7. a k†osz _ve

8/17/2019 7. A k†osz _ve

http://slidepdf.com/reader/full/7-a-kosz-ve 1/69

Osiris Könyvek 19.Jeffrey Stone& John CaldwellA Káosz ÉjeMi ez itt már megint? Így kell kezdeni egy komoly könyvet? Hát nem. De ez nem is komolykönyv. Sõt, még csak nem is komolytalan. Ez olyan akármi... bár az is lehet, hogy nem a.Ajánljuk ezt a mûvet mindazoknak,akik végigküzdötték magukat az elõzõ regényenés még mindig nem mentek el a kedvük tõlünk.Nem ajánljuk viszont azoknak,akik amúgy sem vennék meg ezt a könyvet! Eredeti cím: Szerintem elég eredetei!© 1994 by a StáblistaAll rights reserved!A kötet elõzõ lapját átfordította: ÖnA borítón látható festménytZubály Sándorkészítette

Rajzocskák: Szendrei TiborISBN 963 7841 37 7ISSN 1215-8518Hungarian edition © 1994 by Cherubion Kft.Copyright © 1994 by Cherubion Kft.CherubionKönyvkiadó és Szolgáltató Kft.Az AVALON Kiadói Csoport tagjaFelelõs kiadó:Nemes István és Nemes Judit ügyvezetõ igazgatókMûszaki szerkesztõ: Bihonné Király EditSzakmai tanácsadó: Bihon TiborSzedte és tördelte a Cherubion Könyvkiadó

Nyomta az Alföldi Nyomda Rt.A nyomdai megrendelés törzsszáma: 5129.66-14-2Felelõs vezetõ: György Géza vezérigazgatóTerjedelem: 12 ívKészült Debrecenben, 1994-ben? John Caldwell & Jeffry StoneA KÁOSZ ÉLJENÉLYECerubion KönyvkiadóDebrecen1994

Az Osiris Könyvek sorozatban eddig megjelent:1. Robert E. Howard: Conan, a bosszúálló2. Robert E. Howard: Árnykirályok3. John Caldwell: A Káosz Éve4. Robert E. Howard: Conan, a kalandor5. Donald H. Wisdone: Kristálymágia6. Jeffrey Stone: A Hajnal Királynõje7. Jack Vance: A túlvilág szeme8. Robert E. Howard: A Koponyák Holdja

8/17/2019 7. A k†osz _ve


9. John Caldwell: A Káosz káosza10. Jeffrey Stone: A Hajnal Hadura11. Jack Vance: Démonpikkelyek12. Poul Anderson: Oroszlánszív13. Jeffrey Stone: Látogató a Sötétségbõl14. Stone & Caldwell: Az Éj Káosza15. Philip José Farmer: A kõisten ébredése16. John Caldwell: A Káosz elszabadul17. Jeffrey Stone: Ghouzm gyöngyei18. Larry Niven: Nem sokkal a vége elõtt19. Stone & Caldwell: A Káosz ÉjeElõkészületben sincsenek:Jeffe Stonrey: Éjféli HajnalCaldy Johnwell: Nem mind félork, ami rémlikJeffer Stonner: Ghuzimuzi és az õ kis gyöngyöcskéiDzsefri Sztón: Harc az Éj j KövérjéértDzson Kaldwell: Harc a Káosz Osszes BelszervéértKhon Dzsaldwell: A Káosz Megevõdött (ÉVE)Gavid Dray: Írókból lesznek az istenek!De Vajon: Az Éj Isten-e?Úristen: Ki találja ki ezeket a hülyeségeket? Eszl... Elsz... Eszló... PrológusEgy lestrapált író beszélget egymással. Mivel ketten van, nagyon szomorúak. (És persze

.)John Caldwell: Figyeled? Már megint könyvet írunk!Jeffrey Stone: Miért beszélsz többesszámban? Én írok, te meg csak a papot lopod.C: De a poénokat én gyártom.S: Meg az alpári megjegyzéseket. Még a Nulladik Színvonalú Találgatásokban is megírták:köszönheted a népszerûségedet, hogy felkapaszkodsz az olvasóid alacsony szintjére.C: Az az izé, amit említettél... az egy újság?S: Én ilyet nem mondtam!C: Akkor most mi legyen? Írunk regényt, vagy sem?S: Már megint dolgozni akarsz?C: Akartam én valaha is?S: Nem. És ez látszik is a munkáidon.C: Nos, akkor lássunk neki! Te vered a billentyûket, én a kritikusokat!

S: Hogy van az, hogy mindig neked jut a szórakoztató meló?C: Mindegy. Kezdjük! Ne húzzuk az oldalakat!S: Jó. De elõbb a Stáblista...

StáblistaÖtlet: egyszer már ellõveHat lett: ez még csak a másodikOttó: AttackMottó: Hiába bíztatok, végül csak megjelent

Vezéreszme: Vezér F8-G6 - sakk és matt!Fizetett hirdetés (xx)Eladó egy 2000 éves, megkímélt állapotban lévõAzura Mazdah típusú maunu-lapító úthenger, beépítettMEVVVÁ-készülékkel. Jelige: SötétségA mûvet nyomasztotta: a határidõÉs még: a kánikulaSzedte, vette, teremtette: a Cherubion Kft.Drukkoltak: a drukkolókNem drukkoltak: az ellendrukkerek

8/17/2019 7. A k†osz _ve


Poénok: vannak?Poéngyilkosok: sokan vannakÖtletrombolók: Kócsó Ferenc & Co.Közremûködtek: a közremûködökSegéderõk: Kovács Zsolt, Zubály SatyaCsodálkozik majd, ha a nevét látja: Ginc & BorsMost többet nem írunk: mertA jobb poénokat úgyis ellõttük: az elõzõ könyvbenEzt a könyvet készítették: a készítõkKészítõk: Lásd lentebb!Lásd lentebb: még lentebb!Ennél lejjebb már nem kerülhetnek:Nemes István + Kornya Zsolt + Bihon Tibor

1.ZAVARBAN

Avagy: miként folytassuk zökkenõmentesenaz elõzõ regényt? Emlékeztetõ: Mint ismeretes, a történet akként maradt abba, hogy az életben hagyott fõs

gondolkodnak. És most egy hirtelen fordulattal máris a folytatás következik.- Romlott. - morogta öklendezve Ch'lotyóvia, és hosszú, szemrehányó pillantást vetett atartott, halálfejet formázó, kis fekete üvegre, melynek oldalán színes felirat adta a vdtára: "Százszoros hatású, azonnal ölõ méreg!"- Akkor megmenekültünk! - sóhajtotta Szkander Graun megkönnyebbülten, és nagyot húzott tartott borosflaskából, hogy eltûntesse szájából a méreg kellemetlen, málnás utóízét.- Ellenkezõleg - rázta meg a fejét a Szarvas Boszorkány letargikusan. - Életben maradtu.. és így semmiképp sem kerülhetjük el a második részt.- Miféle "második részt"? - érdeklõdött értetlenül Leonsio, és a szemét meresztgette.- Ez szörnyû! - kiáltottja a félork, és megvakarta kopasz fejét. - Mi itt épp megöngyilmagunkat, ez a barom meg azt se tudja, mirõl van szó.Ch'lotyóvia megenyhülten méregette kába tekintetû kedvesét.

- Tudod, szerelmem - magyarázta kedvesen -, az elõbb elhatároztuk, hogy nem engedjük metörténni azt a csúfságot, hogy holmi írók újabb regényt csináljanak belõlünk... s éppenzen méreggel szándékoztunk véget vetni nyomorúságos életünknek.Leonsio ezt végképp nem értette.- Nyomorúságos? Hiszen én remekül érzem magam.- Hamarosan nem fogod - ígérte a Szarvas Boszorkány negédes mosollyal. - Hamarosan nem ogod...Szkander Graun megragadta Ch'lotyóvia vállát.- Itatod velem ezt a nyavalyás málna ízû löttyöt... de nem ér semmit! Pedig te kollektíságot, örök nyugalmat ígértél!- Nos, tévedtem - felelte Ch'lotyóvia, és megvonta a vállát. - Talán az istenek büntetégy minden eddiginél szörnyûbb kalandokban vegyünk részt, talán apró fogaskerekek vagyunly nagyszabású tervben, melynek lényegét sohasem érthetjük meg. Hasonlóan azokhoz, akik

olvassák majd a kalandjainkat.- Talán valahol fel tudják tölteni a fecskendõmet - szólt közbe Leonsio, aki épp ebben natban tért magához a méreg okozta kellemes bódulatból.- Pofa be! - vakkantotta a félork dühösen, amiért írói már elpusztulni sem hagyják. - Ntjük az egészet!- Pardon! - emelte fel koszos mutatóujját Leonsio, és lenyalta róla az utolsó csepp kábis, melyet bonyolult mutatványok árán sikerült kiügyeskednie a fecskendõ aljáról. - Nemitába szállni veled, de emlékeztetni szeretnélek, hogy az elõzõ kötet, melyet sikeresenen becses személyeddel kezdõdött, tehát én semmiképp nem lehetek az ok. Legfeljebb az o...

8/17/2019 7. A k†osz _ve


Bumm! Szkander Graun némileg ingerülten arcon legyintette társát, aki e barátságosnak cagy jóindulattal nevezhetõ mozdulat folyományaként hármas triplaszaltót csinált hátrafee a környezõ házak elhelyezkedését, majd röppályája végén megfordult, s mint egy bumerágy a pofon nyomán a félork elõtt zuhanjon a földre.De igazából nem is eléje érkezett. Sõt! Éppen a legkisebb lábujjára.Szkander Graun rekedten felüvöltött, és felkapta a lábát. Épen jókor. Ahol eddig állt, feszített csuklyájú királykobra sziszegett. S minthogy a félork túlságosan messze kerül Leonsiót vette célba.- Férjecském! - sikoltotta a boszorkány kétségbeesetten, és elõrelendült. - Mi lesz velpusztulsz a kígyómarástól?!- Hátha belepusztulsz a fájdalomba - reménykedett csendesen Szkander Graun, de senki sem figyelt rá.Ch'lotyóvia felemelte a szoknyáját, hogy gyorsabban haladhasson, és ez a látvány egy atba erejével hatott a kobrára. Kimeredt, hipnotizált szemmel bámulta a látnivalókat, aztosan csuklani kezdett, s miután minden belszervét kiokádta, szépen, csendesen kimúlt.- Ami sok, az sok! - kiáltotta a félork. - Nem elég, hogy a mi életünket kockáztatja ilvánnyal, de egy védett állatot is elpusztít!Ch'lotyóvia sértõdötten vonta meg a vállát, és nedves csókokkal halmozta el lassan eszmlassan kisebb nyáltócsa támadt, melyben szörnyû látomás kezdett alakot ölteni.A Jövõ.A második rész.A Káosz Éje.Maga volt a megelevenedett borzalom.Szkander Graun látta önmagát, amint megveszekedett harcosok üvöltõ halmazában az életéé

ladta volna, de aztán a tócsában meglátta Ch'lotyóviát, amint tucatnyi eemsi orgyilkos y kínzócölöphöz kötözve vár a sorsára.Ez utóbbi reménnyel és megelégedéssel töltötte el.- Hát... jöjjön, aminek jönnie kell! - sóhajtotta megadóan. - Most már, csak azt szeret, mit jelent az, hogy A Káosz Éje... 2.ISTENEK TÁRSALGÁSA

Avagy: Isten tervez, Isten végez.

Ottilia (avagy: Ottó) Attack megütközve nézett elõször a lángok közt lebegõ képmásra, mkelyes-redves farkát csóváló Yvorl istenre.- Ha jól értettem, ez itt nem akar csatlakozni a mulatságunkhoz?Yvorl is igencsak hunyorgott egyetlen szemével. Azért lépett kapcsolatba távolba beszél varázslat révén õsi ellenfelével, Fehérbotos Mark'yhennonnal, mert úgy érezte, végre mat a több ezer éves ellentétre, eldõlhet végre a Káosz és a Rend örök küzdelme.Ám Mark Yhennon hajthatatlannak bizonyult, hiába bizonygatta neki is Ottilia Attack, hogy nincs a világon szebb dolog, mint három hímnemû isten igaz és õszinte szerelme.Mark'yhennon ez ügyben kérlelhetetlen maradt, de a felvetés szöget üthetett a fejébe. Mem is akármekkorát.A lángok között lebegõ isteni képmás homloka fölött ugyanis egy jókora szög meredt felf- Igaz, igaz - dünnyögte szórakozottan. - Ideje rendezni végre az ellentéteket... eldön ki a legény a gáton...

- Épp errõl beszéltem az elõbb - kapta el a szót Ottilia Attack. - Ha mi hárman...- Én a Káosz és a Rend küzdelmérõl beszélek...Ottilia Attack sértõdötten vont vállat.- Hja, ha ti ki akartok hagyni engem, és csak ketten...- Nem, nem! - tiltakozott a Fehérbotos Õsmágus. - Öreg és kiábrándult vagyok én már a s.. De abban egyetértek, hogy a Káosz és a Rend apró nézeteltérését most már elõbb-utóbb Szinte minden egészséges világot felégettünk magunk mögött, nincs tovább hová mennünk,logatnunk az ügyet, kenyértörésre kell vinnünk a dolgot... itt és most!Yvorl haragosan ráncolta egyetlen szemöldökét.- Na, gyere akkor, pupák, ne csak a képmásodat küldd!

8/17/2019 7. A k†osz _ve


- Nem, nem! - tiltakozott ismét a Rend Fehérbotos Istene. - Félreértesz, öregem. Hová la világ, ha mi ketten ölremennénk? Mindenki rajtunk röhögne. Ó, nem, nem! Elképzelem ma amint pofozkodunk, leköpködjük egymást, egymás haját cibáljuk, meg ilyesmi... és már a is felfordul a gyomrom. Aki csak látna bennünket, rajtunk röhögne.- Ez igaz - ismerte el Yvorl. - De akkor... nem értem...- Meg aztán - fûzte tovább a szót Mark'yhennon -, mihez kezdene az a sok munkanélküli éalandor, aki a mi nevünkben ontotta a saját- és társai vérét?Yvorl még elszántabban ráncolta a szemöldökét.- Most már aztán végképp nem értem, mi a fenét akarsz! - háborgott. - Hiszen eddig is etuk! Az én harcosaim legyilkolták a te varázslóidat, a te harcosaid lekaszabolták a papmat, az én varázslóim szétrobbantották a te papjaidat, a te papjaid pedig... áh, mindeg már kissé unalmas.- Hat ez az! Épp errõl beszélek én is! El kell ismerned, hogy a mi küzdelmünk már csonttott õsidõk óta. Ha belegebedünk, akkor sem tudunk újat kitalálni, csak folyton az az us vérontás...Yvorl vállat vont.- Na és? - morogta. - Mit akarsz ezzel mondani?Mark'yhennon felemelte az ujját.- Hagyjuk a fenébe a vérontást, a csapdákat, az alantas ármánykodást... döntsük el a miecsületes, sportszerû küzdelemben. Ne fegyverrel és varázslatokkal vívjunk meg egymássam a sportpályán, dicsõ testgyakorlás közepette mérkõzzünk meg! Döntsük el a világok sormény... ámde sportszerû... mérkõzésen... Vívjanak meg a legjobbjaink egymással! Amelyikyer, uralhatja a világot. A vesztes pedig annak rendje és módja szerint elvonul a multiverzum valamely eldugott zugába... és így, miután a világ örökre megszabadul a Káosztó

csak egy jövõbelátóvarázs foszlányai lebegnek a szemem elõtt... hm, szóval, miután a viszabadul a Káosz és Rend idegörlõ küzdelmétõl... minden jobbra fordul...Yvorl sóhajtott. Ám ahogy jobban belegondolt, egyre inkább kezdett neki tetszeni a dolog.- Igen! - kiáltotta. - Mérkõzzünk meg egy sportjátékban! Kártya? Vagy... esetleg kocka?Mark'yhennon a fejét rázta.- Én valami látványosabbra gondoltam...Yvorl a puszta levegõbõl csupa hatos oldalú kockákat varázsolt elõ, és szellemkezekkel azokat a feje fölött.- Szerinted nem elég látványos, amikor én kockázni kezdek?- Nos, igen, de inkább...- Akkor legyen... káoszpóker? Vagy inkább... piros pecsenye!- Nem tetszik.

- Seggrepacsi? Ki-a-nagyobb-piros?- Attól tartok, nem tudunk megegyezni...Ottilia Attack, aki eddig szó nélkül hallgatta az egyezkedést, most nagyot csapott a holokára, csak úgy csattant.- Futball! - súgta átszellemülten.A lángok között lebegõ képmás fekete szemüvege alatt nagyot villantak a holt szemüregek- Futball?E mágikus szó hallatán Yvorl sietve magára mondta a minden-isteni-mágiától-védelmezõ-vamikor a többszörös varázshéjak már páncélként ölelték körül a testét, hogy mozdulni is Ottilia Attackra, majd a Rend Istenének lebegõ képmására röhögött.- Hiába próbálkoztok fondorlatos õsi igékkel! - harsogta. - Számítottam a csalárdságoto- Ez nem varázsige - helyesbített Ottilia Attack csüggedten. - Ez egy sport. Egy sport, amit e világ Amrik nevû kontinensén vívnak hatalmas stadionokban... labdával... két c

...- Igen, ez a megoldás! - villanyozódott fel Mark'yhennon.- Amriki futball! - csettintett örömmel Ottilia Attack. - Az Eemsi Kutyaütõk nyerték elkontinentális kupát. Nagy játék!Yvorlnak hirtelen minden eszébe jutott. Hát persze, hiszen a Káosz minden vagyonát és lndás varázstárgyát egy ilyen mérkõzésen bukta el. Ettõl az emléktõl kissé zavarba jött.- Futball? - morogta. - Mik a szabályok?- Nincsenek szabályok! - üvöltötte megittasulva az ötlettõl Ottilia Attack. - Ez benne Yvorl a homlokát ráncolta.- Érdekes játék lehet - morogta. - Mindenki azt csinál, amit akar? De akkor mi a lényeg

8/17/2019 7. A k†osz _ve


- Van egy pálya - magyarázta Ottilia Attack. - Van két csapat. Különbözõ színû mezben..vagy akárhogy. Meg aztán van két kapu. Meg egy labda. Amelyik csapat bejuttatja a labdá a másik csapat kapujába, annak jár a gól. Aki több gólt szerez adott idõn belül, az gyYvorl fejében vadul kavarogtak a tervek és a gondolatok.- És... - kérdezte megnyalva a száját -, miként lehet a labdát az ellenfél kapujába jut- Bárhogy! - rivallta Ottilia Attack. - Nincs semmi szabály!- Olyan nincs - morogta Mark'yhennon. - Én a Rend Istene vagyok. Hogyan mehetnék bele egy olyan küzdelembe, amelyben nincsenek szabályok. Legalább egy szabályt alkotni kel!Ottilia Attack vállat vont.- Legyen akkor szabály a következõ: a pályán lévõ játékosok közül... mindig csak azt sznél a labda van.A másik két Isten egyetértõen bólogatott.- Benne vagyok - közölte Yvorl. - Az egyetlen szabály: csak azt szabad megölni, akinél abda van.- Azért a szabály... és maga a küzdelem körülményei nyilván még némi pontosításra szorulhangzottakat elfogadom. A Rend és a Káosz Cherubionban fogja megvívni végsõ nagy küzde amriki futballban. Méghozzá holnap délelõtt tizenegy óra harminc perc tizenkét másodpeenegy óra harminc perc tizenhárom másodperc között...- Hohó! - rikkantotta Yvorl idegesen. - Vétó! Errõl az idõpontról szó sem lehet! Holnapkedvenc szládom születésnapja. És egyébként is egy másodperc nem tûnik kissé túl rövidvégsõ küzdelemhez"?- Ugyan már! - legyintett Mark'yhennon. - Manapság, az idõlassító és idõgyorsító varázsEgy másodperc vagy kétszáz nap... mi a különbség?

- Akkor sem holnap! - morogta Yvorl. - Holnap ünnepelni akarok. Meg egyébként is... össe kell szednünk egy ütõképes csapatot. Apropó... hány játékos alkot egy csapatot?Mindkét Isten Ottilia Attackra nézett.- Az a pálya méretétõl függ - felelte az eemsik Istene. - De szerintem legyen húsz-húsz plusz a tartalékok, akik a halottak helyére állhatnak be...- Vagyis - mérlegelte az elhangzottakat Yvorl -, húsz játékos... plusz harminc-negyveneer tartalék...Mark'yhennon elsápadt.- Ennyi játékost nem lesz könnyû összeszedni.Yvorl elvigyorodott.- Ugye, játszhatnak zombik, csontvázak, ghulok, démonok, lidércek, szládok és hasonlók - Miért is ne? - vont vállat a Rend Istene. - De azt már most kikötöm, hogy a kétfejû o ikerdémonok és a hétfejû sárkányok is egy-egy fõnek számítanak...

- Akárcsak az a varázsló, akinek harmincnégy famulusa van - tette hozzá egyetértõen Yvoalamint az az óriáskocsonya is, melynek a kiterjedése hosszában két mérföld, szélességeastagsága pedig átlagosan fél mérföld...Mark'yhennon egyetértõen bólogatott.- Az ilyen elhanyagolható részleteket ráérünk még megbeszélni. Koncentráljunk a lényegrrtsuk a Nagy Meccset?Yvorl elgondolkodott.- Hát... erre a legalkalmasabb nap Évközép Napja lenne. Akkor van ugyanis a születésnapelfoghatnám a Rend végsõ vereségét születésnapi ajándékként is...Mark'yhennon nem törõdött a célzatos megjegyzéssel.- Ez érdekes. Az én születésnapom pedig közvetlenül Évközép Napja után esik. Mi lenne, pot elválasztó éjszakára tennénk az idõpontot. Pontosan éjfélkor kezdenénk. És a mérkõz érne véget. Egy idõhosszító varázzsal megnyújtanánk az egy másodpercet a kívánt idõtar

- És úgy fogjuk hívni azt az éjszakát, hogy A Káosz Éje! - fûzte hozzá Yvorl. - A Káosze ha gondolod, te hívhatod A Rend Éje néven is.Mark'yhennon vállat vont.- Megfelel "A Káosz Éje" elnevezés. Majd azt mondom a híveimnek, hogy azért hívják így,lesz a Káosz Legutolsó Éje... De most, mielõtt mi ketten nekilátnánk, hogy megvitassuk tos részleteket, javaslom, hogy nevezzük ki a jelenlévõ Ottó... bocs, Ottilia Attackot ballszakértõnek, aztán jelöljük ki a csapatkapitányokat, hogy toborozzanak ütõképes csat hiszem, én már el is döntöttem, ki lesz a csapatom kapitánya.Yvorl elvigyorodott, és megnyalta a szája szélét.- Az én fejemben is felmerült egy név...

8/17/2019 7. A k†osz _ve


3.KALANDRA FEL!

Avagy: Ki mint veti ágyát, úgy esik bele amoly. Szkander Graun irdatlan csattanással ért földet valami vízszintes felületen, ami a legksem volt rugalmas. Sõt, inkább a "rugalmatlan" szó szinonimáival lehetne jellemezni! A ork az ülepét dörzsölgetve tápászkodott föl, és körülnézett. Ettõl cseppet sem lett okoiptomi sötétség vette körül.- A fene aki megeszi - dörmögte kedvetlenül, és nem éppen hízelgõ gondolatok kezdtek raz agyában, Yvorl istennel kapcsolatban. - Mi ez? Rövidzárlat?Körbetapogatózva megállapította, hogy valami föld alatti barlangféleségben lehet. Ez a ismerõs volt neki, hiszen majd' minden regényben hasonló helyzetbe csöppent. Útvesztõkirintusok, kazamaták, katakombák, cseppkõbarlangok, pincebörtönök - híven tükrözte valanyi író lelkivilágát. Zavaró tényezõ egyetlenegy volt csupán: a homályosan derengõ fényi mintha egy alagút végét jelezte volna. Kijárat? Semmi csapda, semmi szörnyeteg, semmizement varázsló? Szkander Graun azonnal gyanút fogott.- Hát nem! - fújtatta dühösen. - Most nem fogsz kicseszni velem!Ezzel hátat fordított a hívogató fénysugárnak, és botladozva nekivágott az áthatolhatatVárakozásaiban hál'Istennek nem kellett csalódnia. Alig tízperces botorkálás után megny

att a föld, és ordítva lezuhant valami álcázott aknába. Nagy nyekkenéssel landolt egy syosón, amelynek falára lángoló csontvázak voltak kiszegezve, és északi irányból azonnala a közeledõ vérebek csaholását. Ebbõl - igen helyesen - arra a következtetésre jutott,elé mérgezett tõröket szorongató orgyilkosok lapulnak a sötétben, így hát fölpattant, l és habozás nélkül rohanni kezdett az ugatérozás irányába. Amint a csontvázak fényében a vérszomjas kopókat, azon nyomban megtorpant, vigyázzba vágta magát, és mozdulatlanná .Csavaros észjárása ezúttal is kihúzta a pácból. A váratlan fejleménytõl meghökkent véreal közelebb sompolyogtak, körbeszaglászták a bõsz félorkot, és tanácstalanul nézegettékbizonyára súlyos fogalomzavarban szenvedett, még a hátsó lábát is felemelte mellette, fi megbotránkozó tekintetét látván azonban sietve elállt csörgedezõ szándékától. Ekkor ca hallatszott délrõl, amelybe néha rekedt káromkodások vegyültek: az orgyilkosok beleun várakozásba, és most hazafelé készülõdve azon vitatkoztak, nem kellene-e panaszt tenni

ellen a Martalócok Szabad Szakszervezeténél.A vérebek egybõl felkapták a fejüket, és hátrasunyt füllel, vicsorogva nekirontottak a apatnak. Szkander Graun nem várta meg a perpatvar kimenetelét. Lélekszakadva rohanni kezdett a folyosón, sorra hagyva el a mogorván sercegõ csontvázakat, és csakhamar bizonyan léptekkel kitántorgott a szabadba a hegyoldalba vágott sziklakürtõn.Sûrû rengeteg terült el elõtte, zord hallgatásba burkolózva, amerre csak a szem ellát. lihegve leroskadt egy kõre, és reményvesztett pillantással méregette a határtalan erdõsÚgy tûnt, Yvorl megint istenesen kibabrált vele. Az egyik pillanatban még eltévedve állLeonsio és Ch'lotyóvia kellemetlen társaságában a sötétben, aztán megjelent Yvorl, és vt morgott, amibõl õ csak arra tudott következtetni, hogy ismét harcosokat kell toborozna valahonnan. Õ enyhe hangnemben ellenkezni próbált, ám Yvorl meglegyintette irdatlan ngy, ótvaros farkával, és õ egyszerûen elszállt, mint a gyõzelmi zászló. Ide érkezett. Cbõl cseberbe, sötétségbõl setétségbe.

- Puff neki! - motyogta. - Hol toborzok én itt bajnokokat a Káosz számára? És hol vanna beígért segítõtársak?A hegytetõ magasából lelkes rikkantás harsant. Szkander Graun felnézett, és a bárgyún vnsiót pillantotta meg, aki a rózsaszín csipkés hálóingben feszítõ Szarvas Boszorkányt ödáman integetett neki a Fecskendõvel.- Egyet se félj, cimbora! - kiabálta. - Melletted vagyunk mindhalálig!A Szarvas Boszorkány irdatlan alfelét simogatta.- Kemény egy farka van az Istenednek! - morogta. - És mekkorát tud ütni vele!Szkander Graun arcából pillanatok alatt kifutott a szín. A felhergelt vérebeket és a métt késû orgyilkosokat még csak elviselte volna - elvégre ezek a regényhõs szakmában fog

8/17/2019 7. A k†osz _ve


ártalomnak számítanak -, az viszont egy percig sem fordult meg a fejében, hogy a helyzte ennyire súlyos.- Jövünk már! - kurjantotta Leonsio derûs egykedvûséggel, és a Fecskendõt turistabotnakmegindult lefelé a hegyoldalon. Ch'lotyóvia ábrándos tekintettel követte.A félork gyors számvetést végzett magában. Egy képzett hegymászónak legalább tíz percrehogy leküzdje a meredek szirtfalat - ami azt jelenti, hogy Leonsiónak körülbelül két órmajd. Ennyi idõ alatt játszva egérutat nyerhet.Az erdõbõl iszonyú, elnyújtott vonítás csapott az égre. Farkasember lehet, gondolta Szkraun borzongva. Esetleg valami ingerlékeny, kósza démon.- Szkandííí! - visította a Szarvas Boszorkány, és szemérmesen meglibbentette roppant sz - Váárjáál meg!A félork vonásai acélosan megkeményedtek. Elszánt pillantással a sötét rengeteg felé fo fölpattant, és futólépésben loholva nekieredt. Elvégre, bölcselkedett magában, mindig k rosszat kell választani.A bizarr páros kétségbeesetten kiabált utána, õ azonban zordan és eltökélten szedte a lk hamarosan eltakarták a hegyoldalt és a kürtõt. Az erdõ zöldellõ ujjai határozott, bizlattal összezárultak körülötte, és Szkander Graun azon nyomban, roppant mód rühellni kea baljós szóképet.Pár perces ügetés után be kellett látnia, hogy végérvényesen eltévedt. Az utóbbi idõbentt ehhez az állapothoz, és jól tudta, hogy semmit sem tehet ellene, így hát sztoikus besel lelassította lépteit. Miközben a göcsörtös gyökerek között bukdácsolt, és a vastag pleket kerülgette, automatikusan szidni kezdte Yvorlt, és lélekben elkészült rá, hogy aa még rosszabbra fordul. Ekkor pillantása megakadt egy századéves tölgyfán, melynek vaszse mögül kéken és lilán villózó fények hunyorogtak rá. Beletörõdõ sóhajjal odabaktatot

fedezékébõl.Az erdõ kellõs közepén jókora tisztás nyílt, teljesen elszigetelten: egyetlen ösvény set belé. A tisztáson kissé viharvertnek látszó fogadó állt: a legtöbb ablakot betörték, tek, s mindenfelé fekete koromfoltok éktelenkedtek rajtuk. Az épület homlokzatán tarka nreklám világított.

FOGADÓ A HÁTBASZÚRT JÓBARÁTHOZ

Alatta pedig valamivel kisebb betûkkel:

A KÁOSZ BAJNOKAINAK GYÜLEKEZÕHELYE

Szkander Graun bölcsen bólogatott. Most már értette az épület rozoga állagát és félrees

s tisztában volt, hogy sorsának további folyása ezzel sínre került. Ötkötetes keserves at tanította meg az élet egyik nagy igazságára: ahol kocsma van, ott kezdõdik a cselekmNem habozott hát, hanem kilépett a fatörzs mögül, és biztos léptekkel elindult az omlatelé.A kopogást ezúttal - ajtó hiányában - mellõzte; elegendõnek vélte, ha méltóságteljes taaton. Sajnos azonban számításaiba valami hiba csúszhatott, mert ormótlan bakancsának orgakadt a küszöb szerepét betöltõ, földbe ásott koponyákon. A délceg félork irtózatos roe a füstös ivóba, döngve elterült a padlón, majd egészen a sankig szánkázott. Kissé kótott félkönyékre, hogy körülnézzen a félhomályos helyiségben.Pillantása elõször egy iszonyúan kövér, rõt szakállú törpére esett, aki éppen lelkes tai nagybelépõjét. A törpe elegáns öltönyt, antilopbõr cipõt, krémszínû selyeminget, sötémüveget viselt; szája sarkából vastag szivar lógott.- Bravó! Bravó! - recsegte lelkesen. - Mondja, barátom, ezt akármikor meg tudja csináln

Kiváló teljesítmény! Szerzõdtetem táncos-komikusnak!- De... de... - Szkander Graun zúgó fejjel tápászkodott fel a padlóról. - De én nem is colni!A törpe mosolyogva bólintott.- Éppen azért! - Odalépett Szkander Graunhoz, és kezet nyújtott neki. - Engedje meg, ba: Átrázkó con Man vagyok, menedzser és impresszárió. Yvorl elnök úr engem bízott meg a menedzselésével. Éppen a csapatkapitányt várom; addig is, míg megérkezik, csatlakozzon y italra. Tudja, hogy magának remek száma van? Lefogadom, hogy a közönség sokkal szórakbnak találja majd magát a pálya szélén, mint azokat a bojtpamacsos görlöket. Unalmasak m, unalmasak; lejárt lemez, kérem.

8/17/2019 7. A k†osz _ve


A félork úgy érezte, belefullad a váratlan szóáradatba.- Szkander Graun - hebegte el itteni (jól kitalált) álnevét, és kábán megrázta a törpe apatkapitány...Átrázkó elhallgatott; szemöldöke csaknem a feje búbjáig szaladt. Az orra hegyére csúszog fölött pislogva meredt Szkander Graunra.- A... csapatkapitány? Hm. Izé... - A mellényzsebébõl bõrkötésû noteszt halászott elõ, ett bele aranytollával. - Ez esetben attól tartok, némi felárat kell kérnem az elnök úr ahogy a mondás tartja: az ember megválogathatna a barátait, de a munkatársait nem - Mevakarta a fejét, és oldalt fordult. - Altamira kisasszony, kérem!Az ivó sötétébõl egy varázslatos szépségû tündérlány bukkant fel. Fekete Kleo-frizurát,lúzt és elegáns, szûkre szabott szoknyát viselt. Kezében egy pohár Martinit, hóna alattossziéi tartott. Szkander Graunnak valahonnan ismerõsnek tûnt.- Engedje meg, hogy bemutassam a titkárnõmet - fordult a félorkhoz Átrázkó. - Altamira szony... Szkander bég úr...- Altamira... A kisasszony véletlenül nem a híres barlangrajzokról kapta a nevét? - nyöte a félork iszonyú zavarban. - Úgy tudom, fõleg sebzett bölényeket és borjadzó szarvas ábrázolnak...A tündérlány olyan pillantást vetett a félorkra, akár egy kétméteres jégcsap a századévankóból elõnyomuló gleccserekben.- Persze sok a gazella is - fújt takarodót megszeppenve Szkander Graun. Hol látta már vjon ezt a nõt?- Kisasszony - mosolygott Altamirára a törpe. - Legyen szíves rövid jegyzékben megfogalni, hogy csak az általam szerzõdtetendõ csapattagokért vállalok felelõsséget, a kapitánesetre sem. Amint kész, faxolja el Yvorl elnök úrnak!

A tündérlány bólintott, és elfordult, hogy távozzon. Szkander Graun pillantása ekkor tûtévedt. Megvan! Hiába festette feketére a haját, hiába változtatott az öltözékén, ez nent...- Marlojzi! - kiáltotta boldogan. - Keblemre, harcostársnõm!Altamira elõzõ pillantása se volt kutya, ettõl a másodiktól azonban egy kifejlett jeges is hosszú évekre téli álomra szenderült volna.- Ismerjük egymást valahonnan, uram? - kérdezte fagyosan, majd elvonult. A félork leforva nézett utána.Átrázkó azonban nem hagyta sokáig bambulni, belekarolt, és egy farönkökbõl összetákolt ette. A szivarja irgalmatlanul büdös volt, a füst marta Szkander Graun szemét.- Nos, Szkander bég úr - kezdte a törpe, miután helyet foglaltak -, õszintén szólva súlaim vannak a szerzõdtetési mechanizmus organizációs struktúrájával.- Hát az... az igen kínos lehet - nyögte a félork. - Talán aszpirinnal kellene próbálko

setleg valami gyógykenõccsel...Átrázkó szája sarkában megugrott a szivar, ám kiismerhetetlen pókerarca rezzenetlen mar- A csapattársak toborzására gondoltam - magyarázta türelmesen. - Magának van valami el?- Yvorl isten azt mondta nekem, a multiverzum különbözõ létsíkjairól kell összeszednem vállat a félork. - Megígérte, hogy küld majd egy varázslót, aki gondoskodik a kényelme- Á, egy speditõr szakembert! - A törpe elégedetten hátradõlt a székében. - Ez esetben ra, mint tovább várakozni. Bizonyára hamarosan megérkezik.Irtózatos dörej hallatszott. A fogadó homlokzata fogpiszkálónyi szilánkokra robbant, a sövek tarka szikrákat szórva pukkantak szét. A bejárat helyén tízméteres tûzoszlop csaplángok közül torzonborz, tenyeres-talpas szántóvetõ rontott elõ, arcán bamba rémülettelnség ült. Magasra emelt kezében jókora, lángoló ekevasat tartott - és ez az ekevas fejhikoltozott, miközben imbolyogva célba vette Szkander Graun busa fejét!

- Megdöglesz, nyomorult bitang!- Istenem, ez Kywerd, a Lángoló Ekevas! - sikoltotta Marlojzi-Altamira, s aléltan roskadt a földre, kezében az elküldetlen faxszal. Szkander Graun férfiatlannak tartotta vola, ha hasonlóképpen viselkedik, így hát õ megmaradt az ordításnál, az ájulást mellõzte.Az összes jelenlévõ közül egyedül Átrázkó con Man õrizte meg a hidegvérét. Váratlan fürakója belsõ zsebébõl két kiló kárpótlási jegyet kapott elõ, és a tagbaszakadt szántóvetpillantást vetett a papírok névértékére, máris gutaütötten esett össze. A lángoló szers, és a sank tövébe gurult, majd kedveszegetten sisteregni kezdett.- Ezt elszúrtam - állapította meg sziszegve.A törpe és a félork óvatos mozdulatokkal becserkészte és körülvette a veszedelmesnek tû

8/17/2019 7. A k†osz _ve


- Kywerd? - kérdezte bizonytalanul Szkander Graun. - Te valóban Kywerd vagy?Az ekevas fél méterre a levegõbe emelkedett, és megbillent, mintha bólintana.- Mikor utoljára láttalak, még kardpenge voltál!- Te azonban siettél változtatni ezen a zavaró körülményen - jegyezte meg az ekevas epéMiután oly minõsíthetetlen módszerek alkalmazásával kioltottad a tudatomat, elõbb egy ó kerültem, sajnos azonban senki nem akart megvásárolni tõle, mivel képtelen volt lesikáam az Éj Edénye által hagyott sajátos illatot. Ezért aztán gondolt egyet, és ekevasat kbelõlem. A földmûveseket nem zavarja a szag.Altamira-Marlojzi észrevette, hogy senki sem törõdik vele, ezért sietve magához tért. Gan megigazgatta Kleo-frizuráját, és csatlakozott a társaihoz.- Így kerültem Kolompáriára, a kisgazdák létsíkjára, ahol is munkára fogtak Sir Rumbleb, Bumfordban - mesélte tovább Kywerd. - Sok derék bumfordi dolgozott velem, mialatt én szunnyadtam, és idõnként, ha kicsit magamhoz tértem, hosszas és tanulságos beszélgetéstattam a földigilisztákkal. Egy szép napon aztán hallatlan szerencsém támadt: egy béreski éppen az olajozásommal volt elfoglalva, pipára gyújtott, és a szél rámsodort egy darrázsló dohányt. Amint meggyulladtam, rögtön megragadtam az alkalmat meg a bérest, s eliam megkeresni sorsom megrontóját, hogy bosszút álljak rajta.Szkander Graun kényelmetlenül feszengett.Átrázkó töprengve simogatta vörös szakállát, és a szélhûdésben kimúlt szántóvetõ tetemé- Szóval ez a fickó bumfordi?- Miért? Nem látszik rajta? - kérdezte Kywerd.- Dehogynem - bólintott a törpe. - Ezek szerint maga képes utazni a létsíkok között!- Az ilyen csekélységek, mint a létsíkváltás, még boldogult kardpenge koromban sem jele nekem különösebb nehézséget - felelte sértett hangon az ekevas.

