félsziget 12.04

5/17/2018 Félsziget 12.04 - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/felsziget-1204 1/12

Tvasszal a Damjanich Kollégium környé-

ke megtelik padon olvasó hallgatókkal,a tavaszi félév ugyanis konferenciasze-zon. Ilyenkor a legtöbb kerényis a kert-

ben vagy a szobájában egy vagy több könyv

fölött ül, tanulmányt ír, előadást szövegez vagyprezit szerkeszt laptopján. Zsúfoltak ilyenkor adiszkussziós estek is, mert mindenki szeretnéitt, a kerényisek között megtartani előadásafőpróbáját.

Egy szakkolisnak ilyenkor nem is igazán jutideje másra: az éppen aktuális konferenciárakészül. Sajnos, vagy épp szerencsére nincshiány ezekből. Ott van például a kötelező TDK,ahol évről évre sok kerényis szerepel jól. Detalán el is várható ez a szakkollégiumi tehetség-gondozás akkreditált műhelyétől.

Egyre több össz-szakkollégiumi konferenciát is

szerveznek országszerte. Az évadot általában aJánossy Ferenc Emlékkonferencia nyitja meg,melyet az Óbudai Egyetem szakkollégiuma szer-vez minden évben, a legkülönbözőbb tudo-mányterületek képviselői számára. Szintén nagynépszerűségnek örvend az Országos Interdisz-ciplináris Grastyán Konferencia, melyet a PTEGrastyán Endre Szakkollégiuma szervez. Ezek-nek az eseményeknek általános jellemzőjük,hogy nagyon vegyes hallgatósághoz szólnak, ígyelőfordulhat például, hogy valaki az orvosiselőadásokra kíváncsi, de kicsit korábban beül,és meghallgatja a pszichológia szekciót is. Utá-na pedig olyan hozzászólásokkal tudja gazdagí-tani az elhangzott előadásokat, melyek esetleg

egy pszichológus számára újak lehetnek, vagyegészen addig annyira evidenciának tűntek azelőadó számára, hogy fel sem merültek kérdés-ként. Az ilyesfajta harmadik (vagy negyedik?)típusú találkozások nagyon megtermékenyítőekmindkét fél számára.

Természetesen a Kerényinek is megvannak asaját rendezvényei. A tavaly elindult és azótahagyománnyá vált Műhelynapot idén márciuselején rendeztük meg. Itt a tavaly óta az SZMSZszerint is rendes tagként funkcionáló PhD -s

hallgatóink adnak elő, valamint meghívunk párkorábban végzett kerényist, s ez remek lehető-séget ad régi és új tagok összebarátkozására,

izgalmas tapasztalatcserékre.

Másik rendezvényünk talán joggal tartható aszakkollégiumi évad betetőzésének: ez a Szak-mai Hét, mely idén két részből áll. Az első ahagyományos házi konferenciánk, ahol öt különszekcióban számolnak be tagjaink éves kutatá-

sukról. A tavalyi vezetőség hagyományteremtő(és egyben kiváló) ötlete volt, hogy a házi konfe-rencia mellé szervezzen a szakkollégium egymásik konferenciát is, amely szorosabban kap-csolódik valamilyen tudományterülethez. A Fia-tal Kutatók Konferenciáját évek óta szervezikmeg az ELTÉ-n, graduális és posztgraduálishallgatók számára. A konferencia jó lehetőségetkínál főleg a régi magyar irodalom területénkutató fiatal hallgatóknak, hogy a szakmai nagy-közönség előtt, magas szakmai színvonalú ren-dezvényen mutassák be eredményeiket. Idén aKerényi Károly Szakkollégium a pesti szervezők-kel együtt lehozza Pécsre a konferenciát, ez

alkotja a Szakmai Hét utolsó két napját. A Félsziget második száma ilyen, konferenciák-kal zsúfolt időszakban készült. A tagok két elő-adásírás közti kávészüneteikben loptak összeegy kis időt, hogy megtöltsék tartalommal. De acikkeket olvasva talán mindenki érezheti, hogya kerényisek számára nem csak a szakmaimunka és felkészültség a fontos. A szakkolidiszkussziós estjeivel, programjaival, lakóközös-ségével ennél többet ad. Segít a tanulásban, desegít egy, a többi szakterületre érzékeny, sokol-dalú látásmód kialakításában is. Az össz-

szakkolis rendezvényeken pedig mindig nagy-szerű társaságba keveredhet az óvatlan

szakkolis, ráadásul általában szívesen látják a„vidéki bölcsészeket”. A közösségi lét és aszakmai munka ötvözete volt mindig is a Keré-nyi célja; reméljük, hogy a jövő tagsága számárais ez lesz az alapvető érték, és hogy mindig lesznek lelkes kerényisek, akik újabb és újabbprogramokkal fogják tovább színesíteni a tudo-mányos életet és saját szakkolis mindennapjai-kat egyaránt.

A Kerényi Károly Szakkollégium tagsága öröm-mel nyújtja át olvasóinak a Félsziget másodikszámát, és egyben szeretettel meghív mindenvalaha volt kerényist vagy kedves érdeklődőt aSzakkollégium programjaira!

Szatmári Áron: Tavaszi hajtás a Kerényiben

2012 áprilisi szám

A tartalomból:

Szatmári Áron: Tava-szi hajtás a Kerényi-

ben

1

Bárdos Dániel:

Interkoll Debrecenben

2

Égő Áron: Együtt, egy-re többen!

