tÓth nikolett Ágnes - tankonyvtar.hu€¦ · feladata, az eu csak támogató, összehangoló,...

TÓTH NIKOLETT ÁGNES1

A SZABAD MUNKAVÁLLALÁS AZ EU SPORTJOGÁBAN

A sportjog első lépései Európában

Az Európa Tanács által kiadott Európai Sport Charta és a Sportetikai

Kódexe az alábbiakban definiálja a sportot: A sport minden olyan fizikai

tevékenység, amelynek célja esetenként vagy szervezett formában a

fizikai és szellemi erőnlét kifejezése, vagy fejlesztése, társadalmi

kapcsolatok teremtése, vagy különböző szintű versenyeken eredmények

elérése.2

A tömegek szabadidős tevékenységként, a hivatásos sportolók pedig

foglalkozásként űzik, megélhetés céljából. A sport állandóan jelen van az

Európai Unió országainak társadalmaiban. A társadalom és a kultúra

szerves részeként a sport képes integrálni az embereket. Ez pedig lehetővé

tette az európai országok közti együttműködést a sportban már hosszú

idővel az EU bővítésével kapcsolatos gondolatok megszületése előtt.

Sem az 1952-es Párizsi Szerződések, sem az 1958-as Római

Szerződés nem rendelkezett kifejezetten a sportról. Még az 1987-ban

aláírt Egységes Európai Okmány sem tartalmazott sportról szóló

cikkelyt.3 A Maastrichti Szerződésből is kimaradt a sport.

Ugyanakkor 1976-ból származó döntés szerint az Európai Közösség

céljainak megfelelően a sporttevékenységet is a közösségi jog hatálya alá

kell vonni, ha az része a Közösség gazdasági életének. Ezt az irányvonalat

az Európai Unió kilencvenes évekre kialakult sportpolitikája is követi és

annyit jelent, hogy az EU a sporttal csak mint gazdasági tevékenységgel

foglalkozik. Tehát, ha a sporttevékenység fizetség ellenében végzett

1 III. évf. levelező tagozatos doktorandusz, ME ÁJK, Polgári Jogi Tanszék, témavezető: Dr.

Bíró György CSc egyetemi tanár. 2 Európai Sport Charta és a sport etikai kódexe. 2. cikk 1./a.

http://www.europatanacs.hu/pdf/CM_Rec%281992%2913.pdf 6. oldal 3 NÁDORI László – BÁTONYI Viola, Európai Unió és Uniós csatlakozás a sportban, Dialóg

Campus, Budapest-Pécs, 2003. 77-78. továbbiakban: Nádori-Bátonyi

http://www.europatanacs.hu/pdf/CM_Rec%281992%2913.pdf

TÓTH NIKOLETT ÁGNES 384

munkának, szolgáltatásnak minősül, akkor az EU-jog rendelkezései alá

tartozik.4

Ez a döntés a Doná/Mantero-ügyként elhíresült eset kapcsán született,

amikor az Olasz Labdarúgó Szövetség egyik rendelkezésének

jogszerűsége volt a per alapja. Akkoriban csak olasz állampolgársággal

rendelkező játékosok vehettek részt a bajnokságon. Az olasz Rovigo

Football Club Italien elnöke, Mantero azzal bízta meg a Doná nevű

játékosügynököt, hogy csapatába játékosokat keressen. Ennek érdekében

az ügynök egy belga újságban adott fel hirdetést, melynek költségeit az

elnök nem akarta megtéríteni, mivel ő csak olasz játékosokat kívánt

csapatába bevenni. Az eset az Európai Közösségek Bírósága elé került,

mely kimondta, hogy a mozgásszabadság elve alapján minden EU-

polgárnak jogában áll bármely EU tagállamban lakni és dolgozni, ezért

minden ilyen jellegű diszkrimináció törvénytelen. Ezen kívül az EuB azt

is megállapította, hogy csak a hivatásos sport esik az EU-jog szabályai

alá, tehát amennyiben része a Közösség gazdasági életének.5

Walrave és Koch versus Association Cycliste-ügy

Ebben az 1973-as ügyben már benne van az uniós sportperek

legfontosabb eleme. Egészen pontosan az, hogy az állami bánásmód

tilalma nemcsak az állami normákra vonatkozik. Közösségi joggal

ellentétesnek számít minden nem állami szervezetek által alkalmazott

közvetett vagy közvetlen diszkriminációt eredményező rendelkezés is.

Walrave és Koch (mind a ketten hollandok) motoros felvezetők úgy

gondolták az UCI - (Union Cycliste Internationale; franciául Assocoation

Cycliste International) Nemzetközi Kerékpáros Szövetség új szabályozása

ütközik az EK alapelveivel. A szabályozás szerint kerékpárosnak és

motoros felvezetőnek azonos állampolgárságúnak kell lennie. Ők egy

versenyen német, illetőleg belga kerékpárversenyzőkkel indultak el.

Ráadásul az Európai Közösségek Bíróságához fordultak. Az EKB a

felperesek ellen döntött, mert nem gazdasági, hanem sportszakmai

kérdésről szólt az eset. „A Bíróság 1974-ben ítélete indokolásában

ugyanakkor azt is kimondta, hogy az Európai Közösség csupán abban az

esetekben foglalkozhat sportügyekkel, abban az esetben avatkozhat be a

civil szféra ügyeibe, ha a sport gazdasági tevékenységnek tekinthető,

4 DERES Petronella, Sportjog – Európa, 9. JAKAB András (szerk.) Jogérvényesítés-

jogalkalmazás, Letter-Print Nyomda Kft. Budapest, 2002. 5 Uo. 9-10. o.

A SZABAD MUNKAVÁLLALÁS AZ EU SPORTJOGÁBAN 385

ugyanakkor azonban arra is rámutatott, hogy az állampolgárságon alapuló

bármely megkülönböztető bánásmód tilalma nemcsak a kormányzati

intézkedések esetében érvényes, hanem a nem-kormányzati

megegyezésekre (mint pl. a szövetségek alapszabályzata) is vonatkozik.”

Az Európai Közösségek Bírósága ebben az ítéletben már elismerte a

sport kivételes voltát: „Az EKB ebben az ítéletben is megengedett egy

kivételt az állampolgárság alapján történő bármiféle megkülönböztető

bánásmód tilalma alól. Mivel a nemzeti válogatott csapat összeállításakor

kizárólagosan csupán sportérdekek érvényesülnek, tehát mint olyan,

semmiféle gazdasági tevékenységgel nincs kapcsolatban, az

állampolgársági alapon történő diszkrimináció esete nem forog fenn. Ez

azt jelenti, hogy azok a szabályozások, amelyek szerint egy nemzeti

válogatott csapatba csakis olyan játékosokat vesznek be, akik az adott

ország állampolgárságával rendelkeznek, nem ütköznek az EU jogi

előírásaiba”.

Egy másik eset, Simutenkov nevű orosz futballista esete az Európai

Unión kívüli harmadik országból érkező játékosok helyzetét tisztázta. Az

eset körülményeit és hatását a későbbiek során tisztázom.

1985-ben, a milánói EU-csúcstalálkozón, egyhangúlag elfogadták az

úgynevezett Adonnino-jelentést, amelyben többek között az is olvasható,

hogy „…a sport kiváló eszköz arra, hogy az európaiak az európai

integrációhoz tartozási érzését erősítse.” Azóta törekszik az EU-bizottság

arra, hogy nyilvános munkába bevonja a sportot is és az érdekesebb sport-

rendezvényekre képviselőket küldjön, azokon valamilyen formában részt

vegyen.6

A sport megjelenése Európában

Az Európa Tanács az elmúlt harminc évben számos dokumentumot

bocsátott ki, melyek a szervezet európai sportpolitikáját alkotják. Ezek

közé tartozik a Mindenki Sportja Charta (Sport for All Charter), az

Európai Sport Charta (European Sport Charter) és az Etikai Kódex (Code

of Ethics), két Doppingellenes Egyezmény (Anti-Doping Convention),

valamint a Nézőtéri Erőszak Elleni Európai Egyezmény (Convention

against Spectators’ Violence). Emellett a Tanács rendszeresen

megszervezi az európai sportminiszterek értekezletét abból a célból, hogy

naprakész információkkal rendelkezzen és a sportbeli problémákkal már

6 SÁRKÖZY Tamás (szerk.), A magyar sportjog alapjai, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó

Kft., Budapest, 2000. 288-289. továbbiakban: Sárközy.


megjelenésükkor felvegye a küzdelmet, így ajánlásokat fogalmazhasson

meg a tagországok számára. Az Európa Tanács döntéseinek elfogadása és

ratifikálása a tagországok hajlandóságán múlik.

