sajószentpéter 2011 03 - · pdf filea rendezvények háza kiala-...

2011. március

IV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

Saj szentpØter_2011_03.qxd 3/22/2011 10:09 AM

2011. MÁRCIUS

2

Aktuális

A sajtótájékoztatót dr. Fara-gó Péter beszéde nyitotta meg.Polgármester úr köszönetetmondott mindazoknak, akikmunkájukkal hozzájárultak apályázat sikeres megvalósításá-hoz, emellett külön köszönetillette a NORDA Észak-magyar-országi Regionális FejlesztésiÜgynökség munkatársait is. ANorda operatív igazgatójától,Kormány Krisztiántól megtud-hattuk, hogy városunk, sokmás pályázó közül, benne vanabban a 15%-ban, akik már aprojekt zárásához közelednek.

Ezután Ujvári Andor, váro-sunk fõépítésze és a Városfej-lesztési Kft. ügyvezetõje szak-mai szempontból is bemutattaa projektet. A pályázat alkalmá-val nyolc projektelem és egyszoftelem került megvalósítás-ra. A történelmi városközpontrehabilitációjának elsõ lépcsõ-je a Kálvin tér 4-6. szám alattiépületegyüttes restaurálásavolt. A kétszintes A épületemeletén találhatók a városve-zetés és a képviselõ-testületi

ülések helyszínei. A földszin-ten a Pénzügyi és Vagyongaz-dálkodási Osztály található. Azépületbe liftet építettek, és akomplex akadálymentesítés ismegvalósult.

Az egyszintes B épületben aGyámhivatal található az egyé-ni ügyintézés lehetõségével.

A polgármesteri hivatal (Kál-vin tér 31-33.) épületének föld-szintjén került elhelyezésre azOkmányiroda. A komplex aka-dálymentesítés, felújítás és mo-dernizáció itt is megtörtént.

A Rendezvények Háza kiala-kításánál sok megoldásra váróprobléma merült fel. Egyrésztazért, mert a korábban mozi-ként mûködõ épület több mintkatasztrofális állapotban volt,másrészrõl pedig az új funkciókbetöltésére is alkalmassá kelletttenni a helyet. Az utcai bejárat-hoz lépcsõn és rámpán is fel le-het jutni. Itt kapott helyet a Sa-jó TV stúdiója is.

Az önkormányzat a Lévay-ház kiegészítéseként egy olyankomplex, a szabadidõ hasznos

eltöltésére szolgáló tájházat kí-vánt létrehozni, ahol az ifjúságmegismerkedhet a város törté-neti, néprajzi, kulturális érté-keivel, és közben a kézmûvesfoglalkozásokon is részt vehet-nek. A tájházban kiállítótér,kézmûves mûhelyek, teakony-ha és vizesblokk kapott helyet.

A mûemléki védettséget élve-zõ, országos szinten is jelentõsreformátus nagytemplom nemvolt kirívóan rossz állapotban.Elsõsorban itt a csapadékvíz el-leni védelmének hiányosságaokozott problémát, és az a tény,hogy a talajnedvesség folyama-tosan felszivárgott a falakba. Atemplom körül ezért drain-csövezés készült, hogy a terü-letrõl összegyûjtse a csapadé-kot. A templom 2 m magas lá-bazata, amely a vízelvezetés hiá-nya miatt erõsen átázott, kijaví-tásra került, a homlokzat továb-bi része pedig fehér festést ka-pott. A templomban lezajlott

egy régészeti kutatás is, mely-nek végeredményébõl tudomá-nyos anyag készült, ami segít-het jobban megismerni váro-sunk történelmét.

A beruházás következõ állo-mása a Kálvin tér rekonstrukci-

ója, úthálózatának fejlesztése,közúti híd építése és csapadék-csatorna-gerincvezeték kialakí-tása volt.

A projekt utolsó állomása, azúgynevezett szoft program,egy foglalkoztatási célú tevé-kenység. A sajtótájékoztatórésztvevõi megtekinthették azta kisfilmet, amelyik a munkafo-lyamatokat mutatta be. Ebbena kisfilmben dr. Faragó Péterelmondta, hogy a projektekcélja nem más, mint a város in-tegrálása. Úgy véli, hogy egykellemes környezetû kisváros-ba a vállalkozók, befektetõk isszívesebben jönnek majd. Va-lamint az infrastrukturális fej-lesztések eredményeként javula hátrányos helyzetû csopor-tok foglalkoztatási aránya, aprojekt pedig jelentõs munka-erõt kötött le, így álláshoz ju-tottak a szakképzetlen munká-sok is, illetve olyanok, akiknem rendelkeznek állandó

munkahellyel. Reméljük, ezeka beruházások amellett, hogymegszépítik városunkat, kulcs-ként szolgálnak majd ahhoz,hogy városunk még élhetõbbéváljon ebben a térségben.

Bájer M.

2011. március 16-án megrendezésre került az az ün-nepség, ahol az eddigi projektek talán legnagyobb volu-menû eleme került átadásra. A projekt városunk történel-mi központjának felújítására jött létre, ám emellett mégtöbb hasznos munkálatnak is utat engedett a környéken.

A program térzenével indult

A szokásoknak megfelelõen elsõként egy söröshordótgurítottak át az új közúti hídon

Megújult a történelmi városközpont

Projektzárón jártam…


IV. évf. 3. számAktuális

3

A világon szinte mindenkitörekszik a jólétre, a jobb élet-re, aminek egyik alapköve azegészség. Legtöbben ezt a kin-cset igazán fontosnak mégis-csak akkor tartják, ha mármegbetegedtek. Ebbõl adódó-an sajnos nem az egészségmegtartása, sokkal inkább abetegségtõl való félelem vál-toztatja meg az életünket,szemléletünket. Éppen ezértmegnyugtató érzés, ha van aközelünkben egy olyan köz-pont, ahol az egészséges em-bereknek tanácsokkal, szûré-sekkel segítenek megõriznitesti-lelki épségüket, a betege-ket pedig szakszerû ellátásbanrészesítik.

Szó se róla, Sajószentpé-teren réges-régen létezik olyanintézet, ami az egészség meg-õrzésére és a betegségek gyó-gyítására jött létre, ám az idõelmúltával ez a szolgáltató-rendszer korszerûtlenné, hiá-nyossá, elavulttá vált. Így a vá-ros vezetése úgy döntött, hogyaz elmúlt idõszakban lezajlóprojektek sorába beleveszi aGyógyító- Megelõzõ Intéz-mény renoválását, bõvítését is.A pályázatot megírták, meg-nyerték, lezajlottak a tervezési,anyagbeszerzési folyamatok,és a kivitelezõk nemrégiben elis kezdték formára szabni a ré-gi épületet. Bár személy sze-rint én az eredményt belülrõl,

csak az átadó ün-nepségen tekintet-tem meg elõször,de a megváltozottkülsõt már több-ször is volt alkal-mam nekem ismegcsodálni csak-úgy, mint mind-azoknak, akik vé-gighaladtak mosta-nában a várost ket-tészelõ fõúton.

Az ünnepélyessajtótájékoztatót dr.Faragó Péter, váro-sunk polgármeste-re nyitotta meg kö-szöntõbeszédével,majd dr. Csiba Gá-bor, a B.-A.-Z. Me-gyei Kórház ésEgyetemi OktatóKórház fõigazgatófõorvosa osztotta

meg az egybegyûltekkel a be-ruházással kapcsolatos ünnepigondolatait. A fõorvos úr sze-rint az új projekt egy centrali-zációs folyamat része, hiszen anagyobb betegségeket kórház-ban, a kisebb betegségeket ki-sebb intézményekben kell ke-zelni, és ennek a gondolatnakad teret az új beruházás. UjváriAndor, városunk fõépítésze el-mondta, hogy az akadálymen-tesített épület a legkorszerûbbelvárásoknak is megfelel.

Dr. Kacsándi László intéz-ményvezetõ is köszönetet mon-dott mindazoknak, akik egyen-gették a pályázat útját, és felhív-ta a figyelmet arra is, hogy a fel-újított, kibõvített, új funkciók-kal ellátott épület mennyiremegkönnyíti majd mind a dol-gozók munkáját, mind az ellá-tásra szorulók életét.

A korábban két különbözõtelephelyen mûködõ alapellá-tás összevonásra került, ezáltal5+1 felnõtt háziorvosi, 3 gyer-mekorvosi, 3 fogorvosi praxis, a7 fõs védõnõi szolgálat és amintegy 20 ezer lakost ellátóorvosi ügyelet a központi épü-letben került elhelyezésre. AGYÓMI-ban korábban is megta-lálható szolgáltatások most to-vább bõvültek: fül-orr-gégészeti

és urológiai szakrendelés, reu-matológiai és fizikoterápiásblokk, csecsemõ és terhesgon-dozó, gyermekrendelõk, az or-vosi ügyelet helyiségcsoportjai,valamint különbözõ kiegészítõhelyiségek (iroda, tárgyaló, tá-rolók, WC-k, szerver szoba) ga-rantálják a betegek magas szín-vonalú ellátását. A projekt meg-valósítása során megtörtént anyílászárók energetikai követel-ményeket kielégítõ felújítása,cseréje. Korszerûsítették az el-avult épületgépészeti rendsze-reket és a villamoshálózatot is.Új burkolatot és festést kaptaka belsõ helyiségek, miközben akülsõ homlokzat is megújult.

Mindezen munkálatokra apályázat szerzõdése szerint282 MFt támogatást kaptunk.Az összes költség 322 MFt.

Bár úgy tartják, hogy azegészség megfizethetetlen, demint tudjuk, a mai világbanmégis a legtöbb dolog értékéta pénz mércéjével mérik. Az újépület azt a célt szolgálja, hogyminél kevesebb embernekkelljen megtudnia azt, hogymennyit is ér az egészsége szá-mokban, és milyen nehéz do-log az élet az egészséges lélek-nek egy beteg testben.

B.M.

