CSsífíSriSfe, 1978; augusztus 12: 5

Ü N N E P I V E T E K

Muzsikáló udvar. A Bu-dapesti Madrigál Kórus hangversenye — közremű-tődik Farkas Gyöngyi cim-balmon, vezényel Szekeres Ferenc — a tanácsháza ud-varán, este 8 órakor,

XVII. Szegedi Nyári Tár-lat, a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Kép-Urában, augusztus 20-ig.

Kalmár Márton szobrász-művész szabadtéri kiállítá-sa a Bartók Béla Művelő-dési Központ udvarán, au-gusztus 30-ig.

Fotóklubok 12. Szegedi Szalonja. Kiállítás a Bar-tók Béla Művelődési Köz-pontban, augusztus 21-ig,

Joó József műgyűjtemc-sye. Kiállítás a Juhász Gyu-la Művelődési Központban, augusztus 20-ig.

Koszta Rozália fmtőmű vész kiállítása a November 1. Művelődési Központban, augusztus 20-ig.

Kiss Sándor szobrászmű-vész kiállítása a Móra Fe-renc Múzeum kupolacsar-nokában, augusztus 20-lg.

íróportrék. Molnár Edit fotókiállítása a Sajtóház Művészklubjában, szeptem-ber 15-ig.

Művészet és otthon 1976. Kiállítás a Gulácsy Lajos-teremben* augusztus 19-ig,

Száz „Tgy Srfegéd zenei éle-téből.-. Kiállítás. » Somogyi-könyvtárban, -; augusztus 20-lg.

A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai.

Királynő meg cigányasszony Komlóssy Erzsébet két arca a szabadtérin

A szabadtéri játékok néző-je talán nem is tudja elkép-zelni a Dóm tér alatti folyo-sólabirintus sajátos hangula-tát, előadások, próbák idején jelmezes-kosztümös statiszta-sereggel, sminkesekkel, öltöz-tetőkkel, s tv-ből, újságokból jól ismert arcokkal. Ebben a kavargásban bizony szédül olykor az odavetődő újságíró is. Megnyugvást rendszerint az a pillanat hoz, amikor a királynő kedvesen így szól: „Megfelel a harmadik felvo-nás előtti szünetben, miután meghaltam? Jó, Akkor tehát halálom után itt, az öltöző-ben."

A „ f e l támadt" királynő Er-kel Bánk bánjának Gertru-disa: Komlóssy Erzsébet, aki A cigánybáróban Cziprát, a cigányasszonyt is alakítja.

— Kétségtelen, Gertrudis parádésabb szerep. Talán „szebb" is, legtöbb énekes különben is jobban örül a drámai szerepeknek — mond-ja a „kettősségről". — Azért Cziprát is szívesen éneklem, hiszen A cigánybáróban elő-ször lépek fel Szegeden, s a cigányasszony szerepét újra kellett tanulnom a szegedi közönségnek. Szívesen tettem ezt, mert Szeged egyébként sem közömbös számomra: in-nen indultam még 1955-ben, itt énekeltem 1958-ig. Hu-szonegy év múlt el a kez-detek óta, s közben Francia-ország és Spanyolország ki-vételével egész Európát be-jártam, de be kell vallanom, minden alkalommal újra be-lenézek a kottába — mindig találhat benne valami újat az erriber! Azt a rengeteg ta-pasztalatot, amely helyesen íéldöfgozva alapvető fontos-ságú az igényes, elmélyül-tebb művészethez, nem köny-nyű megszerezni.

Hirtelen elhallgat. Fejmoz-dula tara a királynői korona.

R 1

1 B l l l ^ K j i y p i ^ P i l f e i i

^ p q íjig r J J

J a E ^ l JL [ A 1 -

• g g j ^ j WttJm

É

Új szanatóriumot avatlak Hévízen

Szerdán Hévízen Urbán Lajos közlekedési és pos-taügyi miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója fel-avatta a MÁV új szanatóri-umát. Az ötemeletes, 120 ágyas szanatóriumot a MÁV egykori, időközben korszerűt-lenné vált gyógyháza helyén építették fel. Kun Attilának, az Általános Épülettervező Vállalat Ybl-díjas építészé-nek' tervei szerint. A szana-tórium, a három szolgálati lakás és a nővérszállás 42 millió forintos beruházási programját a Zala megyei Tanácsi Építőipari Vállalat valósította meg kiváló minő-ségben, az előírt határidőre. A beruházási összeghez a vasutas dolgozók önkéntes támogatási alapjából 6,2 mil-lió forinttal járultak hozzá.

