a baka józsef szakkollégium hallgatóinak válogatott...
TRANSCRIPT
A BAKA JÓZSEF
SZAKKOLLÉGIUM
HALLGATÓINAK
VÁLOGATOTT
TANULMÁNYAI
2014/2015-ös tanév, tavaszi félév A tanulmányok az NTP-SZKOLL-14-0039 azonosítójú
tehetséggondozási projekt keretében készültek.
Kaposvár 2015.06.20.
1
Tartalomjegyzék
Bareith Tibor: Felszámolások előrejelzésének vizsgálata Csongrád megyei vállalkozások esetén . 2
Borbély Viktor: Malév – Egy légitársaság mélyrepülése ............................................................... 19
Tar Bonita: Parmalat – egy élen járó vállalat bukása és felemelkedése ......................................... 33
Kiss Marianna: Személyiségtípusok viszonya az egyes életkerék területekhez, valamint a
vállalkozói attitűd felmérése .......................................................................................................... 40
Sebők Gábor: A magyar nyugdíjrendszer problémái ..................................................................... 58
Béres Bence: Üzleti etika ............................................................................................................... 71
Csupor Bence: Titkosszolgálat, titkos ügynökök, kémhálozat....................................................... 83
Maul Katalin: A globalizáció eredményezte információterjedés növekedése ............................. 102
Sántosi Péter: A biztonság ............................................................................................................ 108
Tóth Anna: Nemzetbiztonság Magyarországon ........................................................................... 118
2
FELSZÁMOLÁSOK ELŐREJELZÉSÉNEK VIZSGÁLATA CSONGRÁD MEGYEI
VÁLLALKOZÁSOK ESETÉN
Bareith Tibor, pénzügy mester szakos hallgató
Közreműködő oktatók:
Dr. Kövér György, Koroseczné Pavlin Rita
1. Bevezetés
„A felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli
megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek.”1
Napjainkban a felszámolási eljárások száma jelentősen megnövekedett, a növekedést a 2008-ban
kirobbant gazdasági világválság indította hazánkban. Beszédes adat, hogy Magyarországon 2007-
ben a felszámolások száma országosan nem érte el a 10.000-et, 2012-ben ez a száma több, mint
22.000 volt, ami a legmagasabb értéknek számít jelenleg. Az adatok is azt bizonyítják, hogy a
felszámolások előrejelzésére szükség van, akár a banki szektoron kívül is. A felszámolások
előrejelzésére a pénzügyi szektorban feltétlenül szükség van, akkor hajlandóak hitelezni, ha a
hitelezett összeget a kamatokkal együtt a hitelfelvevő vissza tudja fizetni.2 Amennyiben a bank
úgy gondolja, hogy a cég múltbéli beszámolói alapján nem képes eleget tenni fizetési
kötelezettségeinek, úgy a hitelkérelmet megtagadja. A bankok által használt úgynevezett csőd
előrejelzési modellek titkosak, nem hozzáférhetőek. Azt azonban biztosan tudjuk, hogy a pénzügyi
mutatókon illetve statisztikai módszertanon alapulnak, annak ellenére, hogy a nemzetközi
kutatásokban számos alkalommal, az adatbányászati módszerekkel jobb eredményeket értek el. A
1 1991. évi XLIX. törvény, I. fejezet, 1. § 3. bekezdés 2 IMRE 2008
3
szakirodalomban, a legtöbb esetben tőzsdei cégeket vagy bankok adatait használja előrejelző
modellek építésére. E cikk a magyarországi kis- és középvállalati szektorra fókuszálunk és a
szakirodalomban több ízben bizonyított adatbányászati módszertannal készítettük a modellünket,
amelyet a Csongrád megyei vállalatokon teszteltünk. Az adatbányászati eszközök közül a neurális
hálókra esett a választásunk.
2. Szakirodalomi áttekintés
A szakirodalom áttekintésében a különböző korszakok a felhasznált módszertanoknak
köszönhetően elkülönülnek. A kezdetekben egyváltozós statisztika módszereket használtak, majd
következtek a többváltozós statisztikai módszerek, végül, ami a legújabbnak számít az
adatbányászati algoritmusok használata.
A felszámolások előrejelzésével az 1930-as években kezdtek el foglalkozni, ekkor arra lettek
figyelmesek, hogy a felszámolt és a normál működésű vállalatok beszámolóiból képzett különböző
pénzügyi mutatók nagy eltéréseket mutatnak. Fitzpatrick, az eladósodottsági, likviditási,
jövedelmezőségi és forgási sebesség mutatószámokat találta kedvezőtlenebbeknek a csődbe jutott
vállalkozások esetében.3
Az 1960-as évektől jelent meg a többváltozós statisztikai módszerek a csődelőrejelzésben. Az első
igazi csődmodell Edward I. Altman nevéhez fűződik, aki először használt többváltozós
diszkriminancia analízist, arra vonatkozóan, hogy elkülönítse a vállalatok fizetőképességük
alapján.4 Összesen 66 vállalatot vizsgált, amelyek közül 33 csődbe ment és összesen 22 pénzügyi
mutatószámot vizsgált, melyeket 5 csoportba oszthatók, ezek voltak likviditási, megtérülési,
tőkeáttételi, eszköz-megfelelőségi és eszköz-kihasználtsági mutatócsoportok. Ez a modell
tekinthető a csődelőrejelzés atyjának, népszerű nevén az Altman féle Z modell.5
3 KRISTÓF 2005, 841–863 4 ALTMAN 1968, 589–609 5 IMRE 2008
4
A Z-modellnek 95%-os besorolási pontossága volt a csődöt megelőző évben, a csőd előtt 2 évvel
a modell 72%-ban sorolta be a vállalatokat aszerint, hogy csőd következik vagy pedig túlélő
vállalattal van dolgunk.
Az 1980-as években publikálták az első logisztikus regresszióval készült előrejelzési modellt,
amely Ohlson nevéhez fűződik. Az új módszertanon kívül még az is érdekes volt Ohlson
vizsgálatában, hogy nem körülbelül fele-fele arányban tartalmazott az adatbázis csődöt jelentett és
túlélő vállalatokat. A mintájában összes 2163 vállalat volt található és ezek közül csupán 105 volt,
amely csődöt jelentett. Ezzel próbálta a szerző érzékeltetni, hogy több a túlélő ipari nagyvállalat az
Egyesült Államokban, mint a csődbe ment
Ohlson modellje 82,9% besorolási pontosságot mutatott fel, amely szignifikáns különbséget nem
mutatott a diszkriminancia elemzésekhez képest, ezért is születtek főként olyan publikációk
csődelőrejelzés témakörben, melyek, mint a diszkriminancia analízist és a logisztikus regressziót
is tartalmazták.6
Az 1980-as évek középétől alkalmazták először az adatbányászati algoritmusokat a csőd
előrejelzési modellek építésére. Először a döntési fákkal kísérleteztek, de ezek végül nem lettek
elterjedt modellek. Azonban az 1990-ben jelent meg Odom és Sharda cikke, ahol mesterségek
neurális háló alapú csődemelt készítettek. A szerzők Altman Z-modelljének változóit felhasználva
más mintán tesztelték a neurális hálók teljesítményét és az új módszertan segítségével hiba nélkül
sikerült a vállalatokat besorolni.7 Coats és Fant is Altman modelljének a változóival dolgozva
alkották meg a neurális háló alapú csődmodelljüket, amelynek eredményei szintén felülmúlták a
diszkriminancia analízis és logisztikus regresszió eredményeit.8
A mesterséges intelligencia megjelenése a csődmodellezésben üdítően hatott a csődmodellek
fejlődésére. Az esetek többségében a neurális hálók jobb eredményeket hoztak a statisztikai
módszereknél, mint a diszkriminancia analízis vagy a logisztikus regresszió. Az új módszertannal
6 OHLSON 1980, 109–131 7 ODOM-SHARDA 1990, 163–167 8 IMRE 2008
5
való munka során a kutatatók szinte minden esetben elvégezték az összehasonlítást a korábban
alkalmazott módszereknél.
Magyarországot tekintve az 1990-es évek után beszélhetünk csődmodellezésről, mivel
mindenképpen szükséges volt arra, hogy elfogadják és bevezessék a csődtörvényt. Ebben a
témában a legjelentősebb publikációk Virág Miklós és Kristóf Tamás nevéhez fűződik, akik külön-
külön és együtt is sokat foglalkoztak a csődelőrejelzéssel.
Neurális hálókkal történő csődelőrejelzés szintén Virág és Kristóf nevéhez fűződik, akik egy
korábban megalkotott modelljüket – amely diszkriminancia analízissel és logisztikus regresszióval
készült – teszteltek neurális hálókkal és a besorolási pontosságuk nekik is magasabb lett az új
módszertannal, amely összhangban volt a nemzetközi kutatásokkal is.9
3. Célkitűzés
A tanulmány fő kérdése, hogy a képzett pénzügyi mutatók képesek-e elkülöníteni a működő és
felszámolt vállalatokat a Csongrád megyei régióban?
4. Anyag és módszer
A felhasznált adatbázisunk tartalmazza Magyarország valamennyi gazdasági társasának közzétett,
nyilvános beszámolóit 2002-2012 közötti időszakban. Továbbá van lehetőségünk székhely,
telephely, tevékenység, tulajdonosok szerinti szűrésre és külön adattáblán szerepelnek a
felszámolás és végelszámolás alá eső vállalkozások is. A cégek egy anonim kóddal rendelkeznek,
így lehetőség van rá, hogy az adattábláink összekötésével különböző komplex szűréseket
végezzünk.
A jelenlegi tanulmányhou a Csongrád megyei vállalatokat vizsgáltuk, méretüket tekintve kis- és
középvállalatnak azokat tekintettük, amelyek mérlegfőösszege 10 és 250 millió forint közé esik.
Szükséges volt egy saját beosztási formát kialakítanunk, mert az adatbázisunk nem tartalmazta a
dolgozói létszámot. Ennek hiányában a törvény szerinti besorolást nem volt lehetőségünk
9 VIRÁG-KRISTÓF 2005, 144–162
6
alkalmazni. Továbbá jogi forma szerint is bontottuk az adatbázist, ennek következtében csak a
Korlátolt felelősségű vállalatok maradhattak a vizsgált vállalatok között.
Ezek a feltételek nem számottevően, de szűkítették a vizsgálandó vállalkozások körét, azonban ami
leginkább ritkította a vállalkozások, az a feltétel volt, hogy csak olyan vállalatokat kívántunk
vizsgálni, amelyek legalább 3 teljes évet működtek, mind a normál működés és a felszámolt
működés esetén. Ezt azért tartottuk fontosnak, mert azokkal a vállalkozásokkal szerettünk volna
foglalkozni, amelyeknek a tulajdonosai nem kényszerből vállalkoztak, hanem valamit létre
szerettek volna hozni. Nem a fejlődésre képtelen, „roncsgazdaságot” kívántunk elemezni.
A kutatás során pénzügyi mutatókkal kerestük a különbséget a felszámolt és a normál működésű
vállalkozások között. A mutatók kiküszöbölik azt a problémát, hogy az infláció okozta
torzításokkal foglalkozzunk, így a különböző évek adati összehasonlíthatóvá válnak.
A megfelelő mutatók kiválasztása alapozza meg a tanulmány sikerességét, ez tekinthető az egyik
legfontosabb mozzanatnak a kutatás során. Használhatjuk a jól megszokott általános mutatókat,
amelyekkel a tankönyvekben és a különböző szakirodalmakban számtalanszor találkozhattunk és
emellé lehetőségünk nyílik új mutatókat is képezni, amelyeket fontosnak találunk a
felszámolhatóság becslésére. A saját mutatókkal kiemeltem kell foglalkoznunk és azokat
kellőképpen át kell gondolnunk, mielőtt bevonnánk a modellalkotásba. A tankönyvekből vett
mutatók is hordoznak veszélyt magukban, nem lehetünk kényelmesek, az adatainkat feltétlenül
szükséges átböngésznünk és keresnünk kell olyan eltéréseket, amelyek felboríthatják a
várakozásainkat. Egy ilyen esetre lehet példa a széles körben alkalmazott ROE mutató, az
𝐴𝑑ó𝑧𝑜𝑡𝑡 𝑒𝑟𝑒𝑑𝑚é𝑛𝑦
𝑆𝑎𝑗á𝑡 𝑡ő𝑘𝑒. Megalapozott várakozásunk lehet, hogy a felszámolt vállalkozások esetében az
adózott eredmény veszteséget mutat, és ha elosztjuk a saját tőkével, akkor negatív értéket kapunk.
Az adataink átböngészése után viszont azt tapasztalhatjuk, hogy a saját tőke sok esetben negatív és
nem csak a felszámolt vállalkozásoknál. Ezzel el is érkeztünk egy komoly problémához, ha két
negatív értéket osztunk egymással, akkor az eredmény pozitív lesz és a modell nem tud különbséget
tenni a nyereséges és veszteséges vállalatok között.
Az általunk meghatározott méretkategóriában a vállalkozások egyszerűsített éves beszámolót
készítenek. Ennek a legnagyobb hátránya, hogy nem tudunk olyan fontos információkat kinyerni,
mint a vevő és szállító állomány. Sajnos az eredménykimutatáson belül a pénzügyi műveletek
7
eredménye sor nincs megbontva pénzügy műveletek bevételeire és pénzügyi műveletek kiadásaira,
továbbá arról se volt információnk, hogy az árbevétel mekkora része származik a belföldi és
külföldi értékesítésből.
A mutatóképzés során kiemelt figyelemre van szükség, nem járhatunk el jóhiszeműen és nem
eshetünk abba a csapdába sem, hogy automatikusan veszünk át korábbi kutatásokban felhasznált
mutatótokat. A mutató választás összhangban kell legyen az adatbázisunkkal, hogy olyan
információkat nyerhessünk ki, amelyeket előzőleg megfogalmaztunk.
1. táblázat: Felhasznált pénzügyi mutatók
Mutató neve Képlet rövidítések
Likviditási gyorsráta 𝐹𝑜𝑟𝑔ó𝑒𝑠𝑧𝑘ö𝑧ö𝑘 − 𝐾é𝑠𝑧𝑙𝑒𝑡𝑒𝑘
𝑅ö𝑣𝑖𝑑 𝑙𝑒𝑗á𝑟𝑎𝑡ú 𝑘ö𝑡𝑒𝑙𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡𝑠é𝑔𝑒𝑘
l_gy
Nettó forgótőke aránya 𝐹𝑜𝑟𝑔ó𝑒𝑠𝑧𝑘ö𝑧ö𝑘 − 𝑅ö𝑣𝑖𝑑 𝑙𝑒𝑗á𝑟𝑎𝑡ú 𝑘ö𝑡𝑒𝑙𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡𝑠é𝑔𝑒𝑘
𝑅ö𝑣𝑖𝑑 𝑙𝑒𝑗á𝑟𝑎𝑡ú 𝑘ö𝑡𝑒𝑙𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡𝑠é𝑔
nft_a
Eszközarányos nyereség
(ROA)
𝐴𝑑ó𝑧𝑜𝑡𝑡 𝑒𝑟𝑒𝑑𝑚é𝑛𝑦
Ö𝑠𝑠𝑧𝑒𝑠 𝑒𝑠𝑧𝑘ö𝑧
roa
Árbevétel arányos nyereség
(ROS)
𝐴𝑑ó𝑧𝑜𝑡𝑡 𝑒𝑟𝑒𝑑𝑚é𝑛𝑦
É𝑣𝑒𝑠 𝑛𝑒𝑡𝑡ó á𝑟𝑏𝑒𝑣é𝑡𝑒𝑙
ros
Tárgyi eszközök aránya 𝑇á𝑟𝑔𝑦𝑖 𝑒𝑠𝑧𝑘ö𝑧ö𝑘
𝐵𝑒𝑓𝑒𝑘𝑡𝑒𝑡𝑡 𝑒𝑠𝑧𝑘ö𝑧ö𝑘
te_a
Pénzügyi műveletek
eredménye/Kötelezettségek
𝑃é𝑛𝑧ü𝑔𝑦𝑖 𝑚ű𝑣𝑒𝑙𝑒𝑡𝑒𝑘 𝑒𝑟𝑒𝑑𝑚é𝑛𝑦𝑒
𝐾ö𝑡𝑒𝑙𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡𝑠é𝑔𝑒𝑘
pui_kot
Saját vagyon aránya 𝑆𝑎𝑗á𝑡 𝑡ő𝑘𝑒
𝑀é𝑟𝑙𝑒𝑔𝑓őö𝑠𝑠𝑧𝑒𝑔
sva
Rövid lejáratú kötelezettség
aránya
𝑅ö𝑣𝑖𝑑 𝑙𝑒𝑗á𝑟𝑎𝑡ú 𝑘ö𝑡𝑒𝑙𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡𝑠é𝑔𝑒𝑘
𝐾ö𝑡𝑒𝑙𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡𝑠é𝑔𝑒𝑘
rlk_a
Forgó eszközök aránya 𝐹𝑜𝑟𝑔ó𝑒𝑠𝑧𝑘ö𝑧ö𝑘
Ö𝑠𝑠𝑧𝑒𝑠 𝑒𝑠𝑧𝑘ö𝑧
fe_a
Befektetett eszközök
fedezete
𝑆𝑎𝑗á𝑡 𝑡ő𝑘𝑒 + 𝐻𝑜𝑠𝑠𝑧ú 𝑙𝑒𝑗á𝑟𝑎𝑡ú 𝑘ö𝑡𝑒𝑙𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡𝑠é𝑔𝑒𝑘
𝐵𝑒𝑓𝑒𝑘𝑡𝑒𝑡𝑒𝑡𝑡 𝑒𝑠𝑧𝑘ö𝑧ö𝑘
be_fed
8
Az 1. táblázatban láthatóak azok a pénzügyi mutatók, amelyek a szakirodalomban is
megtalálhatóak, valamint olyan mutatók is, amelyeket mi tartottunk fontosnak a felszámolások
vizsgálatához.
„Az adatbányászat egy olyan döntéstámogatását szolgáló folyamat, mely érvényes, hasznos, és
előzőleg nem ismert, tömör információt tár fel nagy adathalmazból”.10
Az adatbányászat kifejezés az angol data mining fordításából származik. Az angol kifejezés az
aranymosásra utalt, ahol a homok megfelelő technikával való átszűrésével kinyerhetjük az
aranyat.11
A kutatás során a neurális hálók kapták a főszerepet, a szakirodalom alapján az adatbányászati
eszközök közül a neurális hálók eredményei a legmegbízhatóbbak. A neurális hálók alapjai az
emberi agyig nyúlnak vissza és annak a működését próbálják utánozni. A mesterséges neurális háló
neuronokból és azok kapcsolataiból áll. A neuronok kapcsolatban állnak egymással, és ahogyan az
emberi agy, a mesterséges neuronok is képesek tanulni.12
A neurális hálókat rétegekre lehet bontani, három különböző réteget különböztethetünk meg:
bemeneti réteg,
rejtett réteg,
kimeneti réteg.
Az adatfeldolgozás során a kialakított modell egy rejtett réteget tartalmaz. A különböző rétegek
más-más feladatokat látnak el. A dolgozat példáján keresztül kerül bemutatása a rétegek szerepe:
Bemeneti réteg: A bemeneti réteg neuronjai tartalmazzák a pénzügyi mutatókat.
Rejtett réteg: Idetartoznak azok a neuronok, amelyek a „munkát” a feldolgozást végzik.
Ezek a neuronok mind a bemeneti réteg neuronjaihoz és a kimeneti réteg neuronjaihoz
csatlakoznak. A rejtett rétegben a neuronok számát mi határozhatjuk meg.
Kimeneti réteg: Az itt található neuronok hordozzák azt az információt, hogy a vállalkozás
normál működésűnek vagy felszámoltnak sorolta az algoritmus.
10 ABONYI 2006 11 FAJSZI 2010 12 HORVÁTH 1998
9
A rejtett rétegen belül nem csak a neuronok számát van lehetőségünk meghatározni, hanem a rejtett
rétegek számát is.
1. ábra: Egyszerű neurális háló
Az 1. ábrán egy egyszerű neurális háló látható, a bementi rétegnél 3 neuron: mutató1(I1),
mutató2(I2) és mutató3(I3). A rejtett rétegek száma 1 és 5 neuront(H1…H5) tartalmaz. Látható,
hogy minden bemeneti neuron csatlakozik a rejtett neuronokhoz és a rejtett neuronok csatlakoznak
egymáshoz a B1 neuronon keresztül. A kimeneti két neuron esetébe az O1 a normál vállalkozásokat
jelöli, az O2 pedig a felszámoltakat. Itt is láthatóak a kapcsolatok mindig egymással(B2) és a rejtett
réteg neuronjaival is.
Az adatbázisunk tartalmaz normál működésű vállalatokat és felszámolt vállalatokat. Mielőtt a
neurális hálót futtatnánk, pontosan tudjuk, hogy mely vállalkozások felszámoltak. A célunk az,
Egyszerű neurális háló
I1
I2
I3
mutató1
mutató2
mutató3
H1
H2
H3
H4
H5
O1
O2
Y1
Y2
B1 B2
10
hogy a neurális háló minél pontosabban leírja a valóságot. A besorolási pontosság mérésére szolgál
a Kappa-statisztika, amelyet Cohen fejlesztett ki. A Kappa-statisztika nem csak a neurális háló
osztályozásának a pontosságára szolgál, több területen is használják. Cohen szerint a Kappa-
statisztikának azaz előnye, hogy figyelembe veszi a véletlen találgatást és kiküszöböli azt.13 A
Kappa-statisztika értéke 0 és 1 között szerepelhet, 1 esetén a modellünk tökéletesen osztályoz, 0
esetén pedig valamennyi esetben tévesen sorolta be az eseteinket. A kappa mutató esetében nincs
egységes nézet arra vonatkozóan, hogy mekkora, azaz érték, amit elfogadhatónak találhatunk, de
amennyiben a kappa 0,6-0,7 feletti, elégedettek lehetünk.
Az egyszerű neurális háló ábrán (1. ábra) a neuronokat összekötő vonalak vastagsága eltérő. Minél
vastagabb a vonal, annál erősebb a pozitív kapcsolat a neuronok között és minél vékonyabb, annál
erősebb a negatív kapcsolat. A modell kialakítása közben a súlyok folyamatosan változnak és így
alakulnak ki ezek a fontossági kapcsolatok. A relatív fontosságot Garson és Goh dolgozta ki az
1990-es évek első felében.14 Az inputadatok relatív fontossága az outputváltozók értékének
becslésében úgy kerül meghatározásra, hogy egyidejűleg az összes olyan kapcsolathoz rendelt súlyt
figyelembe veszi az algoritmus. Ezeket a súlyokat ábrázolva kapjuk meg a relatív fontosságot
bemutató ábrát. Marcus W. Beck (2013) által továbbfejlesztett relatív fontosság meghatározása
esetén a bemeneti neuronok standardizáláson esnek át, -1 és +1 közötti értéket vesznek fel (2.
ábra).15
13 COHEN 1960, 37–46 14 BECK 2013, https://beckmw.wordpress.com/2013/08/12/variable-importance-in-neural-
networks/ (letöltve: 2014. 03. 10.)
15 BECK 2013, https://beckmw.wordpress.com/2013/10/07/sensitivity-analysis-for-neural-
networks/ (letöltve: 2014. 03. 10.)
11
2. ábra: Relatív fontosság
A korábbi példát folytatva láthatjuk a relatív fontosságot ábrázolva. Amennyiben a relatív
fontosság minél közelebb esik valamely szélsőértékhez(-1;+1), akkor annál nagyobb magyarázó
erővel rendelkezik az adott változó. A relatív fontosság 0 közeli értéke arra enged következtetni,
hogy a változónak nincs osztályozási képessége.
Az ábra értelmezése a példánkon úgy néz ki, hogy a mutató3 és a mutató1 változó sokkal nagyobb
magyarázó erővel rendelkezik, mint a 0 relatív fontossággal bíró mutató2.
A relatív fontosságon kívül az érzékenységvizsgálat is segítségünkre lehet, hogy értelmezzük a
neurális háló eredményeit. Az érzékenységvizsgálat „ceteris paribus” elven működik. Kiválasztunk
egy változót és azt a változót vizsgáljuk annak tükrében, miközben a többi változót állandó szinten
Relatív fontosság
Re
l. im
po
rta
nce
-1.0
-0.5
0.0
0.5
1.0
mutató1
mutató2
mutató3
12
tartjuk. A vizsgálat során 6 állandó szintet határoztunk meg, a minimum, 20., 40., 60., 80. kvantilis
és a maximum.
3. ábra: Érzékenység vizsgálat
A 3. ábra első ránézésre nagyon zsúfoltnak tűnik és észrevehetjük, hogy tükrözve is van. példánkat
folytatva a mutató3 érzékenységvizsgálatát elemezzük. Koncentráljunk az ábra alsó részére. Az x
tengelyen láthatjuk, hogy a mutató3 milyen értékeket vehet fel, az y tengelyen pedig azt tudjuk
meghatározni, hogy a modell normál működésűnek vagy inkább felszámoltnak sorolná-e a
vállalatokat. Amennyiben az y tengelyen 0,5 fölé esnek a vonalak, akkor felszámoltnak tekinti az
érzékenységvizsgálat a vállalatokat. A színes vonalak szemléltetik a mutató3 alakulását. A színek
alapján határozhatjuk meg, hogy a mutató1 és a mutató2 milyen szinten lett rögzítve, 0 a minimum
mutató3
0.00
0.25
0.50
0.75
1.00
0.00
0.25
0.50
0.75
1.00
Y1
Y2
-25 -20 -15 -10 -5 0
Explanatory
Re
sp
on
se
Splits
0
0.2
0.4
0.6
0.8
1
13
1 a maximum és közte a kvantilisek láthatóak az ábra jobb oldalán. A lila vonal esetében a maradék
mutatókat maximumon vesszük és a mutató3 értékét változtatjuk, akkor azt láthatjuk, hogyha a
mutató értéke -2,5(y tengely), akkor billen át az x tengelyen a vonal 0,5 fölé és sorolja a vállalatokat
felszámoltnak.
5. Eredmények
Az előző fejezetben bemutatott korlátozó feltételek mellett a 2002-2012-ig tartó időszakban
Csongrád megyében mindösszesen 2284 normál működésű és 199 felszámolt vállalkozás maradt
az adatbázisban.
Erre az összesen 2483 vállalkozáson teszteltük a neurális hálót, hogy mennyire pontosan sikerült a
vállalkozások visszaosztani normál működésünk vagy felszámoltnak.
4. ábra: Csongrád megye neurális háló 2002-2012 időszakban
14
Az 1. ábrán lévő neurális hálóhoz képest egy jóval bonyolultabb neurális háló látható a 4. ábrán.
Bementeni oldal már 30 pénzügyi mutató látható, pontosabban 10 mutató csak valamennyi le lett
képezve 3 évre visszamenőleg is. A közbenső rétegben 15 neuront láthatunk, amelyek végül a
szokásos két kimeneti neuronhoz kapcsolódnak.
A 4. ábráról sok információt nem tudunk leolvasni, ahhoz hogy közelebbi képet kapjunk a neurális
hálóban lezajló folyamatokról vizsgáljuk meg a relatív fontosságot.
5. ábra: Csongrád megye neurális háló 2002-2012 időszak mutatóinak relatív fontossága
A relatív fontosság ábra (5. ábra) jobb oldaláról 3 mutató, bal oldaláról 2 mutató emelhető ki, amely
fontosabb a modellalkotás szempontjából.
Csongrád megye normál vállalatok (size=15)
Re
l. im
po
rta
nce
-1.0
-0.5
0.0
0.5
1.0
sva1ro
a3
fe_a
2ro
a1ro
s1
rlk_a
3
te_a
1
nft_
a1ro
a2ro
s2lgy2
bef_
fed3
te_a
2lgy1
nft_
a2
pui_ko
t1
pui_ko
t3
fe_a
1
te_a
3
pui_ko
t2
sva2
bef_
fed2
bef_
fed1
rlk_a
2
rlk_a
1
nft_
a3lgy3
fe_a
3
sva3
ros3
15
Amennyiben az Árbevétel arányos nyereség a felszámolás előtti évben (ros3) minél magasabb,
annál nagyobb a valószínűsége, hogy az adott vállalat normál működésűnek sorolja az algoritmus.
A Saját vagyon arány a felszámolás előtt 1 évvel (sva3) értelmezése megegyezik az előzőjével,
tehát ha minél tőkeerősebb egy vállalkozás annál nagyobb valószínűséggel normál működésű. A
Forgó eszközök aránya is a felszámolás előtt 1 évvel fontos (fe_a3), ami alapján elmondható,
hogyha az eszközök közül minél nagyobb arányban vannak a forgóeszközök, annál kisebb a
valószínűsége, hogy a neurális háló felszámoltnak sorolja az adott vállalkozást.
Amennyiben a Saját vagyon aránya a felszámolás előtt 3 évvel (sva1) minél alacsonyabb, annál
nagyobb a valószínűsége, hogy az adott vállalkozást felszámoltnak sorolja a modell. Valamint, ha
az Eszközarányos nyereség a felszámolás előtt 1 évvel (roa3) minél kisebb értéket vesz, annál
nagyobb a valószínűsége, hogy a vállalatot felszámoltnak sorolja az algoritmus.
A modell besorolási pontosságát a 2. táblázat szemlélteti.
2. táblázat: A neurális háló besorolási pontossága
normál (db) felszámolt (db)
normál (db) 2284 0
felszámolt (db) 14 185
Kappa 0,96
Forrás: saját szerkesztés
A 2. táblázatban az átlókra érdemes figyelni, a bal felső sarokból induló átlóban láthatjuk azokat
az eseteket, amikor a modellünk helyesen osztályozott, tehát normált normálba, felszámoltat
felszámoltba sorolt vissza. Az ellentétes átlóban pedig azok az esetek láthatóak, amikor hibázott a
modellünk. Látható, hogy mindössze 14 alkalommal hibázott a modellünk, felszámolt vállalatokat
normálnak sorolt be. Ennek hátterében olyan dolgok lehetnek, amelyeket nem lehet kiolvasni a
pénzügyi beszámolókból, nem mérhetőek ezek a történések így a modellalkotásnál sem lehet
figyelembe venni ezeket.
A kappa értéke 0,96, ami rendkívül jónak mondható. A határérték a 0,6-0,7.
16
6. ábra: A Saját vagyon aránya mutató a felszámolás előtt 1 évvel érzékenységvizsgálata
A 6. ábrán az érzékenységvizsgálatra egy konkrét példa látható, a Saját vagyon aránya mutatóval.
Amennyiben az ábra alsó felére koncentrálunk láthatjuk, hogy nagyon sokáig 0 a mutató értéke,
majd ahogy fokozatosan csökken úgy a világoskék vonal – ami azt jelenti, hogy az összes többi
(29 mutató) 60%-os értéken van rögzítve és csak a saját vagyon aránya mutatót a felszámolás előtt
1 évvel vizsgáljuk – hirtelen nőni kezd és ahogy az y tengelyen 0,5 fölé kerül, onnan sorolja a
modell a vállalkozásokat felszámoltnak. A 60%-os rögzítés esetén ez azt jelenti, ha a Saját vagyon
aránya a felszámolás előtt 1 évvel eléri a körülbelül -0,3-as értéket, akkor az algoritmus
felszámoltnak sorolja a vállalkozásokat. Ez érthető is, hiszen a saját tőke ebben az esetben negatív.
sva1
0.00
0.25
0.50
0.75
1.00
0.00
0.25
0.50
0.75
1.00
Y1
Y2
-1.0 -0.5 0.0 0.5 1.0
Explanatory
Re
spo
nse
Splits
0
0.2
0.4
0.6
0.8
1
17
6. Következtetések
A célkitűzésben megfogalmazott kérdésre egyértelműen lehet válaszolni, a képzett pénzügyi
mutatóknak szinte tökéletesen sikerült elkülöníteniük a normál működésű és a felszámolt
vállalatokat. A vizsgált időszakban a Csongrád megyei vállalkozások közül mindösszesen 14
alkalommal tévedett a neurális háló, ami kifejezetten jó eredménynek tekinthető.
A modellalkotás szempontjából a legtöbb releváns mutatók a felszámolás előtti közvetlen
időszakból származnak, amely azt jelenti, hogy gyors beavatkozásra van szükség, ha a modell
„megbélyegez” egy vállalatot, nincs sok idő a változtatásra.
7. Összefoglalás
A cikkben a Csongrád megyében működő normál és a már felszámolt vállalatokat vizsgáltuk a
nyilvános, bárki által hozzáférhető beszámolók alapján. Az adatbázis, amellyel dolgoztunk,
tartalmazza a magyarországi gazdasági társaságok éves beszámolóit 2002 és 2012 közötti
időszakban. Összesen 10 pénzügyi mutatók képeztünk 3 évre visszamenőleg, amelyekkel kerestük
a különbséget a felszámolt és a normál működésű vállalkozások között. A modellalkotás során nem
a statisztikai eszközöket használtuk, hanem a szakirodalomi eredmények alapján is a legjobban
teljesítő mesterséges neurális hálókat.
A modellalkotás eredményeképpen sikerült egy olyan neurális hálót létrehozni, ahol a bementeni
oldalon valamennyi pénzügyi mutató szerepel, a közbenső rétegben 15 neuront használtunk. A
besorolási pontosság kiváló lett, a normál működésű vállalatok valamennyi esetben sikerült
pontosan besorolni a felszámoltak estében pedig 199 vállalat közül csupán 14 esetben tévedett a
modellünk. A kitűzött célt sikerült teljesíteni, a képzett pénzügyi mutatókkal sikerült elkülöníteni
a felszámolt és a normál működési vállalatokat.
8. Irodalomjegyzék
1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról
Abonyi, J. [2006]: Adatbányászat a hatékonyság eszköze. ComputerBooks Kiadói Kft, Budapest
18
Altman, E. I. [1968]: Financial Ratios, Discriminant Analysis and the Prediction of Corporate Bankruptcy. Journal
of Finance, vol. 23. p. 589-609. http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.1540-6261.1968.tb00843.x/full
(letöltve: 2013. november 12.)
Cohen, J. [1960]: A coefficient of agreement for nominal scales. Educational and Psychological Measurement, vol.
20. p. 37-46. http://www.garfield.library.upenn.edu/classics1986/A1986AXF2600001.pdf (letöltve: 2014. február
25.)
Fajszi et al. [2010]: Üzleti haszon az adatok mélyén. Alinea Kiadó, Budapest
Horváth, G. [1998]: Neurális hálózatok és műszaki alkalmazásaik. Műegyetemi Kiadó, Budapest
Imre, B. [2008]: Bázel II definíciókon alapuló nemfizetés-előrejelzési modellek magyarországi vállalati mintán
(2002-2006). PhD értekezés, Miskolci Egyetem, Miskolc http://www.gei.uni-
miskolc.hu/phd/tezisfuzetek/imre_phd.pdf (letöltve: 2013. október 8.)
Kristóf, T. [2005]: A csődelőrejelzés sokváltozós statisztikai módszerei és empirikus vizsgálata. Statisztikai Szemle,
83. évf. 9. sz. 841-863. p.
Marcus W. Beck. (2013, August 12). Variable importance in neural networks [WEB log message] Retrieved from:
https://beckmw.wordpress.com/2013/08/12/variable-importance-in-neural-networks/
Marcus W. Beck. (2013, October 17). Sensitivity analysis for neutral [WEB log message]. Retrieved from:
https://beckmw.wordpress.com/2013/10/07/sensitivity-analysis-for-neural-networks/
Odom, M.D. - Sharda, R. [1990]: A Neural Network Model for Bankruptcy Prediction. IJCNN International Joint
Conference on Neural Networks, vol. 2. p. 163-167.
https://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=2&cad=rja&uact=8&ved=0CEIQFjAB&url=h
ttp%3A%2F%2Fwww.researchgate.net%2Fpublication%2F222494559_Artificial_neural_networks_in_bankruptcy_
prediction_General_framework_and_cross-
validation_analysis%2Ffile%2F72e7e521761f62845a.pdf&ei=Uxp1U6mvErg4QTJ2YDoBQ&usg=AFQjCNEZ4IT9
Eg8cUjXXQUVHn5TGGPiyVw&sig2=Ci0bOR4jRt4k8ORKEBYQmw (letöltve: 2014. január 18.)
Ohlson, J.A. [1980]: Financial Ratios and the Probabilistic Prediction of Bankruptcy. Journal of Accounting
Research, vol. 18. p. 109-131. http://teaching.ust.hk/~ismt551/project2/Ohlson.pdf (letöltve: 2014. február 25.)