A szalagátvágás pillanataiban jobbról balra: dr. CsibaGábor, dr. Faragó Péter és dr. Kacsándi László

Egy modern fogorvosi rendelõ amegújult GYÓMI-ban

Átadták a felújított GYÓMI-t

Restaurált egészség

„A betegség az élet sötét oldala, a kínosabbik; a terhe-sebb állampolgárság. Ugyanis minden ember kettõs ál-lampolgársággal születik, egyaránt polgára az egészségés a betegség birodalmának. Bár mindannyian szíveseb-ben használjuk az egészség útlevelét, elõbb-utóbb vala-mennyien rákényszerülünk, ha rövid idõre is, de átlép-jünk a másik királyság állampolgárának szerepébe.”

Susan Sontag


4

2011. MÁRCIUS Emlékezünk

„Még az elmúlt héten is lát-tam az irodájában” - próbáltamsaját magamnak bizonygatni azállítás lehetetlen voltát. Perszehasztalanul, mivel tudtam, azinformátorom soha nem vic-celne ilyesmivel. „Miért most?”- hangzott el halkan a bennemtornyosuló kérdés, hiszen né-hány napja éppen arról érte-sültem, hogy az orvosok egy ví-rus képében megtalálták végrea bajok forrását, így felcsillanta remény a gyógyulásra. Tud-tuk, súlyos beteg, mégis azutolsó pillanatokig hõsiesenküzdött az õt megtámadó kórellen. De hiszen hogyne küz-dött volna! Élni, dolgozni, ten-ni akart még sokáig, ügyvéd-ként bonyolult jogi formulákatmegoldani, és persze látni, mi-ként cseperedik fel imádottunokája, Levente. Sajnosmindez ma már a múlté. Aztgondolom, kevesen léteznekSajószentpéteren, akik ne is-merték volna Zsíros Sándort,az egykori városépítõ vb-tit-kárt, vagy dr. Zsíros Sándort, asikeres ügyvédet. Az alábbi tör-ténet mégsem az egykori taná-csi vezetõrõl vagy a köztiszte-letben álló jogászról, hanemegy esendõ ember küzdelmé-rõl szól, akiben mindennéljobban munkálkodott az élniakarás.

Elöljáróban el kell monda-nom, hogy túl a személyes is-meretségen, hivatalos szálak iskötöttek Zsíros ügyvéd úrhoz,

hiszen hosszú évek óta õ volt aSajó Televízió felügyelõ bizott-ságának elnöke. Minden évmájusában összeül ez a szerve-zet, hogy tagjai megvitassák acég elõzõ évi mérlegét, illetve,hogy javaslatot tegyenek azalapítónak (Sajószentpéter vá-ros képviselõ-testületének) an-nak elfogadására. Így történtez 2010 májusában is, amikoréppen a 2009. évi mérleg ke-rült terítékre. Emlékszem, mie-lõtt a polgármesteri hivatalbanösszeült volna a grémium, ügy-véd úr Semmelweis utcai iro-dájában (négyszemközt) mégtartottunk egy rövid megbe-szélést. A szokásos üdvözlésközben azt tapasztaltam, hogya korábbi határozott, férfiaskézfogása gyengéd udvarias-sággá szelídült. Látta rajtam,hogy egy pillanatra meglepõd-

tem, de mielõtt megkérdezhet-tem volna, mi történt a kezé-vel, máris mesélni kezdett:„Két hete disznót vágtunk, smiután nem szívesen bíznámmásra ezt a munkát, úgy ér-zem, egy kicsit megerõltettema vállam, azóta fáj”. Ez a mon-data is tökéletesen jellemzi õt,hiszen a mindig elegáns ügy-véd a kétkezi munkától semijedt meg, ha éppen arra voltszükség. Még egy hónap semtelt el a következõ találkozá-sunkig. A Szentpéteri Krónikatavaly júniusi számában „Múlt-beli titkok a várossá válásról”címmel írtam egy cikket,amelyben Zsíros doktor úridézte fel emlékeit az 1989-es,illetve az azt megelõzõ évek-rõl. Éppen egy tárgyalásról ér-kezett vissza, amikor felhívott:„Most gyere! Úgy tûnik, vanegy szabad félórám, nyugod-tan beszélgethetünk.” Dikta-fonnal és minden egyéb újság-írói kellékkel felvértezve ko-pogtam be hozzá, a szokásoskézfogás azonban kis híján el-maradt. A bal kezével segített ajobbnak, hogy mégiscsak meg-történhessen a nem csupánudvariassági formulát jelzõ üd-vözlés. Megdöbbentem a látot-takon, hiszen alig néhány hetetalálkoztunk, s máris sokatromlott az állapota. Beszélge-tésünk elsõ negyedórája így(diktafon nélkül) nem Sajó-szentpéter várossá válásáról,hanem a súlyosbodó betegsé-gérõl szólt. Ne gondolják,hogy egyetlen panaszos mon-dat is elhagyta a száját. Épp el-lenkezõleg. Azt ecsetelte, mi-lyen fizikoterápiás és egyéb ke-zelésekkel próbál úrrá lenni ahelyzeten. A magánbeszélge-tést lezárva elindult a magnóis, hogy egy olyan elbeszéléströgzítsen, amit azóta is féltettkincsként õrzök az íróasztalomfiókjában. Soha nem fogom el-felejteni, milyen lelkesedéssel,tûzzel a szemében meséltazokról az évekrõl, amikor dr.Péter Andrással közösen azonfáradoztak, hogy a „poros”

nagyközség fejlõdõ várossáválhasson. Valósággal ittam aszavait: az elõzetesen megbe-szélt fél órás interjúból kis hí-ján másfél órás lett, miközbenolyan „titkokra” derült fény,melyeket kevés ember tudhattelepülésünkön. Röpke 90perc elteltével úgy búcsúztamel tõle, hogy ezt a beszélgetéstbiztosan folytatjuk. (Ma mártudom, ez lehetetlen, pediglett volna még mirõl beszél-nünk!) A nyár kellõs közepénjártunk, s talán másfél-két hó-nap is eltelt, hogy nem talál-koztunk. Máskor gyakran ösz-szefutottunk, évek óta egymásmellett parkoltunk a Semmel-weis utcai irodájánál. Szep-tembert írtunk, amikor egyikreggel egyszerre érkeztünk amunkahelyünkre. Elõször felsem tûnt, hogy nem a volánnálül. Természetesen azonnal ki-pattantam az autóból, hogyüdvözöljem, õ azonban türel-mesen várt, amíg a kocsiját ve-zetõ fiatalember kívülrõl kinyi-totta neki az ajtót. Nyombanvilágossá vált elõttem, hogymár a másik kezét sem tudjahasználni. Nem nyújtottam fe-lé a kezem (nem szerettemvolna zavarba hozni), rögtön ahogyléte felõl érdeklõdtem. Azelkeseredésnek a legcseké-lyebb jelét sem láttam rajta,miközben arról beszélt, hogynéhány nap múlva akupunktú-rás kezelésre megy, és persze atermészetgyógyászt is felkere-si, hiszen a hagyományos or-voslás is sokkal hatásosabb le-het, ha alternatív módszerek-kel segítik. Szelíd mosoly je-lent meg az arcán, majd ígyfolytatta: „Nem betegeskedhe-tek sokáig, hiszen az unokámis akkor a legvidámabb, ami-kor este hazaérek, és egy kicsitegyütt lehetünk. És persze azügyfeleim is számítanak rám.”Az ügyfelek, akik egyébkéntazon a reggelen is vártak rá, azügyfelek, akik elképzelni semtudták volna, hogy másra bíz-zák ügyes-bajos dolgaikat.Hogy mi a titok? Nos, az egyik

Szombat volt, március ötödike. A számítógép elõtt ül-tem. A hét közben körmömre égett munkáimat próbál-tam pótolni, amikor váratlanul megcsörrent a telefo-nom. A kijelzõjére pillantva azonnal tudtam: baj van.„Biztosan nem hívna szombat délután, ha nem történtvolna rendkívüli esemény” - suttogtam magamban. Akölcsönös üdvözlést követõen mindössze két szót mon-dott, azt is elcsukló hangon: „Meghalt Sanyi”. Udvarias-ságból próbáltam valamit motyogni, de már azt sem tu-dom, végül mi jött ki a számon. Kõvé dermedve álltamaz íróasztalom mellett, miközben a látásom pillanatokalatt fátyolossá vált. A megrendítõ információ hatalmasléket ütve hatolt át a tudatomon. Néhány másodperc le-forgása alatt azzal kellett szembesülnöm, hogy az álta-lam és mások által is tisztelt és nagyra becsült ügyvéd(férj, apa, nagyapa, testvér és gyermek) nincs többé.

Dr. Zsíros Sándor1957 - 2011

In memoriam dr. Zsíros Sándor

Eltávozott a városépítõ


IV. évf. 3. számEmlékezünk, mozaik

5

Városi megemlékezés 1848. március 15-érõl

„Ünnep van a hazában”

Így ír Juhász Gyula Márciusidusára címû versében, s mi-lyen helytálló ez a gondolatmég 163 év után is, hisz kevésolyan esemény van a történe-lemben, amelyre ma is úgy em-lékezünk, mintha tegnap tör-tént volna. Bár Nyári Pál alispánezt írta 1848 márciusáról: „Gye-rekes dolog. Elmossa az esõ.”És lám, a gyerekes dologbóltörténelem lett, melynek emlé-két századok sem fogják elmos-ni. Petõfi és a márciusi ifjak em-léke óriási erkölcsi és eszmeierõt képvisel még ma is. De miis történt valójában ezen a na-pon, amit sem az esõ, sem azidõ nem tudott feledtetni? Azeurópai forradalmi mozgalomhatására néhány fiatal (Petõfi,Jókai, Vasvári vezetésével) fel

mert állni, kívánságát, óhaját,akaratát, vágyát a szabdság irántmeg merte fogalmazni, és elmerte mondani hangosan azutca emberének. A reggeli né-hány fõs lelkes társaság márdélelõtt kinyomtattatta a sza-bad sajtó elsõ példányait, ésdélután a szakadó esõ ellenéreösszegyûlt többezres tömegegyütt skandálta Petõfivel aNemzeti dal refrénjét. A lelke-sedésnek, az elszántságnaknem tudtak ellenállni sem a vá-ros vezetõi, sem a Helytartóta-nács. A lelkes fiatalok egy napalatt elvégezték azt, amit az or-szággyûléseken nem sikerült el-érni. Petõfi így ír errõl a napról:„Eredményei olyanok, melyek enapot örökre nevezetessé te-szik a magyar történelemben.”

