 18th century Orthodox ecclesiology inHungary may be described by two tendencies.Minorities building churches tried to preservemost of the Byzantine traditions while adaptingto the special cultural environment surrounding

αναφέρουμε τα εξής: το αναλόγιο που στήνουν,όταν χρειάζεται, στο ιερό Βήμα. Επίσης τα λά-βαρα που χρησιμεύουν στις λιτανείες και περι‐φορές και είναι τετράγωνα κομμάτια ύφασμακρεμασμένα σε μακριά κοντάρια. Αυτά βρίσκο‐νται στον ναό μπροστά στην Ωραία Πύλη. Ιδι‐αίτερο στοιχείο των ορθόδοξων ναών είναι οεπιτάφιος, που χρησιμοποιούν το Πάσχα καιπρόκειται για ένα τραπέζι με ουρανό. Στον επι‐τάφιο τελούν Λειτουργία την Μεγάλη Εβδο‐μάδα, αφού μεταφέρουν εκεί το ιερό αντιμήνσιοαπό την αγία Τράπεζα.

Η ανέγερση ναών στην Ουγγαρία τον 18ο αι‐ώνα επηρεάστηκε από δύο τάσεις. Η μία ήταννα κρατήσουν όσο το δυνατόν περισσότερο τηνβυζαντινή παράδοση και η άλλη να προσαρμο‐στούν στο, ξενικό γι’ αυτούς, πολιτισμικό περι‐βάλλον. Γι’ αυτό οι ναοί των ορθοδόξων εξωτε‐ρικά ομοιάζουν με αυτούς των άλλων δυτικώνδογμάτων, ενώ εσωτερικά διαθέτουν τα χαρα‐κτηριστικά και τους συμβολισμούς που είναιαπαραίτητοι στο ορθόδοξο δόγμα.

одваја иконостс. Оваква баријера, зид заодвајање, може се наћи у другим литур‐гијама (сиријска, јерменска, коптска)хришћана. Приказ, ранохришћанске ли‐тургије римског града, постојећа пре‐града је црквени‐ зид. Најлепши прежи‐вели пример може се видети у Римунедалеко од Колосеума, црква Сан Кле‐менте (1108). Иконостас је један најприв‐лачнији, елеменат унутрашњости право‐славног црквеног простора.

Олтарски простор састоји се од литур‐гијског тројединства: припремна местапротхезис и диаконикон, не захтевају по‐себан простор, са часном трпезом у јед‐ном простору налазе се иза иконостаса.Припремни сто протхезе, може се поја‐вити као проширени део простора. Диа-коикон је место за црквених прибора иодеће, у већини случајева, само маланиша. Чеона трпеза смештена у срединиолтарског простора, већином подигнутаса два корака више. У источном крају ол‐тара налази се по обреду, горње седиште,у литургији служећем свештенику.

У црквеном броду налази се постоље зачитање, мобилиа, које постављају на од‐говарајуће делове литургије на солеји. По‐себан предмет у црквеном простору, одстално не коришћених прибора има: ис‐пред царске капије подигнут балдахин, тоје четвороугаона тканина на дрвенимштакама, користе је за време процесије.Посебан елеменат православних про‐стора је ускршњи олтар, намештај обликстола на крајевима са четир стуба, којидрже балдахин. У наосу на постављенојмобилији врше литургију на Великој не‐дељи, након чега изнесу антимензион(олтарска тканина) из олтара и поставена сто.

Мађарску православну архитектуру у18. веку карактеришу две тенденције. Ма‐њински градитељи покушали су сачуватисве више од византијских традиција, иприлагодити се посебној културној око‐лини. У двострукој намери зидане цркве,спољно се спојиле у редове западнохриш‐ћанских цркава, док у унутрашњости, очу‐вали све традиције које су битне из гле‐дишта литургије.

43

A 18. századi magyarországi ortodoxtemplomépítészetet két tendencia jelle-mezte. Az építtető kisebbségek igyekezteka bizánci hagyományokból a lehető legtöb-bet megőrizni, ugyanakkor alkalmazkodnia számukra sajátos kulturális környezethez.A kettős szándék jegyében felépített temp-lomok külsőleg beolvadtak a nyugati ke-resztény templomok sorába, a belsőbenazonban megőrizték mindazokat a hagyo-mányokat, amelyek a liturgia szempontjátólelengedhetetlenek voltak.

them. Churches built within the framework ofthis double effort were similar to the WesternChristian churches externally but internally pre-served all the traditions necessary for the liturgy.

44

ПРАВОСЛАВНАЦРКВА У ХОДМЕЗЕВАШАРХЕЉ

У Ходмезевашархељ 1792. године посве‐тили су православну цркву у част РођењаПресвете Богородице. Зидање једноброднецркве у Луј КСВИ стилу почело је 1782.године. Црквени брод и светилиште по‐дигло се између 1783–1786. године, првиторањ зидан је 1806. године, 1848. годинепосле реконструкције, добија позлаћенебакарне дугмаде. Црква у данашњем обли‐ку рестаурирана је 1888/89. године. Ош‐тећени црквени торањ 1889. године ре‐конструисан је од донације удове МаријеСиларди Лотта. Од лима направљена ка‐цига је тада стављена на торањ. Црквенозвоно однето је 1917. Године за ратне по‐требе. Између 1920–1930. године изврше‐на је свеобухватна реконструкција нацркви, о којој можемо читати у записимацрквеног историјата. Промењен је под,преграђен је иконостас. 1926. године по‐светили су ново звоно. 1930. године гу‐вернер Миклош Хорти поклонио је цркве‐ној општини литију. Државно реновирање1959., 1963. и 1980/82. године није било,свеокупно, након промене система била

A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYIORTODOX TEMPLOM

A hódmezővásárhelyi ortodox templomot1792-ben Isten Anyja születésének tisztele-tére szentelték fel. Az egyhajós, copf stílusútemplom építése 1782-ben kezdődött. Atemplomhajó és a szentély 1783 és 1786 kö-zött készült, az első templomtornyot csakkésőbb, 1806-ra emelték. Utóbbit 1848-banaranyozott rézgombokkal látták el. A temp-lomot mai formájában 1888/89-ben restau-rálták. A megrongálódott templomtornyot1889-ben özvegy Szilárdy Jánosné LottaMária adományából átépítették, ekkornyerte el mai formáját. A bádoglemezbőlkészült sisak is ez időben került a toronyra.A templom harangját 1917-ben a háborúmiatt elszállították. 1920 és 1930 között át-fogó felújítást végeztek a templomon, me-lyekről az egyház történeti feljegyzéseibenis olvashatunk. A padozatot kicserélték ésátépítették az ikonosztázt is. Az új harango-kat 1926-ban szentelték fel. 1930-ban Hor -thy Miklós kormányzó új templomzászlótadományozott az egyháznak. Az 1959-es, az1963-as és az 1980–82-es évekbeli állami ta-tarozások nem hozták helyre teljesen a

THE ORTHODOXCHURCH OF HÓDMEZŐVÁSÁRHELY

The Orthodox Church in Hódmezővásárhely wasconsecrated in 1792, in honour of the the birthof the Mother of God. The construction of aisle-less church in Copf style started in 1782. Thenave and sanctuary were built between 1783and 1786, the first church tower was completedlater in 1806. The latter was fitted with gildedbrass-buttons in 1848. The church was refur-bished into its present form in 1888/89. Thedamaged church tower was refurbished with thedonation of Mária Lotta, the widow of JánosSzilárdy in 1889. The church got its present lookat that time. It was also at this time when a tincup was placed onto the roof. Because of thewar the church bell was taken away in 1917. Ex-tensive restoration was carried out on the build-ing between 1920 and 1930, more can be readabout this in the church history section. Newflooring was laid down and the iconostasis wasrebuilt. The new church bells were consecratedin 1926. In 1930, governor Miklós Horthy do-nated a new church flag. State renovations in1959, 1963 and 1980–82 did not restore thechurch completely, hence smaller or larger ren-ovation works were constantly needed after the

Ο ΟΡΘΟΔΟΞΟΣ ΝΑΟΣ ΤΟΥHÓDMEZŐVÁSÁRELY

Ο ορθόδοξος ναός του Hódmezővásárhely εγκαι‐νιάστηκε το 1792 και αφιερώθηκε στην μνήμητης Γέννησης της Παρθένου Μαρίας. Η ανέγερσητου μονόκλιτου ναού σε ρυθμό νεομπαρόκ, ξε‐κίνησε το 1782. Το κύριο κλίτος και το ιερό χτί‐στηκαν μεταξύ 1783 και 1786, ενώ το 1806υψώθηκε το πρώτο κωδωνοστάσιο. Το 1848πρόσθεσαν στο κωδωνοστάσιο επιχρυσωμένεςχάλκινες σφαίρες. Το 1888–1889 ανακαίνησαντον ναό, ο οποίος πήρε την σημερινή του μορφή.Το 1889, χάρη σε δωρεά της χήρας SzilárdyJánosné Lotta Mária, ανακατασκεύασαν το κα‐τεστραμμένο κωδωνοστάσιο, που επίσης τότεπήρε την σημερινή του μορφή. Τότε πρόσθεσανστη κορυφή του και σκέπαστρο από λευκοσί‐δηρο. Την καμπάνα την αφαίρεσαν το 1917 γιαπολεμικούς σκοπούς. Μεταξύ 1920–1930 έλαβεχώρα η επόμενη ριζική ανακαίνιση του ναού,για την οποία υπάρχουν σχετικές γραπτές ανα‐φορές της Εκκλησίας. Τότε αντικατέστησαν ταστασίδια και έκαναν μετατροπές στο εικονο-στάσιο. Οι νέες καμπάνες ευλογήθηκαν το 1926.Το 1930 ο κυβερνήτης Horthy Miklós δώρησεκαινούριο λάβαρο στην Εκκλησία. Οι επιφανει‐ακές βαφές που έγιναν με χρήματα του κράτους

45

65. Az ikonosztáz az 1920-as években a felújítás előtt

64. Az ikonosztázrestaurálási tervének részlete

az 1920-as évekből

63. A Szentesi utca (ma Dr. Rapcsák András út) a 20. század elején az ortodox templommalés az azt övező téglakerítéssel, a templom mellett az iskola és a paplak épülete látható

66. Utcarészlet az ortodoxtemplommal. (Szentesi utca,ma Dr. Rapcsák András út)

46

68. Az új harang beemelése (1926)

69. Az 1926-ban érkezettharangok a templom előtt

70. Az új harangszentelése (1926)

67. Egyháztörténetifeljegyzés részlete1926-ból

47

71. A templom és templomkertmadártávlatból

az 1930-as években

73. Az ortodox templom az1960-as években,háttérben a parókia épülete

72. A restaurálttemplombelsőaz átépítettikonosztázrészletével(1929)

74. 1941-bena régi kántorlakés iskolaelbontásakorkészülhetettfényképfelvétel

templom rossz állapotát, így a rendszervál-tozást követően folyamatos kisebb-nagyobbfelújításokra szorult az épület. 1995-től aNemzeti Kulturális Alap támogatásával abelső faliképek restaurálását végezték el,2003-ra pedig a templomhajó és a szentélytetőszerkezetét újították fel. 2011–2012-benátfogó restaurálást végeztek, a templom-külső mellett a templombelső is megújult.

Hódmezővásárhely egyetlen ortodox épí-tészettörténeti emlékének sajátossága a bi-zánci hagyományokat tükröző, az oltártérnélmegfigyelhető különleges boltozati kiala-kítás. Az építőmester a szentély-hármas sze-rinti teret hozott létre a keleti oldalon. Azikonosztáz alaprajzi vonala meghatározza atömegbeli váltás helyét. A diadalíves szűkítésután azonban az egyik legegyedibb oltá-rapszist láthatjuk: a prothézisz és diakónikontér kijelölését párhuzamosan futó falak ab-lakos megnyitása adja. Ezek után találhatóaz épület keleti lezárását adó apszisív, mégegy visszametszéses támközszűkítésre szer-kesztve. A szakrális épületek legkiemeltebbegységének, a liturgia fő terének ilyen plasz-tikus megformálása a bizánci templomoktérszervezésének és tömegformálásának pro-vinciális megoldása. Ez egyediségével a sa-játos építészeti megközelítés egyéni meg-nyilvánulása. Csak Magyarországon jöhetettlétre ilyesféle különleges ötvözet az ortodoxtemplomépítészetben. Hódmezővásárhely-hez legközelebb Baja és Eger szerb templo-mánál láthatunk ennyire összetett oltártér-kiképzést.

A templom alaprajzi elrendezése a 18.század végére jellemző típust követi, jól ér-zékelhető a később hozzáépített torony. Azimént ismertetett oltártér előtt a szoleátlátjuk, szögletes bővülettel, amely egy lép-csőfokkal elemelkedik a templomhajó férfiakáltal használt térrészéhez képest. A szoleánálló kórusterek falfülkés mélyedéssel met-szenek bele a faltestbe. A templomhajótészakról és délről is három–három, rézsűsfalfülkéjű ablak világítja meg. Az ablakokbelső felületén rózsafüzér keretben geo-metrikus mintázattal képzett színes ólom-üveg található, 1902-es évszámmal. Az ab-lakok közét márvány mintázatú felületfes-téssel gazdagított kettős lizénák49 tagolják,a ritmust a déli oldalon a középső szakaszban

political changes of 1990. From 1995 the internalpaintings were restored with the sponsorship ofthe National Cultural Fund, then in 2003 roof-timbers above the nave and sanctuary were alsorefurbished. In 2011–2012, extensive restora-tion, external and internal renovation was car-ried out on the building.

The special characteristic of the only Orthodoxecclesiastical monument of Hódmezővásárhelyis the special vault design by the altar that mir-rors the Byzantine traditions. The master buildercreated a space on the eastern side based onthe Holy Trinity. The ground-plan line of theiconostasis defines a change in the mass. How-ever, behind a triumphal arch-like narrowingspace we find one of the most original altar-apse: the designation of the prothesis and dia-conicon is by opening up the parallel walls withwindows. Beyond these on the east, the buildingis sealed off by the apse arch, constructed ontoanother narrowing span. This kind of plastic de-sign in the principal space of liturgy, the mostimportant element of religious buildings is theprovincial method to organise space and massratio. With its originality it is an individual man-ifestation of a special architectural approach.This particular alloy in Orthodox ecclesiologycould only develop in Hungary. Apart from Hód-mezővásárhely, only the Serbian Orthodoxchurches of Baja and Eger show such complexaltar area design.

The design of the church ground-plan is typicalof the end of the 18th century. It is also easy tospot that the church tower was built later. Wefind the solea in front of the altar area describedabove. The solea is an angled extension one stepabove the men’s area in the nave. Places for thechoir on the solea are niches cut into the wall.The nave is lit from the north and south by threebevelled windows on both sides. On the interiorof the windows in a rosary-shape frame colourfulleaded glass with geometric patterns was madein 1902. The space between the windows is di-vided by double lesenes,49 the paint on their sur-face is with marble patterns. A door on thesouthern side in the middle section enriches thispattern of lesenes. Proportioning with lesenescontinues around the corner then breaks on theshorter sides – by the triumphal arch openingon the east and above the gallery on the west –finishing, therefore, the tripartite internal entab-lature. At the women’s area defined by the west-

το 1959, το 1963 και μεταξύ 1980–1982, δενκατάφεραν να αναστρέψουν την κακή κατά‐σταση του ναού και μετά την αλλαγή του κα‐θεστώτος, έγιναν αναγκαίες κάποιες εργασίεςσυντήρησης. Το 1995 με κονδύλια του ΤαμείουΕθνικού Πολιτισμού έγινε η συντήρηση των ει‐κόνων, και το 2003 ανακατασκεύασαν τησκεπή του κυρίου κλίτους και του ιερού. Το2011–2012 πραγματοποιήθηκε ριζική ανακαί‐νιση του εσωτερικού και του εξωτερικού τουναού.

Ιδιαιτερότητα του μοναδικού ορθόδοξουμνημείου του Hódmezővásárhely αποτελεί ηδιαμόρφωση του χώρου του ιερού, όπως δια‐δόθηκε μέσω της βυζαντινής παράδοσης. Ο αρ‐χιτέκτονας οικοδόμησε τον τριπλό χώρο πουορίζεται ως ιερό, στην ανατολική πλευρά τουκτιρίου. Το εικονοστάσιο καθορίζει την γραμμήδιαχωρισμού του χώρου από τον κυρίως ναό.Μετά την θριαμβευτική αψίδα πάνω από το ει‐κονοστάσιο, ακολουθεί η ημικυκλική καμπύλητης κόγχης του ιερού. Οι χώρου της πρόθεσηςκαι του διακονικού ορίζονται από παράλληλουςτοίχους με παράθυρα. Ακολουθεί το κλείσιμοανατολικά με την ημικυκλική κόγχη και έναυποστηρικτικό πλάγιο δοκό. Πρόκειται για μιαιδιαίτερα πλαστική διατύπωση του βυζαντινούτυπικού διαμόρφωσης του βασικού λατρευτι‐κού χώρου που λέγεται ιερό. Μόνο στην Ουγ‐γαρία θα μπορούσε να γεννηθεί ένα τόσο ιδιαί‐τερο κράμα ορθόδοξης αρχιτεκτονικής. Εκτόςαπό το Hódmezővásárhely, στους σέρβικους να‐ούς της Baja και του Eger μπορούμε να παρα‐τηρήσουμε τέτοια συμπυκνωμένη διαμόρφωσηιερού.

Η κάτοψη του ναού ακολουθεί τον χαρακτη‐ριστικό τύπο ναού του τέλους του 18ου αιώνα,και φαίνεται καθαρά οτι το κωδωνοστάσιοπροστέθηκε αργότερα. Μπροστά από τον χώροτου ιερού βρίσκεται το ιερό Βήμα (σολέα), ωςγωνιώδης χώρος που βρίσκεται ένα σκαλί ψη‐λότερα από τον χώρο του κυρίως ναού που προ‐ορίζονταν για τους άνδρες. Οι θέσεις των ψαλ‐τών που βρίσκονται στις άκρες του ιερούΒήματος ενισχύονται με κοιλώματα στους τοί‐χους. Το κύριο κλίτος του ναού φωτίζεται απότρία παράθυρα στον βόρειο τοίχο και άλλα τρίαστον νότιο, που η κοιλότητά τους έχει λοξόπλαίσιο. Τα παράθυρα περιέχουν χρωματιστόυαλογράφημα (βιτρώ) με γιρλάντα λουλουδιώνστο περίγραμμα και γεωμετρικό σχέδιο στοεσωτερικό, και την χρονολογία 1902. Ανάμεσα

је потребна непрекидна обнова. 1995. го‐дине, помоћу Националног КултурногФонда почиње рестаурација икона и зид‐них слика, 2003. године обнови се кровцрквеног брода и олтара. 2011–2012. го‐дине стигло је до свеобухватне рестаура‐ције унутар и изван цркве.

Једини православни историјски, архи‐тектонски споменик у Ходмезевашархељкарактерише, одраз византијске тради‐ције у олтарском простору, нарочито про‐јектовање свода. Градитељ је свети‐лиште‐ троструког простора створио наисточној страни. Линија нацрта иконо-стаса одређује место масовне промене.После сужавања, можемо видети једно однајважнијег, олтарску апсиду: ознаку про‐стора протхезе и диаконика, даје прозор‐ски отвор на паралелним зидовима. На‐кон завршетка зграде на источном делуналази се апсидни лук, конструисан наназад резаном размак подупирачем. Је‐динство сакрално истакнутих зграда,тако пластично обликовање главног про‐стора литургије, просторне организације,формирање масе, у византијским црквамаје провинциално решење. Посебност дајеособени архитектонски приступ, личномизрадом. Само је у Мађарској могло доћидо овакве специалне легуре у архитек‐тури православних цркава. Таког ком‐плетног олтарског простора, осим Ходме‐зевашархељ, можемо видети у српскимцрквама Баји, Јегри.

Распоред нацртног плана прати типи‐чан тип краја 18. века, предочава се кас‐није зидан торањ. У горе приказаном ол‐тарском простору налази се солеа саугаоним проширењем, које је подигнутокораком горе од црквеног брода. На солеипостављене певнице са нишом удубљене,укрштају се у зидно тело. Црквени бродса севера и југа, три‐три нишом нагибнапрозора осветљавају цркву. На унутраш‐њој површини прозора види се у броја‐ничном оквиру и геометријским моти‐вима обликовано бојено стакло, саознаком 1902. године. Између прозора сатекстуром мермера, површинском бојомкићене дупле лизене 49 рашчлањују ритам,обогаћују врата, постављена у срединијужног дела. Лизено рашчлањивање на

48

49

75. A hódmezővásárhelyiortodox templom

ikonosztázának rajza

77. A hódmezővásárhelyi ortodox templommetszetrajzai

76. A hódmezővásárhelyiortodox templom alaprajza

76. A hódmezővásárhelyi ortodox templom alaprajza

50

78. A templom déli oldalaa felújítás előtt

79. Részlet a templom1889-ben átépített

tornyáról

82. Falfülke a tornyona nyugati bejárat felett

80. Részlet a templom háromkaréjos apszisáról

83. A déli bejárati ajtó

81. Kilincs a bejárati ajtón

51

85. A hódmező-vásárhelyiortodox templomikonosztáza

86. A templomhajóközepén lelógó

faragott facsillár

88. Keresztelő medencea templomhajó női részében

87. A templomhajónyugati oldalántalálható karzat

részlete

84. Az 1920-as évektemplomfelújításakorkészült mennyezetifestés részletea szentélyből

elhelyezett ajtó gazdagítja. A lizénás tagolása sarkokon átfordul és a rövid oldalakon –a keleti falon a diadalív-nyílásnál, a nyugatioldalon a karzat felett – megszakad, így aháromrészes belső koronázópárkány is be-fejeződik. A nyugati axis által kijelölt nőitérrészben a templomhajó padozata egy lép-csőfokkal megemelkedik, egy szintre ke-rülvén a szoleával. A tér tagolását a bútorzatelhelyezése is jelöli: a férfi részben a falakmentén lévő állószékek befordulnak és mell-védet képeznek a férfi és női rész közöttihatárvonalon. A torony felől megközelíthetőkarzat barokkos vonalvezetésű, íves mellvédjea nyugati határfelület gazdag kiképzésétadja. A templomhajó teknőboltozata való-jában egy vastag fa gerendákból rakott síkmennyezet, amelyet negyedíves vonalveze-tésű átmenet kapcsol a belső párkányhoz.A templombelső falfestése a faltükrökbenegyszerű keretezésű, a mennyezeten a geo-metrikus mintázat keresztmotívumokat, ke-rubokat és a Szentlelket szimbolizáló fehérgalambot keretezi, hangsúlyos helyeken ro-kokó füzérdíszekkel. A középső mennyezetitükörben felhők között kibontakozó alakoskompozíció lehetett.

Az épülettömeget cserépfedéses magas-tető zárja, a tetőszerkezet dőltdúcos fedél-széke a főállásokban oszlopokkal gyámolí-tott. A templomhajóból kosáríves záródásúajtó vezet a toronyaljba, a nartexbe. Fülkésfalfelületein emléktáblák találhatóak. Anyugati bejárati kapu tömör fa ajtaja váz-táblás kialakítású, hasonlóképpen formálta templom déli bejárata is. A több szintestoronyba egy déli oldalon található épület-bővítményben elhelyezett lépcsőn lehet fel-jutni. Innen, kívülről közelíthető meg a máremlített karzat is.

A kellemes arányú templomon késő-ba-rokk íz érződik a hajó és az előtte álló to-rony közötti ívelt átmenetben, valamint atemplomhajó ablak- és ajtónyílásainak kívülszegmensíves, belül kosáríves kialakításá-ban. A háromrészes koronázó párkány, ahosszhomlokzati felületeket keretező és azoltártömeget tagoló toszkán falpillérek, anyugati bejárat felett a párkányra helyezetttympanon már a klasszicizmus felé mutat.A lizénás tagolás egységbe vonja a két peri-ódusban épült templomhajó és torony tö-

ern axis, the floor of the nave rises by one step,lifting this area up almost to the level of thesolea. The division of space is underpinned bythe placement of furniture: on the men’s sidestacidias (chairs for standing) turn inwards, cre-ating a balustrade along the borderline betweenmen and women. The gallery accessible fromthe church tower has Baroque lines, its archedbalustrade gives a rich finishing to the westernedge surface. The nave’s coved vault is actuallya flat ceiling of thick timber beams. The covedvault is connected to the internal cornice with aquarter-circle line. Internal paintings on the wallsare simply framed by the wall-mirrors. Theyframe what is visible on the ceiling: cross mo-tives, cherubs and doves that symbolise the HolySpirit decorated with Rococo festoons in high-lighted places. In the middle ceiling mirror theremay have been composition with a figure emerg-ing from clouds.

The building is completed by a tiled gable roof.In the main areas, the roof-timbers of theoblique prop roof are supported by columns. Adoor closing in a three-centred arch leads fromthe nave to the bottom of the tower, the narthex.There are memorial plaques in the niches of itswalls. The solid wood western gate is of panelleddesign, similar to the southern entrance of thechurch. The multi-storey tower may be ap-proached through the stairs in the building ex-tension on the southern side. From the outsideof the same place there is the entrance to thebalcony.

The well proportioned building reflects theLate Baroque style in the arched passing fromthe nave to the tower in front of it. Late Baroquefeatures also appear in the window-openingsand doorways of the nave, as they are segmentalon the outside and three-centred arched on theinside. The tripartite entablature, the Tuscan pi-lasters dividing the altar and framing the facade,and the thympanon on the cornice above thewestern entrance are rather typical of Classicism.Proportioning with lesenes blends the nave andthe tower together, even though they were builtin different periods. The tower unit is framed bysmaller and larger lisenes where the corners arerounded. The body of the tower is divided by avertical string-course at the ridge of the roof.The tripartite cornice contains a dial-plate, en-riching the architectonic design with arched el-ements (the mechanism of the watch was never

στα παράθυρα παρατηρούμε διπλούς ψευδο-κίονες,49 χρωματισμένους σε απομίμηση μαρ‐μάρου, ενώ στη μέση της νότιας πλευράς βρί‐σκεται και η πλούσια διακοσμημένη ξύλινηπύλη. Στον τομέα των γυναικών, στο υπερώο,το δάπεδο βρίσκεται ένα σκαλί υψηλότερα σεσχέση με τον τομέα των ανδρών και είναι έτσιστο ίδιο ύψος με τη σολέα. Τα στασίδια χρησι‐μεύουν και για τον διαχωρισμό των χώρων.Έτσι οι σειρές στασιδιών που βρίσκονται κατάμήκος των τοίχων στον τομέα των ανδρών, γυ‐ρίζουν και σχηματίζουν διαχωριστικό διά‐φραγμα μεταξύ του τομέα των ανδρών και αυ‐τού των γυναικών. Το θεωρείο, πουπροσεγγίζεται από το κωδωνοστάσιο, είναι σερυθμό μπαρόκ με κυρτές πλευρές, περίτεχναδιακοσμημένο. Η οροφή του κυρίου κλίτους,που φαίνεται να έχει σχήμα τραπεζίου, είναικατασκευασμένη από μεγάλες ξύλινες δοκούςτοποθετημένες η μία δίπλα στην άλλη. Η οροφήσυνδέεται δε, με τεταρτοκύκλια διατομή, με τοπάνω γείσο των εσωτερικών τοίχων. Η βαφήτων εσωτερικών τοίχων είναι απλή, στην οροφήόμως παρατηρούμε μοτίβα με σταυρούς, χερου‐βήμ και ένα περιστέρι ‐ που συμβολίζει το άγιοΠνεύμα ‐ σε πλαίσιο από γεωμετρικά σχέδιακαι ροκοκό ύφους γιρλάντες σε ορισμένα, το‐νισμένα, σημεία. Στην κεντρική, επίπεδη επιφά‐νεια της οροφής πρέπει να ήταν ζωγραφισμένεςμορφές ανάμεσα σε σύννεφα.

Η στέγη του ναού είναι αρκετά οξεία, με ξύ‐λινο σκελετό και κεραμίδια. Το κύριο κλίτοςσυνδέεται δυτικά με τον νάρθηκα, που βρίσκε‐ται στην βάση του κωδωνοστάσιου, μέσω μιαςδίφυλλης, καμπυλόκυρτης, ανοιγόμενης στο κέ‐ντρο, τζαμωτής πόρτας. Στους τοίχους του νάρ‐θηκα υπάρχουν αναμνηστικές πλάκες. Η δυτικήπύλη είναι διπλή, κατασκευασμένη από συμπα‐γές ξύλο, όπως και η νότια πύλη. Στο πολυόροφοκωδωνοστάσιο μπορεί να ανεβεί κανείς με κλι‐μακοστάσιο που ξεκινά σε μια προέκταση τουκτιρίου προς τα νότια. Το ίδιο κλιμακοστάσιοδίνει πρόσβαση και στο θεωρείο του ναού.

Στο κτίριο είναι αισθητό το νεομπαρόκ ύφος,στο πέρασμα από το κύριο κλίτος στον νάρ‐θηκα, στα χαμηλά τόξα, εξωτερικά, πάνω απότα παράθυρα και τις πύλες, στις καμπυλόκυρτεςδιαμορφώσεις των παραθύρων και πυλών εσω‐τερικά. Όμως δείχνουν τάση προς τον κλασικι‐σμό τα τρίπτυχα γείσα, οι τοσκανικοί ψευδοκίο-νες που πλαισιώνουν τους τοίχους, και τοτύμπανο πάνω από την δυτική είσοδο. Η χρήση

крајевима се окрене и на кратким стра‐нама ― на источном зиду код отворасвода, на западној страни изнад хора ―прекине се и тако у три дела завршава сеунутрашњи крунски венац. Са западнестране аксиш, осом одређеном женскомпросторном делу, под црквеног брода по‐диже се кораком горе и постаје на нивосолеје. На поделу простора указује постав‐љени намештај: у мушком делу крај зидапостављене стојеће столице, окрене се иформирају бедем на граници између муш‐ког и женског дела. Са стране торња до‐ступан хор има барокне линије, закрив‐љена парапета, даје западно граничнојповршини богати облик. Корито сводцрквеног брода заправо је од једне дебеледрвене греде слојевито наслаган раванплафон које четвртлучна прелазна линијаспаја у унутрашњи обод. Унутар цркве бо‐јадисање зида у зиданом огледалу једно‐ставан оквир, на плафону географскиузорци, мотиви крсти, керуби и симболСветог Духа бели голуб уоквира ,на на‐глашеним местима са рококо декоратив‐ном венцу. У средњем огледалу плафонау облацима одвијајућа фигурална компо‐зиција је могла бити.

Цркву затвара црепом покривен високикров, искошен поткорњак у пуном застојуса потпорним стубовима. Из црквеногброда закривљена кош врата воде у ос‐нову торња у нартекс. На удубинама зиданалазе се спомен плоче. Западна излазнаврата од пуног дрвета, скелет израђена,слично су обликована и црквена врата,јужна излазна врата. У вишеспратан то‐рањ на јужној страни грађевинског про‐ширења смештеном степеништу, може сестићи горе одавде се може ући у хор.

На пријатном размеру цркве осећа секасно‐барокни укус, у закривљеном пре‐лазу између брода и торња, као и у обли‐ковању у црквеном броду, прозоски ивратни отвори, са споља закривљенимсегментима, унутар кош закривљењем.Троделни крунски венац и урамљиванедуже фасадне површине и олтарску масурашчлањен тоскански зид стубиви. Изнадзападног улаза стављен гребен, тимпанон,већ указује ка класицизму. Лизено раш‐члањивање уједињује у два периода зи‐

52

53

90. A templomhajó felújított mennyezetifestésének részlete

89. Részlet a templombelső2011/2012-es felújításimunkálatairól

91. A templomhajó férfi részének részlete a püspökitrónnal, állószékekkel és a kántori paddal

54

94. Részlet a felújítotttemplombelsőről.Kettős lizénákés az ólomüveg ablakok

93. Ólomüveg ablak

92. A templombelső 2011/2012-es felújítási munkálatai

95. A templomfelújításmunkálatai 2011/2012-ben

55

megét. A torony kiemelkedő egysége, ahola sarkok íves átmenettel képzettek, falsá-vokkal és kisebb lizénákkal keretezett. A to-ronytest homlokzatát a tetőgerinc magas-ságában függőlemezes övpárkány tagolja. Aháromrészes zárópárkány óralapos kialakí-tású, amely az architektonikus tagolást íveselemekkel gazdagítja (óraszerkezet nem lettelhelyezve benne). A rézlemez borítású to-ronysisak párnatagos és lanternás megfor-málású, csúcsán gömbre helyezett keresztlátható.

installed). Above the brass-plate coated steeplewith echinus and lantern there is an orb with across on top.

ψευδοκιόνων ενοποιεί τον κυρίως ναό και τοκωδωνοστάσιο, που χτίστηκαν σε διαφορετικέςπεριόδους. Το κωδωνοστάσιο είναι εντυπω‐σιακό κτίριο, με στρογγυλοποιημένες γωνίες,οριζόντια διαζώματα και γείσα και μικρούς ψευ‐δοκίονες. Η πρόσοψη του κωδωνοστάσιου φέ‐ρει οριζόντιο γείσο στο ύψος της κορυφής τηςστέγης. Το ανώτερο γείσο έχει και στρογγυλήδιαμόρφωση, όπως για την τοποθέτηση ωρο‐λόγιου (ποτέ δεν τοποθετήθηκε εκεί ρολόι). Τοχάλκινο σκέπαστρο του κωδωνοστάσιου είναισυνδυασμός έχινου και φανού με πολλαπλά μι‐κρά ανοίγματα για φωτισμό. Από πάνω υπάρχεισφαίρα και σε αυτή, σταυρός.

дану масу, црквени брод и торањ. Изузетнајединица торња, где су углови са закрив‐љеним прелазом изграђени, са зиднимшипкама и мањим лизенама урамљени.Фасаду тела торња у висини кровног гре‐бена, зависни диск појас лајсне деле. Тро‐делна завршна лајсна је изграђена каобројчаник, која архитектонско рашчла‐њивање са завијеним елементима, обо‐гаћује (сата нема). Бакарно покривен то‐рањ, јастук од ливеног гвожђа, на врхуторња куглица са крстом.

