8/17/2019 1. A k†osz szava

1/102

A cím angolul: CHAOSThe Word of Chaos The Heart of ChaosAli rights reserved!A borítón látható festményt és a belsõ illusztrációkatSzendrei TiborkészítetteGrafikai munkatárs: Gyõri AttilaISBN 963 7841 24 5 ISSN megállapítás alattHungarian edition © by Cherubion Kft., 1993 Copyright © 1993 by Nemes IstvánCherubionKönyvkiadó és Szolgáltató Kft.Az AVALON Kiadói Csoport tagjaFelelõs kiadó:Nemes István és Nemes Judit ügyvezetõ igazgatókMûszaki szerkesztõ: Király EditSzakmai tanácsadó: Bihon TiborSzedte és tördelte a Cherubion KönyvkiadóNyomta az Alföldi Nyomda Rt.A nyomdai megrendelés törzsszáma: 4170.66-14-1Felelõs vezetõ: György Géza vezérigazgatóTerjedelem: 28 (A/5) ívKészült Debrecenben, 1993-ban 

Káosz SzavaAzoknak,akik már tudják,ki az a Skandar Graun,és azoknak, akik még nemJohn CaldwellYvorlÉvközép napjának komor éjszakáján minden jõ szándékú lény kerüli az évszázados gonoszsáontás Erdejét. Akadnak azonban olyanok, kik tudatlanságuk¬ban vagy gõgösségükben alábecgetést, s vakmerõen e kísértetjárta területre merészkednek. És megint csak akadnak még

ismervén némelyek botorságát, buzgón les¬nek ezen meggondolatlanokra. Nem kísértetek; vfogható teremtmények. Rozsdás kardjukkal, ágas-bogas fa-bunkójukkal, gonoszságtól áthatznek kielégíteni a fen-sõbb létsíkok teremtményeinek igényét, hogy csekély képessé¬geik Káosz és a Rend örök küzdelméhez. És ezen utóbbiak a Káosz nevében fejbe verik a gyanúosan áldozótûz fekete füstje emelkedik a sûrûtõl övezett tisztáson, s odafönn egybevegy éjszínû fel¬legekkel. Évközép napja van.Erõszakos szél cibálja a lombokat, ám a lángokat nem fújhatja el.Két parányi halandó kuporog a hatalmas áldozótûz mellett; a harmadik a máglya tetején éott teste a szertartás¬nak megfelelõen vízszintesen fekszik, kezét összekulcsolták a mejai közé adták levágott fejét. Õ már nem érzi a lán¬gok forróságát. Lelke elszállt, és zolgá¬inak szolgája lesz - azon a másik létsíkon, ahová dolga végezté¬vel egyszer mindeA tûz ropog. A két alak lehajtott fejjel áll. A nagyobbik, a vi¬harvert, zord arcú vénevérfoltos ezüstkaszát szorongat és halkan mormol. Istenéhez imádkozik, kinek áldozatát

cán friss heg árulkodik arról, hogy a gyanútlan utazó nem adta olcsón a lelkét.A másik alak a vén pap válláig sem ér. Kölyök még. Alkata mégis eljövendõ erõt sugall. usa fejében apró szeme élénken csillog. Ajka vastag, orra lapos, szájában félelmetes folannak; inkább agyarak, mint fogak. Szõrös teste, elálló füle, gorillaszerû tartása fenik arról, hogy õsei nem kifejezetten az emberfajhoz tartoznak. Anyja ork volt, apjaember; így e fiú ereiben félig alantas orkvér, félig büszke embervér csörgedezik. Ám a  véleke¬dik hovatartozásáról.Szeme sarkából sunyin az imájába mélyedt papra pillant, és szõrös kezével az áldozat boegykori utazó nyurga lába lelóg a roppant máglyáról. A kopott bõrbakancs keltette fel aelmét. Óvatosan kiköti az egyiket, és húz¬gálni kezdi. A bakancs megszorul az áldozat l

8/17/2019 1. A k†osz szava

2/102

usszan. A pap teljesen belefeledkezett imájába. Jöhet a másik cipõ. Persze ez is megszo. A kölyök megrántja. Nem jön. Felmordul, és megrántja ismét - most már nagyobb erõvel.Az áldozat lehengeredik a tûzrõl. A pap ocsúdik. Nyakon te¬remti a kölyköt.- Bocsáss meg, Yvorl! - morogja. - Tudatlan még e kölyök,de ígérem, hû szolgád lesz, ki megszerzi a Káosz Szavát, ésszerte e világon terjeszti a pusztulást!A kölyök már boldog. Újonnan szerzett bakancsát azon nyomban elkezdi retkes lábfejére hen boldogul. Va¬lamelyest még lötyög is rajta. Másfélszer akkora. Jól meg kell húzni a Imádkozz, mihaszna kölke! - morogja a vén pap. - Imád¬kozz, különben elkárhozolk, nem más! Yvorl az emberek istene - vitatkozik a kölyök, és ferde szá¬ját még ferdébbre h. Az orkok istenében akarok hinni! Grooms harcosa akarok lenni! Ork harcos akaroklenni!

Az öreg lehunyja a szemét, és a fejét rázza. Yvorl minden bosszúálló istene. Yvorl a Káosz istene. Yvorl a leghatalmasabb! Hsz, õt kell szolgálnod! Ha pusztulni vagy pusztítani, úgyszintén! Yvorl a leghatalmasab Úgy? - visítja a kölyök, és esetlenül körberohanja a tüzet ormótlan bakancsábanYvorl, hogy az az átkozott ember... - rettenetes gyûlölet hangzik az ember"-szó-ban -,gy az az ember megölje anyámat! Lemészárolja apá¬mat! Azt mondod, Netar, Yvorlnak mindecélja van. Ezzel mit akart elérni Yvorl?

A vén pap kezébe kapja mocskos, fekete köpenyét, és a pokol ördögeit káromolva a után veti magát, hogy elkapja a grabancát.

Ez könnyen sikerül, mivel a menekülõ orra bukik az ormótlan lábbeliben. A pap akapja, és inas, barna kezével dühöd¬ten csépeli.

- Gyûlölöm az embereket! - ordítja a szutyok. - Kiirtok min¬den embert a föld színérõl! Téged is kiirtalak, átkozott Netar!Ha felnövök, megnyúzlak, és feláldozlak Yvorlnak!

- Na ugye, hogy Yvorlnak akarsz áldozni! - dörmögi dühö¬sen a pap, és lehajítja, csak úgy nyekken.

A fiú feltápászkodik, és sajgó alfelét dörzsöli. Nem csillog könny a szemében. rítja száját, és a máglyára mered.

- Kiirtom az összes embert... - morogja.A pap vigyorog. És feláldozod Yvorlnak. Örülni fog neki, és kegyes lesz hozzád. Bosszút állok! - üvölti kölyök, és nagy barna nyelve ki¬buggyan szájából. - Mehívjákot... Peltárt - segít a pap.

Kegyetlenül fog lakolni, amiért meggyilkolta az anyámat, és... és mert velem ezette... hogy félig ember va¬gyok... ilyen ocsmány állat...A vén pap átöleli védence remegõ vállát.- Imádkozz Yvorlhoz, és kérd, vezessen Peltár nyomára!

Imádkozz, fiam, és Yvorl megsegít! Mert te az vagy kinek sor¬sában megíratott, hogy megszerzi a Káosz Szavát. Szerezd mega Szent Szót, és pusztítsd el Peltárt!

A kölyök megragadja az övén függõ, kicsiny ezüstkaszát, és egészen a tûzhöz léparcát nyaldossák. Yvorl! - kiáltja tele szájjal. - Akarod, hogy szolgáljalak? Segíts megölni Pelt hû szolgád leszek! Kiir¬tom az emberfajt, és létemben káoszt, zûrzavart szítok a te diorl! Hallod szavam? Ha akarod, hogy szolgád le¬gyek, adj jelt! Adj jelt, hogy segítesz... különben nem hiszek benned!

Ostoba tacskó! - sziszegi Netar. - Feltételeket mersz szabni Yvorlnak? Yvorl! - üvölti a kölyök. - Adj jelt, és hû szolgád leszek! Yvorl...A tûz hirtelen fellobban. Vörös lángjai az égig csapnak és amikor lecsillapodik

szõ rémalak áll a közepén. Olyan, akár egy csontváz; bordáira vastag, penészes bõr tapaeme van, és ráncos, pikkelyes pofájából rettenetes agyarak meredeznek. Két lábon áll, harok tekereg cölöp-lábai között, és két mellsõ végtagjában jókora, fekete kaszát len¬geirtaná maga elõtt. Ahogy a kasza suhint jeges fuvallat csapja meg a dermedt áldozókat. zóra nyitja ret¬tenetes száját, és még több agyar villan elõ. Csak pár szót szól

de szavai úgy hatnak, mint a mennydörgés. Végigdübörögnek a tisztáson, és a fák a súlya alatt.

8/17/2019 1. A k†osz szava

3/102

- Tiéd a bosszú!A kölyök azt hiszi, megsüketült. Amikor végre levegõ után kapkodva megdörzsöli

ak már eltûnt. És vele együtt nyoma veszett az áldozat tetemének. Netar! - kiáltja döbbenten. - Láttad? Mi volt az? Ugyano¬lyan kaszája volt, minsokkal nagyobb... Azzal az¬tán lehet aratni! Mi volt az? A Káosz valamelyik szörnyetege Vagy Yvorl egyik szládja? Nem - mondja az öreg furcsa, elcsukló hangon. - Maga Yvorl volt az!

A ronda kölyök megszeppenten fordul a vénséghez.- Mi bajod? Könnyek mocskolják össze a szemed! Sosem lát¬

talak még bõgni! Netar... miért bõgsz?A vén pap zordan megtörli szemét.- Miért bõgök? - ismétli ádázul. - Az irigységtõl!

-De...- Negyven éven át imádkoztam Yvorlhoz, és áldoztam neki

hûségesen a Rend hitvány szolgálóit... ám hiába könyörögtem,hiába szólongattam, hogy nyissa rám egyetlen szemét és áldjonmeg... Yvorl maga sohasem nézett reám! Negyven éven át so¬hasem! És te, te pelyhedzõ seggû, korcs fajzat... Egyetlen ká¬romló szavadra Yvorl megmutatja magát, és szól hozzád!

A kölyök elvigyorodik. Yvorl jobban kedveli a korcs fattyúkat, mint az embereket? Azt nem tudom... De nagy jövõt szánt neked, abban biztos lehetsz!... Ne vigyorotetves, mert...

Ütésre emeli lapáttenyerét, hogy jól nyakon teremtse a bam¬bán vigyorgó kölyköt

l a levegõben. Hogy is merhetné most már megütni Yvorl kiszemelt szolgáját? Ideges remehúzza össze magán koszos fekete köpenyét, és földet rugdos a parázsra, hogy az áldozótûaz erdõt.

- Igen. Be fog teljesülni a jóslat. Te leszel az, aki megszerzi aKáosz Szavát... és bosszút áll!

Elsõ könyvA Káosz kezdete1. Skandar GraunA fogadó sarkába alig-alig jutott el a mécsesek gyér fénye. Csak a kandalló pis

jai világították meg valamelyest, s a sarki asztalt árnyas félhomály borította. Skandarp ezért szerette ezt a helyet. Hatalmas bicepszeire hajtotta busa fe¬jét, és a vörös lárévedt.

Erõs orksört vedelt, és elégedetten nyugtázta, hogy fakupája kiürültekor lesz p

italra. Sõt, több italra is. Trük¬kös erszényében nemcsak egy tucat ezüst, de három arault. Arról nem is szólva, hogy frissen szerzett, csillogó vértezete testvérek között is negyven aranyat ér - bár¬melyik orgazda szemrebbenés nélkül lepenget érte nyolcat, ha  kívánja.

A tûzfény élénk árnycsatát vívott domborodó mellvértjén, s Skandar Graun jólesõ délutáni áldozatára.

Ennyi év elteltével még mindig akadnak naiv emberek? Ez furcsa. Õ személy szerimindent megtett, hogy drasztikusan csökkentse a naiv emberek számát. Akik bizalmukat helyezték bele, nagyon hamar felismerték tévedésüket - ám akkor már nem volt pardon; tesosan az áldozótûzön sercegett, lelkük pedig Yvorl szolgáinak talpát nyalogatta. Pedig mszó trükkel él! Vezetõnek ajánlkozik, hogy átkalauzolja a kalandvágyó idegeneket a Rontntzal népes kikötõ¬jébe. És csodák csodája, számos bamba teremtmény akad, aki balszerendar Graunt választja ki a sok elõnyö-sebb kinézetû, jó szándékú vezetõ közül.

