nemzeti agrárszaktanácsadási, gazdÁlkodÁsreal.mtak.hu/15816/1/gazdalkodas_2014_01_vasary...

Agrárökonómiai tudományos folyóirat 2014. 1. | 58. évfolyam

Scientific Journal on Agricultural Economics

Vita a hatékonyságról

és foglalkoztatásról

Gazdaságok

fennmaradásának

tényez i

Vidéki gazdaságok

a közgazdaságtani

irányzatokban

Alternatív élelmiszer-ellátó

rendszerek

Regionális fejlesztés új

megközelítésben

A Gazdálkodás 2013. évi

tar talomjegyzéke

A TARTALOMBÓL

www.gazdalkodas.huwww.gazdalkodas.hu

GAZDÁLKODÁS www.nakvi.hu

Nemzeti Agrárszaktanácsadási,Képzési és Vidékfejlesztési Intézet

Egyéni gazdaságok számának változása Magyarországon, 2000, 2010

Megye, f város Gazdaságszám, db Csökkenés, %

2000 2010

Szabolcs-Szatmár-Bereg 99 182 70 921 28,5

Zala 37 647 25 643 31,9

Hajdú-Bihar 72 410 45 154 37,6

Somogy 52 389 32 602 37,8

Csongrád 51 400 31 870 38,0

Tolna 32 721 19 993 38,9

Borsod-Abaúj-Zemplén 71 697 43 748 39,0

Vas 28 076 16 919 39,7

Pest 76 688 45 740 40,4

Békés 62 604 36 808 41,2

Fejér 40 906 23 486 42,6

Bács-Kiskun 95 139 53 785 43,5

Veszprém 29 907 16 859 43,6

Komárom-Esztergom 18 990 10 597 44,2

Baranya 37 714 20 683 45,2

Jász-Nagykun-Szolnok 48 599 25 967 46,6

Gy r-Moson-Sopron 35 083 17 384 50,4

Heves 36 479 17 461 52,1

Nógrád 26 479 10 611 59,9

Budapest 4 424 1 215 72,5

Összesen 958 534 567 446 40,8

Forrás: Valkó Gábor – Kincses Áron tanulmánya

TARTALOM

TANULMÁNY

Valkó Gábor – Kincses Áron: A gazdaságok hosszú távú fennmaradását valószín sít tényez k a mez gazdaságban............................................................... 3

Vásáry Viktória: Vidéki gazdaságok a közgazdaságtani irányzatok keresztmetszetében ................................................................................................... 13

Kujáni Katalin: Az alternatív élelmiszer-ellátó rendszerek meghatározásának és csoportosításának tényez i ..................................................................................30

Gáspár Tamás: A regionális fejlesztés új megközelítésben .......................................... 41

VITA

Mészáros Sándor – Szabó Gábor: Hatékonyság és foglalkoztatás a magyar mez gazdaságban...................................................................................................... 58

A GAZDÁLKODÁS 2013. ÉVI TARTALOMJEGYZÉKE, VALAMINT SZERZ INEK ÉS LEKTORAINAK NÉVSORA ................................ 75

A Gazdálkodás agrárökonómiai tudományos folyóirat I. nyári „edz tábora” ..............89

Tisztelt leend Szerz társak! ..........................................................................................90

El Þ zetési felhívás ............................................................................................................91

Summary .........................................................................................................................84

Contents ...........................................................................................................................88

1

13

Vidéki gazdaságok a közgazdaságtani irányzatok keresztmetszetében

VÁSÁRY VIKTÓRIA

Kulcsszavak: területi, ökológiai és intézményi közgazdaságtan, vidékfejlesztés.

ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK

A vidéki térség összetett, sajátos jellemz kkel bíró gazdasági, társadalmi és ter-mészeti egység. Ugyanakkor a téregységek heterogenitása rendkívül szembet n .

A vidéki gazdaságok problémáinak megoldása, nehézségeinek felszámolása gaz-dasági, társadalmi és környezeti értelemben szükségessé teszi azok elméleti szint vizsgálatát, teoretikus absztrakcióját is.

Új koncepciók kialakítása és a vidéki gazdaságok m ködésének adekvát elméle-ti értelmezése egyrészt interdiszciplináris megközelítést igényel, másrészt – a köz-gazdaságtan keretein belül – a különböz jelenségek analízise és magyarázata fel-tételezi a tér-, a környezeti és az intézményi közgazdaságtan eszközeinek együttes használatát.

Az integrált vidékpolitika keretében megfogalmazott célok, melyek különböz célzott és „személyre szabott” intézkedések végrehajtásával valósítandók meg, álta-lában nem teljesíthet k egyszerre, tekintettel arra, hogy ezek a célok sok esetben egy-mással többé-kevésbé versenyz célok. Ezért döntést igényel, hogy melyik cél élvez magasabb prioritást: a gazdasági vagy a környezeti célok megvalósítása. A maxima-lizált eredmény innovatív gondolkodásmódot, innovatív, esetenként kreatív szakpo-litikai megközelítést tesz szükségessé annak érdekében, hogy a kompetitív gazdasági teljesítmény és az ökoszisztémák túlélése között megtalálják az arany középutat.

A KAP-reform ismeretében a 2. tengely vonatkozásában elmondható, hogy a 2013 utáni id szakban a vidékfejlesztési politika többé-kevésbé hordozza a fent vázolt pa-radigma jegyeit. Az uniós szint közös stratégiai keret és a nemzeti szint partnersé-gi megállapodások révén a vidékfejlesztési és egyéb politikák jobb összehangolására kerül majd sor. A tagállamok és a régiók az intézkedések uniós szinten meghatározott menüjéb l választva saját igényeikhez szabhatják többéves programjaikat, a lehet legjobban kiaknázva ezzel saját vidéki térségeik adottságait és a korábbinál jóval na-gyobb mértékben hozzájárulva az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez.1

1 A tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (BO/00694/11) támogatásával készült.2 Vidéki gazdaság (rural economy az angolszász szakirodalomban) az OECD vagy az Európai Bizottság tipológi-ájában szerepl vidéki területek gazdasága, amely mez gazdasági és nem mez gazdasági tevékenységeket egy-aránt magában foglal (további értelmezéseket lásd Marnini – Mooney, 2005).

BEVEZETÉSAz EU nemzetgazdaságainak egészét

vizsgálva – alapvet en a gazdasági növe-kedéssel, az abból következ felzárkózás-sal, illetve konvergenciával összefüggésben,

melynek megvalósítása f integrációs cél-kit zés – a vidéki gazdaságok2 jelent sége vitathatatlan. Ma már egyértelm , hogy a pusztán szektorális megközelítés nem elég sikeres akkor, ha a régió teljesítményének

GAZDÁLKODÁS 58. ÉVFOLYAM 1. SZÁM, 201414

(a lakosság életszínvonalának) fokozásáról és stabilizálásáról van szó.

Annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy hogyan m ködnek a vidéki gazdasá-gok3 és hogyan érhet el azokban gazdasági növekedés, a közgazdaságtan vonatkozá-sában a tér-, a környezeti és az intézményi közgazdaságtan, illetve egyéb irányzatok (pl. viselkedés-gazdaságtan) eszközeinek együttes használatát igényli. Jelen elemzés terjedelmi okokból ez utóbbira már nem tér ki. (További összefüggések feltárása in-terdiszciplináris – pl. agrár-, környezet-, társadalomtudományi – megközelítést igé-nyel, amely azonban e cikken túlmutató elemzésnek tekinthet .)

A kutatás módszertanát a közgazdasági elméleti irányzatok rurális térségek szem-szögéb l elvégzett analízise és az abból le-vonható következtetések fejlesztési megkö-zelítést formáló szintézise adja.

VIDÉKI TERÜLETEK TÉRGAZDASÁGTANI MEGKÖZELÍTÉSBEN

A vállalatok térbeli elhelyezkedésével, az üzemek optimális helyének meghatá-rozásával a telephelyelmélet foglalkozik, melynek úttör je Johann von Thünen. Az izolált állam a mez gazdasággal és a nem-zetgazdasággal való kapcsolatában (1826) cím m vében kijelentette, hogy az agrár-termelésben térbeli rend alakul ki azáltal, hogy a piacot jelent város körül gy r alakú zónákban, azaz az azonos (talaj-) adottságú területeken diverziÞ kálódik a mez gazdasági termelés. A diverziÞ káci-óra oly módon kerül sor, hogy a várostól/felvev piactól távolodva csökken a gazdál-kodás intenzitása.

Thünent követ en, az 1900-as évek elejé-t l középpontba került az ipari telephelyek kiválasztását leíró elméletek kidolgozása.

