integrÁlt termesztÉs a kertÉszeti És szÁntÓfÖldi ...file/integralt... ·...

INTEGRÁLTTERMESZTÉSAKERTÉSZETIÉSSZÁNTÓFÖLDIKULTÚRÁKBAN(XXXIII.)

Budapest,2016.november24.

A rendezvény szervezői:

Földművelésügyi Minisztérium

Élelmiszerlánc-felügyeleti Főosztály

Növény- és Talajvédelmi Osztály

Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal

Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság

Magyar Növényvédelmi Társaság

A rendezvény támogatói: Arysta LifeScience Magyarország Kft.,

Bayer Hungária Kft., Farmmix Kft., Sharda Hungary Kft.,

Sumi Agro Hungary Kft. és Syngenta Kft.

Szerkesztők:

NAGY GÉZA

NOVÁK RÓBERT

RIPKA GÉZA

ISBN 978-963-89690-4-0

Budapest, 2016. november 24.

Felelős kiadó:

Dr. Haltrich Attila, titkár

Magyar Növényvédelmi Társaság

Készült: 150 példányban

TARTALOMJEGYZÉK

Elek R., Czégény G., Kiss A., Baumjohann, P., Horváth T., Perényi J.,

Vankó Á. és Kölber M.

Rovarölő szerek biológiai hatékonysági vizsgálata az amerikai

szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) ellen integrált- és ökológiai

termesztésben ..................................................................................... 3-11

Havasréti B.

Különböző rovarcsapdázási módszerek természetvédelmi

összefüggéseinek vizsgálata ........................................................... 12-17

Horváth J. és Farkas A.

Őszi káposztarepce termesztéstechnológiai lehetőségei a

gyomszabályozás függvényében ..................................................... 18-24

Ilovai Z.

Effektív mikroorganizmusok (EM) biológiai hatásának tanulmányozása

fűszerpaprikában ............................................................................. 25-32

Mihály K., Kovács Cs., Bujáki B., Takács F. és Sándor E.

Preharveszt kezelések hatása a friss fogyasztású meggy tárolhatóságára

........................................................................................................ 33-43

Nagy F., Mihály K., Nagy T., Sándor E. és Takács F.

Meggyfajták preharveszt kezelésének hatása a gyümölcsök beltartalmi

értékére ............................................................................................ 44-52

Olasz L. és Bán G.

Drótférgek tavaszi rövidtávú előrejelzése és kártételük mértékének

vizsgálata kukorica és napraforgó kultúrákban ............................... 53-61

Orosz Sz., Bujdos L., Varga L. és Fekete T.

A dohánytripsz monitoring 2015-2016. évi eredményei a nyírségi és

kunadacsi dohányültetvényekben .................................................... 62-71

Szabó Á., Nagy V. és Hegyi T.

Néhány akaricid hatóanyag használat szempontjából fontos

tulajdonságának labortesztje ........................................................... 72-80

Szabó Á., Pénzes B., Tóth P., Vétek G. és Fail J.

Acetamiprid és tebukonazol együttes kijuttatása során fellépő szinergista

hatás házi méhen ............................................................................. 81-85

Tóth B. és Pecina, J.

Új lehetőség a talajfertőtlenítésben. Talajgázosítás nem azonos a talaj

sterilizálással ................................................................................... 86-95

Tóth P.

Neonikotinoid szermaradékok napraforgóban és kukoricában az

Országos Magyar Méhészeti Egyesület mérései alapján ................ 96-102

Varga Zs.

Peronoszpóra fajok jelentősége szántóföldi kultúrákban 2016-ban

.................................................................................................... 103-109

Varga ZS. és Farkas I.

Csupaszcsiga (Arion sp.) szántóföldi térhódítása Nyugat-

Magyarországon .......................................................................... 110-115

Veisz R. és Farkas A.

Az invazív gumiszőlő elleni védekezési lehetőségek Brazíliában

.................................................................................................... 116-117

Vojnich V. J. és Hüvely A.

Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) elleni védekezés hatása

a hidrokultúrában termesztett fejes salátára (Lactuca sativa convar.

capitata) ...................................................................................... 118-123

VargaZ

Kiemelés

3

ROVARÖLŐ SZEREK BIOLÓGIAI HATÉKONYSÁGI

VIZSGÁLATA AZ AMERIKAI SZŐLŐKABÓCA (SCAPHOIDEUS

TITANUS) ELLEN INTEGRÁLT- ÉS ÖKOLÓGIAI

TERMESZTÉSBEN

ELEK R.1, CZÉGÉNY G.

2, KISS A.

2, BAUMJOHANN P.

3, HORVÁTH

T.4, PERÉNYI J.

5, VANKÓ Á.

6 és KÖLBER M.

1

1Genlogs Kft.1113 Budapest, Diószegi út 37. [email protected]

2Tápió-Vin Kft. 1039 Budapest, P. Neruda u. 6. [email protected]

3W. Neudorff GmbH KG 31860 Emmerthal, An der Mühle 3. Németország

[email protected] 4Syngenta Magyarország Kft. 1117 Budapest, Aliz u. 2.

[email protected] 5Dow Agrosciences Hungary Kft. 1016 Budapest, Hegyalja út 7-13.

[email protected] 6SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar 2100 Gödöllő, Páter

Károly u. 1. [email protected]

BEVEZETÉS

Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) első előfordulását 2006-

ban írták le Magyarországon (DÉR és mtsai, 2008). Az általa terjesztett

karantén kórokozót (’Candidatus Phytoplasma vitis’), amely a szőlő

aranyszínű sárgasága fitoplazmás betegséget (Flavescence dorée = FD)

okozza, 2013-ban azonosították először a hazánkban (KRISTON és mtsai,

2013). Ez a kabócafaj az észlelése óta már az ország egész területén

elterjedt, magasabb egyedszámban a keleti országrészben fordul elő. A

lárvakelés májusban kezdődik és az 5 lárvastádiumot követően a kifejlett

egyedek július elején jelennek meg. A rajzás kedvező időjárás esetén

október elejéig is elhúzódhat. A kabóca közvetlen kártétele nem jelentős,

ritkán és csak kiemelkedően nagy egyedszám esetén okoz tüneteket.

Veszélye az FD terjesztésében rejlik. Nagy kabóca egyedszám esetén az FD

gyorsan képes terjedni az ültetvényben és néhány év alatt ki tudja pusztítani

azt.

A fitoplazmás betegségek ellen jelenleg nincs kémiai védekezési

lehetőség, csak a megelőzés egészséges szaporítóanyag használatával és az

előrejelzésre alapozott, vektorok elleni védekezéssel.

mailto:[email protected]


4

Magyarországon számos rovarölő szer van engedélyezve az amerikai

szőlőkabóca ellen, amelyek közül több használható AKG-ban is. Ökológiai

termesztésben azonban csak egyetlen hatóanyag van engedélyezve. E

probléma megoldására kapott szükséghelyzeti engedélyt az utóbbi két évben

a Spruzit Schädlingsfrei természetes eredetű piretrin. Az amerikai

szőlőkabóca elleni hatékonyságáról azonban a készítmény gyártója sem

rendelkezett elegendő ismerettel és az integrált termesztésben engedélyezett

szerek esetében sem álltak rendelkezésre nagyüzemi kísérleti eredmények a

termelők számára. Így fontosnak láttuk, hogy végezzünk egy összehasonlító

kísérletet több rovarölő szer bevonásával.

ANYAG ÉS MÓDSZER

Az egyes rovarölő szerek biológiai hatékonyságának vizsgálata a pest

megyei Gombán, egy 10 hektáros AKG-ban részt vevő Chardonnay

ültetvényben történt. A választásunk azért esett erre az ültetvényre, mert az

általunk végzett monitoring alapján 2015-ben rendkívül magas

egyedszámban volt jelen az amerikai szőlőkabóca (ELEK és mtsai, 2015).

Egy kezelésre közel 1 hektáros területet (6 sort) jelöltünk ki, melyet 4

parcellára osztottunk fel, a 4 ismétléshez. A felvételezések a parcellák 2., 4.,

és 5. soraiban történtek. Mivel a permetezéseket alagutas permetezőgéppel

(Lipco GSG-NV) végeztük, a kezelések között elegendő volt 1 sor

kihagyása. A kísérlet elrendezése az 1. ábrán látható.

Összesen 4 rovarölő szert vizsgáltunk (1. táblázat), melyek ökológiai

gazdálkodásban vagy AKG-ban vannak engedélyezve az amerikai

szőlőkabóca ellen. A szerek lárva- és imágó elleni hatékonyságát is

vizsgáltuk; mindkét fejlődési alak ellen egyszeri permetezéssel. Tekintettel

arra, hogy a sztenderdként használt Karate Zeon 5 CS valamint a vizsgált

Luzindo ugyanazon területen csak egyszer alkalmazható, ezért az imágók

elleni kezelésnél két másik, addig még nem kezelt parcellán végeztük el a

permetezést ezekkel a szerekkel. A Spruzit Neu-t mindkét fejlődési alak

ellen két különböző dózisban vizsgáltuk, két különböző parcellán. Az

elvégzett permetezések részletes adatait a 2. táblázat tartalmazza. A

permetezések minden alkalommal a késő esti órákban lettek elvégezve. A

lárvák elleni permetezésnél, a fokozott peronoszpóra és lisztharmat fertőzési

nyomás miatt gombaölő szerrel együtt, az imágók elleni kezelésnél pedig

önmagukban lettek a szerek kijuttatva. Az ökológiai termesztésben

használható szerek vizsgálatánál a lárvák elleni permetezés és értékelés 3

nappal később történt, mint az integrált termesztésben használható szerek

5

vizsgálatánál, mert a vizsgált Spruzit Neu nem keverhető kéntartalmú

készítményekkel (3 napos várakozás szükséges a két permetezés között). Az

imágók elleni permetezésnél már egy időben lett minden rovarölő szer

kijuttatva.

1. táblázat: A vizsgálatban résztvevő rovarölő szerek

(Gomba, 2016)

Megnevezés Hatóanyag Gyártó Karate Zeon 5 CS

(integrált sztenderd)

lambda-cihalotrin Syngenta Crop

Protection AG

Luzindo

tiametoxám, klorantraniliprol Syngenta Crop

Protection AG

Laser

(ökológiai sztenderd)

spinozad Dow AgroSciences

Limited

Spruzit Neu

(=Schädlingsfrei)

piretrum, repceolaj Neudorff GmbH KG

A lárvák egyedszámát az alsóbb helyzetű levelek és a tősarjak

leveleinek vizsgálatával mértük fel, heti rendszerességgel 2016. május 25-

től az első imágók megjelenéséig. Ismétlésenként 20 növényt jelöltünk ki

egyenletes eloszlásban, melyekről növényenként 5-5 levelet vizsgáltunk

meg (összesen 100 levél/ismétlés). Az L3-as lárvák megjelenésekor

végeztük el az első permetezést, a szőlő és a környező növényállomány

virágzását is figyelembe véve az időpont kijelölésekor.

Az első permetezés előtt (ugyanazon a napon a reggeli/délelőtti órákban)

a fenti módszerrel mértük fel a lárvák számát, majd a kezelés utáni 2., 4., 7.

és 15. napon megismételtük a felmérést. A sztenderd és a vizsgált szerek

hatékonyságát a Henderson-Tilton képlet alkalmazásával számoltuk ki.

6

1. ábra: A vizsgálati terület átnézeti térképe (Gomba, 2016)

Az első permetezés értékelését követően kihelyeztük a sárga

színcsapdákat a kifejlett egyedek monitoringjához. Ismétlésenként 1 db

színcsapdát (Bioplantella 24×17 cm) helyeztünk el az ismétlés középső

részén (a 4 ismétléshez összesen 4 db sárgalapot használunk fel hetente),

amelyeket hetente cseréltünk.

A csapdák által fogott egyedek száma, az időjárás, a környező virágzó

növényállományok és a szőlő fenológiai állapotának figyelembevételével

jelöltük ki a második permetezés időpontját.

A permetezés előtt két nappal a sárgalapokat eltávolítottuk és

ismétlésenként 3 db sárgalapot helyeztünk ki (a 4 ismétléshez összesen 12

db sárgalapot használtunk fel), melyeket közvetlenül a permetezés előtt

távolítottunk el. A permetezés utáni reggelen új sárgalapokat helyeztünk ki,

ugyanazokra a helyekre, ahonnan a kezelés előtt eltávolítottuk. A

7

permetezés után kihelyezett sárgalapokon a permetezést (új sárgalapok

kihelyezését) követően a 2., 5., 7. és 14. napon számoltuk le az egyedeket.

Minden értékelési időpont 2-3 nap fogási adatait jelenti, csak az előző

időpont óta fogott újabb egyedeket számoltuk. A 7. napon levettük a

sárgalapokat és a permetezés előtti módon, ismétlésenként 1 db sárgalapot

helyeztünk ki, hogy a szerek hosszú távú hatását is vizsgáljuk. Ezeket a

sárgalapokat egy hét múlva távolítottuk el. A kezelést megelőző két hét,

illetve az azt követő két hét összesített fogási adatai alapján (1 csapdára

számolva) vizsgáltuk a szerek hosszú távú hatását. A sztenderd és a vizsgált

szerek hatékonyságát a Henderson-Tilton képlet alkalmazásával számoltuk

ki.

2. táblázat: A permetezések részletes adatai (Gomba, 2016)

Kezelések/

parcella sorszáma Dózis

Idő-

pont BBCH

Rovar

fejlődési

stádiuma

Víz

menny.

(l/ha)

Kezeletlen kontroll / 1. - - - - -

Karate Zeon 5 CS / 2. 0,25 l/ha 06.14.

70 lárva 400

Luzindo / 3. 0,25 kg/ha

Laser / 5. 0,4 l/ha

06.17. Spruzit Neu / 6. 8 l/ha

Spruzit Neu / 7. 12 l/ha

Laser / 5. 0,4 l/ha

08.04. 77 imágó 500



Karate Zeon 5 CS / 8. 0,25 l/ha

Luzindo / 9. 2,5 kg/ha

EREDMÉNYEK

A Scaphoideus titanus egyedfejlődése és rajzásdinamikája a kezeletlen

kontroll parcella adatainak alapján

A lárvák egyedfejlődésének grafikonjához (2.a ábra) a kezeletlen

parcella 4 ismétlésében hetente fogott egyedek számát használtuk fel. A

kifejlett egyedek rajzásgörbéjét (2.b ábra) a kezeletlen parcella 4

ismétlésében, hetente, ismétlésenként 1 db sárgalapon (összesen 4 db

sárgalap) fogott egyedek száma alapján készítettük el.

8

2.a ábra: A Scaphoideus titanus lárváinak egyedfejlődése

(Gomba, 2016)

2.b ábra: Scaphoideus titanus kifejlett egyedeinek rajzásdinamikája

(Gomba, 2016)

Rovarölő szerek biológiai hatékonysága a Scaphoideus titanus fiatal

lárvái ellen

A vizsgálat megkezdésének időpontjában, 2016. május 26-án már

megjelentek az L1-es lárvák. A monitoring során a lárvák száma egészen

9

június 19-ig emelkedő tendenciát mutatott a kezeletlen parcellában. Ezt

követően, ahogy a korábbi években mi is, illetve az ország más részein a

témával foglalkozó szakemberek is tapasztalták, a lárvák száma meredeken

csökkenni kezdett. Ez az egyedszám csökkenés különösen az ökológiai

termesztésben használható szerek hatékonyságának értékelésekor okozott

problémát, mivel az értékelés később történt, mint az integrált

termesztésben kijuttatott szereknél. A harmadik értékelésnél az

inmohogenitás miatt negatív hatékonysági eredményeket is kaptunk, amely

nem ritka rovarok elleni védekezési kísérletek esetében, a hatékonyság itt

valójában 0-t jelent. Az utolsó értékelésnél már újra értékelhető

eredményeket kaptunk, de még mindig negatív hatással volt a kezeletlen

parcellában található alacsony egyedszám (3. táblázat).

3. táblázat: Rovarölő szerek biológiai hatékonysága

Scaphoideus titanus fiatal lárvái ellen

Megnevezés

Hatékonyság a permetezés után

2

nappal

4

nappal

7

nappal

14

nappal

Karate Zeon

5 CS

kiváló

(98 %)

kiváló

(95,9 %)

jó

(82,41 %)

kiváló

(96,18 %)

Luzindo kiváló

(100 %)

kiváló

(100 %)

kiváló

(100 %)

kiváló

(100 %)

Laser kiváló

(98,1 %)

kiváló

(98,93 %)

nem

hatékony

(-56,71 %)

jó

(86,89 %)

Spruzit Neu

8 l/ha

nem hatékony

(41,4 %)

nem

hatékony

(-66,86 %)

nem

hatékony

(-356,77)

%)

nem

hatékony

(14,79 %)

Spruzit Neu

12 l/ha

mérsékelt/jó

(79,51 %)

mérsékelt

(74,67 %)

nem

hatékony

(-122,08)

%)

kiváló

(94,59 %)

Rovarölő szerek hatékonysága a Scaphoideus titanus kifejlett egyedei

(imágók) ellen

A június végére erősen lecsökkent lárva egyedszám ellenére augusztus

elejére az imágók magas számban voltak jelen az ültetvényben. A harmadik

értékelésnél azonban a hirtelen jött néhány napos lehűlés következtében a

10

kezeletlen területen is lényegesen csökkent az egyedszám, de még

értékelhető eredményeket kaptunk.

Az újabb felmelegedés hatására a hosszú távú hatás értékelésekor már

ismét magasabb egyedszámot fogtak a csapdák a kezeletlen parcellában (4.

táblázat).

4. táblázat: Rovarölő szerek hatékonysága a Scaphoideus titanus

kifejlett egyedei ellen

Megnevezés

Biológiai hatékonyság a permetezés után

2

nappal

5

nappal

7

nappal

14

nappal

Karate Zeon

5 CS

jó/kiváló

(89,36 %)

kiváló

(98,62 %)

kiváló

(98,9 %)

kiváló

(94,68 %)

Luzindo kiváló

(98,27 %)

kiváló

(94,02 %)

kiváló

(99 %)

kiváló

(96,84 %)

Laser jó

(81,92 %)

nem

hatékony

(58,92 %)

nem

hatékony

(70,72%)

nem

hatékony

(46,12 %)

Spruzit Neu

10 l/ha

jó/kiváló

(89,27 %)

jó

(84,07 %)

mérsékelt/jó

(79,67%)

jó

(82,43 %)

Spruzit Neu

16 l/ha

kiváló

(99,46 %)

kiváló

(96,07 %)

kiváló

(92,14%)

jó/kiváló

(89,12 %)

KÖVETKEZTETÉSEK

Lárvák elleni hatékonyság megállapításának értékelhető időszakában a

Luzindo, a Karate Zeon 5 CS és a Laser is kiváló eredményt adott, közel

100 %-os volt a hatékonyságuk. A Spruzit Neu mindkét vizsgált dózisa

alkalmas volt az egyedszám gyérítésére, de elmaradt a sztenderdként

használt Laser hatékonyságától. Az értékelés második felében, a kontroll

parcellában bekövetkezett drasztikus lárva egyedszám csökkenés miatt

véleményünk szerint a hosszú távú hatékonyság értékelésénél kapott értékek

nem tekinthetők valós eredménynek.

A kifejlett egyedek elleni permetezés során a Spruzit Neu 16 literes

dózisa, a Luzindo és a Karate Zeon 5 CS kiváló hatékonyságúnak bizonyult

hosszú távon is, de jó hatékonyságú volt a Spruzit Neu 10 literes dózisa is.

A Laser esetében is megállapítható, hogy alkalmas az egyedszám

gyérítésére, de a hatékonysága nem kielégítő.

11

A vizsgálat során egyértelműnek láttuk, hogy a környező, rovarölő

szerrel nem kezelt szőlőterületek befolyással vannak a kezelt terület

szőlőkabóca populációjára is. Az imágók elleni kezelést követően ugyanis a

vizsgált ültetvényben a mellette található kezeletlen szőlőterület felől

kezdődött az egyedszám növekedése, míg a kajszi ültetvény felőli részen

végig alacsonyabb maradt az egyedszám. Ebből adódóan úgy gondoljuk,

hogy a permetezések úgy lehetnek valóban hatékonyak hosszú távon, ha az

egybefüggő területeken minden termelő egy időben védekezik a

Scaphoideus titanus ellen.

IRODALOM

DÉR ZS., KOCZOR S., ZSOLNAI B., SZENTKIRÁLYI F., HAJDÚ E., A. ALMA és A.

BERTACCINI (2008): Új szőlőkártevő Magyarországon: az amerikai szőlőkabóca.

Növényvédelem, 44(5): 205–211.

ELEK R., CSÖMÖR ZS., TÓTH L., RIPKA G., PETE A., SZÉKELY ZS. és KÖLBER M. (2015): Az

amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) rajzásdinamikája és a védekezés lehetőségei

ökológiai gazdálkodásban 2015-ben. Integrált termesztés a kertészeti és szántóföldi

kultúrákban XXXII. 2015. november 25. Összefoglalók. Budapest. pp. 32–36.

KRISTON É., KRIZBAI L., SZABÓ G., BUJDOSÓ P., OROSZ SZ., DANCSHÁZY ZS., SZŐNYEGI S. és

MELIKA G. (2013): A szőlő aranyszínű sárgaság (Grapevine Flavescence dorée, FD)

megjelenése Magyarországon. Növényvédelem, 49(10): 433–438.

12

KÜLÖNBÖZŐ ROVARCSAPDÁZÁSI MÓDSZEREK

TERMÉSZETVÉDELMI ÖSSZEFÜGGÉSEINEK VIZSGÁLATA

HAVASRÉTI B.

Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és

Földművelésügyi Főosztály Növény- és Talajvédelmi Osztály

9028 Győr, Arató u. 5., [email protected]

BEVEZETÉS

Az integrált növényvédelem egyik általános alapelve, hogy a termelő a

károsítók elleni védekezési döntéseit a károsítók szükség szerinti

folyamatos, táblaszintű megfigyeléseinek eredményei alapján hozza meg

(43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet 8. melléklet 3.). Állati kártevők esetében

ez többnyire rovarcsapdákkal történő monitorozást jelent. A termelők,

szakirányítók jogkövető magatartását alapul véve ez a jövőben a

rovarcsapdák mainál elterjedtebb használatát jelenti.

Az utóbbi évtizedek éghajlatváltozásának, illetve az utas- és

áruforgalom fokozott növekedésének következménye az új károsítók

megjelenése. Ezt a folyamatot részben szintén rovarcsapdák kihelyezésével

lehet nyomon követni. A megnövekedett számú új károsító megfigyelése

szintén a kihelyezett rovarcsapdák számának emelkedését jelentheti.

Az állati kártevők előrejelzéséhez, illetve a felderítéséhez azonos, vagy

hasonló csapdákat használunk. Ezek a csapdák, vagy egy részük

természetvédelmi szempontból invazív módon működnek, azaz az

ízeltlábúakat válogatás nélkül, tömegesen fogják és pusztítják el. A

begyűjtött rovarok nagy többsége nem a keresett célállat, melyek

meghatározásra, leszámolásra nem kerülnek, ezek az adatok elvesznek.

A rovarok pusztulása a vizsgálatokhoz szükségszerű, ugyanakkor

felvethet jogi, etikai kérdéseket is. Az 1996. évi természetvédelemről szóló

LIII. törvény tiltja a vadon élő szervezetek – így a rovarok is – invazív

módszerekkel történő befogását. A természetvédelmi etikai megfontolások

alapján az ízeltlábúak ugyanúgy élőlények, mint a parlagi sas, miért

pusztítanánk őket szükségtelenül (BAJOMI, 2013).

Felvetődhet, hogy milyen mértékű az így kifogott és elpusztított

rovartömeg? Milyen arányban fognak ezek a csapdák védett rovarfajokat?

13

Ezekre a kérdésekre a szakirodalomban nem találtunk utalásokat.

Vizsgálatainkkal, adatgyűjtésünkkel a helyes válasz megadásához

szeretnénk hozzájárulni.

ANYAG ÉS MÓDSZER

A vizsgálatokat az előrejelzési és felderítési munkák során a 2016.

évben Győr-Moson-Sopron megye területén kihelyezett csapdák

fogásanyagain végeztük el.

A felhasznált csapdák: amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera

virgifera) csak hímeket fogó Csalomon PAL típusú szexferomon csapda;

tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) Csalomon RAG típusú szexferomon

csapda; nyerges szőlőmoly (Clysia ambiguella) Csalomon RAG típusú

szexferomon csapda; nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa)

Csalomon PALz típusú szexferomon és sárga ragacslapos csapda; amerikai

szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) 10×16-os Csalomon SZs típusú sárga

ragacslapos csapda; pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii) almaecetes

és almaecetes-vörösboros saját készítésű palackcsapda; fenyvescincérek

(Monochamus spp.) vörösboros-banános saját készítésű palack csapda.

A saját készítésű csapdák leírása:

Almaecetes és almaecetes-vörösboros palackcsapda: 500 ml-es PET

palack nyaka alatt körben 7 db 3 mm átmérőjű lyukat fúrtunk, a palackba

100 ml almaecetet, illetve 100 ml kommersz vörösbort (Pincegyöngye) és

50 ml almaecetet öntöttünk. A palackra a kupakot visszacsavartuk és a

szőlőkordonon rögzítettük.

Vörösboros-banános palackcsapda: 1,5 literes PET palack két oldalára

1-1 kb. 7×5 cm-es ablakot vágtunk, a palackba 250 ml kommersz vörösbort

öntöttünk, melybe egy fél érett, héj nélküli banánt helyeztünk el. A palackot

pusztuló fenyőfára 4-5 méter magasságba húztuk fel.

A csapdázásokat minden esetben a vonatkozó növényegészségügyi

előírásoknak megfelelően hajtottuk végre.

Az összesen 95 db csapdát a megye 26 pontján raktuk ki. A

leolvasásokat 10-11 naponként végeztük el, amelynek során minden esetben

csapdacsere is történt.

Az értékelésekre a beszedést követő napon került sor, amikor a gyűjtött

anyagban a célkártevőn kívüli összes rovart megszámoltuk,

rovarrendenkénti bontásban.

14

EREDMÉNYEK

A csapdázások során összesen fogott rovarok száma 49915 db volt. Az

összes csapdázási nap száma 6317 volt. Egy csapda egy nap átlagosan 7,9

db nem célkártevő rovart fogott meg.

A különböző csapdatípusok fogáseredményeit rovarrendenként

csoportosítva az 1. táblázat tartalmazza.

A csak almaecetet tartalmazó csapdák alig néhány rovart fogtak

(megjegyzendő, hogy a célkártevő Drosophila suzukii-ból is keveset), így

ezeket az adatokat a vörösboros-almaecetes csapdafogási eredmények

között szerepeltettük.

Fajlagosan a legtöbb egyedet a kombinált szexferomon és sárga

ragacslapos Rhagoletis csapdák fogták (45,8 db/nap/csapda).

Az összes példány között a legnagyobb arányban szinte minden

csapdatípus esetében a kétszárnyúak (Diptera) és a hártyásszárnyúak

(Hymenoptera) voltak megtalálhatóak. Kivétel a vörösboros-banános

(Monochamus spp.) palackcsapda, amelyeket döntően a lepkék

(Lepidoptera) látogattak. A fogott anyag faji szintű meghatározásra

többnyire alkalmatlan volt, annyit azonban meg lehetett állapítani, hogy az

éjszakai lepkék (Noctuidae, Geometridae) fajok mellett kb. 5-10 %-ban

jelen voltak a nappali lepkék, szemeslepkék (Satyrinae) is.

A Fertő tó mellett (Balf, Fertőboz, Hidegség) kihelyezett sárga

ragacslapos csapdákban találtuk a szitakötők (Odonata), tegzesek

(Trichoptera) és a kérészek (Ephemeroptera) példányait.

A sárga ragacslapos (Scaphoideus) csapdákat a szőlőültetvényekben

egymástól 15-20 m-re helyeztük ki. Az egymás melletti csapdák fogási

eredménye között nem egy esetben nagyságrendi különbségek is voltak. Ezt

minden alkalommal egy-egy azonos fajhoz tartozó kétszárnyú, vagy

hártyásszárnyú faj alkotta. Ezek a különbségek a következő leolvasások

idején is megfigyelhetők maradtak.

A csapdák védett fajokat is fogtak. A sárga ragacslapos (Scaphoideus)

csapdákban fecskefarkú lepke (Papilio machaon) (1. ábra), citromlepke

(Gonepteryx rhamni) példányaival, míg a vörösboros-banános

(Monochamus spp.) palackcsapdákban a kék övesbagoly (Catocala fraxini)

(2. ábra) és a közönséges szemeslepke (Arethusana arethusa) egyedeivel

találkozhattunk. Míg a sárga ragacslapokba csak 1-1 példány ragadt a védett

fajokból, addig az illatcsapdában az előfordulás már tömegesebb (22-26 db)

volt.

16

1. ábra: Fecskefarkú lepke (Papilio machaon) sárga ragacslapos csapdában

2. ábra: Kék övesbagoly (Catocala fraxini) példányok vörösboros-banános

csapdában

17

KÖVETKEZTETÉSEK

Az előrejelzési, illetve felderítési célból kihelyezett rovarcsapdák nagy

számban (49915 db) fogtak a vizsgálat szempontjából közömbös

rovaregyedeket. Az egy csapda által egy nap alatt fogott példányok átlagos

száma azonban már jóval csekélyebb (7,9 db). Könnyen belátható, hogy ez

az érték a rovarok összes egyedszámához képest nem jelentős.

Nagyságrendekkel elmarad egyéb emberi tevékenységek rovarpusztító

hatásától, így például akár a gépjármű forgalomnak naponta áldozatul esett

rovaregyedek számától.

