„Saylor, aki korábbi, rejtélyekben bôvelkedô történetei helyszínéülaz ókori Rómát választotta, alapos kutatómunka után

magabiztosan tárja elénk kutatása eredményét… A tények adottak:az 1880-as években egy hátborzongató erôszak- és gyilkossághullám

söpört végig a texasi Austin városán.Ha ehhez hozzávesszük, hogy ebben az idôben ott élt O. Henry, az író,

akit sikkasztásért elítéltek, máris együtt van minden,ami egy lebilincselô történelmi krimihez kell…

Magával ragadó és provokatív, akárcsak egy remek O. Henry írás.”The New York Times Book Review

„Steven Saylor fordulatokban gazdag új regénye egy képzeletbeli csavarralfordít egyet a valóságban létezett austini Cselédirtó bûnügyén…

Nagy ravaszul a gyilkosságok idején Austinban élt írót, O. Henryt teszi mega regény hôséül. A meglepô fordulattal végzôdô novellák mestere

vérbeli detektívként hangolódik rá a cselekmény váratlan fordulatairaés meglepô irányváltásaira…

Saylor, a történelmi regények tapasztalt mestere magabiztosanés gyakorlottan vezeti hôsét…

hogy a végén maga is O. Henry stílusát követve csavarjon egyet a történeten.”The Washington Post Book World

„A krimi mûfajának egyik legeredetibb mûvelôje ezúttal a texasi Austinba,méghozzá 1885-be visz el bennünket…

Tehetsége és írói ambíciói eredményeképpen egy gondos mûhelymunkával,izgalmasan és kiválóan megírt regény született.

És Saylor nem mindennapi képességébôl még arra is futotta,hogy megelevenítsen egy már eltûnt idôt.”

Sunday Oregonian

A szer zô ed dig meg je lent mûvei az Agave Könyvek gondozásában:

A Roma Sub Rosa-sorozat kötetei:

Római vérA végzet fegyvereCatilina rejtélyeVenus kezébenGyilkosság a Via AppiánA Vesta-szüzek házaRubiconEltûnt MassiliábanPróféciák ködeCaesar ítéleteEgy gladiátor csak egyszer hal megCaesar diadalaA hét csoda

Egyéb kötetek:

RómaBirodalom

Steven Saylor: A Twist at the End

Copyright © Steven Saylor, 2000

Hungarian translation © F. Nagy Piroska, 2013

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

Steven Saylor: A Twist at the End – A Novel of O. Henry

Simon and Schuster, New York, 2000

Fordította: F. Nagy Piroska

ISBN: 978 61 5527 241 7

Agave Könyvek

Felelôs kiadó: Varga Bálint, Meznerics Gergely

A borítót és a kötetet tervezte: Kuszkó Rajmund

Felelôs szerkesztô: Csurgó Csaba

Olvasószerkesztô: Brenner Péter

Korrektor: Boncz Éva

Készült: az Aduprint Kft. nyomdájában, Budapesten, 2013-ban

Felelôs vezetô: Tóth Béláné ügyvezetô igazgató

Mûfaj: történelmi krimi

Gary Coodynak, a jó barátnak, a vendégszerető házigazdá­nak, Barton Springs őrangyalának

Tartalomjegyzék

Előszó: A Szabadság Istennője . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11New York City, 1906

Első rész: Véres munka! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47Austin: 1884. decembertől 1885. januárig

A visszaút . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179New York Cityből Texasba, 1906

Második rész: A busmanok között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189Austin és Liendo: 1885. januártól májusig

A visszaút . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 293New York Cityből Texasba, 1906

Harmadik rész: Vérebek szabadon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 303Austin: 1885. májustól decemberig

A visszaút . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 473New York Cityből Texasba, 1906

Negyedik rész: „Életben lenni, mi az?” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 483Austin: 1885. december és azután

A visszaút . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 569Austin – Formosa

Utószó: Diana, a vadászat istennője . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 611New York City, 1906

A szerző megjegyzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 617

Ezek végtelenül visszataszító bűncselekmények… Az emberek kö­zött meg szokott bűnesetekhez képest betegesnek és ter mé szet el­len es nek mond hatók. Senki, még a legtapasztaltabb bűn ügyi nyo­mozók sem talál nak elfogadható indítékot rájuk…

Hiszem, hogy e bűntettek értelmi szerzői egyszer lelepleződnek majd. Az emberi szívnek nincs elég ereje ilyen titkokat hordozni.

John RobeRtson, Austin polgáRmesteRe

ÉvÉRtÉkelô beszÉd

1885. novembeR 10.

11

e l ô s z ó

A Szabadság IstennôjeNew York City , 1906

1.

A nő darabokban hever a parlament épületének parkjában…William Sydney Porter álmodik. Jelenleg New York Cityben lakik, de álmában csaknem húsz évvel korábban járunk – amikor még Texasban élt, és Austinban, az Állami Földhivatalban dolgozott műszaki rajzoló­ként. A rajztáblája fölött kilátott az ablakon, és nézte, ahogy a hatalmas emelődaruk és a hangya méretű munkások szorgosan építik az új állami parlament épületének kupoláját. Az 1888­as év egyik februári napján, valamivel dél előtt Dave­vel együtt kimentek az irodából, hogy sétáljanak egyet ebédidőig, és eközben bukkantak rá a parlament telkén darabokban heverő nőre.

Álmában a nő most is ott hever.Négy darabban. Közülük leginkább felismerhető a fej a hozzá csatla­

kozó bal karral és a felsőtest legfelső részével együtt. A nőnek ez a része arccal felfelé fekszik, és ha nem volna elválasztva a teste többi részétől, nyugodtan nézhetné bárki egy hanyatt fekvő, bal karját könyökben enyhén meghajlítva, a feje fölé emelő, égre bámuló nőnek. Felemelt karja végén

12

Steven Saylor

összezárt ujjait olyanformán szorítja össze a hüvelykujjával, mintha fogna valamit, ami már nincs ott, mintha azt a hengeres nyelű tárgyat kitépték volna mozdulatlanná dermedt szorításából.

Csukott szájjal, tágra nyílt szemmel bámul föl a sátorként fölébe boruló csupasz téli ágakon túli égre.

Testétől külön, nem messze, egy pekándiófa törzsének támaszkodva hever a jobb karja. Mellette, a megbarnult fűben rejtőzik a két lába és az alsóteste. Közvetlen közelében az egész felsőteste, a hasától a melléig.

Mögötte, a dombtetőn magasodik az új, már majdnem befejezett par­lament épülete. A hidegkék égbolt előtt szinte izzani látszanak sötét rózsaszín gránitfalai. Az épület magasabbra emelkedő középső oszlop­csarnoka és a háromszintes oldalszárnyak gyakorlatilag készen vannak, de az állványok tömege és az egymás felé fordított daruk jelzik azokat a helyeket, ahol az innen apró hangyáknak látszó munkások még szorgal­masan dolgoznak a kupola építésén.

Az Állami Földhivatal az új parlamenttől kissé délkeleti irányban, a park egyik sarkában van. Egy honvágytól szenvedő német építész tervezte még a polgárháború előtt. Nagy ablakokat tervezett rá, hogy a műszaki rajzolók elég fényt kapjanak, és a tetejét díszes pártázattal látta el, amitől az egész kicsit olyan lett, mint egy várkastély.

Akkoriban itt dolgozott William Sydney Porter; egy harmadik emeleti magas mennyezetű, poros irodában göngyölgette óraszám a térképeket a nagy rajzasztalokon, üvegsúlyokkal nyomtatva le a sarkokat, körzővel, vonalzóval és tollal a kezében számolgatta ki a különböző területigény­lések hosszúságát és szélességét. Egy műszaki rajzoló szörnyű dolgokat látott a földhivatalban: özvegyeket és árvákat, akik saját jogcím híján elvesztették a házukat, földjüket, csalókat, akik jogi trükkökkel hatalmas területeket kaparintottak meg, bolondokat, akik egész vagyonokat adtak kincslelőhelyekkel kecsegtető értéktelen térképekért, és azzal rontottak be a hivatalba, hogy majd ők bebizonyítják, hogy a hivatalos vizsgálatok

13

A holtak méltósága

tévedtek. De a munka többnyire hosszadalmas, unalmas és fárasztó volt, pontosan olyan, amilyennek az emberek a „rendes” állást tartották. Ez abból látszott, hogy ilyeneket mondtak: „Most, hogy már házasember vagy, és a gyerek is útban van, gondolnod kell arra, Will, hogy rendes állásod legyen.” Lett hát rendes állása, méghozzá itt, a földhivatalban, ahol vonalakat és köröket rajzolt, számokat irkált be nyilvántartásokba, ahelyett, hogy humoros képeket rajzolt, szellemes versikéket és történeteket írt volna, amiket aztán senki sem akar kiadni.

De mindeme unalmas mindennapi robotolás közben ott volt az ebédnek nevezett áldott oázis, és azon a napon, amelyre álmában visszatér, a barátja, Dave Shoemaker vendége, mivel Dave épp akkor kapott fizetésemelést a minden garast a fogához verő zsarnoktól, annak a lapnak a tulajdonosától, ahol Dave dolgozik.

Will Porter álmában, pontosan úgy, ahogy 1888­ban, azon a februári napon valóban megtörtént, ők ketten lelépdelnek a földhivatal főbejá­ratától levezető kis lépcsősoron, elhaladnak az első udvarban összegyűlt lovak és kocsik mellett, majd átvágnak a parlament telkén a Congress Avenue felé. Néhány helyen élősövényekkel, pázsittal és virágágyásokkal csinos tájkertet alakítanak ki. Más részeket letarolnak, megint másutt árkot ásnak, vagy éppen magas föld­ vagy kavicshalmokat emelnek. Will és Dave még nem tudják, de minden lépéssel közelebb kerülnek ahhoz, hogy észrevegyék a darabokban fekvő nőt.

Will a húszas évei derekán jár. Dave nincs egészen harmincéves. Mindketten illő módon, de nem hivalkodóan vannak felöltözve; kalap, mellény és hosszú télikabát van rajtuk. Mindketten bajuszt viselnek; Will bajusza vörösesszőke, Dave­é fekete. Az arcszőrzet a férfiasság jele, ennélfogva tiszteletet parancsoló. Az idősebb nemzedék, amely Austin ügyeit intézte, koránál fogva harcolt a polgárháborúban, nekik tehát már a borbély szakértő kezét igénylő sűrű, tömött szakáll vise­lése is engedélyezve volt. Az udvarlókorban lévő fiatalemberek inkább

14

Steven Saylor

sportos bajuszt viseltek. Egy nőnek látnia kell a férfi állát, hogy meg tudja ítélni a jellemét.

Will és Dave lassan ballagnak át a parkon, s közben nagyokat bólo­gatnak, mint amikor két férfi valami nagy horderejű dologról diskurál egymással.

– Azt hiszem, ismered a témával kapcsolatos érzéseimet, Will – mondja Dave.

– Ismerem, Dave?– A tamale semmi esetre sem férfiember szervezetének való étel így

a nap derekán. Két tamale esetében ez kétszeresen igaz. Háromnál há­romszorosan az.

– Mexikóiak milliói esküsznek rá – feleli Will egyik szemöldökét fel­vonva.

– Én viszont holnap káromkodni fogok, ha mégis ráveszel arra, hogy kettőt is megegyek ebédre abból a nyavalyás tamaléből.

Will megnyalja a száját.– Rodriguez mama csuda finom tamalét tud készíteni. Alig pár villa­

mosmegállónyira van, odaát a Nuecesen, szemben a fateleppel. Nagyon megkívántam, Dave.

– Nekem meg nem bírja a gyomrom. Egyébként is, ki fizeti ezt az ebédet?– Ez talált, Shoemaker. Mit szólnál a Vaskapuhoz?– Túl zsíros.– Akkor a Kék Kapuhoz?– Nem elég zsíros.– Salge Kifőzdéje?– Zsúfolt.– Simoné?– Néma, mint a sír.– Na és Roaché?– Sohasem tetszett a neve – emeli föl Dave a fél szemöldökét.

15

A holtak méltósága

– David Shoemaker – mondja erre Will enyhe bosszúsággal a hangjá­ban –, felsoroltam neked a texasi Austin város összes valamirevaló étkez­déjét, de te mindet megvétóztad.

– Ezek szerint nincs más választásunk, mint egy folyékony ebéd odaát Guy Townban – derül fel Dave arca, és megveregeti a mellényzsebét. – Még egy bontatlan pakli kártya is van nálam. Mit szólnál, ha végigmennénk a Congress Avenue­n, amíg egy kocsmára nem találunk?

Will meghúzkodja vörhenyes bajuszát.– Elfelejti, Mr. Shoemaker, hogy én immár házasember vagyok! Szá­

momra a Guy Town a legényembereknek tartogatott élvezeteivel együtt visszavonult a titokzatosság fátyla mögé.

Az ösvény megkerül egy nagy sóderhegyet. A túloldalra érve Dave hirtelen megtorpan. Összehúzza a szemöldökét.

– Mi a mennykő…?Will követi a tekintetét, hogy lássa, mit bámul. Közelebb lép, majd

vissza, és ide­oda forgatja a fejét, mintha meglelné a magyarázatot, ha jó szögből nézné.

– Nem valami szép látvány, igaz?Dave a nő szorosan összezárt szájára, üres tekintettel bámuló arcára

sandít. Megcsóválja a fejét.– Nem bizony! Mikor történt ez?– Nem tudom.– Valakinek le kellene takarnia!Will felrántja az egyik szemöldökét.– Miért? Rendesen fel van öltözve, nem? És nem úgy néz ki, mintha

esni akarna.Dave bizonytalanul bólint. Sorra odamegy mindegyik darabhoz, és

alaposan szemügyre veszi a nő minden testrészét.– Mr. Gaines a Statesmantől ide fog majd küldeni egy rajzolót – mor­

molja.

16

Steven Saylor

– El sem tudom képzelni, miért – feleli Will. – Olyan borzasztóan csúnya. – Odaballag az elkülönülve heverő felsőtesthez, és belerúg. A rú gás nyomán tompa, fémes kondulás hallatszik. – A perspektíva miatt lehet… úgy gondolták, hogy soha senki nem fogja ilyen közelről látni. Van valami groteszk egy ilyen túlméretezett nőalakban. Melyik férfit nem bizonytala­nítaná el egy nálánál háromszor akkora nő látványa, még ha darabokban van is? Feltételezem, hogy kellő távolságból nézve – már ha összeszedik és összehegesztik a darabjait, s utána fölteszik a kupola tetejére – mindenki lelkendezni fog, hogy milyen gyönyörű. De ilyen közelről – hát, nagyon csúf arca van szegénynek…

– Csakugyan szigorúnak látszik a hölgy – teszi hozzá Dave. – Azt hi­szem, soha senki nem állította, hogy a Szabadságnak szépnek kell lennie. Mit gondolsz, miért emeli így fel a bal karját? Olyan, mintha egy henger alakú semmit tartana a kezében.

– Tényleg, Dave Shoemaker! Ő a Szabadság Istennője, nem? Úgy kép­zelem, hogy valamiféle fáklyát kell a magasba emelnie. Vagy talán egy csillagot.

– Á, igen. Egy istennő. Így mindjárt érthető, miért öltöztették leplekbe és drapériákba. És miért van mezítláb!

Együttesen közelebbről is megszemlélik a Szabadság Istennőjének, a parlament kupoláját megkoronázó szobornak a földön szétszórt darab­jait.

– A Statesman jó nagy hírverést rendezett neki, amikor az öntőformák megérkeztek attól a chicagói katalógustársaságtól – emlékezik vissza Dave. – Van egy öntöde a parlament alagsorában, ott öntötték ki cink­ből. A munkások cipelhették ki kora reggel, hogy majd itt összerakják a darabjait. Árjegyzék alapján rendelt istennő – csak éppen Chicagóból, nem pedig az Olümposzról!

