Távoli tájak gyümölcseiA kávé diadalútjaA kávé már az ókorban ismert volt, rengeteg legenda fûzõdik hozzá. Volt, amikor tiltották, sõt

büntették fogyasztását, késõbb divatba jött, kávéházak létesültek, amelyekben már nemcsak a

kávé, mint élvezeti cikk volt a vonzerõ, hanem elsõsorban a pezsgõ társadalmi élet.

A kávé eredeti őshazájának Etiópiát, illetve az Arab félszigetet tartják, ma azonban minden trópusi és szubtrópusi éghajlatú országban ültetvényeken termesztik. A nemesítések, szelekciók során mostanában a Kolumbiában termesztett kávé a legértékesebb. Bármilyen hihetetlennek tetszik, kávécserjét idehaza, szobai körülmények között is lehet nevelni, sőt, néhány maréknyi babkávé szüretelésére is van esély. 

Jázminillatú virágok A kávé (Coffea arabica) fa vagy cserje alakban növekszik, és fényeszöld, ovális levelei, valamint illatos, fehér virágai miatt edényes dísznövényként is megállja helyét. Legjobban 15-

25 fok közötti hőmérsékleten, melegházban fejlődik. Ha ennek talajába ültetjük, általában két és fél méteres magasságot ér el. Nagyobb cserépben vagy dézsában általában másfél méteres marad. Lakásban nevelve tegyük keletre vagy nyugatra néző ablak elé, ám arra ügyelni kell, hogy közvetlen napsütés ne érje a leveleket. Nyáron edényestől kitehető a kertbe laza lombú fa árnyékába. Rövid ideig tartó virágzása csodálatos látványt nyújt: a levélhónaljakból az ág teljes hosszában porcelán-fehér, csillag alakú virágok nyílnak, amelyek jázminillatot árasztanak. Ekkor a fácska úgy néz ki, mintha behavazódott volna. A növény egylaki, a megtermékenyült virágokból hamarosan zöld bogyók fejlődnek, amelyek a 6-8 hónapos érés során cseresznyeszínűre változnak. A fényes, vékony héjat lehántva két, egymással szemben álló babkávé helyezkedik el. Maga a héj és a magokat körülvevő kocsonyás állagú vékony "gyümölcshús" style="margin: 10px;" Huszonnyolc fokon szaporítható A kávé szaporítása magvetéssel a legegyszerűbb, ám ennek az a feltétele, hogy a mag friss legyen, mert négy-hat hét alatt elveszíti csíraképességét. A frissen szedett magot egy-két napos szikkasztás után kell vetni hat rész tőzeg és négy rész mosott folyami homok keverékébe, öt cm mélyre. A száraz, négy-hat hetes magokat vetés előtt célszerű fél napon át langyos vízben áztatni. Fedjük a vetőedényt üveglappal és csíráztassuk 28 fok körüli hőmérsékleten, világos helyen! Harminc-negyven nap múltával már kibújnak a sziklevelek. Amint a kis magoncok elérték a tíz cm-es magasságot, ültessük át egyenként sok tőzeget tartalmazó tápdús, laza virágföldbe. Másik szaporítási mód a csúcshajtásról való gyökereztetés. Ehhez tizenöt cm-es félfás hajtásokat kell vágni, és az összes levelet el kell távolítani, csupán a felső levélpár maradhat a hajtáscsúcson. Nyirkos, homokkal kevert tőzegben 28 fokon, átlátszó fóliával borítva egy hónap alatt megindul a gyökérképződés. 

Három-négy év múlva terem Lehetőleg mindig esővízzel vagy forralt, majd langyosra hűtött vízzel kell locsolni. Tavasztól őszig kéthetenként kapjon tápoldatot. Erre legmegfelelőbb a vízben oldott, érett marhatrágya leve. A magvetés utáni harmadik-negyedik évben már számítani lehet az első termésekre. Kártevői közé tartozik a gyapjas- és pajzstetű, amelyek tömeges elszaporodása a kávéfa pusztulásához vezet. Friss, csíraképes maghoz nehéz hozzájutni, de gyökeres kávécserjét növénykiállításokon szerezhetünk be. 

A táncoló kecskék legendája A kávécserje felfedezéséről sok történetet említ a szakirodalom. Az egyik legérdekesebbet Naironi professzor, a páduai egyetem tanára írja le. Eszerint Abesszínia Kaffa nevű tartományában történt, hogy egy pásztor észrevette: a kopt szerzetesek által rábízott kecskék nyugtalanul ugrándoznak, pihenés helyett éjszaka is dobognak. A pásztor félt, hogy baj lesz a kecskékkel, ezért jelentette a furcsa esetet a szerzetesrendnek. A szentéletű férfiak kivonultak a legelőre és figyelték, hogy mivel is táplálkoznak az állatok? A környéken közepes méretű, fényes levelű cserjék nőttek, amelyeken csillag alakú fehér virágok és piros bogyók voltak. Szedtek néhány maréknyival a termésből, és este a kolostorban levest főztek belőle. Ízlett a főzet, és derekasan fogyasztották. Ám ezután nem tudtak elaludni, és éberen töltötték az éjszakát. Így fedezték fel, és jöttek rá – állítólag – a kávé serkentő hatására.

A kávénövény

Arabica és Robusta

A kávénövény a Coffea fajhoz tartozik, és több mint hatvan különböző fajtája van. A fogyasztásra szolgáló kávé

leginkább Coffea Arabica (Arabica bab) vagy Coffea Robusta (Robusta bab).

A kávébab

Az érett kávécseresznye nagyon hasonlít a vörös áfonyához. A cseresznye két kávébabból áll (a bogyó magja)

amit a gyümölcs húsa és a héj vesz körül.

A kávécserje

Afrika néhány részén, különösen Elefántcsontparton és Ugandában a kávécserje vadon nő, és fajtájától

függően akár a 15 méteres magasságot is elérheti.

Metszés, nagyobb hozam

A kávéültetvényeken a növények nem nőhetnek 3 méternél magasabbra, így magasabb terméshozam érhető

el, és könnyebb a betakarítás is. Egyetlen kávécserje akár 25 éven keresztül is terem.

Hogyan néz ki a kávécserje?

A levelek szélesek, sötétzöldek és nagyon fényesek. A kávécserje virága kicsi, fehér, csillag alakú, illata a

jázminéhoz hasonlít.

Virágzás és betakarítás

A termőterület magasságától és az időjárástól függően a kávécserje virágzása és a babok betakarítása közti

időszak körülbelül nyolc–kilenc hónap. A növény gyakran virágzik hat-nyolc héten át, így rendszerint érett és

éretlen bogyók is találhatóak ugyanazon az ágon.

Rendszeres törődés

Nagyon fontos, hogy a virágzás során a növény rendszeres törődést igényel ahhoz, hogy a termés optimális

mennyiségű legyen. A cseresznyéket kézzel szüretelik, ami igen munkaigényes, és valószínűleg a

legkényesebb mozzanat a kávétermelés egész folyamatában.

1kg cserjénként

Egy kávécserje akár 2000 babot is hozhat évente, ami növényenként 1 kg nyers kávét jelent. Modern

földművelési technikákkal körülbelül 3-4 ezer kilogramm kávé termelhető hektáronként.

Kávé történet

Némi kutatómunka eredménye képpen álljon itt egy-két oldalnyi gondolat, szakmai rész és történet, mely a

kávé eredetét, termesztését és mindennapjainkba való beilleszkedését hivatott bemutatni önnek.

A tanulmány természetesen a teljesség igénye nélkül készült jelen esetben, hiszen e pár oldalas kávé

történeti bemutató olvasása közben igen jól érezheti magát az ide látogató, de az e témába tartozó

ismeretanyagunk papírra vetése igen hosszú terjedelmu lett volna, amelynek átolvasása, már-már

valószínuleg megterhelo lenne.

Kívánunk nagyon jó szórakozást!

A vendégek kávéval való kínálása a barátság szép gesztusa.

A hosszú és eseménydús története folyamán sokan szerették, de sokan gyulölték is a kávét.

A sátán italának tartották, a rangon aluliaknak megtiltották a fogyasztását, a Pápa átkot mondott ki rá,

csempészték óceánokon át és fegyveresek orizték, pedig ez csak néhány a kávét övezo furcsaságok közöl.

A kávé iránti kereslet olyan nagy, hogy a kávé egyike a világ legfontosabb árucikkeinek. Bármilyen meglepo

legyen is, a nemzetközi kereskedelemben a kávénak dollárokban kifejezett forgalmát csupán az olaj elozi

meg.

Az 1870-es években nagyon népszeru volt a híres-nevezetes Arbuckles kávé, amelyet

pörkölt állapotban, közel félkilós csomagokban árultak. A kávét nem csak a legnyugatibb

városokban, hanem a prériken nyugat felé haladó, szekereken élok is szerették! Az 1900-

as évek elején már minden háztartás reggeli szertartásához hozzá tartozott a kávé

pörkölése és darálása.

A brazíliai ültetvényeket óriási fagykár érte 1976-ban és 1977-ben így a kávé árak szinte

törvényszeruen megugrottak.

A 17. században a kávéházak az üzletemberek találkozóhelyei voltak, ahol megtárgyalták

üzleti ügyeiket. 

A kávé legnagyobb versenytársa jelenleg talán a tea. A 17. századi Angliában, szinte minden utcasarkon volt

egy kávézó. Az 1950-es években azután volt egy rövid idoszak, amikor a kávéházak száma átmenetileg

megnott egy kissé, a fellendülés azonban tiszavirág életunek bizonyult. Ám a második világháború folyamán

erosen megnövekedett az angliai kereslet a kávé iránt.

Manapság számos szerelmi románc kezdodik egyszeruen egy ,, csésze kávéra” való meghívással. A kávé

természetesen élénkíto hatásáról és finom ízérol egyaránt ismeretes.

Élénkíto hatásáról szerte a világon fogyasztók ezrei tanúskodhatnak.

A kávénak ezt a hatását számos neves író is a hasznára fordította. Bob Dylan szerzeménye (Még egy csésze

kávé az útra) azt bizonyítja, hogy a 20. századi zeneszerzok sem rajonganak kevésbé a kávéért, mint annak

idején Bach vagy Beethoven. 

A világ egyik legnagyobb kávétermelo országa Brazília. Értheto, hogy a kávé igen nagy szerepet játszik az

ország gazdasági életében. Talán mondani sem kell, hogy a brazilok is az íze miatt kedvelik a kávét.

