EUR/04/50462

IV. Környezet és Egészség Miniszteri KonferenciaMagyarország, Budapest, 2004. június 23-25.

Környezet-egészségügyi indikátorok Európa részére: Indikátorokon alapuló előzetes beszámoló

Háttéranyag

67/BD/4 2004. június KIZÁRÓLAG ANGOL NYELVEN

1

KÖRNYEZET-EGÉSZSÉGÜGYI INDIKÁTOROK EURÓPA RÉSZÉRE

INDIKÁTOROKON ALAPULÓ ELŐZETES BESZÁMOLÓ

2

KÖRNYEZET-EGÉSZSÉGÜGYI INDIKÁTOROK EURÓPA RÉSZÉRE

INDIKÁTOROKON ALAPULÓ ELŐZETES BESZÁMOLÓ

2004. június

3

ÖSSZEFOGLALÓ E82938 A Környezet-egészségügyi Információs Rendszer (KEIR) értékes eszköz az intézkedések megvalósításának és módosításának ellenőrzésére és értékelésére. Az összehangolt KEIR döntő eleme az indikátorkészlet, amely lehetővé teszi a népegészségügy, és meghatározó elemeinek megfigyelését. Ez a beszámoló az EVSZ egy pán-európai KEIR módszertan kifejlesztésének folyamatán belül végzett előzetes tanulmány eredménye. Bemutatja az indikátorok alkalmazását az egységesített népegészségügyi felmérésekben, és négy témakörben nyújt beszámolót: légszennyezés, zaj, közlekedési balesetek, víz- és közegészségügy. A beszámoló betekintést nyújt a környezeti megfigyelések és az egészségügyi ellenőrzések során nyert információk integrálásának hatékony módszereibe, felhasználva az expozíció-válaszreakció asszociációkról rendelkezésre álló tudományos ismereteket. Ezek a módszerek segíthetnek megválaszolni az intézkedések egészségügyre és a környezetre gyakorolt hatásinak kulcskérdéseit, és iránymutatót nyújtanak a jövőbeni intézkedések és tevékenységek terén. A beszámoló bemutatja a rutinszerű adatgyűjtés korlátait, és körvonalazza a nemzetközi ügynökségek és a Tagállamok együttműködésének megerősítésének szükségességét. Kulcsszavak: KÖRNYEZET-EGÉSZSÉGÜGY KÖRNYEZETI EXPOZÍCIÓ EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT INDIKÁTORAI INFORMÁCIÓS RENDSZEREK METHODS – KÖRNYEZETI MEGFIGYELŐ MÓDSZEREK EURÓPA

Az EVSZ Regionális Irodájának kiadványaira vonatkozó kéréseket címezze: • e-mail-en keresztül publicationrequests@euro.who.int (a kiadványok példányaiért) permissions@euro.who.int (engedélyért a kiadványok sokszorosítására) pubrights@euro.who.int (engedélyért a kiadványok lefordítására) • postai úton Publications WHO Regional Office for Europe Scherfigsvej 8 DK-2100 Copenhagen, Denmark

© Egészségügyi Világszervezet 2004 Minden jog fenntartva. Az Egészségügyi Világszervezet Európai Területi Irodája örömmel fogadja a publikációk teljes vagy részbeni sokszorosítására és terjesztésére vonatkozó kéréseket. A jelen publikációban alkalmazott megjelölések és az anyag bemutatása nem jelenti az Egészségügyi Világszervezet vélemény nyilvánítását bármely ország jogi helyzetével, területével, városával, kerületével vagy hatóságaival, továbbá az országhatárok megállapításával kapcsolatban. Amikor a táblázatok fejszövegében az „ország vagy terület” megjelölés látható, az országot, területet, várost vagy kerületet jelent. A pontozott vonalak a térképeken a hozzávetőleges határvonalakat jelölik, ahol esetleg még nem teljes az egyezség. Meghatározott cégek vagy bizonyos gyártók termékeinek az említése nem vonja maga után Egészségügyi Világszervezet támogatását vagy ajánlását, előnyben részesítve azokat egyéb, hasonló természetű, említésre nem kerülő cégekkel vagy termékekkel szemben. A tévedések és a hibák kizártak, a védjegyes termékek nevei nagy kezdőbetűkkel lettek megkülönböztetve. Az Egészségügyi Világszervezet nem szavatolja a kiadványban található információk teljességét és helyességét, és nem felelős a használatuk eredményeként elszenvedett károkért. A szerzők és a szerkesztők álláspontja nem feltétlenül képviseli az Egészségügyi Világszervezet döntéseit vagy meghatározott irányelveit.

4

Tartalomjegyzék

Oldal Előszó 1Vezetői összefoglaló 81. Bevezetés

A KEIR szükségessége a jogalkotásban. A területi iroda szemléletmódja. A KE indikátorok kifejlesztésének folyamata Európa számára.

10

2. A beszámoló felépítése 143. Légszennyezés

Az okozati lánc és az indikátorok. A szennyező anyagok csökkentésének lehetséges előnyös egészségi hatásai. Irányzatok és nemzetközi összehasonlítások. A népegészségügyi intézkedések lehetséges hatásai.

15

4. A zaj Az okozati lánc és az indikátorok. A zajexpozíció csökkentésének lehetséges előnyös egészségi hatásai. Irányzatok és nemzetközi összehasonlítások. A népegészségügyi intézkedések lehetséges hatásai

24

5. Közlekedési balesetek Az okozati lánc és az indikátorok. A közlekedésbiztonság javításának lehetséges előnyös egészségi hatásai. Irányzatok és nemzetközi összehasonlítások. A népegészségügyi intézkedések lehetséges hatásai

31

6. Vízellátás és csatornázás Az okozati lánc és az indikátorok. A biztonságos víz lehetséges előnyös egészségi hatásai. Irányzatok és nemzetközi összehasonlítások. A népegészségügyi intézkedések lehetséges hatásai

37

7. Következtetések Alkalmazhatóság. Hasznosság és többletérték. Jövőbeni fejlesztések.

45

1. függelék A központi indikátorok összesített alkalmazhatósági besorolása

49

2. függelék Szoftver eszközök: az EuroIndy és az ENHIS.

50

3. függelék Példa az adatlapra

53

Eredmények és becslések 55Hivatkozások 60Meta-adatok 61

5

MUNKATÁRSAK Nune Bakunts aÁllami Higiénés és Járványellenes Felügyelet, Jereván, Örményország Hristina Mileva aEgészségügyi Minisztérium, Szófia, Bulgária Ružena Kubínová aOrszágos Népegészségügyi Intézet, Prága, Cseh Köztársaság Vladimíra Puklová a

Országos Népegészségügyi Intézet, Prága, Cseh Köztársaság Hans-Guido Mücke a, b

Szövetségi Környezeti Ügynökség (EVSZ együttműködő központ), Levegőminőség Irányítás Berlin, Németország Angela Queste c

Népegészségügyi és Higiénés Intéze, Bonn-i Egyetem,Bonn, Németország Jürgen Thelen aSzövetségi Környezeti Ügynökség (EVSZ együttműködő központ), Levegőminőség Irányítás Berlin, Németország Kádár Mihály a

Országos Környezet-egészségügyi Intézet, Budapest, Magyarország Málnási Tibor aOrszágos Környezet-egészségügyi Intézet, Budapest, Magyarország Páldy Anna a

Országos Környezet-egészségügyi Intézet, Budapest, Magyarország Piero Borgia aA Lazio Régió Népegészségügyi Ügynöksége, Róma, Olaszország Sara Farchi c

A Lazio Régió Népegészségügyi Ügynöksége, Róma, Olaszország

Aida Laukaitiene a

Állami Népegészségügyi Központ,Vilnius, Litvánia Ingrida Zurlytč a

Állami Népegészségügyi Központ,Vilnius, Litvánia Diane Houweling a, c

Állami Népegészségügyi és Környezeti Intézet (RIVM), Bilthoven, Hollandia Kees Huijsmans a

Állami Népegészségügyi és Környezeti Intézet (RIVM), Bilthoven, Hollandia Anne Knol aÁllami Népegészségügyi és Környezeti Intézet (RIVM), Bilthoven, Hollandia Brigit Staatsen a, b

Állami Népegészségügyi és Környezeti Intézet (RIVM), Bilthoven, Hollandia Řystein Solevĺg c

Bergfald & Co., Eidsnes, Norvégia Dorota Jarosinska c

Foglalkozás és Környezet-egészségügyi Intézet,, Sosnowiec, Lengyelország Bogdan Wojtyniak b, c

Állami Higiénés Intézet, Varsó, Lengyelország Alexandra Cucu aEgészségügyi Minisztérium, Bukarest, Románia Adriana Galan a

Népegészségügyi Intézet, Bukarest, Románia Milada Estokova- Mikulčikova a

Népegészségügyi Intézet, Pozsony, Szlovákia María José Carroquinoa,b ,c

Instituto de Salud Carlos III (CISATER), Madrid, Spanyolország Luis Soldevilla Benito aInstituto de Salud Carlos III (CISATER), Madrid, Spanyolország

Antonis Georgellis b, c

Foglalkozási és Környezet-egészségügy, Stockholm Megyei Tanács, Stockholm, Svédország Mats Rosenlund b

Foglalkozási és Környezet-egészségügy, Stockholm Megyei Tanács, Stockholm, Svédország Sonja Kahlmeier a

Társadalom- és Megelőző Orvostani Intézet, Bázeli Egyetem, Bázell, Svájc David Kay cWales-i Egyetem, Ceredigion, Egyesült Királyság Maya Sadeh aLondoni Higiénés és Trópusi Betegségek Iskola, London, Egyesült Királyság Paul Wilkinson b, c

Londoni Higiénés és Trópusi Betegségek Iskola, London, Egyesült Királyság Projekt irányítás és menedzsment Dafina Dalbokova Rokho Kim Michal Krzyzanowski EVSZ Európai Környezet-egészségügyi Centrum Bonn, Németország a. nemzeti előzetes tanulmány csoport vagy támogatás b. tervező csoport c. szerkesztői csoport

6

ELŐSZÓ 1 Az információ elengedhetetlen eszköz népegészségügyi jogalkotáshoz és a döntéshozatalhoz. Az Egészségügyi Világszervezet, és különösen az Európai Területi Iroda, jelentős erőfeszítéseket tesz a Tagállamok segítésére az egészségügyi és az egészséget befolyásoló tényezőkről rendelkezésre álló információk fejlesztésének és megosztásának terén. Ez egy fontos út az országok támogatására, az igényeiknek legmegfelelőbb intézkedési lehetőségek kiválasztásában és a tevékenységek hatékonyságának ellenőrzésében. A környezet-egészségügyi információ intézkedések szempontjából releváns volta, az elérhetősége és az összehasonlíthatósága további fejlesztéseket igényel a Régióban. Ezért munkálkodik a Területi Iroda, együtt a tagállamokkal és számos nemzetközi szervezettel, egy átfogó európai környezet-egészségügyi információs rendszer kialakításán, amely lehetővé teszi majd a prioritások bizonyítékokon alapuló felállítását, így növelve az információk elérhetőségét és elősegítve a kommunikációt a lakossággal. Ez a dokumentum példákkal szolgál a környezet-egészségügyi indikátorok alkalmazására, amelyek fontos elemei az információs rendszernek. A példák számos tagállamból származó információkon, és az egészségügy és a kiválasztott környezeti faktorok, és az egészséget meghatározó környezeti tényezőket érintő tevékenységek közötti okozati láncról rendelkezésünkre álló ismereteken alapulnak. A tagállamokból származó szakértők nagyszámú csoportja, a Területi Iroda egy csapatának irányításával, készítette elő ezt a dokumentumot. Személyesen szeretném megköszönni a közreműködésüket. Remélem, ez a munka, és a környezet-egészségügyi információs rendszer jövőbeni dinamikus fejlődése, megerősíti a képességeinket az Európai lakosság egészségének javítására irányuló ténykedések terén. Marc Danzon EVSZ Európai Regionális Igazgató

7

VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ 2 Ez a beszámoló az Egészségügyi Világszervezet (EVSZ) Európai Régiója számára készült környezet-egészségügyi (KE)1 indikátor projektjének, és különösen az indikátorok négy témakörön belüli - légszennyezés, zaj, közlekedési balesetek, víz- és közegészségügy- szemléltető alkalmazásának eredménye. Az összetett KE problémák, és a válaszul hozott intézkedések leírásához használt standardizált megközelítés segítségével az elemzés bemutatja az indikátorok hasznavehetőségét a felbecslések és a jelentés terén, továbbá a rutinszerű adatgyűjtés korlátait. Az előzetes tanulmány része egy Környezet-egészségügyi Információs Rendszer (KEIR)2 kifejlesztési folyamatának az EVSZ Európai Területi Irodája által, együttműködésben számos tagállammal, az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel és az Európai Bizottsággal. A folyamat számos tevékenységet foglal magába, az intézkedések szempontjából lényeges témák kiválasztásától, és az indikátor módszertanok kifejlesztésétől egészen az alkalmazhatóságig és az egészség és környezet közötti kapcsolatokra rávilágító, és a létező adatok használatakor alkalmazható központi indikátor készlet kiválasztását eredményező próbatesztelésig. A folyamat során elemző és jelentési módszerek is kifejlesztésre kerültek, olyan eszközökkel és eljárásokkal együtt, amelyek alkalmasak hasznos információk kinyerésére a létező nemzeti statisztikai, ellenőrző és megfigyelő rendszerekből. A központi indikátor készlet tíz, az egészségügy szempontjából számottevő tematikus környezeti területre összpontosít, és fogalmi keretül a DPSEEA (hajtóerők-kényszerítő erő-állapot-expozíció-hatások-intézkedések) modellt használja. A beszámoló a kiválasztott témakörök mindegyikén belül egy tömör leírást nyújt a problémáról, felméri az intézkedések és beavatkozások lehetséges előnyeit az egészségügy számára, és a központ indikátorok egy rövid értelmezését adja. Szervezett módon felméri az egészségügy szempontjából lényeges környezeti indikátorok időbeni tendenciáit és az országok közötti különbségeit, információt biztosítva a KE helyzetről, a lényeges meghatározó környezeti tényezőkről, a népegészségügyi intézkedésekről és beavatkozásokról, és az egészségügyre gyakorolt lehetséges hatásról. Esettanulmányok szemléltetik a kiválasztott beavatkozások morbiditás és mortalitás csökkentésére gyakorolt hatásait. Az információ grafikus formában kerül bemutatásra miden olyan esetben, amikor lehetséges a kommunikáció elősegítése a különböző felhasználói csoportokkal. A légszennyezés-expozíció egészségügyi hatásait jelző indikátorok elemzése bemutatja a légszennyezés csökkentésével kialakuló lehetőséget a jelentős egészségügyi fejlődésre. Az indikátorok központi készlete lefedi a DPSEEA-lánc legtöbb kapcsolatát, kezdve az energia felhasználástól, a gépjármű forgalom intenzitásától, a szennyező anyagok kibocsátásától, a kültéri légszennyezés koncentrációktól az egészségügyi hatásokig, magában foglalva az intézkedések indikátorait. Az információk ilyen mértékű kiterjedése hasznos az intézkedés hozatal szempontjából lényeges következtetések levonásához. A zajjal kapcsolatos indikátorok elemzése felveti a felmérési módszerek Tagállamok közötti kielégítőbb összehangolásának szükségszerűségét. Egy holland esettanulmány bemutatja, hogyan használható fel a környezeti zajjal és annak meghatározó tényezőivel kapcsolatos

1 Angol rövidítése: EH – environmental health 2 KEIR – Environmental Health Information System

8

meghatározott információ nyomon követése az egészségre gyakorolt káros hatások lecsökkentésére és a döntéshozatalhoz. Az alapadatok meghatározásának országok közti különbségei ugyancsak megnehezíthetik a közlekedési balesetekkel kapcsolatos indikátorok közvetlen összehasonlítását. A tendenciák felmérése azonban értékes javallatot nyújthat a felhasználásra az intézkedések meghatározása terén. Számos indikátor társelemzése betekintést nyújt az egészségügy és a forgalomintenzitás közötti kapcsolatokba, kijelölve az intézkedések feladatát a balesetek és a következményes sérülések megelőzésében. A víz- és közegészségügy központi indikátorkészletének elemzése igazolja az indikátorok hasznosságát a vízellátás/közegészségügy és a népegészségügy közötti kapcsolatok megfigyelésére egész Európában Az így kapott információ felhasználható a nemzeti intézkedések támogatásához, és hasznos a nemzetközi összehasonlításoknál. Az indikátorok használatával nyert többletérték az Európai Bizottság Direktívák, továbbá a vízgazdálkodás fejlesztését célzó állami törvények és szabályozások hatékonyságának ellenőrzésekor mutatkozik meg. Az indikátorok társelemzése arra enged következtetni, hogy a víz által terjedő betegségek gyakorisága alábecsült a résztvevő országokban. A beszámoló bemutatja, hogy az indikátorok hathatós kommunikációs eszközök a jogalkotók, a szakértők és a közvélemény számára. Beépítve az intézkedés hozatal folyamatába, képesek felmérni és bemutatni a környezeti és egészségügyi rendelkezések hatékonyságát, így elősegítve a prioritások felállítását a versengő intézkedések között. Egész Európában alkalmazva, a közétett epidemiológiai kutatásokkal együtt, az indikátorok az intézkedések fejlődésének nemzeti és nemzetközi színtű tájékoztatásához felhasználható bizonyítékot nyújtanának. A beszámoló érzékelteti az indikátorok összehasonlíthatóságának jelenleg korlátozott szintjét Európában, ami gyakran a felügyeleti és jelentési módszerek hiányosságainak tudható be néhány országban. A KEIR értéke és a képessége a környezeti és egészségügyi döntéshozatal támogatására megnövelhető az adatgyűjtés és - feldolgozás progresszív fejlesztésével és összehangolásával, célul tűzve az információk összehasonlíthatóságának tökéletesítését a Tagállamok között. Az elemzés bemutatja a nemzetközi ügynökségek és a Tagállamok közötti együttműködés szükségességét a cél elérése érdekében.