Will nevet, de közben kicsit félve, nyugtalanul nézi a szobor darabjait. A hatalmas méret teszi, gondolja, meg az, hogy szanaszét hevernek a

17

A holtak méltósága

darabjai, mintha itt állt volna a parlament parkjában, a maga dolgával elfoglalva, tette, amit egy szabadságistennőnek tennie kell, de jött egy hozzá hasonlóan behemót alak, és egy irdatlan nagy baltával feldarabolta…

Úgy látszik, mintha Dave­nek ebben a pillanatban ugyanez jutna az eszébe, mert összenéznek, és ugyanazt a sötét árnyékot látják tükröződni egymás szemében.

Őrá gondolnak mindketten.Mindazokra a nőkre, akiket brutálisan meggyilkoltak a még mindenki

emlékezetében frissen élő, hosszú időn át tartó bizarr sorozatgyilkosság­ban. Különösen egyikük emlékezetes számukra. E szörnyű bűntények fényében kinek lenne kedve nevetni, amikor egy feldarabolt nő kerül a szemük elé a parlament telkén, még ha az egy cinkből kiöntött szobor is.

Azon a napon, 1888­ban sem Dave, sem Will nem ismerte be, hogy mire gondolt. Inkább elfordultak a feldarabolt szobortól, és visszatérve a „hol ebédeljünk” kérdésre, sietve továbbmentek, nem foglalkozva tovább a parlament parkjában darabokban heverő nővel. Mindössze ennyi történt azon a februári napon, csaknem húsz évvel ezelőtt.

Will Porter álmában azonban a történetnek van folytatása.Az álomban, amikor továbbmennek, Will egy rémisztő előérzettől ve­

zérelve hátrapillant a válla fölött. És a látványtól megfagy a vér az ereiben.A darabokban fekvő nő most is óriási, háromszor nagyobb az élet­

nagyságnál, de már nem cinkből van, és nem is fedik leplek. Sápadtfehér húsból való meztelen test. Ott, ahol a testet elvágták, a felület nem száraz, a test nem üreges, nem fémesen fénylő, hanem dől belőle a vér, és alvadt vércsomók rezegnek rajta.

A nő szája csukva marad. Kék szeme nyitva, merev tekintettel bámul. Aztán pislog.

Lassan, ó borzalom, fölemeli a fejét. Az arca hátborzongatóan és ijesz­tően hatalmas, de már nem csúnya. Gyönyörű, a leggyönyörűbb nő, akit Will valaha látott. És egyenesen rá néz. Will kimondja a nevét.

18

Steven Saylor

– Eula!Úgy tör fel belőle a név, mint a zokogás. Eula – görögül azt jelenti, „jó”…

Felriad álmából.Hálóinge csuromvíz. Szaggat a feje. Az első pillanatban semmire sem emlékszik. Csak arra tud gondolni, hogy a whisky művelte ezt vele. Ha volna esze, egyszer és mindenkorra lemondana erről a méregről.

Aztán egy szempillantás alatt visszajön minden.Nem először álmodta ezt. Gyakran jön elő ez az álom­emlék arról,

hogy újra Austinban van, Dave Shoemakerrel ballag a parlament parkjá­ban, és egyszer csak rábukkannak a földön darabokban heverő Szabadság Istennőjére.

Felvetődött benne – végtére is hivatásos regényíró, így minden, ami az útjába kerül, nyersanyaggá válhat –, hogy írhatna egy novellát ebből az epizódból. Adhatna neki egy különleges csavart – rászedhetné az olvasót, hogy kezdetben azt higgye, egy hús­vér nő fekszik ott darabokban, két gyanútlan férfi pedig egyenesen feléje tart, megtalálják a test darabjait, de nem úgy reagálnak, ahogy az várható lenne, hanem könnyedén és fesztelenül megbeszélik, hogy milyen csúnya a nő. Végül egyikük még bele is rúg, és az olvasó csak a tompán kongó hangból jönne rá, hogy a nő valójában fémszobor…

De soha nem írta meg a történetet. Melyik épeszű kiadó jelentetné meg? Egy feldarabolt nő, bármiből legyen is, aligha lenne megfelelő iro­dalmi téma az Amerikai Egyesült Államokban 1906­ban; vagy bármelyik országban, bármelyik évben, amit csak el tud képzelni.

Hogy kitisztuljon, erőteljesen megrázta a fejét. Többször is álmodta már ezt az álmot, de ezúttal valami más is volt benne. Ezúttal a szobor végül hús­vér nővé változott, s ettől az enyhén nyugtalanító álomból egyszeriben lidérces álom lett. Összerázkódik.

19

A holtak méltósága

Izzadságtól átázott hálóingének anyaga hirtelen elviselhetetlenül me­revvé válik. Miközben a fején át lerángatja magáról, a bőréhez tapad, és végül csak nagy küzdelem árán tud megszabadulni tőle.

Hány óra van? Épp annyi fény szűrődik be a roló szélein az utcai lám­pák jóvoltából, hogy látni lehessen az éjjeliszekrényen álló órát. Fél négy! Felkel, meztelenül átvág a nagyszobán, és a kandalló, majd az íróasztal mellett elhaladva az ablakfülkéhez megy. A jobb oldalon megemeli a rolót, és felnyomja az ablakkeretet. A friss levegő rádermeszti az izzadságot meztelen bőrére, de most jólesik az érzés. Odalent üres az utca. Szemben sötétek az ablakok. Hajnali fél négykor még a hatalmas metropolis, New York is csendes.

Lebocsátja a rolót, de az ablakot nyitva hagyja, hadd szellőzzön a szo­ba. Felkapcsolja az íróasztalán lévő lámpát. Egy kihegyezett ceruzákkal tele bögre áll egy halom papír mellett. Csupa vádlóan üres lap. Amióta aláírta a New York Sunday World Magazine-nal kötött szerződését, szigorú menetrend szerint kell írnia. Minden héten le kell szállítania nekik egy sztorit – ötvenkét elbeszélést egy évben! Végül a feladat nem is bizonyult annyira rémisztőnek, különösen hogy száz dollárt fizetnek minden írásért. Ami azt illeti, úgy érezte, még több sztorit is tudna írni, különösen, ha egy magazin többet ajánlana annál, mint amit a World fizet. Előfordult néha, hogy hajnalban befejezett egy novellát, majd úgy döntött, ez elég jó lenne a Munsey’snak, egy kifutóval elküldte az ottani szerkesztőnek, aki elfogadta, és a délutáni határidőre legyártott valami egészen más írást a Worldnek. Néha nem is annyira írónak, mint inkább közlekedési rendőrnek érzi magát; a sztorik erre­arra száguldoznak a fejében, neki csak annyi a dolga, hogy megóvja őket az összeütközéstől.

De előfordul, hogy a forgalom látszólag minden ok nélkül egyszer csak leáll. Az emberek a fejében mozdulatlanná válnak, és elhallgatnak. Texasi ifjúkora napsütötte jelenései visszahúzódnak az árnyékba. A forrás, amelyből az ötleteit meríti, kiapad.

20

Steven Saylor

Szerencsére az üresség mindig átmeneti. A történetek hamarosan újra özönleni kezdenek, gyorsabban, mint hogy le tudná írni őket. De ez a mostani szárazság nem is jöhetett volna rosszabbkor. Jelenleg négy sztori­val tartozik négy kiadónak, kettőnek közülük lejárt a határideje, de ötlete sincs, és még egyetlen szót sem vetett papírra.

Négy történet, gondolja. Négy történet szemben a semmivel! Egyedül New Yorkban négymillió sztorinak kell léteznie – minden archoz, amely szembejön az utcán, tartozik egy. A történetek mindig megjönnek. De szabályos időközönként kell megérkezniük, hogy folyamatosan jöjjenek a bankutalványok. Hogy kifizethesse a szobát, a whiskyt, az álmatlanságára és állandó hátfájására gyógyszert felíró orvosokat. És a Pittsburghben élő lánya neveltetését.

Kinyitja a komód fiókját. Tiszta hálóinget terít a vállára. Becsukja az ablakot, mert hirtelen nagyon hidegnek érzi a levegőt a szobában.

Leül az íróasztalához, és rámered a papírhalomra. Talán van valami, amit felhasználhat az álomból, noha nem tartozik azok közé az írók közé, akik rendre álmokból merítenek ihletet. Az ő történetei az éber világról szólnak, és ha van bennük álom, az csak afféle ébren álmodozás, amit az unatkozó boltoskisasszonyok és a magányos irodisták szoktak művelni. Holmi természetfölötti látomások nem érdeklik. Sem az allegóriák; az ő elbeszéléseiben a kacsa az kacsa, amely ha kinyitja a csőrét, akkor hápog. Ámbár ha jól belegondol, egyszer valóban írt valamit, amiben két női szobor – a Madison Square Gardenben lévő torony tetején álló Diana és a kikötői Szabadság­szobor – beszélgetett egymással. De az paródia volt, nem pedig mese. Diana, a vadászat istennője, kezében aranyíjával, egyetlen öltözéke egy rézszalag, amely mögötte lebeg, kicsúfolta az alatta lévő kávézókban folyó társasági életet. A Szabadságot­szobor ír kiejtéssel üdvözölte a Dublinból hajókon érkező bevándorlókat.

Fog egy ceruzát, de nem ír, csak firkálgat. Mindig is szeretett rajzolni. Mielőtt ráeszmélne, mit csinál, emlékezetből nagyjából lerajzolja a texasi

21

A holtak méltósága

parlament épületét, ahogy Austinban látta, a körülötte lévő fákat jelentő kacskaringós vonalakkal. A kupola tetején befejezetlenül hagyja a Sza­badság Istennőjét, mert nem emlékszik, mit tart magasba emelt kezében – csillagot, sarlót, fáklyát?

Úgy dönt, hogy nem illő dolog egy rémálomban ihletet keresni. Egy feldarabolt nőről szóló álomban nincs semmi, amit felhasználhat, semmi értelme hát, hogy ébren maradjon. Talán egy kis pohár whisky segíteni fog, hogy újra el tudjon aludni.

2.

Jóval tíz óra utánig sikerül szundítania.A szobája egy barna kőből épült háromemeletes ház földszintjén van. A há­zat egyetlen család számára építették, de most a tulajdonosnőn kívül több bérlő is lakja. Az ő szobája eredetileg az utcai szalon volt; ez magyarázza a tágasságát, a nagy kandallót és a kiugró ablakfülkét, ahonnan remek kilátás nyílik az Irving Place­re. A szalon mögött lévő tálalót alakították át számára fürdőszobának. Agglegény igényeinek éppen megfelel ez a kényelmes szállás.

Fél tizenegykor kopogást hall a ház kapuján. Egy perc elteltével nyílik az ajtó. Két női hang beszélgetését véli hallani. Újabb egy perc múlva halkan kopogtatnak a szobája ajtaján. A látogató ezek szerint hoz zá jött.

Nyomban felébred, a szíve megtelik szorongással. Kevés nő állít be hozzá váratlanul, kísérő nélkül. Már tudja is, ki lehet az: az utolsó ember ezen a világon, akit még egyszer látni akar. Elképzeli, amint alábukik, belesüpped az ágyba, s eltűnik benne örökre. Egy süllyesztő, gondolja; minden lakásba kellene egy a gyors menekülésre.

A szobaasszony választ sem várva nyitja az ajtót, s miután belép, be­húzza maga mögött. Lenának hívják, valahonnan Kelet­Európából jött. Jól beszél angolul, de a kiejtése nem valami jó.

22

Steven Saylor

– Bejöhetek, Mízer Porter?Kikukucskál a takaró fölött, a roló mellett beáradó világosság hunyor­

gásra készteti.– Már bent van! – csattan fel mérgesen. – Tehát nem „jöhet be”, csak

ha most kimegy, és kezdi elölről.Lena felvonja a szemöldökét; látni rajta, hogy nem egészen érti.– Eggy hölgy ván odáki, mágához jött.– Egy hölgy? Ki az? – Kiszáradt a szája.– Nevét nem mond, Mízer Porter. Ugyánász, aki már jött. Ugyánász a

hölgy, aki múlt hónapba is jött.Elszorul a szíve. Elkerülhetetlen volt, természetesen. Miután egyszer

eljött, és megkapta, amit akart, elkerülhetetlen volt, hogy visszajöjjön még többért. Zavarában, tehetetlenségében és dühében lángvörösre gyúl az arca. Felemeli a takarót, hogy elrejtse Lena elől, aki szégyenlősségnek véli a mozdulatot, és nevet. Lena a maga módján nagyvilági nő. Fiútestvérek és unokafivérek között, velük egy lakásban nőtt fel, ennélfogva nem sok fogalma van az illendőségről, és kevéssé tiszteli a magánéletet.

– Mondhátok hölgynek, hogy elmenjen, Mízer Porter?– Ne! Ne, csak kérje meg, hogy várjon egy percet.Lena bólint, kilép a szobából, és becsukja maga után az ajtót.Will kiszáll az ágyból, és felvesz egy köntöst a hálóingére. Ügyetlenül,

remegő ujjakkal bajlódik a köntös övével, aztán bebújik a papucsába. A kan dallóhoz lépve egy pillantást vet a kandallópárkány fölött lévő tükörbe; a látvány megrémíti. Arra számított, hogy egy fenyegetően megfeszített állat és egy könyörtelen, haragos tekintetet fog látni, ehelyett egy ijedt szempár néz vissza rá egy fogfájósnak tűnő grimaszba torzult arcból. Így meglátszik rajta, mennyire fél a nőtől? Nem csoda, hogy így szorongatja őt!

Az ajtóhoz lép. Már nyúl a kilincs felé, de össze kell szednie minden erejét, mintha a rézkilincs vörösen izzana a forróságtól. Miközben elfor­

23

A holtak méltósága

dítja, még egy pillantást vet hátra a válla fölött, és megpróbál elképzelni egy menekülő útvonalat, egy helyet, ahol el lehet rejteni egy süllyesztőt. A szőnyeg alá? A szekrény mögé? És hová vezessen? Az utcára? Nem érne vele semmit. Csak egy olyan süllyesztő segítene rajta, amelyikből a múltba lehetne kilépni. Nem oda szeretne mindenki menekülni? Na, ebből már lehetne egy történetet írni, állapítja meg gondolatban.

De ilyen süllyesztő nem létezik. Nincs mit tenni, el kell fordítani a kilincs gombját, és ki kell nyitni az ajtót. Látogatója, egy középkorú, de még formás nő, mesterkélt pózban ül az előszobában lévő kis széken. Szo­morú tekintettel ránéz, feláll, s egyik kezében kis kézitáskáját szorongatva lesimogatja hosszú szoknyája redőit. A piros csipkével és gyöngyökkel szegélyezett fekete táska jól illik fekete kesztyűjéhez és fekete kalapjához. Fekete ruhája a redőkben piros zsinórral van paszpólozva. Egy olyan nőhöz képest, aki állítása szerint kétségbeejtő pénzszűkében van, nagyon is jól öltözött.

– Milyen kedves öntől, Mr. Porter, hogy fogad. – Annak ellenére, hogy sok évvel ezelőtt New Yorkban telepedett le, ma is egy texasi szépség hanghordozásával és modorában beszél. Ez a stílus ellenállhatatlanul a saját neveltetésére emlékezteti Portert, aki automatikusan hátralép egyet, hogy beengedje a nőt a szobába. Aztán becsukja az ajtót.

– Látom, egy órával hamarabb érkeztem. Megzavartam az álmát. El­nézést kérek, Mr. Porter – mondja a nő.

