ÉPÍTÉSZET KÖRNYEZET TÁRSADALOMA KÓS KÁROLY EGYESÜLÉS NEGYEDÉVES FOLYÓIRATA

KÉTEZERBEN ÉPÜLT

BENEVENTO VÁROSKÖZPONTNEMZETKÖZI PÁLYÁZAT

MARKO POGACNIK:A FÖLD ÁTALAKUL

ERDÔSI PÉTER TANULMÁNYAA KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGRÔL

SZEKÉR LÁSZLÓ ÉS HELYES GÁBOR:FRANK LLOYD WRIGHT 2000

FÁBIÁN LÁSZLÓ ESSZÉI

MELLÉKLET: TANULMÁNYOKA JASCHIK-ISKOLÁRÓL

Felhívjuk minden olvasónk, elõfizetõnk, munkatársunkszíves figyelmét, hogy áprilistól kezdve nyitott szerkesz-tõi megbeszélés lesz minden hónap elsõ hétfõjén dél-után 4 és 6 óra között a Centrál Kávéházban, a bejárat-tól közvetlenül jobbra esõ teremrészben, ahol mindenérdeklõdõt szeretettel várunk.A szerkesztõségi ügyintézés, szervezés, elõfizetés újcíme: Artbureau Kft. 1065 Budapest, Nagymezõ utca4., l. emelet 128. Telefon: 3432-959; telefon/fax: 3220-677 – ahol egyes számok is megvásárolhatók. A KósKároly Egyesülés és Alapítvány egyéb tevékenységével,más kiadványaival és rendezvényeivel kapcsolatos fel-világosítás és ügyintézés továbbra is az Alapítvány 1114Budapest, Villányi út 8. III. 2. alatti irodájában TenkácsMárta titkárnál történik (telefon/fax: 209-1174, telefon:209-1173, 06-20-9245-5247).

Makó, a gimnázium új elôcsarnoka (Gerencsér Judit)

1

2 KÉTEZERBEN ÉPÜLT – A Kós Károly Egyesülés építészeinek munkáiból13 BENEVENTO VÁROSKÖZPONT nemzetközi pályázat – Makovecz Imre és munkatársai terve16 ERDÔSI PÉTER: A kulturális örökség mint történeti jelenség18 KARÁTSON GÁBOR: Megnyitó beszéd az Ernst Múzeumban20 FÁBIÁN LÁSZLÓ: Foltozott batyuval Európába25 FÁBIÁN LÁSZLÓ: Sorsunk a halak sorsa26 MAKOVECZ BENJAMIN: Állatrendszertani Tanszék XXXII.27 DARVAS BÉLA: Virágot Oikosnak (könyvismertetés és részletek)30 JUDIT KRISCHIK: A Föld átalakul (fordítás az INFO3 folyóiratból)33 JOHANNES MATTHIESSEN: A táj gyógyítása és a pedagógia (fordítás az INFO3 folyóiratból)34 SZEKÉR LÁSZLÓ ÉS HELYES GÁBOR: Frank Lloyd Wright 2000 (kiállításismertetés)38 HÍREK

Melléklet: A JASCHIK-ISKOLÁRÓL (tanulmányok és visszaemlékezések)A címlapon: Budapest, Diósárok utcai családi ház – Sáros László terve és felvétele

TIZENKETTEDIK ÉVFOLYAM ELSÔ SZÁM

E számunk a NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA Nemzeti Kulturális Alap programjának támogatásával készült

A folyóirat rendszeres támogatói az ORSZÁGÉPÍTÕ Alapítvány és a KÓS KÁROLY EGYESÜLÉS tagszervezetei: ARKER’S Kft., AXISÉpítésziroda Kft., BAUSYSTEM Kft., BEÖTHY és KISS Kft., BIOKÖR Kft., BODONYI ÉS Társa Építész Kft., BONEX Építôipari Kft.,DÉVÉNYI ÉS Társa Kft., EKLER Építész Kft., É-11 Tervezô, Fejlesztô Kft., FARKAS és GUHA Építésztervezôk Kft., FELÜLETKÉMIAKft., KÖR Építész Stúdió Kft., KÕSZEGHY Építészet Bt., KUPOLA Kft., KVADRUM Kft., LOMNICI és Társa Kft., MAKONA TervezõKft., MÉRMÛ Szövetkezet.PAGONY Táj- és Kertépítész Kft., PARALEL Kft., TRISKELL Kft., UNITEF-83 Rt, COMPART Stúdió Kft.,SÁROS és Társa Építésziroda Bt.ORSZÁGÉPÍTÕ – a Kós Károly Egyesülés folyóirata. Megjelenik negyedévenként. Kiadja az Egyesülés nevében a Kós Károly Alapít-vány; postacím: 1074 Budapest, Barát utca 11. Bankszámlaszám: 10402166-21629530-00000000 Felelõs kiadó: Kampis Miklós. Felelõsszerkesztõ: Gerle János. Nyomás: VEL Kft., Budapest. – ISSN 0866-0069 – A lap elõfizethetõ átutalással, vagy az Alapítványtól igényeltcsekken, illetve személyesen az Art Bureau címén. Egy szám ára: 450 Ft. Elõfizetési díj a 2001. évre: 1600 forint + külföldi elôfizetôinknekpostaköltség számonként. Megvásárolható az Írók Boltjában (Budapest, VI. Andrássy út 45), a Fehérlófia Könyvesboltban (Budapest,VIII. József krt. 36.), a Balassi Könyvesboltban (Budapest, II. Margit u. 1.), a Lord Extra Kft könyvesboltjában (Hódmezôvásárhely,Andrássy út 5-7.), és a Lyra Könyvesboltban (Vác, Piac u. 1.), a HÍRKER Rt. és a LAPKER Rt. budapesti és vidéki árusítóhelyein.A szerkesztõségi ügyintézés, szervezés, elõfizetés új címe: Artbureau Kft. 1065 Budapest, Nagymezõ utca 4., 1. emelet 128. telefon: 3432-959; telefon/fax: 3220-677. Ezen a címen a lap egyes számai is megvásárolhatók. Nyitott szerkesztõi megbeszélés minden hónap elsõhétfõjén délután 4 és 6 óra között a Centrál Kávéházban (Budapest, V. ker., Károlyi Mihály u. 9.), a bejárattól közvetlenül jobbra esõteremrészben, ahol minden érdeklõdõt szeretettel várunk.

2

K É T E Z E R B E N É P Ü L TBAUSYSTEM Kft. kivitelezésében épült:

Makovecz Imre: Eger, sportuszoda (munkatárs: TRISKELLKft.) • Mátrafüred, nyaraló • Üllô-Dóramajor, Nagyállat-klinika (munkatárs; Csernyus Lôrinc)

Turányi és Simon Építésziroda: Budapest XII. Cinegeutcai családi ház

Széll László és Urbanek Szilvia: Kalocsa, Katolikus Általá-nos Iskola, Gimnázium és Rendház

Zsigmond László: Veresegyház, 16 tantermes általános isko-la (belsôépítész: Zsigmond Ágnes) • Piliscsaba-Klotild-liget, Ward Mária Általános Iskola

AXIS ÉPÍTÉSZIRODA Kft.

Nagy Tamás: Balatonboglár, evangélikus parókiaSalamin Ferenc: Tarcal, Királyudvar borászat (rekon-

strukció) • Budapest, Kuglics vendégház • Budapest, tár-sasház tetõtérbeépítés • Szerencs, gimnázium bõvítése(Bán Zoltánnal) • Zebegény, általános iskola bõvítése; 1.ütem (Tusnády Zsolttal) • Budakeszi, Kelemen-Pap ház

Salamin Miklós: Zebegény, családi házTusnády Zsolt: Vámosújfalu, szociális foglalkoztató és la-

kásotthon • Biatorbágy, családi ház • Érd, családi ház •Balatonakarattya, nyaraló

Varga Csaba: Környe, raktárépület • Budapest, Testvér-hegy, családi ház • Budapest, Békásmegyer, családi ház• Szomod, családi ház

Vincze László: Felcsút, családi ház

Lent: Mátrafüred, nyaraló (BAUSYSTEM-Makovecz Imre)Jobbra fent: Veresegyház, 16 tantermes általános iskola, nézet;Jobbra lent: lépcsôház- részlet, (BAUSYSTEM-Zsigmond László

és Zsigmond Ágnes)

3

Lent: Piliscsaba-Klotildliget, Ward Mária Általános Iskola; iskolaszárny,és refektórium belsô nézete (BAUSYSTEM-Zsigmond László)

Jobbra fent: Kalocsa, katolikus általános iskola, gimnázium és rendház,részletei és nézete (BAUSYSTEM - Széll László és Urbanek Szilvia)

Jobbra lent: Budapest, családi ház (BAUSYSTEM-Turányi Gábor)

4

BEÖTHY & KISS MÉRNÖKIRODA KFT.

Beöthy Mária: Budapest, XX. – német nemzetiségigimnázium bôvítése többcélú tornacsarnokkal

BODONYI ÉS TÁRSA Építész Kft.

Bodonyi Csaba: Ózd, görög katolikus templom • Miskolc-Tapolca, barlangfürdô, bejárati épületek • Tokaj, általánosiskola

Fent: Budapest XX. Serény utcai német gimnázium tornacsarnoka (BeöthyMária) – Kettôs célja az iskolai sportoktatás és nemzetiségi kulturális ren-dezvények megtartása. A kettôs funkció biztosításához meg kellett oldania sportfelszerelések gyors áthelyezhetôségét. A padozatból hidraulikávalkiemelkedô, mozgatható emelvényt terveztünk, amely szcenikai megoldá-sokkal színpad kialakítását teszi lehetôvé.

Fent: Ózd, görög katolikus templom,Jobbra fent: Miskolc-Tapolca, barlangfürdô kapuépítmény részleteJobbra lent: Tokaj, általános iskola, udvari nézet

5

BOREA • 67 Építész Bt.

Kovács Gábor: Neszmély, Hilltop Neszmély Rt. borászatiüzem pincebôvítése (Ekler Dezsôvel) • Balassagyarmat,Madách Filmszínház átalakítása és bôvítése (Nemes Tamás-sal) • Balassagyarmat, régi lakóház átalakítása • Balassa-gyarmat, Litavszki-ház • Nagy-ház • Rados-ház • Percze-ház • Kovács-ház • Szügy, Benke-ház

DÉVÉNYI ÉS TÁRSA Építész Kft.

Dévényi Sándor: Pécs, Bagolyvár panzió • Szada, családiház • Szada, hétvégi ház • Pécs, Kálvária u., rekonstrukció

Balassagyarmat, Kovács-ház (Kovács Gábor, diplomás vándor)

Jobbra és lent: Pécs, Kálvária utca, Millennium szálloda, földszinti ésemeleti alaprajz, nézetek (Dévényi Sándor, munkatársak: Kurucz

Szabolcs, Esztény Gyôzô és Pap László)

6

KVADRUM Építész Kft.

Zsigmond Ágnes: Veresegyház, Csonkás – kétlakásosüzletházak • Belsôépítészet: Veresegyház, 16 tantermesiskola • Dunakeszi, családi ház • Kecskemét, családi ház

EKLER Építész Kft.

Ekler Dezsô: Szombathely, Berzsenyi Dániel Tanárképzô Fôiskola, D épület – volt pártház – átépítése (munkatársak:Kövér István, Kovács Gábor, Ferencz Attila)

Révai Attila: Budapest. II., családi házBudapest, II., családi ház (Révai Attila)

KÖR Építész Stúdió Kft.

Krizsán András: Dörgicse, ravatalozó

Fent: Dunakeszi, családi ház, bútorok (Zsigmond Ágnes)Jobbra: Veresegyház, Csonkás, kétlakásos ház üzlettel (Zsigmond Ágnes)

Fent: Dörgicse, ravatalozó (Krizsán András, munkatárs: Salamin Pál)

7

MAKONA Építész Kft.

Makovecz Imre: Eger, sportuszoda (munkatárs: TRISKELLKft.) • Mátrafüred, nyaraló • Üllô-Dóramajor, nagyállatkli-nika (munkatárs: Csernyus Lôrinc)

Gerencsér Judit: Makó, gimnázium bôvítése

Eger: városi fedett sportuszoda sörözôvel,üzletekkel. Fent: utcai homlokzatrészlet; aversenymedence a lelátókkal, lépcsôházi részletJobbra: fôbejárati homlokzat, légifelvétel, kereszt-és hosszmetszet (Makovecz Imre;szerkezettervezô: POND Kft., Pongor László)

8

Üllô-Dóramajor, nagyállatklinika épületegyüttese; az elôcsarnok részletei 1994-2000 (Makovecz Imre, munkatárs: Csernyus Lôrinc – Fotó; Szántó Tamás)

Makó, gimnázium bôvítése oktatási szárnnyal és sportcsarnokkal(Gerencsér Judit – Fotó: Szántó Tamás)

9

MÉRMÛ STÚDIÓ

A cég tevékenységét az elsõ tíz évben szinte csak a mûemlékhelyreállításokfémjelezték. Az utóbbi tíz év falusi (fõleg Balaton-felvidéki) próbálkozásaifokozatosan szorították ki a mûemlékes munkákat.Az utóbbi években 6 díjatkaptunk az országos Év Lakóháza pályázatokon és hármat a Veszprém megyeÉv Háza pályázaton. Tavaly fejeztük be a Rózsák terén álló Árpádházi SzentErzsébet templom belsõépítészeti áttervezését, dolgoztunk a bicskei Batthyánykastélyban, a perkátai volt Gyõri kastélyban, és tervet készítettünk Sopronbaaz alsó városfal sétányhoz. Több ütemben terveztük a Teleki László Alapítványhárom K.u.K. laktanyából átalakított székházát. Tavaly készült el az épület-együttes kapuépítménye. Szentbékkállára egy kálváriát terveztünk millenni-umi felajánlásként. Érdekessége, hogy valamennyi stációképet más-más mû-vésszel szeretnénk készíttetni. Aszófõ központjában egy módos gazda egykoriházát nyaralóvá alakítottuk. A pécselyi ház kovácsmesteré volt. A már többátalakításon átesett ház tömegébõl az egykori kovácsmûhelyt kiemeltük, ahomlokzatszélesítést terméskõ felülettel visszafogtuk. A hosszú házat macs-kalépcsõs szintugrásokkal három egységre bontottuk, középtájon egy meg-növelt, stilizáltan fogalmazott kódisállással tagoltuk. Egy jellegtelen kis tihanyiprésház bôvítésével a tájba szervesen kapaszkodó házikó készült.

PAGONY Táj- és Kertépítész Kft.

Alsóörs, nyaralókert • Budapest, villakertek • Solymár, csa-ládi ház kertje • Bakonyjákó, közjóléti erdôfejlesztés • Veres-egyház, egészségügyi központ kertje • Ócsa, Vác, Barcs; mill-enniumi parkok • Lajoskomárom, településközpont parkja• Szentendre, Skanzen, játszótér • Tihany, apátság udvara

Fent: Szentbékkálla, faluvégi kálvária (Szûcs Endre)Lent: Szentbékkálla, parasztház átalakítása (Szûcs Endre és Sallós Csaba)

Fent: Budapest, XII., villakert, részlet (Herczeg Ágnes és BuellaMónika, kivitelezô: Szûcs Gábor). Lent: Alsóörs, nyaralókert, részlet(Illyés Zsuzsa és Brlázs Brigitta, kivitelezô: Szûcs Gábor)

10

PARALEL Építésziroda Kft.

Kravár Ágnes: Budapest, Angyal u, Hotel Sissi (belsôépíté-szet: Zölley Ágnes, Veréb Csaba, Kravár Ágnes és MártonLászló Attila) • Bakonybél, Hotel Bakony átalakítása

Szentesi Anikó: Budapest, Hôsök tere; Millenniumi soka-dalom harangtornyai • Csobánka, háromlakásos sorház• Pomáz, családi ház bôvítése

Amikor a szállodát terveztem, a szomszéd telken akkor épülta Hotel Corvin, Dévényi Sándor terve. Ô az eklektika kellôsközepébe is bátran a saját stílusában tervezett. Tetszett épüle-tének megfogalmazása; amíg a tömeg lelépcsôzik a szûkutcából a hátrahúzott beépítési vonalhoz, rengeteg kalandosdolog történik a házzal, de Dévényi jó karmesterként egység-ben tartja az egészet. Kevés ilyen véletlen adódik, hogy aKKE két építésze Budapesten egymás mellé építhet szállodá-kat. Ezt a lehetôséget kihívásnak tekintettem, megpróbáltamfelvenni a kesztyût. Noha a Hotel Sissi utcavonalra épült, atömeget igyekeztem úgy alakítani, hogy az emeleti kiugrásokés más homlokzati játékok a Dévényi-szomszédságtól át-vezessenek a negyvenes években épült társasházig. A Ho-tel Corvin elôreugró tetejét tartó fa lamellák folytatódnak aHotel Sissin is, de nem funkcionálisan, csak válaszképpen,némi humorral. Meg merem kockáztatni, hogy a két házkiegészíti egymást. Dévényié a férfias, enyém a nôies. Úgytudom, hogy az együttes kedvelt színfolt a kerületben; más,mint a Ferencváros rekonstrukciója kapcsán itt épülô házak.

Fent: Hôsök tere, Millenniumi sokadalom, díszlet (Szentesi Anikó)Lent: Budapest, Hotel Sissi; alaprajz, udvari és utcai nézet (Kravár Ágnes)

11

SÁROS és Társa Építésziroda Bt.

Sáros László: Jászberény, ÁFÉSZ áruház bõvítésének I.üteme • Budapest, Felhõ utcai családi ház (Jahoda Róbert-tel) • Budapest, Telepes utcai társasház • Budapest, Szalagutcai irodaház • Budapest, Gereben utcai négylakásostársasház • Budapest, Diósárok úti ötlakásos társasház

SZIKLAI ÁKOS

Családi ház (Sziklai Ákos, diplomás vándor)

Jobbra fent: Budapest, Diósárok utcai társasház (Sáros László)A többi kép: Jászberény, meglévô áruház bôvítése (Sáros László)

12

TRISKELL Építész Kft.

Csernyus Lôrinc: Herend – Porcelánmanufaktúra fôbejára-ta (szobrász: Schrammel Imre) • Üröm, Rókahegy, Boda-ház (munkatárs: Máté Edina) • Csesztreg, történelmi parképületei (munkatársak: Rosenberg Zsuzsanna és ZólyomiZoltán Balázs)

Csernyus Lôrinc és Turi Attila: Üröm, általános iskolaTuri Attila: Budaörs, családi ház • Szentendre, családi házTuri Attila és Siklósi József: Dunaszerdahely, két üzletházHorváth Zoltán: Baktalórántháza, egészségház • Herend,

Porcelánmanufaktúra, szállásépület és annak belsôépíté-szete • Ócsa, millenniumi emlékmû

Jobbra: Herend, Porcelánmanufaktúra szállásépülete (Horváth Zoltán)Középen: Budaörs, Szepesvári-ház (Turi Attila), és

Dunaszerdahely, üzletház (Turi Attila és Siklósi József)Lent balra és középen: Herend, Porcelánmanufaktúra,

fôbejárat és elôcsarnok (Csernyus Lôrinc)Lent, jobbra: Üröm, általános iskola (Csernyus Lôrinc és Turi Attila)

13

Benevento Nápolytól keletre fekszik az Appenninekben. Arégi város közepét, ahol a székesegyház is áll, a II. világhá-borúban lebombázták, s a XII. századi dóm és környékeszinte teljesen megsemmisült. Csodával határos módon me-nekült meg a fõhomlokzat és a szentély egy része. Új templo-mot építettek a régi helyére a 60-as évek visszafogott stílu-sában, az eredmény nem túl sikeres. A helyreállított, románstílusú fõhomlokzat lenyûgözõen szép. Egyes mezõibe máraz építéskor beépítettek római márványtöredékeket, több-nyire fejjel lefelé. A dóm északi hosszoldalán az egykori be-építés helyén óriási parkoló van, itt áll Orsini püspök szobra.A fõbejárattal szemben palánkkal elkerített, üres, növényzet-tel benõtt terület tátong, ez a Dóm tér, elõzõ az Orsini tér.

A bombatámadás által lerombolt többi területet már be-építették 8-9 emeletes, jellegtelen lakóházakkal. A központ-nak ezek adják az alaphangulatát, mellettük a dóm fõhom-lokzata hatástalan. Bántó a beépítés lazasága, az üres terüle-tek miatt nincs központ. Sok terv, pályázat készült a beépí-tésre, eredménytelenül. 2000. nyarán meghirdettek egy újtervpályázatot, melyre 5 építészt kértek fel. Az öt meghívott:Gabetti&Isola (Torino), Paolo Portoghesi (Róma), OsvaldMatthias Ungers (Svájc), Michael Graves (Egyesült Államok)és Makovecz Imre.

A helyszínen járva a feladat izgalmas, komoly kihívásnaklátszott. Elsõsorban a nemzetközi megmérettetés lehetõségeadott lelkesedést és lendületet. A kisvárosba érkezve meg-lepõdve tapasztaltuk, hogy az utcákon nincs szemét, az em-berek tartózkodóak, jólöltözöttek, ápoltak, az épületek jóállapotban vannak, elegánsak az üzletek. Nápolyhoz képestez nagy különbség. A helyi partnerek nagy várakozássalfogadták a nemzetközi építészcsoportot, a híres építészekmegbízottait. Régészek, építészek, városrendezõk, egyházakképviselõi, sõt a helyi könyvtár dolgozói is tartottak tájékoz-tatást. A hivatalos ismertetõkön túl is sokmindent elmeséltek,hogy minél jobbak követhessék a tervek a helyi elvárásokat.

Benevento építészeti arculata igen érdekes. A római koriépítészeti emlékek természetesen beleépültek a késõbbiek-be. Az anyagokat „újrahasznosítják”, sok helyen faragott

szobrok, feliratos kövek alkotják az épületek egy-egy rész-letét, lábazatként fejjel lefelé befalazott torzók láthatók. Kö-zépkori, boltíves kis házak halmaza a régi város, a szûk utcák-ból kijutva a turista Traianus hatalmas diadalívével vagy azamfiteátrummal találja magát szembe. De van többszöri át-építés után helyreállított, centrális, ókeresztény templom islongobard oszlopokkal, gótikus kerengõvel, melynek épüle-tében az itteni egyiptomi kultuszhely maradványai láthatók.

Az õslakók szamniszok, a latinok rokonai. A Római Biro-dalom idején kemény ütközetekben tudták csak leigázniôket. A római idõkben Benevento fontos kereskedelmi köz-pont volt. A lakosság még mindig megkülönbözteti magát akörnyezõ dél-itáliai népektõl. Büszkén vallják magukatszamniszoknak és lombardoknak is.

Tervünket nagy tetszés fogadta, bár elõre tudtuk, hogynincs esélyünk a gyõzelemre. A tervezésben Makovecz Imremunkatársai: Kravár Ágnes (Piazza Duomo), Bán Zoltán(Piazza Orsini), Molnár Mihály (távlati kép), Jászvári Ákos,Karli Gyula Sámuel, valamint a Comp-Art Stúdió (számítógé-pes feldolgozás) voltak. Tolmács Tóth Benedek volt.

