a vadon szava

~9900465

K l a s s z i k u s o k k é p r e g é n y b e n

A

VADONSZAVA

JACK LONDON

ÁTDOLGOZTA LOYD S WAGNER

RAJZOLTA SACHIN NAGAR

~9900465

A

VADONSZAVA

JACK LONDON

VENTUS LIBRO KIADÓ

~9900465

Az eredeti kiadás munkatársai:

Átdolgozta : Lloyd S Wagner Rajzolta : Sachin Nagar Képszerkesztő : Jayshree DasSzínezés : Pradeep SherawatBorító : Jaya Krishnan K P (tervező/színező),

Sachin Nagar (rajzoló)

A magyar kiadás munkatársai:

Sorozatszerkesztő : Diószegi EndreFordította : Németh Dorottya és Diószegi DorottyaSzerkesztette : Füzesiné Széll Szilvia

Az elektronikus változat elkészítésében közreműködött:

Grőb Krisztián, Pekó ZsoltProjektvezető : Földes László

[email protected]

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Jack London: The Call of the Wild

Kalyani Navyug Media Pvt Ltd. www.campfire.co.in

ISBN 978-963-09-6930-7ISSN 2062-2155

Minden jog fenntartva

alyani Navyug Media Pvt Ltd

© 2010 Kalyani Navyug Media Pvt Ltd© Ventus Libro Kiadó 2011© Hungarian translation Németh Dorottya 2011

Felelős kiadó a Ventus Libro Kiadóés Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója

~9900465

A szerzőről

Jack London valódi neve John Griffith Chaney volt.1876. január 12-én született San Franciscóban, az Egye-sült Államokban.

A túlélésért folytatott harc visszatérő téma a műveiben.London neveltetése és későbbi élményei jó alapokatszolgáltattak egyéni stílusának kialakulásához.

Apja elhagyta őt, így spiritiszta anyja nevelte, aki hó-bortjairól vált ismertté. 14 éves korában London kalan-dokra vágyott, ezért kimaradt az iskolából, hogy egy halászhajón dolgozzon. Későbbbelépett a haditengerészethez, majd csavargóként, tehervonatokon rejtőzve utazta beAmerika nagy részét.

Jack London 1897-ben Klondike-ba utazott azt remélve, hogy meggazdagszik Amerikautolsó aranyláza idején. A hideg északi vadonban ugyan nem talált aranyat, de gaz-dag anyagot gyűjtött két későbbi regényéhez, a Fehér Agyar és A vadon szava címűmunkájához.

A vadon szava 1903-ban jelent meg. A könyvkiadás és a modern sajtó megerősödésé-nek köszönhetően szinte azonnal rendkívül népszerű lett. Jack London karrierje felfeléívelt. Az elkövetkező években még számtalan művet írt. Később is gyakran merítettklondike-i élményeiből, akárcsak a Fehér Agyar esetében. A tengeren töltött évek em-lékére írta meg a Tengeri farkas című művét.

~9900465

Spitz

John Thornton

Buck

Curly

Dave

~9900465

Buck nem olvasott újságot. Más- különben tudta volna, hogy veszély fe-

nyegeti… és nemcsak őt, de minden erőskutyát Amerika nyugati partvidékén…

…azért volt ez így, mert a sötét északividéken kutató férfiak aranyra buk-

kantak, és mert a gőzhajótársaságokés a szállítási vállalatok óriási fel-

ARANYAT TALÁLTAK A KLONDIKE FOLYÓNÁLA GŐZHAJÓ MEGÉRKEZETT SEATTLE-BE

FEDÉLZETÉN RENGETEG ARANY VANJúlius 17-én, vasárnap reggel a Portland

nevű gőzhajó befutott Seattle-be. A parton

5000 fős lelkes tömeg ujjongott. A hajó

az alaszkai Saint Michaelből indult, és a

Klondike folyó mellett talált több mint

2000 tonna aranyat hozta el Seattle-be.

A hajónak és 700 000 dollárt érő rako-

mányának érkezéséről már több napja érte-

sültek a városban, köszönhetően a helyi la-

poknak, amelyek már hajnalban sietve terí-

tették különkiadásaikat.

Az újságok hírül adták, hogy Seattle belvá-

rosa reggel 9 óra 30 perckor már annyira

zsúfolt volt, hogy az autók sem közlekedtek.

Egyszerűen nem tudták kerülgetni az ember-

tömeget.

és a szállítási vállalatok óriási fel- hajtást csaptak.

Több ezer ember sietett Kanadába. Ezek azemberek kutyákat akartak, méghozzá erős,

izmos kutyákat, amelyek a nehéz terepen ésa farkasordító hidegben is állják a sarat.

~9900465

A hosszú, alkonyati lovaglásokramég a bíró lányait is elkísérte.

Gyakran vetette bele magáta medencébe, vagy a bíró fiaivalment vadászni. A bíró unokáit

a hátán lovagoltatta.

Téli éjszakákon gazdája lábainálhevert a kandallóban ropogó tűz előtt.

Buck nem tartozott a kennelhez, és házikedvenc sem volt. Ő volt a birtok ura.

Igaz, hogy voltak ott más kutyák is, de azoknem számítottak. Jöttek és mentek, egy

ideig a zsúfolt kennelekben laktak, vagy csakészrevétlenül éltek a ház különféle zugaiban.

Buck egy hatalmas házban élt a SantaClara-völgy napsütötte dombjai között.Miller bíró birtoka – így hívták a helyet.

És e pompás birodalmatBuck uralta. Itt született, és élete

első négy évét is itt töltötte.

Ő volt a király, minden kétlábú ésnégylábú állat ura – beleértve a

Miller bíró házánál élő embereket is.

~9900465

Oké.

Be iscsomagolhatná

…a fiúk pedig mással voltak elfoglalva Manuel árulásának emlékezetes

estéjén. Senki sem látta, amikorő és Buck a gyümölcsösbe mentek.

Senki sem látta őket, csak az az embera kis vasútállomáson. A férfi beszélt

Manuellel, és pénzt adott át neki.

A bíró a mazsolatermesztőkegyesületének gyűlésén volt…

A játékhoz mindenekelőtt pénz kellett. A bére pedig arra sem volt elég,

hogy a családját eltartsa belőle.

Buck még csak nem is sejtette,hogy Manuel, a kertész egyiksegédje rosszban sántikál.

Manuelnek volt egy hibája– szerette a szerencse-

játékokat.

Ilyen volt Buckélete 1897 őszén.

Ha bármi gondlesz vele, csak húzzameg ezt a kötelet, és

engedelmeskednifog.

csomagolhatnáaz árut, mielőtt

elszállítja.

Buck engedelmesenhagyta, hogy rátegyék

a kötelet a nyakára.

~9900465

Én csakötvenet kapoka munkáért.Mennyit

kapott érte amásik fickó?

Százat.

Jaj!

Az ereje fogyóban volt, a szemeelőtt elhomályosult a világ. Nem tudta,mikor indult el a vonat San Franciscofelé, és nem érezte azt sem, amikor

bedobták az egyik vagonba.

Amikor Buck felébredt, ismét feltámadt benne arettenetes harag, és nekiugrott az idegen embernek.

De Buck ismét szorítást ér- zett, majd elsötétült minden.

A kutyát a San Franciscó-ipartra vitték.

Buckkal még soha életébennem bántak így. És ő sem

volt még ilyen mérges soha.

Meglepetésére a kötél egyre jobban fojtogatta a nyakát.

Buck azt tanulta, hogy bízhatazokban az emberekben, akiketismer. De amikor a kötél másik

végét az idegen vette a kezébe…

ÚÚÚÚ!

P U F F

P U F F

P A F F

Megériaz árát,

istenemremondom.

~9900465

Dehogynem.Majd elverem,

ha kell.

Csak nemakarja most ki- hozni onnan?

Annak viszont örült, hogy a kötélnem volt már a nyakán. Azzalkönnyen sakkban tarthatták.

De most majd megmutatja nekik.

Buck nekitámadt a hasadó léceknek. Ha a balta odacsa- pott kívülről, ő azonnal ott termett és belülről tépte

a fát. Mindenképpen ki akart jutni. Dühödten vicsorgott.

Másnap reggel négy ember jött, és feltették Buck ketrecét

egy kocsira. Ezzel kezdetétvette a hosszú utazás.

Két nap és két éjjel se nem evett,se nem ivott. A szeme vérben forgott,

és dühödt vadállattá változott.

Na, te vörösszemű ördög, most

majd elveszema kedved a harcias-

kodástól!

~9900465

Inkább betörökegy lovat minden nap, és

vasárnap kettőt is.

Ő aztán érta kutyák

betöréséhez.

Amikor az állkapcsait bele akartamélyeszteni a férfi húsába, akkoraütést érzett, hogy a fogai össze-

koccantak, és egész teste belesajdult.

Egy kivételesen elszánt támadásután a férfi előrelépett, és szán- dékosan nagyot sózott a kutya

orrára. Az új érzés mellett mindenkorábbi fájdalom eltörpült.

Buck még egyszer utol- jára összeszedte magát.

A férfi fondorlatosmódon ismét lecsapott rá.

Buck hetven kilójával és összesdühével rávetette magát a férfira.

Még soha nem ütöttékmeg husánggal.