Ugyanakkor egyedi esetekben előfordulhat, hogy a csapda nagyobb

tömegben gyűjti védett fajok példányait. Ilyenkor célszerű a csapdát

áthelyezni, vagy átgondolni az adott csapdatípus (jelen esetben a

vörösboros-banános illatcsapda) kiterjedt használatát a Monochamus fajok

felderítésére.

IRODALOM

BAJOMI B. (2013): Vitaindító: Lehetséges-e nem invazív módszerekkel monitorozni az

ízeltlábúakat? http://www.okologiablog.hu/node/200

http://www.okologiablog.hu/node/200

18

ŐSZI KÁPOSZTAREPCE TERMESZTÉSTECHNOLÓGIAI

LEHETŐSÉGEI A GYOMSZABÁLYOZÁS FÜGGVÉNYÉBEN

HORVÁTH J.1 és FARKAS A.

2

1Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar,

Növénytudományi Tanszék, Mosonmagyaróvár, [email protected] 2Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar,

Növénytudományi Tanszék, Mosonmagyaróvár, [email protected]

BEVEZETÉS

A korábban kis jelentőséggel bíró repce, mára sikernövénnyé vált. A

hazai termelők közül is egyre többen próbálkoznak a repcetermesztéssel,

mivel kiváló gabona elővetemény, jó a piaca, és korai bevételi forrást

biztosít a gazdáknak. Az elmúlt tíz évben jelentős fejlődésen ment keresztül

a termesztés technológiája.

Ma már a fajták helyett a magas terméspotenciálú hibridek kerülnek

előtérbe. Egyrészt jobb a fejlődési erélyük, télállóságuk, illetve a

betegségekkel szemben is ellenállóbbak, mint korábban (VINCZE 2016),

másrészt jóval alacsonyabb vetőmagszükségletet igényelnek, ennek

köszönhetően pedig magasabb termésátlagra is képesek. A termelők

próbálkoznak a hagyományos gabona sortávolság mellett a dupla gabona-,

valamint a kukorica sortávolsággal is. A nagyobb térállás következtében

több oldalágat tud fejleszteni a repce, ezzel növelve a terméshozamot illetve

jobban meg tud erősödni a téli fagyok előtt (HORVÁTH 2016).

A 70-76 cm sortávolságú vetések lehetővé teszik a repce vegyszer

nélküli gyomszabályozását, a sorközművelést (RADICS 2012).

Ezek tudatában felmerült az igény, hogy a gyomszabályozást tekintve

legköltségtakarékosabb, ugyanakkor a termést, a hozamot tekintve optimális

technológiát alakítsunk ki családi gazdaságunkban. A kísérleti táblán belül

három eltérő sortávolságra vetettük az őszi káposztarepcét. A vetési kísérlet

során a kelés minőségét, a növényállomány fejlődését, gyomosodását,

hozambeli különbségeit figyeltük. A kezelésünkben lévő táblán a széles

sortávú ikersoros és a dupla gabona sortávú repcét ősszel posztemergensen

kezeltük, viszont a 76,5 cm-re vetett repcét tavasszal sorközműveléssel

kívántuk ápolni talajlazítási illetve gyomirtási céllal (1. táblázat).

Vizsgálatom célja volt megállapítani, hogy melyik sortávra vetett repce

termesztése lehet gazdaságunk számára a legmegfelelőbb a gyomosodási,

19

gyomszabályozási szempontokat figyelembe véve. Ezért összehasonlítottam

az egyes állományok gyomborítottságát, a gyomfajok előfordulásának

gyakoriságát, életformájukat, illetve a morfo-ökológiai spektrum szerinti

megoszlásukat az eltérő sortávolságú vetésekben.

1. táblázat: Vetési technológia

Vetés ideje Sortávolság Vetést végző

gép Vetőmagfajta

Vetőmag-

mennyiség

Vetés

mélység

2015.szept.5.

Széles sortáv

(76,5 cm)

John Deere

8260r Monosem

NG Plus 8 soros szemenkénti

vetőgép

Hybrirock

KWS

1,8 kg/ha 2 cm

Széles sortáv

(ikersoros) 2,6 kg/ha 2 cm

Dupla

gabona

sortáv (25 cm)

John Deere

8260r traktor Horsch Pronto

6MT

gabonavetőgép

PX113

Pioneer

Maximus

3,2 kg/ha 3 cm

ANYAG ÉS MÓDSZER

A gyomfelvételezést 2016. március 6-án végeztem el egy 12,3 hektáros

táblán Csepreg (Vas megye) határában. Az 5,1 hektáron lévő 76,5 cm

sortávra vetett repcét 11, a 3,4 hektáros 25 cm-re vetett repcét 7, illetve a

3,8 hektáron elterülő ikersoros vetést pedig 8 ismétlésben vizsgáltam. A

felvételezési területek 0,5 hektáronként kerültek kijelölésre az AG

LEADER GPS navigációs rendszer segítségével. Az általánosan

elfogadottak szerint 2×2 méteres felvételezési kvadrátokat jelöltem ki, és a

módosított Balázs-Ujvárosi-féle módszer alapján közvetlen százalékos

becslést alkalmaztam.

A gyomszabályozást az eltérő állománysűrűségre, a különböző

gyomelnyomó képességre és a művelési, ápolási lehetőségekre tekintettel

végeztük. A dupla gabona sortávú és a széles sortávú ikersoros repcét korai

posztemergensen (szept. 16.) Butisan Complete-tel kezeltük, mely

készítmény a magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen megfelelő hatást

biztosít. A széles sortávú repcét kultivátoroztuk.

20

EREDMÉNYEK

Gyomfelvételezésre március elején került sor, így a tavaszi, első

aszpektusnak megfelelően a T1-es, T2-es fajok domináltak, néhány korán

kelő T4-es kíséretében. Az őszi árpa árvakelés után mindhárom vetésnél T1-

es életformájú gyomnövények voltak a legnagyobb számban. A T2-es és T4-

es gyomfajok csak kis százalékban (0,03-0,22 % között) fordultak elő. T3-as

és évelő gyomnövényt nem azonosítottam egyik vetésben sem, amely

valószínűleg az előzetes következetes herbicid használatnak köszönhető. A

vizsgált területen beazonosított gyomfajok közül a repce veszélyes

gyomnövényei közé sorolt őszi árpa árvakelés, orvosi székfű, illetve a

pipacs gyomnövény volt fellelhető (2. táblázat). A pipacs (Papaver rhoeas)

és az orvosi székfű (Matricaria chamomilla) jelenléte a betakarítást

megnehezítheti (UGHY és mtsai. 2013).

2. táblázat: A területen felvételezett gyomnövények, veszélyes fajok

Felvételezett gyomfajok Magról kelő

kétszikű

Magról kelő

egyszikű

Veszélyes

gyom

Orvosi székfű Matricaria chamomilla

X X

Őszi árpa árvakelés Hordeum vulgare,

winter barley X X

Pásztortáska Capsella bursa-

pastoris X

Tyúkhúr Stellaria media X

Piros árvacsalán Lamium

purpureum X

Perzsa veronika Veronica persica X

Pipacs Papaver rhoeas X X

Borostyánlevelű

veronika

Veronica

hederifolia X

Keszegsaláta Lactuca serriola X

Napraforgó

kutyatej

Euphorbia

helioscopia X

Mindhárom vetésben első helyen az őszi árpa árvakelés szerepelt, amely

a betakarításkori magveszteség, illetve jégverés következtében csírázott ki.

A gabona árvakelés veszélyessége a robbanásszerű kelésben rejlik: gyors

kezdeti fejlődésével szinte megfojtja a lassúbb kezdeti fejlődésű repcét.

Mivel a széles sortávolságú (76,5 cm) repcében nem alkalmaztunk

herbicides kezelést, így már márciusban felszaporodtak a gyomok. Azonban

21

a széles sortáv lehetővé tette a mechanikai gyomszabályozás alkalmazását

(1. ábra).

1. ábra: Széles sortávolságú repce sorközművelése (Saját fotó 2016.03.11.)

A kezeletlen, 76,5 cm sortávra vetett repce a ritkább állományból

adódóan gyomnevelő, jóval magasabb gyomborítottságot (30,81 %)

állapítottam meg, mint a másik két állományban. Ennél a sortávnál fordult

elő a legtöbb gyomfaj (10 db), illetve a legnagyobb borítási értékek is itt

szerepeltek (2. ábra).

2. ábra: A széles sortávú (76,5 cm) repce átlagos gyomborítottsága (%)

Az árpa árvakelés átlagos borítási százaléka itt 16,19 volt. A széles

sortávú vetésben az egyéves egyszikűként szerepeltetett őszi árpa árvakelés

16,19

7,38

4,16

1,34

1,16

0,19

0,15

0,13

0,07

0,04

Hordeum vulgare, winter barley

Stellaria media

Veronica persica

Capsella bursa-pastoris

Veronica hederifolia

Lamium purpureum

Papaver rhoes

Euphorbia helioscopia

Matricaria chamomilla

Lactuca serriola

0 5 10 15 20

2016.03.06.

22

53 %-, míg az egyéves kétszikű fajok 47 %-kal voltak jelen. A másik két

vetés az őszi, magról kelő egy- és kétszikűek ellen végzett posztemergens

kezelés hatására kisebb mértékben gyomosodott. A dupla gabona sortávra

(25 cm) vetett repcében volt a legkisebb gyomborítás (1 %) (3. ábra), a

széles sortávolságú ikersoros vetésben is kis százalékkal találtam gyomokat

(3,16 %) (4. ábra).

3. ábra: A széles sortávú ikersoros repce átlagos gyomborítottsága (%)

4. ábra: A dupla gabona sortávolságú repce átlagos gyomborítottsága (%)

A széles (ikersoros) sortávolságú repcében 62 %-kal szerepeltek az egyéves

egyszikűek, az egyéves kétszikűek pedig 38 %-kal. A dupla gabona

sortávolságú repcében az egyéves kétszikűek voltak magasabb arányban (68

%), az egyéves egyszikűek 32 %-ot mutattak (5. ábra).

1,95 0,66

0,16 0,14 0,12

0,1 0,03

Hordeum vulgare, winter barleyCapsella bursa-pastoris

Stellaria mediaVeronica persica

Veronica hederifoliaEuphorbia helioscopia

Matricaria chamomilla

0 0,5 1 1,5 2 2,5

0,32 0,19

0,14 0,12

0,09 0,08

0,04 0,01

Hordeum vulgare, winter barleyCapsella bursa-pastoris

Veronica hederifoliaStellaria media

Veronica persicaPapaver rhoes

Euphorbia helioscopiaLactuca serriola

0 0,05 0,1 0,15 0,2 0,25 0,3 0,35

2016.03.06.

2016.03.06.

23

5. ábra: Morfo-ökológiai spektrum szerinti megoszlás (%)

KÖVETKEZTETÉSEK

Mivel évelő gyomnövény nem szerepelt a széles sortávú (76,5 cm)

repcében, így megfelelően alkalmazható volt a sorközművelés. A kultivátor

megfelelően kikapálta a magról kelő egyszikű és kétszikű gyomokat,

valamint fellazította a talajt. A kultivátorozás és a nagy térállás hatására a

repce rohamos növekedésnek, fejlődésnek indult, ennek következtében

hamar összezárt a növényállomány, ezzel megakadályozva a gyomok

későbbi térnyerését. A csökkentett vetőmagmennyiséggel elvetett (1,8

kg/ha) és herbiciddel nem kezelt repce több oldalágat tudott fejleszteni, így

magasabb termésátlagot (58 q/ha) produkált, mint a dupla gabona sortávra

vetett állomány (53 q/ha). Viszont meg kell említeni, hogy gyomokkal

erősen fertőzött területen nem ajánlott elhagyni az őszi herbicides kezelést,

mivel a gyomok kompetícióba léphetnek a fiatal repcével, és az nagyobb

kárt vonhat maga után. Továbbá ha évelő gyomnövény felszaporodását

tapasztaljuk a területen, akkor a mechanikai gyomszabályozás során csak

tovább szaporítjuk őket. A vetésnél mindig figyelembe kell venni az adott

táblára jellemző gyomfajokat, mert csak ennek függvényében lehet ezt a

technológiát alkalmazni. A széles sortávú, ezért szellősebb állomány nem

kedvezett annyira a gombás megbetegedésnek, mint a dupla gabona sortávra

vetett sűrűbb repce.

Az ikersoros széles sortávra vetett repce is jó terméseredménnyel (55

q/ha) szerepelt, de ennél a technológiánál nincs meg a sorközművelés

lehetősége, így mindenképp vegyszeres gyomirtást kell alkalmazni ősszel.

A dupla gabona sortáv előnyének számít, hogy biztonságosabb a sűrű

növényállomány áttelelése, és kisebb gyom-borítottságot mutat, viszont

sikeres termesztése az őszi gyomirtás nélkül elképzelhetetlen lenne.

53 62

32 47

38

68

0

20

40

60

80

Széles sortáv

(76,5 cm)

Széles sortáv

(ikersoros)

Dupla gabona

sortáv (25 cm)

EE EK

24

Gazdaságunk ezen eredmények tudatában, már az idei repce vetések 50

%-án a széles sortávolságú vetési technológiát alkalmazta, mivel

költségtakarékos, gombabetegségeknek ellenállóbb és jövedelmező. Ha

pedig gyommentes területen próbálkozunk termesztésével, akkor még a

vegyszeres gyomirtást is ki lehet váltani a tavaszi sorközműveléssel,

amelynek következtében a környezetet sem terheljük felesleges

peszticiddel.

IRODALOM HORVÁTH T. (2016): Korszerű repcetermesztési technológia. Agrárium. 26. 6-7. 56-58 p.

RADICS L. (2012): Fenntartható szemléletű szántóföldi növénytermesztéstan 1., Agroinform Kiadó, Budapest

UGHY P. NOVÁK R. és DOMA CS. (2013): Az őszi káposztarepce gyomirtása. Gyomnövények,

gyomirtás. 14. 1. 60-69 p. VINCZE É. (2016): Céltudatos repcetermesztés. Agrárágazat. 17. 6. 28-30 p.

25

EFFEKTÍV MIKROORGANIZMUSOK (EM) BIOLÓGIAI

HATÁSÁNAK TANULMÁNYOZÁSA FŰSZERPAPRIKÁBAN

ILOVAI Z.

Genlogs Biodiagnosztika Kft.,1113 Budapest Diószegi út 37

BEVEZETÉS, CÉLKITŰZÉS

Az ökológia termesztésben olyan integrált termesztési modell alapelvei

érvényesülnek, amely a műtrágyázást és a szintetikus kemikáliákat teljes

mértékben mellőzi. Hazai viszonyok között a zöldségtermesztés tájegységi

hagyományokra alapozottan olyan egyedi, és üzemspecifikus fajta és

technológiai alapelemeket határoz meg, amely elsődlegesen a talajélet

magas szintjére alapoz.

Ennek alaptétele az organikus és természetelvű trágyázás és

talajművelés volt. Kezdetekben ennek jellemzője az un. humusz

gazdálkodás (talaj alapú) volt. Más szóra fordítva a talajművelés a

termőföld humuszkészletének megőrzését, javítását, életterének

maximálását jelentette a kultúra számára. Ennek alapbázisát a

szervestrágyázás képezte, amely az adott termelési gyakorlatban egyre

jobban szűkül kapacitásában. Ezt már a múlt század elején is számos kutató

érzékelte, amelynek következménye lett a biodinamikus szemléletű

gazdálkodási forma alaptételeinek kimunkálása. (Lásd R. Steiner írásait)

Már tudatosan alkalmazták a talajoltást, a marhatrágyából sajátosan kinyert

mikrobák segítségével.

Hála a biotechnológia XX. századi előretörésének, egyre több

talajjavító, talaj- és növénykondicionáló eljárás a talajban is fellelhető és

működő mikrovilágra irányította a figyelmet. Ha megnézzük az ilyen

jellegű kelléktárat (hatóságilag is engedélyezett trágyázó, talajjavító,

növényt kondicionáló, és védő és károsítót riasztó, kiszorító, stb. szerek) a

biotermesztők számára is alkalmas biológiai alapon működő termékeket

kínál fel. Ennek nagy része már élő organizmusok, amelyek aktívan részt

vesznek a talajélet és a gazdanövény élettani folyamatainak

harmonizálásában. Azonban, a többnyire külföldi eredetű termékeknek a

technológiai értékei többnyire nem ismertek, alig kerültek hatékonysági

vizsgálatokra. Különösen alig vizsgálták a növényi károsítók elleni hatását

hazai viszonyaink között. Technológia specifikusságuk kultúrákra

26

kidolgozatlan. Ennek alapján határoztuk el magunkat, egy tájékozódó üzemi

modell kísérlet megvalósítására.

ANYAG ÉS MÓDSZER

Az üzemi háttér környezete

Az üzemi modell kísérlet a Bács-Kiskun megyei Fajsz határában, a 85.

sz. táblán (Berta Bio Kft.), agyagos öntés típusú talajon (pH: 7,8, AK 34,

Humusz: 0,94%) 0,5 ha-os parcellákon, soros elrendezésben, ismétlés

nélkül, Mihálytelki, Meteor, Szegedi 80 fűszerpaprika fajtákkal

biotermesztési körülmények között került beállításra. Elővetemények spenót

és paszternák voltak a megelőző 2 év során.

A vetésre 2014.04.01-én került sor szemenkénti vetéssel 2 cm

mélységre, 8kg/ha vetőmag mennyiséggel. A tenyészterület: 50x2,2 cm.

Istállótrágyát a terület 2013-ban kapott, 30 t/ha mennyiségben. Tápanyag

utánpótlást lombtrágyázás formájában permetlé kombinációkban

biztosították a Kondisol, és Bio Plazma kereskedelmi termékekkel.

Kísérleti anyag leírása

Az Effektív Mikroorganizmus (EM) nagy élő csíraszámú, széles

spektrumú oltóanyagok. Különlegességük a bennük lévő mikrobafajok

sokszínűsége. Nemcsak baktériumokat, hanem mikro gombákat és

sugárgombákat is tartalmaznak. Fő tulajdonságuk, hogy a hektáronként

kijuttatott élő csíraszám is magas. Így szélsőséges talaj és időjárási

viszonyoknál is biztos a használatuk. A törzskészítmények után szaporított

és aktivált formájában használatosak. (Hazánkban EM-1 felszaporított, az

EM-Bio, és Greenmann Agro néven vannak alkalmazásra kész

forgalomban). Mi a kísérletünket az EM-BIO1 mikrobiológiai törzsoldatra

alapoztuk. Engedélyes: Multikraft Productions- und Handels GmbH (AT).

Technológiai modellek és a kivitelezés

A vizsgálatunkban kétféle alkalmazási formát vizsgáltunk

párhuzamosan: 1. Kezeletlen (üzemi kontroll), 2. Lombkezeléssel, 3. Talaj-

+ Lombkezeléssel.

Vetés előtt (03.25.) 30 l/ha dózisban került a talajfelszínre

kipermetezésre a mikroba szuszpenzió, majd kombinátorral a talajba

munkálták. Kelés után virágzásig 2x (05.24., és 06.20.), a virágzást

27

követően is 2 alkalommal (07.15. és 07.25.) 5,0 l/ha mennyiségben jutatták

ki szántóföldi permetezőgéppel a lombmérettől függően 300-600 l/ha

víznormával, Lechler 10-120-04 típusú szórófejjel, 2,5-3,0 atm nyomáson a

késő délutáni órákban. A kijuttatást követően lehetőség szerint

talajkultivátorozást, vagy öntözést alkalmaztak.

Sorköz művelésre (kultivátorozás) és kézi gyomlálásra 4x került sor.

Növényvédelmi üzemi védekezést összesen 6x végeztek, az EM „aktív”

alkalmazási időpontoktól eltérően is (06.02. és 06.29.). Alkalmazott

készítmények: Rézoxiklorid, Tormalé, Csalánlé, Rebarbaralé, Dipel,

Vektafid A voltak többszörös és változó kombinációkban.

Értékelések

Tőszámlálás 05.30-án, és 07.03-án, a virágbimbók megjelenésekor és

virágzás kezdetén történt, kezelésenként és fajtánként 4-8x2 m-en végezték.

Növénytömeg mérésre a tőszámlással egy időben (5x20 tő majd 12x5

tő), érés kezdetén (08.26.) 10 ismétléssel, és betakarítás előtt (09.17) 6

ismétléssel kezelésenként és fajtánként került sor. Külön lemérték a

gyökérzetet és a lombozatot és a termést. Betakarítás előtt (09.17.)

variánsonként 6x2-5 növénnyel a termést színeződési fokozatok szerint

(piros, füstös, zöld) mérték. Megkülönböztették a nem árú képes (apró) zöld

terméseket is.

Felmérték (07.03.) a nagy intenzitással fellépő paprika baktériumos

foltosságát %-os gyakoriság, valamint növényenkénti fertőzési foltok száma

alapján. Majd érés kezdetén (08.26.) 5x20 növényen felmérték Mihálytelki

fajtán a vírustünet típusonként a vírusfertőzés gyakoriságát variánsonként.

Betakarítás előtti mintákon vizsgálták a paprika károsítók előfordulását is.

EREDMÉNYEK

A vetést követően a rendkívül hűvös és hosszan tartó csapadékos

időjárás miatt a kelés igen elhúzódó volt. 4-5 leveles korban (05.30.) még

csíranövények is előfordultak. Ebben az időszakban még a növények

átlagsűrűsége nem mutatott értékelhető eltérést. A gyökér/lomb hányados

értékekben az EM hatás már ekkor is érzékelhető volt, +26-46%-os

súlytöbbletet jelentett. Bimbózás kezdetén (07.03.) az átlagos tőszám az EM

kezelésekben 41-50%-ban emelkedett. A lombtömeg átlagban 36-85%-ban

magasabb volt a kezeletlen növényekkel szemben. A gyökér tömege 32-

58%-ban volt magasabb (1. táblázat).

28

Érés kezdetén (08.26) a lombozat súlya 51-56%-kal magasabb volt az

üzemi kontrollhoz viszonyítva. A gyökér súly 24-37%-ban növekedett. A

termés összsúlya 76-95%-os emelkedést mutatott az EM kezelések hatására.

A növényenkénti átlag csőszám 6,7-7,8 db a kezeletlen 3,4 értékével

szemben. Értékelték a növényeken fellelhető új virágok és termés

kezdemények számát is: A kezeletlen növényeken átlagban ez az érték 5,9

db, lombkezelésre 8,3 db, talaj- + lombkezelésre 10,3 db–ot mutatott egy

növényre vetítve.

Betakarítás előtt (09.17.) a növényi összes produktum (asszimilátum)

53-64%-os növekedést mutatott a kezeletlennel szemben. A gyökérzeté

+23-28%, a lombozaté +26-33% a kontrollal szemben. A termés tömege

+66-80%-os többletben nyilvánult meg az EM variánsokban. A termések

átlag száma növényenként a kontrollban 7,5 db, lombkezelésre 11,0 db

talaj- + lombkezelés 11,7 db-ra emelkedett. Az apró zöld termések aránya

az üzemi kontrollban: 14,7%, ezzel szemben az EM kezelésekben 7,5% és

6,1%.

A betakarítható termés arány 79-98%-kal magasabb a kezeletlen

kontroll területtel szemben. Az első szüretkori (koraiság) betakarítható

termés aránya 44-60%-kal magasabb az EM kezelések eredményeként (2.

táblázat).

Betegségek előfordulása: A baktériumos levél foltosság 100%-os

fertőzési gyakoriság mellett a növényenkénti foltszám alapján az EM

hatékonysága lombkezeléssel 28%-kal jobb, talaj- + lombkezelésnél 25%-os

értéket mutatott. A vírusos betegségek előfordulása az EM variánsokban

feltűnően kevesebb lett. A kontroll területen a vírusféleségek mindegyike

megtalálható volt. A részadatok a 3. táblázatban láthatók.

29

1. táblázat: Értékelési eredmények a virágzás kezdetén (2014.07.03)

Magyarázat: ÜK: Kezeletlen, Üzemi kontroll, L: Lombkezelés, T+L: Talaj

és lombkezelés

30

2. táblázat: EM hatása a fűszerpaprika fejlődésére és hozamára szedéskor

(Fajsz, 2014.09.17)

31

3. táblázat: EM befolyásoló hatása a fűszerpaprika károsítóira

(Fajsz, 2014)

Előforduló vírustünetek: Lucerna (zöld) mozaik (60-80%), Sárgulás (60-

100%), Sárga mozaik (0-20%), Újhitűség, leromlás (szalagosodás, törpülés:

0-20%)

KÖVETKEZTETÉSEK

A kísérleti évben az átlagostól hűvösebb és csapadékosabb időjárás

uralkodott. A kelés nagyon vontatott volt, a kezdeti fejlődése a

növényeknek az alacsony hőmérsékleti körülmények miatt lassan haladt

előre. Ennek eredménye volt a szokatlanul nagyon heves támadása a

paprika baktériumos foltosság kórokozójának. Az EM kezelések sokat

segítettek a növény vegetatív és generatív fejlődésében, ezt a mérési adatok

is igazolták. Különösen hűvös viszonyok ellenére a baktériumos járványt is

32

sikerült mérsékelni az EM kezelésekkel. Még a vírusos kórokozók által

előidézett betegség tünetek is csökkentek a kísérleti kezelésekben. A

kísérletünk rámutatott arra is, hogy a gazdanövény sokkal jobb kondícióba

kerülhetett, jobban ellenállt a kórokozók támadásának, és a regenerálódása a

terméshozam növekedésben is igazolódott. Jól mérhető volt a koraiság

javulása, amely fontos a betakarításkor veszélyeztető korai fagyokkal

szemben. A vegetatív növekedés mellett kitűnt a generatív szervek

magasabb aránya, valamint a betakarítható termés volumene is. A

lombkezelés magában is hatékonynak tekinthető, de az ilyen hűvös

időjárásban nagyobb biztonságot jelent a vetés előtti talaj bedolgozás, amely

a talajéletnek olyan lökést adott, amely tőszám többletet is jelenthetett. Rá

kell világítani arra a tényre is, hogy a gyökér tömege az EM hatására

nagyobb lehet, és a szárazság tűrésben fontos tényező az a szempont, hogy a

gyökérzet mélyebb talajszintbe kerülhet. A rágó kártevők magasabb szintje

az EM technológiában arra utal, hogy a növény beltartalmi értékei is

magasabbak lehetnek. Sajnos ezen vizsgálatokra nem volt lehetőségünk.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Köszönetem fejezem ki Dr. Berta Zoltán ügyvezetőnek és Szabó Réka

technikusnak, hogy a kísérlet technikai feltételeit és a kivitelezést

biztosították számomra.

33

PREHARVESZT KEZELÉSEK HATÁSA A FRISS FOGYASZTÁSÚ

MEGGY TÁROLHATÓSÁGÁRA

MIHÁLY K.1, KOVÁCS CS.

2, BUJÁKI B.

3, TAKÁCS F.

4 és SÁNDOR E.

5

1 Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és

Környezetgazdálkodási Kar, Élelmiszertudományi Intézet (PhD. hallgató,

4032 Debrecen, Böszörményi út 138, [email protected]) 2Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és


4032 Debrecen, Böszörményi út 138, [email protected]) 3 Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és

Környezetgazdálkodási Kar, Élelmiszertudományi Intézet (Hallgató, 4032

Debrecen, Böszörményi út 138, [email protected]) 4 NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézet Újfehértói Kutatóállomás

(Tudományos főmunkatárs, 4244 Újfehértó, Vadas-tag 2,

[email protected]) 5 Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és

Környezetgazdálkodási Kar, Élelmiszertudományi Intézet (Egyetemi docens,

4032 Debrecen, Böszörményi út 138, [email protected])

BEVEZETÉS

Az Európai Unió három legnagyobb meggytermesztője között szerepel

Lengyelország és Németország mellett Magyarország is. A meggy

hazánkban a második legnagyobb mennyiségben termesztett gyümölcs.

Nagyobb részben ipari gyümölcsként feldolgozásra kerül, míg kisebb része

friss fogyasztású gyümölcsként értékesül (APÁTI és GONDA; 2009).

A cseresznyével összehasonlítva a meggy jóval magasabb vitamin,

ásványi anyag, antioxidáns, illetve bioaktív komponens tartalmú gyümölcs.

A Magyarországon nemesített fajták harmonikus sav/cukor arányának

köszönhetően friss fogyasztásra is kiválóan alkalmasak (PAPP, 2014).

A friss meggy eltarthatóságát a fajta tulajdonságai, az érettség és az

adott évre jellemző időjárási viszonyok mellett nagyban befolyásolják a

növényvédelmi intézkedések és a tárolás módja. Mióta a növényvédő szerek

használata tiltott a betakarítás utáni tárolás folyamán, megnövekedett azon

újabb kísérletek száma, ami a pre- és posztharveszt technológia

továbbfejlesztését tűzte ki célul (WISNIEWSKI és WILSON, 1992).

Fungicidek közül a széles hatásspektrumúakat javasolják preharveszt



34

kezelésre, melyek közül a fluopiram tartalmú Luna Privilege hatásosságát

bizonyították (ADASKAVEG és mtsai, 2009). Ezen kívül különböző

biofungicid, illetve egyéb készítményeket alkalmaztak, és vizsgálták

hatásukat a gyümölcsök minőségi paramétereire, és a tárolás folyamán

fellépő betegségekre (BAUTISTA-ROSALES és mtsai, 2013; MANSO és

NUNES, 2011; MARI és mtsai, 2012; ORO és mtsai, 2014).