A pályázatot a torinói Gabetti&Isola tervezõpáros nyerte.Ez az építésziroda nagy befolyással rendelkezik Olaszország-ban, különösen Torino környékén. Finom, érzékeny épü-leteket terveztek. A pályázat értékelése idején Gabetti építészautóbalesetet szenvedett és néhány nap múlva belehalt sérü-léseibe.

TERVPÁLYÁZATI MÛLEÍRÁSA történelmet a gyõztesek írják, s a legyôzött népek törté-nelmét csak a legendák, a szájhagyomány õrzi. Õsök szavahallatszik a falakból, a föld alól. Benevento egykori jelenérõlbeszélnek a földbe temetett emlékek, a falba fejjel lefeléfalazott kövek; a néptelen sikátorok, amikor megtelnekvisszatérõ lelkekkel, akik hiába könyörögtek annak idejénaz ellenség pilótáinak, hogy ne dobják le bombáikat.

Ezek a földrõl fölemelkedõ írott kövek hozzák visszaaz elveszett méltóságot, hogy unokáink is tudjanak emlé-kezni eleikre a felejtés és felejtetés korszakában.

BENEVENTO, VÁROSKÖZPONT– nemzetközi pályázat –

14

A templom körül a talajból kimozduló,egyre magasabbra emelkedõkövekre, üvegfelületekre, majd há-zakra a fenti sorokat véstük bele. Asorok elolvasva és elolvasatlanul isott vannak visszavonhatatlanul, éshitünk szerint jelentésük hatni kezd

Benevento nagyobbik része aföld alatt van. Zaklatott korok meg-állíthatatlan vonulásai, menekülé-sei, harcai között épültek be az új

falakba a föld alól a néhai emberek szobrai, kõbe vésettgondolatai, sokszor értelmetlenül, fejjel lefelé. Akik a buká-sok után amnéziába süllyedve falaztak még a II. világháborúután is, és nem tudtak már az eredetre, az elõdök világáragondolni. A földig rombolt székesegyház terei alatt azonbantovábbra is ott élnek az elõdök.

Tervünk lényege, hogy a terek padozata megemelkedik,egyre átlátszóbbá válik, feliratain szikrázik a nap. A felemeltpadozat házakat idéz, s az alájuk bújt élet találkozhat az elõ-dök kõvé vált világával. A terv megidéz néhány archetípustis tornyok formájában, zugok, tetõk keverékével, melyekáttörik az emelkedõ, üveggé szublimálódó padozatot.

A Piazza Duomo és Piazza Orsini beépítésének kezeléseazonos. A Piazza Duomón lévõ városi múzeumépület ha-tározott, merev, kõ és téglafalazatú fallal díszletszerûen válikel a via Pasquale és a via Goduti modern házaitól. A múzeumtöbbszintes földalatti terét a látogató az üvegfödémen átha-ladva észleli. Ezt a föld alatti, nagy belmagasságú teret osz-lopok és boltívek tagolják szabályos rendben. A fény üvegfö-démen át jut a térbe. A nagy belmagasság lehetõvé teszinagyméretû szobrok, akár épületrészek kiállítását. A múze-um további 2 szinten folytatódik felfelé. Ezek merev, zárt,üvegezett szintek, kisebb léptékû kiállítóterekkel; és egymás-hoz üvegezett loggiákkal, kis hidakkal kapcsolódnak.

Miközben a látogató teremrõl teremre jár, lenézhet a kis házakközti terekre, sikátorokra, ahol kávézók, üzletek,könyvkereskedések lehetnek.

A házak egyszerûek; nagy, ferde tetõsíkok fedik le õket,amelyek a sikátoroknál megszakadnak, a fa fedélszék azutcaszintrõl felnézve látható. A tornyok nyerstégla falazattalkészülnek, felsejlõ faragott tégla arcuk, szemeik Beneventopolgáraival együtt élõ lényeket jeleznek.

A Piazza Orsinira tervezett üzletház helyén a háborúspusztítás elõtt összefüggõ háztömb állt. Az üzletház a CorsoGaribaldi beépítési vonalától a San Bartolomeo székesegy-ház ásatásainak bemutatásáig terjed. Süllyesztett földszinttelés 3 emelettel épül. Diadalívre emlékeztetõ, mindkéttengelyére szimmetrikus, áttört épület, melyet két oldalrólüvegtetõk fednek le. A Corso Garibaldi mentén építettalacsony térdfalról meredeken indulnak az üvegtáblák. ASan Bartolomeo ásatásaitól a burkolat lassan emelkedik, anagy kõtáblák feltorlódnak, az üvegsíkok nekitámaszkodnakaz épületnek. Az üvegtáblákat fatartókra szerelt acélváz tartja.A lakóépületek mellett a hosszoldalon romszerû vasbetonfal kíséri a házat. Ez a szabálytalan magasságú, áttört, nyílá-sokkal tagolt fal több helyen megszakad és a süllyesztettfórum innen is megközelíthetõ.

15

Az üzletház és fórum a templom hosszoldala mentén nyílik fel a legjobban. Lépcsõkönleérkezve a fórumra, részben fedett téren, gyülekezõ, találkozó helyen vagyunk. Kívá-natos, hogy itt mozgatható elárusítóhelyek, kirakodóvásárok, idõszakos piacok legyenek.Ezen a szinten kávézó, elõtte nagy fedett terasz található, valamint nagyobb üzletek azemelkedõ kõtáblák alatt.

Makovecz Imre, Kravár Ágnes, Bán Zoltán

16

A Teleki László Alapítvány közép-európai kutatásokkalfoglalkozó munkatársának elôadása az OMvH A mûemlékek akulturális örökségben címû, 2000. decemberi mûhely-kollokviu-

mán hangzott el az alapfogalmakat tisztázni törekvõ téma-csoportban. További megvitatott tárgykörök voltak: mûemlékké

nyilvánítás, a mûemlékjegyzék bõvítési irányai; A társadalmirészvétel a mûemléki értékek védelmében és A mûemlékvédelem

és az örökség más területeinek kapcsolata. Az alábbi elõadástazért emeltük ki a közel kéttucatnyi hozzászólás közül, mert a

nagyon összetett kérdéskör valamennyi elõadó által jelzettbizonytalanságait a legszélesebb összefüggésben veti fel.

A kulturális örökséget könnyebb leírni jelenségként, mintdefiniálni a jelszavául szolgáló fogalmat, mivel Nyugat-Euró-pában a heritage, patrimoine óriási méreteket ölt, már ipar-nak, mozgalomnak tûnik, elhomályosítva a terminológiaihatárokat. A mozgalom a hatvanas években kezdõdik, törté-neti elõzménye a mûemlékvédelem, de a mûvészettörténetivagy történelmi szempontból jelentõs és nagy emlékekvédelmétõl kiindulva, egyre bõvíti a megõrzésre érdemesobjektumok körét; másik elõzménye a természetvédelem,efelõl érkezik a kultúra szférájába az a gondolat, hogy a mégmeglévõ, de az ipari-fogyasztói társadalom hatására lassanés biztosan fogyatkozó javakat meg kell menteni a pusztulás-tól. A folyamat az anyagi javaktól a szellemi értékek feléhalad: ennek az átmenetnek tipikus megnyilvánulási formájaaz ökomúzeum, mely a népi kultúra életformáját, technikáitmutatja be az attól már eltávolodott látogatónak. Lassacskána teljes kultúrtörténeti hagyomány az örökség fogalma aláterelhetõ, ezért mosódnak el a terminus határai. Eleve proble-matikus, hogy az örökség miért is jelent többet vagy mást,mint a kultúrtörténet, s annak hagyományos elsajátítási mód-jai. Voltaképpen a meglévõ kulturális hagyomány sajátosbirtokba vételét tekinthetjük az örökség-folyamat lényegének(miközben új feltárási mûveletekkel bõvíti ezt a hagyományt,önmagát is kiterjesztve). Jól adja vissza ezt a francia szóhasz-nálatban meglévõ patrimonialisation kifejezés, melyet örök-ségesítésnek fordíthatnánk. A birtokba vétel aktusa és gesztu-sa az identitás képzésének jegyében történik. Az örökségebben rokon az emlékezettel, mely szintén valóságos gépe-zetet mûködtet; még az is hasonló bennük, hogy egy-egytársadalmi csoport sajátos azonosságtudatának erõsödésétösztönzik, ám az örökségben kevésbé hangsúlyos az emlé-kezés szubjektív, mentális, pszichológiai oldala, inkább azörökös és az örökhagyó viszonyát hangsúlyozza az eredetétadó római jogi modell szerint.

Az identitás alakításának lépten-nyomon emlegetettcélja, hogy felvértezze a lakosságot a mai civilizáció kihívá-saival szemben, oly módon, hogy megismerteti az elõdöktúlélési technikáival vagy alkotókedvével, ugyanakkoréppen a modern civilizáció struktúráira épít azzal, hogy piac-képes iparként, politikai stratégiaként mûködteti az öröksé-

get, nem elõször fedezve fel a benne rejlõ gazdasági (munka-lehetõséget teremtõ, turisztikai) potenciált. Politikusok, gaz-dasági beruházók, az örökség szakértõi, – akik sokszorvalamely érintett szaktudományból lépnek át a kultúra mene-dzselésének területére – mûködnek közre az üzenetekmegfogalmazásában, de elõregyártott identitást mégsemközvetíthetnek, hiszen a piacon végsõ soron a fogyasztóválogat. Sõt, a mechanizmusnak éppen az a sajátossága, hogyaz állam igyekszik átadni a központi kultúrafinanszírozásterhét a régióknak és helyi közösségeknek, tágabb körbenlegfeljebb a kezdeményezés szerepét tartja meg magának,miközben a hagyományosan nemzeti jelentõségû mûemlé-kek és gyûjtemények felett továbbra is õrködik. Emögötttermészetesen a nyugat-európai állam szerepvállalásánakáltalános visszaszorulása áll. Az örökség képzõdésénekállami ösztönzése felfogható az állam újfajta legitimációskísérleteként, mikor a képviseleti demokrácia hatékonyságatöbb oldalról is megkérdõjelezõdik. Találja meg mindenközösség a maga örökségét, vallja ez a politika, de a nemzet-állammal való azonosulás gyengülésére is megoldást kínál,amikor a nemzet által megörökölt hagyományt olyan kosár-ként kínálja fel, melybõl mindenki tetszése szerint vehet. Anemzet maga válik örökséggé, s ez megteremthet egyfajtatársadalmi konszenzust, vagy legalább a látszatát. Végül még-iscsak valamilyen szuperidentitás mozaikszerû létrejöttébenreménykedik. Az örökségesített kultúra prezentációját, átadá-sát alacsony nívóra süllyesztheti, ha az oktatási rendszer ésa közmûvelõdés nem gondoskodik befogadókról.

Az örökség helyi, regionális és nemzeti szintjét össze-kötõ logika értelemszerûen európai szinten is érvényesül:az Európai Közösség tagállamai egyszerre a kulturális közös-ségen belüli sokszínûséget pártfogolják, s ennek jegyébenlépnek kapcsolatba a felvételüket kérõ országokkal. Bár akultúrpolitika tekintetében az EU-nak nincsenek kötelezõérvényû elõírásai, s országonként változik az állami szerep-vállalás mértéke és formája, az európai ajánlások a csatlako-zás elõtti országból nézve követésre érdemesnek tûnnek, anemzetközi kulturális trendhez való igazodás érdekében.Igaz, hogy a hagyományokat és az identitást tekintve a közösEurópa a pluralitást élteti, de az örökség mechanizmusánakés diskurzusának terjesztésével egyesít, könnyen lehet, hogyuniformizál. A mechanizmusnak önmagában nincsen párt-politikai töltése, ami megkönnyíti az átvételét a csatlakozáselõtt álló országban.

Ezt jól illusztrálja a magyar példa. Még a szociálliberáliskabinet alatt létrejön az egykori Mûvelõdési és KözoktatásiMinisztériumban a Kulturális Örökség Igazgatósága, meg-alakul a Világörökség Nemzeti Bizottsága, a Kulturális Örök-ség Igazgatósága. Már az 1997-es kulturális törvény használtaa fogalmat, de az Orbán-kormány alakítja meg és nevezi elaz új terminussal a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériu-mát. Az örökség európai diskurzusát a helyi politikai viszo-nyok alkalmanként át is színezhetik. A magyar politikai életértékítéleteit jól szemléltette az a parlamenti vita, mely 1998-ban a minisztérium neve körül zajlott: az új kormány egyszer-re az európai modellre és a nemzeti hagyományok védelmé-re hivatkozott, az ellenzék pedig múltba fordulást emlegetett.Ha megvizsgáljuk a millenniumi ünnepségsorozattal kapcso-latos szándéknyilatkozatok és pályázatok szövegét, könnyen

Erdôsi Péter

A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGMINT TÖRTÉNETI JELENSÉG

17

felfedezhetõ az állami szerepvállalással és a helyi identitássalkapcsolatos európai állásfoglalás hatása, míg ha tartalmilagelemezzük az ünnepi eseményeket, a nemzetállami hagyo-mányok felújításának jeleit is tapasztaljuk. Afelõl sem lehe-tünk biztosak, hogy a hazai kultúrpolitika elérte volna márazt a végcélt, hogy lemondjon a centralizációról. A FIDESZ-MPP programja egyrészt kilátásba helyezte a kultúrát támo-gató állami eszközök összpontosítását, másrészt például kívá-natosnak tartotta, hogy létrejöjjenek az integrált mûemlékvé-delem önfinanszírozásának feltételei.

A csatlakozás elõtt álló országokban különös para-doxont eredményez, hogy a posztszocialista nemzetépítésszakaszában próbálják átvenni azt a kulturális diskurzust,amely fellazultabb nemzetfogalommal rendelkezõ orszá-gokban alakult ki. Ha a 60-as években Nyugaton a modernipari társadalom kapitalista változatával szemben próbáltákmenteni a menthetõt, itt a szocialista verzió tûnik olyan határ-nak, melynek visszamenõleges átlépésével indulnak el akorábbi kultúra nyomában, miközben a nyugati gazdaságimodell felé is nagy léptekkel próbálnak haladni. Az átvételkísérletének pillanatában a nyugati örökség-gépezet lassaneléri teljesítõképességének azt a maximumát, mikor a fo-gyasztókban, vagy legalább a szkeptikus megfigyelõbencsömört kelt, hogy szinte minden örökséggé válik. Már azUNESCO-nál is válságot okoz a világörökségi hellyé nyilvá-nítás körüli versengés, a helyek számának országonkéntiaránytalansága; így koncepciójának újragondolására kény-szerül. A problémakör francia kutatója, F. Hartog találóan ajelenközpontúság, a prezentizmus válságának tekinti azörökség hatalmas növekedését: úgy véli, hogy az európaiember már nem is a múltnak, hanem a jelennek, önmagá-nak próbál emléket állítani, mikor mindennapi világát a jövõnemzedék örökségévé, mindent magában foglaló múzeum-má változtatja; úgy hessegeti el magától az idõ múlását, ahogya halállal sem tud szembenézni.1 Nem csoda, ha az örökség-fogalom kontúrjai egyre bizonytalanabbak; úgy tûnik, amozgalom ebben ellenérdekelt.

A magyarországi adaptációnak azonban kimondottankedvezne, ha a példa láttán eleve számolna az örökség elbur-jánzásával, a túl sokat magába sûrítõ fogalom kiüresedésével,és még jó idõben definiálni próbálná azt. A törvények, rende-letek szövegelemzése során arra a negatív eredményre jutot-tam, hogy politikai szinten várat magára az örökség konzisz-tens elméleti definiálása; közben a fogalom használatbanvan, tehát a politikai és társadalmi gyakorlat definiálja. Lehet-séges, hogy az új örökségvédelmi törvénytõl várhatóvalamiféle meghatározás.

Vajon érdekeltek-e a definícióban az érintett szaktudo-mányok? A mûemlékek, gyûjtemények (könyvtárak, levél-tárak) felelõsei nem most elõször szembesülnek azzal a kér-déssel, hogyan határozzák meg tárgyukat, hol vonják mega határokat, míg egy olyan tudományág mûvelõje, amelyneknem közvetlen feladata a tárgyi emlékek megóvása, nagycsábítást érezhet arra, hogy az örökség szempontjából mégfeltáratlan területnek keresztelje át a sajátját. A kutatás eddigis magától értetõdõ módon tárt fel ismeretlen területeket – afeltárás egyébként az örökség-diskurzus lappangást, befe-jezetlenséget sugalló kulcsszava –, s vajon jobban ösztönzi-e ezt a az új terminus és a vele járó szakmai és anyagi elõnyök?

Az örökség szerteágazó jellege interdiszciplináris együttmû-ködésre biztathat; nem elõször a tudományos életben. Úgylátszik, az identitás alakításán fáradozó örökség-mozgaloma tudományos szakmák azonosságtudatát is próbára teszi,de miért ne tehetnék a szakmák is mérlegre a mozgalmat?Érdemes lenne szakmánként az elméleti és gyakorlati tudás-sal konfrontálni az új fogalmat, így kiderülne, hogy értelmez-hetõ-e az adott keretek között, vagy esetleg lehet-e tágítanie kereteket. Természetesen a pozitív és a negatív eredményegyaránt jelentõségteljes, hiszen kreatív vitára ösztönöz.

Más szakmák képviselõinek a nevében nem nyilatkoz-hatom, így csak történészként nevezhetem meg azt a kétkutatási irányt, mely számomra az új fogalomból adódik. Azegyik az örökhagyók kilétének kutatása: vajon egy hagyo-mány kialakulásában mennyire játszott szerepet a szándékosörökhagyás? Ezzel kontrollálható lenne, hogy amit kézhezkapunk, valójában mennyire örökség. Így hûek maradnánka fogalom eredeti, jogi értelméhez is. Kimutathatók-e azörökítés láncszemei a múltban, vagy inkább a szakadásokjellemzõek? Ne feledjük, hogy az örökség diskurzusánaklétrejöttében is a múlt eltávolodása játszott közre. A másiktéma nem más, mint a kulturális örökség mai jelenségének,folyamatának kutatása. A kultúra a maga teljességében átte-kinthetetlen, most a nyugati társadalmak mégis arra tesznekkísérletet, hogy önmagukat és környezetüket reprezentatívmintavétellel leképezzék, s a mintát múzeumban õrizzék.Úgy tanulmányozhatjuk a társadalom önképét, mint a portré-kat: azt tudjuk meg belõlük, milyennek szeretné látni magáta pingált személy.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a patri-monium mellett még számos metafora, modell írja le és értel-mezi a kultúrát, más-más aspektusát emelve ki. Hiba lennetehát azt képzelni, hogy egyetlen fogalom, univerzális igé-nyei és törekvései ellenére is, teljes panorámát adhat. Lehet,hogy az állami-hatósági invitálás mögött, mely a társadalmatkulturális tevékenységre szólítja, mégiscsak egyfajta megren-delõi akarat ölt testet, ugyanakkor vannak olyan kulturálisirányzatok és produktumok, amelyek az örökség témájánkívül maradnak.

Ha korunk ezt a fogalmat adta nekünk, úgy vélem, érde-mes a kulturális hagyomány újragondolásának, a moderni-tással való összevetésének, a szintézisnek esélyét is keresnibenne, mely nélkül az örökség pusztán a meglévõ korszerûcímkézése, csomagolása lenne. Az örökség kapcsán egy tör-téneti folyamatban elfoglalt pozíciónkat vehetjük szemügyre.Fel kell vetnünk a kérdést: az európai egységfolyamat kísérõ-jelensége ez, mely elmúlik, ha megszilárdulnak Európa újkörvonalai, esetleg más okból adja át helyét a fogalom egyújabbnak, mely ismét átrendezi a kulturális életet, s az örök-ség mozgalmára legfeljebb múltbeli tapasztalatként tekint,vagy tartósabb-e ennél?

1 Örökség és történelem: az örökség ideje c. tanulmánya aRegio 2000. 4. számában olvasható Sonkoly Gábor munká-jával együtt, illetve a magaméval, melyben bõvebben kifej-tem ezeket a gondolatokat.

18

– elhangzott a Velencei Építészeti Kiállítás magyarpavilonjának anyagát bemutató kiállításon, az Ernst

Múzeumban 2000. dec. 15-én –

Hölgyeim és Uraim!Gondolkodtam persze, mit is mondjak ennek a rendkívülérdekes kiállításnak a megnyitásául, és mindjárt láttam, csakegyvalamit tudok mondani. Mindenrõl ez jut eszembemostanában, a kezdeti ember képe, ahogy Jacob Böhme ésFranz von Baader leírták, nyilván a Kabbala és a Bibliaalapján. Isten azért hozta létre az embert, hogy a Föld sebeitgyógyítsa. Nem olyan volt az az ember, mint én, akit itt látnak,egy ilyen állatember; hanem se keze, se lába, egy szféravolt, Amely vagy Aki körülveszi a Földet, és azért van, hogya luciferi katasztrófa következményeit helyrehozza. Baaderleírása szerint fölbonthatatlan és szakramentális jellegû kap-csolatba lépett az ember a Földdel. Nem az olyan megszám-lálható ember, mint most mi itt, nem volt egy vagy kettõ, azandrogin volt, de még csak nem is olyan androgin, mint ahermafroditák, hanem egy Valami, ugye.

Láttam is aztán ezt magam elõtt, ezt a ragyogó szférát,aztán ez színesebb lett; és ahogy ezen tûnõdtem, megfáztam,és álmomban ezzel a képzettel tusakodtam, ismerjük azilyesmit álmainkból; folyton belezavart valami. Jött valamisötét, kegyetlen, kemény dolog, ezek az álombeli gondola-tok nem megfoghatók, jött valami, ami elõtte van vagy utánaennek a szférának, órákig nem tudtam ellökdösni onnanazt a feketeséget. Aztán kicsit meggyógyultam és reggel föl-ébredtem, és akkor már láttam elég világosan, hogy ez aszféra nagyon szép színes, sárga és kék; ha pasztellel vagyakvarellel kéne megfestenünk, sárga és kék vonalakat kelle-ne húzogatnunk, a Teremtõ és a Befogadó, kien és kunszíneit, a kien kék, a kun sárga: hatalmas ragyogás.

Tudjuk, itt bajok történtek, az egyik baj az, hogy az em-ber, ez a Valami – lehet, hogy ez a kép egy imagináció, denagyon kifejezõ, – ez a Valami valahogy lecsúszott, valahogyelbukott, beszívódott, állattá vált; és soha nem tudott igazánállattá válni sem és nem tudott az eredetében megmaradni;és elkezdõdött egy tragikus folyamat annak a Valaminek asorsában, Aki vagy Ami azért lenne, hogy meggyógyítsa aFöld sebeit.

