Baál kultusza a római Dáciában

Írányító tanár: Dr. Bajusz István

Babes-Bolyai Tudományegyetem

Történelem és Filozófi Kar

Egyetemi adjunktus

Készítette: Boda Imola

Babes-Bolyai Tudományegyetem

Történelem és Filozófia Kar

Régészet szak, II év

Kolozsvár, 2009

2

Rövid bevezető

A történelem sok olyan dolgot tartalmaz, melyeket nem mindig tudunk

megmagyarázni. Tanulmányomban egy ilyen helyzetet vizsgálok, mely egy témakörré

csoportosulnak: a hit. Ha az ókori emberek életképét akarjuk vizsgálni, tanulmányozni,

elengedhetetlenűl abból a tényből kell kiindulnunk, hogy a hétköznapjaikat a vallás határozza

meg. Minden emberi cselekedetnek egy felsőbb természetfeletti hatalmat tulajdonítanak.

Félelemben élnek, de tudják, de hiszik, hogy minden az istenek kezébe van, s beletörődést,

elfogadást nyernek.

E tanulmány a palmyr népek hitvilági,- szertartási,- különböző ritusok, titkos

szeretartások köré csoportosul. Célom az volt, hogy megtudjam, hogy a palmyr népek

Porolissumon, milyen mértékbe vették át más népek szokásait, isteneit, ezek atributumait, a

vallási szertartásokat azaz, hogy milyen mértékbe ment végbe a szinkretizmus e római

városban. A porolissumi régészeti leletek tanulmányozásához elengedhetetlenűl fontosnak

tartottam, hogy először betekíntést nyerjek arról a városról, ahonnan a palmyr katonák, s ezek

családjuk Dáciába érkeztek: ez a város Palmyra.

Mindkét várost párhuzamosan vizsgáltam, különböző témákra lebontva, hogy jobban

kiemeljem, melyek azok a tardicionális szokások, melyek a palmyraiak rendelkeztek, s

melyek azok, melyeket az itt létük során (Porolissumon) vették át a rómaiaktól.

Palmyr városának népe Baál-t tisztelte, mely nem csupán Palmyra legfőbb istene, hanem a

legelterjetebb is egyben az egész tartományban.

Baál kultuszának vizsgálata a római Dáciában tulajdonképpen négy várost ölel fel,

ahol palmyr csapatok állomásoztak: Apulum, Ulpia Traiana Sarmisegetusa, Tibiscum,

Porolissum. Ez utóbbi kettő a palmyr csapatok igen jelentős székhelyeként ismert.

Tanulmányom csupán egyetlen római városra tér ki, s ez pedig Porolissum.

Palmyrában és Porolissumon élő palmyr népek tanulmányozása után, egy átfogó képet

szeretnék nyújtani e nép szokásairól, hitvilágáról, tulajdonképpen arról, ahogy élték napjaikat,

s ami befolyásolta, meghatározta életüket.

3

Vallás és művészet

Az ókori hitvilág tanulmányozásában, minden ezt kutató régész, történész számára

egyre világosabbá válik a vallás és a művészet közötti kapcsolat. Itt azonban felmerűl az a

kérdés, hogy tulajdonképpen milyen kapcsolatrendszeről is beszélünk. A művészet az, ami alá

van rendelve a vallásnak? A művészet az, ami közvetett kapcsolatba a vallástól függ? Vagy

esetleg épp fordítva? Ezek a kérdések foglalkoztattak e témakörön belül, s amelyekre

szeretnék válaszokat adni.

E. Faure erre nézve a következőket mondja: „nem a vallás teremti meg a művészetet, hanem

pont ellenkezőleg; a művészet az, ami megteremti a vallást, felépítí, s dicsőséges öltözetbe az

ember elé helyezi”.1 Teljesen igaz, hogy a művészet hozzá járul a valláshoz, közelebb hozza

az embereket a különböző ábrázolásokon keresztül (amit később észre is vehetünk), de akkor

itt az a kérdés merűl fel, hogy művészet nélkül nem lenne vallás? Hát ez a tézis egy kicsit

túlozva van, hiszen a hitvilág nem a művészet által született, hanem az emberek saját maguk

szükségére teremtették meg a saját vallásukat.

A vallás egy tág fogalom, amelyből a művészet nincs kizárva, sőt minteg

segítőeszközként jelenik meg az ember és az istenek között. Ugyan miért is segítőeszköz? A

vallás tanulmányozásába először is abból a tényből kell kiindulnunk, hogy az elengedhetetlen

faktor itt az ember, aki „megteremti” a maga vallását, s mégis vallás az, ami meghatározza a

hétköznapi ember életét. Az emberek azok, akik megalkotják a saját isteneiket, akiket tisztelni

akarnak, s mégis ők azok, akik félnek töllük, félnek a haragjaiktól, s igyekeznek mindent ugy

tenni, ahogy a pap kultuszai parancsolják az isteni jelek által.

A félelem egy hétköznapi érzés volt. Lucretius emlití meg, hogy az emberek sietnek áldozatot

hozni, amint félelembe érzik magukat, ha bizonytalanság fogja el őket. Olykor maguk az

istenek kérik a tradicionális rítusok betöltését. Herodotosz azon a véleményen van, hogy a

földön minden egy előzetes terv szerint történik, s melynek célja rejtve van az emberek előtt.

Az istenek szemébe minden emberi cselekedet meg van ítélve.2 Ezért az emberek e tervnek

kell alá vessék magukat, elfogadván, hogy minden cselekedet az istenek akaratának felel meg,

melynek nem szabad ellenállni, különben az isteni haragot zúdítaná fejére, melyet emberi erő

természeténél fogva nem tudná elviselni. Az ókori ember tudja, hogy nem állhat ellen az

isteni hatalomnak, ennek akaratának. Az isteneket első szám, harmadik személyébe szólítják 1 Mihail Bărbulescu: Interferenţe spirituale in Dacia Romană. Presa Universitara Clujeana, Cluj-Napoca, 1984, p. 122. 2 Emil Condurachi: Curs de istorie a orientului antic. Topografia Universităţii din Bucuresti, Bucuresti, 1980, p. 21.

4

meg, mind aki meghallgatja a neki intézet imádságokat, fohászokat. Az istenek gondoskodása

(melyet ők maguk kikövetelnek) mint az evés, ivás hétköznapi műveletnek számított, melyet a

kultusz papjai sacerdo-tok végeztek.

A művészeti alkotások a különböző érzelmi kifejezések megnyilvánulási formája azaz, hogy

milyen érzelmeket táplálnak az istenek a hétköznapi emberben. Van-e ilyenkor valamilyen

jellegű kapcsolat a vallási üzenet és csodás, esztétikus formában megjelenő istenség között? A

megszentelés által képek értékeket kapnak. Ily módon a nem „gyönyörű” esztétikus művek is

értékekkel vannak felruházva. Az ókorban élő emberek meg vannak győződve arról, hogy egy

fentről való inditás által a kijelölt személy megfelelően alkotja meg a művét attól eltekintve,

hogy esztétikai szempontból az éppen ábrázolt isten visszakapja-e az arcmását az alkotas

befejezése után.