Az EU elismeri a sport társadalmi fontosságát. Elismeri azt, hogy a

sport a XX. század egyik meghatározó szociális jelensége lett. Tény, hogy

a sport az európai civil társadalomnak a legjobban szervezett társadalmi

intézménye, a jelenleg Európában működő 600000 sportklub pedig

bizonyítja, kellően alátámasztja a sport társadalmi jelentőségét. Ez a

fejlődés nyomon követhető a sportoló egyének számában, a

közérdeklődés sport felé fordulásában, a politikában elfoglalt helyzetében,

de követhető a gazdasági mutatók révén is. A sportnak a szabadidő

eltöltésében mutatkozó részesedése révén ma már gazdasági és szociális

tényezőként tartható számon. Az EU tagállamai a világ sporthatalmai

közé tartoznak, a közösség pedig növekvő számú sporteseménynek ad

otthont. A sport ma egyedülálló, sajátos társadalmi jelenség. 7

A sport eszköze a társadalomban érvényesülő szabályok

elsajátításának, ösztönzője a csoporthoz kapcsolódásnak. Megkönnyíti

mások értékeinek elfogadását, barátét, ellenfelét egyaránt, a szabályok

tiszteletben tartását, erősíti a szolidaritást, a céltudatosságot, a közösségi

fegyelmet és a csoporthoz tartozást. A felsorolt nevelési értékeket, azok

megőrzésének fontosságát ismerte el az Európai Tanács a Nizzában tartott

ülésein. Állásfoglalásában elismerte a sport sajátos voltát, szociális

funkcióit Európában, amelyeket a közösségi politikák végrehajtásában

figyelembe kell venni.8

A sport és a Lisszaboni Szerződés

A szerződés 165. cikke történelmi jelentőségű a sport számára, mert az

Unió történetében először szerepel az alapszerződésben közvetlen utalás a

sportra. A sport nem vált a közösségi jog részévé, vagyis az EU semmit

sem szabályoz kötelezően. A szabályozás továbbra is a tagállamok

feladata, az EU csak támogató, összehangoló, kiegészítő szerepet fog

játszani, vagyis a tagállamok közös tevékenységét, kutatásait támogatja,

jogalkotási mintát ad.9

A sportszabályozás uniós hatáskörré történő nyilvánítása azonban egy

nagyszerű lehetőség lenne arra, hogy egyrészt felhívja a tagállamok

figyelmét a sport kiemelkedően fontos társadalmi és gazdasági szerepére,

7 NÁDORI – BÁTONYI, 86. 8 NÁDORI – BÁTONYI, 87. 9http://www.sportolonemzet.hu/DesktopDefault.aspx?ann_mode=view&annid=3887&menui

d=12350&AspxAutoDetectCookieSupport=1


másrészt, hogy az európai sport egészét érintő problémákat koordináltan,

közösségi szinten próbáljuk meg orvosolni. A Szerződés megteremti a

jogi alapot, hogy a sport kérdése folyamatosan és stabilan az EU

napirendjén legyen, ezáltal is növelte a jogbiztonságot. Ma tehát a sport

felügyelete, állami irányítása, megszervezése és finanszírozása továbbra

is kizárólag a tagállamok kezében van, az EU csupán ösztönző

intézkedéseket hozhat, jogilag nem kötelező érvényű uniós ajánlások

formájában. Az már az egyes országokon múlik, hogy ezeket az

ajánlásokat átültetik-e a nemzeti sportstratégiák kidolgozása során. Ezt az

eljárást az igazolja, hogy fokozatosan kell harmonizálni. Mint minden

területen, a sportban is rendkívül eltérő az egyes tagállamok fejlettségi

szintje, mások az adottságaik, a hagyományok, az anyagi lehetőségek,

eltérőek a nagyságrendek, a szakember- és teljesítményellátottság, mások

a társadalmi elvárások és szempontok.10

Fontos fejlemény az európai sportpolitikában, hogy az Európai

Tanács, ahol a tagállami miniszterek képviseltetik magukat és mint ilyen,

az EU egyik legfontosabb döntéshozatali szerve, nemrégiben létrehozta az

új Sport Munkacsoportot, amelynek feladata, hogy előkészítse a

sportminiszteri értekezleteket.

Ez jelentős változás, mivel eddig a sportminiszterek csupán informális

üléseken találkoztak, így döntéseik nem jelentkeztek akkora súllyal, mint

egy hivatalos tanácsi döntés. Mostantól a sportminiszteri tanácsülésen

hozott döntéseket – ajánlások, határozatok vagy következtetések

formájában – figyelembe kell venniük a tagállamoknak.11

Fehér könyv a sportról

A Bizottság 2005-ben „Az EU és a sport: az elvárások összeegyeztetése”

címmel konzultációt kezdeményezett a sportmozgalommal és a

tagállamokkal. E konzultációs keretben egyes kormányzati és nem

kormányzati érdekelt felek arra kérték fel a Bizottságot, hogy támogassa

az európai sport népszerűsítését és vegye figyelembe annak különleges

jellegzetességeit a politikaformálás során, valamint hogy biztosítson

nagyobb jogi átláthatóságot. Ezen okokból a Bizottság stratégiai

10 Részlet dr. SCHMITT Pál, A lisszaboni szerződés hatása a magyar sportra és az abból

következő hazai feladatok című előadásából, mely a X. Nemzetközi Sportszakmai

Konferencián hangzott el 2010.január 22-én, a Magyar Sport Házában. Teljes terjedelemében letölthető:

http://schmitt.fidesz-eu.hu/galeria/File/Sportkonferencia_Schmitt_2010_01_22.pdf, 2., a

továbbiakban: dr. Schmitt. 11 dr. SCHMITT, 5.

http://schmitt.fidesz-eu.hu/galeria/File/Sportkonferencia_Schmitt_2010_01_22.pdf


dokumentumot bocsátott ki a sportról, az e téren alkalmazandó politikai

irányok meghatározása céljából.12

A sport funkciói és sajátossága

A sport öt funkciót tölt be: nevelési, egészségügyi, szociális, kulturális,

rekreációs rendeltetésű.

A sport erkölcsi értékek teremtésére késztet, mert erősíti a versenyben a

fair-play szellemet, a csapatszellemet, szerepet kap az egészséges

életmódra nevelésben.

A sport fontos határközi, határon átívelő ágazat. Az élsport csillagai

nagyon hatékonyan javítják a kereskedelmi cégek arculatát, más oldalról

jelentős az arculatteremtésért kifizetett összeg is. A sport a

munkahelyteremtésnek is fontos eszköze. 13

Munkavállalás a sportszakmában

Hosszú folyamat vezetett el addig, amire az uniós joganyag teljes

liberalizációt biztosított a külföldi állampolgárságú sportolók

munkavállalása tekintetében. Ismert tény, hogy az Európai Közösség

annak idején kifejezetten gazdasági integrációs céllal jött létre,

szabályozó hatásköre sokáig egyáltalán nem terjedt ki a nem szorosan a

gazdasági szférához kapcsolódó területekre, az utóbbi két évtizedben

bekövetkezett változásoknak köszönhetően azonban-különösen az uniós

pillérpolitikák színrelépése óta – a közösségi integráció az egységes

Európa egyre szélesebb dimenzióját foglalja magában. Az Európai

Közösség táguló szabályozási hatásköre ellenére a sport területe

lényegében az Európai Bíróság Bosman-ügyben hozott ítéletéig – annak

ellenére nem került igazán a brüsszeli döntéshozók látókörébe, hogy a

hivatásos sporttevékenység és az arra épülő komplett „iparág” időközben

igen jelentős gazdasági tényezővé is alakult.14

A sportolók szabad munkavállalását biztosító liberalizáció a közösségi

joganyag, az acquis communautaire esetjogi jellegű fejlődésének az

eredménye. A kodifikált jogforrások eddig legfeljebb csak érintőlegesen

12 Európai Bizottság: Fehér könyv a sportról. Luxembourg: Az Európai Közösségek

Hivatalos Kiadványainak Hivatala, 2007. 3. 13 NÁDORI – BÁTONYI, i.m. 153-154. 14 Dr. KECSKÉS László – Dr. SOÓS Tamás, Kiterjesztette az Európai Bíróság a Bosman ítélet