Tudjuk azt is, most hova jutottunk ebben a folyamatban;nem hogy nem gyógyítjuk meg, hanem bizonyos értelembenátkává váltunk a Földnek. Egy irtózatos bukás leírásával vandolgunk, és nagyon mulatságos, ha valaki a bûnbeesést két-ségbe akarja vonni ennek a folyamatnak a láttán, amely na-gyon jól beleillik az archaikus leírásokba.

Van még egy dolog elõtte, tényleg elõtte az én sárga-kék szférámnak, amirõl eddig beszéltem, a Bukás, az vanutána, elõtte az van, hogy nem azért teremtette az Isten eztaz egész dolgot, bennünket, így, szövetségeséül a Földnek,

mert éppen eszébe jutott, erre szottyant volna kedve; hanemvan az említett kezdeti katasztrófa, amelybe most nemmehetek bele, Lucifer hübrisze, a fölfelé bukás, amellyelmegragadja az univerzumot; a teremtés külsõ robbanásában,az elsõ pillanatban õ akar lenni az Isten, és ekkor eltûnikelõle az Isten Szíve és létrejön egy sötét és iszonyú tér. Magá-nak Istennek is ebbe kell beleteremtenie a Földet és a Létet,hogy megmentse ezt az egész dolgot, a teremtés folyamatát.Azt kell mondanom, hogy ez elég jól sikerült az Istennek.Alulról és szelíden és együgyûen és teremtõ módon eztelkezdte. És ezért lett az a Valami is, ez az emberlény; a mûvé-szet csudálatos leírása ez, és én csak azért idéztem föl ezt aképet, tényleg nem tudok tõle szabadulni, mert tulajdonkép-pen ezért van a mûvészet; mert ez a kezdeti Valaki, Valami,ez az aura, ez lett volna a Föld mûvészete maga, Valaki, Vala-mi, aki nézi a földet, ezt a sok érdekes siklót meg tigrist megparadicsommadarat meg tölgyfát, amik itt vannak, és ezekre,hát úgymond, vigyáz.

Vigyáz, mert a kezdeti katasztrófa következtében ezekis súlyosan meg vannak sebesülve. Miután ilyen szerencsé-sen állatemberekké váltunk, ez megmaradt bennünk azért,és aki építész vagy festõ vagy szobrász vagy zeneszerzõ, azörökké az emberi lénynek ezt a kezdeti szerepét éli. Engemazért is elgyönyörködtetett itt ez a szféra, pláne, amikor anáthámból elõjöttem és láttam, hogy milyen szép sárga megkék villódzás van benne, mert benne a festészet meg a szob-rászat meg az építészet meg az ember még teljesen egy vala-mi, nincs külön szobrász, meg festõ és a többi, ez egy szféra,színes; és én vagyok, volnék az, meg Önök, mindahányan,együtt vagyunk egy ilyen mennyei aura.

Na most, ugye, tudjuk, ezt elvesztettük, de nem vesztet-tük el teljesen, és így jön létre állandóan a szituáció magaváltakozva, amelynek most egy nyilvánvaló mélypontján va-gyunk, magában a katasztrófapontban, ahonnan ki kellmásznunk, mert a bûnbeesés fokozatos folyamat, fázisokbanzajlik, és egészen a végsõ és iszonyú pillanatig még mindigvissza lehet térni, csak mindig nehezebb. Most már nagyonnehéz. Nehéz lett. Nehéz volna, ugye, itt már hitetlen bármi-lyen szó, de éppen ez az építészet rendkívül bonyolult felada-ta, hogy az ember a Földre vonatkoztatva van, de maga még-sem egyszerû földi lény. De õrzi a titkot, mire lett volna õ.

Karátson Gábor

MEGNYITÓ BESZÉD

19

Most már se pénz, se posztó, se megbízás. Nagyon soká-ig volt. Most ezt már nem is akarják támogatni, senki, mertnem is hisznek az egészben, csak a bukásban hisznek, eznagyon sajnálatos. De nagyon sokáig voltak még nagy tudá-sok, a geomantia, itt a kiállításon ennek sok példáját láthatjuk,meg a kínai feng-sui, és ez mind olyan volt, hogy egyrésztharmóniát fejez ki, másrészt meg valami védekezést. KuoSze, egy Kuo Hszi nevû nagyszerû festõ kisfia, aki elkísérteaz édesapját a vándorlásaira, azt írja, apám úgy festette aképeit, mintha hatalmas ellenség ellen kellene megvédenie.Elég érdekes egy tájképfestõnél, hogy a festményt hatalmasellenség ellen kell megvédenie, de ez az igazság. Az építé-szetben pontosan ugyanez a helyzet; van a hatalmas ellen-ség, aki nem nevezhetõ meg olyan precízen. Van sokféleneve, amiket el lehetne mondani, de azért nem egészen pon-tosan tudjuk, ki az, mi az; itt van és tevékenykedik.

A védekezésre különbözõ módszerek voltak, anekdoti-kusan el lehet mondani ilyeneket, ráismerni véltem a kiállí-táson is ilyen ötletekre. Volt egy kínai város egy folyó mentén,és annak a városnak ponty alaprajza volt. Kicsit alább feküdtegy másik város háló alaprajzzal. A háló alaprajzú város lakóigyakran kifosztották a ponty alakú várost. És akkor egy feng-sui szakember azt mondta, hogy a ponty háló felõli végébekell építeni egy hegyes kis pagodát, és amikor majd rádobjáka hálót, akkor az kiszakad és többé nem tudják kifosztani avárost. Ugye, ez nagyon furcsa dolognak látszik, az is, egyilyen anekdotikus elem beemelése a tájba meg az építészet-be, csak az a furcsa, hogy ezek az öreg kínaiak ilyen elvekalapján az ember és a táj legtökéletesebb harmóniáját tudtáklétrehozni.

Szemben velünk, akik azt mondjuk, hogy az egyenesút a legjobb, õk azt tartották és tanították, hogy az egyenesúton a rossz erõk tudnak száguldozni, óriási sebességre fel-gyorsulva. Ez egyezik az öreg Cézanne nézetével, aki aztmondta, hogy száz év múlva minden egyenes lesz, és nemlesz érdemes élni. Ezen már rég túl vagyunk. Ezért építettékaz úgynevezett sárkányfalat a kínai házakba; van elõször akertkapu, és a kertkapun belül a sárkányfal. Jön a rossz erõ,nagy sebességgel közeledik, és nekimegy a sárkányfalnak,és puff; mert nem tud kanyarodni, viszadobódik, nem tudbemenni a házba. Ennek alapján a feng-sui szakemberek a

múlt század vége, e század eleje felé azt mondták, irtózatosbaj lesz abból, hogy egyenes utakat és egyenes vasútvonala-kat építenek Kínában is már, sõt egyenes alagutakat, mert akanyarodó alagút végképp nincs föltalálva, akadálytalanulfog beáramlani a birodalomba a rossz. Kinevették õket, akkormár folyt a modernizáció Kínában is. Az eredmény látható,a rossz beáramlott akadálytalanul.

Vannak tehát ezek az erõk, amiket mi nem is egészenértünk; kell hozzájuk valami mélységes ösztön, amit kivertekbelõlünk, kineveltek belõlünk.

Azt olvastam néhány évtizede, Rudolf Steiner egy elõ-adásában, hogy azért állították a középkorban a temetõ köze-pébe a templomokat, ezeket a román és gót templomokat,mert amikor meghal az ember, akkor ott van, hát hol, a másvi-lágon, valahol van, ott magához tér, és nem ismeri ki magátabban a létben. Az neki teljesen érthetetlen és idegen; deott vannak ezek a formák, mondjuk egy gótikus kis templo-méi, és azok ismerõsek és érthetõk. És azok a formák ugyan-akkor annak a halálban levõ világnak a formái is; és szegényúj vándor ott tapogatva elindul a templom fala mentén ésazt mondja, hogy áhá, most már kezdem érteni, így kell lépe-getni, így kell rakosgatnom a lábamat, errefelé kell mennem,és bele tudja élni magát ebbe. Nem tudom, hogy ez hogyvan, mert errõl nincsen semmiféle benyomásom, de hangza-ni elég jól hangzik, lám, meg is jegyeztem; azt, hogy nekünkélõknek is van vagy volna vagy lehetne ilyen kitapogathatóvilágunk, azt teljesen érzem minden dologban. Ezért szoktamelmenni úgy kéthetente, hogy megnézzem a Lechner ÖdönPostatakarékpénztárát, hogy egy kicsit jó legyen már nekem.Mert megyek Pesten, és mindig rossz nekem, mintha télika-bátban kellene járnom, pedig nincs is télikabátom, a télika-bátot is utálom, bizonyos védekezésben; mert olyan formákvannak itt Pesten mindenfelé, amik engem kifosztanak,tönkretesznek, kiuzsoráznak és megölnek és untatnak ésnagyon rosszul kezdek lenni tõlük; vagy föl a lakásba vagyelmegyek és megnézem a Postatakarékpénztárat. Nem istudom, miért annyira jó az a Postatakarékpénztár, ezt nagyonnehéz volna megindokolni, de érzi az ember, átvezet abbaa létbe, abba a valamibe, ami most történik velünk. Nemúgy, ahogy naponta elõadják a televízió meg az újságok,hanem mint ahogy tényleg van, mint amirõl alig esik szó,mert nem tudják igazából, mi történik velünk, meg akarnakfosztani tõle.

Ha most építenének ilyen templomokat, nem kell ép-pen a temetõbe, akárhová, akkor azt szeretném, hogy azépítészek számítsanak a mi iszonyatos kételyeinkre és errea teljes megpróbáltatásos dologra is, amiben élünk, nemlehet már az osztatlan harmóniát sugallni nekünk, mert aztmár elvették; hanem ez a rettenetes beteg állapot, ez a mienk;de ezzel tudunk valamit kezdeni, és ebbõl lehetne ilyenkivezetõ utakat kitapogatni.

A római Santo Stefano Rotondo templom modellje (a zalaegerszegi HevesiSándor Színház díszletépítôinek munkája), és a Maróti Géza rajzai alapjánkészült Atlantisz-modell (Varga Péter munkája) az Ernst Múzeumban.

20

Fölöttébb nehéz valóságos rálátás híján akár a karnyújtás-nyira esõ múltról is ítélni. (Ennél – szükségképpen – csaka jóslás, mint a jövõ lehetséges korrekciójának alapja ne-hezebb, emiatt vállalkoznak rá inkább csapatok, senmintindividuumok; megoszlik jobban a felelôsség is.) A múltelemzése azonban végtelenül fontos mozzanat, segítségé-vel megítélhetjük helyzetünket, tetteink valóságos értékétvagy éppen veszélyességét, a tapasztalatokra támaszkodvaigazíthatunk elképzeléseinken, terveinken, a valóság általránkkényszerített feladatok megoldóképleteit. Amikor tehátazt olvasom, hogy „a huszadik század magas kultúráját meg-határozó avantgárd éppoly engesztelhetetlenül szegültszembe a romantikus hagyományszeretettel, mint a cinikuspiacuralmi elmélettel”, akkor egy kicsit elbizonytalanodom,vajon a szerzô a megfelelô szemüveget tette-e fel, amikorerre a jelenségre kívánt rátekinteni. Persze, tehetne egyfinomító megkülönböztetést, és kivonhatná ebbôl a klasszi-kus „avantgárd” reflexióit, mentalitását és eredményeit, (no-ha még azon belül is megszorításokkal – teszem azt –komolyan végiggondolva a dadaizmust), õ azonban inkábba késôbbi avantgárd mozgások habitusára gondol; ebbõla szempontból pedig megállapításai legalábbis vitathatók.Sajnálatos módon, a neoavantgardot éppenséggel a kom-mercializálódás „hátsókapus” esélyei izgatták: úgy kerülnibelül a mûkereskedelem – egyébként rugalmas – védmû-vein, hogy a bekerülés akkor is várostromnak tessék, ha ahátsó kapu mindig is nyitva volt. Tudjuk (ennek elérhetõirodalma van; elegendõ Tom Wolfe könyvecskéjére utal-nom), miként vett részt/vesz részt mindmáig a mûkereske-delem az avantgard mozgatásában, csak hogy profitjátújabb extremitások piacra dobásával növelhesse.

Azaz: szóba sem jöhet semmiféle szembefordulás a„cinikus piacuralmi elmélettel”, mivel az újavantgárd jósze-rivel éppen annak a terméke.

Hozhatnék, természetesen, történelmi analógiát is, pél-dául azt, ahogyan a hatalom megragadására mozgósítva azorosz bolsevizmus fölhasználta az antiakadémikus és éppenforrongásban élô mûvészeti mozgalmakat (futurizmus,konstruktivizmus, aktivizmus, proletkult), mivel az adott pil-lanatban hevesen újat akaró társadalmi mozgások kötõdtekhozzájuk. Még arra is kapható volt – legyezgetve a mûvészekhiúságát –, hogy forradalmi mûvészetnek kiáltsa ki ezeket amozgalmakat, és késztette õket forradalmiságuk folytonosmanifesztálására. Amikor azonban a hatalom adminisztratíveis szilárdabbnak tetszett, a diktatúra alapjai biztonságossáváltak, nyomban a klasszicizálás kikezdhetetlen harmóniája,egysége és örökkévalóságot, dicsôséget sugárzó formafe-gyelme vált aktuálissá, ami pedig ettôl eltért, a szó legszoro-sabb értelmében eltûrhetetlen devianciának minôsült (per-sze, korántsem az avantgard alkotók jóvoltából).

És a nagytehetségû Umberto Boccioni is örömest álltMarinetti „kulturális forradalma” mellé, amely – nem hallgat-hatunk róla – Mussolini fasizmusába torkollt: „Mi képek

helyett óriási villamos fényszórók világító színeibôl és szí-nes üvegekbôl összerakott, efemer festményeket adunk avilágnak. Ha majd a sugárnyalábok, fényspirálisok és fény-hálók harmonizálni fognak az égbolton, lelkesedéssel töltikel a jövendô embertömegeinek komplex lelkét.”3

Azóta keservesen megtapasztaltuk (mi, itt, Kelet-Euró-pában föltétlenül keservesebben), hogy az égbolton igen-csak komor és fenyegetô felhôk gyülekeznek rendre-más-ra, füsttel, korommal és mérges gázokkal szorítják ki az éltetôtiszta levegôt, sôt afelôl sincs kétségünk, hogy az „embertö-megek komplex lelke” éppen nem a lelkesedést, hanem anyomasztó illúziótlanságot, a reményvesztést fogadja be leg-kivált, mivel a dolgok állása erre ösztönzi. És mindösszekiszolgáltatottságot, védtelenséget gyaníthat minden irány-ból. A kultúrával, a mûvészettel – még „efemer” formáival is– alig van kapcsolata, a modern hatalmi rendszerek ezeketmár régen kiváltották a tömeges agymosás behízelgô esz-közeivel: rádióval, televízióval, videóval stb. Eképpen ahülyülés nemcsak demokratikus, de önkéntes is.

Alkalmanként és marginálisan olykor találkozunk olyanmozgásokkal, ha nem is tömegével, amelyek fordított iránytpróbálnak fölvenni, azt azonban aligha állíthatjuk, hogy ademokratikusabbnak tetszô (gazdasági értelemben egyálta-lán nem az) konstrukció számukra tágabb lehetôségeketnyújtana. Az individualizálódás az elemi szolidaritási fogé-konyságot is kiszorítja az emberekbôl, egy olyan elvontabbegyüttérzés, amit a kultúra iránti szolidaritás jelenthetne –egyelôre – nálunk nemigen látszik. Néhány esztendõvel ez-elôtt Wolfgang Kraus még ilyesfélét gyanított ebben a régió-ban: „Habár ebben az új, nagy összevisszaságban, e szünte-len, szédítô változások közepette a régi értékeket kevesenérzik meggyôzônek, mégis egyre jobban kapaszkodnak akultúra fogalmába, legyen az bár mégoly ködös is elõttük.A kultúra, ködlik fel az emlékezés homályából, egykor azértékek, az értelem szférája volt, az emberek a kultúra felétájékozódtak, ha tisztába akartak jönni életükkel, ha érzelmibeteljesülésre vágytak. Az egyre nyilvánvalóbbá váló civilizá-ciós csôd közepette, csalódva mind a fogyasztói társadalom-ban, mind a kommunista diktatúrában, a lakosság mind szé-lesebb rétegei áhítoznak egy olyan kultúrára, amely semmiesetre sem állhat politikai irányítás alatt.”

Végtelenül sajnálom, a helyzet mégsem ilyen kecseg-tetõ, de nem is ilyen egyszerû. Kiszabadulva a kommunista(puha) diktatúra szorításából, megszabadulva a birodalmiprovincia-lét „áldásaitól”, az intézményesített demokráciakiépítésének folyamatában olyan Kulturkampf alakult kiMagyarországon, amely valóban csak Mao legjobb tanítvá-nyai által vezényelhetõ; egyáltalán nem véletlen, hogy mek-kora szerepet játszanak benne volt maoisták és szélsôbalosradikálisok – jelenleg, persze, a liberalizmus álarcát öltve, ésamelyrõl dirigensei valóban azt hiszik: élethalálharc. A kultú-ra (és a fogalmat ezúttal értelmezzük tágasságában – úgyszól-ván az emberi viselkedésformák egészére értve) minden

Fábián László

FOLTOZOTT BATYUVAL EURÓPÁBA

21

egyes pontját stratégiai állásként értékelik: a politikai kiszorí-tósdi hídfõállásának. Hogy ennek az országnak ebben atörténelmi pillanatban éppen hogy jól integrált és egy nemze-ti kulturában preferált egyetemesség fölismerése, népszerû-sítése adhatná a legnagyobb segítséget a fölemelkedéshez,nem pedig gazdasági kalandorok túlpolitizált, ad hoc ötletei,úgyszólván szóba sem jöhet; bevált demagóg sztereotípiák(nacionalizmus, szélsôjobb, antiszemitizmus, intoleranciastb.) exorcizálják a gondolatcsírát is.

Kraus szerint a nyugati hagyományos és mûködônektetszô demokráciákban sem sokkal reménytelibb a helyzet:„…az újfajta valóság integrációjának lelki szükségszerûsé-gét, az egységre, az értelmes életre és a teljes emberre irá-nyuló egzisztenciális törekvést a demokráciák kormányaiés politikusai most sem vették tudomásul.”

Mondhatni: fölöttébb csábos Európa, amelynek álta-lunk idealizált közösségébe olyannyira menetelni vágyunk!

Abba az Európába, amely retteg tõlünk, mint ördög atömjénfüsttôl. Milyen csábító is az az elképzelés, amely 1994-ben fogalmazódott meg javaslatként az újonnan belépõkkelszemben: „a csatlakozó kelet-európai országok, mintegyönkéntesen, mondjanak le a mezôgazdasági és a regionálistámogatásokról. Ily módon olcsó tagok lennének, és eleveleszerelnék az ellenérdekelt lobbyt.” Ez az elképzelés abbólindul ki, hogy a támogatások jelenlegi rendszere fennmarad,és a támogatásokból az EU régebbi tagállamai továbbra isrészesülnek, csupán a legújabb – és egyben a legjobbanrászoruló – kelet-európai tagoknak nem jutna belôlük. Haehhez még hozzávesszük azt a riadalmat, amelyet egyesetleges (valljuk meg: valószínûsíthetõ) kelet-európai kiván-dorlás jelent a nyugatiak szemében, akkor az „ígéret földjét”nemigen fogjuk ott találni.

Mindezt amiatt tartottam lényegesnek ebben a környe-zetben megemlíteni, hogy tudatosítsam, a legalább évezre-de az európai kultúrkörhöz tartozó, azt számos értékkel gya-rapító Magyarország gyanús betolakodó, a neki dukáló har-madosztályról próbálna átsettenkedni egyenest az elsôosztályra az ominózus szerelvényen. Vagyis, a kulturálisintegráció gondolata a nyugati befogadók karjait, nem tárjaszélesebbre; fönntartásaik velünk szemben félreérthetetle-nül anyagi természetûek. De még itt is óvatosabban, az ön-zés szûklátókörûségét jobban körülírva kell fogalmaznunk.Már a riói környezetvédelmi „banzáj” elõtt is sejteni illett:hatékony ökológiai programot az élet megmentésére kizáró-lag globálisan lehet kidolgozni, ami azonban semmiképpensem jelenti a regionális gondok semmibe vételét, sôt még-inkább a tökéletes összehangoltságra ösztönöznek. Egy kör-nyezetvédelmi jogharmonizáció aligha valósulhat meg aglobális program és a regionális föladatok alapos egyeztetésenélkül; márpedig ez a jogharmonizáció elengedhetetlenfeltétele a szervezett és egységes fellépésnek az ökológiaiprobléma, az élet végveszélybe sodródásának elhárításához.

Föltételezem, az Egyesült Európa megfelelõ szakembe-rei elõtt egyáltalán nem titok, milyen állapotban van öko-lógiailag az a régió, amely mintegy négy évtizeden át vege-tált a Szovjetunió provinciájaként, és milyen helyzetbenlehet, akár így széthullóban is, az egykori birodalom, a világördögtôl megszállott egyhatoda. Ha máshonnét nem, azNSZK-val egyesített egykori NDK helyzetébôl kiolvashat-

ták. Azt is gyaníthatják, a hajdani „vasfüggöny” alatt és fölötta gáttalan környezetszennyezés (hiszen ezeken a vidéke-ken kérdezni sem volt szabad ilyesfélékrôl) átszivárgottEurópa szabad világába. (Emlékeztetnék csupán arra – azegyébként valóban jogos – hisztérikus félelemre, amely acsernobili katasztrófa tudomásulvételét követte bizonyosnyugat-európai országokban.) Ennek ellenére elháríthatat-lan érvként a csatlakozás mellett nem merül föl a környe-zetvédelmi együttmûködés halaszthatatlansága; annakbeismerése, hogy a késlekedés minden pillanata évtizedek-kel hozza közelebb a beláthatatlan (valájában nagyon isbelátható) katasztrófát. Ez az érzéketlenség a végsô csôdiránt olyan irracionális, hogy szinte igazolva látjuk GottfriedBenn úgyszólván kozmikus borúlátását: „Gyôzelem csaka pesszimizmus jegyében születhet, csak a tagadás járulhathozzá egy olyan világ megteremtéséhez, amelyben nem-csak az ember, hanem a természet is érzi átváltozását…”

Különös, ám egyáltalán nem magyarázhatatlan egybe-esés, hogy századunk krizeológiája a tagadásnak ezt a je-lentôségét mindig is lényegi kérdésként kezelte; éppúgyközponti fogalomként akadhatunk rá Guénon, Evola, Pes-soa gondolatvilágában, mint az orosz Bergyajevében vagya magyar Hamvaséban. Mintha ugyanakkor a technicizmusés a természettudomány gôgjét olvasnák le a természet ar-cán szaporodó ragyákról, oda nem illô dudorokról.