Gh. Clera írja, hogy a legtökéletesebb, s leggazdagabb kép előnybe, privilégiumba részesül,

főleg ha az ábrázoláson, épp eg fiatal, szép istennő jelenik meg. Az ilyen alkotások nagy

mértékbe befolyásolják nem feltétlenűl a hitet, hanem az emberi érzésnek egy másik

formáját.3 E. Faure hozzáteszi, hogy azok a szép, esztétikai ábrázolások, melyeken az

istennők mesztelenűl jelennek meg, azok valójában a Nőt jelenitík meg. Határozottan kifejti,

hogy a legmagasabb, fenköltebb érzés nem egyenlő, s nem fér össze a legtisztább hitű érzési

kifejezéssel a nép részéről.4 Pliniu- tól olvashatjuk, hogy Praxitele által formált Aphrodité

szobra, mely Cnidos templomába található még távolról sem vallási érzületet keltet az

emberek körébe, sokkal inkább az erotika elindulás útjám ált. ( 2: 1 ábra ) Ezért is sok kutató

azon a véleményen van, hogy az antikvitásban csak részlegesen mondhatjuk, hogy a vallás az

emberek számára mindig szem előtt tartotta az esztétikai szükségleteket, csupá a hitvilági

életben. Valójában ezeket az esztétikai szükségleteket, az ókori ember jól a saját hasznára

tudta fordítani a vallás keretén belül.

A képek álatl az istenek megtisztelve érzik magukat, ám nem kell elfelejtenünk, hogy ők

azok, akik az ihletést adták a művész kezébe. Egy egész életkört ábrázol e példa, mely minden

ugyan oda kerül vissza ahonnan elindult. A hétkönapi ember mindezeket nagyon jól tudja,

hiszen saját maga alkotása, melyet mégis egy felsőbb hatalom kezébe helyez, mégis belemegy

úgymond ebbe a „játékba” mely saját maga készített elő. Mindez azt bizonyítja, hogy

szükségük volt erre, szükségük volt, hogy hidjenek, s a halálon tuli élet, vagy halál is ebből a

szükségletből születik meg. Hogy létezik valami a halálon túl, s az érett gyümölcsött az hozza

3 Mihail Bărbulescu: Interferenţe spirituale in Dacia Romană. Presa Universită Clujeană, Cluj-Napoca, 1984. p. 138. 4 Ibidem.

5

meg, ahogyan visszonyulnak az isteneikhez. Az emberek sokszor tudatlanok, tehetlenek a

természet erőivel, védtelenk az állatokkal szemben.

Amint láthatuk a művészet nem kizárólag a vallásért született meg (s vallás sem a

művészetért), csupán részben függ tőle, inkább részben egészítí ki. Nem a művészet

teremtette meg a vallást, csupán részben felhasználta, hogy különböző emberi érzéseket

keltsen fel. Egyfelől egymásra vannak utalva, de másfelől két különböző úton járnak; az

emberi érzés kötti össze őket, s ugyanakkor az érzések milyensége is választja el egymástól.

Egy dolog ami biztos: az ókori ember életébe mint a vallás, mint a művészet jelen volt, s

hatással birt ezek érzéseire.

6

A mítoszok világa – Baál „útja”

Egy olyan vallásban, ahonnan hiányzik a dogma, s a szent könyvek, a hitet a

mítoszokban, s a különböző szertartásokba kell keresnünk.

Az istenek és istennők, s a róluk szóló mítoszok a világ minden táján, minden nép

képzeletébe megszületik, ahol az emberek kisebb-nagyobbtörzsekbe szerveződve léte

fentartásáért küzdött, s e küzdelem sorrán kisérletet tett arra, hogy a termézet erőit a maga

szolgálatára kényszerítse.

A különböző népeknél a mítoszok egyezését a bennük tűkröződő természeti, vagy társadalmi

valóság azonoságga magyarázza. Magától értetődő, hogy a természeti valóság az, amit a

mítosz kifejez.

Minden nép a saját mítoszában élt, s hit. Olykor még ezeket át is alakította tetszése szerint, sőt

ki is bővitette, úgymond még egy lépcsőfokkal fentébb emelte ama nagy magaslathoz a saját

istene hatalmaságát, melyhez fogható nincs.

A vallási és mitológiai ismeretség az, ami irányítja cselekedeteikt az istenek felé. Egy

olyan világba éltek, melyben a mítosz, a vallási rítus, babonás cselekmény jelen volt, s

meghatározta életvitelűket. Tulajdonképpen saját maguk által teremtett hitvilágról van szó.

Nagyon keveset tudunk a tanulás, általános tudás átadásáról. Tulajdonképpen a

hétköznapi ember számára ez nem is létfontosgú. Régészeti leletek arra mutatnak rá, hogy a

katonák önkéntesen tanulták meg a római abc-t, ahogy számolni is. Magasabb funkciót

betöltő vezető olykor még a szolgáját is kötelezte, hogy minimális átlagos műveltséggel

rendelkezzen, hogy különböző szolgálatokba befoghassa. Olykor az ilyen szolgák szebben

írtak, mint uraik. Sokszor meg lehet különböztetni egy katona és egy scribus írását, mivel az

utóbbi érthető módon, és szebben foglalta egybe az adott szöveget. A hétköznapi emberek

sorába sorába ez a hajlam már nem volt meg. A tudás apáról fiurra terjdt át.

A mítoszok minden gyerek figyelmét felkelti, s nem kizárt, hogy a szülők messeszerűn

mondták el germekeiknek az istenűk történetét, hatalmaságait, olykor félelmet kelltve bennük,

ami az istenek tiszteletére vezetné őket.

Amint már az előző fejezetekben is említettem a palmyr népek legfőbb istene Baál

volt. ( 3: 1 ábra ). Baál mítosza a felemelkedés lehetőségét, a rossz feletti győzedelmet, a

bőséges évek megvalósítását öleli fel.

7

A kánaáni mitológia szerint Baál „útja” távolról sem könnyű de szükséges.5 A Panteon

főnökje a leghatalmassabb isten, aki az istenek és az emberek atya egyidőben: Ő ( első szám,

harmadik szeméyként jelenik meg), kinek két felesége van: Aşert és Anat, ám Baál mindketőtt

elveszi apjától. Ez egy felsőbb lépcsőfokra való haladást jelentet, mely nem épp tiszetséges

módon történt. Baál és társai megtámdják Ő-t , a palotájában megkötözik, s kényszerítík, hogy

menjen a világ közepére. Ő sír és kéri a tengerek segítségét (az ókorban, amint a mítoszból is

kiderűl a világ vége, s ezen tuli életet egy folyó, tenger határolt). Yam, a tenger istene ezt ezt

meghallja, enyhití szomját, minnekután az aküldeése jutott neki, hogy meg kell küzdjön

Baállal. Baál legyőzi, s ennek fényében a többi istenek egy palotát építnek a dicsőségére. A

palota befejezése után tudja, hogy meg kell küzdjön Mot-tal, a halál istenével. Mot a tudatára

adja, hogy miután megölte Yam-ot itt az ideje, hogy ő is leszáljon asötétség birodalmába. Itt

összes erejét elveszítette, s elsődleges formályába jelenik meg: bika. Anat elmelyen, hogy

megkeresse férje, s testvére holttestét. Miután megtalálta a válára veszi s elindul vele észak

felé. Az ún. „temetkezési banketre” 10-esével öli meg az áldozatnak szánt állatokat, miután

elindul, hogy megöllje férje gyilkosát. Hét év után Baál és Mot újra megküzdenek egymással.

Ekkor Mot a halál istene az aki veszit, s aláveti magát Baál akaratának elismervén

fenhatóságát az Ég és a Föld felett, Yam továbbra is a tenger istene lehet, s Mot a halál isten.

A hét év a mitológiában a hét bőséges évet (ha Baál kerül ki győztesen a küzdelem során),

vagy pedig a szárazság éveit (abban az esteben, ha Mot megöli Baált) szimbolizálják.

