Az amerikai modell

vallásszabadság

szólásszabadság

sajtószabadság

gyülekezési szabadság

sérelmek orvoslása, jogorvoslat joga

1791

Az amerikai alkotmány a jogok ütközése esetén nem igazít el.

Törvény, a korlátozásra tekintettel nincs.

Esetjog, bírói gyakorlat igazít el.

Alkotmányellenesnek nyilvánította kedden az Egyesült Államok szövetségi legfelsőbb bírósága azt a törvényt, amelynek az lett volna a célja, hogy megvédje a gyerekeket az Interneten terjesztett pornográfiától.

A legfelsőbb bírák öt szavazattal négy ellenében helyben hagyták egy alsó fokú bíróságnak azt az ítéletét, amely szerint a törvény csorbítja a szólásszabadságot.

A Gyermek Online Védelmi Törvényt (COPA) a kongresszus 1998-ban fogadta el, de sosem lépett hatályba. A jogszabály 50 ezer dollárig terjedő bírsággal sújtaná azokat, akik könnyen hozzáférhető, a kiskorúakra károsan ható, kifejezetten szexuális jellegű szöveget és képeket helyeznek el az Interneten, a felnőtt internetezőknek pedig külön bejelentkezési módszert vagy hozzáférési kódot ír elő a kifogásolható tartalmakhoz.

A testület a szembenálló feleket visszautasította az alsóbb bírósághoz azzal a megjegyzéssel, hogy bizonyára létezik olyan technológiai megoldás, amely az Interneten gátat szab a gyerekek kíváncsiságának, miközben nem korlátozza a felnőttek jogait. Az állásfoglalás szerint nem nyert bizonyítást, hogy a kevésbé korlátozó jellegű módszerek alkalmatlanok, sőt talán hatékonyabbak is lehetnek, mint a szóban forgó törvény.

A törvényt még Bill Clinton elnöksége alatt fogadták el, de George Bush kormánya is támogatja életbe léptetését. A törvényt az Amerikai Polgári Szabadságjogok Uniója (ACLU) nevű jogvédő szervezet támadta meg, mivel véleményük szerint a törvény sérti és korlátozza a szólásszabadságot.

index 2004. jun.29

Potter Stewart bíró

” a szabad sajtó garanciája az alkotmány strukturális előírása”

A Bill of Rights legtöbb rendelkezése az egyének szabadságjogát védelmezi.

A szólásszabadság klauzulája az intézmény védelmét szolgálja.

A negyedik intézmény kialakítása volt a cél, amely mindhárom közhatalmi ág pótlólagos ellenőrzője.”

Brennan bíró:

free speech modell - kizár minden beavatkozást

struktúrális modell - a sajtó kommunikatív funkciójához kapcsolódik

Az LB ítéletek, a véleményszabadság fontosságát hangsúlyozzák az állami hatalomgyakorlás utólagos ellenőrzésében.

”Az autoritást kell a közvélemény által ellenőrizni, nem pedig a közvéleményt az autoritás által.”

Simon Wiesenthal Zsidó származású osztrák építészmérnök, aki a holokauszt túlélése után nácivadász lett.

Az egyik legnagyobb zsidó, cionista emberjogi szervezetet az ő tiszteletére Simon Wiesenthal Center névre keresztelték.

A szervezet a neonáci csoportok megfigyelését és az antiszemitizmus elleni harcot tűzte ki céljául, valamint a tolerancia és a

megértés elősegítését a civil társadalom erejével.

Léteznek a "szólásnak" olyan kategóriái, amelyek nem minősülnek alkotmányosan védettnek.