Szkander Graun agyában hirtelen világosság gyúlt.- Nagyszerû! - csapta össze a tenyerét vidáman. - Téged maga Yvorl isten vezérelt ide!- Forrón remélem, hogy tévedsz - jegyezte meg szárazon Kywerd.- Tévedésrõl szó sem lehet! - Szkander Graun bizalmaskodva közelebb hajolt az ekevashoz Nézd, cimbora, mi fontos küldetésben járunk. Bajnokokat toborzunk a Káosznak a mindentdöntõ csúcsmérkõzésre, de fogalmunk sincs, hogy kezdjünk hozzá. Ha segítenél nekünk, ésy-két ígéretes létsíkra, biztos vagyok benne, hogy Yvorl kegyes lesz hozzád, és visszavaz eredeti alakodba. Nem kell félned semmitõl, magam fogok közbenjárni az érdekedben.- Ez esetben nem vállalom - szögezte le az ekevas.Ekkor vidám, önfeledt kurjongatás hallatszott a tisztás széle felõl.- Ne csüggedjetek, bajtársak, itt a felmentõ sereg! Ha mi összefogunk, nem kell meghátrk senki és semmi elõl! Itt jön a hõs lovag, szûzi arájával!Szkander Graun hátrakapta a fejét, és iszonyodva meredt az erdõ irányába. Leonsio jóked

nytalan léptekkel imbolygott a félig rombadõlt fogadó felé, nyomában Ch'lotyóviával, ak elmaradhatatlan, rózsaszín hálóingét viselte. Mögöttük mintha egy lebegõ mózeskosár ko volna ki a sûrûben.A bõsz félork felüvöltött, és megragadta Kywerdet, mit sem törõdve a forró acéllal, amemegsütötte a tenyerét legendás varázskesztyûjén keresztül.- Csináld már, a mindenségit! - ordította. - Siess! Nincs sok idõnk!- Ezek kiesódák? - kérdezte Altamira, és bizonytalan pillantással a közeledõk felé bökö- Az ösztönzõ tényezõ! - kiáltotta Szkander Graun. - Yvorl küldte õket utánam! Ha túl s tétlenül, utolérnek!- Drasztikus módszer, ám kétségkívül hatásos - sercegte Kywerd. - Na, jól van! KapaszkoSzkander Graunnak olyan érzése támadt, mintha hirtelen huszonhárom tigrisbukfencet vetet volna. A gyomra és az agya egyetlen nyálkás masszává keveredett össze, valahol a melltájékán. Még volt ideje egy rövid káromkodásra, aztán minden elsötétült elõtte.

4.MUSZKLI

Avagy: Nincsen csapat barbár nélkül.De azzal meg minek?

8/17/2019 7. A k†osz _ve


Mindenfelé emésztõ lángok lobogtak. Szkander Graun kétségbeesett üvöltéssel nekilódult,zurdokfalon lobogó tûzoszlopból, és hanyatt-homlok lebukfencezett az elhagyatott, sziklvízmosás falán. Landolása jókora porfelhõt vert föl, és ahogy kábán feküdt a köves talaangos puffanást hallott. Nagyszerû. Ezek szerint Átrázkó és Altamira is megérkeztek.A rõtszakállú törpe fuldokolva tápászkodott föl a nyaktörõ zuhanásuk által felvert porfyó pillantást vetett a lángoló ekevasra, aki kaján egykedvûséggel lebegett a levegõben,om méterrel a kiszáradt vádi talaja felett.- Az ön létsíkváltó technikája kétségkívül hatásos, de a komfortfokozatot inkább nem mig Átrázkó, miközben kisimította divatos öltönyét.- Mit gondol, mi vagyok én? - kontrázott Kywerd. - Jumbo Jet?- Ez föl sem merült bennem. Szabadna megérdeklõdnöm, hol vagyunk?- Egy hõstoborzási szempontból igazán elsõrangú létsíkon. A neve Barbaricum, de hívhatjowardusnak is.A napszemüveges törpe a titkárnõjéhez fordult.- Altamira kisasszony, kérem, jegyezze: toborzókörutunk elsõ állomása Unicum létsíkja, ertus...A kosztümös tündérlány köhögve négykézlábra állt, és tapogatózni kezdett a porfelhõben lás közben kiejtett a hóna alól. Szkander Graun buzgón a segítségére sietett: odalépettriasan fölsegítette. A dossziét végül Átrázkó con Man bal lába mellett találták meg, ak alulinak érezte, hogy lehajoljon érte.Hirtelen vágtató lópaták dobaja hallatszott kelet felõl. Mindenki meglepetten pillantot roppant csatamén hátán közeledõ alakra. Hatalmas, izmos férfi volt, csak csizmát és krkötõt viselt. Éjsötét sörénye vészjósló hullámokban bukott alacsony, csapott homlokára,omor elszántság sütött. Jobb kezében jókora furkósbotot lóbált fenyegetõen.

- Ne ijedezz, szép hercegnõ, itt jön már Muszkli, a barbár! - üvöltötte torka szakadtábiragadlak a szörnyetegek karmai közül!Szörnyetegek? Szkander Graun ijedten megpördült, tekintete a meredek szurdokfalat pasztázta. Yvorl redves farkára! Hát hol vannak itt szörnyetegek?Sok ideje nem maradt a keresgélésre, mivel az ifjú harcos máris közéjük rontott megtermtaménjén, és úgy vágta kupán a bunkójával, hogy a rettenthetetlen félork egyetlen nyikkt. A nyakkendõjét igazgató törpe olyan pofont kapott visszakézbõl, hogy a lejtõ aljábanló görgetegkövek közé repült. A kékszemû harcos hajánál fogva megragadta a sikoltozó Alben maga elé vetette a nyeregbe, majd elviharzott a kiszáradt vízmosásban nyugat felé.Szkander Graun a feje búbját tapogatva feltápászkodott.- Yvorl nevében! Ki volt ez az eszelõs?- A létsík nemzeti hõse - felelte Kywerd, aki a veszély elsõ jeleire biztonságos magassnekült. - Foglalkozását tekintve hivatásos analfabéta. Mivel rettenetesen unatkozik, ál

azzal üti el az idejét; hogy szörnyeket meg gonosz varázslókat öl, és elrabolt hercegnadít ki.- Hiszen Marlojzi nem is hercegnõ!,- Muszklinak kicsit nehéz a felfogása. Neki mindenki hercegnõ, aki szoknyát visel. Miko utoljára errefelé jártam, tévedésbõl megmentett egy egész skót dragonyosezredet.Átrázkó con Man kínlódva kászálódott elõ a sziklák közül. Nagyon rossz bõrben volt: falpedõnyi fehér zsebkendõvel törölgette vertékezõ homlokát.- Azonnal vissza kell szereznünk Altamirát! - nyögte.Szkander Graun egészen elérzékenyült. Lám, a munkaadói hûség! A derék törpe még a gondolviselni, hogy csinos alkalmazottjának valami baja essen. Könnyek szöktek a daliás féloszemébe.- Altamira kisasszony vezeti a könyvelésemet - folytatta kétségbeesett hangon Átrázkó. tatlan következményei lennének, ha az adóhivatal kezére kerülne!

- Ez esetben jobb lesz, ha mielõbb kifundáltok valami épkézláb tervet - javasolta Kywer- A kanyon nyugati vége ugyanis zsákutca.Szkander Graun vigyorogva a homlokára csapott.- Megvan, Átrázkó! Ez a vízmosás elég szûk; feszítsünk ki keresztbe kötelet egy lovon üan! Ha majd a barbár visszafordul, és át akar haladni ezen a szakaszon, a kötél ki fogji a nyeregbõl, Marlojzinak meg a lónak viszont semmi baja nem lesz.- Szerintem tévesen mérted föl Muszkli barátunk szellemi képességeit - jegyezte meg száywerd.A félork zavartan pillantott föl rá.- Gondolod, hogy észreveszi a kötelet? - kérdezte.

8/17/2019 7. A k†osz _ve


- Dehogyis! - csóválta magát a lángoló ekevas. - Szerintem a sziklafalat nem fogja észri.A szurdok nyugati végébõl tompa, visszhangos puffanás jelezte, hogy Kywerd helyesen okokodott.Átrázkó alamuszi tekintete vérszomjasan felvillant. Zakója zsebébõl elõkapta bõrnoteszá s úgy tartotta maga elé õket, akár egy csatába induló párbajhõs.- Most jött el a megfelelõ pillanat, hogy lecsapjunk rá!- Csak rajta! - mondta Kywerd kissé szkeptikusan.A három bajnok óvatosan, fedezékrõl fedezékre osonva nyomult elõre a hordalékkövek közöien tisztában voltak vele, hogy ezúttal nem babra megy a játék: itt az életük forog kocA zord képû barbárra a vízmosás nyugati végét lezáró sziklafal tövében találtak rá. A cgel nekirobogott a kõszirtnek, és a nyakát törte. Muszkli kirepült a nyeregbõl, és fejjcsattant a sziklának, de nem esett különösebb baja, csak a fal horpadt be kissé. Most bbottal a kezében várta üldözõit, az ernyedten fekvõ Marlojzi-Altamira elõtt állva, aki etlen maradt, ám amikor megpillantotta a közeledõ veszedelmet, bevett szokása szerint hbozás nélkül elájult.- Hah! Gyertek csak, bûzhödt fekete mágusok! - üvöltött a lopva közeledõ felmentõ sereg amint észrevette õket. - Hiába varázsoltatok kõfalat az utamba, álnok mesterkedésetek em ért célt! Amíg pislákol benne az élet lángja, Muszkli nem adja fel a harcot!- Csapdába estél! - rikoltotta Átrázkó diadalmasan. - Ez vis major!- Beléd is! - kontrázott a barbár, és odahajított egy félmázsás sziklát, ami elõl a tes alig bírt félreugrani.- Muszklival kárbaveszett fáradság idegen nyelveken társalogni - jegyezte meg Kywerd. -Ez a pasas olyan hülye, hogy amikor az ikertestvére kardot rántott rá, tévedésbõl saját

fejbe.- Az erõnléte viszont tagadhatatlanul kiváló - lihegte Átrázkó. - Kár lenne elpocsékolnképpen inkább szerzõdtetni kéne...A menedzser és a csapatkapitány reményvesztetten nézett össze.- Megpróbálom lefegyverezni - sóhajtott Szkander Graun. Aztán kidugta a fejét a sziklákzékébõl, és szamárfület mutatott az ingerült barbárnak. - Hé, te odakozmált krumplipüréA hatás minden képzeletét felülmúlta, Muszkli ugyanis úgy vágta hozzá a bunkósbotját, hork százötven métert bukfencezett hátrafelé a hepehupás talajon.- Sikerült... - zihálta elgyötörten, amikor végre megállapodott.Átrázkó kétkedõ pillantással méregette a szénfekete hajú barbárt, aki elvesztett husángabb, ezúttal másfél mázsás sziklatömböt emelt tántorogva a feje fölé.- Szerintem nem volt túl jó ötlet - jegyezte meg, aztán behúzott nyakkal iszkolt a ropp kõdarab elõl, amely szörnyû robajjal zuhant a földre, félig elzárva a szûkülõ vízmosás

- Dehogynem - nyögte Szkander Graun vigyorogva, és bár minden porcikája sajgott, azonmó másfél mázsás szikla mögött termett. Elszántan kikandikált a takarásából, és elrikkantkás gatyásgalamb!A barbár dühösen felordított, és már nyúlt is a következõ kõtömb után. A lövedék beékelrdokfal közé, mielõtt rázuhanhatott volna Szkander Graunra. A félork kiintegetett az ígetkezett alacsony átjáróból.- Te tüdõvészes lepényhal!A harmadik sziklatömb irtózatos porfelhõt felverve csapódott a szabadon maradt nyílásbaander Graun azonban ekkor már biztonságos távolban volt. A tenyerét dörzsölgetve nekiláogy megmássza a hevenyészett kõtorlaszt, s közben valami újabb hathatós sértésen törte Átrázkó con Man a feje búbját vakargatta.- Talán kicsit nehéz a felfogásom, tisztelt Szkander bég úr - jegyezte meg tûnõdve -, dszólva nem igazan értem ezt a sajátos taktikát.

Szkander Graun válaszra sem méltatta. A lángoló ekevas megvetõn sercegett a magasban.- Minden tiszteletem mellett, kedves uram, maga egy szomorú marha - mondta. - Hát nem látja? Ha ez így megy tovább, Muszkli barátunk szép lassan befalazza magát.- Hahó, te kirittyentett galacsinhajtó bogár!Kywerdnek igaza volt. Ahogy az aranyszínben ragyogó nap lassan túljutott a delelõn, a surdok végét elzáró kõfal egyre magasabbra emelkedett, és a röpködõ sziklák elõl félreugind nagyobbakat zuhant méretes ülepére. A büszke félork sztoikus beletörõdéssel fogadtabb sorscsapást; legalább volt mibõl inspirációt merítenie az egyre fantáziadúsabb becsüOdabent, a katlanban az izzadó Muszkli újabb sziklatömb után nyúlt. A tízméteres kõfal nban ezúttal nem a rondábbik fekete mágus kopasz feje jelent meg, hanem egy vidáman len

8/17/2019 7. A k†osz _ve


edezõ fehér zászló - amit egyébként Átrázkó con Men monogramos zsebkendõjébõl rögtönözt- Na mi van, gyáva cenkek? - kurjantotta a barbár elégedetten, és félrelökte a kezében sziklát, mert az apjától annak idején azt tanulta, hogy védtelen ellenfelet csak akkor az ember, ha biztosan tudja, hogy tetemes összegû készpénz van nála. - Megadjátok végrokat?A sánc mögül egy rõtvörös, napszemüveges fej bukkant elõ.- Ez, kérem, nézõpont kérdése - mondta sûrû torokköszörüléssel a vörös hajú idegen. - Gr. Muszkli, hogyan fok kijutni innen?A gleccserkék szemû barbár homlokát ráncolva körülnézett a hermetikusan elzárt kanyonbaenül felmordult. Sosem kedvelte a találós kérdéseket.- Persze, ha gondolja, van egy javaslatom - jegyezte meg a napszemüveges fej.Altamira, aki rajtaütésszerûen magához tért hosszas ájulatából, váratlanul az izmos harlt, és behízelgõ hangon a fülébe búgta:- Hallgasd meg, én drága megmentõm!Muszkli szélesen elvigyorodott, és bólogatni kezdett.- Nos, mi leeresztünk egy kötelet, és maga felmászik rajta - közölte a szakállas idegenfönt aztán aláírunk egy kétoldalú szerzõdést, amelyben kötelezettséget vállal a Káosz-ctevékenységének ellátására, megfelelõ díjazás fejében, amibe beletartoznak a természets. Továbbá megbíz engem a jogi képviseletével, melynek fejében garantálom a...A barbár homloka újra komor ráncokba gyûrõdött, és az elõbb letett kõszikla után nyúltjóvátehetetlen lépésre szánta volna el magát, egy lángoló ekevas emelkedett a sánc peret rikkantott.- Szóval, ha felpofozod a rossz fiúkat, lesz kaja, pia, nõ!És ugyanebben a pillanatban a megmentett hercegnõ cuppanós puszit nyomott Muszkli boro

stás képére.A barbár üdvözült mosollyal az arcán, fél kézzel kapaszkodott föl a leeresztett kötélentamira simulékony testét tartotta. A kõtorlasz tetején a vörös fejû gonoszlélek, akinekek átokkal sötétítették el mindkét szemét, egy titokzatos papírlapot dugott az orra alárábeszélésére Muszkli beleegyezett, hogy nagyhatalmú mágikus rúnákat biggyesszen az oki három elnagyolt, kereszt alakú ákombákomot. A furkósbotja nem került meg, amit igen fá engesztelésképpen a kopasz, félfülû feketemágus a kezébe nyomott egy musztafából készüga végeztével Muszkli, a barbár lehuppant egy megfelelõ méretû kõdarabra, és elégedetteiztos volt benne, hogy ismét a helyzet magaslatára emelkedett.Átrázkó nagyot fújt, és zsebrevágta a szerzõdés másodpéldányát.- Ezzel tehát megvolnánk. Jöhet a következõ!- Miféle következõ? - érdeklõdött Muszkli. - Én ugyan több keresztet nem rajzolok nekteazt akarjátok, többet kell fizetnetek.

Átrázkó türelmetlenül legyintett.- Egyelõre nem kell fárasztanod magad...- Odanézzetek! - sikkantott fel Altamira, és egyik fehér kacsóját a szája elé kapta, mimásikkal a vízmosáson túl húzódó lapályra mutatott, amelyre innen, a fáradhatatlan barbkõfal magasából kitûnõ panoráma nyílt.A síkságon szikár, hórihorgas aggastyán botorkált elõre, hosszú fehér bottal tapogatva t. Mögötte egy három méter magas kerub lebegett, aki vakító fényt árasztott, és ütemese narancssárga kosárlabdáját. A sort egy csillogó lovagi páncélt viselõ alak zárta, hófeipán. Ez utóbbi alak zászló helyett egy táblát tartott a magasba, melyen rikító feliratZEDD MAGAD RENDBE, LÉPJ BE A RENDBE!- Úgy látom, ellenfeleink sem tétlenkednek - szólt Szkander Graun zordan. - Nincs vesztgetni való idõnk. Kywerd!A lebegõ ekevas morcosan fellángolt.

Mielõtt úrrá lett volna rajta a torokszorító rosszullét, Szkander Graun utolsó gondolatlt, vajon mit fognak szólni az eljövendõ korok régészei, amikor fáradságos munka árán fadt vízmosás végében ezt a sajátos erõdítményt, amely kétségkívül remekül védhetõ, és sk épp egyetlen baja van: nem nyílik belõle kijárat. 5.PEPITA KIRÁLYSÁGOKAvagy: Egy barbár nem csinál nyarat.

8/17/2019 7. A k†osz _ve


Szkander Graun szerfelett csodálkozott. Ugyanis nem történt semmi. Se lángoszlop, se pezselõ hõség, se hirtelen felcsapó tûzcsóva. Meglepetten nyitotta ki a szemét. Ezzel nem lett okosabb, ugyanis vaksötét volt, ráadásul nem a föld alatti barlangok meghitt, bar homálya, hanem valami hátborzongató, jéghideg éjszaka. A harcedzett félorknak borsóznit a háta; úgy érezte, mintha valami végtelen, határtalan tintapacában lebegne.- E... ez meg mi a fene? - kérdezte a nagy semmitõl. A semmi Kywerd hangján válaszolt nki.- Idõeltolódás. Néha elõfordulnak kisebb mûhibák. Valamit biztosan elszámoltam.- És... és most mi fog történni velünk?- Egyelõre várunk. Elõbb-utóbb eljutunk valahová, csak valószínûleg beletelik egy kis iRosszalló torokköszörülés hallatszott, és Átrázkó menedzser is bekapcsolódott a beszélg- Nem szeretem az efféle csúszásokat, hátráltatják az ütemtervet. Maga szerint lehetségd úr, hogy a Rend megbízottai a következõ létsíkon megelõznek minket?- Ez szinte biztos. Ha nincs szerencsénk, akkor kétháromszáz évvel is. Bár persze az énntomból nézve ennek nincs különösebb jelentõsége.Hosszas csend támadt.- Úgy érti - kérdezte bizonytalanul a törpe hangja -, hogy esetleg... huzamosabb ideig artózkodunk majd itt?- Azt sosem lehet elõre tudni. A dimenziók közötti ûr eléggé furfangos dolog. Nekem az rekordom megközelítõleg tizenkét év volt, de hallottam már sokkal hosszabb idõtartamokr- De hisz annyi idõ alatt éhen halunk! - jajdult föl valahol a közelben Altamira-Marloj

i.- Az ki van zárva - nyugtatta meg Kywerd. - Elõbb megfulladtok. Itt az ûrben ugyanis csak annyi levegõ van, amennyi belefért az ideiglenesen megnyitott térkapu-zsákomba.Szkander Graunon váratlan köhögõroham vett erõt.- De az a kevés is rohamosan fogy - tette hozzá Kywerd biztatóan.Ezt senki nem kívánta kommentálni.Szkander Graunnak úgy tetszett, vizionál. Apró, fehér pont jelent meg a látómezejében, nagyobbodott, mintha közeledne. Lassan ki tudta venni, mi az. Fehérre festett útjelzõ ta lebegett az áthatolhatatlan ûrben, amelyre precíz, gótikus vonalvezetésû betûkkel a kliratot pingálták:

PEPITA KIRÁLYSÁGOK

Alatta pedig:

WE WANT MORE COCK!

- Na, ezt se valami feminista egylet írhatta! - dörmögte Átrázkó, bár Szkander Graunnak sem mondtak a misztikus varázsnyelven írott igék; csak annyit tudott, hogy a "feministák" egy titkos, nagyhatalmú boszorkányrend tagjai valamelyik felsõ létsíkon.- A jelek szerint megmenekültetek - közölte Kywerd kissé csalódottan. - Nemsokára átkerekes világba. Azt hiszem, igazi csemege lesz a számotokra: a Pepita Királyságokban ugyais a totális Káosz uralkodik.Szkander Graun egyáltalán nem volt biztos benne, hogy kitörõ örömmel kellene fogadnia etényt, hosszasabb morfondírozásra azonban nem maradt ideje, mert ebben a pillanatban fehér villanás lobbant a szeme elõtt, perzselõ hõséget érzett, és felcsaptak körülötte a

t lángoszlopok.Végre szilárd talajt érzett a bakancsa alatt; már szinte csak megszokásból ordított, amcsörtetett a tomboló tûzbõl. Alaposan megpörkölõdött, kezdett ugyanolyan fertelmes bûztint Átrázkó szivarja. Nem is lepõdött meg különösebben, amikor ezúttal is megbotlott vaighasalt a köves talajon.Föltámaszkodott, és hátranézett. A többiek egymás hegyén-hátán hevertek mögötte; Muszklkarját a megtépázott kosztümû tündérlány köré, krokodilbõr ágyékkötõjébõl sûrûn gomolygben vágódtak el. Sötét, holdtalan éjszaka volt, a sziklás lápvidék fölött zord viharfelultak, a háromméteres kerub, a szárnyas csatamén meg a páncélos lovag aprólékos gonddaltt tetemét azonban így is elsõ pillantásra meg tudta különböztetni a ritkás fûvel benõt

8/17/2019 7. A k†osz _ve


táblát négy darabra szaggatták, és, valaki vérrel egyetlen szót mázolt mind a négyre: - A francba! - nyögte elkeseredetten a félork. - Lehet, hogy itt nem szeretik a toborzókat?- Semmi okod félelemre, barátom - szólalt meg fölötte egy hang a sötétben.Szkander Graun a lehetõ legtermészetesebben reagált: haladéktalanul pánikba esett. Nyöszedelõzködõ bajtársai rémülten mozdulatlanná dermedtek.Muszkli, a barbár igazán impozáns látványt nyújtott, amint tátott szájjal, leeresztett eljesen elbambulva meredt az elébük táruló jelenetre. Közvetlenül a daliás félork elõttrmetû férfialak állt, tetõtõl talpig éjfekete, szögekkel kivert páncélban. Sisakot nem tön látni lehetett rajta, hogy albínó: csontfehér bõre és hamuszín haja volt, vörös szez éjszakában, akár a kamionok stoplámpái egy forgalmas autópályán. Kezében jókora nehézamelyre valaki a "Viharhozó" feliratot festette; a fegyver csövén pepita szalagok lengedeztek. A félelmetes idegen mögött homályos alakok derengtek, sodronyingek csörögtek an. Egész kis hadsereg várt az intésére.Szkander Graun foga jól hallhatóan vacogni kezdett.A fekete páncélos jelenés háta mögül alacsony, köpcös, kopaszodó emberke lépett elõ, a ozó szalmakalappal.- Mit citerázol? Megmondta, hogy nem kell félned tõle - förmedt ingerülten a reszketõ f. - Ez itt a Káosz híres bajnoka, a Melankólia városából való Elrak, én pedig Elver vagtársa. - A háttérben heverõ tetemekre bökött. - Mi intéztük el azt a Rendes söpredéketSzkander Graunnak minden riadalma dacára be kellett látnia, hogy ezek az ismeretlenek ravasz, tehetséges taktikusok. A Rend megboldogult bajnokai összesen hárman voltak,a lovat is beleszámítva, Elrak és Elver mögött viszont legalább ötven fegyveres várakoza készen.

Muszkli ekkor cselekvésre szánta el magát, a rá jellemzõ éles logikával. Dühösen felmorb lépett a bizarr pároshoz, torkon ragadta a szalmakalapos fickót, és egyetlen mozdulatal a magasba emelte.- Bántani akarod a hercegnõmet? - hörögte vérben forgó szemmel. - Azt ajánlom, húzd megkülönben...Hogy mit akart csinálni máskülönben Altamira-Marlojzi önjelölt védelmezõje, az sohasem mert a páncélos albínó a géppuska tusával úgy vágta szájon, hogy a bõsz barbár avultan emcsak pártfogoltját, hanem a meghökkent Átrázkót is maga alá temette. A gyõztes fél ezdett a földre, térdére hajtotta a fejét, és hüppögve sírva fakadt.- Óh, kegyetlen sors, miért büntetsz engem? - nyöszörögte a könnyeit nyeldekelve. - Hátszek kárhoztatva, hogy halált és szenvedést hozzak a barátaimra? Eldobom magamtól ezt aa életet, úgysem jelent, csak nyomorúságot!Szkander Graun nagyot nyelt. Mily ismerõs és mily szimpatikus szavak! A sors kegyelmébõ

egy hozzá hasonló, szerencsétlen sorsú emberre bukkant.Elver a nyakát tapogatva feltápászkodott, odasietett az önmagát sirató albínóhoz, és át úgy vigasztalgatta.- Na, na! No itasd az egereket, Elrak! Légy erõs, és törõdj bele az istenek rendelésébeSzkander Graun kihasználta az alkalmat, és óvatosan, laposkúszásban odébb araszolt. Egye csak a lángoló ekevas jelent meg a válla fölött.- Légy óvatos ezzel a két fickóval, félork: komplett idegbetegek.- Ha nem mondod, hülyén halok meg - morogta Szkander Graun, aztán felkapta a fejét, mer Kywerd szikrázó tûzcsóvát húzva elindult a zokogó albínó felé. - Hé! Te meg hová mész?- Munkamegbeszélésem van egy régi kollégával! - vetette hátra az ekevas, aztán megállapViharhozó" feliratú géppuska mellett, amit a gazdája elkeseredetten félrelökött. Az ormyver felegyenesedett, és udvariasan meghajolt Kywerd felé. Az ekevas viszonozta a gesztust, majd fojtott hangon pusmogni kezdtek egymással.

- Nincs otthonom! Nincs hazám! - bõgte kétségbeesetten a vörös szemû lovag. - Melankólimokban hever! Rokonaim, szeretteim mind a földben porladnak!- Hát igen, súlyos csapás - bólogatott megértõn Elver. Aztán tréfásan megfenyegette a mjtársát. - Talán mégsem kellett volna felégetned az egész várost, igaz? És a rokonaid kattál volna egyet-kettõt mutatóba!- Végem van! - motyogta Szkander Graun. - Ez már a téboly! Mily sanyarú sors!Maró füstszag csapta meg az orrát; egy szivarvég parázslott az éjszakában.- Csak nyugalom, Szkander bég úr - suttogta Átrázkó con Man, aki a sötétség leple alattodakúszott hozzá. Szivarjával a két harcos felé bökött. - Ez a tejfelképû ígéretes alakhasznát vehetnénk a csapatban!

8/17/2019 7. A k†osz _ve


Szkander Graun émelyegni kezdett.- Ezt... ezt azért nem gondolhatja komolyan, Átrázkó!- Miért ne? Elvégre a Káosz bajnokának mondja magát. Ilyen tökös legények kellenek a csA rettenthetetlen félork olyan képet vágott, mint aki lócitromba harapott.- Kivételesen egy véleményen vagyunk - jegyezte meg Kywerd, aki egyszerre csak megintott lebegett a fejük fölött. - Váltottam néhány szót a munkatársammal: nagyon hiányzik kis testgyakorlás.Szkander Graun az irdatlan nehézgéppuska felé bökött, amely éppen azon volt, hogy lassaszasompolyogjon síró-rívó gazdája mellé.- Az az izé a munkatársad?- Viharhozó esete sokban hasonlít az enyémre - magyarázta Kywerd. - Eredetileg õ is karolt, de Elrak olyan nagy lelkesedéssel forgatta, hogy kicsit megzavarodott szegény.Azóta gyógyíthatatlan fóbiában szenved: irtózik a vér szagától. Sokáig teljesen magába cre sem volt hajlandó elhagyni a hüvelyét, végül azonban az a furfangos Elver megoldott problémát: átalakíttatta géppuskává. Így már nem gyötrik csata után lidércnyomások.- Frappáns megoldás - jegyezte meg Szkander Graun szárazon.Mozgolódás támadt mögöttük. Mikor odafordultak, látták, hogy a páncélos albínó tart felszalagos géppuskával. Elver és az ötven fegyveres biztonságos távolságban követte.- Uraim! - mondta Elrak, és széles ívben, csörömpölve meghajolt. - Hûséges fegyveremtõlhogy van valami feladatuk a számomra. Engedjék meg, hogy felajánljam a szolgálataimat: ekem az élet mit se számít, agyontépett felmosórongy csupán, amely nap mint nap lomtala. Ha a Káosznak szüksége van rám, állok rendelkezésére!Átrázkó elégedett mozdulattal felült, meglapogatta domborodó pocakját, és nagyot szívotsutkáján.

- Tétmérkõzésrõl van szó - jelentette ki fölényesen. - Az életünk a tét.A melankóliai Elrak térdre hullott, és megdicsõült képpel emelte a Viharhozót az ég fel- Végre! Imáim meghallgatásra leltek! Végre újra van értelme az életemnek! - Reménykedvott a menedzserre. - Ugye, azonnal indulunk!Szkander Graun savanyú képpel vakargatta a füle tövét. Dörzsölt, vén róka volt õ, és mefejében, hogy ilyen könnyen megússzák a dolgot. Sajnos, várakozásaiban ezúttal sem kelalatkoznia. Átrázkó már nyúlt volna a zsebébe a hevenyészett szerzõdéstervezetért, amiksant a sötét zsombékok közül.- Állj! Egy tapodtat se, Elrak!Az albínó villogó szemekkel fordult a hang felé. Az emberei gyorsan felzárkóztak mögé, fegyverüket. Egy kopasz dombhát takarásából népes csapat bukkant elõ: ötven hófehér ruh usankában, élükön egy vézna, menyétképû alakkal, meg egy délceg tartású, nemes arcélû unikát és ékköves tiarát viselt. Az összképet a kezében lóbált páncélököl tette teljess

- Hah! Dorian Halfmock és csatlósai! - hördült fel Elrak, mint egy szíven szúrt apatigr- Én is a Káosz bajnoka vagyok, melankóliai, és nem eresztelek ki a Pepita Királyságokb nem, adod nekem a Ruhák Botját, amely jog szerint engem illet!Elrak vérszomjasan rázta a Viharhozót.- Hitvány cenk! Nagyon jól tudod, hogy a nõi nem kiváló példányainak vetkõztetésére késem én õrzöm, hanem Korom, az Ezüstpéniszû, akit ocsmány módon megcsonkítottak a Setét HSzkander Graun karon ragadta a döbbent Átrázkót, aki mozdulatlanná dermedten állt, kezézerzõdéstervezettel, és még a szivarvég is kiesett a szája sarkából. Pillantásával Musz felé vágott, akik éppen ocsúdófélben voltak.- Pucoljunk! - lihegte a rettenthetetlen félork.Az égbolt irtózatos dörej kíséretében meghasadt, és a lángoló hasadékon keresztül ötvenz masírozott le a lápvidékre. Két marcona alak vezette õket: egy pödrött bajszú bonviválpagban, meg egy vékonycsontú, szõke ifjú, akinek hiányzott a fél szeme meg a fél keze

izárt persze, hogy másutt is megcsonkították, ezt azonban a terepszínû azbeszt védõruhaltakarta.) Ennél az úriembernél légelhárító löveg volt.- Ki szólítja Ezüstpéniszû Koromot, a Káosz bajnokát? - harsogta az újabb jövevény. - Ngõ Halfmock, aki kétszáz éve bitorlod tõlem Kwll isten kesztyûjét?- Hazugság! - fortyant fel a diadémos lovag. - Mindenki tudja, hogy a kesztyût Ulrichvon Betli kapitány õrzi, akit Harcipincsi néven szokás emlegetni!Szkander Graun és társai ekkor már javában iszkoltak a csatatérrõl, tervük azonban sajnn dugába dõlt, amikor iszapot okádva megnyílt alattuk a föld. A forró gejzírgõz magasan õket a levegõbe, ahonnan kapálózva lepotyogtak a nyálkás zsombékok közé. Szkander Grauszemmel nézte, ahogy a frissen született kráter mélyérõl félszáz ördögnek maszkírozott

8/17/2019 7. A k†osz _ve


osztagos tódul a felszínre, egy óriáscsótányon lovagló kozák irányításával. Ennek a csa sebhelyes képû zsoldoskapitány volt, aki reneszánsz plundranadrágot, szöges nyakörvet elt.- Az öreg Harcipincsit szólítottátok? Itt vagyok! - rikoltotta teli torokból, és meglen a bal kezében szorongatott Exocet rakétát. - Korom, te nyavalyás! Adod vissza rögtön na Szent Grált?- Von Betli kapitány! - tajtékzott Elrak. - Követelem magától az Actorios-gyûrût!Szkander Graun tetõtõl talpig iszappal borítva kapaszkodott egy jókora földgöröngybe, élva hörögte:- Kyweeeerd...!Már-már végleg elhagyta az ereje, amikor rubinvörös lángok lobbantak fölötte, és jólesõ körül.- Na végre - motyogta. - De most olyan létsíkra vigyél, ahol kicsit nagyobb a rend...Az utolsó pillanatban, mielõtt elvesztette volna az eszméletét, hideglelõsen döbbent ráez igen nagy hiba volt. 6.ELPOCSÉKOLT TARTOMÁNYOK

Avagy: Rend a lelke mindennek.De Káosz a teste.

Szkander Graun köhögve kiugrott a forró lángoszlopok közül, és beverte valamibe az orrágásba kezdett, mert a maró füst könnyeket csalt a szemébe. Lassan fókuszba állt a tekingy elegáns, fehérre lakkozott ajtót pillantott meg, amin kicsiny réztábla díszelgett.

ELPOCSÉKOLT TARTOMÁNYOKIDEGENRENDÉSZETI FÕHIVATAL

- Khm... - köhintett mögötte Átrázkó. - Igazán sajátos.Szkander Graun körülnézett; most, hogy a Kywerd által gerjesztett lángok lelohadtak, mámügyre tudta venni a környezetét. Rövid, fehérre meszelt falú folyosón állt a társaival különös feliratú ajtó zárt le. Hátul a folyosónak egyáltalán nem volt vége: két-három eszett a csillagos ûrbe, ahol a haloványan fénylõ napok jóllakott, lusta pók gyanánt fi tétova legyekként körülöttük keringõ bolygókat.

- Talán be kéne kopogni - jegyezte meg idegesen Altamira.- Helyes - bólintott a menedzser. - Mr. Muszkli, legyen szíves, nyissa ki az ajtót!A gleccserkék szemû barbár elvigyorodott, közelebb lépett az ajtóhoz, és musztafából kéegyetlen irdatlan csapásával bezúzta. Odabentrõl felháborodott kiáltások harsantak.- Ne így! - kapott a fejéhez kétségbeesetten Átrázkó. - Mondja, Mr. Muszkli, tudja magamire való a kilincs?Az óriás töprengõ képet vágott.- Tényleg... mire? - kérdezte némi bûntudattal. - Én mindig így szoktam ajtót nyitni.Kywerd, ügyet sem vetve a vitatkozókra, beröppent a szabaddá tett bejáraton. A marcona k óvatos kíváncsisággal követte.A romokban heverõ ajtó túloldalán díszes irodahelyiség fogadta õket. A tikfa faliburkola vastag perzsaszõnyegek diszkrét eleganciát sugároztak; az összképet mûvészi módon prekimérafejek egészítették ki, faragott tartókban. Néhány öltönyös zombi azzal volt elfog

orszívót és asztalos szerszámokat szedjenek elõ a takarítószekrénybõl; egyetlen szót seyekhez, csak szemrehányó tekintettel az iroda túlsó vége felé intettek.A helyiség hátuljában hatalmas, tölgyfa íróasztal állt, amelynél egy tekintélyes külsejambõsz aggastyán körmölgetett egy vaskos dossziéba. Mikor a kis társaság többi tagja isa küszöbön, fölnézett rájuk, és rosszallón összevonta a szemöldökét.- Azt hiszem, kicsit eltúlozták a kopogtatást - jegyezte meg. - Semmi baj, a SárkánydalBiztosító Rt. majd megtéríti a kárt.Fölállt a karosszékébõl, és udvariasan biccentett.- El Fingster õsmágus vagyok, a Globális Elhárítás Centrális Irányítója. Rövidítve... -nt összeszaladt. - Illetve, ezt inkább hagyjuk.

8/17/2019 7. A k†osz _ve


- Örvendek - tolakodott elõre a rõtszakállú törpe. - Átrázkó con Man, PR-szakember és iiek a munkatársaim.- Legyenek üdvözölve szerény létsíkunkon! - Az õsmágus visszaült a székébe, fellapozottiánst, és pennát, kalamárist vett elõ. - Szabadna tudnom, milyen céllal érkeztek az ElpTartományokba?- Üzleti céllal - felelte Átrázkó. - A kalandozóiparban dolgozom; hõsöket szeretnék exp- Azt hiszem, itt megtalálja a számítását - bólogatott El Fingster. - Hõsökbõl nálunk ptúlkínálat van. Már csupán néhány apróbb formaság lenne hátra.- Kérem, kérem - udvariaskodott Átrázkó. - Örömmel mûködünk együtt a hatóságokkal.- Helyes. Maguk milyen kasztba tartoznak? És hanyadik szintûek?- Hogyan? - jött zavarba Szkander Graun. - Ezt nem értem.- Az Elpocsékolt Tartományok minden lakosa különféle kasztokba tartozik - magyarázta Elster. - Lehet például harcos, tolvaj vagy varázsló. A szintje azt mutatja meg, hogy menyire tapasztalt, mennyire járatos a mesterségében: ettõl függenek a képességei. Egy mástû varázslónak például naponta kettõ darab varázslat memorizálása van engedélyezve, amee nem specialista, és így tovább. Maguk nem ismerik ezt a rendszert?- Attól tartok, nem egészen - rázta a fejét a testes menedzser.- Pedig nagyon jól használható - sóhajtott az õsmágus. - Nos, ez esetben kénytelen leszlést alkalmazni. A fiatalember - bökött a bambán álldogáló Muszklira - nyolcadik szintû barbár alkasztból. A többiek így elsõ ránézésre mind nulladik szintû karakterek, kivév megközelítõleg negyedik szintû tolvaj lehet.- Na de kérem! - tiltakozott liluló fejjel a menedzser.- Biztosíthatom róla, hogy ez csupán formaság - nyugtatta meg El Fingster. - Lássuk csami van még... Ja igen. Megkaphatnám egy pillanatra azt a buzogányt?