Baál ezáltal az istenek királya lett, s a 14. században kultusza eltejedt Egyiptom földjén is, s

az egész területen. ( 3: 2 ábra ).

A mítoszok az emberek alkotása révén jött létre, mely egyértelmű szükségszerűségre

utal. A mítosz az, ami meghatározza a hitvilágukat, s amelyhez visszonyítva élik a

mindennapjaikat.

5 Mircea Eliade: Istoria credinţelor şi ideilor religioase. Editura Univers Enciclopedic. Bucuresti, 2003.

8

Szinkretizmus meghatározása

A szinkretízmus tanulmányozásában két folyamatot kell megkülönböztetnünk:

assziciációs, és asszimilációs szinkretizmus.6

A szinkretizmus egy adott területen több kultuszok, több trdicionális jelenlétét feltételezi.

A szinkretizmus egy olyan folyamat, mely sorrán egy np kiegészítí saját istene

kultuszát, saját szokását látván a környező népek hivilágát.

Legfőbb római isten Iuppiter, mindenhol imádva, tisztelve volt, ahol a római hatalom terett

hódítot. Porolissumon a Dolichenus jelzővel jelenik meg (Baál Doliche-Commagena-

városból, szinkretizálva a római istennel, Iuppiterrel), mintegy asszociációs eredményként egy

Syria provinciában lévő Baál istennel7, mely legelterjetebb volt a katonák körébe.

A hagyományos vallási integrációra való törekvés ahozz vezetet, hogy a népek a saját

isteneiket összehasonlítsák a környezetükbe lévő azonos istenekkel.8

6 Sorin Nemeti: Sincretismul ín Dacia Romană. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2005. 7 Acta Musei Porolissensis. Cap. VIII. Muzeul de istorie si arta Zalău. Zaláu 1977. p. 211-218. 8 Sorin Nemeti: Sincretismul ín Dacia Romană. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2005. p. 80.

9

Keleti kultuszok

Ovidiu Ţentea e téma elindulásában felteszi azt a kérdést, hogy valóban itt voltak a

szír, palmyr katonák, melyek által megjelenhetet a keleti vallás, a keleti kultusz a Dácia

Privinciában?9 (amint már a bevezető fejezetben is érintettem csupán négy római városról

beszélhetünk a Dáciai provinciában, ahol a szír, s palmyr csapatok állomásoztak, s ezek:

Apulum, Ulpia Traian Sarmisegetusa, Tibiscum, s persze Porolissum)

A keleti kultuszok eg gyorsabb folymatba tejednek, mint bármelyik más kultusz. D.

Daicoviciu megfigyeli, hogy azok, akik a keleti istenségeknek hódolnak, nem feltétlenűl kelei

népek10, s nem is feltétlenűl (de ez már ritkábban fordul elő) a keleti népek által került e

terűletre.

Ugyan vajon miért ez a nagy siker Dáciába? A keleti kultuszok, mi okból leltek itt biztos

talajra? A nagy ceremóniák megrendezése, a titkos szertartások mindenki figyelmét felkelti, s

olyan vallási átéléseket nyújtanak, melyekt a tradicionális római kultuszok elvetnek.

Azt a tényt sem kell elfelejtenünk, hogy Dácia a vallások terén legszabadabb terűletkét tartják

számon: mindenki szabadon gyakorolhata vallását, amikor, s ahogyan a nép akarta, s ahogyan

az istenek megkívánták.

A legelterjetebb isten Dáciában Iupiter volt, legtöbbször Iuppiter Optimus Maximus

néven (min Olympos első istene) találhatunk felíratokata provincián belül különböző

terűleteken.

Doliche városában imádott isten, a teljes birodalman belűl elterjedt volt, elsősorban a katonák

körében Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus néven. Először a villám istene, aztán az

erőség és a harc, s végűl mindezek erények elvezettek oda, hogy ő lett a katonák istene.

Elsősorban kereskedők és katonák révén terjedt el a birodalom különböző részein.11

9 Ovidiu Ţentea: p. 166. 10 Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2007. p. 369. 11 Ibidem, p. 369-370.

10

Palmyra és Porolissum földrajzi fekvése, történelmi háttere, s az „összekötő

kapocs”

A világ 10 elfeledett városa közül ott ál mendegy ötödik helyen Palmyra (Szíria): a

„sivatag menyasszonya”.

Palmyra az ókorban a központi Szíria egyik kisvárosa volt. A szír sivatag és a karaván utak,

Damaszkus (215 km) és eufrátesz (120 km) között feküdt. A „sivatag menyasszonyaként”

nevezett város fontos karavánmegálló volt a sivatag miatt, ezért rengeteg kereskedő

megfordult a városban. A legkorábbi dokumentumban a város neve Tadmor volt (olvasható

egy babilóni táblán). Az első század közepén Palmyra egy gazdag és elegáns város volt. ( 6: 1

ábra )

Tadmort a héber Biblia is megemlítí (Krónikák második könyve 8:4) egy sivatagi városként,

melyet Salamon király fia, Dávid építtetett.

Fontos kereskedelmi útvonallá vált terűleti fekvésének köszönhetően: Perzsia, India, Kína és a

Római Birodalom kereskedői fordultak meg itt.

Caracalla, római császár, colonia rangjává emeli fel a várost. A colonia címet a palmyraiak

aligha sokra tartották.

Palmyra a Római Birodalom tartománya lesz. Mivel sivatag választotta el mind Szíriától,

mind a parthus birodalomtól meglehetősen függetlennek érezte magát mindkétt állammal

szemben, s ezért igencsak jelentős önállósággal rendelkezett. Íly módon a rómaiak

célírányosnak tartották, ha a város autonómiáját nem tapossák el teljesen,12 s így a központi

hatalom kénytelen volt tekintettel lenni a helyi törvényekre és szokásokra.

A szíriai városok közigazgatási közigazgatái szervezetét csak a felíratok alapján ismerhetjük,

s azok pedig csak részleges, esetleges anyagot szolgáltatnak. Ezekből az anyagokból arra

lehet következtetni, hogy Szíría városaiban ugyanazok a magisztraturák voltak, mint a többi

keleti provinciákban. ( 6: 2 ábra ).

A „becsvágyó” Zenóbia függetlenítení akarta Palmyrát Rómától, sőt uralmát Egyiptomra is

kiterjeszteni. Önállósította magát, gyermekét imperatorori cimmel ruházta fel, és

meghódította a római közel – kelet terűleténk nagyobb arányát, Egyiptom egy részét is

beleértve.13

12 A. B. Ranovics: A Római Birodalom Keleti Tartományai. Akadémiai Kiadó, Budapest 1956. p. 180-199. 13 Kazimierz Michelowski: Palmyra. Korvin Kiadó, Budapest, 1986. p. 8.

11

Északon a Boszporusig jutottak a palmyrai hadak. Miután hatalmát bíztosítototta, Aurelianus

császár 272-ben ellencsapást indított, és még abban az évben leverte a várost, s így

elkezdődött az elnéptelenedés útja Palmyrában.