Az elmúlt évtizedben számos tudományos vizsgálat igazolta a

biokontroll ágensek hatásosságát a posztharveszt növényi betegségeket

okozó gombákkal szemben, mint például Penicillium, Botrytis és Monilia

fajok esetében (BAUTISTA-ROSALES és mtsai, 2013; MANSO és NUNES,

2011; MARI és mtsai, 2012; ORO és mtsai, 2014). Az élesztők használata,

mint biofungicidek különösen biztató, mivel olyan fontos tulajdonságokkal

rendelkeznek, mint a gyorsabb növekedés a penészekhez képest, egyszerű

táplálkozási igények, a száraz felületek réseiben való kolonizációs képesség,

továbbá a tér- és tápanyag kompetíciós képesség (LIU és mtsai, 2013;

PARAFATI és mtsai, 2015; SPADARO és Droby, 2016). A biológiai

védekezésben használt élesztők számos kedvező biokémia mechanizmussal

rendelkeznek: (i) képesek különböző felületekhez, így a gyümölcs, vagy

akár a kórokozó gombák sejtjeihez kötődni és azon megtapadni, (ii)

kiválasztott specifikus enzimeik és antimikrobiális anyagaik indukálják a

növényi rezisztenciát, (iii) a sebek felületén biofilm réteget képezve zárják

el azt a kórokozók elől (LU és mtsai, 2013; LUTZ és mtsai, 2013). Az

antagonista élesztők közül kiemelt figyelem irányul a killer tipusú élesztők

használatára. Ezek a kiválasztott extracelluláris fehérjéikkel képesek

elpusztítani más fajú élesztőgombákat, penészgombákat és patogén

baktériumokat, így fékezik meg a gyümölcsök posztharveszt romlását (IZGÜ

és ALTINBAY, 2004; MUCCILLI és mtsai, 2013). A mikrobiális antagonisták

közül az első klasszikus kísérletben Bacillus subtilis-t alkalmaztak

csonthéjas gyümölcsök moníliás betegségének megakadályozására (PUSEY

és WILSON, 1984). A bakteriális antagonisták (például a Bacillus subtilis és

Pseudomonas cepacia) antibiotikumok termelésével képesek elnyomni más

kórokozókat a betakarított gyümölcsök és zöldségek felületéről. Bacillus

subtilis-t hatékonyan alkalmaztak citrusfélék gombás rothadásának

megakadályozására (SINGH és DEVERALL, 1984), illetve őszibarack és

meggy esetében Monilinia fructicola ellen is (PUSEY és WILSON, 1984;

UTKHEDE és SHOLBERG, 1986). Az őszibarackról izolált antagonista hatású,

Aureobasidium pullulans élesztőket három Monilinia faj (Monilinia laxa,

Monilinia fructicola és Monilinia fructigena) ellen is sikerrel alkalmaztak.

35

A két antagonista képes volt csökkenteni a barna rothadást őszibarackon és

nektarinon (MARI és mtsai, 2012).

A nemzetközi szakirodalmat áttekintve jól láthatjuk, hogy pre- és

posztharveszt technológia kísérletek csonthéjasokra irányultak, többnyire

eredményesen. A megfelelő módszerek adaptálásával, illetve továbbiak

kidolgozásával ez a meggyre is kifejleszthető lehetne. Ezeknek a

vizsgálatoknak komoly jelentősége lehet, mivel ilyen jellegű kísérleteket

még alig végeztek a meggy esetében, valamint nem rendelkezünk a

tárolhatóságával kapcsolatos megfelelő információkkal. A romlást okozó

mikrobákról is csak általános ismereteink vannak, ami tovább nehezíti a

megfelelő technológiák kidolgozását.

Vizsgálatunk célja a különböző peszticidek és biopeszticidek hatásának

vizsgálata az eltarthatóságot jelentős mértékben befolyásoló kórokozókkal

szemben. A kezelések során megfigyeltük a meggy felületén lejátszódó

mikroflóra változást, azon belül is főként a romlásban szerepet játszó

gomba populációk változásait. A polcállósági vizsgálatokban az ép szemek

arányának változásait hasonlítottuk össze a különbözőképpen kezelt

gyümölcsöknél a két hetes pulton tartás során.

ANYAG ÉS MÓDSZER

A kísérlet beállítása 2016. június hónapban kezdődött el, Újfehértón, a

NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézetének Újfehértói állomásán.

A minták alapját három magyarországi meggyfajta képezte: Érdi

bőtermő, Újfehértói fürtös és a Petri. A meggyfák általános

növényvédelemben részesültek, majd az utolsó két hétben, a kontroll mintát

leszámítva, eltérő kezeléseket kaptak. Két esetben széles spektrumú

peszticid, a fluopiramot tartalmazó LUNA PRIVILEGE (Bayer

Cropscience), illetve, a fluopiram mellett, trifloxistrobint tartalmazó LUNA

SENSATION (Bayer CropScience) fungiciddel történt a védekezés.

Továbbá két biofungiciddel is végeztünk vizsgálatokat: a Bacillus subtilis

baktériumot tartalmazó SERENADE ASO, illetve az Aureobasidium

pullulans gombát tartalmazó BONI PROTECT szerekkel. A kísérlethez

szárral rendelkező, ép, sértetlen szemek kerültek begyűjtésre.

A mikrobiológiai vizsgálatokat a Debreceni Egyetem MÉK

Élelmiszertudományi Intézet mikrobiológiai laboratóriumában végeztük el.

36

A gyümölcsök felületéről izolált élesztő- és penészgomba fajok

meghatározása

A penész szám meghatározást a Magyar Szabvány előírása szerint (MSZ

ISO 21527-1:2013) végeztük el. Egy vizsgálathoz 10 db ép, egészséges

meggyszem került felhasználásra. A 90 ml hígító folyadékban (peptonvíz és

Tween 20) a gyümölcs lemosása egy percig tartott. Öt ismétlésben, három

lépcsős hígítási sort készítettünk. A felületi szélesztést három párhuzamos

leoltással végeztük el, 0,1 ml vizsgálati minta felvitelével Diklorán-

bengálrózsa-klóramfenikol agar (DRBC) táptalajra. A leoltott táptalajokat 5

napig inkubáltuk 25 °C ± 1 °C-on, majd telepképző egységeket (TKE)

számoltunk.

Fertőzöttségi index felállítása polcállóság vizsgálatánál

A polcállóság vizsgálatnál mintánként 100 db külsőleg egészséges,

szárral rendelkező meggyszemet vizsgáltunk, 20 °C–os állandó

hőmérsékleten, termosztátban. A két hétig elkülönítve tárolt minták

kétnaponta kerültek ellenőrzésre. A kísérlet során minden alkalommal

megállapítottuk az ép szemek arányát, továbbá fertőzöttségi indexet

számoltunk (MCKINNEY, 1923). A fertőzöttségi index számításához a

meggyszemek fertőzöttségének mértéke egy 0-5-ig terjedő skálán kerültek

besorolásra. A gombák izolálása a meggyszemeken megjelenő

penészgyepből történt PDA táptalajra oltással, majd táptalajra egyspórás

izolátumokat készítettünk. A tiszta tenyészeteket makroszkópos és

mikroszkópos megjelenésük alapján határoztunk meg nemzetség szinten.

EREDMÉNYEK

Élesztő- és penészgomba szám meghatározás

A legkisebb penészszámot az Érdi bőtermő meggynél figyelhettük meg.

Míg ennél a fajtánál a kezelések között a legnagyobb érték is csak 97 TKE/

10 szem, a Petri meggyfajta egyes eseteiben 250 TKE/ 10 szem fölé ugrott a

penészek száma. A Fusarium és az Alternaria volt a legnagyobb

mennyiségben előforduló penésztípus, ezek mind az ötféle mintában

előfordultak. Penicillium csak a kontroll és Luna Privilege fungiciddel

kezelt mintában volt jelen, Aspergillus gombát csak a Luna Sensation-nel

kezelt mintában találtunk (1. ábra). A legjobbnak az Érdi bőtermőnél a

37

Luna Sensation peszticid minősült, ahol harmad annyi telep volt, mint a

kontroll mintában. A két biofungicid szer (Boni Protect, Serenade ASO)

egymáshoz viszonyítva közel hasonló eredményeket adott, a kontrollhoz

képest csökkentették a penészszámot. A legszennyezettebb a Luna

Privilege-vel kezelt minta volt, még a kontroll mintánál is több penész

fordult elő rajta.

1. ábra: Érdi bőtermő meggy penészgomba szám értékei

Az Újfehértói fürtös fajtánál a penészgomba szám eredményei az Érdi

bőtermő és a Petri meggyfajta értékei közé estek. Az Érdi bőtermővel

ellentétben az Újfehértói fürtösre leginkább a Penicillium által okozott

szennyezettség volt a jellemző, ezen kívül Alternaria, Mucor és a Luna

Privilege kezelést kivéve, Fusarium penésztípus került azonosításra (2.

ábra). A kontroll mintához képest a két peszticid kezelés (Luna Privilege,

Luna Sensation) nem volt hatásos, majdnem kétszeres penész szám

értékeket kaptunk. Egyedül a biofungicid Serenade ASO volt képes az

átlagos penészgomba számot a kontroll minta értéke alatt tartani.

A Petri fajta vizsgálatánál születtek a jó és egyben rosszabb eredmények

is. Az összes mintánál előfordult az Alternaria és a Penicillium

penészgomba, utóbbi a másik két fajtához viszonyítva nagyobb mértékben

volt jelen. A kontroll és Serenade ASO-al kezelt mintákban kisebb volt a

Mucor előfordulása, míg a Luna Privilege-es mintában háromszor akkora. A

Fusariumból keveset találtunk, azt is csak két kezelésnél (Luna Privilege,

38

Serenade ASO). A biopeszticidekkel (Boni Protect, Serenade ASO) kezelt

minták mutatták a legnagyobb szennyezettséget a korábbiakban

tapasztaltakkal ellentétben. A Petri meggy esetében a leghatásosabb eljárás

a Luna Sensation fungicid volt, ami több mint felére csökkentette a

megjelenő penészgombák számát, ennél jobb hatást csak az Érdi bő fajtánál

tapasztaltunk (3. ábra).

2. ábra: Preharveszt kezelések hatása az Újfehértói fürtös fajta

gyümölcsein mért penészgomba szám mennyiségére

Polcállóság vizsgálat eredményei

A polcállóság vizsgálathoz minden kezelés esetén 100 darab külsőleg

egészséges, szárral rendelkező meggyszemet egymástól elkülönítve 20 °C-

os hőmérsékleten tároltunk. A diagramokon azt ábrázoljuk, hogy az

egészséges meggyszemek aránya hogy csökken a két hetes pulton tartás

során. Az Érdi bőtermő fajtán egyértelmű eltéréseket mutattak a különböző

szerek hatásai. Legjobb eredményt a Serenade ASO érte el, 14 nap alatt a

meggyszemek 65%-a ép maradt, a Boni Protect és a Luna Sensation közel

hasonló eredményt mutattak 55% és 54% szem maradt ép (4. ábra). A Luna

Privilege és a kontroll eljárásoknál a szemek alig 15%-a volt ép a pulton

tartás végére.

39

3. ábra: Preharveszt kezelések hatása a Petri fajta gyümölcsein mért

penészgomba szám mennyiségére

4. ábra: Az Érdi bőtermő meggy polcállósága

40

Amíg az Érdi bőtermőnél a Luna Privilege kezelés az egyik legkisebb ép

szem arányt eredményezte, az Újfehértói fürtösnél a legjobb eredményt

mutatta 63%-al. A kezelések között nem volt érzékelhető nagy különbség,

egyedül a Boni Protect hatása volt rosszabb a kontrollhoz képest 44%-kal

(5. ábra).

A kontrollhoz viszonyítva az összes kezelés pozitívan hatott a Petri

meggyfajtánál a polcállósági vizsgálat során. A Boni Protect kezelés a

meggyszemek több mint felét képest volt megőrizni. A Luna Sensation

45%, a Serenade ASO és Luna Privilige azonosan 37%-ot volt képes

megtartani (6. ábra).

5. ábra: Újfehértói fürtös fajta polcállósága

41

6. ábra: Petri meggyfajta polcállóság vizsgálata

KÖVETKEZTETÉSEK

Az eredmények értékelésénél figyelembe kell venni az adott évre

jellemző időjárási viszonyokat, az érettség állapotát, illetve a vizsgálatban

használt meggy fajtatulajdonságait. A kísérletben Érdi bőtermő, Újfehértói

fürtös és Petri meggyfajtákat használtuk, eltérő fungicid és biofungicid

kezelésekkel. A tanulmány során nem csak azt figyelhettük meg, hogy

milyen hatást értek el ezek a kezelések a penész- és gombaszám

meghatározásnál, hanem azt is, hogy a három fajta esetében a preharveszt

kezelések közül melyik volt a leghatékonyabb.

Az Érdi bőtermő meggyfajtán a Luna Sensation kezelés volt a

leghatékonyabb, átlagos TKE 31 volt 10 db meggyszemre viszonyítva. A

gyümölcs felületén előforduló penészgomba típusok száma is jóval

kevesebb a másik két fajtához képest. A polcállóság vizsgálatban a

Serenade ASO kezeléssel értük el a legjobb eredményt, a két hét pulton

tartás során a meggyszemek több mint fele egészséges maradt.

Az Újfehértói fürtösnél a fungicides és biofungicides kezelések várt

sikere elmaradt. Egyedül a Serenade ASO biopeszticid csökkentette a

penészek számát a kontrollhoz képest. A pulton tarthatóság során a Luna

Sensation és Luna Privilege szerek használata volt pozitív.

42

A Petri meggyfajta felülete bizonyult a legszennyezettebbnek. A Boni

Protect kezelésnél volt a második legnagyobb penészgomba szám (234 átlag

TKE/ 10 szem), ettől függetlenül a pulton tarthatóságon ez a kezelés lett a

legeredményesebb 52%-kal. A Luna Sensation kiemelkedően jó eredményt

adott a gyümölcsön mért penészgomba szám mennyiségére.

Az eredményeket megfigyelve érzékelhetjük a különbségeket az egyes

fajták között. A vizsgált paraméterek szerint az Érdi bőtermő bizonyult a

legjobbnak, kevesebb penészféle fordult rajta elő, kisebb számban, a pulton

tarthatóság alkalmával az ép szemek aránya három kezelésnél is 50% fölött

maradt. Fontos azt is látni, hogy számos esetben egy kezelés magas

penészgomba szám értékeket mutatott, viszont ettől eltérően két hetes 20°C-

os pulton tarthatóság alatt a leghatékonyabb volt. A biofungicidek

eredményei bizakodásra adnak okot, a polcállóság vizsgálata során minden

fajtánál valamely kezelés hatékonynak bizonyult.

IRODALOM

ADASKAVEG, J.A., FOSTER, H., THOMPSON, D., FELTS, D., ENS, J., DAY, K., BEEDE, B. and

HOLTZ, B. (2009): Epidemiology and management of pre- and post-harvest diseases of

peach, plum, and nectarine. California Tree Fruit Agreement 2009 Annual Research

Report, 29–50. APÁTI F. és GONDA I. (2009): Debreceni álláspont – A meggy ágazat jövője. Debreceni

álláspont az agrárium jelenéről, jövőjéről. 223–238. p.

BAUTISTA-ROSALES, P.U., CALDERON-SANTOYA, M., SERVIN-VILLEGAS, R., OCHOA-ALVAREZ, N.A. and RAGAZZO-SANCHEZ, J.A. (2013): Action mechanisms of the yeast

Meyerozyma caribbica for the control of the phytopathogen Colletotrichum gloesporioides

in mangoes. Biol. Control, 65: 293–301. IZGÜ, F. and ALTINBAY, D. (2004): Isolation and characterization of the K5-type yeast killer

protein and its homology with an exo-b-1,3-glucanase. Biosci. Biotechnol. Biochem., 68:

685–693. LIU, J., SUI, Y., WISNIEWSKI, M., DROBY, S. and LIU, Y. (2013): Review: utilization of

antagonistic yeasts to manage postharvest fungal diseases of fruit. Int. J. Food Microbiol.,

167: 153–160. LU, L., LU, H., WU, C., FANG, W., YU, C., YE, C., SHI, Y., YU, T. and ZHENG, X. (2013):

Rhodosporidium paludigenum induces resistance and defense-related responses against

Penicillium digitatum in citrus fruit. Postharvest Biol. Technol., 85: 196–202. LUTZ, M.C., LOPES, C.A., RODRIGUEZ, M.E., SOSA, M.C. and SANGORRIN, M.P. (2013):

Efficacy and putative mode of action of native and commercial antagonistic yeast against

postharvest pathogens of pear. Int. J. Food Microbiol., 164: 166–172. WISNIEWSKI, M.E. and WILSON, C.L. (1992): Biological Control of Postharvest Diseases of

Fruits and Vegetables: Recent Advances. Hortscience, 27(2): 94.

MANSO, T. and NUNES, C., 2011. Metschnikowia andauensis as a new biocontrol agent of fruit

postharvest diseases. Postharvest Biol. Technol., 61: 64e71.

43

MARI, M., MARTINI, C., GUIDARELLI, M. and NERI, F., (2012): Postharvest biocontrol of

Monilinia laxa, Monilinia fructicola and Monilinia fructigena on stone fruit by two

Auerobasidium pullulans strains. Biol. Control, 60: 132–140.

MCKINNEY, H.H. (1923): Influence of soil temperature and moisture on infection of wheat

seedlings by Helmintosporium sati6um. J. Agric Res., 26:195–218.

MUCCILLI, S., WEMHOFF, S., RESTUCCIA, C. and MEINHARDT, F. (2013): Exoglucanase-encoding genes from three Wickerhamomyces anomalus killer strains isolated from olive

brine. Yeast, 30: 33-43.

ORO, L., CIANI, M. and COMITINI, F. (2014): Antimicrobial activity of Metschnikowia

pulcherrima on wine yeasts. J. Appl. Microbiol., 116: 1209-1217.

PAPP N. (2014): Csonthéjas gyümölcsök antioxidáns kapacitásának és a meggy polifenol-

mintázatának vizsgálata. PhD- értekezés, Debreceni Egyetem, Debrecen (kézirat) PARAFATI, L., VITALE, A., RESTUCCIA, C. and CIRVILLERI, G. (2015): Biocontrol ability and

action mechanism of food-isolated yeast strains against Botrytis cinerea causing

postharvest bunch rot of table grape. Food Microbiol., 47: 85–92. PUSEY, P.L. and WILSON, C.L., (1984): Postharvest biological control of stone fruit brown rot

by Bacillus subtilis. Plant Disease, 68: 753–756.

SINGH, V. and DEVERALL, B.J. (1984): Bacillus subtilis as a control agent against fungal pathogens of citrus fruit. Transactions in British Mycological Society, 83: 487–490.

SPADARO, D. and DROBY, S. (2016): Development of biocontrol products for postharvest

diseases of fruit: the importance of elucidating the mechanisms of action of yeast

antagonists. Trends Food Sci. Technol., 47: 39–49.

UTKHEDE, R.S. and SHOLBERG, P.L. (1986): In vitro inhibition of plant pathogens: Bacillus

subtilis and Enterobacter aerogenes in vivo control of two postharvest cherry diseases. Canadian Journal of Microbiology, 32: 963–967.

44

MEGGYFAJTÁK PREHARVESZT KEZELÉSÉNEK HATÁSA A

GYÜMÖLCSÖK BELTARTALMI ÉRTÉKÉRE

NAGY F.1, MIHÁLY K.

2, NAGY T.

3, SÁNDOR E.

4 és TAKÁCS F.

5

1 Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK)

Gyümölcstermesztési Kutatóintézet (GYKI) Újfehértói Kutató Állomása

(PhD hallgató, 4244 Újfehértó, Vadastag 2.;

[email protected]) 2 Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és


4032 Debrecen, Böszörményi út 138, [email protected]) 3Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) Gyümölcstermesztési

Kutatóintézet (GYKI) Újfehértói Kutató Állomása, (Kutatási asszisztens,

4244 Újfehértó, Vadastag 2. [email protected]) 4Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és

Környezetgazdálkodási Kar, Élelmiszertudományi Intézet (Egyetemi docens,

4032 Debrecen, Böszörményi út 138, [email protected]) 5Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) Gyümölcstermesztési

Kutatóintézet (GYKI) Újfehértói Kutató Állomása (Tudományos

főmunkatárs, 4244 Újfehértó, Vadastag 2. [email protected])

BEVEZETÉS

A meggy a második legnagyobb felületen termesztett gyümölcs

Magyarországon. Megközelítőleg 14500 ha területen termesztik, és évente

átlagosan 60-90 ezer tonna gyümölcsöt állítunk elő, melynek 90-95%-a

ipari felhasználásra kerül. Mivel a feldolgozóipari kapacitás korlátozott, a

túltermelés elkerülése érdekében új felhasználási irányokat kell

meghatározunk a meggy számára. A legfontosabb kitörési pont a

meggytermesztés intenzitásának fokozása, a minőség javítása és a

frissfogyasztás növelése (TAKÁCS és mtsai, 2016). A meggy

növényvédelmében nagy hangsúlyt kap a mikrobiális gomba kórokozók

által okozott megbetegedések elleni védekezés. Ráadásul, napjainkban a

gyakorta szélsőséges időjárási körülmények lehetőséget adnak korábban

hazánkban nem honos kórokozók megjelenésének, valamint a hazánkban

már jelenlévő patogének aktívabb károsításának (FARKAS és mtsai, 2013). A

preharveszt faktorok, mint például a növényre ható biológiai tényezők

45

(kártevők és kórokozók), az élettani tényezők (az érettség), a környezeti

tényezők (éghajlat, termőföld, időjárás, fizikai sérülések) és a genetikai

adottságok mind befolyásolhatják a tárolhatóságot, szállíthatóságot, és

minden egyéb posztharveszt tényezőt. Az említett preharveszt faktorokat

külső beavatkozással módosítani tudjuk, így az pozitívan befolyásolhatja a

romlási folyamatokat, végső soron a gyümölcs fogyasztási értékét (IAN F. és

mstai., 1998; STANLEY, 1998). A preharveszt kezelések nagyrészt

peszticidek használatát jelentik, visszaszorítva a kórokozók által indukált

romlási folyamatokat. Napjainkban előnyben részesítjük a biológiai

növényvédelem eszközeit, pl. az antagonista baktériumok, illetve gombák

alkalmazását, mivel a kémiai anyagok az adott szerre rezisztens kórokozó

törzsek kialakulását eredményezhetik (HOLB és mtsai, 2016). Kísérleteink

célja, hogy néhány, hazánkban is használatos, illetve kísérleti készítmény

hatását vizsgáljuk abból a szempontból, hogy van-e hatásuk a gyümölcs

szedéskori beltartalmi, illetve fizikai paramétereire.

ANYAG ÉS MÓDSZER

A kísérleteket a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ,

Gyümölcstermesztési Kutatóintézet Újfehértói Kutató Állomásán,

termőkorú meggy ültetvényben állítottuk be. Munkánk során három

meggyfajtát vizsgáltunk: Érdi bőtermő, Újfehértói fürtös és Petri.

A kezeléshez alkalmazott készítményeket az 1. táblázatban soroltuk

fel. A Boni Protect és a Luna Privilege kereskedelmi forgalomban is

kapható, míg a másik két készítmény Magyarországon még nem

engedélyezett, a kísérlethez a Bayer CropScience biztosította az anyagot. A kijelölt ültetvényekben a permetezéseket fajtánként és kezelésenként

10-10 fán végeztük el. Kezeletlen kontrollként 10 fát jelöltünk ki. A

kezeléseket a fajtára jellemző várható érési időpont előtt 14 nappal juttattuk

ki, majd 7 nap múlva megismételtük. Az Érdi bőtermő kezelésére 2016.

június 8-án került sor, az Újfehértói fürtös, és a Petri 2016. június16-án lett

permetezve először. Az eljárást minden alkalommal az esti órákban

végeztük, hogy az UV sugárzás ne károsítsa a kijuttatott készítmények

hatóanyagát. A kezeléshez használt szerek a forgalmazó által meghatározott

koncentrációban lettek kijuttatva a kijelölt ültetvényekre.

46

1. táblázat: A preharveszt kezeléshez alkalmazott készítmények

Kezelések Hatóanyag Kijuttatott

dózis

M.V.I* É. V.

I**

Serenade

ASO

Bacillus subtilis 4l/ha 0 nap 0nap

Boni Protect Aerobasidium

pullulans

1,5 kg/ha 0nap 0nap

Luna

Privilege

Fluopiram 0,5l/ha 0nap 7nap

Luna

Sensation

Fluopiram

+Trifloxystrobin

0,6l/ha 0nap 1nap

* - munkaegészségügyi várakozási idő; ** - élelmezés-egészségügyi várakozási idő

A mintavétel során a 10-10 kezelt, ill. kontroll fáról körülbelül 100

szemet szárral szedtünk, kézi erővel. A szüretre Érdi bőtermő esetében

2016. június 16-án, Újfehértói fürtösnél 2016. június 30-án került sor, a

Petri fajtát 2016. július 1-én szedtük le. A szárral szedett gyümölcsökből

fajtánként és kezelésenként 50 szemet vettünk ki reprezentatív mintaként.

Elsőként a gyümölcsök átmérőjét mértük meg digitális tolómérővel. A mért

mennyiségeket mm-ben adtuk meg. Ezt követte a húskeménység és a szín

mérése. A vizsgálathoz az Agrosta Durocolor nevű készülékét használtuk.

A műszer egyszerre méri meg a gyümölcs húskeménységét, melyet Durofel

indexben-, és a színét, melyet CTIFL indexben kapunk meg. A gyümölcs

szilárdságából és a vörös szín mennyiségét mérő színkódból lehet

következtetni az érés állapotára. A beltartalmi vizsgálatok elvégzéséhez a

gyümölcsöket roncsoltuk, és az így keletkezett gyümölcsléből vettünk

mintát. A minta cukortartalmát digitális refraktométerrel mértük, Atago

Palette PR 101 típusú készülékkel. Az eredményt Brix %-ban kaptuk meg, a

cukor mennyiségének %-os értékeként. Az ötödik mért paraméterünk a

savtartalom. A méréshez az Atago Pocket savmérőjét alkalmaztuk, mely %-

ban fejezi ki a citromsavra számolt savmennyiséget. A teljes

méréstartomány 0,0-10,0%-ig terjed, az eredmény g/100 g-ban értendő.

Mértük a gyümölcsök antocianin tartalmát is. A méréshez egy speciális

fotométert használtunk, mely az UVEX Lab Ml-01 gyárilag kalibrált

műszer. A mérés során 760 nm hullámhosszúságú fényt irányít a mintára,

majd megméri a fényintenzitást. A műszerbe helyezett minta desztillált

vízzel higított gyümölcsléből és a gyári reagens oldatából áll. A műszer

47

saját mérőszámot használ (PharM) az antocianin mennyiségének

megállapítására. Ennek a paraméternek a kiértékelésekor statisztikai

vizsgálatot nem tudtunk végezni, mivel a mérési kapacitás miatt

kezelésenként és fajtánként csak 1-1 mérésre volt lehetőségünk. Így az

adataink csak tájékoztató jellegűek.

A Serenade ASO a Bacillus subtilis baktérium QST713 jelzésű törzsét

tartalmazza. A baktérium jelenléte serkenti a növény saját védekező

mechanizmusát, ami így tesz szert széles spektrumú fungicid és

antibakteriális védelemre. A Boni Protect (engedélyokirat száma:

04.2/1686-1/2014.) az Aureobasidium pullulans két törzsét alkalmazza,

melyeket tünetmentes fákról izoláltak. Ez a készítmény fontos eszköze lehet

az anti-rezisztens kezelési stratégiának, mivel nem kémiai anyagról

beszélünk, hanem egy, a növény mikroflórájához tartozó gombáról,

melynek jelentősége abban rejlik, hogy verseng más

mikroorganizmusokkal, kiszorítja a patogéneket addigi életterükből. Ezzel

szemben a Luna Privilege (engedélyokirat száma: 04.2/2979-1/2016.) nagy

hatékonyságú fungicid, melynek hatóanyaga a fluopiram, mely a piridinil-

etil-benzamid csoportba tartozik. Hatásmechanizmusa alapján a szukcinát-

dehidrogenáz gátlók (SDHI) csoportjába tartozik. Jelentősége abban rejlik,

hogy a fluopirammal szembeni rezisztencia kialakulásának esélye kisebb a

csoportba tartozó többi hatóanyaghoz képest. A Luna Sensation nevű

fungicid szukcinát-dehidrogenáz gátlók (SDHI) és Qol (quinone outside

inhibitor) kombinációja.

Az egyes kezelések hatását a mért jellemzőre a kontroll kezeléshez

képest, kétmintás t-próbával teszteltük. A csoportok varianciájának

homogenitását F-próbával vizsgáltuk. A statisztikai kiértékeléshez

Microsoft irodai szoftverbe (Microsoft Office Excel) épített statisztikai

függvényeket használtunk.

EREDMÉNYEK

A 2. táblázatban láthatjuk a preharveszt kezelések hatását a meggy

beltartalmi paramétereire. Az összes általunk felhasznált meggy összesített

értékei alapján a gyümölcs átmérőjére a Serenade ASO és a Boni Protect

volt statisztikaliag is igazolható módon hatással. A Serenade ASO esetében

szignifikáns csökkenést, a Boni Protect-nél pedig növekedést tapasztaltunk.

A további két kezelés esetében is mértünk változásokat, de ezek nem voltak

statisztikailag is igazolhatóak. A cukortartalom szempontjából a Boni

Protect és a Luna Privilege esetében tapasztaltunk szignifikáns növekedést,

48

a Serenade ASO kismértékű növekedést, a Luna Sensation pedig csökkenést

mutat. A savtartalmat a Serenade ASO és a Luna Sensation szignifikánsan

csökkenti, a Boni Protect ugyanakkor statisztikailag igazolható módon

növeli. A Luna Privilege nincs hatással a savtartalomra. A húskeménység

kiértékelésekor nem jött ki szignifikáns eredmény egyik kezelés esetében

sem. A gyümölcs színére egyik kezelés sem volt statisztikailag értékelhető

módon hatással.

