Asbóth Miklós

Félmillió a tüskebokorban Fikció és valóság az 1961-es nagy kalocsai pénzlopásról

Szokatlan és példátlan bűncselekmény tartotta izgalomban néhány hónapig Ka-locsa lakosságát 1961 őszén. Ilyen nagy horderejű bűncselekményt Kalocsán még nem követtek el. A bűnügy súlyát jelzi, hogy a bűncselekmény elkövetése után nyolc évvel ezt az esetet feldolgozta Mág Bertalan az első, könyvkereskedelmi forgalomba került könyvében, ami a Nyomon a Mág-csoport címet és Megtörtént bűncselekmények alcí-met viselte. A könyv a Magvető Kiadónál, az Albatrosz könyvek sorozatban jelent meg 1969-ben. Ebben a könyvben a kalocsai esetet Félmillió a tüskebokorban címen dolgoz-ta fel Mág Bertalan, aki az Országos Rendőrfőkapitányság nyomozó csoportvezetője volt. Nyomozói pályafutását a negyvenes évek második felében kezdte, és 1968-ban, 55 éves korában rendőr alezredesként vonult nyugdíjba. Mág Bertalan is rész vett a kalo-csai bűncselekmény felderítésében. Tőle vettem kölcsön a címet. A későbbi évtizedek-ben sorra jelentek meg könyvei, amelyekben leírta a pályafutása alatt megtörtént bűn-esetek egy részét, melyek nyomozásában, felderítésében részt vett. Első könyvét még aktív korában, 1961-ben írta. A betöréses lopások nyomozása című könyv inkább mód-szertani munka, mintsem szépirodalom. Könyvkereskedelmi forgalomba sem került. Több olyan művet írt, amely nem került könyvkereskedelmi forgalomba, ezeket általá-ban a Belügyminisztérium kiadásában és csak belső használatra jelentek meg. Mág Ber-talan 1961 és 2001 között 57 könyvet adatott ki. Ezek között néhány többes, 2. kiadás is volt. Néhány könyve cseh és német nyelven is megjelent, közöttük a kalocsai eset is Eine halbe Million im Dornenbusch címmel 1978-ban. Több nyugalomba vonult rend-őrnyomozó is kiadta visszaemlékezéseit bűnügyi történetek formájában. Mennyiségét és népszerűségét tekintve, kétség kívül Mág Bertalan vitte el a pálmát. Rajta kívül még Ádám Zsigmond (1982-1985 között 4 mű) és Fóti Andor (1968-1984 között 10 mű, benne több többes kiadás, közöttük egy cseh és egy német nyelven is) említhető még, akik több bűnügyi történetet tartalmazó könyvet jelentetett meg.1 A kalocsai bűnesetről első alkalommal a könyv megjelenése idején, illetve a könyv megjelenése kapcsán szereztem tudomást. A későbbiekben több alkalommal, különböző személyektől hallottam az esetről. Minden alkalommal más és más formában került szóba a történet, gyakran egymásnak ellentmondó módon. Ahogy teltek az évek, évtizedek, egyre jobban furdalt a kíváncsiság, hogy valójában hogyan is történ ez a Ka-locsán párját ritkító bűncselekmény. Addig furdalt a kíváncsiság, míg 2009 tavaszán engedélyt kértem és kaptam az eset nyomozati és bírósági iratai tanulmányozására, ami több héten keresztül tartott.

A kb. háromkilónyi anyag elolvasása után elém tárult a pénzlopás ötlete, a ter-vezgetés, majd a szinte professzionális módon megtervezett kivitelezés. A tervezés so-rán rendkívül fontos volt, hogy a vállalatnál dolgozó, így a potenciális elkövetők körébe óhatatlanul bekerülő egyik tettesnek bombabiztos alibit biztosítsanak. A kivitelezés is mintaszerű volt, de a bűnjelek eltüntetése során mindkét tettes, egymástól függetlenül, ugyanazt a gyermeteg hibát követte el, ami végül a lebukásukhoz vezetett.

A bűncselekmény felderítésén kiváló munkát végzett a rendőrség. Már az első nap megállapították az elkövetők lehetséges körét. Nagyon sok tanúkihallgatást folytat-tak, noha a kihallgatásoknak kb. csak 10 %-a tartalmazott a nyomozás eredményességét 1 Magyar Nemzeti Bibliográfia elektronikus változata: www.mokka.hu

2

elősegítő információkat. A nyomozók minden tanúvallomást ellenőriztek, mivel előre nem lehetett tudni, hogy a tanúk által elmondottak közül melyik segíti a nyomozást és melyik vezet zsákutcába. Gyorsan dolgoztak a rendőrök. A bűncselekményt október 12-én, reggel fedezték fel, 19-én már letartóztatták a két tettest és megkezdődött a gyanúsí-tottak kihallgatása, amelyek november elejéig tartottak. Ha a bűnügy tervezését profi-nak lehet nevezni, akkor a rendőrség munkáját is professzionálisnak lehet mondani, ahogy felderítette a tetteseket.

Érdemes néhány szót szólni a kalocsaiakról. Nemcsak az üzem dolgozóit háborí-totta fel a nagy összegű lopás, hiszen ők a zsebükön érezték a bűncselekményt, az ese-dékes fizetésüket csak késve kapták meg, hanem a város valamennyi lakását megdöb-bentette az eset. A döbbenetet a felháborodás váltotta fel. Később, amikor a rendőrség a lakosság segítségét kérte, a kívülállók tanúvallomása vezette a tettesek nyomára a rend-őrséget.

Érdekes módon a korabeli sajtó elég szűkszavúan foglalkozott az esettel. A helyi sajtót jelentő Kalocsa és Vidéke című hetilap nem írt a pénzlopásról. A Kalocsa és Vi-déke nem is volt teljesen önálló lap, hanem a Petőfi Népe című megyei napilap kalocsai mutációja volt, ami azt jelentette, hogy az általában 8 oldalas, Kalocsán megjelenő heti-lap első és utolsó oldalán voltak kalocsai és a környékbeli településekről szóló hosz-szabb-rövidebb híradások, a többi oldal a Petőfi Népe aznapi tartalmát közölte. A Kalo-csa és Vidéke 1961-ben szerdán jelent meg, később a hetilap megjelenése péntekre esett.

A pénzlopásra 12-én, csütörtökön, egy nappal a hetilap megjelenése után derült fény. A lap következő száma 18-án jelent meg. Azon a héten kezdődött az SZKP XXII. kongresszusa, a lapot uralta a kongresszus, öt oldalon keresztül közölt tudósítást az eseményről, de a pénzlopásról egy sor sem jelent meg. A hetilap egyébként közölt bűn-ügyi híreket, erre szolgált a „Tilosban járt” című rovat, amely 18-án négy rövid hír-adást tartalmazott. Hogy milyeneket, álljon itt egy példa. „L. V-né K. J. u. 8. sz. alatti lakost, mert baromfit az utcán legeltette, 60 forintra büntették.” Volt a lapban egy bíró-sági hír is „Megbüntették a verekedőt” címmel. A híradás szövege: „A kalocsai járásbí-róság dr. G. tanácsa 400 forint pénzbüntetésre és a felmerült költségek megtérítésére ítélte K. J. homokmégyi lakost, aki K. K. homokmégyi lakost tettleg bántalmazta. Az ítélet jogerős.”

Mivel a kalocsai bűnügy az egész megyében nagy port vert fel, a tárgyalás meg-kezdéséről már írt a Kalocsa és Vidéke. Az 1962. január 10-i, szerdai számában „Meg-kezdődött N. L. és társai bűnügyének tárgyalása” címmel nem túl hosszú cikk szólt a január 4-én kezdődött tárgyalásról. A cikk alcíme „A vádlottak megmásították vallomá-sukat” volt. A január 17-i számban megjelent „Ma hirdetik ki az ítéletet N. L. és társai ügyében” címmel jelentették be a tárgyalás végét. A cikk végén közölték, hogy az ítéle-tet a Petőfi Népe másnapi, január 18-i száma fogja közölni. A cikk alcíme „Az éberség hiánya elősegítette a bűntett elkövetését” jól jellemzi a korabeli mentalitást, ami első-sorban az ötvenes évek első felére volt jellemző, amikor az „éberség” a társadalmi tulaj-don védelme az egyik legfontosabb feltétele volt.

Akkoriban éberséggel kellett védekezni az „béketábort veszélyeztető imperia-lizmus”, a hanyag munka a „feketekereskedelem”, a tiltott sertésvágások, a mezőgazda-sági terményeknek eltitkolása a kötelező beadás elől és még sok más, a „szocialista tá-bor” építését hátráltató dolog ellen. A mi esetünkben nem az éberség hiányáról volt szó, hanem, mint a bíróság ítéletében is kimondta, a pénzügyi előírások be nem tartása, azaz

3

a bérfizetésre kihozott pénz hanyag, gondatlan kezelése is közrejátszott abban, hogy a tettesek minden különösebb nehézség nélkül tudták elemelni a közel félmilliós összeget.

A Petőfi Népe című megyei napilap hasonlóan foglalkozott a kalocsai pénzlo-pással. Magáról a bűncselekményről a napilap sem tudósított. A január 4-én kezdődött tárgyalásról január 12-én, pénteken adott híradást Beismerték bűnösségüket a Kalocsavidéki Fűszerpaprikaipari Vállalat tolvajai címmel egy rövid cikkben. A Kalo-csa és Vidéke január 17-i beharangozásának megfelelően január 18-án, csütörtökön Ti-zenkét évi börtön. Kihirdették az ítéletet N. és társai bűnügyében című rövid cikk ismer-tette a bírósági ítéletet.

Az országos sajtó egyáltalán nem foglalkozott az üggyel. Az iratok vizsgálata során hamar kiderült, hogy Mág Bertalan nem egészen a va-

lóságnak megfelelően írta le az esetet. Feltehetően a történet gördülékenysége érdeké-ben itt-ott eltért a valóságtól, az egyes szereplők jellemzése eltért attól a következtetés-től, amire az iratok tanulmányozása során jutottam. Mág Bertalan mentségére legyen mondva az eltérések nem voltak jelentősek, magának a bűncselekménynek leírása, a nyomozás menete Mág történetében a valóságnak megfelelt. Mág Bertalan a helyszínt és a szereplőket anonímizálta. Sehol sem fordult elő a történetben Kalocsa neve. A helyszínt egy Kecskemét környéki nagyvállalatként mutatta be. A sok szereplőt felvo-nultató történetben mindössze hat szereplőt nevezett nevükön, természetesen álnéven. Bánáti István, Bánáti Istvánné, Horváth Lajos, Koncz Lászlóné, Molnár Istvánné és Nemes László voltak a névvel szereplő személyek. Az alábbiakban ezeket az álneveket használom és a többi, általam megnevezett szereplő neve is álnév, kivéve Mág Bertalan neve.

Az alábbi szövegben előforduló dőlt betűs részek az ügy nyomozati és bírósági jegyzőkönyveiből, illetve Mág Bertalan könyvéből szó szerint idézett szövegrészletek. Az idézett szövegrészekben előforduló nevek álnevek.

Mi is történt valójában 1961 októberében Kalocsán? Október 12-én csütörtökön 8 óra 40 perckor a Kalocsavidéki Fűszerpaprikaipari Vállalat személyzeti vezetője tele-fonon bejelentést tett a kalocsai rendőrkapitányságon, hogy a vállalatnál bűncselekmény történt. A kapitányság ügyeletes tisztje a következőket jegyezte fel: „Bejelentem, hogy ma reggelre virradóra a Paprikaipari Vállalat pénztárának páncélszekrényéből isme-retlen tettesek 453.376 Ft-ot elloptak. Az összeget 1961. október 11-én vette fel a válla-lat az MNB-től azzal, hogy október 12-én a dolgozók bérét kifizesse. Kéri a vállalat az ügyben a vizsgálat beindítását.”2

Az ügyeletes tiszt, aki, történetesen, a bűnügyi alosztály vezetője is volt, azonnal elrendelte a nyomozást betöréses lopás gyanúja miatt. Az összeállt szemlebizottságnak egy rendőr alezredes, két rendőr őrnagy és egy rendőr százados voltak a tagjai a bűn-ügyi technikusokon kívül. A helyszíni szemle délelőtt 11 óra 30 perckor kezdődött és délután 17 órakor fejeződött be. Feltételezem, a helyszíni szemle kezdése azért késett, mert nem csak helyi, hanem kecskeméti rendőrök és az ORFK munkatársai is tagjai voltak a szemlebizottságnak, akiknek időbe került Kalocsára utazni. A szemle során kiderült, hogy az ellopott pénzt tartalmazó páncélszekrényt és a pénztárhelyiség ajtaját,

2 Nyomozati iratok. 1961.10.12.

4

ahol a páncélszekrény állt, nem erőszakkal, hanem saját kulcsával vagy jó minőségű álkulccsal nyitották ki.3

Abban az időben a vállalat pénztára a mai főbejárattól jobbra lévő földszintes épületben volt elhelyezve. Ma már ez az épület nincs meg, lebontották. Az épület egyik hosszanti külső, tornáccal ellátott fala egyúttal az üzem határát is jelentette. Ez a fal az utcára nézett. Az utca az egykori Paprika utca volt, amely a Fűszerpaprikaipari Vállalat és a Margit Malom között húzódott a Vajas part és a Vörösmarty utca között, nem azo-nos a mai Paprika utcával. A későbbiek folyamán az utca területét hozzácsatolták a vál-lalathoz.4

A pénztárépületben volt az u. n. paprikabeváltó helyiség is, amelynek az utca fe-lé is van bejárata, továbbá a pénztár 2 helyiséggel és a vállalati kantin raktárral. A pap-rikabeváltó helyiség és a pénztár közötti falon 3 db 40 cm széles, a pénztár felől védő-ráccsal ellátott tolóablak volt (kifizető ablak). Ezek az ablakok úgy oszlottak meg, hogy egy ablak a pénztáros szobája felől nézett a folyosóra, a másik kettő pedig a pénztárhe-lyiség mellett lévő bérelszámolók szobájából nyílt a paprikabeváltó helyiségre. A pénz-tárhelyiségbe az udvaron keresztül lehetett bejutni. Az ajtaja jól látható a portásfülkéből.

Maga a pénztár két helyiségből állt, a helyiség az épület hosszanti falával és az utcával párhuzamos fallal volt kettéosztva. A bejárathoz közelebb eső szobában dolgoz-tak a bérszámfejtők, a belső, utcai helyiségben volt a pénztáros munkahelye és itt he-lyezték el a két páncélszekrényt is. A két szoba közötti átjáró ajtó tömör fából készült, tehát nem üveges. A vállalatnál kialakult gyakorlat szerint a pénztár két szobájában munkaidő után egész éjjel égett a villany és a két szoba közötti átjáró ajtó tárva-nyitva állt. Ennek a szokásnak az volt a célja, hogy a telep udvara felől a két bejárati ajtó üveg-jén és a szoba ablakán keresztül, ha az összekötő ajtó nyitva volt, mindkét szobába be lehetett látni. A két szoba a már említett összekötő ajtón kívül még külön 2 db 40 x 40 cm-es tolóablakkal érintkezett egymással, ezek az ablakok hasonlóak voltak a fentebb említett és a pénztárból a paprikaátvevő helyiségre néző ablakhoz, azzal a különbséggel, hogy a két szobát összekötő tolóablakokon természetesen védőrács nem volt.5

A páncélszekrény az első jelentősebb eltérés Mág Bertalan visszaemlékezései és a valóság között. Az egyszerűség kedvéért Mág csak egy páncélszekrényt említ, noha kettő volt. Az egyik valódi Wertheim rendszerű páncél volt, amiben Horváth Lajos fő-pénztáros tartotta a vállalat pénzét, a kulcsát pedig állandóan magánál tartotta. A másik páncél csak lemezszekrény volt. Az ötvenes években került a vállalathoz, pontosan sen-ki sem tudta, hogy honnan és milyen körülmények között. Tulajdonképpen nem is volt szükség erre a lemezszekrényre, jobb híján a pénztárba helyezték el. Általában üres volt, havonta két alkalommal, a fizetések előtti napon használták. Ide helyezték a kiborítékolt fizetéseket. A páncél kulcsa általában a főpénztáros íróasztalának fiókjában volt, amin sima zár volt. Amikor pénz volt a páncélban, akkor az éppen aktuális „kifizető” brigád vezetője őrizte a páncél kulcsát. A bérkifizetős után a brigádvezető visszaadta a kulcsot Horváth Lajosnak, aki a megszokott módon, a fiókjában őrizte a következő bérfizetésig.

Hogyan került a páncélszekrénybe a szokatlanul nagy összeg és hogyan fedezték fel annak eltűnését? Abban az időben a Fűszerpaprikaipari Vállalatnál havonta kétszer volt bérfizetés, 12-én és 26-án. A fizetés előtti napokon a bérelszámolók elkészítették a fizetési jegyzékeket. (Az idősebbek még emlékezhetnek arra, hogy a fizetési jegyzék perforált volt. A perforációk kb.1-1,5 cm-re voltak egymástól. Ezeken a szalagokon volt 3 Helyszíni szemle jegyzőkönyv. 1961.10.12. 4 Bakos Péter közlése 5 Helyszíni szemle jegyzőkönyv. 1961.10.12.