Muszkli harcias képet vágva belekapaszkodott a fegyver nyelébe, Altamira azonban csábospillantást vetett rá, megrezegtette a szempilláját, majd könnyed mozdulattal kikapta a bár megremegõ markából a buzogányt, és átnyújtotta El Fingsternek.- Hm, hm - vizsgálgatta a fegyvert az õsmágus gondterhelten. - Ez érdekes...- Netán engedélyre van szükség hozzá? - kérdezte Átrázkó aggodalmas hangon.- Ó, szó sincs róla - rázta a fejét El Fingster. - Az Elpocsékolt Tartományokban rengethõs virgonckodik. Ha betiltanánk a fegyverviselést, minden pillanatban tömegmészárlás ti. Viszont õseink annyi elmés gyilkolószerszámot fundáltak ki, hogy az utóbbi idõben fez igény a szabványosításukra. Na figyeljen, jóember - fordult a hollófekete hajú barbárga ezzel a fegyverrel az Elpocsékolt Tartományokban kettõtõl hét HP-ig terjedõ veszteséosult okozni, plusz az esetleges erõbonuszok.Muszklinak tisztán hallható kattanással esett le az álla.- És... mi az a HP? - érdeklõdött Átrázkó kissé idegesen.

- Házipálinka? - kockáztatta meg Szkander Graun.- A HP az életerõt és a test ellenállóképességét mutatja - magyarázta El Fingster rosszzaadta a fegyvert Muszklinak. - Figyelmeztetem, fiatalember, hogy ha a megengedettnél nagyobb veszteséget okoz valakinek a fegyverével, azonnali hatállyal kitoloncolju a létsíkról. Varázstárgyaik vannak?- Feltételezem, hogy én annak minõsülök - sisteregte a levegõbõl Kywerd.Az õsmágus összevonta bozontos szemöldökét, és a lángoló ekevas felé intett.- Maradjon nyugton egy pillanatra, azonnal beazonosítom.Néhány kurta kézmozdulatot tett, mire Kywerd körül szivárványszín szappanbuborékok kezdalk pukkanás hallatszott. El Fingster feje fölött a levegõben egy aprócska, alig ötcentnty jelent meg; még élt, és kétségbeesetten tátogott. Az õsmágus állkapcsa elõreugrott,kiéhezett csukáé, és a vergõdõ halacska eltûnt a szakállas ajkak mögött.- Anyagi komponens - magyarázta csámcsogva. - Bosszantó apróságnak tûnhet, pedig egy me

ogult kollégámnak nemrégiben korai halálát okozta, hogy megfeledkezett róla. - PillantáKywerdre vándorolt, és elégedetten elmosolyodott. - No lám, már meg is vagyunk!S ezzel gyöngybetûkkel a nyitott fóliáns lapjára kanyarította: "plusz egyes ekevas, flangue".- Csodálom, hogy nincsenek jobban felszerelve - folytatta közben társalkodó hangon. - A Elpocsékolt Tartományokban a legtöbb kalandozó úgy fest, mint valami karácsonyfa. Aligjegyzékbe venni a sok varázspálcát, bájitalt és bûvös kardot.- Hosszú távon nem megy ez a létsík polgárainak a rovására? - érdeklõdött kíváncsian Sz- Szó sincs róla - rázta a fejét El Fingster. - A kalandozók nagyon érdekes állatfajtát. Kis csoportokba verõdnek össze, örök barátsági szerzõdést kötnek, aztán haladéktalanu

8/17/2019 7. A k†osz _ve


. Régóta tervezem, hogy szociológiai tanulmányt írok a viselkedésükrõl. Nos, uraim, a fl végeztünk. Óhajtanak idegenvezetõt?- Ha üzleti ügyekben is tud tanácsot adni az illetõ... - vont vállat Átrázkó.- Hogyne! - Az õsmágus megrázott egy csengettyût az asztalon. Az iroda mennyezete hirteen eltûnt, és csípõs õszi szél süvített be. A magasból egy hatalmas repülõszõnyeg siklohajú, bögyös harcoslány ült keresztbe tett lábbal, sodronyingben. Bal karján fura, kék szott. A sodronying inkább közszemlére tette, semmint eltakarta domborodó bájait; Muszk a barbár kocsányon lógó szemekkel meredt rá. - Hadd mutassam be önöknek régi munkatársasomat, Balfas alias Aljas kisasszonyt.- Találó név - jegyezte meg Altamira-Marlojzi, és viperatekintettel mérte végig a jövev- Igazán eredeti a frizurád, drágám - küldött feléje egy elragadó mosolyt az idegenveze szinte minden trampli így hordja a haját Nádcukorban, a Koldusok Városában.Miközben Átrázkó mogorván kiszámolta erszényébõl El Fingster markába a plusz szolgáltat, a kis csapat tagjai felmásztak a derékmagasságban lebegõ szõnyegre.- Igazán cuki kis láncinged van, kedvesem! - lelkendezett Altamira. - Valami antikvitás? Utoljára boldogult öreganyámon láttam ilyen ódon rozsdát.- Ó, legfeljebb egy évvel régibb a te sminkednél, édesem!Szkander Graun kihasználta, hogy egyelõre elterelõdött róla a figyelem, és félrevonta K a szõnyeg egyik sarkába.- Tudom, hogy én javasoltam egy rendesebb létsíkot, de nem vitted egy kicsit túlzásba?- Ez se jó, az se jó, a fene igazodik ki rajtad! - morgolódott az ekevas. - De ne féljszerintem a felszín alatt itt nagyobb a káosz, mint tûnik.- Indulhatunk! - szuszogta Átrázkó, amint nagy keservesen felkínlódta magát a varázsszõA rendhagyó jármû kecses libbenéssel elhagyta a Globális Elhárítás Centrális Irányítójá

a emelkedett. Szédítõ panoráma tárult fel elõttük, innen fentrõl az egész kontinenst be leginkább egy túlsúlyos, hascsikarásos teknõsbékára emlékeztetett, a másnaposság utolstovált karú idegenvezetõnõ rövid idõre felfüggesztette torzsalkodását Altamirával, és kgon beszélni kezdett.- Önök most az Elpocsékolt Tartományokat látják. Közvetlenül alattunk Hadova országa tea hírneves lovagkirály, XIII. Csoreszláv uralkodik. Messze földön elismert elmésségét akérdés is bizonyítja, amit személyesen alkotott meg. Kérem, figyeljenek: hogyan lehet fzni a tûzgolyó varázslat hatását? Nos?Senki sem érezte magát kompetensnek a válaszadásra.- Elõtte babgulyást kell etetni az orkokkal.Erre még Muszkli is felnyögött, pedig az õ észjárása nem kifejezetten volt fürgének monlátta, hogy a várt ováció elmarad, a vörös hajú idegenvezetõnõ sietve folytatta elõadás- Hadova állam lakosságának tizenöt százalékát õrült, gonosz és nagyhatalmú varázslók t

ten azzal a céllal, hogy a kóbor hõsök legyilkolhassák õket, és elrabolhassák a javaikai idõben a hõsök hatásfoka váratlan javulásnak indult, ezért XIII. Csoreszláv királynaktt megfelelõ számú varázslót importálnia. Az uralkodó egyébként nemrégiben nagyszabású meg. Ennek keretében a polgárok szakadatlanul föld alatti útvesztõket ásnak, majd külökkel és gonosz papokkal népesítik be õket, úgyszintén a fent említett hõsök egyre igényk kielégítése végett. Sajnos, a királynak ez a gazdaságpolitikája példátlan mértékû infllanatnyilag ott tartunk, hogy egy közepes fogadóban két aranydukátba kerül egy kupa boXIII. Csoreszláv ezen az áldatlan helyzeten úgy próbált javítani, hogy megalkotta az orhálózó kereskedõutak átfogó rendszerét. A kereskedõkaravánok célja, hogy a kalandozók kAz uralkodó reformterve azonban nem járt sikerrel, ugyanis hosszas kutatások után kénytn volt megállapítani, hogy országában az égvilágon semmit nem termelnek, a hõsöktõl, go és szörnyetegektõl eltekintve.- Igazad volt - súgta oda Szkander Graun Kywerdnek. - Mégis lesz keresnivalónk ezen a

létsíkon!- Távolabb, az az ötágú csillag alakú terület a Vörös Varázslók földje. Ezek az urak egtásosabb pusztító-romboló varázslatok kidolgozásának szentelik, az egyszerû, mindennapoa Tasha Ellenállhatatlan Szörnyû Röhögése néven ismert remekmûig. A minap korszakalkotójelentettek be: végre sikerült megalkotniuk Monsognor Zöldesbíbor Herélõsugarát, amely ban halálos a palotapincsik, a harcipincsik és a rotyogi nevû gonosz szörnyfaj tagjai elen. Ennek a fajnak egyébként a legutóbbi statisztikai felmérések szerint négy képviselnleg az Elpocsékolt Tartományokban, valamennyi nõnemû: kettõt rezervátumban tartanak, eegy híres tudós magángyûjteményében, az utolsót pedig kórházban ápolják elõrehaladott ka Zöldesbíbor Herélõsugár a palotapincsiken, a harcipincsiken és rotyogikon kívül minde

8/17/2019 7. A k†osz _ve


abszolút hatástalan, többen vitatják a felfedezés korszakalkotó mivoltát. A Boszorkányista Szövetsége nyilvános fórumokon rótta fel a Vörös Varázslóknak, hogy miközben mindea tömegpusztító mágia fejlesztésébe ölik, már ötezer éve képtelenek kidolgozni egy vaca, ami pedig minden bizonnyal elsöprõ népszerûségre tarthatna számot.- Botrány! - suttogta Altamira-Márlojzi felháborodottan.- A Vörös Varázslók földjén egyébként nemrégiben rendszerváltásra került sor, amelynek d-Fehér Varázslókra módosították, és nyilatkozatban deklarálták, hogy az országuk többéem káposzta alakú.- Mindez roppant érdekfeszítõ - szólt közbe idegesen Átrázkó. - Sajnos azonban szûkre srvünk nem teszi lehetõvé a további történelmi eszmefuttatások élvezetét. Nem láthatnánknevezetes kalandozók közül?- Kérem! - vont vállat sértõdötten Balfas alias Aljas kisasszony. - Szõnyeg, vigyél minegközelebbi helyre, ahol verekednek!A repülõszõnyeg fürge svédcsavart írt le, és az alattuk elterülõ sûrû erdõség felé vettraun kétségbeesetten kapaszkodott a szélébe. Álmában sem gondolta volna, hogy ötezer lángerszint fölött is lehet tengeribeteg az ember.Alig pár másodperc múlva megállapodtak egy keskeny erdei ösvény fölött. Az ösvényen kéts dalia vagdalkozott nagy bõszen. Éppen akkor értek oda, amikor az egyik egy jól sikerüsel irtózatosan fejbe kólintotta ellenfelét.- Hé, ez nem ér! - kiáltott felháborodottan a sebesült. - Te nem találhattál volna el! rosszabb a harci kódod!A másik vitéz azonnal leeresztette kardját.- Hogyhogy rosszabb? - méltatlankodott. - Elõször is rézsút jobbról támadtam, ami miatt- 1 jár, ráadásul ilyenkor a pajzsod értéke sem számít bele az AC-dbe.

- Fellebbezek a Globális Elhárítás Centrális Irányítójához! - fenyegetõzött az ellenfel- Mr. Muszkli! - fordult Átrázkó a gleccserkék szemû barbárhoz. - Normakontroll!Az ifjú harcos azonnal leugrott a szõnyegrõl, és egyetlen buzogánycsapással letaglózta lek egyikét.- Hé! - tiltakozott a talpon maradt hõs. - Nem is volt nálad a kezdeményezés!Muszkli sajnálkozó pillantást vetett rá, mintha valami gyengeelméjû kisborjú lenne, és n, hogy a páncélos dalia ájultan zuhant a bokrok közé.- Jól van, jöjjön vissza! - sóhajtott Átrázkó fáradtan. - A következõt!- Ebbõl még problémájuk adódhat - jegyezte meg Balfas kisasszony gondterhelten. - A munsa jóval több HP veszteséget okozott a megengedettnél.- Majd ha megérti, mi az a HP, jobban fog vigyázni - ígérte Átrázkó.A további hõsszemle elszomorítóan kiábrándítónak bizonyult. A nehézsúlyú szabálymódosíti irdatlan pofonjaival szemben. Szkander Graun, aki kezdetben csöppet sem ítélte bizta

tónak a Káosz esélyeit a küszöbönálló mérkõzésen, kezdett egészen felvidulni. Ha a Renden, még Leonsio is komoly reményekkel léphet ellenük a pályára!A tizenhatodik páros, akit bevontak a vizsgálatba, egy szálfatermetû, szarvsisakos óriág egy könnyû léptû, mokány elfbõl állt, akinek érdekes módon szénfekete volt a bõre, a zú és hófehér. Mivel csupán egy keskeny vívótõrrel volt felfegyverezve, Szkander Graun sélyt adott neki, véleményén azonban radikálisan változtatnia kellett, amikor a nyúlánktlen mozdulattal messzire röpítette ellenfele markából a jókora csatabárdot, és a torkázte pengéjét.- Add meg magad! - sziszegte. A sisakos óriás azonban csak röhögött.- Dehogy adom! - mondta. - Nagydarab ember vagyok, rengeteg a HP-m. Te legfeljebb hat pont veszteséget tudsz okozni nekem azzal a fogpiszkálóval, mert erõbonuszod szemel láthatólag nincs. Szúrjál meg kétszer-háromszor azzal a vacakkal, amíg megkeresem a omat, aztán majd folytatjuk, ahol abbahagytuk.

A fekete elf az égre fordította tekintetét.- Boldogok a lelki szegények - nyögte elgyötörten, és ledöfte ellenfelét.- Ez az! - pattant fel Átrázkó hirtelen lelkesedéssel. - Ez az ember kell nekem! Hé, ba! - kiabált le a szõnyegrõl. - Nem érdekli egy jól fizetõ ajánlat?- Szóba ne álljon ezzel a pernahajderrel! - förmedt rá Balfas kisasszony. - Hát nem látogy csalt?Átrázkó azonban már lent is termett a földön, Szkander Graunnal és Kywerddel a nyomábanonakodó Muszklit Altamira rángatta le.- Nevem Átrázkó con Man, menedzser és magánzó - mondta a napszemüveges törpe, és egy szlt elõ a mellényzsebébõl. - Balszélsõt keresek egy jól pozicionált csapatba.

8/17/2019 7. A k†osz _ve


- Örvendek - hajolt meg udvariasan az elf. - Én Vakondok nembeli Frizsider vagyok, a föld alatti Marcipán városából. Megtudhatnék valami közelebbit is?- Cherubioni futballról van szó - magyarázta Átrázkó. - Pontosabban amriki futballról. nincsenek, de fegyvert csak végszükség esetén lehet a pályán használni.- A végszükség pillanatát a mérkõzés kezdetét jelzõ sípszótól számítjuk - kottyantotta Az idegenvezetõnõ haragosan toporzékolt a perzsa mintás repülõszõnyegen.- Menedzser úr! - tajtékzott. - Utoljára mondom: hagyja békén ezt az elvetemült alakotk komoly következményei lesznek!Altamira, aki eddig a másokra terelõdõ figyelmet kihasználva mesterkedett valamit a szõg végénél, most hátralépett, és bûbájos mosollyal ajándékozta meg vetélytársnõjét.- Ne szívd mellre, drágám! - csicseregte. - Úgysincs mire!Balfas kisasszony a füle tövéig elvörösödött, és nagyot csapott a tenyerével a szõnyegr- Nem lesz olyan jó kedved, ha jelentem a dolgot El Fingsternek - sziszegte. - Gyia, te!A repülõszõnyeg nyihogva felágaskodott, és nyaktörõ iramban elszáguldott. Érdekes módont húzott maga után a levegõben.Szkander Graun aggodalmas képpel Altamirához lépett.- Szerintem ez nem volt okos dolog, Marlojzi - mondta gondterhelten. - Mi lesz,ha a nyakunkra hozza a Globális Elhárítás Centrális Irányítóját?- Aligha lesz rá alkalma. - A tündérlány az egyik közelben álló fára bökött. - Odakötötbik ághoz a szõnyeg végérõl a cérnaszálat.Átrázkó idõközben lelkesen magyarázott a hófehér hajú elfnek a Káosz-Rend mérkõzésrõl.- Meg kell mondanom, hogy az ajánlata csöppet sem antipatikus - jegyezte meg Frizsider, és belemerültek a szerzõdéskötés részleteibe.

Muszkli, aki eddig szomorúan bámult a távolodó repülõszõnyeg után, most a válla mellettdhez fordult.- Te Kywerd, mi a fene az az "anti"?- Az "anti" azt jelenti, hogy nagyon utálod, ami utána következik - magyarázta türelmesaz ekevas.- És mi baja enne a hapsinak a patikusokkal?Mielõtt azonban Kywerd válaszolhatott volna, Átrázkó sugárzó mosollyal közelebb lépett- Hölgyeim és uraim, örömmel jelenthetem, hogy becses társaságunk egy fõvel gyarapodottrizsider vállalta a megbízatást.- De csak azzal a feltétellel, hogy minél hamarabb eljuttatnak errõl a létsíkról - tettzá az elf. - Tudják, az én szülõhazámban, Marcipán városában minden hatalom gonosz elf en van. Én azonban fellázadtam ellenük, és a családi ebédeket követõen több alkalommal tam a mosogatást. Megtorlásul pincebörtönbe vetettek, és arra kényszerítettek, hogy éjj

választási tévéreklámokat nézzek.- Borzalom! - szörnyedt el Szkander Graun, és a hideg futkározott a hátán.- Az õrzésemet két fiatal hercegnõre bízták, akik minden lépésemet követték, még éjszakem, és különféle módokon zaklattak - folytatta rendíthetetlenül Frizsider. - Nekem azonondorlatos módon sikerült megszöknöm elõlük.- Hogyan? - álmélkodott Muszkli, a barbár.- Kivártam a pirosbetûs napokat. Akkor kissé lelohadt az érdeklõdésük.- Elnézést - rikkantott közbe Kywerd. - Innen fentrõl úgy látom, hogy dél-délnyugati irsebb csapat sárkány, két sziklagólem és néhány földicápa közeledik felénk, egy szakálla. Indulhatunk?- Haladéktalanul! - jelentette ki zordan Átrázkó, és mélyet szippantott a szivarjából. 7.

SZERELEM & MESTERSÉG

Avagy: Ki korán kel, álmos marad. Szkander Graun a hosszas gyakorlat adta fürgeséggel kiszökkent a lángok közül, és lehuptes ülepére. A tûzoszlop egy-két erõtlen lobbanás után kihunyt a háta mögött, és õ érdekisváros utcáján találta magát; a nyeregtetõs házak komoran összehajoltak, vékony csíko szabadon a borús õszi égboltból. Hûvös esõ szemerkélt, csúszóssá és bizonytalanná téveeket. A csípõs szél szomorú jajongással fütyült a roskadozó téglakémények között. A fél

8/17/2019 7. A k†osz _ve


Egyedül volt.Az nem lepte meg különösebben, hogy ilyen ítéletidõben a kutya sem jár kint az utcán; a már nyugtalanította, hogy a társai is eltûntek. Be kellett látnia, hogy Átrázkó és Marira minden különcségük ellenére hathatós segítséget jelentettek a csapattoborzásban, és foga, hogy elölrõl kezdje az egészet - nélkülük. Egészen megszokta már a kis csapatbanaráti káoszt.Föltápászkodott. Az utca sötét volt, egyetlen házban sem égtek fények, a pókhálós ablakogtak. Mikor a Pepita Királyságokba kerültek, Kywerd az idõeltolódásról locsogott valametséges lenne, hogy ugyanez a jelenség térben is megnyilvánulhat? Ez esetben nem kell nugtalankodnia: egyszerûen megkeresi a többieket, és csatlakozik hozzájuk. A környezet ntûnt túl fenyegetõnek, semmi jel nem utalt arra, hogy a közelmúltban démonok, élõhalottrehajtók jártak volna erre.Az utca túloldaláról váratlanul bizonytalan, ki-kihagyó léptek zaját sodorta át hozzá aenthetetlen félork hunyorogva pislogott a nedves dohszagot árasztó házak felé. Szemköztdán egy görnyedt, kalapos alak igyekezett elõre, felleghajtó köpönyegbe burkolózva; a faka közé húzta, arca ki se látszott a felhajtott gallér mögül. Szkander Graun integetveult feléje.- Halló! Uram! - kiabálta. - Nem látott véletlenül egy szivarozó törpét a titkárnõjévelevassal?Az ismeretlen megtorpant, és kitekintett a felleghajtó köpeny takarásából Szkander GrauVézna, halottsápadt fiatalember volt, szeme lázas tûzzel izzott. Rekedt suttogással vált, a félork a süvítõ széltõl alig hallotta.- A hetedik fiú hetedik fia visszatért a világba! Tegnap este tizenhárom füldugót meg et karajt kaptam postán. Ez bajt jelent. Jól vigyázz! Óvakodj az áspiskígyó jegyétõl!

- Hogyan? - hökkent meg a furfangos félork. - Kicsoda...?- Zebediah C. Martinelli. Õ hozta el a Sötét Pitypang üzenetét - bólintott ellentmondásn az idegen.- Vagy úgy! - hebegte Szkander Graun.- Cn mawn fhg'tsui gwai-pvtth - mondta az ismeretlen, és tovább sietett.- Magának is... - makogta a bõsz félork, és elhûlten nézett utána. Yvorl nevében! Hová A kalapos ifjú megszaporázta lépteit, és eltûnt egy sarokház mögött. Az utcán sûrû, vatott. Egyszerre csak vérfagyasztó ordítás harsant a kanyarból. Szkander Graun lerázta maermedt bénultságot, és ügetve megindult a kései járókelõ nyomában.Mikor befordult a szûk mellékutcába, kis híján orra bukott a köpönyeges fiatalember tesmkodva, szélmalomként hadonászva próbálta megõrizni az egyensúlyát. Mikor végre sikerül, féltérdre ereszkedett, hogy közelebbrõl is szemügyre vegye az ismeretlent.Szó mi szó, elég randán nézett ki. A sápkóros fiatalember fejét teljesen hátracsavarták

nkét párhuzamos szúrásnyom éktelenkedett, a bal szeme besüppedt, a jobb kifolyt, és még összekötötték a két lábán. A kalapjára valaki gyémántgombos nyakkendõtûvel egy cédulátattal:

SZOLGÁLJON EZ INTÕ JELÜL MINDAZOKNAK, AKIK RUMOT MERNEK RENDELNI EGY BELVÁROSI PIZZÉRIÁ

Szkander Graun bamba képpel meredt a sajátos szövegre. Feltámadt a szél, felkavarta a nkos ködöt, s panaszos szavába mintha kárhozott lelkek jajongása vegyült volna a pokoli akból, ahol a sátán sûrû babgulyása rotyog.Valami élesen megcsikordult a sikátor közepén; Szkander Graun gyorsan odakapta a fejét.y csatornarács nyílott föl a kövezeten, s alóla borzas, torzonborz fej bukkant elõ. Az an, mocskos hajfürtök alatt lázas szempár tüzelt. A különös jövevény Szkander Graun felarját.

- A Vörös Halál árnyéka rajtad! - suttogta elhalóan.- Izé... tudniillik... ugyebár... - dadogta a félork.- Jöjj közelebb, testvér, nincsen már sok idõm - nyöszörögte a csatornalakó. - Ezek a gtak, leköpdöstek, megmérgeztek, elátkoztak, feljelentettek és ellopták a szemüvegemet! dnom valakinek a Rend örökségét...Szkander Graun idegesen közelebb baktatott.- Én tulajdonképpen azért jöttem ide, hogy hõsöket toborozzak - jegyezte meg.- Hõsöket? Nincsenek itt hõsök! - nyögött fel a szurtos idegen. - Az összes hõs a temet bolondokházában végzi!És a jelek szerint nemcsak a hõsök, villant át Szkander Graun fortélyos agyán.

8/17/2019 7. A k†osz _ve


- Az õsvilág kimondhatatlan iszonyata visszatért - folytatta a csatornalakó. - Ügyünk ett, amikor a Fekete Gyermek leírta a hatszázhatvanhatodik idézõjelet. Fogd hát a szent izmánt, és õrizd úgy, mint a lelked üdvösségét!Egy összemaszatolt fémkorongot nyomott Szkander Graun kesztyûs kezébe. A félork letöröla a kulimászt, és látta, hogy valami nyakban hordható medál lehet. Két rövid szót vésteos kezek:

LOVE & CRAFT

- Szeretet és mesterség - bólogatott bölcsen. - Tiszteletreméltó jelmondat, az tagadhat!A torzonborz férfi szomorú, elkínzott mosolyra búzta az ajkát.- Ártatlan lélek, te semmit se tudsz még a magasabb összefüggésekrõl, melyek õrületbe tzemnyi halandót! Talán jobb is ez így...Egy utolsó sóhajjal sarkon fordult, és eltûnt a csatorna mélyén. Távoztában még odaveteak:- A Vörös Halál árnyéka rajtad!- Rajtad is! - vágta rá Szkander Graun szórakozottan, és visszahatotta a csatornanyílás fedelét. Aztán tûnõdve felállt, és a sikátor végébe hajította a furcsa feliratú medált különösebb súlyt a lelke üdvösségére.Mikor megfordult, hogy távozzon, egy tépett pongyolát viselõ nõvel találta szemközt magk a szemébõl csak a fehérje látszott. Az arca vastagon be volt mázolva spenótfõzelékkeln lángolt pengéjû áldozókést tartott.- Eljött a szertartás éjszakája - mondta színtelen, monoton hangon. - Ma éjjel, amikor

onyák holdja pályája zenitjére ér, a tengermelléki fattyú vére az oltárkõre hullik, és dõkben a kecskefejõk ivadékai...Szkander Graun óvatosan hátrált egy lépést, és a békesség kedvéért megpróbálkozott az i- Kedves kisasszony... ööö... a Vörös Halál árnyéka rajtad!A hatás lenyûgözõ volt, bár távolról sem az, amire a délceg félork számított. A hiányossikoltott, mint aki benne felejtette a kezét a mikrohullámú sütõben, és egyetlen határozdulattal szíven szúrta magát.- Hogy az a jó...Szkander Graun a homlokán kiütközõ verítéket törölgetve átlépett a pongyolás holttestenfõutcára. A köpönyeges ifjú teteme idõközben eltûnt, a helyén egy féregrágta pergamen, t hamburger és két használt óvszer árválkodott. A szemközti ház falára valami sötét follantásra vérnek tûnt, közelebbrõl azonban látni lehetett, hogy a hamburgerbõl származó tlen baljós szót festettek:

FREKVENCIAMORATÓRIUM

Szkander Graunnak kezdett elege lenni a dologból. Egyetlen jól irányzott rúgással a kih utca közepére küldte a félbehagyott hamburgert, és nagy dérrel-durral végigcsörtetett ali házsor mentén, a nyergestetõk árnyékában. Hát hülyének nézik õt? Hát az egyszerû féet?Ekkor közvetlenül mellette kinyílt egy ablaktábla, és valaki kiszólt rajta:- Mikor a földmélyi sötét hercegnõk a titkos börtönben...Tovább nem folytathatta, mert a felbõszült félork fordulatból olyan jobbegyenest vitt beki, ami a hegyi óriások nehézsúlyú bokszbajnokságán is azonnali kiütéses gyõzelmet vonután. Az ismeretlen szónok feljajdult, és elszállt, mint hóbagoly a zöldövezetbõl.- Ezt meg miért csinálta? - csattant föl egy ingerült hang a ház belsejébõl.

Szkander Graun ámuldozva bekukkantott az ablakon. A sivár, bútorozatlan, patkányürüléktan Átrázkó con Man térdelt a szemközti fal tövében heverõ Frizsider mellett, aki vérzõ yögdécselt.- Izé... azt hittem, megint egy dilinyós - makogta Yvorl isten harcos-papja.- Csak azt akartam mondani, hogy mikor a marcipáni hercegnõk a földalatti tömlöcben sangattak, igazán nem bántak velem kesztyûs kézzel, de legalább nem beszélték tele a fejemekkel - nyöszörögte a sötét elf.- Bocsánat - sajnálkozott Szkander Graun, és bemászott az ablakon. - Igazán nem akartamaguk hogy kerülnek ide?Átrázkó gondterhelten csóválta a fejét.

8/17/2019 7. A k†osz _ve


- Külön-külön érkeztünk erre a létsíkra. Valami mûhiba történhetett. Szerintem Kywerd eart idejönni.- Ha tudta, hogy mi vár ránk, akkor biztosan nem - bólintott a félork mély meggyõzõdéssmég az Elpocsékolt Tartományok is jobbnak tûnik.- Nos, én egy darabig összevissza kóvályogtam az utcákon - folytatta elbeszélését Átrázõszintén, kényelmetlenül éreztem magam: sehol egy bank, sehol egy ügyvédi iroda! Aztánm egy sereg ütõdöttel, akik valami kábítószert szednek mosakodás és értelmes beszéd elljtottak a tiszteletemre két szûzlányt, késõbb meg akartak kövezni, majd makacsul ragaszk hozzá, hogy igyak meg tizennyolc üveg szent ánizspálinkát.- És hogy vágta ki magát ebbõl a szorult helyzetbõl? - kérdezte Szkander Graun kíváncsi- Hiteles törvényszéki orvosi iratok és kórboncnoki jegyzõkönyvek segítségével sikerültekik, hogy valamennyien halottak - mondta a menedzser. - Ennek úgy megörültek, hogy azonnal elengedtek. A hátsó udvarban találkoztam Frizsider úrral.- És maga? - fordult a félork az elfhez.Frizsider nagyvonalúan legyintett.- Én is megjártam a magam kálváriáját. A részletekkel nem untatom önöket, inkább elmondtkeztetésekre jutottam.- Halljuk! - Átrázkó kényelembe helyezte magát egy kisebb halom téglatörmeléken.- Nos, amennyire meg tudtam állítani, ebben a városban kizárólag négy buggyant agyú sze normális polgári lakosságot valószínûleg már évekkel ezelõtt kiirtották. Mindegyik szeagyhatalmú, természetfölötti lényt tisztel, akinek hosszú évszázadok óta várják az eljöen feltehetõleg nagyjából-egészébõl békében éltek egymással, a szokásos orgyilkosságoktkintve. Sajnos azonban okom van feltételezni, hogy a helyzetben nem sokkal ezelõtt döntõ változás állt be.

- Hogyhogy? - döbbent meg Szkander Graun.- Ezeknek az eszelõsöknek a hablatyolásából azt veszem ki, hogy a négy isteni lény nemrlóban megérkezett.Átrázkó töprengve vakargatta az orra hegyét.- Nos, ebben az esetben csak egyvalamit tehetünk: megkeressük Kywerdet, és a lehetõ leggõsebben eltûnünk errõl a létsíkról. Természetesen csakis azután, hogy felkutattuk Altazonyt. Magának már részleteztem, kedves Szkander bég úr, milyen kínos következményekkeltávolmaradása az adóbevallásomra nézve.Iszonyú recsegés-ropogás hallatszott a ház fõbejárata felõl. Szkander Graun rémülten pa- Bekerítettek!Átrázkó kényelmesen hátradõlt a téglarakáson, és nyugodtan legyintett.- Ugyan, ugyan, csapatkapitány úr, csillapodjék! Ez csak Mr. Muszkli lesz. Még mindig nm sikerült megtanítanom rá, hogyan kell használni a kilincset.

És valóban: a következõ pillanatban reccsenve fordult ki a sarkából a szoba ajtaja, s aaddá vált nyílásban Muszkli roppant alakja tûnt fel. Nem volt egyedül; amint a porfelhõett, Altamira ugrott be a helyiségbe lelkesen tapsikolva.- Jaj, de izgi volt! Képzeljétek, fel akartak áldozni!- Ezen speciel nem csodálkozom - jegyezte meg rezignáltan Frizsider, ám aztán sürgõsen lgatott, mert védencének nyomában Muszkli is belépett a szobába, és védelmezõn átkaroltvállát.- Az volt a tervük, hogy a hajamnál fogva felakasztanak egy ereszcsatornára, aztán elevnen megnyúznak, de csak szép lassan, csíkonként - újságolta lelkendezve a tündérlány.- És minek köszönhetjük, hogy most a fent felsorolt sanyarú kilátások ellenére is a körAltamira kisasszony? - kérdezte Átrázkó.- Muszklinak - felelte szemérmesen mosolyogva Marlojzi-Altamira. - Fölkereste a gyülekezetet, és lebeszélte õket errõl a csúnyaságról.

- Hogy csinálta? - csodálkozott Szkander Graun.A tündérlány elpirult, és hízelegve odasimult a megtermett barbárhoz.- Igen nyomós érvei voltak - suttogta szemlesütve. - Néhányat orrba nyomott közülük.Ekkor kintrõl, az utca felõl vörhenyes fény szûrõdött be a helyiségbe, és közeledõ morarázkó felugrott a téglákról, és a padlóra rántotta Szkander Graunt.- Kushadjunk!Az ablakon kikukucskálva figyelték, ahogy lehajtott fejû, kámzsás alakok sokasága vonul ház elõtt, monoton litániát mormolva. Legalább kétszázan lehettek, és valamennyien fák kezükben. Egy kopaszodó, pocakos õrült, aki a fülében a Larousse-enciklopédia két vaskselte, fel-alá rohangált a fáklyásmenet elõtt, és teli torokból ordítozott.

8/17/2019 7. A k†osz _ve


- A szent diadém! A lángoló tiara! Az istenek koronája!- Mi a fenérõl beszél ez? - kérdezte suttogva Frizsidertõl a félork.A válasz azonban szükségtelenné vált. Ekkor ért ugyanis a kis csapatot rejtõ épület elé, ahol négy megtermett fickó hosszú fogókkal a szerencsétlen Kywerdet tartotta magasan ek feje fölé. Hiányzó társuk kétségbeesetten szikrázva vonaglott, ám az acélos szorításulni.- Engedjetek el! - rikoltozta. - Követelem, hogy azonnal tegyetek le! Kikérem magamnak ezt a hajcihõt! Én csak egy egyszerû ekevas vagyok!- A mindenit! - szörnyedt el Átrázkó. - Ha ezek az idióták valami ostobaságot csinálnakl, itt ragadunk ezen az eszement létsíkon az idõk végezetéig!- Tennünk kell valamit! - szögezte le Altamira határozottan, és azonnal visszavonult a zoba hátsó részébe.- Mármint lapuljunk meg minél csendesebben? - kérdezte szarkasztikusan Frizsider.- Ti vagytok az erõs férfiak!Muszkli felmordult, és a buzogánya után nyúlt. Szkander Graunt egy pillanatra elöntöttebeesés. Hiába tapasztalt harcosok mindahányan, a Káosz reménybeli bajnokai, ez a tenger eszelõs ízekre tépi õket, mielõtt két lépést tehetnének. Hirtelen azonban zseniális me- Várjatok! - intette le a társait. Aztán végignézett a várakozásteljesen feléje fordul nagyot nyelt. - Kimegyek. Fedezzetek!- Rajtam nem múlik! - vont vállat a sötét elf, és elõhúzta keskeny pengéjû vívótõrét.- Önnel vagyunk! - bólogatott Átrázkó, és fogalmazni kezdte a gyászjelentést.Szkander Graun elmormolt egy rövid fohászt, aztán felállt, és egyetlen nekirugaszkodássndült az ablakpárkányon. A közelben ballagó kámzsások értetlenül meredtek rá, ám egyikncán már kezdett derengeni a felismerés, és a csuhája alá nyúlt.

- A Vörös Halál árnyéka rajtatok! - ordította torka szakadtából a vakmerõ félork.A hatás nem maradt el. A hallótávolságon belül tartózkodó hívek iszonyodva néztek a harmajd kést rántottak, és azonnal öngyilkosságot követtek el. Szkander Graun elszántan a termett, széles karmozdulattal csinált helyet magának, és üvöltött, ahogy csak a torkán- A Vörös Halál árnyéka rajtatok! A Vörös Halál...A szeme sarkából látta, hogy bajtársai követik példáját; Frizsider és Átrázkó bekerítõ zorongatva a rohamosan apadó sokaságot. Muszkli is elõkerült, de õ nem igazán foghatta félork agyafúrt taktikáját, mert makacsul buzogánnyal csépelte a kámzsásokat. Így, négn már komoly erõt képviseltek; a körmenet szétszakadozott, a hívek hullottak, akár a leA fanatikus szektatagok azonban kemény ellenfélnek bizonyultak. A derékhad eleven torlaszt alkotott, egyre szaporodó holttestekkel zárva el az utcát, miközben a négy fogóvalzerelt férfi lépésrõl lépésre vonult vissza a fedezetükben, magukkal hurcolva a tehetetgõdõ Kywerdet, aki a nagy zsivajban nem hallhatta, mit kiabálnak a megmentésére indulók

utca végében hatalmas, díszes épület állt, gótikus üvegablakokkal; ide igyekezett a négasztott.Szkander Graun már teljesen berekedt, de rendíthetetlenül folytatta a harcot. Tucatjáva dõltek körülötte a hívek, a saját életüket is odadobva a szent cél érdekében. Ekkor a jós alakot pillantott meg, amint imbolyogva közeledik feléje a hullahalmok között. A kozodó, pocakos fõpap volt az, a Larousse-enciklopédia két kötetét a fülére szorította, nllja a gyilkos szavakat; eltökélt tekintetébõl halál sütött.Szkander Graun vállat vont, és teljes erõbõl lágyékon rúgta ellenfelét. A fõpap vinnyogsze, a két vastag könyv lehanyatlott. A ravasz félork gyorsan odahajolt hozzá, és a fül:- A Vörös Halál árnyéka rajtad!Dolga végeztével felállt, és körülnézett. Az utcán hatalmas rakásokban tornyosultak a hom eleven embert látott: a társait. Átrázkó széles vigyorral a képén rákacsintott.

- Ez férfimunka volt, Szkander bég úr!- Kywerd hol van? - lihegte a félork.- Attól tartok, sikerült bevinniük az épületbe - ingatta a fejét Frizsider. - Szerintemak szántak a szekták szörnyisteneinek.Rövid csend telepedett a kis csapatra.- Nincs más hátra, be kell mennünk érte - mondta ki végül Szkander Graun. - Egyenlõ eséogunk harcolni; négyen leszünk mi is, õk is.- Csak éppen õk istenek - morogta a sötét elf.Átrázkó rezignáltan legyintett.- Ugyan mar, az istenek sem mindenhatók! Vagy mégis?

8/17/2019 7. A k†osz _ve


A négy bajtárs óvatos macskaléptekkel lopózott föl a bélletes kapuzathoz vezetõ széles tamira a távolból figyelte õket, és csókokat hintve igyekezett bátorságot lehelni beléjelértek, Átrázkó némán bólintott Muszklinak, aki egyetlen hatalmas buzogánycsapással bes kaput. A halálra szánt harcosok váll váll mellett rontottak be rajta.És hüledezve megtorpantak.A boltozatos helyiséget égõ kandeláberek és a magasban lebegõ ekevas világították meg. dozó betört fejjel, holtan hevert a kövezeten. Miután elengedték, Kywerd bizonyára lesú nyilvánított róluk.A damasztlepellel letakart oltárkõ elõtt négy szálfatermetû alak állt: egy fehér hajú, zögekkel kivert lovagi páncélban; egy karcsú, klasszikus arcélû ifjú, ékköves diadémmalazbesztruhába öltözött férfi, akinek hiányzott a fél szeme meg a fél keze; és egy sebheldos, plundranadrágban, nyakörvvel, pórázzal.- A Káosz bajnokai - recsegte önelégülten Kywerd. - A melankóliai Elrak, Dorian HalfmocEzüstpéniszû Korom, és Ulrich von Betli kapitány, a Harcipincsi.- Sikerült rendezni kölcsönös nézeteltéréseinket - jelentette be méltóságteljesen Elrak- Sajnos, barátaink és harcostársaink ennek következtében elhunytak, de hát ez a barátoostársak sorsa - tette hozzá Dorian Halfmock.- Eljöttünk hát, hogy eleget tegyünk õsi kötelezettségünknek, és harcra keljünk a Káoszllen - vette át a szót Korom, az Ezüstpéniszû.- És hogy a ti személyetekben újabb barátokra és harcostársakra leljünk - fejezte be a atot Ulrich von Betli kapitány.Egy végeérhetetlennek tûnõ pillanatig néma csend uralkodott.- Micsoda középpályássor! - suttogta aztán Átrázkó áhítattal. - Egy ital mellett aláírh

8.FANSÖRPIKUS!