2. táblázat: A preharveszt kezelések hatása a gyümölcs paramétereire

Paraméterek/Ke

zelések

Kontroll Serenade

ASO

Boni

Protect

Luna

Privilege

Luna

Sensation

Átmérő 21,64 21,21* 22,02* 21,74ns 21,34ns

Cukortartalom 13,48 13,59ns 13,80* 14,04* 12,83ns

Savtartalom 1,49 1,41* 1,56* 1,51ns 1,40*

Húskeménység 25,65 26,30ns 24,93ns 24,38ns 25,97ns

Szín 4,75 4,67ns 3,85ns 4,81ns 4,63ns

* - p<0,05; N.S. – nem

A továbbiakban a gyümölcsök kiértékelését fajtára lebontva végeztük el.

Ahogy a 3. táblázatban megfigyelhető, az Érdi bőtermő fajta esetében a

gyümölcs átmérő minden esetben csökkent a kontrollhoz képest, az eltérés

p<0,05 szinten szignifikáns, kivéve a Luna Sensation, és Serenade ASO

kezeléseknél. A 4. táblázatban feltűntetett adatok alapján jól látszik, hogy

a cukortartalom minden esetben csökkent, de csak a Luna Sensation mutat

szignifikanciát. A savtartalomra a Serenade ASO és a Luna Sensation volt

hatással, statisztikailag is igazolható módon csökkentette azt, a Boni Protect

pedig növekedést mutat, de nem szignifikánsan az 5. táblázat adatai

alapján. A 6. táblázat a húskeménység értékeit mutatja, ahol a kezelések

mindegyikénél növekedés figyelhető meg a kontroll mintához képest, a

Serenade ASO és a Boni Protect pedig szignifikánsan is befolyásolta azt. A

CTIFL indexre egyik kezelés sem volt hatással statisztikailag igazolható

módon (7. táblázat).

49

3. táblázat: A preharveszt kezelések hatása az egyes meggyfajták

gyümölcsméretére (az értékek mm-ben megadva)

Fajták/Kezelések Kontrol

l

Serenade

ASO

Boni

Protect

Luna

Privilege

Luna

Sensation

Érdi bőtermő 22,40 21,42ns 21,79* 23,17* 22,03ns

Újfehértói fürtös 20,36 20,42ns 21,34* 19,13ns 20,12ns

Petri 22,15 21,78ns 22,92* 22,11ns 21,87ns

* - p <0,05; N. S. – nem szignifikáns

4. táblázat: A preharveszt kezelések hatása a cukortartalomra (az értékek

Brix %-ban megadva)

Fajták/Kezelések Kontroll Serenade

ASO

Boni

Protect

Luna

Privilege

Luna

Sensation

Érdi bőtermő 13,65 13,23ns 13,45ns 13,02ns 13,41*

Újfehértói fürtös 13,87 14,19ns 14,67ns 15,47ns 12,48ns

Petri 12,93 13,35* 13,28* 13,62ns 12,61*

* - p <0,05; N. S. – nem

5. táblázat: A preharveszt kezelések hatása a savtartalomra (g/100 g

citromsavban megadva)


ASO

Boni

Protect

Luna

Privilege

Luna

Sensation

Érdi bőtermő 1,52 1,43* 1,72ns 1,34ns 1,38*

Újfehértói fürtös 1,51 1,51ns 1,53ns 1,70ns 1,32ns

Petri 1,43 1,30* 1,42ns 1,50* 1,52*

* - p <0,05; N. S. – nem

6. táblázat: A preharveszt kezelések hatása a húskeménységre (Agrosta

Durofel indexben)


ASO

Boni

Protect

Luna

Privilege

Luna

Sensation

Érdi bőtermő 23,16 25,42* 25,42* 23,64ns 24,74ns

Újfehértói fürtös 23,92 26,76* 27,54* 28,94ns 22,96ns

Petri 29,88 26,72* 21,84ns 20,56ns 30,22ns

* - p <0,05; N. S. – nem

50

7. táblázat: A preharveszt kezelések hatása a színre (Agrosta CTIFL

indexben)


ASO

Boni

Protect

Luna

Privilege

Luna

Sensation

Érdi bőtermő 5,62 5,32ns 3,56ns 5,74ns 5,5ns

Újfehértói fürtös 5,0 4,78* 4,38ns 5,10ns 4,54ns

Petri 3,64 3,90* 3,62ns 3,38ns 3,86ns

* - p <0,05; N. S. – nem

Az Újfehértói fürtös átmérőjét a Serenade ASO és a Boni Protect

szignifikánsan növelte, a másik két kezelés nem igazolható módon

csökkentette. A cukortartalomra, és a savra egyik kezelés sem volt hatással

statisztikailag igazolható módon, ugyanakkor a cukortartalom a Luna

Sensation-on kívül növekedést mutatott, a savtartalom esetében pedig a

Luna kezeléseken kívül nagymértékű változás nem volt megfigyelhető. A

húskeménységre két kezelés hatása (a Boni Protect és a Serenade ASO) volt

statisztikailag igazolható. A Serenade ASO, Boni Protect, Luna Privilege

növekedést mutat, a Luna Sensation kismértékű csökkenést.

Egyedül a Boni Protect termés átmérőt növelő hatása igazolható

statisztikailag ebben az esetben. A Serenade ASO, Luna Privilege és Luna

Sensation nem szignifikáns csökkenést mutat. A Petri meggynél a

cukortartalomra a Serenade ASO, Boni Protect és a Luna Sensation is

szignifikánsan hatással volt, a Luna Privilege is jóval felülmúlja a kontroll

értéket, de statisztikailag nem igazolható módon. A sav mennyiségét

tekintve a Boni Protect-en kívül minden esetben szingifikáns növekedés

figyelhető meg, kivéve a Serenade ASO esetében, amely csökkenést mutat.

A húskeménységet csak a Serenade ASO csökkenti statisztikailag

igazolható módon, a többi esetben nem szignifikáns csökkenést mértünk,

illetve a Luna Sensation kezelés nem igazolható módon növeli a gyümölcs

szilárdságát. A szín Petri meggynél a Serenade ASO hatására szignifikánsan

nő, Boni Protect és Luna Privilege esetében statisztikailag nem igazolható

módon csökken, Luna Sensation hatására pedig nő.

Az antocianin mennyiségek az Érdi bőtermő és Újfehértói fürtös

esetében hasonló tendenciát mutattak, a fungicidek hatására csökkent a

színanyag mennyisége, Petri meggynél pedig csak Serenade ASO és Luna

Privilege esetében volt megfigyelhető kismértékű növekedés, a többi

kezelés nem okozott változást. Az eredmények ebben az esetben

statisztikailag nem voltak értékelhetők a kis mintaszám miatt (8. táblázat).

51

8. táblázat: A preharveszt kezelések hatása az antocianin mennyiségre

(PharM relatív értékben)


ASO

Boni

Protect

Luna

Privilege

Luna

Sensation

Érdi bőtermő 3,90 3,20 3,30 3,20 3,40

Újfehértói fürtös 4,50 4,30 3,90 4,30 4,20

Petri 3,90 4,10 3,90 4,00 3,90

* - p <0,05; N. S. – nem

KÖVETKEZTETÉSEK

A preharveszt eljárásokat általában szintetikus szerekkel végzik,

amelyek azonban nagy kockázatot jelenthetnek az emberi egészségre,

illetve a környezetre. Szükség van természetes alternatívák használtára,

melyek a vegyszerekhez hasonlóan hatékonyak, de nem veszélyeztetik az

ökoszisztémát (LLUES és mtsai, 2008). A Boni Protect és a Serenade a fent

említett probléma kiküszöbölésére kiválóan alkalmas, mivel antagonista

mikroorganizmusokat használ kémiai hatóanyagok helyett. Jelen munka

célja az volt, hogy megtudjuk a preharveszt kezelések során alkalmazott,

fentebb ismertetett növényvédelmi készítményeknek van-e hatásuk a

gyümölcsminőségre, közvetlenül a szüret utáni mérések alapján. A

kezelések hatásának növényélettani hátterét nem vizsgáltuk, így a

hatásmechanizmus megjelölése nélkül tényszerű közlésre szorítkozunk.

Megállapítható, hogy valamilyen módon minden kezelés hatással volt a

mért paraméterekre, de statisztikailag leginkább a Boni Protect hatása

igazolható, ráadásul e készítmény hatása többnyire kedvező. Fontos

megjegyezni, hogy rendkívül fajtafüggő a kezelések hatása, hiszen egy

paraméteren belül fajtánként nagymértékű pozitív és negatív változásokat is

tapasztaltunk. A Boni Protect után legjelentősebb változást okozó kezelés a

Serenade ASO. Míg a Boni Protect leginkább a termés átmérőjére volt

hatással, a Serenade ASO a húskeménységet befolyásolta szignifikáns

módon mind a három fajtánál. A Luna Privilege, és a Luna Sensation által

okozott változások nagy része nem mutat statisztikailag is igazolható hatást.

Összességében adataink alapján arra lehet következtetni, hogy az élő

mikroszervezeteket tartalmazó készítmények (Boni Protect, Serenade ASO)

nagyobb mértékben befolyásolják a gyümölcsminőséget, mint a szintetikus

kémiai fungicideket tartalmazó növényvédő szerek, így ezek alkalmazásánál

erre a hatásra feltétlenül figyelemmel kell lenni. A jelen munka mindössze

52

egy év adataira épül, így a vizsgálataink általánosítása érdekében a munkát

feltétlenül folytatnunk kell.

IRODALOM

FARKAS J., BENCZER J., SZEITZNÉ SZABÓ M., KOVÁCS M. és VARGA J. (2013): A Kárpát-

medence éghajlatváltozásának kihatása élelmiszer-biztonságunkra. Magyar tudomány, 174(2): 147–158.

HOLB I. (2016): A fontosabb gombás betegségek elleni védekezés. in: Meggy (szerk.: NYÉKI J.,

SZABÓ T. és SOLTÉSZ M.) Újfehértó. ÉKASZ, MKSZN, NAIK. 424 p. IAN, F., RICHARD, V. and ALLAN, W. (1999): Pre-harvest factors affecting physiological

dirosders of fruit. Postharvest Biology and Technology, 15: 255–262.

LLUES, P., JOSEPH, I.S. and CARLOS H.C. (2009): Evaluation is food additives alternative complementary chemicals to conventional fungicides for the control of major post-harvest

diseases of stone fruit,. Journal of Food Protection, 1037–1046.

STANLEY, J.K. (1999): Pre-harvest factors affecting appearance. Postharvest Biology and Technology, 15: 233–247.

TAKÁCS F., KARAFFA E. és NAGY T. (2016): Gyümölcstárolás. in: Meggy (szerk.: NYÉKI J.,

SZABÓ T. és SOLTÉSZ M.) Újfehértó. ÉKASZ, MKSZN, NAIK. 424 p.

53

DRÓTFÉRGEK TAVASZI RÖVIDTÁVÚ ELŐREJELZÉSE ÉS

KÁRTÉTELÜK MÉRTÉKÉNEK VIZSGÁLATA KUKORICA ÉS

NAPRAFORGÓ KULTÚRÁKBAN

OLASZ L. és BÁN G.

SynTech Research Hungary Kft., 9700 Szombathely, Török Ignác utca 30.

([email protected], [email protected])

BEVEZETÉS

A pattanóbogarak (Coleoptera: Elateridae) családján belül az Agriotes

nemzetségbe tartozó fajok a termesztett növényeinkben okozott kártételük

miatt gazdasági jelentőségű, veszélyes kártevőnek számítanak (SZARUKÁN

és NAGY 2015). Lárváik a drótférgek szántóföldön elsősorban kukoricában

és napraforgóban okozhatnak különösen nagy kárt, 10 egyed/m2

egyedsűrűség mellett a növények 40-60 %-át is elpusztíthatják (TÓTH

1990).

NAGY és mtsai. (2013) 2010 és 2013 között Magyarországon 76

területen vizsgálták a pattanóbogarak imágóinak elterjedését és tömegességi

viszonyaik alakulását fajspecifikus feromont tartalmazó csalétkekkel ellátott

csapdák üzemeltetésével. Eredményeik szerint a legjelentősebb

pattanóbogár egyedszám a Tiszai-Alföld központi részén, valamint a

dunántúli dombság területén fordult elő. Előbbi területen az Agriotes

ustulatus és helyenként az A. rufipalpis, míg utóbbi területen az A. sputator

és az A. ustulatus mutatta a legnagyobb egyedszámot.

A csapdázott imágók számából következtetni lehet a következő évi

drótféreg fertőzés kialakulásának esélyére, az A. ustulatus esetén 200-250

imágó/ csapda/ év fogás felett számíthatunk kártételre (FURLAN és mtsai.

1996). Az imágók rajzásának megfigyelése azonban nem kellően pontos a

drótféreggel fertőzött táblák meghatározásához, mivel a lárvák gócszerűen

helyezkednek el a talajban. A fertőzött foltok kialakulását több tényező

befolyásolhatja, ilyen például a tábla gyomossága, a talaj vízkapacitása

vagy a talaj ellenállása. Mindemellett a talaj felső rétegében a drótférgek

egyedszáma szezonálisan is változik a hőmérséklet és a talajnedvesség

függvényében (KOVÁCS 2010).

A SynTech Research Hungary Kft.-nél többek között biológiai

hatékonyság vizsgálatokat végzünk különböző károsítók ellen. A drótférgek

elleni kísérletek aránya minden évben számottevő, ugyanakkor a megfelelő



54

kísérleti területek kiválasztása nehéz feladat, ezért olyan tavaszi rövidtávú

előrejelzési módszert kerestünk, amellyel a fertőzött szántóföldi táblák

megtalálhatók, illetve a várható kártétel mértéke nagyságrendileg

meghatározható. A lárvák megfigyeléséhez gabonapelyhes csalogató

golyókat alkalmaztunk, amelyek hatékonyságát a hagyományos kézi

gödörásás eredményeivel összehasonlítva értékeltük. A fertőzött táblákon

vizsgáltuk a drótférgek kártételének mértékét, hogy a jövőben a vetés előtti

egyedszámokból következtetni tudjunk a várható kártételre.

ANYAG ÉS MÓDSZER

Vizsgálatainkat 2015-ben és 2016-ban Csongrád és Békés megyében

Hódmezővásárhely, Batida, Szegvár, Orosháza és Kondoros térségében

végeztük. 2015-ben 20, míg 2016-ban 15 kukorica vagy napraforgó vetésére

kijelölt táblát vizsgáltunk meg (1. és 2. táblázat). Az elővetemény kalászos

gabona vagy kukorica volt, illetve két helyen lucernatörésben is végeztünk

felvételezést. Mindkét évben március második felében, a várható vetés

időpontja előtt 2-3 héttel, 3-10 mintavételi helyet jelöltünk meg táblánként.

Ezeken a helyeken hagyományos kézi módszerrel, 50 cm × 50 cm

alapterületű, 30-40 cm mély gödröket ástunk, majd a helyszínen

meghatároztuk a drótférgek egyedszámát. Ezután minden gödörbe egy-egy

gabonapelyhes csalogató golyót helyeztünk el 30 cm-es mélységben, és

betemettük a korábban kiásott földdel. A talált drótférgeket nem távolítottuk

el, visszakerültek a talajba. A gabonapelyhes csalogató golyót VASAS

(2013) nyomán készítettük el: minden 1 kg gabonapehelyhez hozzáadtunk

egy marék lisztet, 5 evőkanálnyi cukrot, 25 g élesztőt és annyi vizet, hogy a

keverékből jól formázható golyókat tudjunk készíteni. Az alapanyagokat

összekevertük, majd 8-10 cm-es átmérőjű golyókat formáztunk, ezeket

raschel hálóba csomagoltuk, végül a tövénél megkötöttük egy hosszabb

zsinórral.

A gabonapelyhes csalogató golyókat a kihelyezés utáni 10-14. napon

ástuk ki, majd meghatároztuk a drótférgek egyedszámát. Az értékeléskor a

golyót és a környezetében lévő talajt is átvizsgáltuk 0,25 m2-nyi felületen,

30-40 cm mélységig.

Az előrejelzés alapján fertőzöttnek nyilvánított táblák közül három

kukorica és két napraforgó táblát, valamint 2015-ben egy lucernatörésbe

vetett kukorica állományt vizsgáltunk a drótférgek kártétele szempontjából.

A vetés előtt táblánként négy mintavételi helyet jelöltünk meg, ahol 0,25

m2-nyi felületen, 30-40 cm mélységig ásott gödörben újból megszámoltuk a

55

drótférgeket. Két fenológiai stádiumban meghatároztuk a drótférgek által

károsított növények arányát a kijelölt mintavételi helyeket magában foglaló

30-50 m2 nagyságú területeken.

EREDMÉNYEK

2015-ben a 20 különböző táblán 83 mintavételi helyet jelöltünk ki. A

csalogató golyók elhelyezése előtt egyik mintagödörben sem találtunk

drótférgeket (1. táblázat). A golyók kiásásakor is csak két táblát találtunk

fertőzöttnek. Ezen a két táblán 9 csalogató golyó volt, amelyek közül 3

környezetében találtunk lárvákat, összesen 5 egyedet felvételeztünk.

2016-ban a 15 vizsgált táblán 61 mintavételi hely volt (2. táblázat). A

csalogató golyók elhelyezése előtt a hagyományos kézi gödörásással 6

táblát találtunk fertőzöttnek. A 6 táblán összesen 25 mintagödröt ástunk,

amelyből 11-ben találtunk drótférgeket. A 11 gödörben összesen 35

drótférget számoltunk össze. A gabonapelyhes csalogató golyók

értékelésekor újabb fertőzött táblát nem találtunk, ugyanakkor a 6 fertőzött

táblán 13-ra növekedett a pozitív minták száma, amelyekben összesen 41

drótférget találtunk.

A drótféreg kártétel szempontjából vizsgált négy kukoricatábla közül a

legfertőzöttebb táblán 1-3 leveles korban 32,2 %, míg 5-7 leveles korban

már 47,7 % volt átlagosan a károsított növények aránya (3. táblázat). Ezen

a táblán 28 lárva/ m2 vetés előtti egyedszám esetén 93,2 %-os, míg 8-12

lárva/ m2 esetén 19,4-43,6 %-os volt a károsított növények aránya. Két

gyengébb fertőzöttségű tábla közül az egyiken egyáltalán nem volt

drótféreg kártétel, míg a másikon 5-7 leveles korra átlagosan 9,7 % volt a

károsított növények aránya. Az utóbbi táblán 3,5-7,0 %-os kártétel alakult

ki ott, ahol vetés előtt nem találtunk drótférget, míg 12,9-14,3 % volt a

károsított növények aránya ott, ahol 4 lárvát számoltunk

négyzetméterenként. A lucernatörésbe vetett kukorica állományban is

kialakult kártétel, annak ellenére, hogy vetés előtt fertőzésmentesnek tűnt a

tábla, ezen a táblán 5-7 leveles korra a növények 10,9 %-át károsították a

drótférgek.

Napraforgóban az erősen fertőzött táblán 2-4 leveles korra 45,9 %, míg

6-8 leveles korra már 72,5 % volt átlagosan a károsított növények aránya (4.

táblázat). Ezen a táblán 24 lárva/ m2 vetés előtti egyedszám esetén 97,1 %-

os, 12-16 lárva/ m2 esetén 67,8-73,8 %-os, míg 8 egyed/ m

2 esetén 51,5 %

volt a károsított növények aránya. A közepesen fertőzött táblában 2-4

leveles korban 15,1 %, míg 6-8 leveles korban 29,3 % volt a drótférgek

56

kártétele. Ebben a táblában 8 drótféreg/ m2 vetés előtti egyedszám mellett

40,2-46,1 %, míg 0-4 lárva/ m2 esetén 13,0-17,8 % között alakult a

károsított növények aránya.

KÖVETKEZTETÉSEK

A tavaszi rövidtávú előrejelzési eredményeink alapján megállapítható,

hogy a gabonapelyhes csalogató golyó elhanyagolható mértékben növelte a

drótféreggel fertőzött táblák megtalálásának esélyét a hagyományos kézi

gödörásás eredményeihez viszonyítva. Vizsgálataink alapján tehát nem

szükséges a gabonapelyhes csalogató golyó alkalmazása a drótférges táblák

meghatározásához, a hagyományos kézi gödörásás is nagy biztonsággal

mutatja a fertőzöttség mértékét.

A két év alatt megvizsgált tábláknak mindössze a 22,85 %-a bizonyult

valamilyen mértékben fertőzöttnek az előrejelzések során abban a régióban,

ahol NAGY és mtsai. (2013) a várható lárva kártételt valószínűsítő

egyedszámhoz képest legalább kétszeres mennyiségben fogták a

pattanóbogár imágókat. A drótférgek táblára vonatkozó előrejelzése tehát

továbbra is rendkívül fontos, mivel a tájegységre, illetve az üzem egészére

kiadott előrejelzések eltérnek a táblák valódi fertőzöttségi értékeitől (TÓTH

1990).

Megfigyeléseink alátámasztják azokat az irodalmi adatokat (TÓTH 1990,

KOVÁCS 2010), amelyek szerint a drótférgek gócszerűen helyezkednek el a

talajban, illetve az egyes gócok populáció nagyága között jelentős eltérések

lehetnek. A drótféreggel fertőzött nyolc tábla közül a két erősen fertőzött

táblán a mintavételi helyek 75-83 %-án találtunk lárvákat, míg a hat

gyengén vagy közepes mértékben fertőzött táblán a mintavételi helyek

mindössze 25-50 %-án fordult elő a kártevő. Az erősen fertőzött táblákon 8

és 28 egyed/ m2, míg a gyengébben fertőzött táblákon 0 és 8 egyed/ m

2

között mozgott a drótférgek egyedszáma az egyes gócpontokon.

A legfertőzöttebb foltokban 24 és 28 egyed/m2 egyedszámnál a

kukoricának és a napraforgónak több mint 90 %-a károsodott, tehát ezeken

a helyeken a növények szinte teljes mértékben kipusztultak. Irodalmi

adatokkal összevetve ez a fertőzés mérték nem számít kiugróan magasnak,

különböző vizsgálatokban a drótférgek egyedszáma megközelítette vagy

akár meg is haladta a 100 egyed/m2-es egyedszámot, ezekben az esetekben

a növények szintén teljesen kipusztultak (TÓTH 1990, KUROLI és mtsai.

2005, Kovács 2010).

57

A vetés előtti drótféreg egyedszám, illetve a kártételük mértékének

kapcsolatát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy megfigyeléseink alapján

azonos egyedszám mellett a napraforgót jobban károsították a lárvák, mint a

kukoricát. Az irodalmi adatok szerint a szántóföldi növényeknél a

veszélyességi küszöbérték 3-5 drótféreg négyzetméterenként, amely esetén

már talajfertőtlenítéssel szükséges védekezni (TÓTH 1990). Ezt

eredményeink is alátámasztják, mivel ennél az egyedszámnál a 10-20 %-ot

is elérheti a károsított növények aránya védekezés nélkül.

Összegzésként tehát megállapítható, hogyha a vetés előtt kézi

gödörásással a talált drótférgek egyedszáma legalább a mintagödrök 50 %-

ban eléri a négyzetméterenkénti 4 egyedet, akkor a védekezés elhagyása

esetén számottevő kártételre lehet számítani. Amennyiben ez az egyedszám

megközelíti a 30 egyed/m2 értéket, akkor a növényállomány teljes

kipusztulása várható.

IRODALOM

FURLAN, L., TÓTH, M., UJVÁRY, I. and TOFFANIN, F. (1996): L’utilizzo di feromoni sessuali

per la razionalizzazione della lotta agli elateridi del genere Agriotes: prime

sperimentazioni in Italia. ATTI Giornate Fitopatologiche, 1: 133–140.

KOVÁCS T. (2010): A pattanóbogarak (Agriotes spp.) és a drótférgek előrejelzése precíziós

módszerekkel. Mosonmagyaróvár, doktori értekezés: 202. p.

KUROLI G., NÉMETH L., POMSÁR P., PÁLI O., KOVÁCS T. és KUROLI M. (2005): A drótférgek és pajorok lokalizációja, szezonális elhelyezkedése a talajokban. 10. Tiszántúli

Növényvédelmi Fórum, Debrecen: 26–35.

NAGY A., SZARUKÁN I. és DÁVID I. (2013): Kártevő Agriotes (Coleoptera: Elateridae) fajok

országos felmérésének eredményei 2010-2013. Journal of Agricultural Sciences, 2013/53

(Supplement): 64–70.

SZARUKÁN I. és NAGY A. (2015): A mezei pattanóbogár (Agriotes ustulatus). Agrofórum, 26

(9): 76–83.

TÓTH Z. (1990): Pattanóbogarak – Elateridae. In: Jermy T. és Balázs K. (szerk.): A

növényvédelmi állattan kézikönyve 3/A 30–70.

VASAS L. (2013): Drótféreg egyedszám előrejelzése. Arysta LifeScience, 2. hírlevél, 2013.

március.

58

1. táblázat: Drótférgek gabonapelyhes csalogató golyóval végzett tavaszi

rövidtávú előrejelzésének eredményei 2015-ben

évszám/

tábla

sorszám

település csapdák

száma

csapda kihelyezéskor csapda felszedéskor különbség

drótf.

össz. pozitív minta

drótf. össz.

pozitív minta

drótf. össz.

2015/1 Hmvhely 3 0 0 0 0 0

2015/2 Hmvhely 4 0 0 0 0 0

2015/3 Hmvhely 4 0 0 0 0 0

2015/4 Hmvhely 4 0 0 0 0 0

2015/5 Hmvhely 4 0 0 0 0 0

2015/6 Hmvhely 4 0 0 0 0 0

2015/7 Hmvhely 4 0 0 0 0 0

2015/8 Hmvhely 4 0 0 0 0 0

2015/9 Hmvhely 4 0 0 1 1 1

2015/10 Hmvhely 4 0 0 0 0 0

2015/11 Hmvhely 4 0 0 0 0 0

2015/12 Hmvhely 3 0 0 0 0 0

2015/13 Hmvhely 3 0 0 0 0 0

2015/14 Kondoros 10 0 0 0 0 0

2015/15 Kondoros 3 0 0 0 0 0

2015/16 Kondoros 3 0 0 0 0 0

2015/17 Batida 5 0 0 0 0 0

2015/18 Batida 5 0 0 0 0 0

2015/19 Batida 5 0 0 2 4 4

2015/20 Batida 3 0 0 0 0 0

összesen: 83 0 0 3 5 5

59

2. táblázat: Drótférgek gabonapelyhes csalogató golyóval végzett tavaszi

rövidtávú előrejelzésének eredményei 2016-ban

évszám/

tábla

sorszám

település csapdák

száma

csapda

kihelyezéskor csapda felszedéskor különbség

drótf./

minta pozitív

minta

drótf.

össz.

pozitív

minta

drótf.

össz.

2016/1 Orosháza 4 3 11 3 14 3

2016/2 Orosháza 4 2 5 2 4 -1

2016/3 Orosháza 6 3 16 5 19 3

2016/4 Orosháza 4 0 0 0 0 0

2016/5 Orosháza 3 0 0 0 0 0

2016/6 Orosháza 4 1 1 1 2 1

2016/7 Orosháza 3 1 1 1 1 0

2016/8 Orosháza 3 0 0 0 0 0

2016/9 Hmvhely 5 0 0 0 0 0

2016/10 Hmvhely 5 0 0 0 0 0

2016/11 Hmvhely 4 1 1 1 1 0

2016/12 Szegvár 5 0 0 0 0 0

2016/13 Kondoros 5 0 0 0 0 0

2016/14 Kondoros 3 0 0 0 0 0

2016/15 Kondoros 3 0 0 0 0 0

összesen: 61 11 35 13 41 6

60

3. táblázat: Drótférgek vetés előtti egyedszámának felmérése és a

kártételük mértékének meghatározása kukoricában (2015 és 2016)

évszám/

tábla

sorszám

település

(elővetemény)

felvéte-

lezés

vetés előtt

károsított növény

(%)

drótf./

minta

drótf./

m²

2-3

leveles

állapot

5-7

leveles

állapot

2015/14 Kondoros

(lucerna) 1. 0 0 3,2 9,6

2. 0 0 2,3 5,6

3. 0 0 0,0 5,3

4. 0 0 12,1 23,1

átlag 0 0 4,4 10,9

2016/3 Orosháza

(kalászos) 1. 2 8 8,5 19,4

2. 3 12 31,1 43,6

3. 7 28 66,7 93,2

4. 2 8 22,4 34,5

átlag 3,5 14 32,2 47,7

2016/6 Orosháza

(kalászos) 1. 1 4 5,1 14,3

2. 0 0 0,0 3,5

3. 1 4 7,2 12,9

4. 0 0 2,4 7,0

átlag 0,5 2 3,7 9,4

2016/11 Hmvhely

(kalászos) 1. 0 0 0,0 0,0

2. 1 4 0,0 0,0

3. 0 0 0,0 0,0

4. 0 0 0,0 0,0

átlag 0,25 1 0,0 0,0

61

4. táblázat: Drótférgek vetés előtti egyedszámának felmérése és a

kártételük mértékének meghatározása napraforgóban 2016-ban

évszám/

tábla

sorszám

település

(elővetemény) ism.

vetés előtt

károsított növény

(%)

drótf./

minta

drótf./

m²

2-4

leveles

állapot

6-8

leveles

állapot

2016/1 Orosháza

(kalászos) 1. 2 8 25,4 51,5

2. 6 24 75,1 97,1

3. 4 16 43,8 73,8

4. 3 12 39,5 67,8

átlag 3,75 15 45,9 72,5

2016/2 Orosháza

(kalászos) 1. 1 4 8,6 17,8

2. 2 8 19,4 40,2

3. 2 8 26,1 46,1

4. 0 0 6,3 13,0

átlag 1,25 5 15,1 29,3

62

A DOHÁNYTRIPSZ MONITORING 2015-2016. ÉVI EREDMÉNYEI

A NYÍRSÉGI ÉS KUNADACSI DOHÁNYÜLTETVÉNYEKBEN

OROSZ SZ.1, BUJDOS L.