9

1. BEVEZETÉS A 2004. júniusában Budapesten tartandó IV. Környezet és Egészség Miniszteri Konferencia az Egészségügyi Világszervezet Európai Területi Irodája által kezdeményezett, az környezet és az egészségügy egységesítését célzó folyamat továbbvitele. A Konferencia áttekinti az 1989-ben tartott első konferencia óta létrejött fejlődést Európában a környezet és az egészségügy terén, megkülönböztetett figyelmet fordítva a korábbi Szovjetunió független országaiban lévő jelen helyzetre. A Konferencia vitapontjai közé tartozik majd a növekvő aggodalom az egészségügy helyzetével kapcsolatban, mint például a lakásokkal és az energiával kapcsolatos intézkedések, és kijelöli majd az utat az Európai Cselekvési Terv a Környezetért és a Gyermekek Egészségéért átvételére. A Konferencia jelentős hányada a jogalkotás alapjainak megerősítésére lesz szentelve, összehangolt eszközökön és megközelítéseken keresztül, az Egészségügyi Világszervezet teljes Európai Régiója számára. A Környezet-egészségügyi Információs Rendszer (KEIR) egyike a döntő intézkedési szközöknek, amelyek bemutatásra kerülnek politikai támogatás elnyeréséért. e

Ez a jelentés egy, az Egészségügyi Világszervezet által az Európai Régió számára környezet-egészségügyi (KE) indikátorok kifejlesztésére irányuló projektjéhez tartozó előzetes tanulmány eredménye. Az előzetes tanulmány célja az alkalmazhatóság ellenőrzése, és az EVSZ indikátorok hasznavehetőségének bemutatása volt, mint eszköz a környezet-egészségügyi döntéshozatal számára egész Európában. Ez a jelentés szemlélteti az indikátorok

asználatát négy területen: légszennyezés, zaj, közlekedési balesetek, víz- és közegészségügy. h 1.1. ábra A KEIR közreműködése az intézkedések megszövegezésében és kiértékelésében

1 .1 A KEIR SZÜKSÉGESSÉGE A JOGALKOTÁSBAN A KEIR-t értékes eszköznek tekintik az intézkedések végrehajtásának és módosításának ellenőrzésére és értékelésére, mivel szisztematikusan gyűjtött és elemzett bizonyítékokat nyújt (1.1. ábra). A cél egy összehangolt és bizonyítékokon alapuló információs rendszer kifejlesztése, amely a jogalkotók szolgálatában áll európai, nemzeti és helyi szinteken, és elérhető a média és a nagyközönség számára. Továbbá a KEIR hozzájárul a fejlődés egy egységesített kiértékeléshez, az európai fenntartható fejlődés tudósításának szélesebb körű feladatán belül.

10

1.2 A TERÜLETI IRODA SZEMLÉLETMÓDJA A pán-európai KEIR kifejlesztéséhez döntő a helyzeteket és az időközbeni változásokat felmérő indikátor készlet megléte. A hagyományos indikátorok gyakran kizárólag az egészségügyre és a környezetre gyakorolt hatásokat mutatják. Az intézkedések vonatkozásában az indikátoroknak ellenőrizniük kell a kapcsolatokat a környezeti változások és az egészségügyi hatások között, és tudományos bizonyítékon kell alapulniuk. Az indikátoroknak továbbá biztosítaniuk kell a rendelkezések és az intézkedések hatékony ellenőrzését, és az egészségre gyakorolt lehetséges hatások kiértékelését. A Területi Iroda megközelítése a feltételek teljesítésére a DPSEEA (hajtóerők-kényszerítő erők-állapot-expozíció-hatások-intézkedések) modell átvétele volt (1.1. keretes szöveg). Az egyes indikátorok részletes módszertana szakértők által lett kifejlesztve, és munkacsoport találkozókon került felülvizsgálatra, bevonva multidiszciplináris szakvélemények széles skáláját és számos országot a tagállamok közül. A 10 témakör központi környezet-egészségügyi indikátor készletének alkalmazhatóságát 15 országban értékelték ki (lásd 1. Függelék)

1.3 A KE INDIKÁTOROK KIFEJLESZTÉSÉNEK FOLYAMATA

EURÓPA SZÁMÁRA Az KE indikátorok legfőbb eszközei és módszerei nemzetközileg összehangolt tevékenység során lettek kifejlesztve és ellenőrizve, a Területi Iroda KE indikátor tervezetének keretein belül. A feladat számos Tagállammal, az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel (EEA) és az Európai Közösség Egészség és Fogyasztó Védelmi Vezérigazgatójával együttműködésben lett megvalósítva, az KE indikátorok Európai Unió országai részére történő kifejlesztésének keretein belül. 1999 és 2003 között a ténykedés célja a különféle eredmények, tapasztalatok és elemzések egy átfogó és gyakorlati keretbe történő egyesítése volt. Számos ország1 biztosított aktív részvételt és szövetséget a kísérleti vállalkozás során. A speciális KE területek szakértői számos országból szintén hozzájárultak a módszertan kialakításához. 1 Albánia, Örményország, Bulgária, Cseh Köztársaság, Észtország, Finnország, Németország, Magyarország,

Lettország, Litvánia, Hollandia, Lengyelország, Románia, Oroszország (Szverdlovszki régió), Szlovákia, Spanyolország, Svájc

2 Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Finnország, Németország, Olaszország, Hollandia Portugália, Spanyolország, Svédország.

A projekt tevékenységei közé tartozik egy módszertan kifejlesztése az indikátorok számára, a nemzeti környezetvédelmi akcióprogramok (NEKAP) áttekintését követően, egy alkalmazhatósági tanulmány az egyetértés eléréséhez a központi indikátorokról, és az indikátorok, továbbá az elemző és jelentési módszerek próba ellenőrzése. 15 ország értékelte a javasolt módszertan mindenre kiterjedő alkalmazhatóságát és hasznavehetőségét (lásd 1. Függelék). Az KE indikátorok EU országok számára történő fejlesztésének folyamatban lévő projektjén belül, megvalósítva a 11 országgal2 szövetségben, az indikátorok ellenőrizésre kerültek az Európai Bizottság törvénykezésével szembeni összeférhetőség tekintetében is. Az adatgyűjtést elősegítő szoftver eszközök, és az KE indikátorok rendszerezésére és közlésére alkalmas prototípus web eszközök, mint például az EuroIndy és az ENHIS (lásd 2. Függelék) kerültek kifejlesztésre és hasznosításra. Az KE indikátorok kifejlesztésének teljes folyamata a 1.2. ábrán látható. További információ elérhető a http://www.euro.who.int/EHindicators oldalon.

11

1.1. keretes szöveg A DPSEEA modell

A DPSEEA modell hasznos a döntéshozatallal összefüggésben lévő KE indikátor rendszer megtervezésénél. Ajánlott az egészségügy, a környezet és a fejlődés közötti kapcsolatok leírására és elemzésére, és a velük összefüggésben lévő globális helyzet analízisére. A DPSEEA keretein belül a hajtóerő komponens az adott környezeti folyamatot motiváló és előmozdító tényezőkre utal, amelyek a környezetre ható kényszerítő erő kialakulását eredményezik. Válaszul a kialakuló kényszerítő erőre, a környezet állapota gyakran módosul. A környezet állapotának romlása azonban csak abban az esetben jelent kockázatot

az emberi jólétre, ha kapcsolat áll fent az emberek és a környezeti veszélyek között. Az expozíció ezért csak néhány esetben automatikus következménye egy veszélyforrás létezésének: feltételezi az emberek és a veszélyforrások együttes jelenlétét egyazon időben és helyen. Az expozíció a környezeti veszélyforrásnak viszont az egészségre gyakorolt hatások széles spektrumához vezet, amelyek lehetnek akutak vagy krónikusak. A veszélyforrások közül néhány hatása az expozíciót követő rövid időn belül érvényesül, míg más esetekben hosszú idő szükséges az egészségre ártalmas hatások kialakulásához. A környezet és a népegészségügy nézőpontjából a DPSEEA modell expozíció és egészségre gyakorolt hatás komponensei tűnnek a legjelentősebbnek. Az expozíció fogalma legjobban a környezeti közegben lévő szennyező anyagokkal kapcsolatban írható le: különböző utakon képesek áthatolni az emberi testen, mint például belégzés, lenyelés, vagy felszívódás a bőrön keresztül. A felszívódott szennyező anyag

mennyisége, vagyis a dózis, függ az expozíció időtartamától és intenzitásától. A környezeti problémák és a következményes egészségügyi hatások jelenlétében a társadalom talán megkísérli néhány intézkedés átvételét és alkalmazását. Ezek történhetnek számos formában, és megcélozhatják a környezet-egészségügyi kontinuum különböző pontjait. Intézkedések hozhatók az adott veszélyforrás lecsökkentésére vagy irányítására, mint például a szennyezőanyagok kibocsátásának korlátozása, vagy árvízvédelmi intézkedések bevezetése. A leghatékonyabb hosszú távú intézkedések azonban azok, amelyek megközelítése megelőző célú, és a rendszert hajtó erők megszüntetésére vagy lecsökkentésére irányulnak. További információért lásd: Corvalán C, Briggs D, Zielhuis G. Döntéshozatal a környezet-egészségügyben: a bizonyítéktól az intézkedésig. (Decision-making in environmental health:from evidence to action). London, E & FN Spon, 2000 az Egészségügyi Világszervezet megbízásából.

12

7 1.2. ábra A KE indikátorok kidolgozásának folyamata

Tizenegy ország3 vállalta önkéntesen, próba jelleggel a tíz témakörön belüli teljes KE indikátorkészlet létrehozására és kezelésére kifejlesztett módszertan alkalmazását, az alapul szolgáló adatbázisok és információ jelentő mechanizmusok használatával együtt. A jelen indikátorokon alapuló jelentés így összehangolt adatgyűjtés, információelemzés és az indikátorok jelentésére és közlésére alkalmas módszerek eredménye. A jelentés célja elsősorban egy keretmodell nyújtása az egységesített KE felbecsléshez, ezért néhány tematikus, túlnyomóan a városi környezettel foglalkozó kulcsfejezetre szorítkozik. Az indikátorok időbeli tendenciáira és a nemzetközi összehasonlításokra összpontosít. A tizenegy ország előzetes tanulmányban részt vevő tagjai és speciális területek meghívott szakértői működtek közre a beszámoló megfogalmazásában és szerkesztésében, továbbá számos nemzetközi információforrás és adatbázis is felhasználásra került. A beszámolóval együtt, az előzetes tanulmány során használt módszertannal egyező úton, nemzeti és nemzetközi adatlapok is készültek (példaként lásd a 3. függeléket), amelyek alapul szolgálnak majd a jövőbeni indikátorokon alapuló beszámolókhoz. A dokumentumok mindkét típusa a 2004. júniusában tartandó IV. Miniszteri Konferencia háttéranyagaként kerül majd terjesztésre. 3 Örményország, Bulgária, Cseh Köztársaság, Németország, Magyarország, Magyarország, Litvánia, Hollandia, Románia, Szlovákia, Spanyolország, Svájc

13

2. A BESZÁMOLÓ FELÉPÍTÉSE A beszámoló célja annak a bemutatása, hogy a KEIR alkalmas eszköz a környezet-egészségügyi döntéshozatalhoz egész Európában. A négy, egészségügyi vonatkozású környezeti témakör – légszennyezés, zaj, közlekedési balesetek, víz- és közegészségügy – indikátorairól szóló jelentés egy következetes megközelítés alkalmazásával készült. Ez lehetővé tette számunkra az expozíció-válasz kapcsolat terén birtokunkban lévő tudományos ismeretek átültetését a környezet-egészségügyi helyzet felmérésének eszközévé, az egészségi problémák hatékony kezelési módjának egyidejű bemutatása mellett. A fent említett környezeti problémákkal foglalkozó négy fejezet minden esetben a probléma rövid áttekintésével, és a DPSEEA modellen belüli központi indikátorok magyarázatával kezdődik, egy, a téma okozati láncának kapcsolatait bemutató ábrával kiegészítve. Ezt egy összefoglalás követi a környezeti intézkedések lehetséges egészségi előnyeiről, lefedve a megbetegedések környezeti terhét, a probléma felelőseit, és néhány példát a sikeres beavatkozásokra. Az egészségi hatások indikátorait mutatjuk be először, majd az okozati lánc környezeti meghatározó tényezőinek indikátorait. A tendenciákat és a nemzetközi összehasonlításokat táblázatok és grafikonok formájában ábrázoljuk. Ez az indikátorokon alapuló jelentés lényegi része, amely bemutatja az indikátorok alkalmazásának hasznavehetőségét és az így nyert többlet értéket a döntéshozók és a nyilvánosság felé történő kommunikáció terén. Minden fejezet a nemzeti és nemzetközi szintű közpolitikák eredményeként létrejövő hatásoknak és a lehetséges javulásnak az elemzésével végződik. A befejező rész bemutat egy esettanulmányt, a morbiditást és mortalitást csökkentő környezet-egészségügyi intézkedésekről. A jelentésben bemutatott indikátorok és vonatkozó kapcsolataik a DPSEEA láncban a 2. keretes írásban találhatóak. 2. keretes szöveg Az indikátorok és a társuló DPSEEA kapcsolatok Légszennyezés Az utasok szállítási igényei a szállítás módja szerint Hajtóerők Közúti közlekedés üzemanyag felhasználás Hajtóerők Légyszennyező anyagok kibocsátása Kényszerítő erő légköri légszennyezés expozíció (városi) Állapot A várható élettartam egy év alatt elvesztett évei Hatások Zaj A zaj által okozott kellemetlenség a lakosság számára Hatások A szabályozások, korlátozások és zajcsökkentő intézkedések

alkalmazása Intézkedések

Közlekedési balesetek Közlekedési balesetek által okozott halálesetek Hatások Közúti balesetek során bekövetkezett sérülések Hatások Víz- és közegészségügy Városi szennyvízkezelés Kényszerítő erő Az ivóvizek mikrobiológiai iránymutatóinak túllépése Állapot A rekreációs vizek mikrobiológiai minősége Állapot Hozzáférés vezetékes, szabályozott ivóvízhez Expozíció Víz által terjedő járványok kitörése Hatások

14

3. Légszennyezés 3.1 AZ OKOZATI LÁNC ÉS AZ INDIKÁTOROK Az általunk belélegzett levegő változó mennyiségben tartalmaz közlekedési eszközökből, iparból, háztartásokból és kereskedelmi forrásokból származó szennyező anyagokat, amelyek többnyire fosszilis tüzelőanyagok égése során keletkeznek. A szennyezőanyagok szintjének csökkentésére irányuló erőfeszítések ellenére továbbra is veszélyt jelentenek az emberi egészségre egész Európában (1). Az aggodalom középpontjában a levegőben terjedő, finom szemcsés anyagok állnak (különösen a PM10

4 és PM2.55), de az egyéb szennyező anyagok és

szennyező vegyületek is ide tartoznak, beleértve a kén-dioxidot, a nitrogén oxidokat, az ózont, a szén-monoxidot és az illékony szerves vegyületeket, mint például a benzol. Epidemiológiai

bizonyítékok igazolják, hogy számos egészségügyi hatás, beleértve a betegségeket és a légúti és szív-érrendszeri kórképek miatt bekövetkezett haláleseteket, alkalmanként kapcsolatban áll ezekkel a légszennyező anyagokkal. Ennek következtében létezik az „okozati lánc”, amely összeköti a függő viszonyunkat a magas energiafelhasználástól és a motorizált szállítástól a szennyező anyagok kibocsátásával, a szennyező anyagok koncentrációjával a légköri levegőben és az egészségre gyakorolt hatásokkal. A központi indikátorok készlete bemutatja az alkotóelemek tendenciáit az okozati láncban. 4Levegőben terjedő, finom szemcsés anyag, < 10 µm tömeg közép aerodinamikai átmérővel 5Levegőben terjedő, finom szemcsés anyag, < 2,5 µm tömeg közép aerodinamikai átmérővel 6 Ezek a becslések az elméleti alsó határ (15 µg/m³a PM10, és 7,5 µg/m³ PM2,5 esetén) feletti szennyező anyagoknak tulajdonítható egészségi hatásokon alapulnak.

