Andrási Gábor – Pataki Gábor – Szücs György – Zwickl András: Magyar

Képzőművészet a XX: században

1896-1919

A múlt és jövő határán – a millenniumi ünnepségek

1896- hagyományos határ a művtört írásban (Nagybánya alapítása, millennium)

1900-hoz is köthetők szimbolikus események: Munkácsy halála, Rippl-Rónai (Munkácsy

„hűtlen” tanítványa) első nyilvános bp.-i kiállítása; párizsi világkiállításon Magyarorszég

művészetét is képviselteti (összetett kép: Benczúr, Munkácsí, Lotz, Székely vs. Fényes,

Körösfői, Ferenczy, Rippl-Rónai, Vaszary).

Ezredfordulós ünnepségek kapcsán születő műalkotások: Műcsarnok (Schickedanz Albert,

előcsarnokban Deák-Ébner Lajos falképei), Parlament (Steindl Imre, Munkácsy: Honfoglalás-

1893), Iparművészeti Múzeum (Lechner Ödön, Pártos Gyula). Mérnökép. Szabadság-híd

(akkor Ferenc József híd), földalatti.

Még kevés a köztéri szobor, de az 1894-ben elhunyt Kossuth több emlékművet is kap. Ferenc

József a millenniumi ünnepségek után 10 szobrot akar finanszírozni, ezek közül kiemelkedik

Ligeti Miklós: Anonymusa. Fadrusz János : pozsonyi Mária Terézia emlékmű, Mátyás-szobor

Kolozsvárott.

1896-tól plakátművészet erősödése, jellemző a zsúfolt szerkesztés a historizáló közelítés és a

reklámozott termék formavilágához való ragaszkodás. * Deák-Ébner Lajos: Hungária –

oklevél-terv, rajta a mezőgazdaság, ipar, közlekedés, művészetek allegóriái.

Közönségsiker ebben az időben a hatalmas méretű történelmi tablók, színpadszerű térben

(illúzió). Pl.: Munkácsy: Ecce homo, vagy Feszty Árpád: A magyarok bejövetele. Thorma

János: Aradi vértanúk.(lévén történelmi indiszkréció, a festő visszavonta a Műcsarnok

kiállításáról).

Film is már jelen van, 1897-től Lumière testvérek állandó képviselete a fővárosban.

Új Műcsarnokot felavató millenniumi képzőművészeti kiállítás – 1500 mű, elmúlt 50 év

főleg. Nagyrészt történelmi festészet (ott nem számít az esztétika, lényeg a nemzeti eszme),

de volt reprezentatív portré (László Fülöp), szalonfestészet (Margitay Tihamér), népi

zsánerjelenet (Zemplényi Tivadar), orientalizáló piktúra (Tornai Gyula).

Országos Magyar Képzőművészeti Társulat – az akadémizmus normáihoz igazodott,

egyeduralma ekkor még töretlen.

1

Útkeresők a Hollósy köré csoportosuló fiatalok Münchenben: Ferenczy, Réti, Thorma, Glatz

Oszkár, Csók, Iványi-Grünwald. (Intim hangulatok megragadása, természetelvűség)

Hollósy-kör nagy művészeti élménye a Szinyei művészetével való találkozás. Majális (1873)

– Szinyei kései sikere- millenniumi nagy aranyérem, és az állam megvette a Majálist.

Millenniumi forgatagból Szineyi és Munkácsy oeuvre-je emelkedik ki, a 20. század két

vonulatát határozzák majd meg (nagybányaiak és alföldiek).

Az új természetlátás iskolája – Nagybánya

1886- Hollósy Simon szabadiskolát alapított Münchenben.

Hollósy a Tengerihántással (1885) vált elismertté, ekkor kb. 30 éves. Oktatási módszere. a

természetesség előtérbe helyezése, a kimódoltság elvetése, a látvány átlényegítése. Jellemző a

korban divatos francia festő, Jules Bastien-Lepage hatása – gyöngyháztónusú finom

naturalizmus, vagy „művi plein air” (Németh Lajos sz.). Hollósy sosem járt Párizsban.

Tanítványai, barátai, túlléptek az őt foglalkoztató problémákon, a plein air saját változatait

hozták létre. Pl.: Csók: Árvák, (1892, hideg kékek skálája), Réti: A bohémek karácsonyestje

idegenben (1893, meleg barnék, derengő hangulat, egyetlen pontból áradó fény). ezek

elfogadhatóak voltak, megvette a magyar állam. Iványi-Grünwald: Ave Mária (1891) –

merészebb, szimbolista felfogás (körben a virágokkal, lány arcának spirituális fénye).

Ferenczy: Madárdal (1892, vörös-zöld szimultán-kontraszt).

1896 május – Hollósy vezetésével érkeznek Nagybányára a müncheni szabadiskolájában

tanulók és barátai, és mások a világ minden tájáról. Thorma János és Réti István javasolták (ő

Nagybányán született), Hollósynak megbízása volt a közeli huszti vár romjainak

megörökítésére (Huszt – 1896), és szeretett volna egy Magyarországon megszervezett privát

művészeti akadémiát.

Erős fény, természetben szerzett benyomások gyors rögzítése. Síkság és hegyvidék

találkozásánál fekszik. Elsőként Ferenczynek és Glatznak sikerül alkalmazkodnia a helyhez.

Ferenczy: Hegyibeszéd (1897) – Uhde párhuzam, a kép modelljei Ferenczy családtagjai,

festőtársai, környékbeli parasztok.

Glatz: Est a havason (1897) – alkonyi fény, pásztorjelenet, felköltözött a hegyekbe.

2

A Hét – 1890-ben indult a lap, a szerkesztő, Kiss József költő 1896-ban meglátogatta

Nagybányát, hogy illusztrátorokat keressen. A lap mindvégig támogatta a fiatal tehetségeket.

1897 – a nagybányaiak bemutatkozása Bp.-en, a régi Műcsarnokban – a tárlatot Wlassics

Gyula közoktatásügyi miniszter nyitotta meg. Belátták, hogy a magyar helyszíneket támogatni

kell, később máshol is létesülhettek művésztelepek a támogatásukkal (Szolnok, Gödöllő,

Kecskemét). Kritikusok egy részének tetszett a tárlat (pl. Bródy Sándor – Magyar Hírlap). A

nekik leginkább elkötelezett kritikus Lyka Károly (Hollósy-tanítvány volt ő is, csak inkább

műkritikus lett) volt, 1902-ben indult Művészet c. folyóirat szerkesztője.

Nagybánya fokozatosan egyre elismertebb, „jelszóvá” válik. 1898-99 telén ismét a régi

Műcsarnokban állítottak ki, de 1899 végén már az újban – Hollósy ekkor tanítványaival külön

a Nemzeti Szalonban állított ki.

1896-ban a művésztelepre látogató Szinyei leginkább Ferenczyt értékelte, Hollósynak nem

sikerült kibontakoznia Nagybányán, fokozatosan háttérbe szorult, a Rákóczi-induló

foglalkoztatta, azzal küszködött. A meglévő változatot sem a véglegesnek szánta, de ez még a

legteljesebb. Kép felülete finoman, sejtelmesen vibrál, az oldott festésmód Nagybányára

utalnak. Történelmi és plein air festészet megismételhetetlen szintézise.

1901 nyara után Hollósy többet nem ment Nagybányára, személyes ellentétek miatt.

Fenntartotta a müncheni szabadiskoláját, és Técsőn (Felső-Tisza menti) szervezett nyári

művésztelepet.

1902 – Réti, Thorma, Iványi-Grünwald és Ferenczy megnyitották a Nagybányai Szabad

Festőiskolát. A művésztelepen való tanulást nem kötötték előzetes művészeti stúdiumokhoz.

1906-tól Réti és Thorma vették át az irányítást.

Ferenczy Nagybányán felszabadult Bastien-Lepage hatása alól (ellentmondást látott az

aprólékosság, a kiszámított atmoszferikus hatások és a természetábrázolás között). Még

voltak szeci próbálkozások (Pl. Kiss Józsefnek készített illusztrációk), de egyre inkább a

természeti hangulatok megragadása foglalkoztatta – bibliai témákból kiinduló, panteisztikus

képek. A konkrét természeti élményből indult ki, ezt lelkesítette át. 1898 – Háromkirályok

1900 – Józsefet eladják testvérei: színek tompítása, jelenetek sommázása, plein air

naturalizmus és kompozíciós rend egysége.

Ferenczy – 20. sz. elején napfény és környezet ember és táj kölcsönhatását vizsgálja– 1903:

egyéni kiállítás – Keresztlevétel – sok fény, élénk zöld, túlcsorduló sárga,

Csúcspont/fordulópont Petrovics Elek szerint (tiszta festőiség, autonóm képi nyelv?).

3

Vannak impresszionista eszközök: valőrök, reflexek, véletlen elvágások, egyensúly

kibillentése; de alapvetően az impressziót a kompozíción keresztül próbálja megragadni, nem

a látvány optikai felbontása érdekli.

1906 – Szinyei (rektor) meghívta Ferenczyt tanítani a Mintarajziskolába (1908-tól

Képzőművészeti Főiskola). Bp-re költözik, festői stílusa is megváltozik. 1908: Kettős arckép

(ikrek: Béni és Noémi) – sziluettként megjelenő formák, dekoratív összegzés, redukciós

kísérlet. 10-es évek sárgás aktok sötét drapériák előtt (plaszticitás és síkszerűség

ellentmondását vizsgálta). Eljut a látványon túli objektivitáshoz (Fiedler, Hildebrand – önelvű

vizualitás) pictor doctus – a festészet etikai cselekedet – kutató tevékenység

Thorma és Réti voltak a legkevésbé a tájfestészetnek elkötelezve. Thorma – először dekoratív

szimbolizmus, de aztán a hollandiai Rembrandt-élmények hatására drámaibb, súlyosabb

hangvétel. Thorma: kocsisok között (1902), van népi zsánerszerű is, pl.: Kártyázók (1904). A

nagy mű, a 48-as forradalomnak emléket állító Talpra magyar! foglalkoztatta. Cél a

történelmi festészet megújítása, nagy tablókon, plein air naturalizmussal.

Réti elsősorban portretista volt. (Öregasszonyok, 1900) – melankolikus szobabelsőben. 1899-

Honvédtemetls – plein air nat., később nem nyúlt hasonló pol.-i témához. Keveset festett,

jelentős pedagógusi munkássága, a nagybányai elvek megfogalmazására tett kísérletei, és a

művésztelep történetének megírása.

Iványi Grünwald is próbálta megújítani a történelmi festészetet, a nagybányai tájat kosztümös

figurákkal népesítette be (Bércek között, 1901). 1903 k. sugárzó napfény hatásait vizsgálja,

gyors, apró ecsetvonások – néhány év múlva nagy, egynemű, dekoratív síkokat fest

(Nagybányai táj a Gutinnal, 1906). Párizs felé tájékozódó fiatalok köré csoportosultak.

Csók István – a nagybányaiak baráti köréhez tartozott, csak rövid időt töltött a telepen.

Hosszú pálya – napfényes plein air, misztikus szimbolizmus, szecesszió, historizáló

naturalizmus. Francia impr.+magyar népműv. ötvözése (Tulipánosláda, 1910).

Nagybányán előbb alakult ki a gyakorlat és csak később az elmélet – Réti naturalista

esztétikája, ami Taine miliő- és Bergson intuíció elm.-én nyugszik.

Lyka – Ferenczyről – a ktlen term. szemléletből merített, közé és a term. közé nem ékelődött

még egy rsz., egy stílus. Csak a festő saját érzései szolgálnak szűrőként a világ jelenségeihez.

Ezt a felfogást a nagybányai fiatalok kérdőjelezik meg 1906 k., mikor önálló stílus igényével

lépnek fel. Így Nagybányából sarjadt az azt meghaladó neoimpresszionizmus is, a „neósok”

(kecskeméti művésztelep megalapítása, Nyolcak szerveződése).

4

A nemzeti hagyomány ösvényein – az Alföld vonzásában

Alföld motívumai 19. sz. közepétől kedveltek – Markó, Lotz – nemzeti romantika, irodalmias

érzések (lélek szabadsága). A század végén a topografikus hűségre törekvést háttérbe

szorítják a festői mo.-ok. (Munkácsy: Poros út I., 1874 és Poros út II., 1883, vagy

Mednyánszky, akit mindvégig foglalkoztat a köd, az eső, az alkonyat).

August von Pettenkoffen – a szabadságharc alatt osztrák tisztként állomásozott Mo.-n,

megragadta a Szolnok környéki táj hangulata. (vasút vége, betyárok, vándorcigányok).

1870-es évektől Munkácsy tanítványok látogatásai Szolnokra: Deák-Ébner Lajos és Bihari

Sándor. (tipikus motívumok: folyópart, piacozás, cigánytábor).

1899 a művészek egy csoportja (Mednyánszky, Vaszary és Kernstok is aláírták) a főispán

szavain felbuzdulva a kultuszminiszterhez fordul, hogy legyen Szolnokon művésztelep,

alkalom a művészeknek az állandó letelepedésre.

1902-ben adták át a műtermeket. Meghatározó volt Bihari, majd a következő években Fényes.

Rajtuk kívül: Szlányi Lajos, Olgyay Ferenc, Mihalik Dániel, Zombory Lajos. (plein air

naturalizmus, csak kevésbé erőteljes, mint Nagybányán).

Fényes Adolf – a szolnoki telep egyik alapítója. 1897-től kb. 50 kép: Szegényemberek élete,

ciklussá áll össze, megrázó. Szociális érdeklődés, elmélyült jellemábrázolás. (Anya, 1901).

Testvérek (1906) – a napfényes, dekoratív festészet felé való továbblépést tükrözi. Feszes

komp. rend, a lényeges pillanat ábrázolása, az alapszíneket (kék, sárga, vörös) azonos

tónusfokozatban tartja.

1910 k. falusi csendéletek, látási és ízlelési ingerek, élénk színek (pl. Mákoskalács, 1910)

I. vh alatt bibliai jelenetek visszafogott, színtelen kolorit.(Pl.: A zsidók megverik Amalik

seregét)

Szolnokra látogató vendégek: Koszta József, Perlmutter Izsák.

Koszta József – első nagy sikere: Hazatérő aratók (1897), 1900-es párizsi világkiáll.-on

Mention honorable-t kapott.Bastien-Lepage és Millet ismerete. Nem az időtlent, a

kimerevítést keresi, hanem igyekszik megragadni a jelenet kifejezőerejét. Nagybányán is

megfordult, az ott festett képein Ferenczy hatása érződik (lombokon átszűrődő fénypászmák).

Vihar előtt (1909) – alkonyatkor hazatérő nőalak színes foltjai, fényviszonyok változásának

érzékeltetése

5

Utazások (Olaszo., Hollandia, Párizs, Belgium.), főleg Goya és Delacroix festészete erősíti

meg. 10-es évek közepére érett művészete. sötét háttérből kiemelkedő szuggesztív, drámai

színvilág. vastag festékfelhordás, fehérek és vörösek használata. A téma csak ürügy, az igazi

témája a szín.

Perlmutter Izsák – Fro. és Hollandia után 1904-ben jött haza. Külföldi képei borongós

hangulatúak (Israels? hatása), az itthoniak derűsek (falusi szobabelsők, városi szalonok).

Leíró, részletező (naturalista jelleg), ugyanakkor impresszionisztikus, tarka képek. (pl.

Sárgakendős asszony). Perlmutter Szolnok után Rákospalotán dolgozott. Iskolaellenes volt, de

látszik festészetén Iványi Grünwald és Csók hatása.

Rudnay Gyula – ő is Hollósy környezetéből indult, sokat volt Nagybányán, de az alföldi

környezetben teljesedett ki. Pihenő hegedűs (zsíros barnák, Munkácsy tradíció vállalása).

Kutatja a nép lelki sajátosságait, a tragikus kuruckor érdekli. Németalföldi, spanyol (Goya)

művészethez vonzódik, hat rá Rembrandt is. Alakjait a történelem, elődök és élők közössége

fűzi össze. (Gulácsy fehér élfényekkel kiemelt, álomszerű figurái is felderengenek).

Tornyai János – Párizsból Munkácsy ajánlólevelével ajánlja Hódmezővásárhelynek, hogy

megfesti Rákóczi Rodostóban c. (1904) képét. 1904-től Juss című képének további változatai

izgatták. Próbálta megfesteni a paraszti világ lelki mélységeit. A század elején

Hódmezővásárhely szellemi felvirágoztatásáért küzd (a „paraszt Párizs”). Művészeti kp.

néhány évig: akkor ott élt Rudnay, Endre Béla festő, Pásztor János szobrász, Kiss Lajos

néprajzkutató. Majolika és agyagipari telepet is csináltak. Néprajzi gyűjtés, múzeum és

lapalapítás (Jövendő 1910, Ady üdvözölte Párizsból). 1911 Budapest – Tornyai kiáll. – Lyka,

Elek és Malonyay elismerő kritikái. Környezet nyomasztó realitása nem engedte a derűsebb

színeket. 1918-ban Bp-re költözött. Itt is a végeláthatatlan vidéken kallódó teremtményeket

festett, pl: Bús magyar sors, önéletrajz, 1910

Holló László – debreceni. A Hollósy-tanítványok kiállításán mutatkozott be a Könyves

Kálmán Szalonban 1910-ben. Keveredik szent és profán, néha groteszk, expresszionizmus és

plein air. Gyorsan fest, a kedvező pillanatot. Az arc domborzata is érdekelte, sok önarcképet

festett (Szerepjátszó portrék, színek változatossága).

Nagy Balogh János – Mindvégig Kispesten élt, autodidakta művész. Szűkszavú, puritán

életmű. Jelentős. Darabos anyák, szerszámaikkal eggyé váló kubikusok, egzisztenciális

állapot átélése. Olyan konok monotóniával festett, mint ahogy a földeken dolgoznak. Csak

annyi színt, festéket használt, amennyi feltétlen szükséges volt. Nem kategorizálható. Szűk

6

kivágatú önarcképei Mednyánszkyt idézik, parasztábrázolásai Nagy István képeivel

rokoníthatók.

A lélek és formái – Mednyánszky, Csontváry, Gulácsy

19. sz. végére megbomlik az egyén- társadalom viszony, a vallásos világkép válságba jut, az

ember nem találja biztos helyét a világban. Két módszer a trauma feldolgozására: új közösség

alakítása, vagy ha ez kudarcot vall, az egyéni önépítés, valami felsőbb rend iránti vágyódva.

A kialakuló stíluspluralizmus ellenére hittek a szintézisteremtés lehetőségében, az elveszett

harmónia újra-feltalálásában. A századelőn az átfogó stílust, a nagy motívumot keresték.

(Mednyánszky 1896-ban a túlélt szimbolikától a realizmuson át akart eljutni az új

szimbolikáig.)

Lukács György: A lélek és a formák c esszékötet (1910). Vajon a formát vesztett korban a

mindennapi élet és a felsőbb létezés harmóniája megvalósítható-e? Az alkotó nem tehet mást,

minthogy írásaival elhallgattat és a képletes szakadék szélére vezet. Az egyéni élet csak

nyersanyag, amiből csak a művészet formálhat szimbólumot. Az egyéni élet nem

megformálható, lényege szertefoszlik.

Budapesten is fellelhetők a századfordulón azok a magatartásformák, amelyeket a

társadalomból való kivonulás, az esztétikum felé fordulás jellemez (mint Klimt Bécsben) – pl.

Mednyánszky, Csontváry, Gulácsy individuális útja.

Mednyánszky László – csavargók és ködös tájak festője. Hollósy próbálta Nagybányára

csábítani, nem sikerült. Vagabund, nyughatatlan természetű volt. A „komplementer”

embereket kereste, barátai a katonák, csavargók, földművesek között voltak. 1897 Párizs,

önálló kiállítás, kb. 50 kép, a párizsi szegénynegyedeket ábrázolta. Író barátja Justh

Zsigmond. Társadalom-átalakító terveik voltak (ápoló és segélyező egylet). (Farkas István a

tanítványa volt) Az I. vh alatt felerősödő vizionárius szemlélet. Buddhista és teozófiai

munkákat olvasott. Hitt a világ egységében. A legnagyobb öröm és szenvedés összefolynak

ott, ahol egy magasabb rendű öntudat kezdődik. Kereste a veszélyt, a szélsőséget. Természet,

emberek – világlélek megnyilvánulásai. A belső életben talál menedéket, annak keretei

véghetetlenül tágabbak, mint a külső, reális életéi.

Tucatnyi képen dolgozott egyszerre, hogy mindig a megfelelő lelkiállapotot tudja rögzíteni. A

színek fiziológiája izgatta. Színhangzatok, hangulatskálák a naplójában. Képein a levegő

anyagivá sűrűsödik, a formák pedig áttetszőekké válnak. A természeti látvány csak

7

kiindulópontja a belső folyamatoknak. Szerette a különleges, nehezen megfesthető

hangulatokat – összetett színhasználat, változatos technika (puha ecset és festőkés). Utolsó

években gyakori az akvarellel való aláfestés, vagy a még nedves részek visszatörlése,

kidörzsölése. Ellentétpárokban gondolkodott, amik a képein összeolvadtak (pl.: tiszta levegő –

köd).

Csontváry Kosztka Tivadar – a felvidéki Iglón dolgozott patikusként. 1880-égi szózatot

hall… „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél.” Innen a profetikus

küldetéstudat. Egyik első főműve: Önarckép (1896-1902), a munkájára koncentráló festő.

(Már megjelennek a kobaltkékből induló színek, amik később a monumentális képek hátterét

adják.)

Munkácsy Krisztus-trilógiája és a KHM plafonja inspirálják a nagy mű megalkotására. 1894-

ben Münchenben találkozik Hollósytól, tőle tanulja a természet közvetlen átélésének

szükségességét. Más a plein air értelmezése mint a nagybányaiaknak (napút festészet). Olyan

helyszíneket keres, ahol az emberi kultúra nagy alkotásai az isteni teremtést hordozzák

magukban. (pl.: A taorminai görög-színház romjai, 1904-1905).

1900 k.: „Naiv-realista korszak”: tavaszi jelenetek, többféle festésmóddal (házak, virágfürtök,

stb.) – pl.: Selmecbánya látképe, 1902. Egy képen belül a síkok nagyvonalú kezellése és a

szubtilis vonalkázás.

Foglalkozik az éjszakai fényárnyékkal, a tengerparti tükröződésekkel, az architekturális

elemek tájba illesztésével. Tudatosan készült.

1903-1904 – szaharai élmény – megidézi a napút színeinek világító fokozatait.

Vihar a Nagy Hortobágyon (1903), A Nagy Tarpatak a Tátrában (1904-1905) – vizionárius

szemlélet és expresszív kolorit egymásra találása.

Baalbek (1906), ezt tekintette művészete csúcspontjának. Monumentális. A jelen, a

történelem és az örökkévalóság rétegződnek egymásra. Jelképes elemek: cédrus, áldozati kő.

A látvány dekoratív összefoglalásának és felbontásának problémája is jelen van. Fénnyel

telített színezés. Magyarság gyökereit itt a keleti romok közt keresi. A couleur locale a

couleur universelle szintjére emelkedik. Evilági életet próbálja egy szintre hozni a történelmi

és az egyetemes örök értékekkel.

1907 – két enigmatikus kép: Magányos cédrus, Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban.

Elkötelezett művészsors, lángész kitartó munkájának beteljesülése? A cédrus csak a harmadik

évezredében érik be (Csontváry: Energia és művészet, 1912)

8

Mária kútja Názáretben (1908) – a művész arcvonásit viselő alak önti a vizet – élet forrása?

olyan mint egy új vallás főpapja. Vannak még itt kariatidák, liliomos nő, vörös köpenyes

lovag (de hogy melyik mit jelent, az itt a könyvben nem derül ki…)

1910 után nem festett, megroppant. Megváltás képzetének utolsó pszichotikus

megnyilvánulása – Magyarok bejövetele karton (Árpád teveháton az ő arcvonásaival).

Groteszk, szürreális hangulatú, megbomlott intellektus dokumentuma.

Gulácsy Lajos – a preraffaeliták nyomdokain indult. Képzeletvilágát már fiatalon

megteremtette, később maga is átköltözött ebbe a mese-világba. Sok szerepportré (bolond,

zarándok, szerzetes). (Pécsi József 1914-es fotóján Gulácsy Hamlet jelmezben van.) Eleinte

lokalizálható tájak (Firenze, Verona, Como-i tó), később a Japán és a Hold között található

Na’Conxipan.

1922- Gulácsy kiállítás – Lyka (az Új Időkben): testetlen asztrál lények lakják, sápadt

formájuk csak feldereng, imbolyognak, olyanok mint a színné vált illat… Kulcsfogalom a

színesztézia Gulácsy művészetében (színek, hangok, illatok együttes érzékelése) Költői

címeket adott (pl.: Dal a rózsatőről, Don Juan kertje, stb.), gyakran ciklusokba sorolta képeit a

kiállításokon (Uránia kiáll. 1909 – veronai álmok, őjabb impressziók, stb.).

Áttetsző színrétegek, lazúros festésmód, érlelt felületek. Kettős művészi habitus, vannak

aprólékos részletek (pl. a Zarándok hazatérése c. kép hátterében lévő templom kupolájának

osztását adó ezüst lemezkék), de vannak ecsetnyéllel igazított, karcolt felületek is (Vasárnap

délután Comóban).

Rajongott a Raffaello előtti olasz műv.-ért (fra Angelico, Botticelli), de a kortársak is

hatottak: Puvis de Chavannes, Klimt, Rippli, Kernstok. Szívesen látták volna

művészcsoportokban, de mindig csak vendég maradt. Együtt szerepelt Márffyval 1908 és 11

között. A kor irodalmi szimbolizmusának megtestesítőjét is látták benne (Paolo és Francesca,

1903)

A háborút nem bírja, kiborul, utolsó éveit depresszióban töltötte. Nyomasztó képzettársítások

jelentek meg a képein. Átfesti a képeit – lélek lenyomatok, a szürrealizmus előfutárai

(transzparencia-elv, onirikus látásmód?)

A szecesszió változatai – Gödöllő, Budapest

A szecesszió Európában a korstílus igényével lép fel. Képzőművészeti formanyelv, a teljes

környezetet átalakító stílus, dekadens életérzés. Elmosódtak a képző- és iparművészet

9

korlátai, a műfaji határok is, Gesamtkunstwerk (pl. Vágó József Schiffer-villája Bp.-en, 1910-

12. , itt voltak Rippl Iványi és Csók pannói, ebédlője, Kernstok üvegablakai, a hallban

Kisfaludi Strobl Zsigmond: Finálé c. szob.csop.-ja és Fémes Beck Fülöp Fiúaktja)

Gödöllői művésztelep – kivonulás Az 1890-es években az erdélyi Diódon szövődő

barátságból indult. Házigazda Boér Jenő – tolsztojánus életfelfogás. Körösfői Kriesch Aladár

eredetileg rokonlátogatásra ment, de lassan összegyűltek körülötte a hasonló felfogású

művészek. (Nagy Sándor, Edvi-Illés Aladár, az angol Tudor-Hart, a svéd Leo Belmonte, és az

osztrák Tom von Dreger.

Ego sum via veritas et vita c kép a diódi évek önéletrajzi ihletésű összefoglalása, és a

művészcsoport hitvallásának megfogalmazása. A gyermeke halála miatt búsuló festőt Jézus

vigasztalja. Az őket körülvevő, portrészerűen ábrázolt barátok pedig bizakodnak a művészet

megváltó erejében. Konkrét a környezet, a háttérben látszik a Boér-kúria galambbúgos

kapuja. Művészetvallás, közösségteremtés, természettel való azonosulás (párhuzam Ferenczy

Hegyi beszédével, 1896).

1901 – Körösfői és családja Gödöllőre költöznek, innen számíthatjuk a művésztelepet. Első

időszak – iparműves tevékenység, kézműves technikák iránti érdeklődés, szőnyegszövés.

Népművészeti formakincs felhasználása. (*hatott rájuk Schmitt Jenő

A gödöllői művészek Erdélybe utaztak új inspirációért (balladék, népdalok, népművészeti

tárgyak, építészet, stb.) Szecessziós vonalkultúra + népművészeti motívumok = „magyaros

stílus” Sokfélét csináltak, pl. könyvfedelet (Körösfői: Malonyay: a magyar nép művészete),

vagy ablakot – Nagy Sándor a lipótmezei kápolna ablakai.

Vallási eszme, megjobbítható lélek – ennek megfelelően a művészet és az élet átalakítása.

Század első évtizedében újabb festő (Remsey Jenő) csatlakozott, szobrászok is (Moiret Ödön,

Sidló Ferenc). Nemzetközi kapcsolatok – az angol grafikussal, Walter Crane-nel, a finn

Akseli Gallen-Kallelával (finn szec. nagymestere).

Leglátványosabb gesamtkunstwerkjük: marosvásárhelyi kultúrpalota (Komor Marcell és

Jakab Dezső tervezték, 1910-13) – homlokzati díszek, falfestés, üvegablakok. (Körösfői

Kriesch, Nagy S., Torockai Wiegand Ede, Sidló Ferenc). Program – híres magyar ősök,

események, magyar kultúra apoteózisa. (Kossuth, Bethlen, Petőfi, Munkácsy).

Budapest

1907 – a Kéve művészcsoport megalakulása. Szellemi irányítója Szablya Frischauf Ferenc.

Sok volt nagybányai csatlakozott – Dénes Valéria, Benkhard Ágost. És voltak gödöllőiek is

(Moiret Ödön, Remsey Jenő). Így aztán nem volt egy darab, követendő stílusirányzat.

10

Szablya mestere is Hollósy Simon volt, Szablya a példája nyomán szabadszellemű

magániskolát működtetett Budapesten. Szecessziós ir., természetlátás, enteriőr-kiállítások –

képzőműv. iparműv.-i környezetben (a kiáll. belsők: Kozma Lajos, Málnai Béla).

Kiadványuk: Kéve könyvek, az első 1912-ben (témái: Marinetti fut. kiáltványa, Szablya

Nagybánya-idézése, Kandinszkij: A szellemiről a művészetben, Csontváry: Energia és műv.

c. ea.)

Szecesszió vonalkultusza miatt a grafikai műfaj megerősödik, önállósul, Szinyei javaslatára

Olgyai Viktor önálló grafikai tanszéket indíthat a Mintarajziskolában (1906), 1908 – Magyar

Grafikusok Egyesülete megalakul. 1907: Aubrey Beardsley, 1908: Gallen-Kallela grafikai

kiáll. Bp.-en. Önálló grafikai albumok megjelenése.

Tichy Gyula – elsősorban grafikái jelentősek, példaképei Walter Crane, Alfonz Mucha,

Gustav Klimt. Meghökkentő képi ötletek jellemzik. Gyakori irodalmi utalások (Bródy Sándor,

Ady a barátai voltak). Érzéki nőalakok (elevenek v. tartózkodóak), szépség-metaforák –

túlfinomultak? Mérnök volt, későbbi rajzain mindenféle szerkentyűk.