Milyen abszurd, hogy mentegetőznie kell, amiért kizavarta az ágyból, holott az utolsó látogatása azóta sem hagyja őt aludni! Behízelgő modora kész szemérmetlenség; inkább útonállók támadjanak rá és rabolják ki egy sikátorban. A legszívesebben rákiáltana, de inkább összeszorítja a száját, és hagyja, hogy a dühe, mint forró, olvadt vas, belefolyjon az öklébe. Igyekszik kifejezéstelen arccal nézni, de amikor újra megpillantja magát a tükörben, egy csapdába esett ember halottsápadt arcát látja. A nő mélabús álarca mögött jót nevethet rajta.

24

Steven Saylor

– Milyen kellemes ez a szoba. Gondolom, ez az elragadó szobaasszony takarít önnél – mondja a nő, az íróasztal széke támlájára dobott hálóingre pillantva. – Szép világos lehet, amikor azok a rolók fel vannak húzva. Legutóbb este jöttem el önhöz, akkor túl sötét volt ahhoz, hogy látni lehessen az ablakokból bejövő fényt. Emlékszik?

– Igen. – Teljesen kiszáradt a szája.– A múltkori látogatásomkor nagyon kedves volt hozzám, Mr. Porter.

Nagyon megértő. És nagylelkű.– Miért jött vissza? – Milyen színtelen a hangja. Bárcsak nyersebben

szólhatna hozzá, ám ehelyett a nő mesterkélt, semmitmondóan udvarias hangját visszhangozza, visszatérve ifjúkoruk illedelmes modorához.

– Ó, Mr. Porter, az ön múltkori kedvessége ellenére sajnos a körülmé­nyeimben nem állt be észrevehető javulás.

– Az isten szerelmére, asszonyom, ön egy Wall Street­i brókerhez ment feleségül! – Végre feltámad a dühe, de a hangját most sem emeli fel. Lena még az előszobában lehet.

A nő bánatos mosolyt küld felé, és még egy könnyet is megcsillant a szeme sarkában, mintha szemléltetni akarná, hogy milyen bátran szem­beszáll a megpróbáltatásokkal.

– Igen, Mr. Porter, egy brókerhez mentem feleségül. Ön úgy beszél, mintha azt mondaná, hogy „és boldogan éltek, míg meg nem haltak”, és talán így is van egyik­másik történetében. De sajnos nem minden bróker gazdag ember. És még a gazdag emberek sem biztos, hogy elviselnek egy olyan feleséget, aki ostobán eladósodik, és rájön, hogy a rossz emberek lekötelezettjévé vált. – Sóhajt. – Azt hittem, Austin olyan város, ahol nehéz az élet, de New Yorkban még nehezebb, mint Austinban, és az emberek is ridegebbek. Nem ért egyet velem, Mr. Porter?

– Nem feltétlenül. De az elképzelhető, hogy a nagyváros megkeményít egyeseket.

A nő sebzett mosolyt villant rá.

25

A holtak méltósága

– Ó, Mr. Porter, biztosíthatom, hogy én ma is ugyanaz a személy va­gyok, mint akit Austinban ismert, amikor még mindketten fiatalok vol­tunk. Emlékszik, hogy jártak annak idején a barátaival ifjú hölgyeknek szerenádot adni?

– Soha nem adtam szerenádot önnek – feleli.– Nem. De valahol hallanom kellett önt énekelni, mert emlékszem a

hangjára. Mélyen zengő basszus, ahogy visszaemlékszem. Nagyon mély és telt hang. Ó, fiatalnak lenni, és boldogan dalolva örülni az életnek, mint a madár! De megfeledkezem arról, hogy a végén Austin önhöz még szigorúbb volt, mint hozzám. Milyen szörnyű véget értek a dolgok ott az ön számára! – Aggodalmas arccal összehúzza a szemöldökét. Ekkora képmutatás láttán a férfi ereiben meghűl a vér.

– Annyit nem tudok adni magának, amennyit a múltkor adtam – mond­ja.

– Ó, Mr. Porter, már az is óriási, meg sem tudom mondani, mekkora megkönnyebbülés számomra, hogy egyáltalán segíteni tud rajtam! – Ujjai a nyakához röppennek, mintha a hálától feltörő zokogást akarná visz­szafojtani. A fekete kesztyű élesen rajzolódik ki fehér bőrén. Negyven­valahány éves létére még mindig vonzó nő, a férfinak nem esik nehezére felidézni, hogy elbűvölte őt ifjúkorukban. Milyen különös, hogy ennyi év után végül mindketten New Yorkba kerültek. Látszatra mindketten sok hányattatás, sorscsapás után sikeres emberek lettek. Belőle híres író vált, a nő férjhez ment egy fontos állásban lévő brókerhez, de a siker egyikőjüket sem elégítette ki. Most, külön utakon járó életük megannyi kanyarulata és fordulópontja után ugyanabban a városban, ugyanabban a szobában kell összetalálkozniuk, méghozzá olyan különös körülmények között, amilyeneket ő szokott írni váratlan befejezésként, amivel írói hírnevét szerezte.

A nő gondolatai is ugyanazon a vágányon futhatnak, vagy egyszerűen csak úgy dönt, hogy itt most elkél egy hízelgés:

26

Steven Saylor

– Tudja, alig merem elhinni, hogy ön O. Henry. Hogy New York leg­híresebb írója valójában Will Porter. Emlékszem, amikor egyszer, még Austinban, egy drogériában várt rám.

– Bill.– Tessék?– Most Bill Porter, nem pedig Will. A barátaim Billnek hívnak, ámbár

nem is tudom, önnek hogy kellene szólítania. Az asszony pislog, majd egy pillanatra megint elmosolyodik.– Willtől Billig – ez hozzátartozik a múlttal való szakításához? Lássuk

csak, mit csinált a drogéria után. Végül elvette Atholt, természetesen. Utána a földhivatalban dolgozott; műszaki rajzoló volt, ugye? Akkoriban nagyon jól élt, még úgy is, hogy egy feleségről és egy pici lányról kellett gondoskodnia. Azután kiadta azt a kis lapot, benne a képekkel meg az elbeszélésekkel, amiken olyan jókat nevetett mindenki, kivéve azokat, akikből tréfát űzött. Mi is volt a lap neve?

Alig tud megszólalni. Most miért kell mindezt felemlegetni? –The Rolling Stone – feleli.Az asszony bólint.– De ezt pusztán hiúságból csinálta, igaz? Többe került kinyomtatni,

mint amennyit valaha is keresett rajta. Úgy emlékszem, körülbelül ebben az időben kezdett el hivatalnokoskodni a bankban; nap mint nap kezelte azt a rengeteg pénzt, ami mind az ön kezén ment keresztül. Azután jött az a sok kellemetlenség – Athol szörnyű betegsége, és az ön elleni… mi is a neve? Van rá egy jogi kifejezés. Vádemelés, igen. Vádat emeltek ön ellen, mert sikkasztott a bankban. Utána elmenekült valahová Dél­Amerikába. Mindenki biztos volt abban, hogy ártatlan, csak azon csodálkoztak, hogy volt képes elhagyni Atholt, amikor ilyen súlyos beteg, és a pici lányának gondoskodásra van szüksége. Athol meg egyre betegebb és betegebb lett, mígnem végül ön hazatért. És akkor Athol meghalt. Szegény Athol! Ön pedig bíróság elé került. Milyen szörnyű volt ez önnek! Sikkasztásért. –

27

A holtak méltósága

Úgy tűnt, hogy különös élvezetet jelent neki a szó kimondása – mintha egy vers refrénjét ismételgetné. – Persze egyetlen barátja sem hitte el egy percig sem, hogy létezik esküdtszék, amelyik bűnösnek találná egy ilyen rettenetes bűncselekményben. De amilyen fura tud lenni a világ, bizony bűnösnek találták. Sikkasztás vétségében.

Meg tud szólalni, de dadogó szavai magasabb regiszteren jönnek ki a száján, mint szeretné.

– Hogy merészeli? Nem szégyelli magát? Maga… a saját múltja sem… az sem makulátlan…

– De most nem az én múltamról beszélünk – feleli élesen a nő. Felsóhajt, és sétálni kezd a szobában. – Mi mindig Willnek hívtuk önt. Gondolom, a rabtársai is Willnek hívták. De most, hogy már letöltötte a büntetését, és a bűnét maga mögött hagyva itt, New Yorkban kezdett új életet, Bill lett a neve. Felteszem, hogy ezáltal egy kicsit valóban kevésbé valószínű, hogy egyszer valaki kapcsolatot talál a múltja és a jelene között. Will Porter, Bill Porter – olyan mindennapos nevek, hogy könnyen jelölhetnek két különböző személyt. Will Porter bajuszt viselt; Bill Porter nem. Ámbár azt a csodálatos kék szemét nemigen tudná elváltoztatni. És persze van egy írói álneve is, ami mögé elrejtőzhet. De vajon mit gondolna az a sok ezer olvasó O. Henryről, ha tudná, hogy egy texasi bankban elkövetett sik­kasztásért elítélték? Ha rájönnének, hogy közönséges börtöntöltelék volt?

A férfi arckifejezésén látta, hogy majdnem túllőtt a célon. De nem adta jelét a félelemnek, csak pár lépéssel hátrébb vonult.

– Mindezt azonban már maga mögött hagyta. Szerencséje volt, Will – vagy Bill. Nem mindegyikünk mondhatja el ezt magáról. Ön híres lett. Az O. Henry nevet mindenütt ismerik – New Yorkban legalábbis, és ez azt jelenti, hogy hamarosan mindenütt híres lesz. Tavaly karácsonykor mindenki olvasta a Worldben a „Háromkirályok ajándéká”­t. Csodálatos történet! És minden könyvesboltban látom a Káposzták és királyokat. A kri­tikusok biztosan törik a fejüket, hogy honnan tud ennyi mindent a tró­

28

Steven Saylor

pusokról. Hogy is hívják azt a mitikus országot, ahol a történet játszódik? Anchuria? Nem feltételezem, hogy azok a kritikusok tudnak arról a hat hónapról, amelyet a törvény elől menekülve Hondurasban töltött. Mi len­ne, ha valamelyik kiadója – vagy ne adj’ isten valami lelkiismeretlen újságíró egy rivális laptól – tudomást szerezne a múltjáról? Szörnyű, szörnyű teher lehet önnek a gondolat, hogy ez egyszer megtörténhet.

Megcsóválja a fejét: a nő, akit emészt a régi barátjáért érzett aggoda­lom.

Ájulás környékezi. A szobában minden derékszög elferdülni látszik, s ő is meginog, miközben próbálja megtartani az egyensúlyát. Merészelt pár hideg szót mondani neki, és ez az eredménye – tűzzel viszonozza a jeget. Nyelni próbál, de összeszorul a torka.

– Már mondtam. Nem tudok annyit adni, mint a múltkor.– De hiszen ebben a hónapban négy magazinban jelentek meg elbe­

szélései! Láttam őket…– Ez nem így működik. A pénz kiszámíthatatlanul jön, néha még

azelőtt, hogy az írás megjelenne, máskor meg utána… És állandó köte­lezettségeim is vannak, amiket fizetnem kell.

– Ó, igen, támogatnia kell a kislányát. Kíváncsi voltam rá. Kérdezős­ködtem itt­ott utána. Tudom, hogy Pittsburghben él, Athol egyik rokona neveli. Milyen szomorú, ha egy kislánynak ilyen korán el kell veszítenie az édesanyját. És ha a legkritikusabb korban, ilyen kegyetlen körülmények között el kell válnia az apjától. Mennyi idős most? Tizenhat? Már kész nő, lassan kiléphet a nagyvilágba. Úgy vélem, még önnél is többet fog szenvedni, ha egyszer…

– Az isten szerelmére, nem hagyna végre békén?A nő szenvtelenül néz rá, sem rosszindulat, sem könyörgés nincs a

tekintetében.– Nem. Nem hagyhatom békén, Mr. Porter. Szükségem van a támogatá­

sára, és meg is kell kapnom azt. Olyanok a körülményeim, hogy nincs más,

29

A holtak méltósága

akihez fordulhatnék. Pénzre van szükségem, és nem tudom megszerezni, csak ha eljövök önhöz. Legutóbb arra kértem, hogy adjon ezer…

– Én pedig megmondtam, hogy ez lehetetlen!– Pedig ha akkor odaadta volna, amit kértem, talán nem kellett volna

visszajönnöm, vagy legalábbis nem ilyen hamar. De csak százötven dollárt adott. Ma is legalább ennyit kell kapnom.

– Ez bűncselekmény. Maga is tudja. Amit csinál, az bűncselekmény.– Bűn, ha egy hölgy szorult helyzetében segítséget kér egy úrtól, egy

régi barátjától? Nem hiszem.– Zsarolás. Újabb!– Milyen csúnya szó, Mr. Porter. Majdnem olyan csúnya, mint egy

másik: a sikkasztás. Valóban van egy elítélt bűnöző ebben a szobában, de az nem én vagyok.

Porter már remeg.– Azt hiszem, tudok írni magának egy csekket.– Ó, az nem fog menni! – nevet a nő. – Nem szabad, hogy nyoma ma­

radjon a tranzakciónak, hogy a férjem is megtudja. Nem, nekem készpénz kell. Amikor legutóbb itt voltam, kézbe fizetett. Azt hiszem, a komódból vette elő. Meg is jegyeztem, hogy milyen okosan teszi, hogy egy könnyen elérhető helyen tart pár száz dollárt készpénzben. Emlékezhet rá, hogy ja­vasoltam is, méghozzá nyomatékosan, hogy tartsa meg azt a szokását, hogy egy bizonyos összeget készenlétben tart… előre nem látott költségekre.

Porter felveszi a kulcsait az éjjeliszekrényről. Halkan megcsörrennek remegő kezében. Kinyitja a komód legfelső fiókját, amelyben nemcsak pénzt, de fürkésző szemek számára túl bizalmas személyes dolgokat is tart. Egy régi képet például Atholról, még amikor csak udvarolt neki, Margaret képét, amelyen egy ringlispíl pónilován ül. A legtöbb férfi büszkén mu­togatná az ilyen fényképeket, de ha ő tenné, olyan kérdéseket váltana ki vele, amikre nem szívesen válaszolna. Levelek és levelezőlapok is vannak a fiókban, köztük olyanoktól is, akikkel az ohiói fegyházban barátkozott

30

Steven Saylor

össze. Lena takarít nála, és ez a zárt fiók az egyetlen hely, amelyhez nincs hozzáférése. Milyen nevetségesnek tűnik most, ha belegondol, hogy a szobaasszony előtt titkolózik, aki alacsony társadalmi helyzete és kifacsart angolsága ellenére olyan rendes és becsületes asszony, mint bárki más New Yorkban, miközben a bezárt fiók egyáltalán nem védi meg a látogatójától, egy tiszteletre méltó bróker feleségétől, aki társasági estélyekre jár, és egy pillanatig sem gondolná senki, hogy valami illetlenséget követne el.

Elővesz néhány összehajtott bankjegyet.– Tessék, nézze meg maga. Alig valamivel több száznál, és ez minden.Az asszony felsóhajt.– Akkor megteszi ennyi is… momentán. Kérem, tegye az asztalra. –

Nem hajlandó közvetlenül a kezéből elvenni. Talán okosabbnak véli kellő távolságot tartani; remegő ujjait látva talán elképzeli, amint a nyakára szorulnak. Vagy túl mocskosnak, túlságosan méltóságán alulinak gondolja, hogy kikapja a pénzt a kezéből?

Lelöki a bankjegycsomót az asztalra.– Kérem, számolja meg nekem – szól a nő.Engedelmesen felveszi, és fennhangon számolva egyenként lerakja a

bankjegyeket.– Tíz, húsz, harminc… – Csak amikor az utolsót is lerakja, eszmél rá, mit

művelt a nő. Csellel rávette, hogy játssza el újra a bankpénztáros szerepét. Ez csak valami tréfa, vagy ezzel is emlékeztetni akarja a munkára, amely abba a szégyenletes helyzetbe hozta? Miféle szörnyeteg ez az asszony, hogy noha teljesítette, amit kért, tovább kínozza?