És valóban ezek-nek az eredmények-nek köszönhetõenmegalkult az elsõfüggetlen felelõsmagyar kormány,megszülettek az áp-rilisi törvények,amelyek megszün-tették a feudaliz-must, és országunkelindulhatott a pol-gári fejlõdés útján.Igaz, az elnyomóhatalom csak ideig-óráig hagyott min-ket szabadon élni,mert ahogy lehetõ-sége adódott, azon-nal a fegyverek ere-jével vette el újraszabadságunkat. Vá-rosunkban az isko-lai ünnepségekentúl, immár több éveközösen emlékez-nek meg a pártok, a civil szerve-zetek, az önkormányzat, a kü-lönbözõ intézmények a Kos-suth Lajos Iskola udvarán elhe-lyezett Kossuth-emlékmûnél.Az idei ünnepségen a Himnuszelhangzása után városunk pol-gármestere, dr. Faragó Péterköszöntötte az ünneplõket. Be-széde elsõ részében azt elemez-te, hogy miért is szeretjük1848. március 15-ét. Elõször is,mert nagy szerep jutott az ösz-szefogásnak és bátorságnak, atenniakarásnak. Az emberekfelismerték, hogy „cselekednikell, és nem azt várni, hogy ahatalom birtokosai, akik addigis tehetetlenek voltak, most

végre jóra fordítják az embereksorsát.” Másodszor, mert egyetjelent a szabadsággal. De sze-retjük azért is, „mert nemzetiszínt és szimbólumot teremtett.A pirosat, a fehéret és a zöldet.Azt, ami számunkra azóta is amagyarságot jelképezi.” És vé-gül szeretjük, mert szabadság-hõsöket adott az országnak.

Az ünnepi köszöntõ után aKossuth Iskola és a városi Mu-sical Stúdió tanulóinak ünne-pei mûsorát tekinthette meg aközönség. A jelenlévõk ezutánelhelyezték a mgemlékezés vi-rágait a Kossuth-szobornál. Azünnepség a Szózat hangjaivalért véget.

Románné

„Vannak napok, melyek nem szállnak el,De az idõk végéig megmaradnak,Mint csillagok ragyognak boldoganS fényt szórnak minden születõ tavasznak.”

Mint egykor Petõfi (most BodolaiElõd) a Nemzeti Múzeum lépcsõjén

Koszorúz a polgármesteri hivatal

összetevõje nyilván a magasanszárnyaló szakmai tudás, a má-sik azonban egy ennél sokkalkézenfekvõbb magyarázat.Több alkalommal módombanvolt megtapasztalni, hogy alegegyszerûbb emberrel is úgybeszélt, mintha maga a köztár-sasági elnök lépett volna be azirodájába. Szóval: emberszám-ba vette az embert. Higgyék el!Mai világunkban ez korántsem

természetes. Ezt követõen szá-mos alkalommal találkoztunkmég a Semmelweis utcai par-kolóban (bár folyamatosanromlott az egészségi állapota,egy percre sem adta fel a har-cot, szinte az utolsó pillanatigdolgozott), s annak ellenére,hogy a családja és õ maga ismindent megtett a gyógyulásaérdekében, mégis szomorúankellett megállapítanom, hogy a

kíméletlen kór ezzel mit semtörõdik. Teltek-múltak a hetek,a hónapok, aztán elérkezett2011. március 5-e. Még egy évsem telt el azóta, hogy egy ár-tatlannak tûnõ fájdalom jelent-kezett a jobb vállában, mostpedig itt a hihetetlen ûr, amitmaga után hagyott. Ép ésszelfelfoghatatlan.

Néha a kollégáimnak - féligkomolyan, félig viccesen - azt

szoktam mondani: „Nincs pó-tolhatatlan ember.” A minapmegfogadtam, hogy ezt a mon-datot soha többé nem ejtem kia számon. Március 5-e óta szá-momra is világossá vált, mégis-csak van, illetve volt. Dr. ZsírosSándornak hívták.

Tisztelt Ügyvéd Úr! KedvesSanyi! A sajószentpéteriekörökre a szívükbe zártak.

Sulyok Barnabás


2011. MÁRCIUS

6

Aktuális

Interjú Kovács Magdolnával

A közétkeztetés húsbavágó problémái

Aki reálisan gondolkodik,az láthatja, hogy a szociális ér-zékenység az utóbbi idõbenmintha értékét veszítené, sennek következményei egyilyen, egyébként is hányatottsorsú régióban sok ember szá-mára beláthatatlanok lehet-nek. A bajon csak enyhíthet,de megoldást nem ad az ala-pítványok által idõnként ki-osztott élelmiszercsomagokformájában feléledõ kollektívlelkiismeret-furdalás sem. An-nak ellenére, hogy városunk-ban sokakat érint, úgy gondo-lom, hogy keveset tudunk azönkormányzat egyik talán leg-nehezebb és legfontosabb fel-adatáról, a közétkeztetésrõl, saz ezt biztosító szervezetünk-rõl. Ennek megváltoztatásárahívtam segítségül a legilleté-kesebbet: a 2010. január 4-étõl ezt a szolgáltatást végzõSajószentpéteri Közétkezteté-si Nonprofit Kft. ügyvezetõjét,Kovács Magdolnát.

- Úgy gondolom, a megér-téséhez elõször hasznoslenne a közétkeztetés fo-galmát, feladatát tisztáz-nunk!

- A közétkeztetés alapvetõcélja, hogy - a törvény szigorúelõírásainak megfelelve - azegyes intézményeiben ellátott,szociálisan rászoruló gyerekekés idõsek étkeztetését az államaz önkormányzatokon keresz-tül támogatja, illetve teljesmértékben biztosítja. Ez a köz-feladat egyben az egészségestáplálkozás elterjesztésének ésaz arra való nevelésnek is esz-köze lehet.

- Ehhez nyilván pénz kell.Hogyan tevõdik össze az el-látás anyagi fedezete?

- Az egyik tétel az ellátotti jo-gosultság alapján a mindenko-ri költségvetési törvénybenmeghatározott és szigorúan el-lenõrzött állami normatíva. Je-lenleg az idõseknél ez fejen-ként mintegy ötvenötezer, atöbbieknél hatvannyolcezer fo-rint egy évre. A második tételpedig az ellátottak által fizetettétkezési térítési díj - ez az étke-zési norma és az ÁFA összege,melyet azok fizetnek, akik nemtartoznak a kedvezményezet-tek körébe. A költségek azonrészét, amit sem az állami nor-matíva nem fedez, sem az ellá-tottak nem fizetnek meg (az arezsi költség), azt az önkor-mányzat a saját költségvetésé-bõl kigazdálkodva teszi hozzá.

- Beszélgetésünkhöz ép-pen egy ezzel kapcsolatosminapi esemény kölcsönözaktualitást.

- Igen, most ráirányította a fi-gyelmet a témára az is, hogyönkormányzatunk képviselõ-testülete a február 23-ai ülésén(a bölcsõdei ellátottak kivéte-lével) 2011. április 1-jei hatály-lyal 10%-os emelést hagyott jó-vá a nyersanyagnormák és térí-tési díjak összegében.

- Mi indokolja az emelése-ket?

- Aki hallgatja a napi híreket,az jól tudja, hogy a tavalyi csa-padékos idõjárás milyen árvi-zeket és belvizeket, a mezõgaz-daságban milyen károkat oko-zott. Bizonyos élelmiszerekárai drasztikusan megemel-

kednek, aztán ott van az olaj-termelõ országokban zajló po-litikai válság, ezek pedig - azegekbe szökõ üzemanyagára-kon keresztül - oly mértékbennövelik a szállítási költségeket,amit emelés nélkül lehetetlenkigazdálkodni.

- Az említett áremelkedé-seknek még nem igazán lát-juk, hol a vége. Mi várható,ha ez ilyen ütemben megytovább? Kivédhetõ lesz azújabb norma- és díjemelés?

- Amint látható, ez a rend-szer zárt és eléggé feszített.Egyelõre valameddig, ha nehe-zen is, alkalmazkodni tudunk.Nem lehetünk jósok, de bíz-zunk benne, hogy lassan nor-malizálódni fog a helyzet!

- Hosszú távon mi lehet akiút?

- Eddig is hallhattunk külön-féle próbálkozásokról, úgy hi-szem, ezeket a kényszer fel fog-ja erõsíteni. Én lehetõséget lá-tok például (nem árvízveszé-lyes önkormányzati tulajdonúterületen, megfelelõ szakembervezetése mellett) egy bio-kertészet kialakításában. Ezzelhasznosulna a mûveletlen terü-let, a közfoglalkoztatásban ér-telmes munkát biztosítanánk,és saját magunknak meg tud-nánk termelni az alapanyagokegy részét. Ez persze egyelõremég csak az én álmom!

- Megelégedésükre étkez-tetni nagyságrendileg mint-egy tizenöt-húsz bölcsõdést,háromszáz óvodást, hétszáziskolást, száz felnõttet éskétszáz idõskorú szociálisellátottat, azt hiszem, olyansokrétû feladat, amit képte-lenség jól csinálni.

- Hogy még ezt is bonyolít-sam: a bölcsõdéseknek telje-sen külön kell fõznünk, õknapi négy, az óvodások, isko-lások napi három, a szociálisétkezõk napi egy vagy két ét-kezésben részesülnek. Aztánitt van még az idõsek hétvégihidegcsomagja, amit kevésönkormányzat vállal fel, hiszerre nincs állami normatíva.Ezért is fontos, hogy minden-ben együttmûködjünk azadott intézmények vezetõivel,szakdolgozóival, így a közö-sen kialakított feltételek sze-rint tudjuk mindezeket bizto-sítani.

- Ez bizony embert próbá-ló munka, de a visszajelzé-sek azt bizonyítják, hogytöbbnyire sikeres. Mi mártudjuk, amit még Monte-cuccoli talán nem, hogy (aháború mellett) szinte min-denhez három dolog kell:pénz, pénz, pénz. Ezen kívülmégis mi lenne a legfonto-sabb negyedik?