A TEMPLOM EGYHÁZMŰVÉSZETIALKOTÁSAI, KEGYTÁRGYAI

A szentély közepén találjuk az oltárasztalta szentségtartóval. Az oltárasztal négy tég-lapillérre helyezett kőlap. A templomhajótaz oltártértől egy háromajtós képfalállvány,az ikonosztáz választja el, melyen orosz egy-házművészeti hatások is megfigyelhetők.Az arany alap mellett jellemző a vörös ala-pon aranyozott festés, arany háttérrel.50 Akirályi ajtó északi szárnyán az álló IstenAnyja, a déli szárnyán Gábriel arkangyal tel-jes alakja látható. Hátoldalán szerb ajándé-kozási felirat és az 1826-os évszám olvas-ható. Az eredeti ikonosztázt 1825-ben OroszIstvánné és Mojszics Dánielné adományá-ból építették át, ekkor készült el a ma ismeglévő, biedermeier faragványokkal díszí-tett állványzat, amelyet az 1920-as évekbenismét felújítottak. Ugyanekkor került a ki-rályi ajtó fölé a 20. századból való, utolsóvacsorát ábrázoló festett kép. Az északi di-akónusi ajtót a kezében kardot tartó Mihályarkangyal egészalakos ábrázolása foglalja el.A hátoldalon szerb nyelvű ajándékozási fel-

ЦРКВЕНА УМЕТНИЧКА ДЕЛА,ПРЕДМЕТИ БОГОСЛУЖЕЊА

У средини олтара налази се часна трпезапресто са предметима обожавања. Часнатрпеза је на четир стуба постављена, ка‐мена плоча. Црквени брод од олтарскогпростора одваја постоље иконостас сатри врата. На постољу види се утицајруске црквене уметности, осим златнеоснове, посебност даје на црвеној основипозлаћена боја, са златном позадином.50

На северном крилу царских двери видисе Богородица у стојећем положају, најужном крилу Св. арханђео Гаврил, на по‐задини пише на српском језику поклоннадпис са ознаком из 1826. године. Ори‐гиналан иконостас обновљен је 1825. го‐дине од донације, супруге Стевана Оросаи супруге Данила Мојсича. Исте годинезавршен, са бидермајер резбаријама укра‐шен, иконастас и данас постоји. Поноваобнова извршена је 1920. године. У истовреме изнад царских двери стављена јеслика са приказом, Последња вечера из20. века. На северном крилу бочне двери

ECCLESIASTICAL ARTWORKSAND OBJECTS IN THE CHURCH

The altar-table and tabernacle are in the centreof the sanctuary. The altar-table is a slab of stoneon four brick pillars. The nave is separated fromthe altar area by a wooden wall of paintings withthree doors, the iconostasis with some Russianecclesiastical influence. Beside the golden baseit is common to see golden painting on red basewith golden background.50 On the northern wingof the royal door there is a standing-figure por-trait of the Mother of God; on the southern wingthere is a full-figure portrait of Archangel Gabriel.On the back there is a gift inscription in Serbian;the date is “1826”. The original iconostasis wasreconstructed with the help of donations fromIstvánné Orosz and Dánielné Mojszics in 1825.During this work, the stand decorated with Bie-dermeier carvings was completed as well. Thestand was refurbished again in the 1920s.Around this time, a painting from the 20th cen-tury depicting the Last Supper was placed abovethe royal door. On the northern deacons’ doorthere is a full-figure painting of ArchangelMichael, holding a sword in his hand. On the

ΤΑ ΕΡΓΑ ΘΡΗΣΚΕΥΤΙΚΗΣ ΤΕΧΝΗΣ ΚΑΙ ΤΑΛΑΤΡΕΥΤΙΚΑ ΑΝΤΙΚΕΙΜΕΝΑ ΤΟΥ ΝΑΟΥ

Στο κέντρο του ιερού βρίσκουμε την αγία Τρά‐πεζα και πάνω της το αρτοφόριο. Η αγία Τρά‐πεζα είναι φτιαγμένη με πέτρινη πλάκα τοπο‐θετημένη σε τέσσερις τούβλινες κολώνες. Τοκύριο κλίτος του ναού διαχωρίζεται από τονχώρο του ιερού με το εικονοστάσιο, που έχειεπηρεαστεί από την ρώσικη θρησκευτική τέχνηκαι διαθέτει τρεις πύλες. Οι ζωγραφιές πάνωστο εικονοστάσιο έχουν χρυσό φόντο ή κόκκινοφόντο με χρυσές φιγούρες.50 Στη βόρεια πτέ‐ρυγα της Ωραίας Πύλης βλέπουμε την όρθιαΠαρθένο Μαρία, στην νότια πτέρυγα ολόσωμοτον αρχάγγελο Γαβριήλ. Στην πίσω πλευράυπάρχει αφιερωματική σημείωση στα σέρβικακαι η χρονολογία 1826. Το αρχικό εικονοστάσιοκατασκευάστηκε το 1825 με δωρεά των OroszIstvánné και Mojszics Dánielné. Τότε κατασκευ‐άστηκε η ξύλινη κατασκευή διακοσμημένη μεσκαλίσματα στο ύφος biedermeier, και η οποίαανακαινίστηκε στην δεκαετία του 1920. Του20ου αιώνα είναι η εικόνα με θέμα τον ΜυστικόΔείπνο που βρίσκεται πάνω από την ΩραίαΠύλη. Στην θύρα της βόρειας διακονικής πύλης

irat látható, 1825-ös évszámmal. Az ajtó fe-letti ikonon Ábrahám félalakos ábrázolása.A déli diakónusi ajtón Szent István diakó-nus alakja, tömjénezővel és gyertyatartóvalszerepel. A diakónusi ajtó fölötti festett képÁbrahám áldozatát mutatja be. A trónusi-konok sorában északon a „Trónoló IstenAnyja a Gyermekkel és evangélistákkal” kom-pozíciójú ikon, a déli oldalon Krisztus, anagy főpap és a négy evangélista ikonja fog-lal helyet. Ezek kivétel nélkül 18. századialkotások. A második sorban az északi ésdéli oldalon egy-egy vászonkép, melyen hat-hat, álló alakos apostolábrázolás látható.Középen az 1800 körül készült Isten Anyjamegkoronázása kompozíció foglal helyet.A legfelső, 19. századra datálható sorban aGolgota-kereszt kompozíció hét jelenete; atáblákon Jézus keresztre feszítése, IstenAnyja, János evangélista, továbbá négy táb-lán evangéliumi alakok láthatók.51

Az ikonosztázon kívül a templomhoz je-lenleg 44 ikon és 27 darab kegytárgy tarto-zik, melyek néhány kivételtől eltekintve2009 óta műemléki védelem alatt állnak. Azikonok legnagyobb hányada nem helybenkészült, hanem részben a Balkánról beho-zott, részben orosz hatású és stílusú alko-tások, melyekben azonban már a barokk ésaz olasz stílus keveredése is megfigyelhető.Az ikonok közül kiemelkedő művészettör-téneti értéket képvisel az 1795-ből származó„csodatévő” Mária-ikon, melyen Istenszülőlátható, a karján ülő gyermek Jézussal. Egy-házi szláv nyelvű felirata magyarul: A bezdiniIsten Anyja igaz ábrázolása. Az ikon a bezdiniszerzetesi templomban található Mária-képnyomán készült, esetleg onnan kaphatta azegyházközség a templomépítés idején aján-dékba. A szentkép a püspökszéktől balra ta-lálható. Ugyancsak érdekes a szárnyas oltár,a triptychon története.52 A triptychon, a ke-resztényüldözések idejéből származó és atörök időkben közkedvelt, olyan szentkép-típus, amely három részből áll: a középsőképből és a két becsukható szárnyból. Azutóbbiak jelentősége, hogy azok a középsőképre hajtva mintegy elrejtik a szemek előla szentképet. Erre azért volt szükség, mivela mohamedánoknak prófétájuk parancsaszerint tilos volt szentképekre nézniük. Ez-zel a zárható megoldással az oszmán biro-

back there is a gift inscription in Serbian, thedate is “1825”. The painting above the door is ahalf-figure depiction of Abraham. On the South-ern deacons’ door there is a painting of the dea-con Saint Stephen with a censer and a candleholder. The painting above the deacons’ door isAbraham’s sacrifice. Within the Deisis the iconof “The Mother of God on the Throne with theChild and the Evangelists” is on the northernside, while on the southern side the icons ofChrist, the Great Prelate and the four Evangelistswere placed. These are all artworks from the18th century. In the second tier there are canvaspaintings on both the northern and southernsides, both depicting six standing-figure paintingsof each of the apostles. In the middle, one cansee the composition of Crowning the Mother ofGod, completed by around 1800. In the upper-most tier, which can be dated back to the 19th

century, there is a depiction of the seven stationsof the cross; there are icons of the crucifixion ofJesus, of the Mother of God, of John the Evan-gelist and four additional paintings of personsfrom the gospels.51

Beside the iconostasis, 44 icons and 27 piecesof ecclesiastical objects belong to the churchthat apart from a few exceptions have been un-der the protection of historic monuments since2009. Most of the icons were not painted inHungary but were either brought in from theBalkans, or have Russian influence. The combi-nation of Baroque and Italian styles also appearson these artworks. Art historically one of themost significant icon is the “wonderworker” iconof Maria from 1795. It depicts the Birthgiverwith Jesus on her arm. Its ecclesiastical Slavicinscription means “A True Depiction of theMother of God from Bezdin”. The icon is eitheran adaptation of the Maria painting in the BezdinMonastery or it was a gift from the BezdinMonastery to the parish during the constructionof the church. The sacred image is left to thebishop’s chair. The history of the Polyptych orthe triptychon is also very interesting.52 The trip-tychon originates from the times of persecutionsagainst Christians, and it was highly popular dur-ing the Ottoman oppression. It is a type of sacredimages that consists of three parts: an image inthe middle with two wings that can be closed.The importance of the latter is that when closingonto the middle image they quasi hide the sa-cred image from the viewer, as by the command

απεικονίζεται ολόσωμος ο αρχάγγελος Μιχαήλ,με λόγχη στο χέρι. Στην πίσω πλευρά της εικό‐νας βρίσκουμε αφιερωματική σημείωση στασέρβικα και την χρονολογία 1825. Στην εικόναπάνω από την θύρα απεικονίζεται σε προτομήο Αβραάμ. Στην νότια διακονική πύλη απεικο‐νίζεται ο διάκονος άγιος Στέφανος, κρατώνταςθυμιατήρι και κηροπήγιο. Πάνω από την πύληβρίσκεται εικόνα της θυσίας του Αβραάμ. Αρι‐στερά της Ωραίας Πύλης αναπαριστάται η “Πα-ναγία με το Βρέφος και τους Ευαγγελιστές“. Δεξιάτης Ωραίας Πύλης αναπαριστάται ο “Χριστός-αρχιερέας με τους τέσσερις Ευαγγελιστές“. Όλεςαυτές οι εικόνες είναι δημιουργίες του 18ου αι‐ώνα. Στην παραπάνω, δεύτερη σειρά εικόνων,βρίσκονται δεξιά και αριστερά από μια εικόναπου απεικονίζει έξι ― έξι τους Αποστόλους. Στοκέντρο εικόνα με την “στέψη της Παναγίας”,που χρονολογείται γύρω στο 1800. Στην τελευ‐ταία σειρά εικόνων του εικονοστάσιου, πουπροέρχονται από τον 19ο αιώνα, βλέπουμεεπτά σκηνές από το μαρτύριο στο Γολγοθά: οΧριστός στον σταυρό, η Παναγία, ο Ιωάννης Ευ‐αγγελιστής και άλλες τέσσερις εικόνες.51

Εκτός από το εικονοστάσιο, στον ναό ανή‐κουν ακόμα 44 εικόνες και 27 λατρευτικά αντι‐κείμενα, που από το 2009, βρίσκονται υπό τηνπροστασία της Υπηρεσίας Μνημείων. Οι περισ‐σότερες εικόνες δεν είναι τοπικής κατασκευής,αλλά κατά ένα μέρος προέρχονται από τα Βαλ‐κάνια, κατά ένα άλλο μέρος είναι ρώσικης επιρ‐ροής και ύφους. Στις τελευταίες γίνεται αισθητήη επίδραση του μπαρόκ και της ιταλικής τέχνης.Ιδιαίτερη καλλιτεχνική αξία έχει μια “θαυμα‐τουργή” εικόνα της “Παρθένου Μαρίας με τοπαιδί ― Ιησού” από το 1795. ‘Έχει επιγραφήστη σλάβικη εκκλησιαστική γλώσσα: “Γνήσιααπεικόνιση της Παναγίας του Bezdin“. Η εικόναείναι αντίγραφο εικόνας από το μοναστήρι τουBezdin και ίσως από εκεί την έλαβε ως δώρο ηορθόδοξη κοινότητα για την ανέγερση τουναού. Η εικόνα βρίσκεται αριστερά του επισκο‐πικού θρόνου. Ενδιαφέρουσα είναι η ιστορίατου τρίπτυχου.52 Το τρίπτυχο είναι ένας τύποςεικόνας που αποτελείται από τρία κομμάτια:το κεντρικό που είναι η κυρίως εικόνα και τιςδύο πτέρυγες που κλείνουν και καλύπτουν τηνκυρίως εικόνα. Έλκει την καταγωγή του απότην περίοδο των διώξεων των χριστιανών καιδιαδόθηκε την περίοδο της τουρκοκρατίας. Οιμωαμεθανοί δεν επέτρεπαν την απεικόνιση ιε‐ρών μορφών και οι χριστιανοί έμποροι που τα‐

(ђакон врата) налази се стојећи лик Св.арханђела Михајла са мачем у руци. Напозадини пише на српском језику поклоннадпис са ознаком из 1825. године. Изнадбочне двери, приказ Аврама. На јужномкрилу бочне двери Св. Стеван ђакон, сакадионицом и светњаком у руци. Изнадбочне двери слика, Аврамово жртвовање.У реду престоних икона налази се „Усто-личена Богородица са Исусом и еванђели-стима“ на јужној страни „Христос првос-вештеник и четири јеванђелисте“. Безизузетка ова су дела из 18. века. У другомреду икиностаса постављене су компо‐зиције на платну, са шест‐шест Апостола,у стојећем положају. У средини икиностасазаузима место композиција, КрунисањеБогородице из 1800. године. У последњемреду иконостаса смештене су сцене, из19. века, Голгота‐крста: на табелама Ису‐сово распеће, Богородица, Јован јеванђе‐лист и четир личности из Јеванђеља.51

Осим иконостаса црквену својину сачи‐њавају 27 комада побожних предмета, 44икона, које су од 2009. године под исто‐ријском заштитом. Већина икона стиглаје са Балкана, делимично у руском стилуи утицају израђеним иконама види се ме‐шавина барокног и талијанског стила.Међу иконама изузетно уметничко исто‐ријски значај има, из 1795. године „чудо‐творна“ икона Богородице, Богородицаса Исусом у руци. Црквенословенскки над‐пис насрпском језику: Приказ Бездинскечудотворне Богородице. Икона је веро‐ватно копија Богородице из бездинскемонашке цркве, може бити да је црквенаопштина добила у поклон, за време зидањацркве. Икона налази се од владичиногстола лево. Такође је интересантна исто‐рија триптиха 52 (крило олтар). Триптихбио је популаран тип свете слике, за времепрогона хришћанст ва у турско доба. Са‐стоји се од три дела: централна слика, идва крила на расклапање. Значајност кри‐ла, преклопи се и сакрије од очију, средњасвета слика. Било је то потребно у тодоба, пошто је пророк муслиманима издаозаповест, и забранио гледање свете слике.Са овим начином у отоманском царствупутујући српски трговци нису кршилимуслиманско обичајно право. Триптих у

56

57

96. A szentély (1920-as évek)

97. A királyi ajtó az álló Isten Anyjaés Gábriel arkangyal ábrázolásával

98. A királyi ajtóhátoldalán olvashatószerb ajándékozásifelirat (1826)

99. Az északidiakónusi ajtó

hátoldalaszerb nyelvűajándékozási

felirattal(1825)

100. Az északi diakónusi ajtóMihály arkangyal alakjával101. A déli diakónusi

ajtó Szent István diakónus alakjával

102. A tizenkét apostolt ábrázoló két kép az ikonosztáz második sorából

58

103. Az ikonosztáz legfelső, 19. századra datálhatósorában középen Golgota-kereszt kompozíció,kétoldalt két-két evangélista ábrázolása látható

104. Az ikonosztáz középső részén látható Isten Anyjamegkoronázása-ikon

105. Isten Anyja a Gyermekkel-ikon (1795)

106. Triptychon (18. század eleje)

59

dalomban utazgató szerb kereskedők nemsértették a muszlim szokásjogot. A Hódme-zővásárhelyen látható szárnyas oltár azegyike a Magyarországon található legré-gebbi triptychonoknak, készítésének idejea 18. század elejére tehető. A görög feliratalapján a balkáni festőiskolához kötjük.

A templom legbecsesebb műemléke a rác-kevei műhelyben 1770 körül készült SzentNaum-ikon volt. Érdekessége, hogy a kö-zépső képet – melyen Szent Naum láthatóaz aranyozott háttér előtt, pásztorbottal abal kezében – 16 kisebb szegélykép kereteli,melyeken Ohridi Szent Naum életénekegyes jelenetei láthatók. Az ikont 1964-benSzentendrére, az egyház központi múzeu-mába szállították. Radnóti Miklós szegediegyetemi évei alatt, 1935. május 25-én Hód-mezővásárhelyen járt. Látogatásának valódicélja az ortodox templomban találhatóSzent Naum ikon megtekintése, melyet az-előtt a Magyarok és délszlávok című könyv-ben látott. Radnóti, Vizi Albert könyvtáros,újságíró közbenjárásával, Wiener Tibor lel-kész kalauzolásában csodálhatta meg azikont. Ohridi Szent Naum alakja később abori munkatáborban megírt Nyolcadik ec-loga haragvó prófétájának képében jelenikmeg Radnóti Miklós költészetében,53 melyetezen anekdota alapján, végső soron a hód-mezővásárhelyi látogatás élménye ihletett.54

A kisebb méretű, celivaoni (csók)ikonokataz adott ünnepek alkalmával, a templomközepén, a szolea elé egy analogionra (ké-pállvány) helyezik, majd az illető szentrőlszóló éneket előadva a hívek az ikon elé já-rulnak, ajkukkal illetve azt.

A templomban található berendezési tár-gyak közül minden bizonnyal az épülettelegyidősek az oltárban látható ón gyertya-tartók, valamint korábban, a szertartásoksorán használt ónkelyhek. A legtöbb, malátható bútor a 19. században készült, díszesasztalos munka. Az 1920-as évekbeli átfogórestaurálási munkálatok során érkezett azoltár fölött látható, kék üveges csillár, vala-mint az egyik templomi zászló, melyenSzent György a sárkánnyal, valamint SzentMiklós alakja látható az 1930-as évszámmal.A másik templomi zászlón az Isten Anyjaelhunyta, valamint a Jézus feltámadása je-lenet festett ábrázolása jelenik meg.

of their prophet, Muslim were forbidden to lookat sacred images. In this way, Serbian merchantstravelling across the Ottoman Empire did not vi-olate the Muslim common law. The Polyptychin Hódmezővásárhely is one of the oldest tripty-chons found in Hungary; it was painted at thebeginning of the 18th century. Based on theGreek inscription, we connect it to the Balkanicon-painting school.

The most valued piece of art of the church isthe icon of Saint Naum, painted in a workshopin Ráckeve around 1770. The image in the middledepicts Saint Naum in front of a golden back-ground with a shepherd’s crook in his left hand.What is special about this work is that SaintNaum of Ohrid’s picture is framed by 16 smallerside pictures that show scenes from his life. In1964, the icon was taken to Szentendre to thecentral museum of the Church. While studyingat Szeged University, Miklós Radnóti visited Hód-mezővásárhely on 25 May 1935. The purpose ofhis visit was to see the icon of Saint Naum inthe Orthodox Church which he had seen in thebook Hungarians and Southern Slavs (Magyarokés délszlávok). Radnóti had the opportunity toadmire the icon with the mediation of the li-brarian and journalist Albert Vizi, and with theguidance of Tibor Wiener. The figure of SaintNaum of Ohrid later appears in Miklós Radnóti’spoetry53 as the angry prophet in The EighthEclogue, written in the labour camp in Bor. Basedon this anecdote the poem was actually inspiredby the visit to Hódmezővásárhely.54

During certain celebrations smaller, celivaoni(kiss)icons are placed on an analigion (iconstand) in front of the solea, in the middle of thechurch. While singing about the celebrated saint,adherents stand in front of the icon and kiss it.

Of all the furnishing, the tin candle holders inthe altar and the tin chalices used earlier in theliturgy are probably the same age as the buildingitself. Most of the furniture seen today, ornatecarved pieces of work, were prepared duringthe 19th century. The blue glass chandelier abovethe altar, one of the church flags with SaintGeorge and the dragon, with Saint Nickolaus andwith the date 1930 were brought into the churchduring the extensive restoration work in the1920s. On the other church flag one can see thepainted depictions of the Mother of God’s deathand the resurrection of Jesus.

Beside icons, several books valued as museum

ξίδευαν στην οθωμανική αυτοκρατορία έχονταςμαζί τους θρησκευτικές εικόνες, με την λύσητου τρίπτυχου, δεν παραβίαζαν το νόμο. Το τρί‐πτυχο του Hódmezővásárhely είναι από τα πα‐λαιότερα δείγματα που βρίσκονται στην Ουγ‐γαρία και χρονολογείται από τις αρχές του 18ουαιώνα. Η επιγραφή στα ελληνικά παραπέμπειστην εικονογραφική σχολή των Βαλκανίων.

Η πολυτιμότερη εικόνα του ορθόδοξου ναούείναι μια εικόνα του οσίου Ναούμ που δημιουρ‐γήθηκε σε εργαστήριο του Ráckeve γύρω στο1770. Η κυρίως εικόνα απεικονίζει τον όσιο Να‐ούμ της Οχρίδας με ποιμενικό ραβδί στο αρι‐στερό του χέρι και περιστοιχίζεται από 16 μι‐κρότερες εικόνες με αναπαραστάσειςγεγονότων από την ζωή του οσίου Ναούμ τηςΟχρίδας. Η εικόνα μεταφέρθηκε το 1964 στοκεντρικό μουσείο της Εκκλησίας στοSzentendre. Ο Radnóti Miklós, όντας φοιτητήςστο Szeged, στις 25 Μαίου 1935 επισκέφθηκετο Hódmezővásárhely με σκοπό να δει αυτή τηνεικόνα, την οποία είχε δει αρχικά στο βιβλίο“Ούγγροι και νότιοι Σλάβοι”. Χάρη στην παρέμ‐βαση του Vizi Albert, βιλιοθηκάριου και δημο‐σιογράφου, ο Radnóti θαύμασε την εικόνα ξε‐ναγούμενος από τον εφημέριο Wiener Tibor.Αργότερα, ο όσιος Ναούμ της Οχρίδας εμφανί‐ζεται στην ποίηση του Radnóti Miklós53 στο έργοτου “Nyolcadik ecloga” που έγραψε στο στρα‐τόπεδο συγκέντρωσης του Bor. Ίσως η επί‐σκεψή του αυτή στο Hódmezővásárhely τον ενέ‐πνευσε στο έργο αυτό.54

Τις εικόνες “ασπασμού”, που είναι μικρότερουμεγέθους, τις τοποθετούσαν στην αντίστοιχηγιορτή σε ένα αναλόγιο μπροστά στο ιερό Βήμα,και όταν ακούγονταν το τροπάριο του αγίου,μπορούσαν οι πιστοί να περνούν από μπροστάκαι να την ασπάζονται.

Από τα σκεύη του ναού, αναμφίβολα είναιτο ίδιο παλιά με τον ναό τα κηροπήγια και δι‐σκοπότηρα από κασσίτερο που βρίσκονται στοιερό και χρησιμοποιούσαν παλαιότερα στην Λει‐τουργία. Τα περισσότερα έπιπλα που υπάρχουνκαι σήμερα είναι περίτεχνη ξυλουργική δουλειάτου 19ου αιώνα. Κατά τις εργασίες ανακαίνισηςτου 1920 τοποθετήθηκε ο μπλέ, γυάλινος πο‐λυέλαιος μέσα στο ιερό και αποκτήθηκε το έναλάβαρο του ναού που φέρει απεικόνιση τουαγίου Γεωργίου με το δράκο και του αγίου Νι‐κολάου με χρονολογία 1930. Το άλλο λάβαροτου ναού έχει ζωγραφισμένη την κοίμηση τηςΘεοτόκου και την Ανάσταση.

Ходмезевашархељ један је од најстаријихтриптиха у Мађарској из прве половине18. века. По грчком надпису веже се забалканску иконописачку школу. Најдра‐гоценији споменик цркве је икона Св. На‐ума, израђена из ковинске школе, око1770. годоне. Интересантна је централнаслика‐ која приказује Св. Наума у ― златнојпозадини са пастирским штапом у левојруци ― и 16 мањих у правоугаоним по‐љима, сцене из живота Охридског Св. На‐ума. 1964. године пренета је у Црквено‐уметничку Збирку Српске ПравославнеЕпархије у Сентандреји.Током сегединскестудије 25. Маја 1935. године МиклошРадноти боравио је у Ходмезевашархељ.Права сврха посете била је у православнојцркви, икона Св. Наума, коју је видео укњизи са насловом, Мађари и Јужни Сло-вени. Миклош Радноти уз помоћ АлбертаВизи, новинара, библиотекара и водичасвештеника Тибор Винер дивио се у икони.Лик Охридског Св. Наума, касније у радномлогору у Бору писаној Осмој еклоги испо‐љава се у лику љутог пророка у поезијиМиклоша Радноти.53 На основу ове анег‐доте дошло је до коначног доживљаја уХодмезевашархељ, који га је инспирисао.54

Мање целиваоне покретне иконе, за‐висне од празника, стављају се на срединусолеје, на аналогион, после појања одре‐ђеног свеца, верници целивају иконе.

Међу црквеног намештаја вероватноима средстава које су исте старости каои црква, у олтару постављени калајисанисветњаци, за време службе коришћен ка‐лајисан путир. Већина украсно израђенестоларије потиче из 19. века. 1920. го‐дине за време обилног реновирањастиже у олтарски простор, лустер од пла‐вог стакла. Литије са ознаком 1930. го‐дине. На једној литији је приказ Св. Геор‐гије са аждајом, Св. Никола, на другојлитији, Успење пресвете Богородице иВаскрсење Исуса Христа.

Поред икона чувају се књиге историјскевредности. Најстарија књига је из 1614.године на старословенском језику писаноЈеванђеље Велике Свете Недеље. Већи деообредних књига потиче из 18. века, пи‐сане на грчком, руском и старословен‐ском језику и са тиме представљајући раз‐

60 107. Szent Naum-ikon (ráckevei műhely, 1770 körül)

108. Az Ítélkező Krisztus-ikon (19. század) 109. Isten Anyja a Gyermekkel-ikon (19. század)

110. Mária a Gyermekkel-ikon (1800 körül)111. Szent István diakónus-kép

(18. század)

61

112. Szent Miklós-ikon (1766) 113. Jézus megkeresztelkedése-ikon (18. század) 114. Aranyszájú Szent János-ikon (19. század)

115. Isten Anyja megkoronázása-ikon (1787) 116. Szent Péter és Szent Pál-ikon (19. század) 117. Újszövetségi Szentháromság-ikon (1800 körül)

62

120. Hatszárnyú ripidionszeráffej ábrázolással

118.Templomi

zászlóSzent Györgyés a sárkány,

valamintSzent Miklósábrázolásával

(1930)

119.Templomizászló az

Isten Anyjaelhunytaés Jézus

feltámadásajelenet

ábrázolásával (1930)

121. Sugárkévés szerájfejesripidion (19-20. század)

124. Talpas fakereszt athoszi faragással (18. század)

123. Vörösréz kancsó(19. század)

122. Ón kehely(19. század)

63

130. Esküvőikorona

129. Gyertyatartó(1777)

128. Orosz egyházi szláv nyelvű liturgikus könyv(1800-as évek eleje)

126. Evangéliumos könyv (19. század)

125. Görög nyelvűevangéliumos könyv

első oldala (1754)

127.Evangéliumos

könyv,a Szilárdy-Lottacsalád ajándéka

(19. század)

64

Az ikonok mellett számos muzeális értékűkönyvet is őriznek a templomban. A legré-gebbi egy 1614-ben készült Nagyheti Evan-gélium. A legtöbb szertartásos könyv a 18.századból maradt az utókorra. Görög, oroszés egyházi szláv nyelvű kiadások egyarántmegtalálhatók közöttük, a közösség sok-színűségét reprezentálva. Különlegesség az1738-ban kiadott, Lengyelországból származóEvangélium, valamint egy Moszkvában,Nagy Katalin cárnő idejében készült nagy-csütörtöki szertartáskönyv. A templom kin-cse az 1874-ben kiadott evangéliumos könyv,amely a Szilárdy-Lotta család ajándékakéntkerült az egyház tulajdonába.55 Utóbbi azistentiszteletek alkalmával egészen 2010-ighasználatban volt. A liturgikus könyvekmellett ma már komoly történeti értékevan a megmaradt egyházi feljegyzéseknek,így az 1799-től vezetett anyakönyveknekis, melyeket a lelkészek először görögül,majd az adott személy nemzetiségének meg-felelő nyelven vezettek. Hosszas huzavonátés ellenállást követően – ugyanis DavidovicsPéter paróchus a vármegye többszöri felszó-lítása ellenére sem volt hajlandó magyarnyelven írni az anyakönyveket – 1845-tőlmár magyar nyelven vezettetnek a közösségéletét kutatók számára oly értékes doku-mentumok.56

pieces are kept in the church. The oldest, a HolyWeek Gospel, was written in Ecclesiastical Slavicin 1614. Most liturgical books can be dated tothe 18th century. There are books in Greek, Russ-ian, and Ecclesiastical Slavic, representing amultinational congregation. A gospel fromPoland written in 1738 and a Holy Thursday litur-gical book from Moscow, written by Catherinethe Great deserve special attention. The mostprecious artefact of the church is the Gospel(published in 1874) that was a present from theSzilárdy-Lotta family - it was used during servicesuntil 2010.55 Besides the liturgical books, theparish records, especially the civil registry main-tained from 1799, have great historical impor-tance. The civil registry was maintained by thepriest, first in Greek then using the language ofthe person concerned. Although parishionerPéter Davidovics refused to maintain the registryin Hungarian despite the warnings from thecounty. Following a long opposition and disputefrom 1845, these extremely valuable documentsfrom those researching the life of this commu-nity were written in Hungarian.56

Παράλληλα με τις εικόνες, στον ναό φυλάσ‐σονται και πολύτιμα βιβλία. Το παλαιότερο είναιένα Ευαγγέλιο της Μεγάλης Εβδομάδας, έκδο‐σης του 1614. Τα περισσότερα λειτουργικά βι‐βλία προέρχονται από τον 18ο αιώνα. Ανάμεσάτους βρίσκουμε βιβλία σε ελληνική, ρώσικη καιαρχαϊκή σλάβικη γλώσσα, γενονός του απεικο‐νίζει την πολυσυλλεκτικότητα της ορθόδοξηςκοινότητας. Ξεχωρίζει ένα Ευαγγέλιο του 1738που εκδόθηκε στην Πολωνία και ένα βιβλίο τηςΑκολουθίας της Μεγάλης Πέμπτης που εκδό‐θηκε στη Μόσχα την εποχή της Μεγάλης Αικα‐τερίνης. Πολύτιμο είναι ένα Ευαγγέλιο του 1874που περιήλθε στην κατοχή της Εκκλησίας απόδωρεά της οικογένειας Szilárdy‐Lotta55. Αυτόχρησιμοποιούνταν στην Λειτουργία ως και το2010. Μαζί με τα λειτουργικά βιβλία, μεγάληιστορική αξία έχει και το εκκλησιαστικό ημε‐ρολόγιο και τα βιβλία ληξιαρχείου που άρχισαννα τηρούν οι εφημέριοι από το 1799, πρώταστην ελληνική γλώσσα και αργότερα στην μη‐τρική γλώσσα του κάθε προσώπου. Μετά απόμακροχρόνια διαμάχη και αντίδραση ― καθώςο εφημέριος Davidovics Péter δεν δεχόταν νατηρεί στην ουγγρική γλώσσα τα βιβλία ληξιαρ‐χείου, παρά τις επανειλημμένες οχλήσεις τηςνομαρχιακής αρχής ― τα βιβλία της Εκκλησίαςτηρούνται στα ουγγρικά, αρχής γενομένης απότο 1845, και αποτελούν πλούσια ιστορική πηγήγια τους ερευνητές της κοινότητας56.