Sassy Attila (L’Aiglon) : Ópium-álmok c. album – metszetek, álom és valóság határán, ideges

vonalak. Érzékek zavara.

Kozma Lajos - építészként csatlakozott a Kévéhez, de jelentősek grafikai munkái is. Az

utolsó ábrándok c. album (1908) – őszi hangulatok, melankólia, melódiák?, hullámzó,

hajlékony vonalak és statikus népi motívumok (mozgás érzete), lírai hang. Társadalomjavító

szándék, baloldali – Galilei kör (Népszava szerkesztőjének illusztrál, Révész Bélának).

Kós Károly – a Fiatalok építészcsop. tagja (Kozma L. is). Kevésbé lírai. Szerette a vastag

nádtollat, a rusztikus linómetszetet. ruskini, morrisi elvek alapján a hazai kézműves és

építészeti hagyományok feltárásán és felhasználásán dolgozott. Néprajzi gyűjtőmunka (Főleg

szűkebb hazája, Kalotaszeg környéke). Épületek (Budapesti Állatkert - Madárház, 1909-

1910) grafikák. (1907: Erdélyország népének építése címlapja). Vh. után hazament Erdélybe,

kulturális mindenesnek.

Festőiség és dekorativizmus – Vaszary, Rippl-Rónai

Alexander Bernát: A vonalról (1909): vonal – kontemplatív/gondolati (apollói) értelmezése

vs. a szín szenzuális/indulatkifejező (dionüszoszi). A szélsőségek összehangolását javasolja.

Gyakorlati példák Vaszary és Rippli. Egyszerre voltak kemény-rajzos és oldott festői

alkotásaik – önelvű festészet, közös gyökerek.

11

Vaszary János – 1898-ban mutatja be az Aranykor c. képét (dekoratív keret – japáán

tekercsképekhez has., antik Vénusz-kultusz, szobrok hűvöse, testek melege, összesimuló pár

Vénusznak mutat be áldozatot – elhamvadó rózsaszirmok) – égi szerelem dicsőítése????

1899: Eleven kulcs – a földi szerelem dicsőítése? –széttárt karú nőalak, adoráció Priapus

szobra (fallikus isten) előtt. 1900: Ádám és Éva - a bűnbeesés utáni pillanat.

Néhány év múlva – a pillanatnyi érzések, az impresszió elsődlegesek.

Minden technikára és művészeti irányra (stílusra) nyitott volt. 1897 – plakát Thék Endrének

(ő csinálta a Rippli által tervezett Andrássy ebédlő bútorait), Mucha hatása.

Iparművészeti elképzelések – leginkább textilek valósultak meg, Gödöllőn szőtték őket. (ált.

népi életképek: Jegyespár, Mézeskalácsárus)

1906 – kiáll. a Nemzeti Szalonban (kilép az Iparművészeti Társulatból, első a festészet).

Olasz, spaynol út hatásai, mediterrán élmények, körvonal nélküli puha formák, élénk színek.

(Reggeli a szabadban, Álarcosbál, Séta a parkban). érzéki öröm felszabadult festője.

1910 k. – fiatalok radikális fellépés, sokadszori megújulás. Megint vonalasság, szerkesztettség

(kubisztikus, bizánciasan archaikus). Komor puritanizmus, alig színezett képek.

1912 – kiáll. a művészházban – kísérletezik, alapelemeire bontja a képet, tisztán vonalas és

tisztán festői hatásokra.

I. vh tragikus élményei, színredukció marad.

Rippl-Rónai József – 1880-as években, Münchenben kezd festészetet tanulni. Nincs közeli

kapcsolata a magyar kolóniával. Párizsba költözik. Munkácsy megosztja vele műtermét (?),

a befutott akadémiai festők világa. Munkácsy tanítványa, legtehetségesebb másolója –

erkölcsi és anyagi megbecsülés. Túl gyors siker.

1890-es évek – Munkácsytól való elszakadás. A Revue Blanche közege inspirálta (Denis,

Vuillard, Bonnard, stb.) A Nabis csoport tagja, részt vesz a kiállításaikon. Művészet

szimbolista felfogása. Első fázis – a vonal fekete-fehér képi hatásának megértése. (dinamikus

vonalvezetés, a teret csak egy kis barna jelzi, borongós összhatás).

A hangulatok megragadása mindvégig elsődleges. Párizsban összeszedte a módszereket.

Kalitkás nő (18902) – Whistlert idézi. Carrière-t: Patakiné képmása. züleim negyvenévi

házasság után (1897) – kontúros, szürkés-barnás.

1895 – Siegfried Bing megnyitja Párizsban galériáját, a Salon de L’Art nouveau-t – az új

törekvések fóruma lesz,. A belső kialakítása: Van de Velde, Denis, Vuillard. 1897-ben Rippli

itt mutatkozik be. 1895-re a megnyitóra elkészül litografált könyve: A szűzek (J.P. Knowles:

12

A sírok c. fametszetes könyve is ekkorra). Századfordulós élet-halál tematika (Erosz és

Thanatosz harca). Utólag Rodenbach írt a füzetekhez szimbolikus verseket.

1899 – Aristide Maillol meghívására Rippli Banyuls sur-Mer-be megy.

Fordulópont, átmenet a napos, harsogóan színes sorozathoz.

1911: Emlékezéseim

Összművészeti munkája: Andrássy Tivadar Duna-parti palotájába tervezett ebédlő (1897-

1898). – üvegablakok, bútorok, kerámiaedények, faliszőnyegek.

1900: Bp-en vegyes fogadtatású visszatekintő kiállítás – 1906: Könyves Kálmán Szalon

sikeres aukciója – végleges hazatelepülés.

Kaposvári emberek, kisváros világa érdeklik. Képein megáll az idő, nincs mozgás. Állandó

családtörténeti szereplők: Lazarine, Anella, Piatsek bácsi. Melankolikus hangulat, derűs

színek, otthonosság.

1910 k. – kukoricás stílus – a színkeverésnek már a palettán meg kell történnie, a kép

felületén már semmit nem szabad változtatni. („a színtüzesítés negatív parancsa”). Nincs alap.

Ecsetvonások – mozaikszemcsék. „Egyszerre festés” végeredménye egy tisztán dekoratív

képi világ. Eljut a figurális és absztrakció határáig (Mezei munka), ahogyan végigviszi a kép

minden részletét egyforma hangsúllyal kezelő festői elvet.

Utolsó korszakában felhagy az olajfestéssel, pasztell-portrékat készít.

Impresszionizmus és neoimpresszionizmus – a MIÉNK és a Művészház

Század első évtizede- felzárkózás Eu.-hoz, itthon is megjelennek a külföldi irányzatok, a

modern művészet támogatókra lel. szabad szellemi légkör, nyitottság, utazások. Nagybányáról

(is) sokan utaztak Párizsba. Tanultak a Julain Akadémián, aztán: La Palette, Colarossi,

Grande Cahumiére, 1905-től részt vettek a Salon d’Automne és a Salon des Indépendants

kiállításain. (Czóbel 1905-ben a Salon D’Autonme-on a Matisse vezette Vadak teremben

állított ki (?)).

1906 nyara – Czóbel Nagybányán. (Pl: Festők a szabadban – alapot szabadon hagyó, élénk

festékfoltok egymás mellé helyezése). Idősek megdöbbennek, valamennyire sikerül integrálni

(nem egyértelmű törésvonalak).

1905-1906-ban sokan jártak Párizsban: Czigány, Bornemisza, Boromisza, Perlrott, Mikola

András. Matisse-hatása (próbálták volna összeegyeztetni a nyagbányai st.-sal?)

13

Perlrott Csaba Vilmos – 1906 jelne volt Matisse iskolájának indulásakor, rendszeresen

kiállított a Salon d’Automne-ön. Jellemző rá a cézanne-i stabil szerkesztettség és a színes

festőiség viaskodása (Fiúk a folyóparton).

Ziffer Sándor – a fauvizmust, később a német expresszionizmust vegyíti a konkrét

nagybányai táji elemekkel. (Önarckép, Tájrészlet kerítéssel). Színek szinte brutálissá

fokozódnak, nagyon harsány. Ő mindvégig Nagybányán maradt, a neósok következetes

képviselője.

A nagybányai műveken mindvégig megmaradt kiindulópontnak a természeti élmény. Az itt

működő festők (Tihanyi Lajos, Huszár Vilmos, Réth Alfréd) csak később, külföldi

emigrációjukban jutnak el az absztrakcióig.

1907 – Könyves Kálmán Szalon – fiatal festők, új irányzatok bemutatkozása (neósok

(Perlrott, Boromisza), alföldiek (Rudnay, Tornyai), Márffy, Czigány).

1907 – MIÉNK megalakulása, Japán kávéház művészasztalának három vezéralakja: Szinyei,

Ferenczy és Rippli kezdeményezik, szembemenve az Országos Magyar Képzőművészeti

Társulat monopóliumával. A konzervatív Műcsarnokkal szembenálló festőket tömörítette.

Nem volt saját kiállítóhelyük, sem határozott programjuk. Sok belső ellentét. Szinyei, Rippli

és Ferenczy más-más mértékben támogatták a modern irányzatokat. Túl heterogán, nem

képviselhették egyszerre aneósokat és a nagybányai alapítókat, meg Ripplit és Vaszaryt is.

Egyre több tag, növekvő feszültség. Az addig őket befogadó Nemzeti Szalon 1909-ben

kiutasítja őket (irigyek az idősek sikereire, félnek a fiatalok radikalizmusától).

A MIÉNK fiataljai Ripplivel erdélyi vándorkiállítást szerveztek. (Kolozyvár, Nagyvárad,

Arad) – neósok diadala.

1909 december: Rózsa Miklós műkritikus megalapítja Művészházat. Ez az egyesület önálló

kiállítóhelységgel rendelkezett. Művészeti progresszióra törekvés, az öregek tiszteletbeli

tagok. Sok tárlatot szerveztek vidéki városokban, figyelmet szenteltek a nemzetközi

törekvéseknek is. 1910 – Nemzetközi Impresszionista kiállítás – a műveket magyar

magángyűjteményekből kölcsönözték (Cézanne, Van Gogh, Gauguin, Picasso, Matisse,

Kernstok, Iványi Grünwald, Rippli). 1910 szeptember – zsűrimentes kiállítás az egyesületi

tagoknak, 1910 december „ellenszalon” (a Műcsarnoktól kizsűrizetteknek).

A „kereső” Nyolcak – az avantgárd kezdetei

1909 dec. 30 – Könyves Kálmán Szalon – Új képek kiállítás, a MIÉNK-ből kivált

legradikálisabb fiatalok (Keresők néven (?)).

14

1911 – 2. kiáll. – már Nyolcak, első magyar avantgárd művészcsop.

1910 január – Kernstok Károly a Galilei körben – Kutató művészet c. ea. – Nyíltan

szembefordul az impresszionizmussal, és a szenzualizmus helyett értelmet követel a

festészetben. Kutató művészet: a művészi evolúció munkáját végzi, szemben áll az

alkalmazkodó művészettel. Nem másolja a természetet, nem szolgája osztályharcoknak,

ideológiáknak.

Válasz: Lukács György (filozófus): Az utak elváltak c. ea. Kernstokék mellé áll,

művészetükben az állandóságot és a rendet emeli ki, azt hogy a dolgok lényegét akarják

ábrázolni.

1911 – Fülep Lajos – az impresszionizmus párhuzamaként értékelt crocei intuícióelmélettel

szemben kritikus, olyan új művészet létrehozását tekinti szükségesnek, amelynek etalonja

Cézanne.

Kernstok – szellemi vezér. Nyergesújfalui villájában kezdte szervezni a csoportot.

Megfordultak itt Czóbel és Márffy mellett más radikálisok. (Kernstok szabadkőműves is

volt…)

Századelő – gazdasági fellendülés, Bp. világvárossá válik, változás a levegőben,

tudományban, irodalomban, zenében, művészetekben is. Ebbe kapcsolódtak be Kernstokék is.

A csoport nem volt homogén. Az elméletet át kellett ültetni a festői gyakorlatba – a szubjektív

látványfestészet meghaladására tett kísérletek. Előélet: Kernstok (szociális érzékenység, sötét

tónusú életképek (?); Pór: realista portrék és önarcképek; Czigány, Tihanyi és Czóbel:

nagybányai neós előélet; Márffy, Berény, Orbán (és a többieknek is): a párizsi tartózkodás

volt meghatározó.

Többalakos kompozíciók – társadalmi elkötelezettség, monumentalitásra való törekvés. Pór:

Család (1909) – van naturalizmus a portrékban, de az állandót, a megmásíthatatlant akarta

megragadni, kiszolgáltatottság, magány. Többiek – természetbe helyezett sokalakos akt

kompozíciók (Kernstok: Két fiúakt, Márffy: Hármas akt). Meg nem értés, felháborodás

fogadta a kiállítást (kicsavarodó csokoládéemberek…)

1911 – Pór kiállítása – Tisza István miniszterelnök kirohanása

1911 – Nyolcak kiáll. rendezvények kísérik, más műv.-i ter.-ekkel való kapcs. (*1912-es

kiállításukon ismerkedett meg Ady és Bartók). „festészeti adyzmus”. Támogatik Bölöni

György, Feleky Géza. (Aurora, Nyugat)

15

1911. április – 2. kiáll. ez is Új képek címmel (?) – Nemzeti Szalon Vendégek: Lesznai Anna

(népies hímzések), Fémes Beck Vilmos – archaizálóan leegyszerűsített plasztikák, Vedres

Márk – kecses kisbronzok (később ő is a kubizmus szelídített változatához közelít).

A kiállítás programképe: Kernstok: Lovasok a vízparton (1910). Modern utópikus Árkádia,

tetterős alakokkal. Különböző stílusok keveredése: plein air tájháttér, szecessziót idéző

stilizált aktok. A Fához támaszkodó fiúakt c. képen már szintetizálja ezeket. Szerkezetet

hangsúlyozó komponálás és laza, fauve-os kolorit. Kernstok kb. ennyi, inkább szervezői,

publicisztikai tevékenysége jelentős.

Nyolcak társadalomformáló művészeteszményének egy új közösségi műfaj (falképek) felelt

volna meg, de nem kaptak ilyen megbízást. (Kernstok – üvegablak tervek –Schiffer-villa,

freskó: Ősvadászok). Pór – Népoperának készített freskótervek.

Pór – 1911-es kiáll.-on: Hegyibeszéd – korabeli kritikusok sz. agitatív. Kevésbé hatott rá a

fauvizmus, ő kötődött a legerősebben a régi korok művészetéhez. Erősen hangsúlyozta a

figurák plaszticitását. Duzzadó izomkötegek, klasszikus csoportfűzés (reneszánsz freskókat

idéz- olasz út).

Czóbel és Márffy – függetlenítették magukat korábbi stílusoktól. Czóbel csak nevével vett

részt a csoportban, második két kiáll.-ra nem küldött képet. Ekkortájt Párizsban élt, 1914-ben

Hollandiába menekült. Fiú labdával c. kép – festészete letisztult. Leegyszerűsített formák,

markáns színek, összefogottság. Márffy – oldott festőiség, érzéki-derűs kolorit. Aktos

kompozíció – háttérbe szorul a megépített jelleg, összemosódó formák.

Czigány és Orbán – közvetlenebb a mintaképek hatása. Czigány – klasszikus nyugalmú

csendéletek, Cézanne hatása. Zártabb, drámai töltés. Kiegyensúlyozott statikus felfogás,

konzekvens fejl. Önarcképein aszketikus egyszerűséggel örökíti meg magát, fürkésző (???).

Ady baráti köre, őt többször is megfestette.

Orbán – csendéleteken nála is Cézanne puritanizmusa, de aktfiguráin Matisse hatása

érezhető.

1912 – már csak négyen állítanak ki – a távolmaradóknak (Kernstok, Czóbel, Czigány,

Márffy) másnemű művészeti elfoglaltságaik voltak.

Berény és Tihanyi – ők voltak a legfiatalabbak, legprogresszívebbek. Berény – nyitott,

sokféle hatást asszimilált, sokszínű. Korai munkáin – cézanne-i képszerkesztés és fauve-os

kolorit. Később hatott rá az expresszionizmus és a kubizmus is. Van csendélete, sokalakos

aktkomp.-ja. Önarcképei – ironikus hangvétel. Teoretikus, műkritikus is, érdekelte a

pszichoanalízis és a zene. Weiner Leó (zeneszerző) portréja – robosztus figura,

16

leegyszerűsített formák, összefogott tömegek. Vörös háttérből kiemelkedik a fej tömege, fehér

ing leválni látszik. Bartók portréja (1913) – expresszív hangvétel. Strukturálatlan, sötét

háttérből felfénylik az arc. Szuggesztív szempár, pszichologizáló megközelítés, zaklatott

ecsetkezelés.

Tihanyi Lajos – különös perspektíva, torzított arányú alakok, groteszk arcképek. Főleg

portrék. Kubizmus szerkezetes látásmódja és expresszionista lélekábrázolás. Pl. Fülep Lajos

portréja . a karikatúraszerűen jellemzett arc még megőrzi az integritását de a testnek nincs sok

köze az anatómiához,k a képfelület szerkezetének rendelődik alá. Kasák Lajos arcképe (1918)

– Tihanyi kapcsolatba került az aktivizmussal, 1918-ban önálló tárlatot rendezett a MA kiáll.

helységében.

Beck Ö. Fülöp – nem tartozott a Nyolcakhoz, de rokon szellemben alkotott. Eredetileg

ötvösnek tanult. Eleinte érmek, plakettek. Összefogott, tiszta formai megoldásokra törekedett.

Mikes Kelemen érem (1908) –a Nyugat emblémájává vált. Szobrait maga faragta, az érmeihez

a mintát eredeti méretben véste ki. Dekoratív sziluett-hatás, formai ritmusok tisztasága (pl.:

Vonósnégyes). Nagyméretű kőszobrain (pl. Szt. Sebestyén) – rusztikus felületalakítás, barbár

monumentalitás, túlhangsúlyozott tömbszerűség.

A Nyolcak nem hoztak létre koherens festői stílust mégis koncentráltabban közvetítették a

modern irányzatokat, és ők voltak az első magyar avantgárd művészcsop.

A Nyolcak után – a Fiatalok

1909 – Kecskeméti művésztelep – Nagybányáról kiszakadó Iványi Grünwald és csapata.

Nagybánya hagyományát és a gödöllői mintát (Arts and Crafts) akarták összehangolni. Falus

Elek is közreműködött (1909-ben Nagybányán dolgozott) a program megírásában (Iványi: A

kecskeméti művésztelep). Elkülönítik a tisztán képzőművészeti és a dekoratív művészetet

művelő részlegeket. I. vh-ig a képzőművészet kerül túlsúlyba, holott a szőnyegszövésnek is

fontos eredményei vannak (1911-es Művészházbeli Rippli kiáll.on Falus szőnyegei).

Sokan érkeztek Szolnokról: Pólya Tibor és Iván, Herman Lipót, Olygay Ferenc, Faragó

Géza). Az iskola bár azt kritizálta, mégis Nagybánya mintájára szerveződött.

Műtermek csak 1912-re készültek el, addigra leül a kezdeti lendület. 1911- Nemes Marcel

adománya – egy gyűjtemény, kvázi mintakollekció, amihez fel kellet érni (Gulácsy, Vaszary,

Kernstok, Rippli, Czóbel, Thorma, Ferenczy). Bornemisza Géza és Perlrott (kecskeméti

17

városképek. rusztikus faragásokat idéznek)– neós múlt, megőrzik az expresszionista

túlfűtöttséget.

Ivényi Grünwald művészete változik. A bevált motívumokról variációkat fest. Pl. kálvária.

Schiffer-villa pannója – Nyár – bárány, gyümölcsös kosár, vízpart. Kettős stílus – a téma

Herman Lipót árkádiás-barokkos erdei jeleneteit idézi, kemény vonalvezetése meg olyan,

mint a kontúros-dekoratív Perlrott.

A Művészházban az idősebb generáció lassan lelép (Szinyei és Ferenczy kilépnek, Iványi

lemond, Rippli marad, Kernstok ig. tag lesz). 1913-ban új épületbe költöznek, „palota felavató

kiáll.”. 1913-ban szintén: Nemzetközi posztimpresszionista kiállítás. Hazai progresszió színe

javának kiállításai. Ekkorra a Nemzeti Szalon is próbál korszerű tárlatokat csinálni: 1913 – A

futuristák és expresszionisták kiállítása. (olasz futuristák, Kandinszkij, Kokoschka, stb.)

1912 – a Művészház Új művészet címmel új folyóiratot indított. 1913 –a Művészház

szabadiskolát indított (tanít Rippli, Kernstok).

A neósok mellett volt egy másik irányzat, amelyik visszafogottabb színekkel, szerkezetesebb

felfogással inkább a kubizmushoz igazodott.

Perlrott-Csaba Vilmos – szerepelt a két első MIÉNK kiáll.-on. 1909-ben ott volt

Kecskeméten Iványival, de rendszeresen visszajárt Nagybányára. Vastagon kontúrozott, erős

színhatású város- és tájképek. 1910-re már érződik rajta a kubizmus hatása – szobabelsők,

öltözködő nőkkel. A kubizmus a motívumok felfogásában jelenik meg, de marad a klasszikus

kompozíciós rend. Spanyol út – El Greco hatása – expresszív elemek, bibliai jelenetek.

Dénes Valéria – Matisse-nál tanult. 1913-ban összeházasodott Galimberti Sándor festővel.

Nagybányai neósok, Párizsba mentek. Megemelt nézőpont, egymásra torlódó háztetők, nlző

felé billenő csendéletek (analitikus kubizmushoz közelítő saját mo.ok). Kiállításuk volt 1914-

ben a Nemzeti Szalonban. Amszetrdam (Galimberti) – végletekig fokozódó

többnézőpontúság, barnás tónusok. Montázsszerű, zsúfolt, mértani rend fogja keretbe.

Négyzetben kör komp. - archaikus alapsémára utal vissza (sziget). 1915- hazajöttek

Hollandiából, Valéria meghalt tüdőgyusziban, a férje a temetés napján öngyilkos lett.

Kubista hatások Párizsban:

Réth Alfréd – 1905-ben Nagybányáról ment Párizsba, ott érett 1911-re kubista művésszé.

(Kiáll.: Salon d’Automne, berlini Sturm Galéria, Bp. – Nemzetközi posztimpr. kiáll.)

Csáky József – szobrász. 1908-tól élt Párizsban. Első kubista plasztika 1913-ban.

1910-es elej: Ferenczy Béni Archipenkonál, Farkas István a La Palette akadémián.

18

Szobotka Imre – az I. vh előtt eljut az analitikus kubizmusig kisméretű arcképein. De maradt

valami festőiség, színesség (pl. Pipázó férfi).

Mo-ra a vegytiszta kubizmus nem került át.

I. vh – Volt aki Párizsban maradt végleg (pl. Csáky), aki hazajött (Farkas István), aki internáló

táborba került (Szobotka, Réth Alfréd).

1910-es eleje – újabb csoportosulás körvonalai – a Nyolcak nyomdokain haladó fiatalok. Az

Iparművészeti Iskolában tanultak, az Epreskertbe jártak rajzórára Ferenczy Károlyhoz.

Együttes fellépésük az I. vh alatt. (előtte egy-két művük a művészház kiáll.-ain).

Kmetty János – 1911-ben a Nyolcak hatására ment Párizsba, hogy a rájuk ható művészetet

eredetiben tanulmányozhassa. Nem az analitikus irányba indul. Tájkép c. kép – racionalitás, a

látványt geometrikus vázzá redukálta. Redukált formák, síkból kiugró hengeres fák, hideg

kékes-zöldes kolorit. Fémes-türkizes színek szoborszerűen beállított portréin is. Kecskemét

látképe (1912) – a formák zártságát széttördeli, prizmaszerű. Rend állandóság nála is, de

többalakos, tájba helyezett kompozícióin megőrzi a biblikus-mitologikus ikonográfiai keretet.

Uitz Béla - 1914 – Ifjú Művészek Egyesületének kiáll.-sa a Nemzeti Szalonban. Uitz

rajzkollekcióját Nemes Marcell vette meg. (szénrajzok, leszegett fejű, akaratos önarcképek,

líraibb anya-gyerek komp.-ók, expresszivitás) Expr. marad, egyre inkább a háború poklát

festi. Kirobbanó feszültség. Az ellentétes témákhoz a grafikai technika is alkalmazkodik. Idilli

ecsetrajzok, dinamikus, drámai tusrajzok (rövid vonalak vibrálása). Kubizáló formaképzés,

szerkezetesség. Siratás c. hidegtű lap – záporozó vonalak földhöz szegeznek egy pietá szerű

csoportot?- apokaliptikus vízió.

1910-es évekre Uitz és Kmetty hasonló grafikákat csinálnak (geometrikus formákra redukált

emberalakok, szerkezetesség, mozgalmas kompozíció, stb.)- kuboexpresszionista stílus –

1910-es évekre alakult ki Mo.-n.

1916 – Fiatalok nevű csoport kiállít a Nemzeti Szalonban, külön teremben a tavaszi tárlaton.

A kritika Hetek néven emlegette őket. Kat.-ban szereplő programjuk alapján profetikus

elhivatottság: szintézisre, egy új akadémia megteremtésére törekedtek. Köv. katalógusban azt

írják, megvan az első lépés a 20. sz. nagy monumentális művészete felé.

Fiatalok előélete Kecskeméthez köthető (Kmetty, Diener-Dénes Rudolf, Dobrovics Péter –

10-es években voltak a telepen, Uitz Béla később, 1916-ban, Kassákkal) (Nemes Lampérth

megfordult Nagybányán és Párizsban is). Perlrott szerepelt egy képpel az első kiáll.ukon, de

kb. egy évtizeddel idősebb volt, inkább összekötő kapocs egy másik generációhoz. A hetedik

Gulácsy volt, nem stílusa, hanem baráti kötődései révén.

19

1917 a Fiatalok második kiáll.-sa. Cserélődtek: Nem volt Uitz, Perlrott és Gulácsy, helyettük

Schönberger Armand és Erős Andor, meg a szobrász Csorba Géza. Itt Nemes Lampérth volt a

szenzáció. Hiányzik a hagyományos ikonográfia. A szűkszavú műfajokat kedvelte (táj,

csendélet, aktok, portrék). Már 1911-ben kiforrott stílusa volt (Önarckép). Háttal álló akt –

rajz. Mintha baltával hasítaná ki a térből, formák architektúrává egyesülnek. Nincs jelképes,

sem hétköznapi tartalom. Tömör, szuggesztív stílus. A festményein is megfigyelhető a

grafikák satírozó felületkezelése. Vastag, pasztózus, reliefszerű festményfelületek. Horgony

utcai részlet – szűk kivágatú táj – a Gellért-hegy oldalában készült. Azaklatott lelkivilága

látszik. Házak kubusosak, a domboldal strukturálatlan láva. Nyugtalanító kolorit

(narancssárga, tört zöldek, lilák).

A Fiatalok a Nyolcak célkitűzéseit folyatatták, de közülük már többeknek (Uitz, Nemes

Lampérth, Kmetty) sikerült új egységes stílust teremteni (kubizmus és expr. egybeolvasztása

és klasszicizálása). Kassák támnadta a programjukban megjelenő új akadémiát, az ellenkezett

az avantgárd törekvésével a folytonos megújulásra. Ráadásul apolitikus magatartásukat sem

szerethette. Kasák azért a folyóirataiban (Tett, MA) reprodukálta a műveiket (Uitz,

Dobrovics). Később, 1918-ban már mint aktivisták szerepeltek közülük többen a MA

kiállításán, ekkorra Kassák mozgalma olvasztotta magába a leghaladóbb erőket.

Utópia épül – a magyar aktivisták

10-es évek elején, közepén pályára lépő fiatal művészek – radikális avantgárd (ált. szegény

háttérből jöttek, szociális eszmék iránt fogékonyak, a kollektívum akaratára épülő társadalmat

álmodnak). Új attitűd, összekapcsolódik a társadalmi és a művészeti forradalom. Programjuk

túllépett a nemzeti kereteken. A magyar mozgalom, az aktivizmus az európai avantgárd

szerves részévé vált.

Voltak itt is ellentmondások (Kaasák a dühös proletár-költő, autodidakta acélmunkás a német

expresszionista lapokat tekinti példának (Sturm, Aktion). Folyóiratai: A Tett (1915-16) –

szembefordult a világháborús nacionalista hőzöngéssel, betiltották és a MA (1916-1925) – a

várt művészi forradalomra nagyobb hangsúlyt fektet. Kassák: A plakát és az új festészet

(manifesztumszerű írás – új kifejezési formák kellenek).

Fiatalok közül csatlakozott Kmetty, Nemes Lampérth és Uitz. Ok a formai újítás széndéka de

nem égettek fel mindn hidat (quattrocento – sacra conversationek, Nyolcak árkádiái, Cézanne

fürdőzői).

20

Uitz – par excellence aktivista művész. Nyíltan kifejezésre juttatott politikai nézetek.

Klasszikus képkomponálás, fegyelmezett racionalitása. Titkolni vágyott érzelmessége

gyakran szétfeszíti a kereteket. Feszültség – a formák expresszív dinamizmusa és a

szerkesztett reneszánsz kulisszatér között. 1918-19-es freskótervek –sémákba rendezett, a

megjeleníteni kívánt eszmének alárendelt koncepció.

Nemes Lampérth József – expresszív naturalista?, tény, hogy sosem szakadt el a tárgytól.

Nála a kubizmus-expresszionizmus plaszticitást jelző, keretező sávjai nem halványak, hanem

önálló életre kelnek. Képalkotás fegyelma és az összeomlás előtt álló psziché küzdelmének

nyomai. Nádtoll rajzain is (itt színpászmák helyett tónusok). Sokan támogatták, kapcs. a

szellemi élet jelentős alakjaival (Hauser Arnold, Antal Frigyes, Mannheim Károly). A

Tanácsköztársaság után Berlinbe emigrált, onnan rövid svéd kitérővel hazatér, elmebaj,

tüdőbaj végeznek vele. Az övé külön út. a tematikától függetlenített tektonikus formáké.

Az új kifejezésmód elkötelezettjei általában biblikus-árkádikus komp.-ban gondolkodtak.

Dobrovics Péter – kulcsszerepe volt a Pécs Baranyai Köztársaságban, később a jugoszláv

művészeti életben. Krisztus siratása (1915) c. művén a szent asszonyok bacchánsnőkké

válnak (emiatt tiltották be A Tett egyik számát). Kmettynél viszont a szakrális idill

marionettszerű bábuk terepévé válik.

Schadl János – kubizmus, expr, lassan dülöngélő házak. Spangher Ferenc, Gergely Sándor

(Szobrászok) ők is a kubizmus és az expr. között ingáznak.

Mattis Teutsch János – csk ő volt tételesen expresszionista az aktivisták közül. Hajladozó

fák, lágyan ívelő dombvidékek. Van benne a szecessziós vonalkultúrából. Linómetszetein: a

formák mind összefogottabbá válnak. 18-19: színei tüzesebbek, formái elvontabbak. Képei

Franz Marc panteisztikus szemléletét idézik. Lelki virágok c. sorozata – lírai nonfigurativitás.

