Ma Magyarországon öt-hatszázezer roma él: ôk alkotjákhazánk legnagyobb létszámú etnikai kisebbségét. A cigánykisebbség és a nem cigány többség együttélése korántsemproblémamentes, a viszályok története évszázadokra nyúlikvissza.Az alábbiakban tények, kutatási adatok, elemzések és külön-bözô álláspontok ismertetésével mutatjuk be, hogy milyenproblémák kísérik a cigányok és nem cigányok együttélését,milyen tényezôk állnak a problémák hátterében, hogyan oszlikmeg a felelôsség az együttélés nehézségeiért a nem cigánytöbbség és a cigány kisebbség között, illetve milyen szerepetjátszanak azokban olyan külsô körülmények, amelyekalakítására egyik csoportnak sincs módja. Tájékoztató füzetünk négy fejezetében a cigány kisebbséggelkapcsolatos legfontosabb kérdéseket vesszük sorra. Elsôkénta magyarországi roma társadalom felépítését, jellemzôitfoglaljuk össze. A második fejezetben a szegénységrôl és azonbelül a cigányok helyzetérôl lesz szó, a harmadikban pedigarról, hogy Magyarországon miért laknak elkülönülve acigányok, és miért járnak külön iskolákba vagy osztályokba aroma gyerekek. Végezetül a mindennapi élet különbözôterületein megnyilvánuló, származási alapon történômegkülönböztetésrôl írunk.

ROMÁK ÉS NEM ROMÁK, RROOMMÁÁKKRRÓÓLL ÉÉSS NNEEMM RROOMMÁÁKKRRÓÓLL

A tájékoztató füzet a MAGYAR AGORA 2005, ROMÁK ÉS NEM ROMÁK,

ROMÁKRÓL ÉS NEM ROMÁKRÓLprojekt megrendelésére

készült. A szerkesztésében

Munk Veronika, Máder Miklós és Csákó Gabriella vett részt.

Készült az ELTE TáTK ELTE-UNESCO

Kisebbségszociológiai Tanszék kiadásában 2005-ben

Nyomta: Passzer nyomdaDesign: Lôrincz Anna

Korrektúra: Lukács Annabella

FÔ PARTNER ÉS TÁMOGATÓ:

PARTNEREK:

TOVÁBBI TÁMOGATÓK:

Készült az Európai Unió és az Ifjúsági,

Családügyi, Szociális és

Esélyegyenlôségi Minisztérium

megbízásából, a 2002-es

Phare „Összetartó Társadalom

megteremtése" c. program keretében

American Embassy, Budapest

1

• „CIGÁNY” VAGY „ROMA”: Az elmúlt évek során a cigánykisebbséggel foglalkozó emberi jogi szervezetek és számoscigány értelmiségi erôfeszítései nyomán a közbeszédben egyreinkább elterjedt a „roma” szó használata a sokak szerint elítélôhangulatú „cigány” kifejezés helyett. A „rom” szó jelentése:ember. A „roma” megjelölést ugyanakkor nem minden cigány cso-port tartja magára érvényesnek. Tájékoztató füzetünkben a kétkifejezést egyenértékû, azonos értelmû kifejezésként használjuk.• ETNIKUM, ETNIKAI CSOPORT: Olyan emberek csoportja, akikszármazásuk alapján közös kulturális vonásokkal rendelkeznek,tudatában vannak egységüknek, valamint más hasonló csopor-toktól való különbözôségüknek. Ilyen a cigány etnikai csoport is.• ETNIKAI ELÔÍTÉLET: Mint minden elôítélet, az etnikai elôítéletis a csoporttagok összességére általánosított ellenszenv; ezesetben az általánosított vonások magához az etnikai hovatar-tozáshoz kapcsolódnak.• DISZKRIMINÁCIÓ: A kifejezés megkülönböztetést jelent; hanem szerepel elôtte a „pozitív” jelzô, akkor hátrányos megkülön-böztetést jelöl. A bôrszín szerinti, a származáson alapulóhátrányos megkülönböztetés („etnikai diszkrimináció”) céljaés/vagy eredménye a közélet bármely területén az emberi jogok,az alapvetô szabadságjogok elismerésének és gyakorlásának kor-látozása, megakadályozása. Az ilyen típusú diszkrimináció a civi-lizált világban, így Magyarországon is csak elvétve fordul elô. Vanazonban a diszkriminációnak számos áttételes formája, amelyabban nyilvánul meg, hogy etnikai vagy más csoportokat a töb-biektôl elkülönítve, eltérô, hátrányos módon kezelnek, ügyeiketkülön szabályok szerint intézik, sôt sokszor elkülönülôintézményi pályákra terelik. Mindennek eredményeképpen sérül-nek az alapvetô emberi jogok. • SZEGREGÁCIÓ: Elkülönítést jelent. A romákkal kapcsolatbanleggyakrabban oktatási és lakóhelyi szegregációról beszélhetünk.Elôbbi a roma és nem roma gyerekek iskolai elkülönítését jelenti,vagyis azokat az eseteket jelöli, amikor – ma már jogellenesen –külön cigány és nem cigány iskolákat és/vagy osztályokat hoznaklétre az oktatási intézményekben. Az oktatási szegregáció külön-leges esete az eredetileg a fogyatékosok számára szervezettspeciális oktatási formák kitöltése cigány gyerekekkel. A lakóhe-lyi szegregáció pedig arra a jelenségre utal, amikor bármelymegkülönböztetô eljárás révén a cigányokat arra ösztönzik/-kényszerítik, hogy „maguk között”, a nem cigányoktól el-különülten telepedjenek le. • INTEGRÁCIÓ: A szegregáció, vagyis az elkülönítés ellentéte. Aromák és nem romák egyenrangú és együttes élethelyzeteinektudatos kialakítását jelenti. Oktatási színtéren például a vegyesiskolák és azokon belül vegyes osztályok létrehozatalát jelen-theti, a lakóhelyek szempontjából például az elkülönült városislumok, falusi cigánysorok és a cigánytelepek felszámolását olymódon, hogy az elköltözôk a nem cigányokkal azonos jogokszerint és velük elvegyülve választhassák meg új lakóhelyüket.

AZ ISMERTETÔBEN HHAASSZZNNÁÁLLTT FFOONNTTOOSSAABBBB FFOOGGAALLMMAAKK

32

aa MMAAGGYYAARROORRSSZZÁÁGGII CIGÁNYSÁG

HÁNYAN VANNAK AA CCIIGGÁÁNNYYOOKK??

MILYEN CSOPORTJAI VANNAK AA CCIIGGÁÁNNYYSSÁÁGGNNAAKK??

Cigányok létszáma Magyarországon

HOL ÉLNEK AA CCIIGGÁÁNNYYOOKK??

A történeti feljegyzések szerint a XV. századtól élnek cigányok a Kárpát-medencében. E helyütt nincs módunk a cigányság társadalomtörténetének bemutatására. Rövidismertetésünket a mai helyzetet közvetlenül befolyásoló elôzményeknél, a késô szocializ-mus éveinél kezdjük. A 60-as évektôl kezdve az MSZMP kiemelt politikai feladatnak tekin-tette a magyarországi cigányság gyors ütemû beillesztését és „elmaradottságának felszámolását”. E politika jegyében indult meg a cigányfoglalkoztatás kiterjesztése és aharmadik világbeli viszonyokat idézô cigánytelepek felszámolása is. Miközben a cigányok iskolázottsága és életszínvonala ténylegesen emelkedett, a felülrôlvezényelt kényszerasszimilációs program nem vezetett tényleges integrációhoz. A cigányok kirekesztôdése mind a munkahelyek, mind a lakóhelyek, mind a társadalmi viszonylatok tekintetében fennmaradt, sôt részben elmélyült. Az 1990-es rendszerváltásután a kényszerasszimiláció bumeránghatásaként maguk a cigányok váltak a sikertelenasszimiláció bûnbakjaivá, és a hajdani rejtett kiszorítottságuk nyilvánvalóvá lett. A cigány munkavállalók többnyire az iskolázatlanabb, képzetlenebb réteghez tartoznak, aszocializmusban a nekik munkát adó, gyakran mesterségesen fenntartott gyáripar a rend-szerváltás után gyakorlatilag megszûnt. Ezzel elképzelhetetlen mértékû munkanélküliségés szegénység alakult ki a cigányság körében. Ugyanakkor a roma közösség egy kisebbrésze elindult a társadalmi felemelkedés útján. Egyre nagyobb és nagyobb különbségektapasztalhatók a roma társadalmon belül:

egy szûk réteg – többnyire vállalkozóként – jelen-tôs anyagi sikereket ért el; egyre növekszik a cigány értelmiség létszáma éserôsödik politikai szerepvállalásuk is; a helyi cigány önkormányzatok egyre több olyanpolitikust nevelnek ki, akik aztán országos szintûvezetôkké válnak;ám a többség számára a munkavállalási lehetô-ségek és az életszínvonal tekintetében drámaihanyatlás következett be.

1970-ben a roma népességet 320 000 fôre becsülték, számuk a 90-es évek elejénmegközelítette a félmilliót, ma a magyar népesség 6–8 százalékát teszik ki.Egyes nézetek szerint a roma lakosság létszáma erôteljesen növekszik, becslések szerint2010-re 700 000, 2050-ra pedig már 1 200 000 körül is lehet, ennek megfelelôen azegyébként csökkenôben levô magyarországi népesség mind nagyobb arányát a romalakosság teszi majd ki. Amennyiben nem sikerül a cigányság társadalmi helyzetén javítani,sokuk számára életstratégia lehet a sok gyerek vállalása.A népességkutatók egy része szerint azonban, ha javulni fog a cigányság anyagi helyzete,foglalkoztatottsága, lakáskörülményei, akkor a náluk jellemzô magas gyerekszám csökkenmajd. Emellett egy másik tendencia is érvényesülhet: a roma nôk elôtt megnyíló oktatásiés munkapiaci lehetôségek az elsô gyerek vállalásának az idejét kitolják, ahogy ez a nemroma nôk esetében már korábban lezajlott. Emiatt a roma lakosság létszámánaknövekedése lassul.

A magyarországi cigányság nem egységes népcsoport, hanem történetük,nyelvük, hagyományaik szerint markánsan elkülönülô csoportokra tagolódik.

A romungrók a hazai cigány népességmintegy 77 százalékát teszik ki, elsôsor-ban az ország északkeleti vidékein élnek.Viszonylag nagy arányban városokbanlaknak. Magukat muzsikus cigánynakmondják. A roma nyelven és magyarul beszélô oláhcigányok aránya a roma lakosságonbelül megközelítôleg 11 százalék. Magu-kat romnak vagy romának nevezik. Ha-gyományosan lovakkal kereskedtek. Mais elsôsorban kereskedô foglalkozást ûz-nek.A román nyelven beszélô beások zöme adél-dunántúli falvakban él. Zömmelhagyományos foglalkozásokat ûznek,kosárfonásból, vándorköszörûsségbôl,fémmûvességbôl élnek.