Pedig a jólét – jónéhány elméleti megközelítés szerint– melegágya lehet a pesszimizmusnak, amelybôl – úgy tet-szik – ráférne egy adag a nyugati világra. Legalább amiatt,hogy rövidlejáratú önzését egy tágabb dimenziós önzésreváltsa át. Arra az önzésre, amely a maga sajátos módjántartalmazhatná a jövendõ akarását. Ebben a pillanatbanazonban a „posztmodern állapot” konstatálása (fölkészültideológusok által) szédíti el a valóság fölszólításaitól, kény-szerítéseitôl mondván: minden az információn múlik, a ha-talomnak hovatovább egyetlen eszközévé (és egyúttal cél-jává) válik. Másfelôl azonban: „A nemzetállamok termelõka-pacitásának fegyvertárában a tudomány jelentôsége meg-marad, és bizonyára erõsödik majd a posztindusztriális ésposztmodern korban. Ez a helyzet egyike azon okoknak,amelyek alapján azt kell gondolnunk, hogy az eltávolodása fejlõdõ országoktól a jövôben is növekedni fog.” Lefordít-hatom úgy is: a kelet-európai országok a posztmodern Nyu-gat számára terhes szatellitok a legjobb esetben is; innét akorábban idézett fintorgás EU-csatlakozásukkal szemben.

A „posztmodern állapotban” leledzô nyugati társadal-makban mindent a teljesítmény határoz meg; bármiféle ha-gyományos érték ki van téve a teljesítmény relativizmusá-nak. A teljesítmény ugyanis a politika, a hatalom önérdeke,hiszen kizárólagosnak tekinthetõ legitimációja (még ha alegitimáció maga áttételesebben jelenik is meg – teszemazt – a választásban; ebben a szerfölött „kényes” közakarat-ban, amely – például – a volt szovjet-csatlós országokbanrendre visszahozta a hatalomba a letûnt politikai elitneklegalább a második vonalát). Következésképpen ez a hata-lom mindenkor meghosszabbítja a karját olyan irányokba,ahonnét jövôje meghosszabbítása céljából erôsítést várhat,és ez éppenséggel nem a kultúra csak igen rehezen kikezd-hetô önelvûségével, de – mondjuk – az oktatás már igen,amennyiben intézményesen politikafüggô. Emiatt vonhatja

22

le a posztmodern teoretikus is a következtetést, miszerint„abban a pillanatban, amikor a tudásnak nem önmaga, mintaz eszme megvalósítása vagy az emberiség emancipációjaa célja, a tudósok és a hallgatók kizárólagos felelôssége atudás továbbításáért megszûnik. Az egyetemi szabadságjogeszméje mára elavult.”

Amellett, hogy ez a felsôoktatási típus lényegében nem-igen különbözik az üdvözítô állami ideológia direktívái általvezényelt bolsevista képzéstõl, van abban valami lehangolócinizmus ahogyan a szerzô az elavult igével a folyamatotnegtörténtként elkönyveli. Még akkor is, ha így van. Lyotardazonban következetes, szigorúan megállapításokra korlá-tozza mondandóját, nehogy valami gyanús „nagy elbeszé-lésbe”, narratív filozofálásba keveredjék. Illusztrálhatom akövetkezô mondatával is: „A posztmodern ember természe-te az adatbank.” (A hivatkozásai sem különbek; vegyük azidézett mondat lábjegyzetét: „Az emberiség fejlett részeszámára az elkövetkezô évtizedben a fô kihívás immár nemaz anyag feletti uralom képessége. Ezt már elérte. Az alapve-tô kihívás olyan kapcsolatháló felállításának nehézségébenrejlik, amelyben az információ és a szervezés együtt halad.”Ezúttal is a fogalmazásra, a primátus hangsúlyozására hív-nám fel a figyelmet.)

Cáfolhatatlanul igaz viszont, hogy egy „adatbanktól”csak az adatok szolgáltatását, de semmiképpen sem azokminôsítését, s kivált nem érzelmi értékelését várhatjuk el.Természetesen nem célom, hogy az ökológiát érzelmi kér-déssé redukáljam, a problémaérzékenységben, a környe-zetromboló tendenciákkal való szembefordulásban, föllé-pésben azonban nem becsülném alá az érzelmi motivációt,amely különben is az élõ kapcsolatok talán egyetlen kohe-rens motivációja. Mint ilyen, az ember-univerzum kapcsola-toknak is terhelhetô alapja.

Bármennyit töprengjek is a kérdésrôl, elképzelni semtudom, hogy – teszem föl – az írek ne volnának szorosérzelmi kapcsolatban „zöld szigetükkel”, amely kapcsolata messzi századokra megy vissza, mivel már ide is úgyérkeztek, hogy vérükben volt – ha létezett olyan, hogy in-doeurópai õsvallás, márpedig miért ne létezett volna? akkorabból már rendszerezôdve – az a meghatározó és meghatá-rozott rend, amely a természethez mitologikusan is kötötteôket, és a „jeles helyek tudományának tana”, (dinnshenchas)pontos eligazítást is adott: „Magát a termõföldet istenanya-ként tisztelték, aki kisebb vagy nagyobb mértékben va-lamennyi kelta istenben jelen van. Voltak istenei az irtásnakilletve a megmûvelt földnek (Ialonus), a sziklának (Alisa-nos), az egymásba torkolló folyóknak (Condatis) vagy azerôdítménynek (Dunatis), más istenek pedig egyes hegysé-gekhez vagy hegycsúcsokhoz kapcsolódtak. Általábanistenítették a termékenyítô folyóvizeket, például a Szajnát(dea Sequana), a Marne-t (Matrona), a Saone-t (Souconna)és sok egyéb folyót, amelynek neve (a dev tôbôl képezve)egyszerûen azt jelenti „isteni”. De ugyanilyen szoros érzelmiviszonyban él a nációk sorából összeveródött amerikai –példának okáért – Nevada sivatagával, amelynek kellõs kö-zepén fönnen lobogtatja a szél a csillagsávos zászlót. ÉsAmerikát – gondoljak csak Las Vegas építészeti arculatáraigazán posztmodernnek tekinthetem annak ellenére, hogyaz adatbank egyelôre nem természete az ottani embernek.

Majd az lesz – utasíthat rendre a posztmodern filozófu-sa, aki éppenséggel azon ügyködik, miként vonja ki a bur-zsoá liberalizmusból a kantiánus maradványokat. A marad-ványok ôrzôirôl mondja Richard Rorty némi megértésselvegyes lenézéssel: „Ezek az emberek úgy gondolják, hogyvan természetadta emberi méltóság, vannak természetadtaemberi jogok, s különbséget tesznek az erkölcs és okosságelvárásai közt.” Azaz: a burzsoá liberalizmust kell szétválasz-tani a filozófiai liberalizmustól, mivel – olybá tûnik föl –Rorty érzékel bizonyos társadalmi fönntartásokat a liberaliz-mussal szemben. Emiatt vállakozik tanácsadásra (ennyiben„érzelmesebb”, mint Lyotard): „Véleményem szerint a libe-rálisoknak a felelõtlenség vádjai alól azzal kellene tisztázni-uk magukat, hogy meggyôzik a társadalmat: csak a sajáthagyományainknak és nem a morál törvényének kell fele-lôsséggel tartoznunk.”

Rorty ködösítéssel igazán nem vádolható; a liberaliz-musnak ugyanis egyetlen hagyománya van: maga a libera-lizmus, a mondandó lényege az ember felszabadítása, társa-dalmi kötöttségei alól, az amoralitás (tehát nem tudomásulvennia morált, nehogy a tagadása a létezés visszfényétkölcsönözze neki) ideológiai megalapozása.

Nos, végsô soron ez az a szellemi, kulturális, politikai,gazdasági stb. közeg, ahol mi megjelenni óhajtunk, foltosbatyuinkban becipelni filléres gondjainkat, a sejtjeinkbenmég bizonyosan mûködô, genetikusan is beépült tradíció-inkat, és arra számítunk, hogy legalább a közös (általunkannak tudott) gondokra mutatkozik majd fogadókészség,mivel azok a befogadó föladataival rokoníthatók. Föl semmerül bennünk, hogy ott a küzdelem jelen pillanatban is amindent negligáló önzés polgárjogúsításáért folyik, aminem éppen egy föllendülésre vágyó társadalom legesélye-sebb mozgatója; azaz: hasznavehetetlen modell a Kelet-Európából a közösségbe kívánkozók számára. Amint azt –persze – Richard Baldwin idézett fönntartásaiból kivehet-tük, nem is igen vágyakoznak onnét modelleket kínálniszámunkra; a jól látható cél – ha lehet, akár a végtelenségig– elodázni ennek a régiónak a csatlakozását. Holott tágabbdimenzióban – igenis – érdeke volna: a prognosztizálhatóélethalálharc a környezet lakhatóságáért csak az egész világösszefogásából hozhat elviselhetô eredményt (gyôzelemrôltöbbé nincs szó) a fölélés lassítása jöhet számításba.

Akkor azonban az sem, ha ezek a sorsverte országok,népek, nemzetek ismét végigjárják az eredeti tõkefölhalmo-zás összes történelmi buktatáját, beleértve a természet irántérzett teljes felelôtlenséget, amely esetleg csupán abbólfakad, hogy védelmére sosem akadnak megfelelôen moz-gósítható anyagi források. Vagyis a Nyugat mentalitásánakitt önmaga fölé kéne kerekednie – mint láttuk, az ideológiaibefolyásolás éppen ellentétes irányú – áldozatot kéne hoz-nia, ami valójában inkább a zsákmány tisztességesebb el-osztása. (Többek között azé a sápé is, amit a mi bõrünkre„fönntartott” kommunizmus „termelt” nekik.)

A Kelet-Európában születôben lévõ (a vajúdás nem alegszebb látvány) új demokráciák elõtt nincs más lehetôség,mint hogy a szabadpiac valamilyen szisztémáját érvényesít-sék. A létezô politikai pártok a szabadpiachoz valamilyenmódon igyekeznek a szociális jelzõt hozzáigazítani, szo-ciális hálóról és efélékrõl halandzsáznak, jóllehet pontosan

23

tudják szavaik értékét. Valamilyen módon – szükségképpen– a környezetvédelmi kérdések is fölvetôdnek a politika, agazdaság síkján, holott az is nyilvánvaló, hogy a költségve-tések képtelenek a terület megnyugtató finanszírozására.Annál is inkább, mivel korántsem csak újonnan mutatkozóföladatok megoldásáról van szó, hanem hátborzongató(ennek a jelzônek itt empirikus értelme van) örökséget kel-lene fölszámolni. Ez így együtt voltaképpen teljesen illuzó-rikussá teszi a küzdelmet. Ráadásul az áruk – ahol mégegyáltalán folyik termelés – igényesebb piacképességétveszélyezteti, hogy gyakran nem felelnek meg az adott piacszigorúbb környezetvédelmi normáinak.

Vegyünk egy jellegzetes példát. Varga Csaba Újkonzer-vatív gondolkodás címmel kiadott tanulmánya a piacgazda-ság mellé kapcsolva érinti a kérdést. „A magyar újkonzerva-tív gondolkodás megfogalmazásánál hosszan meditáltunk,hogy a gazdasági fejlôdés távlatában szerepeltessük-e atermészeti és környezeti kihívásokat, ám a bioszféra és abiofizika olyan hideglelôs trendeket fogalmaz meg, hogya közép-európai konzervatív politika kénytelen ezekkel atrendekkel számolni. Kis Károly tanulmányából idézek: afenntartható fejlôdés gazdaságelmélete korlátozni – detávolról sem megszüntetni – kívánja a piaci erôk és módsze-rek szerepét a gazdaságban. Az ökoszisztémák túlterhelt-sége és a kritikus terhelési küszöbök fellépése miatt a Földerôforrásainak felhasználását s az ökoszisztémák terhe-lését csökkenteni kell. Miután Közép-Európában nemcsaka társadalmi, hanem a környezeti károk is nagyobbak, minta fejlett világ számos országában, ezért nálunk a pragmati-kus és önkéntes választás sem lehat más, mint az ökoszociá-lis piacgazdaság alapgondolatának elfogadása, miközbenvegyük azt is tudomásul, hogy nálunk a fejlett régiókhozképest jóval kisebb az a pénzügyi forrás, amivel a környe-zeti és természeti vétkek mérsékelhetôk.”

Kissé ugyan meglep, hogy egy olyan evidencián, minta „természeti és környezeti kihívások” szerepeltetése egygazdasági program fölvázolásában, „hosszan meditálni” kell,a lényeg azonban ebben a végkicsöngésében optimistaírásban is benne van: az ökológiai gondok tovább növelika magyar gazdaság hendikepjeit. Ezek ugyan számosak,talán nem is itt kell fölsorolnunk ôket, a technológia kérdé-sét azonban föl kell vetnünk; hiszen ökológiai szempontbólennek óriási a jelentõsége, ahogyan már utaltam is rá: kor-szerû piaci árut csupán a környezetvédelmet is kalkulálótechnológiákkal lehet ma már kizárólag elôállítani. Egy-egy új technológia megvétele vagy kidolgozása, termelésbeállítása önmagában is komoly anyagi ráfordítást igényel.

Nézzünk tehát egy másik elgondolás-sort, amely a„fenntartható fejlôdés” számunkra meglehetõsen kétesértékû fogalmával operál, sôt, egyenesen a fenntarthatófejlõdés hosszútávú hazai koncepcióját óhajtja adni. Mivelez szûkebb területet vizsgáló tanulmány (pontosan azt aterületet fogja át, amelyet címében ígér), részletesebbentudja az ökológiai föladatokat tárgyalni. Kiindulópontjavalójában hamis alternatíva: vagy a „konzumerista” gazda-sági fejlesztés mellett tesszük le a voksunkat, vagy pedig a„fenntarthatóságra törekvõ ökoszociális piacgazdaságot”preferáljuk. Az alternatíva amiatt hamis, mivel az elsõ vál-tozatnak az égvilágon semmilyen esélye nincs; voltakép-

pen nem is más, mint a kádárista félmúltból kísérteni vissza-járó rossz szellem, az egykori „fridzsiderszocializmus” aszt-rálteste. Ma tudjuk a legjobban, mibe került ennek az or-szágnak, hogy a bolsevizmus szerény kirakataképpen –felelôtlenül fölvett és még felelõtlenebbül elkótyavetyáltkölcsönokbôl jóléti, fogyasztói társadalmat imitáljon (példá-ul: kérlelhetetlenül levegôszennyezô Trabantokkal, Wart-burgokkal, a létezõ szocializmus kétütemû „vívmányaival”).Váltig nyögjük ezeket a hiteleket, amelyeknek a kamattör-lesztése is jóval meghaladja az ország valóságos lehetôsé-geit. A kádárizmus pocsolyaéveiban az a vicc járta Budapes-ten, hogy a szocializmus fölépítéséhez két út vezet: egyikaz alkoholizmus, a másik járhatatlan. A használhatatlanalternatíva után most vizsgáljuk meg a másikat.

A fogalmazás csak a címmel együtt olvasva pontos,mindössze úgy derülhet ki, miféle fenntarthatóságra gon-doltak a szerzõk, ámbár az ember szívesen gyanítja, hogynem a jelenlegi gazdasági züllés konzerválása a céljuk.Emiatt annyiban mindenképpen igazat kell adnunk nekik,hogy a magyar gazdaságnak a lehetõ leggyorsabban ki kellkeverednie jelenlegi stagnálásából és a még létezô, de lehe-tôleg szélesebb területeken újraindított termelés piacát isföl kell derítenie. Kizárólag olyan piac jöhet számításba,amely képes az azonnali fizetésre, ellentételezésre, azország ugyanis nem rendelkezik olyan tôkével, amelyneksegítségével „stratégiai piaclekötések” jöhetnének létre egykésõbbi terjeszkedés reményében. A tôkeszegénység arrakényszeríti a gazdaságot, hogy olyan privatizációk segítsé-gével hozzon be pénzt az országba, amelyek jelentôs részeszabad prédaként kezeli mind a tárgyát, mind pedig annakkörnyezetét. Ezek csak szaporítják gondjainkat.

De nem csökkenti az sem, hogy az ország fölöttébbhiányos infrastruktúrával rendelkezik. A motorizáció ugyanszámszerûleg igencsak meglendült, mind több és több gép-kocsi kerül forgalomba, ezek többsége viszont elöregedett,jobbára még a katalizátor-korszak elôtti idôkbôl származóbrutális levegôszennyezõ. (Tûnjék föl bár ismétlésnek, ittsem árt megjegyeznünk, hogy riasztó egészségügyi statisz-tikákat vezetünk; a várható átlagos életkor keserûsége melléállíthatjuk elsô helyünket a rákos megbetegedések gyakori-ságában, de akár a más jellegû – ám szintén környezetikárosodásból eredõ – légúti megbetegedések megállíthatat-lan növekedési rátáját.) Ezt az állapotot mindenki ismeri; akezdetleges plakátháborún kívül szembeötlõ föllépés amegszüntetésére nem mutatkozik. Nem is mutatkozhat; acsillagos egekbe szökô gépkocsiárak még sokáig arra kény-szerítik a leszakadástól rettegõ (joggal; és a rettegés ellenéreis be fog következni ez a leszakadás) középosztálybelieket,hogy legalább utolsó (noha szánalmas) státusszimbólumu-kat megôrizzék. Ehhez a hatalmas gépkocsiforgalomhoz(vegyük hozzá a teherszállítást, a külföldi tranzit- vagy turis-taforgalmat) újabb és újabb autópályákra van szükség, ame-lyek megintcsak nem a környezetvédelem objektumai.

Itt még egy mozzanatra hívnám föl a figyelmet, amelyvalamilyen módon általában kimarad a hasonló elemzések-bõl, hogy ti. a gépkocsi környezetszennyezô hulladékokforrása is. Máig megoldatlan nálunk az elhasználádott, ak-kumulátorok sorsa, noha pontosan ismert, milyen szennye-zô anyagok kerülhetnek belõlük a környezetbe. Hasonló-

24

képpen a lefutott gépkocsiabroncsok elhelyezésének, újra-hasznosításának sincs kidolgozott programja, szanaszét azországban illegális használtgumi-telepek létesültek (és léte-sülnek folyamatosan), mi több, olykor fény derül rá a sajtó-ban, hogy gátlástalan kufárok ilyen „árut” még importálnakis, ámbár eleve tisztában vannak vele, hogy az újrafutózásvagy egyéb hasznosítás lehetôsége nem adott számukra,nincsenek ehhez megfelelõ üzemeik. A telepek idõnkéntöngyulladással vagy más okból begyulladnak, vastag kor-mot terítenek a szél segítségével táguló környezetükre. Mamár a legszerényebb környezetjárást sem lehet megúsznianélkül, hogy elhajított alkatrészekbe, vagy rothadó-rozsdá-sodó roncsokba ne akadna a kiránduló.

Noha az akadémiai tanulmány megállapítja (nem vilá-gos az egyértelmû fogalmazás indoka), hogy „kis országlévén a globális környezeti folyamatokat befolyásolni nemtudjuk, s a környezeti világválságért erkölcsileg sem mi va-gyunk a felelôsök”, ez nem tántorítja el a sürgetô föladatok-tól: „környezeti feltételeink azonnali és radikális javításáravan szükség”. Sôt, érzékelve a súlyos klímaváltozást és an-nak hazai következményeit (forró, csapadékszegény nya-rak, aszályosodás), érzi a parancsot is: „Magyarországnakmindent meg kell tennie, hogy a klímaváltozás ellen fellépônmezetközi koalíciót erôsítse” Nos, azt Rióból is, Berlinbôlis ismerhetjük, milyen ez a koalíció, menniyre elbírná azerôsítést; ha azonban azt is hozzáveszem, hogy Magyaror-szág nemcsak kénytelen fönntartani korszerûtlen, szénhid-rogének tüzelésén alapuló elektromos energiatermelését,hanem ugyanilyen technológiával még még növelnie is kellbizonyos tervezett, ám ismert okoknál fogva (Bôs) kiesôimportok pótlására, akkor részünkrôl a széndioxid-kibocsá-tás aligha visszafogható. Arról most részletezôbben ne isessék szó, hogy egyéb olyan gázok kibocsátását sem tudjukkorlátozni, amelyek hozzájárulnak az üvegházhatás kialaku-lásához. Maximum az esôerdôk kiirtása ellen emelhetünkszót – ha nem is egészen meggyôzô erkölcsi alapon. Mert –a tanulmány szerzôivel szemben – sajnos azt kell megfogal-maznom, hogy a magunk méretéhez viszonyítva igenisbefolyásoljuk/befolyásolhatjuk a globális folyamatokat(lévén azok részletekbôl összeállók), amibôl az is következik,hogy a világválságban is van erkölcsi felelôsségünk csakúgy,mint minden egyes másik országnak. A kérdést azonban azegyenlôtlen fejlõdés vonalai mentén egészen pontosanlehetne cizellálni, és megállapítani a felelôsségek mértékét.Tartok azonban tõle, hogy egy ilyen vizsgálatot a felelôsség-ben valószínûleg alaposan érintett, jelenleg prosperáló iparihatalmak (amelyek elôszeretettel láttatják magukat ma már– és ez sem több a szemfényvesztésnél – „posztindusztriáliskor”-ban, sejtvén: ez a státus eltakarja vétkeiket) élénkentiltakoznának egy ilyesféle processzus ellen.

Van viszont a tanulmánynak egy fölöttébb megszívle-lendô gondolata: „a jövô útja az új közgazdaságtanra (akörnyezetgazdaságtanra) épülõ fejlesztési politikáé”. Ennekegyik alaptétele az „erôforrás-értékelés megváltoztatása”.Pontosan errôl van szó, és – szükségképpen arról is, hogyrészint kiderül, a kéznél lévõ erõforrások tökéletesen kime-rülôben vannak (idôben jól belátható szakaszon belül szá-molhatunk elapadásukkal, másrészt azonban ha sikerülnea különféle zsákutcákban próbálkozó tudományt intenzí-

vebben új erôforrások lehetôsége (napenergia, bioenergiastb.) felé fordítani, akkor ennek az átértékelésnek akár való-ságos haszna is mutatkoznék: esetleg szerényebb igényekszerint, de tágulhatna a földi élet perspektívája. Az idézettírásmû – a szokásos gazdasági beidegzôdéseknek megfele-lôen – legkivált új adóstruktúrában reménykedik, amelybenún. „ökoadóztatás” lenne, amely növelné „a meg nem újulóenergiára, a természeti erõforrásokra és a szennyezô termé-kekre kivetett adókat”, vagyis az aránytalanságokat „zöldköltségvetés-politikával” billentené helyre. Ugyanígy kalku-lál az olcsónak tekintett hazai energiaárak fokozatos emelé-sével, amely – inkább drasztikusan, mint fokozatosan – márisrészét képezi a szociálliberális kormány költségvetési likaszsákja foltozgatásának, ám hogy ebbõl nem lesz szerkezetiátalakulás, azt nyomban meg is jósolhatjuk. Már csak amiattsem, mivel az indíttatás korántsem ökológiai szempontú.