Még vagy egy tucatszorlejátszódott az előző jelenet.

~9900465

Szent ég!Ez aztán a hatal-

mas kutya. Mi

De ha rosszkutya leszel,

addig verlek, amíg jobb belátásranem térsz, meg-

értetted?

Nos, Buck, öreg- fiú, megvolt a mi kis vitánk.

Most megtanultad a helyed, ésén is tudom, az enyém hol van.

Légy jó kutya, és mindenrendben lesz.

„Buck névrehallgat.”

Buck minden alkalommalörült, hogy nem ő került sorra.

Buckot megverték, de nem törték meg.Belátta, hogy egy husángos emberrel

szemben nem sok esélye van. Megtanultaa leckét, és soha többé nem felejtette el.

A férfi elolvasta a ketrec- hez tartozó papírokat.

Más kutyák is érkeztek, némelyikcsöndes volt, mások vadak

és fékevesztettek. De mindegyiketugyanúgy betörték, mint őt.

A husángos ember szava volta törvény, ő volt a gazda,

akinek engedelmeskedni kellett.

Nagy ritkán más emberekis jöttek, és pénzt adtak

a gazdának. Aztán azidegenek egy vagy két

kutyát elvittek magukkal.

Három- száz, és csak

magának

mas kutya. Miaz ára?

De eljött az ő ideje is. Perraulta kanadai kormány futára volt.

Kutyákra volt szüksége, hogy a cso- magok gyorsabban célba érjenek.

magánakennyi.

~9900465

Buck látta, amint a pénz gazdát cse- rél. Aztán elvezették egy Curly nevű

jó természetű újfundlandival együtt.

Ilyen kutyaezerből, ha egy akad. Sőt

tízezerből egy.

Buck ekkor látta utoljára a vöröskabátos embert. Curlyvel az egyre

távolodó Seattle-t nézték.

Ez lett az utolsó kép az emlé- kezetükben a „meleg délről”.

Nézd,François, jó áronszereztem ezeket

a kutyákat.

Perrault átadta a két kutyátFrançois-nak. Buck hamar rájött, hogy jó emberek, és értenek a kutyákhoz.

Az alsó fedélzeten Buck és Curly kétmásik kutyával került össze. Spitz

hófehér kutya volt a Spitzbergákról.

Dave magának való, morcos fickóvolt. Evett, aludt, néha-néha ásított

egyet, és semmi sem érdekelte.

~9900465

Világosan értésére adta Curlynek, hogynyugalmat akar, és aki ezt nem tiszteli,

annak könnyen meggyűlik vele a baja.

Spitz barátságosnak mutatkozott,de valójában alamuszi volt. Szemtől

szembe mosolygott, de ha nem látták,mindig valamilyen trükkel próbálkozott.

Első alkalommal példáulellopta Buck ételét.

Buck ugrott is, hogy megbün- tesse, de François ostora mára levegőben suhogott. Először

a bűnösre csapott le.

Bucknak csak visszakellett vennie a csontját.

Buck úgy gondolta, Françoisigazságosan járt el, és ezzel

nagyot nőtt a szemében.

A hajó csak ment éjtnappallá téve, és közben az

idő egyre hidegebb lett. Aztán egy reggel a hajócsavarleállt, csend lett, és érezhetően

változás készülődött.

~9900465

A fedélzeten Bucklába valami puha

fehérségbe süppedt.

A fehér valamifentről is esett.

A kutya beleszimatolt ésbelenyalt a hóba.

Először égetett, mint a tűz,aztán egy perc alatt eltűnt.

Ez meglepte Buckot. Újra megpróbálta,de most is ugyanaz történt. Az emberek

figyelték és nevettek rajta. Buck szé- gyellte magát, bár nem tudta, miért.Ekkor látott életében először havat.

~9900465

Buck első napja a Dyea Beachenmaga volt a rémálom. Minden órában

történt valami rettenetes dolog.

Egy percre sem volt nyu- galma. Az itt lévő kutyákés emberek nem hasonlí- tottak a városi népekhez.

Vadak és kegyetlenek voltak, törvényt csakegyet ismertek: a husáng és az agyar törvényét.

Buck még soha nem látott ilyen farkas- szerű, vad kutyákat, és az első

élmény máris sok tanulsággal szolgált.

Curlyvel történtmeg a dolog.

Barátságosan közeledett egy hatalmas huskyhoz, amely akkora volt,

mint egy jól megtermett farkas,bár nem akkora, mint ő.

A támadásnak semmi előjele nem volt, csaka szemfogak villanása, fogak fémes csatta-

nása, majd egy villámgyors ugrás előre.

A farkasok harcolnak így– támadnak, majd elugranak.

De volt még valami más is.

~9900465

Harminc vagy negyven husky rohant oda,és vette körül a küzdő feleket. Buck nemértette, miért figyelnek némán, és miért

nyalogatják olyan mohón a pofájukat.

Curly rárohanta másikra, aki

ismét támadott.

A következő rohamot a huskykülönös módon fogadta, és Curly

valahogy az oldalára esett.A többi husky csak

erre a pillanatra várt.

Vicsorogva, sziszegvezárták össze

körülötte a kört.

A támadókat perceken belül szét- kergették, de Curly már élettelenül

hevert a vörösre festett hóban.Szinte darabokra tépték.

Ez volt itt a szabály.Nem volt éppen sportszerű.

Ha a földre kerülsz, véged van.

Buck elhatározta,hogy figyelni fog erre.

Spitz csak nevetett Curlyhalálán, és Buck attól

a pillanattól kezdve gyűlölte.

~9900465

Nem sokkal később Buckismét tanult valamit.

François valamiféle szíjakat éscsatokat tett rá. Egy heveder volt.

Ez volt az a pillanat, amikorBuck munkába állt. Okosabb volt

annál, mint hogy fellázadjon.

François szigorú volt, és azostornak köszönhetően mindenki

engedelmeskedett neki.

Dave tapasztalt húzó volt,és valahányszor Buck hibá- zott, belemart a hátsójába.

Estére újabb jövevényérkezett, akit Sol-leksnek,vagyis Dühödtnek hívtak.

Az a Bucknagyszerűen húz.Gyorsan tanul.

Perrault minél hamarabb el akartindulni a csomagokkal, ezért két

újabb kutyát hozott, Billie-t és Joe-t.

Spitz tapasztaltvezérnek számított.

Miután összegyűjtöttéka tüzelőt az erdőben,

visszatértek a táborba.

vagyis Dühödtnek hívtak.

Amikor Sol-leks bemasírozottközéjük, még Spitz is békén hagyta.

~9900465

Aznap éjjel Buck új problémával találtamagát szembe. Kint kellett aludnia a

hidegben. A sátorban gyertya világított,és hívogatóan melegnek tűnt odabent.

Amikor belépett, Perrault ésFrançois káromkodva rátámad-

tak, és edényeket dobáltakfelé. Inkább kimenekült.

Takarodj!

Takarodjinnen,

te dög!

Nyomorultul érezte magát. Innen- onnan kutyák ugrottak felé, de

ő rájuk morgott, így békén hagyták.

Vajonhol vannaka többiek…

Megdöbbenve látta,hogy a többi kutya eltűnt.

Egyszer csak a hóbesüppedt a mellső

lábai alatt.

Szóvalígy csináljátok,

mi?

Hátraugrott, mert nemtudta, mi lehet az.

A hó alatt Billie feküdtösszegömbölyödve.

Végül Buck is jót aludt egymaga ásta lyukba gömbölyödve.

~9900465

Amikor felébredt,először azt semtudta, hol van.

Ugye megmondtam, Perrault!Buck nagyon gyor-

san tanul.

Perrault figyelt arra, hogya legjobb kutyák jó állapot- ban maradjanak, Bucknak

pedig különösen örült.

Igen.

Három újabb husky kerülta csapatba. Nemsokára

elindultak a Dyea-kanyonhoz.

Buck örült, hogy útra keltek.Bár a munka nem volt könnyű,

úgy érezte, nincs ellenére a dolog.

Meglepte, hogy a csapat milyenlelkes. Különösen Dave és Sol-leks.

Mintha kicserélték volna őket,a hámban teljesen átalakultak.

Buck közéjük került, hogy tanuljon tőlük.És legalább olyan kiváló diák volt,

mint amilyen kiválóak a tanárai voltak.

Egész nap keményen dolgoztak. Átkelteka Chilkoot-hegységen. Késő éjjel értek aBennett-tó melletti táborba, ahol többezer aranyásó készítette a csónakjait.

~9900465

Napokig szűz hóban haladtak,Perrault pedig előttük gyalogolt. Buck

mindennap keményen dolgozott.

Mindig sötétben verteksátrat, megették a hal-

adagjaikat, majd beástákmagukat a hóba.

Hajnalhasadáskorismét útnak indultak.

Buck éhezett. Az alig több mint fél- kilónyi szárított lazac nem volt elég,

és szinte mindig éhes volt.

Mivel lassan evett, hamarabbvégző társai rendre elvették

a maradék húst tőle.

Nem lehetettszembeszállni velük.

Buck megtanulta, hogy neki is ugyan- olyan gyorsan kell ennie, mint a többiek- nek. Azt is kifigyelte, hogyan szerezzen

meg olyasmit, ami nem az övé.