Hogy miként válasszunk a sokféle kávé közül és milyen alkalmakra milyen kávé a legmegfelelobb?

Ez kizárólag ízlés kérdése.

 

Érdekesség, hogy nem csak a kávéféleségek száma nagy, hanem azoké az

edényeké is, amelyekben a kávét felszolgálják. 

A belgák a kávét nagyméretu fületlen csészékbe öntik (amelyekbe kétszer

annyi fér, mint egy közönséges csészébe), és így isszák a reggeli tejeskávét.

Laoszban a kávészemeket nagyon sötétre pörkölik és a kávét rengeteg

cukorral és surített tejjel igen surure fozik és kis poharakból isszák.

A líbiai beduinok a reggeli kávéjukat nyílt tuzön, rézedényekben fozik meg. Meglepoen híg kávéjukat apró,

fületlen, nagyra nott gyuszunek látszó porcelán csészékben szolgálják fel.

Az olaszok pici, füles porcelán csészékbol isszák, a híres eszpresszó kávét, és valamivel nagyobb csészékben

szolgálják fel a finom habos cappuccinot. A különbözo kávés csészék olyan sok félék, és olyan szépek, hogy

sokan elkezdték gyujteni azokat.

 

Mi tehát valójában a kávébab, amely igazából, nem is bab, hanem a

cseresznyéhez kissé hasonló gyümölcs magja?

A bab a kávécserje gyümölcse és a cserje a Földön az északi szélesség 25.

foka és a déli szélesség 30. foka között terem.

A kávécserje bizonyos szempontból botanikai különlegesség. 

 

Ugyanis olyan területeken termesztheto a legnagyobb sikerrel, ahol vadon egyáltalán nem

terem!

Elég furcsa a kávécserje által igényelt talaj összetétele is: állandóan bomló és újraképzodo

humusz, szerves anyagok és elmállott vulkáni kozetek keveréke.

Hawaii-ban a kávé talaja kizárólag vulkáni kozetbol áll, Brazíliában pedig a híres vörös talajon díszlik a kávé.

A kávéfa, vagy inkább cserje akár tíz méter magasságra is megno, de rendszerint 

120 cm és 180 cm közötti magasságra nyírják. Ez ugyanis az a magasság, amely leginkább megkönnyíti a

betakarítást és amely a legjobb ízu babot szolgáltatja. 

A kávécserje levelei sötétzöldek és csillogóak, a szár két oldalán váltakozó párokban nonek. 

A kávécserjének van még egy különös tulajdonsága, egész évben állandóan vannak rajta virágok, éretlen és

érett gyümölcsök. 

A szép fehér virágok illatát a narancséhoz vagy a jázminéhoz szokták hasonlítani.

A csemetékbol nevelt cserjék négy és hat év közti ido alatt fordulnak termore.  

Amikor a cserje elkezd virágozni, a virágok hamar elhervadnak és két hónap múltán

fürtökben jelennek meg a bogyók. Az apró bogyók érés közben sötétvörösre változnak. A

bogyókat édes gyümölcshús borítja. A húson belül általában két szem bab, illetve mag van.

A babokat szaknyelven pergamennek nevezett héj borítja és ez alatt van az ezüstbornek

nevezett belso védoréteg. Egyes kávéfajták gyümölcsében csak egyetlen kerekded mag van.

Ennek „borsóbab” a neve.

Az ültetvények áltagos élettartama 40 év körül van , de vannak ültetvények amelyek még

100 év eltelte után is teremnek! 

A cserjék 10 és 15 éves koruk között vannak a legjobb eroben. Ilyenkor évente 

mintegy 5,5 kg bogyót érlelnek, ami 1,75 kg és 2,25 kg közti babmennyiségnek felel meg. 

A kávé feldolgozása országonként változó. Meglepo, de a kávétermesztést még nem nagyon gépesítették,

aminek fo oka, hogy az ideális kávébetakarító-gépet még nem találták fel. A betakarítási idopontok eloszlása

nagyon szeszélyes, és olyankor mindenkit beállítanak a bogyók szedésére, akit csak el lehet érni. 

A bogyók egyébként különbözo ültetvényeken különbözo idopontokban érnek. 

Évente többször van betakarítás, hogy a bogyókat a megfeleloen érett állapotban szedjék le.

A bab kinyerésének, azaz feldolgozásának alapvetoen két módszere ismeretes. 

Ezek a nedves és a száraz kezelés. 

A nedves módszert a jobb minoségu baboknál, a száraz módszert pedig a kevésbé aromásoknál alkalmazzák.

A száraz módszer ugyanis egyszerubb és kevésbé költséges gépeket követel meg.

Nedves feldolgozás: a bogyókat eloször megmossák, majd a külso húst eltávolító gépekbe teszik. Ezáltal

szabaddá válik a pergament borító ragacsos belso bevonat. A bogyókat ez után 12-24 óráig nagy

víztartályokba teszik, hogy a bevonat fellazuljon. Ez alatt fermentálódásuk is végbe megy. Ez után friss vizet

permeteznek a babokra, hogy a ragacsos bevonat egészen leváljon. Addig engednek friss vizet a tartályba,

amíg az onnan kifolyó víz kristálytiszta nem lesz. A bogyókat ezután a napon kiterítve vagy a nagyobb

gyorsaság érdekében szárító gépekben szárítják. A bogyó legvégül a hántológépekbe kerül, amely eltávolítja

a pergament és az ezüst bort és a napvilágra kerül a ,,zöld bab”. Nedves eljárással készül egyebek között a

Kolumbiai, Costa-Rica-i és a kenyai kávé.

 

Száraz feldolgozás: a kávé feldolgozásának ez a legrégebbi és

legtermészetesebb módja. A világ kávétermelésének a három-ötödét ma is így

kezelik. A bogyókat megmossák és vékony rétegben két három hétre kiterítik

a napra. Ez ido alatt végbemegy a fermentálódás. A bogyókat naponta

többször megmozgatják, hogy egyenletesen száradjanak. A teljes száradás

után a bogyók hántoló gépbe kerülnek, amely a teljesen

száraz külso pergament és az ezüstbort eltávolítja a babszemekrol. A szüretkor leesett

bogyókat összegyujtik, kiválogatják a szemeket, a port, a leveleket és apró gallyakat és

ezután következik a száraz feldolgozás.

 

Bármilyen hihetetlen is, az úgy nevezett kávé-kóstolók a kávé íze alapján meg tudják

mondani, hogy a kávét e módon takarították-e be. A fényesre polírozott zöld babszemeket ezután

osztályozzák, zsákokba csomagolják és a zsákokat az ültetvényes, a forgalmazó és a szállító vállalat

pecsétjével lepecsételik. 

A zsákok ez után készen állnak arra, hogy a világ legkülönbözobb pontjaira elszállítsák oket. A kereskedelmi

forgalomba hozott kávéknak két fontosabb fajtájuk van: Arabica és a Robusta.

A kávé nagyon érzékeny az éghajlatra, a talajra, a termesztési, szedési és feldolgozási módszerekre és a

szállításra egyaránt. Ennek következménye, hogy még az ugyanabból az országból származó kávék minosége

sem lesz azonos.

 

Ha jó üzletet választunk ki, nem kell számítanunk arra, hogy a minoség változó lesz.

A borszakértokhöz hasonlóan a kávészakértonek is megvan a maguk speciális szótára.

A következokben felsorolunk néhányat a gyakrabban használt jelzok közül.

Borízuség: 

egyesek szerint az íz a „ jól felakasztott fácán ” ízére emlékeztet. A fermentált kávé ilyen ízt

kap.

Fanyarság: 

a szó önmagát magyarázza! Kellemetlen íz, amelyet a „ nyers gyomok ízéhez ” szoktak hasonlítani. Ez az íz a

Robusta kávékra jellemzo. Néhány kávéivó szereti, ha a kávé egy csipetnyit fanyar.

Savasság: 

ez nem jelenti szükségszeruen azt, hogy a kávé savanyú, hanem arra az eroteljes és kellemes ízre utal, amely

sohasem lehet savanyú vagy édes.

Testesség: 

Ez a tulajdonság az íznek a nyelvre gyakorolt hatását fejezi ki. Szinonimája az ízesség és aromásság. A híg,

vizes ízu kávéra azt mondják, hogy nem elég testes.

Ez a rövid tájékoztató segítséget ad abban, hogy az ízlelésünkkel kapcsolatos mondanivalóinkat másokkal is

közölni tudjuk.

A kávé felfedezésének titkát számos mesés elem, legenda és történet övezi.  

Az egyik legkedveltebb, sot talán a legromantikusabb történet Kaldihoz, az abesszíniai kecskepásztorhoz

fuzodik. 

Kaldi egy szép napon a hegyoldalon az egyik sziklán üldögélve egyszerre csak azt vette észre, hogy a kecskéi

hirtelen minden látható ok nélkül rendkívül élénkek lettek. Amikor megpróbálta kideríteni ennek az okát

rájött, hogy a kecskéi egy közeli növény fényes piros bogyóiból ettek. O is megkóstolta a bogyókat és a

legnagyobb meglepetésére hirtelen nagyon feldobódottnak és erosnek érezte magát. Meg lévén gyozodve,

hogy csoda történt, rögtön elrohant a közeli kolostorba és izgatottan mondta el az apátnak, mi történt vele és

megmutatta neki a bogyókat is, amelyeket betett a bortáskájába. Az apát azonban az ördög rovására írta a

történteket és a bogyókat a tuzbe dobta, mire azonnal pompás illat töltötte meg a helyiség levegojét. Az

apátot ez meggyozte arról, hogy ami történt az Isten muve volt, ezért rögtön megparancsolta a többi

szerzetesnek, hogy bányásszák ki a babszemeket a tuzbol. A babszemeket ezután vízzel keverék össze,

úgyhogy a kolostor minden szerzetesének része lehetett a csodában.

A kávé Abesszíniában és Arábiában vadon termett. A 10. századot megelozo idokben a nomád életet folytató

törzsek tagjai fogyasztották. Ok fedezték fel a kávé élénkíto hatását. 

A kávécserje érett gyümölcseit összezúzták, állati zsiradékokkal összekeverték, majd kis golyókat formáltak

belole. Ezeket az útjaikra magukkal vitték és idoközönként fogyasztottak belolük. 

Azt lehetne mondani, hogy ez volt az elso „útravaló”. 

Késobb italként fogyasztották a kávét, de nem az általunk is ismert módon. A bogyókat hidegvízzel

összekeverték és egy kis ideg állni hagyták, mielott megitták volna. 