2, VARGA L.

3 és FEKETE T.

4

1 Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal,

Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság,

Növény-egészségügyi és Molekuláris Biológiai Laboratóriuma,

1118 Budapest, Budaörsi út 141-145.

*e-mail: [email protected] 2

SZSZB M. KH. ÉBFF Növény- és Talajvédelmi Osztály, 4400 Nyíregyháza

Kótaji út 33. 3Agroport-D Kft., 4033 Debrecen, Paptava u. 21.

4 ULT Magyarország Zrt. 4400 Nyíregyháza, Dugonics utca 2.

BEVEZETÉS

A dohánytripsz, Thrips tabaci LINDEMAN 1888 (Thysanoptera:

Thripidae) az egyik legjelentősebb kártevő tripszfaj mind hazánkban, mind

világszerte. Rendkívül polifág, kártétele több száz növényfajról ismert.

Hazánkban a dohány egyik legjelentősebb kártevője. A T. tabaci egyben

vírusvektor is, a paradicsom bronzfoltosság vírus (TSWV) terjesztésében

rendkívül fontos szerepe van (JENSER et al., 2005). A TSWV hazai

előfordulását a dohányültetvényekben elsőként NAGY és LIGETI (1972)

jelezte. Esetenként 400-500 ha dohányültetvényben a növények 90%-át

károsította. Jelenleg is előfordul, hogy a rendszeres és intenzív védekezés

hiányában 30-40%-os kárt okoz (JENSER et al., 2005).

Hazánkban - elsősorban az ország északkeleti területein - a dohány

évszázados kultúrával termesztett ipari növényünk. Az ország dohány

termőterületének 81%-a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, 10%-a Bács-

Kiskun megyében található. Bár a dohánytermesztés jelentősége napjainkra

csökkent, termesztése több tízezer ember elhelyezkedését segíti a

munkanélküliséggel különösen sújtott területeken (LUKÁCS, 2002)

2015-2016 években hét helyszín dohányültetvényein, Kunadacson,

Pócspetrin, Hajdúhadházán, Apagyon, Ófehértón, Debrecenben és

Encsencsen folytak kihelyezett PALz csapdák segítségével történt

vizsgálatok annak megállapítására, hogy a paradicsom bronzfoltosság

(TSWV) vírus átviteléért felelős dohánytripsz mely időpontokban és milyen


63

egyedszámmal telepszik be a dohányültetvényekbe. A vizsgálatok

elsődleges célja volt a védekezések megfelelő időzítése.

Ezen túlmenően megfigyeltük egy jelentős potenciális természetes

ellenség, a dohánytripsz lárvákkal is táplálkozó ragadozó tripsz (Aeolothrips

intermedius BAGNALL 1920) egyedszám-változását a dohánytripsz

egyedszám-változásához viszonyítva. Az A. intermedius-t BOURNIER et al.,

(1978), illetve TRDAN et al. (2005) elsősorban a dohánytripsz predátoraként

említi. FRANCO et al. (1999) szerint az A. intermedius kizárólag

szabadföldön képes a fitofág tripszfajok egyedszámát lényegesen

csökkenteni.

ANYAG ÉS MÓDSZER

Mintavételi helyenként (Kunadacson, Pócspetrin, Hajdúhadházán,

Apagyon, Ófehértón, Debrecenben és Encsencsen) a növényzet

magasságának megfelelő szinten, 3-3 PALz csapda került kihelyezésre.

2015. április 14-től július 28-ig, 15 héten keresztül, heti gyakorisággal,

összesen 315 színcsapda fogási eredményei voltak számba véve, továbbá

2016. április 12-től augusztus 23-ig, 19 héten keresztül, szintén heti

gyakorisággal, összesen 399 színcsapda fogási eredményeinek vizsgálata

történt. A vizsgálatba Burley és Virginia dohányfajták voltak bevonva. A

színcsapdákat az ULT Zrt és a Nyírségi Dohánytermelői Csoport

munkatársai hetenként cserélték, azokat továbbították a NÉBIH NTAI

Növény-egészségügyi- és Molekuláris Biológiai Laboratóriumába, ahol a

csapdák által fogott dohánytripszek és ragadozó tripszek száma LEICA

preparáló mikroszkóp segítségével lett megállapítva.

EREDMÉNYEK

2015-ben az értékelést a hét helyről küldött 315 csapda által fogott 9906

dohánytripsz egyede alapján végeztük. Az előző évek fogási adataihoz

viszonyítva ebben az évben volt a vizsgálati ültetvényekben a legmagasabb

a betelepedő dohánytripszek és ragadozó tripszek egyedszáma. Ez a

tendencia összefüggésbe hozható a vegetáció alatt tapasztalt szokatlanul

aszályos száraz meleg nyári időszakkal. A meteorológiai adatok alapján a

2015-ös év nyári időszaka az előző öt évhez képest csapadékban a

legszegényebb, és a legmagasabb átlaghőmérséklettel bíró periódus volt.

Így elméletileg erősen megnövekedhetett a kockázata annak, hogy a

betelepedés után az állományokban felszaporodó dohánytripsz populáció a

64

közvetlen (szívogatás) és a közvetett (vírusátvitel) kártételével, a dohány

minőségi és mennyiségi romlását eredményezheti.

A kihelyezett csapdák adatai alapján 2015-2016 években a Kunadacsi

dohányültetvénybe telepedett be a dohánytripsz a legnagyobb számban (1,

2. táblázat). Ennek egyik feltételezett oka az, hogy a Kunsági területek

csapadékban jóval szegényebbek, mint a Nyírségi területek, továbbá az

érintett ültetvény és környéke jóval gyomosabb, elhanyagoltabb. Ezek a

tényezők jelentősen elősegíthetik a T. tabaci felszaporodását.

A különböző helyszínek összesített fogási adatait az 1. táblázat

tartalmazza. Az 1. ábra adatai alapján látható, hogy a vizsgált

ültetvényekbe a dohánytripsz rajzása és betelepedése a vizsgálati időszak

alatt egyöntetűen zajlott. Apagyon, Ófehértón és Encsencsen a csapdák már

a kihelyezést (április 14.) követően megfogták az első berepülő

példányokat. Valószínűleg a palántázási időszak alatt történt védekezési

beavatkozásoknak és a csapadéknak köszönhetően június elejéig

meglehetősen alacsony egyedszámban fogták a csapdák a dohánytripszet a

vizsgált helyszíneken.

1. táblázat: A vizsgálati helyszíneken kihelyezett színcsapdák

fogási eredményei

Helyszín

2015

Thrips tabaci

összegyedszám

Aeolothrips

intermedius

összegyedszám

Kunadacs 3169 159

Pócspetri 1313 393

Hajdúhadház 1040 114

Apagy 592 511

Ófehértó 1114 456

Debrecen 1491 663

Encsencs 1187 989

Összesített fogási

adat (n=15)

9906 3285

65

1. ábra. A Thrips tabaci rajzásdinamikája a mintavételi helyeken

kihelyezett sárga színcsapdák fogási eredményei alapján (2015)

2. ábra. Az Aeolothrips intermedius rajzásdinamikája a mintavételi

helyeken kihelyezett sárga színcsapdák fogási eredményei alapján (2015)

66

Június elejétől a hó közepéig ugrásszerűen megnövekedett a berepülő

egyedek száma, részben a csapadékban viszonylag szegény, részben pedig a

meglehetősen magas hőmérséklet miatt. Ebben a hónapban a legtöbb

egyedet június 16-án, a Debreceni ültetvényben fogták a csapdák, összesen

554 példányt. A június közepén végzett vegyszeres beavatkozásoknak

köszönhetően június végéig visszaesett a csapdák által fogott tripszek

száma, majd ezután július közepéig, elsősorban a Kunadacsi ültetvényben, a

betelepedők száma rohamosan növekedett. Az egyedszámcsúcs július 7-én

következett be, a fogási eredmények alapján összesen 1033 volt a

Kunadacsi csapdákon számolt dohánytripsz száma. A többi vizsgált

ültetvényben nem volt kiugróan magas ez alatt az időszak alatt az

egyedszám növekedés. Azonban a július közepén ismételten elvégzett

beavatkozások sikeresen lecsökkentették az állományok tripsz népességét.

Az 1. ábrán látható, hogy a dohánytripsz egyedszáma július végétől ismét

emelkedésnek indult a vizsgálati helyeken, de a dohánylevelek betakarítása

miatt ezek az egyedek várhatóan folyamatosan további tápnövényekre

fognak áttelepedni.

A csapdák fogási eredménye alapján, 2015-ben a T. tabaci

egyedszámának egyharmada az A. intermedius egyedszáma (1. táblázat). A

ragadozó tripsz június elejétől július végéig fordult elő nagy számban az

ültetvényekben. Az egyedszámcsúcs július második harmadában volt

tapasztalható. Legnagyobb számban Encsencsen, Ófehértón és Apagyon

fogták meg a csapdák a fajt (2. ábra). Bár július 28-án befejeződött a terepi

vizsgálat, de a 2. ábra adatai alapján az A. intermedius augusztusban is

előfordulhatott az ültetvényekben. Kunadacson volt a ragadozó tripsz

aránya a legkisebb a dohánytripszhez viszonyítva. és ezen a településen volt

a legmagasabb a T. tabaci egyedszáma július közepén (1. ábra).

Az 1. és a 2. ábra adatai alapján látható, hogy az A. intermedius

egyedszáma júliusban a júniusi érték háromszorosára növekedett, ezzel

párhuzamban a T. tabaci egyedszáma - Kunadacs kivételével - az összes

vizsgálati helyen a júniusi értékekhez képes feleannyira lecsökkent.

2016-ban az értékelést a hét helyről küldött 399 csapda által fogott 4450

dohánytripsz egyede alapján végeztük (2. táblázat).

67

2. táblázat: A vizsgálati helyszíneken kihelyezett színcsapdák

fogási eredményei

Helyszín

2016

Thrips tabaci

összegyedszám

Aeolothrips

intermedius

összegyedszám

Kunadacs 1563 78

Pócspetri 640 316

Hajdúhadház 251 40

Apagy 352 113

Ófehértó 274 75

Debrecen 935 105

Encsencs 435 29

Összesített fogási

adat (n=19)

4450 756

A csapdák által fogott dohánytripsz egyedszáma az előző évhez képest a

harmadára esett vissza, köszönhetően a valamivel hűvösebb csapadékosabb

nyári időszaknak, továbbá a hatékonyabb védekezésnek. Az április 19-én

kihelyezett csapdák Kunadacson és Encsencsen már megfogták az első

példányokat. Április utolsó - május első napjaitól fogva már az összes

vizsgálati helyen megjelent a dohánytripsz. A 3. ábra adatai alapján látható,

hogy a vizsgált ültetvényekbe a dohánytripsz rajzása és betelepedése a faj

fejlődésmenetének megfelelően és az egységesen végzett vegyszeres

beavatkozásoknak köszönhetően javarészt egyöntetűen zajlott. A palánták

szabadföldi kiültetését követően az egyedszám a vizsgálati helyszíneken

egységesen növekedésnek indult. A csapdák fogási adatai alapján június,

július és augusztus első hetében voltak mérhetőek az egyedszámcsúcsok. Az

előző évhez hasonlóan, 2016-ban is a Kunadacsi dohányültetvénybe

telepedett be a dohánytripsz a legnagyobb számban. Kunadacson, a

Nyírségi helyszíneken mért eredményektől eltérően, május végén

ugrásszerűen megemelkedett az egyedszám, amely a többi helyszínhez

képest folyamatosan a legmagasabb értéket képviselte egészen a dohány

68

betakarításáig. A Nyírségi területeken Debrecenben és Pócspetrin volt a

legtöbb, Hajdúhadházon és Ófehértón a legkevesebb a dohánytripsz

egyedszáma. A 3. ábrán látható, hogy a dohánytripsz egyedszáma

augusztus végétől ismét emelkedésnek indult a vizsgálati helyeken, de a

dohánylevelek betakarítása miatt ezek az egyedek várhatóan folyamatosan

további tápnövényekre fognak áttelepedni.

A csapdák fogási eredménye alapján, 2016-ben a T. tabaci

egyedszámának egyhatoda az A. intermedius egyedszáma (2. táblázat). A

ragadozó tripsz június elejétől augusztus közepéig fordult elő az

ültetvényekben. Az egyedszámcsúcs június második harmadában volt

tapasztalható. Pócspetrin volt a legmagasabb a ragadozó tripszek száma. Az

itt kihelyezett csapdákon mért dohánytripsz – ragadozó tripsz egyedszám

arány június végén 1:1 volt (4. ábra). Ez a jelenség is közrejátszhatott

abban, hogy ezen a vizsgálati helyen július közepe után a dohánytripsz

egyedszám rohamosan csökkenni kezdett. Az előző évvel megegyezően

ismét Kunadacson volt a ragadozó tripsz aránya a legkisebb a

dohánytripszhez viszonyítva. és ezen a településen volt a legmagasabb a T.

tabaci egyedszáma június-július folyamán (4. ábra).

3. ábra. A Thrips tabaci rajzásdinamikája a mintavételi helyeken

kihelyezett sárga színcsapdák fogási eredményei alapján (2016)

69

4. ábra. Az Aeolothrips intermedius rajzásdinamikája a mintavételi

helyeken kihelyezett sárga színcsapdák fogási eredményei alapján (2016)

KÖVETKEZTETÉSEK

A dohány ültetvényekbe berepülő egyedek nagy része hozzájárul a

tápnövényen populáció felszaporodáshoz, ezáltal a várható közvetlen és

közvetett kártételhez. Azonban több tripszfaj, így a dohánytripsz rajzására,

migrációjára jellemző, hogy csapadékos időszakban búvóhelyet keresnek,

ezért a talajfelszíntől mért kb. egy-két méteres magasságban az esős

időszakot közvetlenül megelőző időszakban, nagyobb számban,

erőteljesebben mehet végbe a rajzás. Ebből adódóan nem minden betelepülő

egyed válik valós kártevővé az adott ültetvényen belül, ott nem szaporodik,

hanem később tovább migrál, másik tápnövény után kutatva. A

dohánytripsz egy erősen polifág, azaz sok tápnövénnyel rendelkező faj. A

környező gyomnövények, egyéb tápnövények, illetve a dohányültetvények

közötti migráció a teljes vegetáció idején folyamatos, így a faj időnként

rendkívül nagy egyedszámmal rajzik (LEWIS, 1973).

A fentiek értelmében tehát megállapítható, hogy a csapdák fogási

eredménye alapján mért megnövekedett egyedszám nem feltétlenül jár

együtt az ültetvényekben a károsítás mértékének növekedésével. Erre

mutathat az a tény is, hogy noha a kihelyezett csapdák adatai alapján,

Apagyon volt a legalacsonyabb a dohánytripsz egyedszáma (1. táblázat), a

70

2015. szeptember 1-én végzett vizuális vizsgálatok szerint ezen a

dohányültetvényen hozzávetőlegesen 30-40%-os volt a leveleken a tripsz

szívogatásából eredő közvetlen kártétel.

Az elmúlt évek vizuális vírus szemléi során jelentős TSWV fertőzést

nem tapasztaltunk a vizsgálatba vont területeken. Ez elsősorban JENSER és

munkatársainak (2005) köszönhető, akik kialakítottak egy olyan védekezési

rendszert, amely alkalmasnak bizonyult a dohányültetvények TSWV

károsodásának hatékony mérséklésére. A színcsapdákkal végzett

megfigyelések adatai alapján, április végén - május elején rovarölő

szerekkel szükséges védekezni abból a célból, hogy a palántanevelőkbe

elsőként berepülő, és a korai TSWV fertőzés szempontjából

legveszélyesebb vírusgazda dohánytripsz egyedek ne, vagy csak minimális

mértékben fertőzhessék a dohánypalántákat. Tekintettel arra, hogy a

dohánytripsz a ruderális területek növényein telel át, fontos követelmény a

palántanevelő fóliasátrak környezetének gyommentesen tartása. A fertőzés

mértékének csökkentése szempontjából is nagy jelentősége van a

palántanevelés központosításának. A nagy felületű, rendszeres

növényvédelemben részesített fóliasátrakban a dohánytripsz vírusterjesztő

tevékenysége minimálisra csökkenthető. A kiültetett növényeket a

palántázást követően ismételten szükséges rovarölő szerekkel permetezni a

berepülő vírusgazda dohánytripszek elleni védekezés végett. Ezeknek a

technológiaszabályoknak a betartásával lehetett a nyírségi

dohányültetvényekben a TSWV vírus fertőzöttség mértékét minimálisra (4-

6%) csökkenteni.

Megfigyeléseink alapján valószínű, hogy szabadföldi

dohányültetvényekben az A. intermedius predátor tevékenysége is

jelentősen hozzájárul a T. tabaci populációnépesség csökkentéséhez. Ezt

alátámasztja FRANCO et al. (1999) megállapítása, miszerint az A.

intermedius kizárólag szabadföldön képes a fitofág tripszfajok egyedszámát

lényegesen csökkenteni.

IRODALOM

BOURNIER, A., LACASA, A. and PIVOT, Y. (1978): Biologie d’un thrips prédateur Aeolothrips

intermedius (Thysanoptera: Aeolothripidae). Entomophaga, 23: 403–410.

FRANCO, S., BEIGNET, P., RAT, E. and THIBOUT, E. (1999): The effect of thrips on wild and

cultivated alliaceous plants in France. Phytoma, 514: 41–44.

JENSER G., GÁBORJÁNYI R., FEKETE T., SZÉNÁSI Á., BUJDOS L. és ALMÁSI A. (2005): A paradicsom bronzfoltosság vírus (TSWV) járványok és megelőzésük lehetősége a

magyarországi dohányültetvényekben. Növényvédelem, 41(11): 505–507.

71

LEWIS, T. (1973): Thrips, their biology, ecology and economic importance. Academic Press, London and New York. pp. 143–158.

LUKÁCS A. (2002): Az uniós előírásoknak megfelelő cigaretta jövedéki adó bevezetésének

következményei. Magyar dohányújság, 110(1-2): 7–12.

NAGY GY. és LIGETI L. (1972): A Lycopersicum vírus 3, dohányültetvényeink új, veszedelmes

kórokozója. Dohányipar, 1: 41–43.

TRDAN, S., ANDJUS, A., RASPUDIC, E. and KAC, M. (2005): Distribution of Aeolothrips

intermedius Bagnall (Thysanoptera: Aeolothripidae) and its potential pray

Thysanoptera species on different cultivated host plants. J. Pest Sci. 78: 217–226.

72

NÉHÁNY AKARICID HATÓANYAG HASZNÁLAT

SZEMPONTJÁBÓL FONTOS TULAJDONSÁGÁNAK

LABORTESZTJE

SZABÓ Á.1, NAGY V.

1 és HEGYI T.

2

1 Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék

Budapest, Villányi út 35-43. [email protected] 2 Bayer Hungária Kft, Budapest, Alkotás u. 50. [email protected]

BEVEZETÉS

Az atkaölő hatású hatóanyagok néhány alapvető tulajdonsága rendkívül

fontos ismeret a gyakorlatban való felhasználásuk során. Az adott

készítmény elvárható hatékonysága illetve a különböző fejlődési stádiumú

egyedekre való hatékonyság rendkívül fontos a kezelések időzítéséhez.

A kísérletsorozatban két atkaölő készítmény — a spirodiklofen és az

acequinocil —, és egy atkaölő mellékhatású készítmény, a spirotetramát

vizsgálata történt meg (1. táblázat). A vizsgált célszervezet a közönséges

takácsatka (Tetranychus urticae Koch, 1836) volt.

A kísérletek megtervezésekor az alábbi kérdésekre kerestük a választ:

1. a nevezett hatóanyagú készítmények milyen tojásölő hatékonysággal

rendelkeznek?

2. van-e a készítményeknek transzlamináris hatásuk, és így mekkora

mortalitást okoznak takácsatka lárvákon?

3. transzlamináris módon a szerek mekkora mortalitást okoznak nimfákon?

4. mekkora mortalitást okoznak a szerek takácsatka nőstényeken topikális

permetezést követően?

5. mekkora mortalitást okoznak a szerek takácsatka nimfákon topikális

permetezést követően?

ANYAG ÉS MÓDSZER

A kísérletsorozatot 2016. augusztus hónapban valósítottuk meg. Az

egyes kérdések megválaszolására külön-külön, egymást követően állítottuk

be a vizsgálatokat. Mind az öt kísérletben három kezelt, és egy kontroll

sorozat készült, egységesen 22 ismétlésben. Az atkák megfigyelése

nevelőedényekben történt, ezek voltak a legkisebb egységek, az ismétlés

73

alapja. Itt több napon át, kellő nedvességtartalommal a levélszeleteket épen

tudtuk tartani, így azok megfelelő élőhelyet kínáltak a takácsatkák számára.

Mindegyik kísérletben bablevélre helyeztük az állatokat. Minden

kísérletben a kezelés után naponta figyeltük és számláltuk az élő, fejlődő, és

pusztuló egyedeket, 6 napon át. A babnövényeket magunk neveltük

növényvédő szerektől mentesen. A kísérletben felhasznált takácsatka

laborban, babon tartott népesség volt, semmilyen kezelésben nem részesült.

Kísérletek egyedi részleteinek bemutatása

Az 1-es kísérletben minden edényben 3-3 nőstény, 24 órán át, kezeletlen

levélszeletre helyezte tojásait. Ezt követően a nőstényeket elöltük, a

tojásokat pedig a levélszelettel együtt kezeltük. A kezelés a megfelelő

oldatba merítéssel történt, ennek időtartama 1 másodperc volt.

A 2-es és 3-as kísérletben az élő növényen lévő bablevél színi oldala lett

alapos beecseteléssel kezelve. Beszáradást követően távolítottuk el a

bablevelet a fiatal palántáról, majd felszeleteltük, és fonáki oldalával felfelé

az edényekbe helyeztük. Ezt követően helyeztünk 3-3, a kísérletnek

megfelelő fejlődési állapotban lévő egyedet a levélszeletekre.

A 4-es és 5-ös kísérletben a kezeletlen levélszeletekre helyeztünk 3-3,

megfelelő fejlődési állapotban lévő egyedet, majd speciális permetező

készülékkel, topikálisan lepermeteztük az edényekben lévő levélszeletet az

állatokkal együtt.

A topikális kezelésekhez egy speciális permetező eszközt használtunk,

ami egy állandó nyomást biztosító kompresszorból, és egy Chromax BD-

138 típusú szórópisztolyból állt.

1. táblázat: A kísérletek során felhasznált növényvédő szerek adatai

kezelés hatóanyag-

tartalom a

termékben

dózis (l/ha) permetlé-

mennyiség

(l/ha)

alkalmazott

töménység

(a.i.) ppm

kontroll csapvíz - - -

spirotetramát 100 g/l 0,75 400 187,5

acequinocil 15,8% 1,2 750 252,8

spirodiklofen 240 g/l 0,6 1000 144

74

EREDMÉNYEK

1. számú kísérlet Az első kísérlet során az edényekben lévő kezeletlen levélszeletekre

helyezték a nőstények a tojásaikat. A 22 ismétlésben lévő 66 nőstény

minden kezelésben sok tojást rakott (118-207 db), így a megmaradt

nőstényenkénti átlagos tojásszám a kezelés előtt 2,6-3,7 között volt a

kezeletlen leveleken. A bemerítést követően a 4.-5. napon kezdtek

tömegesen kikelni a lárvák a kontrollban. Hat nappal a kezelés után a

csapvízzel kezelt tojásoknak a 63 %-a alakult lárvává, míg a vizsgált

készítményekkel kezelt tojásoknak csupán 0-3,4 %-a. Hatékonyság

tekintetében tehát a készítmények 95-100 % között voltak (1. ábra).

1. ábra: Tojások bemerítéses kezelését követő lárvakelési arány, és a

kezelés Abbott-féle hatékonysága (Budapest, 2016)

A kezelt sorozatokban a lárvává fejlődni képtelen tojások közül számos

kiszáradt, deformált volt. A csapvízzel kezelt tojások egy része sem tudott

kifejlődni, ez a kísérlet természetes hibája. A vizsgált készítmények

75

látványos eltérést eredményeztek a kontrollhoz képest, egymáshoz

viszonyítva azonban nem adódott lényegi különbség.

2. számú kísérlet

A második kísérlet során a termékek mélyhatásúságát teszteltük

lárvákon. A transzlaminárisan ható készítmények hatékonysága napról-

napra nőtt, és az ötödik-hatodik napon tetőzött. A spirotetramát

eredményezte a legkiválóbb hatékonyságot (87%), ezt követte a

spirodiklofen (80%). Az acequinocil nem eredményezett a kontrollnál

lényegesen jobb ölő hatást, a hatodik napon is csak 14 % volt az Abbott-féle

hatékonysága (2. ábra).

2. ábra: A vizsgált készítmények Abbott-féle hatékonysága lárvákon, és a

továbbfejlődni képes egyedeken, összesítve a megfigyelés 6 napján

(Budapest, 2016).

A kísérlet során feljegyeztük az elpusztult állatok fejlődési alakját is,

aminek eredményeként világossá vált, hogy a vizsgált termékek okozta

mortalitás mekkora része mutatkozott meg a lárvákon, és mekkora a

továbbfejlődött nimfákon, esetleg adultakon. Transzlamináris úton a

lárvákat legnagyobb mértékben a spirotetramát pusztította (63%), ezt

követte hatékonysági sorrendben a spirodiklofen (47%) és az acequinocil

76

(23%) (3. ábra). Ez az eredmény megegyezik az előbb megadott Abbott-

féle hatékonysági sorrenddel.

3. ábra: Lárvákon, és a továbbfejlődött egyedeken megfigyelt mortalitás

mértéke a kezelés utáni 6. napon (Budapest, 2016).

A kontrollban is tapasztaltunk némi mortalitást (29%), ami a kísérleti

hiba, és abból adódott, hogy a levéllemezre helyezett atkák időnként

elhagyták a levéllemezt, és így elpusztultak. Ez a hatás természetesen

minden kezeléssorozatban azonos volt, így nem befolyásolja az értékelést.

Az acequinocil kezelésben csak némileg volt több a mortált egyedek száma,

tehát a készítmény nem mélyhatású, a kicsiny többlet pedig abból adódhat,

hogy néhány egyed képes volt a színi oldalra is átvándorolni, és táplálkozni.


A harmadik kísérlet során ugyancsak a termékek mélyhatásúságát

teszteltük, de nem lárvákon, hanem nimfákon. Az eredmény azonban közel

azonos volt. Legjobb hatékonyságot a spirotetramát adta (89%), kicsivel

kisebbet a spirodiklofen (83%). A hatékonyság a vizsgálati időszak alatt

folyamatosan nőtt, a 6. napon tetőzött (4. ábra).

77

4. ábra: A vizsgált készítmények Abbott-féle hatékonysága nimfákon, a

megfigyelés 6. napján (Budapest, 2016).

A nimfák aktívabb mozgása és táplálékkeresése miatt gyakrabban

fordult elő, hogy a levéllemez szélén, vagy a színi oldalán is táplálkoztak az

atkák, így az előző kísérletben tapasztaltnál kissé nagyobb mértékűnek

mutatkozott az acequinocil hatékonysága (52%), de feltételezésünk szerint

ezt sem a mélyhatásúság eredményezte. Esetleg az is növelhette a

mortalitást, hogy a nimfáknak hosszabb a szúrósertéje, így talán olyan

sejteket is elértek, ahol már megjelent a hatóanyag. Ennek igazolására

azonban a kísérletünk nem alkalmas, tapasztalatunk szerint az acequinocil

nem transzlamináris.


A negyedik kísérleti sorozatban nőstényeket kezeltünk topikálisan.

Ennél a kezelésnél az acequinocil hatékonysága kiemelkedett a többi közül.

Már a kezelés utáni első napon elérte a 68 %-ot, majd a negyedik napon a

100 %-ot (5. ábra), taglózó hatást regisztráltunk. A spirotetramát és a

spirodiklofen a nőstényeken nem okozott még a kontrollhoz képest sem

megnőtt mortalitást, de a vizsgálat során lerakott tojásokon meg lehetett

figyelni ugyanazt a hatást, amelyről az első kísérlet leírásánál kitértünk.

78

5. ábra: Topikális permetezést követő Abbott-féle hatékonyság

nőstényeken (Budapest, 2016).


A topikális permetezésű vizsgálat a nimfákon is megtörtént. Itt azt

tapasztaltuk, hogy mindhárom készítmény hatékonysága szinte azonos volt.

Az acequinocil ebben a sorozatban is a legkiválóbb volt minden

megfigyelési időpontban, a kezelést követő első nap már 59 %-os Abbott-

féle hatékonyságot eredményezett, ami a hatodik napon 93 %-ra növekedett.

Tendenciájában hasonló eredményt nyújtott a spirotetramát és a

spirodiklofen, a hatodik napon ezek hatékonysága is elérte a 81, illetve a 91

%-ot (6. ábra). Bár e készítmények hatékonysága az első három napon

elmaradt az acequinocil hatóanyagú szerhez képest, tehát azok nem

jellemezhetők taglózó (knock down) hatással.

79

6. ábra: Topikális permetezést követő Abbott-féle hatékonyság nimfákon

(Budapest, 2016).