A város romjait 1616-1621 között fedezte fel Pietro della Valle, olasz utazó.14

A címben megfogalmazó összekötő kapocs a két telepűlés között természetesen a

palmyr népek. Ez a népcsoport sémiták voltak, nyelvűk a sémi nyelvhez tartozó arameus

egyik nyelvjárása, rokon a szír nyelvvel. Porolissumon a palmyrok temetkezési síremlékei

latin elíratokat tartalmaz, kevés benne a palmyr szöveg. Ez magyarázható azzal a ténnyel is,

hogy a latin nyelv volt a hivatalos Dáciában, s nem csupán itt, s talán úgy látták jónak, hogy a

„világ” hivatalos nyelvéhez alkalmaszkodjanak. Ez nem feltétlnűl azt jelenti, hogy lemondtak

volna a nyelvűkről. S ha mégis, akkor az a kérdés tevődne fel, hogy miért pont erről mikor

minden másban igyekeztek minnél jobban hűségesnek maradni szokásaikhoz. Talán a nyelv

nem tartalmazott olyan értékeket mint a XIX-ik század. Hát az bíztos, hogy nem, de akkor az

a kérdésáll fen, hogy milyen értékekket helyeztek bele, esetleg ha helyeztek, s milyn

jelentőséggel bírt a nép számára. Ezek olyan kérdések, melyeket homly fedi. Sokat lehetne

ezekről filozófálgatni, mélyebb forráskutatásokba merűlni, de témámhoz hűen szeretnék itt

megállni, s annál a ténynél maradni, hogy alkalmaszkodásuk révén elfogadták a latin nyelvet,

s valamilyen szinten terett engedtek Porolissumon végbement romanizációnak.

Porolissum (Mojgrád) a mostani Zilah városától kb.20 km-re fekvő római telepűlés

volt. A Meszes kapujánál fekvő város, jól ki uta használni terűleti helyzetét úgy

kereskedelmi, mint stratégiai szempontból is. Régészeti leletekben igen gazdag, de

felíratokban, s különösen azokba, melyek a város adminisztrációjáról szolnak sajnos eléggé

szegényesek.15 ( 8: 3 ábra )

A palmyr katonák Porolissum terűletére érkezésűk idelyét még homály fedi. Hadrianus (117-

138) esetleg, ami kevésbbé valószínűbb Antoninus Pius (138- 161) idelyébe jelentek meg.

Hadrianus a iazigokkal folytatot harc következtében segédcsapatokat hozott Porolissumra,

melyek közül „palmyreni sagittarii” is ott volt „szabálytalan csapatok” formályában ahoz,

hogy egy bíztosabb védelmet nyújtsanak a városnak.16 Ezeket a csapatokat „numeri”-nek

nevezték. Antoninus Pius a béke megőrzése és a jó adminisztráció érdekébe továbbra is hű

maradt Hadrianus külpolitikai programjának.

14 Kazimierz Michelowski: Palmyra. Korvin Kiadó, Budapest, 1986. p. 9. 15 Radu Ardevan: Viaţa municipală ín Dacia Romană. Editura Mirton. Timişoara, 1998. p. 51-52. 16 Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2007. p. 208.

12

Először szír, s aztán palmyr csapatok kerültek Porolissumra. E csapatok külön nemzetként

vannak számon tartva.17 Veterán módjára éltek, közösen szervezkedtek, s saját maguk

dolgoztak, legtöbben mint kereskedők a megélhetsűk fenntartásának érdkében.18 25 évi

katonai szolgálat után megkapták a „civitatis” és a „conubium”, azaz a római

állampolgárságot, s a jogot a legitim házzasságra. Ezáltal a katonák feleségei is elnyerték az

állampolgárságot.19 Nicolae Gudea észreveszi a szír, s palmyr katonák állandóságát

Porolissumon, melyek a katonai szolgálatba, és kereskedelemben játszottak fontos szerepet.20

A Numerus Palmyrenorus létrejöttét nem tudjuk pontosan. Lehetséges, hogy a „palmyrenii

sagittarii ex syria” Hadrianus alatt megjelenő szabálytalan segédcsapatokból keletkezett. I. I.

Russu véleménye szerint Antoninus Pius alatt jött létre.21 Amint már fentébb is említettem

Antoninus Pius a béke megőrzésére törekedett, elsődleges feladata a város megszilárdítása

volt. Ily formában nem kizásrt, hogy a szabálytalan segédcsapatokak reguláris csapatokká

formált. Palmyrenorum Porolissensium, egy késői alakulat (előzetesen ismert

Thesszalonikában egy görög felíraton), mely vagy maga Porolissumon, vagy pedig Dácia

Porolissensis környékén található.22 A Numerus Palmyrenorum Porolissensium jelenlétét

Porolissumon 3 felírat igazolja:23

1. az első a Baál templomának felépítéséről van szó, amely Caracalla idelyébe történt

2. val (eriu) Them (us) „decurio minicipii” valószínű egy veterán volt a palmyrai

seregből

3. Herennia Etruscilla császárnőnek felajánlottak egy oltárt a n (umerus) Pal

(myrenorum) Porol (issensium) sag (ittariorim) c (ivium) R (omanorum).

Egy másik régészeti bizonyiték a pecsétek jelenléte akkár NPP (numerus Palmyrenorum

Porolissensium), akkár NP (numerus Palmyrenorum). A meglévő adatokból még nehéz

meghatározni, hogy melyek azok a katonai egységek, melyek álladóan Porolissumon

tartózkodtak, s milyen priódusban. Az biztos, hogy garnizonákban aludtak, s részt vettek

akkár különböző építkezésekben, akkár katonai szolgálatokban, akkár mint önkéntes

kereskedők.24

17 Eduard Nemeth: Palmyrenii si sirienii. Funeraria Daco-Romană. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2003. 18 Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2007. p. 199. 19 Ovidiu Ţentea: p.10. 20 Ibidem, p. 23. 21 Acta Musei Porolissensis. Cap. XIIII. Muzeul de istorie si arta Zalău, Zalău 1989, p.174-175. 22 Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2117. p. 206. 23 Ovidiu Ţentea, p. 132. 24 Acta Musei Porolissensis. Cap. XIIII. Muzeul de istorie si arta Zalău, Zalău 1989, p. 176.

13

Dáciában a katonai diplomák személyes iratok voltak, s ugyanakkor első ranú

dokumentumok, mely a régészek számára elsődleges, s a legbíztosab forrának tekintendő,

mivl az ilyen jellegű dokumnetum a katonák neveit tartalmazza. Amint már említettem

személyes dokumentumok, de amelyek bírói, szociális-gazdassági és politikai fundamentális

jeleggel bírt. Két diploma létezik, mely a palmyr katonák jelenlétét, s fontossági funkcióit

bizonyítja (lásd a katalógusban...).

A segédcsapatok megjelenését Porolissumon, ám az teljes Dáciában is, úgy kell

elképzelnünk, hogy „fogták szép” a családjukat, az összes vagyonukat, a szolgáikat, és

mindenüket amilyük volt. Elhagyván városukat (Palmyra) mai kifejezéssel élve mindenestől

együtt eljöttek Porolissumra.

A hitét, a vallását, a szokását minden egyes palmyr katona magával hozta, ahol itt,

Porolissumon, „elűltette” s tovább fejlesztette, hozzáadván azokat a kultuszokat, melyek az

itteni többé – kevésbbé a hivatalos vallást alkották. Dácia, s ezen belül Porolissum ilyen téren

egy nyitott mező volt.

14

A palmyr istenségek csoportja

Mint már az előző fejezetekben említettem a palmyr népek legfőbb istene Baál volt.