(Ebbe a szisztémába viszont nagyon jól illeszkedik atermékadó terve, amely az újrafölhasználás jeles ösztönzõjelehet, ha az idevágó törvény körültekintõen fogalmazzamajd meg kereteit. Egyelôre azonban a világvárosként üze-melõ Budapesten sincsenek – például – olyan hulladék-gyûjtôk fölállítva, amelyek eleve elkülönítik a hulladékokat– azok jövôjének megfelelôen.)

A lényeget érinti a közlekedési struktúra megváltoztatá-sa is. Olyannyira, hogy a magyar elgondolások bizonyosvonatkozásokban rokonságot mutatnak a bajor CSU alap-elveivel a közlekedési politika környezetbaráttá téttelénekérdekében. Annak idején, amikor – a fejlôdés jelszavával –rendre-másra szüntették meg a magyaroszági vasutakszárnyvonalait, azokat a kis gazdasági vonalakat is, amelyekalkalomadtán kirándulók szállítására is föl tudtak készülni,rengeteg ellenzôje volt ennek a tendenciának. Az idõ ôketigazolta, és most olyan kényszerûség tereli vissza a sínekrea forgalmat, amely globálisan az egész világ gondja: az akörnyezetszennyezés, levegômérgezés, amit a lankadatlangépkocsiforgalom-növekedés okoz. Ráadásul a vasúthozképest a gépkocsi energiapazarló lévén az utóbbi esetbena fajlagos energiafelhasználás összehasonlíthatatlanul ma-gasabb. Erre a kényszerlépésre – természetesen – a vasút-nak is föl kell készülnie; egy igényes tömegközlekedés avasúton belül is szigorú környezetvédelmi megkötésekekljár együtt.

Az is hasonlatos a CSU-tervekhez, ahogyan a belvízihajóutak forgalmát emelni kívánja, ami szintén hatásos ki-váltója lehet azoknak a negatív externáliáknak (károkozók-nak), amelyekkel a létezés történelmi folyamatát kockáztat-ja az önzô ember.

Más vonatkozásban már említettem a privatizáció eset-leges ökológiai negatívumait. Az MTA tanulmánya ezt agyógyszervegyészettel kapcsolatosan teszi meg, arra utalva,hogy bekerülhetnek az országba olyan gyártók, akik éppena nyugati környezetvédelmi elôírások megkerüléséneklehetôségét látják a veszélyes hulladékaiktól való szabadu-lásban. Egyáltalán: törvényben kellene szabályozni – mégebben a gazdaságilag labilis (sôt, éppen, mert labilis) hely-zetben –, miféle gyártók és milyen föltételek mellett vehet-nek részt a magyar termelésben. És ez újfent olyan mozza-nat, ami igenis a globális felelôsséghez tartozik, ahogyanaz is – ezt az idézett mû jól látja –, hogy a magyar háztartások

25

túlzó energiafogyasztása (ennek egyébként az egész világraérvényesnek kellene lennie) visszafogandó, ahogyan a ház-tartásokból kikerülô – fôleg – vegyi szennyezés is figyelmetérdemel. Megintcsak Budapestre hivatkozom, a világváros-ra, amelynek hatalmas lakóterületein nincs csatornázás, ésbelátható idõn belül nem is várható.

Jónéhány fölvetés tarthat még számot érdeklõdésre,én most azzal szakadnék el ettôl a tanulmánytól, hogy azerdôk problémájának említése, érintése vagy az eredeti lá-pos vidékek viszszaállítása már a környezeti rekonstrukcióterületére vezet bennünket, és alighanem többet érdemela végiggondoláshoz. Valami olyasmit, amely már újfent abölcselet területével, az új ökológiai etikával találkozik, el-mélyültebben tanulmányozandó.

A magam részérôl ezt a gondolatsort egy politikailag ésgazdaságilag is (tökéletesen tisztában vagyok vele) vég-telenül naiv ötlettel szeretném befejezni. Jelesül Magyar-ország külföldi tartozásainak problematikájával. Mindösszearról a pénzrôl beszélek, amelyet a kommunista kormányokvettek föl, tehát 1990-et cezúrának tekintem. Kifejtettem,hogy ezekkel az összegekkel a Nyugat saját önös érdekei-nek megfelelôen a mi kontónkra hosszabbította meg a bol-sevizmus mintegy másfél évtizedes agóniáját. A fönntartottés helyi meleg válságokkal tarkított hidegháború a nyugatinagytôkét gyarapította, a fegyvergyártókat, olajexportõrö-ket, a legkülönbözôbb mammutcégeket gazdagította. Ahozzájuk kapcsolódó bankok, bankrendszerek örömest ad-ták a kölcsönöket, hiszen legalább kettôs hasznot remélhet-tek tôlünk. Mi több, azt is, hogy a bolsevizmus bukása utánpénzügyileg uralni fogják a volt kommunista blokk gaz-

daságilag összeroppanással fenyegetett országait. (A Világ-bank úgy is érzi: korlátozhatatlan joga van szuverén államokbelsô ügyeibe beavatkozni, és így is cselekszik.)

Ezek ismeretében naiv az ötletem. Én ugyanis azt vél-ném etikusnak (tudom, Rorty majd rámripakodik, hogy ezta kifejezést egyszer, s mindenkorra felejtsem el), ha a gátlás-talan uzsorások (mondom: legalább kétszeres, de inkábbtöbbszörös a hasznuk rajtunk máris) egyszeriben leírnák atartozásainkat azzal a kikötéssel, hogy az így fölszabadulótörlesztési összegeket kötelességünk környezetvédelemre– és csak arra – fordítani, noha a legkülönbözôbb, ám meg-fontoltan rangsorolt formákban. Ez sem lenne számunkrahaszontalan, hiszen nemcsak imitált lépéseket tennénkezen a területen, másfelôl a nyomás alól fölszabadulva agazdaságunk is átállítható lenne korszerûbb vágányokra amegfelelô ökoszisztémék jegyében.

Ez csupán szerény javaslat; ha végiggondolom: inkábbálom. Az álmok pedig sosem érintkeznek ilyen direkt mó-don a valósággal…

Felhasznált irodalom:Luc Ferry: Új rend: az ökológia; Európa Kiadó, 1994.Tom Wolfe: Festett malaszt; Európa Kiadó, 1984.Wolfgang Kraus: Kultúra és hatalom; Európa Kiadó, 1993.Gottfried Benn: Ausdruckswelt; Ullstein, 1964.Jean-François Lyotard: A posztmodern állapot; és Richard

Rorty: Posztmodern burzsoá liberalizmus; SzázadvégKiadó, 1993.

Proinsias Mac Cana: Kelta mitológia; Corvina, 1993.Varga Csaba: Újkonzervatív gondolkodás; V-Kiadó, 1994.

Fábián LászlóSorsunk a halak sorsa?

… „mintha meleg halak surrannának gerincünkön” - mond-ja a költõ, de – úgy tetszik – nem sok idõ kell hozzá, ésmár az utódok nem fogják érzékelni metaforájának csiklan-dós szépségét, mivel nem lesz majd eredeti élményük ahalak surranásáról a langyos nyári folyóvizekben.

Nem lesz, mert alkalmasint nem lehet.Valamikor az ötvenes évek legelején sejlett föl bennem

efféle, amikor még fogalmam sem volt József Attila versérõl,errõl a különben is ritkán idézett, finoman szürreális darab-járól. Akkoriban nyaratszaka folyton a Sorok partját, a Sorokvizét jártuk társaimmal, szinte pontosan tudtuk, melyik ná-dasszegélynél – mert akkor még nádas is volt a Sorokban –találunk napozó csukákat, melyik partszéli fûzfabokor alattrejtõznek lesõharcsák, menyhalak, merre kell keresnünk apart alatt fejes domolykókat, márnákat, mert bizony néha-néha rákívántunk a halpecsenyére. Ha pedig rákívántunk,hát mentünk – puszta kézzel, nagy ritkán pecával, nyárizáporok után esetleg emelõhálóval. Kezdõ rabsicok, szigo-rúan csak a saját fogyasztásukra. A sporthorgászok elnézték,nem rontottuk lehetõségeiket: a Sorok tele volt hallal, demég a Kis-Sorok is, kivált ívás idején; a Békás tó fortyogotttavasszal a törpeharcsáktól. Elkövettünk bûnöket is: szi-gonnyal támadtunk a Mátyás-csukákra, kosárral az íváshozrajzó paducokra. De nem irtottuk õket; maradtak bõségben.

Aztán elkövetkezett az a nap, amikor egyik társunk jel-zésére mindannyian a hídra vonultunk, döbbenten bámultukaz alattunk sietõ patakot, amelynek fölszínét hanyatt frodulthaltetemek borították: utolsó útjukat tették meg a patakban– a Rába felé. Iszonytató látvány volt, fölháborodás, dühkövette; pedig csak azt éreztük, elrontották a játékunkat.

Rövidesen fény derült az okra. A szombathelyi bõrgyár,késõbb cipõgyár lett, cserzõlét vagy valami más vegyszertengedett az ott még Perint néven csörgedezõ patakba, az améreg okozta a pusztulást. Gyilkolásra csábító hely lehet aPerint, szemben a mostani Bürü utcával, amely utcanév régihidat jelez. Régit, mivel már híd állt ott 304-ben is, amikorDiocletianus császár parancsának megszegése miatt halálraítélték Savariában a sisciai püspököt, Quirinust (késõbb azegyház vértanúként szentté avatta), és éppen a hídról fojtot-ták vízbe. A nyakára kötözött malomkõ víz alá húzta, a mihalainkat pedig pusztulásukban fölvetette a víz. Ettõl kezdveviszonylagos „rendszerességgel” minden nyáron bekövetke-zett a halpusztulás, hiszen a Rábából föltöltõdhetett azállomány. Legalább is addig, ameddig a Rába nagyjából rend-ben volt, meg ameddig a Sorok egyéb élõvilága – mondhatnivéglegesen ki nem veszett. Egy idõ után ugyan megbírságol-ták a szennyezõ üzemet, ám a bírságot könnyebben ki tudtafizetni, mint a szükséges szûrõberendezést, így inkább a bün-tetést választotta. Talán egészen addig, mígnem a gyár igazga-tója „pecás” ember nem lett, aki ráadásul horgásztanyát ütöttföl a Sorok és Rába találkozásánál. Még nem volt késõ, mégmenthetõ volt az élõhely, megvolt a jószándék is.

26

Akkor jött a nagy árvíz, amiért a Sorok patakot is fele-lõssé tették. Szabályozták a medrét, kiegyengették a kanya-rokat, eltûntek a homokos-kavicsos partszakaszok, kiirtot-ták a nádasokat, tehát megfosztották az öntisztulástól,kövekkel, mûanyagzsákokba csomagolt tömítésekkel rak-ták ki a partalját, megszûntek a csurgók, a kutyrok, a las-súbb folyások ritmusai, a püspöki gázlónál szintén eltûntkedvenc forrásunk, de úgysem lehetett többé a Sorokbólvizet inni. A patak csaknem egészen elpusztult, néhánytapasztalatlan szélhajtó küsz-raj merészkedik föl esetenkénta Rábából – a még mindig a vízében kutakodó vadkacsákörörmére. Napokig bámészkodhatsz a hídról, egyebet nemvehetsz észre. Egyik nyáron hajdani csapatunk még élõtagjaiból összeállt egy különítmény, hogy „végigpartaljázza”egykori vadászterületét; a legcsekélyebb siker nélkül. Mégcsak nem is „éreztünk” egyetlen halat sem. A Rába pecásaiis panaszkodnak. Valamikor a partról figyeltük, hogyanrabol az õn, miként fodrozza háta a vízfölszínt. Valamikor.

Az elmúlt hetekben rengeteg halat láttam. Több mintnyolcvan tonnát. Kézzel, villával, egyéb alkalmatosságok-kal hányták partra õket a Tiszából vagy a Dunából. Harcsák,pontyok, busák, amurok, keszegek – fölsorolni sem lehet.Pedig föl kéne pontosan sorolni, mert lehet, hogy mostláttuk némelyiket utoljára. A Tiszában rengeteg faj élt. Bor-zasztó ez a múlt idõ! Fönn a Szamosban vidrák is számosan– halakból, a partokon meg réti sasok. Egytõl egyig akönnyû préda, a mérgezett haltetemek áldozataivá váltak.A magyar bucóhoz ismertetése után többé nem lesz érde-

mes odaírni, hogy védett, mivel a semmit nem kell védeni.Úgy mondják, baleset. Egy arrogáns és cinikus ausztrál gaz-ember szerint megfáztak a halak a hideg vízben, attól pusz-tultak el. Nem a ciántól, amivel õk aranyat csinálnak – ma-guknak. Nekünk meg halott környezetet. Az agyonajná-rozott globalizmus idejében föl sem fogja egyetlen globali-zátor sem, hogy bárhol követ el bûnt a környezet ellen,visszahat rá. A „tõkés társaságok világuralma” a világ elpusz-tításával fenyeget; õk egy élettelen világ urai lesznek. Mertbaleset balesetet követ. Ugyan melyikük vonná le a konzek-venciát, miszerint az észérség, a haszonlesés, a föld javainakkifosztása szükségképpen hozza magával ezeket a „balese-teket”. Szerintük csupán a sajtó fújja föl katasztrófává azeseményt. De vajon miért éppen az olasz Corriere dellasera siratja el a fenékjáró küllõt vagy a szélhajtó küszt, éshasonlítja Csernobilhoz a romániai ciánszennyezést? És mi-féle Európa az, ahol nincsenek azonnali nemzetközi szank-ciók egy ilyen súlyos bûncselekmény megtorlására? De leg-alább a bekövetkezhetõk kizárására? Csak nem a kalandortõke érdekeit féltik? A magyar politikusok egy része pedigalighanem azt képzeli, kizárólag lapítva lehet beosonni azEurópai Közösségbe, meg sem szabad nyikkanni a kelet-európai bûnszövetkezetek ellen, ha azokban nyugati pénzdolgozik. Ugyanis „halkabban hallgatnak a csöndnél”, hogyaz iménti verset aktualizáljam.

Akár a halak, amelyek hangtalan tátogása azonbansikoly volt, és még csak nem is önmagukért, de értünk issikoltottak. Meglehet: utoljára. (2000)

Makovecz BenjaminÁllatrendszertani Tanszék – XXXII.

És a Sorokba ne menjetek be az idén. Amika fájós karjátbehajlítva tartja – mint mindig – maga elôtt; a mozdulatkicsit fitymáló, kicsit mentegetõzõ, lemondó és lényegtelen– az ajtóból szólt hátra még; (ja, jut is eszembe; ja, és mégvalami, vagy: „mit is akartam mondani még…”) – és a So-rokba ne menjetek be az idén. Mert a gyerekek bele szoktakmenni a Sorokba.

A hatalmas park végénél folyt a Sorok, aztán a legelõnát, végig, az ezeréves tölgy közelében, a kidõlt fa mellett, sahol a part már meredek és szakadékos, akkor már ott aRába, a gyors, a hatalmas és veszedelmes. A Rába elnyel.A tán még térdig se érõ Sorok tiszta, fényes és hideg határ-vonal volt mindig, határa a parknak, a játéknak, az ideátnak.Jó, de a Sorokon túlra ne menjetek, és: persze, csak a Sorok-ig. A víz a gyermekével birkózó apa kíméletességével ésgyengédségével, de világosan és mégiscsak éreztette erejét,ahogy a domború köveken billegõ kisfiú lábát hideg éshabos pontossággal húzta lefelé, a kanyarulat felé. A Rába,ahová a felnõttek jártak horgászni – éjjel legkivált; s hajnal-ban vagy reggel visszatérve oly különösen, vígan és frissenvoltak fáradtak, ahogyan csak az egész éjjel horgászó embe-rek, mint az illatozóan, ropogósan tiszta, de vasalatlan ágy-nemû – a Rába távoli volt, haragos, túlgyors és túlveszélyes.

A Rába ereje nem az apáé; felnõttebb, véglegesebb és ellen-séges volt, terhes az óriásharcsa rémével, az örvényekfenyegetésével, és a praktikusan felemlegetett korábbitragédiák felfoghatatlan homályával. A Soroknál kell marad-ni, a Sorok átlábolható, az elszabadult, elsodort gumipapucsutolérhetõ; kis patak, kis óceán – „minden arányosan hoz-zám”. Kecskebékák ugráltak a vízbe ahogy a part felé csör-tettem, szitakötõk inogtak a kõ mögé torlódott, ideges usza-dékon; lassú és érthetetlen kecskerák zöldesen, barnán,kõ mögött, szélborzolta vízen csillanó fény alatt, évmillióktébolyító csendjében, Astacus leptodactylus. Pau Amma.Óceán, kicsi óceán. Háromszáznegyvenkilenc.

A bõrönd fölé hajolva felpillantó fejmozdulatra, a fel-vont szemöldökre, a nyaralni most érkezett, kicsit fáradt, dekíváncsi és tettrekész törzsvendég megütközésére már csakmintha – és nyilván – sokadszor: a bõrgyárról mondott vala-mit, hogy ott följebb, Kõszegnél talán, vagy Sárvár; hogyigazán nem szép dolog, hogy a szennyvíz, meg valami vegy-szer; hogy nem jó belemenni, már a horgászok is, meg aKÖJÁL, és büdös is, nagyon.

Térdemben kicsi izom ugrál, szaladtam, rohantam apartig, lihegek, az izmocska rándul, megint, megint. Melegvan, a bogyók pirosak; félúton az öreg gesztenyefa odvá-ba, sötétbe, mélybe, marék szénát dugott valaki, szakadtmatracból mint afrik, tarajos. A víz nyálkás és szürkészöld.A pestis elsõ vakondtúrása csak bosszantó kis pattanás, azelsõ büdös zsidó! fejcsóválva felejthetõ el. A Sorokba nemenjetek be az idén. (1993)

27

Darvas Béla

VIRÁGOT OIKOSNAK

A L’Harmattan kiadó jelentette meg a fenti címûkönyvet Kísértések kémiai és genetikai biztonságunkürügyén alcímmel a Környezet és társadalom – XXI.

századi forgatókönyvek sorozatban. A kötetet asorozatszerkesztô, Nemes Csaba elôszava és a két

bevezetô esszé részleteivel, a 430 oldalas könyv egyrövid fejezetével, valamint a szerzô üzeneteivel

ajánljuk Olvasóink figyelmébe.

Nemes Csaba – sorozatszerkesztõi elõszó

A L’Harmattan könyvkiadóval 1999-ben állapodtunk megegy korunk kiemelkedô ökológiai problémáit tárgyalókönyvsorozat kiadásáról. Elsô darabjai a globális felmelege-déssel, kémiai és genetikai biztonságunkkal és a természetesökoszisztémák közül az erdôkkel foglalkoznak. A PálvölgyiTamás által írt – már megjelent – könyv az új évezred kihívásaiközül az éghajlatváltozásról szól. A 60-as évek elején a kör-nyezeti gondokat még lokális természetûnek tekintették, aztfeltételezve, hogy a megoldás egyszerû és pusztán pénz kér-dése. Napjainkban a hangsúly a globális természeti rendsze-rekre – mint például az éghajlat – és azok hatáselemzéséretolódott át. A sorozat második kötetét, amelyet most az olva-só a kezében tart, Darvas Béla jegyzi – kémiai-genetikai biz-tonságunk eddig megállapított törvényszerûségeivel foglal-kozik. A „kémiai forradalom” mintegy 4 millió szintetikusvegyülete közül a növényvédõ szerek és az ezekkel történõélõlényirtás során a táplálékláncokban felhalmozódószermaradványok változatos egészség- és környezetkárosítóhatásaival ismerkedhetünk meg benne. A következõ,hamarosan megjelenõ könyvet Somogyi Zoltán készíti. Atermészetes ökoszisztémák közül az egyik legjelentõsebb-rõl, az erdõrõl szól, amelyet „sokfunkciós” természete teszlétfontosságúvá az emberiség számára. Területének csök-kenésébõl adódóan ellensúly nélkül marad az ipari lég-szennyezés hatása, ami a globális éghajlatváltozásig vezet.Ezen túlmenõen a szakszerûtlen erdõgazdálkodás gyorsítjaa talajeróziót, és megbonthatja a biológiai sokféleségen ala-puló érzékeny ökológiai egyensúlyt is.

Lányi András – Sárkányfog-vetemény

A könyv, amelyett az olvasó a kezében tart, kettõs rokonsá-got mutat a középkori tudós poéta, Dante Alighieri Poklá-val. Az egyik, hogy ezt is többen fogják emlegetni, mint ahá-nyan az elejétõl a végéig elolvassák. A másik, hogy a pokol-ból, melynek bugyrait rendíthetetlen alapossággal kutatjaát, mégsem a kínzószerszámok és gyötrelmek végtelen sok-félesége rendít meg a leginkább, hanem a kárhozottak sor-sa, amelyben a magunkéra ismerhetünk. A bûnök és gonosz

szenvedélyek katalógusát az újkori szerzõ immár a képle-tek, hatásvizsgálatok, gyártási és engedélyezési procedúráksemlegesnek mondott nyelvén adja elõ; mire mûvének vé-gére érünk, mégsem marad kétségünk afelõl, amit már Danteis sejtett, hogy a valóságos pokol az, amit itt e Földön, azelpusztított Éden helyén (nyersanyagából) a maga és fajtársaivesztén állhatatosan munkálkodó emberfaj teremt.

Darvas Béla természettudományos tényekkel és szakiro-dalmi adatok sokaságával alátámasztott fejtegetései minthaa bibliai metafora egyszerû, kézzelfogható igazságát bizo-nyítanák sorról sorra: halált eszünk, halált iszunk, halált léleg-zünk. Rettenetes könyv! Távolságtartó iróniával, fogcsikor-gató kedélyességgel kalauzolja végig olvasóját a borzalmaklaboratóriumán: hogyan halmozódik fel a növényekben ésaz állatokban, a talajban és a vizekben, végül mibennünk,csúcsragadozókban az a temérdek méreg, amelyet az elbiza-kodott és lelkiismeretlen „tudomány” kieszelt, majd a terme-lés fokozásának százszor szent érdekére hivatkozó üzletinyereségvágy ránk kényszerít. (…)

Halált virágzik most a türelem – a meggyilkolt költõviharkabátjában talált vers szavai idõszerûbbek, mint va-laha. Auschwitz évszázada méltóképpen búcsúzik: halál-gyárai az egész világon egyre szakszerûbben, egyre haté-konyabban ontják termékeiket. A vegyi fegyvereket ezentúlcsak „békés” célokra vetik be, az elpusztítandó alsóbbrendûfajok listáján csupán gyomok, rovarok, baktériumok szere-pelnek. (A laboratóriumokban megkínzott és legyilkolt kí-sérleti állatok milliárdjairól, ugye, nem beszélünk.) Jaj an-nak, aki kételkedik a biotechnológia emberbaráti küldeté-sében! A zöld forradalom óta és dacára éhen halt milliókpedig magukra vessenek, hogyha a hagyományos gazdál-kodni-tudást világszerte kíméletlenül kiszorító nagyipariirtóhadjárat, a vegetáció csúcsrajáratása a természetes élõhe-lyek tönkrenyomorítása ellenére sem képes jóllakatni õket.