A magyarországi cigányok ma is elsôsorban vidéken, fôleg az ország elmaradottrégióiban – Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye,Baranya megye – élnek, és leginkább községekben laknak. Az elvándorlásleginkább a keleti, fejletlenebb régiókból a nyugati országrészekbe, valamint avidéki városokba és Budapestre történik. A romák lakáshelyzetét a hatvanas években kezdôdött cigánytelep-felszámolásiintézkedések nagymértékben megváltoztatták. A fôvárosban teljesen megszûn-tek a hagyományos romatelepek, de minden településtípusra jellemzô a cigányte-lepek számának csökkenése. Általános tendencia az is, hogy a romák közöttcsökkent a települések külterületén és nôtt a belterületen élôk aránya.A következô térkép a cigányok létszámarányát mutatja országosan.

jövedelmi helyzete a rendszerváltás óta folyamatosan romlik. A TÁRKI adataiszerint 1991-ben a romák 31,9 százaléka volt szegény, 2001-ben már 61,5 száza-léka. Ha az átlagjövedelem felét tekintjük küszöbértéknek, akkor 1991-ben aromák 48,9 százaléka, míg 2001-ben már 68 százaléka volt szegény. A szegények egészségi állapota jellemzôen az átlagosnál rosszabb, megjelenésükelhanyagoltnak tûnik, gyakran jellemzi ôket dühös, csalódott alapállás az egésztársadalommal szemben, sötéten látják jövôjüket, s ezért könnyen fordulnak akáros szenvedélyek, elsôsorban az alkohol felé.

A szegénység akkor válik tartóssá és fenyegetôvé, ha több területen – lakáshely-zet, alacsony iskolázottság, munkanélküliség – is érint egy-egy családot, és aromák legnagyobb hányadára ez igaz. Közöttük nagyon sok a munkanélküli, aziskolázatlan, és ráadásul a többségük az ország elmaradottabb régióiban lakik. A 19 éves kor feletti roma népesség negyede aktív dolgozó, mindössze 5 száza-lékuk tanul, a felnôttek további háromnegyedének azonban sem munkája, semtanulmányi kötelmei: mintegy 70 százalékuk munkanélküli vagy más okból inaktív.Az inaktívak három legnagyobb csoportja a munkanélküliek, a segítô családtagokés a rokkantnyugdíjasok.

A 19 éves kor feletti magyarországi roma népesség közel harminc százaléka nem végezte el az általános iskolát. Több mint egyharmaduknak csak általános iskolai végzettsége van. Alig egyötödük végezte el a szakmunkásképzôt, és csupán minden kilencedik romának van érettségije. A diplomások aránya 1,3 százalék, miközben országosan a diplomások aránya 20 százalék.

54

KI A SSZZEEGGÉÉNNYY??

HÁNY SZEGÉNY EMBER ÉÉLL MMAAGGYYAARROORRSSZZÁÁGGOONN??

KIK A SSZZEEGGÉÉNNYYEEKK??

A szegénység fogalma többféleképpen meghatározható, de mindig és mindenütt politikaiküzdelmek kérdése, hogy hol húzzák meg azt a határvonalat, ami alatt szegénységrôlbeszélnek. A szegénységi határ lehet egy konkrét jövedelmi összeg, de meghatározható azországos átlagjövedelem valamilyen százalékában is.

A létminimum az az összeg, amely biztosítja azéletvitellel kapcsolatos igen szerény szükségletekkielégítését, miközben nem tesz lehetôvé meg-takarításokat, beruházásokat. A létminimum2004-ben személyenként 53 300 forint havonta.

A legfrissebb létminimum-számítási adatok szerint a magyar népesség harmada 53 ezerforintos létminimumérték alatt él. Ugyanakkor a hazai jövedelmi viszonyok sajátosságaimiatt a létminimum viszonylag közel esik az átlagos egy fôre jutó jövedelemhez. Ezértszokás a tényleges szegénység szintjét az átlagos fejenkénti havi jövedelem 50 száza-lékánál meghúzni. Így számítva a mai Magyarországon a szegények aránya 13–15 százalék,és körülbelül a felük mélyszegénységben él. Utóbbiak azok, akiknek nemcsak a jövedelmeigen alacsony, hanem súlyosan hátrányos lakáskörülmények, magas munkanélküliség,magas betegségi arányok stb. közepette élnek.

• Az alacsonyan iskolázottak. Minden, a szegénységgel kapcsolatos vizsgálat aztmutatja, hogy az iskolai végzettség döntôen befolyásolja a jövedelmi helyzetet:minél alacsonyabb az iskolai végzettség, annál nagyobb a szegénységvalószínûsége.• A kistelepülésen élôk. A munkalehetôség és a megfelelô infrastruktúra hiányamiatt nagyobb valószínûséggel szegények.• Az ország elmaradott régióiban élôk.• A munkanélküliek. Különösen a tartós munkanélküliség válik súlyos anyagilemaradás, utóbb teljes társadalmi kirekesztettség forrásává.• A fogyatékosok és a betegek. A WHO egészségügyi világszervezet nemzetközistatisztikái szerint az összlakosság 10 százaléka fogyatékos valamilyen mérték-ben. A fogyatékosság, illetve a tartós betegség szegénységre hajlamosító tényezô. • A hajléktalanok. Egyes becslések szerint az országban 20–50 ezer, a fôvárosban10–20 ezer hajléktalan ember él.• A kisnyugdíjasok, nyugdíjszerû ellátásban részesülôk. • A nagycsaládosok. A kétgyerekes családok 35 százaléka él létminimum alatt, ahárom- és többgyerekes családoknak pedig a 60 százaléka.• A pályakezdô fiatalok. A pályakezdôk aránya a munkanélküliek között országosan4–10 százalék között van, s ugyanakkor ma minden ötödik pályakezdô munkanél-küliként indítja el felnôtt karrierjét.

A felmérések szerint Magyarországon négy tényezô határozza meg leginkább aszegénységi kockázatot: a képzettség és munkaerô-piaci helyzet; a demográfiai mutatók;a földrajzi helyzet és lakóhelytípus; illetve a roma származás. A magyarországi romák

SSZZEEGGÉÉNNYYSSÉÉGG,, ROMA SZEGÉNYSÉG

KIK A SZEGÉNY RROOMMÁÁKK??

Inaktív

Tanul

Dolgozik

25%

5%

20%

Munkanélküli

50%

csak általános iskolai végzettsége van

35.7%

szakmunkás-képzőtvégzett21%

általános iskolaivégzettsége van

12%

diplomás1.3%

19 éves kor feletti roma népesség

iskolai végzettsége

A roma népesség aktivitása

nem végezte el az általános

iskolát30%

7

A cigányság körében az aktív keresôk alacsony és az eltartottak magas aránya jellemzô.Az eltartottak aránya a romák csoportjában majdnem kétszerese az országos szintnek.A cigányság körében a rendszerváltozással együtt járó piacgazdaságra történô átállásmiatt 1990-ben a munkanélküliségi ráta értéke meghaladta a 20 százalékot, 1993-banpedig már 36 százalék volt. A mai cigány munkanélküliséget 50 százalékosra becsülik. A teljes magyar lakossághoz viszonyítva ez lényegesen nagyobb arány, ugyanis a teljeslakosság körében a munkanélküliség aránya csupán 7 százalék körüli.

A magyarországi romák túlnyomó többsége szegény, öt roma gyerek közül négy a létmini-mum alatti jövedelmi szinten él. Legrosszabb helyzetben a keresô nélküli háztartásokbanélô gyerekek vannak, 95 százalékuk él a létminimum alatt. A tartós szegénységben élôkközött minden harmadik ember roma. A roma háztartások több mint fele él tartósszegénységben, míg a teljes lakosság esetében ez az arány kevesebb 8 százaléknál.

Sarkított megfogalmazással élve, ha valaki szegény roma, akkor éhezik, rendkívül rosszkörülmények között lakik, tébécés és nem roma társainál mintegy tíz évvel elôbb hal meg.Pedagógusok és szociális munkások beszámolóiból tudjuk, hogy Magyarországon acigányok egy része állandóan éhezik, sokan pedig havonta egy-két napon nem jutnakélelemhez. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a romák majdnem 60 százaléka élkomfort nélküli lakásokban (ezzel szemben a teljes népességnek csak a 16 százaléka). A 19és 34 év közötti roma népesség közel fele szenved valamilyen betegségben, körükbentizenegyszer több a tébécé, tizenötször több a szívbetegség, a nôknél tízszer több avashiányos vérszegénység a teljes lakossághoz viszonyítva. Rossz munkaerô-piacihelyzetükbôl fakadóan sokuk egészségtelen munkahelyen dolgozik, ami miatt súlyosbetegségek léphetnek fel. A leszázalékolt romák rendkívül rossz szociális körülményekközé kerülnek. A fentiek döntô szerepet játszanak abban a már említett tényben, hogytöbb mint tíz évvel alacsonyabb a romák születéskor várható élettartama, mint a magyarlakosság átlagáé.A szegénységi küszöb alatt élô gyerekeket nemcsak az alapvetô szükségletek hiányafenyegeti, hanem a lelki egészség sérülése is. A hátrányos családi hátterû roma gyerekekiskolai beilleszkedése gyakran kudarcos. Egy nemzetközi felmérés azt mutatta, hogy azeurópai országok közül a magyar oktatási rendszer biztosít legkevésbé egyenlô esélyeketaz alacsonyabb iskolai végzettségû és a szegényebb családokból származó gyerekeknek.

6

HÁNY SZEGÉNY ROMA ÉÉLL MMAAGGYYAARROORRSSZZÁÁGGOONN??

MIT JELENT AZ, HA VVAALLAAKKII SSZZEEGGÉÉNNYY RROOMMAA??

g

1990 1993 2005

60%

50%

40%30%

20%

10%

0%

A ROMA SZEGÉNYSÉG KKEEZZEELLÉÉSSÉÉNNEEKK SSÚÚLLYYPPOONNTTJJAAII

MIT LEHET TENNI A CIGÁNYOK SSZZEEGGÉÉNNYYSSÉÉGGÉÉNNEEKK MMÉÉRRSSÉÉKKLLÉÉSSÉÉRREE??

a)

Minden ötödik roma gyereket fogyatékossá minôsítenek, többségüket még aziskolába kerülés elôtt. A cigány gyerekek egy része már az általános iskolábanlemorzsolódik, így a hátrányos élethelyzet újratermelôdik.