ноликост заједнице. Посебан значај имау Пољској издато Јеванђеље 1738. Године,у Москви штампаном за време царице Ка‐тарине Велике, књига обред, Свети Чет‐вртак. Црквено благо, Јеванђеље из 1874.године које је даривала породица Си‐ларди‐Лотта.51 Коришћена за време ли‐тургије све до 2010. године. Осим литур‐гијских књига, озбиљну историјскувредност имају преостали црквени за‐писи, матичне књиге од 1799. године. Ма‐тичне књиге вођене прво на грчком, кас‐није на мањински одговарајућем језику.После дуге несугласице ― из округа па‐роха Петра Давидовича, више пута га упо‐зорили на вођење матичних књига на ма‐ђарском језику ― од 1845. године воде сена мађарском језику свима драгоцени до‐кументи.56

65

132. Evangéliumos könyv,a Szilárdy-Lotta család

ajándéka (19. század)

131. Orosz egyháziszláv nyelvű liturgikuskönyv borítója(1800-as évek eleje)

133. Görög nyelvű liturgikuskönyv első oldala (1754)

134. Görög nyelvűliturgikus könyv (1754)

135. Az első magyar nyelvűgörögkeleti liturgika (1913)

SCHOOL LIFE(1803–1946)

The Greek Orthodox Chanters School was in op-eration from 1803 in Hódmezővásárhely. Re-cently Erzsébet Molnár Francisztiné has sum-marised data on the Greek Orthodox elementaryschool in a short study.57 In the beginning, thechurch rented the school building, and then thetown offered help to build one. The new schoolwas completed in 1822 beside the church, inplace of an adobe outbuilding. The town gavepermission to cut 200 sheaves of reeds and of-fered assistance in paying the wages of thechanter. The new building with solid walls andthatched roof functioned as the home for thepriest and the chanter and as a parochial school.As finances allowed, the thatched roof waschanged to tiled roof.58 The financial support ofJános Szilárdy and his wife, Mária Lotta, standsout as by donating one thousand gold korona(the currency of the time) fund they ensuredthe education of Greek Orthodox children at-tending high school.59 Originally lessons wereheld in Serbian and Greek, hence the childrenof Rumanian (oláh) shepherds did not attendthe Greek Orthodox school. As the number ofpupils was low, the school master and chanterwere the same person. Teaching was not hismain duty; children therefore called their teacherchanter.60

From 1911, Orthodox pupils enrolled for otherschools of the town attended religion classes atthe Greek Orthodox school. The last chanter-teacher was Sándor Simonka, who fulfilled thisrole for nearly thirty years. During this time be-tween 1925–1926 and 1930–1931 the schoolclosed due to the low number of children. The1940s and 1950s brought major changes for thechurch. In the 1940s, the brick wall surroundingthe church, the parsonage, and the school weredemolished. The property was sold to the townand the cultural centre named after SándorPetőfi (today: Ferenc Bessenyei Cultural Centre)was soon built on it. Although the town prom-ised to build a new school and a parsonage, theSecond World War hindered this effort. TheChurch raised 14000 pengo to build a new par-sonage by selling building material left after thedemolishing of other buildings and by taking outa bank loan. When taking the loan, the store-keeper Sándor Bandula and the small landowner

ΣΧΟΛΙΚΗ ΖΩΗ(1803–1946)

Από το 1803 εργάζονταν στην πόλη ψάλτης‐δάσκαλος της ορθόδοξης πίστης. Η FrancisztinéMolnár Erzsébet παρουσίασε μια σύντομη με‐λέτη για την ορθόδοξη δημοτική εκπαίδευση.57

Στην αρχή η Εκκλησία νοίκιαζε το κτίριο τουσχολείου, όμως αργότερα έλαβε βοήθεια απότην πόλη για να χτιστεί το σχολείο, το οποίοκαι ολοκληρώθηκε το 1823 στην θέση κτισμά‐των από πλίνθους, δίπλα στον ναό. Η πόληέδωσε άδεια για κοπή 200 μονάδων καλαμωτήςκαι υποσχέθηκε συνεισφορά στην πληρωμή τουδασκάλου. Το ενοριακό κτίριο που είχε στέρεουςτοίχους και στέγη από καλαμωτή θα χρησίμευεγια κατοικία του ιερέα και του ψάλτη και, πα‐ράλληλα, για σχολείο. Αργότερα, όταν η οικο‐νομική κατάσταση της κοινότητας το επέτρεψε,αντικατέστησαν την καλαμωτή με κεραμίδια.58

Σημαντική ήταν η οικονομική βοήθεια τουSzilárdy János και της συζύγου του, Lotta Mária,που δώρησαν χίλιες χρυσές κορώνες για τιςσπουδές των ορθόδοξων μαθητών στο γυμνά‐σιο.59 Στις αρχές, τα μαθήματα γίνονταν στηνελληνική και σέρβικη γλώσσα, γι’ αυτό οι Βλάχοιδεν έστελναν τα παιδιά τους στο ορθόδοξο σχο‐λείο. Επειδή ήταν ολιγάριθμοι οι μαθητές, ο δά‐σκαλος ήταν ταυτόχρονα και ψάλτης. Η διδα‐σκαλία ήταν η δευτερεύουσα δουλειά του, γι’αυτό και τον ονόμαζαν όλοι “ψάλτη”.60

Από το 1911 στο ορθόδοξο σχολείο έκαναντο μάθημα των θρησκευτικών οι ορθόδοξοι μα‐θητές που πήγαιναν σε άλλα σχολεία της πόλης.Ο Simonka Sándor ήταν ο τελευταίος ψάλτης‐δάσκαλος και υπηρέτησε για περίπου 30 χρόνια.Λόγω των λιγοστών παιδιών, το σχολείο δενλειτουργούσε μεταξύ 1925–1926 και μεταξύ1930–1931. Οι δεκαετίες του 1940 και 1950έφεραν ριζικές αλλαγές στην ζωή της Εκκλη‐σίας. Στην δεκαετία του 1940 κατεδαφίστηκεη περίφραξη γύρω από τον ναό και το ενοριακόκτίριο. Πούλησαν το οικόπεδο την πόλη και σύ‐ντομα χτίστηκε εκεί το πολιτιστικό κέντρο“Petőfi Sándor”, που σήμερα αντικαταστάθηκεαπό το πολιτιστικό κέντρο “Bessenyei Ferenc”.Το δημοτικό συμβούλιο υποσχέθηκε να χτίσεινέο ενοριακό κτίριο, αλλά ο Β’ παγκόσμιος πό‐λεμος έγινε αιτία αναβολής. Η Εκκλησία κάλυψετα έξοδα ανέγερσης που ανήλθαν σε 14 000pengő, από την διάθεση οικοδομικών υλικώνπου έμειναν από την κατεδάφιση και από τρα‐

66

ÉLET AZ ISKOLAPADBAN(1803–1946)

Hódmezővásárhelyen 1803-tól működöttgörögkeleti kántortanító. A görögkeleti népielemi iskolával kapcsolatos ismereteket leg-utóbb egy rövid tanulmányban FrancisztinéMolnár Erzsébet foglalta össze.57 Az egyházaz iskolaépületet eleinte bérelte, majd városisegítséget kaptak az iskola építéséhez, amely1822-ben készült el a templom melletti, ko-rábbi vályogfalú melléképület helyén. Aváros 200 kéve nád kivágását engedélyezte,valamint a kántor fizetéséhez is segítségetígért. Az új, szilárdfalú, nádtetős épület lel-kész- és kántorlakként, valamint egyháziiskolaként funkcionált. Ahogyan az egyházanyagi helyzete engedte, a nádtetőt hama-rosan cserépre cserélték.58 A hívek közülkiemelkedő volt Szilárdy Jánosnak és nejé-nek, Lotta Máriának az anyagi támogatása,akik ezer aranykorona alapítvánnyal bizto-sították az ortodox vallású gyermekek ta-níttatását a gimnáziumban.59 Az oktatáskezdetben szerbül és görögül zajlott, emiattaz oláh juhászok nem taníttatták gyerme-keiket a görögkeleti iskolában. A kevés gyer-mek miatt az iskolamester egyszersmindkántor is volt. Fő elfoglaltságát nem a tanításjelentette – erre utal, hogy a tanítót mindenkikántornak nevezte.60

A hittant 1911-től a város más iskoláibajáró ortodox vallású tanulók is a görögkeletiiskolában tanulták. Az utolsó kántortanítóSimonka Sándor volt, aki közel három év-tizedig látta el a tanítói feladatokat. Eköz-ben 1925–1926-ig és 1930–1931-ig a kevésgyermek miatt az oktatás szünetelt az isko-lában. Az 1940-es és 1950-es évek komolyváltozást hoztak az egyház életében. Az1940-es években lebontották a templomotövező téglakerítést, a lelkészlakot és az is-kolát is. A területet a városnak adták el, aholhamarosan felépült a Petőfi Sándorról el-nevezett kultúrház (ma Bessenyei FerencMűvelődési Központ). A város ugyan ígé-retet tett egy új iskola és lelkészlak építé-sére, de ezt a második világháború megaka-dályozta. Az új lelkészlak építésének 14 000pengős költségét az egyház a korábbi épü-letek bontásból visszamaradt építőanyagokértékesítéséből, valamint bankhitelből fe-

ЖИВОТ У ШКОЛСКИМ КЛУПАМА (1803–1946)

У Ходмезевашархељ од 1803. године имаправославног учитеља‐појца. Историјуправославне народне школе у краћој сту‐дији написала је, Ержебет Молнар Фран‐цисти.57 У првим годинама црквена оп‐штина школу је унајмила, касније помоћуграда зидала школу крај цркве, 1822. го‐дине. Градска помоћ, сеча 200 гомилетрске, и обећање, помоћ у плаћању појца.Нова чврсто зидана, трском покривеназграда служи за поповски, учитељскистан и за црквену школу. Како се далановчана могућност црквене заједнице,трска је промењена на цреп58 Од верникаизузетно истиче се новчана помоћ поро‐дице Јована Силарди и Марије Лотта, сахиљаду златних круна обезбеђују право‐славним ученицима, учење у гимназији.59

Образовање у првим годинама иде насрпском и грчком језику, због тога су изо‐стала румуска пастирска деца. Због малогброја ученика, учитељ је уједно постао ицрквени појац. Учитељево главно зани‐мање било је појање ― зато су га већиномсви појцем називали.60

Од 1911. године православни ђаци издругих школа веронауку учили су у пра‐вославној школи. Последњи учитељ биоје Александар Шимонка, који је три деце‐није вршио учитељске задатке. Због не‐достатка ђака од 1925–26. године и 1930–1931. године настава је прекинута. Уживоту црквене општине дошло је до ве‐лике промене, 1940. године срушили суограду око цркве, школу и поповски стан.Продали земљиште граду, где се 1950. го‐дине сазидао Културни Дом Шандор Пе‐тефи (сада Ференц Бешењеи КултурниЦентар). Град, дао обећање за подизањенове школе, али га спречио Други светскират. Цену за зидање нове парохије, 14 000пенгова сакупили су од продаје остаткарушевина и банкарског кредита. За заду‐живање, гаранцију дали су АлександарБандула трговац и Михајло Лазар пољо‐привредник. Нова зграда зидана је премацрквеном торњу, по плану Јаноша Сат‐мари, изграђивач био је Лајош Коти. Овдеје смештен поповски стан. Нову зграду

67

Az egyház kántortanítói

Mateics Spiridon (csak tanító) 1803–1813 Popovics Demeter 1813–1825Rákics Pál 1825–1831Matics Máté 1831–1834Moczukov Konstantin 1834–1836Billa György 1836–1839Szubotics János 1839–1841Athanaszics Gábor 1841–18491849–1867 között nem volt kántortanítóAdamovics Demeter 1867–1922 Simonka Sándor 1923–19531925–1926 szünetel az oktatás1930–1931 szünetel az oktatás1953–1958-ig nem volt kántortanító

Hitoktatók

Davidovics Konstantin 1857–1897Trbojevics Petronius 1909–1918dr. Wiener Tibor 1925–1945Radnai Andor 1946–1947Gedos Vladimir 1947–1953Aracsi Alfréd segédkántor, 1958–1959

egyházi ügyész

136. A Szentesi utca részlete(ma Dr. Rapcsák András út) az 1930-as években

137. A régi görögkeleti iskolaés kántorlakás lebontása 1941-ben

dezte. A hitel felvételekor a kezességet Ban-dula Sándor kereskedő és Lázár Mihály gaz-dálkodó vállalta. Az új épületet, amely atemplomtoronnyal szemben kapott helyet,Szathmáry János tervei alapján Kóti Lajosépítette. Itt kapott helyet a tanítói lakás is.Az új épületet azonban 1945-ben Banga Bé-lának lakás céljára kiutalták, és csak 1956után kapott vissza az egyház egy nagyobbhelyiséget és egy előteret, ahol az egyházihivatal működhetett és a szertartásokhozszükséges felszereléseket is őrizhették.1946-ban a város ortodox hitű tanulóinakhitoktatásra már az Iparos Tanonciskolábankerült sor. Végül Gedos Vladimir lelkésznekés Simonka Sándor tanítónak is el kelletthagynia a beosztását. Ezt követően, mivelaz egyház iskolával és tanítóval sem rendel-kezett, az ortodox vallású gyerekek a városkülönböző iskoláiban tanultak, hitoktatá-sukra a továbbiakban már csak egyénilegvolt lehetőség.61

Adamovics DemeterAdamovics Demeter (Döme) közel 60 éviglátta el a kántori és tanítói teendőket (1867–1922). 1839-ben született egy Maros-partifaluban, Szemlakon (ma Románia), kisbir-tokosi családban. Kezdetben Nagylakon se-gédkántorként működött, majd 1867-benérkezett Hódmezővásárhelyre, ahol tanítóiállást kapott. Testvére, Adamovics Sándor1871 és 1885 között a hódmezővásárhelyiegyház főgondnoka volt. Döme 1869-bennősült. Sztéity Emíliát, Sztéity István deszkijegyző és Konstantin Alexandra lányát vettefeleségül, akitől hat gyermeke született. Ist-ván, Sándor, Konstancia és Demeter méggyermekkorban meghaltak. A felnőttkortJenő és Sándor élte meg. Adamovics Jenőadótisztként Újváros és Gorzsa adóügyeitintézte. Apjához hasonlóan hűségével, szor-galmával és előzékenységével szerzett tisz-teletet magának. Felesége Gludovácz Emma,az óvónőképző tanárnője volt. AdamovicsSándor tanárnak készült, majd elvégezte apesti Képzőművészeti Főiskolát, végül ötévig Brüsszelben, a szobrászati akadémiántanult. Olvasó lány című alkotása az ant-werpeni kiállításon aranyérmet nyert. Fe-lesége Weszeli Angyalka, lányuk AdamovicsEmília volt. Sándor az I. világháborúban az

Mihály Lázár stood surety for it. The new buildingopposite the church tower was built by LajosKóti, based on the design of Mihály Szatmáry.The teacher’s flat was built here as well. How-ever, the new building was allocated as a flat toBéla Banga. Only after 1956, got the Church backa larger room with a fore-space, where theChurch Office could open and the equipmentfor services could be stored. In 1946, religionclasses for Orthodox children were held in theVocational Training School. Eventually, the priestVladimir Gedos and the chanter Sándor Simonkahad to leave their offices. Following this move,without a parish school or teacher, Orthodoxchildren studied in different schools of the townand could only attend one-to-one religionclasses.61

Demeter AdamovicsDemeter Adamovics (Döme), a person respectedby many, fulfilled the role of a chanter andteacher for nearly 60 years (1867-1922). He wasborn in Semlac (Szemlak, today Rumania), a vil-lage by the River Mures, into a smallholder familyin 1839. He became an assistant chanter in Năd-lac (Nagylak) before arriving to Hódmezővásár -hely in 1867, where he was appointed as ateacher. His brother, Sándor Adamovics was thechurch administrator in Hódmezővásárhely be-tween 1871 and 1885. Döme married EmíliaSztéity in 1869, daughter of István Sztéity, notaryof Deszk, and Alexandra Konstantin. They hadsix children; István, Sándor, Konstancia, andDemeter died when children, only Jenő and Sán-dor lived into adulthood. Jenő Adamovics man-aged tax issues of Újváros and Gorzsa as an Ex-cise Officer. Like his father, he acquired therespect of many by his loyalty, diligence, andthoughtfulness. His wife, Emma Gludovácz wasa teacher at the Nursery School Teachers TrainingInstitution. Originally Sándor Adamovics plannedto become a teacher but he graduated from theCollege of Fine Arts. He then studied in Brusselsfor 5 years at the Academy of Sculpture. His art-work, Girl Reading (Olvasó lány) won a goldmedal at the Antwerpen Exhibition. His wife wasAngyalka Weszeli, their daughter EmíliaAdamovics. Sándor served on the Russian frontas ensign during World War I, and he was cap-tured. He became a prisoner in Moscow, but hemanaged to escape. However, due to the Ru-manian invasion he could not return to Hungary

πεζικό δάνειο. Εγγυητές του δανείου ανέλαβανο Bandula Sándor, έμπορος, και ο Lázár Mihály,κτηματίας. Το νέο κτίριο έγινε σε σχέδια τουSzathmáry János και εργολάβο τον Kóti Lajos,απέναντι από το κωδωνοστάσιο. Το 1945,ωστόσο, οι κυβερνώντες παραχώρησαν το κτί‐ριο στον Banga Béla για οικία και μόνο το 1956έλαβε πίσω η Εκκλησία μία αίθουσα και ένα μι‐κρότερο χώρο για γραφεία και χώρο αποθή‐κευσης. Από το 1946, το κατηχητικό μεταφέρ‐θηκε στην Επαγγελματική Σχολή (IparosTanonciskola). Στο τέλος ο εφημέριος GedosVladimir και ο ψάλτης Simonka Sándor αναγκά‐στηκαν να εγκαταλείψουν το λειτούργημά τους.Από τη στιγμή που η Εκκλησία δεν διέθετε ιε‐ρέα, ούτε δάσκαλο, οι ορθόδοξοι μαθητές πή‐γαιναν σε διάφορα άλλα σχολεία της πόλης καιδεν υπήρχε δυνατότητα κατήχησης.61

Adamovics DemeterΟ Adamovics Demeter (Döme) ήταν ψάλτης‐δά‐σκαλος του ορθόδοξου σχολείου που απολάμ‐βανε γενικής εκτίμησης και υπηρέτησε σχεδόν60 χρόνια (1867–1922). Γιός μικροκτηματιών,γεννήθηκε το 1839 στο Szemlak (σήμερα Ρου‐μανία), ένα χωριό κοντά στον ποταμό Maros.Στη αρχή ήταν βοηθός ψάλτη στο Nagylak καιτο 1867 ήρθε στο Hódmezővásárhely, όπουέλαβε θέση δασκάλου. Ο αδελφός του,Adamovics Sándor, ήταν αρχιεπίτροπος τουναού μεταξύ 1871–1885. Το 1869 ο Döme πα‐ντρεύτηκε την Sztéity Emília, κόρη του SztéityIstván, συμβολαιογράφου του Deszk, και τηςKonstantin Alexandra, και από τον γάμο τουςγεννήθηκαν έξι παιδιά. Από αυτά πέθαναν σεμικρή ηλικία οι István, Sándor, Konstancia καιDemeter. Ενηλικιώθηκαν μόνο ο Jenő και οSándor. Ο Adamovics Jenő ήταν έφορος στοÚjváros και Gorzsa. Σαν τον πατέρα του, έχαιρεμεγάλης εκτίμησης για την ακεραιότητα, εργα‐τικότητα και ευγένειά του. Σύζυγός του ήταν ηGludovácz Emma, δασκάλα στο διδασκαλείο νη‐πιαγωγών. Ο Adamovics Sándor αρχικά ετοιμα‐ζόταν για δάσκαλος, αλλά τελείωσε την ΣχολήΚαλών Τεχνών της Πέστης και μετά έζησε πέντεχρόνια στις Βρυξέλλες όπου σπούδασε στηνΑκαδημία Γλυπτικής. Το έργο του “Κορίτσι πουδιαβάζει” κέρδισε το χρυσό μετάλλιο στην έκ‐θεση της Antwerpen. Σύζυγός του ήταν ηWeszeli Angyalka, κόρη τους ήταν η AdamovicsEmília. Ο Sándor πολέμησε στο ρώσικο μέτωποκατά τον Α’ παγκόσμιο πόλεμο ως σημαιοφόρος.

1945. гонине град издаје за стан Бели Банга, 1956. године враћа се један део па‐рохије, једна већа просторија где је смеш‐тена канцеларија, школа и место за свеш‐теничку и верску опрему. 1946. годиневеронаука за православне ђаке води се уШколи плеса. На крају, свештеник Влади‐мир Гедош и учитељ Александар Ши‐монка морали су напустити своју дуж‐ност. Пошто није било свештеника иучитеља православни ђаци учили су удругим школама, могућност на веронаукубила је појединачна.61

Димитрије АдамовићДимитрије Адамовић (Деме) скоро је 60.година вршио учитељску и појачку службу,био је поштован у граду. (1867–1922). Ро‐дио се 1839. године у Семлаку (данас Ру‐мунија) у селу покрај реке Марош, у ма‐лопоседничкој породици. У почетку радиоје као појчев помоћник у Надлаку. 1867.године добије учитељски позив у Ходме‐зевашархељ. Брат Александар Адамовићбио је црквено општински старатељ из‐међу 1871–1885. године. Димитрије оже‐нио се 1869. године са Емилијом Стеић,кћерком Стевана Стеића, десчанског ад‐воката и Александре Константин. У бракуродило се шесторо, Стеван, Александар,Констанца и Димитрије умрли су у ранимгодинама. Одраслост је постигао, Евгенијеи Александар. Евгеније Адамовић радиоје у пореској служби, Ујварош, Горжа. Каои отац, и он је стекао поштовање, са ода‐ношћу, марљивошћу и љубазношћу. Супруга, Ема Глудовац, наставник у школиза васпитачице. Александар Адамовић,спремао се за наставника, касније је за‐вршио пештанску Уметничку Вишу Школу,боравио је у Брисел пет година, учио јена вајарској академији. Скулптура Девојкачиталац на изложби у Антверпену, добилазлатну медаљу. Супруга Анђалка Весели,кћерка Емилија Адамовић. Алаксандар уПрвом светском рату служио је у батаљону,на руском фронту, где пада у заробље‐ништво. У Москви га ухапсе, успео је по‐бећи али због румуске окупације не враћасе у Мађарску. Настанио се у Кикинди,где је радио као наставник францускогјезика и цртања.

68

69

138. Adamovics Dömegörögkeletitanító ünneplése(Vásárhely és Vidéke,1908. november 3.)

139. Adamovics Döme arcképeés síremléke a görögkeleti temetőben

140. Vásárhely Népe,1948. április 6.

141. Az 1940-es években épült és 2010-ben elbontott parókia épülete

142. Vásárhely és Vidéke, 1991. április 18.

orosz fronton zászlósként szolgált, majdfogságba esett. Moszkvában bebörtönözték,ahonnan megszökött, azonban Magyarországromán megszállása miatt nem térhetett hazaés Nagykikindán telepedett le, ahol rajz- ésfrancianyelv-tanárként dolgozott.

immediately, he therefore, settled down inKikinda (Nagykikida) and worked as an art andFrench language teacher.

Πιάστηκε όμηρος και φυλακίστηκε στην Μόσχα,απ’ όπου κατάφερε να δραπετεύσει. Λόγω τηςρουμανικής κατοχής της Ουγγαρίας, δεν μπο‐ρούσε να επιστρέψει και εγκαταστάθηκε στηνNagykikinda, όπου ζούσε διδάσκοντας σχέδιοκαι γαλλικά.

70

TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK,ÉS A 18–19. SZÁZADITEMPLOM KÖRÜLI TEMETKEZÉSEK

Az ortodox közösségnek 1790-körül létesítetttemetője a mai Arany temető területén ta-lálható, az evangélikus és a római katolikustemetők szomszédságában. A mai napig ittcelebrálják a temetési szertartásokat, melyekazonban az idő folyamán sokat változtak.Számos archaikus elem, a szertartásrendbekorábban beépült népi szokás tűnt el, többekközött a ravatalozás gyakorlatának megvál-tozásával és azáltal, hogy ma már sokannem a családjuk körében, hanem kórházbanbúcsúznak a földi léttől. A 18–19. századbana tehetősebb családok körében a kriptábatörténő temetkezés volt az általános. Első-sorban a görög kereskedők és a tehetősebbgazdák engedhették meg maguknak egykripta építésének költségeit. A későbbiekbennagy számban betelepülő, szegényebb hívekegyszerű aknasírokba temetkeztek. Azokbanaz időkben kezdett elterjedni a padmalyostemetkezési forma, amikor az egyház a vi-rágkorát élte, és a nagy létszám miatt sokhívő végső nyughelyét kellett biztosítani.Ezekben az esetekben a sírgödör hosszantioldalai mentén a koporsó méretének meg-felelő kis fülkéket alakítottak ki, majd asírgödör aljára és az ott elhelyezett koporsófölé is temetkeztek. Így egyetlen sírhelyencsaládi temetkezéseket tudtak létesíteni. Etemetkezési forma a 20. század közepéntűnt el. Egyrészről a folyamatos magas ta-lajvíz miatt nem volt lehetséges a sírgödröktöbbszöri kiásása, másrészt a megfogyatko-zott hívek számára bőven akadt szabad helya megszentelt földben. A 20. században, azalapító családok kihalásával, elvándorlásávalegy időben szűntek meg a kriptás temetke-zések. A temető kápolnája alatt található

ПОГРЕБНИ ОБИЧАЈИИ САХРАЊИВАЊЕ ОКО ЦРКВЕУ 18–19. ВЕКУ

1790. године основано православно гроб‐ље налази се на територији Златног гроб‐ља у суседству лутеранског и католичкоггробља. И данас се овде врше сахране.Пгребни обичаји током времена, мењалисе. Многи архаични елементи народнихобичаја нестали су са појавом мртвачнице,велики број људи не умире у присуствупородице, већ се у болници опраштају одовоземаљског живота. У 18–19. веку уимућнијим породицама било је општо,сахрањивање у крипти. Првенствено грчкитрговци и имућни господари могли сусеби преуштити трошкове за изградњукрипте (кусторнице). Каснији досељеници,сиромашнији верници сахрањивали су сеу једноставне пит (јама) гробове, као иостале заједнице. Када је црквена општинабила у цвету, тада се почео ширити падмаљгробни облик, због великог броја верника,морали су обезбедити коначно почива‐лиште. У овим случајевима дуж подужнестране гроба, изграђене су мале нише,одговарајуће величини ковчега. Сахра‐њивали на дно гроба и на већ постављенековчеге. На овај начин, у једној гробници,успостављене су породичне гробнице. Оваврста сахрањивања нестала је средином20. века, због високог нива подземнихвода, и због опадања броја верника, у по‐свећеној земљи остаће довољно места засахране. Са изумирањем оснивачких по‐родица и миграције, престало је сахра‐њивање у крипте. На гробљу, испод капелеје сахрањена породица Силарди‐Лотта.Крипта је зидана 1870. године са силаскомна источној страни. Последња сахранаобавила се 1893. године тада се зазидају

BURIAL CUSTOMSAND BURIALS AROUND THE CHURCHIN THE 18–19TH CENTURY

The cemetery of the Orthodox communityopened around 1790 was on the grounds of to-day’s Arany Cemetery, bordering the Evangelicaland Roman Catholic cemeteries. Funerals areconducted here even today. However, funeralservices have changed significantly over thetime. Several archaic elements, parts of theliturgy originating from folk customs have dis-appeared. One of these is the change in thelaying out of the dead, as today many depart inhospitals and not surrounded by their family. Inthe 18–19th century it was common for wealthyfamilies to bury into a crypt. Mainly Greek mer-chants and wealthy small landowners couldafford building a crypt. Poorer families, whomoved into the region later in large numbers,were buried into simple pit graves, like membersof other communities. The cavity-in-the-graveburial was spreading at that time when theChurch was flourishing and it had to guaranteethe final resting place for an increasing numberof people. Along the longitudinal side of the pit,small coffin-size chambers were created, soothers were buried at the bottom of the pit inthe chambers and above the coffins too. Withthis method family burial places could be createdin one grave. This type of burial custom disap-peared in the middle of 20th century for variousreasons. One was the constant high level ofgroundwater, which made it impossible to digout graves more than once. The other reasonwas the drop in the number of adherents whohad enough space in the hallowed ground. Alsoin the 20th century, as the founding familiesdied out or migrated, burials into crypts disap-peared. The Szilárdy-Lotta family was buriedinto the crypt underneath the chapel of thechurch. This crypt was built in 1870, its entrance

ΤΑΦΙΚΕΣ ΣΥΝΗΘΕΙΕΣ ΚΑΤΑΤΟΝ 18-19ο ΑΙΩΝΑ - ΕΝΤΑΦΙΑΣΜΟΙΓΥΡΩ ΑΠΟ ΤΟ ΝΑΟ

Περίπου το 1790, η ορθόδοξη κοινότητα απέ‐κτησε δικό της κοιμητήριο στην περιοχή τουσημερινού κοιμητηρίου Arany, δίπλα στα κοι‐μητήρια των ευαγγελιστών και των ρωμαιοκα‐θολικών. Ακόμα και σήμερα εκεί λαμβάνουνχώρα οι επικήδειες τελετές, αν και στη διάρκειατων χρόνων πολλά άλλαξαν. Πολλά αρχαϊκάστοιχεία και λαϊκές συνήθειες εξαφανίστηκαν,από το γεγονός οτι πολλοί αποθνήσκουν στονοσοκομείο και όχι στο σπίτι τους και από τηναλλαγή στις πρακτικές του ενταφιασμού. Τον18‐19ο αιώνα, ήταν συνήθεια στις πιο επιφανείςοικογένειες ο ενταφιασμός σε κρύπτη. Μόνο οιπιο πλούσιοι έμποροι και κτηματίες μπορούσαννα υποστούν τα έξοδα της κατασκευής κρύπτης.Οι πιο φτωχοί πιστοί, που ήρθαν αργότερα καιεγκαταστάθηκαν σε μεγάλο αριθμό, θάβοντανσε απλούς τάφους, όπως και τα υπόλοιπα μέλητης κοινότητας. Όταν ήταν η περίοδος ακμήςτης κοινότητας και έπρεπε να εξασφαλίσουντόπο αιώνιας ανάπαυσης για πολλούς πιστούς,άρχισαν να χρησιμοποιούνται οι πολυόροφοιτάφοι. Σε αυτήν την περίπτωση έφτιαχναν κοι‐λώματα στις πλευρές του τάφου και τοποθε‐τούσαν εκεί το φέρετρο με τη σορό, όπως επί‐σης τοποθετούσαν φέρετρα το ένα πάνω απότο άλλο, από την βάση του τάφου. Έτσι δημι‐ουργούσαν οικογενειακούς τάφους. Αυτή η συ‐νήθεια εξαφανίστηκε στα μέσα του 20ου αιώνα.Από τη μια μεριά, το υψηλό επίπεδο των επι‐φανειακών υδάτων, που δεν επέτρεπαν τηνεπανειλημμένη ανάσκαψη των τάφων, από τηνάλλη ο αριθμός των πιστών που όλο λιγόστευεκαι δεν υπήρχε πια έλλειψη χώρου στο κοιμη‐τήριο. Επίσης τον 20ο αιώνα σταμάτησαν καιοι ενταφιασμοί σε κρύπτη, με τον θάνατο ή τηνμετανάστευση των τελευταίων μελών των ιδρυ‐τικών οικογενειών. Στην κρύπτη κάτω από το

71

143. Az ortodox temetőnapjainkban

144. A temetőkápolnája

146. Konstantin Péter családi sírboltjaa kápolna mellett

145. A Dósics családtemetkezési helye

148. Sírkő a bajaiortodox temetőből147. Sírkő a szigetcsépi

ortodox temetőből

72

149. Vásárhelyi Független Újság,1947. április 23.

150. Halottak húsvétja(2002)

151. Krunity Mihály atya borral szenteli meg a sírokat (2002)

152. Sírkövek, emléktábla és vas kereszta hódmezővásárhelyi ortodox templom

déli falában

73

kriptába a Szilárdy-Lotta család temetkezett.A krtiptát 1870-ben építették, lejárata akeleti oldalon volt. Az utolsó temetkezésitt 1893-ban történt. Ezt követően a kriptaajtaját elfalazták. Az egyházi előírások alap-ján a temetéseket 1955-ig az elhunyt házátólvégezték, ezután már a ravatalozás is atemető kápolnájában történt. A görögkeletitemető kápolnáját rossz állapota miatt azutóbbi évtizedben már nem használták,azonban 2012-ben a kápolna is megújul, ésújra betöltheti eredeti funkcióját. A halottat1870 óta a kápolna harangjának hangjakíséri utolsó útjára. A sírnál állított sírkőáltalában kereszt alakú volt és esetenkéntaz elhunyt nevén, születési, valamint halá-lozási idején kívül az élete során betöltöttfeladatait és érdemeit is felsorolták rajta. Apap a koporsót és a sírhelyet a mai napigborral szenteli meg, ám a temetésen megje-lenő szegények számára történő adakozásszokása a múlt század közepére kihalt. Asírokat a hozzátartozók a mai napig az év-századok óta kialakult hagyományok alapjángondozzák, így többek között halottak hús-vétján is friss virágot helyeznek a sírra.

A halotti anyakönyvek tanúsága szerintaz egyház vezetői közül többen ma is atemplom körül nyugszanak, noha ezen te-metkezések története nem öröklődött azutókorra. Egyedül a templom déli oldalfa-lához utólag elhelyezett faragott és csiszolt,feliratos sírkövek árulkodnak a szent föld-ben nyugvó egykori hívekről. Ez a jelenségnem egyedülálló, mivel az ország több or-todox temploma körül ott, ahol ezt a föld-rajzi környezet lehetővé tette és volt hely,megtalálhatók a temetkezéseket jelző, az el-hunytaknak emléket állító, feliratos kőke-resztek.

Még a város nagy történetírója, SzeremleiSámuel sem említi ötkötetes művében azortodox templom körüli temetkezéseket,pedig ő még hallhatott ezekről a szertartá-sokról, hiszen a kőkeresztek és a 2011-benvégzett kutatások eredményei alapján az1850-es évek végéig temetkeztek a templomkörüli kriptákba. Tették mindezt annak el-lenére, hogy Mária Terézia 1775-ös rende-lete óta elvben tilos volt a templomokba éstemplomkertekbe történő temetkezés.1947-ben, amikor a templomtól délre talál-

was on the eastern side. The last burial heldhere was in 1893, following this the door of thecrypt was walled up. Based on ecclesiasticalregulations until 1955 the funeral services startedat the house of the deceased. After this date,however, even laying out of the dead personwas organised in the cemetery. Due to the stateof the chapel in the Greek Orthodox Cemetery,it has not been in use in the past decades. How-ever, in 2012 the chapel will be refurbished aswell, ensuring its future use. Since 1870 it hasbeen a tradition to toll the bell during the finaljourney of the deceased to the resting place.The grave marker or headstone on the gravewas generally of the shape of a cross, sometimesapart from the name, and the date of the de-ceased person’s birth and death, his or her rolesand merits were also written on it. Until todaythe priest conducting the funeral consecratesthe coffin and the grave with wine. However,the tradition of giving money to the poor whoattend the funeral has died out by the middle ofthe last century. Relatives have been maintainingthe graves in line with the traditions of manycenturies. One of these traditions is to put freshflowers on the grave or grave marker on theThursday of the Dead.

Based on death registers, many known leadersof the Church were buried around the church.However, the history of these burials is unknown.Only the hewn, polished, inscripted headstoneslaid against the southern wall of church later tellof the adherents buried into the hallowedground. This is not a unique case; there are in-scripted stone crosses around other Orthodoxchurches throughout the country where the en-vironment and space allowed burials. Thesecrosses are a monument to the memory of theperson buried there and also tell of the servicescarried out.

Not even the great writer of Hódmezővásár-hely’s history, Sámuel Szeremlei mentions theburials around the Orthodox church in his five-volume book. He may have heard of these serv-ices. As the results of the 2011 research showthat burials to the crypts around the church hadbeen carried out until the end of the 1850s. Thishappened despite of Maria Theresa’s edict of1775 which in theory forbade burials in churchesand in church-yards. When the crypt ceiling southto the church fell in in 1947, only the stone crossesindicated that a burial ground had been found.

παρεκκλήσιο του κοιμητηρίου ενταφιάζονταντα μέλη της οικογένειας Szilárdy‐Lotta. Την κα‐τασκεύασαν το 1870, με είσοδο στην ανατολικήπλευρά. Η τελευταία σορός τοποθετήθηκε εκείτο 1893. Ακολούθως σφράγισαν την είσοδο.Σύμφωνα με την εκκλησιαστική παράδοση, ηεξόδιος ακολουθία ξεκινούσε από το σπίτι τουνεκρού ως και το 1955. Αργότερα γίνονταν εξολοκλήρου στο παρεκκλήσιο του κοιμητηρίου.Λόγω της κακής του κατάστασης, το ορθόδοξοπαρεκκλήσιο δεν χρησιμοποιούνταν τις τελευ‐ταίες δεκαετίες. Όμως το 2012 ανακαινίστηκετελείως, και στο μέλλον θα εκτελεί και πάλι τηναποστολή του. Από το 1870, ο πένθιμος χτύποςτης καμπάνας του παρεκκλησίου συνοδεύει τοννεκρό στην τελευταία του κατοικία. Στον τάφούψωναν συνήθως ξύλινο ή πέτρινο σταυρό,όπου εκτός από το όνομα του νεκρού και τιςημερομηνίες γέννησης και θανάτου του, ανέ‐γραφαν και τα καθήκοντα ή λειτουργήματα πουανέλαβε στην ζωή του. Ακόμα και στις μέρεςμας, ο ιερέας ευλογεί με κρασί το φέρετρο καιτον τάφο, όμως η συνήθεια να δίνεται ελεημο‐σύνη στους φτωχούς που είναι παρόντες στηντελετή της κηδείας εξέλιπε από τα μέσα τουπροηγούμενου αιώνα. Οι συγγενείς ακόμα καισήμερα φροντίζουν τους τάφους των δικώντους, σύμφωνα με τις προαιώνιες παραδόσεις,και τοποθετούν φρέσκα λουλούδια στους τά‐φους, όπως με την ευκαιρία του Ψυχοσάββατουμετά το Πάσχα.

Σύμφωνα με το ληξιαρχικό βιβλίο θανάτων,πολλά από τα επιφανή μέλη της κοινότητας τά‐φηκαν γύρω από τον ναό, αν και δεν υπάρχουνπολλά στοιχεία γι’ αυτές τις ταφές. Μόνο στοννότιο τοίχο του ναού, οι λαξευμένες ταφόπετρεςμε επιγραφή μαρτυρούν για τους αποβιώσαντεςπιστούς που αναπαύονται εκεί. Αυτό το φαινό‐μενο δεν είναι πρωτοφανές. Γύρω και από άλ‐λους ορθόδοξους ναούς της Ουγγαρίας ― εκείπου το εδάφος το επέτρεπε και υπήρχε χώρος― βρίσκουμε πέτρινους σταυρούς που δηλώ‐νουν τόπο ταφής.