A neoklasszikus modellek megalkotói kö-zött Weber (1929) a költségminimalizálási iskola meghatározó alakjaként a terme-lési oldal költségeib l (szállítási költség, bérköltség, agglomeratív el nyök, azaz ipari klaszterek) indult ki, és bevezette az isodapan-vonal fogalmát (azonos szállítási költséget megjelenít pontokat összeköt vonal).

A bevételmaximalizálási (piacterület) modell alkotja a másik nagy csoportját a neoklasszikus modelleknek, melyben el -térbe kerül, hogy a kereslet térbeli dimen-zióval is rendelkezik. Az iskola kiemelked képvisel je Hotelling (1929) és Lösch (1954). Utóbbi összekapcsolta a vállalkozások tér-beliségét és a piaci folyamatok id belisé-gét.

A két neoklasszikus iskolát integráló Greenhut (1959) rendszerezte a telepít tényez k viszonyrendszerét, Isard pedig Lösch modelljét csiszolta tovább, felhasz-nálva a néps r ségi adatokat, illetve rá-mutatva arra, hogy a telepít tényez k összefügg rendszerében bármely elem változása az ideális telephely térbeliségé-nek megváltozását eredményezi.

A neoklasszikus elméletek gyakorlati al-kalmazhatóságának nehézségei (pl. a jogi, tulajdoni vonatkozások Þ gyelmen kívül ha-gyása) az 1950-es években életre keltették azt a szemléletet, hogy döntési modellek segítségével azt a területet kell kiválasztani, amelyen belül a termelés hosszabb távon is kiÞ zet d .

Isard (1956) lényeges megállapítása ugyanakkor ma is hangsúlyozandó: a telep-helyek tekintetében nem lehet id tlen op-timumról beszélni. A gazdaság térbelisége állandóan változik, folyamatosan megújul a tevékenységek térbeli elrendez dése. Ebb l kiindulva a vizsgálatok középpontjába az alkalmazkodási folyamat helyezend . Az

3 A vidék az a hely, ahol az ember és a természet találkozik, kölcsönhatásba lép egymással és kölcsönösen for-málja egymást. A vidék ma már nem csupán a termelés helyszíne, sokkal inkább a fogyasztásé (gondoljunk pél-dául a rekreációs igényekre).

15Vásáry: Vidéki gazdaságok a közgazdaságtani irányzatokban

alkalmazkodást befolyásoló küls tényez k között megjelenik: a technológiai fejl dés, a kommunikációs technika, kormányzati te-vékenység – szabályozási aktivitás (a mez -gazdasági szektor vonatkozásában jelenleg kifejezett Þ gyelemmel a KAP-intézkedések reformjára), piaci kapcsolatok. (E ténye-z k együttes hatásának eredményeképpen változnak az árviszonyok.) Bels tényez k között Þ gyelembe kell venni a vállalat (me-z gazdasági vállalat is) életciklusát és a szervezeti változást.

Napjainkban a térgazdaságtani/regio-nális gazdaságtani tételek egyre nagyobb szerepet kapnak a mainstream közgaz-daságtan elméletei mellett. A regionális gazdaságtant, a nagy el dök továbbfej-lesztett elméleteit vagy újonnan kialakí-tott tételeit részletesen tárgyalják kortárs külföldi és hazai szerz k is, például Fujita – Krugman – Venables, 2001; Combes – Mayer – Thisse, 2008; Capello, 2006; Lengyel – Rechnitzer, 2004; Illés, 2008; Varga, 2006; Armstrong – Taylor, 2000; Ács – Varga, 2000 stb. (1. táblázat).

A regionális gazdasági növekedést az 1980-as évekt l az endogén neoklasszi-

kus növekedési irányzatok magyarázták. Ezek szerint a termelékenység javulása nagymértékben függ a technológia fejl -dését l, az innovációpolitikától és a hu-mán t ke javulásától. Az 1990-es évekt l különböz heterodox irányzatok értelmez-ték a globalizáció feler södésével kialakult új gazdasági-társadalmi helyzetben rejl növekedési lehet ségeket. Az új gazdaság-földrajz és az endogén növekedési modell elméleti argumentációira alapozva a terüle-ti függ ség jelensége társításra került a re-gionális hatásokon átnyúló externalitások meglétével (Fingleton et al., 2006). Nap-jainkban azok az endogén növekedési te-rületi irányzatok dominálnak, amelyek a térség versenyképességének javítását he-lyezik középpontba. Az endogén (térségen belüli) adottságok – térbeli elhelyezkedés, elérhet ség, településszerkezet, agglome-rációs el nyök, növekv mérethozadék, tudást ke – régiónként eltér ek, így azok egyedi növekedési pályát eredményeznek (Capello, 2008; Ács – Varga, 2000; Miner-va – Ottaviano, 2009; Lengyel, 2012).

A fenntartható regionális innovatív fej-l dést Stimson, Stough és Nijkamp (2011,

1. táblázat A regionális gazdasági növekedés f bb közgazdaságtani irányzatai

Elméleti szempontok

Keynesi irányzat Neoklasszi-kus (exogén)

irányzat

Neoklasszi-kus (endogén)

irányzat

Neoklasszikus (heterodox)

irányzat

Területi irányzat

Id szak 1960-as, 1970-es évek

1960-as, 1970-es évek

1980-as, 1990-es évek

1980-as, 1990-es évek

1990-es, 2000-es évek

Gazdasági növekedés értelmezése

Jövedelmek és foglalkoztatás növekedése

Termelékeny-ség és az élet-

színvonal javulása

Termelékenység és az életszínvo-

nal javulása

Versenyképes-ség javulása

Verseny-képesség javulása

Növekedési tényez k

Kereslet (fogyasztás,

beruházások, közkiadások)

Tényez ellá-tottság és ter-melékenység

Termelékenység növekedésének endogén mecha-nizmusai (techno-

lógiai fejl dés)

Nem hagyo-mányos ténye-z ellátottság (infrastruktú-ra, innováció, elérhet ség)

Endogén területi elemek

Elméleti alapok

Exportbázis el-mélet, kumulatív okság elmélete

Régiók közöt-ti tényez -

áramlás

Makroökonómiai endogén növeke-

dési elméletek

Növekedé-si potenciál elméletek

Kistérsé-gi endogén növekedési elméletek

Forrás: Lengyel, 2012


10-11. o.) a termel t kével (munka, t ke), a humán t kével (munkaer min sége, ké-pességek), a társadalmi t kével (interakció, kommunikáció, üzleti hálózatok), a krea-tív t kével (vállalkozó készség, innovatív el relátás) és az ökológiai t kével (élhet környezet, tiszta leveg és víz, rekreációs lehet ségek) magyarázzák.

A regionális gazdaságtan megállapításai szerint a következ térszervez dési szintek különböztethet k meg: szupranacionális gazdaság, nemzetgazdaság és regionális/lokális gazdaság.

Egy-egy regionális vagy lokális gazdaság jellege szerint városi (akár városrégió for-májában) vagy vidéki.

A vidék a természeti, gazdasági és tár-sadalmi tér speciális jellemz kkel bíró, rendkívül összetett egysége. Ugyanakkor az egyes téregységek heterogenitása termé-szeti, társadalmi, gazdasági szempontból is szembet n .

A vidéki területek közös jellemz i a követ-kez k: elszórtan él lakosság, gyakran me-z gazdaságra alapozott gazdaság, nagyobb távolság a f városi központoktól (magas tranzakciós költségek), a f szolgáltatások hiánya. Ezek a jellemz k alapozzák meg a vidékfejlesztés szükségességét, hiszen a vidékfejlesztés újból életre kelti a vidéki területeket, reprodukálja az er forrásokat. A vidékfejlesztés célja4 lehet az elvándorlás megakadályozása, a szegénység elleni küz-delem, a foglalkoztatás növelése, az esély-egyenl ség támogatása a mez gazdaságban és egyéb szektorokban is.

Az Európai Unióban a vidéki területek meghatározására els sorban az OECD terminológiáját használták. Az Európai Bizottság 2010-ben az OECD által korábban használt módszertanok változatait felhasz-nálva új tipológiát vezetett be.

A rendelkezésre álló 2009. évi adatok

alapján elmondható, hogy az EU27-ben a te-rület 57%-a alapvet en vidéki (NUTS 3-as szinten, EU15 és EU12 csoportosításban az alapvet en vidéki térségek aránya közel azonos, 56, illetve 59%), és az ott él k száma adja a népesség 24%-át. Az EU egészében ezek a térségek generálták a hozzáadott érték 17%-át és a foglalkoztatás 22%-át, az új tagállamokban az el bbinél 29, az utóbbinál 36%-os hozzájárulásról volt szó (1. ábra).

