annie besant - az ősi bölcsesség

7/29/2019 Annie Besant - Az ősi bölcsesség

http://slidepdf.com/reader/full/annie-besant-az-osi-boelcsesseg 1/309

ANNIE BESANT

A Z Õ S I B Ö L C S E S S É G

MAGYAR TEOZÓFIAI TÁRSULAT



A mû ere deti címe:

Annie BesantThe Ancient Wisdom

The Theosophical Publishing House, Adyar, 1939

Fordította:Vadnay Emma, 1949

kiegészítette Reicher László, 1993

Lektori munkák: Nagyiday Adrienne

Grafika: Illés Irén

© Magyar Teozófiai Társulat, 2009

Minden jog fenntartva.

Második, javított kiadás

ISBN 978-963-85807-8-8

Felelõs szerkesztõ: Martinovich TamásFelelõs kiadó: a Magyar Teozófiai Társulat elnöke

Nyomdai munkák: ROTALUX Kft.Felelõs vezetõ: Nyírõ András



Hálával, tisztelettel és szeretettel ajánlomH.P. BLAVATSKYNAK,

aki a világosságot számomra megmutatta.



ELÕSZÓ

Ez a könyv a teozófiai tanítások olyan vezérfonalát

szándékozik az olvasó kezébe adni, amely eléggé világosahhoz, hogy jól szolgálja a kezdõ tanulmá nyozót, ugyan-ak kor elegendõen teljes is, hogy le rakja a további tudásmegbízható alapjait. Reméljük, hogy e könyv bevezetõülszolgálhat H.P. Blavatsky mélyenszántó mûveihez, ésmegfelelõ lépcsõfok lehet azok tanulmányozásához.

Azok, akik valamit is megtanultak az Õsi Bölcsesség-bõl, ismerik azt a megvilágosodást, békét, örömet és erõt,

amit a tanulmány életükbe hozott. Azzal az óhajjal küld-jük ki a világba ezt a könyvet, hogy néhányan elgondol-kozhatnak tanításain és önmaguk számára bizonyíthat jákazok értékét.

1897. augusztusANNIE BESANT



TARTALOM

BEVEZETÉSA VALLÁSOK EGYSÉGE 11

I. A FIZIKAI VILÁG 47

II. AZ ASZTRÁLIS VILÁG 62

III. KÁMALOKA 85

IV. A MENTÁLIS VILÁG 106

V. A DEVACSÁN 133

VI. A BUDDHIKUSÉS NIRVÁNIKUS VILÁG 156

VII. ÚJRASZÜLETÉS 171

VIII. ÚJRASZÜLETÉS (folytatás) 197

IX. KARMA 229

X. AZ ÁLDOZAT TÖRVÉNYE 260XI. AZ EMBER ÚTJA FELFELÉ 275

XII. A VILÁGEGYETEMKIALAKULÁSA 294



ELÕSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ

Annie Besant e könyvét elõször 1897-ben angol nyel-

ven adta ki a Nemzetközi Teozófiai Társulat, és azóta mártöbb kiadása jelent meg mind angolul, mind sok más nyel-ven.

A teozófia igen kiterjedt és átfogó irodalmában ez akönyv volt ezen eszmekör és szemléleti irány elsõ olyanösszefoglalója, amely a teozófiát, vagyis az isteni bölcses-séget – amelyet másképpen õsi, vagy inkább idõtlen böl-csességnek is szoktak nevezni – a modern kor embere szá-

mára egyetlen könyvben igyekszik kö zérthetõen feltárni.E könyv olvasói és tanulmányozói feltehetõen már olvas-tak néhányat a Magyar Teozófiai Társulat által eddig ki-adott, a témába bevezetõ könyvekbõl. Ha még nem, akkorazt a legkomolyabban ajánljuk, mert az ilyen több lépés-ben történõ ismerkedés igen nagy mértékben megkönnyí-ti az õsi bölcsesség mélyebb és alaposabb megértését. Ebölcselet megértése pedig az élet sok alapvetõ kérdésére, ésa világegyetem és az ember összetartozására és összefüggé-seire adhat gyakorlatilag is alkalmazható útmutatásokat,amelyek viszont az emberibb emberré válást, a szellemikibontakozást segíthetik elõ. A bennünk és körülöttünklévõ világ állapota pedig arra utal, hogy az elõbbi folya-matra égetõen szükség van. De jobb tájékozódásunk érde-kében ugyanilyen szükség van az öt fizikai érzékszervünk-

9



kel a jelenlegi állapotunkban még nem érzékelhetõ, min-

dent át ható más tér- és idõdimenziók világai megismeré-sének elkezdésére is.Ez a ki adás most Vadnay Emma 1949-ben készült kivá-

ló fordításának harmadik, javított változata. A kötet végé -re illesztett ábra a kozmikus és az emberi tudat- és ener-giaszintek összefoglalása, ami nagyobb méretben letölthe-tõ a Magyar Teozófiai Társulat honlapjáról, az Ol vas ni va -ló, letölt hetõ iro dalom oldalról (www.teozofia.hu).

Tekintettel a könyv keletkezésének idejére, néhány do-logra rá kell mutatnunk. Abban az idõben több teozófiaifogalom kifejezése még nem volt egészen kialakult. Mivelaz egész emberiség tulajdonképpen egy faj – amely tényena Teozófiai Társulat elsõ célkitûzésében megfogalmazottegyetemes testvériség eszméje is alapul –, nehézségbe üt-között a különbözõ korszakokban élõ és a különféle civili-

zációt kialakító nagy embercsoportok változatainak elne-vezése. Az eredeti mû kifejezésmódjának lehetõség szerin-ti meghagyásával igyekeztünk korunk szemléletmódjánakis megfelelõen fogalmazni.

Budapest, 1993. decemberReicher László

10

AZ ÕSI BÖLCSESSÉG



BEVEZETÉS

A VALLÁSOK EGYSÉGEAZ EGYSÉG MINDEN VALLÁS ALAPJA

A helyes magatartáshoz helyes gondolkodás, a helyesélethez a dolgok helyes megértése szükséges. Az IsteniBölcsesség, akár régi szanszkrit nevén Brah ma Vidjá-nak,akár gö rög nevén Theos Sophia-nak nevez zük, egyszerre ada világnak kielégítõ bölcseleti rendszert és mindent magá-ba foglaló vallást és erkölcstant. A keresztény szentírások-ról mondta egyszer egy rajongója, hogy vannak olyan se-

kély vizei, amelyek ben egy gyermek is gázolhat, és olyanmélységei, amelyekben csak óriások úszhatnak. A teozófi-áról ugyanezt lehet megállapítani. Némelyik tanításaolyan egyszerû és gyakorlati, hogy minden átlagos értel-mû ember megértheti és követheti, mások viszont olyanmagasztosak és mélyek, hogy a legkiválóbbak is hiábaerõltetik értelmüket, és az erõfeszítéstõl kimerülten ha-nyatlanak le.

Ebben a kötetben megkíséreljük a teozófiát egyszerû ésvilágos formában nyújtani az olvasónak, oly módon, hogyalapelvei és igazságai összefüggõ képet adjanak a világ-egyetemrõl, és csak annyi részletre térünk majd ki,amennyi az alapelvek egymással való összefüggésénekmegértéséhez szükséges. Egy alapfokú tankönyvnek nemlehet feladata, hogy ugyanolyan teljes tudást adjon, mint a

mélyeb ben szántó mûvek. Az a feladata, hogy a tanuló

11



tisztán lássa belõlük a tárgyra vonatkozó alapvetõ eszmé-

ket, amelyekhez késõbbi tanulással még sokat kell hozzá-adnia, de amelyekbõl semmit sem szabad elfelejtenie. Azilyen könyv által felvázolt körvonalakba a tanuló aztán be-lerajzolhatja a további kutatással nyert részleteket.

Általánosan elismert tény, hogy a világ nagy vallásaiigen sok vallási, erkölcsi és bölcseleti egyezést mutatnak.A tény általánosan elismert, magyarázatáról azonban sokvita folyik. Némelyek azt állítják, hogy a vallás az emberitudatlanság talajából nõtt ki, amit a képzelet mûvelt megés fokozatosan alakult ki az animizmus és a fétisizmusnyers formáiból. Az egyezések okának az általános termé-szeti jelenségeket tartják, amelyeket tökéletlenül figyeltekmeg, és képzeletük szerint magyaráztak. Az egyik iskola avallások kulcsát a Nap és a csillagok imádásában látja, amásik a phallos tiszteletében. A féle lem, a vágy, a tudat-

lanság, a csodálkozás arra vezette e tudósok szerint a vad-embert, hogy megszemélyesítse a természet erõit. Félel-meit és reményeit, ködös képzelgéseit, ijedt kérdéseit a pa-pok aztán ide-oda forgatták, a mítoszok szentírásokká vál-tak, a jelképek tényekké, és mivel alapjuk mindenütt azo-nos volt, az eredmény is természetesen azonos lett. Így vé-lekednek az összehasonlító mitológia tudorai és bizonyí-tékaik özönével csak elhallgattatják, de nem gyõzik meg alaikusokat, akik látják, hogy nem tagadhatják az azonossá -gokat, de homályosan érzik, hogy ez így nem lehetséges.

Lehetséges volna-e, hogy az ember legdrágább remé-nyei és legmagasztosabb elképzelései vademberi képzelgé-sek és vak tudatlanság szülöttei legyenek csupán?

Lehetséges-e, hogy az emberiség nagy vezetõi, a mártí-rok, a hõsök téveszmékben éltek, dolgoztak, szenvedtek és

12




meghaltak puszta asztronómiai tények megszemélyesíté-

seiért, vagy a barbárok jól leplezett trágárságai miatt?A vallások közös alapjainak másik magyarázata azt ál-lítja, hogy van egy eredeti tanítás a nagy szellemi Tanítókõrizetében, akik a fejlõdés régen elmúlt korszakaiban nõt-tek naggyá, és akik tanítói, vezetõi voltak a gyermekdedemberiségnek a Földön, átadva az emberi fajoknak ésnemzeteknek a vallás alapvetõ igazságait abban a formá-ban, amelyik leg jobban megfelelt az ille tõ faj vagy nép sa-játosságainak.

E nézet szerint a nagy vallásalapítók mind egyetlenTestvériség tagjai, és küldetésükben sok más, a Testvéri-ség náluk alacsonyabb szinten lévõ tagja is segítségükrevolt, beavatott és a tanítványság különbözõ fokain álló,szellemi meglátásban, bölcseleti tudásban és az erkölcsibölcsesség tisztaságában kiváló emberek. Ezek vezették a

gyermek nemzeteket, ezek adták nekik törvényeiket, õkvoltak királyaik, tanították, mint filozófusok, vezették,mint papjaik. Minden régi nemzet emlékezik ilyen hatal-mas emberekre, félistenekre, hõsökre, nyomukat megta-láljuk az iro dalomban, az építészetben, a törvényhozás-ban.

Nehéz tagadni az ilyen emberek létezését az általánoshagyománnyal, a még meglévõ szentírásokkal és a már ja-varészt romokban lévõ történelem elõtti maradványokkalszemben, hogy más tanúságot, amelyet a tudatlanok elvet-hetnek, ne is említsünk. A keleti szent könyvek nyújtják alegnagyobb bizonyítékot íróik nagysága mellett, hiszen kitudta, vagy ki tudná ma megközelíteni vallásos gondolata-ik magasztosságát, bölcseletük értelmi ragyogását, erköl -csi felfogásuk szé les kö rét és tisztaságát? És ha azt látjuk,

13

BEVEZETÉS



hogy ezek a könyvek lényegileg azonos tanításokat tartal-

maznak Istenrõl, az emberrõl és a világról, habár igen vál-toza tos külsõ megjelenési formákban, egyáltalában nemésszerûtlen, ha ezeket a tanításokat egyetlen központi éseredeti forrásra vezetjük vissza. A tanítások e tárházánakaz Isteni Bölcsesség nevet adjuk, ille tõleg görög formájá-ban teozófiá-nak nevezzük.

A teozófia, mivel forrása és alapja minden vallásnak,egyikkel sem lehet ellentétben, sõt inkább még megtisztí-tójukká lehet, feltárva értékes belsõ jelentését sok olyantanításnak, amelyet külsõ megjelenésében eltorzított a tu-datlanság és a hozzátapadt babona. Mindegyikben felis-meri és védelmezi saját magát, és mindegyikben a rejtettbölcsességet törekszik felfedni. Attól, hogy valaki teozó-fussá válik, nem szûnik meg egyúttal kereszténynek,buddhistának, hindunak lenni, csupán mélyebb betekin-

tést nyer a saját vallásába, erõsebben kapcsolódik spirituá-lis igazságaihoz, jobban megérti tanításait. A teozófia haj-dan létrehozta, most pedig igazolja és megvédi a valláso-kat. Õ a szikla, amelybõl mindegyiket kifaragták, az üregnyílása, amelybõl kiásták azokat. Az intellektuális kritikaítélõszéke elõtt igazolja az emberi szív legmélyebb sóvár-gásait és érzelmeit, bizonyítja az emberbe vetett reménye-inket, megnemesítve adja vissza Istenbe vetett hitünket.

Ezt a megállapítást a világ szentírásainak tanulmányo-zása mindinkább igazolja, úgyhogy már egynéhány sze-melvény is elég a gazdag anyagból a tétel igazolására, ésarra, hogy a további kutatáshoz útmutatást adjon. A vallá -sok fõ spirituális igazságait a következõképpen foglalhat-juk össze:

14




1. Van egy örök, végtelen, megismerhetetlen, valódi

Lét.2. Ebbõl származik a megnyilvánult Istenség, amely azegységbõl kettõsséggé, a kettõsségbõl hármassággá fejlõ-dik.

3. A megnyilvánult Hármasságtól származik számosspirituális lény, akik a kozmikus rendet igazgatják.

4. Az ember a megnyilvánult Isten visszfénye, és ezértalapvetõen szintén hármasság, belsõ és valódi énje örök ésmégis azonos a világ Énjével (a Világ-lélekkel).

5. Az ember testetöltések sorozatán át fejlõdik, ame-lyekbe a vágy húzza, és amelyektõl a tudás és az áldozatszabadítja meg, amikor a potenciális istenségbõl ténylege-sen istenivé válik.

Kínát, amelynek civilizációja õsréginek mondható,hajdan a turániak népesítették be, az elpusztult Atlanti-

szon lakott, és onnan szétágazott negyedik nagy fõfaj, azatlantiszi negyedik alfaja. A mongol, ennek a fõfajnakutolsó alfaja késõbb felfrissítette népességét, és így Kíná-ban igen régi hagyományokat találunk, amelyek megelõ-zik az ötödik, vagyis árja fõfaj letelepedését Indiában. ACsing-Csang-Csing, a Tiszta ság Köny ve szépséges töredékeegy régi szentírásnak, csak úgy árasztja magából a nyuga-

lom és a béke szellemét, ami oly jellemzõ az „eredeti taní-tásra”. A fordításhoz fûzött bevezetésben Legge1 aztmondja:

Ezt az írást Ko Yüannak (vagy Hszüannak) tu laj do nít ják, aWu-di nasztia ko ra beli taoistának, aki rõl azt me sé lik, hogy el nyerte a

15

BEVEZETÉS

1 The Sacred Books of the East, XI. kötet



hal hatatlan sá got, és rend sze rint így is ne ve zik. Cso date võ nek is tart -

ják, rop pant mér tékletes nek és szo ká sa i ban igen külö nös nek. Ami kor egy szer ha jótö rést szen ve dett, szá raz ru há val emel ke dett ki a víz bõl és a víz szí nén járt. Vé gül az tán vi lá gos nap pal fel ment a menny be. Mind ezt nyu godtan tart hat juk ké sõb bi ko rok kitalálá sa i nak.

Sok ilyen történetet mesélnek a különbözõ fokú beava-tottakról, és ezek egyáltalában nem szükségszerûen „kita-lálások”, most azonban jobban érdekel bennünket az, amitKo Yüan maga mond könyvérõl:

Ami kor el nyertem az iga zi Taot, tíz ezer szer mondtam el ezt a köny vet. Az Ég szelle mei ezt gya ko rol ják, és az al sóbb vilá gok tu dó - sa i val nem kö zölték. Én a Keleti Hwa Iste ni Ki rályától kaptam, õ az Arany ka pu Iste ni Ki rályától kapta, õ pe dig Nyu gat Ki rályi Any jától kapta.

Mármost, az „Aranykapu Isteni Királya” címet az a be-avatott viselte, aki az atlantiszi tolték birodalom uralkodó -

ja volt, és használata azt a gondolatot veti fel, hogy aTiszta ság Köny vé -t onnan hozták Kínába, amikor a turáni-ak elváltak a toltékoktól. Ezt a feltevést megerõsíti egy rö-vid értekezés tartalma, ami a Tao-val, szó szerint „az Út”-tal foglalkozik. A régi turáni és mongol vallásban azEgyetlen Valóságot illették ezzel a névvel. Ezt olvassuk:

A Nagy Taonak nincs testi for má ja, de õ te remtet te és táplál ja a

mennyet és a föl det. A nagy Taonak nin cse nek szen ve dé lyei, de õ szab ja meg a Nap és a Hold futá sát. A Nagy Taonak nincs neve, de õ okoz za min den dolog nö ve ke dé sét és fenn ma ra dá sát. (I.1.)

Ez a megnyilvánult istenség, mint egység, de ezt követia kettõsség:

A Taonak két for má ja van: a tisz ta és a za va ros, és két ál la pota: a moz gás és a moz dulatlan ság. A menny tiszta, a föld za va ros; a menny

16




mo zog, a föld nyu gal mi álla pot ban van. A hím ne mû tiszta és a nõ ne -

mû za va ros; a hím ne mû mo zog, a nõ ne mû nem. Az alap vetõ (tisz ta - ság) le szállt és a (za va ros) ki ára dás szár ma zott be lõ le, és így jöt teklét re a dol gok. (I.2.)

Ezt a részt különösen a természet aktív és passzív olda-lá ra való uta lás te szi ér dekes sé, a te remtõ szellem és a táp-láló anyag megkülönböztetése, amivel késõbbi írásokbangyakran találkozunk.

A Tao Te King igen egyszerûen tanít a Megnyilvánu-latlanról és a Megnyilvánultról:

A Tao (az út), ame lyen jár ni le het, nem az örök és válto zatlanTao. A név, amely ki mond ható, nem az örök és válto zatlan név. Amíg nincs neve, õ a menny és a föld Ere dete, ami kor van neve, õ min den dolog Any ja. E két as pektu sá ban is min dig ugyan az, amint azon ban meg in dul a fejlõ dés, külön bö zõ ne ve ket kap. Mind eze ket együtt misz -té ri um nak ne vez zük. (I. 1, 2, 4.)

A Kabbala ismerõit ez az isteni nevek egyikére, az „el-rejtett misztériumra” emlékeztetheti. Aztán tovább:

Volt va la mi meg hatá roz hatat lan és tel jes, ami a menny és a föld elõtt kelet ke zett. Mily csön des volt és alaktalan, egye dül álló és válto - zatlan, min den ho vá el érõ és ki me rít hetetlen! Úgy te kint het jük, mint min den dolog any ját. Nem tu dom a ne vét és ezért a Tao név vel je lö -löm. Meg pró bál va ne vet adni neki, a Nagy nak ne ve zem õt. Állan dó folyás sal halad tova. To va halad ván tá voli vá válik. Eltá volod ván visszatér. (XXV. 1-3.)

Igen ér de kes itt az Egyet len Élet kiáradása és vissza té-rése, amivel a hindu irodalomban is találkozunk. Igen is-merõs ez a vers is:

Min den az ég alatt Tõle, a lé te zõ tõl (és meg ne ve zettõl) szár ma zott, a lét Tõle, mint nemlétezõtõl (és meg ne ve zetlentõl) szár ma zott. (XI.2.)

17

BEVEZETÉS



Hogy a világ létrejöhessen, a Megnyilvánulatlanból elõ

kell állnia az Egynek, akitõl a kettõsség és hármasság szár-mazik:

A Tao lét re hozta az Egyet, az Egy a Kettõt, a Kettõ a Hár mat, a Há rom pe dig min den dol got. Min den dolog maga mö gött hagy ja a sö -tét sé get (amely bõl jött) és a vilá gos ság felé halad (amely be bele me rült), amint az Üres ség Le helete össz hang ba hoz za õket egy más sal.

(XLII. 1.)

„A Tér Lehelete” talán szerencsésebb fordí tás volna.Mivel mindent Õ alkotott, mindenben benne foglaltatik:

Min dent át hat a nagy Tao. Jobb ra-bal ra min de nütt meglel hetõ... Min dent be bo rít, mint egy ru há val, és nem ki ált ja ki ma gát uruk nak. A leg ki sebb dolog ne vé vel is ne vez hetõ. Min den dolog visszatér (gyö - ke ré hez és el tû nik), és nem tud ja, hogy Az akar ja, hogy vissza tér jen. Meg ne vez hetõ a leg na gyobb dol gok ne vé vel is. (XXXIV. 1, 2.)

Chwangce (Kr. e. IV. század) a Taotól származó szelle-mi lényekre utal, amikor a régi tanításokat ismerteti:

Sa ját ma gá ban van gyö ke re és alap ja. Mi elõtt a menny és a földlett vol na, régtõl fog va, Az már ré gen lé te zett. Tõle szár ma zik a szelle - mek titok zatos léte, Tõle az Isten titok zatos léte.

