az életet korlátozó, progrediáló betegségek...

Az életet korlátozó, progrediáló betegségek kezelése

Dr. Zöllei Magdolna, Dr. Ferencsik Mária, Dr. Benkő Sándor

SZTE ÁOK I. Belgyógyászati Klinika, Geriátriai Osztály

Diagnosztikus problémák időskorban

� Idős emberek betegsége esetén nagyon fontos a diagnózis mielőbbi megállapítása és a megfelelőkezelés biztosítása. A diagnózis felállítása azonban sokszor nem könnyű feladat, elsősorban azért, mert idős korban a kor előrehaladásával fiziológiásnak tartható elváltozások jelentkeznek a különbözőszervekben és az ilyen szervelváltozások a betegségek lefolyásában, tünettanában változást eredményeznek. A korral járó fiziológiás elváltozások következtében megváltozik az idős egyén reakcióképessége, sok esetben elhúzódók a reakciók és igen nagy variabilitást mutatnak.


Életkorral összefüggő fiziológiai változások:� - testsúlycsökkenés-, növekedés� - test víz- és zsírtartalmának változása� - tiszta testtömeg csökkenés� - serum albumin változása� - máj tömegének megváltozása� - vese vérátáramlás, glomerulus filtratio csökkenése� - vese tubuláris funkciójának változása,� - szöveti atrophiák� - fibroticus átalakulások


A variabilitást az magyarázza, hogy a fiziológiás öregségi elváltozások nem minden egyénben jelentkeznek azonos időben, van akinél korábban, másnál későbben. Emellett a különböző szervekben kiterjedésük és megjelenésük időpontja is eltérő. A korral járó fiziológiás változások egyénenkénti különbsége magyarázza azt, hogy annak olyan idős egyének, akiknek reakciói a fiatalokéhoz hasonlók és vannak akiknek reakcióképessége jelentősen csökken.

A diagnózis felállítását idős korban megnehezíti az is, hogy gyakoriak ilyenkor a látens betegségek és valamely heveny betegség esetén láncreakció indulhat meg, a lappangó betegségek tünetei is jelentkeznek és elfedhetik az életet veszélyeztető heveny betegséget.

A kórisme felállításakor hasznos annak ismerete, hogy

� 1. A vizsgált népességben milyen betegségek fordulnak elő

� 2. Ezen betegségek tünettana idős korban hogyan módosul

� 3. Betegvizsgálat, a diagnosztika sajátosságai időskorban

Morbiditási sajátosságok:� Idős korra jellemző a morbiditási profil megváltozása

és egyidejűleg többféle betegség, illetve kóros állapot megléte (multimorbiditás, ill. polypatológia).

Multimorbiditás:

Egy és ugyanazon személyben az életkorral arányosan több betegség vagy kóros állapot megléte.

A polypatólógia gyakori részösszetevői:

� Cardialis decompensatio� Angina pectoris� Depressio� Dementia� Idült veseelégtelenség� Degeneratív ízületi betegség� Járási-egyensúly zavarok

A polypatólógia gyakori részösszetevői:

� Vizelési panaszok� Székrekedés� Az alsó végtagok vascularis insufficienciája� Diabetes mellitus� Idült fájdalom� Alvászavar� Gyógyszer-kölcsönhatások� Anaemia

A tünettan és a kórlefolyás időskori jellegzetességei

A betegségek kezdete, tünettana, lefolyása általában el-eltérő attól, amit a tankönyvek (a fiatalabb betegségek észlelése alapján) írnak:

- a heveny betegségek kezdete nem feltűnő, inkább alattomos;

- egyébként nagy fájdalommal járó betegségekben fájdalom gyakran nincs vagy csak egészen enyhe (pl. szívinfarktus, mellhártyagyulladás, gyomor-bél átfúródás);

- a mozgásszervek viszonylag nem súlyos elváltozásaihoz csatlakozó fájdalmat hajlamosak nagyon erősként, szinte elviselhetetlenként értékelni (valószínűleg a mozgásszervek fájdalom-ingerküszöbe jelentősen csökkent);

A tünettan és a kórlefolyás időskori jellegzetességei

- elmaradhat a láz is, vagy csak kis fokú hőemelkedés észlelhető;

- hiányozhatnak egyéb klasszikus (tankönyvi) tünetek is, mint hasi folyamatoknál az izomvédekezés, de igen ritka pl. tüdőembóliában a vérköpés is;

- sokféle betegség és heveny elváltozás legelső és legfeltűnőbb tünete tudatzavar és egyben súlyos agyi működészavar lehet;

- a kórlefolyás, a betegségek gyógyulása időben elhúzódóbb;

- spontán rehabilitáció csak egészen kivételes esetben következik be.