KÖVETKEZTETÉSEK

Laboratóriumi vizsgálatsorozatunkkal a vizsgált készítményekről

számos, a gyakorlati növényvédelem számára is hasznos, új adatokat

sikerült nyernünk, amelyek segítenek megtervezni főként az ültetvényekben

károsító takácsatkák elleni hatékony növényvédelmi stratégiát. A

legfontosabb eredményeket az alábbiakban foglaljuk össze:

Az acequinocil készítmény taglózó, egyben kiemelkedően jó

hatékonyságú a közönséges takácsatka mozgó alakjai ellen. Ezen túl a

tojásokra is erős hatással bír, a lárvák kelését megakadályozva. A

készítménynek azonban csak kontakt hatása van, transzlaminaritást nem

tapasztaltunk. A növényállománybeli felhasználásakor emiatt csak

kiváló permetlé-fedettség elérése esetén remélhetjük a laboratóriumban

tapasztalt hatékonyságot.

A spirodiklofen a hazai ismeretektől eltérően jelentős transzlamináris

hatást mutatott. A hatékonyság ilyen esetben is, nem kifejlett egyedeken

80

— jóllehet csak a kezelés után közel egy héttel — 80-90 %-os mértékű

volt. A spirodiklofen a legerősebb hatást a tojásokra gyakorolta, itt 100

%-os hatékonysággal akadályozta meg azok lárvává fejlődését.

Topikális permetezéssel csak a nem kifejlett alakokat pusztítja, a

nőstényeket nem.

A spirotetramát a spirodiklofenhez nagyon hasonló akaricid hatást

mutatott, akár atkaölő szerként is használhatnánk. A tojások fejlődését

erősen blokkolta, csak alig néhány egyed (3%) tudott lárvaként kikelni.

A készítmény transzlamináris hatékonysága a nem kifejlett alakokon

minden megfigyelési időpontban kissé jobb volt, mint a spirodiklofen

esetében. Topikális permetezéssel ez a szer sem tudta elpusztítani a

nőstényeket, de a nimfákat a spirodiklofenhez hasonlóan pusztította,

kezdetben kicsit jobb, végül kissé kevesebb hatékonysággal. A két

készítmény akaricid tulajdonságait tekintve tehát nincs köztük

számottevő különbség.

81

ACETAMIPRID ÉS TEBUKONAZOL EGYÜTTES KIJUTTATÁSA

SORÁN FELLÉPŐ SZINERGISTA HATÁS HÁZI MÉHEN

SZABÓ Á.1, PÉNZES B.

1, TÓTH P.

2, VÉTEK G.

1 és FAIL J.

1

1Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék 1118

Budapest, Ménesi út 29-43. email: [email protected] 2Országos Magyar Méhészeti Egyesület 1094 Budapest, Viola u. 50.

BEVEZETÉS

2014-ben Veszprém megyében közel száz hektáros területen álló mustár

kultúra közelében méhpusztulást figyeltek meg. A pusztult méhekben

acetamiprid és tebukonazol hatóanyag-maradék volt kimutatható, egyéb

növényvédő szer maradéka nem. Így felmerült a gyanú, hogy e két,

egyenként méhekre nem veszélyes hatóanyag kombinációja okozhatta a

pusztulást. Az eset tisztázása érdekében hajtottuk végre kísérletünket,

amelynek során két kérdésre kerestük a választ:

1. Egy méhekre nem jelölésköteles, acetamiprid hatóanyagú

(Mospilan 20 SG) rovarölő szer, és egy ugyancsak méhekre nem

jelölésköteles, tebukonazol hatóanyagú (Folicur Solo) gombaölő szer

együttes kijuttatása milyen hatással van a méhek viselkedésére?

2. A nevezett két készítmény együttes kijuttatása okoz-e mortalitást,

ha igen, akkor annak mértéke mekkora közvetlenül a kezelés után, majd egy

nap elteltével?

ANYAG és MÓDSZER

A vizsgálatokat Iszkaszentgyörgyön, 2016. július 27-én és 28-án

végeztük. A kísérlet során három kezeléssorozatot hoztunk létre (1.

táblázat). A kísérleti sorozatokban 8 ismétlést végeztünk. A kísérlet

alapegysége a 24 liter űrtartalmú, hasáb alakú, részben hálóval, részben

műanyag fóliával borított izolátor volt.

A méhekből a kezelés előtt és után kémiai és kórtani vizsgálatok céljára

mintát vettünk a növényvédő szerek hatásán kívüli egyéb befolyásoló

tényezők kizárhatósága miatt; mintáinkat a NÉBIH ÁDI vizsgálta meg. Az

izolátorokba a kezelés megkezdése előtt adagoltunk 70-100 méhet. A

kísérlet során a hőmérsékletet rögzítettük, ami 20 °C és 32 °C között

változott.

82

1. táblázat. A kezelésekben kijuttatott növényvédő szerek dózisa és

töménysége (Iszkaszentgyörgy, 2016)

A permetezés előtt a méheket enyhe füstöléssel a ketrec felső részébe

tereltük, majd az alsó állású zipzár nyitását követően megtörtént a kezelés,

felfelé irányuló permetezés formájában. Az alulról felfelé történő permetlé

kijuttatás azt eredményezte, hogy valamennyi méh találkozott a kijuttatott

permetlével és az izolátor aljára gyakorlatilag növényvédő szer nem került.

Az izolátorok alapterületére vetítve számoltuk ki a kijuttatandó permetlé

mennyiségét. Permetező eszközünk egy állandó nyomást biztosító

kompresszorból, és egy Chromax BD-138 típusú szórópisztolyból állt. A

kísérletet megelőzően a permetező készüléket kalibráltuk. A kezelést

követően a méheket tartalmazó izolátorokat tetővel fedett, nyílt szín alatt

helyeztük el.

A méhek táplálására a kezelést követő első értékelés után került sor. Az

izolátorba a fedelezésből származó mézet egy papírdarabkán, az izolátor

nem permetezett aljára tettük. A vizsgálatról videó felvétel készült.

Az adatok statisztikai értékelése során a kezelések összehasonlítását

Mann–Whitney teszttel (p˂0,005) végeztük.

EREDMÉNYEK

Méhek viselkedése a kezelés után egy órával

A kontroll kezelésben a méhek élénken repkedtek, többségben az

izolátorok felső részén tartózkodtak. A nyolc izolátorból egyben néhány

méh az aljzaton mozgott. Megállapítottuk, hogy a vizes kezelés nem zavarta

meg a méhek viselkedését.

A Mospilan 20 SG-vel kezelt méhek viselkedése hamar megváltozott. A

méhek egy része repkedett, és főként csoportosult 1-2 gócban, míg a többi

az aljzaton tartózkodott és tisztogatta fejét, vagy potrohát.

Kezelés

sorszá-

ma

Kijuttatott

növényvédő szer

Dózis Permetlé-

mennyiség l/ha l/ha; kg/ha a. i. g/ha

1. csapvíz 0 0 300

2. Mospilan 20 SG 0,2 40 300

3. Mospilan 20 SG

Folicur Solo

0,2 40 300

1 250

83

A kombinációs kezelésben is merőben eltérő volt a méhek viselkedése a

kontrollhoz képest. A méhek zöme valamennyi ismétlésben az aljzaton

járkált, kevés repkedett közülük, tisztogatták magukat, sok lehullott az

izolátor oldaláról, némelyik lábát mozgatva a hátán feküdt.

Az egy órás értékelést követően megtörtént a méhek etetése. A kontroll

kezelésben a méhek azonnal felfedezték a táplálékot és tömegesen

versengve táplálkozni kezdtek. Egy óra leforgása alatt alig maradt a

kihelyezett táplálékból. A Mospilannal végzett kezelésben is megfigyeltük a

méhek táplálkozását, de sokkal kevesebb volt a táplálkozó méh. A Mospilan

és Folicur Solo kombinációval kezelt méhek alig mutattak érdeklődést a

táplálék iránt, változatlanul az aljzaton tartózkodtak és tisztálkodtak.

A kezelések utáni mortalitás vizsgálat eredményei

A permetezés után 2 és 24 órával megszámoltuk az izolátorokban lévő,

elpusztult méheket. Mindkét alkalommal csak a kombinációs kezelésben

volt szignifikánsan nagyobb az elhullott egyedek száma. Az első

értékelésnél 4 (P=0,0014), a második értékeléskor 16 (p=0,0074) százalék

volt a szignifikánsan nagyobb mortalitás (2. táblázat).

2. táblázat. Élő és elpusztult méhek száma a permetezést követő 2 óra

elteltével (Iszkaszentgyögy, 2016. július 27-28.)

értékelés

ideje

Kezelés Élő

egyed

Mortált

egyed

Összes

egyed

Mortalitás

(%)

2 órás

Kontroll 831 1 832 0,12

Mospilan 20 SG 824 1 825 0,12

Mospilan 20 SG +

Folicur Solo 897 38 935 4,06

24 órás

Kontroll 800 32 832 3,85

Mospilan 20 SG 823 2 825 0,24

Mospilan 20 SG +

Folicur Solo 785 150 935 16,04

A kombinációs kezelés izolátorainak mindegyikében megfigyeltünk

pusztult egyedeket. A kontrollban is volt némi pusztulás, de az csak két

izolátorra korlátozódott, és szignifikánsan nem befolyásolta a kísérlet

értékelését.

84

A kórtani vizsgálatok eredménye

A vizsgálathoz felhasznált kaptárból származó fedett fiasításos

lépmintán Varroa atka és ürüléke, más betegségre utaló elváltozás nem volt.

A donor családból a kezelés előtt vett mintán 5 %-ban nyújtott szipóka tünet

volt látható, enyhe Nosema fertőzöttség, illetve 100 méh mellett 3 db

Varroa atka volt megfigyelhető.

A vizes kezelés után egy nappal gyűjtött, 150 élő méh közt 1 mutatott

nyújtott szipókát, közepes volt a Nosema fertőzöttségük, Varroa atka-

mentesek voltak. A kontrollban elhullott méhek közül mintegy fele mutatott

nyújtott szipóka tünetet, egyéb paraméterek megegyeztek.

A Mospilan 20 SG-vel kezelt egyedek közt nem volt nyújtott szipókás,

közepes Nosema fertőzöttségűek voltak, és 150 méh mellett 1 Varroa atka

volt.

A Mospilan 20 SG és Folicur Solo kombinációjával kezelt egyedek közt

csak 1 volt nyújtott szipókás, közepes Nosema fertőzöttségűek voltak, és

150 méh mellett 3 Varroa atka volt.

A kémiai analitikai hatóanyag szűrő vizsgálatok eredménye azt mutatta,

hogy a donor kaptárból származó kísérletben felhasznált méhek korábbi

esetleges kezelésből származó más hatóanyag-maradvánnyal nem voltak

szennyezettek.

KÖVETKEZTETÉSEK

A permetezést követően a kontrollon kívül a méhek jelentős,

szembetűnő viselkedésbeli változása igen gyorsan megmutatkozott. Ez azt a

feltételezést igazolta, hogy egy, a méhekre nem jelölésköteles rovarölő szer,

jelen esetben az acetamiprid hatóanyagú Mospilan 20 SG önmagában, és

kombinációban a méhekre szintén nem jelölésköteles gombaölő szerrel, a

tebukonazol hatóanyagú Folicur Solo-val történő együttes kijuttatása esetén

a házi méhre igen kedvezőtlen hatással van. A járó, de nem röpülő, méhész

szakkifejezéssel élve, a mászkáló méhek a kaptártól távolban lepermetezve

feltehetőleg csak nagy nehézségek közepette, vagy egyáltalán nem tudnak

visszatérni a kaptárba. Ezen túl a röpképtelenségből adódóan gyűjteni sem

tudnak, ami ugyancsak méhészeti gazdasági kár.

A Mospilan 20 SG készítmény önmagában a viselkedésbeli változáson

túl nem okozott pusztulást az izolátorokban a vizsgálat ideje alatt.

85

A kombinációs kezelés már két óra elteltével is szignifikáns

méhpusztulást okozott. Bár a mortalitási érték ekkor még kevésbé tűnt

jelentősnek, de a megváltozott viselkedéssel együtt jelzés értékű volt a

következő értékelés fontosságára. Az 1 napos értékeléskor a mortalitás már

meghaladta a 16 százalékot, és szignifikánsan eltért a többi kezeléstől.

Ez arra enged következtetni, hogy a méhpopuláció egy részén a

hatóanyagok együttes kijuttatásakor a két hatóanyag akár számottevő

mortalitáshoz vezető szinergista hatása érvényesül.

Számunkra, a kísérlet kivitelezésében részvevő növényvédelmi

szakemberek számára is meglepő volt az az eredmény, hogy két, méhekre

nem jelölésköteles növényvédő szer együttes alkalmazásakor, a szabályok

betartása esetén is keletkezhet méhészeti kár.

A vizsgálat felhívja a figyelmet arra, hogy a ’méhekre nem

jelölésköteles’ növényvédő szerek virágzó állományokban történő együttes

használata sem mindig kockázatmentes. A méhek károsodásának elkerülése

érdekében virágzó kultúrákban, a méhek repülése idején is felhasználható

rovarölő szerek és gombaölő szerek együttes kijuttatása során fellépő

toxicitás további részletes vizsgálatát feltétlenül szükségesnek tartjuk.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Az Iszkaszentgyörgyön végzett kísérlet Tóth Károly, Tóth Péter, Beck

Tamás és Horváth János segítsége révén valósulhatott meg.

86

ÚJ LEHETŐSÉG A TALAJFERTŐTLENÍTÉSBEN

TALAJGÁZOSÍTÁS NEM AZONOS A TALAJ STERILIZÁLÁSSAL

TÓTH B.1 és PECINA, J.

2

1 Ekoprevent Kft, Budapest, [email protected]

2 TRIS International, Zagreb, [email protected]

A növényvédelem egyik legneuralgikusabb problémája ma a

talajfertőtlenítés. Ennek oka elsősorban a rendelkezésre álló lehetőségek

(hatóanyagok) beszűkülése. Amennyiben funkcionális alapon nézzük át a

rendelkezésünkre álló talajfertőtlenítő szereket a következővel

szembesülünk. A jelenleg talajfertőtlenítésre engedélyezett készítmények

agrotechnikai felhasználás szempontjából négy nagy csoportba sorolhatók.

1. Fungicid hatással rendelkező hatóanyagok és készítmények:

- Propamokarb Proplant

- propamocarb+foszetil Previcur Energy

- Coniothyrium (myc) Contans

2. Inszekticid hatással rendelkező hatóanyagok és készítmények:

- teflutrin Force

- klorpirifosz Kentaur, Alligator,

Dursban

- cipermetrin Signal

3. Nematocid és inszekticid hatással rendelkező hatóanyagok és

készítmények:

- oxamil Vydate

- fenamifosz Nemacur

- fosztiazat Nemathorin

4. Komplex (Fun+Ins+Nem+Herb) hatással rendelkező

hatóanyagok és készítmények:

- dazomet Basamid

- metamnatrium Nemasol

- metamammonium Ipam

Az összeállításból jól látható, hogy az extenzív kultúrák

talajfertőtlenítéséhez mind hatóanyag tartalmát, mind kiszerelését tekintve

is minimális választék áll rendelkezésre, a hatóanyag választék beszűkülése

itt is nyomon érhető.



87

Sokkal markánsabban jelentkezik ez a helyzet az olyan intenzív

kertészeti kultúrák esetében, mint a fólia alatt, vagy üvegházban termesztett

zöldség és dísznövények, vagy szamóca ültetvények, vagy az új telepítésű

gyümölcs ültetvények. Különös tekintettel a gyomokra, az újratelepítési

betegségekre, a talajból fertőző kórokozókra, kártevőkre és fonálférgekre.

A talajferőtlenítés során egy más, a szabadföldi kezelésektől eltérő

ökoszisztémába kell beavatkoznunk, és ennek következtében a

beavatkozásunk hatása vizuálisan kevésbé nyomonkövethető.

A termő talaj, vagy termékeny talaj – archaikusan kifejezve az

„Anyaföld” - nem csak termesztő közeg, hanem egyben egy élő közösség

„lakhelye”, élettere, egy ökoszisztéma. Ebben az élő közösségben a

termesztett növény meghatározó ugyan, de számításba kell venni a talaj

termékenységét biztosító hasznos élő szervezeteket, a szerves anyagok

lebontásában szerepet játszó szaprofita szervezeteket, amelyek a növény

táplálását, fejlődését segítik, és azokat a parazita szervezeteket is, amelyek,

vagy a növényen élősködnek, vagy a tápanyag és víz elszívásával a

termesztett növényeink konkurensei.

Tehát ennek az ökoszisztémának meghatározó alkotó elemei a

Károsító szervezetek:

kórokozók (vírusok, baktériumok, gombák)

kártevők (rovar lárvák, férgek, pajorok, fonálférgek)

virágos és virágtalan élősködők (szádorok, aranka félék)

gyomnövények

Talaj termékenységét biztosító szervezetek:

Hasznos élő szervezetek (baktériumok, gombák, fonálférgek, rovarok)

Szaprofita szervezetek

Sugárgombák

Ezeknek a növénykárosító és talajtermékenységet biztosító

szervezeteknek az együttese és aránya, határozza meg azt, hogy jó

termékenységű vagy terméketlen, beteg talajról beszélhetünk.

Egy jó termőállapotban lévő talaj ökoszisztémájának arányát szemlélteti

az 1. ábra.

88

Károsító szervezetek

Hasznos élő

szervezetek

1. ábra: Termékeny talaj egyensúlyi helyzetben

Forrás: saját

Amikor valamilyen ok következtében a talajban ez az egyensúly

felborul, az a talaj termékenység leromlásához vezet (pl. talajuntság) (2.

ábra).

Károsító szervezetek

Hasznos élő szervezetek

2. ábra: Fertőzött, leromlott talaj

Forrás: saját

Ez utóbbi helyzet áll elő akkor, amikor a talaj termékenysége oly

mértékben leromlik, hogy a talaj fertőtlenítésére, mint lehetséges eljárásra

89

kell gondolnunk és számításba kell venni a rendelkezésünkre álló

lehetőségeket, amelyek lehetnek: agrotechnikai, fizikai beavatkozások

(talajgőzölés, szolarizáció), vagy kémiai kezelések (vegyszeres

talajfertőtlenítés).

A talajgőzölés és szolarizáció vagy gazdaságossági okok miatt, vagy

éghajlati adottságaink miatt csak részben vagy egyáltalán nem

alkalmazhatók.

A kémiai kezelések közül pedig, csak azok a készítmények vehetők

figyelembe, amelyek komplex hatással bírnak, tehát hatékonyak a

kórokozók, kártevők és gyomok ellen is.

Komplex hatású talajfertőtlenítő szerek

Metilbromid Betiltva

Metil-Izo-Tiocianát (MIT) alapúak: 3 évenként

csökkentett

Basamid G dózisban

Ipam 40

Nemasol 510

Klórpikrin hatóanyagú: Eseti engedély

Tripicrin EC

Ezekkel a szerekkel végzett beavatkozásoknak a megítélése koránt sem

egyértelmű. Amíg a célkárosító szervezetek elleni hatékonyság elbírálása

elfogadott, addig a talajfertőtlenítő beavatkozások hatásának megítélése a

talaj hasznos élő szervezeteire már elégé ellentmondásos. Érdemes

áttekinteni, hogy a nemzetközi szakirodalomban hogyan vélekednek az

egyes beavatkozások hatásáról. A talaj gőzölésre és a szolarizációra DEVAY (1990) úgy tekint, mint egy

olyan beavatkozásra, ami a parazita szervezeteken túl a talaj hasznos élő

szervezeteit sem kíméli. SOFI és mtsai (2014) úgy találták, hogy a talaj

szolarizációja nem csak a növénypatogén fonálférgek, hanem a kezelt talaj

gomba populációját is jelentősen csökkentette. SHUKLA és mtsai (2000)

pedig azt tapasztalták, hogy a szolarizáció nem volt hatással a talaj

baktérium és sugárgomba populációra.

90

A kémiai beavatkozásokról is hasonlóan vegyes a megítélés, mert

YAMAMOTO és mtsai (2008) szerint a metilbromid rövidtávon enyhén

befolyásolja a talaj mikoflórát, de hosszútávon drasztikusan átrendezi azt.

JAMES (1989) szerint viszont minden talajgázosító szer egyaránt megöli a

talajban élő hasznos és parazita szervezeteket. MACALADY és mtsai (1998)

szerint a metam nátrium hatóanyagú talajfertőtlenítő szerek hatása a talaj

mikoflórájára kevésbé ismert, de a vizsgálataik szerint hatásuk perzisztens

és legalább 18 hétig tartó változást okoznak. IYER és WOJAHN (1976)

szerint a dazomet hatóanyag a talaj szervesanyag tartalmától függően, de

kifejezetten gátolta a mikorrhiza gombák fejlődését.

Mindezek alapján összegezhető, hogy a talajgőzölés, szolarizáciő és a

kémiai szerekkel történő talajgázosítás jelentős mértékben csökkenti a

talajban nemcsak a parazita, hanem a hasznos élő szervezetek populációját

is (3. ábra).

Sterilizált

ParazitákÚjrafertőzés Felszaporodás

3. ábra: Talajélet talajgőzölés, szolarizáció és kémiai szerrel végzett

kezelés után

Forrás: saját

Az ábra alapján jól látható, hogy a beavatkozások után minimális

talajélet marad fenn, ami egyben lehetőséget teremt a parazita szervezetek

számára egy erőteljes újrafertőzéshez és a hasznos élőszervezetek és

szaprofiták lassú felszaporodására.

91

A kémiai talajfertőtlenítő készítmények sorában egy új lehetőséget

hozott viszont a klórpikrin hatóanyagú készítmények megjelenése. Ez a

hatóanyag korábban a metilbromid mellet jelzőgázként szerepelt, de

önmagában kijuttatva a károsítók elleni hatékonyságát tekintve a MIT alapú

szerekhez hasonlóan megközelíti a metilbromid hatékonyságát, de azoktól

lényegesen eltér abban, hogy a hasznos élő szervezetekkel és szaprofitákkal

szemben sokkal kíméletesebb (4. ábra).

Paraziták

Sterilizált

Újrafertőzés Felszaporodás

4. ábra: Talajélet a Tripicrines kezelés után

Forrás: saját

Az ábra alapján jól látható, hogy elméletileg itt is adott a parazita

szervezetek újrafertőzésének esélye, de a megmaradt hasznos élő

szervezetek és szaprofiták jelentős populációja a biztosíték arra, hogy ez ne

következzen be, mert azok gyors felszaporodásukkal lelassítják vagy

megakadályozzák a növényparazita szervezetek újrafertőzését. Mindezt

igazolja a PECINA és mtsai (2014) által Orlandóban végzett vizsgálatokat

szemléltető ábrák (5-6. ábra).

92

5. ábra: A talaj Trichoderma populációjának változása klórpikrinnel

történő kezelés (40g/m2) után

Forrás: PECINA és mtsai (2014)

6. ábra: A talaj Pseudomonas és Bacillus populációinak változása

klórpikrinnel (40g/m2) végzett talajfertőtlenítés után


• Expected decrease of total CFU number followed by recolonization of superior antagonistic fungi in treated samples

RESULTS Trichoderma

0,00E+00

5,00E+04

1,00E+05

1,50E+05

2,00E+05

2,50E+05

0 14 40 180

CP40

CONTROL

DAYS

CFU/g

Immediate increase response with (Pseudomonas) followed by stabilization in week 6-24 (Bacillus)

0,00E+00

5,00E+05

1,00E+06

1,50E+06

2,00E+06

2,50E+06

3,00E+06

0 14 40 180

CP40

CONTROL

DAYS

CFU/gBacillus

0,00E+00

2,00E+05

4,00E+05

6,00E+05

8,00E+05

1,00E+06

1,20E+06

1,40E+06

0 14 40 180DAYS

CFU/g

Pseudomonas

93

A grafikonok jól szemléltetik, hogy a klórpikrin hatóanyagú szerrel

végzett talajfertőtlenítést követő 14. naptól kezdve a kezelt talajon a

kezeletlen kontrolhoz viszonyítva is ugrásszerűen megnövekszik a

Trichoderma fajok, a Bacillus és Pseudomonas fajok populációja. Ez azt

jelenti, hogy ebben az esetben a talajfertőtlenítés nemcsak a parazita

szervezetek populációját csökkentette radikálisan, hanem egyben kedvező

feltételeket teremtett a talaj termékenységét biztosító hasznos élő

szervezetek és szaprofiták számára.

Mindezeket a vizsgálatokat a gyakorlatban úgy igazolták, hogy

megmérték a telepítés előtt klórpikrinnel fertőtlenített talajba ültetett

gyümölcsfák termés adatait (7. ábra).

RESULTS Yield – 3rd year

18,2

23,2 23,4

20,7

0

5

10

15

20

25

control cp40 cp40+t+r t+r

fruits per plant

Control..................53,2T+r:.......................62,8

Cp40: ....................69

Cp40+t+r: ............68

Average of 10 tree

random sample

lbs

7. ábra: Klórpikrinnel fertőtlenített és talajkondicionálókkal kezelt

parcellák termése 3 évvel a kezelés után


A grafikon adataiból jól látható, hogy azokon a parcellákon a hol a

Klórpikrines kezelés (cp40) után még plusz talajélet fokozó Trichoderma

preparátumot (t) és Rhizobium baktérium preparátumot (r) is kijuttattak,

ezekkel a plusz kezelésekkel sem tudták jelentősen növelni a

terméseredményt. A biológiai preparátumok önmagukban történő

kijuttatásával növekedést lehetett elérni a kezeletlen kontrolhoz (Control)

94

viszonyítva, de az nem közelítette meg a klórpikrinnel végzett kezelés

eredményét.

Mindezek meggyőző magyarázatot adnak arra, hogy miért fejlődtek

erőteljesebben annak a parcelláknak a gyümölcsfái, ahol a telepítést

megelőző talajfertőtlenítés klórpikrinnel történt, mint a metilbromidos

kezelésben részesített parcella gyümölcsfái (8. ábra).

8. ábra: Metilbromiddal és klórpikrinnel fertőtlenített terület

gyümölcsfáinak fejlettsége kettő évvel a kezelés után

Forrás: Pecina és mtsai

KÖVETKEZTETÉSEK

A 8. ábrán és az előtte bemutatott grafikonokon szereplő eredmények is

egyértelműen igazolják a címben megfogalmazott megállapítást, hogy egy

régi szer is hozhat új megoldást, mert „A talajgázosítás nem egyenlő a talaj

sterilizálással”. A klórpikrin mint talajfertőtlenítő vagy gázosító szer, igaz

nem olyan drasztikusan hatékony a károsító szervezetek ellen, mint a

metilbromid, vagy a talajgőzölés, mégis azzal, hogy nemcsak megkíméli a

hasznos élő szervezeteket és szaprofitákat, hanem kifejezetten elősegíti

azok felszaporodását, a talaj termékenység helyreállításával a termesztés

számára hasznosabb és hatékonyabb megoldást jelent. Tehát ebből a

szempontból nézve, a klórpikrin hatóanyagú TRIPICRIN EC olyan hatású

95

talajfertőtlenítő szer, amelyik úgy végzi a talaj fertőtlenítését, hogy közben

helyreállítja annak termékenységét.

Amennyiben figyelembe vesszük a klórpikrin azon tulajdonságait is,

hogy nem károsítja a környezetet, nincs káros mellékhatása, nincs

szermaradéka, mert a bomlásterméke tápanyag a növény és a hasznos

talajszervezetek számára, akkor megállapíthatjuk, hogy a rendelkezésünkre

álló talajfertőtlenítő szerek közül a klórpikrin a legkörnyezetkímélőbb

megoldás. Ezen kedvező tulajdonságok alapján a klórpikrines

talajfertőtlenítés nem csak az IPM és GAP minősítés rendszerébe illeszthető

jól, hanem még az is megfontolandó, hogy esetleg az alternatív vagy

biogazdálkodásban a termesztésbe az átállást megelőző évben megalapozó

kezelésként figyelembe vehető legyen, hiszen ebben az esetben a kémiai

talajfertőtlenítés a talaj termékenységét garantáló hasznos élő szervezetek és

szaprofita szervezetek segítésének és felszaporításának eszköze anélkül,

hogy káros mellékhatása vagy szermaradéka lenne.

IRODALOM

DE VAY, J.A. (1990): Use of solarization for fungal and bacterial pathogens including

biocontrol. Proceeding of the First International Conference of Soil Solarization FASO

Corporate Document

SOFI, T.A., TEWARI, A.K., RAZDAN, V.K. and KOUL, V.K. (2014): Long term effect of soil solarization on soil properties and cauliflower vigor. Phytoparasitica, 42(1): 1–11.

SHUKLA, L.S., YADURAYU, D.K., DAS, N.T. and MAGU, T.K. (2000): Effect of solarization on

soil micoflora and soil enzymatic activity. Annals of Plant Prtotection Sciences, 8(2): 218–225.

YAMAMOTO, T., ULTRA, U.V., TANAKA,S., SAKURAI, K. and IWASAKI, K. (2008): Effect of

methyl bromide fumigation, chlorpicrin fumigation and steam sterilization on soil nitrogen dynamics and microbial properties in a pot culture experiment. Soil Science and Plant

Nutrition, 54: 886–894.

JAMES, R.L. (1989): Effect of fumigation on soil pathogens and beneficial organisms. Landis TD Proceedings Technical Report

MACALADY, J.I., FULLER, M.E. and SCOW, K.M. (1998): Effect of Metam Sodium fumigation

on Soil Microbial activity and Community Structure. JEQ, 27(1): 54–63. IYER, J.G. and WOJAHN, K.E. (1976): Effect of the fumigant dazomet on the development of

mychorrizal and growth of nursery stock. Plant and Soil, 45(1): 263–266.