Virág, M. - Kristóf, T. [2005]: Az első hazai csődmodell újraszámítása neurális hálók segítségével. Közgazdasági
Szemle, 52. évf. 144-162. p
19
MALÉV – EGY LÉGITÁRSASÁG MÉLYREPÜLÉSE
Borbély Viktor, regionális és környezeti gazdaságtan mester szakos hallgató
Közreműködő oktatók:
Koroseczné Pavlin Rita
1. Légiipari nemzeti közkincs
A második világháborút követően 1946. március 29-én alakult meg a Malév elődje, a Magyar-
Szovjet Légiforgalmi Rt. (Maszovlet). Az első külföldi járat 1947-ben indult Bukarestbe, az első
külföldi menetrendszerű járat úticélja pedig a csehszlovák főváros, Prága volt. 1954. november 25-
én Moszkvában a Szovjetunió ás Magyarország államközi szerződést írt alá, mely értelmében a
Maszovlet szovjet részesedését a magyar kormány felvásárolta. Ennek eredményeként alakult meg
másnap a Maszovlet jogutódja, a Magyar Légiközlekedési Vállalat, a Malév. Az átalakulást
követően jellemzően belföldi járatokat üzemeltett, de 1956-ban a nyugat felé is elindult az első
járat: június 5-én Bécsben szállt le a Malév menetrend szerinti gépe. Továbbá az újonnan
megnyitott Ferihegyi repülőtérre még ebben a hónapban megérkezett az első nyugati repülőjárat
is, a holland KLM egyik Kairóba tartó járata. Az ’56-os forradalom természetesen a Malévre is
hatást gyakorolt, a szovjetek átmenetileg minden repülést betiltottak, ugyanakkor 1979 végére a
Ferihegyi repülőtér és a Malév utasforgalma már elérte az 1 millió főt. 1989 előtt a vállalat
kizárólag szovjet gépeket működtetett, 1968-ban megszerezve első sugárhajtású gépét a Tupoljev
Tu-134-est. A szovjet géppark lecserélése 1988-tól indult meg, jellemzően amerikai tulajdonban
lévő bérelt Boeingekre (Boeing 737-esek illetve egy 767-es nagygép), de az utolsó szovjet gépet,
egy Tu 154-est csak 2011-ben vonták ki a forgalomból.
Ami a tulajdonviszonyokat illeti: 1992. november 12-én az addig kizárólag magyar tulajdonú
légiközlekedési vállalatban tőkeemeléssel 35%-os részesedést szerzett az Alitalia olasz nemzeti
légitársaság és a Simest olasz bank. 1997-ben az Alitalia Malév-részvényeit magyar bankok
visszavásárolták. 1999 és 2007 között az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) volt
20
a Malév 99,5%-os többségi tulajdonosa, a maradék 0,5%-ot kisebb befektetők birtokolták. Az új
évezredben több kísérlet is volt a Malév privatizálásra, 2000-ben az ÁPV Zrt. igazgatósága úgy
döntött, hogy egyfordulós zártkörű pályázaton értékesíti a Malév Rt. kisebbségi
részvénycsomagját. A privatizációs pályázat végül eredménytelen lett, mert az egyetlen
ajánlattevő, az Aviation Solution International konzorciuma nem tett eleget a pályázati kiírás
feltételeinek. A privatizációs kísérletek hátterében igen nagy szerepet vállalt az a tény, hogy az
állam részéről a Malév ekkor már jelentős tőkeinjekciókra szorult. Kormányi határozat alapján
2001 áprilisában a társaság 3 milliárd Ft-os tulajdonosi kölcsönt kapott az ÁPV ZRt-től. 2001
szeptemberében a kormány úgy döntött, hogy még azévben 9,2 milliárd Ft-tal megtoldja a
tőkejuttatást. Az Országgyűlés felhatalmazta a kormányt a készfizető kezességre, 950 millió
amerikai dollár erejéig. Azév decemberében a Malév rendkívüli közgyűlése a társaság
alaptőkéjének 4 milliárd, illetve tőketartalékának 5,2 milliárd Ft-tal történő megemeléséről döntött.
2004-ben az EU-s csatlakozással a Malév helyzete is módosult. A Malév nemzeti légitársaságként
(flag carrier) funkcionált, azaz egy olyan légitársaságként, mely adott országok között
személyszállításra volt jogosult, a nemzetközi légiforgalmat szabályozó kétoldalú egyezmények
alapján. Az Európán belül a légiközlekedés is liberalizálódott, tehát bármely uniós fuvarozó
működtethet járatot bármely uniós repterek között, az egyezmények jelentőségüket vesztették.
Ugyanakkor Európán kívül csak az ilyen egyezmény alapján kijelölt társaságok repülhetnek. Ehhez
azonban nem feltétel, hogy az állami tulajdonban lévő vállalat legyen, a legtöbb európai flag carrier
tőzsdei cég, másrészt nem feltétlenül csak egy légitársaságnak engedélyezheti az állam az unión
kívüli légiforgalmat. A Malév helyzete annyiban volt más, hogy lényegében nemzeti közkincsnek
tekinthették, mindkét oldalról. Az állam lenyelte és kompenzálta a sorozatos mínuszban zárt
éveket, míg a menedzsment hosszú évek tapasztalata alapján „hozzászokott a törődéshez”, és nem
(eléggé) aggódott a hatékonyság miatt, illetve nem tett eleget annak javítására.
2. Adósságlavina
2006 szeptemberében indult a második, sikeres privatizációs kísérlet, mely 2007 februárjára
eredménnyel zárult: a Borisz Abramovics orosz légiipari üzletemberhez kötődő AirBridge Zrt. és
az ÁPV Zrt. képviselői aláírták a Malév Zrt. részvénycsomagjának 99,95%-ról szóló adásvételi
szerződést. A dokumentum 200 millió Ft-os, az oroszok szempontjából rendkívül jó vételárat
rögzített, és a tőkeemelés első, 20 milliós eurós részletét szabta meg. Továbbá az AirBridge
21
vállalta, hogy visszafizeti a Malév által felvett 13 milliárd forintnyi projekthiteleket, illetve azt is,
hogy 32 millió eurós bankgaranciát biztosít. Ehhez a megállapodáshoz kötődik, hogy 2009
januárjában rendkívüli közgyűlésen az AirBridge Zrt. javaslatára visszahívták az igazgatóságból
Borisz Abramovicsot (aki közben az orosz légipiacon átvitt értelemben is elszállt), az igazgatóság
elnökét, és rá egy hétre bejelentették, hogy az orosz állami Vnyesekonombank lesz a légitársaság
közvetett tulajdonosa, az üzemeltetés pedig az Aeroflottal partnerségben történik. A közgyűlés
februárban a Malév Zrt. tőkerendezésének első lépéseként úgy döntött, hogy 3,6 milliárd Ft-ról 360
millió forintra szállítja le a társaság alaptőkéjét. Tekintve, hogy a légitársaság ekkor már negyedik
éve negatív saját tőkeértékkel számolt konszolidált mérlegében, a lépés nem lehetett váratlan. A
2007-es megállapodás során egyébként, a Malév nem kapott meg néhány vagyontárgyat, közte egy
repülőgépet, valamint a Malév márkanevet sem. Így az akkor frissen létrehozott Malév
Vagyonkezelő (MV) Kft. kapta meg, ezekért a Malévnek használati díjat kellett (volna) fizetni,
amiből az MV korábbi tartozásokat törlesztett volna. A kötelezettségek nem csak itt maradtak el,
ahogy a 2008-as év végi 20,5 mrd Ft-os szállítói tartozás (a közel 45 milliárdos rövid lejáratú
kötelezettségek részeként), valamint a 20 mrd Ft-ra becsült köztartozásai illetve az állami cégekkel
szembeni egyéb adósságai tanúsítanak. Ha valaki ilyen feltételek mellett is meg tudta tartani a
vállalatot a csőd peremén, az csakis a magyar állam lehetett egy reprivatizációval.
2010 februárjában került ismét állami tulajdonba a vállalat: az orosz tulajdonos és a magyar állam
megállapodásának értelmében, az orosz állami (VEB) bank kifizeti a 32 millió eurós bankgaranciát,
de kiszáll a légitársaságból, ezzel a 95%-os magyar állami tulajdonlást ismételten biztosítva. (A
maradék 5% az AirBridge tulajdonában maradt.) A légi társaság alaptőkéjét 25,4 milliárd Ft-tal
emelte meg az állam (köztartozások konvertálásával), egy nem eléggé megfontolt átszervezési terv
részeként, melynek hatására 2010 végén megindult az az eseménysorozat, mely végül a Malév
bukásához vezetett. Az Európai Bizottság bejelentette, hogy kivizsgált számos olyan támogatási
intézkedést a reprivatizáció kapcsán – ideértve több tőkeinjekciót és tulajdonosi kölcsönt –
amelyeket a magyar állam a Malévnek nyújtott. A vizsgálat nyomán 2012 januárjában az EB 70-
100 milliárd Ft tiltott állami támogatás visszafizetésére kötelezte a társaságot, ezzel egyúttal a
halálos ítéletet kimondva. A hónap végén a kormány stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó
szervezetté minősítette a – az egyébként már a 90-es évek közepétől rövid időszakoktól eltekintve
veszteségesen működő –Malévet, ami speciális eljárást jelent csőd illetve felszámolási eljárás
22
esetén. A vég 4 napon belül bekövetkezett, a Malév 65 év működés után 2012. február 3-án
hajnalban leállította járatait.
3. A csőd háttere
A csőd okai között két tényezőt említenek: a hatékonyság hosszú éveken át tartó hiányát illetve a
gyakran változó vállalati stratégiát.
A hatékonyságot nagyban befolyásolták azok a működési költségek, melyek ebben az esetben a
végső stádiumban már-már fenntarthatatlan mértéket értek el. Ezen belül is az anyagjellegű
ráfordítások (pl.: üzemanyagszámlák, repülőgépek lízing költségei) csaknem 80%-ot adnak, és ha
arra gondolunk, hogy ezen kiadások már 2010-ben önmagukban meghaladták a 93 milliárd
forintot…akkor más szemmel nézhetjük a 88 milliárd forintos éves nettó árbevételt. Egy
nyereségesen működő légiközlekedési vállalatnál (pl.: Lufthansa) az árbevétel duplája az
anyagjellegű ráfordításoknak. Az ágazatban kis vállalatnak számító Malév személyi jellegű
kiadásai érthető okokból jócskán elmaradnak a nagyvállalatokétól, de a légiközlekedésben az a
kevés ember is nagy hatással bír, ha összefog. A szakszervezetek ugyanis ebben az ágazatban
nemcsak a munkabért tudják számukra kedvezően alakítani, hanem arra is hatással lehetnek, hogy
a járatok milyen rugalmasan alakíthatók. Márpedig a hatékonyság hiányának másik oka a rendkívül
alacsony kihasználtság, magyarán a gépek kevés utassal repültek drágán. Egyrészt a már a válság
előtt is drága volt a gépbérlés, akkor azonban az új évezred legmagasabb utasforgalmával sikerült
ez kompenzálni. A kapacitáskihasználtságnak a fapadosok megjelenése ártott csak igazán, persze
a válság hatása sem elhanyagolható. A WizzAir, az easyJet és a Ryanair, azaz három a legnagyobb
európai diszkont légitársaságok közül az évtized második felére megjelent a magyar piacon. Az
eredmény nyomott jegyárak és redukálódó utasforgalom. Innen már egyenes út az adósságspirál,
ugyanis ha egy vállalat már működési eredményében sem tud sikeres lenni egész egy évtizeden át,
akkor a folyamatos veszteségek melletti önfenntartáshoz a hitelpiac felé kell néznie. Hitelfelvétel,
növekvő kamatterhek, újabb veszteségek, újabb hitelek…2010-re a kamatfizetési kötelezettség
elérte a 3 mrd Ft-ot, a Vnyesekonombank felé fennálló tartozás pedig tíz milliárdokban volt
mérhető. Ha van valami, amiben sikerült előrelépni a szakadék peremén állva, akkor az az
árképzés. Mint említettem, azzal, hogy a fapadosok megjelentek a piacon a Malév nyomott jegyárai
is drágának számítottak. 2011-re utolsó negyedévére sikerült olyan árképzési rendszert bevezetni,
mellyel a korábbi évhez képest a jegyárbevételek milliárdos növekményt eredményeztek.
23
Szeptemberben 800 mFt-tal, októberben 2,2 mrd Ft-tal múlták felül az előző évi értékeket. A
géppark redukciójával párhuzamosan nőtt a kapacitáskihasználtság is, 75% fölötti értékkel szálltak
a Malév gépei, amivel az európai átlagot is meghaladták. A bizonyíték megvolt arra, hogyha
korábban ésszerűbben bánnak a kiadási oldallal, akkor kisebb nyereségekkel is lehetett volna zárni
néhány évet. A jó út felismerésére azonban már nem maradt idő, ekkor ugyanis már hosszú ideje
folyt az Európai Bizottság vizsgálata az állami támogatásokat illetően.
A másik pont(ok), amiben meglehetősen zűrös volt a Malév utolsó 20 éve, az a menedzsment és
stratégia. A Malév közel 3 évtizeden át működött állami vállalatként, míg 1992-ben
részvénytársasággá alakult, az állandó nyereségesség célja és szükségessége utolérte a magyar
légiközlekedés egyetlen vállalatát. Az állami vállalatok hosszú időszakokra kiterjedő nagy
deficitekkel működhetnek, az állami felügyelet alatt nem kell tartaniuk a pénzügyi csődtől, puha
költségvetési korlátot is megengedhetnek. Azonban a Malév példát szolgáltatott rá, hogy még így
sem feltétlen a siker. Kezdetben ugyanis az volt a koncepció, hogy hosszú távú járatokra lehet
alapozni, azonban ilyen célokra alkalmas gépek közül csak kettő megvételére került sor, a
tervszerűség már akkor sem tartozott a vállalat erősségei közé. 1990 óta nem csekély számú, 16
vezérigazgató váltotta egymást, így többször változott a prioritást élvező célállomások és a
gazdaságos flottanagyság megítélése is. Tovább ide kapcsolódik nem egy megkérdőjelezhető
menedzsment döntés is.
4. Halovány remény – a Oneworld tagság
Ellenben, volt ami általános bizakodással indult: 2007-ben a Malév 2 éves felkészülés után
csatlakozott a Oneworld légiszövetséghez, amely akkortájt a világ 3 legnagyobb légiszövetségében
volt, az egyetlenként, amelynek tagjai együttesen a megelőző pénzügyi évben milliárd dolláros
profitot termeltek. (Utazási szakemberek százezreinek a szavazatai alapján a szövetség 2006-ban
negyedszer lett a Világ Vezető Légiszövetsége (World Travel Award)). „A Oneworld szövetség a
taglégitársaságok számára lehetővé teszi, hogy utasaiknak szélesebb körű szolgáltatásokat és
nagyobb előnyöket biztosítsanak, mint amelyet bármely légitársaság önállóan nyújtani képes.
Mindez egy kiterjedtebb útvonalhálózatot, széleskörű globális tarifákat, törzsutas mérföldek és
pontok gyűjtését és felhasználását jelenti a Oneworld összehangolt útvonalhálózatán, valamint több
repülőtéri váró használatát is biztosítja.” Az előnyök a kapcsolati tőkében, a hálózat nyújtotta
ügyfélkör-bővülésben (és utasforgalom növekedésben) és olcsóbb jegyárakban, az interline
24
bevételekben (a légitársaságok járatai között átszálló utasokból adódó bevételek) illetve az
ágazaton belüli mamutcégekkel (American Airlines, British Airways, Iberia) közösen üzemeltetett
járatok lehetőségében rejlettek. A tagsági feltételek teljesítéséhez a csatlakozást megelőzően 18
hónapos felkészülést vittek véghez, kiépítve minden Oneworld-taggal a szövetség unikumának
számító elektronikus jegyrendszerhez szükséges kapcsolatot (interline e-ticketing). A belső
folyamatokat és szabályzatot a szövetség követelményeihez igazították, informatikai fejlesztéseket
vittek véghez, továbbá munkavállalók ezrei vették részt a szövetség szolgáltatásairól és
kedvezményeiről informáló képzéseken. 2009-re a Oneworld 5 mrd USD bevételt generált
taglégitársaságai számára a megelőző 10 évben, köszönhetően utazási termékeinek és a szövetségi
tarifáknak. A Malév eredményei révén bizonyosan nem növelhette ezt az értéket, ugyanakkor, az
exportbevétel 2006-ról 2007-re mintegy 1,5 mrd Ft-tal csökkent, igaz végre 400 millió forint
többletbevételt sikerült elérni belföldön, ami ellenben aligha a Oneworld eredménye. (A szövetség
legkisebb tagja volt, a szövetség statisztikája szerint napi 70 indított géppel, összevetve az
American Airlines például 3500 járattal működött.) Ezalatt az időszak alatt több költségcsökkentő
lépést is végrehajtottak, a legradikálisabb ezek közül a rendre veszteségeket termelő hosszú távú
járatok bezárása, párhuzamosan a flotta átalakításával (Q400-as típusú költséghatékony gépek a
Boeingek mellé). De mi volt a valódi probléma a szövetségi tagsággal?
A hagyományos légitársaságok számára előnyös terepekről szinte teljesen kimaradt a Malév:
nagyon kevés volt a Malévval elérhető interkontinentális csatlakozás, és ezek egy része a magyar
gazdaság és turizmus szempontjából nem a legfontosabb útirányokba ment. A Oneworld szövetség
jelentős európai központjaiban a nem éppen jóhírű Iberia dél-amerikai járataira lehetett átszállni
Madridban, a Finnair praktikus távol-keleti járataira Helsinkiben, és a British Airways észak-
amerikai csatlakozásaira Londonban. Utóbbira persze csak addig volt lehetőség, amíg az anyagi
gondokkal küszködő cég el nem adta a Heathrow leszállási jogot. Európán belüli átszállásokra
pedig szinte alig volt lehetőség, egyszerű földrajzi okból: egy közvetlen járattal el nem érhető
nyugat-európai célpont kedvéért nemigen volt értelme Londonig vagy Madridig utazni, majd onnan
vissza. Nagyon kevés volt a Malévval elérhető interkontinentális csatlakozás, sőt ezek egy része
nem a magyar gazdaság és turizmus szempontjából prioritást élvező útirányokba ment. Azonban –
mint említésre került – a megnövekedett bevételek mellett sem szabadott volna megfeledkezni a
diszkont légitársaságok térnyerése jelentette veszélyekkel, melyek – utóbb bizonyosan kijelenthető
– a szövetség legkisebb tagjának utasforgalmát jelentősen befolyásolták. A jegyárakat hiába
25
nyomták le (időlegesen), ha a költségstruktúrában (magas reptéri illetékű központi repterek
használata, az üzleti utazókhoz igazodó drága időpontokat használó menetrend, magas lízingdíjú
és karbantartási költségű flotta) nem sikerült hatékonyat húzni, még mindig drágán repültek kevés
utassal. Valószínűleg a fentiek mondatják a légiiparban tevékenykedő szakértőkkel, hogy éppen a
másik kettő, Európában jobb pozíciókkal rendelkező légiszövetséghez (StarAlliance, SkyTeam)
előnyösebb lett volna csatlakozni, illetve ezen iparági óriások átszállási kapcsolatainak
kiszolgálására alapozni a működést. A fapadosok pedig csak arra a bizonyos reprivatizációra
vártak... A Ryanair például Magyarország Mentési Tervet (Hungary Rescue Plan) hirdetett, a
Malév ügyfélkörének „kisegítése” mellett a budapesti üzleti járatok sűrítésével, a WizzAir pedig
egyenesen Brüsszelig ment céljai eléréséért.
5. Egy veszteséges viszony – a versenyjog nem kegyelmez
A korábban említett nemzeti közkincs probléma az alábbi – az Európai Bizottság által vizsgált –
összegekben testesült meg, kevesebb mint fél évtized alatt 100 milliárd forintban mérhető
összértéket generálva.
a Malév 2003-ban felvett kölcsönének és néhány eszközének átvételére került sor
2007 decemberében, 50 - 80 millió € értékben
2009 januárban készpénzes kölcsön a Malév Földi Kiszolgáló Zrt. vételének
előlegéből 15,6 millió € értékben
adófizetések elhalasztása 2007-2010, majd az adótartozás elengedése 2010
márciusában 35 - 90 millió € értékben (ez eredményezte az akkori APEH vezető
elleni vizsgálatot),
az előbbihez kapcsolódik az a 25 mrd Ft-os „befektetés” amit a magyar kormány a
Malév visszaállamosítására költött a szükséges tőkeemeléssel, melyet a
költségvetési tartalékok terhére (21 mrd Ft), valamint 4,7 mrd Ft követelés
tőkésítésével hajtottak végre)
három tulajdonosi (Magyar Nemzeti Vagyonkezelő) kölcsön 2010. április-június
33,6 millió € értékben
a fenti kölcsönök tulajdonosi tőkévé konvertálása, 2010. szeptember 34,3 millió €
készpénzes tőkeemelés, szintén 2010. szeptember 19,3 millió €
26
tulajdonosi kölcsön, 2010. szeptember 20,8 millió €
Így jön ki a végösszeg az utolsó 4 működési évre, mely 265 Ft/€ árfolyammal számolva 80 és 105
milliárd forint közé tehető, tehát egy meglehetősen költséges „közkincsről” volt szó.
Ugyanakkor mint fentebb említettem, a versenytársak részéről sem maradt reakció nélkül a Malév
folyamatos veszteségek melletti fennmaradása. A 2010 decemberében az Európai Bizottságnál
indult vizsgálatot 9 hónappal korábban, a Malév fapados konkurense, a WizzAir kezdeményezte,
azzal az indokkal, hogy a társaság visszaállamosítása ellentétes az uniós versenyjog alapelveivel
és versenytorzító hatású. Ez az esemény azért lényeges pont a Malév lejtmenetében, mert a hosszú
évek felhalmozott veszteségeit, csak a felsorolt állami intézkedések mellett tudta viszonylagos
keretek közé szorítani. Nem példanélküli az eset, 2009-ben a görög Olympic Airways ügyében
folyó vizsgálat hozott egy kényszerítő bírságról szóló döntést Görögország számára, amiért
elmulasztotta behajtani a 2005-ben nyújtott állami támogatást (szerkezetátalakítási támogatás
címén nyújtott tőkeapport 41 millió euró értékben). 2012 januárjára született döntés az Malév-
ügyben, amely végül a februári csőd közvetlen előzménye volt. Az EB szerint a 2007 és 2010
között a Malév számára nyújtott állami támogatás jogellenes volt, ugyanis a hatósági beavatkozás
gazdasági tevékenységet végző vállalkozások működésébe, csak akkor tekinthető
támogatásmentesnek, ha azt olyan feltételek mellet hajtják végre, amelyeket egy piaci feltételek
mellett működő magánszereplő elfogadott volna. A vizsgálat megállapította, hogy a Malév
folyamatosan kritikus pénzügyi helyzetében bizonyosan nem lett volna képes hasonló
finanszírozási formát találni. (Az utolsó működési év veszteségeiről 8-10 milliárd forintos mínusz
a becslés ekkor.) A Bizottság döntése értelmében a magyar hatóságok dönthettek a visszafizetés
formájáról és ütemezéséről, majd ez annyiban módosult pótlólagosan, hogy 4 hónapban limitálták
a jogtalan támogatás begyűjtésének határidejét a kormány számára. A visszafizetésről szóló döntés
azonnali hatályú volt, a magyar kormánynak biztosítania kellett, hogy az adott időszak alatt az
illegálisnak ítélt támogatás teljes mértékben rendezésre kerüljön. Két választás maradt az állami
segítségnyújtás nélkülözésére kárhoztatott légitársaság számára: vagy a kormány befektetőt keres
és a Malév újjáalakul, vagy marad az utód nélküli felszámolás.
27
6. Az utolsó kísérlet – a Hainan-ügylet
Az első opció a Malév esetében – és általában a kis légitársaságok esetén a légiipar nem éppen
legjobb éveiben – csak elméleti volt. A légitársaságok nemzetközi szövetségei a válság miatti
forgalomcsökkenés, a költségek növekedése és a versenyhelyzet élesedése okán 10 milliárdos
veszteségeket könyveltek el. A méretgazdaságosság miatt tehát, olyan cégek tudnak kilábalni a
válságból, melyek nem a kis (nemzeti) légitársaságok körét gazdagítják. (Ebben a periódusban a
lengyel, a cseh, a szerb és a román nemzeti légitársaság is vevőt illetve tőkés társat keresett,
mindhiába.) Az uniós versenyjog tiltásai miatt a csőd és a fúzió dilemmája mindenütt napirenden
volt. 2010-ben az orosz befektetők távozásával sem sikerült vevőt találni, ha akkor nem lép közbe
az állam ismételten, a csőd vélhetően nem váratott volna 2012-ig sem. 2015-ben, a TASZ (Társaság
a Szabadságjogokért) nyilvánosságra hozta a Fejlesztési Minisztériummal szemben megnyert pert
követően, a Malév pénzügyi helyzetének rendezéséről szóló dokumentumokat. Ez tekinthető a
Malév utolsó mentési kísérletének.
Az új Malév 2011 júniusától küldött volna fel gépeket, immár részben a kínai Hainan légitársaság
mögött álló befektetői csoport, részben az Euroinvest tulajdonában. A Minisztérium egy azonnali
újjászervezést vizionált, mindezt úgy hogy az új vállalatot teljesen el kellett volna szigetelni az
elődjétől, ez főként azzal járt, hogy az állami részesedés legfeljebb 25% lehetett volna.
Amennyiben a magyar állam sem irányítási sem pénzügyi szempontból nem lett volna meghatározó
(az említett 25% alatt), az EB nem tekinthette volna a lépést a régi Malév állami megmentésének.
A leányvállalatoktól megváltak, a járatoktól pedig eltértek volna, de az európai uniós
repülőterekkel kötött egyezményeket, leszállási engedélyeket illetve a márkanevet meg kívánták
tartani. Az elemzések szerint 100 millió €-val újra lehetett volna indítani a vállalatot, ebből 50-60
millió € lett volna a saját forrás, a többi 40-50 a hitel. Nem elhanyagolható az sem, hogy a reptér
(Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér) 75%-ával együtt kívánták értékesíteni a légitársaságot,
ezt pedig úgy, hogy a kínai félnek közvetlenül kellett volna tárgyalnia a repteret birtokló német
tulajdonossal. (Ugyanis attól tartottak a kormány részéről, hogy a Malév kiesésével a reptér
forgalmának 40%-át elveszítette volna, és a reptér-üzemeltető vele együtt bedől, az állam pedig a
privatizációs szerződésben vállalt garanciát 1 mrd € értékben köteles megfizetni az üzemeltető
hitelezőjének.) A mentőakció végül kudarcba fullad, az Euroinvestről már korábban kiderül, hogy
nem rendelkezik a szükséges forrással, a Hainan-kudarc okairól megoszlanak a vélemények, a
28
legvalószínűbb, hogy a kínai szakértők átvilágítása után úgy ítélték meg, hogy az üzleti
elképzeléseik illetve a Malév akkori adottságai (leszállási jogok, egyezmények, géppark) csak egy
zöldmezős beruházás keretén belül találkozhatnak, erre pedig nem vállalkoztak. A kétszeri
privatizáció után (1992, Alitalia; 2007, Borisz Abramovics) a Malév nem élte meg a harmadik
tulajdonost, ugyanis 2012.02.03-án hajnalban leállította gépeit. Jogi szakértők szerint a felszámolás
helyett az időben felismert csődvédelem lett volna az ideális, mert ebben az esetben a vállalat 60
(bizonyos esetben 120 napig) mentesül a kifizetések alól, a cégből pedig az értékes részeket ki
lehetett volna emelni a hitelezőkkel megállapodva. A felszámolásból ellenben minden fél
rosszabbul jön ki.
7. A csőd hatása
A cégcsoport közel 2600 munkavállalót foglalkoztatott és 500 hazai vállalkozással állt rendszeres,
szerződéses kapcsolatban. A légitársaság a központi költségvetés bevételeihez közvetlen és
közvetett módon évi 70 milliárd forinttal járult hozzá. Jórészt külföldről származó árbevételei miatt
az ország egyik legjelentősebb exportőre volt, a Budapest Airport forgalmának 40 százalékát
biztosította. A Malév közel 3,2 millió utast szállított évente 23 ezer járaton, és 45 városba repült
közvetlenül. Azt már előre lehetett tudni, hogyha a Malév megszűnik, akkor a foglalkoztatottjainak
döntő hányada itthon nem fog munkát találni az iparágban. Ez számokban a csődöt követően: a
2600 munkavállalóból 2080 bocsátottak el csoportos létszámleépítés keretében, közülük 1100 a
Malév Zrt. dolgozója volt, míg a másik részt a leányvállalatok korábbi létszámának a harmada adja
ki. A pilóták és a légiutas-kísérők esetében a gyorsan reagáló WizzAir és a Ryanair pár száz fő
alkalmazását volt képes megoldani a járatsűrítésnek hála, másrészt az ő tudásuk jelentősen iparág-
specifikus, máshol nem igazán tudják kamatoztatni. Több kelet-európai célpont is elérhetetlenné
vált közvetlen járattal: Pristina, Podgorica, Szkopje, Szarajevó, Odessza, Szentpétervár és Belgrád
sem fogad már Budapestről gépeket, átszállással közelíthetők meg. A nyugat-európai célpontok
más légitársaságok (jellemzően WizzAir, Ryanair, Lufthansa) járatbővítésével illetve sűrítésével
továbbra is elérhetők, sőt ezen bővítésekkel (40 csak a fapadosok jóvoltából) a Ferihegyről
közvetlenül elérhető célok száma még bővül is. Ami sokkal inkább probléma, hogy a kormány által
a már lefoglalt jeggyel rendelkező Malév-utasok számára elkülönített 2 mrd Ft mindössze a
foglalások 16%-át érintették, ezzel több mint 600 ezer ember esett ki az állami kárpótlás köréből
(a bankkártyával fizetők előnyt élveztek). A dolgozók sem jártak jobban, a bérkövetelések és
29
munkabérek rendezésére a Malév közlése szerint 7,5 mrd Ft-ra lett volna szükség (1,5 mrd a
dolgozóknak járt volna, 6 mrd pedig a járulékok, adók rendezésére), ehhez képest a vállalat
számláján lévő 1 mrd Ft semmire nem volt elég. A bérgarancia-alap 800 millió Ft-ot garantálhatott,
ezzel is csak a dolgozók negyede volt kisegítve.
1. ábra: Utas- és járatforgalom Ferihegyről 2004-14 Forrás: KSH adatok alapján
Ami a repteret és a vizionált válságát illeti: a KSH adatok alapján a járatok számának 2012-es
jelentős visszaesésével kellett számolni, ezzel együtt viszont az utasok száma a válságot követően
egy évtől eltekintve nőtt (így az állam is megúszta a privatizálásnál vállalt garancia megfizetését
is), továbbá az előbbiek egyenes következménye, hogy a járatokra eső utasszám soha nem látott
értékeket ért el az utóbbi években. Az fenti ábrák a Malév csődje előtti éveket és az azt követő
Budapest Airport-légiforgalmat szemléltetik.
8. Tőkeáttétel és likviditás
Érdemes figyelmet szentelni a vállalat teljesítményét értékelő mutatóknak is. Két dolgot fontos
megjegyezni a Malévvel kapcsolatban: egyrészt mivel a vállalat mélyrepülésének kezdete már a
’90-es évek közepén megkezdődött, a beszámolók viszont csak az utolsó 7 évről (2004-2010)
állnak rendelkezésre, a folyamatot elindító változásokra a rendelkezésre álló adatokból nehéz
0
1 000 000
2 000 000
3 000 000
4 000 000
5 000 000
6 000 000
7 000 000
8 000 000
9 000 000
10 000 000
20
04
20
05
20
06
20
07
20
08
20
09
20
10
20
11
20
12
20
13
20
14
utasok száma
0
20 000
40 000
60 000
80 000
100 000
120 000
140 000
20
04
20
05
20
06
20
07
20
08
20
09
20
10
20
11
20
12
20
13
20
14
járatok száma
30
következtetni. Másrészt lévén, hogy a negatív saját tőke csak matematikailag értelmezhető az
eszköz-forrás összefüggés alapján, a Malév pedig az utolsó 7 évből 5-ször negatív értékkel zárt
(mint a különböző eredménykategóriákban is), ez számos mutató értelmezési lehetőségére illetve
az egyes tendenciák átláthatóságára is kihat.
A csődközeli, jellemzően adósságspirálba került vállalkozások hasznos értékelési formái a
tőkeáttételi mutatók, melyek egyik legelterjedtebb mutatója az eladósodottsági mutató. Ebben a
mutatóban a vállalat hosszú lejáratú hiteleit viszonyítjuk a vállalat összes (tehát külső és saját)
tartós forrásához, így megállapítva, hogy a saját tőke és az egyéb bevont külső források milyen
mértékben teremtenek fedezetet a külső források folyamatos visszafizetésére. Általában egynél
kisebb szám, mely csak akkor nem érvényesül, ha a vállalat saját tőkéje negatív, ami lehetséges,
ha a jegyzett tőke viszonylag kicsi, vagy a vállalat nagy veszteségeket szenved el. Minél nagyobb
az idegen tőke aránya a finanszírozásban, annál nagyobb fix kiadásra kell fedezetet teremtenie a
működési eredménynek, így annál kockázatosabbá válik a saját tőkén realizált jövedelem. Mint
említettem, a Malév viszontagságai már a vizsgált beszámolók előtt kezdődtek, így nem meglepő,
hogy már az első 2004-es érték is kiugróan magas (90,5%), tehát az idegen tőke mintegy 90%-os
arányt tesz ki a finanszírozásban, ami nyilván nem egy hosszú távon fenntartható működést
feltételez. Az értékek csökkennek, a 2007-es orosz privatizáció idején már „csak” 64,8% a mutató,
aztán viszont az évről-évre produkált negatív mérleg szerinti eredmény, a vállalat előtt görgetett
hatalmas negatív eredménytartalékban és ezáltal folyamatos negatív saját tőkében mutatkozott
meg. Így történhetett meg, hogy a 2010-es év végén már több mint kétszerese a vállalat
adósságállománya az összes finanszírozási forrás együttes értékének. Az adósságfedezeti mutató
esetében a saját tőkét vetettem össze az adósságállománnyal, az eredmény hasonló, 10%-ról 50%
fölé emelkedik 2007-ig, majd innen zuhan vissza az érték. Mindkét fenti mutató esetében a
hátrasorolt kötelezettségek (egyéb gazdálkodóval szemben) mérlegből való „eltűnése” okozta a
2007-es javulást (2006-ban még 19 mrd Ft), ugyanis a Malév Zrt. Részvényeinek Adásvételi
Szerződésének Hitelállomány kezelésére vonatkozó melléklete alapján az MFB Hitelszerződésből
származó fizetési kötelezettséget a Malév Vagyonkezelő Kft. átvállalta (vagyonelemek átadása
fejében).
A harmadik vizsgált tőkeáttételi mutató pedig a tőkeerősség, avagy a saját tőke illetve a
mérlegfőösszeg hányadosa. A saját tőke nagysága fontos mutatója a vállalkozás helyzetének, mert
31
alakulása befolyásolja a vállalkozás jövedelmezőségének megítélését, másrészt ez adja a
vállalkozás kötelezettségeinek biztosítékát, továbbá jelzi a vállalkozás hitelképességét. Ideális
esetben 35% feletti értékkel bír, ebben az esetben ugyanis tőkeerős vállalatról van szó. A 4,6%-os
2004. évi kezdő érték 2007-re 3,9%-ra esik, tehát 4 évvel a csőd előtt már felesleges is bármiféle
tőkeerősségről beszélni a Malév esetében. A 3 mutató tükrében megállapítható, hogy a Malév
ekkor már tragikus jövedelmezőséggel bírt, a kötelezettségek teljesítése újabb hitelekből
valósulhatott meg, márpedig rossz hitelképessége lévén, ezt belső, tulajdonosi (állami) forrásból
tudta valamilyen formában véghezvinni.
A likviditási mutatók a vizsgálat másik területe. Megmutatják, hogy a vállalat képes-e kifizetni az
éppen esedékes hiteltörlesztési részletet, illetve fedezni tudja-e a folyamatos működése érdekében
bevont forrásokat. A likviditási mutatóknak van egy sajátos előnyük is a vállalat hosszú távú
fizetőképességét jellemző mutatókkal szemben: az előbbiek abból a szempontból megbízhatóbbak,
mint az utóbbiak, hogy vállalat állapotát jellemző rövid távú adatokkal kalkulálják őket.
Természetesen a Malév itt is rosszul teljesít: a rövid távú likviditási ráta a hét év alatt egyszer lépte
át a kritikus 1-es értéket (a 1,5 az ideális), tehát a könnyen mozgósítható eszközök az adott év
kivételével önmagukban nem fedezték a vállalat rövid lejáratú pénzügyi kötelezettségeit (RLK).
(pl.: a forgóeszközök értéke 2005-ről 2006-ra 40%-kal esett míg az RLK értéke 25%-kal nőtt.) A
pénzhányad (likvid ráta III.) esetében fontos kiemelni, hogy a túlzott likviditás ronthatja a vállalat
jövedelmezőségét, ugyanakkor a 2004-es 0,18-ról a 2009-es 0,055-re való redukálódás ismételten
semmi jóra nem utal. Tehát a Malév sem a hosszú-, sem a rövid távú finanszírozásban nem
jeleskedett a vizsgált időszakban, ennek pedig az állami segítségnyújtás nélkül nem lehetett más
eredménye, mint ami végül lett is.
Végezetül pedig egy összesítő diagram, mely szemlélteti a néhai légitársaság vonatkozó
időszakban felmutatható fő bevételi értékeit és eredményeit. Az üzleti-, a szokásos vállalkozási-,
valamint az adózott eredmény diagramja önmagáért beszél.
32
2. ábra: Malév bevételek és eredmények 2004-2010 (mFt) Forrás: éves beszámolók alapján saját szerkesztés
9. Források
http://hvg.hu/gazdasag/20150408_Malev_csod_tortenet
http://hvg.hu/gazdasag/20150225_Igy_akartak_megmenteni_a_Malevot
http://hvg.hu/velemeny/20120206_tallian_malev_csod
http://nepszava.hu/cikk/517677-hatvanot-ev-utan-csod---a-malev-tortenete
http://iho.hu/hir/egy-evvel-a-leallas-utan-br-a-malev-bukasanak-igazi-okai-130203
http://iho.hu/hir/privatizaciotol-vegjatekig-malev-koronologia-a-leallasig-120203
https://www.ksh.hu/stadat_eves_4_6
http://e-beszamolo.im.gov.hu/
-25 000
-5 000
15 000
35 000
55 000
75 000
95 000
115 000
135 000
2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010
nettó árbevétel
belföldi árbevétel
export árbevétel
anyagjellegű ráford.