5

a dolgozó neve, bére, egyéb juttatások, levonások és a kifizetendő nettó összeg. A fize-tés előkészítésekor a bérszalagokat a perforációk mentén letépték és a kifizetendő nettó bérrel együtt betették a fizetési borítékba. A fizetési borítékon rovatok voltak a bérfize-tési napoknak megfelelően. Ezekbe a rovatokba írták az aktuális bért és itt írta alá a dol-gozó a bér átvételét.) A fizetési jegyzékek összesítése alapján kiszámolták a szükséges bérösszeget címletenként részletezve. Az így kiszámított pénzt a fizetés előtti nap dél-előttjén két személy kihozta a MNB kalocsai fiókjából. A kihozott összeg az u. n. „kifi-zető”6 brigádhoz került. A brigád 6-8, szükség esetén még több tagból állt, mindig páro-san. A brigád nem állandó, hanem esetenként más-más személyekből állt, rendszerint adminisztrátorok, laboránsok, ritkábban különböző osztályok előadói. A”kifizető” bri-gád kiszámolta minden dolgozó bérét, majd betette a megfelelő borítékba a bérszalaggal együtt. A borítékolás után a pénzes borítékokat kis dobozokba helyezték, amiket bezár-tak az erre a célra szolgáló páncélszekrénybe. A páncélszekrény kulcsát pedig a „kifize-tő” brigád vezetője őrizte a másnapi bérfizetésig. A brigádvezető személye is változott a fizetésnapokon. A bérfizetést ugyanaz a brigád végezte másnap, amelyik borítékolta a béreket. (Korábban a bérfizetésre a pénzt nem az alkalmilag összeállított „kifizető” bri-gád tagjai készítették elő kifizetésre, hanem ezt a műveletet a bérelszámolók végezték. Nagyjából 1957-ben tértek át erre a rendszerre, amely teljesen szabálytalan volt. A sza-bálytalanság abban állt, hogy a bankból csak a kifizetés napján lehetett volna kihozni a pénzt. A bérszámfejtőktől feltehetően azért került át az előkészítés művelete a „kifizető” brigádhoz, mivel a brigád tagjai alacsonyabb beosztású tisztviselők, adminisztrátorok, gépírók, laboránsok stb. voltak, őket könnyebben nélkülözték, mint a bérelszámolókat.)

Így történt 1961. október 11-én is, amikor Molnár Istvánné volt a brigád vezető-je. Molnár Istvánné átvette Horváth Lajos pénztárostól a kiborítékolandó pénzt, 453.376 Ft-ot. A „kifizető” brigád nekilátott a pénz szétosztásának, majd a munkaidő vége felé a fizetést tartalmazó borítékokat kisebb dobozokba helyezték, amiket betették a páncél-szekrénybe. Molnárné a bezárt páncélszekrény kulcsát betette a táskájába, a munkaidő befejezése után hazament, vacsorát készített családjának, majd vacsora után lefeküdt a család. Másnap reggel egyenesen az üzembe ment, 8 óra körül kinyitotta a páncélszek-rényt, amelyből eltűnt a pénz. Megkérdezte kollegáit, hogy tudnak-e valamit a pénzről, de senki nem tudott a pénzről.7 A főpénztáros, aki előző nap munkaidő után még bent maradt a pénztárban, ahol a páncélszekrény is volt, aznap későbben kezdett, ezért egyik kollégájukat érte küldték, de a pénz sorsáról ő sem tudott. Utána jelentették az esetet a főkönyvelőnek, majd bejelentést tettek a rendőrségen.

Miután kiderült, hogy a páncélszekrényt nem erőszakosan, hanem saját kulcsá-val vagy annak másolatával nyitották ki, a rendőrség gyanúja elsősorban azokra terelő-dött, akik hozzájuthattak az eredeti kulcshoz vagy másolatot készíthettek róla. Elsősor-ban a „kifizető” brigád vezetője és tagjai, Horváth Lajos főpénztáros illetve a TMK la-katosai jöhettek számításba, akiknek lehetőségük volt álkulcs készítésére.

A helyszíni szemlével együtt megkezdődtek a tanúkihallgatások is. A lopás fel-fedezésének napjától, október 12-től 18-ig, hét napig hallgatták ki a tanúkat. 18-án hangzottak el olyan vallomások, amelyek nyomán a rendőrség már határozottan nyomo-zott a tettesek után. Az ügy nyomozati szakaszában közel hetven tanúkihallgatás történt. A hetven tanú közül csak kevesen tudtak olyan információval szolgálni, amely segítette a nyomozás eredményességét. A legtöbb tanú nem tudott olyan érdemleges felvilágosí-tást adni, amelyek előbbre vitték volna a nyomozást. Később, a tettesek elfogása után

6 Mág B. 354. p. 7 Molnár Istvánné tanúkihallgatása. 1961.10.12.

6

ezeknek a tanúvallomásoknak egy része, mint apró mozaikok álltak össze, teljes egésszé tették az esetet, de a tanúvallomás megtételekor az elhangzottak még nem tartalmaztak releváns, azonnal nyomravezető információkat. Volt néhány olyan tanú, akiknek vallo-mása tévútra vitte a nyomozást. Számukra gyanúsak voltak azok a körülmények, amiket észrevettek, később kiderült, hogy ezeknek semmi közük sem volt az ügyhöz. A rend-őrök, mivel előre nem lehetett tudni, hogy mi lehet a vallomás mögött, minden vallo-másnak utána jártak, akár segítette az ügy felderítését, akár nem. A közel hetven tanú-vallomás ellenőrzése nagy munkát rótt a rendőrségre. Az ügy felderítésében a kalocsai kapitányság, a megyei főkapitányság és az országos főkapitányság nyomozói vettek részt.

Október 12-én Molnár Istvánnét, az aznapi „kifizető” brigádtagjait, Horváth La-jost, két takarítónőt, akik a pénztárt takarították, az elmúlt éjszaka szolgálatban lévő portásokat, éjjeliőröket, motozókat és a TMK részleg vezetőit hallgatta ki a rendőrség. Néhány tanút több alkalommal is meghallgattak.

Molnárné elmondta, hogy 1949 óta dolgozik a vállalatnál, három éve a főköny-velőségen gép- és gyorsíró. Beszámolt a pénzátvétel körülményeiről. Ketten, Németh Mária és ő vette át a pénztárostól a borítékolandó pénzt, kb. 450 ezer forintot. A pénzát-vétel kb. 13 órakor történt. Utána megkezdődött a bérek kiborítékolása. Ez alkalommal a brigád tagjai rajta kívül Németh Mária, Szekeres Péter, Nagy Éva, Spéter Antalné és Orosz Imréné voltak. A csoport tagjai párban dolgoztak. Az egyik a bérjegyzék alapján borítékolta az aktuális bért, a másik utánaszámolással ellenőrizte. Néha elő szokott for-dulni, hogy a borítékolás végén vagy maradt egy kisebb összeg, vagy kevesebbnek bi-zonyult ugyancsak kisebb összeggel a pénz. Ez esetben az szokott történni, hogy elszá-molták magukat borítékolás közben. Ilyenkor nem számolták át még egyszer az egész összeget, hanem a kifizetéskor ellenőrizték a borítékokban lévő pénzt, hiszen a kifizeté-seket is a borítékoló brigád tagjai végezték. Így mindig tisztázódni szoktak a mínuszok vagy pluszok. A borítékolás közben szokták kivenni a borítékokból a dolgozók hozzájá-rulásával a KST bélyegek után járó pénzt és a bélyeget beletették a borítékba. 11-én kb. 1000 Ft körüli volt az az összeg, amit a borítékokból kivettek és átadtak a KST felelős-nek. A kérdéses borítékolás idején 16 órakor Spéter Antalné és Nagy Éva távozott, mi-vel munkaidejük letelt. A többiek 16 óra 30-ra befejezték a borítékolást. A borítékokat berakták az erre a célra használt ládikákba és levitték a pénztárba. A pénztárostól én vettem át annak a páncélszekrénynek a kulcsát, ahova a munkabért mindig tenni szok-tuk. A páncélszekrényben egy papírcsomag volt, tartalmát nem tudom és egy zöld színű kézi pénzeskazetta, hogy a kazettában mi volt, azt sem tudom. Amikor a 6 db ládikát betettük a pénzzel, a páncélszekrényt bezártam és a kulcsot magamnál tartottam, egész bizonyos vagyok abban, hogy a páncélszekrényt bezártam. A szekrény bezárt állapotá-ról úgy győződtem meg, hogy bezárás után a kilincset meghúztam és az ajtó nem nyílt, ugyanis abban az esetben, ha nem lett volna bezárva, akkor a kilincs meghúzásakor az ajtó kinyílik.8 A páncél bezárása után mind a négyen elhagyták a pénztárt, ahol a pénztá-roson kívül még lehetett valaki, de hogy ki, arra nem emlékszik. Utána Kocsis Jánosné nevű munkatársával hazaindult. Családja a Kocsis családdal jó kapcsolatban áll, gyak-ran meglátogatják egymást otthonukban. Kocsisnétól való elválása után egyenesen ha-zament. Hazaérkezésekor senki sem volt otthon. Férje 7 éves fiát elvitte a borbélyhoz, ahonnan kb. 17 óra 30-kor érkeztek haza. Utána 7 órakor vacsorát készített, megvacso-rázott a család. Az egész család otthon tartózkodott másnap reggelig. 12-én reggel 7 óra 45-kor indult el munkahelyére, ahova elvitte a férjének készített reggelit is. A férje munkahelyén, az üzemben megkért két dolgozót, hogy segítsenek a bérfizetéshez átren- 8 Molnár Istvánné tanúkihallgatása. 1961.10.12.

7

dezni az asztalokat. Utána szólt a borítékoló csoport tagjainak, hogy kezdjék meg a bér-fizetést. Megjegyzem, hogy közben kézitáskámból kivettem a páncélszekrény kulcsát, ketten Spéternével [bementünk] a pénztárba, a pénztáros 9-re jár dolgozni és így abban a helyiségben senki sem volt. […] Én minden gyanú nélkül odamentem a páncélszek-rényhez, a kulccsal a záron egyet zártam és a páncélszekrény ajtaja kinyílt. Amikor ki-nyitottam, a pénzes ládikákat bent láttam, azonban egytől-egyig üres volt. A fent említett készpénzes kassza és a papírcsomag változatlanul azon a helyen volt, ahol akkor láttam, amikor a pénzt betettük. Ennek láttán mindjárt szóltunk Szekeres Péternek, a számfejtő-ségnél dolgozónak, hogy menjen el a pénztároshoz és kérdezze meg, mit tud a pénzről, mivel ő még ott maradt tegnap, amikor a pénzt a kasszába bezártuk. […] Szekeres Péter nemsokára visszajött és mondta, hogy a pénztáros azt üzente, hogy nem tud semmit a pénz sorsáról. Ezután szóltunk Suszter Kálmán főkönyvelőnek, aki oda is jött, majd To-mori László üzemrendésznek. Kérdésre előadom továbbá, hogy mielőtt a páncélszek-rényt kizártam volna, nem tapasztaltam semmi olyan rendellenességet, amely nekem feltűnt volna. A páncélszekrény kizárása is a megszokott módon történt, akkor sem ta-pasztaltam semmi olyan jelenséget, amely szokatlan lett volna. A szekrény éppen olyan könnyen záródott, amilyen volt máskor, tehát a kulcs könnyen nyitotta éppen úgy, mint máskor. Amikor a páncélszekrény kinyitása után megdöbbenve láttam, hogy a dobozok-ban nincs pénz, a dobozokat mind külön-külön megnéztem, azonban azokat üresen talál-tam, kivéve egy dobozt, amelyben az SZTK ív benne volt éppen úgy, mint, ahogyan előt-te is benne volt. Ebben a dobozban is volt pénz, de már akkor is benne volt az ív, amikor a pénzt beleraktuk.9

Molnárné elmondta továbbá, hogy a bérek borítékolásában már hosszú évek óta részt vesz, hol, mint a csomagolási csoport tagja, hol, mint a csoport vezetője. A csoport tagjai esetenként mindig változtak. Gyakran előfordult, hogy olyan dolgozókkal csoma-golta együtt a pénzt, akikkel más munkakapcsolata nem volt. Gyakran pedig olyan dol-gozókkal együtt számolta ki a béreket, akikkel rendszeres munkakapcsolatban állt. El-mondta továbbá, hogy a pénzszámoló brigád tagjai állandóan változtak, csak úgy lehet-ne visszamenőlegesen összeállítani az egyes bérfizetési napokon csomagoló brigádok névsorát, ha a bérfizetési jegyzékekről megállapítják a kifizető személyét, ugyanis a bérjegyzékeken nem csak a bért felvevő dolgozó aláírása szerepel, hanem a kifizető dolgozóé is, hiszen ugyanazok a személyek bonyolították le a bérfizetést, akik csoma-golták a béreket. A bűncselekmény felfedezése után megkérdezte a pénztárban takarító-kat, hogy a pénztár ajtaja be volt-e zárva. A takarítók takarítás előtt zárva találták az iroda ajtaját, takarítás közben semmi rendellenességet sem tapasztaltak.

A „kifizető” brigád tagjainak vallomása megerősítette Molnárné vallomásának a pénz borítékolására és a páncélszekrénybe helyezésére vonatkozó részét. Molnárné val-lomásának ellenőrzése során vallomását megerősítette férje és a Kocsis család.

Horváth Lajos főpénztáros 1951 óta dolgozott a vállalatnál, korábban a járási ta-nács tisztviselője volt. A vállalatnál három évig különböző beosztásokban dolgozott pénzügyi vonalon, utána kinevezték pénztárosnak. Elmondta, hogy neki nem sok köze volt a bérek szétosztásához. Szabályszerűen, átvételi elismervény ellenében átvette a bankból kihozott pénzt, bevételezte a pénztárba, majd ugyancsak átvételi elismervény ellenében átadta a „kifizető” brigád éppen aktuális vezetőjének. A pénz szétosztásának napján, október 11- én Horváth a munkaidő után még bent maradt munkahelyén. A mi-értre adott válaszra Mág Bertalan így emlékezett:

− Mikor ment el a pénztárból tegnap este? 9 u. o.

8

Rám csodálkozott. − Fontos ez? − Tudjuk, hogy ön még ott maradt azután, hogy a többiek már eltávoztak. Így volt? − Igen. − Volt erre oka? − Semmi különös. − Meddig maradt a pénztárhelyiségben? − Még vagy fél órát. − Mit csinált ezalatt a fél óra alatt? − Lényegében semmit. − Akkor miért maradt ott? − Mondtam már, hogy különösebb ok nélkül. Az embernek lehetnek ilyen hangu-latai. Ennél többre nem jutottunk, akárhányszor tértem is vissza a kérdésre. A főpénz-táros nem volt hajlandó többet mondani, s a munkatársairól, beosztottjairól is egyre csak úgy beszélt, mint egy múlt századbeli lovag, aki a hölgyeit védelmezi. Ostoba és indokolatlannak látszó magatartás volt ez. Hogy valami lapul a háttérben, az nyilvánva-ló10. Bizony volt a háttérben más is. Az egyik éjjeliőr későbbi vallomása szerint Horváth Lajost a vállalat környékén látták este 10 óra tájban. Horváth későbbi tanvallomásában elmondta, hogy aznap − ellentétben Mág visszaemlékezésével − 19 óráig volt bent a munkahelyén, utána hazament, megvacsorázott, majd 22 óra körül visszament a válla-lathoz. Azért ment vissza a vállalathoz, mert szeretett volna találkozni az egyik délutáni műszakban dolgozóval, akinek 500 Ft-ot adott kölcsön és azt szerette volna visszakap-ni.11 Elmondta a főpénztáros, hogy rendszeresen kölcsönadott kisebb-nagyobb összege-ket kamatra, amit szégyellt bevallani a rendőrségnek. A nyomozók gyanúsnak találták ezeket az ügyleteket és házkutatást rendeltek el a főpénztárosnál. A házkutatás eredmé-nyeként tiltott valutát találtak, amit jugoszláviai kapcsolatain keresztül kapott vagy vá-sárolt. A megyei rendőrfőkapitányság leválasztotta Horváth Lajos ügyét a társadalmi tulajdon sérelmére bűnszövetkezetben elkövetett, különösen nagy kárt okozó betöréses lopás bűntette miatt indított bűnügytől. Horváth Lajos hanyagul és felületesen látta el feladatát, amely lehetővé tette, hogy a tettes könnyűszerrel megszerezze a páncélszek-rény kulcsát és a bűncselekményt elkövesse. A nyomozás során megállapították, hogy Horváth Lajos hanyag kezelése nem áll okozati összefüggésben az elkövetett bűncse-lekménnyel. Kihallgatása során kiderült, hogy jugoszláv kapcsolatai révén büntetendő deviza bűntettet követett el, amit a házkutatás során lefoglalt okmányok bizonyítanak. A főpénztáros ellen devizabűntett miatt indítottak eljárást.12 Az első nap a TMK részleg lakatos csoportvezetőjét is kihallgatta a rendőrség. Vidéki Károly elmondta, hogy a vezetése alatt lévő lakatos csoportban 27 lakatos dol-gozik, akik a vállalatnál és a telephelyeken előadódó lakatosmunkákat, illetve javításo-kat végzik. A megmutatott páncélszekrény-kulcsot nem ismeri, azon javításokat nem végzett, másolatot nem készített róla. A zárjavításokat, kulcskészítéseket általában Batlai József lakatos szokta végezni.