A babszemek összezúzását csak 1000 táján kezdték el, amikor felfedezték a víz felforralásának módját. A kávé

csak ekkor vált meleg itallá.

A kávé népszerusége gyorsan növekedett. Az arabok nagyon büszkék és féltékenyek voltak újonnan

felfedezett italukra. Bár a kávéfozés titkát gongosan orizték

– a zarándokok száma országukban közel és távol igen nagy lévén – elkerülhetetlen volt, hogy a titokzatos ital

titka elobb vagy utóbb ki ne derüljön.  A kávé finomságát megtapasztaló zarándokok az érett zöld

babszemeket kicsempészték a kávé hazájából és rövidesen körös-körül mindenhol kinottek a földbol a

kávécserjék. A mag és az ital igen gyorsan megkezdte hódító útját a távolabbi tájakon is – és megszunt az

arabok kávémonopóliuma. 

A kávé a 13. században az arabok életének mindennapi részévé vált. 

Arábia városaiban és falvaiban ekkor létesültek az elso kávéházak. 

A kávéivás népszeruségének a növekedésével arányosan a kávéházak száma is növekedett. 

A kávéházakban vidáman folyt az élet. Szólt a zene, szerencsejátékokat játszottak, felszabadult légkör

uralkodott. Filozófusok, politikusok, kereskedok és hasonlók jártak kávéházakba. Megtárgyalták az

eseményeket és véleményt cseréltek. 

A történelem során a politikusok több alkalommal kísérletet tettek a kávéházak bezáratására. Ezen

törekvéseik némely alkalommal rövidebb idokre sikerültek, de sosem bizonyultak tartósnak.

A kávéivás egyre nagyobb népszerusége következtében bevonult az emberek otthonába is, ahol végül

kialakult a kávéivás speciális ceremóniája.

Pörkölés: valóságos csoda, ahogyan a gyakorlatilag szagtalan zöld babszemek a pörkölés hatására elkezdenek

illatozni! A pörkölés elpárologtatja a babok nedvességét. Eközben szabadulnak fel azok az aromás olajok,

amelyektol a feketekávé a jellegzetes ízét és aromáját kapta. Száz évvel ez elott még nem léteztek ipari

méretu kávépörkölo üzemek és így a kávét mindenki saját maga vagy az üzlet tulajdonosa pörkölte. Az üzleti

pörkölo masinákban a kávészemek perforált dobban forogtak faszénparázs fölött. A faszenet jelenleg a villany

vagy a gáz helyettesíti, noha egyes helyeken még mindig az ódivatú pörkölot használják – annak a bizonyítéka

ez, hogy a régi módszerek nem minden esetben tökéletesíthetoek. 

Darálás ( orlés ): tény, hogy a kávérajongók többségének a friss kávé orlése hozzá tartozik a kávéivás

ceremóniájához. Az aranyszabály azonban az, hogy sohase daráljunk meg egyszerre több kávét, mint

amennyit azonnal elhasználunk. 

Nemcsak a fozés, hanem a darálás is rendkívül fontos abból a szempontból, hogy felszabaduljanak azok a

finom aromás olajok, amelyek olyan jellemzoek a frissen darált kávéra. A finom illóolajok a darálás

befejezésének a pillanatától kezdve elkezdenek párologni, úgyhogy nagyon fontos, hogy minél elobb

megfozzük a kávét. A kávéfozés különbözo módjai különbözo darálási módokat követelnek meg. 

A koffeinmentes kávé:  a koffeint, mint a kávé serkento alkotórészét 150 évvel ez elott sikerült a kávéból

elkülöníteni. Azonban a teában, üdítokben és a csokoládéban is van egy kevés koffein. Az emberek

koffeinturo-képessége különbözo és ez a magyarázata az ivási szokások közti eltéréseknek. Egyesek még arra

is képesek, hogy közvetlenül lefekvés elott elfogyasszanak egy csésze feketét és rögtön elalszanak, mihelyt

lehajtják a fejüket a párnára. Mások viszont egész éjszaka be sem hunyják a szemüket!

A koffein-mentesítés célja a koffeinnek a zöld kávébabból való eltávolítása oly módon, hogy az ne befolyásolja

a késobbi pörköléskor a kávé ízét. A koffein tulajdonképpen egy alkaloida, amely tiszta alakjában apró fehér

kristályokból áll. Sajnos azok a kávérajongók, akik rosszul reagálnak a koffeinre a koffeinmentes kávé ízét

rosszabbnak érzik. 

Ennek az az oka, hogy a koffein-mentesítés céljából a kávészemeket felhevítik, beáztatják,

gozölik és még sok egyéb eljárást végeznek rajtuk. 

A jobb minoségu kávék általában kevesebb koffeint tartalmaznak, mint a kevésbé minoségi

társaik. A legtöbb koffeint éppen a Robusta tartalmazza, amelybol a legtöbb kávépor

készül. A koffeinmentesítés a kávé koffeintartalmának mintegy 97%-át távolítja el.

De az olyanok számára, akik nem tudnak kávét inni anélkül, hogy utána egész éjszaka ébren lennének, még

mindig jobb a kis aromaveszteség, mintha egészen le kellene mondaniuk a kávé élvezetérol.

Remélem sikerült egy kellemes negyed órát szereznünk Önnek kávétörténeti bemutatónkkal.

Kávé története

A táncoló kecskék legendája

A kávécserje felfedezéséről sok történetet említ a szakirodalom. Az egyik legérdekesebbet Naironi professzor, a páduai egyetem tanára írja le: Abesszínia Kaffa nevű tartományában egy pásztor észrevette, hogy a szerzetesek által rábízott kecskék nyugtalanul ugrándoznak, pihenés helyett éjszaka is dobognak. A pásztor félt, hogy baj lesz a kecskékkel, ezért jelentette a furcsa esetet a szerzeteseknek. A szentéletű férfiak kivonultak a legelőre, és megfigyelték, hogy mivel is táplálkoznak az állatok? A környéken közepes méretű, fényes levelű cserjék nőttek, amelyeken csillag alakú, fehér virágok és piros bogyók voltak. Szedtek néhány maréknyival a termésből, és este a kolostorban levest főztek belőle. Ízlett nekik a főzet, ezért derekasan fogyasztották. Ám ezután nem tudtak elaludni, és éberen töltötték az éjszakát. Így fedezték fel és jöttek rá a kávé serkentő hatására. Volt, amikor tiltották, sőt büntették fogyasztását, később divatba jött, kávéházak létesültek, amelyekben már nemcsak a kávé, mint élvezeti cikk volt a vonzerő, hanem elsősorban a pezsgő társadalmi élet.

 A kávé termesztése: A kávé termesztéséhez tökéletes természeti adottságokságokra és körültekintő gondoskodásra van szükség. A kávécserjék növekedését az ültetvény minősége alapvetően befolyásolja. Optimális adottságokkal az ún. kávéövben található 900 m felett fekvő ültetvények rendelkeznek. A kávécserjék ideális fejlődéséhez elengedhetetlen a nagy és egyenletes csapadékmennyiség az állandó 15-24OC hőmérséklet és fagymentesség, valamint a mély rétegű, termékeny talaj. 

Kávéfajták: A kávétermékek a Coffea nemzetség mintegy 80 fajtája közül csupán 2 növény, a Coffea Canephora, és a Coffea Arabica cserjék termeléséből készülnek. Az előbbi cserje a robusta kávé: alacsony tengerszint feletti magasságon terem, tűri a nagy hőséget és a magas páratartalmat, ellenálló a kártevőkkel szemben, viszont termése kevesebb aroma anyagot és több koffeint tartalmaz. A robusta babszemek kerek formájúak, egyenes bevágással. Színük sárgásszürke. Az arabica érzékeny növény, termesztése sok és körültekintő gondoskodást igényel, ellenben jóval több aroma anyagot és mintegy feleannyi koffeint tartalmaz. A tökéletes fejlődéséhez szükséges optimális feltételeket a 900 m feletti trópusi termoterületek biztosítják. Az arabica típusú nyers kávébabszem nyújtott, ovális formájáról és hullámos bevágásáról ismerhető fel. Színe kékeszöldtől a zöldön át a szürkés-sárgáig változhat.A két kávéfajta közül minősége és aromája miatt az arabica számít a jobb kávéalapanyagnak , a kereskedelemben forgalmazott kávémennyiség közel 75%-át teszi ki. 

A kávé szüretelése:Az érett kávégyümölcsöt kizárólag kézzel szüretelik. Az érés ideje alatt a szedők hetente végigjárják az ültetvényeket, és csak a piros kávébogyókat szedik le. Azokon a termőterületeken, ahol egyszerre érik a gyümölcs, mindet egyszerre szüretelik. A gyümölcsöket a bokrok alatt kiterített vászonruhákon gyűjtik, majd szétválogatják a túlérett és az éretlen szemeket.

A kávébogyó feldolgozása:A leszedett kávébogyó nem tárolható, ezért rögtön a szüret után fel kell dolgozni. Erre kétféle eljárás létezik. A száraz feldolgozás alkalmával egy szilárd felületre 3-5 cm vastagságban kiterítik a kávébogyót, és négy hétig a nedvességtől óva szárítják a napon. Közel egy hónap után a bogyó nedvességtartalma 13% alá csökken. Ekkor a kávébabszemeket egy speciális hántológép segítségével megszabadítják a száraz termésburoktól. Azokban az országokban, ahol a csapadékmennyiség egész évben egyenletesen oszlik el, nem elegendő a napsütéses órák száma a szárításhoz. Ezért nedves feldolgozást alkalmaznak. A mosott kávé sokkal értékesebb, mint a száraz eljárással előkészített, a vizes eljárás egyben korszerűbb eljárás is. Ennek lényege, hogy a kávébogyók húsát és babszemét gépi úton választják el egymástól, majd egy speciális, erjesztő folyadék felhasználásával történő áztatási és mosási eljárással jutnak a nyerskávéhoz. Csak ezt követően kerül sor a szárításra, mely így csupán 10-14 napot vesz igénybe. A két különböző eljárással megcsupaszított kávé további tisztításon és szelektáláson esik át, majd csak ezt követően kerül szállításra.