- A közétkeztetést sajnostöbb kormányrendelet, minisz-tériumok rendeletei szabályoz-zák, ez pedig nem könnyíti amunkánkat. Egy egységes tör-vény megalkotásán alapulószabályozás tiszta viszonyokatteremthetne ezen a területen.

Miközben megköszönöm abeszélgetést, azon tûnõdöm,vajon mikor jön el az idõ, ami-kor kicsi országunk bármelypontján azért kell majd keve-sebb rászoruló étkeztetését fel-vállalni a közösségnek, mertõk a saját munkájuk által tud-ják azt megfelelõ színvonalonbiztosítani. Az igazi, emberhezméltó megoldás azért mégis-csak ez lenne!

Kiss B.

Kovács Magdika egy bio-kertészet kialakításában

látja a megoldást

Enni vagy nem enni? - (Reméljük, nem) ez itt a kér-dés! Hamlet királyfitól kölcsönzött drámai mondat vá-rosunkban szerencsére nem érvényes, az országos hely-zet komolyságát mégis jól jellemzi. Az utóbbi idõbenlassan már meg sem lepõdünk olyan újságcikkeken,amelyek arról tudósítanak, hogy valamelyik iskolábanvagy más közintézményben (ha csak ideiglenesen is) aközüzemi szolgáltatást vagy a törvény által elõírt közét-keztetést szüneteltetni kényszerülnek. Ezek mögött ahírek mögött tünetként általában az önkormányzatokszolgáltató felé felhalmozott tartozásai állnak, az okokazonban ennél lényegesen mélyebben keresendõk,hosszabb elemzést érdemelnének.


IV. évf. 3. számMozaik

Száz éve ünnepeljük a nemzetközi nõnapot

Magángondolatok közügyeinkrõl

A II. Internacionálé alakulóülésén, 1899-ben határozatotfogadtak el a nõk hivatásszerûmunkavégzésérõl és közéletiszerepléshez való jogáról,majd a huszadik század elejéna politikai, szakszervezeti és fe-minista mozgalmak harcainakeredményeképpen születettmeg a gondolat, hogy az év egy- akkor még külön meg nemhatározott - napja legyen jelké-pesen a nõké. Az elsõ (mégcsak nemzeti) nõnapot azEgyesült Államokban tartottákmeg 1909. február 28-án, egyévvel késõbb a német szocialis-ta politikus és nõjogi harcos,Clara Zetkin javaslatára a II. In-ternacionálé VIII. kongresszu-sán, Koppenhágában elfogad-ták az esemény nemzetközivétételét. Szinte napra pontosanszáz esztendõvel ezelõtt, 1911.március 19-én Ausztriában,Németországban, Svájcban ésDániában meg is szervezték azelsõ, már valóban nemzetközinõnapot, amelyen elsõsorbana nõk választójogának meg-szerzéséért demonstráltak. Shogy ezt nem is volt olyan egy-szerû feladat mindenütt elérni-ük, arra álljon itt az európai(!)példa: a finn nõk ugyan már1906-tól, a németek 1919-tõl,a franciák csak a II. világhábo-rú végétõl, a belgák 1958-tól, asvájciak 1971-tõl, s szinte hihe-tetlen, hogy a lichtensteini höl-gyek csupán 1984-tõl szavaz-hatnak!

Egy évvel az után, hogy a fel-híváshoz csatlakozva, elsõ bá-tortalan kezdeményezéskéntmég csak osztályharcos röpla-pokat osztogattak, Magyaror-szágon elõször 1914-ben szer-veztek meg országosan ilyenrendezvényeket. Ettõl az évtõlkezdve világszerte március 8-án tartják a nõnapot, az ENSZ

közgyûlése 1977-ben ezt a na-pot tette meg a nõk jogai és anemzetközi béke világnapjává.S hogy miért éppen ezen a na-pon ünnepeljük a nemzetközinõnapot, arra nézve három ko-rábbi esemény is magyarázatulszolgálhat: 1857-ben ekkor vo-nultak utcára a szövõnõk,1908-ban New Yorkban egygyárban pusztító tûzvészbenekkor vesztette életét 129

munkásnõ, 1917-ben e napontüntettek az orosz munkásnõk,aminek eredménye: a II. Mik-lós cár lemondása után alakultpolgári kormány általános vá-lasztójogot biztosított a nõk-nek. Ma már nem tudjuk, hogymelyik eseménynek akartakvele emléket állítani, ezek széplassan a feledés homályába isvesznek, mint ahogyan a nap isveszített erõteljes szakszerve-zeti és munkásmozgalmi jelle-gébõl. Mára ebbõl csupán any-nyi maradt meg szomorú aktu-alitásként, hogy a civil szerve-zetek a nõket ért családon be-

lüli és munkahelyi erõszak és aprostitúció ellen tiltakoznak,valamint megemlékeznek ezekáldozatairól. A teljes egyenjo-gúság eléréséig tennivaló nap-jainkban is akad még bõven.Ezt támasztja alá (sok más kö-zött) egy elrettentõ adat is,hogy ma a Föld 775 ezer írás-tudatlanának kétharmada nõ.A világ országainak közélete,ha nem is ennyire drasztiku-san, de ugyanezt példázza: a150 választott államfõ közötthét, a 192 kormányfõ közöttcsupán tizenegy nõt találha-tunk. A minisztereknél és aparlamenti képviselõknél 17 %a hölgyek aránya, a magyar

parlament 386 képviselõi szé-kébõl jelenleg mindössze 34-etfoglal el a szebbik nem! Nemlehet véletlen tehát, hogy azENSZ éppen most, a nemzet-közi nõnap századik évfordu-lóján megalapítottaaz ENSZ Nõk nevû újszervezetét.

Március 8-a napja-inkra már egy igazánkedves, bensõségestavaszi ünneppé sze-lídült. Aki máskoresetleg nem igazán teszi eztmeg, ezen a napon (remélhe-tõleg nem csak bûntudatból)

még az is legalább egy szál, egycsokor virággal köszönti fele-ségét, kedvesét, a családja, ba-ráti köre vagy éppen a munka-helye lányait, asszonyait. Aszebbik nem képviselõit, akik ami ilyen és ehhez hasonló ap-ró kedvességeinktõl, szerete-tünktõl vagy még inkább sze-relmünktõl lesznek szépek iga-zán, s attól, ha érzik, hogymennyire fontosak nekünk. ANÕKET, így, csupa nagybetû-vel, akik között ott vannak atörténelmünk formálói, sor-sunk alakítói, gyermekeink vi-lágra hozói, a családi fészkünkrakói és védelmezõi, konfliktu-saink okozói, döntéseink éscselekedeteink állandó mozga-tórugói. Ahogyan eztAlexandre Dumas Párizsi mo-hikánok címû regényének szál-lóigévé vált mondatábanmondja a felügyelõ: „cherchezla femme”, azaz (minden törté-nés, konfliktus mögött) „ke-resd a nõt!”.

Sok férfi számára legalábbannyira a végzet asszonyai(femme fatale) is õk, s ezt talánmár Jókai Mór is tudhatta, ami-kor egykor le is írta: „a férfisorsa a nõ”. Mi, gyarló férfiak -bár nyíltan többnyire nem szí-vesen valljuk be - lelkünk mé-lyén mégis tudjuk, hogy éle-tünk elemi részei, bennünk él-nek Õk, ezért velük együtt le-hetünk csak egészek. Közöt-tünk azok az igazán szerencsé-sek, akik életének minden sza-kaszát vigyázza egy „Anna”, akiörök. S mert a NÕ örök, hátnem csupán saját magára, aköltõ Juhász Gyulára nézve le-hetnek igazak gyönyörû versé-nek alábbi sorai:

K.B.

A nemzetközi nõnap történetének megismeréséhez1857-ig, a nõk egyenjogúságáért vívott harcok bölcsõjé-ig kell visszamennünk, amikor is ezen a napon NewYorkban mintegy negyvenezer textilipari munkásnõtüntetett munkaidõ-csökkentést, egyenlõ béreket ésemberibb munkafeltételeket követelve.

7

Általában ilyesmivel lepjük meg a hölgyeket nõnapon

„ … benne élsz te minden félrecsúszottNyakkendõmben és elvétett szavambanÉs minden eltévesztett köszönésbenÉs minden összetépett levelembenÉs egész elhibázott életembenÉlsz és uralkodol örökkön, Amen.”


2011. MÁRCIUS Portré

Portré: Szternai Tamás

Elõbb a gyerekeket, majd a bûnözõket tanította rendre

Krónika: Mennyire érzi ma-gát lokálpatriótának Sajószent-péteren?

Szternai Tamás: Teljes mér-tékben, hiszen itt születtem, ésebben a városban kaptam idáiga legtöbb munkalehetõséget.Mondom ezt annak ellenére,hogy születésemtõl az általá-nos iskola befejezéséig Varbónéltem a szüleimmel. Aztán amiskolci Hermann Ottó Gim-náziumban tanultam és érett-ségiztem, ami után az akkori 3-as Számú Iskolában tanítottamképesítés nélkül egy tanévet.

Krónika: Ezek szerint nem aKojakon, Derricken, Colum-bón felnõtt generációhoz tar-tozik, akik a detektívfilmekután csak a pisztolyt és a gumi-botot látták maguk elõtt?

Szternai Tamás: Bár én isnéztem azokat a filmeket, deminden idegszálammal arra tö-rekedtem, hogy egyszer igazipedagógusként a katedrára áll-jak. Ezért 1984 és 87 közöttmegszereztem a Sárospataki Ta-nítóképzõ Fõiskolán a népmû-velõ szakképesítést. Ezután azakkori 2. Számú Általános Isko-lában (ma Lévay) helyezkedtemel, ahol alsós osztályokat taní-tottam. Igaz, nem sokáig, mert1988-ban bevonulási parancsotkaptam, és másfél évig katona-ként szolgáltam. Több helyrevezényeltek, voltam Kalocsán ésGödöllõn is, majd alhadnagyirangfokozatban szereltem le.

Krónika: A honvédségnélaztán megtetszett az a fegyel-mezett életvitel, ami után el-döntötte, hogy rendõr lesz?