üzemi eredmény
pü-i műv. eredm.
szokásos váll. eredm
MSZE
33
PARMALAT – EGY ÉLEN JÁRÓ VÁLLALAT BUKÁSA ÉS FELEMELKEDÉSE
Tar Bonita, vidékfejlesztési agrármérnök mester szakos hallgató
Közreműködő oktatók:
Koroseczné Pavlin Rita
1. Bevezetés
A XXI. század első éveiben kialakult vállalati botrányok (pl. Enron, WorldCom, Parmalat esete)
alapjaiban rengették meg az akkori társaságirányítási gyakorlatba vetett hitet. Ennek következtében
alakult ki a felelős társaságirányítás koncepciója, mely jelentősége abban rejlik, hogy felismerték,
hogy a vállalatoknak az üzleti etikával összhangban, felelősen kell vezetniük társaságukat, amelyet
pedig első sorban úgy érhetnek el, hogy megerősítik a társaságok védelmi vonalát, vagyis
ellenőrzési rendszerét (TÓTH, 2013).
„Ma háromféle tejtermelő van. Egy részük érvényes szerződés nélkül, a bizonytalan piaci
környezet összes kockázatát vállalva kénytelen szállítani. Másokkal kötöttek ugyan szerződést, ám
az ár meghatározása nélkül. A harmadik csoportnak még az ár is bekerült a szerződésébe, csupán
az kérdéses, hogy a feldolgozók mikor fizetik ki azt.” Az elemzés egy kecskeméti termelői fórumon
hangzott el, s híven tükrözi a tejipar 2004-es évét. Előbb a Parmalat csődje, s az így ki nem fizetett
termelők helyzete borzolta a kedélyeket (KÁRÁSZ, 2004).
2. Parmalat megalakulása
A cég neve a Párma, valamint az olasz latte (tej) szóból ered.
A Parmalat Rt. egy multinacionális olasz tejgazdaság és élelmiszervállalat. Egyik vezető globális
vállalttá nőtte ki magát, részben köszönhetően az ultramagas-hőmérséklet (UHT) eljárásnak.
34
1961-ben Pármában Calisto Tanzi, egy 22 éves főiskolai huligán, apja halála után átveszi a családi
húspácoló- és paradicsomszósz-üzemet és újragondolja azt. Európában az elsők között keresztezi
az akkor újdonságnak számító ultrapasztőrözést a Tetra Pak által kidolgozott új csomagolási
móddal, s piacra dobja az öreg kontinensen akkor még szinte ismeretlen, hűtés nélkül eltartható
tejet. Tanzi beszáll a sport, ezen belül a Forma-1 szponzorálásába, ami egy csapásra ismertté teszi
cégét. A Parmalat később belevág a gyümölcslé- és kekszgyártásba is, s egyetlen generáció alatt
globális céggé növi ki magát. A cég az összeomlás előtt 30 országban 36 ezer embert foglalkoztat
(POGÁR, 2004).
3. A csőd
Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök ugyan ígéretet tett megmentésére, Olaszország nyolcadik
legnagyobb vállalata 2003. december 22-én mégis csődeljárást kezdeményezett maga ellen. Három
nappal a bejelentés előtt ugyanis kiderült, hogy 5 milliárd dolláros lyuk van az élelmiszeripari óriás
mérlegében; ezzel sikerült a Parmalatnak első helyre kerülnie Európa vállalatbotrányainak listáján.
A Bank of America előzőleg bejelentette, hogy a cég Kajmán-szigeti vállalata hamis üzleti
adatokkal áltatta a hitelezőket. A vállalat akkori adóssága csaknem 12 milliárd dollár. A Parmalat
36 ezer alkalmazottat foglalkoztatott 30 országban (Magyarországon hétszázat), a csőd
következtében ezek a munkahelyek is veszélybe kerültek.
A botránynak köszönhetően az olasz élelmiszeripari óriás székesfehérvári leányvállalata is
eladósorba került. Székesfehérváron évente 80-90 millió liter tejet dolgoztak fel; ezzel 6-7
százalékos piaci részesedést és becslések szerint 15-20 milliárd forint éves árbevételt mondhatott
magáénak a magyar piac akkori hatodik legnagyobb tejipari cége.
Ami a magyar tejpiacot általában illeti, a tejipari vállalatok többsége likviditási gondok elé néz az
év vége előtt, tejfeleslegüket ugyanis exportálni kénytelenek. Mivel azonban az agrártárca 2003-
ban 6,5 milliárd forint exporttámogatást nem fizetett ki a tejipari cégeknek, a tejipart ismerő
szakértők szerint néhány nagyobb cég több százmillió forintos veszteséget volt kénytelen
elkönyvelni.
35
4. Hogyan tovább?
A Parmalat nemrég még tejipari világbirodalom volt, igazi multinacionális cég. De pénzügyi
botrányokba keveredett hazájában, Olaszországban és csődbe ment. Természetesen úgy omlott
össze, hogy minden vállalatát magával rántotta a világban. Így például a székesfehérvári üzemét
is. Bár több nagy cég is jelentkezett a Parmalatért, azt végül egy magyar termelői csoport szerezte
meg. Visszafoglalvaezzel egy darabkáját a hazai élelmiszeriparnak, amely szinte teljes egészében
külföldi kézbe került a rendszerváltás után.
Magyarországon 350-400 termelő szállított be tejet a Parmalatnak, ám ahogy Olaszországból
begyűrűztek Székesfehérvárra a multinacionális cég pénzügyi gondjai, egyre többen nem voltak
hajlandók a továbbiakban tejet adni a vállalatnak. Féltek, hogy sohasem kapják meg az ellenértékét.
A cég tehát utolsó időszakában nyersanyag nélkül maradt, s ez csak felgyorsította az összeomlást.
A Parmalat 15 százalékos piaci részesedéssel rendelkezett hazánkban, ami a méreteihez képest jó
eredménynek és erős pozíciónak számított. Helyi szakemberek szerint tovább is növekedhetett
volna, de visszaütött a multinacionális cégek gyakori betegsége. Az olaszországi központ ugyanis
külföldi menedzsmentre bízta a székesfehérvári vállalat vezetését és piaci stratégiájának
kidolgozását. Csakhogy ez a menedzsment nem ismerte eléggé Magyarországot és belefogott az
üdítőitalok gyártásába is. Márpedig a hazai üdítőpiacon annyi hely sincs már, ahová egy
gyufaszálat le lehetne dobni - a Parmalat külföldi menedzsmentje eltaktikázta magát.
Ha pusztán a szakmai kérdéseket nézzük, a cég nem hagyott rossz emlékeket maga után.
Elsősorban azért nem, mert a székesfehérvári üzem felszerelésekor a legmodernebb technológiát
és technikát hozta magával. Arra, hogy a hazai termelőket kijátszva olaszországi tejporból
dolgozott volna, s vezette volna le az ott termelt felesleget, Schindler Péter gyárigazgató szerint
nincs bizonyíték, ez tévhit. Szerinte logika sem lett volna ebben, hiszen az olaszok EU-s tejkvótája
jóval alacsonyabb az ország fogyasztásánál, így Olaszország nagymértékű behozatalra szorul. Az
Alföldi Tej Kft. is exportál oda. Az olaszok egyébként kedvelik a magyar tejet, mert annak fehér
színe és íz világa is hasonlít az olasz tejre. Sokkal inkább, mint a Németországban termelt tej,
amelynek eleve sárgás színe van.
36
5. Alföldi tej, mint felvásárló
Az Alföldi Tej Értékesítő és Beszerző Kft. két évvel ezelőtt alakult 22 taggal, pontosabban
termelővel. Ma a tömörülés 160 tagja közül 64 egyéni termelő, a többi családi gazdaság vagy ennél
nagyobb vállalkozás. Mélykúti Tibor, a debreceni központú Alföldi Tej Kft. egyik ügyvezetője
elmondta, manapság is sok jelentkező keresi meg a szövetkezést, szeretnének a szervezet tagjaivá
válni. Kelet-Magyarországon például 60 gazdának mondott fel az egyik multinacionális cég, más
feldolgozók pedig 14-15 forintot is levonnak a beszállítóktól a tej literenkénti 60-65 forintos árából,
szállítási, begyűjtési költség címén.
Ez a vállalkozás szerezte meg ugyanis a csődeljárás és felszámolás alá került Parmalatot. A
dolgozóknak igazság szerint nem kellett attól tartaniuk, hogy munka nélkül maradnak, csupán az
volt a kérdés, ki vásárolja meg az üzemet, s milyen új szokásokat honosít meg majd az új
tulajdonos.
Az Alföldi Tej Kft. az a modell, amit a mezőgazdasági szakemberek "termelői csoportnak"
neveznek. Nevezhetnék szövetkezetnek is, viszont a termelőkben rossz emlékeket ébreszt ez a
fogalom. Máskülönben az, hogy egy termelői csoport gyárat vásárolt magának, és így most saját
feldolgozóüzemmel rendelkezik, teljes mértékben megfelel a sokat hivatkozott dán modellnek,
ahol a szövetkezetek által létrehozott vállalatok uralják az élelmiszeripart. Magyarországon ez az
első ilyen jellegű formáció. Bár a kft. neve az Alföldre utal, a valóságban a cégnek Szombathely
mellett is vannak tagjai, akik a székesfehérvári üzembe szállítanak be tejet. Annyit tudni kell még
a cégről, hogy jelenleg 65,50 forintot fizet tagjainak a tej literéért. Lehetne magasabb is, de az
alacsony magyar támogatási szint s a piacon kialakult viszonyok miatt egyelőre képtelenség az
átvételi árral följebb menni. Kemény verseny folyik, a szomszédos Szlovákiában például magyar
pénzre átszámítva csak 57 forintért veszik át a termelőktől a tej literjét. Gondot jelent az is, hogy a
boltokba kerülő - jellemzően német eredetű – import-tartós tej bolti ára csupán 99 forint, ami az
előállítási ár alatt marad. Hogy miként történhet ez meg, arra több felelet is létezik. Az egyik
például az, hogy több EU-s tagországban is kialakultak bizonyos túltermelési készletek, amelyeket
akár áron alul is behoznak hazánkba, csakhogy visszanyerjenek valamit a befektetett pénzből. A
másik pedig, hogy bizonyos nagy tejtermelő és - feldolgozó cégek éppen az árletöréssel
szeretnének minél nagyobb piaci területeket meghódítani hazánkban. Az ő terveikbe belefér egy
ilyen, akár több hónapig is tartó, sok százmilliós veszteséggel járó akció, hiszen ezzel kiütik a
37
lehetséges versenytársakat, a kisebbek jelentős részét, s az otthoni nyereségből finanszírozni tudják
veszteségeiket.
Az Alföldi Tej Kft. 2005. november 1-jével vásárolta meg a székesfehérvári Parmalat-üzemet, 2,5
milliárd forintért. A pénz 85 százalékát a Magyar Fejlesztési Bank hitelezte. Az átmenet egyetlen
megrázkódtatása az volt, hogy a felszámolás elején a felszámoló cég elküldött 30-40 embert a
vállalattól, jelenleg csak háromszázan dolgoznak az üzemben. A cég székesfehérvári üzeme most
még csak 5-7 százalékos piaci részesedést mondhat magáénak, amit azonban minimálisan 30
százalékosra szeretnének növelni.
A vállalat egyelőre szerződés alapján használja a Parmalat márkanevet és know-how-t.
Elképzelhető, hogy váltanak, de a Parmalat már olyan bejáratott névnek számít, amit Schindler
Péter igazgató szerint pénzügyi okok miatt sem célszerű lecserélni. Egy új márkanév bevezetése
ugyanis több száz millió forintba kerülne.
6. A felszámolás
A sok tortúra után végre befejeződött a Parmalat Hungária Tejipari Rt. felszámolása. A bíróság
felszámolóként a TM-Line Felszámoló és Gazdasági Tanácsadó Kft-ét jelölte ki. Hitelezői igényt
6.762.933.652 forint összegben jelentettek be. A Parmalat magyarországi leányvállalata ellen 6 cég
kért felszámolási eljárást a bíróságtól.
A felszámoló a hitelezői választmány engedélyével folytatta a termelést. Mindez a későbbiekben
biztosította az úgynevezett "C", azaz a járadékos dolgozók, és a "D", azaz a kis- és középvállalkozói
beszállítói kategóriába tartozó hitelezői kör igényeinek kifizetését. A Parmalat Hungária Tejipari
Rt. értékesítését 2005. június 30-án hirdette meg a felszámoló. Az ártárgyalások után még abban
az évben, szeptemberben megkötötték az adásvételi szerződést. (A cég vételéra azóta sem
publikus.) A vevő, a mintegy 160 termelő által alapított Alföldi Tej Kft. a vételár kifizetése után
már 2005 novemberében átvette a vállalat működtetését. A gyár tejtermelői tulajdonba kerülését
Gráf József miniszter is támogatta.
A "C" kategóriában 100 százalékos, "D" kategóriában pedig 58,6 százalékos kielégítést teljesített
a felszámoló. A hitelezői választmány elnöke közölte: a "C" kategóriába tartozó hitelállomány 3,74
millió, míg a "D" kategóriába tartozó hitel összege 1,349 milliárd forint volt. Mindkét összeg a
38
hitelezői követelések 100 százalékát jelenti. Az "F" kategóriás - azaz a nagy hitelezői - követelés
4,822 milliárd forint volt, amit nem lehetett kielégíteni, vagyis "elúszott".
Az Alföldi Tej Kft. 2005 novembere óta megháromszorozta a termelést, így a magyar tejpiacon a
cég részesedése jelenleg 12 százalék. A vállalat 2006-os évi árbevétele elérte a 17 milliárd forintot,
a 2007. bevételi tervet pedig mintegy 28 milliárd forintban határozta meg a menedzsment. A cégnél
350-en dolgoznak, ez a létszám 30 százalékkal több a korábbinál (MTI, 2007).
7. A feltámadás
Az olasz állam tulajdonában álló Parmalat S.p.A. újbóli tőzsdére vitele a cég hazai "leányának" is
új szárnyakat adhat. "A tőzsdére való visszatérés megmozdítja az érdeklődést a csődhelyzet miatt
rendkívül nehéz időszakon átesett társaság iránt, illetve azt jelzi, hogy a Parmalat név tovább fog
élni" – nyilatkozta 2005-ben az Alföldi Tej Kft. ügyvezetője, Mélykúti Tibor. Az ügyvezető szerint
az olasz kormány lépése várhatóan pozitívan hat a magyarországi cég működésére is, ugyanis
növeli a bizalmat a brand iránt (NAGY, 2005).
8. Napjainkban
Válságban is tejben-vajban – olvashattuk a vállalat honlapján. Az internetes oldal következő fél
mondata pedig a komplett agrárkormányzat lelkét simogathatta, hiszen – állítja az Alföldi Tej Kft.
– a jó projekt a mezőgazdaságban is életképes. Bár egy saját honlap mindent elbír, a székesfehérvári
székhelyű vállalat nem csak virtuálisan tudja bizonyítani: állításai valósak.
Tény, hogy több, mint egy évtizede ott, ahol az Alföldi tejsilói kiemelkednek a környezetből, más
cégér volt olvasható, s a Parmalatot minden boltba járó magyar polgár ismerte. Mára azonban –
bár még létezik az olasz tejes vállalkozás – az Alföldi lett a jól ismert tejkategória, egyebek között
azért is, mert az az olasz helyébe lépett márkanév. A fogyasztóknak számos árucikket jelent, ám
egészen mást is mond a Dunától keletre lévő országrész neve a dunántúli nagyváros ipari
negyedének kellős közepén (WWW.PIAC ÉS PROFIT, 2009).
39
9. Irodalomjegyzék
1. HVG, 2003.: Európa Enronja, a Parmalat-csőd, http://hvg.hu/gazdasag/0000000000518D47,
2015-06-01
2. KÁRÁSZ A., 2004.: Tejben úszó országutak, http://www.demokrata.hu/cikk/tejben-uszo-
orszagutak, 2015-06-01
3. MTI, 2007.: Befejeződött a Parmalat Hungária Tejipari Rt. felszámolása,
http://www.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3570, 2015-06-01
4. NAGY VAJDA ZS., 2005.: A hazai Parmalatot is erősíti az anyacég feltámasztása,
http://www.mfor.hu/cikkek/A_hazai_Parmalatot_is_erositi_az_anyaceg_feltamadasa_.html,
2015-06-01
5. POGÁR D., 2004.: Lassú kínhalált kívánok családjuknak, http://nol.hu/archivum/archiv-
142948-122829, 2015-06-01
6. S. F., 2006.: Magyar lett a Parmalat, http://www.demokrata.hu/cikk/magyar-lett-parmalat, 2015-
06-01
7. TÓTH K., 2013.: A könyvvizsgálati díj alakulása a társaságirányítás ellenőrzési funkcióinak
tükrében – Fókuszban a magyar részvénykibocsátók, Budapest
8. WWW. ÖNKORMÁNYZAT. SZÉKESFEHÉRVÁR. HU, 2005.: Marad a 310 dolgozó –
megvan a Parmalat új tulajdonosa,
http://onkormanyzat.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_18450, 2015-06-01
9. WWW. PIAC ÉS PROFIT. HU, 2009.: Tejgyári capriccio, http://www.piacesprofit.hu/egyeb-
cikkek/magazin_780_3tejgyari_capriccio/, 20015-06-01
10. WWW. SZÉKESON. HU: Parmalat – csőd helyett felszámolás,
http://www.szekeson.hu/szekesfehervar/parmalat-csod-helyett-felszamolas, 2015-06-01
11. WWW. VG. HU, 2003.: A Parmalat-csőd utóhatásai, http://www.vg.hu/penzugy/a-parmalat-
csod-utohatasai-46238, 2015-06-01
40
SZEMÉLYISÉGTÍPUSOK VISZONYA AZ EGYES ÉLETKERÉK TERÜLETEKHEZ,
VALAMINT A VÁLLALKOZÓI ATTITŰD FELMÉRÉSE
Kiss Marianna, pénzügy mester szakos hallgató
Közreműködő oktatók:
Dr Csonka Arnold, Dr Habil Berke Szilárd, Horváth Ákos /Mad-Day Kft./
1. Bevezetés
Mindenkinek van valami véleménye az emberi természetről, a személyiségekről. Amikor
emberekkel találkozunk a hétköznapokban, akár – otthon, munkahelyünkön, egy bevásárlás során,
vagy az utcán – gyakran olyan feltételezéssel élünk, hogy egy szituációban úgy viselkednek, mint
mi magunk. Pedig mindenki más személyiség, eltérő a múltunk, a szokásaink és a neveltetésünk
is. Azonban elmondható, hogy viselkedésünk előre jósolható mintákat követ, amelyeket
viselkedési stílusoknak nevezünk.16 Személyiségünk akár a vállalkozói életpálya választása során
is hatalmas szereppel bír, hiszen meghatározza a sikerességre vagy éppen a kudarcra történő
beállítottságunkat.17
2. Szakirodalmi áttekintés
„Mi akarsz lenni, ha nagy leszel?” – kérdés ismerősen cseng, melyet szoktak feltenni szüleink
gyermekkorunkban. Járjunk iskolába, tanuljunk sokat és szorgalmasan, hogy majd megfelelő, jól
fizető állást kapjunk a tanulmányaink befejezését követően. Természetesen azzal már mindenki
tisztában van, mire felnő, hogy nem lehet mindent elsajátítani az iskolapadban, főleg ,hogy
16NAGYBÁNYAI, PONGOR, HADARICS 2014, 3. 17KRISTÁLY M. 1997, 86.
41
eredményesen helytálljunk a mindennapok kihívásai előtt, mert ehhez személyiségünket,
viselkedésünket kell tudatosan formálnunk. Továbbá az életben történő érvényesülésünkhöz
elengedhetetlen, hogy hibákat is kövessünk el, csak fontos, hogy tanuljunk belőlük.
A tevékenységünkkel kapcsolatos választás lehetősége ott van a kezünkben, hogy melyik irányt
jelöljük ki magunknak, illetve milyen területen akarunk tevékenykedni, elhelyezkedni: úgy mint
alkalmazotti, egyéni vállalkozói, cégtulajdonosi vagy akár befektetői pozícióban. Az itt
megemlített négy fajta csoportosítást Robert T. Kiyosaki a Gazdag papa sorozat második
könyvében lévő Cashflow - négyszög szerint értelmeztük. A lényege az, hogy az üzleti világban
négyféle embertípust különböztet meg Kiyosaki, amelyeket ez által a fenti négy negyedbe sorol.18
Kiragadva ezek közül a vállalkozói személyiséget, a továbbiakban leginkább erre helyeztük a
hangsúlyt. Ebből kifolyólag szerettük volna egy olyan személy véleményét feltűntetni, aki
szerintünk igazán hiteles lehet ebben a témakörben és sok vezető beosztásban lévő személyt ismert
meg élete során, valamint tartott számukra a témában előadást legfőképpen külföldön, ugyanakkor
hazánkban is. Legyen szó akármilyen vállalkozási formában érdekelt és tevékenykedő vezetőről.
John C. Maxwell, az egyik interjújában így fogalmazott:
„A sikeres vezető nagyon jó kapcsolatteremtő, szereti az embereket és őt is szeretik. Értéket ad az
embereknek. A sikeres vezető nagyon jó kérdéseket tud feltenni másoknak, és ez az egyik valódi
kulcsa a sikerének, meg tudja nyitni az embereket. Jól képzi és szervezi az embereit például egy
vállalatnál, megvan benne a csoportba szervezés képessége. Megérti, hogy a kudarc a siker része,
kiváló az attitűdje a kudarchoz is, hiszen választás kérdése, hogyan reagálunk a velünk történt
eseményekre. Minden ember csecsemőként érkezik a Földre, és mindenki magában hordozza a
nagyságra való képesség lehetőségét. A sikeres vezető ezt képes nemcsak magából, hanem
környezetéből is kihozni, különbséget tud tenni ezzel mások életében. Ez mindannyiunk
feladata.”19
Ehhez kapcsolódóan részletesebben kitérünk arra, hogy milyen tulajdonságokat, attitűdöket
fogalmaz meg a szakirodalom arra vonatkozóan, hogy mivel kell rendelkezni, illetve mit érdemes
18KIYOSAKI 2006, 31 – 33. 19MAXWELL 2014, 48.
42
elsajátítani ahhoz, hogy bármilyen vállalkozást (akár Rt., Kft,. Bt. stb.) eredményesen vezessünk.
Köztudott, hogy bármilyen vállalkozási formát választunk, bizonyos készségeket fejlesztenünk kell
ahhoz, hogy talpon maradjunk és nem utolsó sorban még nyereségesen is működtessük a vállalatot.
Először megfogalmaztuk mit is jelent maga az attitűd, majd pedig ezen belül a vállalkozói attitűd.
Az attitűd az egyénnek a hozzáállása, viszonyulása, magatartása valakihez, vagy valamihez. Ebből
kifolyólag mindenkinek van attitűdje, csak az a lényeges kérdés, hogy ez pozitív, vagy negatív
irányultságú-e? Manapság számos lehetőség létezik arra vonatkozóan, hogy feltérképezhessük a
hozzáállásunkat az életünkhöz, akár csak azzal egy egyszerű kérdéssel, hogy a felmerülő probléma
esetén, hogyan reagálunk egy adott pillanatban. (pl.”…Jaj egy újabb probléma, most mit csináljak?
Elegem van ebből, hagyjanak ilyesmivel!...”, vagy pedig ellenkezőleg, „Értem, itt van ez a
probléma, hogyan is tudom megoldani?, vagy „Milyen lehetőségeim vannak, hogy ezt
kiküszöböljem és megoldást találjak a helyzetre?...”) Akár egy ilyen könnyű kérdés feltevésével is
mindjárt el tudjuk helyezni magunkat, hogy mi milyen beállítottságúak vagyunk.
Továbbhaladva ezen a témakörön az is megvizsgálható, hogy milyen a hozzáállásunk az elvégzett
munkánkhoz, vagy akár egy vállalkozási tevékenységhez. Ehhez a következő fogalommal érdemes
tisztában lennünk. „A vállalkozói attitűd (…) az egyén azon beállítódása, mely a vállalkozás
indítására, működtetésére és fejlesztésére sarkalja. Vállalkozói léthez való pozitív viszonyulásként
is megragadható, mely előfeltétele a vállalkozói kedvnek és hajlandóságnak. A vállalkozások
fejlesztésének egyik kulcsa lehet a vállalkozói attitűd fejlesztése.”20
Ezen kívül kicsit bővebben, Timmons21 a kutatásai során 6 jellemzőjét emeli ki a vállalkozói
attitűdnek, melyeket a következőkben felsoroltunk:
1. Az első az elkötelezettség szintű hozzáállás a vállalkozó szempontjából, hiszen fontos, hogy a
felmerült problémákon minél előbb túl tudjon jutni és meg tudja őket oldani. Viszont ez rengeteg
áldozattal is jár, mert kimondottan sok energiát és időt kell befektetniük a vállalkozásba, hogy az
20BOGÁTH 2012, 1 – 3. 21TIMMONS 2003
43
„akadálymentesen” működjön. Aki ennek az attitűdnek a birtokában van, az bármilyen bukás és
kudarc után képes felállni, hogy sikerre vigye a vállalkozását.
2. Ezt követi a ragaszkodás a sikerhez és a felmerülő lehetőségekhez képesség. Itt jelenik meg az
a tény, hogy a vállalkozó mennyire érzi magáénak a saját üzletét és egyáltalán hajlandó – e az
életének jelentős részét ennek a tevékenységi formának szentelni. Az ilyen hozzáállású emberek,
folyamatosan törekednek arra, hogy figyelemmel kísérjék, felkutassák az ügyfeleik és a fogyasztók
igényeit, szem előtt tartva az esetleges versenytársakat, akiktől akár tanulhatnak is.
3. A harmadik vállalkozói attitűd, arra irányul, hogy miként kezeli és tolerálja a bizonytalan
helyzeteket és a felmerülő kockázatokat. Akiben ez az attitűd jelen van, az a személy biztosan jól
tűri az ellentmondásos helyzeteket, a bizonytalan szituációkat és rögtön azon gondolkodik, hogy
kezelje ezt a helyzetet.
4. A következő a kreativitás képessége, hogy mennyire ötletgazdag a vállalkozó. Természetesen
ehhez az is hozzájárul, hogy megfelelő önbizalma legyen, higgyen magában és a képességeiben,
továbbá tartsa szem előtt az innovációs lehetőségeket. Az új ötletek, váratlan lehetőségek
megragadása jelentős szerepet játszik a vállalkozó életének előrejutásában.
5. Az ötödik az attitűdök között, a kiválóságra törekvés tulajdonsága. Hiszen szükség van arra,
hogy „magas” elvárásokat állítson fel magának a vezető és kiemelkedő figyelmet szenteljen a
minőség fenntartására. Folyamatosan tűzzön ki célokat maga elé, amelyek előre viszik. Közben
pedig vizsgálatot végez önmagán és a vállalkozásán, hogy mindig tisztában legyen az erősségeivel
és a gyengeségeivel.
6. Végül, de nem utolsó sorban a megfelelő vezetés képessége. Talán ez a legnehezebb vállalkozói
attitűd. Mindig hajlandóságot kell mutatni a vállalkozónak a csapatépítésre, a csapatösszefogásra.
Bizalommal kell lennie a munkatársai iránt és mellette kihozni belőlük a maximumot. Úgy kell
irányítania őket, hogy felnézzenek rá, úgy mond „falkavezérnek” tartsák.
A következőekben a személyiségtípusokat helyeztük előtérbe, amely úgy érezzük, lényeges
kapcsolatban áll azzal a ténnyel, hogy milyen az attitűdünk és hogyan éljük az életünket.
44
Erős – Jobbágy22 véleménye szerint a személyiségtípus kifejezést egyre gyakrabban használják a
hétköznapi életben. Széles körben elterjedt személyiségtípus rendszerek vannak, de nemzetközi
szinten leggyakoribb a Carl Gustav Jung elméletére alapozott az Isabel Briggs Myers által
kifejlesztett rendszer. Az emberek többsége MBTI (Myers-Briggs Type Indicator) néven ismeri és
használja. Elmondható, hogy mindenki egyedi személyiség. Vannak, akikkel pillanatok alatt egy
hullámhosszon vagyunk és kellemesen elbeszélgetünk, míg másokkal tovább tart egymásra
hangolódnunk. Ez abból is adódik, hogy bizonyos kérdésekhez másképp viszonyulunk, és másképp
közelítjük meg az adott helyzetet. Továbbá teljesen más véleményen vagyunk, mert ami minket
lázba hoz, az lehet, hogy a másik számára teljesen értéktelen, lényegtelen. Igaz, az e féle
különbségek és azonosságok hátterében más – más folyamat áll, de lényegesek a velünk született
tulajdonságok és preferenciák.
Az alábbi személyiségtípusokat különböztethetjük meg.
Introvertál/extrovertált: „Introvertált: Személy számára a fő működési terület belső világának
fogalmai és gondolatai között van. A tartós, maradandó fogalmak, ezek kimunkáltsága
fontosabbak, mint a külső, múlandó események, szívesen szemlélődik, elmélkedik egyedül,
visszavonultan. Extrovertált: Személy figyelmét elsősorban a környezetében lévő tárgyak,
személyek, események kötik le. Az fokozza, növeli lendületét, amikor hat a környezetére,
megerősíti súlyát, elismertségét. Kezdeményezi és fenntartja a környezettel való sokféle
kapcsolatot, az aktivitást.”
Érzékelő/intuitív: Érzékelő: Az érzékelő személy számára fontos az észlelés, figyel a
kézzelfogható tapasztalatok megszerzésére. Inkább realista és gyakorlatias, a számára valóságos
helyzetekhez ragaszkodik. A múltból szerzett tapasztalatokat nem felejti el, de leginkább a jelen
történéseire koncentrál. Részletes megfigyelő a feladatai során. Ezzel szemben az intuitív
személyiség az összefüggések megragadását helyezi előtérbe. Beszédje közben szívesen használ
hasonlatokat, metaforákat, néha bonyolult összefüggésekben adja át, amit szeretne. Ő az, akinek
hirtelen valami ötlete támad, és a szerint cselekszik. Jobban figyel a lehetőségekre.
22 http://www.anima-racio.hu/pdf/MBTI_mo.pdf (2015. március 14. 18:09)
45
Logika-központú/értékközpontú (érző): A logika központú személyiség ok – okozati
összefüggések alapján gondolkodik, amiből a végén logikai összefüggést alakít ki. Az ő döntésük
mindig logikus gondolkodáson alapszik, ha szükséges, akkor kiáll a saját véleménye mellett.
Sokszor kritikusan, tárgyilagosan kezelnek bizonyos helyzeteket, éppen ezért nehezen
hangolódnak rá az emberi érzelmekre. Az érző típusú személyiség ellentétben a logikai
központúval inkább az érzelmeire hagyatkozik és befolyásolja a döntéseit mások véleménye, mert
fontos számára, hogy kiben milyen hatást váltott ki. Jobban érdeklik az emberi kapcsolatok, mint
egy „száraz” feladat megoldása. A harmonikus élet jelentős részét képezi életének.
Tervező/spontán: A tervező személyiség mielőtt cselekszik, vagy akár döntést hoz, az előtt
mindent eltervez lépésről - lépésre. Koncentrál az elvégzendő feladataira és addig nem nyugszik
meg, amíg be nem fejezi őket, a határidőkhöz tartja magát. Ő az, aki megszervezi és előre eltervezi
a napjait, néha merev viselkedést sugallva a külvilág felé. A spontán személyiség szeret széles
körben informálódni, egyszerre sok mindenre figyel, szinte megosztja a figyelmét. Sajnos
előfordul, hogy a munkát összekeveri a szórakozással. Nyitott az új lehetőségekre, eseményekre.
Nem kedveli a szigorú szabályokat és kötelezettségeket, amelyek a szabadságát korlátozhatják.
Tendenciájában nyitott, érdeklődő és kíváncsi. Viselkedését a spontaneitás, alkalmazkodás, az új
események, befogadható információk iránti nyitottság jellemzi. Másokkal könnyen felveszi a
kapcsolatot, könnyen alkalmazkodik bármiféle helyzethez. A különböző személyiségtípusok
jellemzőinek értelmezésében Koronváry23 írásos véleményét használtuk fel.
Ezen kívül alkalmaztuk az úgynevezett életkerék modellt és azt alkotó elemeket. Amely
egyszerűen, átfogó képet mutatva rávilágít az életünk főbb területeire abból az aspektusból, hogy
jelenleg hol vagyunk és merre tartunk.24
3. Anyag és módszertan
Ahhoz, hogy a témával kapcsolatos véleményekről bővebb információt szerezhessünk,
összeállítottunk egy online, anonim kérdőívet, amelyet összesen 267 fő töltött ki. Megemlíteném,
23 http://lelektanitipusok.net/ismeretek/alapismeretek (2015. február 20. 16:24) 24 MAGYAR 2013
46
hogy az adatbázis nem tekinthető reprezentatívnak. A kérdőív több részből tevődött össze, az egyik
rész az egyéni világképpel kapcsolatos kérdéseket foglalta magába, majd az életcél preferenciák
felmérését, illetve a vállalkozói attitűddel kapcsolatos kérdéseket láthatták a válaszadók. A
megfogalmazott célkitűzéseink ezzel kapcsolatban a következők voltak: Van – e összefüggés a
személyiségtípusok és az egyes életkerék területek között. Továbbá, hogy az egyes életkerék
területek fontossági sorrendje egybe esik – e az elégedettségi sorrenddel, illetve mennyire
vállalkozás centrikusak a kitöltő személyek. A célkitűzéseink megválaszolására, valamint az
eredmények megállapítására különböző statisztikai módszereket használtunk fel, hogy minél
pontosabb végeredményekhez juthassunk. Az általunk alkalmazott módszertan során a kérdőívből
összegeztük a válaszokat és az adatokat pedig importáltuk egy számítógépes programba, hogy
ezekkel dolgozhassunk tovább. A felhasznált statisztikai módszerek: a leíró statisztika, a nem
parametrikus tesztek (azon belül a Mann-Whitney tesztnél és a Wilcoxon tesztnél a mediánok
egyezőségét vizsgáltuk a rangsorok alapján), továbbá faktoranalízist és nem parametrikus próbákat
is alkalmaztunk, utóbbi vitathatatlan előnye, hogy nem szükséges az, hogy az adataink normális
eloszlásból származzanak. 25
4. Eredmények és értékelésük
A kérdőívben arra kerestük leginkább a választ, hogyan viszonyulnak a szakirodalomban
feltüntetett személyiségtípusok az egyes életkerék terültekhez, továbbá kiegészítésképpen
hozzákapcsoltuk a vállalkozói attitűd felmérését. Mielőtt rátérnénk a főbb eredmények
bemutatására, előtte a kérdőívet kitöltők demográfiai változóival kapcsolatosan szerzett
információkról pár szóban. A kutatásban az összes 267 kitöltő személy közül 178 nő és 89 férfi
vett részt, életkorukat tekintve pedig többségük 30-59 év közötti személy (143 fő), amelyet
szorosan követ 114 fővel, aki 19-29 év közötti korosztály.
Az átláthatóság érdekében (1. ábra) bemutatjuk a nemek és az életkorok szerinti megoszlásokat.
25SAJTOS – MITEV 2007, 245 – 282.
47
1. ábra: A kitöltők neme és életkora szerinti megoszlás létszám szerint (N=267)
Forrás: saját szerkesztés
Ezen kívül az iskolai végzettség szerinti eloszlást is egy kördiagram segítségével ábrázoltuk. (2.
ábra) A válaszadók közül többségben voltak az egyetemet/ főiskolát végzettek.
2. ábra: Az iskolai végzettség szerinti megoszlás létszám szerint (N=267)
Forrás: saját szerkesztés
A demográfiai változók bemutatását követően a kérdőív első részében „az egyéni világkép”, tehát
tulajdonképpen az egyénnek az élethez való hozzáállását, a személyiségtípusát próbáltuk feltárni a
válaszolók között, az anyag és módszertan fejezetben említett statisztikai modellek segítségével.
Ezen belül a kérdések négy féle személyiségtípus megkülönböztetésére szolgáltak, amelyet a
szakirodalmamban is megemlítettünk.
E szerint lehet valaki introvertált/extrovertált személyiség, ezt követően az információ gyűjtés
szempontjából érzékelő, vagy intuitív típus, majd a döntéshozatal szempontjából inkább logikai
érvek alapján döntő, vagy inkább érzelmek/értékek alapján döntő, és az végezetül az utolsó típus
pedig az életstílus alapján, hogy inkább előre tervező, vagy pedig spontán személyiségről
17889
Neme (fő)
Nő
Férfi
4
114143
6 Életkor (fő)
0-18 éves
19-29 éves
30-59 éves
60 év feletti
124
48
73
19 3
Iskolai végzettség (fő)
egyetem/főiskola
felsőfokú tanfolyam
gimnázium/szakközép
iskola
szakmunkásképző
8 általános
48
beszélhetünk. A megoszlásukat tekintve a következő eredmények születtek, amelyek
szemléltetését a következő táblázat mutatja. (1. táblázat).