Közvetlen veszély – támadó szavak

Pornográfia, obszcén beszéd

Közügyek vitatása

Titok (magán és köz)

Nemzetbiztonsági kérdések

Jóhírnév

Közvetlen veszély – támadó szavak

Engedetlenség szítása katonaköteles férfiak körében„Tűz” – színházteremben

Clear and present dangerFighting words

„A szabad szólás és a szabad sajtó alkotmányos biztosítékai nem engedik meg, hogy egy Állam megtiltsa vagy törvényen kívül helyezze az erőszak használatának vagy a törvénysértésnek támogatását, kivéve, ha az ilyen vélemény célja azonnali törvénytelen cselekedet előidézése vagy arra való izgatás, és valószínű, hogy ilyen cselekedetre izgat vagy azt okoz.” Brandenburg teszt (1969)

A döntést megalapozó érvelés az volt, hogy „mindaddig, amíg elég idő áll rendelkezésre a cáfolathoz, az értelmes mérlegeléshez, nyugodtak lehetünk, hogy az »igazság« legyőzi a »hamisságot«. Elnyomást csak akkor kell alkalmazni, ha a veszély olyannyira »közvetlen«, hogy nincs idő a válaszadásra, a vitára.”

A Brandenburg-ügyben egy Ku-Klux-Klan (KKK) csoport vezetőjét ítélték el az ohiói bíróságok criminal syndicalism vádjával, azaz erőszakos célú szervezkedés, illetve annak támogatása miatt. A Legfelsőbb Bíróság azonban az újonnan alkotott szabályt alkalmazva úgy ítélte meg, hogy mivel a KKK-vezető nem azonnali cselekvést javasolt, véleményét védte az alkotmány első kiegészítése. Korábban a McCarthy időszakban (1950-es évek eleje) még jogosnak tartották a korlátozást.

„Nekem úgy tűnik, hogy ha valaki nem buzdít másokat arra, hogy kötelességük vagy érdekük megszegni a törvényt, akkor az illető nem ítélhető el törvénysértés okozásának kísérletéért. Ha nem ez a teszt, akkor nem látok menekülést a következtetéstől, hogy e paragrafus szerint törvénytelen bármely politikai agitáció, amelyről feltehető, hogy lázító hangulatot kelt.” (Hand bíró)

Oliver Wendell Holmes, a clear and present danger teszt megalapozója a szólás körülményeit tekintette meghatározónak a beszédnek a tettre gyakorolt hatását illetően: „A kérdés minden esetben az, hogy vajon a használt szavak olyan körülmények között hangzottak-e el és olyan természetűek-e, hogy tényleges bajok okozásának nyilvánvaló és közvetlen veszélyét idézik elő, amit a törvényhozásnak joga van megakadályozni. Ez közelség és mérték kérdése.”

„A törvényhozás bizonyosan nem tilthat minden olyan erőfeszítést, amely az ország véleményének megváltoztatására irányul” – írta Holmes különvéleményében, hozzátéve, hogy „egy buta röplap titkos publikálása egy ismeretlen ember által” nyilvánvalóan nem idézhet elő azonnali veszélyt.

„…az igazság legjobb tesztje a gondolat hatalma, amellyel az elfogadtatja magát a piac versenyében, és hogy az igazság az egyetlen alap, amelyen kívánságaik biztonságosan teljesíthetők. Mindenesetre ez a mi alkotmányunk elmélete. Ez kísérlet, mint ahogyan az egész élet kísérlet. […] Amíg e kísérlet a rendszerünk része, úgy gondolom, hogy folytonosan őrködnünk kell a gyűlölt és hitünk szerint halállal terhes vélemények kifejezésének ellenőrzését célzó kísérletekkel szemben, kivéve, ha azok oly közelítően fenyegetnek a törvény jogos és halasztást nem tűrő céljai elleni beavatkozással, hogy azonnali közbelépésre van szükség az ország megmentése érdekében.” (Holmes)

„Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük. […] a félelem, a veszély állandó érzésében szabállyá vált mindaz, amit az igazi demokráciák csak az igazi veszély óráiban ismernek: a közszabadságok megkurtítása, a cenzúra, az ellenség „bérenceinek”, az „árulónak” a keresése, a mindenáron való rendnek vagy a rend látszatának s a nemzeti egységnek a szabadság rovására való erőltetése.”