Másnap észrevette, hogyPike, az egyik új kutya elcsent

egy nagy darab szalonnát.

Buck nem lelte örömét a lopás- ban, de nagy volt a szükség.

Nyíltan nem mert volna lopni,mivel félt a husángtól és

a többiek szemfogaitól, detitokban el-elcsent némi húst.

Az istenfájátezeknek akutyáknak!

Nagy volt a felháborodás, derá senki sem gyanakodott.

~9900465

Dubot, a szerencsétlen balekotbüntették meg helyette.

Buck gyorsan fejlődött. Az izmaimegkeményedtek, szilaj lett,

és szinte már semmilyenfájdalmat nem érzett. Bármit meg tudott enni,

és minden vérré vált benne.

Az addig békésen szunnyadó ösz- tönei most életre keltek. Látásaés szaglása élesebb lett. A leg-

kisebb zajból is meg tudta állapí- tani, hogy békés vagy veszélyt hoz.

Amikor vonyított, olyanvolt, mintha rég halott őseiszólaltak volna meg általa.

Buck ősi ösztönei igen erősen éltek ésegyre erősödtek benne. Túlságosan lefog- lalta az alkalmazkodás, ezért feszült volt.

Elkerülte az összecsapásokat.De ha Spitzről volt szó,

hamar elfogyott a türelme.Spitz veszélyes ellenfeletlátott Buckban, és mindigmegpróbálta kiprovokálnia harcot – életre-halálra.

Már korábban is megtör- ténhetett volna, ha nem lettvolna egy véletlen baleset.

~9900465

Az egyik nap végén nyo- morúságos tábort vertek

a Le Barge-tó mellett. Perrault és François tüzetgyújtott, ami gyorsan elaludta jégen, ezért sötétben ettek.

Buck egy szélvédetthelyen telepedett le.

Olyan meleg és kényelmes volt,hogy a kutya nehezen hagyta ott,

amikor François kiosztotta a halat.

Amikor evés után visszatért, látta,hogy valaki elfoglalta a helyét.

Üvöltve vetette rá magát Spitzre,és olyan düh áradt belőle,

hogy még maga is meglepődött.

François is megdöbbent. Ááá!Adj neki, Buck!Adj a mocskoskis tolvajnak!

E E E E R R R R R !

~9900465

Spitz is mindenképpenharcolni akart Buckkal. Őrjöngve körözött a másik körül,

hogy előnyös pozícióba kerüljön.

Ekkor azonban valamirendkívüli dolog történt– valami, ami megakasz-

totta a két kutyaelsőségért vívott harcát.

A tábor hirtelen megelevenedett,mindenütt settenkedő, szőrös alakok jelentek meg. Éhező eszkimó kutyák,

akik rátaláltak a táborra.

Te jó ég!

A kutyák egyre közelebb lopakodtak,miközben Spitz és Buck egymással voltelfoglalva. Amikor az emberek a husán-

gokkal közéjük ugrottak, rájuk vicsorogtak.

A vad kutyákat meg- őrjítette az étel szaga.

Perrault észrevette, hogyegyikük egészen bedugta a

fejét az élelmiszeres ládába.

~9900465

A husáng nagyot puffantaz állat bordáján, majd a láda

tartalma kiborult a földre.

Tucatnyi kutya vetette rámagát azonnal a szétszóró- dott kenyérre és szalonnára.

A falka tagjai szinténelőjöttek a kuckójuk- ból, és rátámadtak

a betolakodókra.

Te jó ég!Micsoda

vadállatok!

Az éhség szinte elvetteaz eszüket. Semmi sem

állíthatta meg őket.

Buck istorkon raga- dott egyet.

A vér íze még jobbanmegvadította.

Ha nemmenekülök el azon-

nal, reményem sincs

A rájuk zúduló ütések mitsem számítottak már.

Hirtelen észrevette, hogySpitz rohan felé. Nyilván- valóan le akarta győzni.

Spitz gyávánoldalról támadt.

nal, reményem sincsa túlélésre.

~9900465

Buck gyorsan összeszedtemagát a támadás után…

…majd csatlakozotta falkához, amely az erdő

felé vette az irányt.

Bár nem követték őket, nyomorúságosállapotban voltak. Egy sem volt köztük,

aki ne lett volna négy-öt helyen megsebe- sülve. Néhányan halálos sebet kaptak.

Hajnalban visszasántikáltak atáborba. A betolakodók elmentek,a két embernek rossz kedve volt.

A vad kutyák szétrágták a szánokhevederét és a vásznakat.

Az élelem fele odaveszett.

Tulajdonképpen mindent felfaltak,ami egy kicsit is ehető volt.

~9900465

Mi van,ha a kutyáinkmegvesztek? Nem.

Remélem, nem. El kellérnünk Dawsonba, ami

még négyszáz mér- föld innen.

Két órán át káromkodtak és szitkozódtak,de végül összeszerelték a hámokat.

A Harmincmérföldes folyó jege veszélye- sen vékony volt. Hat nehéz nap kellett hozzá,

hogy megtegyék ezt a szakaszt.

Hat rettenetes nap.Minden pillanatban azt kockáz-

tatták, hogy odavesznek.

Perrault egy tucatszor kelt át a jégen, és sokszor csak a kezében lévőhosszú rúd mentette meg az életét. De semmi sem rettentette el.

Ááááá!

Éppen e bátorsága miattválasztotta ki a kormány

a futár posztjára.

A sebesült kutyák nehézkesen jutottakcsak túl az út legnehezebb részein.

Egyre elszántabban küzdött, éshajnaltól késő estig dolgozott.

~9900465

Egy alkalommal éppen Spitzkelt át a jégen, amikor… …a jég beszakadt alatta, és maga után

rántotta a többieket. Buck minden erejétlatba vetette, hogy ne csússzon a többiekután. Recsegett-ropogott körülötte a jég.

A jég előttük és mögöttük is széthasadt, és csakegyetlen menekülési útvonal maradt: felfelé a sziklán.

Perrault csodával határosmódon felmászott a sziklán,

François pedig hasonlócsodában reménykedett.

Ezután a hámokból összekötötthosszú kötélen egyesével felhúztáka kutyákat is a meredek sziklafalon.

A szán és a felsze- relés után végül

François is feljutott.

Ezután kerestek egy helyet, ahol

Ezután kerestek egy helyet, aholvisszaereszkedhettek a folyóra.

Végül a kötél segítségévelez is sikerült.

~9900465

Mire eljutottak a Teslin folyóhoz,mindenki kimerült volt. Perraultazonban hajszolta őket tovább.

Az első napon harmincöt mérföldettettek meg, a másodikon újabb harminc-

ötöt, a harmadikon pedig negyvenet.

Buck mancsai nem voltak olyankemények, mint a huskyké.

Bár éhes volt, nem volt haj- landó felkelni az ételért, ezértFrançois-nak kellett odavinnie.

A kutyahajcsár a saját mokaszinjafelső részét áldozta fel, hogy

mokaszint készítsen Bucknak. Ez nagymegkönnyebbülés volt számára.

Egyik reggel François elfelejtette ráadnia mokaszint Buckra. A kutya a hátára feküdt,

miközben lábaival a levegőben kalimpált.Nem akart mozdulni a mokaszinja nélkül.

Később Buck mancsai hozzá- edződtek az úthoz, és az elrongyo-

lódott mokaszint eldobhatták.

Amikor letáboroztak,elnyúlt, mint akibenmár alig van élet.

lódott mokaszint eldobhatták.

~9900465

Egy másik reggel éppen a hámokatszerelték fel a kutyákra, amikorDolly, aki soha semmiben nem

tűnt ki, hirtelen megvadult.

Minden kutya szőre felborzolódott afélelemtől, majd Dolly rávetette magát Buckra.

Teljesen meg volt őrülve.

Buck, gyereide, öregfiú!

Buck visszafordult, ésabban reménykedett,

hogy François megmenti.

Buck odaért François mellé, és ekkora balta lecsapott Dolly fejére.

Buck kimerülvetámolygott a szánhoz.

Ekkor jött el a lehetőség Spitzszámára. Rávetette magát Buckra,

és belemélyesztette a fogait.Marta és tépte, ahol érte.

Spitz annyit kapottaz ostorral, amennyit a

falkában még soha senki.

Ez a Spitzegy ördögfajzat!

Egy nap még megöliBuckot.

V A Ú Ú Ú

Ú Ú Ú !

Buckot.

De azértBuckot se kell félteni!

Egyszer elkapja Spitzet,megrágja és kiköpi a

hóra, meglátod!

~9900465

Kettőjük között háború folyt.Spitz volt a falkavezér, és

veszélyben érezte a pozícióját.

A southlandi kutyák közül,akiket Spitz ismert, egy sem

jelentett neki kihívást.

Buck volt az egyetlen kivétel.Egyedül ő ért fel a huskyhoz erőben,

vadságban és ravaszságban.

Nyilvánvalóan hatalmi harcrólvolt szó. Buck győzni akart

ebben a küzdelemben.

Ő akarta vezér lenni, eza vérében volt.

Egyik reggel Pike úgy tett, mintha beteg lenne, és nem kerültelő. Spitz tajtékzott a dühtől.