Színezett faszobrokat is csinált (olyan mint a képei 3d-ben). A MA legtöbbet publikált

művésze, részt vett a kiállításaikon (felbukkan a Sturm hasábjain és galériájában is). 19 után

visszatér Brassóba (szülővárosa). Évtized közepére art decos formavilág.

Bortnyik Sándor – aktivizmus plakátszerű jellege, Naturalista újságrajzoló volt. A MA körébe

kerülve váltott. Gyerekrajzszerűen leegyszerűsítette a figuráit, és egy megmozgatott-

szétszabdalt térbe helyezte őket. (párhuzam – Bohacsek Ede festészete – tömbös táj,

terepasztal idill). „Primitív” kezdeti szakasz után művészete zaklatottabbá, expresszívebbé

vált 8grafikákon átlósan, ékként behasító formák). 19-es festményei- érződik a korai kubista

Picasso és Braque hatása. A motívumokat legyezőszerűen teríti szét egy ritmizált síkra. Vörös

színnel és gyárkéménnyel aktualizálja a képeit.

21

I. vh – nyomasztó realitás – Humanizmus tiltakozik. Haditudósító, hadirajzoló művészek. –

Császári és királyi sajtóhadiszállás kiállítása (1916,17 – Nemzeti Szalon, 1918 Műcsarnok) –

újságokhoz szerződött illusztrátorok rajzai (Rippli, Vaszary, Rudnay, Mednyánszky).

1915 – Ernst Múzeum – a Fro.-i deportálásból hazatérő Rippli kiállítása (Menetelő francia

katonák, 1914) Rudnay: Menekülő asszony (1917) – gyermekét óvó anya drámája. Vaszary

kevésbé szenvedélyes – redukált színek, füstös felületek (Katonák hóban, 1916).

Mednyánszky – utolsó korszaka – már nem foglalkozik az emberi lét spirituális vetületével

(Pusztulás kerül túlsúlyba): Enyészet, 1917 k.

1918 – Belgrád, a 37-es közös gyalogezred kiállítást kezdeményez a hadiárvák megsegítésére.

Nemcsak katonák, hanem civil művészek is beküldték a műveiket, a kiáll. túlnőtt a célján,

etikai állásfoglalássá vált. Szerepeltek: Márffy, Czigány, Kernstok, Vaszary, Rippli, Rudnay,

Tihanyi, Thorma, Csók, Ziffer, és a szobrászok: Vedres, Fényes Beck, Pátzay, Fémes Beck.

Ady: „az egész világ szőttje kibomlott” – megrendült világrend – de volt aki reménykedett

hogy új rend születik a káoszból. Új eszmék, egyre radikálisabb magatartásformákkal –

forradalomhoz vezetett.

Tanácsköztársaság (133 nap). Sok jelentős változás a képzőművészeti életben. Szervezeti

keretek átalakításában részt vettek: a volt Nyolcak művészei, az aktivisták, és a Vasárnapi

körhöz tartozó fiatal művészettörténészek (Antal Frigyes, Pogány Kálmán, Wilde János). A

Képzőművészeti Főiskolán nyugdíjazták Benczúrt, és kinevezték Pórt, Csókot, Beck Ö.-t,

Vedrest. (nyári szünet volt, jól megkapták a Horthy korszakban).

A nyári művésztelepek és proletár tanműhelyek vezetése – Uitz és Nemes Lampérth.

Efemer művek - május 1.-i diadalkapuk (láncaikat tépő munkáshősök Zala György

műhelyéből...). A progresszív művészet terepe a plakát maradt: Berény – zászlót lobogtató

emblematikus matróza, Uitz menetelő katonái. („aktuális freskók”)

A mérleg mégis tragikusan negatív: 1919 július – a MA betiltása (kispolgáriízlésű Kun Béla

és Kassák vitája nyomán). Tanácsközt. utáni boszorkányüldözés, a magyar avantgárdot

lefejezték. Kernstok, Pór, Tihanyi, Berény és az aktivisták emigráltak. 20-as évektől a magyar

progresszív művészet Bécsben, Berlinben születik. 2 vh közti műv. Mo.-n bezárkózóbb,

konzervatívabb lett.

22

1919-1945

Hídak a jövőbe – a magyar avantgárd az emigrációban

Tanácsköztársaság bukása után a művészek emigrálnak, legtöbbjük első állomása Bécs. Nem

éppen művészeti kp., de a sok magyar hozzájárul, hogy Kassák újra tudja indítani a MA c.

folyóiratot (1920 június). Rövid idő alatt internacionális folyóirattá vált (de Stijl-lel Sturmmal

és közép-európai avantgárd folyóiratokkal ápolt kapcsolatok). Jelentősége, hogy fórumot

biztosít az avantgárd művészek megjelenésére (nincsenek kiállítóhelyek és katalógusok).

Bécs után a legtöbben Berlinbe mennek, de a Bauhaus kapcsán sokan mennek Weimarba és

Párizsba is. Az utódállamokhoz került jelentős városokban is avantgárd folyóiratok

népszerűsítik a progresszív művészetet: Pozsony (Tűz), Kassa (Kassai Munkás), Arad

(Periszkóp), Újvidék (Út). Aktivistáknak kapcsolataik voltak a hasonló cseh, lengyel, szerb

mozgalmakkal.

A MA és a köréhez tartozó művészek, párhuzamosan a no.-i tendenciákkal távolodni kezdtek

az expresszionizmustól. 1921-ben dadaisztikusnak, vagy „vitális konstruktivistá”nak

nevezhető művek születtek. Kassák is képzőművészkedni kezd: képversek, kollázsok.

Moholy-Nagy László: igazán a berlini emigrűcióban ért nagy művésszé. Korai rajzain

expresszív görcsösség érződik. A 20-as évek elején készült munkáira (metszetek, festmények)

a „hetyke” öröm, játékosság, céltalan felszabadultság jellemző – mechano-architektúrák

(Passuth K.). Néhány év múlva Kassák, Bortnyik és Moholy-Nagy az oroszok által közvetített

konstruktivizmus felé fordul (körök, négyzetek, háromszögek, ferde vonalak egyensúly vagy

dinamizmusa). Programjukként felfogható: Kassák 1922-ben publikált Képarchitektúra

Manifesztuma. Hitvallás jellegű szöveg: Kassák már nem bízik egy újabb forradalomban, nem

várja Árkádiát, inkább az önmagukat értelmező képarchitektúrákhoz fordul (nem a mo.-t vetíti

a jövőbe, hanem fordítva – Perneczky G.). A többiek azért hamar továbblépnek (Bortnyik –

első non-figuratív album megjelentetése, Moholy-Nagy – formák transzaprenciájának

felfedezése). Azért Kassák képírchitektúrái is fejlődnek: kezdeti vörös-fekete egyszerűbb

idomok, utána palettaszerű, teret érzékeltető alapból induló sugárszerűen szétterülő formák,

úszó diagonálisok (Vörös-arany, sárga-kék), húszas évek közepére zsúfoltabbak, sötétebb,

barnásabb tónusokkal. Vannak technikai bizonytalanságok, hiányzik a perfekcionizmus

(Korniss sz. „Kassák a konstruktivizmus primitívje”)

23

Elmúlt a forradalom, döntési helyzet: vagy elfogadják a konstruktivizmus racionalizálását, a

tipográfiában, hirdetésekben való alkalmazását, vagy továbbra is az irrelevánssá vált radikális

megoldásaikat, a mozgósítást hirdetik.

1926-ban Kassák hazatér. Új folyóirata (Dokumentum) és képarchitektúra kiállítása

visszhangtalanok maradnak. Megszervezi a Munka-Kört, ami főként munkások

művelődésének segítésével, felvilágosító programokkal foglalkozik.

Bortnyik Sándor – 1922- Képarchitektúra c. műve, kimagasló szintézise a magyar konstr.-

nak, de ő maga csakhamar megcsömörlik a nyelvezettől, szembefordul Kassákkal. Weimarba

megy, de a Bauhaus-zal szemben is szkeptikus marad (új életforma kísérletek). 1924-25-ben

született művei: a konstruktivizmust Neue Sachlichkeittal vegyítik, kiábrándultságot fejeznek

ki, szatirikusan Pl: Új Ádám, 1924, Új Éva, 1924, Zöld szamár, 1924. Hazajön, tesz néhány

avantgárd kísérletet (Zöld Szamár Színház, Új Föld). Aztán reklámgrafikusként dolgozik. A

Műhely nevű iskolát vezeti (kisszerű, közép-európai Bauhaus), majd az 50-es években a

Képzőművészeti Főiskola rektora (ironizál ifjúkori eszményein).

Uitz Béla – ő is szakított Kassákkal. 1920- Moszkvai tartózkodás – analízisek (non-fig.

komp.-ók). Ezeket az általa keresett „szintetikus realizmus” (kör-háromszög formaképlettel

megvalósítható) előtanulmányainak tekintette. General Ludd-sorozat (1922-23) – drámai

emléket állít az elbukott forradalomnak. Később Moszkvába költözik, nem vesz részt a

magyar művészeti életben.

Moholy-Nagy László – a nemzetközi avantgárdot választotta. Művészetében nagyobb szerep

jut a mozgásnak, dinamizmusnak – kinetikának (dinamikus-konstruktív erőterek). A mű

önálló organikus, szabad a ráció által szabályozott rsz. 1923: Moholy-Nagy, Péri László,

Kállai Ernő és Kemény Alfréd (kritikusok) a Kassák-ellenes Egység c. folyóiratban

Nyilatkozat-ot jelentetnek meg, amiben kommunista konstruktivizmust követelnek. Hamar

belátják ennek doktrinér voltát. 1922: Új művészek könyve – a fotók a konstruktivizmus

nemzetközi beágyazódottságát sugallják (léghajók a háttérben). Moholy-Nagy – a nyugati

modern művészet optimizmusa, a metropolisz élmény magával ragadta, egy kicsit talán azért

félt az elgépiesedéstől. Minden újat kipróbált (fotó, zománckép, film), lelkes. 27 éves korában

Gropius meghívta a Bauhausba tanítani. Szakít a magyra műv.-re jellemző patetikus-kesergő

hangvétellel. Nagyhatásúak a könyvei: a Bauhaus sorozatban: Festészet, Fényképészet, film;

Az anyagtól az építészetig. Fény-tér modulátor (1922-30) – a variálhatóságot művészeti

alapelvvé teszi. 1930-ben jött utoljára haza, a magyar művészettel való kapcsolata lazult.

24

Péri László – a MA-kör egykori színésze, képzőművészként Berlinben bontakozott ki.

Linómetszetek, aztán barnás-vörös, egymásra applikált falemezekből, majd betonból öntött

sziluett-hatást hangsúlyozó reliefek, majd a 60-es években formázott vásznak (shaped

canvas).

Sok magyar fiatal ment a Bauhausba. Voltak akik otthon a Fiataloktól kaptak indíttatást, pl. a

pécsiek Dobrovics Pétertől. Molnár Farkas és Stefán Henrik – 1921-es itáliai út, a róla készült

mappát már Weimarban adták ki, litográfiák, szerkezetesebb, kubista formanyelv. A pécsiek:

Breuer Marcell, Molnár Farkas, Forbát Alfréd, Weininger Andor, Stefán Henrik, Johan

Hugó.

Molnár Farkas: Vörös kockaház – a konstruktív racionalizmus alapján elképzelt etalon

lakóegység. Mellette klasszicizáló biblikus-heroikus festményeket festett. Később építészettel

foglalkozik (Congres International d’Architecture Moderne)

Nyolcak közül emigráltak: Czigány, Kernstok, Berény és Tihanyi.

Tihanyi Lajos – folytatja a portréfestést – expresszív fiziognómia és pszichika. Konstruktív

fegyelem. Olajképei a késői Derainre emlékeztetnek, itt expresszív torzításokkal ábrázolt

motívumok kimerevítése jellemző. Utolsó periódusában, Párizsban eljut az absztrakcióhoz.

1920-22 körül több expresszionista próbálkozás is volt. Sok magyar (Moholy-Nagy, Péri,

Ferenczy Béni) állított ki Herwarth Walden galériájában (Sturm) és a lapjában is

megjelentek).

Ferenczy Béni – Többek között Archipenkonál tanult 1920-22 k. szobrai: nagyfejű,

rogyadozó lábú aktok, híd a Die Brücke szekercés faragványai és a klasszikus szobr. között.

Bernáth Aurél – Graphik mappa – nincsenek illúziók. Diagonálisok szabdalják szét a teret,

vergődnek az épületek, groteszkek az alakok. Festményei (sok elpusztult) – kesernyés,

rosszkedvű panteizmus, romantikus festőiség és dinamikus expr. térszerk. Elégedetlen,

megtagadja a képeit és néhány év múlva a Gresham vezéralakja lesz.

Expresszionizmus könnyedebb, hajlékonyabb változatai:

Kádár Béla – nála kecsessé, tablószerűvé válik az expresszionista dráma (Campendonk?

mesevilágát idézi). Modoros falusi idillek, art decos színpadi jelenetek, non-fig. komp. is.

Scheiber Hugó: ő is állított ki a Sturmban. Robosztus expresszivitás. Tájak, fintorgó

önarcképek. Inkább kötéltáncosokat, dzsessz-zenészeket fest – felszínes modernség-élmény.

Ők ketten Bp-en is gyakran kiállítanak – dekoratív avantgárd/art decós modernség. Sok

követőjük akadt: Hincz Gyula, Gyenes Gitta, Klie Zoltán, Gábor Jenő és

25

Schönberger Armand: kubisztikus tördeltség, kávéházi jelenetek, városképek (nemzetközi

metropolisz-festészet).

Értékőrzés és progresszió – Szinyei Társaság, KUT, UME

I. vh hatásai a magyar művészetre – veszteségek (művészek, terület 2/3-a, kulturális

központok, stb.), itthon a Tanácsközt. u. légüres tér. A 90-es években született generáció

pályáját félbeszakította a háb. Azért a háb. alatt is többen jártak Nagybányán, Kecskeméten.

20-as évekre kiábrándultság, a lázadásnak nincs igazán aktualitása. A modell a csendes

rezignáltság (Gresham-kör egyik emblematikus értéke). Stilárisan sokszínűség jellemző:

konstruktivizmus, lassan hűlő expresszionizmus, dekoratív kubizmus, új klasszicizmus, art

deco, posztimpr. A gazdasági válság hatott a művészeti életre is – közös fellépés kellett az

érdekérvényesítéshez – társaságok, egyesületek alakulnak.

1920 – Réti és Lyka elkezdik megreformálni a Képzőművészeti Főiskolát. Új tanárok

(frissebb szellemiség (Vaszary, Csók, Rudnay – de igazán csak Vaszary tart lépést Eu.-val).

1932-ben a konzervatív köröknek a növendékek destruktív műveire hivatkozva (Kassák

Munka-köréhez tartozó festők művei) kirúgatják Csókot és Vaszaryt. Frissebb szellemű

tanárok csak 1938-ban: Aba-Novák és Szőnyi.

20-as évek közepére élénkül a művészeti élet. Tiszavirág életű folyóiratok – Ars Una (1923-

24, Kállai Ernő, Hevesy Iván, Tolnay Károly), Műbarát (1921-23). 1925-ben indult a

Művészet utódjaként a Magyar Művészet (1925-1938). Ez utóbbi átfogó képet adott a

magyarokról, de inkábba természetelvű festészet hangsúlyos, és a külföldi fejlemények csak

szórványosan jelentek meg. A Szinyei Merse Pál Társaság adta ki.

1920: Szinyei Társaság alapítása. Két vh. közötti időszak egyik meghatározó tényezője,

rendszeres kiállítások (25-től itthon évente Tavaszi Szalon, magyar műv. repr. bemutatása

külföldön), díjak, fiatalok támogatása. Alapító tagok: Réti, Iványi, Thorma – a célok között

szerepelt a nagybányai hagyományok ápolása. Vannak kritikusok és művtört-ek is a tagok

között. Finanszírozták gyűjtők is, pl: Nemes Marcell, Beczkói Bíró Henrik. Tagjai máshol is

lehettek tagok. Egyfajta összekötő szerep, ellensúlyozta a még mindig nagy hatalommal bíró

Országos Magyar Képzőműv.-i Társulatot.

1924 – Képzőművészek Új Társaságának megalapítása . az itthon maradt progresszív

művészek. (mint a MIÉNK). Nem volt egységes program, sem önálló kiállítóhelység. A

tagság egyre bővült. Sok meghívott, sokszínűség, feszültségek. Elnök: Rippli, alapítók:

26

Vaszary, Bornemisza, Czigány, Márffy, Kmetty. Olyan tagok akik már a háb. előtti művészeti

múlttal rendelkeztek. Kiv. új klasszicisták (Aba-Novák, Szőnyi, Pátzay Pál).

1925 – csatlakozott a KUT-hoz az UME (Új Művészek Egyesülete – fiatal, még főiskolás

művészek). Legfrissebb törekvések széles választéka, kortárs világra való reflektálás

(nagyvárosi kulisszák, mondén szereplők). Námeto.-i „újtárgyilagosság” (Neue Sachlichkeit)

– mágikus realista festmények, steril formaadás. Háború utáni nyomor, szépítés nélk. Mo.-n

ez az irány az UME-n belül jelentkezett. Vaszary tanítványok – fiatal festőnők: Kiss Vilma,

Czilllich Anna, Járitz Józsa – ők komorak, Vaszary színes. expr. st.-át folytatta: Futásfalvi

Márton Piroska. Van ahol az újtárgyiasságot metafizikus vagy expr. komponensek színezték

(Rauscher György, Cselényi Walleshausen Zsigmond, Ecsődi Ákos).

1925 – Párizs, art deco kiállítás, Mo. nem vett részt, de a st. itt is hatott. Pl.: Batthyány Gyula

(szélsőséges vonaljáték, hideg színek, élveteg figurák), Jaschik Álmos (késő szecessziós

álomvilág, aprólékos rajz, művészeti nevelő is), Molnár C. Pál (frivol grafikák), Kövesházi

Kalmár Elza (szecessziósan indul, kisplasztikák, pl: Lélegző tánc – lányának a mozdulatai

ihlették a Palasovszky-féle Lényegretörő Színház előadásán).

KUT szobrászai – itt is sokszínűség: klasszicizálás (idősebbek: Medgyessy Ferenc, Beck Ö.

Fülöp, fiatalok: Ferenczy Béni, Pátzay Pál, Csorba Géza), geometrizáló stilizálás (Vedres

Márk), fanyarabb, archaizáló (Bokros Birman Dezső).

1926 – megszűnt az OMKT kizárólagos joga a műcsarnok használatára. A KUT már 90

művészt mutatott be. Politikai amnesztiát kaptak az emigránsok, hazatér: Kassák, Berény,

Kernstok. A KUT-hoz csatlakoztak, aki vállalata a modern műv. képviseletét.

KUT – gyűjtőmedence (késő kubizmus (Perlrott, Kmetty, Szobotka – akik a term. elvű plein

airhez visszakanyarodtak), új expresszívek (Vaszary, Márffy, Egry), voltak akik az art

decospurista, síkra terített formavilág lazításával próbálkoztak (pl. Gadányi Jenő, Bor Pál). De

itt már nem a modern törekvések feltalálása, hanem az átmentése a cél. A KUT tagjai

művészi, esztétikai problémákra koncentráltak.

1927 – az UME kivált a KUT-ból, a következő évtől önállóan rendezték kiállításaikat. A KUT

ezután gesztus értékkel meghívta Moholy-Nagyot, Huszár Vikmost és Csáky Józsefet

vendégként, de ennek nem volt jelentős hatása. A KUT_UME kapcsolat azért nem szakadt

meg teljesen, voltak kettős tagok, és 32-ben még egyszer megpróbálták együtt, Modern

Művészeti Egyesületek Szindikátusa néven rendeztek közös kiállítást.

A Műcsarnok nem sokat változott (maradt a szalonfestészet). A Nemzeti Szalon „hivatalos”

művészegyesületek tárlatainak adott otthont (Céhbeliek, Kéve, Magyar Akvarell- és

27

Pasztellfestők Egyesülete). A progresszív művészet fellegvárának számító Művészház

megszűnt. Az 1912-ben Ernst Lajos műgyűjtő által alapított Ernst Múzeum maradt. Modern

művészek közös fellépésének jelentősége – egyéni, vagy kisebb csoportos kiáll.-ok. A

művészház szerepét kis galériák próbálták átvenni, pl.: Belvedere (egy festő egy szobrász),

Helikon (rövid életű), Alkotás Művészház (ugyanaz alapította, aki a Helikont). A

megcsappant vásárlóerő miatt kiemelten foglalkoztak grafikával. Ebbena műfajban ezidőtájt

megújulás, rézkarcok: Szőnyi, Aba-Novák, Kmetty, Derkovits – 1923 Helikon kiállítása -

fiatal rézkarcolók. Az anyagi nehézségek miatt ezek a galériák 1924-ben bezártak 1924-28

között a Mentor Galéria (könyvesbolt kirakata, hátsórésze) volt az egyetlen alternatív

kiállítóhely.

1928 – Tamás Galéria alapítása; a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárának kiállítása a

Régi Műcsarnokban (Petrovics Elek 1924-től Szépmű igazgató).

Árkádia illúziója – újklasszicista törekvések

I. vh után elveszik a világ jobbíthatóságába vetett hit, nincs értelme az utópiáknak, múltba

fordulás, nosztalgia – Aranykor utáni sóvárgás. Európa-szerte felerősödtek a klasszicizáló

tendenciák. Ilyen Árkádia világ Mo.-n is a fiataloknál.

Szőnyi István – kezdetben a grafikáin kuboexpr. st. (Uitz, Nemes Lampérth mintájára).

Rembrandt egyre erősebb hatása – tájba helyezett aktkompozícióin – fellazuló, festői fény-

árnyék hatások. Nagybányai iskolázottság, de sommázó előadásmód, expr. Képein idilli (női

akt enteriőrben) és heroikus (szabadban ábr. mitológiai/bibliai című jelenetek) hangulat.

1920- díjat nyert a Szinyei Társaságtól, 1921 az Ernst M. tárlatán sikere volt.

a rézkarcoló nemzedéknek is kívülről csatlakozó tagja – ezek a Képzőn Olgyay Viktor

grafikai tanszékek körül tömörültek, kettős mintakövetés jellemző: avantgárd vívmányok a

régi művészet stíluselemeivel keverednek. Tagok: Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly, Varga

Nándor Lajos, Barcsay Jenő, Bene Géza, Hincz Gyula, Nagy Imre, Tarjáni Simkovits Jenő. A

legtöbben a rézkarcokon kiérlelt stílust átemelték festészetükbe, de a két technika eltérő

adottságaiból nyilván akadnak különbségek. Ált. sárgásbarna, kékeszöld kolorit, vonalkázott

árnyékok helyett pasztózus festékréteg,

Aba-Novák Vilmos – grafikáin kuboexpr. öröksége érezhető, feszültség, sokalakos akt

komp.-it fénynyalábok hasítják szét, szálkás síkok. Pl.: Keresztvitel – a testek mégis kerek

idomú tömbökké állnak össze. A robosztus figurák aztán lehiggadnak, egyre nagyobb szerep

28

jut a kezeknek és a torzított arcoknak. Festményein összefogott, sima felszínű tömegek,

súlyos testek – drámai hatású fény. Inkább magasztos nyugalom (nem feszültség mint a

grafikáin). Portrék, aktok. szűk kivágat, sötét tónusok, csaknem monokrómok.

Patkó Károly – rézkarcaira a zárt kontúrok, legömbölyített tömegek jellemzők. Sűrű

vonalhálója egyenletes, megszakítatlan szövetet képez, egybemossa a komp. elemeket.

Korb Erzsébet – ő is újklasszicista de nem tartozott a rézkarcoló nemzedékhez. Pályája

mindössze hat évet ölel fel (1925-ben halt meg). Korai művek – kubizáló formanyelv; később:

klasszikus előképek, reneszánsz reminiszcenciák. Pl.: Önarckép – szoborszerű, egyszerű

öltözék, magányos művész-aszkéta szerepében. Feje mögött vibráló napfény. Akt komp.-in –

elvont tartalmak megjelenítése, misztikus hangulat (pl: Kinyilatkoztatás, Áhítat).

Sokan képviselték ezt a spirituális töltésű újklasszicizmust. Pl. a Nagybányán dolgozók közül:

Jándi Dávid, Deli Antal; pécsi művészkörből: Stefán Henrik, Gábor Jenő; Derkovits Gyula

idilli hangulatú aktkomp.-i, vagy Utolsó Vacsora c. képe, vagy a művész profetikus

küldetéstudatát megjelenítő önarcképek; Paizs Goebel Jenő: Szt. Sebestyén (ez is önarckép).

1925 – Műcsarnoki kiállítás: Szőnyiék újklasszicizmusának csúcsa és egyben lezárása.

Szőnyi: Hegytetőn c. képe- jelképes kettős önarckép (a Szépmű megvette). Szerepelt itt Patkó

Károly: Szüreti pihenő (1925) – mozdulatlanság, lekerített alakok, hasonló az edények, korsók

formanyelve. Puha fény-árnyékok. Bukolikus jelenet, régi korokat idéz, de egyre

realisztikusabb.

25 után az újklasszicisták festői stílusa megváltozott: képeik kiszínesedtek, kivilágosodtak,

oldottabb ecsetkezelés, időtlen Árkádia helyett hétköznapi témák, a falusi élet felé fordultak.

Szőnyi 1924-től élete végéig Zebegényben élt. Témája a Duna menti táj, családja, a falusi

emberek. Fokozatosan visszatér a nagybányai hagyományokhoz, oldott festőiség,

kompozicionális problémák előtérbe kerülése, lírai, bensőséges – Zebegényi temetés (1928) –

egymásba csúszó térrétegek, csöndes visszafogott, megmásíthatatlan hétköznapi esemény.

1927-28 nyarán Aba-Novák és Patkó Igalon dolgoztak.

„A gazda bekeríti házát” – a Gresham-kör művészete

Bernáth Aurél – visszaemlékezése 1967-ből – szakítás az expr.-absztrakt korszakával való

szakításra („se jobbra se balra nem nézek, bármilyen áramlat vonzása környékez is”)

Dezilluzionista, rezignált magatartás gyakori a 20-as évek közepén. Konstruktivisták által

megálmodott harmonikus rend megvalósíthatatlan, az Árkádiába menekülők érzik, hogy a kor

29

nem viseli jól a minduntalan elé tartott etikai tükröt. A kritikák nyugalmat, békét, rendet

akarnak. Megnyugvásra, belefeledkezésre vágyó közeg.

Gresham-kör – a két vh. közötti magy. műv. egyik meghatározó csoportja. Gyökerek –

válságból kilábalni igyekvő magatartás. 20-as évek közepe táján először a Centrál, majd a

Gresham kávéházban találkozgató baráti társaság. Tagok: művészek: Berény, Szőnyi, Pátzay,

Bernáth, Egry, Szobotkka, Vass Elemér; művtört.-ek: Genthon István, Oltványi-Ártinger

Imre; műgyűjtők is. Sosem szerveződtek tényleges csoporttá, nem elit klub, de nem is a

modern festészet egyedüli letéteményese. A 30-as évektől véleményformáló erő lett (Szinyei

Társaságon, Magyar Művészeten, Ars Hungarica könyvsorozaton keresztül). A

művészetpolitikára inkább később 1945-48 és 1957-69 között hatottak, mikor már a társaság

széthullott.

Nincs Gresham-stílus, a 30—as évek közepétől többük festészete bágyadt posztimpr.

Művészeti nézeteik között is voltak számottevő különbségek.

Pátzay Pál – szobrász, indulása az aktivistákhoz köthető, de utána nagyon következetesen

ragaszkodik a kalsszicizmushoz, elutasít minden (más) -izmust. Ideái: Kolbe, Despiau,

Andreotti. Kiegyensúlyozott figurák, derűs harmónia. Pl.: székesfehérvári Huszáremlékmű.

Konzervatív álláspont, természetelvűség.

Bernáth Aurél – Expr. korszaka csúcsán, a Sturm-beli sikereket követően torpan meg,

hogyan tovább. Úgy gondolta panteizmusát, a totalitás megragadására tett kísérleteit nem

lehet fokozni. Vagy folytonos kísérletezgetés jön, vagy a látvány rangjának visszaállítása.

1926-35 közötti periódusa: a valóság és a művész képzeletében élő idea ütköztetése, pl:

Riviéra – tömör összefoglalás, vergődő emberalakok, nyugtalanító hatások. A tárgyak,

motívumok átszellemítésére törekedett. Melankolikus kontemplativitás kifejezése a cél? 1928-

30-ig még jellemző képeire az expr. örökség: feszes képszerk., szétszabdalt fénypászmák,

testetlen, kártyalapszerű motívumok. Később színhasználata belülről világítóvá válik

(Genthon). Németh Lajos sz. legjobb művein felvillan egy egzisztenciális képlátás lehetősége

(Reggel, Önarckép rózsaszín szobában). Később művei veszítenek enigmatikus jellegükből.

Berény Róbert – ő sokat foglalkozott a szellemi-formai problémák és a természetelvűség

összekapcsolhatóságával. Nem akart a non-figurativitás útjára lépni. 1920-26 – Berlin: a

formák dekoratív ritmizálásával próbálkozott. Aztán hosszú ideig nem fest. Hazatérése u.

Bortnyikkal a reklámgrafika egyik megújítója lett. Kései csúcsműve: Csellózó nő – éles,

merész összhang – fekete és vörös színellentét, feszes, diagonális ritmus. Később nincs ilyen

30

feszes képszerkesztés, képei szomorkásan kisszerűvé válnak, végül egy kulturált de az

addigiakhoz képest másodlagos posztimpr. látványfestészet képviselőjévé válik.

Szőnyi István – indulásakor őt is megérintette az expr. (annak az egyszerűsített kubizmussal

érintkező változata). Aztán újklasszicista periódus. Aztán megjelennek az irizáló színek, egyre

hangsúlyosabbak az atmoszferikus hatások. Később nála is rezignált, szomorkás líraiság.

Temperatechnika következményei a meszes visszafogott színek, a a vaskos, de a plaszticitást

alig érzékeltető formák. Zebegényi Árkádia hasonlít a 20-as évekbelihez, a képek szereplői

nem egyénítettek, nem cselekszenek. Kortól való távolságtartás a legfontosabb ihlető. Ebből

fakadó időtlenség, méltóság, meditatív érzékenység – a 30-as évek közepéig jellemzi Szőnyit.

Utána fényben fürdő formák megörökítője (eltűnik a humánum rezignáltságának kifejezése).