Szternai Tamás: Még ottsem gondoltam arra, hogy le-

térek a korábban kiválasztottútról, és egyenruhába bújok.Visszatértem korábbi munka-helyemre, ahol nem annyira azalsó tagozatosok tanításával,mint inkább testnevelés éstechnika órák tartásával bízottmeg az igazgató. Rengetegplusz feladatot vállaltam, ígyvezettem a diáksportkört, szer-veztem túracsapatot, és jártuka természetet, de a futball isott volt a repertoáromban. Agyerekek örömmel tartottakvelem az országos kék túra vo-nalon, ahol teljesítményszinte-ket lehetett elérni. Gondol-tam, megszerzem testnevelés-bõl is a szakképesítést, ezért1997-ben ismét jelentkeztemSárospatakon erre a szakra,amit el is kezdtem, de márnem fejeztem be. Ekkor követ-kezett be életemben egy nagyváltás.

Krónika: Mi késztette arra,hogy élete álmait egyik napról

a másikra feladja? Az iskolábanakkorra már bedolgozta ma-gát, a váltásnál ellenben új em-berként kezelik, annak min-den hátrányával.

Szternai Tamás: Rengetegváltozáson ment át akkoribana közoktatás, amirõl úgy alkot-tam véleményt, hogy kiszáll-tam belõle. Egy nagyon jó ba-rátom szintén pedagógus volt,és 1997-ben felvették a rend-õrség állományába. Õ volt az,aki invitált a váltásra, és abbana helyzetben nem volt nehézmeggyõznie. Jelentkeztem,megfeleltem az alkalmasságivizsgálatokon, és 1998. szep-tember 1-jétõl már a Kazinc-barcikai Rendõrkapitányság ál-lományában közalkalmazott-ként álltam munkába. Ezután amindennapi munka mellettbeiskoláztak a Rendõrtiszti Fõ-iskola átképzõ szakára, aholRendõr Szervezõ Tiszt felsõfo-kú szakképesítést szereztem.Tisztté avatásomra 1999. július1-jén került sor, akkor had-nagy rendfokozatot kaptam.

Krónika: Kezdõ rendõrkéntmilyen feladatokkal látta el aparancsnoka?

Szternai Tamás: A nyomo-zó alosztály állományába ke-rültem, ahol civil ruhás nyo-mozóként bûnügyi felderítéstvégeztem. Nyomoztunk betö-rõk és vagyon elleni bûncse-lekmények elkövetõi után, is-meretlenes ügyekben, jó szá-zalékkal. Ez volt a tanulóidõm,amikor tapasztalt nyomozókmellett dolgozhattam, és sokattanultam tõlük. Nem tartottsokáig, mert 2000-ben Sajó-kazára helyeztek, ahol mármás problémákkal kellettszembenéznem, mint Barci-kán. Egy újabb év után, 2001.december 1-jén érkeztemSajószentpéterre, ahol bûn-ügyi nyomozóként felderítõ-operatív munkát végeztem. Iz-galmas területe ez a rendõrimunkának, mert a nyomozásérdekében titkos eszközök al-kalmazására is lehetõségünkvan. Így buktattunk le egy ki-

terjedt lakásbetörõ csapatot avárosban, akik szinte napontabehatoltak egy-két lakásba, ésazokat kirámolták. Lebuktatá-sukban segítettek a megyei fõ-kapitányság nyomozói is, akik-kel budapesti szálra bukkan-tunk. Kiderült, hogy Sajószent-péterrõl elszármazottak álltaka bûncselekmények hátteré-ben. Ugyanilyen eszközökkelbuktattunk le két helyi fiatalt,akik kábítószert terjesztettek.

Krónika: A sikerek után ter-mészetes jutalmazásnak tûnikaz elõléptetés. Elöljárói is eztgondolták?

Szternai Tamás: A kábító-szeres bûncselekmény elköve-tõinek elfogásért belügyminisz-teri jutalomban részesültem,majd 2006. július 1-jén kinevez-tek nyomozó csoportvezetõ-nek. Onnantól a bûnügyi fel-adatot végzõ rendõrök munká-ját irányítottam. Ebben a beosz-tásban már õrsparancsnok-he-lyettes voltam, 2007. december16-án pedig megkaptam az õrs-parancsnoki kinevezést.

Krónika: Úgy tûnik, hogySajószentpéter és a másik héttelepülés bûnügyi szempont-ból igényli a rendõri jelenlétet.Feltételezem, hogy a munkájá-val kapcsolatos intézkedésekmiatt így nem sok idõt tud acsaládjával tölteni.

Szternai Tamás: Feleségema Hunyadi Mátyás Tagiskola ve-zetõje, és van két fiúnk. A na-gyobbik már 20 éves, és keres-kedelmi szakirányú techni-kumban tanul, másik gyerme-künk most jár 8. osztályba. Õkmás korosztályt képviselvemás-más utakon járnak, éscsak ritkán sikerül közös csalá-di programot szerveznünk. Így,ha idõm engedi, párommalketten járjuk a természetet, ki-rándulunk, vagy ha alkalomadódik, megnézünk egy-egykoncertet vagy színházi elõ-adást. Ezen kívül a varbói ker-tes házunk körül is mindigakad tennivaló.

Kovács István

8

Amint az a portréból iskiderül: Szternai õrnagy úr

nem bánta meg, hogypályát módosított

Mi késztet egy elismert pedagógust, hogy életpályátmódosítson, és energiáját a tanítás helyett bûnözõk ül-dözésére fordítsa? A kérdés talán azért is vetõdik fel,mert az elmúlt húsz évben mindkét - egykor megbe-csült - szakmát sikerült lejáratni, vagyis egy kívülálló-nak úgy tûnhet: egyik tizenkilenc, a másik egy híjánhúsz. Az viszont egyértelmû, hogy aki az egyik terüle-ten megállja a helyét, annak a másikon sem lesz szé-gyenkeznivalója, amire Szternai Tamás rendõrõrnagy,Sajószentpéter õrsparancsnoka az egyik legjobb bizo-nyíték.


IV. évf. 3. számMozaik, programajánló

Díjazták a postagalambokat és tenyésztõiket

Sajószentpéter hírét viszik

A Z-36 egyesületnek jelenleg24 tagja van, és tagonként 50-150 galambot tartanak. Az is

kiderült, hogy miként is zajlika postagalambok versenyezte-tése.

Éves szinten 12 versenytrendeznek az idõsebb (1-4éves) madaraknak, és négyetaz adott évben született galam-boknak. A verseny úgy zajlik,hogy a nevezett madarakat egyspeciális galambszállító össze-gyûjti, amelyben 3200 galam-bot tudnak egyszerre elhelyez-ni. Így viszik a galambokat azúgynevezett célállomásra. Amadarakat is regisztrálni kell: alábukra helyezett gyûrûkkelazonosítják õket. A célállomás-ról mindet elengedik, és az agalamb lesz a gyõztes, amelyika legnagyobb átlagsebességgeleléri a saját dúcát, amelyekGPS-szel vannak felszerelve. Azátlagsebesség számításáraazért van szükség, mert a távol-ságok nem egyformák. A ga-lambok versenyében is létezikegyéni és csapatbajnokság. Acsapatbajnokságnál 10 galam-bot lehet nevezni, és az 1-5.befutó hozza a pontokat. Többkatagóriban is összemérhetikgyorsaságukat: rövidtáv, kö-zéptáv, totál és a leggyorsabb.Az idén januárban városunk-ban tartották az Észak-II. me-gyei díjátadóját, ahol a péterigalambok és tenyésztõik ismétértékes díjakat vehettek át. Rö-

vidtávú és középtávú csapat-bajnokságban is elsõ helyezés,valamint Észak-II. Nagydíj I.helyezést szereztek. Ezenkívülsok egyéni elismerést is kap-tak. Gratulálunk a szép ered-ményekhez, és szenvedélyesmunkájukhoz további sok si-kert kívánunk! Kár, hogy a kö-zönség nem láthatja ezeket aszép madarakat, de talán egykiállításon be lehetne õket mu-tatni, vagy a városnapok szín-vonalát emelhetné, ha többszáz galamb egyszerre felre-pülne a rendezvénysorozathelyszínérõl.

Románné

Városunkban is élnek olyan emberek, akiknek külön-leges hobbijuk vagy inkább szenvedélyük van. Közéjüktartoznak a postagalambtenyésztõk is, akik évrõl évreértékes díjakat szereznek. Mint azt Kókai Lajostól, aSajószentpéteri Postagalamb Sportegyesület elnökétõlmegtudtam, városunkban nem is egy, hanem két egye-sület is mûködik. A Z-O9 már az ötvenes évektõl, míg aZ-36 2005-tõl. Ebbõl egyenesen következik, hogy váro-sunk nagy sportgalambtenyésztõ hagyományokkal ren-delkezik.

A postagalamb tollazatánakszínvilága rendkívül

sokfajta lehet

Díjak sokasága bizonyítja a sajószentpéterigalambtenyésztõk sikereit

9


10

2011. MÁRCIUS

Sebõk Anett

- Tudok róla, hogy kialakítot-tak az épületben egy házasság-kötõ termet, ami szerintem, is-merve az erre vonatkozó igé-nyeket, nem lesz túlságosan ki-használt. Egyébként szépenmutatnak a felújított épületek,megértem, hogy értéket te-remt a városvezetés, de amígnem lesznek munkahelyek, ad-dig sokan nem tudnak felhõt-lenül örülni. Ha viszont már aszentpéteriek rendelkezéséreáll, akkor el tudnék képzelninéhány könnyûzenei koncer-tet, mûvészeti és hüllõkiállí-tást, vagy néhány stenduposfellépõt, akik egy kis vidámsá-got hoznának ide.

Szilágyi György

- A mûfajok közül a népmû-vészet áll hozzám legközelebb,ezért lehet, hogy részrehajlóvagyok, és a népzenének, tánc-nak, kézmûvességnek adnékrendszeresen otthont a Ren-dezvények Házában. Ezekhezkapcsolódó szakköröket vagyegyesületeket is lehet szervez-ni a fiatalokból, hogy õrizzék amagyar hagyományokat, mertott õk is elférnének. Ezen kívülsakkversenyeket is lehetnerendezni, aminekSajószentpéteren komoly ha-gyományai vannak.