Aztán következik e lények nevének felsorolása, ame-lyekbõl azonban nem idézünk, mert a kínai vallás ismerõi

úgyis tudják, milyen nagy szerepet játszanak benne.Az embert hármasságnak tekinti a taoizmus, felismeribenne a szellemet, a lelket és a testet. Ez a felosztás a Tisz -ta ság Köny vé -ben világosan követhetõ, mégpedig abban atanításban, hogy az embernek meg kell szabadulnia avágytól, hogy egyesülhessen az Eggyel:

Az em ber szelle me sze reti a tiszta sá got, el mé je azon ban meg za var - ja azt. Az em ber el mé je sze reti a nyu gal mat, de vá gyai el za var ják azt

18




tõle. Ha min dig eltá volít hat ná vá gya it, el mé je ma gától meg nyu god -

nék. Tisztít sa meg te hát el mé jét, és szelle me ma gától megtisztul. Az em be rek azért nem tud ják ezt el ér ni, mert el mé jü ket nem tisztí tották meg, és vá gya i kat nem tá voztatták el ma guktól. Ha az em ber el tud jatá voztat ni ma gától vá gya it, és ha ez után bete kint el mé jé be, nem az övé az töb bé, ha kite kint testé re, nem az övé az töb bé, és ha messzebb rete kint a kül sõ dol gok ra, úgy talál ja, hogy sem mi köze töb bé hoz zá juk.(I. 3, 4)

Miután megjelölte a „tökéletes csöndesség állapotába”

való befelé fordulás fokozatait, ezt kérdi: Ho gyan kelet kez het vágy ab ban a tö ké letes nyu galom ban, ami

füg getlen a tartóz ko dá si helytõl? Ami kor pe dig már nem kelet ke zik vágy, ak kor iga zi a csönd és nyu galom. Ez a (iga zi) csön des ség állan - dó tulaj don ság gá lesz és (té ve dés nél kül) vála szol a kül sõ dol gok ra: bi zony, ez az igaz és állan dó tu laj don ság az em ber egész ter mé szetét hatal má ba ke rí ti. Eb ben az állan dó vála szolás ban és állan dó nyu ga -lom ban van az állan dó tiszta ság és nyu galom. Aki birto ká ban van en nek az állan dó tiszta ság nak, az fo ko zato san az Iga zi Tao ins pi rá - ci ó já ba lép. (I. 5.)

Az „ ins pi rá ci ó já ba” kifejezés beiktatása inkább homá-lyosítja, mint megvilágosítja a jelentést, mivel a Tao-balépni megegyezik az egész elgondolással, és a szentírások-kal.

A taoizmusban nagyon hangsúlyozzák a vágyaktól való

megszabadulást. A Tiszta ság Köny vé -nek egyik kommen-tátora megjegyzi, hogy a Tao megértése a teljes tisztaságonmúlik: a tel jes tiszta ság el nye ré se tel je sen a vágytól való meg - sza ba dulástól függ, ez a könyv leg el sõ ta nul sá ga.

A Tao Te King azt mondja:

Ha mély tit kát ki akar juk kutat ni, min dig vágytala nok nak kelltaláltat nunk.

19

BEVEZETÉS



Mert ha a vágy min dig velünk ma rad, kül sõ szé lét érint het jük csu -

pán. (I. 3.)Az újraszületést nem tanították olyan világosan, mint

ahogy várható volna, vannak azonban részek, amelyek ar-ra utalnak, hogy a fõ gondolatot természetesnek tartottákaz entitásról, vagyis hogy állati és emberi életeken megyát. Chwangce leírja egy haldokló finom és bölcs történetét,akihez így szólt barátja:

Való ban nagy a Te remtõ! Mivé fog õ most té ged változtat ni? Hová visz el té ged? Va jon egy pat kány má já vá le szel-e, vagy egy bo - gár lá bá vá?

Szcelai így felelt:

Ha a szülõ azt mond ja fi á nak, hogy men jen kelet nek, nyu gat nak, dél nek vagy észak nak, a fiú en ge del mes ke dik. Itt a nagy öntõ mester, amint önti a va sat. Ha az érc hirtelen fel ug ra na (az edény ben), és így

szól na: ’Belõlem kar dot csi nálj!’ – az öntõ mester ezt bizto san igen rossz né ven ven né. Ha pe dig az anya méh ben for máló dó for ma ki je -lente né: ’belõlem fér fi lesz, be lõ lem fér fi lesz!’ – a Te rem tõ ezen bizto - san na gyon meg üt köz ne. Ha egy szer meg értettük, hogy az ég és a föld nagy ol vasztóté gely és a Te remtõ a nagy öntõ mester, ugyan hová me - het nénk, ahol ne vol na jó dol gunk? Mint ha csön des álom ból jön nénk születé sünk kor, és nyu godt éb re dés len ne a halálunk. (VI. I. 6.)

Ha most az ötödik fajt, az árját vizsgáljuk, a legnagyobb

és legrégibb árja vallásban, a brahminok vallásábanugyanezeket a tanításokat találjuk. A Chándogjopanishadaz örök Létezõrõl azt jelenti ki, hogy „egy csupán az, ésnincsen párja” és ezt írják róla:

Azt akarta, hogy én a világ ked vé ért meg sok szo ro zód jam.(VI. II. 1. 3.)

20




A legmagasabb Logosz, Brahman, hármasság: lét, tu-

dat, üdvösség és Attól szár ma zik az élet, az elme és min den ér zék, az éter, a le ve gõ,

a tûz, a víz és a föld, mind ezek tá mo gató ja.(Mundakopanishad, II. 3.)

Sehol az istenségrõl oly magasztos leírást nem találunk,mint a hindu szentírásokban, mivel azonban ezek márközismertek, beérjük itt csak rövid idézetekkel.

Meg nyil vá nult, kö zeli, tit kos helyen moz gó, a nagy me ne dék, ben - ne pi hen min den, ami mo zog, lé leg zik és be zár ja sze mét. Tudd meg, hogy Azt kell tisztel ned, a lé tet és nem lé tet, a leg job bat, ami min dente remt mény értel me fölött áll. Ra gyo gó, fi no mabb a leg fi no mabb nál, ben ne van nak rög zít ve a vilá gok és la kó ik. Ez az örök Brah man, Az az élet és hang és érte lem. A leg ma ga sabb, ara nyos hü vely ben Brah - man van, a ma kulátlan, az osztatlan: Az a vilá gos sá gok vilá gos sá ga, és az Én is me rõi meg is me rik õt... Az a ha lál ta lan Brah man van elöl,

Brah man van hátul, Brah man jobb ra és bal ra, lent, fönt, át hat va min dent, ez a Brah man, bi zony, maga a min den ség.

(Mundakopanishad, II. II. 1, 2, 9,11.)

A vi lág fölött van Brah man, a leg ma ga sabb, a leg na gyobb, ben ne rejlik min den lény ben teste sze rint, a világ egyetlen Le he -lete, az Úr, akit is mer ve, az em be rek hal hatatlan sá got nyer nek. Én is me rem azt a hatal mas szelle met, a sötét ség fölött ra gyo gó

vilá gos sá got... Tu dom, hogy õ a her vad hatatlan, az õsi, minden - nek lel ke, ter mé szeté nél fog va min de nütt jelen való, akit a Brahmá-ismerõk nem-szüle tett nek, örök ké való nak mon da nak.

(Shvetashvataropanishad, III. 7, 8, 21.)

Ami kor nincs sem sötét ség, sem nap pal, sem éj sza ka, sem lét, sem nemlét, ak kor Siva egye dül lé te zik, Az az el pusztít hatatlan, Azt tisz -teli Szávitri, Attól jött az õsi böl cses ség. Sem fönt, sem alant, sem a

21

BEVEZETÉS



kö zé pen õ meg nem ért hetõ. Sem ha son latot nem le het rá ta lál ni, aki -

nek neve végtelen di csõ ség. Alak ja szem mel meg nem álla pít ható, szem mel õ meg nem lát ható, akik is me rik Õt szí vük kel és el mé jük kel, a szív ben la koz ván, hal hatatla nok ká lesz nek. (Uo. IV. 18-20.)

Az a gondolat, hogy az ember bensõ énjét tekintve azo-nos a világ Énjével – „Én Az vagyok” – annyira áthatja ahindu gondolkodást, hogy sokszor az embert „Brahmanisteni városának”, a „kilenc kapus városnak” nevezik, azIstennek, aki a szív mélyén lakozik.

Egy mó don lát ható (a Lény), amelyet bi zo nyí ta ni nem le het, amely örök ké való, ma kulátlan, magasabbrendû az éter nél, nem szü -letett, a nagy örök Lé lek... Ez a nagy, nem született Lé lek az, ami az értel mes (lé lek) ké pé ben min den te remt mény ben la ko zik, ugyan az, ami éter ként a szív ben la ko zik22

, ben ne al szik, minden nek le igá zó ja, minden nek ural ko dó ja, minden nek leg fel sõbb Ura, jó tettek kel na - gyob bá nem te hetõ, sem rosszak kal nem ki seb bít hetõ. Minden nek

Ural ko dó ja, min den lény nek leg fel sõbb Ura, min den lény Megtartó - ja, a Híd, a vilá gok Fenn tar tó ja, hogy rom má ne omol ja nak.(Bhihadaranyakopanishad, IV. IV. 20, 22.)

Amikor Istent a világ kibontakoztatójának szerepébenvizsgálják, hármas természete – Síva, Visnu, Brahma sze-mélyében – igen világosan kitûnik, vagy a víz alatt alvóVisnu képében, a belõle sarjadó lótuszban, a lótusz kely-hében Brahmával. Az ember ugyancsak hármas, és a Mun-dakopanishadban az Énrõl az írják, hogy azt a fizikai test,a fi nom test és a mentális test határoz za meg, és aztánmindegyikbõl kiemelkedik a „kettõsség nélküli” Egybe.A Trimurtiból, a Szentháromságból származnak az iste-

22


2 A szívben lako zó éther misztikus ki fejezés, ami arra az Egy-reutal, akirõl mondják, hogy ott lakik.



nek, akiknek feladata a világ ügyeinek kezelése, és akikrõl

ezt írja a Brihadaranyakopanishad: Imád játok õt, ti iste nek – akik után az év el gör dülõ na pok kal ki -

tel je sül –, a vilá gok Vilá gos sá gát, a hal hatatlan Életet. (IV. IV. 16.)

Az újraszületés tanát a brahmanizmussal kapcsola tosanalig kell említeni, hiszen egész életbölcselete a lélekneksok születésen és halálon át tartó vándorlásán alapul, ésbármelyik köny vet vesszük kézbe, ezt a tanítást mind-

egyik magától értetõdõnek tartja. Vágyai kötik az embert aváltozás kerekéhez, és ezért tudással, odaadással és a vá-gyak kiirtásával kell magát felszabadítania. Amikor a lélekmegismeri Istent, felszabadul. A tudással megtisztított ér-telem meglátja õt. Az odaadással párosult tudás megleliBrahma lakóhelyét. Aki megismeri Brahmant, Brahman-ná válik. Ha a vágyak megszûnnek, a halandó halhatatlan-ná válik és eléri Brahmant.

Az északi buddhizmus teljesen egyezik a régebbi vallá-sokkal, de a déli buddhizmusból úgy látszik, kiveszett azEgyetlen Létezõ eszméje, amelybõl aztán a logoszi hár-masság származik. Az elsõ Logosz ott Amitábha, a Végte-len Világosság, a második Avalokitesvara, vagy Padma-páni (Chenrezi), a harmadik Mandzsuszri, a teremtõ böl-csesség megszemélyesítõje, aki Brahmának felel meg. A

kínai buddhizmusból hiányzik az õsi Létezõ eszméje, akia Logosz fölött áll, de a nepáli buddhizmus Ádi-Buddhá-tól származtatja Amitábhát. Eitel szerint Padmapáni a kö-nyörületes gondviselés megszemélyesítõje, és részbenSivá-nak felel meg, de mint a buddhista Szentháromságegyik tagja, inkább ugyanazt a gondolatot látszik képvisel-ni, mint Visnu, és azzal is hozzá hasonlít, hogy a lótuszt vi-

23

BEVEZETÉS



seli (tûz és víz, vagy szellem és anyag, a világ két alapvetõ

alkotórésze). Az újraszületés és a karma tana annyira alap-vetõ a buddhizmusban, hogy nem is érdemes itt velük bõ-vebben foglalkozni. Csak éppen a felszabadulás útjátemeljük ki, és azt, hogy mivel Buddha Urunk hindu voltés hindukhoz szólt, a brahmanizmus tanításait tanításai-ban állandóan magától értetõdõknek veszi. Megtisztító ésújító volt, nem pedig képromboló, és az Õsi Bölcsességneknem alapvetõ igazságait támadta, hanem csak azokat, ame-lyeket a tudatlanság rakott rá.

Azok, akik a jól ta ní tott tör vény út ja in jár nak, el érik a születés és a halál nagy ten ge ré nek túl só part ját, pe dig ne héz azon át kel ni.

(Udánavarga, XXIX. 37.)

A vágy megköti az embert és ezért meg kell tõle szaba-dulni.

Ne héz an nak meg sza ba dul ni a vá gyak bilin cse itõl, akit szo ro san fog va tarta nak vá gyai, mondta az Ál dott. Az áll hatato sak, akik nemtö rõd nek a vá gyak nyújtotta bol dog ság gal, le ráz zák õket, és ha ma ro - san a Nir vá ná ba tá voz nak... Az em be rek vá gyai nem ma ra dan dók, mulan dók azok ban, akik ta pasztal ják azo kat. Sza ba dul jatok meg hát at tól, ami nem állan dó és ne la koz zatok a halál he lyén.

(Uo. II. 6, 8.) Aki el pusztí totta ma gá ban a (vilá gi) ja vak utá ni vá gyat, a bûnt, a

testi sze mek kötelé ke it, aki gyö ke restül irtotta ki ma gá ból a vá gyat, ál -lí tom, brahmana az. (Uo. XXXIII. 68.)

A brahmana pedig olyan ember, aki „utolsó testébenél”, és aki

Is mer vén elõ zõ élete it, meglát ja a mennyet és a poklot, a muni, aki megtalálta a mó dot, hogy mi kép pen ves sen vé get a születés nek.

(Uo. XXXIII. 55.)

24




Az exoterikus héber szentírásokból nem tûnik elõ túl-

ságosan a háromság eszméje, habár a kettõsség megvan, ésaz Isten e szentírásokban nyilván nem a Megnyilvánulat-lan, hanem a Logosz.

Én va gyok az Úr, és nincs má sik úr. Én adom a vilá gos sá got, és énte rem tem a sö tét sé get: én csi nálok bé két, és te rem tem a rosszat: én va - gyok az Úr, aki mind eze ket csi nál ja.

(Ézsaiás, XLVII. 7.)

Philonál azonban egészen világos a Logoszról szólótan, és a negyedik evangéliumban is megtalálható:

Kez det ben volt az Ige (Logosz) és az Ige Isten nél volt, és Isten volt az Ige... Min dent õ al kotott és nél küle sem mi sem al kottatott.

(János evangéliuma I. 1, 3.)

A Kabbala azonban világosan tanítja az Egyet, a Hár-mat, a Hetet és aztán a sokat:

A Leg õsibb nek, a Leg is me retle nebb nek van for má ja és mégsincs neki. Van for má ja, ami által fenn tart ja a vilá got. Nincs for má ja, mert föl nem fog ható. Ami kor elõ ször föl vette ezt a for mát, (Kether, a Ko ro na, az elsõ Logosz), kilenc ra gyo gó Fény áradt ki belõ le (a Böl - cses ség, a Hang, amely Ketherrel a Há rom sá got al kot ják, és aztán a hét ma gasztos Sephirot)... Õ az õsök közt a leg õsibb, a rejtel mek rejtel - me, a leg is me retle nebb az is me retle nek kö zött. Van for má ja, ami hoz - zá tarto zik, mi vel (általa) meg mutat ko zik ne künk, mint a min de nek

fölött álló Õsi Em ber, az õsök leg õsibb je és a leg is me ret le nebb az is me - retlen dol gok kö zött. És még is, ab ban a for má ban is, amely ben meg is - merteti ma gát, az Is me retlen ma rad.

(Isaac Myer: Kabbala, a Zoharból 274-275.)

Isaac Myer kimutatja, hogy a „forma” nem „az Õsöklegõsibbje,” aki az Ain Soph.

25

BEVEZETÉS



Há rom Fény van a Szent Ma gas ság ban, és a há rom eggyé egye sül,

és õk a Thóra alap ja, és ez nyit ja meg min den ki nek az utat... Jöj jetek és lás sátok az ige miszté ri u mát. Há rom fo ko zat ez, és mind há rom kü -lön lé te zik, és még is mind egy és egy be van fo nód va, nin cse nek egy - mástól el választ va. Há rom szár ma zik az Egy tõl, az Egy a Há rom- ban lé te zik, az az erõ a Kettõ kö zött. A Kettõ az Egyet táplál ja, az Egy sok ol dalt táplál, ezért Min den az Egy.

(Uo. 373, 375, 376.)

Köztudomású, hogy a zsidók vallották a sok istenrõl

szóló tant: Ki ha son lít hoz zád, óh Uram, az is te nek kö zött?(Exodus, XV. 11.) és az alárendelt lények sokaságának ta-nát, amelyeket „Isten fiainak”, az „Úr angyalainak”, a „tízangyali rendnek” neveztek.

A világ keletkezésérõl a Zohar ezt tanítja:

Kez det ben volt a Ki rály Aka rata, még mi elõtt az Õ Aka ratá ból ki ára dó lé te zõk lettek vol na. Az raj zolta meg és véste ki mind azon

dol gok for má ját, amelyek nek a rejtett álla pot ból meg kellett nyil vá - nul ni uk a kvad ráns (szent tetractys) va kí tó vilá gá ban.(Uo. 194, 195.)

Semmi sem létezik, amiben ne volna benne immanen-sen az istenség, az újraszületésrõl pedig azt tanítják, hogy alélek, mielõtt a földre jött, az isteni gondolatban létezett.Ha a lélek a megpróbálás idején egészen tiszta tudott volnamaradni, elkerülhette volna az újraszületést, ez azonbanúgy látszik, csak elméleti lehetõség, mert:

Min den lé lek alá van vet ve a kör for gás nak, de az em be rek nem is - me rik a Szent út ját: le gyen Õ ál dott! Nem tud ják, mi képp ítéltettek meg állan dó an, mi elõtt e világ ba jöttek vol na, és mi után el hagyták azt. (Uo. 198.)

26




Ennek a hitnek nyomai mind a zsidó, mind a keresz-

tény szentírásokban megtalálhatók, mint pl. abban a hit-ben, hogy Illés vissza fog jönni, és késõbb, hogy Keresz-telõ János személyében tért vissza.

Egyiptomban a legõsibb idõktõl fogva megtaláljuk a hí-res Szentháromságot: Ra-t, mint az elsõ Logoszt, Ozirisz-Iziszt, mint a kettõs második Logoszt és Horuszt, a har-madik Logoszt. Így szól Amon-Ra híres himnusza:

Az iste nek meg hajla nak méltó sá god elõtt, di csõ ít vén An nak a lel - két, ami te remtette õket... és így szól nak hoz zád: Béke le gyen az iste - nek tu datos Atyái öntu datlan Aty ja min den ki áramlá sá val... Te,lé nyek te remtõ je, imád juk a lel ke ket, akik tõ led árad nak ki. Te nem - zettél ben nün ket, óh, nagy Is me retlen és mi üd vözlünk té ged, imád - ván min den Isten-lel ket, aki tõ led száll alá, és ben nünk la ko zik.”

(Idézve a Titkos Ta nítás III. 485. olda láról)

Az „Istenek öntudatos Atyái” a Logoszok, az „öntudat-

lan Atya” az Egyetlen Létezõ: öntudatlan, de nem azért,mert kevesebb, hanem mert végtelenül több mindannál,amit mi öntudatnak nevezünk, és ami korlátozott.

A Holtak Köny vé -nek töredékeiben tanulmányozhatjukaz emberi lélek újraszületésének eszméjét, zarándoklásátés végsõ egyesülését a Logosszal. Aninak, az ír nok nak, a bé - kes ség ben di a dal mas nak híres papirusza tele van olyan rész-

letekkel, amelyek olvasóját a többi vallás szent írásairaemlékezteti, utazása az alvilágban, visszatérése testébe, sa-ját magának azonosítása a Logosszal:

…így szól Ozirisz Ani: Én va gyok a Nagy, a Nagy nak Fia, Én va gyok a Tûz, a Tûz nek Fia... Össze illesztettem csont ja i mat, egésszé és egész sé ges sé tettem ma ga mat, újra fi atal lettem, én va gyok Ozirisz, az örök ké való ság Ura. ( XLIII. 1, 4.)

27

BEVEZETÉS



Pierret recenziójában a Holtak Könyvé-rõl ezt a megle-

põ részt ta lál juk: Én va gyok ama tit kos ne ve ken ne ve zett lény, aki év milli ó kon át

ké szí ti ma gá nak la kó hely ét. Szí vem, ami anyámtól jössz hoz zám, szí - vem, ami föl di lé tem hez szük sé ges vagy... Szí vem, ami anyámtól jössz hoz zám, szí vem, ami át válto zá som hoz szük sé ges vagy...