Az alapvet en vidéki térségekben az el-s dleges szektor teremti el a hozzáadott érték 3,9%-át (illetve még ennél is többet, ha az élelmiszeripart is Þ gyelembe vesszük). Itt a mez gazdaság szerepe kifejezetten jelent s lehet, és nem csupán közvetlenül, hanem addicionális gazdasági tevékenység generálása révén közvetve is. Különösen er s el reható kapcsolatok állnak fenn az élelmiszer-ipari feldolgozó üzemekkel, hotelekkel, vendéglátóegységekkel és va-lamennyi szektorral, amelyeknek további kapcsolódási pontjai vannak a vidéki gaz-daság többi részével (EB, 2011; EB, 2012).

Európa természeti, társadalmi és gaz-dasági tekintetben is rendkívül heterogén országai, régiói között mutatkozó diszpari-tások a versenyképesség kulcstényez inek strukturális hiányosságaiból, a nem kielé-gít t ke- és humáner forrás-ellátottság-ból, az innovatív kapacitás, a kreativitás hiányából, a vállalkozások rendelkezésére álló támogatások nem kell en hatékony felhasználásából, illetve a természeti (kör-nyezeti) t ke eltér szintjéb l fakadnak.

A diszparitások felszámolása érdekében a lemaradó régiókban fokozni szükséges a gazdasági növekedést (Elekes, 2011), tá-mogatni kell a felzárkózást és a konver-genciát. A konvergencia üteme az utóbbi néhány évtizedben viszonylag állandó volt. A csatlakozás után a felzárkózási folyamat

4 Az EU vidékfejlesztési politikájának 2007 és 2013 között 3 tematikus tengelye volt: a versenyképesség fokozá-sa a mez gazdasági és erdészeti szektorban, a környezet és a vidék állapotának javítása, a vidéki területeken él k életmin ségének növelése és a vidéki gazdaságokban folytatott gazdasági tevékenységek diverziÞ kációja.


kifejezetten felgyorsult, ugyanakkor a leg-utóbbi pénzügyi és gazdasági válság gyenge potenciális növekedést eredményezett, és továbbra is csak hosszabb távon történ helyreállást feltételez (lásd például Halmai – Vásáry, 2010).

A vidéki térségek különböz ségéb l adó-dóan azok növekedési teljesítménye is elté-r . Egy Sassi és Pecci (2008) által elvégzett elemzés azt mutatja, hogy a konvergencia sebessége csökkent, és az EU15 EU27-hez viszonyított konvergenciájának paramé-tereit tekintve a minimum és a maximum értékek közötti különbség n . A regionális térbeli egymásrautaltságot Þ gyelembe vev empirikus analízisük hangsúlyozta, hogy az új tagországok területi egységei között divergencia, illetve lassabb felzárkózás Þ -gyelhet meg.5

A vidéki Európában a regionális diffe-renciálódás többszörös folyamata Þ gyelhe-t meg. A térbeli különbségek öt széls séges pólussal jellemezhet k (van der Ploeg et al., 2008; 2. ábra)

A pólusok a következ k: – magas szint és intenzív specializációval

jellemezhet specializált mez gazdasági terület;

– periférikus terület, ahol a mez gaz-daság kisebb szerepet játszik, vagy ahol a mez gazdaság szerepének csökkenése a lakosság elvándorlásához vezet;

– új vidéki terület, ahol a mez gazdaság els dleges szerepe a multifunkcionális szol-gáltatások nyújtása, és ahol a mez gazdaság egybefonódik a regionális gazdasággal;

– szegmentált terület olyan specializált szektorokkal (mez gazdasági vagy egyéb), amelyek széles kör szolgáltatásokat, ter-mékeket kínálnak;

– új agglomeráció, amely er sen köt dik a városi gazdaságokhoz, és ahol jelent sen csökken a mez gazdaság jelent sége;

– továbbá a fenti csoportosításon kívül esik az „álomföld” kategóriája, amely alatt olyan helyek értend k, amelyek kedveltek és sokak által látogatottak például az év

1. ábraTerületi és hozzáadottérték-megoszlás a régi és az új tagországokban, valamint

Magyarországon

Forrás: EB, 2012; EB, 2013 alapján saját szerkesztés

5 Sassi és Pecci elemzése meger sítette a mag-periféria modellt. A regionális problémák aszimmetrikus jellegét magyarázza a földrajzi közelség és az a gazdasági folyamat, amelynek gyökerei a csatlakozás el tti id szakban és az integrációs folyamatból erednek. Egy másik, Gutierrez és Sassi (2011) által írt tanulmány rávilágít arra, hogy a „konvergenciát és területi függ séget alátámasztó bizonyíték különösen abban az esetben kerül felszínre, ha a becslések térbeli panelmodellekre vonatkoznak, míg a térbeli heterogenitás hatásai és a konvergenciaklubok je-lenléte a földrajzilag súlyozott regressziós megközelítésben érhet ek tetten”.


bizonyos id szakában (nyáron), de kevesek keresik fel az év többi részében.

VIDÉKI TERÜLETEK ÖKOLÓGIAI GAZDASÁGTANI

MEGKÖZELÍTÉSBEN

Az ökológiai közgazdaságtan keretében a gazdasági rendszereket azok környezetbe történ beágyazottságának Þ gyelembevé-telével szükséges értelmezni. A 3. ábra a gazdasági folyamatok bels és az ökológiai folyamatok küls körforgását illusztrálja.

A környezet „forrásfunkciójából” adó-dóan különböz nyersanyagok és szolgál-tatások állnak az emberek rendelkezésére. A forrásfunkció romlását az er források kimerítése (nincs id regenerációra) és a szennyezés okozza. A környezet „elnyel funkciója” azt jelenti, hogy az emberi ak-tivitásból adódó hulladékokat abszorbeálja és ártalmatlanítja (Harris, 2006).

Különböz „hagyományos” növekedési elméletek szerint a gazdasági növekedést a t ke, a munka és a teljes tényez terme-lékenysége határozza meg.

Ugyanakkor az ökológiai közgazdaságtan

három addicionális tényez t is Þ gyelembe vesz. Olyan tényez ket, amelyek mind a vidéki, mind a városi régiókban rendkívül heterogének:

• Energiaellátás: Az 1990-es években a

GDP egy egységére jutó energiaintenzitás

általában csökkent az OECD-országokban,

de az energiahatékonyság javulásának je-

lenlegi rátája nem elegend ahhoz, hogy az

egyéb tényez k által megnövelt energia-

felhasználáson úrrá legyen. Az energiafel-

használást és a kapcsolódó légszennyezést,

üvegházhatású gázok kibocsátását a jöv -

ben indokolt még inkább szétválasztani a

gazdasági növekedést l.

• Természeti t ke (föld, természeti er for-

rások): Bizonyos területeken a természeti

t ke eróziója fenyeget (pl. a biodiverzitás

csökkenése révén).

• A környezet abszorpciós kapacitása. A gazdasági növekedés és az ökoszisz-

téma közötti egyensúly biztosításának

igénye életre hívta a fenntartható fejl dés

koncepcióját. „A gazdasági fejl dés azon

formái, amelyek inkább meg rzik, mint-

hogy pusztítsák a környezetet, magukba

2. ábraA vidéki térségek tipológiája

Forrás: van der Ploeg et al., 2008


foglalják a megújuló energia használatát, az organikus és alacsony inputot igény-l mez gazdaságot, és az er forrásokat meg rz technológiákat.” (Harris, 2006)

A gazdasági növekedés és a manapság so-

kat vizsgált klímaváltozás között is szoros

összefüggés van. A klímaváltozás külön-

böz hatást gyakorol az egyes vidéki tér-

ségekre: a mez gazdaság, az infrastruktú-

ra, a humán-, növény-, állat-egészségügyi

helyzet, a vízmin ség és a rendelkezésre

álló víz mennyisége (a nagy vízmennyi-

ség okozta stressz Európában 2070-re a

jelenlegi 19%-ról 35%-ra emelkedhet – ez

fokozhatja a mitigációs nyomást), az el-

t n ökorendszerek, beleértve a tengeri

ökorendszereket is, a biodiverzitás csök-

kenése tekintetében. Igen fontos Þ gyelmet

szentelni annak a ténynek, hogy a legtöbb ökoszisztéma által biztosított szolgáltatás és a biodiverzitás a közjavak kategóriájába tartozik, így a társadalom hajlamos azok túlfogyasztására (Kumar, 2010).