10 Mág B. 361. p. 11 Horváth Lajos tanúvallomása. 61.10.21. 12 Horváth Lajos elkülönített ügye. 61.10.24.

9

A TMK-s dolgozók kihallgatása másnap, október 13-án folytatódott. Az eddigi tanúkihallgatások, azon kívül, hogy kiderültek a bérfizetés körüli szabálytalanságok, nem sokat segítettek a bűnügy felderítésében.

Még a pénzlopás bejelentése előtt a város másik részén történt esemény nagy segítséget jelentett a bűnügy felderítésében. Dombi Antal, aki a Foktői úti laktanyában dolgozott polgári alkalmazottként, rábukkant arra a sporttáskára, amelyet, mint később kiderült, a pénzlopáskor használták. Reggel 7 óra 10 perckor elindult munkahelyére, a 37. Budapesti Forradalmi Ezredhez, ahol villanyszerelőként dolgozott 1961. ápr. 15. óta. Munkahelyére korábbi munkahelyéről, a Mezőgazdasági Technikumból áthelyezés-sel került, ahol szintén villanyszerelő volt. Munkahelyéről felettese engedélyével eltávo-zott, mivel értesítést kapott a postától ajánlott levél átvétele végett. A városba tartva kb. 8 óra 10 perckor ért a Foktői úti Vajas hídhoz. Kíváncsiságból megnéztem, hogy az ott lévő halászok milyen szerencsével halásznak. Ekkor vettem észre, hogy Kalocsára befelé haladva a Vajas híd kalocsai hídfőjénél jobb kézre eső részen a vízben egy táska mozog. Ekkor lementem a víz széléhez és a parton lévő, kb. 60 cm-es fadarabbal a zacskót ki-piszkáltam, melyben összerakva − megnézés után − papírzacskókat láttam. A zacskók szürke, vastag dossziészerű papírból voltak kiképezve. Ahogy a táskát a vízből kiemel-tem láttam, hogy az egy műanyagból készült, kb. 45 cm magas és 30 cm széles táska, ami kb. 15 kg súlyú volt. Miután láttam, hogy a táska tartalma hasonló a fizetési zacs-kókhoz, illetve borítékokhoz, gondoltam, hogy jó lesz, ha ezt a rendőrségen azonnal bemutatom. Ezt egyébként, mint önkéntes rendőr is kötelességemnek tartottam.13 Dombi Antal bevitte a táskát a közeli rendőrőrsre, ahonnan a rendőrkapitányságra vitték. A másnap megtett tanúvallomása során kijelentette, hogy nem tudott az előző napi nagy-mennyiségű pénzlopásról. Ez már olyan nyom volt, amiből kiderült, hogy az elkövető, vagy elkövetők he-lyi személyek voltak, akik ismerték a bérfizetést megelőző pénzkezelési szokásokat és ismerték a pénztárhelyiség épületének beosztását és a tett elkövetése után nem távoztak el Kalocsáról. A sporttáska megtalálását Mág Bertalan is nagy jelentőséget tulajdonított. Ennek óriási jelentősége volt: az első, nagyon határozott nyom! […] Azonnal utasítást adtam, hogy − mindegyik borítékra rá volt írva a név és a kifizetendő összeg − számol-ják össze, mennyi pénz volt a borítékokban, másrészt, hogy a sporttáskát a legnagyobb óvatossággal kezeljék, az esetleges nyomokat rajta őrizzék meg, s azonnal küldjék fel Budapestre laboratóriumi vizsgálatra. A számlálás eredménye, hogy a táskában az el-tűnt pénznek mintegy a fele volt benne. Kell hát lennie egy másik táskának vagy egyéb valaminek, amelyben a másik felét vitték el.14

A táskában talált fizetési borítékok átvizsgálása után két dolog derült ki. Mind-két dolog arra utalt, hogy úgy a táska megtöltésekor (a lopás idején) és a borítékok ki-ürítése idején sietett a tolvaj. A pénzt a borítékokkal együtt sietve helyezte a tettes a táskába. Így fordulhatott elő, hogy siettében olyan dolgok is a táskába kerültek, amelyek számára értéktelenek voltak. A pénzes borítékok ürítése idején is sietett, mivel több bo-rítékban maradt pénz. Az üres borítékokkal együtt a számára értéktelen iratokat is visz-szatette a táskába és a táskát a Foktői úti hídnál a Vajasba dobta. A táska a következőket tartalmazta: 572 db fizetési boríték, 364 db fél kg-os 1961. október 20-ig érvényes pap-rikautalvány, 2 db 100 Ft-os, 4 db 50 Ft-os, 2 db 20 Ft-os és 1 db 10 Ft-os címletű KST bélyeg. (A KST egyfajta munkahelyi takarékossági forma volt. Lényege, hogy a dolgo-zók fizetéskor meghatározott összegű KST bélyeget vásároltak, amelyet a fizetés előtt a

13 Dombi Antal tanúvallomása. 61.10.13. 14 Mág B. 369-370. p.

10

kifizetők tettek a fizetési borítékba és az ellenértéket elvették a bérből. A KST-tag bera-gasztotta a bélyeget az arra szolgáló nyomtatványba, a lekötési idő lejártakor pedig fel-vehette megtakarítását a kamatokkal együtt.) Készpénz is maradt a borítékokban: 8 db 100 Ft-os, 4 db 50 Ft-os, 2 db 20 Ft-os és1 db 10 Ft-os bankjegy, továbbá 18 db 2 Ft-os és 21 db 1 Ft-os pénzérme, összesen 957 Ft értékben.15 A megkerült pénz összege el-enyésző volt az ellopotthoz képest. Nem szükséges nagy képzelőerő ahhoz, hogy ki lehessen találni, a pénzes borí-tékkal teli táska tulajdonosának köze van a pénzlopáshoz. A nyomozók is így gondolták és nagy erőkkel láttak hozzá a táska tulajdonosának felderítéséhez. Először az üzem területén, egy forgalmas helyen kiállították a sporttáskát és hangosbeszélőn érdeklődtek az üzem dolgozóitól, hogy felismeri-e valaki a táskát, ismeri-e annak tulajdonosát. Ez az akció eredménytelennek bizonyult. A nyomozás körét a rendőrök kiterjesztették a város egész lakosságára. A táskát a korabeli u. n. kultúrcikk bolt kirakatába tették ki hasonló felhívással. A nagy alapterületű kultúrcikk bolt a városháza fő utcai frontján volt. Sport-szert, játékot, hangszert és hasonló cikkeket árusított. Ma már nincs meg az üzlet, több kisebb bolttá osztották fel területét. Ez az akció már eredményesebbnek bizonyult. Több bejelentés érkezett, a bejelentők többsége csak találgatásokba bocsátkozott, de volt két személy, akiknek vallomása nyomán határozottan el tudott indulni a nyomozás a valódi tettesek után, ugyanis a két vallomásból kiderült, hogy a megtalált sporttáskát két sze-mélynél látták. Ezután a rendőrség már tudatosan két tettes után nyomozott. De erről később.

Másnap, október 13-án folytatták a tanúkihallgatásokat. Miután az üzem eddig kihallgatott dolgozóinak tanúvallomásai nem hoztak érdemleges eredményt, a kihallga-tások körét kiterjesztették azokra a dolgozókra, akik korábban tagjai voltak a „kifizető” csoportoknak és a TMK-sokra.

A TMK-sok közül először Jókuti Dezsőt, a TMK részleg vezetőjét hallgatták ki. Jókuti elmondta a TMK részleg szervezeti felépítését. Körülbelül 70 ember dolgozott a részlegben, szakmánkénti csoportosításban. A vállalaton belül a zárjavítását a TMK lakatosai végezték, de, tudomása szerint, a páncélszekrények javításával sohasem fog-lalkoztak. Elmondta, hogy az előző fizetéskor ő volt a „kifizető” csoport vezetője. El-mondta, hogy szeptember 26-án a bérek borítékolása rendben megtörtént. A csoportnak tagja volt Nemes László kereskedelmi előadó, aki kb. 10 perccel a munkaidő befejezése előtt adta át neki a páncélszekrény kulcsát. Véleménye szerint sem a borítékolásnál, sem a másnapi bérfizetésnél semmi rendkívüli nem történt.16 Noha Nemes László a vállalati hierarchiában magasabb szinten állt, mint általában a „kifizető” csoport tagjai, többször előfordult, hogy részt vett a bérek szétosztásában.17

Kihallgatták a lopást megelőző fizetést előkészítő csoportból Pesti Magdolna la-boránst, aki elmondta, hogy a „kifizető csoport vezetője, Jókuti Dezső TMK vezető ma-gánjellegű elfoglaltságára hivatkozva megkérte Pesti Magdolnát, hogy helyettesítse a bérek kifizetésénél, azaz szeptember 27-én ő legyen a csoport vezetője. Előző nap, 26-án Jókuti vezette a csoportot. Véleménye szerint a szeptember végi bérek szétosztása és kifizetése idején semmi rendkívüli sem történt. Furcsának találta, hogy Jókuti rábízta a csoport vezetését, a páncélszekrény kulcsát sohasem vitte haza.18

15 Helyszíni szemle jegyzőkönyv. 61.10.13. 16 Jókuti Dezső tanúkihallgatása 61.10.13. 17 Nemes László tanúkihallgatása. 61.10.14. 18 Pesti Magdolna tanúkihallgatása 61.10.13.

11

Jó érzékkel gondolta a rendőrség, hogy a TMK lakatosok potenciális elkövetők vagy segítők lehettek, ugyanis a több napig tartó kihallgatások során kiderült, hogy né-hányan értettek a páncélszekrények záraihoz. Tizenhét lakatos dolgozott a lakatos rész-legben. Vallomásaikban egybehangzóan állították, hogy a pénztárban lévő páncélszek-rényt, amelyből a pénzt ellopták, egyikük sem javította. A lakatosok csak a vállalatnál lévő ajtók zárait javították, néha előfordult, hogy „fusiban” otthoni zárakhoz készítettek kulcsmásolatokat. Az utóbbi időben a vállalaton belüli zárak javítását általában Batlai Józsefre bízták. Pirtói János elmondta, hogy ebben az évben a pénztárban lévő egyik páncélszekrénybe (nem abban, amelyikből ellopták a pénzt) véletlenül bezárták a kul-csot. A páncélszekrény kinyitásával őt és Rozmán Jánost bízták meg. A páncélt a zár körül fúrták meg, a zárnyelveket visszahúzva kinyílt a páncélszekrény. A kulcs tényleg a bezárt szekrényben volt. A lyukat később Rozmán behegesztette. Ezen kívül más pán-céljavításról, nyitásról nincs tudomása. Rozmán János elmondta, hogy a vállalatnál két alkalommal nyitott fel páncélszekrényt, mindkét alkalommal, fúrásos módszerrel. Elő-ször 1953-ban igazgatói utasításra, mert elveszett a kulcs. Mire megfúrta a páncélt, a kulcs előkerült és ő behegesztette a lyukat. Második alkalommal ez év elején, ahol Pir-tói János segített neki. Ezt a „kasszafúrást” a főkönyvelő és a vállalati mérnök jelenlét-ében végezte. Több tanú kérdésre véleményt mondott a páncélszekrény kulcsának he-gesztett száráról, ugyanis a páncélszekrény kulcsának a szárát rézzel történt hegesztéssel meghosszabbították, de azt senki sem tudja, hogy azt ki és mikor tette.19 A lakatosok vallomásinak ellenőrzése tisztázta valamennyiüket, mindegyiküknek biztos alibijük volt a lopás idejére.

A lakatosokkal egy időben kezdték kihallgatni azokat a dolgozókat, akik az el-múlt néhány hónapban a „kifizető” csoportok vezetői voltak. A kilenc csoportvezető elmondta a borítékolás és a kifizetések menetét, amikor ők voltak a csoportvezetők. A páncélszekrény kulcsát valamennyien ismerik, de amíg ők őrizték a kulcsot, az illetékte-len kezekbe nem került.20

A nyomozók hozzákezdtek azoknak a dolgozóknak a kihallgatásához, akik a bűncselekményt megelőző napokon megfordultak a pénztárban, illetve az előtte lévő helyiségben, ahol a bérelszámolók dolgoztak. A bérelszámolók semmi érdemlegeset sem tudtak mondani, illetve az elmondásuk alapján hallgatták ki azokat, akik a vállalat más részlegében dolgoztak, de a kérdéses időpontban megfordultak a bérelszámoláson vagy a pénztárban.

Így került a képbe Nemes László kereskedelmi előadó, akinek a tanúkihallgatása október 14-én, szombaton került sor. Nemes gyakran tartózkodott a pénztárban, a nagy korkülönbség ellenére, jó kapcsolatban állt Horváth Lajos pénztárossal. Nemes László a közgazdasági egyetem elvégzése után, az előző évben került a vállalathoz gyakornok-ként, majd az év elején előléptették kereskedelmi előadónak. Közölte, hogy hosszabb ideig nem szándékozik a vállaltnál maradni. Folyamatban van a keszthelyi Mezőgazda-sági Akadémiánál egy tanársegédi állásra beadott pályázata. Nem volt kalocsai, a válla-lat munkásszállásán lakott. Tanúvallomásában elmondta, hogy a pénzlopást megelőző napokban szabadságon volt, nem is tartózkodott Kalocsán. A feltett kérdésekre előadom, hogy 1961. október 10-én reggel Budapestre utaztam a vállalat gépkocsiján. Ugyanis el kell mondanom, hogy már korábban szándékom volt szüleimhez Balatonfenyvesre utaz-ni, szüleim 25. házassági évfordulójára. Közben azt is el kell mondanom, hogy Keszt-helyre is szándékoztam ezt az utamat összekötni a korábban megpályázott tanársegédi

19 TMK lakatosok tanúkihallgatásai. 61.10.13.17. 20 Pénzszámoló csoportvezetők tanúkihallgatásai. 61.10.13-14.

12

állás ügyében. Budapestről ezen a napon 10 és 11 óra között utaztam el Balatonfeny-vesre szüleimhez. Szüleim Balatonfenyvesen a Bornemissza út 14. szám alatt laknak. Ezen a napon délután érkeztem meg szüleimhez és ott is tartózkodtam náluk egészen 11-én 16 óra körülig, amikoris visszautaztam. Közben, ugyancsak 11-én át akartam utazni Keszthelyre, hogy megnézzem a kinevezésemmel mi van, de a vonat, amivel utazni akar-tam olyan sokat késett, hogyha azzal elutaztam volna, csak estefelé érkeztem vissza szü-leimhez. Így erről az útról lemondtam és maradtam szüleimnél. Mielőtt elutaztam szüle-imnek 500 Ft-ot adtam át azoknak, minthogy egyébként havonta postán szoktam nekik pénzt küldeni. Október 11-én apám kikísért az állomásra, sőt még el is kísért a vonattal Fonyódig és onnan visszautazott. Én továbbutaztam haza és 12-én hajnalban, úgy 4 óra tájban érkeztem Kalocsára. Kérdésre előadom, hogy az utazási jegyet még 9-én megvet-tem, mert így az 50 %-os utazást biztosítani tudtam. Arról tudtam előre, hogy Budapes-tig gépkocsival fogok menni. Nemes elmondta, hogy az állomásról hazament, útközben senkivel sem találkozott. Mivel aznap már dolgoznia kellett, a beállított ébresztőóra csengésére felkelt és 8 óra tájban bement munkahelyére. Körülbelül délelőtt 10 óra táj-ban halott a bérek ellopásáról. Utána átment a pénztárhelyiségbe, majd onnan visszatér-ve dolgozott délután fél ötig. Munkahelyéről a munkásklubba távozott, ahol néhány emberrel beszélgetett, majd betért a Fényes étterembe vacsorázni, ahol Bánáti Istvánné-val beszélgetett, majd 7 óra tájban hazatért. [A korabeli Fényes étterem a mai Piros Arany Szálloda épületében volt, a Városház utcai oldalon lévő kisebb-nagyobb üzletek helyén. A szálloda kialakítása idején, 1966-ban az étterem a Piros Arany étterem nevet kapta.] Az október 13-i nap is eseménytelenül, a szokásos módon telt el.21 Nemes val-lomásának ellenőrzése beigazolta vallomását, noha továbbra is tisztázandó volt a nyo-mozók előtt, hogy Nemes miért tartózkodott gyakran a pénztárban, noha azt munkaköre nem indokolta.