Ακόμα και ο μεγάλος ιστοριογράφος της πό‐λης, ο Szeremlei Sámuel, στους πέντε τόμουςτου ιστορικού του έργου δεν αναφέρει για τιςταφικές τελετές γύρω από τον ορθόδοξο ναό,αν και κατά πάσα πιθανότητα, είχε ακούσει γι’αυτές. Σύμφωνα με τις επιγραφές των σταυρώνκαι τις ανασκαφές που έγιναν το 2011, γίνοντανταφές σε κρύπτες γύρω από τον ναό μέχρι καιτο τέλος της δεκαετίας του 1850. Και αυτό γί‐

врата на крипти. Према црквеним про‐писима, до 1955. године сахране су спро‐ведене у кући покојника, после 1955. го‐дине мртвачки одар обавља се у капелигробља. Капела православног гробља, збоглошег стања, у последљим годинама нијекоришћена. 2012. Године обнавља се пра‐вославна капела, враћа јој се првобитнафункција. Од 1870. године, мртве на по‐следњи пут, прати звук звона капеле. Нагробу постављен надгробни споменикобично је у облику крста, осим имена, го‐дине рођења и смрти, понекад навели суу животу постигнуте заслуге. Свештениквином посвећује мртвачки сандук и гроб.Даривање на сахрани учествовалој сиро‐тињи, изумрло је средином прошлогвека.Рођаци гробове по старим традици‐јама воде бригу, на Мртав Ускрс носе цвећена гроб.

Према смртовници, од познатих старихцрквено општинских челника, сахрањенису око цркве, сахрањивање се није насле‐ђивало у потомству. Једино на јужнојстрани црквеног зида, накнадно постав‐љени уклесани, полирани са надгробнимнатписима снабдевени надгробни споме‐ници сведоче, о бившим верницима којипочивају у посвећеној земљи. Ова појаваније јединствена широм земље, око пра‐вославних храмова, тамо где је географ‐ска околина дозволила и било места,може наћи место сахране и надгробнеспоменике.

Велики градски историчар Шамуел Се‐ремлеи у пет тома обљављеном раду непише о сахрањивању око православнецркве, мада је он могао чути о овим обре‐дима.Надгробни споменици и резултатиизтраживања из 2011. године, доказују дасе сахрањивало око цркве до краја 1850године. Уредба Марије Терезије из 1775.године забрањује сахрањивање у црквамаи око цркве. 1947. године, када се одцркве јужно налазећа крипта сронула, побившим надгробним споменицима моглосе знати да је пронађена гробница.

Независне Новине 5. децембра 1947. го‐дине обавештавају, током уређивања зем‐љишта око цркве, срушила се крипта. 10.децембра пишу да ће свод крипте зидатиназад, за истраживање замолили би Др.

ható egyik kripta beszakadt, már csak azegykori sírkeresztekből lehetett tudni, hogyegy temetkezési hely került elő.

A Független Újság 1947. december 5-énadott hírt a templom körüli parkosítás mun-kálatai során beszakadt kriptáról. December10-én már arról cikkeztek, hogy a kriptaboltozatát visszafalazzák és egy későbbi idő-pontban feltárják, melyre dr. Banner Jánost,a szegedi Archaeológiai Intézet vezetőjétkérik fel.62 Csordás István 1967-ben elké-szült kéziratában, Ménesi Demeter főgond-nok elbeszélései nyomán olvasható, hogyaz előző években a templom és a Petőfi Mű-velődési Központ közötti területen egy te-herautó alatt beszakadt az egyik kripta te-teje.63 Csordás István Ménesi Demetertőltudhatta azt, hogy a templom körül többkriptás temetkezés van, és helyesen nemtemplom alatti kriptákról tudósít. Leírjamég, hogy a kriptát feltárás és helyreállításhelyett – előzetes dokumentálás nélkül –építési törmelékkel töltötték fel.

2011-ben a templom és a volt Petőfi Sán-dor Művelődési Központ átépítése soránhárom kripta került elő. Ezek közül kettőa templomtól délre, egy pedig a templomtólészakra helyezkedett el. A kripták közülkettőt ép, egyet beomlott állapotban talál-tunk. A templomhajó nyugati végénél ta-lálható kriptát építési törmelékkel töltöttékfel. Amennyiben mindkét fentebb említettbeszámolót hitelesnek tekintjük, úgy arrakell gondolnunk, hogy az 1947-ben besza-kadt és visszafalazott kripta az 1960-as évek-ben újra beszakadt, de ekkor azt már nemállították helyre. Mivel a művelődési köz-pont 1950-re készült el, és az elbeszélésbenszereplő teherautó is oda érkezett, elkép-zelhetetlen, hogy mindkét forrás ugyanarraaz esetre vonatkozzon. Ezt támasztja alá azis, hogy a kripták feltárása során egyik eset-ben sem figyeltünk meg utólagos javítást,és az is nagy biztonsággal kijelenthető, hogynem volt több temetkezési hely a templomkörnyezetében. 2011-ben a felújítás előre-haladtával vált egyre sürgetőbbé a temet-kezési helyek megismerése. Pontos infor-mációk hiányában ugyanis a térrendezéstnem lehetett folytatni, ezért először a krip-ták méretének és kiterjedésének meghatá-rozásához, valamint statikai felméréséhez

The newspaper Független Újság on 5 Decem-ber 1947 published an article about the cryptfallen in during the landscape constructionaround the church. On 10 December, anotherarticle reported on the walling-up of the cryptand the intention of opening it up later with theaid of Dr. János Banner, director of the Archaeo-logical Institute in Szeged.62 István Csordás’s man-uscript completed in 1967, based on the storiesof Demeter Ménesi, church administrator, tellsabout the fall-in of a crypt underneath a truckin the area between the church and Petőfi Sán-dor Cultural Centre.63 István Csordás may haveheard from Demeter Ménesi about the cryptburial system. He, therefore, writes about thecrypts in plural, and he does not report on cryptsunderneath the church. He also reports that in-stead of excavating and renovating the crypt, itwas filled up with construction waste withoutprevious documentation.

During the restoration and redevelopment ofthe church and Petőfi Sándor Cultural Centre in2011 three crypts were discovered. Two of theseare to the south of the church, one is situatedto the north. Two of the crypts were intact, onehad fallen in when they were uncovered. Thecrypt by the western end of the nave was filledup with construction waste. If we consider thatthe account above is true, the crypt that hadfallen in and had been walled up in 1947 fell inagain in the 1960s and was not restored. AsPetőfi Sándor Cultural Centre was completed by1950, and the truck in the account arrived theretoo, it is impossible that the two stories referredto the same case. This is confirmed by the factthat when excavating the crypt, we did not findsigns of additional repair. It is also safe to saythat there were no more burial places surround-ing the church. With the development of therestoration work in 2011, it became even moreurgent to learn more about the burial places.Without sufficient accurate information, site de-velopment and further supply with public utili-ties were hindered. In order to define the sizeand extent of the crypts, and to carry out statictests part-excavation of the crypts was needed.We dug along the aisle wall of the two fairly in-tact crypts. After this the decision was made topreserve them and to reconstruct the damagedburial place on the northern side. The work wascarried out with the help of Viktor Csányi, ar-chaeologist-museologist, dr. Józsefné Boros An-

νονταν παρά το διάταγμα της Μαρίας Θηρεσίας,που από το 1775 απαγόρευσε τις ταφές εντόςκαι γύρω από τους ναούς. Το 1947, όταν βού‐λιαξε η οροφή μιας κρύπτης, από την ταφόπε‐τρα κατάλαβαν ότι το όρυγμα που εμφανίστηκεήταν στην πραγματικότητα τάφος.

Στην εφημερίδα Független Újság, στις 5 Δε‐κεμβρίου 1947 δημοσιεύθηκε το νέο, ότι κατάτις εργασίες διαμόρφωσης πάρκου γύρω απότο ναό, γκρεμίστηκε μία κρύπτη. Στις 10 Δεκεμ‐βρίου έγραψε οτι αποκατέστησαν την κρύπτηκαι θα την ανασκάψουν σε εύθετο χρόνο με τηνβοήθεια του dr. Banner János, διευθυντή τουΑρχαιολογικού Ιδρύματος του Szeged.62 ΟCsordás István στο χειρόγραφό του που ετοί‐μασε το 1967, αναφέρει την μαρτυρία του αρ‐χιεπιτρόπου του ναού, Ménesi Demeter, ότι σεπροηγούμενο χρόνο στο χώρο μεταξύ του ναούκαι του πολιτιστικού κέντρου, γκρεμίστηκε ηοροφή μιας κρύπτης υπό το βάρος ενός φορτη‐γού.63 Σύμφωνα με τον Ménesi Demeter, γύρωαπό τον ναό βρίσκονται πολλές νεκρικές κρύ‐πτες, αλλά όχι κάτω από τον ναό. Επίσης ανέ‐φερε ότι την εν λόγω κρύπτη την γέμισανμπάζα, χωρίς καμία αποκατάσταση ή τεκμη‐ρίωση.

Κατά τις εργασίες ανακατασκευής του πολι‐τιστικού κέντρου και αναστήλωσης του ναούτο 2011 ήρθαν στο φως τρεις κρύπτες, οι δύοστη νότια και μία στη βόρεια πλευρά του ναού.Δύο από αυτές ήταν ακέραιες, η νοτιοδυτικήείχε βουλιαγμένη την οροφή της. Εκείνη πουήταν βουλιαγμένη ήταν γεμάτη μπάζα. Αν θεω‐ρήσουμε σωστές και τις δύο μαρτυρίες, θα πρέ‐πει η κρύπτη που ανακάλυψαν και αποκατέ‐στησαν το 1947, να γκρεμίστηκε πάλι στηνδεκαετία του 1960, αλλά τότε πια δεν την απο‐κατέστησαν. Επειδή το πολιτιστικό κέντρο χτί‐στηκε το 1950 και το φορτηγό που προκάλεσετη ζημιά αυτό είχε για προορισμό του, οι δύομαρτυρίες μάλλον δεν αναφέρονται στο ίδιο γε‐γονός. Εξάλλου δεν υπήρχαν ίχνη επιδιόρθωσηςστις κρύπτες που βρέθηκαν και ούτε φαίνεταινα βρίσκονται άλλες κρύπτες στην περιοχή. Το2011, με την πρόοδο των εργασιών ανακατα‐σκευής και ανακαίνισης, έγινε επιτακτική ανά‐γκη να ξεκαθαριστεί η ύπαρξη ή όχι τάφων γιατίδιαφορετικά δεν μπορούσαν να προχωρήσουντα έργα υποδομής και διαμόρφωσης του χώρου.Πρώτα έπρεπε να προσδιοριστεί η θέση και τομέγεθος των κρυπτών και μετά να γίνει η μερικήανασκαφή τους. Ακολούθως αποφασίστηκε να

Јаноша Банера, директора сегединскогАрхеолошког Института.62 Иштван Чор‐даш у свом рукопису 1967. године, по раз‐говору са црквеним старатељем, Димит‐ријем Менеши, пише да се пре неколикогодина, под камионом срушила једнакрипта, између цркве и Шандор ПетефиКултурног Дома.63 Иштван Чордаш од Ди‐митрија Менеши дознао је, око цркве имавише крипте, а не под црквом. Даље пише,место ископавања и рестаурације, безикакве документације испуњен је грађе‐винском шутом.

2011. године за време рестаурације иреконструкције Шандор Петефи КултурногДома, пронађене су три крипте. Две сујужно од цркве, једна је северно. Две сунетакнуте, једна је у рушеном стању. Назападном крају црквеног брода зиданукрипту, попунили су грађевинском шутом.Укилоко, горе наведена два извештајамогу бити веродостојна, морамо мислити,да 1947. године срушена и назад зиданакрипта се 1960. године поново срушила,али је нису реконструисали. Зидање Шан‐дор Петефи Култирног Дома завршено је1950. године, у рукопису споменут камионје вероватно тамо стигао, незамисливо,да се оба случаја односе на исти извор.Ово је подржано од стране, поводом истра‐живања, ни у једном случају нисмо виделинакнадну оправку, може се сигурно изј‐авити, није било више гробница око цркве.2011. Године, са напредком реновирања,постаје хитно познавање гробница. У не‐достатку тачних информација, просторнирадови планирања прекинути су због не‐достатка дефиниције, величине и опсегакрипте, односно статичке процене. То језначило, споља крај црквеног зида иско‐пали смо две још релативно нетакнутекрипте. После тога је донета одлука оочувању и реконструкцији, у међувременуоштећеној северној крипти. Радови су во‐ђени у присуству, Виктор Чањи, архео‐лог‐музеолог, Антонија Марчик Борош,антрополог, и Роберт Филип, архитекта,инжињер конзервације. Музеју успело је,осим посебне пажње, обавезно стручне ибезбедне, из гледишта пијетета вођенерадове; створити могућност за учвршћи‐вање забележених података погребних

74

75

153. Független Újság, 1947. december 5.

154. Független Újság, 1947. december 10.

155. A felülről körbeásott I. számú kripta

156. AzI. számúkriptakibontottlejárata

157. Az I. számú kripta visszatemetése

158. A II. számú kripta feltárás közben

76

1. kripta (templomtól délre)

1. nő adultus (23–30 év)2. nő adultus (25–30 év)3. nő adultus (23–39 év)4. nő adultus (30–35 év) 5. nő maturus (40–59 év)6. nő senium (60–x év)7. férfi maturus (50–60 év)8. gyerek inf. I. (4–5 év)9. gyerek inf. II. (6–7 év)

2. kripta (korábban beomlott)

1. nő adultus (23–30 év)2. nő adultus (25–30 év)3. nő adultus (25–30 év)4. nő adultus (23–39 év)5. nő adultus (23–39 év)6. nő adultus (30–40 év)7. nő maturus (40–59 év)8. nő maturus (45–55 év)9. nő senium (60–x)

10. férfi adultus (30–40 év)11. férfi maturus (50–x) 12. gyerek inf. I. (2–3 év)13. gyerek inf. I. (3–4 év)14. gyerek inf. II. (6–7 év)15. gyerek inf. II. (8–10 év)

3. kripta (templomtól északra)

1. nő adultus (35–45 év)2. nő maturus (50–60 év)3. férfi maturus (40–50 év)4. férfi maturus (40–50 év)5. férfi maturus (40–50 év)6. férfi maturus (50–60 év)7. férfi maturus (50–60 év)8. férfi senium (60–x év)

A kriptákban eltemett személyek száma, neme és kora

159. A II. számú,korábban beomlottkripta a feltárás után

160. A II. számú kripta feltárás közben

161. Domború fejű szögekkelkivert koporsó maradványaa II. számú kriptában

162. A gróf Károlyi családtéglavetőjében készült

bélyeges téglák

77

részben fel kellett azokat tárni. Kívülről, azalapfalak, oldalfalak mentén körbeástuk akét, még viszonylagosan ép kriptát. Ezt kö-vetően született döntés megőrzésükről, va-lamint az északi oldalon időközben megsé-rült temetkezési hely helyreállításáról. Amunkálatok Csányi Viktor régész-muzeo-lógus, dr. Boros Józsefné Marcsik Antóniaantropológus és Fülöpp Róbert építész-,műemlékvédelmi szakmérnök jelenlétébenzajlottak. A múzeumnak az előírásos, szak-szerű és biztonságos, a kegyeleti szempon-tokat is figyelembe vevő munkavégzésentúl sikerült lehetőséget teremtenie a kor-szak temetkezési szokásaira vonatkozó ér-tékes adatok és megfigyelések rögzítéséreis. A sírok exhumálására nem került sor,minden emberi maradványt az eredeti he-lyén vigyázzák. Munkánkat mindvégig so-kan segítették, nélkülük most sem sikerültvolna Hódmezővásárhely múltjának egy fe-ledésbe merült mozaikját feltárni.

Elsődleges feladatunk a kriptákba elte-metett személyek számának, korának és ne-mének meghatározása volt. Emellett töre-kedtünk a temetkezési rítus egyes elemeinekfelismerésére és dokumentálására is. A hely-reállítási munkálatok csak két kriptát érin-tettek, a pontosabb kép megismeréséhezazonban szükség volt a harmadik, korábbanbeomlott kripta dokumentálására is. Vizs-gálataink során sikerült megállapítani azegyes kriptákba eltemetett személyek hoz-závetőleges számát, nemét és korát, lehető-ségünk nyílt a temetkezési rítus elemeinekrekonstruálására is. A három kriptábanösszesen 31 ember maradványait azonosí-tottuk. A 3. számú kripta esetében az ottdokumentált 8 fő minimumszámnak fogad-ható el, mivel a kripta egy része időközbenbeomlott, így nem volt lehetőség a teljesfelmérés elvégzésére. Értékelő munkánkatnehezíti, hogy Magyarországon jelenleg ahódmezővásárhelyi az egyetlen, részletesenmegfigyelt és feltárt, 19. századi, ortodoxtemplom körüli temető.

A téglából épült, téglalap alaprajzú, nyu-gat-keleti tájolású, dongaboltozatos kriptákbejárata a nyugati oldalon volt. A temetke-zések ideje 1800 és 1859 közé tehető. Akripták építésének pontos dátumát és egy-máshoz való korrelációját források hiányában

tónia Marcsik, physical anthropologist, andRóbert Fülöpp architect and engineer of Histor-ical Monument Protection. While working withina formal, professional, and safe framework, andrespecting the dignity of the deceased, employ-ees of the local museum collected valuable dataabout the burial customs of the time. None ofthe graves were exhumed, all human remainsand objects were left where they were originallyfound. Several people contributed to our workall along, without them it would have been im-possible to uncover a long forgotten mosaic ofHódmezővásárhely’s past.

Our primary task was to determine the num-ber, age, and gender of those buried into thecrypts. Besides, we endeavoured to understandand record parts of the burial rite. Although therestoration and redevelopment concerned onlytwo crypts, it was necessary to document thethird, fallen-in crypt in order to achieve a com-plete understanding. This was done parallel tothe restoration of the other two crypts. Duringthe research the approximate number, the gen-der, and age of those buried were determinedand the elements of the burial rite were recon-structed. All together 31 people’s remains wereidentified in the three crypts. In the third cryptthe documented 8 persons are a minimum num-ber as a part of the crypt had fallen in, making itimpossible to conduct a full assessment. Theevaluation was hampered by the fact that theonly cemetery with crypts surrounding a GreekOrthodox church in Hungary observed in detailand excavated is in Hódmezővásárhely.

The entrance of the crypts was on the westernside. They are made of brick, are square or rec-tangular in shape, west-east oriented, and havea barrel vaulted structure. The time of burialswas possibly between 1850 and 1859. Withoutadequate resources, no data is available on whenthey were built or what their correlation was.However, stamped bricks used for building thecrypts led us towards the answers for thesequestions. We found the “GKJ” initials on stampsof bricks used in walling-up without mortar ofthe entrance of the crypts and in the buildingmaterial of the fallen-in crypt. As brick-makingwas iura regalia minora (lordly right), thesebricks certainly have a connection with the own-ers of the land at the time, the family of CountKárolyi. The “J” forming from the letters “G” and“K” led us to Count József Károlyi, who managed

συντηρηθούν οι δύο νότιες κρύπτες και να ανα‐στηλωθεί η βόρεια που στο μεταξύ, έπαθε ζημιάκατά τα πρόσφατα έργα ανακαίνισης. Τις ερ‐γασίες επιμελήθηκαν ο Csányi Viktor, αρχαιο‐λόγος‐μουσειολόγος, η dr. Boros JózsefnéMarcsik Antónia, ανθρωπολόγος και ο FülöppRóbert, αρχιτέκτονας‐μηχανικός προστασίαςμνημείων. Σκοπός των ανθρώπων του μουσείουτου Hódmezővásárhely, εκτός από την επιστη‐μονικά ορθή και ασφαλή διενέργεια των ανα‐σκαφών και τον σεβασμό στους νεκρούς, ήταννα ληφθούν και να τεκμηριωθούν στοιχεία γιατις ταφικές συνήθειες της εποχής. Εκταφή τωννεκρών δεν έγινε, κάθε σορός και αντικείμενοπαρέμεινε στην θέση του. Πολλοί εργάστηκανστις ανασκαφές, χωρίς την βοήθεια των οποίωνδεν θα ήταν εφικτό να αποκαλυφθεί ένα κομ‐μάτι της ιστορίας του Hódmezővásárhely.

Αρχικά έπρεπε να προσδιοριστεί το πλήθος,ο φύλο και η ηλικία των νεκρών. Παράλληλαέπρεπε να αντληθούν και να τεκμηριωθούνστοιχεία για τις τελετές ενταφιασμού. Οι εργα‐σίες προχώρησαν παράλληλα στις δύο ακέραιεςκρύπτες και σε αυτή που είχε καταστραφεί. Συ‐νολικά βρέθηκαν 31 ανθρώπινοι σκελετοί. Στηνβόρεια κρύπτη υπήρχαν τουλάχιστον 8 σκελε‐τοί, αν και εκεί δεν υπήρχε η δυνατότητα να γί‐νει πλήρης ανασκαφή. Την αξιολόγηση των ευ‐ρημάτων δυσκόλεψε το γεγονός οτι στοHódmezővásárhely έγινε η πρώτη ― προς τοπαρόν ― ανασκαφή κρυπτών του 19ου αιώναγύρω από ορθόδοξο ναό.

Οι κρύπτες είναι τετράγωνα ή ορθογώνια οι‐κοδομήματα από τούβλα, με προσανατολισμόστην ευθεία ανατολής‐δύσης, με ημικυλινδρικήοροφή και είσοδο στην δυτική πλευρά. Η κατα‐σκευή τους χρονολογείται μεταξύ 1800 και1859. Με δεδομένη την έλλειψη άλλων πηγώνγια τη ακριβή χρονολόγησή τους, τα τούβλαπου χρησιμοποιήθηκαν πρόσφεραν πολύτιμηβοήθεια στην απόπειρα χρονολογικής προσέγ‐γισης. Ανάμεσα στα τούβλα που τοποθετήθη‐καν χωρίς συνδετικό υλικό στις εισόδους τωνδύο και στην τοιχοποιία της γκρεμισμένης κρύ‐πτης, υπήρχαν πολλά με το μονόγραμμα “GKJ”.Επειδή εκείνη την εποχή η κατασκευή τούβλωνήταν φεουδαρχικό δικαίωμα (iura regaliaminora), προφανώς το μονόγραμμα αναφέρεταιστον βαρώνο (gróf) Károlyi József, ο οποίοςήταν ο φεουδάρχης της περιοχής μέχρι το 1803.Ο πρώτος φούρνος κατασκευής τούβλων ήτανκοντά στο ρέμα του Kistó, ανάμεσα στην οδό

обичаја. Ексхумација гробница није била,посмртни остаци и предмети остали суна оригиналном месту. Током рада, многису нас помагали, без њих не би успелоистраживање једног заборављеног мо‐заика, из прошлости Ходмезевашархељ.

Примарни задатак био нам је дефини‐ција броја, старости и спола у крипти са‐храњених особа. Поред тога покушалисмо идентификовати и документиратинеке елементе обреда сахране. У рад ре‐новирања и рестаурације укључене сусамо две крипте, за тачније разумевање,била је потреба, документације треће пре‐тходно срушене крипте. Реконструкцијувршили смо паралелно. У току истражи‐вања успело је успоставити у појединимкриптама, приближан број особа, старо‐сти и спола и реконструкцију погребнихобичаја. У три крипте свега смо 31 особеидентификовали. У крипти број 3, доку‐ментовано је само 8 особа, пошто секрипта срушила. Оцењивање нашег радаотежава, што је до сада у Мађарској јединаправославна црква у Ходмезевашархељ,око које је детаљно истражена и посмат‐рана, крипта гобље из 19. века.

Зидане крипте од цигала, нацрт кват‐ратни и правоугаони, орјентисање запад‐југ, свод барел, врата на западној страни.Време сахрањивања може бити између1800–1859. године. Тачан датум зидањаи повезаност крипте, због недостатка из‐вора не можемо разјаснити, међутим про‐цена у грађевинском материјалу нађенимциглама са отиском, информисало нас јеу одговору на ово питање. Крипта зиданабез везива, од отварања обзиданог силаска,од грађевинског материјала раније сру‐шене крипте, подједнако са „ГКЈ“ моно‐грамом означене цигле смо нашли. У оводоба производња цигле било је иура ре-галиа минора (право властеле), те циглесу несумњиво везане за некадашњег вла‐стеле овог простора, грофа Карољи. Од„Г“ и „К“ слова формирано „Ј“ води насближе грофу Јожеф Карољи, који је управ‐љао господарство до 1803. године. Првациглана постојала је близу Кришто потока,између Куташи пута и Шерхаз, вероватнозбог зидаља Шерхаз. Удова грофа АнталКарољи 1804. године са тадашњим стан‐

nem tudjuk megadni, azonban a kriptáképítőanyagában talált bélyeges téglák érté-kelése eligazított minket e kérdés megvála-szolásában. A kripták kötőanyag nélkül,téglákkal elfalazott lejáratának kibontása,valamint a korábban beomlott kripta épí-tőanyagában egyaránt „GKJ” monogrammalellátott téglákat találtunk. Mivel ebben azidőben a téglavetés is iura regalia minora(földesúri jog) volt, a szóban forgó téglákkétségtelen, hogy a terület egykori tulajdo-nosaihoz, a gróf Károlyi családhoz köthetők.A „G” és a „K” betűkből formálódó „J” betűközelebbről gróf Károlyi József nevéhez ve-zetett minket, aki 1803-ig irányította azuradalmat. Az első téglaégető a Kistó érközelében, a Kutasi út és Serház közt létesült,valószínűleg éppen a Serház téri építkezésekmiatt. Özvegy gróf Károlyi Antalné 1804-ben, akkori mértékkel mérve óriási serházépíttetésébe kezdett. A 180 m hosszú és 14m széles, emeletes épület elkészítése négyévig tartott. A szóban forgó téglák még grófKárolyi József idejében, a fentebb említetttéglaégetőben készülhettek a 18. századutolsó évtizedében, vagy a 19. század elsőéveiben.64

A kripták lejárata a nyugati oldalon volt,és egy kivétellel a halottakat fejjel keletnektemették el. A temetkezések kor és nemekszerinti eloszlása igen vegyes képet mutatnak,a kripták családi jellegét erősítve. Az osz-tatlan belső tér is ezt a felvetést támasztjaalá. Minden esetben a ledöngölt agyagpadlórahelyezett téglasorra tették a fenyőfadesz-kákból készített, több esetben díszes, len-cseszerűen domború szegekkel kivert vagyfestett koporsókat, melyek nem csak egymásmellé, hanem egymásra is kerültek. Szervesanyagok a rossz klíma miatt minimálismennyiségben maradtak meg, ezek főleg afenyődeszka-koporsók maradványai, illetvecsipkefoszlányok voltak. Ebben az esetbennem találtunk a jászberényi, hasonló korúkatolikus kriptában megfigyelt teljes öltö-zetet, vagy ép, festett koporsófeliratot.65

Méretét tekintve a délnyugati kripta a leg-kisebb, mégis ide temették a legtöbb embert.A lejárat előtti részt szabadon hagyták,ugyanakkor a délnyugati sarokban öt embermaradványai kerültek elő, nem anatómiairendben. Ebben az esetben két dologra gon-

the estate until 1803. The first brick burner fa-cility was set up near Kistó Brook, between KutasiStreet and Serház, presumably because of theconstructions on Serház Square. In 1804, thewidow of Károlyi, Countess Antalné Károlyistarted the construction of an enormous brew-ery. It took four years to build the 180m-longand 14m-wide, multi-storey building. The bricks,therefore, may have been produced in the brickfactory mentioned above in the last decade ofthe 18th century or the first years of the 19th cen-tury.64

The entrance to the crypt was on the westernside and with one exception everyone wasburied with head towards east. In terms of ageand gender, the crypts are mixed, confirmingthe theory that families were buried together.The undivided internal space also reinforces thistheory. At every burial the ornamented, lens-like domed, studded or painted coffins made ofpine boards were laid next to and on top of eachother on a layer of brick above the rammedadobe floor. Organic matter barely survived overtime due to the bad climate, only the remainsof pine board coffins and shreds of lace werefound. We did not find full garment or intactpainted coffin inscription as in the Catholic Cryptin Jászberény of similar time.65 The southwesterncrypt is the smallest, even though it has the high-est number of bodies. The space by the entrancewas left free, but 5 persons’ remains were foundin the southwestern corner, not in anatomicalorder. There may be two explanations to that:there was no more space in the crypt, and asthe coffins decayed the human remains werepulled in here before carrying on with the burialsinto the crypt as long as there was enough space.Also, when the first time the ceiling of the crypthad fallen in and had been reinstalled, the bodiesmay have been moved. We may have found theoutcome of this in 2011. The latter seems moreprobable. Besides, we observed the signs of hor-izontally one, vertically two rows, all together10 burials which is roughly the full capacity ofthe crypt. One of the burials was dated by a 2Kreuzer coin from 1851. All in all, after examiningevery crypt it can be stated that due to the mix-ing of the completely decayed coffins and buri-als, the persons buried in the crypts cannot beidentified one by one.

Burials in crypts ended at the beginning ofthe 20th century. Today there are four crypts in

Kutasi και την πλατεία Serház, ίσως λόγω τηςανέγερσης του εργοστασίου μπύρας (Serház).Η χήρα βαρώνη Károlyi Antalné ξεκίνησε το1804 την ανέγερση ενός πολύ μεγάλου, για ταδεδομένα της εποχής, εργοστασίου μπύρας. Ηκατασκευή του ψηλού κτιρίου, που είχε 180 μέ‐τρα μήκος και 14 μέτρα πλάτος, κράτησε τέσ‐σερα χρόνια. Επομένως, τα τούβλα που βρέθη‐καν στις κρύπτες φτιάχτηκαν τον καιρό τουβαρώνου Károlyi József ακόμα, στο παραπάνωτουβλοποιείο, στα τέλη του 18ου ‐ αρχές του19ου αιώνα.64

Η είσοδος των κρυπτών ήταν στα δυτικά,ενώ τους νεκρούς τους τοποθετούσαν ― με μίαεξαίρεση ―με το κεφάλι προς τα ανατολικά. Οιενταφιασμοί ήταν μικτοί ως προς το φύλο καιτην ηλικία, και φανερώνουν τον οικογενειακόχαρακτήρα των κρυπτών. Στο χωμάτινο πά‐τωμα τοποθετούσαν μια σειρά τούβλα καιπάνω εκεί τα φέρετρα, που σε πολλές περιπτώ‐σεις, ήταν από ξύλο κωνοφόρων στολισμένα μεκαρφιά με στρογγυλή κεφαλή. Τα φέρετρα ήταντοποθετημένα όχι μόνο το ένα πλάι στο άλλο,αλλά και το ένα πάνω στο άλλο. Λόγω των κα‐κών κλιματικών συνθηκών, δεν απόμειναν ορ‐γανικά στοιχεία παρά μόνο κομμάτια ξύλου καικάποια κομμάτια δαντέλας. Εδώ δεν βρέθηκανολόκληρες φορεσιές ή επιγραφές στα φέρετραόπως στην καθολική κρύπτη του Jászberény.65

Ως προς το μέγεθος, η νοτιοδυτική κρύπτη ήτανη μικρότερη, και όμως εκεί βρέθηκαν οι περισ‐σότερες ταφές. Είχαν αφήσει ελεύθερο τονχώρο μπροστά στην είσοδο, όμως στην νοτιο‐δυτική γωνία βρέθηκαν τα λείψανα πέντε αν‐θρώπων, αλλά όχι σύμφωνα με την ανατομία.Σε αυτήν την περίπτωση μπορούμε να σκε‐φτούμε δύο εκδοχές: η πρώτη είναι ότι επειδήδεν υπήρχε άλλος χώρος και τα παλαιότερα φέ‐ρετρα είχαν διαλυθεί, έσειραν όλα τα λείψαναπαραπλεύρως και συνέχισαν τις ταφές. Η άλληεκδοχή είναι ότι αφού γκρεμίστηκε η οροφή,ανακίνησαν τους σκελετούς για να την αναστη‐λώσουν. Αυτή η εκδοχή μοιάζει πιο πιθανή. Στηνκρύπτη έγιναν επιπλέον ταφές σε μια οριζόντιακαι δύο κάθετες σειρές, συνολικά 10 νεκρών,που καλύπτουν πλήρως την “δυναμικότητά”της. Σε μία ταφή βρέθηκε και ένα νόμισμα αξίας2 krajcár του 1851. Μετά την ανασκαφή τωνκρυπτών διαπιστώθηκε οτι δεν είναι δυνατή ηαναγνώριση των νεκρών ατομικά, λόγω της κα‐ταστροφής των φερέτρων ή/και της ανακίνη‐σης των λειψάνων.

дардом мерено, почета је огромна изград‐ња. Зидање спратне зграде, 180 метарадугачке, 14 метара широке, трајало је че‐тир године. Према томе ове су цигле завреме Јожефа Карољиа у горе наведенојциглани прављене у последњој деценији18. века, или почетком 20. века.64

Силазак крипте био је на западнојстрани, мртви су према истоку сахра‐њени. Старосна и полна расподела сахра‐њивања, даје веома мешовиту слику, јачапородични карактер крипте. Неподељенаунутршњост подржава ову предпоставку.У сваком случају, на набијеној земљи по‐стављен ред цигала, ставили су од боров‐них дасака направљен сандук, у неколикослучаја ,украшен ексерима, као конвекснасочива или, офарбан, сандуци нису билиупоредо, већ једни на друго. Органски ма‐теријали, због лошег ваздуха, остали су унајмањој количини, то су већином остацисандука и делови чипке. У овом случајунисмо пронашли комплетну одећу, обој‐ени натпис сандука, као што се у истомвремену пронашло у католичкој криптиу Јасберењ.65 Што се величине тиче, југо‐западна крипта је најмања , али је већинаособа овде сахрањено. Део испред си‐ласка, остало је слободно, мада је у југо‐западном углу нађено пет посмртнихостатака, који нису били у анатомскомредоследу. У овом случају можемо мис‐лити на две ствари: када у крипти нијебило више места, после труљења мртвач‐ких сандука, повукли су посмртнеостатке, и наставили сахрањивање. Ме‐ђутим може настати, након срушења гор‐њег дела крипте градили су нов свод, иза време оправке пореметили су сахране,те смо трагове пронашли 2011. године.Ово друго објашњење делује вероватније.У крипти хоризонтално у једном реду,вертикално у два реда, видели смо свега10 сахране, које приближно одговара це‐локупном „ капацитету“. Једну сахрану да‐тира, 2 крајцара из 1851. године. Наконпроцене крипте, можемо утврдити, збогтрулих сандука и поремећаја сахрањи‐вања у појединим криптама сахрањенипојединци се не могу идентификовати.