A nő felmarkolja a bankjegyeket, és beteszi a kézitáskájába.– Köszönöm, Mr. Porter. Igazán hálás vagyok. Ön mindig is úriember

volt.A legszívesebben azt felelné: „Ön pedig sohasem volt úrinő”, de a nő már

kinyilvánította, hogy nem tűri el az odavetett sértéseket, és hogy sokkal nyersebb szavakkal fogja megtorolni, mint amit ő kiejtene a száján, ha az

31

A holtak méltósága

illedelmes társalgásnak ebben az abszurd színjátékában kilépne a szerepé­ből. A nő az ajtóhoz sétál, és még ahhoz is van képe, hogy ott megálljon, s várja, hogy ő kinyissa előtte. Egy pillanatig ellenáll, s magában némán átkozza a nőt, aztán feladja, odamegy, és kinyitja az ajtót, csak hogy végre megszabaduljon tőle.

– Köszönöm, Mr. Porter. A bejárati ajtóig már magam is eltalálok. Szép napot kívánok. Írjon valami jót! Egész New York alig várja a szel le mes történeteit. Mindannyian nagyon büszkék vagyunk önre és a sikereire!

Átvonul az előszobán. – Az éjjel láttam Eulát! – szólal meg a férfi a maga számára is váratlanul.A nő megtorpan.– Álmomban. Odaát Austinban. Láttam Eulát…A nő válla megvonaglik, a feje furcsán megrándul, de nem fordul hátra.

Az ajtóhoz lép, kinyitja, kilép a bejárati verandára, és becsapja maga mö­gött az ajtót. A férfi hallja, ahogy lelépdel a járdára vezető pár lépcsőfokon.

Becsukja a szobája ajtaját, és az ablakhoz megy. Lekukucskál a roló mögül; csalódott, amiért nem látja a nő arcát. A nő a szemöldökéhez emeli az egyik kezét. Sír? Szédül? Vagy csak gondolkozik? A következő pilla­natban észak felé fordulva elindul az Irving Place­en a Gramercy Park felé, ahol a brókerek és bankárok feleségei laknak impozáns házakban.

3.

Délután két órakor megissza aznapi első whiskyjét, hogy leöblítse a Pete’s Tavernben elfogyasztott késői villásreggelijét.

A szerencsétlen kezdet után a nap a megszokott mederben zajlik. Mi­után a látogatója elment, megfürdött, felöltözködött, megitta Lena erős kávéját, és írni próbált. Pár órán keresztül mindenféle zagyvaságot firkált,

32

Steven Saylor

valami szikra után kutatva, amiből kikerekíthetne egy novellát, de hiába. A mesének már ott kell lennie készen a fejében, hogy rendesen hozzá tudjon kezdeni az íráshoz; onnantól kezdve már könnyen megy. De ma nincsenek történetek a fejében; csak valami bizonytalan szorongás maradt meg benne a lidérces álom után, és egy sokkal határozottabb nyugtalanság, amit a látogatója keltett benne.

Amikor távol van az otthonától, Pete vendéglője az otthona. A hely mindössze pár lépésre van a szobájától, az Irving Place és a 18. utca sarkán. A személyzet fenntartja számára a megszokott helyét, az ajtótól számított legelső bokszot, szemben a bárpulttal. Ha éppen beszédes kedvében van, a pultos és a pincérek boldogan elegyednek beszédbe vele, rendszerint a Worldben legutóbb megjelent elbeszéléséről. („Ez tényleg megtörtént, Mr. Porter, vagy az egészet maga találta ki?” „Tényleg ismer egy olyan fickót, mint ez a Texas Ranger? Mikor élt odaát Nyugaton?” „Ez a múlt heti szerelmes sztori – fogadni mernék rá, hogy arról a fiatal párról írta, akik mindig a szomszéd bokszban ebédelnek. Mondja, hogy igazam van!”) Ha pedig egyedül akar lenni, akkor békén hagyják.

Ma az egyetlen társasága egy üres papírtömb meg egy ceruza, de még egyikhez sem nyúlt hozzá. Idegesíti a határideje…

Mintegy végszóra nyílik az ajtó, és belép egy tizennégy éves forma irodai kifutófiú. Néhány bizonytalan lépés után bebámul a bokszba.

Porter visszabámul rá.– Csak azt ne mondd, hogy a Worldtől jöttél – mondja. – Ugye, nem?– De igen, uram. Ön Mr. Porter, uram?– Az attól függ, fiatalember. Nem gondolom, hogy az a zsugori ki­

adó azért küldött ide, hogy meglepetésképpen hozzál egy kis pénzt Mr. Porternek hálából az eddigi kemény munkájáért. Vagy igen?

A fiú erősen ráncolja a homlokát.– Hát, nem, uram.– Értem. Akkor egyértelműen nem én vagyok Mr. Porter.

33

A holtak méltósága

– Ó, de hát csakis ön lehet az. Azt mondták, ha nincs otthon, akkor minden bizonnyal itt lesz, az első bokszban. És tessék, itt van, uram.

– Úgy értsem, hogy már jártál a lakásom… akarom mondani, Mr. Porter rezidenciáján?

– Igen, uram. De miután ott nem volt…– Úgy érted, Mr. Porter nem volt otthon.A fiú összerezzen.– Kérem, uram, ne tréfáljon velem. A főnök azt mondta, addig vissza

se menjek az irodába, amíg nem kapok öntől valamit.– Már látom magam előtt a holnapi szalagcímet: „Nyoma veszett a

World kifutófiújának”.Az ír bárpultos épp a poharakat törli szárazra, és erre kuncogva felnéz.– Akkor csak egy vagy két oldalt – fogja könyörgőre a fiú. – Hogy a

szedők elkezdhessék.Porter kitép két üres lapot a tömbből, és odanyújtja neki.– Mondd meg nekik, hogy kémekről szól, akik láthatatlan tintát hasz­

nálnak.– Mr. Porter, kérem! Csak legalább egy címet, hogy kirakhassák az

első oldalra.– Na jó. Az elbeszélésnek az lesz a címe, hogy „Sohase bízz egy fiúra

férfimunkát”. – A csapos hangosan röhög. Porter megemelinti az egyik szemöldökét. – Nem is olyan rossz cím. Úgy hangzik, mint egy O. Henry­elbeszélés, nem? Csapos, még egy whiskyt, legyen szíves. Ünnepelünk. Van egy címünk!

– De most komolyan, Mr. Porter, mit mondjak a főnöknek?– Mondd meg, hogy te mindent megpróbáltál. Tessék, mutasd meg

neki ezt. – Előveszi a ceruzáját, és írni kezd:

Ezennel igazolom, hogy e dokumentum átadója, dacolva New York város veszélyes utcáival és könnyen végzetessé válható útkereszte-

34

Steven Saylor

ződéseivel, valamint elviselve egy elcsigázott szellem rosszindulatú szurkapiszkáit, lelkiismeretesen teljesítette a szerkesztőség által rá-bízott feladatot, ennélfogva a legnagyobb kitüntetést érdemli, amit a New York Sunday World Magazine végtelen bölcsességében csak adományozhat neki. O. Henry

Hangosan felolvassa, majd összecsavarja, és a fiú kezébe nyomja a papírlapot.

– Most pedig tűnés, fiatalember, hogy a múzsám és én nyugodtan iszogathassuk a whiskynket!

A fiú leforrázva sóhajt egy nagyot, és elmegy.– Ha ennek a kölyöknek egy csöpp esze is van… – kezdi a csapos.– Ami nincs neki – vág közbe Porter.– …megtartja azt a papírt, és bekeretezteti. Egyszer még sokat fog

érni.– Most viszont majdnem két és fél dollárt ér, négy centjével számolva

a szavakat.A csapos odaadja a pincérnek a whiskyt.– Erre a vendégem, Mr. Porter, amiért megnevettetett. Jó volt látni,

hogy a kisember felvidította kicsit. Amióta csak bejött, egyfolytában morózusnak látszott.

– Annak látszottam? El sem tudom képzelni, miért. – Árnyék suhan át Porter arcán. A csapos megérzi a hangulatváltozást, és visszatér a po­hártörölgetéshez.

Porter elveszi a pincér kezéből a whiskyt, iszik egy kortyot, és rámered az üres írótömbre. Fölpillant, és észreveszi, hogy egy vendég a bárpultnál ülve őt nézi. Rémlik, mintha délután, amikor eljött hazulról, ugyanezt a fickót látta volna az Irving Place 55. számú házzal szemben állni. Egyszerű véletlen, gondolja.

35

A holtak méltósága

Fölveszi a ceruzát, és rajzolni kezdi az embert. Hosszú arca, vékony szája, kiugró pofacsontja szinte kínálkozik egy karikatúrához. Hosszú, szűk fekete kabátjában még így, ülve is nagyon magasnak és szikárnak látszik. Legalább hatvanéves lehet, de szálegyenesen ül. Bozontos ősz haját a híres karmester, Paderewski stílusában hátrafésülve hordja. Előkelő jelenség, leszámítva piszkos cipőjét. Degeszre tömött barna bőr válltáska van nála. Sehogy sem illik ide, Pete vendéglőjébe.

Porter befejezi a rajzolást, és kinéz a vendéglő kirakatablakán át az utcára. Meglát egy hajszálcsíkos öltönyt viselő fiatalembert, aki az utca túloldaláról próbál átjönni ide. Lelép a járdáról, majd gyorsan visszaugrik egy érkező autó elől. Idegesnek látszik.

– Jaj, ne – motyogja Porter maga elé. – Nehogy még egy legyen. A fiatalember szerkesztőségi gyakornok a Munsey’snál, ahová szintén

tartozik egy elbeszéléssel. Úgy látszik, túlságosan is jól ismerik a szokásait; kénytelen lesz egy másik törzshelyet keresni, olyat, amit a kiadói nem ismernek – ha létezik ilyen Manhattanben.

A papírt, a ceruzát és az üres whiskyspoharat hátrahagyva kisurran a bokszból. A csapos kérdőn néz rá.

– Mondja meg ennek, hogy váratlanul elhívtak. Egy temetésre. Egy másik államba.

Fölsiet a helyiség hátsó részében lévő hosszú, meredek lépcsőn. Az emeleti folyosón sorakozó ajtók legtöbbje zárva van. Addig keresgél, amíg talál egy nyitott ajtót, amelyik mögött mintha egy gyűlésterem lenne. Leül a legközelebbi székre, és azon tűnődik, hogy vajon meddig kell várnia, hogy visszamehessen a földszintre.

Hirtelen bevillannak egy történet alkotóelemei: egy irodai kifutófiút elküldenek, hogy keressen meg valakit… egy milliomos gyáros inkogni­tóban rejtőzködik egy kocsmában… egy ír csapos… egy a bárpultnál ülő idegen. Hol a ceruzája, a papírja? Átkozza magát, amiért lent hagyta az asztalon. Ha most itt lennének, rögtön munkához is láthatna. Keresztbe

36

Steven Saylor

teszi kezét­lábát, s a lábfejét ide­oda mozgatva néz maga elé, a semmibe. Már gőzerővel dolgozik a képzelete.

Egyszer csak gyengén, de tisztán hallja, hogy valaki jön fel a lépcsőn. Körülnéz a szobában. Nincs hová elbújni; de még ha volna is, hiányzik az neki, hogy egy kiadói segéderő úgy találjon rá, hogy elbújt előle, mint valami…

Bűnöző.Hirtelen nevetségesnek, még a World olvasói számára is túl közhelyesnek

és kiagyaltnak érzi a fejében épp megformálódni akaró sztorit. Minden olyan nevetséges – az írói karrierje és a hírnév apró morzsái, amit tőle ka­pott; a titkolózás, amivel oly kétségbeesetten próbálta elleplezni a múltját; hogy a lánya gyakorlatilag idegenként nőtt fel; az örökös hajsza a pénz után. És most a múltjából felbukkanó és állandó fenyegetésre elszánt zsaroló…

A léptek felérnek a lépcső tetejére, és befordulnak a hallba. Szabályos időközönként elhallgatnak, hallani, amint a kilincsgombok elfordulnak; végigpróbálja ugyanazokat a bezárt ajtókat, amelyeket ő is. Talán megunja, és visszafordul. Ám ha hinni lehet Porter szerkesztőségi gyakornokokat illető eddigi tapasztalatainak, ez nagyon valószínűtlen.

Az elkerülhetetlenre várakozva kicsit szorosabbra fűzi keresztbe rakott karját és lábát, és lábfejével erőteljesebben tapossa a levegőt.

A lépések megérkeznek a nyitott ajtó elé. Egy arc kémlel be – nem a Munsey’stől küldött ember, hanem az idegen bámul be rá, az, aki a bár­széken ült a pult előtt.

Nézik egymást. Végül megszólal az idegen:– Az a fiatalember, aki magát kereste, elment. A csapos azt mondta

neki, hogy maga elment, ő meg elhitte.Az idegen nagyon tisztán, alig észrevehető akcentussal beszél – német,

gondolja Porter.– Értem – válaszolja, és nevetségesnek érzi magát. A helyzet abszur­

ditása csak fokozza a rosszkedvét.

37

A holtak méltósága

Az idegen belép a szobába. Egyik kezében a barna válltáskáját hozza, a másikkal magasra emeli a rajzot, amit Porter készített.

– Ezt odalent hagyta.Látva egymás mellett a modellt és a róla készült karikatúrát, Porter

akaratlanul is elneveti magát.– Attól tartok, nem valami jó portré magáról. Legalábbis nem túl hí­

zelgő.– Ellenkezőleg, szerintem kitűnő. Megtarthatom? Szeretem az ilyen

emlékezetes dolgokat.– Csak tessék.A férfi kikapcsolja a válltáskáját, és óvatosan becsúsztatja a papírlapot.– Ön természetesen Mr. Porter. Mr. William Sydney Porter. O. Henry

néven ír novellákat.– Gondolom, semmi értelme tagadni.– Ebben az esetben nagyon örülök, hogy megismerhettem, Mr. Porter.

Az én nevem Kringel. Dr. Kringel.– És ön melyik magazinnak dolgozik?A férfi meglepődik, majd megjelenik az arcán egy mosoly, de mint az

akcentusa, alig észrevehető.– Ez most valami tréfa volt – mondja.– Remélem.– Érdekes módon magam is kiadással foglalkozom, jóllehet az én új­

ságom korántsem olyan népszerű, mint azok a magazinok, amelyekben az ön írásai megjelennek. Hallott már A monistá-ról?

– Nem mondhatnám. Ez valami Wall Street­i lap?A férfi nevet.– A monizmusnak semmi köze a pénzhez, akár jó ez, akár nem. A mo­

nizmus egy filozófiai doktrína; a görög mono szóból származik, ami „egye­dülit” jelent. Mi, monisták azt valljuk, hogy minden valóság önálló részek nélküli egyetlen egységes egész, hogy élő és élettelen anyag ugyanabból

38

Steven Saylor

az egységessé tevő alapból származik, hogy valójában nincs különbség szellem és anyag között. A monista a folyóiratunk. Meg kell hagyni, ezo­terikusabb, mint a World, de biztosíthatom, hogy a tudósok körében nagy tiszteletnek örvend.

– Értem. Áruljon el valamit, Herr Doktor. Önt láttam ma az Irving Place 55.­tel szemben, az utca túloldalán?

A férfi csalódottnak látszik.– Lehet.– És vajon véletlen, hogy mind a kettőnk útja végül ide, Pete vendég­

lőjébe vezetett?– A monizmus elvei értelmében olyan, hogy véletlen, nem létezik.Porter sóhajt.– Dr. Kringel, rám nézve természetesen hízelgő, de nem tudom vállalni,

hogy írjak valamit az újságja számára. Jelenleg, mint bizonyára észrevette, túl sokfelé vagyok elköteleződve.