Amikor Pike végre megjelent, Spitzrárontott, hogy megbüntesse.

Buck elszántanközéjük ugrott.

Amikor Spitz hátraugrott, Pikerávetette magát a legyőzött vezérre.

François igazságos volt, ezértrácsapott Buckra az ostorával.

Buck,takarodj onnan,

most rögtön!

Buck hátratántorodott, Spitz pedigfelkelt, és megbüntette Pike-ot.

~9900465

Az elkövetkező napokbanBuck továbbra is többször

összecsapott Spitzcel,de csak akkor, ha François

nem volt a láthatáron.

A konfliktusok mögöttrendre Buck állt.

François tisztában volt azzal,hogy mi folyik a két kutya között.

Többször is arra ébredt éjszaka,hogy Buck és Spitz öli egymást.

De a megfelelő alkalom mégváratott magára. Végülmegérkeztek Dawsonba.

Rengeteg ember és még több kutya volt ott.Bucknak úgy tűnt, mind keményen dolgozik. Egy- értelmű volt, hogy a kutyáknak dolgozniuk kell.

Ezek a kutyák minden estekilenckor, éjfélkor és éjjel há- romkor énekelni kezdtek. Va-

rázslatos, fülbemászó dallamvolt ez, és Buck szívesencsatlakozott hozzájuk.

Ez volt az arany- ásók központja.

VA U V A U

Régi dal volt, ami sok- sok ősi generáció

fájdalmát hordozta.

~9900465

Hét nappal azután, hogy meg- érkeztek Dawsonba, elindultak

a Yukon felé vezető úton. Perraultfontos küldeményeket szállított.

Ráadásul meg akarta dönteniaz évi rekordot. Sok mindenkedvezően alakult számára.

A kutyák az egyhetes pihenő után jó erőben voltak. A rendőrség

gondoskodott az élelemről,így könnyű volt a szállítmány.

Az első napon ötven mér- földet tettek meg. A másodikon

már Pelly felé tartottak.

Buck lázadása megrontotta a csapat- szellemet. A többiek is felbátorodtak Buck

viselkedésén, és piti kis trükköket vetettek be.

A nagyszerű futás perszeidőnként bajjal is járt.

Spitz már nem volt az a félelmetesfalkavezér, mint korábban.

Buck védelme alatt Pike egyik éjjel el- lopta a haladagja felét. Egy másik esteDub és Joe szembeszállt Spitzcel, s így

megúszta a megérdemelt büntetést.

Buck mindig fenyege- tően morgott, ha Spitz

tően morgott, ha Spitzmellett vitt el az útja.

Ráadásul kihívóanparádézott fel-aláSpitz orra előtt.

~9900465

Egyik nap Dub egy nyulatüldözött, de ügyetlen volt,

és nem tudta elkapni.

Egy perc múlvamár az egész falkacsatlakozott hozzá.

Száz méterre volt az ÉszaknyugatiRendőrség tábora, és mind az ötven ottlévő kutya csatlakozott az üldözéshez.

Buck vezette a hatvan kutyából állófalkát, de nem tudták elkapni a nyulat.

Miközben Buck a falka élénloholt, csodálatos érzések

kerítették hatalmukba.Életöröm járta át, szabadnakés féktelennek érezte magát.

A nyúl egyre csak ottugrált a szemük előtt.

~9900465

Spitz azonban hideg volt és számító, ezértkivált a falkából. Buck erről nem tudott.

Amikor Buck élesen elka- nyarodott, hirtelen egysejtelmes alak villant fela szeme előtt, a nyúl elé

vágva. Spitz volt az.

Buck nekiment Spitznek,de elvétette a harapást.

Spitz ismét lábra állt.Odakapott Buck vállá-

hoz, majd elugrott.

Ahogy egymás körül topogtak,vicsorítva és morogva, mindkettenazt nézegették, hogy tudnának a

másik fölé kerekedni. Bucknakismerős volt ez a helyzet.

Tudta, hogy már átélte ezt egyszer,emlékezett a havas erdőre, a földre,

a holdfényre és a harc izgalmára.

Egy szempillantásalatt megértette,hogy elérkezett

az idő.

A harc ezúttaléletre-halálra szólt.

~9900465

Semmi sem mozdult,egyetlen ág sem rezdült.

Síri csend ült a hófödte tájon.

A kutyák is némánálltak körülöttük.

Spitz tapasztalt harcos volt.

Dühös volt és keserű,de nem elvakult.

Sosem siettette a támadást,amíg készen nem állt rá, és sosem

támadott korábban, mint hogy képeslenne kivédeni az ellentámadást.

Bucknak azonban volt egy páratlanul értékestulajdonsága: volt képzelőereje. Ösztönösen harcolt,

de az eszét is használta közben. Nekirontott Spitznek,miközben úgy tett, mintha a vállába akarna marni…

…ehelyett azonban lekushadt, és bele- harapott a másik kutya lábába. Az eltört

csont nagyot reccsent a csendben.

Buck háromszor próbálta leteperniellenfelét, és eltörte Spitz jobb mellső lábát.

Elszántan szeretett volnagyőzni, de haragjában nem

felejtette el, hogy az ellenfeletis ugyanezek az érzések vezérlik.

A fájdalom és a remény- telenség ellenére Spitz

kétségbeesetten próbálttalpon maradni. De nem maradt számára remény.

Buckot nem lehetett megállítani.

~9900465

Spitz előre-hátra tá- molygott, vicsorgott,

mintha a közeledő haláltakarta volna elijeszteni.

Aztán lassan eltűnta bezáruló körben.

Buck csak állt és figyelt. Érezte magábanazt a kíméletlen vadat, aki ölni is tud, ha

kell, és jónak tartotta ezt az érzést.

Emlékszel,mit mondtam?

Megmondtam, hogyBuck rosszabb az

ördögnél. Az a Spitzis keményharcos.

De Buckmég nála is keményebb.Most már gyorsabban

mehetünk. Ha nincsSpitz, nincs több

baj sem.

Buck visszasétált arra ahelyre, amit Spitz falkavezér

korában elfoglalt. De FrançoisSol-lekset kötötte be elsőnek.

Nézd Buckot!Azt hiszi, azért, mert

megölte Spitzet, ő lesza vezérkutya.

Menjarrébb!

De Buck nem engedelmeskedett.

François Sol-leksetállította a helyére.

Amikor François elfordult, Buck ismételfoglalta Sol-leks helyét, akinek nem

volt túlságosan ellenére a dolog.

Buck emlékezett a vö- rös kabátos emberre,

és visszavonult.

Mostmóresre

tanítalak!

Nem próbált újra támadni,hanem nyíltan ellenszegült.

hanem nyíltan ellenszegült.Ő akart a falkavezér lenni.

A vezérséghez joga volt.Megharcolt érte, és nem

érte be kevesebbel.

~9900465

Az idő gyorsan el- szállt. Már egy órával

korábban el kellettvolna indulniuk.

François visszatetteSol-lekset a régi helyére.

Buck elfoglalta helyét a falkaélén. A szán csakhamar elindult,

és a két férfi vezette csapatúton volt a folyó felé.

Buck szívesen végezte a vezetéssel járó feladatokat.Ha ítélkezni kellett, gyors eszével és gyors mozdulataival

bebizonyította, hogy még Spitznél is előbbre való.

Buck kiválóan határoz- ta meg a többiek

számára a szabályokat,és be is tartatta őket.

A falkában ismét teljesvolt az összhang. A Rink

vízesésnél két helyi eszkimókutya csatlakozott hozzájuk.

Még sosemláttam olyan kutyát,

mint Buck.

Igen,megér ezerdollárt is.

Tartották a rekordidőt,és napról napra közelebb

kerültek a céljukhoz.

A Harmincmérföldesfolyót jégpáncél borította.

Egy nap alatt átkeltek rajta.

A második hét utolsó éjszakájánleereszkedtek a part menti dombokon.Előttük már Skagway fényei villództak.

~9900465

Sikerült új rekordot felállítaniuk.Napi negyven mérföldet tettek meg.

Amikor megérkeztek Skagway-be, azelső három napban Perrault és Françoisbüszkén sétálgattak fel-alá a főutcán.

Szinte elárasztották őketaz italmeghívások, a kutyásokhada pedig vég nélkül csodálta

a híres-nevezetes falkát.

Aztán jött párnyugati vandál, hogy

kifossza a várost.

Nemsokára megérkezteka hivatalos utasítások is.

A munkánknak ittvége, vissza kell

mennünk.

Buck ekkor látta Perrault-tés François-t utoljára. Ahogy

a többi ember, ők is örökreeltűntek a kutya életéből.

Egy félig skót származású emberhez kerültek.A postát szállította azokhoz az emberekhez,

akik aranyat ástak. Kemény munka volt, ésmindennap súlyos rakományt kellett elhúzni.

Unalmas élet volt, gépiesen

Unalmas élet volt, gépiesenismétlődő napokkal.

Buck nem szeretteezt az életet.

~9900465

A szakácsok minden reggel tüzet gyújtottak, éselkészítették a reggelit.

Este felállították a sátrakat… A kutyáknak perszeez volt a nap fénypontja.

Buck szeretett a tűz mellettheverni. Néha eszébe jutottMiller bíró hatalmas háza.