Сахране у крипти престале су почетком20. века. У Арањ гробљу и данас постоје 4

78

79

163. A III. számú kripta megtalálásának pillanata

164. A III. számúkripta helyreállítás közben

166. A III. számú kripta visszatemetés közben

165. Az északi III. számúkripta visszafalazás közben

167. A sírkövek helyzetea templom falában 1926-ban

168. Az orosz hősi emlékműaz ortodox temető szélénél kapott helyet

169.Alföldi Újság,

1948. február 17.

dolhatunk: miután a kriptában már nemvolt több hely, a koporsók elkorhadása utánide húzhatták be az emberi maradványokat,és folytatták a kriptába történő temetkezést.Felmerülhet azonban az is, hogy miutánelőször beszakadt a kripta teteje és aztvisszaboltozták, a helyreállítás munkálataisorán bolygattak meg temetkezéseket, és2011-ben ennek nyomaira bukkantunk. Ezutóbbi magyarázat tűnik valószínűbbnek.A kriptában emellett horizontálisan egy,vertikálisan két sorban, összesen 10 temet-kezést figyeltünk meg, ami nagyjából meg-felel a kripta teljes „kapacitásának”. Azegyik temetkezést egy 1851-es 2 krajcárosérme keltezte. Valamennyi kripta felmérésétkövetően megállapítható, hogy a teljesenelkorhadt koporsók és a temetkezések boly-gatottsága miatt az egyes kriptákba elte-metettek egyénenként nem azonosíthatók.

A kriptákba történő temetkezés a 20. szá-zad elején szűnt meg. Az Arany temetőbennégy kripta látható, közülük a legfiatalabba Szilárdy-Lotta család kriptája. Ezt a költ-séges, ugyanakkor kétségtelenül helytaka-rékos temetkezési módot csak a tehetősebbcsaládok engedhették meg maguknak. A„tiltott” templom körüli temetkezés kivált-sága csak az egyház egykori elöljáróit és csa-ládjaikat illethette meg. A templom déli ol-dalfalába helyezett néhány kőből készültsírkereszt is erről tanúskodik. A hódmező-vásárhelyi templom mellett eredetileg többsírkő is állhatott. A ma látható síremlékeksem az eredeti helyükön találhatók. Erretöbb régi fényképfelvétel utal, melyekenmáshol figyelhetők meg az egyes feliratoskövek. Legutóbb 1980-ban, épületszigetelésimunkálatok miatt távolították el, majd he-lyezték vissza ezeket az emlékeket.66

A templomhajó délnyugati oldalán, szem-magasságban lévő nagy emléktábla MojszicsDániel vaskereskedőnek, a templomépítésintézőjének tiszteletére készült, aki 77 éveskorában, 1838. július 23-án hunyt el. Atemplom falában, mellette található emlék-keresztet még Mojszics Dániel állíttatta fe-leségének, Mitrának és fiának, Mihálynak.Mihály 1825-ben, Mitra 1829-ben halt meg,és a halotti anyakönyvben olvasható be-jegyzések alapján mindkettőjüket a temp-lomtól jobbra található kriptába temették

the Arany Cemetery, the latest built under thechapel in 1870 is the crypt of the Szilárdy-Lottafamily. Only those with a considerable fortunecould afford this costly but space-conscious typeof burial. The “forbidden” privilege of beingburied around the church was open to thosewho held a higher office in the Church at thetime and their family members. Stone crossesin the southern wall of the church suggest thistoo. There may have been several stone crossesalong the walls of the church in Hód-mezővásárhely. The tombs seen today are notin their original place either. Many old photo-graphs confirm this: some of the inscriptedstones are in completely different places onthose photos. The last time these relics were re-moved and placed back was in 1980, when theinsulation works of the building commenced.66

The large memorial plaque at eye-level on thesouthwestern side of the nave was prepared inhonour of the ironmonger Dániel Mojszics, thesupervisor of building of the church. He passedaway at the age of 77 on 23 July 1838. DánielMojszics commissioned the memorial cross inthe church wall, next to his memorial plaque. Itwas for his wife, Mitra and son, Mihály. Mihálypassed away in 1825, Mitra in 1829 and accord-ing to the entries in the death register, they wereboth buried in the crypt right of the church.Dániel Mojszics’ daughter, Szófia, was also buriednext to the church in 1807. South from thechurch lies the body of the merchant KonstantinGeorgievics (Gyorgyevics), born in Szeged, whopassed away at the age of 45 on 6 November1809 and his wife Maria Georgievics (GyorgyevicsMária), daughter of Teodor Antonovics; she livedto be only 22. Only the death register tells aboutthe fact that Teodor Antonovics and his wife,Alexandra are also buried next to the church.The latest headstones commemorate Pál Kon-stantin(ovics) (10 July 1787-1850) and his wife,Pulcheria Haris (died: 20 July 1859). Accordingto the death register, the first Konstantin buriedinto the crypt right to the church was Györgywho died in April 1800. His wife was buried inJuly 1829, also into the crypt next to the sanctu-ary. There was another György Konstantin toowho passed away on 1 July 1823 and was buriedto the same place. Pál Konstantin also rests herein eternal sleep, he died in 1841. According tothe death register, Mihály Petrovics, a merchantfrom Pécska was buried into the crypt left to the

Η συνήθεια του ενταφιασμού σε κρύπτεςσταμάτησε στην αρχή του 20ου αιώνα. Στο κοι‐μητήριο Arany υπάρχουν και σήμερα τέσσεριςκρύπτες. Από αυτές η νεώτερη είναι η οικογε‐νειακή κρύπτη της οικογένειας Szilárdy‐Lottaπου χτίστηκε το 1870. Η ταφή σε κρύπτη προ‐φανώς εξοικονομεί χώρο, αλλά μόνο οι πλου‐σιότερες οικογένειες μπορούσαν να αντέξουντο κόστος κατασκευής της. Η “απαγορευμένη”ταφή γύρω από τον ναό ήταν προνόμιο τωνιδρυτικών οικογενειών. Αυτό επιβεβαιώνουνκαι οι σταυροί από πέτρα που είναι τοποθετη‐μένοι στην νότια πλευρά του ναού. Παλαιότεραπρέπει να υπήρχαν περισσότεροι σταυροί, όμωςκαι αυτοί που απέμειναν δεν βρίσκονται στηναρχική τους θέση. Αυτό επιβεβαιώνουν παλιέςφωτογραφίες όπου οι σταυροί και ταφόπλακεςμε επιγραφή φαίνονται σε διαφορετική θέση.Κατά τις εργασίες μόνωσης των θεμελίων τουναού το 1980, απομάκρυναν τα ταφικά μνημείακαι τα ξανατοποθέτησαν με το πέρας τους.66

Στον νοτιοδυτικό εξωτερικό τοίχο του κλί‐τους του ναού σε ύψος ενάμισι μέτρου βρίσκε‐ται τοποθετημένη μεγάλη αναμνηστική πλάκατου Mojszics Dániel, έμπορου σιδερικών, πουήταν επικεφαλής της ανέγερσης του ναού καιπέθανε 77 ετών, στις 23 Ιουλίου 1838. Τον ανα‐μνηστικό σταυρό που βρίσκεται στον τοίχο δί‐πλα, τον απόθεσε ο ίδιος ο Mojszics Dániel στηνμνήμη της συζύγου του, Mitra, που πέθανε το1829, και του γιού του, Mihály, που πέθανε το1825. Σύμφωνα με τα ληξιαρχικό βιβλίο θανά‐των, και τους δύο τους έθαψαν σε κρύπτη σταδεξιά του ναού. Επίσης η κόρη του MojszicsDániel, Szófia, ενταφιάστηκε σε κρύπτη δίπλαστο ναό το 1907. Σύμφωνα με άλλους σταυ‐ρούς, στα νότια του ναού αναπαύεται οKonstantin Georgievics (Gyorgyevics), έμποροςγεννημένος στο Szeged, που πέθανε στις 6 Νο‐εμβρίου 1809 σε ηλικία 44 ετών, και η σύζυγόςτου, Maria Georgievics (Gyorgyevics Mária),κόρη του Teodor Antonovics, που έζησε 22 χρό‐νια. Από το ληξιαρχείο θανάτων γνωρίζουμε οτικαι τον Teodor Antonovicsot και την σύζυγότου, Alexandra, τους έθαψαν δίπλα στον ναό. Ηπιο πρόσφατη ταφόπλακα μαρτυρά για τονKonstantin(ovics) Pálnak (10 Ιουλίου 1787–1850) και την σύζυγό του, Haris Pulcheria (απε‐βίωσε στις 20 Ιουλίου 1859). Ο πρώτοςKonstantin, του οποίου τοποθέτησαν τη σορόσε κρύπτη στα δεξιά του ναού τον Απρίλιο του1800, ήταν ο György, ακολούθησε η σύζυγός

крипте од којих је најмлађа породичнакрипта Силарди‐Лотта, испод 1870. го‐дине зидане капеле. Овај метод сахрањи‐вања, скуп, штедљив простор, дозволилису себи имућне породице. „Забрањено“ са‐храњивање око цркве била је привилегијанекадашњих црквених оснивача, кустосаи чланова њихове породице. На јужномзиду цркве постављени камени над‐гробни споменици, сведоче. Крај цркве упочетку било је више споменика. Сада ви‐ђени споменици не стоје на првобитномместу. Старе фотографије указују, на дру‐гом месту постављене споменике. Збогизолације цркве последњи пут 1980. го‐дине уклоњени су споменици и враћени.66

На југозападној страни црквеног брода,у висини очију, израђена је велика плочау част Данила Мојсич, гвожђару, трговцу,руководиоцу црквене изградње, који јепреминуо 1838. године у 77. години. Крајњега у црквеном зиду смештен је над‐гробни споменик, којег је Данило Мојсичподигао супрузи Митри и сину Михајлу.Михајло преминуо је 1825. Године, су‐пруга Митра 1829. године, по записукњиге мртвих обоје су сахрањени, укрипти, на десној срани цркве. Ћерку Да‐нила Мојсича, Софију исто су покрај црквесахранили 1807. године. По сведочењуосталих надгробних споменика, од црквејужно почива, Константин Георгиевич(Ђорђевич) трговац, рођен у Сегедину,живео 45. година преминуо 6. новембра1809. године. Супруга Марија Георгиевич(Ђорђович) кћи Теодора Антонович, пре‐минула је у 22. години. Само су у књизимртвих остали трагови о сахрани окоцркве, породице Теодаора Антонович исупруге Александре. Најмлађи надгробниспоменици подигнути су Павлу Констан‐тин(ович) (10. јул 1787–1850), супрузиПулхерији Харис, преминула (20. јул 1859)године. По запису књига мртвих, првиКонстантин, који је од цркве десно сах‐рањен у крипти, Ђорђе преминуо априламесеца 1800. године, супруга је сахрањенајула 1829. године. Други Ђорђе Констан‐тин исто ту почива, преминуо је 1. Јула1823. године, као што и други Павле Кон‐стантин, умро је 1841. године. Матичнекњиге сведоче да је Михајло Петрович,

80

el. Mojszics Dániel Szófia nevű lányát is atemplom mellett temették el 1807-ben. Atovábbi síremlékek tanúsága alapján a temp-lomtól délre nyugszik Konstantin Georgi-evics (Gyorgyevics) szegedi születésű, 45éves korában, 1809. november 6-án elhunytkereskedő, valamint felesége Maria Geor-gievics (Gyorgyevics Mária), Teodor Anto-novics lánya, akinek 22 évnyi földi lét adatottmeg. Csak a halotti anyakönyvben maradtnyoma annak, hogy Teodor Antonovicsotés feleségét, Alexandrát is a templom melletttemették el. A legfiatalabb sírkövek Kons-tantin(ovics) Pálnak (1787. július 10. – 1850)és feleségének, Haris Pulcheriának (meghalt:1859. július 20.) állítanak emléket. A halottianyakönyvek feljegyzéseinek tanúsága sze-rint az első Konstantin, akit a templomtóljobbra található kriptába temettek, Györgyvolt, aki 1800 áprilisában hunyt el. Feleségét1829 júliusában temették el, szintén a szen-tély melletti kriptába. Egy másik KonstantinGyörgy is volt, aki 1823. július 1-jén boldogultmeg, s ide helyezték végső nyugalomra.Ugyancsak itt alussza örök álmát egy másikKonstantin Pál, aki 1841-ben hunyt el. Ahalotti anyakönyvek tanúsága szerint Pet-rovics Mihály, pécskai születésű kereskedőt1826-ban a szentély bal oldalán találhatókriptába temették el. Mihajlovics Pantelimonés felesége Zsivana (1828) szintén a bal ol-dalon található kriptában pihen. Dúzs Er-zsébetet, Pável Krisztifor lányát is a templomjobb oldalán található kriptába kísértékutolsó útjára.

Mindezek alapján nagy valószínűséggela templomtól délnyugatra található krip-tába az egymással időközben rokoni kap-csolatokat kiépítő Mojszics, Antonovics ésGyorgyevics családokat temethették. Atemplomtól délre található másik kriptábannyugodhatnak a Konstantinok és családtag-jaik. A harmadik, a szentély bal oldalán, va-gyis a templomtól északra található kriptá-ban is több, egymással rokoni kapcsolatbanálló család kapott helyet.

Sajnálatos módon a halotti anyakönyvek-ben az 1830-as évekig nem volt szokás min-den esetben feljegyezni az elhunyt temeté-sének pontos helyét, ezért talán már sohasemtudjuk pontosan megmondani, hogy kiket ishelyeztek a három kriptába.

sanctuary in 1826. Mihajlovics Pantelimon andhis wife, Zsivana (1828), also rest in the crypt onthe left. Erzsébet Dúzs, daughter of Pável Kriszto-for was buried in the crypt on the right of thechurch.

Based on these data, it is highly possible thatthe Mojszics, Antonovics, and Gyorgyevics fam-ilies were buried in the crypt southwest to thechurch. These families became relatives overtime. On the south of the church in the othercrypt the Konstantin family and their relativesrest. In the third crypt left of the sanctuary,therefore north to the church members of sev-eral families were buried, whose families wereconnected.

Unfortunately until the 1930s it was not cus-tomary to note down the exact place of the bur-ial in every single case. We may not be able everto tell who were laid into the three crypts.

του τον Ιούλιο του 1829, ένας άλλος KonstantinGyörgy, που πέθανε την 1 Ιουλίου 1823, και έναςKonstantin Pál, που πέθανε το 1841. Σύμφωναμε το ληξιαρχείο, σε κρύπτη στα αριστερά τουιερού τοποθέτησαν το 1826 τον PetrovicsMihály, έμπορο γεννημένο στο Pécska, τονMihajlovics Pantelimon και την σύζυγό τουZsivana (1828). Την σορό της κόρης του PávelKrisztifor, Dúzs Erzsébet, τοποθέτησαν σε κρύ‐πτη στα δεξιά του ναού.

Μετά από τα παραπάνω, μπορούμε να υπο‐θέσουμε οτι η νοτιοδυτική κρύπτη ανήκει σεμέλη των συγγενικών οικογενειών Mojszics,Antonovics και Gyorgyevics. Η νότια κρύπτηανήκει σε μέλη της οικογένειας Konstantin. Στηντρίτη κρύπτη που βρίσκεται στα αριστερά τουιερού, δηλαδή στο βόρεια πλευρά του ναού, βρί‐σκονται μέλη άλλων οικογενειών που είχανσυγγενικούς δεσμούς μεταξύ τους.

Δυστυχώς, μέχρι το 1830 δεν συνήθιζαν νακάνουν αναφορές στο ληξιαρχικό βιβλίο θανά‐των για τον τόπο ενταφιασμού του εκλιπόντος,έτσι δεν θα μάθουμε ποτέ ποιοι βρίσκονται στιςτρεις κρύπτες.

трговац родом из Печке, 1826. године сах‐рањен, од црквеног олтара левој крипти.Пантелејмон Михајлович и супруга Жи‐вана 1828. године исто ту почивају.

Према налазима вероватно је, од црквејуго‐западно смештеној крипти сахра‐њене су породице,које су биле у родбин‐ском односу, Мојсич, Антонович и Ђорђе‐вич. Од црквеног олтара јужној криптипочива породица Константин. У трећој,на левој страни олтара, западно од цркве,исто су сахрањене породице у родбин‐ском односу.

Нажалост у књизи мртвих до 1830. го‐дине није било уобичајено у сваком случајуувести тачно место преминулог, зато ни‐када нећемо моћи тачно рећи, кога сусместили у три крипте.

81

ΚΑΨΟΥΛΑ ΙΣΤΟΡΙΑΣ ΣΤΟΚΩΔΩΝΟΣΤΑΣΙΟ

Τον Οκτώβριο του 2011, με τις εργασίες ανα‐στήλωσης‐ανακαίνισης, απομάκρυναν από τηνκορυφή του κωδωνοστάσιου το σκέπαστροαπό φύλλα λευκοσιδήρου, τη διακοσμητικήσφαίρα και το σταυρό. Τότε ανακάλυψε ο PálfiLajos, λευκοσιδηρουργός, έναν κύλινδρο ― απόλευκοσίδηρο επίσης ―, στον οποίο υπήρχαν 13διαφορετικά έγγραφα από την περίοδο 1848–1929, που αναφέρονταν στα γεγονότα γύρωαπό την ιστορία του ναού και της ορθόδοξηςΕκκλησίας του Hódmezővásárhely.

Τα ντοκουμέντα που είναι γραμμένα σε ουγ‐γρική, αρχαϊκή σλάβικη και σέρβικη γλώσσαπροέρχονται από τα ηγετικά πρόσωπα της ορ‐θόδοξης κοινότητας και από τους τεχνίτες πουεργάστηκαν στις εργασίες ανακαίνισης. Τοπο‐θετήθηκαν έγγραφα κάθε φορά που έγιναν ερ‐γασίες ανακαίνισης στο κωδωνοστάσιο. Κάθεφορά που έβρισκαν τον κύλινδρο, πρόσθετανκαι νέα αναμνηστικά έγγραφα και τον ξαναέ‐βαζαν στη θέση του. Ο κύλινδρος που βρέθηκετο 2011 πρέπει να κατασκευάστηκε το 1929.Προηγουμένως, κάποιο άλλο αποθηκευτικόμέσο πρέπει να είχε χρησιμοποιηθεί. Το 2012,σύμφωνα με την παράδοση αυτή, τοποθέτησανπάλι τα παλαιά γραπτά μνημεία στον κύλινδρομαζί με αναμνηστικά έγγραφα από την τελευ‐ταία ανακαίνιση και ο κύλινδρος πήρε πάλι τηνθέση του μέσα στην λευκοσιδηρή διακοσμητικήσφαίρα του κωδωνοστασίου. Προηγουμένως,τα πιο παλαιά έγγραφα, που χρονολογούνταιαπό το 1848, υπέστησαν διαδικασία συντήρη‐σης από τον συντηρητή Pál László. Επίσης στομουσείο “Tornyai János” επιδιόρθωσαν τον λευ‐κοσιδηρό κύλινδρο και αντέγραψαν σε ψη‐φιακή μορφή τα έγγραφα.

Δεν υπήρχε αναφορά στον τόπο που θα το‐ποθετούνταν ο κύλινδρος, γι’ αυτό μάλλον ηθέση του ήταν πάντα μέσα στην σφαίρα τουκωδωνοστάσιου. Συμπλήρωναν εκ των υστέ‐ρων τα έγγραφα, επιβεβαίωναν τη γνησιότητάτους και προσπαθούσαν να “επιδιορθώσουν”τα παλαιότερα που είχαν στο μεταξύ αρχίσεινα καταστρέφονται. Για παράδειγμα, το 1929κόλλησαν σε νέο χαρτί τα έγγραφα του 1848που είχαν πια ξεθωριάσει και το χαρτί είχε αρ‐χίσει να διαλύεται, και επιβεβαίωσαν την γνη‐σιότητά τους σφραγίζοντας με την σφραγίδατης Εκκλησίας. Κατόπιν τύλιξαν τα έγγραφα σε

82

IDŐKAPSZULA A TEMPLOM TORNYÁBAN

2011 októberében a templom felújítása so-rán eltávolították a templomtornyot fedőbádoglemezeket, valamint a torony csúcsátdíszítő gömböt és a rajta található keresztet.Ekkor bukkant Pálfi Lajos bádogos a gömb-ben egy bádoghengerre, amelybe a múlt üze-neteit rejtették. Az irattartóban 13 külön-böző feljegyzést tettek, melyek az 1848 és1929 közötti időszakból származnak és nemcsak a templom építéstörténete szempont-jából fontosak, hanem az egyház történetérevonatkozó értékes adatokat is tartalmaznak.

A magyar és szerb nyelven írott emléke-ket az egyház egykori vezető tisztségviselői,valamint a templom felújításaiban résztvevőmesterek hagyták az utókorra. A dokumen-tumokat a templomon végzett jelentősebb,a templom tornyát is érintő felújítási mun-kálatok alkalmával helyezték el. Ahányszora korábbi iratokat megtalálták, azokat min-dig újabbakkal egészítették ki. A 2011-benfelfedezett bádoghenger 1929-ben készül-hetett, és a dokumentumok korábban egymásik tároló alkalmatosságban lehettek.2012-ben a korábbi hagyománynak megfe-lelően a legutóbbi felújításról szóló emlék-iratokkal együtt helyezték vissza az időkap-szulát a templom tornyát díszítőbádoggömbbe. Ezt megelőzően a két legré-gebbi és legrosszabb állapotban lévő, 1848-as dokumentumot Pál László restaurátorkonzerválta. A Tornyai János Múzeumbankerült sor az eredeti bádoghenger helyreál-lítására, valamint a feljegyzések digitalizá-lására.

Az időkapszula helyére egyik iratban semutalnak, ezért azt feltételezzük, hogy azmindig a templom csúcsdíszében lehetett.A közel egy évszázad alatt összegyűjtöttemlékeken több utólagos kiegészítés, hite-lesítés, az időközben megrongálódott régifeljegyzéseken pedig „restaurálási” kísérleteknyomai látszódnak. Az 1848-as, rossz meg-tartású, barnára romlott emlékiratokat 1929-ben másik papírra ragasztották fel és azegyház pecsétjével hitelesítették. A doku-mentumokat 1929-ben, a Konstantin test-vérek áruházában használt csomagolópapírbatekerve tették vissza a bádoghengerbe.

ВРЕМЕ КАПСУЛАУ ЦРКВЕНОМ ТОРЊУ

Октобра 2011. године, након црквене об‐нове уклоњене су лимене плоче са цркве‐ног торња, врх торња са украсном кугломи крстом. Тада је нашао Лајош Палфи, ли‐мар у кугли лимени цилиндар, у којем сускривене, поруке прошлости. У цилиндар,ставили су 13 разних записа од 1848. го‐дине, до 1929. године. Записи су драго‐цени, садрже вредне информације о ис‐торији црквене зграде и о историјицрквене заједнице.

На мађарском, старославенском исрпском језику писана сећања, оставилису потомству, бивши виши црквени пред‐ставници, као и на реновирању учество‐вали мајстори. Документе поставили суприликом већих обнова торња. Када супронашли претходне записе, додали сунове документе. 2011. године откривенцилиндар израђен је 1929. године, пре‐тходни записи били су смештени у некојдругој кутији. 2012. године, према тради‐цији, о новој црквеној оправци и рестау‐рацији писаним документима, вратила севреме капсула у украсну лимену куглу нацрквени торањ. Два најстарија у лошемстању конзервисана записа из 1848. го‐дине, Ласло Пал је поново конзервирао.Дигитализација докумената, реконструк‐ција цилиндра извршена је у Јанош Тор‐њаи Музеју.

О тачном месту време капсули, не ука‐зују ни у једном запису, претпоставља се,да је увек био у црквеној украсној кугли.За скоро једног века од сакупљених успо‐мена има неколико накнадних додатака,потврде и експеримент „рестаурације“.1848. године лоше очуван, браон трулимемоари, 1929. године залепљени су нанов папир и оверени црквеним печатом.Документи 1929. године умотани су у па‐пир робне куће, браћа Константин, и вра‐ћени у лимени цилиндар.

Прве црквене записе писао је Петар Да‐видович „Вечни спомен“ 22. Маја 1848. го‐дине, поводом обнове црквеног торња ипостављања кугле и крста. Запис, писанна мађарском и српском језику, садржиимена црквеног одбора и радника, који

TIME CAPSULEIN THE CHURCH TOWER

In October 2011 while refurbishing the church,the tin-plates covering the steeple, the orbadorning the steeple and the cross on the orbwere removed. At that time in the ball LajosPálfi, the tinsmith found a tin cylinder and insideit a message from the past. Thirteen differentnotes were inside the folder from between 1848and 1929. They are not only important in termsof the history of ecclesiology but carry valuableinformation on the history of the Church.

The relics written in Hungarian0 and Serbianwere handed down by higher church officialsand craftsmen working on the church refurbish-ments. The documents were placed there duringmajor refurbishment works that included therenovation of the church tower as well. Eachtime the notes were found, new ones wereadded. The tin cylinder found in 2011 may havebeen prepared in 1929; prior to this, the docu-ments had been probably stored in differentstorage equipment. In 2012 the time capsulewas reinstated into the tin orb adorning thesteeple. By tradition, memorials about the latestrefurbishment work were also placed inside. Be-fore this event, however, László Pál restorerworked on the conservation of the two docu-ments from 1848 that were the oldest and inthe worst conditions. The original tin cylinderwas conservated in the János Tornyai Museum,where the documents were also digitalised.

As there is no indication to the exact locationof the time capsule, we believe it has alwaysbeen inside the church’s finial. There are signsof additional amendments, authorisations and“conservation” efforts on the meanwhile de-cayed relics that had been collected for nearly acentury. The low quality paper from 1848 de-cayed into a brown state. It was taped onto an-other sheet of paper in 1929; and then it wasauthorised with the Church’s seal. In 1929, thedocuments were rolled into the wrapping paperof the Konstantin brothers’ Department Storeand then put back into the tin cylinder.

The first ecclesiastical memorials were writtenby Péter Davidovics “as a token of eternal re-membrance” of the occasion of rebuilding thechurch tower and installing the orb and cross,on 22 May 1848. The memorials contain thenames of church members and the makers of

83

170. Az 1848-ban elrejtett magyar nyelvű,1929-ben hitelesített és másik papírra felragasztott irat

171. Az 1848-ban elrejtett szerb nyelvű irat

Az első egyházi emlékiratokat DavidovicsPéter készítette, „Örök emlékül” a templom-torony újjáépítése és a gömb, valamint akereszt elhelyezésének alkalmából, 1848.május 22-én. Az emlékiratok az egyház tag-jainak és a torony készítőinek névsorát tar-talmazzák magyar és szerb nyelven. Az 1889-ből származó emlékek között sorjázik egy-egy magyar nyelvű lajstrom a felújítástvégző bádogosok és kőművesek felsorolá-sával. Ekkor készült el a torony ma is látható,bádoggal fedett formája. Egy négyoldalas,magyar nyelvű, 1889. május 15-én kelt, egy-házi viaszpecséttel ellátott emlékirat felso-rolja az egyház elöljáróit és örökös tagjait.Az író, Davidovics Péter unokája, DavidovicsKonstantin lelkipásztor kitér az egyház fő-papi fennhatóságára, megnevezi a többihódmezővásárhelyi egyház vezetőit, és aváros elöljáróit is. Leírja továbbá a követ-kezőket:

„Utódaink emlékére megjegyzendő a mult1888ik évi statisticai részlet, melyben voltHódmezövásárhelyi g. kel. ház [sz.] 39. fiók-egyhází 5. összesen 44. ház szám. Összes lélekszám 418. Kereszteltetett 12. meghalt 18.egybekelt 3 pár.”Adamovics Döme tanító szerb nyelven

emlékezik meg a hódmezővásárhelyi görög-keleti közösségbe kerülésének körülménye-iről és a városunkban töltött időről.

„Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében he-lyezem el a jövő nemzedéknek, hogy ebbe agörögkeleti egyházközségbe 1867 Krisztusfeltámadása napján érkeztem, mint állan-dóra kinevezett tanító…” A legtöbb feljegyzés 1929-ből maradt

fenn. Ekkor a kőműves, a bádogos, a festő,az ács és az asztalosmesterek is külön díszesemlékiratot helyeztek az időkapszulába.Emellett Pánits Sándor egyházi gondnokés főgondnok-helyettes, valamint dr. WienerTibor László lelkész is készített emlékiratot.Pánits Sándor az utókor emlékezetéért fo-hászkodva megemlíti: „…1904 ben apr 19-enide jöttem Hodmezövasárhelyre … Születtem1872 Nagybencskereken szept. 14. görög keletiszerb vallási édesapja Pánits Pál és édesanyjaKrumenackes Anna”. A négyoldalas, egyháziviaszpecséttel lezárt, összefűzött emlékirata korábbiakhoz hasonlóan a tatarozás kö-rülményeit részletezi, felsorolja az egyház

the church tower in Hungarian and Serbian.Relics from 1889 also contain a list in Hungarianof the tinsmith and bricklayers working on therestoration. The tower covered by tin-plates, asit stands today, was completed at this time. Afour-page memorial dated 15 May 1889 withthe Church’s wax seal, written in Hungarian liststhe dignitaries of the Church and its life mem-bers. The grandson of Péter Davidovics, thewriter and priest Konstantin Davidovics, wroteabout the pontifical authority of the Church,named the leaders of other churches in Hód-mezővásárhely and those of the town as well.He also wrote:

“Statistics of the past year 1888 shall be men-tioned for the sake of our descendants. TheEastern Orth. Ch. of Hódmezővásárhely [num]39. Parish 5, in total 44 houses. Total numberof adherents was 418; Christened 12 persons;died 18 persons; married 3 couples.”The teacher Döme Adamovics wrote his mem-

oirs in Serbian about the circumstances of en-tering the Greek Orthodox congregation of Hód-mezővásárhely and the time he spent in ourtown.

“In the name of the Father, Son and Holy spiritI relay to future generations that I becamethe member of this Greek Orthodox parish onthe day of Christ’s resurrection in 1867 as ateacher with a permanent position...”Most documents survived from 1929 when

the bricklayers, tinsmiths, painters, carpenters,and joiners placed their own illustrated memoirsinto the time capsule. Besides, Sándor Pánits ec-clasiastical administrator, deputy church admin-istrator and the priest Dr. László Tibor Wieneralso prepared their memoirs. Sándor Pánits pray-ing for the remembrance of future generationswrote: “...I arrived here to Hodmezövasárhely on19 Apr 1904 … I was born in Zrenjanin (Nagy-becskerek) on 14 Sept 1872, Serbian Eastern Or-thodox religion, father Pál Pánits, and motherAnna Krumenackes”. As before, in the four- page-long bound memoir, sealed with the ecclesiasti-cal seal, there is a description of the refurbish-ment work and a list of Church leaders, lifemembers, elected members, and town leaders.Based on the document 350 Greek Orthodoxadherents lived in the town at the time. Thedocument was signed on 5 August 1929 by GyulaKonstantin, church administrator, Sándor Pánits,warden, and Dr László Tibor Wiener, priest. On

χαρτί περιτυλίγματος που χρησιμοποιούσαντότε στο κατάστημα των αδελφών Konstantinκαι τα έβαλαν πίσω στον κύλινδρο.

Ο Davidovics Péter ετοίμασε τα πρώτα έγ‐γραφα, “εις τους αιώνας των αιώνων” με τηνευκαιρία της ανακατασκευής του κωδωνοστά‐σιου, της τοποθέτησης της σφαίρας και τουσταυρού, στις 22 Μαϊου 1848. Πρόκειται γιακατάλογο με τα μέλη της Εκκλησίας, και κατά‐λογο με τους τεχνίτες και εργάτες που εργά‐στηκαν στο κωδωνοστάσιο, σε ουγγρική καισέρβικη γλώσσα. Ανάμεσα στα έγγραφα του1889 βρίσκονται δύο κατάλογοι στην ουγγρικήγλώσσα, με τους οικοδόμους και τους λευκοσι‐δηρουργούς που εργάστηκαν στην ανακαίνιση.Από τότε χρονολογείται το σκέπαστρο απόφύλλα λευκοσιδήρου που υπήρχε μέχρι πρό‐σφατα. Σε ένα τετρασέλιδο αναμνηστικό έγ‐γραφο στην ουγγρική γλώσσα, με ημερομηνία15 Μαϊου 1889, που σφραγίστηκε σε βουλοκέριμε την εκκλησιαστική σφραγίδα, αναφέρονταιτα επιφανή και ισόβια μέλη της διοίκησης τηςορθόδοξης κοινότητας. Συντάκτης του είναι οιερέας Davidovics Konstantin, εγγονός τουDavidovics Péter, και αναφέρεται στην επι‐σκοπή, στην δικαιοδοσία της οποίας άνηκε τότεη Εκκλησία, τους επικεφαλής των άλλων χρι‐στιανικών εκκλησιών του Hódmezővásárhelyκαι τους επικεφαλής της πόλης. Επίσης γράφειτα εξής:

“Προς μνήμη των απογόνων μας, αναφέρουμετα στατιστικά στοιχεία του προηγούμενουέτους 1888, όπου υπάγονταν στην ορθόδοξηΕκκλησία 39 οικίες του Hódmezővásárhely, 5οικίες των περιχώρων, συνολικά 44 οικίες.Σύνολο ψυχών 418, βαπτίστηκαν 12, απεβίω-σαν 18, παντρεύτηκαν 3 ζευγάρια.”Ο δάσκαλος Adamovics Döme, σε έγγραφό

του στα σέρβικα, ενθυμάται για τον ερχομό τουστην πόλη:

“Εις το όνομα του Πατρός και του Υιού και τουΑγίου Πνεύματος, αφήνω στις μελλοντικές γε-νεές οτι ήλθα σε αυτή την ορθόδοξη κοινότητατο σωτήριο έτος 1867 ως μόνιμος διδάσκαλος...”Τα περισσότερα έγγραφα προέρχονται από

το 1929. Τότε έφτιαξαν και τοποθέτησαν στονκύλινδρο διακοσμημένα αναμνηστικά έγγραφα,χωριστά, οι οικοδόμοι, λευκοσιδηρουργοί, βα‐φείς και ξυλουργοί. Επίσης ο επιστάτης PánitsSándor και ο ιερέας dr. Wiener Tibor László κα‐τέθεσαν αναμνηστικό έγγραφο. Ο Pánits Sándorαναφέρει: “έφθασα στο Hódmezővásárhely στις

су вршили послове на торњу. Из спомензаписа 1889. године дознајемо читав редлимара и зидара, тада је завршен коначнилимени облик торња. 15. маја 1889. го‐дине са црквеним восак печатом снабде‐вен запис, на мађарском језику набрајацрквене старешине, доживотне члановецрквене заједнице. Свештеник, Констан‐тин Давидович унук свештеника, ПетраДавидовича, даље пише о црквеним ве‐ликодостојницима цркве, назначи другеверске црквене заједнице и старешинеграда Ходмезевашархељ, описује следеће:

„Напоменути потомству за сећање напрошлост, на статистичке податке,протекле 1888. године у православнојцркви у Ходмезевашархељ 39 кућа, уцрквеном огранку 5. Свега 44. Кућа. Уку-пан број верника 418. Крштено 12. Ум-рло 18. Венчано 3 пара.“Димитрије Адамович учитељ на

српском језику пише о околностома сти‐зања у православну заједницу у Ходмезе‐вашархељ и у граду проведеном времену.

„У име Оца и Сина и Светога Духа пола-жем будућим човечанству на знање, дасам овде у овој православној општиниод 1867. године на Васкрсење Господанашега Христа дошао и овде као сталниучитељ изабран бијо...“Највише записа преостало је из 1929.