– Ó, Mr. Porter, nem, nem, nem! – nevet Kringel. – Ámbár lehet, hogy egyszer majd megkérem, hogy írjon valamit, de az nem A monista számára lesz.

Porter a férfi leereszkedő hangját hallva fölvonja az egyik szemöldö­két.

– Akkor miért jött utánam ide?– Beszélnem kell önnel.– Miért nem jött oda, és mutatkozott be az utcán vagy odalent?– Hogy egészen őszinte legyek, Mr. Porter, kicsit, hogy úgy mondjam,

megijesztett a gondolat, hogy találkozni fogok önnel.– Megijesztette?– Lehet, hogy O. Henry híresebb, mint ön gondolja. Egy magamfajta

ember számára, aki a viszonylagos ismeretlenség homályában dolgozik, ráerőltetni magát valakire, akit, mint önt, ezrek és ezrek olvasnak hétről hétre – nos, ez próbára teszi az önbizalmát. És persze abban is biztos

39

A holtak méltósága

akartam lenni, hogy ön csakugyan az a korábban Texasban élt William Sydney Porter, akit O. Henry néven is ismernek.

Texas említése kényelmetlen érzéseket kelt Porterben.– Miért fontos ez az összefüggés?– Mert üzenetet hoztam önnek egy régi­régi texasi ismerősétől. Úgy

gondolta, de nem volt benne biztos, hogy önből lett, vagyis hogy ön az a híres New York­i író, O. Henry. Most már biztosan tudom – legalábbis olyan biztosan, amennyire egy filozófus képes rá –, hogy ön az, akit keresek.

– Egy régi ismerős… Texasból? – Gondolatban már megint a mene­külés lehetőségét keresi. Miért kísérti ma egész nap Texas? A rémálma a szoborról, a reggeli előtti zsarolás (lám csak, megvan az elbeszélés címe is, gondolja: „A zsaroló reggeli előtt jön”), és most ez. Porter nem hisz a megérzésekben és a baljós előjelekben, de nagy tisztelője a véletleneknek. – És ki lenne az?

– Külön megkért rá, hogy az ismerős szót használjam, ne valami mást – bizalmast, kollégát vagy éppenséggel barátot. Azt mondja, mindössze egyszer találkoztak, ennek ellenére úgy gondolja, hogy ön emlékezni fog rá.

– Mi a neve?– Dr. Edmund Montgomery.A név semmit sem mond Porternek. De persze egy ilyen mindennapos

név könnyen kieshetett az emlékezetéből…Dr. Kringel olvas az arcáról, és már mondja a részleteket:– Dr. Montgomery egy öreg skót, de már sok éve Texasban él. Filozófus,

mint jómagam; levelezünk egymással, és én jelentetem meg a monográfiáit A monistában. Briliáns elme, rendkívül éles esze van. Tökéletesebben érti az élő és élettelen anyag közötti kapcsolatot, mint bárki más, akit ismerek.

Valami halvány emlék motoszkál Porter agyában.– Folytassa.– Nem Austinban találkozott vele, hanem Hempsteadben, a birtokán.

Az ültetvényét úgy hívják, hogy Liendo…

40

Steven Saylor

– Á, igen! – Már emlékszik. Lelki szemei előtt megjelenik egy erdőkkel és mezőkkel körülvett nagy fehér ház. Előkelő oszlopos, körbefutó, széles verandás udvarház, de már nagyon leromlott, düledező állapotban, mint valami szellemház a háború előtti világból, amely véget ért, még mielőtt Porter megszületett volna. De ki a ház lakója? Próbál arcokat felidézni, de nem sikerül. Olyan régen volt – még régebben, mint amikor Dave Shoemakerrel sétált át a parlament épületét övező parkon. – Folytassa.

– Talán jobban emlékszik dr. Montgomery feleségére. Ő sok szempont­ból éppen olyan különleges ember, mint a férje. Születésére nézve német, akárcsak jómagam. Művész. Szokásait és öltözködését tekintve némileg excentrikus. Férjezett asszonyként is megtartotta a lánynevét, ezért nem Mrs. Montgomerynek, hanem mindmáig Elisabet Neynek ismerik.

Újabb emlékek elevenednek meg. Már rájött, hogy az is az öregedés egyik különleges velejárója, hogy kiszámíthatatlanul villannak be régi emlékek – egy pillanat alatt tovatűnő érzés, például a felhabzó pezsgő csiklandása az orrán, vagy ahogy egy nyári éjszakán itt­ott kigyúlt egy szentjánosbogár apró fénye.

– Elisabet Ney – ismétli csendesen. – Szobrásznő volt, ugye?A filozófus bólint.– Ezek szerint valóban emlékszik rá?– Homályosan, bizonytalanul. – Vonattal utazott Hempsteadbe… és

éppen Dave Shoemakerrel! Liendóba mentek; dr. Montgomeryvel és a feleségével, Elisabet Neyjel találkoztak. De milyen apropóból? Talán Dave újságírói munkájával függött össze, de ha agyonütik, sem emlékszik rá. És el sem tudja képzelni, hogy ennyi év után miért akarhat Montgomery újra találkozni vele.

– Montgomery és Ney – mormolja. – Liendóban laknak ma is?– Igen.– Értem. És a világnak azon a részén köztudott dolog, hogy én jelenleg

New Yorkban élek, és O. Henry néven írok?

41

A holtak méltósága

Kringel mosolyogva vállat von.– Nem tudnám megmondani. De dr. Montgomery mindenféléket tud,

amit mások nem szoktak tudni. – Megütögeti a homlokát. – Rendkívüli képessége van ahhoz, hogy dolgokat kikövetkeztessen.

– Valóságos Shamrock Jolnes – jegyzi meg Porter gúnyosan.– Pardon? – néz rá Kringel értetlenül.– Én kérek elnézést, amiért engedtem az írói hiúságomnak. Az egyik

írásom szereplőjére utaltam, akivel egy létező irodalmi alakot parodizáltam. Nem olvasta véletlenül a „Shamrock Jolnes kalandjai” címmel a Worldben megjelent elbeszélésemet?

– Nem, sajnos nem. – Nem baj. Árulja hát el, miért jött el ide, Pete vendéglőjébe, Herr

Doktor, hogy olyasvalakitől hozzon nekem üzenetet Texasból, akire alig emlékszem?

– Pusztán csak szívességet akartam tenni kollégámnak, dr. Montgome­rynek azzal, hogy megkeresem önt. Tudja, valami úton­módon tudomást szerzett a hollétéről, és arról, hogy ön rejtőzik ama híres nom de plume mögött. Feltételezem, hogy én vagyok a legközelebbi ismerőse itt New Yorkban, ezért írhatott nekem, és kért meg arra, hogy személyesen adjam át önnek az üzenetét. A kezdeti félelmeim ellenére aligha utasíthattam volna vissza egy ilyen apró szívességet egy ilyen kivételes elmének.

– Félelmei?– Most, amikor itt ülök, és egy ilyen kellemes úrral beszélgethetek,

mint ön, butaságnak látszik, de kicsit tartottam tőle, hogy önre erőltessem magam. Az írók is csak hús­vér emberek, sokat megismertem közülük A monista kiadása kapcsán, de ők elsősorban a tudományok művelői és természettudósok, nem pedig – hogy is fejezzem ki magam? – nem Írók, nagy Í­vel, ha érti, mire gondolok.

– Még a végén beképzeltté tesz – nevet Porter. Élvezi a helyzetet; a rosszul induló nap után gyógyír ez meggyötört egójának.

42

Steven Saylor

Kringel mosolyog.– Ugyanebben a levélben dr. Montgomery meghív, hogy látogassam

meg Liendóban. Meg kell mondanom, nagyon vágyom rá, hogy végre személyesen is találkozhassak vele; mindketten öregszünk, lehet, hogy többé nem nyílik erre alkalom. És Texasban sem jártam még soha, azt is szeretném látni. Már meg is tettem az előkészületeket az utazásra. Holnap reggel indul a vonat.

– Akkor bon voyage, Herr Doktor. De említette, hogy Montgomery üzent nekem. Mi a csudát üzent?

– Nagyon rövid és rejtélyes üzenet volt, legalábbis nekem. Tessék, ol­vassa.

Kringel előhúz egy levelet a táskájából, és átnyújtja Porternek. A nyom­tatott levélpapír fejlécében tetszetős betűkkel ez áll: Liendo ültetvény. Alatta dátum, majd a megszólítás, „Kedves Herr Dr. Kringel”, olyan cir­kalmas, stilizált kézírással, amit nyilván valami régi európai tanintézetben taníthattak, nem valamelyik amerikai nyilvános elemi iskolában, mert ott egy ilyen szépírásért a körmére koppintottak volna a gyereknek. Porter mindenesetre nehezen tudja olvasni. Átfutja az első bekezdést, amelyben a levél írója udvariasan érdeklődik Kringel egészsége felől, és közös is­merősöket említ, akik közül Porter egyet sem ismer. Ezután következik a róla szóló rész. Ahogy Kringel említette, Montgomery felfedi kollégája előtt, hogy Porter azonos O. Henryvel, és megkéri, hogy keresse meg őt.

Kérem, emlékeztesse őt ismeretségünkre, még ha találkozásunk futó és hosszú idővel ezelőtti volt is (nem voltunk közeli vagy bizalmas barátok, sem munkatársak vagy egymás jóakarói, csupán ismerősök). Próbálja meg a múltam és a körülményeim egynémely részletével felfrissíteni az emlékezetét, de ha úgy sem emlékszik rám, mondja el neki, hogy sikerült megfejtenem egy régi rejtélyt. Mondja el, hogy megtaláltam azt a személyt, aki a legvisszataszítóbb bűnt vagy

43

A holtak méltósága

inkább bűnök sorozatát elkövette – azokra a fiatal nők ellen Austin városában elkövetett gyilkosságokra gondolok, amelyek 1884 utolsó napjaiban kezdődtek, és az 1885. év karácsony estéjének szörnyűsé-gével értek véget, és amely bűncselekményekért felelős személy kilétét mostanáig nem sikerült kielégítően megállapítani. (A leleplezésem részleteit itt nem mondhatom el, csak személyesen közölhetem.) Ha Mr. Porter csak homályosan vagy egyáltalán nem emlékszik azokra a húsz évvel ezelőtti eseményekre, akkor említsen meg neki egy nevet…

Porter szája hirtelen kiszárad. A levél, mintha életre kelne, remegni kezd a kezében. Foltok jelennek meg a szeme előtt, de a foltokon keresztül is látja a szavakat a papíron:

…Eula Phillips nevét. Azt hiszem, rá egészen biztosan emlékezni fog.

A kora reggeli álom kísérteties élességgel elevenedik meg. A feldarabolt istennő a szeme láttára válik hús­vér lánnyá, az arcánál szebbet sohasem látott, és ekkor kimondja a lány nevét: Eula, ami görögül annyit tesz, hogy „jó”…

– Nem érzi jól magát, Mr. Porter?Csak félig­meddig hallja az embert, szótlanul, ostobán pillant föl rá.– Mr. Porter, úgy látom, valami baja van.– Nem, nincs, csak… csak olyan különös ez a mai nap. Nagyon különös.– Sajnálom, ha valami olyasmi van a levélben, ami felzaklatja.– A levél… nagyon érdekes. De… nagyon meglepett. Teljesen váratlanul

ér. – Harapdálni kezdi az alsó ajkát. – Ezek szerint hamarosan találkozni fog dr. Montgomeryvel? Gondolom, választ kellene írnom a levelére, hogy elvihesse magával…

– Választ, Mr. Porter? Nem szeretné inkább személyesen elvinni?– Én? Mit? Hogy menjek el Texasba?

44

Steven Saylor

– Nem olvasta végig a levelet? Rosszul fogalmaztam, amikor dr. Mont­gomery meghívásáról beszéltem önnek? Igaz, hogy nekem küldte, de önnek is szól. Dr. Montgomery szeretné, ha ellátogatna hozzá Liendóba. Sürgönyileg küldött elég pénzt, hogy fedezni tudja belőle az összes utazási költségét. Mint mondtam, lefoglaltam a helyet is a holnap reggeli vonathoz – helyet két személyre. Együtt utazunk Texasba, ön és én!

Ahogy múlik a nap, és a tizenöt emeletes felhőkarcolók árnyéka egyre hosszabbra nyúlik, Porter vívódva, határozásra képtelenül ballag dél felé a Broadwayn.

Nem hagyhatja itt csak úgy ukmukfukk, egyik napról a másikra a várost. Határidői vannak. Hivatkozhatna valami sürgős családi ügyre – a lánya megbetegedett, azonnal el kell utaznia hozzá Pittsburghbe –, de az ilyen hazugságok végül mindig kiderülnek. Másrészt még rosszabb lenne, ha minden magyarázat nélkül eltűnne a kiadói elől.

És mi lesz, ha újra jelentkezik a zsarolója, és megtudja, hogy váratlanul elutazott a városból? Akkor nem lenne semmi értelme, hogy beváltsa a fenyegetését, miszerint felfedi a múltját – de ki tudja, hogy egy ilyen mindenre elszánt, kőszívű teremtés hogyan reagálna egy ilyen helyzetben?

E gyakorlati megfontolásokon túlmenően is alapvetően lehetetlen, hogy valaha visszatérjen Texasba, de különösen is Austinba. Megszakad a szíve, ha visszagondol az ott átélt ifjúkora édességére, és arra, hogy milyen keserűen ért véget. Texasban veszített el mindent: a feleségét, a csodát, hogy végignézheti kislánya felnövekedését, az emberi méltóságát, a jó hírét, a szabadságát. Elítélt bűnözőként, megszégyenülve mindenki előtt, aki csak ismerte, páriaként hagyta el az országot. New Yorkban elölről kezdett mindent. O. Henry jóvoltából más emberré lett. Soha többé nem mehet vissza.

45

A holtak méltósága

Minden a dr. Kringel által előkészített utazás ellen szólt. Még hogy reggel indulás Texasba! Semmi nem indokolja, hogy akár egy percre is magáévá tegyen egy ilyen vad elképzelést, sőt minden józan megfontolás ellene szól. Kivéve…

Kivéve egy bizonyos név említését dr. Montgomery levelében. Ha az a név nem lett volna ott, egyszerűen összehajthatta és egy udvarias mosoly kíséretében visszaadhatta volna a levelet Kringelnek, mondván: „Köszö­nöm, de nem.”

Csakhogy a név ott volt. Még végig is simított ujjhegyeivel a tintával írt betűkön, hogy biztos legyen benne, nem csupán odaképzelte.

Nem hisz az álmokban és a megérzésekben. Nem tulajdonít fontos­ságot az intuíciónak, sem az előjeleknek; az élet enélkül is épp elég iro­nikus és zavarba ejtő helyzetet kínál. De mit jelent az, hogy kora reggel Eula Phillipsszel álmodott, még ha elég zavarosan jelent is meg álmában, ugyanezen a napon megjelent nála a zsaroló – aki sokkal jobban ismerte Eulát, mint ő valaha is –, és most üzenetet kapott valakitől, akit már majdnem elfelejtett, és aki azt állítja, hogy megfejtette Eula rejtélyes halálának titkát? Miért tűnik úgy, mintha a mai nap eseményei Texas és az ő emlékével kísértik?

Az élet naponta ismétlődő feszültségei megviselték az idegeit, győzködi magát. A nagy nyomás alatt élő emberek az árnyékoktól is riadoznak, arcokat látnak a porban, és hangokat hallanak a szélfúvásban.

Meg kellene próbálnia egy új cselekményt kigondolni, nem pedig az éterben kutatni válaszok után.