(Bibó István)

1934 Communication Act

„Whoever utters any obscene, indecent or profane language by means of radio communications shall be fined not more than 10.000 dollar, or imprisoned not more than two years, or both”.

1970-ben egy non-profit FM rádió interjút sugárzott Jerry Garcia-val (a Grateful Dead énekese) aki a műsorban sértő kifejezéseket használt:„a backstage interview with Jerry, who must have used the dreaded f-word (a rettegett f-szó) at some point”

Az FCC 100 dollárra büntette trágárság miatt az adót és reménykedett, hogy a bíróság jóváhagyja a döntést. Ehelyett azonban az adó fizetett és így az ügy nem került bíróság elé.

(Eastern Educational Radio (WUHY-FM) 24. FCC 2d. 408, 18 R.R 2d 860 1970)

Az obszcenitás fogalma a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatában az idők során viszonylag határozott tartalmat nyert.

Miller v. California ügy 1973.

(Marvin Miller – pornográf könyveket és filmeket postai úton terjesztő cég tulajdonosa. Cégének brossurája – amelyben képek is voltak a filmekből egy Newport-i étterembe is eljutott

amelynek tulajdonosa és a mamája kinyitva a postát feljelentést tett.)

“Every person who knowingly sends or causes to be sent, or brings or causes to be brought, into this state for sale or distribution, or in this state possesses, prepares, publishes, produces, or prints, with intent to distribute or to exhibit to others, or who offers to distribute, distributes, or exhibits to others, any obscene matter is for a first offense, guilty of a misdemeanor."[

Az ügy során a bírák három elemből álló teszt segítségével definiálták a fogalmat. E teszt szerint obszcénnak minősül az a tartalom, amely esetén

- egy átlagos személy, a kortárs országos vagy helyi normák szerint ítélve úgy találná, hogy az adott mű egészében véve "kéjsóvár érdekekre apellál",

- a mű nyilvánvalóan sértő módon ír le vagy ábrázol - az alkalmazandó állami jogszabály által meghatározott - szexuális tevékenységet, és

- a mű nem rendelkezik komoly irodalmi, művészeti, politikai vagy tudományos értékkel.

A három feltétel konjunktív, vagyis csak akkor minősíthető egy "mű" obszcénnak, ha mindhárom egyszerre megvalósul.

A Legfelsőbb Bíróságnak az indecency (trágárság) fogalmával kapcsolatos kulcsfontosságú döntése a műsorszórással (broadcasting) kapcsolatban döntött el egy ilyen jellegű vitát.

Kiindulópont az FCC v. Pacifica Foundation ügy (1978).

A Pacifica ügy során ugyanis a bíróság - a gyermekek védelmének érdekében és a médium sajátosságaira (ti. hogy az "mindent átható") tekintettel - indokoltnak tartotta a korlátozást, míg az ezt követő esetekben nem.

A Pacifica-döntést követően változott a bíróság érvelése is: a kábeltelevízió kapcsán pl. a korlátozást a médium egy másfajta tulajdonságára, a viszonylag bőven rendelkezésre álló erőforrásokra hivatkozva nem találták indokoltnak a bírák.

"words you couldn't say on the public airwaves."

"Minap azon gondolkodtam, mik azok a szavak, amiket soha nem mondhat ki az ember nyilvánosan, amik nem hangozhatnak el az éter hullámain ... amiket az ember tényleg soha nem mondhat ki, mert egy hölgy az mondta a tévében, hogy "bitch"... és kimondhatja az ember azt is, hogy "hell", meg azt is, hogy "damn", így aztán el kellett gondolkodnom, hogy mik azok, amiket soha, de soha nem lehet kimondani... hét ilyen szó van ...". - így kezdődött George Carlin humorista "Mocskos szavak" című száma, amelyet egy színházteremben adott elő.