Fentiek pályaképe kiadja az ú.n. Gresham-modellt: avantgárd indulás, túlfeszített célokból

való kiábrándulás, utána látványból kiszűrhető szellemiség, aztán viszonylagos törés a

szokványos posztimpr.-hoz való megtérés. Voltak olyan tagok akikk ebbe nem illenek bele:

Egry József – napszámos-ivadék, nagy erőfeszítés volt neki a pályára kerülni. Kezdetben

plebejus dühvel, Mednyánszky-féle együttérzéssel, Meunier-féle pátosszal átitatott

szegényember-festészet izgatta. (rakodómunkások, az utca kitaszítottjai). Háborúban szerzett

betegség, csömör után a Balaton mellett gyógyul. Felfedezi a formákat szabdaló fénnyel

telített színcsíkokat. 18-19 körül megtalált modell (legyezőszerűen szétnyíló szerkesztésmód),

rokon az expr. lírai panteista ágával (Christian Rohlfs). Badacsonyban való végleges

letelepedés. Felületei kivilágosodnak. Fény erejét festi,. Kedvelt technikája az olajpasztell.

Megvilágítás szabályozta erővonalak érzékeltetése. Figurái staffázsok (biblikus szereplők,

vagy parasztok). Az atmoszférát „abroncsba tudta fogni, feszes szerkezetté alakította.

Cézanne-hoz hasonló stabil, szerkezetes műv. Greshammel rokonítja: humanista értékek,

panteizmus, szín átalakító hatása, de távolítja tőlük a a konstruktív-expr. karakterű

komponálásmód, a csendes derű a rezignáltság helyett. Életművében nincs törés, mindvégig a

megtalált modell szerint dolgozik. 45 után a Gresham tagjai harcba szállnak a modern

művészet ellen, Egry épp ekkor az általuk támadott Európai Iskola tagja lesz.

Ferenczy Béni – szobrász. Az ő érett korszaka is a Greshamhez sorolható. csak 36-ban

települt haza. Először (24, Sturm kiáll.) kubizáló expr. stílus. A Mailloltól induló klasszikum

felfogáshoz csak fokozatosan jutott el. Szobrai a plasztikai tömeg zártságát hansúlyozzák,

nem teremtenek kapcsolatot a környező térrel, a kor baloldali, kommunista m,ozgalmainak

részese. 1932-35: Moszka – a humanista művészet sáncaiba vonul, távol a napi

aktualitásoktól. „új hellenizmus” – valóban a klasszikus görög szobr. által felvetett

31

problémákkal foglalkozik: ponderáció, mozdulat megragadása, klasszikus kánon

érvényesíthetősége, a zavaró mozzanatok kiszűrése a mozdulat harmóniájából, aranykor

felidézhetősége. Öntudatlan, reflektálatlan létezés paradicsomi állapota. Szobrok szépen

csiszolt, de a szobrász kéznyomait is őrző felülete. Ez az érzéki klasszicitás végig marad kp.-

ban. 56-ban lebénul, utána bal kézzel mintáz.

A művészettörténeti irodalom ált. élesen szétválasztja a Greshamet az École de Paris magyar

képviselőitől. Nincs éles esztétikai distinkció, a 30-as években sok franciás igazodású művész

egészen lazán festett. Voltak baráti kötelékek is a két iskola között, Márffy és Czóbel, ha

itthon jártak, gyakran csatlakoztak a Gresham asztalához. Nem a francia példákkal lehet

megmagyarázni elkülönülésüket (Márffy elegáns festőisége – Dufy, Czóbel színpöttyei és

erős kontúrjai – Marquet), hanem a festmény érzéki felületének esztétikáját hangsúlyozó, a

tartalmi vonatkozásokkal keveset törődő stílussal. Márffy „a szem hedonistája”.

Márffy Ödön – tájképek, csendéletek, világi dámák. Könnyed, biztos ecsetkezelés, látszóleg

esetleges, de kifinomult kompozíciók, gazdag atmoszferikus hatások, színkavalkád.

Vaszary János – a 20-as évek második felében és a 30-as években: szinte nemtörődömnek

ható, nagyvonalú (laza csuklómozdulatok) ecsetkezelés, használja a fehéren hagyott felületek

ritmusát, frivol, neon-világította nagyvárosi tájképek (Városi fények)

Czóbel Béla – az ő művészetében fontosabb a szerkezet. I. vh-t Hollandiában töltötte, aztán

Berlinbe ment, folytatódtak a fauve-os képek, a portréin kissé a groteszk felé hajlott.

Tájképein és enteriőrjein elhagyta a kétdimenziós dekorativitást és egy emelt nézőpontú

perspektívát alkalmazott, ami klausztrofobikus hatásúvá teszi képit. A színei maradtak

élénkek. Visszaköltözött Párizsba, a színei őrzik intenzitásukat, a vastag feketés-barnás

kontúrok is maradnak, de a képei olajosabbak, sűrűbb, koncentráltabb színeket használt. A

30-as években ő sem kerülhette el a magyar művészeknél megfigyelhető lanyhulást. Az

évtized végére szinte az alföldi festőkhöz hasonlít, Koszta színhasználatára – élénk foltok

tűnnek elő barnás tömegekből. Mindvégig kerülte viszont a drámát.

Farkas István – az egyik legnagyobb magyar sajtó és könyvkiadó birodalom örököse,

cégigazgatóvá válik. Utálja a polgári életformát. I. vh alatt hadi illusztrátorként dolgozott. A

20-as években próbált önállóan élni, Párizsban festett, Mednyánszky volt a barátja.

Mindenfélét festett (mélytengeri csendélettől portréig, és art decóig, míg a 30-as évekre

rátalált saját stílusára, amely a hideg és meleg színek kontrasztjára épül, a pasztózusan vázolt

formák, és egy-két nyugtalanító részlet jellemzik. Holokauszt áldozatként halt meg 1944-ben.

Állandóan jelenlévő szorongás, a hontalanság érzés jellemzők műveire (Szirakuzai bolond).

32

A korszerű reprezentáció kísérlete – a római iskola

A 20-as évekre kezd oldódni Mo. kulturális elszigeteltsége, kezdik felderyteni a külföldi

kulturális megjelenés lehetőségeit. A KUT és az UME progresszív külföldi kiállítóhelyeken

rendez tárlatokat, de a hivatalos kiállításokon, mint a velencei biennálé, továbbra is a

műcsarnoki, konzervatív szalonfestészet jelenik meg, legjobb esetben a nagybányai első

generáció.

1922- Klebelsberg Kunót nevezik ki oktatásügyi miniszternek. A kulturális eredményeknek

fontos szerepet szánt az ország nemzetközi elismertetésében. Nagy hangsúlyt fektetett a

kultúr-exportra. Fiatal értelmiségieket akar külföldre küldeni posztgrad. tanulmányokra, erre a

célra Collegium Hungaricumokat hoz létre. A képzőművészeknek csak 1928-tól volt

ösztöndíj.

1928 – Gerevich Tibort – köztudottan olaszos kötődésű művészettörténészt kinevezik a

római magyar akadémia kurátorának és a velencei biennálé kormánybiztosának. Nem

maradhatott a konzervatív műcsarnoki festészet a modern magyar műv. képviselője külföldön,

de Gerevichnek nem felelt meg a politikailag kompromittált, radikális avantgárd sem, és a

franciás párizsi iskolát szintén elvetette. Úgy vélte a fiatal művészek számára kortárs olasz

képzőművészet modellként szolgálhat, így valamifajta neo-klasszicista irányultság vált a fő

válogatási kritériummá. Róma és Olaszország nagy művészi vívmányit látva afiatal

művészek letisztult, lehiggadt ízléssel fognak hazatérni.

A legkorábbi ösztöndíjakat fiatal, de már gyakorló művészek kapták. Az első triász: Aba-

Novák, Szőnyi és Patkó. Olyan művészeket választott melléjük, akiknek neoklasszicizmusa

nem kötődött avantgárd gyökerekhez, inkább historizáló. Ilyen volt Medveczky Jenő is (a

quattrocento bűvöletében készült komoly, klasszicizáló, monumentális aktok és akkurátusan

beállított portrék). Molnár C. Pál - art deco eleganciával festett bibliai jeleneteket,

tündérmesékbe illő, anekdotikus stílusban, sematikus tájakba helyezve, a la trecento. Kontuly

Béla – bábszerű figurák, inkább a neue sachlichkeit mágikus realizmus vonalára hasonlít,

metafizikus hangulatú.

A római iskolásokat különféle csoportokból válogatták: Szinyei Társaság, KUT, UME. Az

évtized végére sok olyan művész is akadt, aki nem nyert római ösztöndíjat, de követte ezt a

stílust (pl. Domanovszky Endre, Ohmann Béla). AZ 1928-ban alakult szentendrei

művésztelepnek is több tagja alkotott ebben a stílusban (pl. Jeges Ernő).

33

A 20-as évek szobrászatában az örök klasszicizmus mellett archaizáló tendenciák

jelentkeztek. Vilt Tibor szuggesztív önarcképe az egyiptomi művészetre hajaz, archaizál,

hieratikus. Néhány évvel később római ösztöndíjasként a reneszánsz előtti itáliai művészethez

fordult. Hasonló igazodás érezhető Mészáros László monumentális szobrain (pl.: Tékozló

fiú). Ő is római ösztöndíjas volt, szobrain visszafojtott feszültség érezhető. A római

ösztöndíjasok munkáiban az archaizálás nemcsak a formák leegyszerűsítésében jelenik meg,

hanem a fa használatában. A klasszicizáló irányt Pátzay Pál és Jálics Ernő képviselték –

aktjaik harmonikus arányúak, míves felületképzésűek. Mindkét irány képviselőire jellemző,

hogy egyre inkább a köznapi témák, a paraszti élet felé fordulnak. Ez a trend a grafikában is

megfigyelhető, ahol a rézkarcot felváltja a fametszet (pl. Molnár C. Pál naív, vallásos

illusztrációi).

A római ösztöndíj különbözőképpen hatott a művészekre, az érettebbekre kevésbé. Hatott a

környezetváltozás és hatott a tempera technika felfedezése is (Patkó). Volt valamifajta

megújulás de a római ösztöndíj nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: egyrészt a

művészek fejlődése nem volt előrejelezhető, másrészt az itthoni fogadtatás is alatta maradt a

vártnak. Szőnyi nem sokáig maradt kinn, csomagolt és ment haza Zebegénybe. Patkó a festés

helyett inkább a tanítást választotta. Bár az 1930-as velencei biennálén a nemzetközi

bemutatkozás egyértelműen sikeres volt, itthon a Nemzeti Szalon 1931-es kiállításán már túl

szokatlannak, túl modernnek tartották őket.

Az 1933-as Klebelsberg Kunó emlékére rendezett kiállításon a római iskolások külön termet

kaptak, de az állam néhány vásárláson kívül nem támogatta őket. Első monumentális

megbízásaikat a katolikus egyháztól kapták. Egy-két freskót követően jött a

Gesamtkunstwerk, a városmajori plébániatemplom, ahol az épület tervezésétől az oltáron át az

üvegablakokig mindent római iskolások csináltak – heves vitákat szült… Később jelentős

állami megbízásokat is kaptak, pl. az 1937-es párizsi világkiállítás pannói (Aba-Novák?).

1936-tól Gerevich háttérbe szorult, a római ösztöndíjak erodálódtak, nem volt már egységes

koncepció.

Aba-Novák Vilmos – a legmarkánsabb egyéniség a római iskolások között. Eleinte folytatni

akarta korábbi festői stílusát. A fordulópontot Utcai koncert c. képe jelentette. A mediterrán

kockaházak organikus rendezetlensége találkozik a hétköznapi élet élénk forgatagával. Cefalú

látképe c. kép – széles pigment foltok, az alap sok helyütt kilátszik, Egy láthatatlan térháló

szabdalja át a kompozíciót, megemelt a nézőpont. Vékony, száraz temperaképein grafikai

kvalitások térnek vissza, lazán, könnyedén felvitt színek jellemzik. A 30-as évek második

34

felére izgalmas festői problémákig jut el: önállósuló egyenrangú képelemek szinte absztrakt

jelekké transzformálódnak az impulzív ecsetjárás felületi hatásai révén. Az évek múlásával, a

szolnoki művésztelepet rendszeresen meglátogató Aba-Novák festészetének másik vonulata

került előtérbe a népi életkép. Cirkuszi komédiások, groteszk, harsány színek, vásári

jelenetek. Murális munkái is jelentősek – az első a jász-szentandrási plébániatemplom (1933)

volt. Itt még a táblakép festészetből indul ki, sok vitát generált ez a munkája. Az ezt követő

állami megbízásán archaizáló monumentális stílust fejleszt ki, ami már sikeresebbnek

bizonyult (Szt. István Mauzóleum, Székesfehérvár, 1938). II. vh, halálos betegség, a vidám

életképek helyett torz, gúnyos vigyor. 1941 halálának éve – Álarckészítő – ő nincs az asztalon

lévő álarcok között…

Ősi formák nyomában – expresszív és archaizáló tendenciák

A római iskolás művek erősödő archaizáló tendenciát mutatnak. Alapvetően a hagyományos

népi kultúra újrafelfedezése motiválja ezt. A 20-as évek elejének technikája ég a rézkarc, a

finom hajszálszerű vonalhálóval. Az évtized végén a társadalmi és politikai disszonanciák a

valóság nyersebb ábrázolását tették szükségessé. A fametszet kerül előtérbe.

Gáborjáni Szabó Kálmán – debreceni születésű, Vaszary tanítvány, az egyik első római

ösztöndíjas. Az alföldi paraszti életet ábrázolta és az olasz tájat (nagyméretű metszetek).

(Parasztok, 1936, Visioni d’Italia 1939 – mappák)

Buday Görgy – 1936-37-ben római ösztöndíjas. Akkori huszonéves. Nem volt megelégedve a

paraszti világ vissza-visszatérő romantikus ábrázolásával. Fel akarták fedezni a falvakat,

dokumentálták és publikálták a tapasztalataikat. Fametszetes könyve: Boldogasszony búcsúja

– a falukutató Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma első kiadványa 1931-ben. Illusztrálta

Arany balladáit, Ortutay Gyula mesegyűjteményét, Radnóti verseit. 30-as évek metszetei –

súlyos, sötét térbevetülő fény, falusi élet tragikumát jeleníti meg (Illusztráció népmeséhez)

Nagy István – alföldi vagy erdélyi művész. Örökké vándorló művész típusa, de

végérvényesen kötődik szülőföldjéhez, az alföldön is az erdélyi dombokat festi. A pasztelt és

a szenet szerette, a lassan száradó olajfestéket kevésbé. Gazdag munkássága két részre

osztható: fentről nézett tájképek és szűk kivágatú, közeli portrék. A felületeket a kontúrok

meghúzásával (dombhajlat, arcélek) különíti el. Kalapos öregasszony– egyik legismertebb

műve. világító kék szemek. Meleg és hideg tónusok ellentétei. Egyszerű kompozícióinak

belső ritmusa, és a színek változatossága, szűkszavú, barbár művészet.

35

1937-39 – Barabás Miklós céh bemutatkozása Bp.-en, az erdélyi művészek legjobbjait

tömörítette: Bordy András, Szolnay Sándor, Fülöp Antal Andros, Gy. Szabó Béla, Nagy Imre,

Szervátiusz Jenő szobrász. Az expresszionizmus tanulságait hasznosító autonóm irány, egyedi

jegyekkel.

Gy. Szabó Béla – Kós Károly biztatására kezdett fametszettel foglalkozni. Illusztrációkat

készített az erdélyi szépmíves céh köteteihez. Siker – Liber miserorum c. könyv, 1935. A

nyomófelület minimális megmunkálásával ért el drámai hatásokat. Témái: gyárba igyekvők,

külvárosok. Olaszo.-i távol-kalati utak után rátalál egyedi festői stílusára.

Nagy Imre – Aba-Novákkal, Szőnyivel, Patkóval indult. Otthonosan mozgott festészetben és

grafikában is. 20-as évek közepétől széles vésővel szögletesen metszett, erős kontrasztokra

építő metszeteket készít. Téma: csíki székely mindennapok. Szenvedélyesen megmozgatott

felületek, pl: Ferenczy Noémiről készített grafika.

Szervátiusz Jenő – szobrász. Nyers, expr. kifejezés, puha felületképzés. Balladák, népmeséj

világa. Hosszú, hántoló vésőmozgás. Járt Párizsban, ismerte Brancusi művészetét, de

megmaradt mindvégig a figuratív valóságábrázolásnál. (Saját végtelen oszlopa – bimbókból

kibomló női fejekből – Az élet fejlődése, 1935).

Medgyessy Ferenc – Mo.-n alkot, Szervátiusszal szemben rá a sommázó formázás jellemző.

Debreceni születésű, a 10-es évektől Bp-en él, de művvészete az Alföld tradícióiban

gyökerezik. Kisméretű plasztikák, köztéri szobrok. Egyaránt nyugalmat árasztanak (archaikus

görög szobrászat tanulságai?). Gyakori témái: ló és lovas, Támaszkodó nő, szoptató anya.

Foglalkoztatta a mozgás és a tömbbe zárás is. Portréi lekerekítettek, pl.: Móricz Zsigmond.

Debreceni Déri Múzeum előtt felállított allegorikus szobrok (Régészet, Művészet, Néprajz,

Tudomány) – 1937-ben a világkiáll.-on grand prix-t kapott értük (a zsűriben Despiau és

Maillol – távoli rokonukat ismerhették fel). Hatott a következő generációra: Borbereki

Kovács Zoltán, Boda Gábor, Szabó Iván).

Csorba Géza – szintén szobrász. Gyakran szerepelt a KUT kiállításain, Medgyessyvel együtt.

Őt Ady mégis-magyarsága nyűgözte le. Pálakezdő szobor, 1913: Góg és Magóg fia, kisbronz.

1960-ban Bp.-en felállított Ady-szobor (monumentális). Fiatalkorától a magyar nemzet

nagyjainak pantheonját akarta megalkotni (Arany, Petőfi). 1930 – Ady síremléke. Feszesebb,

az izmokat hangsúlyozó, klasszicizáló mintázás jellemzi. Statikus őrálló katonák, a turáni

mítosz miatt keletiesek, végsőkig leegyszerűsített vonalvezetés.

Magyarországon, ahogy ebben az időben másutt is, felerősödött az érdeklődés a naiv

művészet iránt. A mindenkori akadémizmussal, a kanonizált szemlélettel szemben álló

36

alkotások. AZ avantgárd kezdett először érdeklődni irántuk – Kassák a MA-ban szentelt

Bohacsek Edének emlékkiáll.-t. Mokry Mészáros Dezső Bortnyikkal állított ki a Tamás

Galériában 1930-ban.

Csoportos, szervezett felléptetésük a 30-as évek elején más ideológián alapult. Népi írók

mozgalma- a parasztság felemelkedését tűzték célul, az elmaradottság ellen küzdöttek.

Jobboldali-populista áramlatok megerősödésének ideje. Mia magyar? – kérdésfelvetés.

Születnek higgadt és nacionalista válaszok egyaránt. (Szekfű Gyula: „kismagyar út”). A

kulturális kirakatpolitika igyekezett a naiv művészeket kisajátítani, és azokat, mint par

excellence magyar beállítani. 1934 – Nemzeti Szalon, Magyar őstehetségek kiáll. Bálint Jenő

szervezésében (ő volt az Alkotás Művészház és a Helikon vezetője, a Henri Rousseau-t

támogató Wilhelm Uhde szerepére vágyott Mo.-n., de felfedezettjei csak másodvonalbeliek)

(Benedek Péter, Káplár Miklós, Győri Elek és mellé azért Nagy Balogh János és Nagy

István). A legmesszebbre Benedek Jenő (?) jutott, 29-ben önálló kiáll.-sa volt a

Künstlerhausban. Falusi hétköznapi életből vett témák Bécsben egzotikumként hatottak.

Mokry Mészáros Dezső – ősi kultúrák iránti érdeklődés és népművészet. Élet idegen

planétán – sorozat része (Óceánia, Misztérium), képzeletvilágának dokumentumai. Gyűjtötte

a prehisztorikus múlt leleteit. Készített apró állat- és emberfigurákat, bálványokat, maszkokat.

Archaizáló, primitív formakeresése nem egyedülálló ekkoriban – Czimra Gyula – afrikai

faragványokat alkot (Cifrálkodó nő, 1932). 1933-tól Mokry a Magyar Képírók Társasága

kiállításain szerepelt, akik az autochton magyar művészetet akarták megteremteni.

A teória és praxis szorításában – baloldali törekvések

30-as elejére megerősödött szocialista törekvések – különböző stiláris források. A

legjelentősebb:

Derkovits Gyula – pályája elején új-klassz. árkádia. 19-ben a Tanácsköztársaság alatt

Kernstoknál tanult. 1923-26 Bécsben dolgozott. Szabadabb légkör, kommunista emigráció

esztétikai és politikai vitái hatottak rá – 20-as évektől mozgósító erejű alkotások. 1514 c.

fametszet-sorozat (1929)– egyik főműve, a német expr. grafika legjobbjaival vetekszik. Téma

a Dózsa-féle parasztfelkelés, az osztályos elköteleződést példázza. Anyag-látvány és

formakísérletek, tovább fejleszti művészi formanyelvét. Halas csendélet (egyedül áll az

életműben) – van benne sztaniolpapír, aranylemez, számoló-cetli, celofán, ragasztott és

festett. Proletárlét jelképpé emelt tárgyi együttese. 20-as évek végére az otthon-képek

37

szubjektív realizmusáig jut. Tükrözve megsokszorozott lakásbelsők, meghittség érzete. Illúzió

– az egymásba kapaszkodó két ember megteremtheti saját (szoba-konyhás) univerzumát.

Hentes és csendőr – képletes-valódi figurák – a hatalom. Oltalmat csak a személyes létezés

harmóniája kínál (Mi ketten, 1929).

A proletariátussal közös sorsvállalás a helyzet keményedésével politikai cselekvésre késztette.

(1930 szept. 1.-ei tüntetést szétverték. 1932 az illegális kommunista párt vezetőit (Sallai Imre,

Fürst Sándor) kivégzik. A Kivégzés c. kép állít emléket nekik. Derkovits megfesti a hatalom

önelégült képviselőinak szatirikus képeit. Keserű, tőmondat tömörségű képek. Az esztéták

mentegetik agitatív voltát. A tartalom vállalását proletár-manírnak látták. Első monográfusa

Oltványi Ártinger Imre – szerinte Derkovitsnak sikerült meghaladnia a téma elsődlegességét.

Szigorú etikai alapállása miatt nem fogadja el a neki felajánlott római ösztöndíjat. Művész

tartózkodó viszonya, gyanakvása a polgári mecénások iránt. Vattásan puha, oldott opálos

festésmód – alkalmas a periféria élményvilágának ábrázolására is. (Három nemzedék, 1932).

Ugyanebben az évben (1932) a Vasút mentén c. képével elnyerte a Szinyei Társaság díját

(hideg-meleg színek, erős dinamikája, organikus és mechanikus formák).

Újpesten gyakran figyelte a kikötő munkásait (Rakodómunkások, Csónakosok) Híd télen –

hengerekből és hasábokból összerakott, ingatag struktúra, szintetikus kubizmus emléke.

Ferenczy Noémi – textilművész. Lényegi azonosság Derkovits művészetével: a dolgozó

ember alakja az egyetemesség szintjére emelkedik. Archaizáló tendencia. Első műve:

Teremtés, 1913 – francia katedrálisok ablakainak kiosztását követi. Múzsa – rejtett önarckép.

A gobelint a festészettel egyenértékű médiumnak tartotta. A munkás monumentális alakja lesz

a központi témája.

Derkovits és Ferenczy Noémi politikai elkötelezettségük ellenére magas mávészetet alkottak,

nem ktlen pol.-i propagandát. A fiatalok politikai röppcédulákat készítettek, egy második

Tanácsköztársaságra buzdítva. A politikai propaganda követelményeit a dada és kubista

formajegyekkel ötvözték. Mobilizáló jellegű munkák, olcsó papírra nyomtatva. Montázsok:

fotók, feliratok és jelszavak kombinációi. Sokat kölcsönöztek a Tanácsköztársaság

szimbólumaiból – zászlót lengető munkások.

1934 – Szocialista Képzőművészek Csoportja a nyilvánosság és illegalitás problémájával

találta szemben magát. Művészet és munkásmozgalom, stílus és világnézet? A társaságot

hivatalosan a Szociáldemokrata Párt égisze alatt hozták létre. A montázs csoport tagjaiból, A

Simplon kávéház önművelő társaságából, és Madzsar József tanítványaiból állt: Goldman

38

György, Sugár Andor, Bán Béla, Fenyő A. Endre, Fekete Nagy Béla, Háy László Károly,

Berda Ernő, Vértes György (a későbbi Gondolat c. folyóirat szerkesztője), Major Máté

(építész). És voltak körülöttük alkalmi résztvevőként sokan mások. (pl. a korábbi Munka-

körös Schubert Ernő és Kmetty János). Dési Huber István bábáskodott a csoport létrejötténél,

de végül betegsége és a Vértessel folytatott esztétikai vita eldurvulása miatt nem csatlakozott.

Dési Huber István – a 20-as évek elején Podolini Volkmann Artúr szabadiskolájába járt

(együtt Trauner Sándorrsl, Sugár Andorral és Korniss Dezsővel). De igazán itáliai útján

szerezte iskolázottságát. 1927-ben jött haza, utána kezd komolyan festeni. Hatott rá Juan Gris,

Lyonel Feiningerés Masereel is (linó metszetek – a IV. rend).Tiszta, racionális művészetet

akart, ezért fordult a kubizmushoz. Lineáris, síkba transzponált kompozíciók, az ábrázolt

tárgyak árulkodnak elkötelezettségéről. (Ezüstkovácsok). Később expresszívebbé vált, a

stílusa Barcsayéhoz és Gadányiéhoz közelített. (Kállai: Új, dinamikus realizmus). 1938 –

Ernst Múzeumban kiáll. – Önkínzó önarckép (tépelődő, kereső festő). 1939-40 – Csendélet –

halálosan beteg festő búcsúja (Vándor szobra az országút felé tart).

Sugár Andor – Dési Huberrel párhuzamos fejlődés. Együtt voltak Olaszo.-ban, itthon

kubizmus iránti vonzalom, balos világnézet. Konkrét, fizikai tevékenységből kiinduló

munkásábrázolások. Szicíliai út után színes olajat használ, egyre expresszívebb. (Hollókői

vörös feszület – újabb háború víziója).

Háy Károly László – neki a korai képei absztraktak, síkok áthatásával foglalkozott, onnan

tért vissza a fig. ábr.-hoz. 20-as évek második felében expresszív-realista művek.

(Börötnudvar)

Fenyő A. Endre – 27-28 k. még az új tárgyiasság jegyében fest portrékat a 30-as évekre már

a kubizmus érdekli.

Goldman György – Korniss és Trauner barátja a főiskolán 29 k. portrét készít róluk, 30-ban

szerepel a Progresszív Művészek tárlatán, de aztán nem a művészetet hanem a társ.-at akarta

megújítani. Keveset alkotott. Plasztikus tömörség, formák átgondolt redukciója. Kevés,

emblematikus munka (pl: Horthy-rendőr).

Mészáros László – lazábban tartozott a csoporthoz, volt Rómában ösztöndíjjal, aztán

Moszvába ment. Goldman és Vilt barátja, hatottak egymásra. (pl. Fiatal munkás 1928).

Főműve a Tékozló fiú – teljesalakos, félmeztelen, zárt körvonalak, szándékos archaizálás és

visszafogottság. Tudott statikust (ülő parasztfiú) és dinamikust is (Lázadó).

Bokros Birman Dezső - Eleinte klasszikus stílus (Kalapos önarckép 1927), aztán egyre

expresszívebb (Beczkói Bíró Henrik portérja), már-már groteszk. Don Quijote – fanyar

39

ironikus emberábr., sáskatest, hetykeség. Későbbi változata a Napba néző bányász (a 37-e

smecseki bányászsztrájk emlékére készült).

A szocialista művészek stílusában is volt vmi közös (stiláris konvergencia – mint a

Greshamnél, kubizmus és expr.) – kifejezte koruk ellentmondásait.

1936 – Tamás Galéria – Újrealista Csoport tárlata (Goldman, Bokros Birman, Szántó Piroska,

Sugár A., Fenyő A. Endre, stb.) – Kállai az új valóságlátást üdvözli, de kritizűlja a

égeredményt az omló színhasználatot, az érzelmességet. Felszíanre kerülnek az ellentétek:

akik közérthetőséget akarnak (Goldman, Fenyő, Sugár) és akik a formai kísérletezést, a

szélesebb spektrumot választják (Pl.: Fekete Nagy Béla, Bán Béla).

Letartóztatások, háború (szétzilálódás, újjászerveződés), kapcsolat az antifasiszta

értelmiséggel. Támogatják a 42-ben megalakuló Magyar Történelmi Emlékbizottságot, akik a

48-as forr. emlékeit ápolnák, de igazából a cél Mo. függetlensége, a háborús irányvonal

megváltoztatása. (Pátzay, Bernáth és Szőnyi tagok). Pátzay Petőfi jelvényt tervez, aminek a

háto.-a Lenin .

42 márc. 15 tüntetés. Pár hét múlva tárlat a Vasas Székházban: A Művészet szabadságáért c.

48 rajz 18 művésztől c. albumot árusítják. A kiáll.-t néhány napon belül betiltották. Többen

elvont irányba mozdultak el (Szántó P., Bán Béla, Nagy Fekete Béla) többiek maradtak az

újrealizmusnál (Háy, Berda Ernő).

Az álom szerkezete – a Munka-kör és a szentendrei fiatalok

20-as évek végére már nincs forradalmi útkeresés. Mo. művészeti kapcsolatai a külfölddel

erodálódnak, alkalmivá, szórványossá válnak. Míg Csehszlovákiában, Romániában és

Jugoszláviában tarolt a szürrealizmus, a magyarok a kevés ide is eljutó repro alapján nem

értették a lényegét.

A magyar avantgárd harmadik generációja (Korniss, Vajda Lajos, Kepes György, Veszelszky

Béla, Trauner Sándor, Hegedüs Béla és Schubert Ernő) együtt járt a Képzőműv.-i Főisk.-ra

26-29-ig. 29-30.ban csoportot alkottak, de nem volt elég támogatásuk. A liberális tanárok

(Csók és Vazsary) tolerálták a kubizmussal, kollázzsal, montázzsal, konstruktivizmussal való

kísérleteiket, de a konzervatívok botrányt csináltak, kirúgták őket. 1930 – Új Progresszív

Művészek néven kiáll., beléptek a Kassák-féle Munka-körbe (ekkorra ismeretterjesztő funkció

főleg). Próbálták a konstruktivizmust és a szürrealizmust integrálni, nem ment

40

maradéktalanul. Jó művek (vonalhálót a kollázs enyhíti). Szociális elkötelezettségű művészet.

Agitálni jó, de nincs szintézis.

A Munka-kör fiatal művészei hamarosan emigráltak. Kepes György rövid kitérő után a

Massachusettes Institue of Technology világhírű tanára lett. Trauner Sándor, egy darabig

fotózott és filmezett, aztán díszlettervező lett. Hegedűs bÉla meghalt a II. vh-ban.

