tájváltozás értékelési módszerei a xxi. században filetájváltozás értékelési...

Tájváltozás értékelési módszerei a XXI. században

Tudományos konferencia, és

mőhelymunka

Absztrakt kötete

Szerkesztette: Szilassi Péter

MTA X. Földtudományok Osztály Földrajz II. Bizottság, Tájföldrajzi Albizottság

SZTE TTIK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék Szeged, 2009. november 10.

1

Mőhelymunka:

Adatforrások használata a tájváltozás elemzésében

09.40 - 10.40

09.40 - 09.50 Lóczy Dénes: Tájdinamika – módszertani fejlemények

09.50 - 10.00 Mari László: Tájváltozás elemzés a CORINE adatbázisok alapján

10.00 - 10.10 Nagy Dezsı: A történeti felszínborítás feltárása archív térképek alapján

10.10 - 10.20 Szilassi Péter: Térképi adatbázisok összehasonlíthatóságának javítása tájmetriai elemzések révén

10.20 - 10.40 diszkusszió

10.40 - 10.50 Kávészünet

2

Konferencia program:

A Tájváltozás elemzésének módszerei:

Szekcióelnök. Szabó Szilárd

10.50 - 12.00

10.50 - 11.00 Duray Balázs Tájváltozás hatásainak elemzése CLUE-modellel

11.00 - 11.10 Szabó Szilárd: Corine Land Cover adatbázisok használata a tájanalízsben

11.10 - 11.20 Biró Marianna, Horváth Ferenc, Bagi István: Történeti térképek összemetszése:

a folttörténet térkép

11.20 - 11.30 Csecserits Anikó, Rédei Tamás, Kröel-Dulay György, Szabó Rebeka:

A különbözı skálázású táji adatok és a parlagok növényzete közti kapcsolat

11.30 - 11.40 Berki Imre, Zagyvai Gergely: Felhagyott mőveléső területek növényzeti változása – a bemutatás szempontjai, módszertani nehézségek


12.00 - 12.30 kávé, ebédszünet

A Tájváltozás elemzésének eleméleti alapjai

12.30 - 14.00

Szekcióelnök: Mezısi Gábor

12.30 -12.40 Kertész Ádám: Hogyan értékelhetı a tájváltozás?

12.40 -12.50 Rakonczai János: A földrajz szerepe a tájváltozások értékelésében

12.50 -13.00 Kevei Ferencné: Gondolatok a Közép-európai tájökológiai kutatásokról

13.00 -13.10 Csorba Péter: Tájmegırzési törekvések Európában

13.10 -13.20 Novák Tibor, Rózsa Péter: Tájváltozási folyamatok általánosításának lehetıségei

13.20 -13.30 Molnár Zsolt: A tájváltozás értékelési módszerei a XXI. században egy botanikus szemszögébıl


3

A Tájváltozás elemzés alkalmazása a területfejlesztésben, és a környezetvédelemben:

Szekcióelnök: Rakonczai János

14.00 - 15.00

14.00 - 14.10 Csima Péter: Tematikus tájváltozás elemzések – a települési táj

14.10 - 14.20 Gyenizse Péter, Ronczyk Levente: A természeti környezet változásának térképezése Pécsen és környékén

14.20 - 14.30 Péti Márton: Tájváltozás értékelési kísérletek lehetıségei a fejlesztéspolitikában

14.30 - 14.40 Ladányi Zsuzsanna, Kovács Ferenc: Spektrális indexek szerepe a tájváltozás, táji érzékenység megfigyelésében

14.40 - 14.50 Somodi Imelda: Magyarország potenciális vegetációmodellje – eszköz a természetes növényzet lehetséges felmérésére tájhasználat-váétozás esetén

14.50 - 15.05 Illyés Zsuzsanna: Tájváltozás és ökológiai tervezés


Poszter szekció, kávészünet

15.15 - 15.30

Poszter szekció:

Nagy Enikı: Szılıterületek átalakulása Kıszeg-hegyalján

Biró Marianna, Molnár Zsolt, Horváth Ferenc: Történeti térképek hatszögszintő élıhelytérképekké való konvertálása és összehasonlítása a MÉTA adatbázissal

4

Tájváltozás elemzési lehetıségei (esettanulmányok 1.) :

Szekcióelnök: Kevei Ferencné

15.30 - 16.30

15.30 -15.40 Dóka Richárd: A tájváltozások és a társadalmi-gazdasági viszonyok alakulásának összefüggései a Duna-Tisza köze középsı részén

15.40 -15.50 Dobos Anna, Schmotzer András, Bauer Máté, Ruzsányi Zsolt: Tájtényezık közötti összefüggések és a negyedidıszaki éghajlatváltozás vizsgálata a Csörsz-árok Füzesabony és Kál közötti szakaszán

15.50 -16.00 Csabainé Prunner Andrea, Harkányiné Székely Zsuzsanna, Füleky György, Bagi Katalin: Térinformatikai adatkonverzió a Csörsz-árok példáján

16.00 -16.10 Bodnár Réka Kata, Molnár Lajos Szabolcs: Madártávlatból a horizontra! – avagy a táj(kép)változás értékelésének horizontális aspektusa(i)


Tájváltozás elemzési lehetıségei (esettanulmányok 2.)

Szekcióelnök: Szilassi Péter

16.30-17.30

16.30 -16.40 Jakab Sámuel: Erdély talajtakarójának változása az emberi tevékenység hatására

16.40 -16.50 Molnár Zsófia Élıhely-változások a tiszai Körtvélyes-szigeten

16.50 -17.00 Tanács Eszter, Manuela Hirschmugl:

Az erdıborítás vizsgálata gyakran felhıs trópusi területen, objektumorientált módszerekkel – esettanulmány Kamerunból

17.00 -17.10 Henits László: Szeged beépítettségének vizsgálata lineáris spektrális szétválasztás módszerével

17.10 - 17.20 Barna Gyöngyi: Tájváltozás vizsgálata a Szabadkígyósi pusztán

17.20 - 17.30 Pinke Zsolt: Adatok és következtetések a középkori Hortobágy-Sárrét település- és természetföldrajzához


5

TÁJDINAMIKA – KUTATÁSI MÓDSZEREK

Lóczy Dénes Pécsi Tudományegyetem, Környezettudományi Intézet

e-mail [email protected] A tájszerkezet változásainak kutatása fontos lehet a környezetgazdálkodási döntések elıkészítésében. A tájdinamikai modellek részben analitikusan a tájalkotó tényezık, elemek átalakulását vizsgálják, nem ritkán azonban holisztikus jellegőek, a földhasználattal együtt bekövetkezı, gyakran mélyreható változásokat igyekeznek megragadni. Rendszerelvő megközelítésben tárják fel a tájváltozást irányító természeti és társadalmi-gazdasági tényezıket. Módszertani szempontból a modellek aszerint csoportosíthatók, hogy térfelfogásuk diszkrét vagy folytonos, egyetlen vagy több változóra összpontosító, determinisztikus vagy sztochasztikus modellek. A diszkrét modellek közül azok a tájmozaik-modellek a legnépszerőbbek, amelyek kétdimenziósak, raszteres földrajzi információs rendszert alkalmaznak a tájszerkezet tér- és idıbeli bemutatására. Az utóbbi célra a rendkívül gyorsan fejlıdı távérzékeléses eljárások a legmegfelelıbbek. A tájváltozás modellezése számára nagy kihívást jelent, hogy milyen módszerrel lehetne elkülöníteni a regionális (antropogén) hatásokra bekövetkezı változásokat a globális éghajlatváltozás következményeitıl. A prognózis egyik nagy problémája, hogy a jelenlegi átalakulások statisztikai elemzésébıl kirajzolódó trendek nem biztos, hogy a jövıre is érvényesek.

6

TÁJVÁLTOZÁS ELEMZÉS A CORINE ADATBÁZISOK ALAPJÁN

Mari László Eötvös Lóránd Tudományegyetem, TTK FFI Természetföldrajzi Tanszék

e-mail: [email protected] A CORINE Land Cover adatbázis megtervezésekor a célkitőzés az volt, hogy az adatbázis kiépítésében résztvevı országok területén kvantitatív, megbízható és összehasonlítható információt biztosítson a felszínborítás jellemzésére. A felszínborítás alapvetı adatforrás a környezeti folyamatok modellezése és a regionális tervezés számára, segítve ezzel az összehangolt európai környezeti politika kialakítását. Az eddig elkészült két adatbázis (1990, 2000) és a részben kész harmadik, 2006-os adatbázis lehetıvé teszi, hogy az idıben bekövetkezett változásokat nyomonkövessük, és azokat értelmezzük. Természetesen minden ilyen vizsgálatnál, elemzésnél ismernünk kell az adatbázis korlátait és lehetıségeit.

7

TÉRKÉPI ADATBÁZISOK ÖSSZEHASONLÍTHATÓSÁGÁNAK JAVÍTÁ SA TÁJMETRIAI ELEMZÉSEK RÉVÉN

Szilassi Péter

Szegedi Tudományegyetem, TTIK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék e-mail: [email protected]

A korábbi katonai felvételezések alapján készített digitális térképek a maiaktól eltérı méretarányuk, illesztési problémáik miatt vektoros formában csak korlátozottan alkalmasak a tájváltozás jellemzésére. A tájmetriai mutatók segítségével azonban meghatározhatjuk azt az optimális raszteres felbontást, amelynél már összehasonlíthatóakká válnak az eltérı méretarányú, és térbeli pontosságú digitális térképi adatbázisok. A külföldi szakfolyóiratokban több alkalommal publikált módszer elsı lépéseként a korábbi idıpontban készített térképrıl részletes (5m-es felbontású) raszteres állományt készítünk, majd az újabb térképrıl készítünk növekvı pixelmérető (5, 50, 100, 150m…stb.) raszteres térképeket. Ezt követıen öt tájmetriai mutató (Landscape Shape Index, Fractal Dimension Index, Core Area Index, Total Edge Contrast Index, Shannon’s Index) értékét kiszámítjuk valamennyi raszteres felbontásra. Végül kiszámítjuk a bázistérkép, és az újabb térképek tájindexeinek Euklidészi távolságát. A legkisebb Euklideszi távolsághoz tartozó pixelméret lesz az, amelyeket alkalmazva a két térképet összemetszethetjük egymással. A tájváltozás elemzéséhez használt adatbázisok összehasonlíthatóságát a térbeli pontatlanság mellett a tartalmi eltérések is megnehezítik. Az 1980-as években készült 1:100 000-es méretarányú katonai térképek, és a CORINE felszínborítási adatbázis összehasonlíthatóságát megnehezíti a térképek eltérı adattartalma. Nem egyértelmő, hogy a katonai térképek jelkulcsában szereplı összevont területhasználat kategóriák (például erdı) milyen CORINE kódokkal írhatóak le. A fenti tájmetrikák alkalmazásával többféle változatból kiválasztható az a CORINE kódcsoport, amely aggregációjával a térképek és a CORINE adatbázis összehasonlíthatóak lesznek egymással. A Balaton teljes vízgyőjtıjére és néhány északi kisvízgyőjtırıl rendelkezésünkre álló digitalizált katonai, és felszínborítási adatbázis példáján mutatjuk be a fenti módszereket. A "közös nevezıre" hozott digitális térképeket egymással összehasonlítva, összemetszetve lehetıségünk nyílik a tájváltozás elemzésére, a több idıpontban azonos területhasználat kategóriák lehatárolására.