Avagy: addig jár a félork a kocsmába,amíg szét nem veri. - Mit akartok inni? - kérdezte Kywerd hálásan, amiért megmentették.- Sört nekem! - bömbölte Muszkli, és megdöngette izmoktól borított, aprócska pocakját.A többiek egyetértõen bólogattak.- Jó lesz a sör.Átrázkó az összes ujját feltartotta.- Nyolc sör rendel! - rikkantotta. - Jó habosan! Ezüstpéniszû Korom részvéttel pillanto

nedzserre.- Elõször azt hittem, hogy két ujjadat amputálták - vallotta be -, de most már tudom, hsak számolni nem tudsz. Mi ugyanis kilencen vagyunk, és te nyolc sört kértél, miközben adat mutatod.Átrázkó megvetõen pillantott a szomorkás képû piperkõcre.- Lehet, hogy számolni nem tudok - morogta. - De nekem legalább nem protézisem van bizonyos nemzõ tagom helyett, mint egyeseknek... ahogy a neved is mutatja.Ezüstpéniszû Korom felhorkant, és torkon ragadta a hájas menedzsert.- Mit merészelsz, te zsíros patkány!- Altamira! - kiáltotta Átrázkó. - Segíts!- Ne bántsd a fõnököt! - rikoltotta a titkárnõ, és hozzávágta a jegyzettömbjét Koromhoz- Na, na, kisasszony! - mosolygott rá kegyetlen képpel Melankóliai Elrak a lányra. - Csk semmi tetlegesség!

- Te csak ne pofázz, tejfelképû! - sikoltotta Altamira, és begörbítette a karmait. - Kim a szemed!- Tudja, hogy hívnak engem bizalmasabb körökben? - nevetett hátborzongatóan Elrak, és e Viharhozót, a géppuskát. - Az én nevem Asszonygyilkos Elrak. Mivelhogy elraktam láb alhites menyasszonyomat...- Mit akarsz a nõmtõl? - emelkedett fel az albino elõtt Muszkli fenyegetõen.- Senki ne mozduljon! - vicsorogta a Harcipincsi, a sebhelyes képû zsoldoskapitány, és vitázókra emelte az Exocet rakétát.Aztán a következõ pillanatban vinnyogva görnyedt össze, mivel hogy Vakondok nembeli Frider úgy rúgta vesén hátulról, hogy csak úgy kongott.

8/17/2019 7. A k†osz _ve


E támadásra elszabadult a pokol.Dorian Halfmock, aki eddig tétlenül nézte az eseményeket, meglengette a Ruhák Botját, vet mormolt, és a következõ pillanatban a varázslat hatott: valamennyien anyaszült mezteek lettek.Valamennyi férfi pillantása a felsikkantó Altamira kitárulkozó bájaira esett. Iszonyatoharc vette kezdetét e bájak birtoklási jogáért.Ám ez az õrület csak egy pillanatig tartott, mert Kywerd nagyot rikkantott.- Megyünk!Aztán az egész társaságot felragadta egy roppant forgatag, s Szkander Graun, aki a figylmeztetõ kiáltásra ijedten engedte el von Betli kapitány bokáját, amit eddig bõszen harelkészült a kellemetlen megérkezésre.Ám a gyomorba markoló létsíkváltás után ezúttal kivételesen puha, füves talajra érkeztees munkával sikerült eloltaniuk a fellobbanó bozóttüzet, látszólag semmi veszély nem feet.Valamennyien lihegve, kormosan, és valamennyien tök pucéron meredtek egymásra.A hirtelen jött õrület elmúlt, mintha nem is lett volna. A harcedzett kalandorok csodálva meredtek egymásra.- Miféle nyavalya támadott meg minket? - bõdült el von Betli kapitány, és az Exocet rakeresztül egymás után szemügyre vette csupasz sorstársait.Altamira ugyancsak szemrevételezést végzett. Utálkozva meredt Korom mûszervére, elnevetgát Szkander Graun szánalmas kis végzõdményén, és elismerõ pillantásokat vetett a magátkargatni próbáló Muszkli felé.- Ez aztán...Elrak, látván, hogy nem õ nyerte el a méretbeli vetélkedést, dühösen förmedt Dorian Hal

- Hol vannak a gönceim?Dorian Halfmock meglengette a Ruhák Botját, és hátulról visszafelé mondta ki azokat a vet, amiket az elõbb. A következõ pillanatban aktiválódott a varázs, és mindenkin megjelruhák.- Ez szép volt! - morogta Szkander Graun, és megpróbálta leráncigálni a fejérõl von Bet szagos plundranadrágját, de folyton beleakadt Altamira tûsarkú cipõjébe, mely a sarkána fülébõl meredt elõ.A többiek is hasonló, problémákkal küszködtek.Elrak lábán például Átrázkó con Men szivaros tárcája feszült, Altamira teljesen belegabm alsónadrágjába, Muszkli pedig sehogy sem tudta magán elrendezni az ágyékkötõje helyén melltartót.- Bocs! - morogta Dorian Halfmock, és ismét meglengette a Ruhák Botját.Gyors ruhaváltások kezdõdtek, mintha tréfás szellemkezek akartak volna kibabrálni velük

r a varázslat befejezõdött, kilenc elégedetlen kalandor ordított magából kikelten. Beleerdet is, az ekevasat, aminek az orra beleszorult Dorian Halfmock három éve le nem vetett csizmájába.- Bocs! - ismételte Dorian, és újra meglengette a Ruhák Botját.Elrak szó nélkül hozzávágta a hóna alá szorult Exocet rakétát. Hasonló tárgyak záporoztyikük talált.- Én csak még egyszer... - morogta a férfi sértõdötten.- Meg ne próbáld! - recsegte von Betli kapitány fenyegetõen, és a többiek is bólogattakEgyszerûbb módon, további varázslás nélkül oldották meg a problémát. Valamennyien levetsték a saját ruhadarabjaikat, s percekkel késõbb közmegelégedésre elégedetten néztek egelégedettebbnek Altamira kisasszony tûnt, aki ezentúl - valami ismeretlen oknál fogva -elõszeretettel kereste magának Muszkli társaságát, s mindahányszor lekicsinylõ mosoly vszája szélén, valahányszor Szkander Graun ágyéka felé pillantott.

- Tudom már, mi lehetett - morogta Szkander Graun. - Azon az elátkozott világon, bennünet is megszállt az õrület... a Vörös Halál Árnyéka vetült ránk, vagy mi...- Aha - morogta Átrázkó. - Pedig épp ünnepelni készültünk.- Nincs harag - morogta Ezüstpéniszû Korom, és gyilkos pillantást vetett a hájas menedzyaka felé.A többiek hümmgettek, de úgy tûnt, elült valamelyest a közvetlen életveszély.- És én friss, habos sört ígértem - emlékeztette a társaságot a heveny lábszagtól kisséd. - Íme!A kalandorok érdeklõdve forgolódtak.- Hol? Hol a sör?

8/17/2019 7. A k†osz _ve


- Én csak ezt a sivár, félig leégett hegyoldalt látom.- Meg ott azt az erdõt a völgyben.Kywerd valamivel magasabbra röppent.- Ott az erdõben... arra a kicsi tisztásra nézzetek!Nem láttak semmit.Von Betli kapitány a szeme elé húzta az Exocet rakétát, és a nézõkéjét többszörös nagyí- Házakat látok - motyogta. - Van egy nagyobb épület is. A homlokzaton egy cégér... sörllette a felirat. Nagyon messze van, de megpróbálom kibetûzni... KUPI... A KÉK... SÖRPIZ...Muszkli értetlenül bámult Átrázkóra.- Mi az, hogy "kupi"? - kérdezte.A menedzser megigazította a nadrágját, és szivarját cinkos vigyorral a pofája bal oldalta.- Az egy nagyon jó hely - morogta. - Kaja, pia, nõk...Muszkli felhördült.- Ott a helyem!Az egész társaság egy emberként lódult meg a távoli völgy irányába.- Ez a létsík a legnagyobb sörtermelõ az egész világon - magyarázta önelégülten Kywerd komlóból, malátábol meg hasonlókból fõzik a sokunk által kedvelt löttyöt, hanem varázskifacsart testi nedveket ízesítik és tartósítják... tudjátok, mint ahogy a Dünüke bolygek a saját testi nedveiket isszák...- Pfujj, milyen undorító! - jegyezte meg Altamira. - Én már nem is vágyok abba a kupibagyák meg õk a gusztustalan sörüket!A többiek szinte egyszerre hurrogták le.

- Már csak pár lépés Sörpfalva - kiáltotta Kywerd, amikor leértek a völgybe. Átrázkó a Akkor már látnunk kéne a házakat!- Hacsak nem mágia védi - jegyezte meg Frizsider. - Nem lenne meglepõ!- Ott a kupi! - kiáltotta Kywerd. - Vigyázz, Elrak, rá ne lépj!A társaság döbbenten torpant meg a térdig érõ házacska elõtt, mely úgy nézett ki, akár .A közelben még ennél is kisebb házak sorakoztak a páfrányok és gizgazok rejtekében. S aközött izgatott kék gömböcök rohangáltak.- Ez Sörpfalva - morogta Kywerd. - Nem túl nagy, elismerem, de ennél jobb sörtermesztõ yet nem tudok.A kupinak titulált fatuskóból kék apróságoktól körülvéve egy fehér szakállas, botra tám sétált elõ.- Üdv, Sörpapa! - kiáltotta Kywerd. - Meg tudnátok itatni kilenc fáradt utazót?

Az öreg hunyorogva nézett fel.- Kywerd! - harsogta reszelõs hangon. - Nahát, mennyit romlott a szemem, mióta utoljáraláttalak! Ha nem tudnám, hogy te vagy, ekevasnak néztelek volna.- A társaim szomjasak - terelte el Kywerd a témát más irányba. - Tudtok sört adni?Az öreg ismét felpillantott.- Hát... attól tartok, nektek nagyobb adagok kellenek, mint amihez mi hozzászoktunk -mérlegelte. - De talán megoldható. Már amennyiben van elég sörparanyotok, hogy megfizes.Elrak könnyed mosollyal elõrelépett, és átvette a társalgás fonalát.- Olyan izénk ugyan nincs - kezdte csevegõ stílusban -, de esetleg tudnék egy megoldástmiben megegyezhetnénk.Sörpapa aggódva pillantott rá.- És mi lenne az?

- Ti adtok nekünk inni, és mi kivételesen eltekintünk a hagyományainktól.- Amennyiben?- Nem mészároljuk le a kisdedeket, nem erõszakoljuk meg a szüzeiteket, nem lógatjuk felknál fogva a harcosaitokat, nem sütjük meg ebédre a kutyáitokat. Gondolom, ez elég nagység részünkrõl.Sörpapa bólogatott.- És ha kaptok sört, mindettõl eltekintetek?Elrak ünnepélyesen bólintott.- A szavamat adom rá - jelentette ki. - Semmi ilyen atrocitás nem fog történni részünkrfeljebb a falutokat égetjük föl, ha nem lesz elég hideg a sör...

8/17/2019 7. A k†osz _ve


Sörpapa nagyot rikkantott.- Halljátok ezt, sörpök? Sörperõs, Sörpilla, Sörpincér... ugorjatok, és görgessétek elõlegfansörpikusabb söreinket ezeknek a kegyes úriembereknek!Hamarosan apró, nyüzsgõ sörpikék tömegei görgették felfelé a számukra hatalmas hordókategbõl, s a szomjas kalandozók kellemes mellékízektõl mentes, hûs nedûvel olthatták a szIgaz, egy hordócska ûrtartalma még az egyharmad litert is alig haladta meg, de így legab azt a benyomást keltették, mintha dobozos sört fogyasztanának.Szkander Graun három hordónyi sör elfogyasztása után elégedetten böfögött, és közelebb i Elrakhoz.- Azt a "falufelégetést" ugye, csak tréfából mondtad?Elrak a söre hûvösségi fokát tanulmányozta.- Tréfa? - kérdezte zordan. - Ez valami külhoni szó?Von Betli kapitány elégedetten hajtotta fel a hatodik dobozos sörét, aztán sóhajtott.- Na... az ital hõfokával végeredményben elégedett vagyok - morogta. - És talán nem is felégetni a falutokat... de ha nem tennénk meg, hogyan nézhetnénk ezt követõen tükörbeyújtót húzott elõ a zsebébõl, felkattintotta a lángot, és a társaira pillantott. - Kezd akartok még itt valamit?Kywerd felrikoltott.- Ezt nem tehetitek! Ezek a kis sörpök mindenben a kedvetekre tettek!Elrak sóhajtott.- Állott volt a sör - motyogta. - Ez rossz jel.Von Betli kapitány lehajolt, hogy meggyújtsa a kupinak címzett fatönköt, de ekkor olyastörtént, amin még a kivénhedt Harcipincsi is alaposan meglepõdött.A levegõbõl egy pitypangokból font ejtõernyõ segítségével egy kajla orrú, húszcentis te

t alak hullott alá, egyik kezében egy nyivákoló macskával, a másikban egy nyitott ajtajesen üres madárkalitkával. A jövevény úgy hullott alá, hogy a lendülettõl kirúgta az önapitány kezébõl.A Harcipincsi bajsza erre a példátlan cselekedetre úgy meredt felfelé, mintha fel akarnyársalni saját szemeit. A társai közül többen keresztet vetettek volna, ha vallásosak. an mozdulni sem mertek a döbbenettõl.Azonban úgy tûnt, a jövevény nem fogta fel, mi történt, és csak az apró sörpikéket látt, ahogy a szájával cuppogott, erre lehetett következtetni.- Söpörödött sörp söpredék! - kiáltotta diadalmasan. - Most elkaptalak benneteket!Lehuppant a fûbe, és máris üldözõbe vette volna a legközelebbi sörpöket. Von Betli kapiegy villámgyors mozdulattal megragadta a fickó grabancát, és belegyömöszölte a madárketmacskájával együtt.A sörpök nagy-nagy üdvrivalgásban törtek ki. A Harcipincsi köré gyûltek, és örömükben m

a magasba dobálni. Össz erõlködésükben mindössze annyit értek el, hogy a kapitány megboan és hasra esett.- Terített betli! - nevetett Ezüstpéniszû Korom, és a fejét rázta. - Rebetli. Bukva...Von Betli dühösen tápászkodott fel, és máris az öngyújtója után nyúlt, hogy a kellemetlzze, amit elkezdett. Kywerd azonban most már határozottabban mordult rá.- Ne tedd! Ha megteszed, örökre itt felejtelek, és nem váltok veled létsíkot!A Harcipincsi megenyhült.- Jól van - morogta. - Ha már ilyen szépen kérsz...Melankóliai Elrak közelebb lépett a macskástól ketrecbe gyömöszölt, reszketõ fickóhoz.- Ez meg miféle szerzet?Sörpapa válaszolt.- Ó Kókuszpók, a konkurrensünk - felelte Sörpapa. - A Pálmaligetben lakik, és kókusztejelyett. Ki akar bennünket szorítani az Üdítõ Nedvek Piacról. Kókuszpók a csalárdság, a

rlat és a galádság megtestesítõje! Semmiféle becstelenségtõl nem riad vissza! A leghihe cselekkel próbált már mindenünkbõl kifosztani bennünket...Átrázkó csak most tért magához a sebtében megivott harminc korsó sör okozta kábulatból.- Cselek? - rikoltotta. - Ez a mi emberünk!- Ez a pöttöm kis mitugrász? - fanyalgott Muszkli. - Még a labda is nagyobb nála!- Mit számítanak a méretek? - kiáltotta Átrázkó mámorosan. - A csapatnak szüksége lesz sra is! Láttátok azt a szenzációs mozdulatot, ahogy kirúgta Rebetli kapitány kezébõl azen mindenre elszánt, jó cselezõ játékosok kellenek nekünk. Hé, sörpök, beleegyeztek, hol vigyük ezt a Kókuszpókot? Ha igen, hálából kezeskedem róla, hogy senki sem gyújtja fekat...

8/17/2019 7. A k†osz _ve


- Nono! - mordult fel egyszerre von Betli kapitány és Melankóliai Elrak. - Csak a sajátnevedben beszélj, hékás!A sörpök ettõl függetlenül hajlandónak bizonyultak a megegyezésre. Azt azonban kikötöttdegenek csak Kókuszpókot vihetik magukkal, az illetõ indián származású macskáját Sziú Myniuk vacsorára.Miután ebben megegyeztek, Elrak barátságos mosollyal mégis fel akarta gyújtani a falut, Kywerd heves szemrehányásokkal illette, és kilátásba helyezte, hogy az egész társaságoja, ha nem bírnak szabadulni a beidegzõdött reflexeiktõl.Hogy Sörpfalva végül mégiscsak porig égett, annak mindössze az az oka, hogy Kywerd oly e ragadta magával az általa cipelt kalandozókat, hogy megfeledkezett egy fontos dologró. Létsíkváltás esetén nemcsak a megérkezés helyén képzõdnek kellemetlen lángok... 9.I (am) NEW

Avagy: Új vagyok. Pedig nincs új a nap alatt.Legfeljebb a nap fölött. Az újabb létsíkváltásra bevett rendszerré vált tûzviharok és száguldozó lángcsóvák közöun fásultan fogadta a fejleményeket, és - tapasztalt, bölcs harcos lévén - már kísérlet a menekülésre. Miután a lángok utolsót lobbanva kihunytak, magukra hagyva a csendesen gyülekezetet - az utazást, hõálló azbesztruhájának hála, legjobban Korom vészelte át -,ork rezignáltan körülpillantott.

Ameddig csak a szem ellátott, kopár, elhagyatott síkság húzódott minden irányban; a derlen égbolt nyugati oldalán sápadt napkorong ragyogott beteges fénnyel, a keleti ívére pkét fogyóban lévõ hold - egy vörös meg egy kék - volt felkapaszkodóban. A táj sivár mon törte meg csupán; tízhúsz méterrel elõttük magányos pálmafa nõtt a forró homokban, enya a tövében fakadó forrás mellett heverészõ alakra. Az illetõ kanárisárga, kunkori orrúoslila vászonpantallót és méregzöld zekét viselt, a fején pedig háromkarimás nemezkalapcsengettyûk, használt fogpiszkálók, falinaptárak és zsugorított manókoponyák fityegtek úgy nézett ki, mint egy kuglibábú. Szemlátomást ügyet sem vetett a kis csapat érkezésé százlábút eszegetett egy cseréptálból, s közben pajzán balladákat olvasott fel magánaky elefántbõr kötéses könyvbõl, amelynek címlapján a Szent Fundabunda erkölcsös példázattt.- Ímhol a tusák mezeje; s ímhol az elsõ ellenfél! - szólt Dorian Halfmock elégedetten, melte a töltött páncélöklöt; von Betli kapitány azonban leintette.

- Tartóztasd meg magad, testvérem a Káoszban! Az idegen külsejét látván homályos sejtelk bennem; nincs kizárva, hogy mégsem a Rend isteneinek küldötte õ.- Hol vagyunk? - fordult idegesen krákogva Átrázkó Kywerdhez.Az ekevas megpróbált vállat vonni, aztán meddõ igyekezet után letett róla.- A dimenziók közötti ûrben, csak ezúttal egy barátságosabb vidékén - közölte. - Nyugatkló létsíkja található; keleten Inew legendás világa húzódik, mindkettõ ideális terep a- És miért vagyunk mi éppen a kettõ között? - okvetetlenkedett Szkander Graun; Kywerd an nem tûrte, hogy kétségbe vonják létsíkváltó technikájának szakmai színvonalát.- Hogy szabadon választhassunk, hová akarunk menni! - jelentette ki gõgösen.A kalapos idegen feltekintett a könyvbõl, barátságosan odaintett nekik, majd sajnálkozónogatással jelezte, hogy a pálmafa alatt csak egy hely van.A társaság elindult a különös öltözékû alak felé, aki mosolyogva figyelte õket, ám Szkat, a vonásairól valahogy hiányzik az õszinte lelkesedés. Mikor elég közel értek hozzá,

többiek elé, kivette a szájából a szivarcsutkát, és biccentett.- Békés utazók vagyunk, tisztelt uram, sajnos azonban nem ismerjük ki magunkat a helyi egközlekedésben. Meg tudná mondani, merre találjuk a legközelebbi létsíkot?Az idegen unott mozdulattal nyugat felé bökött.- Alig pár ezer mérföld, és máris ott vannak Vanciában. De a maguk helyében én nem menn- Ugyan miért nem? - firtatta Frizsider kíváncsian.- Mert az egy haldokló világ. Minden eltûnõfélben van róla: a napfény, a meleg, az ásvá. A levegõrétege annyira elvékonyodott már, hogy még a mélytengeri lepényhalak is komoliánnyal küszködnek.- Él egyáltalán még ott valaki? - szörnyülködött Szkander Graun.

8/17/2019 7. A k†osz _ve


- Hogyne - bólintott az idegen. - Többnyire különösképp szívós szörnyetegek meg ingerlée akad egy-két félig elfelejtett isten is, akik szép lassan bediliznek, ahogy fokról fora elveszítik a híveiket.Átrázkó zord képet vágott, és büszkén kihúzta magát, teljes százhuszonhat centis magass- Nem félünk az efféle pernahajderektõl! - jelentette ki dölyfösen. - A másik irányban A henyélõ idegen arcára ábrándos mosoly ült ki; mélyet sóhajtott.- Ah, a mesés Inew, a korlátlan lehetõségek hazája, amely nem ismeri a likviditási gond Csupa életerõs, tökkelütött kalandozó lakja: mennyi meleg szív, mennyi nemes arcél, meeszre tömött erszény! Istenem, de szeretnék eljutni egyszer oda!- És ebben mi akadályozza meg, ha szabad kérdeznem? - érdeklõdött Frizsider.A kalapos alak sértett pillantással mérte végig.- Udvariatlanság belebeszélni mások társalgásába! - jegyezte meg. - Egyébként már jó id hogy felkerekedem innen, csak a környezet sivársága nyomaszt kissé. Azonkívül hûséges zolgám, a derék, bár némileg nehéz felfogású Kacagó Ioucounu, akit a háta mögött Röhincen módom késlekedik utánam küldeni címerdíszes hintómat, drágaságokkal felmálházott öszembe tartozó hölgyeket.- Mégsem lehet annyira kihalt létsík az a Vancia - morfondírozott Szkander Graun.- És Inewrõl milyen információi vannak, uram? - kérdezõsködött tovább a rõtszakállú men- Tulajdonképpen nem túl sok. Jóval fiatalabb világ Vanciánál, nemrég merült föl csupángó tengerébõl.- Ezek szerint a Káosz befolyása ott ugyancsak erõs még, nem igaz? - csillant föl Átráz- Olyannyira, hogy a létsíkot teremtõ istenek még most is kapkodva igyekeznek kijavítan hibákat. Inewen a kódexmásoló papok jobb céllövõk a legkiválóbb íjászoknál, a leghatáslovagi csatapáncél számít, a harcosokból kifelejtették az érzelmeket, és a harcmûvészek

sincs róla, mekkorákat tudnak ütni a puszta kezükkel. - Az idegen elvigyorodott. - Mindz azonban semmi ahhoz képest, amely néhány boszorkánynak szegõdött orkhölggyel esett meremtés hetednapján szigorú megrovást kaptak a felsõbbrendû M.A.G.U.S.-októl, mivel nekiképpen nem is volna szabad létezniük!- Valóban elég kaotikus hely lehet - bólogatott Átrázkó.- De már készül a második, javított kiadás - nyugtatta meg az ismeretlen. - Inew hõsei ezt a rendezetlenséget!- Á, szóval hõsök is élnek ott?- Ojjé, de még mennyien! Azt beszélik, saját városuk is van, ahol a legrongyosabb hajlén is legalább két-három kitömött sárkányfejet tart a házi trófeagyûjteményében, és a bilátott módon virágzik, mert ha egy utcaseprõ meg egy rikkancs valami futó nézeteltérésb két-három pofont vált, egész lakónegyedek dõlnek romba tõle. Mindenféle náció megtaláltõl a bibircsókos toportyánokig, csak a Krygli létsíkjáról valló surranóknak nem sikerü

kõzniük Inewre. Pedig folyton próbálkoznak, de a határon kérlelhetetlen szigorral kiuta.- Tudna említeni egy-két hõst a nevesebbek közül? - kíváncsiskodott Átrázkó.- Hát, ugye, itt van elõször is a legendás Morogva Chei. A nevét onnan kapta, hogy kizágyszótagos szavakat használ, és azokat sem artikulálja kifogástalanul. Arról is közismey atombombával szokta feltörni a rántottának való tojásokat.- Középcsatárunk már van - rázta a fejét a hízékony menedzser. - Mások?- Számos történet vált közkincs tárgyává Alig Malcolmról, a titokzatos félvérrõl. És pefeledkeznünk hûséges barátjáról, a vándor popsztárról, aki...Szavait irtózatos mennydörgés szakította félbe. Az égbolt meghasadt, és a földöntúli fétizenhat méter magas, lobogó szakállú aggastyán lebegett alá a pálmafás oázishoz. Hajanyelvek lobogtak, két szeme páros fénykévét vetett, mint a kamionok reflektorai az éjszsztrádán. Az öregúr szemlátomást ingerült volt, Szkander Graun és társai legalábbis err

k a számolatlanul a fejükre záporozó villámcsapásokból.- Ravaszdi Kugli! - dübörögte visszhangzón, s göcsörtös mutatóujját a sziesztázó idegenMost meglakolsz álnok vétkeidért!- Ez Kacagó Ioucounu, a szolgám - magyarázta a kalapos férfi fesztelenül a fejvesztetteohangáló Átrázkóéknak, akik hiábavaló igyekezettel próbáltak maguknak fedezéket keresni. - Úgy látom, kicsit ideges. Egyébként villámcsapás ellen kiváló hatásfokú talizmánjainak darabját öt petákért megszámítom.- Jégvihar ellen is véd? - érdeklõdött Frizsider egy fûszál fedezékébe húzódva, a rosszanis beleunt elõzõ foglalatoskodásába, és tízméteres jégdárdákat kezdett hajigálni.- Nem, de van olyan is. Négy peták, féléves garancia. - Kugli letépett a kalapjáról egy

8/17/2019 7. A k†osz _ve


piszkálót, és Marcipán városának szülötte felé nyújtotta.- Elég legyen a szófia beszédbõl! - dörrent rá Ioucounu olyan hangerõvel, hogy a pálmafott a szelétõl. - Hogy merészelted eladni Vancia összes tengerét, Kugli?- Jutányos ajánlatot kaptam - védekezett Kugli ártatlanul. - Különben is, inkább dícséra páratlan tranzakcióért. Elvégre a vásárlók Óceánia létsíkjáról jöttek, ahol a szárazfa szúnyogok is kopoltyúval születnek.- De így a vanciaiak nem tudnak hajózni! - méltatlankodott az öregúr.Kugli vállat vont.- Még mindig jobb, mintha vízbe fulladnának.- Jó, hogy említetted! - horkant föl Ioucounu. - Vancia levegõjét miért kellett porciókva kiárusítanod?- Olyan sok volt belõle! Eszembe sem jutott, hogy elfogyhat. De lehet még importálni,esetleg Inewrõl. Mi lenne, ha megtennétek külkereskedelmi miniszternek?A megtermett aggastyán tajtékzott haragjában.- És mi van a napsütéssel? A röghegységekkel? A madárfüttyel? XIV. Lükeforosz császár h? Tündökletes Lefetyel pókirtó varázsszerével?- Az igazán nagyszerû üzlet volt - mosolyodott el Kugli szerényen. - Egy szó szerint fötti gerillacsapatnak adtam el, valami Marcipán nevû városból jöttek...Frizsider feljajdult, és a tenyerébe temette az arcát.- Nem fogsz meghatni a hitvány kibúvóiddal! - bömbölte Ioucounu. - Készülj a a halálra, Kugli; perceid meg vannak számlálva!A kalapos férfi tréfásan megfenyegette az ujjával.- Nem úgy van az! Ha az én bõrömre fáj a fogad, elõbb hûséges barátaimmal és védelmezõied! - S ezzel nagyívû gesztussal a körülötte heverészõ bajnokokra mutatott.

Ez mindenkit váratlanul érintett.- Törékeny korcsok! - harsogta Ioucounu, és megvetõ mozdulattal karba fonta a kezét. - mi esélyetek nincs ellenem! De lássátok, milyen nagylelkû vagyok: átengedem nektek az esapás jogát.Átrázkó feltérdepelt, és bizonytalanul jelentkezésre nyújtotta a karját.- Legyen szabad megjegyeznem, hogy nekünk ehhez az úriemberhez az égvilágon semmi... - ezdte akadozva, Kugli azonban egy szigorú intéssel elhallgattatta, és odahajolt hozzá.- Derék szolgám nem szereti, ha hazudnak neki - súgta a fülébe bizalmasan.- Mármint hogy én... - képedt el a napszemüveges törpe, de nem tudta folytatni. A pimasak létezik egy olyan foka, amely felér a nehéztüzérség kartácstüzével.- Na, mi lesz már? - mennydörögte a bõsz öregúr türelmetlenül. - Csipkedjétek magatokateledkezek az ígéretemrõl!Nem volt mit tenni; a kis társaság kupaktanácsra gyúlt össze néhány lépésnyire az oázis

fejüket, és egymásra néztek. Nem voltak túl rózsás kilátásaik; még a Pepita Királyságokntek kissé, és ami ennél is megdöbbentõbb volt, Muszkli is elbátortalanodott.- Azt állítom, inkább ezt a kalapos töpszlit kéne lekaszabolni, és tálcán átnyújtani feló uraságnak - javasolta von Betli kapitány.Frizsider a fejét rázta.- Szerintem megharagudna ránk, és mire kettõig elszámolnánk, szecskává aprítana minketzével akarja a vérét ontani - mondta. - Azt hiszem, itt az ideje, hogy bevessem a titkos fegyveremet.Azonnal mohó pillantások kereszttüzébe került. Szelíden elmosolyodott hát, és zekéje besolt egy tízcentis sakkfigurát, amely ugrani készülõ párducot ábrázolt.Nem lehet azt állítani, hogy mozdulatát osztatlan lelkesedés fogadta volna.- A fejéhez vágjuk, vagy a talpa alá csempésszük, hátha elbotlik benne? - kérdezte Kyweon.

- Ostobák! Ez nem közönséges kisplasztika! Ebbe a sakkfigurába a nemes Guinevaracsk lelvan bebörtönözve, az éteri síkok legendás vadászáé, a mennyei vadonok koronázatlan kirámancscsapása egyet jelent a keserves halállal!- Hm! - dörmögte Kywerd tamáskodva. - És maga, tisztelt Frizsider úr, kipróbálta már ezzét?- Még soha - felelte a sötét elf. - De tudom róla, hogy a marcipáni gonosz hercegnõk fé, dédelgetett kincse volt. Amikor elõször láttam, nyomban felvilágosítottak, micsoda hilen hatalom rejtezik benne. Így hát kényszerû távozásom során habozás nélkül zsebrevágtÁhítatosan letette a földre a szobrocskát, és elrebegte a szent varázsszót.- Jöjj, Guinevaracsk!

8/17/2019 7. A k†osz _ve


Halk pukkanás hallatszott, és a sakkfigura helyén piszkossárga füstfelhõ jelent meg. Hazétoszlott; aprócska, cirmos kiscica bontakozott ki belõle, sötétrózsaszín szalaggal a Érdeklõdve körülnézett, aztán odasétált a zavartan álló Frizsiderhez, a lábához dörgölkövetelte a simogatást.- Ennyit a nõk szavahihetõségérõl - jegyezte meg Kywerd.- Nem is tudom... - tûnõdött homlokát ráncolva von Betli kapitány - Egyszer hallottam ehér nyuszikáról, amelyik egymagában lemészárolt egy egész lovagtársaságot, akik a Szent...- De annak ekkora fogai voltak! - mutatta neki Elrak.- Hamarost eldönthetjük a kérdést - jelentette ki Ezüstpéniszû Korom. - Fenyegessük megt, és ha vicsorgón fenekedve ront ránk, akkor hasznát vehetjük a mágus ellenében...S ezzel a békésen doromboló kismacskára emelte a hordozható Exocet rakétát.- ELÉG VOLT! - üvöltötte Ioucounu dühöngve. - Nem tûröm tovább ezt a tötyörészést! Imád!- Mi az, hogy rusnya? - háborodott föl a vitéz félork. - Hát rusnya vagyok én?Senki sem felelt neki; társai lélekszakadva rohantak a látóhatár különbözõ pontjai feléEkkor vakító villanás lobbant a morcos öregúr elõtt - Kuglit annyira meglepte a hirteleenség, hogy még Szent Fundabunda erkölcsös példázatait is leeresztette egy pillanatra -ire a fényviszonyok ismét helyreálltak, két különös alak állt a lapály közepén. Az egyiamuszín hajú, kezében hosszú, szarvdíszes varázsbottal; mélykék köntösének csuklyáját a - borostás állú férfi, fekete útiruháját csillogó flitterek ékesítették - hevederes utezett Ioucounura; hátán átvetve elektromos gitárt hordott, melyrõl messzire világított hõse, Inew szépe felirat.- Megállj, varázsló! - kiáltotta bõszen; fülsértõ kappanhangja volt, mint a legtöbb oly

, akik népszerû énekesnek képzelik magukat. - Ne illesd kezeddel ezeket az ártatlanokat- És ugyan miért ne? - érdekõdött a tizenhat méteres öregúr, olyan résztvevõ kifejezéssha egy gyengeelméjûvel beszélne.- Mert õk a Káosz bajnokai! Alkalmazónk, az Arel, Ranagol & Co. multiracionális nagyválat utasított minket, hogy siessünk ide, és keljünk a védelmükre, mielõtt valami bajuk e- Ezenkívül az igazgatótanács kölcsönös megegyezést írt alá a nagyrabecsült Yvorl elnökmében a következõ bajnoki idényre a tiszta bevétel tizenkét százalékáért kölcsönad minktehát nem tûrhetjük, hogy fenyegesd a csapattársainkat - tette hozzá a csuklyás jövevén- Milyen nevet írhatok a fejfátokra? - érdeklõdött szelíden az öregúr.- Törjön Kia Gorduin! - vágta rá a gitáros.Ioucounu elkomorodott.- Nem tudom, mióta szokás sértegetni nálatok a tisztességes ellenfelet...- A barátom megjegyzésében semmi sértõ szándék nem volt - oktatta ki a csuklyás idegen

Gorduin az õ becsületes neve. Magam Alig Malcolm vagyok, a mágia és a bûbájosság mesteInew-szerte rettegett félvér.- Félvér? - csodálkozott az aggastyán, és megpróbált bekukkantani a kámzsa alá; tizenhaból elég nehezen ment. - Milyen félvér?- Ritka és legendás fajta tagja - felelte Alig Malcolm büszkén. - Atyám s anyám két külrtozott: egyikük férfi volt, másikuk asszony!- Tréfálkozzatok csak; sok idõtök úgysem maradt már! Veled fogom kezdeni, dalnok! - vicott el Ioucounu. Dörgõ hangja elváltozott, mintha földöntúli sugallat szállta volna megdelem halálig folytatódik. Csak ketten leszünk, te és én. Harcos harcos ellen. Acél acé. Ha nemet mondasz, ha kibúvót keresel, megölök mindenkit. Válassz!- Rosszkor jöttél, Röhincs! - mondta Törjön Kia Gorduin, és elfújta, mint a gyertyalángRavasz Kugli csalódottan felkiáltott, és szemrehányóan nézett az újonnan érkezettekre.- Már elnézést, de ez még regénybefejezésnek is silány volt! - méltatlankodott.

A többiek lassan visszaszállingóztak a tett színhelyére. Átrázkó kissé bizonytalanul fotterekkel teleragasztott dalnokhoz.- Az elõbb... tényleg igazat mondott, Mr. Törjön Ki?- Úgy nézek én ki, mint akinek hazugságra áll a nyelve? - kérdezte a bárd gõgösen.- Yvorl mentsen attól! - szabadkozott a törpe sietve. - Valóban nagy hasznát vennénk kéen remekbe szabott hátvédnek; valóságos tartóoszlopai lennének a védelemnek! Mi tagadásk sietõs a dolgunk...- Úgyhogy máris indulunk! - rikkantotta Kywerd, és a népes gyülekezet fölé röppent. Lánsaptak fel körülöttük, beburkolták, körbevették õket.- Hé! - tiltakozott Ravaszdi Kugli. - Nekem semmi közöm az egészhez! Hagyjanak békén en

8/17/2019 7. A k†osz _ve


zzel az ostobasággal! Álljanak meg, Vanciánál kiszállok! Nevezetesen éppen egy Almáriumtományba tartok.- Az a gyanúm, hogy most velünk tart - jegyezte meg Melankoliai Elrak. - Egy Nagy Küzdelem veszi hamarosan kezdetét.- Ó, nem! - kiáltotta Kugli. - Most már lassan kezdem azt hinni, hogy a Sors élvezi, hakibabrálhat velem! Hát én már a legpechesebb helyzeteket is képes leszek kifogni?- Hogy volt ez? - lépett közelebb Átrázkó. - Ön sok helyzetet kifogott már?- Hát, nem kenyerem a hencegés, de annyit mondhatok, sokkal több kínos helyzetet kifogtm én már, mint önök valamennyien együttvéve...- Ez remek! - csillogott Átrázkó szeme. - Úgyis szükségünk lesz egy jó kapusra. 10.AMRIK

Avagy: Addig jár a koporsó a kútra,amíg ki nem tör a ragály. Szkander Graun ezúttal már felkészült a létsíkváltásra, és fele akkorát sem esett, mintlmakkor. Ám zuhanása és földnek csapódása még így is legalább olyan diadalmas volt, mineg.Azonban ennek ellenére fürgén kiszökkent a mellékhatásként fellángoló tûzbõl, és eloltoasonlóképpen cselekedtek, kisebb avagy nagyobb intenzitással.- Hol vagyunk? - kérdezte Ravaszdi Kugli, és megvakarta a homlokát cikornyás, kuglibábu

oló, baromkarimájú kalapja alatt. - Ez Almárium lenne, az én hazám?Szkander Graun a fejét rázta. Így akarta eloltani a fején a lángoló sörtét. De aztán mézével lapogatta meg.Kugli nemleges válasznak vette a félork fejrázását. Mindkét karját a magasba emelve átk- Hé, Ioconu, te patkány, akit a háta mögött Röhincsnek hívnak... ha hallasz engem valacaum folyó völgye fölé emelt udvarházadban... hát csak annyit mondok...- Hol van Frizsider? - szólt közbe rekedten von Betli kapitány.- ..igen, hol van... - Kugli neheztelõen pillantott a vén Harcipincsire. - Miért tennék fel Röhíncs Ioconunak ily dõre kérdéseket?Melankoliai Elrak melankolikus ábrázattal pillantott körül.- Valóban, hol az a szurkos képû kurafi?- Induláskor még megvolt! - jegyezte meg Altamira kisasszony, s némi örömmel nyugtázta, ennyi fess lovag között õ az egyetlen nõnemû egyén.