Az idősorvoslás vagy geriátria alapelveit a következőkben foglalhatjuk össze:

1. Az egyének a korral mindinkább különböznek egymástól, nincs úgynevezett egységes öregedési minta

2. Egy szervrendszer vagy funkció gyors leromlása mindig betegség, nem pedig a normál öregedés következménye

3. A normál öregedést – melynek lényege a kapacitásbeszűkülések következményei, melyek azonban mindig egyfajta egyensúlyba kerülnek – a rizikótényezők befolyásolják, módosíthatják, de kimondható, hogy van egészséges öregedés

4. Az idős emberek azért betegek, mert megbetegedtek, és nem azért, mert idősek

5. Az idősebbeknél egy új betegség kezdete általában érinti a legérzékenyebb szervet vagy szervrendszert, amely gyakran különbözik attól, amelyikben az új betegség megjelenik, így a betegségfolyamat és a tünet zavart keltőmódon észlelhető, sok diagnosztikai tévedés lehetőségével.

Az idősorvoslás vagy geriátria alapelveit a következőkben foglalhatjuk össze:

6. Az idősödéssel mindinkább az „öt i”-vel lehet számolni orvoslásban, ápolásban, gondozásban egyaránt. Ezek: immobilitás(mozgásképtelenség), instabilitás (állásképtelenség vagy probléma), intellektuális (szellemi-értelmi) hanyatlás és az iatrogénia (az orvos-egészségügyi ártalmak)

7. Mivel több homeosztatikus mechanizmus gyakran egyidejűleg szűkül be, több rendellenesség szorul kezelésre, ugyanakkor ezek bármelyikének hathatós javításával általános javulás érhető el (rendszeren belüli hatáselv)

8. Több olyan tünet, ami fiatalabb korban rendellenesség jelzője, idősebb korban gyakrabban jelentkezhet úgy, hogy nem felelős bizonyos eltérésekért

9. Idősebbeknél a kialakult tünetek mögött gyakran több ok van, ezért nem lehet diagnosztikailag „takarékoskodni”

10. Az idősebbeknél a már említett változások és jellemzők miatt a terápiás stratégiák speciálisak, körültekintő és gondos munkát igényelnek, személyre szabottan, a kapacitást figyelembe véve és mégis hatékonyan

11. A személyiségjellemzők mind a megelőzésben, mind a gyógyításban, mind a rehabilitálásban meghatározójelentőségűek

Nagyon idős vagy elesett idős beteg vizsgálata során az anamnézis felvétel és fizikális vizsgálat klasszikus szabályait módosítani kell. A beteg állapotától függően a fizikális vizsgálatot két ülésben kell végezni. Gyakran nem áll elegendő adat rendelkezésünkre, ezért bizonyos döntéseket az előzményi adatok ismerete nélkül kell meghozni, emiatt a fizikális vizsgálatra nagyobb figyelmet kell fordítani, más forrásokból is információhoz kell jutni.

A 12 leggyakoribb idős- és aggkori panasz/tünetcsoport orvosi értékelése és kezelése

1. Szédülés, elesés

SzédülésAz igen gyakori időskori szédülés leggyakrabban irány

nélküli nagyfokú térbeli bizonytalanságként jelentkezik, de nem ritka a forgó jellegű szenzációval járó rosszullét. Mindkettőnek szokásos következménye lehet a beteg elesése, amit azonban más patológiai tényezők is kiválthatnak. Az elsővariáns szinte állandóan érvényesülhet az időskorú, az athero-arteriosclerosis által igen sok szervrendszerében már károsodott betegben, a második változat inkább rohamszerű rosszullétekben jelentkezik gyakrabban.


A vizsgálat stratégiájában első helyen a panaszok jellegének mérlegelése, előzményi adatok, fizikális vizsgálat eredményei állnak.