A vidéki gazdaságokban a klímaválto-zás negatív hatásainak és a kapcsolódó konß iktuskonstellációknak (4. ábra) a ke-zelése olyan integrált és interdiszciplináris megközelítést igényel, melyben a mez gaz-daság szerepe és lehet ségei kiemelked fontossággal bírnak. Ez azzal az állítással magyarázható, hogy a mez gazdaság nem csupán elszenved je a klímaváltozásnak, de egyben annak kiváltója is. Az éghajlat alakulását (különösen a csapadék meny-nyiségét, a folyóvizek vízhozamát, az üveg-házhatású gázok megkötését és tárolását)

3. ábra Tágabb összefüggésben vizsgált körforgás

Forrás: Harris, 2006


nagymértékben befolyásolják a mez gaz-dasági tevékenységek. Épp ezért a mez -gazdasági szerepl k azon „eszközeinek” Þ gyelembevétele és célzott használata, me-lyekkel pozitív hatást lehet elérni, kiemelt fontossággal bír.

Az is aláhúzást igényel, hogy a mez gaz-dasági szerepl k klímaváltozásra mint új kihívásra adott egyéni, autonóm adaptációs reakciói átfogó ellen rzést és szükség ese-tén jól megtervezett beavatkozást igényel-nek a szupranacionális, valamint nemzeti intézményi rendszert l.

A klimatikus hatások az Európai Unió egyes régióiban drámai frissvíz-hiányhoz vezethetnek. E krízis bels , tagállamok kö-

zötti és az EU országain túlmutató gazdasá-gi, társadalmi konß iktusokat eredményez-het, feler sítve a különböz vízkészletekhez hozzáfér felhasználók versenyét. Bizonyos körülmények között a konß iktusok kiéle-z dhetnek. A klímaváltozáshoz kapcsolódó egyéb hatások, mint például az élelmiszer-hiány, a széls séges id járási viszonyok – viharok és árvizek –, valamint a migráció, továbbá ezek együttes megjelenése szintén olyan konß iktuskonstellációkat alakíthat-nak ki, amelyek európai és nemzetközi szinten is destabilizációhoz vezethetnek. Természetesen az EU-nak azt a helyzetet is kezelni szükséges, ha a világ egyéb or-szágaiban alakulnak ki krízisek, melyeknél

4. ábraKonß iktuskonstellációk mint a nemzetközi destabilizáció kiváltó tényez i

Megjegyzés: konß iktuskonstellációk a szaggatott vonalú dobozbanForrás: EB, 2009b alapján, kiegészítve


a tovagy r z hatások válaszreakciókat, beavatkozást igényelnek (4. ábra).

Az éghajlati változás negatív hatásainak csökkentése, továbbá pozitív irányú válto-zások elérése érdekében megoldást igényel a közjavak, a negatív és pozitív externáliák el mozdítása. A piaci szerepl k akkor ké-pesek, illetve hajlandók a klímaváltozás szempontjából is szükséges tevékenységre, ha a közjavak többletráfordításai Þ nanszí-rozásra kerülnek.

VIDÉKI TERÜLETEK INTÉZMÉNYI

KÖZGAZDASÁGTANI MEGKÖZELÍTÉSBEN

Az intézményi közgazdaságtan kereté-ben a gazdasági növekedést (felzárkózás ütemét) meghatározó termelési tényez k mennyisége és min sége mellett kulcs-fontosságú szerepe van az intézmények jellegének és min ségének. A piacbarát, a versenyt akadályozó, meggátló korlátokat felszámoló, a vállalkozások fejl dését el -segít , a versenyt ösztönz intézmények dominanciája ugyanis hozzájárulhat a gazdaság teljesítményének növeléséhez. A piacgazdasági elvek m ködését el segí-t intézmények adott országban/régióban hozzájárulnak a reálgazdasági szféra szük-ségleteinek kielégítéséhez. A szabályozási, illetve intézményi feltételek korlátozzák vagy támogatják a reálgazdasági felté-telek alakulását, el segítve a hosszú távú versenyképességet. A reálgazdasági szféra versenyhátránya ellensúlyozható szabá-lyozási, intézményrendszeri reformokkal (Solt, 2007).

Az intézményi közgazdaságtanban eltér megközelítések jelennek meg attól függ -en, hogy a régi, az új vagy a neoklasszikus intézményi közgazdaságtanról van-e szó. A régi intézményi közgazdaságtan az infor-mális intézmények szerepét hangsúlyozza. Képvisel i azt állítják, hogy az intézmények társadalmi és közgazdasági értelemben nem szükségképpen hatékonyak. A tisztán

neoklasszikus elmélet szerint az egyetlen allokációs mechanizmus, az egyetlen intéz-mény a piac, és azon kívül minden egyéb gátolja a gazdasági teljesítményt (Tridico, 2004). Az új intézményi közgazdaságtan szoros kapcsolatban áll a neoklasszikus közgazdaságtannal, ami az egyéni telje-sítmény maximalizálására és a határelem-zésre helyezi a hangsúlyt. Ezzel egyidej leg tekintetbe veszi a tranzakciós költségeket, az információs problémákat és a korlátozott racionalitást. Az intézmények azt képvise-lik, hogy a különböz gazdaságok hogyan birkóznak meg a piaci zavarokkal és azok hatásaival. A Stern-jelentés szerint a leg-nagyobb piaci zavar eredményezte a már említett klímaváltozást. A klímaváltozás különböz hatásaira az egyes térségek-ben automatikusan úgynevezett autonóm (független) adaptációval reagálhatnak az érintett szerepl k. Egyes egyének és üzleti vállalkozások képesek a piac klímaváltozás által el idézett változásaihoz alkalmaz-kodni. Ez az autonóm adaptáció azonban valószín leg nem optimális a bizonytalan-ság, a tökéletlen információ és pénzügyi korlátok következtében, azaz az adaptáció nem hárítható kizárólagosan az egyénekre vagy vállalkozásokra. (Bizonyos adaptációs tevékenységek még akár növelhetik is az ökorendszerek sérülékenységét.) Ezért az autonóm adaptációs válaszreakciók kont-rollja szükséges, illetve irányított adaptá-ciós beavatkozások is szükségesek lehetnek (EB, 2009a). Ez utóbbi esetben felmerül a megbízó-ügynök problematikája.

Az intézmények jelent ségét az a tény is jól mutatja, hogy bizonyos vidéki területek és a mez gazdasági szektor önmagában nem feltétlenül képes a társadalom által megkövetelt és az ökoszisztéma m ködésé-hez szükséges megfelel környezeti hatást kiváltani, a piaci zavarokat felszámolni, azaz nem fenntartható. Az európai vidéki gazdaságban amellett, hogy a piaci zavaro-kat meg kell szüntetni, hangsúly helyez -dik a versenyképesség meger sítésére és a


fenntartható fejl dés biztosítására is. Ezek fontos eszköze a jobb szabályozás, a szabá-lyozási környezet javítása. A globalizáció és a liberalizáció hatásainak kitett és a tengerentúli országok mez gazdaságához viszonyítva kevésbé költséghatékony eu-rópai mez gazdasági szektor jelentékeny hátrányban van az ipari vagy a szolgáltató szektorral szemben. Épp ezért a szabályo-zási környezet egyszer sítéséb l ered bü-rokratikus költségcsökkenés nagy jelent -séggel bír a mez gazdasággal foglalkozók számára, hiszen a termel k és a kereske-d k egyaránt versenyképesebbé válhatnak. A szükségtelen jogszabályoknak történ megfelelésb l adódó extraterhek – például a politikafügg tranzakciós költségek – túl-zott mértéke gyakorlatilag a mez gazdasá-gi szerepl k implicit adóztatását jelentik. Más néz pontból, összefüggésben a szak-politikákkal – miközben tanulmányozzuk például az intézményi politikák alapelveit – felmerülhet az a kérdés, hogy a szakpoli-tikák hatásainak a standard jóléti elméleten alapuló mennyiségi becslése elég jó-e arra, hogy az inkább strukturális és környezeti tényez kre koncentráló szakpolitikai in-tézkedéscsomagokat kezeljék.