A roma közösség nagy részét sújtó szegénység ún. mélyszegénység. Ez nemegyszerûen anyagi kérdés, hanem számos negatív folyamat egymásra hatásábóláll elô és válik tartóssá. A cigányok társadalmi kirekesztettséggé mélyülô lesza-kadása egyszerre iskolázottsági, foglalkoztatási, lakóhelyi, a lakás- és élet-feltételekkel összefüggô, egészségügyi, életviteli és az ôket övezô etnikai diszkriminációból fakadó probléma. Ugyanakkor a tényezôk mégsem egyformasúlyúak. Kutatások sora bizonyítja, hogy a mélyszegénység fenntartásában a leg-fontosabb szerepet az iskolázás és a romák körében különösen magasmunkanélküliség játssza.Az oktatással kapcsolatban felmerülô gyakorlati dilemmákra késôbb részletesenvisszatérünk. Itt most a munkanélküliség, mindenekelôtt a tartós munkanélküliségés a szegénység közötti bûvös kör felszámolására megfogalmazódott fôbb elgon-dolásokat tekintjük át. A politikai elképzelésekben a legfontosabb különbségtétel,hogy az egyes elképzelések általában célozzák-e meg a munkanélküliség mérsék-lését, vagy a romáknak szóló speciális programokban gondolkodnak-e.

Az elgondolások csokorba köthetôk aszerint, hogy a tartós munkanélküliségcsökkentését elsôsorban

• az államtól várjuk-e • vagy a munkaadók és munkavállalók közötti viszony

újraszabályozásában látjuk-e a megoldást,• a társadalom felelôsségében• vagy az érintett egyén felelôsségében bízunk.

ÜTKÖZÔ VÉLEMÉNYEKa) AZ ÁLLAMI FELELÔSSÉG. Az állam felelôsségét hangsúlyozó elgondolások

középpontjában az áll, hogy a tartóssá vált munkanélküliség a rendszerváltássorán bekövetkezett gazdasági átalakítás következménye. Az átalakításraugyan szükség volt, ám azért egyes társadalmi csoportok nem kerülhetnekkülönösen hátrányos helyzetbe. Ha márpedig ez mindannyiunk ügye, akkordemokratikus viszonyok között elsôsorban az állam dolga, hogy adófizetôinekpénzébôl a hátrányba került társadalmi csoportokat kompenzálja. Kiemelt poli-tikai és költségvetési prioritássá kell tehát tenni a tartós munkanélküliség fel-számolását. Ehhez

olyan gazdaságpolitikára van szükség,amely a munkanélküliségtôl különösen súj-tott területeken koncentrált állami beru-házások révén teremt új munkahelyeket(mégpedig versenyképes ágazatokban ésfoglalkozásokkal);

A roma munkanélküliség alakulása

98

b)

d)

c)

olyan átképzési programokra és hozzájuk kapcso-lódó (egy ideig államilag szavatolt) foglalkoztatás-politikára van szükség, amelyek segítik a munka-nélküliek munkaerôpiacra való visszavezetését;olyan munkanélküli-segélyezési ellátásra és olyanjáradékokra van szükség, amelyek legalább jöve-delmi tekintetben megakadályozzák, hogy a mun-kanélkülivé válás egyúttal csaknem automatikusansúlyos elszegényedést is jelentsen;az adózási és járulékfizetési rendszer olyan átala-kítására van szükség, amely segíti, hogy az infor-mális gazdaságba szorult tartós munkanélküliekténylegesen végzett munkái elismert munkavég-zésnek, azaz munkaviszonynak számítsanak.

AZ ÜTKÖZÔ VÉLEMÉNY SZERINT a romák hátrányos helyzete nem a rendszerváltáskövetkezménye, hanem már a piacgazdaságra való áttérés elôtt is így éltek a romákMagyarországon. Ezért a mai államnak ebben nincs különleges felelôssége. A kritikusokszerint a romák munkaerô-piaci integrációját a gazdaságnak kell megoldania, és min-den külön, speciális, romáknak szóló állami program csak növelni fogja a romákelkülönülését a többségi társadalomtól.

b) A GAZDASÁGI SZEREPLÔK FELELÔSSÉGE. A gazdasági szereplôk felelôsségét hangsú-lyozó elgondolások abból indulnak ki, hogy Magyarországon immár magángazdaságvan, az állam közvetlenül keveset tehet a munka világában. Közvetlen lehetôségei minttulajdonosnak legfeljebb a saját szûk munkaadói területén vannak. A munkanélküliségcsökkentésének ügye ezért a munkaadók kezében van. Az állam dolga, hogy szabályo-zókkal ösztönözze ôket arra, hogy munkahelyi humánpolitikájukban prioritást adjanaka tartós munkanélküliek foglalkoztatásának. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, min-denekelôtt

a foglalkoztatást terhelô, ma igen magas munka-adói adók és járulékok mérséklésére van szükség;külön ösztönzô kedvezményekre, munkahelyte-remtô kedvezményes beruházási hitelekre vanszükség;a részmunkaidôs foglalkoztatás munkaadói ked-vezményekkel való támogatására, valamint jogiegyenjogúsítására van szükség.

AZ ÜTKÖZÔ NÉZET SZERINT a piaci szféra képtelen megbirkózni ezzel a problémával, mivela roma munkanélküliség óriási tömegeket érint, és tartóssá vált. A gazdaság szerep-lôinek nincs befolyása a munkaerô képzettségi szintjére és alkalmasságára. Ehhezcélirányos támogatások kellenek, amelynek a forrása csak az állam lehet.

c) A TÁRSADALMI FELELÔSSÉG. A közösségi szolidaritást a középpontba állítóelképzelések abból indulnak ki, hogy a munkanélküliség nem tisztán gazdasági kérdés,hanem a társadalmi környezet is tehet valamit a kialakult helyzet javítására. Ebben azösszefüggésben szokás hivatkozni a munkák önkéntes megosztásának nyugati példái-ra, valamint azokra a helyi kezdeményezésekre, amikor a munkanélküliek és amunkaadók egy kerekasztalhoz ülnek, hogy közös megoldást találjanak, vagy amikorhivatásos civil közvetítôk bevonásával igyekeznek elômozdítani a foglalkoztatás kiter-jesztését. Azok az elgondolások, amelyek a civil tudatosság és fellépés kiszélesítésétôlremélik a munkanélküliség mérséklôdését, javasolják, hogy

a tartós munkanélküliség problémája legyen a nyil-vános közbeszéd meghatározó kérdése;roma és nem roma civil szervezetek tárgyalópart-nerekként vegyenek részt az állami foglalkoz-tatáspolitika kialakításában;

a tartós roma munkanélküliség kérdését tisz-tán politikai kérdésként is kezeljék, hiszennem választható el a nem romák és romáksúlyosan egyenlôtlen hatalmi viszonyaitól.

E NÉZET KRITIKUSAI SZERINT a társadalmi részvétel és vita nem oldja meg a romákrossz gazdasági helyzetét. A roma munkanélküli-tömegeknek többre van szük-sége, mint szavakra.

d) AZ EGYÉN FELELÔSSÉGE. Az egyén felelôsségére építô elgondolások abból indul-nak ki, hogy a munkák és az ôket elvégzôk egymásra találása nem egyszerûen azéppen elérhetô munkalehetôségek számától függ. Tapasztalatból tudható, hogyaz ügyesek, a rátermettek, a tûz közelében lévôk a munkaerôpiacon megtaláljáka szerencséjüket, sôt sokszor több munkahelyük is van egyszerre. A szegényekkörében különösen magas munkanélküliség egyik legfôbb oka, hogy az érintettekkomoly hátrányban vannak az eredményes fellépéshez szükséges információk,kapcsolatok, valamint hatékony viselkedési jegyek dolgában. A tartósmunkanélküliek körében ez a tendencia még tovább romlik. Ezért a tartósmunkanélküliség felszámolásában különös jelentôsége van

az attitûdöt javító, a jó és magabiztos fel-lépést elômozdító mentálhigiénés trénin-geknek;a tanácsadó szolgáltatásoknak;az olyan közösségi programoknak, amelyekjavítják a munkanélkülieknek a helyi tár-sadalomba való beilleszkedését, és bizto-sítják közösségi részvételüket a munka-végzésen kívüli különbözô területeken;a munkavállalói jogok megismerésének ésaz érdekérvényesítési képességek erôsíté-sét szolgáló programoknak és az ezeket se-gítô intézményeknek.

E MEGKÖZELÍTÉS KRITIKUSAI SZERINT ez egy fontos szempont, de túl kevés a dol-gok megoldásához. A munkanélküliség olyan tömeges a romák körében, hogyaz egyéni felkészítés hatásfoka nagyon alacsony. A kritika további forrása,hogy a romák és nem romák munkakultúrája és hagyományai radikálisaneltérnek egymástól. Ebben a megközelítésben a cigányok azért kerülnekhátrányos helyzetbe a munkaerôpiacon és válnak olyan gyakran tartósanmunkanélkülivé, mert nincs tapasztalatuk a rendszeres munkavégzésben, nemtudnak megfelelni a munkaadók elvárásainak, életmódjuk eltér a nemromákétól és a problémáik megoldására kizárólag a társadalomtól várnak gyó-gyírt. Az így kialakuló égetô szociális problémákat csak az mérsékelheti, ha

rendszeres közmunkákkal elfoglaltsághozés megélhetéshez jutnak a cigány családok,ami enyhíti a szegénységet és rendszeresmunkára neveli a romákat; a növekvô pénzbeli szociális támogatásokhelyett – ami bár közvetlenül mérsékli aszegénységet, de a talpra álláshoz, a társa-dalomban való érvényesüléshez már nemelegendô, és a legszegényebbek legtöbb-ször nem is a legégetôbb problémák megol-dására fordítják a támogatásokat – a köz-munka végzéséhez kötjük a segélyek és já-radékok kifizetését, ez ugyanis erôsíti,hogy a romák maguk is akarják a helyzetükmegváltozását.

A lakóhelyi elkülönülés az iskolai elkülönülés erôsödésére is hatással van. Egyes iskolákbana környéken zajló el- és beköltözések következtében növekedni kezd a cigány tanulókaránya, amire a nem cigány családok sokszor úgy reagálnak, hogy igyekeznek más iskolá-ba íratni a gyerekeiket.Leginkább Budapesten és a megyeszékhelyeken vannak könnyû helyzetben azok a szülôk,akik nem akarják, hogy gyerekeik olyan iskolába járjanak, ahol a cigányok aránya megha-ladja az általuk elfogadott mértéket, hiszen a ma teljes iskolaválasztási szabadság mellettbôséges kínálatból szemezhetnek. A gyerekek átíratása azonban azokon a településekenis mindennapos gyakorlat, ahol helyben csak egy iskola van, és ahol ezért az iskolaváltoz-tatás azt jelenti, hogy a gyereknek az ezzel járó idôráfordítást, többletköltséget is vállalvaegy másik településre kell járnia.Magyarországon a rendszerváltás óta tovább erôsödtek a társadalmi különbségek. Az egyenlôtlenség növekedésének egyik fontos oka az iskolarendszer, ezen belül is az általános iskolai rendszer egyenlôtlensége: egész életre meghatározó különbségekethoz létre az a tény, hogy egyes tanulók gyengébb általános iskolai képzésben részesülnek,mint mások.Vannak olyan tanárok, akik nem szívesen tanítanak olyan iskolában, ahol többségben van-nak a cigány gyerekek. Miközben a gyerekszám általános csökkenése miatt ma már sokhelyen munkanélküliség fenyegeti a pedagógusokat, a sok roma tanulóval mûködôiskolákban még mindig sok képesítés nélküli tanár tanít.