- Mirõl beszélnek? - érdeklõdött Törjön Kia Gorduin, és levette a válláról a gitárját. daloljak valamit?- Elõfordul néha létsíkváltásnál - magyarázkodott Kywerd sietve, hogy elébevágjon a nyaogy a szállítandó személyek egy része úgymond... térben és idõben elcsúszhat valamelyessmi meglehetõsen ritka természeti tünemény...A többiek körülnéztek. A társaság java része hiánytalanul megvolt, csak a fent említettt. No persze nem mindenkinek. Sõt!Átrázkó rosszkedvûen pillantott körül.- Keressük meg? Mármint... érdemes a drága idõt fölösleges kutatásra pazarolni?Többen a vállukat vonogatták. Szkander Graun azonban nem intézte el a dolgot egy vállvol.- Dehogyis! - horkant fel. - Épp elég nyavalyás csürhe vagyunk nélküle is! A hiányával lt az ütõképességünk...

Többen bólogattak.- Hát akkor! - vezényelt Átrázkó megkönnyebbülten. - Gyerünk a Nagyfõnökhöz!- Nem vagyunk kissé kevesen? - aggódott Szkander Graun.Átrázkó vállat vont.- Ha szükséges, esetleg én is pályára lépek...- Húsz játékost kellett volna hoznunk... plusz a tartalékokat...Átrázkó nagystílûen vállat vont.- Semmi gond. Majd gyakran cserélgetjük a helyünket, hogy ne tudjanak megszámolni bennüt. Észre sem fogják venni, hogy kevesebben vagyunk.Szkander Graun ugyan kételkedett ebben a megoldásban, de nem öntötte szavakba a kétsége

8/17/2019 7. A k†osz _ve


lgyötört képpel, rosszat orrontva indult a társai után abba az irányba, amerre Átrázkó ki Stadiont sejtette.Azonban amikor felértek a Lelátó-hegy csúcsára, valamennyiõjüknek elállt a szavuk. Abbamas völgyben, ahol a mérkõzés megvívását tervezték több tízezer alak rohangált összevis mágusok és ördögimádó papok gyakorlatoztak, a levegõben tucatnyi roppant sárkány röpköiási volt a nyüzsgés.- Mik ezek? - kérdezte könnyedén Melankóliai Elrak. - A szurkolók?Von Betli kapitány a szeme fölé emelte a kezét, hogy leárnyékolja a naptól, Átrázkó pedkapta a kezét, hogy inkább ne is lássa a jókora tömeget.- A Rend erõi - morogta. - Náluk valószínûleg nem lesz gond a létszámmal...- Azt mondod? - kérdezte Melankóliai Elrak flegma félmosollyal, és leakasztotta a válláViharhozó" feliratú géppuskát.Von Betli kapitány az Exocet rakétával babrált, Dorian Halfmock a Ruhák Botját húzta elpedig a nadrágjába nyúlt, hogy felkészítse a küzdelemre névadó varázspálcáját. Törjön K dalolni készült. Alig Malcolm máris befogta mindkét fülét.Átrázkó azonban kitárt karokkal ugrott eléjük.- Hohó, uraim! - kiáltotta. - Mi lesz a Nagy Mérkõzéssel, ha önök még a kezdõ sípszó elfelet lemészárolják. Ha most nekirontanak annak a seregnek, Mark'yhennon vétót emel maj minden megy tovább mint eddig. Vérontások, mészárlások, gyújtogatás, erõszak...Von Betli kapitány kéjesen sóhajtott.- Akkor... nekik megyünk? - érdeklõdött.- Ugyan már! - mosolygott Elrak, és nevéhez híven bánt a géppuskájával. - Igaza van ennpatkánynak... Engem izgat ez a meccs.Korom morózusan engedte el ezüstbõl készült hímtag-protézisét.

- Engem egy idõ óta már semmi sem izgat - vallotta be, majd kissé elpirult.- Ott van Yvorl! - kiáltotta hirtelen Átrázkó, és elõremutatott.A gyakorlatozó Rend-csapaton túl, a teknõszerû völgy túlsó végében egy magányos alakot lommal fölöslegesnek tartjuk leírni az isteni küllemet, a korintoszi mintás lábakat, meebeket, de higgyék el, hogy Yvorl volt az. A Káosz Istene magányosan sétált fel-alá, odsza egy tíz méter hosszú sávon, s fáradhatatlan lábai már fél méter mély ösvényt tapostelezve, hogy Yvorl minden valószínûség szerint már többször is megtehette ezt a rövid úivel ezen a részen nagy sebességgel közeledett, másodpercenként kellett fordulnia. Mindfordulónál égzengésszerû szitkok hallatszottak, melyekból Szkander Graun a saját nevét lani, s ugyanakkor az Isten szemébõl Falugyilkos Szikrák és Istentelen Tûzgolyók röpköd robbanásokkal omlasztva le az immár homorú sziklafal oldalát.- Hm... - jegyezte meg Átrázkó. - Isyenünk türelmetlennek tûnik. Jobb lesz, ha sietünkÉs úgy is tettek. Sietve indultak meg az ellenkezõ irányba, ám nem jutottak messzire. Y

l ugyanis nyilván megorrontotta a gyávaság verejtékének szagát, és közvetlenül eléjük t- Szkander Graun! - bömbölte fülrepesztõ hangerõvel. - Hol a pokolban késlekedtél, te fSzkander Graun az ujjait kezdte tördelni, de csak Altamira hangos sikoltozására jött ráogy ezt nagy izgalmában nem a saját ujjaival teszi.- Én csak... én csak...- Gyerünk az edzésre! - bömbölte Yvorl. - Rögtön kezdõdik a meccs!Ravaszdi Kugli lépett Yvorl elé, és cikornyás mozdulattal meglengette háromkarimájú kal- Nos, ha ennyire sürgõs, nagyuram - kezdte a tõle megszokott nyájas mosollyal -, mielõelvinné ezeket az urakat az edzésre, én talán elbúcsúznék tõlük. Tudja, kellemes órákat melléjük szegõdtem útitársnak, és szívesen meg is nézném ezt a meccset, de hát hosszú engem ott várnak...Yvorl megütközve nézett a nyájas mosolyú idegenre.- Ki ez? - kérdezte végül.

- Kugli - sietett közbeszólni Átrázkó. - A kapusunk!Ravaszdi Kugli csodálkozva vonta fel a szemöldökét.- Ugyan, nagy jó uram, ez az alak itt bizonyára elmebeteg, hogy ilyen képtelenséget állagy talán a nagy meleg ment az agyára. Bárhogy legyen is, önnek nyilván elég rám vetnieen szemét, hogy megállapíthassa az elõbbi kijelentés valóságtól való elrugaszkodottságákapus, lévén hogy azt sem tudom, mit jelent ez a szó. Bár portásokról már volt szerencni...- Edzésre! - bömbölte Yvorl ellentmondást nem tûrõ hangon, és a farka lendítésével vissfejtegetésekbe mélyedt kuglit a többiek közé. Aztán kitátotta a száját, és...... és egyszerûen leköpte õket!

8/17/2019 7. A k†osz _ve


Az isteni nyál, akár valami túlméretezett ejtõernyõ, szétterült fölöttük, beborította õllanatban teleportáltak.A völgy túlsó részében érkeztek meg, és a nyál, akárha nem is lett volna, egyszerûen elfura módján meghökkent vándorok, ha lehet, még inkább meghökkentek lettek. A völgynek , ahová érkeztek, megközelítõleg kétszer annyi alak rohangált és gyakorlatozott, mint ak részén a Rend csapatában.Mivel ezt a gyakorlatozást a hegyoldal korábban eltakarta Szkander Graun és társai elõl nem láthatták azt a sok ezer fickót, akik fekvõtámaszokat, törzshajlításokat csináltakba mélyedtek, démonokat idéztek, sem pedig azt a megközelítõleg száz ember fajú játékosssza kergettek egy kerekded bõrholmit.Melankoliai Elrak csodálkozva mutatott a bõrholmi felé a géppisztolyával.- Mi a nyavalya az a gömb? - kérdezte. - Egy gömbdémon... ami elõl menekülnek... vagy argetik?- Az a labda - magyarázta Átrázkó nagystílûen. - Azt kell a kapuba lõni.Elrak szeme felcsillant.- Értem már - motyogta üdvözült mosollyal. - És hol a kapu?- Ott! - mutatott Átrázkó a sziklafalra rajzolt négyszögletes keretre.Melankóliai Elrak sietve elkérte von Betli kapitánytól az Exocet rakétát, célba vette a amikor úgy érezte, hogy a lövése megfelelõ irányba megy, meghúzta a ravaszt. A rakéta sivítva szelte át a zöld fû fölött a százméteres távolságot, telibe találta a bõrgolyótdorta a sziklafalnak, ahová a kapukeretet festették.Iszonyatos robbanás reszketette meg a sziklafalat, hatalmas kövek repültek, és a leomlógyoldal fél tucat döbbent játékost temetett maga alá.- Ezt hívják gólnak? - kérdezte Elrak elégedetten, és visszaadta a rakétavetõt von Betl

em is bonyolult játék...Yvorl egyetlen szeme másfél méteres lángot vetett, de a dühe ennyivel ki is merült.- Nos hát - tárta szét a karját Átrázkó elnézést kérõ mosollyal -, mint látható, a játéapotnak örvendenek... bár igaz, ami igaz, a taktikai fegyelem dolgában akadnak még apróvítanivalók... úgyhogy valóban ránk fér az edzés, ha le akarjuk gyõzni a Rend csapatátYvorl csak most jutott el odáig, hogy felordítson a meglepetéstõl.- Tetvek! - bömbölte. - A legjobb játékosaimat öltétek meg! Egy vagyont fizettem a szere! És ti ráomlasztottátok a hegyet a legjobb játékosaimra!- Az nem lehetséges - szólt közbe nyájas mosollyal Kugli. - Ugyanis, ha nem mondtuk vola... mi vagyunk a legjobb játékosok. Szabadkoztunk ugyan eleinte, de voltaképpen a legjobbak... azok mi vagyunk. Ha egy vagyonról... meg némi varázstárgyról van szó, amivel ztíthatom Röhincs Jokonut... én például a világ legjobb kapusa vagyok. Mikor kezdõdik a fõnök?

Yvorl tajtékzott.- Számotokra? Semmikor!Átrázkó szájában megrezdült a szivar.- Hogyhogy?- Úgy, hogy ti csak tartalékok lesztek! Ilyen pancsereket már csak akkor vetek be, haminden kötél szakad! De addig is... mars, kitakarítani az öltözõt, felsikálni a folyosóni az öltözõt körülvevõ mágikus védõárkokat, amiket azok a hülye hegyióriások latrinánaÁtrázkó sértett önérzettel gyûjtötte maga köré kis csapatát, és szó nélkül vonultak el Ezek némelyike fura, hosszanti csíkos szerelést viselt, melyek hátán nagy számjegyek éedtek. Ezek a nevetséges öltözetû alakok dirigáltak a szájtáti százaknak, akik megpróbáAz egyik ilyen rabruhás alak elkérte a labdát, feldobta a levegõbe, a lábával illette aoly módon rugdosta, mint egy varázsló a lusta famulusát, hogy mindig ugyanoda essen visza.

- Mit mûvel ez? - morogta Szkander Graun.Átrázkó felpillantott sértett morgolódásából.- Dekázik - motyogta.- Á, értem már! - bólogatott a félork. Aztán amikor Dorian Halfmock közelebb hajolt, mi nem értette a menedzserük halk szavait, a félork buzgón megmagyarázta. - Így méri le, dekás a labda.Ezüstpéniszû Korom néma utálattal szemlélte a rövid alsónadrágok duzzadtabb részeit.- Egyáltalán kik ezek? És mit keresnek itt?Hirtelen egy füligvigyor fickó jelent meg elõttük, a hóna alatt az elmaradhatatlan fecsdõvel.

8/17/2019 7. A k†osz _ve


- Én hoztam õket! - rikkantotta. - Kiváló futballisták!- Ezek a rabruhások? - fanyalgott Dorian Halfmock. - Annyi erejük sincs, mint egy szivacsnak! Nézd azt az eszement fickót! Mióta próbálja elrúgni magától a börgolyszlit...dig visszapottyan a lábára... Bezzeg ha Elrak gólját láttad volna! Az aztán valami volt- Ezek itt mind kész labdazsonglõrök - rivallgta Leonsio. - Az a fickó köztük a legmenõ... pedig nõi neve van.- Hogy hívják?- Mara Donna. De a többi se kutya. Kani Idzsa, Klinsz Manus, Róbert Bagó, meg a többiek Csupa nagy sztár!Szkander Graun unottan mutatott oldalra.- Az a fóka is, ami már egy félórája próbálja kihúzni az orrát a fején pörgõ labda alólLeonsio odapillantott.- Nem fóka az - magyarázta nagystílûen -, hanem rozmár. Pontosabban: Rozmárió. Egy óráigtartani a fején a labdát.- Ócska egy banda! - köpött a földre Muszkli. - Mit tudnak ezek? Nyakamat rá, hogy fél g sem maradnának életben, ha betennék õket a Löttyedt Varázslók Szigetére...Valamennyien helyeslõen bólogattak, és fitymáló tekintettel együtt utálkoztak Muszklivabban utálkozni csak akkor kezdtek, ámikor tucatnyi vigyorgó eemsi érkezett Yvorl írásosncsával, és vedreket, lapátokat, felmosórongyokat osztottak ki közöttük.- Mi ez? - bõdült fel von Betli kapitány. - Szart lapátoljak vénségemre?Melankoliai Elrak megadóan cserélte ki a szerszámaikat.- Majd én vállalom a latrinát. Ennyi bûnhõdés talán felmenti a vétkeimet. Add a lapátotlmosórongy... tied a folyosó!Mielõtt elvonultak volna, Szkander Graunnak szöget ütött a fejébe még egy kérdés.

Odafordult Leonsióhoz.- Honnan hoztad ezeket?A fickó üdvözült mosollyal vigyorgott. Jó alaposan be lehetett lõve.- Egy Föld nevû létsíkról. Ch'lotyóvia a létsíkváltó varázslat ceremóniája közben elcsem Amrikba, hanem egy "földi" Amerikba csöppentünk. Épp valami nagy küzdelem zajlott, dekerült pár játékost és a közönség nagy részét idecsábítanunk. Yvorl meg is dícsért érteSzkander Graun ellenségesen meredt a vigyorgó fickóra.- Mivel csaltad õket ide, mi?Leonsio úgy nézett rá, mint apa az idült hülyeségben leledzõ ifjabbik fiára.- Na mit gondolsz? - vetette oda, miközben megveregette a hatalmas fecskendõt. - Hát ezzel. Mi mással? 11.

ELÕKÉSZÜLÕDÉSEK

Avagy: Amikor minden kötél szakad,ne félj az akasztástól. Miközben Szkander Graun és társai a napok óta felhalmozott szemét és trágya eltakarításrá kellett jönniük, hogy a jelenlévõ játékosok és a tartalékok tömegének mennyisége mégsemmilyen arányosságban a takarítóbrigád csekély létszámával.Gyakorlatilag sziszifuszi munkát végeztek, hiszen alig takarítottak egy egy négyzetmétei ürüléket, más részeken máris kétszer annyi lett tele.Melankóliai Elrak ugyan eleinte derûlátó volt, és úgy okoskodott, hogy az ürüléktermelõtésével lehetne valamit javítani az esélyeken, de hiába géppuskázott bele Viharhozóval

százegynéhány gyanútlan fickót, rá kellett jönnie, hogy a hullákat is el kell takarítacsak tovább növekszik a tennivalók sora.Ráadásul a leendõ játékosok és tartalékok közül egyre többen nézték ferde szemmel õket. azok a sárga bõrû emberkék, akik állítólag egy Kínpad (vagy hasonló) nevû létsíkról érIdõközben tovább folytak a készülõdések.Az már eldöntött tény volt, hogy a Végsõ Küzdelem pontban éjfélkor fog kezdõdni, közvetutáni Nagy Áldozótüzek fellobbanása elõtt. Vagyis órákon belül; hacsak valamelyik Istensal le nem állítja az idõt, némi helyzeti elõny kicsikarása céljából.Mint ismeretes, az éjféli kezdésre azért volt szükség, mert a tárgyalópartnerek sehogy k megegyezni abban, hogy mikor kezdõdjön a mérkõzés. Eleinte Mark'yhennon és Yvorl szem

8/17/2019 7. A k†osz _ve


irányították az egyeztetõ tárgyalásokat, ámde pár napos vita után ráuntak, és kijelöltruházott megbízottaikat. A Rend Istene a saját születésnapját javasolta volna, amely pon egy nappal volt késõbb, mint Yvorl születésnapja. Ezért egyeztek meg éjfélben. Igaz, idõpontot mind a Rend, mind a Káosz késõbb kijelölt Egyeztetõ Bizottsága különbözõ indoette, de végül is hosszas tárgyalások és a halottak elszállítása után a Druidák Nagytanomisszumos javaslatot, s bár õk csak megfigyelõként voltak jelen a tárgyalásokon, az ösk jobb ötlet híján elfogadták az eredeti javaslatot, s a mérkõzés kezdetét a két kiválai éjfélre tették.Szkander Graun és méltóságuktól megfosztott társai sanyarúan nézték munka közben a nagy tábor izgatottan készülõdött a Nagy Mérkõzésre, de iszonyatosan sok tennivaló akadt méatlan részletek sokasága, amire az Egyeztetõ Bizottság eleinte nem szentelt elég figyel, a végén pedig alig gyõzött kapkodni.Számtalan végsõ küzdelem volt már a világtörténelem során, melyben a Káosz és a Rend ercukat. Egyszer a Káosz, másszor a Rend kerekedett felül. A döntetleneket senki sem száma. Pillanatnyilag 1243:1242-re a Rend vezetett, de a Káosz hívei tudták, ma nem veszíthtnek. És azt is tudták, hogy ez a harc lesz a végsõ...Az Egyeztetõ Bizottságok ezt a hatalmas völgyet jelölték ki a Végsõ Küzdelem színhelyéütozó, készülõdõ csapatoknak órákkal a kezdés elõtt el kellett vonulniuk egy másik edzõtzíthessék a pályát.Ezen a környéken, amit az itt élõ eemsik prózai egyszerûséggel csak Takonypóc Tartományk, nem voltak ismeretlenek a Nagy Küzdelmek, hiszen ebben a völgyben szokta vívni meccseit az Eemsi Kutyaütõk csapata is. Ez utóbbi indokolta, hogy a völgy közvetlen közelébltak eemsi városok, s tekintettel a Kutyaütõk szörnyû eredményeire, még a völgyet körülúgy építették meg, hogy elfelejtkeztek a nézõtérrõl.

Ezt a hiányosságot azonban néhány druida pótolni tudta azon módon, hogy kõformáló varázkat és trónokat vájtak mind a déli, mind az északi hegyoldalba.Nem sokkal a pálya elkészítésének kezdete elõtt újabb bonyodalom adódott. A megegyezés delmet eredetileg az amriki futball szabályai szerint akarták lebonyolítani, de megfeledkeztek arról az apróságról, hogy Amrik földjén mindenki máshogy játssza az efféle szótán a szabályokról és a pálya méretérõl csak hosszas tárgyalások után sikerült megegyez oldalas kezdeti listát mindössze arra az egyetlen mondatra faragták le, amiben a két Iten már a kezdetek kezdetén megállapodott. Mely szerint "A pálya tetszõleges, a labdát uba kell juttatni, és csak azt a játékost szabad megölni, akinél a labda van". Az örökkodó Ottó Attack külön kérésére még hozzátették a következõket: "Ha olyasvalakit ölnek ma, szabadrúgás következik. Vagyis: a sértett csapat valamely játékosa tiszta erõbõl megvétkes csapat tetszõlegesen kiválasztott játékosát. Záradék: ha a rúgás oly jól sikerülpat tetszõlegesen kiválasztott játékosa belehal, tizenegyes következik. Vagyis: a rúgás

esen elvégzõ játékos az ellenfél tizenegy játékosát rugdoshatja össze tizenegy percen kMaga a játéktér megalkotása mondhatni pitiáner, könnyû feladat volt. A Káosz képviselõikra vállalták a kivitelezést, s mert a Rend erõit szinte teljesen lefoglalták az utolsóazítások, a végsõ stratégiai megbeszélés teendõi, ezért készséggel átengedték eme fárasa a pusztaság eredendõen szabályos téglalap alakú volt nagyjából megfelelõ méretekkel, pukat kellett kijelölni, s néhány jelzést felfesteni a fûre.A kapuk elhelyezése újabb elvi kifogásokra, majd heves szópárbajokra, végül egy kisebb orúra adott okot, mely már egy nem éppen sportszerû Végsõ Küzdelemben csúcsosodott volnFehérbotos Mark'yhennon (aki idõközben átesett egy kisebb szemmûtéten) meg nem jeleniknd Istene a Káosz Istenével kötött megállapodás szerint részrehajlás nélkül megbüntette. Villámokkal szénné égette valamennyi vitázó felet. Miután az életbenmaradt bámészkodó okozta a vitát, saját szemûleg (halántéklencsék segítségével) megszemlélte a pályát, me a Káosz-hitû pályakészítõk megbízottját, egy Me'ouwn nevû macskadémont.

- Parancsol, Nagyúr? - nyávogta cinkos gúnnyal a szemében a démon, miközben rákacsintotben lapátolgató Szkander Graunra. - Esetleg valami rendellenességet tapasztalt? Nagy csalódás lenne számomra...Fehérbotos Mark'yhennon alacsony hangnemben kezdte.- Nos, ha már így kihozta a szó... valóban van egykét dolog, amit... nehezményezek.A macskadémon csodálkozni látszott.- Valóban?- Valóban.- Fogalmam sincs, mire gondol, Nagyúr. Elrontottunk volna valamit?- Ó, csak néhány apróságot. Például furcsállom, hogy lehet az, hogy a Káosz erõinek kap

8/17/2019 7. A k†osz _ve


arminc centiméter magas, tíz centiméter széles, ráadásul le van lakatolva és két strázsközben a Rend erõinek kapuja negyven méter magas, hatvan méter széles, és az sem elhanyató dolog, hogy a pálya széltében-hosszában fluoreszkáló festékkel bekent, rikító, kisl vállalják az idegenvezetést a Rend kapujához az esetlegesen eltévedt játékosok számáraA macskadémon a farkát csóválta.- Ez csak valami tévedés lehet...Fehérbotos Mark'yhennon olyan dühbe gerjedt, hogy eleresztett a hegyoldalba három villáot, nyolc tûzgolyót és kér jellemazonosító varázslatot.- Csak nem gondolod, te bibircsókos szemû Macskány - üvöltötte Fehérbotos Mark'yhennon elve, miközben tenyerébõl még mindig baljós szikrák pattogtak -, hogy beveszem a mesédeminisztrációs tévedésrõl?!Az alamuszi tekintetû macskadémon már az elsõ villámvarázsra erõtérfalat húzott maga elem mögött is csodálkozva kuporgott, bár a mancsai alatt idegesen remegett a pamutgomolyg.- Én semmiben sem vétettem a szabályok ellen, Nagyúr, és egyébként is csupán Yvorl iste követtem! Hidd el, én nem akartam ártani néked! Hiszen mint Egyeztetõbizottsági tag, pnságra esküdtem...- Akkor mivel magyarázod, te egérzabáló vakarcs - szitkozódott a Rend Istene, és hasztaróbálta visszatartani a tenyerébõl egyre-másra kilövellõ varázslatokat, amelyek révén e szikraesõvel kápráztatta el a lassan gyülekezõ nézõsereget -, hogy a Rend erõinek mezéis jól látható célkörök vannak festve?- Valószínûleg a tisztítóban szúrhatták el a dolgot, mester! Haladéktalanul utánanézünkyivákolta a démon kétségbeesetten, és hatalmas ugrásokkal eltávolodott a gejzírszerû kikáló Mark'yhennontól.

A Rend Istene szigetelõszalagot idézett meg a közeli vegyesboltból, villámgyorsan körbete csupasz tenyerén, s miután így az akaratlan varázslatok végre abbamaradtak, a hangjáresztve utánaüvöltött a macskadémonnak:- Igazságos küzdelmet akarunk! Új kapukat, új mezt és független szakértõi bizottság áltellel kombinált négyes biztonsági fokozatú doppingvizsgálatot! És semmi fondorlat, semm! Yvorl! Te csaló!Szkander Graun a homlokát ráncolva lapátolta tovább a felhalmozódott trágyát, és mivel Mark'yhennon az összegyûlteket méregette, õ igyekezett beleolvadni a környezetbe. Ám a nem e szándéka miatt zuhant bele, hanem azért, mert egy másik Isten közeledtét jelzõ elzdõdtek.Megdördült a menny, sötét viharfelhõ úszott be sebesen a képbe, s amikor ismét kitisztulángoktól nyaldosva egy áttetszõ rémalak állt Mark'yhennon elõtt. (Ezúttal részletezzüki.) Bordáira szegecsekkel kivert, átizzadt bõrszerkó tapadt, nyakában vékony aranylánc

züstkasza fityegett. Egyetlen szemét fekete napszemüveg takarta. Ráncos, pikkelyes pofáettenetes agyarak meredeztek, melyekrõl Niagara-vízesésként csöpögött a nyál. Két lábon farka körbetekeredett khorintoszi mintás cölöplábain. Undorodva rugdosta el magától a módjára törleszkedõ lángocskákat, s egyetlen szemét Fehérbotos Mark'yhennon felé fordít- Mit variálsz már megint, nagyokos? - kérdezte nemes egyszerûséggel. - A szabályokban lapodtunk, s a szolgáim mindent elõkészítettek a küzdelemhez...A Rend Istene megvetõen kiköpött, s minden bizonnyal csupán a sors szeszélyébõl feltámaiharnak volt köszönhetõ, hogy a tekintélyes adag nyál Yvorl lábán csattant.A közelben nézelõdõk egy emberként vetették hasra magukat, s a közelben álló kataklizmabefúrni magukat a föld alá. Megint mások pedig azonnal ugrottak, hogy egy esetleges cseepaté kialakulásakor kéznél legyenek, s minden befolyásukat latba vetve szállhassanak stenük nevében.Egyszóval feszült volt a hangulat.

Még a közelben ólálkodó legyek is elfelejtettek zümmögni...Fehérbotos Mark'yhennon is érezte, hogy ezúttal elvetette a sulykot, mert sietõs mozdultokkal egy tizennyolcszoros varázshéjat rajzolt maga köré.A robbanásig feszült a csend...Szkander Graun szép lassan belecsusszant a latrinába, és még a szemét is behunyta, nehoa szeme fehérje villogása elárulja hollétét.Mindenki azt hitte, hogy a két isten közötti végsõ összecsapás már a küszöbön áll, és nballmeccs.Azonban a Káosz Istene fel sem vette a sértést, mindössze egy apró mágikus mozdulatot tmelynek nyomán tucatnyi Rend-hitû lovag kapott a melléhez, és valami megmagyarázhatatla

8/17/2019 7. A k†osz _ve


elsõ késztetéstõl vezérelve lassan átsétáltak a Káosz erõihez. Az már említést is alig cuk megszürkült, szemük fénye eltompult, torkukból pedig heveny, idegbajos röhögés törtalan, ámde ciklikus idõközönként.Mark'yhennon hosszan nézett maradandó elváltozást szenvedett lovagjaira, majd egy szellmkezet varázsolt, ami szép komótos tempóban letörölgette Yvorl lábáról a nyálat, sõt, s még a pikkelyeket is egyenként kifényesítgette.- Bocsika... - morogta Mark'yhennon. - Nem akartalak leköpni... Pontosabban szólva nem szó szerint...Yvorl sóhajtott.- Ha más megbeszélnivalónk nincs, megyek vissza, hogy taktikai tájékoztatót tartsak a comnak. Tudod, fel kell hívnom a figyelmüket arra, hogy ne csókolgassák össze egymást migól után, mivel nem szívlelem a buzulást...Mark'yhennon a szeme sarkából érdeklõdõ pillantást vetett a közelben álló Ottó Attackrafüle hegyéig elpirult.- Azt hittem, a fociról beszéltek! - morogta sértetten.- Éppen ez ügyben van megbeszélnivalónk! - mennydörögte Mark'yhennon. - A Mérkõzéssel k tûrhetetlen állapotok uralkodnak!Yvorl meglepetten húzta fel a szemöldökét.- Talán csalni próbált valaki?- Ha-ha! - röhögött kényszeredetten Fehérbotos Mark'yhennon. - Csak egy pillantást kelli a pályára... A két csapat kapuja közötti eltéréseket még a vak is látja!- Te aztán csak tudod! - dörmögte Yvorl. - De nem értem... mi bajod a kapukkal?- A ti kaputok mintha valamivel kisebb lenne...Yvorl vaksin hunyorgott egyetlen szemével.

- Nem hiszem - jelentette ki végül. - Csak a perspektíva teszi. A mi kapunk van messzebb... persze, hogy kisebbnek látszik.- Azonos feltételeket akarok a pályán és az öltözõben egyaránt! - üvöltötte magából kikyhennon. - Ha nem lesznek egyformák a kapuk, örök harag!Yvorl most a homlokát ráncolta.- Örök harag? - ismételte hitetlenkedve. - Ezt vegyem fenyegetésnek?- Ha nem viselkedsz tisztességesen, meg fogok haragudni rád!- Nem vagyunk mi haragban egyébként is a kezdetek óta?Mark'yhennon vállat vont.- Meglehet. De ha nem lesznek egyenlõ méretûek a kapuk, és nem lesznek egyenlõ feltételem lesz Végsõ Meccs sem!Úgy tûnt, az eddig flegma Yvorl most kissé megijedt.- Na, ne hülyéskedj! - hebegte. - Ha elmarad a meccs, nem lesz bevétel sem! Vissza kel

l fizetni a belépõk árát. Pedig az összes jegy elkelt elõvételben! Mibõl fogom kifizetnztárjátékosaimat?- Az a te dolgod. Na, lesznek egyenlõ feltételek, vagy sem?Yvorl megadóan bólintott.- Jól van, engedek az erõszaknak. Újra rendezzük a pályát.- De egyformára.- Hát, ha ennyire ragaszkodsz hozzá.- És elegem van az ocsmány fondorlataidból is...Yvorl sértetten felhúzta az orrát.- Egészen pontosan... mire gondolsz?- A biztonsági embereim már a tizenharmadik orgyilkost kaparták elõ az öltözõszekrények boltot nyithatunk mérgezett tõrökbõl. A két legjobb csatáromat sikerült ugyan megszúrnmindketten immunisak a méregre. És egyébként, ha tudni akarod, gyermekded szórakozásnak

om, ahogy a legjobb játékosaimat megpróbálod eltenni láb alól.- Ne értsd félre! - szabadkozott Yvorl. - Bohókás csínytevésekrõl van csupán szó.- És a bevadított hirtelennövõ mikrosárkány, amit a zuhanyzóban rejtettél el csótány alilyen csínytevés volt?! Nyolc csatáromat égette szénné edzés után!Yvorl isten boldogan elmosolyodott.- Hát rátaláltatok? Pedig csak a szünetben kellett volna elõmásznia...- Szóval beismered! - üvöltötte diadalmasan a Rend Istene, és felemelte a kezét. - Tudtogy a te kezed van benne!- Nagy kunszt! - vonta meg a vállát a Káosz Istene, és kidörzsölt egy örömkönnyet a szelebukott. Viszont a medúzát még... de ne is beszéljünk róla!

8/17/2019 7. A k†osz _ve


Mark'yhennon gyanakodva nézett Yvorlra, aki bosszúsan rázta a fejét a buta elszólás mia Miféle medúzáról van szó?! - kérdezte a Rend Istene.Yvorl legyintett.- Hidd el, nem fontos!- Ó, úgy szeretném, ha mesélnél róla!- Felesleges idõpocséklás. Elég, ha jobbra fordítod a fejed, akkor már láthatod a végerj, bocsánat, egészen elfeledkeztem arról az apró orvosi mûhibáról...Fehérbotos Mark'yhennon nem foglalkozott ellenfele piszkálódó szavaival. Idegesen kaptajobbra a fejét, állított egy kicsit mûszemének felbontóképességén (a mûszem alsó szélébz Szeme márkanév volt felfestve), és látta, amint a fél mérfölddel arrébb lévõ Rendes öi, a lehetõ legélethûbb kõszobrot cipelnek kifelé.- Na ugye - jegyezte meg Yvorl flegmán. - Én megmondtam, hogy ne a nyugati öltözõt vála. Látod, mi lett az eredménye? Biztosan a rossz levegõ teszi...- Bizonyára - fojtotta magába fejháborodását Mark'yhennon. Aztán sóhajtott. - Bevallom ekem számos erkölcsi kifogásom volt az ellen, hogy láthatatlan skorpiókat tegyünk a játipõjébe, de a tanácsadóim biztosítottak róla, hogy csak így lehet esélyem a gyõzelemre.Most Yvorl istenen volt a felháborodás sora.- Te skorpiókat tetettél a játékosaim cipõjébe?!- Sajnos, nem sikerült mindegyikébe - ingatta a fejét sajnálkozva a Rend Istene, majd semérmesen elmosolyodott. - De az összes sztárjátékosod cipõjébe jutott egy skorpió. Mégakármilyenek! Egyenesen Belebök sivatagából hozattam õket erre a csodálatos alkalomra. gyanúm, mostanra már elvégezték a dolgukat.Yvorl megkönnyebbülten sóhajtott.- Legalább nem kell aggódnom amiatt, hogy mibõl kaparom össze a gázsijukat, ha véletlen

n maradnak.- Ja igen - fûzte még hozzá kedvesen Mark'yhennon -, azt a két varázslódat se keresd, aokni formáját felöltve lapultak lesben a szertárban...- Mi történt velük?- Brabakk felhúzta õket a lábára.- És?- A varázslóid magukra mondtak fizikai torzulás ellen védõ varázst, tûztõl védõ varázstgytól védõ varázst, mágia ellen védõ varázst, meg még tucatnyi hasonlót... de nem mondt védi varázst...- És?- Brabakk hegyi barbár. Születése óta nem mosott lábat. Valami bonyolult babona tiltja.két varázslód rövid úton kiszenvedett az iszonyatos lábszagtól.- Ez kínos.

- Az. De hogy enyhítsem a fájdalmadat, közlöm, hogy velük pusztult négy játékosom, akiklenségükre szintén az öltözõben tartózkodtak, amikor Brabakk lehúzta a hegyicsizmáját.- Öröm az ürömben.- Ahogy mondod, kedves ellenségem! - bólogatott Mark'yhennon. - Ezekrõl a dolgokról csa azért számoltam be, hogy felhívjam a figyelmedet arra a tényre, hogy ezentúl még fokozban fogunk vigyázni a csapatunk háza táján, és csak akkor küldj oda ármányos merénylõkeelvesztegetnivaló embered. És még ha egy-egy orgyilkosod esetleg sikerrel járna is... e feledd, hogy én druidák közt nevelkedtem, és az egyenlõség híve vagyok. Ha megdobnak bd vissza kõvel. Ha pofon ütnek jobbról, tartsd oda a bal orcádat, s amikor ott is meg karnak legyinteni, úgy vágd pofán az illetõt, hogy egy életre elmenjen a kedve a viccel.Yvorl bólogatott.- Ez bizony magvas bölcsesség.

- Nos, akkor... miután mindezt megbeszéltük, itt az ideje, hogy a pályarendezõid ismét z lássanak, mi pedig mindketten elvégezzük az utolsó ellenõrzéseket, így ha megbocsátasS a következõ pillanatban Fehérbotos Mark'yhennont bíborszínû fények vették körül, s néb már csupán távolodó lábnyomai látszottak a porban.Yvorl mogorván körülnézett, mérgesen összehúzta a szemöldökét, és a következõ pillanatbportált a helyszínrõl. 12.CSALAFINTOR

8/17/2019 7. A k†osz _ve


Avagy: Aki nem lép egyszerre,az máshogy lép, mint a többiek.

Szkander Graun jóformán még ki sem mászott a latrinából, miután végighallgatta az Isten máris legszívesebben visszabújt volna a trutyiba.Ugyanis egy dühös asszonyság és egy kétségbeesett, férfiember rohant feléje botor sietsMár messzirõl kiabáltak.- Szkander Graun! Szkander Graun!A félork reménykedett benne, hogy trágyától beborított küllemét nem ismerik fel és elroette, de reményei egyhamar szertefoszlottak. A Szarvas Boszorkány és Leonsio szinte csikorogva fékeztek mellette.- Szkander Graun! - rikoltotta Leonsio. - Nagy baj van!A félork ernyedten sóhajtott.- Évek óta az van - morogta.Leonsio érdeklõdve szimatolt bele a levegõbe.- Mi az... visszanyerted az eredeti szagodat?Szkander Graun morgott valami olyasfélét, hogy "majd' mindjárt jól orrba gyûri, csak pon", de aztán eltekintett ettõl a retorziótól. Hiszen tudta õ már tapasztalatból, hogy eye idiótánál erõszakkal semmire se megy.- Hol a fecskendõd? - kérdezte társalgási hangnemben, miközben egy darab lapulevéllel nnalakban tisztogatni kezdte magát.- Hiszen éppen ez az! - sikoltotta félõrülten Leonsio. - Yvorl elvette!

- Isten adta, Isten elvette - fûzte hozzá együttérzõ képpel Ch'lotyóvia.Szkander Graun ezen eltöprengett kissé.- Mi az istennek kell a Káosz Istenének az az istentelen nagy fecskendõ?Leonsio a homlokát ráncolta. Majd pedig két kézzel kaparni kezdte saját arcát.- Megõrülök! - visította.Szkander Graun legyintett.- Túlhaladott állapot.- Csak egy módon adja vissza - nyüszítette Leonsio. - Ha még a mérkõzés elõtt sikerül e a Rend legnagyobb védelmi mágusát, Béltárt.Szkander Graun vállat vont.- Akkor meg mire vársz? Menj, intézd el a dolgod!Leonsio esdeklõn nyújtotta elõre a kezét.- Nem tartanál velem?

A félork fennhangon röhögött.- Hülyének nézel? Béltárt valószínûleg lehetetlen megközelíteni. Menj csak egyedül, ha Leonsio megnyikkant, de nem szólt semmit.Ch'lotyóvia megvetõen mérte végig a félorkot.- Én vele tartok - jelentette ki lehengerlõ magabiztossággal. - Bajban ismerszik meg a barát...- Sosem voltunk mi barátok - morogta a félork. - Tûnjetek a francba! Nem látjátok, hogylgom van?Leonsio elfordult, és lassú léptekkel abba az irányba indult, amerre a Rend játékosainandszerét lehetett sejteni. Ch'lotyóvia legyintett.- Dolgod? - ismételte fitymálóan a Szarvas Boszorkány. - Ne törd magad! Nem kell már soenvedned.A félork ezt nem értette.