Ma délután is! Jött az a magabiztos idegen, és azonnal indulni akart. Szemmel latóan úgy gondolta, megbízható vértezeté-ben, hosszú kardjával a kezében szikrányit sema a feltûnõen izmos, de ugyanakkor feltûnõen fegyvertelen és mocs-

kos félvér ork vezetõtõl. És Skandar Graunnak esze ágában sem volt eldicsekedniivoltával. Gondosan titokban tartotta, hogy Yvorl isten harcos-papjaként legalább olyan jól bánik papi varázshatalmával, mint a rücskös, bütykös fabuzogánnyal. Így hát a gyasa beteljesedett. Megfelelõ idõben ki¬mondott parancsvarázs bénította meg tudatát, és Saun fabunkója bezúzta a koponyáját.

Amikor eszébe jutott e szégyenletes cselekedet, dühében leha¬rapott egy darabotfakupa szélébõl. Elhibázott, ostoba dolgot mûvelt! Szidta magát, mint a bokrot. Hogy le

8/17/2019 1. A k†osz szava

4/102

t olyan osto¬ba, hogy ormótlan bunkójával nemcsak a vándor fejét, de gyö¬nyörû, bronzveis összelapította! Évek óta nem kö¬vetett el ekkora baklövést! Utána már hasztalan prób a horpadt sisakot; javíthatatlan károsodást szenvedett, Így hát Skandar Graunnak lett kardja, veszedelmes lán¬cosbuzogánya, három dobótõre, egy zacskónyi pénze, pajzsa, fõúre szõrtelen barna feje fedetlen maradt. És hogy szerencsétlensége csak tetõzõdjön, az iordobai csizmája az istennek sem ment fel hatalmas tappancsára, bár¬hogy imádkozott és dott - pedig mindkettõt megpróbál¬ta, Így hát mit lehet tenni? Viseli továbbra is régestt kopott és lyukas bakancsát. Úgy is hozzászokott, és egyébként sem lóg ki nagyon az ön zsírpecsétes, szõrös bõrnadrágja mocskosan libeg a derekán, a térde tájékán mogyo¬rónnak a megfelelõ szellõzésrõl. És ne gondoljuk, hogy csillogó vértezete feltûnõen kiríttyos egyéniségébõl. Skandar Graun, a fõúri hatást enyhítendõ, nem dobta el régi kedves fmit jõ tíz éve neve¬lõapjától örökölt, és amit azóta még több szakadás és azonosít¬hatazínûvé. A köpeny ráadásul ren¬delkezik azzal az elõnyös tulajdonsággal, hogy kellemes rbél szagot áraszt, és elnyomja az áldozat frissen szerzett ingébõl terjengõ undorító em

Skandar Graun erre gondolva kortyolt sörébõl, és lapos orra szinte mozgott, ahoy élvezettel szívta be az ismerõs orkszagot.

A vén pap halála után otthagyta a civilizációt, és egy ork falu¬ban keresett meAz orkok befogadták ugyan, de papi hivatását csak titokban gyakorolhatta. Grooms-hitû fjtársai nem nézik jõ szemmel Yvorl híveit. Ám õ nem adta fel vallását, és buzgón áldozoom úgy kívánta. Azonban egy idõ elteltével a törzs körül csellengõ baráti orgazdák eltü feltûnt és ebbõl sok baj származott. A Vörös

Kéz törzs agilis, vén papja egy hitvitában letépte az ifjú bal fülét - Yvorl leesse az alávaló szétszórt csontjait!

Skandar Graun hû maradt az elveihez: orkot sohasem áldo¬zott. Azonban a vén Gro

ms-pap halálát követõen szakított a törzzsel. Egy ideig az erdõben állt lesben, de tevémutatkozott túl jövedelmezõnek, mivel csak vásár- és ünnepna¬pokon jártak arra magányos van az Yvorl-pa-pok kiskátéjában, hogy népesebb csapatra magányosan támadni csak ritkámezõ. Az éhség Rentzalba hajtotta, és a kikö¬tõvárosban felcsapott matróznak. Évekig hata a tengerész fortélyokat, karjaiban pedig megduzzadt az erõ. Azonban szörnyû lelkifur gyötörte, mivel a szûk hajón el kellett hanyagolnia szertartásait, és emberáldozatot iel¬vétve mutathatott be istenének. Következésképp papi hatalma meggyengült, és hamarosa idõ, amikor már a legkez¬detlegesebb varázslatocskák sem sikeredtek úgy, mint régen. Ftt a hajósélettel, visszaköltözött szülõvárosába, Kiro-vangba, és megújult hitbuzgósággllásos életbe. Szinte hetente áldozta az erdõn keresztül menni kívánó gyanútlan emberekatalma újra kiteljesedett. Ráadá¬sul felismerte vallása jövedelmezõ mivoltát. Miért égel együtt a felszerelésüket is? Hiszen Yvorlnak csak a lélekre van szüksége, és köztudot kirovangi orgazdák tíz százalékos kedvezményben részesítik rendszeres szállítóikat.

Általában meglepte áldozatait, és ha azok a papi parancsva¬rázs hatalma alá kernem sok gondot okoztak; birka¬ként lehetett letaglózni õket. Akadtak persze kellemetlen erõs akaratú fickók, akik dacoltak a parancsvarázzsal, és ilyenkor fegyverek döntöttéklem kimenetelét. Ez idáig Skan¬dar Graun javára. Bestiális ork pofája sohasem volt szép bal fülének elvesztése egyáltalán nem javított az össz¬hatáson. Alig valamivel az állaseb jelezte, hogy találkozott már fegyvertelenül farkassal, és szokásosnál is laposabb,orra arra utalt, hogy inkább támadni szokott, mint védekezni. Szürkésbarna bõrét jórészsörte bo¬rítja, és ahol nem, ott vastag ráncok, zúzódások sebhelyek hú¬zódnak meg. Májfem lepi szõr, és sajnos -sisak sem.

Mélyen ülõ, apró szeme álmosan pislogott kupája belsejébe, és lapos, barna nyelfetyelt a zavaros folyadékba. Sárga agyarai megvillantak a tûzfényben, és ez félelmetese.

Nos, egyetlen orkot sem lehetne még jóakarattal sem szépnek nevezni, de Skanda

r Graun, akinek ereiben egy rész embervér csörgedezett, csúnyaságban bármelyikükkel báttte vol¬na a versenyt. Ne szépítgessük a dolgot, mondjuk ki nyíltan: Skandar Graun retttes rondasága bármely költõt megihletett volna. Rútságán már csak egyvalami tett túl: aete kö¬pönyegbõl áradó rettenetes orkbûz, amit csak kevés kulturált lény képes elviselne persze az orkokat, akik köztudottan igen kifinomult szaglóérzékkel rendelkeznek.

Talán ennek köszönhetõ, hogy a zsúfolt ivóban az övé volt az egyetlen asztal, aett három szék is üresen állt. A többi asztalnál a nyers deszkalócákon egymáshoz préselmeg a másféle szerzetek. Vagy nem néztek a magányosan iszogató félork felé, vagy utálkokat vetettek rá. Fõ¬leg ha egy-egy ajtónyitás felkavarta a fogadó levegõjét, és bete¬rharcos-pap köpenyének aromás illatával.

8/17/2019 1. A k†osz szava

5/102

Skandar Graun nem törõdött a gyilkos pillantásokkal. Kihör¬pintette söre maradéarna nyelvét a fakupa aljáig nyújtotta, és kinyalta belõle a nedvességet. Aztán elvigyo és ezáltal megvillant vérvörös ínye. Hiszen most van pénze, ju¬tott eszébe. Annyi sörtmég egy ló is felpuffadna.

Nyílt az ajtó, valaki távozott. Kintrõl nedves szélroham zar¬gatta meg az ivó forkszagú levegõjét. Hatalmas dörgés reszkettette meg az eget, és villámok cikáztak. Íté

A félork pénzt vett elõ; egy kerek ezüstöt. Felemelte a faku-pát, és az asztalhkodta. A fogadóban mindenki odakapta a fejét. A fogadós is. Skandar Graun elégedetten b felé, és fejével hívólag intett. Elvégre akinek pénze van, az úr! Mi kell? - vakkantott oda a fogadós. - Sör? Kettõ - böffentette a harcos-pap, és tömpe ujjain is mutatta. -Ket...hukk...tõ

Utálta az ilyen cudar, zivataros idõt. Utált mindent, ami mos¬dással és vízzel pcsolatban.

Míg a hordóhasú, csapzott szakállú, bõrkötényes ember két kupát habzó sörrel töközelebb húzó¬dott a kandallóhoz, és úri mivoltának tudatában leereszkedõen szemlélte  e mesés vagyon birtokában he¬tekig nem kívánta vallását gyakorolni, puszta megszokásbó

Az ajtótól balra esõ két hosszú asztalnál helybéliek szorong¬tak. Néhányuk gajd hangon vitatkoztak. Az asz-

tal szélénél két matróz szkanderozott, többen fogadtak rájuk, és amikor egyiküksztalt érintette, kopott rézpénzek cse¬réltek gazdát. A legbelsõ asztalnál halvány képûeskedõk ültek színes öltözetben; idegenek, akik a tenger felõl érkeztek karcsú, sárkány. A gõgös idegen, aki¬nek lelke délután óta Yvorl kaszájának fényesítõje, az õ hajóju¬kszirõl jöttek, a világ végérõl. Most vacsorájuk végeztével hosszú szárú pipára gyújtotttek. Egyikük, aki talán mindannyiuk közül a legtekintélyesebb pocakkal rendelkezett, a

at összeszedõ csaposlegénynek magyarázott, és közben párnás kezét az ifjú csontos fenekSkandar Graun felhúzta a szemöldökét. Rühellte az embere¬ket. Irtózott a gondolgy valaha ilyen puhány élvhajhászt szenteljen Yvorlnak. Hogyisne! Az isten haragja azonnal lesúj¬tana rája!

Yvorl? Attól az egy alkalomtól eltekintve soha többé nem je¬lentkezett. Pedig a imádkozott hozzá eleget. Eleinte kér¬lelte imáiban, könyörgött neki, hogy adjon felvilhol találhatja meg a Káosz Szavát. De az isten nem reagált. Erre átkozni kezdte. Ám Yvotlen maradt.

Egyszer megjelent Sheenka, az isten egyik szládja. Csodaszép és ugyanakkor mégi iszonyatos nõi test haluszonnyal, világta¬lan szemekkel, csontvázkarokkal. Türelemre itte Skandar Graunt, és közölte, hogy Yvorl nem leli örömét a tevékenységé¬ben. Áldozzonhatalmú embereket, ne csak éhenkórász vándorokat! Romboljon, pusztítson, szítson káosztRend és törvény uralkodik - mert ezzel tudja megörven¬deztetni istenét!

A fogadós lerakta a két habtól csorgó oldalú fakupát Skandar Graun elé. Elvettepénzt, köténye alá csúsztatta, és el¬fordult. Ám a félvér egy hörrenéssel elkapta a fic Hohó! - morogta. - És a négy rézzel mi lesz, mi? Miféle négy rézzel? - recsegte a fogadós. Hát, ami visszajár. Majd ihatsz érte, ha már egy fítyinged se lesz - vetette oda a fogadós, és megp bõrkötényét.

Skandar Graun nagylelkûen elengedte.- Nem lesz olyan többet - jelentette ki pökhendien. - Mostan

mán gazdag vagyok.- Na persze - felelte a fogadós. Indult vissza a pulthoz, de

alig tett egy lépést, visszafordult, mert újabb ezüst koppanásáthallotta.

Skandar Graun urasan közelebb intette.- A tied lehet - jegyezte meg leereszkedõen. Kissé már ré¬szeg volt, különben sohasem tett volna ilyen fennhéjázó kijelen¬tést egy teljes ezüsttel kapcsolatban. Fejével a lila füstbe burko¬lózott ferde szemû kereskedõk felé biccentett. - Mit akarnakezek minálunk?

A fogadós rezzenéstelen arccal eltette az ezüstöt.- Kalmárok. Drága kelméket hoztak Fealhorba. Vigyázz, fél¬

vér! Sigurd pártfogását élvezik!Skandar Graun összevonta a szemöldökét. Minden embert utált, minden emberek köz

8/17/2019 1. A k†osz szava

6/102

nkább szülei gyilkosát, az is¬meretlen Peltárt gyûlölte; azonban a feltétlen kiirtásra ltár után Sigurd következik. Az az átkozott sár-gabörû gyík olyan szörnyûséget követettannál nagyobb megaláztatás egy félvér orkot nem is érhet: megfürdet¬ték!