Ok:Neurológiai- centrális (stroke, tumor, gyógyszer mellékhatás)- perifériás (Menier, vestibulopathia, akusztikus

neurinoma)- gyógyszer toxikus hatás (quinidin, szalicylát,

diureticum, aminoglycosid)


Systemás:- szívbetegség- hypotonia,- toxicus anyagok- metabolikus: diabetes, hypothyreosis- pszichatriai ok, psychosisÖsszetett kóreredet:- hypotonia- hypoglycaemia- hyperemesis-visualis, vestibularis perifériás helyzet- és

mozgásérzékelés


� Az idős személyek esetében viszonylag ritkán (kb 20 %) magyarázza egy kórok, egy patomechanizmus a szédülést és az esetleg bekövetkező eleséseket. Túlnyomórészben két-három szervrendszer akár többszintű zavara is kimutatható kiváltótényezőként.

� A diagnosztikában az otoneurológiai és neurológiai, illetve a vérellátást értékelőszakvizsgálatok nélkülözhetetlenek.


ElesésA kezelést megszabó kóroki

mechanizmusok és vizsgálatuk

� Külső tényezők� Belső tényezőkAz egyensúlyrendszert közvetlen

befolyásoló gyógyszerek (furosemid, aminoglikozidok, antipszichotikusfarmakonok).


� A diagnosztika főbb lépései

Anamnézis, heteroanamnézis. Az elesés milyen környezeti feltételrendszerben következik rendszerint be?

Speciális szakorvosi vizsgálóegyüttes tudja csak a végső kórokokat és mechanizmusokat tisztázni a terápia érdekében, amiben egyaránt fontos szerepe van a geriáter – neurológus – reumatológus – otoneurológus – szemész szakorvosnak.


2. Krónikus fájdalom

A fájdalom egy komplex neurológiai folyamatok révén létrejövő kellemetlen érzés, melynek megélésében fontos szerep jut az emlékeknek és érzelmeknek. A fájdalom objektíven és eszközökkel nem mérhető, megítélésében egyedül a betegtől származó szubjektív információkra támaszkodhatunk


A fájdalom okaiként az alábbiak emelendők ki:� Degeneratív arthritis� Tumor okozta fájdalom� Herpes zooster okozta neuralgia� Perifériás neuropathia (leginkább diabetes

következményeként)� Perifériás érszűkület kiváltotta ischaemiás lábfájdalomA fájdalom, a következményes mozgáskorlátozottság, a

mozgászavar, a fizikai teljesítőképesség csökkenése, a társuló pszichológiai tényezők miatt az okot objektivizálni kell.


3. Mozgászavar, mozgáskorlátozottság

� A mozgászavar és mozgáskorlátozottság számos szerv, illetve szervrendszer patológiás folyamatainak eredménye lehet. Az időskori mozgáskorlátozottság gyakran nem kerülhető el, de következményei annál inkább.

� A kóroki mechanizmusok hátterében szerteágazó patológiai, illetve patofizológiaifolyamatok állnak.


� Mozgásszervi (arthrosis, csonttörés, osteoporosis, Paget-kór)

� Neurológiai (stroke, neuropathia, Parkinson kór, egyensúlyzavar)

� Cardiovascularis (cardialis decompensatio, angina pectoris, klaudikáció)

� Pulmonalis (COPD, asthma bronchiale)� Érzékszervi (látászavar)� Pszichológiai (félelem, depressio)� Gyógyszermellékhatás (izom rigiditást okozó

antipszichoticum)� Környezeti (intézeti körülmény, immobilizáció, agitáció)� Akut vagy krónikus fájdalom� Egyéb (dekondicionáltság, hiányos táplálkozás, malignus

folyamat)


4. Légszomj, fulladás

Idős korban a légzőizmok gyengülnek, a tüdő funkcionális kapacitása beszűkül.

3 fő mechanizmus:

� - hypoxia vagy hyercapnia – megnövekedett légzési szükséglet

� - légzés mechanikai akadályoztatása� - nem megfelelő légzési izomfunkció


A nehézlégzés differenciáldiagnosztikája tekintetében az anamnézisnek itt is fontos szerep jut. Különösen az alábbi tényezők tisztázása segíthet a helyes diagnózis mielőbbi felállításában:

- Kialakulásának ideje, módja és körülményei- Kiváltó, súlyosbító és enyhítő tényezők- Társuló panaszok és betegségek- A funkcionális korlátozottság mértéke

Tisztázandó, hogy akut vagy krónikus problémával állunk-e szemben.