A zoroasztriánizmusban megtaláljuk az Egyetlen Léte-zõ fogalmát, amelyet Végtelen Térnek képzelnek el, ahon-

nan a Logosz, a teremtõ Ahura-Mazda származik: Leg na gyobb a min dentu dás és a jó ság te kinteté ben és pá ratlan az õ

di csõ sé gé ben: Ahura-Mazda la kó helye a vilá gos ság (fény) or szá ga.(The Bundahis, Sacred Books of the East, V. 3, 4; V. 2.)

Neki adóznak legelõször tisztelettel a Yasna-ban, azoroasztriánus liturgiában:

Tisztelettel adó zom Ahura-Mazdának, a te remtõ nek, aki ra gyo gó

és di csõ sé ges, a leg na gyobb és a leg jobb, a leg szebb, amit fel fog hatunk, a leg erõ sebb, a leg böl csebb és az egyetlen, aki nek teste tö ké letes, aki csal hatatla nul el éri cél ja it, az õ igaz ren del ke zé sei sze rint. Ahura- Maz dá nak, aki igaz sá go san ítél lel künk fölött, aki messze kül di öröm ho zó ke gyel mét, aki te remtett és for mált ben nün ket, táplált és vé - del me zett ben nün ket, aki a leg bõ ke zûbb Szellem.

(Sacred Books of the East, XXXI. 195, 196. old.)

Azután következik a tiszteletadás az Amesaszpenták-nak és a többi istennek, a legmagasabb megnyilvánult is-tenséget, a Logoszt nem hármas-egynek állítja. Itt is, minta zsidó vallásban, megvolt a hajlandóság arra, hogy szemelõl tévesszék ezt az alapvetõ igazságot. Szerencsére azon-ban megtalálhatjuk az eredeti tanítás nyomait is, habár aközhitbõl késõbb ki is veszett. Dr. Haug „ Essays on the Parsis” címû mûvében megállapítja, hogy Ahura-Mazda

28




vagy Ormazd a Legfel sõbb Lény, és hogy belõle állt elõ a

két õs-ok, amelyik, bár külön bö zõ, egye sült és lét re hozta az anya gi dol gok és a szel lem vilá gát.Ezeket ikreknek nevezték, és ezek mindenütt jelenva-

lók, Ahura-Mazdában és az emberekben egyaránt. Azegyik a való dolgokat hozza létre, a másik a nem való dol-gokat, és ezek váltak a késõbbi zoroasztriánizmusban a jóés a rossz ellentétes szellemeivé. A korábbi tanításokbannyilván õk alkották a második Logoszt, mivel annak jel-

lemzõje a kettõsség.A „jó” és a „rossz” csupán a világosság és a sötétség, a

szellem és az anyag, a világ alapvetõ „ikerpárja”, az Egybõlszármazó Kettõ.

A késõbbi fo galmat bírálva, dr. Haug ezt mondja:

Ez az ere deti zoroasztriánus el kép zelés a két te remtõ szellem rõl, akik csu pán két ré sze az iste ni lény nek. Idõk fo lya mán azon ban fél re -

érté sek és ha mis értel me zé sek kö vet kezté ben el válto zott és eltor zult a nagy ala pí tó eme ta ní tá sa, Szpentómainjus, a „jó szellem” neve Ahura-Maz da ne vé vé vált, és aztán ter mé szete sen Angrómainjus, a „rossz szellem”, mi vel Ahura-Mazdától tel je sen külön vált, állan dó ellen felé vé lett, így állt elõ az Isten és az Ör dög kettõs sé ge.

Dr. Haug nézetét igazolja a Gátha Ahuvanaiti, amelyet atöbbi gáthával együtt „az arkangyalok” adtak Zoroaszter-nek:

Kez det ben volt egy iker pár, két szellem, mind egyik a maga különte vé keny sé gé vel, õk a jó és a rossz... És ez a két szel lem egye sül ve meg -te remtette az el sõt (az anya gi dol go kat), az egyik a való dol go kat, a má sik a nemvalót... És hogy se gít se ezt az életet, jött Armaiti nagy gaz dag ság gal, a jó és igaz elme, õ az örök ké va ló, te remtet te az anya gi vilá got... Min den tö ké letes dolog fel hal mo zó dott a Jó Értelem ra gyo gó hajlé ká ban, a böl csek és az iga zak, aki ket a leg jobb do log ként is mer - nek. (Yasna, XXX. 3, 4, 7, 10.)

29

BEVEZETÉS



Itt látható a három Logosz: Ahura-Mazda, az elsõ, a

legmagasabbrendû Élet, a benne és tõle származó „ikrek”,a második Logosz, aztán Armaiti, az Értelem, a világ te-remtõje, a harmadik Logosz. (Armaiti elõször a bölcsességvolt, és a bölcsesség istennõje. Késõbb, mint teremtõt, afölddel azonosították, és a föld istennõjeként tisztelték.)Aztán megjelenik Mithra és az exoterikus hitben némilegelhalványítja az eredeti igazságot. Róla mondják, hogy õaz, akit Ahura-Mazda te remtett, hogy fenntart sa és õr köd jék e moz gó világ fölött, vi gyáz Maz da te remt mé nyé re.

(Mihir Yast XXVII. 103.;Sacred Books of the East XVII.)

Eredetileg alárendelt istenség volt, az Ég Világossága,amint Varuna maga az ég volt, egyike a nagy uralkodó Lé-nyeknek. E lények legmagasabbika a hat Amersapenda, ésköztük a legnagyobb Vohúman, Ahura-Mazda Jó Gondo-

lata. Ezekre van bízva az egész anyagi teremtés.Az eddig lefordított könyvekbõl úgy látszik, hogy az új-

raszületést nem tanították, és a párszik között sincs elter -jedve ez a hit. Megtaláljuk azonban azt a képzetet, hogy azemberi szellem szikra, amelynek lánggá kell lennie, és újraegyesülnie kell a legnagyobb Tûzzel, ennek pedig szük-ségképpeni velejárója a fejlõdés, amelyhez újraszületés

szükséges. A zoroasztriánizmust sohasem fogjuk ad digmegérteni, amíg a „ Kaldeai Orá kulu mot” és a vele kapcso-latos egyéb iratokat meg nem találjuk, mert ott van az igazigyökere.

Ha nyugat felé menve Görögországba érkezünk, ott azorfíkus rend szert talál juk, amelyet a nagy tudású G.R.S.Mead ír le Orpheus címû mûvében. Az Egyetlen Létezõ-

30




nek a „Kimondhatatlan Háromszorosan Ismeretlen Sötét-

ség” nevet adták. Az orfeuszi te oló gia sze rint min den dolog egy hatal mas prin cí pi -

umtól szár ma zik, amely nek az em be ri fo gal mak osto ba sá ga és sze - gény sé ge sze rint ne vet adunk, holott tel jes ség gel ki mond hatatlan, és az egyipto mi ak vallá sos nyel ve zeté ben „a há rom szo ro san is me retlen sötét ség”, amelyet szemlél ve min den tu dás tu datlan ság gá ol vad.

Ettõl származik az „Õsi Háromság”, az Egyetemes Jó,

az Egyetemes Lélek, és az Egyetemes Elme, vagyis alogoszi Hármasság. Mead így ír róla:

Az elsõ Há rom ság, ami meg nyil vá nít ható az értelem szá má ra, csu pán vissz fé nye vagy helyette sí tõ je a Meg nyil vá nít hatatlan nak, és hiposztáziái:

a) a jó, ami lé nye gen felüli, b) a Lé lek (a világlé lek), ami ön ma gától ere dõ lé nyeg, c) az Értelem (vagy Elme), ami oszt hatatlan moz dulatlan lé nyeg.

Ezt követi a mind lejjebb szálló háromságok sorozata,amelyek mind csökke nõ mértékben mutatják az elsõ jel-legzetességeit, és végül az ember, aki ben poten ci áli san ben - ne van a világ összes sé ge és lé nye ge... „Az em be rek és iste nek faja azo nos” (mond ja Pindarosz, aki pythagoreánus volt, és akit Sz. Kele men idéz a Stromatában)...Ezért aztán az em bert mik ro koz mosz nak, kis világ nak ne vezték, meg külön bözteté sül

a világ egyetemtõl, a nagy világtól (mak ro koz mosz).Az emberben megvan a „nous” vagy igazi értelem, a

„logosz”, vagy racionális értelem és az „alogosz”, vagy ir-racionális értelem. A két utóbbi megint háromságot képezés így áll elõ a bonyolultabb hetes felosztás. Az embernekis három teste van e tanítás szerint, a fizikai és a finom tes-te, valamint a fénylõ teste, az augoeides, ami:

31

BEVEZETÉS



A ka u zális teste vagy karmikus öltö zé ke a lé lek nek, amely ben fel -

hal mo zó dik sor sa, job ban mond va min den el múlt oko zás mag va. Ez a fo nál-lé lek, ahogy gyak ran ne ve zik, az a test, amelyik az egyik szü -letés bõl a má sik ba át megy.

Ami pedig az újraszületést illeti:

Az or phe u szi miszti ku sok, akár csak min den or szág min den misz -té ri u má nak hí vei, hittek az új ra születés ben.

Mead ezt bõséges példákkal bizonyítja és kimutatja,

hogy Platón, Empedoklesz, Püthagorasz és mások is mindtanították. Az ember csak erényesség révén szabadulhatmeg az élet kerekébõl.

Taylor, Plotinus válo gatott mû vei-hez írt jegyzeteiben,Damasciust idézi Platónnak az Egy fölötti Egyrõl, a meg-nyilvánulatlan létrõl szóló tanítását illetõen:

Pla tón talán az egyen, mint köz vetí tõn át az egy fölötti ki mond ha -

tatlan hoz ve zet ben nün ket, ami rõl most szó van. ... Azt, ami az egy fö -lött van, tel jes csön des ség ben kell imád ni... Az egy ön ma gától akarlé tez ni, nem mástól; az egy fölötti Is me retlen azon ban tel jes ség gel ki - mond hatatlan, és el is mer jük róla, hogy sem is mer jük, sem nem is mer - jük, ha nem is me retlen ség-fölötti. A hoz zá való kö zel ség el ho mályo sít- ja az egyet; mert mi vel kö zel van az óri á si prin cí pi um hoz – ha sza bad így mon da nunk –, az iga zán miszti kus csönd bel sõ szenté lyé ben ma - rad... Az elsõ fölötte van az egy nek és min den dolog nak, lé vén egy sze -

rûbb, mint bár mi egyéb.A püthagoraszi, platóni és újplatonikus iskolának

annyi közös vonása van a hindu és buddhista gondolatvi-lággal, hogy egy forrásból származásuk egészen nyilvánva-ló. R. Garbe Die Samkhya Philosophie címû mûvében sokilyen vonást sorol fel, amelyeket a következõképpen össze-gezhetünk:

32




A legmeglepõbb a hasonlóság, sõt azonosság az Upani-

sádok és az eleusisi iskola tanításában az Egyrõl. Xeno-phanes Isten és a világ egységét és az Egy változatlanságáttanította – és még inkább Parmenides, aki azt vallotta,hogy a valóság csak a nem született, elpusztíthatatlan ésmindenütt jelenlévõ Egynek sajátja; míg minden ami sok-féle és változó, az csupán látszat. Azt is tanította, hogy léte-zés és gondolkodás ugyanaz. Ezek a tanítások teljesenmegegyeznek az Upanisádokkal és a belõlük kifejlõdöttvedánta filozófia lényegével. Még elõbb azonban, márThales tanítása, hogy minden létezõ a vízbõl származott,azonos a védai tannal, hogy a világ vízbõl állt elõ. KésõbbAnaximander azt hirdette, hogy mindennek alapja (arch)egy örök, végtelen és meghatározhatatlan Dolog, amibõl ahatározott dolgok származnak, és amelybe vissza is tér-nek, és ez a föltevés azonos a szánkhya bölcselet alapjául

szolgáló föltevéssel, amely szerint a világ anyagi részeprakritibõl állt elõ. Sõt a hí res mon dás: panta rei („pantarei”: minden mozog), szintén a szánkhya jellemzõ nézetétfejezi ki, amely szerint a három guna állandó tevékenységefolytán minden dolog folyton változik. Empedokles elmé-letei a lélekvándorlásról és a fejlõdésrõl jófor mán szinténazonosak a szánkhya elvekkel, az az elmélete pedig, hogysemmi sem jöhet létre, ami ne léteznék már elõre, teljesenazonos egy jellegzetes szánkhya taní tással.

Mind Anaxagorasz, mind Démokritosz sok egyezõ vo-nást mutat, kivált az utóbbi nézete az istenekrõl és helyze-tükrõl, és ugyanez áll, különösen egynéhány furcsa részlettekintetében Epikurosra is. A legnagyobb és leggyakoribbegyezéseket azonban a Püthagorasz tanításaiban találjuk,tanok és bizonyításaik tekintetében egyaránt, és ezt azzal

33

BEVEZETÉS



magyarázzák, hogy Püthagorasz járt Indiában és ott tanul-

ta bölcseletét, amint ezt a hagyomány is megerõsíti. A ké-sõbbi századokban sajátosan szánkhya és buddhista tano-kat találunk a gnosztikusoknál. Igen világosan mutatja eztegy idézet Lassen-tõl, Garbe mûvébõl:

A budd hiz mus általá ban vilá go san meg külön bözteti egy mástól a Szelle met és a Fényt és nem te kinti az utób bit jelentéktelen nek, talá -lunk azon ban kö zöttük olyan né zetet is a Fény rõl, amely kö zeli ro ko - na a gnoszti ku so ké nak.

Esze rint a Fény a Szellem nek anyag ban való meg nyil vá nulá sa, a Fény be öltö zött értel mes lény kap csolat ba ke rül az anyag gal, ami ben a Fény könnyen csök ken het, sõt egé szen el is ho mályo sod hat, és ez eset ben az értel mes Lény tel jes öntu datlan ság ba me rül. A leg ma ga - sabb Értelem rõl azt tart ják, hogy az sem Fény, sem Nem-Fény, sem Sötét ség, sem Nem-Sötétség, ami vel mind ezek a ki fe je zé sek az Érte -lem nek a Fény hez való vi szo nyát jel zik, holott az utób bi kez det ben min den ilyen kap csolat nél kül való volt, ké sõbb azon ban ma gá ban

foglal ja az Értel met, és köz vetí ti kap csolatát az anyag gal. Eb bõl kö - vet ke zik, hogy a budd hista né zet a leg ma ga sabb Értelem nek tulaj do - nít ja azt a ké pes sé get, hogy sa ját ma gától fényt hoz zon lét re. Eb ben ate kintet ben is meg van az egye zés a budd hiz mus és a gnoszti ciz mus kö - zött.

Garbe itt kifejti azt is, hogy a jelzett vonások tekinteté-ben sokkal nagyobb az egyezés a Szánkhyával, mint a

buddhizmussal, mivel a Szellem és a Fény viszonyát illetõnézetek a buddhizmus késõi hajtásai, nem pedig alapvetõtanításai, a Szánkhya viszont világosan és pontosan állítja,hogy a Szellem az Fény. Még késõbb egészen világosanlátható a Szánkhya hatás a neoplatonikus írásokban a Lo-goszról, vagyis az Igérõl szóló tanítás, ha nem is Szánkhyaere detû, még részleteiben is mutatja, hogy Indiából került

34




át, a „ vach”, vagyis az Isteni Szó fogalma pedig elõkelõ sze-

repet játszik a brahmanizmus rendszerében.A gnosztikusokkal és neoplatonikusokkal egyidejû ke-resztény vallásban is minden nehézség nélkül kimutathat-juk azokat az alap vetõ tanításokat, amelyekkel eddig meg-ismerkedtünk. A hármas Logosz a Szentháromság képétviseli, az elsõ Logosz minden lét forrása, az Atya, a kettõstermészetû második Logosz a Fiú, az Isten-ember, a har-madik, a teremtõ Elme, a Szentlélek, aki a káosz vizei fö-lött lebegve létrehozta a világokat. Aztán következik „ahét isteni Szellem” (Jel. IV. 5) és az angyalok és arkangya-lok sokasága. Az Egyetlen Létezõre, amit kutatással nemlehet megtalálni, amelytõl minden származik, és ahováminden visszatér, kevés az utalás, de az Egyház nagy dok-torai mindig állítják a felfoghatatlan, végtelen, megmér-hetetlen istenséget, amely így szükségképpen csak egy és

oszthatatlan lehet. Az ember az Isten képmására van te-remtve (Genezis, I. 26, 27), következésképpen hármas ter-mészetû: szellembõl, lélekbõl és testbõl áll, (I. Thess. V.23.), Isten lakóhelye (Efez. II. 22), Is ten temploma (I. Kor.III. 16), a Szentlélek temploma (I. Kor.VI.19.) és mind-ezek a kifejezések a hindu tanításokat visszhangozzák.

Az újraszületés tanát az Új szö vet ség inkább természetes-nek veszi, mint tanítja. Jézus Keresztelõ Jánosról kijelen-ti, hogy az Illés, „a ki el jö ven dõ vala” (Máté XI. 14), ezzelMalachiás próféta szavaira utal: „ El kül döm hoz zátok Illés pró fé tát” (Malachiás, IV. 5.). Aztán, amikor megkérdeztékerre a jövendölésre vonatkozóan, azt felelte: „ Illés el jött már, de nem is merték fel õt”, (Máté, XVII. 12). A tanítvá-nyok is természetesnek találták az újraszületést, amikorazt kérdezték Jézustól, hogy a vakság vajon az ember bû-

35

BEVEZETÉS



neinek büntetése-e, és Jézus válaszában nem vetette el a

születés elõtti bûnözés lehetõségét, csak a szóban forgóegy esetre zárta ki, mint a vakság okát (János, IX. 1-13).Feltûnõ kijelentését arról, aki diadalmaskodik és osz-

lop lesz az Isten templomában, és abból soha többé ki nemmegy (Jelenések, III. 12.), úgy magyarázzák, hogy az az új-raszületésektõl való megszabadulást jelenti. Az egyház-atyák írásaiból igen jól bizonyítható az általános hit azújraszületésben, néhányan ugyan azt állítják, hogy csak aléleknek születés elõtti létezését tanították, de a bizonyíté-kok szerintem nem ezt a nézetet igazolják.

Az er köl csi ta ní tá sok egyezése nem kevésbé szembeszö-kõ, mint a világról való fogalmak egyezése, és azok tapasz-talatai, akik a test börtönébõl a magasabb síkok szabad-ságába emelkedtek. Világos, hogy az eredeti tanításokatbizonyos személyek õrizték, akik iskolákban tanították, és

tanítványaiknak továbbadták azokat. Ezen iskolák és sza-bályaik azonossága nyilvánvalóan kitûnik az erkölcsi taní-tásokból, a tanítványokkal szemben támasztott követel-ményekbõl és a mentális és spirituális tudatállapotokból,amelyekre fölemelkedtek. A Tao Te King élesen megkü-lönbözteti egymástól a tanulmányozók típusait:

A leg ma ga sabb osztályú ta nulók, ha a Taoról halla nak, ko molyan át ültetik a gya korlat ba. A kö zép sõ osztályú ak, ami kor halla nak róla, néha megtart ják, néha el felejtik. Az alsó osztály ba tarto zók, ami kor halla nak róla, han go san ka cag nak rajta.

(Sacred Books of the East XXXIX. 1.)

Ugyanott ezt olvassuk:

A bölcs a sa ját sze mé lyé re gon dol utol já ra, és még is az elsõ helyen áll, úgy ke zeli sze mé lyét, mint ha ide gen len ne, és sze mé lye még is meg -

36




ma rad. Nem azért van-e ez, mert nin cse nek sze mé lyes és ma gán cél jai,

és ezért az ilyen cé lok meg való sul nak? (VII. 2.) Mentes a feltûn ni vá gyástól, és ezért ra gyog, ön ma gát nem tol ja elõ tér be, te hát kitû nik, nem kér ke dik, te hát el is me rik ér de me it: nem ön elé gült, ezért el is me rik fel sõbb sé gét. Ép pen, mert nem tö rek szik elõ - re, nem tud sen ki a vilá gon lé pést tarta ni vele. (XX. 2.)

Nincs na gyobb bûn, mint az am bí ció, nincs na gyobb baj, mint az elé ge detlen ség a sors sal, nincs na gyobb hiba, mint ha kap ni aka runk.

(XLVI. 2.) Akik jók (hoz zám), azok hoz jó va gyok, és akik nem jók hoz zám,

azok hoz is jó va gyok, és így min den ki jóvá válik. Akik õszinték hoz - zám, azok hoz õszinte va gyok, akik nem õszinték, azok hoz is õszinte va gyok, és így min den ki õszinté vé válik. (XLIX. 1.)

Aki ben bõ sé ge sen meg van nak a Tao tulaj don sá gai, az olyan, mint a gyer mek. Mér ges ro va rok meg nem csí pik, vad állat ok el nem ra gad - ják, ra ga do zó ma da rak le nem csap nak re á ja. (LV. 1.)

Van há rom érté kes dolog, ami hez ra gasz ko dom. Az elsõ a jó ság, a má so dik a mértékletes ség, a har ma dik a sze rény ség... A jó ság egész bi - zo nyo san gyõz, még a csatá ban is, és szilár dan áll ja helyét. Az Ég úgy menti meg a jó sá gos em bert, hogy a sa ját jó sá ga védi meg õt.

(LXII. 2, 4.)