A kávébogyó pörkölése:Attól függően, hogy milyen az elérni kívánt kávé íz, a pörkölés intenzitása, azaz a pörkölés foka és sebessége különböző lehet. A pörkölést kávépörkölő gépek végzik, melyek rövid időn belül hatalmas hőt képesek átadni a kávészemeknek. A pörkölésre általánosan jellemző, hogy a kávéban található szén-dioxidot szabadít fel. Ennek hatására a babszemben hatalmas feszültség keletkezik, és jelentősen megduzzad. Színe és súlya mellett keménysége is megváltozik a kávébabszemnek, és merevvé válik. Ekkor alakulnak ki a kávéra jellemző íz- és aromakomponensek is.(Magyarországon a kávét évek óta kialakult ízlésnek megfelelően sötét árnyalatúra pörkölik.) Pörkölés után a kávét gyorsan lehűtik, hogy megakadályozzák a túlpörkölést. Ezt úgy érik el, hogy a kávét vízzel locsolják, majd hideg levegőt fuvatnak be a nedvesség elpárologtatására. Az eljárás végére a kávé súlyának mintegy 12-15%-át elveszíti, ami megfelel a nyerskávé

nedvességtartalmának.

A kávészemek örlése:A kávé elkészítéséhez a babszemeket gondosan meg kell darálni. Míg korábban a fogyasztók ezt saját maguk végezték, mára a kávék jelentős része őrölten kerül a boltokba. A kávé őrlését nagy teljesítményű ipari malmok végzik, melyek többlépcsős őrlési folyamat során képesek a kávét egyenletesen felaprítani anélkül, hogy porszerű szemcsék képződjenek. Az őrlőhengereket munka közben folyamatosan hűtik, hogy elkerüljék a felmelegedést, ezzel is óva a kávé aromáját. A kávé csomagolása:A kávé aromája rendkívül érzékeny a levegő oxigén- és nedvességtartalmára. Ezért speciális csomagolástechnika alkalmazására van szükség. A puha tasakos csomagolású kávéknál a csomagolás során a levegő oxigénjét nitrogén vagy szén-dioxid helyettesítésével eltávolítják, majd ezt követően töltik meg kávéval, és zárják le a tasakot. A z ilyen csomagolásokon aromaszelep található, melyre a kávéból lassan kiáramló szén-dioxid elvezetése miatt van szükség. A vákuumcsomagolású kávéknál a csomag lezárása előtt az oxigént vákuummal eltávolítják, majd lezárják. A két csomagolásfajta biztosítja, hogy a kávé aromáját és illatát megőrizve kerüljön a kávéscsészébe, és a világ bármely részén élvezhesse felejthetetlen ízét.

Kávénagyhatalmak:Kávécserjét mintegy 80 trópusi és szubtrópusi országban termesztenek, a 23. és a 25. szélességi fokok által határolt ún. kávéövben. A 80 ország közül csupán 50 termel gazdaságilag jelentős mennyiséget. Ezen országok többsége devizabevételeik túlnyomó részét a nyerskávé exportból nyerik, azaz a kávéból élnek. A kávé világpiacán megforduló nyerskávék többsége elsődlegesen a kávénagyhatalmaknak számító országok ültetvényeiről származnak. Ezek közül a legjelentősebbek: Afrikában: Etiópia, Kenya, Angola, Tanzánia, Kamerun, Uganda, Elefántcsontpart.Amerikában: Brazília, Kolumbia, Guatemala, Costa Rica.Ázsiában: India, Indonézia, Vietnam. Tanzánia adja a világ arabica kávétermelésének csaknem 2/3-át, Vietnam kis területe ellenére jelentős kávéexportőr, Etiópia a kávé őshazája , az itt termesztett csúcsminőségű kávék érett, erőteljes ízűek és kitűnő aromájúak. Helyi jellegzetesség az ún. borízűség, mely a kávészemek különleges érleléséből ered. Guatemala-ban kizárólag arabica kávét termesztenek. A kávészemek egyedi, jellegzetes aromájukat elsősorban a vulkanikus talajnak köszönhetik. Brazília a világ legnagyobb kávétermelő országa. Legjobb minőségű kávéfajtája a Bourbon Santos, mely kellemes, édeskés ízű és közepesen testes. Kolumbia magasan fekvő, jó minőségű kávéültetvényein csak arabica kávét termesztenek. A legfinomabb fajta a Medellin, mely alacsony savtartalmú és nagyon jó ízű. Kamerun 70%-ban robusztát, 30%-ban arabicát termesztő ország.Elefántcsontpart szinte csak robuszta kávét termeszt, mely kiváló alapanyagául a legkülönfélébb kávékeverékeknek. 

Kávékereskedelem:A 90’es évek második felében a világ kávétermelése jelentős növekedésen ment át, melynek nagy részét a vietnami és a brazíliai termelés adta. Az ezredfordulóra a világ kávétermelése éves ingadozásokkal 115 millió zsákra nőtt (egy zsák kb. 60 kilogramm), az európai kávépiacon a német a legnagyobb évi 10-11 millió zsákkal. Nyugat- Európában a kávéfogyasztás az elmúlt 3 évben évi 1%-kal nőtt. A korábbi pangást, visszaesést az új kávéitalok, elsősorban a kész cappucinok megjelenése és elterjedése változtatta növekedésre.

 A világ legnagyobb kávétermelője Brazília, 26 millió zsák éves terméssel, melyből több mint 17 millió zsák kerül exportra. A második Kolumbia, a harmadik Vietnam. Vietnam az utóbbi évtizedben soha nem látott növekedésnek indult. Ültetvényein szinte csak robusztát termesztenek és az éves termelés évi néhány milliós zsákról mára közel 15 millióra nőtt.

A Kávé és a Gazdaság: A kávé, az olaj után a 2. legnagyobb értékben forgalmazott kereskedelmi termék, a víz után pedig a 2. leggyakrabban fogyasztott ital a világon. A kávéiparban 20 millióan dolgoznak, ebből csak Brazília 5 millió embert foglalkoztat. A világ kávétermelése csak 20%-ban származik nagy ültetvényekről. A fennmaradó 80% átlagosan 5 hektár alapterületű földekről származik. Ezeket a birtokokat világszerte 10 millió kistermelő és családja műveli. Egy ilyen család kávéból származó éves bevétele 100-500 dollár. A folyamat végtermékét jelentő csésze kávéból négyszázmilliárd fogy egy évben, és hatmilliárdan vagyunk, ezért minden emberre éves szinten 66 elfogyasztott csésze kávé, azaz egy kávécserje közel fél éves hozama jut. Magyarországon évente 22 ezer tonna kávét kortyolgat el a lakosság. A zöldkávé kereskedelme alapvetően árutőzsdén történik. Több nagy árutőzsde közül a New York-i, Európában pedig a hamburgi a legjelentősebb. Tonnánkénti ára meglehetősen változó. A ’97-es évben a pörkölt kávé ára folytonos emelkedést mutatott, ehhez alapvetően a szemes pörkölt kávék iránti kereslet nagymértékű visszaesése járult hozzá. Idén májusban 2-5%-kal drágultak a pörkölt kávék, és kis mértékben az instant kávék is. Az árváltozás hátterében a vietnami kávépiac áll. Az ázsiai ország ugyanis úgy határozta meg, hogy mesterséges hiányt okozva rendezi az árakat és 15%-kal visszafogta a termelését. A tőzsdei kereskedés jelen idejű üzletek és jövőbeni lekötések segítésével történik. Ellenügyletek segítségével lehetségessé válik a zöldkávé kereskedelemben rejlő kockázatok kivédése. Ilyen fő kockázat a brazil fagy, az El Nino, vagy La Nina. 

Fejlődésnek indul régiónk kávépiaca:Kelet- Európa a legnagyobb potenciális fejlődő piaca a kávénak, nagy arányban nőhet a fogyasztás az elkövetkezendő években, Csehországban, Magyarországon és Lengyelországban is -nyilatkozta az Európai Kávészövetség főtitkára. Hozzátette: a fogyasztás hirtelen fellendüléséhez az kell, hogy a lakosság semmilyen tekintetben ne érezze a kávét luxuscikknek. Az Európa Unióhoz újonnan csatlakozó országok éves kávéfogyasztását 5-6 millió zsákra lehet becsülni. A kávéfogyasztás alakulása az új kelet-európai uniós csatlakozóknál elsősorban a gazdasági növekedés sebességétől függ.

Kávéházak, Kávé Akadémia:A pörkölés felfedezése indította el a kávét világhódító útjára. A kávé a pörköléssel válik élvezhetővé, úgy, hogy a fajta eredeti jellegzetes tulajdonságai a hőbehatás során megmaradnak. A kávé a vendéglátás egyik leggyakoribb terméke. Szinte minden üzlettípusban megtalálható. Van azonban olyan üzletforma, ahol a kávénak kiemelt szerepe van, ez a kávé vendéglátó üzlet- a kávéház, a kávézó, a kávébár. Társadalmunkban a kávéra egész intézmények alapultak-konkrétak és fogalmi jellegűek egyaránt. Gondoljunk csak a következőkre: Kaffekuchen, Coffee to go, vagy a kávéház, a kávészünet intézménye…

Kávé - a Világ itala:A kávé, mint haszonnövény termesztése a világ mezőgazdaságában csaknem olyan fontossággal bír, mint a gabona, a rizs vagy a kukorica termesztése, pedig a kávé nem alapélelmiszer.Nem sok növényről, élelmiszerről, italról mondható el, hogy olyannyira befolyásolta világunk működését, mint a kávé. A világ kávékultúrája folyamatosan formálódik. Európában vannak régiók, országok, melyek kávéfogyasztási kultúrája nagyon híres. Továbbá jelentősen formálódott az utóbbi évtizedekben az otthoni és a különleges minőségű kávék fogyasztásának módja is.Ez utóbbi fő oka, hogy a világ jóléti államai (Skandináv országok, Ausztrália, Amerika, Kanada) felfedezték maguknak az olaszok espresso kultúráját. Az espresso egyszerre ital, fogyasztási mód, italkészítési technológia, vendéglátási forma. Az espresso ital és kultúra az, ami a világ kávékultúrájára ma a legnagyobb hatással van.

http://www.terebess.hu/tiszaorveny/fuszer/kave.html

KávéCoffea arabica

A szentségtelen kávé

Hosszú századok útjait járta végig a kávé, míg az ember felismerte hasznát. A trópusokon szép növénye lassan, de ellenállhatatlanul hódította meg az idegen tájakat és. embereket. „Könnyű dolognak látszik egy gyümölcsfának leírása; de ha az a naptérítő abroncsok között honos, itten kevesen és tökéletlenül ismerik, gyümölcseiből készített itallal pedig nálunk is sokan élnek, ily fáról teljes ismeretet közölni már nehezebb; ha pedig a forrásokat, melyekből állításainkat merítettük, megnevezzük és mondjuk, hogy ezt a legkényesebbnek vélt tropicus égalji fát nálunk is lehet nagyobb mennyiségben, pedig bizonyos sikerrel termeszteni és nagy hasznát venni, már némelyek erre fakadnak: de már ez mégis sok!" így ír erről 1868-ban Katona Dienes, aki nagy buzgalommal fáradozott a kávéfák tökéletes megismertetésén.

