Médiajog I2013 ősz

Személyiségi jogok

Ronald Dworkin – egyenlő bánásmód

Ha valakinek alapvető jogát megsértik, az azt jelenti, hogy nem tekintik teljes értékű embernek vagy a többi embernél kisebb értékűnek tartják.

Alkotmánybíróság: „egyenlő méltóságú személyként kezelés”

„A méltósághoz való jog funkciója az egyenlőség biztosítása. … Az emberi méltóságban mindenki osztozik aki ember, függetlenül attól, hogy mennyit valósított meg az emberi lehetőségből és miért annyit.”

23/1990 AB határozat Sólyom László párhuzamos véleménye

Emberi jogok egyetemes nyilatkozata:

Cikk „Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van.”

Alkotmány:„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.

Alaptörvény„Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság.”

II. cikk

„Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”

 2013. évi V. törvény (új Ptk.)

SZEMÉLYISÉGI JOGOKXI. CÍM

ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK ÉS EGYES SZEMÉLYISÉGI JOGOK

A személyiségi jogok általános védelme

(1)Mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki ne gátolja.

(2) Az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak.

(3) Nem sért személyiségi jogot az a magatartás, amelyhez az érintett hozzájárult.

„A személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet.” – korábban az 1957. évi IV. törvényben

Nevesített személyiségi jogok

A személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen

a) az élet, a testi épség és az egészség megsértése;

b) a személyes szabadság, a magánélet, a magánlakás megsértése;

c) a személy hátrányos megkülönböztetése;

d) a becsület és a jóhírnév megsértése;

e) a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog megsértése;

f) a névviseléshez való jog megsértése;

g) a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése.

Közéleti szereplő személyiségi jogának védelme

A közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét méltányolható közérdekből, szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja.

Közéleti szereplő személyiségi jogának védelme a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogokat szükségtelenül nem korlátozhatja. (Eredeti kodifikációs bizottság javaslat)

A becsülethez és jóhírnévhez való jog

(1) A becsület megsértését jelenti különösen a más személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás.(2) A jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel.

A hírnév a becsületnél objektívebb fogalom, amely társadalmi, közéleti, kisebb közösségeken belüli ismertséget, de nem feltétlenül elismertséget jelent. A jóhírnév védelme a személy értékeléséhez alapul szolgáló tényállítások valódiságának követelményén alapul.

A magántitokhoz való jog(1) A magántitok védelme kiterjed különösen a levéltitok, a hivatásbeli titok és az üzleti titok oltalmára.(2) A magántitok megsértését jelenti különösen a magántitok jogosulatlan megszerzése és felhasználása, nyilvánosságra hozatala vagy illetéktelen személlyel való közlése.

A képmáshoz és a hangfelvételhez való jog(1) Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges.(2) Nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén.

Névviseléshez való jog(1) Irodalmi, művészeti, tudományos vagy közéleti szerepléssel járó tevékenységet felvett névvel is lehet folytatni, ha ez nem jár mások lényeges jogi érdekének sérelmével.(2) Ha az irodalmi, művészeti, tudományos vagy közéleti szerepléssel járó tevékenységet folytató személy neve összetéveszthető a már korábban is hasonló tevékenységet folytató személy nevével, az érintett személy kérelmére a név – e tevékenység gyakorlása során – megkülönböztető toldással vagy elhagyással használható.

A névviselési jog sérelmét jelenti különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja, vagy jogtalanul máséhoz hasonló nevet használ. (Régi Ptk.)

A SZEMÉLYISÉGI JOGOK MEGSÉRTÉSÉNEK SZANKCIÓI

Felróhatóságtól független szankciók

(1) Akit személyiségi jogában megsértenek, a jogsértés ténye alapján – az elévülési időn belül – az eset körülményeihez képest követelheti

a) a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;

b) a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;

c) azt, hogy a jogsértő adjon megfelelő elégtételt, és ennek biztosítson saját költségén megfelelő nyilvánosságot;

d) a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását és a jogsértéssel előállított dolog megsemmisítését vagy jogsértő mivoltától való megfosztását;

e) azt, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át javára a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint.

Sérelemdíj]

(1) Akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért.(2) A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire – különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára – a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges.(3) A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására – tekintettel, egy összegben határozza meg.

Kártérítési felelősség

Aki személyiségi jogainak megsértéséből eredően kárt szenved, a jogellenesen okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelheti a jogsértőtől kárának megtérítését.

A személyiségi jogok érvényesítése

(1)A személyiségi jogokat személyesen lehet érvényesíteni.

(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy a személyiségi jogai védelmében önállóan felléphet. A cselekvőképtelen személyiségi jogainak védelmében törvényes képviselője léphet fel.(3) Az ismeretlen helyen távollévő személyiségi jogának védelmében a hozzátartozója vagy gondnoka léphet fel.

(4) Ha a személyiségi jog megsértése közérdekbe ütközik, a jogosult hozzájárulásával az ügyész keresetet indíthat, és érvényesítheti a jogsértés felróhatóságtól független szankcióit. Az ügyész keresete alapján a jogsértéssel elért vagyoni előnyt közérdekű célra kell átengedni. E bekezdést az (5) bekezdésben foglalt jogsértés esetén azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ügyész a jogosult hozzájárulása nélkül is – az elévülési időn belül – keresetet indíthat.

(5) A közösség bármely tagja jogosult a személyisége lényeges vonásának minősülő, a magyar nemzethez, illetve valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséghez tartozásával összefüggésben a közösséget nagy nyilvánosság előtt súlyosan sértő vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó jogsérelem esetén a jogsértés megtörténtétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül személyiségi jogát érvényesíteni. A közösség bármely tagja a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedésének kivételével a személyiségi jogok megsértésének valamennyi szankcióját érvényesítheti.

A polgári jogi szabályozás során abból kell kiindulni, hogy a polgári jognak a természetes, a jogi személyek és a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok lehetnek alanyai. A közösség mint olyan nem jogalany, nem alanya a polgári jognak, személyisége sincs, így polgári jogi védelemben sem részesülhet. A polgári jog eredeti logikája szerint tehát közösségnek, például egy etnikai kisebbségnek nincs személyhez fűződő joga, így a polgári jog nem tudja megteremteni azt a lehetőséget, hogy maga a közösség lépjen fel a közösséget sértő állításokkal szemben. A jogérvényesítés lehetősége ezért csak a közösséghez tartozó egyének számára biztosítható, ha a közösséget ért sérelem esetében megállapítható az egyéni jogsérelem is.

A jogalkotó emellett vagy ezen kívül dönthet úgy, hogy meg kívánja teremteni a közérdekű igényérvényesítés lehetőségét. Míg a személyhez fűződő jogsértések esetén a sértett lép fel az őt ért sérelem orvoslását keresve, addig közérdekű igényérvényesítés esetén nem egyes személyeket, hanem magát a társadalmat ért sérelmek orvoslását teszi lehetővé a jogrendszer. Ebben az esetben a jogalkotónak meg kell határoznia, hogy mely személyt vagy szervezetet jogosítja fel a köz érdekében való fellépésre, és az így feljogosított személy mit követelhet a jogsértőtől. Ilyen személy vagy szervezet lehet például az ügyész vagy az egy adott közösség érdekeinek védelmét szolgáló szervezetek.

A szabályozás kialakítása során szem előtt kell tartani azt, hogy a gyűlöletbeszéd elleni fellépés, a rasszizmus és a homofóbia visszaszorítására irányuló igyekezet nemcsak az egyes személyhez fűződő jogok védelméről szól, hanem a demokratikus berendezkedés, az alkotmányos értékek védelméről. Álságos lenne ezért a vitát csupán magánjogi értelmezési keretek közé terelni, hiszen – ahogy az az elsőként idézett definícióból kitűnik – a gyűlöletbeszéd elsősorban alkotmányjogi, közjogi kérdés. 

A 18/2004. (V. 25.) AB-határozat egyes megállapításai egyértelművé tették, hogy a gyűlöletbeszéd kérdése nem feltétlenül a büntetőjog eszközrendszerével kezelendő. A büntetőjog ultima ratio, csak akkor alkalmazandó, ha más jogági eszközök már nem elegendőek. Mindezek alapján az AB következetes álláspontja, hogy a jogalkotó a gyűlöletbeszédhez kapcsolódó tényállások hatályos szabályozásával eljutott a büntetőjogi szankcionálás határáig, ezért a gyűlöletbeszéd problémaköre a büntetőjogi tényállások körének növelésével vagy tágításával alkotmányosan nem kezelhető.

Az Alkotmánybíróság a vallási meggyőződést és a kisebbséghez tartozást minősítette a személyiség lényegi vonásának. … a lényeg azonban az, hogy nem mindenféle tulajdonságra vonatkozó kijelentés szankcionálható, csupán az, amely a személyiség lényeges vonását érinti. 

A közérdekű igényérvényesítés természete egészen más, mint az egyéni jogérvényesítésé. Annak alapja az a tézis, hogy az egyén nem mindig képes jogainak sérelmét belátni, és végigvinni azt a procedúrát, ami az igényérvényesítéshez szükséges. A társadalom érdeke azonban az, hogy egyes magatartások ne maradjanak szó nélkül, valamilyen szankció fenyegesse azokat, akik a társadalom szempontjából káros magatartást tanúsítanak. A jogalkotó dönthet úgy, hogy nem egyes személyeket jogosít fel a jogérvényesítésre, hanem egyes szervezeteket. Ilyenként az ügyészség és azok a társadalmi szervezetek jöhetnek szóba, amelyek alapszabályában a szervezet céljai között szerepel az emberi és állampolgári jogok védelme.

Ha a jogalkotó azonban megelégedne azzal, hogy a jogrendszerben csak a személyes igényérvényesítési forma fér el, egyúttal azt is üzenné, hogy a gyűlöletbeszéd azoknak az embereknek a magánügye, akiket ez érint. Ez a tétel pedig nyilvánvalóan nem igaz, hiszen a szűkebb és tágabb értelemben vett közösséget legalább annyira sérti a gyűlöletbeszéd, mint a csoporthoz tartozó egyéneket. Mi több, a gyűlöletbeszéd elsősorban épp egyes közösségek ellen irányuló magatartási forma. A magánjog rendszerében azonban nehezen kezelhető a közérdekű igény. 

Tisztább helyzetet eredményezne ezért az, ha a szabályozást nem a Ptk.-ban helyezné el a jogalkotó, hanem a közjogi sajátosságokat tiszteletben tartva közjogi tárgyú törvényben. Így lehetőség nyílna arra is, hogy a fellépés eredeti célját tükrözve közjogi jellegű szankciórendszer (pl. közérdekű bírság, állam javára marasztalás) is sújtsa a gyűlölködőket.

Gárdos Orosz Fruzsina – Beszélő 2007.

Személyhez kötöttség (önrendelkezési jog)

Tény-véleményA legfontosabb kérdés annak eldöntése, hogy az elhangzott közlés minek minősül tényállításnak, vagy véleményközlésnek, értékítéletnek.

Tény – valóság/valótlanságVélemény - kifejezés jellege, formája

Közszereplők jóhírnevének, becsületének védelme

A közszereplőket szűkebb védelem illeti meg. „Aki a nyilvánosság porondjára lép, aki másokat bírál, annak számolnia kell azzal, hogy őt is megbírálják, nyilatkozatait értelmezik, elemzik és hogy ez az értelmezés, elemzés esetleg eredményében sérelmes is lehet számára”

Strasbourgi gyakorlatot követi a magyar jogalkalmazó is.

A közszereplők magántitkainak védelmével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a közszereplők „közéleti tisztségével össze nem férő, az általános közfelfogás szerint erkölcsileg súlyosan elmarasztalható tevékenységét […] a sajtószerv akkor is jogosult és egyben köteles is nyilvánosságra hozni, ha az a közszerepléstől ugyan független, de a közszereplő személyének megítélése szempontjából lényeges. Az ilyen tájékoztatással szemben a közszereplő nem hivatkozhat arra, hogy a magántitoknak minősülő tényeket a sajtó nem hozhatta volna nyilvánosságra.”