Akut:

- Asthma vagy krónikus obstruktiv légúti megbetegedés (COPD) kiújulása,

- Tüdőembolia- Légmell- Pneumonia, bronchitis, pleuritis- A felső légúti elzáródás (tumor, idegentest,

fertőzés)- Szívelégtelenség/tüdőoedema- Akut szívritmuszavar


Krónikus:

- Krónikus obstructiv légúti megbetegedés (COPD),- Tüdőfibrosis, interstitialis tüdőbetegség- Pulmonalis hypertonia- Pleuralis folyadékgyülem- Krónikus szívelégtelenség- Szívritmuszavar- Szívbillentyű-elégtelenség- Pericardialis folyadékgyülem- Neuromuscularis megbetegedések- Kyphoscoliosis- Anaemia,- Dekondicionáltság


5. Székszorulás- és széklet visszatartási elégtelenség

SzékszorulásIdőskorban igen gyakori az idült székszorulás.

(legalább 5-6 héten át a székletürítés heti 2, illetve heti 3 alkalomnál ritkább). A probléma lényeges kihívását jelenti, hogy a nagyon súlyos időskori obstipatiopotenciálisan ileusba is torkollhat. A székszorulásos betegeknél többnyire érvényesül valamelyik, vagy több is az alábbi kóros mechanizmusok közül:


- Jóval nehezebb és sokkal hosszabb idejű a széklet, illetve vizsgálatkor a székletet szimuláló anyagok áthaladása a tápcsatornán

- A terminális szakaszon a bélsár kiürülési zavara- Az átlagosnál jóval nagyobb bélsármennyiség tud csak

kiváltani székelési ingert a végbélben, illetve kontrakciókat a rectalis bélfali simaizomzatban

- Az anorectalis szakasz tágulása elégtelen- A végbél külső záróizom gátlása tökéletlen a székelési

kísérlet során.


Primer vagy idiopathicus obstipatio kifejlődése azonban időskorban igen ritka.

Időskori táplálkozási zavar, gyakran gyógyszer mellékhatás, illetve több időskori betegség kiválthat másodlagosan székrekedést.

Differenciáldiagnosztikai teendők:

- auto- és heteroanamnesis (időtartam, jelleg, minőség, fájdalom, inger, életkörülmények, endokrin betegség, malignus megbetegedés, központi idegrendszeri megbetegedés)

- fizikális vizsgálat- labor vizsgálatok- hasi képalkotó vizsgálatok


Széklet visszatartási elégtelenségAz időskori széklet visszatartási elégtelenség

székrekedési hajlammal társul.Ezen rendellenességet több patomechanizmus is

okozhatja:- A záróizom csökkent kontraktilis ereje- A puborectalis és a külső musculus sphyncter analis

elégtelen válaszadása a végbéltelődésre- Az anorectalis régióban besült széklet darabok extrém

és fájdalmas székelési ingert váltanak ki, és mellettük igen híg széklet visszatarthatatlanul kifolyik


A széklet-visszatartási elégtelenség leggyakoribb kórokai:

- Trauma (szülési sérülés, sebészeti beavatkozás, baleseti sérülés, besugárzás)

- Pudendalis neuropathia (elnyúló szülés, igen nagymérvűés időben elnyúló felszülést okozó kemény, nagy átmérőjű széklet ürítése, lesüllyedő gát, sérülés)

- Neurológiai és pszichotikus kórképek (többszörös stroke, diabeteses autonóm neuropathia, demencia, fej- és gerincsérülés, neoplasma, pszichotikus megbetegedések, scleroderma és amyloidosisidegrendszeri következményei, sclerosis multiplex, degeneratív betegségek)


A széklet-visszatartási elégtelenség leggyakoribb kórokai:

- Colon irritable- Gyulladásos bélbetegségek- Congenitalis patológiás eltérések (spina bifida,

myelomeningokele)- Prolapsus- Székrekedés mellett (beszikkadt faecesrögök,

gyógyszer-mellékhatások)Javasolt vizsgálatok: proctosigmoidoscopia,

defecographia, anorectalis manometria, gátizomzat idegélettani vizsgálat, endosonographia.


6. Vizelet-visszatartási elégtelenség, vizelési nehézség

Az incontinentia hátterében általában komplex problémák állnak, melyek kivizsgálása nemritkán komoly diagnosztikai dilemmát jelent. A nők és a férfiak vizelet incontinentiáját eredményező kóroki mechanizmusok tekintetében számos lényegi különbség van.