De gyakran felrémlett nekia vörös kabátos ember is, Curlyhalála és a nagy harc Spitzcel.

Ezek az emlékképek nem voltak rásemmiféle hatással. Az ösztönökviszont, amelyeket már elfelejtett,

s amelyek most újra feléledtekbenne, annál erősebbek voltak.

Aztán néhányanösszecsomagoltak,

mások hámba fogtáka kutyákat, és elindultak.

…és megetették a kutyákat.

Néha, amikor összekuporodva heverta tűznél és álmosan pislogott, úgy tűnt,mintha egy másik tüzet nézne. A szakácshelyén is egy másik ember képe jelent meg.

~9900465

Ez a férfi különös hangokathallatott, és úgy tűnt, nagyon fél

a sötétségtől, ami körülveszi.

És a tűzön túli sötétségben Buckvilágító fénypontokat látott, megannyi

tüzes követ. Tudta, hogy ezekhatalmas ragadozók szempárjai.

Buck hallotta, hogy lábuknyomán összeroppannak

a faágak a földön, hallottaéjjeli lármájukat.

Buck lustán a tűzbe bámult, és álmo- dozott. Aztán halkan nyüszített, morgott

egyet, és a szakács már szólította is.

Hé, Buck!Ébredj fel!

Ekkor eltűnt a másik világ, és hirtelen a való- ság vette körül. Ilyenkor ásított és nyújtóz- kodott egyet, mintha tényleg aludt volna.

~9900465

Ebben a valóságban a meg- feszített munka nagyonkimerítette az állatokat.

Mindennap esett a hó. Ez azt jelentette, hogy nehezebb volthúzni a szánt. A hajtók azonban

mindig igazságosan bántak velük.

Dave szenvedett a legtöbbet.

Néha felüvöltött a fájda- lomtól. A hajtó megvizsgálta,

de semmit sem talált.

Minden hajtó Dave betegsé- gével volt elfoglalva. Egy este

összegyűltek és tanácskoztak.

Biztos, hogy vanvalami baja, de nem

tudom, mi.

Mire megérkeztek CassiarBarba, Dave olyan gyenge volt,

hogy többször összeesett.Dave hiába tiltakozott mindenerejével ellene, kivették a szán

elől. A csapás melletti friss hóbanforgolódott…

A szán nem mozdult. Daveátharapta Sol-leks mindkét szíját.

…nekirontott Sol-leksnek,aztán kimerülten össze-

esett és szomorúan nyüszít- ve fekve maradt a hóban.

A Ú Ú Ú Ú

Ú ! A Ú Ú Ú Ú Ú !

A szemével könyörgött, hogy hadd maradhas- son, ahol van. Tudta, hogy el fog pusztulni,

és méltósággal akart meghalni, az út mellett.

~9900465

A hajtó meghökkent.

Dave-et tehát újra bekötötték.Büszkén húzott, ahogy mindig is. Igaz,

többször felüvöltött fájdalmában.

Másnap reggel nemvolt ereje továbbmenni.

Társai úgy látták utoljára, amint a hóbanfeküdt. Hallották panaszos nyüszítését,

aztán bekanyarodtak a part menti fák mögé.

A szán megállt. A fél-skót lassanvisszasétált. A hajtók nem beszéltek.

A fél-skótvisszasietett.

Pattogni kezdtek az ostorok,csilingeltek a csengők, és a szá-

nok megindultak a csapáson… de…

AÚÚÚÚÚÚÚ!

AÚÚ

Ú

Ú Ú!

…minden kutya tudta,mi történt a fák között.

~9900465

Harminc nap alatt jutottak el DawsonbólSkagway-be. Rossz állapotban voltak,kimerültek és testük-lelkük sajgott.

Minden kutyának sérültvolt a lába. Szinte már

alig vonszolták magukat.

Már csak az utolsószakasz volt hátra.

Gyerünk fájóslábúak! Most jön azutolsó. Aztán mind- nyájan pihenünk egy

nagyot.

A helyükre újkutyafalka került.

Három nap telt el. A negyedik nap reggelén két férfi jött, Charles és Hal, és potom pénzért megvette

az egész csapatot hámostól, mindenestől.Buck ismét végignézte, ahogy a pénz gaz- dát cserél, és tudta, hogy a fél-skót és a

többi hajtó is örökre eltűnik az életéből, ahogykorábban Perrault, François és a többiek.

Amikor őt és társait az új tulajdo- nos táborhelyéhez vitték, Buck

hatalmas rendetlenséget látott.Minden összevissza hevert a földön.

Egy nő is feltűnt. A férfiakMercédesznek hívták, Charlesfelesége és Hal nővére volt.

~9900465

Buck aggódva figyelte, ahogyösszecsomagolták a sátrat,

és megpakolták a szánt.

Én a magahelyében nem vinném

azt a sátrat.

Gondolja,hogy felfér?

Miért isne férne?

Hát, én csak úgymondtam. Eléggé ne-

héznek tűnik.Gondolja, hogya kutyák egész úton

képesek lesznek ezt a hatalmas súlyt maguk

után húzni?

Hát, persze.Gyerünk,

hozza ide!

A kutyák nekifeszültek a hatalmastehernek, de meg se tudták mozdítani.

Lustadisznók! Majd

én megmutatomnektek!

Hal, nemszabad!

Ugyan

Ki vannakmerülve. Csakpihenniük kell

egy kicsit.

Szerencsétlenállatok! Meg kell ígérnie,

hogy nem bánik velük ilyenkegyetlenül. Különben nem

megyek magával.

Ezek a kutyákegyszerűen lusták!

Jól meg kell ostorozniőket, hogy hasznukat

vehessük.

Ugyanmár!

~9900465

Ne is törődjönvele! Maga hajtja

a kutyákat. Tegyen,ahogy jónak

látja.

Hal ostora ismét lecsapott a kutyákra. A szánmeg sem mozdult, mintha

lehorgonyozták volna.

Szegénykéim,miért nem húztokerősebben? Akkornem vernének meg

titeket!

A kutyákérdekében rántsa kia jégből azt a szánt!

A talpai teljesenodafagytak.

Hal megfogadta a tanácsot, éskifeszítette a talpakat a jégből.

Nem volt könnyű feladat.

A túlterhelt szán végülnagy nehezen meglódult,de csakhamar felfordult.

A verés és a rettenetesen megpakolt szán miatt feldühödött

állatok nem álltak meg.

Buck tajtékzotta dühtől.

A felborult szán áthajtottHalen, és a kutyák kiron-

tottak a városka utcájára.

Hé! Hóóó!

A jó szándékú városlakók befog- ták a kutyákat, és összeszedték

a szétszóródott holmit.Csökkentse

a súlyt, és szerezzen több kutyát,ha el akar jutni

Dawsonba.

~9900465

Így néhány felesleges holmitólmegszabadultak. De még így is

roppant nagy volt a teher.

Charles és Hal vásárolt még hatkutyát. Összesen tizennégyen voltak.Az újoncok azonban nem sokat értek.

A friss kutyák semmit setudtak erről a munkáról. Buckazt meg tudta tanítani nekik,hogy hol a helyük, és mit nemszabad csinálniuk, de azt már

nem, hogy mi a dolguk.

A férfiak büszkék voltak a csapatra.Más, Dawsonból érkező vagy oda

tartó szánokat is láttak, de egy sembüszkélkedhetett tizennégy kutyával.

Egy szánon azonbannem fért el tizennégy

kutyának elegendő élelem.Nyilvánvaló volt, hogy

előbb-utóbb nem lesz elégennivalójuk az állatoknak.

Mercédesz titokban elcsentnéhány halat, és azzal etette őket.

Csitt, kicsikéim!Hozok még, de sen-

kinek sem árul- hatjátok el!

Bucknak és társainak azonban elsősorban nem az ételhiányzott, hanem a pihenés.

Hal egy nap arra ébredt, hogy a kutyák ládája csakfélig van. Úgy döntött, megfelezi a napi fejadagot,

viszont felemeli az egy napra kiszabott út hosszát.

~9900465

A kutyák ennél gyorsabban már nemtudtak menni. Elsőként Dub

merült ki. Hal egy revolverrel lőtte le.

Végül mind a hat újkutya elpusztult.

Ekkor már az emberekből iseltűnt minden korábbi kedvesség.A sarki viszonyok mindnyájukat

alaposan megkeményítették.

Már Mercédeszsem siratta és

becézte a kutyákat.Többé már nem érdekelte őt a kutyák sorsa, és ragaszkodott hozzá, hogyfelüljön a szánra. Napokig utazott a szánon ülve, amíg a nyomvonalon haladtak.

Kérem,szálljon le, és

menjen gyalog,Mercédesz!

Egy alkalommal erőszakkalkellett leszállítani a szánról.

Soha többé nemtettek ilyet vele.

Amikor elfogyott a kutyák élelme,eladták Hal revolverét, és vettek

néhány kilogramm lóbőrt.

A nő lecövekelt, és mint egy hisz- tériás kisgyerek, nem mozdult. Három

mérföld után mentek vissza érte. A lóbőr nem ért annyit, mint a hús,mert olyan sovány volt, minthaéhező lovakról nyúzták volna le.