3.2 A SZENNYEZŐ ANYAGOK CSÖKKENTÉSÉNEK LEHETSÉGES ELŐNYÖS

EGÉSZSÉGI HATÁSAI Nincs meggyőző bizonyíték arra nézve, hogy az európai városok jelenlegi légszennyezettségi szintje lenne felelőssé tehető a halálozás jelentős terhéért, a kórházi felvételek számáért és a tünetek súlyosbodásáért, különösen a szív- és érrendszeri megbetegedések esetén. A városi kültéri levegő szennyezettségének tulajdonítható éves betegségteher Európában becslések szerint 107 000 halálesetet és 725 000 funkcióvesztéssel korrigált életévet jelent (DALY) (2). A lakosság expozíciójának intézkedések általi csökkentése jelentős előnyökkel járna az egészségügyre nézve. Az intézkedések különböző mechanizmusok sorozatán keresztül működhetnek. Egy példa napjainkból (az Európai Régión kívül) rámutat a gázolaj kéntartalmának korlátozására hozott törvényes intézkedéseket követően fellépő egészségi előnyökre. Európában, Dublinban, a széneladás betiltása 1990-ben a szennyezettségi szint és a halálozások számának észrevehető csökkenéséhez vezetett (3.1. keretes szöveg) (4).

15

A légszennyezettség csökkentését elősegítő kezdeményezések magukban foglalhatják a szennyező üzemanyagok megadóztatását, az emissziós határértékek meghatározását és betartatását, továbbá a tisztább technológiák támogatását. Az adópolitika egy hasznos esettanulmánya olvasható a 3.4-es bekezdésben. 3.1 Keretes szöveg: A szénkereskedelem betiltásának egészségi előnyei Dublinban 1.2. ábra

1

16

Az ír kormány 1990-ben betiltotta a bitumenes szén piacra hozatalát, értékesítését és terjesztését, Dublin városán belül. A betiltásról készült tanulmány, amely a The Lancet című folyóiratban jelent meg, megvizsgálta a légszennyező anyagok koncentrációjának és a halálozási aránynak a változását 72 hónap alatt, a tiltás bevezetése előtt és az után, az időjárási tényezőkkel, az évszakokkal és a népesség összetételének változásával korrigálva az adatokat. A tanulmány szerint a korom koncentrációja két harmaddal, míg a kén-dioxid koncentrációja egy harmaddal csökkent le. A nem baleset miatti halálozás aránya 5,7%-kal, a szív-érrendszeri betegségek miatti halálozás 10,3%-kal, a légzőszervi betegségek miatti halálozás 15,5%-kal és az egyéb halálozás aránya 1,7%-kal csökkent. A szerzők következtése: „A Dublin városában bevezetett széneladási tilalom eredményeképpen jelentősen csökkent a korom finom szemcsés légszennyező anyagának koncentrációja, a cardiovascularis okok miatti halálozás 243-mal, a légúti okok miatti halálozás pedig 116-tal csökkent évente.” 3.3 IRÁNYZATOK ÉS NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSOK Egészségi hatások A légszennyezéssel összefüggő egészségromlás terhének becsült értéke az előzetes tanulmányban részt vevő országokban a 3.3.1-es táblázatban látható. Az egészség-hatás itt használt mértéke a várható élettartam elvesztett évei évente, 100 000 lakosra számítva. A becslések a helyi szennyezettségi adatokon és a publikált epidemiológiai tanulmányok bizonyítékain alapulnak, és a 7,5 µg/m3 feletti PM2,5 expozíciónak tulajdonítható egészségi hatásokat mutatják be. 3.3.1. táblázat A PM2,5 expozíció egészségi hatásai az előzetes tanulmányban részt vevő országokban F

orrás: EuroIndy és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség levegőminőség információs rendszer (AirBase)

Ország A PM2,5 népességgel

súlyozott koncentrációja (µg/m3)

A várható élettartam évente elvesztett évei 100 000 lakosra (95% CI)

Cseh Köztársaság 19,1 837 (220–1455) Németország 17,3 700 (184–1216) Magyarország 16,1 830 (218–1444) Izrael 24,7 711 (187–1232) Hollandia 19,7 773 (203–1343) Románia 23,5 1140 (300–1979) Spanyolország 21,2 861 (226–1494) Svájc 17,0 552 (145– 959)

A várható élettartam-vesztés nem kizárólag a szennyezettség szintjétől, hanem a szív- és légúti megbetegedések gyakoriságától és a népesség koreloszlásától is függ. Jóllehet az országonkénti becsült terhek nem pontosak, az adatok nagy vonalakban jelzik, hogy milyen terjedelmű javulást hozhatnak az egészség terén a légszennyezés vonatkozó intézkedések, és utalnak a légköri koncentrációk és az egészségteher közötti általános kapcsolatra. A lakosság levegőben terjedő részecske expozíciója és a meghatározó tényezők A légszennyezettség és a meghatározó tényezők tendenciája az elmúlt években – különösen a jármű és üzemanyag használat és az emisszió szintje – többnyire összetett, vagy a várakozásoknak nem megfelelő volt (3.3.1–3.3.4. ábrák). A helyzetet az alább következők szerint lehet összefoglalni.

A magánjárművekkel megtett utaskilométerek száma folyamatosan emelkedik a legtöbb országban (3.3.1. ábra), míg a busszal és vonattal megtett utaskilométerek száma vegyes tendenciát mutat.

17

A dízelolaj teljes és közúti szállítás során történő felhasználása emelkedik egész

Európában (3.3.2. ábra).

Habár az ipar és az energiatermelés által kibocsátott finom szemcsés, levegőben terjedő anyagok szintje általánosságban csökken, a közlekedéssel kapcsolatos kibocsátás (többnyire lényegesebb a városban élő lakosság expozíciója szempontjából) vegyes képet mutat (noha jelentős csökkenést Németországban) (3.3.3. ábra).

A kén-dioxid kibocsátásának mértéke és a levegőben mért koncentrációja megnőtt minden országban, kivéve Izraelben. Ez részben a csökkentésre irányuló intézkedések megvalósításának, mint például az üzemanyag kéntartalmának a mérséklése, részben pedig a szén és a lignit égésekor keletkező szennyezőanyagok lecsökkentésének tulajdonítható. A légköri koncentráció általában az Egészségügyi Világszervezet által meghatározott 50 µg/m3 –es szint alatt van. 3.3.1. ábra A magánautókkal megtett utas- kilométerek országonként Forrás: EuroIndy.

3.3.2. ábra A dízelolaj fogyasztása országonként Forrás: EuroIndy.

18

3.3.3. ábra Az összes és a szállítással kapcsolatos elsődleges PM10 kibocsátási tendenciák alakulása országonként. Forrás: EuroIndy

Nem volt egyértelmű tendencia az elmúlt években a környezeti PM10 koncentrációk tekintetében az előzetes tanulmányban részt vevő országokban, de a lakosság több, mint 20%-ának expozíciója továbbra is 40 µg/m3 (az Európai Közösség által kitűzött határérték 2005-re) PM10 szint felett van.

19

3.3.4. ábra A népesség légköri PM10 expozíciójának eloszlása az előzetes tanulmányban résztvevő országokban 1997 és 2000 között Forrás: EuroIndy

3.4 A NÉPEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZKEDÉSEK LEHETSÉGES HATÁSAI Az előzetes tanulmányban részt vevő nyolc országban (a lakosság száma 194 millió) évenként összesítve 1 555 400 év elveszített várható élettartam tulajdonítható a 7,5 µg/m3 koncentráció feletti PM2,5 expozíciónak. A valóságban kizárólag országos és helyi politikai beavatkozásokkal a szennyezettségi szint, és ennek következtében a szennyezésre visszavezethető halálesetek számának csak mérsékelt csökkentése érhető el. A számos magyarázat között a modern gazdaságok függő viszonya a fosszilis üzemanyagoktól, és a levegőben terjedő, finom szemcsés anyagok többszörös és összetett forrásai – beleértve a természetes forrásokat és az antropogén kibocsátások tömeges szállítását távoli forrásokból – szerepelnek. A PM2,5 10%-os csökkentésével járó elvi várható élettartam-nyereség a 3.4.1. ábrán látható. Számos politikai kezdeményezés megvalósításával elérhető lenne a lakosság expozíciójának és a társuló egészségi hatásoknak a csökkentése. Az intézkedések az alábbiak lehetnek: • Differenciált közlekedési adók és díjak, mint a német ökológiai adópolitika (3.2. keretes

szöveg). • A közlekedéssel kapcsolatos intézkedések, amelyek elősegítik a tömegközlekedés

szélesebb körű használatát (egy norvég tanulmány szerint a tömegközlekedési díjak

20

leszállításakor, a járatok megközelíthetőségének és gyakoriságának megnövelésekor a tömegközlekedés fokozottabb és az autók csökkent használata figyelhető meg), és

• Az alacsony vagy ultra alacsony kéntartalmú üzemanyagok használatának előmozdítása, így lehetővé téve a nitrogén-oxid csökkentő (DeNOx) és a finom szemcsés szűrők bevezetését.

3.4.1. ábra Elméletileg elkerülhető várható élettartam-vesztés egy év alatt a PM2,5 10%-os csökkentésével Forrás: EuroIndy és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség levegőminőség információs rendszer (AirBase)

21

3.2. Keretes szöveg Esettanulmány: az üzemanyag megadóztatására hozott intézkedések hatása Németországban 14 A német kormány 1999. április 1-jén az ökológiai adózási reform részeként bevezetett egy differenciált adórendszert a benzinre és egyéb üzemanyagokra, a nagyobb energiahatékonyság és megújítható energiaforrások használatának elősegítése céljából. Előmozdítva a fosszilis tüzelőanyagok használatának csökkentését, ez az intézkedés valószínűleg előnyös az egészség számára is, elősegítve a légszennyező anyagok emissziójának és koncentrációjának korlátozását. A főbb indikátorokban az elmúlt évek során bekövetkezett változások a következők: • A korábbi emelkedő tendenciával szemben az autóval megtett utaskilométerek száma

csökkent 1999-től kezdve. • A korábban állandó üzemanyag-fogyasztás enyhén visszaesett. • A levegőben terjedő, finom szemcsés anyagok (PM10) tendenciája, amely ugyan

nehezebben értelmezhető, szintén bizonyítható csökkenést mutatott 1999-től kezdve. Előzetes adatok az elmúlt hónapokból a PM10 szintjéről azt sugallják, hogy a lefelé irányuló tendencia valószínűleg nem folytatódott, de a kérdéses időszak változó időjárási körülményei bonyolulttá teszik az alapul szolgáló tényezők felbecslését ezen a ponton. A további megfigyelés egyértelműbb bizonyítékokkal szolgál majd. Hasonló visszaesést észleltek a közlekedés mennyisége és az üzemanyag-felhasználás terén az 1973-1974 közötti olajválság idején, és 1981-1982 között, amikor az üzemanyag ára megemelkedett a világpiacon. Tendenciák a légszennyezettség indikátorok terén, Németország

22

Az Európai Unió célul tűzte ki 2005-re a 40 µg/m3, míg 2010-ig a 20 µg/m3 átlagos PM10 koncentráció elérését. A célértékek eléréséhez számos politikai intézkedés foganatosítása szükséges. A legutóbbi, az Egészségügyi Világszervezet által végzett felbecslés rámutat a levegőben terjedő, szemcsés anyagok finom frakciójának (PM2,5) egészségügyi jelentőségére, és felhívja a figyelmet az égés során keletkezett szennyeződés szerepére, beleértve a közlekedésből származó szennyeződést is. A jövőbeni intézkedéseknek ezekre a szennyező forrásokra kell összpontosítaniuk. HIVATKOZÁSOK 1. Europe’s environment: the third assessment. Copenhagen, European Environment Agency,

2003 (Environmental Assessment Report No. 10). 2. Ezzati M et al. Selected major risk factors and global and regional burden of disease.

Lancet, 2002, 360:1347–1360. 3. Hedley AJ et al. Cardio-respiratory and all-cause mortality after restrictions on sulfur

content of fuel in Hong Kong: an intervention study. Lancet, 2002, 360:1646–1645. 4. Clancy L et al. Effect of air-pollution control on death rates in Dublin, Ireland: an

intervention study. Lancet, 2002, 360:1210–1214.

23

4. A zaj

4.1 AZ OKOZATI LÁNC ÉS AZ INDIKÁTOROK A társadalom által keltett zaj általánosan elterjedt környezeti probléma. Európában a társadalom által keltett zaj legfőbb forrása a közlekedés. A zaj expozíció nyugtalanságot, alvási zavart, stresszt okoz, és káros hatással van az észlelőképességre. A szív- és érrendszeri megbetegedések, beleértve a megemelkedett vérnyomást, szintén kapcsolatban állnak a zaj expozícióval. A gyermekek sérülékenyebbek az észlelés, míg a felnőttek a nyugtalanság terén. A közlekedés megnövekedését, a zaj expozíciót és az egészségre gyakorolt hatást egy okozati

lánc köti össze. Mivel a zaj indikátorai terén behatároltak a lehetőségeink, a központi indikátorok az egészségre gyakorolt hatásra (a zaj által okozott kellemetlenség és az alvás megzavarása) és az intézkedésekre (rendelkezések, korlátozások és zajcsökkentő intézkedések) szorítkoznak. Mindamellett az előzetes tanulmányban a hajtóerő indikátorait (éves utaskilométerek a különböző közlekedési formákkal) és az expozíciót (a népesség zaj expozíciója) is figyelembe vették. 7 A zajszint leíró eleme az egyenértékű folyamatos zajterhelés (Leq) alapján, a teljes napon keresztül (24 óra), 10dB(A)-t hozzáadva a valós értékhez éjszakai zajkeltés esetén (22:00 és 07:00 között) 4.2 A ZAJEXPOZÍCIÓ CSÖKKENTÉSÉNEK LEHETSÉGES ELŐNYÖS EGÉSZSÉGI HATÁSAI

Becslések szerint az Európai Unióban 120 millió ember, vagyis a lakosság hozzávetőleg 30%-a van kitéve 55

dB(A)-nél (a kitűzött szint a lakott területeken) magasabb, a közúti forgalomból származó zajnak. A lakosság körülbelül 13%-át ér 65 dB(A)-nél nagyobb szintű zajterhelés (Lnappali-éjszakai)7 (1). Éjszakánként a lakosság több mint 30%-a kitett 55 dB(A)-nél magasabb egyenértékű hangnyomás-szintnek. Ezeknél a zajszinteknél sok ember érzi kellemetlenül magát, és zavart az alvásuk. A hatások enyhébbé tehetők az emisszió lecsökkentésével annak forrásánál, az expozíció megelőzésével (körzetekre osztás), az expozíció mérséklésével (zajvédő falak, szigetelés) és a közlekedés kezelésének, vagy akár a gépjárművezetők viselkedésének megváltoztatásával. Az adott ország körülményeitől függően különféle intézkedések jöhetnek számításba az okozati lánc különböző pontjain, a forrástól elkezdve egészen a lakosság egészségére gyakorolt hatásokig. A gyakorlatban a zaj kezelése számos politikai eszközből és intézkedésből áll, mint például: • az elfogadhatatlan zajszint megszüntetése törvényes korlátozások előírásával; • a csendes (lakott és természetes) övezetek megóvása és kiterjesztése törvényes

intézkedéseken keresztül; és • a hangminőség javítása a lakott területeken zajvédő falak felállításával, közlekedési

előírásokkal és körzetekre osztással.

24

Néhány sikeres, gyermekekkel kapcsolatos beavatkozás leírása olvasható egy közelmúltban megjelent beszámolóban (2): • New York városában gumipárnák felszerelése a vasúti sínekre és hangelnyelő mennyezet

alkalmazása az iskolákban 6–8 dB(A)-lel csökkentette le a zajszintet az osztálytermekben, és javította a vasúti sínekre néző osztálytermekben tanuló gyermekek olvasási képességeit (3).

• A „Los Angeles-i repülőtér vizsgálat” szerint a zajcsökkentő intézkedéseknek alávetett osztálytermekben a zajszint 7 dB(A)-es csökkentése csekély javulást hozott az észlelőképesség és a motiváció terén, de nem eredményezett változást az olvasás során elért pontszámokban (4!.

• A régi müncheni repülőtér bezárása a zajszint lecsökkenését eredményezte 68-ról 54 dB(A)-re, és javulást a gyermekek hosszú távú emlékezete és olvasása terén, míg ennek az ellenkezője következett be az új repülőtér mellett élő gyermekeknél. Az osztálytermek hangszabályozása, amely lecsökkentette a háttérzajt 5–7 dB(A)-lel, javította az iskolás gyermekek beszéd- és szóértési képességeit (5), míg az iskoláskor előtt lévő gyermekeknél jobb teljesítményt eredményezett a megértés terén (6,7).