8

TÁJVÁLTOZÁS HATÁSAINAK ELEMZÉSE CLUE-MODELLEL

Duray Balázs

Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézet Békéscsabai Osztály

e-mail: [email protected] Az elıadás alapját képezı kutatás a különbözı társadalmi és gazdasági tevékenységek, valamint a természeti tényezık tájra gyakorolt hatásait vizsgálja. Elsıdleges célom a változásokat generáló legfontosabb tényezık meghatározása, a folyamatokban lejátszódó kulcsfontosságú kölcsönhatások elemzése, végül a tájváltozás dinamikájának megértése, mindezekkel a fenntartható tájgazdálkodási módszerek kidolgozásához való hozzájárulás.A kutatás módszertani célja a táj változásainak vizsgálatára épülı modellek magyarországi alkalmazhatóságának meghatározása, a táji folyamatok idıben és térben megfigyelhetı, más országoktól alapvetıen eltérı magyarországi sajátosságainak a kiemelése. A vizsgálatok eredménye a legfontosabb társadalmi, környezeti és gazdasági tényezık meghatározása, továbbá a tájhasználat-változás hatásainak becslése és különbözı szcenáriók alapján a területhasználatot alakító politika természetvédelmi funkcióra kifejtett hatásainak elemzése volt. A Dél-alföldi régió kutatási terület tájhasználati típusainak megváltozásáért „felelıs” faktorok meghatározásához és a tájhasználat-változás forgatókönyvek alapján történı szimulálásához a CLUE-S modellt (Conversion of Land Use and its Effects) (Veldkamp és Fresco 1996; Verburg et al 1999) alkalmaztam. Célja, a különbözı tájhasználatok és azok hajtóerıinek összefüggéseit tapasztalati úton leíró tényezık segítségével, a tájváltozás szimulációja. A modell számos, tájhasználati rendszerekkel térszemléleti megközelítésben foglalkozó eljárást egyesít, és képes a tájhasználati típusok közötti kapcsolatrendszer dinamikus szimulációjára is. A területi folyamatok elıtérbe helyezése teszi a modellt rendkívül alkalmassá a tájhasználati foltok jövıbeli mintázatainak térképen való megjelenítésére.A területi, demográfiai és gazdasági statisztikai adatokból levezetett alkalmassági faktorok statisztikai analízise során kiválasztott prediktorok térbeli allokációja révén és a döntéshozási szabályok mentén létrehozott modell-szimulációval juthatunk elızetes információhoz a jövıbeli tájhasználati módokra vonatkozóan. A kutatás legfontosabb eredményei az alábbiakban foglalható össze: a területigények jelenlegi tendenciáit véve alapul, a legelı, a gyep és az erdı területek lesznek a legintenzívebben változó földhasználatok, dinamikusan változó terület a Szegedtıl ÉNy-ra esı dél-kiskunsági és bácskai homokháti legelık, de általában a homokhátság területei, továbbá az agrárium felértékelıdését prognosztizáló forgatókönyv esetén – a szántóterületek kialakulását lehetıvé tevı feltételek maximális kihasználtsága miatt – új szántóterületek elıfordulása nem várható. Veldkamp, A., Fresco, L. O. 1996. CLUE-CR: an integrated multi-scale model to simulate land use change scenarios in Costa Rica. Ecological Modelling, v. 91, pp. 231-248 Verburg, P. H., Veldkamp, A., de Koning, G. H. J., Kok, K., Bouma, J. 1999: A spatial explicit allocation procedure for modelling the pattern of land use change based upon actual land use. Ecological Modelling, v. 116, pp. 45-61

9

CORINE LAND COVER ADATBÁZISOK HASZNÁLATA A TÁJANALÍ ZISBEN

Szabó Szilárd Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék

e-mail: [email protected] Elıadásom témája a méretarány kérdése, melyhez a CLC2000 (1:100000) és CLC50 (1:50000) térképi adatbázisokat használom. Meghatároztam mindkét adatbázis objektumainak fıbb tájmetriai paramétereit és matematikai statisztikai módszerekkel elemeztem azokat. A CLC2000 legkisebb térképezett egysége 25 ha, míg a CLC50-é 4 ha, így azok a metrikák, melyek képletükben figyelembe veszik a foltok területét, szignifikáns különbséget adnak a 2 adatbázis esetében. Nem állandó a metrikák korreláltsága sem, azaz ugyanazon vizsgálati területnél, de eltérı tartalmú felszínborítottsági alaptérkép felhasználásával a tájmetriai indexek közötti keresztkorrelációs kapcsolatok is változnak. A kis területő objektumok fontosságát egy konnektivitási példa kapcsán mutatom be.

10

TÖRTÉNETI TÉRKÉPEK ÖSSZEMETSZÉSE: A FOLTTÖRTÉNET TÉ RKÉP

Biró Marianna, Horváth Ferenc, Bagi István Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet, Vácrátót

e-mail: [email protected], [email protected], [email protected]

Négy történeti térkép összemetszését egy 5x5 km nagyságú Fülöpháza melletti területen végeztük el. Összemetszésre került térképek: a II. és III. Katonai Felmérés, az 1950-es évek Újfelmérése és a jelenlegi élıhelytérkép (az NBmR Bagi István által térképezett kvadrátja). Az eredményül kapott térkép alapján jelemezni és számszerősíteni tudtuk a különbözı, jellegzetes, tájban zajló folyamatokat. A térképbıl ún. ısiségtérképeket és parlagtérképeket szerkesztettünk. Így az ısi homoki gyepek és a soha nem szántott üde rétek térképein kívül elıször rajzolódtak ki egyértelmően a tájban a felhagyott szántók, a felhagyott szılık és gyümölcsösök, az elhagyott tanyák, tanyaudvarok területei, valamint a közelmúltban mővelés alá került korábbi gyepterületek is. Láthatóvá váltak a felhagyások helyén regenerálódó vegetáció típusai és arányaik is. Tapasztalataink alapján a digitalizált történeti térképek összemetszése a következıkre nyújt lehetıséget: - a tájban található átalakulás-sorozatok típusainak megállapítására - a tájra legjellemzıbb folyamatok megfigyelésére és számszerősítésére - az egyes tájrészletek (foltok) konkrét történetének pontos nyomonkövetésére (folttörténetek) - a folttörténetek számszerősítésére - a természetközeli és a kultúrtáj lokalitáshoz köthetı arányváltozásainak nyomonkövethetésére A folttörténet térképek létrehozásának tapasztalatai: Elsı lépésben a négy részbıl álló térképsor tagjait páronként sorban összemetszettük. Az egymást követı térképek minden egyes összemetszése után a keletkezett 0,1 ha alatti töredékpoligonokat a szomszédos foltokba beolvasztottuk. Az egyik nehézséget a keletkezett poligonok nagy száma okozta. Fülöpházán például a négy idıszak összemetszésekor keletkezett poligonok száma 6435 db volt, melyek között még az egyes lépések utáni beolvasztások ellenére is igen sok volt a fél hektárnál kisebb töredékpoligon. Jelenlétük várható volt, elsısorban magukból a korabeli térképek pontatlanságaiból, a georeferáláskor adódó kicsiny eltérésekbıl, illetve magából a táj természetes dinamikájából, folthatárainak fluktuálásából adódott. A másik nehézséget a keletkezett folttörténet-típusok nagy száma okozta. Egy ilyen folttörténet például: „homoki gyep → homoki gyep → szántó → felhagyott szántó” átalakulás. Az összesen kapott 1626-féle folttörténet lényeges egyszerősítését több lépésben végeztük el. Elıször elhagytuk a fél hektárnál kisebb poligonokat, de még mindig 4440 db poligon és összesen 1011-féle folt történet maradt. Ezeket szakmai döntések után csoportokba rendeztük, majd összevontuk 35, majd még tovább szőkítve végül 28 jellegzetes átalakulási típusba. Ezek a típusok az azonos vagy egymáshoz jellegében nagyon hasonló történető poligonokat foglalják egybe, és ezzel egyúttal a tájra legjellemzıbb folyamatokat képviselik. A töredékpoligonok egy része valamilyik jellegzetes típusba sorolható történettel rendelkezett, így besorolásukkal sikerült arányukat 10 % alá vinni. Az eredményül kapott, több mint 4000 db poligonból szerkesztett folttörténet-térkép magába sőríti a táj és növényzetének elmúlt 150 évben történt jellegzetes átalakulási típusait és a mintaterület összes foltjának egyedi sorsát, történetét.

11

A KÜLÖNBÖZ İ SKÁLÁZÁSÚ TÁJI ADATOK ÉS A PARLAGOK NÖVÉNYZETE KÖZTI KAPCSOLAT

Csecserits Anikó1, Rédei Tamás, Kröel-Dulay György, Szabó Rebeka, Szitár Katalin

Magyar Tudományos Aakadémia Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet, Vácrátót e-mail: [email protected]

Magyarországon becslések szerint 300 000 – 350000 ha parlag keletkezett az elmúlt 50 év folyamán, ezen belül a Dunai Alföldön 34 000 ha regenerálódott különbözı természetességő másodlagos gyepekké, és kb. 80 000 ha friss parlag van (MÉTA felmérés becslése, 2003-2004 közt). Jelenleg a nem naprakész földnyilvántartás miatt nincs ennél megbízhatóbb adatunk a parlagok kiterejdésérıl. Ezeken a területeken alapvetıen spontán szukcesszió zajlott és zajlik ma is, mely során a kialakuló növényzet összetétele sok tényezıtıl függ. Ilyen tényezık lehetnek: a felhagyáskori utolsó vetemény, a felhagyás óta eltelt idı, a parag kiterjedése és a táji környezet. Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy a Duna-Tisza közi Homokhátság száraz, meszes talajú parlagjain kialakuló növényzet fajkészletét hogyan határozza meg a környezı tájhasználat és az ennek következtében a tájban még jelen levı fajkészlet. A Duna-Tisza közén 16 db, egyenként 25 km2 területő mintanégyzetet jelöltünk ki a NKFP6-0013/2005 számú kutatási program keretében, amelyek reprezentálják a tájhasználat módjának és intenzitásának regionális változatosságát. A mintanégyzetekben lehetıség szerint egyenletesen elosztva 161 parlagon készítettünk 20x20m-es cönológiai felvételt, eltérı felhagyási idejő parlagokon. A táji környezet minıségét két forrás alapján becsültük: a Corine Felszínborítási térkép (CLC50) és a mintanégyzetekben általunk készített élıhelytérkép alapján. Megvizsgáltuk, hogy az eltérı részletességő táji adatok milyen eredményt adnak az általunk vizsgált kérdésre. Az élıhelytérképek alapján azt találtuk, hogy a parlagok fajkészletét legjobban a durva skálán mért koruk (3 korcsoport), majd a parlagok körüli 300-500 m-en belüli körben lévı természetes gyepfoltok kiterjedése határozza meg. A természetvédelmi szempontból értékes, élıhely-specialista fajok nagyobb számban azokon a parlagokon jelentek meg, amelyek 500 m-es körzetében a nagyobb a természetközeli élıhelyek kiterjedése. A neofiton fajok minden tájtípusban egyformán a fiatal parlagokon szerepelnek a legnagyobb számban és legnagyobb borítással. A parlagokon a három legjelentısebb özöngyom faj az évelı, klonális Asclepias syriaca, az egyéves, allergén Ambrosia artemisifolia és az egyéves, széllel terjedı Conyza canadensis. Közismert, hogy a Corine Felszínborítási térkép nem tudja jól elkülöníteni a használt mezıgazdasági területeket a parlagoktól, valamint a természetes gyepeket a mestersées, vetett állományoktól. Így a parlagok növényzetének becslése során is nehezen használható ez az adatbázis, mert mint láttuk, a táji környezet mínısége fontos tényezı lehet annak megítélésében, hogy milyen vegetáció tud az adott parlagon kialakulni.