~9900465

Buck is már csak támoly- gott. Rosszabb volt a

legszörnyűbb rémálomnál.

Amikor nem tudott többé húzni,lefeküdt, és úgy is maradt, amíg

az ostor és a husáng jobb belátásranem bírta. Szívszorító látvány volt.

De Buck szíve nem tört meg.

Eljött az a nap, amikor Billie,a legbékésebb kutya elesettés többé nem tudott felkelni.

Másnap követte őt Koona,egy másik husky is, és

már csak öten maradtak.

Szép tavaszi idő volt, de sema kutyák, sem az emberek nem

vettek észre belőle semmit.

Kanyar jött kanyarután, ostorcsapásostorcsapás után.

És az ébredő, olvadó világbana két férfi, a nő és a kutyák úgymeneteltek, mint a halál utasai.

A roskatag kutyák húzta szánmegérkezett John Thornton Fehér-

folyó menti táborhelyére.Ha olvad

a jég, én a magukhelyében nem men-

nék tovább.

Aztmondták, hogy fent,a hegyeken túl már

olvad a jég.

~9900465

Azt mondták,hogy nem jutunk el a

Fehér-folyóig, és mosttessék, itt vagyunk.

Az igazatmondták. Maguk bolon- dok! Csak a véletlennek

köszönhetik, hogyideértek.

Az mindegy.Megyünk tovább

Dawsonba. Kelj fel,Buck! Indulás!

Thornton tovább vágta afát. A falka azonban nemindult el a vezényszóra. Meglendült az ostor.

Sol-leks állt lábra először.Utána sorban követte

őt a másik három kutya is,miközben vonyítottak

a fájdalomtól.

Buck meg sem mozdult. A szíj újraés újra a húsába vágott, de a kutyanem vinnyogott és nem is küzdött.

Hal letette az ostort,és felvette a husángot.

És ekkor hirtelenminden előzetes figyel-

meztetés nélkül…

Egyszerűen eltökélte,hogy nem mozdul.

…John Thorntonrávetette magát Halre.

~9900465

Ha mégegyszer megüti

ezt a kutyát,megölöm!

Az az én kutyám!Takarodjon az utamból,vagy megbánja! Indulok

Dawsonba!

Óhhhhh!

Thornton Hal és Buck közöttállt, és látszott, hogy esze

ágában sincs tágítani.

Hal előhúztahosszú vadászkését.

Jaj nekem!Jaj

istenem!

Thornton rávágottHal kezére, és a kés

kiesett a férfi kezéből.

Amikor az megpróbálta felvennia kést a földről, Thornton ismét

hatalmasat ütött a kezére a bottal.Végül maga vette fel a kést…

…és két nyisszantássalelvágta Buck hámját.

Hal nem tudott továbbharcolni. Néhány perc múlva

elindultak a folyón lefelé.

Áááááá!

Hirtelen egy hatalmas jégdarabszakadt be alattuk. A kutyák és az

emberek eltűntek a jeges vízben.

Szerencsétlenflótások!

~9900465

Amikor az előző évben John Thorntonlábujjai elfagytak, a társai nélküle mentektovább, hogy rendesen felgyógyulhasson.

Amikor Buckot megmentette, kissé mégmindig sántikált. Az idő egyre melegebbrefordult, és a sántítás lassan elmaradt.

Ha valaki háromezer mérföldet utazik, nagyon jólesik a pihenés. Ahogy a sebei begyó-

gyultak, Buck is ellustult kicsit. Az izmai ismét jól látszottak, és a teste is kikerekedett.

Skeet, a kis ír szetter hamar össze- barátkozott Buckkal. Úgy nyalogatta

és gyógyítgatta Buck sebeit, ahogy azanyamacska nyalogatja a kiscicáit.

Nig, a hatalmas fekete kutya, aki féligvéreb, félig vadászkutya volt, szintén jó

szándékot mutatott Buck irányába.

Buck meglepődve látta, hogy ezek a kutyákegyáltalán nem voltak rá féltékenyek.

Életében először érzett szeretetet,igazi, szenvedélyes szeretetet.

A folyón mentek felfelé, hogy egyhajónyi fát szállítsanak Dawsonba.

Lassan Buck is visszanyerte azerejét. A hosszú tavaszi napokon

gyakran hevert órákig a folyóparton.

Az érzést John Thorntonébresztette fel benne.

~9900465

Ez az ember mentette meg az életét.Ő volt az ideális gazda. Úgy bánt

a kutyáival, mintha a gyerekei lennének.

Buck számára semmisem volt nagyobb

öröm annál, mint amikora gazda megölelgette.

Buck azzal fejezte kiragaszkodását, hogy

gyengéden megharaptaThornton karját.

Megmenekülése után még jóideig rosszul érezte magát, ha

hosszabb ideig nem látta Thorntont.Attól félt, hogy a férfi is eltűnik azéletéből, ahogy a korábbi gazdái.

Még éjszaka sem tudott szabadulni ettőla félelmétől. Ilyenkor lassan odakúszott asátor nyílásához, álldogált egy darabig,és hallgatta, hogyan lélegzik Thornton.

Amikor Hans és Pete, Thornton társai vissza- tértek, Buck nem volt hajlandó foglalkozni velük.

Később látta, hogy közel állnak Thorntonhoz.

Imádata Thornton iránt egyre nőtt. Min- dent megtett, amit a férfi kért. Semmi

sem okozott neki nagyobb örömöt.

~9900465

Thornton hirtelen úgydöntött, kipróbálja Buckot.

Egyszer a férfiak és a kutyák egy sziklaperemén üldögéltek, amely alatt száz-

méteres köves szakadék tátongott.

Ugorj, Buck!

A következő pillanatban már húztais vissza a kutyát a szikla pereméről.

Ezhihetetlen! Ez csodála-

tos – de egyben ijesztőis! Néha magam is

megijedek tőle.

Nememelek rád kezet,amíg a közeled-

ben van!

Úristen!Én sem!

Pete félelmei néhány héten belül be- igazolódtak Circle City egyik bárjában. „Fekete” Burton, egy köte-

kedő, rosszindulatú emberegy újonccal keveredett vitá- ba, és Thornton közbelépett.

Buck egy sarokban hevert,fejét a mancsán nyugtatta.

Burton figyelmezte- tés nélkül lesújtott.

~9900465

A körülöttük álló emberek csak egy morgást hallottak,és Buck hatalmas teste már repült is Burton felé.

Burton hiába próbált védekezni,a kutya átharapta a torkát.

Buck e tettével hírnevetszerzett, és attól a naptól

kezdve minden alaszkaitáborban ismerték a nevét.

Később, még abban az évben ismétmegmentette Thornton életét.

Hans és Pete egycsónakot húzott

fel a folyón, melybenThornton állt.

Egy örvénylő helyen a csónakfelborult, Thorntont pedigelragadta a habzó áradat.

Pete és Hans egy kötelet erősítettBuck nyakára és vállára, majd be-

küldte a kutyát Thorntonért.

Buck fuldoklott, ide-odacsapódott a sziklák között, devégül partra húzta Thorntont.

A férfi több helyen meg- sebesült, és Bucknak iseltört három bordája.

Ezzel el isdőlt. Itt letábo-

rozunk.

G R

R R

R R

R R

!

És úgy is lett. Ott maradtak,amíg Buck bordái össze nem

forrtak, és ismét erős nem lett.

~9900465

Egy téli napon a dawsoniEl Dorado kocsmában

a férfiak kedvenc kutyáikhőstetteivel dicsekedtek.

Ezek az emberek Buckhírnevét akarták kikezdeni.

Az enyémakár egy kétszázötvenkilós szánt is megmoz-

dít, és vígan elfutvele.

Háromszázkilót! Az én KlondikeKingem háromszáz

kilót is elhúz!

Az enyémakár háromszáz-

ötvennel iselbánik!

Ugyan!Buck ötszáznál

kezdi!

És kitépia fagyott jégből is?És el is húzza száz

méterre?

Igen, kitépi,és elhúzza száz

méterre.

Hát errehajlandó vagyok ezer

dollárt feltenni!

Senki sem szólalt meg. Thornton blöffölt,de mindenki hallotta az ajánlatot.

Fél tonna! A hatalmasszám elborzasztotta

Thorntont, ráadásul ezerdollárja sem volt. Ahogy

Pete-nek és Hansnak sem.

Egy régi barát, Jim O’Brianránézett a férfira.

Tud valakikölcsönadni ezer

dollárt?

Hát persze.Bár kötve hiszem,

John, hogy az a dögmeg tudja csinálni!

~9900465

A kocsmában lévő emberekkisiettek az utcára, hogy

lássák, mi történik.

Az emberek kettő az egyhez fogadtak,hogy Buck nem tudja megcsinálni.

Három az egyhez! És megtoldom

még ezerrel,Thornton!

A köztünk lévőszeretetre kérlek,

Buck!

Rajta,Buck! Húzd!

Húzd!

A hatalmas súly meg- remegett, majd a szánkitört a jég fogságából.

Buck előrelendült, bár kezdet- ben remegett a súly alatt.

Először jobbra,aztán balra lendült.

Buck nekifeszült a hámnak.

Mozdítsdmeg!

Amikor közeledett az út végé- hez, az emberek egyre hangosab-

ban kiabáltak és éljeneztek.