Magyarországon eddig normatív szabály nem volt a közszereplők redukált személyhez fűződő jogaival kapcsolatban, az Alkotmánybíróság döntése és a bírói gyakorlat munkálta ki az utóbbi húsz évben ezek szabályait. Ebben a kérdésben a jogalkotás valójában csak utolérte a gyakorlatot, és annak absztrakt összefoglalását adja azzal, hogy generálklauzulaként kimondja: a közszereplők személyiségi jogai nem korlátozhatják a közügyek szabad megvitatását, vagyis ehhez kapcsolódóan a szólás-, a véleménynyilvánítás és a sajtószabadságot. A közszereplőket ugyanis egy redukált, lefelé modulált személyiségi jogi védelem illeti, többet kell tűrniük a közéleti vitákban, a politikai csatározásokban, ugyanakkor ezt szigorúan funkcióhoz köti az új szabályozás. Ez utóbbi azt jelenti, hogy világossá tesszük, hogy ez a magasabb tűrési kötelezettség nem azt jelenti, hogy a közszereplő személye szabad préda lenne, hanem hogy a redukált személyiségi jog funkciója a demokratikus társadalom hatékonyabb működése, a hatékonyabb ellenőrizhetőség.

Székely László, az új Ptk. megalkotásáért felelős miniszteri biztos - 2011

G. Nagyné Maczó Ágnes jogeset

G. Nagyné Maczó Ágnes jogeset

G. Nagyné Maczó Ágnes jogeset

Az elsőfokú bíróság helyt adott a személyhez fűződő jogok megsértése miatti keresetnek: - megállapította a lap jogsértését, - eltiltotta a további jogsértésektől, - az ítélet közlésére és nyilvános elégtétel adására kötelezte az újságot. -elutasította viszont a nem vagyoni kártérítés iránti igényt.

A másodfokú bíróság teljes mértékben elutasította a keresetet.- a közélet szereplőinek számolniuk kell azzal, hogy nemcsak az adott közéleti eseményről szóló tudósításnak lesznek szereplői, hanem a róluk készült kép- és hangfelvétel eszköze vagy tárgya lehet utánzásnak (parodizálásnak), szatirikus jellegű ábrázolásnak. - a közéleti szereplők képmásának ilyen jellegű felhasználását nem lehet a hozzájárulásuktól függővé tenni. - a fürdőruhás fénykép nem hatolt be a politikusnő magánéleti szférájába, az erősport, a testépítés kifejezése nem ad okot sértő asszociációra, a felperes női mivoltát, erkölcsét nem érinti.

Az a körülmény pedig, hogy nem mindenki érti a montázs komikumát, nem adhat alapotszemélyiségi jogvédelemre.

G. Nagyné Maczó Ágnes jogeset

E jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán hozott ítéletében a Legfelsőbb Bíróság nemcsak visszaállította az elsőfokú ítéletnek a lapot elmarasztaló tartalmát, de 300 ezer forint nem vagyoni kártérítést is megítélt a felperesnek, valamint az állam javára ugyanilyen összegű bírság fizetésére is kötelezte az újságot.

LB indoklás:- a közélet szereplőire is ugyanúgy vonatkoznak személyiségi jogok.- ”hiányos öltözékű, idegen női test”- jogosulatlan a képhasználat, mert nem nyilvános közszereplésen készült- az ábrázolás módja - RUHÁTLANSÁG - a felperest női mivoltában sérti meg- a felperes számára a közlés ”pszichés életmegnehezésülést” okozott

Nikolits - HVG

A bíróságok érvelése szerint a miniszterfényképére montírozott füldugó, szemkendő és szájtapasz karikatúrának minősül, és mint ilyen, természete szerint eltúlozza a politikus túlzott titkolózási szándékát az ún. Nyírfa-ügy aktáinak 80 évre történő titkosításával.

FB: karikatúra esetén a képmás közléséhez nem szükséges az érintett egyedi hozzájárulása. A konkrét esetben az ábrázolt személy számára szubjektíve mégoly sérelmes ábrázolásmód sem minősíthető objektíve lealacsonyítónak.

Polgármester

A polgármester rossz videokazettát vitt vissza a helyi kölcsönzőbe. Ilyen persze előfordul másokkal is, a tékások néha még örülnek is egy jobb filmnek a rosszabb helyett. Az azonban kevesekkel fordul elő, hogy kereszténydemokrata polgármesterként saját szexvideójukat viszik vissza. Mondjuk eleve ritka egy önállóan induló kereszténydemokrata polgármester. Az azonban még ritkább, hogy az ember, miközben épp erősíti a kereszténydemokráciát, a saját sofőrjének az idős édesanyjával és egy fiatalabb nővel szerepel egy szalagon.

A felvétel persze elindult hódító útjára, és pillanatok alatt felkavarta a füzesabonyiak életét. Sokan látták, sokan elemezték, sokan mondtak véleményt a főszereplőről. És innentől már senkinek nem volt érdekes, hogy Pásztor József hét éve mit tesz a településért, szociális otthont, gázhálózatot és sportcsarnokot építtetett. Polgármesterként meg voltak számlálva a napjai.

PolgármesterA füzesabonyi polgármester a Kurirt és a Magyar Narancsot perelte.

A kereseti kérelem lényege, hogy a felperes által saját házában, szexuális aktusokról készített videofelvételek tartalmának leírásával, illetve a leírás módjával az alperesek megsértették a felperes jóhírnévhez, magántitokhoz, illetve emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogait. A magánélet, de különösen szexuális magatartás a magántitkok körébe tartozik, a kifogásolt cikkeknek az aktusokat leíró részletei, valamint azok a megállapításai, melyek szerint a tisztázatlan körülmények között nyilvánosságra került videofelvételek orvosi rendelőjében készültek, mind magánéletét, mind pedig orvosi hivatása gyakorlását ellehetetlenítették.

Az alperesek ezzel szemben azzal érveltek, hogy a polgármester számára sérelmes helyzetet nem lapjaik hozták létre, hisz a kazetta létéről és tartalmáról már tőlük függetlenül is értesült legalábbis a helyi közvélemény. A közszereplő polgármester szexuális viselkedését pedig annyiban tartották közérdekű jellegű információnak, amennyiben egy kereszténydemokrata párti színekben közfeladatot vállaló személyneka párt hivatalos nézeteivel ellentétes magatartásáról van szó.

Polgármester

A bírósági döntés indokolása – azt követően, hogy utal a közszereplők személyiségvédelmével kapcsolatos állandó bírói és az ismertetett alkotmánybíróságigyakorlatra – külön-külön értékeli az egyes kijelentéseket a személyiségi jogok sérelme szempontjából.

Teljes mértékben a véleménynyilvánítás alkotmányos joga által védettnek minősítette a polgármester viselkedésének megítélésére vonatkozó véleményeket valamennyi írásban.

Nem állapította meg a személyhez fűződő jogok sérelmét a cikkek jónéhány tényállításával kapcsolatban sem. Így például elutasította a Magyar Narancs riportösszeállítását kifogásoló keresetet, amely a videofelvétel készítésének körülményeit, utóéletével kapcsolatos tényeket, beleértve a polgármester mint közszereplő nevének beleegyezése nélküli közlését kifogásolta.

Polgármester

A véleménynyilvánítás határait túllépőnek, ezért jogsértőnek minősítette- a lap „filmkritikáját”, mely naturális leírását adja a kazetta tartalmának, különösen a nemi aktusok lefolyásának. a szexuális cselekmények részletezését már nem indokolja semmilyen méltányolható közérdek, a részletek nyilvános kiteregetése tehát öncélú,így az sérti a polgármester magánszférájának szabadságát, a törvény által közelebbről meg nem határozott magántitkait.

Jogsértők azok a tényállítások, amelyeket az újságírók nem tudtak bizonyítani. - azok a megállapítások, melyek a felvételek helyszíneként a felperes orvosi rendelőjét jelölték meg, illetve ezt „pornóstúdióként” aposztrofálták, - amelyek arra utaltak, hogy a polgármester az események hatására „elmenekült”

- képmással való visszaélésnek ítélte a bíróság a videofelvételek alapján készült fényképek engedély nélküli közlését.

Mónus Áron

Az elmúlt évtizedben antiszemita nézetek terjesztésével közszereplővé vált Mónus Áron személyiségi jogi pert indított az őt kritizáló Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége ellen. A MAZSIHISZ által az Új Magyarország 1994. augusztus 14-i számában Mónus a Kinn, padon címmel megjelentetett sajtóközlemény szerint:

a) Mónus „hírhedtté vált író”, b) „Mónus nagy nyilvánosság előtt nem kevesebbet állított, minthogy a vészkorszakot maga a zsidóság idézte elő, divatos szóval élve: menedzselte”,c) „lényegében így van ez napjainkban Magyarországon is, ahol a bíróságon bejegyzett, s az egész országot átszövő, zsidó befolyású szabadkőműves hálózat végzi dolgát”, d) „Mónus Áron Nap TV-beli megnyilatkozása teljes mértékben kimeríti a közösség elleni uszítás fogalmát, ami ha megtorlatlan marad, veszélyeztetheti azt a megbékélést, amelyet éppen Horn Gyula miniszterelnök kezdeményezett.”

A felperes itt nem a sérelmes közleményt nyilvánosságra hozóújságot perelte, hanem az írást jegyző szervezetet,illetve személyeket.

Mónus Áron

Az első fokon eljárt Pesti Központi Kerületi Bíróság 1998 februárjában hozott ítéletében megállapította, hogy a sajtóközlemény mind a négy állítása mint tényállítás megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait. A bíróság ezenkívül kétszázötvenezer forint nem vagyoni kár megtérítésére is kötelezte az alpereseket.

A Fővárosi Bíróság 1999 áprilisában született másodfokú ítéletében az első három állítás tekintetében mellőzte a jogsértés megállapítását és a nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezést. Ez utóbbit azért, mert megítélése szerint a felperest az egyetlen jogsértőnek minősített kijelentés nyomán nem érte olyan nem vagyoni hátrány, amely szükségessé tette volna olyan költség vagy kárpótlás megállapítását, amely a hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.

Mónus Áron

A „hírhedtté vált író” kitételt a másodfokú bíróság is tényállításnak értékelte, mint ilyet azonban igaznak minősítette, és bár pejoratív tartalmát is elismerte, de úgy ítélte meg, hogy az adott közlésben az nem bírt indokolatlanul durva, gyalázkodó tartalommal.

Sőt a bíróság álláspontja szerint a sajtóközlemény a szóban forgó kifejezés használatával nem teljesen önkényes, minden alapot nélkülöző véleményt fogalmazott meg, ugyanis – hangzott a bírák indokolása – köztudott, hogy a felperes által hangoztatott nézetekre atársadalom egy része indulatosan reagált. Ezért azután a híressé válásnak a „hírhedt” szóval történő kifejezése mint vélemény nem tekinthető minden alapot nélkülözőnek, teljesen légből kapottnak.

A második megállapítás ( „a vészkorszakot a zsidóság menedzselte”) jogsértő voltát szintén elutasította: „aki nézeteit publikussá teszi, számolnia kell azzal, hogy kritizálják, értelmezik, sőt akár szándéka ellen való értelmet tulajdonítanak a nyilvánosság elé tárt gondolatainak, azaz félreértik, félremagyarázzák.”

Mónus Áron

A harmadik állítással („ az egész országot átszövő, zsidó befolyású szabadkőműves hálózat végzi dolgát”) a bíróság szerint az alperesek azért nem sértették meg a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát, mert a közlemény által neki tulajdonított gondolatok valóban előfordultak a szerzők által bírált tv-interjúban, vagyis az alperesek nem állítottak az adott mondatban valótlanságot.

A másodfokú bíróság tehát egyedül a sajtóközlemény negyedik megállapításának („Mónus Áron Nap TV-beli megnyilatkozása teljes mértékben kimeríti a közösség elleni uszítás fogalmát”) megítélésében osztotta az első fokon ítélkező bírák álláspontját.

Az elsőfokú bíróságéval megegyező érvelés szerint miután Mónust az Összeesküvés: a Nietzschei Birodalom című könyvében kifejtett, lényegében a tv-riportban elhangzottakkal azonos állításai miatt ellene közösség elleni izgatás miatt emelt vád alól 1993-ban jogerősen felmentették, jogsértő a törvényi tényállást kimerítőnek minősíteni mostani megnyilatkozásait.