12

FELHAGYOTT MŐVELÉSŐ TERÜLETEK NÖVÉNYZETI VÁLTOZÁSA – A BEMUTATÁS SZEMPONTJAI, MÓDSZERTANI NEHÉZSÉGEK

Berki Imre, Zagyvai Gergely

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Környezettudományi Intézet e-mail: [email protected]

Az 1990-es évek elejétıl a szántók-, a gyepek-, a szılık- és a gyümölcsösök egy részének felhagyásával jelenısen megnıtt a parlagterületek aránya a Kárpát-medencében és ezen belül fıleg Magyarországon és Erdélyben. A vizsgálati területünkön a keszthelyi-hegységi Várvölgy község határában az 1985-ben felújított 1 : 10 000-es méretarányú térkép az alábbi kategóriákat különítette el: szántóföld, szılı, gyep, gyümölcsös, erdı, sőrő bozót sás és nád. E térképszelvényeknek aktualizálása általában az 1980-as években, történt, ami mutatja az akkori felszínborítási viszonyokat. Nem ábrázolja a mőveléssel felhagyott területeket, mivel a térképnek nem volt ilyen célja, és 20-25 évvel ezelıtt alig volt parlag. Még cserjésedı parlag is kevés volt, viszont ennek legalább is egy részét a topográfiai térkép „sőrő bozót” kategóriával fel is tüntette. Jelenlegi munkánk eredményeképpen elkészül egy olyan felszínborítási kategória rendszer, ami a célnak megfelelıen osztályozza a szukcesszionálódó parlagokat a pionír gyomos állapottól a különbözı fafajokból álló spontán erdıig. A 2007-ben térképezett 95 hektáros „szılıhegy” területen 26-féle felszínborítási kategóriát határoztunk meg, ami tartalmazza az intenzív földhasználat típusait a csökkenı intenzitás sorrendjében (szántó, szılı, gyep). Továbbá ezen használatok még cserje nélküli többé-, illetve kevésbé „gyomos” parlagjait, ezeken kívül a parlagok késıbbi szukcessziós szakaszait jelentı cserjés parlagokat, valamint a cserjéseket és a szukcesszió már klimaxközeli, illetve klimax állapotát jelentı spontán erdıket. A cserjés parlagokon a fásszárúak borítása 50 % alatti, és ha a cserjefajokon kívül fafajok is megtelepültek rajtuk, akkor azok egyedeinek többsége még csak cserje nagyságú. Cserjésnek tekintettük azt a szukcessziós fázist, ahol a fásszárúak borítása 50 % fölötti, és ha fafajok is vannak a társulásban, akkor azok egyedeinek többsége szintén még csak cserje nagyságú. A spontán erdı az 50 % fölötti fásszárú borítású növényzet, ha a fásszárúakon belül döntı borítást képviselnek a faalkatú egyedek. A cserjés parlagokon, cserjéseken és a spontán erdıkön belüli növényzeti típusok attól függnek, hogy tájhonos cserjék, (vadrózsa, veresgyőrő som, stb.), tájhonos erdei fafajok (kocsánytalan tölgy, gyertyán stb.), gyümölcsfa fajok (cseresznye, dió, szilva stb.), tájidegen, de honos fafajok (pl. erdei fenyı), idegenhonos, de nem invazív fafajok (pl. feketefenyı), vagy idegenhonos invazív fafajok (pl. fehér akác) dominálnak bennük. A szukcesszió késıbbi szakaszában többnyire már nincs jelentısége annak, hogy mi volt a felhagyott területhasználat típusa, hiszen a felnövı fásszárúak kiszorítják a felhagyott mővelésre még többnyire utaló lágyszárúakat. A legelı és a gyepes gyümölcsös területhasználati típus esetében azonban a használat hatással volt a szukcesszió fásszárú összetételére.

13

HOGYAN ÉRTÉKELHET İ A TÁJVÁLTOZÁS?

Kertész Ádám Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézet

e-mail: [email protected]

A tájak természeti és antropogén hatásra változnak. Nem kétséges, hogy ma az utóbbi a lényegesebb. Mindenek elıtt a változás fogalmát kell meghatározni, illetve legalábbis körülírni. Ezzel kapcsolatban sok kérdés merül fel. Milyen mértékő változást tekintünk változásnak? Miben mérjük a változást? Milyen idı intervallumot veszünk figyelembe? És így tovább. A táj változása során egy, vagy több tájalkotó tényezı változása maga után vonja a többi tényezı és ezáltal a táj egészének változását is. Hogy tudjuk ezt nyomon követni? Monitoring rendszerrel? Bizonyos kiválasztott paraméterek értékei alapján? Kétféle módon közelíthetünk a tájváltozás kérdéséhez. Egyrészt mérésekkel, megfigyelésekkel, monitoring (megfigyelı) rendszer alkalmazásával, másrészt modellezés útján. Ez utóbbi eljárás arra is lehetıséget ad, hogy idıben visszafelé modellezzünk, vagyis teszteljük a modellt. Melyik módszer a jobb? Alkalmazzuk mindkettıt, vagy tegyük le a voksot az egyik mellett? Hogyan értékeljük a változást? Ökológiai és/vagy ökonómiai szempontból? A táj mőködése szempontjából? Esztétikai alapon? Az elıadásban e kérdésekre keressük a választ és egy konkrét értékelési példát is bemutatunk Duna-Tisza közi mintaterületen.

14

A FÖLDRAJZ SZEREPE A TÁJVÁLTOZÁSOK ÉRTÉKELÉSÉBEN

Rakonczai János Szegedi Tudományegyetem, TTIK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék


A földrajz az emberiség legısibb tudományai közé tartozik. A tudományok differenciálódási folyamatában a földrajzból is számos tudomány vált ki, s közülük többnek a szakmai és társadalmi presztízse nagyobb, mint az egykori anyatudományé. Ennek oka egyrészt az, hogy ezek az új tudományok speciális igényeket elégítenek ki, másrészt kialakult egy torz kép a földrajzról azzal, hogy sokan a topográfiai ismeretekkel azonosítják (lényegében ezt sugallják a sikeres kvízmősorok is). További probléma, hogy a földrajz paradigmaváltása együtt járt a földtudományokon belüli folyamatos háttérbeszorulással (látványosan mutatja ezt például az akadémikusok száma). Napjainkban azonban egyre több területen igazolódik, hogy a komplex, team jellegő kutatások azok, amelyek új tudományos eredményt hozhatnak. Ebben az idıszakban nagyobb szerepet kaphat a földrajznak a szintetizáló szerepe. A földrajz a tér és az idı tudománya, s ezt kihasználva reális szerepe lehetne a folyamatjellegő változások interdiszciplináris értékelésében. Ezt szeretném két konkrét példán keresztül bemutatni: az egyik egy idıben rövidebb jellegő, de összetett változás, a belvízképzıdés egy sajátos esete, a másik egy legalább évtizedes nagyságú változás, a klímaváltozás és a tájváltozás összefüggései. Mindkét példa alkalmas lehet arra, hogy bizonyítsa, hogy a sokak által lebecsült geográfia (megújult eszköztárával) tud új tudományos eredményeket elérni, sıt több esetben a földrajz ezen szintetizáló szerepe nem megkerülhetı.

15

GONDOLATOK A KÖZÉP-EURÓPAI TÁJÖKOLÓGIAI KUTATÁSOKRÓ L

Keveiné Bárány Ilona Szegedi Tudományegyetem, TTIK Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék


Az elıadás megtartására az a konferencia sarkalta a szerzıt, amelyet a Szlovák Akadémia Tájökológiai Intézete 2009 szeptember 29 - október 3 között tartott. A 15. Nemzetközi Szimpóziumot, melynek címe „Landscape – Theory and Practice” volt, 14 szimpózium elızte meg, így ez utóbbi összegzı jubileumi rendezvénynek is tekinthetı. A megelızı szimpóziumok sokoldalúan foglalkoztak a tájökológiai kutatások elméleti kérdéseivel, a tájökológa gyakorlati alkalmazásával, a komplex tájkutatásokkal, az ökológiai adatok optimális tájkezelésben történı felhasználásával, az ökológiai stabilitással stb. Ezek a témák ösztönzıek voltak a kutatás fejlıdésére, amit az elsı idıkben elsısorban módszertani oldalról szorgalmaztak a Közép-európai kutatások. Mint minden tudománynak, így a tájökológiának is alap feltétele a sikeres gyakorlati alkalmazás. Bár elmélet és gyakorlat, két oldala a kutatásnak, egyidejőleg kölcsönhatásuk viszi elıre a tudományt. Általában megállapíthatjuk, hogy a tájökológia elmélete napjainkban elmarad a gyakorlati alkalmazás mögött. Ez sok ellentmondást okoz objektív és szubjektív következtetésekben. Ezért törekedni kell az elméleti és gyakorlati ismeretek egyensúlyának megtartására. A tájökológiai tervezés tesz javaslatot az elméleti eredmények gyakorlati megvalósítására. A tervezés integráló diszciplína a tájhasználatban, a táj architektúra kialakításában, a regionálisfejlesztésben, a tájmenedzsmentben és egyéb gyakorlati folyamatokban. Fontos szerepet tölt be a gyakorlati megvalósításban a tájmenedzsment, ami a multifunkcionális tájban az antropogén beavatkozás speciális típusa. Az ésszerő hasznosítás a társadalmi elvárásokból ered, elsıdleges célja a multifunkcionális táj minıségének a javítása és védelme. A tájmenedzsmentben ez az „állapot - hatás – reakciók” hármas egységében mehet végbe. Lényeges eleme a menedzsmentnek a táji értékek feltárása, ami ebben az esetben specifikus funkciót jelent. A regionális menedzsment elmélete és gyakorlata azonban még nem foglalja magába a természetes és antropogén környezet változásainak a komplex értékelését. Ezért a multifunkcionális táj menedzsmentet tudatosan meg kell változtatni, számításba kell vennie a tudományos, technikai, társadalmi, kulturális és nem utolsó sorban politikai változásokat a tájban. Fontos kérdése napjaink tájökológiai kutatásainak az ökológiai hálózat, a tájdiverzitás biodiverzitás és geodiverzitás. A bio- és geodiverzitás védelme megkívánja az egyedi komponensek térbeli vizsgálatát, a tájszerkezet értékelését a tájdiverzitás megırzése céljából. Alapvetı feladat a különbözı környezető régiók vizsgálata és a komlpex módszerek kidolgozása, ami lehetıvé teszi a változó és komplikált környezeti hatások vizsgálatának modellezését is. Napjainkban ezek a vizsgálatok elsısorban a regionális fejlesztés számára szükséges környezeti potenciálok diagnosztizálására és értékelésére terjednek ki, általában a kutatás az ésszerő és praktikus vizsgálati modelleket alkalmazza. Az elıadás felvet, még néhány további problémát, amelyekre a mai Közép-európai tájökológiai kutatások hangsúlyt fektetnek.

