1800-as évek divatja
DESCRIPTION
1800-as évek divatja. Készítette: Fazekas Anna. Alsóneműk. Kezdjük azzal az egyszerű ténnyel, hogy a mai értelemben vett modern fehérnemű egészen az 1920-as évekig nem is létezett. Ráadásul sokkal inkább takart, mint megmutatott. Arról nem is beszélve, hogy az esetek - PowerPoint PPT PresentationTRANSCRIPT
1800-AS ÉVEK DIVATJA
Készítette: Fazekas Anna
ALSÓNEMŰKKezdjük azzal az egyszerű
ténnyel, hogy a mai értelembenvett modern fehérnemű egészen
az 1920-as évekig nem islétezett. Ráadásul sokkal inkábbtakart, mint megmutatott. Arról
nem is beszélve, hogy az eseteknagy többségében nem fehér,hanem nyers színű volt, éppen
ezért érdemes őket inkábbalsóneműnek nevezni. Azemberek mindig az udvartkövették öltözködésben.
FŰZŐK,MELLTARTÓKA korábban bálnacsonttal,
később acéllal merevített fűzőkannyira összenyomták a belsőszerveket, hogy volt olyan nő,
aki abba halt bele, hogy abordája átszúrta a máját.A
melltartó akkor került a képbe,amikor a fűző eltűnt. Az
akkori melltartók egyetlen célja, hogy a fűző tartásához
hozzászokott nők továbbra se érezzék teljesen csupasznak
magukat..
TRIKÓ,HARISNYAA mai értelemben vett harisnya elődje térd
fölött masnival megkötött ruhanemű volt. A masnin kívül
azért fantáziadúsabb díszítések is előfordultak a
divattörténet során: az 1830-as években
gyönyörű, bokán és lábfejen hímzett
darabok ékesítették a nők .
A leheletvékony pamutmuszlinból készült ruha
alatt csak egy vékony, testszínű selyemtrikót viseltek,
ésgyakran mezítláb jártak-keltek a házban. Nem csoda, ha a
legtöbb nő úgynevezett muszlinbetegségben
szenvedett, azaz folyamatosan felfázott vagy
tüdőgyulladást kapott.
A HÁZASTÁRSI ÉLET
A házasság előtt a felek nem
is látták egymást, utána meg
már – néhány kivételtől
eltekintve – mindegy volt, ki
hogyan néz ki. A házastársak
sokszor egész életükben nem
látták egymást meztelenül,
csak hálóruhában.
NŐK.
Hiába született valaki gazdagnak, ha az akkor divatos
muszlinruhákban nem mutatott jól, a szétfolyt test összetartására pedig
fűzőt sem viselhetett azon egyszerű oknál fogva, hogy az éppen nem
volt divatos. A leheletvékony pamutmuszlinból készült ruha alatt
csak egy vékony, testszínű selyemtrikót viseltek, és gyakran mezítláb jártak-keltek a házban.
Nem csoda, ha a legtöbb nő úgynevezett muszlinbetegségben
szenvedett, azaz folyamatosan felfázott vagy tüdőgyulladást kapott.
A történelemben a mostani testkultuszhoz és kivetkőzéshez hasonló időszak az ókoron kívül csupán a francia direktórium idején fordult elő. Az emberek mindig az udvart követték öltözködésben, de mivel akkor a francia forradalom alatt meggazdagodott, születési előjogokkal nem rendelkező polgárságnak volt igazán hatalma, sokkal inkább a szépség volt a nő értékének fokmérője, mint a rang.
CIPŐKHa erre a korra gondolunk, puffos 'gigot' ujjat, ejtett vállat, krinolinokkal merevített aljat és húzott darázsderekat képzelünk el, amelyek
1820 körül végleg száműzték az empire vonal mell alatti szabását és természetesebb
sziluettjeit. Az empír divatja nem igényelte a derék elszorítását, így a nők szó szerint
lélegzethez jutottak. A szabadabb szellem a cipőkészítésben is megnyilvánult: sehol egy
kényelmetlen sarok, inkább puha anyagokból készített papucscipők domináltak, amelyek a kor
ízlése szerint pasztellszínekben pompáztak. A lapos sarkak térhódításában a francia
forradalom is szerepet játszik: az emelt sarok a burzsoázia megtestesítője, így érthetően
lázadnak ellene
KIEGÉSZITŐ
Az 1800-as évektől a szoknya milliméterekkel kezd egyre feljebb
kúszni, míg végre 1830 körül a bokát már szabadon hagyja - így végre a cipőre is eshet néhány pillantás. A reformkor szendének tűnő hölgyei
ezt ki is használják, és mívesen hímzett selyemharisnyákkal és cipőcskékkel próbálják a férfiak figyelmét lábikóikra irányítani
MAGASSARKUMíg itthon a kiegyezés tartja lázban
az urakat, a hölgyek az 1860-as évek trendjének hódolnak: hétköznapokra
sötét harisnya dukál, a cipő pedig enyhén hegyes orrú. Divatos a Lajos-
sarok a századfordulón, népszerűsége az Edward-korban teljesedik ki; ekkor a viktoriánusan
szemérmes fekete, fűzős bokacsizmát váltja egy jóval frivolabb cipőfazon,
amely majd az 1920-as évek divatjának előfutára lesz. Az eszményi
láb kicsi, formás, magas boltozattal rendelkezik, ezt igyekeznek 12-15
centis cipősarkakkal hangsúlyozni – megteremtve a fétiscipők első
generációját.
KÖSZÖNÖM FIGYELMÉT!