Sigurd csempészbandája tiltott áruk, kelmék, égetett italok és egyebek vámmente, de leginkább kalózkodással foglalkozott. Skandar Graun jõ hajós volt, és alkalmankéntvett részt egy-egy kisebb akcióban. Ám szerencsecsillaga leáldozott. Sigurd, az az átkot ferde tekintetû dög rossz szemmel nézte, ha emberei lustálkodnak, és gyakran belekötöeges félvér orkba. Skandar Graun sohasem vette szívére a sértéseket, és kaján vigyorraligyelte az izgága férfi gesztikulálását. Elengedte füle mellett a szidalmakat. Hiszen a csak egy füle van, minek strapálja magát? Egy napon azonban Sigurd jól öltözött, elegá be a banda törzshelyére. A nõ a fekete köpenyes félvér mellett elhaladva finnyáskodva e fitos kis orrát. Skandar Graun harsányan szemközt röhögte. És ez lett a veszte. Siguren haragra gerjedt: megfüröszttette! Skandar Graun könnyebben elviselte volna, ha a csempészek fél órán át folyamatosan az arcába köp¬ködnek, ha betörik az orrát, vagy lesza de ez az aljasság egész lényét megrendítette. Sigurd parancsára négy kalóz megragadta,az esõvízgyûjtõ dézsába, és hiába küzdött hõsiesen, irgalmatlanul megsikálták.

Víztõl csöpögõ ruhában oldalgott el, és három napon át szinte egyebet sem tett,inden lótrágyában jó alaposan meghengergõzött. De ez nem volt az igazi. Hetekbe telt, m

sikerült visszanyernie megnyugtató, rothadt csirkebélhez hason¬latos, ork illatUtálta hát Sigurdot teljes szívébõl. Ám egyedül mit sem tehe¬tett az erõteljes

n.Most Sigurd nevének hallatán ismét borús gondolatok vihar¬zottak át a fején, de

más izgatta. Jött reggel a fogadódba egy férfi... - kezdte.

Aha - biccentett a fogadós. - Arbrecht en Brahnnak nevezte magát. Pont ilyen ratezetet viselt, mint most te...Skandar Graun krákogott, és kissé összébb húzta magán feke¬te köpenyét. A fogad

e rezdült. Nem foglalkozott vendégei magánügyeivel - csak ha valaki fizetett érte. Az obûzt pedig már megszokta. Szóval - morogta Skandar Graun -, ez az Albert... vagy ki¬csoda... hagyott nálaevelet... Hagyott - bólintott a fogadós. Kinek szól az a levél? Az biztos, hogy nem teneked...

Skandar Graun megnyalta a szája szélét. Sárga agyarai ke¬gyetlenül kivillantak.- Azt az ezüstöt nem ajándékba adtam, hékás! Kinek szól a

levél, mi?

A fogadós vállat vont.- Még egy ezüstért akár neked is adhatom. A címzett már el¬halálozott, tehát úgysem kaphatja meg. Aki hozta... az meg ne¬migen jön már vissza érte. Minek is tenné, nem igaz? Hiszenazért hagyta nálam, hogy megszabaduljon a felelõsségtõl.

Skandar Graun belehörpintett a sörébe. Kissé gõzölgõ fejjel újra kivett az ersz. A pénz gyorsan gazdát cserélt. Micsoda felelõtlen pazarlás!

- Na, hol az az iromány? - hörögte a félork.A fogadós térült-fordult, és egy gyûrött pergamennel tért vissza. A viaszpecsét

te valaki. A harcos-pap a pergamenért nyújtotta szõrös mancsát.- Várj, felolvasom - készségeskedett a fogadós, és kiterítette

maga elé a tekercset.Skandar Graun valósággal kitépte a kezébõl.

Majd én! - lihegte. Te?! - A fogadós rettentõen elcsodálkozott. Meg sem for¬dult a fejében, hogy a k ilyen mûvelt legyen. -Tudsz olvasni?

Skandar Graun elbizonytalanodott. Hû, a fenébe, még leleple¬zi itt magát!- Hát... csak megszaglászom! - hörrent fel. - Hogy tudjam, miféle szerzet írtaÚgy is tett. Kiterítette a pergament az asztalra, és hosszan szaglászta. Szinte

minden centiméterén végighaladt lapos orrá¬val. Közben tekintete végigfutott a kusza soTekintetes Horett di Carrast úrnak, a Moridon-iskola fõmágusának. Kirovang.Kedves Mesterem!Jókívánságaimat küldöm Önnek e messzi távoli sziget¬rõl, Lendorról, hol a nap s

8/17/2019 1. A k†osz szava

7/102

 kél fel, és oda nyugszik le, ha eljön az ideje.Sietve írok, megragadom e kivételes és ritka alkalmat, hogy eljuttassam élethír

t szeretteimhez és tisztelt ta¬nítómhoz. Barátom és lekötelezettem, Albrecht en Brahn nlnap indul egy kereskedõhajóval hazájába, és említette, hogy útja során érinteni fogja  Így hát sietve írok Önnek, kedves Mesterem, és tisztelettel arra kérem, tudassa szüleiogy fiuk hosszú és ka¬landos út után eljutott Lendorra... Ah, hányszor forgott halálos n az életem! Igen, végül csak eljutot¬tam, és Lendor hercegének kegyelmébe ajánlottam s

Ah, Mester, nem is gondolná, milyen kicsiny a világi Megadatott nekem, hogyitt Lendoron, távol a világ vé¬gén nemcsak hogy nagy mágusnál, de csodák-csodája, honfi városombelinél folytathatom va¬rázslói tanulmányaimat. Az ön egykori tanítványa lett mrem, kinek tudása messze túlszárnyalja mindazt, mit képzelni merészeltem. És ezt ne vegki¬csinylésnek, Mester, hiszen Öntõl nagyon sokat tanul¬tam, és ezért rendkívül hálás vban Peltár - mert hiszen Lendori Peltár az, ki Lendor herce¬gének udvari varázslójává vk én tanítványává lettem - olyan erõk birtokosa már, mirõl álmodni sem mertem. Mester, anulok nála, de tudá¬som máris félelmetes! Olyan varázslatokat tanultam, mikrõl korábbaem mertem. Tûzgolyót lövök ki a tenyerembõl, mi képes romba dönteni és felgyújtani egy Akaratomra eljegesedik a kezem

alatt, mit érintek! Kedvemre megszólaltathatom a holta¬kat, és akaratom alá kénhetem õket! Érintésemmel gyógyíthatok, és járványt okozhatok, sötétséget csinálha¬tok, . Mester, igaza volt, ami¬kor azt tanácsolta, menjek keletre, mert ott többet tanul¬hatk. Hamarosan nagy mágus leszek...

Ám olyan hatalmassá sohasem válok, mint Lendori Peltár, aki csak morzsákat szórroppant tudásából!

De sajnos gyors gyarapodásomnak egyenlõre gátat szab, hogy Mesterem csak keves

et foglalkozik tanítvá¬nyaival. Minden igyekezetével egy hatalmas varázsszer után kutaty a legenda szerint itt rejtezik valahol Lendoron. Azonban bízom benne, hogy hamarosan sike¬rül megszereznie, és megsemmisítenie a Káosz Szavát, és akkor többet foglalkovelünk!

De most zárom levelem, mert virrad, és hamarosan jõ a barátom és lekötelezettemy elvigye e levelet ma¬gával a hajóra - és eljuttassa Kirovangba.

Jó kívánságaim küldöm önnek, Mester, és azt kívá¬nom, Moridon hatalma tartsa merõben! Ugyanezt tolmácsolja szüleimnek! Mondja meg nekik, hogy Peltár megígérte, két évgtanul¬hatom a teleportálás-varázslat titkát, és akkor hazaláto¬gatok.

Maradok híve tisztelettel:Ammar Sernson Lendori Peltár tanítványaLendor városa, Moridon utáni 232. év, Aprel havának 2. napjaSkandar Graun szeme kimeredt, amikor tekintete elõször ta¬lálkozott Peltár nevé

Peltár! Lendorban van! Lendor herce¬gének udvari varázslója! És hatalmas varázsló! Hatamint a Kirovangban található Moridon-varázslóiskola Mestere!Peltár! Anyja gyilkosa! Apja gyilkosa! Aki a szörnyû mészár¬lás után még hónapo

a félork csecsemõ után, hogy meggyilkolja!De miért? Miféle jóslatot emlegetett Netar állandóan?2. KirovangSkandar Graun gondolatban a körmét rágta. Bármilyen hatal¬mas varázsló lett is

az egykori varázstanoncból, ki nem átallott egy ork nõt legyilkolni és valóságos hajtóvendezni a magzata után, ami dukál az dukál! Õ, Skandar Gra¬un, Yvorl isten harcos-papjaent esküvel tett fogadalmat, hogy anyja gyilkosán akár élete árán is bosszút áll. Méghaten is az!

Elmegy Lendorba! Akár a világ végére is! Most legalább már tudja, hol keresse. el, furfanggal, sunyi módon - de vég¬hez viszi bosszúját.

Közben a fogadós elvette tõle a levelet, és rámeresztette gülü-szemét.- Barkolis kovácsmesternek címezték -jelentette ki. SkandarGraun elcsodálkozott, de nem mutatta ki meglepetését. A foga¬dós olvasni kezdte. - Kedves Mesterem! Nagy hidegek járnakitten Lendoron. Ha az ember nem vigyáz, még a kovácstûz iskialszik a keze alatt. De nem azért diktálom e sorokat az írástu¬dónknak, hogy a hidegrõl üzenjek. Tudatni kívánom magukkal,hogy jól vagyok, és igen sokat tanultam... khm... Itt még azüllõ is más, a vas pedig más hangokat ad, amikor rácsapunk akalapáccsal...

8/17/2019 1. A k†osz szava

8/102

Skandar Graun egy darabig érdeklõdve hallgatta a fogadós fo¬lyamatos füllentésémikor a sörébe kortyolt, keserûnek ta¬lálta. Hogy tud õ itt nyugodtan ülni, amikor annyre Peltár nyomára bukkant? Azonnal fel kellene ugrani és elrohan¬ni az elsõ kikötõbe, kegy Lendor felé induló hajót, és fel¬csapni tengerésznek! És ha a hajóra nem kell tengeteljes a létszám... Hát meginvitálni az egyik matrózt egy italra, és egy félreesõ helye beszélni. Ki tudja, hátha szíve¬sen fogadja Yvorl a hajós lelkeket?

Újra hatalmasat kortyolt. Nem. Lendor felé csak kivételes al¬kalmakkor, négy-öt egyszer indul hajó, és találomra ne¬kivágni a világvégi szigetcsoport felé nagy meggon lenne. Hajót bérelni pedig sokba kerül. Ha lenne egy kétárboco-sa meg alkalmas legénys

Minden átmenet nélkül eszelõs terv bontakozott ki sörgõzös kobakjában. Kezdett lerészegedni.

- ... itt ketten fogják fogókkal a patkót, és a harmadik úgy ütirá a szögeket...

- Kik a többi vendégeid? - szakította félbe a fogadós tirádá¬ját. - Azok ott?

A kövér fickó oldalra pillantott, és suttogva válaszolt.- Az az idõsebb, sötétkék csuhás, simaképû egyén pap. Atyai

pártfogója a vele szemközt ülõ fiatal párnak. A szakállas ifjú va-lami varázslóféle, de lerí róla, hogy zöldfülû, aki nem sokat ko¬nyít még a nemesebb tudományokhoz. De az asszonya... az az¬tán döfi!

Skandar Graun odapislantott a szomszédos asztalhoz. A pap¬nak mondott, sötétkékuhás, jámbor arcú, idõs egyén belekor¬tyolt réz serlegébe, és elégedetten csettintett aza¬kállas férfi koccintott vele, de épp csak belenyalt borába. Moz¬gékony tekintetével

 félork pillantását, de aztán mintha tudomást sem venne róla, figyelmét tányérjának szene azt állítani, hogy evett; inkább csak turkálta az ételt hosszú villájával. Jól ápolt varázslós külsõt köl¬csönzött neki, de Skandar Graun igazat adott a vendéglõsnek: zöld

Ellenben a nõ, aki épp egy jókora ürücombot ragadott két ma¬rokra, elismerõ piltt ki a félorkból. Bár arca és haja nem csábított volna egyetlen igazi orkot sem, emberalmak szerint szép lehet. Azonban elsõsorban nem ezzel hívta fel ma¬gára a figyelmet. Fllvért feszült robusztus alakján, test¬tartása magabiztos volt, szinte gõgös. Acélszürkgo¬rúan meredt lakomájára, szõke haja csigákban omlott vértezete vállára, egészséges, fkusan mélyedtek a rágós húsba. Ha nem lett volna olyan visszataszítóan ember, Skandar Gazon nyomban beleszeret, így azonban csak elismerõ pil¬lantásra méltatta.

A nõ fegyverzete sem volt akármi! Hosszú, harci lándzsáját a falnak támasztottallett, s vaskos szegecselt bõrövérõl sagrénhüvelyben széles kard lógott.