PECINA, J., MINUTO, A., SPOTTI, C., RUHMER,T. and PREM, J. (2014): Cholopicrin fumigation to resolve SARD in apple tree monoculture in EU. Annual International Research

Conference on Methyl Bromide alternatives and emission reductions. Orlando Florida

96

NEONIKOTINOID SZERMARADÉKOK NAPRAFORGÓBAN ÉS

KUKORICÁBAN AZ ORSZÁGOS MAGYAR MÉHÉSZETI

EGYESÜLET MÉRÉSEI ALAPJÁN

TÓTH P.

Országos Magyar Méhészeti Egyesület 1094 Budapest Viola u. 50.

[email protected]

BEVEZETÉS

Az Európai Unió Bizottsága 2013. május 24-én a tiametoxám,

klotianidin és imidakloprid hatóanyagok felhasználására vonatkozó

korlátozó intézkedéseit a 485/2013. rendeletben hosszas vitát követően

meghozta.

A döntést megelőzően több egymással ellentmondó kutatási eredményt

publikáltak a témával foglalkozó szakemberek. Ezek közül az egyik

legfontosabb az Európai Élelmiszer Biztonsági Hivatalnak az az

összefoglalója, amely 2012 telén látott napvilágot és az előbb említett

döntést megalapozta.

Az Európai Unió határain belül és kívül azóta is komoly viták zajlanak a

technológia méhekre és ezen felül az egész környezetre gyakorolt

veszélyeiről (CAMPBELL 2015; BONMANTIN et al. 2003, BONMANTIN 2015;

HATJINA et al. 2015).

Hazánkban az említett vegyületek méhészetekre gyakorolt hatásával

kapcsolatos első vizsgálatokat a ’90-es években végezték az FVM Növény–

és Talajvédelmi Szolgálat Fácánkerti Ökotoxikológiai Laboratórium Vad-és

Méhtoxikológiai Állomásán. A későbbiekben viszont a témával foglalkozó

Országos Magyar Méhészeti Egyesület tette közzé mérési eredményeinek

adatait az évente megjelenő kiadványaiban (2010-2014). Ennek alapján

néhány esetben, kukoricában és napraforgóban sikerült detektálni a

generatív részekben illetve a virágzatok közelében található levelekben a

csávázásra használt hatóanyagokat. Ugyanakkor ezek a vegyületek sem a

mézben sem a virágporban, vagy az elhullott méhek testétben nem voltak

mérhetők. Az OMME 2013-ban és 2014-ben elvégzett vizsgálatai során

sikerült bizonyítani azt is, hogy a tiametoxam jelen van a táblák belvizes

foltjaiban és annak iszapjában is, ugyanakkor a betakarított repce területek

árvakelésének talajában csak ritkán, az árvakelésekben pedig egyáltalán

nem mérhető.

97

További hazai vizsgálatok (MÖRT és mtsai 2013; GREENPEACE 2013)

bizonyították a hatóanyagoknak a jelenlétét a kukorica guttációs

vízcseppjeiben.

Ezeken felül elvégzett magyar kutatások során RIPKA és munkatársai

(2014) kimutatták a hatóanyagok jelenlétét főleg a kukorica generatív

szerveiben.

A neonikotinoidokkal csávázott kukorica és napraforgó növények

vizsgálatára a későbbiekben csak akkor volt mód, mikor a magyar hatóság

által kiadott szükséghelyzeti engedélyek alapján álltak rendelkezésre olyan

területek, ahol az említett kezelésben részesült magokat vetették el a

növénytermesztők.

ANYAG ÉS MÓDSZER

2016-ban napraforgó és kukorica kultúrákban mértük az említett

hatóanyagoknak a növényekben kimutatható jelenlétét, ugyanakkor

vizsgáltuk azt is, hogy a napraforgó táblára kihelyezett méhcsaládok

életében milyen változások figyelhetőek meg.

A napraforgó kultúrában elvégzett mérések

2016-ban egy tiametoxám hatóanyaggal csávázott és egy kezeletlen

napraforgó táblára telepített méhészet méheinek folyamatos mintázását

végeztük el. Az említett területekre öt-öt méhcsaládot helyeztünk ki 07. 03-

án. Ekkor a növények 10%-a már virágzott. A mintavételeket a családok

kitelepítése előtti napokban 06. 30-án illetve 07. 13-án, és 07. 19-én tehát a

virágzás alatt még két alkalommal hajtottuk végre. Az első mintavételnél

méh és fiasítás mintát gyűjtöttünk minden családból, a későbbi

mintavételeknél csak élő méheket gyűjtöttünk a kaptárokból. A begyűjtött

méh és fiasítás mintákat a NÉBIH ÁDI vizsgálta az atka és a nozéma

szempontjából, ezt követően a mintákat átadták az Állatorvostudományi

Egyetem Járványtani és Mikrobiológiai Tanszéke számára, ahol virológiai

vizsgálatokat végeztek el bennük.

A kórtani célú vizsgálatokkal párhuzamosan nyomon követtük a

családok kémiai szennyeződésének változását is. Ennek megfelelően a

kórtani minták gyűjtésével azonos napon gyűjtöttünk mintákat a családok

méheiből és mézkészletéből. Eltérően a kórtani mintáktól, ahol minden

egyes családot külön-külön mintáztunk meg, a kémiai vizsgálatokhoz a

kísérlet céljára beállított öt-öt család méheinek és mézkészletének átlagát

képeztük minden alkalommal. A mézet minden esetben szűrő (peszticid

98

screening) vizsgálatoknak vetettük alá és ugyanezt tettük az első két esetben

is a méhekkel is, míg a harmadik alkalommal a méhek testében csak a

neonikotinoidok jelenlétét ellenőriztük.

A vizsgálat ideje alatt három alkalommal (07. 11., 13., 19.) a kaptárok

előtt található méhhullákat is összegyűjtöttük, és ezeket is kémiai

analízisnek vetettük alá.

A méhekből történő mintavételekkel párhuzamosan a növényekben

található szermaradékok jelenlétét is ellenőriztük. A mintavételeket a

méhminták begyűjtésével megegyező napokon végeztük.

A területet egy alkalommal az Állatorvostudományi Egyetem

Járványtani és Mikrobiológiai Tanszékének munkatársai is meglátogatták,

ugyanis egy hosszú távú immunológiai vizsgálat céljára mintákat

gyűjtöttek.

A méhekből történő mintavétellel azonos időpontokban a növényi

minták begyűjtését is elvégeztük. Ennek megfelelően a virágzást

megelőzően és a virágzást követően még két alkalommal gyűjtöttünk

mintákat. A mintavételek alkalmával begyűjtöttük a növények felső leveleit,

és a virágzatokat, amelyeket az első alkalommal meghámoztunk és csak a

virágzatot kívülről borító epidermisz szermaradékait ellenőriztük. A

későbbiekben a begyűjtött virágzatokat háromfelé daraboltuk, így külön

vizsgáltuk a csöves virágokat, a bélszövetet és a virágzat külső zöld részeit.

A kukorica kultúrában elvégzett mérések

A mintavételre kijelölt területeken a klotianidin hatóanyag került

felhasználásra.

Az említett szermaradékoknak a kukorica növényeken belüli mozgását

nyolc mintaterületen vizsgáltuk. A kukorica címereket minden esetben az

apa sorokról gyűjtöttünk, egy táblában viszont az apa növényeken kívül az

anya sorokat is megmintáztuk.

A címereken kívül hét esetben a növények legfelső leveleit, és további

hat esetben a címerekről leválasztott virágpor szermaradékait ellenőriztük.

A minták begyűjtését egyszer végeztük a hajnali órákban, a többi

alkalommal ez délelőtt történt.

A begyűjtött növénymintákat hűtőtáskában szállítottuk a NÉBIH

területileg illetékes növényvédő szer analitikai laboratóriumába (Szolnokra

és Velencére).

Mind a kukorica, mind pedig a napraforgó minták begyűjtésének

alkalmával rögzítettük a növények vetési idejét, és a magokra kijuttatott

csávázószer hatóanyag dózisát is. A napraforgó esetében ennek a dózisnak a

99

nagyságát laboratóriumban is visszamértük. A kémiai analíziseket a

laboratóriumok LCMS/MS készülékekkel, 1 ppb érzékenységgel végezték.

EREDMÉNYEK

A napraforgó virágzása alatt mért adatok értékelése

A napraforgó felső leveleiben a virágzást megelőző napokban (06. 30.)

nemcsak a csávázáskor használt tiametoxámot hanem ismeretlen eredetű

imidaklopridot is detektált a laboratórium. A virágbimbók lehámozott

epidermiszében ugyanekkor már csak imidakloprid volt mérhető 3 ppb

mennyiségben. A tiametoxam (vagyis a csávázáskor felhasznált hatóanyag)

csupán nyomokban volt jelen. Az imidakloprid megjelenésére nem találtunk

bizonyító erejű magyarázatot.

A később elvégzett növényi mintavételek eredményei már nem mutatták

sem a tiametoxám sem pedig az imidakloprid jelenlétét.

A méhészeti minták a fentebb említett hatóanyagok vonatkozásában

minden esetben negatívak voltak, viszont a különböző időpontokban a

kaptárok előtt összegyűjtött méhhullák méhekre nem jelölés köteles

rovarölő hatóanyagokat (tau-fluvalinátot illetve tiaklopridot) tartalmaztak

ugyancsak nem jelölés köteles gombaölő szerek hatóanyagaival

(dimoxistrobin, boszkalid) együtt. Ezekben a mintákban még amitráz

metabolitok is kimutathatók voltak.

Az azonos időpontban a kaptárok belsejéből kigyűjtött méhek viszont

csak amitráz metabolitokat tartalmaztak. Ez az akác és a napraforgó

virágzása közötti hordási szünetben a varroa atkák elleni kezelések

következménye.

A méhek egészségtani vizsgálatában nem volt különösebb változás,

csupán a nozéma fertőzés erőssége ingadozott a különböző időpontokban

gyűjtött méhmintákban.

A napraforgó növényekben a második és harmadik mintavétel során

csupán tiaklopridot mutattunk ki, ugyanis ezek a vizsgálatok nem terjedtek

ki a napraforgóban használt gombaölő komponensekre.

100

A kukorica virágzása alatt mért adatok értékelése

A kukorica esetében a begyűjtött felső levelek mindegyike tartalmazott

valamennyi szermaradványt a csávázásra használt klotianidinből. Ez azt

jelenti, hogy az előbb említett hét db minta mindegyike pozitív volt a

csávázásra használt készítmény hatóanyagára nézve. Ennek mennyiségét a

klotianidin bomlástermékeként képződő összes tiametoxámban (tiametoxam

szumma) fejezi ki a laboratórium. A begyűjtött címerek (kilenc db minta)

esetében csak négy alkalommal érzékelték a műszerek az alkalmazott

csávázó szer hatóanyagát. A címerekről leválasztott hat darab virágporminta

vonatkozásában viszont elmondható, hogy csupán egyszer detektált a

laboratórium mérhető értéket 0,003 mg/kg mennyiségben.

KÖVETKEZTETÉSEK

Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület által végzett monitoring

vizsgálatok során az elmúlt hét esztendőben azt a megállapítást tettük, hogy

a csávázásra használt neonikotinoid hatóanyagoknak a növények generatív

részeiben való megjelenési gyakorisága erősen függ az adott évjárattól.

Ezen felül a transzlokációt erősen befolyásolják a csapadékviszonyok, a

növények zöld tömege és az, hogy mennyi idő telik el a növény vetésétől a

virágzásig.

Ennek megfelelően az idei esztendő erősen hasonlít a 2013-hoz, amikor

a nedvességgel feltöltött talajokba az időjárási viszonyok sajátságos

alakulása miatt késedelmesen elvetett növények robbanásszerű fejlődésének

következtében több esetben is megjelentek a csávázásra használt

inszekticidek a napraforgó és a kukorica generatív részeiben. Ugyanakkor el

kell mondani azt is, hogy az idei évben első alkalommal tudtuk bizonyítani

a klotianidin hatóanyagnak a kukorica virágporában történő megjelenését.

Az sem jelentéktelen kérdés, hogy főleg a kukorica felső leveleiben

általános volt a csávázásra használt klotianidin megjelenése. Ennek

jelentősége a növények által kiizzadt guttációs vízcseppek szempontjából

van, ugyanis a kukorica virágzásának idején sok esetben ezek a növényi

részek jelentik a méhek számára az egyetlen vízforrásként számításba

vehető üde foltot a határban. Ha ezek mellett számolni kell az adott

területen a virágpor szennyezettségével is, akkor mindenképpen belátható,

hogy a különböző évjáratokban eltérő mértékben ugyan, de lehet számolni

101

az inszekticides csávázásnak a virágzási időt megelőzően és a virágzási idő

alatt is a beporzó szervezeteket érintő negatív hatásaival.

Napraforgó kultúrában a virágzást megelőző időszakban szintén ki

tudtuk mutatni a növényekben csávázásra használt szermaradékokat,

ugyanakkor azt is volt alkalmunk látni, hogy az ismert eredetű tiametoxám,

jelenléte kevésbé markáns a virágzatokat kívülről borító epidermiszben,

mint az ismeretlen eredetű imidakloprid esetében azt láthattuk.

A kezelt és a kezeletlen napraforgó területekre kitelepített méhcsaládok

egészségügyi helyzetében komoly elváltozást nem tapasztaltunk.

Ugyanakkor az fölöttébb érdekes, hogy a mintavételek alkalmával a

kaptárok elől összegyűjtött méhhullákban nem jelölés köteles inszekticidek

hatóanyagait (tiakloprid, tau-fluvalinát) detektáltuk, amelyek mellett

dimoxistrobin és boszkalid jelenléte is igazolható. Felmerül a kérdés, hogy

vajon ezek a kombinációk nem okoznak-e méhelhullást a szabályos

használat ellenére is? Ennek a kérdésnek tisztázása érdekében további

vizsgálatokra lesz szükség.

Visszatérve az alap problémára mindenképpen tanácsos lenne a területre

kitelepített méhcsaládok áttelelési rátáját és a további kondíció változását

megfigyelni. A helyzet végső tisztázásához további, az egyéb vadon élő

beporzókat is magába foglaló vizsgálatokra van szükség.

IRODALOM

ANONIM (2013): A Bizottság 485/2013/végrehajtási rendelete (2013. május 24.) Az Európai

Unió Hivatalos Lapja I. 139: 12–16.

BONMANTIN, J. M., MOINEAU, I., CHAVRET, R., FLECHE, C., COLIN, M. E. and BENGSCH, E. R.

(2003): A LC/APCI-MS/MS Method for Analysis of Imidakloprid in Soils, in Plants, and

in Pollens. Analytical Chemistry, 75( 9): 2027–2033.

BONMANTIN, J. M. (2015): Neonicotinoids and bees: The worldwide integrated assessment of

these insecticides reveals major impacts on pollinators and also on biodiversity. 44 th

APIMONDIA International Apicultural Congress Scientific Program. Abstracts p. 209.

CAMPBELL, P. (2015): Neonicotiniods and Bees: A review of recent reguletory decisions and

published literature. 44 th APIMONDIA International Apicultural Congress Scientific

Program. Abstracts, pp. 205–206.

EFSA (2012): EFSA identifies risks to bees from neonicotinoids

https://www.efsa.europa.eu/en/press/news/130116

HATJINA, F., BAK, B., BIENOWSKA, M., COSTA, C., DALL’OLIO, R., DRAZIC, M., GARCIA, C.,

GERULA, D., KEZIC, D., KEZIC, N., MEDRZYCKI, P., MLADENOVIC, M., PANASIUK, B., PETERSON, M., RASIC, R., SUIDA, M., STANISAVLJEVIC, L., TOSI, S. and WILDE, J. (2015):

Field assessment of impacts of different neonicotinoids on honey bee queens and drones.

https://www.efsa.europa.eu/en/press/news/130116

102

44th APIMONDIA International Apicultural Congress Scientific Program Abstracts, p. 206.

GREENPEACE (2013): Csepegő Méreg http://www.greenpeace.org/

MÖRT M., JURANCSEKNÉ NÁDASDI J., CSERESNYÉS E., FEKETE G., FEJES Á., KEREKI O. és

SZÉKÁCS A. (2014): Neonikotinoid csávázó szerek megjelenése a kukorica guttációs

folyadékában III. Ökotoxikológiai Konferencia előadás és poszter kötete. p. 20.

OMME (2010-2014): Magyar Méhészeti Nemzeti Program Környezetterhelési Monitoring

Vizsgálat http://www.omme.hu/?cat=22

RIPKA G., REPKÉNYI Z., GRIFF T., DIENES D. és VÁSÁRHELYI A. (2014): Jelentés a 2013.

évben virágzó növénykultúrákban végzett rovarölő szermaradék analitikai vizsgálatokról

http://portal.nebih.gov.hu/-/viragzo-novenykulturakban-vegzett-rovarolo-szermaradek-

analitikai-vizsgalatok-2013-evi-eredmenyei

SZABÓ L. (2005): Vélemény a Gauchóról. Méhészet 53. június p. 10.

http://www.greenpeace.org/

http://www.omme.hu/?cat=22

http://portal.nebih.gov.hu/-/viragzo-novenykulturakban-vegzett-rovarolo-szermaradek-analitikai-vizsgalatok-2013-evi-eredmenyei

http://portal.nebih.gov.hu/-/viragzo-novenykulturakban-vegzett-rovarolo-szermaradek-analitikai-vizsgalatok-2013-evi-eredmenyei

103

PERONOSZPÓRA FAJOK JELENTŐSÉGE SZÁNTÓFÖLDI

KULTÚRÁKBAN 2016-BAN

VARGA ZS.

FMC/Cheminova Magyarország Kft., 1027 Budapest Ganz u. 16. 2. emelet,

[email protected]

BEVEZETÉS

A peronoszpóra fajok alacsonyabb rendű gombaszervezetek, amelyek a

petespórás gombák (Oomycota) törzsén belül a Peronosporales rendbe és

Peronosporaceae családba tartoznak. A családon belül 7 nemzetség 118

kórokozó faja különíthető el (KÖVICS, 2000). Túllépve a kórokozó

csoporton belül jól ismert szőlőperonoszpóra (Plasmopra viticola)

gazdasági jelentőségén, elmondhatjuk, hogy ezen biotróf szervezetek

szántóföldi növénytermesztésben – napraforgót kivéve -, betöltött

szerepéről hazai viszonyok között az utóbbi időben kevés információval

rendelkezünk. A napraforgó-peronoszpóra (Plasmopara halstedii) az elmúlt

évtizedekben és napjainkban is a gazdaságilag jelentős kórokozók közé

tartozik, ezért a szakterület kutatása kiemelkedő (VIRÁNYI és SPRING,

2011). A kórokozó rendkívül variábilis, jelenleg 36 patotípusa ismert és

hazai viszonylatban is fokozatos a nagyfokú fertőzőképességgel rendelkező

új rasszok megjelenése (RUDOLF és mtsai, 2011; BÁN és mtsai, 2014). A

hazai olajnövény termesztésben a napraforgó mellett az őszi káposztarepce

(~220 ezer ha), a szója (~72 ezer ha) és az évről-évre növekvő olajretek (~

15 ezer ha – a bevezetett zöldítési program hatása) is meghatározó tényezői

a vetésforgónak. Az említett kultúrák növénykórtani szemszögből tekintett

közös tulajdonsága, hogy mindegyik növényfajnak létezik peronoszpóra

betegsége, mégis a napraforgóval ellentétben ezen peronoszpóra fajok

jelentőségéről hazai viszonylatban kevesebb információ áll rendelkezésre.

Az őszi káposztarepcét és olajretket fertőző Peronospora parasitica

széles körben elterjedt, keresztes virágú növényeket fertőző gombafaj,

nagyon széles gazdanövénykörrel rendelkezik. A kórokozó korábban főként

a hűvösebb, csapadékosabb klímájú országokban (pl. Egyesült Királyság)

okozott komoly növényvédelmi problémát a repcetermesztőknek

(GLADDERS, 1987). A repceperonoszpóra kedvező körülmények között a

Brassica nemzetségbe tartozó növényeken (SHERRIFF és LUCAS, 1990;

SANGEETHA és SIDDARAMAIAH, 2007) túl az olajretek megbetegítésében és


VargaZ

Kiemelés

104

a termés csökkentésében is szerepet játszik (KOFOET és FINK, 2007). ACHAR

(1998) szerint a kórokozó konídiumainak 100 %-os fertőzéséhez telített

páratartalom mellett a 20 ºC az ideális hőmérséklet. Vizsgálatai szerint a

fertőzés mértéke 15 ºC alatt 40-50 %-ra és 26-30 ºC között 35-40 %-ra

csökken. A szójaperonoszpóra (Peronospora manshurica) a világ szójatermesztő

régióiban eltérő mértékű gazdasági kárt előidéző kórokozó, bár az ellenálló

fajták nemesítésével a betegség lényegesen visszaszorult (LIM, 1989). A

kórokozó veszélyességét viszont jelzi, hogy 33 fiziológiai rassza ismert

(LIM és mtsai 1984). A védekezésben meghatározó az Rpm rezisztencia gént

hordozó fajták ellenállósága, ugyanakkor a szerzők jelzik, hogy, a kórokozó

egy új rassza már ezt a rezisztencia gént hordozó fajtákat is képes

megfertőzni.

Hazai viszonylatban az említett kultúrák peronoszpóra betegségei

ismertek, de a szakirodalomban történő általános megjelölésükön

(LŐRINCZNÉ és SÁRINGER, 2006; ZARECZKY és TREITZ, 2009) túl

napjainkban a termesztett növénykultúrák bővülő fajta-szortimentje mellett

ezen kórokozók gazdasági jelentőségéről kevés információval

rendelkezünk. Jelen publikáció gyakorlati tapasztalatok összegzésén alapul,

amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet az említett peronoszpóra fajok

esetleges jövőbeni jelentőségére.

ANYAG ÉS MÓDSZER

Vizsgálatink során célunk volt a szója, az őszi káposztarepce és az

olajretek növénykultúrákban a peronoszpóra fertőzöttség felmérése és

mintagyűjtést követően a kórokozók azonosítása. A szemlézett területek és

a mintagyűjtési helyek kiválasztása véletlenszerű volt (szója és őszi

káposztarepce esetében Délnyugat-Dunántúl; olajretek minta Jászfényszaru)

(1. ábra). A fertőzött, tüneteket mutató mintákat nedves körülmények

között tartottuk (polietilén tasak) és 24 órán belül mikroszkópos

vizsgálatnak vetettük alá. Nyugat-Dunántúlra az idei év vegetációs

ciklusában csapadékos, inkább alacsonyabb hőmérsékletű, páradús

periódusok voltak jellemzőek (lehullott csapadék mennyisége május, július,

augusztus hónapokban meghaladta a 120 mm-t).

105

1. ábra: Mintavételek helyszínei (szója, őszi káposztarepce - Gersekarát,

Vasvár, Pusztaszentlászló, Nagykanizsa, Zalakomár; olajretek -

Jászfényszaru)

EREDMÉNYEK

Vizsgálataink során mindegyik szójaterületen bizonyítottuk a

szójaperonoszpóra (Peronospora manshurica) jelenlétét. A fertőzés

intenzítása területenként eltérő erősségű volt, de a m2-enként található

növények mindegyikén tapasztalható volt a tünetek megjelenése. A fertőzés

következtében a növény alsó levélemeletein 60 % feletti nekrózis, illetve

szövetelhalás volt jellemző (2.A ábra). Gyakran a tünetek már a felső

levélszinteken is megjelentek. A tüneteket mutató fertőzött levelek fonákán

intenzíven sporulált a kórokozó (2.B ábra).

Az olajretek és az őszi káposztarepce esetében a peronoszpóra

fertőzések számára szintén kedvezett az évjárat. Mindkét kultúrnövény

tüneteket mutató részeiről a Peronospora parasitica kórokozót sikerült

azonosítanunk (4. ábra). Az olajreteknél az erős fertőzés következtében a

kórokozó a becőkre is ráhúzódott (3.B ábra), ahol a magok fertőzése is

bekövetkezett. Az őszi káposztarepce esetében m2-enként 6-7 tünetet mutató

repcenövényt számoltunk, ahol a fiatal levelek szövetelhalása több esetben

meghaladta a 30 %-ot (3.A ábra).

106

2. ábra: A szójaperonoszpóra fertőzés következtében elhaló levélzet (A) és

fertőzött levélterületről izolált Peronospora manshurica szaporítóképletei

(sporangiumtartók leváló sporangiumokkal) (B) (Fotó: Varga, Gersekarát, 2016.08.15.)

3. ábra: A Peronospora parasitica fertőzés következtében elhalt levélfoltok

őszi káposztarepcén (A) és a kórokozó olajretek becőkön okozott tünetei

(B) (Fotó: Varga, 2016.09.26. és 07.26.)

B A

A B

107

4. ábra: Az őszi káposztarepcéről és olajretekről izolált Peronospora

parasitica jellegzetes villásan elágazó sterigmái (Fotó: Varga, 2016.0.18.)

KÖVETKEZTETÉSEK

A 2016-os év időjárási körülményei egyértelműen kedveztek a

Peronospora manshurica és P. parasitica kórokozó gombafajok

fertőzésének. Mindkét kórokozó esetében elmondható, hogy a fertőzés

mértéke több esetben a védekezésre indokot adó szintet is elérte.

Tényszerű, hogy hazai viszonylatban több irodalmi forrás az említett

kórokozókat ’évjárat függő’ betegségként jelöli (LŐRINCZNÉ és SÁRINGER,

2006; ZARECZKY és TREITZ, 2009; KUN, 2014) és a védekezés alapköveként

az ellenálló fajták termesztését jelöli meg. Az őszi káposztarepce és a szója

peronoszpóra betegsége ellen valóban meghatározó az adott fajta

ellenállósága (LUCAS és mtsai 1988; LIM, 1989), ugyanakkor az olajretek

esetében ezen a területen kevesebb információ áll rendelkezésünkre. Hazai

viszonyok között nincsenek pontos adataink az említett kórokozó fajok

fiziológiai rasszairól és szintén kevés ismeret áll rendelkezésünkre a

gazdasági kártételüket illetően. LŐRINCZNÉ és SÁRINGER (2006) őszi

káposztarepce esetében jelzi, hogy kedvező körülmények esetén a

Peronospora parasitica áttelelését követően felhúzódhat a virágzatra és a

becőkön keresztül a magokat is fertőzheti. Esetünkben olajreteknél

tapasztaltuk a P. parasitica olyan mértékű becőn jelentkező fertőzését,

amely már jelentős terméscsökkenést, valamint a magok károsodását,

ezáltal a betegség vetőmaggal történő továbbvitelét is feltételezi.

SANGEETHA és SIDDARAMAIAH (2007) mustár esetében tapasztalták, hogy a

108

Peronospora parasitica és Albugo candida vegyes fertőzése a becők 47 %-

os csökkenését, ezen keresztül pedig a magok 32 %-os csökkenését okozta.

A kórokozó vetőmaggal történő továbbterjedése biztosított (JANG és

SAFEEULLA, 1990) és a magok fertőzése szoros korrelációt mutat a

csíranövényeken tapasztalat tünetek megjelenésével. A védekezés egyik

hatékony megoldása lenne a vetőmagcsávázás, de hazai viszonyok között a

szója, őszi káposztarepce és olajretek esetében sem találunk erre

engedélyezett készítményt. Súlyosabb fertőzés esetén az állományokban a

kémiai védekezés alkalmazása elkerülhetetlen, de a szója kivételével a

repcében és olajretekben jelenleg szintén nem találunk engedélyezett

gombaölő szert. Utóbbi két növénykultúra technológiájában hiánypótló

lenne réz-, esetleg mankoceb tartalmú készítmények engedélyezése.

A biotikus és abiotikus környezeti tényezők felgyorsult változása maga

után vonja a kórokozó szervezetek alkalmazkodását és dominancia

viszonyaiknak megváltozását. Az idei évben tapasztalt Peronospora

manshurica és P. parasitica fertőzése jelző értékű lehet, hogy az

elkövetkezendő időszakban felkészülhessünk ezen kórokozók elleni

hatékony védekezésre.

KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS

Köszönetemet fejezem ki azon kollégáknak, akik a fertőzéseket jelezték,

a területszemléket és mintagyűjtés lehetőségét biztosították.

IRODALOM

ACHAR, P. N. (1998): Effects of temperature on germination of Peronospora parasitica conidia

and infection of Brassica oleracea. Journal of Phytopathology, 146(2-3): 137–141. BÁN R., KOVÁCS A., PERCZEL M., KISS J., KÖRÖSI K. és TURÓCZI GY. (2014): A napraforgó-

peronoszpóra (Plasmopara halstedii (FARL.) BERL. et DE TONI) újabb patotípusainak

megjelenése és terjedése Magyarországon. Növényvédelem, 50(10): 453–459. GLADDERS P, (1987): Current status of diseases and disease control in winter oilseed rape in

England and Wales. International Organization for Biological Control (WPRS) Bulletin,

10: 7–12. JANG, P. and SAFEEULLA, K. M. (1990): Seedborne nature of Peronospora parasitica in

Raphanus sativus. Proceedings of the Indian Academy of Sciences, 100(4): 255–258.

KAJDI F. és GYŐRI T. (2009): A szójatermesztés technológiai kérdései. Növényvédelem, 45(3): 148–156.

KOFOET, A. and FINK, M. (2007): Development of Peronospora parasitica epidemics on radish

as modelled by the effects of water vapour saturation deficit and temperature. European Journal of Plant Pathology, 117(4): 369–381.

KÖVICS GY. (2000): Növénybetegséget okozó gombák névtára. Mezőgazda Kiadó, Budapest,

pp. 22–26.

109

KUN Á. (2014): A szója betegségei. Agronapló, 5: 55. LIM, S. M. (1989): Inheritance of resistance to Peronospora manshurica races 2 and 33 in

soybean. Phytopathology, 79(8): 877–879.

LIM, S. M., BERNARD, R. L., NICKELL, C. D. and GRAY, L. E. (1984): New physiological race of Peronospora manshurica virulent to the gene Rpm in soybeans. Plant Disease, 68: 71–

72.