Azokban a fôként nagyobb létszámú iskolákban, ahol a cigány gyerekek aránya már jelen-tôs, de még nem elkerülhetetlen, hogy az iskola hosszabb távon tiszta cigány iskolává vál-jék, a nem cigány családok részérôl általában komoly nyomás nehezedik az iskolavezetés-re. A nem cigány szülôk azt akarják elérni, hogy gyerekeiknek legalább ne kelljen egy osz-tályba járniuk a cigány és fôként a szegényebb, különösen a rossz családi körülményekközül érkezô cigány gyerekekkel. A nyomásgyakorlás legfôbb eszköze a nem cigánygyerekek átíratása más iskolába. Sok igazgató és pedagógus elismeri, hogy az iskolájánbelül azért kellett az elkülönítés különféle technikáit alkalmazni, párhuzamos osztályokatlétrehozni, mert megindult a nem cigány gyerekek elvándorlása, s ha nem akarták, hogy eza folyamat felgyorsuljon, „lépniük kellett”. Bár már egy 1985-ös minisztertanácsi határozat kimondta, hogy meg kell szüntetni acigány osztályokat, a cigány tanulók elkülönítése azóta sem szûnt meg. 2000 augusz-tusában például az akkori kormány kisebbségi biztosa a Borsod-Abaúj-Zemplén megyeiBogács polgármesterénél az ellen emelt szót, hogy a helyi iskolában

• a roma gyerekeknek külön vécét kellett használniuk (egyazon épületben), • a nem roma diákoktól eltérôen, viaszosvászonnal borított asztalnál

kellett étkezniük.

A Szabolcs-Szatmár megyei tiszavasvári általános iskolájában • a roma tanulókat egészségügyi okokra hivatkozva eltiltották az iskola

tornatermének és büféjének használatától, és

• külön tartották meg számukra a ballagást.

10

EELLKKÜÜLLÖÖNNÍÍTTÉÉSS AZ ISKOLÁKBAN,ELKÜLÖNÍTÉS AA LLAAKKÓÓHHEELLYYEEKKEENN

MI A HÁTTERE A CIGÁNYOK

ÉÉSS NNEEMM CCIIGGÁÁNNYYOOKKIISSKKOOLLAAII

EELLKKÜÜLLÖÖNNÍÍTTÉÉSSÉÉNNEEKK??

CIGÁNY GYEREKEK A SSPPEECCIIÁÁLLIISS TTAANNTTEERRVVÛÛ OOSSZZTTÁÁLLYYOOKKBBAANN

HÁNY CIGÁNY GYEREKTTAANNUULL EELLKKÜÜLLÖÖNNÍÍTTVVEE AA CCIIGGÁÁNNYYOOKKTTÓÓLL??

2005 júliusában egy vizsgálat miatt került nyilvánosságra, hogy egy kerepesiáltalános iskolában jogellenesen listázták a roma tanulókat. A névsorokat mindenév elején az igazgató kérésére készítették el, a tanároknak „ránézésre” kellettmegállapítaniuk, kik romák. A gyerekek és szüleik nem is tudtak errôl. Ugyanebbena hónapban elsô ízben indult Magyarországon olyan per az iskolai szegregációmiatt, amelyet nem az érintettek kezdeményeztek. Az Esély a Hátrányos HelyzetûGyermekeknek Alapítvány a miskolci önkormányzatot perelte be, mert állításukszerint a városban úgy vontak össze papíron egy módosabb és egy szegényebbkörnyéken lévô iskolát, hogy a gyakorlatban minden maradt a régiben: a gyerekekkülön ünneplik az évnyitót és nem mennek együtt kirándulni. A cigány gyerekek iskolán belüli elkülönítését tiltó jogszabály kijátszásáraévtizedek óta bevált gyakorlat alakult ki. Például:

• létrejönnek az elkülönülni vágyó családok gyerekeinek magasabb szín-vonalú oktatását szolgáló tagozatos osztályok, ahova – kivételképpen –bekerülhet néhány módosabb cigány család gyereke; • az iskolázatlan, alacsony jövedelmû nem cigány családokból is kerülnekgyerekek azokba az osztályokba, amelyeket elsôsorban a cigány gyerekekelkülönítése érdekében hoznak létre.

Sok helyen azért hoznak létre felzárkóztató vagy speciális tantervû osztályokat,hogy a cigány tanulókat el lehessen különíteni. A felzárkóztatás elvileg azt jelen-tené, hogy speciális készségfejlesztô pedagógiai módszerekkel igyekeznek csök-kenteni azokat a hátrányokat, amelyek miatt a szegény, rossz társadalmi helyzetûcsaládokból érkezô gyerekek már az iskolai pályafutásuk kezdetén sem tudnak lé-pést tartani a többiekkel. A felzárkóztató osztályokat mûködtetô iskolák többsé-gében azonban nincsenek speciális programok, nem alkalmaznak a problémákatvalóban enyhítô, a hátrányokat érzékelhetôen csökkentô módszereket. Még súlyosabb a helyzet a speciális tantervû osztályokban, amelyeket a csökkentértelmi képességû gyerekek oktatására hoztak létre. A kutatások egyértelmûenbizonyították, hogy a roma gyerekek közül sokkal többet minôsítenek fogyaté-kosnak és küldenek speciális osztályokba, mint ahogy az indokolt lenne. A gyere-kek minôsítését az Áthelyezô Bizottságok végzik, a speciális osztályba kerülés egyolyan bélyeg, amelyet soha az iskolai pályafutás során nem lehet letörölni. Az is-kolaköteles roma gyerekek 20 százalékát küldi a bizottság a speciális osztályok-ba, holott a valóban értelmi fogyatékos gyerekek aránya a romák között semmi-vel nem magasabb, mint a nem roma népességben, azaz körülbelül 5 százalékos.

Az 1999/2000-es tanévben a cigány általános iskolások bô egyharmada cigánytöbbségû osztályban tanult.

Az általános iskolás cigány gyerekek 15 százaléka olyan osztályba jár, ahol a gyerekek több mint fele, 11 százalékuk olyan osztályba, ahol több mint háromnegyede és10 százalékuk olyan osztályba jár, ahol az összes gyerek cigány.

11

HOGYAN JÖNNEK LÉTRE AAZZ EELLKKÜÜLLÖÖNNÍÍTTEETTTT

OOSSZZTTÁÁLLYYOOKK??

A cigányok társadalmi kirekesztettséggé mélyülô leszakadásában kiemeltszerepet játszik növekvô társadalmi szegregációjuk. A szegregációt kiválthatjamaga a szegénység, felerôsítik a helyi közösségek cigány és nem cigány lako-sainak részben eltérô kulturális hagyományai és elmélyíti a cigánysággal szembenmegnyilvánuló diszkrimináció. Ha a szegénység és a diszkrimináció mértékecsökken, akkor a szegregáció is mérséklôdhet, de ez fordítva is igaz: a szegregá-ció mérséklésével csökkenhet a cigányság megkülönböztetése és szociális lesza-kadása. Ma Magyarországon a szegregáció egyik legjellemzôbb színtere az iskola.

ÜTKÖZÔ VÉLEMÉNYEKa) AZ ISKOLAI SZEGREGÁCIÓ MEGAKADÁLYOZÁSA. Az iskoláknak nem szabad

megengedni külön cigány osztályok szervezését, mert a származás szerinti elkü-lönítés sérti az emberi méltóságot. Az államnak minden eszközzel tiltania kell aziskolai szegregációt, mert ez a hátrányos szociális körülmények között élô cigánygyerekek tanulási esélyeit rontja. A külön cigány osztályokban rendre rosszabbakaz oktatás körülményei, gyengébb a pedagógusok képzettsége és felkészültsége.Az oktatás rosszabb épületekben folyik, alacsonyabbak a tanulókkal szemben tá-masztott követelmények, kisebb a gyerekek tudása. Mindez hátrányos az ide járógyerekekre nézve, hiszen rendkívül károsan befolyásolja továbbtanulási esélyeiket.Az állam egyrészt a törvény betartatásának szigorával lépjen fel minden iskolaiszegregáció ellen, másrészt integrációs programja keretében külön normatívávaltámogassa azokat az iskolákat, amelyek csökkentik az iskolákon belüli, illetve a települések iskolái között tapasztalható esélyegyenlôtlenséget.

AZ ELLENKEZÔ NÉZÔPONT SZERINT viszont a központi akarat következtében lehet,hogy formálisan megszûnik a cigány gyerekek és a többiek iskolai elkülönítése, deazok a nehézségek, amelyek a cigány és nem cigány gyerekek együttes tanulásá-ból fakadnak, fennmaradnak. A cigány gyerekek lemaradása visszahúzza a többidiák tanulmányi elômenetelét, és arra sincs mód az integrált iskolai rendszerben,hogy a hátrányokkal küzdô roma fiatalok külön figyelmet és speciális lehetôsége-ket kapjanak, amelyre egy külön, a hátrányos helyzetbôl induló cigány tanulóknakszervezett képzésben lehetôség nyílna.

b) A KÜLÖN FEJLESZTÉS ÚTJA AZ ISKOLARENDSZERBEN. A hátrányos helyzetbôlinduló cigány tanulók iskolai sikerességét jobban szolgálja az, ha külön osztályok-ban tanulnak. A külön cigány osztályokban a cigány gyerekeknek több a sikerél-ményük, kevesebb iskolai kudarcot élnek meg és a magukhoz hasonlók közegébengyorsabban haladnak. A roma gyerekek iskolai felzárkóztatását speciális képzésiintézmények, a cigányság kulturális különbözôségére és hagyományaira építôtantervek és módszerek segítik leginkább. Ezek a programok hozzájárulnak ahhoz,hogy késôbb a roma tanulók hátrányok nélkül vegyék fel a versenyt az integráltoktatási intézményekben a nem roma diákokkal.