Korniss és Vajda hazajöttek, és Szentendrén kötöttek ki. 35-től kezdik a kisváros

sokféleségét felmérni (Barokk, szerb ortodox, német, magyar). Motívumgyűjtésnek szánták,

csak organikus alapokból születhet új, igaz modern művészet. A motívumok gyakran

egymásba metsződnek, furcsa átlátszóság. Korniss ekkori művein (Szendrei motívum I-IV.,

1935), külső és belső konstruktív harmóniában olvadnak össze. Vajda személyesebb,a dolgok

titkos, belső lényegét akarja megszólaltatni. Módszerét „Konstruktív szürrealista tematika”-

ként határozta meg (ez a vágyott szintézis). Körvonalazzák elképzeléseiket: „Szentendrei

program”. A tradíciókhoz való visszanyúlás és az avantgárd formanyelvi módszerei

segítségével egy új közép-kelet-európai művészet alakítható ki, amely híd lehet nyugat és

kelet között (Fro. –s Oroszo.). Bartókra hivatkoznak népdalokból csinált modern hangzást.

Ők nem szisztematikusan, hanem intuitív módon válogatták ki a motívumokat. Befolyásolta

őket Fülep Lajos Magyar művészet c. könyvének gondolatmenete egyetemes és nemzeti műv.

kölcsönhatásáról (?). Reménykednek abban, hogy elképzeléseikből mozgalom lesz, bár kívül

állnak az intézményrsz.-en. 35-36 mindekttejük kiegyensúlyozott korszaka (Korniss- olyan

mint Matisse és Braque, Vajdánál találkozik érzelem és értelem). Vajda 15-20 motívummal

kísérletezik, új környezetbe teszi őket, az így keletkező asszociációs mező variabilitása

érdekli. Próbál minden irányból zárt, kompozicionális egészet alkotni (forgathatóság). Szintén

érdekelte az emberi arc ábrázolása az ikonok alapjául szolgáló geometrikus sémák

felhasználása mellett (Felmutató ikonos önarckép)- pasztell, önarckép és gömbfej találkozása,

a metszetükben lévő az igazi. test-szellem-lélek, ember-Isten-Istenember – metaforikus

önvallomás (kedvelt filozófusai nyomán – Bergyajev és Max Picard). Fenyegető Pantokrátor

kéztartás, a harmadik arcra mutat. (nem csak apoteózisról van szó.)

A harmónia, a szentendrei program átmenetinek bizonyult. Korniss kevésbé ambiciózus,

pasztózus csendéleteket fest 1944-ig, művészi megújulásáig. 37-től Vajdánál a szürrealizmus

kerül túlsúlyba a konstruktivizmus ellenében. Megcsonkított motívumok közötti hierarchizált

viszony. A portrék kristálytiszta, metsződő arcai groteszk, zaklatott fiziognómiákká válnak.

(szürrealista fotók egymásra exponált arcaira hasonlító, világító fejek. Rémisztő, pasztellbe

csomagolva.) Reményei, társai és egészsége fogytán Vajda egyre távolabb kerül a keleti-

41

nyugati konvencióktól. Utolsó művei kívül állnak téren és időn, mint a homokba írt jelek. Van

egy-egy felismerhető motívum, de kavarog az egész, hideg idegenség. Civilizálatlan tájak.

Utolsó szénrajz sorozatán már táj sincs, csak rostos szövedékek. (Kállai: bio-romantika

elmélet, lélek mélységeibe vezet). Nem teljesen társtalan, de páratlan ezen az úton. A 30-as

évek második felében Mo.-n is volt egy expr. szürrealista új-romantika. 43-ban halt meg, 45

retrosp. kiáll. Utána az új törekvések enigmatikus példája lesz.

Mikor Vajda és Korniss Szentendrére mentek már dolgoztak festők a városban (Jeges Ernő,

Heintz Henrik, Bánovszky Miklós), koherens stílus nélkül. Kivétel Paizs-Goebel Jenő, aki

körül a 20-as évek végére kialakul egy kör (Modok Mária, Vörös Géza, Miháltz Pál): vékony,

hajlékony vonalak, zománcos felületek. Paizs-Goebel eleinte romantikus expr., aztán

hermetikus, meseszerű. Aranykor – árkádikus létforma valóság által fenyegetett vágyképe.

Motívumok szürrealista összekapcsolása.

Barcsay Jenő – Rudnay volt a mestere. A szentendrei dombok tektonikáját, a hézakat

rendezte geometrikus rendbe. Kontúrok közé szorított felületek lüktetése, földszínek gazdag

tárháza. Később beleillik az új-romantikus vonulatba, a felületei vastagabbakká, rücskösekké

válnak.

Ámos Imre – akárcsak Vajda, rezignált, befelé forduló, szomorkás alkat. Holokauszt áldozat.

A posztnagybányaiak igézetében kezdte pályáját. A 30-as évek végéig a hivatalos művészeti

életbe próbál bekerülni. Korai művek – mint a Nabis-k, tömegek síkba kiterítve. Korsót hordó

vaskos asszonyok, de derengés veszi körbe őket. 36-37-től szubjektív álomképekre

támaszkodó víziós képek. Chagallt követi (személyesen is ismerte) csak nem olyan élénk, és

hiányzik a csipetnyi humor. „asszociatív expresszionizmus”-nak nevezi képalkotó módszerét.

Sötét idők – rajzsorozata a 40-es években. Addigi gyerekkorából, haszid zsidó kultúrából

táplálkozó szimbólumrendszere, a humanista elvek és önmaga fenyegetettsége miatt a

kínoknak, rettegésnek ad helyet. Kifejező eszközei is egyre expr.-ebbek. Szürreális

képzettársítások, vastag kontúrok, a színekről eltűnik a derengés.

Anna Margit – Ámos felesége. Indulásakor férje hatása alatt állt, aztán a 30-as években

elkezdi a bújócskázó-ironizáló szerepjátszó önarcképeket. A II. vh után teljesedik ki.

1944 március - új romantika kiállítás (Vaszkó Erzsébet, Bálint Endre, Fekete Nagy bÉla, Bán

Béla).

42

1945-től a hetvenes évekig

A remény és a szorongás évei (1945-49)

45 után felbomlottak a művészeti élet keretei. 45-47 nincs hivatalos művészet. Mindaddig

háttérbe szorított modern áramlatok rehabilitálásának szándéka.

1945.10.18.- megalakult az Európai iskola. Már a programja is különböző irányzatok

célkitűzéseit vállalta (kubizmus, absztrakció, konstruktivizmus, fauvizmus, etc.). Alapítói

között ott volt Kállai Ernő, a progresszív műv. fáradhatatlan támogatója. 1946-ban az ő

vezetésével váltak ki az európai isk.-ból az absztraktok (Elvont művészet magyarországi

csoportja néven), baráti viszony maradt. Pán Imre és Mezei Árpád az eu.-i isk. előtt a 20-as

években egy dadaista lap az IS szerkesztői voltak. Volt orvosprof. tag is (Kiss Pál, gyűjtő és

érdekli a művészetpszichológia). 46 és 48 között 38 kiállítást rendeztek. Kiadványokat

jelentettek meg, ea. sorozatokat rendeztek. Űrt töltöttek be. Nem alakult újjá sem a KUT, sem

az OMKT, sem a Szocialista Művészek Csop.-ja. A Szinyei társ. vezetői (volt Gresham)

magas pozíciókba kerültek – Pátzay főisk tanár és államtitkár is, Berény és Bernáth is főisk.

tanárok), de amga a társaság csak megkésve lépett a nyilvánosság elé. Művészek többsége

balos, a Szocdem és a kommunista párt is szimpatizált egy darabig a modern törekvésekkel. A

Művészeti Tanácsban helyet kaptak a Szinyei Társ. és az Eu-i isk. tagjai is. Rövid ideig úgy

tűnt lehet egy, a kortárs eu.-i fejleményekkel lépést tartó magyar művészeti életet teremteni.

1946-48 – absztrakció vita. kezdetben esztétikai érvek az eu.-i isk és a nonfiguratívok ellen

8Gresham, népi oldal, konzervatív kommunisták is), később politikai síkra terelődött. MKP

ideológusai (Lukács György, Pogány Ö. Gábor és Horváth Márton) szerint a népi

demokráciában, útban az egypártrsz. felé, nem kell kapcsolat a múlttal, nincs létjogosultsága a

múlttal való felelős szembenézést hirdető zavaros polgári eszméktől befolyásolt művészetnek.

1948 június – a két munkáspárt egyesült, felgyorsult a kiszorítósdi. Eu.-i isk. ellenséges térbe

került, 48 novemberben kénytelen volt beszüntetni a tev.-ét.

Eu.-i isk. a sok izmus közül ami igazán jelentős volt az a szürrealizmus és a

manifesztumukban nem szereplő posztexpr. 47-ben felvetődött egy az isk.-án belüli

szürrealista csop. létrehozásának lehetősége, aztán csatlakozni akartak a COBRA

előzményének számító szürrealista Breton-ellenes csop.hoz is. Mégsem nevezhető az eu.-i

isk. szürrealista isk.-nak, inkább „közös élmény”, progresszió öröksége. Posztumusz tagok

Vajda és Ámos. Próbálják rehabilitálni Csontváryt, Derkovitsot és Gulácsyt. Meghívják

43

tagnak Egryt, Czóbelt és Márffyt (ők inkább emblematikusak, már nem változtak). Sokaknál

fordulópont volt 45, másoknál a szobrászatban 45-48 a kísérletezés időszaka.

Vilt Tibor – ebben az időben zaklatott, tépett, expr. plasztikák. Köztéri szobrot is akart,

alkalmazkodott a hivatalos normákhoz (Krisztust és Sztálint is mintáz). Műhelyében, titokban

csinálta az 50-es években a ketrecbe zárt, csupa ideg, csupa félelem embereket ábrázoló

szobrait.

Forgách-Hahn Erzsébet – szintén szobrász. Klasszikusnak indult aztán expr.-eket csinál.

Hepehupás, göcsörtös arcok. AZ emberi kapcsolatok plasztikai kifejezése izgatta.

Bokros Birman Dezső – ő kevesebbet változott. Ulysses – a nő öléhez megtérő világvándor.

Próbált egyivású parasztfiúkat is csinálni Közép-Európa egységét sugallva…

Martyn Ferenc – organikus szürrealisztikus szobrok, paraszti szerszámok kézbe simuló

alakját idézi.

Jakovits József – autodidakta. Szembement a szobrászati kánonnal. Olyan eretnek

problémákat feszeget, mint negatív tér, héjfelület. Imaginatív jellegű, a művészet kultikus

funkcióit idézi. Az anyagokkal is kísérletezett (csont, fa kerámia, drót, stb.)

Barta Lajos – az első nonfiguratív magyar szobrász. lehetetlen téri helyzeteket próbál

teremteni, csavarodó organikus formák.

Barcsay Jenő – figuráit és tájait egy lüktető, nyugtalan felszínű pszeudo-geometrikus térbe

zárja. Érzéki festőiség és léptéket adó szerkezetesség egyensúlya.

Még többen nyitottak a szürrealizmus, annak vh utáni, helyi változata felé.

Bálint Endre – Vajda körül tömörült már Szentendrén. Világháborús élmények expresszív

rögzítése. 47 –párizsi út, utána tételes szürrealizmus. Igazi stílusát majd csak az 50-es évek

második felében (Sárospatak, Párizs) találja – gyerekkorából, ffikori csavargásaiból építkező

montázsok.

Anna Margit – az önarcképek helyét egy nagyfejű, esetlen bábu veszi át, aki sorra elszenvedi

a történelem megpróbáltatásait. Korábbi lazúros festésmódja harsánnyá, nyerssé válik. Közel

kerül a COBRA-féle elementaritáshoz. 50-es évek – rövid meditatív, lírai periódus. Aztán

narratívabb, felszínesebb festészet, vásári portékák inspirálják.

Bán Béla – jó példa a stílusok között hullámzó pályára. Szocialista művészek csoportjában

tűnik fel – erőteljes, földszagúan drámai, az új-romantika kiáll. egyik fő attrakciója, aztán

szürrealista (kiméra-szerű asszonyok, fakéreg-lények, aztán 48 után eljut a kincstári

szocreálig.

44

Korniss Dezső – kétfélét csinált: expresszív, változékony, bársonyos felületű, kalligrafikus-

gesztusjeles munkák és az egymástól élesen elkülönülő felületekből álló, szentendrei

motívumokat, rovarokat, meselényeket használó szürrealista világot teremtő képek. Techniaki

perfekció, groteszk hangvétel. Félabsztrakt, csurgatásos kompozíciói is voltak, informelhez

közelít, de a kalligrafikus sorozat az 50-es évek végére teljesedett ki. A szentendrei program

továbbvivőjeként európaiság és népiség szintézisére törekszik. Tücsöklakodalom - szintézis

jellegű, gyerekdal pattogó ritmusa (?) – ember utáni világ keserű kacajú víziója.

Vajda Júlia – hasonló vonulat, mint Korniss Groteszk-nosztalgikus kompozíciók, homogén

színfoltokból építve - Szentendre c. kép- a szentendrei sikátorokból mennyei Jeruzsálem lesz.

Gadányi Jenő – békásmegyeri házba költözik, kert, vegetatív élet élményei. Kevésbé

kiszámított, expresszívebbé válik. Látvány mögötti természet megidézésére törekszik (II

Barcsay, Nagy István)

Bene Géza – soha nem tartozott csoportokhoz. Sűrű, érzékletes festékfelhordás, kompozíciós

erővonalak hangsúlyos jelenléte, sötét alap, világos színek.

Szántó Piroska – naiv érzelmesség és a természeti jelenségeket számba vevő objektivitás

kettőssége jellemzi. Érzékeny, metamorfózisokon alapuló művészet. A mikro-realista hűségű

részletek játékos módon megkettőződnek, antropomorfizálódnak.

A non-figuratívok a háború után jutottak el a közös fellépésig. A 45 utáni második hullám

Kállai szerint romantikus, érzelmi hangsúlyozottságú, szürreális-expresszív absztrakció (ilyen

volt nyugaton is).

Elvont művészek csoportja (46-48 között különböző nevek alatt működtek): Fekete Nagy

béla, Gyarmathy Tihamér, Jakovits József, Lossonczy Tamás, Makarius Sameer, Marosán

Gyula, Martinszky János, Martyn Ferenc, Zemplényi Magda. Részt vettek 47-ben az

abasztraktok nemzetközi seregszemléjén, a párizsi Réalitées Nouvelles kiállításon. A szocreál

kultúrpolitikai fordulat miatt választásra kényszerültek: vagy elhallgatnak, vagy amúgy balos

beállításukat követik, de művészeti elveiket nem. Elzárják őket a művészeti információktól,

Bazaine, Wols és Fautrier csak a 60-as években jelenthetnek majd inspirációt.

Martyn Ferenc – hosszabb időt töltött Párizsban, az abstraction-création körében szerzett

tapasztalatokat, doyennek számított. (metafizikus bébuk, mintlovagok, akik a fasizmus

rémével küzdenek…)Az absztrakt formák mögött gyakran felsejlik vmilyen természeti

előkép. Nem hagyott fel soha a term. tanulmányozásával. 50-es évek: tájképek és lovas

csatajelenetek. 45-50 – kiemelkedő periódusa.

45

Lossonczy Tamás – 20-as években rövid konstruktív periódus. Utána romantikus-

apokaliptikus vásznak. Két pólust egyszerre képviseli – expresszív, sistergő képek vs

egynemű színfelületek, úszó, időtlen harmónia. Temetés c. – magyar nonfig-ra jellemző

ikerháromszöges komp.

Hamvas Béla – művészetfilozófus. A világban tapasztalható értékválságból indul ki, az

absztrakcióban morális magatartást lát, a látványt meghaladó látásmódot.

Gyarmathy Tihamér – talán ő azonosult leginkább Kállai bio-romantika elméletével (mikro-

és makrokozmosz egysége, ráció és ösztön egyensúlya – a belső rend). Állandó mozgásban

lévő ritmus jellemzi. Szürrealista jegyek az 50-es években, izoláltságban alkotott képein

tűnnek fel. 60-as évektől az univerzális tér-idő összefüggéseket sejtető színrács-hálók jönnek.

Amőbaszerű lények Gyarmathynál és máshol (Aba-Novák tanítványoknál) is megjelennek, pl.

Marosán Gyulánál.

Martinszky János – kisvárosi rajztanár, Aba-Novák csodálója volt.Félkubista

csendéletkorszak után lett nonfig. Sűrű, görcsös, darabos képi világ. 48-49 amorf-organikus

formák. Korán meghalt.

Fekete Nagy Béla – 45 után hűvös, intellektuális játékosság jellemzi. 49 után hosszú időre

felhagy a képzőműv.-tel.

A díjak,nemzetközi megjelenési lehetőségek most arra érdemes művészeknek jutottak, akik

nagyrészt a Gresham körből kerültek ki: Bernáth, Pátzay, Szőnyi, Ferenczy Béni. Néhány

kritikus (akik a plebejus modernitást szerették, mint pl. Pogány Ö. Gábor vagy Rabinovszky

Máriusz) sem a posztnagybányaiakat sem az európai iskolásokat nem tartották elég jónak. Az

újrealizmust képviselő művészek, különböző irányokból érkeztek (A szakir.-ban néha

szerdások-ként nevezik őket). Szalay Lajos (grafikus, társadalmi érzékenységgel) ide illett

volna, de 46-ban elment külföldre. Az itthoniak közül Koffán Károly – a társ.

számkivetettjeit ábr., Kohán György festő – nyers, erőteljes színtömbök, Bencze László

(hidegebb színekkel), Duray Tibor, Domanovszky Endre (volt római iskolás, expresszív,

aztán a kultúrirányítás egyik kedvence lett).

1948 végén Közösségi művészet felé címmel rendeznek kiállítást. Korszak záróakkordja, jelzi

a szocreál beköszöntét is egyben. (Fentiek mellett kiállít Bán Béla, Vilt Tibor, és fiatal

szobrászok, pl. Tar István). A szervező Rabinovszky Máriusz. A középületek falaira, azok elé

díszítő-mozgósító céllal tervezett műveknek akart fórumot adni. Igyekeztek. Megjelenik a

téma: az öntudatos dolgozó naiv heroizálása. Fogadtatás: a harcos optimizmust és a

nacionalista részletezést kérik számon.

46

Új művészet – régi köntösben

1949 ősz – Szovjet festészet kiállítás a Nemzeti Szalonban. sokszázezer ember látta – a

művészet demokratizálása (hozzáférhetővé tétele sok ember számára). A prominens szovjet

művészek illusztrálták, hogy milyen a szocialista realista művészet. Ideologikus hangvételű

katalógus – a nyugati művészetben a hanyatló társadalmak tükröződnek…

Egy évvel korábban spanyol és francia, valamint Fro.-ban élő magyar művészek állítottak ki a

Nemzeti Szalonban. (Beöthy István, Victor Vasarely, Csáky József, Szenes Árpád és Picasso,

Braque, Léger, Manessier, etc.). Nem volt folytatása. A rendszerhez nem idomuló művészeket

és értelmiségieket eltávolították (Hamvas, Kállai). Gadányi és Kassák visszavonult

magányukban festenek az európai iskolások közül sokan a bábszínháznál találnak menedéket.

1950 augusztus – I. Magyar Képzőművészeti Kiállítás (új alkotmány 1. évfordulója). Hazai

művészek küldhették be új műveiket. Révai József megnyitója (kommunista főideológus,

akkor népművelési miniszter) szerint még látszanak a stiláris különbségek, hogy ki honnan

jött. A témaválasztásban igyekeztek megfelelni az elvárásoknak, vagy próbáltak ideológiailag

semleges témát találni (portré, táj, stb.). Nem bízták a véletlenre, az év elején a kultúr-

kormányzat csinált egy 70 tételes témajavaslatot, abból sok visszaköszönt az évente rendezett

képzőműv.-i kiáll.-on (Pór Bertalan, Bencze László, stb.). Tragikomikus felhang, gyorsított

tanfolyamszerű. A gyors eredmények történelmi lelkiismeret furdalásból adódhattak (a vh-ban

Mo. még a Szovjetunió ellen harcolt).

Szovjetunióban kidolgozott ú.n. tematikus festészet – a tartalom elsődlegessége. Tömegekhez

szóló képi üzenet, az új szovjet valóság, az új embertípus bemutatása a cél. Kötelező minták:

Joganszon, Laktyionov, Geraszimov. A szovjet művészek, tudósok jöttek Mo.-ra okosítani.

1952 Ernst Múzeum – Magyar-Szovjet barátság c. tárlat. a „felejthetetlen találkozások

élményeit dokumentálta”. A szovjet művészeti vitákat a szovjet arculatot felvevő folyóiratok

közvetítették: Szovjet iparművészet, Szabad művészet, stb.

Jelszavak agresszivitása, igényszint alázuhanása- leginkább a plakátokon: jelképhalmozás,

didaktikus tálalás, primer érzelmekre kíván hatni, sematizmus. Vannak kivételek, pl.:

Konecsni György: Szabad Nép – a dolgozók legjobb újsága c. plakátja (1950).

1951 – retrospektív magyar tárlat Moszvában (Markó Károly, Munkácsy, kortársak)

Félegyházi László: Bútorgyári sztahanovista c. képét az oroszok is elismerték.

A szocialista realizmus képzőművészetének elméletét nem sikerült kidolgozni. Az irodalmi

realizmus fogalmait nem lehetett közvetlenül alkalmazni a vizuális művészetekre és kevés idő

47

volt a teóriának a gyakorlatba való átültetésére. A képzőművészeti államosítás kevésbé volt

radikális mint a gazdasági. A képzőn a Greshamesek voltak és Háy K. László, meg Pór, Kádár

László.

A korszak műtermésében van egy dominánsnak nevezhető szocreál műcsoport: vezér-portrék,

Rákosi szülinapjára készített ajándékok, kormányhivatalokban függő festmények (gyakran

szovjet művek másolatai). Sematikus zsánerjelenetek, napfényben fürödve. Kelemen László –

a székesfehérvári vasútállomás összművészeti programja (dokumentum értéke van, 1952-57),

a színes üvegablakokat Z. Gács György csinálta, a fogadócsarnokban pannók voltak az

üdülők Balatonra érkezéséről, az ipari szállításról.

A legprogresszívebb művészek kiszorulása ellenére volt egy furcsa folytonosság a II. vh előtti

folyamatokkal: a munkásokat, földműveseket ábrázoló kompozíciókat utolérte az idő. Az

egykori római iskolások plaszticitásának és figuralitásának kedveztek a tematikus igények. A

Gresham művészei sosem voltak eléggé elkötelezettek – erőlködés. A nagy építészeti

beruházásokhoz monumentális feladatok kapcsolódtak. Pl. Szőnyi és Domanovszky a

moszkvai Magyar Mg.-i pavilonhoz csinált pannósorozatot, Bernéth a Népstadionok

megállóba tervezett falképet. Szakmai tudás és közéleti elköteleződés nem estek egybe.

Egyre több üzemi szabadiskola jött létre - 1950 –a 19 éves villanyszerelő, Kondor Béla

csoportos bemutatkozása. A művészeti oktatásban nagyobb figyelmet kap a grafika. Mácsai

Istvén későbbi fotürealizmus is merített a szocreál stílusgyakorlatból.

Csernus Tibor – Bernáth tanítvány. Pátoszmentes, fanyar képekkel kezd (Munkás), aztán a

Bernáth-féle oldott festőiség jelenik meg (pl. Három lektor), majd eljut a szürnaturalizmusig.

A történelmet is átdolgozták ideológiai alapokon, csak az maradhatott része, aki beillett a

kommunizmushoz vezető fejlődési sorba: pénzeken Petőfi, Rákóczi, Dózsa, Kossuth. 48-tól a

legmagasabb állami kitüntetés a Kossuth-díj. Kimódolt, plebejus historizmus születik, pl:

Konecsni György: Vihar előtt, Ék Sándor: Bem és Petőfi a segesvári csatában-, stb.

Kisfaludi Strobl Zsigmond – portré és köztéri szobrászat nagymestere. Már a Horthy

korszakban is keresett volt. 1929-es városligeti Íjász-át látva Vorosilov marsall javasolta, hog

őt bízzák meg a Gellért-hegyi felszabadulási emlékmű (1947) elkészítésével. Utóbbi Bp.

jelképévé vált, bár a szovjet hadsereg állandó jelenlétére emlékeztetett. Rákóczi és Kossuth

szobrával (II. Lipót és Ferenc József helyett) kiigazította a millenniumi emlékművet is (1952).

Szintén 1952-ben csinálta a Kossuth emlékművet a Parlament előtt (Szabadság tér?). Ezért és

a felszabadulási emlékműért is Kossuth-díjat kapott. 1955 novemberétől két évig tartó

gyűjteményes kiállítást szerveztek neki a SZU-ban.

48

Mikus Sándor – munkás származású. 3 éves olasz út, 37-es párizsi világkiállításon szerepelt.

45 után több köztéri szobrát állították fel (pl. Steinmetz kapitány). De ő csinálta Sztálin 8

méteres szobrát is. Borsos Miklós, Kisfaludi és Farkas Aladár előtt nyert a „tanító Sztálin”.

Előtte járt a SZU-ban, személyesen találkozott Vera Muhinával. 51 dec.-ben Sztálin

szülinapján avatták fel…

1953 – Sztálin halála, induló politikai enyhülés. Nagy Imre – júliusi kormányprogram. A

művészeti életben feléledtek az esztétikai szempontok. Figyelem irányul olyan ábrázolásokra,

ahol az idealizálás elvetése hitelességhez vezetett, pl. Ferenczy Béni: Petőfi, Somogyi József:

Martinász.

1956 február, a SZU-ban a XX: kongresszus kimondja a személyi kultusz megszüntetését.

Megkérdőjeleződik a vezér tévedhetetlenségének dogmája, itthon is inognak a székek,

korábbi tettek bírálata, kulturális irányítás szigora enyhül. 56 tavasz Nemzeti Szalon

plakátkiállítása, érződik a korábbiakkal való szakítás vágya. Elmaradt a VII. Képzőműv.-i

Kiáll., így a plakát-kiáll. lett az év eseménye. 56 ősz, esztergomi Keresztény Múzeum – Bálint

Endre előadása – sajátjai mellett Vajda Északi tája, Anna Margit, Jakovits, Gadányi, Barta

Lajos, Korniss Dezső. 56 szeptemberben megalakult a Formalista Művészek Csoportja,

kiáltványukban követelik, hogy az európai iskolások kapjanak helyet a művészeti életben

(nem lett belőle semmi). Szintén 56 szeptember a Műcsarnok Kertészet a magyar

képzőművészetben c. kiállításán Csontvárytól Gadányiig a valós művészettörténeti

folyamatokat mutatják be.

56 október- Mikus Sztálinja és a felszabadulási emlékmű szovjet katonája meg mások is

áldozatul estek a népharagnak.

Ferenczy, Medgyessy és Makrisz Agamemnon emlékművet akartak a vérmezőre (19 megye

földjéből domb, 19 facsemete, elesettek emlékére – nem valósult meg. A forradalmat leverték,

a felszab emlékmű katonáját újraöntötték. A forradalom képzőművészeti ábrázolásai nem

kaphattak nyilvánosságot. Szalay Lajos Buenos Airesben a rádióból értesülve készít

rajzsorozatot – El drama de Hungría. Kondor: Kivégzés – az elpusztított ember naturális

látványa. Vilt Tibor: A kentaur halála – saját ikonográfiájába illesztette a forradalom képét.

Minden egyszerre – művészet és művészeti élet az ötvenes-hatvanas évek fordulóján

A forradalom leverése után vákuum a művészetirányítási rsz.-ben. Feloszlatták a Magyar

Képzőművészek Szövetségét. Kormánybiztosnak Makrisz Agamemnon emigráns görög

49

szobrászt nevezték ki, aki kommunista kötődésű volt, de stiláris kérdésekben liberálisabb.

1957 MNG. 57 – Tavaszi tárlat a Műcsarnokban –a magyar képzőműv. széles spektruma

vonulhatott fel (négy, különböző szemléletű zsűri…). Ez a pluralizmus utána hosszú ideig

elérhetetlen maradt. Újraéledő ideológiai szigor. 57-ben újra életre hívják a képzőművészek

szövetségét – a nyolcvanas évekig pártirányítás alatt maradt. Igyekeztek megakadályozni a

csoportok kialakulását. Az értékesítési céllal létrejövő művészi munkaközösségeket

integrálták a Művészeti Alapba. Ebből vált ki 64-ben a képző- és Iparművészeti Lektorátus.

Eredetileg köztéri művekkel foglalkoztak, később cenzori feladatok (zsűrizés). 1958 – Fiatal

Képzőművészek Stúdiója – ez is a Művészeti Alap felügyelete alatt működött, az utánpótlás

nevelését (tesztelését) szolgálta.

56 után azért több, korábban a perifériára szorított törekvés, életmű mutatkozhatott be.

(Barcsay, Gadányi, Szántó, Miháltz Pál). Ekkkor válik ismertté Csontváry. Bizonytalan nyitás

– Vasarely, Moore, Picasso kiállítások.

58-60 Műterem folyóirat – a modern művészet óvatos propagálója – 60-tól felváltja az elvhű

Művészet, 72-ig Pogány Ö. Gábor a főszerk. kiszámíthatatlan ütemben fórum a modern

művészet elleni kirohanásoknak.

Szakítottak ugyan a szocreál kánonnal, de helyette próbáltak egy szocialista művészeti kánont

teremteni (részben a Nyolcak és a két háb. közötti progresszív művészet tanulságaival).

Munkácsy helyett Uit, Derkovits és Dési Huber lettek volna a minták. A szocialista

művészeket foglalkoztató problémák nem voltak adaptálhatók, nem sikerült mozgósítani erre

egy generációt. Maradt az 50-es évek poszt-ipresszionistás szocreálos váéltozata (idősebb és

ifjabb posztnagybányaiak, szelídült romantikus expr.-ák – csendéletek és tájképek mellett

néha bányászokat is festettek. (vastag kontúrok, ritmikus-geometrikus kompozíció) Ez lett a

generálstílus – állami megbízásokon is. A 60-as években ezt próbálják megújítani: Bartha

László pl. a kurrens témák (ld. Állomás) vagy a tájképi motívum örvén fehéres-szürkés háttér

elé tesz színes, ritmikus foltokat. A festészete később a lírai absztrakció felé fejlődött. Voltak

más foltfestős próbálkozások is, pl. az állami absztraktok: nem voltak csoprt, elfogadható

címeket adtak és a foltfestéssel a non-figurativitásig oldották a képeiket. Nesztoruk Hincz

Gyula, képviselők: Urbán György, Somogyi János, Óvári László.

Az óvatos posztimpresszionizmustól nem lehetett elütni nagyon, megkapták a kispolgáriság

bélyegét.