Röplap és újságcikk - önkormányzati választáson résztvevő szereplők

„…most fejébe vette, hogy ő országgyűlési képviselő lesz, meg polgármester. Azóta elszabadult a pokol. … És itt vannak a vitézek, vonul a cirkusz, jönnek az endrey-k, a mónus áronok, a bangák a bénik. Kisdob, nagydob, póniló. Harsognak, ítélkeznek: nem keresztény + opportunista + diktátor + Tel-Aviv ügynöke. Fegyvercsempész + gyermekét eldobó anya = H. az első számú közellenség (nekik). Persze tudjuk ezek a zsoldosok csak szánalmas figurái annak a politikai játszmának, amelynek célja a hatalom megtartása, megkaparintása vagy éppen visszaszerzése. Bábok ők a pártok kezében.”

Felperes 400.000 forint nem vagyoni kárI. fokú bíróság megállapította a jogsértést és 50.000 forint kártérítést ítélt meg.„a kitételek tényállítások (és itt vannak a vitézek, vonul a cirkusz. Jönnek az endrey-k, a mónus áronok, a bangák, a bénik, kis dob, nagy dob, póniló), amelyek való tartalmát az alperesek bizonyítani nem tudták.”A véleménynyilvánítási részek közül a „szánalmas figura” kifejezés, indokolatlanul túlzó, lekicsinylő, ezért a felperes becsületét sérti.

II. fok helyben hagyta az elsőfokú ítéletet. LB: valótlan tényállításokat nem, csupán véleményeket tartalmazott a szöveg.Mindkét szereplő önkormányzati képviselő, tehát közszereplő, az „őket érintő véleménynyilvánítás, értékítélet pedig önmagában (különösen választási időszakban) akkor sem alapoz meg személyiségvédelmet, ha esetleg túlzó, felfokozott. Tartalmi elemzés alapján megállapítható, hogy a közlésben véleményközlés volt.

A „mimóza” főügyész

"Tavaly megválasztották a legfőbb ügyészt, ő 2019-ig tölti be ezt a tisztséget. Előző hivatali ciklusa idején már bőségesen bizonyította, hogy hivatalát nem pártatlan közszolgaként, hanem megbízója kiszolgálójaként tölti be." (Kis János filozófus az Élet és Irodalomban 2011 áprilisában írta Polt Péterről)

Polt Péter 2011-ben indított személyiségi jogi pert Kis János filozófus, valamint az Élet és Irodalom kiadója, és annak főszerkesztője, Kovács Zoltán ellen.

A bíróság nem vitatja, hogy itt egy élesen megfogalmazott, erőteljes kritikáról van szó, de a bíróság szerint ennek a határait nem lépte túl a III. rendű alperes [Kis János]. Nagyon fontos, és a bíróság fokozottan aláhúzza, hogy a bíróság ezzel az ítéletével nem azt állapította meg, hogy Kis Jánosnak igaza van vagy nincs igaza. Arról döntött a bíróság, hogy Kis Jánosnak ez a véleménye és ezt a véleményét kifejthetőnek találta a bíróság. Tehát minden olyan értelmezés, amely arról szólna, hogy a bíróság megállapította volna, hogy Kis Jánosnak márpedig igaza van, akár az ügyészséget, akár az ügyészi szervezetet illetően, nem a bíróság álláspontja, tehát ilyet a bíróság nem állapított meg.

Az Alkotmánybíróság ezen határozata azt is kimondja, hogy önmagában valamely tény közlése is minősülhet véleménynek, a közlésnek a körülményei is tükrözhetnek véleményt. A bíróság szerint, ha ez egy publicisztikában kerül leírásra, tágabb összefüggésben is, az egész hatalmi berendezkedés kritikája közepén elhelyezve, akkor nem szakítható el a szövegkörnyezetétől ez a bizonyos leírás. Itt a bíróság szerint erről van szó.

Ítélet indoklása

Hőmérő című televízióműsor e hónap 6-ai adásában arról folyt egy vita, hogy van-e Magyarországon alkotmányos válság. A vitát az azt megelőző, a médiaelnökök kinevezésével kapcsolatos események okozták. Ezen a vitán Debreczeni József képviselőtársam - aki közismerten elkötelezett tisztelője Göncz Árpád köztársasági elnöknek - azt mondta, hogy Göncz Árpád már a taxisblokád alatt is megsértette az Alkotmányt azzal, ahogy ott állást foglalt. (Közbeszólások a jobb oldalról: Így igaz!) Én ebben a vitában kifejtettem, hogy Göncz Árpád helyesen és bölcsen járt el akkor+ (Zaj. - Derültség a jobb oldalon.) +, Elnök Úr! Nálam van a szó? A köztársasági elnök úr tehát bölcsen járt el, és a nemzet érdekét tartotta szem előtt, amikor úgy lépett, ahogy lépett, ugyanis a belpolitikai helyzet rendkívül kiélezett volt. Ennek a leírására a következő kifejezést használtam:

„Horváth Balázs akkori belügyminiszter azt fontolgatta, hogy a tömeg közé lövet.”

Eörsi Mátyás képviselő

DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök:

Szándékosan - tisztelt Ház - utóbb kívántam szólni, csak arra – mint nem jellegzetesen hisztérikus típus -, hogy a feljelentést a Kormány nevében én tettem, kizárólag annak tisztázása érdekében, hogy a magyar politikai köztudatban ne maradhasson egy ilyen állítás.

Egyébként semmi egyébre nem kívánok utalni, csak arra, hogy különbséget kell tudni tenni bármelyik napilap, vagy egy szociológus felmérése, vagy egy törvényhozó állítása között.

Köszönöm.

(Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

Hatóság vagy hivatalos személy megsértése

Btk. 232. § [2] „aki a hatóság vagy hivatalos személy működésével kapcsolatban a hivatalos személy becsületének vagy a hatóságot képviselő hivatalos személy megsértésén keresztül a hatóság becsületének csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy ilyen cselekményt követ el…”

Legfelsőbb Bíróság

„Semmiképpen nem tekinthető jogszerű bírálatnak, kritikának, véleménynyilvánításnak a becsület csorbítására alkalmas és egyúttal valótlan tartalmú tény állítása, híresztelése stb. (…)

A védő hivatkozott arra is, hogy az elbírált cselekmény nem tekinthető jogellenesnek, így társadalomra veszélyesnek sem, mert a sértett - mint közszereplést vállaló politikus - az »átlagosnál többet köteles eltűrni«. A Legfelsőbb Bíróság ezzel az állásponttal nem értett egyet. A becsülethez és a társadalom megbecsüléséhez való jog olyan alkotmányos emberi alapjog, amely válogatás nélkül mindenkit megillet. A védelem által kifejtett nézet elfogadása a jogegyenlőség elvetését jelentené.

A magyar büntetőjog nem gátol meg senkit a szabad bírálatban, illetve a véleményének szabad kifejtésében. A büntető anyagi jog éppen a valóság bizonyításának a megengedésével nyújt védelmet azoknak, akik méltányolható érdekből való tények felhasználásával sértik meg mások becsületérzését vagy emberi méltóságát. A szólásszabadság tiszteletben tartása nem jelentheti valótlan tartalmú és a becsület csorbítására alkalmas tények állítását, illetve a kulturálatlan, szükségtelenül gyalázkodó jellegű kifejezések használatával megvalósított »kritikát«. Ilyen jellegű cselekmények eltűrése kulturált jogállamban senkitől nem várható el.„

A felülvizsgálati indítványt kizárólag azért találta alaposnak az LB, mert az alsóbb szintű bíróságok - a terhelt már a nyomozás során megtett és az eljárás bírósági szakaszában többször megismételt kérése ellenére - „nem rendelték el a valóság bizonyítását".

1993 júniusában Lengyel László Veszprémben, újságírók jelenlétében a következő kijelentést tette:

„A közigazgatásban kialakult a tökéletes korrupció, pontosan meg lehet mondani, melyik minisztert vagy főosztályvezetőt mennyiért lehet megvenni."

A Legfelsőbb Bíróság 1994. december 1-jén hozott ítéletében a Lengyelt megrovásban részesítő, illetve 75 ezer forint egyévi próbaidőre felfüggesztett pénzbüntetésre ítélő első, illetve másodfokú bírósági határozatokat hatályon kívül helyezte, és a terheltet felmentette.

A Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy Lengyel kijelentése nem tartozik a szabad véleménynyilvánítás körébe a Strasbourgban követett gyakorlat szerint sem.

Így csak azért mentették fel Lengyelt, mert a Btk. 1993-as módosítása értelmében a hatóság megsértésének bűncselekményét csak a hatóságot képviselő hivatalos személy megsértésén keresztül lehetett megállapítani és a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint Lengyel kijelentéséből nem volt azonosítható a sértett személy.

A Legfelsőbb Bíróság meglepő határozottsággal utasította el a terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány azon érvét, miszerint „az idézett mondat nem minősíthető tényállításnak, és nélkülözi a becsmérlő, személyeskedő jelleget, csupán figyelemfelhívó kritikaként értékelhető", és az ítélet indokolásának összegzésében is hangsúlyozta, hogy Lengyel „inkriminált kijelentése távolról sem állt összhangban a felelős véleménynyilvánítás körében megkívánt mértéktartással".

Az Esti Hírlap 1995. október 16-i és 17-i számában Valami volt vezető nyomában címmel olyan riportot közölt, ami a 36/1994. AB határozatban meghatározott mérce szerint túlmegy a közszereplők bírálata esetén szélesebb véleménynyilvánítási szabadság határán. A cikkekben meg nem nevezett, de egyértelműen azonosítható Boross Péter volt miniszterelnököt és fiát a szerző maffiakapcsolatokkal, korrumpáltsággal, hatalmi visszaélésekkel, fegyveres szerveződések eltűrésével vádolta. Bár az újságíró egy ideig fenntartotta állításait, az 1995. december 15-én a felperesek által kért megfogalmazású helyreigazításra kötelezéssel végződő sajtó-helyreigazítási per során már kiderült, hogy az Esti Hírlapban közölt állításokat nem tudja bizonyítani. Így a rágalmazás és rémhírterjesztés miatt ellene folyó büntetőeljárás során a rágalmazás tekintetében beismerte bűnösségét, és megkövette Borosst és családját.

Az ítélet indokolásában azonban az alábbi mondat olvasható: A „bíróság a bűnösségi körülmények körében súlyosító körülményként értékelte a vádlott terhére, hogy egy olyan tartalmú cikk megjelenésében közreműködött, amely a Magyar Köztársaság volt miniszterelnöke és egyik családtagja ellen irányult, bizonyítékok nélkül teljességgel alaptalan vádakat tartalmazva". !!!(…) Ez a felperesek konkrét sérelmén túlmenően a demokratikus intézmények működésébe vetett közbizalom megingatására is alkalmas.

36/1994. (VI. 24.) AB határozat

Az egyéni véleménynyilvánítási szabadság szubjektív joga mellett az Alkotmány 61. §-ából következik a demokratikus közvélemény kialakulása feltételeinek és működése fenntartásának biztosítására irányuló állami kötelezettség. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog objektív, intézményes oldala nemcsak a sajtószabadságra, oktatási szabadságra stb. vonatkozik, hanem az intézményrendszernek arra az oldalára is, amely a véleménynyilvánítási szabadságot általánosságban a többi védett érték közé illeszti. Ezért a véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos határait úgy kell meghatároznia, hogy azok a véleményt nyilvánító személy alanyi joga mellett a közvélemény kialakulásának, illetve szabad alakításának a demokrácia szempontjából nélkülözhetetlen érdekét is figyelembe vegyék. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog nem csupán alapvető alanyi jog, hanem e jog objektív, intézményes oldalának elismerése, egyben a közvélemény, mint alapvető politikai intézmény garantálását is jelenti.

A véleménynyilvánítási szabadságnak a 10. cikk 2. pontjában meghatározott, lehetséges korlátozásait szűken kell értelmezni. A felsorolt érdekek védelmét a köznek a politikai kérdések szabad megvitatásához fűződő érdekével együtt kell mérlegre tenni és a kettő összevetésével dönteni, vajon az adott korlátozás sérti-e az Egyezményt vagy sem. Ennek megítélésénél a Bíróság alkalmazza a Sunday Times v. United Kingdom ügyben, 1979-ben kialakított „szükségességi tesztet”, azaz vizsgálja, hogy a panasz tárgyát képező korlátozás szükséges-e egy demokratikus társadalomban, az alkalmazott korlátozás arányos-e az elérni kívánt jogos céllal. A Bíróság állandó gyakorlata szerint a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása akkor is aránytalan, ha ezzel indokolatlanul gátat szabnak a kormányzat bírálatának.

„ Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy nem ellentétes az Alkotmánnyal a hatóság vagy a hivatalos személy becsületének vagy jó hírnevének büntetőjogi védelme. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog által védett, alkotmányosan nem büntethető véleménynyilvánítás köre azonban a közhatalmat gyakorló személyekkel, valamint a közszereplő politikusokkal kapcsolatos véleménynyilvánítást tekintve tágabb, mint más személyeknél.”

„ A hatóság vagy hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas, - e minőségére tekintettel tett, - értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető; a becsület csorbítására alkalmas tényállítás, híresztelés, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata pedig csak akkor büntethető, ha a becsület csorbítására alkalmas tényt állító, híresztelő, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló személy tudta, hogy a közlése lényegét tekintve valótlan vagy azért nem tudott annak valótlanságáról, mert a hivatása vagy foglalkozása alapján reá irányadó szabályok szerint - az adott állítás tárgyára, a közlés eszközére és címzettjeire tekintettel - elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta.”

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az igazsággal védekezés megengedése a bizonyítás terhe alatt nem csupán a tudatosan valótlan állítások tilalmát jelenti, hanem alkalmas arra, hogy elrettentsen a közhatalmat gyakorlók tevékenységének bírálatától. A valóság bizonyítását a törvény feltételhez köti, a hatóság mérlegelésére bízza annak megengedhetőségét.”

„A közhatalmat gyakorlók, illetve a közéleti szereplők tekintetében a való tények feltárását, még ha az alkalmas is e személyek társadalmi megbecsülésének csorbítására, minden esetben közérdekűnek kell tekinteni; annak mérlegelését nem lehet a büntetőügyekben eljáró hatóságra bízni."

Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a „hatóság és hivatalos személy megsértése” elnevezésű bűncselekményt, az addig azáltal védett közfunkcionáriusokat arra kényszerítette, hogy sértegetőikkel szemben maguk kezdeményezzék a Btk. hagyományos becsületsértési vagy rágalmazási tényállásának alkalmazását.

A közszereplő, ezen belül is a politikai közszereplő fogalmával az Alkotmánybíróság először a 36/1994. (VI. 24.) AB-határozatában foglalkozik. E határozat alkotmányos követelményeket fogalmaz meg a közhatalmat gyakorló személyek és a politikai közszereplők egyéni becsületének büntetőjogi védelme és a közügyek nyilvánosságának kérdésében. A határozat szerint közszereplésnek minősül az a megnyilvánulás, amely a szűkebb vagy a tágabb társadalom életét, a helyi vagy az országos viszonyok alakulását befolyásolja.

A Btk. alkalmazásában hivatalos személy: (a) az országgyűlési képviselő, (b) a köztársasági elnök, (c) a miniszterelnök, (d) a kormány tagja, a politikai államtitkár, (e) az alkotmánybíró, a bíró, az ügyész, (f) az állampolgári és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, (g) a helyi önkormányzati testületek tagja, (h) a közjegyző, (i) Alkotmánybíróságnál, bíróságnál, ügyészségnél, államigazgatási szervnél, önkormányzati igazgatási szervnél, az Állami Számvevőszéknél, a Köztársaság Elnökének Hivatalánál, az Országgyűlés Hivatalánál szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik, (j) jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatási feladatokkal megbízott szervnél, testületnél az a személy, aki közhatalmi, államigazgatási feladatot lát el

A közszereplő fogalmát - bírói joggyakorlati előzmények után a 2003. évi III. tv. (ügynöktörvény) 1.§ (1) bekezdés 13. pontja vezette be a magyar jogba. Ezek szerint közszereplő az a személy, aki közhatalmat gyakorol, gyakorolt vagy közhatalom gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja vagy alakította.

„A bíróságok ítélkezési gyakorlatában a közfeladatot ellátó személyek, valamint a közszereplést önként vállalók számítanak közszereplőnek.” (Hidvégi Fanny – TASZ)

Tattay Levente például úgy definiálta e személyi kört, hogy közszereplőnek minősülnek azok a természetes és jogi személyek, akik tevékenységükkel vagy nyilvános fellépésükkel befolyásolják a szűkebben vagy tágabban értelmezett társadalom életét, helyi vagy országos viszonyok alakulását, továbbá azok, akik közéleti kérdésekben érintettként szerepelnek. 

A Fővárosi Ítélőtábla döntéseiből szemezgetve látható, hogy akad több olyan eset, ahol a Bíróság egy az egyben átvette Tattay Levente fent idézett meghatározását. A jogtudomány és a gyakorlat meghatározásaiból kiindulva a Fővárosi Ítélőtábla döntéseiben közszereplőnek minősített például újságírókat, polgári egylet elnökét, önkormányzati jegyzőt, helyi képviselő-testületi tagot (utóbbi kettőt, mint olyan személyeket, akik részt vesznek a helyi közéletben). Kimondta továbbá egy ítéletben, hogy a közszereplők tevékenységével azonos megítélés alá esik egy köztéren emlékmű állítását elvégző egyesület, illetve annak elnöke tevékenysége, úgyszintén egy közhasznú egyesület gazdasági vezetőjének, mint a helyi közélet szereplőjének tevékenysége. A Debreceni Ítélőtábla ítéletében az előtte folyó per felperesét az általa betöltött társadalmi és szakmai tisztségekre, illetve a tudományos közéletben játszott kiemelkedő szerepére tekintette közszereplőnek. 

A Fővárosi Ítélőtábla egy ítéletében nem osztotta a Fővárosi Bíróság, mint elsőfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy a közfeladatot ellátó, szolgálatban lévő rendőr a tevékenységi körébe tartozó igazoltatás során közszereplőnek minősül, feltéve, hogy a közfeladat ellátása során nem fűződött érdek ahhoz, hogy a rendőrök rejtve maradjanak. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a nyilvános közszereplés a közterületen, ezen belül az utcán, tereken való jelenlétnél, az ott zajló eseményekben való részvételnél lényegesen szűkebb kategória, a közterületen való tartózkodás (akár feladatteljesítés miatt is) nem tekinthető nyilvános közszereplésnek. Azáltal, hogy a rendőr a munkáját a nyilvánosság előtt, közterületen végzi, még nem válik közszereplővé önmagában azon az alapon sem, hogy a közhatalmi funkciót megtestesítő állami szerv alkalmazottja, amiatt sem, hogy a közterületen foganatosított intézkedésének végzése során tevékenységét a nyilvánosság előtt végzik.

Egy konkrét esetben a Fővárosi Bíróság egy valóságshow szereplőt a valóságshow-ban történő fellépése és az abból fakadó ismertsége miatt közszereplőnek tekintett. A Fővárosi Ítélőtábla kifejtette, hogy bár az általános felfogás szerint a televíziós személyiségek közszereplők, egyetlen műsorsorozat időszakos résztvevője nem televíziós személyiség és egyéb ismérvek alapján sem minősül közszereplőnek.

A hétvége politikai eseménye volt a szárszói találkozó. Farkasházy Tivadar balatoni telkén hozta össze Orbán Viktor szétszabdalt ellenzékét, mintegy hatszázan tisztelték meg jelenlétükkel. Köztük az Index hírportál munkatársai is, akik több fényképet közöltek a tanácskozásról, az egyik kiverte a biztosítékot. A fotóriporter lefényképezte a nyaraló angolvécéjét, az újságíró pedig ezt a szöveget biggyesztette a kép alá: „Teddy és Mimi WC-je”. A házigazda berzenkedésére gyorsan lehúzta a Mimit, ennek ellenére az indexes tudósítókat Farkasházy indexre tette, mondván, hogy neki ugyan kötelessége elviselni a nyilvánosság képviselőitől a csipkelődést, de a felesége nem közszereplő, őt hagyják ki a játékból. Ha Farkasházy Tivadar ehhez tartja magát, akkor jogosan tiltotta ki nyaralójából azokat a fránya újságírókat. Elvégre a Heti hetes állandó közreműködője és a Hócipő alapítója, ő számít közszereplőnek, a felesége pedig magánembernek. Igen ám, de az RTL Klub közéleti kávéházában a csetlő-botló kisember szerepét osztotta magára. Ő a műsor állandó humorforrása, és a szerepéhez tartozik, hogy eljátssza a papucs-férjet, akit még a felvételekre is elkísér Mimi, aki gyakran tűnik fel vágóképként. Ettől persze még nem föltétlenül közszereplő, noha a férje elég sokat beszél róla a milliós nyilvánosság előtt, hogy annak tartsák.

Lefotóztuk: Habony Mercedesre váltott a Lexus és az Audi utánHVG 2013. június 26., Az ország leghíresebb munkanélkülije továbbra is vonzódik a nagy autókhoz.Egy „G” osztályú Mercedesszel, a képek tanulsága szerint egy G63-as terepjáróval közlekedik mostanában Habony Árpád, Orbán Viktor tanácsadója. Habonyt néhány napja a 444.hu egy Audiban fotózta le Budapesten a Széna téren, korábban pedig egy Lexust használt, ezt vezette akkor is, amikor – mint a Magyar Narancs megírta – leütött egy nyugdíjast, annak feleségét pedig hasba rúgta, mert leléptek elé az útra. A Mercedes honlapja szerint a G63-as listaára 44 119 800 forint. Habony Árpádnak amúgy évek óta nincs munkahelye.A kép egyébként egy budai étterem előtt készült kedden kora este, készítője szerint Habony Árpád társaságában volt Hajdú Péter is.

Habony Árpád

"Igen gúnyos hangnem"Cikkünk megjelenése után Habony Árpád ügyvédje levelet küldött szerkesztőségünknek, amiben azt írta, „igen gúnyos hangnemű” cikkünknek „nyilvánvalóan semmi más indítéka, célja nincs, mint az, hogy olvasói(n)k számára érzelmektől túlfűtött, gyalázkodó ’kommentek’ közreadásához szolgáltassanak alapot”. Az ügyvéd, Karas Mónika azt is kifogásolta, hogy a hír mellé képet is mellékeltünk, pedig Habony Árpád „nem közszereplő” (vastag betűkkel írva – a szerk.), és „nem nyilvános közszereplésen” vett részt, így polgári peres eljárást indítanak a hvg.hu ellen, ha nem távolítjuk el 24 órán belül a képeket.

BTK

Rágalmazás226. § (1) Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazásta) aljas indokból vagy célból,b) nagy nyilvánosság előtt, vagyc) jelentős érdeksérelmet okozvakövetik el.

Becsületsértés227. § (1) Aki a 226. §-ban meghatározottakon kívül mással szembena) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben vagyb) nagy nyilvánosság előtta becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a becsületsértést tettlegesen követi el.

231. § (2) A 221-228. §-ban meghatározott bűncselekmény csak magánindítványra büntethető, kivéve, ha a 227. §-ban meghatározott bűncselekményt rendvédelmi szerv tagjának sérelmére követik el.

231. § (2) A 221-228. §-ban meghatározott bűncselekmény csak magánindítványra büntethető, kivéve, ha a 227. §-ban meghatározott bűncselekményt rendvédelmi szerv tagjának sérelmére követik el.

Becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel készítése226/A. § (1) Aki abból a célból, hogy más vagy mások becsületét csorbítsa, hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú hang- vagy képfelvételt készít, ha más bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel nyilvánosságra hozatala226/B. § (1) Aki abból a célból, hogy más vagy mások becsületét csorbítsa, hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú hang- vagy képfelvételt hozzáférhetővé tesz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.(2) A büntetés három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményta) nagy nyilvánosság előtt, vagyb) jelentős érdeksérelmet okozvakövetik el.

A rágalmazás-becsületsértés elhatárolása

A rágalmazás csak tényállítással vagy erre közvetlenül utaló kifejezéssel, míg a becsületsértés egyéb kifejezéssel vagy sértő cselekménnyel (hajlenyírás, leköpés stb.) valósítható meg

A rágalmazásnak más előtt kell történnie.