1. táblázat: Személyiségtípusok megoszlása
Introvertált/extrovertált Információ gyűjtés Döntés típus Életstílus
Típus Introvertált Extrovertált Érzékelő Intuitív Logikai Értékközpontú Tervező Spontán
fő 121 146 180 87 89 178 180 87
megoszlás
% 45,32 54,68 67,42 32,58 33,33 66,66 67,42 32,58
Forrás: saját szerkesztés
A válaszolók közül, ha a megoszlásokat nézzük, akkor többségben vannak azok, akik extrovertált
személyiségek. Az információ gyűjtés szempontjából inkább érzékelő személyiségtípusok vannak
túlsúlyban, 67,42%-al, ők azok, akik a kézzel fogható tapasztalatok megszerzésére törekednek. A
döntés típus szerint többségben vannak 66,66%-al azok, akik inkább értékközpontúak, tehát
ösztönösen, emberi érzések alapján döntenek egy adott helyzetben, mint sem logikai központúak,
akik a tények és logika után kutatnak. Valamint megfigyelhető a táblázatból, hogy az életstílus
alapján ugyan olyan a megoszlás értéke, mint az információ gyűjtés esetében. Akik előre
megtervezik a cselekedeteiket az életben, a kérdőívben részt vevők között 67,42% többséggel
vannak jelen, szemben a spontán személyiségekkel.
A következőkben a leíró statisztika segítségével megvizsgáltuk, hogy a (2. táblázatban) látható
életkerék – területek mennyire játszanak fontos szerepet az emberek életében és mi ezeknek az
átlagok szerinti fontossági sorrendje. A kérdőívben 1-től 5-ig terjedő skálát alkalmaztunk ennél a
kérdésnél. Az 1-es, az „egyáltalán nem fontos”, az 5-s pedig a „rendkívül fontos” – at jelentette.
Az eredmények bemutatását kiegészítettük a hozzájuk tartozó szórás értékekkel is.
49
2. táblázat: Fontosság szerinti átlagok sorrendje és a szórások
Fontossági szempontok Átlag Szórás
Egészség 4,7116 0,60323
Családi harmónia 4,7079 0,68610
Személyes fejlődés 4,5468 0,70488
Anyagi függetlenség/pénz 4,4082 0,65609
Baráti kapcsolatok 4,1985 0,80990
Munka/karrier 4,1536 0,76262
Természeti környezet épsége 4,0037 0,84737
Szabadidő/hobbi 3,9476 0,89120
Spiritualitás/vallás/belső harmónia 3,4382 1,24715
Település/lakóhely közügyei 2,6076 1,09632
Politikai nézetek 1,8315 1,00266
Forrás: saját szerkesztés
A táblázatból jól látszik, hogy a válaszadók számára az életükben a legfontosabb az egészség és a
családi harmónia, amely természetesnek mondható és a hozzájuk tartozó legkisebb szórásértékek
pedig azt mutatják, hogy e két tényező tekintetében a vélemények nem különböznek egymástól.
Ami viszont szembetűnő és a táblázatomban ki is emeltem, hogy ezt követi a személyes fejlődés
(átlag=4,5468), amely igaz kis eltéréssel, de megelőzi az anyagi függetlenség/pénz fontosságát
(átlag=4,4082) a kutatásban részt vevőknél. Ennek az eredménynek az ellenőrzésére és
alátámasztására elvégeztünk egy nem parametrikus tesztet, azon belül is Wilcoxon – féle előjeles
rangpróbát. A tesztnek a lefuttatása is megerősített minket abban, hogy a személyes fejlődés
fontosabb az anyagi függetlenség/pénz fontosságánál, mert a szignifikancia szint 0,2% lett. A
továbbiakban négy feletti átlag értéket láthatunk a baráti kapcsolatok, a munka/karrier és a
természeti környezet épségének fontosságát vizsgálva. A kitöltöttek a közügyeket és a politikai
nézeteket tartották a legkevésbé fontosnak, utóbbinak az átlaga, az 1-től 5-ig terjedő skálán 1,8315
50
volt. (A nemparaméteres tesztek értelmezéséhez többek között Király Z.: Statisztika II. jegyzetét
használtuk fel26)
Majd ezt követően kombináltuk az előzőekben vizsgált két szempontot, tehát összehasonlítást
végeztünk a személyiségtípusok és az között, hogy kinek mi a fontos az életében.
Legelőször az introvertált és extrovertált személyiségtípusokat figyeltük meg. Ami nagyon szépen
kivehető volt, hogy a baráti kapcsolatok fontosabbak az extrovertált személyiség típusoknak
(átlag=4,3356), mint az introvertáltaknak (átlag=4,0331), ami nem is véletlen, hiszen az
extrovertált típusú személyiséggel rendelkezők nyitottabbak a külvilágot jelentő emberekre,
dolgokra, kedvelik a társasági életet, szívesen beszélgetnek. Ezzel szemben az introvertált
személyiség típusú emberek zárkózottabbak, szívesen töltik egyedül az idejüket és akkor érzik
magukat szabadnak, ha kizárhatják a külvilágot. Ezt statisztikailag a mi esetünkben a nem
parametrikus Mann – Whitney teszt 0,1 %-os szignifikancia szintje bizonyítja.
A következőkben kiderült, hogy a spiritualitás, vallás, belső harmónia fontosabb az értékközpontú
választ adóknak (átlag=3,5843), mint a logika – központúaknak (átlag=3,1461) és ezt a Mann –
Whitney, nem parametrikus teszt 0,7% -os szignifikancia szintje igazolja. Viszont az anyagi
függetlenség, pénz fontosabb az logika – központú személyeknek (átlag=4,5281), mint az
értékközpontúaknak (átlag=4,3483). Majd elvégezve rajtuk a nem paraméteres Mann – Whitney
tesztet, a spritualitás, vallás esetében a szignifikancia szint 0,7 % lett, az anyagi függetlenségé pedig
kereken 5%. Tehát elmondható, hogy lényegesen különböznek egymástól a logika szerint és az
érzelmek szerint döntő válaszadó személyek, attól függően, hogy milyen területet tartanak
fontosnak az életben. Mivel túl sok változó állt rendelkezésre az életkerék területeket tekintve, ezért
hogy ezt csökkentsük, faktor analízist végeztünk el, amelyben kértünk KMO tesztet is. Ennek a
tesztnek az értéke 0,69 lett, amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy a változóink alkalmasak
a faktorelemzésre. A faktorok számát a Kaiser-kritérium alapján négyben határoztuk meg. A
variancia – hányad módszere pedig azt igazolta számunkra, hogy az információ jelentős része
26http://psycho.unideb.hu/munkatarsak/hidegkuti_istvan/targyak/Kiraly_Zoltan_Statisztika_2_jegyzet_2.pdf
(2015.február 25. 20:20)
51
megtartható az elemzés során, hiszen 60% feletti érték jött ki (61,631%). Itt (3. ábrán) látható,
hogy csökkentve a korábbi 11 db fontossági szempontot 4 db lett a faktorok száma.
3. ábra: Az egyes életkerék – területek fontosság szerint kialakított faktorai (N=267)
Forrás: saját szerkesztés
Az első faktorba három, a másodikba négy, a harmadikba kettő és az utolsóba is két változó
tartozik. Ezután megnéztük, hogy a négy darab faktor szerinti csoportosítás és a
személyiségtípusok között milyen kapcsolatot lehet felfedezni. Ezt, ahogy a korábbiakban is,
átlagelemzéssel végeztük el.
A leginkább kiemelkedő eredmények a következők voltak. A személyiségtípusoknál a döntés
szempontjából, a logikai – központú személyeknél az anyagiak és a karrier fontosabbnak bizonyult
ismét, mint az értékközpontú személyeknél. Ezt a hozzá kapcsolódó nem paraméteres teszten belül
a Wilcoxon – féle előjeles rangpróba 0,1%-os szignifikancia szintje támasztotta alá. A különbségek
szemléltetése a (4. ábrán) látható.
4. ábra: A logikai – központú és az értékközpontú személyek faktorcsoportok szerinti átlaga
az anyagiak és a karrier függvényében
0,2695
-0,1347-0,2
-0,1
0
0,1
0,2
0,3
Anyagiak és a karrier fontossága
Logika-központú
Értékközpontú
52
Kiemelkedő eredményt mutatott még, hogy ki milyen életstílus szerint él, hogy tervező vagy
inkább spontán típus. A kutatásból kiderült, hogy a tervező típúsú személyiségeknek fontosabbak
a harmonikus életet alkotó elemek (a családi harmónia, az egészség és a személyes fejlődés), mint
a spontán, alkalmazkodó embereknek. A nem paraméteres teszt szignifikancia szintje ebben az
esetben 0,8%. Ezen eredményeket az (5. ábra) mutatja. Tehát azok a személyek akik nap mint nap
megtervezik a teendőiket és az idejüket, kimutatható, hogy fontos számukra a harmónikus élet
biztosítása. A későbbiekben az is kiderül, hogy mennyire elégedettek jelenleg ezzel a tényezővel
az életükben.
5. ábra: A tervező és spontán típus faktorcsoportok átlaga, a harmonikus életelemek
függvényében
Forrás: saját szerkesztés
A következőekben hasonló a vizsgálatot végeztünk az SPSS program segítségével, csak most azzal
a különbséggel, hogy a „fontosság” helyett, az „elégedettséget” mértük fel a különböző területeken.
A kérdőívben ennél a kérdésénél is egy 1-től 5-ig terjedő skálát alkalmaztunk, amelyben az 1-es
jelölte azt amivel egyáltalán nem elégedettek az életükben az emberek és az 5-s pedig amivel teljes
mértékben elégedettek a kutatásban részt vevők. Ismét kezdtük a leíró statisztikával, ahol az elemek
átlagainak nagyság szerinti sorba tételével megvizsgáltuk, hogy melyik tényező a leglényegesebb
a kérdőívet kitöltő személyek számára és ezt kiegészítettük ismét a szórás értékekkel. E szerint a
következő eredmények születtek, amelyet a (3. táblázat) segítésgével személtetnénk.
0,8241
-0,1700-0,4
-0,2
0
0,2
0,4
0,6
0,8
1
Harmónikus élet fontossága
Tervező típus
Spontán típus
53
3. táblázat: Elégedettség szerinti átlagok sorrendje és a szórások
Korábbi
sorrend
fontosság
esetén
Elégedettségi szempontok
sorrendje Átlag Szórás
2. 1. Családi harmónia 3,7903 1,11762
1. 2. Egészség 3,7491 0,94230
5. 3.Baráti kapcsolatok 3,7191 0,99987
3. 4. Személyes fejlődés 3,5805 0,93996
6. 5 Munka/karrier 3,2809 1,02218
8. 6. Szabadidő/hobbi 3,2697 1,05236
9. 7. Spiritualitás/vallás/belső
harmónia
3,2434 1,04625
7. 8. Természeti környezet 3,0787 0,99877
4. 9. Anyagi függetlenség/pénz 2,9513 1,14111
10. 10. Település/lakóhely közügyei 2,8464 1,00507
11. 11. Politikai nézetek 2,7079 1,20963
Forrás: saját szerkesztés
Összehasonlítás képpen feltűntettük az előbbi fontosság szerinti sorrendet és megfigyelhető, hogy
kicsikét megváltozott a sorrend ahhoz képest. A kutatásból kiderült, hogy a megkérezettek
leginkább a családi harmóniájukkal és ezt követően pedig az egészségükkel a legelégedettebbek.
De fontos megemlíteni, hogy egyik átlaga sem haladja meg az 1-től 5-ig terjedő skálán a 4-et, mint
korábban a „fontosság” tekintetében. A leginkább észrevevehető az az, hogy az „anyagi
függetlenség/pénz” – el kapcsolatos elégedettség igencsak visszaesett a rangsorban a 4.
(átlag=4,4082) helyről a 9. helyre (átlag=2,9513). Ami azt mutatja, hogy igazán kevés ember az,
aki elégedett lenne a jelenlegi anyagi helyzetével, viszont a munka/karrier tekintetében pedig
előrelépés történt 6. – helyről az 5. – helyre. Ebből levonható az következtetés, hogy a többség
viszonylag elégedett a jelenlegi munkájával, csak az anyagi vonzatát / a jövedelmét keveselli.
Egyedül a település/lakóhely közügyei és a politika nézetekkel kapcsolatos sorrend maradt
változatlan. Ha a szórás oszlopát nézzük, akkor abból ami szembetűnő számunkra, hogy a
személyes fejlődés tekintetében a legkisebb a szórás (0,93996), ami azt jelenti, hogy ennél a
54
tényezőnél a legnagyobb az egyetértés a válaszadók tekintetében, tehát úgy is fogalmazhatnánk,
hogy itt jelöltek a leginkább hasonlót a kérdőívet kitöltők.
Végezetül pedig a vállalkozói attitűd feltérképezésére vonatkozó kérdések esetében szintén 1-5-ig
terjedő skálán értékelhettek a kérdőívben résztvevők, attól függően, hogy mennyire értenek egyet
a felsorolt állításokkal. A válaszok alapján 114 fő számára a vállalkozói lét vonzónak bizonyult,
ami a kutatásban részt vevő személyek közel 43%-át adja. Érdekességként, a Közvetlen Értékesítők
Szövetségének honlapján talált 2014.05.29-ei cikkben írtak szerint, elvégeztek egy 24 országra
kiterjedő reprezentatív felmérést, amelyben annak jártak utána, hogy milyen akadályokat látnak az
emberek a saját vállalkozásuk beindítása előtt és milyen ösztönzők kellenének ahhoz, hogy egyre
többen próbálják ki magukat önfoglalkoztatottként. Ebben a felmérésben hazánk is részt vett, és
meglepő adatként szolgált, hogy a magyarok „kimondottan vállalkozás ellenesek”, ellentétben az
USA, Ausztrália lakosságával. A megkérdezettek többsége a csődtől és a gazdasági válság
hatásaitól tart leginkább. ….”27 Ezen kívül a megkérdezettek véleménye alapján manapság csak
több lábon lehet talpon maradni, tehát ki kell használni minden adódó lehetőséget az előre jutásunk
és fejlődésünk érdekében.
5. Következtetések és összegzés
Az eredményeink között elsőként szerepelt, hogy az összes kérdőívet kitöltő személyt milyen
személyiségtípus jellemezi leginkább. Nagyobb arányban voltak az extrovertált, érzékelő,
értékközpontú és tervező személyiségek. Ebből arra következtettünk, hogy a 267 fő jellemző
személyiségjegyei a következők: aktív, nyitott személyiség, aki szívesen barátkozik vagy épít ki
kapcsolatot másokkal és inkább gyakorlatias, hogy a kézzel fogható tapasztalatokból szerezhessen
információt. Ezen kívül a jelenre koncentrálva a cselekvéseit szívesen megtervezi előre,
ugyanakkor inkább az érzéseire hagyatkozik, hiszen fontosak számára az emberi kapcsolatok.
Azt láthattuk, hogy az egészség megőrzését és a családi harmóniát tartják a legfontosabbnak a az
életében és ezekkel a tényezőkkel a legelégedettebbek azok akik részt vettek a kutatásunkban. Ami
érdekesebbnek mondható, hogy előtérbe helyezik a személyiség fejlődést, az anyagi
27http://www.dsa.hu/hireink/ (2015. február 21. 14:10)
55
függetlenség/pénzzel szemben a „fontosság” tekintetében. Ezen kívül egy tervező
személyiségtípusú személyiségnek fontosabb a harmonikus élet biztosítása, mint egy spontán
típusnak, valamint a logikai – központú emberek fontosabbnak tartják az anyagi helyzetüket és
karrierjük alakulását. Tehát elmondható, hogy az MBTI személyiségtípusok jelentősen
befolyásolják azt, hogy a különböző életkerék területek mennyire fontosak a kitöltő személyeknek.
Az egyes életkerék területek fontosságát és elégedettségét tekintve pedig valamelyest eltérés
tapasztalható a kettő között.
A vállalkozói attitűd felmérését tekintve 43%-a választ adóknak vonzónak tartja a vállalkozói létet,
illetve az abban folytatott tevékenykedést, hiszen elmondásuk szerint ahhoz, hogy az életben az
elvárásainknak megfelelően boldogulhassunk, több lábon kell állnunk.
Végezetül elmondható, hogy mindenki egy önálló személyiség, egyedi tulajdonságjegyekkel
rendelkezik, de minden (MBTI) típus egyenrangú, hiszen nincsenek jó, vagy rossz típusok. Más
értékeket tartanak fontosnak az életünkben, amikkel nem feltétlenül elégedettek, viszont a
változtatás lehetősége mindenkiben ott van, csak attól függ, hogy ki él vele. Ami viszont lényeges,
hogy viselkedésünk, elvárásunk, másokkal szembeni hatékony kommunikációnk, alkalmazkodó
képességünk lényeges, ha vállalkozóként szeretnénk tevékenykedni.
6. Irodalomjegyzék
BOGÁTH 2012 = BOGÁTH Á.: Óbudai Egyetem, Szervezési és Vezetési Intézet tanulmány. A vállalkozói attitűd
jelentősége a vállalkozói szférában. Budapest 2012, 1 – 3.
http://kgk.uni-obuda.hu/sites/default/files/23%20Bogath%20Agnes.pdf (2015. március 15. 14:46)
DR. ERŐS, JOBBÁGY 2001 = DR. ERŐS I., JOBBÁGY M.: Alkalmazott pszichológia. A Myers-Briggs Típus Indikátor
(MBTI) Magyarországon. Budapest 2001, 1 – 4. http://www.anima-racio.hu/pdf/MBTI_mo.pdf (2015. március 14.
18:09)
DSA 2014 = Közvetlen Értékesítők Szövetsége: A 2014 május 29-ei sajtótájékoztató háttéranyagaként kiadott
sajtóközlemény. Az önfoglalkoztatás lehetne a magyar gazdaság húzóágazata. http://www.dsa.hu/hireink/ (2015.
február 21. 14:10)
KIRÁLY = KIRÁLY Z. Statisztika II. Nemparaméteres eljárások. Egyetemi jegyzet. Debreceni Egyetem, Debrecen
http://psycho.unideb.hu/munkatarsak/hidegkuti_istvan/targyak/Kiraly_Zoltan_Statisztika_2_jegyzet_2.pdf (2015.
február.25. 20:20)
KIYOSAKI 2006 = KIYOSAKI R. T.: Üzleti iskola – A network marketing üzlet további nyolc rejtett értéke – a
pénzkereseti lehetőségen felül. Budapest, 31 – 33.
56
KORONVÁRY 2005 = KORONVÁRY P.: Lélektantípusok – Alapismeretek. A vezető személyisége – vezetői
személyiségelméletek Budapest 2005
http://lelektanitipusok.net/ismeretek/alapismeretek (2015. február 20. 16:24)
KRISTÁLY 1997 = KRISTÁLY M.: Vállalkozás – Lélektan. Budapest 1997, 86 – 87.
MAGYAR 2013= MAGYAR K.: Életkerék – Elemzés. Budapest 2013
MAXWELL 2014 = MAXWELL J. C.: Akinek vezetői ismeretei valóban aranyat érnek. Az üzleti magazin MLM nem csak
hálózatépítőknek 5. évf. 1. negyedév (2014) 46 – 48.
NAGYBÁNYAI, PONGOR, HADARICS 2014 = Nagybányai N. O., Pongor O., Hadarics M.: DISC – A mindennapi
kommunikáció és viselkedés titka. Budapest 2014, 3.
SAJTOS – MITEV 2007 = SAJTOS L. – MITEV A.: SPSS Kutatási és Adatelemzési Kézikönyv. Budapest 2007, 245 – 282.
TIMMONS 2003 = TIMMONS J.: New Venture Creation, Entrepreneurship for the 21st century.
Irwin, Homewood, IL. 2003
57
58
A MAGYAR NYUGDÍJRENDSZER PROBLÉMÁI
Sebők Gábor, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök alap szakos hallgató
Közreműködő oktatók:
Dr Csonka Arnold
1. BEVEZETÉS
A dolgozatom témája már a jelenlegi tanulmányaim előtt is komolyan foglalkoztatott. 2014
tavaszán, a szenior oktatási program keretében vettem részt a Kaposvári Egyetemen
nyugdíjrendszerünk jövőjével foglalkozó előadáson, melyet a Botos házaspár tartott. Különösen
érdekes volt számomra a téma gazdaságszociológiai megközelítése. Előtte leginkább csak a
közgazdaságtan szemszögéből gondolkodtam róla. Magyarországon az időskori ellátórendszerek
legfőbb intézménye a kötelező nyugdíjbiztosítási rendszer, amely foglalkoztatottak, az
önfoglalkoztatók teljes körére, a munkanélküli ellátásban és egyes szociális ellátásban részesülőkre
terjed ki.
2. ALAPVETÉSEK
A nyugdíjrendszerek létjogosultságát az adja, hogy jövedelmet biztosítanak a olyan egyéneknek,
akik önmagukban már jutnának keresethez előrehaladott koruk, rokkantság agy családeltartó
hiánya miatt. A tradicionális társadalmakban családok, közösségek felelősséget vállalnak az
egyénért, törődnek az időssé, rokkanttá váló emberekkel, vagy azzal, akinek meghalt az eltartója.
A munkás nyugdíjbiztosítást először Németországban vezették be 1883-ban, a magyarországi
nyugdíjbiztosítás története 1929-ig nyúlik vissza, míg az Egyesült Államokban a nagy válság után
1935-ben, az idősebb, tömegesen elhelyezkedni képtelen munkaerő miatt vált szükségessé a
társadalmi nyugdíjbiztosítás létrehozása.
59
Még a fejlett országokban is, ahol a pénzügyi piacok pedig hatékonyabbak, a kormányzat gyakran
közvetlenül adja a nyugdíjakat és/vagy kötelez a munkaadók vagy más magán nyugdíjszolgáltatók
által működtetett alapokban való részvételre. Két alapvető érvet szoktak felsorakoztatni a
tekintetben, hogy miért is kell az államnak az öregedéssel összefüggő nyugdíjrendszerben szerepet
vállalnia, akár közvetlen szolgáltató, akár szabályozó szerepben. Az első érv a munkavállalók
„rövidlátása”, vagyis az, hogy fiatalon, egészségesen nem gondolnak az öregkorukra. Amikor már
elkezdenének foglalkozni az önmagukról való gondolkodással, akkor talán már túl késő van ahhoz,
hogy megtegyék megfelelő lépéseket. A másik érv a „morális kockázat”. A munkavállalók fiatalon
annyit próbálnak meg fogyasztani, amennyit csak tudnak, mivel arra számítanak, hogy a
társadalom úgysem hagyja magukra őket. Az állam – általában a társadalmi békére hivatkozva –
középútként az ebből fakadó költségek minimalizálása érdekében azokat is kötelezi a
nyugdíjrendszerben való részvételre, akik egyébként nem szorulnának rá, a másik oldalon viszont
korlátozza azoknak a kifizetését, akik munkában töltött éveik alatt nem tudtak eleget megtakarítani.
A nyugdíjrendszer céljai
Először, a nyugdíjrendszer csökkenteni próbálja az öregkori szegénységet. Másodszor, a
nyugdíjrendszer megpróbálja kisimítani az életpálya, vagyis a fiatal, munkában töltött évek alatt és
a visszavonulás utáni évek fogyasztását azért, hogy az egyén ne szenvedjen nagy életszínvonalbeli
visszaesést, amikor az öregsége vagy rokkantsága csökkenti jövedelemszerző képességét. Amíg az
első cél besorolható lenne más szociális programok célkitűzései közé, a második jelentősen eltér
ezektől. A második cél értelmében azoknak az embereknek, akik többet kerestek és többet is
fogyasztottak munkában töltött éveik során, több juttatást kellene kapniuk, illetve többet kellene
fogyasztaniuk nyugdíjas éveik alatt is. Míg a nyugdíjrendszer első célkitűzése, a szegénység
csökkentése, finanszírozható lehet szokványos bevételekkel, a fogyasztás kisimítása tipikusan a
dolgozók hozzájárulása által finanszírozott. A séma általában az, hogy a munkavállalók
jövedelmük arányában járulékokat fizetnek, és ezért cserébe olyan nyugdíjat kapnak, ami a
fizetésüktől függ. Mindazonáltal a nyugdíjrendszer csupán bértől függő járulékok általi
finanszírozása új problémákat vet fel a szegénységi és a szociális hatások szempontjából.
Gyakorlatilag lehetetlen a járulékokat nyilvántartani és beszedni olyan munkavállalóktól, akik nem
a „formális” szektorban dolgoznak. A munkaadók számárára a dolgozók „informális” státusza nem
csak azért előnyös, mert nem kell utánuk járulékokat és adót fizetniük, hanem mert így nem kell
60
„bajlódniuk” a munkaerőre vonatkozó, gyakran szigorú szabályokkal és standardokkal. Ennek
eredményeként sok országban a dolgozók jelentős része nem biztosított a kötelező
nyugdíjrendszerben.
A nyugdíjrendszer két fő célja – a szegénység csökkentése és fogyasztáskisimítás – közül egyik
sem szükségszerűen preferált a másikkal szemben: egyszerűen csak különböző társadalmi
prioritást fejeznek ki. Ebből következik, hogy egyes országok gyakorlata más és más, a két
célkitűzést elkülönült eszközökkel próbálják elérni.
Mivel többféle eszköz áll rendelkezésre az időskorral összefüggő problémák kezelése tekintetében,
a nyugdíjrendszert nem szabad elszigetelten vizsgálni. A nyugdíjrendszer csupán egy szeglete az
idős emberek alatt feszülő védőhálónak. A védőháló minden elemének nem szabad megtestesítenie
a redisztribúció ugyanazon fokát, hiszen a nyugdíjrendszer céljai is túlmutatnak az egyszerű
újraelosztáson. Ezért ésszerű az összes, az idősebb populációt érintő programot együttesen,
szélesebb kontextusban vizsgálni, semmint egyedi elemekre vagy esetekre összpontosítani.
3. AZ IDŐSKORI ELLÁTÁS MECHANIZMUSA
Hozzájáruláshoz kötött nyugdíjrendszerek
Az időskori ellátást elsősorban valamilyen hozzájárulást (pl. a nyugdíjfolyósításhoz szükséges
ledolgozott évek számát) igénylő nyugdíjrendszer fémjelzi. Az ilyen nyugdíjrendszereket gyakran
aszerint osztályozzák, hogy milyen módon finanszírozottak, illetve hogy milyen a kifizetési
struktúrájuk.
A finanszírozásnak alapvetően két formája van:
- felosztó-kirovó (PAYG, Pay As You Go)
- tőkefedezeti vagy tőkésített (FF, Fully Funded)
A PAYG rendszerben a dolgozók fizetéséből járulékot vonnak le. Ez a járulék képezi alapját az
akkori járadékosok kifizetésének; a munkavállaló, akik járulékot befizeti, csupán egy ígéretet kap
a kormányzattól, hogy ezért cserébe majd járadékot fog kapni, amikor a nyugdíjjogosultságot
elérni.
61
Az FF rendszerben a dolgozó által fizetett járulékokat befektetik és nem költik el másra, a
befektetés hozama pedig a később kapott járulék integráns része. A befektetéseket általában
versenyző magánpénztárak menedzselik, de menedzselheti egyetlen monopolisztikus állami
ügynökség is.
A nyugdíjkifizetések keletkezésének is alapvetően két mechanizmusa van:
- járadékkal (szolgáltatással) meghatározott (DB, Defined Benefit)
- járulékkal (befizetéssel) meghatározott (DC, Defined Contribution)
A DB rendszerben kapott nyugdíja általában az aktív kori jövedelem függvénye, nevezetesen a
teljes vagy egy kiemelt szolgálati időszakban kapott éves (átlag) jövedelem egy bizonyos
százaléka; ezen kívül lehetnek még egyéb meghatározások is. Ami a lényeg, a járadékok
valamilyen speciális módon meghatározottak.
Ennek a rendszernek alternatívája a DC rendszer, ahol a járulék és a fizetés egy bizonyos része, s
ez a rész adottság a munkavállalók, munkaadók részére, de a végső nyugdíj összegét az egyén
számára csak az határozza meg, hogy visszavonulásáig a számláján mekkora tőke akkumulálódott,
vagyis a befizetései és annak hozama.
Általában elmondható, hogy a DB-rendszerek PAYG, a DC-rendszerek pedig FF típusúak.
Lehetséges DB-rendszer is teljesen feltőkésíteni (FF), ha a garáns elegendő eszközzel rendelkezik
ígéretei (kötelezettségei) rendezéséhez.
Létezik egy hibrid rendszer, az utóbbi évek nagy „úttöröje”, a széles körben érdeklődést és sok
polémiát kiváltó névleges egyéni számlás (NDC, Notional Defined Contribution vagy Non –
Financial Defined Contribution) PAYG-rendszer. A lényege abban áll, hogy a befizetett
járulékokat számon tartják, és ezeket „névleges” hozammal kamatoztatják. A járulékok és a
névleges hozamok kombinációja határozza meg a nyugdíjjárulékot, úgy,mint a hagyományos DC-
rendszerekben.
Hozzájáruláshoz nem kötött nyugdíjrendszer
Ahol van valamilyen hozzájárulást igénylő rendszer, ott mindig vannak olyan emberek, akik nem
vesznek részt a nyugdíjrendszer által biztosított munkaerőpiacon (pl. háztartásbeliek), akiknek
62
nincs meg az elegendő ledolgozott évük ahhoz, hogy nyugdíjjogosultságot szerezzenek, vagy
akiknek alacsony keresetük még alacsonyabb, a megélhetéshez sem elégséges járadékot
eredményez. Különösen igaz ez az informálisan dolgozókra. Ezen túl sok országban például a
mezőgazdasági termelőket nem biztosítja nyugdíjrendszer, mert nehéz megállapítani a képződő
jövedelmet és beszedni a járulékot.
Ezek a csoportok mind ki vannak téve az öregkori szegénység veszélyének, ha nem tudják
valamilyen módon megszerezni a nyugdíjjogosultságot, vagy ha csak a megélhetéshez is kevés
jogosultságot nyertek el. Ennek következtében a legtöbb közepes és magas jövedelmű ország
megállapít egy minimális-nyugdíjat azok számára is, akik nem szereztek nyugdíjjogosultságot. Ez
a juttatás formailag lehet demográfiai alapú, ahol mindenkinek jár egy bizonyos kor felett lakóhely
alapján vagy állampolgársági jogon vagy jövedelmi vizsgálaton alapuló is, ahol csak azok az idősek
kapnak ilyen juttatást, akiknek a jövedelme egy bizonyos szint alatt van.
Az ilyen járulékok kifizetésének fedezete rendszerint az általános adóbevétel. Mindkét fenti
rendszer segít az időskori szegénység visszaszorításában.
4. A MAGYAR NYUGDÍJRENDSZER TÖRTÉNETE
A kezdetek
A magyar kötelező nyugdíjrendszer 1928-ban jött létre, mely a dolgozók mintegy felére terjedt ki.
A nyugdíjalapok a II. világháború során vagy röviddel azt követően tönkrementek, melynek oka a
hiperinfláció vagy a nyugdíjalap tulajdonában levőingatlanokban a háború által okozott kár. A
szocialista korszakban (1945–1989) Magyarországon viszonylag fejlett jóléti szektor működött. A
bérből és fizetésből élők keresete nem volt magas, de például „ingyenes” egészségügyi ellátásra és
oktatásra voltak jogosultak, olcsó lakást és energiát kaptak, a nyugdíjas korúak korai és biztonságos
nyugdíjat élveztek. A munkabérből élők nyugdíjának finanszírozására az 1950-es években egy
felosztó-kirovó rendszert vezettek be, amely kezdetben csak a népesség felét érte el, de aztán mind
a jogosultságot, mind a járadékok körét fokozatosan kiterjesztették. 1975-re a jogosultsági arány
megközelítette a 100%-ot, a rendszer átfogó időskori, hozzátartozói és rokkantsági
nyugdíjjáradékhoz való hozzájutást tett lehetővé. A növekvő keresetek és az árak emelkedése okán
a ’70-es évek végére a nyugdíjrendszer egyre nagyobb feszültséget hordozott. A nyugdíjak nem
63
megfelelő mértékben és rendszertelenül kerültek emelésre, így a közepes mértékű nyugdíjak
folyamatos lemaradásban voltak az árakhoz és keresetekhez képest. A GDP-hez viszonyított
nyugdíjkiadások aránya mindemellett jelentősen megnövekedett, az 1970-es évekbeli 3,5%-ról 10
év alatt majdnem duplájára, 6,9%-ra, majd 1990-re 8,8%-ra növekedett .
A rendszerváltás időszaka
A szocialista rendszer megszűnésével. az állami szabályozás hatásköre leszűkült, a jóléti szektor
működése reformra szorult. Az állami vagyon nagy részét privatizálták. A GDP a rendszerváltást
követő 5 évben 20%-al csökkent, s vele egyidejűleg a foglalkoztatás is, a munkanélküliek aránya
a korai nyugdíjasok arányával közel azonos mértékben, mintegy 10%-ra nőtt. Az infláció korábban
nem látott mértékben és ütemben növekedett, 1991-re 35%-ot ért el.
Az 1990-es évtől kezdődően a nyugdíjrendszer hosszú távú pénzügyi életképességének megtartása
és megújítása érdekében paraméterváltozásokat eszközöltek, továbbá a rendszer felépítésének
javítása érdekében intézményi és számviteli változások léptek életbe. Ez idő tájt a
foglalkoztatottság számottevő csökkenésének lehettünk tanúi a hazai gazdaságban, mellyel
egyenes arányban csökkent a járulékfizetők száma és nőtt a nyugdíjasok száma is, hiszen a hirtelen
munkanélkülivé váltak közül, akinek lehetősége nyílott rá, a nyugdíjat választotta. A nyugdíjasok
és a járulékfizetők számának aránya (rendszerfüggőségi hányados) fokozatosan és jelentős
mértékben megnövekedett, az 1989-es 51,4 %-ról 1996-ra 83,9%-ra változott. A nyugdíjkiadások
a GDP 10%-át tették ki 1994-re. Néhány szigorító lépést próbált tenni a jogalkotó, így például a
kezdőnyugdíjak megállapításának szabályait szigorította. Elsőként 1992-ben történt jelentős
változtatás.
Újabb nyugdíjreformok (1992-1998)
Hazánkban az 1992 évtől kezdődő és az 1998-as nyugdíjreformmal beteljesedő reformtörekvések
eredményeként az évenkénti kisebb-nagyobb módosulások mellett mára gyakorlatilag elveiben
egységes, hárompilléres nyugdíjrendszer működik. A három alappillére a felosztó-kirovó elven
működő állami társadalombiztosítási nyugdíj, a kötelező magánnyugdíj-pénztári- és az önkéntes
nyugdíjpénztári rendszer. Az első két pillér, mint láttuk kötelező jelleggel működik és együttesen
egy vegyes finanszírozású nyugdíjrendszert alkot
64
A nyugdíjreform okai
A demográfiai változások, azaz a társadalom elöregedése következtében csökken az aktív
járulékfizető dolgozók száma. Magyarország lakosságának több, mint 50%-a inaktív. (A TB
rendszerben az aktív befizetők utáni járulékok, valamint a költségvetési kiegészítés adja a
nyugdíjak összegének fedezetét).
Napjainkra Magyarországon is megfigyelhető a nyugati jóléti társadalmak egyik jellegzetes
tulajdonsága, hogy az újabb generációknak egyre hosszabb a várható életkoruk, természetesen
ezáltal jelentős mértékben növekszik a nyugdíjban töltött évek száma. Ha összehasonlítjuk a
különböző országok várható életkor előrejelzéseit a hazaival és feltételezzük, hogy a
nyugdíjreformhoz hasonlóan előbb vagy utóbb az egészségügy reformjára is sor kerül, akkor
bizonyosan a magyar átlagéletkor is jelentősen emelkedik majd. A fiatalabb generáció körében
folyamatosan növekszik a tanulással eltöltött idő, tehát kevesebb ideig dolgoznak, vagyis egyre
rövidebb a munkával eltöltött aktív időszak, azaz a munkaerőpiac átalakul
A befizetett járulékok és a kapott szolgáltatás között nincsen közvetlen összefüggés, ami
feszültségeket idéz elő a nyugdíjrendszerben.
A társadalombiztosítási rendszer finanszírozása meglehetősen problematikus. A fenti érvek
végiggondolása után egyértelműen látszik, hogy az államnak egyre növekvő mértéken kell az adott
évben befolyt járulékokat kiegészítenie, ha tartani kívánja a nyugdíjak vásárlóértékét. Ez
nyilvánvalóan növeli a költségvetés hiányát.
Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a most nyugdíjba vonulók a megállapított nettó
átlagkeresetüknél kisebb összeget kapnak meg a nyugdíjfolyósító intézettől. Ez nyilvánvalóan nem
elegendő az aktív korban megszokott életszínvonal fenntartására.
A – már korábban említett – négypilléres rendszer alapvető vonása, hogy előtérben helyezi az
öngondoskodás elvét és ezzel a társadalombiztosítási- és a magánnyudíj-rendszert. A vegyes
finanszírozású nyugdíjrendszerben (TB rendszer és a magánnyugdíjpénztárak párhuzamos
működése) erőteljesebben érvényesül a biztosítási elv, az elérhető nyugdíj jobban függ az
életpályától, a megszerzett szolgálati időtől és a befizetett járulékoktól, illetve tagdíjtól. Ezzel
65
szemben mérséklődik – bár azért megmarad – a szolidaritási elv, vagyis a rendszer kevesebb pénzt
fog átcsoportosítani a magasabb jövedelműektől a rosszabbul keresőkhöz.