sportolókra vonatkozó kedvezményét, Európai Jog, 2003. november, III. évfolyam, 6. sz. 39. továbbiakban: Dr. Kecskés – Dr. Soós


tekintették szabályozási tárgyuknak a sportot. A sport gazdaságban

betöltött megváltozott szerepéhez igazodóan a brüsszeli Bizottság által a

jogalkotási iránypontokat jól érzékeltetik ugyanakkor Mario Montinak, a

Bizottság nagy tekintélyű versenyjogi biztosának szavai is: „ Nincs kétség

afelől, hogy gazdasági vonatkozásában a sport a közösségi jog hatálya alá

tartozik. A szerződés nem zárja ki kifejezetten ezt a tevékenységet, és a

Bíróság számos alkalommal úgy rendelkezett, hogy a sport a közösségi

jogszabályok hatálya alatt áll, amennyiben gazdasági tevékenységet

valósít meg, elismerve ugyanakkor e szektor bizonyos különleges

jellemzőit. A Bizottság meggyőződése, hogy a sport nagyon fontos

társadalmi, integráló és kulturális funkciót tölt be…”15

Az európai uniós állampolgárok egyik alapvető joga, hogy szabadon

mozogjanak, illetve tartózkodjanak a tagállamok területén. Ez a

munkavállalás – egyben a sportolóként, sportszakemberként történő

munkavállalás – szabadságát is magában foglalja.

Az Alapító Szerződés 39. cikke meghatározza: A Közösségen belül

biztosított a munkavállalók szabad mozgása. Ez magában foglalja a

tagállamok munkavállalói között az állampolgárságon alapuló

mindenfajta megkülönböztetés eltörlését a foglalkoztatás, a bérezés és

más munkafeltételek tekintetében.16

A munkaerő szabad mozgásának elvével kapcsolatos az Európai

Bíróságnak az úgynevezett Bosman-ügyben hozott ítélete. Az ítéletben

foglaltak nemcsak a labdarúgásra, hanem minden sportágra vonatkoznak,

melyről a továbbiakban lesz szó.

2003-ban született az az ugyancsak jelentős döntés Maros Kolpak szlovák

kézilabdázó ügyében. Kolpak a német TSV Ostringen kézilabda csapat

kapusa volt. Szerződését 2003-ig meghosszabbították, de nem tudott

pályára lépni, hiszen a német kézilabda szövetségnek érvényben volt egy

olyan szabályozása, amely limitálta az egy meccsen szerepeltethető nem

uniós tagállamokból, illetve EGT államokból érkezettek számát. Kolpak a

harmadik ilyen tag volt a csapaton belül.

Az Európai Bíróság az ügy kapcsán kimondta, hogy az európai uniós

tagállamok sportági szövetségei nem korlátozhatják az unióval társulási

megállapodást kötött országokból származó sportolók bajnoki és

kuparészvételét. Ez kiterjesztve annyit jelent, hogy az unióval társulási

megállapodást kötött országokból – tehát nemcsak Szlovákiából, hanem a

csatlakozás előtt Magyarországról is – érkező hivatásos sportolók

15 Dr. KECSKÉS – Dr. SOÓS i.m. 39. 16 FAZEKAS Judit (szerk.), Az Európai Integráció Alapszerződései 2., KJK-Kerszöv Jogi és

Üzleti Kiadó Kft., Budapest. 2002.


(bármely sportágban) anélkül játszhattak (dolgozhattak) európai unióbeli

klubjaikban, hogy vonatkozna rájuk a nemzeti kvótakorlátozás. (Ennek

persze feltétele, hogy az adott játékos törvényesen tartózkodjon s

vállaljon munkát az adott országban.) A nemzeti válogatottakból azonban

természetesen kizárhatók azok a játékosok, akik nem az adott ország

állampolgárai – kizárólag sportszempontokra hivatkozással.17

Az Európai Bíróság ítéletei a sport és az Unió erősödő viszonyát

jelzik, döntései, jogalkalmazása a közösségi jogalkotás a közösség sportot

érintő tevékenysége. A sporttal összefüggő ítéletek fontos állomásai a

sport és az Unió viszonyának a jog területén. 18

Forradalmi változás „az európai sportjogban”

1995. december 15-én a legtöbb európai bajnokságban már téli szünetet

tartottak, és mivel pénteki napról volt szó, így ahol még zajlott a szezon,

ott sem rendeztek mérkőzéseket. Egyetlen komolyabb találkozóra azért

sor került, egy barátságos összecsapáson Johannesburgban Dél-Afrika és

Németország válogatottja gól nélküli döntetlent játszott egymással. Ez a

nap mégis fordulópontot jelentett a nemzetközi labdarúgás históriájában.

Az Európai Bíróság ezen a napon adta ki a C-415/93 számú határozatát,

amelyet Jean-Marc Bosman 1993. október elsején elindított ügyében

hoztak. A belga labdarúgó esete még 1990-ben kezdődött, amikor a

klubja, az RFC Liege olyan nagy átigazolási összeget kért Bosmanért a

francia Dunkerque-től, amit a francia egyesület nem volt hajlandó

megfizetni (11743000 BF), így a focista csapat nélkül maradt – jobban

mondva maradt a Liege-nél, amely viszont a tartalékok közé száműzte, és

ezzel együtt a fizetését is csökkentette.

Bosman viszont úgy érvelt, hogy mivel nem állt már szerződéses

jogviszonyban a klubjával, így az RFC-nek semmilyen joga nem volt

ahhoz, hogy pénzt kérjen érte, sőt belga munkaadói megsértették az EU

alapokmányának számító római szerződésnek a szabad munkaerő-

áramlásról szóló 48. cikkelyét. Bosman nem hagyta annyiban a dolgot, és

17 Az európai Unió és a sport, Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, Európai Unióról

szóló füzetek, 5-6., internetes forrás, (Letöltve: 2010.11.30.)

http://www.sportolonemzet.hu/Repository/Uploads_RT/bardoczy.gabor/Documents/Eur%

C3%B3pai%20Uni%C3%B3val%20kapcsolatos%20dokumentumok/Az%20Eur%C3%B3pai%20Uni%C3%B3%20%C3%A9s%20a%20sport%20konferencia%20programf%C3

%BCzet%202002-2003.pdf 18 Ifj. Dr. GÁTOS György, A Bosman ügy-több, mint futball, Magyar Jog. 1997. XXXXIV.

évf., 1. sz. 94.

http://www.sportolonemzet.hu/Repository/Uploads_RT/bardoczy.gabor/Documents/Eur%C3%B3pai%20Uni%C3%B3val%20kapcsolatos%20dokumentumok/Az%20Eur%C3%B3pai%20Uni%C3%B3%20%C3%A9s%20a%20sport%20konferencia%20programf%C3%BCzet%202002-2003.pdf





hosszas jogi procedúrába kezdett, amelynek a végén az Európai Bíróság

neki adott igazat – és ezzel igazi futball-lavinát indított el.

(114) (...) Az EK Szerződés 48 (39). Cikke kizárja a sportklubok azon

szabályainak alkalmazását, miszerint egy játékos nem igazolhat át

szabadon egy másik csapathoz mindaddig, amíg ez utóbbi csapat meg

nem fizeti az átigazolási vagy nevelési díjat.

(137) Mindebből az is következik, hogy az EK Szerződés 48 (39). Cikke

szintén kizárja annak a gyakorlatnak az alkalmazását, miszerint egy klub

által foglalkoztatható, más tagállam állampolgárainak száma limitálva

van.

A Luxembourgban székelő testület határozata ugyanis kimondta a

sportolók szabad mozgását, ami egyrészt azt jelentette, hogy a lejárt

szerződésű labdarúgókért klubjuk egyetlen eurót sem kérhet, másrészt

pedig az EU elveivel ellenkezőnek ítélte meg az idegenlégiósok számának

korlátozását egy csapaton belül. A legtöbb országban, illetve az UEFA

által kiírt klubsorozatokban addig egy csapaton belül egyszerre csak

három külföldi futballista lehetett a pályán, innentől kezdve azonban az

Európai Unió állampolgáraira ez a korlátozás nem vonatkozhatott.

A Bosman-szabály tulajdonképpen azt mondja ki, hogy a profi

sportolók jogi szempontból azonos elbírálásban részesülnek a többi

munkavállalóval, és ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, mint

például az asztalosokra, orvosokra vagy éppen targoncakezelőkre.