Elérkezik a sziget alsó végéhez. Teljes váratlansággal egy jel magasodik fel előtte. Aligha téveszthetné el, ahogy ott áll egyedül, a vízből kiemel­kedve a vontatóhajók és gőzösök fölé magasodva, ahogy a délutáni árnyéka végigfekszik a vízen. A Szabadság impozáns megtestesülése, amint fáklyát emel a magasba, hogy mindenki lássa.

46

Steven Saylor

Mi az, amit a nővére tart fölemelt kezében a texasi parlament kupolája tetején? Csillag, sarló, fáklya? Ha megölik, sem emlékszik rá. A kérdés nem hagyja nyugton – annyira, hogy az már szinte elviselhetetlen.

Felsóhajt, egy pillanatra lehunyja a szemét, és hirtelen megnyugszik. Már tudja, mit fog tenni: elmegy, és megnézi. A saját szemével. Jöjjön, aminek jönnie kell, reggel ott lesz a Texasba induló vonaton.

e l s ô R É s z

Véres munka!Austin: 1884. decembertôl 1885. januárig

49

1.

William Pendleton Gaines, az austini Statesman kiadója és szerkesztője belekortyolt a forró kávéjába, és kilépett az erkélyére.

A Statesman szerkesztősége a Congress Avenue­től egy sarokkal nyu­gatra, egy nagy, háromemeletes, velencei palazzónak is beillő épületben volt. Gaines penthouse irodája három falán magas ablakok és egy ajtó volt, amely egy hosszú, délre néző erkélyre nyílt. Olyan napokon, amikor az idő megengedte – és az 1884. december 30­ai kedd épp egy ilyen nap volt: fagyos, de szélcsendes, az ég kéken ragyogott –, szeretett kiállni az erkélyre, és a kőbalusztrád fölött kinézni a Pecan Streeten zajló forgalomra. Nyáron fullasztó tudott lenni a por és a trágyaszag, annak ellenére, hogy rendszeresen járták az utcákat a szamár vontatta locsolókocsik. De egy csendes tél közepi napon, mint ez a mai, az erkély volt a kedvenc helye, amíg a gőzölgő csésze kávé melegen tartotta.

Kilépett az erkély keleti végébe, és elnézte a Congress Avenue két­három szintes házainak égre rajzolódó körvonalait. Észak felé, hat ház­tömbbel messzebb, az Avenue felső végénél emelkedett a domb, ahol majd a tavasszal elkezdik építeni az új parlamentet. Dél felé, szintén hat tömbbel lejjebb éppen csak ki tudta venni a Colorado folyón átívelő híd acélszerkezetének legfelső tartógerendáit.

A parlamentet övező térség és a folyó között félúton Texas legfor­galmasabb csomópontja volt az a hely, ahol a Pecan Street keresztezte a Congress Avenue­t. Mindkét utca mindkét oldalán bankok, szállodák, szabóságok, istállók, kereskedelmi ügynökségek, éttermek és üzletek sora­

50

Steven Saylor

koztak. A döngölt földbe lefektetett csillogó acélsíneken csörlős vontatású villamosok gurultak, hangosan csilingelve minden kereszteződésben. Ló vontatta bérkocsik és társzekerek vonultak szakadatlanul mindkét irány­ba. Nagykabátos, kalapos férfiak és földig érő, derékban szűk szoknyás, természetellenesen széles vállú hölgyek sétáltak a mocskos utca szintje fölé cementből emelt járdákon.

Gaines e jó kilátást nyújtó magaslati pontról az újságírókra jellemző tulajdonosi tudattal nézte a vibráló látványt. Az ő városa, ő pedig a város krónikása volt. Ivott egy kortyot a gőzölgő feketekávéból, és közben ahhoz hasonló mélységes elégedettség öntötte el, mint más férfiakat, amikor a kedvenc gyereküket, vagy a szépséges szeretőjüket, vagy éppenséggel egy festményt néznek, amelyet az imént vásároltak. Ez a perc egyfajta csúcspont, gondolta. Vagy a megdicsőülés lenne a jó szó rá? Akármelyik legyen is, az élet aligha nyújthatna jobbat ennél.

Mindig is a kiváltságosok életét élte. Apja, aki már a hetvenes éveit taposta, a polgárháború előtt gazdag ültetvényes volt, cukornádat és gya­potot termesztett Brazoria megye legtermékenyebb áradmányos földjein. Az idősebb Gaines egyben háborús hős is volt mind a texasi függetlenségi háborúban, mind a mexikói háborúban. A polgárháború megindulásakor már túl öreg volt a katonai szolgálathoz, míg az ifjabbik Gaines túl fiatal. A háború után az ifjabb Gainest Északra küldték, ahol egy pennsylvaniai egyetemen klasszikus irodalmat tanult drága pénzért. A Lafayette diákjai a Bellum Civilaet olvasva majdnem olyan szenvedélyes vitákat folytattak Pompeiről és Caesarról, mint apáik annak idején Grantról és Lee­ről, és Actium néha éppoly közelinek tűnt Gainesnek, mint Appomattox. „Ahogy apám a karddal, úgy én a szavakkal bánok ügyesen”, mondogatta. Élve­zetet talált az anagrammákban, és hébe­hóba még ma is sikerült egy­egy szellemes szójátékot gyártania latinul.

William Pendleton Gainesnek egy napot sem kellett dolgoznia, beleszü­letett a gazdagságba. Egyszer sem kellett elsütnie egy puskát, apja katonai

51

A holtak méltósága

dicsősége fényében sütkérezve nőtt fel. Futólag látta egy a rabszolgaságra alapuló társadalom haláltusáját, és egy másik társadalom értékrendjében végezte tanulmányait, ahol már kétszáz éve megszűnt a rabszolgatartás. Minden téren elitista neveltetésben részesült. Olyan értelemben is a tár­sadalmi elithez tartozott, hogy a családi vagyonnak ő volt az egyetlen örököse (azon a jogon, hogy túlélte négy testvérét).

Amikor apja nyugalomba vonult, Gaines a cukornád­ és gyapotültetvé­nyeken zajló napi munkák elvégzését átruházta a különböző munkafelü­gyelőkre. A haszon birtokában ő maga mindig azt csinálta, ami érdekelte. Egy darabig ügyvédkedett, de az igazi vágya egy saját újság volt. 1882­ben, harmincéves korában megszerezte a Statesmant. Kétévi sikeres működtetés után úgy érezte, hogy már rajta hagyta a kézjegyét a városon, és el volt szánva, hogy egy ennél is nagyobb pályát keressen magának.

Az 1884. esztendő különösen jól sikerült William Pendleton Gaines számára. Emelkedő társadalmi státuszához illően átköltözött Austin egyik legszebb házába, egy meredek domboldalon épült sziklafészekbe, az iro­dájától nem messze, nyugat felé. Bellevue­nek hívták a házat a délre, a folyó felé nyíló csodás kilátás miatt. Itt látta vendégül újdonsült hitvesé­vel, Augustával együtt Ireland kormányzót és Robertson polgármestert, vasútépítőket és marhatenyésztőket, társasági hölgyeket és az új egyetem professzorait. Mivel Austin város vezető hírlapjának, egyes vélemények szerint az egész állam legbefolyásosabb lapjának szerkesztője volt, az élet minden területéről jövő emberek igyekeztek találkozni vele: vándor színtársulatok gyönyörű színésznőitől kezdve becsvágyó politikusokig, az irodáját a legfinomabb whiskykkel ellátni akaró helyi kocsmárosoktól az antialkoholizmust hirdető prédikátorokig, akik szerették volna, ha a lapban idéznék az italozást elítélő ékesszóló prédikációjukat.

E bőség közepette érkezett egy ajándék, amely az összes többit felülmúl­ta. Négy nappal ezelőtt, karácsony napjának reggelén Augusta megörven­deztette azzal a nagyszerű hírrel, hogy gyermeket vár. Irodája Pecan Street

52

Steven Saylor

fölé nyúló erkélyéről Gaines végignézett a városon, amelyben húszezer lélek történetét ő volt hivatott elmesélni, a városon, amelyben megszületik majd az első gyermeke, és olyan elégedettséget érzett, amilyet ember csak érezhet ezen a földön.

És mindehhez még csak harminchárom éves!Gaines kiitta az utolsó korty kávét, majd a csészét letette a széles ba­

lusztrádra, és összecsapta a kezét, részben, hogy megőrizze a melegét, de főleg a várakozás örömében. Mellényzsebéből előhúzta arany zsebóráját, futó pillantást vetett a fedelére művészi tökéllyel gravírozott vadászjele­netre, majd kipattintotta az óra fedelét. Három perc múlva tizenegy. Új üzleti partnere bármelyik pillanatban megérkezhet.

Becsattintotta az óra fedelét. Mintha a halk csattanás lenne a jel, ebben a pillanatban éles kopogás hallatszott az irodája ajtaján. Az erkélyről belé­pett a magas mennyezetű, faburkolatos, téli fénnyel megvilágított szobába, amelynek eleganciáját a hatalmas mahagóni íróasztal, a chippendale székek és egy kretonnal bevont kanapé adta.

– Szabad! – kiáltotta.Az ajtó kitárult, s közben egy pillanatra megakadt a bolyhos keleti

szőnyegben. Az egyik nyomdászinas volt – a szakmában a nyomda ördö­gének nevezték ezeket a tanoncokat –, a vörös hajú Tommy, akit Gaines Mefisztofelésznek nevezett el.

– Mr. Gaines, két úr érkezett önhöz.Gaines megpillantja őket az előszobában.– Dr. Terry! Dr. Fry! Az ajtó melletti állófogasra letehetik a kabátjukat

és a felöltőjüket. Kérnek kávét az urak? Én édesen készítem – a cukor a saját Brazos­folyó menti cukornádültetvényeim egyikéről származik. Nem? Egyikük sem óhajt kávét? Akkor szaladj, Mefisztofelész, menj vissza dolgozni! Nos, uraim, hogy érezték magukat nálunk, Austinban, az egyhetes karácsonyi vakációjukon? Fogadni mernék, hogy itt enyhébb a klíma, mint New Jersey­ben!

53

A holtak méltósága

A két látogató különös párt alkotott. Dr. Terry negyven év körüli, vas­kos férfi volt, húsos lapátkézzel és akkora fejjel, amilyet Gaines embernél még nem is látott. Orrán csíptetős szemüveg, alatta széles, borzas bajusz ült. Mindent összevéve eleven megtestesítője a Dr. Terry Májtonikja és Gyömbéres Hashajtója címkéjén látható portréjának.

A társa, dr. Fry magas, keszeg, csontos ujjú, hosszúkás arcú ember volt. Ál­lát csupaszra borotválta, ellenben kétoldalt dús pofaszakállat viselt, amelybe jócskán vegyültek ősz szálak, ellentétben a magas homlokából hátrafésült lengő hajfürtjeivel. Gainest emlékeztette arra a tanárára, aki latint taní­tott neki a Lafayette­ben, ugyanakkor volt benne valami egy temetkezési vállalkozóból is. Dr. Fry valójában nem volt sem temetkezési vállalkozó, sem tudós, sem pedig, legalábbis amennyire Gaines biztos lehetett benne, orvos – mi lenne, ha egy vak doktor kezelné az embert! A fogyatékosságára tekintettel szemét egy téglalap alakú kobaltkék szemüveg mögé rejtette, és egy hosszú, vékony sétapálcával tapogatta ki az útját. Akárcsak dr. Terry, ő is élő képmása volt az ismerős újsághirdetésekben megjelenő dr. Frynak, a vak frenológusnak.

– Dr. Fry és jómagam élvezetes hetet töltöttünk itt – válaszolta dr. Terry. – Csak remélhetjük, hogy az idő a fennmaradó egy hetünkben is olyan kitűnő lesz, mint eddig volt. A gondolatára is kilel a hideg, hogy milyen hóviharok lehetnek most odahaza, New Jersey­ben.

– Való igaz, uraim, Austin, ahogy az utazási prospektusok is említik, híres az enyhe éghajlatáról. – Gaines igyekezett megállni mosolygás nél­kül Terry förtelmes jenki kiejtését; azóta, hogy befejezte az egyetemet, és visszatért Északról, nem hallott ilyen kegyetlenül megcsonkított magán­hangzókat. Mint észrevette, dr. Fry jóformán sohasem beszélt, de ha mégis megszólalt, érezni lehetett nála egy kis idegen akcentust.

– Ha kávét nem kérnek, akkor ajánlhatok az uraknak valami erősebb frissítőt? Kicsit korán van még, de van mit ünnepelnünk. – Gaines egy különböző szeszes italokkal megrakott pohárszékhez vezette a vendégeit.

54

Steven Saylor

Különösen az Írországból behozott whiskyre volt büszke. Átnyújtott egy üres poharat Terrynek, aztán elbizonytalanodott, nem tudva hogyan kínál­jon fel Frynak is egyet. Terry megtette helyette: elvette a második poharat is, majd szelíden társa kezébe nyomta. Gaines mindkettőbe löttyintett a whiskyből, azután pohárköszöntőt mondott:

– Dr. Terry csodálatos tonikja további sikereire!– És Austin lakóinak egészségére – válaszolta dr. Terry. – Hogy soha

ne szenvedjenek hólyaghurutban, májbajban vagy vesebetegségben. Hogy elkerüljék őket az olyan kínok, mint a női szervek gyulladása, a férfiasság hanyatlása, az égető vizelés, a görcsös szélszorulás… – És sorolta tovább az emberi betegségeket, majd ezzel fejezte be: – Kívánom, hogy Austin derék népe megszabaduljon mindezen nyavalyáktól. Amivel azt akarom mondani, hogy bár lenne annyi józan ítélőképességük, hogy a betegség első jelére mind maguk, mind szeretteik elkezdenék kúraszerűen alkalmazni Dr. Terry Májtonikját és Gyömbéres Hashajtóját.

– Úgy van, úgy van – kiáltotta Gaines, majd mindhárman egyszerre ürítették poharukat.

– Most pedig, uraim, térjünk rá az üzletre – javasolta Gaines. – Úgy vélem, volt idejük elolvasni a végleges szerződésfogalmazványt, amit teg­nap elküldtem a szállodájukba.

– Igen, Mr. Gaines. Dr. Fry és én megvizsgáltuk az összes feltételt, és nem látunk további akadályokat.

A megállapodás tökéletesen átlátható volt. A Statesman ingyen reklám­helyet biztosít dr. Terry tonikjának. A vásárolni szándékozóknak felajánl­ják, hogy rendeléseiket postán vagy személyesen a Statesman irodájába juttassák el. Gaines a rendeléseket (és a befizetett pénzt, levonva belőle a saját részét) elküldi a New Jersey­ben működő tonikgyártó üzemnek, amely legyártja a kívánt mennyiséget, és elküldi a palackozott gyógyital­lal teli rekeszeket a Statesmannek, amely a kívánt mennyiséget eljuttatja az egyéni rendelőkhöz. A Statesman továbbá ingyenes hirdetményt tesz

55

A holtak méltósága

közzé, valahányszor dr. Terry vagy dr. Fry a környéken jár, és valaki egyé­nileg szeretne konzultálni velük. A reklámfelület és a szállítási garanciák kérdésén túl a legfontosabb téma az volt, hogy ki­ki a bruttó bevétel hány százalékára tarthat igényt.

Terry és a hallgatag Fry három hónapja vonatoztak városról városra, egyik újságtól a másikig, hogy ugyanilyen megállapodásokat kössenek a tonikjuk elterjesztésére az egész Délen. Úgy tapasztalták, hogy a kiadók nem minden esetben okos üzletemberek. Gaines, némi kicsinyes alkudozás ellenére, végül hajlandó volt elfogadni egy szerintük minimális részesedést a bevételből.

– Akkor hát – mondta Gaines –, ha készen állunk arra, hogy belevág­junk, elküldök közjegyzőért.

– Tulajdonképpen egy pont még hátravan – felelte Terry majdhogynem bocsánatkérő hangon.