3

Csönge Tamás:

Jánossy Ferenc em-

lékkonferencia 2012

4

Pálfy Eszter: Leépítő

tréning Harkányban

4

Simon Attila: „Kiss

Judit Ágnes a kedvencolyan magyar költőm,

akinek lova van”

5

Mohácsi Balázs: „Kedves

Jelenkor!”

5

Babinszki Kata: Tyúk és

tojás, avagy a húsvét

változásairól elmélkedve

7

Takács Dóra Katalin –

Pálfy Eszter: „Azon kezd-

tem el tűnődni, mi ez?

Mindenütt macskák?”

8

Mohácsi Balázs:

„Szerelmes voltam” –

dalszöveg irodalmár

9

A Kerényi Károly Szakkol-

légium szakmai hetének

programja

11

A Kerényi Károly Szakkollégium periodikája

FélSZIGET



2

Aeredeti tervek szerint február 3-án hár-

man, Égő Áron (akkor még) fősenior elvtárs,Bihari Szilvi gazdasági senior, valamint jó-magam keltünk volna útnak a távoli Debre-

cen felé, hogy frissen akkreditált szakkollégiumunkméltó reprezentánsai lehessünk a Pálffy István Szín-háztudományi Szakkollégium által szervezettInterkollon. Az indulás napjára a csoport létszáma 2

főre redukálódott (Szilvi nem tudott jönni) és a mí-nusz fokokhoz fokozatosan hóviharba forduló hóeséstársult, ami a Magyar Államvasutakat szokás szerinthihetetlen meglepetésként érte. Mindenesetre abüfékocsi ablakából elég jól nézett ki a 480 forintossört kortyolgatva.

Végül aztán sok-sok óra utazás és fagyoskodás utánmegérkeztünk a 2012. első Interkolljának otthontadó Debreceni Református Kollégiumba, ahol a dísz-teremben – a magyar reformáció nagyjainak vigyázótekintete mellett – megkezdődött a vitafórum. Őszin-tén szólva már nem is emlékszem pontosan, hogymennyi ideig is tartott a tanácskozás, mindenesetreelég hosszú ideig, olyan 4 óra hosszan talán. Ez időalatt sok mindenről szó esett (akit mégis mélységei-ben is érdekel, annak tudom ajánlani awww.szakkoli.hu-t, ahol nem csak ennek, hanem még több Interkollnak a jegyzőkönyve is megtekinthetőtöbbek között), a kardinális kérdéskör (mint előzete-sen várható volt) a szakkollégiumi akkreditáció volt,aminek eredményével – sőt egyáltalán létjogosultsá-gával – kapcsolatban számos szakkollégium adott

hangot elégedetlenségének hol higgadtabb, hol ke-vésbé higgadt hangnemben. Természetesen a vita(bármennyire is fájt egyes szakkollégiumoknak) azakkreditáció eredményén már nem is változtathatott.A másik fontosabb napirendi pont a Kollégiumi EsetiBizottsággal (KEB) volt kapcsolatos. A KEB egy olyanbizottság, melynek feladata a szakkollégiumok érde-keinek közvetítése a kormányzat felé, vagyis lényegé-ben egyfajta lobbicsoport. Ebben nagy örömünkrehelyett kapott benne Kis Andi, a Janus szakkoli ope-

ratív főnöke, aki a Kerényi jelöltje is volt.

Azt hittük, hogy a tanácskozás végével már túl is va-gyunk a nehezén és hamarosan letehetjük testi-lelki

terheinket, hasunkat megtölthetjük étellel-itallal... hátnagyobbat nem is tévedhettünk volna. Első körbenelindult egy túlélő túra a város másik végén lévő (ésmeggyőződésem szerint egyre távolodó), bizonytalanelhelyezkedésű általános iskolás kollégiumba. Ezutána kollégium portásai jóvoltából bő 1 órát várakozhat-

tunk az aulában, hogy a végén szigorú dörgedelmekmellett bebocsátást nyerhessünk a szobákba, melyekberendezése során a kálvinista puritanizmus elveitmaximálisan figyelembe vették, ugyanis 4 darab ágy-ra 2 darab szekrény, 1 darab rohadó (szó szerintiértelemben veendő) asztal és konkrétan 0 (!) darabkonnektor jutott. Az éhségtől delíriumos állapotbanviszonylag könnyen túltettük magunkat mindenen ésmár csak arra tudtunk gondolni, hogy végre ehetünk,aztán pedig ihatunk. Némileg homályos okokból aszervezők által lefoglalt étterem/kocsma a város má-

sik végében helyezkedett el és valójában egy diszkóvolt, ahova még belépőt is kellett fizetni. Mindegy,tudtunk enni, aztán inni is. Áront születésnapja alkal-mából nem elhanyagolható számú ember hívta meg egyet koccintani, aminek hamarosan meg is lett a

látható eredménye…

Másnapra a hóesés és a hideg tovább folytatódott ígya városnézésből nem sok minden lett, az Áron is elve-szett, a villamossíneken elesett, átázott, viszont vég-re ettünk egy tényleg jót és megnéztük janusos pajtá-sainkkal a Debreceni Egyetemet. A nap hátralévő

része már lényegesen nyugodtabban telt, este még belefért egy kis diskurálás a szomszéd szobában,másnap reggel pedig az indulás haza, aminek emlé-két azóta is próbálom kitörölni (portás-Magyarország,MÁV-Magyarország). Összességében minden megpró-báltatás ellenére is jól telt ez a 3 nap és – bár kétsé-ges, hogy a közeljövőben ismét vállalkoznék Debre-cen vonaton történő megközelítésére (főleg hóesés-ben) – mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy

menjen Interkollokra, mert Interkollra menni jó!