A Bosman-szabály első, kézzelfogható következménye a korszak egyik

élcsapatának, az Ajax Amsterdamnak a szétszedése volt. A holland klub

1995-ben megnyerte a Bajnokok Ligáját, két és fél éven belül azonban

szinte az összes kiemelkedő futballistájától „megszabadították”. Clarence

Seedorf még a Bosman-ügy lezárta előtt igazolt külföldre, de 1998

januárjáig az alábbi focisták távoztak az Ajaxtól: Edgar Davids, Michael

Reiziger, Finidi George, Nwankwo Kanu, Patrick Kluivert, Marc

Overmars, Winston Bogarde, Ronald de Boer és Frank de Boer. Ugyan

közülük csak Reiziger, Bogarde és Davids ment el szerződése lejártával,

azaz ingyen, de a többiek távozása is szorosan összefüggött a Bosman-

szabállyal, amelynek végső hatását röviden így lehetne összefoglalni: a

focisták fizetése csillagászati összegekbe emelkedett, ami jelentősen

megnövelte a klubok költségeit – így a legjobb focisták még inkább a

tehetősebb egyesületekhez kerültek, azaz tovább nőtt az élcsapatok

fölénye.

Mindez helyi és nemzetközi szinten is igaz: a topligákban rendre

ugyanazon csapatok végeznek a dobogón, a Bajnokok Ligájában pedig


évről évre ugyanazok a klubok érnek oda a végső stádiumba. A legjobb

játékosok fizetési igényeit ugyanis csak a legtehetősebb egyesületek

tudják kielégíteni, és ha egy focista nem kapja meg, amit kér, akkor

egyszerűen megvárja a szerződése lejártát, és ingyen továbbáll – oda, ahol

ez nem jelent problémát. A klasszisok ennek értelmében ugyanabba a 10-

15 klubba koncentrálódnak, amelyek így értelemszerűen folyamatosan

kiemelkednek a mezőnyből, és ebből az ördögi körből jelenleg nem

látszik a kiút.) A Bosman-eset az első lépés volt abban a folyamatban,

amely az európai sportban a munkavállalók szabad mozgása alapelv

kikristályosodásához vezetett.19

A bíróság ítéletének részletes indoklása a C-415/93. sz. ügyben

Az ügy kezdettől fogva az érdeklődés középpontjában állt. Az Európai

Parlament képviselői több alkalommal is „interpelláltak” az ügyben az

Európai Bizottság felé figyelemmel kísérve az ügy anyagi jogi és

eljárásjogi vonatkozásait is.20

A labdarúgás szervezeti szabályai az 1990-es évek elején

Előzmények

A labdarúgósport folytatására – mind hivatásos, mind amatőr keretek

között – szervezett keretek között klubokban kerül sor, amelyek az egyes

tagállamok nemzeti egyesületeinek, más néven szövetségeinek tagjai.

A nemzeti egyesületek tagjai a Fédération Internationale de Football

Association (a továbbiakban: a FIFA), svájci jog szerint működő

egyesületnek, amely világszinten foglalkozik a labdarúgás szervezésével.

A FIFA szervezete kontinentális szövetségekre oszlik, amelyek

szabályzataikat a FIFA jóváhagyásával fogadják el. Az európai szövetség

az UEFA, amely szintén a svájci jog szerint működik. Tagjai a tagállamok

nemzeti szövetségei, amelyek az UEFA alapszabályának megfelelően

kötelezettséget vállaltak ez utóbbi alapszabályának és határozatainak

betartására.

A nemzeti egyesületek égisze alatt megszervezett labdarúgó-

mérkőzéseken a nemzeti egyesület klubjainak, illetve a másodlagos vagy

alegyesületek klubjainak kell játszaniuk. A klubok által összeállított

19 Roberto Branco Martins előadása, mely 2007. március 19-én hangzott el a Testnevelési

Egyetemen. 20 Ifj. Dr. GÁTOS György, A Bosman ügy-több, mint futball, Magyar Jog. 1997. XXXXIV.

évf., 1. sz. 93.


csapatok a nemzeti egyesület által az adott klub számára igazolt

játékosokból állnak. A hivatásos játékosokat e minőségükben

nyilvántartásba kell venni a nemzeti szövetségnél, valamely konkrét klub

korábbi vagy jelenlegi alkalmazottjaként.

Az átigazolásra vonatkozó szabályok

Az alapeljárásokban szereplő tények idején alkalmazandó 1983-as Belga

Labdarúgó Szövetség (URBSFA) szövetségi szabályzatnak megfelelően

három jogviszony különböztethető meg: a játékos nemzeti egyesületi

tagsági viszonya; a játékos klubtagsági viszonya, illetve a hivatalos

versenyeken való részvétel előfeltételeként szolgáló igazolás. Az

átigazolást e szabályok úgy határozzák meg, mint olyan ügyletet,

amelynek során a valamely egyesülethez tartozó játékos klubtagsági

viszonya megváltozik. Az ideiglenes átigazolás (kölcsönadás) esetén a

játékos klubtagsági viszonya változatlan marad, ugyanakkor egy másik

klubhoz igazolják le.

Ugyanezen szabályzat értelmében a hivatásos játékosok

szerződéseinek, amelyek időtartama egytől öt évig terjedhet, minden

évben június 30-ig érvényesek. A szerződés megszűnését megelőzően

legkésőbb április 26-ig a klubnak új szerződést kell ajánlania, ennek

hiányában a játékost az átigazolás szempontjából amatőr játékosnak kell

tekinteni, és így a szabályzat más rendelkezéseinek hatálya alá tartozik. A

játékos szabadon dönthet a klub ajánlatának elfogadásáról, illetve

visszautasításáról.

Amennyiben a játékos a klub ajánlatát visszautasítja, a játékos neve a

május 1-je és 31. közötti időszakra felkerül azoknak a játékosoknak a

listájára, akik szabadon igazolhatóak, az új klub azonban köteles

úgynevezett „képzési” költségtérítést fizetni a játékos korábbi klubja

részére, amelynek kiszámítása a játékos éves bruttó jövedelmének a

játékos életkora szerinti, 2–14 közötti együtthatóval történő

megszorzásával történik.

Június 1-jén kezdődnek az úgynevezett „szabad” átigazolások,

amelyek a két klub, illetve a játékos egyetértésével jönnek létre,

különösen az átigazolási díj összegét illetően, amelyet az új klub a

korábbi klubnak köteles fizetni, azzal, hogy a díj meg nem fizetése esetén

az új klubbal szemben a tartozásai miatt a működése felfüggesztésétől a

pénzbírságon át egészen a törléséig is terjedhető szankciók

alkalmazhatók.

Ha átigazolásra nem kerül sor, a klub, amelynél a játékos tagsága van,

köteles a játékos részére a következő szezonra új szerződést ajánlani,


ugyanolyan feltételekkel, mint amelyeket április 26. előtt ajánlott. Ha a

játékos ezt visszautasítja, a klub jogosult augusztus 1-je előtt

felfüggesztési intézkedést foganatosítani, amelynek elmaradása esetén a

játékost amatőrré minősítik vissza. Az a játékos, aki ismételten

visszautasítja azokat a szerződéseket, amelyeket a klubja ajánl, amatőr

játékosként átigazolhat a klubja jóváhagyása nélkül, feltéve, hogy ezt

megelőzőn két bajnoki évet kihagyott.

Az UEFA és a FIFA szabályzatának hatálya közvetlenül nem terjed ki

a játékosokra, mindazonáltal a nemzeti szövetségek szabályzatai

tartalmazzák e szabályokat, és egyedül ez utóbbiak rendelkeznek

hatáskörrel e szabályok betartatását, illetve a klubok és játékosok közötti

viszonyok szabályozását illetően.21

A Belga Labdarúgó Szövetség 1993-as szabályzata külön is szól arról

az esetről, ha egy korábban valamely külföldi klubnál foglalkoztatott

játékos kívánná Belgiumban folytatni pályafutását. A szabályzat a

vonatkozó FIFA-szabályokra utalással kimondja, hogy a játékos

mindaddig nem kaphat játékjogot, ameddig a BLSZ-nek be nem mutatja a

nemzetközi átigazolási engedélyt, melyet annak a szövetségnek kell

kiállítani, melynek területéről a játékos távozik. Ennek kiadására a FIFA

utasíthatja az adott szövetséget, illetőleg maga is kiállítatja az igazolást.22

Az UEFA, az URBSFA, illetve a RC Liege azzal érveltek a nemzeti

bíróság előtt, hogy az események idején alkalmazandó, a különböző

tagállamok klubjai közötti, illetve a tagállamokon belüli különböző

egyesületekhez tartozó klubok közötti átigazolásra vonatkozó szabályokat

„Az UEFA tagegyesületei és ezek klubjai közötti együttműködés

alapelvei” elnevezésű dokumentum tartalmazza, amelyet az UEFA

végrehajtó bizottsága 1990. május 24-én fogadott el, és amely 1990. július

1-jén lépett hatályba.