A kémiai agresszió árát ellenben már javában fizetjük,és kamatos kamataival együtt hagyományozzuk utódaink-ra. A friss gyümölcs allergiát okoz. A forrás vize magzatelhaj-tó. Az anyatej rákkeltõ, Megmérgeztük a Földet!

Váncsa István – Sonkát, kenyeret!

(…) Találkoztam valakivel, aki csakis vegyszermentes kö-rülmények között termelt élelmiszereket fogyaszt, és Dar-vas Béla életmûvének alapos ismerôjeként elfogadtam ezt akülönös szokást. Nem néztem az illetõt sokkal bolon-dabbnak, mint amilyen a valóságban, hanem megtanultamtõle, hogy Magyarországon is juthatok emberibb táplálékhoz,van növényvédõszer-mentes endívia, spárga, édeskömény,van biokecskesajt és van biobor is, sõt egy alkalommal sze-reztem valódi jércéket, amelyek nem tápon és más nehéz-vegyipari hulladékanyagokon nevelkedtek, hanem abszolútkorszerûtlen körülmények között. kapirgálva; nos, ezenjércéknek jérceízük volt. Most már sajnos nem jutok hozzá;külföldre megy az egész, ahogy egyébként biodisznók isröfögnek Magyarországon, aztán idõvel átlépik a határt egyjobb világ felé. Attól jobb az a világ, hogy ott a lakosságnakegy ma már érzékelhetõ és egyre növekvõ hányada tartjaégbekiáltó pimaszságnak, hogy õt nyereségvágyból és

28

visszaesõ jelleggel gyilkolásszák, ezt kikéri magának, ésnyájasabb bánásmódot követel. Például erdõszélen makkol-tatott magyar mangalicát, amilyet én negyven éve kóstoltamutoljára, de amihez semmiféle, a hentesnél látható és általá-ban húsnak tekintet anyag nem hasonlít, továbbá a biojér-céket is eleszik elõlem, meg a biogyöngytyúkot is, úgyhogynekem alig marad valami, de nem ez a baj.

Az igazi baj az, hogy Magyarországon a bioélelmiszerekfogyasztóinak legnagyobb része vegetáriánus, New Age-es,tehát olyan ember, akinek fejében a vegyszermentes krumpliegyütt van az asztrológiával, a tarottal, a feng shuival a sia-cuval, és az isten tudja, mivel, holott a valóságban a vegyszer-mentes krumplihoz vegyszermentes disznótoros kéne,vegyszermentes párolt káposztával; elõtte vegyszermentespálinka, utána vegyszermentes borok. Továbbá szerintemnem az a természetes, ha a biopiacot látogató polgár reikitanfolyamokat végez és tantrikus praktikákat gyakorol (bárfelõlem teheti azt is), hanem ha a környezetgyalázás vala-mennyi változatát mereven és aktívan utasítja el, más szóvalaz volna a jó, ha Magyarországon az épeszû emberek soka-sága se inná az atrazine-t, falatozná oly jó étvággyal a ditio-karbamátokat, hanem igazi sonkát akarna igazi kenyérrel,igazi paradicsommal, zöldpaprikával és így tovább.

Olvasgatni kell ezt a könyvet, és közben undorodni,undorodni, undorodni. Utána majdcsak lesz valahogy.

Darvas Béla – Fenntartható mezõgazdasági fejlõdés

A sustainable agriculture kifejezés napjainkban került át azamerikai angol nyelvû szakirodalomból a magyar nyelvbe,fenntartható mezõgazdaság fordításban. De milyen is lehetaz a mezõgazdaság, amelyet így neveznek? A szakmailaglaikus, de nyelvileg jártas olvasó elképzelése talán az leheterrõl a kifejezésrôl, hogy egy képzeletbeli gazdaság pangás-tól szorongatott mezõgazdasági felelõse arra gondol, hogymire bizonyulnak elégségesnek a tartalékai és a jelenlegiszûkös költségvetése által megengedettek, azaz a mezõgaz-daság milyen részei/eszközei tarthatók meg a közeljövõben.

Fentiekbõl levonható az a következtetés, hogy esetünk-ben más tartalomról szól, hiszen a szó szerinti fordítás hibásértelmezést sugall. Egy kifejezés viszont csak a pontos szak-mai tartalom, vagy a hozzá hasonló, értelmezést segítõ kifeje-zések ismeretében fordítható helyesen. A közgazdasági iro-dalomban találkozhatunk a sustainable development kifeje-zéssel, amely valóban fenntartható gazdasági fejlõdés-nekfordítható, mivel alapvetõen forrás (termelés és hasznosítása)és fogyasztás (népesedés és fogyasztási szokások) függvé-nyében szól a makrogazdaság fejlesztésének lehetõségeirõl.Errõl van-e szó a „fenntartható mezõgazdaság” esetében?Aligha. A globális, közgazdasági tartalmú és dinamizmustsugalló kifejezésekkel ellentétben a mezõgazdaság mint sta-bil szó jelenik meg a szókapcsolatban, s mezõgazdasági alkal-mazása megfeledkezik a kifejezés globális közgazdaságtanialapjairól. Persze fenntartható mezõgazdaság helyett akkoris fenntartható fejlõdésrõl lehetne beszélni.

Fentiek után nézzük meg, hogyan definiálható a célbavett kifejezés. A sustainable agriculture (mint egyik, közgaz-dasági tartalom nélküli elõdje az organic farming) ökológiai

és produkciós alapokon nyugszik. Találkozik benne az agro-nómus produkció-centrikussága az ökológus élõ rendsze-rekben való gondolkodásával, célul tûzve a területhaszno-sítás és a „környezet-konzerválás” összebékítését. Kiemeltszerepet kap benne a mezõgazdasági hulladékkezelés éshulladékhasznosítás, amelynek egyik könnyen beláthatópéldája a szerves tápanyag-utánpótlás (az állattenyésztés„hulladékának” hasznosítása a növénytermesztésben). Gips,T. (What is the sustainable agriculture?) az alábbi rövid meg-határozással szolgál: ez a típusú mezõgazdaság ökológiaialapokon nyugvó, gazdaságilag életképes, szociálisan igaz-ságos és humánus. A meghatározás tehát közgazdaságtaniértelmezést nyer.

A sustainable agriculture a felhasznált eszközeinek opti-malizálásával és megválogatásával tehát kiemelkedõ produk-ció ellenére is tartósan biztosítani szeretné az eredeti környe-zet minél teljesebb megóvását, ezzel biztosítva saját jövõjét.Valószínûleg ezért alkalmazná a sustainable szót, amely agazdasági és társadalmi környezet tartós fennmaradására utalabban az értelemben, hogy ez a típusú mezõgazdaság ökoló-giai szempontokat érvényesít környezetbarát tevékenységekapcsán. Tehát közel sem arról van szó, hogy gyenge pénz-ügyi pozícióból olcsó szükségtechnológiákat mûködtet loká-lis és minimális gazdasági célokért, hanem arról, hogy leg-alább a nemzetgazdaságra átfogóan kiterjedt mûködési tevé-kenységét ökológiai és produkciós szempontok alapján ter-vezik. Ugyanakkor természetesen nem önfenntartásra ren-dezkedik be, mint a hagyományos paraszti gazdaság, hanemárutermelésre (innen származnak szociális vetületei). Ebbenaz értelmezésben például (lásd fenntartható gazdasági fejlõ-dés) fenntartható mezõgazdasági fejlõdésrõl és az eközbenfenntartható környezeti igénybevételrõl van szó.

A sustainable agriculture növénytermesztést érintõ leg-jelentõsebb összetevõi: 1. észszerû vetésváltás (korszerû faj-ták) és vetéssorrend; 2. optimalizált talajmûvelés; 3. okszerûés mértékletes tápanyag-utánpótlás; 4. integrált növény-védelmi technológia alkalmazása.

Növényvédelmi jellegû példái: 1. nagy hozamú, de káro-sítókra toleráns/rezisztens hagyományos nemesítésû (lásd:gén-szintû biodiverzitás) fajtákat alkalmaz; 2. környezetiszempontból minimalizálja a növényvédõ szerek felhaszná-lását (a tevékenység kártétel-toleráns); 3. növényvédõ szerekfelhasználásakor elõnyben részesíti a szelektív, alacsony öko-toxicitású készítményeket, amelyek a környezetben gyorsanés maradéktalanul lebomlanak; 4. tekintettel van a termesztéshelyének élõközösségére, kíméli a hasznos élõlényeket. Azutóbbi feltételrendszer igen ismerõsnek hat, s nem véletle-nül, mivel igényeiben azonos az integrált növényvédelmitechnológia kapcsán megismertekhez.

Darvas Béla – Palackposta

EngedélyezôknekAz FVM, EM és KöM a három, peszticidengedélyezésbenérdekelt minisztérium. Az FVM a termelésért felelõs, amitigazából „túlteljesít”: növényvédõ szerek vonatkozásábanövé az elsõ és az utolsó szó. Az EM és KöM nem voltakrászorítva arra, hogy a növényvédõ szerek alkalmazásával

29

kapcsolatos felelõsségükkel azonosuljanak, ezért gyakorlatiismereteik (A felvállaltatott rizikóval szemben mekkora aszükség?), s ebbéli hatásuk csekély. Lehetnének szigorúb-bak, ha végre elhinnék, hogy az õ felelõsségük a felhaszná-lók, fogyasztók és környezetünk érdekképviselete. Sajnosnincs okom arra, hogy számítsak a bármikori kormányzat-függõ környezet- és egészségvédelemre. Nem azért, mertszámtalan ott dolgozó barátom nem gyõzött meg ennek el-lenkezõjérõl, pusztán azért, mert nem látom az esélyét annak,hogy az ô szemléletük felülkerekedhetne az erre a kérdésregazdasági okokból is vaksi, napi politika zûrzavarán.

SzerképviselõknekTöbb barátom dolgozik önök között, hiszen – néhány évti-zede – kutatóként a szelektív növényvédõ szerek fejlesztésefoglalkoztat. Nem gondoltam soha, hogy a szerforgalmazókközött tudatos környezetszennyezõk dolgoznának, sõt, ta-pasztalataim szerint talán önök tudják legjobban, mi a problé-ma az üzleti vetélytársaik termékeivel. Azt is tudom, hogyaz európai uniós országok átlagához képest négyszer kisebbtámogatottságú mezõgazdaságunk képtelen megvásárolnia korszerû termékeiket. A kérdésem mégis így hangzik: jólgondolom-e, hogy önök közül a legnagyobbak portfóliójaharmadrészben tartalmaz ökotoxikológiai szempontbólelavultnak számító terméket, s több generikus hatóanyagközös forgalmazásában osztoznak e kétes dicsõségû üzleten?

DrukkereknekMeglepõnek tartom, hogy a természet- és környezetvédõket,valamint az ökológusokat mennyien keverik össze. Míg akörnyezetvédõk számára ez könnyen vállalható, addig azökológia területén ismertséget szerzett kutatók általában ki-térnek a megszólítás elõl, s azt mondják, õk igazából nemökológusok, s nálunk több mint hiba, hogy ez a szakma –kiváltképpen a gyakorlati területeken – nem is igazán mûkö-dik. Itt nem az egyetemi képzésünk hiányosságaira, hanemaz elhelyezkedésükkel kapcsolatos munkahelyek hiányárakell felfigyelnünk. Nincs igazán okom rá, hogy higgyek ab-ban, hogy a civil környezetvédelmi mozgalmak aktivistáiképesek az ökológusok által be nem töltött ûrt belakni.Úgyszintén nem azért, mert számtalan, abban hittel tevékeny-kedõ barátom nem gyõzött meg ennek az ellenkezõjérõl,hanem azért, mert ez a mozgalom tényleges küldetését feled-ve sokszorosan megosztott, prioritásait nem igazán ismeri,vagy nem tudja megfelelõen kommunikálni, többnyire ön-jelölt szóvivõi között túlteng az éteri általánosságok szintjénegyébként szimpatikusan bolyongó társadalomtudós, azenergikus politikai niche keresõ, az elkötelezett mozgalmáncsak a természettudományokból kinövõ új szakma várat mégmagára, amely érti is (nemcsak érzi), amirõl szó van.

TanítóknakA konkrét tudásunkban hiszek, nincs más választásom.Abban, hogy képesek leszünk elválasztani a fontosat (azemberöltõt) a lényegtelentõl (a perctõl); abban, hogy mindezeljut, és nem hagyja hidegen minden változások lényegimozgatóit, a tanítókat. A ti küldetésetek, hogy a környeze-tünk iránti felelõtlen magatartás lebírására tanítsátok akövetkezõ generációkat. Bennetek bízom.

Majdnem egy évig szünetelt a Cédrus – Környezetinevelés és Ökológiai kultúra címû folyóirat kiadása.Miután sikerült biztosítani a megjelenéshez szükségesanyagi hátteret, márciustól újra Önök elé kerül a lap! Csont-váry Zarándoklat a cédrushoz c. festménye kifejezi arspoeticánkat; lapunk a természetet tisztelõ, attól tanulnivágyó emberhez szól. A Cédrus súlyt helyez az ember-környezet–viszony tudományos, filozófiai és mûvészetimegjelenítésére.

A Cédrus utcai terjesztésre nem kerül, megrendelhetõa szerkesztõség címén: 1035 Budapest, Miklós tér 1. Tel.:367-84-30, fax: 368-8002 e-mail: cedrus@okfa.hu Hon-lapunk: www.tabulas.hu/cedrus

ELHUNYT PEREHÁZY KÁROLY

Pereházy Károly a magyar mûvészettörténeti kutatásterületén elévülhetetlen érdemeket szerzett, több mint250 írása jelent meg. Publikációi fõleg építészettörténettelfoglalkoztak (1957-tõl 2000-ig). Többek között a voltKépviselõház Bp. VIII. ker. Bródy Sándor utca 8. számúépület (építész: Ybl Miklós) építészettörténeti kutatása isaz õ nevéhez fûzõdik. Az I. kerületi Ingatlankezelõ Vállalatfõmérnöke volt, majd 1968-tól ugyanennek az osztálynakaz átszervezését követõen, a Fõvárosi IngatlankezelõMûszaki Vállalat /FIMÛV/ mûemléki osztályvezetõje, majdigazgató fõmérnöke.

1979-tõl teljes tudását és idejét a kovácsoltvas-mû-vesség történetkutatásnak szentelte. E témában megjelentlegfontosabb könyvei: Magyarországi kovácsoltvas-mûvesség 1982; Az európai kovácsoltvas-mûvesség 1984;A Jungfer lakatos család mestersége-mûvészete (a Fém-munkás Vállalat Ferencvárosi Gyárának monográfiája)1986; Stílus és technika a kovácsoltvas-mûvességben 1986;Budapest, Építészeti részletek/Budapest in Detail könyvkovácsoltvas fejezete 1999.

Halálos betegsége ellenére élete végéig dolgozott.Utolsó írása az Öntödei múzeumi füzetek 6. számakéntjelent meg A kovácsoltvas-mûvességrõl címmel, 2000augusztusában a nemzetközi kovácstalálkozó alkalmából.

2000. december 18-án hunyt el. Halálával a szakmapótolhatatlan embert vesztett el.

Lôrinczi Zsuzsa

30

Az olyan betegség, amely kiszakít bennünket ahétköznapok menetébõl, gyakran egy fejlõdési folyamatrésze, és arra ösztönöz bennünket, hogy vizsgáljuk felül

eddigi életünket, és tudatosan tegyük meg a következõlépést. A geomantia ezt a tételt nem az emberre

alkalmazza, hanem a Föld testére. A szlovén MarkoPogacnik az elmúlt három évben olyan drámai

változásokat észlelt a Föld nem fizikai síkjain, amelyekbõlarra következtet, hogy a Föld megszabadult

„betegségeitõl”, és egy totális átalakulási folyamaton mentkeresztül.

Marko Pogacnik és lánya Ana, a múlt õsszel az EgyesültÁllamokba utaztak, hogy a tanfolyamot tartsanak Maine-ben.Aki olvasta Marko Pogacnik könyveit, vagy részt vett föld-gyógyító tanfolyamain, az tudja, hogy gyakran történelmilegjelentõs helyekre hívják meg. Ez Európában kézenfekvõ,hiszen mindenhol vannak katedrálisok, templomok, várakés városok; a történelem jelen van. Az Egyesült Államoktörténelme az átlag amerikai állampolgár számára mindössze300 éves. Ami elõtte volt, azt az õslakossággal együtt kiir-tották, s az õ történelmük elbeszélések és mítoszok formájá-ban maradt fenn. Európához képest itt alig lehet megtalálnia letûnt kultúrák emlékeit. Nemrégiben ismerkedtem megaz indiánok által épített cairn-okkal, amelyek egyszerû, hen-ger formájú kõhalmok, és megjelenésüket, valamint elhelyez-kedésüket illetõen egyáltalán nem szembetûnõek. Egyrégész mesélte el, hogy régen az indiánok a lengyel pálcáhozhasonló eszközzel keresték meg a különleges erõhelyeket,hogy cairnokat építsenek. Mindenkinek hozzá kellett tennieegy követ, aki arra járt. Így aztán több nemzedéken át tartott,amíg a cairn „elkészült”. Korukat többezer évre becsülik.Ezeket a helyeket ma alig látogatják, arról sem tudnak, hogyegyáltalán léteznek, hol és hogyan találhatók meg, és mitjelentenek. – Ettõl kisebb lenne a jelentõségük, mint hírestársaiké, a Stonehenge-é vagy az Externsteiné?

A geomantia – a földrajzi elhelyezkedéstõl függetlenül– megpróbálja láthatóvá tenni azt, hogy az ilyen helyeketnem véletlenül választották ki: a természettel szellemilegegyüttmûködõ elõdeink szent helyet találtak itt. Olyan kulti-kus helyekké váltak, ahol szoros kapcsolat alakult ki az em-ber és a hely szelleme (genius loci) között. Az ember erõtmerített ezekbõl a helyekbõl, és közelebb érezte magát istenieredetéhez. Ezért végezhettek itt jóslást, gyógyítást, szertar-tásokat és beavatásokat. Ezek a helyek ma arra emlékez-tetnek, hogy egykor létezett az ember, a természet és akozmosz egysége.

A régi és az új geomantiaMarko és Ana Pogacnik abban látja feladatát, hogy megkere-sik az ilyen helyeket, és eltávolítják róluk azokat a sûrû réte-geket, amelyeket a felejtés és a történelem borított rájuk. Ha

ez sikerül, akkor a hely ismét betöltheti eredeti funkcióját.Függetlenül attól, hogy az ilyen helyeket felfedezték-e éskultiválják-e ma is, a geomantia egyik alapvetõ tétele, hogya Föld szervezetét egy sokrétû geomantiai háló borítja, amiát is hatja. A Geomantia iskolája c. könyvében ezt írja MarkoPogacnik: „A geomantia az a tudás, amely lehetõvé teszi,hogy az ember mélyen megismerhesse a szelleme számáraidegennek tûnõ földi világot, és a teremtési folyamatokbanegyüttmûködhessen a Földdel, a természettel és a tájjal. Nemelsõsorban az épületek megfelelõ elhelyezésén vagy az erõk-nek megfelelõ kialakításukon van a hangsúly, és nem is ahely energetikai jelenségeirõl. A legfontosabb, hogy olyanmódszereket ismerjünk meg és fejlesszünk ki, amelyek se-gítségével kommunikálhatunk a Földdel.”1

A geomantia õsi tudománya sokrétû fogalomrendszertalakított ki, amivel megpróbálja megmagyarázni a számosgeomantiai jelenséget. Ezek a jelenségek a Föld különbözõ– fizikai, éteri, asztrális és szellemi – síkjain léteznek. A legis-mertebbek közé tartoznak az ún. Ley-vonalak, amelyek azember meridiánjaihoz hasonlóan meghatározott rend szerinthálózzák be a Föld testét. Marko Pogacnik, aki a mühldorfiHagia Chora geomantia iskola társalapítója, megfigyeléseialapján kibõvítette a geomantia hagyományos ismeretei ésa kínai Feng Shui fogalomtárát. Megfigyelései arról gyõztékmeg, hogy a Föld fent említett síkjai folytonosan változnak,s ezt csak egy rugalmas fogalomtárral lehet nyomon követni.

Külön könyvet2 szentelt az általa felfedezett tájtemplomjelenségnek, ami a Föld legmagasabb hierarchikus síkjánjelenik meg. Behálózhat egy egész kontinenst, mint Európá-ban, vagy össze is kötheti a kontinenseket, mint az Atlanti-óceán tájtemploma, ami kiterjed Amerikára, Grönlandra,Észak-Afrikára és Európára.

Pogacnik geomantiájában a tájtemplom a legmagasabbprincípium, hiszen itt van Gaia istennõ, a Föld lelkének ottho-na. Ha sikerül kapcsolatba lépni vele, vagy a Föld tudatával– ahogyan Pogacnik ezt a dimenziót nevezi – akkor megvaló-sítottuk az említett kommunikációt a Földdel.

A tájtemplomra vonatkozó felfedezései kiszélesítettékPogacnik tevékenységi körét. Ami húsz évvel ezelõtt Szlové-niában és a skóciai Findhorn közösségben elkezdõdött, azaz utóbbi években a német nyelvterületen koncentrálódott.A Bonn melletti türnichi kastély projektjeivel és számoskönyv megjelentetésével egyre nagyobb körben ismertékmeg a szerzõt.

A kilencvenes évek elejétõl Pogacnik Amerikába isellátogatott. Brazíliai és Egyesült Államok-beli munkája révénegyre átfogóbb képet kapott a Föld tudatáról. Legújabb,angolul megjelent könyvében3 bemutatja a Föld azon válto-zásait, amelyeket 1998 februárjától erõteljesen érzékelt, samelyek arra ösztönözték, hogy tevékenységében túllépjenaz eddigi földrajzi területeken.

Judit Krischik

A FÖLD ÁTALAKUL

31

A Föld nyelveEzért látogatott el lányával múlt õsszel az Egyesült Államokkeleti és nyugati partjára. Maine után New Yorkba mentek,ahol a manhattani Central Parkban gyógyították a Földetszámos kocogó és kutyasétáltatató városlakó között. Utazá-suk további állomásai az antropozófiai központok voltakSpring Valley-ben és Fair Oaksban. A legnagyobb élményMarko Pogacnik számára Los Alamos volt. Ez az új-mexikóiváros az atombomba-kísérletekrõl vált híressé a harmincasévekben. A fokozottan biztonságos kutatási központok mais ott állnak. Tavaly májusban a nemzeti park egyik dolgozójaáltal rakott tûz továbbterjedt, és az egész környéket elborí-totta. 20.000 embert kellett kitelepíteni, 200 ház égett le, nembeszélve a hatalmas erdõkárokról. Marko és Ana Pogacnikfél évvel késõbb közelrõl szemlélhette meg a pusztítást. Azt,hogy a tûz így elhatalmasodhatott, úgy értelmezték, hogyezen a helyen korábban olyan erõket mozgósítottak, amelye-ket az ember nem képes uralni.