A kötelező (társadalombiztosítási) nyugellátás felosztó-kirovó rendszerű. Ez azt jelenti, hogy egy-
egy adott időszakban az aktív dolgozók mindenkori járulékbefizetéseiből fizetik ki az éppen
nyugdíjban lévők nyugdíját. A magánnyugdíjpénztári-rendszer ezzel szemben tőkefedezeti elven
működik. A tagok befizetéseit és pénztár befektetéseiből származó hozamot a pénztár a tag egyéni
számláján írja jóvá. A nyugdíjkorhatárt elért tag pénztári járadékát az egyéni számlán akkor
nyilvántartott összeg alapján kell megállapítani, tehát az addig felhalmozott összeg, mint tőke lesz
a járadékfedezet. Másképpen fogalmazva: a felhalmozott összeg határozza meg, hogy mekkora
lesz a folyósítható járadék.
A MAGYAR NYUGDÍJRENDSZER (JELENLEGI) PILLÉREI
I. Pillér: felosztó-kirovó rendszer.
II. Pillér: Magánnyugdíjpénztárak (mintegy 90 ezer tag maradt)
III. Önkéntes Nyugdíjpénztárak
IV. Nyugdíj előtakarékossági számla
V. Nyugdíjbiztosítások
5. A PROBLÉMÁK, MEGOLDANDÓ FELADATOK
A rendszerváltozás óta a nyugdíj értelmezése is megváltozott: tulajdonképpen átalakult egy 20-25
évig tartó jól fizetett szabadsággá, amit a nyugdíjba vonuláskori átlagkereset kb. 80% -án felül
egyéb juttatásokkal is bőkezűen támogat az állam. Ilyenek pl. az ingyenes utazás, kedvezmények.
A nyugdíjkorhatár alatti nyugellátásban részesülők aránya jelenleg az aktív korú lakosság közel
20%-át teszi ki. Ehhez különösen hozzájárult, hogy a nők 40 éves munkaviszony megléte után
nyugdíjba vonulhatnak.
66
A demográfiai problémák tovább fokozódnak. A Népességtudományi Kutató intézet szerint 2017-
re a 60 év felettiek aránya meghaladhatja a teljes magyar társadalom 30%-át. Ezzel együtt a
nyugdíjkiadásokra évről évre többet költünk nominálisan és GDP arányosan is. Ha nem sújtanának
bennünket a demográfiai válság, ahogy a jóléti társadalmak nagy részét, akkor sem lehetne
fenntartható sokáig a jelenlegi rendszer. Legalább is ezen a szinten. Napjainkban Magyarországon
mintegy 3 millió ember részesül nyugellátásban, ebből 300 ezer fő korhatár alatti egészséges és
munkaképes ember illetve tovább 400 ezer fő a korhatár alatti rokkantnyugdíjas. Ez a nagyjából
700.000 ember nem csak ellátást kap, de nem is járul hozzá az adók és egyéb terhek
megtermeléséhez, így tulajdonképpen kétszeresen is terheli a rendszert. Hozzá kell tennem, hogy
a rokkantnyugdíjasok közül is sokan valóban rászorulók. Az aktív dolgozók száma viszont sokszor
nem ad reális képet, mert munkanélküliségi adatok a közmunkának köszönhetően jelentősen jobb
színben tüntetik fel a helyzetet. Jelenleg elindult egyfajta leépítés a közszférában, de jelenleg
nagyjából 21%-ot tesz ki a közfoglalkoztatottak aránya az aktív dolgozók táborából.
A G10 országok vezetnek jelenleg a társadalom elöregedésének tekintetében és ez még várhatóan
fokozódni fog a jövőben. Egy elöregedő gazdaságban a monetáris politika jelentősége egyre
nagyobb lesz. Az egyén megtakarítások ugyani ki vannak téve az infláció kockázatának, ezért az
67
„őszülő hajú” társadalomban a központi bankok mind nagyobb nyomás alatt vannak e társadalmi
rétegek részéről, hogy antiinflációs politikát folytassanak. Ez természetesen nem közvetlen
politikai ráhatás, hiszen a fejlett országokban a jegybanki függetlenség jogilag biztosított. Inkább
erősítése annak, hogy rögzített feladatuknak, hogy az elsődleges cél a központi bank számára a
valuta értékének a megőrzése.
Figyelemre érdemes lehet az öregedésnek egy nagyon közvetett, de logikailag követhető hatása, a
pénzügyi közvetítő rendszerre gyakorolt hatása. Ez is befolyásolhatja a monetáris politikát, annak
transzmissziós mechanizmusát.
Mivel a társadalombiztosítási rendszerek reformja egyre inkább elmozdulást jelent a tőkefedezeti
rendszerek felé, és az állami nyugdíjrendszerek járadékai csökkennek, a háztartások
megtakarításai, amelyek az eurozónában jelentősek, a rendelkezésre álló jövedelem 10%-át is
elérik, valószínűsíthetően a tőkepiaci befektetések felé terelődnek. Ezzel csökken a bankokban
elhelyezett betétek aránya, ami a vállalkozásoknak nyújtott hitelek csökkenéséhez vezethet.
A demográfiai szerkezet változása, az öregedés komplex hatással van a pénzügypolitikára.
Szükségszerűen együtt jár a TB-rendszerek reformjával, melyek az egyéni takarékossági formák
előtérbe kerülését eredményezik. Ez fokozottan fontossá teszi a pénzérték-stabilitást célzó
monetáris politikát. Ugyanakkor számos jel utal arra, hogy bekövetkezhet e változások
eredményeként a megtakarításokból befektetett eszközök piaci értékének esése. Ennek a fők oka,
hogy viszonylag kisebb kereslet várható a befektetett eszközök iránt, mivel a fiatal korosztály
létszáma csökken. Az egyéni megtakarítások jelentőségének növekedésével várható az annuitás
eszköztárának újraéledése és a fordított jelzálog intézményének elterjedése is. A társadalom
egészét érinti azonban a megnövekedett élettartamból eredő „longrevity risk”, amit igen nehéz,
gyakorlatilag nem lehet porlasztani, hiszen a társadalom minden tagját érinti. Elkerülhetetlen ezért,
hogy a kormányzatok támogassák a piaciépítést. Fontosságot nyernek azok a gazdaságpolitikai
javaslatok is amelyek az elöregedés lassítását, a gyermekvállalási kedv fokozását célozzák.
6. JÖVŐ, LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK
A magyar társadalom fenntartásához a szülőképes nőknek 2,2 gyermeket kéne szülniük, ez az érték
utoljára a 70-es években valósult meg. Jelenleg a 1,3 gyermek sem születik átlagosan, tehát egy
68
házaspár tulajdonképpen saját magát sem „pótolja”. Ezzel együtt a várható élettartam és így az
átlagos életkor is folyamatosan növekszik hazánkban. Ha semmi sem változik, akkor néhány
évtizeden belül teljesen felborulni látszik az eltartók/eltartottak aránya. Nagy a valószínűsége, hogy
a jelenlegi értéken számolva 2050-ben mindössze 40.000 Ft körül lesz az átlagos nyugdíj mértéke.
Jelenleg nagyjából az utolsó nettó kereset 75-80%-át kapják meg nyugdíjként Magyarországon a
jogosultak, míg a világ átlag csak 60% körül mozog.
A számokból egyértelműen látszik, hogy a jelenlegi felosztó-kirovó rendszer már nem sokáig képes
betölteni a szerepét, ami azzal jár, hogy a mai aktívkorú lakosság valószínűleg a mai értelemben
vett nyugdíj nélkül marad. Két viszonylag egyszerű megoldás körvonalazódik: vagy a
nyugdíjkorhatárt emelik az egekbe vagy az állami nyugdíj szó szerint csak az éhen halástól fog
megmenteni.
A többség érzi, hogy tenni kéne valamit ez ellen, de a tényleges lépést mégis kevesen teszik meg,
azok közül is akiknek módjukban állna. Nem lehet tovább halogatni, minden aktív korúnak komoly
összegű megtakarítást kell felhalmoznia nyugdíjas éveire. Az öngondoskodásnak egyre nagyobb
szerepe lesz a jövőben.
Több – sokszor egymásnak ellentmondó – koncepció is körvonalazódik a lehetséges és igazságos
megoldásra. Ilynek pl. az alapnyugdíj, pontrendszer, gyermekvállalást jutalmazó/büntető rendszer.
Az idős emberekről való gondoskodásnak a nyugdíjon kívül számos más eszköze is van, a házi
gondozásuktól az idősek napközi otthonán keresztül a szociális otthonokig. Gondozásukban
nagyon fontos szerepet játszik a család és a rokonság. Olyan formákat kellene kialakítani
amelyekben az állam támogatja az idős tagjaikról gondoskodó családokat, mert az ilyen
gondoskodás az idős emberek számára sokkal emberségesebb, mint az állami gondoskodás.
A Népesedési Kerekasztal javaslata szerint a gyermeknevelést el kéne ismerni a
nyugdíjrendszerben. Az egyik megoldás az lenne, hogy akinek nincs gyermeke vagy csak egy van,
tovább kellene dolgoznia a normál nyugdíjkorhatárnál, de több járulékkal megválthatná a
többletmunkát. A kezdeményezők szerint igazságtalan, hogy a többgyerekes szülők most
lényegében rejtett gyermekességi adót fizetnek, miközben a gyerektelenek vagy az egygyerekesek
69
ugyanolyan nyugdíjat kapnak, mint a több gyereket vállalók De mi lesz a meddőkkel? És azzal, aki
elveszítette gyermekét?
A Nyugdíj- és Időskori Kerekasztal képviselője, Holtzer Péter szerint a mindenkori kormányok a
nyugdíjas szavazóik foglyaivá váltak, s ezért a témától mindenki fél, mint a tűztől (még ha a
változások az aktívakra hatnának is, nem a mai nyugdíjasokra), a nagy dilemma valószínűleg az,
hogy ha a politika nagyon világosan és transzparensen beszél az embereknek a nyugdíjrendszerről,
arra túl nagy ijedtség lehet a válasz, és túl nagy menekülés. Ha valaki holnap kiáll és azt mondja,
sokkal kevésbé lesz állami nyugdíj 30 év múlva, és ennek megfelelően elkezdjük átalakítani
rendszert, akkor holnaputántól senki nem fog nyugdíjjárulékot fizetni. Ezt az egész átalakítást
nagyon nehéz lenne optimalizálni, mert egy olyan átmenetet kell valahogyan menedzselni, ami
nyomja össze az állami rendszert, veszi vissza az állami rendszer ígérvényeit, és tolja a társadalmat
egy másik logika felé (ösztönzőket teremt megtakarításra és több pénzt hagy az emberek zsebében).
7. ÖSSZEFOGLALÁS
Hazánk egyik legnagyobb problémája, hogy a szocializmusból örökölt, az állam méreteihez
hatalmas mértékű jóléti kiadásokat még egyik kormányunk sem merte érdemben csökkenteni. A
magyar újraelosztás 30-40%-os mértékben haladja meg a szomszédos államok hasonló adatait.
Tulajdonképpen ezért fizetünk sokkal több adót, járulékot.
A nyugdíjrendszer továbbra is meghatározó szerepet fog betölteni a szociális ellátórendszerben.
Egyértelműen előre vetíthető, hogy a túlzottan nagyvonalú nyugdíjrendszer nem tartható már fenn
sokáig.
Szomorú tény, hogy az egy főre jutó lakossági megtakarítások terén az utolsók között vagyunk az
Európai Unióban. Ez azt is jelenti, hogy magyar emberek nincsenek felkészülve a nyugdíjjakkal
kapcsolatos jövőbeli problémákra.
Kulcskérdés a foglalkoztatás. Fontos feladat a fekete munka szintjének a csökkentése és egyúttal a
járulékfizetők számának növelése.
Ahogyan kezdtem, a Botos házaspár gondolataival zárom dolgozatomat, melyben a szükséges
reform lényegét fogalmazták meg.
70
Olyan reform kell, amely pozitívan visszahat a demográfiára
Amely elismeri a humán tőkébe való befektetés értékét is
Ugyanakkor olyan megoldás kell, amely figyelembe veszi a magyar költségvetési
eladósodottságát és feszült helyzetét,
Végül olyan reform kell, amely a jelenlegi nyugdíjasok helyzetén nem ront,
Stabil, kiszámítható, s amelyre időben fel lehet készülni.
8. Források
Lengyel György – Szántó Zoltán: Gazdasági rendszerek és intézmények szociológiája (1997)
Lengyel György – Szántó Zoltán: A gazdasági élet szociológiája (1994)
Lengyel György - Szántó Zoltán: Gazdaságszociológia (2006)
Andorka Rudolf – szociológia jegyzet összefoglaló (internetes forrás)
Botos Katalin: Pénzügypolitika Gazdaságpolitika (2011)
Botos József – Botos Katalin: Az idősödés gazdasági hatásai (2009) – kutatási vázlat
Botos József – Botos K.: A népességi kerekasztal koncepciója a nyugdíjrendszer reformjára
Monostori Judit: Aktív korúak nyugdíjban (2009) – Ph.D értekezés
Pásztor Roland: A nyugdíjrendszer változása Magyarországon (2010) szakdolgozat
Veress József (szerk): A gazdaságpolitika nagy elosztórendszerei (2007)
Gál Veronika-Polyák Imre-Nagy Csaba: A pénzügyi Intézményrendszer Magyarországon
71
ÜZLETI ETIKA
Bérces Bence, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök alap szakos hallgató
Közreműködő oktatók:
Dr Csonka Arnold
1. Az etika fogalma
Minden emberi megnyilvánulásban jelen kell lennie az éthosznak, etikának, ez teszi szükségessé
az etikai szabályok létrehozását, ezek biztosítják a kapcsolatok működőképességet. Az etika
szokást, erkölcsöt jelent. Az etika normatív oldala a természet rendjével harmonizáló az emberi
viselkedésre vonatkozó eszményeket fogalmazza meg. Az etika értelmező oldala, az erkölcstan az
erkölcsi szabályokat elemzi. Az erkölcs az etika alapján kialakított szabályrendszer, mely tudati és
gyakorlati elemekből áll. Az erkölcsi szokások jelen vannak a mindennapi életben, függetlenül
attól, hogy jók vagy rosszak, tudatosak vagy nem tudatosak. Ha az erkölcsöt nagyobb csoport vagy
közösség nagyjából egyöntetű cselekvésmódjára vonatkoztatjuk, akkor morálról vagy
erkölcsösségről beszélhetünk. Ha az erkölcsöt az egyénre vonatkoztatjuk, akkor moralitásról, azaz
erkölcsiségről beszélhetünk. Nem követünk el azonban nagy hibát, ha ezt a finom
megkülönböztetést nem mindig használjuk (Hársing, 1995). Az erkölcs kialakulása az emberi
társadalom fejlődésének az eredménye. Kezdetben csak mint szokásrendszer, a későbbiekben mint
normarendszer jelent meg. Az egyének esetében megjelenő erkölcsi normák nagymértékben
függnek attól, hogy milyen kulturális gyökerekkel rendelkeznek, milyen normákat közvetít feléjük
a közösség, amelyben élnek, legyen ez egy tágabb közösség vagy a család.
Az alkalmazott etika gyakorlati útmutatásokat ad arra, hogy miként alkalmazzuk az egyetemes
normákat, olyan szakterületekre irányul, ahol közvetlen vagy közvetve emberre irányuló
tevékenység, alá-fölérendelt emberi kapcsolatok állnak fenn. Az üzleti élet kapcsán időnként
megkérdőjelezik az etikai szempontok figyelembevételének létjogosultságát. Az egyik legrégebbi,
72
ehhez kapcsolódó szólás "pecunia non olet", Vespasianus római császár nevéhez fűződik, aki a
nyilvános illemhelyek megadóztatását bírálóknak azt válaszolta, hogy „a pénznek nincs szaga”.
Az erkölcs és a gazdaság azonban nem állnak messze egymástól, a közgazdaságtan csak a XVIII.
században vált önállóvá, addig a morálfilozófia része volt. Attól kezdve a közgazdászok többsége
a gazdaság sajátos törvényszerűségeit hangsúlyozta, és az volt a véleményük, hogy az ilyen
tudomány nem tartalmazhat értékkijelentéseket és normatív tételeket. A változás eredményeként
kettévált a gazdasági racionalitással jellemzett „tiszta” gazdaságtan és az irracionális moralitással
jellemzett etika (Ulrich et al., 1996).
2. Modern üzleti etika
Az 1960-as évektől kezdődően az ökológiai problémák felszínre kerülése, a társadalmi mozgalmak,
az üzleti életben sűrűsödő botrányok, megvesztegetés, kenőpénzek-hatására egyre inkább nőtt az
érdeklődés az üzleti élet etikai kérdései iránt, és fokozódott az etikus üzlet iránti elvárás.
Az üzleti etika, mint önálló diszciplína az Amerikai Egyesült Államokban jött létre az 1970-es
években. Ebben az időszakban jelent meg a vállalatok morális státuszára vonatkozó kérdéskör,
amely azt vizsgálja, hogy morálisan felelőssé tehetők-e a vállalatok vagy a felelősség csak az
egyének sajátossága. Az üzleti etikán belül vizsgálták többek között a gazdaságban fellépő
szerepkonfliktusokat, a vállalati bűnöket, vagy a diszkrimináció kérdéskörét (De George, 1987).
Az 1990-es évek végétől az üzleti világ nemzetközivé válása magával hozta az üzleti etika
nemzetközivé válását is, integrálva olyan kérdésköröket, mint a globalizáció etikai problémái és a
multinacionális vállalatok etikai felelőssége.
A kezdeti lépések után az elmúlt évtizedekben az üzleti etika egyre növekvő területté vált, számos
témakört átfogva, az olyan etikai alapfogalmak, mint az erények és a kötelességek üzleti életre
történő alkalmazásából kiindulva egészen a vállalati legitimitás vagy a vállalati kormányzás
témájáig (Griseri-Seppala, 2010).
Az üzleti etika jellemzője, hogy alkalmazott etikáról van szó, interdiszciplináris és kritikai jellegű:
Alkalmazott etika: A morális alapelvek gazdasági összefüggésekre, üzleti problémákra való
alkalmazását jelenti.
73
Interdiszciplináris jellegű: A közgazdaságtan, a filozófia, a teológia, a pszichológia, valamint a
vezetés- és szervezetelmélet határán helyezkedik el, magába foglalja ezek egyes részeit, de nem
redukálható le valamelyik területre. Sajátossága, hogy vissza is hat az említett területekre,
egyesítésükkel bizonyos fokig módosítja is azokat (De George, 1987).
Kritikai jellegű: Egyes szerzők külön kiemelik az üzleti etika kritikai jellegét, hangsúlyozva, hogy
az üzleti etika nemcsak egyszerű alkalmazást jelent, hanem a komplex gazdaság és az üzleti élet
morális reflexióját, valamint a gazdasági racionalitás normatív alapjának kritikai
megkérdőjelezését (Ulrich, 1994).
3. Az emberi kultúra
A kultúra legáltalánosabb megközelítésben az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi
értékek összessége. Magába foglalja az anyagi természetű dolgokat de egy sereg nem anyagi
jellegű dolgot is, mint pld. A nyelv, vallás, közös szokások stb. a kultúra egyik emberről a másikra,
generációról generációra száll. A kultúrának három meghatározó szintje van:
Alapvető feltevések - felfogások, hiedelmek (ember és természet, idő, tér)
Értékek, ideológiák – összetevői az eszmék, célok, ezek eszközei, erények, bűnök, erkölcs,
etika
Javak, képződmények – fő megnyilvánulásai a nyelv, technológia, művészet
A normatív filozófia számos etikai rendszert alkotott a civilizáció során, az emberek vallás
formájában fogalmazták meg felfogásukat, válaszaikat az alapvető kérdésekre. Napjainkban 8
etikailag fejlett vallást különböztet meg a szakirodalom, ezek a brahmaizmus, hinduizmus,
dzsaizmus, buddhizmus, kínai univerzalizmus, zsidó vallás, kereszténység és az iszlám.
4. Vállalati kultúra
Ha az ember erkölcsiségét a kultúra hordozza, mondható, hogy az ember által alkotott szervezet
erkölcsiségét a vállalati kultúra hordozza. A vállalati kultúra a vállalaton belüli értékek, közös
témák és értelmezések összességeként definiálható.
Az üzleti élet 15 etikai alapelve a következő:
74
Hitelesség – alapja a bizalom, a ~ a hosszú távú kapcsolatok alapfeltétele (fizetési kötelezettség,
reklám tartalmi valóság a cég külső és belső arculatának harmóniája)
Megbízhatóság – szavahihetőséget jelent, a szó és tett egységét. (információk helytállósága,
kiszámítható reakciók)
Hosszú távú kapcsolatokra való berendezkedés – az eredmények csak így bontakoznak ki, ehhez
tisztességes magatartás, a cég belső és külső stabilitása, jövőkép, bizalom, kölcsönösség szükséges.
Minőség - vonatkozik a szakmai felkészültségre és termékre is. Mai eszközei a minőségbiztosítás,
és a minőségmenedzsment.
Kölcsönösség – fontos, hogy megvalósuljon az üzleti partnerekkel, főnök és beosztott közt
valamint a beosztottak közt.
Előzékenység, szolgálatkészség – bármely üzleti tevékenység egyfajta szolgálat ezért fontos az
előzékenység és együttműködési törekvés.
Jó szándék és segítőkészség - a jó szándék azt jelenti, hogy becsületes üzleti kapcsolatok
kialakítására törekszünk, a kölcsönösség pedig hozzásegíthet a valódi eredmény eléréséhez.
Hagyomány és értékmegőrzés – a hagyományok ápolása múltat teremt, közösségi
megnyilvánulás
A szépség és esztétikum elve – az ember elementáris igénye a szépség, mely vonatkozhat a
tartalom és forma összhangjára, viselkedésre, gesztusra, beszédre.
Egészségmegőrzés, környezetvédelem – napjaink 2 fontos tendenciája , melyet figyelembe kell
venni
Személyiség tisztelete – azt jelenti, hogy úgy fogadjuk el a másik embert, amilyen. Tárgyalási
stílusunkat partnerünk igényeihez és személyisége figyelembevétele alapján alakítjuk ki.
Emberi méltóság tisztelete – ez az önbecsülés alapja és ezt mindenkinek meg kel adni. Fontos
megnyilatkozása a problémák indulatmentes kezelése, a személyeskedés és fölény fitogtatásának
mellőzése.
75
Tisztességes versenyszellem - a teljesítmény szerinti győzelmet teszi lehetővé, bár ez szemben áll
a haszonelvűséggel, fontos, hogy amilyen mértékben ez lehetséges, igazodjunk hozzá
Folytonos megújulás – egy cég akkor marad versenyképes, ha képes az új kihívásoknak
megfelelni, fejlődni, ehhez nyújt segítséget a változásmenedzsment. Fontos, hogy a megújulás
mindig a fejlődés irányába vezesse a céget.
Pozitív viszonyulás – az üzleti életben létkérdés a sikerekben, győzelemben hinni, a kudarcokat
feldolgozni, és saját fejlődésünkre fordítani
Vállalati szinten az etika intézményesítésének 3 formája ismert. Az etikai kódex a cég erkölcsi
normáit rögzíti, azokkal a problémákkal kapcsolatban fogalmaz meg normákat, melyek kapcsán
súlyos etikai kérdések merülhetnek fel a vállalatok működése során. Az alábbi területek érintettek:
kapcsolat a fogyasztókkal, tulajdonosokkal, alkalmazottakkal, szállítókkal, kormányzattal,
versenytársakkal, helyi közösséggel, természeti környezettel. Az írott etikai kódex hatékonyan
irányítja a menedzserek döntéseit a szervezeten belül. Az etikai bizottság a vállalat választott
szerve, mely a működés folyamán felmerült etikai problémákat vizsgálja. Az etikai
mérlegbeszámoló általában évente közzétett jelentés, mely feltárja a vállalat tevékenységeinek
hatását, és azt, hogy milyen mértékben járult hozzá a vállalat bizonyos értékekhez, mint pld. a
foglalkoztatottak vagy a vevők megelégedettsége, helyi közösség véleménye.
A vállalati etika az üzleti etika részterületét jelenti, a vállalati működés etikai szempontból történő
elemzését, és a javítási lehetőségek vizsgálatát tűzi ki célul az erkölcsi színvonal emelése
érdekében.
Sajátossága egyrészt a stakeholder megközelítés, másrészt szerteágazó területeket vizsgál.
5. Stakeholder elmélet
A vállalati etika lényeges sajátossága a stakeholder megközelítés, amely szerint a vállalatnak arra
kell törekednie, hogy optimális eredményt nyújtson minden érintett számára, ahelyett, hogy
maximális eredményt nyújtana egyetlen stakeholder csoport, a stockholder-ek számára. A
stakeholder-elmélet alapján álló gyakorlatot a stratégiai management egy új – hatékonyabb –
módszereként értelmezhetjük.
76
Fontos azonban, hogy nem csak jogi kötelezettség vagy a társadalmi nyomás miatt kell figyelembe
venni az érintetteket, ugyanis a vállalatok működésének társadalmi legitimitása csak akkor
biztosítható, ha a vállalatok az érintett-csoportokra jellemző belső értékeket figyelembe veszik.
Ebben a megvilágításban a stakeholder-szemlélet már nem csupán a stratégiai vezetés hatékony
eszköze, hanem inkább a vállalati menedzserek morális kötelessége (Evan-Freeman, 1988).
Az elmélet ellenére a vállalati etika és az üzleti etika sokszor megáll a jogszabályoknak való
megfelelés szintjén, így a szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy ideje bevezetni az ezen
túlmutató, értékorientált, ún. „business ethics 2.0” megközelítést (Gorrell, 2010).
6. Etikai kódex
Az etikai kódex az etikai normák, alapelvek, magatartási szabályok írásba foglalását jelenti. A
továbbiakban az üzleti etikai kódexek sajátosságait tekintjük át. A globalizációs folyamatok, a
környezeti válságok, a munkahelyi visszaélések napvilágra kerülése új szervezeti formákhoz
vezetett, megteremtette a szervezeti korlátok és lehetőségek egészen új típusait, és növelte a
vállalati társadalmi felelősség és az üzleti etika iránti érdeklődést. Ennek a folyamatnak eredménye
az etikai kódexek iránti megnövekedett érdeklődés is. (May et al., 2006).
Az etikai kódex hozzájárul annak tisztázásához, hogy mit tekintenek legitimnek és
felelősségteljesnek az adott szervezet, vállalat, iparág, szféra hétköznapjaiban. Iránymutatóként
kell szolgálnia a vezetők és az alkalmazottak etikai döntéshozatalának elősegítésére.
Az etikai kódexek manapság nyilvánvaló sajátosságai a modern üzleti szervezeteknek (Cowton-
Thompson, 2000). Sajátosságuk, hogy ön-szabályozára szolgálnak (Schwartz, 2001). Az etikai
kódexben megfogalmazott önkéntes kötelezettség vállalás csak abban az esetben lesz hatásos, ha a
szándék kinyilvánítását konkrét tettek is követik. Egyes szerzők véleménye szerint kevésbé az
írásbeli eredmény, mint maga a folyamat jelenti az etikai kódex kihívását (Newton, 1995; Ulrich-
Lunau–Weber, 1996).
Az etikai kódex a szervezeten belüli és kívüli gyakorlatot és kapcsolatokat irányító vállalati
alapelvek és szabályok formalizált, nyilvános kinyilatkoztatását jelenti. Az etikai kódex mind a
jelenlegi, mind a jövőbeli magatartás vezérfonala, és specifikálja a vállalati alkalmazottak etikai
77
értékeit és felelősségeit egymás és más szervezeti stakeholderek iránt. (Kaptein and Schwartz,
2008).
Az etikai normagyűjteményekre a szakirodalomban többféle elnevezést találunk:
Etikai kódex (Code of ethics) (Cressey-Moore, 1983)
Magatartási kódex (Code of conduct) (White-Montgomery, 1980)
Üzleti alapelvek (Business principles) (Sen, 1997)
Vállalati krédó (Corporate credo) (Benson, 1989)
Vállalati filozófia (Corporate philosophy) (Ledford et al, 1995)
Vállalati etikai nyilatkozat (Corporate ethics statement) (Murphy, 1995)
Gyakorlati kódex (Code of practice) (Schlegelmilch-Houston, 1989)
Üzleti kódex (Business code) (Kaptein-Schwartz, 2007)
Az etikai kódexek különböző típusaival találkozhatunk, attól függően, hogy mire vonatkozik a
kódex, az etikai értékekre vagy inkább a szabályokra fókuszál, milyen etikai normákat. Az etikai
kódex szintjei: makro-mezo- és mikroszintű etikai kódexek.
A makroszintű kódexek általános nemzetközi irányelvek, amelyek különböző szektorok
vállalataira lehetnek érvényesek. Ilyen például az OECD 2000-ben Multinacionális vállalatok
számára kiadott irányelvei. A tíz fejezetből álló kiadvány a fogalmak, és alapelvek meghatározása
után általános irányelveket tartalmaz, melyek szerint a vállalkozásoknak hozzá kell járulniuk a
gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődéshez, hogy fenntartható növekedést érhessenek el, és
tartsák tiszteletben az érintettek jogait és érdekeit. Az általános irányelveken túlmenően részletes
ajánlásokat fogalmaz meg a közzététel, a foglalkoztatás és ipari kapcsolatok, a környezetvédelem,
a megvesztegetés elleni küzdelem, a fogyasztói érdekek, a tudomány és technológia fejlesztése, a
verseny és az adózás kérdésében (OECD, 2000).
További, széles körben elterjedt makroszintű kódex az ENSZ Globális Szerződése (Global
Compact), melyet Az ENSZ 7.főtitkárának kezdeményezésére fogadtak el, és lépett életbe 2000-
ben. A Global Compact 10 alapelvet tartalmaz az emberi jogok a munkajog, a környezetvédelem
és korrupció elleni küzdelem területén.
78
A Global Compact 10 alapelve (ENSZ, 2000):
emberi jogok
o A vállalatok támogassák és tartsák tiszteletben az emberi jogok nemzetközileg
meghirdetett védelmét, valamint
o biztosítsák, hogy nem vesznek részt az emberi jogokat sértő cselekedetben.
munkajog
o A vállalatok védelmezzék a szervezkedés szabadságát és a kollektív alku jogának
hatékony elismerését, valamint
o A kényszer és kötelező munka minden formájának eltörlését
o a gyermekmunka tényeleges eltörlését,
o a hátrányos megkülönböztetés felszámolását a foglalkoztatás és a szakmák körében.
környezetvédelem
o A vállalatok bánjanak körültekintően az ökológiai kihívásokkal,
o valósítsák meg a környezettel való felelősségteljes bánásmód támogatására irányuló
kezdeményezéseket, valamint
o segítsék elő a környezetbarát technológiák fejlesztését és elterjesztését.
korrupció elleni küzdelem
o A vállalatok lépjenek fel a korrupció minden formájával szemben, beleértve a
zsarolást és a megvesztegetést is.
A Global Compact honlapján található információk alapján mintegy 8000 tag csatlakozott a
kezdeményezéshez, ebből 5300 vállalat, és a tagok 130 országból jöttek. A csatlakozott tagoknak
2 évente be kell számolni az intézkedésekről. 2005-től kezdődően Magyarországon összesen 20
szervezet csatlakozott, ebből 9 vállalat, többek között a MOL-csoport, a Holcim, a Magyar Posta,
és a Magyar Telekom (Szegedi, 2010).
A mezoszintű kódexek egy szektor önszabályozását célozzák . Egy iparági, ágazati kódex az adott
szektor minden résztvevőjének hasznot hajt, hiszen erősíti az iparág, ágazat iránti bizalmat és jó
alapot teremt az önszabályozáshoz. (Carnegie Group, 2003)
79
A Magyar Reklámetikai Kódexet magára kötelezőnek ismeri el a szakma 22 legnagyobb
szövetsége, testülete, egyesülete, így elmondható, hogy egy szakmai konszenzuson alapuló
dokumentum (Reklámetikai Kódex, 2009). A reklámetikai kódexet 1981-ben hozta létre a Magyar
Reklámszövetség. Kialakításában jelentős szerepet játszott, hogy az 1997-es reklámtörvény előírta,
hogy a szakmának szabályoznia kell önmagát. A kódex megalkotásakor figyelembe vették a párizsi
székhelyű Nemzetközi Kereskedelmi Kamara kódexét. A reklámszakma gyakorlati változásait
követve a magyar kódexet 2001-ben, 2003-ban, 2005-ben és 2009-ben is átdolgozták. A
reklámokkal kapcsolatos panaszokat a Reklámetikai Bizottság bírálja el, amely állást foglal a
panaszok ügyében. Kiemelt figyelmet fordít a kiskorúakkal, gyermekekkel kapcsolatos reklámok
vizsgálatára és az erőszakos reklámok megakadályozására (Magyar Reklámszövetség, 2010).
A kereskedelmi szakma önszabályozását szintén törvény ösztönözte Magyarországon. A
Kereskedelmi törvény előírta, hogy jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásoknak a
beszállítókkal való kapcsolataikban a tisztességes kereskedelmi gyakorlatokat kell alkalmazniuk
és ki kell alakítaniuk az ezt szabályozó etikai kódexet. A kódexet - más vállalatok mellett - a 2006-
ban jelentős piaci erővel rendelkező kereskedelmi vállalatok közül 10-en fogadták el és írták alá:
Auchan Magyarország Kft., Cora Magyar Hipermarket Kft., Csemege-Match Kereskedelmi Zrt.,
Metro Holding Hungary Kereskedelmi Kft., Plus Élelmiszer Diszkont Kft.,Penny Market Kft.,
Profi Magyarország Kereskedelmi Zrt., Reál Hungária Élelmiszer Zrt., Spar Magyarország
Kereskedelmi Kft. és a Tesco Global Magyarország Zrt (Torjákné Amberger – Sükösd, 2010).
A Kereskedelmi Etikai Kódex részei az Általános követelmények, Partneri együttműködés, Az
emberi értékek és a környezet védelme, Kommunikáció, reklámok, A munkatársak,
Minőségvédelem, A Kereskedelmi Etikai Testület eljárása (Országos Kereskedelmi Szövetség,
2010). Az előzetes várakozásokkal ellentétben kevés megkeresés érkezett az etikai ügyekben eljáró
Etikai Testülethez (Torjákné Amberger – Sükösd, 2010). A kevés etikai bejelentéshez valószínűleg
az is hozzájárult, hogy a kódexet elfogadó vállalatok közül csak a Metro honlapján található meg
a Kereskedelmi Etikai Kódex és a Tesco utal rá nem pénzügyi jelentésében (Szegedi, 2010).
A mikroszintű kódexek a szervezeti, azon belül a vállalati etikai kódexeket jelentik. Az alapján,
hogy milyen jellegű és részletezettségű útmutatást tartalmaznak, szabályalapú, értékalapú, kevésbé
részletes és részletes kódexeket különböztethetünk meg. A különböző típusú kódexek sajátosságait
mutatja az alábbi táblázat, a típusok változását tekintve időben kimutatható bizonyos tendencia.
80
Radácsi az időbeli sorrendiséget figyelembe véve a következőképpen jellemzi az egyes típusokat
(Radácsi, 1997):
Az értékalapú, kevés speciális útmutatást tartalmazó kódexek (III.) jöttek létre először. Ezek állnak
legközelebb a vállalati missziókhoz, krédókhoz. A “Tiszteld a fogyasztót!” típusú értékalapú, de
túl általános útmutatások nem bizonyultak eléggé hatékonynak.
A szabályalapú, részletes kódexek (II.) konkrét szituációkhoz rendelhető egyedi viselkedési
szabályokat tartalmaznak. Kritikaként hozható fel az ilyen kódexekkel szemben, hogy nem lehet
minden szituációt szabályozni, ezen kívül sokszor a jogi normákra hivatkoznak, amivel elvesztik a
valódi etikai jellegüket.
A szabályalapú, általános kódexek (I.) túl általánosnak bizonyultak és ezeknél is dominált a
jogszabályokra való hivatkozás. (Például “A törvényeket tiszteletben kell tartani!”)
A részletes, értéklapú kódexek (IV.) jellemzők ma az ezen a téren élenjáró vállalatoknál. Ezek
bizonyultak a leghatékonyabbnak, az időtállóságuk és a magatartásszabályozó szerepük
következtében.
7. Etikai teljesítményértékelés
A vállalatoknak értékelniük kell etikai teljesítményüket, és etikai programjuk hatékonyságát.
Ennek belső eszköze az etikai monitoring rendszer, a belső és külső az etikai auditálás (Kaptein,
1998). Az önértékelés megvalósulhat szakértők, tanácsadók, belső és külső auditorok segítségével,
és a vezetés önmaga is értékelheti az etikai az etikai program tartalmát és megvalósítását, valamint
a hatását (Metzger et al., 1993).
81
Az etikai kontrolling alapját az önkéntes kötelezettség vállalás jelenti, előfeltétele az
önmegfigyelés. Az etikai ellenőrzés éppolyan fontos, mint az évenkénti pénzügyi ellenőrzés, mivel
segít annak megítélésében, hogy a szervezet alapértékei és az etikai kódexekben lefektetett
magatartási szabályok mennyiben jelennek meg a mindennapokban (Gray, 1996).
Van olyan vélemény, ami szerint a valóságban az ellenőrzés nem igazi kontroll mechanizmus,
hanem inkább az erkölcsi tudatosság felfrissítésében és növelésében játszik szerepet (McDonald,
1999). Más szerzők véleménye szerint a kontrollorientált etikai intézkedés a többi intézkedéstől
erősebben szankciójellegű. Az etikai kontrolling feladata nemcsak az ellenőrzés, hanem átfogó
tervezésre és irányításra irányul. Az etikai kontroller irányító funkciója mindenekelőtt abból áll,
hogy a rendszerfejlesztés értelmében konkrét tervezési javaslatokat dolgoz ki, amelyek a vállalat
teljes összefüggését sokkal inkább figyelembe veszik, mint ahogyan azt az egyes vállalati egységek
tehetik, amelyekkel egy etikailag kérdésesnek tűnő vállalati tevékenység összefüggésben áll
(Ulrich-Weber-Lunau, 1996).