A kávé felfedezését kecskéknek vagy tevéknek köszönhetjük. A vita még nem zárult le, de a legenda szerint az első kávéélvezők állatok voltak. A történet a XV. században keletkezett Abesszíniában, szép mesét hagyva az utókorra. A baj 1440 egyik éjszakáján történt Abesszíniában, valahol a Kaffa-hegy vidékén. A megszokott csöndes éjszakák után azon az éjjelen nyugtalanság uralkodott a hegyen. A máskor csöndesen heverésző kecskék nem aludtak, hanem zavart ugrándozással, lármával töltötték az éjszakát. A pásztor remegve várta a reggelt és a szomszédos klastrom szent életű derviseit hívta segítségül. Hamarosan megszületett a döntés; a kecskék olyan növényekből lakmároztak, amely izgató hatású. A helyszín alapos vizsgálata után megtalálták a bűnös cserjét — a kávét. Még aznap este a klastrom egyik cellájában elkészült az első áloműző kávé, a szerzetesek nagy örömére. A kecskék mellett a dervisek is ébren töltötték az időt, örvendeztek, mert ettől kezdve nem aludták át az éjjeli ájtatosságot. A kaffai cserje bűvös leve megkezdhette vándorútját. A derviseknél megszálló kereskedők magukkal vitték és elterjesztették egész Arábiában. A kaffai cserjét fekete italnak nevezték, és hamarosan a mohamedánok legkedveltebb élvezeti italává vált. Minden igazhivő arab hálával gondolt a kávé elterjesztőire, és kívánta, hogy bőséges része legyen a paradicsomi gyönyörökben.

Egyiptomba érkezése zűrzavart keltett, kihívta az emírségek és a szultán haragját. Sok ellensége lett a kávénak. Az egyik támadója Kair bég volt, akinek valószínűleg nem ízlett a keserű, zavaros, fekete folyadék. A mekkai helytartó az írástudók gyülekezete előtt kihirdette a kávé szentségtelen voltát. Természetesen mindenki helyeselt, és a megszülető végzés kegyetlen szigorral csapott le az új élvezetre, amely az okosok szerint még a Korán igéivel is ellenkezett. Összeszedték és megsemmisítették a raktáron levő kávékészleteket, és jaj volt annak, akit kávéiváson kaptak. A mekkai utcák ácsorgóinak örömére, gúnyolódó kiáltások közepette, a törvényszegőt háttal ültetve egy szamáron vezették végig az utcákon.

Ezt az intézkedést a szultán nem helyeselte. Amikor értesült a mekkai eseményekről, lesújtó levelet küldött Mekka helytartójának: ,,A mekkai orvosok, sőt maga a mekkai helytartó is nagy szamarak! A mi orvosaink és a kairói írástudók, akiknek nagyobb a belátásuk, mint a tietek, a kávét megengedhető és egészséges italnak jelentették ki, amely miatt a prófétáknak egy igaz fia sem fog

künn rekedni a paradicsomból"... így aztán a kávéivás szenvedélye tovább hódított, immár a mindenható szultán engedélyével.

A XVI. században sorra nyíltak a kávéházak, amelyekben főleg naplopók, dologkerülők gyülekeztek. Nagyon sokan lehettek, mert 1632-ben Kairóban már több mint 1000 kávéházban mérték a kávét. A népszerűség fokozódásával a kávéivás is ínyenc szenvedéllyé vált. Különböző szokások alakultak ki. A malájiak a levél főzetét teaszerűen készítették el. Kelet-India őslakói a nyers kávét becsülték nagyra és a belőle készített italt mézzel édesítették. Egyes területeken az arabok a termés külső héját használták. Megpörkölték és kifőzték; ez volt a különleges szultánkávé. Az arabok megbecsülték hazájuk értékes ajándékát, és nemcsak levét itták, hanem a kávé zaccát is élvezettel fogyasztották. Aki nem ezt tette, az nem volt szívesen látott vendég, mint az az angol utazó, akivel a következő történet megesett. „A családanya őtet nálok szokásos fekete kávéval kínálta. A jobbhoz szokott angol maga főzött magának kávét, azt élvezte, seprejét elvetette. Az anyó az embert nagy szemekkel bámulja, erre fakad: Ó ti fehérek! Ti nem tudjátok a kávét megbecsülni, mert a javát elöntitek. Kitetszik, hogy Allah a kávét nektek nem teremtette." A kávéélvezetnek Indiában is voltak művészei. Az igazi kávé indiai receptje így hangzott: keresd fel a sakál ürülékét (nagyon jó a cibetmacska is), szemeld ki belőle a kávémagokat — ebből főzz kávét. A recepthez tudományos magyarázat is tartozik; az állatok a legérettebb terméseket fogyasztják előszeretettel és az ezekben levő kávémag is a legjobb minőségű. Kevésbé lusta emberek ugyanezt úgy is elérhetik, hogy éretten szedik a kávét a fáról. De lehet, hogy erről nem lehetett volna meggyőzni a keleti embertársainkat. A sakálok és a cibetmacskák belsőségei bizonyára különleges zamatokkal gazdagították a kávé ízét.

Az arab kávéharc azonban még a XVII. század második felében is tovább folytatódott. A konstantinápolyi szultánok idejében a túlzásba vitt szürcsölgetés megint bajt hozott a kávészerető igazhitűek fejére. A papság azt tapasztalta, hogy a mohamedán hivők buzgalma csökken, és szívesebben járnak templom helyett a kávéházakba. Haragra gerjedtek hát, és a Korán fegyvere hatásosnak bizonyult. A Szentírás szerint ugyanis a szenet nem szabad megenni; márpedig a kávé szén. És Allah hatalmával senki sem mert szembeszállni. A harcot most II. Murád szultán vezette; a kávéházak bezárták kapuikat, és a templomokat ismét megtöltötték az igazhivők. Ez az áldatlan állapot nem tartott sokáig, mert lassan békét kötött a templom és a kávé. Az idő múlásával a kávéházak közönsége is megváltozott. Míg a XVI. században főleg naplopók, dologkerülők töltötték itt idejüket, a XVII. század vége felé már forradalmi eszmék bölcsői lettek a kávéházak félhomályos sarkai. A konzervatív Köprili nagyvezérnek hiába sikerült még egyszer bezáratni a kávéházakat, a kapuk hamarosan szélesre tárultak.

1624-ben a kávé megjelent Európában, új hódítása színterén. Az első szállítmány Velencében kötött ki, ahol elkészült az első pohár európai „keresztény" feketekávé. A francia konyha első találkozása a kávémagokkal nem járt nagy sikerrel, amint azt egy korabeli legenda meséli. Az eset úgy történt, hogy Erzsébet angol királynő a francia királynénak fura ajándékot küldött: egy font kávét. A szakácsnő konyhaművészetének legjavát nyújtotta és órákig főzte a puhulni nem akaró magvakat. Az eredménytelen fáradozás után a gyanús italt szégyenkezve tálalták fel a királynénak. De Őfelsége kegyes volt és nem dorgálta kedvenc szakácsnőjét. Sikerült ugyanis az érthetetlen esetre elfogadható magyarázatot találni. A kávé hazájában, az egyenlítő vidékén nyilván sokkal forróbb a víz mint Franciaországban, ezért a sikertelenség, így mindenki megnyugodott, és nem okolták sem a kávét, sem a szakácsnőt. No, de nincs okunk mosolyogni a franciákon, mert szegények nem olvasták az eredeti receptet, amiben az áll, hogy „szezámolajban vagy vajban pörköld a kávét, majd zsírját mártogasd ki főtt tengerivel". Mert valamikor így fogyasztották.

Európa egyre jobban megismerte a kávét; kedvelői és ellenségei már tudományos magyarázatokkal is bizonygatták igazukat. A kávé a fáma szerint jó fegyvere volt a vitéz franciáknak. Az ország „tropikus abroncsok közötti szigetein a kávénak nagy mennyiségét termesztvén III. Napóleon császár 1859-ben a Lombardiáért viselt háborúban egész táborát kávéval tartotta, és óhajtott hatását tapasztalta". De a császár kezében a kávé fegyvere a sokat tudók szerint önmaga ellen fordult. Tekintélyes orvosok egybehangzó véleménye szerint Napóleon és még a nagy Byron is a mértéktelen kávéivás miatt tértek örök nyugalomra. A fekete nedű híveit azonban nem lehetett elijeszteni, így Voltaire-t sem, aki közismerten pártolója volt a kávéivásnak. Amikor egy jóakarója intette, hogy ne igyék sok kávét, mert az lassú méreg, azt válaszolta: bizony, monsieur a kávénak igen lassú méregnek kell lennie; most már 80 esztendeje iszom, és soha legkisebb kártételét nem tapasztaltam, de hasznát igen sokat. Ezek után nem sok érvük maradt a vészmadaraknak — csak egy, de az nagy hatást gyakorolt. A megállapítás bizonyítottnak látszott: „a kávé beszédessé teszi az asszonyokat, mert a kávé izgató hatása a gyönge nem szellemi tehetségeire is kihat, anélkül hogy elkábítaná őket". Ez a megfigyelés megcáfolhatatlannak bizonyult. És íme, egy korabeli orvostudor, Balog Pál uram leírása a kávéivás kellemetességeiről: „.. .az egész test valamely

könnyűség és jótéttel teljes érzelemben lebeg. ... a lelket csak a jelenvalónak kellemes képei foglalkoztatják, és maguk az értelmi tehetségek is az elevenség szokatlan lépcsőjére emelkednek, honnan a francziák értelmi italnak (boisson intellectuel) nevezik a kávét." Mi tagadás, rászorulunk néha egy kis segítségre, ahogy Mantegazza írja: „Az elhagyott pásztor, a kinek egész szellemi élete a legelő és juhistálló között játszódik le... élhet tejből és kenyérből; az olyan tudós, kinek egész szellemi munkája az olvasásra és az emlékezőtehetség munkájára szorítkozik, bátran dicsekedhetik vele, hogy nem szorul sem az abesszíniai babra, sem a távoli Khína illatos levelére; de aki se nem lángész, se nem juhász, se nem tudós, tehát a legtöbb embernek a kávészerű ital becses forrása az erkölcsi élvezeteknek."