Bárdos Dániel: Interkoll Debrecenben



3

Aszakkollégium műhelynapját 2012. március3-án másodszor rendeztük meg, ezúttal is amentorok és az alumnák, alumnusok adtakelő. Örömteli hír, hogy – ha a következő is

összejön – gyakorlatilag sorozatról beszélhetünk végre– ami természetesen nem titkolt cél volt.

A műhelynap apropója sem bonyolultnak, sem nagyratörőnek nem mondható – arra találtuk ki, hogy a szak-kollégisták találkozhassanak a régi tagokkal, és lát-hassák azt is, mivel foglalkozik manapság egy-egy régikerényis. Ezen felül, vagy még inkább ezzel együtt jóarra is, hogy a régi tagok újra találkozhassanak, együttpogácsázhassanak, akár a régi, víg időkben. Nagyöröm volt látni, hogy mindez sikerülni látszik: eljött

nem egy régi tag, aki nem is adott elő, hovatovábbtöbb alumni volt, mint aktív kolis; nem is beszélve azeddig egy műhelynapot sem mulasztó Böhm Dorkáról.

A műhelynap szolid kávéházi hangulatát erősítette,hogy új, érdekes hely, a Zsolnay-negyed volt a helyszín(köszönet érte a Kommunikáció- és MédiatudományiTanszéknek), ahol egy erősebb ebédszünet közepette

volt alkalmunk alaposan is szétnézni és megtekintenia „Rózsaszín”-kiállítást, ahol méla döbbenettel figyel-hettük meg a rózsaszín Zsolnay-zsírosbödönök garma-dáját.

A műhelynap szolid mulatsággal végződött, miutánBagi Zsolt szívhez szóló zárszóval („Lezárom.”) végetvetett az egész napos – ha tetszik – konferenciának.

A szakkollégium egyre nagyobb hangsúlyt igyekszikfektetni az alumni összerántására, öröm látni, hogyebben partner az alumni is. A műhelynap is arra hívja

fel figyelmünk, hogy a szakkoli nemcsak az aktuálistagokból áll: az, aki kerényis vagy kerényis volt, furcsa

jelekkel különbözik más rendszertani kategóriáktól.

Égő Áron: Együtt, egyre többen!



AÓbudai Egyetem Jánossy Ferenc Szakkollégiu-

mának márciusi tudományos konferenciája,melyet minden évben a névadó közgazdász ésgépészmérnök tiszteletére rendeznek, idén is

sok kellemes meglepetéssel szolgált a résztvevőknek.

A hagyományosan interdiszciplináris konferencia szerve-zőit illeti az elismerés a rendezvény magas fokú szerve-zettségért, olajozott működéséért és kifinomult szellemiközegéért. Az általam meghallgatott előadások döntőtöbbsége az előadók alapos szakmai felkészültségéről,gondolkodásbeli nyitottságról és a vitakultúra terénmegmutatkozó kivételes érzékenységéről tanúskodott.Külön öröm volt számomra, amikor a diszkusszió hevé-ben a prezentációk után valódi, kiélezett helyzetek szü-lettek. Érdemes megemlítetni, hogy saját előadásomkapcsán (mely film és pszichoanalízis témaköreit érin-tette) a házigazdáknak és a résztvevőknek annak elle-nére sikerült egy érdekes és lényegi dolgokat érintő be-szélgetést kialakítani, hogy egyetlen irodalmárként vol-tam jelen a túlnyomó részben kísérleti és kognitív pszic-hológiai témákat kutatók szekciójában. Hogy a rendez-vényt ne felejtsük el egykönnyen, az előadása után az

oklevél mellé mindenki egy-egy Jánossy-emlékérmet iskapott. A konferencia színvonalas lebonyolítása kap-csán nem tudom nem megemlíteni az ízlelőbimbóinkatpáratlan módon és minőségben kényeztető bőségesebédet és a pohárköszöntővel egybekötött, oldott han-gulatú, éttermi kivitelű vacsorát sem, melynek koreográ-fiájára a szakkollégium láthatóan nagy figyelmet fordí-tott. Így nemcsak szakmailag meggyőző, de emberileg issokat nyújtó eseményen vehettem részt.

Csönge Tamás

Leépítő tréning Harkányban

4

Jánossy Ferenc Emlékkonferencia 2012

Ey egész félév diszkussziós estjeinek építő jelle-

gű hozzászólásai után a szakkollégisták bizonyigénylik az ellenkező irányú folyamatot is: en-nek megfelelően a félévek végén rendszerint

egy csendes kis baranyai településen töltenek el egyhétvégét, leépítő jelleggel.

Áttérve T/1-re: legutóbb február 25-én, szombaton in-dultunk útnak ebből a célból, méghozzá abba a célba,

amit úgy hívnak: Harkány. Mi, akik nem késtük le abuszt és nem később jöttünk kocsival, értünk legkoráb-ban ahhoz a házhoz, amelynek szobái a hét napjairólvannak elnevezve. A terep gyors áttekintése után a kö-zösségi helyiségben foglaltunk helyet, és némi pálinkatársaságában várakoztunk, ám az minden várakozásun-kat felülmúlta. Köszönet Mohácsi Balázsnak! Közbenaztán megérkeztek a később jövők is, csak azt sajnál-ták, hogy ilyen kevés pálinka maradt. Az összlétszámúbuli vidám virslievéssel vette kezdetét, ezt követőenpedig Égő „Mustár” Áron és Szatmári „Kecsap” Áron(pólószínek szerint, a virsliről asszociálva) ünnepélyeskeretek közt osztották ki a mindenkinek különböző ér-

demei alapján járó Lógós-díjakat, valamint Égő Áronleköszönő főszenior egész éjszaka büszkén mászkáltkörbe a munkájának elismeréseként kapott gravírozotttollal. A hivatalos rész után egyre hangosabbá vált azene, egyre jobb lett a hangulat és egyre meghökken-tőbbek a táncmozdulatok; jelenlegi és volt kerényisekmulatták át vígan az éjszakát. Remek leépítő tréningneklehettünk tehát résztvevői, aki kimaradt, az sajnálhatja,mi csak azt egy kicsit, hogy a kecsapot meg a mustárt

ott felejtettük a hűtőben.