AZ ELLENKEZÔ NÉZÔPONT SZERINT a szervezett elkülönítés a kultúrák elválasztásá-hoz, a másság elmélyüléséhez vezet, és utat nyit a szegregáció véglegessé válá-sának. Mindez lehetetlenné teszi a fiatal roma generációk társadalmi integráció-ját. A helyes út az integrált képzés, amelyen belül a hátrányos helyzetû gyerekektehetséggondozását egyéni odafigyeléssel és foglalkozással, speciális támogatá-sokkal lehet a legjobban szolgálni.

c) A SZABAD ISKOLAVÁLASZTÁS JOGA. Az iskolaválasztás szabadsága olyan jog,amelyet még az esélyegyenlôség nevében sem lehet korlátozni. A szülôk szabadonválaszthatják meg, hogy gyerekeik hol és kikkel tanuljanak együtt.

AZ ÜTKÖZÔ NÉZÔPONT SZERINT ez a jog tetszetôs az állampolgároknak, viszont aziskoláknak azt is garantálniuk kell, hogy egyenlô esélyeket biztosítsanak minden-kinek, beleértve a roma gyerekeket is. Ezért a szabad iskolaválasztás joga korlá-tozható, akár a területi jogosultság elve alapján, akár olyan, az iskolák számáraelôírt kvótákkal, amelyek biztosítják, hogy a roma gyerekeknek is esélyük legyenbekerülni a magasabb színvonalú, jobb képzést nyújtó iskolákba.

13

Több kutatás bizonyította, hogy a cigány gyerekek tanulási motivációja nem kisebb, minta nem cigányoké, de az elkülönülés lerontja ezt a tanulási kedvet. A hátrányok továbbiokozója a szociális helyzet, a cigány családok és a nem cigány családok kulturális külön-bözôsége, valamint sok esetben a nyelvi hátrányok (elsôsorban a beás és oláh cigányoknem kizárólag magyar anyanyelve).Ma a cigány gyerekek nagy többsége (80 százaléka) elvégzi az általános iskolát, igaz,sokan csak túlkorosan. Az általános iskola után a cigány diák továbbtanulásának leg-gyakoribb terepe a szakmunkásképzô iskola. 2003-ban a cigányok 5-6 százaléka végzettközépiskolát, ennél alacsonyabb az egyetemre vagy fôiskolára járók aránya. A 20–24 éveskorcsoport tagjainak 1,2 százaléka jár felsôoktatási intézménybe, ami jelentôsen kevesebb,mint a nem cigány fiataloknál, akiknek 40 százaléka jár egyetemre vagy fôiskolára.Ugyanakkor folyamatosan növekszik a tovább tanuló és a középiskolába beíratkozócigányok száma; a témával foglalkozó kutatók valószínûnek tartják, hogy a roma felnôttlakosságban a középiskolát végzettek aránya néhány év múlva eléri vagy meg is haladja a20 százalékot. (Országos átlagban ez az arány 30 százalék fölött van.)

2000 novemberében Jászladány nagyközség polgármestere javaslatot tettegy alapítványi iskola létrehozására. A község tehetségesebb gyerekeinekmegfelelô színvonalú oktatást kívántak biztosítani, és el akarták érni, hogy aszülôk ne vigyék el a gyerekeiket a településen kívülre. A javaslat szerint azönkormányzati iskola egy részét egy pedagógusi csoport rendelkezésére bocsátják magániskola létesítésére, míg az önkormányzati iskolában továbbfolyik azoknak az oktatása, akik a polgármester szerint nem képesek lépésttartani a többiekkel. A lemaradásra ítélt tanulók jelentôs része roma volt. A kezdeményezés etnikai konfliktussá terebélyesedett. A roma közösség acigány gyerekek iskolai elkülönítésére irányuló kísérletként értékelte a tervet,és fellépett ellene. Az iskola igazgatója azzal érvelt, hogy a felvételikor senkitnem kérdeztek meg származásáról, és mindenkit felvettek, aki vállalta azalapítványi iskola feltételeit, többek között a havi 3000 forintos tandíjbefizetését. Az iskola ellenzôi szerint az összeg kifizetésére a legtöbb cigánycsaládnak nincs módja.Az elkülönített oktatás 2002 szeptemberében el is indult, egy pozdorjafallalválasztották el az alapítványi és az önkormányzati osztályokba járógyerekeket az iskolán belül. Azonban csupán egyetlen napig létezett a fallalkettészelt iskola: a megyei közigazgatási hivatal ugyanis bevonta az iskolamûködési engedélyét, és az oktatási tárca megtagadta az állami támogatásigényléséhez elengedhetetlen iskolai regisztrációs szám kiadását. A községképviselô-testülete újra egybenyitotta az iskolaépületet. Novemberbenkiderült, hogy hivatalosan mégsem jogszerûtlen az iskola, így 2003 ôszéntörvényesen megkezdhette mûködését.Ekkor ismét fellángoltak az indulatok a településen, ugyanis a roma jogvédôkszerint az alapítványi iskolába nem engedték beíratkozni azokat a cigánygyerekeket, akiket szüleik oda akartak járatni. 101 roma szülô jelezte írásban,hogy a magániskolába kívánja járatni a gyerekét, de mindössze öten kaptakjelentkezôlapot az iskola munkatársaitól. A jászladányi eset azt mutatja, hogy az oktatási kormányzat szegregációel-lenes politikája esetenként megtörik az érdekeltek erôs elkülönítési törekvé-sein. A faluban megvalósult a cigány és a nem cigány gyerekek külön-különiskolája. Ez akkor is igaz, ha néhány cigány gyerek helyet kapott az alapítványiiskolában.

12

HOGY TANUL A CCIIGGÁÁNNYY GGYYEERREEKK??

EGY PÉLDA JJÁÁSSZZLLAADDÁÁNNYYBBAANN FFAALLLLAALL VVÁÁLLAASSZZTTOOTTTTÁÁKK EELL AA GGYYEERREEKKEEKKEETT

MIT LEHET TENNI AZ IISSKKOOLLAAII SSZZEEGGRREEGGÁÁCCIIÓÓ CCSSÖÖKKKKEENNTTÉÉSSEE ÉÉRRDDEEKKÉÉBBEENN??

a)

b)

c)

Az, hogy a cigányok többsége ismét a nem cigányoktól elkülönülve él, több dolog-gal magyarázható. A cigányok 1990 elôtt is azokra a településekre vagy városré-szekbe költöztek, amelyekbôl a romló viszonyok miatt a nem cigányok fokozato-san elköltöztek. A 60-as években a kollektivizálás, késôbb az aprófalvak elsor-vasztása miatt tömeges volt a falvakból való elvándorlás. A megüresedett há-zakba szegény családok, köztük többségében cigányok költöztek. A 90-es évektôl új jelenségek léptek fel. Nôtt a különbség a gazdagok és a szegé-nyek között: a tehetôsebbek elköltöztek korábbi lakhelyeikrôl, és helyükbe szegé-nyebb vagy szegény családok költöztek. A kialakuló piacgazdaság körülményeiközött felerôsödtek a régiók közötti különbségek, a munkanélküliség és a nyomá-ban járó szegénység sokkal kevésbé sújtotta az ország fejlettebb, középsô ésnyugati részét, mint a fejletlenebb északi, keleti, alföldi és dél-dunántúli területe-ket. A rossz helyzetben lévô helyekrôl elmennek azok, akik mozdulni tudnak, ésmaradnak azok, akik erre nem képesek. A hátrányos helyzetû településekre beköl-tözôk elapadhatatlan forrását jelentik ma azok a szegény városi családok, akikolyan magas lakbér- és közüzemidíj-hátralékot halmoztak fel, hogy kénytelenek avárosi lakásukat eladni.A roma családok elkülönülését fokozza, hogy egyes önkormányzatok mindent el-követnek annak érdekében, hogy a roma családok száma ne növekedjen a telepü-lésen. Egy 1998-as kutatásban a válaszoló helyhatósági vezetôk közel fele foglaltúgy állást, hogy nem szeretne több romát a településén. Ha nem történik tudatosbeavatkozás a folyamatokba, akkor a cigányok és a nem cigányok elkülönülése ésa szegregáció minden bizonnyal erôsödni fog.

2002 szeptemberében a Tolna megyei Németkéren a paksi önkor-mányzat egy házat szeretett volna megvásárolni egy olyan roma csa-ládnak, akinek a paksi háza életveszélyessé vált. Németkér szinte tel-jes lakosságának részvételével lerombolták a megvételre kiszemeltházat azért, hogy megakadályozzák a roma család beköltözését. Né-metkéren a rendôröknek kellett rendet teremteni, kiérkezésükkorugyanis a helybeliek már lebontották a tetôt, majd az ablakokat és aj-tókat kezdték szétzúzni.A németkéri házrombolás után tiltakozó akciót indított hat Tolna me-gyei település néhány száz lakója, pusztán azért, mert úgy tudták, apaksi hajléktalan romák a közelükbe költöznének. Ezért a paksi önkor-mányzat elé vonultak, és azt követelték a várostól: oldják meg a jelen-leg hajléktalan roma családok sorsát a paksiak, és ne engedjék ôket akörnyezô településeken házakat venni. A demonstrálók azért tiltakoz-tak, mert a beköltözni akaró romákat bûnözôknek tartották. A tünte-tés fôszervezôje, egy faddi önkormányzati képviselô közleményébenPaks önkormányzatát okolta a helyzet elmérgesedése miatt: szerintea városi önkormányzat a környezô településekre akarja hárítani a„közismerten bûnözô, munka és szakma nélküli családok” okoztaproblémát.Kaltenbach Jenô kisebbségi ombudsman vizsgálatot indított az eset-tel kapcsolatban, ami megállapította, hogy diszkrimináció történt. Azombudsman szerint a paksi önkormányzatnak idôben segítséget kel-lett volna nyújtania az életveszélyes állapotba került épületben lakóromáknak, ezt azonban nem tette meg. Az ombudsman szerint az isegyértelmû, hogy Németkéren bûncselekmény történt, ugyanakkorfurcsának tartja, hogy a rendôrség ismeretlen tettes ellen folytatnyomozást.

15

Egy 1971-es országos kutatás szerint akkor Magyarországon a cigányok kétharmada ci-gánytelepen élt. A cigánytelepek rendszerint egy-egy település szélén, például a falu utol-só utcájában, nagyobb városokban pedig meghatározott kerületekben voltak. A telepeknagy része vályog- vagy sárfalú házakból állt, a higiéniás viszonyok rendkívül rosszak vol-tak. Az 1971-es felmérés szerint a cigányok lakásviszonyai sokkal rosszabbak voltak a nemcigányokénál, a lakások közel felében nem volt villany, vezetékes víz csupán 8, WC csupán3 százaléknál volt a lakáson belül. A cigánytelepek felszámolására már 1965-ben kormányprogram indult, melynek keretébenaz állandó keresettel rendelkezô cigányok kedvezményes kamatú kölcsönt vehettek felúgynevezett „CS” (csökkentett értékû) új házak építtetésére vagy megüresedô régi pa-rasztházak megvásárlására. A lakásszínvonal ezzel valamelyest javult, de a csökkent ér-tékû házak legtöbbje ugyanúgy rossz életkörülményeket jelentett, telepszerûen épült. A régi parasztházak vásárlására pedig leginkább a rossz gazdasági helyzetben lévô falvak-ban volt lehetôség.A 90-es évek közepére nagymértékben csökkent a telepen élô romák száma. Míg a 70-esévekben a romák kétharmada lakott telepen, addig 1993-ban már csak 14 százalékuk.Ugyanakkor a romák kétharmada olyan környéken lakott, ahol a szomszédságban is csakvagy zömmel cigányok laktak. A 90-es évekre a romák még mindig olyan minôségû laká-sokban éltek, mint a nem cigány lakosság húsz évvel korábban. 2003-ban a 4-5 fôs romacsaládok harmada egyszobás lakásban lakott.