16

TÁJMEGİRZÉSI TÖREKVÉSEK EURÓPÁBAN

Csorba Péter Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék


A tájkutatás egyik legjobban fejlıdı részterülete a tájvédelem, amely a hagyományos tájmőködésnek ezzel együtt a tradicionális táji látványnak a megırzését tekinti feladatának. Ehhez a munkához is szükség van a tájalakulást jelzı indikátorokra. Melyek azok a – lehetıleg CORINE őrfelvételekrıl is leolvasható – adatok, amelyek megbízhatóan jelzik a tájváltozás menetét, a társadalmi elvárással ellentétes tendenciákat. A tájvédelem ügyét Európában tudományos és civil oldalról egyaránt élénkülı érdeklıdés kíséri. Vannak komoly tájkutatási, tájelemzési projektek, de számos felmérés készült arról is, hogy voltaképp milyen tájban szeretnének élni az emberek, milyen tájat tekintenek nemzeti vagy összeurópai értéknek, milyen táji vonások változását kell figyelemmel kísérni. Jelenleg a tájelemzésben egyik legmesszebb jutott program az Európai Kulturtájak Karakter (ELCAI) projekt (Wascher 2006). Az eredmények közül az egyik legfontosabb, hogy az európai léptékő tájtipizálás nem elég finom felbontású a tájban élı emberek tájélményével összevetve. Az ember vizuális tájfelfogása alapvetıen kistájra lokalizálódik, ami kontinentális dimenziókban nem kivitelezhetı lépték. Komoly gond azt is, hogy a szomszéd országok tájtipizálása nem kellıen összehangolt, az országhatár mentén többnyire nem lehet összeilleszteni a térképeinket. A számos szubjektív tájmegítélés statisztikai összegzése alapján úgy tőnik, hogy az attraktív európai kulturtájat a következı vonások jellemzik: élénk domborzat, vízpart, mozaikos, az adott régióra jellemzı termékeket produkáló földhasználat, változatos szegélyhatások, kevés lineáris elem és maximum 15%-os tájba illı, nemzeti, vagy regionális sajátosságokat mutató beépítettség. Európa a kulturtájak kontinense és úgy tőnik, hogy lakói is a tradicionális kulturtáj karakterek megırzését támogatják. Számos példa igazolja, hogy annak csökkenı gazdasági jelentısége ellenére az emberek a laza beépítettségő, változatos mintázatú agrártájakat tekintik otthonosnak. Európa lakói többnyire nem az érintetlen ıstájak visszaállítását, hanem a nemzeti vonásokat is megtestesítı kulturájak megırzését, rehabilitációját várják a tájvédelmi munkától. Ennek érdekében tudományos igényő, mélységő felmérések vannak arról, hogy milyen tájszerkezeti sajátosságok jellemzik a tipikus angol, skandináv, német, alpesi, vagy toszkán stb. tájakat. A táji változatosság és változás kimutatására elkezdıdött az említett tájszerkezeti vonások – tájmintázat, szegélyhatás, beépítettség stb. - tájmetriai módszerekkel történı elemzése. Ennek az objektív eszköznek és a nagymértékben szubjektív táji látványnak, valamint a társadalmi megítélésnek az összehangolása igen nehéz, - és jelenleg még csak kezdeti eredményeket felmutató - módszertani feladat.

17

A TÁJVÁLTOZÁS ÉRTÉKELÉSI MÓDSZEREI A XXI. SZÁZADBAN EGY BOTANIKUS SZEMSZÖGÉBİL

Molnár Zsolt

Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet, Vácrátót e-mail: [email protected]

A botanikai tájváltozási kutatások fontos céljai közé tartozik, hogy megértsük a mai növényzetet kialakító tényezıket, folyamatokat, valamint predikciókat készítsünk a várható jövıbeli változásokról. Legfontosabb módszerünknek a táj alapos és személyes megismerését tartjuk. Ezt egészítjük ki a mai, illetve a történeti térképek, légifelvételek és mőholdfelvételek értékelésével, valamint a történeti botanikai, földrajzi, néprajzi stb. irodalom feldolgozásával. Kiemelt forrásunk a tájban élık személyes tudása, az ún. hagyományos ökológiai tudás. Mindezen adatforrások szembesítése a kutatás legizgalmasabb része. Az elıadásban a tiszántúli szikesek ısisége kapcsán mutatom be a módszerek használatának néhány érdekességét: a középkori oklevelek felhasználását, a 18-19. századi útinaplók sokváltozós elemzésének lehetıségeit, récens terepi adatok történeti kitekintéső értékelését, valamint Landsat mőholdfelvételek termális sávjának egy felhasználási lehetıségét.

18

TEMATIKUS TÁJTÖRTÉNETI ELEMZÉSEK – A TELEPÜLÉSI TÁJ VÁLTOZÁSA

Csima Péter Budapesti Corvinus Egyetem, Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék


A tájépítészet fogalom-értelmezése szerint a táj a természeti alapokon az emberi/társadalmi tevékenységek hatására létrejött, folyamatosan változó, alapvetı jellegében azonban állandó karakterelemekkel jellemezhetı együttes. Legfontosabb ismérvei tájépítészeti szempontból a tájhasznosítás és az annak térbeli vetületeként érzékelhetı tájszerkezet. Ha a legfontosabb ismérvek egyikeként a tájhasznosítás módját tekintjük, akkor nem meglepı, hogy a tájépítészet a tájat a tájhasznosítás alapvetı módjai szerint tipizálja. Annak megfelelıen beszélhetünk mezıgazdasági-, erdıgazdasági-, ipari- települési-, üdülési- vízgazdálkodási- és újabban védett tájtípusokról. A tájtervezésben több évtizede elfogadott – oktatott és a tájrendezési tervek készítésekor alkalmazott – gyakorlat, hogy a terveket tájtörténeti vizsgálatokkal kell megalapozni. A tájhasznosítási konfliktusok feltárásához és a társadalmi szempontból optimális jövıbeni tájhasznosítási szerkezet meghatározásához is nagy segítséget ad a táj korábbi változásainak feltárása és ismerete. A tájtörténeti elızmények felhasználását a tervezéshez azonban nagy mértékben gátolja, hogy azok közel sincsenek kellıképpen feldolgozva valamennyi településünkben. A tervezés mindig korlátozott idıtartama pedig nem elegendı ezeknek a hiányoknak a pótlását célzó alapos kutatáshoz. A tájtervezık viszont, kellı adaptációs képesség birtokában más szakterületek tájtörténettel kapcsolatos, arra vonatkozóan adatokat szolgáltató kutatásait felhasználhatják a tervek megalapozásához. Így alkalmazhatók – egyebek mellett – a történelem-tudomány különbözı részterületeinek, továbbá a néprajzi-, a térképészet-tudományi-, a régészeti-, a településtörténeti-, a mővészettörténeti-, az agrártörténeti- és nem utolsó sorban a történeti földrajzi kutatásoknak az eredményei. Ezeket pedig a tájépítészeti kutatások kiegészíthetik, illetve szintetizálhatják a tájhasznosítás és a tájszerkezet változása témakörében. A tájépítészeti szakterület tájtörténeti kutatásainak fı célja tehát a táj komplexitását, a tájhasznosítást és a tájszerkezetet érintı változások feltárása. Ehhez azonban –meggyızıdésem szerint – csakis az egyes tájhasználati módok történetének megismerésén keresztül juthatunk. Az elıadásban a tájhasznosítási módok közül egyet kiemelve – a települési tájhasznosítás változásával kapcsolatos tájtörténeti kutatások lehetséges módszereivel foglalkozom.

19

A TERMÉSZETI KÖRNYEZET VÁLTOZÁSÁNAK TÉRKÉPEZÉSE PÉ CSEN ÉS KÖRNYÉKÉN

Gyenizse Péter, Ronczyk Levente

Pécsi Tudományegyetem, Térképészeti és Geoinformatikai Tanszék e-mail: [email protected]