Az esemény legfontosabb tudnivalói pedig: aspárbüdzsé virsli egészen különleges módon viselkedik,miközben fő, a kannásbor soha nem pótolhatja a sört,pizsamában aludni pedig továbbra is tilos!

Pálfy Eszter



Mrcius 19-én szakkollégiumunk törzshelyén,

a Damjanich Kollégiumban járt Kiss JuditÁgnes költőnő. A 19 órakor kezdődő estenbeszélgetőtársa Fekete Richárd, a PTE IGYKoktatója és a KKSZK egykori tagja volt.

A címben szereplő furfangos mondással vezette fel Ricsia beszélgetést, amely a résztvevők egybehangzó véle-ménye szerint meglehetősen jól sikerült. Köszönhető ezelsősorban a társalgás fesztelenségének, másodsorbanpedig az esemény aktualitásának: négy nappal előtte,március 15-én kapott KJÁ József Attila-díjat. A költőnő –

érthetően – csak óvatosan nyilatkozott erről, ugyanis apolitika már megint bekavart: a szakmai szervezetekáltal összeállított 13 fős listán Szőcs Géza kultúráértfelelős államtitkár hat nevet kicserélt – így került ő is alistára. Hangsúlyozta, hogy ez a politikus saját döntésevolt, mivel semmiféle személyes kapcsolatban nem áll-nak, de az irodalmi közvélemény előtt így is mentegetőz-nie kell. Összességében – mindenféle vélt vagy valós

jóindulat ellenére – jól „kicsellóztak” vele.

A pályáját és az irodalommalkapcsolatos nézeteit érintő kér-désekre már bátrabban vála-szolt – nem csoda, hiszen eb-

ben mozog otthonosan. El-

mondta, hogy következő köteteaz Európa Könyvkiadónál jele-nik meg, és főleg a gyászt, azanya elvesztését tematizálóverseket olvashatunk majd ben-

ne. Beszélt még többek között apályakezdésről, Várady Sza-bolcsról, a nyelvteremtésről,

ami „az egyik legklasszabb modern divat”, a kötött for-mák és a versbeszéd kapcsolatáról.

A vége felé a közönség soraiban ülők kérdezhettek, akikbőven éltek is a lehetőséggel, és ebből élvezetes disz-kusszió kerekedett.

Simon Attila

„Kedves Jelenkor!”

5

„Kiss Judit Ágnes a kedvenc olyan magyar költőm, akinek lova van”

Mkell egy bölcsésznek egy kellemes estéhez? Ha

túllépünk azon, hogy végigtippeltük a különbözőalkoholos italokat, akkor lassan talán előkerülnekazok a válaszok, hogy mondjuk egy neves folyó-

irat, legyen ez esetünkben a Jelenkor, meg mondjuk két jópo-fa figura, akik beszélnek róla, sőt, akik nem röstellnek az egy-begyűltekkel oldottan beszélgetni sem: mint például GörfölBalázs és Szolláth Dávid, a Jelenkor két szerkesztője.

Ha a megjelent bölcsészek teszem azt könyv- vagy

papírfetisiszták is, mint az általában lenni szokott az irodalom-hallgatóknál (akik nagy arányban jelentek meg, exhas mondjuk a résztvevők 83%-át tették ki), akkor valószínűleg orgazmikus élményben lehetett részük, mikor Dávid pl. egyeredeti Nyugat-számot küldött körbe. Szegény Nyugat nagyonviharvert volt, szétesős, az előttem ülő lány mondta is, hogynem meri kinyitni, én azért belelapoztam, és jó volt.

De nem akarok túl részletesen, linearitásában beszámolni azestéről, talán nem is tudnék. Sokkal fontosabbak voltak a kétszerkesztő kiszólásai: Dávid például periodikum-történeti átte-kintőjében nem ódzkodott a marginális jegyzetek bő használa-tától sem. Ezek rendkívül személyessé, közelivé tették a té-mát, legyűrték a hallgatóság szemérmesen elfogult távolság-tartását, így a lapbemutatóból sokkal inkább kedélyes beszél-

getés kerekedett. Főként az est második felére, mikor Balázsa pokoljárásáról számolt be (értse ezt az, aki megjelent;performatív aktus volt, egyszeri, megismételhetetlen és beszá-molhatatlan), amellyel kérdések özönét zúdította magára. Akia Dami társalgója előtt elment talán nem is érthette, hogy mivan bent, „a Jelenkor az ilyen komoly és sárga, ezek meg egy-folytában röhögnek.” – mondjuk ezt gondolta.

Persze az est azért nem számolt föl teljesen a lapbemutatókkarakterológiájával, így pl. felolvasás nagyon is volt, melyben

Vilmos Eszti segítette a két szerkesztőt. Hallottunk ScheinGábor-verset, Rubin Szilárd-regényrészletet, és más csemegét,melyet fedjen az említés diszkrét hiánya.