A rágalmazás és a becsületsértés egymással a szubszidiaritás viszonyában van (ez azt jelenti, hogy először mindig azt kell megvizsgálni, hogy nem valósult-e meg a rágalmazás törvényi tényállása, amennyiben az nem állapítható meg valamely elem hiánya miatt, csak akkor vizsgálható a becsületsértés megvalósulása)

A rágalmazás és a becsületsértés is csak a sértett magánindítványára büntethető.

Bűncselekmény hiányában megszüntette a Lázár János ellen rágalmazás miatt indult büntetőeljárást a bíróság. A Miniszterelnökséget vezető államtitkár ellen Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója indított pert, amiért uzsorásnak nevezte őt a politikus.

A bíróság szerint "L. János az uzsorás szóhasználattal nem tényt állított, hanem dehonesztáló, a társadalmi megbecsülést és emberi méltóság csorbítására alkalmas kifejezést használt, amellyel legfeljebb becsületsértést valósíthatott meg". Míg a "páváskodik a devizahitelesektől szerzett milliárdjaival" kijelentés már tényállítás, amely beilleszthető a rágalmazás büntetőjogi fogalomkörébe.

"A bíróság leszögezte, hogy a kijelentések objektíve alkalmasak ugyan az emberi méltóság, a társadalmi megbecsülés csorbítására, a szakmai és emberi tisztesség megkérdőjelezésére, azonban dr. Cs. Sándor közéleti státusza miatt azok a vélemény és a kritika határian belül maradtak, öncélú becsmérlést nem tartalmaznak" - írta a törvényszék.

A bíróság - követve az Alkotmánybíróság gyakorlatát - végzésében közölte azt is, hogy "ha a feljelentő közéleti szereplő, akkor vele szemben a véleménynyilvánítás szabadsága kisebb mértékben korlátozható, mint más magánszeméllyel szemben".

"A végzésben a bíróság hangsúlyozta azt is, hogy a büntető igazságszolgáltatás nem használható fel korlátok nélkül sem a politika, sem a bulvársajtó eszközeként, közszereplők egymás közti civódásai nem kerülhetnek feltétlenül és kritériumrendszer nélkül a bíróság elé"

Mónus Áron - Btk

Mónus Áron aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt tett feljelentést a Népszava 1992. augusztus 5-i számában közölt írás miatt, amely a Zsidó Világkongresszus jelentésének magyar fordítása volt, Van-e antiszemitizmus Magyarországon? címmel.

A jelentés az antiszemita társadalmi jelenségek között, az antiszemita könyvek sorában említette meg Mónus könyvét amely „Összeesküvés – A Nietzschei birodalom” címmel jelent meg. „A kiadványt, amely a Sion véneinek a jegyzőkönyve, és a Mein Kampf megállapításainak utánérzéseit tartalmazta, a hatóság elkobozta.”- írta a jelentés.

A bíróság személyes meghallgatás kitűzése nélkül előkészítő szakban megszüntette az eljárást. - a jelentésnek a könyv elkobzására történt utalása ugyan tényelem, mely – még ha pontatlanul is, a könyvnek ugyanis csak a terjesztését tiltották be – tárgyszerűen csak a könyv utóéletére utal és egy tárgyszerű utalás nem alkalmas a feljelentő becsületének a csorbítására. Az írásnak az antiszemita könyvek közé besorolása pedig értékítélet, a könyv kritikája,a feljelentettek tehát nem követtek el bűncselekményt.

A másodfokú bíróság helyben hagyó határozata az indokolást azzal egészítette ki, hogy „aki könyvet ír, annak számolnia kell azzal, hogy művét bírálat éri.”

Nagy Imre

Az 56-os Intézet 1996 júniusában jelentette meg Rainer M. János könyvét, Nagy Imre politikai életrajzának első kötetét. A monográfia „Dossziék” című fejezetében a szerző a forradalom miniszterelnökének állítólagos ügynökmúltjával foglalkozik.

A feljelentő (a néhai miniszterelnök leánya) szerint a könyv szerzője „politikai folklórra és pletykára támaszkodva [...] kétes értékű bizonyítékok kiragadásával felállította saját hipotetikus elméletét arról, hogy Nagy Imre tényleg a szovjet állam-biztonsági szervek ügynöke volt, és Vologya fedőnév alatt jelentéseket gyártott másokról”, a Btk. kegyeletsértési tényállása alapján magánindítványt terjesztett elő.

A bíróság személyes meghallgatás kitűzése nélkül, bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást, mivel megállapította, hogy - a könyv sérelmezett fejezete történeti-tudományos munka, melynek szerzőjét a tudományos életet átható vita- és véleményközlési szabadság védi,- tudományos kérdésekben állást foglalni csak a tudomány művelői jogosultak, a tényfeltáró munkák elemzése nem tartozik a bíróság kompetenciájába akkor sem, ha a történeti értékelés nem felel meg a való tényeknek.

Hofi

Egy nagykovácsi lakos Hofi Géza ellen tett nagy nyilvánosság előtt elkövetett becsületsértés vétsége miatt feljelentést. Ennek alapja a humorista „Pusszantás mindenkinek” című előadóestje volt, mely utóbb CD-n és műsoros kazettán is megjelent, s melyben az „átlag magyar polgárt becsületében durván sértő és megalázó, általánosító kijelentést tett.” A sérelmezett szövegrész így hangzik.: "...Most itt vannak az IFOR erők. Ez a "Tavaris, konyec". Végre elmentek, erre most, jól van, itt az új segg. Super, wow, ooh! Te, a magyar ember ilyen: nem találja a helyét, ha nem szaros a szája. Hát, ez valami borzasztó. „

A bíróság személyes meghallgatás kitűzése nélkül bűncselekmény hiányában szüntette meg az eljárást.

Tartalmi okból arra hivatkozva, hogy az előadóműsorban megszólaló humorista a szatíra eszközével karikírozza, teszi nevetségessé a közélet visszásságait, szereplőit, de sok esetben az „átlag magyar polgárt is.” A szatíra, a pesti vicc megszólaltatóját a véleménynyilvánítás – azon belül a művészi kifejezés – szabadsága védi, annak büntetőjogi korlátozása megengedhetetlen.

Ezen túl a sértett azonosíthatatlansága miatt sem alkalmas az idézett szöveg a verbális bűncselekmény megállapítására: a „magyar ember” általánosításból a feljelentő személye teljességgel felismerhetetlen.

Tilos azt mondani, hogy szar

A Legfelsőbb Bíróság becsületsértés miatt megrovásban részesítette Uj Pétert, mert a Népszabadságban azt találta mondani, hogy a Tokaj Kereskedőház olcsó bora szar.Első fokon a II. és III. Kerületi Bíróság rágalmazás miatt próbára bocsátotta, a Fővárosi Bíróság másodfokon becsületsértéssé minősítette a Tokaj Kereskedőház borának leszarozását, és megrovásban részesítette az újságírót. Felülvizsgálat során a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta az ítéletet.

I. fokdr. Gál Péterné bíró mondta ki, hogy az olcsó bor leszarozása „mindenképpen olyan, amely az újságírói szabadságot és a kritika szintjét jóval meghaladj, és alkalmas arra, hogy a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségét megvalósítsa.” A rágalmazás becsület csorbítására alkalmas tényállítás, nem vélemény, hanem tény. Esetleg még elrendelhetett volna a bírónő egy valóság bizonyítást is.

II.Fokdr. Masszi Katalin által vezetett tanács arra jutott, hogy „a szar minősítéssel már túllépte a véleménynyilvánítás szabadsága folytán védett kört, annak szükségtelenül gyalázkodó, a becsületcsorbító jellegével megsértette a magánvádló társadalmi megbecsüléshez fűződő jogát. A bíróság szerint a véleménynyilvánítás szabadságának korlátja a „becsületérzést sértő kijelentés”.

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága kedden ezt az ítéletet semmissé tette.

Az ügyet a Társaság a Szabadságjogokért képviselte Strasbourgban.„Nagy sikernek tartjuk az ügyet. Viszont nagy kár, hogy három magyar bírói fórum dőlt be egy államilag támogatott cég megfélemlítő eljárásának. Az újságírók mondanivalójukban és azok kifejezési módjában maximális szabadságot élveznek. Ezt erősíti meg a strasbourg-i ítélet.” – nyilatkozta Szigeti Tamás, a TASZ Politikai Szabadságjogok Programvezetője.

Az EJEB elrendelte, hogy a magyar állam fizessen Uj Péternek 3580 eurót (közel 1 millió forintot) az üggyel kapcsolatos költségei megtérítésére.

Ptk - BtkBüntető jog

nem kell hozzá valótlanság, viszont ha bizonyítást nyer, hogy valós, nem büntethető az elkövető törvényi tényállás meghatározottabb, három elkövetési magatartás (munkakörrel stb. kapcsolatban, nagy nyilvánosság előtt, tettlegesen)

tényállási elem: becsület csorbítására alkalmasság, melyet a társadalomban kialakult általános felfogás szerint, objektív értelmezés alapján kell vizsgálni

Polgári jog

jóhírnév védelmecsak valótlan tényközléssel

becsület, emberi méltóságennél nem jobban körülírt

a személyt sértő közlés: alkalmas a személy társadalmi értékelésének hátrányos befolyásolására

A személyiségi jogok védelme mindkét jogágban megjelenik. A sértett akaratán múlik, milyen eljárást kezdeményez, párhuzamosan is indíthat eljárást. Alapvető különbség a jogkövetkezményekben van. A bírói gyakorlat szerint amennyiben egy büntető ügyben megállapították a sértett személyhez fűződő jogának megsértését a polgári bíróság nem állapíthatja meg, hogy nem sérült a személyiségi jog. (fordítva ez az állítás már nem minden esetben igaz)

Tisztelt Alkotmánybíróság!A Nyilvánosság Klub országos egyesület ügyvivői testülete az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 21.§-ának (2) bekezdésében biztosított jogával élve indítványozzaa Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 179. és 180. §-ai alkotmányosságának utólagos felülvizsgálatát.

Álláspontunk szerint e kifogásolt rendelkezések sértik az Alkotmány 61.§-ának a szabad véleménynyilvánításra jogát biztosító rendelkezését, és ellentétesek azokkal az alkotmányossági követelményekkel is, amelyeket az Alkotmánybíróság a 36/1994. (VI. 24.) AB valamint a 34/2004. (IX. 28.) AB határozatokban a közhatalmat gyakorló személyekkel, valamint a közszereplő politikusokkal kapcsolatos véleménynyilvánításról megfogalmazott.

„a hatóság vagy hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas - e minőségére tekintettel tett -, értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető”. A becsület csorbítására alkalmas tényállítások büntetése pedig csak akkor tekinthető alkotmányosnak, ha a tényt állító személy tudta, hogy közlése lényegét tekintve valótlan vagy azért nem tudott annak valótlanságáról, mert például az újságírói hivatása alapján tőle elvárható figyelmet elmulasztotta.

Ezt az alkotmányossági követelményt ismételte meg az Alkotmánybíróság a 34/2004. (IX. 28.) AB határozatban, melyben az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvénynek a mentelmi jog alóli kivétel jelentő 4.§-ának „rágalmazásra és becsületsértésre” szövegrésze alkalmazásával kapcsolatban a következőképpen fogalmazott: „az Alkotmány 61. § (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a képviselői felelősségmentesség kiterjedjen az országgyűlési képviselőnek a képviselőtársát, más közhatalmat gyakorló személyt vagy közszereplő politikust érintő – a közügyek megvitatásával kapcsolatos – értékítéletet kifejező véleménynyilvánítására. A mentelmi jog felfüggesztésével kapcsolatos eljárás során irányadó alkotmányos követelmény továbbá, hogy a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas tényállítás, híresztelés, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata esetében a parlamenti képviselő mentelmi joga kizárólag akkor függeszthető fel, ha a képviselő tudta, hogy a közlés, lényegét tekintve, valótlan.”

Véleményünk szerint a Btk. 179-180. §-ai alkotmányellenességének további indoka, hogy mindkét tényállás lehetővé teszi szabadságvesztés büntetés kiszabását. Ez a büntetés még azokban az esetekben, amikor az Alkotmánybíróság által megfogalmazott követelmények alapján közhatalmat gyakorló személyeket, közszereplő politikusokat érintő, illetve őket érintő, de nem e minőségükre tekintettel történt, valamint nem ilyen személyeket érintő véleménynyilvánítás esetében alkotmányosan alkalmazható a büntetőjogi büntetés, az nem tekinthető szükségesnek és arányosnak, tekintettel a rendelkezésre álló más büntetőjogi, szabálysértési és polgári jogi szankciók lehetőségére.