Pécs jelenlegi természeti környezete távolról sem azonos az ember megjelenése elıtti állapotokkal. Az ember környezetalakító tevékenysége egyre jelentısebbé vált és az elmúlt egy évszázadban érte el a csúcspontját. Munkánk során hagyományos térképi ábrázolási módszerekkel, valamint térinformatikai módszerekkel jelenítettük meg és számszerősítettük a legjelentısebb környezeti változásokat. Az ember megjelenése elıtt a Mecsek hegylábi területeit és a dombsági részeket erdık borították, a patakok és a Pécsi-medence mentén bokros-fás rétek húzódtak. A medence mélyebb részén mocsaras, lápos területek váltogatták egymást nyílt vízfelületekkel. A gyarapodó lakosság egyre nagyobb területen irtotta ki az erdıt és vette mezıgazdasági mővelés alá a területet. Ez a domborzati viszonyokat is befolyásolta. A szılıhegyre vezetı utak idıvel mélyutakká váltak, a meredekebb lejtıket teraszosították. A medence mélyebb részén elterülı mocsárvilágot fokozatosan visszaszorították, majd a 20. század elején végleg lecsapolták, ill. feltöltötték. A helyét legelık, szántók, kertek, gyártelepek, sportpályák, zagytározók foglalják el. A várost átszelı patakokat szabályozták, fedett csatornákba szorították. A település belterületén zajló beépítés hatására lezajló tájformálási folyamatokat alapvetıen négy kategóriával jellemezhetjük: kifelé terjeszkedés, belsı sőrőbb beépítés, felfelé, illetve lefelé terjeszkedés magas épületek és mélyépítészeti munkák révén. Az egyes dimenziókat más-más térinformatikai módszerekkel analizálhatjuk. Elıadásunkban a történelmi térképek digitális feldolgozására alapozva mutatjuk be két kategória – terjeszkedés, beépülés – településkörnyezeti konzekvenciáit. Vizsgálataink eltérı történelmi és térbeli átfedésben taglalják települési tájhasználat alakulását. Egy átfogóbb (egész városra kiterjedı) és egy részletesebb (kisebb mintaterületen) végzett vizsgálat eredményét mutatjuk be. A hegylábi és medenceterület határán épülı terjeszkedı város lakóépületei, burkolt terei és útjai egyre nagyobb felületet tettek inkább csupasz sziklához, kısivataghoz hasonlóvá. Számításaink szerint Pécs beépített, leburkolt területe az 1780-as években csak 2,0 km2 volt, ez az 1880-as évekre 4,4 km2-re, majd az 1980-as évekre 27,2 km2-re nıtt. Ezzel együtt romlott a természetes növényzet, az állatvilág, a talajok állapota, átalakult a domborzat, mesterséges jellegővé váltak a vízfolyások, szélsıségesebbé a mikro- és mezoklíma. Tehát ún. kultursivatag alakult ki. Az ipari tevékenység (pl. külszíni bányászat) hatására a várostól távolabbi területek is gyökeresen átalakultak, meddıhányók, zagy- és pernyetározók keletkeztek. Egy mintaterületen (Makár-domb) mutatjuk be a település egy szılıhegyi részének belsı szerkezetváltozásából adódó problémákat. A beépülés folyamatát kataszteri térképek feldolgozásával elemeztük (1912, 1950, 1982, 2001). A telekméret és a tájhasználat átalakulása (sőrőbb beépítés, mezıgazdasági területek csökkenése …) egyértelmően bizonyítja a kedvezıtlen környezeti változásokat Pécs hegylábi területein. Alkalmazott módszereinknek a lényege, hogy viszonylag egyszerő eljárással jelentıs történelmi távlatban vizsgálható a települési felszínhasználat. Az adatok beszerzése, feldolgozása nem igényel jelentıs pénzügyi forrásokat, és mindemellett pontos új információkat nyerhetünk a településfejlıdés egyes szakasziról, és annak környezeti hatásairól.

20

SPEKTRÁLIS INDEXEK SZEREPE A TÁJVÁLTOZÁS, TÁJI ÉRZÉ KENYSÉG MEGFIGYELÉSÉBEN

Ladányi Zsuzsanna 1, Kovács Ferenc 2

Szegyedi Tudományegyetem, TTIK Természeti Fölrajzi és Geoinformatikai Tanszék e-mail: [email protected], [email protected]

A földrajzi információs rendszerek adta lehetıségekkel a térbeli információnyerés jelentısen felgyorsult, hatékonysága meghaladja a hagyományos módszerekkel történı térképi értékeléseket. Léptéke lehetıséget ad lokális, regionális és globális vizsgálatokra is. A távérzékelési adatok alapján elvégzett tér- és idıbeli elemzésekkel különbözı jelenségekre, körülményekre, összefüggésekre, trendekre vonatkozó kérdéseinkre kaphatunk választ. A tájkutatásban a ’90-es évek óta egyre nagyobb szerepet játszó nagyfelbontású-, erıforrás megfigyelı-, meteorológiai- és hiperspektrális mőholdfelvételek folyamatosan fejlıdı idı- és térbeli felbontása hozzájárul a kiértékelések pontosságának és idıbeli kiterjeszthetıségének javulásához. Az adatok alkalmazhatóságát fokozza a lehetıség, hogy az egyébként költséges felvételek jelentıs hányada nyílt adatbázisokból ingyenesen elérhetı. A táji értékelésekben fontos szerepet játszanak azok a radiometriai mérıszámok (spektrális indexek), melyek lehetıséget nyújtanak arra, hogy pontosabb kvantitatív kapcsolat jöhessen létre a távérzékelési értékek és a valóság között. A legelterjedtebben használt indexek a vegetációs indexek (NDVI, EVI, SAVI stb.), de széles körben alkalmaznak mérıszámokat a különbözı felszínek víztartalmának meghatározására is (Watermask, Tasseled Cap stb.). Sokrétő alkalmazásaik a terménybecsléstıl kezdve a közegészségügyi és tájdegradációs vizsgálatokon át a bio- és geokémiai modellekig sorolhatók. Jelen munkánk célja hogy a külföldi és a hazai szakirodalom alapján átfogó képet nyújtsunk az indexek felhasználhatóságáról. A hazai alkalmazások közül külön részletezzük a klímaváltozás földrajzi hatásait vizsgáló, Duna-Tisza köze-i tanulmányainkat. A spektrális indexek segítségével végzett kutatásaink a szárazodási folyamatok következményeképpen fellépı táji érzékenységet, táji változásokat értékelik. A vizsgálat során hosszabb idıtartamú, LANDSAT TM (ETM+) mőholdkép alapú adatsoron vizsgáltuk meg a vizes területek kiterjedésének változását, változékonyságát. Az AVHRR és MODIS felvételek alapján kapott 15 éves vegetációs index adatsorral az erdık és gyepek veszélyeztetettségét értékeltük. Összefüggést kerestünk a növények által „termelt” biomasszamennyiség és a csapadékmennyiség között olyan érzékeny területeken, ahol – a klímaváltozásnak tulajdonítható csapadékcsökkenésnek illetve antropogén beavatkozásoknak (belvízrendezés, folyószabályozás stb.) köszönhetıen – jelentıs talajvízszint-süllyedés figyelhetı meg, összehasonlítva azt egy kiegyenlített vízellátású térséggel. A vizsgálataink, valamint a szakirodalmi adatok alapján felmerülnek e módszerek alkalmazhatóságának elınyei és korlátai is. Mindezek ismeretében a távérzékelés fontos részévé válik a természeti erıforrások, az összetett táji folyamatok megértésének.

21

TÁJVÁLTOZÁS ÉS ÖKOLÓGIAI TERVEZÉS

Illyés Zsuzsanna

Budapesti Corvinus Egyetem, Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék e-mail: [email protected]

A táj hosszú idı óta az emberi munka által meghatározott entitás, a területhasználat változása közvetlenül hat a táj, az ökológiai állapot változására. A táj változásait, hasonlóan egész társadalmunkat jellemzı változásokhoz, a gyorsuló ütem és a növekvı lépték jellemzi az utóbbi idıben. A változás, a válság nem csupán gazdasági, szociális, hanem ökológiai szempontból is kezelendı problémakör. A tájléptékő ökológiai tervezésnek a változásokra közvetlenül reagálva, az értékeket megırzı, a folyamatokat a fejlıdés irányába terelı módon kellene válaszokat adnia. Egyfelöl hazánk népességének csökkenése és területi átrendezıdése magától értetıdı módon eredményezi az érintett területeken a táj átalakulását. Egyes területek elnéptelenedése, és ott a korábban intenzív mezıgazdasági mővelés érzékelhetı, és egyre gyorsuló ütemő csökkenése tájléptékő ökológiai feladatokat vet fel. Másfelöl az infrastruktúra hálózatok fejlesztése, és az egyre fokozodó bépítések miatt a mővelésbıl kivett területek növekvı aránya, és az ott létrehozandó zöldfelületek nagysága figyelmeztet a tervezett elemek ökológiai minıségének nem elhanyagolandó kérdésére. Nyilvánvaló az átalakuló területek ökológiai szemlélető irányításának szükségessége, viszont kevésbé kiforrott a megvalósítás módja. Az országos ökológiai hálózat a meglévı értékeket védi a beépítéstıl, nem foglalkozik az átalakuló, átalakítandó területek ökológiai fejlesztésével. Pedig a létesülıvel szemben lehetne elvárásokat megfogalmazni, olyanokat, amelyek biztosíthatnák az ökológiai hálózat rehabilitációjához való hozzájárulást. Mivel a területi változások tervezéshez, legtöbbször engedélyhez kötöttek vagy köthetık, az engedélyezésénél megkövetelhetı lehetne az ökológiai állapot felmérése, meghatározott irányú ökológiai változások elımozdítása. Véleményem szerint a meglevı hálózat mellett egy fejlesztési szemlélető hálózati tervet is el kellene készíteni, amely az átalakuló területeken segítené természet közelibb állapotok kialakulását. Az ökológiailag fontos területek és a kívánt állapotok meghatározásához legkézenfekvıbb módszer a történeti megközelítés, azaz az ipari forradalom elıtti tájállapotok vizsgálata lehet. Az ország területérıl fennmaradt katonai felmérések jól tükrözik az utóbbi 250 évben bekövetkezett tájszerkezet-változásokat, tartalmazzák a kevésbé intenzív használatokhoz tartozó tájak szerkezetét, így ökológiai kapcsolatrendszerét is. Ezért a tájtörténeti vizsgálatok az ökológiai folyosók és rehabilitációs területek tervezésénél is jelentıs segítséget nyújthatnak a területi tervezınek. Tájökológiai szempontból rehabilitálandó területek meghatározására ilyen, vagy ehhez hasonló vizsgálatok azonban tudomásom szerint még nem készültek.

22

SZİLİTERÜLETEK ÁTALAKULÁSA K İSZEG-HEGYALJÁN

Nagy Enikı Budapesti Corvinus Egyetem, Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék


Évszázados hagyományokra tekint vissza a szılıtermesztés a Kıszegi-hegység délkeleti lejtıjén, habár e tevékenység az utóbbi évszázadokban soha nem bírt országos jelentıséggel. A gazdasági, társadalmi változási folyamatok eredményeként a kıszegi tájat egykor karakteresen meghatározó szılımővelés ma már csak elemeiben van jelen a területen, ám nyomai a hagyományokban és a lakosok identitásában, illetve az egykori, mára jelentıs átalakuláson átesett szılıterületeken is megtalálhatók. A hagyományos szılımővelésre utaló emlékek között nemcsak a foltokban máig fennmaradt szılıskertek, de az egyedi tájértéknek tekinthetı vallási, gazdálkodástörténeti emlékek, a mővelés érdekében kialakított út- és árokrendszer, a mezsgyék rendszere, s a szılımővelés kísérınövényzetének fennmaradása szerepel. Ezek az elemek dacolnak azzal a területhasználat-változással, ami a lakó-, üdülı- és erdıterületek terjeszkedése formájában jelenik meg a szılıterületek rovására. Vizsgálatom célja az egykori kıszegi szılıterületek teljes kiterjedésének feltárása, s az ezen a területen lezajlott változási folyamatok nyomon követése volt. A vizsgálat a szılımővelés hagyományainak továbbélését helyezte a középpontba, illetve annak területi megnyilvánulásait. Nemcsak arra voltam kíváncsi, hogy melyek azok a területek, melyek már a történeti idık során is szılımővelés alatt álltak, hanem azt is vizsgáltam, hogy a szılımővelés megszőnése, a hasznosítási mód átalakulása milyen módon befolyásolta a szılımőveléshez kötıdı területi és tájképi megjelenési formákat. Mindezek egy, az erre alapozott turisztikai szempontú bemutatást készítették elı. A vizsgálatokat a kıszegi szılıtermı területek nagyságára vonatkozó statisztikai adatok, az elsı, második és harmadik katonai felmérés térképei, topográfiai (1951, 1984, 1998) és kataszteri (1845, 1857, 1980, illetve 2007) térképek, történeti városábrázolások, hegykönyvek, adójegyzékek, szılıstatisztikák és egyéb, másodlagos források feldolgozása alapján végeztem. Az írásos és rajzi, valamint a különbözı korból származó, eltérı vetülető és méretarányú térképek összevetésére a legtöbb esetben nem volt mód. Ennek ellenére két különbözı méretarányban vizsgálódva mégis értékelhetı eredményeket kaptam: a szılıterületek nagyságára vonatkozó összefoglaló statisztikákat, mint egzakt, számszerő adatokat a katonai felmérések és 1:25 000-es topográfiai térképek ábrázolásaival vetettem össze, melyeket csak a szılıterületek változása jellegének vizsgálatára használtam. A kataszteri térképek és a hegykönyvek, adójegyzékek összevetése esetén azonban dőlı-szintő részletességgel jutottam információhoz. Ennek jelentısége abban áll, hogy a dőlı-rendszer évszázadok óta kialakult, viszonylag változatlan rendszere, s az egyes dőlık használatáról szóló leírások, melyek jóval megelızik a térképi ábrázolások megjelenését, összevethetıek a dőlık késıbbi ábrázolásaival, ezáltal a vizsgálatnak nagyobb távlatot adnak.

23

TÖRTÉNETI TÉRKÉPEK HATSZÖGSZINT Ő ÉLİHELYTÉRKÉPEKKÉ VALÓ

KONVERTÁLÁSA ÉS ÖSSZEHASONLÍTÁSA A MÉTA ADATBÁZISSA L

Biró Marianna, Molnár Zsolt, Horváth Ferenc Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet, Vácrátót

e-mail: [email protected], [email protected], [email protected] A MÉTA adatbázis (Magyarország Élıhelyeinek Térképi Adatbázisa, MTA ÖBKI, Vácrátót) felhasználása új lehetıségeket teremt a történeti tájökológiai kutatásokhoz, mivel így lehetıvé válik nagyobb területek tájszintő élıhelyátalakulásainak kvantifikálása, a MÉTA adatok és a botanikailag értelmezett történeti térképek számszerősíthetı összehasonlításával. A MÉTA térképezés egy olyan hatszögalapú raszteres vegetációfelmérés, amely legkisebb térbeli egysége egy szabályos, 35 hektáros hatszög. Az egymással érintkezı, összesen 267 813 db hatszögbıl álló raszterháló a teljes országot lefedi. Valamennyi hatszögben feltüntetésre kerültek az ott megtalálható természetes és természetközeli élıhelyek valamint azok jellemzıik. Az új módszer kifejlesztése során ezt a hatszöghálót fektettük az egyes történeti térképekre, és azok tartalmát átkonvertáltuk hatszögalapú raszteres történeti térképekké. A történeti térkép hatszögeinek tartalmát hasonlítottuk össze a MÉTA élıhelytérképek hatszögeinek tartalmával. Mivel a tájökológiai elemzések léptéke és a feldolgozott terület nagysága is igen eltérı lehet, az összehasonlítás módszerének kidolgozása során figyelembe vettük annak különbözı léptékeken való alkalmazhatóságát is. Elıfordulhat az is, hogy egy olyan nagy terület mai vegetációval való összehasonlítása a cél, melynek poligonalapú digitalizálása túl nagy munkát igényelne. Ezért kísérletet végeztünk két analóg történeti térkép közvetlen raszterizálására is (MÉTA hatszögháló alapegységek szerint). A poszteren bemutatjuk, hogy milyen lehetıségek vannak - a különbözı adatforrások (különbözı típusú történeti térképek) MÉTA adatokkal való összehasonlítására - különbözı feldolgozottsági szintő (digitális és analóg) térképek mai élıhelytérképekkel való összehasonlítására - az összehasonlítás különbözı léptékeken való megvalósítására (megvizsgált léptékek: 1-2000 ha, több 10 000 ha és több 100 000 ha nagyságú terület)

24

A TÁJVÁLTOZÁSOK ÉS A TÁRSADALMI-GAZDASÁGI VISZONYOK ALAKULÁSÁNAK ÖSSZEFÜGGÉSEI A DUNA-TISZA KÖZE KÖZÉPS İ RÉSZÉN

Dóka Richárd

Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, Kecskemét e-mail: [email protected]

Vizsgálati területünk egy Kecskemét környéki 25x25 km-es mintaterület volt, melynek megválasztási szempontjai között szerepelt az a szempont, hogy a viszonylag egységes természeti adottságú középtájon belül, a központi szerepkörő város környezı rurális térségre való hatása is vizsgálható legyen. Emellett a mintaterület eltérı termıhelyi adottságú tájrészekre is osztható, így elemezhetı a termıhelyi mintázat és a tanyásodás települési folyamatának összefüggése is. Tájtörténeti kutatásunk célja volt térinformatikai eszközökkel a tájmintázat és a tájhasználat változásának vizsgálata. A 18. század végétıl rendelkezésre álló történeti és aktuális térképek, légifelvételek interpretációjával kialakított adatbázist a társadalomtudományi diszciplínák (történeti földrajz, társadalomföldrajz, településföldrajz stb.) eredményeivel állítottuk párhuzamba. A különbözı korok tájhasználatát bemutató térképi adatforrások egységes értékeléséhez egységes tájhasználati kategória-rendszer kialakítására volt szükség. A tájhasználati kategóriák megválasztása során nemcsak az értékelhetıség szabályaira voltunk figyelemmel, hanem tekintetbe vettük a társadalmi-gazdasági vonatkozásokat is. Ennek eredménye a vegyes felhasználású területek lehatárolása is. A digitális térképi adatbázis és a társadalomtudományi forrásmővek párhuzamos értékelése azt mutatja, hogy a helyi sajátosságok miatt a Duna-Tisza közén tapasztalható tájváltozások reálisan nem értelmezhetıek a települési térfolyamatok ismerete nélkül. Véleményünk szerint a társadalmi-gazdasági tényezık a tájváltozásokban meghatározó szerepet játszanak. A tájszerkezet, tájmintázat változása ezért úgy is értelmezhetı, mint a társadalmi-gazdasági tényezık változásának térbeli leképezıdése. Az idıben eltérı súllyal megjelenı tájhasználati módok tájtörténeti korszakokat jelölnek ki (Biró, Molnár 1998). Tanyás-városi térséget vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a települési struktúrák változásának (pl. új mőszaki infrastukturális elemek megjelenése, a lakófunkció térbeli eloszlásváltozása) is igen nagy jelentısége van a tájhasználati változásokban, ezáltal a különbözı korszakok lehatárolásában. A Duna-Tisza közén tapasztalható tájváltozások hajtóerejeként három kiemelt jelentıségő tényezıt határoztunk meg. Ezek egyike a talajadottság, mely nagyban befolyásolja a mezıgazdasági termelés lehetıségeit, rajta keresztül a táj alakítását, a természeti területek fennmaradását. A táj változásának üteme (pl. a gyepek pusztulása) ugyanakkor függ a fejlesztéseket generáló mővi struktúrákhoz (települések, utak) viszonyított település- és közlekedés-földrajzi helyzettıl is (Biró, Révész, Czúcz, Horváth, Molnár 2004). Végül a társadalomtudományi értelemben vett területfejlesztés is meghatározó szerepet játszik a tájváltozások kimenetelében. Tapasztalataink alapján az eltérı agrár- és településpolitika közel azonos természeti adottságok mellett is jelentısen eltérı tájalakítást, a tájváltozás irányainak különbözıségét eredményezi. Eredményeink azt is jelzik, hogy a tájértéknek minısített tájelemek fennmaradása, megırzési lehetısége is nagyban függ a földrajzi adottságoktól. Erre a tájvédelmi gyakorlatban is tekintettel kell lenni.

25

TÁJTÉNYEZ İK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉSEK ÉS A NEGYEDID İSZAKI

ÉGHAJLATVÁLTOZÁS VIZSGÁLATA A CSÖRSZ-ÁROK FÜZESABON Y ÉS KÁL KÖZÖTTI SZAKASZÁN

Dobos Anna1, Schmotzer András2, Bauer Máté1, Ruzsányi Zsolt1

1 Eszterházy Károly Fıiskola, Környezettudományi Tanszék 2 Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

e-mail: [email protected] A Csörsz-árok Dormánd, Erdıtelek és Füzesabony közötti szakasza a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet 2006-os bıvítésével országos védettségi rangot kapott, így a kiemelkedı természeti értékekkel rendelkezı terület kezelési tervének elkészítése és annak kivitelezése kiemelt feladatként jelentkezik a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Dél-hevesi tájegységénél. A természetvédelmi kezelések tervezése már 2007-2008-ban megkezdıdött. Az elsı lépésben a kiválasztott kutatási terület botanikai felvételezése indult meg (2008), majd a 6 botanikai mintaterület közelében részletesebb üledék felvételezés és morfológiai felmérés történt 2009 áprilisában. Célunk a geológiai-, talaj-, morfológiai- és vízrajzi adottságok, valamint a botanikai adottságok közötti összefüggések kimutatása; a Csörsz-árok „ökológiai folyosó” szerepének bemutatása és az üledékvizsgálatok alapján éghajlatváltozási tendenciák kimutatása volt. Kutatási módszereink között egyrészt üledékfúrások mélyítése, talajminták vételezése és laboratóriumi feldolgozása, másrészt florisztikai elterjedés és mintázat értékelés szerepelt. Eredményeinket a SURFER 8.0, az ArcView és CorelDraw Graphics Suite 12 programok segítségével jelenítettük meg. A Csörsz-árok kiválasztott mintaterülete a 94 és 198 m közötti tszf-i magasságú Gyöngyösi-sík teraszos hordalékkúp-síkságán, illetve a 86 és 202 m közötti tszf-i magasságú, Laskó- és Eger-patak által épített Hevesi-sík területén fekszik. A Füzesabony és Kál közötti szakaszon ÉNy-DK-i csapású völgyek sorozata szabdalja fel az egyhangúnak tőnı tájat, s ezeket a völgyeket harántolja a Csörsz-árok antropogén eredető nyomvonala. Az árok területén 16 üledékfeltáró fúrást létesítettünk. A fúrásokban egyrészt sikerült folyóvízi üledékeket (homokos iszapos agyagot, iszapos homokot, illetve folyóvízi agyagot), mocsári vagy pangóvizes körülményekre utaló agyagos összleteket és másrészt mérséklet sztyepp területekre utaló löszös üledékeket feltárni. A terület nyugati határaiban már futóhomok foltokkal is találkozhatunk. A pár méter széles lineáris megjelenéső árok és környezete tehát kiemelkedı geodiverzitással rendelkezik. A Csörsz-árok kutatási területén 6 botanikai (0,1 hektár nagyságú) mintaterületet jelöltünk ki, melyek jól reprezentálják a még természetes, illetve kiemelkedıen értékes vegetációs típusokat (gyepes, cserjésedı, erdısülı típusok). A jobbára hegylábperemi elterjedéső erdıssztyepp-elemek (úgymint molyhos tölgy (Quercus pubescens), erdei szellırózsa (Anemone sylvestris), tarka nıszirom (Iris variegata), sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys), stb.) magas részesedése miatt a vizsgált Csörsz-árok szakasz unikális flóra- és vegetációs szigetnek, illetve vonalas jellegénél fogva „linea”-nak tekinthetı. Az alföldi, szántók közé szorított mezsgyén a hegylábi és középhegységi elterjedési súlyponttal rendelkezı fajok szétterjedhettek kelet-nyugat irányban is, mintegy hálózattá szélesítve a meglévı észak-déli patakvölgyeket kísérı terjedési útvonalakat. Sikerült kimutatni a mintaterület jelentıs geo- és biodiverzitását, illetve az említett tájökológiai tényezık közötti szignifikáns kapcsolatokat.