Azt, hogy az est sikeres volt, mi sem tanúsítja jobban, minthogy már bőven 10 után széledtünk szét, de jó bölcsészekhezhíven, még a sörök mellett is a látottakról-hallottakról folyt atársalgás záróráig.

Mohácsi Balázs



6

ADamjanich kollégium a világ legjobb helye,

mi sem nyilvánvalóbb ennél egy kerényisszámára. A kedves ’Dami’ becenévre hallga-tó vöröstéglás épület a kétezres évek eleje

óta ad otthont a szakkollégistáknak, nyitja meg tár-salgójának ajtaját a keddi diszkussziós estek előtt ésbiztosít nyugodt pihenési lehetőséget, már amikornem szerenádoznak volt és jelenlegi Áron nevű fősze-niorok az ablak alatt.

Elképzelhető azonban, hogy a következő félév szep-

temberétől elhagyjuk a főhadiszállást: másik kollégi-umba költözvén valószínűleg nem simogatunk többékolicicákat, nem mosunk egyszerre két mosógépenés nem merészkedünk fel a Radnicson egy-egy hosz-

szúra nyúlt éjszaka után; ennek okán következikmost egy rövid kitekintő a kollégium múltjáról.

A Dami története mindig szorosan egybekapcsolódotta Művészeti Kar régi épületének történetével: amíg ez utóbbi a rendszerváltás előtt marxista-leninista

egyetemként működött (ennek ékes bizonyságát lát-hattuk tavaly szeptemberben az épület elé kipakoltLenin-mellszobrokban mi is, a művkar Zsolnay-

negyedbe költözésének hercehurcája során), addig aDami ennek volt kollégiuma. Abban az időszakbanpersze még nem a mai képét mutatta: tipikusan szoc-reál intézményként például szigorúan csak a folyosóvégén volt vizesblokk. A rendszerváltás után az egye-tem tulajdonába került az épület, felújíttatták, kiala-kultak a mostani szobák és apartmanok, ezt követő-en pedig alkalmasnak bizonyult arra, hogy egyetemi

vendégházként működjön, ahol a vendégtanárok kap-

tak helyet, illetve szállodaként is működött, a külön-böző konferenciákra messziről érkező előadókat el-szállásolva. Szállodai formában a társalgó funkcio-nált reggeliztető helyiségként – kár, hogy kollégium-ként ez a sajátosság elkopott, kicsit elméláztam mostazon, milyen kellemes lenne reggelente egy svédasz-talhoz kicsoszogni. (No persze tudom, panaszra sem-

mi ok, hiszen hány kollégiumban takarítják ki az ösz-szes szobát a jófej takarító nénik?) Az egyetemi évvégeztével július-augusztusban a nyári egyetemre

Pécsre érkező fiatalok avagy kevésbé fiatalok laktakitt ebben az időszakban, szól a fáma például egy kí-nai nőről is, aki amerikai csoportnak tartott tai-chi

foglalkozást az udvarban.

A Damjanich kollégium igazi legendája azonban mé-giscsak Habsburg Ottó megszállása, akit az egyetemegyszer felkért arra, hogy az MTA-székházban tartsonegy előadást, ám – valószínűleg mivel ott teltház volt– a Damiban kötött ki, hiszen ez volt viszonylag közel,és kapóra jött, hogy akkoriban különben is vendég-házként működött. Állítólag a titkárával és feleségé-vel érkezett, holtfáradtan foglalták el az egyik föld-szinti apartmant és a mediterrán klímától elbódulva

tíz perc múlva már mélyen aludtak.

Ezt az időszakot követően lepték el az épületet a hall-gatók, főként művkarosok, aztán pedig szakkollégis-ták, és innentől vagyunk részei mi is a történetnek –

ha pedig lezárul ez a korszak, (szentimentális befeje-zés következik) kissé sajgó szívvel és rengeteg szépemlékkel állunk tovább.

Pálfy Eszter: Ahol a Habsburg-megszállás sem kizárt Az alábbiakban a Kerényi Félsziget Otthon mellékletét olvashatják.



7

Ahúsvétnak ez az idealizált képe mégis csak

egy nagyon apró, egyszerűsített, a mai emberáltal imaginalizált, élményorientált színjáté-kot ad az ünnepről, amelynek fókuszában a

színes, vidám, mindenki számára fogyasztható„néphagyományok” érvényesülnek. Háttérbe szorultaz a keresztény egyházi gyakorlat, amely alkalmatszolgáltatott a gazdag szokások kialakulására, élteté-sére, folyamatos változásaira. Az alábbiakban a tel-jesség igénye nélkül áttekintésre kerül néhány olyan

mozzanat, amelyekben a „régi” és a „modern” húsvétkülönbségei a leginkább megragadhatóak.

A keresztény egyház tavaszi ünnepkörének teljesrendjét határozza meg Húsvétvasárnap kijelölése: atavaszi napéjegyenlőséggel (március 21.) egybeeső,vagy az azt követő holdtölte utáni első vasárnap,amely mindig március 22. és április 25. közé esik.Ehhez képest kerül meghatározásra többek között aVirágvasárnap, Nagyhét és Pünkösd is. A húsvét ma-

gyar elnevezés arra a megelőző böjti időszakra utal,amely egy-két generációnyival ezelőtt legalábbis any-nyira elterjedtnek számított, hogy a kutatók a népszo-

kások témakörében tárgyalták őket. Érzékelhető te-

hát, hogy a manapság egyszerűen „Húsvétnak” neve-zett ünnep mintegy origójául szolgált egy, a teljesévszakon átívelő ünnepi rend kialakításának.