Kótai Zoltánné

- Hozzám a cigányzenészekés énekesek állnak legköze-lebb, ezért elsõként Bódi Gusz-tit és feleségét látnám legszíve-sebben. Jöhetnének persze hu-moristák is, hogy jókedvre de-rítsék a nézõket. Ha most márvan helye az ilyen események-nek, szervezze meg azokat a vá-ros, és idõben értesítsék róla ahelybelieket. Persze az semmindegy, milyen áron lehetmajd bejutni, mert sokanélünk szûkösen errefelé.

Bujáki Pálné - Szerintem fõleg a gyerekek-

re kellene gondolni, biztosanörömmel néznének meg egy jó

bábszínházi elõadást vagy me-sedarabot. Egyébként mindenmûfaj iránt érdeklõdik valaki,és itt, helyben igazán nem le-hetünk válogatósak. El tud-nám képzelni a különbözõ ve-télkedõk, mint az X-faktor, aCsillag születik vagy más ha-sonló tehetségkutatók helye-zettjeinek fellépését is, de ér-demes átgondolni, hogy kimennyiért ad mûsort, mert azanyagiak a legtöbb családnálbehatároltak.

Bakos Pálné

- Az itt a legnagyobb problé-ma, hogy gyerekeinket nemigazán merjük elengedni az es-tébe nyúló programokra, bu-likra. Túl sok rosszat hallunk

arról, hogy a legjobban neveltfiatalt is rábeszélik a barátai azivásra és a drogozásra, de aközbiztonság sem a régi. Tu-dok róla, hogy a vendéglátóhe-lyeken és az üzletekben alko-hollal és cigarettával szolgáljákki a fiatalkorúakat, amit na-gyon ellenzek. Hiányzik vi-szont számtalan olyan foglal-kozás, amire szüksége lenne afelnövekvõ generációnak.Gondolok itt a közlekedésvagy az elsõsegély oktatására,aminek hasznát vennék az élet-ben. Minden területen azt tar-tanám a legfontosabbnak,hogy kulturált, biztonságos le-gyen a környezet akkor is, hasok a rosszul nevelt fiatal. Hamár ötletet kérnek, akkor el-mondanám, hogy Sajószent-péteren jelenleg nem ismerekolyan szórakozóhelyet, ahol aközépkorosztály tagjai le tud-nának ülni egy kis beszélgetés-re. Ezen a helyzeten is javíthat-na a Rendezvények Háza, ahollétre lehetne hozni egy retróklubot, ahol akár heti rendsze-rességgel lehetne tartani ösz-szejövetelt. Sokan igénylünkegy kis nosztalgiát korabeli ze-nével és korabeli barátokkal.

Sipterné SzabadosKatalin

Ön milyen programokkal töltené meg a napokban átadottRendezvények Házát?

Közélet


IV. évf. 3. számKözélet, mozaik

11

- Az utóbbi közel egy évbenigazán nem lehet panasza apéterieknek rendezvényhiány-ra, és itt hadd említsem megSajó Attila nevét, aki átrendeztea város kulturális életét. Szá-momra öröm, hogy átadták aRendezvények Házát, mert aközelében lakom, és így job-ban eljutok majd a kínált prog-ramokra. Véleményem szerintaz a ház alkalmas kis zenei kon-certek lebonyolítására, író-ol-vasó találkozók megrendezésé-re vagy éppen ismert emberekélménybeszámolóira. A Kodályzenei tagozatra alapozva szá-mos zenei programot lehetneott lebonyolítani, és helyet ad-hatna a féléves és év végi vizs-gaelõadásoknak is. Ott jobbanelférnének a gyerekek hozzá-tartozói, mint az iskolában.

Kopasz Erika

- Több kiállítást, különösenképzõmûvészeti tárlatot sze-retnék látni a városban, ame-lyek megrendezésére kiválóanalkalmas lehet a RendezvényekHáza. Szerintem a helytörténe-ti gyûjtemények is nagyobb

publicitást kaphatnának, akárállandó kiállítás formájában.Azon kívül kisebb hangszereskoncerteket is lehetne ott ren-dezni, vagy otthont adhatna amostanában divatos életmód-dal kapcsolatos elõadásoknak.Kevés helyen van multiplexmozi, talán egyre lenne igényea sajószentpéterieknek is.

Nagy Antalné

- Amit idáig hely hiányábannem lehetett megoldani, mostfel kell vállalni, adott a lehetõ-

ség. Évtizedeken át megszok-tuk a két régi kultúrházat,most ez mindenki számára újatjelent. Ha már a nevében ben-ne van, akkor rendezvények-kel kell megtölteni, mint pél-dául a mindenkit érdeklõegészségügyi és életmód elõ-adások, amit egybe lehet kötnivércukor- és vérnyomásmérés-sel. Beleférnének a kulturális

programok is a repertoárba,csak az a kérdés, mire vanigény, és mire futja az anyagi-akból.

Varga Béláné

- Régóta nincs diszkó a vá-rosban, ott lehetne nyitniegyet, ellenõrzött körülmé-nyek között. A gyerekeknek jóljönne egy játszóház, ahol fej-leszthetnék kézügyességüket.Elkelne még egy e-pont, ott azinformatikai ismereteket lehet-ne elsajátítani vagy bõvíteni.Szívesen látnék Sajószent-péteren ismert színészeket éssportolókat egy-egy élménybe-számolóra, biztosan sok em-bert érdekelne az életük és alegismertebb sztorijuk, ered-ményük.

Kovács

Március 15-e a legszebbnemzeti ünnepünk. A magyartörténelem, a magyarság álló-csillaga, mert mindig, mindenpolitikai helyzetben függetlentudott maradni. Mert a negy-vennyolcas hõsök olyan pél-dát adtak nekünk, melyet kö-telességünk átadni az utá-nunk jövõ generációknak. Eztörtént a Hunyadi Mátyás Tag-iskolában is, csak nem a meg-szokott módon. Természete-sen nálunk is volt 12 pont,Nemzeti dal, Táncsics Mihálykiszabadítása a várbörtönbõl.Csak ez is egy kicsit másképp.Idén gondoltunk egy nagyot,és kitaláltuk, hogy a gyerekekjárják végig a forradalmi naphelyszíneit, legyenek magukis részesei az eseményeknek.Így tehát berendeztünk egy

Pilvax kávéházat, ahol ki-ki el-készíthette magának a saját

kokárdáját. Volt Landerer-nyomda, ahol a 12 ponttalkapcsolatos feladatot kellett

megoldaniuk a nebulóknak,Nemzeti Múzeum a Nemzeti

dallal, várbörtön, ahol ügyes-ségi feladatok végrehajtásávallehetett „Táncsicst kiszabadí-tani”. A Városházán toborzóttartottak (itt táncolni tanul-tunk), végül a Nemzeti Szín-házba is ellátogattak. Mindenhelyszínen kaptak a gyerekekrövid ismertetõt arról, hogymi is történt ott 173 éve,majd ehhez kacsolódó felada-tokat oldottak meg. Termé-szetesen mindenki a sajátéletkorának, ismereteinekmegfelelõt. Úgy gondolom,az így kapott információkhasznosak, és a gyerekek nyi-tottak voltak erre a - divatoskifejezéssel élve - projektnap-ra. Felbuzdulva a sikerénmáskor is tartunk ilyen na-pot!

Bodolainé Pándy Enikõ

„Csak akkor születtek nagy dolgok,Ha bátrak voltak, akik mertek…”

A Pilvax kávéház a forradalmi nap ismert helyszíneinekegyike


12

2011. MÁRCIUS Szabadidõ

Életképek a Sajószentpéteri Rejtvényfejtõk Klubjából

Szórakozva tanulni, tanulva szórakozni

Azt azért bátorság állítanom,hogy a fenti eszmefuttatás lebe-gett volna egy pillanatig is a sze-münk elõtt, amikor 2010. febru-ár 4-én megalakítottuk aSajószentpéteri RejtvényfejtõkKlubját. A történet ennél sokkalprózaiabb: az MSK igazgatója ése sorok írója közötti beszélgeté-sen vetõdött fel az ötlet, hogynézzük meg, van-e igény egyilyen csoport létrehozására. Agondolatot hamar tettek követ-ték, szórólapok készültek, aKrónikában megjelent a felhí-vás, közben felvettük a kapcso-latot a kazincbarcikaiakkal is,ott ugyanis már évek óta van -mint közben kiderült: csak aversenyekre összeverbuvált - ha-sonló klub. Ez apró kételyeketébresztett ugyan bennünk,azért mégis belevágtunk. Négyfõvel elindult a munka, a LévayJózsef Városi Könyvtárban hetirendszerességgel, szerdánkéntdélután négykor azóta is talál-kozunk. A létszám változó (5-8fõ), jöttek új tagok, de le is mor-zsolódtak, ám közben kialakultegy összetartó, jó hangulatú,lelkes kis csapat, amit az is bizo-nyít, hogy foglalkozás azóta semmaradt el még érdektelenségmiatt. A tagok többnyire az idõ-sebb generációt képviselik, bárkorra és nemre való tekintetnélkül, a kezdõtõl a rendszeresrejtvényfejtõig mindenkit szíve-sen látunk és várunk sorainkba.