A hinduk között voltak válogatott tudósok, akiket aGuru méltónak talált arra, hogy külön közölje velük a tit-kos tanításokat. A helyes életmód általános szabályait pe-dig a Manu Tör vé nye i bõl, az Upanisádok-ból, a Mahábhára-

tá-ból és más hasonló mûvekbõl ismerhetjük meg. Mond ja azt, ami igaz, mond ja azt, ami jól esõ, ne mond jon soha ki

kelle metlen igaz sá go kat, sem kelle mes ha zug sá go kat, ez az örök tör - vény. (Manu, IV. l38.)

Nem okoz va fáj dal mat sem mi ne mû te remt mény nek, gyûjt sön las - san ként spi ritu ális ér de me ket. (IV. 238.)

37

BEVEZETÉS



A két szer-születet tet, aki soha egy csöp pet sem volt ve sze del mes a

te remtett lé nyek re, nem fe nye geti sem mi fé le ve sze delem se hon nan, mi - után el hagyta testét. (VI. 40.)

Vi sel je el tü relem mel a ke mény sza va kat, és ne vál jék sen ki nek el -len sé gé vé (mulan dó) teste mi att. A ha rag vó em ber nek ne felel jen ha - rag gal, áld ja azo kat, akik õt át koz zák. (VI. 47, 48.)

Meg sza ba dul va a szen ve délytõl, a fé lelemtõl és a ha ragtól, én re - ám gon dol va, me ne dé ket ben nem talál va, a böl cses ség tü zé ben meg -tisztul va, so kan beléptek már az én lé nyem be.

(Bhagavad Gitá, IV. 10.) Nagy öröm vár arra a jó gi ra, aki nek el mé je bé kés, szen ve dély-ter - mé szete meg nyu go dott, aki bûntelen, és ter mé szete az Örök ké való éttük rö zi. (VI.27.)

Aki sem mi lé te zõ vel szem ben sem vi seltetik rossz in dulattal, kö - nyö rületes, ba rát sá gos, sza bad és ön zetlen, fáj dalom ban és öröm ben egyen súlyo zott és meg bo csátó. Min dig elé ge dett, ön fe gyelem által har - mó ni á ban van, hatá ro zott, el mé jét és értel mét Ne kem ajánl ja, az hí -

vem, ked ves Én ne kem. (XII.13,14.)A Buddha körül ott talál juk Arhatjait, akiknek titkos

tanításokat adott, nyilvánosságra pedig ilyesmit hozott:

A bölcs em ber ko moly ság gal, eré nyes ség gel és tiszta ság gal szi getet épít ma gá nak, amit sem mi fé le ára dat el nem sö pör het

(Udánavarga, IV. 5.) A bölcs em ber e világ ban ki tart a hit és a böl cses ség mel lett, ezek az

õ leg na gyobb kin csei, min den egyéb kin cset el vet ma gától. (Uo. X. 9.) Aki rossz in dulattal van a rossz in dulatú ak iránt, so ha sem tisztul meg, aki azon ban nem érez rossz in dulatot, meg bé kélteti azo kat, akik gyû löl nek, mi vel a gyû lölet nyo mo rú sá got hoz az em be rek re, a bölcs em ber nem is mer gyû löletet. (Uo. XIII. 12.)

Gyõzd le a ha ra got az zal, hogy nem kelsz ha rag ra, gyõzd le jó val a rosszat, gyõzd le bõ ke zû ség gel a fös vény sé get, gyõzd le igaz ság gal a ha zug sá got.” (Uo. XX. 18.)

38




A zoroasztriánusok azt tanítják, hogy dicsõítse Ahura-

Mazdát, aztán pedig: Ami szép, tiszta, hal hatatlan, ra gyo gó, az mind jó. Tisztel jük a jó

szelle me ket, a jó ki rály sá got, a jó tör vényt, a jó böl cses sé get.(Yasna, XXXVII.)

Elé ge dett ség, ál dás, ártatlan ság és a tiszták böl cses sé ge árad jon erre a ház ra. (Yasna, LIX.)

A tiszta ság a leg fõbb jó. A bol dog ság az osztály ré sze an nak, akilegtisztább a tiszta ság ban (Ashem-vohu). Min den jó gon dolatot, szót

és csele ke detet tu dás sal al kotunk. A rossz gon dolato kat, sza va kat és csele ke dete ket tu dás nél kül al kot juk. (Mispa Kumata.)

A zsidóknál megvoltak a prófétai iskolák és a Kabbala,az exoterikus könyvekben pedig ott találjuk az elfogadotterkölcsi tanításokat:

Ki megy föl az Úr nak he gyé re, és ki áll meg az õ szent helyén? Az, aki nek keze és szí ve tiszta: aki nek lel ke nem duz zadt föl a hi ú ságtól,

aki nem es kü dött ha mi san. (Zsoltárok, XXIV. 3, 4.) Mi mást kí ván tõ led az Úr, mint hogy csele ked jél igaz sá go san, és

légy kö nyö rületes és alá zatos a Te Iste ned elõtt? (Mikeás, VI. 8.) Az igaz mon dó száj örök, de a ha zug nyelv csak a pilla naté.

(Példabeszédek, XII. 19.) Nem azért fo gadtam-e böjtöt, hogy meg ol doz zam a go nosz ság kö -

telé két, hogy le ve gyem a súlyos ter he ket, hogy az el nyo mottak sza ba - don jár has sa nak, és hogy min den igát le ráz zatok? Nem azért-e, hogy

meg oszd ke nye re det az éhe zõk kel, hogy a kita szí totta kat há zad ba fo - gadd, hogy fel ru házd a me zí telent, és hogy sa ját hú sodtól el ne rejtõz - köd jél? (Ézsaiás, LVIII. 6, 7.)

A keresztény Tanító is megadta titkos utasításait tanít-ványainak, (Máté, XIII. 10-17.) aztán így tanította õket:

Ne ad játok azt, ami szent, a kutyák nak, se drá ga gyön gyöt ne ves - setek a disz nók elé. (Máté, VII. 6.)

39

BEVEZETÉS



Nyilvá nos tanításaiból pedig a Hegyibeszédre utalunk,

továbbá olyanokra, mint az alábbiak: Én mon dom nektek, sze res sé tek ellen sé ge ite ket, áld játok azo kat,

akik tite ket át koz nak, jót te gyetek azok kal, akik gyû löl nek tite ket, és imád koz zatok azo kért, akik...és ül döz nek tite ket... Le gyetek te hát tö - ké lete sek, mi ként a ti mennyei Atyátok tö ké letes. (Máté, V. 44, 48.)

Aki megtalál ja az õ életét, el veszti azt, aki pe dig el ve szí ti az õ éle -tét én mi attam, megtalál ja azt. (X. 39.)

Aki meg aláz za ma gát, mint ez a kis gyer mek, az a leg na gyobb a

mennyek or szá gá ban. (XVIII. 4.) A Szellem gyü möl cse sze retet, öröm, béke, hosszú tû rés, szelíd ség,

jó ság, hit, alá zatos ság, mértékletes ség: az ilyen em ber ellen nincs tör - vény. (Gal. V. 22, 23.)

Sze res sük egy mást, mert a sze retet Istentõl való, és min den ki, aki sze ret, Istentõl született és is me ri Istent. (János, IV. 7.)

A görögök számára a püthagoreuszi iskola és az

újplatonikusok tar tot ták meg a hagyo mányt: tudjuk, hogyPüthagorasz Indiában szerezte tudása egy részét, Platóntpedig Egyiptom iskoláiban tanították és avatták be. A gö-rög isko lákról pontosabb értesüléseink vannak, mint atöbbirõl, a püthagoreusoknál voltak fogadalmat tett tanít-ványok és külsõ rendszabályok, a belsõ kör tag jai pedig azöt próbaév alatt három fokozaton mentek át. A részleteketMead Orpheus-ában találjuk meg. A külsõ rendszabályokat

így írja le: Elõ ször is, tel je sen Isten nek kell ad nunk ma gun kat. Ami kor

imád ko zunk, ne kér jünk soha vala mi külö nös ke gyet, és le gyünk meg - gyõ zõd ve ar ról, hogy min dent meg ka punk, ami helyes és jó, és az Isten böl cses sé ge sze rint való, és nincs alá vet ve a mi sa ját önzõ vá gya ink - nak. (Diod. Sic. IX. 41.)

40




Csak az erénnyel éri el az em ber a bol dog sá got, ez pe dig az ér tel -

mes lé nyek ki vált sá ga. (Hippodamus: De Felicitate, II.) Ön ma gá ban, sa ját ter mé szeté tõl, az em ber sem nem jó, sem nem bol dog, de az igaz ta ní tás ré vén azzá le het. (Uo.)

A fiúi ke gyelet a leg szentebb köteles ség. Isten ál dá sát áraszt ja arra, aki be csüli és tiszteli nap jai szer zõ jét – mondja Pampelus.

(De parentibus) A szülõk iránti hálátlan ság a leg na gyobb bûn – mondja Perik-

tione, Platón állítólagos anyja. Feltû nõ az összes püthagoreus írá sok tiszta sá ga és fi nom sá ga. A

szü zes ség re és a há zas ság ra vo nat ko zó el ve ik a le hetõ legtisztáb bak. A nagy ta ní tó min dig a szü zes sé get és a mértékletes sé get ajánl ja, de ugyan ak kor úgy ren del ke zik, hogy a há zastár sak le gye nek elõ ször szülõk ké, mi elõtt a tel jes ön megtartóztatást el kez de nék, még pe dig ab - ból a cél ból, hogy a szent élet folytatá sá ra és a Szent Tu do mány to - vább vitelé re al kal mas gyer me kek meg felelõ kö rül mé nyek be szüles- senek. (Iamblichus, Vit. Püthag.)

Ez pedig roppant érdekes, mert pontosan ugyanezt írjaelõ a nagy indiai kódex, a Mávana Dharma Sásztra. A há-zasságtörést a legszigorúbban elítélték. Sõt, az asszonynaka lehetõ leggyöngédebb bánásmódot biztosították férje ré-szérõl, hiszen „az Istenek elõtt” társul vette magának.

A házasság nem állati egyesülés volt, hanem szellemikötelék. Ezért a feleségnek is jobban kellett szeretnie urát,mint önmagát és mindenben alázatosnak és engedelmes-nek kellett lennie. Érdekes megfigyelnünk, hogy a régiGörögország legszebb nõi jellemei mind a Püthagorasz is-kolájában formálódtak, és ugyanez áll a férfiakra is. Azókori írók mind megegyeznek abban, hogy ez a rend nem-csak a legtisztább élet és érzelmek legmagasabbrendû pél-dáit hozta létre, hanem páratlanul egyszerû modort, tapin-tatot és ér dek lõ dést a ko moly dolgok iránt. Ezt még a ke-

41

BEVEZETÉS



resztény írók is elismerték. (lásd Justin, XX. 4.) Az isko-

lán belül az igazság eszméje irányította cselekedeteiket, deegymáshoz való viszonyukban a legszigorúbb toleranciaés együttérzés volt kötelezõ. Polus azt tanította, hogy azigazságosság minden erény alapja:

Az igaz sá gos ság tart ja fenn a bé két és az egyen súlyt a lé lek ben; õ a jó rend any ja min den kö zös ség ben, õ hoz bé kes sé get a férj és a fe le ség vi szo nyá ba, õ te remt sze retetet az úr és szol gá ja kö zött...

A püthagoreus szá má ra az adott szó szent volt. És vé gül, él jen az em ber min dig úgy, hogy ké szen le gyen a halál ra.”

(Hippolitus: Philos. VI.)

Igen érdekes az erényekrõl való felfogás a neo-platoni-kus iskolában, ahol világosan megkülönböztetik egymás-tól az erkölcsöt és a spirituális fejlõdést. Plotinus így fejeziezt ki: „Ne arra törekedjünk, hogy bûntelenek legyünk,hanem hogy Istenek”. A legalsó fok az volt, hogy a „közös-

ségi erények” elsajátításával bûntelenekké váljanak; ezekrévén az ember viselkedése tökéletes lett, mert az értelemirányította és ékesítette az irracionális természetet. Ezekfölött voltak a katartikus erények, amelyek a lelket a nem-zés kötelékei fölé emelték, a theoretikusak, amelyek nálamagasabb lények körébe emelték, és a paradigmatikusak,amelyek az iga zi lét tu dását adták meg neki:

Az, aki a prakti kus eré nyek sze rint cselek szik, ér de mes em ber, de aki a katarti ku sak sze rint cselek szik, dé mo ni em ber vagy jó dé mon.333

Aki csak az intellektu ális eré nyek sze rint cselek szik, az olyan mint egy isten. Aki azon ban a paradigmatikus eré nyek sze rint cselek szik, az az Iste nek Aty ja.

42


3 Jó szellemi intelligencia, mint Szókratész daimona.



A tanítványokat megtanították a különféle módokra,

amelyeken testükbõl ki tudtak emelkedni magasabb régi-ókba. Amint a fûszálat kihúzzák hüvelyébõl, úgy kellett abelsõ embernek is kivonnia magát testi hüvelyébõl.4

Ami a hinduknál a „fénytest” vagy a „ragyo gó test”, azmegvan a neoplatonistáknál is, és az ember ebben emelke-dik magasabbrendû Énje megkeresésére:

Sem a szem mel, sem a be széd del meg nem ra gad ható, sem a töb bi ér zék kel, sem az ön megtartóztatás sal, sem pe dig vallá sos szertartá - sok kal; a de rült böl cses ség, a tisz ta lé nyeg út ján lát hat juk csak meg me ditá ci ó ban az osztatlan Egyet. Ezt a ben sõ Ént az elme által fog juk meg is mer ni, amely ben ben ne al szik az öt fé le élet. Min den te remt mény el mé jét ez az élet tölti el; eb ben, ha megtisztult, meg nyil vá nul az Én.

(Mundakopanishad, III. II. 8, 9.)

Csak akkor emelkedhet az ember azokba a magasságok-ba, ahol már nincs különállás, ahol „ meg szûntek a szfé rák”.

Mead Taylor Plotinus-ához írt bevezetésében idézi Ploti-nustól egy ilyen szféra leírását, ami nyilván a hinduk„turijája” :

Õk lát nak min den dol got, nem csak a te remtette ket, ha nem azo kat is, amelyek ben a lé nyeg foglaltatik. És meglát ják ön ma gu kat má sok - ban. Mert ott min den dolog átlát szó; és sem mi sem sötét, vagy ellen ál -ló, ha nem min den min den ki szá má ra belül rõl is, és át meg át is lát- ható. Mert a fény min de nütt a fénnyel talál ko zik; mi vel min den dolog min den dol got ma gá ban foglal, és min den dol got meglát a má sik ban is. Úgy hogy min den dolog min de nütt van és min den min den. Ha son -ló kép pen min den dolog min den más dolog is. És a ra gyo gás végtelen ott. Mert ott min den dolog nagy, még az is nagy, ami ki csiny. A nap is, amely ott van, egyúttal min den csillag; és vi szont, min den csillag, a nap is, és min den egyéb csillag. Mind egyik ben egy-egy más tulaj don -

43

BEVEZETÉS

4 Kathopanishad, VI. 17.



ság ural ko dik, de még is min den dolog lát ható mind egyik ben. Ha son -

ló kép pen tisz ta ott a moz gás is; mert ott a moz gást nem za var ja egy a moz gótól külön álló moz gató.

A leírás szükségképpen rossz, mert ez a régió halandónyelven leírhatatlan, de még egy ilyen leírást is csak olyanember adhatott, akinek a szeme már nyitva volt.

Egész köteteket lehetne megtölteni a világ vallásainakhasonlóságaival; a fenti hiányos megállapítások is elegen-

dõk azonban a teozófia tanulmányozásához, ahol frisseb-ben és teljesebben találjuk meg azokat az õsrégi igazságo-kat, amelyekbõl a világ mindig is táplálkozott. Mindezek ahasonlóságok egyetlen forrásra utalnak, ez pedig a NagyFehér Páholy Testvérisége, a Beavatottak hierarchiája,akik az emberiség fejlõdését vezetik és vigyázzák, akikezeket az igazságokat sértetlenül megõrizték, és akik idõn-ként, amikor szükséges, újra fölidézik azokat az emberek

emlékezetében. Más világokról, régebbi emberiség sorai-ból jöttek õk segítségünkre, miután egy – a mienkhez ha-sonlítható – fejlõdési folyamatban elérték tökéletességü-ket. Ezt a fo lyamatot talán jobban meg fogjuk érteni, habefejezzük jelen tanulmányunkat. A Beavatottak adták ezta segítséget és ebben késõbb saját emberiségünk virágai isközremûködtek a legkorábbi idõktõl napjainkig. Most istanítják a tudni vágyókat, megmutatva az utat és irányítvatanítványaik lépéseit; most is elérheti õket mindenki, akikeresi õket, ha kezében a szeretet és az odaadás fáklyájátviszi és azért óhajt tudni, hogy szolgálhasson; még mindigfennállnak a régi szabályok, még mindig lehull a lepel arégi misztériumokról. Páho lyuk kapujának két pillére aszeretet és a bölcsesség, és a szûk kapun csak azok léphet-

44




nek be, akiknek válláról lehullt a vágyak és az önzések

terhe.Nehéz feladat áll elõttünk, és a fizikai világból kiindul-va csak lassan tudunk fölkapaszkodni, azonban sokat se-gíthet, ha a fejlõdés hatalmas folyamát madártávlatbanpillantjuk meg, mielõtt megkezdenénk részletesen tanul-mányozni a környezõ világot. A Logosz, mielõtt a terem-tés megkezdõdne, elméjében, eszme formájában, már látjaaz egészet, minden erõt, minden formát, mindent, ami akialakulás folyamán objektív létre fog kelni. Megvonja amegnyilvánulás körét, amelyben mûködni akar, és meg-határozza önmagát, mint a világegyetemet éltetõ életet.Ha megfigyelnénk, lát hatnánk, mint alakulnak ki a kü-lönbözõ sûrûségû rétegek, míg végül hét óriási régió kelet-kezik, és ezekben az energiaközpontokban az anyag ör-vénylõ mozgással választódik szét mindaddig, amíg véget

nem ér a szétválasztódás és sûrûsödés folyamata. Akkoraztán láthatnánk a központi Napot, a Logosz fizikai jel-képét, és hét nagy bolygóláncot, amelyek mindegyike hétbolygóból áll. Ha pedig figyelmünket arra a bolygó-láncrakorlátozzuk, amelynek saját földünk is tagja, láthatnánk,mint söprik végig az élethullámok, megalakítva a termé-szet világait, a három elemi világot, az ásvány-, a növény-,az állatvilágot és az ember-világot. Végül csupán saját föl-dünkre és környezetére korlátozva figyelmünket, láthat-nánk az emberi fejlõ dést, és azt, hogy hogyan alakítja ki azember tudatát sok életperiódu son át. Ha pedig egyetlenemberre összpontosítanánk figyelmünket, láthatnánk,hogy minden életperiódusnak három szakasza van, hogymindegyiket megszeghetetlen törvény kapcsolja hozzá amögötte lévõkhöz, learatva eredményeit, és az elõtte lé-

45

BEVEZETÉS



võkhöz, elvetve jövendõ aratásuk magjait. Láthatnánk,

hogy az ember minden életperiódussal följebb emelkedik,tapasztalatait gyarapítva, hogy minden periódus följebbemeli tisztaságban, odaadásban, értelemben, hasznosság-ban, míg végül ott áll, ahol mostani Taní tói állnak, ésmegfizetheti fiatalabb testvéreinek az adósságot, amivelazoknak tartozik.

46




I. FEJEZET

A FIZIKAI VILÁG

Láttuk, hogy a forrás, amelybõl a világegyetem kifejlõ-

dött, egy megnyi latkozott isteni lény, aki az Õsi Bölcses-ség korszerû alakjában a „Logosz” vagy „Szó” nevet kapja.Ez a görög filozófiából vett név tökéletesen kifejezi az õs-régi gon dolatot, a Szót, amely a Csendben elhangzott, aSzózatot, a Hangot, amely a világokat életre hívta. Most aszellem-anyag fejlõdését kell követnünk, hogy megérthes-sünk valamit az anyag természetébõl, amellyel a fizikai sí-

kon, vagyis a fizikai világban annyi dolgunk van. Mert afejlõdés lehetõsége azokban a potenciális belsõ erõkbennyugszik, ame lyek a fizikai világ szellem-anyagába van-nak takarva, beléburkolva, belefoglalva. Az egész fejlõdésifolyamat kibontakozás, amely belülrõl jön, amelyet kívül-rõl értelmes lények támogatnak, akik a fejlõdést vissza-tarthatják vagy siettethetik, azonban az anyag tulajdonsá-gait meg nem haladhatják. Szükséges tehát, hogy legyen

valami fogalmunk a világ létrejöttének ezekrõl a korai fo-kozatairól, habár minden olyan kísérlet, amelyik részlete-ibe akarna bocsátkozni, messze túlvezetne egy olyan elemiértekezés határain, mint amilyen ez. Meg kell tehát elé-gednünk egy egész felületes vázlattal.