A monitoring rendszer keretében rendszeresen értékelni kell vállalati etikai kultúrát, az etikai
intézkedések hatékonyságát, meg kell kérdezni a munkavállalók véleményét, elemezni kell az
etikai vétségekről szóló jelentéseket, ki kell alakítani releváns kulcs teljesítmény mutatókat
(KPMG, 2008).
Az etikai audit az etikailag érzékeny területekhez kötődő vállalati tevékenységek elemzésének és
mérésének folyamata (Hoffman, 1995).
Beszélhetünk belső és külső auditról is. A vezetésnek rendszeresen értékelni kell, hogy milyen
hatékonyan működik a vállalatnál az etikai program. Az ilyen értékelés kiegészíti a rendszeres
monitoringot. A belső etikai és megfelelési audit kritikus része lehet egy hatékony, a teljes
vállalatra kiterjedő kockázat menedzsment programnak, továbbá fontos eszköz a vállalat etikai
egészségének fenntartásában, értékei megőrzésében és fejlesztésében. A belső audit olyan, mint
egy „rendszeres orvosi vizsgálat”. A belső audit nemcsak értékelést jelent, hanem a fejlesztési
területek, módszerek megfogalmazását is, segítve ezzel a program jövőbeli hatékonyságát
(Swanson, 2010).
82
8. Összefoglalás
Természetesen nem lehet receptet adni az etika gyakorlati bevezetésére, sokkal inkább egy tanulási
folyamatról van szó, amely során az adott vállalat kialakítja a számára legeredményesebb
módszereket.
Az etikus vállalati kultúra kialakítása igényli az állandó akciókat, és a szüntelen megújulást. Nem
elegendő csak az explicit vagy az implicit etikai intézmények kialakítása, vagy az etikai
szempontokat figyelembe vevő stratégia létrehozása. A stratégia, struktúra és a kultúra
összehangolását hangsúlyozó „strategic fit” analógiájára megfogalmazható az etikai összhang
„ethical fit” (Jose-Thibodeaux, 1999) szükségessége, azaz a szervezetek etikai stratégiájának és
rendszereinek, valamint a struktúrájának és kultúrájának összhangban kell lennie egymással.
Nem szabad elfelejteni, hogy az etika kapcsán mindig emberekről, a köztük lévő kapcsolatokról,
az ő magatartásukról beszélünk. A kezdeményezések mögött valódi szándéknak kell állnia, ahhoz,
hogy etikailag érzékennyé tegyük a munkavállalókat. Ehhez a vezetés őszinte szándéka és
támogatása elengedhetetlen.
A vállalati alapelvek tiszteletben tartása, a fenntartható üzleti gyakorlat és az etikus viselkedés
önmagában is érték. Az ezekre történő következetes fókuszálás nem jelenti az üzleti célok
fontosságának csökkenését, sokkal inkább elősegíti az munkatársak elkötelezettségét, a vállalat
megbízhatóságát, megalapozva ezzel a hosszú távon sikeres üzleti működést.
9. Források
Dr. Szegedi Krisztina (2011) - Üzleti etika a gyakorlatban
Zsigmond Király Főiskola Nemzetközi kapcsolatok - Üzleti kommunikáció és etika
Simonné Czibolya Erzsébet - Az üzleti etika alapvető szabályai
83
TITKOSSZOLGÁLAT, TITKOS ÜGYNÖKÖK, KÉMHÁLOZAT
Csupor Bence, regionális és környezeti gazdaságtan mester szakos hallgató
Közreműködő oktatók:
Dr. Bertalan Péter
1. A titkoszolgálat fogalma
A titkosszolgálat az államok érdekeinek védelmében, titkos eszközökkel dolgozó állami
szervezetek összefoglaló elnevezése.
Feladataik közé tartozik elsősorban az információszerzés az adott állam ellen irányuló, külső és
belső titkos tervekről és cselekedetekről, a potenciális ellenfelek stratégiai és gazdasági
helyzetének titkairól. Az információszerzés mellett gyakran titkos, úgynevezett aktív
intézkedéseket is végeznek az ellenfél helyzetének hátrányos befolyásolása érdekében. Ezek
sajtóbotrányok keltésétől akár robbantásokig vagy célzott likvidálásokig is terjedhetnek.
A titkosszolgálatok a kémkedés ősi mesterségéből alakultak ki. A modern titkosszolgálatok a 19.
században jelentek meg és a 20. századra fejlődtek ki a világ számos országában.
A modern titkosszolgálatok tevékenységének részleteit, főképpen külső együttműködőiket a
szakma szabályai szerint titokban kell tartaniuk feletteseiktől, kormányaiktól is, különösen
demokratikus államokban, ahol a kormányok gyakran változhatnak. A kormányok viszont nehezen
tűrik a titkosszolgálatok viszonylag nagy függetlenségét e téren. Ezért is gyakori, hogy a
nagyhatalmak több párhuzamos titkosszolgálatot is működtetnek, a munkamegosztás mellett
részben annak érdekében is, hogy e szolgálatok információit egymással szemben is lehessen
ellenőrizni. (A KGB és a GRU az egykori Szovjetunióban, a Gestapo és azAbwehr a hitleri
Németországban. Az Egyesült Államokban a „hírszerző közösség” 17 különböző szervezetből áll.)
84
A titkosszolgálatok leggyakoribb felosztása kétféle. Az egyik a külső és a belső feladatokat ellátó
szervezetek megkülönböztetése: hírszerző szolgálatok (Magyarországon például az Információs
Hivatal, az Egyesült Államokban CIA, Nagy-Britanniában az MI6), és biztonsági szolgálatok, mint
a (kém)elhárítás (Magyarországon az Alkotmányvédelmi Hivatal, az Egyesült Államokban az FBI,
Nagy-Britanniában az MI5), illetve a belbiztonsági szolgálatok, amelyeknek különösen a
diktatúrákban van nagy szerepe a belső ellenzék elleni elhárító tevékenységben. (Politikai
rendőrség, (Államvédelmi Hatóság (ÁVH), KGB, Gestapo, Securitate). Demokratikus államok is
végeznek – korlátok között, alkotmányvédelmi jelleggel – ilyen tevékenységet, de általában egy
szervezetben a kémelhárítással.
A titkosszolgálatok másik felosztása a katonai jellegű szervezeteket különbözteti meg (például
Magyarországon a Katonai Biztonsági Hivatal, a Szovjetunióban, illetve Oroszországban a GRU,
az Egyesült Államokban a DIA) a „polgári” jellegű szervezetektől (KGB, CIA, Alkotmányvédelmi
Hivatal). A katonai szervezetek fő tevékenysége általában külföldre irányul, de gyakran ezek látják
el a hazai katonai kémelhárítást is.
A titkosszolgálatok számára a hivatásos állományuk mellett a legfontosabb a céljaiknak megfelelő
közegben tevékenykedő, tőlük eredetileg független személyek beszervezése. Feladataikat a
titkosszolgálatok az esetek nagy többségében csak ilyen együttműködők révén tudják megoldani.
A titkosszolgálatok elnevezései is hagyományosan sokfélék és megtévesztők, de leggyakrabban
szerepel bennük az utalás a biztonságra, információra, védelemre. A diktatúrákban régebben
általában az állam védelmét, biztonságát helyezték előtérbe az elnevezésben, a demokratikus
országokban ehelyett gyakrabban a nemzet védelme, biztonsága szerepel.
A titkosszolgálatok hivatásos tagjai gyakran katonai rendfokozatokat viselnek, mind a katonai,
mind a polgári szolgálatok esetében. Más országok a rendőrségihez hasonló vagy azzal azonos
rendfokozatokat alakítottak ki.
A titkosszolgálatok hivatásos tagjait az Egyesült Államokban ügynöknek (agent) nevezik. Ez az
elnevezés az amerikai angolból az utóbbi évtizedben beszivárgott magyar nyelvbe is, ami sok
értelmezési zavart okoz. Hagyományosan ugyanis magyarul a titkosszolgálat hivatásos tagjai,
tisztjei által beszervezett külső személyeket hívták ügynöknek. Az ügynök szónak a magyarban
85
meglehetősen pejoratív hangzása is volt, ezért hivatalosan nem is használták, hanem különböző
eufemizmusokkal írták körül, mint „titkos munkatárs”; „megnyert személy”, és hasonlók. (Az
amerikai angolban egyébként a hasonló pozícióban lévő személyeket „forrásnak” – source –
nevezik.)]
Esetenként félreértést tükröz a hírszerzés és a kémkedés megkülönböztetése is. Fontos látni, hogy
ezek szinonimák; a kémkedés pejoratív hangzása miatt azonban a „saját oldalra” ezt a szót általában
nem használják. Másrészt az újkori nagy szervezetek vezetőire, vagy olyan tagjaira, akik nem
végeznek „terepmunkát”, nem is illik ez a szó. Célszerű tehát a kém szót és származékait csak a
19. század előtti hírszerzőkre használni.
Hasonlóképpen keveredik gyakran a hírszerzés és a felderítés szó használata. Az esetek
többségében a két szó jelentése azonos vagy közelálló, de a katonai felderítés értelmében lényeges
különbségek is vannak. Ebben az esetben a felderítés nem csak az ellenfél titkainak megszerzésére
irányuló tevékenység, hanem a katonai tevékenységhez szükséges földrajzi, időjárási és egyéb
nyíltnak tekinthető, de az adott helyzetben nehezen hozzáférhető adatok beszerzése is.
Egyes szakszövegek belső és külső hírszerzésről is beszélnek, ebben az esetben a belső hírszerzés
megfelel a máshol (kém)elhárításnak vagy belbiztonsági munkának nevezett tevékenységnek.
2. Titkos ügynökök
Alapjában véve minden kém titkos ügynök, de ez alá a gyűjtőnév alá rendszerint csak azokat
soroljuk, akiket magasabbrendű kémeknek nevezhetnénk, vagyis azokat, akiket igen. fontos
feladatokkal bíznak meg. A német hírszerzőszolgálatban az ilyen titkos ügynökök vagy a
külügyminisztérium, vagy pedig a vezérkar alá tartoznak, a szerint, hogy politikai, vagy katonai
jellegű hírszerzés-e a feladatuk. Egyeseket közülük külföldi kémközpontok vezetésével bíznak
meg, ilyen volt például Richard Cuers, a Franciaország elleni német kémkedés vezetője
Brüsszelben. Bár a titkos ügynökök a modern hírszerzés szervei közé tartoznak, mégis nyomukat
találjuk már a régi történelemben is. Ilyen titkos ügynök volt a már említett Paradés gróf, aki XVI.
Lajos tengerészeti miniszterének, Sartinesnak szolgálatában állt. Abban az időben az ilyen
ügynökök a munkásságuk során megszerzett személyi adatokkal sokszor igen kellemetlenekké
86
váltak és éppen ezért nem egyszer a Bastilleba kerültek; Paradés is 14 hónapot ült a hírhedt
börtönben.
Ilyen titkos ügynök volt Madame Longville, akit 1778-ban Fullarton angol diplomata bízott meg a
Franciaország ellen irányuló kémszolgálat vezetésével. Ez a Fullarton 1777-ben került Párizsba,
mint brit követségi titkár. Régebbi ismerőse volt Claude Chauvel francia diplomata özvegye, aki a
maga külön világában a Madame Longville nevet viselte. Ezzel a hölggyel Fullarton bizalmas
viszonyba került, leánya is született tőle, majd mikor Fullartont visszarendelték Londonba, az
asszony elvállalta a franciaországi kémszolgálat vezetését. Nem sokkal utóbb bizalmas viszonyba
került Lenoir rendőrfőnök egyik ügynökével, leleplezték és ekkor elárulta Fullartont. Vallomása és
nyilatkozatai oly veszedelmeseknek mutatkoztak, hogy őt is a Bastilleba zárták. Letartóztatása
alkalmával megtalálták nála Fullarton utasításait, amelyek rendkívül érdekesek. Fullarton utasítja
Madame Longvillet, hogy jegyezzen fel mindent, ami a hadsereg gyakorlataira, a csapatok
felvonulására, a tábornokok kinevezésére, a fegyver- és lövőszerszállításokra vonatkozik; mindent,
ami a tengerészetet érdekli, a hajók fölszerelését, a tengerészeti szállításokat, a hajók mozdulatait,
a vezénylő tisztek neveit, a hajók számát és a flották rendeltetését, valamint a hajólegénység számát
és a hajók állapotát; figyelje meg az amerikaiak működését, Franciaországgal való viszonyukat, az
amerikai kereskedelmet, az Amerikába induló hajókat, az onnan visszatérő hajókat,
szállítmányaikat, a teherhajókat és az utasszállító hajókat, neveiket, tulajdonosaik és parancsnokaik
neveit; figyelje meg különösen Franklin és társai működését (ebben az időben Franciaország
katonailag is támogatta az Amerikai Egyesült Államok szabadságharcát); figyelje meg a pénzügyek
állapotát, Necker pénzügyminiszter terveit, az államkölcsönöket; figyelje meg a diplomáciai
testület működését, különösen pedig Spanyolország, Poroszország, Anglia és Amerika ügyeit,
főleg a spanyol hadsereg és hajóhad állapotát; figyelje meg az udvari eseményeket, a pártok
befolyását, a királyné és a név szerint felsorolt vezető emberek működését, állásfoglalását, a
minisztériumok munkáját; nyerje meg Mademoiselle Bertin-t, az udvari divatárusnőt, Gerarde-ot,
a minisztertanács titkárát és nyerjen meg minden hivatalban egy-egy bizalmi embert. Fullarton
ebben az utasításban megadja még az álneveket és címeket is, amelyekre tudósításait küldje.
Fullartonnak ez az utasítása oly részletes, hogy ma is mintául szolgálhatna bármely ügynöki
utasításhoz.
87
Érdekes legalább részben idézni azokat az elveket, amelyeket egy angol írónak a német
kémkedésről írt és 1915-ben a párizsi Matinben megjelent cikksorozatában találunk, a nagy kémek
hivatásbeli nevelésére vonatkozólag. Ebből vesszük a következőket. A magasabbrendű kém
kiválasztása, mégpedig szerencsés kiválasztása véletlen dolog. De bizonyos szempontokra ügyelni
kell: az eszményi és magasabbrendű kémnek legalább három vagy két nyelven tökéletesen kell
beszélnie, de sok egyéb értékes tulajdonsággal is kell rendelkeznie, különösen akkor, ha tisztán
katonai kémkedést akar folytatni, ha hiteles adatokat akar szerezni az erődítési tervekről, ha meg
akar becsülni például egy ellenséges csapatot, meg akar ítélni katonai mozdulatokat, ha fel akar
jegyezni helyrajzi adatokat, ha tanulmányozni akarja a tisztek jellemét, hogy megtalálja azt a
gyenge pontot, amelyen befolyást gyakorolhat rájuk akár megvesztegetés, akár fenyegetés útján.
A kém hivatása megköveteli, hogy szigorúan válasszák ki azok közül az emberek közül, akik
magas értelmi képességgel és kitűnő szakismeretekkel rendelkeznek. Hogy a kém jól végezze
munkáját, kitűnő rajzolónak és fényképésznek kell lennie. Gyakran megesik, hogy a kémnek nincs
módjában sem rajzolni, sem fényképezni, ilyenkor minden segédeszköz nélkül, pusztán becslés
alapján ki kell számítania a távolságokat, meg kell mérnie a szögeket, meg kell ítélnie bizonyos
épületek magasságát stb.
Egy német kém, akinek az volt a feladata, hogy a skóciai Forth erődítéseit kikémlelje, kénytelen
volt pusztán becslés alapján megállapítani minden szükséges adatot, és mikor adatait közölte a
német vezérkarral, kiderült, hogy egészen csekély eltéréssel majdnem tökéletesen pontos adatokat
közölt. Ezen felül a kémnek első pillantásra fel kell ismernie a külföldi hadseregek különféle
egységeit és fegyvernemeit, és ha nem tudja fejből megjegyezni, magával kell vinnie azt a titkos
rejtjelszámot vagy szót, amely alatt az illető fegyvernem a központi hírszerzőirodában szerepel.
Hasonlóképpen fel kell ismernie az ágyúmodelleket, a robbanóanyagokat és a lövedékeket. Annak
a titkos ügynöknek, aki elsősorban katonai kémkedéssel foglalkozik, pontos technikai kiképzésben
kell részesülnie, úgyhogy bármikor meg tudja ítélni a katonai erők felvonulásának célját, az ütegek
elhelyezésének módját és általában a katonai mérnökkar munkáját. Annak a titkos ügynöknek, aki
tengerészeti kémkedésre kap megbízást, tisztában kell lennie a hajóépítés és felszerelés
technikájával, a tüzérségi technikával, a trigonometriával, a hajók fajaival és fölszerelésével, az
egyenruhákkal, a rangjelzésekkel, a zászló és fényjelzésekkel, úgyhogy valóságos tengerészeti
vezérkari tisztnek kell lennie. Az az ügynök, aki diplomáciai kémkedésre kap megbízást,
elsősorban tapintatával, ügyességével, magasabbrendű intelligenciájával, történelmi és politikai
88
ismereteivel tud sikert aratni. Mindennemű ügynök munkásságában fontos tényező, hogy egyedül
dolgozzék, különben az a veszedelem fenyegeti, hogy társának leleplezése esetén maga is csapdába
kerül és ezzel egész munkája kárbavész.
Ismételten megemlékeztünk Karl Gravesről, a leghíresebb német titkos ügynökről, aki rendkívül
érdekes emlékirataiban maga is kitér a magasabbrendű kémek hivatásbeli nevelésének és
kiképzésének kérdéseire. Bár elvei nagyjában megegyeznek azokkal, amelyeket az imént
vázoltunk, mégis érdekes lesz néhány megjegyzését idéznünk. Elmondja, hogy mielőtt a német
titkos szolgálatba lépett volna, öt hónapig foglalkoztak kiképzésével és a titkos szolgálat
specialistái napról napra, hétről-hétre kioktatták mindarra, amire különleges küldetésében szüksége
lehet. Kiképzése négyirányú volt topográfiai, trigonometriai, ezen felül kiképezték a hajóépítési
szerkesztéstanban és végül a rajzolásban. Mindez nélkülözhetetlen volt számára, hiszen
küldetésének célja éppen az angol tengerészet egyik legfontosabb találmányának pontos lerajzolása
és megszerzése volt. Fontos volt, hogy könnyen tudjon tájékozódni, ismerje a helyeket, ahol
megfordul, gyorsan ki tudja számítania távolságokat és pillanatok alatt le tudja rajzolni a legbonyo-
lultabb terveket is. Meg kellett ismernie a hadihajók különféle fajait, a búvárhajók és a torpedók
különböző típusait, az aknákat, és mindebben rövidesen oly tökéletességre vitte, hogy a kilőtt
torpedó süvítéséből meg tudta mondani, milyen gyártmányú. Megtanították, hogyan lehet
felismerni a különféle hadihajókat sziluettjükről; minderre vonatkozólag rajzok és ábrák álltak
Berlinben rendelkezésére, úgyhogy egyetlen szempillantással meg tudta mondani bármely hajó
jellegét és nemzetiségét. Ugyanígy tökéletesen jártas lett a világ minden tengerészetének
egyenruházatában, zászlóiban és jelzőzászlóiban. Végül helyszíni szemlére vitték a kieli és
wilhelmshaveni hajógyárakba és ott megismerkedett a hajóépítés technikájának minden legapróbb
részletével. Mivel Graves már gyermekkorától fogva több nyelvet kitűnően beszélt, ennek a
kiképzésnek révén egészen elsőrangú titkos ügynök vált belőle, aki valóságos rettegést okozott
felkészültségével és vakmerőségével az angoloknak. Ha feltesszük, hogy minden kém túloz kissé
emlékirataiban és szereti romantikus színben feltüntetni munkáját és kalandjait, annyit mégis el
kell ismernünk, hogy ezek a részek a valószínűség bélyegét viselik magukon. Az ilyen leírások
minden ország hírszerzőszolgálatának igen fontos útmutatásokat adnak.
Ugyanilyen módon készítették elő hivatására Stephens angol őrnagyot, aki maga is tanúskodik a
mellett, milyen gondos, különleges kiképzésben részesítették munkájának megkezdése előtt.
89
Stephens különös megbízatása a német vasútrendszer tanulmányozása volt. Kiképzését a londoni
vasút-társaságnál nyerte, amelynek vezérigazgatója rokona volt. Meg kellett tanulnia a mozdonyok
típusait, meg kellett ismerkednie kerekeik, hengereik, fékeik típusaival és szerkezeteivel, tudnia
kellett a vasúti kocsik súlyát, hosszát, meg kellett állapítania, milyen kocsiba hány ember, hány ló
fér el, meg kellett ismerkednie a vasúti jelzőrendszerrel, a széntároló állomásokkal, a különböző
vasúti pályákkal, hogy végül meg tudja állapítani, hogy mozgósítás esetén mely vasútvonalon hány
katonai vonat mennyi idő alatt haladhat át. Stephenst a német hatóságok elfogták és 1897-ben
várfogságra ítélték.
A titkos ügynökök egyik legtipikusabb példája Foucault de Mondion, aki Boulanger tábornok
francia hadügyminiszter titkos ügynöke volt. Foucault de Mondion nagy szerepet vitt a francia
külpolitikában Boulanger hadügyminisztersége idején. Egy időben Cseng Ki Tong kínai diplomata
titkára volt, mikor pedig ezzel összekülönbözött, hosszabb időre Berlinbe költözött, ahol alkalma
volt megismerkedni a német diplomáciának majdnem egész személyzetével. 1867-ben Brüsszelben
a külügyminiszternek, herceg Chimaynak gyermekei mellett volt nevelő, ugyanakkor azonban a
herceg személyi titkári teendőit is végezte. Foucault de Mondionnak messzeágazó személyi
összeköttetései révén tudomására jutottak Bismarcknak bizonyos tervei és akciói Belgiummal és
Szófiával kapcsolatban. Foucault de Mondion ebben az időben titkos ügynöke v olt már a francia
kormánynak, de erről a szerepéről a legbeavatottabbakon kívül senki sem tudott. Hamarosan bi-
zonyítékokat szerzett arra vonatkozólag, hogy Belgium és Németország között titkos megállapodás
van készülőben, másrészt, hogy a német kancellár rávette Kóburg herceget, hogy elvállalja
Bulgária fejedelemségét, amit a cár hevesen ellenzett. Ezekben a tárgyalásokban a belga udvar volt
a közbenjáró. Foucault de Mondion a tárgyalások egész menetét tudatta a francia kormánnyal, sőt
az idevonatkozó ügyiratokat is lefotografáltatta. Ezeket a fényképeket azután rendelkezésére
bocsátották magának a cárnak is.
Mindez abba az időbe esett, amikor Franciaország és Németország egyformán vetélkedett
Oroszország szövetségéért. Elképzelhető, milyen hatást tettek a cárra azok az okiratok, amelyek
bizonyították, hogy Németország egyenesen a cár politikája ellen cselekszik. Foucault de Mondion
ezután még számos külpolitikai szolgálatot végzett kiterjedt ügynöki hálózata révén és
szolgálataiért ismételten nagyobb összegeket kapott. Mikor a párizsi legfelsőbb törvényszéknél
eljárás indult Boulanger tábornok ellen és a vád azt akarta rábizonyítani, hogy hűtlenül
90
gazdálkodott az állami pénzekkel, egyik vád az volt ellene, hogy nem tudja igazolni egy 30,000
frankos kiadási tételét. Ezt a 30,000 frankot annakidején Foucault de Mondionnak fizette ki, de
természetesen erről nem beszélhetett, nem árulhatta el a francia titkos hírszolgálat módszereit és
költségeit. Tudtak erről a kabinet többi tagjai, sőt maga a köztársasági elnök is. Ebben a kínos
helyzetben maga Foucault de Mondion jelentkezett vallomástételre és férfiasan bevallotta, hogy a
30,000 frankot neki fizette ki Boulanger tábornok. A legfelsőbb francia körök, amelyek a
tábornokot mindenképpen lehetetlenné akarták tenni, sohasem bocsátották meg Foucault de
Mondionnak, hogy ezzel a vallomásával megmentette. Ez volt az oka, hogy innen kezdve, mikor
viszszavonult a magánéletbe, állandóan szemmeltartották, ismételten igyekeztek fontos okmányait
elrabolni, sőt halála körül is olyan mendemondák keletkeztek, amelyeknek alapján az a
meggyőződés gyökerezett meg a közvéleményben, hogy ellenségei tették el láb alól.
Foucault de Mondion egyik könyvében maga nyilatkozik fontos titkos szolgálati szerepéről.
Elmondja, hogy Boulanger tábornok egy ízben azt az óhaját fejezte ki előtte, hogy szeretne állandó
titkos hírszolgálatot szervezni, mert azok a hírek, amelyek a külföldi lapok, követségek és attasék
révén beérkeznek, nem elegendők. Azt mondta a tábornok, hogy amit a külföldiek megtehetnek
minálunk, azt mi is megtehetjük az ő országukban. Megkérdezte, vajon hajlandó volna-e ennek a
szolgálatnak szervezését elvállalni. Bár Foucault de Mondion azonnal látta, hogy a feladat
rendkívül nehéz, mégis vállalkozott rá. A miniszter részletes programot adott neki, amelynek
lényege az volt, hogy nem csupán a nemzetvédelemre szorítkozó adatokat kell szereznie, hanem
fontos diplomáciai híreket is. “A diplomácia készíti elő a háborút, – mondta a miniszter – ennél
fogva a diplomácia legtitkosabb lépéseiről is értesülnünk kell a lehető legbiztosabb forrásokból”.
Fottcault de Mondion tehát azt a feladatot tűzte maga elé, hogy összeköttetéseket szerezzen az
európai minisztériumok és kancelláriák legnagyobb részéhez. Ezt a programot annyiban sikerült
végrehajtania, hogy elsőrangú összeköttetéseket szerzett és megbízható embereket helyezett el a
berlini. bécsi és római minisztériumokban. Belgiumra vonatkozólag tudta, hogy ott tökéletes német
hírszerzőszolgálat működik és az volt a meggyőződése, hogy a német diplomácia terveit
legpontosabban a brüsszeli központ révén lehet megtudni. Az volt tehát a különleges megbízatása,
hogy ezt a belgiumi német hírszerzőszolgálatot leplezze le. Mint láttuk, ezen a réven sikerült
nyomára jutnia a német-belga és német-bolgár politikai tárgyalásoknak.
91
Leonce Grasilier, aki valószínűleg magától Foucault de Mondiontól nyerte értesüléseit, 1917.
áprilisában cikket írt az egyik francia lapban és ebben a cikkében említi, hogy Foucault de Mondion
könyvei (Bismarck álarc nélkül, Belgium Németország karjaiban) az újabbkori francia titkos
diplomáciának legfontosabb és legérdekesebb okmányai. Említi azt is, hogy Foucault de Moridion
éppen abban a pillanatban halt meg, amikor egy rendkívül fontos és sokakra nézve kellemetlen
munkájának (La lettre de cachet en République) kiadásával foglalkozott. Halála körül misztikus
mende-mondák keletkeztek, amelyek máig sem oszlottak el. 1894. júniusában, halála hónapjában,
az akkori francia újságok rendkívül sok érdekes részletet közöltek, amelyekből azonban az igazság
alig hámozható ki. Hogy halálának ügye teljesen kikerült az érdeklődés homlokteréből, abban nagy
része van annak a körülménynek, hogy 1894.. június 24-én Carnot elnököt meggyilkolta Caserio
olasz anarchista, és ez a világraszóló eset természetesen minden más ügyet háttérbe szorított.
Az egykorú újságok elmondják, hogy Foucault de Mondion semmi néven nevezendő betegségben
nem szenvedett, teli volt munkakedvvel, nagy reményekkel rendezte sajtó alá új könyvét, közeli
tervei voltak, mikor egyik este egészen váratlanul holtan találták lakásán. Feltűnő volt, hogy a
kerületi orvos minden vizsgálat nélkül megadta a temetési engedélyt; feltűnő volt az is, hogy a
családtagok, barátok és az újságok hiába követelték a holttest felboncolását bizonyos gyanúokok
alapján, a hatóság nem adott helyet kérésüknek. Pedig a tanúk javarésze vallotta, hogy valószínűleg
megmérgezték, sőt voltak tanúk, akik azt állították, hogy a halott kezei elfeketedtek; voltak olyan
tanúk is, akik bizonyították, hogy bár délelőtt makkegészségesen távozott hazulról, délutántól
kezdve minden különösebb ok nélkül hányási ingerek gyötörték. A sajtóban általános volt a gyanú
és a vád, hogy a boncolást azért nem engedélyezték, nehogy a gyilkost, vagy gyilkosokat ki tudják
nyomozni. Ebben az időben sokat szellőztették Foucault de Mondion titkos szolgálatának egyes
sikereit; sokat beszéltek arról a vakmerő vállalkozásáról, amelynek során 1866-ban behatolt az
egyik Franciaországgal ellenséges nagyhatalom attaséjának irodájába, kiemelt egy fontos okmányt,
elvitte a hadügyminisztériumnak, lemásoltatta és azután ismét visszavitte eredeti helyére. De
beszélték azt is, hogy pontosan tájékozva volt a francia politikai élet szereplőinek, képviselőknek,
államférfiaknak, minisztereknek titkos ügyeiről és mondták, hogy számos közéleti férfiúra vonat-
kozólag olyan okmány ok vannak birtokában, amelyek az illetőkre nézve végzetesekké válhatnak.
Hivatalos körök ugyan erélyesen cáfolták ebben az időben, mintha Foucault de Mondionnak
bármiféle fontos okmány lett volna birtokában, de ezzel szemben tény, hogy rengeteg ilyen
okmánnyal rendelkezett s ezeknek egy részét nem is tartotta lakásán. A sajtó állásfoglalása abban
92
az egyhangú véleményben csendült ki, hogy sok embernek érdekében volt, hogy Foucault de
Mondion eltűnjék a közélet színteréről. Minden lap és az egész közvélemény egyhangúlag
megállapította, hogy Foucault de Mondion rendkívüli szolgálatokat tett Franciaországnak. Ter-
mészetes, hogy e szolgálat értéke csak az akkori bel- és külpolitika adottságaival mérhető. Sok
információja ma már, történelmi távlatban, nem mutatja azt a jelentőséget, amellyel akkor bírt.
Viszont kétségtelen, hogy minden politikai információnak igazi értékét a pillanatnyi helyzet súlya
adja meg. Foucault de Mondion működésének aránya és értéke éppen ezért csak olyan titokzatos
maradt az utókor előtt, mint halála és annak körülményei.
A világpolitikának másik sokat emlegetett és meglehetősen nagy hírnévre vergődött titkos ügynöke
Trebitsch-Lincoln volt, a magyar származású titkos politikai hírszerző és kártyakeverő, akinek
élete és sorsa az egész európai sajtót rendkívül sokat foglalkoztatta. Ez az ember, aki ma mint
buddhista szerzetes az egyik indiai kolostorban folytatja jámbor szemlélődéseit, oly titokzatos
körülmények közt élte le mozgalmas életét, hogy mindmáig még életrajzi adatait sem sikerült teljes
mértékben tisztázni. A Paris Soir egyik tudósítása alapján nagyjában a következőkben állíthatjuk
össze élete folyását. Trebitsch-Lincoln igazi neve Sohwarz Ábrahám, született 1879. április 4-én
Pécsett, apja a zsidótemplom szolgája volt és sohasem álmodott arról, hogy fia ekkora politikai
karriert fog befutni. 1896-ban ismeretlen okokból meggyűlt a baja a budapesti rendőrséggel.
Hamarosan Londonban bukkant fel egy misszionárius társaságában, aki mindenképpen meg akarja
téríteni. A fiatal kalandor azonban elcsábítja térítőjének feleségét és erre kénytelen Németországba
menekülni. Nemsokára Kanadában bukkan fel, majd 1904-ben megint Angliában találkozunk vele.
Itt barátságba keveredik egy Seebohn-Rowtree nevű gazdag kvékerrel, a kakaókirállyal és vele
együtt meglehetősen érdekes és különös tanulmánykötetet ad ki a szegénységről.
A kakaókirály pártfogásának és pénzének köszönhette, hogy 1910. januárjában az általános
választásokon mint Darlington liberális képviselője bekerült az angol parlamentbe. Közéleti
pályafutásának hamarosan vége szakadt, 17,000 font sterling adósság hátrahagyásával Belgiumba
menekült és onnan igyekezett 25%-os alapon kiegyezni hitelezőivel. Tulajdonképpeni karrierje
csak most kezdődik. 1913-ban Galíciában jár, ahol nagyszabású petróleumüzletekkel foglalkozik
és itt kezdi meg egyúttal titkos ügynöki működését.
A következő évben Hollandiában működik, mint a német vezérkar hírszerzőszolgálatának
ügynöke. Ebben az időben, mikor a titkos hírszerzőszolgálat egészen új feladatok előtt állt,
93
Trebitsch-Lincoln észrevette, hogy előtte is egészen új lehetőségek nyílnak. ellopja a németek
rejtjelkulcsát és eladja az angoloknak; ezen a réven bekerül az angol cenzúrahivatalba, ahol a német
és magyar levelezéseket ellenőrzi, egyúttal azonban titkos hírszerzőszolgálatot végez a német
tengerészet számára. Leleplezik ugyan, de sikerül Amerikába menekülnie, ahol azon melegében
kiadja emlékiratait. Amerikában bizonyos vádak miatt letartóztatják, kiadják Angliának, ahol
1916-tól 1919-ig kitölti a rászabott börtönbüntetést.
Kis idő múlva Németországban látjuk; észreveszi, hogy a német monarchisták milyen könnyen
lépremennek nagyhangú terveinek és fogadkozásainak, beférkőzik Kapp környezetébe és ő lesz a
sajtófőnöke a monarchista kormánynak. Ebben a minőségében kémszolgálatokat végez Orosz-
ország és Magyarország számára, de ez keveset hoz. Bauer kancellár eltávolítja a sajtóirodából, de
Trebitsch-Lincoln, mikor hivatalából távozik, egy csomó okmányt visz magával és az egész
dossziét eladja a franciáknak. Kiderül azonban, hogy az okmányok mind hamisak voltak. Egyéb
okmányok, amelyeket a központi hatalmak kormányainak ajánlott fel, nem találtak kedvező
fogadtatásra, ennél fogva ezeket is az antant hatalmaknak adta el; ezekről kiderült, hogy rendkívül
fontos titkos adatokat tartalmaztak. Trebitsch, aki ebben az időben Lőrincz Tamás néven szerepelt,
belekerült a magyar monarchista mozgalomba is és itteni működése során letartóztatták és megint
fogházbüntetésre ítélték. Csak 1924.-ben szabadult ki és ekkor egyidőre eltűnt. 1925-ben, amikor
az európai újságírásban és politikában rendkívül erősen érezhető hiányosság volt az a körülmény,
hogy alig valaki ismerte a kínai és japán nyelvet, bizonyos Csi Lan nevű titokzatos férfiú tűnt fel
keleten, aki elkeseredetten lázított az angolok és általában az idegenek terjeszkedése és uralma
ellen. A titokzatos Csi Lan maga Trebitsch-Lincoln volt. Megtörtént az a komédiába illő eset, hogy
Csi Lan, a kínai tiszt, aki nemcsak az angol képviselőházat, hanem az angol börtönt is megjárta,
mint kínai meghatalmazott, megjelent az egyik angol ágyúnaszád fedélzetén, ahol ő brit királyi
felsége tisztjei a legnagyobb tiszteletadással fogadták. Ebben az időben Shanghaiban közelebbi
összeköttetésbe került egy magyar bankárral, és sikerült neki az egyik ottani bankból 300,000
dollárt felvennie 24 órával a város megszállása előtt.
Ennek a tragikomikus életpályának megvolt a maga drámai fordulata is: fiát gyilkosságért halálra
ítélték. Trebitsch-Lincoln ebben az időben Indiában volt és azonnal Angliába sietett, hogy láthassa
még fiát, és ha lehet, kegyelmet eszközöljön ki számára az angol hatóságoknál. Azonban nem
94
sikerült kellő időre megérkeznie: mire a kikötőbe befutott, fiát már kivégezték és a brit
belügyminiszter megtiltotta neki a partraszállást.
Miközben pedig keleten forr a politika boszorkánykonyhája, Kína tengerbe dobja a brit
megbízottakat, az indiai kormány kénytelen titkolni és elnyomni a gandhista-mozgalmakat,
mikor az ind nemzeti agitáció egyre nagyobb méreteket ölt: az egykori magyar zsidó halálos
ellensége azoknak, akik fiát kivégezték, ez a nagystílű kalandor, aki egész tucat kormánnyal
könnyedén játszott, buddhista szerzetesi selyemruhában, mosolygó ajkkal, csendben és
ravaszul rejtőzik egy buddhista kolostor cellájában, és senki sem tudja, hol bukkan fel és mikor jut
megint esetleg döntő szerephez a világpolitikai eseményekben.
Ezeket a tökéletesen nem ellenőrizhető adatokat némileg kiegészíti a Le Temps egyik tudósítása.