A vidékfejlesztési politika analitikus felgöngyölítése során két f problémát szükséges számításba venni: 1. a mez gaz-daságban bekövetkez strukturális váltás késedelméb l adódó problémát, 2. a mez -gazdasági termelés multifunkcionalitásából és a termel d környezeti externáliákból fakadó nehézségeket. Amennyiben ezeket Þ gyelembe vesszük, a jóléti közgazdaságtan elvei nem bizonyulnak kielégít nek. Ezért ezek helyett az elvek helyett a vidékfejlesz-tés normatív intézményi közgazdaságtan-ból kiinduló megközelítése indokolt abból

a célból, hogy a vidékfejlesztési folyamatok és politikák értékelése konceptuálisan is leírható legyen. A normatív intézményi közgazdaságtan (melynek alapelvei a kö-vetkez k: 1. együttm ködésb l realizálható nyereség, 2. ösztönzéskompatibilis önsza-bályozás, 3. intézményesített verseny) a jóléti közgazdaságtani megközelítés ki-terjesztése. (Az utóbbi elvei: 1. optimális er forrás-allokáció, 2. alternatív költség, 3. egyensúlyi árakkal történ koordinálás.) Ezt a megközelítést igazolja például a vidéki hitelpolitika (Petrick, 2004).6

VIDÉKI TERÜLETEK GAZDASÁGI NÖVEKEDÉSE ÉS VERSENYKÉPESSÉGE

INTÉZMÉNYI ÉS REGIONÁLIS KÖZGAZDASÁGTANI MEGKÖZELÍTÉSBEN

Piacgazdasági elvek alapján m köd in-tézmények mellett a versenyképesség a re-álgazdasági feltételekt l függ. A reálszféra és az intézményi szféra között kölcsönhatás áll fenn, azaz a megfelel en m köd szabá-lyozási és intézményi rendszer el segítheti a reálszféra kibontakozását, a versenyké-pesség növelését (Solt, 2007). Az intézmé-nyi közgazdaságtani megközelítés mellett a regionális gazdaságtan is nagy hangsúlyt fektet a versenyképesség vizsgálatára, az azt befolyásoló tényez k feltérképezésére. Egy adott régió versenyképessége javítható például azzal, ha a termékekkel, szolgálta-tásokkal globálisan jelen lev , de egyben lokális er forrásokat felhasználó húzóága-zatok versenyel nyeinek forrásait tudatos beavatkozásokkal, gazdaságfejlesztési eszközökkel er sítik meg. A területi t ke (5. ábra) kiaknázását, illetve az endogén fejl dést segíti az exportképes bázisszektor,

6 „A piaci jövedelmek többé-kevésbé speciÞ kált támogatásokkal történ befolyásolása helyett olyan intézmé-nyi keret létrehozása vagy meger sítése ajánlott, amely lehet vé teszi azon pénzügyi közvetít k m ködését, akik eljárnak mind a hitelfelvev k, mind a hitelbiztosítók érdekei szerint. Ez anélkül foglalná magába a bankszektor prudenciális szabályozását, a kormányzat által szabályozott privát önszabályozást és az intézményesített ver-senyt, hogy közvetlenül akadályozná a közvetít i feladatokat.” (Petrick, 2004)


a globális piacon speciális er forrásokat nyújtó helyi szektorbeli cég, a társadalmi t ke üzleti kapcsolaton túlmutató speci-ális tényez je, a kooperálás (szinergiák kihasználása), a térség aktív jellege (cégek bevonzása és megtartása) (Lengyel, 2012; Camagni, 2002).

„Kitson, Martin és Tyler (2004) a regio-nális versenyképesség esetében az endogén fejl dés tényez it tartják fontosnak. Hat

olyan tényez t emeltek ki, amelyeknél a »t ke« fogalma nyújt értelmezési kere-tet: termel t ke, humán t ke, társadal-mi-intézményi t ke, kulturális t ke, inf-rastrukturális t ke, tudás/kreatív t ke. A versenyképesség outputját három össze-függ mutatóval mérik: termelékenység7, foglalkoztatás és életszínvonal. Szerintük a versenyképességre egyaránt hatnak hard és szoft elemek. Hard elemek alatt értve a jól

5. ábraTerületi t ke összetev i

RIV

AL

IZÁ

LÁ

S

Magas rivalizálás

(magánjavak)

Magán állót ke-állomány

Pénzben kifejez d externáliák (hard)

Díjköteles javak

c

Kapcsolati magánszolgáltatások:- a cégek küls kapcsolatai- K+F eredmények transzfere

Egyetemi spin-offoki

Humán t ke:- vállalkozó készség- kreativitás- magán know-how

Pénzben kifejez d externáliák (soft)

f

(klubjavak)

(kevert közjavak)

Tulajdonosi (saját) hálózatok

Kollektív javak:- tájkép- kulturális örökség (magán „együttesek”)

b

Kooperációs hálózatok:- stratégiai szövetség K+F-ben és tudásban - PPP a szolgáltatásokban és a tervezésben

Természeti és kulturális er -források kormányzása

h

Kapcsolati t ke:- együttm ködési ké-pesség és kollektív tevékenység- kollektív kompetenciák

e

(közjavak)

Alacsony rivalizálás

Er források:- természeti- kulturális

Társadalmi állót ke:- infrastruktúra

a

Ügynökségek a K+F transzferére

Befogadóképesség az új esz-közök iránt

Agglomerációs és körze-ti el nyök

g

Társadalmi t ke:(önkéntes részvétel)- intézmények- magatartásminták, értékek- bizalom, reputáció

d

Tárgyi javak(hard)

Vegyes javak(hard+soft)

Nem tárgyi javak(soft)

TÁRGYIASULTSÁG

Forrás: Lengyel, 2012 (Camagni, 2008, 38. o.) alapján

7 Az EFIGE-tanulmány (FP-7-es program) (European Firms in a Global Economy: Internal policies for external competitiveness) alapján a versenyképességet alapvet en cégek szintjén szükséges vizsgálni. A folyamatos termelékenységnövekedést mutató cégek jellemz i a következ k: - induláskor viszonylag kicsik (de az alkalmazottak megfelel képzettséggel és kompetenciákkal rendelkeznek);- t keer sek a K+F Þ nanszírozásához;- az alkalmazottakat teljesítményarányosan Þ zetik;- családi vállalkozás esetén a menedzsment elkülönül a tulajdonosi struktúrától;- nem vesznek igénybe banki hitelt (vagy csak kismértékben). (http://www.hazaeshaladas.hu/ftp/a_versenykepesseg_mozgato_rugoi.pdf )


mérhet gazdasági, demográÞ ai, infrast-rukturális stb. tényez ket, míg szoft elemek a min ségi, nehezen mérhet jellemz ket takarják.” (Lengyel, 2012) A versenyképes-

ség részben a jelenlegi pozíciót mutatja,

részben pedig a képesség kiaknázásával jö-

v ben elérhet pozícióra, a tartós gazdasági

fejl désre való hajlamra, képességre utal.

Az utóbbi évtizedben a versenyképesség egységes fogalma alatt a következ érten-

d : „a vállalatok, iparágak, régiók, nem-zetek és nemzetek feletti régiók képessége relatíve magas jövedelem és relatíve magas foglalkoztatottsági szint tartós létrehozá-sára, miközben a külgazdasági (globális) versenynek ki vannak téve” (EB, 1999, 75. o.; Lengyel, 2000; Lengyel, 2012, 167. o.); illetve „egy nemzet vagy régió életszínvo-nalának fenntartható növekedését jelenti a nem önkéntes munkanélküliség lehet legalacsonyabb szintjén” (EB, 2008, 15. o.; Lengyel, 2012, 167. o.).

Az Európai Unióban a regionális poli-tika formálásában nagy szerepet játszik a régiók versenyképességének elemzése. Alapvet en a vállalati versenyképességre

ható tényez ket (m ködési költség, t ke-

állomány, know-how, speciális tényez k

– pl. szakképzett munkaer ) vizsgálják.

A versenyképesség központi tényez je a termelékenység. Azt befolyásolja a föld-rajzi helyzet, az ágazati szerkezet, a köz-lekedési, környezeti infrastruktúra kiépí-tettsége, a K+F és a demográÞ ai helyzet alakulása.

A munkatermelékenység vonatkozásá-

ban megjegyzend , hogy azt az egy ledol-

gozott órára jutó teljesítmény fejezi ki a

legpontosabban, tekintettel arra, hogy az

Þ gyelembe veszi a régiók specializálódását,

a szezonalitást, a részmunka régiónkénti

eltér jelent ségét (Lengyel, 2003, 2006). A termelékenység javulásához els sorban a következ tényez k járulnak hozzá: fejlett közlekedés, modern telekommunikációs hálózat, er s vállalkozói kultúra, high-tech klaszterek, aktív helyi közigazgatás, üzleti

hálózatok túlcsorduló hatásai (Lengyel, 2003).

Lengyel Imre (2003) piramismodellje

a 6. ábrán látható módon értelmezi a ver-

senyképességet.