године. Сви мајстори, лимари, столари,зидари, молери посебно су писали спо‐мен, за време капсулу. Мемоар писао јеАлександар Панић, црквени старатељ иДр. Ласло Тибор Винер, свештеник. Алек‐сандар Панић у молитви за сећање потом‐ству помиње: „...19. априла 1904. годинестигао сам у Ходмезевашархељ ... Рођенсам 1872 у Зрењанину 14.септембра 1872године у православној породици, од оцаПавла Панића и мајке Ане Крумецкес.“ Узапису, на четир стране, воштаним печа‐том оверен мемоар, као и раније, описујеоколности реновирања, набраја црквенечелнике ― међу њима доживотне и иза‐бране пуноправне чланове ― и вође града.По сведочењу записа, у Ходмезевашархељживело је 350 православних верника. 5.Августа 1929. године датиран докуменат,подписали су, Ђула Константин главнистаратељ, Александар Панић старатељ и

84

85

172. Davidovics Konstantin emlékirata 1889-ből

173. Adamovics Döme tanítószerb nyelvű emlékirata 1889-ből

86

174. Az egyház magyarnyelvű emlékiratánaköt oldala 1929-ből

175. Asztalosokemlékirata 1929-ből

87

180. A templomtoronybantalált időkapszula

178. A templom festésén dolgozók emlékirata 1929-ből

177. Rostás István kőművesmesteremlékirata 1929-ből

179. Pánits Sándor egyházifőgondnok-helyettes emlékirata1929-ből

176. A Konstantin testvérek áruházában használt csomagolóanyagvédte az iratokat a bádoghengerben

elöljáróit, közöttük az örökös és választottjogú tagokat és a város vezetőit. Tanúságaalapján ekkor 350 görögkeleti élt Hódme-zővásárhelyen. Az iratot 1929. augusztus 5-i keltezéssel Konstantin Gyula főgondnok,Pánits Sándor gondnok és dr. Wiener TiborLászló lelkész írták alá. A díszes okmányutolsó lapjának hátoldalára ceruzával azegyház 1929-ben még élő, legidősebb tagja-inak nevét rótták. Bandula Mihály ekkor84, Erdei László 79 éves volt. Az egyházidokumentum, valamint a festő vállalkozóemlékiratai egyaránt vízjeles papírból ké-szültek. Felfedezésünket megosztottuk Pel-bárt Jenő filigranológussal, aki megoldottaaz emlékiratok eme rejtélyét. A papírokonSamuel Meisel pécsi borítékkészítő, föld-gömbön ülő, szájában borítékot tartó ga-lambos védjegy-vízjele látható, amelyet azOsztrák–Magyar Monarchiában 1902-benvédjegyeztetett be és 1922-ig többször meg-újított. A mi esetünkben a vízjel még egyegysoros, a papírmalomra utaló feliratot„VAN DER FAVORITA” valamint dátumot„A. D. MDCCXIC” (1891) is tartalmaz.

the back of the ornate document the names ofolder Church members still alive in 1929 werewritten with pencil. Mihály Bandula was 84, Lás-zló Erdei was 79 years old at that time. The ec-clesiastical document and the memoirs of thepainter-enterpreneur were both written on wa-termarked paper. We shared the discovery withJenő Pelbárt, an expert in filigranology, whosolved this enigma of the documents. On thesheets there is the trademark watermark ofSamuel Meisel, the envelope-maker from Pécs.It depicts a dove sitting on a globe, holding anenvelop in its peak. This watermark was regis-tered as a trademark in the Austro-HungarianEmpire in 1902, its registration was renewedseveral times until 1922. In our case the water-mark is one line long, and it refers to the paper-mill with the “VAN DER FAVORITA” inscriptionand contains the date as well: “MDCCXIC”(1891).

19 Απριλίου 1904… Γεννήθηκα το 1872 στοNagybencskerék, στις 14 Σεπτεμβρίου, πατέραςμου ο Σέρβος ορθόδοξος χριστιανός Pánits Pálκαι μητέρα μου η Krumenackes Anna“. Το τετρα‐σέλιδο αναμνηστικό έγγραφο, με τη εκκλησια‐στική σφραγίδα σε βουλοκέρι, όπως και ταπροηγούμενα, αναφέρει τις συνθήκες ανακαί‐νισης του ναού, τα ισόβια και εκλεγμένα μέλητης διοίκησης της Εκκλησίας, και τους επικε‐φαλής της πόλης. Σύμφωνα με την μαρτυρίατου, την εποχή εκείνη ζούσαν 350 ορθόδοξοιστην πόλη. Το έγγραφο έχει ημερομηνία 5 Αυ‐γούστου 1929 και το υπέγραψε ο KonstantinGyula, αρχιεπίτροπος, Pánits Sándor, επιστάτης,και ο ιερέας dr. Wiener Tibor László. Στην τε‐λευταία πίσω σελίδα έγραψαν με μολύβι τοόνομά τους και οι γεροντότεροι της ορθόδοξηςκοινότητας: ο Bandula Mihály που ήταν 84 ετώνκαι ο Erdei László, 79 ετών. Το εκκλησιαστικόέγγραφο και το αναμνηστικό έγγραφο του τε‐χνίτη‐βαφέα γράφτηκαν σε υδατογραφημένοχαρτί. Το 2012 εξέτασε αυτά τα έγγραφα οPelbárt Jenő, ειδικός ερευνητής υδατογραφη‐μάτων, και διαπίστωσε οτι το υδατογράφημα― ένα περιστέρι που κάθεται σε υδρόγειοσφαίρα και κρατά στο ράμφος του έναν φάκελο― προέρχεται από το εργοστάσιο του SamuelMeisel του Pécs, ήταν κατατεθημένο προστα‐τευόμενο σήμα στην αυστρο‐ουγγρική αυτο‐κρατορία από το 1902, άλλαξε δε μερικές φορέςως το 1922. Στην προκειμένη περίπτωση, περι‐είχε και την επιγραφή “VAN DER FAVORITA” πουυποδεικνύει το εργοστάσιο, και η χρονολογία“A.D. MDCCXIC” (1891).

Др. Тибор Ласло Винер свештеник. На по‐задини китњастог акта, оловком писанаимена најстаријих верника 1929. године.Тада је Михајло Бандула био у 84. години,Ласло Ердеи у 79. години. Црквени доку‐менат и мемоар молера једнако је са во‐деним жигом означеном папиру писан.Наше откриће поделили смо са филигра‐нологом Јене Пелбарт, који је решио ми‐стерију ових мемоара. На папиру печуј‐ског произвођача коверта, СамуелМеисел, види се жаститни жиг, на глобусуседи голуб са ковертом у устима, који је1902. године регистровано штитио, по‐новио заштиту до 1922. године. У нашемслучају водени жиг односи се на серијскинадпис млине папира „ВАН ДЕР ФАВО-РИТА“ и датум „А. Д. MDCCXIC” (1891).

88

89

EPILÓGUS

A jelen kiadványban a hódmezővásárhelyiortodox egyház történetét tekintettük át alegkorábbi időktől napjainkig; a kezdeti ne-hézségektől a prosperáló békeéveket hozó19. századon, a megpróbáltatásokkal és tra-gédiákkal teli 20. századon át a templom2011/2012. évi átfogó felújításáig. A hód-mezővásárhelyi ortodox templom nem csakIsten háza, a szent liturgia színtere, hanemjelkép, történelmi emlék, múltunk beszédestanúja. A nemzeti önmegtartás, az ember-központú élet szimbóluma egy olyan nagymúltú városban, amely mindig is büszkénvállalta sokszínűségét és fordította építésre,gyarapodásra az ebben rejlő lehetőségeket.Nem csak szűkebb hazánkban, de a törté-nelmi Magyarországon élő görög és szerbkereskedők, valamint iparosok is alapérték-nek tekintették a közösségi élményt. Hód-mezővásárhely esetében is láthattuk, hogya vallás, a templom, valamint az iskoláztatásés az anyanyelv megőrzése nagy jelentőségűvolt az óhazától elszakadt ortodox hitűekszámára. Évszázados történelmi kapcsolat-rendszer segítette elő azt a gyorsan kiala-kuló magyarországi személyes kötődést,mely alapja lett az idegen származású sze-mélyek városfejlesztő tetteinek, azon men-talitásuknak, mellyel nem pusztán a haszon-elvűséget, hanem az értékteremtést is célultűzték ki. A reformkor országépítő törek-véseinek támogatása révén a magyarországiortodox közösségek elvitathatatlan érdeme-ket szereztek a magyarországi polgári fej-lődésben.

Köszönet ezen kulturális örökség teremtő-inek, az elődöknek, akik a legnehezebb idő-szakban is megvédték, óvták, fenntartottáka város egyik legrégebben épült templomát;a kortársaknak, hogy mindez a város méltóműemlékévé válhatott, hiszen a helytörté-neti értékeink megőrzéséért tett erőfeszí-tések erkölcsi értelemben különösen fon-tosak, sorsközösséget teremtő üzenetethordoznak.

EPILOGUE

We have looked at the history of the OrthodoxChurch in Hódmezővásárhely from the earliesttimes until today, from the early difficulties tothe 19th century that brought prosperity andpeace, through the 20th century full of tryingtimes and tragedies to the complete refurbish-ment of the church in 2011-2012. The OrthodoxChurch in Hódmezővásárhely is not only thehouse of God and the scene of the holy liturgybut it is a symbol, a historic memorial, a witnessto our past. It is a symbol of preserving nationalidentity and of a human-centred life in a townwith a long history. This town has always stoodby its multi-cultural community, and has usedopportunities originating from this multi-cultur-alism for construction and development. Greekand Serbian merchants, craftsmen living not onlyin our smaller mother country but also in historicHungary valued the sense of community aboveeverything. As one can see in terms of Hód-mezővásárhely, religion, the church, schooling,and the preservation of the mother tongue hadgreat importance for the Orthodox adherentsseparated from their old country. The networkof connections developed over the centuries en-abled the development of the quick personaldetachment to the country. This became thefoundation for many moves of town-develop-ment initiated by people of foreign origin, andthe foundation for a value-centred, rather thanutilitarian mentality. Hungarian Orthodox com-munities had a major role in supporting coun-try-developing efforts of the reform era, and bydoing so they gained an important role in thedevelopment of the Hungarian middle-class.

We thank to the creators of this cultural heritage,the forefathers who protected, cared for andmaintained one of the oldest churches in thetown even in difficult times. We thank for thepresent generation for enabling this building tobecome a historic monument, as their efforts topreserve our local historical heritage are morallyextremely important and carry the message ofshared fate.

ΕΠΙΛΟΓΟΣ

Σε αυτό το βιβλίο μας μελετήσαμε την ιστορίατης ορθόδοξης Εκκλησίας του Hódmezővásár‐hely, από τα πρώτα χρόνια ως και τις μέρες μας.Από τις αρχικές δυσκολίες, τα χρόνια της ηρε‐μίας και άνθισης του 19ου αιώνα, τις τραγωδίεςκαι δοκιμασίες του 20ου αιώνα, ως την πλήρηανακαίνιση του ναού στη διετία 2011–2012. Οορθόδοξος ναός δεν είναι μόνο ο οίκος του Θεού,ο τόπος τέλεσης της θείας Λειτουργίας, αλλάκαι σύμβολο, ιστορικό μνημείο, μάρτυρας τουπαρελθόντος μας. Σύμβολο της εθνικής συνεί‐δησης και της ανθρωποκεντρικής λειτουργίαςμιας ιστορικής πόλης που πάντα δεχόταν πε‐ρήφανα την πολυσυλλεκτικότητά της και τηχρησιμοποιούσε για δημιουργία και πρόοδο. Όχιμόνο στην ιδιαίτερη πατρίδα μας αλλά και στηνΜεγάλη Ουγγαρία γενικότερα, οι Έλληνες καιΣέρβοι, έμποροι και τεχνίτες, θεωρούσαν βα‐σική αξία την συμμετοχή στην κοινωνική ζωή.Και στην περίπτωση του Hódmezővásárhely πα‐ρατηρούμε ότι η θρησκεία, η εκκλησιαστική κοι‐νότητα, η εκπαίδευση και η διατήρηση της μη‐τρικής γλώσσας είχαν τεράστια σημασία γιατους ορθόδοξους που αποκόπηκαν από την πα‐λαιά πατρίδα τους. Η ιστορική διασύνδεση πουυπήρχε από αιώνες βοήθησε να αναπτυχθείγρήγορα η προσωπική προσκόλληση στην νέαπατρίδα, Ουγγαρία, και έγινε η βάση για έργαανάπτυξης στην πόλη, καθώς ο τρόπος σκέψηςτους δεν επεδίωκε μόνο το κέρδος, αλλά καιτην δημιουργία αξίας. Με την υποστήριξη τωνπροσπαθειών ανύψωσης της χώρας κατά τηνεποχή της Μεταρρύθμισης, οι ορθόδοξες κοινό‐τητες αναμφίβολα κέρδισαν τα εύσημα στηνδιαδικασία της αστικής ανάπτυξης.

Οφείλουμε μεγάλο “ευχαριστώ” στους προγό‐νους για την δημιουργία αυτής της πολιτιστικήςκληρονομιάς, σε αυτούς που ακόμα και στις δύ‐σκολες εποχές προστάτευσαν και διατήρησανέναν από τους παλαιότερους ναούς της πόλης,και στους σύγχρονους που κατάφεραν να απο‐καταστήσουν το μνημείο όπως το αξίζει η πόλη.Έτσι στέλνουν μήνυμα και δημιουργούν παρά‐δειγμα προς μίμηση, για την αναγκαιότητα τηςδιατήρησης των μνημείων της τοπικής ιστο‐ρίας.

ЕПИЛОГ

У овој публикацији дали смо преглед оисторији православне цркве у Ходмезе‐вашархељ, од најранијих времена до да‐нас; од почетних потешкоћа до успешних,мирних година 19. века, кроз пун иску‐шења и трагедија 20. века, до свеобу‐хватне обнове цркве у 2011/2012.години.Црква у Ходмезевашархељ није самоБожја Кућа, место свете Литургије, већсимбол, историјски споменик, сведочан‐ство наше прошлости. Очување нацио‐налног идентитета је симбол животнесредине, у таквом историјском граду, којије увек поносно предузео разноликост иградио напредак од ових могућности.Грчки и српски трговци и занатлије нисусамо у нашој земљи сматрали вредностдруштвеног искуства, већ и на територијиисторијске Мађарске. Видело се у случајуХодмезевашархељ, религија, црква, шко‐ловање и сачување матерњег језика, билоје од великог значаја, за православне вер‐нике ,који су одцепани од старог завичаја.Вековима стари историјски односи омо‐гућили су брз развој личних веза у Ма‐ђарској, и у развојном раду града, које супостале основа за рођене у иностранству,њихов менталитет, који није само утили‐тарну могућност имао за циљ, већ ства‐рање вредности. Кроз подршку напораизградње државе реформског доба, пра‐вославне заједнице стекле су несумљивезаслуге у развоју грађанског друштва.

Хвала ствараоцима овог културног на‐слеђа, прецима, који су у најтежем вре‐мену сачували цркву, једну од најстаријезиданих храмова у граду. Сарадницима даје постала достојан споменик града, збогнастојања да се сачувају месне историјскевредности, у моралном смислу посебно јеважно, носе поруку заједничке судбине.

90

181. A régi templombelső az ikonosztázzal

182. A templombelső az 1930-asévekben az átépített ikonosztázzal

91

183. A hódmezővásárhelyi ortodox templom2012. augusztus 12-én 13.30 órakor

92

CHRONOLOGICAL TABLE

1054 – The conflict between Rome and Constan-tinople resulted in the East–West Schism,when the two halves of the Christian worldmutually excommunicated each other.

September 1455 – Đurađ Branković (GyörgyBrankovics) and the lords in his service – in-cluding the Jakšić (Jaksics) family – settledSerbian serfs in the neighbourhood ofVásárhely.

9 August 1463–10 January 1465 – King MatthiasCorvinus gave Csomorkány, Sámson, Tótku-tas, and Fecskés, places belonging to the es-tate of Nădlac (Nagylak) to the Jakšić.

6 December 1469 – The serfs of Stefan and Dmi-tar Jakšić in Csomorkány attacked on Szénás,the neighbouring village, and caused a dam-age of 100 forints. The court investigating theincident made mention of 51 serfs by name.

15 August 1523 – The serfs of the chapter ofCsanádi living in Mezőkopács attacked on thevillage of Csomorkány that belonged toMarko Jakšić, because of which the chapterof Arad summoned the canon of Csanád tothe court of royal personal presence.

7 September 1530 – John Zápolya (János Sza-polyai) approved the will of Marko Jakšić leav-ing Csomorkány, Sámson, and Kutas to hiswife, Poliksena and their daughters (Zavona,Jelisaveta, Marija, Milica).

21 December 1535 – King John I confirmed thewill of Marko Jakšić.

1566 – By the Turkish occupation of Gyula, theOttomans strengthened their rule. The organ-ization of the Turkish public administrationwas followed by the slow migration of peoplesfrom the south, in which Greek and Macedo-Vlach merchants played a significant role.

October 1596 – Csomorkány was completely de-molished in an attack by the Tartars.

26 June 1649 – Bökény, Mindszent, and Mártélywere considered Serbian (rác) villages, ac-cording to the census issued at the countymeeting in Szendrő.

1691 – Orthodox families arrived in the territoryof the Great Hungarian Plain led by ArsenijeIII Čarnojević, the Patriach of Peć. Several ofthem settled down in the neighbourhood ofHódmezővásárhely.

1708 – Written records first made mention of

ΧΡΟΝΟΛΟΓΙΟ

1054 ― Η διαμάχη ανάμεσα στην Ρώμη και τηνΚωνσταντινούπολη οδηγεί τον χριστιανικόκόσμο στο οριστικό σχίσμα, αφότου και οιδύο πλευρές αφόρισαν η μία την άλλη.

1455 ― Τον Σεπτέμβριο ο Brankovics Györgyκαι οι δικοί του ― ανάμεσά τους και η οικο‐γένεια Jaksics ― εγκατέστησαν σέρβους πά‐ροικους γεωργούς στην περιοχή τουHódmezővásárhely.

9 Αυγούστου 1463 – 10 Ιανουαρίου 1465 ― Οβασιλιάς Mátyás παραχωρεί στην οικογένειαJaksics τα χωριά Csomorkány, Sámson,Tótkutas και Fecskés, που ανήκουν στο φέ‐ουδο του Nagylak.

1469 ― 6 Δεκεμβρίου: οι πάροικοι του JaksicsIstván και Demeter από το Csomorkány κά‐νουν επίθεση στο γειτονικό χωριό Szénásόπου προκαλούν 100 φιορίνια ζημιά. Η από‐φαση του δικαστηρίου αναφέρει ονομα‐στικά 51 χωρικούς.

1523 ― 15 Αυγούστου: Οι χωρικοί του χωριούMezőkopács που ανήκουν στο ρωμαιοκαθο‐λικό κεφάλαιο του Csanád επιτείθενται στοχωριό Csomorkány του Jaksics Márk και γι’αυτό το κεφάλαιο του Αrad ζήτησε να δικα‐στεί ο προκαθήμενος του Csanád από βασι‐λικό δικαστήριο.

1530 ― 7 Σεπτεμβρίου: Ο Szapolyai János εγκρί‐νει την διαθήκη του Jaksics Márk με τηνοποία αφήνει στην σύζυγό του, Palixéna, καιτις θυγατέρες του (Zavona, Erzsébet, Mária,Milicza) ανάμεσα σε άλλα και τα χωριάCsomorkány, Sámson και Kutas.

1535 ― 21 Δεκεμβρίου: Ο βασιλιάς János Α’επικυρώνει την διαθήκη του Jaksics Márk.

1566 ― Με την κατάληψη της Gyula οι Τούρκοιεδραιώνουν την κατοχή τους. Ξεκινάει σιγά‐σιγά η μετοίκηση στην Ουγγαρία από τις νό‐τιες χώρες Ελλήνων και Μακεδονοβλάχωνεμπόρων.

1596 ― Τον Οκτώβριο, από επιδρομή Τατάρων,καταστρέφεται ολοσχερώς το Csomorkány.

1649 ― 26 Ιουνίου: Στην απογραφή που έκανεη συνέλευση του Szendrő αναφέρονται ωςσέρβικα τα χωριά Bökény, Mindszent καιMártély.

1691 ― Κατά τη διάρκεια του έτους με την κα‐θοδήγηση του πατριάρχη του Peć, ΑρσένιουΓ’, ορθόδοξες οικογένειες έρχονται στη Με‐

ХРОНОЛОШКИ ПРЕГЛЕД

1054 – Контраст Рима и Цариграда довелоје до раскола, када се две половинехришћанства међусобно искључилеједни друге.

1455 – Септембра Ђурађ Бранковић и ње‐гови кључни људи‐међу њима поро‐дица Јакшич‐насељавају српске кме‐тове у околину Вашархељ.

9. август 1463. – 10. Јануар 1465. – КраљМатија, Јакшичима даје, под Нађлашкомвластелинству припадана места, Чо‐моркањ, Шамшон, Тоткуташ, Фечкеш.

1469 – 6. децембар. Кметови Стевана иДимитрија Јакшич напали су село Се‐наш, направили штету од 100 фо‐ринти. Испитни суд поименце наведе51 кмета.

1523 – 15. август. Кметови чанадског по‐главља из Мезекопачи, погоршају селоМарка Јакшича, Чоморкањ, због чегаарадско поглавље зове пред краљевскисуд, чанадског канонока.

1530 – 7. септембар. Јанош Сапољаи одоб‐рава тестамент Марка Јакшича, у којемсупрузи Поликсенији и кћеркама (За‐вона, Јелисавета, Марија и Милица)оставља, Чоморкањ, Шамшон и Куташ.

1535 – 21. децембар. Краљ 1.Јанош по‐тврђује тестамент Марка Јакшича.

1566 – Са опсадом Ђуле, очврсти се тур‐ска структура. После организације тур‐ске владе, почиње лагана миграцијајужних народа, у којој важну улогуимају грчки и македовашки трговци.

1596 – Октобра, после татарске најезде,уништен је Чоморкањ.

1649 – 26. јуни. У Сендре одржаном окруж‐ном састанку у попису, спомињу се, каоРацка села Бекењ, Миндсент и Мартељ.

1691 – Током године под вођством Пећ‐ког патриарха 3. Арсеније Чарнојевић,стижу правпславне породице на Ни‐зину. Многи се населе у околину Ход‐мезевашархељ.

1708 – У Ходмезевашархељ помиње сепрви грчки трговац, Јанош Ваштаг.

1770 – У октобру, град православномсвештенику, мери земљиште.

1782 – 3. април. Арадски попа, Арсеније

IDŐRENDI ÁTTEKINTÉS

1054 – Róma és Konstantinápoly között azellentétek a nagy egyházszakadásbankonkludáltak, amikor a keresztény világkét fele kölcsönösen kiközösítette egy-mást.

1455 – Szeptemberben Brankovics Györgyés főemberei – köztük a Jaksics család –szerb jobbágyokat telepítenek be Vásár-hely környékére.

1463–1465 – Mátyás király a Jaksicsoknakadja a nagylaki uradalomhoz tartozóCsomorkányt, Sámsont, Tótkutast ésFecskést.

1469. december 6. – Jaksics István és Deme-ter csomorkányi jobbágyai a szomszédosSzénás falura támadnak, ahol 100 forint-nyi kár okoznak. A garázdálkodást ki-vizsgáló bíróság 51 jobbágyot sorol felnév szerint.

1523. augusztus 15. – A csanádi káptalanme zőkopácsi jobbágyai Jaksics Márk cso-morkányi falujára rontanak, ami miattaz aradi káptalan a csanádi kanonokot akirályi személyes jelenlét bírósága eléidézi.

1530. szeptember 7. – Szapolyai János jóvá-hagyja Jaksics Márk végrendeletét, mely-ben feleségére, Palixénára és leánygyer-mekeire (Zavona, Erzsébet, Mária, Milicza)örökíti többek között Csomorkányt, Sám-sont és Kutast.

1535. december 21. – I. János király meg-erősíti Jaksics Márk végrendeletét.

1566 – Gyula elfoglalásával a török beren-dezkedés megszilárdul. A török közigaz-gatás megszervezését követően megindula déli népek lassú migrációja, melybenjelentős szerep jut görög és macedovlachkereskedőknek.

1596 – Októberben tatárdúlás következté-ben végleg elpusztul Csomorkány.

1649. június 26. – A Szendrőn tartott vár-megyegyűlés összeírásában Bökény, Mind-szent és Mártély, mint rác falvak szere-pelnek.

1691 – Az év folyamán III. Arzén ipeki pat-riarcha vezetésével ortodox családok ér-keznek az Alföldre. Többen telepednekle Hódmezővásárhely környékén is.

93

1708 – Vastag János, az első görög kereskedőemlítése Hódmezővásárhelyen.

1770 – októberében a város az ortodox pap-nak földet méret.

1782. április 3. – Pap Gyula Arzén aradi or-todox pap egy magánházban megtartja azelső törvényes ortodox istentiszteletet.

1782. október 1. – Az ortodox vallású hód-mezővásárhelyiek imaház építésére kér-nek engedélyt a vármegyétől.

1783 – Az egyház a Károlyi-uradalomtól tel-ket kap a templom építéséhez.

1783. augusztus 23. – Megjön a Helytartó-tanács engedélye az imaház építésére.

1785. május 19. – A Helytartótanács enge-délyezi az ortodox pap működését.

1795 – Az első írásos említés a görögkeletiközösség elkülönült temetőjéről. Ebbenaz évben nyitja meg kapuit az Ó-aranytemető (1827-ig használják).

1806 – Befejezik az ortodox templom épí-tését, elkészül az első torony is.

1808 – Megnyílik Szimonidesz András gyógy-szertára.

1848 – Májusban befejeződik a templomto-rony újjáépítése. A torony felújítását ifjúGáál Péter, Dudás János és Gáál Jánosvégzik. Ekkor kerül a gömb, valamint akereszt a torony tetejére. A gömbbe kétemlékiratot helyeznek az utókor szá-mára, melyet az elkövetkezendő időkbenhárom alkalommal is újabb iratokkalegészítenek ki.

1871. december 27. – Davidovics Péter lel-kipásztor temetése.

1872 – Márciusban Konstantin Pétert vá-lasztják a Gazdászati, Ipar- és Kereske-delmi Bank elnökének.

1880 – Az év folyamán megépül a Szürkepalota (Szilárdy-féle ház).

1887. december 18. – A kereskedelmi ésiparkamara rendes kültaggá választottaKonstantin Péter kereskedőt.

1889 – Az év folyamán befejeződik az újabbátfogó templomfelújítás. Októberben arestaurált templomtoronyba Temesvár-ról nagy, öntött harang érkezik.

1983 – Februárban a Klauzál utca 73. számalatt megnyílik Dósics Tivadar gyógy-szertára.

1899. július 25. – 110 taggal, Konstantin

János Vastag, the first Greek merchant whosettled down in Hódmezővásárhely.

October 1770 – The town donated land to theOrthodox priest.

3 April 1782 – Gyula Arzén Pap, the priest ofArad, performed the first official Orthodoxservice in a private house.

1 October 1782 – The Orthodox adherents ofHódmezővásárhely asked for the permit ofthe county for building their own house ofworship.

1783 – Count Károlyi provided land for the Or-thodox community to build their own church.

23 August 1783 – The Orthodox community re-ceived the permit issued by the Council ofGovernor-General allowing them to build achurch.

19 May 1785 – The Council of Governor-Generalpermitted the Orthodox priest of the townto take office.

1795 – Written records of the town first mademention of a separate Eastern Orthodoxcemetery. Ó-arany Cemetery, used until 1827,opened its gates in the same year.

1806 – The construction of the Orthodox Churchwas finished, the first tower of the churchwas erected.

1808 – András Szimonidesz opened his phar-macy.

May 1848 – The renovation of the church towerwas finished; the construction was carriedout by the young Péter Gáál, János Dudás,and János Gáál. The orb and the cross wereplaced on the peak of the tower during therenovation. The orb originally contained twomanuscripts, completed by additional onesthree times, to be found by succeeding gene -rations.

27 December 1871 – Péter Davodivics, the localpriest of the town, was buried.

March 1872 – Péter Konstantin was elected thePresident of the Agricultural, Industrial andCommercial Bank.

1880 – The construction of the Grey Palace (builtby the Szilárdy family) was completed duringthe year.

18 December 1887 – The merchant Péter Kon-stantin was elected an external member ofthe Chamber of Commerce and Industry.

1889 – Another overall renovation was con-ducted during the year. The restored church

γάλη Πεδιάδα. Πολλοί εγκαθίστανται στηνπεριοχή του Hódmezővásárhely.

1708 ― Γίνεται αναφορά στον Vastag János, τονπρώτο Έλληνα έμπορο του Hódmezővásár hely.

1770 ― Τον Οκτώβριο η πόλη παραχωρεί γηστον ορθόδοξο ιερέα.

1782 ― 3 Απριλίου: Ο Pap Gyula Arzén ορθόδο‐ξος ιερέας του Arad τελεί την πρώτη επίσημηορθόδοξη Λειτουργία σε ιδιωτική οικία.

1 Οκτωβρίου: Οι ορθόδοξοι του Hódmezővá sár ‐hely ζητούν άδεια ανέγερσης ναού από τηδιοίκηση του νομού.

1783 ― Η Εκκλησία λαμβάνει οικόπεδο για ανέ‐γερση ναού από το φέουδο των Károlyi.

23 Αυγούστου: Η Εκκλησία λαμβάνει την άδειαγια την ανέγερση του ναού.

1785 ― 19 Μαϊου: Το τοπικό συμβούλιο εγκρί‐νει τη λειτουργία του ορθόδοξου εφημέριου.

1795 ― Πρώτη γραπτή αναφορά στο ξεχωρι‐στό κοιμητήριο της ορθόδοξης κοινότητας.Εντός του έτους ανοίγει το κοιμητήριο Ó‐arany (το χρησιμοποίησαν ως το 1827).

1806 ― Ολοκληρώνεται η οικοδόμηση του ορ‐θόδοξου ναού με την ολοκλήρωση του κω‐δωνοστασίου.

1808 ― Ανοίγει το φαρμακείο του SzimonideszAndrás.

1848 ― Τον Μάιο ολοκληρώνεται η ανακαίνισητου κωδωνοστασίου. Την ανέλαβαν οι GáálPéter, Dudás János και Gáál János. Τότε το‐ποθετήθηκε η σφαίρα και ο σταυρός στη κο‐ρυφή του. Στην σφαίρα τοποθέτησαν καιδύο έγγραφα ντοκουμέντα ως μήνυμα στουςεπιγόνους, που αργότερα, συμπληρώθηκανάλλες τρεις φορές.

1871 ― 27 Δεκεμβρίου: η κηδεία του εφημέριουDavidovics Péter.

1872 ― Τον Μάρτιο ο Konstantin Péter εκλέγε‐ται πρόεδρος της τράπεζας “Gazdászati, Ipar‐és Kereskedelmi Bank”.

1880 ― Στην διάρκεια του έτους κτίστηκε τοΓκρίζο Μέγαρο (των Szilárdy).

1887 ― 18 Δεκεμβρίου: Ο έμπορος KonstantinPéter εκλέγεται εξωτερικό μέλος του εμπο‐ρικού και βιομηχανικού επιμελητηρίου τουSzeged.

1889 ― Στην διάρκεια του έτους ολοκληρώνε‐ται η νέα ριζική ανακαίνιση του ναού.

Τον Οκτώβριο φθάνει μεγάλη χυτή καμπάνααπό το Temesvár για το ανακαινισμένο κω‐δωνοστάσιο.

Ђула Пап у приватној кући држи првулегалну православну службу.

1. октобар.Верници православне вере уХодмезевашархељ траже од вармеђе,дозволу за зидање храма.

1783 – Црквена општина добије од Ка‐рољи господарства, земљиште за зи‐дање храма.

23. август. За зидање храма стиже одоб‐рење од Већа.

1785 – 19. мај. Веће дозвољава службуправославном свештенику.

1795 – Прво писмено спомињање о по‐себном православном гробљу. Ове го‐дине отвара се гробље Старо‐злато(користи се до 1827. године).

1806 – Завршава се зидање православнецркве, подигнут је први торањ.

1808 – Отвара се апотека, Анндрије Си‐монидес.

1848 – Маја месеца завршава се обновацрквеног торња. Обнову врши, ПетерГал млађи, Јанош Дудаш и Јанош Гал.Ставља се на врх торња кугла и крст. Укуглу стављају мемоаре за потомство,које ће касније три пута новим мемоа‐рима допунити.

1871 – 27. децембар. Сахрана свештеникаПетра Давидовића.

1872 – Марта месеца бирају за председ‐ника Економске и Индустријске Комер‐ционалне Банке, Петра Константина.

1880 – Преко године сазида се Сива па‐лата (Силарди‐ кућа).

1887 – 18. децембар. Привредна и инду‐стријска камара Петра Константинатрговца бира за обичног члана саограниченом одговорношћу.

1889 – Преко године завршава се свеобу‐хватна реконструкција на цркви.

Октобра, у рестауриран торањ стиже ве‐лико звоно из Темишвара.

1893 – Фебруара месеца отвара се апо‐тека Теодора Дошића, у Клаузал улицибр.73.

1899 – 25. јул. Са председништвом ЂулеКонстантин формира се Дружина Мла‐дих Трговаца, са 110 члана.

1901 – Новембра месеца Петар и ЂулаКонстантин купили су Дошићеву кућу,на пијацном тргу.

94

Gyula elnökletével magalakult a Keres-kedő Ifjak Társulata.

1901 – Novemberben Konstantin Péter ésGyula 50 000 koronáért megvásárolták aDósics-féle piactéri házat.

1906 – Az év folyamán felépül az Andrássyúton az emeletes Konstantin áruház.

1907. március 26. – Gróf Apponyi Albertkultuszminiszter leiratában kimondta,hogy a hódmezővásárhelyi egyházközségautokephal és autochton nemzeti göröghitközség. Nyáron Pánits Sándor, a Kons-tantin testvérek áruházának szabászaBerlinbe, Drezdába és Lipcsébe ment ta-nulmányútra. Az előző évben Párizst ésLondont járta be.

1908 – Szilárdy Jánosné piactéri palotáját(Szürke-palota) a görög egyház vezetőifehér kőporral vakoltatják be. Májusbanaz egyházon belül vita kezdődik, a romá-nok megerősítik kiválási szándékukat.

1908. november 5. – Az első magyar nyelvűliturgia a görögkeleti templomban.

1909 – Az év folyamán Müller Miksa terveialapján felépül a Takarékpénztár szék-háza mellett az ortodox egyháznak aKossuth tér északi oldalának palotasorátteljessé tévő bérháza, az úgynevezett Gö-rög-palota (a Dósics-ház helyén). Az épít-kezéshez 200 000 koronás bankkölcsöntis igénybe vesznek.

1909. május 5. – Elfogadják az egyház újalapszabályát.

1910 – Áprilisban az épülő bérpalotához(Görög-palota) újabb, 20 000 koronáskölcsönért folyamodnak.

1911. december 18. – 87 éves korában meg-hal Konstantin Péter nagykereskedő, aTakarékpénztár egyik alapítója és voltigazgatója.

1912. március 7. – Trbojevics Petrónius lel-készt a szerb radikálisok lapjában, a Zasz-tavában komoly vádak érik, amiért a gö-rögkeleti szerb katekizmust lefordítottamagyar nyelvre.

1912. március 23. – A szegedi Kereskedelmiés Iparkamara HódmezővásárhelyrőlKonstantin Gyulát rendes taggá válasz-totta.

1913 – Áprilisban megalakul a hódmezővá-sárhelyi Törvényhatósági Ipartanács,

tower got a huge cast bell from Timișoara(Temesvár) in October.

February 1893 – Tivadar Dósa opened his phar-macy at 73 Klauzál Street.