A Magyar Demokrata főszerkesztőjét és egy újságíróját a bíróság azért marasztalta el, mert a lapban többször is azt állították, hogy Mécs Imre 1957-ben a társaira vallott, akiket később, „nem kis részben e vallomásnak köszönhetően” felakasztottak.

A vádlottakat a bíróság első és másodfokon is nagy nyilvánosság előtt és jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazás miatt marasztalta el, s szabott ki végrehajtható ill. felfüggesztett börtönbüntetést.

A Legfelsőbb Bíróság (LB), amikor felülvizsgálati eljárás keretében hatvanezer forint pénzbüntetésre enyhítette Bencsik András büntetését .

Az LB szerint jogszabálysértően állapították meg a korábbi ítéletekben, hogy jelentős érdeksérelem érte volna Mécs Imrét. Az LB szerint az a jelzős szerkezet, hogy "a társaira valló Mécs", nem sérti a becsületet, ez még belefér a véleménynyilvánítás szabadságába - tette hozzá. A bíróság szerint nem súlyosító körülmény, hogy köztiszteletben álló személy sérelmére követték el a cselekményt, mert - mint a bíróság az indoklásban kifejtette - minden ember becsülete ugyanannyit ér.

Albert Viktor, a Fővárosi Bíróság sajtótitkára a Bencsik András ügyében kihirdetett ítélettel kapcsolatban elmondta: a bírósági vezetők ilyen jellegű ügyek tekintetében nem emlékeznek letöltendő szabadságvesztés kiszabására. - A törvény lehetővé teszi ilyen büntetés kiszabását, ám többnyire pénzbüntetést alkalmaznak a bíróságok - tette hozzá a Fővárosi Bíróság sajtótitkára. Hozzátette: meglehetősen ritka, hogy olyan kétszeresen is minősített rágalmazás ügyében döntsön a bíróság, mint szerdán Bencsik András esetében, akinél megállapítható volt, hogy nagy nyilvánosság előtt és jelentős érdeksérelmet okozva követte el a bűncselekményt. A sajtótitkár ugyanakkor megjegyezte azt is: felfüggesztett szabadságvesztést már nem egyszer alkalmaztak a bíróságok rágalmazási ügyekben.

Nem szokás…- Szokatlannak tartom az ítéletet, a bírói gyakorlatban nem szokás rágalmazás miatt végrehajtandó szabadságvesztést, sőt felfüggesztett szabadságvesztést sem kiszabni - mondta Nehéz-Posony István ügyvéd, aki gazdag tapasztalatokkal rendelkezik médiával kapcsolatos, illetve büntető ügyekben. Az az ilyen verbális bűncselekményeknél az állandó bírói gyakorlat szabadságvesztés helyett pénzbüntetést szokott alkalmazni. Ő is hozzátette azonban, hogy a törvény nem zárja ki a szabadságvesztés büntetést sem. Nehéz-Posony István úgy vélekedett, hogy a cselekmény súlyára vezethető vissza a Bencsik-ügyben első fokon kiszabott ítélet. Az ügyvéd utalt egyrészt a nagy sajtónyilvánosságra - arra, hogy egy hetilapnak több tízezres olvasótábora van -, másrészt leszögezte: "nem egyszerűen arról volt szó, hogy Bencsik András valótlan tényt állított, hanem olyasmit, ami alapján Mécs Imre felelőssé tehető négy ember haláláért".

Az igazságügy-miniszter főtanácsadója is szokatlannak tartjaBócz Endre egyetemi oktató, az igazságügy-miniszter főtanácsadója, egykori fővárosi főügyész szintén szokatlannak nevezte a Bencsik András ügyében szerdán kihirdetett ítéletet. Rágalmazás esetében szokatlanul súlyos büntetés a letöltendő szabadságvesztés - mondta Bócz Endre, ugyanakkor hangsúlyozta: az sem megszokott, hogy valakit más emberek kötélre juttatásával vádoljanak. Hozzátette: a rágalmazásért általában pénzbüntetést szoktak kiszabni. Bócz Endre elmondta: a másodfokú bíróság felül fogja vizsgálni, történt-e rágalmazás, helytálló-e az eset büntetőjogi minősítése, továbbá azt is, arányos-e a büntetés.

Magyar Narancs

Miután Bencsikről, a Magyar Demokrata című kiadvány főszerkesztőjéről a másodfokú bíróság is kimondta, hogy bűnös, Bencsik nemcsak ártatlanságát hangoztatta, de elsiratta a sajtószabadságot is.

Ez utóbbi önmagában talán nem is lenne vérforraló. Mi is helytelenítjük, hogy közszereplők jó hírnevük csorbítása esetén magánvádas büntetőeljárást kezdeményezhetnek, amelynek végén, ha megáll a vád, lesittelik a csorbítót. Ez kicsit erős, még akkor is, ha az elmarasztaló ítélethez a vádnak bizonyítania kell, hogy az elkövető valótlan tényt állított, s nem véleményt formált, sőt, azt is, hogy a valótlan tényről a csorbító tudta vagy tudhatta volna, hogy valótlan. Ne indítsunk tehát mozgalmat "Szabadítsuk ki Bencsiket!" jelszóval. Ám nyugodt lélekkel követelhetjük, hogy a becsületsértés üldözése ne az állam feladata legyen, hanem a polgári jog kompetenciája, és ha mégis az marad, legalább a szabadságvesztést töröljék a büntetési tételek közül, és helyettesítsék kiadós kártérítéssel vagy bírsággal. Ha egy fõszerkesztőt lecsuknak, akkor ripsz-ropsz a szólásszabadság mártírja lesz, és sokan akarják majd kiszabadítani, mint Táncsicsot: pedig Bencsik nem Táncsics. Ha viszont a rágalmazó pár hónapig nem tud fizetést adni a munkatársainak, akkor legközelebb - ha marad még munkatársa - elgondolkodik azon, hogy megér-e ennyit egy hazugság. A cél nem a bosszú, hanem a megelőzés.

S hogy mi köze mindennek, Bencsiknek a sajtó szabadságához? Neki magának szinte semennyi - csak annyi, hogy pont amiatt lehetett a hõse e vezércikknek.

Amikor a Mécs-perben első fokon ítélkező dr. Cserni János bíró, megelégelve a személyét érő nemtelen támadásokat és fenyegetéseket, feletteseivel, a Fővárosi Bíróság vezetőivel történő konzultáció után pert indított egy újságíró ellen, aki azt állította, hogy a bíró "ítéleteiben pártutasításokat hajt végre", ám keresetét mind az első-, mind a másodfokon eljáró bíróság elutasította.

Döntését a bíróság azzal indokolta, hogy az állítás, mely szerint a "bíró ítéleteiben pártutasításokat hajt végre", vélemény.

Sickratman

Grespik László - mint Paizs Miklós a bíróságon fogalmazott - "csak periférián keveredett a dalba, mint hangulati elem". Viszont nem érte be polgári eljárással, hanem becsületsértésért büntetőpert kezdeményezett Paizs ellen. A rá vonatkozó két jelző miatt elrettentő mértékű börtönbüntetést és egymillió forintos kártérítést követelt. Úgy gondolta ugyanis, az ilyen alakoknak, mint Paizs, meg kell tanulniuk, hogy művészetbe burkoltan sem sérthetik senki becsületét.

„Vagy ott van a féleszű Grespik László, zsinórt a nyakába, azt lógjon a tapló”. Ezen túlmenően a műben említett személyösszességgel kapcsolatban 'mindenki hülye a jobboldalon', 'tetvek', 'parasztok' kifejezések szerepelnek." - állapította meg a bíróság a tényállást.

I. fokú ítélet

Az ítélet indoklása szerint a vádlott nagy nyilvánosság előtt becsület csorbítására alkalmas kifejezéseket használt ugyan a magánvádlóval szemben, de van több olyan tényező is, amely miatt ez a cselekmény mégsem bűncselekmény.

Grespik László közszereplő, akinek a kritikus, sértő véleményeket másoknál nagyobb mértékben kell tűrnie. Paizs Miklós "szabad véleménynyilvánítási jogával élve fogalmazott meg éles, durva, részben trágár kritikát a magyar közélet egyes jelenségeivel, résztvevőivel szemben, ennek részeként említve a magánvádlót".

Másodszor, a vádlott "saját szerzői szándékának megfelelően, a szöveget a trágárságot tartalmazó rap stílus keretébe ültetve, primitív zenei aláfestéssel alkotta meg, szándékos nyelvtani hibákat, alacsony színvonalú verselési megoldásokat alkalmazva. Mindez eleve mintegy idézőjelbe teszi a sértő szöveget, és szándéka szerint görbe tükröt tart az eldurvult magyar politikai közéletnek, hangnemnek is. A mű tehát sértő tartalma ellenére sem minősül pusztán műalkotásnak álcázott bűncselekménynek. (…) Paizs Miklós alkotása annak művészi színvonalától függetlenül művészi alkotásként, egyfajta paródiaként értékelendő, melyre tehát nem csupán a véleménynyilvánítás szabadsága, de a művészi alkotás szabadsága, mint alkotmányos alapelv is védelmemet nyújt."

II. fokú ítélet

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság viszont Paizs Miklóst bűnösnek mondta ki becsületsértés vétségében, és 1 évi időtartamra próbára bocsátotta.Az ítélet indoklásában a bíróság hivatkozik az Alkotmánybíróság 36/1994-es határozatára, melyben megállapította a Btk. rágalmazásra és becsületsértésre vonatkozó, 179. és 180. paragrafusainak alkalmazásánál irányadó követelményeket.

Eszerint a hatóság vagy hivatalos személy, valamint közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas - e minőségére tekintettel tett - értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető. Ennek a bírálatnak azonban vannak határai: "nem mehet el a gyalázkodó jellegig, amikor már az elbírált személy emberi méltóságának sérelmével jár, ugyanakkor nem tartalmazhat a bírálathoz elengedhetetlenül szükségeseken túlmenő, a becsületérzést sértő kijelentéseket".

A Paizs által használt kifejezések pedig "túlmennek azon a határon, amit adott esetben egy közszereplőnek is el kell tűrnie, gyalázkodó jellegűek" - áll a 2008 májusában született ítélet indoklásában.

III. fokú ítélet

A Fővárosi Ítélőtábla 2009. február 11-i jogerős ítéletében kimondta, hogy Paizs Miklós „Balra át!“ című számával nem követett el becsületsértést Grespik Lászlóval szemben.

Az ítélet szerint a zeneszám szövegének Grespikre vonatkozó része a véleménynyilvánítás szabadságának határain belül van. A bíróság szóbeli indokolásában elmondta, Grespik László közszereplő volt a szám megjelenésekor, ezért az átlagembernél többet kell tűrnie. A Balra át! című dalban megjelenő, Grespikre vonatkozó vélemény nem súlyosan gyalázkodó, és nem éri el azt a szintet, ami az emberi méltóságában sértené a Fővárosi Közigazgatási Hivatal volt vezetőjét.

A becsület csorbítására alkalmas beszéd nem a bírálattal illetett személy szubjektív felfogása, hanem az objektív társadalmi értékítélet alapján ítélhető meg. Az objektív társadalmi értékítélet szerint pedig a Fővárosi Közigazgatási Hivatal volt vezetője tűrni köteles a szélsőséges beszédet is.

"Alperesnek emberi tulajdonságaimra vonatkozó kijelentései (magyar parazita, skizó zsidó, zombi, tahó, stb.)... ...meghaladják a szabad véleménynyilvánítás legmagasabb mércéjét is, és súlyosan sértik jóhírnévhez és becsülethez fűződő jogaimat." - írja keresetében Lovas István.

Művész vagyok, aki nagyon szívesen él a megtévesztés eszközével. Írtam már antiszemita számot, náci verseket, vagy éppen nőalázót, karikatúraszerűen ábrázolva a nekem nem tetsző jelenségeket. Eddig egyetlen megtévesztő számom sem tévesztett célt, mivelhogy munkásságom ismeretében nyilvánvaló, hogy mikor szólok a magam nevében, és mikor használok ún. kettős beszédet. A Balra át! szintén a megtévesztő ám félreérthetetlen számok közé tartozik.