Gyerünk,Buck! Gyerünk,

öregfiú!

Uramisten!Adok érte ezret,

sőt ezerkétszázat,uram!

R EC C C C S !

Nem, uram!Menjenek a fenébe!

Hagyjanakbékén!

Így Buck még híresebblett Alaszkában.

~9900465

Azzal a pénzzel, amit Buck öt perc alattkeresett, Thornton rendezni tudta minden

adósságát, és elindulhatott keletre, hogy egyelveszett, legendás bányát kutasson fel.

Így aztán Thornton, Pete, Hans, Buckés még fél tucat másik kutya elindultegy ismeretlen útvonalon kelet felé.

Thornton lassú tempóban haladt, mert tudta,hogy előbb-utóbb célhoz ér.

Volt, hogy éheztek, máskorbőven jutott ennivaló mindenki- nek. Lassan teltek a hónapok.

A következő télen Thornton rábukkantegy elhagyatott vadászkunyhóra,

ahol egy hosszú csövű puskát talált.

Ennyi maradt az ott lakó emberután, más nyomot nem találtak.

Ismét beköszöntött a tavasz. A hosszú útvégén rábukkantak az aranybányára – vagyis

inkább egy sekély, üledékes folyóra a völgy alján.

Buck nagyon szeretett ezekena különös helyeken barangolni.

Az arany minden merítés utánfényesen csillogott a tálban.

Nem keresgéltek tovább.

~9900465

Minden munkával töltött napon több ezer dollárt kerestek,

és minden nap dolgoztak.

Az aranyat jávorszarvasbőréből készült zsákok-

ban tárolták. Hamarosanegész halom volt belőlük.

A kutyáknak most nem volt munkájuk.Buck hosszú órákat töltött a tűz mellett.

Gyakran látta azta különös embert

abból a másik világból.

Ebben a világban a leg- erősebb dolog a félelem volt.

Mindig éberek voltak, hegyezték afülüket, orrlyukaik kitágultak. Egypercre sem lanyhult a figyelmük.

A szőrös ember a fákra is fel tudott ugrani,de a földön is nagyon gyorsan futott. Sosemesett el, sosem vétette el az ugrást. Igazából

éppolyan ügyes volt a földön, mint a fákon.

Bármit is tett, a szemé- vel mindig a rá leselkedő

veszélyt kereste.

Buckot nemcsak a szőrös embernyugtalanította, hanem a vadon szava

is. Az erdő mélyéről hangzott fel ahívogató hang, és Buckban parancsoló,

különös vágyak ébredtek a nyomán.

~9900465

Egyik éjjel felriadt álmából, fülelt,az orrlyukai kitágultak, szimatolt

és felborzolódott a szőre.

A hang az erdőből jött, olyanélesen, mint még soha. És Buck tudta,

hogy már hallotta ezt a hangot.

A kis erdei tisztáson megpillantott egyösztövér alakot – egy farkas volt.

Nem keltett zajt, a farkasmégis abbahagyta

az üvöltést. Buck kilépetta tisztásra.

Amikor a farkasmegpillantotta a

kutyát, elmenekült.

Buck követte, ésmegpróbálta utolérni.

Buck nem támadta meg, hanem barát- ságos mozdulatokkal körözött körülötte.A farkas csak azt nézte, mikor szökhet

el, és a hajsza folytatódott.

A farkas nyugtalan volt, és ugyaneza jelenet többször is megismétlődött.

Végül a farkas összeérintette a pofájátBuckéval. Egy idő után már csak sétált, és

megengedte, hogy a kutya csatlakozzon hozzá.

A Ú Ú

Ú Ú

Ú Ú Ú Ú

!

Buck tudta, hogy a vadon szava hívta.Egyszer már megtette ugyanezt abbana régi, ködösen felsejlő, másik világban.

~9900465

Egy gyorsan futó patakmellett megálltak, és Bucknakeszébe jutott John Thornton.

Megfordult, és lassan vissza- ballagott a saját nyomán.

Farkastestvére csaknem egy óránát futott mellette. Aztán leült, feltar-

totta a fejét és vonyítani kezdett.

John Thornton éppen vacsorázott,amikor Buck berontott a táborba, ésszeretetteljesen rávetette magát.

Te, bolondkutya, te!

Buck két nap és két éjszaka nem hagyta el a tá- bort, és nem tévesztette Thorntont szem elől.

Két nap elteltével azonban a vadonszava sürgetőbben hívta, mint bármikor.

Ismét kószálni kezdetta fák között, de a farkas

Ilyenkutya nincs még

egy, mint ez

Folyton ott járt a fejében afarkastestvérrel töltött éjszaka.

A Ú Ú ÚÚÚ !

a fák között, de a farkasnem mutatkozott. egy, mint ez

a Buck!

Istenem,én is azthiszem.

~9900465

Látták, ahogy kisétál a táborból,de azt a titkos átalakulást már nemlátták, ami az erdőben ment végbe.

Buck vad lett, suhanó árnykép,amely hol itt, hol ott tűnt fel.

Az éjszakákat is kint töltötte, néhanapokig nem is tért vissza a táborba.

De hiába kereste farkastestvérét.

Egy széles folyó partján lazacot fo- gott. Ennél a folyónál ölt meg egy hatalmas fekete medvét, amely a szúnyoghad

miatt nem vette észre a kutyát.

Nem volt könnyű harc, ésBuck érezte, hogy rejtvemaradt vadsága utolsómorzsái is életre kelnek.

Gyilkos volt, prédára vadászóragadozó. Élőlényekkel táplál- kozott, fenntartotta magát

társ és segítség nélkül.

Amikor beköszöntött az ősz,elszaporodtak a jávorszarvasok,amelyek télre az alacsonyabban

fekvő völgyekbe vonultak.

Buck elválasztott egyszarvast a csordától. Nem

volt könnyű feladat.

A jávorszarvas mérge- sen himbálta hatalmas

agancsos fejét.

~9900465

Buck körbe-körbetáncolt a szarvas előtt,miközben igyekezett a gyilkos agancsok

és paták hatókörén kívül maradni.

A jávorszarvas időnkéntdühösen megindult.

Ez fél napigígy ment.

Amikor alkonyodott, az öreg jávor látta,hogy a társai elindulnak. Nem tudottvelük menni, mert Buck közéjük állt.

Buck éjjel-nappalkövette a prédáját.

A hatalmas fej egyre gyakrabbancsuklott le, a félelmetes szarvakmeginogtak, és az öreg harcos

egyre gyengébb és gyengébb lett.

Egy pillanatra sem hagyta nyu- godni, azt sem engedte neki, hogy

igyon, vagy hogy egyen valamit.

A negyedik nap végén aztán a kutyaleterítette a nagyszerű vadat.

~9900465

Egy teljes napon és éjszakán át maradta zsákmány mellett. Csak evett és aludt.

Aztán pihenten, erősen és felfrissülveelindult John Thornton táborhelye felé.

Hirtelen feltűnt neki, hogyvalami megváltozott.

Nyugtalanságot érzett.

Többször is beleszagolt a levegőbe, hogy helyesenértelmezi-e az üzenetet. Még gyorsabban futott.

Három mérföldre a tábortól friss nyomot talált,ami felborzolta a hátán a szőrt. Az ismeret- lenek John Thornton tábora felé tartottak.

Észrevette, hogy azerdő elhallgatott.

A szag egy bozótosba veze- tett, ahol megtalálta Niget.

A madarak erről csiripeltek,a mókusok erről beszéltek,a szellő erről suttogott.

Száz méterrel arrébb rábukkant azegyik szánhúzó kutyára, amint halál- tusáját vívta. Meg sem állt mellette.

~9900465

A tisztás széléhezérve rátalált Hansra.

Az indiánok lemészárolták azegész tábort. Éppen diadalittas

táncot jártak a romok körül.

Buck egész testén végig- futott az ádáz gyűlölet.

Elvesztette a fejét.

A legelső emberre rávetette magát. Egyet- len mozdulattal átharapta a törzsfőnök

torkát. És nem állíthatta meg semmi.

Olyan gyorsan elintézte a többieket is, hogyegyetlen nyílvesszőjük sem talált célba.

Ugrott, tépte a húst, és sokakat megölt.

Az indiánok olyan szorosan álltak, hogyamikor az egyik fiatal vadász Buck felényilazott, saját társát lőtte mellkason.

Az indiánok megrémültek,és bemenekültek az erdőbe.

Azt kiabálták, hogy egygonosz szellem tört rájuk.

És igazuk is volt: Buck személyébenegy gonosz szellem kelt életre, aki ott

tajtékzott a nyomukban, és leva- dászta őket, mint a jávorszarvasokat.

~9900465

Buck kifáradt a hajszá- ban, ezért visszatérta felégetett táborba.

Követte Thornton nyomait.Egy vízmosásban talált rá.

Buck egész nap a vízmosás mellett és a tábor körül téblábolt.

Tudta, hogy John Thornton halott.

Hatalmas űr keletkezett benne, akár- csak az éhség. Ez azonban fájdalma-

sabb volt, és nem csillapította semmi.

Embert ölt, a husáng ésaz agyar törvénye sem

tartotta vissza. Nagyongyorsan meghaltak.