Az FCC "illetlen"-ként definiálta azt a nyelvezetet, amely "szexuális vagy kiválasztó szerveket vagy tevékenységeket a kortárs közösségi normák szerint nyilvánvalóan sértő módon ír le".

Ugyanakkor az FCC azt is hangsúlyozta, hogy összességében nem az ilyen beszéd tiltásáról, hanem csak korlátozásáról van szó, hiszen a tiltás csak arra a napszakra vonatkozik, amikor a hallgatók között nagy eséllyel gyermekek is vannak.

Legfelsőbb Bíróság

A testület megoszlott a kérdésben: az FCC álláspontjának helyt adó többségi véleményt öt bíró támogatta, ám közülük kettő párhuzamos véleményt adott.

Négy bíró különvéleményben a többségi döntés ellen foglalt állást, közülük ketten az előbbi mellett egy második különvéleményt is fogalmaztak.

A bírák véleménye nem csak az adott ügy kapcsán tért el egymástól: az "indecency" (trágárság) fogalmának eltérő értelmezései mögött ott húzódtak a szólásszabadság fogalmáról alkotott eltérő koncepciók.

"Az illetlenség nagyrészt a kontextus függvénye, ezért absztrakt módon nem megítélhető.”

A bírák a tartalom értéktelen voltára tekintettel nem kifogásolták, hogy az FCC állásfoglalása alkotmányosan védett kifejezések használatától riaszthat el.

Resulted in a record $550,000 fine levied by the FCC against CBS

Super Bowl 2004 – half time show

A „köcsög”

A CBSC panasz levelet kapott egy Newfoundland-ben élő hallgatótól, aki nehezményezte a faggott (megint egy f betűs szó) használatát egy sugárzott számban.

A dalban amit lejátszottak – Money for Nothing a Dire Straitstől – háromszor is elhangzott a köcsög kifejezés. Ráadásul a panaszos egy másik rádió műsorában is hallotta a számot, de egy olyan verziót amelyben az idézett kifejezés helyett mást használtak.A köcsög kifejezést igencsak bántónak ítélte a panaszos, különös tekintettel arra, hogy egyLMBT közösség tagja és nem látott semmi okot arra, hogy ezt a diszkrimináló kifejezést kelljen hallgatnia rádiózás közben.

„See that little faggot got his earring, got his make-up onTell ya buddy, that’s his own hairThat little mother got his own jet airplaneLittle mother trucker, he’s a millionaire”

Az illetékes kanadai szervezet szükségtelennek és alkalmatlannak ítélte a kifejezés használatát.

Közügyek vitatása

New York Times v. Sullivan (1964)

William Brennan bíró - ”abból kell kiindulni, hogy ebben az országban mély nemzeti elkötelezettség fűződik ahhoz, hogy a vitának közügyekben szabadnak, elevennek és nyitottnak kell lennie.” A lényeg: egy magát demokratikusnak valló kormányzat nem büntetheti meg a bírálóit, még magánszemélyek sérelme címén sem....

A közügyek szabad vitatásához fűződő érdek azt követeli meg, hogy a közlés alkotmányos védelmet élvezzen, vagyis ”elfojtására nem jogosít fel sem ténybeli hiba, sem sértő tartalom, sem a kettő keveréke”.

A New York Times-szabály a feketék egyenjogúsítását célzó polgárjogi mozgalom részeként, 1964-ben született.

A napilap 1960-ban egy olyan hirdetést tett közzé, amely több téves, a tényleges jogsértéseket eltúlzó állítást tartalmazott, ezért az egyik érintett közhivatalnok, bizonyos Sullivan beperelte a lap kiadóját a hirdetés szerinte becsületsértő állításai miatt.