Szombaton, dél körül ismét robbant egy bomba. A szombati piaci napon a válla-lat egyik dolgozója, Hegyi Ferencné dél körül indult haza a piacról. Még a piacon talál-kozott munkatársával Egerszegi Antalnéval és együtt indultak haza. A piactéri Vajas hídon menve észrevették, hogy a Vajas vízében, a hídtól északra, a part közelében egy, valamivel megtöltött papírzsák lebeg. A part mellett egy gyalogjárda vezetett a hídtól Bürgerkert felé. Közelebbről, a gyalogjárdáról Hegyiné felismerte, hogy az üzemben hasonló papírzsákokat használnak. Lement a víz széléhez, kinyitotta a papírzsákot, be-lenézett és közölte Egerszeginével: ezek a mi tasakjaink.22 Mindketten tudtak a pénzlo-pásról és a fizetési borítékokat tartalmazó, megtalált sporttáskáról. Kihúzta a zsákot a partra, a zsák őrzését rábízta Egerszeginéra, besiettet a közeli üzembe és bejelentette a fizetési borítékokkal teli papírzsákot. Az üzemből Suszter Kálmán főkönyvelő és egy nyomozó kiment a Vajas-partra és lefoglalták a papírzsákot. (1961-ben még nem volt szabad a szombatot, az is munkanapnak számított.) A megtalált papírzsákot bevitték a rendőrségre és a megtaláló két tanú jelenlét-ében átvizsgálták tartalmát. A zsákban 347 db fizetési borítékot találtak. A sporttáská-ban talált borítékokhoz hasonlóan a papírzsákban lévő fizetési borítékokat is átvizsgál-ták. Kilenc borítékban készpénzt találtak, 2 db 100 Ft-os címletű bankjegyet, 2 db 2 Ft-os és 5 db 1 Ft-os pénzérmét, összesen 209 Ft értékben.23 Tehát, a papírzsákban lévő borítékokat ürítő személy ugyanolyan felületes volt, mint az, aki a sporttáska borítékait ürítette ki. Ha ugyan nem ugyanazon személy volt a borítékürítő, noha ennek ellent-mond, hogy a borítékokat tartalmazó táskát, illetve papírzsákot egymástól eléggé távol 21 Nemes László tanúkihallgatása. 61.10.14. 22 Hegyi Ferencné tanúkihallgatása. 61.10.14. 23 Jegyzőkönyv bűnjel lefoglalásról 61.10.14.

13

találták meg. A sporttáskában 572, a papírzsákban 347, összesen 919 fizetési boríték volt, a borítékokra írt bérösszege megegyezett az ellopott pénz összegével. Tehát, a tet-tes vagy tettesek 919 ember félhavi fizetését vitték el.

Két nap múlva hétfőn felgyorsultak az események. A szombati újabb fizetési boríték-előkerülésének a hírére Molnár István raktárosnak eszébe jutott, hogy október elején Nemes László papírzsákokat kért tőle, hogy a kereskedelmi osztályon, ahol ő dolgozik, nagymennyiségű vételi és kapujegy gyűlt össze, azokat szeretné a papírzsákba csomagolni. Vasárnap megemlítette Nemes kérését a papírzsákot illetően a náluk ven-dégeskedő Kocsis házaspárnak és a feleségének, aki az ominózus „kifizető” brigád ve-zetője volt. Másnap, hétfőn bejelentést tett erről a rendőrségen.24 Mág Bertalan is meg-említi a papírzsák kérését, de a Vajasban megtalált papírzsákról nem szólt.25

A kultúrcikk bolt kirakatába kiállított sporttáska nyomán városszerte megindul-tak a találgatások, vajon ki lehet a táska tulajdonosa? Sokan felismerték, jobban mondva csak felismerni vélték a táskát. A sok próbálkozásból végül három személy volt, akik egymástól függetlenül, a táska nyomán rájöttek, hogy kik voltak a táska tulajdonosai. Vallomásuk nyomán kiderült, hogy a táska eredeti tulajdonosa, akinek látszólag semmi köze sem volt a paprikafeldolgozóhoz, odaadta a táskát annak a személynek, aki megin-gathatatlan alibivel rendelkezett a lopás idejére, de a rendőrségnek, a megdönthetetlen alibi ellenére, továbbra is gyanús maradt. Kókai Györgynénél albérletben lakott Balázs Julianna felszolgálónő, aki a Vidám presszóban dolgozott. Vidám presszónak hívták a későbbi Piros Arany Szálloda földszintjén Piros Arany Presszónak nevezett, ma is ká-vézóként működő üzletet. Kókainé a kultúrcikk boltban dolgozott, ahol a sporttáskát a kirakatba tették, így tudott a pénzlopásról és albérlőjével a lopást követő napokon gyak-ran beszélgetett a lopásról és ő is találgatta, vajon ki lehet a táska tulajdonosa. Egyik ilyen beszélgetés alkalmával Balázs Julianna megemlítette, hogy október 16-án este az egyik betérő vendég, aki kolleganőjének az ismerőse volt, megemlítette kolleganőnek, hogy a rendőrségre bevitték a vállalat dolgozóját, valami Nemes nevű személyt.26 (Va-lóban, Nemest két nappal korábban tanúként kihallgatták.) Balázs Julianna ismerte Ne-mes Lászlót, aki gyakran megfordult a presszóban. Kókainéval történő beszélgetés alatt döbbent rá, hogy az utóbbi napokban olyan sporttáskát látott Nemesnél, amit közszem-lére kiállítottak. A két nő közötti beszélgetésen jelen volt a szomszéd Vida Ibolya, egy 14 éves kislány. Tanúkihallgatás során Vida Ibolya megerősítette a két nő között lefolyt beszélgetést.27 A harmadik, a nyomozás szempontjából fontos tanú vallomása, az addig is gyanús Nemes László, mint az egyik lehetséges elkövető mellett egy további tettesre irányította a rendőrök figyelmét. A vállalatnál 1960 óta dolgozó bérelszámoló, Koncz Lászlóné, aki tagja volt a Kalocsai Kinizsi női röplabdacsapatának, beszámolt a rend-őröknek arról, hogy a csapat edzője, Bánáti István, az Ének-Zenei Általános Iskola tor-natanára. Az edző egyik edzésre új labdákat hozott egy sporttáskában. Az edzés végén az edző őt kérte meg, hogy szedje össze a labdákat és tegye a sporttáskában. Konczné a labdákkal teli sporttáskát ráakasztotta az edző „Tünde” típusú motorkerékpárjára. Va-sárnap egyik ismerőse megkérdezte tőle, hogy látta-e a kirakatba kitett sporttáskát. Másnap megnézte és, véleménye szerint, a közszemlére kitett sporttáska tulajdonosa Bánáti István tornatanár, edző. Azonosítani tudja a táskát, mivel azon a bizonyos edzé-sen megfigyelte, hogy a táska egyik füle javítva volt, ugyanúgy, mint a kirakatban lévő

24 Molnár István tanúkihallgatása. 61.10.16. 25 Mág B. 375. p. 26 Balázs Julianna tanúkihallgatása. 61.10.18. 27 Kókai Györgyné és Vida Ibolya tanúkihallgatása. 61.10.18.

14

táskáé. A táska felismerését elmondta férjének és egyik barátnőjének, majd bejelentette a főnökének. 28 Nemes és Bánáti ismeretsége körében köztudott volt, hogy a két férfi között jó barátság alakult ki. Egyesek feltételezték, hogy Nemes László érdeklődése elsősorban nem Bánátinak, hanem fiatal, csinos feleségének szólt.29 Nemes gyakran vacsorázott a Fényes étteremben, amikor Bánátiné, aki az étterem üzletvezető-helyettese volt, délutá-nos műszakban dolgozott. Bánáti, Nemes és szűkebb baráti társasága gyakran szórako-zott az étteremben. A két férfit a sportszeretet hozta közel egymáshoz. Nemes Kalocsára kerülése után a Kalocsai Kinizsi labdarúgócsapatának igazolt játékosa lett.30 A jóképű, udvarias, barátságos fellépésű Nemesnek gyorsan kialakult Kalocsán a baráti köre. Elő-ször kollégái körében, de népszerű lett a városban is. Gyorsan népszerű lett a vállalatnál dolgozó fiatal asszonyok és lányok között is, a nőtlen fiatalember vonzó partinak ígér-kezett. Nemes ennek megfelelően viselkedett. Gyakran megfordult az üzem olyan rész-legeiben is, ahol fiatal nők dolgoztak. Gyakran ellátogatott a Kinizsi női röplabdacsapat edzéseire és mérkőzéseire. Így ismerte meg a csapat edzőjét, Bánáti Istvánt, majd barát-ság alakult ki a két férfi között. Egy kicsit meg kell állnunk Vida Ibolya vallomásánál. A rendőrségi tanúkihall-gatásokból vele kapcsolatban az derült ki, hogy gyakran megfordult a szomszédban lakó Kókainénél, amikor Kókainé albérlője, Balázs Julianna felszolgáló délutános volt és csak késő éjszaka került haza, a félős Kókainé megkérte a szomszéd kislányt, hogy aludjon nála. Egy ilyen reggelen hallotta Kókainé és Balázs Julianna beszélgetését a sporttáskáról. Tanúvallomása megerősítette Kókainé és Balázs Julianna tanúvallomá-sát.31 Ennyi derült ki a rendőrségi iratokból. Két, egymástól független forrásból kapott információim szerint más szerepe is volt Vida Ibolyának ebben a bűnügyben. Vida Ibo-lya az Ének-Zenei Általános Iskolában tanult, ahol Bánáti István volt a testnevelő tanár. A kislány egy kicsit duci volt, ennek megfelelően ügyetlenül is mozgott a testnevelési órákon. Bánáti ezért gyakran kicsúfolta, ugratta az ügyetlen kislányt. Vida Ibolya felis-merte a kirakatba kitett táskában a testnevelő tanár táskáját és, feltételezések szerint, bosszúból feljelentette a rendőrségen. Ennek a bejelentésnek semmi nyoma nincs a rendőrségi iratok között. A forrásaim a kislány egykori osztálytársai voltak.32 A sporttáska két felismerőjének vallomása felgyorsította és határozott irányba terelte a nyomozás menetét. A gyanús, de biztos alibivel rendelkező Nemes Lászlót és az indifferens, motorkerékpárral rendelkező Bánáti István tornatanárt a sporttáska ösz-szekapcsolta. A rendőrök újra megvizsgálták Nemes László alibijét. Nemes megtartotta a kezelt vasúti jegyét. A rendőrség már Nemes tanúkihallgatása után a MÁV-tól érdek-lődött a Nemes által használt vonatok menetrendje iránt. A kalocsai vasútállomáson összeállított menetrend szerint október 11-én délután két vonattal utazhatott Nemes. A sebes vonat 16 óra 38 perckor indult Balatonfenyvesről és 20 óra 11 perckor érkezett Budapestre a Déli pu-ra. A személyvonat 17 óra 37 perckor indult és 22 óra 26 perckor érkezett. Budapestről, a Keletiből 23 óra 10 perckor induló vonat október 12-én 02 óra 25 perckor érkezett Kiskőrösre. A 02 óra 35 perckor induló vonat 03 óra 50 perckor érkezett Kalocsára.33 Ez bizony biztos alibi volt.

28 Koncz Lászlóné tanúvallomása. 61.10.18. 29 Rá. L-né közlése 30 P. F. közlése 31 Vida Ibolya tanúkihallgatása. 61.10.18. 32 Ro. L-né és Rá. L-né húgának közlése 33 Menetrendi összeállítás. 61.10.14.

15

Miután a képbe került Bánáti István, az ő mozgását is megvizsgálta a rendőrség. Kiderült, hogy 11-én délután és 12-én éjjel 2 óra között senki sem látta a testnevelő ta-nárt. A rendőrök előtt összeállt a kép. Nemes Lászlónak, aki ismerte a vállaltnál lévő bérfizetési és pénzkezelési szokásokat, alkalma volt elemelni a páncélszekrény kulcsát, amiről másolatot készített vagy készíttetett. Nemes alibije úgy vállhatott bombabiztossá, hogy Bánáti István motorral, valahol a Dunántúlon bevárta Nemes vonatát, aki a vonat-ról leszállva, Bánátival motorkerékpáron visszatért Kalocsára. Hazatérés után elég ide-jük volt a pénzlopás végrehajtására. A rendőrök előtt csak az maradt rejtély, hogy miért így került a Vajasba a fizetés borítékokat tartalmazó táska és papírzsák. Véleményük szerint a borítékoktól ily módon történő szabadulás szarvas hiba volt a tettesek részéről. Az ilyen alapos gyanú után október 18-án őrizetbe vették a két feltételezett tettest és Kecskemétre, a megyei főkapitányságra szállították őket. Másnap megkezdték kihallga-tásukat.

A két gyanúsított felháborodva tiltakozott az őrizetbe vétel ellen, de az elébük tárt bizonyítékok láttán részletes, mindenre kiterjedő vallomást tett. Tettüket beismerték és őszinte megbánást tanúsítottak. Bánáti István vallomásában az volt a furcsa, hogy beismerő vallomása mellett kitartott ama véleménye mellett, hogy a pénzlopásban való közreműködésre Nemes László kényszerítette. Természetesen ezt az állítást Nemes ta-gadta, véleménye szerint Bánáti minden különösebb kényszer nélkül vett részt a bűncse-lekmény elkövetésében. A két állítást eredménytelen szembesítés követett, mindketten kitartottak eredeti álláspontjuk mellett.34

Ki volt ez a két ember, akik szokatlanul nagy összeget, több mint 900 ember fél-havi fizetését loptak el egy gondosan kitervelt és kivitelezett bűncselekmény kapcsán? Mi vitte rá a jó anyagi körülmények között élő, biztos egzisztenciával rendelkező, pá-lyájuk elején lévő fiatalembert tettük elkövetésére?

Nemes László vasutas családban született, édesapja fiatal kora óta a MÁV-nál dolgozott, foglalkozása miatt gyakran helyezték át különböző állomásokra. Édesanyja általában adminisztrátorként dolgozott. Mindketten vagyontalanok voltak. A bűnügy idején Balatonfenyvesen teljesített szolgálatot Nemes édesapja. Nemesnek volt egy húszéves férjezett húga is, akinek férje Ausztriában tartózkodott az eset idején egy örö-kösödési ügy miatt. Nemes 1937-ben született, közgazdasági technikumban érettségizett és 1956 szeptemberében felvették a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem bel-kereskedelmi szakára, ahol 1960-ban „jó” eredménnyel végzett. Az egyetem után került Kalocsára a Fűszerpaprikaipari Vállalathoz, ahol gyakornokként dolgozott, majd kine-vezték kereskedelmi előadónak. Tudományos kutatóként szerette volna folytatni pálya-futását, az év első felében pályázott a keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia egyik tanár-segédi állására, aminek elnyerésére, véleménye szerint, jó kilátásai voltak. Kalocsán hamar kialakult baráti köre, mely a vállalati kollegáiból, néhány tanárból és sportolók-ból állt. A sportolókon kívül név szerint felsorolta a baráti kör tagjait, akik között Bánáti István is szerepelt.35

A másik gyanúsított, Bánáti István kalocsai születésű volt, édesapja kubikusként dolgozott. Bánáti iskolai tanulmányait Kalocsán kezdte, majd Tatán és Kiskunfélegyhá-zán járt testnevelési gimnáziumba. Érettségi után, 1953-ban a Testnevelési Főiskola hallgatója lett, ahol 1960-ban végzett „jó” eredménnyel. Feleségét 1957-ben ismerte meg egy úttörővezető táborban, majd 1959-ben, miután leendő felesége letette az érett-ségit egy vendéglátóipari technikumban, összeházasodtak. A főiskola elvégzése után 34 Szembesítési jegyzőkönyv. 61.11.01. 35 Nemes László kihallgatási jegyzőkönyve. 61.10.19.

16

Bánáti, feleségével együtt, visszatért Kalocsára és az Ének-Zenei Általános Iskola test-nevelő tanára lett. Kalocsán szülei családi házában laktak. Az iskolai elfoglaltsága mel-lett 1960 őszén Bánáti edzője lett a Kalocsai Kinizsi SE női röplabdacsapatának. A Ki-nizsit a Paprikaipari V. támogatta.36 Bánáti ismeretsége Nemessel az edzéseken kezdő-dött, ahova és a csapat mérkőzéseire Nemes gyakran ellátogatott.