25 July 1899 – Under the presidency of GyulaKonstantin, the Association of Young Mer-chants (Kereskedő Ifjak Társulata) was estab-lished with 110 members.

November 1901 – Péter and Gyula Konstantinpurchased Dósics House, located on the mar-ket place, for 500.000 korona.

1906 – The multi-storey Konstantin DepartmentStore was built in Andrássy Street.

26 March 1907 – Count Albert Apponyi, the Min-ister of Religion and Education, declared theparish in Hódmezővásárhely to be an auto-cephalous and autochthonous Greek Ortho-dox religious community.

In the summer of 1907, Sándor Pánits, the tailorwho was working at the store of the Kon-stantin brothers, took a study tour to Berlin,Dresden, and Leipzig. He had been to Parisand London the previous year.

1908 – The leaders of the Eastern Orthodoxcommunity had the Palace of János Szilárdy’swife (the Grey Palace) plastered over withwhite fine sand.

A dispute arose in the community in May; theRumanians demanded to become separatedfrom the community. The first liturgy in Hun-garian was held on 5 November in the EasternOrthodox Church.

1909 – Based on Miksa Müller’s plans, the GreekPalace was built in the place of the so-calledDósics House, next to the building of the Na-tional Savings Bank in Hódmezővásárhely, fill-ing the gap on the eastern side of KossuthSquare. During the construction, there wasa need for a bank loan of 200000 korona.

The Charter of the Church was accepted on 5May.

April 1910 – There was a need for another bankloan of 200000 korona to finish the construc-tion of the Greek Palace, a large block of lux-ury flats.

18 December 1911 – The wholesaler Péter Kon-stantin, one of the founders and former di-rector of the National Savings Bank, died atthe age of 87.

7 March 1912 – The radical Serbian journal Zas-tava condemned the priest Petrónus Trboje-

1983 ― Τον Φεβρουάριο ανοίγει το φαρμακείοτου Dósics Tivadar στη διεύθυνση Klauzálutca 73.

1899 ― 25 Ιουλίου: Δημιουργείται το ΣωματείοΝέων Εμπόρων με 110 μέλη και πρόεδρο τονKonstantin Gyula.

1901 ― Τον Νοέμβριο οι Konstantin Péter καιGyula αγοράζουν για 50.000 κορώνες την οι‐κία Dósics στην πλατεία Αγοράς.

1906 ― Στην διάρκεια του έτους οικοδομείταιστη οδό Andrássy το πολυκατάστημα Kons ‐tantin.

1907 ― 26 Μαρτίου: Ο βαρώνος Apponyi Al ‐bert, υπουργός πολιτισμού, διακυρήσσει τηνΕκκλησία του Hódmezővásárhely “αυτοκέ-φαλη και αυτόχθονη” εθνική ελληνική Εκ‐κλησία.

Το καλοκαίρι ο Pánits Sándor, ράφτης στο κα‐τάστημα των αδελφών Konstantin, ταξιδεύειστο Βερολίνο, Δρέσδη και Λειψία για να ενη‐μερωθεί για την μόδα. Το προηγούμενοχρόνο είχε πάει στο Παρίσι και το Λονδίνο.

1908 ― Η ορθόδοξη Εκκλησία βάφει λευκό τομέγαρο της Szilárdy Jánosné (Γκρίζο Μέ‐γαρο).

Τον Μάιο ξεσπάει διαμάχη εντός της Εκκλησίαςκαι οι Ρουμάνοι επιβεβαιώνουν την πρόθεσήτους να αποσχιστούν.

5 Νοεμβρίου: Γίνεται στον ορθόδοξο ναό ηπρώτη θεία Λειτουργία στην ουγγρικήγλώσσα.

1909 ― Στην διάρκεια του έτους σε σχέδια τουMüller Miksa οικοδομείται δίπλα στην τρά‐πεζα Takarékpénztár, στην βόρεια πλευράτης πλατείας Kossuth και στην θέση της οι‐κίας Dósics, η πολυκατοικία της ορθόδοξηςΕκκλησίας, το ονομαζόμενο Ελληνικό Μέ‐γαρο. Για το έργο αυτό λαμβάνουν και τρα‐πεζικό δάνειο ύψους 200.000 κορώνων.

5 Μαϊου: Τίθεται σε ισχύ το νέο καταστατικότης Εκκλησίας.

1910 ― Τον Απρίλιο, για τις εργασίες στο Ελ‐ληνικό Μέγαρο ζητούν και νέο δάνειο ύψους20.000 κορώνων.

1911 ― 18 Δεκεμβρίου: σε ηλικία 87 ετών πε‐θαίνει ο έμπορος Konstantin Péter, ένας απότους ιδρυτές της τράπεζας Takarékpénztárκαι πρώην διευθυντής της.

1912 ― 7 Μαρτίου: Η εφημερίδα των Σέρβωνριζοσπαστών “Zasztava” κατηγορεί τον εφη‐μέριο Trbojevics Petrónius, επειδή μετέ‐

1906 – Преко године сазида се робна кућаКонстантин, на Андраши улици.

1907 – 26. март. Гроф Алберт Апоњи, ми‐нистар културе у препису изјавио је,да је парохија у Ходмезевашархељ ауто-кефална и аутохтона грчко национал‐на заједница.

Преко лета Алексансар Панић, кројачробне куће браћа Константин, иде настудијско путовање у Берлин, Дрездуи Лајпциг. Прошле године био је у Па‐ризу и Лондону.

1908 – Палату (сиву палату), удове ЈованаСиларди, црквена општина даје, да сепрефарба са белим каменом у праху.

Маја месеца почиње расправа унутарцрквене општине. Румуни потврђујусвоју намеру о издвајању.

5. новембар. Прва литургија на мађарскомјезику у православној цркви.

1909 – Преко године, по плановима Мик‐ше Милер, зида се православној цркве‐ној општини, поред централе Штедио‐нице, од северног дела трга Кошут низпалате, такозвана Грчка Палата (на ме‐сту Дошићеве куће) најамна кућа, па‐лата. За зидање требало је подоћи кре‐дит од 200 000 круна.

5. мај. Прихваћен је нов статут.1910 – Априла месеца подижу нов кредит

20 000 круне, за зидање палате (Грчке‐палате).

1911 – 8. децембар. Петар Константин,трговац, оснивач и бивши директорШтедионице, преминуо је у 87. Години.

1912 – 7. март. Свештеника, ПетронијаТрбијевића у српском радикалном ли‐сту, Застава, оптужују због преводасрпског катекизма на мађарски језик.

1912 – 23. март. Сегединска Трговинскаи Привредна Камара изабрала је ЂулуКонстантина за редовног члана из Ход‐мезевашархељ.

1913 – Априла месеца формира се Оп‐штински Индустријски Савет, чији јечлан и Ђула Константин.

1917 – 26. фебруар. За ратне потребе од‐несу звона.

Септембра месеца организују изложбу одпроизвода Мајолика Фабрике у улициЈозефа Франца, на месту бивше по‐

95

melynek tagja lett többek között Kons-tantin Gyula is.

1917. február 26. – Hadi célokra elviszik aharangokat. Szeptemberben kiállítástrendeznek a Majolikagyár termékeibőla Ferenc József utcában, Konstantin Sán-dor volt üzlethelyiségében.

1926 – Az egyházközség a budai püspökségfennhatósága alá kerül.

1929 – Befejeződik a templom felújítása.Restaurálták a templom tornyát és ke-resztjét, továbbá 30 000 pengő költséggela templomkülső, valamint a templom-belső és a bútorzat is megújult.

1933. július 27. – Az egyházközség Kons-tantin Gyula elnökletével és dr. EndreyAntal egyházi ügyész jelenlétében ki-mondja a hódmezővásárhelyi egyházköz-ség kiválási határozatát, melyben a kons-tantinápolyi patriarcha felügyeleti jogátismerte el.

1941 – Lebontják a régi kántor- és a papla-kot, mivel a templom mellett új utcátnyit a város.

1941. május 29. – Konstantin Gyula keres-kedő kormánykitüntetést kap.

1946. augusztus 6. – 83 éves korában meg-halt Konstantin Gyula kereskedő.

1946. szeptember 15. – Varjú János esperes,adminisztrátori titkár magyar nyelvű is-tentiszteletet tart az ortodox templom-ban.

1947 – Októberben volksbundista tevékeny-sége miatt három év börtönre ítélik dr.Wiener Tibor Lászlót.

1947. december 4. – A templom körüli park-építés munkálatai során az egyik kriptateteje beszakad. Ekkor a visszafalazás ésa későbbi szakszerű feltárás mellett dön-tenek.

1948. február 23. – Elektromos rövidzárlatmiatt leég a keleties stílusú, üvegtetősKonstantin áruház emelete. Az emeletfalait elbontják.

1948. február 16. – A görögkeleti temetőbenfelállították a Kriván testvérek által ké-szített orosz hősi emlékművet.

1948. március 8. – A Konstantin áruház aSzürke palotában, a Szakács-féle üvegesüzlet helyén nyit újra.

1948. május 10. – Beszentelték az orosz hősi

vics for translating the Eastern Orthodox Cat-echism from Serbian into Hungarian.

23 March 1912 – The Chamber of Commerceand Industry based in Szeged elected GyulaKonstantin, citizen of Hódmezővásárhely, afull member.

April 1913 – The Municipal Industrial Councilwas established in Hódmezővásárhely. GyulaKonstantin was one of the members of theorganization.

26 February 1917 – The church bells were com-mandeered for military purposes. A selectionof the items manufactured at the MajolicaFactory was put on display in the store whichwas once owned by Sándor Konstantin in Fe-renc József Street.

1926 – The parish was officially declared to beunder the jurisdiction of the Eparchy of Buda.

1929 – The renovation of the church was com-pleted. The church tower and its cross wererestored, furthermore, 300000 pengő wasspent on the renovation of its exterior andinterior walls and its furnishing.

27 July 1933 – The parish council led by GyulaKonstantin, in the presence of the ecclesias-tical lawyer Dr. Antal Endrey pronounced thesecession of the parish of Hódmezővásárhely,and they officially approved the right of su-pervision of the Patriarch of Constantinopleover it.

1941 – The old house of the parish choir-masterand the parsonage were demolished, as anew street was being constructed beside thechurch.

The merchant Gyula Konstantin received a statehonour on 29 May.

1946 – Gyula Konstantin died at the age of 83on 6 August.

The first Hungarian service in the Orthodoxchurch was held by the dean and adminis-trative secretary János Varjú on 15 Septem-ber.

1947 – As he had taken part in the activities ofthe Volksbund, Dr. Tibor László Wiener in Oc-tober was sentenced to three years in prison.

On 4 December during the landscape construc-tion around the church, the roof of a cryptfell in. Decision to mend the wall of the cryptwas taken, so it was left for professional ex-cavators to be unearthed later.

1948 – On 23 February, a fire broke out due to

φρασε στην ουγγρική γλώσσα την ορθόδοξησέρβικη κατήχηση.

1912 ― 23 Μαρτίου: Το εμπορικό και βιομηχα‐νικό επιμελητήριο του Szeged ανακυρήσσειπλήρες μέλος τον Konstantin Gyula.

1913 ― Τον Απρίλιο ιδρύεται το ΣυμβούλιοΕμπειρογνωμόνων Επαγγελματιών (Tör‐vény ható sági Ipartanács) του Hódmező vá‐sárhely, μέλος του οποίου είναι και ο Kons‐tantin Gyula.

1917 ― 26 Φεβρουαρίου: Απαλλοτριώνονταιοι καμπάνες για πολεμικούς σκοπούς.

Τον Σεπτέμβριο ανοίγει έκθεση στο πρώηνεμπορικό κατάστημα του Konstantin Sándorστην οδό Ferenc József, με προϊόντα του ερ‐γοστασίου κεραμικών (Majolikagyár).

1926 ― Η Εκκλησία του Hódmezővásárhely με‐ταφέρεται στην δικαιοδοσία της επισκοπήςτης Βούδας.

1929 ― Ολοκληρώνεται η ανακαίνιση του ναού.Ανακαινίζουν το κωδωνοστάσιο, τονσταυρό, και με επιπλέον κόστος 30.000pengő, ανανεώνουν το εξωτερικό και εσω‐τερικό του ναού και τα έπιπλα.

1933 ― 27 Ιουλίου: η εκκλησιαστική επιτροπήμε πρόεδρο τον Konstantin Gyula και παρου‐σία του dr. Endrey Antal εκκλησιαστικού ει‐σαγγελέα, αποφασίζει να αποσχιστεί η Εκ‐κλησία του Hódmezővásárhely από τηνεπισκοπή της Βούδας και να ανήκει στο εξήςστο Πατριαρχείο της Κωνσταντινούπολης.

1941 ― Κατεδαφίζουν την παλαιά ενοριακή οι‐κία, καθώς δίπλα στο ναό ανοίγεται νέοςδρόμος.

29 Μαϊου: Ο έμπορος Konstantin Gyula λαμβάνειβραβείο από την κυβέρνηση.

1946 ― 6 Αυγούστου: Σε ηλικία 83 ετών απο‐βιώνει ο Konstantin Gyula.

15 Σεπτεμβρίου: ο ιερέας Varjú János τελεί στονορθόδοξο ναό θεία Λειουργία στην ουγγρικήγλώσσα.

1947 ― Τον Οκτώβριο καταδικάζουν τον εφη‐μέριο dr. Wiener Tibor László σε τρία χρόνιαφυλακή για συνομωσία υπέρ των Γερμανών.

4 Δεκεμβρίου: Κατά τις εργασίες διαμόρφωσηςπάρκου γύρω από το ναό, γκρεμίζεται ηοροφή μιας κρύπτης. Αποφασίζουν να επι‐διορθώσουν τη ζημιά και να αφήσουν τηνανασκαφή για εύθετο χρόνο.

1948 ― 23 Φεβρουαρίου: Λόγω βραχυκυκλώ‐ματος ξεσπά πυρκαγιά στο πολυκατάστημα

словне просторије Александра Кон‐стантина.

1926 – Црквена општина пада под над‐лежност Будимске Епископије.

1929 – Завршава се обнова цркве.Рестау‐риран је торањ и крст, осим тога, за30 000 пенгова обнавља се унутраш‐њост, столарија и спољашњост.

1933 – 27. јул. Црквена општина са пред‐седоватељем Ђулом Константин у при‐суству Др. Антал Ендреи црквеним ад‐вокатом, изјавља одлуку издвајањацрквене општине Ходмезевашархељ. Уизјави признаје надзорско право цари‐градског патриарха.

1941 – Руше стари поповски и учитељскистан, пошто ће град крај цркве отво‐рити улицу. 29. мај. Ђула Константин,трговац добије одликовање од Владе.

1946 – 6. август. У 83. години преминуоје Ђула Константин.

15. септембар. У православној цркви Ја‐нош Варју, продекан, администратор,на мађарском језику врши службу.

1947 – Октобра месеца Др. Ласло ТиборВинер осуђен је на три године затвора,због активности Волкбундиста.

4. децембар. У току рада око цркве, про‐вали се крипта. Донета је одлука за за‐зидање и касније, накнадно професио‐нално истраживање.

1948 – 23. фебруар. Због кратког спојаелектричне струје, спалила се у ориен‐талном стилу зидана, са стакленимкровом покривена робна кућа Кон‐стантин. Срушавају зидове спрата.

16. фебруар. У православном гробљу по‐дижу споменик, од браће Криван, Ру‐ским херојима.

8. март. Робна кућа Константин отвара сеу Сивој палати, на место продавницестакла Сакач.

10. мај. Посветили су споменик руских хе‐роја у православном гробљу.

1953 – Национализована је цела имовинаправославне цркве.

1956 – Црквена општина од бивше паро‐хијске зграде, добија две просторије,где ће сместити канцеларију.

1958 – Михајло Крунић, Сент Иванскисвештеник стиже у црквену парохију,

96

halottak síremlékét a görögkeleti teme-tőben.

1953 – A hódmezővásárhelyi ortodox egy-házközség teljes vagyonát államosítják.

1956 – Az egyház az egykori kántorlakásbólkét helyiséget visszakap, ahol ezután aziratokat és az egyéb felszereléseket tá-rolni tudják.

1958 – Krunity Mihály, újszentiváni pap ér-kezik a lelkészi hivatalba, aki 2004-iglátja el a papi teendőket.

1959 – Állami állagmegóvási és felújításimunkálatokat végeznek a templomon.Helyreállítják a tetőt, a zsalugátereket.Ablakvédő kereteket és a kisebb abla-kokra dróthálót szerelnek fel.

1963 – Folytatódnak a templom állagvé-delmi munkálatai. 50 000 forintos költ-ségen kijavítják a toronysisak bádogozá-sát, a templomkülső festésére is sor kerül,valamint ablaküvegeket cserélnek, újabbdróthálókat szerelnek fel és a törött cse-repeket is kicserélik.

1967 – Lebontják a Konstantin áruházat.1980–1982 – Újabb külső tatarozás történik

a templomon az Országos Műemléki Fel-ügyelőség támogatásával.

1991 – Az egyházi könyvekből rendhagyókiállítás nyílik a Bethlen Gábor Refor-mátus Gimnáziumban.

1995–2001 – 42 darab ikont restaurálnakCzakó Ferenc pécsi restaurátor műhe-lyében. A képek restaurálását a NemzetiKulturális Alap támogatta.

1999 – Állagvédelmi munkák a templomona Nemzeti Kulturális Örökség Minisz-tériumának anyagi támogatásával.

2000 – Az év folyamán Sipos György terveialapján elkészül a templom teljes felújí-tására vonatkozó pályázati dokumentáció,melyet az Országos MűemlékvédelmiHivatal Műemlékfelügyeleti Igazgatóságais jóváhagy.

2001 – A restaurált ikonokat is bemutatjákaz Alföldi Galériában nyíló kiállításon.

2002–2003 – Helyreállítják a hajó és a szen-tély fölötti tetőszerkezetet.

2005–2007 – Helyreállítják a templomhajó-ban és a szentélyben lévő ólomkeretesüvegablakokat. A felújítást Hódmezővá-sárhely Megyei Jogú Város Önkormány-zata támogatta.

an electrical short circuit on the upper floorof Konstantin Department Store, built in east-ern style with a glass roof. The walls of theupper floor were pulled down.

On 16 February, the Russian War Memorial de-signed by the Kriván brothers was erected inthe Eastern Orthodox cemetery.

On 8 March, the store of Konstantin was re-opened in the Grey Palace, replacing the glassstore of Szakács.

On 10 May, the last rites were performed uponthe sepulchral monument of the Russian sol-diers who had lost their lives in the war.

1953 – The whole property of the Orthodoxparish in Hódmezővásárhely was nationalized.

1956 – The community got two rooms of theformer parsonage back, where they were al-lowed to store documents and other neces-sary equipment.

1958 – Mihály Krunity, the pope of Újszentiván,arrived in the town to fill in the position ofthe priest and remained in service until 2004.

1959 – The preservation and renovation of thechurch building was performed by the state.The roof and the shutters were restored totheir original conditions. Protective windowframes and wire guards to protect smallerwindows were installed.

1963 – The preservation work continued withthe following steps: 50 000 forint was spenton the renovation of the tinplate coveringthe steeple, the exterior walls were painted,the glass in windows replaced, additionalwire guards were installed, and the brokentiles on the roof were replaced too.

1967 – Konstantin Department Store was de-molished completely.

1980–1982 – The church went through anotherexternal restoration project supported by theNational Monument Supervisory Authority.

1991 – Gábor Bethlen Reformed SecondarySchool hosted an extraordinary exhibition ofchurch books.

1995–2001 – Forty-two icons were restored byFerenc Czakó in his workshop in Pécs, whichwas financed by the National Cultural Fundof Hungary.

1999 – Financed by the Ministry of National Cul-tural Heritage, preservation work was carriedout on the church.

2000 – All the required application for tenderdocuments, also approved by the Directorate

Konstantin και καταστρέφεται ο όροφος μετην γυάλινη οροφή. Κατεδαφίζουν τους τοί‐χους του ορόφου.

16 Φεβρουαρίου: στο ορθόδοξο κοιμητήριουψώνουν μνημείο για τους ηρωικούς Ρώ‐σους πεσόντες του πολέμου, έργο των αδελ‐φών Kriván.

8 Μαρτίου: Το πολυκατάστημα Konstantin ανοί‐γει πάλι στο Γκρίζο Μέγαρο, στο πρώην κα‐τάστημα υαλικών Szakács.

10 Μαϊου: Τελείται αγιασμός στο μνημείο γιατους ηρωικούς Ρώσους πεσόντες, στο ορθό‐δοξο κοιμητήριο.

1953 ― Κρατικοποιούν όλη την περιουσία τηςορθόδοξης Εκκλησίας του Hódmezővásár ‐hely.

1956 ― Η Εκκλησία λαμβάνει πίσω δύο αίθου‐σες στην πρώην ενοριακή οικία, ώστε νααποθηκεύουν τα έγγραφα και τα διάφορακινητά αντικείμενα.

1958 ― Ο Krunity Mihály, εφημέριος του Új‐szentiván, αναλαμβάνει ιερέας και στοHódmezővásárhely και παραμένει μέχρι το2004.

1959 ― Γίνονται εργασίες συντήρησης και ανα‐καίνισης στον ναό με κρατικά έξοδα. Επι‐διορθώνουν τη στέγη και τα παραθυρό‐φυλλα. Τοποθετούν προστατευτικά πλαίσιαστα παράθυρα και μεταλλικό δικτυωτό σταμικρότερα παράθυρα.

1963 ― Συνεχίζονται οι εργασίες συντήρησηςστον ναό. Με κονδύλι 50.000 φιορινιών επι‐διορθώνουν το σκέπαστρο του κωδωνοστά‐σιου, βάφουν εξωτερικά το κτίριο, αντικα‐θιστούν τα σπασμένα τζάμια στα παράθυρα,προσθέτουν νέα μεταλλικά δικτυωτά καιαντικαθιστούν τα σπασμένα κεραμίδια.

1967 ― Κατεδαφίζουν το πολυκατάστημα Kons ‐ tantin.

1980–1982 ― Γίνεται νέα εξωτερική ανακαί‐νιση στον ναό με κονδύλια της ΕποπτικήςΑρχής Διατηρητέων Μνημείων.

1991 ― Ανοίγει για το κοινό έκθεση με τα βι‐βλία της Εκκλησίας στο γυμνάσιο “BethlenGábor”.

1995–2001 ― Αναστηλώνονται και συντηρού‐νται 42 εικόνες στο εργαστήριο του CzakóFerenc του Pécs, με επιδότηση του ΕθνικούΤαμείου Πολιτισμού.

1999 ― Με επιδότηση του Υπουργείου ΕθνικήςΠολιτιστικής Κληρονομιάς γίνονται εργασίεςστατικής προστασίας στον ναό.

где ће служити до 2004. године.1959 – Државна заштитна рестаурација се

врши на цркви. Обнова крова и жалу‐зине. Постављају заштитне прозорскеоквире и жичане мреже на мале прозоре.

1963 – Наставе се заштитни радови нацркви. За 50 000 форинти исправљајукалајисање на челу торња, фарба сеспоља, мењају стакла на прозорима иломљене црепове, ставе се новежичане мреже.

1967 – Руше робну кућу Константин.1980–1982 – Води се ново спољно рено‐

вирање цркве, помоћу НационалногИнспектората за споменике Културе.

1991 – Отвара се изложба црквених књигау Габор Бетхлен Реформатској Гимна‐зији.

1995–2001 – 42 иконе рестаурирају у ра‐дионици печујског рестауратора, Фе‐ренц Цако. Рестаурацију подржао је На‐ционални Културни Фонд.

1999 – Помоћу финансијске подршке Ми‐нистарства Националне КултурнеБаштине обављају заштитне радове нацркви.

2000 – Преко године, по плану Ђерђ Ши‐пош, заврши се документација кон‐курса о комплетној рестаурацијицркве, коју је одобрило НационалнаАгенција за Заштиту Културног На‐слеђа.

2001 – Преко лета изложба рестаурира‐них икона у Алфелди Галерији.

2002–2003 – Обнавља се кров изнад цркве‐ног брода и олтара.

2005–2007 – Подршком Општине ГрадаХодмезевашархељ, мењају се прозор‐ска оловна окна у олтару и у црквеномброду.

2007–2008 – Агенција за Заштиту Кул‐турног Наслеђа уз стручне помоћи Др.Марте Нађ, ставља под заштиту споме‐ника унутрашњост цркве и верскепредмете.

2007 – Од октобра месеца изложене суиконе Кампа иконографије, Шандор Јо‐саи.

Преко године Општина града Ходмезева‐шархељ донесе одлуку о оправци пра‐вославног храма, под заштитом кул‐туре.

97

2007–2008 – A Kulturális ÖrökségvédelmiHivatal Dr. Nagy Márta szakértői köz-reműködésével a templom belső beren-dezését és a kegytárgyak jelentős részétműemléki védelem alá helyezi.

2007 – Októbertől ikonkiállítások láthatóka templomban Jószai Sándor ikonfestőtáborának alkotásaiból. Az év folyamánhatároz Hódmezővásárhely Megyei JogúVáros Önkormányzata az ortodox temp-lom műemléki együttesének helyreállí-tásáról.

2010 – Lebontják az 1944-ben, SzathmáryJános tervei alapján épült új paplakot.Helyén a Bessenyei Ferenc MűvelődésiKözpont új épülete látható.

2011 március–április – A templom környé-kén zajló földmunkák során háromkripta kerül elő, melyeken októberbenállagmegóvási és helyreállítási munkála-tokat végeznek.

2011–2012 – Átfogó restaurálást végezneka templomon. Megújul a templombelső,a toronysisak és kívülről is újrafestik azépületet. A templom környezetét is át-alakítják. A templombelső restaurálásátKisterenyei Ervin festőművész restaurá-tor irányította, a bútorzat felújításátNagy Nándor és Halász Gábor végezte.

of the National Office for the Protection ofHistoric Monuments, were prepared basedon the plans of György Sipos concerning thecomplete renovation of the church.

2001 – In the summer, the restored icons wereput on display at an exhibition organised inthe Alföldi Gallery.

2002–2003 – The roof timbers over the naveand the sanctuary were renovated.

2005–2007 – The lead-framed glass windows lo-cated in the nave and the sanctuary were allrestored to their original condition. The costsof the renovation were covered by the Mu-nicipality of Hódmezővásárhely.

2007–2008 – By the professional contributionof Dr. Márta Nagy, the National Office of Cul-tural Heritage the furnishing and most of theecclesiastical objects were put under the pro-tection of historic monuments.

2007 – Since October 2007, exhibitions of theicon painter Sándor Jószai have been hostedin the church, displaying works created duringthe workshops organised by the painter.

During this year, the Municipality of Hód-mezővásárhely decided to renovate the his-toric monument complex around the Ortho-dox Church.

2010 – The building of the parsonage, designedby János Szathmáry in 1944, was demolished,and in its place Ferenc Bessenyei CulturalCentre’s new building was erected.

2011 – Three crypts were discovered whileearthwork was being carried out in Marchand April. Preservation work and renovationwas performed on these crypts in October.

2011–2012 – A complete restoration was con-ducted on the church. The interior of thebuilding was renewed, the steeple was ren-ovated and the exterior walls repainted. Thesurroundings were transformed as well. Therestoration of the interior was led by theartist and restorer Ervin Kisterenyei. NándorNagy and Gábor Halász were responsible forthe complete renovation of the furniture.

2000 ― Στην διάρκεια του έτους, σε σχέδια τουSipos György, προετοιμάζεται η πρόταση γιαλήψη επιδότησης με σκοπό την ριζική καιολοκληρωτική ανακαίνιση τους ναού. Η πρό‐ταση υποβάλλεται και εγκρίνεται από τη Δι‐εύθυνση Εποπτείας της Εθνικής ΥπηρεσίαςΠροστασίας Μνημείων.

2001 ― Το καλοκαίρι οι αναστηλωμένες εικόνεςπαρουσιάζονται στην πινακοθήκη AlföldiGaléria.

2002–2003 ― Επιδιορθώνουν τη στέγη πάνωαπό το κύριο κλίτος και το ιερό.

2005–2007 ― Επιδιορθώνουν τα υαλογραφή‐ματα στα παράθυρα του κλίτους και του ιε‐ρού. Η ανακαίνιση έγινε με υποστήριξη τουδήμου του Hódmezővásárhely.

2007–2008 ― Με την επιστημονική συνεργασίατης Dr. Nagy Márta της Υπηρεσίας ΠροστασίαςΠολιτιστικής Κληρονομιάς, κυρήσσουν προ‐στατευόμενα μνημεία την επίπλωση και πολ‐λά από τα κινητά αντικείμενα του ναού.

2007 ― Τον Οκτώβριο ανοίγει στον ναό έκθεσημε θρησκευτικές εικόνες του εικονογράφουJószai Sándor.

Στη διάρκεια του έτους ο δήμος του Hódmező ‐vásárhely αποφασίζει για την αναστήλωσηκαι ανακαίνιση του συγπλέγματος μνημείωντου ορθόδοξου ναού.

2010 ― Κατεδαφίζουν την νέα ενοριακή οικίαπου οικοδομήθηκε το 1944 σε σχέδια τουSzathmáry János Στη θέση του οικοδομείταιτο νέο κτίριο του πολιτιστικού κέντρου“Bessenyei Ferenc”.

2011 ― Μάρτιος‐Απρίλιος: Κατά τις χωματουρ‐γικές εργασίες γύρω από το ναό έρχονταιστο φως τρεις κρύπτες, στις οποίες εκτελούντον Οκτώβριο εργασίες αναστήλωσης.

2011–2012 ― Στον ναό γίνεται ριζική αναστή‐λωση και ανακαίνιση. Ανακαινίζεται το εσω‐τερικό του ναού, το σκέπαστρο του κωδω‐νοστασίου, και ξαναβάφεται εξωτερικά τοόλο κτίριο. Την συντήρηση του εσωτερικούεπιμελήθηκε ο ζωγράφος‐συντηρητής έργωντέχνης Kisterenyei Ervin. Την ανακαίνιση τηςεπίπλωσης έκαναν ο Nagy Nándor και οHalász Gábor.

2010 – Руши се, по плану Јаноша Сатмари1944. године зидана парохија. На местодиже се Ференц Бешењеи КултурниЦентар.

2011 – Марта‐априла месеца током иско‐павања око цркве пронађене су трикрипте, на којима врше заштитне и ре‐стаураторске радове.

2011–2012 – Почиње се обухватна ре‐стаурација на цркви. Обнавља се унут‐рашњост, торањ, споља добија новубоју. Преиначе црквену околину. Унут‐рашњу рестаурацију водио је ЕрвинКиштерењеи, уметник рестауратор,обнову намештаја вршили су НандорНађ и Габор Халас.

1963. A magyarországi görög telepesek a legújabbkori görög történeti irodalomban. AntikTanulmányok X. 1/67.

FRANCISZTINÉ Molnár Erzsébet2007 Hódmezővásárhely belterületén működő elemi népiskolák az 1700-as évektől az 1950-esévekig. A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (2008) 271–338. Hód-mezővásárhely–Budapest

HENSZLMANN Imre1865 A görög nem-egyesültek temploma Ráczkevén. Győri Történelmi és Régészeti FüzetekIII. h.n.

KELÉNYI György1998 Érett és késő barokk. in: Magyarország építészetének története. Budapest

KOMÁROMI László2007 A bizánci kultúra egyes elemei és közvetítő tényezői a középkori Magyarországon. IustumAequum Salutare III. 1. szám 215–228.

KŐSZEGFALVY Ferenc1987 „Ismerem ős dühödet…” Egy Radnóti motívum keletkezési története. Délsziget, 9. szám33–34.2003 Hódmezővásárhely történeti kronológiája. (szerk.) Hódmezővásárhely

LANGÓ Péter – TÜRK Attila2004 Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús dűlőn. (Adatok a szíjbefűzős bizánci

csatok és a délkelet európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához). MFMÉStud-Arch X. 365–458.

LÁSZLÓ Gyula1988 Árpád népe. Budapest

LÁZÁR János 1991 „A hódmezővásárhelyi görögkeleti egyház működése és hitélete a XX. században” OrszágosKözépiskolai Tanulmányi Verseny – Történelem. Kézirat, Hódmezővásárhely

LEVÁRDY Ferenc1982 Magyar templomok művészete. Budapest

MARJANOVITY, Georgije1896 Prvi sematizam pravoslavne srpske eparhije budimske za godine 1896 NM – A pravoszlávszerb budai püspökség első sematizmusa 1896. évből. Sr. Karlovci, Eparhijska Uprava Bu-dimska

MISKEI Antal2008 A ráckevei szerb ortodox templom. Ráckeve

MORAVCSIK Gyula1953 Bizánc és a magyarság. Budapest (Reprint: Budapest, 2003)

NAGY Imre 1928 Magyar Városok Monográfiája – Szentes. Budapest

NAGY István (szerk.)1984 Hódmezővásárhely története I. A legrégibb időktől a polgári forradalomig. Hódmező-vásárhely

NAGY Márta1994a Ortodox falképek Magyarországon. Budapest1994b Ortodox ikonosztazionok Magyarországon. Debrecen1996 Görög egyházművészeti emlékek Magyarországon. Budapest1998 A magyarországi görög diaszpóra egyházművészeti emlékei I. Ikonok, ikonosztázionok.Debrecen2010 A nemzeti önmegtartás útjai a 18. századi magyarországi szerb építészetben. MagyarSion. Új folyam IV./XLVI. 53–72.

NAGY Veronika

98

IRODALOM

ARACSI Alfréd1956 A görög templom és jelentősebb műkincsei. Vásárhelyi Szó, 5. szám 27–29.

BALOG Gábor2007 Későromantikus építészeti emlékek Vásárhelyen 1870–1881. A HódmezővásárhelyiSzeremlei Társaság Évkönyve. 2007 (2008) 339–360. Hódmezővásárhely–Budapest

BALOGH Margit–GERGELY Jenő1996 Egyházak az újkori Magyarországon. Budapest

BEKE G. László (et.al, szerk.) 1984 Magyarországi ortodox templomok, ikonosztázisok. Budapest, s.n.

BERKI Feriz1984 Az orthodox kereszténység. Budapest

BIBÓ István1967 Az Alföld későbarokk és klasszicista építészetének néhány kérdése. Építés- és Közleke-déstudományi Közlemények. 3–4. szám. 525-564. Budapest

BIBÓ István1973 Egy sajátos későbarokk építészeti emlékcsoport az Alföldön. Építés- ÉpítészettudományV. kötet 3–4. szám. 509-515. Budapest

CS. DOBROVITS Dorottya1983 Építkezés a 18. századi Magyarországon (Az uradalmak építészete). MűvészettörténetiFüzetek 15. Budapest

CSÁNYI Károly – LUX Géza1939 Ráckeve. Görögkeleti szerb templom. Technika. 6. szám. Budapest

CSÁNYI Viktor – SÉVITY Lázárné2011 Az idő fogságában – Időkapszula a görögkeleti templom tornyában. Vásárhelyi Látóhatár.4. szám 5.