Elõjõvén az Egyetlen Létezõ mélységeibõl, a gondolat-tal és emberi szóval ki nem fejezhetõ Egybõl, egy Logosz

47



megnyilatkozott Istenné lesz azáltal, hogy önmagának ha-

tárokat szab, hogy lényének hatáskörét önként korlátozza,és mialatt tevékenységének szféráit így meghatározta, ki-jelöli világegyetemének külsõ határait. Ezeken a határo-kon belül születik a világegyetem, itt fejlõdik és itt enyé-szik el: Õbenne él, mozog és létezik. Anyaga a Logosz ki-sugárzása, ereje és energiája az Õ életfolyama, Õ mindenatomban benne van, mert mindent áthat, mindent fenn-tart és fejleszt. Õ a forrása és vége, oka és célja, központjaés kerülete a világegyetemnek, mint biztos alapon, rajtaépült fel a Mindenség, és benne léleg zik, mint az Õ elhatá-rolt térbeli cselekvési köre. Mindenben megtalálható ésminden Õbenne van. Ezt tanították nekünk a megnyilat-kozott világok kezdetérõl az Õsi Bölcsesség ismerõi.

Ugyanebbõl a forrásból kapjuk a tanítást a Logosz há-romféle alakban való kibontakozásáról. Az Elsõ Logosz a

lét gyökere, belõle jön a Második, aki kettõsen, mint életés forma nyilatkozik meg, az õsi kettõsségben, amely a ter-mészet két pólusát képezi, és amelyek között szövõdik azuniverzum szövete, az élet és a forma, a szellem és azanyag, a pozitív és a negatív, a cselekvés és a befogadás, avilágok atyja és anyja. A harmadik Logosz az EgyetemesÉrtelem, amelyben minden õstípus formájában létezik, alények forrása, õsforrása a kialakuló energiának, kincses-kamra, amely az összes for mák õsmin táit õrzi, ame lyek-nek a világegyetem fejlõ dése folyamán az anyag alsóbbfokozataiban meg kell születniük, és kell fejlõdniük. Ezeka már elmúlt világegyetemek gyümölcsei, eredményei,amelyeket magnak hoztak át a mi világunkba.

A megnyilvánult szellem és anyag minden világegye-temben véges méretû és múlandó. A szellem és az anyag

48




gyökere5 azonban örök. Az anyag gyökerét egy mély gon-

dolkozó szerint a Logosz fátyol formájában láthatja, amelyaz Egyetlen Létezõre, vagy hogy a régi elnevezést használ-juk, a Legfõbb Brahmanra6 van vetve.

Ez a fátyol az, amelyet a Logosz megnyilvánulás céljá-ból föl vesz, amellyel Õ saját magának határokat szab, ésezzel lehetõvé teszi a cselekvést. Ebbõl dolgozza ki világ-egyetemének anyagát, amelynek megelevenítõ, vezetõ ésuralkodó élete Önmaga.7

Arról, ami a világegyetem két legmagasabb síkján, a ha-todikon és a hetediken történik, csak ködszerû képet al-kothatunk magunknak. A Logosz energiája elképzelhetet-lenül gyors körforgással „lyukakat fúr a térbe”, ebbe az õs-anyagba és az õsanyag hártyájába zárt élõ örvénylés az el-sõdleges atom, ezek az atomok és halmazaik, szétszóródvaaz egész világegyetemben, alkotják a hetedik, vagyis a leg-

magasabb sík összes alosztályait.A hatodik síkot azoknak az elsõdleges atomoknakszámtalan milliói képezik, amelyek saját síkjuk sûrûbbhalmazállapotában örvénylõ mozgást hoznak létre, és ek-kor az elsõdleges atom a hetedik sík legsûrûbb változatai-val spirális alakban körülzárva a hatodik sík atomjává,vagyis a legfinomabb szellem-anyag egységévé válik. Ahatodik síknak ezek az atomjai és végtelen sok változatukalkotják a hatodik sík szellem-anyagának alsíkjait.

49

A FIZIKAI VILÁG

5 Múlaprakriti6 Parabrahman7 Ezért „Mája Urá”-nak nevezik egyes keleti szent írásokban, mi -

vel Mája, vagyis a káp rá zat a forma elve. Múlan dó természete ésállandó átalakulásai miatt a formát illuzórikusnak tekintik, mi-vel a for ma fáty lán át kifejezõdõ élet a valóság.



A hatodik sík atomja saját síkjának legsûrûbb halmaz-

állapotában ugyancsak örvénylõ forgásba kezd, és ez a leg-sûrûbb halmazállapottal önmagát mintegy körülsáncolvaaz ötödik síkon a szellem-anyag legfinomabb egységévé,vagyis az ötödik sík atomjává lesz. Az ötödik síknak ezekaz atomjai és kombinációik pedig az ötödik sík szel-lem-anyagának alsíkjait képezik.

Ez a fo lyamat újra meg újra megis métlõdik, és így jönlétre egymás után a negyedik, harmadik, második és elsõsík szellem-anyaga. Ez, anyagukat tekintve, a világegye-tem hét nagy síkja vagy világa. Világosabb képet nyerhe-tünk róluk analógia útján, ha megértjük saját fizikaivilágunk szellem-anyagának különbözõ módosulásait.8

Ezt a kifejezést: „szellem-anyag”, szándékosan hasz-náljuk. Ugyanis ez magában foglalja a tényt, hogy „holt”anyag nem létezik, minden anyag élõ, a leg kisebb részecs-

kében is élet van. Ezért mondja a tudomány egész helye-sen: nincs erõ anyag nélkül, nincs anyag erõ nélkül. Ez akettõ az univerzum egész élete tartamára felbonthatatlankapcsolatban van, és semmi nem szakíthatja szét õket. Azanyag forma, és nincs forma, amely ne fe jezne ki életet. Aszellem élet, és nincs élet, amelyet forma ne korlátozna.Még maga a Logosz is, a legmagasabb Úr, a megnyilatko-

50


8

A tanulmányozó világosabban megérti az elgondolást, ha az ötö-dik sík atomjaira, mint átmára gondol, a negyedik sík atomjaira,mint buddhi anyagba burkolt átmára, a harmadik sík atomjaira,mint buddhi és manasz anyagba burkoltakra, a második síkon lé-võkre, mint buddhi, manasz és káma anyagba burkoltakra, és vé-gül a legalsóbbra, mint buddhi, manasz, káma és sthúla anyagbaburkolt átmára gondol. Minden esetben csak a legkülsõbb aktív,azonban a belsõk ott vannak látens állapotban, készen, hogy a fej-lõdés felfelé haladó ívében mûködésbe lépjenek.



zás tartamára formát ölt magára: a világegyetemet, és így

tovább le egészen az atomig.A Logosz életének ez az anyagba szállása, involúciója,ami által minden részecskéjében Õ lesz a megelevenítõerõ. Sorban minden sík szellem-anyagába burkolódzik,úgyhogy minden sík anyagában ott van a sajátjáé mellettlappangó, látens állapotban a fölötte lévõ síkok mindenforma- és erõlehetõsége. Ez a két tényezõ biztosítja a fejlõ-dést, és adja meg a legalsóbbrendû részecskének is azt aszunnyadó képességet, hogy mihelyt aktív erõvé lesz, ké-pes a legmagasabb lények formáját fölvenni. Valójában azegész fejlõdést egy mondatban így fejezhetjük ki: szuny-nyadó cselekvõképesség, amely cselekvõ erõ állapotábamegy át.

A fejlõdés második nagy hullámával, a forma fejlõdésé-vel és a harmadikkal, az öntudat fejlõdésével késõbb fo-

gunk foglalkozni. Ez a három fejlõdési folyamat Földün-kön is megkülönböztethetõ az emberiséggel kapcsolat-ban: az anyag elõállítása, a ház fel építése, és a ház lakójá-nak növekedése, vagy mint fentebb kifejeztük, a szellem-anyag fejlõdése, a forma és végül az öntudat fejlõdése. Azolvasó, aki ezt a gondolatot megérti és magáévá teszi, ve-zérfonalra talál, ami átvezeti a tények labirintusán.

Most fogjunk hozzá a fizikai sík részletesebb megfigye-léséhez, amelyen a mi világunk él, és amelyhez testünktartozik.

Ha megfigyeljük e sík anyagi alkotórészeit, feltûnik aza rendkívüli sokféleség, a dolgok összetételének számtalanváltozata mindenütt, az állatoknál, növényeknél, ásvá-nyoknál, amelyek minden alkatrészükben különböznek:kemény anyagok, puhák, átlátszók, merevek és hajléko-

51

A FIZIKAI VILÁG



nyak, keserûek és édesek, kellemesek és visszataszítók,

színesek és színtelenek. Ebbõl a zûrzavarból az anyagnakhárom alapvetõ osztálya emelkedik ki: a szilárd, a folyé-kony és a gáznemû halmazállapot. További kutatás felvilá-gosít arról, hogy ezek a szilárd, folyékony és gáznemûtestek sokkal egyszerûbb testek összetételébõl állnak,amelyeket a vegytan elemeknek nevez, és hogy ezek az ele-mek is szintén szilárd, folyékony és gáz nemû állapotbanlétezhetnek, anélkül, hogy sajátos alaptermészetüket meg-változtatnák.

Így például az oxigén, a fa egyik alkotórésze, más ele-mekkel kapcsolatban a szilárd farostot alkotja, nedv alak-jában megint más elemekkel fordul elõ és vízszerû, folyé-kony összetételben jelentkezik, végül elõfordul önmagá-ban, mint gáz. Azonban mindhárom állapotban csak oxi-gén marad. A tiszta oxigént gáznemû állapotból folyé-

konnyá lehet változtatni, a folyékonyat szilárddá, mégismindhárom állapotban tiszta oxigén marad, és ugyanez álla többi elemre is.

A fizikai síkon tehát az anyagnak három osztályát, va-gyis állapotát különböztetjük meg, szilárdat, folyékonyatés gáznemût. Ha tovább kutatunk, találni fogunk egy ne-gyedik halmazállapotot, az éterikusat, és pontosabb kuta-tás után megtudjuk, hogy ez az éter éppen úgy négy hatá-rozottan megkülönböztethetõ állapotban létezik, mint aszilárd, a folyékony és a gáznemû. Vegyük például ismétaz oxigént. Gáznemû állapotából cseppfolyóssá és szilárd-dá alakítható, fölemelhetõ a gáznemû állapotból a négyéterikus halmazállapotba, amelyek közül az utolsó a végsõfizikai atom. Ennek felbomlása az anyagot már kiemeli afizikai síkról az utána következõ magasabb sík anyagába.

52




A fizikai szellem-anyag hetedik alosztálya tehát egyne-

mû atomokból áll, a hatodik alsík ezen atomok meglehe-tõs egyszerû, különnemû kapcsolataiból van, és mindenkapcsolat, mint egység viselkedik. Az ötödik alosztály ösz-szetettebb kapcsolatokból, a negyedik még összetetteb-bekbõl áll, de ezek mindenkor, mint egységek mûködnek.

A harmadik alosztály még bonyolultabb összetételû,amelyeket a vegytan, mint gáznemû atomokat vagy eleme-ket ismer. Ebben az osztályban sok összetételnek speciáliselnevezése van, mint oxigén, hidrogén, nitrogén, klór stb.,és minden további megismert összetétel megkapja a sajátelnevezését. A második alosztály cseppfolyós halmazálla-potú összetételekbõl van, amelyeket vagy mint elemeket(pl. bróm), vagy mint vegyületeket (pl. víz, alkohol, stb.)ismerünk. Az elsõ alosztály a szilárd testekbõl tevõdik ösz-sze, éspedig vagy elemekbõl, mint a jód, az arany, az ólom,

stb., vagy vegyületekbõl, mint a fa, a kõ, a mész stb.A fi zikai sík min tául szolgálhat a kutatónak, amelybõlanalógia alapján a többi sík szellem-anyagának alosztálya-iról is képet alkothat magának.

Ha a teozófus egy síkról beszél, ezen mindig egy szel-lem-anyaggal betöltött régiót ért, amely anyag mindenösszetétele bizonyos fajú atomokból származik. Ezek azatomok szintén hasonló szerkezetû egységek, életük aLogosz élete, amely a sík szerint, ahová tartoznak, több-kevesebb burkolatba öltözött, és amelyeknek formája aközvetlenül következõ magasabb sík szilárd, vagyis legal-sóbb alosztályának anyagából áll. A sík tehát természetitény, nemcsak metafizikai fogalom.

Eddig a szellem-anyag fejlõdésének eredményeit tár-gyaltuk a fizikai világban, vagyis a mi naprendszerünk

53

A FIZIKAI VILÁG



elsõ vagy legalsó síkján. Az anyag képzõdésének ez a folya-

mata, vagyis a szellem-anyag fejlõdésfolyamata megszám-lálhatatlan korszakokon át ment végbe, és jelen eredmé-nyeit Földünk anyagában látjuk. Kezdjünk hozzá azon-ban a fizikai sík lakóinak tanulmányozásához, és akkor el-érkezünk a forma kifejlõdéséhez, vagyis a szervezetnekeme anyagokból való felépítéséhez.

Amint az anyag fejlõdése kellõképpen elõrehaladt, aLogoszból kiinduló második nagy élethullám lökést adotta forma kifejlõdésének és szervezõ ereje lett univerzumá-nak9, ahol a formának a szellem-anyag összetételeibõl valófelépítésében az „Építõknek”10 nevezett lények számtalanserege vett részt. Minden forma vezetõ, központi energiájaa Logosz benne rejlõ élete. A magasabb síkok formáinaképítésével itt most nem foglalkozhatunk, ezért egyelõreelé gedjünk meg azzal, hogy minden forma a Logosz elmé-

jében, mint „idea” létezik, és hogy ezeket a második élet-hullám kifelé vetíti, hogy az Építõknek mintául szol-gáljanak. A második és harmadik síkon a szellemanyag õskezdetleges kapcsolatainak az a képessége van, hogy szer-vezett egységként mûködni tudó alakot vehetnek fel, éslassanként szilárdulhatnak, ha szervezetekké alakulnak.

Ez a fo lya mat a második és a har madik síkon a háromun. „elemi birodalomban” megy végbe, az anyag itt képzõ-dött összetételeit általában „elemi lényegnek” nevezzük,

54


9 Az atma-buddhi mûködés közben láthatatlan, és ezért, mintmonádról be szélnek róla. Minden forma éle tét atma-buddhi ve-zérli.

10 Ezek némelyike magasan fejlett szellemi intelligencia, de ugyan-ezt az elnevezést alkalmazzák az építõ természetszellemekre is.



ez az elemi lényeg az, ami formákká áll össze, amelyek egy

ideig tartanak, aztán ismét feloszlanak.A kiárasztott élet, vagyis a monád, az elemi birodalma-kon keresztül fejlõdött, és megfelelõ idõ alatt elérte a fizi-kai síkot, ahol a különbözõ éterfajtákat kezdte összevonniés hártyaszerû alakulatokká tömöríteni, amelyekben élet-folyamok mûködnek, és amelyekbe beleépítik a sûrûbbanyagokat, létrehozva a legelsõ ásványokat. Ezekben az ás-ványokban – amint a kristályosodásról szóló bármelykönyvbõl megtudhatjuk – gyönyörûen megmutatkoznakazok a számszerû és geometriai vonalak, amelyek szerint aformák felépülnek. Belõlük bõséges bizonyítékot nyerhe-tünk arról, hogy minden ásványban, ha mindjárt erõsenbeleszorítva, korlátozva és lezárva is, élet dolgozik. A kifá-radás, aminek a fémek is ki vannak téve, további bizonyí-ték arra nézve, hogy élõ dolgok. Itt elég kiemelni, hogy az

okkult tudomány ilyeneknek tekinti õket, ismerve a fentleírt folyamatot, amelynek so rán az élet beléjük burkoló-zott. Némelyik ásvány a forma nagy állandóságát érte el: atovábbfejlõdõ monád a növényvilágban a forma nagyobbalakíthatóságát dolgozta ki, és a szervezet állandóságávalkötötte össze. Ez az ismertetõjel még kiegyensúlyozottabbkifejezésre talál az állatvilágban. Az egyensúly legmaga-sabb fokát végül az emberben találja meg, akinek fizikaiteste a legbizonytalanabb egyensúlyú alkatrészekbõl épülfel, amelyek azonban a legnagyobb al kalmazkodóképessé-get kölcsönzik neki, amelyet egy központi erõ tart össze, ésmegakadályozza szétbomlásukat a legváltozatosabb viszo-nyok között is.

Az ember fizikai testének két fõ része van: a sûrû test,ami a fizikai sík három alsó rétegéhez tartozó alkotóré-

55

A FIZIKAI VILÁG



szekbõl épül föl, tehát szilárd, folyékony és gáznemû anya-

gokból áll, és az éterikus test, ami lila és szürke színekbena sûrû testet áthatja, és olyan anyagból áll, amely a fizikaisík négy felsõbb rétegébõl ered. A fizikai test fel adata álta-lában az, hogy a fizikai világból jövõ hatásokat felfogja, ahatásokat befelé közvetítse, hogy a testben lakó öntudatoslény ezt az anyagot ismeretekké tudja feldolgozni.

Az éteri résznek az a feladata, hogy a Napból kiáradóéletáramlatokat átalakítsa, alkalmassá tegye a sûrûbb ré-szek használatára. A Nap a mi naprendszerünkben a mág-neses, elektromos és életerõk óriási tartálya, és bõséggelárasztja magából ezeket az életadó energiákat. Ezeket azásványok és növények, állatok és emberek éterteste fölve-szi, és olyan életerõvé változtatja át, amelyet az illetõ lényigényel.11 Az étertest magához szívja azokat, átalakítja éselosztja fizikai megfelelõjében. Megfigyelték, hogy jó

egészségi állapotban sokkal több életenergia gyûlik össze,mint amennyit a fizi kai test a maga fenn tartására igé nyel,és a kisugárzó felesleget a gyöngébbek át tudják venni, ésfel tudják használni. Az un. egészség-aura az éter-testnekaz a része, amelyik néhány centiméternyire a test egész fe-lületén túl terjed, és egy gömb sugaraihoz hasonlóan min-den irányban sugarakat bocsát ki. Ezek a sugarak le-konyulnak, ha az életerõ az egészséges állapot alá süllyed,és a visszanyert erõvel ismét fölveszik elõbbi sugárjellegü-ket. Az étertest által áthasonlított életenergia az is, ame-

56


11 Az így átala kított életerõt „pránának” nevezzük, és ez minden te-remtmény életerejévé válik. A prána nem más, mint az uni verzálisélet egyik elne vezése, amikor egy lény azt magába vonja, és az zalfenntartja különálló életét.



lyet a magnetizáló a gyöngék megerõsítésére és a beteg-

ségek gyógyítására kiáraszt, habár közé gyakran finomabbminõségû áramlatokat is vegyít. Innen ered a magnetizálóéleterejének csökkenése, ha munkáját túl hosszú ideigfolytatja.

Az ember teste finomabb vagy durvább szövedékû, azanyag szerint, amelyet a fizikai síkból a maga fenntartásá-ra kiválaszt. Az anyag minden alosztálya finomabb és dur-vább anyagot is tartalmaz. Hasonlítsuk össze egy mészárostestét egy kifinomult szellemi munkáséval: mindkettõ tar-talmaz szilárd alkatrészeket, ezek azonban lényegesen kü-lönböznek egymástól. Tudjuk továbbá, hogy a durva testfinomulhat, a finom viszont eldurvulhat. A test állandóanváltozik, minden részecskéje egy-egy önálló élet, és a ré-szecskék folyton jönnek-mennek. A magukhoz hasonlójellegû test vonzza õket, az eltérõ jellegû taszítja õket.

Minden dolog ritmikus rezgésben él, minden a vele har-monizálót keresi, és a diszharmonikustól visszariad. Atiszta test visszataszítja a durva részecskéket, mivel a sajátrészecskéinek rezgési ritmusa nem egyezik azokkal, a dur-va test magához vonja azokat, éppen rezgéseik egyezésemiatt. Ha a test megváltoztatja rezgési ritmusát, akkorazokat az alkotórészeit, amelyek ezzel az új ritmussal nemegyeznek, egymás után kitaszítja magából, és helyüket újalkotórészekkel tölti be, amelyek rezgéseinek megfelel-nek, és amelyeket a külsõ természetbõl von magához. Atermészet minden lehetséges rezgéshez szolgáltat anyagot,amelybõl minden test kiválasztja azt, ami neki megfelel.

Ez a kiválasztás az ember korábbi fejlõdési fokán a for-ma monádjának feladata volt, amióta azonban az emberöntudatos lény lett, õ maga az, aki testének összetételét

57

A FIZIKAI VILÁG



meghatározza. Saját gondolataival adja meg személyének

alaphangját, azok hozzák létre a ritmust, amely a leghatal-masabb rugója a fizikai és egyéb testeiben végbemenõ vál-tozá soknak. Amint tudása gyarapszik, megtanulja, ho-gyan építse föl testét tisztább táplálékból, és ez által meg-könnyíti annak hangolását. Lassanként megtanul a meg-tisztulás alapelve szerint élni: „Tiszta táplálék, tiszta érte-lem és állandó emlékezés Istenre”. Az ember, mint a fizi-kai síkon élõ legmagasabbrendû teremtmény, bizonyos te-kintetben a Logosz képviselõje itt, aki képességei határánbelül felelõs a rendért, a békéért, a jó vezetésért. Ennek akötelességének csak úgy tud eleget tenni, ha mindháromkövetelménynek megfelel.