Időskorban – mindkét nemet érintően a hólyag funkciójában is kedvezőtlen változások jönnek létre:

- kapacitáscsökkenés és volumenintolerancia (lecsökkent „compliance”)

- instabil és inadekvát kontraktilitás- megnövekedett vizelés utáni reziduum


Patomechanimzus szerint

Acut incontinentia – reverzibilis állapot:

- delirium- csökkent mozgásképesség- fertőzés, gyulladás, impactált széklet- polyuria- hyperglycaemia, keringési elégtelenség,

főleg nycturia- gyógyszerek


A tartósan fennálló incontinetia:- stressz incontinentia- kevert incontinentia- késztetéses, túlfolyásos incontinentia- funkcionális incontinentia

Az egyes incontinentia típusok gyakran keverednek. A helyes diagnózis felállításához részletes anamnesis, az urogenitalis rendszer, rectum, idegrendszer, vizelet vizsgálat mellett laborvizsgálat és urodinamiaivizsgálat javasolt.


7. Alvási zavar, insomniaÉjjeli álmatlanság, elsősorban az alvás fennmaradása az éjszaka

előrehaladásával, illetve a napi bioritmus felborulásával többnyire nappali aluszékonyság, amelyeket a beteg állapota vagy a környezeti feltételek magyaráznak.

Időskorban az alvás minőségét befolyásoló tényezők:- életkorfüggő változások (alvás mélysége, szerkezeti megváltozás),- mentális zavarok (depressio, dementia),- fizikai-belgyógyászati zavarok (idült mozgásszervi-, vagy tumoros

fájdalom, alvással kapcsolatos légzészavar, nocturnalismyoclonus),

- intézeti elhelyezésből fakadó környezeti problémák,- ingerszegénység,- gyógyszer hatások-mellékhatásokA késő délutáni-esti órákban jelentkező agitáltság, zavartság (sundown

szindróma) jellemzőbben a demens betegek körében jelentkezik.


Javasolt az elalvás és az alvás éjjeli jellegének tisztázása. Tájékozódni kell a fizikai és mentális egészségi állapotról. Ezen ismeretek birtokában szükséges az alvásdiagnosztikai vizsgálatok elvégzése, a részletes laboratóriumi és tájékozódó jellegű vizsgálatok elvégzését követően.


8. Depresszió

Depresszió érzete, alvászavar, teljes energiátlanság és motiválatlanság érzete, fájdalmak panaszolása a depresszióleggyakoribb panasz-probléma együttese az idős betegeknél, azonban gyakran többnyire jelentős módosulásokat tapasztalunk.

Gyakoribb a depresszió csak részleges-maszkírozott megléte, az anorexia, súlyveszteség, nagyfokú legyengülés és a diurnalis neuroendokrin ritmus felborulásának objektív tünetei gyakran elfedik-módosítják a könnyen felismerhetőklinikai megjelenési formáit. Sűrűn társulhat nagyfokúátmeneti nyugtalansággal, agitatív zavartsággal is, pesudodementiával, viselkedési zavarokkal.


Mindig törekedni kell az organikus betegségek és hatásaik pontos felmérésére, kiiktatására, pszichés károsító hatások mérséklésére.

A differenciáldiagnosztikai teendők a következőek:- az anaemia, az emelkedett fehérvérsejt-szám (infectio),

elektrolit zavar, B12- és folsavhiány, pajzsmirigy hormonszint zavar, mellékvesekéreg hormonrendellenesség tisztázása,

- EEG eltérés nem specifikus,- CT, MRI, PET, SPET vizsgálat – csak indokolt esetbenA geriátriai depressziós skála (GDS, Yesavage és mtsai,

1983) az orvosok számára jelentős útmutatást ad.