E dokumentum előírja, hogy szerződésének lejártával a játékos

szabadon köthet új szerződést az általa választott klubbal. Az új klub

köteles haladéktalanul tájékoztatni a korábbi klubot, a korábbi klub pedig

értesíti a nemzeti egyesületet, amely ezt követően kiállítja az átigazolásról

szóló nemzetközi tanúsítványt.

A dokumentum meghatározza továbbá, hogy a két klub közötti, a

költségtérítés összegének kifizetésére vonatkozó gazdasági kapcsolat nem

befolyásolhatja a játékos tevékenységét, aki így szabadon játszhat az új

klubja keretén belül. Abban az esetben viszont, ha az új klub nem fizeti

21 A Bíróság ítélete a C-415/93. sz. ügyben. http://curia.europa.eu/arrets/TRA-DOC-HU-

ARRET-C-0415-1993-200406769-05N00.html 22 Ifj. Dr. GÁTOS György, A Bosman ügy-több, mint futball, Magyar Jog. 1997. XXXXIV.

évf., 1. sz. 93.


meg azonnal a költségtérítés összegét a korábbi klub részére, az UEFA

felügyeleti és fegyelmi bizottsága kivizsgálja az ügyet, és határozatáról

értesíti az érintett nemzeti egyesületet, amely szintén jogosult a mulasztó

klubbal szemben szankciót alkalmazni.

A kérdést előterjesztő bíróság megítélése szerint a jogviták tárgyát

képező esetben az URBSFA és az RCL nem az UEFA, hanem a FIFA

szabályzatát alkalmazta.

Az események idején a FIFA szabályzata többek között előírta, hogy a

hivatásos játékosok nem szüntethetik meg nemzeti egyesületbeli tagsági

viszonyukat egészen addig, amíg a szerződésük, valamint a klub és a

nemzeti egyesület szabályzatai kötik őket, bármilyen szigorúak is

legyenek e szabályok. A nemzetközi átigazolások feltétele olyan

tanúsítvány kiállítása a korábbi nemzeti egyesület által, amely igazolja,

hogy valamennyi pénzügyi kötelezettséget, ideértve az átigazolási díjat,

kiegyenlítettek.

Az alapeljárásban szereplő tények időpontját követően az UEFA

megbeszéléseket kezdeményezett az Európai Közösségek Bizottságával.

1991 áprilisában az UEFA kötelezettséget vállalt különösen arra, hogy az

összes hivatásos játékos szerződésébe bekerüljön egy olyan kikötés,

amely lehetővé teszi a játékosok számára azt, hogy a korábbi szerződésük

lejártát követően új szerződést köthessenek az általuk választott klubbal,

és annál azonnal játszhassanak is. Az 1991 decemberében elfogadott és

1992. július 1-jén hatályba lépett „Az UEFA tagegyesületei és ezek

klubjai közötti együttműködés alapelvei” című dokumentumba

beillesztettek ilyen tartalmú rendelkezéseket.

1991 áprilisában a FIFA új szabályzatot fogadott el a játékosok

státuszára és átigazolásukra vonatkozóan. Az 1991 és 1993 decemberében

módosított dokumentum előírja, hogy a játékosok akkor jogosultak új

szerződések megkötésére más klubbal, amikor korábbi szerződésük lejárt,

felmondásra került, vagy a következő 6 hónap során fog megszűnni.

Nem amatőr játékos átigazolása esetén, illetve, ha a játékos az

átigazolástól számított 3 éven belül szerez nem amatőr státuszt, a korábbi

klub úgynevezett nevelési vagy képzési költségtérítésre válik jogosulttá,

amelynek összegét a két klub közösen határozza meg. Vita esetén a

döntést a FIFA vagy az illetékes szövetség hozza meg.

E szabályokat az UEFA „Az átigazolási díj megállapításáról”

elnevezéssel kiadott, 1993 júniusában elfogadott és 1993. augusztus 1-jén

hatályba lépett szabályzata egészítette ki, amely egyúttal felváltotta „Az

UEFA tagegyesületei és ezek klubjai közötti együttműködés alapelvei”

elnevezésű 1991-es dokumentumban foglaltakat. Az új szabályzat fő

alapelve az, hogy a két klub közötti gazdasági kapcsolat ne


befolyásolhassa a játékos sporttevékenységét, illetve az szabadon

játszhasson abban a klubban, amelyhez új szerződése köti. A szabályzat

rögzíti azt is, hogy a két klub között felmerült vita esetén az UEFA

illetékes bizottsága határozza meg a nevelési vagy képzési költségtérítés

összegét. Ami a nem amatőr játékosokat illeti, e költségtérítés összege a

játékos előző tizenkét havi bruttó jövedelme vagy az új szerződés által

garantált fix összeg alapján kerül kiszámításra, amely összeg 20%-kal

növelt azon játékosok esetében, akik legalább két alkalommal játszottak a

nemzeti labdarúgó-válogatottban, a játékos életkorának függvényében 0–

12 közötti együtthatóval megszorozva.

A Bírósághoz az UEFA által benyújtott dokumentumokból kiderül,

hogy más tagállamok szabályzatai is tartalmaznak olyan szabályokat,

amelyek értelmében ugyanazon nemzeti egyesület klubjai közötti

átigazolás esetén az új klub átigazolási díjat, nevelési vagy képzési

költségtérítést köteles fizetni a korábbi klubnak.23

Az állampolgársági kikötések

A hatvanas évektől kezdődően számos nemzeti labdarúgó-szövetség

fogadott el olyan szabályokat, amelyek korlátozzák a külföldi állampolgár

játékosok igazolásának vagy pályára állításának lehetőségét (a

továbbiakban „állampolgársági kikötések”). A kikötések alkalmazásában

az állampolgárság a játékosnak egy adott államot képviselő csapatban

vagy nemzeti válogatottban való részvételi lehetőségével összefüggésben

van meghatározva.

1978-ban az UEFA kötelezettséget vállalt Davignon, az Európai

Közösségek Bizottságának tagja felé egyrészt arra nézve, hogy eltörli az

egyes klubok által a más tagállamból származó játékosokkal köthető

szerződések számának korlátozását, másrészt pedig hogy két játékos

szerepelhet az egyes mérkőzéseken, úgy, hogy ez a korlátozás nem érinti

azokat a játékosokat, akik legalább öt éve az adott tagállamban

letelepedtek.

1991-ben Bangemannal, a Bizottság alelnökével folytatott újabb

tárgyalások eredményeként az UEFA elfogadta az úgynevezett „3+2”

szabályt, amelynek értelmében a nemzeti egyesületek lehetőséget kaptak

arra, hogy háromra korlátozzák a nemzeti bajnokságok első osztályú

mérkőzésein pályára állítható külföldi állampolgárságú játékosok számát,

kiegészítve ezt legfeljebb két olyan játékossal, akik legalább öt éve

23A Bíróság ítélete a C-415/93. sz. ügyben. http://curia.europa.eu/arrets/TRA-DOC-HU-

ARRET-C-0415-1993-200406769-05N00.html


megszakítás nélkül az érintett nemzeti szövetség keretén belül játszanak,

ebből 3 évet a junior szakosztályban. E korlátozások a klubcsapatok

UEFA által szervezett versenymérkőzéseire is vonatkoznak.

A belga nemzeti bíróság többek között úgy vélte, hogy a Szerződés

48. cikke a 30. cikkéhez hasonlóan nem csupán a hátrányos

megkülönböztetést tiltja, hanem a munkavállalók szabad mozgását gátló

nem megkülönböztető jellegű akadályokat is, ha ezek nem igazolhatók

feltétlenül érvényesítendő követelményekkel.

A Szerződés 85. cikkével kapcsolatban a belga nemzeti bíróság úgy vélte,

hogy a FIFA, az UEFA és az URBSFA szabályzatai olyan, vállalkozások

közötti megállapodásnak minősülhetnek, amelyekkel a klubok a játékosok

megszerzésével kapcsolatos versenyt korlátozzák. Először is, az

átigazolási díj visszatartó szerepet tölt be, hatásaként pedig csökken a

hivatásos játékosok illetménye. Másrészt az állampolgársági kikötés egy

bizonyos kvóta felett megakadályozza a külföldi játékosok

szolgáltatásainak igénybevételét. A tagállamok közötti kereskedelmet

pedig érinti különösen a játékosok mozgásának korlátozása.