Ma a cigányok hat százaléka lakik telepeken, ám a telepek nagy többségének felszámolásanem szüntette meg a cigányok elkülönülését, sôt megnôtt a lakóhelyi elkülönülés aránya.A legfrissebb kutatás szerint 2003-ra visszaálltak a 70-es évekbeli arányok, miközben azelkülönülés formája megváltozott. Nincsenek már telepek, de a településen belül ugyanúgyegy területre, egy utcába vagy kerületbe koncentrálódnak a roma lakosok. A cigányok többmint fele olyan helyen lakik, ahol kizárólag vagy túlnyomórészt cigányok vannak a környe-zetükben, szomszédságukban. Ha be is költöztek a település szélérôl vagy külterületérôl aközpontba, ott is egymáshoz közel, egymás szomszédságában laknak. Összességében maa cigány családok megint közel kétharmada lakik a nem cigányoktól elkülönülve.

14

LAKÓHELYI SZEGREGÁCIÓ

ÉÉSS CCIIGGÁÁNNYYTTEELLEEPPEEKK

NAPJAINKBAN LÉTEZIK-EMMÉÉGG AA LLAAKKÓÓHHEELLYYII

EELLKKÜÜLLÖÖNNÜÜLLÉÉSS??

Cigányok lakásai és lakóhelyi elkülönülés napjainkban (1993-as és 2003-as adatok, százalékban)

csak cigányok laknak a közvetlen környezetben

vegyesen laknakcigányok és

nem cigányok

többségébennem cigányok laknak

a közvetlen környezetben

nem laknak a közelbencigányok

30

56

29 29

17

1993-ban 2003-ban

22

59

60

50

40

30

20

10

0

MI A LAKÓHELYI EELLKKÜÜLLÖÖNNÜÜLLÉÉSS OOKKAA??

EGY PÉLDA LLEERROOMMBBOOLLTTÁÁKK AA HHÁÁZZAATT,, HHOOGGYY NNEE KKÖÖLLTTÖÖZZZZÖÖNN BBEE RROOMMAA CCSSAALLÁÁDD

Cigányok lakásai és lakóhelyi elkülönülés napjainkban (1993-as és 2003-as adatok százalékban)

17

Ma Magyarországon a lakóhelyi szegregáció legdurvább eseteit a cigánytelepek jelentik,de idesorolhatók a városrehabilitációk során kialakuló városi cigánygettók, illetve azok azaprófalvak, ahol mára már szinte kizárólag cigányok laknak. A gettók elviselhetetlen élet-körülményeinek megítélésében a közvélemény viszonylag egységes, de a jelenség magya-rázatára felhozott okok, illetve a szegregáció mérséklésére szolgáló lehetséges lépések te-kintetében egymással élesen vitázó álláspontokkal lehet találkozni.

ÜTKÖZÔ VÉLEMÉNYEKa) A CIGÁNYGETTÓK TELJES ÉS RADIKÁLIS FELSZÁMOLÁSA KÖZPÉNZEKEN. A társa-

dalom közös felelôssége, hogy minél elôbb megszûnjön az összes cigánytelep Magyar-országon. Ehhez jelentôs kormányzati pénzt és segítséget kell biztosítani. Az államnakvissza nem térítendô lakásvásárlási támogatást kell nyújtania a cigánytelepen élôknek,hogy ott vásároljanak házat, lakást maguknak, ahol szeretnének, vagy fel kell vásárol-nia az ország területén álló üres lakásokat, és kedvezménnyel eladnia a telepen élôk-nek, hogy elköltözhessenek. Céltámogatásra van szüksége a helyi önkormányzatoknak,hogy belterületi lakásokat építsenek a cigánytelepen élôknek, és oda átköltöztessékôket.

AZ ÁLLAMI ERÔFORRÁSOKON NYUGVÓ TELEPFELSZÁMOLÁS ELLENZÔI viszont úgy érvelnek,hogy ezek a támogatások túl költségesek, egy ilyen program túl nagy terhet ró a több-ségi társadalomra, miközben a nem romák is komoly nehézségekkel küszködnek, éssemmi garancia sincs arra, hogy a támogatások végül valóban a telepek megszûnésé-hez vezetnek, nem pedig újabb gettók megszületését eredményezik.

b) TÁMOGATOTT LAKÁSPROGRAMOK. Az államnak az elnéptelenedô településeken kelllakást, házat vásárolnia a cigánytelepeken élôk részére, majd azt kiutalni számukra,vagy külterületeken kell lakótelepet létrehozni a telepi cigányok számára. Jobb, ha a ci-gányok külön élnek és nem zavarják a rendes életmódú nem cigány lakosokat.

ENNEK ELLENZÔI SZERINT túl nagyok a költségek, miközben a megoldás diszkriminatív a ci-gányokkal szemben, és a végeredmény a lakóhelyi szegregáció újratermelése, csak másformában.

c) AZ EGYÉN FELELÔSSÉGE. A cigányoknak maguknak kell megoldani a helyzetüket. Kellállami vagy önkormányzati támogatás, de ez csak annak jár, aki maga is hajlandó vala-mit tenni, hogy javítson lakáshelyzetén.

AZ ÜTKÖZÔ NÉZÔPONT SZERINT ma a cigányok nincsenek abban a helyzetben, hogy képe-sek legyenek megváltoztatni az elfogadhatatlan lakáskörülményeiket. Hiányoznak azehhez szükséges anyagi erôforrásaik, és biztos munkahely nélkül a piaci erôforrásokhoz(például bankhitel) sem férhetnek hozzá.

d) A KÖZÖSSÉG ÉRDEKE. Ha egy falu úgy gondolja, hogy a teleprôl beköltözôk vagy mástelepekrôl átköltözôk miatt túl sok cigány lakik a településen, illetve hogy a betelepü-lôk veszélyeztetik az ott lakók biztonságát, jogukban áll megakadályozni azt. Ha pedigebbôl konfliktus támad, a hatóságoknak is jogukban áll beavatkozni, és megakadályozniaz idegenek beköltözését.

AZ ELLENKEZÔ NÉZÔPONT SZERINT viszont mindenkinek joga van hozzá, hogy ott éljen,ahol akar. Ha egy cigány család lakást vásárol valahol magának, és ezt a település vagya környék lakói nem nézik jó szemmel, és meg akarják akadályozni a család beköltözé-sét, a beköltözôket a hatóságoknak minden eszközzel meg kell védeni.

16

MIT LEHET TENNI A LLAAKKÓÓHHEELLYYII

SSZZEEGGRREEGGÁÁCCIIÓÓ CCSSÖÖKKKKEENNTTÉÉSSEE

ÉÉRRDDEEKKÉÉBBEENN??

a)

b)

c)

d)

MIT MOND A MAGYAR JOG A HHÁÁTTRRÁÁNNYYOOSS MMEEGGKKÜÜLLÖÖNNBBÖÖZZTTEETTÉÉSSRRÔÔLL??

A Magyar Köztársaság Alkotmánya, jogrendszerünk alaptörvénye bármilyen társa-dalmi csoport hátrányos megkülönböztetését tiltja, és szigorúan bünteti. Az Alkotmánynak a megkülönböztetéssel foglalkozó paragrafusai:

70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítjaa területén tartózkodó minden személyszámára az emberi, illetve az állampolgárijogokat, bármely megkülönböztetés, neve-zetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikaivagy más vélemény, nemzeti vagy társa-dalmi származás, vagyoni, születési vagyegyéb helyzet szerinti különbségtétel nél-kül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerintibármilyen hátrányos megkülönböztetését atörvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlôségmegvalósulását az esélyegyenlôtlenségekkiküszöbölését célzó intézkedésekkel is se-gíti. 70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban min-denkinek joga van a munkához, a munka ésa foglalkozás szabad megválasztásához. (2) Az egyenlô munkáért mindenkinek, bár-milyen megkülönböztetés nélkül, egyenlôbérhez van joga. (3) Minden dolgozónak joga van olyan jöve-delemhez, amely megfelel végzett munkájamennyiségének és minôségének.

A mindennapok gyakorlatában azonban a jogban meghatározott elvek gyakran csor-bát szenvednek. Az utóbbi években – nem kis részben az Európai Uniótól érkezô ismé-telt bírálatok hatására – a cigányokkal szembeni diszkrimináció a politikai viták fon-tos témája lett. Egyre több területrôl érkeztek jelzések arra, hogy a romák lényegébenfogantatásuk pillanatától hátrányos megkülönböztetés áldozatai. Gyakori diszkrimi-náció éri ôket a terhesgondozás és a szülészeti ellátás során, majd a gyermek meg-születésétôl fogva a többségi társadalommal való érintkezés minden területén: a ját-szótereken, az óvodákban, az iskolákban, késôbb a munkavállalásban, a lakókörnye-zetben, de még a szabadidô eltöltésének színteréül szolgáló szórakozóhelyeken is. A nem romák részérôl elszenvedett hátrányos megkülönböztetés a romák tartósanrossz társadalmi helyzetének egyik fontos forrása. A diszkrimináció önmagában véveis súlyos társadalmi kérdés, hiszen emberek folyamatos megalázásához és jogaik fo-lyamatos csorbításához vezet. Ráadásul azonban az élet kemény tényeivel – az ala-csony iskolázottsággal, a magas arányú munkanélküliséggel, a szegénységgel, a rosszlakásviszonyokkal, a veszélyeztetett egészségi állapottal – állandó kölcsönhatásbanérvényesül, és ezzel erôteljesen hozzájárul a romák társadalmi kirekesztôdésének tar-tós fennmaradásához. Tájékoztató füzetünk korábbi fejezeteiben a hátrányos megkülönböztetés két fontosterületérôl, az iskolai és a lakóhelyi elkülönítésrôl már volt szó. Itt három további kér-déskört érintünk: a romákkal szembeni nyílt és rejtett diszkrimináció megnyilvánulásiformáit a foglalkoztatásban, a rendôrségi eljárásokban, illetve az igazságszolgáltatás-ban, valamint a mindennapi kikapcsolódások színterein, a szórakozóhelyeken.