A helyi bíróságok hatalmas összegű kártérítést ítéltek meg neki, a Times kiadója ellen abban az időben tizenegy további, összesen 5,6 millió dollárról szóló per volt folyamatban a déli államokban a napilap a polgárjogi mozgalmat támogató liberális megnyilvánulásai miatt.

Az amerikai Legfelsőbb Bíróság azóta mérföldkőnek számító döntésében megfordította a Sullivan-ügyben alsóbb szinten hozott ítéletet.

A New York Times szabály alapján a joggyakorlat tiltja kártérítés megítélését köztisztviselő hivatalos tevékenységére vonatkozó rágalmazó állításért,

Kivéve ha a panaszos bizonyítja, hogy azt rosszindulattal közölték, azaz annak tudatában, hogy az állítás valótlan, illetve gondatlanul figyelmen kívül hagyták annak igazságát vagy hamisságát.

Közszereplő fogalma!

Ennek a nagy horderejű döntésnek köszönhető, hogy a New York Times az USA-ban azóta nem veszített sajtópert, és elvből nem egyezkedik peren kívül sem ilyen ügyekben - mondta David E. McCraw, a lap vezető jogtanácsosa.

"Sokat hibázunk, egyszerű és bonyolult hibákat is elkövetünk, de az Egyesült Államokban a törvény nem teszi lehetővé, hogy csak azért mert egy újság hibázik, kártérítésért lehessen perelni." - mondja McCraw. A jogtanácsos szerint erre azért van szükség, mert a perektől való félelem korlátozná a szólásszabadságot. Ha a rágalmazási perek valós anyagi kockázatot jelentenének, az újságírók kerülnék a bonyolult vagy ellentmondásos témákat, öncenzúráznák magukat, nem írnának szabadon befolyásos személyiségek viselt ügyeiről. Ezért az amerikai jogrendszer a szólásszabadságot előnyben részesíti a személyhez fűződő jogokkal szemben.

Larry Flint újságkiadóFőleg szex lapokat ad ki, leghíresebb a Hustler Magazin.

Számos alkalommal került jogvitába,több alkalommal került elő ebben az első alkotmány-kiegészítés

Jerry Falwell

Born

Jerry Lamon FalwellAugust 11, 1933Lynchburg, Virginia,United States

Died

May 15, 2007 (aged 73)Lynchburg, Virginia,United States

OccupationPastor, televangelist, commentator

Years active 1956–2007

Religion Southern Baptist

In November 1983, Larry Flynt's pornographic magazine Hustler carried a parody advertisement of a Campari ad, featuring a fake interview with Falwell in which he admits that his "first time" was incest with his mother in an outhouse while drunk.

A bíróság 45 millió dollár kártérítést ítélt meg Falwell számára „érzelmi sérülés” miatt.

Flynt a Legfelsőbb Bírósághoz fordult és az 1988-ban megállapította, hogy a közszereplőknek egy paródiában el kell viselnie a hasonló helyzeteket.

Watergate ügy

Reporters Bob Woodward, right, and Carl Bernstein, whose reporting of the Watergate case won a Pulitzer Prize, sit in the newsroom of the Washington Post in May 1973

Former FBI deputy director Mark Felt waves to photographers with his daughter by his side. In 2005, the 91-year-old was identified as 'Deep Throat' the secret source for Bob Woodward

Pentagon papers

a „Pentagon Papers” néven elhíresült eset (amely később Pulitzer díjat kapott), tökéletesen illusztrálta a lehetséges konfliktust a sajtószabadság követelménye és a nemzetbiztonsági érdekek között.

A hetvenes évek legelején a védelmi minisztérium „top-secret”, azaz „minősített” tanulmányát közölte a New York Times a vietnámi háborúban alkalmazott amerikai stratégiáról.