Az I-II században Baál a palmyr háromság élén ált: Baál az ég istene, Iarhibol a napisten, s

Aglibol a hold istene. ( 7: 1 ábra ) Baál elsődleges formája, mint ahogy az a mítoszból is

kiderült bika. Baál görög néven Belus, első a palmyr panteon istenségek közül,

keletkezésének erdete Babilon. A palmyrok legfőbb istennek, az univerzum urának, az ég és

föld megteremtőjének teintik. Zeusszal (görögöknél), de legfőképpen Iuppiterrel (rómaiaknál)

volt azonosítva. A három istenség az ábrázolásokon fiatal istenként jelennek meg, legtöbbször

katonai ruhában és felfegyverkezve vannak.25

Egy görög felírat, mely Ba’ allshamín szentélyéből kerűlt elő, elénk tárja, hogy melyek azok a

szentélyek, melyek a négy törzshöz tartoznak, s ugyanakkor, melyek azok a törzsek is:26

Zeusz szentélye (Ba’ alshamin temploma), „szent kert” (Aglibol és Malakbel temploma, a

felíratok mint „szent testvér”-ként említík), Ares szentélye (az arab Arsu isten temploma) és

Artagatis istennő szentélye. D. Schlumberger azon a véleményen van, hogy ez a négy törzs

az, amely Oalmyra városát megalapította. Lucinda Dirven szerint e négy törzs nem a város

alapító törzse, hanem Neró császár idelyében jött létre mesterségesen, mikor a császár

felosztotta a várost négy negyedre.

A damaszkusi Baál, a héliopolisi Hadadot, a dolichei Baált, a rómaiak tiszteletben részesítik,

mint Iuppiter Damascenus, Iuppiter Héliopolitanus, s Iuppiter Dolichenus néven.

A zsidó Bibliában, az ótestamentumban, Baál a villám istene nevet viseli, mintegy olyan

isten, aki felhőkön kersztűl vándorol.

Baaltis sémi sitennő, Baál felesége, a kánaáni népeknél is tiszteletben részesült, akárcsak Baál

(a Biblia ezt baálványimádásnak nevezzi, s a kánaánitk vallását erkölcsi elhajlásnak tekinti).

Némelyek Baaltist Aphroditénak nevezzik, s azt mondják, hogy szentélyében az Adonis

misztériumait szokták ünnepelni. Plutarchos Izis-el azonosítja Baaltist, ami onnan

mgyarázható, hogy az ő korában az Izis-kultuszt a Baaltiséval összekeverték. Baaltis

névjelentése „úrnőm”, „hölgyem”. Egy önálló istennő lett, az emberek és istenek anyjaként

van elismerve.

Baal Hamon, pun isten, mely rengteg felíraton szerepelt Carthagena-ban. Palmyrában egy

templomot építettek a tiszteletére, a város legmgasabb térségében, s a szeptemberi-októberi

25 Sorin Nemeti: Sincretismul ín Dacia Romană. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2005. p. 171. 26 Ibidem, p. 167

15

hónapokban ünnepségeket rndeztek a tiszteletére.27 A mitológiai Ő egyik formája, mely a

kánaáni panteon legfelsőbb istene.

Dii patrii, az „ősi istenségk” közé tartozik Malagbel, et Bebella Hamon, et Benefal, et

Manavat.28

Malakbel a legnagyobb popularítssal rendlkezett a palmyrok körébn. Keletkezési helye

Babilon, ahonnan kivált Baál. Napistenként tartották számon, imádták és tiszteletbe tartották.

Az egyik műemléken Aglibol és Malakbel kezet fogva vannak megjelenítve, amely ahoz az

értelmezéshez vezetne, hogy a két istenség között valami féle szövetség létezett.29

A palmyr katonák összehasonlítják isteneiket a kollégiáikkal, vonásaikat aláhuzván, s

távol a hazájukól is s dolgok azt bizonyítják, hogy megtartják azt ami „nemzeti”, ami közös a

taljes palmyr népknél.30

27 Silviu Sanie: Cultele orientale ín Dacia Romană. Editura Ştiinţifică si Enţiclopedică, bucuresti, 1981. 28 Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2007. p. 371. 29 Sorin Nemeti: Sincretismul ín Dacia Romană. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2005, p. 172. 30 Ovidiu Ţentea: p. 168-169.

16

A szent helyek

A vallási építészet templomok, s más szent helyek által mutatkoznak meg. Ott, ahol a

vallás határozza meg az ember életét kell léteznie egy templomnak is. A templom fontoságga

abban is megmutatkozik, hogy egy pódiumra van építva, mindenképp magasabb legyen az őt

körülvevő helyiségtől. Ugyan is miért? Ez is azt bizonyítja, hogy a benne lakozó istenség, a

minden felett áll, s mintegy elismerésként, tiszteletből területként is egy magasabb helyet

szántak neki. A templom belseje nem volt megvilágítva, s amennyi fény bekerült, az az

ablakon, s az ajtón keresztül hatolt be, s az is csak reggel, mivel kelet felé volt az ajtó

bejárata.31

Minden egyes nép a templomot egy szent helynek tekintette, egy olyan hely, ahol közvetlen

kapcsolatba kerülnk az istenek világával. A templom jelentősége abban áll, hogy lehetőséget

ad e két világ között való kommunikálására. Ugyanakkor a templom egy találkozási hely, ami

létrejöhet az ég, a öld, s a föld alatti „terűletek” között.

A templom az istenek háza, szent és sérthetetlen, ám az ember szemszögéből ambiciót

eredményez a különböző vallási cselekedetek, s érzések révén.32 Az ember saját magáért teszi

mindezt, minnél „szenvedélyesebb” vallási érzületet szertne átérezni, vagy az istenek kegyébe

szeretne beférkőzni, vagy esetleg mivel félelem uralkodik benne tiszteletét szeretné kifejezni

az istenek felé. Bármi is az oka, az ember mindezt önmagáért teszi.

A templomok nem csupán a fentebb említett jelentőségekben bővölködnek. Rengeteg

ajándékokat, áldozatokat vittek a templomban, mivel az egyedüli hely, mely ezek

megmaradását biztosította. Az áldozathozás egy megszokot szokás, melyet az isteneknek

ajálnak fel, de még gyakoribb volt az istenek és az emberek között, az a tézis, hogy

„ajándékot hoztam ajándék fejében”. Az áldozathozzás legtöbbször egy meghatározott céllal

történik: háború esetén a saját életűk megmaradása céljából, szülés estén az anya és a

gyermek jólétéből, vagy sokszor egy szerelem beteljesűlése, az ilettő személy ugyanolyan

érzelmi visszonyulásának érdekébe hozhatnak áldozatokat.

A templomban tízesével, százasával gyűltek az ajándékok, főleg egy – egy olyan vész estén,

amely az egész nép sorsát érinttte. Miután betelt a templomban az ajándékoknak szentelt hely,

a sacerdo- t testűlet egy szelekciót végzet. A legértékesebb ajándékokat megőrízték a

templomban, a többiek pedig egy előre elrendezett helyre kerűltek, mely a teplom közelébe

31 Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2007. p. 350. 32 Mihail Bărbulescu: Interferenţe spirituale in Dacia Romană. Presa Universită Clujeană, Cluj-Napoca, 1984. p. 105-106.

17

volt, s az isteni birtokhoz tartozott továbbra is. Az ilyen hely egy kisebb kút, esetleg egy

nagyobb gödröcske volt, mely a föld tuladonába állott. Ezek is meg voltak védve attól a

veszéltől, hogy kereskedelmi tátgyávvá válljanak, akkárcsak ami a templom belsejébe maradt

továbbra is. Ily módon nem csupán a templom szent és sérthetetlen, hanem mindaz, ami benne

van, vagy esetleg ami hozzá tartozik.