Feszültségek: a szocialista realizmus elveinek és gyakorlatának különbözásége, a szőnyeg alá

söpört, de teljesen el nem távolított modern törekvések – művészeti vitákban tükröződtek, a

50

folyóiratokban. Legfontosabb: Németh Lajos: Megjegyzések képzőművészetünk helyzetéről

c. írásához kapcsolódott (1961, Új Írás). Németh a 45-48 közti stílusprularizmust tekintette

pozitív kiindulópontnak, harcba szállt az európai iskolások, és az ideológiailag problémások

(Korniss, Csernus) rehabilitálásáért. Dogmatikus válaszok érkeztek, a szocreál gyakorlatot

nem tudták igazolni. A modern művészet tiltott gyümölcsként terjedt.

A 60-as évek második felében egyfajta fellazulás, elbizonytalanodás a hivatalos

művészetpolitikában. 3t-s felosztás (támogatott-tűrt-tiltott). Próbálták támogatni a Kilenceket,

akik magukat a korszerű szocialista műv. letéteményeseinek tartották. 1966- Műcsarnok, 1.

kiáll., kilencen (pl: Reich Károly, Szabó Zoltán), 1968 – 3. tárlat szobrászokkal 13-ra nő a

létszám. Addig is elismertek voltak (szereplések a velencei biennálékon, Munkácsy-díjak).

Nem voltak nagyon invenciózusak, kvázi realizmus.

Politika: a táblakép és kisplasztika visszaszorítása, a köztéri szobrok, murális munkák előtérbe

helyezése. Utóbbiak inkább csak kordokumentumoknak tekinthetők. A szobrászok viszont fel

tudták venni a 48-ban elejtett fonalat (Közösségi művészet felé kiállítás). Pl. Somogyi József

hiteles köztéri emlékműveket csinált (Zrínyi – Szigetváron, 1966)

Kerényi Jenő – 50-es években szocreál kitérő, aztán tömzsi formákat geometrikus

kiszögellésekkel – köztéri modernség akkor mximuma…

Vilt Tibor életművében maradt a kettőség – köztéren alkalmazkodik, a mátermében nem

(Merengő – szobor és tér viszonya érdekelte)

Borsos Miklós ugyanígy kettős. Kisplasztikáin a Brancusi-féle humanista trad. látszik

folytatódni (Fekete torzó). Van ahol alig nyúl a bazalttömbhöz – végtelen nyugalom és

végtelen szorongás egyszerre (pl. Godot-ra várva).

Schaár Erzsébet – Vilt Tibor felesége, szobrász. A 60-as években kis méretek. Kor

hidegháborús félelmeit tükrözi, giacomettisen elvékonyított egzisztencialista dialógust

folytató alakok, ujjal tapasztott törékeny figurák, stb. Tudósok – Tihanyban van, pszeudo-

architekturális részletek, geometrikus hasábokra ültetett fejek és kezek.

Vigh Tamás – már az újabb nemzedék, pályáját a szocializmusban kezdte. Ferenczy-

tanítvány. Tömegek dinamikus elrendezése foglalkoztatta.

Varga Imre – Prométheusz – hegesztett rücskös varratok – megütközést váltott ki,

deheroizáló emlékmű. Simulékony, formailag sokszínű. A 70-es 80-as évek legfőbb hivatalos

szobrásza.

Melocco Miklós – barokk Theatrum mundi elv és popos részletek.

51

Vásárhelyi festők – az alföldi iskola örökségét akarták neorealista eszközökkel megújítani.

az akkori művészetirányítás nem ismerte fel a bennük rejlő lehetőséget és ellenszenvvel

fogadta. Ide sorolhatók: Kohán György (mexikói muralistákat idéző éles realizmus), Kurucz

D. István (mikrorealista tanyafestészet), de a vezéregyéniségek: Szalay Ferenc (quattrocento

kismesterek száraz festésmódja) és Németh József (Nagy István-i sommázóbb formaadás).

Később mesterséges szakralizálásba menekültek, a megújítási kísérletek ellenére

középszerűvé váltak, elsikkadtak.

Kokas Ignác – Bernáth tanítvány, túljut a szinte kötelező posztimpr. szakaszon,

szülőfalujának tájait változtatja mitikus expresszív látomásokká. Kaparások,

festékcuppantások, széles ecsetvonások. Romantikus, drámai hangvétel.

Tóth Menyhért – Vaszary tanítvány, sokáig szobafestő és paprikatermesztő az Alföldön.

Csak a 60-as évek közepétől jutott kiállítási lehetőséghez. Kezdetben szürreális falusi víziók,

organikus szövedék. Hullámzó formák. Később bumfordi, monumentális hatású figurák.

Parasztok állatok – paradicsomi lét szimbólumai. Utolsó korszak, vastag fehér pigmenttel

vonja be a képeit – ez alól csak halványan derengenek elő az egykor élénk színek.

Hasonlóan magányos művészek:

Román György – sokszor felfedezték és elfelejtették. Értelmiségi család, beteges, kalandos

élet. Író és festő. Festészete gyerekkori élményvilágából táplálkozik: cirkusz, ólomkatonák,

bogarak, zsíros barnásvörös színvilág, gyermekien elrajzolt figurák, ironikus viszolygás.

Schéner Mihály – bővérű, csorgatást, gyűrést, ragasztást használó faktúrafestészet. Hasonlít

Dubuffet-hez a bumfordi kalligráfiájú pásztorokkal mézeskalács figurákkal.

60-as évek első fele – az itt és most vállalása – több generáció kísérletezik egyszerre, az

aktuális traumák feldolgozásával.

Volt egy, a hivatalos kultúrpolitikával szembeforduló közeg: Szfehérvárra, vagy külvárosi

művházakba mentek kiáll.-t nézni, Balázs Béla Stúdióban nézték a fiatal filmesek munkáit,

Egyetemi Színpad programjai, Modern Könyvtár köteteinek olvasása.

Fontos lett az idősebb generáció szerepe (bortnyik cinikus) így a magyar avantgárdot Kassák

képviselte. 57-58-ban kezdi elhinni, hogy a 20-as években készült művei érdekelhetnek vkit.

(1960 – párizsi kiállítás) Lágyan geometrizáló (a kortársak sz. konstruktivista) műveket fest.

Derűs színvilág. Kialakult körülötte egy baráti társaság (pl. Rafael Viktor, Monostory-Moller

Pál), akik nonfiguratív műveikkel illegálisan szerepeltek egy-egy külf.-i tárlaton. Jelentősebb

volt életútjának, mint példának a hatása a 60-as évektől (Nádler Istvánra, Bak Imrére).

52

Veszelszky Béla – bár nonfig avantgárdnak számított, mindvégig szigorúan ragaszkodott az

elé táruló látványhoz. Hófehér, gipsszel alapozott vásznakon gondos mérlegeléssel elhelyezett

pettyek. Gnosztikus filozófiából ismert végtelen tértudat (?). 2d-3d feszültséget próbálja

megragadni. Nincs köze a Seurat-féle divizionizmushoz. Vannak önarckép kísérletek, növány

motívumok és visszatérő mot. a Küzdő Ádám.

Lossonczy Tamás – ő is nonfig. 58-ig nem festett, akkor kezdte festeni a Tisztító nagy vihart

(addigi csalódások, újrakezdés öröme, enciklopédikus teljesség). Képeire a formák és fetsői

problémák változatossága jellemző.

Gyarmathy Tihamér – ő is nonfig. Képei kevésbé változatosak, fegyelmezettebben

strukturáltak. Rácshálók, körök és négyzetek. Tér állandó mozgásban, színek lüktetése.

Vaszkó Erzsébet – nem tartozott csoportokhoz. újromantikus tájak után a 60-as években

komor hangokkal telített asszociatív lírai absztrakció.

Az idősebb generáció bízott a művészet szakrális erejében, a világ megismerhetőségében. A

II. vh után induló újabb generáció már nem. Idősebb generáció példa és híd szerepe.

Korniss Dezső – 50-es évek közepe – nyomhagyásos, csorgatásos komponálásmód,

expresszívebb (pl.: Illuminációk, Ellentét). 56 után születnek a kalligráfiák, utána a

Metamorfózis – sorozat. Nonfig, csurgatás fröcskölés és kaparás úttörője (kor kedvelt

eljárásai). De mindig csak irányított! véletlen van, marad ritmus, centrum, elrendezés.

Michautval és Sonderborggal rokon (európai kalligrafikus nonfig.) és nem Pollock-kal. 60-as

évek második felétől újabb fordulat: Tulipános szűr-motívum, nemzeti színek és hard edge +

koncept tanulságai. Meghatározó az Iparterv generáció számára. Szuverén művészi

magatartás, technikai perfekció.

Bálint Endre – 1958-62 Párizs, ekkor festi addigi legjelentősebb műveit. Szubjektív érzések

szorongások, gyerekkori emlékek. Motívum-szótáras módszer (Vajda és Korniss) alkalmazása

– cégérek, angyalszobrok, sirató asszonyok, kapuk, rácsok – epikus montázs, a képzelet

emlékművei. Módszere nagyjából marad, de szürrealista objet-i groteszkebbek.

Ország Lili – Bálint szellemi környezetében. 50-es évek – szürrealsita képek, utána a málló,

pusztuló felületek érdeklik (falak, ikonok). Visszakapart, monotípiával felvitt írásjelek.

Barcsay Jenő – ő is példaadó. Főisk. tanár, világszerte elterjedt anatómiai albumok szerzője.

60-as évek – geometria mentén elrendezett motívumok (oromfalak, festőállványok). Utolsó

korszak – fekete-fehér nonfig. kompozíciók.

Deim Pál – akkor indult. Foglalkoztatta a Barcsay-féle szerkezetes képépítés. Hamar rátalál

saját motívumára, a térsíkok közé szorított bábu.

53

Kondor Béla – ennek az időszaknak emblematikus (mitikus-legendás) egyénisége.

Szembeszegül a hivatalos képzőműv.-tel, ugyanakkor baráti kötődései ellenére elveti a

neoavantgárdot, ellenez minden formai prekoncepciót. Alapvető etikai problémák

foglalkoztatták. Kísérletet tett a régebbi korok reprodukálhatatlan, zárt ikonográfiai

rendszerének egyéni, részleges újrateremtésére. Ikonok, Dürer, Grünewald és Rembrandt.

Dózsa-sorozat, Romantikus tanulmányok – grafikai sorozatok – a jó és rossz közt vergődő

emberiségről. Korai festményein nyúlánk alakok, új attribútumokkal (helikopter, darázs)

ellátott profán szentek. Később grafikái megtörtebbek, vonalai kuszábbak. Képeinek

színvilága fátyolosabb. Töredékekre hullás réme, alkotói magatartás morális dilemmái

(Ítélkező). Halála előtt katasztrófákat modellező fotók, saját maga által konstruált modellekkel

(?).

Magyra rajzművészet kitüntetett korszaka – ehhez Kondor is hozzájárult. A grafikai a

megtűrt kísérletezés terepe lett. A legtöbben az ekkor alkotók közül Barcsaytól és Koffántól

tanultak – biztos technikai felkészültség. Maurer Dóra, Major János, Pásztor Gábor – korai

műveik (gyűrt felületek, montázs-elv), a szürnaturalizmus grafikai párhuzamai. Leggyakoribb

a grafikában ekkor az apró részletekben bővelkedő szürrealisztikus jelenet.

Major János – szürrealisztikus rézkarcok, látványelv és absztrakció határán. Emelett

naturalisztikusan aprólékos ceruzarajzain karikaturisztikusan eltorzított figurák (Önarckép).

egjelenik az akkoriban tabu téma – a közép-kelet-európai zsidó identitás.

Gross Arnold, Gácsi Mihály, Rékassy Csaba, Kovács Tamás – közös bennük: elfordulnak a

mindennapoktól, romantikus álomvilág ábrázolása. Anekdotikusság. Stílusuk különböző.

Fontos a szerepük a szocreál dogmák lebontásában, békésebb, képzeletbe, magánszférába

visszahúzódó értékrsz.

Ekkor alakul ki a neoavantgárd, a szubkultúra, ők tették a legtöbbet a hivatalos

művészetfelfogás radikális megváltoztatásáért. Alapját kisebb közösségek (Muskátli presszó –

Végh László körül – Kovásznai György, Kecskeméti Kálmán) és baráti társaságok (1.: Lakner

László, Gyémánt László, Szabó Ákos (bernáth-tanítványok) éés Csernus; 2.: Molnár Sándor,

Deim Pál, Nádler István és Bak Imre.

Túl a táblakép keretein – a szürnaturalizmus, a Zuglói kör és a gesztusfestészet

50-es évek – művészeti megtorpanás, szocreál – az új generáció elzárva mind a korábbi

avantgárd eredményektől, mind a nemzetközi törekvésektől. Voltak, akik ennek ellenére új

utat kerestek:

54

Csernus Tibor – 50-es elején szocreálnak próbált megfelelni. Utána Bernáth stílusában fest

(tanítvány) – zománcos kékek, barnás vörösek és szerkesztettség. Bár ez az út először

folytathatónak tűnt, mégis változtatott. Az ábrázolt motívumok anyagszerűségének fokozása

érdekli, részletek egyre naturálisabb megfestése. (Újpesti rakpart – kromofággal lemaratott

felületek – pigment törmelékekkel) 1958-ban kijut Párizsba – Hantai Simon és Max Ernst

művészete hat rá, szürrealista frottázs, kalligrafikus ecsetkezelés- képfelület új eszközökkel

való formálása – Saint Tropez (mozgalmas komp. anyagszerűen fakturális hatások). Egyre

kaotikusabb, szürreálisabb – Lehel téri piac – absztrakt gesztusfestészetnek hat. (zsilettpengés

kaparás, fésűvel fodrozás, nejlonnal cuppantás). Festői szempontból egyenrangú, egymás

mellé rendelt képelemek. Egyre gyakrabban kizsűrizték, inkább illusztrációi révén vált

ismertté. Hatott Laknerre, Szabó Ákosra.

Lakner László – ő is Bernáth tanítvány. Nála nincs nosztalgia, fanyarabb, intellektuális. 60-

as elején – steril hatású gépcsendéletek. Nála is a motívumok anyagszerű megfestése dominál

(Politechnikai szertárszekrény).

Részletek naturalista megfestése +összkép irrealitása – először a kritikusok mágikus

realizmusnak nevezték, utána szürnaturalizmusnak keresztelték. 64-ben ért a csúcsára.

Csernus újabb párizsi útja, végleg külföldön maradt. Festészete is megváltozik, fokozatosan

meleg tónusú realizmushoz tér vissza, 80-as évekre caravagieszk bibliai-mitológiai

kompozíciók. A szürnaturalizmust nem lehetett tivább fejleszteni, csak az absztrakció felé

lehetett volna elmozdulni, ezt nem vállalták. Stílusváltás – Lakner 64-es velencei biennálén

találkozott Robert Rauschenberg művészetével, a pop art felé ment tovább.

A 30aa években született generáció el volt zárva az információktól, nem is ismerhette a

szocreál előtti művészetet. Ny-Eu-ba utazni is csak a 60-as évek elejétől lehetett.

Zuglói kör – Molnár Sándor 56-ban főiskolásként szerzett néhány klasszikus avantgárd

művésszel foglalkozó könyvet, epreskerti műtermében 58-59-től több hasonló érdeklődésű

művész is összejárt – önképzés. 1962-től a bővülő társaság Molnárék zuglói lakásán

találkozott. Az összegyűjtött szövegeket maguk fordították és másolták. Kisebb könyvtár lett

belőle (Mathieu-től Kandinszkijig). Elkezdték feltárni a hazai avantgárd gyökereit,

megkeresték az idősebb művészeket (Kassák, Korniss, Gyarmathy). Hatott rájuk az európai

iskola és Hamvas Béla is. AZ elméletben megismert stílusokat a gyakorlatban is kipróbálták.

A látvány szisztematikus analízisével eljutottak az absztrakcióig. Négy fős mag (Molnár

Sándor, Nádler István, Deim Pál, Bak Imre). (Újabb tagok: Attalai Gábor, Hencze Tamás,

Halmy Miklós). Szobrászok is kapcsolódtak (Csiky Tibor- fareliefek, organikus formák, a

55

vésőnyomok olyanok mint az ecsetvonások negatív formái, Csutoros Sándor). Bővülés, nőtt a

heterogenitás. Többség a lírai absztrakciót képviselte, francia minták (Jean Bazaine és Alfred

Manessier). Képi egységet szem előtt tartják, zárt, lehatárolt rendszerek. Nem tudtak

szervezett keretek között a nyilvánosság elé lépni (pl. 63-ban a Főisk KISZ klubjában, v. 66-

ban a ferihegyi reptéren) – zártkörű rendezvények (műtermek, magánlakások, pl. Petri-Galla

Pál belvárosi lakása – 63-64 irodalmi és zenei estekkel). Közös tevékenységük 68-ra lezárult.

Ezután Nádler és Bak – geometrikus absztrakció; Molnár Sándor – monokróm festészet.

A francia irányultságú tachizmuson kívül volt más is. Frey Krisztián és Tót Endre az amerikai

absztrakt expresszionizmus stílusában, a szabadabb nyugat-európai gesztusfestészetet

követve alkotott.

Tót Endre – kirúgták a képzőről. 63 k. kezdett absztr. expr. képeket festeni. Sponetaneitás,

indulatosság. 66-tól zsúfoltabb képek, testesebb tónusok. Harsogó színek – Jasper Johns-ra

rímel, kicsit popos (számok, betűk). Utána lecsorgó festéken ét tűnnek elő fotók. 68-ra

gesztusfestészeti korszaka lezárult.

Frey Krisztián – ő sem járt a Képzőre. Líraibb, monokrómiába hajló. Sápadt színkeverás,

válatkozó tempójú gesztusfestészet, meditatívabb.

Keserü Ilona – a Képzőre kerülése előtt Pécsett Martyn Ferenc tanítványa volt. az 50-es évek

végén festett először absztrakt képeket. 62-63 –olaszo.-i út – döntő változás. alapélménye: az

organikus formák folytonos mozgásban lévő világa. gesztusfestészeti korszak – számozott

képek. 10. kép a záródarab – kavicsszerűen legömbölyített korongok. Körök élete,

szaporodása (sejtosztódás). erős érzéki-érzelmi töltés, fegyelmezett kompozíció. 67-ben

rátalált a balatonudvari temető sírköveire (hármasívű, hullámzó formájuk sokáig meghatározó

volt).

1966- hirtelen lehetőség korlátok nélküli csoportos bemutatkozásra. Fiatal Képzőművészek

Stúdiójának éves kiállítása, külső zsűri nélkül. új törekvések külön teremben (szürnat, zuglói

kör, absztr. expr., pop). A következő évben ez a zsűrimentes bravúr nem ment, a Művészeti

Alap eltávolítja a vezetőséget.

A neoavantgárd jelentkezése – az Iparterv, a Szürenon és Balatonboglár.

1968 - Műegyetem Vásárhelyi Pál Kollégiuméban kiáll. –idősek és fiatalok együtt.

1968 – Műcsarnok – Fiatal Képzőműv.-ek St.-jának jubileumi kiáll. (itt ismét megjelentek az

avantgárd fiatalok).

56

1968 – Iparterv kiállítás (azóta az egész nemzedék névadójává vált). – egy építőipari vállalat

belvárosi székházának dísztermében nyílt. először 11 művész. Zuglói kör, gesztusfestők, és

pop artosok (Konkoly és Lakner). A kiáll.-t Sinkovits Péter művtört. rendezte, cél kapcsolódni

a legjobb avantgárd ir.-okhoz.

Egy-két éven belül ismertek meg minden irányzatot, torlódás, keveredés egy-egy művön belül

is.

1. Iparterv kiáll. leghomogénebb, új jelensége – geometrikus-minimalista vonulat.

Nádler István – 64-ben Bak Imrével közös ny-eui út, 65 újabb út, Stuttgartban megismerik az

amerikai és a német új-geometrikus művészetet (Frank Stella, Kenneth Noland). 68-ban a

stuttgarti Galerie Müller rendez műveikből kiáll.-t. Szirommotívum I. (az iparterv-kiáll.-on is

szerepelt) – átlós komp. mozgás, térbeliség érzékeltetése elvágással, kitakarással. Virág-mot.

– magyar népműv. Hard edge, szerialitás (zeneiség). 70-es évekre eltűnnek a hajlékony

formák, jönnek a hegyesszögek.

Bak Imre – hasonló utat járt be. Hűvösebb, kevésbé érzéki hatású.

Hencze Tamás – szintén a zuglói körből indult. Először kalligrafikus gesztusfestészet, aztán

egyre személytelenebb. Ő messzebb ment. A kép alkotóelemeit a végletekig redukálta. Nincs

szín, kompozíció vagy forma. Álló képformátum, fehér felületen elmosódó körvonalú foltok,

csíkok ritmusa. Rács, háló, vibrál. (pl.: Dinamikus struktúra) Nem op art festő, egyszerűen

megfesti magát az illúziót. Festőhengerrel sokszorosította a foltot.

Fajó János – az Iparterv kiáll. keretein kívül, de azzal párhuzamos fejlődés. Tudatosan

fordult Kassák konstruktivizmusa felé, de a nemzetközi új-geometrikus törekvések hatottak

rá.

60-as közepétől egyre erősebb a pop-art hatása, Ny-eu-ban ismerik meg.

Lakner László – szürnaturalista periódusa után popos. figuratív marad, de nincs

hagyományos kompozíció. Megsokszorozott fotórealisztikus elemek. Magas és alacsony

kultúra közös nevezője – hétköznapi és klasszikus művészetből vett elemek. „rembrandti

igényű emberábr. Rauschenberg nyelvén”

Konkoly Gyula – rövid szürnat. periódus után 65-ben ő is nyeu-i utazás után lesz pop artos.

harsány színek, elfolyó festék – magazinok képi világa. 67-ban nagyméretű, több részes

combine paintingek (klasszikus művtört-i kivágatok és textil appl., hulladékag.-ok).

Fokozatosan kilép a térbe. Ketrec – szerepelt az 1. iparterv kiáll.-on. (az olaj és a vászon

hagyományos használatén viccelődik, rámutat a hagyományos művészképzés korlátaira.

57

Emlékmű (gézbe csomagolt vattatömb, benne jég, ahogy olvadt, hipermangánt „vérzett”,

betiltották).

Altorjai Sándor – Süllyedjek felfelé c. kétrészes, monum. festm – ezt is betiltották. – Erdély

Miklós (barátja) portréja – egyik o.-n sokszor felbukkan, kalapos-szakálls figura – másik o.-n

főszereplő. Szegény zsidó tabutéma, felragasztott papírpénzek, sz.ig. másolat - túl provokatív.

Pop-art hatás – festékszóró pisztoly használata. De az a kulturális közeg és vizuális kultúra,

amiből nyugaton a pop-art született nálunk teljesen hiányzott. Nincs árufetisizmus. 60-as vége

– új gazdasági mechanizmus – indul a gyűjtögető-fogyasztó modell: „fridzsider-

szocializmus”. A popos vonások (formai-stiláris jegyek, irónis és társadaéomkritika,

figuralitás) ezért itt transzformálódtak, más jelentést kaptak. Nagyváros helyett vidéki közeg,

népművészet. Jellemző a régebbi korszakok örökségének kortárs közegbe emelése.

Jovánovics György – az 1. Iparterv kiáll. egyetlen szobrásza. Tanult Bécsben és Párizsban.

Szinte csak gipsszel dolgozik, lenyomatokat készít. Drapériaöntvényekből kezdett figurális

szobrokat építeni (pop artos realizmusnak tűnhet, de a témák nem hétköznapiak!) Nem

embereket ábrázol, drapériák héjazatait. Az arcok öntőformája sem valódi ember, hanem a

művész által készített tanulmányfej. Sok ellentmondás – textilmintázatú bőrfelület,

szobrászati-anatómiai következetlenségek, egy nézőpontra komponáltság, ellenszobrászat.

Fekvő alak (a 2. Iparterven szerepelt) – korszak utolsó figurális műve.

1969 – második Iparterv kiáll. 5 új résztvevő: Baranyay András, Major János, Méhes

László, Erdély Miklós, Szentjóby Tamás. A régiek is változtak egy év alatt, pl. Tót

legutóbb még gesztusfestészet, most hard edge színsávok közé ékelt motívumok (pl.: Cipők).

Keserü – jelekké sűrítette korábbi mot.-ait, aztán kilép a hagyományos táblaképfestészet

keretei közül. Plasztikusan formált, varrott, részben festett textilfelületek, pl.: Közelítés 2. Az

ő művészetében is feltűntek popos elemek – magyar népművészetből, vásárokról

(mézeskalács). Frey is pop irányba lépett tovább – Cipők (Alles Vergaengliche ist nur ein

Gleichnis”) – ráípplikált cipők – combine painting.

Többen a hiperrealizmus (fotografikus igényű valóságábrázolás) irányába mentek:

Lakner László – kivágásszerűen felnagyított motívumok (pl. száj, bajusz). Kötél-mű (valós

és festett) – már a koncept felé mutat.

Baranyay András – grafikus, Részletek egy kézből – litográfia sorozat, kerek lyukon át

felnagyított ujjak.

Major János – szintén grafikus, anatómiai-patológiai tanulmányok, a kubista család

sírkőfotója. Nem sokkal később évtizedekre felhagy a műv.-i tev.-gel.

58

Méhes László - a kiáll.-on groteszk tésztaszobrok (fűzővel, sapkával). Festészetében

„monopoltípia” – frottázs továbbfejlesztése (?) – tárgylenyomatok. Évtized végére objektív

hiperrealista hétköznapi jelenetek.

60-as évek végére Amerika felé fordulás.

Képzőművészeti Almanach – 69-ben induló új művészeti kiadvány. Kiállítás kritikák,

nemzetközi kiáll.-okról, trendekről beszámolók. Szabadi Judit szerkeszti, Perneczky Géza is

írt bele. Szemlélete miatt a kultúrpolitika megvonta a támogatást a 4. szám már nem jelent

meg.

Az ipartervesek nem alkottak egy csoportot, inkább kisebb csoportok voltak (2-3 fősek). Egy

másik csoport körvonalai:

69 – Csáji Attila szervezett kiáll.-t - Progresszív törekvésű festők és szobrászok címmel

69 – Szürenon kiállítás (ezt is Csáji szervezte???): szürrealizmus és nonfiguráció, a

szürrealizmus tagadása, és mindkettő meghaladása egyszerre. Kevésbé szoros a kapcs. a

nyugati művészettel, a felzárkózás igénye mellett hangsúlyosabbak a helyi hagyományok.

Stilárisan, szemléletben koherensebb, viszont nem egy generáció, mint az Iparterv, hanem

többféle életkor, közeg. Volt átjárás a csop.-ok közt. A Szürenon résztvevőinél az organikus

non-fig. és a szürrealizmus dominált: Veress Pál – mitologikus, szimbolikus töltés, archaizáló

figurák, salak-reliefek. Papp Oszkár – létezés különböző szféráinak ezoterikus átalakulása

(növényi és kristály metamorfózisok. Karátson Gábor – spirituális töltés nála is,

hagyományos mesterségbeli tudás tisztelete, temperaképek, törékeny finomságú figurális

jelenetek (12 éves Jézus a templomban…) Vezéralak: Csáji Attila – már az 50-es, 60-as

években, mint a zuglói kör, barátaival művészeti írásokat fordított magyarra. 64-ben festette

Szürenon képeinek sorozatát, ez lett a címadó. Később egyre inkább az absztrakt festői jelek

irányába mozdult. Jelrács-sorozat – a rend belső igénye, nem spontán. Üledékszerű. Később a

tudomány és technika új vívmányai iránt érdeklődik, lézert is használ. A Szürenonon a

festőkkel azonos súllyal szerepeltek szobrászok is: Csutoros Sándor (absztrakt faszobrok,

felfüggesztve) és Pauer Gyula (nonfiguratív, de hagyományos plasztikai problémák – később

a pszeudó illuzionisztikus világa jött) (már a Progresszívek között is ott voltak). Haraszty

István (kézi erővel mozgatható mobil szobrok, szatirikus kinetikus szobrászata ekkor indult.

Szürenon jelentősége a szabad utat engedés – bár a kiáll. felelőseit, akárcsak Sinkovitsot,

kirúgták állásából.

1970 – a különböző irányzatok összekapcsolódása. Csáji Attila nyárra lenygelo.-i

vándorkiállítást tervezett (Szürenon, Iparterv, hasonló szellemű fiatalok és az öregek közül

59

Bálint, Gyarmathy). Fordulópont: R-kiállítás – 1970 végén a Műegyetem R épületében

szervezték. A kiállítás annak ellenére, hogy betiltották, megnyílt. Iparterv és SZürenon

egységfrontja - progresszívak áttörése. Volt más előzménye is: Balatonboglár – Galántai

György 68-tól máterem céljára bérelt Bogláron egy katolikus kápolnát. Csáji Attila javaslatára

70-ben kiállítóhellyé avatta, megalakult a Balatonboglári Kápolna Alkotócsoportja – egyhetes

kiállítások, cél, demonstrálni, hogy az avantgárd Mo.-n széles mozgalom. Voltak zenei,

irodalmi kísérő rendezvények. Következő nyáron bővülnek (Swierkiewicz). Művészcsoportok

bemutatkozására is lehetőség volt, pl. Pécsi Máhely, vagy No. 1. Folyamatos megfigyelés,

zaklatás. 72 – direkt hét, itt mér nem a tűrt, hanem a tiltott kategória jelent meg (Háy Ágnes,

Bódy Gábor??).

Új művészeti formák fokozatos előtérbe kerülése

Beke László: Utcakövek és sírkövek akció eredményeit bemutató kiáll. – a konceptuális

művészet első hazai kiáll.-sa.

Balatonboglári tárlatokon fellépnek a fluxus, az akcióművészet képviselői:

Erdély Miklós – a Képzőre járt szobrász szakra, aztán építész diplomát szerzett.

Interdiszciplinaritás, intermedialitás. Filmmel is próbált foglalkozni (kétszer felvették és

kirúgták a Filmművészetin. (Rejtett paraméterek – első filmje, vágás után visszamaradt

filmhulladékból, 1968)60-as évektől jelennek meg írásai fotó, film és képzőműv.-ről.

Teoretikus és pedagógiai munkássága jelentős. Azonosság, hasonlóság-ismétlés, tautológia,

paradoxon. Hétköznapi tárgyakat felhasználó objektek – láthatóság, ábrázolhatóság

problémája. Már 56-ban a forradalom idején felmerült az akció lehetősége (Őrizetlen pénz),

de első akcióját 68-ban az Iparterv vállalat épületében rendezte: Három kvarkot Marke

királynak c.

1966 – első magyar happening – Szentjóby Tamás (költészet felől érkezik) és Altorjay

Gábor, cím: Az ebéd. In memoriam Batu kán. Szentjóby az Iparterv kiáll.-on brutális

objektekkel szerepelt: Új mértékegység (gumibotszerű), Háromszemélyes hordozható

lövészárok) - gondolati frissesség, szatirikus hang. 1972 – balatonboglári Kizárás-gyakorlat –

mint Haraszty látszólag nyitott Kalitkája – szabadségtól megfosztó, érthetetlenül büntető rsz.

kritikája. Betiltották őket.