Skandar Graun nem szerette különösebben a kardot vagy a lándzsát, inkább a lánc

gányt részesítette elõnyben - de éppen ezért megtanulta tisztelni azokat, akik ilyen kas szúró- és vágófegyverekre merik bízni az életüket.- Tegnap jöttek. Nem avattak be terveikbe. Az asztal túlszé-

lén az a széparcú fickó szintén papféle... olyan izé... durida,vagy druida... aki megõrül a természetért. Az a harcos pedig azöccse. Már két napja itt lebzselnek. Valami hajót várnak, aminátkelhetnek a Kondor Birodalomba. Az a nagy dög a druidáé...

A fehér köntösû druida és bõrvértes fivére lábánál óriási, zsemleszínû szelinde kilógatva lihe¬gett, és vizslató szemét Skandar Graunon nyugtatta. A félork harcos-paptta a nyelvét. A kutya érdeklõdése azonban megszûnt. El ropogtatta csontja maradékát, aor ezzel végzett, közelebb kúszott gazdájához, és várakozóan lesett az asztal felé. A dnyegette ujjával a hatalmas jószágot. Az lesunyta a fülét, és a földhöz lapult.

A vértezetes nõ harsányan felkacagott, és cubákja maradvá¬nyait az eb elé vetet

elindek nem nyúlt hozzá mindad¬dig, míg a semmibe révedõ druida oda nem bólintott nekizonban hatalmas agyarai közé kapta.A vértezetes nõ beszédbe elegyedett a természet papjával, de nem lehetett érten

rõl beszélnek, mivel a terem túlsó felén nagy kiabálás támadt. Befejezõdött egy újabb evesztes sehogy sem akart fizetni, így hát a legyõzõje kést rán¬tott. Lefogták, felfeszíbort locsoltak bele, és za¬vartalanul folyt tovább a mulatozás.

A fogadós tekintetével az ablakhoz legközelebb esõ asztal felé intett.- Azok is házasok. Átutazóban. Kevés a pénzük, és munkát keresnek. Bármit elvál

pénzt kapnak. Holnap reg¬gel indulnak tovább a Rontás Erdején át Rentzalba...A sarokasztalnál ültek az ablak mellett. Két üres fakupa árvál¬kodott az asztal

8/17/2019 1. A k†osz szava

9/102

a vendégeknek nem akaródzott újabb ren¬delést leadni. Egymáshoz közel hajolva beszélgetnyára szerelmes szavakat sugdostak. A férfi arcát szõke szakáll kere¬tezte, de nem takal a bal szeme alatti mély sebhelyet. Görbe orra szinte csõrszerûen hajlott álla felé, éalan tekintete egyre gyakrabban pislogott a terem túlfelén hangoskodók irá¬nyába. Kopotdrágot, vastag, foltozott vászoninget és vá¬szonzekét hordott. Fegyver nem látszott nálhogy pajzs vagy vértezet sem. Neje sem viselt vértezetet, azonban túlzás lenne fegyvertlennek nevezni. Széke támlájára akasztva hosszú íj és nyílvesszõkkel teli tegez lógott.

Skandar Graun elfintorodott. A törékeny, madárcsontú terem¬tésnek apró, hegyes kált ki hosszú, gesztenyebarna haja alól. No persze, tündér. Skandar Graun, révén hogy -vér csordogált az ereiben, nem szenvedhette különösen az erdei nép képviselõit; bár neira ork, hogy gyûlöletet érez¬zen irántuk. Egyszerûen idegesítette a tündérszag.

Azonban ha a lány tündér, látszólagos törékenysége megté¬vesztõ. Skandar Graun , hogy a lány övérõl az asztal alatt minimum két dobótõr lóg, amivel bizonyára ugyano¬l bánik, mint a karfára akasztott íjjal.

Sóhajtott. Ez a kettõ, meg a másik asztalnál ülõ öt egyén nem látszik kimondottpartnernek a hevenyészve kigon¬dolt terv kivitelezésére. Épp elhessegette a gondolatot,n¬gedte magát a sör mámorának, amikor nyílt az ajtó, és újabb vendégek érkeztek.

Vékony bõrvértes férfi lépett be, meg egy félvér ork! Ez utóbbi láttán Skandar ban felvillant a szeme. A fajtestvér koránt sem volt olyan bikaizomzatú, mint õ, de az gos alkatnál izmosabbnak látszott; mozdulatai késpenge rugal¬masságot sugalltak. Skandaraunéhoz hasonló, piszkos fekete köpenyt viselt, azonban az õ mellén nem csillogott fémyûrött és mocskos kalapja alól hosszú, gubancos, fekete haj hullott a vállára, és elöl elhanyagolt szakállával. Ha lehet ilyet mondani, még Skandar Graunnal is felvette a ver¬senyt rondaságban, és a hatást rendkívül növelte, amikor kivil¬lantotta sárga agyarai

jellegzetes ork szemfogait lekö-szörültette, és hegyes fémsapkát húzott rájuk. Nem lehe harapása.Odakinn még tarthatott a felhõszakadás, mert a ruhájuk merõ víz volt.Az idegen félvér ork a vékony harcos után lépett a helyiség¬be, ám míg az a füs

 a szemét meresztette, õ hatá¬rozottan megindult a kandalló felé. Durva bakancsa mindenngosan cuppogott. Felfedezte az üres székeket a sarok¬ban, és szó nélkül letelepedett SGraun mellé a kandalló felöli oldalon. Kezét melengette a lángoknál, majd ázott gönceittta.

Skandar Graun élvezettel szívta be a jövevény jellegzetes ork kipárolgását. De ebél szagon túl most mást is érzett. A fickó fodormentát rágott.

Társa, a magas, bõrvértes ember egyik lábáról a másikra állt, és pillanatokon bképzõdött körülötte. Halkan krákogott, hogy magára vonja Skandar Graun figyelmét.

- Elnézést, hogy megzavarjuk magányában - hebegte -, de átfáztunk, átáztunk az

ndalló közelében csak itt ta¬lálunk üres széket. Ha megengedné...Skandar Graun rá se hederített. A félvért bámulta. Az a ruhá¬ját facsarta, és ealól fojtóhurok jellegzetes for-

mája villant ki, és szinte kiabált: orgyilkos vagyok! Tegnap, éhesen és pénztelzonnal rohant volna, hogy jõ pénzért besúgja a helyi orgyilkos céhnek ezt a gyalázatostmost más tervek formálódtak az agyában. Ha orgyilkos, hát orgyilkos! Még hasznára is le van esze, úgysem sokáig tartózkodik Kirovangban. Honnan jöttél? - vakkantott rá orknyelven. A félvér hátra sem fordult. Graagantból, Fekete Szárny törzs. Én Agranaakból, a Vörös Kéztõl. Yvorl kegyelmébõl.

Az orgyilkos megszívta az orrát, és a tûzbe köpött. Aztán visszafordult az aszt felfedezte Skandar Graun tartalék söröskupáját. Szõrös keze azonnal rákulcsolódott, éste belõle a már amúgy is leülepedett habot.

- Hé! - mordult fel Skandar Graun. - Hozass magadnak!- Nem vagyunk ellenségek. Szomjas vagyok. Nincs pénzem.Neked van.

Mélyen, hosszan ivott, aztán a kupa alján lötyögõ folyadékot a bõrvértes férfinz szabadkozó pillantást vetett a megbotránkozó Skandar Graunra, de azért õ is ivott. Ez meg ki? - hördült fel továbbra is orkul. Társam. Miféle ork vagy te, hogy emberférgekkel utazol, mi? Fel¬fordul a gyomrom tõled!társulj velem! Jó üzletet tudok.

A félvér orgyilkos sandán elvigyorodott. Bõrvértes társa ab¬bahagyta az ivást,

8/17/2019 1. A k†osz szava

10/102

ul megvakarta az orrát. Nem fog megölni - közölte tört orknyelven. - Ugyanis fél¬testvérem. Az én anyám... de apánk kö¬zös. Mi a neved?

A vékony harcos azt hitte, az õ nevét kérdezik.- Vrun vagyok - mondta még mindig orkul. - Testvérem Ya-

mael.Yamael a padlóra sercintett. A köpésre a szomszédos asztal lábánál heverõ kutya

 a fejét és morgott, de az orgyilkos rá se hederített. Oszt miféle üzletrõl halandzsáztál, mi? Mondjad, ha tudol valamit! Pénzt akarok kell akár... - A kardjára csa¬pott. Testvérem! - nézett rá kérlelõn Vrun. - Megígérted...

- Meg! - morogta Yamael. - De pénz nélkül éhen döglünk,oszt akkor nem lesz kit jó útra térítened!

Skandar Graun egészségeset böfögött. A szomszéd asztaltól a mellvértes nõ megröa a fejét. Ki tudja? - mélázott a harcos-pap, és tekintete elfelhõsödött a megivott alkohoCsakhogy kéne még négy¬öt ilyen legény, mint mi ketten! Egynek itt vagyok - ajánlkozott Vrun. - Persze csak ha tisztességes üzletrõl vaalán megkérdezhetnénk az asztalszomszédainkat. Vagyunk itt elegen. Emberek! - utálkozott Skandar Graun. - Undorító, bûzös patkányok!

Yamael vigyorgott. Elvette Vrun elõl a fakupát, belenyújtotta nagy barna nyelvé, és alaposan kinyalta.

- Én is ember vagyok - tiltakozott Vrun. - De nem érzem

magam alacsonyabb rendûnek, mint ön, vagy... De ne civód¬junk fölöslegesen! Ha nem jók önnek az emberek, járnak idemás szerzetek is...

Színpadiasan az ajtó felé mutatott. Mert a nyílászáró újra kitá¬rult, és hatalmttentõen izmos, mellvértes, szarvsisakos törpe rontott be. Roppant szögesbuzogányt egyezott vaskos vállán, és szegecses bõrkesztyût viselt. A fickó majdnem olyan széles volt,milyen magas, és a testre sza¬bott páncél szabályosan kockaszerûvé tette. Zöld köpenyér esõvíz csöpögött.

Egyenesen a pulthoz dübörgött, és vaskesztyûs bal kezével akkorát vágott rá, mat. A döndülésre csend támadt az ivóban.

- Sört ide, mer' dühös leszek!Már így is épp elég dühös volt, és káromkodva csavarta a vi¬zet hasáig érõ, vörSkandar Graun meredt szemmel bámulta a jelenést. A törpék¬kel is úgy volt, mint

ekkel: nem szenvedhette õket külö¬nösképpen, de olthatatlan gyûlöletet sem érzett irántnagyhangú, izgága fickókat megvetette.A fogadós valahol a raktárban kódorgott, így a vékonydongá¬jú csaposlegény szol

rõszakos vendéget. Miközben egy kupába habzó sört töltött, két újabb csuromvizes idegen mellé cuppogtak, ezzel is jelezve összetartozásu¬kat. Egyikük izmos, szikár ember voltarvert ábrázatáról le¬rítt, hogy élete javarészét az erdõben töltötte. Társa roppant méaz elfek általában az orkoknál is ala-

csonyabb termetûek, ez a hatalmas mellkasú fickó az erdõjáró fölé magasodott. A ért a derekáig. A tündérszerzet hátát bõrpajzs védte, és hátára csatolva viselte roppa, mivel az övén lógva igencsak a földet súrolta volna. A vándor hosszú kardja a combjáta, és vállán számsze¬ríj lógott.

A törpe mohón kiragadta a csapos kezébõl a kupát, izgágán lefújta róla a habot,zdte az italt. Nem törõdött vele, hogy most már az egész ivó õket nézi. Ám alig kóstolt

elkerekedett, képe elvörösödött. A szájában lévõ sör mintha a torkán akadt volna. Fröcsos képébe. A kupát földhöz csapta, és ugyanazzal a mozdulattal torkon ragadta a csapostkesztyûs keze kiszorította az ijedt fráterbõl a szuszt.

- Mit itatsz velem, te gazember? - bömbölte.A csaposlegénynek nem jött ki hang a torkán. Csak tátogott.- Orksört adtál, gazember! Bûzlik a söröd, mint egy koszos

ork! - Nekilökte a csapost a polcnak. A legény lecsúszott a pad¬lóra, és cserépdarabok, fatálak potyogtak utána. - Tisztességesitalt nekem! Ezt a moslékot öntsd az ork disznóknak!

Azonban a csapos elájult, a fogadós pedig nem volt a közel¬ben, hogy kiszolgálj

8/17/2019 1. A k†osz szava

11/102

 tajtékzó vendéget. A mulatozók asztalá¬tól a félmeztelen szkanderbajnok emelkedett fel- Most már aztán elég legyen! - bömbölte rendreutasítóan. -

A mi kocsmánkban senki se acsarkodjon, hallod!A törpe rávicsorgott, felkapott egy üres fakupát, és azonmód bal kézzel az izom

us képébe vágta. A fickó eldõlt, akár egy kivágott faóriás. Betelt a pohár. A matrózok em mertek közelebb lépni. Többnyire fegyvertelenek voltak.

A törpe bort csapolt magának, és fújtatva, lihegve vedelte a vörös nedût. Valamcsillapodhatott dühe vagy szomja, mert nagyot rikkantott.