A templomnak volt egy külön személyzete, akiknek a feladatuk az ajándékok feljegzése, ezek

felügyelése, s vígyázása is az ő hatáskörükba tartozott. Meggyőződésem van afelől, bár

régészeti bizonyítékom nincs, hogy ezek a személyek különböző „megtisztulási”

szertartásokon kellett, hogy részt vegyenek, mégha cupán a templom adminisztratív feladatait

látták el.

Palmyra legmonumentálisabb emléke a Baál-szentély volt, ( 8: 1 ábra ) amely két

részből áll: 205 x 210 m négyzet alakú udvarból, s ennek közepén elhelyeszkedő cellából. Az

ósemita hagyományoknak megefelelően magaslatra épűlt. A szentély udvarába

kapuépítményen, úgynevezet propülaián keresztűl lehetet bejutni. Szőllőindákból álló

gazdag növényi ornamentikájú ( 8: 2 ábra ) kapuzat díszíti. Ez az ornamentika Palmyra

építészeti dekorációjára rendkivűl jellemző. Az északi fülkébe ált a palmyrai sitenház szobra:

Baál, Iarhibol, Aglibol. A déli fülkébe feltételezhetően Baál hordozható szobrát helyezték el,

melyet körmeneteken a szentély körül vittek.33 A templom díszítése a következő képekből

tevődött össze: az egyik domborművön kis tabernaculumot (oltárszekrény, melybe a szent

dolgokat helyezték el) vívő teve és elfátyolozott lepő asszony alakok láthatók; egy másik

relief két parthus ruházatu imádkozó figurát (pikkelyes páncél- állítolag fehér hun törzsek

ruházata 34) és a római páncélt viselő Mlakbel istent, a harmadik pdig a palmyrai istentriászt

ábrázolja.35

Amint látható sok időbe telhetet e templom flépítése, nagyon kölcséges is egyben, s sok

munkát igényel. Ily szempontból mondhatjuk, hogy a palmyr népe áldozathozásre is készen

voltak, hogy egy templomot építsenek, melyet felajálhatják a saját istenűknek ezáltal is

kifejezvén tiszteletűket.

Említve volt, hogy a palmyr katonák Porolissumra való érkezésükkel hozzták

magukkal a családukat, szolgáikat, vagyonukat, de ugyanígy a szokásaikat, a vallási

szertartásokat, a saját isteneiket. Porolissumon nem találtak egy olyan leletet, mely

valamilyen formában Baál ábrázolását adná vissza. Csupán egyetlen tárgyi bizonyiték egy

33 Kazimierz Michelowski: Palmyra. Korvin Kiadó, Budapest, 1986. p. 17-18. 34 Aradi Éva: A hunok Indiábn-a hevtaliták története. Hun-idea kiadó, Budapest 2005. 35 Kazimierz Michelowski: Palmyra. Korvin Kiadó, Budapest, 1986. p. 19-20.

18

felírat. Tudniillik, mikor a palmyrok ide érkeztek csupá Liber Pater leéget templomát találták

(feljegyzések szerint kb. III században véletlenszerűen égett le). A palmyrok Caracalla idején

újraéítették, a saját kölcségeikből, melyet az istenűk tiszeletére ajálottak fel, Baálnak: „pro

salute imperatoris M. Aureli Antonini”, bizonyítja a teplom létezését, s azt, hogy ez a kultusz

hivatalos támogatásban részesült. Régészeti feltárások után a ma már jól ismert Iuppiter

Dolichenus templomáról van szó.36 ( 8: 3 ábra )

Az áldozati oltár általába a kőből készült lépcsők alján alján található.37

A teplom újjáépítésénél Bel a „deus patrius” jelzőt viselte Porolissumon, míg Tibiscum-on az

egyik felíraton a „deus patrius” jelző található. Ezcsak egyet jelenthet, s azt, hogy a palmyír

katonák, s ezek családja az ősi istenekhez fohászkodnak távol a hazájuktól is.38

A templom megallapításához három sacerdo-t jelenlétét igazolja afelirat: két személy

ugyanazon néven- M. Aurelius Flavius (lehetséges, hogy apa és fia), és egy M. Antoninus

Maximus.39

A porolissumi Iuppiter Dolichenus templomából igencsak gazdagon kerűltek elő a

régészeti anyagok. Ţentea megemlítí a tömérdek nyilhegyeket, melyek ajándékként voltak

oda téve ( estleg egy háboru utáni győzelem jeléűl és köszönetül )40. Al. V. Matei a

Porolissum Akták III kiadásában41 az esetleges Izis szobor és fia Horus jelenlété bizonyítja.

Mely Herpocrate – Horus –t igazolné, a kelti részen a belső és a külső fal között találták meg.

A másik bronzszobor Izis. A Nílus folyó felemelkedése időszakába ünnepelték. Tipikus

egyiptomi hajviselet, szépségével alárasztó, gyűlölettet, s fájdalmat súgárzó istennő

(gyászolás időszakát jellképezi). Al.v. matei kifejti, hogy ezek a tárgyak kereskedelem úján

kerűlhettek Porolissumra, s ajándékként volt a Baál templomába téve.

Ezek mellett pénzérmek, s nagyobb edények voltak rituális formába elhelyezve.

36 Silviu Sanie: Cultele orientale ín Dacia Romană. Editura Ştiinţifică si Enţiclopedică, bucuresti, 1981. 37 Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2007. p. 350. 38 Sorin Nemeti: Sincretismul ín Dacia Romană. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2005, p. 171. 39 Ibidem, p. 229. 41Acta Musei Porolissensis. Cap. III. Muzeul de istorie si arta Zalău, Zalău 1979, p. 515-523.

19

A kultusz papjai

A kultusz papjai nem nevezték magukat egyszerűen sacerdotos- nak. Címűk hivatalos

jellegű volt. A felíratokon feltűntették a tisztség hivatalos megnevezéseit is. Egy – egy kisebb

közöség megbizásából gyakorolták a papi funkcióikat, s rátermetségűket nem jogi, vagyoni

alapon határozták meg, hanem a rítus ismerete, a zónoki, vagy jóstehetség megnyilatkozása

eredményeképpen.42

Ahogy a Bibliában is megírva találhatjuk a bálványoknak isteni hatalmat

tulajdonítottak, s a hívők állandóan követelték a jeleket. Az ókori papok biztonsága lénegében

attól függött, hogy milyen ügyesen tudtak csodákat tenni, s nemcsak azért, hogy a nép

igényeit kielégítsék, hanem hogy, féken tartsák az uralkodókat is, akik gyakorta féltékenyek

voltak a paokra, s alig várták, hogy valamilyen ürüggyel magukhoz ragadják az ő hatalmukat

is. Baál istent a főniciaiak és a filiszteusok tisztelték, s a Bibliában több helyen is olvashatunk

arról, hogy papjai mennyire igyekeztek csodákat tenni. Szó esik arról is, hogy milyen

következményekkel járt egy – egy sikertelen kísérlet. Kudarc esetén a papokat rendszerint

tömegesen mészárolták le, így nem csoda, hogy mindent megtettek annak érdekében, hogy

bálványuk látható jeleket adjon.