LŐRINCZNÉ I. G. és SÁRINGER GY. (2006): Az őszi káposztarepce védelme. Növényvédelem, 42(9): 495–513.

LUCAS, J. A., CRUTE, I. R., SHERRIFF, C. and GORDON, P. L. (1988): The identification of a

gene for race-specific resistance to Peronospora parasitica (downy mildew) in Brassica

napus var. oleifera (oilseed rape). Plant Pathology, 37(4): 538–545.

RUDOLF K., BÍRÓ J., KOVÁCS A., MIHALOVICS M., NÉBLI L., PISZKER Z., TREITZ M., VÉGH B.

és CSIKÁSZ T. (2011): Újabb napraforgó peronoszpóra rassz megjelenése Magyarországon, a Dél-kelet Alföldi régióban. Növényvédelem, 47(7): 279–286.

SANGEETHA, C.G. and SIDDARAMAIAH, A. L. (2007): Epidemiological studies of white rust,

downy mildew and Alternaria blight of Indian mustard (Brassica juncea (Linn.) Czern. and Coss.). African Journal of Agricultural Research, 2(7): 305–308.

SHERRIFF, C. and LUCAS, J. A. (1990): The host range of isolates of downy mildew,

Peronospora parasitica, from Brassica crop species. Plant Pathology, 39(1): 77–91. VIRANYI, F. and SPRING, O. (2011): Advances in sunflower downy mildew research. Eurpean

Journal of Plant Pathology, 129: 207–220.

ZARECZKY A. és TREITZ J. (2009): A szója védelme. Növényvédelem, 45(3): 131–147.

110

CSUPASZCSIGA (ARION SP.) SZÁNTÓFÖLDI TÉRHÓDÍTÁSA

NYUGAT-MAGYARORSZÁGON

VARGA ZS.1 és FARKAS I.

2

1FMC/Cheminova Magyarország Kft., 1027 Budapest Ganz u. 16. 2. emelet,

[email protected] 2 Vas Megyei KH Élelmiszerlánc-biztonsági, Növény- és Talajvédelmi

Főosztály, 9762 Tanakajd Ambrózy sétány 2., [email protected]

BEVEZETÉS

A klimatikus és agrotechnikai tényezők fokozatos és intenzív változása

folyamatosan új növényvédelmi kihívások elé állítják a szakembereket.

Ilyen új megoldandó problémát jelent a csupaszcsigák szántóföldi

termesztett növénykultúrákban történő térnyerése és károsítása. A

szakirodalom potenciális invazív kártevő fajként legtöbb esetben a spanyol

csupaszcsigát (Arion lusitanicus) említi. A kártevő rendkívül polifág faj és

annak ellenére, hogy eredeti elterjedési területe főként spanyol és francia

területeket érint, napjainkra már számos nyugati és közép-európai

országban is jelentős kártételi veszélyt jelent szinte minden termesztett

növénykultúrát beleértve (GLEN és mtsai, 1993; MESCH, 1996).

Lengyelországban az 1990-es évek elején regisztrálták a spanyol

csupaszcsigát, majd ezt követően több mint 100 egy- és kétszikű

szántóföldi, zöldség, gyümölcs és dísznövény fajt jelöltek meg a kártevő

gazdanövényeként (KOZŁOWSKI és KOZŁOWSKA, 1998; KOZŁOWSKI, 2005). Hazai viszonyok között a spanyol csupaszcsiga első egyedeit 1985-ben

Sopronban gyűjtötték (SZEŐKE, 2016). A kártevő részletes elemzésével,

életmódjának bemutatásával SZEŐKE és CZIKLIN (2006) és SZEŐKE (2016)

foglalkoztak. A szerzők szerint tömeges előfordulásuk és nagymértékű

falánkságuk miatt veszélyességük fokozott jelentőségű, bár jelzik, hogy

táplálékukban alig válogatnak a károsított növények között főként a

zöldségféléket említik. PETRÓ (2002) szerint hazánkban 26 házatlan vagy

meztelen csiga faj fordul elő, amelyek közül 10 faj okozhat gazdasági

kártételt. Véleménye szerint az öt leggyakoribb csupaszcsiga faj (Arion

lusitanicus, Arion rufus, Limax maximus, Deroceras reticulatum, Deroceras

sturanyi) térnyerése szántóföldön is nyomon követhető.

Szántóföldi kultúrák közül az őszi káposztarepcében csupaszcsigák által

gazdasági mértékű kárt okozó kártételről FARKAS (2016) számolt be Vas


VargaZ

Kiemelés

111

megyében. A szerző megfigyelési szerint a csigák bár az egész táblán

megfigyelhetőek voltak, átlag feletti létszámot a táblaszegélytől 10 m-es

távolságban tapasztaltak. Véleménye szerint a csupaszcsigák ősszel nem

csak a káposztarepcében, hanem korai vetés és meleg ősz esetén az őszi

kalászosokban is potenciális veszélyt jelentenek.

2016 májusában Peresznye (Vas megye) környékéről napraforgóban

ismeretlen eredetű, de súlyos gazdasági kárral járó kártételről kaptunk

bejelentést. Jelen publikáció célja, hogy bemutassa és felhívja a figyelmet

napraforgó kultúrában a csupaszcsiga gazdasági kártételére és jövőbeni

lehetséges növényvédelmi következményeire.

ANYAG ÉS MÓDSZER

Az érintett napraforgó terület szemléje során a talaj felszínén számos

talajba vezető járat nyílását találtuk meg (1. ábra).

1. ábra: A napraforgó tábla talajfelszínén számos nyílás volt található

(Fotó: Varga, Peresznye, 2016.05.18.)

A területen valószínűsített csigák jelenlétének bizonyítására, illetve

előrejelzésére a Zoocid vizsgálati módszertan útmutatását alkalmaztuk,

amelynek értelmében az esti órákban 25*100 cm nagyságú fekete fóliát

(0,25 m2) helyeztük ki és a fólia talaj felöli oldalát sörrel bekentük. Másnap

kora reggel a fóliatakarás alatt az élő csiga egyedek megszámoltuk.

112

Továbbiakban az érintett területeken véletlenszerűen kijelölt, károsodás

tüneteket mutató napraforgó növényeket körülástunk és földlabdával

kiemelve vizsgáltuk át a gyökérzónát.

EREDMÉNYEK

Vizsgálataink során komplex probléma körvonalazódott, amelyben

kiderült, hogy a terület drótféreg (Agriotes sp.) fertőzöttsége is számottevő,

de az érintett napraforgó táblákon súlyosabb problémát okozott, a

csupaszcsiga (Arion sp.) erős fertőzése. A kihelyezett 0,25 m2 csapda fogási

eredménye 2-8 db csupaszcsiga között változott.

A napraforgó területen jellemző volt a keléshiány, amelynek

vizsgálatakor a keléshiányos sorokban a kaszatot, illetve a csíranövényt

keresve azt tapasztaltuk, hogy kibújt sziklevelek erősen rágottak,

lyuggatottak, valamint a szik alatti szárrész is rágásokkal erősen károsított

(2. ábra).

2. ábra: A károsított szikleveles napraforgók szik alatti szárrésze és a

sziklevél is károsodott (nyilak) – az ilyen csíranövények ki sem keltek (Fotó: Varga, Peresznye, 2016.05.18.)

A napraforgók kiásásakor a száron mély berágásokat és a napraforgó szár

hosszirányú rágását lehetett tapasztalni (3. ábra). A talált csupaszcsiga 10-

15 mm hosszú, hasi részén világos krémszínű, míg a háti része

113

világosbarna, mindkét oldalán sötétbarna csíkkal (4. ábra), amelyet Arion

sp. fajként azonosítottunk.

3. ábra: A napraforgó szárán megtalált csupaszcsiga (kör) hosszanti és

keresztirányú mély berágásokat okozott a száron (nyilak) (Fotó: Varga, Peresznye, 2016.05.18.)

4. ábra: Arion sp. csupaszcsiga napraforgó állományban károsított (Fotó: Varga, Peresznye, 2016.05.18.)

114

KÖVETKEZTETÉSEK

A csupaszcsigák kártétele eddig főként a szabadföldi dísz- és

zöldségnövény termesztésben okozott jelentősebb problémát. A szántóföldi

növénytermesztésre is veszélyforrást jelentő fajokra SZEŐKE (2016) és

FARKAS (2016) hívták fel a figyelmet. Utóbbi szerző őszi káposztarepcében

jelezte a kártevő jelentős gazdasági kárt okozó megjelenését. Az őszi

kalászosokra jelentő veszélyre is felhívta a figyelmet, illetve jelezte a

csupaszcsiga okozta növényvédelmi problémának az ország további

régióiba történő megjelenésének lehetőségét. A csupasz csigák szántóföldön

történő erőteljesebb megjelenése egyértelműen összefüggésbe hozható az

utóbbi időkben tapasztalt klimatikus és agrotechnikai tényezők

megváltozásával. A téli időszakok enyhe periódusai teret és lehetőséget

biztosítanak minél nagyobb egyedszámú áttelelésre. Annak ellenére, hogy

tudjuk, hogy a csupaszcsigák polifág kártevők a napraforgóban okozott

gazdasági mértékű kártételéről eddig nem rendelkeztünk érdemi

információval. Esetünkben a kártétel megközelítette a 80-90 %-ot, amely

azt eredményezte, hogy a napraforgó táblákat kukoricával volt szükséges

újravetni. A csírázásnak induló kukoricaszemek mellett szintén tapasztaltuk

a csupaszcsigák jelenlétét. Esetünkben az érintett terület fertőzöttsége a

korábbi években alakulhatott ki, amelyben szerepet játszhat a környékben

található patak- és csatornarendszer (Boldogasszony-patak; Ásás-csatorna).

A csupaszcsiga a nedves, nyirkos helyet kedveli, így nagyobb mennyiségű

csapadék után számíthatunk a tömeges megjelenésre. Az idei év csapadékos

májusi időszaka szintén szerepet játszott a gazdasági kártétel

kialakulásában. Szárazabb periódusban a talaj felső rétegéből mélyebbre

húzódnak, de számítanunk kell arra, hogy a számukra kedvező területeken

tömegesen lehet számítani az elszaporodásukra és az általuk okozott kártétel

növénykultúrától függetlenül a 100 %-ot is elérheti. Ezt a tényt súlyosbítja,

hogy a védekezés szántóföldi körülmények között rendkívül nehéz. SZEŐKE

(2016) a lehetséges védekezési módok között megemlíti az agrotechnikai

(talajmunkák hatása), riasztás vagy csapdázás lehetőségét, valamint a

biológiai (indiai futókacsa; Phasmarhabditis hermaphrodita fonálféreg) és

vegyszeres védekezést. A vegyszeres védekezés lehetősége, rendkívül

szűkre szabott, mivel jelenleg csupán a metaldehid tartalmú készítmények

állnak rendelkezésre. A metaldehid tartalmú készítmények megfelelő

hatékonysággal alkalmazhatók aktuális fertőzések esetén, de a kijuttatás

kivitelezése, a pontos bemérések időigényessége némiképp gátolja ezen

115

készítmények szántóföldi kultúrákban történő szélesebb körű elterjedését.

Adott terület fertőzésekor a csupaszcsigák tábla belsejébe történő

behúzódását táblaszegély metaldehides kezelésével is gátolhatjuk, de

mindenekelőtt a megelőzésben nagyon fontos a területek megfelelő

’higiénikus’ agrotechnikai művelése (szükség esetén mélyszántás

elvégzése). Jelenlegi kilátásaink szerint az ismertetett csupaszcsiga - mint

növényvédelmi probléma -, a szántóföldi növénytermesztés közeljövőjében

komoly szakmai kihívást jelenthet, ezért fontos lenne további hatékony

védekezési módszerek kidolgozása és az integrált termesztésben történő

gyakorlati tesztelése.

IRODALOM

FARKAS I. (2016): Csupaszcsigák már szántóföldön is – gyakorlati áttekintés. Agrofórum,

27(4): 56–58.

GLEN, D.M., SPAULL, A.M., MOWAT, D.J., GREEN, D.B. and JACKSON, A.W. (1993): Crop

monitoring to assess the risk of slug damage to winter wheat in the United Kingdom. Ann.

Appl. Biol., 122: 161–172.

KOZŁOWSKI, J. (2005): Host plants and harmfulness of the Arion lusitanicus Mabille, 1868

slug. Journal of Plant Protection Research, 45(3): 221–233.

KOZŁOWSKI, J. and KOZŁOWSKA, M. (1998): Food preferences of the slug Arion lusitanicus

Mab. (Gastropoda: Stylommatophora), in South-east part in Poland. Journal of Plant

Protection Research, 38: 81–83.

MESCH, H. (1996): Was hilft gegen Schnecken im Raps? Top Agrar, 8: 52–53.

PETRÓ E. (2002): Kártevő házatlan csigák. Mezőhír, 6 (7).

SZEŐKE K. (2016): Spanyol csupaszcsiga (Arion lusitanicus). Agrofórum, 27(2): 54–57.

SZEŐKE K. és CZIKLIN M. (2006): Károsít a spanyol házatlan csiga. Agro Napló, 10: 74–75.

116

AZ INVAZÍV GUMISZŐLŐ ELLENI VÉDEKEZÉSI

LEHETŐSÉGEK BRAZÍLIÁBAN

VEISZ R.1 és FARKAS A.

2

1Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar,

Növénytudományi Tanszék, Mosonmagyaróvár, [email protected] 2Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar,

Növénytudományi Tanszék, Mosonmagyaróvár, [email protected]

Brazíliai tartózkodásom során lehetőségem nyílt arra, hogy az Észak-

kelethez (Nordeste-hez) tartozó államokat (Ceara, Pernabucano, Piaui, Rio

Grande Norte) megtekintsem, és a két legfontosabb inváziós növényt érintő

kutatásokba bekapcsolódjam. Részt vehettem a fajok elterjedésének

vizsgálatában és az ellenük való biológiai védekezés lehetőségeinek

kutatásában az UECE egyetem (University Estadual Ceara) kutató

professzorainak, Dr. Major István, Eliseu Marlonio Pereira de Lucena és Dr.

Oriel Herrera Bonilla vezetésével.

Az egyik legfontosabb inváziós növény a térségben a Cryptostegia

madagascariensis, mely gyorsan tudott alkalmazkodni a helyi, változatos és

gyakran szélsőséges időjárási- és talajviszonyokhoz. Nagyon jól tűri az

enyhén lúgos és gyakori savas talajú területeket. A növény géncentruma

Madagaszkáron található, de már más trópusi helyeken is megjelent, mint

például: Ausztrália, és Hawaii-szigetek. Északkelet - Brazíliában körülbelül

Ibériai-félsziget nagyságú területen fordulhat elő. A helyi kutatók szerint

valószínűleg annak köszönheti a megjelenését, betelepítését az országba,

hogy a növény tetszetős lilás trombita alakú virágzata miatt szépen díszítette

a kerteket. A másik megközelítés szerint - mint az angol neve is mutatja, a

tejnedvéből gumi előállítását akarták megoldani.

A Cryptostegia madagascariensis -t a helyiek Cryptostegiának, angolul

Madagascar Rubbervine-nak (gumiszőlő) hívják. Elsősorban a

mezőgazdaságban okoz fejtörést, különösen azoknak a gazdáknak, akik a

nem megfelelő agrotechnikát alkalmazzák, és a védekezés hiányában teret

engednek a növény agresszív területfoglalásának.

A növény a Meténgfélék – Apocynaceae családjába tartozik. Örökzöld,

fás szárú. Magassága - támasztónövény igénybevételével - elérheti a 15

métert. Levelei fényes sötétzöld színűek, ép szélűek, tojásdad alakúak, 6-10

cm hosszúak, 3-5 cm szélesek. Virágai nagy, mutatós, tölcsér alakúak,

117

színük rózsaszínes-lilás, 5 sziromlevele van. A növény az esős évszak után

virágzik. A virágzást követően csőr alakú tüszőtermések alakulnak ki,

melyek későbbi felnyílása után a szél segítségével gyorsan és nagy

távolságokra tudnak eljutni a nagy mennyiségben termett szőrüstökös

magvak.

Észak-Kelet Brazília legfontosabb termesztett növénye a cukornád után

a Carnauba pálma (Copernicia prunifera), mely gyakran egyetlen

megélhetési forrást biztosít a helyiek számára. A pálma ma már védett,

kivágni nem lehet. A termés ehető, leveleiből seprűt, kalapot, kosarat

készítenek a helyiek, ezzel munkahelyet teremtve. A legfontosabb termék

azonban a levélből kinyert viasz. A carnaubaviasz a legjobb természetes

viasz a világon, sok iparág hasznosítja: autógyártás, kozmetikai ipar,

gyógyszeripar, élelmiszeripar, hadiipar, bútorgyártás stb.

Ennek az értékes pálmának a természetes ellensége a Cryptostegia. A

két növény élőhely igénye hasonló, és ha a szél által szállított gumiszőlő

mag egy pálma mellett telepszik meg, akkor akár egy több száz hektáros

Carnauba ültetvényt is képes kiirtani azzal, hogy a pálmát támasztó

növénynek használva megfojtja azt. A gumiszőlő ugyanis felkúszik a

lombkorona szintjére, ahol a teljes zöld felületet beborítja, ezáltal

megakadályozva a pálma fényhez jutását, ami végül pusztulásához vezet.

A gumiszőlő elleni védekezésben elsősorban a megelőzés lenne célra

vezető, de erre nincs kapacitása és anyagi kerete a gazdáknak. Szelektív

herbicid nincs, a rendelkezésre álló hatóanyagokra a pálma is érzékeny.

Mechanikai védekezésként a törzsek leperzselését szokták végezni, ami

csak kis időre védi meg a pálmaültetvényeket, mert a gumiszőlő törzse jól

bírja a forróságot.

Több éves kutatás után 2016 nyarán egy monitorozás alkalmával rágási

nyomokat vettek észre az egyik gumiszőlő levélzetén, de még nem sikerült

kideríteni, hogy azt milyen kártevő okozta.

Ausztráliában és Madagaszkáron él természetes ellensége a fajnak, a

gumiszőlőmoly (Euclasta gigantalis) és a gumiszőlő rozsda (Maravalia

cryptostegiae). Brazíliai betelepítésükre azonban nem került sor a

természetes növénytakaróra való lehetséges veszélyek kockázata miatt.

118

GYAPOTTOK-BAGOLYLEPKE (HELICOVERPA ARMIGERA)

ELLENI VÉDEKEZÉS HATÁSA A HIDROKULTÚRÁBAN

TERMESZTETT FEJES SALÁTÁRA (LACTUCA SATIVA CONVAR.

CAPITATA)

VOJNICH V. J.1 és HÜVELY A.

2

1 Pallasz Athéné Egyetem, Kertészeti és Vidékfejlesztési Kar, 6000

Kecskemét, Mészöly Gyula tér 1-3., [email protected] 2 Pallasz Athéné Egyetem, Kertészeti és Vidékfejlesztési Kar, 6000

Kecskemét, Mészöly Gyula tér 1-3., [email protected]

BEVEZETÉS

A hidrokultúrás termesztés során többfajta alkalmazási módszer alakult

ki a zöldségtermesztésben. A szubsztrát összetétele szerint organikus és

anorganikus anyagon történő termesztést különböztethetünk meg. Az

anorganikus anyagon végbemenő termesztéshez soroljuk a kőgyapoton,

égetett agyaggolyón, műanyag szivacson, perliten, kavicskultúrán,

polisztirol szemcséken folytatott termesztést, ami történhet

tenyészedényben. A környezetvédelmi előírások egyre szigorúbbak, így

csak a zárt rendszerű hidrokultúrás termesztést engedélyezik. A rendszer

üzemeletetéséhez nagyobb szakmai rátermettség, folyamatos ellenőrzés és

figyelem szükséges. Ellenőrizni kell időszakosan az EC-értéket, pH-t,

oxigéntartalmat, a tápoldat összetételét, a fertőzöttséget és a hőmérsékletet

(KOVÁCS, 2000). A zöldségtermesztés számára azok a jó táptalajok,

tápoldatok, amelyeknek az EC értéke 1-2 mS/cm között változik.

Befolyásolhatja a növény fejlődését az alacsony vagy magas páratartalom.

Az optimálisnak mondható páratartalom 70%-os (CSELŐTEI, 1997). Az

optimális növekedés feltétele a megfelelő hőmérséklet. Ha nincs folyamatos

levegőcsere, akkor felgyülemlik a pára és az oxigén, ezáltal az asszimiláció

romlik, végül megáll (TERBE és mtsai, 2001). A saláta érzékenysége miatt a

tápkocka kiszáradása károsíthatja a gyökérzetet. Gazdaságossági okokból a

4×4-es vagy az 5×5-ös tápkockát használják palántanevelésre (TOMPOS,

2008).

A hidrokultúrás fejes saláta kísérletünk során különböző koncentrációjú

magnézium kezeléseket alkalmaztunk. A vizsgálat ideje alatt

növényvédelmi kezelést kellett használnunk a gyapottok-bagolylepke

(Helicoverpa armigera) hernyói ellen.



119

ANYAG ÉS MÓDSZER

A kísérletet Kecskeméten, a Kecskeméti Főiskola, Kertészeti Főiskolai

Karnak (ma Pallasz Athéné Egyetem, Kertészeti és Vidékfejlesztési Kar) az

üvegházában végeztük el 2015 őszén. Egy kislégterű, 6,4 m széles és 6,4 m

hosszú zárt területen, három hidrokultúrás asztalon, az erre a célra

kialakított termesztő csatornákba helyezett Groden Delta kőgyapoton (100

cm × 15 cm × 7,5 cm) végeztük a fejes saláta kísérletünket (1. ábra). Az

üvegház fűtési szintje 15-20 °C. A saláta magot 2015. augusztus 24-n

vetettük el a sejtnevelő tálcába. A palántákat a Groden Delta kőgyapot

kockákba 2015. szeptember 4-én ültettük ki. A vízoldható műtrágyát

digitális laboratóriumi mérleggel mértük ki. A kísérletünkben a kontroll

mellett alkalmazott kezelések: 50-, 100-, 150-, 200- és 250 mg/l magnézium

kezelések. A hidrokultúrás csatornákhoz tartozó 28 literes tartályba töltöttük

a tápoldatot, amit hetente egyszer cseréltünk. A tartályokban elhelyezett

búvárszivattyú berendezés keringette a tápoldatot naponta háromszor a

rendszerben.

A hőmérséklet szabályozását az ajánlás szerint állítottuk be, termosztát

segítségével automatikusan. Napközben a napsütés felmelegítő hatását

ellensúlyozva a szellőzők kézi nyitásával-zárásával szabályoztuk a

hőmérsékletet.

1. ábra: Fejes saláta termesztése hidrokultúrában

120

2015. október 5-én vettük észre, hogy a salátát a gyapottok-bagolylepke

(Helicoverpa armigera) hernyója károsítja (2. ábra). Valószínűleg a

szellőztetés során sikerült a kártevőknek megtelepednie a salátákon.

Október 8-án Actara 240 SC (21,1% m/m tiametoxam) rovarölő szert

permeteztünk a salátára. A fejes saláta betakarítása 2015. október 29-én

történt, megmértük a saláta friss tömegét (gramm). A gyapottok-

bagolylepke hernyójával fertőzött fejes saláta adatok kiértékelését Tukey-

HSD módszerrel, a statisztikai vizsgálatokat SPSS v19 szoftverrel végeztük

(HUZSVAI, 2004).

2. ábra: Gyapottok-bagolylepke hernyó a salátán

EREDMÉNYEK

A zárt rendszerű hidrokultúrás tartályban hetente cseréltük a tápoldatot,

a tisztítást más módon nem tudtuk megoldani. A saláták tápoldatából EC

értéket mértünk (1. táblázat).

1. táblázat: A tápoldat EC értékei kezelésenként

Ismétlés Kontroll 50

Mg

100

Mg

150

Mg

200

Mg

250

Mg

I. 1,53 2,27 2,70 3,37 4,01 4,21

II. 1,49 2,20 2,77 3,19 3,72 4,61

Forrás: Saját vizsgálat

121

Felvételezést végeztünk 2015. október 5-én, hogy a kísérletünkben

mennyi saláta fertőződött meg a gyapottok-bagolylepke hernyójával (2.

táblázat, 3. táblázat).

2. táblázat: Helicoverpa armigera hernyók száma a salátafejen (okt. 5.)

Kezelések Darab Gyapottok-bagolylepke

hernyóval fertőzött

saláták száma (db)

Átlag Szórás

Kontroll 28 6 0,2143 0,418

50 Mg 28 10 0,3571 0,488

100 Mg 28 13 0,4643 0,508

150 Mg 28 26 0,9286 0,262

200 Mg 28 23 0,8214 0,390

250 Mg 28 16 0,5714 0,504

Összes 168 94

35,384

0,5595 0,498


3. táblázat: Szignifikancia mérés Tukey-HSD módszerrel (okt. 5.)

Kezelés

(A)

Kezelések

(B)

Kezelések átlag

különbsége (A-B)

Szórás Szigni-

fikancia

Kontroll 50 Mg -0,14286 n.s. 0,11678 0,825

100 Mg -0,25000 n.s. 0,11678 0,272

150 Mg -0,71429* 0,11678 0,000

200 Mg -0,60714* 0,11678 0,000

250 Mg -0,35714* 0,11678 0,031

*A szignifikancia értéke 0,05

n.s.=nem szignifikáns


122

A fejes saláta betakarításakor (október 29.) megmértük a saláták

fejtömegét (4. táblázat), megszámoltuk a gyapottok-bagolylepke hernyók

számát kezelésenként is (5. táblázat), valamint variancia analízist

végeztünk az adatokból (6. táblázat).

4. táblázat: A fejes saláta friss tömeg (g) értéke (okt. 29.)

Kezelések Darab Átlag

(g)

Szórás Hiba Min.

(g)

Max.

(g)

Kontroll 28 186,1 26,118 4,936 140 240

50 Mg 28 132,3 13,709 2,591 115 160

100 Mg 28 131,4 35,009 6,661 80 210

150 Mg 28 111,6 17,902 3,383 85 155

200 Mg 28 117,1 22,748 4,299 65 170

250 Mg 28 104,1 18,056 3,412 65 130

Összes 168 130,5 35,384 2,730 65 240


5. táblázat: Helicoverpa armigera hernyók száma a salátafejen (okt. 29.)

Kezelések Darab Gyapottok-bagolylepke

hernyóval fertőzött

saláták száma (db)

Átlag Szórás

Kontroll 28 0 0,0000 0,000

50 Mg 28 1 0,0357 0,189

100 Mg 28 0 0,0000 0,000

150 Mg 28 6 0,2143 0,418

200 Mg 28 0 0,0000 0,000

250 Mg 28 2 0,1071 0,315

Összes 168 9 0,0595 0,237


123

6. táblázat: Szignifikancia mérés Tukey-HSD módszerrel (okt. 29.)

Kezelés

(A)

Kezelések

(B)

Kezelések átlag

különbsége (A-B)

Szórás Szigni-

fikancia

Kontroll 50 Mg -0,03571 n.s. 0,0607 0,992

100 Mg 0,00000 n.s. 0,0607 1,000

150 Mg -0,21429* 0,0607 0,007

200 Mg 0,00000 n.s. 0,0607 1,000

250 Mg -0,10714 n.s. 0,0607 0,491

*A szignifikancia értéke 0,05

n.s.=nem szignifikáns


KÖVETKEZTETÉSEK

A kísérletünkben felhasznált Actara 240 SC (21,1% m/m tiametoxam)

rovarölő szer hatása statisztikailag igazolt mértékű volt. Október 5-én 94

darab gyapottok-bagolylepke hernyóval fertőzött salátát számoltunk, az

inszekticid alkalmazása után október 29-én ez a szám 9 darabra csökkent.

A hernyóval legfertőzöttebb salátákat a 150 és a 200 mg/l Mg kezeléseknél

számoltuk. A saláta fejtömeg érték alakulását befolyásolta a gyapottok-

bagolylepke hernyó kártétele, illetve a magnézium tápoldatos kezelések

hatása, pl. a 250 mg/l Mg kezelés mutatta a legkisebb fejtömeget.

Összességében elmondható, hogy a rovarölő szer kezelés hatására a

Helicoverpa armigera elleni védekezés sikeres volt, az október 5-i 56%-os

fertőzést október 29-re 5%-os fertőzési szintre csökkentettük.

IRODALOM

CSELŐTEI L. (1997): A zöldségnövények öntözése. Mezőgazda Kiadó, Budapest. p. 172.

HUZSVAI L. (2004): Biometriai módszerek az SPSS-ben. SPSS alkalmazások. Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-tudományi Kar, Debrecen. pp. 65–66.

KOVÁCS A. (2000): Talaj nélküli termesztés. A zöldséghajtatás kézikönyve. Mezőgazda Kiadó,

Budapest. TERBE I., SLEZÁK K., KAPPEL N. és TÓTH K. (2001): A termésminőség és tápanyagellátás

összefüggése a zöldségtermesztésben. Integrált termesztés a kertészeti és a szántóföldi

kultúrákban XXII. Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat. Budapest. pp. 83–93. TOMPOS D. (2008): A fejes saláta talaj nélküli termesztése. Mezőgazda Kiadó, Budapest.

CÍMLAP FOTÓK Bal felső: Bogáncslepke (Fotó: Havasréti Béla)

Bal alsó: Szőlőperonoszpóra (Fotó: Dr. Nagy Géza)

Jobb felső: Háziméh mézontófűn (Fotó: Dr. Nagy Géza) Jobb alsó: Virágzó gumiszőlő (Fotó: Veisz Róbert)

integrÁlt termesztÉs a kertÉszeti És szÁntÓfÖldi ...file/integralt... ·...

Documents