26

TÉRINFORMATIKAI ADATKONVERZIÓ A CSÖRSZ-ÁROK PÉLDÁJÁ N

Csabainé Prunner Andrea, Harkányiné Székely Zsuzsanna, Füleky György, Bagi Katalin Szent István Egyetem, Mezıgazdasági- és Környezettudományi Kar e-mail: [email protected], [email protected]

A Csörsz-árok vagy más néven Ördög-árok a legmonumentálisabb Kárpát-medencei építmény, mai tudomásunk szerint ókori sánc-árok rendszer, ami végighúzódik az országunkon, Magyarország területén a Dunakanyar vidékérıl indul ki, és végighalad az Alföld északi részén, majd délre fordul és az országhatáron kilépve éri el az Al-Dunát. A kutatásunkat az árok Gödöllı-Valkói szakaszán végezzük. A feltehetıen szarmata kori és feltehetıen védmő, egész Magyarországon átfutó jellegzetes sánc-árokrendszer, egységes térinformatikai rendszerbe helyezve a legkülönfélébb információkat (régészeti, távérzékelési, történelmi térképi, régészeti leletek, paleobotanikai, paleo-klimatológiai adatok) nyújtja, melyek segítségével környezeti rekonstrukció hajtható végre. A környezeti rekonstrukcióval a GIS rendszer a régészet területén, szélesebb körben is alkalmazhatóvá válik. A fent említett adatok egy térinformatikai rendszerbe való megjelenítéséhez folyamatos adatkonverziós mőveletekre volt szükség. Adatkonverzációs technológián egy olyan összefüggı és kozisztens adathalmaz strukturálását és digitalizálását értjük, amelynek célja, grafikus és alfanumerikus adatbázis információk elıállítása a különbözı GIS rendszerek igényeinek megfelelı formában [Srajber]. Elıször a régi térképeket vizsgáltuk meg (Mikovinyi Sámuel térképe 1731, Marsigli térképe 1741, Beszédes József térképe 1838), amelyeken az 1700-as évektıl kezdve nyomon követhetı a Csörsz-sánc-árok-erıd-rendszer ábrázolás. Érdekes, hogy ezeken a korai térképeken egyértelmően útként ábrázolják az árkot. Következı lépésként a rendelkezésre álló három katonai felmérést vizsgáltuk meg, valamint a helyszínen végzett GPS-es terepbejárás adatait vetettük össze. Az elsı katonai felmérés mivel vetületi alappal nem rendelkezik, a georeferálás csak nagyon nagy hibával végezhetı el és így az, digitális adatbázisba nem illeszthetı. Ennek ellenére fontos információt tartalmaz, ugyanis a vizsgált szakaszon (Gödöllı-Valkó) csak ezen a térképen ábrázolják folytonos jelöléssel a Csörsz-árkot. A második katonai felmérés rendelkezik vetületi alappal, így lehetıvé vált a georeferálása. A vizsgált szakaszon, a helyiek által Ördögároknak nevezett szakasz jelenik meg, a térképen Kis-árok néven szerepel. A harmadik katonai felmérés szintén georeferált. Itt is látható a második felmérésen említett rövid szakasz, illetve a GPS-szel felmért szakasztól északkeletre vélhetıen szintén a Csörsz árkot fedezzük fel. Ez utóbbi a második katonai felmérésen és a mai topográfiai térképen útként van jelölve. Ha az utóbbi két térképet digitálisan egymásra illesztjük, az említett árok és az út párhuzamos egymással, köztük a távolság 150 m, ami a második katonai térkép pontosságának hibájából eredhet. A topográfiai és a harmadik felmérésen viszont a két vonalas elem egybeesik Ahhoz, hogy az egyezıséget bizonyítsuk, terepi felderítésre is szükség van. A Patay-féle felmérés georeferált térképérıl digitalizáltuk a sánc vonalát. Mivel ezen szintén volt olyan szakasz, amely egybeesett a már említett útszakasszal, ez megerısíti a feltevést, az egyezıségrıl. Átérve a valkói út déli oldalára szintén megjelenik az árok, amelyet egyik térkép sem jelöl. Ezt a vonalat GPS-szel rögzítettük és beillesztve az eddigi adatbázisba, kitőnik, hogy a GPS-es felmérés vonalának szinte tökéletes folytatása. Tovább folytatva a kutatást a SPOT 5-ös légifelvételeket is megvizsgáltuk, melyen egyértelmően kivehetı a sánc-árok rendszer nyoma, melyet az eltérı színárnyalat bizonyít. A további kutatáshoz a régi korok és a mai környezeti (domborzati, klimatológiai, talajtani, hidrológiai, botanikai, zoológiai) és tértudományi (történelmi és mai térképek, légi felvételek, őrfelvételek, GPS- és geodéziai felmérések) adatokat dolgozunk fel, valamint régészeti leletek nyújtotta információkat, történelmi adatokat, az árokhoz köthetı mondákat, regéket tanulmányozzuk és a nyelvi vonatkozásokat is vizsgáljuk.

27

MADÁRTÁVLATBÓL A HORIZONTRA! AVAGY A TÁJVÁLTOZÁS ÉRTÉKELÉSÉNEK HORIZONTÁLIS ASPEKTUSA(I)

Bodnár Réka Kata, Molnár Lajos Szabolcs

Debreceni Egyetem Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék; e-mail: [email protected], [email protected]

A turizmus jelenségének vizsgálatai során megállapítható az az egyre erısödı tendencia, miszerint a turisták körében egy-egy célterület kiválasztásakor mind nagyobb befolyásoló szerepe van az adott tájnak, pontosabban az „egészséges” tájképi látványnak. Ez szoros összefüggésben áll azzal a ténnyel, hogy a stresszel telt, rohanó világunkban egyre több ember vágyik a nyugodt, békés, egészséges természetbe, a szép tájképi látványt nyújtó környezetbe. De melyik táj tekinthetı egészségesnek, és milyen irányban változott az állapota az elmúlt évtizedekben? Hogyan dönthetı el, hogy egyik tájkép értékesebb, ezáltal megırzésre és a turisták számára (is) bemutatásra érdemesebb egy másiknál stb.? Ilyen és ehhez hasonló kérdések régóta foglalkoztatják a tájkutatókat. Számos módszer és elképzelés látott már napvilágot arra vonatkozóan, hogy milyen indikátorokkal fejezhetık ki és hogyan parametrizálhatók egy-egy táj sajátos jellemzıi, adottságai, valamint ezek idıbeli változásának tendenciái stb. E kutatómunka eredményeképpen mára már jól ismertek és széles kutatói körben elterjedtek a leginkább bevált eljárások, de az egyes módszerek alkalmazásának nehézségei, buktatói is. E módszerek közös jellemzıjének tekinthetı a vizsgálati perspektíva is, hiszen a legtöbb esetben a térképész szemével, azaz felülrıl, madártávlatból szemléljük a vizsgálni kívánt tájat, legyen az pl. a természetes vegetációt, vagy éppen a területhasználatot (ld. CORINE) elemzı eljárás. Ugyanakkor, például a táj(kép) és a turizmus kapcsolatát elemzı kutatások esetében nem mindig ez a legcélravezetıbb vizsgálati nézıpont, hiszen a turista a legtöbb esetben horizontális aspektusban – kép(eslap)szerően, és nem térképi vetületben – azaz a maga valójában szemléli a tájat, s az is leginkább ilyen formában fejti ki hatását az emberekre. Mindazonáltal, a turisták számára is érdekes lehet egy táj képének idıbeli változása, mivel egy-egy desztináció története az adott táj átalakulási folyamatán keresztül ismerhetı meg igazán. Az „ilyen volt, ilyen lett és miért” típusú elemzések több szempontból is értékes, sıt a tervezésben is felhasználható kutatási eredményekre vezethetnek. Gondoljunk csak pl. Egerszalók esetére, ahol az eredeti tájkép és az új szálloda látványtervének e dolgozatban ismertetett, horizontális nézıpontú módszerrel történı elemzése során kiszámítható (lett volna) a beruházás által történı beépítettség-növekedés a tájképben. Talán naiv a gondolat, de ha jogilag is szabályoznák (és persze be is tartanák) a tájképi beépíthetıség sarokszámait, akkor a jövıben elkerülhetıek lennének a pl. az egerszalókihoz hasonló, tájromboló turisztikai beruházások is... A módszer, mőködési elvét tekintve, a már jól ismert GIS szoftverekre támaszkodik, mint ahogy pl. a CORINE felszínborítási adatbázis is ezen az elven mőködik, azzal a különbséggel, hogy esetünkben nem egy mőholdfelvétel vagy ortofotó a kiindulási alap, hanem egy hagyományos értelemben vett fotó, azaz egy horizontális felvétel az adott tájképrıl. A képfeldolgozás elve tehát ugyanaz, csak a nézıpont változik, az eltérı felhasználási kör kívánalmainak megfelelıen! De nem csak a turisztikai kutatásokban vehetjük e metódus gyakorlati hasznát, hanem például az évszakok szerint változó tájkép habitusvizsgálatai során is, mivel ez az eljárás sokkal olcsóbb, mint hogy minden évszakban, pl. légifotót készítsünk az adott területrıl.