A beutaltak — akik moz-gásszervi betegségekkel és baleseti utókezelésre kerül-nek a szanatóriumba — igénybe vehetik' a hévízi ál-lami gyógyfürdő kórház szol-gáltatásait is.

Gyógyszerész-tanácskozás

Augusztus 12—14. között Sopronban rendezi meg a Magyar Gyógyszerészeti Tár-saság a III. gyógyszerésztör-téneti konferenciát. A kon-ferencián hazai és külföldi előadók tartanak előadáso-kat

Gertrudis

megcsillan az öltözői lámpa-fényben.

— Olyan, de olyan jő vol-na most megállni az évek-ben — szólal meg. — Mire az énekes igazán megérik, már öregedni is kezd. Per-sze, ha az ember tudatosan dolgozik, és „jó helyre teszi" a hangját, sokáig kitarthat. Legjobb példa erre Simándy József. Ugyanakkor ő szinte példátlanul nagyszerű part-ner is, talán soha nem tud-tam így együtt dolgozni sen-kivel. Mindért""lapot ad és vesz, .ahogyan káttyanyelven mondják. . - . » - - '

— Ennyi év alatt termé-szetesen nagyon sok szerep-élményben volt részem — válaszol az újabb kérdésre.

Romantika és vidámság A szabadtéri játékok idei

Slágerének Strauss A ci-gánybáró című daljátéka ígérkezik. Részint azért, mert a felújítás óta lezajlott há-rom bemutatónak óriási kö-zönségsikere volt, részint pe-dig, mert az idei előadások-ra már hónapokkal ezelőtt nem lehetett jegyet kapni. A Háry János és a János vitéz mellett a szabadtérin elsősorban A cigánybáró képviseli a daljátékot. A mostani előadást Horváth Zoltán, a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának főrendezője állítja színpad-ra. Az első színpadi próbák szünetében készült a vil-láminterjú.

— Milyen emlékekkel kez-dett munkához?

— Sohasem rendeztem Straussnak ezt a művét, sőt utoljára gyermekkoromban láttam A cigánybárót. Ügy érzem, ez nem pótolhatatlan veszteség, s nem ártott a mostani munkának. Friss szemmel, kevesebb hatással, benyomással kell megküz-deni. Ez azonban különös helyzetet is teremtett, hi-szen a szereplők nagy részé-nek, sőt az énekkar tagjai-nak is szinte a kisujjában van a darab, a zene, a ko-rábbi mozdulat — sokszor játszották, énekelték. Így ál-lott elő az a különös hely-zet, hogy ezúttal a rendező ismerte legkevésbé a dara-bot

— Jól ismert, nagyszerű művészekkel dolgozik együtt, akik sok-sok sikert értek már el ezen a színpadon. Mellettük néhány fiatal, te-hetséges alkotóval is talál-kozunk.

Horváth Zoltán, a rendező

— Nagy öröm ezzel az együttessel dolgozni. A cím-szereplő Palcsó Sándor, a Szaífit alakító Házy Erzsé-bet, Komlóssy Erzsébet, aki Czipra lesz, s a Zsupán ser-téskereskedőt megformáló Melis György nagyszerű al-kotótársak, kiváló művé-szek. Csakúgy, mint a kar-mester Medveczky Ádám, a szegedi szabadtérin gyakran vendégeskedő Márk Tivadar jelmeztervező, Barkóczy Sándor koreográfus és sze-gedi kollégáim. S néhány fiatal, nagyon tehetséges mű-vész, mint például a díszlet-tervező Csikós Attila vagy a várnai nemzetközi balett? versenyről érkező díjnyertes szólótáncosok, Szönyi Nóra, Pongor Ildikó és Erdélyi Sándor. Nagy kedvvel, lel-kesedéssel és fegyelmezetten készülünk a bemutatóra.

— Lesz-e valami változás az eddigi előadásokhoz ké-pest?