És ahogy korábban még sosem, most készenállt arra, hogy engedelmeskedjen a hívó

szónak. John Thornton meghalt. Az utolsószál is elszakadt. Az ember és az ember hívó

szava már nem kötötte ehhez a világhoz.

Amikor leszállt az este, Buckérezte, hogy az erdőben új élet

elevenedik meg számára.

A farkasfalka átszelte Buckvölgyét. Megbámulták hatalmas tes- tét. Egy pillanat múlva a legbátrabb

kiugrott, és szembefordult vele.

~9900465

Buck egy szempillantás alatt eltörte a farkasnyakát. Gyors egymásutánban három másik is

szerencsét próbált, de mind visszavonult.

Ez már elég volt ahhoz,hogy az egész falka a

zsákmányra vesse magát.

Buck nagy hasznát vette gyor- saságának és ügyességének.

Nem akarta, hogy a háta mögékerüljenek, ezért kissé hátrált, és

egy magas part előtt állt meg.

Olyan ügyesen szembeszállt velük,hogy a farkasok félóra elteltével

zavarodottan meghátráltak.

Az egyik farkas azonban óvatosan előre- sétált. Buck felismerte benne farkas-

testvérét, akivel egy teljes naponés éjszakán át együtt futott.

Buck nyüszített, majdösszedugták az orrukat.

Aztán egy öreg, sovány, harcedzettfarkas lépett előre. Buck már-már

vicsorítani kezdett, de inkább vele isösszeérintette az orrát.

És ekkor a vadon szava mindennélerősebben hívta Buckot.

Ő is leült, és vonyítani kezdett.

~9900465

A falkavezérek egymás után beug- rottak a sűrűbe. A többi farkas is

követte őket, és kórusban üvöltöttek.

Buck velük rohant, farkastestvéreoldalán. Futás közben ő is üvöltött.

Itt ér végetBuck története.

Az indiánok egy kísértet- kutyáról mesélnek, amely a falka

élén rohan. Mindenki fél tőle.

Vannak olyan vadászok, akik nem térnekvissza a táborba. És vannak olyanok, akiketa társaik találnak meg átharapott torokkal.

És vannak asszonyok, akik szomorúanmesélnek arról, hogyan választotta

a gonosz szellem lakhelyéül a völgyet.

Minden nyáron érkezik egy látogatóa völgybe, ahol Thornton táborozott.

Erről az indiánok mit sem tudnak.

Hatalmas, pompás bundájú farkas, amelyegyetlen másik állathoz sem hasonlít.

~9900465

Egy ideig álldogál ott, majd egyetlenegyszerfelüvölt, hosszan, elnyújtva. Ezután elindul.

De nincs mindig egyedül.

A hosszú téli éjszakákon a farkasokbehúzódnak a lenti völgyekbe, hogy

zsákmányt találjanak. Buck a sápadtholdfényben loholó falka élén fut…

A Ú Ú Ú Ú

Ú Ú !

Testvérei előtt suhan, és torkábólkísérteties dalok hangzanak fel.

Vége

~9900465

HOGYAN TALÁLTAK RÁ AZ ARANYRA?John Sutter svájci bevándorló 1839-ben érkezett Kalifor-niába, és arról álmodozott, hogy egy mezőgazdasági nagy-üzemet épít ki. James Marshall, aki Sutter fűrészmalmá-ban dolgozott, 1847-ben megpillantott valamilyen csillogókövet a malomzúgóban. A férfi megmutatta az anyagota tulajdonosnak, majd együtt elemezték a fémet. Kiderült,hogy aranyat találtak. Sutter titokban tartotta a felfede-zést. De sajnos a titok valahogy mégis kiszivárgott. Bárcsakne így történt volna!

HOGYAN DERÜLT KI, HOGY VALAKIARANYAT TALÁLT?Egy Sam Brannan nevű ember egy üveg aranyporrala kezében rohant végig San Francisco utcáin, miköz-ben Marshall felfedezéséről beszélt. Végül emiatt tört kiAmerikában az aranyláz. Miután Sam Brannan észlelteaz odaözönlő emberek áradatát, minden csákányt, mosó-tálat és ásót felvásárolt a környéken, majd jóval drágáb-ban adta el a reménykedő aranyásóknak. És mi történt?Mindössze kilenc hónap alatt keresett harminchatezerdollárt. Ő lett a leggazdagabb ember a környéken, pedigsoha nem is kutatott arany után!

De mások is feltörtek ebben az első időszakban. Ott volt például John Studbaker, az automobil úttörője, vagyHenry Wells és William Fargo, a két zseniális bankár,hogy csak a legnevesebbeket említsük.

1849 elejére az aranyláz szinte már mindenkit meg-fertőzött. Kitaláljátok, mi vonzotta az embereket Kalifor-niába aranyat ásni? Az a tény, hogy a talált arannyalmindenki szabadon gazdálkodhatott. Egy aranyásó 25–35dollár értékű aranyat is kitermelhetett naponta. Ha a folyó-meder mellett dolgozott, akkor ennél még többet is. Ugyan-akkor csak nagyon keveseknek adatott meg az a szeren-cse, hogy valóban meggazdagodhattak a meglelt aranyon.

A kaliforniai aranyláz a 19. század közepének egyik legfontosabb eseménye volt.Az emberek egész Észak- és Dél-Amerikából, Ázsiából és Európából özönlöttek Kaliforniába a gyorsmeggazdagodás reményében. Ha valaki a folyó medrében véletlenül aranyra bukkant, élete azonnal

megváltozott. Ez a nagy szabadság és vállalkozó kedv jellemzi ma is Kaliforniát.Egyesek megcsinálták a szerencséjüket, mások mindenüket, néha az életüket is elvesztették.

TUDTAD-E?

A ma is mindennapos használatban lévő Levi’s farmereket

ARANYLÁZ

A ma is mindennapos használatban lévő Levi’s farmereket

az aranyláz idején találták fel. Levi Strauss sok panaszt hallott

az aranyásóktól, hogy a pamutnadrágok gyorsan tönkremennek

a nehéz munka során. Ezért cserélte le a ruhadarabokat

erős vászonból készült nadrágokra.

~9900465

A KLONDIKE-I ARANYLÁZKlondike Kanada területén található, a Yukon folyó környékén. A legenda szerint itt bárki könnyen megcsinálhattaa szerencséjét. Közel 100 000 ember jött erre a vidékre aranyat keresni. Az út veszélyes volt, és akik életben maradtak,nagyot csalódtak. A helyi lakosok már birtokba vették az arannyal „terhes” patakokat, mielőtt a szerencsevadászok meg-érkeztek volna. Így a klondike-i aranyláznak olyan hirtelen végeszakadt, amilyen gyorsan elkezdődött. A Klondikefolyó nevét néhány ekkor élt író örökítette meg az utókor számára. Ilyen író volt Jack London, A vadon szava című regény szerzője, Robert Service (The Shooting of Dan McGrew) vagy Tappan Adney (The Klondike Stampede).Charlie Chaplin híres filmje, Az aranyláz szintén ezen a vidéken játszódik.

Adnál száz dollárt egy pohár vízért? Elképzelhetetlen, nem igaz? A Kaliforniába tartó emberek azonban megtették. Szem-füles üzletemberek hordókból árulták a vizet a Kaliforniába vezető út mentén, és a szomjas utazók akár száz dollárt ishajlandók voltak fizetni érte.

Az aranyhoz vezető útvonal a száraz-földön át vitt. A szükséges holmikatés az önvédelmet biztosító fegyvereketfedett szekereken szállították.

TUDTAD-E?

Mark Twain ismeretlen emberként érkezett Kaliforniába az aranyláz

idején, és a San Francisco Call nevű újságnál helyezkedett el.

Akkoriban még a Samuel Clemens nevet viselte.

~9900465

Licenc

Kedves Szurovecz Zsolt!

Köszönjük hogy megvásárolta termékünket!Ön ezzel vásárlással támogatja, hogy a jövőben is további színvonalas művek készüljenek, mindannyiunk örömére.

Általános felhasználási feltételek

A www.multimediaplaza.com-on található tartalmak megvásárlása Önt arra jogosítja fel, hogy az e-könyvet,hangfelvételt stb. saját személyi számítógépén használja és tárolja, a saját háztartásában használt egyéblejátszó-eszközökre átmásolja, illetve egy darab biztonsági másolatot készítsen. A felsorolt eszközökön tárolttartalmak a személyes felhasználást meghaladóan kizárólag térítésmentes oktatási célú demonstráció eseténhasználhatók fel.

Minden, az itt megjelölt körön kívül terjedő felhasználás, a portál felhasználási jogát, valamint a szerzői jogot sérti, ezért a portál üzemeltetői a jogsértő magatartással szemben jogi eszközökkel lépnek fel.Különösen tiltott a megvásárolt tartalmakat hordozó állományok (fájlok) visszafejtése, módosítása,e-könyvek esetében a digitális másolásvédelmi algoritmus feltörése, hatástalanítása, a tartalmak sokszorítása bármely reprodukciós eljárással, térítésmentesen vagy ellenérték fejében történő terjesztése,bérbeadása.

Budapest, 2013.01.02

MultimédiaplázaKossuth Kiadói Csoport

www.multimediaplaza.com

a vadon szava

Documents