28

ERDÉLY TALAJTAKARÓJÁNAK MEGVÁLTOZÁSA AZ EMBERI TEVÉKENYSÉG HATÁSÁRA

Jakab Sámuel

540296 Tg. Mures, Aleea Carpati 39/59 e-mail: [email protected]

A mezıgazdasági hasznosítású területek talajtakarójának az emberi tevékenység hatására végbement változásának irányát négy domborzati formacsoport esetében mutatjuk be: a) a dombvidék és az intrakárpát medencék árterülete, b) verıfényes domboldalak, c) árnyékos és félárnyékos domboldalak és d) vulkáni platók, a folyók magas teraszai és az intrakárpát medencék hegylábsíkjai. E különbözı domborzati formákon a talajképzıdési folyamatok már eleve eltérıek voltak, más és más talajok, talajsorok képzıdtek rajtuk. A domborzattól függött a legnagyobb mértékben az is, hogy az ember mikor és hogyan vette birtokába, használatába az egyes felszíni formákat. A változások annál látványosabbak, minél régebb és minél intenzívebben használta azokat. a) A vízrendezési munkálatok nyomán, aszerint, hogy a talajvízhatás állandó vagy pedig csak tartósan idıszakos volt, két hidromorf talajsor alaku(hatot)t ki; a talajfejlıdés mind a kettınél a csernozjom képzıdés irányába tart. 1. Tızegláptalaj→ réti láptalaj→ lápos réti talaj→ réti talaj→ csernozjom réti talaj→ réti csernozjom ; 2. Réti talaj→ csernozjom réti talaj→ réti csernozjom→ csernozjom. b) Többféle talajsor is kialakulhatott, aszerint, hogy mióta irtották ki az erdıt, mire és meddig használták a területet, hogyan követték egymást a különbözı mővelési ágak. Legáltalánosabb az alábbi három talajsor: 1. Barnaföld→ forgatott talaj→ karbonátos földes kopár→ betemetett barnaföld→ lejtıhordalék talaj → csernozjom; 2. Földes kopár→ humuszkarbonát talaj (karbonátos csernozjom) vagy mészlepedékes csernozjom; 3. Barnaföld→ újrameszesedı barnaföld→ mészlepedékes csernozjom. c) Ezeken a területeken maradt meg a legkésıbbi idıkig az ısi fás növényzet. Tengerszint feletti magasságtól függıen különbözött az uralkodó eredeti talajtípus. Az emberi hatásra kialakult két legjellegzetesebb talajsor az alábbi: 1. Podzolos agyagbemosódásos barna erdıtalaj→ gyengén podzolos agyagbemosódásos barna erdıtalaj→ agyagbemosódásos barna erdıtalaj→ mélyen humuszos agyagbemosódásos, enyhén réti jellegő csernozjom; 2. Podzolos agyagbemosódásos barna erdıtalaj→ pangó vizes agyagbemosódásos barna erdıtalaj→ réti csernozjom. d) Csak a XVIII. században kerültek az emberi tevékenység meghatározó hatása alá. Az erdıirtás után az alábbi talajsor alakul(hat)t ki: Agyagbemozódásos podzol→ pangó vizes agyagbemosódásos podzol→ lápos podzol→ láptalaj. Összességében Erdély mezıgazdaságilag hasznosított területének talajtakarója, döntı többségében, többé-kevésbé, magán viseli az emberi beavatkozás hatását. Egyes tájegységeinek, mint például a Mezıségnek talajai másodlagos képzıdményeknek tekinthetık

29

AZ ERDİBORÍTÁS VIZSGÁLATA GYAKRAN FELH İS TRÓPUSI TERÜLETEN, OBJEKTUMORIENTÁLT MÓDSZEREKKEL –

ESETTANULMÁNY KAMERUNBÓL

Tanács Eszter1, Manuela Hirschmugl2 1 Szegedi Tudományegyetem TTIK Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék

2 Joanneum Research Institute of Digital Image Processing, Graz e-mail: [email protected]

A REDD Cameroon pilot projekt keretében egyik feladatunk volt, hogy erdıborítottság térképeket állítsunk elı Kamerun állam teljes területére nagyfelbontású mőholdképek (Landsat, ASTER, DMC) feldolgozásával. A vizsgált terület azonban nagyrészt a trópusi esık övében helyezkedik el, így a mőholdképek kiválasztása során komoly gondot okozott az állandó felhıborítottság. Lehetséges alternatívaként felmerült a radarképek használata, mivel a radar napszaktól függetlenül tud információt szolgáltatni, és a légköri nedvesség nem befolyásolja. A teszteléshez az ALOS (Advanced Land Observing Satellite) mőhold PALSAR aktív mikrohullámú szenzorát választottuk, amely lehetıséget ad teljes polarimetriás mérésekre. Az erdıterületek lehatárolásához a Kellndorfer (2007) által leírt módszert alkalmaztuk, de a kapott eredmény túl zajos volt, így azon további módosítások váltak szükségessé. A különbözı polarizációk kombinációjaként elıálló képen többféle szőrıt is alkalmaztunk (átlag, medián, Frost, Kuan, Gamma map, stb.), többféle kernelmérettel (3-11). Az erdıkben jelenlévı kisebb lékek, ritkásabb foltok okozta túlzott mozaikosságot az objektumorientált közelítéssel próbáltuk csökkenteni, amely lehetıvé teszi a szomszédsági viszonyok figyelembe vételét. Az Ecognition 2.0 és egy rövid teszt erejéig a Definiens Developer 7.0 programok segítségével próbáltuk ki az objektumokon végrehajtható különbözı eljárások (küszöbértékek alkalmazása, legközelebbi szomszéd eljárás, illetve szakértıi szabályrendszerek) hatékonyságát. Ehhez a kapott térképeket két kis mintaterület manuálisan elkészített erdıborítottság-térképével vetettük össze. A vizsgált eljárások hasonlóan teljesítettek, de a szakértıi szabályrendszer bevonása javította az eredményt. A kevésbé bolygatott 2. tesztterület esetében mindegyik jobb eredményt adott (80-85%), az erısebb emberi hatás alatt álló 1. tesztterület esetén az eredmény jósága 63-73% között változott. A lehetıségek túl nagy száma miatt az egyes szőrık és kernelméretek hatása még további vizsgálatokat igényelne.

30

SZEGED BEÉPÍTETTSÉGÉNEK VIZSGÁLATA LINEÁRIS SPEKTRÁ LIS SZÉTVÁLASZTÁS MÓDSZERÉVEL

Henits László

Szegyedi Tudományegyetem TTIK Természeti Fölrajzi és Geoinformatikai Tanszék e-mail: [email protected]

A városi beépítettség, a városi területhasználat térbeli és idıbeli változásának és a beépítettség változás okozta környezeti hatások értékelése a városökológia feladata. Őrfelvételek alapján a városi területhasználat térképezése geoinformatikai módszerekkel nagy pontossággal elvégezhetı. A közepes felbontású őrfelvételek osztályozásával, a képelemen belüli vegyes városi felszínborítás miatt, mint azt korábbi vizsgálataimban is megállapítottam, nem készíthetı megfelelı pontosságú felszínborítási térkép. A városi objektumok reflektanciájának térbeli léptéke ugyanis rendszerint kisebb, mint az ilyen őrfelvételek átlagos felbontása, így spektrálisan vegyes képelemek jelennek meg. Ezért vagy nagy felbontású őrfelvételeket kell alkalmazni, vagy közepes felbontású őrfelvételek szubpixel alapú osztályozását kell megvalósítani. A szubpixel alapú osztályozással (LSMA és NSMA) sikerült a fıbb városi felszínborítási típusok területegységen (pixelen) belüli arányát meghatározni. A talaj, a növényzet, és a mesterséges (vizet át nem eresztı) felszínek pixelen belüli arányát minden szélsıpontra (endmember) külön-külön meghatároztam és. aránytérképen ábrázoltam, majd 3D-s adattérben elemeztem egy-egy adott idıpontra vonatkozóan. Az ún. frakciós- vagy aránytérképek pontosságát szupernagy felbontású IKONOS felvétel alapján ellenıriztem. A városi felszínborítás és a területhasználat közötti kapcsolatot a VIS modell írja le, mely a különbözı felszínborítási kategóriák százalékos arányában adja meg a területhasználat típusait. A felvételek alapján a városi területhasználat idıbeli változását is vizsgálhattam Szeged város példáján az 1986 és 2007 között készült LTM felvételek alapján. A felvételek szubpixel alapú elemzésébıl kapott mennyiségi adatok alapján bizonyítható volt a lakótelepek növényzetének folyamatos fejlıdése és a zöldfelületek megerısödése; a ritkább beépítéső településrészek (pl. Alsóváros, Móraváros) folyamatos belsı (tömbszintő) területhasználati változása (mesterséges felületek növekedése a társasházi beépítés hatására); az ipari területek átalakulása, valamint a szolgáltató szektor térnyerése a Körtöltésen kívüli területeken.

31

TÁJVÁLTOZÁS VIZSGÁLATA A SZABADKÍGYÓSI PUSZTÁN

Barna Gyöngyi Szegedi Tudományegyetem, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék

e-mail: [email protected] A Szabadkígyósi puszta egy elsıdleges szikes puszta, mely Békéscsabától 10 km-re délre, egy egykori İs-Maros hordalékkúpon helyezkedik el, a Körös-Maros Nemzeti Park része. Az 1979-es védettségét elıkészítı munkák során étfogó geomorfológiai, talajtani és botanikai vizsgálatokat végeztek (5 mintavételi pontot jelöltek ki, azokat karókkal vették körül). A kutatás egy vezetıje 2003-ban járt ismét a területen, és azt tapasztalta, hogy a táj arculat jelentısen átalakult: a vakszik foltok száma csökkent, a sókerülı növények elterjedtek, ugyanakkor az egykori mintavételi helyek pontosan azonosíthatók. 2005 óta ismételjük a korábbi vizsgálatokat. A talajokból 10 cm-enként történik a mintavételezés talajvízszintig. A vizsgált talajparaméterek a következık: sótartalom, vizes pH, karbonát-tartalom, fenolftalein lúgosság, szervesanyag-tartalom, kötöttség, Na+-, K+-, Ca2+- és Mg2+-tartalom; a talajvizek sótartalmát, pH-ját és kation- illetve anion-összetételét szintén vizsgáljuk. A talajvizsgálatok a vonatkozó magyar szabványok alapján történtek, melyek nem változtak, így az eredmények összehasonlíthatóak. Nehézséget okoz azonban, hogy régebben csak a felsı 30 cm-rıl vettek mintát, így nincs korábbi adat sem a talajvíz mélységérıl, sem kémiai összetételérıl. Az eredmények alapján megállapíthattuk, hogy a talajok sótartalma csökkent, a nátrium és a kalcium aránya felcserélıdött, így a szervesanyag-tartalma emelkedett. A botanikai felvételezések során 3 db 4x4 m-es érintkezı négyzetben becsültük a növényfajok százalékos borításértékét, valamint a Borhidi-féle relatív ökológiai indikátorszámok alapján csoportosítottuk ıket. A sókerülı, nagyobb tápanyag- és vízigényő fajok száma és borításértéke növekedett, míg a sótőrı fajok száma és borításértéke csökkent.

tájváltozás értékelési módszerei a xxi. században filetájváltozás értékelési...

Documents