Bánáti révén Nemes bekerült Bánáti szűkebb baráti társágába, ahol rövid idő alatt népszerű lett. A társaság törzshelye a Fényes étterem volt, ahol Bánátiné volt az üzletvezető-helyettes. Nemes gyakran vacsorázott egyedül is a Fényesben, olyankor, amikor Bánátiné délutános műszakban dolgozott. Rossznyelvek szerint Nemest jobban érdekelte a csinos, szőke fiatalasszony, mint annak férje.37 A mendemondának a nyo-mozati iratokban semmiféle bizonyíték sem volt. Igaz, Mág Bertalan is megemlítette ezt a feltevést.38

Vajon, az olyan rendezett körülmények között élő fiatalember fejében, mint Nemes László, hogyan fogant meg a pénzlopás gondolata? Nemes elmondta a kihallga-tásán, hogy augusztus végén vagy szeptember elején egy baráti társaságban szórakozott, ahol jelen volt Bánáti István is. Beszélgetés közben Nemes azt mondta, hogy négy talá-lata van a lottón, majd hozzátette, sajnos nem egy szelvényen. Utána arról beszélgettek, hogyan lehetne nagyobb pénzösszeghez jutni. Nemes szerint, „Bánáti István megjegyez-te, hogy az ilyenfajta pénzszerzési lehetőség nem komoly, majd hozzáfűzte, inkább tréfá-san: „még ha valami konkrétabb dolgot mondanál, pl. hogy raboljuk ki a Paprikát, az más lenne.” Bánáti István ezen kijelentését még akkor egyikük sem vette komolyan.”39. Bánáti megjegyzése bogarat ültetett Nemes fejébe. Mivel ismerte a vállalati bérfizetés lazaságait, úgy gondolta, minden különösebb nehézség nélkül el tudná vinni a páncél-szekrény kulcsát, hogy arról másolatot készíttessen. A páncélszekrény kulcsának birto-kában gyermekjáték bejutni a pénztárba és elvinni a másnapi fizetést. Fontolgatta a terv kivitelezhetőségét. A terv végrehajtására a végső lökést a szeptember 27-i fizetésnap adta meg. „Mint mondottam is 1961. szeptember 27-én láttam meg a termeltetési osz-tály egyik helyiségében [T. i. ott történt a fizetés borítékolása előző nap, majd aznap a bérfizetés A. M.] a ládában a kulcsot. Ugyanis ezen a napon kifizetés volt és igen sokan voltak a dolgozók a kifizető ablakoknál. A készáru raktárban dolgozó Sz. Sándor, M. János és B. S. János megkértek engem, hogy ne kelljen nekik sokáig várakozni a fizetés-re, menjek be az irodába és vegyem át fizetésüket, illetve hozzam el a borítékjaikat. Amikor én a helyiségbe bementem, akkor láttam meg a kulcsot az egyik ládikában, amelyben a pénzes borítékok voltak. Ekkor az az ötletem támadt, hogy a kulcsot ma-gamhoz veszem, és egy ilyet fogok csináltatni. Ezekben a pillanatokban arra gondoltam, hogy Bánáti Istvánt fogom megkérni, hogy egy ilyen kulcsot csináltasson. Ezen gondola-taim arra alapoztam, hogy korábban Bánáti hivatalában láttam egy kapukulcsot és még kérdeztem is tőle, hogy ki csinálta. Bánáti akkor valami bácsit emlegetett, de nevére már nem emlékszem. Arra gondoltam tehát, hogy Bánáti azzal a mesteremberrel meg tudja csináltatni a kulcsot.40 A gondolatot tett követett. „ A kulcs elvitele nem volt ne-hézkes, mert a kifizető brigád tagjai el voltak foglalva a kifizetésekkel. Én szóltam a brigád tagjainak, hogy a 3 dolgozó borítékját kiveszem. […]”41 Nemes, tehát, kiszolgál-ta magát. A három dolgozó fizetésborítékjával együtt elvitte a páncélszekrény kulcsát is.

36 Bánáti István kihallgatási jegyzőkönyve. 61.10.19. 37 Rá. L-né közlése. 38 Mág B. 377. p. 39 Vádirat. 61.11.29. 40 Nemes László kihallgatási jegyzőkönyve. 61.10.19. 41 U. o.

17

A három említett dolgozó tanúvallomása később igazolta Nemes állítását. A kulcs elvi-tele eléggé kockázatos lépés volt. Egyrészt a „kifizető” brigád tagjai közül bárki keres-hette a kulcsot, másrészt, mivel a kulcsot huzamosabb ideig nem tarthatta magánál, mie-lőbb el kell készíteni vagy készíttetni a másolatot, mert a kulcsot a fizetések kiadásának befejezése előtt vissza kell juttatni oda, ahonnan elvitte. A kulcs elvitele délelőtt 10 óra körül történt. Nem sokkal utána Bánáti István megjelent Nemes munkahelyén, ahonnan közösen távoztak Nemes lakására. Nemes, és Bánáti vallomásában egyaránt tagadta, hogy korábban beszélgettek a pénzlopásról. Mégis, alighogy, Nemes megszerezte a kul-csot, Bánáti, mintegy isteni sugallatra, azonnal felbukkant Nemes munkahelyén. Furcsa Nemes távozása a munkahelyéről. Az üzemből indokolt esetben a dolgozók általában kilépővel távozhattak el a munkaidő alatt. A távozás mikéntjéről Nemes nem tett emlí-tést, feltehető, hogy kereskedelmi előadói beosztásával járhatott valamilyen állandó kilépő, vagy a hasonló beosztásban dolgozó munkatársaira nem vonatkozott a kilépők szigorúbb használata.

Nemes lakásán mindketten egyetértettek, hogy legfontosabb a jó minőségű kulcsmásolat elkészítése. Nemes megbízta Bánátit, hogy menjen el ahhoz a bizonyos „valami bácsihoz” és csináltasson vele egy kulcsmásolatot. A kulcsmásolásra Bánáti Császár Henrik kalocsai lakatost akarta felkérni a munkára, akit az iskolából ismert, mert Császár több alkalommal végzett kisebb-nagyobb javításokat abban az iskolában, ahol Bánáti tanított. Császár látta, hogy a kulcs nem egyszerű kulcs, ezért nem vállalta a másolat elkészítését. „[…] odajött hozzám Bánáti tornatanár, amint odaért nyomban egy kulcsot adott át nekem és mondta, hogy egy ilyen kulcsra lenne sürgősen szüksége. Minden bevezetés nélkül én azt válaszoltam, hogy ez egy kasszakulcs, Bánáti csak any-nyit válaszolt, hogy igen. Én azt mondtam Bánátinak, hogy a kulcsot azonnal én nem tudom elkészíteni, mert annak elkészítéséhez majdnem egy nap kell.”42 − vallotta a laka-tos később a rendőrségen. Császár elmagyarázta Bánátinak, hogy az elkészített kulcs nem biztos, hogy jó lesz. Le kell szerelni a zárat, és hozzá kell passzítani a kulcsot, ami kb. további két órát vesz igénybe. „Amikor én azt a választ adtam Bánátinak, hogy a páncélszekrény zárát le kell szerelni, tovább nem is tárgyalt velem, hanem szó nélkül távozott.”43 − tájékoztatta Császár a rendőröket a tanúkihallgatása során. Az eredmény-telen másolatkészítés után Bánáti visszavitte a kulcsot Nemeshez. Mindketten tisztában voltak azzal, hogy a kulcsot mihamarabb vissza kell vinni a vállalathoz, mert, ha a „ki-fizető” brigád valamelyik tagja rájön a kulcs hiányára, tervük teljesen kútba esik. Ne-mes a kulcs tollát egy hegyes ceruzával körberajzolta egy darab kartonpapírra, utána visszavitte a kulcsot az üzembe és észrevétlenül vissza tudta csempészni oda, ahonnan elvette. Senki nem vett észre semmit, amint az a tanúkihallgatásokból kiderült. Egyik kifizető sem gyanúsította Nemest semmivel sem, noha több alkalommal is megjelent a bérfizetés színhelyén.

Érdekes módon, Mág Bertalan a fentektől eltérően mesélte el a kulcsmásolási kísérletet. A nyomozók tisztában voltak azzal, hogy a páncélszekrényt jó minőségű má-solt kulccsal nyitották ki a tettesek. Így a nyomozás egyik szála a potenciális kulcsmá-solók irányába folytatódott. Mág Bertalan visszaemlékezéseiben sokkal nagyobb fon-tosságot tulajdonított a kulcsmásoló személyének felderítésének, mint a közszemlére kitett táska tulajdonosa kiderítésének. „[…] A lakosságtól és a gyár dolgozóitól megle-hetősen sok bejelentés érkezett hozzánk arról is, hogy ki mindenki vásárolt az utóbbi időben nyerskulcsot, kik rendeltek pótkulcsot valamilyen okból és így tovább. A bejelen-tések egy része olyan személlyel volt kapcsolatos, aki a gyárban dolgozik, ez utóbbiakat

42 Császár Henrik tanúvallomása. 61.10.18. 43 U. o.

18

nyomoztuk le nagyobb figyelemmel. Megjegyzem, akadt egy-két olyan est is, amelyekben nem tudtunk kielégítő választ kapni, azonban inkább családi, szerelmi ügyecskék miatt maradtak rejtettek, s mi nem is nagyon feszegettük a titkokat. Ilyen volt […] az egyik nagy étterem vezetőnőjének az esete − igen csinos fiatal asszony, s a férje a helyi közép-iskolában testnevelő tanár − aki ugyancsak kulcsot szeretett volna készíttetni, de amikor át kellett volna adni a mintát, megszeppent és visszavonult. Nem bolygattuk fel nagyon ezeket az ügyeket, nem akartunk oktalanul családi háborúskodásokat felidézni. Ez utób-bi eset egy kissé elgondolkoztatott. Mármint az étterem vezetőnőjéé. Azt már tudtuk, hogy Nemes Lászlónak a városban sok jó ismerőse van, s azt is tudtuk, hogy a nők köré-ben meglehetősen nagy népszerűségnek örvend. Igazi, benső baráti kapcsolatban azon-ban csak egy emberrel, illetve egy családdal állt: Bánáti István testnevelő tanárral és annak nagyon csinos feleségével, az étterem vezetőjével. […]44 Így jutott Nemes és Bá-náti közötti baráti kapcsolat nyomára, illetve Császár lakatoshoz, akivel elmeséltette Bánátiné látogatását a lakatosnál kulcsmásolási ügyben. A továbbiakban sejteni enged-te, hogy Nemes nem annyira Bánátihoz, inkább annak feleségéhez vonzódott. Mág Ber-talan egyértelműen Bánátinét nevezte meg a kulcsmásolást kérő személyben.

E kis kitérő után térjünk vissza a két tettes vallomásához. Miután Kalocsán meg-hiúsult a kulcsmásolás, Nemes azt gondolta ki, hogy másutt készítteti el a másolatot. Szeptember 30-án Bánátival átvitette magát motorkerékpáron Bajára, hogy majd ott vásárol nyerskulcsot, megfelelő reszelőket és a lerajzolt minta alapján otthon fogja kire-szelni a nyerskulcsot. Végül nem így történt. A bajai kirándulás megtörtént, de a vas-boltban nem volt megfelelő nyerskulcs, de vásárolt 3 Ft-ért egy késreszelőt. Érdeklődé-sére a boltban ajánlottak neki egy lakatost, aki tud kulcsot másolni. Felkeresték a laka-tost, akinek azt mesélte be (csak Nemes ment be a lakatosműhelybe), hogy Vaskútról jött és egy raktár elveszett kulcsát akarja megcsináltatni, de csak a kartonra rajzolt min-tát tudta megmutatni.45 A bajai lakatosnak nem voltak lelki skrupulusai, minden további nélkül elkészítette a kulcsot potom húsz forintért és még a nyerskulcsot is ő adta. „ A kulcs elkészítéséhez, pontosan nem emlékszem, hogy papírból vagy lemezből kivágott mintát hozott, amiről azt mondta, hogy a mintát a zárról készítette. A minta eléggé pon-tosan ki volt vágva, amelyről a nevezett személy kérésére én egy nyers kulcsból reszel-tem ki a kulcsot, mivel a tollminta mellett meg volt adva a kulcs vastagsága, szárvastag-ság és hosszúság és a lyukméret [mélységméret]. Én a kulcsot a megadott méretek alap-ján és a minta alapján teljes egészében elkészítettem, de a méretek nem biztos, hogy jók lettek. Azt mondta a fiatalember, ha nem is lesz egészen pontos, ők majd a helyszínen a zárba való bereszelést elvégzik, illetve a kisebb igazításokat maguk is meg tudják csi-nálni. Én a nevezett személytől a kulcs elkészítéséért 20 Ft-ot kértem, amit minden szó nélkül kifizetett…” mondta el tanúvallomásában Pénzes Lajos lakatos, amikor a rendőr-ség ellenőrizte a két elkövető vallomását.46

Megvolt a páncélszekrény kinyitásához legszükségesebb eszköz, a kulcs. A bajai lakatos figyelmeztette Nemest, hogy abban a formában, ahogy elkészítette a kulcsot, még nem biztos, hogy működni fog. A kulcsmásolat pontosságát ki kellett próbálni. Nemes kipróbálta. Már korábban is gyakran bent járt a pénztárban. Beszélgetett a pénz-tárossal és rendszeresen a pénztárban olvasta a pénztáros sportújságját. Kihallgatásakor eléggé szűkszavúan számolt be a kulcs kipróbálásáról és utánigazításáról. Október ele-jén, egyik pénztárbeli látogatásakor kipróbálta a kulcsot, de az nem nyitotta a zárat. Ott-

44 Mág B. 376-377. p. 45 Nemes László kihallgatási jegyzőkönyve. 61.10.19. 46 Pénzes Lajos tanúvallomása. 61.10.23.

19

hon, a Baján vásárolt reszelővel igazított a kulcson és újra próbálkozott. Néhány igazí-tás után a kulcs már tökéletes volt, akadálymentesen nyitotta és zárta a páncélszekrényt.

Mág Bertalan plasztikusabban írta le a kulcs kipróbálását. Bánáti Istvánnal a val-lomásában mondatta el a kulcs pontosítását. „[…] Napok múltán csak úgy mellékesen megjegyezte [Nemes László] , hogy kipróbálta a kulcsot, de az még nem jó. Eltelt né-hány nap, és megint ugyanezt közölte, azzal a különbséggel, hogy most már ígéretesebb volt a próba. Kérdeztem mit jelent ez. Azt mondta, már megmozdult a kulcs, de még nem tudta elfordítani. És hogyan tudod egyáltalán kipróbálni? − kérdeztem, mert őszintén szólva nem hittem el, hogy ez lehetséges. Erre elmesélte. […] Horváth régi, kedves is-merőse, szinte barátja Lacinak, sok mindenről el tudnak beszélgetni, és az is összeköti őket, hogy az öreget érdekli a sport. A sportlapot is járatja. Azelőtt is bejárt hozzá sportújságot olvasni. Most is bejár. Ott, a kassza tetején szokta szétteregetni az újságot, nekidől a páncélszekrénynek és olvasgat. Mint régebben. Csakhogy most ügyel arra, hogy a szétnyitott újsággal eltakarja a kassza elejét a főpénztáros elől, s úgy helyezke-dik, hogy ha valaki az ajtó felől váratlanul belépne, ne láthassa, mit művel kezével az újságlap alatt. Így szépen bele tudja dugni a kulcsot a zárba és próbálgatja. Ha nem megy, akkor feszegeti egy kicsit, és a puha alumíniumon megmarad a nyoma ott, ahol akad. Ezt otthon, valahonnan szerzett tűreszelőkkel megreszeli, és másnap vagy har-madnap, amikor alkalom nyílik rá, újra megpróbálja. Így próbálgatta Laci a kulcsot, én pedig részben elképedve, részben csodálkozva figyeltem, mivé fejlődik ez a számomra még mindig lehetetlennek látszó ügy. És egyszer azt mondta: elfordult. Mármint a kulcs a zárban. Arca ragyogott az örömtől. […] És akkor számolgatni kezdte, hogy ekkor meg ekkor lesz a fizetés, azon a napon kell megpróbálni. Ez a nap pedig október 12-e volt.”47 Tehát tökéletes volt a kulcs, már nem volt akadálya a fizetésekkel teli páncél-szekrény kinyitásának. Nemes gondolt arra, hogy a bűntény felfedezése után a rendőrök gyorsan rá fognak jönni, hogy a pénzlopás belső munka volt, és ő is a potenciális gya-núsítottak között lesz. Ezért bombabiztos alibit készített magának. Kapóra jött neki, hogy szülei 25 éves házassági évfordulója egybeesett a tervezett bűntény idejével. Erre a momentumra építette alibijét. Látványos, megdönthetetlen, legalább is ő úgy gondolta, cselekménysorozatba kezdett. Először is október 10-re és 11-re szabadságot kért. Abban az időben minden munkavállalónak járt évente egy alkalommal egy 50%-os kedvez-ménnyel járó oda-vissza utazási utalvány, amit a dolgozó munkahelye szerint illetékes szakszervezet ad ki. Nemes László kért és kapott a vállalati szakszervezettől ilyen utal-ványt, amit a kalocsai vasútállomáson érvényesített. Szülei lakóhelyére, Balatonfeny-vesre történő utazását nem vasúton kezdte, hanem tizedikén a vállalat egyik anyagbe-szerzőjével, vállalati gépkocsin utazott Budapestre. Onnan vonattal utazott tovább Bala-tonfenyvesre. Tervbe vette, hogy fenyvesi tartózkodása alatt átmegy Keszthelyre érdek-lődni a megpályázott tanársegédi állás után, de végül nem utazott Keszthelyre. A családi ünnepség után, 11-én délután egy olyan vonattal utazott el Balatonfenyvesről, amelynek budapesti, illetve kiskőrösi csatlakozása 12-én, a hajnali órákban, 4óra körül ért Kalo-csára. Jól következtetett a rendőrség, amikor feltételezte, hogy valahol Dunántúlon le-szállt a vonatról és Bánáti hozta vissza motorkerékpárján Kalocsára. „A bűncselekmény elkövetése napján, megállapodásunk értelmében, 16 órakor indultam el Kalocsáról. Székesfehérvárra, az állomásra szerencsésen megérkeztem, motorommal nem történt baj. Az állomáson találkoztam Nemessel és azonnal indultunk is Kalocsára. Az órát nem néztem meg, de kb. 23 óra volt, amikor hazaértünk. Megjegyzem, hogy Nemes vonata