- Mit kuvikolsz, banya? - morogta.- Szóltunk Yvorlnak, hogy te is velünk tartasz - vont vállat a boszorkány. - Kíváncsi lmit szól majd a Káosz nagyhatalmú istene, ha téged mégiscsak itt talál.Szkander Graun ezen eltöprengett.- Lehet, hogy... nem fog örülni? - kockáztatta meg.A Szarvas Boszorkány búcsút intett.- Béke poraidra, Szkander Graun! Sajnálatos, hogy ily csúf halálod lesz! Saját istened ves farka által...A félork eltöprengett az esélyein. Igen, határozottan úgy tûnt, hogy Yvorl valami aprósharagszik rá. Lehet, hogy valóban az lesz az utolsó csepp a pohárban, ha most is dacol

8/17/2019 7. A k†osz _ve


z istene akaratával, és nem segít Leonsióéknak.Mogorván pillantott a távolodó páros után. Ó, szent ég, hogy gyûlöli ezeket a kotnyelesLegszívesebben kitekerné a nyakukat! Hiszen ezek miatt kell neki trágyát lapátolnia, ahett, hogy a mérkõzésre készülhetne.Hirtelen egy kellemes gondolata támadt. Látta magát Leonsio és Ch'lotyóvia társaságábanalami zûrös helyzetbe kerülnek.És õ egyszerûen cserben hagyja õket!Végre megszabadulhat tõlük!Szkander Graun kéjesen megnyalta a szája szélét, elszántan sóhajtott, és eldobta a trág- Várjatok! - dörmögte. - Úgyis elegem van már a szartúrásból... 13.HADMÛVELET

Avagy: Nincsen tövis tüske nélkül.Legalábbis a bugyuta közmondásokban. Három mindenre elszánt alak haladt a lila mûanyaglapokkal borított semleges folyosón, m a Rend és a Káosz öltözõit védelmezõ labirintus-rendszereket kötötte össze. Egy magábagy legörnyedt vállú, megtört férfi és egy rusnya boszorkány. Kitalálható, kik azok: Ch'ander Graun és Leonsio. Nem feltétlenül ebben a sorrendben.- Hamarosan kezdõdik a mérkõzés! - jegyezte meg idegeskedve a boszorkány. - Csak egy féan.

- Hogy-hogy csak "fél"? - mordult fel dühösen a félork. - Nekem egy "egész" homokórám vizonyságul elõhúzott feneketlen bõrövébõl egy meglehetõsen viharvert állapotban leledzõgyat, amelyet nemrégiben talált egy sarokban, és a halogénizzók felé fordítva vizsgálgae. - Tudja valaki, hogy kell tartani ezt a vacakot, hogy felhulljanak a felsõ részbe a homokszemek?Leonsio felnyögött.- A fecskendõm!- Majd kapsz másikat! - nyugtatta meg kedvesen szíve választottját a boszorkány, és egéel hozzádörgölõzött a férfihoz. - Addig kénytelen vagy beérni velem!Szkander Graun elképzelte, amint a társai gusztustalanul dörgölõzni kezdenek, s már a gatra is nagyot köpött.- Menjünk már!Ch'lotyóvia csodálkozva nézett rá.

- Hová olyan sietõs?- Remélem, mielõbb találkozunk a Rend híveivel, s abba mindketten belepusztultok. De ta már azelõtt is. Leonsio a droghiányba, te pedig hûséges hitveseként utánahalsz.Ch'lotyóvia még erre sem vesztette el teljesen a humorérzékét.- De elõtte letépem a férfiasságodat! - sziszegte, és fenyegetõen kimeresztette ápolatlt, melyek alatt vastag fekete koszréteg húzódott. - Akarom mondani azt a micsodát, amitte némi túlzással férfiasságnak nevezel.Szkander Graun felháborodva fordult szembe a boszorkánnyal, és buzogányát fenyegetõen flve bömbölte Ch'lotyóvia felé:- Ismételd meg!- Eszem ágában sincs - vont vállat a boszorkány. - És ne kiabálj, ha nem akarod, hogy a õrzõdémonai idecsõdüljenek!Szkander Graun azonban most nem volt ijedõs kedvében.

- Ismételd meg, ha mondom! - A dühtõl elvakulva köpködte a szavakat, s nyomatékosításulsapott buzogányával a falra, melyen jókora felirat hirdette: Vigyázat! Rejtett csapdaszrkezet!- Nem - akarta mondani Ch'lotyóvia, de a következõ pillanatban megnyílt a lába alatt a és a boszorkány sikítva tûnt el a sötéten ásítozó mélységben.Szkander Graun elégedetten elmosolyodott, és biztató pillantást vetett a lassan eszmélõsio felé, aki hol a mosolygó félorkot, hol a sötét mélységet nézte.- Leesett... - jegyezte meg Leonsio értetlenül.Szkander Graun rávigyorgott.- Csak nem hagyod pusztulni álmaid hercegnõjét? - kérdezte gúnyosan, de a biztonság ked

8/17/2019 7. A k†osz _ve


uzogányt még készenlétben tartotta. Mert hogy Leonsio nem úgy nézett ki, mint aki ugran És ha bekövetkezett az a kínos eset, hogy a kábítószerek hatása már annyira csillapodoervezetében, hogy igaz valójában látja a boszorkányt, akkor kénytelen lesz majd õ befejpiszkos munkát. Saját buzogányúlag.Ám szerencsére erre nem került sor. Leonsio néhány pillanatnyi bambulás után egyszerûenlyuk peremérõl a mélybe.Szkander Graun elégedetten felsóhajtott, és megfordult, hogy sorsára hagyja társait, ámn a pillanatban félelmetes üvöltés süvített végig a folyosón, s a mennyezeti világítóteegymás után pukkantak el a rettenetes hang hallatán.- Te mocskos-undontó-áruló-félresikerült-orkfatty, merre vagy? - Yvorl isten üvöltését m lehetett összetéveszteni. Becézõ szavait egyértelmûen Szkander Graunhoz intézte.A félork összerezzent, és tétova pillantást vetett a csapdán túl ásítozó folyosóra, ame neki. Már amennyiben teljes menetfelszerelésben át tud ugrani egy alig hét és fél métenyílást.A bömbölés megismétlõdött. Ezúttal sokkal közelebbrõl.- Látlak!- Jó neked - motyogta Szkander Graun, és egy pillanatig sem habozott tovább. Inkább váltotta a kisebbik rosszat, és követte társait a mélységbe. Elvégre mit veszíthet? Legfeltöri a nyakát.Elvégre egyszer már neki is lehetne szerencséje!Ugrott.A zuhanás rövid volt és eseménytelen. Szkander Graun valami puhára érkezett, és orrát fllemetlen szag csapta meg. Néhány pillanati eltartott, amíg rádöbbent, hogy izzadt testszagát érzi. Kinyitotta a szemét.

Egy jókora halom átizzadt, piszkos ruhán hevert egy majd' hat méter magas szoba közepénal mellett lavórok álltak, a lavórok mellett pedig fûzöld ruhás eemsik szorgoskodtak, aas igyekezettel próbálták tisztára varázsolni a koszos ruhákat.Szkander Graun gyorsan lecsusszant a ruhahalom tetejérõl, és körülnézett. Az egyik csapakán keresztül két ismerõs alakot látott távolodni, ezért gyorsan száznyolcvan fokos fotett, s az ellenkezõ irányba iramodott. Nagyot koppant akkor, aztán elhallgatott. Balszerencséjére csupán egyetlen ajtó vezetett kifelé a helyiségbõl. És az az ellenkezõ irá. A félork megtapogatta a homlokán a duzzanatot, majd duzzogva indult társai után.Alig hagyta maga mögött a mosókonyhát, Szkander Graun máris megbánta, hogy kijött onnan ugyanis, hogy sokkal nagyobb kulimászba került, mint azt képzelte volna. A folyosó falira ugyanis ügyes kezek mindenfelé a Rend félreismerhetetlen jelét mázolták, és a látváokkolta a félorkot.- Ha ezek rájönnek, ki vagyok - motyogta -, könnyen lehet, hogy pusztán félreértésbõl e

komat, és majd csak utána kérdeznek.Egy baljós ordítás, majd röfögés visszhangzott végig a folyosón, utána egy hosszan elnySzkander Graun megtorpant, majd pedig megszaporázta lépteit, és hamarosan beérte az elõ ballagó Leonsiót és Ch'lotyóviát. A boszorkány szemrehányó tekintettel nézett végig razólt egy árva szót sem, Szkander Graun pedig úgy gondolta, valós vagy vélt sérelmeket nmos most felemlegetni. Fõleg, ha azok régen történtek.A sötét folyosón kellemetlen bûz terjengett, és csak percek múltán döbbentek rá, hogy eork árasztja magából, lévén hogy a trágyából való kimászása óta még mindig nem tisztálkAz útjukat elhaló hörgéseken, csámcsogásokon, csoszogásokon, sikolyokon kívül semmi más. A folyosón azonban hirtelen végetért, egy széles vaslépcsõhöz jutottak, melynek tetejajtó árválkodott.Leonsio gondolkozás nélkül nekivágott a lépcsõnek, és Ch'lotyóvia hûségesen követte. Szszta elõvigyázatosságból egy egységnyi kalandor-távolságra helyezkedett el társaitól, a

nyit tesz, hogy éppen akkora távolságban helyezkedett el Leonsio és a Szarvas Boszorkánt, hogy veszély esetén leléphessen, de ahhoz közel legyen, hogyha valami haszonnal kecsgtetõ dolgot találnak, elsõként vethesse rá magát. Vagy ha át kell jutni az ajtón, még lõtt valami ördöngös szerkezet bezárná az orra elõtt.A rozsdás nyílászáró azonban nem tartogatott semmilyen meglepetést. Egy újabb folyosóralynek kétoldalán egyszerû faajtók húzódtak egymástól három-négy lépésnyire.Szkander Graun némileg lemaradt a társaitól, és óvatosan behallgatózott a bal oldali lejtón, majd a másodikon. Az elsõnél egyetlen hangot sem hallott, így vagy nem volt odabesenki vagy pedig tökéletes védelemmel rendelkeztek a hallgatózás ellen. Vagy pedig Szkar Graun füle volt még mindig bedugulva az esésbõl adódó hirtelen nyomáskülönbség miatt

8/17/2019 7. A k†osz _ve


8/17/2019 7. A k†osz _ve


Ezt két tartózkodással és egy nemleges véleménnyel megszavazták. Aztán új kérdés vetõdö- Itt az ideje, hogy pontosan meghatározzuk azokat a szabályokat is, amelyek a küzdelmet hivatottak szabályozni - kiáltotta egy tetõtõl-talpig kék ruhába öltözött férfi, aki idõnként hirdetések jelentek meg, néha pedig az ismert zenei adó mûsora látszott. - Japéldául, hogy a varázslók ne használhassanak teleportálás varázslatot a labda célba jut- Tiltakozom! - emelkedett szólásra nyomban egy azén, akinek ruhája egyértélmûvé tette,ia nagymestere. - Mindennemû mágiát engedélyezni kell, mint minden eddigi összecsapás s- Elfogadva! - kiáltotta néhány csúcsos sisakot, csillaggal kivert köpönyeget viselõ fiben fenyegetõen megvillant néhány varázspálca. Nem volt ellenvélemény.- Azt azonban máris kiköthetjük - emelkedett ismét szólásra a tévé-szemû, kék fickó -, ennemû felhasználása lehetõvé kell tegye a kapuk védelmét is!- Ez természetes! - rikoltotta egy nagydarab varázslónõ, és beletúrt az orrába. - Úgyisttem volna már kipróbálni élõlényeken is a Kinyal-6-od varázslatomat, ami egyszerûen delat emel a teleportálók elé, és azok azt sem fogják tudni, mitõl purcantak ki.- Most már igen! - jegyezte meg savanyú arccal egy másik mágus, és máris a varázskönyvéa, nyilvánvalóan a védelmi varázslat ellen keresve egy újabb ellenvarázslatot.- A küzdelmet druidák fogják felügyelni, mivel õk sem a Rend, sem a Káosz mellett nincselkötelezve... Amennyiben sikerül megállapodnunk a küzdelem szabályaiban, az õ feladatuz, hogy betartassák azokat. Láthatatlanul, felfokozott hatású védõpajzsok mögül fogják mérkõzést a pálya felett lebegve, s, amennyiben valaki vét a szabályok ellen, nos, azt a minutumban szétégetik egy villámmal.Szkander Graun, hogy jobban hallja a beszélgetést, egy kicsit erõteljesebben támaszkodot az ajtóhoz, mint kellett volna. A gyenge faalkotmány megremegett, és a félork ajtóstuontott a házba. A szó szoros értelmében.

Odabent döbbent tekintetek, gyilkos pillantások fogadták. Szinte a semmibõl kerültek elyílpuskák, a tõrök és a csatabárdok. Néhány vérmesebb képviselõ máris nekilátott, hogy padját, és megpróbálja kiszedni a félorkból megbízójának nevét.- Enyém az elsõ vágás! - rikoltotta egy hatalmas termetû hreeir, s kezében fogazott élûvillant.Szkander Graun egy szempillantás alatt talpon termett. Még tekintélyes méretû pocakja sakadályozhatta meg abban, hogy rövid idõn belül, gyors egymásutánban kétszer is megjavíben lévõ világcsúcsot százméteres menekülésben.Mögötte nagy ordítozás vette kezdetét, és rögtönzött szavazással - két tartózkodás és eett - eldöntötték, hogy a szabályok kikémlelõit meg kell ölni.- Halál a besurranóra! - hallotta a háta mögül egyre vadabbul a félork, s ennek hatásármegszaporázta lépteit.Az üldözõk csakhamar lemaradtak, s a félork végre kifújhatta kicsit magát. Aggódva néze

it kereste. Mindenféle ellenérzés ellenére õket legalább már megszokta. S õk nem szavazllene sem miféle kellemetlen szankciót.Egy darabig még csak kibírja valahogy velük. Meg aztán adandó alkalommal úgyis megszaba.Hamarosan megpillantotta õket a folyosó elágazásában. Leonsio és Ch'lotyóvia egy hatalmetû alakkal folytattak éppen élénk párbeszédet. Szkander Graun lassan közelebb óvakodotk oly módon hogy ha elõnye származik a dologból, akkor bekapcsolódhasson a társalgásba,menekülésre kellene fognia a dolgot, akkor minimum három méter elõnye legyen.- Kiváló ötletnek tartom, hogy grammokra mérjük ki az aláírásokat! - mondta a nagyarab így folytatod tovább, nyeszlett barátom, akkor még sokra viszed.- A harminc százalékos részesedésünkrõl se feledkezzen meg! - figyelmeztette a boszorkádegent. - Van egy-két meglepetés a tarsolyomban, ha esetleg valami csalafintaságon járn az esze...

- És amit a szoknyája alatt rejteget, az is felér egy tucat atombombával! - lépett közea félork a beszélgetõkhöz, ösztönösen megsejtve a százalék szóból, hogy itt valami pénz- Nocsak, ez még él?! - sziszegte Ch'lotyóvia, de nem akart veszekedni Szkander Graunnal egy idegen elõtt. Ártana az imázsának. No meg a félork arcának.- Ki ez a rosszarcú rusnyaság? - fordult a boszorkányhoz a nagydarab idegen. - Õ is hozok tartozik?- Sajn... akarom mondani, igen - válaszolta Ch'lotyóvia, és lesújtó pillantást vetett ara.Az idegen még kérdezni akart valamit, de hirtelen egy pörgõ-forgó, mélylila színû deneveg sziszegve a feje fölött, és egy éles hang kiáltott raccsolva:

8/17/2019 7. A k†osz _ve


- Vélfalkas fõszelvezõ ulat válják a kölfolyosón!- Mi? - nézett nagyot a félork.Az idegen készségesen segített.- Engem várnak. - A következõ pillanatban az idegen átbucskázott a fején, s ahol elõbb r állt, most egy borjúnagyságú farkas jelent meg vicsorgó pofával.Szkander Graun ösztönösen felemelte láncos buzogányát, majd kérlelhetetlen pontossággalt.Hangos reccsenés, majd halk nyikkanás hallatszott, végül a boszorkány szívszaggató átko- Te marha! Ez az alak bevitt volna bennünket a Rend játékosainak öltözõjébe. ElintézheBéltárt. Te pedig agyoncsaptad az esélyünket!- Pusztán reflexbõl - védekezett a félork erõtlenül, s lelki szemei elõtt a siker lehetycsapásra köddé. Az õ csapására.Leonsio is teljesen kétségbe volt esve, mivel a kábítószer utolsó tartalékai is felszívrvezetében, és sürgõsen szüksége lett volna valami mámorra.Ch'lotyóvia ellenségesen meredt a félorkra, s gyilkolásra készen begörbítette amúgy is it.- Te meg ki mellett állsz egyáltalán? - morogta fenyegetõen. - Lelöktél egy lyukba... meg elcseszed az egészet?- Békét ajánlok! - nyújtotta elõre varázskesztyûs kezét Szkander Graun. - Egyelõre... acs végéig. Hagyjuk a marakodást, itt a kezem, nem disznóláb!A boszorkány savanyú pillantást vetett a félorkra, s kis híján belecsapott a kinyújtott, de még idejében eszébe jutott, miféle varázserõvel bír az a fél pár szarvasbõr kesztyer Graun kezét melengette. A varázskesztyû.- Rendben van! - bólintott Ch'lotyóvia engedékenyen. - Azonban most a kézfogástól tekin

l. Rendkívül fertõzõ körömágy-gyulladás van a tenyeremen.Bár egyikük sem tudta pontosan, mi is az a "kölfolyosó", mindhárman útnak indultak. Elõ az orruk után, majd az, orkuk után, mivelhogy Szkander Graun állt az élre. Újabb és újyosókon haladtak keresztül, mintha csak egy gigantikus katakomba rendszer belsejében jánának.S az igazságtól nem is jártak túl messze. A keresett öltözõktõl viszont igen.Eme kis kitérõ alatt Szkander Graun, Leonsio és Ch'lotyóvia egy kétfelé ágazó folyosóraek a bejáratánál hatalmas tábla hirdette:

Körfolyosó - ÖltözõkJobbra: a Rend LovagjaiBalra: a Káosz BikaiElõre: bevered az orrod a táblába

- Most merre? - torpant meg egy pillanatra a boszorkány. - Rögtön kezdõdik a meccs. Megróbálkozunk még Béltár elintézésével, vagy inkább a saját játékosainkhoz megyünk és õkeA félork habozás nélkül jobbra indult.- Minek mennénk a mieinkhez? - morogta. - Én úgyis csak tartalék vagyok.- És azt reméled, ha sikerül elintéznünk Béltárt, esetleg bekerülhetsz a kezdõcsapatba?- Nagyjából - bólintott letargikusan Szkander Graun. - Én ismerem jól Yvorlt. És az bizhogy ha úgy kerülök a szeme elé, hogy kudarcot vallottam, akkor nem sokáig lesz gondom indennapi étkezésre. Ha pedig meg kell döglenem, legalább annyi örömöm lesz, hogy megszk tõletek...Ch'lotyóvia szemügyre vette a félorkot.- Talán nem kedveled a társaságunkat?Szkander Graun felmordult.

- Még kérdezed?- De... mi bajod van velünk?- Hogy mi? Például az, hogy miattatok estem ki Yvorl kegyeibõl. Pedig amikor útnak indutam, még én voltam a csapatkapitány. Most meg szart lapátoltatott velem...- De miért tolt ki veled ennyire Yvorl? - értetlenkedett a boszorkány. - Hiszen tíznél több káosz-bajnokot sikerült összetoboroznod!- Na ja! Nektek meg tízezret!Ch'lotyóvia szemérmesen elmosolyodott.- A siker titka legtöbbször az asszonyi báj - vallotta meg. - Te nem tehetsz róla, hogynem vagy nõ... csak valami hasonló...

8/17/2019 7. A k†osz _ve


Szkander Graun meg sem hallotta ez utóbbi gúnyos megjegyzést.- És még az összetoborzott hõsök közül is eltûnt egy az utolsó pillanatban. Frizsider.Leonsio a homlokát ráncolta.- Hûtõt is szereztél? Abban hoztad a sört?Szkander Graun nem felelt. Magában busongott.Ch'lotyóvia megsajnálta. Próbálta vigasztalni.- De a te bajnokaid igazi Káosz-bajnokok.- S pillanatnyilag valamennyien szart lapátolnak. Meg is érdemlik. Nem jók ezek semmire. Kugli egy kókler, Elrak hülye, von Betli egy kivénhedt csataló... Ráadásul Kywerd moevas. Hogyan vehetnénk hát a hasznukat?Ütemes, határozott léptekkel haladtak abba az irányba, amerre az eligazító tábla szerind erõinek öltözõi találhatók.- Mit gondolsz nem vagyunk nekik gyanúsak? - folytatta a kérdezõsködést a boszorkány, m elhaladtak az elsõ õrök között, akiknek csupán a szeme fehérje látszott ki a rengeteg . A falakon a Rend dicsõ jelképei díszelegtek, no meg egy-két néhai Káosz-hitû lény tró- Csendesebben! - kiáltotta ijedtében a félork, és ujját a szája elé tette. - Ha megtud a Káoszt szolgáljuk, akkor végünk!Ebben a pillanatban egy fehér páncélba öltözött férfi lépett eléjük, mellkasán apró plalgett, melyen rövid felirat volt olvasható: Sir de Generate Absentis. Az alak mennydörgõ hangon szólalt meg:- Játékosok vagytok?- Aha - vágta rá azonnal Ch'lotyóvia. - A Ká... izé a Rend csapatának játékosai.- A folyosó ezen szakaszán a kitûzõk viselése kötelezõ - recsegte a lovag. - Hol vannakkasotokról a kis plasztiklapocskák?

Szkander Graun reflexszerûen válaszolt, mint már annyiszor élete folyamán.- A bejáratnál egy alacsony, sunyi képû, kis fickó egyszerûen letépte, s elszaladt, mie vehettük volna.- Szörnyû! - csóválta meg a fejét a páncélos alak. - Így mégsem mehettek tovább, mert m szolgáinak nézne benneteket.Szkander Graun és Ch'lotyóvia felháborodottan hördültek fel.- Na ne!A lovag elmosolyodott.- Szerencsére, mi mindenre gondoltunk. Mondjátok a neveteket, én kikeresem a listáról, ron kívül pótoljuk az ellopott plasztiklapocskákat.Szkander Graun nagyot nyelt, mielõtt válaszolt:- Sir... de Generate Absentis - hebegte találékonyan.A lovag bólintott, majd elõvett egy terjedelmes listát, és böngészni kezdte.

- Megvan. - Az iszákjából elõhúzott egy másik plasztiklapot, majd egy furcsa falikészülte, és megnyomott néhány gombot. Halk sivítás, majd kopogás hallatszott. Végül a lovag apot a készülékbõl, és sajátkezûleg tûzte fel a félork mellére. Szkander Graun nagyot ntû a testébe hatolt, de hõsiesen állta a kínokat, nehogy leleplezze magát.- És téged hogy hívnak? - fordult Ch'lotyóviához a lovag, és kivillantotta ezerfogú mos mutáns volt, mint oly sokan a rend hívei között.- Sir de Generate Absentis - vágta rá habozás nélkül a Szarvas Boszorkány.A lovag összeráncolta a szemöldökét, majd a listát kezdte tanulmányozni.- Ismerõs... nagyon ismerõs.- Rajta van a listán vagy nincs? - kérdezte harciasan a boszorkány, és közelebb lépett aghoz, aki a heveny szájszag-támadás következtében egészen visszaszorult a falhoz.- Nem kell mindjárt felháborodni! - tiltakozott a lovag. - Csak a kötelességemet végzemÚjabb plasztiklapocska került a fali gépezetbe, és megismétlõdött az iménti fejezet azz

el, hogy a lovag ezúttal nem vállalta a plasztiklap feltûzését, csak távolból dobta odaorkánynak, aki mérges pofával hajolt le érte. Sajnos, e mûvelet közben meglebbent a szo s a lovagot valósággal letaglózta a látvány.Szkander Graun csak a csörömpölésre figyelt fel, s az ájultan heverõ lovag felé fordítotetét.- Túléli - állapította meg. - De most honnan szerzünk Leonsio szamára olyan bigyót?- Hát innen! - válaszolta Ch'lotyóvia, és gyors mozdulattal letépte az ájult lovag melltûzõt, majd férjura ruhájára tûzte. - Most már senki sem állíthat meg bennünket.- De mindhármunknak ugyanaz a név van a kitûzõjén! - aggodalmaskodott a félork. - Mit f mondani, ha megállítanak?

8/17/2019 7. A k†osz _ve


- Azt, hogy ikrek vagyunk! - felelte kapásból a boszorkány. - Ebbe igazán nem köthetnekle!- Az ikrek hasonlítanak egymásra. Mi viszont alig.- Kétpetéjû ikrekrõl még nem hallottál? - tromfolta le Ch'lotyóvia a félorkot. - Mi pedikrek vagyunk.Szkander Graunnak nem volt több kérdése.A folyosó csakhamar elágazott, és hõseink ismét döntésre kényszerültek, mint oly sokszok során. Bal kéz felõl számos ajtót láttak, míg jobbra egy lépcsõ vezetett a mélybe. Utehetõsen kellemetlen bûz szállt felfelé.Szkander Graun lelkesen szagolt bele a régóta hiányolt illatba, és elégedetten csettint a nyelvével.- Ez igen! Egészen otthon érzem magam.- Balra megyünk! - közölte ellentmondást nem tûrõen a boszorkány, aki úgy gondolta, hognyámnyila alak között neki kell meghoznia a fontosabb döntéseket.Szkander Graun ezt másként gondolta.- A lépcsõ a helyes irány.Leonsio bambán bámult a vitatkozókra, aztán ösztönös mozdulattal nekitámaszkodott a falk következtében véletlenül mûködésbe hozott egy rejtett szerkezetet, ami halk kattogásonyitott egy láthatatlan ajtót.Szkander Graun és Ch'lotyóvia döbbenten figyelte Leonsio ténykedését, majd tökéletes eg századmásodpercre egyidõben emelték fel a kezüket.A rejtekajtóban ugyanis egy tetõtõl-talpig felfegyverzett eemsi állt, kibiztosított géperekkel mindegyik kezében; az egyik csõ a boszorkány, a másik a félork homlokára nézettadék huszonkettõ pedig összevissza.

- Kotygav enef a ik? Akarom mondani: ki a fene vagytok?Leonsio érdeklõdve kapta fel a fejét elesett helyzetébõl, és kemény koponyája olyan erõ az eemsi õr lágyékának, hogy még Szkander Graun is megborzongott fene nagy sajnálatábainte hallani vélte a tojáshéj ropogását.Az eemsi kimeresztette a szemeit, torkából valami érthetetlen hang tört elõ, amely vala a hím elefánt nászüvöltésének és a támadó oroszlán vérszomjas ordításának a keveréke lrõ a maximumra kapcsolhatott volna, a félork könnyed mozdulattal megoldotta a problémátAz eemsi bezúzott fejjel hanyatlott vissza a folyosóra. Kivert fogai apró kavicsokként oppantak a padlón, s elkeveredtek a tojáshéjjal.- Erre! - Kivételesen Szkander Graun és Ch'lotyóvia véleménye megegyezett. - Húzd már bs... - Ez utóbbi Leonsiónak szólt, aki kézzel-lábbal igyekezett segíteni társainak a nebizonyíték eltûntetésében.A rejtekajtó nesztelenül visszazárult mögöttük.

Kicsiny helyiségbe jutottak, amelynek egyetlen berendezési tárgya a frissen agyonütött si õr volt. Szerencsére találtak még egy ajtót, amelyen keresztül folytathatták felfedeÚjabb szoba, újabb ajtó következett. Majd még egy. Végül hosszas gyaloglás és átkozódástottak egy keresztirányú folyosóra, amelyrõl három ajtó nyílott. Az egyik mögül hangos majd éljenzés hallatszott.Leonsio kíváncsian tántorgott közelebb.Az ajtó mögül elviselhetetlenül fars énekszó menekült ki:

Fogak csikordulnak, bordák reccsennek,átkozott káosz kutyák, reszkessetek!A Rend lovagjai jönnek és ütnek,Nem vitás, ezúttal is gyõznek!

- A múltkor is kikaptak! - jegyezte meg fanyalogva Szkander Graun. - Nagypofájú banda.E pillanatban nyílt az ajtó, és egy majd' háromméteres, fekete bõrû alak lépett ki az ainaf! Leonsio nyomban megismerte hegyesedõ fülérõl, metszõ pillantásáról, no meg a kitû"-felirat segítségével.- Kit kerestek? - dörrent rájuk a xinaf.- Szekér... - nyögte a félork.- Autó... - helyesbített Ch'lotyóvia.- Kellene... - tette hozzá Leonsio.- Grammokban... - sóhajtott lemondóan a boszorkány, és lelkiekben felkészült a menekülé- Látom, vicces fickók vagytok! - jegyezte meg a xinaf barátságosan. - A Vérfarkas küld

8/17/2019 7. A k†osz _ve


eket az autogrammok ügyében?... A játékosok már elkészítették õket, s a másolószobában nyi íródeák dolgozik a másolásukon. Hamarosan készen lesznek, s akkor vihetitek árulni látókra. A meccs után majd leszámolunk... akarom mondani, elszámolunk.- Persze - bólintott Ch'lotyóvia, és ügyesen kikerülve a xinafot belépett az öltözõbe. esen becsukódott mögötte.Néhány pillanat múlva egetverõ sikoltások hallatszottak, és Szkander Graun hosszú másodazt sem tudta eldönteni, hogy melyik füle cseng jobban.Miután sikerült rendeznie sorait, és rádöbbent, hogy az épület még nem omlott össze, a ebbülten felsóhajtott, majd a kíváncsiságtól vezérelve benyitott az öltözõbe.Azaz csak nyitott volna.Halk kattanás hallatszott, mint amikor a kulcs elfordul a zárban. S valóban ez is törté Odabent valaki bezárta az ajtót. Így senki sem mehet be.Vagy inkább nem juthat ki?Szkander Graunnak eszébe jutottak az Éj Edénye megszerzésének kalandos pillanatai, az ertelen megpróbáltatások a Szarvas Boszorkány barlangjában (pontosabban ágyában), és egyjtott. A Rend ezúttal alaposan megkapja a magáét. Csak sajnálni tudta azokat a játékosoakik szembekerültek Ch'lotyóviával. A K.O. bizonyosra vehetõ, s hogy ki lesz a szenvedõ az egy pillanatig sem kétséges.Idõközben a xinaf elégedett mosollyal elindult visszafelé a folyosón. Szkander Graun eldolkozva nézett utána. Volt valami különös a fickóban, de a félork egyelõre nem tudta m, micsoda. Csak bámult a xinaf után, és némileg meglepõdve vette tudomásul, hogy a terelassan összemegy, fekete szõre kifehéredik, s a kontúrjai remegni kezdenek.Mielõtt a xinaf eltûnt volna a kanyarban, hátrafordult, és a gyõzelem jelét mutatta a fk.

Szkander Graun rosszat sejtve fordult vissza az ajtó felé, amely épp e pillanatban megremegett, s egy-két-három-négy pillanatra elhomályosult. Amikor kitisztult a kép, az aj "Rend Bajnokai" felirat helyett immár a Káosz Bajnokai kiírás virított. Az ének is ill! - döbbent rá Szkander Graun.A félork villámgyorsan megértve a helyzetet kétségbeesett erõvel nekiugrott az ajtónak,-anyait beleadva püfölni kezdte, miközben torkaszakadtából üvöltött:- Ch'lotyóvia! Hagyd abba, ez a mi csapatunk! Ch'lotyóvia, te fékezhetetlen szuka! Fogd vissza magadat, mert nem lesz csapat, aki kiállhatna a Rend bajnokaival szemben!...Az ajtó nem engedett, s úgy tûnt, a Szarvas Boszorkány sem hallja a félork üvöltését. Eoda, hiszen a félork magányos hangját tucatnyi üvöltés nyomta el belülrõl.A félork hosszú pillantást vetett a mellette értetlenkedõ Leonsióra, s a családi összetségre vonások elkerülése érdekében, no meg persze tehetetlen dühében egy könnyed mozdul

jótékony sötétségébe taszította társát.- Jobb lesz így neked! - suttogta, és egy szemernyit sem fogta vissza az ütését.Gyorsan múltak a percek, s az ajtó mögül egyre kevesebb mozgás hallatszott. Szkander Gr még kétszer próbálta meg felhívni magára a Szarvas Boszorkány figyelmét, de Ch'lotyóvilt, így aztán a félork csendes idegösszeroppanással nekidõlt a falnak, és fejét ütemes al verdesni kezdte belé. A problémán ez persze nem segített, de jobb, ha hozzászokik a lomhoz, mert Yvorl bizonyára nem lesz irgalommal hozzá.Miközben a félork éppen ezzel foglalatoskodott, újra elfordult a kulcs a zárban, és az lotyóvia lépett ki, kicsit kócosan és kipirulva, de rendkívül elégedett arccal.- A Rend bajnokainak esélyük sem lesz - közölte nemes egyszerûséggel, és megigazította - Azt hiszem, kissé elfáradtak.Szkander Graunnak már a nyelvén volt a válasz, amikor hirtelen mennydörgõ hang reszkette meg a falakat, melynek hallatán a félork legszívesebben a föld alá bújt volna.

Yvorl közeledett!Szkander Graun egy pillanatot sem habozott. Ha a Káosz Fõistene itt találja az elcsigáztt bajnokokkal teli öltözõ környékén, akkor máris megrendelheti a fejfáját. Az lesz a lvillámgyorsan eltûnik a helyszínrõl.A mór megtette a kötelességét, a mór most lelép, mielõtt móresre tanítják, suttogta magozódva kinyitott egy faliszekrényt, és rövid, lemondó sóhajjal belepréselte magát az el.- Kövessetek! - súgta még oda társainak, aztán elengedte a peremet, és eltûnt a sötéten.Ch'lotyóvia elégedetten kidomborította a domborítanivalóját, és még egy utolsó pillantá

8/17/2019 7. A k†osz _ve


ajtóra.A "Káosz Bajnokai", hirdette a felirat.A Szarvas Boszorkány arca halottsápadtra változott. Könnyed, ámde erõteljes mozdulattalzerûen felemelte Leonsiót, és betuszakolta a fémcsõbe, majd Yvorl újabb üvöltését hallvel követte hites urát. 14.HAJSZA

Avagy: Hány feje van a hétfejû sárkánynak?Az attól függ, hány lovaggal találkozott. - Kezd elegem lenni ebbõl a baromságból! - dünnyögte maga elé Szkander Graun, és elõmáslmas vasdobozból, amelynek az oldalára jókora be tûkkel a "Hetedik törpe" feliratot pinfel.- Aha - bólintott tökéletes egyetértéssel Leonsio, aki zuhanás közben magához tért az ánatnyilag nemigen tudta, hol van. A férfi leseperte magáról a kidobott élelmiszeres dobzokat, majd zsebébõl egy ezüsttükröt varázsolva elõ néhány gyors mozdulattal megigazítos mire Ch'lotyóvia is elõkászálódott a Kukából, már teljesen szalonképes partnernek tûEgy boszorkány mellett.- Indulás! - adta ki a parancsot Szkander Graun, aki úgy gondolta, teljesen felesleges lenne elmagyaráznia Ch'lotyóviának a paráznaságának várható következményeit. Legfelj mellett fekszenek Yvorl kínpadján.

Nem, Yvorl nem lehet olyan kegyetlen, hogy egy kínpadra viteti ezzel az elfuserált nõszeméllyel! Inkább a végsõ megsemmisülés!Szkander Graun most már csak abban bízott, hogy Káosz megsemmisül ebben a Végsõ Csatábatesek könyörülettel lesznek iránta.- Elvégre nagymértékben hozzájárultunk a gyõzelmükhöz! - mormogta maga elé, és kezdett . - A Káosz legkiválóbb bajnokai hullottak el mellõlünk, s a maradékot is sikerült elin zseniális csellel. Ezért pedig még jutalom is járhat...Eddig jutott a gondolkozásban, amikor Leonsio ragyogó arccal nekiindult a folyosónak, á néhány méter elteltével léptei lelassultak, végül megállt és megfordult. Arcára kiült - Hova is indultunk? - kérdezte bambán.- Hát... - mondta határozottan a félork, és a jutalom gondolata egyelõre szertefoszlottanácstalanul meg vakarta az állát. - Szóval... - tette még hozzá gyorsan.- Azt akarja mondani - szólt közbe Ch'lotyóvia - hogy elõször jussunk ki a szabad leveg

aztán majd meglátjuk!- Pontosan - helyeselt lelkesen Szkander Graun. - "Aztán majd meglátjuk..."A folyosó csakhamar elágazott, újabb döntés elé állítva hõseinket. Szkander Graun összel beleszagolt elõször a jobb oldali elágazásba, aztán a bal oldaliba, majd határozottanra indult.- Erre tiszta a levegõ!Ebben a pillanatban tucatnyi fekete ruhás fickó bukkant fel elõttük, kezükben jókora gö fúvócsövet, buzogányt és egyéb gyilkos szerszámokat tartottak.- Banzáj! - rikoltotta a félork, majd egy vakmerõ mozdulattal sarkon fordult, és a meglpetten álló társai mellett elrohant vissza a szemetesedény irányába.- Ááááá! - üvöltötte Ch'lotyóvia harciasan, és teljes testével eltakarta Leonsiót. Nem , hogy sokkal hájasabb volt. Ezek után harcias pózt vett fel; vagyis: begörbítette veszlmes karmait.

- Naaaa! - sivalkodtak a feketeruhások, és két lépést hátráltak. - Hé, naccság, mi a fe- Takarodjatok, vagy meghaltok!- De mééér? - méltatlankodott a feketeruhások vezetõje, és még elõrébb tartotta a buzogegyver, naccság? Ócsón aggyuk...Ch'lotyóvia haragosan rájuk mordult.- Takaroggyatok!... A francba! Tejjesen átvettem ezt a parasztos beszédet!A feketeruhások üzleti szelleme szemlátomást alábbhagyott. Mit alábbhagyott, teljesen eSõt, a boszorkány arcát látva inkább menekülésre fogták a dolgot.Hõseink nem üldözték õket, hanem inkább elindultak a gyáva félork nyomában. Néhány percncsésen rá is bukkantak az egyik sarokban kuporogva. Fejét a lábai közé temette, és els

8/17/2019 7. A k†osz _ve


ra úgy nézett ki, mint egy lefejezett orángután. Miután felfogta, hogy támadóik elmenekbontakozott lehetetlen testhelyzetébõl, méltóságteljesen felállt, leporolta magát, és ty szólt:- Úgy látom, a feketeruhások kellõképpen megriadtak harcias kiáltásomtól, ezért felesleottam ott maradni. Inkább elindultam, hogy feltérképezzem ezt a folyosószakaszt is, nehgy idõközben hátba támadjanak bennünket...Alig fejezte be szavait, amikor a hátuk mögül négy hatalmas vámpír bukkant fel, hat gépyos gorilla és hat marcona tekintetû eemsi kíséretében.- Játékosok? - kérdezte az élen haladó vámpír fennsõbbsége teljes tudatában. - Rend vag- Nos... izé - felelte nem túl egyértelmûen a félork.A vámpír azonban jóformán meg sem hallotta a választ; máris a száját nyalogatta.- Doppingvizsgálat! - közölte ellentmondást nem tûrõen, és kivillantotta tûhegyes fogai!Ch'lotyóviának sikoltani sem maradt ideje. Az egyik vámpír mellélépett, szorosan átölel megdöntve, ahogy a régi romantikus filmekben látta, majd hegyes fogait a boszorkány nykába mélyesztette. Hangos reccsenés, majd érthetetlen ordítás hallatszott, és amikor a melte a fejét, szája vértõl piroslott. Két jól megtermett szemfoga helyén sötét ûr ásít- A fenébe if! - sikította. - Ennek a némbernek kemén a bõre, mint a rinoférofé...- Drakulálok! - morogta a társa. - Ezt jól megcsináltad!A meglepetés erejét kihasználva Szkander Graun felemelte varázskesztyûs kezét, és hatalt az egyik eemsi orrára. Tompa reccsenés hallatszott, és a marcona tekintetû mutáns éleost elõször volt képes megszagolni saját tarkóját. Lévén hogy ott jött ki az orra. A fildõlt, nekiesett az egyik géppisztolyos gorillának, aki meglepetésében kibiztosította avert, és véletlenül elhúzta a ravaszt. Halk kerepelés hallatszott, és a vámpírok mellka

k jelentek meg.- A francba! - nyögte az egyik vérszívó. - Dumm-dumm ezüstgolyók... - S a következõ pily vágta szájon a meglepett gorillát, hogy az hármat bucskázott a fején, mire felkenõdöt. Talán a meglepõdés, talán a hirtelen pofon miatt, de tény, hogy a lövöldözõ gorilla uott, és a géppisztoly hosszasan kerepelt.A vámpírok azonban diadalmasan felröhögtek.- Barmok! Ezüstgolyókkal minket nem nyírtok ki! Az csak a farkasemberek ellen jó! Ellen csak egyvalami használ: fakaró a szívbe...- Így? - kérdezte Ch'lotyóvia, s menten szíven döfte a beszélõt egy sebtiben szerzett f amit a szoknyája alól rántott elõ.A másik három vámpír a karjával hadonászva, sikoltozva menekült.Szkander Graun már az elsõ lövés eldördülése után végigvágódott a földön, akaratlanul ivékony Leonsiót, aki halk nyögdécselés kíséretében szépen, lassan fulladozni kezdett.