A Fővárosi Bíróság 2006. május 19-én első fokon Paizs Miklóst 200 ezer, Fiala Jánost és a Budapest Rádiót pedig 400 ezer forint kártérítés megfizetésére kötelezte - mondta el az Indexnek Paizs Miklós.

Az ítélet indoklása szerint az alperesek megsértették Lovas István becsületét és emberi méltóságát azzal, hogy Paizs felolvasta Balra át! című dalának szövegét 2004. október 12-én Fiala János a Budapest Rádió Ennyi című műsorában. Paizs, Fiala és a Budapest rádió az ítélet ellen fellebbez. (Index)

Első fokon a Fővárosi Bíróság helyt adva Lovas István keresetének elmarasztalta a TASZ-t Sickratman „Balra át!” c. számának tavalyi elérhetővé tétele miatt. A TASZ fellebbez a döntés ellen, és azt a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság érvényesülése szempontjából igen sajnálatosnak tartja.

A bíróság szerint azzal, hogy a TASZ honlapján elérhetővé tette a zeneszámot, megsértette a felperes Lovas István jó hírnévhez és emberi méltósághoz fűződő jogait. A bíróságot az ítélet szerint nem hatotta meg különösebben az a tény, hogy a TASZ kizárólag azután tette letölthetővé a dalt, hogy a rendőrség elfogadhatatlan módon pressziót gyakorolt az index.hu-ra, gyakorlatilag kötelezve a hírportált a dal eltávolítására. Tavalyi akciónkkal tehát a cenzúra ellen tiltakoztunk. Az első fokú ítélet szerint, mely 200.000 forint nem vagyoni kár megtérítésére is kötelezte a TASZ-t, nem releváns igazából az a tény sem, hogy a Sickratman által megénekelt történetekről évekkel ezelőtt az Élet és Irodalom több részes cikksorozatot közölt, illetve az sem, hogy a kifogásolt dal a mai napig elérhető és letölthető több jobboldali szellemiségű internetes oldalról. A döntés ellen a TASZ természetesen fellebbez.

Az ítélet ellen mind Lovas István jogi képviselője, mind a TASZ fellebbezést nyújtott be: Lovas István az ítélet részbeni megváltoztatását és a teljes kereseti követelés megítélését, a TASZ pedig a kereset teljes elutasítását kérte.

A másodfokú ítéletben (2006. november 7.) a Fővárosi Ítélőtábla részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság határozatát annak indokolására és a kamatfizetésre tekintettel, azonban a 200.000 forint kártérítés megfizetésére kötelezést helybenhagyta.

HVG cikk – Komárom-Esztergom megyei bíróságról amely többek között arról szólt, hogy a bírák lassan dolgoznak, a bíróság csaknem csődbe jutott, akták tűntek el és kaotikus helyzet alakult ki.

Babus Endre cikkének alapját egy olyan, addig nem publikált tanulmány képezte, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetének felkérésére készített az Eötvös Loránd Tudományegyetemen oktató Fleck Zoltán jogszociológus.

A megyei bíróság elnöke számos eljárást kezdeményezett, többek között rágalmazás és becsületsértés miatt tett feljelentést. Ennek alapján a Központi Nyomozó Főügyészség meggyanúsította az újságírót és a tudóst, ám végül csak Babus Endre ellen emelt vádat a bíróság megrágalmazása és a megyei elnök becsületének megsértése miatt.

Első fokon a II-III. kerületi bíróság bűnösnek mondta ki az újságírót rágalmazásban. Ebben a döntésben az eddig bírósági gyakorlatnak megfelelően, az objektív újságírói felelősség elvét érvényesítette a bíró. Ez azt jelenti, hogy nem menti az újságíró ténybeli tévedését még az sem, ha jóhiszeműen, a szakmai szabályokat betartva jár el, és nincs tudatában annak, hogy valótlan tényadatot tett közzé.

A HVG újságírója ugyanakkor nem vitatta, hogy az egyik vád tárgyává tett tényközlés, mely szerint a megyében bírói mulasztások miatt 32-en "túlülték" büntetésüket, téves következtetéseken alapult. 

Az újságíró védője fellebbezett, a Fővárosi Ítélőtábla megváltoztatta a korábbi ítéletet: kimondta, hogy az újságírót ténybeli tévedése miatt nem kell feltétlenül elmarasztalni, ha a cikknek van ténybeli alapja, a szerző jóhiszeműen járt el, és közszereplőkről írt, akik a nyilvánosság fokozott tűrésére kötelezettek.

A szóbeli indoklás szerint a cikk egy tudományos dolgozat alapján készült, és az újságíró rosszhiszeműségét még az ügyészség sem állította. A kutatás eredményeinek ellenőrzésére az újságírónak nem volt módja, a cikk pedig nyilvánvalóan közszereplőről, egy bírósági vezetőről és az általa vezetett bíróságról szólt.

Rágalmazás miatt feljelentette Dávid Ibolyát az Advenio Zrt.

Rágalmazás miatt feljelentést tett pénteken Dávid Ibolya ellen a Danubius Rádió frekvenciáját elnyerő Advenio Zrt. A cég azért perel, mert szerintük becsületsértő az a nyílt levél, amelyet az MDF elnöke a két megszűnő rádióhoz, a Danubiushoz és a Slágerhez írt, és amelyben politikai korrupciót emleget- mondta el a Független Hírügynökségnek Futó Barnabás, az Advenio Zrt. ügyvédje.

Futó Barnabás pénteken, a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz nyújtott be feljelentést Dávid Ibolya ellen rágalmazás miatt. Az Advenio Zrt. azért döntött így, mert szerintük Az MDF elnöke becsületsértő kijelentéseket tett abban a nyílt levélben, amelyet az MDF elnöke a Danubiushoz és a Slágerhez, vagyis a két megszűnő kereskedelmi rádióhoz írt. Dávid Ibolya ebben közölte, hogy az egész pályáztatás szabálysértő volt.

A pártelnök politikai korrupcióról írt a levélben és az új, induló rádiókat pedig pártrádióknak nevezte.

Nem jellemző, hogy jogi személyek indítsanak eljárást személyiségi jogaik megsértése miatt.

Szabó Zoltán MSZP-képviselő esete. (2004)

A Legfőbb Ügyészség Szabó ellen azért indított peres eljárást, mert a képviselő egy sajtótájékoztatón „a Fidesz által felügyelt ügyészségnek" nevezte a vádhatóságot.

Az első fokon eljáró bírói tanács, a közintézmények csaknem korlátlan bírálhatóságának alkotmányos jogára hivatkozva, elutasította a Legfőbb Ügyészség keresetét. A bíró szerint a Legfőbb Ügyészség keresetének elutasítása nem jelenti a bíróságnak semmilyen állásfoglalását az országgyűlési képviselő véleményével kapcsolatban. "A bíróság nem azt mondja ki, hogy valamelyik félnek igaza van, vagy nincs igaza, azt mondja ki, hogy véleményt nyilvánított az alperes, és ehhez a szabad véleménynyilvánításhoz való jogával élt" - mondta Pataki Árpád bíró. A személyiségi jog sérelme akkor lett volna megállapítható a véleménynyilvánítás esetén, ha az indokolatlanul sértő, bántó, megalázó, ebben az esetben azonban nem ez történt - állította a bíróság.

Másodfokon azonban az Ítélőtábla eljáró tanácsa helyt adott az ügyészség keresetének, és elmarasztalta az MSZP-s képviselőt.

2003. szeptember 13-án egy Balmazújvárosban megrendezett falunapon Kovács László, az MSZP akkori elnöke a következőket mondta: "Elvárható lenne, hogy az ügyészség a sok százmilliós pénzek elherdálásával kapcsolatos ügyekben ne a nyomozás megszüntetésével, hanem vádemeléssel vegyen részt az igazságszolgáltatásban. Az ügyészség nem bűnüldözést folytat, hanem bűnpártolásnak látszó módon foglal állást különböző ügyekben."

Az ügyben első fokon eljáró bíró úgy foglalt állást, hogy Kovács Lászlónak ez a kijelentése nem tényállítás, hanem egyértelműen politikai vélemény, amely azt fejezi ki, hogy bizonyos ügyekben nem találja megfelelőnek az ügyészség döntéseit.

Homlokegyenest másképpen ítélte meg ugyanezt a másodfokon eljáró Ítélőtábla 2. sz. tanácsa. A jogerős ítéletében kimondta, hogy Kovács László az idézett nyilatkozatával azt a hamis látszatot keltette, hogy az ügyészség több ügyben nyomozást megszüntető határozat meghozatalával bűnpártolást követett el, és ezzel megsértette annak jó hírnévhez fűződő személyiségi jogait. Ehhez értelemszerűen arra volt szükség, hogy az első fokon egyértelműen politikai véleménynek minősített kijelentést a másodfokú bíróság tényállítássá nyilvánítsa.

Balogh Bence elégedetten vigyorogva távozott a tárgyalóteremből, és bizonyára már győzött az igazságozva ünnepelteti magát köreiben. Pedig nem kellene: a teremből távozva mondtam neki, hogy csak magát szívatta meg, mert lehet, hogy megúszta a megrovást, amit első fokon kapott, de mivel okiratban lefektetve bizonyítható, hogy egyrészt ő írta a sérelmes közléseket, másrészt a büntetőbíróság is becsületsértésre alkalmasnak tartja azokat, még futunk egy kört a polgári bíróságon, és az sokba fog neki kerülni. Ugyanis ami nem alkalmas büntetőjogi felelősségre vonásra, még nem biztos, hogy polgári jog szerint sem marasztalható el. Lám, a Lovas Istvánt kibelezni kívánó Sickratman is hogy ráfaragott, hiszen először felmentette a büntető bíróság, ám mire kimondta volna, hogy "a szólásszabadság győzelme", már pengethetett is pár százezret polgári peres eljárás nyomán.

Közszereplőségem kérdésében érdekes fordulatot hozott nemrég az SZDSZ-es Balogh Bence ellen tett feljelentésem, amely azzal ért véget, hogy a vádlottat elmarasztalták rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt, kijelentve, hogy nem vagyok közszereplő. A vádlott azonban fellebbezett, mert számára a szólásszabadság elengedhetetlen kelléke, hogy másokat agyonveréssel fenyegessen az övétől eltérő véleménye miatt. Tipikus cionista tempó.A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megsemmisítette, és a vádlottat felmentette. A bíróság kifejtette, hogy bár a kijelentések valóban alkalmasak becsületem megsértésére, közszereplőként ezt el kell viselnem, és ez nem valósít meg büntetőjogi tényállást. Tomcat - Polgár Tamás

Nem sértett személyiségi jogot Kuncze a 'tolvajbandával‘

Nem sértett személyiségi jogot Kuncze Gábor, amikor a parlamentben az ellenzéket "tolvajbanda" kifejezéssel illette - mondta ki jogerősen a Pest Megyei Bíróság. "Mi van tolvajbanda, nem tetszik a válasz!?" - mondta 2002. november 26-án az SZDSZ elnöke egy karmozdulat kíséretében az ellenzéki széksorokban ülőknek, mert zajongva, tapsolva fogadtak egy interpellációra adott államtitkári választ. Ezért, több mint kéttucatnyi Fideszes országgyűlési képviselő indított Répássy Róbert frakcióvezető-helyettes vezetésével személyiségi jogi pert az SZDSZ elnöke, parlamenti frakcióvezetője ellen.

A felperesek azt kérték a bíróságtól: állapítsa meg a jó hírnévsértést és kötelezze nyilvános elégtételre az alperest. A bíróságok első és másodfokon egyaránt kimondták, hogy a tolvajbanda kifejezés pejoratív, ám nem utal konkrét magatartásra és nincs konkrét címzettje.

Jogérvényesítési igénnyel pedig csak az léphet fel, akire beazonosíthatóan vonatkozik a kifogásolt kifejezés. Az indoklás tartalmazza azt is, hogy a közéletben elharapódzott kifejezésmód miatt a vitatott megjegyzés már nem alkalmas a társadalmi értékelés befolyásolására. A felperes az eljárásban azzal érvelt, hogy az ellenzéki frakció tagjai egy jól meghatározható személyi kört alkotnak, beazonosíthatóak, a tolvajbanda kifejezés pedig indokolatlanul bántó, sértő értékítéletet hordoz, ezért alkalmas a jogsértés megállapítására.