A fizikai test, amely tehát a fizikai sík összes alosztálya-iból vett elemekbõl van összetéve, most már abban a hely-zetben van, hogy mindenféle benyomást felfogjon, és

rájuk visszahasson. Elsõ érintkezései e síkkal egyszerûekés nyersek, és amikor a testben lévõ élet a kívülrõl jövõ in-gerekre felel vagy vibrál, vagyis saját molekuláit megfelelõrezgésekbe hozza, a test egész felületén bizonyos tapintás-érzés keletkezik, felismerése valaminek, ami vele érintke-zésbe került. Amint a speciális érzékszervek a speciálisrezgésfajták felvételére kifejlõdnek, a testnek, mint egyöntudatos lény jövõ eszközének a fizikai síkon, növekszikértéke. Minél több benyomásra tud reagálni, annál hasz-nosabb, mert csak azok jutnak tudatába, amelyekre felelnitud. Ma még a rezgések milliói lüktetnek a fizi kai termé-szetben körülöttünk, és teljességgel ki van zárva, hogy tu-domást vegyünk róluk, mivel fizikai eszközünk még kép-telen ezeket a rezgéseket fölvenni és válaszolni rájuk. El-képzelhetetlen szépségek, gyönyörû hangok, gyengéd fi-

58




nomságok rezgései kopogtatnak börtönünk kapuin, és

illannak észrevétlenül tovább. Még nincs kifejlõdve a tö-kéletes test, amely a természet minden lüktetésére felel-hetne, mint az eolhárfa a leglágyabb szellõre.

A test a rezgéseket, amelyeket felfogni képes, a nagyonkomplikált idegrendszeréhez tartozó fizikai központokbaviszi át. Az éterrezgéseket, amelyek a sûrû fizikai részekminden rezgését követik, az étertest fogja fel hasonló mó-don, és közvetíti a megfelelõ központoknak. A sûrûbbanyag legtöbb rezgése kémiai energiává, hõvé, vagy a fizi-kai energia más fajtájává változik át. Az éterrezgések mag-netikus és elektromos hatást váltanak ki, és ezek az aszt-rális testbe továbbítva, mint késõbb látni fog juk, az elmé-hez érkeznek. Ilyen formán érnek a külsõ világból merí-tett ismeretek a testben trónoló öntudatos lényhez, amintnéha nevezni szokták, a Test Urához. Az idõk folyamán,

amikor ezek az ismeretszerzõ eszközök még jobban kifej-lõdnek és gyakorlatra tesznek szert, a tudatos lény a gon-dolatai számára szállított anyag révén növekedik. Azember ma még olyan fejletlen, és az étertest sem érte mégel a szükséges harmonikus fejlettséget ahhoz, hogy a be-nyomásokat, amelyeket sûrûbb társától függetlenül felfog,tulajdonosának, az embernek szabályszerûen közvetítse,vagy hogy az agyba belevésse. Ha alkalomadtán sikerül,akkor a tisztánlátás legalsóbb fokával állunk szemben, a fi-zikai tárgyak éterikus testmásának, valamint olyan dol-goknak meglátásával, amelyeknek az éterikus test alegalsóbb burkolata.

Az ember, amint látni fog juk, a fizikai, asztrális és men-tális eszközökben lakik, és fontos tudnunk, hogy amintfejlõdünk, tudatunk legelõször a sûrû fizikai testben ren-

59

A FIZIKAI VILÁG



dezkedik be, és azt szervezi meg. A fizikai síkon éber álla-

potban a fizikai agy a tudat eszköze, a fejletlen embernél atudat inkább ebben tevékenykedik, mint a többi eszköz-ben. Ennek képességei csekélyebbek, mint a finomabbeszközöké, lehetõségei azonban nagyobbak, és az emberönmagát „énnek” elõször fizikai testében ismeri föl, mie-lõtt má sutt megtalálná. Még akkor is, amikor az átlag em-beren túlfejlõdött, csak annyit tud magából érvényre jut-tatni, amennyit fizikai szervezete megenged, mert a fizikaisíkon a tudat csak annyira tud megnyilatkozni, amennyireazt a fizikai eszköz lehetõvé teszi.

A sûrû test és az étertest a földi életben normális ál la-potban nem választható szét, együtt mûködnek, mint egy-azon hangnem alsó és felsõ oktávja. Külön-külön is mû-ködnek azonban, habár egymással összhangban.

Gyönge egészségi állapotban vagy ideges izgalmak al-

kalmával az étertest nagyobbrészt abnormális módon ki-vonul sûrûbb társából: az utóbbi ilyen kor csak tompántudatos, vagy egészen öntudatlanná válik, aszerint, hogyaz étertest kisebb vagy nagyobb mértékben kapcsolódott-eki belõle. Az étertest részleges kivonása érzéstelenítõ sze-rekkel is véghezvihetõ, úgy, hogy a tudat a sûrû testet nembe fo lyásol hatja, sem a sûrû test a tu datot, mert az össze kö-tõ kapocs köztük megszakadt. Abnormális szervezetûegyéneknél, az ún. médiumoknál könnyen fellép a sûrû ésaz étertest ilyen eltoló dása, és az utóbbi, ha különvált,szolgáltatja a „materializáció” fizikai alapját.

Amikor alváskor a tudat elhagyja éber állapotban hasz -nált fizi kai hü ve lyét, a sûrû és az éter test együtt marad, afizikai áloméletben azonban bizonyos fokig egymástólfüggetleneknek mutatkoznak. A sûrû test gépiesen repro-

60




dukálja azokat a benyomásokat, amelyeket az ébrenlét

alatt nyert, és a fizikai és éteri agy összefüg géstelen, töre-dékes képekkel telik meg, a rezgések, mondhatni, egymás-hoz verõdnek és groteszk kombinációkat eredményeznek.A kívülrõl jövõ rezgések éppen ilyen módon hatnak mind-két agyra, és az olyan kombinációk, amelyek az ébrenlétidején gyakran léptek fel, most az asztrális világból jövõhasonló áramok hatására kelnek tevékenységre. A napközbeni gondolatok tisztasága vagy tisztátalansága nagy-mértékben befolyásolja az álomban keletkezõ képeket,akár önként jelentkeznek, akár külsõ hatásra.

Az ún. halál alkalmával a kiszabaduló tudat elválasztjaaz éter testet sûrûbb társától, a földi élet alatt fennállott kö -telék elszakad, és a tudat néhány órára az éteri ruhába bur-kolózik. E ruhában néha megjelenik azoknak, akikkelszorosabb összeköttetésben állt, mint egy felhõszerû alak,

tompa öntudattal és szótlanul, a „kísértet”. Látni néhailyen alakot a sír fölött lebeg ni, ahol sûrûbb társa nyug-szik, idõvel azonban lassanként feloszlik.

Amikor az újraszületés ideje elérkezik, az étertest még asûrû test elõtt alakul ki, és a sûrû test nek szü letés elõtti fej-lõdésében mintául szolgál. Mindkét testrõl azt lehet mon-dani, hogy azok követik a korlátozást, amelyen belül atudatos lény földi élete alatt él és mûködik. Ennek telje-sebb megvilágítása a karmáról szóló IX. fejezetben lesz.

61

A FIZIKAI VILÁG



II. FEJEZETAZ ASZTRÁLIS VILÁG

Az asztrális sík a világegyetemnek a fizikai síkhoz leg-

közelebb álló régiója, ha ugyan a „legközelebb álló” szóebben az összefüggésben egyáltalán megengedhetõ. Ezena síkon az élet tevékenyebb, mint a fizikain, és a formaplasztikusabb. E sík szellem-anyaga finomabb és eleve-nebb, mint a fizikai világ bármelyik alsíkján, mert a fizikaialapatomnak, amely – amint láttuk – a legfinomabb éter-bõl áll, legkülsõ fala a legdurvább asztrális anyag számta-

lan kombináció jából képzõdik.A „legközelebbi” kifejezés azért alkalmatlan, mert úgymutatja be a dolgot, mintha a világegyetem síkjai koncent-rikus körök volnának, ahol az egyik végzõdik, ott kezdõd-ne a másik, holott sokkal inkább koncentrikus, egymástátható gömbök, amelyeket nem a távolság, hanem tulaj-donságaik különbözõsége választ el egymástól. Amint a le-vegõ áthat ja a vizet, amint az éter áthatja a szilárd teste ket,

úgy hatja át az asztrális anyag a fizikait. Az asztrális világkörülöttünk van, alattunk, minden oldalról körülvesz, ésáthat minket. Benne élünk és mozgunk, azonban nem lát-ható, nem érinthetõ, nem hallható, észre nem vehetõ, mi-vel a fizikai test börtöne elzár tõle, és a fi zikai részecskéksokkal durvábbak, mintsem az asztrális anyag rezgéseitátvehessék.

62



E fejezetben ezt a síkot csak egész általánosságban

szemléljük, és a következõ fejezetben fogjuk a speciáliséletfeltételek fejtegetését megtenni, amelyeket az emberilény a földtõl a mennyig12 vezetõ útján ezen a síkon talál.

Az asztrális világ szellem-anyaga hasonlóan a fizikai vi-lághoz, szintén hét alosztályra oszlik. Itt is, mint ott,számtalan vál tozat van, ame lyek az asztrális sík szi lárd,cseppfolyós, gáznemû és éterikusnak nevezhetõ anyagaitképezik. Az anyagi formák azonban, összehasonlítva a föl-di formákkal, oly ragyogók és áttetszõk, hogy ezekért a tu-lajdonságaikért „asztrálisnak”, azaz a csillagokhoz hason-ló fényûnek nevezik õket. Ez az elnevezés, habár megté-vesztõ, annyira meghonosodott, hogy többé nem változ-tathatjuk meg.

Az asztrális szellem-anyag alosztályainak nincs speciá-lis elnevezésük, ezért a földi megjelölésekkel kell magun-

kat kisegítenünk. Elsõsorban azzal kell tisztában len-nünk, hogy az asztrális tárgyak az asztrális sík anyagábólvannak úgy, ahogy a földi tárgyak a fizikai sík anyagából,és hogy az asztrális világ igen hasonlít a földi világhoz, mi-vel nagyrészt a fizikai tárgyak asztrális másaiból áll. Egysajátságuk azonban leköti és megzavarja a gyakorlatlanmegfigyelõt: részben az asztrális tárgyak átlátszósága,részben az asztrális látás sajátos ter mésze te mi att – mivel atudatot a finomabb asztrális anyag kevésbé akadályozza,mint a durvább földi anyag. Itt minden át látszó, a tár gyaktúlsó oldala éppúgy látható, mint az innensõ, a belseje

63

AZ ASZTRÁLIS VILÁG

12 A mennyországra némely teozófiai írásban a devachan elnevezéstalkalmazzák, ami boldog vagy ragyogó állapotot jelent. Kámaloká-nak, a vágyak helyének nevezik az asztrális síkon lévõ legben sõ életállapotait.



éppúgy, mint a külseje. Ezért bizonyos gyakorlat szüksé-

ges, mielõtt megtanuljuk a dolgokat kifogástalanul látni.Akinek asztrális látóképessége kifejlõdött, azonban hiány-zik a gyakorlat, könnyen zûrzavaros benyomásokat nyer,és elképesztõ tévedésekbe esik.

Az asztrális világ további meglepõ és az elsõ pillanatbanmegzavaró tulajdonsága a gyorsaság, amellyel az ottaniformák alakjukat változtatják, különösen, ha nem állnakkapcsolatban földi képmással.

Az asztrális lények alakjukat a legmeglepõbb gyorsa-sággal változtatják, mivel az asztrális anyag a gondolattóljövõ minden hatás következtében alakot vesz föl, amely-ben az élet megfelelõ kifejezést keres, és emiatt a formátgyorsan átalakít ja. Mikor a forma kifejlõdését hozó nagyélethullám leereszkedett az asztrális síkra, és ezen a síkonlétrehozta a Harmadik Elemi birodalmat, a monád aszt-

rális anyagkombinációkat vont maga köré. Ezeknek akombinációknak, amelyeket „elemi esszenciának” neve-zünk, azt a sajátos elevenséget és azt a jellemzõ tulajdonsá-got kölcsönözte, hogy a gondolatrezgések behatására felel-ni tudjanak, és azonnal bizonyos alakot öltsenek. Ez azele mi esszencia az asztrális világ minden alsíkján száz megszáz különbözõ változatban létezik, kb. úgy, mint ha Föl-dünk levegõje – amelynek rezgõ mozgását nagy hõség al-kalmával tényleg meg lehet figyelni – láthatóvá lenne, ésfolytonos hullámzásban, gyöngyházszerûen váltakozó szí-nekkel mozogna.

Ez az óriási elemi esszencia-tömeg állandóan válaszol arezgésekre, amelyeket a gondolatok, érzések és vágyakhoznak létre, és minden így támasztott rezgés mozgásrakényszeríti, mint amikor buborékok támadnak a forrás-

64




ban lévõ vízben. Az így keletkezett formák tartóssága

azoknak az impulzusoknak az erejétõl függ, amelyekneklétüket köszönhetik, körvonalaik tisztasága a gondolko-dás pontosságától, szí nük pedig a gondolat minõségétõl(érzelmes, ájtatos, szenvedélyes) függ.

A bizonytalan, hanyag gondolatok, mint amilyenektöbbnyire a fejletlen ember gondolatai, az asztrális világbaérve az elemi esszenciát határozatlan, felhõszerû formák-ban gyûjtik maguk köré, és ezek a hasonló természetû másfelhõktõl vonzottan ide-oda bolyonganak, belekapaszkod-va olyan személyek asztrális testébe, akiknek jó vagy rosszmagnetizmusa magához vonja õket, és bizonyos idõ múlvafeloszolva ismét részei lesznek az általános elemi esszen-cia-atmoszférának. Ameddig elkülönített létet élnek, élõlényeknek tekinthetõk, amelyek teste elemi esszenciábóláll, életet pedig az õket életrehívó gondolat ad nekik, és

ezeket mesterséges elementáloknak vagy gondolatformák-nak nevezzük.A tiszta, tökéletes gondolatoknak sajátos, egészen hatá-

rozott alakjuk van, éles, tiszta körvonalakkal, és rajzukvégtelenül változatos. A gondolatok által létrehozott rez-gések útján képzõdnek, éppen úgy, amint a fizikai síkon isismerünk alakzatokat, amelyeket a hangok rezgései hoz-nak létre. A hangrezgéssel létrehozott formák igen jó ana-lógiát jelentenek a gondolatformákhoz, mert a természet –végtelen változatossága ellenére – az alapelvekben nagyonkonzervatív, és birodalmaiban tevékenykedve síkról-síkraugyanazokat a módszereket ismétli.

Ezeknek a tisztán körvonalazott elementáloknak hosz-szabb és sokkal tevékenyebb életük van, mint felhõszerûtestvérüknek, és ez által sokkal erõsebb befolyást gyako-

65




rolnak annak asztrális testére, aki õket magához vonja.

Magukhoz hasonló rezgéseket gerjesztenek benne, és ígyterjednek a gondolatok elmébõl elmébe anélkül, hogy e ki-cserélõdés földi kifejezési formát találna. Sõt mi több: agondolatok akárki másra is ráirányíthatók, és hatásuk aküldõ akaraterejétõl és mentális képességeitõl függ.

Az átlagember érzéseivel és vágyaival létrehozott mes-terséges elementálok erõsebbek és hatá rozottabbak, mintamelyeket gondolataival teremt. Így a haragkitörés hatá-rozott alakú, hatalmas vörös villámlást okoz, a hosszasanvisszafojtott gyûlölet pedig egy veszélyes elemi alakzatotképez, piros színnel, hegyes, horgas véggel, vagy más ve-szélyes sajátsággal. A szeretet ellenben, minõségénekmegfelelõen többé-kevésbé szép színû és rajzú alakot hozlétre, a sötétpirostól a pompás, finom rózsaszínig mindenárnyalatban, hasonlóan a naplemente vagy a napkelte szí-

neihez, a védõ szeretet pedig felhõket vagy gyöngédenerõs képzõdményeket. Néha az anya szeretetteljes imájavédõangyalként lebegi körül gyermekét, és távol tartja tõlea káros befolyást, amelyet talán saját gondolatai magukhozvonnának.

Jellemzõ tulajdonsága e mesterséges elementáloknak,hogy amikor az akarat egy határozott személyre irányul,az az ösztön vezeti õket, hogy alkotójuk akaratát keresztül-vigyék. A védõ elementál körüllebegi tárgyát, minden al-kalmat felhasznál, hogy a rosszat távol tartsa, a jót vonzza,nem öntudatosan, hanem a vak ösztön által, mert akkorköveti a legkisebb ellenállás vonalát.

Éppen így körüllebegi áldozatát a rosszakaró gondola-tokkal telt elementál is, és várja az alkalmat, hogy ártson.Sem az egyik, sem a másik nem tud azonban hatást kelte-

66




ni, hacsak nincs annak asztrális testében, akire irányítva

van, valami velük rokon, ami az azonos rezgésekre felel, ésígy az asztrális lénynek alkalmat tud adni, hogy hozzáta-padjon. Ha az illetõ asztrális testben nincs olyan anyag,amely a gondolatformával rokon, akkor az utóbbi a termé-szet törvénye szerint visszapattan célpontjáról, és a hátra-hagyott magnetikus nyomot követve ugyanazon az úton,amelyen jött, és olyan erõvel, amellyel elindították, sajátteremtõjére zuhan. Ezért tudunk olyan esetet, amikor pél-dául a halálos gyûlölet gondolata, mivel célját nem tudtaelérni, saját küldõjét ölte meg, viszont a jó gondolat, amelyméltatlant talált, kiküldõjére áldáshozóan ömlött vissza.

Az asztrális világ leghalványabb megértése is erõsenösztönöz a helyes gondolkodásra, és felvilágosít minket afelelõsség súlyáról, amely az asztrális világba küldött gon-dolataink, érzéseink és kívánságaink következtében terhel

bennünket. Sajnos, a gondolatok nagy része, amelyekkelaz emberek az asztrális világot benépesítik, valóságos ra-gadozó állatok. De csak tudatlanságból tévelyegnek, ésnem tudják, hogy voltaképpen mit tesznek.

A láthatatlan világ fátylát fellebbentõ tanok egyik célja,hogy az ember magatartását egészségesebb alapra helyez-ze, és ésszerûbben megláttassa vele az okokat, amelyekneka földi világban csak hatásai láthatók. Kevés tanítás olyanfontos erkölcsi hatásaiban, mint éppen a gondolatformák,vagy mesterséges elementálok teremtése és kiküldése. Azember megtanulja, hogy elméjéhez nem csupán önmagá-nak van köze, hogy gon dolatai nem csupán önmagára hat-nak, hanem hogy állandóan angyalokat vagy ördögöketküld ki az emberek világába. Ezek létrehozásáért õ a fele-lõs, és mûködésükért valamikor felelnie is kell. Meg kell

67




tanulnunk e törvényeket, és gondolatainkat ezek szerint

kell irányítanunk.Ha a mesterséges elementálokat nem egyenként, ha-nem tömegükben tekintjük, nagyon könnyû elképzelniazt az óriási hatást, amit egész nemzetek és fajok érzésvilá-gában, és így az elõítéletek és hajlamok terén létrehoznak.Mindnyájan elementálokkal benépesített atmoszférábannövünk fel, amelyek bizonyos eszméket testesítenek meg.Nemzeti elõítéletek, nemzeti nézetek minden lehetõ kér-désrõl, a gondolkodás és érzelmek nemzeti típusai, mindhatással van ránk születésünktõl fogva, sõt már az elõtt is.Mindent ezen az atmoszférán keresztül látunk, mindengondolatunk többé-kevésbé megtörik bennünk, és sajátasztrális testünk en nek az asztrális környezetnek megfele-lõen rezeg.

Azért nyilatkozik meg egy hindunak ugyanazon gon-

dolat egészen másképpen, mint egy angolnak, spanyolnakvagy orosznak, és bizonyos képzetek, amelyek az egyiketösztönszerûleg vonzzák, a másikat éppoly ösztönszerûlegtaszítják. Mindnyájunkon uralkodik nemzeti atmoszfé-ránk, vagyis az asztrális világ minket közvetlenül körülve-võ része.

Mások nagyobbrészt ugyanazon formába öntött gondo-latai hatnak ránk, és bennünk egyezõ rezgéseket ébreszte-nek, megerõsítik azokat a pontokat, amelyekben a minketkörülvevõkkel összhangban vagyunk, és eltörlik a fennál-ló különbségeket. Ez a folyton tartó hatás asztrális testünkútján ránk nyomja a nemzeti bélyeget, és mentális energi-ánknak vezetéket épít, amelyen át legkönnyebben áram-lik. Ezek a folyamok álomban és ébrenlétben egyarántömlenek belénk, és a hatás annál intenzívebb, ha öntudat-

68




lanul ér. Mivel a legtöbb ember természete inkább befoga-

dó, mint kezdeményezõ, a hozzá érkezõ gondolatokatmajdnem gépiesen reprodukálja, és ilyen módon állandó-an erõsíti a nemzeti atmoszférát.

Amikor valaki az asztrális befolyásokra érzékennyékezd válni, néha megmagyarázhatatlan és látszólag okta-lan félelem vesz erõt rajta, és bénító hatalommal lenyûgö-zi. Küzdhet ellene, amennyit akar, mégis érzi, és harag-szik érte. Kevés ember akad, aki ezt a félel met bizonyos fo-kig ne tapasztalta volna, félelmet a láthatatlantól, azt az ér-zést, hogy valaki még jelen van, az érzést, hogy nincsegyedül. Ez részben annak az ellenséges érzésnek tulajdo-nítható, amely a természet elemi világát az emberi világgalszemben eltölti a sok pusztítás miatt, amelyet az emberi-ség a fizikai síkon kieszel, és amely visszahat az asztrálissíkra. Másrészt a meglévõ sok barátságtalan elementálnak

tulajdonítható, ami az emberi elme tevékenységének ter-méke.Milliószámra támadnak a gyûlölet, féltékenység, bosz-

szú, keserûség, gyanú, elégedetlenség gondolatai, és bené-pesítik az asztrális világot mesterséges elementálokkal,amelyeknek egész létét ezek az érzések töltik el. A vak gya-nakvás minden kívülállóval szemben, a goromba lenézésmás vidékek és lakói iránt hozzájárul az asztrális világbanlevõ rossz befolyásokhoz.