A harc egy percig sem tartott tovább. A vámpírok elmentek, a gorilla pedig nagy igyekezetében nemcsak a társait, de még önmagát is szitává lõtte.Minden elcsendesült.Aztán egy rekedt hördüléssel Szkander Graun feltápászkodott, és szemügyre vette az elle Már egy sem élt közülük. Ch'lotyóvia szívszaggató sírással vetette rá magát a kékülõ fatásnak köszönhetõen villámgyorsan magához tért.- Tûnjünk innen, mielõtt megérkezik az utánpótlás! - sziszegte Szkander Graun.Mivel társai túlságosan kábultak voltak még, hogysem ellent mondhattak volna, így mindan elindultak a félork után.Kanyargós folyosók következtek, és ha nincs felfestve az út közepére egy vastag sárga cvalószínûleg hamarosan eltévedtek volna. Azonban egy tábla ékesen jelezte, mit kell ten

KÖVESD A SÁRGA UTAT!

Szkander Graun azonnal eleget is tett az utasításnak, majd pedig hosszan és fennhangon átkozódott. Ugyanis pár lépés után kiderült, hogy a sárga csíkot csak nemrégiben festhnder Graun percekig sikálta a talpát átkozódva a karbantartók felelõtlensége miatt.Útjuk során mindössze három fura lénnyel találkoztak; egy szomorú tekintetû madárijesztpadt páncélú lovaggal meg egy behúzott farkú oroszlánnal.- Három a három ellen! - kiáltotta Szkander Graun bõszen. - Gyertek, gazok!A vadállat e hõs kiállás láttán vékony hangon felvinnyogott, mint egy ijedt cica, és sz alatt eltûnt az egyik oldalfolyosóban. A félork csodálkozva nézett utána, majd elégedegpillantott magán, és kidüllesztette a mellkasát.

8/17/2019 7. A k†osz _ve


- No mi van? - köpött a lovag felé. - Te is megfutamodsz?- Nincs szívem kiállni ellened - motyogta a fémkaszni, és csörömpölve elbaktatott.A félork most a madárijesztõ felé fordult.- Te nem menekülsz?- Ó, én nem - felelte a madárijesztõ. - Nekem nincs annyi eszem, hogy elfussak.Szkander Graun legyintett, és máris továbbindult volna, de a szalmabábú megállította.- Elnézést, uram - rikoltotta a madárijesztõ. - Nem látott véletlenül útközben egy kislneve; és a kis herceggel ment el pár perccel ezelõtt, hogy meglátogassák Micimacit, akelenleg Hósötétkénél vendégeskedik...- Nem! - vágott közbe rutinosan a félork. - Te viszont azt áruld el felbecsülhetetlen éormációm ellenértékeként, hogy hova vezet ez az út.- Ez nem út - felelte a madárijesztõ -, csak Dorka elcsapta a hasát, s most a nyomait ktve próbálunk rátalálni... - mutatott le a sárga vonalra.Szkander Graun gyanakodva beleszagolt a levegõbe, és magában átkozódni kezdett. A madártõ ügyet sem vetett a félorkra, rezzenéstelen arccal folytatta:- Ha elég sokáig követed, akkor hamarosan kiérsz egy hatalmas zöldellõ rétre, melyen iss küzdelem zajlik. Szörnyetegek marják egymást valami apró tárgyat kergetve, villámok cz emberek ujjaiból, és még sok olyan dolog történik, melynek elmesélésére kevés lenne e- A Meccs! - kiáltotta Szkander Graun. - Már megkezdõdött! Elkéstünk!- Futás! - rikoltotta Leonsio, és eliramodott.- Ne arra! - kiáltotta utána habozás nélkül a félork, és megfordult.Döbbenten kellett tudomásul vennie, hogy Leonsio és Ch'lotyóvia rövid idõ alatt több mére tettek szert. A sárga utat követték.- Állj! - rikoltotta kétségbeesetten Szkander Graun, és szaladni kezdett hûtlen társai

most gondosan ügyelt arra, hogy ezúttal ne lépjen a sárga útra. - Én vagyok a fõnök! VáMire beérte a többieket, a folyosón már jól hallatszott valami érthetetlen, tompa morajegész olyannak tûnt, mint amikor két hegyi óriásnak összeütögetik a kobakját. Sokszor ey mintha harci elefántok táncolnának. Az elesettek tetemein.Hirtelen tapsvihar zengte be a folyosót, majd egy gigantikus hördülés hallatszott, ahog odakint több ezer lény egyszerre lepõdik meg. Ezt a zajt gigászi robbanások sorozata ke, villámok mennydörögtek, varázslövedékek, tûzgolyók sivítottak, energiakisülések sercreszkettették a már amúgy is igencsak reszketeg levegõt.Szkander Graun tétován tekintett végig társain.- Most mi legyen?A félork tudta, hogy odakint szörnyûségek várnak rájuk, de idebent sem bujkálhatnak túlg. Elõbb-utóbb rájuk akad Yvorl, és számonkéri a kudarc okát. Persze, ha ütõképes csapaolna össze, ha a társai több hozzáértést tanúsítottak volna a futball irányában, s ninc

lõr Ch'lotyóvia és a Káosz maradék bajnokai között, akkor most nem lenne több félnivalójuk egy báránynak az éles késtõl, de így... Még belegondolni is szörnyû.- Merre vagy félork? - A hang végighullámzott a folyosón, félig megsiketítve a kis csap - Merre vagy?- Yvorl! - sápadt el egy szempillantás alatt Szkander Graun. - Tûnjünk el, mielõtt ránkA boszorkány nagyot nyelt, majd összehúzott szemöldökkel a kijárat felé intett.- Oda ki?- Ha élni akarsz, akkor nem kérdezel! - rikoltotta a félork, és másfél másodperc alatt sult utazósebességre. - Még odakint sem lehet olyan rossz, mintha Yvorl ránk akad! - üv száguldás közben.Ennél több magyarázatra már nem volt szükség, s hamarosan mindannyian az egyre növekvõ lé futottak, amely mögött az odakint várta õket. A futók háta mögül rettenetes csikordutt, és egy dühös hang ismételgette kitartóan:

- Merre vagy? Merre vagy?...A menekülõk gyorsítottak az iramon, s nemsokára megpillantották a kijáraton túli zöld tely hívogatóan integetett eléjük.- Odakint a szabadság vár reánk! - lihegte költõien Szkander Graun, és egy merész mozdukeresztülvetõdött a fényességen.- Rend vagy Káosz? - ordította a képébe egy rendezõ karszalagos eemsi.- Rend... izé... Káosz!- Döntsd már el, barom!- Káosz!- Nesze! - nyomott a kezébe valaki egy hatalmas, vörös fénnyel lüktetõ zseblámpát. - Pi

8/17/2019 7. A k†osz _ve


bra, kékek balra!Leonsio és Ch'lotyóvia sem maradt ki a zseblámpa osztásból. Mindannyian piros lámpát kah'lotyóvia ettõl meg is sértõdött kissé.- Minek néznek ezek engem?Körülnézni sem volt idejük. Mentek balra, ahogy utasították õket. Itt már annyi pirosláongott, hogy egy ház is tele lett volna velük. Egy szûk folyosóra kerültek, egy hosszú e kellett besorakozniuk. Legalább százötvenen álltak elõttük, és mögöttük is jöttek. Hálatszott, és a következõ pillanatban vagy száz harcos támolygott ki a folyosó elõtti szzbe. Arcuk sápadt volt, szemük beesett, és egy figyelmes szemlélõ rögtön megállapíthatt másnaposak. Mármint másnapos hullák.- Mire vártok! - ordított rájuk egy ideges eemsi. - Ne tartsátok fel a sort!A sor lépésben haladt elõre, és a szemük elõtt fokozatosan fogytak a harcosok. Már látsy egy felhúzható ajtón át tartanak abba az irányba, amerrõl a legnagyobb ováció hallatsSzkander Graunnak támadt egy sejtése, és kissé összeszorult a gyomra.- Miféle sor ez? - hebegte.- A Káosz végsõ tartalékai, te barom! - üvöltötte az eemsi. - Menj tovább, vagy adj uta járó hulláknak!Szkander Graun ez utóbbit választotta.- És... hová mennek a tartalékok? - érdeklõdött.Az eemsi úgy nézett rá, mint okos gyermek a hülye apjára.- Hát, a pályára! Mit gondoltál, fafej? Le kell cserélni a sérülteket.- No de ilyen ütemben?- Az utóbbi pár percben kissé bevadultak a játékosok - vigyorgott az eemsi. - Mindkét cba kell az utánpótlás! Már a hullákat is másodjára élesztik újra. Már amelyikbõl maradt

Újra lábdobogás hallatszott. Az eemsi idegesen pillantott hátra.- Gyerünk már! - sürgette Szkander Graunt és társait. - Hamarosan vége az elsõ félidõneSzkander Graun vissza akart fordulni, ám ekkor hátulról ismét a nevét hallotta ordítani- Szkander Graun!A félork azonnal megindult a szûk folyosón a keskeny ajtó felé, ahol már csak néhány máa várakozott türelmesen, hogy becseréljék.Beállt a sorba, s Leonsio meg Ch'lotyóvia hasonlóképpen cselekedtek.Odakinn óriási dördülés hallatszott, s ezzel egyidõben iszonyatos éljenzés. Ordítozás.A keskeny ajtónál háromszor villant fel egy piros színû közlekedési lámpa, és egyszerre hagyta el a keskeny folyosót. Már csak ketten maradtak.S most lassú léptekkel véres, megcsonkított, kifejezéstelen tekintetû zombik sorakoztakteljesen elzárva a visszautat.S mögülük ismét felhangzott a bömbölés.

- Szkander Graun! - Hirtelen egy fekete arc bukkant fel, s egy hasonlóan sötét kéz inteetett. - Szkander Giraun, én vagyok! Csakhogy utolértelek!A félork megperdült.- Frizsider! - kiáltotta. - Te üldöztél végig a labirintuson?- Fél órája loholok utánad! - ordította Vakondok nembeli Frizsider, Marcipán városából.valahogy elkeveredtem a fiúktól. Alig találtam ide. Hol vannak a többiek?Szkander Graun válaszolni akart, de ekkor olyan rázkódást reszkettette meg a lába alatttalajt, hogy csaknem hanyattesett. S az ezt követõ iszonyatos robajban még saját rémültsem hallotta.Viszont alig pár másodpercre rá a piros lámpa õrült villogásba kezdett, az ajtó kinyíltmbik egyszerûen kisodorták a pályára... 15.

FUTBAJ

Avagy: Ha megdobnak labdával,üss vissza buzogánnyal! Szkander Graun gyorsan körülnézett, s amit látott, az rettegéssel töltötte el.Azon a hatalmas réten állt, melyen egykoron a Káosz és a Rend bajnokai egymástól elszige gyakoroltak, de jelen állapotában - ha nem tudja, hogy ez ugyanaz a völgy - nem ismert volna rá.

8/17/2019 7. A k†osz _ve


No, nem azért, mert a rétet széltében-hosszában megfeketedett szélû kráterek borítottákm is a pálya szélén felhalmozott, lassan égõ halotti máglyák miatt. Nem. A díszkivilágí különösségét.Mivel éjszaka volt, a pályát folyamatos fényvarázs segítségével próbálták láthatóvá tenden lehetséges tárgyra - fára, kõre, elhullott sisakra - rámondták ezt a varázslatot. Uor viszont valaki buzgón dolgozott ellenkezõ elõjellel is, lévén hogy a pálya egyes ter minden megvilágítás ellenére totális sötét foltok borították be, mutatva, hogy valakinen, hogy sötétségvarázst alkalmazzon.Jelen helyzetben úgy álltak a dolgok, hogy inkább a sötétség volt túlsúlyban, melyet mél lobogó, dúsan megrakott halotti máglyák sem voltak képesek megvilágítani. S e sötétsészûrõdött ki valami titokzatos fény: apró, piros és kék fénypontok rohangáltak összevis. S az azokat cipelõ játékosok.Maga a hegyoldal is gyökeres változáson esett át, amióta Szkander Graun nem látta. Nem azért, mert buzgó druidák szék- és padsorokat vájtak belé kõformázó varázs segítségével e padsorokat most megvadult tömegek népesítették be ameddig a szem ellátott. Eemsik, a, hreeirek, s mindenféle külhoniak. Valószínûleg ritmikus ütemben egy hatalmas óriáskígt el alattuk, mert e tömeg, akárcsak a tovahaladó hullám felállva nyújtotta a karját a . A tömeg hullámzott, a tömeg ordított, a tömeg papírcetliket szórt a lentebb ülõkre.Az égben heves szárnycsapkodás hallatszott. Tucatnyi sárkány, s több száz wyvern keringya fölött, nem is szólva a repülés varázslattal ellátott druidákról, akik a magasról a lettek volna hivatottak õrködni, de valószínûleg minden figyelmüket lekötötte, hogy ösek a szabálytalanul kanyarodó pikkelyes, égi hüllõkkel.A játék továbbra is vadul tombolt a pályán, mert innen is, onnan is kósza robbanások hattak, színes fények villództak, halálsikolyok hallatszottak. S Szkander Graunt ellökdös

yre újabb és újabb tartalékok özönlöttek a pályára. S ezek nem álltak meg a pálya szélék, azonnal behatoltak a pár lépéssel arrébb gomolygó sötétségbe. Hogy ott mi történheteder Graun nem tudta kivenni, de sejtette, hogy kegyetlenül tombol a küzdelem.És mellesleg arra is mert volna fogadni, hogy a pályán csapatonként nem húsz, de legalázáz játékos tartózkodik.Hirtelen nagy ováció vette kezdetét, a sötétség felõl olyan lábdobogás hallatszott, minrda megzavart vadbivaly vágtatna a félork felé. És mellesleg több tucatnyi kék és pirose közeledett nagy iramban.Na, ezt már Szkander Graun sem vette tréfára. Megfordult, és megpróbált keresztülvágni alékok sorfalán, s arra gondolt, hogy talán mégis meg lehet beszélni valahogy a dolgot rllal. Kísérlete nem járt sikerrel, a százszámra beözönlõ tartalékok visszasodorták, éskhamar egy ordítva rohamozó csapat sûrûjében találta magát.- Hé! - kiáltotta kétségbeesetten a félork, amikor a sötét semmibõl egy harcias törpe u

marokra kapva rettenetes méretû buzogányát, lesújtott Szkander Graun fejére.- Érvénytelen támadás! - hallatszott a levegõbõl, és egy fehér tógás druida lebegett odA törpe eldobta a buzoganyát, és lendületbõl akkorát rúgott a nyögdécselõ Szkander Graucsak bírt. A félork hétrét görnyedt.- Szabálytalan! - kiáltotta a druida. - Az orknak kellett volna rúgnia!- Hülye bíró! - rikoltotta a törpe, felkapta a buzogányát, és belapította vele az okvetlak koponyáját. Nagy reccsenés hallatszott, és a druida eldõlt, mint egy zsák.Azonban ekkor vakító villámcsapás szaggatta apró cafatokra a sötétséget és a szabálytal- Csak azt lehet megölni, akinél a labda van! - tette még hozzá a láthatatlan bíró, akiork egy másik druidát vélt fölfedezni, aki máris tovább repült, hogy másutt is érvényt igazságnak.- Pfû! - sóhajtott fel Szkander Graun, és megtörölte dudoros homlokát. - Ez aztán a csaIdegesen nézett körül, s látta, hogy hordágyos eemsik rohannak a pályára, egy pillanat

elpakolják a szétégett törpe megfeketedett maradványait, csakúgy mint a póruljárt druids már el is tûnnek.Szkander Graun arrafelé sétált, amerrõl a legnagyobb zsivajt hallotta. A biztonság kedvst már készenlétben tartotta a láncos buzogányát.Lábak dobogtak a közelében, és a sötétségbõl piros és kék fényfoltok bontakoztak ki. Eg repült felé. Elsõ pillanatban olyan volt, akár egy denevér. De aztán kiderült, hogy neA francba!A következõ pillanatban a körülbelül emberfej nagyságú, elnyújtott gömbre emlékeztetõ hta, és õ ösztönösen megmarkolta szabad kezével.A LABDA!

8/17/2019 7. A k†osz _ve


A játék tárgya. Az a holmi, aminek birtoklásáért vívják az egész küzdelmet.A félork döbbenten bámulta a váratlan ajándékot, s agyában baljós gondolatok kezdtek meni. Hogy is mondta az elõbb az a láthatatlan bíró, "csak azt lehet megölni, akinél a laan"?Márpedig a labda nála található.Amikor felemelte a fejét, már tudta, hogy baj van. Rendkívül nagy baj. Zseblámpaerdõ ve. Kék és piros fények villogtak. Ezernyi mindenre elszánt, vérszomjas teremtmény rohant, kezükben változatos gyilkoló eszközök csillogtak, szemükben kérlelhetetlen hidegséggett az ölnivágyás.Szkander Graun egy szempillantás alatt átlátta a helyzetet, és villámgyorsan lebukva azsõ rárontó harcos pallosa elõtt, megpróbálta elhajítani magától a veszedelmes labdát.Semmi sem történt. A labda hûségesen ragaszkodott a félorkhoz. Mintha hozzáragadt volnaA következõ pillanatban Szkander Graun rádöbbent, hogy nem is tévedett túlságosan nagyobda valóban hozzáragadt a kezéhez.Valahol a harcosok sûrûjén túl egy kéklámpás, koravén azén varázsló forgatta elégedetteust, melyen a következõ felirat volt olvasható: Ezer dologra jó!- Ez már az ezeregyedik! - suttogta az azén kárörvendve, és sajnálkozó pillantást küldö gyûrûjébe zárt félork felé.Szkander Graun felhördült csalódottságában és kétségbeesésében, majd egy vakmerõ mozdultt két trollt, három fekete lovagot és Gondolfot, a Szürke Szamarat. Átszaladt az egyikntó vasgólem lába között, aki a lendülettõl átbucskázott a saját lábán, és tucatnyi vértt maga alá. Szkander Graun hátra sem nézve rohant tovább, kikerült egy lesújtó csatabáajolt a fenyegetõen szisszenõ nyílvesszõk elõl, miközben dühösen káromkodva próbált szametlen ajándéktól.

Azonban hiába próbálta letépni magáról a labdát, a ragasztó nem engedett.- Szétharaplak!Mögötte felbolydult méhrajként zúgott a tömeg, és piros zseblámpás, gyorslábú harcosok a, a magasban szárnyaló griffmadarakról, wyvernekrõl és sárkányokról nem is beszélve.A félork döbbenten vette tudomásul, hogy nincs egyedül; váratlan segítõi akadtak. Üldözt állítottak meg azok a kék zseblámpás lények, akik elõször döbbenten bámulták a félork majd mindent megtettek, hogy Szkander Graun elõrébb juthasson.A félork ezt abszolút nem értette. Hiszen õ is piros lámpát visel. Miért rontanak rá a lámpások? És miért segítik õt a kékek?Nem ért rá megválaszolni ezeket a kérdéseket. Rohant. Az életéért. És vitte magával az en labdát.Egy tûzgolyó robbant a közvetlen közelében, és a lángok belekaptak a félork ruhájába, da folytán ki is aludtak.

- Gyerünk! - biztatták lihegve, és miközben néhányan kitartóan csépelték az üldözõket, sztogatták az utat. Lefejezett tetemek, szétégetett holttestek, õrülettõl kóválygó lényabda, s vele együtt Szkander Graun útját. A magasból villámok cikáztak, a bírók eddig ezabálytalanságot sem hagytak megtorolatlanul, de ezúttal képtelenek voltak a helyzet maaslatán maradni. Ráadásul a magukról megfeledkezõ harcosok immáron nemcsak egymás ellenták fegyvereiket, hanem a legvakmerõbbek egyenesen a bíró-druidáknak ugrottak neki. Egy eredménytelenül, de a próbálkozókat újabbak és újabbak követték, s a bíróknak egyre inett koncentrálniuk, mintsem a mérkõzés felügyeletére.Szkander Graun ina szakadtából rohant. Három barbár ugrott eléje baltákkal és bunkókkalknek habzott a szája, és ez arra utalt, hogy valószínûleg doppingszert használt. Megittbiek mosószeres lábmosóvizét.Ez a fickó ugrott elõre. Az egész feje egyetlen merõ ordítás volt. Habfoszlányok és szaok röppentek szerte.

A fickó piros lámpát viselt, és két baltájával úgy integetett, mintha sürgõs zászlójele- Vissza!Két társa vadul bömbölt mögötte.- Megállj!- Álli meg te! - üvöltötte vissza Szkander Graun. Téged senki sem kerget!A barbárok azonban valószínûleg nem ismerték viccet, meg a félork buzogányának hatóerejvakmerõen nekitámadtak. Szkander Graun rutinból lecsapta az egyiket, a másikat pedig fedöntötte. A habzó szájú nagyot csuklott, és végre sikerült felböfögnie azt a szappant, an csokoládé helyett nyelt le.Ezen úgy elszomorodott, hogy feladta az ellenállást.

8/17/2019 7. A k†osz _ve


Szkander Graun egy rikoltással elviharzott mellette. A homályból hirtelen egy kivilágít részhez érkezett, melynek túloldalán egy kapu formájú kijárat derengett fel. Szkander elrikkantott örömében. Ám az öröme korainak bizonyult, mert e kapu árnyékából egy torz Valamivel magasabb volt, mint egy ember, a feje három szakaszban tört meg, s a kezében egy sötét tárgyat lengetett.A félork meg sem torpant. Egyenesen nekirontott ennek a jelenésnek. És csak akkor ismerte fel, hogy mi az, amikor már egészen közel ért. Ravaszdi Kugli volt az, egy hatalmastáblával a kezében:

KAPU: JOBBRA!Behatolás csak illetékeseknek.Beléptidíj: 200 arany/fõFizetendõ: helyben

- Kugli! - ordította Szkander Graun futtában. - Mit keresel te itt?- Kétszáz aranyat! - üvöltötte a fickó idegesen. Majd látva, hogy a félork nem hajlandóemondóan legyintett. - Egy árva petákot se...Szkander Graun azonban ezt már nem hallotta. Senki és semmi nem állta útját, és a nyitopu ott tátongott elõtte. Biztos volt benne, hogy most már senki és semmi sem állíthatjaszéles e világon.Isteni bömbölés rezegtette meg az égboltot.- Megállj, büdös! Állj, ha mondom!Vakító fényesség cikázott át az égen, valami lecsapott a rohanó félork lába elé, õ hirtt a levegõbe, és jó tízméteres repülés után egy nem túlságosan mély árokban állapodott

E pillanatban a pályán egetverõ örömujjongás tört ki a kékek között, miközben a pirosak.- Góóóóllll! - üvöltötték mindenfelé, és a druida bírók wyvernjei egy rövidet meg egy h- Öngól! - rikoltotta valaki. - Egy nulla a Rend javára! 16.A KUTYÁNAK A FÁJA!

Avagy: Az élet nem habostorta.Vagy ha mégis az, biztosan romlott. - Gól! Gól! - harsogták mindenfelõl. - Gól!

Szkander Graun nem ismerte a szó pontos jelentését, úgy vélte, valami összefüggésben le a kezében tartott tárggyal, amely már egyáltalán nem tapadt annyira, s így Szkander Gryorsan megszabadult tõle.Undorodva tolta el magától a labdát.- Kell valakinek? - üvöltötte. A kékek eltûntek, a piros lámpások fegyverüket a kézben csikorgatva közeledtek. Úgy helyezkedtek, mintha körbe akarnák venni és beszorítani a hoz.Ezt már Szkander Graun sem vette tréfára. Elhajította a labdát.- Nesztek! - üvöltötte. Majd miután a többiek egyre zordabb képpel közeledtek, barátságl próbálta felvidítani õket. - Na, mi van? Most már senkinek sem kell a labda?Úgy tûnt, a kerekded játékszer immár senkit sem érdekel. Nyolc-tíz troll, harminc-negyv, legalább ugyanannyi zombi és megszámlálhatatlan mennyiségû bosszúszomjas egyén közelelafalhoz szorult félorkhoz kegyetlen tekintettel.

Csaknem mindegyikük szemében gyilkos szándék lakozott; sõt, úgy tûnt, még a hajléktalandékok is eljöttek.És egyre csak közeledtek.- Mit akartok tõlem? - morogta a félork. Majd mentõötlet jutott az eszébe. - Vigyázat! etegségem van!A közeledõk máris visszahúzódtak. Kivéve a zombikat, a ghulokat és a leprásokat, akik bfogták fel a félork szavait.- Vissza, különben nem tudom mit csinálok! - ordította a félork, és el kellett ismerni, ezúttal nem hazudott.Markolászó kezek, csontos, rothadó ujjak nyúlkáltak felé. Az egyik másnapos külsejû hul

8/17/2019 7. A k†osz _ve


r Graun egy ismerõst vélt felfedezni. Vakondok nembeli Frizsider volt az, Marcipán váro. Az elmúlt percekben azonban alaposan megváltozott. A leglátványosabb változás azonbanolt rajta, hogy a feje hosszában félig hiányzott. A bal szeme még megvolt, a jobb már n A meglévõ fejen a haja apró fehér valamikkel volt beszórva.Szkander Graun iszonyodva meredt rá.- Frizsider! - kiáltotta. - Mi lett veled?A zombi lassú mozdulatokkal nyúlt a feje megmaradt részén lévõ hajhoz.- Ez korpás - jelentette ki vontatottan. - Ezt ugyanis hagyományos samponnal kezeltem...- De hol a fél fejed?- Azt a részt viszont nem hagyományos samponnal kezelték...- És a bakancsod... miért van az orra háromszögben meghajlítva?- Hogy az ellenfél hátsó fogait is elérje.Szkander Graun a homlokát ráncolta.- Mi bajod van? Egészséges vagy?- Igen. A tixtaság fél egéxség.- Mi?- Majomparádé!- No de... Csurom vér vagy!- A pomponos baba szárazabb baba, mint a nem pomponos baba.Szkander Graun a fejéhez kapott. A zombik is. Legalább húszan rángatták a fejét. A lepr orrát csavargatták, és nem értették, miért nem jön le. Pedig a bal füle már lejött...- Segítség! - ordította a félork.- A bajban RÁVISZ a segítség! - ordította Vakondok nembeli Frizsider bõszen.

Hirtelen égzengetõ bömbölés hallatszott, és Yvorl jelent meg. Roppant farka néhány csaprta a félork támadóit.- Ne bántsátok! - mennydörögte. - Én akarom megölni!Szkander Graun ártatlanul pislogott.- De... miért? - kérdezte kedvesen. - Talán ártottam valamit?Yvorl néhány percen át valami ismeretlen nyelven átkozódott, a farkával vadul csapkodotszemébõl villámokat lövöldözött, színes gömböket pukkantott, s teljesen felégette maga zetet. Majd pedig elhallgatott, s egyetlen szemével hosszasan nézte a szemérmesen álldofélorkot.A közelben egy pisszenés sem hallatszott.- Talán nem jól csináltam valamit? - kérdezte most már valamivel idegesebben Szkander Gn.Úgy tûnt, az Isten dühe valamelyest csillapodott. Most már csak a fél hegyoldalt omlasz

ta le.- Te marha! - dörmögte feddõen. - Öngólt szereztél! Öngólt!A félork riadtan húzta be a nyakát.- Észre sem vettem - motyogta zavartan, és a testét tapogatta. - Sehol sem látok kiütés De ez az... izé... veszélyesebb, mint az aids?- Ha az eredmény így marad, veszélyesebb! - biztosította a Káosz Istene. - Mert abba belesz, azt garantálom! Lassú tûzön foglak megpirítani, és amíg sülsz, eldöntöm, mit kezdSzkander Graun megvakarta az orrát.- És ha az eredmény nem marad így?Yvorl sóhajtott.- Akkor még marad egy parányi esélyed, hogy meg úszd az eddigieket...Szkander Graun gyorsan határozott.- Az eredményt meg kell változtatni!

- Ez a beszéd! Indulj, szolgám, és szerezz dicsõséget Káosz gyermekei számára! Nincs máSzkander Graun hirtelen elbiztosodott. (Eddig is gyanította, hogy nagy baj van, de most már biztosan tudta.)- Mit kell tennem? - vacogta. - Hogyan szerezzek dicsõséget a Káosz számára, aki csak enyomorúságos tartalék vagyok...?- Elég a siránkozásból, félork! - rikácsolta Yvorl, és dühében megvágta magát nemrégibeezüstkaszájával. - Itt már nincsenek tartalékok, nincsenek szabályok! Mindenki a Szent mért küzd! Te hibát követtél el! Jóvá kell tenned! Most szünet van. De ha a pihenõ végea Nagy Küzdelem! A te feladatod az, hogy a labdát eljuttasd a kék kapuba, vagy hozzásegd azokat a társaidat ugyanehhez, akik piros zseblámpát hordoznak maguknál! Ha sikerül e

8/17/2019 7. A k†osz _ve


nlíteni... vagy esetleg gyõzni... mesés nyeremény vár a gólszerzõre...Szkander Graun szeme felcsillant.- Bárkit hozzásegítek... - nyögte keserûen - ...csak nekem ne kelljen még egyszer megér azt a ragadós, gömbölyû izét.- Eredj, és hozz gyõzelmet istened számára!A félork hosszú, elgondolkozó pillantást vetett istene után. Agyában zabolátlan kiscsikoztak a gondolatok. Ha a Káosz gyõz, akkor minden bûnét megbocsátják... Ha viszont veszor... akkor még nagyobb a baj!Azonban Szkander Graunt nem hiába hívták Szkander Graunnak. Nem egy kínos helyzetbõl kigõdött már. Bizonyára most sem lesz ez másképpen. Új félidõ, új remény, új esélyek.A szíve megtelt melegséggel tennivágyással, s szinte már a szájában érezte a diadal éde- Gyõzelem! - ordította. - Nem veszíthetünk! Utánam!Váratlanul ismét Vakondok nembeli Frizsider tûnt fel, mellette egy jól ismert csapat. A élen Melnibonéi Elrak és von Betli kapitány, mögötte a többiek: Muszkli, Dorian Halfmopéniszû Korom, Átrázkó, Altamira, Kókuszpók, Törjön Kia Gorduin, Alig Malcolm, Ravaszdiajnos - Leonsio meg Ch'lotyóvia.Frizsideren kívül ezek valamennyien épnek és sértetlennek tûntek. Biztatóan, lelkesítõeak rá.Szkander Graun megrázta a fejét.- Te jó ég, rémeket látok!Törjön Kia Gorduin biztatóan meglapogatta a félork vállát a gitárjával.- Ne félj, bajnok, majd mi segítünk!Szkander Graun leroskadt a földre, arcát a két tenyerébe temette, és úgy zokogott, mintgyerek.

- Úristen, elvesztem... végem van... semmi esélyem... 17.KRTGKYHKI

Avagy: Ha beszélnek hozzám gépelés közben,ilyen hülye fejezetcímek lesznek. Egy hatos fokozatú földrengés jelezte a csapatoknak, hogy készüljenek a második félidõ A Káosz megmaradt hívei sápadt arccal meredtek egymásra. A zombik pedig enyhén rothadó l.Vakondok nembeli Frizsider fél feje lassan oszlásnak indult. Egy közelben álló, jégtömb

szörnyeteg befogta az orrát, jelezve, hogy nem szereti a bûzt, és egy tenyérnyi jégdarletört magáról, ezt gyömöszölte bele a félfejû félhalott szájába.- Vegye be ezt! - motyogta.Szkander Graun gyanakodva nézte, ahogy Frizsider feje pillanatokon belül félig eljegesedik.- Mi volt ez?A jégpáncélos alak nem felelt, lassan, méltóságteljesen olvadozva elvonult. Helyette az Vakondok nembeli Frizsider válaszolt.- ó Schindler... a jegesjegjobb...- Egy havasi szörny? Egy jégrém?Frizsider azonban válasz helyett felordított. Pontosabban szólva énekelni próbált. Törjrduin azonnal kísérni kezdte gitáron, s másodjára már együtt zengték a refrént:- Birkaaaa! Alpesi Varázslóóóó!

Szkander Graun a homlokát ráncolva meredt Frizsiderre.- Miért beszél ez így?- A szerencsétlennek kiloccsantották a fél agyát -, magyarázta készségesen Átrázkó. - Vannyi agya maradt, amivel ráhangolódhatott a Mentális Eemsi Rádió reklámmûsorára. Ha a nem, folyton reklámok sugárzódnak az agyába...Szkander Graun utálkozó pillantást vetett a fekete képû emberre.- Rögtön kitaccsolok!- Ne itt! - ripakodott rá Átrázkó. - Arra való a taccsvonal!A félorknak azonban elmúlt a hányingere, és máris a feladatára koncentrált.- Mire várunk még? - motyogta.

8/17/2019 7. A k†osz _ve


- Mindjárt jön a jel - lihegte Átrázkó -, és akkor ráúszunk a labdára...A félork a homlokát ráncolta.- Mit csinálunk?- Így szokás mondani - magyarázta mérgesen a törpe. - Ráúszás. Ha meghallod a jelet, rogy tudsz, és kapd el a labdát...- És mi lesz a...Hatalmas mennydörgés hangzott fel, majd még egy, majd még egy. Mindenki egyszerre ordít fel, s a tettrekész sereg meglódult.- Maradjunk együtt! - kiáltotta Melankóliai Elrak. - Úgy könnyebben ki tudjuk nyírni egvégén!Azonban az utolsó szavait már senki sem hallotta.A hármas mennydörgés elhangzása után a csapatok egy emberként rohantak a labda irányábaontosan a pálya közepén lett elhelyezve egy lebegõ korongon, amely az elsõ érintés hatálakult át, hogy legalább az elsõ néhány másodpercben túlélési lehetõséget biztosítson a.A leggyorsabbak tízméterekkel elõzték meg társaikat, a lomhábbak pedig még csupán elindikor a legfürgébbek már rég a fûbe haraptak a sebtében kilõtt dezintegráló sugaraktól, pokolbéli lángoktól találva.Szkander Graun nem nagyon igyekezett elõre, úgy okoskodott, hogy egyelõre a háttérbõl pegtizedelni ellenfeleit. A fejük fölött röpködõ vérszomjas druidákra való tekintettel magában, hogy arra gondosan ügyelni fog, hogy mindössze maradandó károsodást okozzon, deset véletlenül se legyen.A társait azonban elragadta a hév, és az ellenkezõ irányba igyekvõ Ravaszdi Kugli kivétssze maguk mögött hagyták a félorkot.

Szkander Graun gondosan ügyelt arra, hogy a mozgása látványos legyen, és el tudja hiteta külsõ személõkkel, hogy õ minden energiáját latba vetve a labda felé igyekszik, de mik sebesült csiga is elzúgott mellette, kezdett kételkedni a megtévesztõ manõver sikerébAzért csak haladt elõre.Közvetlenül mellette - talán egy kissé meg is elõzve õt - egy meglehetõsen furcsa, esetgású, kezetlen-lábatlan vasóriás igyekezett hason csúszva, az orrával vonszolva magát al irányába, s szemébõl olyan közömbösség sütött, hogy Szkander Graun nem állta meg kérd- Hová-hová oly nagy sietve?- Megyek az orrom után.- Barátom, miért olyan nagy az orrod?- Hogy jobban halljam az ellenfelek halálsikolyát.- Baromság! Én nem a füled nagyságára tettem megjegyzést!- Miért? A füleim nem nagyok?

- Nos, ha már így szóbahoztad...- És nem érdekel, miért olyan nagyok a füleim?- Valóban: mondd csak, barátom, miért olyan nagyok a füleid?- Hogy jól láthassam az elvérzõ ellenfeleimet.- Nos, ez remek. De ha már itt tartunk, elárulod, miért olyan üvegesek a szemeid?- Mert üvegbõl vannak.- És miért beszélsz baromságokat egyfolytában?A vasóriás oda se fordulva felelt tompa hangán:- Háromszorosan feltámasztott halott vagyok. Örülök, hogy egyáltalán beszélni tudok.A félork a válasz hallatán megszaporázta lépteit, s nyolc-tíz perc múltán két lépésnyira a többszörösen újjáélesztett vasóriást, aki miután látta, hogy õ lett a legutolsó, egt.Hogy a labdát végül is kinek sikerült tartósan megkaparintania, azt Szkander Graun nem

ta megállapítani a nagy kavarodásban, de azt, hogy a szabályok fölött õrködõ druidák egazt jól látta. Az õ lábához is lehullott egy fehér köntösû, bogáncskoszorús alak lándzszorongatva vergõdött.A félork körülnézett, s miután tapasztalta, hogy senki sem figyel feléje, megváltotta acsétlen természetpapot a szenvedéseitõl, és a varázsgyûrûitõl.Kiforgatta volna az illetõ zsebeit is, de erre nem maradt ideje. Hirtelen valaki fellökte, néhányan átestek rajta, s valaki még fejbe is akarta kólintani egy buzogánnyalk mérgesen hördült fel, mert azt hitte, hogy a druidán végrehajtott kegyelemcsapást akajta megtorolni, de aztán megnyugodva látta, hogy csak a labdáért folytatott közelharc dkörülötte.