Amikor észrevette a sarokba húzódott félorkokat, felkapta a fejét, és szakálla olódott, szeme harci lázban égett. Ya-mael lassú mozdulattal megsimogatta kardja markoltát, de Vrun a vállára tette a kezét. Az orgyilkos szemében kihunyt a tûz.

A matrózok határozatlanul ácsorogtak. Néhányan a leütött szkanderbajnokot éleszyikük felragadott egy széket, és kérdõn nézett a társaira.

Az elf harcos lusta mozdulattal kihúzta roppant pallosát a feje fölött, majd fézel könnyedén megpörgette.

A matrózok visszarettentek a suhogó pengétõl. Az elf a kõ¬padlóba döfte a pallofegyverére támaszkodott.

- Takarodjatok! - szólt mély, bársonyos hangon.És a matrózok, egyik a másik után, eloldalogtak És rövid ha¬bozás után a színes

 követték õket. A fogadó egyik fele már kiürült.A hatalmas elf megfordult. Felvonta a szemöldökét.- Nektek ugye nincs kifogásotok személyünk ellen?A simaképû, kék csuhás pap emelkedett fel.- Épp ellenkezõleg, barátaim - mondta. Az asztaluk felé in¬

tett. - Nagyon jól tették, hogy elkergették azokat a gazfickókatMegvallom, zavart az elviselhetetlen rikácsolásuk. Elfogadná¬nak tõlünk hálánk jeléül egy pohár bort?

3. Kalandra fel!A pap invitálására a törpe nem sokat kérette magát. Odamasí¬rozott, és le akart

alfõn lévõ székre. Ám ekkor meg¬pillantotta a hatalmas kutyát, és inkább a druida harcot, a lócán foglalt helyet. Az erdõjáró melléje telepedett, a hatalmas elf harcos pedig néstelen arccal foglalta el az asz¬talfõnél lévõ helyet. Pillantásra sem méltatta a nye

ebet A pap észrevette Skandar Graun pillantását, és nyájasan intettneki is- Remélem, barátom, te sem átallsz meginni társaságunkbanegy kupa bort. A félork elvigyorodott.- Skandar Graun szívesen osztozik más italában - jelentette

ki.- Jer akkor, Skandar Graun! - A kandalló felé fordult, és Vrunhoz intézte szaait. - Meghívásom vonatkozik önökre is! -Majd az ablaknál üldögélõket szólította meg. -em önöket, szép hölgy és tisztelt uram... Ha már ilyen meg-hitt társaságban ülünk itt, ogja önöket is a mon-

dandóm. Mindenki odatelepedett a nagy asztal köré. A kocsmáros még nem került esapos pedig amikor magához tért, négykézláb elkotródott a raktár felé. Így Skandar Graugy

kancsót vörös borral, és átvette a fogadós szerepét. Mindenki nagy megelégedéséTizenhárman szorongtak most a hosszú asztalnál, és miután ittak a társaság egés

or pap emelkedett szólásra.- Nos, barátaim... az én nevem Felius atya, és úgy érzem,

mondandóm mindötöket érdekelni fog. - Körbejártatta tekintetét

a különös társaságon. A közös koccintás után felhagyott a tiszte¬letteljes önözéssel. - Sokféle népbõl verõdtünk össze, mindön-ket más-más cél vezérel, de úgy vélem, lakozik egy közös vonásbennünk. Mindannyian idegenek vagyunk Kirovang városában.A fogadóstól tudom, hogy aki itt megszáll, valószínûleg Rent-zalba indul majd tovább. És mint tudjátok, Rentzalba az út anem éppen szívderítõ elnevezésû Rontás Erdején át vezet. Talánnem árulok el titkot, ha azt mondom, ennek az erdõnek átkozotthíre van, a Rentzalba vezetõ út pedig csöppet sem veszélytelen.Bizony, barátaim, nem egy ember indult innen Rentzal felé, de

8/17/2019 1. A k†osz szava

12/102

hiába fogadott vezetõt, sosem érte el úti célját.Skandar Graun épp sört kortyolgatott, s ennek hallatán majd¬nem megfulladt.- Na ugye! - csapott az asztalra a törpe. - Még ez a büdös se

bírja lenyelni azt az undorító löttyöt! Pedig ezeknek az orkok-nak rothad a belük.

Yamael kivillantotta hegyes fogait, és dühösen a padlóra kö¬pött. A törpe buzgó. Vaskesztyûs kezével az asztalra csapott.

- No de, barátaim! - hûtötte le õket nyájas mosollyal Feliusatya. - Miért ugranátok egymás torkának? Nem fenyeget ben¬nünket épp elég veszedelem enélkül is?

Yamael egy fekete nyelû tõrt húzott elõ, és lustán a körmét kezdte piszkálni. Ahatóan csikorgatta a fogát. Az erdõjáró rángatta vissza a lócára. Yamael unottan rágta

Közben Skandar Graun fuldoklási rohama elmúlt. Én is hallottam ilyen híreket - dörmögte -, de nem hittem el õket. Egyetlen utaolyan naiv, hogy olyan veze¬tõt fogadjon fel, aki késõbb legyilkolja. Pedig léteznek ilyenek - jegyezte meg a druida, aki egész idõ alatt most szólal. - Akik nem ismerik az erdõt, félnek tõle... és akik félik, azok számára az erdõ gonosyábbik arculatát mutatja. Az ilyen utazók félelmük¬ben még pénzt is áldoznak arra, hogygy haramia ke¬zébe helyezzék.

Skandar Graun hitetlenül ingatta a fejét. Szemmel láthatóan sehogy sem bírta mezteni, hogy ilyesmi lehetséges: hogy valakit saját megfizetett kísérõje öljön meg az erahát! Éppen ezért úgy vélem, ne bízzunk semmilyen fogadott ve¬zetõben, bízzunk inkábbsze! Utaz¬zunk együtt, barátaim! Ahogy végigtekintek magunkon, az a be¬nyomásom, pórul

banda, aki bennünket prédának néz. Otthagyják a fogukat! - üvöltötte a törpe, és újra az asztalra csapott. A hatala szökkent, és felborzolt szõrrel morgott az alacsony, robusztus harcosra. A törpe megseppent, - Úgy van - suttogta. - Menjünk együtt!

A druida furcsa, vakkantó hangokat hallatott. A kutya meg¬nyugodott, és visszatelepedett az elf harcos széke mellé.

- Meg aztán pénzünk sincs, hogy vezetõt fogadjunk - bóloga¬tott Vrun.

A többiek helyeslõen mormogtak.- Én már bemutatkoztam - folytatta Felius atya. - Ottomár

felesküdött papja vagyok, a világban vándorolok, hogy istenem¬nek dicsõséget és gazdagságot szerezzek. Õk ketten a társaim,és pártfogoltjaim. Yutakil Obragon, aki neves mágusok tudós

útját követi. Neki és nekem nem titkolt célunk, hogy vagyontszerezzünk, és szolgálhassuk istenünket. Én Ottomárt, õ pedig atudományt. E lemezvértes hölgy pediglen ifjú barátom hû házas¬társa, Szépséges Siliana lovaghölgy. Azon feltett szándékkal kö¬veti férjét, hogy férje oldalán megszabadítsa a világot a gonosz¬ságtól, és visszaállítsa családja tekintélyét. Vissza akarja szerez¬ni õsi lovagi birtokát. Mi hárman régtõl fogva együtt utazunk,útjaink és érdekeink összefonódtak. Két újsütetû társunkkal efogadóban találkoztunk, és az iménti események elõtt már meg¬beszéltük, hogy hajnalban együtt folytatjuk utunkat.

A fehér köntösû, széparcú druida magasztosan emelkedett szólásra, de mielõtt sz volna, széttekintett, hogy felmérje hallgatóságát.

- Nicolaus vagyok, a természet istenének tisztelõje. - A ku¬

tyájára mutatott. - Õ Kvox, megbízható barátom, biztos szima¬ttá, hûséges társam. Ez a harcos pediglen Kvanar, apám fia. AzÉlet Fáját keressük, minek bizonyságára leltem Õsi tekercsek¬ben. De tudom, még sokat kell tanulnunk, hogy valaha is célbaérhessünk. Hát járjuk a világot, és gyarapítjuk ismereteinket.Rentzalba tartunk, hogy hajóra szálljunk, és távoli földeket is¬merjünk meg.

Méltóságteljesen ereszkedett vissza a helyére. Én meg Arachar vagyok! - ugrott fel a törpe. - Arachar, a Rõt Szakállú! Minden trollok és orkok réme! Arachar vagyok, Kinnagdad király népébõl. Nevem hallatán megreme

8/17/2019 1. A k†osz szava

13/102

lrum gyáva szívû északi törpjei! Arachar, a Nagyszájú - tette hozzá savanyúan az erdõjáró. - Az igazi bátor férfnek, hogy állan¬dóan az erejükkel kérkedjenek!

Arachar szóra nyitotta száját, de a felborzolt szõrû ebre pil¬lantott, és csendszaült.

Az elf harcos nem állt fel. Lassan, vontatottan, mély hangon beszélt. Arachar már bemutatkozott. És aki az elõbb szólt, Gyorslá¬bú Telkontar, az erdõk született, de sok idõt töltött nálunk Elfengadban. Én Valdemar néven volnék is¬merete Elfengad? - érdeklõdött a druida dallamos hangon. - Sze¬retnék egyszer eljutni hallottam Alamir királynõ er¬dejének szépségérõl.

Valdemar fõhajtással köszönte meg a bókot. Hegyes füle ki¬bukkant ezüstös haja És merre visz utatok? - érdeklõdött Felius. - Csatlakoztok szerény társaságunkh Rentzalba... vagy máshová - felelte halkan az elf -, nékem oly mindegy.

A törpe kidüllesztette a mellét. Ez még a vaskos mellvértben is látszott,- Ha a buzogányom nem fog unatkozni útközben, kész örö¬

mest megyek. Én meg Telkontar... mi ketten olyan párost alko¬tunk, ha harcra kerül a sor, hogy csak... hogy csak na!

Telkontar vállat vont. Vrun zavartan köhécselt.- Nem tudom, mi mit mondhatnánk. Mennénk szívesen... de

szégyenszemre elfogyott a pénzünk, és élelem nélkül hogy iskelhetnénk útra.

Felius bátorító pillantást vetett felé.- Élelmünket szívesen megosztjuk veletek, ha csatlakoztok

hozzánk. Nem vagyunk gazdagok, de szívesen adunk abból, ami

a miénk.Vrun kényelmetlenül feszengett.- Nagyon köszönöm, atyám, de... nem tudom, vehetjük-e a

bátorságot... Az én nevem Vrun, féltesrvéremé Yamael. Õ erõ-sebb és ügyesebb nálam, de bizton hiszem, ha mi ketten fel¬ajánljuk erõnket feg

s harc esetére... Megyünk - vakkantotta Yamael, és lehúzta testvérét maga mellé. Sötét pillantástpe felé, de az leplezet¬len utálkozásán kívül nem mutatott más ellenvetést. Úgy látom, rajtunk a sor - mondta a szakállas férfi, és bal karjával átölelte ana hajú tündérlány vállát. - A nevem Norcas, és õ az én kis asszonykám, Marléna. Mûvé¬sa úgy tetszik, mutatványosok. Köztere¬ken, széles utcákon lépünk fel, hogy mûvészetünkka közönséget. De itt Kirovangban szörnyen fukar népek élnek; még a rézpénzt is sajnáljá.. csak bá¬mészkodni szeretnek... Így hát lassan felkopik az állunk...

Nos? - mosolygott Felius. Bár a mi pénzünk is fogytán, nem félünk az éhezéstõl. Léni mesterien bánik az í.. Azonban nem tudom, mit feleljek. Mennék is, meg nem is. Neked mi a meglá¬tásod, Léni

A tündérlány vállat vont.- Ha gondolod, Norc, tartsunk velük.

A férfi a szakállát babrálta. Rentzalba? Tudod, hogy két hét múlva Karbahban nagy vá¬sár lesz! Szeretnék velük tartani!

Hízelkedõ kiscicaként bújt férjéhez. Norcas a fejét rázta.- Nem veszel le a lábamról. Karbahba kell mennünk, Léni...Közben Skandar Graun józanodott valamelyest, és elérkezett¬nek látta az idõt, h

zakodjon ravasz tervével. Ez a csa¬pat képes elorozni Sigurd hajóját, és akkor elvitorlk Lendor felé. De hogy vegye rá õket? Kell valami hathatós érv, ami mozgatja cselekedet

et. - Mindannyian megalapozhatnánk a jövõnket - szólalt megváratlanul, majd amikor minden szem felé fordult, kis hatásszü¬net után folytatta. - Ha akadna néhány mindenre elszánt fickó,aki nem riad vissza a veszélytõl... El tudnám képzelni... denem, nem szabad beavatnom benneteket...