MEGKÜLÖNBÖZTETÉS

19

A magyarországi cigányok túlnyomó többsége a társadalom leghátrányosabb helyzetû ré-tegeihez tartozik: az etnikai csoport jövedelmi, foglalkoztatottsági, lakóhelyi és iskolázott-sági helyzete egyaránt jelentôs mértékben az országos átlag alatti. A statisztikákból kivi-lágló hátrányos helyzetnek részben oka, részben következménye is a cigányságot a több-ségi társadalom részérôl érô hátrányos megkülönböztetés.Az alacsony iskolázottság, a szegénység, a munkanélküliség, az elmaradott lakóhely és ahátrányos megkülönböztetés egymással kölcsönhatásban határozzák meg a cigányságtársadalmi helyzetét: a diszkrimináció következtében a cigányok iskolázatlanok, nehezeb-ben kapnak munkát; aki munkanélküli, az szegény lesz, aki szegény, az csak elmaradott vi-déken tud megélni és így tovább. A rossz társadalmi helyzet tényezôi folyamatosan ter-melik újra egymást.

A romák között azért nagyon sok a munkanélküli, mert:

• a cigányság iskolázottsága jóval alacsonyabb az országos átlagnál, • a roma népesség zömmel az ország legszegényebb és a modernizációban

leginkább hátramaradott régióiban él, • a rendszerváltás elôtt fôképp olyan ágazatokban és/vagy foglalkozásokban

dolgoztak, melyek a rendszerváltás után szinte teljesen megszûntek.

Munkaerô-piaci kutatások eredményeibôl tudjuk, hogy ha azonos iskolai végzett-séggel rendelkezô romák és nem romák csoportjait hasonlítjuk össze – akik tehátképzettségük alapján elvileg hasonló lehetôségekkel indulnak a munkaerôpiacon–, nyilvánvalóvá válnak a különbségek: a nyolc osztályt végzett cigányok közöttháromszor annyi a munkanélküli, mint a nyolc általánost végzett nem cigányokközött.

Számos kutatás és egyre sokasodó mindennapi tapasztalatok jelzik, hogy a romamunkanélküliség nagy arányához az eddigiekben felsorolt tényezôkön túl hozzá-járulnak a többségi társadalom elôítéletei és az ezekbôl táplálkozó hátrányosmegkülönböztetés.

A Csongrád Megyei Munkaügyi Központ 2000. decemberi beszámo-lója szerint a munkaadók még akkor sem vesznek fel cigányokat, haaz állam komoly adókedvezményt ad minden roma munkás után. A cigány származású munkakeresôk részére jóformán csak a köz-hasznú munka jelent lehetôséget az elhelyezkedésre. A foglalkoz-tatási diszkrimináció, bár szinte mindenhol jelen van, különösenerôs az ország azon régióiban, ahol sok jelentkezô közül választ-hatnak az alkalmazók.

A munkaerô-piaci diszkrimináció leginkább a felvételnél és az elbo-csátásoknál jellemzô, vagyis a cigány dolgozót eleve, már ránézésrenem veszik fel, vagy ha mégis, akkor hamar elbocsátják.

18

hátrányos megkülönböztetés

iskolázatlanság szegénység

elmaradott lakóhely

munkanélküliség

MI A HÁTRÁNYOSMEGKÜLÖNBÖZTETÉS

KKÖÖVVEETTKKEEZZMMÉÉNNYYEE??

MIÉRT SOK A ROMÁK KKÖÖRRÉÉBBEENN

AA MMUUNNKKAANNÉÉLLKKÜÜLLII??

MEGKÜLÖNBÖZTETÉS A MUNKAERÔPIACON

nem cigányok cigányok

60%

70%

80%

90%

50%

40%

30%

20%

10%

0%

Munkanélküliség a 8 osztályt végzettek között

van munkájuk

munkanélküliek

PÉLDÁK AA MMUUNNKKAAHHEELLYYII DDIISSZZKKRRIIMMIINNÁÁCCIIÓÓRRAA

Munkanélküliség a 8 osztályt végzettek között

A lopás vétsége, illetve rablás esetén a romák az átlagnál jóval hosszabb ideig vár-nak az iratismertetéstôl az elsô tárgyalásig, és a kiszabott büntetések nemébenés súlyában is különbözik a roma és nem roma elkövetôk kezelése.

2005 februárjában került fel az internetre az a számítógépes játék,aminek a célja a magyar cigányság kiirtása. Az Oláh Action címû játék-ban a játékos többféle lôfegyver közül választhat, és amikor sikerül azetnikai kisebbség teljes kiirtása egy megyében, a terület fehérré válik.A játék akkor ér véget, ha a játékos Magyarország minden közigazgatási egységébôl likvidálta a romákat. A játék mottója is a kiirtásrabuzdított: „Cél, hogy Magyarország megyéin végighaladva megtisz-títsd az országot a cigányoktól!”A Nemzeti Etnikai Kisebbségi Jogvédô Iroda uszítónak és felháborító-nak ítélte a játékot, ezért feljelentést tett a játék készítôi ellen, és azinternetszolgáltató levette a játékot a világhálóról. Három hónappalkésôbb aztán újra elérhetôvé vált az interneten a játék. Akkor a Rom-Net roma internetes portál tett büntetôfeljelentést. A játék interneteselérhetôségét és a gyûlöletkeltô írások másolatát eljuttatta a Buda-pesti Rendôr-fôkapitánysághoz (BRFK).A BRFK vizsgálati osztálya közösség elleni izgatás gyanúja miatt isme-retlen tettes ellen indított nyomozást, aztán meglehetôsen hamar,egy hónappal késôbb meg is szüntette az eljárást, mivel úgy ítéltemeg, hogy a cigányok kiirtásával kapcsolatos játék nem uszító. A BRFKjúlius eleji közleményében úgy fogalmazott, hogy „bûncselekmény hi-ányában szüntették meg az Oláh Action játékkal kapcsolatban indí-tott nyomozást, mivel az a játék tartalma alapján az uszítás fogalom-körébe nem illeszthetô. Kétségtelen, hogy a hangvétele, illetve a játékmódja a cigány közösséggel szemben megvetést tükröz, illetve a játékközben megjelenô feliratok használják a gúnyolódást, mint a lejáratáseszközét, azonban mindez az uszítás fogalomkörébe nem illeszthetô.” A rendôrség indoklása szerint a játék azért nem uszító, mert nem váltki erôszakos cselekvést a játékosból.Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa és a nemzeti és etnikaikisebbségi jogok ombudsmanja szerint igenis uszító a játék és sú-lyosan sérti az emberi méltóságot. „Az a játék, amely a romákatcéltáblának tekinti, és amelyben a játékosok végsô célja e népcso-port virtuális kiirtása, rendkívül sértô, megalázó a roma kisebbségtagjaira nézve, és mind jogilag, mind erkölcsileg elfogadhatatlan” –írta a két ombudsman.

Számos személyes beszámolóból, televíziós riportból és újságcikkbôl tudjuk, hogyma Magyarországon gyakran elôfordul: roma vagy romának vélt személyeket nemengednek be egy-egy étterembe, diszkóba, panzióba.A Nemzeti Etnikai Kisebbségi Jogvédô Iroda a hozzájuk beérkezô észrevételeketkövetôen teszteli a bepanaszolt vendéglátóhelyeket, naplót vezet a történtekrôl,majd ha beigazolódni látszik a hátrányos megkülönböztetés gyakorlata, a Fo-gyasztóvédelmi Fôfelügyelôségnek jelzi a tapasztaltakat. A felügyelôség,amennyiben megalapozottnak látja az esetet, büntetést ró ki az érintett vendég-látóhelyre.

2120

Az emberi jogok védelmével foglalkozó Magyar Helsinki Bizottság 1996-oskiadványában beszámol arról, hogy egyes munkaügyi központok elegettesznek a munkáltatók kérésének, miszerint ne közvetítsenek számukra ci-gány munkanélkülit, illetve a cigány munkanélkülieket a nyilvántartások-ban jelekkel (pl. *, C betû) megkülönböztetik a nem cigányoktól.

A munkaadókkal kapcsolatban hasonló tapasztalatokról számolt be 2002-ben a Fôvárosi Munkaügyi Központ egyik ügyintézôje. Elmondta, hogy aközpontban ugyan nem tartják számon a munkanélküliek származását (amijogszabálysértô is lenne), de ennek ellenére gyakori, hogy a központhozforduló munkaadók szeretnék kizárni a roma jelentkezôket. Legtöbbszörtelefonon jelzik, hogy „barna egyént nem kívánnak foglalkoztatni”. Véle-ménye szerint a központ csak akkor tudna fellépni az ilyen diszkriminációellen, ha a munkaadó nyíltan elismerné: azért utasított el egy kiküldött je-lentkezôt, mert az roma. Ezt azonban senki nem írja le az igénylôlapon.

A Nemzeti Etnikai Kisebbségi Jogvédô Iroda 2001-ben kutatást végzett aFôvárosi Munkaügyi Központok kirendeltségein. A kutatás célja az volt,hogy megvizsgálják, érvényesül-e a hátrányos megkülönböztetés a napigyakorlatban. A kirendeltségek dolgozóinak egyharmada azt tapasztalta,hogy a munkaadók gyakran kérik, hogy roma származásút ne közvetítse-nek számukra.

A munkanélküliek gyakrabban próbálnak újsághirdetés vagy ismerôsök ál-tal munkát keresni, mint a munkaügyi központokon keresztül. A NemzetiEtnikai Kisebbségi Jogvédô Irodába érkezô panaszokból az derült ki, hogy aroma munkanélküliek közül sokan úgy vélik: a hátrányos megkülönbözte-tés leggyakrabban a munkára való jelentkezés közben valósul meg. A ci-gány munkavállaló még az esélyét sem kapja meg annak, hogy bizonyítsa,rátermett a meghirdetett állásra.

A Magyar Helsinki Bizottság 1998 és 2002 között 1200 lopási és rablási ügyet elemzett.Azt vizsgálták, hogy a büntetôeljárásban és a bíróság ítéletében szerepet játszik-e az et-nikai hovatartozás. Az elemzés eredménye szerint a felnôtt roma vádlottakat azonos vád-pontokért a nem romáknál nagyobb arányban ítélték szabadságvesztésre. A vizsgálat aztis kimutatta, hogy a romákat sokkal gyakrabban igazoltatják, és még a priuszosoknál és atársas elkövetôknél is gyakrabban állítják elô a cigány gyanúsítottakat. Egy 1996-os kutatás, amely magyar rendôrök körében készült a cigányokkal kapcsolatosvéleményekrôl, kimutatta, hogy a rendôrök fokozott bûnözési hajlandósággal jellemzik acigányokat.