A LB döntése (két hét alatt az egész procedura lefutott) 6:3 arányban a közlést jogszerűnek ítélte. Volt olyan bíró aki a közlés minden előzetes cenzúráját alkotmányellenesnek minősítette, volt olyan, aki ezt megengedhetőnek tartotta, ha az a csapatok biztonságát veszélyeztette.

A Pentagon Papers ügy is azért volt érdekes, mert valójában a háborúban való részvételt – annak méreteit – érintette, amely úgy ítélődött meg, hogy már közügy, közéleti, politikai vita tárgya lehet. Másrészt pedig döntő különbség, hogy egy információ közlésének előzetes megtiltása vagy utólagos kontrollja történik-e meg. A döntést követő újragondolás eredményezte azt, hogy együttműködés alakul ki a hadvezetés (politika) és a sajtó között. Az öböl háború és a szomáliai partraszállás már rendezett médiaeseménnyé vált és az afganisztáni háború – amiről éppen itt volt nemrégiben beszélgetés – már egy új korszak médiaeseménye volt.

Szimbolikus beszéd

Katonai behívó elégetésea behívó megőrzése, nem oldható meg másképpen mint megsemmisítésük

megakadályozásával

ZászlóégetésFlag Protection Act - a zászló sérthetetlensége tekintet nélkül a motívumokra,

mert az a szuverenitás megtestesítőjeLB: a zászló szimbólum, elégetésének tilalma szintén szimbólum! Ha a fizikai

integritást védenék, akkor ítéletidőben sem lehetne kitűzni

”Fuck the draft”

A Supreme Court egy 1972-ből származó ítéletének indokolásában az olvasható: „a kormányzatnak nem áll hatalmában a kifejezés korlátozása annak mondanivalója, gondolatai, tárgya és tartalma alapján”.

Ugyanakkor a szólás demokratikus elméletének képviselői azzal érvelnek, hogy a kommunikáció bizonyos eseteiben a korlátozás alapulhat a tartalmon, éppen annak érdekében, hogy érvényesülhessen a közügyekben a lehető legszélesebb vita.

Tartalmi alapon is korlátozhatónak tartják a gyűlölet-beszédet, a pornográfiát, és a választási kampányok finanszírozását, azért, hogy minden oldal meghallgattassék.

E felfogás szerint ezek a fajta kommunikációk olyan hatással járnak, hogy elnyomják a gyűlölet-beszéd célpontjait jelentő kisebbségek, a pornográfia által szexuális tárgyként kezeltek, illetve a kevesebb pénzzel rendelkező pártok hangját, ezért az államnak mint egyfajta közvetítőnek jogában áll elnémítani egyeseket annak érdekében, hogy mások hangja hallható legyen. Vagyis ennek az álláspontnak a képviselői szerint a korlátozás alapja ezekben az esetekben nem kizárólag a sértettek egyenlőséghez való joga, hanem kommunikációs szabadsága is.

A libertárius felfogás képviselői is elfogadják, hogy az üzleti beszéd és az erőszak, illetve a szexualitás öncélú, nem művészi bemutatásával kapcsolatos mondanivaló kifejezését szintén kisebb mértékben védi a véleményszabadság alkotmányos elve, mint a közügyek vitatásához kapcsolódó beszédfajtákat, sőt egyes esetekben éppen az ilyen mondanivaló nyilvános kifejezésének tilalmához fűződik elsőrendű társadalmi érdek.

Nincs vita a véleménynyilvánítás korlátozásánál, ha az nem a beszéd tartalmán, hanem annak körülményein alapul.

Ha például valaki éppenséggel a leginkább védett politikai nézeteket juttatja kifejezésre, de ezt éjnek évadján teszi hangszórón keresztül, felébresztve embertársait, akkor belé fojtható a szó, bármilyen jó szándékú célok vezérlik is. Ugyanígy ok lehet a korlátozásra, ha valaki mondandóját úgy közvetíti hallgatóságának, hogy közülük azok, akik arra bármilyen okból nem kíváncsiak, nem tudnak menekülni”