— Jókai megálmodott hő-sének, Barinkay Sándornak egyik legnagyszerűbb ka-landja az volt, amikor Bécs-be került Johann Strauss asztalára, s onnan ötvonalas papírra álmodva indult Ci-gánybáróként a világhír fe-lé. Igyekeztem a Jókai mű-ből készült eredeti, Schnit-zer-féle színpadra alkalma-zás kéziratát megkeríteni, de ez a vállalkozás reményte-lenné vált. A kéziratot való-színűleg Bécs valamelyik könyvtára vagy gyűjteménye őrzi. Itt Szegeden játsszuk először teljes egészében az Abody Béla-féle szövegát-dolgozást, amit Fischer Sán-dor jól ismert versbetéteinek felhasználásával készített. Ez a szövegkönyv groteszkebb, ezáltal korszerűbb történet-tel ajándékoz meg, mely a jó légkör egyik záloga lehet a klasszikus bécsi muzsika, Strauss örökzöld dallamai mellett.

— Mi az alapvető rende-zői elképzelés?

— Feltétlenül vállaljuk Jókai romantikus tör.ténetét, a muzsika népszerűségét és a látványosságot, de egyiket sem akarjuk öncélúan alkal-mazni. Kitűnően szórakoz-tató, jó kedvű előadást sze-retnénk, ehhez számítunk a kalandos történet belső ér-zelmi fűtöttségére, kiaknáz-zuk a romantika és a vi-dámság egymásnak egyálta-lán nem ellentmondó lehe-tőségeit.

X. L.

Ács S. S á n d o r f e lvé te le i

Czipra

— A Carmen mintegy 130 előadásától egészen Szokolai Vérnászáig, amelyért a Kos-suth-díjat kaptam. Az elmúlt évad utolsó bemutatójában, az Elektrában Klütaimnészt-rát alakítottam, ez volt az utolsó izgalmas szerepem. Gertrudis is, Klütaimnésztra is afféle démoni szerepek, ez a mély hangszín velejárója. A „gonosz" női alakítások-nak számomra megvan az a külön varázsa, hogy még job-ban megpróbálok bepillanta-ni „.^ figura mögé. Lehet, hogy szokatlan, amit most mondok, de erre az operá-ban éppen olyan szükség van, mint a prózai színészeknél. Hozzá kell minden alkalom^ mai „lopni" a szerepekhez annyit, hogy a zenei és a szí-nészi teljesítmény egységben, önmagában emberileg ls meg-állja a helyét. A Gertrudis-szerep tanulása közben ol-vasgattam a Bánk bán tör-ténelmi hátteréről, s közben nem állhattam meg, hogyne töprengjek a históriai tények mögötti személyes motívumo-kon, a lélektani hitelességen. Azon, hogy ha valóban úgy történt volna, ahogy Katona József megírta, mit érezhe-tett Bánk, mit gondolhatott Gertrudis.. .

— Terveim? Talán még az idén egy szovjetunióbeli tur-né — és persze további mun-ka az Operában, ott, ahol éle-tem nehéz évei során is any-nyi segítséget kaptam, hogy csak nagy-nagy köszönettel tartozom érte. A színpadon kívül pedig az „anyukásko-dás" vár, egy kisfiam és egy kislányom van, Zsolt és Beá-ta, akik most nagyon hiá-nyoznak Szegeden. Egyéb-ként éppen a Vérnászban az anyaságról, az anyai érzés-világból kaptam nagy sze-repélményt, mondhatnám úgy is: ez volt az a pont, ahol a hivatás és a magánélet ta-lálkozott. A többi? Majd meglátjuk. . .

A királynő feláll, hogy el-köszönjék. A palást suhog, az ajtó becsukódik, s a folyo-sólabirintusban, a feljárat felé haladva még egyszer, újra látom koronájának csil-lanásá t...

Domonkos László

• • »

Szegedi énekkar Hiddlesbrough-ban

A KÓTA és a Kulturális Minisztérium jelölte a Tö-mörkény gimnázium és mű-vészeti szakközépiskola le-ánykarát arra az angliai nem-zetközi fesztiválra, amelyen énekkarok, szólóhangszeresek és néptáncosok versengtek az elsőségért. A Middlesbrough-ban, július 31. és augusztus 8. között rendezett nagysza-bású találkozón a dr. Mihál-ka György vezette 27 tagú kórus — akiket elkísért az útra az iskola igazgatóhelyet-tese, Araeri László is —szép sikerrel szerepelt