Demszky pert nyert Liszkay ellen, aki "nem tudja" mi jelenik meg lapjábanNOL • Népszabadság Online   • 2007. június 15.

A Fővárosi Bíróság nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás miatt jogerősen elmarasztalta a Magyar Nemzet című napilap főszerkesztőjét Demszky Gábor horvátországi nyaralójával kapcsolatosan a lapban megjelent valótlan tartalmú írások miatt - közölte a főpolgármester ügyvédje pénteken az MTI-vel.

Liszkay Gábor azzal védekezett, hogy bár ő a lap főszerkesztője, de egyik esetben sem tudta, hogy mi fog megjelenni az általa szerkesztett újságban, ezért a felmentését kérte.

A bíróság ítéletének szóbeli indokolásában ezt nem fogadta el, arra való hivatkozással, hogy a Magyar Nemzetben több alkalommal jelentek meg az erről szóló írások. Az első megjelenés esetében a bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy a valótlan állításokat tartalmazó szöveg megjelenéséről a főszerkesztő tudott. Ezért ezzel kapcsolatban legfeljebb csak Liszkay Gábor gondatlansága állapítható meg. Az iratok alapján a bíróság bizonyítottnak tekintette viszont azt, hogy a lap főszerkesztőjeként a szöveg ismételt megjelenéséről tudomása volt. A bíróság ennek alapján bűnösnek mondta ki Liszkay Gábort nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségében, s egyúttal az elsőfokú bíróság által kiszabott 700 ezer forintos pénzbüntetést a felére mérsékelte.

SAJTÓ-HELYREIGAZÍTÁSI JOG - 2010. évi CIV. törvény Smtv

12. § (1) Ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények. (2) A helyreigazító közleményt napilap, internetes sajtótermék és hírügynökség esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő öt napon belül a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben, lekérhető médiaszolgáltatás esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő nyolc napon belül a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben, más időszaki lap esetében az igény kézhezvételétől számított nyolc napot követően a legközelebbi számban a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben, lineáris médiaszolgáltatás esetében pedig ugyancsak nyolc napon belül, a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és azzal azonos napszakban kell közölni

A személyiségi jogok védelmén túl a sajtóhelyreigazítás intézménye a valósághű tájékoztatás, a sajtó hitelének fenntartását, biztosítását is szolgálja.

A polgári pert a sajtószerv (újság, televízió, rádió) ellen kell megindítani.

Speciális jellemzői:

-Jóhírnév megsértésének elkövetési magatartásától annyiban különbözik, hogy itt a jogsérelem megvalósulása vélelmezett. Míg egy általános jóhírnév megsértése miatt indult eljárásban a bíróság azt is vizsgálja, hogy a közlés alkalmas-e a személy társadalmi értékelésének hátrányos befolyásolására, addig a sajtóhelyreigazítás során ezt nem vizsgálják, csak azt, hogy a tények megfeleltek-e a valóságnak vagy sem.

-Gyorsabb, hatékonyabb reagálás a jogsértésre, mint az általános jóhírnév védelem alapján – ezt szolgálják a rövid határidők- -Objektív alapú védelmet nyújt, nem függ a sajtószerv vétkességétől – objektív felelősség

- Bizonyítási teher megfordul. Annak bizonyítása, hogy a közölt tény valós a sajtószervet terheli

- Párhuzamos igényérvényesítés lehetősége – való tények közlésének kikényszerítése mellett párhuzamos polgári eljárásban akár kártérítés is kérhető

- Kötelezettje a sajtószerv, akkor is ha hűen közli más személy tényállítását, nyilatkozatát vagy átveszi más szerv közleményét (sajtó-helyreigazítás rendeltetése: érvényesüljön valósághű tájékoztatás, sajtó hitelének megőrzése, a közleménnyel érintett személy reális társadalmi értékelésének biztosítása) Ezért függetlenül attól közölni kell a helyreigazítást, hogy idegen forrásból származik.

Schmidt Mária - Magyar Hírlap sajtó-helyreigazítási per

A Nyilvánosság Klub januári tisztújító közgyűléséről a 2000. január 17-én megjelent számában, "Bírálta a közszolgálati médiát a Nyilvánosság Klub" címmel tudósítást közölt a Magyar Hírlap című országos napilap. A cikk részletesen beszámolt Vásárhelyi Mária médiakutatónak a Magyar Televízió helyzetéről szóló, kritikus előadásáról. A cikk idézte Vásárhelyi Máriát, amikor a következőket írta: "Példaként említette, hogy tévések beszámolója szerint Schmidt Mária, Orbán Viktor tanácsadója rendszeresen egyeztetett szerkesztőkkel a híradó tartalmáról.”

A felperes keresetében olyan tartalmú helyreigazítás közlésére kérte kötelezni az alperest, amelyből kitűnik: valótlanul híresztelték róla, hogy a TV-Híradó tartalmát rendszeresen egyeztette volna a szerkesztőkkel.

A bíróság számára nyilvánvaló volt, hogy a konkrét esetben az objektív felelősség következetes alkalmazása sajátos helyzetet hozhat létre, hiszen a sajtószervnek hitelesen kell beszámolnia egy-egy fontosabb közéleti megnyilatkozásról, viszont az újságíró nincs mindig abban a helyzetben, hogy az elmondottak valóságtartalmát ellenőrizze. A bíróság elismerte, hogy különösen politikai, közéleti tartalmú megnyilatkozások esetében életszerű lehet az az álláspont, miszerint a sajtószerv csak a közlés pontosságáért legyen felelős.

A hatályos jogszabályok szerint ugyanakkor a sajtószerv a mástól származó értesülés továbbadásáért (híresztelésért) is, a híresztelt tények valóságáért is objektív felelősséggel tartozik.

A perben Vásárhelyi Mária egy ténylegesen létező vélekedést, véleményt közölt a Nyilvánosság Klub tisztújító közgyűlésével, ezt a bíróság is véleményként, politikai tartalmú értékítéletként kezelte, ezért a felperes helyreigazításra irányuló keresetét elutasította.

A bíróság ítéletében hivatkozott az Alkotmánybíróság 36/1994. számú határozatára, amely kimondja, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog olyan kiemelt fontosságú alkotmányos alapjog, amely csak kivételesen indokolt esetben korlátozható. A jogi védelem megilleti az esetlegesen meghökkentően, szélsőségesen megfogalmazott vélekedéseket is. Különböző jogok ütközése esetén ezen alapjognak a demokratikus társadalmakban játszott fontos szerepe miatt csak igen ritkán kell "engednie". Politikai közszereplők kritizálhatósága közéleti-politikai tevékenységük kapcsán szinte korlátlan. A jelen esetben a felperes egyértelműen politikai közszereplőnek minősül. A véleménynyilvánítás jogi védelme független a kifejtett álláspont érték- és valóságtartalmától. Ez azt is jelenti, hogy amennyiben a bíróság egy kitételt véleményként értékel, nem vizsgálhatja annak érték- és valóságtartalmát, mert ez nem a feladata.

A Fővárosi Bíróság - az elsőfokú ítéletet helybenhagyó - jogerős ítéletének szóbeli indokolásában kimondta, hogy a sajtószervnek ugyan objektív a felelőssége, de nem korlátlan. Tehát a sajtó csak az idézés korrektségéért felelős, de nem köteles bizonyítani az idézett kijelentés valódiságát, mert a sajtó feladata nem a bizonyítás, hanem a különböző álláspontok korrekt közlése.

A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati kérelem során - tárgyaláson kívül - a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét megváltoztatva az alperest sajtó-helyreigazítás közzétételére kötelezte. Az ítélet indoklása szerint az alperes a felperes személyére vonatkozóan olyan tényt közölt, amelynek valóságát a felperes tagadta, és az alperes az elsőfokú bíróság előtt bizonyítani nem tudta.

Fiúk a bányában

Az Élet és Irodalom című hetilap jelentetett meg Fiúk a bányában címmel 1999 augusztusában. A tényfeltáró újságírás módszereivel készült riport a vezető kormánypárt és prominens képviselői, köztük mindenekelőtt a miniszterelnök és családja pénzügyeinek próbált meg utánajárni.Az érintettek – anélkül, hogy a cikk főbb állításai kapcsán jogi eljárást kezdeményeztek volna – két, viszonylag lényegtelennek tűnő megfogalmazás miatt két külön sajtó-helyreigazítási pert indítottak a lap ellen.

„Fidesz-vállalkozások”, „Fidesz-cégek”, valamint a „Fidesz több vállalkozása” meghatározással jelöltek olyan cégeket, amelyek bár nem vitatottan a párt egyes vezető személyiségeihez kötődnek, tulajdonjogi értelemben csak egyikük volt valóban a párt vállalkozása

A szerzők utaltak egy 1993-ban tartott Fidesz pártrendezvényen kialakult és „a mai napig is fennálló” vélekedésre, mely szerint „a Fidesz jelenlegi vezetőinek anyagi jólétét a székházakból származó pénzek alapozták meg.”

I. fok – kérelmet elfogadta, II. fok elutasítottaLB – elfogadta, a bíróság szerint nem vélemény és értékítélet, hanem tényállítás,melynek forrásaként jelenik meg egyes meg nem nevezett párttagok vélekedése

Magyar Nemzet

A kormányváltás (2002) óta 95 per indult a napilap ellen. 76 sajtó-helyreigazításra irányult, 19 felperes pedig személyhez fűződő jogainak megsértése miatt kártérítési pert indított.

2001-ben 161 sajtópert kezdeményeztek Budapesten, ezek közül csak hétben (4 százalék) volt alperes a Magyar Nemzet. A kormányváltás évében, 2002-ben 151 fővárosi sajtóperből 39 (26 százalék) indult a lap ellen, az idén október 28-ig iktatott 189 beadványból pedig 56-ban (30 százalék) alperesek Liszkayék.

Összehasonlítás-képen: a három "baloldali" napilap ellen 2002-ben összesen 32, 2003-ban 38 sajtóper indult.

A vizsgált 82 perből 15-öt (18 százalék) jogerősen az újság nyert meg. A 15-ből hét keresetet formai okok (elkésettség, kereshetőség hiánya, hiánypótlás elmulasztása) miatt, érdemi vizsgálat nélkül utasítottak el, nyolc esetben a keresetet a bíróság az eljárás során nem találta megalapozottnak. A többi 67 perből a lapot 43 esetben első fokon, 24-ben pedig - legalább egy állítása miatt - másodfokon, jogerősen helyreigazításra kötelezték.

Újabb trófeával bővült a Magyar Nemzet helyreigazításainak tekintélyes kollekciója. Ezúttal Radnóti Sándor nyert pert a Fidesz-közeli lap ellen.

A Széchenyi-díjas irodalomtörténész, esztéta a Magyar Nemzet „filozófusbotránnyal” kapcsolatos cikksorozatával összefüggésben perelte be az újságot. A sajtóperben a Fővárosi Bíróság helyreigazításra kötelezte a Magyar Nemzetet, helyt adva Radnóti Sándor követelésének.A Magyar Nemzet hetekkel ezelőtt – 2011. január 8-ától – cikksorozatot indított a „liberális filozófusok” lejáratására, egyebek mellett azzal vádolván őket, hogy „talicskában tolták haza” a pályázati pénzeket az előző kormányzat idején. Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos pedig feljelentést tett az általa is „gyanúsnak” vélt pályázatok miatt. A Magyar Nemzet írásaiban Radnóti Sándort is megnevezte az ügy kapcsán.Az irodalomtörténész, esztéta a Magyar Nemzet cikksorozata kapcsán indított sajtópert a mai napon megnyerte első fokon.A Fővárosi Bíróság ítélete úgy fogalmaz: „A Magyar Nemzet valótlanul állította, hogy Radnóti Sándor több más filozófussal együtt olyan filozófusi kört alkotna, amely hat, a pályázat kiírásának meg nem felelő pályamunkával közel félmilliárd forinthoz jutott hozzá a Gyurcsány-kormány idején az NKTH által kiírt pályázatokon”.Az elsőfokú bíróság ítélete szerint nem történt szabálytalanság azon pályázat megvalósítása során, amelyben Radnóti Sándor részt vett, és „a pályázat elfogadását utólag sem minősítette a vizsgálat szakmailag hibás döntésnek”.