A piramis alja a hosszú távú fejl déshez

szükséges társadalmi, gazdasági, környe-

zeti és településszerkezeti tényez ket tar-

talmazza. A középs részben helyezkednek

el a gazdaságfejlesztéshez alkalmazható

alaptényez k, melyekre a versenyképességi

mutatók (alapkategóriák) épülnek. A pira-

mis csúcsa a régió lakosságának életszín-

vonalát és életmin ségét mutatja.

A VIDÉKI TERÜLETEK FEJESZTÉSÉNEK ELMÉLETI

ASPEKTUSAI

A vidéki gazdaságok m ködésének külön-

böz közgazdasági irányzatok aspektusából

történ megközelítése és értékelése el se-

gítheti, hogy a hiányosságok felszámolása, a

problémák megoldása és a fejl dés támoga-

tása céljából adekvát fejlesztéspolitikai esz-

közök meghatározására és alkalmazására

kerüljön sor. A vidékfejlesztés gyakorlati

eszköztára arra hivatott, hogy a vidéki tér-

ségek különböz közgazdaságtani irányza-

tok segítségével is deÞ niálható pozitívumai

kiaknázhatóvá, negatívumai ugyanakkor

felszámolhatóvá váljanak.

Elmondható, hogy napjainkra a

szektorális és nem szektorspeciÞ kus

megközelítések elég jelent s mértékben

integrálódtak. A vidéki területek fenn-

tartható fejl dését biztosító területala-

pú vidékfejlesztés került a középpontba

az élelmiszer-önellátottságot és jövede-

lemdiszparitást megcélzó agrárpolitika

helyett: a helyi sajátosságok kompetitív

el nyeinek kiaknázása és a vidéki közjavak

el állításának el segítése els dleges pri-

oritássá vált, azaz paradigmaváltás ment

végbe (Halmai, 2007).

Tekintettel arra, hogy a mez gazdaság

sem járul hozzá feltétlenül a tájkép, a ter-

mészet meg rzéséhez, az egészséges kör-


nyezethez – s t gyakran éppen ez a szektor veszélyezteti azokat –, csupán holisztikus megközelítésben érhet el, hogy míg növel-jük az el állított élelmiszer mennyiségét és megvédjük a környezet által nyújtott szol-gáltatásokat, meg rizhessük a nagyméret ökoszisztémákat is. A mez gazdaság mint szektor önmagában nem is képes megol-dani a vidék problémáit. A vidéki gazda-ságok fenntartható vidéki vagy új vidéki gazdasággá történ átalakítása megfelel új vidékfejlesztési politika kialakítása mel-lett oldható meg. Azaz új vidékfejlesztési paradigmát szükséges követni, melynek alapvet elemei a következ k:

Regionális gazdaságtani megközelítés-ben:

• térségi alapú, integrált (multiszektorális)

politika, amely a vidéki területek fenntart-

ható fejlesztését biztosítja;

• a vidékfejlesztés nem egyenl a vidéki

régióban bekövetkez gazdasági növeke-

déssel vagy gazdasági fejl déssel; a vidé-

ki gazdaság növekedése vonatkozásában

aláhúzandó, hogy a gazdasági növekedés

bizonyos formái nagymértékben károsít-

hatják a vidékfejlesztést;

• középpontban a versenyképesség javí-

tása: a helyi sajátosságok (környezeti vagy

kulturális adottságok, tradicionális termé-

kek stb.) kompetitív el nnyé alakítása áll;

• a mez gazdaság kiemelt szerepet tölt

be a vidéki gazdaságban: a helyi inputok,

üzleti szolgáltatások f vásárlója; a vidéki

közjavak f el állítója; ám egyedül nem

teljesítheti a vidékfejlesztés funkcióit.

Ökológiai gazdaságtani megközelítés-ben:

• középpontban áll a vidéki közjavak el -

állításának el mozdítása is;

• az ökoszisztémák meg rzését segíti

el .

6. ábraA területi egységek versenyképességének piramismodellje

Forrás: Lengyel, 2003, 292. o.


Intézményi közgazdaságtani megköze-lítésben:

• támogatja az intézményesített kutatási rutinok megváltoztatását;

• az új vidéki gazdaságokban m köd háló fejlesztését segíti el .

Mindhárom aspektusból elemezve le-het vé teszi, hogy adekvát válaszokat ad-jon a vidék a régi és az új kihívásokra (pl. infokommunikációs technológiák alkal-mazásával).

A vidéki gazdaságok legf bb általános kihívása, hogy megfelel alkalmazkodási

gyakorlatot alakítsanak ki. Ez különösen nehezen valósítható meg a t keellátottság, az ágazati struktúra és a szakpolitikák – KAP, Kohéziós politika – implemen-tációjának vonatkozásában széls séges regionális heterogenitással jellemezhe-t Európai Unióban. Az alkalmazkodás vizsgálata során megállapítható, hogy az a rurális terekben alapvet en nehézkesebb és id ben késleltetett. Ebb l adódóan a rurális térben a tudáson alapuló gazda-ság8 és társadalom kialakítására, az ahhoz szükséges infrastruktúra megteremtésé-

8 A tudásháromszög-koncepció három egymást kiegészít és er sít folyamatra épül: az új tudás el állítása a ku-tatás útján, a tudás elterjesztése az oktatás segítségével és a tudás alkalmazásának támogatása az innovációval. Az ötödik szabadság leginkább az oktatók, kutatók, tudósok, tanulók mobilitásával kapcsolatban jelenik meg, de a tudásáramlás ennél jóval tágabb fogalom.A K+F területén a „kritikus tömeg” elérése min ségi paraméterekkel is összekapcsolódik, ezért az „elit” (legjobb kutatók, kutatóhelyek, közösségek) keresése és támogatása célravezet . A kiválóságra való koncentrálás azon-ban nem alkalmazható az innovációk elterjesztésének ösztönzése során. A tanuló gazdaságban a tudás alkal-mazásának támogatása gyakorlatilag azoknak a képességeknek és készségeknek a megteremtését, fejlesztését jelenti, melyek lehet vé teszik az egyének és szervezetek számára a diffúziós folyamatba történ miel bbi bekap-csolódást. Nyilvánvaló, hogy minél több szerepl képes a környezet folyamatos újraértelmezésére és adaptálásá-ra, annál gyorsabb lesz a diffúziós folyamat. A diffúziós folyamat négy alapvet összetev je maga az innováció, a kommunikációs csatornák, az id , valamint az adott társadalmi rendszer, amelyben az elterjedési folyamat lezaj-lik. Ha az újítások elterjedésének folyamata a fentiek alapján id dimenzióban leírható döntési és kommunikációs folyamatnak tekinthet , amelynek egyes állomásain különböz információtípusok és tudásátadó mechanizmu-sok kapnak szerepet, akkor egyértelm , hogy annak sikere kulturális feltételekkel kapcsolódik össze. Követke-zésképpen a tudásháromszög országonként/régiónként igen eltér karakter lehet.

7. ábraA háló elméleti dimenziói

Forrás: van der Ploeg et al., 2008


re, valamint az oktatás modernizálására irányuló intézkedések végrehajtása még inkább szükséges, mint egyes városi ré-giókban.

A vidék fejl dését eredményez sikeres adaptációs folyamatot biztosíthatja az ún. „háló” – (kapcsolatháló) kialakítása.

A háló a vidéki társadalmakban megje-len interrelációk, interakciók, kölcsönös externalitások sajátos alakulása, mintázata. A háló összekapcsolja a tevékenységeket, folyamatokat, embereket és er forrásokat, illetve ezzel egyidej leg alakítja azok ki-bontakozásának módját. A háló fejl dése hozzájárul a regionális vidéki gazdaságok teljesítményéhez. F jellemz je: s r ség, multidimenzionalitás, kiváltott hatások, dinamika (van der Ploeg et al., 2008).

A háló többszerepl s, magában foglal ma-gánembereket, intézményeket, vállalkozá-sokat, állami ügynökségeket, hatóságokat és társadalmi mozgalmakat. A vidékfejlesz-tés pedig a háló fejl dését váltja ki.

Van der Ploeg és társai szerint a há-lónak van bizonyos elméleti dimenziója: 1. endogenitás – annak a foka, hogy a regio-nális gazdaság milyen mértékben használja a regionálisan rendelkezésre álló er for-rásokat (a nagyobb endogenitás nagyobb versenyképességi el nyre utal); 2. újdon-ság el állítása – a termelési eljárások és az együttm ködés javítását lehet vé tev kapacitás; 3. fenntarthatóság; 4. társadal-mi t ke – kooperáció, hálózatban történ részvétel; intézményi megállapodások; a piac szabályozó ereje; 5. intézmények el-len rz és piacokat meger sít vagy újakat létrehozó kapacitása (7. ábra).