„Amikor atomenergiával vagy géntechnikával kísérletez-getünk, megpróbálunk behatolni a természet õsi erõibe. Ez-által az anyagi síkra terelünk olyan energiákat, melyeknekegyszerûen nem ott van a helyük, és ezért ott pusztítóak.Ezt a tûzkatasztrófát is a természet figyelmeztetésének tartom.Sajnos nem vagyunk képesek megérteni az õ nyelvét.”

A környezeti katasztrófákra már többé-kevésbé minde-nütt odafigyelnek. Ki ne hallott volna a mexikói Popocatepetltavaly decemberi kitörésérõl, vagy arról, hogy az Indiai-óceánfelmelegedése miatt a korallok két éve elveszítették színüket,és lassan kihalnak? Ki ne tudna a tavaly nyáron felfedezettegy négyzetkilométeres lyukról az Északi-Sark jegében, aviharokról, a földrengésekrõl, és a globális felmelegedésrõl,amely mint a láz, gyengíti a Föld testét?

Pogacnik számára ezek a környezeti katasztrófák a Földkifejezési eszközei arra, hogy rámutasson egész szervezeteátalakulására. Úgy látja, hogy sürgõsen meg kell fejtenünkezeket az üzeneteket, hogy ne csak elszenvedjük az egyeskatasztrófákat, hanem értsük meg a mögöttük rejlõ összefüg-géseket is. A médiákból áradó rémhíráradatra sokszor véde-kezésképpen úgy reagálunk, hogy „vastagabb bõrt” növesz-tünk magunkra.

Emögött húzódik meg a félelem, amit az utolsó években(különösen a harmadik évezredbe történt belépéskor) sokoldalról táplálnak. Pogacnik szeretné eloszlatni ezt a félelmet:„Megakadályoz abban, hogy rálássunk az egészre. Az anyagivilág katasztrófái azt tükrözik, ami a Föld belsejében történik.Az utóbbi három évben szerzett tapasztalataim azt mutatják,hogy a Föld öngyógyító folyamataiban vagyunk benne,melynek során bolygónk leépíti, vagy átépíti jelenlegirétegeit. Ez a folyamat a kígyó vedléséhez hasonlít. A Földüzenete számunkra az, hogy mi se kössük magunkat a régi,ránkkövesedett burkainkhoz, és vegyünk részt az öngyó-gyító folyamatokban.”

A polarizáció végeMarko Pogacnik számára 1998 februárjától drámai módonérzékelhetõvé vált a Föld halálfolyamata és újjászületése. AFöld átalakul címû könyve bevezetésében arról beszél, hogya Föld 1998 és 2000 között szinte teljesen megváltozott. Ez aváltozás végbement az éteri, asztrál és szellemi síkon, de a

fizikai síkon még csak kevés jele mutatkozott ennek. Ebbenaz idõszakban egészen új minõséget kapott a Föld teljeséteri aurája, valamint a talaj kisugárzása is. A földbõl kisugár-zó földelemet, amit a Föld akaratának is nevezhetünk, mivelez önti anyagi formába az életet és a gondolatokat, most alevegõelem váltotta fel.* 1998-tól a talajkisugárzás befogadtaa tûz- és a vízelemet is, hogy a levegõelem meg tudjon nyu-godni.

A levegõnemûvé vált talajkisugárzás, amely az egészFöld auráját befolyásolja, szorosabb kapcsolatba került a szel-lemmel, ellentétben az eddig anyagi jellegû földelemmel.Ezért Marko Pogacnik földi kozmosznak nevezi az új Földet,az átalakult Gaia lelkét pedig Sophia-nak. A levegõelem aszabadságot, a mozgást és a kommunikációt szimbolizálja.Pogacnik úgy írja le ezt a változást, hogy a földet már nemcsak a lába alatt, hanem maga körül mindenütt érzékeli. Ezaz új állapot megszüntette a Földtõl való fizikai elválasztott-ságot. – „Úgy érzem magam, mintha egy új világban volnék”.

Az új Földrõl szóló legképszerûbb látomás egy álombanjelent meg elõtte. Munkájában központi szerepet játszanakálmai, a nem fizikai világ üzenetei. „Álmomban két meztelenembert láttam, egy férfit és egy nõt, akik mélyen egymásbafonódva feküdtek a földön úgy, hogy fekete és fehér színükkiegészítette egymást, mint a yin-yang jel. Mégis mindkettena fekete és a fehér szín keresztezése voltak. Éjszaka volt, deolyan tisztán láttam õket, mintha nappal volna. A földönfekve tekintetüket az égre emelték, amely teli volt szikrázócsillagokkal. Valaki állandóan figyelte õket, nehogy elalud-janak. Mégis világosan tudtam, hogy perceken belül elalud-nának anélkül, hogy ez megzavarná õket az ég folyamatosmegfigyelésében.”3

Ez a képekben gazdag álom azt tükrözte, amit Pogacnikaz utóbbi három év során érzékelt, bárhol járt is: Szlovéniá-ban, Németországban, Brazíliában, vagy az Egyesült Álla-mokban. Az új Föld mentes a polarizációtól. Új erõi megen-gedik, hogy egymással tökéletes egységben legyen a kétalapvetõ pólus: a férfi és a nõi erõk, a yin és a yang, azébrenlét és az alvás, a Föld és az Ég, Krisztus és Sophia.**

Marko Pogacnik könyvében további geomantiai jelen-ségekrõl is beszámol, amelyek az új Föld születésével váltakérzékelhetõvé. Ebbõl röviden csak az elementárok*** vál-tozását emelem ki.

E változás minõsége, bár nem kimondottan a levegõ-elemre vonatkozik, de arra egyértelmûen, hogy az elemen-tároknek ki kell fejleszteniük magukban a szabad akaratot.Marko Pogacnik is változásokat észlelt az elementárokvilágában, amelyekbõl megértette, hogy korábban nemtapasztalt tulajdonságokkal rendelkeznek, és ezek egyike aszabadság. „Az elementárok világa eddig úgy volt bezárva afizikai világba, mint egy konzervdobozba. Most ez felnyílt,a kéreg felszakadt. Ezt legerõsebben tavaly augusztusbantapasztaltam az angliai gabonaköröknél. Ezek az új erõk agabonakörök kozmogrammjain keresztül áramlottak ki aFöldbõl. Az elementárok táncolnak ebben az új tudatban,és a szabadság érzése táplálja õket.”

A Föld változásait Pogacnik elõször nagyon nyugtalaní-tónak találta. Kezdettõl fogva beszámolt errõl a Hagia Chorageomantiai magazinban. A legkritikusabb pillanatban attóltartott, hogy a Föld fizikai síkon összeomolhat. 1999 decem-

32

berében ilyen helyzet volt. Akkor 70 csoport kapcsolódottössze Európában és Dél-Amerikában, heteken át együtt me-ditáltak egy bizonyos napszakban, hogy elsõsegélyt nyújtsa-nak a Földnek. Pogacnik, akinek érzékenysége az elmúlthúsz év során nagyon kifinomult a nem fizikai érzékelésterületén, ezekben a hetekben erõs testi-lelki fájdalmakat,rosszulléteket, sõt betegségeket élt át. Volt, hogy egészcsaládját érintette ez a válságos álapot.

A Föld öngyógyítási folyamataiMeglepõdtem, amikor legutóbbi könyvébõl megtudtam,hogy a nyomás már enyhült benne: „Sokkal nyugodtabb ésoldottabb vagyok” – mesélte. „Nagyon nyugtalan voltam,amikor a változások elkezdõdtek, kritikus volt a helyzet,amikor engem is érintett. Nem tudtam, mi fog történni.”

A múlt nyáron vette észre, hogy a Föld változásai azemberre is kihatnak. Ez a folyamat újabb szakasza, ami abolygó átváltozása során kialakul: „Ebben a szakaszban fel-erõsödve törnek a felszínre régi elkötelezettségek, tragikusés traumatikus események, esetleg az elmúlt életekbõl is,hogy megoldódjanak. Meg kell tanulnunk eltávolítani egyéniés kollektív történelmünknek azokat a régi terheit, amelyekakadályozzák, hogy felvegyük a földi kozmosz rezgéseit.”

Az elmúlt három év eseményei hatására Pogacnik márnem a Föld gyógyításáról beszél, hanem a Föld öngyógyítófolyamatairól. A Föld gyógyítása azt jelenti, hogy bizonyoshelyeken elvégzik az általuk kifejlesztett gyakorlatokat, hogya hely energiáit ismét egészséges egyensúlyba hozzák. Elõ-fordul, hogy 80 ember is részt vesz ilyen Földgyógyító rituálé-ban. Pogacnik, akik eredetileg szobrász, kifejlesztette a Földakupunktúrás kezelésére szolgáló litopunktúrát. Ennek lé-nyege, hogy kõoszlopokat állít a Föld meridiánjainak, illetveLey-vonalainak meghatározott pontjaira, és azok akupunktú-rás tûként mûködnek. A szobrász intuitív-mûvészi képessé-geivel a helynek megfelelõ kozmogrammokat tervez, ame-lyeket feleségével, Marikával farag bele a kõoszlopokba. Agabonakörökben is feltáruló kozmogrammok olyan szim-bólumok, amelyek hidat képeznek az ember, a természetés a kozmosz között.

Most azonban a Föld „saját kezébe” vette gyógyulását –kommentálja Pogacnik a tapasztalatait: „Vállaljuk, amit azelmúlt években a Föld gyógyításáért tettünk. Megpróbáltukjóvátenni azokat a károkat, amelyeket az emberi beavatkozá-sok okoztak. A Föld válaszolt, és elindult az öngyógyításútján. Nem kell a munkánkat abbahagynunk, hanem továbbkell dolgoznunk nagyobb tudatossággal folytatva a geoman-tiai gyógyítást. Az elmúlt három, felfokozott év és a hirtelenbeállt nyugalom azt mutatja, hogy a Föld túl van a nehezén.Most minden erõnket össze kell szednünk, hogy felzárkóz-zunk hozzá.”

INFO3 2001 február; fordította: Szabó Judit

Jegyzetek1. Marko Pogacnik: Schule der Geomantie, Knaur

Verlag, München, 2000.2. Die Landschaft der Göttin, Diedrichs, München 1993.3. Earth Changes – Human Destiny, Findhorn Press

2000. Die Erde wandelt sich – gegenwärtige Erdwandlungenaus geomantischer Sicht, Knaur Verlag, München 2001májusban jelenik meg.

A fordító megjegyzései*Marko Pogacnik nézete szerint a Föld történelmében

több korszak is volt, melyek egy-egy elemhez (tûz, víz, föld,levegõ) rendelhetõk hozzá. Szerinte a Föld eddig a földelemkorszakát élte, s most váltott át a levegõelem korszakába.Lásd errõl bõvebben Az elementárok c. könyvét.

** Itt olyan tényre utal a szerzõ, ami a magyar olvasókelõtt kevésbé ismert: a nõi és a férfi szentháromságra, amelyaz ortodox keresztény vallás irataiban még fellelhetõ. Ezekszerint a férfiúi szentháromság (az égi, szellemi erõk) fel-építése: Atya, Fiú, Szent Szellem. A nõi szentháromság (aföldi, fizikai erõk) felépítése: Anya, Leány, Szent Lélek. (ASzent Lelket és a Szent Szellemet a magyar fordítások nemkülönböztetik meg.) Ez a két szentháromság összekapcso-lódva alkotja a teljességet, az égi és a földi erõk, vagyis azanyag és a szellem egyesülését. Ezért fontos Krisztus (a Fiú)és Sophia (a Leány) összekapcsolódása.

***Az elementárok a Föld érzelmi síkjának „lakói” a négyelem szerint: törpék, sellõk, tündérek, szalamanderek stb.Nem tévesztendõk össze az elementálokkal, az emberigondolatformákkal.

Marko Pogacnik több, mint 30 éve foglalkozik radieszté-ziával és a Föld gyógyításával. Munkáját hazájában kezdte,de már több kormány felkérésére dolgozik Európa számosországában, hogy a Föld tönkretett szakrális központjait, erõ-helyeit különféle módszerek segítségével harmonizálja. Eztúgy végzi, hogy elõször ráhangolódik a hely energiáira, fel-kutatja a sérülés okát, majd külön erre a célra kialakítottmódszerekkel igyekszik begyógyítani a sérülést. Ebben amunkájában segítik lányai is, akiknek segítségével kapcso-latban áll olyan spirituális erõkkel, amelyek fontos informá-ciókat adnak a kérdéses hely problémájáról. Sok országbantartott már elõadásokat és tanfolyamokat, amelynek céljaaz, hogy a gyakorlatban átadja azokat az ismereteket,melyekkel minden ország gyógyíthatja saját földjét.

Magyarul megjelent könyvei: Az elementárok – vagyisa Föld érzelmi síkja, 1998. – A Föld gyógyítása, 1999. –Bioenergetic kiadó; Budapest, IX. Gát utca 32. tel: 2163962)

A szerzõ elérhetõsége: Marko Pogacnik, Sempas 160,SI-5261 Sempas, Szlovénia (www.pogacnikmarko.org; vagywww.lebensnetz.org).

Marko Pogacnik június 11. és 17. között sorra kerülô magyarországi elôadásaira és földgyógyítóakcióira még lehet jelentkezni a 2139-837 telefonon. Az érdeklôdôket a részvétel feltételeirôl ésa programról április közepéig tájékoztatjuk. – A Bioenergetic kiadó Pogacnik elôször 1998-banNémetországban megjelent, Erdsysteme und Christuskraft címû könyvének magyar kiadásáterre az alkalomra készíti elô. A kötetet lefordították holland, angol, szlovén és finn nyelvre is

33

Johannes Matthiessen építészetet tanult, mûvészetinevelõ a hernei Waldorf-iskolában. Évek óta szervez

tájgyógyításokat egész Európában és az EgyesültÁllamokban. Munkájában segíti a pedagógia és az

ökológia összefogása. Most a régi hagyományokratámaszkodva „szent parkot” akar létesíteni

a Pine Ridge-i indián rezervátumban.

Minden próbálkozás ellenére rohamosan romlik Földünkökológiai és egészségi helyzete. Ebben a legjelentõsebb té-nyezõk a hõmérsékletnövekedés hatására végbemenõ elsi-vatagosodás, a tengerek és vizek felmelegedése és az õser-dõk – zöld tüdõnk – csökkenése. Egyre több ember tudja,hogy bolygónk – mint az emberi fejlõdés színtere – maga isfejlõdésen megy keresztül, melynek során a könnyû, gázhalmazállapotú, folyékony anyagok szilárddá alakultak át.Ebben a folyamatban most döntõ szakaszhoz érkezett el aFöld, melyben egy új, áttetszõbb állapot alakul ki. Nekünk,embereknek az a feladatunk, hogy ne akadályozzuk ebbena Földet, hanem tudatosan segítsük. Ehhez nemcsak RudolfSteinertõl tanulhatunk lényeges dolgokat (a JelenésekKönyvérõl tartott elõadásai), hanem Marko Pogacniktól is.

Évente kereken 6000 km2 mezõ válik sivataggá. CsakNémetországban hetente 250 hektár fával borított területetvágnak ki, aszfaltoznak és betonoznak le építési célokkal.Ez többek között a Föld légzõképességét is csökkenti.

Pedagógiai kérdésekMindezt tudjuk, megtanuljuk már az iskolában is. De mitteszünk? Megkérdezhetjük: az iskolákban talán más képetalkotnak a folyamatról, mint másutt? A gyerekekre mégmindig az örökölt viselkedésminták ömlenek. Ebben gyak-ran azok a tanítási módszerek is közrejátszanak, amelyekmég mindig akadályozzák a saját kezdeményezést, az életerõmegnyilvánulásait, a frisseséget és az örömöt. A tanulásnakelõre meghatározott pályán kell folynia. Ebben egyetértmindkét terület: az ökológia és a pedagógia.

A szakadékok legyõzéseAz iskolásokkal végzett ökológiai munkák célja, hogy aholszükséges, alakítsunk ki új életet, élõ organizmusokat, ésépítsünk ott, ahol a holisztikus szemléletet elvetik, s ezértszakadások és visszaélések keletkeznek. Munkáink sorántudatosan keresünk ilyen „sebeket” a világban, mint példáula dél-spanyolországi tengerpartot, ahol erdõsávot telepítet-tünk, hogy felépítsünk egy önálló tájorganizmust. Meg kellkeresni, támogatni és erõsíteni minden olyan létfontosságúelemet, amely az ilyen tájorganizmusokhoz szükséges – vagyha ezek nincsenek jelen, akkor oda kell vinni, és újra ki kell

ott alakítani. A talajt például sok esetben ismét „meg kellnyitni”, hogy lélegezzen, vizet kell odavezetni, és csatornák-ba terelni. Össze kell kapcsolni a táj különbözõ minõségeit,meg kell teremteni az energiák áramlását geomantiai és föld-energetikai szempontok szerint. Ilyen tekintetben az elmúltévekben végzett munkáinkban (Dél-Spanyolország, Portu-gália, Olaszország, Görögország, Wales, Írország, EgyesültÁllamok) egyértelmûen kiderült: a fõ probléma az, hogy azemberi tevékenység szétforgácsolta az egységet. Ennektünetei: a táj maradványainak védtelensége, az energiahiány,amely a kozmikus (bolygók) és a földi erõktõl (a talajmegkeményedése) való elszakadás miatt jött létre.

Mivel a természet és az ember pusztulása párhuzamos,lassú újjáéledésük és -születésük is párhuzamosan történik.

Ha e felfogás szerint dolgozunk a természet feléleszté-sén, ezzel együtt a tanulás új tere nyílik meg elõttük – atermészet iskolája. Itt intelligens, testi munkával saját, sze-mélyes ökológiájukon dolgozhatnak. Megtapasztalhatják alevegõvel, a földdel, a fákkal, a fénnyel és a táj energiáivalvaló kapcsolatukat. A legfontosabb, hogy megértsék: lehetõ-ségük van tenni a Föld jövõéért, amely most valóban szük-séghelyzetben van. Így kevésbé fogják tehetetlennek éreznimagukat – ami manapság nagyon is jellemzõ társadalmunkra–, amikor figyelembe kell venni a birtokviszonyokat, vagyállami engedélyt kell kérni ahhoz, hogy – elõre meghatáro-zott – lépéseket tegyenek a környezet megmentéséért. Azáltalunk végzett munkában kibontakoztathatják saját elkép-zeléseiket is. Ezzel a munkához való viszonyuk is átalakul:mûvészeti tevékenységet végeznek, és megtanulják átültetnielképzeléseiket, eszméiket a valóságba.

A Pine Ridge-i rezervátumban tervezett munka2001. májusában egy vegyes iskoláscsoport – egy 10. osztálya chicagói Waldorf-iskolából, és és kb. 15 fõ különbözõeurópai Waldorf iskolákból – a Pine Ridge-i rezervátumbamegy indián barátainkhoz, hogy ott egy természetes parkothozzanak létre. Itt ismét meg kell birkózni a történelem kihí-vásával. Ehhez a helyhez egészen közel, Wounded Knee-nél mérték az utolsó, megsemmisítõ csapást a sziú indiánok-ra, ami többezer ember életébe került. Ezen a tájon a XVII.századig fenyõerdõ volt, amelyet az európai telepesek kiir-tottak, és ipari célra használtak fel. Az itt álló WalakotaWaldorf-iskola indián tanulóival együtt az a célunk, hogy atáj életenergiáit beindító természeti parkot hozzunk létre, sezzel csökkentsük a gyerekek és a természet közötti távolsá-got. Indián minta alapján szeretnénk létrehozni egy kígyófor-májú dombvonulatot, hogy a föld energiái ismét mozgásbalendüljenek. Az így tagolt terület természetes és vonzó lehe-tõséget ad a gyerekeknek alkotóerõik kibontakoztatására.

A chicagói osztály mûvészeti oktatás keretében nyolcornamentálisan kialakított gránit oszlopot készít, amelyeketa szent ligetben állítanak fel. Mivel a rezervátumban amunkanélküliség 90% felett van, a terv költségeinekfedezésére támogatókat kell találnunk.

J. Matthiessen, Hirten Aue 53, D – 69118 Heidelberg,mobil: 0172-6240687, Email: jomatt _ art@hotmail.com.

INFO3 2001/2. – fordította Szabó Judit

Johannes Matthiessen

A TÁJ GYÓGYÍTÁSAÉS A PEDAGÓGIA

34

2001 január 30-tól február 9-ig volt látható a két építészkiállítása a Magyar Építészek Szövetségének Kós Károlytermében. Az alábbiakban a szerzõk röviden ismertetik ta-nulmányútjukat, a kiállítást és a hozzá kapcsolódó rendez-vényeket. Wright-tal kapcsolatos hosszabb írásuk a következõszámunkban lesz olvasható. A kiállítás anyagából addig isbemutatjuk Wright egy kevésbé ismert, ám jelentõs lakóházát,az 1940-ben épült Pew House-ot. A kiállítás anyagáról és aszerzõk további törekvéseirõl egy márciusban induló honla-pon wrightclub.hu címen kapható felvilágosítás.

Évek óta kutatjuk Frank Lloyd Wright munkásságát, pró-báljuk feldolgozni rendkívül gazdag életmûvét. E munkafontos állomásaként 2000 szeptemberében az Egyesült Álla-mokban kerestük fel Wright számos épületét. Személyesentalálkozhattunk a Wright-i örökség több gondozójával, építé-szekkel, épülettulajdonosokkal, egyes épületek restauráto-raival. Wright korai, ún. préri-korszakát elsõsorban Chicagó-ban tanulmányoztuk, de eljutottunk a Niagara melletti Buf-falo-ba is, ahol néhány jelentõs prériházán túl láthattuk amodern építészet kezdetét jelentõ Larkin Building egykorihelyszínét is (ezt az épületet 1950-ben barbár módon lebon-tották). Wright második fényes korszaka a harmincas évekközepétõl, egészen 1959-ben bekövetkezett haláláig tartott.Chicagótól északra, Wisconsin államban épült ezekbõl a re-mekmûvekbôl a legtöbb. A wisconsini tájban meglepveismertünk rá sok magyar és közép-európai vonásra, amintWright szûkebb hazája, Madison és Taliesin East is erõsenemlékeztet a mi Vas-megyénkre. Taliesinben találkoztunk amáig mûködõ Wright-iskola és a Taliesin Architects nevûépítésziroda vezetõivel. Õk a Wright-i formanyelv hatása alattdolgoznak, emellett több Wright-ház felújítási-átépítési mun-káit végzik. Utunk vége felé New-Yorkba repültünk. Itt kevésWright-épület van; közülük a Guggenheim múzeum máravalóságos turista attrakció. Ugyancsak New-York-ban, a Co-lumbia Egyetem építészeti archívumában nyílt módunk ere-detiben tanulmányozni néhány Wright-ház sosem közöltkiviteli tervlapjait. Az itt látott Vízesés-házat, a Fallingwatertaztán kétnapos zarándoklat során élõben is felkerestük. Az

épületet 2001-ben szerkezetileg teljesen fel fogják újítani,errõl a munkáról is igyekszünk a késõbbiekben beszámolni.