Jelentős különbség van a zaj által okozott kellemetlenségek szintje között az egyes

országokban. 17 4.3 IRÁNYZATOK ÉS NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSOK Mivel a zaj különféle aspektusaival kapcsolatos információk többsége Hollandiából származik, az egész fejezetben ezeket az adatokat hozzuk fel példaként. Ha rendelkezésre áll nemzetközi információ az EuroIndy-től, vagy egyéb forrásból, azt is bemutatjuk. 4.3.1. ábra A zaj miatt bosszankodó lakosság százalékos aránya a Cseh Köztársaságban, Németországban, Hollandiában és Spanyolországban

Forrás: EuroIndy.

25

Megjegyzés: A Cseh Köztársaságban használt módszerek eltérnek a más országokban alkalmazottaktól, ez legalább részben megmagyarázza a zaj miatt bosszankodó lakosok magas százalékos arányát. Az egészségre gyakorolt hatások A kellemetlenséget okozó zaj legfőbb forrásai a közlekedés, a szomszédok és a légi közlekedés (4.3.1. ábra). A nemzetközi adatok összehasonlításánál problémát jelent a zaj által okozott kellemetlenség felméréséhez használt kérdések különbözősége. A közelmúltban közölt ISO gyakorlati előírások ISO/TS 15666:2003 alapul szolgál a kellemetlenség felmérésének további összehangolására. Környezeti meghatározó tényezők Hajtóerők A közlekedés által keltett zaj jelenleg komoly problémát jelent, és a közlekedés (különösen a közúti és a légi) nagy mértékű növekedése, és a 24 órán át működő gazdasági rendszer miatt a jövőben is jelentős probléma marad. A Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete a gépjárművel megtett kilométerek számának 40%-os emelkedését jósolja az elkövetkező 20 évben. A 3.3.1-es ábra a magánautóval megtett utaskilométerek számának növekedését mutatja különböző országokban 1994 és 2001 között.

A közlekedés által keltett zaj jelenleg komoly probléma az európai régióban, és a közlekedés (különösen a közúti és a légi) állandó növekedése miatt a jövőben is jelentős probléma marad. Expozíció Az EuroIndy egyelőre nem tartalmaz zajexpozícióra vonatkozó indikátorokat, így az alább megadott információk más forrásból származnak (8). Az országokban használt módszerek különbözősége megakadályozva a zajjal kapcsolatos helyzet összehasonlítást. A zajexpozíció eltérése a különböző országokban csak részben tükrözi a valós helyzetet, mivel a különféle módszerek használata 10–15 dB(A)-es nagyságrendű műtermékhez vezethet. Ezt figyelembe kell venni a zajexpozíció országok közötti összehasonlításánál. Ha megvalósulnak az Európai Unió irányelvei a zaj mérőszámainak és számítási módszereinek egységesítéséről, lehetővé válik majd az összehasonlító analízis. Információkat nyerhetünk a zajexpozícióról a zajszintet jelölő térképek segítségével. Az EU Környezeti zaj irányelve értelmében a tagállamoknak kötelező zajtérképet készíteniük a magas kockázatú övezetekben. A 4.3.1. táblázatban látható a közlekedés által keltett zaj expozíciójának eloszlása az Európai Unióban. Hollandia részletesebb zajtérképe (4.3.2. ábra) szemlélteti az expozíció és a háttérben meghúzódó hajtóerők, jobbára a szállítás és a lakóhelyek, közötti szoros kapcsolatot. 4.3.1. táblázat A közlekedés által keltett zaj expozíciójának eloszlása az Európai Unióban Forrás: Roovers és munkatársai (8).

Az EU lakossága Zajszint

<55dB(A) (Lnappali-éjszakai)

55—65dB(A) (Lnappali-éjszakai)

65-75dB(A) (Lnappali-éjszakai)

>75dB(A) (Lnappali-éjszakai)

% Szám

(millió) % Szám (millió) % Szám

(millió) % Szám (millió)

371 602 000 68 251,3 19 71,2 11 41,4 7 7,7

26

4.3.2. ábra Az expozíció indikátoraként szolgáló holland nemzeti zajtérkép Forrás: RIVM (9). Megjegyzés: EQS = Environmental quality standard.8 (környezeti minőségi előírás) 8 Az EQS átalakítja a különböző forrásokból származó zajexpozíciókat egy 24 órás, közúti közlekedésből származó értékre,

amely ugyanannyi kellemetlenséget okozna, mint a kérdéses expozíció. Ez a standard ezért került bevezetésre, mert a felmérések szerint az átélt kellemetlenség szintje megegyező expozíciók esetén is változhat a források különbözősége szerint.

Intézkedések A legtöbb előzetes tanulmányban résztvevő ország világos, az esetek nagy részében teljes mértékben foganatosított jogszabályokról számolt be a zaj megelőzésével kapcsolatban az új közutakon, vasutakon és repülőtereken, továbbá építkezési rendszabályokról, amelyek megkövetelik a szigetelést a házak között. Az előzetes tanulmányban részt vevő országok többségében a helyi hatóságok kötelesek foglalkozni a zajjal kapcsolatos panaszokkal, és általában ez meg is valósul vagy érvényre jut. A zaj által okozott kellemetlenséget a jelentést adó országok harmadában rendszeresen ellenőrzik, míg a többi országban az érvényes rendelkezések részben hatályban vannak. A már létező, magas zajterhelésnek kitett lakóhelyek számára az előzetes tanulmányban résztvevő országok egy harmadában állnak rendelkezésre fejlesztési segélyek. A 4.3.3-as ábrán a zajvédelmi intézkedések alkalmazása látható az előzetes tanulmányban résztvevő országokban.

27

Fig. 4.3.3. Az előírások, megszorítások és a zajcsökkentő eljárások (összetett mutató) alkalmazása az előzetes tanulmányban részt vevő országokbana

Forrás: EuroIndy. a Albánia, Örményország, Bulgária, Cseh Köztársaság, Németország, Magyarország, Litvánia, Hollandia, Lengyelország,

Szlovákia, Spanyolország és Svájc

Majdnem az összes jelentést adó ország rendelkezik kidolgozott, részben érvényre juttatott intézkedésekkel a zajártalom megelőzésére, korlátozására és csökkentésére. 9 A nappali-esti-éjszakai zajszint az egyenértékű folyamatos zajterhelés (Leq) alapján, a teljes napon keresztül (24 óra), 5dB(A)-t hozzáadva a valós értékhez esti (19:00 és 23:00 között) és 10dB(A)-t hozzáadva az éjszakai (23:00 és 07:00 között) zajkeltés esetén. 10 Az éjszakai zajszint az egyenértékű folyamatos zajterhelés alapján az éjszakai időszakban (23:00 és 07:00 között). 4.4 A NÉPEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZKEDÉSEK LEHETSÉGES HATÁSAI A zaj indikátorai között lévő kapcsolatok felhasználhatóak a népegészség fejlesztését szolgáló intézkedések kialakítására. Mivel a zaj által okozott kellemetlenség nem kizárólag a zajexpozíció szintjétől függ, nehéz megállapítani a zajcsökkentő intézkedések egészségre gyakorolt lehetséges hatásait. A zajtól független tényezők lehetnek például az egyéni zajérzékenység, a zajforrással kapcsolatos félelem, a viselkedés a zajforrással szemben, a körülmények jól megértett irányítása, a zajkeltő tevékenység felismert gazdasági és társadalmi előnyei. Beavatkozások a fent említett tényezők terén szintén eredményezhetik a zaj által okozott kellemetlenségek csökkentését.

28

Az Európai Parlament 2002-ben egy fontos lépést tett az Európai Unión belüli zajjal kapcsolatos adatok és megfigyelések összehasonlíthatóságának elősegítése ügyében, a 2002/49/EK irányelv formájában. Az irányelv célja, többek között, a zaj mérőszámainak és a zajjal kapcsolatos számítások összehangolása. Az Lden

9 és az Lnight10 az egész Európai

Unióban, a közlekedés minden területén használandó, összehangolt zaj mérőszámok. A tagállamok számára kötelező zajtérképek készítése minden 250 ezer fő feletti agglomerációról, az összes főútról (ahol 6 milliónál több jármű halad át egy év alatt), azokról a vasúti vonalakról, ahol évente 60 ezernél több vasúti szerelvény halad át, és a főbb repülőterekről. Az irányelv előírja továbbá egy közös, zajjal kapcsolatos számítási módszer kifejlesztését, amelyek elkészültéig az úgynevezett ideiglenes módszerek (a francia módszer a közutakon, a holland módszer a vasúti vonalakon, és az Európai Civil Repülésügyi Konferencia módszere a légi eszközök által keltett zajjal kapcsolatban) használatát jelöli ki. Mindazonáltal a nemzeti módszerek, ha nem térnek el túlzottan az ideiglenes módszerektől, továbbra is használhatóak a zaj felbecslésére és beszámolók küldésére Brüsszelbe. Így a közeljövőben valószínűleg a zajexpozícióval kapcsolatos felmérések továbbra is a különböző nemzeti módszerek használatával készülnek majd. Az Európai Unió zajjal kapcsolatos politikája, a mérőszámok és a számítási módszerek összehangolásán kívül, felállítja, és időközönként szigorítja a gumiabroncsok, autók és nemzetközi vonatok kibocsátásának határértékeit. Ha a zaj indikátorait kiterjesztenék a teljes okozati láncra, megfigyelhető lenne a 2002/49/EC irányelv megvalósításának hatására létrejött lehetséges javulás a zajexpozíció és a zajjal kapcsolatos kellemetlenségek terén egész Európában. Továbbá alkalmas információval szolgálhatnának az országok számára nemzeti és nemzetközi összehasonlítások készítéséhez, és a nemzeti politika hatékonyságának ellenőrzéséhez. A 4.1. keretes szöveg példaként bemutatja a hollandiai hatékony zajcsökkentő intézkedéseket. HIVATKOZÁSOK 1. Environment in the European Union at the turn of the century. Copenhagen, European

Environmental Agency, 1999 (Environmental Assessment Report No. 2). 2. Bistrup ML. Prevention of adverse effects of noise on children. Noise Health, 2003, 5(19):59–64. 3. Bronzaft AL. The effect of a noise abatement program on reading ability. Journal of

Environmental Psychology, 1981, 1:215–222. 4. Cohen S et al. Aircraft noise and children: longitudinal and cross-sectional evidence in adaptation

to noise and the effectiveness of noise abatement. Journal of Personality and Social Psychology, 1981, 40:331–345.

5. Mackenzie DJ, Airey S. Classroom acoustics: a research project. Edinburgh, Heriot-Watt University, 1999.

6. Maxwell LE, Evans GW. Interior noise exposure and reading readiness among preschool children. In: Carter N, Job RFS, eds. Noise Effects ’98:7th International Conference on Noise as a Public Health Problem, Sydney,

7. Australia. Sydney, Noise Effects ’98 Pty, 1998, 1:373–376.Maxwell LE, Evans GW. The effects of noise on preschool children’s prereading skills. Journal of Environmental Psychology, 2000, 20:91–97.

8. Roovers C, van Blokland G, Psychas K. Road traffic noise mapping on a European scale, In: Inter-Noise 2000: 29th International Congress and Exhibition on Noise Control Engineering, Nice, France, 27–30 August 2000. Paris, Société Française d’Acoustique, 2000, 6:3587–3590.

9. Milieubalans 2001 [Environmental balance 2001]. Bilthoven, RIVM, 2001. 10. Milieubalans 2002 [Environmental balance 2002]. Bilthoven, RIVM, 2002.

29

4.1. keretes szöveg Esettanulmány: holland zajcsökkentő intézkedések Hollandiában a közlekedés mennyiségének megkétszereződése ellenére az autópályáktól, a vasúti és légi forgalomtól származó zajexpozíció kis mértékben csökkent 1980 óta. A zajvédők felállítása, a zajmentes aszfalt használata és a halkabb járművek együttesen járultak a hozzá az átlagos autópálya zajszint csökkenéséhez a lakott területeken. Mindamellett a tendencia fenntartásához a jövőben szükség lesz hatékony zajcsökkentő politikára, mivel a közlekedés mennyisége várhatóan tovább fog emelkedni. A repülőgép állomány megújítása, a fel- és leszállópálya használat és a légvonalak optimalizálása lecsökkentette a légi közlekedés által okozott zaj szintjét a lakott területeken, a járatok számának megnégyszereződése ellenére. A legzajosabb légi járművek nem használhatják többé a Schiphol repülőteret. Jóllehet a zajcsökkentő intézkedések hatékonyak, tekintélyes számú holland otthonban még mindig magas zajszint tapasztalható, és a zaj által okozott kellemetlenség szintje nem csökken (lásd a 4.3.1 és a 4.3.2 ábrákat). Különösen a városközpontok közlekedési zajszintje nem csökkent egyáltalán. Hollandiában 40000–60000 lakóépület homlokzatánál a becsült zajszint meghaladja a 70 d(B)A-t, a 2010-re a IV. Nemzeti Környezetpolitikai Tervben lefektetett határértéket. További intézkedések szükségesek a határérték betartásához. A zajmentes aszfalt és a megengedett sebesség lecsökkentése költséghatékonyabbak, mint a zajvédők felállítása, és a probléma helyi megoldása helyett szélesebb városi területeken képesek lecsökkenteni a zajszintet (10).

Zajforrások a lakott területeken Forrás: RIVM (10). Megjegyzés: A pontozott „referencia” vonal a kizárólag a közlekedés növekedésén alapuló várt tendenciát mutatja, feltételezve, hogy nem történtek intézkedések, a kék vonal az egyéb, nem zajcsökkentő intézkedések hatásait szemlélteti (pl.: zajmentes aszfalt az utak biztonságának javítására), a bíborszínű vonal az összes, zajszintet befolyásoló intézkedés hatására létrejött valós tendenciát jelöli.

30

5. KÖZLEKEDÉSI BALESETEK 5.1 AZ OKOZATI LÁNC ÉS AZ INDIKÁTOROK A közúti balesetek során fellépő sérülések továbbra is jelentős népegészségügyi problémát jelentenek Európában. A közúti baleset vezető halálok a fiatal felnőttek, főként a férfiak körében, és a testi funkcióvesztés egyik legfőbb oka, különösen a fiatalok között. A társadalomra háruló költségek hatalmasak mind a gazdasági veszteség, mind az életminőség tekintetében. Az egészségi hatások két indikátorát, a közúti balesetek miatti mortalitási és sérülési arányokat, javasoltuk felvenni a központi indikátorok közé, a többi indikátor korlátozott alkalmazhatósága miatt. A DPSEEA okozati lánc-modell kapcsolatainak könnyebb áttekinthetősége érdekében két, a gazdasági növekedéssel kapcsolatban álló „hajtóerő” is megfontolásra kerül ebben a fejezetben. Az ezekre vonatkozó indikátorok a személyautók száma egységnyi lakosságra, és a bruttó hazai termék (GDP). Ez a fejezet több országot11 ölel fel, mint ahány az EH indikátor előzetes tanulmányban részt vesz, és jobb áttekintést nyújt az európai helyzetről.

11 Örményország, Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Finnország, Magyarország, Írország, Olaszország, Litvánia, Hollandia, Portugália, Románia, Szlovákia, Spanyolország, Svájc, Egyesült Királyság. 5.2 A KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁG JAVÍTÁSÁNAK LEHETSÉGES ELŐNYÖS EGÉSZSÉGI HATÁSAI

A közlekedési balesetek évente körülbelül 36 ezer halálesetet és 1,5 millió sérülést okoznak. Becslések szerint a társadalomra háruló költségek meghaladják az évi 160 milliárd eurót, vagyis körülbelül az Európai Unió bruttó nemzeti termékének (GNP) 2%-át teszik ki (1). A legsebezhetőbb csoportok a 15 és 24 év közötti fiatalok, a gyalogosok, a motorkerékpárosok, kerékpárosok és a robogóval

közlekedők. A közlekedési balesetek, és a következményes sérülések és halálesetek számának csökkentése kiemelt fontosságú egész Európában. Különösen sürgető a közép- és kelet-európai országokban (CCEE), ahol a közlekedési infrastruktúra fejlődése és a gépkocsivezetők viselkedése nincs párhuzamban a közlekedés sűrűségének gyors növekedésével. Meggyőző bizonyítékok vannak a közlekedési balesetek számának csökkentésére irányuló beavatkozások hatékonyságáról. Továbbá a környezetkímélőbb közlekedési módokra történő váltás (pl.: tömegközlekedés) együtt jár a közúti forgalom biztonságának pozitív irányú változásával. A közúti balesetek számának csökkentésére irányuló beavatkozások hatékonyságáról nemrégiben megjelent beszámoló (2) a következőket tarja a leghatékonyabb intézkedéseknek: • egészségfejlesztési kampány a gyermekkori sérülések megelőzésére

31

• törekvés a bukósisak szélesebb körű használatára a kerékpárosok és a motorkerékpárosok között

• a gyermekülés és a biztonsági öv használatának propagálása • a forgalom enyhítését szolgáló intézkedések • specifikus jogszabályok az ittas vezetés ellen. 5.3 IRÁNYZATOK ÉS NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSOK Az egészségre gyakorolt hatások A lefelé mutató tendencia ellenére a közlekedési balesetek által okozott halálozások száma továbbra is magas az Európai Régióban, 2000-ben 9,8 haláleset történt 100 000 lakosra számítva, ami 6%-os csökkenést jelent az 1996-os adatokhoz képest. A mortalitási arányok utóbbi években bekövetkezett általános csökkenése leginkább a nyugat-európai országoknak tulajdonítható, míg Közép- és Kelet-Európa országaiban továbbra is növekvő tendencia figyelhető meg. (5.3.1. ábra)

Az általános csökkenés ellenére a közúti balesetek miatti halálozás még mindig magas, és feltűnően különböző tendenciát követ Kelet- és Nyugat-Európában.