Az Európai Bíróság indoklása szerint az EGK-Szerződés 48. cikkével

ellentétes a sportegyesületek által meghatározott olyan szabályok

alkalmazása, amelyek szerint a valamely tagállam állampolgárságával

rendelkező hivatásos labdarúgó-játékost a klubjával kötött szerződésének

lejártával csak akkor foglalkoztathatja egy másik tagállamban lévő klub,

ha ez utóbbi az eredeti klub részére átigazolási díjat, nevelési vagy

képzési költségtérítést fizet.

Az EGK-Szerződés 48. cikkével ellentétes a sportszövetségek által

meghatározott olyan szabályok alkalmazása, amelyek szerint csak

korlátozott számban állíthatnak pályára egy másik tagállam

állampolgárságával rendelkező játékosokat.

Az EGK-Szerződés 48. cikkének közvetlen időbeli hatályára nem

lehet hivatkozni az olyan átigazolási díjakra, nevelési és képzési

költségtérítésekre vonatkozó követelések alátámasztása céljából, amelyek

kifizetésére a jelen ítélet meghozatalát megelőzően már sor került, illetve

amelyek a jelen ítélet meghozatalának időpontját megelőzően keletkezett

kötelezettség alapján még esedékesek, kivéve azon jogalanyok esetét,

akik az említett időpontot megelőzően – az alkalmazandó nemzeti jog

szerint – e tárgyban keresetet nyújtottak be a bírósághoz, vagy ezzel

egyenértékű igényt érvényesítettek

Ugyanakkor napjainkban valamennyi nemzeti szövetség a saját

elképzelései szerint szabályozza a külföldi és a hazai játékosok arányát. A

Magyar Labdarúgó Szövetség jelenlegi szabályozása szerint első osztályú

csapatoknál 5 külföldi játékos szerepeltetését teszi lehetővé, míg ez a


szám másod osztályú kluboknál három fő. Természetesen ezekkel az

intézkedésekkel az országok a „saját nevelésű” játékosaik számára

kívánnak érvényesülési lehetőséget biztosítani.

A Bosman-ügy következményei

A Bosman ügy egyik következménye, hogy szabaddá vált a munka-

erőáramlás a labdarúgásban. A tehetősebb klubok azt is megengedhették

maguknak, hogy – mint a Chelsea példája mutatja – összevásároljanak

egy világválogatottnyi jó futballistát. A játékosok fizetése az egekbe

szökött: szerződésük lejárta után a futballisták ingyen igazolhatók voltak,

viszont jóval magasabb fizetést kértek, mondván, új egyesületük még így

is jobban jár, mint ha csillagászati összeget kellene fizetnie érte régi

klubjának. A Chelsea például ingyen igazolta le Michael Ballackot,

akinek lejárt a szerződése a Bayern Münchennél, viszont heti 90 ezer font

fizetést kért – és kapott – a londoni klubtól. A transzferdíj kiesése

leginkább a kisebb klubokat érinti, akik így fontos bevételi forrástól estek

el, s ezáltal is tovább mélyült a szakadék a gazdag és a szegény klubok

között.24

Másodsorban a bírósági ítéletben megfogalmazottak vonatkoznak az

Unión kívüli sportolókra is.

A Bosman-ítéletnek továbbá jelentős visszhangja volt: a határozat

előírta az EU-tagállamok számára az EU-joggal össze nem egyeztethető

sportszövetségi szabályozások eltörlését, amelyek a külföldre történő

átigazolási összeg megfizetését tette kötelezővé olyan sportolók esetében,

akik szerződésük lejárta után az egyik EU-országból a másikba igazoltak

át. A Bosman-ítélet kapcsán például komoly „pénzmegsemmisítés”

alakult ki. A Newcastle United elnöke az Európai Parlament előtt a

Bosman-esettel kapcsolatos meghallgatás alkalmával elmondta, hogy

néhány játékosuk átigazolási jogát a bankoknál felvett kölcsönök

biztosítékaként használják. Márpedig, ha ezek után az átigazolási jogok

értéktelenné válnak, megszűnik a kölcsönök biztosítéka, és ezek

visszafizetése azonnal esedékessé válik. Ha megszűnik az egyesületek

átigazolási bevétele, akkor önfinanszírozási forrásuk nagy részét vesztik

el és egyre inkább rászorulnak a szponzorokra, támogatókra. 25

Az Európai Labdarúgók Szakszervezet ugyanakkor nagyon komolyan

kiállt Bosman mellett. Az egyik célja ennek az volt, hogy az európai

24 http://www.focitipp.hu/?id=1422. (Letöltve: 2011.02.20.) 25 SÁRKÖZY, i.m. 298.

http://www.focitipp.hu/?id=1422


labdarúgás területén kialakult „rabszolga-kereskedelem” megszűnjön,

hisz sok esetben valóban maga a labdarúgó bele sem szólhatott saját sorsa

alakulásába. Legtöbbször a klub tisztviselői döntötték el pályafutását,

nem a játékos, hanem a klub gazdasági érdekei messzemenő szem előtt

tartásával. 26

Pert indított 7 évvel később egy akkor még nem EU-s állampolgár,

egy magyar futballista, Balog Tibor hasonló helyzetben. Ne feledjük: a

profi labdarugó, mint munkaerő az Unióban van legjobban megfizetve,

minden dél-amerikai, afrikai futballista álma egy európai szerződés. A 90-

es évek közepére már rengeteg nem uniós állampolgár játszott az Unió

bajnokságaiban, ezeket a munkavállalókat a Bosman-ügyben hozott

határozat diszkriminatívan érintette. (Mindkét futballistát a sportperekre

szakosodott ügyvéd, Jean-Louis Dupont képviselte.) A pert hatalmas

hírverés övezte Balogot hol a „kelet-európai Bosmannak”, hol

„Bosmanovicsnak” hívták, a párizsi Le Monde elkeresztelte „Bosman B”-

nek. Balog ügyében hozott ítélet kiterjesztette a Bosman ügy hatását az

Unión kívüli sportolókra is. De az ügyek hatásai messze túlnyúltak a

labdarúgás határain, volt olyan vélemény, hogy a Bosman-ügy tette

tönkre az angol kosárlabdát. A Bosman és Balog ügy végeredményeként

az EKB arra kötelezte a sportszervezetekhez, hogy szabályozásukat

összehangolják az uniós szabályozásokkal. Egyben ráirányította az Uniós

intézmények figyelmét a sportéletre. Magánszemélyek vagy társadalmi

szervezetek (sportszövetségek) által konstruált szabályok nem

vezethetnek az Uniós szabályok be nem tartásáig, az állampolgárságon

alapuló diszkriminációig.27

Balog Tibor átigazolási ügye egyébként azután került az Európai

Bíróság elé, hogy a sportoló nem törődött bele abba, miszerint korábbi

klubja, a belga Charleroi (ahol egyébként Bosman is megfordult) 5, majd

3 millió forintos díjat kért az 1997 nyarán őt szerződtetni szándékozó

egyesülettől. Balog elesett a szerződéstől, ám a „Róka” becenévre

hallgató játékos bírósághoz fordult és keresetében a Bosman-szabály

hatályának kiterjesztését kívánta elérni az Európai Unión kívüli

országokból származó labdarúgók tekintetében is. Jogi képviselőként azt

a Jean-Louis Dupon-t bízta meg, aki Bosman egyik korábbi ügyvédje is

volt az Európai Bíróság előtti sikeres perben. Balog Tibor keresete a

munkavállalók szabad mozgásának alapelvén túl az unión belüli szabad

verseny kérdését is feszegette. A jó érzékkel időzített per egybeesett

azokkal a fontos tárgyalásokkal is, amelyeket a Bizottság ugyanekkor

26 SÁRKÖZY, i.m. 298. 27 Dr. NAGYRÉTI, i.m. 3-4.


kezdett meg a FIFA-val és az UEFA-val a hatályos átigazolási rendszerek

uniós harmonizációjáról.28

A Bosman-ügy harmadik következményeként a per egyezséggel zárult

és Balog jelentős kártérítést kapott. A Balog-per jogi és gyakorlati

hozadékaival kiegészített Bosman-ítélet forradalmasította az európai

labdarúgás belső piaci szabályait.