A kiállításunk elsõdleges célja volt ráirányítani az érdek-lõdõk figyelmét arra a szellemi háttérre, amely Wright megva-lósult és tervezett épületei mögött rejlik. Ezért a fotókból ésa helyszínen készített szabadkézi rajzokból álló kiállításianyagot négy rendezvénnyel kísértük. Egy-egy nézôpontbólpróbáltuk bemutatni Wright-ot, majd meghívott vendégeink-kel és a közönséggel szabad párbeszédet folytatva igyekez-tünk rávilágítani a mai magyar építészet hasonló kérdéskörei-re. A megjelent nagyszámú érdeklõdõ igazolta, hogy valósigény van az építészek és építészhallgatók között az ilyenszabad, egyben tárgyszerû eszmecserékre.

A kiállítást Gerle János építész nyitotta meg. Beszédébenpárhuzamot vont Wright és Gaudí között, akiket a XX. századlegjelentôsebb, és a jövô számára legfontosabb építészei-nek nevezett. Mindkettôjük munkásságában van egy szál,amely az európai és amerikai kultúra kapcsolatának kívá-natos formáját példázza. Vetítéses útibeszámolónkon meg-próbáltuk a lehetetlent: egy óra alatt valami megragadhatótmondani Wright hatvan éves pályájáról. Az általunk felkere-sett Wright-házakról öt vonatkozásban beszéltünk, hangsú-lyozva egy-egy épületben vagy részletben a föld, a levegõ,a víz, a tûz és a jelszerûség Wright-i értelmezését. Egész utunkösszegzõ tanulsága volt az itt elhangzott felismerés: Wrightéletmûve egyfajta metamorfózis, ahol a préri-korszak mégrészekre tagolt eredményei a késõi mûvekben változtak átteljességgé.

A második találkozón Wright településkoncepciója, aBroadacre City és az ezzel összefüggõ Usonian House-okeszmeköre volt terítéken. Wright – Henry Forddal együtt – agépek és az ipari civilizáció értelmét a decentralizálásbanlátta, ahol az önmagukért és környezetükért felelõs individu-umok (Wright-nál mind egy-egy Usonian House lakói) mo-dern emberként újra találkozhatnak a Természettel. A beszél-getésen dr. Reischl Gábor építésszel ezt a decentralizációsgondolatot vetettük össze elõbb a Németh László és SomogyiImre által a harmincas-negyvenes években elõször felismert

Szekér László és Helyes Gábor

FRANK LLOYD WRIGHT • 2000

35

36

Kertmagyarország eszmével, majd pedig a magyar vidék ésa fõépítészi mozgalom aktuális kérdéseivel.

A harmadik est témája Wright gyakorlati mûködését állí-totta a középpontba. Wright egész életgyakorlata organikusegységet képez. Megbízóival, tanítványaival, szakmai hívei-vel és ellenfeleivel mind-mind a maguk helyén és érdeménbánt. Meghívott vendégeinkkel a szakmagyakorlás lehetõsé-geirõl beszélgettünk. Lóránt Gábor építész (Phoenix, Ari-zona) felidézte személyes találkozását Wright-tal 1957-bõl,majd a jelenkori amerikai építészpraxisról mondta el gondo-latait. Ehhez kapcsolódott Noll Tamás építész, aki hosszabbideig az Egyesült Államokban dolgozott, és tapasztalataitvetette össze a hazai építészszakma elõtt álló feladatokkal,veszélyekkel.

Rendezvénysorozatunk záróeseménye Wright és a mo-dernizmus viszonyát vette célba. Gyakran sorolják beWrightot a modern nemzetközi stílus alapítói, Gropius, Miesvan der Rohe és Le Corbusier sorába. Alig ismert, hogy aWright által 1895-ben indított modern építészet a valóságbanvilágosan megkülönböztethetô a húszas években Európábólkiáramlott egységes nemzetközi stílus törekvéseitõl. Vendé-geinkkel, Ertsey Attila és Masznyik Csaba építészekkel igye-keztünk eljutni Wright organikus gondolkodásának néhányalapfogalmáig (a hely, a természet, a stílus), és ezeken keresz-tül a kétféle megközelítés sajátosságaiig.

Úgy érezzük, minden organikus folyamatnak része kelllegyen az állandó megújulás, a múlt (és közelmúlt) eredmé-nyeinek megértõ feldolgozása. Ez a cél vezet minket, amikora hazai szerves építészet iránt fogékony közönség és építé-szek számára szeretnénk újragondolhatóvá tenni Frank LloydWright életmûvét. Az a drámai változássorozat, amely életünkminden területére kiterjed, és amit röviden amerikanizáló-dásnak is hívhatunk, szükségessé teszi új inspirációk, újfajtatudatosság életre hívását. Ennek érdekében szeretnénk mun-kánkat a meghirdetett Wright Klub keretei között folytatni.

Találkozás a Pew házzal

Megdöbbentõ, mennyire más, ha az ember élõben lát egyházat, mint ha csak fotóról és alaprajzról ismeri. Ezt a házatkülönösen nehéz elképzelni, mert a publikációkban mindigugyanazzal a fotóval szerepel. Pedig nagyon fontos és jóház, egy sorban említhetõ a Vízesés-házzal. (Wright szerinta Pew-ház nem a szegény ember Vízesés-háza, hanem aVízesés-ház a gazdag ember Pew-háza.) A Pew-házat a mainapig lakják, semmilyen átépítésen nem esett át.

Sehogy sem tudtuk megfejteni a házat a publikációkalapján, mivel nem látni a lejtõ igazi irányát, méretét, holkezdõdik és hol végzõdik, hol vannak a szomszédok, mek-korák a fák, merre van a tó, és hogy tárul fel a látvány? Milyena megközelítés, merre zárul le a ház, hogy állnak meg azautók, mekkora a ház valójában? A valóságban szerény mére-tû. Madison elegáns villanegyedében, egy hatalmas erdõszéligolfpályát elhagyva, a dombról egy keskeny aszfaltúton lesé-tálva érkeztünk meg a házhoz. Az utcáról szinte nem látsziksemmi, de ami látszik az egyáltalán nem az, amire számítot-tunk. Egy szerény, lapostetõs épület fölött a megkapó szép-ségû Mendota-tóra láttunk rá a hatalmas õsfák között. Azépület lehetetlen módon be van szorítva két szomszédjaközé, talán innen ered a ház kb. 30 fokos elforgatása a tópart-ra. A házon át lehetett látni, tetszés szerint be az erdõbe,vagy ki a tóra. A lakók kedvesen fogadtak, megengedték,hogy fotózzunk, bár a lakásba azért nem hívtak be. Elmond-ták, hogy 20 éve vették meg a házat, imádnak benne lakni.„Legszívesebben ki se jönnék belõle, nem szeretek hazulróleljárni, mióta itt lakom” – mondta a nemrég nyugdíjba vo-nult, egykori étteremtulajdonos hölgy. Megkérdeztük tõle,mit szeret a legjobban a házon? „Azt, hogy úgy érzem magambenne, mintha az erdõ közepén ülnék, kint a Természetben,és mégis bent vagyok védetten a lakásomban.”

A ház mellett meredek lépcsõsor vezet le a tóig, aholsaját stéghez lehet kikötni a csónakot. Az egész környezetnyugodt jólétet, de nem fényûzést sugárzó. A tó felõl vissza-kapaszkodva a ház felé a kerti tûzrakó hely kínált egy kismegállást. Utána felkapaszkodtunk a házhoz, és próbáltukmegfejteni a statikai modellt. Az épület magja tömör tömb-ként kapcsolódik a talajhoz, a nappali és a konzolos teraszpedig két darab, három méter hosszú, fél méter széles kõpil-léren áll. A pillérekrõl mindkét irányban 2,5-2,5 méteres kon-zol nyúlik ki. A kettõ között átfolyik a Természet, a szó szorosértelmében a szinte szakadékos lejtõ miatt a felszíni és réteg-vizek útját nem akadályozza az épület. Vízesésrõl nem be-szélhetünk, de egy búvópatak jelenléte nyilvánvaló. Amintaz is, hogy valóban mély szellemi rokonságban áll ez a háza Vízesés-házzal; a megnyitottság és a biztonságérzet egy-másnak feszülõ igényeit egyszerre elégíti ki a lejtõtõl elemelttérforma. A háziak megerõsítették, hogy a szivárgó vizekrendszeresen forrásként törnek elõ. A terméskõ Spring Greenközelébõl való; ezért is a Taliesin-bõl megismert kõrakásimód. Az épület váza idõálló vörös ártéri ciprusfenyõ. A külsõburkolat és a terasz is ebbõl készült, a fa dolgozik és él.Sosem kezelték lakkal vagy festékkel. A ház 1940-ben épült.

Szerzôk fényképei a Pew-házról; földszinti és emeleti alaprajz. Az emeletialaprajz melletti kis négyzet Wright raszterrendszerének alapegysége.

37

38

HÍREKSZALAI TIBOR képzõmûvészeti alkotásait, építészeti rajzait,tevékenységének dokumentumait mutatja be emlékkiállítá-sán a Budapest Galéria (március 13-április 22) és ezzel egy-idõben a Dunaújvárosi Kortárs Mûvészeti Intézet (március14-április 20).

AZ ÚJ MAGYAR ÉPÍTÕMÛVÉSZET idei elsõ számát újszerkesztõség, új koncepció szerint készítette. Kiemelt téma-ként, a Páholy rovatban Makovecz Imre egri uszodája, BánFerenc tokaji családi háza és Király József belsõépítész kiállí-tása szerepel a lapban. Az új fõszerkesztõ, Szegõ György aCsarnok sorozatban jó minõségû építészeti példákat, a Profilrovatban egy-egy alkotót kíván bemutatni. A Passzázs a mû-vészeti ágak közötti kapcsolat erõsítését szolgálja, a Históriaés az Ökotárs az épített és a természetes környezet védelmé-vel foglalkozik, a Hídfõ a legfiatalabb építésznemzedéketkívánja bevonni a munkatársak közé. Utóirat címmel jelenikmeg a lap melléklete, amelyet ezúttal a huszadik század épí-tészetelméleti írásainak szenteltek. Kívánjuk, hogy az 1907óta megjelenõ folyóirat az egész építésztársadalom lapjakéntmegfelelõ támogatásban részesüljön és hosszú távon meg-maradjon az új lapszám által kijelölt színvonalon.

AZ ÖKOTÁJ februárban megjelent, 25-26. száma a „szelídkommunikáció” témájával foglalkozik. Az Utak és kiutakrovatban olvasható mások mellett Bartos Tibor Kinn va-gyunk a vízbôl címû írása, amelyben beszámol országjárá-sának tapasztalatairól.

A NÁDASDY AKADÉMIA június 16-án Építészet - BelsõTerek és a Természet címmel ismét építészeti szimpoziumotrendez. Jeles hazai és külföldi építészek beszélgetnek lakó-tereink és a természet kapcsolatának fontosságáról, szûkebblakóhelyünk, életterünk hatásáról életünkre, közérzetünkre.Meghívásunkat elfogadta Douglas Cardinal, Finta József,Makovecz Imre, megnyitót mond Marta Moszczenska, Kana-da magyarországi nagykövete. Érdeklõdni lehet a NádasdyAlapítványnál: 319-74-63, E-mail:nadasdy@nadasdy.org

ÉLÕ ÉPÍTÉSZET 2000 címen február 26-án nyílt meg aMÉSZ Kós Károly termében szlovákiai építészek organikusindíttatású alkotásainak gyûjteményes kiállítása. A 39 építészmunkáit bemutató tárlat a Szlovákiai Építészek Szövetségeés a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet együttmûködéséveljött létre. Ezzel párhuzamosan február 22-én Kassán, a Kelet-Szlovákiai Galériában nyílt meg a Kós Károly Egyesülés építé-szeti tevékenységét bemutató, folyamatosan bõvülõ kiállítás.A kiállítás rendezõi felhívták az érdeklõdõket, hogy adjanakjavaslatot a kassai Szent Erzsébet székesegyház befejezetlentornyának befejezésére. A megnyitót követõen Kassán Ma-kovecz Imre Torony címen tartott elõadást, a budapesti kiállí-tást Szlovákia budapesti nagykövete és Istenes József építész,a szlovák szövetség alelnöke nyitotta meg.

Stanislav Barényi, Milos Dzúr, Karin Havierová: német ka-tonai temetô, Vazsec, 1997-1998. A Magas-Tátra elôterébena Német Katonai Sírgondozó Alapítvány kezdeményezésérelétesített II. világháborús katonatemetô építészeti elemei aliptói falusi katonatemetôk örökségét idézik fel. A temetô1999-ben Dusan Jurkovic díjat kapott

Peter C. Abonyi: A harangok nem ismernek határt; harang-láb, Terény, 1999. A harangot összehangolt együttmûködés-sel az ökumenikus hajó utasai tudják megszólaltatni.

Peter Marcinko: vásártér épületei, Ólubló, 1992. Az ólublóióváros peremén, domboldalon helyezkedik el a regionálisépítészeti hagyományt felhasználó komplexum

39

SZEGHALMY BÁLINT EMLÉKBIZOTTSÁG alakult Miskol-con, hogy megszervezze Szeghalmy Bálintnak Németország-ból Bereczky Kálmán kezdeményezésére hazahozott hamvaifölé emelendõ síremlék állítását. Az újjáépített Deszkatemp-lom tervezõjének, Miskolc és korábban Nagykanizsa egykorivárosi fõmérnökének új sírja alkotása közelében, a Tetemváritemetõben van. A képen a keszthelyi református templomés parókia Szeghalmy tervezte épülete látható

KIÁLTS TELYES TOROKAL címen emlékkönyvet jelentetettmeg a Polar Alapítvány (1125 Bp.,Trencséni utca 42. tel/fax:2142566) Végvári József szerkesztésében Pap Gáborhatvanadik születésnapjára. A kötet „képírók, költõk, em-lékezõk” valamint kutatók tisztelgõ írásait gyûjti egybe 540oldalon, egy teljes Pap Gábor-bibliográfiával is megaján-dékozva az olvasót. Pap Gábor a Semmelweis utca 1-3. alattiMagyarok Házában elõadássorozatot tart havonta egy alka-lommal, szerdánként 18 órai kezdettel az alábbi címeken:január 24. Boncold csak, nyelvész… Február 14. Az Skíthiábólkijöttekrõl, Március 14. Szent István, a vaskezû mumus,Április 25. Készíthetnek-e órát azok, akik annyit sem tudnakróla, hogy ketyeg? Május 16. Fehérvár – fehér folt, júius 13.Három szent király – de melyik három? Szeptember 12.Reformáció – de minek a re-formációja? Október 10. KirályZsiga vagy Marastoni Jakab? November 7. Vátesz vagyposztimpresszionista plein air festõ? December 5. Ne hazudj!

ÉPÍTÉSZETI MODELLKIÁLLÍTÁS volt decemberben a Mû-egyetem aulájában, amely végigkísérte a magyar építészet-történet egészét. A modelleket nagyrészt az ÉpítészettörténetiTanszék hallgatói készítették. Az elpusztult emlékek közöttlátható volt többek között Ybl Miklós Margitszigeti fürdõjeés az Ezredéves Kiállítás magyar faluja (a fenti képen).

A LENGYEL ÉPÍTÉSZEK SZÖVETSÉGE áprilisban kiállítástrendez Varsó, Pozsony, Prága és Budapest legújabb építésze-ti alkotásaiból. A magyar anyagot összeállító Gerle János 12olyan felújítás fotóit küldte el, ahol az egykori értékek meg-mentése, felújítása vagy rekonstrukciója a mai építészetimegoldásokkal közösen teremtett új értéket, megôrizve aváros saját, eredeti arcát a jövõ nemzedékeknek.(MATÁVszékház, Ybl Bank, Centrál Kávéház, Körössy-villa, Inter-Európa Bank székháza, az állatkerti elefántház, a városligetikörhinta, Új Színház)

A MAGYAR NEMZETI GALÉRIA késõbb meghatározandóidõpontban konferenciát rendez Jaschik Álmos mûvészeté-rõl és iskolájának jelentõségérõl. A képen Urai Erika grafikus-mûvész, Jaschik Álmos egykori tanítványa Kós Károlyrólkészült rajza (mesterére emlékezô sorai mellékletünkbenolvashatók).

A FORMA Rt szervezésében február 16-18-án találkozó ésépületlátogatás volt Keszthelyen és környékén a VÁNDOR-ISKOLA mesterei, hallgatói és diplomásai számára.

40

P. O. Box 1714 • Budapest 1465 Hungary • T/F: (82) 51 21 51

MEGJELENÉS ELÔTT:

MAKOVECZ IMRE: VÁLASZOK (interjúk 2001 - 1981)BEKE PÁL: MÉLTÓSÁGKERESÔ (szociográfia)

KABDEBÓ TAMÁS: TÍZPARANCSOLAT (esszék)SZAKONYI KÁROLY: FRANCIA TANYA (kisregény)

epleditio plurilingua

9700 SZOMBATHELY, THÖKÖLY ÚT 14T/F: (94) 313 630

A KÓS KÁROLY ALAPÍTVÁNY elõvételt hirdet a KósKároly Mûhelye címû, 2001 júniusáig megjelenõ könyvre.Szerkesztette Anthony Gall, kiadja a MUNDUS EgyetemiKiadó kb. 450 oldalon, 1200 színes és fekete-fehér képpel,keménytábla borítóval, magyar és angol nyelven. Tervezettfogyasztói ára 13.440.-Ft. A kötetet a Kiadó az általa 2001.május 8-9-én rendezendõ Kós Károly életmûve a 3. évezredelején címû nemzetközi konferenciára tervezi megjelentet-ni. A könyv Kós Károly (1883-1977) építészeti munkásságá-nak legteljesebb bemutatására vállalkozik. Anthony Galltanulmánya alapos áttekintést ad a huszadik századi magyarépítészet kiemelkedõ alakjának tevékenységérõl. Több,mint 150 építészeti tervét, keletkezésük körülményeit, amegépült épületek címét, történetét, késõbbi sorsát ismer-teti gazdagon illusztrálva eredeti rajzokkal, korabeli és maifelvételekkel. Az épületek bemutatásán túl a kötet váloga-tást nyújt Kós Károly írásaiból és az építészetérõl szóló iro-dalomból.

A könyv elõvételi ára 2001. április 20-áig történõ befize-tés esetén 10.500.-Ft, mely összeg a postaköltséget nemtartalmazza. Elõfizethetõ az ORSZÁGÉPÍTÕ 2001. évfo-lyama is. Az éves elõfizetés díja 1.600.-Ft, mely a belföldipostaköltséget tartalmazza. A külföldi elõfizetõknek a tény-leges postaköltséget felszámítjuk. Április 20-át követõenkedvezményes éves elõfizetést nem fogadunk el, egyesszámok ára melléklettel idén változatlanul 450.-Ft.

A Kós Károly mûhelye c. könyv elõvételi árát és azORSZÁGÉPÍTÕ elõfizetési díját április 20-ig a Kós KárolyAlapítvány 10402166-21629530-00000000 számúbankszámlájára történõ átutalással, illetve készpénz-átutalá-si megbízással (csekken) lehet befizetni. Az átutalásnál isszükséges a befizetõ számlázási címének és az elõrendelés/elõfizetés tárgyának feltüntetése! A befizetett összegekrõlszámlát küldünk, a könyvet és a lapszámokat megjelenésükután postázzuk.

A könyvre szóló megrendelést a Kós Károly Alapítvány1114 Budapest Villányi út 8. III. 2. címére, vagy a 209-1174-es fax-számra kérjük. A megrendelés telefonon is történheta 209-1173, a 209-1174 és a 06-20-945-5247-es számokonTenkács Márta titkárnál.

Az ORSZÁGÉPÍTÕ megrendelését az Artbureau Kft.1065 Budapest, Nagymezõ u. 4. I. 128. alatti címére, vagy322-0677-es fax-számra kérjük. (Megrendelôlap mellékelve)

A GYERGYÓSZENTMIK-LÓSI FALUMÚZEUM, azelsõ székelyföldi néprajzi

múzeum létreho-zásához 1000.- fo-rint és 10 000.- lejértékû téglajegyetbocsátott ki a KósKároly Egyesülés(1074. Bp. Barátutca 11., bank-s z á m l a s z á m :1 0 4 0 2 1 6 6 -2 1 6 2 9 5 3 0 -0 0 0 0 0 0 0 0 )

és a Fundatia Renaissance (BCR Gheorgheni, Str. FogarassyMihály Nr. 3., bankszámlaszám: 2511.1-1077.1)

A KÓS KÁROLY EGYESÜLÉS tavaszi konferenciáját 2001.március 23-24-én tartja a ráckevei Savoyai kastélyban. A pro-gram: 23-án este a vándoriskolások legújabb munkáinakbemutatása. 24-én délelôtt 9 órakor Építész Fórum (az Egye-sülés három építésze mutatja be egy-egy munkáját), majddélután 15 órakor: Organikus és modern, nemzetköziség ésregionalizmus (elõadás és beszélgetés Frank Lloyd Wrightépítészetérõl).

A MALMÖ-I (SVÉDORSZÁG) EURÓPA-FALUBAN épülômagyar ház tervezését pályázaton Vincze László és NagyTamás (AXIS) nyerte el.

FÁBIÁN LÁSZLÓ esszékötete Okafogyott jövô (a tartozottjuss elherdálása) címmel kiadás elôtt áll. A kötet 15 esszéjeközül választottuk a lapunk 20 oldalán található írást. A szer-zô könyvérôl: „Megírására Luc Ferry Új rend: az ökológiacímû könyve inspirált. Belôle döbbentem rá, hogy a magyarökológiából leginkább a szellemi alapvetés hiányzik; ekép-pen egy ilyen föllengzôs írásmû, mint Ferryé, inkább csakkárokat okozhat a gondolkodásban. Arra késztetett: gondol-jam végig, miféle esélyünk lehet arra, hogy ne a múlt nélkülibambaságból tántorogjunk a jövôtlen tétovaság felé, hanemmegpróbáljunk szisztematikusan eltöprengeni, hol és mittévesztettünk; melyek ennek a tévedésnek a dimenziói.”

IRODALMI, MÛVÉSZETIÉS KRITIKAI FOLYÓIRAT

Fent: Jászberény, áruházbôvítés részletei; lent: Budapest, Gereben utcai társasház (Sáros László)

TIZENKETTEDIK ÉVFOLYAM TAVASZI SZÁM • ÁRA 450 FT

Piliscsaba, Ward Mária Általános Iskola (Zsigmond László – BAUSYSTEM)Lent: Pécs, Millennium Szálloda a Kálvária utca felôl (Dévényi Sándor)

Lent: Budapest, IX. kerület, az Angyal utcai új szállodák homlokzataiJobbra: Hotel Sissi (Kravár Ágnes), balra: Hotel Corvin (Dévényi Sándor)