A karácsonyhoz hasonlóan az ünnep apropóját egytermészeti jelenség adja, nevezetesen a tél végét

jelentő tavaszi napéjegyenlőség, a csillagászati ta-vasz kezdete. Ahogyan Bálint Sándor, a téma egyiklegjelesebb szakértője fogalmazott: „A természet ta-vaszi újjászületése az embert is analógiás jellegűmegújulásra, tisztálkodásra indítja. Ezek az ősi tava-szi lusztrációs szokások az ember egészségének és

jólétének biztosítására, a betegségek távoltartására,a háztájék és jószágok megoltalmazására irányul-nak.” A kapcsolódó szokások között szép számmaltalálható szorosan az egyházi gyakorlathoz illeszke-dő, illetve az attól függetlenebb, paraliturgikus jellegűcselekvés is.

Abban az időszakban, amikor az ország lakosságá-nak nagyobbik hányada mezőgazdaságból élt, az év-nek ebben a szakaszában még kevesebb volt a mun-ka: a téli és tavaszi időszakban jellemzően több amulatság, lakodalom. A szerszámok karbantartása, aház körüli teendők kerülnek előtérbe, szemben azintenzív nyári fizikai munkákkal, a kapálással, aratás-sal. Az ekkor jellemző egyszerű cselekvésekhez kötő-

dő nagy mennyiségű hiedelmekből következtethe-tünk a hozzájuk fűződő szakralitás értékrendbeli je-lentőségére.

A nagyhéten elvégzett meszelés, seprés, takarítás isennek jegyében történt és az idő előrehaladtával egy-re inkább kivesző, de eleinte rendkívül szigorú böjtiétrenddel kiegészülve a Húsvétra való készülés alap-

ját jelentette. Sok helyen tilos volt a muzsikaszó, fü-tyülés, táncolás, egyes vidékeken pedig Jézus halálá-ra emlékezve gyászruhában érkeztek a nagyszombati

szentmisére. Húsvétvasárnap legmeghatározóbb szo-kása a körmenetet követő határjárás volt, illetve asonka, bárányhús, tojás megszentelése. Ezen a na-pon került sor a komatál küldésére, amelyet a leá-nyok barátságuknak, esetleg a későbbi keresztszülő-ségüknek megpecsételésére tettek. Az ajándékbaadott, festett tojásokon megjelenő cizellált motívum-kincs azonban feltehetően csak a 19-20. század so-rán alakulhatott ki, párhuzamban a népviseletek szí-nesedésével, gazdagodásával.

A napjainkban meghatározó locsolkodás már ekkor isHúsvéthétfőn történt, amelyet gyakran követett a

visszalocsolás: a lányok a jelenkor egyoldalú és iga-zságtalan húsvéti gyakorlatával ellenben viszontbizto-sították az őket meglocsoló legények termékenysé-gét.

A munkakörülmények, az életmód megváltozásával, atermészettől való részleges eltávolodással egy időbenvalóban megfigyelhető a nagyhéthez kötődő húsvétiszokások eltűnése, az egyházi liturgia térvesztése, acselekvések szakrális jelentőségének háttérbe szoru-lása, így például a takarítás rutinná válása. Jelenünkhúsvéti hagyományai sűrűsödési tendenciát mutat-nak: egyetlen napra koncentrálódik az ünnep, amely-nek közössége is beszűkül a korábbiakhoz képest és

a település lakói, a szomszédság helyett a barátokra,családra koncentrálódik. Az említett tendencia azon-ban csupán annak a bizonyítéka, hogy a hagyomá-nyok alkalmazkodtak korunk új életviteléhez, amely-nek cseppet sem értéktelenebb rendje egy megválto-zott közösségi felfogáshoz igazodik.

Babinszki Kata: Tyúk és tojás, avagy a húsvét változásairól

elmélkedve



8

Serb Antal A tudós macskája című írásában

teszi említését egy készülő macska- iroda-

lomtörténetnek, amelynek csak vázlatát kí-vánja bemutatni. Ötletének nyomán hason-

szőrű kitekintést teszünk most mi is, írókról valaminthason különösen puhaszőrű barátaikról.

És valóban, ha az ember keresni kezdi, döbben rá,mennyi témát adott már ez azállat az irodalomnak. Baudelai-

re nagyon szép szonetteket írta macskákról, Taine életébenugyan két verset írt csak, ámmind a kettőt macskákról, T. S.

Eliot egy egész kötetet szentelta macskáknak – igen jó szín-ben tüntetve fel őket –, vala-

mint Borges egy versében isszerepelnek. Eddig igen kegye-

sen bántunk mi is a macskákkal, hiszen csak olyanműveket soroltunk, amelyekben vagy dicsérik, vagylegalábbis jóindulattal fordulnak hozzájuk. Nem min-dig vannak azonban ilyen szerencsés helyzetben,például szolgálhat a Mester és Margarita Behemótja,vagy Edgar Allan Poe fekete macskája. A magyar köl-

tők közül Szabó Lőrinc, Radnóti Mik-

lós és Arany János is írt róluk, igaz,azt megemlíti Szerb Antal is, hogy ez

utóbbi alkotás nem nagyon rokon-szenves macskaszempontból, hi-szen hőse éhen hal, anélkül, hogy aköltő egy-két melegebb szót szólnaróla. A magyar irodalomban híresmacskaszerető volt még Ottlik Géza,

Szabó Magda, Polcz Alaine és Weöres Sándor is. Ér-dekes kérdés, hogy mi az oka ennek a kapcsolatnaka macska és a költő, író között. „Aki írni akar, annakmacskát kell tartania.” – mondja Aldous Huxley , Rob

Kopeck szerint pedig „ha a macskák beszélni tudná-nak, folyton hazudnának.” Be kell vallanom, az utób-bival sajnos nem tudok egyetérteni. Én kendőzetlen,nyers őszinteséget kaptam eddig mindig a macskáim-tól, nem áltatják sem magukat, sem a gazdáikat.Őszintén gyűlölnek, szeretnek és hízelegnek. Szere-tik, ha mi alkalmazkodunk hozzájuk, de ezt sem ta-gadják. Akik megbékélnek ezzel a helyzettel, és sze-retik őket, nagyon sokat kapnak tőlük, akiknek ezkevés, valószínűleg nem érzik ennek hiányát. De énbevallom: szerintem a macska remek állat.