A törpe vészjóslóan felemelkedett. Talán a bátorságunkban kételkedsz, hékás? Nem, nem... csakhogy... ti pénzt akartok, és ahová én ve¬zetnélek benneteket, nak néhány bála kelme, sok hordónyi rum, meg egy ládikónyi csillogó csecsebecse... Nem h

8/17/2019 1. A k†osz szava

14/102

hogy felkelti a becses figyelmeteket!Mindenki egyszerre kezdett beszélni, kiabálni, tiltakozni. A törpe az asztalt

püfölte vaskesztyûs öklével, Telkontar kupája felborult, és vörös tartalma az erdõjáró  észre sem vette. Mirõl beszélsz? - kérdezte végül Felius atya, amikor az iz¬gatottság csillapodoene cselekednünk? Nagyon veszélyes hely. - Skandar Graun ötölt-hatolt. Lerítt róla, már megbánta,a hozta az ügyet. De azért folytatta. - Mondom, nagyon veszélyes hely. Könnyen rajtavesthetünk, ha nem vagyunk elég óvatosak. És ha sikerül is a tervünk, jó messzire kell szönyal, hogy megmeneküljünk a tulajdonos bosszújától. De megéri, higgyé¬tek el!

Felius atya a homlokát ráncolta.- Várjunk csak, várjunk! Te zsákmányról beszélsz meg tulaj¬

donosról. Remélem, nem bûnös szándék motoszkál a fejedben!Skandar Graun bólogatott. Nem látott semmi kivetnivalót a vagyonszerzés ilyetén

an. A jelek szerint a pap annál in¬kább. Sajnálom, barátom - mondta a pap savanyúan -, ki kell áb¬rándítsalak. Elutasíto Ilyen álnokság¬ra sohasem vetemednék, és ha komolyan rabláson jár az eszed, ne mondd t Tûrhetetlen, hogy egyáltalán szóba merészelte hozni! - há¬borgott a lovaghölgylandó tovább hallgatni!

Felemelkedett, de a férje megfogta a kezét. Várj, Siliana, ne kapkodj! Hallgassuk végig újsütetû bará¬tunkat. Talán õ sem úgy hangzik! A rablás az rablás! - vélte Siliana, és elrántotta a kezét. Mert te szívbõl utálod a gyilkolást, nemde? És mégis hány¬szor mártottad meg lá

szívében? Emlékezz csak!Siliana visszaült. Önvédelembõl. Azok a rablók az életünkre törtek. Gonosz, pokoli kreatúrák, és aogy megszabadult tõlük! És honnan tudod, hogy Skandar Graun barátunk nem épp ilyen gonosz kreatúrák kir? - Kérdõn nézett kö¬rül. - Gondoljatok csak bele, barátaim! Bûn-e a tolvajt meglop¬ni?kost megölni? Bûn-e a rablót kirabolni?

A komor tekintetekbõl látszott, ez ügyben megoszlanak a vé¬lemények, de ellenérnki sem hozta szóba.

Skandar Graun kapva kapott a szón. Bûn e kalózoktól rabolni? - morogta sértõdötten. - Mert gaz kalózok kirablását  is a haszon jár az eszemben, hanem a bosszú... hogy üssek egyet ezeken a... gonosz teremtményeken, akik nem átallották kirabolni szegény halászokat meg jámbor kereskedõket

d a kezükhöz, és nem érdemelnek jobbat a halálnál. Most megkérdezem tõletek még egyszertotok-e, vagy halasszam bosszúmat egy késõbbi idõre? Tehát te nem kérsz részt a zsákmányból - szögezte le Ya-mael. - Benne vagyok. Ha kalózoktól lopunk, akkor én is - sietett biztosítani Yuta-kil Obragon.

- A rablás az akkor is rablás! - vitatkozott Siliana.Felius merengve nézett maga elé. Azonban ha a részünket nemes célra fordítjuk, bocsánatos bûn. Arachar benne van! Én is. Szintúgy. Én is.

Többeknek tetszett a dolog.- Azonban nemcsak a veszély az egyetlen kockázata - mondta

Skandar Graun. - Lehet, hogy már nem lesz a zsákmány a ha¬jón, és hiába foglaljuk el... De akkor ne engem okoljatok! Le¬het, hogy egy csapásra gazdagok leszünk... khm, meg bosszútállunk a gonoszon... de az is lehet, hogy hiába kockáztatjuk azéletünket, egy lyukas garast sem nyerünk.

Kínos csend támadt. De csak rövid idõre. A jelenlévõk több¬sége megszokta már, on. Hogy jutunk hozzá a... ahhoz, amirõl beszéltél? - firtatta Felius. Emlékeztek azokra a tarka ruhásokra, akik ott ültek? Teg¬napelõtt érkeztek hajó Rentzalban csak röpke idõre kötöttek ki, hajóztak tovább a part mentén... Sigurd rej¬t

8/17/2019 1. A k†osz szava

15/102

- Jelentõségteljesen nézett körül, de meglepõdve ta¬pasztalta, hogyha félelmetes kalózvlítésére senki sem sápad el. Úgy látszik nem ismerik. - Ez a hajó értékes kel¬méket hozzámos hordó drága rumot, ezenkí¬vül tudomásom van egy ládikónyi drágakõrõl is...

Ebbõl persze csak a selyem és a rum volt igaz, a drágaköve¬ket õ költötte hozzáabbnak látsszon a konc. Bizton tudom, hogy az árut még tegnap átpakolták Sigurd szállítóhajójára, a Tens tudom, hogy csak Sigurdot várják, és indulnak vele tovább a Kondor Birodalom¬ba... Eza hajón mindössze néhány kalóz tartózkodik. Ha éj¬szaka rajtuk ütnénk, elfoglalnánk a hzállnánk az áruval, Sigurdot megütné a guta. A Tengeri Szellõ elég gyors hajó. Mire Sigzik, és felocsúdik, átkelünk a csator¬nán a Kondor Birodalomba, és mi magunk értékesítjmas vagyon ütné a markunkat. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak a rakományt, de magát  is eladhatjuk. Csak a hajó árából nyugodtan elélhetünk évekig. Hányan vannak a hajón? - kérdezte Telkontar, az erdõjáró. Ötnél nem többen - vélte Skandar Graun. - Sigurd bandája valami harminc fõbõl á nagyobb hajón, a Szürke Tritonon portyáznak... és õk jelenleg messze járnak. Honnan tudod? - kérdezte gyanakvóan a druida. Tudom. - Skandar Graun meglazította mocskos köpenye gallérját. Még be sem mutatkoztál - közölte a druida hûvös felsõbb¬rendûséggel. - A nevede rólad.

Skandar Graun mély lélegzetet vett. A sör hatása kezdett múl¬ni, és már rádöbbeközönséges utazókkal van dol¬ga. Ezeket nem lehet olyan könnyen átverni. Legszívesebbenzott volna az õrült tervtõl. Csakhogy erre már nem volt lehetõsége. Harcos vagyok - jelentette ki zordan. - Ha megszorulok, pénzért bárkit szolgáloen köztük dolgoztam. Csak késõbb döbbentem rá, hogy kalózok.

És? - sürgette az ifjú varázsló. - Varázstudó van köztük? Egy. De az mindig Sigurddal tart. És ráadásul kótyagos kis¬sé. Gmorrah talált vrázskönyvet... illuzionista könyvet. És amikor fel akart belõle olvasni egy varázslatotmi robbant, és azóta Gmorrahnak akarata ellenére ugrál a sze¬möldöke... Illuzionista könyv! - kiáltott fel Norcas. - Meg kell szerez¬nem! - Elszégyelltitöréséért, és szolidabb hangon hozzátette. - Magam is foglalkozom illúziókeltéssel, ésyvre vágyom!

Skandar Graun nem örült, hogy az ügy ilyetén fordulatot vett. A fene a beszélõky kitálalt errõl a könyvrõl! Eredetileg azt tervezte, hogy miután elfoglalják a Tengerilõt - zsák¬mánnyal vagy anélkül -, Sigurd bosszújára hivatkozva azonnal

tengerre kelnek, és akkor némi ügyeskedés révén Lendor felé vehetik az irányt. nem ért a hajózáshoz rajta kívül! Most azonban ez az alak nem nyughatik, míg a könyvetm szerzi. Akkor pedig nem lesz békés hajókázás Lendorba.

Odavezetlek benneteket - morogta bosszúsan -, de semmit sem garantálok. És azt gy a zsákmányból egyenlõ részt kérek! Azt hittem, csak a bosszúd érdekel, félvér! - vetette oda hû¬vösen Siliana lovagyok, kin akarsz bosszút állni ezzel, és miért? Sigurdon - felelte zordan Skandar Graun, és nem kellett színészkednie. - De hogmaradjon az én titkom! Induljunk! - indítványozta Norcas, aki az illuzionista-könyv említésére elfeledezett nagy vásárról.

Arachar felpattant.- Valdemar a vezérünk! - rikoltotta.

Valdemar azonban elhárította a megtiszteltetést.- Harcos vagyok. Erõm a karomban lakozik, nem a fejem¬

ben. Felius atyában azonban valamennyien megbízhatunk.

Ezt mindannyian elfogadták, és megbeszélték, hogy Felius helyettese Nicolaus, afehér köntösû druida lesz. Az fejét meg¬hajtva, közömbös arckifejezéssel vette tudomásu Odakinn elállt az esõ - közölte Felius. - Mikor indulunk? Gyorsan kell cselekednünk! - sugallta Skandar Graun. -Még az éjszaka folyamán.

Rövid megbeszélés után Norcas, Marléna és a fogadóban la¬kók felmentek a szobáiikért. Mivel a fogadós még mindig nem tért vissza titokzatos útjáról, Arachar elõrángata magát ájultnak tettetõ csaposlegényt. Az rémülten remegett. Siliana két aranypénzt nyarkába, és ettõl megnyugodott a fickó. Készségesen segített élelmet pakolni a hosszú út

Skandar Graun enyhén szólva átkozta magát. Bánta már, hogy ilyen esztelen terveelt ki. Igaz, a Tengeri Szellõ valószínû¬leg ott horgonyoz a rejtett öbölben, és az is

8/17/2019 1. A k†osz szava

16/102

 tényleg áruval megrakottan, útra készen. Sõt még az sem kizárt, hogy igazán csak öt kant Sigurd nem lehet messze. És a bandája komoly erõt képvisel. Arról nem is be¬szélve, ferdeszemû kalózvezér hajója, a Szürke Triton sokkalta gyorsabb, mint a nevét meghazudtgeri Szellõ Ha üldözésre kerül a sor... régen rossz! És ha a hajók a nyílt

tengeren találkoznak, a számos tengeri küzdelmet megélt kaló¬zok elsöprik ezekezföldi patkányokat.

Sóhajtott. Azonban aggodalmai dacára is árgus szemekkel les-te, mit csinál a csposlegény a Silianátõl kapott két arannyal. A nyeszlett fickó egy darabig a markában szatta a pénzt, az¬tán amikor úgy vélte, senki sem figyel rá, óvatosan lehajolt, babrált att, és Skandar Graun fémes csilingelõst hallott. Mint amikor nemesfém érmék csörrennekz. Aha!

- Rentzal irányába indulunk - adta ki a félork az utasítást Fe-lius atyának, amikor mindannyian összegyûltek a fogadó elõttitéren a holdfényes éjszakában. - Kirovang északi kapuján át tá¬vozunk az erdei útra. Hozom a cuccom. Ti csak induljatok el,majd utolérlek benneteket!

Míg a társaság felszedelõzködött, Skandar Graun visszaosont a fogadóba a hátizsermészetesen szándékosan ha¬gyott ott. Senki sem tartózkodott a kiürült helyiségben. A  valahová felszívódott.

A félvér azonnal a pult mögé surrant, és kis ládikót tapintott ki, amit két kap az asztallaphoz. Persze kulccsal nyílt volna. Ám õ a tõre hegyét a fedél alá dugta, ésegyetlen erõteljes mozdulat, hogy a ládikó kitáruljon. A Silianá¬tõl kapott két aranyonat ezüstpénz és számos réz le¬iedzett a mélyén. Skandar Graun erszénye igencsak dagadozindet elpakolta.

A fogadós bizonyára sejteni fogja, ki rabolta ki. De sebaj! Úgyis elhatározta m hogy soha többé nem tér vissza Kiro-vangba.Derûs hangulatban készült távozni, amikor a raktár felõli fo¬lyosóról neszezést

 nyelven káromkodott valaki:- Hogy a ragya eméssze meg a beled! Hova dugtad, mi? Hol

a pénz, mi?Skandar Graun súlyos vértezete dacára szellõként surrant ki a fogadóból, és ami

arsányan beleröhögött az éjszakába. Aztán sietett a kis csapat után. Meg sem lepõdött, t utolérve Yamaelt, a félvér ork orgyilkost sehol sem ta¬lálta. A testvéred nem jön? - vigyorgott rá Vrunra. Hátramaradt, hogy biztosítson minket - válaszolta önérzete¬sen a vékony harcosvérem ilyen önfeláldozó. És rendkívül elõvigyázatos.