Annyi ilyen dolog van körülöttünk, hogy ez az asztrálissíkon egy vakon ellenséges hadsereget képez, amire a sajátasztrális testünk a félelem érzésével válaszol, amelyet azérzett, de nem értett ellenséges rezgések idéznek elõ.

Az asztrális világ a mesterséges elementálokon kívül issûrûn lakott, még ha el is tekintünk az emberi lényektõl,

69




akik fizikai testüket a halál következtében elvesztették. Itt

tartózkodnak a természetes elementálok, vagyis a termé-szetszellemek egész serege, amelyek öt csoportra oszla-nak: az éter, a tûz, a levegõ, a víz és a föld elementáljaira. Anégy utolsó csoportot a középkori okkultizmus szala-mandrák, szilfek, undinék és gnómok névvel nevezte el.(Bizonyára felesleges megemlíteni, hogy a hetes szám ki-egészítéséül van még két más csoport is. Ezek azonbannem érdekelnek, mivel még nem nyilvánultak meg.)

Ezek az igazi elementálok – a föld, víz, le vegõ és tûz sa-játságos elemi lényei – a saját elemükkel kapcsolatos tevé-kenységekkel vannak elfoglalva. Vezetékek, amelyeken átaz isteni energiák e különbözõ területeken tevékenyked-nek, élõ kifejezései a minden dologban tevékeny törvény-nek. Minden csoport fölött egy nagy Lény áll, mint egyhatalmas hadsereg vezére13, az igazgató és vezetõ értelem a

természet azon területén, amelyet az elementáloknak az õfelügyelete alá helyezett osztálya vezet és éltet.Így Agni, a tûzisten hatalmas szellemi lény, aki a világ

minden síkján a tûz megnyilatkozásaival van megbízva, ésaz igazgatást a tûzelementálok egész seregével végzi. Ezutóbbiak természetének mélyebb megértése vagy az eljá-rás ismerete, amellyel az elementálokon uralkodni lehet,érthetõvé teszi mindazt, amirõl a napi sajtó idõrõl-idõremegemlékezik, akár mágikus képességek eredményeként,akár a „szellemek” segítségével jöttek létre, mint a néhai

70


13 A hinduk dévának vagy istennek nevezik. Íme a tanulmányozószámára a megnyilvánult elemek öt istenének szanszkrit elnevezé -se: Indra, Ákasha vagy a tér éte rének ura, Ágni a tûz ura, Pavana a le-vegõ ura, Varuna a víz ura, Kshiti a föld ura.



Mr. Home esetében, aki lángoló tûzbõl nyugodtan kivett

ujjaival egy vörösen izzó széndarabot, és bántódás nélkülkezében tudta tartani. A levitáció, vagyis egy ne héz test le-begése a levegõben, a vízenjárás, mind a víz, mind a levegõmegfelelõ elementáljainak segítségével történik, habárgyakran más el járást is alkalmaznak.

Mivel ezek az elemek bejutnak az emberi testbe, ahol azilletõ természete szerint egyik vagy másik túlsúlyban van,minden ember kapcsolatban van ezekkel az elementálok-kal, és azok mutatkoznak legbarátságosabbaknak, amelyelembõl legtöbb van a testében. E körülmény következ-ményeit gyakran megfigyelhetjük, és rendszerint különös„szerencsének” tulajdonítjuk. Így pl. vala kinek „szeren-csés” keze van a növények ápolásához, tûzgyújtáshoz,földalatti vizek megtalálásához stb. A természet okkulterõi állandóan körülöttünk tolonganak, de mi igen lassan

vesszük észre õket. A hagyomány gyakran rejt el egy-egyigazságot közmondásban vagy mesében, mi azonban már„kinõttünk” az ilyenfajta „babonából”!

Az asztrális síkon vannak még természetszellemek –kevésbé pontos elnevezéssel „elementálok” – amelyeknekaz ásvány, növény, állat és ember formáinak felépítése afeladata. Vannak természetszellemek, amelyek az ásvá-nyokat építik föl, amelyek a növényekbe vezetik az éltetõenergiát, összerakják az állatvilág testét molekuláról mole-kulára, éppen úgy, mint a fizikai testet, megalkotják az ás-ványok, növények és állatok asztrális testeit is. Ezek amesékbõl ismert tündérek és gnómok, a „kis nép” (a tör-pék), akik valamennyi nemzet népmondáiban nagy szere-pet játszanak, bájos, felelõtlen gyermekei a természetnek,akiket korunk fagyos tudománya a gyerekszobába szám-

71




ûzött, akiket azonban egy bölcsebb tudomány majd ismét

vissza fog helyezni természetes jogaikba. Csak a költõk ésaz okkultisták hisznek ma bennük, a költõk lángeszük, in-tuíciójuk révén, az okkultisták pedig gyakorlott belsõ ér-zékükkel szerzett fölismerés alapján. A nagy tömeg mind-kettõt kineveti, fõképp az okkultistát, ez azonban nem szá-mít, az elkövetkezõ idõk bölcsessége igazolni fogja õket.

Az ásvány-, növény- és állatvilág étertestében az életfo-lyamok játéka az atomi és molekuláris részekbe burkolt

asztrális anyagot fölébreszti nyugvó állapotából.Az ásványban igen kis mértékben már vibrálni kezdett.

A forma monádjának szervezõ ereje az asztrális világbólanyagot vont magához, amelyet a természetszellemek lazaösszetételû tömeggé, az ásvány asztrális testévé építettekki.

A növényvilágban az asztrális test kissé jobban szerve-

zett és jellemzõ ismertetõjele, az „érzés” jobban mutatko-zik. A jólesõ és kellemetlen érzések homályos, határozat-lan formái, asztrális testük növekvõ tevékenységénekeredményei, a legtöbb növénynél megfigyelhetõk. Homá-lyosan ki tudják már nyilvánítani a levegõ, az esõ miatt ér-zett örömüket, viszont az ártalmas hatások elõtt össze-húzódnak. Egyik a világosságot keresi, a másik viszont asötétséget, felelnek külsõ behatásokra, alkalmazkodnak a

külsõ feltételekhez, és némelyek már határozott tapintásiérzékrõl tesznek tanúságot.

Az állatvilágban az asztrális test még jobban kifejlõ-dött, és az állatvilág fejlettebb tagjainál már elég határo-zott szervezetet ér el úgy, hogy a fizikai test halála után azasztrális test bizonyos ideig fenn marad, és az asztrális sí-kon független életet él.

72




Az állati és az emberi asztrális test felépítését végzõ ter-

mészetszel lemeket vágy-elementáloknak, kámadéváknaknevezzük, mivel mindenféle vágytól éltetve folyton az ál-latok és emberek asztrális testébe építik magukat. Ezek asaját testüknek megfelelõ elemi esszenciát használják felaz állati asztrális test felépítéséhez, ami által e testekben azérzetek és az érzések számára központok állnak elõ. Ezek aközpontok is a behatások következtében kezdenek mû-ködni, amelyek kívülrõl a sûrûbb fizikai testet érik, és

amelyek a fizi kai éter test szer vei út ján az asztrális test bejutnak. Az ál lat örömet vagy fáj dal mat csak akkor kezdérezni, amikor ezek az asztrális testet elérik. Ha a kõre rá-ütünk, nem érez fájdalmat. Sûrû fizikai és éteri molekuláivannak, asztrális teste azonban szervezetlen: az állat azértérez fájdalmat, ha ütjük, mert van asztrális központja azérzések befogadására, és mert a vágy-elementálok saját ter-

mészetüket beleszõtték az övébe.Mivel az elementáloknak az emberi asztrális test körülvégzett munkájában új szempontok jönnek elõ, fejezzükbe az asztrális világ lakóinak áttekintését, mielõtt e na-gyon komplikált asztrális forma tanulmányozásába bele-fognánk.

Az állatok vágyteste (az asztrális test szanszkrit el ne ve-zése kámarupa: káma – vágy, rupa – forma) vagy asztrális

teste az asztrális síkon, amint em lítettük, függet len, de rö-vid léttel rendelkezik, miután sûrû társát a halál megsem-misítette. A civilizált országokban a már fent tárgyaltellenséges érzületet ezek az állati asztrális testek erõsítik,mivel az állatok szervezett leölése a vágóhidakon, és asport, min den év ben mil lió és mil lió álla ti asztrális testetküld az asztrális világba, telve félelemmel, borzalommal és

rémülettel az emberek iránt.

73




Az az aránylag kevés állat, amely nyugalomban, béké-

ben halhat meg, valósággal elenyészik a leölt állatok nagyseregében, és az utóbbiak által támasztott indulatfolyam,hatást gyakorolva az emberi és az állati fajra, még jobbaneltávolítja õket egymástól. Az egyik oldalon kegyetlenség-re való hajlamot, a másikon pedig ösztönszerû ellenszen-vet és félelmet gerjeszt.

Ezeket az érzelmeket az utóbbi évtizedekben a kegyet-lenül kieszelt és „viviszekciónak” nevezett tudományoskínzás már jelentékenyen megerõsítette. Ez a kimondha-tatlan barbárság a tettesekre való visszahatásaival új bor-zalmakat vitt az asztrális világba. Az ember és „szegényrokonai” között tátongó szakadékot még jobban kiszélesí-tette.

Eltekintve az asztrális világnak ezektõl a mondhatni„rendes” lakóitól, találunk még alkalmi látogatókat is,

akiket munkájuk vezet oda, és akiket nem szabad teljesenfigyelmen kívül hagynunk. Ezek közül némelyek a földivilágból valók, mások pedig magasabb régiókból származ-nak.

Az elõbbiek között vannak a különbözõ fokú Beavatot-tak. Némelyikük a Nagy Fehér Páholyhoz tartozik (e Pá-holy néhány tagjától ered a Teozófiai Társulat alapítása), aHimalájai vagy Tibeti Testvériség, mások pedig a világkülönbözõ okkult páholyának tagjai, a fehértõl a szürkénkeresztül a feketéig.14

74


14 Azokat az okkultistákat, akik önzetlenek, és magukat teljesenodaadják az isteni akarat keresztülvitelére, „fehéreknek” ne vez-zük, azokat, akik pe dig önzõk, és az is teni szán dék ellen dol goznak,„feketéknek”. Növekvõ önzetlenség, szeretet, odaadás az ismertetõ-



Ezek mind fizi kai testben élõ emberek, akik megtanul-

ták, hogy lehet fizikai hajlékukat önként elhagyni, ésasztrális testükben teljes öntudattal tevé kenykedni. Kö-zöt tük a tudás és erény, jóakarat és rosszakarat, erõ ésgyöngeség, szelídség és vadság minden fokozata képvisel-teti magát, és található sok fiatal jelölt is, akik még nincse-nek beavat va, akik elõször tanulják asztrális eszközükhasználatát, és az ösvény szerint, amelyre rá akarnak lépni,jó vagy rosszindulatú feladataik megvalósításán dolgoz-nak.

Ezeken kívül az asztrális síkon a legkülönbözõbb fejlõ-dési fokon álló pszichikus képességû személyeket talá-lunk, akik részben élettel telten, részben álmatagon kó-szálnak ott, mialatt fizikai testük közönséges álomba vagyrévületbe (transzba) merült anélkül, hogy valamit sejtenekülsõ környezetérõl. Saját gondolataiba burkolózva, mint-

egy behúzódva asztrális csigaházába, milliónyi asztrálistest kering itt, öntudatos lények teste, akiknek fizikai testeépp alszik.

Amint mind járt látni fog juk, az ön tudat, ha a test al-szik, asztrális tes tébe húzó dik vissza, és átmegy az asztrálisvilágba, mindazonáltal az ottani környezetrõl mindaddignincs tudo mása, amíg asztrális tes te annyira ki nem fejlõ-dött, hogy a fizikai testtõl függetlenül is tud tevékenyked-ni.

75


je le az egyik nek, önzés, gyûlölet, durva bitorlás a másiké. A két szél -sõség között áll a harmadik osztály, amelynek jellege vegyes, és mégnem le het tud ni, vajon az „Egyetlen Én”, vagy elkülönített önös -ségük által vezetve fognak-e fejlõdni. Ez utóbbiakat nevezem„szürkéknek”. Tagjaik lassanként öntudatlanul vagy tudatosan,tiszta megfontolással a két fõ csoport egyikébe olvadnak bele.



Alkalmilag megjelenik e síkon egy-egy cséla, az adep-

tus elfogadott tanítványa is, aki a halál kapuját átlépvemajdnem azonnali újraszületését várja Mestere vezetésemellett. Természetesen öntudatának teljesen birtokábanvan, és éppen úgy tevékenykedik, mint más tanítvány, akialvó testébõl lépett ki. Egy bizonyos fejlõdési fokonugyanis a tanítványoknak megengedik, hogy a halál utángyorsan újra testet öltsenek, és ilyen körülmények közöttaz asztrális síkon várják a kedvezõ alkalmat az újraszüle -tésre.

Az asztrális síkon olyan emberi lények is léteznek, akikaz újraszületés felé a síkon keresztülmenõben vannak.Ezekkel késõbb fogunk foglalkozni. Különben is, az aszt-rális világ életében ezek nem játszanak szerepet. Múltjukszenvedélyeivel és érzéki megnyilatkozásaival rokoni vi-szonyban álló vágy-elementálok veszik körül õket, és se-

gítségükre vannak eljövendõ földi életük asztrális testé-nek felépítésében.Most fordítsuk figyelmünket az emberi asztrális testre,

létének e világon folyó periódusa alatt, és vizsgáljuk megtermészetét, valamint az asztrális világhoz való viszonyát.Figyeljük meg egy fejletlen ember, egy átlagember és egyspirituálisán fejlett ember asztrális testét.

A fejletlen ember asztrális teste felhõszerû, határozat-lan körvonalú, lazán szervezett asztrális szellem-anyagbóláll, mind asztrális anyagot, mind elemi esszenciát tartal-maz, ami az asztrális sík összes alosz tálya iból származik.Benne azonban az alsóbb osztályok állománya annyirauralkodó, hogy a test szövete sûrû, durva, és az a tulajdon-sága, hogy a szenvedélyekkel és a kívánságokkal kapcsola-tos minden ingerre felel. Az ilyen anyag rezgésszámától

76




elõál lott színek tompák, szennyesek, komorak, túlnyomó-

an barna, tompavörös, szennyeszöld színhatások. Az ilyenasztrális testnél nem fordul elõ a könnyen és gyorsan vál-takozó színjáték. A különbözõ szenvedélyek nehézkeshullámzásként, vagy ha hevesek, mint villanások mutat-koznak. Így például a nemi szenvedélyek piszkos, kar-min-vörös hullámot, a harag vad tüzes-vörös villanástbocsát ki.

Az asztrális test nagyobb, mint a fizikai, és a fejletlenembernél köröskörül mintegy 25-30 centiéternyire túlter-jed rajta. Érzékszerveinek központjai határozottan megvannak jelölve, és a külsõ behatások tevékenységre is in-dítják azokat. Nyugvó állapotban azonban az életfolya-mok – mi vel reny hék, és mivel az asztrális tes tet sem afizikai, sem a mentális világ nem ösztökéli – álmosan, kö-zönyösen viselkednek.15 A fejletlen állapotnak mindig jel-

lemzõ vonása, hogy tevékenységét inkább a külsõ behatás,mint a belsõ tudat váltja ki. Ahhoz, hogy a kõ mozgásbajöjjön, meg kell taszítanunk, a növény a világosság és anedvesség hatására mozog, az állat tevékenysége akkor éb-red fel, ha megéhezik. A csekély fejlettségû embernek ha-sonló buzdítás kell. Mielõtt az értelem bizonyos fokúérettségre nem tesz szert, nem tud önmagától tevékenysé-get kezdeményezni. A magasabb cselekvõképesség köz-pontjai a csakrák, amelyekbõl az asztrális érzék függetlentevékenysége kiindul, most még alig láthatók. Az ilyen fo-kon álló ember fejlõdése mindenféle heves érzéseket kí-ván meg, amelyek egyedül képesek természetét felébresz-

77


15 A tanulmányozó itt fel fogja ismerni a tamaszikus guna elõtérbekerülését, ami a természetben a sötétség és a tehetetlenség.



teni, és õt cselekvésre bírni. A külvilágból jövõ behatások

akár gyönyört okoznak, akár fájdalmasak, szükségesek ah-hoz, hogy felkeltsék és cselekvésre ösztönözzék. Minélszámosabbak és he vesebbek az érzések, minél inkább érez,annál jobban növekedik. Ezen a fokon nem minõségükszámít, hanem sokkal inkább mennyiségük és erõsségük.Az erkölcsösség kezdetei szenvedélyeiben mutatkoznakmeg: feleségéhez, gyermekéhez, vagy barátjához fûzõdõérzelmeiben valami önzetlenségre buzdító, gyönge ösz-tönzés az elsõ lépés a haladás útján, mert asztrális testénekfinomabb részeit mozgásra ösztönzi, és több megfelelõfajú elemi esszenciát vonz magához. A szenvedélyek, vá-gyak, kívánságok, kedélyhullámzások e játéka közben azasztrális test állandóan változtatja anyagát. A jók erõsítik atest finomabb részeit, kiszorítják a durvább anyagokat, be-levonják a finomabbakat, a jó hatású elemi lényeket von-

ják magukhoz, amelyek a megújhodási folyamatot támo-gatják. A rosszaknak azonban homlokegyenest ellenkezõhatásuk van: erõsítik a durva részeket, kiûzik a finomab-bakat, durvább részeket és olyan elemi lényeket vonnakmagukhoz, amelyek az eldurvulást segítik elõ. A tárgyaltesetben az ember erkölcsi és értelmi erõi még olyan embri-onálisak, hogy asztrális teste felépítésében és változásai-nak elõidézésében még édeskevés szerepük van. Inkább akülsõ körülményektõl, mint saját akaratától függ, mivel,amint már ismertettük, a fejlõdés alacsony fokának az azismertetõjele, hogy az embert inkább a külvilág, és saját fi-zikai teste ösztönzi tevékenységre, mint belsõ világa és ér-telme. Már meglehetõs haladás, ha az ember kezd a sajátakarata ösztönzésének, saját energiájának engedelmesked-

78




ni, önmaga határoz ahelyett, hogy vágyainak engedelmes-

kedne, vagyis annak, ami kívülrõl vonzza vagy taszítja.Alváskor a tudatot beburkoló asztrális test kivonul a fi-zikai eszközbõl, a sûrû és éteri testet a szendergésnek en-gedi át. Ezen a szinten azonban a tudat az asztrális testbenmég nem éber, mivel hi ányoznak azok az erõsebb kapcso-latok, amelyek fizikai testében tartózkodásakor ösztönzik.Az egyedüli, ami az ilyen asztrális testre hatással lehet, adurvább fajú elementálok, amelyek rezgéseket idéznekbenne elõ: ezeket éteri és fizikai agyára vetítik, és ott állatigyönyörrel telt álmokat hoznak létre. Az asztrális test pon-tosan a fizikai test fölött lebeg, erõs vonzása hozzákapcsol-ja, úgyhogy nem tud távozni tõle.

Az átlagos erkölcsû és értelmû ember asztrális teste azelõbbihez képest roppant nagy haladást mutat. Méretébennagyobb, alkotórészei között nagyobb az egyensúly, és a

finomabb anyagok jelenléte az egésznek bizonyos tisztasá-got kölcsönöz: az érzésváltozások szép, színes hullámjá-tékban jutnak kifejezésre. Körvonalai tiszták és határozot-tak – ellentétben az elõbb leírt asztrális test homályos éshatározatlan alakjával – és tulajdonosukhoz hasonlóváválnak. Nyilvánvalóan azon az úton van, hogy a belsõ em-ber eszközévé legyen, határozott szervezettel és állandó-sággal, olyan testté, amely képes és kész arra, hogy önálló-an tevékenykedjen, és megvan az a képessége, hogy fizikaitársától elválasztva is megállja a helyét. Nagy plaszticitásaellenére van egy normális alakja, és abba állandóan vissza-tér, ha egy benyomás, amely alakjának változását idézteelõ, megszûnik. Állandó tevékenységben, ennél fogvafolytonos rezgésben van, és a színhatások végtelen válto-zatát mutatja. A csakrák is tisztán láthatók, ha nincsenek

79




is még mozgásban.16 A külvilág minden érintésére, amely

a fizikai test útján hozzá elér, gyorsan reagál. Befolyásol-ják mindazok az ösztönzések, amelyeket a benne lakó tu-datos lény küld, az emlékezés és a képzelõerõ ösztönzicselekvésre, és alkalmat ad arra, hogy fizikai testét tevé-kenységre bírja, ahelyett, hogy az ösztönözné.