A szólóhangszeresek ver-senyén a 22 — jórészt aka-démista — induló közül a negyedik helyet szerezte meg Czifra Éva (zongora), a ki-lencediket Papp Éva. Ugyan-csak jól szerepeltek a szóló-énekesek. A folklór kategó-riában Vajda Júlia a negye-dik lett, a műdalokat ének-lők nemzetközi mezőnyében pedig Tóth Mária és Széli Mária ért el ötödik, illetve nyolcadik helyezést. Svéd, amerikai, dán, angol, cseh-szlovák, ír, lengyel kórus

szerepelt az ifjúsági énekkari versenyben, a szegediek az előkelő harmadik helyet kap-ták. A nemzetközi zsűri (amelynek nem volt magyar tagja) a női karok versenyé-nek második díját ítélte oda a Tömörkény gimnázium énekkarának. A legnagyobb sikert, az első helyezést a folklór kategóriában értékel. Két Bárdos-népdalfeldolgo-zást énekeltek: a Magos a rutafa és a Hej, igazítsad, a maximális pontszámot kapta, a 15 versenyző énekkar kö-zül a magyar kórusművészet képviselői érdemelték ki a fődíjat, a talapzaton álló ha-talmas .hangvillát.,

Az iskolai énekkar szinte minden kategóriában nagy múltú -felnőtt, vagy, /akadé-miai hallgatókból álló kóru-sokkal versengett. Kimagas-lóan jó szereplésük és a kö-zöségsiker bizonyítéka az is, hogy a fesztiválon induló csoportok közül egyedül ők vehettek részt Middlesbrough város polgármesterének fo-gadásán, és versenyen kívüli szereplésre is felkérték őket: két önálló koncertet adtak.

Művészek s Maros partián Makó kiállítótermében a

Maros menti Művésztelep múlt évi résztvevői gyűjte-ményes kiállításának meg-nyitásával vasárnap kezdő-dött az idei kéthetes talál-kozó. Huszonhat művész al-kotásai láthatók a kiállítá-son, s elsősorban a nagy-szerű grafikák érdemelnek megkülönböztetett figyelmet. Banga Ferenc fekete alapon fehér pókhálómetszetei. Ko-csis Imre szitanyomatai, Vá-czv J. Tamás linófilmkockái. Takács Dezső népművészeti ihletésű műanyag metszetei és Zsáki István tusrajzai máris igen magas színvona-lat adnak nemcsak ennek a kiállításnak, hanem a hato-dik éve megrendezésre ke-rülő Maros menti Művészte-lepnek is. A kiállítás fest-ményanyaga erősebben kötő-dik a Maros-parti tájhoz, a „hagyma fővárosához", kü-lönösen az idei plakett nyer-tese, a salgótarjáni Iványi Ödön, valamint Kováts Gá-bor, Torok Sándor, Cs. Pa-taj Mihály, Somogyi János és Sinkó János alkotásai.

Az idei telepen harminc képzőművész — közöttük öt jugoszláv — dolgozik Kocsis Imre makói származású fes-tőművésznek, a telep művé-szeti vezetőjének irányításá-val. Hagyomány már, hogy a művésztelep résztvevői minden évben egy-egy kép-:

pel-művel ajándékozzák meg a vendéglátó várost. Ezzel nemcsak megteremtik egy leendő makói képtár alap-jait, de az alkotások évköz-ben közművelődési missziót ls betöltenek, hiszen üzemek, vállalatok kollektívái tekint-hetik meg.

A szakmai tevékenység mellett az idei programban is szerepel több kiállítás és előadás. A Maros menti Mű-vésztelep tárlata mellett szombaton a József Attila könyvtárban Varga Mátyás Kossuth-díjas érdemes mű-vész alkotásaiból nyílik ki-állítás, majd augusztus 20-án a Kiállító Teremben az idei plakett nyertese, Iványi Ödön mutatja be festmé-nyeit, Hadifc Magda szob-rászművésszel rendezendő közös tárlatán. A program során Pogány ö. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgató-ja a magyarországi művész-telepekről, dr. Dávid Katalin művészettörténész pedig a modern művészet sajátossá-gairól tart előadást. A műr vésztelepnek jó a kapcsolata a makói üzemekkel, a ma-kói génayár egyik szocialista brigádia például a telenei dolgozó grafikusok munká-jának megkönnyítésére nvo-móprést készített társadalmi munkában.

X. L.