Jelenti (1918 július 26-án), hogy Trebitsch-Lincolnt a brit hatóságok kiutasították Hong-Kongból
és ebből az alkalomból röviden összefoglalja élettörténetét. A már említett adatokon kívül
elmondja róla, hogy Hamburgban luteránus, Kanadában presbiteriánus pap volt, a montreáli
székesegyházban pedig katolikus pappá szenteltette magát, viszont, mikor Angliában tartózkodott,
a kenti tartomány egyik egyházközségének plébánosa lett. A Le Temps szerint a kvéker megtérésre
csak ezekután került sor. Ugyanez a lap állítja, hogy képviselővé választásában Sir Charles Dilke
angol főúrnak is szerepe volt, aki mellett titkári minőségben működött. Megfordult állítólag
Romániában és Olaszországban is, abban az időben, amikor még a fasizmus nem vert mélyen
gyökeret az országban. Állítólag döntő szerepe volt Matteotti képviselő meggyilkolásában.
Trebitsch-Lincoln élete pályája mutatja, hogy a nagystílű nemzetközi titkos ügynökök pályája
milyen változatos, kalandos és legtöbbször milyen kiismerhetetlen. Ma sem tudjuk pontosan
megmondani, hogy Trebitsch-Lincoln melyik államnak milyen értékű szolgálatokat tett. De
mutatja ez a pálya azt is, hogy azoknak, akik a titkos szolgálatot szervezik, mekkora óvatosságra
van szükségük, hogy ne kerüljenek kéteshírű és jellemű nemzetközi kalandorok hálójába.
3. A kémhálózat
Tévedés volna azt hinni, hogy a titkos ügynökök és kérnek információi csak találomra és
rendszertelenül érkeznek, a szerint, hogy az ügynökök éppen hol dolgoznak. ellenkezőleg,
95
rendkívül kitűnően felépített szervezetnek kell felettük állni, amelynek az a feladata, hogy
híranyagukat összefoglalja és a lehetőségig kiaknázza.
A diplomáciai hírszolgálatnak két fontos hálózata van: egyik a központi, legtöbb esetben a
külügyminisztérium, amely a maga ügynöki szervezetével dolgozik, a másik pedig az egyes
külföldi diplomáciai állomások, amelyek ugyancsak külön ügynökökkel szerzik híreiket. Minden
kémhálózatnak fontos alapelve, hogy a titkos ügynökök csak a központtal vannak összeköttetésben,
a külügyminisztérium ügynökei tehát semmiféle összeköttetésben nincsenek az egyes országok
diplomatáival, és még a nagykövetek és katonai attasék sem ismerik őket. A legfőbb feltételek
egyike, hogy az ügynökök egymást se ismerjék. Erre tipikus példa Foucault de Mondion, aki
közvetlenül a párizsi külügyminisztérium alá tartozott. A kémhálózat szervezetébe beletartoznak
bizonyos újságok és újságírók is, akiket a külföldi követségek és katonai attasék anyagi
támogatásban részesítenek. Például a párizsi német követségnek külön osztálya volt, amely ezekkel
foglalkozott, és ezen felül minden külföldi német konzulátus is rendelkezett közvetlen titkos
levelezővel. Ezek a titkos ügynökök közvetlenül Berlinbe küldték értesüléseiket. Tehát hármas
hírszerző forrás áll minden ország hírszolgálatának rendelkezésére: egyik a külügyminisztériumok
titkos ügynökei, másik a követségek vagy egyéb diplomáciai állomások titkos alkalmazottai, végül
pedig ugyanezeknek a követségeknek titkos ügynökei.
Mindenekelőtt a katonai kémhálózattal kell foglalkoznunk. Például a francia katonai kémhálózat a
következő elemekből áll: hadügyminisztérium, megyeszékhelyek, külön megbízottak, utazó vagy
felügyelő kémek és rendes kémek. Mivel a hadügyminisztériumok szerepével alább fogunk
foglalkozni, egyelőre a többieket kell vizsgálat alá venni. A megyeszékhelyeken felállított
hírszerző központokról Rollin alezredes a következőket írja: “A vidéki kémközpontok
legcélszerűbben a határok mellett helyezhetők el, olyan jól megválasztott városokban, ahová
legkönnyebben érkeznek el a külföldi hírek, s ahonnan az állandóan letelepített és a mozgó
ügynökök a legkönnyebben és a legkevesebb kockázattal tudják híreiket beszerezni. Az ilyen
kerületi iroda természetesen teljes mértékben megkapja a helyi hatóságok (közigazgatás,
vámszolgálat, erdészeti hivatal, államépítészeti hivatal stb.) támogatását. Ilyen helyeken feltűnés
nélkül megszerezhetik és tanulmányozhatják a legközelebbi szomszédos határmenti városok helyi
sajtóját, ilyen helyeken legkönnyebb kézrekeríteni és szóra bírni a katonaszökevényeket, és
különösen a csempészet révén legkönnyebb állandóan megtudni és szemmeltartani a határmenti
96
katonai mozdulatokat, a katonai raktárak építését, esetleg a postagalamb-állomásokat, és végül
ilyen helyeken legkönnyebb ellenőrizni a gyanús idegeneket. Ilyen módon sikerült már békében
leleplezni a németek legfontosabb határmenti kémközpontját, a strassburgit, amely a legtöbb kárt
okozta Franciaországnak. Lajoux, a többször említett híres francia titkos ügynök említi, hogy
békében az Oroszország ellen irányuló német kémkedés központja Boroszlóban volt; de említi azt
is, hogy a nyugati határ mentén egymás után sorakoztak a kerületi kémközpontok, melyek
közvetlenül a berlini Nachrichtenbureau alá tartoztak.
Ezeken a területeken volt különösebb szerepük az úgynevezett felügyelő vagy utazó kémeknek,
akiknek az volt a feladatuk, hogy időnkint utasításokkal lássák el az egy helyben letelepített
kémeket, átvegyék jelentéseiket és a tőlük megszerzett okmányokat és kifizessék nekik
járandóságaikat. Az ilyen határmenti kémközpontok igen nagy számmal voltak a semleges álla-
mokban is. Pierron tábornok a hadviselés módszereiről írt könyvében rendkívül kívánatosnak jelzi
az ilyen kémhálózat létesítését és kiemeli, hogy ez a szervezet különösen békeidőben rendkívül
fontos. A híres francia titkos ügynökök emlékirataiból tudjuk, hogy például a német hírszolgálat
három legfontosabb külföldi központja békében Brüsszel, Genf és Lausanne volt. Lajoux is említi,
hogy a német kémszolgálat Belgiumban és Svájcban tudott legsikeresebben működni és 1890-ben
a francia vezérkarnak még sejtelme sem volt róla, hogy milyen kitűnően megszervezett kémirodák
működnek ezekben az országokban. Éppen Lajouxnak sikerült lelepleznie a brüsszeli német
kémirodát, amelyet előbb Richard Cuers vezetett, utána pedig az egyik leghíresebb német kém,
Peter Theissen, aki több ízben is börtönbe került Franciaországban. Előbb a Pellissier gyalogos
katona ellen indított kémügybe keveredett bele, aztán 1907-ben egy másik kémkedési ügybe,
amikor is a belga hatóságok letartóztatták, de furcsa körülmények közt szabadonbocsátották.
Személye azonban annyira gyanússá--vált, hogy a háború kitörésekor a franciák letartóztatták és
életfogytiglani várfogságra ítélték. Az említett Pellissier vallomásából tudta meg a francia
vezérkar, hogy a genfi német kémközpontot bizonyos Kellermann nevű ügynök vezette, és tőle
értesült arról is, hogy Milanóban is működik német kémiroda, egy Fainzi nevű kém vezetése alatt.
A különleges megbízottak szerepét úgy határozhatjuk meg, hogy ezek egyes különleges feladatokat
kapnak a központi vezetőségtől, mert azok a határmenti hivatalos szervek, mint például a
vámtisztek és altisztek, akik a legtöbb adatot tudnák gyűjteni, erre a célra éppen azért
alkalmatlanok, mert túlságos megfigyelés alatt állnak. A különleges megbízatással kiküldött
97
ügynökök feltűnés nélkül megfigyelhetnek mindent és mindenkit a határmenti állomásokon és
jelentéseiket is feltűnés nélkül küldhetik el a központba, esetleg a rendőrhatóság közvetítésével.
Az utazó vagy felügyelő ügynökök feladata egy-egy meghatározott terület ellenőrzése és az egy
helyben lakó kémek és a központ közt az összeköttetés fenntartása. Az egyhelyben lakó kémek
rendszerén épült már 1875 óta az egész német kémhálózat. A szervezésnek ezt a módját már az
előbbi fejezetünkben említett Stieber ajánlotta kormányának, azzal a megokolással, hogy ez a
módszer feleslegessé teszi állandó katonai személyek alkalmazását az idegen országokban, mert
Stieber tapasztalatai szerint az esetről-esetre kiküldött polgári egyének kevesebb kockázattal tudják
ellátni ezt a szolgálatot. A letelepedett kémek szolgálata, mint Froment hadnagy mondja, a lehető
legegyszerűbb. Letelepednek valamely helyen, lehetőleg erőd, gyár, üzem, szóval stratégiai
fontosságú hely közelében, esetleg maguk is üzemet alapítanak, természetesen saját nemzetbeli
munkásokkal, s míg egyrészt versenyt támasztanak a francia iparnak, másrészt kényelmesen
megfigyelhetnek mindent és továbbíthatják híreiket. Fontos az, hogy az ily módon letelepített
kémnek állandó és rendes foglalkozása legyen és anyagilag is függetlenül éljen, hogy feladatát
kellőképpen betölthesse. Puttmaker német belügyminiszter már az 1870-71. évi háború után
pontosan körvonalazta ennek a rendszernek a feltételeit. Elegendő, ha a letelepített és fizetett kém
bármilyen üzlettel, állással, vagy foglalkozással bír, és kellőképpen bele tud illeszkedni az illető
város vagy falu társadalmába. Mindegy, hogy milyen üzlete van, lehet ingatlanforgalmi iroda,
fűszerüzlet, kávéház, étterem, szálloda, biztosítási iroda. fontos az, hogy bizalmat keltsen maga
iránt, polgári módon éljen, kellő helyen és kellő alkalommal gavallérosan viselkedjék, igyekezzék
társadalmilag hasznos elemmé válni, vegyen részt az egyletek működésében, teremtsen a maga
számára megbecsült helyzetet és igyekezzék mindig azt a látszatot kelteni, hogy polgári jóléte a jó
üzletmenetből fakad.
Nyilvánvaló, hogy ez a rendszeres beférkőzés az idegen társadalom bizalmába sokkal könnyebbé
teszi a letelepített kém számára a működést, mint amilyen a különleges megbízással kiküldött titkos
ügynök helyzete. Magától értetődik, hogy egy jómódú üzletemberre senki sem fog gyanakodni,
hiszen könnyen megérthető, hogy a jó üzletmenet lehetővé teszi számára bizonyos mértékig a
bőkezűséget, a jótékonykodást, a társadalmi mozgalmakban való részvételt. Éppen ezért szükséges,
hogy élénken részt vegyen az egyesületek életében, adja át helyiségeit fűtéssel és világítással együtt
díjtalanul a helyi jellegű tornász-, lövész-, énekegyesületeknek, hogy így feltétlen bizalmat keltsen
maga iránt.
98
Bizonyos, hogy az ilyen letelepített kém helyzete, különösen eleinte, nem könnyű. Kitűnően kell
ismernie a nyelvet és a szokásokat, bizalmat kell keltenie maga iránt és fődolog, hogy feltűnés
nélkül megszerezze a katonaság és a tisztikar bizalmát is. Éppen ezért lehetőleg olyan üzletet kell
nyitnia, amely könnyen összeköttetésbe kerülhet a katonasággal is. Tájékozódnia kell
versenytársainak helyzetéről, esetleg támogatnia is kell őket, tartózkodnia kell minden kemény és
rosszindulatú bírálattól, és ha lassankint megkedvelteti magát, esetleg baráti viszonyba kerül a
helyőrség valamely tisztjével vagy akár magasabbrangú altisztjével, senkinek sem fog feltűnni, ha
az évekig tartó baráti viszony során egyszer-egyszer kérdést intéz hozzájuk, elfogulatlanul és
közömbösen, bizonyos katonai alakulatok, erődítések, ágyúk, hadgyakorlatok iránt. Természetes,
hogy ha megkapja a kívánt válaszokat, akkor is közömbösen és egykedvűen kell viselkednie,
mintha nem érdekelné különösebben a dolog. Így lassankint értékes híranyagot gyűjthet; később,
mint jóbarátnak, maguk a tisztek fogják elmondani az új és érdekes katonai híreket; nem egy ilyen
letelepített kémnek így hullottak szinte ölébe a legfontosabb értesülések az új ágyúmodellekről,
golyószórókról, helyőrségi változásokról és a készülő vagy befejezett hadgyakorlatokról. Ha akad
olyan tiszt, aki szereti az italt vagy olyan, aki szeret kártyázni, azzal innia és kártyáznia kell és
lehetőleg ügyes formák között elveszítenie a pénzét, vagy úgy nyerni az illetőtől nagyobb
összegeket, hogy végül lekötelezettje legyen és már-már tiszti becsülete forogjon kockán. Szóval
nehéz és nagy játék: a polgári becsület álarca alatt csalónak és árulónak kell lennie.
1914. februárjában korán reggel egy francia őrszem és egy munkás, akik a trondesi páncélos üteg
körül foglalatoskodtak, körülbelül 3 km-nyire Lucey erődítményeitől, arra lettek figyelmesek, hogy
egy ismeretlen ember jár-kél az üteg körül, olyan helyen, ahol polgári egyéneknek tilos volt a
közlekedés, távcsővel vizsgálgatja a láthatárt, jegyzeteket készít és egyúttal fényképezőgép is van
nála. Egy darabig figyelték, hogy mit csinál, aztán észrevétlenül a közelébe lopództak és hirtelen
rávetették magukat. Az idegen kétségbeesetten védekezett, de ezek lefogták és bevitték a várba.
Részletes kihallgatása után kiderült, hogy Theodor Burghardt a neve és a kis Heillecourt faluban
lakik már 15 éve, mindenki ismeri és senki sem tud róla semmi közelebbi adatot. Kiderült, hogy a
kis faluban, amelynek mindössze 400 lakosa van, Burghardt mint földműves telepedett le. Nem
állítható, hogy a legideálisabb kém volt, mert alig volt benne valami azokból a tulajdonságokból,
amelyeket az előbb felsoroltunk: nem volt túlságosan rokonszenves ember, kevés emberrel érint-
kezett, keveset beszélt. Azt állította, hogy az idegenlégióból jött és valamiféle foglalkozást keresett,
főleg a mezőgazdaság terén. Egyelőre azt állította, hogy megtakarított pénzéből él. Némi gyanút
99
keltett mindjárt elejétől fogva, mert kissé elhanyagoltan öltözködött ugyan, de volt a
magatartásában valami letagadhatatlan úri vonás és a beszéde is választékos volt. Miután hosszú
ideig hiába keresett munkát, merész lépésre határozta el magát, megkérte az egyik falusi lány kezét.
El is vette feleségül és kis kocsmát nyitottak. Az üzlet azonban rosszul ment, mert a kocsmáros
meglehetősen goromba ember volt. Most azt a mesét hitette el a falusiakkal, hogy néhány ezer
frankot örökölt és ezen a pénzen kis házat vásárolt. Itt élt aztán évekig, minden különösebb
foglalkozás nélkül, feleségével és négy gyermekével. Senkisem tudta pontosan, miből él, nem
voltak lovai, nem volt kocsija, csak teheneket tartott; földjét nem művelte, legfeljebb a teheneket
csapta ki legelni a földre. Gyanakodtak rá, hogy esetleg kém, de ő az ilyen gyanúkat mindig
eloszlatta valami magyarázattal. Maga a felesége sem tudott róla semmi közelebbit, de hallgatott,
mert mindig volt miből megélniük. Az asszony csak a kihallgatáson mondta el, hogy brutálisan
bánt vele és gyermekei jelenlétében is gyakran megverte, továbbá, hogy több ízben eltávozott
hazulról és csak napok múlva tért haza. Tizenöt évig így járt-kelt ezen a vidéken, amely tele van
erődítményekkel. Mikor házkutatást tartottak nála, négy fényképezőgépet találtak, egy kitűnő
távcsövet, valami 60 térképet a megerősített várak vidékéről és az egyikből ki volt vágva egy kis
darab. Ezt a darabot megtalálták nála, mikor letartóztatták.
A világháború előtt sűrű kémhálózat fonta be Franciaország határmenti vidékét – írják a francia
szerzők – viszont a német szerzőktől arról értesülünk, hogy Németország nyugati határvidéke
ugyancsak tele volt ilyen letelepített határmenti kémekkel. Az egyik francia szerző azt írja, hogy
lassan és rendszeresen valóságos német települések keletkeznek Franciaországban; a kémek mind
válogatott tisztességes, szorgalmas, jómódú emberek, akik kemény munkában töltik napjaikat.
Valamennyien egy-egy tanya vagy nagyobb birtok tulajdonosai és megegyeznek abban, hogy
vasárnaponként és ünnepnapokon, rendszerint egyedül, kirándulásra mennek a hegyekbe. Ilyen
alkalomkor nem egyszer látták őket, hogy jegyzeteket készítenek és fényképeznek. Több ízben
megtörtént, hogy mikor az ilyen emberek érezték, hogy gyanú kezdi környékezni őket, egyszerűen
eltűntek az illető vidékről.
Leon Daudet, a francia royalisták vezére, az Action Française című lapban a háború előtti években
hangzatos cikksorozatban leplezte le ezt a csöndes, szívós és rendszeres német beszivárgást. Az
adatok egész sorát hozta fel annak bizonyítására, hogy itt tervszerű akcióról van szó. Adataiból azt
a következtetést vonta le, hogy a német telepesek minden olyan helyet megszálltak már a keleti
100
francia határ erődítményei körül, amely a nemzeti védelem szempontjából háború esetén fontos
lehet. Lapokon keresztül sorolta fel a birtokok, majorok és tanyák neveit, amelyek mind német
telepesek birtokában vannak. Sőt adatai azt mutatták, hogy egyes német megbízottak üzemeket és
gyárakat is alapítottak bizonyos helyeken.
Említi, hogy egy nagy német gyárvállalat 200 hektár területet vásárolt Maubeuge erődeinek
közelében, hogy ott mozdonygyárat alapítson. Maubeuge egyike a legfontosabb francia határmenti
erődítéseknek. Daudet felveti a kérdést, vajon a német hatóságok megengednék-e, hogy egy francia
gyárvállalat alapítson ilyen hatalmas üzemet Metz vagy Strassburg közelében?
Ezt a rendszert egyébként az előbbi fejezetünkben említett Stieber kezdte már meg a német-francia
háború előtt és körülbelül 10 évig sikerült zavartalanul kiépítenie. 1880 táján megállapították a
francia hatóságok, hogy a francia vasúttársaság személyzetében rengeteg a gyanús idegen elem,
főleg az északi és keleti vasúttársaságoknál. 1884-ben a közmunkaügyi miniszter kénytelen volt
rendeletet kiadni, hogy a vasúttársaság minden idegen alkalmazottja köteles azonnal honfiúsítani
magát vagy távozni a szolgálatból. Ebben a pillanatban 1641 külföldi alkalmazottja volt a vasútnak,
akik közül 182 azonnal otthagyta a szolgálatot és visszatért Németországba. A német beszivárgásra
jellemző, hogy Lenoir szerint 1908-ban Franciaországban több mint 15,000 letelepített kém
működött.
A tengerészeti kémszolgálatot részben letelepített kémek végzik, akik a tengerészeti kikötőkben és
arzenálokban működnek, részben pedig megbízott ügynökök, akik béke és háború idején kint
dolgoznak a tengeren. Békeidőben egyáltalában nem kelt gyanút egy jacht, amelynek tulajdonosa
azonban nyugodtan végezhet mélységméréseket, meggyőződhetik a kikötő kijáratairól,
kitanulmányozhatja a tengeralatti aknák elhelyezését és a szárazföldi védőállomással való
elektromos összeköttetéseket. Graves, a híres német titkos ügynök mint ausztráliai orvos telepedett
le Edinbourghban, azzal az ürüggyel, hogy az egyetemi előadásokat óhajtja hallgatni. Viszont a
mozgó kémek csoportjába tartozott Degouy és Delguet-Malavas, a két francia tengerésztiszt,
akiknek esetéről már megemlékeztünk. Természetes, hogy kitűnő adatokat szolgáltatnak a
kémközpontoknak azok a sajtóközlemények is, amelyek legtöbbször önkéntelenül fontos katonai
titkokat árulnak el. Így például a híres német Meyer-féle lexikon megfelelő kötete részletes
tervrajzot ad Bremerhaven kikötőjéről, amelyből minden idegen tengerészeti vezérkar pontosan
tájékozódhat a kikötő védelmi viszonyairól. A tengerészeti kémkedés szintén dolgozik alkalmi
101
ügynökökkel, különösen nőkkel. Az ilyen nők, mint alkalmi kémek vagy cselédnek szegődnek
valamely tengerésztiszt házába, vagy pedig mint könnyű erkölcsű nők, a mulatókban keresnek
alkalmazást, hogy így férkőzzenek a tisztek közelébe. A legvakmerőbb és legügyesebb ilyen
kémnő volt Eva Hornetter, akit a francia hatóságok Cherbourgban 1914-ben tartóztattak le. Eva
Hornetter többnyire Cherbourgban és Calaisban működött. Módszere az volt, hogy tengerésztisztek
és hajómesterek barátságát kereste; gyakran megfordult lakásukon és hosszas barátságuk révén
sikerült a védelmi művek földrajzi elhelyezéséről pontosan tájékozódnia. De éppen így megtudott
mindent a búvárhajókról, a torpedórombolókról és a cirkálókról is, amelyek a második könnyű
hajóhadosztályba tartoztak. Különösen érdekelték a tengerészeti jelzések és a partvidéknek azok a
pontjai, amelyek nem nyújtanak kellő védelmet ellenséges csapatok kihajózása ellen. Miután
Cherbourgban hosszabb ideig sikerült ilyen módon értékes híreket szereznie, kifejezte barátai előtt
azt az óhajtását, hogy szeretne Calaisban állást vállalni. Calais volt a francia búvárhajó-flotta egyik
fontos támpontja. Ekkor cherbourgi barátai ajánlóleveleket adtak neki calaisi bajtársaikhoz, akik a
leányt szívesen fogadták és az egyik tiszt házában, mint szobalány alkalmazást is nyert. Innen
kezdve Eva Hornetter minden figyelmét a búvárhajókra fordította, mert a francia tengerészeti
vezérkarnak az angolokkal egyetértésben az volt a terve, hogy háború esetére a búvárhajórajt a
calaisi csatornában összpontosítja. De a lány ezzel nem elégedett meg. Kitűnően beszélt franciául,
németül és angolul és Angliába akart átmenni. Mikor az egyik angol hajóraj látogatást tett a francia
kikötőben, sikerült megbarátkoznia az angol tengerésztisztekkel, akik ugyancsak ellátták ajánló-
levelekkel, amelyeknek segítségével Doverben mint szobalány helyezkedett el. Természetes, hogy
letartóztatásáig rendkívül értékes híranyaggal látta el a német tengerészeti vezérkart.
Graves módszerét követte Sven den Berg kém, aki mint rajzoló, felvétette magát a New-Port-News
tengerészeti kikötő rajzolói közé és sikerült onnan az egyik új cirkálótípus terveit ellopnia. A
francia tengerészeti vezérkar már 1919-ben kénytelen volt tengerészeti kémelhárító szolgálatot
szervezni, amelynek hatáskörét az aviatikára is kiterjesztette, hogy megvédje a francia tengeri
kikötőket az egyre jobban elharapódzó német kémkedés ellen.
102
A GLOBALIZÁCIÓ EREDMÉNYEZTE INFORMÁCIÓTERJEDÉS NÖVEKEDÉSE
Maul Katalin, regionális és környezeti gazdaságtan mester szakos hallgató
Közreműködő oktatók:
Dr. Bertalan Péter
1. Titkok, hálózatok
A világ történelmének a titkosszolgálata az asszís, amelyet a sumér népek hívtak életre. Ha már az
ókori katonák életük részévé vált a megfigyelés, felderítés, nyomolvasás, vajon napjainkig meddig
jutottak el a modern technológia által?
A titok minden korszaknak a legmélyebb pontja.
A gazdaság, politika hálózata komplex rendszerben épül fel. Jellemzői a változatosság,
felcserélhetőség, a megújulási képesség, alkalmazkodás.
Most vegyünk egy egyszerű példát a környezetünkben. Ha valakivel nap-mint nap kapcsolatban
állok, egyetemen, vagy munkahelyen és barátság alakul ki, azt erős kapcsolatnak nevezzük. A
gazdaságban általában a hálózatok külsején (csak tranzakció jellegű) laza kapcsolatok alakulnak
ki. Akkor működik jól a kapcsolat, ha az erős és gyenge kapcsolatok száma egyensúlyban van, a
kapcsolati szint valahol a két véglet között helyezkedik el, nem is erős, nem is gyenge. Viszont van
itt egy tényező, amit még az Olasz állam belső működésében is megfigyelhetünk, s ez a rivalizáció,
az önpusztító hálózat. A 20. század elején a maffia az állam részévé vált, a belső rendszer felfalta
saját magát.
Az 1953. júniusi KV ülés nyomán ismét jelentős változás következett be az állambiztonsági
szervek szervezetében. Az ÁVH és a BM összevonásával létrejött egységes Belügyminisztérium
látta el ezután az államvédelmi, határőrizeti, karhatalmi, rendőri, büntetés végrehajtási, légoltalmi
és tűzoltósági feladatokat, a régi BM közigazgatási feladatait pedig a Minisztertanács vette át.
103
Szovjetösztönzésre a minisztertanács 1953. július 17-i ülésén előírta az ÁVH, mint önálló szerv
megszüntetését és a BM-mel történő összevonását. A határozat nem került nyilvánosságra, titokban
tartása pedig még az államapparátuson belül is félreértéseket okozott.
A BM állambiztonsági szervei a következő keretek között működtek:
Az ÁVH egységei (1953-1956):
Osztály Feladat
I. kémelhárítás
II. hírszerzés
III. katonai elhárítás
IV. belső reakció elhárítás
V. ipari szabotázs elhárítása
VI. mezőgazdasági elhárítás
VII. közlekedési és híradás-elhárítás
VIII. környezettanulmány, figyelés
IX. operatív technika, rádió elhárítás
X. operatív nyilvántartás
XI. államtitkos védelme
XII. levélellenőrzés
XIII. kormányőrség
XV. rejtjelközpont
2. Az információ térhódítása
A középkorban a kontinensek között, az információ terjedése nagy részben köszönhető a Török
Hódoltságnak. Hiszen ha nem nehezítette volna a keletre irányuló kereskedelmet a 15.-16.
században, akkor nem nyílottak volna új kereskedelmi utak. Ebben az időszakban hozták létre a
Karavella hajót, egy újfajta hajótípust, amely az elődeihez képest nagyobb rakterű, sokvitorlás, és
hosszú utakra képes közlekedési eszköz volt. Ez a remek szállítóeszköz, és az iránytű karöltve
nemcsak az árucikkek célba juttatását segítette elő, de a vállalkozó kedvet-kalandvágyat szintén el
tudták vinni A pontból B pontba, s ezzel együtt az információ is gyorsabban tovább terjedt.
104
Napjainkban az információ földrajzi korlátok nélkül egyre gyorsabban halad. Az információs
eszközök használata (telefon, internet által nyújtott számos lehetőség), illetőleg a mobilitás
(mozgás, közlekedés, költözés, tudáskonvertálás) határtalan lehetősége pozitívan hat a fejlődésre.
A technológiai változások felgyorsultak, az innováció határtalan lehetőségei ahhoz vezettek, hogy
szinte minden szektorban rendkívüli fejlődés ment végbe az utóbbi évtizedekben.
3. A közéletre kiható gyors fejlődés
A felsőoktatás vonatkozásában sem volt ez máshogy. Európában a 11. századra tehető az első
egyetemek megalakulása (Párizs, Milánó). Ezek limitált hallgatói létszámmal, kevés szakkal
(orvostudomány és szabad művészetek) és azokon belül is kevés szakosodási lehetőséggel voltak
elérhetőek. Napjainkban pedig már nagy, integrált intézményeket, több tízezres hallgatói
létszámmal képeznek. A 21. században az úgy nevezett E-learning módszerek alkalmazása hódít
teret a rugalmas képzési potenciáljával.
Fontosnak tartok még itt írni a kereskedelemről, mely az elmúlt 30 évben gyors fejlődésen ment
keresztül. Köszönhetően a vele együtt innoválódó logisztikának, s a marketingnek, mely magasabb
forgalmi értékeket generál). A ’80-as években még szűk kínálattal, elfekvő készletekkel, lassú
rendelési ciklussal s kiszolgálással rendelkeztek. Ugyanakkor az idő előrehaladtával megjelentek
az intelligens pénztár terminálok, szoftverek segítségével konstruált hatékony készletgazdálkodás,
automatikus újrarendelés és árufeltöltés akár 24 órán belül. Ezen innovációk elősegítették a
kereskedelemben az egyre csak növekvő intenzív forgalmat. A kereslet és kínálat egyensúlyának
stabilizációját, a gyorsabb kiszolgálás által.
105
Hihetetlen korszakalkotó találmány volt a távbeszélő is, mely a mikrofon segítségével elektronikus
jeleket továbbít a másik félnek, ahol is a hangszóró visszaalakítja a jeleket hangokká. Eleinte nem
mindenki számára volt elérhető. Csak a központokban lehetett hozzáférni, drága volt, helyhez
kötött. A telefonok hirtelen nagy léptékű fejlődése az ezredforduló után kezdődött meg. A XXI.
századi ember el sem tudná képzelni az életét mobiltelefon-okostelefon nélkül, amely komplex,
egyedileg konfigurálható szolgáltatás számos kommunikációs formára (szöveg, beszéd, kép,
videó).
4. Vállalatok a világban
A hiperglobalisták szerint a gazdaság globálisan integrált és modern információs technológiára
épül, melyben a transznacionális nagyvállalatok dominálnak.
A transznacionális vállalatok nemzetközi szinten jelen vannak, több országban rendelkeznek
leányvállalattal. A leányvállalatok között megosztott az információ, a felelősség, a források és az
eszközök. Ehhez nélkülözhetetlen a centralizált döntéshozatali rendszer, és globális stratégia. A
nagyvállalatok éves forgalma több mint 100 millió dollár.(28)
A nemzetközi munkamegosztás alapjai és a szakosodás célszerű irányai az alábbiak szerint
alakulnak:
természeti különbségek (talaj, éghajlat, természeti kincsek)
egyes termékek előállításában a munkatermelékenység és munka ráfordítások, mint költség
közötti abszolút különbségek
28 ENSZ, 1974. ECOSOC határozat és új szakosított intézmény létrehozása: Comission and Center on Transnational
Corporation
106
relatív ráfordításköltségek közötti különbségek, az alternatív költségek tekintetében
fennálló eltérések
termelési tényezőkkel való relatív ellátottságában mutatkozó különbségek
technológiai színvonal tekintetében fennálló különbségek
megtakarítási lehetőségek, növekvő skálahozadék eltérő lehetőségei
termelésen kívül elérhető különbségek (pozitív és negatív externáliák, környezetvédelmi
előírások, kommunikáció, infrastruktúra)
Abszolút előnyről beszélünk, ha két országot és két terméket alapul véve az egyik A ország,
olcsóbban tudja előállítani x terméket és B ország ugyanerre képes y termékkel. Vagyis A ország
x termékre szakosodik, azt B-nek is előállítja. B ország pedig ugyanezt teszi y termékkel. Ez által
mindkét országban mindkét termékből többet fogyaszthatnak és olcsóbban juthatnak hozzá.
Az alábbi példával mutatom be a fent említett abszolút előnyt. A ország egy óra alatt x termékből
9 darabot állít elő, B ország pedig csak 1 darabot. A országban y termék egy egységének
előállításához szükséges előirányzott munkaidőben mért költsége 20 perc, B-ben 30.
Ezt az alábbi táblázat mutatja be:
X termék Y termék
A ország 9 2
B ország 1 3
A munkamegosztásból származó előnyök általában attól függenek, hogy a két ország közötti
cserearány mennyiben tér el az ország belső cserearányaitól.
Feltételezzük, hogy a nemzetközi együttműködés nagyon szűk körű. Kizárt az előnyös csere akkor,
ha egyik ország mindkét termék esetében abszolút előnyt élvez.
Komparatív előnyök az alternatív költségek alapján megmutatja, hogy erőforrások tejes
kihasználása mellett a maximális termelés két termékre.
107
A-ban: 2/9=0,22. B-ben: 3/1=3. Így A-nak x termékben komparatív előnye van, hisz egységnyi x
előállítása kevesebb y-ba kerül.
Az idők során pontosabb eredményeket adó modellt találtak fel, például Hekscher–Ohlin : (H-O)
modell
Az elméleteinek az alapja a határtermelékenység, és a kiindulásának az alapja két ország, két
termék, amit két termelési tényező felhasználásával állítanak elő. Lényege a modellnek, hogy
mindkét ország akkor jut előnyhöz a nemzetközi kereskedelemben, ha a termékek relatíve eltérő
tényezőigényességét és az ország más országokéhoz viszonyított relatív tényezőellátottságát
figyelembe véve a viszonylag bőven rendelkezésre álló termelési tényező intenzívebb
felhasználását igénylő termékre szakosodik.
Hátrányaira, kritikáira többen figyelmeztetnek. Elsősorban hogy csak 2 termék, ország szerepel a
modellben egy időben. Vajon hogy lehetne ezt bővíteni, hogy ne torzuljon a valós gazdasági adat?
108
A BIZTONSÁG
Sántosi Péter, regionális és környezeti gazdaságtan mester szakos hallgató
Közreműködő oktatók:
Dr. Bertalan Péter
5. A biztonságról általában
A biztonság tág fogalomként jelenik meg mindennapi életünkben. Általában akkor beszélünk róla,
ha veszélyhelyzet ellen szeretnénk hozzáfűzni valamit a témához. A biztonság mind a nemzet,
mind pedig az egyén szintjén komplex rendszert alkot. Általában véve a biztonságnak 6 alapvető
területe van:
Ezeket a tényezőket a későbbiekben természetesen bővebben ki fogom fejteni. De lássuk egy kis
magyarázatot, miért is fontos a biztonság alapjában véve. Az egyének szintjén a létbiztonság a
legmegfelelőbb kifejezés, összefogó fogalom, amely egybetömöríti a mindennapi élethez
szükséges biztonsággal kapcsolatos tényezőket. A biztonság alapvetően segíti az emberek
társadalomban elfoglalt helyüket biztosítani. Például egy ember nem lehet vezetői pozícióban akár
Katonai Társadalmi
Politikai Környezeti
Gazdasági Köz
BIZTONSÁG
109
cégnél, akár politikában, hogyha nincs társadalmi biztonsága, vagyis nem bízik senkiben,
nincsenek barátai. Ez az egyik meghatározó tényező a társadalmi biztonság megemlítésénél, a
bizalom. Másik példán okulva nem biztos, hogy egy vállalat, vagy nemzet megfelelően és hosszú
távon tud működni környezeti biztonság nélkül, vagy politikai biztonság nélkül. Nyilván a politikai
biztonság valamilyen szinten összefüggésbe hozható a politikával, hiszen a környezetvédelmi
intézkedéseket a politikai biztosok szakemberei dolgozzák ki, amely a későbbiekben biztosítani
tudja a környezetvédelmet.
6. A biztonság tényezői
6.1. Gazdasági biztonság
A régebbi időkben a gazdaság és a biztonság szó összekapcsolása döntően csak olyan értelemben
létezett, hogy a katonai biztonság meglétéhez a gazdaság megfelelő működésére, mint támaszra
szükség van. Ebből kiindulva a világháborúk és kisebb háborúk esetében a hadtudományok csak a
gazdaság háborús képességére koncentráltak, azaz arra, hogy mennyire képes a gazdaság s
erőforrásai kiszolgálni a potenciális háborús szükségleteket. Ezekből kiindulva a gazdaságot és a
biztonságot csupán olyan fogalmakkal kapcsolták össze, mint „védelemgazdasági potenciál”,
„gazdaság háborús felkészítése, készenléte és túlélőképessége”. Ezek a fogalmak egyenesen a
szigorú háborús felfogásra utaltak.
Matus János már 2003-ban elkezdett foglalkozni a gazdaság és a biztonság szorosabb
összefüggéséről, így szerepeltette már könyvében a gazdasági biztonság fogalmát is:
„A gazdasági biztonság megítélésének alapvető eleme a gazdasági függés mértéke. Ezt a
nyersanyagokhoz és az energiahordozókhoz való biztosítottságán, az adóssághelyzeten, az ország
nyersanyagbázisa, ipara valamint mezőgazdasága monokultúrás jellegén, valutáris
kiszolgáltatottságán, a nemzetközi recesszió átgyűrűzésén, a cserearányok helyzetén, a piacvesztés
vagy piacbiztosítás mértékén, valamint az adott állam belső költségvetési, növekedési, inflációs
mutatóin, általános gazdasági helyzetén, árviszonyain, a regulációmentes állami befolyásolás
fokán stb. mérhetjük le.”
Az előbb említett fogalmi megközelítésből kirajzolódik, hogy nagyfokúan épít a
közgazdaságtudománynak az országok fejlettségbeli különbségeit magyarázó modelljeire,
valamint a gazdasági függésen keresztül közelíti meg a gazdasági biztonságot.