– Igen?– Egy apróság, de dr. Fry ragaszkodik hozzá. Minden partnertől meg­

kívánta, akivel megállapodást kötöttünk az egész országban.Gaines felvonta az egyik szemöldökét.– Ha egy titkos jótevőt keresnek, már most megmondhatom, hogy nem

vagyok sem szabadkőműves, sem a becsület lovagja, sem valami titkos jótékony társaság tagja.

– Ó, nem, Mr. Gaines, semmi ilyesmiről nincs szó. Dr. Fry egyszerűen csak szeretné megvizsgálni a fejét.

Gaines Terryről a vak frenológusra nézett, aki még ekkor sem szólalt meg. Az arca sem árult el semmit sötétkék szemüvege mögött.

– Megvizsgálni a fejemet? Á, értem. Nos, azt hiszem…– Ön sok mindent tud a frenológiáról, Mr. Gaines? – szólalt meg végre

Fry is.– Sajnos nem sokkal többet annál, mint amit az ön hirdetésében ol­

vastam – mosolygott Gaines.

56

Steven Saylor

– A frenológia összefüggést feltételez az ember fejformája és jelleme között – válaszolta Fry. De mi lehet az a kis kiejtésbeli idegenség a beszédé­ben? Német, gondolta Gaines. Nem lehet, hogy eredetileg Freinek hívták?

– Hogyan ítéli meg valaki egy új ismerőse jellemét? – folytatta Fry. – Ön például minek alapján dönti el, hogy megbízik­e valakiben, vagy sem, Mr. Gaines? Belenéz a szemébe! A szem a lélek tükre, mondják a filozófusok. Én azonban sajnos kissé hátrányos helyzetben vagyok. Nem látom önt, Mr. Gaines, nem tudok a szemébe nézni. Mégis, mint üzletember, tudni szeretném – hogy is fogalmazzam meg? –, tudni szeretném, hányadán állok önnel. Ezt legjobban a frenológiai jártasságom segítségével érhetem el. – Miközben beszélt, behajlította, majd sorra meghúzogatta az ujjait, hogy bemelegítse őket.

– Nos, igen, ha gondolja – mondta Gaines, noha nem volt túlságosan ínyére a dolog. Az első gondolata az volt, hogy elutasítja ezt a furcsa kérést, de Terry félreérthetetlenül adta tudtára ezt a kikötést. Arra a sok pénzre gondolt, ami majd dr. Terry tonikja eladásából fog befolyni, és megrándította a vállát. – És mi szükséges pontosan a vizsgálathoz? Ho­gyan fogjuk elvégezni?

– Csak üljön le valahová, ahol a legkényelmesebben érzi magát – vá­laszolta dr. Fry.

Gaines leült az íróasztala mögötti forgószékbe. Terry a háta mögé vezette Fryt. A következő pillanatban Gaines hideg ujjhegyek érintését érezte a fejtetőjén lévő kopasz folton. Enyhén megborzongott.

– Megpróbálok nem fészkelődni – mondta. – Úgy teszek, mintha a borbélynál ülnék borotváláskor. Vagy inkább a fogorvos székében.

– Ó, ez nem lesz olyan rossz, biztosíthatom – felelte dr. Fry megnyugtató hangon. Dr. Terry az íróasztal mögött maradt, kívül a látóterén. Gaines kicsit nevetségesnek érezte magát, ahogy itt ül mozdulatlanul, a szem­ben lévő magas ablakokra meredve, miközben egy ember, akit alig ismer, masszírozni kezdi a koponyája síkjait és barázdáit. Megállapította, hogy

57

A holtak méltósága

amikor egy frenológus hideg, csontos ujjai zongoráznak a fején, az kicsit olyan érzés, mint amikor le kell vetkőzni az orvos mereven rászegeződő tekintete előtt – szakmai illem ide vagy oda, az ember ilyenkor kiszolgál­tatottnak érzi magát. Érezte, hogy elpirul, és azon töprengett, vajon Fry érzi­e a koponyája kopasz foltjából sugárzó hőt; állítólag a vakok ujjbegyei bámulatosan érzékenyek.

Az egész procedúra némileg sértő, döntötte el Gaines; mintha újdonsült üzleti partnerei valami szörnyű jellemhibát feltételeznének róla, és ki akarnák deríteni, hogy mi az. Gaines úriember volt, egy déli úriember, és mindenekfelett texasi; milyen jogon kérte őt arra egy jenki doktor és egy külföldi koponyavizslató, hogy vesse alá magát egy jellemvizsgálatnak?

Amint Fry kutató ujjai lejjebb vándoroltak a homlokán, és pilleköny­nyű érintéssel kitapintották a szemöldökcsontját, Gaines önkéntelenül összerázkódott. Próbálta azzal csillapítani az idegességét, hogy az adott körülmények között tökéletesen érthető, hogy Fry el akarja végezni ezt a vizsgálatot. Gaines ugyan nem hitt a frenológiában, de különösebben szkeptikus sem volt vele szemben. Ha ez is olyan sületlenség, mint a te­nyérből való jellemolvasás, akkor nem árthat vele, ha megpróbál jó képet vágni a dologhoz. Ha pedig csakugyan tudományos módszer, akkor is mi olyat árulhat el, amit a partnerei ne tudhatnának róla? Nincs semmi rejtegetnivalója. De ezzel együtt is meglehetősen zavarba ejtő volt arra gondolni, hogy egy másik férfi, egy idegen, azzal, hogy a két kezét a fejé­re teszi, képes lehet feltárni a személyiségét, ami gyakorlatilag ugyanaz, mintha olvasna a gondolataiban.

Dr. Fry levette az ujjait a fejéről, és Gaines azt hitte, készen vannak. De aztán érezte, hogy Fry szorosan a háta mögé áll, rálehel a kopasz fejtetőjére, és két nyitott tenyerét az arcára fekteti, eltakarva a szemét is, mintha szobrász lenne, Gaines feje pedig agyagból volna.

Ebben a pillanatban hangos kopogás hallatszott az iroda ajtaján. Tommy, a nyomda ördöge, választ sem várva belépett.

58

Steven Saylor

– Mr. Gaines! A szedő azt mondja… – Tommy hangja elakad a lát­ványtól, ahogy főnökét és a kobaltkék szemüveges idegent ilyen furcsa helyzetben látja.

– Mefisztofelész? Hogy mi? A fenébe! – Gaines megrázta a fejét, föl­emelkedett a székből, megszabadulva dr. Frytól, aki elkapta a kezét. Gaines pislogott, és a homlokát ráncolta.

Tommy a szája elé kapta a kezét, hogy ki ne törjön belőle a nevetés. Gaines rövid, pomádés haja dr. Fry masszírozó ujjai nyomán tüskésen égnek mered.

– Kifelé, fiatalember! Nincs annyi eszed, hogy ne zavarj, amikor üzleti tárgyaláson vagyok?

– De Mr. Gaines – szólt ekkor dr. Terry, miközben a szoba közepére vezette dr. Fryt. – Bizonyára el akarja küldeni a fiatalembert a közjegy­zőért, nemde?

– Mi célból?– Hogy aláírhassuk a szerződést.– A szerződést? Nos, igen, amennyiben dr. Fry meg van elégedve…Dr. Fry, szemüvege mögött kifürkészhetetlen arccal, kurtán bólintott.– Nos, akkor ne tátsd ott a szádat, Mefisztofelész! Indulj, és hozd el a

közjegyzőt!– Igen, uram!Gaines végigsimított a fején, a helyükre igazítva ezzel összeborzolt

hajszálait. A maga részéről tökéletesen normálisnak érezte a koponyáját. Nem észlelt szokatlan dudorokat, sem redőket, semmit, amit szabályta­lanságnak lehetett volna tartani. Mi olyat érzékelhet egy frenológus keze, amit az övé nem?

– Akkor hát valóban elégedett, dr. Fry?Dr. Fry ismét bólintott. Gaines mereven bámult rá, de aztán észbe

kapott, hogy ezzel nem ér el semmit.– Talált valami… szokatlant? – kérdezte végül.

59

A holtak méltósága

– Nem – felelte Fry.– Semmi váratlant?– Semmit a világon.A helyzet bosszantó volt. Ha már alávetette magát a vizsgálatnak, meg­

érdemelte volna, hogy közöljék vele az eredményt, Fry azonban semmi hajlandóságot nem mutatott a dolog részletezésére.

– Ezek szerint jó fejet hordok a nyakamon? – próbálta Gaines köny­nyedén túltenni magát az ügyön.

Dr. Fry erre is csak bólintott.Végre megérkezett a közjegyző. A szerződés példányait kirakták Gaines

íróasztalára. Tollat és tintatartót kerítettek, és a dokumentumra szép sorjá­ban odakerültek a nevek: William Pendleton Gaines, Ephraim Ebenezer Terry M. D. és Frederick Augustus Fry Ph. D.

60

2.

Alec Macnek aznap nem volt különösebben hová mennie.Ami azt illeti, másnap sem, sőt a rákövetkező napon sem, de ami azt illeti, kétségtelenül rövid és nyomorult életének többi napján sem volt különö­sebben hová mennie, hacsak az 1885­ös év nem akart valami komolyabb változást hozni a szerencséjében. Tegnap este az öreg Sumpter felszólította, hogy hurcolkodjon ki a Sumpter­ház mögött lévő kalyibából, és vissza se jöjjön többé. Ezennel megszűnt a kifutófiúi és mindenesi állása Mr. Sumpternél. És mindez azért, mert Alec elhívta látogatóba az új kedvesét.

A legtöbb fehér ember eléggé méltányosan bánt az alkalmazottjával; egy férfinak, akármilyen színű is a bőre, voltak bizonyos szükségletei. Ahogy egy nőnek is. Ha valakihez este, miután elvégezte a munkáját, eljön egy barátja, és csukott ajtó mögött elidőz nála, ahhoz senkinek semmi köze. Ő nem az öreg Sumpter tulajdona; ma nem úgy van, mint régen, még Alec születése előtt. Akkoriban egy fehér ember megmondhatta, mikor, hová és mennyit csurgathat, ha puha volt a farka, és hová dughatja, amikor keményen állt. Alex megrázta a fejét, és nézte, ahogy a söre tetején egymás után elpattannak a buborékok.

A csapos odaballagott hozzá. Lem Brooksnak hívták, a Lem a William rövidítése volt. Noha nem sokkal volt idősebb Alecnél, egy szál haj sem volt a fején. Amikor mosolygott, és szinte mindig mosolygott, fénylő tar koponyájával és fehér gyöngysorként villogó fogaival úgy nézett ki, mint egy nagy zongora.

– Valami gond van azzal a sörrel, Alec?

61

A holtak méltósága

– Dehogy.– Hogy olyan lassan iszod.– Úgy tovább tart.– Van ott még bőven, ahonnan ez jött.– Ugyanezt nem mondhatom el arról az ötcentesről, amit az előbb

adtam neked.– Mi van, sóher lett az öreg Sumpter?– Így is lehet mondani.A Fekete Elefántban Lemen és Alecen kívül e pillanatban senki sem

volt. A karácsony és szilveszter közötti hét keddjén, e délelőtti órán Aus­tinban a fehéreknek rengeteg munkájuk volt azzal, hogy folyamatosan dolgoztassák a színes bőrű alkalmazottaikat: kimosni a karácsony nap­ján összepiszkolódott asztalneműt, takarítani, vásárolni, finom fogásokat készíteni az újabb ünnepi alkalmakra meghívott vendégeknek. Alec e pillanatban valószínűleg fát aprított vagy újabb pulykát kopasztott volna az öreg Sumpter asszonyságnak, ha nem dobták volna ki.

Mrs. Sumpter – ő volt minden baj oka. Minduntalan a Bibliát citálta, és csak megvetéssel tudott ránézni. Gyűlölte a feketéket, és nem az a fajta asszony volt, aki megérti egy férfi igényeit, még ha a saját férjéről volt is szó. Nem csoda, hogy az öreg Sumpter mindig morgott, mint valami mogorva házőrző.

Az öreg asszonyság volt az, aki rajtakapta őket, amikor belesett a kalyiba kicsi ablakán. Alec ugyan behúzta a függönyt, mint mindig, de a vékony pamutanyag már olyan rongyos volt, hogy nem takart rendesen, úgyhogy ha valaki nagyon akart, beláthatott. De még így sem látott volna semmit, ha Alec sötétben hagyta volna a szobát, ahogy máskor is szokta. Az új barátnője akarta, hogy gyújtsa meg az ágy melletti rozoga asztalkán lévő kis olajlámpát. Azt mondta, látni akarja őt, miközben csinálják. És ahhoz is ő ragaszkodott, hogy a hideg ellenére vegyenek le magukról minden ruhát, és úgy csinálják. Azt mondta, a mozgástól úgy meg fognak izzadni,

62

Steven Saylor

hogy nem fogják érezni a hideget, és úgy is lett. Egész idő alatt mindketten egymást nézték. Amikor felidézte az arcát, és azt, ahogy a fény elcsúszott a melle között csillogó izzadságon, megborzongott, és valami édes sajgást érzett a lába között.

De miközben egymásba feledkezve nézték egymást, őket meg valaki más nézte – az öreg Sumpter asszonyság. Hogy meddig állhatott ott befelé sandítva, nyelvével csettintgetve, mielőtt elkurjantotta magát, és torkaszakadtából visítva hívta a férjét, hogy jöjjön, de tüstént? Alec és a nő nyomban szétugrottak, pedig még nem jutottak a végére, és nem is nagyon tudták, mi történt.

Hallották, amint a hátsó veranda szúnyoghálós ajtaja kivágódik – Alec maga szerelte föl tavaly nyáron, és Mrs. Sumpter rém büszke volt rá, lévén a környéken elsőként neki volt ilyen ügyes holmija a legyek távoltartására. Azután nehéz léptek dübörögtek le a veranda lépcsőjén, és egy ököl meg­verte a kalyiba silány ajtaját. Az ajtót többé­kevésbé be lehetett zárni – egy négyszögletes fadarabbal, amit az ajtófélfára szögeltek, és ha ráfordították az ajtóra, akkor az be volt zárva. Egy tolvajt nem tartott volna vissza, de ahhoz elég erős volt, hogy hívatlan látogatók ne jöhessenek be.

– Ki az? – üvöltötte Alec.– Nyisd ki az ajtót, Alec Mack!A nő elrohant, hogy belebújjon könnyű pamutruhájába, Alec pedig

fölrántotta a nadrágját, és magára kapta az ingét. Aztán fölemelte a fada­rabot, és kinyitotta az ajtót. Az öreg Sumpter állt ott, kezében a puskájával. Az öreg Sumpter asszonyság a hátsó veranda lépcsőjéről figyelte őket, két kézzel markolva a bibliáját, mintha egy téglát fogna, amit mindjárt hozzá akarna vágni.

– Valami baj van, Mistah Sumpter?– A feleségem azt mondja, hogy egy nő van odabent – nézett rá villámló

szemmel az öreg. A tagadásnak nem volt semmi értelme. A kalyiba túl kicsi volt, semhogy el lehessen rejtőzni benne, és az asztalon még égett

63

A holtak méltósága

a lámpa. Még úgy is, hogy a jól megtermett Alec eltorlaszolta az ajtót, Sumpter láthatta a kis szoba távolabbi végében, az ágy és a fal között álló nőt. – Emlékszel, mit mondtam, amikor beleegyeztem, hogy ide gyere, Alec Mack. A paráználkodásról. Mit mondtam neked?

– Azt mondta… – Alec szája hirtelen kiszáradt.– Azt mondtam, hogy az én házamban nincs helye efféle gusztusta­

lan viselkedésnek. Miért nem tudtok ti is megházasodni, mint a rendes emberek, addig meg uralkodni magatokon? Ezt soha nem fogom tudni megérteni.