Nem is olyan nehéz …

A rejtvényfejtés mellett a ta-valyi évben már megjelentünkegyéb városi szintû rendezvé-nyeken is, a könyvtárosok vi-lágnapja alkalmából rendezettszellemi vetélkedõn csapatunk

harmadik helyezést ért el, míga városnapokon a helytörténe-ti versenyt meg is nyertük. Bi-zonyítva ezzel azt is, hogy arejtvényfejtéshez nem árt aszélesebb körû ismeret, azújak utáni szellemi fogékony-ság, a tanulni vágyás és nemutolsósorban az egészségesversenyszellem. A rendszeresfejtés segítségével mindezekmegszerezhetõk, a meglévõkmég tovább fejleszthetõk, mi-közben ne felejtsük el, az em-

ber memóriájára, kombinációskészségére, a szellemi frisses-ség megõrzésére gyakorolt jó-tékony hatását. A fiatalok szá-mára ismeretszerzésnek sem(lenne) rossz. Tanulni pedig -csakúgy, mint a jó papnak - so-hasem késõ, és leginkább so-ha, senkitõl sem szégyen! Azelõzõ évben a hagyományte-remtés szándékával, saját ötle-tem alapján tetõ alá hoztuk azelsõ városi rejtvényfejtõ baj-nokságot, ami a tíz résztvevõkörében osztatlan sikert ara-tott. Ez bátorított arra, hogyidén a rejtvényfejtõk napja(1957-ben február 3-án jelentmeg a Füles rejtvényújság leg-elsõ száma) tiszteletére febru-ár másodikán, a szerdai klub-napon megrendezzük a máso-dikat is. A verseny két forduló-ból állt, elõször egy hagyomá-nyos keresztrejtvényt (hason-lókkal, de kicsit könnyebbek-kel lapunk minden számábantalálkozhatnak a tisztelt Olva-

sóink) kapott a hét versenyzõ,aminek megfejtése a városcí-merünk latin nyelvû jelmonda-ta volt. Ez a feladvány selejte-zõként is szolgált, ezzel kétcsoportra oszlott a mezõny. Ez-után valakiknek könnyebb, az„éremesélyeseknek” nehezebbrejtvénnyel kellett megbirkóz-niuk, hogy lehetõleg mindenkisikerélménnyel térhessen ha-za. A versenyeken az értékelésa (betû)hibák száma alapjántörténik, tehát az elsõdleges

cél a hibátlan megfejtés, azidõnek csak azonos hibapontesetén van jelentõsége. A má-sodik forduló egy „sajószent-péteri öttusa” volt: a város tör-ténetével kapcsolatos fogalma-kat is illett tudni az öt külön-bözõ rejtvénytípusból összeál-ló feladatban. Klubvezetõkéntrám hárult a feladványok szer-kesztése, a megoldások javítá-sa, kiértékelése és a verseny le-vezetése. A végén mindenrésztvevõ kapott ajándékbaegy oklevelet, egy DVD-t, az el-sõ három helyezettet (FábiánLajost, Urbán Zoltánnét, Csaj-bók Istvánnét) pedig értékeskönyvjutalomban részesítetteSajó Attila, az MSK igazgatója.

A gödöllõi gyõztes

A verseny jó hangulatbanzajlott le, ami után mindenkiegy picivel gazdagabban térhe-tett haza. Eközben megerõsö-dött bennünk a már korábbanmegfogalmazódott gondolat:ebben az évben megméretjükmagunkat a Rejtvényfejtõk Or-szágos Szövetsége által szerve-zett versenyeken is. Az elsõ ko-molyabb siker nem is váratottsokat magára, ugyanis házi baj-nokunk, Fábián Lajos március6-án a Gödöllõ-kupa egyéniverseny kezdõ kategóriájánakhuszonöt fõs mezõnyében el-sõ helyezést ért el. Egy ilyenesemény - fõleg a csapatver-seny - különleges hangulatamiatt a résztvevõknek mindighatalmas élmény, igazi erõpró-ba, de egy rejtvényfejtõ szíve-sen vállalja az új kihívásokat.Ezeket az élményeket szeret-nénk minél több emberrelmegosztani, ezért a versenyek-re, a csapatba és a klubösszejö-vetelekre egyaránt szívesenvárjuk az érdeklõdõk jelentke-zését! Talán egyszer még mi isrendezhetünk egy országosversenyt, ami segítene váro-sunk nevét még szélesebb kör-ben megismertetni. Mi min-denesetre azon leszünk, hogyígy legyen!

Kiss Barnabás

„A keresztrejtvény a szivar és a whisky mellett az una-lom legnagyobb ellensége… Aki nem találja meg az életboldogságát, annak ezek a fehér-fekete kockák mene-déket kínálnak.” Winston Churchill idézett mondatá-ban csupán az igazság egy részlete sejlik fel elõttünk.Anélkül, hogy vitába szállnék vele, magam úgy gondo-lom, hogy a rejtvényfejtés ennél azért lényegesen töb-bet ad és többet jelent! Az értelmes ember (homo sapi-ens) életét már kezdetektõl fogva valamilyen szintenvégigkíséri a játék, a játékosság, tehát mindnyájan leg-alább annyira játszó ember (homo ludens) is vagyunk.Másrészt az életünk szinte minden szakaszában számo-latlanul találkozunk számunkra addig ismeretlen talá-nyokkal, titkokkal, amelyeknek megfejtésén keresztülfejlõdik intelligenciánk, ezek a megoldások aztán azegyéni és kollektív tudásunkat gyarapítva kultúránk,mindennapjaink szellemi és technikai fejlõdésének ré-szévé válhatnak.

Fábián Lajos (aki Gödöllõn is diadalmaskodni tudott) jobbról a második


IV. évf. 3. szám

3

Aktuális

A tavaszi gyújtogatások sokba kerül(het)nek

Ne játssz a tûzzel!

HUNYADI GÁLA

„Február közepétõl márciusközepéig 126 vonulásunkvolt, amelybõl 21 beavatko-zást Sajószentpéter térségé-ben, fõként Alacskán ésDusnokon kellett végrehajta-ni” - nyilatkozta a KrónikánakNagy István tûzoltó alezredes,kazincbarcikai tûzoltópa-rancsnok.

A legtöbb szárazfû tüzet 1-2hektáros területen belül sike-rült megfékezni, ám volt, aholjelentõs területek váltak a lán-gok martalékává. A legemléke-zetesebb napon 24 esetbenhívták õket, ami már a teljesít-ményük felsõ határát jelentet-te. A legnagyobb kiterjedésû

tûz Dédestapolcsány térségé-ben keletkezett, ahol 20 hek-táron égett a szárazfû és a bo-zót, ám ennek az eseménynektöbb hektár facsemete is áldo-zata lett.

A parancsnok azt mondja: aszándékos és gondatlan tûz-okozás tûzvédelmi bírsággalsújtható, és kéri a polgárokat,hogy segítsenek a gyújtogatókleleplezésében. A szárazfûtûzben ugyanis állatok és vé-dett növények is áldozatul es-nek, s ezzel jelentõs mérték-ben károsul az élõvilág. Bár azidén még nem rendeltek eltûzgyújtási tilalmat, ám az al-ezredes felhívta a figyelmet a

tûzgyújtás veszélyeire és a lán-gok továbbterjedésének meg-elõzésére. Kéri, hogy aki kertihulladékot vagy szárazfüvetéget, locsolja körül saját terü-letét, vagy ha erre nincs lehe-

tõsége, tartson magánál tûzol-tó eszközt, de legalább egy la-pátot, amivel a lángokat csilla-pítani, oltani tudja.

-k-

Már szeptemberben elhatá-roztuk, hogy iskolánk névadó-jának neve napjára gálamûsor-ral készülünk. Akkor még csakaz volt biztos, hogy mindenosztály fellép majd, és megmu-tatja a külvilágnak, mi is törté-nik a Hunyadi falain belül.

A mûsor ötletét az adta,hogy Magyarország az EurópaiUnió Tanácsának soros elnöke.Minden osztály egy-egy uniósországnak öltözött be, és mu-tatta be táncait, dalait, verseit.Persze nem sikerült mindegyi-ket megjeleníteni, de igyekez-

tünk minél többet. A mûsortés az országokat BodolainéPándy Enikõ és KorcsmárosnéVidák Zsuzsa fogta össze, amûsorszámokat az osztályfõ-nökök, nevelõk és szülõk taní-tották be. A jelmezek, a deko-ráció szintén az õ munkájukatdicséri. Mindenki kivette a ré-szét, igazi összefogással ké-szült a gála.

Bár nagy királyunk nem ve-

hetett részt a tiszteletére ren-dezett ünnepségen, nagy örö-münkre eljöttek a város és azintézmények vezetõi, szülõk,rokonok, ismerõsök. A mûsorjól sikerült, büszkék voltunktanítványaink, nevelõink és aszülõk munkájára, összefogá-sára. Ha a Tanács élén is ígydolgoznak majd, nem kételke-dünk a sikerben.

Kiss Csabáné

A hó elolvadása után a külterületeken elõtûnik a szá-razfû, aminek meggyújtására nagyon sokan éreznekkésztetést. A tûzoltók munkája ebben az idõszakban azévi átlag többszörösét teszi ki, a gyújtogató pedig csakritkán leplezõdik le. Pedig ha tetten érik, 60 ezer forint-tól akár 3 millióig büntethetõ.

Nem ritkán késõ este, illetve éjszaka kell szárazfûtüzekhez vonulniuk a lánglovagoknak

A Hunyadi Tagiskola apraja-nagyja kivette a részét amunkából

GGyyoorrss!! OOllccssóó!! HHaattéékkoonnyy!!2011-ben is válassza a Sajó Televízió

képújságát!Telefon: 06-20-667-5711 e-mail: [email protected]


14

2011. MÁRCIUS Sport

… avagy a helyi teniszrõl három szettben

A szentpéteri ászok ászai …

Utunk következõ állomásalegyen tehát az Élmunkás út 5.alatt lévõ Sajószentpéteri Te-nisz Club, ahol városunk„ászai” ütik a labdát és adoga-tásként a védhetetlen ászokat.Természetesen a létesítményszabadtéri, ezért csupán koratavasztól késõ õszig, akkor isaz idõjárás szeszélyének kitévenyújthat kiváló lehetõséget amozogni vágyók számára. Ami-kor fiatal koromban tudatosantörekedtem arra, hogy a lehetõlegtöbb sportág szabályaitmegismerjem és gyakorlatbanaz alapjait elsajátítsam, én isszinte csak annyit tudtam a te-niszrõl, mint a legtöbb földihalandó: egy látványos „úri”sport, kívülállók számára kö-vethetetlen pontszámítással.Aztán az elsõ találkozásbólhosszú szerelem lett: mai na-pig vallom, hogy ez ugyan-olyan alapsport a szárazföl-dön, mint az úszás a vízben.