5.3.1. ábra

A közúti balesetek miatti halálozás életkorra standardizált arányai Közép- és Kelet-Európa országaiban és Nyugat-Európában, 1996 és 2000 között Forrás: Egészséget mindenkinek adatbázis, az Egészségügyi Világszervezet Európai Területi Irodája.

5.3.2. ábra A közúti balesetek okozta sérülések arányai Közép- és Kelet-Európa országaiban és Nyugat-Európában, 1996 és 2000 között Forrás: Az EuroIndy és Dánia, Írország, Olaszország, Portugália és az Egyesült Királyság nemzeti statisztikái.

32

A sérülési arányszámok időbeli változásai másféle mintát mutatnak (5.3.2. ábra). Az összesített sérülési arányszám (431 eset 100 000 lakosra számítva) meglehetősen állandó 1996 óta, enyhe, 2%-os növekedéssel 1996 és 2000 között. Ez részben magyarázható a mortalitás hatékony csökkentésével (amely a sérült személyek számának növekedését eredményezi), másrészről pedig az információ minőségének tökéletesedésével. A Közép- és Kelet-Európa országaiból jelentett, a nyugat-európai országokénál alacsonyabb sérülési arány betudható esetleg az aluljelentésnek. Közép- és Kelet-Európa országaiban, kivéve Örményországot és Bulgáriát, magasabb a mortalitási arány az átlagnál, míg Nyugat-Európa országaiban, kivéve Olaszországot, Portugáliát és Spanyolországot, a mortalitási arány az átlag alatt marad (5.3.3. ábra). Portugáliában nagymértékű (41%-os) csökkenést figyeltek meg a közlekedési balesetek miatti halálozásban 1996 és 2000 között. 5.3.3. ábra Közúti közlekedési baleset miatti halálozási arány 100 000 főre néhány európai országban, 1996-ban és 2000-ben Forrás: Egészséget mindenkinek adatbázis, az Egészségügyi Világszervezet Európai Területi Irodája.

5.3.4. ábra Közúti közlekedési baleset miatti sérülések, 100 000 főre néhány európai országban, 1996-ban és 2000-ben Forrás: Az EuroIndy és Dánia, Írország, Olaszország és az Egyesült Királyság nemzeti statisztikái.

33

Az országok rangsorolása lényegesen eltér a sérülések és a mortalitás terén. A sérülési arányok összehasonlítását az országok között bonyolulttá teszi az információforrások, a sérülés meghatározásának és az adatok minőségének sokfélesége. A kitételek, amelyek alapján a rendőrség a sérülés jelentése mellett dönt, és az emberek hajlandósága a kisebb közlekedési balesetek jelentésére a rendőrség felé eltér minden országban. Továbbá a kizárólag kiváló minőségű egészségügyi statisztikák fenntartásának gyakorlata az információs rendszerben, amelyet néhány ország, például Hollandia követ, még bonyolultabbá teszik a

emzetközi összehasonlításokat. n Összehasonlítottuk a sérülési arányokat az országok között, feltételezve, hogy a nemzeti jelentési rendszer nem változott időközben (5.3.4. ábra). 1996 és 2000 között kifejezett csökkenés volt megfigyelhető a sérülési arányok terén a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában (–14%), Írországban (–13%), Portugáliában (–11%), Dániában és Finnországban (–9%). Ellenkező irányú tendencia volt látható Olaszországban (+10%),

vájcban (+11%) és Litvániában (+37%). S Környezeti meghatározó tényezők A személyautó használat széleskörű elterjedése az egészségesebb közlekedési módok helyett a légszennyezés és a zaj által keltett kellemetlenség növekedését, és a közúti közlekedési balesetek magasabb kockázatát eredményezi, mind a gyalogosok, mind a zemélyautókban ülők számkára. s

A forgalomban lévő személyautók száma és a sérülések aránya között a kapcsolat lineáris, amely abban az esetben is igaz, ha csak azokat az országokat hasonlítjuk össze, ahol az adatminőség, az aluljelentés és a sérülési arány definíciója összevethető (5.3.5. ábra).

A személygépkocsik emelkedő száma összhangban van a sérülések emelkedő számával.

5.3.5. ábra Személyautók száma 1000 lakosra, és a sérülések arányai Európa néhány országában, 2000-ben Forrás: EuroIndy és a Nemzetközi Közúti Forgalom és Baleset Adatbázis (IRTAD).

5.3.6. ábra A közúti közlekedési balesetek miatti halálozási arányok, és az egy főre jutó DP Európa néhány országában, 2000-ben. Forrás: Egészséget mindenkinek adatbázis, az Egészségügyi Világszervezet Európai Területi Irodája, és az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala (Eurostat)

34

A közlekedés fontos gazdasági szektor, és része napjaink európai életstílusának. A gépjárműipar és a teherszállítás nélkülözhetetlen összetevői az európai gazdasági fejlődésnek és stabilitásnak. Az utasok száma és a teherszállítás mennyisége kapcsolatban áll a nemzeti GDP növekedésével. A GDP fejlődését így a közlekedés mennyiségét nemzeti és nemzetközi szinten érintő hajtóerők helyettes indikátorának tekinthetjük (5.3.6. ábra). Mindamellett a kapcsolat a közlekedési balesetek miatti mortalitás és a gazdasági növekedés között nem lineáris: a gazdasági fejlődés először a közlekedési balesetek által okozott halálesetek számának növekedéséhez vezet, de később védelmezővé válik. Úgy tűnik, a jólét fokozódása a gépjárművek számának gyors emelkedéséhez és megnövekedett mobilitáshoz vezet, ami magasabb mortalitási arányokat eredményez. A jómód egy bizonyos szintjén azonban intézkedéseket hoznak a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére, a balesetek megelőzésére és az orvosi ellátás biztosítására a sérültek számára. 5.4 A NÉPEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZKEDÉSEK LEHETSÉGES HATÁSAI A helyes népegészségügyi politika jótékony hatását mutatja a sérülési arányok és az alkohol vásárlásához előírt törvényes korhatár közötti kapcsolat (5.4.1. ábra). Az országokat az alkohol vásárlásához előírt törvényes korhatár és a szúrópróbaszerű szondázás gyakorisága alapján osztottuk csoportokba. Az ábra szerint azokban az országokban a legalacsonyabb a sérülési arány, ahol az alkohol vásárlásához előírt törvényes korhatár 18 év, és rendszeresen történik szúrópróbaszerű szondázás. A legmagasabb sérülési arány azokban az országokban fordul elő, ahol az alkohol vásárlásához előírt törvényes korhatár 16 év, függetlenül a szondázás rendszerességétől. 5.4.1. ábra Sérülési arány az alkoholpróba előírások és az alkohol vásárlásához előírt törvényes korhatár szerint 2000-ben Forrás: EuroIndy és az Egészségügyi Világszervezet Európai Területi Irodájának Alkohol Visszaszorítási Adatbázisa

Az Európai Közösség 2001-ben megjelentette az európai közlekedés-politika fehér könyvét (1), célul tűzve ki a közlekedési halálesetek számának felére csökkentését 2010-ig. A Közösség tervei között szerepel az úthasználók viselkedésének módosítását ösztönző, a járművek biztonságosabbá tételét és a közutak infrastruktúrájának fejlesztését célzó intézkedések tökéletesítése. Az Európai Közösség egyik specifikus szándéka a helyes gyakorlatok felismerése és az ismeretek terjesztése, és a balesetekkel és a testi sérülésekkel kapcsolatos adatok gyűjtésének és elemzésének fejlesztése.

35

Az Európai Unióhoz csatlakozó országok szintén terveznek különféle beavatkozásokat a közlekedésbiztonság fokozására. Például az elmúlt néhány évben a Cseh Köztársaság Közlekedési és Távközlési Minisztériuma, a Közlekedési Kutatóközpont támogatásával, közlekedésbiztonsági jogszabályokat készített elő és foganatosított az Európai Unió szabványainak történő megfelelés érdekében tett hatalmas erőfeszítése részeként. Példaként a helyes gyakorlatra, az 5.1-es keretes szöveg bemutatja az átfogó közlekedésbiztonsági intézkedések előnyeit az Egyesült Királyságban. 5.1. keretes szöveg Esettanulmány: a közlekedésbiztonság fejlesztése gyalogos és kerékpáros gyermekek életét menti meg az Egyesült Királyságban 28 Az Egyesült Királyság öt városában kivitelezett városi biztonsági projekt (3) példa a hatékony beavatkozásra. A projektet arra tervezték, hogy kiértékelhetők legyenek a forgalomcsökkentő, vagy az övezetekre kiterjedő mérnöki intézkedéseknek a közlekedéssel kapcsolatba hozható sérülésekre gyakorolt hatásai. Széles körű intézkedéseket foglalt magában a forgalom átrendezésére, az egyes útszakaszok biztonságának fejlesztésére és a sebesség csökkentésére. A vizsgálat kontrollált elrendezésű volt, randomizáció nélkül, és öt helyszín-párt választottak ki (egy beavatkozási és egy kontroll terület) minden részt vevő városban (Bradford, Bristol, Nelson, Reading és Sheffield). A vizsgálat eredményét öt évvel a megvalósítás előtt és két évvel utána, rendőrségi statisztikák felhasználásával mérték fel. Az egyes közlekedési beavatkozás-csomagok költségeit szintén kiértékelték a különböző városokban. Összességében a közlekedési balesetek 13%-al csökkentek, de jelentős eltérések voltak az egyes beavatkozás-csomagok között. A könnyű balesetek arányosan nagyobb mértékben csökkentek, mint a halálos vagy komoly sérülések. A gyalogos sérülések különösen nagymértékben csökkentek egy centrumban (Sheffield) és általános visszaesést figyeltek meg a gyermek kerékpárosok sérülési arányaiban. A kétkerekű járművek védelmét szolgáló intézkedések különösen sikeresek voltak. Egy hosszabb távú felmérés kimutatta, hogy főképpen a gyermek gyalogosok és kerékpárosok számára voltak hasznosak a rendelkezések. Mindegyik beavatkozás-csomag 250 000 angol fontba került, és az első éves megtérülési arányok tekintélyes költség-megtakarítást jeleztek. Ez azt mutatja, hogy ha a közlekedési balesetek központi indikátorait nemzeti és helyi szinten jelentik, kimutatható lesz a közlekedésbiztonsági intézkedések hatékonysága a közúti közlekedési balesetek miatti mortalitási és sérülési arányok csökkentésére. HIVATKOZÁSOK: 1. White paper – European transport policy for 2010: time to decide. Brussels, European

Commission, 2001 (http://europa.eu.int/comm/energy_transport/library/lb_texte_complet_en.pdf) 2. Morrison DS, Petticrew M, Thomson H. What are the most effective ways of improving

population health through transport interventions? Evidence fromsystematic reviews. Journal of Epidemiology and Community Health, 2003, 57(5):327–333.

3. Towner E. et al. What works in preventing unintentional injuries in children and young adolescents? An updated systematic review. London, Health Development Agency, 2001 (http://www.hda-online.org.uk/documents/prevent_injuries.pdf).

36

6. VÍZELLÁTÁS ÉS CSATORNÁZÁS 6.1 AZ OKOZATI LÁNC ÉS AZ INDIKÁTOROK A népegészség nem fejlődhet a megfelelő mennyiségű tiszta víz elérhetősége nélkül. A legnagyobb népegészségügyi problémát a mikrobiológiai szennyeződés jelenti, amely nagy számban érintheti a lakosságot. Az ivóvizek vegyi szennyeződései szintén hatással lehetnek az egészségre, jóllehet általában ezek krónikus lefolyásúak. A kényszerítő erőt (szennyvízkezelés lefedettsége), az állapotot (vízzel kapcsolatos előírt értékek túllépése), az expozíciót (hozzáférhető biztonságos ivóvíz és csatornázás) és az egészségi hatásokat (vízi úton terjedő járványok kitörése) leíró, a vízzel és közegészségüggyel kapcsolatos központi

indikátorok átfogóak, és képesek a DPSEEA szerkezettel szemléltetett okozati lánc számos elemének megfigyelésére. 6.2 A BIZTONSÁGOS VÍZ LEHETSÉGES ELŐNYÖS EGÉSZSÉGI HATÁSAI Becslések szerint az elégtelen vízminőség, vízellátás, csatornázás és higiéné felelős világszerte a teljes betegségteher 5,7%-áért, vagy 84 millió elvesztett életévért, funkcióvesztéssel korrigált életévekben kifejezve (1). Az Egészségügyi Világszervezet Európai Régiójában 120 millió lakos nem fér hozzá rendszeresen biztonságos ivóvízhez, és még ennél is több ember számára nincs elérhető a csatornázás. Következésképpen továbbra is előfordulnak víz által terjedő járványok Európában, különösen a Régió keleti részén. Évente 10 000-nél is több, öt évesnél fiatalabb gyermek hal meg hasmenés következtében.

Továbbá a fürdővizek mikrobiológiai szennyezettsége, jobbára a mediterrán területeken, felelős az évi becsült 2 millió, vagy még ennél is több gyomor- és bélrendszeri megbetegedésért (2,3). A vizek kémiai szennyezettségének egészségi hatásai általában krónikus lefolyásúak, de akut hatásokat is tapasztaltak, nagyfokú szennyezés esetén (2). Bizonyítottan évi 30 millió, vízi úton terjedő járványos eset lenne elkerülhető helyesebb vízkezeléssel és csatornázással az Európai Régióban (3).

A víz által terjedő fertőzések valós terhe nem ismert. 6.3 IRÁNYZATOK ÉS NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSOK Az egészségre gyakorolt hatások Az EuroIndy által Európa hat országában gyűjtött adatok alapján, amelyek összlakossága körülbelül 92 millió fő, 1996 és 2000 között 480 esetben tört ki vízi úton terjedő járvány, 63 949 személyt érintve. A járványos előfordulások országos tendenciái a 6.3.1. ábrán láthatóak. Azonban számos tényező teszi megbízhatatlanná ezeket a becsléseket, és valószínűleg a gyomor- és bélrendszeri megbetegedések valós gyakorisága alábecsült a jelentést küldő országokban. Például az említett 5 éves periódus alatt nem jelentettek járványos előfordulást Bulgáriából, Németországból, Litvániából, vagy Hollandiából. Ez utalhat arra, hogy az

37

országok meglévő nemzeti megfigyelő rendszerei drámai mértékben különböznek egymástól, ami miatt nem tudnak összehasonítható adatokat biztosítani.

30 6.3.1. ábra Víz által terjedő járványok előfordulása hét országban, 8 éves időtartam alatt, 1995 és 2002 között Forrás: EuroIndy

A biztonságos ivóvízhez való hozzáférés magas számos nyugat-európai országban.

6.3.2. ábra Vezetékes, szabályozott ivóvíz ellátással rendelkező városi lakosság hat országban, 1996 és 2000 között

Forrás: EuroIndy. Európa keleti részében alacsony a biztonságos ivóvízhez hozzáféréssel rendelkező

lakosság százalékos aránya, és ezt jelentősen növelni szükséges. Környezeti meghatározó tényezők A lakosság biztonságos ivóvíz-hozzáféréssel rendelkező hányada magas a nyugat-európai országokban, és szintén növekszik Közép- és Kelet-Európa országaiban, mint például Romániában (6.3.2. ábra). Mindazonáltal a biztonságos ivóvízellátás tetemes fejlesztése

38

szükséges Európa keleti részén. Ezek a „városi” adatok esetleg nem jellemzik a vidéki területeket, ahol a legtöbb országban a teljes lakosság 50%-a él. Az ivóvíz minősége továbbra is problémát jelent egész Európában, a vízellátás jelentős mikrobiológiai szennyezettségével Kelet-Európában, a Kaukázusban és Közép-Ázsiában, ahol a fekális indikátorok szabványértékeinek túllépése 5% és 30% közötti. Az időbeli tendenciák azt jelzik, hogy az EVSZ által meghatározott ivóvíz mikrobiológiai paraméterek túllépésével mért ivóvízminőség javult néhány országban, míg másokban romlott 1996 és 2000 között (6.3.3. ábra). 6.3.3. ábra Az ivóvíz mikrobiológiai paraméterei túllépésének időbeli változása (1996–2000, 1996 =100%), országonként Forrás: EuroIndy.