A legnagyobb babilóni bálványt Baálnak nevezték, s az izráeliták fogága idején az volt a

szokás, hog áldozatként minden este ételt és italt tettek a szobor elé. Aztán a templom kapuit

bezárták, s reggelre az áldozat eltűnt. A bálványnak igencsak jó étvágya volt, mert egy – egy

ékezéskor akkár negyven birkát, s hatvan bort fogyasztott el. A tény, hogy az étel reggelre

eltűnt, bizonyította bálványuk erejét. A módszerűket Dániel próféta leplezte le, aki

kijelentette, hogy Baálnak nincs semmiféle hatalma. A király meg akart bizonyosodni róla,

hogy az áldozatot valóban a bálvány fogyasztja el. Jelen volt az áldozat elhelyezésénél, aztán

lepecsételtette a templom kapuját, hogy éjjel senki se léphessen be. Reggelre az étel ismét

eltűnt, így a király bíztos volt benne, hogy Baálnak valóban hatalma van. Ám az előző

éjszakán Dániel megparancsolta, hogy szórjanak hamut a bálvány köré. A hamuban számtalan

lábnyom látszott, amire Dániel a király figyelmét is felhívta. A vizsgálat kiderítette, hogy a

lábnyomok egy titkos ajtóhoz vezetnek a templom falában, amelyeken át a papok családjukkal

együtt éjszakánként bejártak,a templomba. Minthogy Baálnak legalább 70 papja is volt,

42 Tóth István: Iuppiter Dolichénus –tanulmányok. Budapest, 1976. p. 44.

20

valamennyinek felesége, gyermeke könnyen elfogyaszthatták a hatalmas mennyiségű ételt. A

leleplezés Baál és a paok végét jelentette.43

Palmyrában a Baál szentélyet papi kollégium igazgatta. A papok fejfedőt „modius” -t

viseltek. Ezek gyakran rangjelzésként babérgallyal voltak díszítve. A papok rendezték az

áldozat bemutatása utáni lakomákat. Palmyra minden polgára a legnagyobb

megtiszteltetésnek tartotta, ha a Baál – papok kollégiuma által rendezett lakomákban részt

vehettek.44

Palmyrában székelő római helytartó magas állású személy volt, aki elnöke Zeusz – Bel papjai

által rendezett szent lakomáknak.45

A papok különböző funkciókat láttak el. Közvetítő szerepét töltötték be az istenek és

az emberek között. Céljuk a hívek megnyugtatása, s felhívása az istenek tiszteletére.

Mindenképp arra iparkodtak, hogy megmaradhassanak a funkcióban, s ezért amint láthattuk

mindent megettek.

43 Walter B. Gibson: Csodák könyve. Sport kiadó, Budapest, 1988. 44 Kazimierz Michelowski: Palmyra. Korvin Kiadó, Budapest, 1986. p. 19-20. 45 A. B. Ranovics: A Római Birodalom Keleti Tartományai. Akadémiai Kiadó, Budapest 1956. p. 180-199.

21

A palmyrok temetkezései

A ránk maradt temetkezési műemlékek talán a legértékesebbek, s leghasznosabb

információkt tartalmaz a régész,-ókort kutató történész számára, ugyanis információkat adnak

az ókori hitvilágról (esetünkbe a palmyr népekről), a vallási szertartásokról.

Michelowski három fajta síremléket említt meg, amelyek Palmyrába léteztek. Időrendi

sorrendbe, ahogy Palmyra kezdett felvirágozni úgy fejlődtek a különböző emlékek is.46

Legrégebbi a magas, vagy torony alakú sírok, hellenízmus koráig nyulnak vissza. A tömbök

egyre szabályosabbak lettek, mig Kr. u. I század második felében a római épitészetben

általános opus quadratum má nem vállt. A tornyokban a monumentális bejárat vezet, melyet

óromzat vagy az elhunyt nevét hírdető szemöldöklő koronázott lépcsőkön lehet közeledni. A

falban a cubiculomok ban fekűdtek a halottak. Egy – egy toronyban 400 halott is elfért. A

cubiculomokat többnyire négyesével építették egymás fölé. A halott arcmásával domborművű

lapok zártak le. A sírépítmények jómodú családok bírtokába voltak, s gyakran előfordult,

hogy az elszegényedet családok eladták a sírépítményt.

Föld alatti atriumos ház formáját követő konstrukció, amelyben a sírtornyok egyes emeletein

körben helyezkedbek el a cubiculomok.

Palmyrában leggyakrabban előforduló sírépítményes tipus a T vagy a keresz alaprajzú puha

földalatti sziklákba vájt folyosó. Ezek az ún. hypogaeumok , ahol a föld alatti kamrák mindkét

oldalán egymás fölött sorakoznak a sziklákba vájt cubiculumok. Egyeseket terrakotta lapok

válsztanak el egymástól, s ezeken fekűdtek a halottak.

Porolissumon a temetkezési feliratok latin nyelven történtek átvevén a római modellt,

némelyeken kisebb palmyrai szöveg van (ez már ritkábban fodul ekő).47

A palmyrok egyik temetkezési formája az ún. „temetkezési medálok”48 ezek valamilyen

formában a halott arcmását adják vissza ( 10: 3 ábra), némelykor még az is megtörténhet,

hogy az egész család arcmásait találhatjuk a kőbe véset síremléken ( 10: 5 ábra ). A képken

láthatjuk, már amennyire, visszadják az eredeti külalakot, a palmyr népek kerek arcuak,

göndör, hullámos hajuk lehetet, bajuszt vagy szakált hordhattak, s római stílusú ruházatot

viseltek. ( 10: 4 ábra )

A síremlékeket, melyek Palmyrába találhatók palmyr – latin felíratok kísértek,

46 Kazimierz Michelowski: Palmyra. Korvin Kiadó, Budapest, 1986. p. 10-12. 47 Eduard Nemeth: Palmyrenii si sirienii. Funeraria Daco-Romană. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2003. 48 Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti, 2007. p 356.

22

szokásuk Porolissumon is megmutatkoztak a régészeti feltárások nyomán, megmaradván az

„ősi istenségek” mellett. Mindez azt bizonyítja, hogy a palmyr katonák és ezek családja

konzervatívabbak voltak a kultusz-s hitűk terén mint bármelyik más keleti nép, mely dácia

terűletére kerűlt. Visszatérve a nyelvi kérdéshez, láthatjuk, hogy már Palmyrába is a sírokon

megjelennek a latin felírások, s miutan római tartomány lesz, ott is a latint tették hivatalos

nyelvvé. Csupá arra szerettem volna most kitérni, hogy nyelvi okból nem állíthatjuk, hogy

mennyire volt konzervatívabb vagy sem ez a nép...mindenképp náluk lehet legjobban

kimutatni az ősi, erdeti szokásokat.

23

Összefoglalás

A történelemben minden kérdésre több válasz létezik. Nem tudjuk kategorizálni,

helyes, vagy helytelen katujákba besorolni. Minden a nézőtől, és a vizsgálótol, a kutatotól

függ.

E dolgozat megírásához több kutató véleményét, észrevételét figyelembe vettem

hozzáfűzvén saját meglatásomat a témával kapcsolatosan. Érdeklődési köröm, hogy lássam,

saját magam győződjek meg, miután áttanulmányoztam különböző véleményeket, hogy a

palmyrok valóban hűek maradtak – e szokásaikhoz, saját hitvilágukhoz? Különösen ez okból

kifolyólag tárgyaltam párhuzamosan a két várost (Palmyra és Porolissum), ahol a palmyrok

laktak csaádjukkal együtt. Minden nyom arra mutatot, ahogy az a tanulmányomban is látható,

hogy távol a hazájuktól is megtartják azokat a szertartásokat, azokat a szokásokat, melyek ezt

a népet valójában jellemezték, s nem csupán ez a jellemvonás különbözteti meg őket a többi

népektől , hanem maga az a folyamat, mely sorrán nem mondtak le az addigi tradicionális

szokásaikról. Ez a konzervatív hozáállás az, ami igazán különlegessé teszi őket, a mai kutató

szemébe.