CSORDÁS István1967 A hódmezővásárhelyi görög keleti egyház kétszáz év tükrében. Kézirat a Németh LászlóVárosi Könyvtárban, Hódmezővásárhely

ДАВИДОВ, Динко1990 Споменици Будимске Епархије. Београд, Просвета

DÖMÖTÖR János1976 Vásárhely műemlékei, épületei. Hódmezővásárhely

DUJMOV Milán 2007 A Szerb Ortodox Egyház története Magyarországon. in: Doncsev Tosó – SzőkeLajos szerk. A keleti kereszténység Magyarországon. Budapest2008 A magyarországi ortodoxia 1945 után. in: Balogh Margit szerk. Felekezetek, egyház-politika, identitás. Konfesie, cirkevna politika, identita. 341–352. Budapest

DUJMOV Milán – SZALAI-NAGY Márta2010 Magyarországi ortodox templomok. Magánkiadás

ÐUKANOVIĆ, Dubravka2009 Serbian Orthodox Churches of the 18th and the 19th Centuries in Bačka. Novi Sad,Provincial Cultural Monuments Protection Office

FARKAS Ferenc1991 Vásárhely régi-új könyvei. Vásárhely és Vidéke, 1991. április 18. 2. 1991 Újabb adatok a Szántó-Kovács-féle mozgalom történetéhez. Vásárhely és Vidéke, 1991.április 21. 4.

FEJÉRVÁRY József1929 Vásárhely története családok tükrében. Hódmezővásárhely

FÜVES Ödön

2007 Szemelvények Wiener Tibor levelezéséből. A Hódmezővásárhelyi Szeremlei TársaságÉvkönyve 2007 (2008) 361–372. Hódmezővásárhely-Budapest

RÁKOS István1984 A feudalizmus utolsó évszázada (1753–1848). in: Nagy István szerk. Hódmezővásár-hely története I. A legrégibb időktől a polgári forradalomig. 449–576 Hódmezővásárhely

RÓMER Flóris1870 A görög-keletiek temploma Ráczkevén. Archaeologiai Értesítő. III. évf. 12. szám

SELMECZI László – Szabó Géza2009 A jászberényi Nagytemplom kriptájában régészeti módszerekkel feltárt XVIII–XIX. századisírok. TISICUM – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeum Évkönyve XVIII. 63–81.

SOMOGYI Árpád1960 Későbizánci hagyományok a magyarországi pravoszlávok építőművészetében. Építés-és Közlekedéstudományi Közlemények. IV. kötet 1–2. szám Budapest

SZABÓ Ferenc (szerk.)1993 Hódmezővásárhely története II. A polgári forradalomtól az őszirózsás forradalomig.1848–1918. Hódmezővásárhely

SZATMÁRI Imre1995 Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében. MFMÉ StudArchI. 219–264.

SZEREMLEI Sámuel1911 Hód-Mező-Vásárhely története. IV. kötet, Hódmezővásárhely1913 Hódmezővásárhely története. V. kötet, Hódmezővásárhely

SZENTKLÁRAY Jenő1908 A szerb monostoregyházak történeti emlékei Délmagyarországon. Budapest

SZILÁGYI Mihály1999 A grábóci szerb ortodox kolostor története. Szekszárd

TIMKÓ Imre1971 Keleti kereszténység, keleti egyházak. Budapest

TRBOJEVICS Petrónius1913 Görögkeleti kereszténység. Hódmezővásárhely

VUKOSZÁVLYEV Zorán2001 Új építéstörténeti adatok Baranya megye szerb ortodox templomainak periodizációjához.Építés- Építészettudomány. XXIX. kötet 3–4. szám 265–287.2002 Magyarország szerb ortodox templomépítészete – a XVIII–XIX. századi fejlődés tipológiaivázlata. Budapest, BME PhD-értekezés2011 Újabb adatok egy sajátos késő-barokk építészeti emlékcsoporthoz. in: „És az oszlopoktetején liliomok formáltattal vala” – Tanulmányok Bibó István 70. születésnapjára. Budapest,CentrArt Egyesület 155–160.

ZOMBORI István (szerk.)1991 A szerbek Magyarországon. Szeged

FORRÁSOK

Hódmezővásárhelyi Szerb Ortodox Egyházközség anyakönyveiHalotti Anyakönyvek (I–VIII. kötet) 1779–1851Anyakönyvek (I–IX. kötet) 1779–1895CSML HL – Csongrád Megyei levéltár Hódmezővásárhelyi LevéltáraOL – Országos Levéltár, Budapest

RÖVIDÍTÉSEK

CSML HL – Csongrád Megyei levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára, HódmezővásárhelyKJM – Koszta József Múzeum, SzentesMFMÉ-StudArch Móra Ferenc Múzeum Évkönyve – Studia Archaeologica (Szeged)MNM – Magyar Nemzeti Múzeum, BudapestOL – Országos Levéltár, BudapestTJM – Tornyai János Múzeum, Hómezővásárhely

JEGYZETEK

1 DUJMOV 20072 Legenda S. Gerhardi Episcopi 8. in: EMERICUS SZENTPÉTERY (ed.): Scriptores Rerum

Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I–II. Budapest,1937–1938. (bővített reprintje: Budapest, 1999) 489–493. Az idézeteket Szabó Flóris for-dításából (in: ÉRSZEGI GÉZA (szerk.): Árpád-kori legendák és intelmek. Budapest, 1983,80–83.) kölcsönözte KOMÁROMI 2007, 217.

3 KOMÁROMI 2007, 225.4 A balkáni kereskedelem nyelve a görög volt, ezért minden balkáni kereskedőt, legyen az

macedovlach, bosnyák vagy örmény görögnek nevezett a korabeli köznyelv. Ennek meg-felelően a görög kereskedő kifejezés nem a pontos etnikai hovatartozást jelöli.

5 RADOVANOVIĆ 1995, 4.6 HENSZLMANN 18657 RÓMER 18708 CSÁNYI–LUX 1939. A ráckevei szerb ortodox templomról legutóbb Miskei Antal tollából

jelent meg összefoglaló monográfia (MISKEI 2008).9 PÁL Tibor: A szerbek nagy kivándorlása. in: ZOMBORI 1991, 81.10 DUJMOV 2008, 341.11 BALOGH–GERGELY 1996, 105.12 Budapesten, Szegeden és Nyíregyházán.13 Budai Szerb Egyházmegye a hivatalos megnevezés, ugyanakkor a püspök Szentendrén

székel.14 DUJMOV 2008, 34715 CSORDÁS 196716 NAGY 1928, 81.17 OL, Kamarai összeírás. 170118 FEJÉRVÁRY 1929, 49.19 A korabeli kereskedelemről részletesen RÁKOS 1984, 500–505. 20 SZEREMLEI 1911, 94.21 SZEREMLEI 1913, 992.22 U.o. 691.23 BÖSZÖRMÉNYI 1993, 700.24 FEJÉRVÁRY 1929, 49.25 SZEREMLEI 1913, 688–689. 26 U.o. 104927 BALOG 2007, 339–340.28 Vásárhelyi Közlöny, 1870. április 17. 3. p.; U.o. 1870. július 17. 4. p29 FEJÉRVÁRY 1929, 49.30 CSML HL 2000/1909., 1553/191431 NAGY 2007, 362.

99

32 Független Újság, 1948. február 24. 3. p.33 CSORDÁS 1967, 81.34 NAGY 2010, 53.35 ДАВИДОВ 1990, 305.36 A templom leírását lásd: SZILÁGYI 1999, illetve a monostoregyházakról: SZENTKLÁRAY

1908 és SOMOGYI 1960.37 A sajátos építészeti emlékanyag átfogó vizsgálatát adja: VUKOSZÁVLYEV 200238 NAGY 1994b39 VUKOSZÁVLYEV 200140 KELÉNYI 1998, 155.41 A korszak építőmesteri gyakorlatáról részletes bemutatást ad és a kamarai templomterv

sorozatokat közli: Cs. DOBROVITS 1983.42 BIBÓ 1967 és BIBÓ 197343 VUKOSZÁVLYEV 201144 ÐUKANOVIĆ 200945 A liturgia elemzését, annak építészeti térképzési vonatkozásait részletesen mutatja be:

GUZSIK 1988, 23.46 Ezeknek a könyöklőszékeknek az eredeti görög neve a sztaszidion.47 Isten Anyja a görög Mitir Theou magyar megfelelője.48 Az ortodox templomokban csak egy oltárasztal (trapeza) van.49 A fal síkjából kiálló, a falpillérnél kevésbé kiülő,  pillért  utánzó, hosszúkás négyszög

alakú kifalazás vagy vakolatsáv. Nincs lábazata, és a pilasztertől eltérően fejzete sincs.Eredeti funkciója a szerkezet erősítése, amit mindinkább az építészeti tagozás váltott fel.

50 Az ikonosztázion képeiről bővebben NAGY 1994b, 114.51 ARACSI 1956, 27–28.52 A hódmezővásárhelyi tryptichon észletes leírását lásd NAGY 1998, 70.53 A hódmezővásárhelyi ikonon Ohridi Szent Naum látható, aki Kirill (Cirill) és Metód ta-

nítványa volt és a 9. században élt. Radnóti a bibliai Náhum prófétáról írt.54 KŐSZEGFALVY 1987, 33–34.55 FARKAS 1991, 2.56 Az anyakönyveket 1895. november 1-ig vezették az egyházak, azóta az 1894. évi XXIII.

tc. alapján az állam végzi az egységes anyakönyvezési eljárást.57 FRANCISZTINÉ 2007, 271–338.58 SZEREMLEI 1913, 691.59 CSORDÁS 1967, 18.60 SZEREMLEI 1913, 691.61 FRANCISZTINÉ 2007, 297–299.62 Független Újság, 1947. december 10. 1. p.63 CSORDÁS 1967, 80.64 A téglákkal kapcsolatok információkért Juhász Istvánnak tartozunk köszönettel.65 SELMECZI–SZABÓ 2009, 63–81. 66 Csongrád Megyei Hírlap Vásárhelyi Kiadása, 1980. augusztus 19. 5. p.

KÉPEK JEGYZÉKE

1. Bizánci csat a Mindszent-Koszorús-dűlői 2. sírból (10. század). Téglalap alakú, állat-alakos díszítésű bronzcsat. H.: 0,9 cm, a pánt sz.: 0,5 cm, átm.: 0,6 cm, a pánt v.: 0,15 cm(KJM ltsz.: 2000.2.1.). LANGÓ – TÜRK 2004, 9. kép 4.

2. Ereklyetartó mellkereszt Orosházáról. Latin kereszt alakú, bronzból öntött ereklye-tartó mellkereszt. H.: 7,9 cm, sz.: 4,4 cm, v.: 0,4 cm, (MNM ltsz.: 1893.75.1348.). SZAT-MÁRI 1995, 7. kép 1.

3. Mellkereszt a Mindszent-Koszorús-dűlői 1. sírból (10. század). Bronzlemezből kivágott,ívelt mellkereszt. H.: 7,6 cm, sz.: 5,5 cm, a lemez v.: 0,15–0,2 cm, a függesztő sz.: 0,9 cm,a szár sz.: 1,4–1,9 cm (KJM ltsz.: 57.87.1.). LANGÓ – TÜRK 2004, 10. kép.

4. Bizánci arany fülbevalópár Kecelről. M.: 4,4 cm (MNM ltsz.: 3/1935.). LÁSZLÓ 1988,89. kép.

5. Ereklyetartó mellkereszt Szentesről. H.: 7,9 cm, sz.: 4,3 cm, v.: 0,3 cm (KJM ltsz.:57.43.1.). SZATMÁRI 1995, 6. kép 2 a–b.

6. III. Béla bizánci mintára vert réz tálkapénze a 12. századból. Átm.: 26 mm, súly: 3,24 g(TJM ltsz.: 2011.30.1727.). Fotó: Donka Gábor.

7. Ereklyetartó mellkereszt töredéke Hódmezővásárhelyről OYEOP felirattal. H.: 5,1cm, sz.: 4,3 cm, v.: 0,3 cm (TJM ltsz.: 73.22.14.). Fotó: Csányi Viktor.

8. A ráckevei Nagyboldogasszony ortodox templom. A fotókat Csányi Viktor és Vuko-szávlyev Zorán készítette, a rajzok forrása: CSÁNYI – LUX 1939.

9. III. Arzén ipeki patriarcha viasz szobra. Forrás: www.muzejvostanihfigura.autentik.net.10. Lukijan Pantelić budai püspök. Fotó: Vukoszávlyev Zorán.11. A belgrádi Szent Száva Katedrális. Forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/-

File:Temple_Saint_Sava.jpg.12. Kalácsszentelés templomi búcsún (Újszentiván). Fotó: Vukoszávlyev Zorán.13. Az 1883-ban Hódmezővásárhelyen legtöbb adót fizetők listájának részlete. CSML

HL Hódmezővásárhely Város Igazoló Választmányának iratai, 1. doboz.14. A Hódmezővásárhelyi Szerb Ortodox Egyházközség törzskönyvének részlete. A Hód-

mezővásárhelyi Szerb Ortodox Egyházközség irattára, Hódmezővásárhely.15. Felhívás az ortodox közösség tagjaihoz (1963). A Hódmezővásárhelyi Szerb Ortodox

Egyházközség irattára, Hódmezővásárhely.16. Az 1897-ben Hódmezővásárhelyen legtöbb adót fizetett törvényhatósági bizottsági

tagok névjegyzékének részlete. CSML HL Hódmezővásárhely Város Igazoló Választ-mányának iratai, 2. doboz.

17. Az 1880-ban épült Szürke-palota (1899). KRUZSLICZ – MÁYER 1999, 56. kép.18. Teodos Tamás ortodox vallású honvéd Plohn József fotóján. TJM Helytörténeti Gyűj-

temény, ltsz.: 3339.19. A Kossuth tér 6. szám alatt látható Lotta-palota (Szürke-palota). Fotó: Csányi Viktor.20. A Szentesi utca eleje (ma Dr. Rapcsák András út) a Szürke-palotával (1905). Képeslap

részlete. KRUZSLICZ – MÁYER 1999, 63. kép.21. A Takarékpénztár 1898-as tablója. CSML HL.22. Konstantin Péter fotója a Takarékpénztár 1898-as tablójáról. CSML HL.23. Konstantin Gyula fotója a Takarékpénztár 1898-as tablójáról. CSML HL.24. A képeslap jobb oldalán a Konstantin testvérek akkor még földszintes üzlete az And-

rássy úton (1900). KRUZSLICZ – MÁYER 1999, 6. kép.25. A Konstantin testvérek hirdetése (1885). Vásárhely és Vidéke, 1885. szeptember 3. 4.p.26. Az Andrássy út részlete a Konstantin testvérek emeletes áruházával. Képeslap részlete.

KRUZSLICZ – MÁYER 1999, 104. kép.27. Konstantin Péter nekrológja. Vásárhely és Vidéke, 1911. december 22. 2. p.28. Az Andrássy út részlete (1912). KRUZSLICZ – MÁYER 1999, 98. kép.29. Vásárhely Népe, 1948. február 24. 2. p.

100

30. A Nagytakarék mellett álló Görög-palota 1934-ben. Képeslap részlete. KRUZSLICZ– MÁYER 1999 30. kép.

31. Az Andrássy út 9. szám alatt ma is látható Konstantin-palota. Fotó: Csányi Viktor.32. Alföldi Újság, 1948. március 5. 4. p.33. A Dr. Rapcsák András út 1. szám alatt található Görög-palota napjainkban. Fotó:

Csányi Viktor.34. A templom harangjainak elszállítása 1917-ben. Borbola János hagyatéka. CSML HL

Fényképek Gyűjteménye.35. Dr. Wiener Tibor a templomban az 1930-as években. A Hódmezővásárhelyi Szerb

Ortodox Egyházközség irattára, Hódmezővásárhely.36. Templomi esküvő az 1920-as években. A Hódmezővásárhelyi Szerb Ortodox Egyház-

község irattára, Hódmezővásárhely.37. Független Újság, 1948. február 24. 3. p.38. Dr. Wiener Tibor misét celebrál (1940-es évek eleje). A Hódmezővásárhelyi Szerb Or-

todox Egyházközség irattára, Hódmezővásárhely.39. Vásárhely Népe, 1946. augusztus 3.40. Alföldi Újság, 1947. október 11.41. Klein László levele (1944. július 3.). A Hódmezővásárhelyi Szerb Ortodox Egyházközség

irattára, Hódmezővásárhely.42. Dr. Wiener Tibor az 1950-es években. TJM Helytörténeti Gyűjtemény.43. Levél a templom megromlott állapotáról (1955). A Hódmezővásárhelyi Szerb Ortodox

Egyházközség irattára, Hódmezővásárhely.44. Levél az egyház vagyonának államosítása idejéből. A Hódmezővásárhelyi Szerb Orto-

dox Egyházközség irattára, Hódmezővásárhely.45. Lázár Eszter levele az egyház helyzetéről (1995). A Hódmezővásárhelyi Szerb Ortodox

Egyházközség irattára, Hódmezővásárhely.46. A 2010-ben elbontott parókia épülete. Fotó: Nagy Vera.47. A grábóci szerb ortodox kolostortemplom. Fotó: Csányi Viktor.48. Szentendre egykori „Opovacska” szerb temploma, ma református templom. Fotó: Vu-

koszávlyev Zorán.49. A grábóci templom ikonosztáza. Fotó: Csányi Viktor.50. Szentendre egykori „Tyiprovacska” szerb temploma, ma Péter Pál római katolikus

templom. Fotó: Vukoszávlyev Zorán.51. Újszentiván szerb ortodox templomának metszetrajza és látképe. Fotó: Vukoszávlyev

Zorán. Rajz: VUKOSZÁVLYEV 2002.52. Szőreg szerb ortodox templomának metszet- és alaprajza. VUKOSZÁVLYEV 2002.53. A szőregi szerb ortodox templom. Fotó: Vukoszávlyev Zorán.54. Szeged szerb ortodox temploma. Fotó: Vukoszávlyev Zorán.55. Magyarországi szerb ortodox templomok. VUKOSZÁVLYEV 2002.56. Kamarai templomtervsorozat. III. számú terv, alaprajz és homlokzat (1711). Forrás:

Cs. DOBROVICS 1983.57. A deszki szerb ortodox templom nyugati homlokzata és alaprajza, valamint a torony

látképe. Fotó: Vukoszávlyev Zorán. Rajz: VUKOSZÁVLYEV 2002.58. A deszki szerb ortodox templom pillér-ívezetes homlokzata. Fotó: Vukoszávlyev Zorán.59. Buda egykori szerb ortodox temploma és a régi Erzsébet híd (1942). Fotó: www.forte-

pan.hu.60. A budai szerb ortodox templom toronysisakjának modellje. Szerb Egyházi Múzeum,

Szentendre.61. A szentendrei „Saborna” szerb ortodox templom, Püspöki Székesegyház. Fotó: Vuko-

szávlyev Zorán. Rajz: ДАВИДОВ 1990.62. Buda egykori szerb temploma a Tabán felől. Fotó: www.fortepan.hu.63. A Szentesi utca részlete (ma Dr. Rapcsák András út) a 20. század elején az ortodox

templommal és az azt övező téglakerítéssel, a templom mellett az iskola és a parókiaépülete látható. Fotó a Hódmezővásárhelyi Szerb Ortodox Egyházközség irattárából,Hódmezővásárhely.

64. Az ikonosztáz restaurálási tervének részlete az 1920-as évekből. Fotó a Hódmezővá-sárhelyi Szerb Ortodox Egyházközség irattárából, Hódmezővásárhely.

65. Az ikonosztáz az 1920-as években a felújítás előtt. Fotó a Hódmezővásárhelyi SzerbOrtodox Egyházközség irattárából, Hódmezővásárhely.

66. Utcarészlet az ortodox templommal (Szentesi utca, ma Dr. Rapcsák András út). BorbolaJános hagyatéka. CSML HL Fényképek Gyűjteménye.

67. Egyháztörténeti feljegyzés részlete 1926-ból. A Hódmezővásárhelyi Szerb OrtodoxEgyházközség irattára, Hódmezővásárhely.

68. Az új harang beemelése 1926-ban. Borbola János hagyatéka. CSML HL FényképekGyűjteménye.

69. Az 1926-ban érkezett harangok a templom előtt. Fotó a Hódmezővásárhelyi SzerbOrtodox Egyházközség irattárából, Hódmezővásárhely.

70. Az új harang szentelése (1926). Fotó a Hódmezővásárhelyi Szerb Ortodox Egyházközségirattárából, Hódmezővásárhely.

71. A templom és a templomkert madártávlatból az 1930-as években. Fotó a Hódmezővá-sárhelyi Szerb Ortodox Egyházközség irattárából, Hódmezővásárhely.

72. A restaurált templombelső az átépített ikonosztáz részletével (1929). KRUZSLICZ –MÁYER 1999, 133. kép.

73. Az ortodox templom az 1960-as években, háttérben a parókia épülete. Vasvári Szvetozárgyűjteménye.

74. 1941-ben a régi kántorlak és iskola elbontásakor készülhetett fényképfelvétel. Fotó aHódmezővásárhelyi Szerb Ortodox Egyházközség irattárából, Hódmezővásárhely.

75. A hódmezővásárhelyi ortodox templom ikonosztázának rajza. A Tér és Forma Építés-tervező Kft. építészeti tervei. A közlés lehetőségéért Sipos György építész fogadja kö-szönetünket.

76. A hódmezővásárhelyi ortodox templom alaprajza. Rajzok forrása: Tér és Forma Épí-téstervező Kft. építészeti tervei.

77. A hódmezővásárhelyi ortodox templom metszetrajzai. Rajzok forrása: Tér és FormaÉpítéstervező Kft. építészeti tervei.

78. A templom déli oldala a felújítás előtt. Fotó: Dömötör Mihály.79. Részlet a templom 1889-ben átépített tornyáról. Fotó: Kis Ferenc.80. Részlet a templom háromkaréjos apszisáról. Fotó: Vukoszávlyev Zorán.81. Kilincs a bejárati ajtón. Fotó: Dömötör Mihály. 82. Falfülke a tornyon a nyugati bejárat felett. Fotó: Dömötör Mihály.83. A déli bejárati ajtó. Fotó: Kis Ferenc.84. Az 1920-as évek templomfelújításakor készült mennyezeti festés részlete a szentélyből.

Fotó: Tóth Attila.85. A hódmezővásárhelyi ortodox templom ikonosztáza. Fotó: Dömötör Mihály.86. A templomhajó közepén lelógó faragott facsillár. Fotó: Kis Ferenc.87. A templomhajó nyugati oldalán található karzat részlete. Fotó a Hódmezővásárhelyi

Szerb Ortodox Egyházközség irattárából, Hódmezővásárhely. 88. Keresztelő medence a templomhajó női részében. Fotó a Hódmezővásárhelyi Szerb

Ortodox Egyházközség irattárából, Hódmezővásárhely.89. Részlet a templombelső 2011/2012-es felújítási munkálatairól. Fotó: Tóth Attila.90. A templomhajó felújított mennyezeti festésének részlete. Fotó: Csányi Viktor.91. A templomhajó férfi részének részlete a püspöki trónnal, állószékekkel és a kántori

paddal. Fotó a Hódmezővásárhelyi Szerb Ortodox Egyházközség irattárából, Hódme-zővásárhely.

92. A templombelső 2011/2012-es felújítási munkálatai. Fotó: Tóth Attila.

101

93. Ólomüveg ablak. Fotó: Tóth Attila.94. Részlet a felújított templombelsőről. Kettős lizénák és az ólomüveg ablakok. Fotó:

Tóth Attila.95. A templomfelújítás munkálatai 2011/2012-ben. Fotó: Tóth Attila.96. A szentély az oltárasztallal, ikonokkal és ripidionokkal (1920-as évek). Borbola János

hagyatéka. CSML HL Fényképek Gyűjteménye.97. A királyi ajtó az álló Isten Anyja és Gábriel arkangyal ábrázolásával. Fotó: Donka Gá-

bor.98. A királyi ajtó hátoldalán olvasható szerb ajándékozási felirat (1826). Fotó a Hódme-

zővásárhelyi Szerb Ortodox Egyházközség irattárából, Hódmezővásárhely.99. Az északi diakónusi ajtó hátoldala szerb nyelvű ajándékozási felirattal (1825). Fotó a

Hódmezővásárhelyi Szerb Ortodox Egyházközség irattárából, Hódmezővásárhely.100. Az északi diakónusi ajtó Mihály arkangyal alakjával. Fotó: Donka Gábor.101. A déli diakónusi ajtó Szent István alakjával. Fotó: Donka Gábor.102. A tizenkét apostolt ábrázoló két kép az ikonosztáz második sorából. Fotó: Donka Gá-

bor.103. Az ikonosztáz legfelső, 19. századra datálható sorában a Golgota-kereszt kompozíció

hét jelenete látható. Fotó a Hódmezővásárhelyi Szerb Ortodox Egyházközség irattá-rából, Hódmezővásárhely.

104. Az ikonosztáz középső részén látható Isten Anyja megkoronázása-ikon. Fotó a Hód-mezővásárhelyi Szerb Ortodox Egyházközség irattárából, Hódmezővásárhely.

105. Isten Anyja a Gyermekkel-ikon (1795). 92×78 cm. Fotó: Donka Gábor.106. Triptychon a 18. század elejéről. 36×28 cm. Fotó: Donka Gábor.107. Ohridi Szent Naum-ikon. Fotó: Szerb Egyházi Múzeum, Szentendre.108. Az Ítélkező Krisztus-ikon (19. század). Fotó: Donka Gábor.109. Isten Anyja a Gyermekkel-ikon (19. század). 129×87cm. Fotó: Donka Gábor.110. Mária a Gyermekkel-ikon (1800 körül). 96×58 cm. Fotó: Donka Gábor.111. Szent István diakónus-kép (18. század). 80×62 cm. Fotó: Donka Gábor.112. Szent Miklós-ikon (1766). 34×26 cm. Fotó: Donka Gábor.113. Jézus megkeresztelkedése-ikon (18. század). 34×25,5 cm. Fotó: Donka Gábor.114. Aranyszájú Szent János-ikon (19. század). 106,5×91 cm. Fotó: Donka Gábor.115. Isten Anyja megkoronázása-ikon (1787). 90×68 cm. Fotó: Donka Gábor.116. Szent Péter és Szent Pál-ikon (19. század). 34×25,5 cm. Fotó: Donka Gábor.117. Újszövetségi Szentháromság-ikon (1800 körül). 105×88 cm. Fotó: Donka Gábor.118. Templomi zászló Szent György és a sárkány, valamint Szent Miklós ábrázolásával

(1930). Fotó: Donka Gábor.119. Templomi zászló az Isten Anyja elhunyta és Jézus feltámadása jelenet ábrázolásával

(1930). Fotó: Donka Gábor.120. Hatszárnyú ripidion szeráffej ábrázolással. Fotó: Donka Gábor.121. Ripidion sugárkévés szeráffej ábrázolással. Fotó: Donka Gábor.122. Ón kehely (19. század). Fotó: Donka Gábor.123. Vörösréz kancsó (19. század). Fotó: Donka Gábor.124. Talpas fakereszt athoszi faragással (18. század). Fotó: Donka Gábor.125. Görög nyelvű evangéliumos könyv első oldala (1754). Fotó: Donka Gábor.126. Evangéliumos könyv a 19. századból. 24×36 cm. Fotó: Donka Gábor.127. Evangéliumos könyv, a Szilárdy-Lotta család ajándéka (19. század). Fotó: Donka Gá-

bor.128. Orosz egyházi szláv nyelvű liturgikus könyv (1800-as évek eleje). Fotó: Donka Gábor.129. Gyertyatartó (1777). Fotó: Donka Gábor.130. Esküvői korona. Átm.: 22 cm, m.: 18 cm. Fotó: Donka Gábor.131. Orosz egyházi szláv nyelvű liturgikus könyv (1800-as évek eleje). 16×19,5 cm. Fotó:

Donka Gábor.

132. Evangéliumos könyv, a Szilárdy-Lotta család ajándéka (19. század). Fotó: Donka Gá-bor.

133. Görög nyelvű liturgikus könyv első oldala. Fotó: Donka Gábor.134. Görög nyelvű liturgikus könyv. 24,5×36 cm. Fotó: Donka Gábor.135. Az első magyar nyelvű görögkeleti liturgika (Trbojevics Pertónius, 1913). Fotó: Donka

Gábor.136. A Szentesi utca részlete (ma Dr. Rapcsák András út) az 1930-as években. Fotó a Hód-

mezővásárhelyi Szerb Ortodox Egyházközség irattárából, Hódmezővásárhely.137. A régi görögkeleti iskola és kántorlakás lebontása 1941-ben. Fotó a Hódmezővásárhelyi

Szerb Ortodox Egyházközség irattárából, Hódmezővásárhely.138. Adamovics Döme görögkeleti tanító ünneplése. Vásárhely és Vidéke, 1908. november

3. 2.p.139. Adamovics Demeter arcképe és síremléke az ortodox temetőben. Adamovics Demeter

fotója: SZABÓ 1993 179. kép. Adamovics Demeter sírkövének fotója: Csányi Viktor.140. Vásárhely Népe 1948. április 6. 1. p.141. Az 1940-es években épült és 2010-ben elbontott parókia épülete. Fotó: Nagy Vera.142. Farkas Ferenc: Vásárhely régi-új könyvei. Vásárhely és Vidéke, 1991. április 18. 2. p.143. Az ortodox temető napjainkban. Fotó: Csányi Viktor.144. A temető kápolnája. Fotó: Csányi Viktor.145. A Dósics család temetkezési helye. Fotó: Csányi Viktor.146. Konstantin Péter családi sírboltja a kápolna mellett. Fotó: Csányi Viktor.147. Sírkő a szigetcsépi ortodox temetőből. Fotó: Vukoszávlyev Zorán.148. Sírkő a bajai ortodox temetőből. Fotó: Vukoszávlyev Zorán.149. Vásárhelyi Független Újság, 1947. április 23. 3. p.150. Halottak húsvétja (2002). Fotó: Dömötör Mihály.151. Krunity Mihály borral szenteli meg a sírokat (2002). Fotó: Dömötör Mihály.152. Sírkövek, emléktábla és vas kereszt a hódmezővásárhelyi ortodox templom déli falában.

Fotó: Dömötör Mihály.153. Független Újság, 1947. december 5. 3. p.154. Független Újság, 1947. december 10. 1. p.155. A felülről körbeásott I. számú kripta. Fotó: Csányi Viktor.156. Az I. számú kripta kibontott bejárata. Fotó: Csányi Viktor.157. Az I. számú kripta visszatemetése. Fotó: Csányi Viktor.158. A II. számú kripta feltárás közben. Fotó: Csányi Viktor.159. A II. számú, korábban beomlott kripta a feltárás után. Fotó: Csányi Viktor.160. A II. számú kripta feltárás közben. Fotó: Csányi Viktor.161. Domború fejű szögekkel kivert koporsó maradványa a II. számú kriptában. Fotó: Csá-

nyi Viktor.162. A gróf Károlyi család téglavetőjében készült bélyeges téglák. Fotó: Juhász István.163. A III. számú kripta megtalálásának pillanata. Fotó: Csányi Viktor.164. A III. számú kripta helyreállítás közben. Fotó: Csányi Viktor.165. A III. számú kripta visszafalazás közben. Fotó: Csányi Viktor.166. A III. számú kripta visszatemetés közben. Fotó: Csányi Viktor.167. A sírkövek helyzete a templom falában 1926-ban. Fotó a Hódmezővásárhelyi Szerb

Ortodox Egyházközség irattárából, Hódmezővásárhely.168. Az orosz hősi emlékmű az ortodox temető szélénél kapott helyet. Fotó: Csányi Vik-

tor.169. Alföldi Újság, 1948. február 17. 2. p.170. Az 1848-ban elrejtett magyar nyelvű, 1929-ben hitelesített és másik papírra felragasztott

irat. 171. Az 1848-ban elrejtett szerb nyelvű irat.172. Davidovics Konstantin emlékirata 1889-ből.

102

173. Adamovics Döme tanító szerb nyelvű emlékirata 1889-ből.174. Az egyház magyar nyelvű emlékiratának öt oldala 1929-ből.175. Az asztalosok emlékirata 1929-ből.176. A Konstantin testvérek áruházában használt csomagolóanyag védte az iratokat a bá-

doghengerben.177. Rostás István kőművesmester emlékirata 1929-ből.178. A templom festésén dolgozók emlékirata 1929-ből.179. Pánits Sándor egyházi főgondnokhelyettes emlékirata 1929-ből.

180. A templomtoronyban talált időkapszula. Fotó: Donka Gábor.181. A régi templombelső az ikonosztázzal. Fotó a Hódmezővásárhelyi Szerb Ortodox

Egyházközség irattárából, Hódmezővásárhely.182. A templombelső az 1930-as években az átépített ikonosztázzal. Fotó a Hódmezővá-

sárhelyi Szerb Ortodox Egyházközség irattárából, Hódmezővásárhely.183. A hódmezővásárhelyi ortodox templom 2012. augusztus 12-én 13.30 órakor. Fotó:

Donka Gábor és Csányi Viktor.

103

104

Az ortodoxia Magyarországon ⎟ 6A hódmezővásárhelyi ortodox keresztény közösség ⎟ 14A 18–19. századi ortodox templomépítészet Magyarországon ⎟ 35A hódmezővásárhelyi ortodox templom ⎟ 44A templom egyházművészeti alkotásai, kegytárgyai ⎟ 55Élet az iskolapadban (1803–1946) ⎟ 66Temetkezési szokások és a 18–19. századi, templom körüli temetkezések ⎟ 70Időkapszula a templom tornyában ⎟ 82Epilógus ⎟ 89Időrendi áttekintés ⎟ 92

Hungarian Orthodoxy ⎟ 6The Orthodox Christian community of Hódmezővásárhely ⎟ 14Hungarian church architecture in the 18–19th centuries ⎟ 35The Orthodox Church of Hódmezővásárhely ⎟ 44Ecclesiastical artworks and object in the church ⎟ 55School life (1803–1946) ⎟ 66Burial customs and burials around the church in the 18–19th century ⎟ 70Time capsule in the church tower ⎟ 82Epilogue ⎟ 89Chronological table ⎟ 92

Η Ορθοδοξία στην Ουγγαρία ⎟ 6Η ορθόδοξη κοινότητα του Hódmezővásárhely ⎟ 14Η αρχιτεκτονική των ορθόδοξων ναών της Ουγγαρίας τον 18ο–19ο αιώνα ⎟ 35Ο ορθόδοξος ναός του Hódmezővásárhely ⎟ 44Τα έργα θρησκευτικής τέχνης και τα λατρευτικά αντικείμενα του ναού ⎟ 55Σχολική ζωή (1803–1946) ⎟ 66Ταφικές συνήθειες κατά τον 18ο–19ο αιώνα ‐ Ενταφιασμοί γύρω από τον ναό ⎟ 70Κάψουλα ιστορίας στο κωδωνοστάσιο ⎟ 82Επίλογος ⎟ 89Χρονολόγιο ⎟ 92

Православље у Мађарској ⎟ 6Православна хришћанска општина у Ходмезевашархељ ⎟ 14Православна црквена архитектура 18–19. века у Мађарској ⎟ 35Православна црква у Ходмезевашархељ ⎟ 44Црквена уметничка дела, предмети богослужења ⎟ 55Живот у школским клупама (1803–1946) ⎟ 66Погребни обичаји и сахрањивање око цркве у18–19. веку ⎟ 70Време капсула у црквеном торњу ⎟ 82Епилог ⎟ 89Хронолошки преглед ⎟ 92

TARTALOMJEGYZÉK

TABLE OF CONTENTS

ΠΊΝΑΚΑ ΠΕΡΙΕΧΟΜΈΝΩΝ

ПРЕГЛЕД САДРЖАЈА