Elsõ szett: barangolása sportág történetében

A tenisz egy középkorbanmár ismert, francia eredetû,akkor még puszta kézzel vagybõrkesztyûvel ûzött ütõlabda-játék angolok által továbbfej-lesztett változata. A neve is in-nen eredeztethetõ: az adogatójátékos kiáltotta az ellenfelé-nek, hogy „tenéz!” (fogja!). Atenisz a viktoriánus korban ke-letkezett, s nagyon sokáig megis maradt az arisztokráciasportjának. A ma játszott for-mája csak a XIX. században ala-kult ki, 1858-ban már a maihozhasonló pálya épült, 1877 júli-

usában a ma már legendánakszámító wimbledoni füvön,1881-ben Amerikában, 1925-tõl Párizs salakos pályáin(Rolland Garros) is rendezteknyílt nemzetközi versenyt.

Második szett: néhányszó a magyar teniszrõl

Csupán kuriózumként emlí-tem meg, hogy az elsõ magyarbajnokságon 1894-ben a férfi-ak elõtt Pálffy Paulina diadal-maskodott. Legsikeresebb férfijátékosunk, Asbóth József1947-ben nyert a Rolland

Garroson, és Wimbledonbanharmadik lett. Ezeket a sikere-ket másolta le 1958-ban az ed-digi legjobb nõi versenyzõnk,Körmöczy Zsuzsa. Ez a nõi vi-lágranglistán második helyetjelentett számára, amelyet amagyar származású, újvidékiSzeles Mónika múlt csak felül.Ezeket az eredményeket ké-sõbb Taróczy Balázs harmadik,illetve Temesvári Andrea hete-

dik helyezésével ugyan megkö-zelítette, rajtuk kívül magyarszínekben versenyzõ tenisze-zõnek ez a mai napig csupánálom maradt.

Harmadik szett: visz-sza Sajószentpéterre

Városunkban néhány évemég csak gondolni sem lehe-tett arra, hogy helyben is ûz-hesse bárki is ezt a gyönyörûsportot. Aztán egyszer csak va-lami nálunk is megmozdult…Errõl beszélgettem városunkteniszlétesítményét létrehozóés mûködtetõ Szava Kft. tulaj-donosával, Kalász Lászlóval,hogy segítségével tájékoztat-hassam a Krónika tisztelt Olva-sóit is errõl a talán még keve-sek által felfedezett sportolásilehetõségrõl.

A Kft. korábban a SVSE tá-mogatásában vett részt, majdkoncepcionális okok miattelõtérbe került a saját sport-célú támogatás lehetõsége. ASVSE egykor a Borsodi Bá-

nyász és a SÜMSE fúziójábóljött létre, az utóbbi egyesületpedig rendelkezett teniszszak-osztállyal is, s a hosszú távúmegtérülés reményében ezt ahagyományt akarták tovább-vinni a teniszcentrum létreho-zásának gondolatával. Elsõ„ütésemet”, hogy nem tûnt-ekockázatos kalandnak egyilyen kisvárosban ennek a lé-tesítménynek a megépítése,

azonnal egy félmondatos„röptével” fejezi be: „Nem, so-kak szemében ez egyenesenõrültségnek számított”. Az idõszerencsére mégis egyre in-kább õt kezdi igazolni. Tehátmegépült az új centrum há-rom salakos pályával és a ki-szolgáló létesítményekkel, és2008 áprilisában az egyik ka-zincbarcikai klub tagságánakátalakulásával, a székhelyükSajószentpéterre helyezésé-vel, valamint a helyi teniszba-rátok aktív közremûködésévellétrejött a Sajószentpéteri Te-nisz Club is. Jelenleg 14 állan-dó és 20 pártoló taggal mû-ködnek a környékbeli klubokszakmai segítségét is elfogad-va, a szervezést, menedzseléstõk maguk végzik, míg a fenn-tartási költségeket a Kft. bizto-sítja. A külsõ anyagi forrásokelõteremtésének sem a pályá-zati rendszer, sem a beharan-gozott sportirányú adóválto-zások nem kedveznek, ezértjelentett nagy segítséget azönkormányzat által biztosítottmúlt évi támogatás, amelyetezúton is szeretnének megkö-szönni. A Club sportfilozófiá-ja: a fiatalok sportolási igénye-inek felébresztése, a tömeg-sport-lehetõségek szélesítése,a tehetségek gondozása, kine-velése és magasabb szintûegyesületek felé terelése. En-nek jegyében ajánlották fel ahelyi iskoláknak is a testneve-lés órákon belüli ingyenes ok-tatást és pályahasználatot, anyári szünetben pedig napkö-zi rendszerû teniszsulival vár-ják a gyerekeket. Az elmúlt há-rom év munkájának köszön-hetõen elmondható, hogy atenisz egyre ismertebb és nép-szerûbb lett városunkban ésvonzáskörzetében. S mintmindig, most is csupán raj-tunk múlik, hogy a lehetõsé-gekkel hogyan élünk. Remé-lem, hogy a jövõben általuk isegyre több gyermekünk életé-nek fontos részévé válik azegészséges mozgás és a sportiránti igény.

Kiss B.

A Krónika korábban megjelent számaiban, a szabad-idõ aktív eltöltéséhez ötleteket adva, sétára invitáltamtisztelt Olvasóinkat. Télen jártunk már a konditerem-ben, aerobic foglalkozáson a sportcsarnokban, most pe-dig (reméljük) jön a tavasz, vele a jó idõ, hát irány a sza-bad levegõ! Amennyiben el is fogadjuk azt a közhelyet,hogy a fenti két lehetõség közül az elsõ a férfiaknak, amásodik inkább a hölgyeknek szólt, azt már senki semtagadhatja, hogy a tenisz egyike azon sportoknak, ame-lyeknek valamelyik formájával nemre és korosztályravaló tekintet nélkül az óvodástól az aggastyánig bárkimegpróbálkozhat.

Profi körülmények várják a teniszezni vágyókat azÉlmunkás úton


MeghívóA Móra Ferenc Tagiskola

a 2010/11-es tanévben ünnepli fennállásának

25. évfordulóját.

A jubileumi programsorozat

2011. április 9-én (a hagyományoknak megfelelõen)

az Egészségnappal kezdõdik.

A vérnyomás, koleszterin- és vércukorszintmérésén túl a reformkonyha ínyencségeivel és alternatív gyógymódok bemutatóival vár-

juk a hozzánk ellátogatókat.

Ezen a napon kerül megrendezésre a floorball-bajnokság,

amely tagiskolánkban nagy népszerûségnekörvend, és amelyre négyfõs csapatok

jelentkezését várjuk.

Április 11-étõl házi és városi szintû versenyeket tartunk.

A programot ebben az évben is az idegen nyelvi délután színesíti.

A Móra-gálát 2011. április 15-én a Mûvelõdési és Sportközpontban rendezzük

meg, melyre minden kedves érdeklõdõt szeretettel várunk!

Vízszintes: 1. Lóbetegség. 4. Nobilis. 8. Szûrt gyümölcs-

ital. 10. A római légiók legkisebb egysége. 11. Nagyszülõ

egyik szülõje. 13. Sötét napszak. 14. A csont orvosi neve.

15. Kossuth-díjas rajzfilmrendezõ (József). 16. Apró, pók-

szerû állat. 17. Király Kupa. 18. Férfinév, de családnév is.

20. Ez van a kalamárisban. 22. … Triznyák (mesehõs). 23.

Lombhullató évszak. 24. A zeg- ikerszava.

Függõleges: 1. Részletesen kimunkál. 2. Étkezés. 3. Vár-

építõ víziállat. 4. Az 1848-as európai forradalmak köz-

ismert elnevezése. 5. E napon. 6. Az orrához. 7. Telepü-

lés Kazincbarcika mellett. 9. Tinódi hangszere. 12. Örök-

ség jelzõje. 16. Épphogy. 17. Korábbi cégtípus. 19. Kész-

termék. 21. Felesége van.

Készítette: Kiss Barnabás

Rejtvényünk megfejtése a függõleges 4. sorban ta-

lálható. Ezt kell beküldenie az újság szerkesztõségé-

be nyílt levelezõlapon vagy a szerkesztõség e-mail cí-

mére 2011. április 14-éig. A helyes beküldõk között

egy 5000 Ft-os könyvutalványt sorsolunk ki. Cím: Sa-

jó Televízió Nonprofit Kft. 3770 Sajószentpéter, Hu-

nyadi utca út 9. E-mail: [email protected]; szent-

[email protected]. Az elmúlt havi rejtvé-

nyünk helyes megfejtése: farsangi fánk. Köszönjük

Olvasóink aktivitását, és minden rejtvénykedvelõt

szeretettel várunk minden szerdán 16 órakor a váro-

si könyvtárban mûködõ rejtvényfejtõk klubjába! A

március 18-án megtartott sorsoláson Kasza Zoltán-

nak kedvezett a szerencse. Gratulálunk! A nyeremény

átvételérõl késõbb értesítjük.

IV. évf. 3. szám

Kiadó: Sajó Televízió Nonprofit Kft.; Cím: 3770 Sajószentpéter, Kálvin tér 4.; Telefon: 48/521-037, Ügyvezetõ igazgató: Sulyok Barnabás

Fõszerkesztõ: Román Péterné; [email protected]ó: Gólya Zoltán; Tördelés: Német Sándor

Szerkesztõség, hirdetésfelvétel: 3770 Sajószentpéter, Kossuth út 193.E-mail: [email protected]; Nyomda: Német Nyomda Kft.

Cím: 3527 Miskolc, Baross Gábor út 17. Telefon: 30/943-4210 Fax: 46/347-086E-mail: [email protected]

Megjelenik havonta 4300 példányban. ISSN 1789-7807

A hirdetések tartalmáért a kiadó felelõsséget nem vállal! A lapban megje-lenõ cikkek, képek bármilyen formában történõ felhasználása a kiadó írá-sos engedélyével lehetséges. Kéziratokat, fotókat nem õrzünk meg és nemküldünk vissza.

15

KERESZTREJTVÉNYKERESZTREJTVÉNYSzabadidõ


2011. MÁRCIUS


sajószentpéter 2011 03 - · pdf filea rendezvények háza kiala-...

Documents