8/17/2019 7. A k†osz _ve


De csak egy pillanatig, mert egy lila vontatósugárral a távolból kiragadták a rohanó tö a labdát, s az máris elszállt a sötétségbe.Ettõl függetlenül a labdanélkül maradt harcosok még sietve leszámoltak egymással, mielõs börgolyó üldözésére indultak volna.Hat törpe, nyolc félszerzet, három pokol kutyája és két troll maradt a helyszínen kiternt piros, részint kék lámpájuk az utolsókat pislákolta.Szkander Graun, aki a pályára lépése óta nem tudott megválni vörös zseblámpájától, mostn a Káosz válogatott harcosait segítette, révén hogy a Rend játékosai õt is céltáblának, hogy momentán nem ér rá barátkozni.Két baltás törpét kellett a talajba vernie, mire kissé tisztult a közelében a terep. A atva nézett körül, és vissza akart térni az elesettek kifosztásához, de idõközben a szoszanitécek már sietve kicipelték azokat - magukra vállalva ezzel a kifosztás kellemetleeladatát.Szkander Graun körülnézett. Mindenfelé áthatolhatatlan homály gomolygott, színes fényekak, s a nagyobb átláthatatlan foltokon kívül alig-alig kóvályogtak játékosok.Igaz, kisebb-nagyobb személyes párviadalok, pofozkodások akadtak ugyan, de a játékosok e valahol a túlsó részen a labdát üldözhette, mert ezen a részen síri nyugalom honolt.Szkander Graun elégedetten nyugtázta, hogy a terve elsõ része tökéletesen bevált. Idejebeváltani a második rész is, és szép csendben olajra lépni. Arra, amerre Ravaszdi Kuglitt.De merre távozott Kugli? Merre van a merre?Afenébe! Az elõbbi nagy kavarodásban elvétette az irányt, és most azt sem tudta, merre z elõre, és merre a hátra.Vigyázat: még egy öngólt valószínûleg nem bocsátanának meg neki a társak. És Yvorl sem

lehetõséget.De most merre?Egy meglehetõsen közeli villámcsapás után Szkander Graun elérkezettnek látta az idõt, h lépjen. Elõtte óvatosan körülkémlelt, de mivel a labda és az azt üldözõ vérõrült csürhhallótávolságon kívül tartózkodott, semmi akadályát nem látta, hogy elkezdje keresgélniAhogy kibukkant egy különlegesen sötét részbõl hirtelen legalább négyszáz zombit pillanmik kart karba öltve négysoros sorfalat alkottak, s elzártak mindennemû utat. S míg Szker Graun eltátotta a száját, egy csontvázharcos parancsára a zombik képlékeny fala elkezezáródni a félork háta mögött. Mire magához tért a megdöbbenéstõl, már teljesen körülv- Itt nem mégy át! - dörmögte a zombik vezetõje, egy félintelligens csontvázharcos. - Mnk a középpályássor. Mindenkit megölünk, aki át akar menni.- Ugyan már! - morogta Szkander Graun. - Ki akar itt átmenni?A zombivezér ettõl a kijelentéstõl teljesen összezavarodtak.

- Hát akkor mit akarsz?- Titkos küldetésben járok!- Miféle...- Ugyan már! - rázta a fejét Szkander Graun. - Csak nem gondoljátok, hogy elárulom a timat? Ha mindenkinek ostobán kifecsegném, hogy az egyik varázslónk a félidõ kezdetén ezen tévedésbõl fûszállá változtatta a labdát, mindenki azt keresné. Így azonban én fogom l gyõz majd a csapatom...A csontvázharcos fürgén elõrelódult. Egy mozdulattal torkon ragadta a félorkot.- Hogy lehet megkülönböztetni a labdát a többi fûtõl? - akarta tudni.Szkander Graun felsikoltott.- Csak akkor változik vissza fûszálból labdává, ha felélesztett hullák ajka érinti... -.A csontvázharcos a zombikhoz fordult.

- Térdre! - parancsolta. - Legelni!A zombik lassú, vontatott mozgással engedelmeskedtek.Szkander Graun egy mozdulattal eltörte a csontvázharcos jobb csuklóját, egy második mozattal a fejét csavarta le a csontos nyakról, és elhátrált. Erõsen tartotta a csontszája azt egyetlen hang se tudja elhagyni.- Legeljetek csak! - röhögött a zombikra a félork, s tudta, hogy megszerezte az uralmata felélesztettek között. Lévén, hogy kizárólag a csontvázharcos parancsának engedelmeskak már nem lesz módja megmásítani az elõzõ parancsát.Sietve indult meg abba az irányba, amerre a kijáratot sejtette, azonban egy újabb sötétlton kellett áthaladnia, s amikor hirtelen kibukkant az õt eddig körülvevõ kupolaszerû

8/17/2019 7. A k†osz _ve


sból, a közeli szikla tövében egy púpos gnóm mágust pillantott meg, aki éppen a varázskrendezgetésével volt elfoglalva, s már a következõ varázslatokra készült. Mellette egy seblámpa hevert a földön.A közelben kék fények cikáztak. Ötven-hatvan hím Rendgorilla közeledett Szkander Graun morogva.A félork menekülni próbált, de nagy siettében megbotlott, és a lecsavart csontvázharcosgnóm varázsló irányába gurult.- Ide! - ordította a csontvázfej, de többet nem tudott mondani, mert a meglepett varázsreflexbõl rámondott egy csöndvarázst.A zombik legelve indultak meg feléjük. A gorillák ordítva közeledtek.Szkander Graun nagyot rúgott a hangtalanul tátogó fejbe, hogy ezáltal kikerüljön a csönatósugara alól. A fej nagy ívben repült a gnóm mágushoz.- Ott a labda! - mutatta Szkander Graun a feléje rohanó gorilláknak. - Kapjátok el!A varázsló meglepetten pillantott rá. Az ajkai mozogtak, de a csöndvarázs immár leárnyéangját. Szkander Graun azonban le tudta olvasni a szájáról, hogy mit kiáltott.- Hé, mi együtt vagyunk!A gorillák úgy zúdultak rájuk, mint hegyrõl a lavina.- Nála a labda! - zúgta Szkander Graun. - Öljétek meg!A gnóm felhördült, és a varázspálcája után kapott.A félork hasra vetette magát.A tûzgolyó a háta mögött robbant.- A labda! - ordította a félork.- Hol? Hol? Hol? - bömbölték a gorillák.- A gnómnál! - rikoltotta a félork. - A ruhája alatt rejtegeti!

Többre nem is voltszükség. A gnóm ugyan még elmondott egy Elemi Ösztönt Feltámasztó Majelohasztó És Így Rendkívüli Kényelmetlenséget Okozó varázslatot, de többre nem maradt igorillák apró cafatokra szaggatták. A labdát keresték, de természetesen nem találtak scsak a letépett fejet, s azt pozdorjává tiporták. S mielõtt még utána járhattak volna, õket ily csúful, az odaérkezõ, szabálytisztelõ druidák mind a hatvankét gorillát dezin- Juhé! - Szkander Graun. - Hatvankettõ az egyhez! Ezért dicséret jár!A zombik egyre közeledtek ugyan, de még mindig folyamatosan legeltek. És valószínûleg etevékenységet nem is fogják abbahagyni, amíg egyetlen fûszálat is látnak.Szkander Graun úgy becsülte, hogy mindkét oldalon legalább még három-négyszázan loholna kisebb összecsapásokat is beleszámolva a létszám folyamatosan csökken, s ahogy a pályáatosan érkezõ újraélesztett tartalékokra pillantott, teljesen megnyugodott. Karok illetlábak nélkül mégsem lehet eredményesen harcolni, s hiába dolgoznak a nekromanták teljessal, a feltámasztott tetemek és a reinkarnált lelkek nem lehetnek ellenfelek egy dörzsö

félork számára. Arról nem is beszélve, hogy az újraélesztett szerencsétleneknek szinte sem volt.Szkander Graun hirtelen Ch'lotyóviával találta magát szemben. A Szarvas Boszorkány boldn felmutatta kétszer a tíz ujját, majd még ötöt.- Hogyan tudtál eltenni ennyi fickót láb alól anélkül, hogy a bírók megneszeltek volna - lepõdött meg a félork.- Ugyan, semmiség volt! - legyintett a boszorkány. - A sztriptízt és a fizetõvendég szot egyetlen szabály sem tiltja a mérkõzés ideje alatt. Még a pályán sem.- Zseniális! - vidult fel Szkander Graun, s elsõ lelkesedésében kis híján cuppanós csókt a boszorkány ajkaira, de még idõben észbe kapott, és inkább egy nagyot sercintett a fCsak így tovább, mesés nyeremény vár minket!Azaz engem, tette hozzá gondolatban.Nyilván a csodák közé tartozik, hogy Ch'lotyóvia agyában szóról szóra ugyanez a gondola

tt meg.Amíg eme kis közjáték tartott, a mérkõzés egy pillanatig sem szünetelt. Újabb és újabb ak az öltözõkbõl a pályákra, mindkét oldal bedobta utolsó erõtartalékait, féltett csodaÉs ekkor valami gigászi csoda folytán egyszerre illant el minden sötétségvarázs, és olytöltötte be a pályát, hogy szinte bántotta a szemet.A közönség felhördült, s hatalmas ujjongás vette kezdetét. Most már láttak is valamit.Éppen a Káosz volt támadásban. Harminc talpig felfegyverzett szörnyfajzat mögött egy al ragyás arcú varázsló vitte a labdát, s miközben a harcosok mindenkit félrelöktek és ártek, addig az egyre közelebb került a Rend kapujához. Talán még sohasem volt olyan közesz az egyenlítés lehetõségéhez, mint most.

8/17/2019 7. A k†osz _ve


Szkander Graun még az általa verbuvált harcosokat is megpillantotta. Vállt vállnak vetverekedték át magukat több tucatnyi fehér lovagon, akik azonban nem adták fel egykönnyen vágott köztük rendet Melankoliai Elrak a Viharhozóval.Ám ekkor érkezett oda Dorian Halfmock a Ruhák Botjával, és sietve kimondta a varázsigét véget vetett a küzdelemnek. A lovagok belegabalyodtak a saját csataménjeik szerszámábay a ruhacsere folytán valahogy rájuk került a sisak, a csizma vagy a mellvért helyett. ugyanakkor a lovak sem jártak túl jól, félig beleszorulva gazdájuk páncéljába.Iszonyatos kavarodás kezdõdött, mely még csak fokozódott, amikor Törjön Kia Gorduin lekgitárját, és unplugged slágereket kezdett játszani replugged crazy dance remix stílusbala traumatysmo y terror techno verzióban.Azonban ez a kis közjáték nem zavarta a Káosz elõre zúduló csapatát, mely már vészesen Rend kapuját.Hirtelen azonban vakító villámcsapás érkezett valahonnan a harcosokon túlról, alaposan va a Káosz sorait. Viszont a gyilkos energianyaláb ártalmatlanul pattant le a mágus Enegia Behatásokat Semlegesítõ Láthatatlan Erõterérõl. Újabb méterek után újabb támadás köyos módon alulról. Tucatnyi fekete csáp robbant ki a földbõl, hogy apró miszlikre szaggKáosz vakmerõ varázslóját, aki rendíthetetlenül haladt elõre a labdával. A csápok körüerõteljes mozdulattal ezernyi egyforma darabra osztották szét, s egyúttal a világ mindearkába hajítottak egyet belõle.Halk pukkanás hallatszott, és néhány méterrel hátrébb ismét feltûnt a varázsló, szemeib rendkívül büszke volt magára. A varázslat sikerült. Amíg õ láthatatlanul osont elõre, z illúzió képmását foszlatták szét.A varázsló összeszorított fogakkal száguldott tovább, elõtte a harcosok tovább tisztítot. Úgy tûnt, az egyenlítés elkerülhetetlen.

Ebben a pillanatban tucatnyi õrzõdémon tûnt fel méterekkel a Rend hatalmas kapuja elõttarázsló gyorsan újabb varázslatot bocsátott magára, s egy pillanattal késõbb már tizenht a kapu felé. Tükörkép-varázslat! Egy kis szerencsével meglesz a Káosz elsõ gólja!Yvorl a kispadról figyelte az eseményeket, szája szélét véresre harapdálta izgalmában. az a nyavalyás félork, akkor most a gyõzelem esélyein töprengene, így egyelõre az egyenkell mérlegelnie. Ó, a Káosz minden borzalmára, miért hagyta, hogy az az elb... félorkzülessen?! Ha nem sikerül egyenlíteniük, akkor beteljesedik az õsi jóslat, mely szerintrk lesz a Káosz végzete, ahogy a vers is mondja:

A Rend elsöpri a Káoszt,Ha e gyermek, felnõ.Labdát ne kapjék kezébe,Mert góljával pusztulást hoz mindörökre,

S kapusokat szégyenít a neve.

Közben a tizenhárom varázsló rendíthetetlenül haladt tovább a Rend kapuja felé. Az õrdétok alatt végeztek az elöl haladó Káosz-hitû harcosokkal, s közülük mindössze egy mondoek. Tizenhárom tükörkép és tizenegy õrdémon. A Káosz esélyei csekély mértékben bár, de Az izgalom a tetõfokára hágott. A pályán néhány pillanatra megtorpantak az események, m kaput figyelte, ahol most minden eldõlhet. Az óramutató kitartóan közeledett a második jelzõ számhoz. Mark'yhennon mindent varázserejével küzdött, hogy a mutatót elõretekervse az idõ múlását, viszont Yvorl minden erejét azért vetette latba, hogy a mutató másféegyen meg egy percet. Ha a Káosz kiegyenlít, akkor még minden lehetséges, azonban a gólyzet elhárításával a Rend pozíciója hihetetlenül megerõsödik. A Káosz csapatában nincs s csatár, akinek csak a leghalványabb esélye is lenne a gólszerzésre. A szládok és a xiind elhullottak már; a Káosz az utolsókat rúgja.

Az elsõ tükörképet éppen most morzsolta szét az õrdémon, de hiába. Illúzió volt csupándik varázsló úgyszintén. A negyedik õrdémonnak már nagyobb szerencséje volt, és egy arrencsétlen eemsit kapott kézre. A távolból egy vörös színû pusztító energiasugár érkezetrázsló elõtt néhány pillanattal késõbb már csupán négy õrdémon állt, illetve õk is inká.A Káosz erõi diadalmasan felüvöltöttek. Immáron senki sem állíthatja meg társukat, s me-valahára az elsõ Káosz-gól!A varázsló felemelte a kezét, és utolsó erejével átrepült a kapun. Pontosabban csak átrVakító villanás kápráztatta el a nézõket és a játékosokat egyaránt. A kapu elõtt néhányntegráló Erõtérfal feszült, s errõl sajnos a varázsló nem tudhatott. Egyenesen belerepü

8/17/2019 7. A k†osz _ve


egráló térbe, amely elemi atomokra bontotta testét, és miközben a varázslat elpukkant, tolsó reményeit is megsemmisítette.A pszionata szpíkerek világgá repítették a hírt. A fogadóirodákban már egy a millióhoz dni a Káosz gyõzelmére.Yvorl dühében és reménytelenségében egy kisebb hegységet morzsolt porrá, míg Mark'yhennsan mutatta a gyõzelem jelét a Káosz Istene felé.Úgy tûnt, minden elvégeztetett.A Káosz sorsa beteljesedett, a Rend ezúttal is felülkerekedett. Hála a gyermeknek, aki elnõvén labdát kapott a kezébe, és ahogyan az az õsi jóslatban meg vala írva, pusztulásszt. Bár a Káosz kapuja is védve volt a legkülönfélébb gyilkos varázslatokkal, amelyek ymás után felszeletelik az áldozatot, kiszívják az életerejét, kifordítják a testét, ded az atomjait szétszórják a szélrózsa minden irányába, egy dologgal senki sem számolt.A Káosz Kapuját a Rend követõivel szemben védték csupán. Ám Szkander Graun a Káosz legr hívei közé tartozott. S beteljesítette a jóslatot.Egy öngóllal!Yvorl kis híján felrobbant dühében. Az óra mutatója - minden erõlködése ellenére (Mark'ei révén) - haladt elõre. Nyolc perc van csupán hátra a mérkõzésbõl, s eddig a félork eer sem került a labda közelébe! Pusztulnia kell, ha túléli a mérkõzést!Szkander Graun eközben aggódó pillantásokat vetett a mérkõzés utolsó perceit számláló óa, hogy ennyire sok ellenfelet kell eltennie csellel láb alól. Bár a Rend hívei már jócgfogyatkoztak, ahhoz még mindig túlságosan sokan voltak, hogy egyetlen magabiztos rohammal bevehesse az ellenfél kapuját. Bár az oltalmazó varázslatok nagy része minden valóint szertefoszlott a vakmerõ Káosz-hitû mágus megsemmisítése során, Szkander Graunnak trága volt az élete ahhoz, hogy kockára tegye, légyen bármilyen nagy is az elnyerhetõ ju

.Nincs, más hátra, áldozatokat kell hoznia. Tisztáldozatokat. Azaz parasztáldozatokat, jtta ki gyorsan magát, és elgondolkozva nézett a közelben tébláboló Leonsióra, s a Szarvkányra, aki éppen három, lovagot bûvölt el a szoknyája alól feltárt csalafintaságokkal.- A szüzességi fogadalom szörnyû dolog - duruzsolta a banya, és csábos csípõmozdulatoka Gondoljátok meg, fiúk, szórakoztatóbb tudok én lenni ennél a mérkõzésnél.Az egyik lovag hangosan csuklani kezdett a látványra, a másik levegõt sem bírt venni. Mkettõjük feje színezõdni kezdett, s néhány hosszúnak tetszõ másodperc után egy emberkéna földön. Immár halott lovagként.A harmadik lovag nemhiába volt a Rend egyik legfõbb bajnoka, sokáig nézte a boszorkánytajd nagyot sercentett a földre, és szólásra nyitotta a száját:- Inkább a halál!Aztán elõhúzta a kardját, és kecses mozdulattal a földnek támasztotta markolatát, majd

húzva testén a péncélinget tövig dõlt fegyverébe.A bírók, bár nem értették, miért esnek össze egymás után a lovagok, illetve miért leszn semmiféle megtorlással nem éltek. Elvégre egy lappangó tüdõgyulladás vírus bármikor vé immunrendszerû szerencsétlenekkel. A gutaütés sem kizárt. S az öngyilkosság sincs tiltA semmibõl hirtelen egy õsz szakállú druida bukfencezett le, és terült el holtan Ch'lot. Ettõl a pillanattól kezdve a Szarvas Boszorkányt egyetlen bíró sem merte megközelítenItt az idõ, döntött a furfangos Szkander Graun, s közelebb intette magához társait, aki befejezték az átöltözést és Dorian Halfmock püfölését, aki az elõbb véletlenül õket is.- Ide figyeljetek! - dörmögte a félork. - Veszélyben a tervünk! Ha sürgõsen nem csinálut, akkor minden odavész, arról nem is beszélve, mi vár ránk a mérkõzés végén. Yvorl sohocsátani nekünk, ezért szeretném elkerülni a vele való találkozást.- Na és? - kérdezte von Betli kapitány. - Ezen könnyen segíthetünk.

- Amennyiben?- Amennyiben mi most megölünk. Akkor nem fogsz Yvorllal találkozni. Legfeljebb a túlviln.Szkander Graun fanyalgott.- Nagyon vicces! Alig...- Mi van? - szólt közbe Alig Malcolm, a neve hallatán.A félork leintette.- Alig...- Mi van? - kapta oda a fejét a varázsló. - Nem unod még, hogy folyton szólongatsz?- Épphogycsak - hangsúlyozta ki Szkander Graun - épphogycsak maradt még idõnk. Sürgõsen

8/17/2019 7. A k†osz _ve


nk kell valamit!Dorian Halfmock a háta mögé dugta a Ruhák Botját, és megtapogatott egy duzzanatot a szeatt.- Nekem semmi közöm hozzá - védekezett. - Amíg ti a ruhátokkal tetvészkedtetek, a bõrgodta egy kéklámpás jégóriás. Arra vitte. Látjátok, ahol az a vaskos falakkal körülvett e.Többen odafordultak.- Ha sejtésem nem csal - hagyott fel Törjön Kia Gorduin a húrok pengetésével -, az az écekkel ezelõtt még nem volt ott.- Gyanús - motyogta Kókuszpók, aki két kézzel fogta kajla orrát, amibe nem sokkal ezelõközött egy vaskesztyûs kéz. - Nagyon gyanús... Nem láttok a közelében apró, kék ördögök- Ennek folyton csak a sörözésen jár az esze - jegyezte meg von Betli kapitány, és isméelte vaskesztyûs kezét.Kókuszpók kedvesen rámosolygott, majd a Harcipincsi zord tekintetét látva ritmikusan viogni kezdett.- Odanézzetek! - kiáltotta Ezüstpéniszû Korom. - Az ott nem Kugli?Odapillantottak. Az említett illetõ nagy sebességgel közeledett. Mindkét kezével a kalarkolta.Szkander Graun a homlokát ráncolta. Biztosra vette, hogy ez a fickó már árkon-bokron tú- Gyorsan! - kiáltotta Kugli már messzirõl. - Gyertek! Gyertek!- Mi olyan sürgõs? - jegyezte meg Melankóliai Elrak. - Megtaláltad a Szent Grált?- A labda - lihegte Kugli kivörösödött képpel - ott van abban az épületben, amit pár peltek a Rend hívei. Fõerõd a neve. Ott van benn. Ki kell hoznunk, és belõni az egyenlítõSzkander Graun érdeklõdve mérte végig az izgága fickót.

- Eddig nem volt olyan sürgõs - jegyezte meg szerényen. - Mire véljem a pozitív hozzáálKugli vállat vont.- Ó, nekem igazán nem szívügyem a dolog - jegyezte meg könnyedén. - Én csak puszta bajt.. de az istenit, amíg ti itt diskuráltok, elfogy az idõnk! Gyerünk már!Erre már valamennyien érdeklõdve néztek a fickóra. Homlokegyenest más hozzáállást szokt- Azt hittem, ezóta már rég Almáriumban lógatod a lábad - jegyezte meg Szkander Graun. ek köszönhetjük, hogy visszajöttél.Ravaszdi Kugli idegesen vakarta meg az orrát.- Igen, elszelelhettem volna, beismerem... de a bajtársi együttérzés...Von Betli kapitány egy mordulással elkapta Kugli torkát.- Na most már aztán elég a hazugságokból!- Nana! - kiáltotta Kugli. - Csak semmi durvulás, különben szólok Yvorlnak, hogy el akak intézni a bajnokát!

- Õ küldött?- Nos, ahogy vesszük.- Hogy vegyük?- Kinevezett hírnöknek, amikor épp el akartam osonni errõl a nyavalyás létsíkról. Azt mgy õ most beül sörözni egy eemsi kocsmába, és majd én vigyem meg neki a hírt, hogy mi lcs eredménye...- Na és? Mit zavar ez téged...Kugli zavartan feszengett.- Nem tudom, hogy tifelétek mi a szokás, de nálunk a vanciai Almáriumban nem mindenhol ják szívesen a rossz hír hozóját... Szóval: gyerünk! Irány a Fõerõd! Megrohamozzátok, éiztosítok! Mindent el kell követnünk a gyõzelem érdekében! És nem lesz könnyû! A labdáttechnokrata papoktól, válogatott lovagoktól és félszerzet testõröktõl körülvett skorpióinek a hátán Mark'yhennon megmaradt õsmágusai lovagolnak...

Többen csuklottak.- És... nyitva van a Fõerõd kapuja? - kockáztatott meg egy kérdést Kókuszpók, de senki ette különösebb válaszra, csak von Betli kapitány rúgta meg a csizmájával.A társaság zavartan nézelõdött. Kugli az ujjait tördelte. Ebbe némi tétovázás után a Hasegített. Ó valamivel erõsebben. Kugli ordított.- Mit tehetnénk? - jegyezte meg a Szarvas Boszorkány. - Túlságosan sok ellenféllel kell megküzdenünk, ha a Fõerõdbe be akarnánk jutni. Arról nem is beszélve, hogy fogalmam sit kezdenénk a technokrata papokkal, a válogatott lovagokkal, de legfõképpen a félszerzekel...- És hát a skorpiódémon... - sóhajtotta Szkander Graun. - Meg az õsmágusok...

8/17/2019 7. A k†osz _ve


Ezüstpéniszû Korom a Fõerõd felé pillantott.- Várárok és tûzfal védi õket. Bizonyára megpróbálják meghúzni magukat a mérkõzés végéiek.- Azt a gólt én szereztem! - jegyezte meg büszkén Szkander Graun, majd töprengve hozzát - Ezt nem fordíthatnánk a magunk javára? Mivel én a Káosz híve vagyok, ezért úgy lenne hogy a Káosz javára írjak azt a gólt!- Nem lenne egy ügyvéd sem, aki elvállalná a pert - rázta meg a fejét Ch'lotyóvia. - Ars beszélve, hogy Yvorl alighanem még azelõtt apró darabokra szaggat szét, mielõtt elõve a fantasztikus ötletedet.- Igazad van! - értett egyet a félork szomorúan. - Akkor nincs más hátra, valahogy meg l nyernünk a mérkõzést.Leonsio közelebb támolygott, és megkérdezte:- Hogyan? Még hét perc, és a bírók lefújják.- Idõt kell nyernünk! - Szkander Graun elgondolkozva nézett a Szarvas Boszorkányra. - T a mágia avatott ismerõje vagy. Nincs valamilyen mód arra, hogy kicsit megnyújtsuk a mé?Ch'lotyóvia összehúzott szemmel gondolkozott.- Szerintem, ha van ilyen varázslat, akkor Mark'yhennon bizonyára ismeri az ellenszerét is... Felejtsük el! Hét percünk van!- Gyerünk! Elõre! - ordította Ravaszdi Kugli, és miután kiszabadult von Betli kapitány jó példát mutatva máris rohanni kezdett.- Van egy ötletem - közölte Szkander Graun, s habozás nélkül rohanni kezdett a Fõerõd iam!Leonsio és a Szarvas Boszorkány azonnal a nyomába eredtek.

A többiek egymásra néztek, aztán vállat vontak, és mosolyogva, halkan beszélgetve, zsebt kézzel szép lassan elsétáltak az ellenkezõ irányba. 18.FÕERÕD

Avagy: Közös ló gazdája sok túrót ehet.

Az építmény nem volt túlságosan magas, de Szkander Graun tartott attól, hogy a föld alagalább két szint került kiépítésre. Ráadásul a falak tetején õrködõ, géppisztollyal felokrata papok hozzáállása is túlságosan komolynak tûnt ahhoz, hogy bármiféle egyezkedésb

. Aknavetõket és gépágyúkat egyelõre nem látott a félork, de mivel az idõközben tartózklõ Ravaszdi Kugli határozottan emlékezett ezekre a fegyverekre, nem lehetett kizárni tejesen a létezésüket.Valahol odabent van a labda.Egy skorpiódémon szájában, akit technokrata papok, feldühített babók és még ki tudja, myek védenek.Még öt perc. Pontosabban már annyi sem.- Mi lenne, ha szereznénk egy másik labdát? - vetõdött fel a gondolat Leonsióban, s lelen máris távolodni kezdett a fenyegetõ külsejû épülettõl.Szkander Graun már-már követte.- A labda nagyerejû kegytárgy, amely felett sem a Káosznak, sem a Rendnek nincs hatalma, s még a bírók is csupán rövid ideig érinthetik. Kizárólag a mérkõzés ideje alatt csöz ereje, hogy használni lehessen - vonta meg a vállát Ch'lotyóvia. - Ha ennek ellenére

esni akarsz magadnak egy másikat, csak tessék!A félork lelassította lépteit, majd elgondolkozva megvakarta a fejét, és megállt.- Szóval mindenképpen be kell mennünk a labdáért.- Az igazi labdáért!- Azt hiszem, találtam valamit! - kiáltotta Ravaszdi Kugli lelkendezve. - Lehet, hogy itt a bejárat. Micsoda csodálatos véletlen!Ch'lotyóvia, Leonsio és Szkander Graun fejcsóválva siettek társuk felé. Kizárt dolognakták, hogy a Rend képviselõi elkövették volna a hibát, és készítettek egy második bejáraRavaszdi Kugli egy kisebb bunker mellett állt, mellette tucatnyi géppisztolyos technokrata feküdt ájultan.

8/17/2019 7. A k†osz _ve


- Mi történt velük? - kérdezte hökkenten Szkander Graun.Kugli vállat vont.- Megkérdezték, hogy kik vagyunk és miért jöttünk. Én mondtam, hogy a Káosz Bajnokai vazért jöttünk, hogy elvegyük tõlük a labdát...- És?- Ezen annyira röhögni kezdtek, hogy talán bele is pusztultak...Ch'lotyóvia türelmetlenül intett.- Gyerünk!Beléptek az építménybe. A bunker kijárata felett egy pislákoló, kék lámpa égett halovánkétoldalt elektromos fáklyák világítottak.- A Rend végzete éppen a rend lesz. - Szkander Graun rádöbbent, mi is ez a folyosórész . - Akármilyen okosak is azok a rendes fickók, egy hibát elkövettek. Betartották az elõ és megépítették a vészkijáratot a hozzá tartozó menekülési útvonallal, ha mégis visszak.- Sok a duma - válaszolt a Szarvas Boszorkány, és leakasztott a falról egy elektromos fyát, s feljebb csavarta a fényét. - Gyerünk, keressük meg a labdát!A folyosó hamarosan egy lépcsõbe torkollott, amely felfelé vezetett. A négy behatoló hakül nekivágott a lépcsõknek. Szkander Graun elõkapta a láncos buzogányát, Ch'lotyóvia pnyája szélét fogta, hogy ha õrökkel találkoznak, akkor ki-ki a maga módján intézhesse eRavaszdi Kugli állt a kis csapat élére, és ez már önmagában is gyanús volt. Azonban mégnúsabbnak tûnt az a tény, hogy tévedhetetlen érzékkel találta meg a legeldugottabb rejt is, és készségesen loholt tovább elöl.- Gyerünk! Gyerünk!Kugli az egyik rejtett ajtót kinyitva félreállt, és elõzékenyen terelte õket befelé. Íg

io került elõre, szorosan a nyomában a Szarvas Boszorkány lépkedett, s a sort Szkander un zárta. Kugli pedig az ajtót zárta be kulcsra mögöttük.Aztán el is reteszelte. Három vasrudat is odatolt biztosítéknak.A félork minderre fel sem figyelt. Egészen máshol jártak a gondolatai. Már kezdte elvesi minden reményét a mesés nyereményt illetõen. Egyre sötétebben látta a jövõt, s ebben pe volt társainak is.Borongós gondolatait váratlan fénysugár szakította meg. Sárga, erõs, irányított fény. Mpáé. Egy három méter átmérõjû zseblámpáé, mely egyenesen a képükbe világított.Reflektor, döbbent rá Szkander Graun.Az a figura, aki pillanatokkal ezelõtt még Ravaszdi Kugli volt, a szemük elõtt alakult egy tekintélyes pocakú, varázslósüveges alakká.- Legyetek üdvözölve a szentélyemben! - Az átalakult egyén hangja erõteljes és rendkívüvolt. - Béltár vagyok, Mark'yhennon jobb keze. Ugye, nem haragszotok, hogy egy kicsi

t megtréfáltalak benneteket, és egy cimborátok nevében idecsaltalak benneteket ebbe az ybe?- Nos... momentán... nem haragszunk! - vicsorogta Ch'lotyóvia.- Mivel ismerem jöveteletek okát - folytatta rendületlenül a varázsló -, nem kérdezem, estek itt...- A labdát - vágta rá Szkander Graun. - Hol van?Béltár kedvesen nevetett.- Nahát, ki gondolta volna...Szkander Graun kihúzta magát.- Hárman vagyunk ellened. Mindenre elszánt harcosok és varázslók. Esélyed sincs. Azt hi az lesz a legokosabb, ha most azonnal idehozatod a Szent Labdát, sietve elvezetsz bennünket a Rend kapujához, s segítesz a bõrgolyót gólba juttatni! Akkor... talán megkzünk az életednek.

- Valóban?- Ezenkívül - folytatta a vérszemet kapott félork - idehozatsz még a titkos kincstárbólegy zsák aranyat, három ládika drágakövet és néhány erõteljes varázseszközt, amelyet a orán kívánunk felhasználni.- Dehát itt nincs titkos kincstár! - tiltakozott a falánk varázsló, s egész teste remegalami belsõ derûtõl, amire a három mindenre elszánt kalandor nem tudott magyarázatot ad- Sebaj! - vonta meg könnyedén a vállát a félork. - Akkor elég, ha a labdát idehozatod- Magam is így gondoltam! - A varázsló felemelte nevetségesen aprónak ható kezeit, és v mozdulatokat végzett, amelynek következtében párnás tenyerei egymásnak ütõdtek. Az így csattanás feltehetõleg valamiféle jelzés lehetett, mert a harmadik csattanás után felt

8/17/2019 7. A k†osz _ve


gy eleddig láthatatlan ajtó, és láthatóvá vált egy óriási terem, melyben megközelítõleg.Verejték és ürülék szaga hatolt a félork érzékeny orrába. A saját illatát érezte. A látmegizzadt és becsinált.S a szagok keveredését jobban kielemezve, kiderült, hogy Ch'lotyóvia és Leonsio is hasoen reagálhatott.A feltárult ajtó közelében aranyozott páncélt viselõ, lándzsás lovagok sorakoztak úgy h vigyázva, hogy el ne tapossák a lábuk alatt serénykedõ babókat, akik készen álltak arrzükség esetén szamárfület és hosszú orrot mutassanak a támadóknak. Ehhez az ijesztõ maninden adottságuk meglévõnek tûnt.A lovagok mögött rezzenéstelen arccal, tömött csatarendben római katonák falanxa várakoegyütt a jobb szélt alkotó, szarvsisakos viking csapattal és a bal szárnyként felsorakosziú indiánokkal.A teremben teljes körben karzat futott végig, melyen íjászok és késdobálásra szakosodot tõrös orgyilkosok tolongtak.A terem közepét egy kör alakú emelvény foglalta el, melynek legalsó foka közvetlenül azt kezdõdött. Az emelvény maga négy darab, egyenként egy méter magas, hat méter széles l a legalsó sávot teljes körben tankcsapdák, szögesdrótból készült akadályok és érintésrlalták el.A második lépcsõfokon betonbunkereket alakítottak ki, melyekben technokrata papok igazgtták a légelhárító ágyúkkal, géppuskákkal, páncélöklökkel és mosogatórongyokkal felszerA harmadik lépcsõfok koránt sem volt olyan zsúfolt, mint az elõzõ kettõ. Itt mindössze ab Rend-hitû õsmágus állt a lábuknál kupacokban heverõ varázspálcák, mágikus herkentyûkk, üvegcsék, védõrúnák, varázsköpenyek és kiolvasatlan John Caldwell könyvek között. A

lcan a Hatalom Legnagyobb Botját szorongatták, szempillájukon ott rezgett a létsíkmegsesítõ halálsugár elsõ két rezgése, s ajkukon folyamatosan zengett a megkezdett wish varászótaga...S mindezek fölött, az emelvény legcsúcsán egy hatméteres, iszonytató szörnyeteg magasodkegyetlenül. Egy leírhatatlan, rettenetes valami, mely leginkább egy skorpiódémon, egy lord és egy pincsikutya nemtelen nászából származhatott. Hosszú, tüskés farka fenyegetõott mögötte, hegyén egy csepp ambróziaszínû méreg fénylett. Rettenetes karmai vaskos, g meredeztek, s ha nem lett volna a pokol vörös lángjait sugárzó szeme, a pofája leginkáBetli kapitány ábrázatára emlékeztetett volna.Hát így nézett ki a terem.Ja, még valami...A teremtmény szájában egy leginkább elnyújtott tojásra emlékeztetõ valami feküdt.A Szent Labda.

- Tessék, vegyétek el bátran! - intett Béltár biztatóan elõbb a kalandorok, majd a démoult. - Nyugalom, Villámfarok, mindjárt kapsz enni!A három kalandor egymásra nézett. Leonsio tekintete bambaságot, Szkander Grauné félelmeCh'lotyóviáé hideg számítást sugárzott.- Ne késlekedj! - biztatta a boszorkány a félorkot. - Még van fél percünk!Szkander Graun felmordult, és lendületesen megvakarta a feje búbját.- Yvorl redves farkára! - morogta. - Azt hiszitek, berezeltem?Ch'lotyóvia szimatolt.- Azt!A félork agyát vörös köd borította el.- Azért sem!Már nekilódult volna, de ekkor halk pukkanással a puszta levegõbõl két személy és egy jteleportált a terembe Béltár és a félork közé.

- Állj! - ordította az egyikük, egy varázslóforma fickó. - Állj! Senki se mozduljon!Ha azt mondom, hogy a teremben egy pillanatra megfagyott a levegõ és még a démon fogaink vacogását is hallani lehetett - nem sokban térek el a valóságtól.Mindenki megdermedt.- Csííííz! - kiáltotta a másik jövevény, aki a fején lógó drótkerettõl úgy nézett ki, m. - Tessék mosolyogni! Most repül a kismadár!Minden szempár döbbenten meredt arra a kis dobozra, amit az alacsony fickó a magasba emelt, s valóban úgy nézett ki, mint egy madárkalitka. Azonban minden várakozás ellenéreadár dugta ki a fejét az ablakon, hanem egy parányi piktordémon, ecsettel a kezében.- Tyû! - sipította a piktordémon, miközben a kezében veszettül járt a parányi ecset. -

8/17/2019 7. A k†osz _ve


Kiontott vérözön! Kevés lesz a piros festék!Még mindig senki nem mozdult.Szkander Graun megnyalta a szája szélét.- Kik maguk? - érdeklõdött reszelõs hangon.A varázslóforma fickó könnyed gesztussal leintett.- Nem mozgunk, amíg a fényképezés tart! De ha már itt tartunk, a társam turista az Elleontinensrõl, s él-hal az izgalmas helyzetekért. Ide is épp idõben érkeztünk, hogy megöreseményt a szomszédai számára. Egyébiránt én Wiccesring vagyok, Ank-Morpork városából, k hamu és üszök, miután a társam félreértésbõl biztosította. De mielõtt e bejelentés ha a kardjukhoz kapnának, biztosíthatom önöket, hogy ártalmatlan, kedves fickók vagyunk, ek sem ártunk, csak épp kíváncsi és érdeklõdõ természetünk idevonzott bennünket, hogy kgörökíthesse ezt a jó kis hiriget... S kérem önöket, rám se nézzenek ily zord és fenyeg A látszat csal! Meglehet, varázslónak nézek ki... s az is vagyok... semmiféle varázslanem tudok ártani önöknek... Mindössze egyetlen varázslat van a fejemben, mely sajnálato kiszorítja onnan a többit... a Nyolc Alapvetõ Varázslat egyike... de mint bizonyára sek, azt úgysem aktiválom, hiszen akkor menten vége lenne a világnak, és én... akárcsak öon nem szeretném... Hoppá! Már kész is a kép! Hm, egész jól sikerült! Ügyes a mi kis pie csak, rondaságod, mit szól hozzá...A kis dobozból kihulló papírlapot Szkander Graun orra alá dugta. Az ügyes rajz a félorkkorpiódémon páros alakítását ábrázolta. Az egyikük szétmarcangolt, csurom vér állapotbamíg a másik büszkén nyugtatta a lábát a legyõzött ellenfélen, magasba emelte hosszú farlmi zászlót, s oly szélesen mosolygott, hogy a Szent Labda csaknem kiesett az iszonyatos pofájából.Szkander Graun dühösen meredt a képre.

- Mi ez a pofátlanság? - hörögte.- Óh - bûbájoskodott Wiccesring -, a piktordémonunk oly gyorsan dolgozik, hogy néha sikaz idõt megelõzve pár másodperccel késõbb bekövetkezõ eseményeket elõre megfestenie...Ch'lotyóvia sikoltása hallatszott.- Mire vársz? Már csak tíz másodperced van!Szkander Graunnak ekkor borult el teljesen az agya.- BOSSZÚ! - üvöltötte, és a buzogányát lengetve megrohanta a rá váró gyülekezetet.Érezte, hogy az agyában aktiválódik a káoszvarázs, s a környezetében mindenki a legkülöt kezdi mûvelni... 19.VÉGEAvagy: Nincs tovább, mert a nagy kavarodásban

Wiccesring agyában véletlenül elkattanta Nyolc Alapvetõ Varázs Egyike,s az univerzum nyomban megsemmisült.

7. a k†osz _ve

Documents