• A megkérdezett rendôrök 54 százaléka a cigány kisebbséget összekapcsolja abûnözô életmóddal. • A rendôrök többsége (78 százalék) kétségét fejezte ki az iránt, hogy a romák-hoz hasonló szociális helyzetû nem roma népességen belül ugyanakkora volna abûnözôk aránya, mint a roma kisebbségen belül. A tényleges adatok ugyanakkorazt jelzik, hogy a két csoport bûnözési rátája között nincs különbség.• A rendôrök 71 százaléka szerint, ahol nincsenek cigányok, ott jóval könnyebb arendôri munka. 53 százalékuk szerint a cigánytelepek felszámolása, a romák„szétszóródása” nehezíti a rendôri munkát.

MEGKÜLÖNBÖZTETÉS AZ IGAZSÁG-

SZOLGÁLTATÁSBAN

MEGKÜLÖNBÖZTETÉS A SZÓRAKOZÓ- ÉSVENDÉGLÁTÓHELYEKEN

EGY PÉLDA CCIIGGÁÁNNYYOOKKAATT BBÁÁNNTTAANNII SSZZAABBAADD??

máit, kulturális hátterét, nem várható el, hogy igazságosan járjanak el velükszemben. A közhivatalok elôítéletes hozzáállását csak a cigányok jobb megis-merésén keresztül lehet csökkenteni. Nem a törvény szigorára, hanem széleskörû felvilágosításra volna szükség, hogy a cigányokkal szembeni diszkriminá-ció csökkenjen. Képzéssel és továbbképzéssel kell a hivatalos személyek jog-tiszteletét erôsíteni, és azt, hogy az eljárásokban fegyelmezetten járjanak el.

E MEGKÖZELÍTÉS KRITIKUSAI SZERINT a közhivatalnokok képzése nem vezet adiszkrimináció csökkentéséhez. Csak a törvény visszatartó erejében lehet bízni.

c) A KÖZREND FELTÉTLEN VÉDELME. Nem csoda, hogy nagyobb büntetéseketkapnak a romák, mint a nem romák, hiszen többet is bûnöznek. A romák élet-módja, viselkedése kényszeríti ki, hogy a rendôrök többet foglalkozzanak velük.A társadalom érdeke azt diktálja, hogy minél hosszabb ideig maradjanak bör-tönben, hiszen addig sem követnek el újabb bûncselekményt. A cigányoknakpedig törekedniük kell arra, hogy jobban beilleszkedjenek. Akik pedig nem visel-kednek megfelelôen, azokat a cigányoknak ki kell közösíteniük maguk közül.

E MEGKÖZELÍTÉS KRITIKUSAI SZERINT a cigányság és a bûnözés összekapcsolásaelôítéletes nézôpont, és könnyen diszkriminatív hatósági viselkedést eredmé-nyezhet. Közös érdekünk, hogy azokkal szemben, akik megsértik a törvényeket,a hatóságok jogszerûen járjanak el, de ennek nem lehet köze az érintettek et-nikai, vallási vagy nemi hovatartozásához.

a) A MUNKAERÔ-PIACI DISZKRIMINÁCIÓ MEGSZÜNTETÉSE. Törvényellenes azetnikai alapon történô megkülönböztetés a munkaerôpiacon is, függetlenül at-tól, hogy magán- vagy állami tulajdonban van a munkahely. Ennek megfelelôenbüntetni kell azokat a munkaadókat, akik csak azért nem vesznek fel valakit,mert az illetô cigány. A törvény teljes szigorával kell fellépni azokkal a vállala-tokkal és munkaadókkal szemben, akik a származás vagy a bôrszín alapján bár-kit megkülönböztetnek. Folyamatosan ellenôrizni kell a cégeket, és a szabály-sértôkre súlyos büntetést kell kiszabni. Jogsegély és jogvédelem jár minden ci-gánynak, akit a munkavállalásnál megkülönböztetés ér.

E NÉZET KRITIKUSAI SZERINT hiába védené a jog a cigány munkavállalókat, ha ahátrányos helyzetük nem biztosít számukra esélyegyenlôséget.

b) A PIACI SZEREPLÔK SZABADSÁGÁNAK A VÉDELME. Piaci viszonyok között amunkaadónak teljes joga van eldönteni, hogy kit vesz fel egy adott feladatra. A válogatás nem jelent diszkriminációt. Ha egy cigányt nem vesznek fel, magatehet róla, hogy kevésbé iskolázott, kevésbé képzett és nem olyan versenyké-pes, mint a másik, aki esetleg nem roma.

AZ ÜTKÖZÔ NÉZET SZERINT a piaci szereplôk szándéka és akarata nélkül a cigá-nyok hátrányos foglalkoztatási helyzete nem fog javulni. Az állam feladata,hogy a piacon olyan feltételeket teremtsen, amely a piac minden szereplôjétérintetté teszi a helyzet javításában. Ennek elérése érdekében az állam beavat-kozhat a piac mûködésébe, és pozitív megkülönböztetéssel segítheti a romamunkavállalók elhelyezkedését.

23

2004-ben egy roma lap képzést szervezett munkatársainak Debrecenben,s a hivatal egyik munkatársa szervezôként telefonon megkereste a debre-ceni N. Panzió tulajdonosát, hogy árajánlatot kérjen a képzés résztvevôinekelszállásolására. A telefonbeszélgetés során az újság munkatársa arrakérte a tulajdonost, hogy faxon küldjön számára árajánlatot a RomaWebSzerkesztôség címére. Miután a panzió tulajdonosa meghallotta a címet,megkérdezte, hogy „kisebbséghez tartozók is lesznek-e a társaságban”,majd amikor megtudta, hogy a résztvevôk több mint fele roma, határozot-tan közölte, hogy ebben az esetben sajnos nem tudnak szállást biztosítani.Ezután döntött úgy a Nemzeti Etnikai Kisebbségi Jogvédô Iroda, hogy tesz-telik a panziót: a tulajdonos valóban hátrányos megkülönböztetést alkal-maz-e a romákkal szemben.A teszt keretében az iroda megbízott két roma és két nem roma tesztelôt,hogy keressék fel a panziót és kérjenek szállást egy éjszakára. A szállástkérôket mindkét esetben a panzió tulajdonosa fogadta, aki a romákkal aztközölte, hogy nincsen szabad szobája, míg az utánuk tíz perccel érkezônem roma vendégeknek többféle szobát is ajánlott.A megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelôség ezután vizsgálta a panzió tulaj-donosának tevékenységét, s határozatában kifejtette, hogy a panzió veze-tôje hátrányos megkülönböztetést alkalmazott, amikor nem fogadta aroma vendégeket.

Az Alkotmány Magyarországon tiltja a diszkrimináció minden formáját, másrészt a törvénykeretei között biztosítja az embereknek a legkülönfélébb szabadságjogokat. Viták nem ar-ról vannak, hogy elfogadható-e a diszkrimináció vagy sem, hanem arról, hogy a különféleszabadságjogok hogyan egyeztethetôk össze egymással úgy, hogy ne sérüljenek közbenmásoknak az emberi jogai.

ÜTKÖZÔ VÉLEMÉNYEKa) A JOGEGYENLÔSÉG ELVÉNEK BIZTOSÍTÁSA. Sérti az Alkotmány jogegyenlôségi elveit

az, ha egy kisebbség az átlagnál nagyobb rendôri kontrollnak van kitéve. Mindenkit, val-lási, nemi, etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül egyforma jogok illetnek meg, éshatóságok sem járhatnak el másképpen valakivel szemben csak azért, mert más nyel-vet beszél, más a bôrszíne és mások a kulturális hagyományai. A rendôri és belügyi ve-zetés feladata lenne fellépni e jelenség ellen. A cigányokat hátrányosan megkülönböz-tetô intézményeket és személyeket szigorúan meg kell büntetni.

E MEGKÖZELÍTÉS KRITIKUSAI SZERINT a jogegyenlôség biztosítása önmagában nem oldjameg azokat a problémákat, amelyekkel a cigányoknak szembe kell nézniük. Ameddig acigányság elfogadhatatlan társadalmi hátrányokkal küzd, addig a törvény ereje nemelégséges a diszkrimináció megszüntetéséhez.

b) A HIVATALOS SZEMÉLYEK KÉPZÉSE. Mindaddig, ameddig a cigányokkal szemben hi-vatalosan eljáró személyek nem ismerik a cigányság sajátos körülményeit és problé-

22

EGY PÉLDAAA DDEEBBRREECCEENNII PPAANNZZIIÓÓBBAANN CCIIGGÁÁNNYYOOKKNNAAKK NNIINNCCSS HHEELLYY

MIT LEHET TENNI A RROOMMÁÁKKKKAALL SSZZEEMMBBEENNII

DDIISSZZKKRRIIMMIINNÁÁCCIIÓÓ VVIISSSSZZAASSZZOORRÍÍTTÁÁSSAA

ÉÉRRDDEEKKÉÉBBEENN??

DISZKRIMINÁCIÓAZ IGAZSÁG-

SZOLGÁLTATÁSBAN

DISZKRIMINÁCIÓA MUNKAERÔPIACON

a)

b)

c)

a)

b)

a) A DISZKRIMINÁCIÓ TILALMA. Ha a szórakozóhelyre nem engednek be egy cigányt, atulajdonos eljárása nemcsak jogilag, hanem erkölcsileg is elfogadhatatlan, ezért helyes,ha büntetést kell fizetnie, sôt a hatóságoknak jogukban áll a szórakozóhelyet átmene-tileg vagy végleg bezáratni is.

AZ ÜTKÖZÔ NÉZÔPONT SZERINT, ha a cigányok elfogadhatatlanul viselkednek, elvesztik ajogukat arra, hogy szabadon igénybe vegyenek szolgáltatásokat.

b) A KÖZÖSSÉGI AKARAT ÉRVÉNYESÍTÉSE. Ha a szórakozóhely vagy vendéglátóhely tu-lajdonosa úgy látja, hogy üzleti érdekei azt diktálják, ne engedjen be egy cigány sze-mélyt, mert a szórakozóhely közönsége ezt akarja, az eljárása érthetô és elfogadható.

AZ ÜTKÖZÔ ÁLLÁSPONT SZERINT semmilyen körülmény nem igazolhatja a diszkriminatív el-járás jogosságát.

c) A SZABAD VÁLASZTÁS JOGA. A vendéglátóhely tulajdonosának jogában áll eldönteni,hogy kit enged be és kit nem.

AZ ELLENKEZÔ NÉZÔPONT SZERINT a vendéglátóhely tulajdonosának nincs joga, hogy bár-kit megkülönböztessen etnikai, vallási vagy nemi alapon. Aki megsérti az együttélésszabályait, azokkal szemben lehetôsége van a törvények szerint eljárni, de a törvény-tisztelô állampolgárokkal szemben nincs joga megkülönböztetôen fellépni.

24

DISZKRIMINÁCIÓA KÖZNAPI ÉLETBEN

a)

b)

c)