Sepp Blatter FIFA-elnök ugyanakkor a legfőbb francia közigazgatási

fórum, 2002 utolsó napjaiban a Conseil d’État a Malaja-ügyben hozott

felülvizsgálati-határozatát mégis „tízszeres erejű” Bosman-ítéletnek

nevezte. A kosarashölgy esete ugyanis Blatter szerint precedensértéket

teremt más sportágakban is és az unión kívüli országokból származó

sportolók kvótarendszerének teljes eltörléséhez vezethet. A

Kazahsztánban született lengyel állampolgárságú játékos strasbourgi

szerződésének engedélyezését elutasította a Francia Kosárlabda

Szövetség, mivel a nem EU-s állampolgárokra vonatkozó kvótakeretét s

klub Malaja szerződtetésével túllépte volna.29

Malaja a strasbourgi városi

bírósághoz fordult, mert álláspontja szerint az EU és Lengyelország

között 1991-ben megkötött Társulási Megállapodás tilt mindenfajta

diszkriminációt, ideértve a nemzeti hatáskörben szabályozott

munkavállalást is. Az ítélet Franciaországban a kvótarendszer

eltörlésének hatályát valamennyi, az Európai Unióval társulási vagy

együttműködési szerződést kötő államra kiterjesztette, így

meghozatalának időpontjában 24 EU-n kívüli állam vonatkozásában

megtiltotta a tagállami sportolóktól eltérő korlátozó szabályok

alkalmazásának lehetőségét, gyakorlatilag teljes egészében megnyitotta

ezen országok polgárai számára a francia sport-piacot.”30

Az Európai Unióval társult országokból származó munkavállalók

jogait az Unión belül a Kolpak-eset konkretizálta.

A szlovák nemzetiségű Maros Kolpak a német TSV Ostringen kézilabda

csapat kapusa volt. A csapat vezetősége Kolpak régi szerződését 2003.

június 30-ig újította meg. A német kézilabda szövetségnek azonban volt

egy olyan szabálya, amely limitálta a nem uniós tagállamokból, illetve

EGT (Európai Gazdasági Térség) államokból származó játékosok egy

meccsen belüli szerepeltethetőségének lehetőségét. Ezeknek a

28 Dr. KECSKÉS – Dr. SOÓS i.m. 41. 29 Malaja jogi képviselője, Michel Pautot úgy fogalmazott a döntést kommentálva, hogy

„mostantól semmi sem állíthatja meg a futballklubokat akkor, ha történetesen 4 ukrán, 3

marokkói és 4 cseh labdarúgót kívánnak egyszerre foglalkoztatni, mint ahogy a

kosárlabdaklubokat sem, ha orosz, litván, lengyel vagy magyar sportolót kívánnak

játszani csapatukban. 30 Dr. KECSKÉS – Dr. SOÓS i.m. 42.


játékosoknak egy speciális, „A” megjelölésű lincensze volt. Kolpak már a

harmadik „A” licenszes játékos volt a TSC Ostringen klubon belül, így

nem tudta munkaviszonyából fakadó kötelezettségeit teljesíteni,

tudniillik, hogy szerepeljen a mérkőzéseken.

Kolpak vitába szállt az említett szabállyal arra hivatkozva, hogy az

Európai Unió és Szlovákia közötti társulási megállapodás szerint őt, mint

szlovák állampolgárt ugyanolyan jogok illetik meg, mint az EU

állampolgárokat, és nonszensz az, hogy pusztán azért nem játszhat a

mérkőzéseken, mert már két másik „A” megkülönböztetésű játékos is

szerepel a csapatban.

Kolpak az ügyet az Európai Bíróság elé vitte, ahol sikerrel járt. A

Bíróság a következőket állapította meg:

(51) A Szlovákiával kötött együttműködési megállapodás 38 (1) cikke

kizárja (...) azon rendelkezések alkalmazását, amelyek Mr. Kolpakra mint

szlovák állampolgárra nézve olyan helyzetet eredményeznek, miszerint

annak ellenére, hogy jogszerű munkaviszonnyal rendelkezik egy

tagállamban, az uniós, vagy EGT tagállamokból származó

állampolgároknál korlátozottabb lehetőségekkel rendelkezik a

mérkőzéseken (liga vagy kupameccsek) való szereplésre. Az ilyen

mérkőzéseken való szerepeltetés a sportolói munkaszerződés

nyilvánvalóan alapvető célja.

Az orosz futballjátékos, Igor Simutenkov esetében az Európai Bíróság

hasonló ítéletet hozott.

Simutenkov ügye az Unión kívüli, harmadik állam sportolójának

státuszát tisztázza. Az orosz labdarúgó a spanyol Union Deportivo

Tenerife csapatával állt szerződéses viszonyban, és a szövetségnél „nem

EU játékosként” lett regisztrálva. A spanyol szövetségnek ugyanis volt

egy olyan szabálya, amely csapatonként korlátozza a pályára küldhető

nem-uniós játékosok számát. Simutenkov azt akarta elérni, hogy

ugyanazok a jogok illessék meg orosz állampolgárként, mint az összes

többi európai uniós/EGT játékost, hivatkozva az Európai Unió és

Oroszország közötti együttműködési megállapodásban foglaltakra. Az

Európai Bíróság az ő javára döntött, és a spanyol szövetséget

elmarasztalta.

A Bíróság indoklásában megállapította, hogy az említett együttműködési

megállapodás 23. cikke szerint:

(...) EU tagállamok állampolgáraival egyenlő bánásmód illeti meg azt az

orosz munkavállalót, aki az előbbiekkel azonos feltételek mellett, jogszerű


munkaviszonyban áll egy uniós tagállamban, és ez kizár mindenfajta,

állampolgárságon alapuló korlátozást...

A Kolpak és a Simutenkov esetek alapvetően különböznek a Bosman és

Lehtonen esetektől, de szintén óriási hatással volt az európai sportra. Ezek

az esetek tisztázták az EU-ban jogszerűen munkaviszonnyal rendelkező

nem uniós állampolgárok helyzetét. Ezek az esetek alapvetően a

munkavállalók szabad mozgásával foglalkoznak. Érdekes tanulsága

mindennek, hogy az érintett államok száma majdnem eléri a 80-at.

További precedens értékű ítéletek

Az Olympique Lyonnais SASP kontra Olivier Bernard-ügy

(nevelési költségtérítés)

1997-ben Olivier Bernard az Olympique Lyonnais-val három idényre

szóló utánpótlásjátékosi-szerződést kötött. Ezen szerződés lejáratának

időpontja előtt az Olympique Lyonnais egyéves időtartamra hivatásos

játékosi szerződés megkötésére tett ajánlatot számára. Olivier Bernard

megtagadta az említett szerződés megkötését, és hivatásos játékosi

szerződést kötött a Newcastle United FC nevű angol futballklubbal.

Az Olympique Lyonnais ezt követően bírósági eljárást indított annak

érdekében, hogy Olivier Bernard-t és a Newcastle United FC-t

egyetemlegesen kötelezzék 53 357,16 euró megfizetésére kártérítés

címén, amely összeg megegyezik azzal a díjazással, amelyet ez a játékos

egy év alatt akkor kapott volna, ha az Olympique Lyonnais ajánlata

szerinti szerződést megköti.

A Bíróság kifejtette, hogy Olivier Bernard munkaviszonya gazdasági

tevékenységnek minősül, ezért az uniós jog hatálya alá tartozik. A

Bíróság ehhez hasonlóan megállapította, hogy a charta kollektív

szerződés jelleggel rendelkezik, amely a keresőtevékenység kollektív

szabályozására irányul, ezért az szintén az uniós jog hatálya alá tartozik.

A Bíróság megállapította, hogy a vizsgált szabályozás, amely szerint

az utánpótlás-játékos a képzési időszakának végén az első hivatásos

játékosi szerződését – kártérítés terhe mellett – az őt képző klubbal

köteles megkötni, visszatarthatja ezt a játékost a szabad mozgáshoz való

jogának gyakorlásától. Következésképpen ez a szabályozás a

munkavállalók szabad mozgása korlátozásának minősül.

A Bíróság azonban a Bosman-ügyben hozott ítéletben

már

megállapította, hogy a sporttevékenységeknek – különösen a futballnak –


az Unión belüli számottevő társadalmi jelentőségére, el kell ismerni a

fiatal játékosok felvételének jogszerűségét.