A boglári programokat próbálták betiltani, az közben nemzetközi együttműködéssé nőtt –

jöttek Csehszlovákiából, Jugoszláviából. 73-ban átfogó rendezvénysorozatot szerveztek –

kísérleti színházak, első magyar vizuális költészeti kiáll. Végül a hatóság a plébánost a bérleti

viszony felmondására kényszerítette, bezáratták a kápolnát.

60

A hetvenes évek

A valóság meghatározása – figuratív tendenciák

Az 1970-es évtizeddel gyorsan lezárulta után foglalkozni kezdtek. Jelentős volt a

szemléletváltás. A korszak elején még élt a realista és absztrakt dichotómia világnézeti

konfliktussá növelt ellentéte. A 70-es években a korszerű ábrázoló törekvések – a

kultúrpolitika számára követhetetlen módon – szerteágaztak. Kiszámíthatatlan személyi

politizálás. A magyra modernizmus legitimációja azonban megállíthatatlanná vált.

Konfliktusok a valóság értelmezése körül. A valóság meghatározása nemcsak filozófiai

kérdés, hatalmi monopólium.

Magyar hiperrealizmus – az ő realitásukat sem szerette a politika – témaválasztás

kétértelműsége, célzatosság, képkivágatok miatt. 1970-es eleje: Lakner László és Méhes

László – szocializmus történeti toposzai és a 70es Mo.-ának valódi valósága jelent meg.

Csoportkép műfaj felelevenítése (Lakner: Doszvidányijá – bolsevik forradalmárok tablója

óriás képeslapként; Méhes: Langyos víz I. – szakszervezeti üdülésen vidáman fürdőző

dolgozók, infantilizált szellemi mivoltuk, és kendőzetlen fizikai realitásuk jelenik meg).

Láthatatlan idézőjelek – valódi és fiktív valóság érzékeltetése.

Hozzájuk kapcsolhatók: Kocsis Imre (üres kirakat, málladozó bérházak, Külváros, Szanálás),

Birkás Ákos (sátortetős kockaházak - Kerítés), Kéri Ádám (pszeudo-ready made-ek –

falrészletek, elektromos szekrények mimikrijét állítja elő megtévesztő hűséggel).

74-75-től Méhes új eljárást dolgoz ki – selyem-akril lenyomatok – női testekről. Klasszikus

elnevezések ellenére primer erotika. Háromd-s valóság illúziója a táblakép síkján (műfajilag

is határeset).

A hiperrealista formanyelvet aztán egyre többen használták.

Hiperrealizmus a szobrászatban – öntvény, lenyomat. (pozitív/negatív felületrögzítő

eljárások). Pl.: Jovánovics: drapériaöntvények ablak-szituációban. Ezek a szobrok is

hordoztak kétértelműséget, a valóság itt is idézőjelbe került.

Schaár Erzsébet – 1974 – Utca, halála előtt egy évvel készült, ez tekinthető főművének.

Environment, az eredeti efemer anyagokat használt (Szfehárvár, Csók I. Képtár),

rekonstrukció látható Pécsett. A mű esztétikai igazságának és a hétköznapok elbizonytalanító

realitásának ütköztetése. Ablak és ajtónyílásokkal áttört síkokból alkotott képi rendszer.

Folyamatmű. A megnyíló kulisszákból halotti maszk szerű figurák, a magyar kultúrtörténet

61

meghatározó alakjai bukkannak fel. Figurák egyszerre sematikusak és naturalisztikusak

(tömb-test és élethű fejek, kezek).

Melocco Miklós: Ady oltár – a PIM-ben van. barokkosan mozgalmas, gipsz-vászon. A költő

születésének 100. évfordulójára készült (1977). A főalak Latinovits.

70-es évek grafikáin – valósághoz való viszony

Több tendencia párhuzamosan

1. Képzelet és mese esztétikai igazságát a a hitelét vesztett valósággal szembeállítók:

- gyerekrajzok világlátása + firkák és graffitik spontaneitása (Banga Ferenc, Szabados

Árpád, Ujházi Péter)

- Szürreális fikció manierisztikus változatai (Kovács Tamás, Rékassy Csaba, Balla

Margit, stb.)

- tudattalanból felmerülő antropomorf lények (Almásy Aladár, Szemethy Imre)

2. jelentéktelen részletek hiperrealista ábrázolása (Lakner égésnyomai és hálói után Fillenz

István és Molnár László József).

3. hazai grafika derékhada (1972-halála) modorát próbálta elsajátítani

Somogyi Győző – fekte-fehér szitanyomatok (pl. Kőmíves Kelemen) Szomorú tekintetű, torz

figurák. Torzaka nyomorúságtól. Nem csak szociografika, a személyiséget pusztító

elidegenedés is megjelenik.

Folklorizmus – ragaszkodás a népi kultúra motívumaihoz. A harmadik utas megoldás – a

hivatalos realizmus és az avantgárd mellett. Népi tradíció korszerűsítése az izmusok

tanulságainak felhasználásával. Pl. Kokas Ignác (természeti reminiszcenciák és belső

pszichikai terek), Orosz János (trecento, világító színek, expr. figurafelfogás). Anna

Margitnál és Schéner Mihálynál is megjelenik.

Samu Géza – szobrász, népi tárgykultúrában fellelhető archaikus formakészlethez nyúlt

(teknővájás, csapolások). Modern mítoszteremtés szándéka. Paraszti eszközök formáit őrzi,

azokat kiegészíti.

Bukta Imre – a vidéki élet, mg.-i munkások, Tsz-ek világa. Buheráló vidéki ember és tárgyai.

Természetesen mozog a legkülönbözőbb technikák és műfajok között (rajz, festm., fotó, film,

objektek, installációk, land-art és akcióművek) Fanyar, együttérző humor, az abszurd iránt

fogékony.

Szeift Béla – 70-es évek elejétől a vegetáció iránti érdeklődés, a képein hernyók, bogarak –

csápot-lábot eresztett foltok. Kavicsot, dióhéjat, gallyat épít a képbe, befesti. (vagy

alkalmasint kaptafa, cumi, fakanál…) Antropomorfizálja a tárgyait.

62

Földi Péter – 76-77-től világítóan tiszta tónusokkal (vörös, kék, sárga) festett

állatábrázolások. Erősen stilizált, síkszerű forma. Emberek csak az állatuniverzum határán.

Tóth Menyhért – pályavégi fehér korszakában van. Paraszti kultúra, mint természetközeli

létélmény+progresszív formafelfogás. Vastag, üledékszerű faktúra. Fehérrel fehérre fest.

Rokon az informellel és az art brut-vel!!! (pl. Afrika) 76-ban életműkiállítása volt a

Műcsarnokban, mégis az elitművészeti élet perifériájára szorult.

Veszelszky Béla – 1978-as első komoly kiállítását már nem érhette meg. Sűrű barnásfekete

tónusú önarcképein a fizikai hasonlóságot a misztikus azonosságig fejlesztette.

Gedő Ilka – ő is autonóm képalkotási módszert dolgozott ki. Ő is csak 1980-ban kerül a

művészeti nyilvánosság elé, szfehérvári kiáll.-sal, bár 65-től alkot. Több éven át

párhuzamosan készülő munkák, ősrajzokat fejleszt sokáig, színfestéssel (fakturálisan is

gazdag színszőttesek). Volt színminta-gyűjteménye a különböző érzelmi és hangulati

hatásokat kiváltani képes színekből. (portrék, rózsakert-sorozat, művirág-sorozat)

Román György – neki is ez az utolsó korszaka, ő is felismerte a gazdag faktúrában rejlő

lehetőségeket. Erőteljesebb tisztább színek, plasztikusabb festékmassza. Nyüzsgő vegetáció.

(lárvák, férgek, kutyák, patkányok, stb. pl. A nagy légypapír) Biológiai energia, fantasztikus

realizmus.

1972 – szentendrei Vajda Lajos Stúdió megalakulása. Már a 60as végétől aktív underground

tev. Alapvetően két tendencia érvényesül műv.-ben: a szentendrei konstruktív trad. (új

geometrikus festészet és szobrászat – Aknay János, Holdas György, Matyófalvi Gábor, Haász

István, Joláthy Attila, stb.) és szürrealizmus (posztszürrealista látásmód neodada

gesztusokkal- érzékelés egységén alapuló totális művészet – fe Lugossy László, ef Zámbó

István, Wahorn András, Bereznai Péter, Bukta Imre, Lois Viktor). Ez utóbbi, a populáris

kultúra felé nyitott vonal erősödött meg. A legtöbben olyan autodidakta művészek, akiket a

80-as évekig nem vettek komolyan a profik.

A képzőművészetben megjelenő fotóhasználat – az emberi egzisztenciára szűkített

valóságfogalom kerül előtérbe. A képzőművészek más technikákkal kombinálva, festői-

grafikai problémák megoldására használták.

1977 – Makói Grafikai Művésztelep megalakulása Kocsis Imre vezetésével. Fotóhasználatban

is kulcsszerep.

Baranyay András – ő is járt Makón, de már az évtized elején döntő szerepe volt nála a

fotónak. A képeket krétával, ceruzával színezte. Portrét, önarcképet, csandéletet, kezeket

63

fotóz, azon tovább dolgozik. Önarckép sorozat – a figura megfordításával az arcot teszi

sziluett-szerűvé, azonosíthatatlanná.

Jovánovics György: egy kitalált, majd bábuként megalkotott személy, Liza Wiathruck köré

épít képregényt (HOLOS GRAPHOS). Tükröződések, fény-érnyék hatások a néző és a

szereplő nézőpontjai egymásra vetülnek.

Altorjay Sándor: pálya végi festészete, halálos betegség, 79-ben öngyilkosság. Átdolgozta

korábbi műveit, feldarabolta őket, új komp.-ók arte povera és gesztusfestészet nyelvezetével.

Összegezni próbált, monumentális assemblage-ok. Önironikus, poliskizoid demontázs.

Hajas Tibor – 1975-80 – képzőműv.-i tev. (performansz és fotógrafika) Egyébiránt esszéíró,

akcióművész, költő. Nincs benne irónia. Személyes-egzisztenciális felelősségvállalás,

performanszaiban a kiszolgáltatott, valós veszélynek kitett test valós színpadi jelenléte.

Túlmutat a társ.kritikán és a pol.-i provokáción. Összefüggést mutat a bécsi akcionizmussal

(Rudolf Schwarzkogler). Psziché legmélyebb rétegeit mozgatja. Archetípusokat,

alaphelyzeteket használ: áldozat, engesztelés, virrasztás, rejtőzködés, cselekvésképtelenség,

önfeltárás. Autóbalesetben halt meg.

A struktúra fogalma – geometrikus törekvések

70es elején megindult vmi az esztétikai-művészetelméleti könyvkiadásban, publikálnak

fordítást: Hauser, Wölfflin, Fülep, Herbert Read, Kafka-életmű, Salinger, Lukács György

írásait. 72 – megtorpanás, elkötelezett törekvések, szocreál kérdés újra napirenden. AZ

ideológia erősödése idején a strukturalizmus szellemi vészkijárat. Politika-semleges, egzakt,

racionális, empirikus. AZ ideológiamentes tudomány képviselői között volt sok orosz. A

nyelv és jeltud. területéről került a képzőműv.-be a struktúra fogalma. (Kód, dekódolás,

üzenet, médium. Struktúraként, szemiotikai rendszerként tételezett műalkotás. Segítette az

avantgárd tendenciák konszolidációját. Újkonstruktivista irányzatok – nincs igazán köze a

20as évek konstruktivizmusához, az új geometrikus műv. nem ábrázoló (nonfig) irányzatait

jelöli. Inkább taktikai okokból használták azidőtájt ezt a megjelölést. Volt magyar tradíciója

(Kassák, Moholy-Nagy). AZ új geometria formáihoz társadalmi reform-illúziók kapcsolódtak

a 70es években. Rendszer bákás belső reformja a műv. demokratizálásán, társadalmasításán

keresztül (?!). Ezért esetenként kaphattak köztéri/murális megbízásokat. Pl.: BOHUS!(♥) – és

Csiky domborműve a Posta Martinelli-téri épületének homlokzatán; Keserü Ilona – szolnoki

poliészter fal és dunaújvárosi pannó.

64

Az irányzat a hard edge-től a minimal art irányába továbbfejleszetett változata – formai

redukció.pl.: Nádler (sötét, majd fehár táblaképei, Hencze Tamás monokróm képei, Csiky

Tibor tőmondatszerű fa- és fémszobrai, és a formatörténések fázisait bemutató sorozat-művek

(BOHUS, Mengyán András, Maurer Dóra, Fajó János, Türk Péter, stb.)

1974 – budapesti műhely megalakulása. Országszerte rendeztek kiállításokat. (Bak, Fajó,

Keserü, Mengyán, Nádler, Hencze), az évtized 2. felétől a Fajó János vezette Józsefvárosi

kiállító terem a másik fontos kp.-ja az új geometrikus törekvéseknek. Utóbbi később nyitott a

design és környezetkultúra, a szitás sokszorosítás felé is.

Pécsi Műhely – 70-ben már Pécsi Stúdió néven a nyilvánosság elé lépett a csoport (Ficzek

Ferenc, Halász Károly, Kismányoki Károly, Pinczehelyi Sándor, Szíjártó Kálmán, Lantos

Ferenc). Indulásukkor a nem ábrázoló geometrikus műv.-hez kapcs. kereső műhelymunka.

Hard edge-et és op artot, szerialitást hamar land art-tá (természeti környezet és mesterséges

struktúrák viszonya) fejlesztették. Azt dokumentálták, a dokumentációból csináltak

szitanyomatokat. 70-es években konceptuális művészet, objekt és performansz.

Külön vonulat az új geometrikus művészeten belül az emblematikus munkáké (jelszerűek).

Deim Pál – kibontja a kp.-i mot.-ában, a bábuban rejlő lehetőségeket (ikonok, szerkezetesség,

szimbolizáció), hol szigorúan geom., hol oldottabb.

Keserü Ilona – nála a sírkőmotívum volt ilyen termékeny. Vászondomborítások, de volt

monumentális, land-art változat is, Villányban. Primer geometrikus strukt.-ákhoz jutott el.

Bak Imre – új geometria szimbólumteremtő változata – elm.-i kutatásainak összegzése.

Olyan jelkép - gazdag vizuális nyelv, amit a modern civilizáció maga alá temetett. A

művészet régi-új funkciójának megfogalmazása. Úgy gondolta, hogy el fog tűnni a művész

arisztokratikus státusza.

Korniss Dezső – nála is megjelenik az emblematikus képfelfogás. A minimal art szigorú

geometriáját trikolórral és címerszerűségekkel (Asszociatív tartalmak) lazítja fel; a játékos-

dekoratív motívumokat jelekké, szimbólumsorokká fejlesztette.

A struktúrafogalom és a vizuális jelek használata új megvilágításba helyezte Korniss

nemzedékének más, nem új geometrikus művészeit is (Lossonczy (ikerháromszögek),

Veszelszky (keresztöltéses kakasok), Gyarmathy (szférikus térrácsok), Barcsay (Fekete

képek – őj festm. ciklus, minimálisra korlátozott eszk.-ök).

Ország Lili – embléma és struktúra egymásra vetülése – archaikus írásjegyek és ármakörök

labirintusának egyesítése (74-78 közti táblakép sorozat). Szürreális atmoszféra, faktúra

gazdag. (Labirintus – olyasmi environment mint Schaár Utcája).

65

Geometrikus reduktív formavilághoz sorolható: Paizs László (műanyag térplasztikák – elemi

testek és belőlük kimetszett negatív formák), Konok Tamás (egymáson elmozduló síkok), stb.

70es évek, Művészet folyóir. foglalkozott a hagyományos magaskultúrák és a népműv.,

természeti népek formanyelvében lévő struktúrák szimbólumok modern és kortársművészeti

párhuzamaival.

Haraszty István – gépkonstrukció a meghat. a szobrászatában a 60as végétől. első korai

főműve a Fügemagozó. Kétféle szál van, az egyik, ahol a mobilszobrászat a narratívát

nélkülözi, csak a mozgás esztétikai viszonyai számítanak, a másik pedig az ironikus társ-

kritikai. Ált. bravúros mechanikai mo.-okkal kiegészített ready made-ek (pl. páncélszekrény

belsejében lévő kacagógép – Acélmosoly, Blokkoló óra, Eltájoló). Saját magára alkotott

kategóriája: play-art. (Szefhérvár: Deák Dénes-kút). Agyágyú – allegória – társ.-i mozgások.

90-estől mágnesesség, high-tech elektronika alkalmazása.

„A mű = az elképzelés dokumentációja” – konceptuális művészet

Joseph Kosuth – conceptual art def.-ja: „a műv. tartalmi és fogalmi természetű, és a művész

tev.-e abban áll, hogy a művészet fogalmát vizsgálja”. Ez a def. nélkülözi a tárgykészítést,

formateremtést. A mávészet fogalmi természete kelet-Európában inkább társadalomkritikai

felhangot jelent. Morális-intellektuális elkötelezettség – a kelet-európai avantgárd provinciális

vonása (Perneczky G.)

Másik magyar jellegzetesség a műfaji sokszínűség. Ált. a „konceptezés” kitérőt jelent, van

eredeti tev. – költők, szobrászok, festők, stb.

Hazai konceptualizmus 1. periódua – 70-es eleje, főleg ipartervesek és szürenonosok. Csak a

legritkább esetben mondtak le a tárgyalkotásról.

Konceptuális objekt – legkorábbiak a 60as 2. feléből. (pl. Szentjóby Tamás: Új

mértékegység, Altorjay Gábor: Rövidzárlat-készülék (villásdugó két pólusa Mao-könyvbe és

pénztárcába). Konkoly Gyula (konceptuális pop art): Leninvárosi akció-Ünnepi hét (1969-70,

environment) – 5 vödör 5 csákány, „Itt jelentkezzen öt egyforma ember!” felirat).

A konceptuális művészet Mo.-n megelőzte a par excellence koncept art megjelenését. (1971

Beke László koncept-felhívására 31-en válaszoltak – Elképzelés (A mű = az elképzelés

dokumentációja).

Tót Endre – pre-mail art – első konceptjeit 71-ben posta útján terjesztette. (angolul,

írógéppel, a vizuális költészetet is érintő munkák, pl.: Left rain-right rain). /0, nonszenszekre,

66

szillogisztikus bukfencekre kihegyezett művek. Játékos, olykor provokatív. 70es években

jelenléte az alternatív szubkultúrában (akciók, meghívók, kiállítások) állandóvá vált. (volt

nyeu-i kontextusa – mail art és fluxus).

Türk Péter – 70-71 k. munkái logikai alaphelyzeteket szemléltettek, kérdő- és felkiáltójelek

szemantikája. Szikárabb, analitikus gondolkodás.

Koncept artnak a képzőművészethez kapcsolódó munkái: Maurer Dóra felhívásai land art

akciókra, Bak Imre strukturalista táblaképelemzései, stb. Közvetetteb módon, de megjelent ez

a viszony Csiky Tibor naplójában (fotókkal és rajzokkal illusztrálta) és hétköznapi tárgyaknak

szentelt fotósorozataiban.

Koncept art legszigorúbb, pusztán szöveges változatai: Lakner László, Jovánovics György,

Erdély Miklós.

Erdély Miklós – alapvetően konceptuális töltésű életmű. Két objekt, akció és environment

szakasz: 70-73 és 79-81. Közte olyan fotómunkák, amelyek a költészet határait súrolják. (a

művészet kioltott filozófia) Műleírásai olyanok, mint mikor vki viccet magyaráz…

Akcióműv.-ben pulpitusról való felolvasás és tárgyakkal való meghökkentő machinációk.

Pauer Gyula – döntő fordulat konceptuális leleménye, a pszeudo. A mű nem annak látszik,

mint ami valódi formája. A szobor formái elé egy másik szobor felületét hazudja. Látszat és

valóság ellentmondásai. A megtévesztés-leleplezés helyzettel egyenrangúnak tekinti a

manipulációban megnyilvánuló változatosságot. (nem filozófia, nem történelem, hanem

szobor! – Pszeudo-manifesztum, 1970)Pszeudo kockák, pszeudo-képek és reliefek, aztán

emberi figurára való alkalmazás (Maya, 1978 – élő modellről készített selyem fény-árnyék

kópiával bevont tölgyfaszobor.

Major János – 1971, sírkőfotók (már-már blaszfémia), groteszken erotikusak.

Donáth Péter – monokróm objektek (talált tárgyak szürkére, aztán hirtelen váltással sárgára

festve).

Attalai Gábor – Red-y-made sorozat – Duchamp parafrázis, vörösre festett tárgyak.

Pécsi Műhely konceptualizmusa 72-73 az egyéni invenciók szerint ágazott szét. (pl.

Pinczehelyi Sándor jelképeket használ akcióihoz (sarló és kalapács, utcakő, stb.), Szíjártó

Kálmán az emberi arcot használja fel eleven felületként).

A popos konceptualizmus a 70es végéig életképes maradt. Pl.: Szenes Zsuzsa: Hideg ellen

általában (gyapjútűzéssel készült, őrbódét imitáló, abszurd tárgy); Pauer: Tüntetőtábla-erdő

(1978, Nagyatád); Galántai György eszköztelenítő eszközei (Ellenlapát).

67

Fiatal Művészek Klubja – Balatonboglár bezáratása után kínált lehetőséget a KISZ égisze

alatt, az Andrássy úton működő zártkörű klub a „nemkívánatos szellemi energiák”

levezetésére. Kettős funkció, ezek az energiák így könnyebben kontrolálhatóakká váltak. EZ

inkább a radikális vonal (fluxus, mail art, environment, akció, objekt, stb.) 74-től Beke László

vezette. Koncepciója: „a művészet a szabadság keresése, kizárólag a művészeti kontextus tezs

vmit művészetté. Galántai, Erdály, Maurer, Szentjóby, stb. Inter- és mixed mediális mix (volt

színház is – Halász Péter). A kiállítások tudatosan a határterületeket érintették, pl: Kép/vers,

Képregény és montázs; Textil textil nélkül. Experimentális film (Balázs Béla Stúdió

Filmnyelvi sorozata, K3 csoport tevékenysége) érintkezett a képzőművészetekkel,

képzőművészek jutottak filmkészítési lehetőséghez (pl. Haraszty, Tót, Donáth).

Interdiszciplináris nyitottság az underground jelleg ellenére. Továbbfejlődtek az avantgárd

nemzetközi kapcsolatai: mail art és konceptuális művekből készült válogatások eljutottak

külföldre (egész Argentínáig), és voltak külföldi vendégszereplők Mo.-n (David Zack, Anna

Banana…)

Az avantgárd utolsó illúziója – intenzív nemzetközi és tudományos kontextusba illeszkedő

szubkultúra – az évtized végére szertefoszlott. Emigrálnak, kiutasítják őket, vagy felhagynak

a képzőművészettel 75 után.

AZ újabb generáció számára az underground közeg (Bercsényi kollégium, Jókai művház,

Rósza presszó- a képzővel szemben) a hivatalos művészeti élet (főiskola, Stúdió-kiállítások)

alternatívája.

Rózsa Eszpresszó – ide jártak a fluxus utáni konceptualisták – Drozdik, Halász András,

Károlyi Zsigmond, Király Vilmos, Tolvaly Ernő és idősebb támogatóik – Erdély, Galántai és

Birkás Ákos). 76-ban négy akció is zajlott – előre eltevrezett és spontán események montázsa,

egy-egy téma köré építve (pl.: Mesterséges légzés). Inkább akciók, alkalmi objektek.

Van egy még fiatalabb generáció ekkor kezdenek, vagy még főiskolások. Részt vettek 75-től

az Erdély-Maurer-Galántai vezette kreativitási gyakorlatokon (Indigo csoport –

interdiszciplináris gondolkodás), FAFEJ – fantáziafejlesztő gyakorlatok. (Roskó Gábor,

Böröcz András, Sugár János, Gábor Áron, stb.).

Erdély második objekt-, akció és environment korszaka – konceptuális grafikák

(másolópapírral és indigóval, pl.: Hűség), Változatos anyaghasználat (kátrány, homok,

bitumen, üveglapok, műtrágya), ezeket akciókkal ötvözi. A művész hozza mozgásba a

tárgyakat, ez ad az akciónak jelentőséget. „akcióköltészet”.

68

Fluxus utáni konceptualizmusban hangsúlyeltolódás – az évtized elejére jellemző politikai

provokáció helyett a mail art személyes kommunikációs csatornáira korlátozódó,

tevékenység, az avantgárd önvizsgálata. A minden lehet művészet (annak nyilvánítható, vagy

akként élhető át) felismerést az elődöknek köszönhették, de a felismerés kezdeti örömét

józanság, kiábrándulás váltja fel: Halász András: Vallás – 79-es kiáll. Egyik akciójaként egy

kétajtós szekrényt ábrázoló képét a vállára vette és cipelte Budaörsről Budapestre. – a

letehetetlen, megkerülhetetlen festészet terhét vette a vállára. Élet és művészet egyesítésének

kísérlete kudarcot vallott.

69

Nyolcvanas évek. „Az avantgárd halott”

80as elején művtörténeti paradigmaváltás: a posztmodern fordulat. Tudatosult a modernizmus

önfelszámoló paradoxona: a 60-as 70es avantgárdja két részre szakadt: a koncept artra és a

fluxusra. Ezek az extrém végegeken (pusztán fogalmi mávészetdefiníció vs. minden

művészet, mindenki művész határtalansága) szembeálltak egymással és kioltották egymást.

Avantgárd halála – folytathatatlan művészi folyamat.

70es végére nyugaton intézményesült, mainstreammé vált a modernizmus és az új avantgárd

is! (ellenkulturális töltése így elveszett). Mo.-n ez másként alakult: Ny-on teljesítették az

avantgárd követeléseit, itthon nem. Nálunk erkölcsi tőke halmozódott fel az ellenállásban, de

ez a 70es években erodálódni kezdett: az avantgárd gesztusok manírrá üresedtek, a jelteremtő

műv. illúziója szertefoszlott (környezetdíszítő designná szelídült).

A 81as elejére Mo.-n a hivatalos mávészet is válságba került. Helsinki egyezmény – a

szalonképesség látszatának megteremtése kényszer, ezért valós engedményekre is

kényszerültek (második nyilvánosság). Vrga Imre szerepeltetése a 84-es velencei biennálén –

drapériába burkolt valóság – előrevetítette az állami művészet válságát. A hivatalos máv.

újraélesztésére nem volt több kísérlet (nem volt hozzá se központi akarat, se szalonképes

szakember).

Se avantgárd, se hiv.-os műv., a keletkezett űrben két lehetőség: visszatérés a festészethez – a

konceptualizmus utáni „új kép”, vagy az avantgárd tudatos paródiája.

Az „új kép”

A 80as évek festészetét megújító jelenségeket nevezik így. Sok nemzeti változata volt az új

festészetnek (angol: új szellem, német: heftige Malerei, olasz: transzavantgárd, USA: új

festőiség) – szemben az avantgárd nemzetköziségével. Szembefordulás a 70-es évek

avantgérdjénak formai redukcionizmusával a koncepttel a minimal arttal, az intermediális

kíséreletekkel, a műkereskedelmet elutasító magatartással. A concept és minimal art

purizmusa még rövid távon is tarthatatlan elfojtásnak bizonyult, megfosztotta a

képzőművészetet érzéki, anyagot átszellemítő mivoltától. Erdély Miklós: Optimista előadás

(1981): „A művészet újra a vizuális és érzéki hatásokat keresi.”

Mo.-n nem volt olyan képéhség, mint nyugaton. Egyrészt a konceptuális műv. nem szakadt el

a képzőműv.-től, és csak underground jelenség volt, másrészt nem volt olyan

70

műkereskedelem, kereslet. Az új kép sem maaradt Mo.-n mentes továbbélő konceptuális

vonásoktól.

Az „új szenzibilitás”

A művészek „újak” abban az értelemben, hogy a korábbi kultúrpolitika két évtizeden

keresztül infantilizálta, perifériára szorította őket, másrészt azért is, mert valóban új

stílussal/alkotásokkal jelentkeztek, 80-84 között gyökeres fordulat következett be a

pályájukon. (Bak, Hencze, Birkás, Nádler).

Bak Imre – a kemény élek játékosabb kompozíciókká alakultak, „jelek” helyett művtörténeti

idézeteket (Klimt, Chirico, Kassák) épített be, pasztellszíneket is használt.

Birkás Ákos – először táj- és figurális elemek reminiszcenciáit tartalmazó expresszív

olajfestészet, aztán 80as közepétől a máig (?) tartó fejkorszak. Ikonok portrészerűségét

redukálva jutott az ovális formához. Részleges takarással, vagy csúsztatva egymás mellé

épített részekből álló munkák, az ovális mindig titokzatos marad, nem lesz belőle arc.

Hencze Tamás – visszatért a 60as években alkotott informel tusfestményeihez. Az akkori

spontán gesztusok most színes jelekké dermedtek. Kiszámított, ismétlődő mozdulatok.

Nádler István – a repetitív zene ritmusait követő kalligráfiák, számítógépek lyukkártyáit

imitáló képek. 84-től emblematikus motívumok expresszív, szabad parafrázisai (pl. Malevics).

És voltak a főiskoláról kikerülő fiatalok: pl. Mulasics László (enkausztika felelevenítése),

Bernát András (monokróm felületben alig érzékelhető motívumok), Mazzag István (világító,

neonszínű alakok).

És volt a kettő közé ékelődő generáció, akik az új szenzibilitás kiállításokon részt vettek:

Kelemen Károly, El Kazovszkij, Fehér László. ők is váltottak ekkoriban.

Kelemen Károly – 1981-es kiáll. – radírfestmények: az alap nagyméretű ceruzarajzok az

avantgárd mitikus személyiségeit megidéző fotók alapján (Pollock, Jasper Johns, Beuys).

Ezeket radírozással írta át. (eltünteti, átírja az avantgárd ikonokat). 80as évektől egyre

változatosabbak a motívumai (Picassotól a teddy mackóig…)

El Kazovszkij – egyéni mitológia (ezt a kategóriát ráolvasásszerűen használták a nyolcvanas

években), teremtő mitológia, színpad – fontos a teremtő szándék. Művein meghatároztó a

perpektivikus épített tér, és az oda kivetített játék-tér. állandó motívumok: ülő kutya, sivatag,

szárnyas emberi torzó, kapuk, falak, stb. Objektek, és apró színpadtérként berendezett terek,

71

nagy installációk, színpadi díszletek, performanszok. A motívumainak viszonyai

foglalkoztatták.

Szirtes János – grafikáin, festményein afrikai ornamentalizmus. Performanszai: szereplőt

valós veszélyeknek teszi ki. Az eleven példázat és a szimbolizáció határai elmosódnak.

Rítushoz közelítenek az előadásai. 80as évektől festészet kerül előtérbe (korommal, élő

modellek lenyomataival).