A gazdasági biztonságot, hogy jobban megértsük, az alrendszereit is ismerni kell:
110
Fenntartható fejlődés
Értékesítés-biztonság
Ellátásbiztonság
Fizikai környezet biztonsága
Szociális biztonság
Technológiai biztonság
Állam szerepe a gazdasági biztonságban
Ezek a gondolatok után természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyének gazdasági
biztonságát sem, hiszen a nemzeti gazdaság csak akkor lehet biztonságban, ha az ott élő
munkavállalók, emberek gazdasági biztonságérzetük megfelelő. Példaként vehetjük a bankokat,
akik a munkavállalók pénzét kezelik. Az ember általában akkor érzi a gazdasági biztonságot, ha
tudja megvan a félretett pénze, illetve „jó kezekben van”. Ilyen esetben a bankok, pénzintézeteknek
nagy szerepe van, hiszen amellett hogy ezek az intézetek gazdaságilag jól profitáljanak,
működjenek, meg kell óvni, illetve minimálisan akár gyarapítani az állampolgárok pénzét. Ha ez
nem valósul meg, bonyolult gazdasági folyamatokon keresztül a nemzet is kárát láthatja ennek. A
másik példa alapján, a nem megfelelő gazdasági környezetben a vállalatok nem szeretnek működni
(nincs fizetőképes kereslet, pénzügyi nehézségek). Ezek következménye, hogy a vállalatok
elhagyják az adott nemzetet, így adókiesést okozva a nemzet gazdaságában és így egy körforgásban
folyamatosan károsítani a gazdasági stabilitást.
6.2. Közbiztonság
A közbiztonságot emelem ki talán a legfontosabb biztonsági tényezők közül. Mindennapjainkat
befolyásolja az életünk minden terepén szereplő közbiztonság. Már a fogalmi meghatározásából
kiderül, hogy ténylegesen az élet minden területére fókuszál nemcsak az egyén, de a társadalom
szintjén:
„Közbiztonság alatt értünk olyan közállapotot, társadalmi rendet, amelyben mind az állami,
társadalmi, gazdasági szervek jó hírnevét, vagyonát, valamint az állampolgárok életét, testi
épségét, személyes szabadságát, anyagi javait mindenki tiszteletben tartja és azt az állam –
erőszakszervei útján – szavatolja”.
Alapjában véve a közbiztonság egy olyan állapot, amelyben a társadalom tagjai ismerik és tudják
jogaikat, azokat követik, betartják és bíznak abban, hogy az állam a jogok gyakorlását,
111
érvényesülését akadályozó, gátló tevékenységgel szemben közvetlenül állami kényszerrel is fellép.
Ide kapcsolódik, hogy a közrend összességében a jogi rendet jelenti.
Az már kiderült a fogalomból, hogy az állam erőszakszerve tartja formában a közbiztonságot,
vagyis elsősorban a rendőrség, akikkel akár mindennapi kapcsolatba is kerülhetnek a polgárok.
A közbiztonság-érzet meghatározó tényezői a következők:
Bűnügyi-közlekedési tényezők (lakóhely és annak közelében használt útvonalak)
Közterületek rendjével kapcsolatos tényezők (lakóhely, közvilágítás, köztisztaság)
Humán kapcsolatokkal és a humán-kommunikációval kapcsolatos tényezők:
o egyén és a rendőrök egymáshoz való viszonya
o rendőri jelenlét a közterületeken
o rendőri reagáló képesség minősége
o különböző bűncselekményekkel kapcsolatos rendőrségi és sajtókommunikáció
milyensége
o polgárőri jelenlét a közterületeken
Igazságszolgáltatással kapcsolatos tényezők
Az alábbi táblázat (1. táblázat) mutatja 10 év vizsgálatát a bűncselekmények és bűnelkövetők
számával kapcsolatosan.
Év Bűncselekmények száma Bűnelkövetők száma (Fő)
Fiatalkorú Felnőtt Összesen
2003 413 343 10 473 107 557 118 030
2004 418 883 12 325 117 857 130 182
2005 436 522 12 197 121 593 133 790
2006 425 941 11 287 112 884 124 171
2007 426 914 10 909 105 252 116 161
2008 408 407 11 438 105 146 116 584
2009 394 034 10 029 101 707 111 736
2010 447 186 11 235 111 294 122 529
2011 451 371 11 031 101 864 112 895
2012 472 236 10 054 90 185 100 239
2013 377 829 10 202 93 437 103 676
Forrás: ksh.hu
1. táblázat: Bűncselekmények és bűnelkövetők száma (2003-2013)
112
A táblázatból jól látható, hogy a bűncselekmények száma minden évben közel azonos számmal
voltak jelen, ám az utolsó vizsgált évben csaknem 100 000-rel kevesebb bűncselekmény volt. A
bűnelkövetők számában ennél kiegyensúlyozottabb helyzet figyelhető meg. A bűnelkövetők száma
nem, vagy csak kevés számmal csökkent. Persze vannak hullám-völgyek, látható ez 2003-2004
között is, hogy egyik évről a másikra 12000-rel nőtt a bűnelkövetők száma. Még az is
megfigyelhető, hogy a bűnelkövetők száma 2012-ben majdnem 100000 alá csökkent és 2013-ban
is 100000 környékén maradt, így a tendencia azt mutatja, hogy a következő években 100000 alá is
csökkenhet a bűnelkövetők száma.
A következő ábrában (1. ábra) trendvonallal is szemléltetni szeretném a vizsgált bűneseteket. Az
előbbi kijelentéssel szemben a bűncselekmények számában a trendvonal enyhe emelkedést jelez,
de ezt egyértelműen csak későbbi adatokkal tudjuk csak megcáfolni, hiszen a 2012-13 között levő
nagy csökkenés következtetni enged csökkenésre. A bűnelkövetők számában, mind a fiatalkorúak,
mind a felnőttek számában az idő haladtával enyhe csökkenés tapasztalható.
1. ábra: Bűncselekmények és bűnelkövetők száma (2003-2013)
6.3. Katonai biztonság
A katonai biztonság a biztonság tényezői között azt a biztonságot jelenti, amelyben a biztonságot
veszélyeztető tényezők elleni fellépéshez többnyire katonai potenciál szükséges, valamint a
veszélytényezők többsége is katonai jellegű. A veszély ezen tényező vizsgálatánál a
legkomolyabban értelmezhető, nem pusztán elméleti, de gyakorlati síkon is. A múltban a
0
50 000
100 000
150 000
200 000
250 000
300 000
350 000
400 000
450 000
500 000
20
03
20
04
20
05
20
06
20
07
20
08
20
09
20
10
20
11
20
12
20
13
Bűncselekményekszáma
Bűnelkövetők számaFiatalkorú
Bűnelkövetők számaFelnőtt
113
legjelentősebb tényező volt, ám a háborúk befejeztével és a kapitalista globalizáció térhódításával
átvette helyét a gazdasági és környezeti biztonság. A katonai biztonságot két oldalról közelíthetjük
meg, a nemzeti és nemzetközi oldalakról. Persze legnagyobb szerepet az állam látja el ennek a
tényezőnek a tekintetében, hiszen legfőbb irányítója az állam. Sok példán keresztül láthatjuk, hogy
ahol az állam nem tudja garantálni a katonai biztonságot, ott úgynevezett „kaotikus” állapotok
vannak, lásd afrikai és egyes ázsiai országok. Nemzetközi szinten viszont már megjelennek katonai
szervezetek, szövetségek és koalíciók (NATO), amelyek garantálni tudják a nemzetközi
biztonságot.
Amikor katonai biztonságról beszélünk, mindenkinek egyből a hadsereg jut eszébe, ám nem teljes
egészében így van. Rengeteg megállapodás, békeszerződés befolyásolja egyes nemzetek katonai
felkészültségét, hadállományát, tartható lőszermennyiségét.
A katonai biztonság tekintetében többfajta szereplő, akár más biztonságtényező csoportból érkező
fél is lehet szereplő. Egyrészt az állam és az alá tartozó, irányítható katonaság, más nem ellenőrzött
gerillaharcosok, törzsi alakulatok, maffia és egyéb fenyegetést jelentő szervezetek is, másrészről
pedig például a politikai biztonság tényezőcsoportból érkező felső vezetők, szakértők, akik
ugyanúgy befolyásolhatják a katonai helyzeteket.
Visszatérve az államra, a szuverenitás ideája alapján katonai erőt alkalmazhat védelme érdekében,
a fenyegetettségek elleni fellépés keretében. Ez alapján az államnak joga van katonai képességek
kialakítására, amelyeket eszközként használhat fel a biztonság katonai tényezői között. Az állam
mind a belső mind a külső fenyegetettségek ellen alkalmazhatja a katonai erőt. A katonai erő az
állam részére képességeket is biztosít. Itt megjegyezném, hogy a katonai erő nem minden esetben
az ország biztonságának fokozását szolgálja. Egyes esetekben a katonai erő alkalmazása olyan
feladatok végrehajtására irányulhat, amelynek nincs vagy csak elenyészően közvetett, esetenként
inkább negatív hatása van az ország biztonságára. Másrészről említhetném a diktatórikus
kormányzatot is, ahol a katonaságot előszeretettel használják fel a népesség megfélemlítésére,
szabályozására, így aztán kevésbé tekinthető biztonsági tényezőnek a haderő.
A katonai biztonság megemlítésekor megjelenő fenyegetettségek nem minden esetben katonai
eredetűek, de mindenképpen olyan színvonalúak, hogy katonai intézkedés szükséges azok
megoldására. Ilyenek lehetnek polgárháborúk (ahol már a rendőrség tehetetlen), felkelések,
114
szélsőséges csoportok által elkövetett támadások csoportok, intézmények ellen. Így hát a béke és
közrend érdekében, illetve a katonai biztonság fenntartásához erős, azonnal bevethető, alkalmas
hadrend szükséges egy államnak.
6.4. Politikai biztonság
A politikai intézményrendszer stabilitása, gyakran használt kifejezéssel a „jó kormányzás”, a
fenntartható politikai, gazdasági és társadalmi fejlődés előfeltétele. A legnagyobb kihívás egy
országnak pontosan abból fakad, hogy a politikai intézményrendszere instabil, nem működik
megfelelően, amely az állam bukásához is vezethet. Magyarázatként tekinthetünk arra a tényre,
hogy a politikai rendszeren belül az intézmények egymásra függéséből állnak össze. Ám ez nem
minden, hiszen minden más (köz)intézmény ugyanígy függőségben működik a politikai rendszer
intézményeivel. Ezeken túl, ha egy ország politikailag meggyengül, „bebukik” az globális
problémává hatványozódik egyéb rendellenességeket keresztül. Ide vehetjük példának
Afganisztánt, ahol a terrorista szervezet az Al-Kaida képes volt kiépíteni a központját az ország
nem megfelelő irányításának hiánya miatt. Ezek mellett ugye a kölcsönös függőség miatt
tönkrement egyéb intézményekben például kórházakban nem megfelelően működő orvoslás miatt
beteg, járványokat terjesztő emberek sétálgathatnak az utcán, vagy akár határt átlépve terjeszthetik
más országokban, így elindítva egy hatalma járványhullámot. Gazdasági szempontból viszont egy
bebukott államból az ott lakó munkanélküliek elmenekülnek egy jobb jövő reményével más
országokba, ahol tömegesen hatalmas költségeket idézhetnek az ország pénzügyi helyzetében.
Ugyanez a tendencia olvasható le a mostani időkben is, amikor Magyarországon több mint 150
km-es határvédő kerítéshálózatot kénytelenek építeni a menekültekkel szemben.
Így belátható milyen fontos szerepet tölt be a politika egy ország életében, hiszen a kormányzó,
irányító szerepet tölti be.
6.5. Környezeti biztonság
A környezetbiztonság fogalma az 1970-es években kerülhetett előtérbe, amióta a
környezetvédelem is megjelent. Fogalmát először is úgy határozták meg, hogy az emberiségnek a
környezeti eredetű fenyegetésekkel szembeni biztonságát jelentette, de később ezt kiterjesztették
115
az emberiség által okozott környezeti károkra is. Így összeállt a kép, vagyis környezeti biztonság
alatt értjük a környezet által előidézett fenyegetés megoldására való tevékenységet és a társadalom
által generált károkozás visszafogása a környezet ellen.
Időszakról időszakra változik a környezeti probléma köre. Így mutatja az is, hogy múlt időben
például az ózonjuk volt a legnagyobb környezeti probléma. Az elmúlt években viszont megjelent
a globális felmelegedés és a klímaváltozás. Ezek előidézőinek saját magunkat tituláltuk, vagyis a
társadalom viselkedéséből fakadóan jelentkeztek ezek az anomáliák. Először gyanították, hogy a
környezet forrásait kimerítve idézzük a pusztító körülményeket, majd a későbbiekben rájöttek,
hogy nem csak a források kimerítésével, hanem különböző tevékenységek során a levegőbe,
talajba, vízbe bocsátott anyagoktól is károsul környezetünk.
Az ilyenfajta veszélyek elhárítása, esélyének csökkentése érdekében nemzeten belüli, illetve
nemzetközi vonatkozásban is cselekvésre van szükség. Így jöttek létre különféle szervezetek,
amelyek valami féleképpen úgy éreztetik velünk, hogy az egyértelmű bűnös a társadalom minden
egyéne (greenpeace). Gerilla akcióikkal egyrészt megvédik környezetünket, másrészt nagy
kellemetlenségeket okozva kilendítenek minket komfortzónánkból, hiszen minden kultúrának,
nemzetnek más a szokása. Egyes országokban a tradícionális szokások, felfogások teljesen
úgymond „környezetszennyező” tevékenységeket foglalnak magukba. A nyugati modern
társadalmakban viszont már az egyén szintjén nagymértékű környezeti károsodást előidéző
tevékenységek találhatóak meg. Ezeket egyrészt szövetségek rendeletei, másrészt a nemzetek
egyéni környezetvédelmi programjával igyekeznek csökkenteni. Az előbbire példa az Európai
Unió környezetvédelmi akcióprogramjai, amelyek az egyének, vállalatok működését rendeletek
meghozatalával befolyásolva csökkentik azok környezetszennyező tevékenységét.
6.6. Társadalmi biztonság
Ahogy már a bevezető részben is említettem, a társadalmi biztonság legfontosabb tényezője a
bizalom.
A bizalom, mint emberi érzés megjelenési forma eredendően létezik, és önkéntelenül alakul ki, és
gyakran úgy kezelik, mint egy olyan tényező, mely vagy van, vagy nincs, és nehezen változik.
Tény, hogy az üzleti életben a személyes kapcsolat olyan erős bizalmat eredményez, melyet
116
egyébként nagyon nehéz elérni. A bizalom megjelenik mindennapi életünkben is, mint például
bankoknál, biztosító társaságoknál, kormányzati hivatalokban, ahol a bizalom egy eladható termék.
A bizalomnak a társadalom működése, működtetése szempontjából három jól elkülöníthető
funkcióját különböztetik meg a különböző szakirodalmak: kognitív, társas és legitimáló funkció.
A kognitív funkció arra utal, hogy az egyén általános bizalmi szintje összefügg a gondolkodásával
és világlátásával. A társas funkció a kollektív cselekvésekhez kapcsolódik, ugyanis a közösség
tagjainak szükségük van a bizalomra, hogy kollektív cselekvések valósulhassanak meg,
kompromisszumok és közös döntések születhessenek. A legitimáló funkció, amely az
intézményrendszer stabilitásához és a változásokhoz, szükséges visszajelzésekhez kapcsolódik.
Az előbbi három funkciót jobban megértve, elhelyezhetjük mindennapjainkban. A kognitív
funkció főleg azoknál az embereknél figyelhető meg, akik valamilyen társadalmi csoportban
elhivatottak. Példa okáért vehetjük a Neonácizmust követő csoportot. Ezek az emberek – állíthatom
teljes biztonsággal, hogy csak – a saját világlátásukkal megegyező emberekben bíznak a legjobban.
A társas funkciónál vehetünk egy másik példát is, mint a Greenpeace-t. Ez a csoport közösen
összefogva próbálják megállítani a környezetszennyezést. Ez a szervezet bizalom nélkül nem
valósulhatott meg, hiszen csoportuk megszerveződése előtt gerilla akciókat is szerveztek, melyek
nem biztos hogy a törvényeket tiszteletben tartotta. Ebben a helyzetben szerintem nem kell, hogy
magyarázzam a bizalom szerepét.
A legitimáló funkció kapcsolható egy vállalathoz is. Mikor a főnök a feladatokat elosztja az
alkalmazottai között, természetesen bizalommal teszi, hogy majd az egyén a feladatát időre, kitűnő
munkával elvégzi.
A példákon keresztül láthattuk, hogy mind a társadalmi élet, mind az üzleti életben fontos szerepe
van a bizalomnak.
7. Felhasznált irodalom
1. Deák Péter: Biztonságpolitikai kézikönyv. Budapest, 2007.
2. Gazdag Ferenc: Biztonsági tanulmányok, Budapest, 2007.
117
3. Bíró Gyula: A közbiztonság és közlekedésbiztonság egyes kérdései különös tekintettel, a
baleset-megelőzésre. Debrecen, 2011.
4. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Nemzetbiztonsági Intézet: Nemzetbiztonsági szemle.
MMXII. I. évfolyam, I. szám. Budapest, 2013.
5. Gazdaságszociológia előadás. Kaposvári Egyetem, 2012.
118
NEMZETBIZTONSÁG MAGYARORSZÁGON
Tóth Anna, vidékfejlesztési agrármérnök mester szakos hallgató
Közreműködő oktatók:
Dr. Bertalan Péter
1. Bevezetés
A nemzetbiztonság fogalma
29 A biztonság egy fenyegetettség nélküli állapotot, veszélyeztetettség hiányát valamint azt a
tudatot jelenti, hogy ha veszélyhelyzet áll elő rendelkezésünkre állnak az elhárításhoz szükséges
feltételek és eszközrendszerek. 30A kormány meghatározása alapján „a nemzetbiztonság egy adott
állam szuverenitásának és alkotmányos rendjének biztonságát jelenti. Komplex kategória, amely
nemcsak a katonai, de a politikai, gazdasági társadalmi, emberjogi, környezeti és informatikai
biztonságot is magában foglalja, szorosan összefügg az adott államszűkebb és tágabb környezete,
valamint szövetségesei biztonságával.”
A nemzetbiztonság fogalmának magyarországi megjelenése
31 Az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki a nemzetbiztonság, mint szervezet. Itt a 20. század
első felétől kezdődően a politikatudomány egyik fő ágát képezte a nemzetbiztonsággal kapcsolatos
kérdéskörök vizsgálata. A legtöbb szerző a nemzeti érdekek képviseletére vezette vissza a
nemzetbiztonság fogalmának a megjelenését. Fontos az olyan külső és belső politika kialakítása,
melyek kedvező hatással vannak a nemzeti érdekek védelmére a létező vagy potenciális
29 Várhalmi A. Miklós: Nemzetbiztonsági Kéziköny 2010. p 56. 30 http://www.kormany.hu/hu/belugyminiszterium/szabalyozasi-es-koordinacios-
helyettesallamtitkarsag/felelossegi-teruletek/nemzetbiztonsag 31 Szabó József (főszerk.): Hadtudományi Lexikon. Magyar Hadtudományi Társaság, Bp., 1995. 144. o.
119
ellenfelekkel szemben. Fontos a nemzeti identitás és a gazdasági érdekek megőrzése továbbá a
politikai szuverenitás védelme. A nemzetbiztonság minden állam katonai védettségéből,
külkapcsolatainak, bel- és gazdaságpolitikájának helyes kialakításából eredő biztonsági helyzete.
32Az állambiztonsági szervek helyett nemzetbiztonsági szolgálatok elnevezés lépett életbe. Ez
azonban nem csak formális változtatásokat jelentett e kifejezés mögött számos alapvető lábakon
áll, mint például külpolitikai, katonai, társadalmi, gazdasági, pénzügyi közbiztonsági,
környezetvédelmi emberi jogi stb.. A biztonság kialakítása az egyes állami szervek feladatai közé
épült be és képezi feladataik szerves részét. De, ha még konkrétabban szeretnénk a
nemzetbiztonsági szervek feladatkörét vizsgálni, akkor azt mondhatnánk, hogy ott és akkor van
rájuk szükség, amikor a nemzet biztonságának egyik pillére veszélyeztetett illetve, ha a veszély
megelőzésére és elhárítására van szükség. E meghatározás szerint a nemzetbiztonsági
tevékenységen különleges jogosítványok és felhatalmazások alapján alkalmazott titkosszolgálati
szakemberek, eljárások, eszközök és módszerek – a nemzet biztonsága érdekében történő
felhasználását értjük. Persze ehhez rögtön hozzá kell tenni, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok
különleges jogosítványai (például speciális adatkezelési és gazdálkodási szabályok), valamint a
kivételes helyzetekben alkalmazható kényszerintézkedések szélesebb körűek, mint a
titkosszolgálati eszközök és módszerek.
2. Nemzetbiztonsági Szolgálatok
A nemzetbiztonság feladata Magyarországon
33Alapvető feladata, hogy Magyarország megtartsa függetlenségét, a nemzetbiztonsági érdekeit
érvényesíteni tudja és törvényes rendjének védelme megfelelően működjön.
32 Dezső Lajos - Hajas Gábor: A nemzetbiztonsági tevékenységre vonatkozó jogszabályok. HVG-ORAC,
Bp.,1998. 12. o
33 http://www.kormany.hu/hu/mo/rendvedelem/nemzetbiztonsagi-szolgalatok
120
Az irányításért felelős személyek
A kormány a belügyminiszteren, a külügyminiszteren és a honvédelmi miniszteren keresztül
irányítja a nemzetbiztonsági szolgálatokat. A belügyminiszter az Alkotmányvédelmi Hivatalt és a
Nemzetbiztonsági Szakszolgálatokat, a külügyminiszter az Információs Hivatalt, a honvédelmi
miniszter pedig a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatot irányítja. Rendeletekben és utasításokban
határozzák meg a szolgálatok minél hatékonyabb működését és feladatkörét.
A nemzetbiztonsági szolgálatokat kiemelt figyelemmel kíséri a Magyar Országgyűlés a
Honvédelmi és rendészeti bizottság, illetve a Nemzetbiztonsági bizottság speciális feladatköréből
adódóan. A szolgálatok demokratikus és alkotmányos működésének további garanciája, hogy a
Nemzetbiztonsági bizottság elnöke mindig az aktuális parlamenti ellenzékből kerül ki. Jelenleg Dr.
Molnár Zsolt tölti be e tisztséget az Mszp soraiból.
A nemzetbiztonsági szolgáltok felépülése és feladatai
Alapvetően két nagy csoportra oszthatjuk a polgári és a katonai szolgálatokra. Az Információs
Hivatal, az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatok tartoznak a polgári
nemzetbiztonsági Szolgálathoz. A katonai szolgálatokhoz pedig a Katonai Nemzetbiztonsági
Szolgálat tartozik. A szervezetirányításért felelős miniszterek döntenek a hivatalokat és
szakszolgálatokat vezető főigazgatók kinevezéséről illetve leváltásáról. A nemzetbiztonsági
szolgálatok helyi és területi szervekre tagozódnak.
Az Információs Hivatal fő feladata a nemzetközi és a hazánkat fenyegető terrorizmus illetve a
kábítószer-kereskedelem. Kiemelkedő szerepet tölt be Magyarország diplomáciai, külgazdasági és
tudományos kapcsolataiban és a valutaspekuláció elleni harcban.
Az Alkotmányvédelmi Hivatal elsődleges feladata, hogy felfedje és kivédje hazánk függetlenségét,
demokratikus berendezkedését, politikai és gazdasági érdekeit sértő cselekményeket és területi
egységét.
A magyar állam belső rendjének védelméért a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatok felelnek, szigorú
keretek között gyűjtenek információkat, ezek a kutatások nyíltan illetve titkos módon is
történhetnek. Mindezeket az erre felhatalmazott szervek kérésére történnek.
121
Végül a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat fő feladata a hírszerzés, elhárítás, védelmi és
ellenőrzési feladatok. Elősegíti Magyarország nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítését, azáltal,
hogy nyílt és titkos információgyűjtést részesíti előnyben. Ennek köszönhetően közreműködik
hazánk függetlenségének és törvényes rendjének védelmében.
A kémek kettős élete
34A kémeket a közvélemény leginkább a mozifilmekből ismeri, az emberek többségének a
kémekről általában James Bond ugrik be. A valóság persze más, mint amit a filmeken látunk, és
nemcsak azért, mert vannak kifejezetten ronda, buta és kétbalkezes kémek, hanem azért is, mert a
munkájukat a bürokrácia is alaposan megnehezíti, lévén, végül is állami „hivatalnokokról” van szó.
De az is igaz, hogy bizonyos elemeiben ez a világ valóban filmszerű.
Vegyük például az orosz titkosszolgálat munkáját, akik kifejezetten profin csinálják munkájukat.
Az orosz kémek közül sokan diplomata fedésben dolgoznak egy külföldi követségen természetesen
legális fedésben. Őket legális hírszerzőnek szokták nevezni. Például egy orosz kulturális attasé a
munkája közben újságírókkal, üzletemberekkel és politikusokkal találkozhat, és teljesen legális
eszközökkel, módszerekkel férkőzhet közel hozzájuk. De óvatosnak kell lennie, mert a
kémelhárítás szemmel tarthatja, így a „piszkos munkát” gyakran már nem ő végzi. A francia
kémelhárítás becslése szerint nagyjából ötven olyan kém dolgozik Franciaország különböző
városaiban orosz követségen és konzulátusokon, akiknek diplomata státuszuk van, de valójában
hírszerzők.
A legális hírszerzővel ellentétben az illegális hírszerző nem diplomata, és lehetőleg olyan
fedőfoglalkozása van, ami nem szúr szemet a külföldi hatóságoknak, jó esetben nem figyeli a
kémelhárítás, az operatív akciókban éppen ezért könnyebb hadra fogni. És lebuktatni is nehezebb,
mint egy legális hírszerzőt. Viszont ha egy illegális hírszerző lebukik, akkor a diplomatával
ellentétben nem élvez mentességet, azaz rendszerint börtönbe kerül.
34 index.hu
122
Bővebben a titkos információgyűjtésről
Az információgyűjtés a nemzetbiztonsági szolgálatok részéről kétféleképpen történhet: külső
engedéllyel és külső engedély nélkül. A külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtés alatt
értendő az, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok átkutathatják a megfigyelt személyek lakását,
küldeményeit és lehallgathatják telefonját. Itt felmerült bennem a kérdés, hogy vajon ez a
célszemély tudtával, avagy tudta nélkül, illetve otthon tartózkodásakor vagy akkor, amikor senki
nem található a lakásban? Kicsit utána olvastam, ezekre a kérdésekre jogszabályt nem találtam, de
végül azt sikerült megtudnom, hogy ezek a szolgálat számára nem biztos, hogy lényegi kérdések
lennének, hiszen altatógáz van, amivel meg nem történté lehet tenni akár egy egész család számára
az eseményeket. A külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtést a Fővárosi Bíróság
engedélyezhet. Ezt azonban nagyon indokolt és törvényileg szabályozott esetekben fogadják el. Ez
alatt a nemzetbiztonsági szolgálatok ügynököket szervezhetnek be, megfigyelhetnek személyeket
és fedőintézményeket hozhatnak létre.
Titkosszolgálati módszerek és eszközök
Kutatásaim során nem találtam konkrét esetre használandó módszereket, eszközöket. Nem hiába
titkos talán jobb is, ha nem tudjuk, éppen mikor hallgatnak le, avagy milyen módszerekkel tudnak
meg rólunk bármiféle általuk fontosnak vélt információt. Azonban ennek ellenére vagy pontosan
ezért számomra nagyon érdekes a szolgálatok belső működése az ügynökök munkája, a hírszerzés
módja és menete. Találtam sok cikket, de nem hinném, hogy bármelyik is hiteles képet adna arról,
hogy mi zajlik pontosan a tudtunk nélkül. Milyen folyamatokat indítanak el bennünk, milyen célból
és milyen eszközökkel érik el mindezt? Azt gondolnánk szabadok vagyunk és bármit megtehetünk,
igen a bármi az a bizonyos kereteken belül van, amikor még nem tűnik fel senkinek, amit csinálunk.
Kezd egyre fokozódni a gyanú, hogy ez a szabad lét és döntési, választási lehetőség csak látszat.
Úgy érezzük nekünk milyen jó, így nem gondolkozunk, semmin leülünk, esténként megnézzük a
butítóbbnál butítóbb tévéműsorokat isszuk az energiaitalt és a chipset és közben, ha véletlen
elmélyülnénk gondolatainkban, akkor csak oda lyukadnánk ki, hogy nekünk milyen jó. Molnár F.
Árpád tényfeltáró cikkéből idézve „A nép lebarmosítását világhatalmi, világkormányi központi
utasításra végzik.” Ez számunkra nézve nem túl pozitív kilátásokat mutat a jövővel kapcsolatban,
azonban, ha a másik oldalról szemléljük a történteket, akkor ez egy nagyon jó dolog, hisz a buta
nem gondolkozó emberrel bármit meglehet csinálni, mint a sakktáblán a bábukkal.
123
A legáltalánosabb titkosszolgálati módszerek a telefonunk lehallgatása és az internetezésünk
megfigyelése, de volt már példa besúgó rendszerre is a Rákosi rendszerben (akkori Államvédelmi
Hatóság).
A FinFisher kémprogramról röviden
35Ahhoz, hogy képesek legyenek a titkosszolgálatok interneten keresztül kémkedni a lakosságról
különböző programokat kell megvásárolniuk. Legutóbb egy FinFisher nevezetű programról derült
ki, hogy a magyar titkosszolgálat is megvásárolta. A Finfisher egy kémprogram, melyet a vírusirtó
programok nem képesek kimutatni, tehát észrevétlenül jelen tudnak lenni számítógépeinken
beleértve az e-maileket, fájlokat IP-alapú telefonhívásokat is. Gyártója a Gamma International,
amely a fejlett elektronikus lehallgató-technológiákra specializálódott. A cég sokféle
kémtechnológiát és ezekkel kapcsolatos tanácsadást kínál kormányzati hírszerző szerveknek,
elsősorban titkosszolgálati és bűnüldöző hatóságok számára.
A program megvásárlása elég sokba került a kikerült adatok alapján. A program és a linszenszek
(ez idáig 5) megvásárlása eddig körülbelül 123millió Forintba került a magyar államnak. Azonban
a kiszivárogtatott árlista szerint a Finspy „támogatja” a mobil operációs rendszereket is. Szinte
minden mobil applikációs rendszert sikeresen meg lehet figyelni, viszont ez még nem teljesen
hatékony, hiszen sok felugró ablakot kell/ene a felhasználónak engedélyezni, hogy az eszköze
lehallgatható legyen.
Magyarország nemzetbiztonsági érdekei
361. az ország szuverenitásának, területi épségének alkotmányos rendjének alapvető
szabadságjogainak megőrzése
2. az ország stabilitása,
3. a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, az ENSZ alapokmányával összhangban
35 http://hvg.hu/tudomany/20140811_igy_kemkedik_szamitogepen_a_magyar_nbsz; http://atlatszo.hu/2014/08/11/a-
nemzetbiztonsagi-szakszolgalat-is-hasznalja-a-finfisher-kormanyzati-kemprogramot/ 36 2073/2004. (IV.15.) Korm. hat. MK nemzeti biztonsági stratégiájáról
124
4. az Európai Uniós integráció kiterjesztése és elmélyítése, Magyarországnak az EU intézményi
struktúrájába történő integrációja és érdekérvényesítési lehetőségek erősítése
5. a NATO euro-atlanti biztonsági rendszerben betöltött központi szerepének tartós fennmaradása
6. a demokratikus értékek általános érvényesülése,
7. különösen a Magyarországgal szomszédos országok demokratikus értékrenden alapuló tartós
stabilitása és euro-atlanti integrációja, a határon túli magyarság jogainak minél szélesebb körű
érvényesítése
8. a kelet-európai országok stabilitása és euro-atlanti integrációs szervezetekhez közeledése
9. az euro-atlanti térség tartós stabilitása
10. a nemzetközi rendszer összes szereplőjének konstruktív együttműködése
3. Az öt nemzetbiztonsági szolgálat
Az 1995. évi CXXV. törvény öt nemzetbiztonsági szolgálatot hozott létre, melyek közül három
polgári, kettő katonai. Az alábbiakban részletesebben kerülnek bemutatásra az egyes szolgálatok.
Információs Hivatal (IH)
37A Magyar Köztársaság polgári hírszerző szolgálataként az Információs Hivatal (IH) alapvető
feladata, hogy megszerzett információi révén támogassa a kormányzat kül- és biztonságpolitikai,
gazdaságpolitikai, valamint egyéb ágazati politikai céljainak megvalósulását. Ennek érdekében az
IH műveleti tevékenységet folytat, információit nyílt és titkos forrásokon keresztül szerzi be. Ezek
során titkos kapcsolatokat létesít, valamint technikai információszerzést is folytat. Feladata többek
között a Magyarország ellen irányuló külföldi titkosszolgálati tevékenységek felderítése, valamint
a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem támogatása. Mindemellett fontos
37 Miniszterelnöki Hivatal Nemzetbiztonsági Iroda. Információs Hivatal
125
megemlíteni, hogy az Információs Hivatal felelős a külföldi magyar képviseletek biztonsági
védelméért is.
Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH)
38A Nemzetbiztonsági Hivatal polgári nemzetbiztonsági szolgálat, amelynek feladatköre
alapvetően az elhárításra koncentrálódik. Legfőbb feladata az ország és az állampolgárok
biztonságát érintő veszélyek, kockázatok felderítése, megelőzése. Az IH-hoz hasonlóan nyílt és
titkos forrásokat is igénybe vesz, melyeken keresztül információkat gyűjt egyebek mellett az
alkotmányos berendezkedést veszélyeztető tényezőkről, a szervezett bűnözői csoportok
Magyarországot érintő tevékenységéről, idegen titkosszolgálatok magyarországi törekvéseiről,
működéséről. Gondoskodik a kiemelt fontosságú állami intézmények, létesítmények védelméről,
valamint szintén információival segíti a terrorizmus elleni küzdelmet, a tömegpusztító fegyverek
terjedése, kábítószer- és fegyvercsempészet elleni fellépést. Fontos szerepet tölt be a
gazdaságbiztonság megőrzésében is. Tevékenysége során szorosan együttműködik a rendvédelmi
szervekkel, valamint a többi nemzetbiztonsági szolgálattal.
Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ)
39A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat egy szolgáltató szerv, egyben a harmadik polgári
nemzetbiztonsági szolgálat. Alapvető feladata, hogy írásos kérésre a technikai hírszerzés
eszközeivel szerzett információkkal segítse a társszervek munkáját. Speciális kommunikációs
csatornákat létesít, ellátja a biztonsági okmányok védelmének hatósági felügyeletét, valamint
szakértői tevékenységet is folytat
Katonai Felderítő Hivatal (KFH)
40A Katonai Felderítő Hivatal a Magyar Köztársaság két katonai nemzetbiztonsági szolgálatának
egyike, tevékenysége alapvetően külföldre irányul. Hírszerzést folytat, ugyanakkor az Információs
Hivatallal (amely polgári) ellentétben katonai vonatkozású információk megszerzésével,
38 Miniszterelnöki Hivatal Nemzetbiztonsági Iroda. Nemzetbiztonsági Hivatal 39 Miniszterelnöki Hivatal Nemzetbiztonsági Iroda. Nemzetbiztonsági Szakszolgálat 40 A KFH rendeltetése és feladatai (kfh.hu)
126
elemzésével és továbbításával foglalkozik. Fontos feladata, hogy felderítse az idegen országok
támadási szándékait, külföldi katonai titkosszolgálatok Magyarországot érintő ellenséges
törekvéseit. Feladatkörébe tartozik még a terrorizmus elleni küzdelem támogatása, az illegális
fegyverkereskedelem, a tömegpusztító fegyverek és nemzetközileg ellenőrzött technológiák
terjedésének megelőzése. A hadászati-hadműveleti tervezés kapcsán információkkal látja el a
Honvéd Vezérkart, valamint gondoskodik a külföldön lévő magyar katonai létesítmények
biztonsági védelméről is.
Katonai Biztonsági Hivatal (KBH)
41A Katonai Biztonsági Hivatal feladata elhárító jellegű, a KFH mellett a KBH a Magyar
Köztársaság másik katonai nemzetbiztonsági szolgálata. Tájékoztatja a honvédelmi minisztert és a
Vezérkar főnökét az aktuális biztonsági helyzetről. Kémelhárító tevékenységet végez, valamint
kiemelt feladata a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség létesítményei, alakulatai
mellett kifejtett bűnmegelőző és felderítő tevékenység is.
4. Összefoglalás
Mint minden demokratikus jogállamban, a nemzetbiztonsági szolgálatok Magyarországon is
kiemelt szerepet töltenek be az ország és az állampolgárok biztonságának garantálásában. Emiatt
rendkívül fontos átlátni és megérteni, milyen tevékenységet látnak el a szolgálatok, és egyúttal
miért van szükség ezek fenntartására. A szocialista rendszerben betöltött szerepük miatt
nyilvánvaló, hogy a titkosszolgálatokkal kapcsolatban a magyar társadalom jelentős részében
negatív kép él, fontos azonban felismerni, hogy ezek mindenhol nélkülözhetetlenek a demokratikus
államrend és a társadalom biztonságos működésének garantálása érdekében.
Munkájukat csendben a háttérbe húzódva végzik, ezért a mindennapi emberek nem is nagyon
tudják, hogy mi is konkrétan a feladatkörük és mindez hogyan épül fel. Ezért szerettem volna egy
kis betekintést nyerni igaz csak felületesen, de talán sikerült a megfelelő képet mutatnom a
nemzetbiztonság felépítéséről és a nemzetbiztonsági szakszolgálatokról.
41 A KBH feladatai (kfh.hu)
127