9. Szellemi leépülés, elbutulás

Klinikai jellemzők:- emlékezetkihagyás,- legalább egy a következő rendellenességek különböző

fokozatai közül:� aphasia,� apraxia,� agnosia,- a végrehajtó működés zavara (tervezés, összerendezettség,

odafigyelés elégtelensége)- zavarok a mindennapi tevékenységben és a közösségi

beilleszkedésben- időben észlelhető hanyatlás a szokványos tevékenységben


A kezelést megszabó kóroki mechanizmusok és vizsgálatok:

- Kizárandók a reverzibilis dementia esetei – hypothyreosis, B12-, folsavhiány, kommunikáló hydrocephalus, agytumor, hyperparathyreosis, veseelégtelenség, elektrolytzavar, nehézfém-mérgezés

- Alzheimer betegség differenciáldiagnosztikája – vascularisdementia, diffuse Lewy-test betegség, frontális lebeny károsodás, focalis, corticalis atrophia, Parkinson betegség dementiával, subcorticalis dementia, normális nyomásúhydrocephalus, prion (Creutzfeldt-Jakob) betegség, posttraumás toxicus vagy anoxiás encephalopathiák, sclerosis multiplex, motoros neuron betegség, idült központi idegrendszeri fertőzés.


A diagnózis és differenciáldiagnosztika lépése

- kórelőzmények (anamnézis, heteroanamnézis, korábbi észlelések):általános,neurológiai,neuropszichiatriai vonatkozásoka tünetek kezdetea kognitív funkció károsodás egyéni jellemzői, azok dinamikájagyógyszerek, élvezeti szerekcsaládi anamnézis

- általános fizikális és kiemelt gondosságú neurológiai vizsgálat- kognitív funkciók (standard) tesztelése- a rutin laboratóriumi vizsgálatok, kiegészítve a pajzsmirigyhormonok, a szérum

B12 vitamin szintjének ellenőrzésével és syphilis-szerológiával- Szükség szerinti vizsgálatok: szérumfolsav, HIV szűrés, lumbalpunctio, EEG- Idegi képalkotó vizsgálatok: CT vagy MRI, szükség esetén SPECT


10. Hallásromlás, fülzúgás

HallásromlásA hallászavar a 65 év feletti korosztály

csaknem kétharmadát érinti.Először a magasabb frekvenciák

hallásküszöbe, a beszédértés, valamint a hangforrás térbeli lokalizációjának képessége csökken. Emellett megfigyelhetőaz erősebb hangokra való fokozott érzékenység is.


Differenciáldiagnosztika:

- cerumenfelhalmozódás (az időskori hallásvesztés legkönnyebben gyógyítható oka!)

- ototoxikus gyógyszerek (aminoglikozid antibiotikumok, intravénás furosemid, szalicilátok, quinine)

- központi idegrendszeri patológia (stroke, tumor)- hangtrauma- depresszió által okozott pszeudo-hallásvesztés- Paget-kór- Oto- és tympanosclerosis

A kivizsgálás két legfontosabb lépése a fül-orr-gégészeti konzílium és az audiometriás hallásvizsgálat


FülzúgásKülönböző jellegű, külső hangforráshoz nem kapcsolható,

szubjektív hangérzékelést jelent, ami szinte mindig bizonyos fokú hallásvesztéssel is társul.

Háttere összetett, melyek közül az alábbiakat emelhetjük ki:

- Cerumenfelhalmozódás- Fertőzések- Középfül daganatok- Ototoxikus gyógyszerek- Alkohol, nehézfémek, szén monoxid


Fülzúgás

- Cardiovascularis megbetegedések (hypertonia, arteriosclerosis, intracranialis aneurysmák

- Anaemia, hypothyreosis- Akusztikus vagy koponyatrauma

A kivizsgálás legfontosabb elemei az audiometriáshallásvizsgálat, a koponya MRI, valamint pulzálótípusú tinnitus esetén carotis és vertebralis arteria UH vizsgálata vagy arteriogram.


11. Nagyfokú látásromlás

Klinikai kép:- fizikai aktivitás csökkenés,- szociális izoláció- elesés és ezzel járó csonttörés,

immobilizáció,- delirium,- közlekedési balesetek- depresszió


Az időskori látáscsökkenés hátterében számos probléma állhat, melyek közül a legfontosabbak:

- a retina, chorioid és a pigmentepithelium morfológiai változásokon megy át

- a csapok és pálcikák működése lecsökken- a szemlencse mérete megnövekszik, rugalmatlanná

válik és elhomályosodik- a szemmozgások beszűkülnek- a szemnyomás megnövekszik- a könnymirigyek funkciója lecsökken


A fenti patológiás folyamatok számos, főleg a szemészeti konzílium hatáskörébe tartozókórképet eredményeznek. Ezek közül kiemelendők az alábbiak, melyek gyakoriságukat tekintve az első helyen állnak:

- cataracta,- glaucoma,- presbyopia,- macularis degeneráció


12. Jelentősebb testsúlycsökkenés

Az időskori súlyvesztés nem tekinthető fiziológiásnak, e tény gyakran elkerüli a klinikus figyelmét. Hátterében számos, egymástól független probléma állhat. E problémák gyors felkutatása, és időbeli kezelése nagy kihívás.