Amint azt a 6.3.4. és a 6.3.5. ábra mutatja, a rekreációs vizek minősége, a hatékony ellenőrzéssel együtt, javult 1997 és 2001 között.

Az édesvízi fürdővizekből vett, az előírt mikrobiológiai határértékeket túllépő minták aránya csökkent 1997 és 2001 között.

39

6.3.4. ábra Az édesvizek mikrobiológiai minőségének és az ellenőrzés lefedettségének időbeli változása Forrás: EuroIndy: mikrobiológiai minőségi adatok Bulgáriából, Németországból, Litvániából, Hollandiából és Szlovákiából; és adatok az ellenőrzés lefedettségéről Bulgáriából, Németországból, Hollandiából és Spanyolországból, felölelve 2268 kijelölt rekreációs édesvízi területet, és >145 millió lakost.

A szennyvízkezelés minősége és lefedettségeNyugat-, Közép- és Kelet-Európában. Mindamszázalékos aránya ugyan növekszik, de még Európa országaiban, a kaukázusi régióban ésvárosban, mint például Bukarest, a keletkezetfeldolgozásra (4). Az EuroIndy adatai szinténaz egyes országok között a szennyvízkezelésse

6.3.5. ábra A tengervizek mikrobiológiai minőségének és az ellenőrzés lefedettségének időbeli változása Forrás: EuroIndy: adatok Bulgáriából,Németországból, Hollandiából ésSpanyolországból, felölelve 2199 kijelöltrekreációs tengervízi területet és >145 millió

számottevően fejlődött az 1970-es évek óta ellett, a szennyvízkezeléssel ellátott lakossága

mindig viszonylag alacsony Közép- és Kelet- Közép-Ázsiában. Azonkívül néhány nagyobb t szennyvíz jelentős része továbbra sem kerül azt mutatják, hogy számottevő különbség van l ellátott lakosság arányaiban (6.3.6. ábra).

40

6.3.6. ábra A fejlett, másodlagos szennyvízkezeléssel lefedett lakosság hét országban, 1996 és 2000 között Forrás: EuroIndy. Összefoglalva, a próbaalkalmazásra kiválasztott a víz és csatornázási központi indikátorkészlet hatékony eszköznek bizonyult a vízellátási és csatornázási helyzet monitorozására egész Európában. Azonkívül megfelelő információkat biztosít az országok számára a teljesítményük összehasonlítására más országokéval, és a nemzeti intézkedések megtervezésének elősegítésére.

A fejlett szennyvízkezeléssel való ellátottság szintje alacsony az Európai Régió keleti részén, és jelentős fejlesztések szükségesek. 6.4 A NÉPEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZKEDÉSEK LEHETSÉGES HATÁSAI Jóllehet számos fejlesztés történt az elmúlt évtizedben, továbbra is szükség van összehangolt erőfeszítésekre az egészséges, tiszta ivóvízzel való ellátás és a biztonságos rekreációs vizekhez való hozzáférés biztosítására Európa lakossága számára. A víz és a csatornázás minőségének javulását eredményező sikeres politikai intézkedésekre és beavatkozásokra láthatunk jellemző példákat a 6.1-es és a 6.2-es keretes szövegben. A víz és a csatornázás egészségügyi jelentőségének felismerése következtében számos kezdeményezés létezik az EVSZ Európai Régiójában (például Európai

Közösség irányelvei, az EVSZ irányelvei és a nemzeti törvények és szabályozások), amelyek célja az emberi egészség védelmének elősegítése a vízkezelés fejlesztésével. Két fontos mérföldkő ebben a folyamatban a Víz- és Egészségügyi Jegyzőkönyv és feltételezhetően a Víz keretirányelv (6.3. keretes szöveg).

41

6.1. keretes szöveg A fürdővizek fejlődése a hatékony beavatkozások következtében

Az Európai Unión belül a számos, fürdővizekre, ivóvizekre, nitrátokra, veszélyes anyagokra és városi szennyvízre vonatkozó irányelv a vízminőség jelentős fejlődését eredményezte. A táblázat bemutatja a Fürdővíz irányelv keretein belül végzett hatékony beavatkozások következtében a rekreációs vizekben létrejött jelentős előrelépéseket 1992 és 2000 között. Azoknak a fürdőterületek a százalékos aránya, amelyek nem felelnek meg a kötelező értékeknek az Európai Unióban.

Év Tengerparti övezet Édesvízi övezet 1992 9,9 23,2 1997 5,4 11,7 2002 1,9 4,4

Forrás: Európai Bizottság (5)

6.2. keretes szöveg Esettanulmány: a beavatkozások hatása a nitrát-expozícióra Magyarországon. Az ivóvizek nitráttartalma aggodalomra ad okot, mivel a magas nitrátkoncentrációk methaemoglobinaemiával társulnak (kék csecsemő szindróma), amely néhány esetben végzetes is lehet. A szindróma történelmileg endémiás Magyarországon. A hatékony

beavatkozások - beleértve a közművesített vízellátás kiterjesztését az ivóvíz minőségének javítása érdekében, és az intézkedéseket egészségügyi ellátás szervezése terén - azonban a methaemoglobinaemiás esetek számának jelentős csökkenését eredményezték Magyarországon. Az Egészségügyi Minisztérium 1967-ben létrehozott a methaemoglobinaemia megelőzésére egy védőnői hálózatot. A védőnők minden terhes nőt meglátogatnak az otthonukban, és az ivóvízforrás kivizsgálásra kerül. Ha a víz nem alkalmas a csecsemők etetésére (azaz a nitrátkoncentráció 40 mg/l felett van), a gyermek 2 éves koráig palackozott vizet biztosítanak a csecsemő táplálékának elkészítéséhez. Az édesanyát tanácsokkal is ellátják, hogyan kerülje el bármilyen ismeretlen eredetű víz használatát a csecsemő etetésére. A lakosság közművesített vízzel való ellátottságát is kiterjesztették az 1960-as 25%-ról 85%-ra 2000-re. Az 1990-es

évek eleje óta Magyarország lakosságának több mint 97%-a van ellátva a nitrát határértékeknek megfelelő vízzel (<50 mg/l). Forrás: Országos Környezet-egészségügyi Intézet, Budapest.

42

6.3. keretes szöveg A Víz- és Egészségügyi Jegyzőkönyv és a Víz keretirányelv fontosabb megállapításai

A Határokat Átszelő Vízfolyások és Nemzetközi Tavak Védelméről és Használatáról szóló 1992. évi Egyezményhez (3) kapcsolódó Víz és Egészség Jegyzőkönyv az első számottevő nemzetközi jogi megközelítés a vízzel kapcsolatos betegségek megelőzésére, ellenőrzésére és csökkentésére Európában. A Jegyzőkönyvet 1999. június 17-én, a III. Környezet és Egészség Miniszteri Konferencián fogadták el és 36 ország írta alá. A Jegyzőkönyv elfogadásával az aláíró országok hozzájárultak az összes alkalmas intézkedés megtételére a következők eléréséhez: • megfelelő egészséges ivóvíz ellátás; • megfelelő színvonalú közegészségügy, amely hatékonyan védi az emberi

egészséget és a környezetet; • az ivóvízforrásul szolgáló vízi erőforrások, és a kapcsolódó vízi

ökoszisztémák hatékony védelme a szennyezéstől és egyéb tényezőktől; • az emberi egészség megfelelő oltalma a vízzel kapcsolatos megbetegedések

ellen; és • hatékony rendszerek a vízzel kapcsolatos megbetegedéses esetek vagy

járványkitörések ellenőrzésére és a válaszreakciókra. A Jegyzőkönyv nagy hangsúlyt fektet a nemzetközi szempontokra is. Valójában a Jegyzőkönyv rendelkezéseinek alkalmazása, és a vízzel kapcsolatos betegségek felügyelete terén létrehozott fejlődés kizárólag standardizált nemzetközi adatbázisokon, és összehangolt adatgyűjtési struktúrákon keresztül becsülhető fel és értékelhető ki. A Víz keretirányelv (6) megteremti a lehetőséget a népegészségügyi szempontból lényeges kapcsolódó irányelvek, mint például a 2002. októberi Fürdővíz irányelv, integrálására. Kiterjeszti a vízvédelem hatáskörét az összes vízre, és egyértelmű feladatokat tűz ki annak a követelménynek az alapján, hogy az összes európai víznek 2015-ig el kell érnie a „jó víz” státuszt, és hogy a vízfelhasználásnak egész Európában fenntarthatónak kell lennie. A Irányelv a vízgazdálkodás egy ambiciózus és innovatív megközelítését képviseli. A jogszabály kulcselemei a következők: • minden víz védelme – folyók, tavak, tengerparti vizek és talajvíz; • ambiciózus célok kitűzése, biztosítva, hogy 2015-ig minden víz megfelel a „jó

állapot” kitételeinek; • a határokat átszelő együttműködés kívánalma az országok és minden érintett

fél között • biztosítani minden érdekelt, beleértve a nem állami szervezeteket és a helyi

közösségeket, aktív részvételét a vízgazdálkodási tevékenységekben; • a víz árát megállapító intézkedések kívánalma, biztosítva, hogy a szennyezés

okozója fizet; és • egyensúlyba hozni a környezet érdekeit azoknak az érdekeivel, akik függenek

tőle 35

43

REFERENCES 1. Water, sanitation and health electronic library: a compendium of WHO information on

water, sanitation and health [electronic resource]. Geneva, World Health Organization, 2003.

2. Water and health in Europe: a joint report from the European Environment Agency and the WHO Regional Office from Europe. Copenhagen, WHO Regional Office for Europe, 2002 (WHO Regional Publications, European Series, No. 93).

3. The Protocol on Water and Health: what it is, why it matters. Copenhagen, WHO Regional Office for Europe, 2002 (http://www.euro.who.int/document/wsn/watprot/index.html).

4. Europe’s environment: the third assessment. Copenhagen, European Environment Agency, 2003 (Environmental Assessment Report No. 10). Bathing water quality. Annual report, 2002 bathing season, Europe. Brussels, European Commission, 2002 (http://europa.eu.int/water/water-bathing/report.html).

5. Directive 2000/60/EC of the European Parliament and of the Council of 23October 2000 establishing a framework for Community action in the field of water policy. Official Journal of the European Communities, 2000, L 327:0001–0073 (http://europa.eu.int/comm/environment/water/water-framework/index_en.html).

44

7. KÖVETKEZTETÉSEK 36 Az indikátorok a KEIR egyik központi elemei. Az intézkedések szempontjából fontos, hogy az indikátorok a környezet minőségét és az emberek egészségét összekötő bizonyítékokon alapuljanak. Szükséges továbbá a környezettel és egészséggel kapcsolatos intézkedések hatásainak elemzése és értékelése, a népesség expozíció-változásának és a tevékenységekkel járó hatásoknak a megfigyelésével. Az indikátorok hathatós kommunikációs eszközök a jogalkotásban résztvevők, a szakértők és a közvélemény számára. Beépítve az intézkedés hozatal folyamatába, képesek felmérni és bemutatni a környezeti és egészségügyi rendelkezések hatékonyságát, így elősegítve a prioritás felállítását az egymással versengő intézkedések között. Egész Európában alkalmazva, a közétett epidemiológiai kutatásokkal együtt az indikátorok az intézkedések fejlődésének nemzeti és nemzetközi színtű tájékoztatásához felhasználható bizonyítékot nyújtanának. A beszámoló egy előzetes tanulmányon alapul, amelynek célja, hogy feltárja a környezeti népegészségügy központi indikátorkészlet alkalmazásával történő nyomon követésének hasznavehetőségét és többletértékét. Speciális figyelmet kapott a KEIR lehetséges használata eszközként a KE döntéshozatal terén egész Európában. A részt vevő tagállamok tíz tematikus területet lefedő központi indikátorokról gyűjtöttek adatot és készítettek beszámolót. A tíz terület közül négyet (légszennyezés, zaj, közlekedési balesetek, víz- és csatornázás) választottunk ki a beszámolóhoz. Az alábbiakban olvashatók azok a tanulságok, amelyekkel az előzetes tanulmány szolgált az indikátoroknak a szakpolitikára összpontosító beszámolásban történő alkalmazásával kapcsolatban. 7.1 ALKALMAZHATÓSÁG A központi indikátorkészletet úgy választottuk ki, hogy a lehető legkisebbre csökkentse az adatgyűjtés és a beszámoló készítés miatt a Tagállamokra nehezedő többlet terhet. Az előzetes tanulmány során nyert tapasztalatok alapján a javasolt központi indikátor készlet alkalmazásával készült szokványos, indikátorokon alapuló beszámoló nem jár együtt többletköltségekkel, mivel a javasolt indikátorok a már létező adatforrásokat használják fel. Mindamellett elengedhetetlen bizonyos szintű elkötelezettség a nemzeti jogalkotók, vezetők és szakértők részéről, a létező erőforrások átcsoportosításához a rendszer megvalósítása érdekében. Szükséges a nemzetközi ügynökségek, mint például a Területi Iroda és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség folyamatos szakmai támogatása az adatgyűjtő rendszerek összeegyeztetéséhez és harmonizációjához. 7.2 HASZNOSSÁG ÉS TÖBBLETÉRTÉK • Az indikátorok bizonyítékot nyújtanak az intézkedések lehetséges előnyeiről Az okozati lánc szerkezetének különböző pontjaira, mint például a környezeti kockázati tényezők és az egészségi hatások, ezek meghatározó tényezői, és a foganatosított intézkedések, vonatkozó információk létrehozásával az indikátorok fényt derítenek a környezeti és egészségügyi intézkedéseknek a lakosság egészségére gyakorolt lehetséges hatásaira. Az indikátorok időbeli (évek) és térbeli (országok) elemzése elősegíti az intézkedések lehetséges előnyös egészségi és környezeti hatásainak felmérését a Tagországokon belül. 1. példa: Az üzemanyag és egyéb energiaforrások árának részeként 1999-ben,

Németországban bevezetett ökológiai adórendszer a személyautóval megtett

45

utaskilométerek és a lakosság levegővel terjedő részecske expozíciójának látványos csökkenését eredményezte. A PM10 expozíció csökkenése valószínűleg lecsökkentette a következményes morbiditási és mortalitási arányokat, jelezve az intézkedés lehetséges előnyös egészségi hatását.

2. példa: Azokban az országokban, ahol magasabb az alkohol vásárlásához előírt korhatár, és

gyakoribb a szúrópróbaszerű szondázás, kifejezetten alacsonyabb volt a közúti közlekedési balesetek során bekövetkezett sérülések aránya. Az alkohol vásárlásához előírt korhatár megemelése 16 évről 18 évre lecsökkenthetné a sérülések arányát a jelenlegi érték egy hatodára (100 000 főre számított 501,6-ról 84,7-re). A rendszeres szondázás bevezetése negyedére csökkenthetné a sérülések arányát (100 000 főre számított 318,0-ról 84.7-re), ha az alkohol vásárlásához szükséges korhatár 16 év. A két intézkedés kombinációjával érhető el a legelőnyösebb hatás.

• Az indikátorok segítik a prioritások meghatározását a szakpolitikusok számára A szakpolitikusoknak szükséges prioritásokat felállítaniuk a környezet-egészségügy területén, a korlátozott erőforrások előnyeinek maximális kihasználása érdekében. Ennek következtében, összehasonlítható információk biztosításával, az alkalmazható politikai beavatkozások rangsorolhatóak a legjobb bizonyítékokra építve. 1. példa: Közép- és Kelet-Európa országaiban a szakpolitikusok esetleg nagyobb hangsúlyt

helyeznek a közlekedési balesetek miatti halálesetek megelőzésére. 2. példa: Az 1996 és 2000 közötti időszakban 480 esetben tört ki vízi úton terjedő járvány a

92 milliós összlakossággal rendelkező 6 európai ország 63 949 lakosát érintve. Az epidemiológiai tanulmányok szerint a gyomor- és bélrendszeri megbetegedések valós gyakorisága jóval magasabb lehet ezeknél az értékeknél. Az itt bemutatott probléma nagyszabású volta alátámasztja, hogy a közművesített biztonságos ivóvíz-ellátásnak elsőbbséget kellene élveznie a környezet-egészségügyi intézkedések között Európában.

• Az indikátorok azonosítják a példákat a helyes gyakorlatra Az előzetes tanulmány felfedett számos példát a helyes gyakorlatra a résztvevő országok között, a környezet-egészségügyi intézkedések hatékonysága és eredményessége terén. A javasolt indikátor-rendszer alkalmazásának esetén az összes európai tagállamban a sikertörténetekről dokumentációk készülnek majd, és a helyes gyakorlat példáit megosztják egymással az országok. Számos példa található a helyes gyakorlatra.

- A szénkereskedelem betiltása Dublinban a légszennyezés és a mortalitás egyértelmű csökkenéséhez vezetett.