Ezen túlmen en hangsúlyozni szükséges, hogy a háló szempontjából egyre fonto-sabb a tudásvalorizáció – a tudásátadás szerepe. (A tudás adekvát átadása lehet vé teszi a vidéki gazdaságokban rejl el nyök kiaknázását.)

FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE

(1) Ács Z.J. – Varga A. (2000): Térbeliség, endogén növekedés és innováció. Tér és Társadalom 4. 23–39. pp. – (2)

Armstrong, H. – Taylor, T. (2000): Regional Ecconomics and Policy. Blackwell Publishers Ltd, USA, 437 p. – (3)

Camagni, R. (2002): On the Concept of Territorial Competitiveness: Sound or Misleading? Urban Studies 13.

2395-2411. pp. – (4) Camagni, R. (2008): Regional competitiveness: towards a concept of territorial capital. In:

Capello, R. – Camagni, R. – Chizzolini, B. – Fratesi U. (eds.): Modelling regional scenarios for the enlarged

Europe. Springer-Verlag, Berlin, 33-47. pp. – (5) Capello, R. (2006): Regional Economics. Routledge, London-

New York – (6) Capello, R. (2008): Space and Theoretical Approaches to Regional Growth. In: Capello, R. –

Camagni, R. – Chizzolini, B. – Fratesi U. (eds.): Modelling regional scenarios for the enlarged Europe. Springer-

Verlag, Berlin, 13-31. pp. – (7) Combes, P-P. – Mayer, T. – Thisse, J-F. (2008): Economic Geography: The

Integration of Regions and Nations. Princeton University Press – (8) Elekes A. (2011): Cohesion and/or Growth?

Regional Dimensions of Convergence and Growth in Hungary. In: Public Finance Quarterly 1. 108-124. pp. – (9)

Európai Bizottság (EB) (1999): Sixth Periodic Report on the Social and Economic Situation and Development of

Regions in the European Union. European Commission, Luxembourg – (10) EB (2008): European Competitiveness

Report 2008. European Commission, Brussels – (11) EB (2009a): White paper - Adapting to climate change:

towards a European framework for action {SEC(2009) 386} {SEC(2009) 387} {SEC(2009) 388} /* COM/2009/0147

Þ nal*/ – (12) EB (2009b): New Challenges for agricultural research: Climate change, food security, rural

development, agricultural knowledge systems, 2nd SCAR foresight exercise. – (13) EB (2011): Common

Agricultural Policy towards 2020. Commission Staff Working Paper, Impact Assessment, Accompanying the

document Proposals for a REGULATION OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL -

establishing rules for direct payments to farmers under support schemes within theframework of the common


agricultural policy, - establishing a common organisation of the markets in agricultural products (Single CMO

Regulation) - on support for rural development by the European Agricultural Fund for Rural Development

(EAFRD) - on the Þ nancing, management and monitoring of the common agricultural policy and the Proposal for

a COUNCIL REGULATION determining measures on Þ xing certain aids and refunds related to the common

organisation of the markets in agricultural products {COM(2011) 625 Þ nal} {COM(2011) 626 Þ nal} {COM(2011)

627 Þ nal} {COM(2011) 628 Þ nal} Brussels, 20.10.2011, SEC(2011) 1153 Þ nal/2, http://ec.europa.eu/agriculture/

analysis/perspec/cap-2020/impact-assessment/full-text_en.pdf – (14) EB (2012): Rural Development in the

EU, Statistical and Economic Information Report 2012. http://ec.europa.eu/agriculture/statistics/rural-

development/2012/full-text_en.pdf – (15) EB (2013): Agricultural Policy Perspectives Member States factsheets

– May 2013. Hungary; http://ec.europa.eu/agriculture/statistics/factsheets/pdf/hu_en.pdf – (16) Fingleton, B.

– López-Bazo, E. (2006): Empirical growth models with spatial effects. Article Þ rst published online: 4 OCT

2006 DOI: 10.1111/j.1435-5957.2006.00074.x, Papers in Regional Science, Vol 85, Issue 2, 177-198. pp., June

2006 – (17) Fujita, M. – Krugman, P. – Venables, A.J. (2001): The Spatial Economy: Cities, Regions, and

International Trade. MIT Press – (18) Greenhut, M. (1959): “Size of Markets versus Transport Costs in Industrial

Location Surveys and Theory”. Journal of Industrial Economics vol 8 172-184. pp. – (19) Gutierrez, L. – Sassi, M.

(2011): Spatial and non spatial approaches to agricultural convergence in Europe. Paper prepared for the 122nd

EAAE Seminar „Evidence-based agricultural and rural policy making: methodological and empirical challenges

of policy evaluation”, Ancona, February 17-18, 2011, http://ageconsearch.umn.edu/handle/99362 – (20) Halmai

P. (2007): Vidékpolitikai jöv képek: komplex politika megalapozása. In: MTA-MEH: Stratégiai Kutatások 2006-

2007, Kutatási jelentések, Budapest – (21) Halmai P. – Vásáry V. (2010): Real convergence in the new Member

States of the European Union (Shorter and longer term prospects). European Journal of Comparative Economics

7:(1) 229-253. pp. – (22) Harris, J.M. (2006): Environmental and Natural Resource Economics, a contemporary

approach. Second edition, Houghton Mifß in Company, USA – (23) Hotelling, H. (1929): “Stability in Competition”.

The Economic Journal vol 39, n. 153 41-57. pp. – (24) Illés I. (2008): Regionális gazdaságtan – Területfejlesztés.

Typotex Kiadó, 264 p. – (25) Isard, W. (1956): Location and Space-Economy. MIT Press, Cambridge, Mass. – (26)

Kitson, M. – Martin, R. – Tyler, P. (2004): Regional Competitiveness: An elusive yet key concept? Regional

Studies 9. 991-999. pp. – (27) Kumar, P. (ed.) (2010): The economics of ecosystems and biodiversity. Ecological

and economic foundations, Earthscan, UK – (28) Lengyel I. (2000): A regionális versenyképességr l. Közgazda-

sági Szemle 12. 962-987. pp. – (29) Lengyel I. (2003): Verseny és területi fejl dés: térségek versenyképessége Ma-

gyarországon. JATEPress, Szeged – (30) Lengyel I. (2006): A regionális versenyképesség értelmezése és piramis-

modellje. Területi Statisztika 2 131-147. pp. – (31) Lengyel I. (2012): Regionális növekedés, fejl dés, területi t ke

és versenyképesség. In: Bajmócy Z. – Lengyel I. – Málovics Gy. (szerk.): Regionális innovációs képesség, verseny-

képesség és fenntarthatóság. JATEPress, Szeged, 151-174. pp. – (32) Lengyel I. – Rechnitzer J. (2004): Regioná-

lis gazdaságtan. Bp.-Pécs, Dialóg Campus – (33) Lösch, A. (1954): The Economics of Location. Yale University

Press, New Haven, orig. edn. (1940) Die Räumlische Ordnung der Wirtschaft. Gustav Fischer, Jena – (34) Marnini

M.B. – Moonex P.H. (2005): Rural Economies. http://www.ecostat.unical.it/Marini/Pubblicazioni/Rural%20

economies.pdf – (35) Minerva, G.A. – Ottaviano, G.I.P. (2009): Endogenous growth theories: agglomeration

beneÞ ts and transportation costs. In: Capello, R. – Nijkamp, P. (eds.): Handbook of regional growth and

development theories. Edward Elgar, Cheltenham, 86-97. pp. – (36) Petrick, M. (2004): Governing structural

change and externalities in agriculture: toward a normative institutional economics of rural development. 87th

EAAE-Seminar Vienna, April 21-23, 2004. Assessing rural development of the CAP – (37) Sassi, M. – Pecci, F.

(2008): Agricultural and economic convergence in the EU integration process: do geographical relationships

matter? Paper prepared for presentation at the 12th EAAE Congress ‘People, Food and Environments: Global

Trends and European Strategies’, Gent (Belgium), 26-29 August 2008, http://ageconsearch.umn.edu/

bitstream/44459/2/484.pdf – (38) Solt, K. (2007): A verseny és a versenyképesség kapcsolata Magyarországon.

Széchenyi István Egyetem, http://www.gvh.hu/domain2/Þ les/modules/module25/42664DE2F8DFA04E.pdf –

(39) Stimson, R. – Stough, R.R. – Nijkamp, P. (2011): Endogenous regional development. Edward Elgar,

Cheltenham – (40) Tridico, P. (2004): Institutional change and economic performance in transition economics:

the case of Poland. SEI working paper No 74, http://www.sussex.ac.uk/ sei/documents/wp74.pdf – (41) van der


Ploeg, J.D. – van Broekhuizen, R. – Brunori, G. – Sonnino, R. – Knickel, K. – Tisenkopfs, T. – Oostindie, H.