Sokkal szimpa-

tikusabbnak

tűnik számom-ra Bohumil

Hrabal hozzá-állása; az íróezt írja a Zseb-

cselek ben:

„Azt hiszem,még a szere-

tőmmel semtörődtem any-nyit, mint a macskákkal. A szerelmesek életénekmegrázó jelenségeit éltem meg velük...”. Mark Twain-

nek is megvan a maga véleménye emberről -macskáról: „Ha a macskát keresztezni lehetni az em-berrel, az az ember előnyére válna, viszont a macskátlerontaná.”

Gondolatainkat a Macskaregény szerzőjének, PolczAlaine-nek a kívánságaival zárnánk, mert ennél töb-bet jelenleg mi sem kívánhatunk: „én csak egy macs-kát szerettem volna, és még egyszer szerelmes len-ni.”

Takács Dóra Katalin – Pálfy Eszter: „Azon kezdtem el tűnődni,

mi ez? Mindenütt macskák?”



9

Mst gondolhatjuk, hogy ez vicc. Tényleg,

adjunk ennek a gondolatnak egy-kétpercet! Pedig az elmúlt egy-két évmagyar lo-fi-termésének kiemelkedő

darabjával van dolgunk.1 Még különlegesebbé teszi(számomra) Hó Mártonék dalait a tény, hogyszövegviláguk teljesen szakít az underground-

alternatív szövegírás hagyományaival, melynekzászlóshajójaként beláthatóan a Kispál és a Borz,vagyis Lovasi András nevezhető meg. Hogy

megvizsgálhassuk, miben fedezhető fel a szakítás,Lovasi dalszöveg-irodalmáról kell először rövidenszólnunk.

Szövegvilágára – ha nem is kizárólagosan, de –

jellemző a személyesség: az én folyamatosan jelenvan, de a narrativitás háttérbe szorul (Holdutazás). A

megszólalás lírikus (és enigmatikus) ( A rétek halványak , Harmatoslábú), de egyben ironikus, ésgroteszk (Gyónás, Disznók tánca). Lovasi szövegeigyakran tartalmaznak szépirodalmi utalásokatShakespeare Hamletjétől (Bársonyfüggöny ) József Attila hernyóbajszán át (Lekvár ) Hamvas Béláig (Egy

fiú ágyában), és pop-kulturális utalásokat: a Tarzan-

filmektől (Lekvár ) kortárs magyar zenéig (PatakiAttila, Tankcsapda). Szövegeinek egyik legfontosabbeszköze a soráthajlás, vagy másként azenjambement, mellyel hatékonyan tudja kiaknázni aszöveghelyek potenciális többértelműségét.

Ehhez képest Hó Márton szövegét vizsgálva aztláthatjuk, hogy legfőbb eszköze a variatív ismétlés.Ezek a variációk készülhetnek a mondatszerkezetanalógiájára is, azonban az itt vizsgált Anna már nemlakik Berlinben című számban csupán a helyhatározócserélődik. A szövegben – noha relatíve hosszú –

csekély számú mondatséma található: (1) Anna már

nem lakik [valahol]. (2) Anna már nem. (3) „Nemhiszem, hogy visszajövök, a [valamire/valamikor]talán hazajövök/hazarepülök”.

Nézzük meg, mit jelentenek számunkra ezek amondatok! Először is feltételeznünk kell egy lírai ént,hasonlóan, mint egy versben. Megtehetjük ezt azértis, mert a dalszöveget vizsgáljuk és nem a dalt.Megállapíthatjuk eztán, hogy a szöveg, ugyanmegnevez egy másik szubjektumot, amolyanhelyzetdalként értelmezhető, amiből a refrén – Anna

válaszának szerepe – kibeszél.

Mohácsi Balázs: „Szerelmes voltam” – dalszöveg irodalmár

szemmel

Hó Márton és a Jégkorszak: Anna már nem lakik

Berlinben

Anna már nem lakik Berlinben, Anna már nem lakik Berlinben, Anna már nem lakik Berlinben, Anna már nem.

Anna már nem lakik Londonban, Anna már nem lakik Londonban, Anna már nem lakik Londonban, Anna már nem.

"Nem hiszem hogy visszajövök, jövőre talán hazarepülök, Nem hiszem hogy visszajövök, jövőre talán hazajövök."

Anna már nem lakik Madridban, Anna már nem lakik Madridban, Anna már nem lakik Madridban, Anna már nem.

Anna már nem lakik New Yorkban, Anna már nem lakik New Yorkban,

Anna már nem lakik New Yorkban, Anna már nem.

"Nem hiszem, hogy visszajövök, Halloweenre talán hazarepülök, Nem hiszem, hogy visszajövök, karácsonyra talán hazajövök."