Alec a fogát csikorgatta. – Mistah Sumpter, semmi ilyesmi nem történt…– Ne hazudj nekem, nigger! A feleségem látott benneteket! Most pedig

szedd össze a holmijaidat, és tűnj el innen! Nem tűrök egy hazug paráznát a házamnál!

– De Mistah Sumpter! Rengeteg munkát kell elvégezni itt. Épp a közepén tartok, hogy kicseréljem a palánkot azon az egy helyen…

– Te mindig épp a munka közepén vagy, igaz­e? – szólt oda keserű, maróan gúnyos hangon Mrs. Sumpter a veranda lépcsőjéről.

Alec nagyot nyelt.– Mistah Sumpter, karácsony van, mindenki ünnepel. Nem tudna kicsit

elnéző lenni?– Karácsony, bizony! – Az öregember erőteljesen megrázta a fejét.

– A viselkedéseddel bemocskoltad a szent ünnepet, és most keresztényi könyörületességért rimánkodsz. Nem, az én birtokomon nem tűröm meg, hogy a feleségemnek ilyen fajtalankodást kelljen látnia. Látod, mennyire felizgattad? Amit mondtam, komolyan gondoltam, Alec. Takarodj innen, és vidd magaddal ezt a hitvány nőszemélyt is! De tüstént!

– Valami gond van az alkalmazottjával, Mr. Sumpter? – kiáltotta egy hang a szomszéd ház hátsó verandájáról.

– Semmi olyan, amivel ne tudnék elbánni, Mr. Smith.

64

Steven Saylor

– Biztos, hogy nem kell átmennem?– Biztos, Mr. Smith.– Jó, de kiáltson, ha kellek.– Úgy lesz. Jó éjszakát! – Sumpter lehalkította a hangját. – Hallod ezt,

Alec Mack? Most boldog vagy? Szégyent hoztál rám a szomszédaim előtt! Egy szót sem akarok többet hallani. Szedd össze a cókmókodat, és kotródj innen! Vissza se gyere többé!

Sumpter puskával a kezében állt ott, és figyelte, ahogy Alec összeszedi azt a kevéske holmiját, és beteszi a kis vászonzsákba, amelyikben rend­szerint a piacról hozta haza az árut. Nem sok volt az egész – egy váltás nadrág, néhány zokni, egy bagónak való bőrzacskó, a borotvakése. A sze­me sarkából látta, hogy a barátnője halkan sírni kezd. Odament volna hozzá, hogy megvigasztalja, de így, hogy az öreg Sumpter ott állt, figyelt, és ítélkezett felette, valahogy nem tudta megtenni. A nő felvette rongyos kabátját, Alec is a magáét, és szó nélkül elhagyták a kis kalyibát.

Kissé távolabb a háztól Alec kezdett volna mondani valamit, de a nő elvágta a szavát.

– Hozzám nem jöhetsz – mondta, de nem nézett rá. – Ott van a kis­lányom. Soha nem jöhet hozzám férfi, soha. Akiknek dolgozom, nem tűrnék, semmivel sem tűrnék jobban, mint… mint ez az öreg…

Nem talált eléggé becsmérlő szót, ahogy Alec sem. Egymásra néztek, és kitört belőlük a nevetés.

– Jól van – mondta Alec. – Elmegyek.– Van hová menned?Alec felnézett az ezüst holdra és a hidegen fénylő csillagokra.– A mama a város nyugati részében lakik. Csókolj meg, asszony.Fagyos volt körülöttük a levegő, a föld a lábuk alatt, csak az asszony

testét érezte Alec melegnek. Most, hogy újból átölelhette, el sem akarta engedni, de az asszony végül elhúzódott. Szó nélkül futott el, s végül elnyelte a sötétség.

65

A holtak méltósága

– Hát – mondta Alec magának –, gondolom, az is melegen tartja az embert, ha megy.

Amikor megérkezett anyja házához, amely a Colorado Street mögötti egyik sikátorról nyílt, sokáig csak nézte a festetlen kis házat. Ez még az ő kalyibájánál is kisebb volt. Nem volt szíve fölébreszteni őt ilyen szé­gyenletes hírrel, így csak járkált föl és alá Austin utcáin, míg már annyira kimerült és elálmosodott, hogy a hideget sem érezte. Valahol a város szélén, egy mezőn, hátát egy fa törzsének vetve érte utol az álom; vászonzsákját a lábára tette, hogy melegítse.

Amikor hidegen és fényesen felvirradt a kedd reggel, elballagott a város keleti részébe, a Waller­patakhoz, hogy arcot­kezet mosson, aztán az East Pecan Streeten, egy színeseknek fenntartott étkezdében vett magának valami olcsó reggelit, s végül kikötött a Neches és a Pecan sarkán lévő Fekete Elefánt­ban, hogy egy vagy két sör mellett megpróbálja visszanyerni a lelki békéjét.

– Egyébként mi az ördögöt keresel itt fényes délelőtt? – kérdezte Lem, visszarántva őt a jelenbe. – Ilyenkor szoktam egy kicsit állva szu nyó kál ni.

– Csak rajta. Miattam ne zavartasd magad.Lem megcsóválta a fejét.– Kidobattad magad a Sumpter­házból, igaz?– Úgy valahogy.– Két hónapja, amikor elszegődtél hozzá, megmondtam neked, hogy

az öreg Sumpterrel meggyűlik a bajod. Én sem lakom régóta Austinban, de még én is tudom, hogy előbb­utóbb minden feketét, aki csak dolgozik nála, elüldöz, aztán kígyót­békát kiabál rájuk a többi fehérnek. Mivel vádolt meg? Hogy loptál tőle?

– Soha! – csapott Alec a bárpultra; már a gondolattól elöntötte a méreg. Aztán egy vigyortól megszelídültek a vonásai. – Nő volt nálam.

Lem csípőre tette a kezét, és füttyentett.– Csak azt ne mondd, hogy az öreg Sumpter álmában besétált a szo­

bádba, és rajtakapott benneteket!

66

Steven Saylor

– Nem talált. Az öreg Sumpter asszonyság lesett meg bennünket az ablakon keresztül.

– Kizárt dolog!– Esküszöm az Istenre!– Belesett az ablakodon? Mikor volt ez?– Nem tudom. Sötétedés után.– De hát hogy az ördögbe gondolta, hogy beles az ablakodon?– Nem tudom! Talán meghallotta, amikor a nő bejött hozzám. Pedig

isten bizony olyan csendesek voltunk, mint a kisegerek.– Akkor meg mi volt a baj? Sumpterék nem bírják elviselni, ha a szí­

neseknek is jut a cukorból?– Azt hiszem, erről van szó. Kezdettől fogva megmondta, hogy nőt nem

vihetek oda, hacsak nem feleségnek, különben kénytelen lesz elküldeni, mert két embert nem hajlandó fizetni.

– Fehérek! – horkant fel Lem. – Úgy bánnak veled, mint egy igásállattal, aztán meg elvárják, hogy úgy viselkedj, mint egy bibliai próféta. Amúgy ki volt az a nő? Ismerem? Nagyon különleges lehetett, ha vállaltad miatta a kockázatot. Mennyit kellett fizetned neki?

– Egy centet sem! Én még soha nem adtam pénzt nőnek azért, hogy a kedvemre tegyen.

Lem felvonta az egyik szemöldökét. Hozzá volt szokva, hogy a bárpult túloldalán mindenféle hazugságot halljon, de könnyen előfordulhatott, hogy Alec igazat mond. Alec jól megtermett fiatal bika volt, alig több húszévesnél, karján, lábán, mellkasán szüntelenül izgő­mozgó, az elnyűtt ruhából kivillanó izmokkal. Jó volt ránézni széles, lapos orrára, nagy, ártat­lan szemére, fekete selyemkesztyűként arcára és homlokára feszülő sima bőrére. Egy szó, mint száz, ahogy Lem anyja szokta mondogatni, Alec Mack olyan cukorka, amit még egy válogatós hölgy is leemelhet a polcról.

– Még hogy egy centet sem? – hördült fel Lem. – Akkor ez szerelem, semmi más.

67

A holtak méltósága

– Erről nem tudok – fintorodott el Alec, de aztán eszébe jutott, hogy a nő lámpafénynél akarta csinálni, és hogyan nézett rá.

– Na és hogy hívták?– Nem árulom el – rázta a fejét Alec.– Mert meg akarod tartani magadnak.– Lehet.– Na, attól ne félj, hogy én megpróbálom lecsapni a kezedről – mondta

Lem. – Egy nőhöz se értem hozzá, amióta Austinba költöztem. Az az idő, amíg Miss Mollie Smithszel éltem együtt Wacóban, örökre kigyógyított az ilyen kívánságokból. – Lem összeszorította hófehér fogsorát, és ösz­szerázkódott, mint amikor a kutya kirázza a vizet a bundájából. – Azért költöztem Austinba, hogy elszökjek az elől a nő elől. Nem hiszed el, de ide is utánam jött. Odaát van, a nyugati városrészben, valami Mr. Hallra és a beteges feleségére főz meg takarít. De úgy hallom, szerzett magának valakit, úgyhogy egy nagy kő esett le a szívemről. Ha megtudnám, hogy mégis rám fáj a foga, biz’ isten máris átköltöznék Dallasba.

Ekkor nyílt a bejárati üvegajtó, és betódult rajta a hideg. Alec elmerül­ten bámulta a söre tetején rezgő maradék pár buborékot, így csak akkor vette észre az új vendéget, amikor felpillantva meglátta, hogy Lem arca elkomorodik. Akkor a válla fölött hátranézve egy magas alak körvonalait látta kirajzolódni a háta mögül beáradó éles fényben. A férfi arca árnyékban maradt, de ahogy elindult feléjük, kissé himbálódzó, lassú és magabiztos lépteiből Alec rögtön tudta, hogy fehér ember. Az ajtó egy lendülettel becsukódott, és Alec már azt is látta, hogy a férfi rendőregyenruhát visel – hosszú, kék, a kézelőjén aranyzsinórral szegett, elöl két sorban arany­gombos zubbonyt, s a mellére aranycsillagos jelvény volt tűzve. Kerek, lapos tetejű sapkája keskeny karimáján aranyzsinór futott körbe, s az elöl, középen lévő emblémán aranyfonallal két babérlevél által közrefogva a VÁROSI RENDŐRBÍRÓ szavakat hímezték. Alec nem tudott olvasni. Lem tudott, de nem volt rá szüksége. Már ismerte ezt az embert.

68

Steven Saylor

Megköszörülte a torkát.– Jó reggel’, Lee seriff.– Reggelnek reggel, Lem, de nem tudom, mi jó van benne. Rosszul va­

gyok ettől a hidegtől, és már nagyon elegem van belőle. Adj valamit innom.– Sört szeretne, seriff?A férfi elröhögte magát.– Tudhatnád már, hogy soha nem iszom sört. Whiskyt.– Természetesen, seriff. Egy pohárral a legjobb whiskyből, ami csak

van a háznál, máris, uram.A seriff egy­két méterre Alectől megállt, és nekitámaszkodott a pultnak.

Alec odanézett, és látta, hogy a férfi önelégült vigyorral nézi, aztán újra a söre tetején úszó buborékokat figyelte.

– Hideg van a sörhöz, nem?Alec idegesen fészkelődött a bárszéken.– Olcsóbb, mint a whisky – motyogta.– Nem tudom. Én sohasem fizetek érte. – Mielőtt Lem letehette volna a

poharat a pultra, Lee elvette tőle, és egy hajtásra megitta. Aztán megnyalta a száját. – Szóval, csend és nyugalom van errefelé, Lem?

– Nézzen körül maga, Lee seriff. Így, ünnepek alatt nincs nagy élet a Fekete Elefántban.

– Na és te mit keresel itt, fiam? – fordította a figyelmét ismét Alecra a seriff.

– Csak egy sörre jöttem be.A seriff bólintott.– Miféle fekete az, aki fényes délelőtt a kocsmában sörözik? – Ő a barátom, Lee seriff – szólt közbe Lem. – Elbeszélgettünk egy

kicsi, ennyi az egész. Sok baj van a nőkkel. Tudja, hogy van ez.– Na és, hogy hívják a barátodat?– Alec Mack a nevem – sietett válaszolni Alec, mielőtt Lem megszó­

lalhatott volna.

69

A holtak méltósága

– Alec Mack; nem fogom elfelejteni – nézett rá merőn a seriff. – Hal­lottad, minek nevezett Lem. Én vagyok a seriff. A munkámhoz az is hozzátartozik, hogy meggyőződjek róla, az olyan helyeken, mint a Fekete Elefánt, semmi olyan nem történik, ami megzavarná a város tisztességes polgárainak a nyugalmát. Nem okozol semmiféle kalamajkát errefelé, ugye?

– Ahogy mondtam, Lee seriff – szólt ismét Lem –, Alec a barátom. Jó gyerek.

– Jó gyerek, csakugyan? – A seriff szigorúan nézett Alecre, majd Lemre. – Te csak tudod, Lem. Tölts még egy jó pohárral.

– Lee seriffnek mindig a legjobbat.A seriff ellökte magát a pulttól, és ugyanolyan magabiztosan, ahogy jött,

kivonult a kocsmából. Alec Lemre nézett, ő azonban kerülte a pillantását.A bár mögött nyíló raktárból egy ember lépett ki. Hugh Hancock volt,

a Fekete Elefánt tulajdonosa, aki a kocsmához hátul csatlakozó házban lakott.

– Mi az ördög volt ez?– Reggel’, Mr. Hancock – köszönt Lem. – Lee seriff nézett be egy percre.– Azt én is láttam. – Hugh Hancock egy törlőruha után nyúlt, és tö­

rölgetni kezdte vele a pultot, jóllehet Lem aznap reggel már lemosta az egészet. Hancock sovány, ősz pofaszakállas, a testéhez képest aránytalanul kurta lábú kis emberke volt. Soha egy percig sem tudott nyugton maradni. Lem néha jót mulatott magában, ahogy figyelte, hogyan futkos ide­oda karikalábain. De könnyen lehet, hogy épp ez az ideges energikusság ma­gyarázta Hancock sikerét; nem sok fekete dicsekedhetett saját üzlettel. Hugh Hancock volt az első színes, akinél Lem alkalmazottként dolgozott. Alig várta, hogy valami más munkát tudjon szerezni magának.

– És mit akart a seriff? Keresett valakit?– Gondolom, egy pohár ingyenwhiskyt keresett.– A legjobból adtál neki?

70

Steven Saylor

– Azt adtam, amit maga is iszik, Mr. H.– Helyes. Nagyon nem szeretném, ha ez a rátarti volt ranger megorrolna

rám. Aljas dolgokra képes.Alec megitta a sörét. Már nem érezte jól magát a Fekete Elefántban.

Felállt, s egy kicsit szédülő fejjel elindult az ajtó felé.– Vigyázz magadra – kiáltott utána Lem.– Te is.Alec kilépett a Pecan Streetre, s hunyorogva felnézett a fényes, hideg

égre. Összerezzent, amikor pár lépésre meglátta Lee seriffet, aki mellén karba font kézzel, arcán önelégült vigyorral a sarki ház falának támasz­kodva állt.

– Tudod, mi jár a fejemben? – kérdezte. – Az jár a fejemben, hogy az a színes bőrű, akinek túl sok szabad ideje van, valami rosszban sántikálhat. Rajtad tartom a szemem, Alec Mack. Ezt vésd az eszedbe.

Alec nagyot nyelt, és ment tovább.Valami másra akart gondolni, ezért felidézte, hogyan nézett rá a nő

az éjjel, hogyan csillogott a lámpafény a mellén és a szemében, milyen volt, amikor kimondta a nevét, némán formálva meg a szót a szájával és a nyelvével. És hangosan, de csak magának, mintha titok volna, amit nem oszthat meg senkivel, elsuttogta a nő nevét:

– Rebecca. Rebecca Ramey.