47 Mág B. 404-405. p.

20

később érkezett meg, mint 19 óra, mert én az állomáson kb. 1 óra hosszat várakoztam rá.”48 − vallotta Bánáti. Hazaérkezésük után Bánáti hazavitte a motorkerékpárt, majd Nemes lakásáról együtt indultak az üzembe. Megegyeztek, hogy Nemes megy be a pénzért, Bánáti pedig az üzemen kívül fog figyelni. A kifizető helyiség utcára nyíló ajtaján ment be Nemes a pénztár épületébe. Az ajtón sima zár volt, amihez könnyen lehetett szerezni kulcsot, csak meg kellett nézni a kulcson lévő számot és minden további nélkül lehetett vásárol-ni vagy meglévő kulcsok közül kiválasztani a megfelelőt. Nemes az utóbbit választotta kulcsszerzéshez. „Amikor odaértem a pénztárhelyiséghez, ott az utcára nyíló ajtót min-den akadály nélkül kizártam a már említett lapos tollú kulccsal. A környéken senkit sem láttam. A porta során a pénztárépület mellett, az utca felől éppen úgy égtek a villanyok, mint máshol. A pénztárhelyiségben szintén égett a villany. Amikor abba a folyosórészbe bejutottam, ahol a pénzre szoktak várakozni, ott megnéztem a három kifizető ablak kö-zül, hogy melyiket lehet elmozdítani, a középső ablak elmozdult […]. Az ablak elmozdí-tása következtében a vasrács könnyűszerrel leemelhető volt és ennek következtében az ablakot zavar nélkül el lehetett tolni. Ezen az ablakon bemásztam a számfejtő helyiségbe […] A pénztárba nyíló ajtó nyitva volt, nem volt bezárva. A pénztárhelyiségben a pán-célszekrényt az általam készített kulccsal minden zavar nélkül ki tudtam nyitni. A pán-célszekrény bal oldalában voltak elhelyezve azok a ládák, amelyekben a kiborítékozott pénz volt. A ládák tartalmát először a magammal vitt táskába raktam, azonban ebbe nem fért bele. Amikor láttam, hogy nem fér bele a szatyorba a pénz, a külső helyiségben az asztal alól egy papírzsákot vettem fel és a többit abba raktam. A páncélszekrényt vissza bezártam. A csomagokat kitettem az ablakon, majd én is vissza kibújtam, a kérdé-ses ablakot, amelyen én is kibújtam, visszahelyeztem ugyanabba a helyzetbe, mint ahogy az eredetileg volt.”49 − mesélte el a páncélszekrény kiürítését Nemes a rendőröknek. A sikeres akció után a zsákmánnyal Nemes lakására mentek, ekkor éjjel fél egy lehetett. Nemes lakásán nekiláttak a fizetési borítékok kiürítéséhez. Siettek, ezért maradt néhány borítékban kisebb pénzösszeg. Körülbelül fél kettőig együtt ürítették a borítéko-kat. Akkor Bánáti közölte Nemessel, hogy neki el kell mennie. A felesége délutános műszakban dolgozik, az ő feladata az étterem zárása. Bánáti megígérte feleségének, hogy záráskor érte megy, és együtt mennek haza. Az üres borítékokat betették a papír-zsákba, amit Bánáti távozásakor magával vitt. A piactéri Vajas-híd közelében, ahol a gyárhoz vezető rövid utat éppen javították, két nagyobb követ rakott a papírzsákba a borítékok közé, a papírzsákot pedig belegurította a Vajasba. Nemes, immár egyedül, tovább ürítette a borítékokat, három óra tájban végzett. Utána az üres borítékokat bele-gyömöszölte a sporttáskába, amelyben elhozta a pénzt a pénztárból. A sporttáskát, a kulcsmásolatot és a reszelőket a Foktői úti hídnál ő is a Vajasba dobta. Ez a momentum, mármint az üres borítékok a Vajasba dobása volt az a bizonyos „banánhéj” amin elbuk-tak. Ha Bánáti az üres borítékokat tartalmazó papírzsákot és sporttáskát a Vajas helyett kivitte volna motoron a néhány kilométerre lévő Duna partra és ott dobja a vízbe, biz-tos, hogy a rendőrségnek sokkal nehezebb dolga lett volna az ügy felderítésében. Még Bánáti távozása előtt megállapodtak, hogy reggel 8 óra előtt találkoznak a városban. Nemes magával viszi a pénzt, amit elrejtenek az iskola tornaszertárában. A pénzlopás előkészületei közé tartozott, hogy a szertár egyik meglazult padlója alatt egy üreget készítettek a pénz számára. Reggel fél nyolc körül Nemes a számolatlan pénzt,

48 Bánáti István kihallgatási jegyzőkönyve. 61.10.19. 49 Nemes László kihallgatási jegyzőkönyve. 61.10.19.

21

nem tudta a zsákmány pontos összegét, saját sporttáskájába csomagolva átadta Bánáti-nak, aki a pénzt elrejtette a szertárban, az előre elkészített rejtekhelyen. Mindkettőjüket meglepte az az általános felháborodás, amely a pénzlopás hírére kapott lábra az üzemben és a városban is. A fizetési borítékokat tartalmazó sporttáska, majd papírzsák gyors előkerülése pedig egyenesen megrémítette a két férfit. Különösen Bánátit sújtotta az eset. Felesége tudott székesfehérvári kirándulásáról, nem volt buta asszony, gyorsan világossá vált előtte, hogy a férje valamilyen mértékben érintett a pénzlopásban. Bánáti be is ismerte feleségének, hogy köze van az ügyhöz, de nem volt teljesen őszinte, mindent Nemesre fogott. Felesége és az egyik gyermekkori barátja, aki szintén tudomást szerzett arról, hogy barátjának valamilyen mértékben köze volt a pénz-lopáshoz, könyörögtek Bánátinak, hogy jelentkezzen a rendőrségen. Bánáti azzal hárí-totta el ajánlatukat, ha bejelenti, hogy Nemes volt a tolvaj, akkor őt is belekeverik az ügybe. Bánáti Nemest unszolta, hogy szolgáltassák vissza a pénzt. „[…] A bűncselek-mény elkövetését követő időben én mindenáron rá akartam szedni Nemest arra, hogy a pénzt vigye vissza és tegye jóvá, amit tett. Nemes hallani sem akart erről, de az utolsó napokban már passzív magatartást tanúsított, amikor ezt felvetettem. Nem mondta, hogy visszaviszi a pénzt és jelentkezik a rendőrségen, de nem is tiltakozott ilyen irányú felve-tésem ellen. […]50 Felajánlotta, hogy az egyik rokonát, aki a dunavecsei rendőrkapi-tányság vezetője volt, ráveszi, hogy legyen közvetítő a pénz visszaadásában, amivel enyhíthetik a bűncselekmény súlyát. Erre a mentőakcióra végül nem került sor. Nemes azzal nyugtatta Bánátit, ha az általános felháborodás elcsitul, vissza fogják juttatni a pénzt. Az események gyors változása mindkettőjüket rádöbbentette tettük súlyosságára, de ahhoz már nem volt bátorságuk, hogy vállalják tettük következményeit. Nemes talán abban bízott, hogy a bombabiztos alibije megvédi attól, hogy a nyomozás eléri. Bánáti gyengébb idegzetű volt. Felesége és gyermekkori barátja nyomását sem bírta. Az ello-pott pénz egy részét kivette a rejtekhelyből és az iskola közelében lévő, használaton kívüli magtár udvarán a bozótba rejtette. Az egykori főkáptalani magtár épülete a Kos-suth Lajos u. és a Martinovics Ignác u. sarkán volt, ma már nem létezik, a Kossuth La-jos u. 8/A és 8/B. sz. két kétemeletes épület áll a lebontott magtár helyén. A városi rendőrkapitányság épülete az átelleni sarkon volt, és a főbejárata akkor még a Martino-vics u. felöl volt. Az ügyeletes tiszt szobájának ablakából rá lehetett látni a magtárud-varra, amelyet nagyrészt bozót nőtt be. A sors különös fintora, hogy Bánáti a lopott pénz nagyobbik részét pont a rendőrség orra előtt dugta el. Erről így vallott Bánáti: „[…] Október 17-én, keddi napon − este, a sötétség leple alatt az elrejtett pénz egy na-gyobb részét előszedtem és egy zsákba csomagolva a rendőrkapitánysággal szemben lévő raktár udvarában a bozót közé rejtettem. […]51 Látható, hogy a két elkövető tettük elkövetése előtt nem mérték fel a bűncselek-mény következményeit, illetve nem voltak teljesen tudatában annak súlyosságával. Jel-lemző, hogy még csak elképzelés szintjén sem foglalkoztak a pénz elköltésével, csak abban maradtak, hogy a zsákmányt felezik. Vallomásaik és Mág Bertalan visszaemlé-kezése szerint, szinte megváltásként élték át lefogásukat. Őrizetbe vételük után szinte megkönnyebbültek és őszinte beismerő vallomást tettek. Mindkettőjük vallomása teljes mértékben megegyezett, csak egy ponton állt egymással szemben a két vallomás, és ez a kettősség végig, a bűnügy rendőrségi és bírósági szakaszában egyaránt fennmaradt. Ket-tőjük vallomása Bánáti Istvánnak a bűnügyben való részvételének minősítésében tért el. Nemes véleménye szerint Bánáti aktívan vett részt a bűncselekmény előkészítésében, a pénz ellopásában és a lopás elleplezésében. Szerinte Bánáti tevékenyen vett részt az 50 Bánáti István kihallgatási jegyzőkönyve. 61.10.19. 51 Bánáti István kihallgatási jegyzőkönyve. 61.10.19.

22

előkészítésben (kulcsmásolat készítésének körülményei, motoros kirándulás Székesfe-hérvárra, Bajára, Nemes elkísérése a színhelyre, valamint a pénz kicsomagolása, elrejté-se stb.). Vele ellentétben Bánáti azt vallotta, hogy ő csak Nemes erőszakoskodásának engedve tette mindazt, amit bevallott. Nézeteltérés volt közöttük a pénzvisszaadást ille-tően is. Bánáti nagyon félt a következményektől, mindenáron vissza akarta szolgáltatni az ellopott pénzt, de csak arra futotta a bátorsága, hogy a zsákmány egy részét a rendőr-ség közelében elrejtette. Szinte megkönnyebbült, amikor a magtár udvarán lefolytatott helyszíni szemle alkalmával elővette az elrejtett pénzt, és átadta a rendőrségnek. Ezt a lelki megkönnyebbülést Mág Bertalan is megemlítette visszaemlékezésében.52 Nemes mindig halogatta a pénz visszaadását, arra hivatkozott, ha elülnek a kedélyek, akkor visszaadják a pénzt. Az ellentétes vallomásaik miatt szembesítésre is sor került, de az eredménytelen maradt, mindketten kitartottak eredeti álláspontjuk mellett.53 November elejére befejeződött az ügy rendőrségi szakasza és vádemelési javas-lattal átadták az ügyészségnek. A vádirat a hó végére el is készült, amit december 8-án terjesztett a megyei ügyészség a Bács-Kiskun Megyei Bíróság egyik tanácsa elé. A vád-iratot négy terhelt ellen nyújtotta be a megyei ügyészség. A társadalmi tulajdonban lévő vagyontárgy sérelmére bűnszövetkezetben, különösen nagy kárt okozó lopás bűntettével vádolta a megyei ügyészség Nemes Lászlót és Bánáti Istvánt. Társadalmi tulajdonban lévő vagyontárgy sérelmére elkövetett bűntettel kapcsolatos feljelentési kötelezettség elmulasztásának bűntettével vádolták Bánáti gyermekkori barátját és feleségét, Bánáti Istvánnét.

A Megyei Bíróság a Bács-Kiskun megyei Főügyészség vádiratát megvizsgálta, és annak alapján elrendelte az ügy tárgyalását. A tárgyalás határnapjául 1962. évi január hó első felét tűzi ki, Kalocsára a kalocsai járásbírósághoz, illetve a tárgyalóterem szük-ségletéhez mérten a kalocsai városi tanács nagytermébe.

A tárgyalás 1962. január 4-én 8 órakor kezdődött a kalocsai városi tanács dísz-termében. A bíróság tagjai dr. B. Gy. megyei bíró, K. J. és V. Gy. ülnökök voltak. A vádat dr. B. T. megyei ügyész képviselte. Nemes László elsőrendű vádlottat dr. Sz. D. kirendelt védő, Bánáti István másodrendű vádlottat dr. B. J. ügyvéd, Bánáti gyermekko-ri barátját, a harmadrendű vádlottat dr. L. I. ügyvéd, Bánátinét, a negyedrendű vádlottat dr. B. I. ügyvéd védte. A kirendelt védő kivételével a védőügyvédek kalocsai illetősé-gűek voltak. A bíró a személyi adatok ismertetése után felolvasta a megyei ügyészség vádira-tát, majd megkezdődött a vádlottak meghallgatása. Elsőként Nemes Lászlót hallgatta meg a bíróság. Nemes elismerte bűnösségét, kijelentette, hogy megbánta tettét. Ezután részletesen ismertette a bűncselekmény elkövetésére indító okokat, majd a bűncselek-mény előkészítését és annak megvalósítását. Nemes László beismerő vallomása a jegy-zőkönyvben 11 oldalon keresztül tartott. Nemes vallomása után az elnök berekesztette a tárgyalást. A tárgyalás másnap, január 5-én folytatódott Nemes kihallgatásának folytatá-sával a többi vádlott távollétében. A bíróság elnöke Nemesnek a rendőrségen tett vallo-mása és a tárgyaláson elhangzott vallomás, illetőleg Bánáti István rendőrségi vallomása közötti ellentmondásokat firtatta. Nemes további vallomása, illetve a hozzá intézett kér-dések 10 oldalt tettek ki a jegyzőkönyvben.

Nemes vallomása után Bánáti következett. Bánáti lényegében beismerő vallo-mást tett, de vallomása közben mindig hangsúlyozta, hogy a bűncselekmény elköveté-

52 Mág B. 393-395. p. 53 Szembesítési jegyzőkönyv. 61.11.01.

23

sében ő nem akart részt venni, csak Nemes erőszakoskodásának engedve csatlakozott Nemeshez és vett részt tevékenyen vett Nemes alibijének biztosításában. A következő napon folytatódott Bánáti vallomása. A vallomásának végén Bánáti kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Az elnök szembesítette a rendőrségi beismerő vallomásával, mire Bánáti elmondta, hogy a rendőrségi kihallgatása előtt közölte az egyik rendőr őr-naggyal, hogy ő nem bűnös. Az elnök elrendelte két elmeorvos szakértő meghallgatását, mivel Bánáti korábban arra hivatkozott, hogy pillanatnyi elmezavar miatt vett részt a bűncselekmény elkövetésében. Bánáti az egyik nagyszülője elmezavarban bekövetke-zett halálára hivatkozva feltételezte, hogy az elmebaj örökletes. A két elmeszakértő egybehangzóan jelentette ki, hogy a hivatkozott nagyszülő elmezavara nem örökletes, hiszen Bánáti szülei egészségesek. Az egyik szakértő kijelentette: „[…] Nevezett vele született adottságok folytán ideges, ingerlékenységre hajló egyén. (neurózis reaktíva) Lelki működésben, gondolkodásban azonban nem mutatható ki olyanfokú kiess hiányos-ság vagy működési zavar, melynek következtében cselekedeteinek a társadalom ellen irányuló veszélyességét kellőképpen fel ne ismerhetné a múltban, jelenben, valamint a terhére felrótt bűncselekmény elkövetésének idejében egyaránt. Bizonyos fellengősség, nagyratörés kimutatható a vádlott lelkületében, de ezek alapjába véve a fiatalkorral együtt járó csapongás szerű lelki megnyilvánulások, tervezgetések, túlzott elképzelések, amelyek meddők maradnak abban az esetben, ha azoknak a körülmények folytán reális megvalósítása nem lehetséges. Ilyen és hasonló jelenségek a fiatal korban nagy általá-nosságban megnyilvánulnak és ezek kifejezetten kórosnak nem mondhatók. […]”54 Az elmeszakértői szakvélemények és a hozzájuk intézett kérdésekre adott válaszok után az elnök bezárta a tárgyalást. Másnap folytatódott Bánáti vallomása. Az elnök kérdéseivel a különböző vallomásokban felmerült ellentmondások tisztázására törekedett. Nemes gépkocsi vásárlási terve, „rabold ki a Paprikát” kijelentés, a kulcs átvétele Nemestől, tönkretett idegei stb. Vallomása végén Bánáti kijelentette, hogy fenntartja rendőrségi vallomását. A tárgyalás aznap befejeződött.