A kávé velencei megérkezése után gyorsan eljutott Európa minden részébe. A pompás élvezeteket nyújtó ital a szép termetű kávénövény iránt is felkeltette az érdeklődést. Ez a kíváncsiság és az utazók leleményessége juttatta el az első élő növényeket Európába.

1710 egyik különösen szép napján röppent fel a hír, mely 100 kávéfa érkezését adta tudtul. Az amszterdami botanikus kert pompás vendégeinek egyike hamarosan XIV. Lajos francia király tulajdonába került. Az udvar gyönyörűségére bőséggel ontotta terméseit a Párizs melletti marlyi királyi üvegház ritkasága. Van a kávénak egy ritka ajándéka, a „gyöngykávé". A szokásos termésenkénti két kávészem helyett néha egy apró, gömbölyű szem fejlődik. Ez a legjobb és legdrágább,, amelyet a törökök és az arabok fogyasztanak. „Ebből szoknak a török császárok az európai udvaroknak ajándékokat küldeni."

A kávé Németoszágot is meghódította. Lipcse 1725-ben már nyolc kávéházzal dicsekedhetett. 1732 körül Johann Sebastian Bach szatirikus kantátát írt a kávéról. Akkoriban főleg a nők vitték túlzásba a kávézást, ami korabeli feljegyzések szerint hatósági beavatkozást is szükségessé tett.

A szép növésű kávécserjék életük folyamán sokszor váltottak ki bizalmatlanságot a félreismerőkben. Egy történet szerint az egyik brandenburgi választófejedelem felesége mostohafiát egy csésze kávéval akarta megmérgezni. A halál helyett hálás cuppogás követte az eseményeket.

A XVIII. században a kávéfa gyakori vendége volt a magyar kerteknek. A híres törökverő mágnás, Pálffy János nevezetes királyfai kertjének üvegházában is virítottak. A szépen virágzó és piros terméseket nevelő csemeték képe Bél Mátyás leírása alapján maradt fenn 1736-ból: „Láttam a török babot is, amelyeket közönségesen kávéfának neveznek, sok bogyó van rajtuk, külön helyükön jól tenyésznek és pompásan fejlődnek." Sokan látták és leírták a szép királyfai egzotikumokat, a pompázó kis fák a század végéig érdekességek maradtak.

Egy másik leírás is beszámol termő kávéfákról. „Alsókorompán van gróf Brunswick szép kastélya, azt kedves kert fogja körül, ahol a narancsházakban 30 kávéfa, közülük nyolc fa négy sing magas és sok gyümölcsöt hord."

A növények féltett ritkaságok; a kávéital fényűző ínyencség volt hosszú ideig — felkeltve az ügyeskedők érdeklődését. Sorra születtek a kávépótlók. „Ez a szűkebb tehetségű rész az állam csínnak azon nemével segített magán, hogy a kávépótlók egész seregét kísértette meg, ... száz egyéb terményből készített leveseket kávénak nevezte; de amely kávé surrogatumokban, valamint a valódi kávénak csak egy tulajdonsága sem létezik, ... Ezért nevezték a régi németek a surrogatumokból készült levest vargakávénak".

A múlt század második felére kissé elhalványodott a kávéfák dicsősége. Új divatoknak hódoltak, új divatnövényeknek. Pedig a hazai kávéfák szépségük mellett finom kávét is termettek. ,,A nálunk termendő kávé minőségéről jó jelt ad az a kávé, melyet uraságaink üvegházakban, mint ritkaságot, 1—2 fán termesztenek, mely jól készítve dicséretet érdemel, pedig még a kényesebb ízléstől is." Xantus János 1868-ban írt egyik levelében szót is emel az eltünedező kávéfák érdekében. Az igazi barátok azonban tovább gyönyörködtek szépségében és ápolgatták kedvenceiket.

 

A kávé szaporítása és nevelése

A kávétermés legnagyobb részét az Etiópia 1350—2000 méter magas területein őshonos Coffea arabica cserje adja. Ez a faj vadon tenyészik még Afrika és Arábia trópusi vidékein. Kis százalékban

más kávéfajok is szerepelnek a trópusi szállítmányokban terméseikkel, így a C. canephora, C. liberica, C. excelsa és a C. stenophylla. A világ trópusi vidékein hatalmas területeken foglalkoznak jól jövedelmező termesztésével.

Jelentősebb termesztőterületek nagyság szerinti csoportosítása: Dél-Amerika (a világ termésének közel 70%-a innen származik), Afrika, Közép-Amerika, Ázsia és Óceánia. A legnagyobb kávéültetvényeket Brazíliában találhatjuk. A világ kávéjának majdnem a felét itt termesztik.

A buzérfélék (Rubiaceae) családjába tartozik. A vadon tenyésző trópusi rokonok között sok a haszonnövény; az ipekakuana és kinin gyógyszerek mellett festő-, cserzőanyagokat és értékes faanyagot szolgáltatnak.

Hazánkban élő vad rokonai a fehér virágú mügék csoportja. Ezek közül ismertebbek: a szagos müge (Asperula adorata) és a sárga és fehér virágú galajok. A közönséges kávéfának két változata ismert; a C. arabica var., arabica és a C. arabica var. bourbon. Az első az elterjedtebb, a másik gyenge, alacsony növekedésű, szélesebb levelű változat.

A kávé 1—3 m magasra fejlődő kis örökzöld fa vagy bokor. A hajtások először zöldes színűek, simák, a második évtől sárgásbarna fásodás indul meg, ettől kezdve a héjrész sűrűn felrepedezik. Törzse egyenes, rajta sok szabályos, vízszintesen álló oldalág fejlődik. Ezek az ágak a későbbi években a termések súlya alatt ívesen a föld felé hajlanak.

A bőrszerű levelek ép szélűek, fényesek, hullámos felületűek, méretük 12—15 x 6 cm. Széles lándzsa alakúak, örökzöldek, a hajtásokon átellenesen helyezkednek el. Sugaras szimmetriájú virágai kellemes jázmin illatúak, fehérek vagy krémsárgák. A levélnyelek tövében örvösen, nagy tömegben nyílnak; rövid kocsányokon helyezkednek el, vagy szorosan a vesszőkhöz tapadnak. A párta ötcimpás, a cimpák oválisak. A virágok hímnősek, porzókat és termőt is tartalmaznak; a porzók rövidebbek a sziromleveleknél.

Csonthéjas terméseit kívülről éretlenül haragoszöld hús borítja, ami az érés folyamán megpirosodik, majd lilás, kékesfeketére színeződik. Az 1—1,5 cm hosszú termések megnyúlt gömb alakúak. A csonthéjas termések, a kávé-„babok" 8,5—12,6 mm hosszúra fejlődnek. A terméshúsban rendszerint két mag fejlődik, ritkán egy is lehet — ez gömb alakú —, amit eredetileg „gyöngykávénak" neveztek.

Magvetéssel, oltással és dugványozással szaporíthatjuk. Legáltalánosabb szaporítás a magvetés. A magvak csírázóképességüket csak rövid ideig tartják meg, ezért frissen vessünk. Néha előfordul az is, hogy a frissen érkezett kereskedelmi nyers kávé is csíraképes. Az apróbb méretű magokat válogassuk ki — ezek általában az arabica faj terméseiből származnak. Homokos, laza talajban, 25 °C körül gyorsan csíráznak. A magvetéseket a gránátalmához hasonlóan üveglappal védjük a kiszáradástól. Csírázás után, a 2—3 lombleveles csemetéket egyenként ültessük cserepekbe, nagy humusztartalmú, tápanyagban gazdag, gyengén savanyú kémhatású talajkeverékbe. A földet hazai származású tőzeggel savanyíthatjuk. Az átültetés során gyökereit óvjuk a sérülésektől.

Az oltás a gyenge termésű fák javítására szolgál, és (a dugványozás mellett) a különlegesen jó minőségű típusokat is szaporíthatjuk így. Vastagabb törzsű alanynövényeket válasszunk. Legjobb módszer a hasítékoltás. A visszametszett alanyok hasitékába egy vagy két oltóvesszőt illesszünk. Az oltóvesszőket lehetőleg egyenesen felálló hajtásokról szedjük, az érettebb, fásodott részekről. A bekötözés után párás, meleg helyen tartsuk oltványunkat a kihajtásig.

A hajtások félfás részei jól gyökeresednek, így dugványozással is szaporíthatjuk. Hazájában ezzel a módszerrel alanynövényeket állítanak elő. Azokat az egyedeket érdemes így szaporítani, melyek termés és egyéb tulajdonságaikban kiemelkedően szerepelnek. A két felső levél meghagyásával (ezek felét eltávolítva csökkentsük a párolgási felületet) 3 ízközös (nóduszos) darabokat vágjunk, és ezeket 5—6 cm homokréteggel borított komposztföldben gyökereztessük. Gyökeresedés alatt a jó eredés céljából nagy páratartalmat és 24—26 °C-ot kell fenntartani.

A magcsemetéket és a nyár folyamán a szabadban tartott növényeket az erős napsütéstől és széltől védeni kell. A szükséges félárnyékot vagy magas árnyékot lécekből, nádból készített rácsozattal biztosíthatjuk, de magas fák árnyékában is megfelelőek a fényviszonyok. A kávéfákat egész éven át szobában is tarthatjuk. Ebben az esetben télen vagy meleg szobában, napfényes helyen teleltessük, vagy jól szellőző, 10 °C körüli helyiségben, ahol csökkentett öntözés mellett károsodás nélkül, nyugalmi állapotban vészelik át a téli hónapokat. Az utóbbi módszer ajánlatos a

nyáron szabadban nevelt fáknál is. Az egészséges, jól fejlett fák rövidebb ideig a fagypont körüli hőmérsékletet is elviselik, de a fagytól óvjuk meg őket. A kávé hazájában nagy humusztartalmú, jó vízáteresztő képességű, középkötött talajokon jól fejlődik. Legjobban a vulkanikus eredetű területeken és az erdőirtásokon díszlik. A savanyú (4,2—5,1 pH) talajokat kedveli, ezért a földkeverékbe savanyú lombföldet vagy tőzeget tegyünk. Melegágyi föld vagy komposzt, érett trágya és tőzeg keverékéből jó talajt készíthetünk. A hazai talajok és az öntözővíz általában sok meszet és lúgos anyagokat tartalmaznak, ezért ajánlatos esővízzel vagy lágyított vízzel öntözni növényeinket. A talaj nagy mésztartalma következtében viszonylagos vashiány léphet fel, ami gyenge fejlődést és levélsárgulást is okozhat. A talaj pH-ját úgy ellenőrizhetjük, hogy sósavat cseppentünk rá, pezsgés esetén új, savanyú kémhatású földbe ültessük át a kávéfákat. Tápanyagigényes növények, ezért a vegetációs időszakban rendszeresen öntözzük trágyalével és tápoldattal, főleg termő állapotban.