Fehér László – korábban hiperrealizmus (szociológiai indíttatású), 83-84 – expresszív,

személyes hangulatú képek. Zsidó ünnepeket idéző tárgyakból komponált csendéletek.80as

évek második felére alakultak ki festészetének máig őrzött alapvonásai. A történelmet a

személyes múltat őrző fényképeken keresztül, azokat összefüggésben ragadja meg. Fehér

kontúrral határolt transzparens alakok, rávetülnek a környezetünkre, ugyanakkor magukba

fogadják azt. Elmúlás, átmenetiség, melankolikus atmoszféra. Színkorszakok (sárga, rózsaszín

és ezüst, a 90estől fekete-szürke-fehér képek).

Az új szenzibilitás teóriája – Hegyi Lóránd alkotta meg. Nem stíluskategória,

gyűjtőfogalom, mindazon jelenségekre, amelyek a 70es évek konceptuális, redukcionista,

struktúraelvű irányzataival szemben az esztétikai önfelszabadításra, a műalkotás érzéki-

konkrét-szemléletes individualitására, a kultúrtörténettel folytatott dialógusra helyezik a

hangsúlyt.

A magyar képzőművészeti rendszerváltás – kb. fél évtizeddel korábban, mint a pol.-i. Az új

szenzibilitás a hivatalos nyilvánosság intézményeiben jelent meg (Ernst Múzeum 84, MNG

85, velencei biennálé 86). „radikális eklektika” – pl. Klimó Károly (informel faktúrafestészet)

+Barabás Márton (objektek)+Szabados Árpád (gyerekrajzok és góraffitik egyesítése).

Szubjektív historizmus, kulturális toposzok szabad alkalmazása. Mitikussá növelt

individualista művészszemélyiség.

AZ új szenzibilitás paradoxona, hogy bár a modernizmus válságára akart esztétikai választ

adni, mégis ugyanúgy mozgalomszerű maradt a 80as évek végéig, mint az avantgárd. Az

ideológiája is inkább a manifesztumok sorába illett.

A gondolat formái – posztkonceptuális tendenciák

Az új kép fogalma nem azonos az új szenzibilitással (az új képben benne vannak a

konceptuális tendenciák is), az új szenzibilitás (bár rendkívül jól dokumentált), nem fedi le a

magyar posztmodern fordulat egészét. A posztmodern szellemiség nemcsak egy festészeti

72

szemléletváltás, jóval szélesebb, a művészetről való gondolkodás egészét érintő, évtizedes

folyamat.

A kocept art szigorúan vett időszaka a 70es közepén lezárult, de később is megmaradt az

elméleti kérdések iránti érdeklődés – érzéki konceptuális művészet (már ismét képzőműv.,

anyagban megvalósuló vmi, ami emlékeztet egy gondolat szépségére).

Erdély Miklós – utolsó korszakában (86-os haláláig) ő is festményeket, grafikákat készít (II

Beuys-i lélekfirkák).

Írás, szöveg képbe építése:

Molnár Péter – mikroszkopikus toll- és akvarellnyomokból építkezik, távolról homogén

faktúrának hat, valójában a szöveghez hasonló ritmusokkal (szóközök – erek) tagolt strukt.,

ismétlődő szövegrészek, mondatok, hieroglif. (II Roman Opalka)

Swierkiewicz Róbert – 80as derekán olyan művek, maik fotókat és talált tárgyakat is

tartalmazhatnak, az írás feliratként, információként, másodsorban komp-ós tényezőként

jelenik meg. A készítés ideje is a kép elemeként jelenik meg, pl: Meteorológiai jelentés.

Schmal Károly – 80as elején még fotóobjektek, alkalmazott grafika, az évtized 2. felében

absz. képzőművész: andráskeresztet idéző átló, körülötte gyűrt, roncsolt felületek,

improvizatív vonalképződmények. Ezzel túllép az informelen, a véletlen formaesemények egy

képi rendbe illeszkednek.

Károlyi Zsigmond – megtalált motívuma az új ablakokra festett X. (praktikus, festői és

szimbolikus). Objektként az állványzatok merevítésére használt deszkakeresztként jelenik

meg – fotófestményein a képpé vált objekt látható, olaj-vászon képein inkább a gesztusszerű

dominál. 80as végére a fény érdekli, mint a ábrázolt motívum. A 90es évekre a kép vált

objektté, vastagon felvitt festékfelületbe hasító ecsetvonások.

Tolvaly Ernő – őt a festészet, a kép mibenlétének filozófiája foglalkoztatja, a teória

gyakorlati megvalósítása, a kép mint egyszerre fizikai és szellemi létező. 80as közepétől

megint fest. Képein a keretnek, vakrámának, üresen maradó vászonnak is szerepe van (II

Support Surfaces). Idézetek - festészet mint ready made; természetes anyagok használata –

mimikri?

Az emberkép és hiánya

Az „új kép” korszakában ismét előtérbe kerül a feladat, megalkotni a 20. sz. végi ember képét.

Sokféle irányból, műfaj felől közelítenek. Megerősítást nyernek azok a művészek, akiknek a

73

figurális életműve korábban társtalannak látszott: Baranyay András, Deim Pál, Karátson

Gábor.

80as elején – hiperrealizmus újhulláma (Méhes és a stúdiós generáció) – underground

szubkultúrával, alternatív divattal szembesít. Ide tartoznak pl.: Nyári István (portrék és

életképek), Bernáth Sándor (Úttörők és dolgozók. ironikus), Varkoly László (Body artos

akcióiról készült fotókat Molnár László dolgozza át nagyméretű olajképekké).

Gémes Péter – az emberalak titokzatosan, sziluettszerűen bukkan fel, grafikák, fotómunkák.

A figurák ősi kultúrák attribútumaival jelennek meg. Álomszerű, fekete-fehér.

Roskó Gábor – 18-19. sz.-i kosztümös figurák, álomszerű, abszurd, posztimpr. felfogás,

gazdag, de fojtott színvilág.

Széchy Beáta – egymás mögé varrt és kivágott papírokból csinált papírplasztikákat. Névtelen

és ismert alakok, + v. – formákként, szakadozott fosszíliákként jelennek meg.

Kováts Albert – Übü-sorozat (Jarry: Übü király), ő additív módszerrel építkezik a papírból.

Übü, mint aktuális ember szimbólum (Vásári komédiás és a világ gyilkosa egyben).

Emberkép expresszív-szenvedélyes változatai: (biblikus témák, hat rá Mednyánszky és

Pilinszky), Jovián György (vastag festékből figurák - olyan mint az „iszapbirkózás”),

Halbauer Ede (fénymásoló technika – xerografikák, vicsorgó emberek, indulatos gesztusok).

Vojnich Erzsébet – az emberhiány áll műv.-ének kp.-jában: kihalt, elhagyott enteriőrök.

Üresség, idegenség, szórt fény, derengés, mélybe húzó perspektíva.

Avantgárd, paródia

82-83 – fordulópont, amikor még nem dőlt el, hogy mi lesz az avantgárddal. Az avantgárdból

kialakuló „új kép” születésének pillanata. Három út: új szenzibilitás, új kép

(poszt)konceptuális változatai, és az avantgárd paródia.

Az új szenzibilitás alternatívája az avantgárd paródia – itt minden gesztus egyszerre önmaga

és önmaga paródiája is. Groteszk, szkeptikus, kritikai magatartás, burleszk, paródia. (1. kiáll.

Szfehérvár: Idézőjelben)

Az élen két művészpáros:

1. Zuzu-Vető: Méhes Lóránt és Vető János; festészet, grafika, objekt, installáció.

Gyerekrajzok, graffitik frissessége, jelképteremtő ereje. Zsúfolt képek, sok apró mot., vannak

tárgy applikációk és nem művészi anyagok. „Pimaszul ál-idiotikus szocialista

posztimpresszionizmus”.

74

2. Böröcz-Révész: Böröcz András és Révész László; performansz, film, objekt. Perf.-hoz ált.

saját készítésű jelmezek, díszletek, kellékek. Abszurd dráma, tragikomikus.

Hejettes Szomlyazók – autodidaktákból szerveződött csoport (Beöthy Balázs, Nagy Attila,

Várnagy Tibor, stb.). Art brut, arte povera és a fluxus effektusait használják. Kollektív akciók,

matinék, utcai rendezvények. Talált kacatokból épített mítoszromboló installációk, a művtört.-

i idézetek élveboncolása. Relativizálják a művészet sztereotípiáit.

Titanic fesztiválok, összművészeti ambíciókkal rendezték, félig vicc, félig komoly, szervezők:

Cseresorozat Nemzetközi Filozofikussági Művészetelőreiskola…

Nemcsak generációs konfliktusról volt szó, az idősebb avantgárd nemzedék tagjai közül is

voltak, akik a paródiát választották, pl: Gulyás Gyula (a század kulturális bálványairól, mint

pl Hitchkock v. Marylin Monroe csinált festett gipszportrékat), Major János (két vh közti

kispolgári újsággrafika modorosságait eleveníti fel, önironikus képregényekben). Később

mindketten karikatúrával foglalkoznak.

P.É.R.Y. Puci (Pauer Gyula, Érmezei Zoltán és Rauschenberg János) Dárva-parti képei is.

Három nézőpont és különböző festői eljárások keveredése (naturalista, absztrakt,

kalligrafikus). Idézőjelbe teszik a művészegyéniséget. Tájkép és szimulakrum is egyben…

A.E. Bizottság – a Vajda Lajos Stúdió képzőművészeiből (fe Lugossy, Wahorn, ef Zámbó és

kezdetben Barnáth(y) Sándor) alakult „tánczenekar”. Alternatív art rock, a rockzene és

önmaga paródiája. Paródia és igazi színpadi, zenészi teljesítmény elegyítése. Valóban sztárok

lettek – 80as undergorund zenei felfutása (Európa Kiadó, Trabant, Vágtázó Halottkémek,

Sziámi). Utána folytatták külön-külön. [Voltak más alternatív programok, pl: Új modern

Akrobatika, Új Hölgyfutár Revü (itt Bukta akcióit is befogadták)]. A vajdások megőrizték a

szabad átjárást műfajok, anyagok, témák között. Közös elem a kimeríthetetlen szexuális

képzelet.

80as elején laza csoportot alkotó építészek: Bachmann Gábor, Szalai Tibor, Rajk László, F.

Kovács Attila. 86-ban közös kiállítás. Posztmodern építészet és formatervezés – ha csak a

tervek szintjén is. Helyi posztmodern – egyszerre ironizál és heroizál. Különféle médiumok

összekapcsolódása (tervek, belsőép., installációk, objektek, filmek). Kísérleti építészet és anti

design.

Tér-tárgy-szobor. Installációk, objektek, szoborművek

75

80as évek – a 3d-s művek köre kiszélesedik. Polgárjogot nyer az objekt – 1985: 101 tárgy c.

kiáll. az Óbuda Galériában. Környezetükkel v. egymással aktív viszonyt kialakító művek. in

situ alkotások népszerűsége.

Térközelítések

Lugossy Mária (!!!) – érem-, és üvegművészként ismert. 1981: Gyorsuló tér – egy egész

galériát betöltő installáció (Dorottya u.-ban). A terem hátsó-felső sarkába húzó,

perspektivikus fa-fém-üveg-fény konstrukció. Fényes, transzcendens csúcsig vezeti a szemet.

Trombitás Tamás – neont alkalmaz a plasztikáin. élhető térasszociációk, konstruktív

geometrikus formák, szabadabb anyaghaszn. (vasreszelék pl.).

Példák még: Sass Valéria (teljes teremrendszert tagoló kötél-fa konstrukciók), Körösényi

Tamás (kedvelt anyaga a papírmasé, van egy klorofilzöld tér-puzzle sorozata).

Samu Géza – kisebb tájbann és kiállítótérben csinált kísérleti installációkat, aztán 83-ban a

Műcsarnokban a főművét: Növényenvironment. Term. ag.-okból (ágak, vesszők,

folyondárok). Felhasznált növények és a művész által készített pszeudo-növények/mutánsok

váltakozása. Megy egy lián a bozótosból, átmegy a mutánsok termén és a 3. teremben a

kunyhóban menedékre talál…(?). Később bronz kisplasztikákat is csinált, 90-ben váratlanul

meghalt.

Festészet és a grafika felől is többen eljutottak az installáció műfajához:

Keserü Ilona – színelméleti kutatásait (utókép, szemhéjon belüli látás, fénytörés, stb.)

vizualizálta, és ezeket a képeket/objekteket téri rendszerekként mutatta be. 90es években saját

korábbi műveit egészíti ki, csinál belőlük installációt.

Gellér B. István: Növekvő város – készített és talált tárgyakból, a valós szellemi és fizikai

javak működését parafrazeálja. Folyamatosan „tárja fel”, néha összegző kiáll.,

„rekonstrukciók”, environmentek, inst.-ók.

A korszakban tendencia az egyes életművek epizódjait új, eltérő minőségként, egységes

látvánnyá alakítva bemutattni. Pl: Swierkiewicz Róbert, Pinczehelyi Sándor, stb.

Xertox csoport – 1982-ben alakult (xerox és toxin szavakból) – Lévay Jenő, Regős Imre,

Swierkiewicz Róbert. festett csuklyában és köpenyben, ált. kiállításhoz kapcsolódó

térakciókat („dolgos meditáció”) hajtanak végre – konceptualitás és drámaiság. Egyszerre

szürreális és hétköznapi, ünnepélyes és esendő.

76

A hazai kísérleti textil képviselői közül is többen dolgoztak az inst. műfajában. Pl. Kelecsényi

Csilla (szurkos jutaszálak).

Bukta – 80as elején készített installációk kicsit bumfordiak (pl: Hajnali szabad permetezés) az

évtized végén készültek inkább a posztmodern designhoz és a pszeudo architektúrákhoz

állnak közel.

Tárgyak

80as objektművészetében kitüntetett szerepe volt a fémeknek. Az új törekvések három

szocialista iparvároshoz köthetők: Győr, Dunaújváros és Tatabánya. Győri Művésztelep,

Dunaújvárosi Acélszobrász Szimpozion.

Galántai György – dolgozott Győrben és Dunaújvárosban is. Emberi talpnyomot jelképes

helyzetbe hozó társkritikai objektsorozat és hangzó szobrok (akusztikus objektek).

Móder Rezső – Dunaújvárosban élt – ingaszerű függesztett szobrok és áttört-fogazott

kulcsszerűek (kozmikus kapcsolatfelvételre alkalmas jelekből), fémből.

Lois Viktor – Tatabányáról költözött Szentendrére. Pályája kezdetén organikus faszobrokat

csinált. Később ipari és egyéb gép (háztartási pl.) alkatrészek újrahasznosításával készíti

szobrait. De nem nosztalgikus, inkább szoc. érzékenység. Önfinanszírozó, rejtőzködő művész.

Bútorprogram (otthona pszeudo sci-fi berendezése), Járműpr. (működőképes biciklikből),

Hangszerpr. (A művész együttese – Lois Ballast játszik ezeken a plasztikákon, adnak

koncerteket.)

Objket és szobormű közötti plasztikai felfogás képviselői: Várnagy Ildikó (vas és textil

ütköztetése).

Dobozművészet – a doboz az objekt keretéül szolgál, a valós térből leválasztott tér. Inkább

festők használják, pl: El Kazovszkij, Bálint Endre, Ujházi Péter.

Ujházi Péter – dobozaiban a graffitik és az art brut formavilága elevenedik meg. Bizarr

anyagtársítások, kuszaság. A dobozok színterek, apró figurákkal benépesítve.

A dobozobjekt átvezet a virtuális tér problémájához – síkon térillúziót keltő kép

Intermezzo: tér a képben – a virtuális tér

Doboz – Szikora Tamás festészetének kp.-i mot.-a.

77

A perspektívatud., az anamorfikus tér és a figurák viszonya számos művészt foglalkoztatott a

80-as években, pl. Felvidéki András (építészeti tagozatokból rajzolt képi paradoxonokat),

Kőnig Frigyes (a barokk illuzionizmust a végletekig fokozza).

Térprobléma festői szemszögből való láttatása – pl. Bak Imre képeinek összetett

perspektivikus rétegzettsége, v. Maurer Dóra geom. festészete (Kvázi-képek, színsávokból

térrácsok, egymásba csúsznak).

Lélek mitikus dimenziójának festői tere – Molnár Sándor (festő-jóga, életprogram, pl.:

Metamorfózis-sorozat), emberi lélek mélyrétegeiből a felszínre hozott formakomplexum.

Türk Péter inkább a külvilág, az érzékszervek működése felől közelítve kutatja a látás

mechanizmusát, a látvány természetét. Módszere – fotónegatívok apró részleteit egy kartonon

vágott lyukon át egymásra vetíti – absztrakt formaképződmény jön létre, holott

valóságpontokból áll.

Szoborművek

A szobrászatban is felmerült az aktuális emberkép megragadásának igénye. Pl. Mata Attila –

Láncfűrész-irdalta dinamikus-széttartó tömegként ábrázolt emberi alak. Festett faszobrok,

párhuzama Georg Baselitz.

Szobrász alkotótelepek: Villányi Szobrász Szimpozion (Farkas Ádám – kő kisplasztikák

tájmávészeti léptékben), Nagyatádi Nemzetközi Faszobrász Alkotótelep (biomorf plasztikkák,

land art koncepció).

89-ben halt meg két avantgárd szobrász: Csiky Tibor és Csutoros Sándor. Utolsó éveikben

jelentős műveket alkottak:

Csutoros: Ja-Ko-Tánia (Tokaj megfordításából) c. szoborsorozat. Negatív formákból

kirajzolódó kisplasztika sorozat (olló/csipesz szerű?)

Csiky – visszatért a Térgörbe által felvetett problémához, de ezúttal (Tektonika) egyszerű

fahasábból bizarr. provokatív téri helyzeteket készít, harsány (kék, sárga, vörös) színekre festi

– oldja a minimalizmus formai szigorát.

Megyik János – pálcikakonstrukciók – projektív geometria – szellemi természetű rajz és az

anyagban megvalósuló idea kapcsolatát, a pozitív formának és a pálcikák között áramló

térnek a kapcs.-át feszegeti. Kezdetben épületalaprajzok térbeli parafrázisait hozta létre., aztán

improvizál.

78

Jovánovics György – kép és tárgy problémája izgatta a 80as években. Gipszöntés,

megszilárdulás pillanata előtti döntések nyomai. Vetett árnyékok, lyukak szerepe. Az egyre

tagoltabb dombormű aztán visszalép a térbe (Konklúzió – Fénytár II.86.02.14). Csinált színes

gipszreliefeket is (kötés előtt pigmentet kevert bele) – színidézetek. 301-es parcella Vértanú

emlékműve – kőtömbökre állított öntött szarkofág, mögötte magasodó obeliszk. ősi kultikus

áldozathelyekhez hasonlít.

Helyszínek, műhelyek

A 80as években végbement a klasszikus modernizmus és az avantgárd szakmai, majd politikai

rehabilitációja. Ez a képzőműv.-i int. rsz. szintjén végbemenő változásokkal függött össze.

Egyre több és egyre repr.-abb helyen jelentek meg a magyar avantgárd képviselőinek munkái.

Meghatározó művtört.-i műhelyek: Szfehérvári Szt. István Múzeum (Kovalovszky Márta és

Kovács Péter művtört.-észek), Hatvanban, Sárospatakon

84-től számít a Műcsarnok, Ernst Múzeum. Budapest Galéria, kísérleti textil – Szombathely

(Savaria Múzeum), Pécs. Új avantgárd – Szentendre (Vajda Lajos Stúdió), Vác.

Fontos budapesti kisgalériák: Újpesti Mini Gal., Fészek Gal., Liget Gal.

Bercsényi Koll., FMK, Józssefvárosi Gal. maradtak.

Rabinec Közös műterem (egykori Rózsa-körösöknek: Kelemen Károly, Birkás Ákos, Tolvaly

Ernő, Károlyi Zsigmond). Belvárosi lakás volt, ez volt az első nyugati típusú galéria (szellemi

műhely+kereskedelmi célok). Rövid életű volt. A galériával kapcs. sok illúzió élt még a 80as

években.

Galántai György-Klaniczay Júlia – Artpool Archívum – első mo.-i alternatív műv.-i int. Mail

art-akciók, performanszok, könyvobjektek, művészbélyegek. Gyűjtötték a hazai és külföldi

alternatív műv. alkotásait, dokumentumait. 83-tól adták ki az AL-t (Artpool Letter, Aktuális

Levél) – szamizdat művészeti periodika.

1978 – Inconnu csop. alakítása – nyílt politikai konfrontáció. Provokatív vonulat – akcióműv.

mail art, body art. 82: Karácsonyi Manifesztum – permanensen illegális politikai műv. def.sa.

Soros Alapítvány – Kortárs Művészeti Központ – a monolit állami fin. alternatívája.

79

Kortárs képzőművészet a kilencvenes években

89-90 rszváltás. Vége a 3t-nek. Sok minden kimondhatóvá vált. Elkülönültek az efemer,

aktuális politikai üzenetet hordozó művek a tartósabb tartalommal bíró alkotásoktól.

Képzőművészeti Főiskolán 1990-ben diákforradalom, rektor leváltása, új tanárok, Intermédia

TSZ indítása. Pécs: Képzőművészeti Mesteriskola indul.

1989: Ludwig Múzeum , 1996: Kortárs Művészeti Múzeum,

Megjelentek a magángalériák: Knoll, Várfok 14, stb. Kezdeti várakozások megalapozatlanok

voltak, még nincs kereslet a kortárs művészet iránt.

1990-től Művészet helyett Új Művészet (új szerk.), 1993-tól Balkon.

Egy új olvasat

80as végétől elválnak útjaik: „új festők” és több médiummal kísérletez fiatalok.

89, Óbuda, Kék acél kiáll. (a Kék Acél ózdi étterem volt, a szocreál építészet egyik stílustiszta

példája). Szalonképesség látszatát fenntartani alig igyekvő művéászi magatartás, a

formakérdésekkel kapcs.-ban is kevés aggály…Kiáll.-on szerepeltek: Hejettes Szomlyazók,

Gerber Pál, Kicsiny Balázs, stb. Később Kék irón, aztán Kék-Vörös tárlatok. Három irányzat

körül forogtak: underground, avantgárd paródia és posztkonceptuális törekvések.

90es eleje – generációs konfliktusok kezdtek körvonalazódni. Az új generáció nem fogadta el

az avantgárd-transzavantgárd értékrendjét, máshol jelölték ki a viszonyítási pontokat. Az új

rsz. nem szerveződött normatív rsz.-ré, esztétikai kánonná, inkább párhuzamosságok,

sokszínűség. Az avantgárd egyszerre szűnt meg szitokszó és értékkategória lenni. A harcias

mentalitása anakronisztikussá vált.

90es évek – a középgeneráció alkotóinak életműve változik. Nemzetközi trendekhez

csatlakozás, hazai elitműv. átrendezése. Változások elsősorban az installáció műfaján belül.

Lovas Ilona – er.-ileg textilművész, most inst. Keresztény, szakrális térteremtés (Stáció –

sorozat)

Bukta Imre – „emancipálódott”, technikai médiumokat és organikus anyagokat társít, terem-

léptékű művek.

fe Lugossy László – óriási tárgykollázsok (festményeiből, talált tárgyakból).

80

Böröcz András – külföldön él, de aktívan jelen van a magyar kiáll.-okon. Extrém

anyaghasználat (kifújt tojástól a nyelvlenyomó spatuláig), pici és nagy szobrok is (pl.:

Akasztottak).

Drozdik Orsolya – ő is külf.-i, de itthon is jelen van. A tudományos megismerés

demisztifikációja – áldemonstrációs eszközökkel, fotókkal, szövegekkel.

Kicsiny Balázs – művészettörténeti idézetek, sőt, eredeti művek (pl. 19. sz.-i freskók ready

made-ként való értelmezése, felhasználása, murális environmentként való bemutatása.

Alternatív művészetnek kevés dolog számít már a 90es években, Vajdaságból átjött (Bada

Dada, vagy Dr. Máriás) vagy Elek Is (Hejettes Szomlyazókból). Performansz, zenei akció és

képzőműv.-i kiáll. keveredése. Ösztönösség, spontaneitás a fontos, az esztétika nem számít.

Lebomlik a 80as évek művész hérosza, pragmatikusabb megközelítés a galériák irányába is.

Ideológiamentesség, szakmaiság megjelenése.

Intézmények, alternatív helyszínek, művészcsoportok

Újlak csoport – 1990 - kilépnek az intézményi keretek közül, először a Hungária fürdő romos

épületében szerveznek kiállítást, aztán az Újlak mozi épületében. Folyamatosan vááltozó

tagság, egyestés kiállítások. Vezéregyéniség Ádám Zoltán (arte poveras anyaghaszn., spontán,

személyes stílus). Műveikben az improvizatív folyamatszerűség, a közös munka dominál

(Közös munka). 91-től a Tűzoltó u. 72-ben a kiürített tésztagyárban dolgoznak, túlsúlyba kerül

a kiállítás-szervező tev.

90es évekre jellemző a művészek markáns arculatú csoportokba tömörülése. Spontán

szerveződések, ált. nem egy egyéniség indítja, együttes fellépés vonzóbbnak tetszik.

Jellemzőek a sajátos adottságokkal rendelkező, alternatív vagy alkalmi kiállítási helyszínek,

ide készülnek a később lebontásra kerülő installációk.

Block csoport – elsősorban festők, stílusuk közös vonásait erősítik fel (pl. monumentalitás),

(katona Zoltán, Nagy István, stb.). Installációkat csinálnak (Még mindig kívül).

Pantenon csoport – természetes anyagok használata, organikus szemlélet, a Marosvásárhelyi

Műhely (tagjai Erdélyből áttelepültek Bp-re, 91-ben újraalakult – Ma született Művek) három

tagjából (Elekes Sándor, Nagy „Pika” Árpád és Krizbai Alex Sándor). Pantenon-Pantenon

A csoportok többsége az évtized közepe után felbomlott, az egyéni és a közös érdekek

ütközése miatt. Külföldre célzott művészeti projekteknél a fiatalok a 90es közepétől szerephez

81

jutnak (pl El-Hassan a velencei biennálén), a hivatalos műv.-ben és a galériákban kevésbé

jelennek meg.

Külföldi megjelenés és az itthoni helyzet között nagyon éles a kontraszt. Kétféle mérce, itthon

csak ritkán akceptálják az aktuális diskurzusok szempontjait. Ritka a fiatalok által szervezett

kiállítások jelentős eseményként való aposztrofálása itthon. Jellemzőbb, hogy egy-egy

művészt generációjából kiragadva karolnak fel, vagy a már befutottak mellé engednek, és így

tud érvényesülni. Újratermelődik a generációk egymásra torlódásából adódó feszültség.

45 u. magy műv. kiállítva? – 1990-től szfehárvári Szt. István Múzeum gyűjt. látható;

Műcsarnokban szürenon, iparterv dominanciája, de aztán felvállalja az akutális,

kaleidoszkópszerű keresztmetszet mutatását is, Ernst 94-es kiáll. (80as évekről),

Szombathelyi Képtár (A Magyra Avantgárd első generációja).

Rendszerváltás utáni kárpótlási törekvések, kompenzáció – pozitív következménye a feltáró

és kutató munka a kiállítások, publikációk, de óhatatlanul a múlt felé billen a mérleg, a jelen

ismét háttérbe szorul.

A kiállításokon előtérbe kerüla tematikus jelleg, a kurátori (művtörténeti koncepción alapuló)

kiállítások. Pl: Epigon kiáll.-ok a Liget Galériában, vagy nőművészeket felvonultató kiáll.-ok

a Társaskör Galériában 95-ben.

96-tól a Soros Kortárs Képzőműv.-i Alapítvány átalakul: C3 – Center for Culture and

Communication.

Médiumok és stratégiák

Fiatal nemzedék, reagál az aktualitásokra, a vadkapitalizmus anomáliáit tematizálja. Pl:

Lakner Antal: Irányjelek (Erzsébet-híd két oldalán nyilakkal ellátott ideát és odaát feliratok);

reklámok rózsaszín világának szatirikus torzképei (Gerhes Gábor – E és É Gerber – fotó, amin

az évekre identitást cserélt művészek: Veress Zsolt vagy Nemes Csaba és Gerhes Gábor

jelennek meg avíttas környezetben, Komoróczky Tamás – Alibi Divatház – kettős

nyakkivágású vagy dupla ujjas figurák); Gerber pál – bizarr képi és téri helyzetek - pl.

ácsműhelyben éppen koporsó készül (Remény szakmunkában).

Felerősödik a művészet önreflexív szerepe.

Vannak a világ aktualitásaitól független, művészi problémákra koncentráló művészek. Pl.:

Várnai Gyula – installációk, meditatív karakter, nyílás nélküli ajtók, tükröződő lépcsők. Egy

82

másik valóságba nyitott ajtók – A büntetőeljárás kommentárja: egy periszkópon át lehet

átlátni a tőlünk elzárt túlsó oldalra.

Csörgő Attila – nagy pontossággal megtervezett kivitelezett kinetikus munkák, látszólag az

illúziókeltést szolgálják, de mozgásuk által transzcendens ideavilágot rajzolnak ki. – Plátói

szerelem

90es évek másik mozzanata a nőművészet előtérbe kerülése.

El-Hassan Róza – kibékíthetetlen ellentétek feloldása az objektjein, pl.: Kő gombostűkkel.

Polaritások között feszülő egyensúlyi állapotok. A sodronyokkal széthúzott tárgyak

ellenállnak az őket szétfeszítő erőknek, pl: Feszített szék.

Benczúr Emese – „kötelességtudóan varrja egyhangúan ismétlődő szövegeit”, pl. Egy hónap

rendszerezése.

Nagy Kriszta – provokatív beállítású utcai óriásplakát, önportré: Kortárs festőművész vagyok.

Festészet a 90es években a fiatalok körében posztmediális közeget teremtve új lendületet

kapott.

Gaál József – sötétes színvilág, mutáns emberalakok. Meggyötört testű, fallikus-animális

lények. Tudatalatti, törzsi művészet, játékos és fenyegető. (Álomcsorgás III.)

90es években újra előretör a hagyományos, figuratív olaj-vászon festészet. Pl:

Szücs Attila – Légüres térben megjelenő hétköznapi motívumok szimbolikussá válnak. Puha

ecsetkezelés, szép színek.

Vannak akik a fakturális hatásokat helyezik előtérbe (kép-objekt), vannak akik a médiumokat

használják (fotó, videó, komputer – mediális festészet).

Kortárs grafika – sokszorosítás és egyediség ellentmondásai.

Képzőművészeti fotóhasználat – objektszerű, installált bemutatás jellemző. Koronczi Endre –

az emberi bőr felületén ideiglenesen nyomot hagyó tárgyak.

A fiatalok körében a legújabb médiumok használata is természetessé válik (intermédia

tanszék).

90es évek – pluralitás, egymásmellettiség, az összekapcsolódások csak ideiglenesek. Izmusok

átjárhatósága, transzparenciája. Életművek nyitottsága, váratlan fordulataik.

Nemzetközi kapcs.-ok: államközi int.-ek, vagy műhelymunka (félig személyes, félig

hivatalos), alternatív szerveződések csereprogramjai.

83