Január 9-én tett vallomást a harmad- és negyedrendű vádlott. A harmadrendű vádlott elismerte bűnösségét, miszerint elmulasztotta a tudomására jutott bűncselek-mény bejelentését, majd ismertette életkörülményeit. Beszámolt Bánáti Istvánnal fenn-álló, gyermekkoruk óta tartó barátságukról, valamint Nemes László megismeréséről, amely ismeretség baráti viszonnyá alakult. Beszámolt arról, hogy lelkifurdalása támadt, amikor tudomást szerzett a bűncselekményről. Több ízben felszólította Nemest, hogy adja vissza a pénzt és jelentkezzen a rendőrségen. Nemes halogató válaszai némileg megnyugtatták lelkiismeretét. Arról nem volt tudomása, hogy Bánáti is részese a bűn-cselekménynek, mivel azt Bánáti elhallgatta előle. Bánáti kérésére állt el Nemes felje-lentésétől, mivel akkor őt (Bánátit) is meghurcolhatják. A negyedrendű vádlott, Bánáti Istvánné elismerte bűnösségét, hogy a tudomására jutott bűncselekményt elmulasztotta bejelenteni, majd ismertette életkörülményeit, megismerkedését férje barátjával, Nemes Lászlóval. Beszámolt arról, hogy férje közölte vele Nemes tettét, de férje arról nem tett említést, hogy ő is tevékeny részese volt a pénzlopásnak. Arról tudott, hogy Nemest férje hozta haza motoron Székesfehérvárról. A feljelentéstől az tartotta vissza, hogy férje közölte vele, ha kitudódik, hogy a borítékokat tartalmazó táska az övé, akkor neki is kellemetlensége lesz. A vádlottak kihallgatása után a tanúk meghallgatása következett és folytatódott a következő két napon is. A kihallgatott 36 tanú olyan tanúk voltak, akiknek az ügy rend-őrségi szakaszában tett vallomásaik elősegítették a rendőrség munkáját. Tanúvallomá-suk lényegében megegyezett a rendőrségen tett tanúvallomásukkal. A bíróság négy ha- 54 A tárgyalás jegyzőkönyve. 62.01.07.

24

tósági tanút és a nyomozásban részt vett rendőrtisztet is kihallgatott. A hatósági tanúk részben Nemes és Bánáti rendőrségen tett vallomástételénél, illetve a helyszíni szem-léknél voltak jelen. A tanúkihallgatások után a bíróság elnöke ismertette az üggyel kap-csolatos becsatolt okmányokat: helyszíni szemlék jegyzőkönyveit, az ott készült fény-képfelvételeket. A házkutatásokról készült jegyzőkönyveket. A MÁV-tól beszerzett menetrendi kivonatokat. A sértett vállalat által közölt forgalmi, illetőleg termelési ada-tokat, valamint az elmeorvosi szakvéleményeket. Az okmányismertetések után az elnök berekesztette a tárgyalást. A tárgyalást január 17-én folytatták. Az elnök elrendelte a bizonyítási eljárás folytatását, amelynek keretében becsatolja a IV. r. vádlott munkaadói igazolását, ismer-tette a megyei tanács művelődési osztályának tájékoztatóját, melyet a Testnevelési Fő-iskolától kapott. Bánáti István megjegyezte ezzel kapcsolatban, hogy a leckekönyve tanúsága szerint jó eredménnyel végezte el a főiskolát, tehát nem gyenge és közepes, hanem jó rendű volt a tanulmányi eredménye. Ezután az elnök a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánította, felhívta a feleket a perbeszédek megtartására. A Megyei Főügyészség képviselője a vádat valamennyi vádlottal szemben, a vádirattal egyezően terjesztette elő vádindítványában. Indítványozta, hogy a megyei bíróság a különösen nagy kár megállapítását, mégpedig bűnszövetkezetben való elkövetését állapítsa meg az elsőrendű és a másodrendű vádlottal szemben. Indítványozta továbbá, hogy az elsőren-dű vádlott vonatkozásában igen szigorú, életfogytiglan tartó börtönbüntetést, ugyanak-kor a másodrendű vádlottal szemben igen szigorú végrehajtható börtönbüntetést szabjon ki. Mind a két vádlottal kapcsolatban tiltsa el egyes jogaik gyakorlásától, az előzetes letartóztatásban eltöltött időt javukra állapítsa meg. Mind a két vádlott terhére mellék-büntetésül pénzbüntetést is alkalmazzon. Nemes László védője kérte, hogy a bíróság fontolja meg a „különösen nagy kárt” fogalmára utaló minősítést, továbbá kérte, hogy a bíróság olyan ítéletet hozzon, ami lehetővé teszi védence visszatérését a társadalomba. Bánáti László védője kérte, hogy a bíróság vegye figyelembe a számos enyhítő körül-ményt és nevelő célzatú büntetést szabjon ki. A harmadrendű vádlott védője kérte vé-denc ítélete felfüggesztett börtönbüntetés legyen. Bánáti Istvánné védője szintén felfüg-gesztett büntetés kiszabását kérte. A sértett Kalocsavidéki Fűszerpaprikaipari Vállalat képviselője, tekintettel a kár megtérülésére, polgári peres eljárásban kártérítési igényt nem terjesztett be, egyebekben csatlakozott az ügyészi indítványhoz és a vállalat nevé-ben a vádlottak megbüntetését a bíróságra bízta. A perbeszédek elhangzása után a bíró-ság zárt ülésen hozta meg ítéletét. A bíróság megállapította, hogy a vádlottak bűnösök társadalmi tulajdonban lévő vagyontárgy sérelmére bűnszövetkezetben, különösen nagy kárt okozó lopás bűntettében (első- és másodrendű vádlott), továbbá társadalmi tulaj-donban lévő vagyontárgy sérelmére elkövetett bűntettel kapcsolatos feljelentési kötele-zettség elmulasztásának bűntettében (harmad- és negyedrendű vádlott).

Az ítéletek: Nemes László: 12 év börtönbüntetés (főbüntetés) egyes jogok gya-korlásától 6 évi eltiltás (mellékbüntetés). Bánáti István: 10 év börtönbüntetés (főbünte-tés), egyes jogok gyakorlásától 4 évi eltiltás (mellékbüntetés). Harmadrendű vádlott: 5 hónapi börtönbüntetés. A megyei bíróság a kiszabott börtönbüntetés végrehajtását felté-telesen 3 évi időtartamra felfüggeszti. Egyidejűleg a büntetett előélethez fűződő hátrá-nyok alól mentesíti. Bánáti Istvánné: az eljárás megszüntetése. A letöltendő börtönbün-tetés idejébe Nemes és Bánáti előzetes letartóztatásban töltött idejét beszámította a bíró-ság. Az ítélethirdetés után a bíró ismertette az ítéletek 83 oldalas indoklását.

A megyei főügyész képviselője Nemes László és Bánáti István ítélete ellen sú-lyosbításért fellebbezést nyújtott be, a harmad-. és negyedrendű vádlott ítéletével szem-ben az estleges fellebbezés bejelentésére a 3 napi nyilatkozati időt fenntartotta.

25

Az ítélethirdetés után Nemes László, Bánáti István vádlottak és védőik enyhíté-sért fellebbezést nyújtottak be.

A harmad- és negyedrendű vádlottak, valamint védőik az ítéletet tudomásul vet-ték, fellebbezési jogukkal nem éltek. Az elnök a tárgyalást 1962. január 17-én 16 óra 30 perckor berekesztette.55

A beadott fellebbezések miatt Nemes László és Bánáti István ügyét másodfokon a Legfelsőbb Bíróság 1962. április 25-én tárgyalta és ítéletet is hozott. (A harmad- és negyedrendű vádlottak esetében a megyei ügyészség nem élt a fellebbezés jogával.) A Legfelsőbb Bíróság ítélete: ”Társadalmi tulajdon sérelmére, bűnszövetkezet-ben, különösen nagy kárt okozásával elkövetett lopás bűntette miatt Nemes László és társai ellen indított bűnügyben a kecskeméti megyei bíróságnak […] ítéletét megváltoz-tatja annyiban, hogy Nemes László I. rendű vádlott büntetését 15 /tizenöt/ évre, az egyes jogok gyakorlásától való eltiltást pedig 10 /tíz/ évre, Bánáti István II. rendű vád-lott börtönbüntetését 12 /tizenkettő/ évre, az egyes jogok gyakorlásától való eltiltást pedig 10 /tíz/ évre felemeli. Egyebekben a fellebbezéseket elutasítja. Nemes László I. rendű vádlott és Bánáti István II. rendű vádlottaknak az elsőfokú bíróság ítélete megho-zatalától: 1962. január 17. napjától a mai napig előzetes letartóztatásban töltött idejét börtönbüntetésükbe beszámítja.”56 A Legfelsőbb Bíróság az ítélet indoklásában megállapította, hogy „az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá a vádlottak személyének és cselekményének kiemelkedő társadalmi veszélyességére. Nemes László vádlott közgazdasági egyetemet, Bánáti Ist-ván vádlott pedig testnevelési főiskolát végzett. Novák László vádlott vállalati kereske-delmi előadó, Bánáti István vádlott pedig általános iskolai tanár volt, mindketten fiata-lon jó állásban voltak, gondatlan megélhetésük biztosítva volt, társadalmunk megbecsült tagjai voltak. A sértett vállalattól 446.281 − forintot loptak. Ez a pénzösszeg 919 dolgo-zónak félhavi bére volt, amelyet a dolgozók a lopás miatt csak késedelmesen kaptak kézhez. Vádlottak a cselekmény elkövetése előtt, annak végrehajtása alatt és azt követő-en is, céltudatos akaratról és a legnagyobb fokú körültekintésről, hidegvérről és kitartás-ról tettek bizonyságot. Cselekményük következtében a vállalat becsületes dolgozói kö-zül többen hosszabb ideig gyanúban álltak.57 A Legfelsőbb Bíróság az ítélet meghozásánál elfogadta az elsőfokú bíróság által felsorolt bűnösségi körülményeket, de nem vette figyelembe Nemes László beismerő vallomását, mert az nem volt felfedező jellegű. A rendőrségi szakasz eseményeiből ki-tűnt, hogy a beismerő vallomását már elfogása után, az elétárt bizonyítékok hatására tette. Az előzetes letartóztatása alatt Bánátit az ő szerepét is előnyösebbnek feltüntető, hamis vallomásra igyekezett rávenni. Bánátinak küldött levelét, amelyben a hamis val-lomásra igyekezett rávenni Bánátit, a büntetés-végrehajtás munkatársai felfedezték. Bá-náti esetében sem vette figyelembe a megbánást mutató magatartást, mert az önmagá-ban nem tekinthető enyhítő körülménynek. Az elsőfokú bíróság ítéletét túl enyhének találta a másodfokú bíróság és a Büntető törvénykönyv általános része 50. §-a rendelke-ző részében meghatározott mértékre felemelte. A bűncselekmény súlyosságára való tekintettel, ugyanilyen okok miatt emelte fel az egyes jogoktól való eltiltás időtartamát is.

55 A tárgyalás jegyzőkönyve. 62.01.04-17. 56 Legfelsőbb Bíróság ítélete. 62.04.25. 57 Legfelsőbb Bíróság ítéletének indoklása. 62.04.25.

26

A Legfelsőbb Bíróság ítélete lezárta a Nemes és társai néven ismerté vált bűn-ügyet. Megkezdődött a két elítélt börtönbüntetése. Nemes László Szegedre, Bánáti Ist-ván Vácra került.

Érdekesen, egymástól eltérő módon alakult a két elítélt börtönbéli sorsa. Nemes

László rapszodikusan töltötte szegedi éveit. Huzamosabb ideig jó magaviseletet tanúsí-tott, de 1967-ben két alkalommal megsértette a börtön szabályait. A jó magatartása alatt fegyelmezetten viselkedett, betartotta az előírásokat. Egy ideig zárkafelelősként rendet tartott a zárkában, de zárkatársaival kezdetben fölényes magatartást tanúsított, kevésbé művelt társait lenézte. E magatartása többszöri figyelmeztetés után pozitívan megválto-zott. Büntetése első időszakában az elkövetett bűncselekmény nagyobb részét bűntárs-ára, Bánáti Istvánra igyekezett áthárítani, később elismerte tettének súlyát és megbánást mutatott.

Büntetés alatti foglalkoztatása az Alföldi Bútorgyárban történt 1962 júniusától. A munkához való viszonyát a szubjektív tényezők erősen befolyásolták, de a figyelmez-tetések után átérezve cselekménye súlyát, megbánta tettét. 1969 márciusától elítélt ír-nokként foglalkoztatták. Munkáját kifogástalanul végezte, de 1967-ben 2 alkalommal büntetést kapott, mert tiltott tárgyakat tartott magánál (könyv, élelmiszer). A két bünte-tés mellett 9 alkalommal kapott jutalmat, ami többnyire rendkívüli vagy meghosszabbí-tott beszélő volt. Szüleivel rendszeresen tartotta a kapcsolatot, mindkét részről a kölcsö-nös szeretet és a segíteni akarás mutatkozott. Szabadulása utáni terveiben a képzettsé-gének megfelelő munkavállalás szerepelt.

Több alkalommal nyújtott be kérvényt büntetése harmadolásához, de a börtönpa-rancsnok véleménye szerint a büntetés céljának eléréséhez további szabadságelvonásra van szükség, ezért a kegyelembe részesítést (harmadolás) nem javasolta.58 Későbbi, 1969. szept. 12-i véleményében továbbra sem javasolta a szegedi börtönparancsnok a harmadolást. Az előző javaslat óta sem változott rapszodikus magatartása. Egyaránt kapott dicséretet és büntetést (tiltott levelezés kísérlete egy elitélt nővel) is. Édesapja több alkalommal nyújtott be kegyelmi kérvényt, de a parancsnoki jellemzések miatt elutasították. A várt szabadulás végül 1971. október 19-én, tízéves börtönbüntetés után következett be. Az ügy felderítésén dolgozó rendőrök 1961. október 19-én helyezték előzetes letartóztatásba. Nemes Lászlónak sikerült a harmadolás, feltételesen szabadláb-ra került.

A kiszabott börtönbüntetését a váci börtönben töltő Bánáti István évei sokkal nyugodtabban teltek, mint tettestársáé, Nemes Lászlóé. Büntetése alatt mindvégig jó magaviseletet tanúsított. A börtönben elítélt pedagógusként foglalkoztatták, munkáját pontosan, szorgalmasan és becsülettel végezte. E feladata mellett a börtön szabadidős tevékenységében is aktívan részt vett. (könyvvásárok, sétavezetés, sportfoglalkozások vezetése stb.) A pedagógusi tevékenysége mellett körletírnok is volt. A jó munkavégzé-se és magatartása miatt 20 alkalommal részesült különböző jutalomban, közöttük 500 Ft pénzjutalomban. Fogvatartása alatt feleségével és szüleivel rendszeresen tartotta a kap-csolatot. Tervei szerint, szabadulása után továbbra is pedagógusként szeretett volna dol-gozni.59 Szabadulása is egyszerűbb volt, 1969 év végén kérelmezte a harmadolást. Az elhúzódó eljárás végén, 1969. október 19-én hét év börtön után feltételesen szabadult.