A súlyvesztés egyik legsúlyosabb következménye az alultápláltság, a szervezet fehérjehiánya és az azzal járómegnövekedett morbiditás. A felfekvések, a lecsökkent immunitás, gyakoribb és súlyosabb fertőzések, patológiás csonttörések, megnövekedett kórházi kezelési időtartam és gyakoribb intézményi elhelyezést tesznek szükségessé. Mindezen tényezők a mortalitás jelentős növekedésével is járnak.


- Korral járó változások:Xerostomia, lecsökkent ízérzés és szaglás,

- Szociális helyzetből adódó tényezők:Szegénység, szociális izoláció, közlekedési eszköz hiánya a bevásárláshoz, főzési ismeretek hiánya, rossz étkezési szokások, dohányzás

- Pszichológiai okok:Depresszió, paranoia, alkoholizmus, anorexia nervosa,

- Gastrointestinalis patológiák:Hiányos vagy túlérzékeny fogazat, rosszul illeszkedő

protézis, glossitis, glossodynia, stomatitis, gingivitis, periodontitis, szájüregi malignus folyamatok, oropharyngealis dysphagia (a rágási és nyelési funkciók zavara; pl. stroke, Parkinson kór, sclerosis multiplex, myasthenia gravis, temporomandibularis ízületi problémák), oesophagealis dysphagia, atrophiás gastritis, felszívódási zavarok (pancreas-, gyulladásos bélbetegségek, sprue, mesenterialis ischaemia)


- Szisztémás kórfolyamatok:

Krónikus szervi betegségek (malignus kórfolyamatok, májbetegségek, vese- és szívelégtelneség, emphysaema, microvascularis arteriosclerosis), krónikus fertőzések, felgyorsult metabolizmus (hyperthyreosis)

- Gyógyszerek

- Egyéb

Súlyos látászavar, a vásárlással és főzéssel kapcsolatos nehézségek, valamint az étkezéshez szükséges külső segítség hiánya (pl. előrehaladott arthritis vagy súlyos tremor esetén)

A diagnosztikában a legfontosabb annak eldöntése, hogy a kritikus súlyvesztésben különböző problémák miatt kritikusan lecsökkent táplálékbevitel, felszívódási zavar vagy fokozott lebomlás, rossz szöveti nutritívkeringési ellátottság, vagy összetett patológiás mechanizmussal cachectizáló rosszindulatúmetasztatizáló daganatos kórfolyamat-e a meghatározó.

A kórelőzmény, fizikális status, labor eltérés, képalkotóvizsgálatok együttes értékelésére lehet csak megnyugtató módon törekedni az oki therapiára.

Megállapítható, hogy a gerontológia-geriátria – mint az idősödés és időskor rendszerszemléletű és speciális módszertant is magában foglaló gyűjtő tudomány és orvoslás – polgárjogot nyert a megelőzésben, gyógyításban és rehabilitálásban.

Az idősödéshez, időskorhoz is speciális ismeretekre van szükség. Nem elég csak jól tudni az általános orvostant, a felnőttek orvoslását, hanem ismerni kell és személyre szabottan alkalmazni kell az öregedőszervezet, lelki működés, társas-társadalmi kapcsolatviszony korban előrehaladó, „normál”változásait, és ezek figyelembe vételével kell felismerni a kóros folyamatok tüneteit, lehetőleg minél korábban.

Felhasznált irodalom:

Arnold Csaba: Családorvoslás a gyakorlatban. Budapest, Melánia Kiadói Kft. 2002.

Beregi Edit: Az öregedés orvosi problémái. Budapest, Medicina Könyvkiadó 1981.

Iván László: Ne féljünk az öregedéstől! Budapest, SubRosa Kiadó 1997.

Szabó Rezső: Geriátria idősgyógyászat. Szeged, Pozsonyi Ignác Egészségügyi és Kulturális Alapítvány 1996.

Székács Béla: Geriátria az időskor gyógyászata. Budapest, Semmelweis Kiadó 2005.

az életet korlátozó, progrediáló betegségek...

Documents