- Az ökológiai adórendszer Németországban lecsökkentette a PM10 expozíciót. - A zajcsökkentő intézkedések Hollandiában lecsökkentették a közúti zaj expozíciót, a

forgalom mennyiségének megduplázódása ellenére. - A Fürdővíz irányelv a rekreációs vizek minőségének nagymértékű fejlődését

eredményezte az Európai Unióban 1992 és 2002 között. • Az indikátorok segítik az általános előmenetel megfigyelését Az indikátorok egységes megközelítést nyújtanak a környezet-egészségügyi helyzet nyomon követésére az időbeni tendenciák megfigyelésével az egyes országokban, vagy bizonyos országok csoportjaiban. A KEIR alkalmazása esetén az Európai Régió összes tagállamában, az indikátorok figyelemmel fogják kísérni a környezet-egészségügy általános fejlődését

46

Európában. Ez nagyon fontos hozzáadott értéket jelent, ha az országok és a nemzetközi ügynökségek együttműködő környezet-egészségügyi politikai intézkedések bevezetését tervezik a közeljövőben. 1. példa: Jóllehet a levegőben terjedő, finom szemcsés anyagok az ipar és az energiatermelés

általi kibocsátása általában csökken, a közlekedés által kibocsátott általában növekszik. Komoly erőfeszítésekre van szükség a közlekedéssel kapcsolatos légszennyezés lecsökkentésére Európában.

2. példa: A lakosság vezetékes vízzel ellátott aránya magas a Nyugat-Európai országokban.

Ugyanakkor a szabályozott vezetékes ivóvízellátás terén jelentős fejlesztés szükséges a Régió keleti részében.

• Az indikátorok elősegítik a nemzetközi összehasonlításokat Az indikátorok egyik leglényegretörőbb alkalmazása mind a szakpolitikusok, mind a lakosság számára az országok közötti összehasonlítások végzése. Például az adatok alapján Örményország, Hollandia és az Egyesült Királyság a legalacsonyabb, életkor szerint standardizált, közlekedési balesetek miatti mortalitással rendelkező országok közé tartoznak. Az összehasonlító elemzéseknél figyelembe kell venni a különbségeket az egyes országok között az adatgyűjtési módszerek és a surveillance-rendszerek terén. • Az indikátorok rugalmasak, ezért alkalmazhatók országos szinten Az országoknak lehetőségük lesz kiválasztani az indikátorokat a politikai szükségleteket, az alkalmazhatóságot és a tudományos alapokat kiindulási pontul véve. Még a releváns intézkedések hiánya esetén is, az indikátorok kombinálhatók egyéb bizonyítékokkal a lehetséges beavatkozások és fejlesztések leírására a népegészségügyi gyakorlatban, beleértve a surveillance-rendszereket is. 1. példa: Számos ország, többek között Belgium, Finnország, Magyarország, Hollandia,

Lengyelország, Svédország és Svájc, számolt be KE felmérési tapasztalatokról a NEKAP folyamatához kapcsolódóan. A legtöbbjük hasznosnak ítélte az indikátorokat a NEKAP értékeléséhez és megfigyeléséhez.

2. példa: Az indikátorok első ízben történő alkalmazásának folyamata hasznos volt a

szükséges környezet-egészségügyi adatokkal kapcsolatos kérdések kiemelésében, különösen a korlátozott erőforrással rendelkező országokban.

39 7.3 JÖVŐBENI FEJLESZTÉSEK A hatályos jogszabályok által kötelezővé tett jelentésekből származó környezeti információk jobbára a teljesítés, és nem az intézkedéshozatal szempontjából lényegesek. Például azoknak a bejelentett napoknak a száma, amikor a levegőminőségi értékek a megengedett határértékek felett voltak, csak korlátozottan használható fel az egészség szempontjából fontos becsléseknél. Amikor a környezet helyzetéről rendelkezésre álló információk az okokkal és a hatásokkal állnak kapcsolatban, a megfelelő módszereken keresztül, a környezet-egészségi indikátorok segítségével felmérhetőek a környezeti szennyezés csökkentésére irányuló intézkedések lehetséges előnyei az egészségügy számára. Szükséges tehát az ilyen adatbázisok kiépítésének, fenntartásának és a hozzáférhetőségének fejlesztése az KEIR-en keresztül.

47

A KEIR értéke az adatgyűjtés és –feldolgozás harmonizálásával lenne optimalizálható, így elősegítve az összehasonlíthatóságot az országok között. Az időszakos, „indikátorokon alapuló” beszámolók előkészítése elősegítheti az adatgyűjtés harmonizációját, az indikátorok összehasonlíthatósága terén létező bármely hiányosság kiemelésével. Mindamellett a tagállamok eltérő politikai, gazdasági, társadalmi, történelmi és kulturális feltételei miatt kivitelezhetetlen lenne a teljes összehasonlíthatóság igénye az összes ország között. Az indikátorok ellenőrzésre történő felhasználásakor az adatrendszerek következetessége fontosabb lehet egy adott országon belül, mint az összehasonlíthatóság az országok között. A legjobb megoldás a tagállamok és a nemzetközi ügynökségek számára az együttműködés és a közös erőfeszítések a pragmatikus út megtalálására a KEIR lépésenkénti, egész Európára kiterjedő alkalmazásához.

48

1. FÜGGELÉK A KÖZPONTI INDIKÁTOROK ÖSSZESÍTETT ALKALMAZHATÓSÁGI BESOROLÁSA* 40

* Készítette az EVSZ munkacsoport értekezlete Bonnban, 2003. október 16-17-én.

49

2. FÜGGELÉK SZOFTVER ESZKÖZÖK: AZ EUROINDY ÉS AZ ENHIS A szoftver jelen verzióját az előzetes tanulmány támogatására fejlesztették ki. A környezeti és egészségi adatok feldolgozása, kicserélése és elemzése során nyert tapasztalatok a megosztott információs rendszer struktúrájának jövőbeni fejlesztésekor kerülnek felhasználásra. EuroIndy A környezet-egészségügyi indikátor eszköz, amelynek az ideiglenes neve EuroIndy, egy specializált szoftver, amely lehetővé teszi a felhasználó számára egy adatbázis-rendszer létrehozását a főbb környezet-egészségügyi statisztikákról. Az EuroIndy nélkülözhetetlen eszköz egy összehangolt adatcsere-rendszer létrehozásához az egészségügy és a környezet területén, több adatszolgáltatóval nemzeti és nemzetközi szinteken. Az EuroIndy egy meglehetősen fontos rendeltetése az adatcsere lehetősége. A környezet-egészségügyi információ egyik jellegzetessége, hogy különböző szervek és intézmények között oszlik meg, és a minta országonként változik. A szoftvernek megvan a szükséges képessége az adatok könnyű importálására és exportálására (A2.1. ábra). A2.1. ábra Az EuroIndy szoftver

2 Az adatok mezőnként vihetők be egy felhasználóbarát adatrögzítési ívbe, vagy táblázatba rendezhetők és a hagyományos adatbázis szerkezetben tárolhatók. A felhasználónak válaszolnia kell az adatgyűjtő rendszer minőségével és összehasonlíthatóságával kapcsolatos, eszköz-független adatokról feltett kérdésekre. A szoftver egyúttal kiértékeli az indikátorokat is, és bemutatja őket táblázatos, vagy egyszerű grafikonos formában, az időközbeni tendenciák szemléltetésére. Az EuroIndy szoftver lehetővé teszi a felhasználók számára lényeges adatok egységes úton történő integrálását, különböző földrajzi elhelyezkedésű, működő környezet-megfigyelő hálózatokból és egészségügyi információs rendszerekből. A Statisztikai Területi Egységek Nómenklatúrájának (NUTS) klasszifikációs rendszerét használja (további részletekért lásd: http://europa.eu.int/comm/eurostat/ramon/nuts/home_regions_en.html).

50

Az EuroIndy alapértelmezésként tartalmazza a három NUTS szintet (1.,2. és 3. szint), továbbá egy „0” szintet, az ország egészére. Azon országok részére, ahol a NUTS „1”-es szint a nemzeti szint, az EuroIndy tartalmazni fog két, az országos szint alatti közigazgatási szintet is. A közigazgatási szintek és a közigazgatási egységek nevei az eredeti nyelven vannak megadva. A kültéri levegőminőség adatai a városi agglomerációk megfigyelő hálózataiból származnak. Az EuroIndy kizárólag a 100 000 lakos feletti településeket tekinti városnak. Felvilágosítások az EuroIndy-ről a http://www.antsz.hu/oki/euroindy.html. oldalon találhatóak. ENHIS: Környezet-egészségügyi indikátorok a világhálón Az ENHIS egy prototípus web eszköz a környezet-egészségügyi indikátorok rendszerezésére és közlésére. Lehetővé teszi az országok számára az indikátorok feltérképezését, melyik nyújt összevethető információt a környezet-egészségügy tíz témakörében, továbbá segíti a nemzeti jelentések előkészítését és optimalizálását.

A2.2. ábra Az ENHIS web oldal: a környezet-egészségügyi indikátorok áttekintése a részt vevő országokban

A web-es alkalmazás naprakész képet nyújt az előzetes tanulmányban részt vevő országokban elérhető fő környezet-egészségügyi indikátorokról. További fejlesztésekkel fontos továbbító közegként szolgálhat az információ cseréhez, az eredmények terjesztéséhez és a kommunikációhoz a lakosság felé. Az adatok vagy külön minden egyes országra, vagy az összes országra együtt jelennek meg. Az információ számos „részletességi szintben” van elrendezve. Ez magában foglalja az elmúlt 5-8 év indikátor tendenciáit, külön minden egyes országra, vagy az összes országra együtt nézve, továbbá az indikátor adatlapokat, pl.: a kapcsolódó információk felbecslésről és az irányelvekről. A nemzeti és nemzetközi adatlapok egyező formátumúak (példaként lásd a 3. függeléket), és a KEIR legfőbb jelentési eszközét alkotják. Minden indikátorhoz tartozik egy kód és egy módszertani összefoglalás, pl. az alapdefiníciók és az on-line elérhető becslések. Elérhetőek továbbá az országok megjegyzései a nemzeti adatrendszer és az ajánlott WHO módszertan különbözőségeiről.

51

Az indikátorokat áttekintő weboldal az A2.2 ábrán látható. A körök mérete az adatok elérhetőségét mutatja minden indikátorról az adott országban, és az összes országban együttvéve. A kék téglalapok az adatlapok elérhetőségét mutatják. A körök kijelölésekor megjelennek az adatok táblázat vagy grafikon formájában, továbbá a hivatkozások a lényeges adatlapokhoz. Ez általános áttekintést nyújt az elérhető adatokról, míg a részletesebb információktól csak egy kattintás választ el! Az ENHIS a http://www.enhis.net weboldalon található

52

3. FÜGGELÉK PÉLDA AZ ADATLAPRA

EGÉSZSÉGÜGYI VILÁGSZERVEZET EURÓPAI TERÜLETI IRODA

BONN-I IRODA EURÓPAI KÖRNYEZET-EGÉSZSÉGÜGYI KÖZPONT

Intézkedések a környezeti dohányfüst-expozíció csökkentésére

A beltéri közterületek környezeti dohányfüst (ETS) expozíciójának csökkentését szolgáló intézkedések kivitelezése különböző minden európai országban, és nem eléggé hatékony. Szükséges az átfogó intézkedések további végrehajtása a közterületeken, különösen a munkahelyeken, a középületekben, az éttermekben és a bárokban. A3.1. ábra Az összetett mutatók az ETS-expozíció csökkentésére és a dohányzásmentes területek támogatására hozott intézkedések kiterjedését mutatja, az országok jelentései alapján. Forrás: Dohányzás visszaszorítási adatbázis (1).

53

A3.2. ábra A 10 ETS intézkedési összetevő kivitelezésének aránya az előzetes tanulmányban részt vevő országokban

54

EREDMÉNYEK ÉS BECSLÉSEK Környezet-egészségügyi összefüggés A környezeti dohányfüst (ETS) egy összetett beltéri légszennyező anyag, amelyet 4000-nél is többféle gáznemű és levegőben terjedő, finom szemcsés vegyi anyag alkot, és jelentős hatást gyakorol a népegészségre. A másoktól származó dohányfüst-expozíció beltéri környezetben történik, az otthonokban, a munkahelyeken, a nyilvános helyeken és a járműveken. Az Egészségügyi Világszervezet Levegőminőségi irányelvek Európának (6) című dokumentuma azt a következtetést vonja le, hogy a tipikus környezeti szinteken történő ETS expozíció veszélyes a nemdohányzók számára, és az egészségi hatások megoszlása megegyezik az aktív dohányosoknál tapasztaltakkal. Az ETS humán karcinogénként ismert. Jól ismert az okozati összefüggés az ETS és a tüdőrák, és nagy valószínűséggel az orrmelléküregek daganatai között. A nemdohányzó lakosság 50 %-a kitett az ETS-nek, és közöttük a daganatos megbetegedések 9-16%-a tulajdonítható az ETS expozíciónak (6). A passzív dohányzás ugyancsak megemeli a szív- és érrendszeri megbetegedések morbiditásának és mortalitásának kockázatát a nemdohányzók között, különösen krónikus expozíció esetén. Az ETS-sel összefüggésbe hozható szív- és érrendszeri megbetegedések terhe akár nagyságrendekkel nagyobb lehet, mint a tüdőrák esetén. Az ETS okozhatja még a szemek, az orr, a torok és a tüdő irritációját, ami köhögéshez, túlzott nyákképződéshez, mellkasi diszkomforthoz és csökkent tüdőfunkcióhoz vezet. A nemdohányzók jelentős többsége számára az ETS kellemetlenség és diszkomfort forrása. Az ETS expozíció az otthonokban továbbra is népegészségügyi problémát jelent, különösen a sérülékeny csoportok esetén, mint például a csecsemők, a fiatal gyermekek és az idősek. A dohányos szülők gyermekei a passzív dohányzásnak legsúlyosabban kitettek közé tartoznak, és nagyobb náluk a kockázat alsó légúti fertőzések kialakulására, mint például tüdőgyulladás, hörghurut és középfülgyulladás. Becslések szerint a csecsemők alsó légúti fertőzéseinek 15-26%-a tulajdonítható ETS-expozíciónak, feltételezve, hogy az édesanyák 35%-a dohányzik otthon. Asztmás gyermekeknél az ETS megnöveli az asztmás rohamok gyakoriságát és súlyosságát (6). A szülők dohányzása már a születés előtt és újszülött korban is hatással van a gyermekekre. Az édesanya aktív dohányzása és az ETS együtt megnövelik az alacsony születési súly kockázatát. Az ETS összefüggésbe hozható a hirtelen csecsemőhalál szindrómával is. Politikai relevancia Ez az indikátor bemutatja az Egészségügyi Világszervezet európai tagállamaiban az ETS-expozíció csökkentésére, és a dohányfüstmentes területek támogatására irányuló intézkedések megvalósíthatósági kapacitásának általános mértékét. A nemzeti dohányzás-visszaszorítási politikák célja az ETS-expozíció csökkentése a dohányzás törvényes tiltásával vagy korlátozásával beltéri nyilvános helyeken, továbbá normatív határozatokkal a dohánytermékek reklámozásának szabályozása terén. Európai viszonylatban, a tagállamok elfogadták az Európai dohányzás visszaszorítási stratégiát, amely a Dohányzásmentes Európa Miniszteri Konferencia ajánlásain alapul (2,7). A Stratégia keretet és útmutatást biztosít a nemzeti intézkedésekhez, és az átfogó, bizonyítékokon alapuló, a nemzeti intézkedési tervekben és a törvényhozásban