58 L. J bv alezredes parancsnok jellemzése. 68.08.22. 59 Sch. F. bv. hadnagy nevelőtiszt jellemzése. 69.01.02.

27

A két év különbséggel szabadult, még mindig fiatal két ember megpróbált ismét beilleszkedni a polgári életbe. Közös vonásuk, hogy egyikük sem tért vissza Kalocsára. Nemes esetében ez teljesen érthető, hiszen korábban semmi sem kötötte Kalocsához. Budapesten élő húgához költözött. Bánáti valószínűleg szégyellte tettét és annak követ-kezményeit kalocsai barátai és ismerősei előtt. A Budapestre visszaköltözött feleségé-hez költözött szabadulása után. Bánáti István szabadulása után, még a börtönévek alatt megfogalmazott tervei szerint, pedagógusként szeretett volna elhelyezkedni. Sikerült is. 1970. augusztus 1-én egy angyalföldi nevelőotthonos általános iskolában helyezkedett el. Büntetett életét munkaadói előtt nem titkolta el, alkalmazása előtt a fővárosi tanács illetékes osztálya szakvéleményt kért a váci börtöntől. A börtönparancsnok válaszában közölte, hogy Bá-náti az alsó tagozatos osztályokat tanította éveken keresztül. Munkáját nagy igyekezettel és szorgalommal végezte. Az elítélt iskolásoktól a rendet és fegyelmet mindenkor meg-követelte, a velük való érintkezések során a szükséges távolságot megtartotta. „[…] Fegyelmezett magatartása, valamint a szorgalmas munkája alapján feltételes szabad-ságban részesült. Családi élete rendezett. Környezete, valamint életszemlélete biztosíték arra, hogy megtalálja helyét a szabad életben. Mindezek figyelembevételével javaslom Bánáti Istvánt pedagógusi munkakörben elhelyezni.”60 Ebben az iskolában dolgozott 1973. szeptember 1-ig, amikor áthelyezéssel egy másik angyalföldi általános iskolába került. Úgy nézett ki, hogy Bánáti István visszatalált a normális polgári életbe, de a bün-tetett előélet következményei hátrányokat jelentettek számára. Mivel további pedagógu-si alkalmazáshoz erkölcsi bizonyítvány szükséges, ezért kérte a feltételes szabadság hátralévő részének elengedését és a büntetett előélethez fűződő hátrányok megszünteté-sét. Első kegyelmi kérvényét 1975. november 4-én adta be. A kegyelmi kérvény beadásakor az eljáró bíróság felkérte a kérvényező lakóhelye szerinti illetékes rendőrka-pitányságot, hogy a kérvényező személyét ú. n. környezettanulmány során vizsgálja meg, azaz a kérvényező környezetéből, munkahelyéről származó információk alapján vizsgálja meg a kérelmező életvitelét, családi életét és a munkához, munkatársaihoz való viszonyát. Az így beszerzett információk alapján a rendőrkapitányság elkészíti a kérelmező jellemzését, amelyben vagy támogatja, vagy elutasítja a kegyelmi eljárást. Bánáti esetében a környezettanulmány pozitív volt. Mindkét munkahelyéről (az első, és ahol a kegyelmi kérés idején dolgozott) jó véleményt adtak munkáltatói és javasolták a kegyelmi kérvény pozitív elbírálását. Mindezek ellenére kegyelmi kérvényét 1975. dec-ember 6-án elutasították. Ugyancsak elutasítás sorsára jutott második, 1979. május 14-én beadott kérvénye is. A kérvény elbírálása már több mint még egyszer olyan hosszú ideig tartott, mint az első. A pozitív környezettanulmány ellenére 1979. szeptember 6-án elutasították a második kérvényt. Bánáti István kitartó volt, 1982. november 15-én adta be harmadik kegyelmi kérvényét, amely már eredményes volt. 1984. február 24-én a Bács-Kiskun Megyei Bíróság mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Úgy néz ki, hogy révbe ért, kár volt az a „botlás”, minek következtében hét évre bör-tönbe került, és további tíz évébe került, mire ismét becsületes embernek mondhatta magát. Bánáti István sorsáról nincs további információ.

Nemes László szabadulás utáni életének alakulása nem volt olyan egyértelmű, mint tettestársának, Bánáti Istvánnak sorsa. Szabadulás után húgánál, Budapesten a Rá-day utcában lakott. Első munkahelye 1972. jan. 19-től Ganz Mávag Mozdony-, Vagon és Gépgyár Felvonó-gyáregysége. Fizikai állományban dolgozott, de közgazdasági vég-

60 H. S. bv. alezredes parancsnok jellemzése. 70.05.12.

28

zettségére való tekintettel kisebb szervezési feladatokkal is megbízták (nyilvántartások szervezése, szállítási igények összehangolását, gépkocsik gazdaságosabb kihasználását stb.) Munkáját lelkiismeretesen végezte. Szorgalmas, ötletekben gazdag, kezdeménye-ző, gazdasági területen rendszeresen kereste az új, korszerűbb gazdaságosabb megoldá-sok lehetőségét. Annak ellenére, hogy a vállalatnál meg voltak elégedve munkájával, felmondással távozott, de a felmondást követő napon, 1978. szeptember 13-tól már a Fővárosi Felvonójavító Vállalatnál dolgozott anyaggazdálkodóként. Megromlott egész-ségi állapota miatt megvált munkahelyétől, és 1980. május 13-tól L. J. kisiparosnál dol-gozott bedolgozó kisegítőként. Következő munkahelye 1984. június 29-től egy vidéki mezőgazdasági szövetkezet budapesti melléküzemága lett, ahol fröccsöntőként alkal-mazták. Közben megismerkedett V. I-nével, akinek budai lakásába költözött. Tőle bé-relt 1980. március 1-től egy szentendrei 625 négyszögöles telket, amit művelt. A telket 1983. január 1-én 300 ezer forintért meg is vásárolta. Visszahúzódó magánélete és a munka mellett elkezdett sakkozni. Egy budapesti sportegyesület OB II. osztályú sakk szakosztály igazolt versenyzője volt 1979. január 1-től. A csapat 1982-ben OB II. baj-nokságot nyert, 1983-ban OB I. osztályban szerepelt, de egy év múlva kiesett az első osztályból. 1984-ben az OB II. első helyén állt. A bajnokcsapatban a legtöbb pontot szerző versenyző volt Nemes László. Mesterjelölt, ifjúsági edző volt és a csapatversenyt szervezte társadalmi munkában.

Nemes László is több alakalommal adott be kegyelmi kérvényt. Kegyelmi kér-vényeiben kérte a feltételes szabadság hátralévő részének elengedését, valamint a bünte-tett előélethez fűződő hátrányos következmények alóli mentesítést. Első kérvényét 1974. november 12-én adta be. Az érintett rendőrkapitányság a környezettanulmány elkészítése során alaposan járt el. Nemes munkáltatója teljes megelégedettségét fejezte ki Nemessel kapcsolatban.61 Még a szegedi börtönpszichológustól is kért szakvéle-ményt. Részletek a börtönpszichológus jellemzéséből, amit 1974. november 20-án ké-szített Nemes László munkáltatója számára. „Nyílt és őszinte önvallomásaiból, írásai-ból megállapíthattam, hogy erkölcsi, világnézeti, politikai szemlélete reális és sokrétű. Gondolkodása, életterve kiegyensúlyozottnak mondható, távlatokba tekintő. […] Azok a személyiségjegyek, melyek adott körülmények és feltételek mellett a múltban befolyást gyakoroltak kalandot kereső életvitelében, azok főként az önnevelés következtében, er-kölcsi értelemben tisztultak. […] Nemes László számomra érdekes, sajátos egyéniség volt, és ma is az. Alaptulajdonságában dominánsként az érzékenységet vélem felismerni. Lelkileg, érzelmileg különleges fogékonyságot mutatott minden külső környezeti beha-tásra. […] Igen könnyen aktivizálható mind értelmi, mind érzelmi-erkölcsi vonatkozás-ban egyaránt. […] A nehéz helyzetben lévőkkel együtt érző, önmagával szemben igé-nyes. Gondolkodását tudatos erkölcsi normák formálták, irányították. Ennek következ-tében sokat töprengett. Ha igazságtalansággal, embertelenséggel találkozott, a tapintat eszközével élve, alkalomadtán ellenvéleményének hangot adott. De mindenkor tisztelet-ben tartotta mások jogos véleményét is. […] Véleményem, hogy folyamatosan alkalmaz-kodó képessége lehetővé teszi számára a teljes beilleszkedést a mindenkori munkahe-lyen, ahol oly nélkülözhetetlen kötelességtudata, felelősségérzete és egyéb értékes jel-lemvonásai avatott vezetők s munkatársak körében megérdemelt anyagi és erkölcsi megbecsüléshez juttatják. […] 62 Pesti lakóhelyén is vizsgálódott a rendőrség. A szom-szédok (lakóbizottság) 1974 novemberében jó véleményt adtak róla: […] Azok a lakó-társak, akik ismerik, egyöntetűen figyelmes, udvarias egyénnek tartják, aki mindig kész lakótársainak segítséget nyújtani, szívességet tenni. Közismerten józan életű, csendes,

61 Cs. J. vezérigazgató jellemzése. 74.11.25. 62 K. J. tanár, börtönpszichológus szakvéleménye. 74.11.20.

29

szerény viselkedésű, rendezett anyagi körülmények között élő személy. […]63 A környe-zettanulmány fenti részleteiből kitűnt, hogy Nemes László komolyan vette a javulás útját választó elhatározását. Ennek ellenére, kegyelmi kérvényének sorsa ugyanúgy az elutasítás lett, mint Bánátié. Egy hónap alatt született meg az elutasítás. A második kér-vényt 1978. május 10-én adta be, több mint egy éves várakozás után 1979. szeptember 11-én elutasították. Elutasítás lett a sorsa a harmadik és negyedik kegyelmi kérvényének is Az előbbit 1981. június 23-án adta be és három év múlva, 1984. június 15 én született meg az elutasító határozat. Az utóbbi elutasítása gyorsan, alig másfél hónap alatt szüle-tett meg. Beadta 1985. február 25-én, elutasítva: 1985. április 12-én. A környezettanul-mányokat már az egyik budai kerületi kapitányság folytatta le és megállapította, hogy Novák László rendezett körülmények között, törvénytisztelő módon élt. Valamennyi munkáltatója jó véleményt adott a sorozatosan beadott kegyelmi kérvényekhez és va-lamennyien javasolták a kegyelmi kérvény elfogadását. A sakkszakosztály is több alka-lommal adott pozitív javaslatot a kegyelmi kérvényekhez. Utolsó kegyelmi kérvényét 1986. október 29-én adta be, és gyorsan, alig több mint egy hónap alatt, 1986. december 9-én megszületett a várva-várt felmentés. Részlet a Bács-Kiskun Megyei Bíróság vég-zésének indoklásából: „[…] Nemes László a jogi képviselője útján előterjesztett kérel-mében kérte, hogy mentesítse a bíróság a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Az ügyész a kérelem teljesítését indítványozta. A bűncselekménnyel okozott kár megtérült. Nemes László kérelmező változtatott a korábbi életszemléletén. A szabadságvesztésből való szabadulását követően, amint az egészségi állapota lehetővé tette, 1972. január 19-én munkaviszonyt létesített, azóta is becsületes, munkás életet folytatott. A szabadulása óta a magatartása ellen semmiféle kifogás nem merült fel. Tagja a V. T. Sportkörnek, ahol versenyszerűen sakkozik, és kimagasló sikereket ért el. A magán- és családi élete, valamint a lakókörnyezetéhez való viszonya is kifogástalan. A megyei bíróság ezekre tekintettel Nemes László kérelmezőt a bírósági mentesítésre érdemesnek találta. Tekin-tettel arra, hogy a bírósági mentesítéshez szükséges […] 10 év várakozási idő 1986. október 18-án letelt, a megyei bíróság Nemes Lászlót […] mentesítette […] a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. […]”64 Nemes László szabadulása után egy alkalom-mal, a nyolcvanas évek elején járt Kalocsán. A Kalocsai SE sakkcsapatával mérkőzött csapata, melynek Nemes is tagja volt. A mérkőzésen jelen volt egykori paprikás munka-társa, aki felismerte Nemest, de beszélni nem sikerült vele.65 A fentiekből látható, hogy sem Nemes László, sem Bánáti István nem volt szüle-tett bűnöző. Tettüket már szinte a bűncselekmény másnapján megbánták, de ahhoz már nem volt elegendő bátorságuk, hogy önként jelentkezzenek a rendőrségen. Az ellopott pénzhez nem nyúltak, tulajdonképpen elképzelésük sem volt arról, hogy mit kezdjenek azzal a hatalmas összeggel, amelyhez hozzájutottak. Feltételezhető, hogy számukra, elsősorban Nemes számára, inkább szellemi kalandot, kihívást jelentett a pénzlopás. Profi módon tervezték, készítették elő a bűncselekményt, a végrehajtás is mintaszerű volt. Az a bizonyos banánhéj, ami a bukásukat okozta, az a gyermeteg cselekedet volt, ahogy a fizetési borítékoktól megszabadultak. Súlyos árat fizettek mindketten meggon-dolatlan cselekedetükért. A nyomozás során, amikor már elfogták a két elkövetőt. Mág Bertalan magánbeszélgetésben a következőket mondta a vállalat jogtanácsosának, aki egyben a kereskedelmi osztály vezetője is volt, ebbéli minőségében Nemes közvetlen főnöke: Véleménye szerint a két elkövető magabiztossága a pénzes borítékok ürítéséig tartott, a számukra hatalmas pénzmennyiség látványa megtörte magabiztosságukat, bi-

63 R. utcai lakóbizottság jellemzése. 74.11. 64 Bács-Kiskun Megyei Bíróság végzése. 86.12.09. 65 B. P. közlése.

30

zonytalanná, lehet mondani, tétovává tette őket. Magos szerint e miatt az elbizonytala-nodás miatt követték el azokat a gyermeteg hibákat, amelyek lebukásukhoz vezettek.66 Mindezek után még megválaszolatlan marad az a kérdés, hogy mi vitte rá ezt a két embert a bűncselekményre. Mindketten fiatalok voltak, főiskolai, egyetemi végzett-séggel rendelkeztek, jó fizetésük volt, reményteljes egzisztenciájuk megalapozásának kezdetén tartottak. Bánáti tornatanár volt, fizetése kezdő tanárként 1.600 Ft volt. Diák-éveiben úttörővezetőként is tevékenykedett, feleségét is egy úttörővezető képző tábor-ban ismerte meg 1957-ben.67 Szerette munkáját, kollegái becsülték. Az iskolai munkája mellett a Paprikaipari V. által patronált női röplabdacsapat edzőségét is elvállalta. Fia-tal, csinos felesége volt, aki fiatal kora ellenére üzletvezető-helyettes volt az egyik kalo-csai étteremben, fizetése 1.200 Ft volt. Volt egy Tünde típusú motorkerékpárja, amit 16.000 Ft-ért vásárolt. A vételár felét rokonaitól kérte kölcsön. Szűkebb baráti körébe három ember tartozott, az ügybe belekeveredett gyermekkori barátja, a tanácsnál dolgo-zó statisztikus és később Nemes László. Tehát, rendezett anyagi, családi és baráti kö-rülmények között élt, semmi sem indokolta, hogy részt vegyen a pénzlopásban.

Nemes egészen más személyiség volt. Természete jóval impulzívabb volt Báná-tinál. Vasutas családból származott, így lakhelye sokszor változott. Kaposváron érettsé-gizett közgazdasági technikumban. A közgazdaságtudományi egyetem elvégzése után került Kalocsára, 14 hónapig dolgozott a vállalatnál, fizetése 1.700 Ft volt.68 Kalocsára kerülésnek egyik oka lehet a labdarúgó tudása.69 Szüleit rendszeresen támogatta kisebb összegekkel. Barátságos, nyílt természete révén gyorsan szerzett ismerősöket, barátokat a munkahelyén ugyanúgy, mint a városban. Így került be Bánáti baráti körébe, ahol gyorsan népszerű lett. Különösen a hajadon lányok körében volt népszerű, hiszen a fia-tal, jóképű, független fiatalember jó partinak számított. A társasági élet mellett gondolt szakmai előmenetelére is. A kalocsai állását csupán átmenetinek tekintette. Jó eséllyel pályázott a keszthelyi mezőgazdasági akadémián egy tanársegédi állásra. Vállalkozó kedvét jelzi, hogy Bánáti tréfás megjegyzése: „rabold ki a Paprikát” megmaradt emlé-kezetében. Először csak latolgatta, ízlelgette a javaslatot, később pedig az ötlet már a tervezés állapotába került. A tervezgetést az elhatározás követett. Miután nagyon ponto-san megtervezte a pénzlopást, az ötletnek nem teljes szívvel örülő Bánátit sikerült meg-nyernie tervének. A gyenge akaratú Bánáti szolgaian hajtotta végre azt a szerepet, amit Nemes a tervében kiosztott rá. Az ügyben Nemesé volt a tervezés és az irányítás, a kivi-telezésben is aktívan vett részt, Bánátira a szolgai végrehajtás és Nemes követése ma-radt.

Rejtély, hogy egymástól függetlenül, miért olyan gyermeteg módon szabadultak meg a fizetési borítékoktól. Rejtély marad az is, hogy mi indította egyáltalán őket a pénzlopásra. Pénzre nem volt égetően szükségük. Mindketten jó állásban voltak, becsül-ték őket munkatársaik, barátaik, családi életük, társadalmi kapcsolataik rendezettek vol-tak. Mégis nekivágtak. Először úgy nézett ki, sikerült is, de végül megbuktak. A kérdés továbbra is nyitott maradt: miért csinálták? Talán ők tudnának erre a kérdésre válaszol-ni.

66 U. o. 67 Bánáti István kihallgatási jegyzőkönyve. 61.10.19. 68 Nemes László kihallgatási jegyzőkönyve. 61.10.19. 69 P. F. közlése

31

Források

B.2078/1961. sz. ügyirat Novák és társai. 0,15 fm. In Bács-Kiskun Megyei Bíróság irat-tárának kalocsai részlege.

B. P., a Kalocsai Fűszerpaprika Zrt nyugalmazott igazgatója

Kalocsa és Vidéke. Hetilap. A Petőfi Népe, a Magyar Szocialista Munkáspárt kalocsai járási és városi bizottsága és a Járási Tanács lapja. Kalocsa. 1961. és 1962. évi évf.

Mág Bertalan: Nyomon a Mág csoport. Megtörtént bűncselekmények. Budapest, Mag-vető Kiadó, 1969. (Albatrosz könyvek)

Magyar Nemzeti Bibliográfia elektronikus változata: www.mokka.hu Népszabadság. A Magyar Szocialista Munkáspárt napilapja. Budapest. 1961. és 1962.

évi évf. Petőfi Népe. Napilap. A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei lapja.

Kecskemét. 1961. és 1962. évi évf. P. F. ny. testnevelőtanár, egykori labdarúgó

R. Lné Vida Ibolya osztálytársának nővére R. Lné Vida Ibolya osztálytársa