A kávéfa vízigényes. A legtöbbet termő trópusi vidékeken az évi csapadék mennyisége 2000—3000 mm, ami 4—5-szöröse a hazánkban hulló csapadéknak. A vízigény a virágzási időszakban erősen megnő. Az edényekben tartott növényeinket rendszeresen, bőven öntözzük.

A kis fák már fiatal korban szép szabályos koronát nevelnek. Metszés nem szükséges, de ha oldalágai túl hosszúra fejlődnek, visszacsípéssel megállíthatjuk növekedésüket. A kávéfák leggyakoribb rovar kártevői a gyapjastetvek, pajzstetvek és takácsatkák. Gombás betegségek általában nem veszélyeztetik. A gyapjastetveket és pajzstetveket lekaparással, lemosással (káliszappan) távolíthatjuk el, de a forgalomban levő permetezőszerek is eredményesek. A permetezés mellett a rendszeres kénporozás is megvéd a takácsatkák ellen. A pajzstetvek és gyapjastetvek szemmel is jól felismerhetők, a takácsatkák jelenlétére a sodródó és kifehéredő levelekről és a fonáki részen jelentkező pókhálószerű bevonatokról következtethetünk.

A szobában vagy a szabadban tartott magnövények a 4. évben kezdenek virágozni és teremni. Az oltványok már a 2—3. évben teremnek. Az első évben a nagyszámú virágból csak néhány termés fejlődik, de a további években a termések száma fokozatosan növekszik. Ha egyenletes feltételek között tartjuk a növényeket, a virágzás folyamatossá is válhat, így az egész év folyamán együtt találhatók rajta virágok és termések. A virágzás jellegzetes időszaka azonban július—augusztus hónapokban van. Az arabica faj virágai öntermékenyülők, gyorsan, 24—36 óra alatt elvirágzanak. A beporzást a szél és rovarok végzik. Nálunk általában mesterséges beporzás nélkül jól kötnek. Terméseiket hazánkban is beérlelik. A virágzástól a termések beéréséig 6—9 hónapra van szükség.

A haragoszöld termések fokozatosan megpirosodnak, majd továbbra is a fán maradnak, kékesfeketére színeződnek. Az érett, foltoktól mentes, piros terméseket kell leszedni. A hosszú ideig tartó túlérés rontja a kávé minőségét. A hazánkban beérő termések magjainak minősége hasonló a trópusokon termelt kávééhoz. A termést borító piros terméshús csípős, savanykás-édes ízű, ehető. A leszedett piros termések hosszú feldolgozási folyamaton jutnak keresztül, amíg kereskedelmi nyers kávé formájában piacra kerülnek. A feldolgozás két formája: a nedves és száraz kezelés. A hús zúzása és eltávolítása után a magokat mossák, majd fermentálják (18—80 óráig) és újra átmossák. Napon (9—10 napig) vagy mesterséges hőmérsékleten (néhány óráig 80—85 °C-on, majd 75 °C-on, összesen 20—24 óráig) szárítják. Száraz kezeléskor a szárított húst mechanikusan távolítják el. 5 kg érett gyümölcsből 1 kg nyerskávét lehet előállítani.

Kis fáink magjait fonnyasztás, szárítás után könnyen letisztogathatjuk. Fáradozásaink gyümölcse az illatos, saját termésű kávé.

 

 

II.Kávé (arab, robuszta, libériai)

Coffea arabica L., Coffea canephora Pierre ex Froehner, Coffea liberica Bull ex Hiern. Család: Rubiaceae (buzérfélék)

A: coffee; F, S, P: café; N: Kaffee

A kávénemzetség mintegy 60 fajt foglal magában, amely az Óvilág trópusain honos, közülük 3 afrikai faj tett szert régión túli gazdasági jelentőségre: az arab, a robuszta és a libériai kávé. Örökzöld cserjék vagy kis, alacsonyan és sűrűn elágazó, legfeljebb 6-8 m magas fák. Leveleik átellenes állásúak. A levéllemez ép, többé-kevésbé hullámos szélű, visszás-tojásdad vagy lándzsás, tompa csúcsú, a vállán ék alakú, a csúcs felé hajló oldalerek között kiemelkedő, színén fényes sötétzöld, fonákján fénytelen és világosabb. 5 cm-nél nem hosszabb virágai csomókban, rövid virágzatokban fejlődnek a levélhónaljban. Csészéjük rövid csövű, és 5 széles, háromszögletű cimpában végződik. Az 5-8 tagú fehér párta alsó felén csővé nőtt össze, cimpái a teljes virágzásban szétterülők. Termése: csonthéjas, éretten narancsvörös, vörösesbarna vagy vörösesfekete; termései zsúfoltan fejlődnek rövid, vastag kocsányokon; oválisak és hüvely alakú köldökben végződnek. A kemény, gyengén fényes külső héj alatt nedvdús, vörös terméshús, valamint egy vékony, üveges sárga belső terméshéj helyezkedik el, amely 2, lapos oldalával szembefordult magot zár körül. Mindkét mag (kávébab) elliptikus, kívül domború, a másik mag felé fordult oldalán lapos, egy hosszirányú rovátkával. A magokat pergamenhez hasonló csillogó maghéj borítja. A libériai kávé a két másik fajtól főleg nagyobb leveleivel és terméseivel különbözik; a levéllemez a 30 cm-t, a levélnyél pedig az 1,5 cm-t elérheti, az 5 cm-es kocsányú termések pedig akár 3 x 2,5 cm nagyságúak. Az egymáshoz nagyon hasonló arab és robuszta kávé levelei legfeljebb 25 cm hosszúak és 10 cm szélesek, a robuszta kávé levéllemezei nagyon erősen fényesek. Míg az arab kávé virágzata 16 virágot, a robusztáé akár 60-at is hordozhatnak. Mindkét faj nagyon rövid kocsányú termései mintegy 1,5 cm hosszúak és 1,2 cm szélesek; az arab kávé csonthéjas termése megérve lehull, a robusztáé viszont nagyon hosszú ideig a növényen marad. Felhasználása: héjatlanított, szürkészöld magjait pörkölik, megdarálják, és ezután forrásban lévő vízben felfőzik. A kávé évszázadok óta nagyra becsült ital, amely koffein alkaloidja által serkentő hatású. Hogy a terméshúst és a maghéjat eltávolítsák, előbb a termést napon szárítják, végül gépi úton hámozzák. Másik módszer, amely ugyan gyengébb kávét eredményez: a terméseket megmossák, a hús legnagyobb részét hengerekben összezúzzák, és a kávébabot vízben néhány napig erjedni hagyják, hogy a terméshús maradványai leváljanak; ezután a magokat megszárítják, végül géppel lehámozzák. A felfőzött kávéból készített kivonatot instant kávévá (pl. Nescafé) dolgozzák fel. A pörkölt magokat sütemények és édes ételek fűszerezésére is használják. Jemenben a megszárított terméshúst vízben felfőzik, így állítják elő a "giser" nevű italt. A robuszta kávé az arab kávénál gyengébb, a libériai kávé pedig a robusztánál is gyengébb minőségű kávét szolgáltat. Elterjedése: a gazdaságilag legjelentősebb, legértékesebb, a legrégebben és legkiterjedtebben termesztett kávéfaj az arab kávé, amely Etiópiából származik. Elsőként Jemenben termesztették nagy méretekben, és Mokka kikötőjéből a 16. század óta exportálták Európába. Jemen egészen a 18. századik megtartotta kávémonopóliumát, ezután világszerte gyorsan elterjesztették a trópusokon, manapság Arábiában csaknem megszűnt a termesztése. A 19. században a trópusi Nyugat-Afrikában fedezték fel a libériai kávét mint haszonnövényt, a 20. század kezdetén pedig a nyugati egyenlítői Afrikában a robuszta kávét. A világ kávétermésének legnagyobb részét Latin-Amerika szolgáltatja. Termesztése és betakarítása: ültetvényeken és kisparaszti gazdaságokban termesztik. A fajok a trópusi klímában tenyésznek, az arab kávé legjobban a hűvösebb, montán fekvésben fejlődik, a libériai és a robuszta kávé fajták viszont a nedves-forró síkvidékeken is jó hozamot produkálnak. Mély rétegű talaj, kedvező vízellátás és jó trágyázás szükséges. A cserjék nedves klímában nagyon fogékonyak a gombás betegségekre, amely nagy kiterjedésű kultúrák megsemmisüléséhez vezethet. A kávéfajok nagyszámú fajtáját magról vagy dugvánnyal szaporítják, cserje alakúra nevelik. Több mint 20 évig jó termést hozhat. Az érett, vörös termést egyenként, kézzel szedik, vagy a hullottat a földről gyűjtik össze. Minőségromlás nélkül akár több hétig a talajon maradhatnak. Rokon fajok: csekély méretekben helyileg további kávéfajt is termesztenek.

 

 

III.Kávé

Coffea arabica L.

A teához hasonlóan több ezer éve ismeretes, fogyasztása azonban nem nyúlik vissza olyan régi időkbe, mint a teáé.

Élénkítő, frissítő hatását nagy valószínűséggel kopt szerzetesek fedezték fel. Van viszont egy olyan feltevés is, miszerint a II. században élő etióp kecskepásztorok figyeltek fel arra, hogy állataik rendkívül virgoncokká váltak azután, hogy a kávécserje terméseit megették. E megfigyelés alapján "próbálták ki" a pásztorok a kávé leveleit és terméseit. Miután maguk is megtapasztalták a növény élénkítő hatását, hosszabb útjaikra erjesztett kávébabból, gabonából és állati zsiradékokból készült "pogácsákat" vittek magukkal. Arra vonatkozóan nincsenek pontos feljegyzések, hogy mikor kezdtek a kávéból frissítő hatású italokat készíteni, mikor és hogyan jöttek rá a pörkölés, darálás és főzés különféle fogásaira. Azt viszont tudjuk, hogy az arábiai kávét a VI. század óta termesztik Arábiában, és azt, hogy Dscabir Geber arab természettudós (kb. 700–765) gyógynövényként is említést tesz e növényről.