55

visszatükröződő, a dohányzást visszaszorító irányelvek támogatását és elősegítését célzó nemzetközi együttműködéshez (7). A Stratégia felépítése és tartalma megegyezik az Egészségügyi Világszervezet nemrégiben jóváhagyott Dohányzás-visszaszorítási keretegyezményével, amelynek a célja a jelen és elkövetkezendő generációk védelme a dohányfogyasztás pusztító következményeitől és a dohányfüst-expozíciótól (8). Az Egyezmény aláírásával az országok kifejezésre juttatják politikai támogatásukat, és jóhiszeműségüket az alapelvek betartására. Az Európai Dohányzás-visszaszorítási stratégia környezeti dohányfüsttel kapcsolatos összetevője felülvizsgálatra kerül a Budapesten, 2004 júniusában tartandó IV. Környezet és Egészség Miniszteri Konferencián, ahol meghatározzák majd az Egészségügyi Világszervezet Európai Régiója által 2007-re elérendő specifikus stratégiai célokat. Politikai összefüggésrendszer A tagállamok dohányzást a beltéri közterületeken korlátozó, és a dohánytermékek reklámozását tiltó intézkedéseket valósítanak meg a nemzeti dohányzás-visszaszorítási cselekvési tervek, a népegészségügyi programok és a nemzeti környezetvédelmi akciótervek (NEKAP) keretein belül (4). A sajátos beltéri közterületekre vonatkozó ETS-politikát célzó szabályozási megközelítések különbözőek Európa országaiban. Az intézkedések eszközei jobbára a nemzeti jogszabályokon alapulnak, míg néhány közülük végrehajtási utasításon vagy egyéb, nemzeti szint alatti szabályozáson, különösen a szövetségi felépítésű országokban. Németországban a munkahelyi dohányzást a szövetségi törvények szabályozzák, míg számos egyéb aspektus a szövetségi államok vagy akár a helyi hatóságok hatáskörébe tartozik (4). Svájcban a dohányzási megszorítások az oktatási és egészségügyi intézményekben, a kormányhivatalokban és egyéb középületekben jobbára önkéntes megegyezésen alapulnak, a kantonok szintjén (4). A nemdohányzók munkahelyi védelme minden tagországban a nemzeti jogszabályok hatálya alá tartozik. A jelenlegi törvények elvben garantálják a jogot a dohányzásmentes munkahelyekhez az alkalmazottak többsége számára, míg mások védelmét elmulasztják, például néhány irodai alkalmazott, és a bárokban és éttermekben dolgozók esetén (2,7). Amint az a WHO Keretegyezményben felismerésre került, nincs hatékony jelentési mechanizmus az ETS-intézkedések hatékonyságának és megvalósításának feltérképezésére. A létező felmérési módok minősége és módszertana nem kielégítően megbízható a dohányhasználat dinamizmusának értelmezésére és megfigyelésére. Az európai országokban hiányzik az alkalmas jelentési mechanizmus és a megfigyelő rendszer. Szükség van egy összehangolt, megbízható megfigyelő rendszerre, az országokon belüli, az ETS viszonylatában hozott intézkedések kiértékelésére, és az átfogó információk cseréjének elősegítésére. Jelenleg az Európai Unió országaiban nem kötelező jelenteni az ETS-expozíciót korlátozó rendelkezések törvényesítésének megvalósításáról, és az egyéb hatékony intézkedésekről (8). Az EVSZ Keretegyezmény értelmében az országok együtt dolgoznak majd az Egészségügyi Világszervezettel, és egyéb, nemzetközi és kormányközi szervezetekkel egy nemzeti megfigyelő rendszer létrehozásán, és együttműködnek az Egészségügyi Világszervezettel a

56

dohányzással kapcsolatos surveillance-adatok gyűjtését, elemzését és terjesztését meghatározó irányvonalak kialakításában (9). Értékelés Amint a WHO Európai Dohányzásmentes Európa Miniszteri Konferencián (2,7,10) megállapításra került, a tagállamok majdnem 80%-ában léteznek tiltó intézkedések vagy megszorítások a közterületeken vagy munkahelyeken történő dohányzással kapcsolatban, jóllehet az intézkedések megvalósításának szintje országonként változik. A dohányzás-visszaszorító intézkedések nem fenntarthatóak és nem minden részletre kiterjedők, és számos európai országban nem a szakpolitikai napirend elején helyezkednek el. Továbbá a nem megfelelő összehangolás, az elégtelen anyagi eszközök és a hiányos ellenőrzés csökkentik a nemzeti intézkedések hatékonyságát. A szakpolitikák hatékonyságának értékeléséhez szükséges összehangolt eszközök hiánya hatással van az ETS-politikák megvalósításáról szerzett információk összehasonlíthatóságára a különböző országok között. Az adatgyűjtés és a jelentési módok nem egyezőek az országok között, így szükség van összehangolt felbecslési eszközökre. Az európai országok az ETS viszonylatában hozott intézkedések sikeres megvalósításáról számolnak be a tömegközlekedési eszközökön, különösen a városokban. További erőfeszítések szükségesek az alkalmazottak és a vásárlók ETS-től történő védelmét szolgáló politikák megerősítésére a bárokban és az éttermekben, mivel ezekből a beltéri környezetekből jelentették az intézkedések legalacsonyabb lefedettségét. A jelentést küldő országok több mint felénél nem léteznek szabályozások ebben a tekintetben. Egyszerű intézkedések, mint például nemdohányzó területek kijelölése, vagy akár a dohányzók és a nemdohányzók elkülönítése egyazon térben lecsökkenthetné (ha nem is szüntetné meg) az akaraton kívüli expozíciót. A törekvések az intézkedések megvalósításának tökéletesítésére együtt járnak a vásárlók, beleértve a kiskorúakat, és az alkalmazottak védelmével, akik számos országban ki vannak rekesztve az ETS munkahelyi szabályozásai alól. Mivel az expozíció szintje magasabb a bárokban és éttermekben, mint az egyéb foglalkoztatási területeken, a dohányzásmentes munkahelyeket biztosító hatékony politikai eszközök további támogatása szükséges (4). Egy nemrégiben készült felmérés szerint öt európai ország bár- és étteremtulajdonosai és alkalmazottai közül a legtöbben (78%) tisztában vannak az ETS-expozíció egészségi kockázataival, és egyetértenek azzal, hogy a füstmentes területek védik a vásárlók és az alkalmazottak egészségét, miközben a közvélemény követeléseit is kielégítik (11). A 14 tagállam, 2 kivétellel jogi eszközök mellett döntött a nemdohányzók ETS-től történő munkahelyi védelme érdekében. Ezek a politikák, hatékony végrehajtás esetén, lecsökkenthetik a dolgozók ETS-expozícióját. Napjainkban az ETS jelenléte továbbra is általános a munkahelyeken a legtöbb európai országban, és nagymértékben a dohányzási intézkedések fajtájának, és a végrehajtás szintjének hatása alatt áll. A politika végrehajtásának nem kielégítő szintje összecseng a munkahelyi ETS-expozíció és az okozott kellemetlenségek magas arányáról szóló jelentésekkel. Egy nemrégiben Litvániában (4) végzett felmérés szerint a felnőttek 17%-a áll ETS-expozíció alatt napi 5 óránál hosszabb ideig, és csupán egy harmaduk nem volt soha kitéve munkahelyi ETS-terhelésnek. Svájcban a megkérdezett alkalmazottak majdnem egy negyede számolt be az ETS által okozott kellemetlenségekről a munkahelyén, noha ez az arány 1990-ben még 35% volt. Egy 1996-os svájci tanulmányban résztvevők 50%-a állította, hogy került már ellentétbe a munkahelyén az ETS miatt (4).

57

Németországban az ETS-expozíció széles körben elterjedt a munkahelyeken, az éttermekben és társadalmi események során. Hozzávetőleg 3 millió alkalmazott rendszeresen kitett az ETS-nek a munkahelyén, az expozíció mértéke függ a munkahely típusától. Németországban a nemdohányzó alkalmazottak és gyakornokok fele van kitéve ETS-terhelésnek a munkavégzés színterein (4). A főbb európai tanulmányok áttekintése alapján, a tagországokban a rendszeres munkahelyi ETS-expozíciónak kitett felnőttek aránya meghaladja a 10%-ot, és akár az 50%-ot is elérheti (12). Szükség van a teljesen füstmentes munkahelyek létrehozását célzó, létező politikai eszközök gyakorlati alkalmazásának megerősítésére. A korlátozó intézkedések, mint például a dohányzóhelyek kijelölése vagy a szellőztetés fejlesztése, nem elegendőek a füstmentes levegő biztosítására. A munkahelyi passzív dohányzásnak való kitettségek megelőző intézkedéseknek az összes beltéri munkahelyre kellene vonatkozniuk. A jelentést küldő országok kevesebb, mint 40%-ban számolnak be a dohányzási tilalom teljes körű megvalósításáról a kórházakban. Felmérések szerint a tagállamok kevesebb, mint felében valósulnak meg teljesen a dohányzást tiltó törvényes intézkedések a színházakban és múzeumokban. Majdnem egy harmadukban nem léteznek előírások ezekre a beltéri környezetekre. Figyelemre méltó, hogy ugyan a legtöbb országban léteznek a kormányzati hivatalokra és a középületekre vonatkozó, dohányzást korlátozó szabályozások, csupán az országok 20%-a jelentette az intézkedések teljes végrehajtását. A megvalósítás ezen szintje tükrözi az elégtelen összehangolást és végrehajtást számos országban. Svájcban egy felmérés résztvevőinek 37%-a találta kellemetlennek legalább néhány esetben az ETS jelenlétét a középületekben, és egyéb helyeken, mint például a mozi előcsarnoka (4). A 14 ország több mint fele állítja az ETS intézkedések teljes körű megvalósítását az óvodákban és iskolákban, míg körülbelül 30%-ban nem léteznek előírások azokra a középületekre, ahol gyermekek tartózkodnak. Az iskolákon, óvodákon és középületeken belüli dohányzás megszüntetést célzó szabályozó intézkedések nem a gyermekkori ETS-expozíció legfőbb forrásaira irányulnak – nevezetesen az otthonokra. Mivel a dohányzás tiltásának törvényesítése az otthonokban nem valószínű, egyéb kezdeményezésekkel kell élnünk. A gyermekek és fiatalemberek ETS-expozícióját csökkentő specifikus beavatkozásoknak kellene a nemzeti és nemzetközi, a gyermekek egészségére és a környezetre összpontosító kezdeményezések jól meghatározott tárgyának lenni. Törekedni kell az arra vonatkozó ismeretek átadására és a tudatosság fokozására, hogy a gyermekek rendkívüli sérülékenyek az ETS-sel szemben, beleértve a születés előtti időszakot is. A célzott intézkedéseknek az ETS-expozíció körülményeinek korfüggő különbségeire kellene irányulnia: a csecsemők és a fiatal gyermekek számára a szülők dohányzása az expozíció fő forrása, míg az idősebb gyermekeknél és a serdülőknél egyéb körülmények, beleértve az iskolákat, bizonyos közterületeket (klubok, boltok, szórakozóhelyek, stb.) tehetők nagymértékben felelőssé az ETS-expozíció létrejöttéért. Svájcban egy 2000-ben készült vizsgálatban a gyermekekkel egy háztartásban élő résztvevők két harmada korlátozta a dohányzást az otthon bizonyos részeire, és 18%-uk állította, hogy kizárólag az otthonán kívül dohányzik. Másrészről a vizsgálat kimutatta, hogy az iskolás

58

gyermekek 50%-a 2000-ben továbbra ki volt téve ETS-terhelésnek az otthonában, ez az érték nem változott jelentősen az elmúlt 10 évben. A várandós nők 15%-a dohányzott 1999-ben (4). Politikai erőfeszítések szükségesek az ETS-expozíció kockázati csoportjainak nem, kor és társadalmi-gazdasági különbözőségek alapján történő behatárolásához. Németországban például a dohányosok aránya az egyedülálló fiatal anyák között kétszer akkora (45,8%), mint a referencia csoportban (23,6%), és a gyermekek ETS-expozíciója kapcsolatban áll a háztartás társadalmi-gazdasági helyzetével. Az alacsony társadalmi-gazdasági helyzetű kisgyermekes családok 36%-ban egynél több dohányos van, összehasonlításképpen ez 16% a magasabb társadalmi-gazdasági helyzetű csoportokban (4). A dohánytermékek reklámozását szabályozó intézkedések egy kivételével mind a 14 országban léteznek. Mindazonáltal az országok majdnem 55%-ban nem tartják be kellően a szabályokat. Néhány országban a reklámozás tilos, míg más országokban, mint például Németország és Svájc, korlátozott. Svájcban a dohánytermékek reklámozásának teljes tiltására irányuló javaslatot már két ízben is (1979-ben és 1993-ban) elvetették (4). A dohányzásmentes beltéri közterületek támogatását célzó politika birtokában továbbra is elégtelen a meglévő törvények megvalósításának szintje, és az ETS-expozíció még mindig elfogadhatatlanul magas az európai országokban. Amint azt egy nemrégiben Németországban végzett felmérés kimutatta, a nemdohányzók 55%-a van kitéve ETS-terhelésnek (4). A fejlett társadalmakban a felnőttkori dohányzás gyakorisága 30-50%, becslések szerint a háztartások legalább 50%-ban él minimum egy dohányos, ami a gyermekek és egyéb nemdohányzók körében magas ETS-expozíció prevalenciához vezet. Az európai vizsgálatok áttekintésében látható, hogy az otthonában mások dohányfüstjének kitett gyermekek átlagos aránya meghaladja a 40%-ot (4,10,12).

59

HIVATKOZÁSOK 1. WHO Tobacco Control Database (http://data.euro.who.int/tobacco, lekérdezve: 2004 március

22.). 2. The European report on tobacco control policy. Review of implementation of the Third Action

Plan for a Tobacco-free Europe 1997–2001. Copenhagen, WHO Regional Office for Europe, 2002 (document EUR/01/5020906/8) (http://www.euro.who.int/Document/E74573.pdf, lekérdezve: 2004 március 29.).

3. Warsaw Declaration for a Tobacco-free Europe, 2002, http://www.euro.who.int/eprise/main/WHO/AboutWHO/Policy/20020422_1, lekérdezve: 2004 március 26.).

4. Nemzeti adatlap Albániából, Örményországból, Bulgáriából, Németországból, Litvániából, Hollandiából, Lengyelországból, Romániából, Szlovákiából, Spanyolországból és Svájcból.

5. Environmental health indicators for the WHO European Region: update of methodology May 2002. Copenhagen, WHO Regional Office for Europe, 2002 (document EUR/02/5039762) (http://www.who.dk/document/E76979.pdf, lekérdezve: 2004 március 22.).

6. Air quality guidelines for Europe. Copenhagen, WHO Regional Office for Europe, 2000 (WHO Regional Publications, European Series, No. 91) (http://www.euro.who.int/air, lekérdezve: 2004 március 22.).

7. European Strategy for Tobacco Control. Copenhagen, WHO Regional Office for Europe, 2002 (document EUR/02/5041354 (http://www.euro.who.int/document/e77976.pdf, lekérdezve: 2004 március 23.).

8. Council Recommendation of 2 December 2002 on the prevention of smoking and on initiatives to improve tobacco control (2003/54/EC). Official Journal of the European Communities, 2002, L 22/31.

9. WHO Framework Convention on Tobacco Control (http://www.who.int/tobacco/fctc/text/en/fctc_en.pdf, lekérdezve: 2004 március 23.).

10. Policies to reduce exposure to environmental tobacco smoke. Copenhagen, WHO Regional Office for Europe, 2002 (document EUR/00/5020495) (http://www.euro.who.int/document/e70610.pdf, lekérdezve: 2004 március 23.).

11. Watson R. Smoke free areas do not harm profits, survey shows. British Medical Journal, 2003, 326:1232.

12. Exposure to environmental tobacco smoke in Europe: a review. Technical Report, WHO European Centre for Environment and Health, Bonn (nem publikált).

13. 52

60

META-ADATOK Adatforrás Környezet-egészségügyi indikátorok projekt – próba adatgyűjtés (az adatok hozzáférhetőek a projekt adatbázisában - EuroIndy). Próba nemzeti indikátor adatlapok. EVSZ Dohányzás-visszaszorítási Adatbázis: http://cisid.who.dk/tobacco. Az adatok leírása Az adatgyűjtés/frissítés időbeli lefedettsége és gyakorisága: a legfrissebb adatokat adtuk meg – jelenleg érvényben lévő szabályozások. Az információk minősége Az ETS-expozíció csökkentésére irányuló szabályozások alkalmazásának és hatályba léptetésének minőségi felmérése. Az értékelés általános megfigyelések és a szakértők véleménye alapján készült. Nem összehangolt módszerek, szubjektív megítélés lehetősége. Az adatok erős és gyenge oldalai Törvényes szabályozások az intézkedések megvalósítására; lehetséges a szubjektív megítélés

61

A Környezet-egészségügyi Információs Rendszer (KEIR) értékes eszköz a politikák megvalósításának és módosításának ellenőrzésére és értékelésére. Az összehangolt KEIR döntő eleme az indikátorkészlet, amely lehetővé teszi a népegészség és az azt meghatározó tényezőknek a megfigyelését. Ez a beszámoló annak az előzetes tanulmánynak az eredménye, amelyet az EVSZ egy pán-európai KEIR-módszertan kifejlesztésének folyamata során készített el. Bemutatja az indikátorok alkalmazását az egységesített népegészségügyi felmérésekben, és négy témakörben nyújt beszámolót: légszennyezés, zaj, közlekedési balesetek, víz- és csatornázás. A beszámoló betekintést nyújt a környezeti megfigyelések és az egészségügyi ellenőrzések során nyert információk integrálásának hatékony módszereibe, felhasználva az expozíció-válaszreakció asszociációkról rendelkezésre álló tudományos ismereteket. Ezek a módszerek segíthetnek megválaszolni az intézkedések egészségre és a környezetre gyakorolt hatásinak kulcskérdéseit, és iránymutatót nyújtanak a jövőbeni intézkedések és tevékenységek terén. A beszámoló bemutatja a rutinszerű adatgyűjtés korlátait, és körvonalazza a nemzetközi ügynökségek és a Tagállamok együttműködésének megerősítésének szükségességét. Egészségügyi Világszervezet Európai Területi Iroda Scherfigsvej 8 DK-2100 Copenhagen Ř, Denmark Telefon: +45-39-17-17-17 Fax: +45-39-17-18-18 E-mail: postmaster@euro.who.intHonlap: www.euro.who.int

62