(2008): Towards a new theoretical framework for understanding regional rural development. (chapter 1 from

‘Unfolding Webs: The dynamics of regional rural development’ (van Gorcum, Assen, 2008) http://www.

jandouwevanderploeg.com/2/EN/doc/Towards_new_theoretical_framework.pdf – (42) Varga A. (2006): Tér-

szerkezet, technológiai fejl dés és makrogazdasági növekedés. Habilitációs el adások 7. Pécsi Tudományegye-

tem Közgazdaság-tudományi Kara Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola – (43) von Thünen, J.H.

(1826): Der Isolierte Staat in Beziehung auf Landwirtschaft und Nationalökonomie. Puthes, Hamburg – (44)

Weber, A. (1929): Alfred Weber’s Theory of the Location of Industries. University of Chicago Press, Chicago, orig.

edn. (1909) Über der Standort der Industrien. Verlag Mohr, Tübingen


Summary

CHARACTERISTICS THAT MAKE LONG TERM SURVIVAL OF AGRICULTURAL HOLDINGS MORE LIKELY

By: Valkó, Gábor – Kincses, Áron

Keywords: sustainability, agriculture, General Agricultural Census, longitudinal analysis, logit model.

One of the criteria of sustainable agriculture is the long-term survival of holdings. We were looking for characteristics that make more likely the long term survival based on the data of 2000 and 2010 General Agricultural Censuses for private farms by a logit model. According to the results of the model, the characteristics for long term survival include the keeping of cattle and production of grapes, the use of greenhouses and the ownership of tractors. The area of utilised agricultural land makes the long term exist-ence of the farms more likely. There were a relatively large number of variables that do not increase or decrease the survival of farms, including the production of certain crops and agricultural buildings. The long term existence is less likely with the higher age of the farm manager and if the manager is female.

RURAL ECONOMIES IN THE CONTEXT OF ECONOMIC THEORIES

By: Vásáry, Viktória

Keywords: spatial, ecological and institutional economics, rural development.

The challenges of rural economies and their sustainable solutions are analysed and synthesised by applying the tools and categories of spatial, ecological and institutional economics. The rural area is a very complex unit of economic, social and natural space with special characteristics. At the same time the heterogeneity of the units of space is very striking.

The problems and difÞ culties to be addressed or the most effective exploitation of re-sources in economic, social and environmental terms in rural economies also require theoretical analysis of different ongoing practices and theoretical abstractions.

The creation of new concepts and adequate theoretical reasoning how rural economies function needs on the one hand an interdisciplinary approach and on the other hand – in terms of economics – the explanation and analysis of different phenomena calls for the tools of, for example, spatial economics, ecological economics and institutional econom-ics.

The aims that need to be attained by using different targeted and tailor-made measures in the framework of integrated rural policy cannot be reached simultaneously as these are more or less competing aims that cause a tension in the future too. A decision needs to be made on which one is of higher priority – economic or environmental goals. The maximised result calls, however, for innovative thinking, and an innovative, even crea-tive policy approach and being able to Þ nd the golden middle way in terms of competitive economic performance and surviving ecosystems.

85

In view of Pillar 2 of the Common Agricultural Policy reform the rural development policy to be implemented after 2013 seems to have characteristics of the paradigm de-scribed. The supranational common strategic framework and the national partnership agreements will contribute to the better harmonisation of rural development and other policies. By selecting schemes from the menu deÞ ned at European Union level Member States and regions will be able to adjust the multiannual programmes to their own needs. Hence they will be able to exploit their endowments to the greatest extent possible and to contribute much more to the Þ ght against climate change.

FACTORS OF DETERMINATION AND CLASSIFICATION FOR THE ALTERNATIVE FOOD SUPPLY SYSTEMS

By: Kujáni, Katalin

Keywords: alternative food supply system, short food supply chain, producers’

network, local food.

During the period of the Common Agricultural Policy between 2014 and 2020, the short food supply chains make up a distinct thematic sub-programme. The programme acquires a relevant role among the national rural development projects. The realisation of this programme will be made possible thanks to 3.4 billion in European Union subven-tions available to Hungary. That is why the short food supply chain as a new instrument gives the relevance to this research, the Þ rst goal of which was to systemise the recently used diverse deÞ nitions. The deÞ nitions of alternative food supply networks, localised food supply systems and short food supply chains are applied as synonyms, but signiÞ -cant differences can be discovered among them.

The second aim of this article was to recognise and adapt a dominant model to the national rural development programmes. The interpretation of deÞ nitions and a review of European case studies pointed out the determinant factors of models (local product, identiÞ ed products, organic production, national or regional subventions, regulation, direct selling, short food supply chain, collective initiatives, innovation, professional ad-vice and training). An average model that could be adaptable in other countries does not exist. It depends on the special endowments and possibilities of the regions as to which channels, labels or form of regulations are inaugurated. The diversity of European rural food supply systems is also shown by the results of the classiÞ cation of factors. Hence three groups are distinguished: regions with well-developed direct selling systems and short food chains (France-Midi-Pyrénnées, Italy-Ambruzzo); regions which take part in the short food chains via producers’ organizations (Germany-Bavaria, Portugal-Alentejo,

Spain-Andalusia); and Þ nally regions which possess traditionally developed direct sell-

ing (Greece-Thessaly, Cyprus-Nicosia, Hungary-South Great Plan).

The localised agro-food systems have a signiÞ cant rural development function apart

from that of food supply. This hypothesis was underpinned by the second case studies

and grouping of the factors. On the basis of these three well-distinguished local systems

can be determined: relationships based on social responsibility; retail systems based on

local foods; and Þ nally horizontal linkages of producers.

GAZDÁLKODÁSA G R Á R Ö K O N Ó M I A I T U D O M Á N Y O S F O LY Ó I R ATSCIENTIFIC JOURNAL ON AGRICULTURAL ECONOMICS

TÁMOGATÓINK:VIDÉKFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM

NEMZETI AGRÁRSZAKTANÁCSADÁSI, KÉPZÉSI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI INTÉZETAGRÁRGAZDASÁGI KUTATÓ INTÉZET

GAZDÁLKODÁS SZERKESZT SÉGE:1093 Budapest, Zsil utca 3-5.Telefon, fax: +361-476-3295

E-mail: [email protected]

Kéziratokat a szerkeszt ségbe szíveskedjenek küldeni, ahol a folyóirattalkapcsolatban minden más kérdésben is szívesen állnak rendelkezésére

KIADJA ÉS TERJESZTI:

Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet,1223 Budapest, Park utca 2.

Felel s kiadó: Dr. Mez szentgyörgyi Dávid, +361-362-8100

LAPTULAJDONOS:

A folyóirat éves el Þ zetési díja 5580 Ft/év, amely az áfát is tartalmazza.A folyóirat el Þ zetése történhet: készpénzátutalási megbízással

Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet1223 Budapest, Park utca 2. „Gazdálkodás” jelöléssel. Átutalással

(megrendelésre számlát küldünk).

HU ISSN 0046-5518

Nyomtatás: Demax M vek Nyomdaipari Kft.1151 Budapest, Székely Elek u. 11.+3620-337-2819, +361-236-9070

www.demax.hu

Nemzeti Agrárszaktanácsadási,Képzési és Vidékfejlesztési Intézet

E SZÁMUNK SZERZ I:

Gáspár Tamás, a BGF Kutatóközpont, Világgazdaság és Nemzetközi Kereskedelem Tanszék tudományos f munkatársa, Budapest, [email protected]

Kincses Áron, a KSH Életmód-, foglalkoztatás- és oktatásstatisztikai f osztály, Életszínvonal-statisztikai felvételek osztálya osztályvezet je, Budapest, [email protected]

Kujáni Katalin, a SZIE Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola PhD-hallgatója, Gödöll , [email protected]

Mészáros Sándor, c. egyetemi tanár, az Agrárgazdasági Kutató Intézet ny. tudományos tanács-adója, Budapest, [email protected]

Szabó Gábor, a DE Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Kar Gazdaságelméleti Intézet professor emeritusa, Debrecen, [email protected]

Valkó Gábor, a KSH Vidékfejlesztési, mez gazdasági és környezeti statisztikai f osztály f osz-tályvezet je, Budapest, [email protected]

Vásáry Viktória, az AKI Agrárpolitikai Kutatások Osztálya osztályvezet je, Budapest, [email protected]

nemzeti agrárszaktanácsadási, gazdÁlkodÁsreal.mtak.hu/15816/1/gazdalkodas_2014_01_vasary...

Documents