A XIII. századi Arábiában már igen népszerűek voltak a kávéházak, viszont a katonai és vallási vezetők ellenezték működésüket. Az utóbbiak főként azért nehezteltek a kávéházakra, mert a hívők emiatt elmaradoztak a mecsetekből.

A kávé először Törökországba és a környező országokba jutott el, majd az első szállítmányok a XVII. század első évtizedeiben fűszerkereskedők közreműködésével érkeztek meg Európába. A kávé másfél száz év alatt szinte egész Európát meghódította. Az első európai kávéházat egyes feljegyzések szerint Mar-seille-ben nyitották meg. A kávé a XVII. századi Angliában is fontos szerepet töltött be a politikai, illetve a társadalmi életben, és 1650-ben már mintegy 3000 kávéház várta a vendégeket. Ezek a házak parázs politikai és vallási szócsatáknak voltak a színhelyei.

Az arabok kávékereskedelemben kialakult monopolhelyzetét a hollandok törték meg, akik az arábiai Mochából (ma Al Mukhá) élő növényeket hoztak Európába, és Ceylonban, Jáva szigetén, valamint Kelet-Indiában hatalmas ültetvényeket létesítettek. A XVIII. század végén francia javaslatra az Antillákon, Dél-Amerika északi partvidékén és Brazíliában is megkezdték a kávéültetvények telepítését.

A kávéról növénytani szempontból annyit érdemes tudnunk, hogy az óvilági nemzetségnek több mint 60 tagja ismert, ezek többsége örökzöld cserje vagy kisebb fa, magasságuk pedig 3-20 méter között változik. Hő- és vízigényes növények, ezért csak a trópusi és szub-trópusi vidékeken lehet termeszteni. Leveleik átellenesek, hártyásak vagy bőrneműek. Kellemes, édeskés illatú fehér virágaik a levelek hónaljába rendeződnek. Csonthéjas termésükben 2 mag található. A nemzetség gazdaságilag legjelentősebb fajai az Etióp-magasföldről származó arab kávé (Coffea arabica) és az ún. robuszta kávé (Coffea canephora). Ez utóbbit a múlt század végén a kongói őserdőben fedezték fel. E fajok mellett igen kis mennyiségben más fajok terméseit is használják.

Ma szinte minden harmadik embernek kedvenc itala a kávé. A világkereskedelemben legnagyobb jelentőséggel bíró és a forgalmazott kávék mintegy 3/4-ét adó arab kávét főként Brazíliában, Kolumbiában, Costa Ricában, Guatemalában, Mexikóban, Angolában, Elefántcsontparton, Kenyában, Tanzániában és Indiában termesztik.

A legjobb minőségű gyümölcsöt termő arab kávét, ami egyébként alacsony növésű cserje, a nagyobb terméshozam és a könnyebb betakaríthatóság érdekében nyeséssel sűrű növésű bokorrá alakítják. Csonthéjas terméseinek külső héja rendszerint élénkpiros, a termésfal középső rétege zöldessárga, puha és nyálkás, a 2 "kávébabot" körülölelő belső termésfalréteg pedig szilárd, pergamenszerű. Ezt nevezik "pergamenhéjnak". A pergamenhéjon belül két, egymással szembefordulva elhelyezkedő zöldesszürke mag található, amit vékony maghéj, az ún. "ezüsthéj" borít.

A kávéfajok terméseiből a babkávét kétféle módon készítik. A száraz eljárás alkalmazásakor a terméseket éretten szüretelik le és napon szárítják, majd a magokat a száraz termésekből kiszedik és az "ezüsthéjat" is eltávolítják.

A nedves eljárás lényege az, hogy az érésben lévő terméseket folyamatosan takarítják be, és a termésfal külső és középső rétegét (a húsát) azonnal eltávolítják. Ezt 12–24 óráig tartó fermentációs folyamat, majd mosás és válogatás követi. A magokat ezután szárítják, majd a pergamenhéjtól is megszabadítják. Az "ezüsthéjat" azonban csak a szállítás előtt választják le. Az ily módon elkészített magvakat, a "zöld kávét" 200–220 °C-on pörkölik. A különféle kávékra jellemző aromákat a fajtól, a pörkölés hőfokától és módjától függően kapják meg.

A kávé magvai (Coffeae semen) átlagosan 1,5–2,5% koffeint és sok egyéb anyagot (például klorogénsavat, polifenolokat, fehérjét és zsíros olajat) tartalmaznak. A pörkölés során képződő és a kávé aromájáért felelős anyagok száma meghaladja a százat.

A kávé hatóanyagai közül elsősorban a koffein hatásai (központi idegrendszeri izgató, gyomorsavtermelést serkentő, szívműködést serkentő, értágító, vizelethajtó, légzőközpont-izgató) ismertek. Ezek mellett az aromás anyagok gyomorsavtermelést növelő és a klorogénsav epe- és vizelethajtó hatásai is figyelmet érdemlőek.

Az utóbbi években végzett klinikai vizsgálatok eredményei azt a feltevést erősítik meg, hogy a kávé fogyasztása korántsem olyan káros, mint azt sokan gondolják. Egy nemrégiben végzett epidemiológiai vizsgálat eredménye szerint ugyanis a kávé hatóanyagai csökkenthetik az epehólyag-bántalom kialakulásának esélyét, antioxidáns hatású polifenoljai révén pedig legalább olyan figyelmet érdemel, mint a tea vagy a fokhagyma.

A kávénak tulajdonított kedvezőtlen mellékhatásokat (bélnyálkahártya-ingerlékenység, hasmenés, idegesség, gyomorfekély, izgatottság, hasnyálmirigyrák, a koleszterin szintjének kóros emelkedése stb.) főként a túlzott mértékben – erős dohányzással és/vagy alkoholfogyasztással együtt – történő fogyasztás, illetve a koffeinmentes kávé előállításakor, a koffein kinyeréséhez használt oldószerek maradékai okozhatják.

A kávé fogyasztása megfelelő mértékben (1–3 csésze főtt kávé) biztonságosnak tekinthető, de várandósoknak, gyermekeknek, fekélybetegeknek rendszerint nem ajánlják.

dr. Babulka PéterForrás: origo - házipatika 2002.09.13

A kávét mindenki ismeri, a legtöbben naponta fogyasztjuk is a belőle készült italt. De a kávécserjét, mint dísznövényt, már kevesen ismerik, pedig kevés gonddal tartható szobai dísznövény.

A növény eredetileg Afrikából származik, itt a mai napig vadon nő. Európába már az 1700 –s évek óta ismerik a kávécserjét. A kávécserje Kelet Afrikából a vörös tengeren át jutott el Jemenig. A kávézás hódolói az Arabok voltak, innen került át a XII.században Európába.

Kávébogyó egy trópusi növény, a kávécserje – „Coffea” – termése, mely a buzérfélék családjába tartozik. Az egész világon termesztik, leginkább azonban az Egyenlítő menti területeken, ahol a legkedvezőbbek a feltételek a fejlődéséhez.

Néhány száz féle kávécserje létezik, de a legismertebb ezek közül mindössze három, a Coffea Arabica, a Canephora és a Liberica. Gazdasági értelemben vett jelentősége ezek közül a Coffea arabikának és a Coffea canephorának van, melyet Robustának is neveznek.

A harmadik, kevésbé ismert fajta a Coffea liberica, melyet csupán Afrika bizonyos területein termesztik, és a kávépiacon csak kiegészítő szerepet játszik. Ennek a fajta kávénak nagyon keserű az íze, és emiatt nem is igazán keresett a kávékedvelők köreiben.

A növénynek fényes erős zöld 10 m.-es leveli vannak. Néhány év után a növényen megjelennek a hófehér illatos virágok. A virágok illata a jázminéhoz hasonló. KB a virágzás után kilenc hónappal megjelennek az első

gyümölcsök, amelyek először zöldek, majd vörösek, és végül feketék. Minden bogyóban két mag van, ezek a kávébabok.

Bár a kávébabra sokszor éveket kell várnunk, mégis ha elég türelmesek vagyunk, otthon saját kávénkat szüretelhetjük. Ha elég sok termésünk van, szüreteljük le, szárítsuk, majd pörköljük meg. A kávészemek akkor érettek, ha teltek és pirosak.

Télikertben ez a növény akár két méter magasra is megnőhet, ha túl magasnak tartjuk, vágjuk vissza a hajtásokat. A növény legszívesebben egy félárnyékos helyen érzi jól magát, télen 12-15 fokos hőmérsékletre van szüksége. Nyáron kitehetjük a kertbe, de óvjuk a tűző napsütéstől, mert könnyen megéghetnek a levelei.

Ha visszavágjuk a növényt, a levágott hajtásokat dugványként is felhasználhatjuk, ültessük el egy cserépbe, és pár hét múlva meggyökeresednek. A magról való szaporítással nem érdemes házilag kísérletezni. Ha megfelelően gondozzuk a kávécserjét évente akár 20-30 cm is nő. Kb. 4-5 év után terem a növény, de túl nagy termésre egy cserjétől ne számítsunk.

Ideális növény kezdő kertészek számára is, jól viseli az egyszerűbb körülményeket is, mint kevés fény, vagy száraz levegő. Nyáron öntözzük bőven a növényt, de télen kissé mérsékeljük a locsolást. Érdemes lágy vizet, vagy esővizet használni az öntözéshez. Nyáron permetezzük a leveleket rendszeresen.

Kétévente egyszer ültessük át a kávécserjét egy nagyobb cserépbe, laza virágföldbe. Tavasztól őszig tápoldatozzuk kéthetente egyszer, levéldísznövény tápoldattal. Érdemes a növényt tavasszal és ősszel visszametszeni, de csak a friss hajtásokat metsszük vissza.

Japán kutatócsoport már kifejlesztett egy koffein mentes kávécserjét, itt genetikailag módosítják a növényt.

A legismertebb betegségek:

Levélhullás: A növény kevés fényt kap, tegyük világosabb helyre.

Barna levélszélek: Tűző napsütés lehet az oka, megégtek a levelek.

A levelek elszáradnak: A hőmérséklet túl magas, vigyük egy hűvösebb helyre a növényt.

Túl fakó levelek: Tápanyag hiány.

Pajzstetvek: A levelek fonákján apró bogarak jelennek meg: Rovarölővel permetezzük a növényt.