Anna már nem lakik Varsóban, Anna már nem lakik Varsóban, Anna már nem lakik Varsóban, Anna már nem.

Anna már nem lakik magában, Anna már nem lakik magában, Anna már nem lakik magában, Anna már nem.

"Nem hiszem, hogy visszajövök, a négynapos szünetre hazarepü-

lök. Nem hiszem, hogy visszajövök, a négynapos szünetre hazajövök. Nem hiszem, hogy visszajövök, a szülinapodra talán hazarepülök. Nem hiszem, hogy visszajövök, a szülinapodra talán hazajövök.”



10

A variatív megoldás miatt maguk a verzék isrefrénszerűek, szakaszonként háromszor hangzik el,

hogy „Anna már nem lakik [valahol].” A zárósor mindenesetben az, hogy „Anna már nem.” – egy mondat melyet

kétféleképpen is érthetünk: (1) vagy megerősítés-,

helyeslés- jellegű, s mint ilyen töredékességében isteljes értékű válaszként olvasható, (2) vagy érthetjüktöredékbe maradt közlésként is, mely valami mást ésvalami kimondhatatlant mondana ahhoz képest, hogyAnna melyik külföldi városból költözött tovább.

A nagyszámú variációból, azaz egyszerűen abból, hogy alírai én „követi Annát a térképen”, és abból, hogy arefrénben Anna válaszol a lírai énnek, arrakövetkeztethetünk, hogy kapcsolattartásuk folyamatos.Az értelmezés kedvéért feltételezzük itt, hogy az én ésAnna közti kapcsolat meglehetősen szoros (volt valaha).E feltétel alapján azt gondolhatjuk, hogy a verzékrefrénszerű zárómondata a második értelmezés menténbír gazdagabb jelentéssel. Ha ugyanis elfogadjuk, hogyaz „Anna már nem.” mondat egy töredékes, elliptáltközlés, mint inkább helyeslés, úgy a kimondatlanban

végtelen számú jelentést sejthetünk meg. E végtelenszámúságot redukálja a szoros kapcsolat képzete.

Így arra a következtetésre juthatunk, hogy az „Anna márnem lakik [valahol].” mondatséma variációi és Annaválaszai egy elválás-, elidegenedés-történetet jelölnekmetonimikus vázlatossággal. Ennek elliptált közlése a

töredékes mondatként értelmezett „Anna már nem”,melyben az én sokkal átfogóbban, s jelentésdúsabbanképes beszámolni a szakításról.

Végül Anna lemegy a térképről: „Anna már nem lakikmagában”. Tekintsünk itt el a halál képzetétől,

feltételezzünk helyette két Annát: egyik az én Annájalehet, múlt idejű, az utazások-költözések előttről, tehátelégikus jellegű – ezt jelölné értelmezésemben a„maga”. Egy másik Anna: Anna volna, a költözködő, a

jelen idejű.

Az én tehát kénytelen az utolsó verzében azzalszembesülni, hogy az az Anna, akit ő megismert, hanem is nem létezik, de felismerhetetlenül megváltozott.

Miben áll tehát az elfordulás az alternatívszövegparadigmától?

Hó Márton metonimikus viselkedésű, vázlatos, variatív

ismétlések kis számával képes, ha nem is elmesélni, demegsejtetni komplex történéseket, jelentéseket, melyeka felszínen banálisan egyszerűnek – vagy ahogy a

kritikák többször mondják –, naivnak hatnak. A

furfangos rímelés, és a kulturális utalások hada helyettsokkal egyszerűbb, s egyszerűségében nemesretorikával alkot olyan dalszövegeket, melyek az elmúlt10-15-20 év uralkodó dalszöveg -paradigmájánakalternatívájaként szolgálhat.

Jegyzetek:

1. Rövid kritika olvasható a zenekarról, és meghallgatható a Dalok a

fürdőszobábólcímű lemezük itt: http://

langologitarok.blog.hu/2012/01/10/

igy_kell_ertelmisegi_gitarpopot_irni_ho_marton_es_a_jegkorszak_lem

ezkritika – letöltés: 2012. 04. 18.

Líra

Aczél Géza, Balla Zsófia, Lackfi János, Tatár Sándor, Domján Gábor, Kürti László

és Petrence Sándor versei

Széppróza

Karátson Endre elbeszélése, részletek Cristian Teodorescu regényéből (KosztaGabriella fordítása) és Kiss Tibor Noé novellaciklusából, Patak Márta kisprózái

Vita Nemes Nagy Ágnesről

Takács Zsuzsa, Tandori Dezső, Turi Tímea hozzászólása Térey János esszéjéhez

Esszé, levelezés, színház

Halmai Tamás esszéje Petri Györgyről, Galsai Pongrác és Csorba Győző leveleiRubin Szilárdhoz, Ágoston Zoltán kritikája a pécsi Janus Egyetemi Színház A hold-beli csónakos-előadásáról

Bírálat

Tóth Krisztina Lackfi Jánosról, Lengyel Imre Zsolt Hites Sándor Karátson Endre-

monográfiájáról, Kisantal Tamás Kertész Imréről, Mártonffy Marcell Szénási Zol-tánról

Megjelent a Jelenkor 2012 áprilisi száma!



IMPRESSZUM

FélSZIGET

kiadja a Kerényi Károly

Szakkollégium

[email protected]

felelős kiadó: Bagi Zsolt

főszerkesztő: Pálfy Eszter

tördelés: Mátyási Róbert

olvasószerkesztő: Mohácsi

Balázs

Köszönjük a BTK HÖK se-

gítségét a nyomtatásban!

félsziget 12.04

Documents