Skandar Graun az ajkába harapott, hogy hangosan fel ne rö¬högjön, Yamael mégsem

n elõvigyázatos, különben nemhagyta volna, hogy csúful elorozzák elõle a zsákmányt. Elkép¬zelte a félvér orgint dühödten keresi a csaposlegé¬nyen a két aranyat. Az végül elárulja a rejtekhelyet, pult alatti ládikához rohan - és kifosztva találja! Komikus lát¬vány lehet egy meghökkekos!

Elõre gyalogolt a laza menet mellett Felius atyához. Így hirte¬len meggazdagodv, újból visszatért az önbizalma. Mert mit veszthet, ha nem sikerül elfoglalni ezt a hajmíg nem tudják róla, hogy pap, ezt a szedett-vedett társaságot egy parancsva¬rázzsal bárázza. A meglepetés fél gyõzelem!

- Kalandra fel! - vigyorgott biztatóan Felius atyára.Ám lefagyott ronda ork vonásairól a vigyor.

- Nem cselekedtél bölcsen, barátom - ingatta fejét az õszpap. - Mit gondolsz, mit szólnak a többiek, ha rájönnek?

Skandar Graun megdermedt. Honnan tudja ez a vén hólyag, hogy miért ment vissza a fogadóba? Vagy talán arra céloz, hogy tudja, gyanútlan utazókat tett el láb alól?Idegesen markolta meg a tõre nyelét.

Nem volt bölcs dolog - korholta Felius -, hogy nem vallot¬tad be papi mivoltodadig aki nem vak, láthatja a köpenyed alól kivillanó ezüstsarlót. S csak az ostobák nem ely isten jelképe ez... Bár ki tudja? Talán igazad van a titkolózással! Yvorl kaotikus en. Híveinek cselekedetei kiszámíthatatlanok és meglepõek. Csak a legvakmerõbbek oly bo, hogy hosszabb idõt töltsenek együtt Yvorl papjával. Hiszen azon bár¬mely pillanatban het vallási õrülete, és akkor akár leg¬hûbb társát is feláldozza. Talán jobb is, ha a teg rólad, ki vagy valójában. Rejtsd hát el még jobban szent jelképedet! Istenednek ninc

8/17/2019 1. A k†osz szava

17/102

e rá, hogy jelvényét min¬denki lássa. És nekünk még inkább nincs szükségünk arra, hogy izalmát. Azonban annyit mondok néked, Skandar Graun, ha kitör rajtad istened szent õrül, és áldoz¬nod kell, tedd azt észrevétlenül, és társaid kímélésével! Mert ha egyetlen ealom, hogy gonosz terveket forralsz valamelyikünk ellen, Ottomárra mondom... végzek veled! Úgy legyen! - krákogta Skandar Graun. - Yvorlra, szá¬momra a társam tabu!

Felius a fejét rázta.- Ezzel nem nyugtattál meg. Yvorl nevére esküdni, még saját

papja szájából sem biztosítéknak. Ki tudja, mi jár a fejedben,Skandar Graun! Rád nézek, és becsületesnek látlak, de ha a jö¬võbe nézek, az az érzésem támad, rontást és pusztulást hozol re-

ánk! Valami komor sejtelem azt súgja nekem, nagy hibát köve¬tünk el, ha megbízued... De saját hibáinkat is vállal¬nunk kell, és ha már döntöttünk, ne forduljunk vissz

- Remélem, nem igazolódik be baljós elõérzeted! - kívánta Skandar Graun.Kissé lemaradt, mert Felius aggodalma idegesítette. Vad ösz¬tönétõl vezérelve h

ott. Yamael villogó szemével talál¬kozott a tekintete. Az orgyilkos rendkívül mogorvána ez vigyort csalt Skandar Graun arcára. Azonban derûje hamar alábbhagyott. Rádöbbent, h Yamael bizonyára rátalált a fel¬feszített ládikára, kitalálta, hogy valaki megelõzte. a már megtudakolta Vruntól, ki volt az, aki a társaság indu¬lásakor még visszament vala

Skandar Graun elkomorodott.Nem kellemes tudat, hogy az orgyilkos neheztel rá. Lehet, hogy strigulákat húz

?4. ÚtonAz éjszaka dacára még jó két órát gyalogoltak a gyér növény¬zetû, esõáztatta, s

a Rontás Erdejének szegélyét. Az ég kiderült, és a hold ezüstös fénye csillogott a víztAz erdõbe érve Skandar Graun vette át a vezetést. Nem csak otthonossága miatt, az orkokra jellemzõ sötétben látás rá há¬rította e feladatot.

Semmi sem háborgatta útjukat, és úgy éjfél tájban megpihen¬tek. Kis tüzet gyújt elgondolkozva révedt a lán¬gokba. Skandar Graunnak Peltáron járt az esze, és kiverte a gondolattól, amikor maga elé képzelte a hatalmas varázs¬lót, aki egész hegyeket robbankaratával, és egyetlen ujj¬mozdulatára seregek hanyatlanak bénult álomba.

Merengésébõl zörgés riasztotta fel. Azonnal szaglászni kez¬dett, de nem érzett núsat, és ez megnyugtatta. Jobban bízott a szaglásában, mint a látásában vagy a hallását orra messzirõl figyelmeztette volna, ha valaki vagy valami közeledik.

Tudta, hogy még az este elérik a csempészhajót, és a csata elõtt nem lesz idejezni. Észrevétlenül megmarkolta ezüstkaszája nyelét a köpeny alatt, és halkan mormogni k

Imádkozott. Varázslatokért. Három leghatékonyabb varázslatát memorizálta. Paran

mellyel rövid idõre akarata alá kényszeríthet meglepett, vagy gyenge akaratú lényeket. st, minek hatására egyetlen érintéssel páni menekülésre késztetheti legádázabb ellenfelintéssel hat a harmadik varázslat is, a sebokozás, mellyel lebéníthatja, vagy akár meg ti ellenfelét.

Skandar Graun lelke megtelt hittel. Miközben mormogott, érezte, mint lüktet testében az energia, és tudta, hogy idegei ké¬szen állnak, hogy bármikor bevesse titkos freit.

Yvorl, gondolta keservesen, adj választ kétségeimre, és már holnap újabb áldozadök neked! Yvorl, gyerekkorom¬ban megjelentél nekem, és azt ígérted, segítesz bosszút áilkosán. Most kétségek gyötörnek. Nem tudom, érde¬mes-e belevágni e kockázatos kalandbahet, hogy vala¬mennyien odaveszünk a hosszú tengeri út alatt. Yvorl, adj vá¬laszt kétsétudasd, hogy rajta tartod a szemed hû szol¬gádon!

Maga sem hitte, hogy imája megfogan, és rémülten rezzent meg, amikor a tábortûz

 fellobogott, és fölötte Sheenka remegõ légalakja jelent meg. A vak, haltestû szlád dian lebegett a lángok között. Skandar Graun ijedten pillantott szét, de társai ebbõl mit leltek; nem látták a tûzben lebegõ alakot. A szlád reszelõs hangon megszólalt, de hangjSkandar Graun fejében hallatszott. Yvorl a jövõbe lát. Ha eljön az idõ, segít. Ha Lendorba érsz, várd a jelét! A Kan. Peltár tudja. Eljutok Lendorba? - kétkedett a félvér gondolatban. Rajtad áll. Rajtam? Hallgasd a jóslatom, Skandar Graun. Tizenhárom lélek kél útra ma, hogy beteljes

8/17/2019 1. A k†osz szava

18/102

e tizenháromból az út végére csak kettõ maradhat, hogy a Káosz Szava életre keljen!Skandar Graun megborzongott.- Ki az a kettõ?Sheenka kegyetlenül elmosolyodott. Farkával nagyot csapott a lángokba, és eltûn- Ki az a kettõ?De már senki sem válaszolt. Skandar Graun dermedten me¬redt maga elé. Mit várha

 a Káosz istenétõl és szládjától, ha nem zavaros jóslatot, amivel kétségekben hagyja mé Mit jelent ez, hogy a tizenháromból csak kettõ maradhat?

Hogy csak kettõ marad? Vagy neki kell megölnie a többieket? Feláldozni?Hirtelen belenyilallt valami. A tizenháromban õ is benne van. Tehát rajta kívül

ak egy marad életben? Vagy... õ nem lesz a két életben maradott között?Feldúlt lélekkel jártatta végig tekintetét a tûz körül kuporgó-kon. Eleve halál

Eleve kudarcra kárhoztatott? De kik maradnak életben? És a többieknek miért kell meghalk? A tudat hatalmas kõkoloncként nyomta lelkiismeretét. Tulajdon¬képpen még alig ismeri máris többet tud róluk, mint sejtenék: tudja, hogy hamarosan meg kell halniuk.

Felpillantott. A közelében Telkontar Marlénával társalgott. Az erdõjáró férfiasagyogtak; szemével falta a csöpp nõt. Kislány korom óta íjjal vadászok - mosolygott Marléna. -Apám tanított rá. TalánSasszemû Rialként is¬merték. Hasznos tudomány - bólintott Telkontar. - Magam is mû¬velem. Az íjhúr szebben pint a legcsodásabb hárfa. Azért jobb, ha hárfahang hatol a fülbe, mint nyílvesszõ -nevetett a lány.

Skandar Graun komoran bámulta õket. Tréfálkozó halottak. Kettõ kivételével. De ettõ?

Hamarosan felszedelõzködtek, eloltották a tüzet, és indultak tovább. A csapat glanul nevetgélt és beszélgetett, bár a Rontás Erdejének komor árnyai mindent elkövettekg¬rettentsék õket. Állandóan neszezések, lombsuhogások hallat¬szottak, és néha a távolbk vagy sikoltások harsantak. Azonban ez nem szegte a csapat kedvét, csak Skan¬dar Graun lógatta az orrát, mintha épp most lapították volna be.

Felius atya felfigyelt a komorságára.- Imádkoztál a tûznél, barátom? - érdeklõdött nyájasan.

-Ja.- Nocsak! Mitõl vagy ilyen harapós? Talán csak nem rossz

hírrel látogatott meg istened valamely csúf kreatúrája?Skandar Graun zord pillantást vetett a tréfálkozó vén papra. Sejt valamit? Csak

m megsúgta neki az istene, hogy tartania kell félork paptársától?Azonban úgy tûnt, ilyesmirõl szó sincs. Felius vidáman bólo¬gatott.

- Mikorra elérjük azt a bizonyos hajót, készen kell állnod, éspapi gyógyító hatalmad a köz javára szentelned.- Nem memorizáltam gyógyítást - bökte ki Skandar Graun.

Felius egy pillanatra összevonta a szemöldökét, de aztán meg¬enyhült a pillantása.

- Ja persze... te harcos is vagy! Bizonyára az elsõ sorokbanakarsz harcolni, és csupa támadó varázslatot memorizáltál.

-Hát...- Ne vedd túlzott kíváncsiságnak, de mint pap érdekel, hány

varázslatot vagy képes egyazon idõben a koponyádban tárolni?Skandar Graun habozott. Teregesse ki a kártyáit?

Kettõt - mondta szemrebbenés nélkül. - Sajnos csak kettõt. De már az is erõsen Akárcsak engem - bólogatott a vén pap. - Valaha azt hit¬tem, egykor képes lesze

c-tíz varázslatot is fejben tartani, de sajnos megrekedtem háromnál. Úgy látszik, agyamképes nagyobb teljesítményre.Skandar Graun hallgatott. Felius még fecsegett egy darabig az egyensúly hiténe

k magasztosságáról, és Ottomár irgalmasságá¬ról, aztán visszamaradt, és Silianával társAz erdei út hamarosan elágazott; dél és nyugat felé tartott, és a kettõ között

yargott délnyugat felé. Patak csörgedezett a közelben. Megálltak inni és megtölteni kul.

- Délre van Rentzal - mutatta Skandar Graun. - NyugatraRabath. És a kettõ között a mi úti célunk. Az ösvényen tartsunktovább!

8/17/2019 1. A k†osz szava

19/102

Norcas krákogott, köhögött. Szemmel láthatólag magára akar¬ta vonni a figyelmet-Azt hiszem... - kezdte bizonytalanul. - Talán mégis hiba volt, hogy erre a

kalandra szántuk magunkat. Nem vagyunk mi harcos emberek... csatában sem sok hasznunkat látnátok. Talán jobb lesz, ha nem terhelünk tovább titeket, és utunkat Rentzalba ve. vagy Rabathba... Ugyan, barátom - mosolygott nyájasan Felius -, nem ter¬heltek ti senkit. Szívestársaságotokat. De még mennyire! - tódította Telkontar, és merõn nézte Marlénát. Meggondoltam magam - jelentette ki Norcas. - Eszembe jutott, hogy dolgom van.