Mindezek folyamatán a palmyr népek a porolissumi életvitelűk sorrárol egy átfogó

képet kutattam több szemszögből megvilágítva, több témát felölelve, hogy minnél biztosabb

következtetést nyerjek.

24

Katalógus

25

Vallás és művészet

Aphrodite szobra, mely vallási érzűlet helyet,

inkább az erotika felé hajlott, az emberek körébe

( 2: 1 ábra)

26

A mítoszok világa- Baál „útja” Baál kései ábrázolásai:

( 3: 1 ábra)

( 3: 2 ábra)

27

Palmyra – Porolissum földrajzi fekvése, történelmi háttere, s az „összekötő kapocs”

Palmyra: 10 elfeledett város egyike- a „sivatag menyeasszonya”

( 6: 1 ábra)

( 6: 2 ábra)

28

Porolissum: a Dácia provincia egyik római városa

( 6: 3 ábra)

29

A palmyrok számára kiadott diploma:

Dipl D V, 29 iunie 120 ( 6: 4 ábra )

Hadrianus Barici Palmyreno

Extrinsecus tabella I Imperator caesar dixí Traiani Parthi-

Ci filius divi Narvae nepos Traianus

Hadrianus augustus pontifex maxi-

Mus tribuniciae potestatis

5. III consul III

Palmyrenis Sagittaris ex Syriaa

Qui sin Dacia Superior sul

Iulio Severo civitatem dedit

Is quarum nemine subscrip-

10. ta, ante diem III kal. Iuliss

Caio Publieio Marcello Consulibus

Lucio Rutilio Propinquo

Barici Male Iiulio Palmyra

15. descriptum et recognitum ex tabula

Aemea quae fixa est Romae in muro

Post templum divi Augusti ad Minervam

Extrinsecus tabella II Luci Attei Atteiani

Marci Iuni Eutychi

Publi Atini Flori

Quinti Fabi Bithi

Luci Pulli Anthi

Tiberi Claudi Erotis

Publi Atini Crescentis

30

Dipl d VI – az első felét Á. Buday találta meg Porolissumon

A második a Zsibon lévő Wesselényi kastély egyik falába ( 6: 5 )

Tab I-II, I extr Palmyrenis Sagittaris es Sy

Ria, quie sunt in Dacia Supe-

riore sub Iulio severo ci-

vitatem dedit iisque-

orum nomina subcripta sunt

ant diem III k d. iuli.

Caio Publicio Marcello cos

Lucio Rutilio Propinquo

Hamasaco Alpatha Palmyr

Descriptum et recognitum ex

Tabula aenea quae fixe est Romae

In muro post † amplum divii

Augusti ad Minervm

Extrinsecus tabella II L. attei Atteiani

M. iuni E utychi

P. Aini Flori

a. Fabi Bithi

L. Pulli Anthi

T. claudi Erotis

P. Atini Crecentis

31

A palmyr istenségek csoportja:

Iarhibol, Bel, Aglibol

( 7: 1 ábra)

32

A szent hely

Palmyra temploma ( 8: 1 ábra )

Palmyra templomának díszítése ( 8: 2 ábra)

33

Porolissum:

Iuppiter Dolichenus temploma ( 8: 3 ábra )

34

A palmyrok temetkezései:

I. I. Russu két sztella tanulmányozását mutatja be ( 10: 1 ábra )

Dis Manubis

Aurelius?... us veteranus ex

Dec...? vixita nos LXXXV, militavit

An....? aur. P asser signifer

? Num P. P. Vix annos XVII, Aelia

? sura vixita anos XVII, Aurelius

Cogn. Viri miles Numeri Palm Porol vixut

An...? Aur. Sabina et Au-

Relius.....us actarius

NPP?....b?....

( 10: 2 ábra )

Egy kislányé, mely esetlegesen palmyr

Dis Manubis

Nomen + cognom. A vixit

Ann....? ad. NICE

? mater....fi LIAE

Beneneri TAE

Ponendum Curavit

35

Temetkezési ábrázolások

Férfi arckép Palmyrába ( 10: 3 ábra )

36

Női arckép Palmyrába ( 10: 4 ábra )

37

Család ábrázolási temetkezési medálja ( 10: 5 ábra )

38

Bibliográfia

1. Acta Musei Porolissensis ( AMP ). Cap I. Muzeul de Istorie si arta Zalău, Zalău,

1977.

2. Ibidem, cap III, 1979.

3. Ibidem, cap VIII, 1984.

4. Ibidem cap XIII, 1989.

5. Acta Musei Napocacensis. CapV, Cluj-Napoca, 1968.

6. Ibidem. Cap VI, 1969.

7. Ibidem. Cap IX, 1972.

8. A. B. Ranovics: A Római Birodalom Keleti Tartományai. Akadémiai Kiadó, 1965.

9. Radu Ardevan: Viaţa municipală ín Dacia Romană. Editura Mirton, Timişosra, 1988.

10. Mihail Bărbulescu: Interferenţe spirituale ín Dacia Romană. Presa Universitară

Clujeană, Cluj – Napoca 1984.

11. Biblia

12. Emil Condurachi: Istoria Romániei, Topografia Universităţii din Bucuresti, Bucuresti

1960.

13. Idem: Curs de istorie orientului antic. Topografia Universităţii din Bucuresti,

Bucuresti, 1980.

14. Diplomele militare din Dacia (IDR ). Editura Academiei Republicii socialiste

Romănia, Bucuresti, 1975.

15. Mircea Eliade: Istoria credinţelor si ideilor religioase. Editura Univers Enciclopedic,

Bucuresti 2003.

16. Funeraria Daco – Romană. Presa Universitară Clujeană, 2003: Palmyrenii si sirienii-

Eduard Nemeth.

17. Walter B. Gibson: csodák könyve, Sport kiadó, Budapest, 1988.

18. Tóth István: Iuppiter Dolichenus tanulmányok. Budapest 1976.

19. Mihail Macrea: Viaţa ín Dacia – Romană. Editura Academiei Romăne, Bucuresti

2007.

20. Pierre Merlat: Iupiter Dolichenus. Presses Universitaires de France 1960.

21. Kazimierz Michelowski: Palmyra. Korvin kiadó, Budapest 1986.

22. Sorin Németi: Sincretimul ín Dacia – Romană. Presa Univrsitară Clujeană, Cluj –

Napoca 2005.

39

23. D. M. Pippidi: Studii de istorie a religiilor antice. Editura Ştiinţifică, Bucuresti 1969.

24. Silviu Sanie: Cultele orientale ín Dacia Romană. Editura Ştiinţifică si Enciclopedică,

Bucuresti 1981.

40

Tartalom

Rövid bevezető.....................................................................................................................2

Vallás és művészet...............................................................................................................3

A mítoszok világa- Baál „útja”............................................................................................6

Szinkretizmus meghatározása..............................................................................................8

Keleti kultuszok...................................................................................................................9

Palmyra – Porolissum földrajzi fekvése, történelmi háttere, s az „összekötő kapocs”......10

A palmyr istenségek csoportja............................................................................................14

A szent hely.........................................................................................................................16

A kultusz papjai...................................................................................................................19

A palmyrok temetkezései....................................................................................................21

Összefoglaló........................................................................................................................23

Katalógus.............................................................................................................................24

Bibliográfia .........................................................................................................................38