Annak megvizsgálása érdekében, hogy az e játékosok szabad

mozgáshoz való jogát korlátozó rendszer alkalmas-e az említett cél

megvalósításának biztosítására, és nem lép-e túl az annak

megvalósításához szükséges mértéken, figyelembe kell venni általában a

sport és különösen a futball sajátos jellemzőit, valamint az utóbbiak

társadalmi és nevelési funkcióit.

A Bíróság kifejtette, hogy főszabály szerint a fiatal játékosok

felvételének és képzésének ösztönzése mint cél igazolhatja azt a

rendszert, amely képzési kártérítés fizetését írja elő abban az esetben, ha a

fiatal játékos a képzése végén az őt képző klubtól különböző klubbal köt

hivatásos játékosi szerződést. Az ilyen rendszernek azonban ténylegesen

alkalmasnak kell lennie az említett cél elérésére, figyelembe véve a

klubok által viselt azon költségeket, amelyeket azok mind a jövőbeli

hivatalos játékosoknak, mind pedig azoknak a képzésére fordítanak, akik

végül mégsem válnak hivatásos labdarúgóvá.

Ebből következően a munkavállalók szabad mozgásának elvével nem

ellentétes az a rendszer, amely a fiatal játékosok felvételének és

képzésének ösztönzése mint cél megvalósítása érdekében biztosítja a

képző klub kártalanítását abban az esetben, ha a fiatal játékos a képzési

időszaka végén másik tagállam klubjával köt hivatásos játékosi

szerződést, feltéve hogy ez a rendszer alkalmas az említett cél

megvalósítására, és nem lép túl az e cél megvalósításához szükséges

mértéken.

Az alapügyben szereplő francia szabályozást illetően a Bíróság

rámutatott, hogy az alapján a képző klub számára nem a képzési

kártérítést kell megfizetni, hanem azt a kártérítést, amelyre az érintett

játékos a szerződéses kötelezettségei megsértése miatt köteles, és

amelynek összege független a képző klub részéről ténylegesen felmerült

költségektől. Ugyanis, a kártérítést nem a képző klub részéről felmerült

képzési költségek, hanem az e klub által elszenvedett teljes kár alapján

számították. Így a Bíróság megállapítja, hogy a francia szabályozás

túllépett azon a mértéken, amely a fiatal játékosok felvételének és

képzésének ösztönzéséhez, valamint e tevékenységek finanszírozásához

szükséges.31

31 Az Európai Unió Bírósága, 30/10. sz. SAJTÓKÖZLEMÉNY, Luxembourg, 2010.

március 16. internetes forrás: http://curia.europa.eu 2. oldal. továbbiakban: EUB.

http://curia.europa.eu/


A Lehtonen-eset

A belga Castors Namur-Braine ASBL kosárlabda klub munkaviszonyt

létesítő szerződést írt alá a finn Jyri Lehtonennel. Belgiumban a

kosárlabdára vonatkozó átigazolási határidők szerint: egyik belga klubtól

egy másik belga klubhoz történő átigazolás április 15-május 15-ig, egy

európai klubtól egy belga klubhoz való igazolás április 15-től február 28-

ig, bármely más államból belga klubhoz való igazolás pedig március 31-

ig kell történjen. Lehtonen igazolása azonban a határidőn kívül történt,

egy Belgiumon kívüli európai csapattól április 3-án, éppen a nyitó

mérkőzések kezdete előtt igazolt a Castors csapatába. A Castors ellenfele,

a szintén belga Belgacom-Quaregnon panaszt tett a belga kosárlabda

szövetség szabályainak megfelelő választottbíróságnál. Az eljárás

eredményeként ez utóbbi csapatot minősítették a mérkőzés győztesének,

arra hivatkozva, hogy a Castors csapata egy nem megfelelő időn belül

leigazolt játékossal erősített. A választottbíróság álláspontja szerint

Lehtonennek nem szabadott volna játszania a mérkőzésen, ezzel viszont

meg kellett volna szegnie szerződéséből fakadó kötelezettségeit.

Lehtonen rendes bírósághoz fordult, végül az Európai Bíróság előtt kötött

ki.

A Lehtonen és Bosman-esetek lefektették azokat a minimum

követelményeket, amelyeket az unióbeli kluboknak és

sportszövetségeknek be kell tartaniuk annak érdekében, hogy biztosítva

legyen a munkavállalók szabad mozgásának alapelve.

Később azonban újabb problémák merültek fel a professzionális sport

területén, amelyek szintén kapcsolatosak voltak a munkavállalók szabad

mozgásával. A teljesség kedvéért e két esetet is ismertetem, mielőtt

általánosan is elemeznénk az európai uniós élsportolók mint

munkavállalók helyzetét a szabad mozgás alapelvének tükrében.

E két eset alapvetően az új EU tagállamokból, valamint az Unióval

társulási, illetve együttműködési megállapodást kötött államokból

származó állampolgárok sportolóinak európai unióban érvényesülő

jogaira vonatkozik.


A mozgás szabadsága alapelv helyzete az európai sportjogban az

esetek tükrében

Az elmúlt harminc év történéseit alapul véve a hivatásos sportolók

munkavállalásával kapcsolatos normák óriási változáson mentek

keresztül.

Az előzőekben bemutatott kulcsfontosságú esetek elvezettek a

munkavállalók szabad mozgásának értelmezéséhez és elfogadásához az

európai sport vonatkozásában.

A következő két következtetést vonhatjuk le:

- A munkavállalók szabad mozgását garantálni kell a sportban

(Bosman), hacsak az ettől eltérő eljárást objektív körülmények és

indokok nem igazolják (Lehtonen)

- Nem EU tagállamok állampolgárai nem élvezik a mozgás

szabadságát, de szabályos munkavállalóként ugyanazok a jogok

illetik meg őket, mint az EU tagállamok állampolgárait (Kolpak

és Simutenkov)

Ezek az alaplevek egyértelműek és világosak, ám tekintettel kell lenni

arra, hogy a sport mégis csak egy különös, rendkívüli terület az Unión

belül. A sport hosszú évek óta saját szabályozási útját járja, és csak azóta

tartozik az uniós szabályozás hatálya alá, amióta az bizonyítottan

gazdasági értéket is képvisel. A sport gazdasági jellegének erősödése

egyre nagyobb mérteket ölt és fog ölteni a továbbiakban is. A folyamatos

fejlődéssel új, problematikus helyzetek állhatnak elő, olyanok, amelyek

esetleg ellentétesek a jog szabályaival és általános alapelveivel, az EK

Szerződéssel és az Európai Bíróság döntéseivel.32

32 Magyar labdarúgók nemzetközi átigazolása.

A Magyar Labdarúgó Szövetség a nemzetközi átigazolásokat 2006 óta tartja nyilván, a FIFA nemzetközi átigazolási rendszerének használata pedig 2010. október 1-jétől

kötelező valamennyi tagállamban. A labdarúgók továbbá állandó mozgásban vannak, és

ha Magyarországról egyszer eligazolnak egy országba, majd onnan továbbmennek másik klubba vagy másik országba, arról az MLSZ-nek információ nem áll rendelkezésére.

Mindezekre tekintettel az MLSZ összeállított egy listát az irodarendszere adatbázisából és

a FIFA TMS rendszeréből a külföldön futballozókról. A lista a 2010. január 7-ei állapotot tükrözi és a mellékletben található.


SUMMARY

The freedom of employment in the sports law of the European Union

Sport plays a permanent role in the societies of the EU countries. During

the last thirty years the Council of Europe passed several documents

which constitute the European sport policy of the organization. The

European Union recongnizes the social importance of sport. It was a long

process until the EU law provided complete liberalization for the

employment of the foreign sportmen. The decision of the European Court

of Justice made in the so-called Bosman-case is related to the freedom of

movement for workers. This ruling refers not only to the football, but to

all branch of sport. One of the main consquences of the Bosman-case was

the establishment of the free movement of labour in the area of football.

The Bosman-case had an other significant consquence: the decision

obliged the EU countries to repeal the regulation of sport federations

which are inconsistent with EU law and which ordered to pay a transfer

fee in case of sportmen who transfer from one EU country to an other

after the expiration of their contract. During the last thirty years the norms

relating to the employment of the professional sportmen have undergone

immense change. The cases presented in this essay led to the

interpretation and acceptance of the free movement of labour concerning

the European sport.

„A tanulmány/kutató munka a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű

projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az

Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap

társfinanszírozásával valósult meg.”