Felius arca kelletlenül rándult meg.- Ottomárra, nem köt hozzánk semmi fogadalom titeket...Norcas a homlokát ráncolta.

Akkor hát... távozunk Rentzalba. Arra kérlek benneteket, tartsatok meg bennünketetekben, és ne haragudja¬tok ránk... Ugyan, miért haragudnánk? - csodálkozott Felius.

Ekkor Marléna élesen felsikított. Arachar elkapta a csuklóját, és iszonyatosan avarta. A következõ pillanatban a törpe kezében tõr villant, és egyetlen mozdulattal leette a tün¬dérlány jobb kezének mutatóujját. Mindez olyan gyorsan tör¬tént, hogy mozdul.

- Ez a tolvaj büntetése! - rikoltotta Arachar, és ellökte magá¬tól a törékeny lányt, és magasra emelte a levágott ujjacskát.

Marléna szörnyû kínokat állhatott ki, de nem visított, bár lát¬szott, hogy az áalához kaparászott, és er¬szényébõl sárga port szõrt vérzõ csonkjára, és csak aztán ájutt. Norcas azonnal hozzáugrott, és pofoz¬gatni kezdte.

Skandar Graun az övéhez kapott. Az erszénye hiányzott.- A pénzem! - hördült fel.A többiek megrökönyödve fedezték fel, hogy az õ erszényük is eltûnt. Most már n

 történt. Marléna le¬metszette a duzzadó pénzeszacskókat, de elkövette azt a hibát, hog a törpe aranyláncát is el akarta orozni. Az ujja bánta.

Skandar Graun nem tûrhette, hogy meglopják. Két marokra fogta láncosbuzogányát,yegetõen indult a lányt ápolgató Norcas felé.

Dühös kiáltások harsantak. Kiraboltak! Tolvaj! Az összes vagyonom!

Skandar Graun szétterpesztett lábbal megállt Norcas fölött, és buzogányát himbá- Magyarázatot követelek!

Norcas sápadtan egyenesedett fel. Vissza! - kiáltotta, és a kezével hadonászott. Hátát a közeli fának vetette. Nez ajkába harapott. Aztán lehiggadt. Vigyorgott. - Hát így van ez, barátaim. Megloptunk neteket. És ha nem történik ez a sajnálatos esemény, elvá¬lunk békében, és bottal üthett... Aljasság! - tajtékzott Siliana, és hosszú lándzsáját elõresze¬gezte.

Norcas keze kört írt le. Vörösen izzó fénylabda jelent meg a tenyerében.- Megállj! Ne közeledjetek! Illuzionista vagyok... Rettenetes

varázslatokat memorizáltam. Ne akarjátok kipróbálni, hogy mi¬ket! Ez a játékszer nem minden. Egyetlen pillantásommal szén¬né égethetem mindannyiótokat!

Megtorpantak. Norcas elégedetten bólogatott. És a vörösen izzó fénygömbbel labdeldobta és elkapta.

Így van ez, barátaim. Itt mit sem ér a nyers erõ. Elválunk szépen, békében, nyuom, ne kövessetek, ne csináljatok bolondságokat... különben beváltom a fenyegetése¬met Barátom - kezdte Felius -, térj észre! Adjátok vissza eltu¬lajdonított pénzünkem, elfelejtjük az ügyet! Távozhattok békével. Nem úgy van az! - bömbölte Skandar Graun a végsõkig fel¬ingerelve. - A tolvaj,

Norcas megfenyegette a fénygömbbel.- Még egy lépést teszel, félvér, és szétégetem a büdös segge¬

det! Ha még... aah!...Nem szólt többet. Lehanyatlott; szótlanul, csendesen, érthe¬tetlen módon.A fa mögül, melynek Norcas a hátát vetette, Yamael lépett elõ, és mogorván megt

8/17/2019 1. A k†osz szava

20/102

rdját az illuzionista szö¬vetnadrágjában. Csak most látszott, hogy Norcas hátából vé¬kozik a vér. Yamael mesteri módon szúrta hátba. Orgyilkos.

- Mi? Mi ez? - hebegett Felius atya.Yamael vállat vont. Kardját Marléna torkának szegezte. A tündérlány még aléltan- Megállj! - kiáltotta Telkontar rémülten, és felajzott íját fog¬

ta az orgyilkosra. - Õt nem engedem!Yamael újra vállat vont, és hüvelyébe csúsztatta kardját. Na¬gyot köpött a fûbeNicolaus, Kvanar, Valdemar, Vrun, Felius és Siliana hajla¬mosak voltak megbo

csátani a tolvajlást, Arachar már megelége¬dett a levágott ujjal, Skandar Graun és Yutaagon pedig belenyugodott a közakaratba.

Marléna kinyitotta a szemét, meglátta holtan fekvõ férjét, és könnybe lábadt a - Öljetek meg! - követelte zordan.

Yamael kivonta a kardját.- Hibát követtem el -zokogott a tündérlány. - De olyan ág¬

ról szakadtak voltunk. És pénzre lett volna szükségünk. Nor-cas... különös hatalmával uralkodott fölöttem. És arra sürge¬tett... De én is hibás vagyok, mert nem mertem ellenállni paran¬csának. Loptam. Öljetek meg, nem érdemlek jobbat!

Telkontar gyengéden felemelte a lányt, és megsimogatta az arcát. Yamael kérdõn ntott Feliusra.

- Jobb neki holtan.A vén pap közel lépett az apró tündérlányhoz, és vállára tette ráncos kezét.- A megbánás dicsõ erény - jelentette ki. - És férjed halálá¬

val, ujjad elvesztésével elnyerted méltó büntetésed.

Marléna lehajtotta barna fejét.Yamael az égre emelte a tekintetét, és elrakta a kardját.Marléna bûnbánó pillantással nézett körül.

Mindõtök pénzét visszaadom, aztán eltûnök az életetek¬bõl... Barátaim - mondta Felius. - Miért bántanánk ezt a szeren¬csétlen leányt? A kegy. Azonban ne en¬gedjük egyedül kószálni. Az éhség újra rossz útra viheti. És Ot-tomárraensúly elvén, jóvá kell tennie e vétsé¬get, mit ellenünk elkövetett. Velünk fogsz tartayekezz, hogy cselekedeteiddel elfeledtesd velünk ezt az aláva¬lóságot. Ha így lesz, elf vétkedet, és egyenlõ társunknak tekintünk.

  Tizenháromból csak kettõ marad, gondolta Skandar Graun. És egy már elpusztultorcas halott. A Káosz szedi áldozatait. Marléna hálásan zokogott. Ígérem, sohasem lopok többet tõletek! Ha ilyesmin kaptok, azonnal öljetek meg! ette. - Hálás vagyok ir-galmasságotokért. A csatában két ember helyett fogok küzdeni. M

 jóságotokat! Ne ríj, kedves! - vigasztalta Telkontar. - Norcas meghalt. Most már nem sanyarg..

A lány mindenkinek visszaadta a pénzét, és ez némileg meg¬nyugtatta a kedélyekeus bekötözte a lány csonka kezét, Vrun és Kvanar pedig sírt ásott a halott illuzionistáus rövid beszédet mondott, és Marléna könnytelenül görnyedt a sír fölé.

Aztán ment velük, és egész úton nem szólt senkihez.Már majdnem hajnalodott, amikor az élen haladó Skandar Graun megtorpant.- Érzem a tenger szagát - közölte társaival. - Közel járunk.És hamarosan sziklás tengerpartra bukkantak a sûrû rengeteg¬bõl. Lehasaltak a k

ok fedezékébe, és onnan figyelték a tengeren horgonyzó hajót. Egyárbocos, mély merülésû A Tengeri Szellõ- mutatta Skandar Graun. De hogy úszunk oda? - háborgott Arachar. - Nem vagyok én hal!

A félork harcos-pap igencsak hümmögött; erre nem gondolt. Azt a hajót valahogy  kellene közelíteni. De hogy a fenébe?Mintha csak kimondatlan kívánságuk teljesült volna, a fedél¬zetrõl leengedtek e

ot, és két fickó a part felé evezett.- Gyerünk!Lefelé iramodtak a szirt lábához, ahol a csónakot kikötni vár¬ták.Megbújtak egy szikla fedezékében. A csónak a hullámokon bukdácsolva közeledett

oz. Hamarosan megfeneklett. A két matróz kiugrott belõle, és bokáig gázolt a sekélyesbeMarléna nyílvesszõt illesztett íja húrjára. Egy pendülés, és az egyik matróz gu

hallatva a torkából kiálló nyíl¬vesszõhöz kapott, és lehanyatlott. Társa döbbenten nézt

8/17/2019 1. A k†osz szava

21/102

 De egyébre nem maradt ideje; a szikla mögül egy eleven konzervdoboz rontott rá. Aracha meglóbálta szöges buzogányát, és a fickó feje bizonyult puhábbnak.

- Gyorsan! - motyogta Felius. - A hajóhoz, mielõtt észbekapnak!

A csónakba hatan fértek. Felius, Arachar, Valdemar, Telkon-tar, Kvanar és Marléa ültek bele. A távolban horgonyzó Ten¬geri Szellõ felé eveztek.

Skandar Graun izgatottan nézte. Aztán eszébe villant, hogy ki kellene rabolnia két kalóz hulláját. Ám ekkorra ezt a terhet Ya-mael már levette a válláról.

A csónak odaért a hajóhoz, és a parton maradottak jól látták, amint a csónakbólsszõt lõ a fedélzet felé. Aztán Telkontar, Valdemar és Arachar felkapaszkodnak. Õket köius, Marléna és Kvanar. Aztán csend és nyugalom.

Skandar Graun a körmét kezdte rágni. Most dõl el minden.Hamarosan Arachar mászott le a csónakba, és evezni kezdett a part felé.- Ezeket legyilkoltuk - jelentette ki büszkén. - A bárka indu¬

lásra kész. Minden a tervek szerint. Beszállás!A hatalmas szelindekkel együtt most nyolcan zsúfolódtak a kis csónakba, és az c

nem a pereméig merült. Azonban Ara-char és Skandar Graun kezében szinte füstölgött az er a hajóhoz értek, és felkapaszkodtak.

Skandar Graun izgatottan mászott a fedélzetre. Mi újság? - kérdezte az ott ácsorgó Felius atyát. A hullákat a vízbe dobáltuk - közölte a vén pap. - Ottomar kegye legyen velük! gnyerõ, Mi? - csodálkozott Skandar Graun. - Tényleg? Selyembálák meg rumoshordók - mosolygott a vén pap. -A fiúk most keresik a drág

Nocsak!Skandar Graun a kormánykerékhez sietett. Égett a talpa alatt a fedélzet. Szerettt volna már úton lenni Lendor felé.

- Tûnjünk innen! - sürgette Felius atyát. - Ért itt valaki a ha¬józáshoz?

Most mindannyian a fedélzetre tódultak, és döbbenten néztek egymásra. Skandar Ggondterhelt arcot vágott, de mélyen belül ujjongott. Hiszen akkor õ az úr a hajón! Oda i, ahová akarja! Sebaj - legyintett. - Én kiválóan értek. Csak tegyétek azt, amit mondok! Elkormdül is ezt a bárkát. Majd betanítalak benneteket útközben. Akkor irány a Kondor Birodalom! - adta ki a jelszót Felius atya. Horgonyt felhúzni! - parancsolta Skandar Graun, és öröm¬mel látta, hogy Aracharzonnal ugrik a csörlõhöz.

Felhúzták a horgonyt, és Skandar Graun útmutatásai alapján, ha lassacskán is, dzítették a vitorlákat. Mivel jõ déli szél fújt, a hajó hamarosan északnak tartott - LenSkandar Graun boldogan állt a kormánykeréknél, és mennyei élvezettel szívta be

r illatát.Már három órája hajóztak, amikor feljött a hold, és teljesen besötétedett. A cs

agyogtak az égen.- Te - jött oda hozzá Kvanar -, a Kondor Birodalom észak¬

nyugatra van... Mi pedig határozottan északnak tartunk... Hogyvan ez?

Skandar Graun összevonta a szemöldökét.- Déli szél fúj. Nemde? És a déli szél északnak visz, nem

igaz?Kvanar meghökkent.

Déli széllel nem tudsz északnyugatnak menni? - kérdezte gyanakvóan. Tudni épp tudnék - válaszolta a félvér harcos-pap -, de arra számítok, hogy Sigja eltûnését, és a Szürke Tri¬tonnal a nyomunkba ered. Le akarom rázni.

Kvanar hümmögött. Követné a nyomunkat a tengeren? Ez a Sigurd bármire képes... Ez képes és akár a tengeren is követ minket. Ne viccelj!

Skandar Graun a