Tisztulása ugyanazon az úton halad, mint az elõbb tár-gyalt esetben, tehát az alsóbbrendû alkotórészek kiûzéseútján az által, hogy ellentétes rezgéseket indít, és helyet-tük finomabb anyag épül be. Az ilyen ember magasabb er-kölcsi és értelmi fejlettsége lassanként az egész testeturalma alá hajtja, és ekkor többé nem a külsõ ingerek fog-ják ide-oda dobálni, hanem a szerint fog következtetni,megítélni, ellenállni, vagy valaminek helyt adni, amint azthelyesnek tartja. Ha megtanult gondolatán uralkodni,asztrális testét gyorsan tudja kedvezõ irányban befolyásol-

ni, így annak tökéletesedése lépést tarthat vele. Ahhoz,hogy ezt a hatást elérhesse, éppoly kevéssé szükséges a„modus operandi”, az eljárásmód pontos megértése, mintamennyire nem szükséges a látáshoz, hogy ismerjük a fénytörvényeit.

Ez a jobban fejlett asztrális test az alvás idején szinténelhagyja fizikai burkát, de nem marad a közelében, mintaz elõbbi esetben. Kószál az asztrális világban, ide-odahajtják az asztrális folyamatok. A benne lévõ tudat pedigaz asztrális test moz gását, ha még nem is ké pes egye dülirányítani, de ébren van, és elfoglalja saját mentális képei-nek és mentá lis tevékenységének élvezete. Közben pedig

80


16 Itt a tanulmányozó a radzsasztikus guna túlsúlyba kerülését fogjaészlelni, ami a természetben lévõ aktivitás minõsége.



asztrális burka közvetítésével benyomásokat fog fel, és

azokat asztrális képekké tudja alakítani. Ezen a módon azember a tes tétõl tá vol töltött idõ alatt ké pes tudásra szerttenni, és ezt a tudást késõbb, mint élénk álmot vagy láto-mást agyának át tudja adni, vagy pe dig anélkül, hogy em -lékezne rá, az agyi öntudatba átszivárog.

A spirituálisan fejlett ember asztrális teste az asztrálisanyag minden alosztályának legfinomabb részecskéibõláll, és a magasabbrendûek fordulnak elõ benne leginkább.Színjátékának fénye és szépsége csodálatos. A finomodottértelem által támasztott impulzusok következtében olyanszínek állnak elõ, amelyek a Földön ismeretlenek. A „tü-zes kerekek”, a csakrák itt oly módon mutatkoznak, hogyelnevezésüket valóban megérdemlik: örvénylõ forgásuk amagasabb érzékek tevékenységét jelzi. Az ilyen test a szólegteljesebb értelmében a tudat eszköze, mert fejlõdésének

folyamain minden érzéke kifejlõdött, és tulajdonosánakállandó uralma alatt áll. Amikor az ilyen ember elhagyjafizikai testét, a tudat nem szenved megszakítást, csupánnehéz burkolatát rázza le, és terhétõl megszabadulva talál-ja magát. E mi att az asztrális szférában hal latlan gyorsa-sággal képes bárhová elmenni és nincs többé a szûk földikörülményekhez kötve. Asztrális teste minden akarat-im-pulzusra felel, gondolatait tükrözi és engedelmeskedik ne-kik. Az alkalmak, amelyeknél fogva az emberiségnek szol-gálhat, így szerfölött megsokszorozódnak számára, erõiterények és jóakarat vezeti. A durvább részecskék hiányaképtelenné teszi testét arra, hogy a vágy alacsonyabb ren-dû tárgyai megkí sérthessék, és azok el is for dul nak tõle,mert már vonzerejükön felül áll. Asztrális teste csupán amagasabb érzelmekre fogékony, szeretete odaadássá válto-

81




zott, energi áját a türelem megszelidítette. Csöndes, nyu-

godt, vidám és erõs, a nyugtalanság minden nyoma nél-kül: az ilyen embert „minden sziddhi kész szolgálni”17.Az asztrális test a híd a szakadék fö lött, amely a tudatot

a fizikai agytól elválasztja. Az impulzusok, amelyeket azérzékszervek fölvesznek, és a sûrû és éteri centrumoknakátadnak, onnan a megfelelõ asztrális központokba kerül-nek át. Ott az elemi esszencia hatására érzésekké változ-nak, és a belsõ emberben, mint a tudat tárgyai jelent-keznek, mert az asztrális rezgések a mentális test anyagá-ban megfelelõ rezgéseket hoznak létre. A szellem-anyag fi-nomságának e fokozatossága révén jutnak el a földi dolgoknehézkes hatásai a tudathoz, és éppen így, csak fordítottúton jutnak a gondolat által elõhívott rezgések a fizikaiagyba, és ott a mentálisnak megfelelõ fizikai rezgésekethozzák létre. Ez a szabályszerû, normális út, amelyen át a

tudat kívülrõl benyomásokat vesz föl, és kifelé benyomá-sokat küld. A rezgé seknek ez az állandó ki és befelé áram-lása sietteti fõként az asztrális test fejlõdését. Ez a folyamatkívülrõl és belülrõl hat rá, elõmozdítja ren dezõdését és ál-talános növekedését. Gyarapszik kerülete, szövete fino-mabb, körvonalai élesebbek lesznek, és belsõ szervezett-sége elõrehalad. Így gyakorolva a tudatnak való engedel-meskedést, lassanként képes lesz arra, hogy önálló szerv-ként szolgálja azt, és az asztrális világból közvetlenül át-vett rezgéseket értelmesen átadja neki. Bizonyára már alegtöbb olvasónak van némi saját tapasztalata azokról a be-nyomásokról, amelyek kívülrõl jutnak tudatába anélkül,

82


17 Itt a szattvikus guna, a természetben lévõ üdvösség és tisztaságminõ sége van túl súly ban. A sziddhik a fizikain túli ké pes ségek.



hogy eredetüket valamely fizikai behatásnak köszönhet-

né, és amelyet valamilyen külsõ esemény csakhamar iga-zol. Ezek igen gyakran olyan benyomások, amelye ket azasztrális test közvetlenül fog fel, és továbbít a tudathoz ésezek a benyomások, az úgynevezett „elõérzetek” gyorsan,pontosan igazolódnak. Amikor az ember magasabb fejlõ-dési fokot ért el, ami a körülmények szerint igen külön bö-zõ lehet, kapcsolat képzõdik a fizikai és az asztrális,valamint az asztrális és a men tális világ kö zött, és így a tu-dat az egyik állapotból a másikba emlékezetét megtartvamehet át. Az emlékezés nem szakad meg, mint a közönsé-ges embernél, akinél az átmenet az egyik síkból a másikbamindig bizonyos ideig tartó öntudatlansággal jár. Az ilyenember képes asztrális érzékeit szabadon használni, mialatttudata a fizikai testben mûködik, úgy hogy az ismeretszer-zés e bõ forrása éber öntudatának részévé válik. Olyan dol-

gok, amelyek eddig hittételek voltak csupán, most tudottdolgokká lesznek, és abba a helyzetbe jut, hogy a láthatat-lan világ alsóbb régióira vonatkozó teozófiai tanításoktartalmi valóságát személyesen próbára teheti.

*

Ha széttaglaljuk az embert „princípiumaira”, vagyis azélet megnyilatkozásainak különféle módjaira, azt mond-hatjuk, hogy a négy alsóbb princípium az asztrális és a fizi-kai síkon tevékenykedik. A negyedik princípium a káma,a vágy és ez az asztrális testben megnyilatkozó és attólmeghatározott élet. Jellemzõ tulaj donsága az érzés, amicsenevész alakjában érzet, bonyolultabb alakjában érze-lem vagy valamely fokozat a kettõ között. Ezek összessége

83




a vágy, amit von za nak vagy ta szí tanak a tárgyak asze rint,

hogy a személyes énnek gyönyört vagy szenvedést okoz-nak. A har madik prin cí pium a prána, a fi zi kai szer vekfenntartására gyûjtött életerõ. A második az éterikus test-más, röviden étertest, az elsõ a sûrû vagy közönséges fizi-kai test. Az utóbbi három a fizikai síkon mûködik.

H.P. Blavatsky késõbbi osztályozásában mind a pránát,mind a sûrû fizikai testet kizárta a princípiumok sorából,és a pránát az Egyetemes Életnek, a fizi kai testet pedigcsupán éteri társa kiegészítõ részének fogta fel, amely éterialakmásába épített, állandóan változó anyagokból áll. Haezt a felfogást magunkévá tesszük, nagyszabású filozófiaiáttekintést nyerünk az Egyetlen Életrõl, az Egyetlen Én-rõl, ami mint ember nyilatkozik meg, és változó, múló kü-lönbözõségekben jelentkezik. Az utóbbiak feltételeit a tes-tek szabják meg. Õ maga a középpontban mindig ugyanaz

marad, és csak kívülrõl szemlélve mutat különbözõ képetegyik vagy másik teste anyagának minõsége szerint. A fi-zikai testben ez a prána az energiafejlesztõ, ellenõrzéstgyakorló és fenntartó; az asztrális testben, mint káma ér-zékel örömet és szenvedést. Még más oldalról is meg fog-juk ismerni, ha a magasabb világokba érünk. Az alap-gondolat azonban végig ugyanaz marad, és ez a teozófiamásodik alapgondolata, amit ha egyszer jól megértettük,vezérfonalul szolgál ebben a roppant bonyolult világban.

84




III. FEJEZET

A KÁMALOKA

A kámaloka, szó szerint: a vágy helye, lakóhelye, amint

már jeleztük, az asztrális sík része. Nem valami különhely, hanem az odatartozó lények tudatának állapota külö-níti el attól.18 E lények az emberi lények, akik fizi kai tes-tüket a halál folytán elvesztették, és bizonyos tisztulá sifolyamatoknak kell alávetniük magukat, mielõtt a boldogés békességes életbe mennének át, amely a tulajdonképpe-ni embernek, az emberi léleknek osztályré széül jut.19

Ez a régió képviseli és foglalja magába azt az állapotot,amelyet a pokolnak, purgatóriumnak vagy várakozási álla -potnak szoktak nevezni, és amelyeknek egyikérõl vagymásikáról valamennyi vallás azt tanítja, hogy az az emberideiglenes lakóhelye arra az idõre, mikor testét elhagyta,de még nem mehetett be a mennyországba. Nem az örök

85

18 A hinduk ezt az állapotot pretalokának, vagyis a preták lakóhely-ének ne ve zik. A preta olyan emberi lény, aki fizikai testét elvesz -

tette, azonban még állati természetének súlyával van megterhelve.Ezt nem viheti magával, és emiatt addig be van börtönözve, amigezt a bur kot el nem veszti, amíg az fel nem oszlik.

19 A lélek, az emberi értelem a ka pocs az em berben lévõ isteni szel -lem és az al sóbb személyiség között. Ez az „Egó”, az egyé niség, azÉn, amely a fejlõ dés folyamán kibontakozik. Teozófiai kifejezésselélve, ez a „manasz” a Gondolkodó: ennek energiája az értelem, amiaz emberi agy korlátain belül munkálkodik.



szenvedés helye, nem az örök pokol, amelyben egyes vak-

buzgók még mindig hisznek. Ezek csak a tudatlanság,gyûlölet és félelem lidércnyomásos álomképei. Megvan-nak azonban benne a szenvedés ideiglenes és tisztító jelle-gû lehetõségei, ezek viszont csupán az ember életébenelindított okok okozatai. Éppoly természetesek és kikerül-hetetlenek, mint bármely más okozat, amelyet e világbanrossz cselekedeteinkkel létrehozunk, mert a törvény vilá-gában élünk, és minden vetésnek a megfelelõ aratást kellhoznia. A halál az ember erkölcsi és értelmi természetétnem változtatja meg, és az egyik világból a másikba valóátmenettel járó állapotváltozás csupán a fizikai test elvesz-tésében áll, egye bekben az embert érintetlenül hagyja.

A kámaloka álla pota az asztrális vi lág min den alsíkjánmegvan, úgyhogy hét régióról beszélhetünk, és a legalsók-tól kezdve fölfelé haladva elsõ, második, harmadik stb.

alsíknak nevezhetjük azokat.20

Már láttuk, hogy az aszt-rális sík min den alsíkja anyagokkal já rul hoz zá az asztrálistest összetételéhez, és ezeknek a részeknek egészen sajátsá-gos elrendezése választja el az egyik régióban tartózkodóta másikban lévõtõl, noha az ugyanazon régióban lévõktudnak egymással érintkezni. Ezek a régiók, mivel mind-egyik megfelel egy-egy asztrális alsíknak, sûrûségük révénkülönböznek, és a kámalokában lévõ lény külsõ formájá-nak sûrûsége határozza meg a régiót, amelyre korlátozvavan. Az anyagnak ez a különbsége akadályozza meg az át-menetet az egyik régi óból a másikba. Az egyik régió lakói

86


20 Ezeket a tartományokat gyakran más módon számozzák: az elsõ alegfelsõ és a hetedik a legalsó. Mindegy, melyik végérõl számoz-zuk – a szerzõ az alulról felfelé számozást hasz nál ja, a síkoknak ésalapelveknek megfelelõen.



éppoly kevéssé tudnak a másikéval érintkezésbe lépni,

mint ahogy a tenger mélyén lakó hal sem tudja gondolata-it a sassal kicserélni. Ami az egyiknek életeleme, abban amásik elpusztul.

Ha a fi zi kai test meghal, az asztrális test a pránával és atöbbi princípiummal együtt – vagyis az egész ember a sûrûtest kivételével – kihúzódik abból a „hús tabernákulum-ból”, ahogy valaki a külsõ testet igen találóan elnevezte. Akifelé irányuló életenergiák visszavonulnak, a prána ösz-szegyûjti azokat, és elvonulá suk abban az eltompulásbannyilvánul meg, amely a fizi kai érzékszerveket meglepi.Azok még megvannak, sértetlenek, fizikailag érintetle-nek, készen a szokott mûködésre. A belsõ uralkodó azon-ban, aki általunk látott, hal lott, érzett, szagolt és ízlelt, in-dulófélben van. Számára ezek a szervek már csupán anyag-halmazok, amelyek élnek ugyan, de érzékelési képességük

hiányzik. Lassan eltávozik a test ura, beburkolózik lilás-szürke étertestébe, és teljesen elmerül elmúlt élete panorá-májának szemléletében, amely a halál órájában elõttekibontakozik. E képekben életének minden eseménye, ki-csiny és nagy teljes részletességgel bent foglaltatik, látja si-kereit vagy sikertelenségeit, nagyravágyásának, törekvé-seinek gyõzelmeit, balfogásait, szeretetét, gyûlöletét:egész életének fõ iránya világosan megmutatkozik. Életé-nek vezetõ gondolata elõtérbe lép, hogy a lélekbe mélyenbevésõdjék, és ezzel kijelöli a régiót is, amelyben a halálutáni életének legnagyobb részét töl teni fogja. Ünne-pélyes pillanat az való ban, amelyben az ember szemtõl-szemben áll életével és múltja ajkáról hallja meghirdetnijövõjét. Egy rövid pillanatig látja önmagát úgy, amilyen:megérti életének célját, és megismeri, hogy a törvény erõs,

87

KÁMALOKA



igazságos és jó. Ekkor kettészakad a fizi kai és az étertest

közötti magnetikus kötelék, a földi élet idejére összekötötttársak elválnak, és az ember, különösebb esetektõl elte-kintve, békés öntudatlanságba süllyed.

Nyugalom és áhítat töltse el tehát azokat, akik egy hal-dokló köré gyülekeznek, hogy ünnepélyes csend uralkod-jon, amíg a távozó múltjára visszapillant. Heves sírás,hangos jajveszékelés csak megtörheti és sértheti a lélekösszpontosított figyelmét. Önzés és tolakodás a személyesveszteség fölötti jajgatással megtörni a csendet, ami a hal-doklónak segítségére és enyhítésére szolgál. A vallás igenbölcsen imát ír elõ a haldoklóért, mivel az segít megõriznia nyugalmat, önzetlen segítõ kívánságokat éleszt, szeretõgondolatokat, amelyek oltalmazzák és védik.

Néhány órával, rendszerint harminchat óránál nemtöbbel a halál beállta után éteri testébõl is kivonul az em-

ber, hátrahagyva az öntudatlan éteri holttestet, amely sûrûtársa mellett marad, és annak sorsában osztozik.Ha a sûrû tes tet el te metik, az étertest egy ide ig a sír fö-

lött lebeg, aztán lassan feloszlik. Azokat a kellemetlen ér-zéseket, amelyek a temetõben az embert gyakran meg-lepik, fõképpen az ott oszladozó étertestek okozzák. Haazonban a sûrû testet elégetik, éteri társa igen gyorsan fel-oszlik, mivel régi fészkét, fizikai vonzópontját elvesztette.Ez is egy ok a sok között, amelyek amellett szólnak, hogy aholttestet inkább elégetés, mint elföldelés útján távolítsukel.

Az embernek étertestébõl való kivonulását a prána el-vonulása követi, ami az általános élet óriási tar tályába térvissza, mialatt a kámalokába való átmenet re im már készember asztrális teste bizonyos átrendezésen megy át. Ez a

88




tisztulási folyamatra készíti õt elõ, amely a tulajdonképpeni

ember megszabadulásához szükséges. Az asztrális testben aföldi élet folyamán a különbözõ fajtájú asztrális anyag ösz-szekeveredik, mint a fizi kai testben a szilárd, cseppfolyós,gáznemû és éteri anyagok. A halál után az asztrális test el-rendezésében beálló változás abban áll, hogy ezek az anya-gok sûrûségük különbözõ fokának megfelelõen koncent-rikus rétegekké rendezõdnek úgy, hogy a finomabbak be-lülre, a durvábbak kívülre kerülnek, és minden réteg olyananyagból képzõdik, amely az asztrálisnak csak egy alsíkjá-ból ered. Ilyen módon az asztrális test hét egymáson lévõ ré-tegbõl áll, és asztrális anyagból lévõ hétrétû burokká lesz,amelybe az ember, mint találóan mondhatjuk, be van bör-tönözve. Csupán e héjak széttörése után válik szabaddá. Vi-lágosan kitûnik ebbõl, milyen roppant fontos, hogy azasztrális test még a földi életben megtisztuljon. Az ember

ugyanis a kámaloka összes síkjain addig tartózkodik, amígaz a réteg, amelynek anyaga az illetõ síkhoz tartozik, annyi-ra fel nem oszlik, hogy a legközelebbi régióba való átmenetlehetséges lesz. Az, hogy az illetõ régióban öntudatra éb-red-e, vagy pedig öntudatlanul, rózsás álomba merülten ha-lad-e át rajta, csupán annyi ide ig visszatartva, amennyit aszétbomlás mechanikus folyamata megkíván, attól függ,milyen mértékben mûködött tudata életében az illetõ alsíkanyagában.

A szellemileg haladott ember, aki asztrális testét annyirafinomította, hogy alkotórészei az asztrális sík minden alsík-jának csak legfinomabb részeibõl vannak, gyorsan átvonula kámalokán, asztrális teste nagyon gyorsan feloszlik, õ ma-ga pedig a fejlõdés fokának megfelelõ régiókba emelkedik.

89

KÁMALOKA



A kevésbé fejlett ember, ha élete tiszta és mértékletes

volt, és a földi dolgokhoz csak kismértékben ragaszkodott,kissé mérsékeltebb szárnyalással fog a kámalokán áthalad-ni, békés álomba merülten és környezetérõl mit sem tud-va, mialatt mentális teste a különbözõ asztrális héjakategymás után leveti, és csak akkor ébred fel, ha égi helyételéri. Más, még kevésbé fejlett emberek, az alsóbb régió-kon átkelve már felébrednek, és azon az alsíkon ébredneköntudatra, amelyik leginkább összefügg tudatuk mûködé-sével földi életükben. Itt ugyanis a megszokott behatások-tól ébrednek fel, habár ezek a hatások most, a fizikai testsegítsége nélkül, egyedül asztrális testük közvetítésévelérik õket. Végül azok, akik életüket állati szenvedélyekközött töltötték el, a nekik megfelelõ régiókban ébrednekfel, és mindenki a szó szoros értelmében „a maga helyé rekerül”.

Az olyan ember helyzete, aki valamely szerencsétlen-ség, öngyilkosság, gyilkosság, vagy más formában fellépõhirtelen halál következtében vesztette el életét, természe-tesen különbözik a megszokott esetektõl, amikor betegségvagy magas életkor folytán szûnik meg az életerõ. A fizikaiéletbõl hirtelen kiszakított ember, ha tiszta és a lelkiekreirányított volt, különös védelemben részesül, és idejét éle-tének természetes határáig, mintha az normális feltételekszerint folyt volna le, szelíd álomban tölti. Más esetekbenazonban öntudatánál marad, sokszor elmúlt élete legutol-só eseményének szemléletébe merül, nem is veszi észre,hogy fizikai testét elvesztette, és abban a régióban marad,amelyik asztrális teste legkülsõ rétegének megfelel. Nor-mális kámalokai élete csak akkor kezdõdik, ha természe-tes földi életének ideje betelik, és addig mind asztrális

90




környezetét, mind a fizikait igen elevenen látja. Egy ki-

végzett gyilkosról H.P. Blavatskynak egyik tanítója aztmond ta, hogy a kámalokában újra meg újra átél te a gyil -kosság és az utána következõ események történetét. Ördö-gi tettét állandóan megismételte, elfogatásának és kivégzé-sének rémületét újra meg újra átélte. Az öngyil kos auto-matikusan ismét átéli a félelem és kétségbeesés érzéseit,amelyek öngyilkosságát megelõzték, és borzalmas ma-kacssággal ismétli tettét, és a halálküzdelmet. Egy asz-szony, aki vad rémületében, lángok között vesztette el éle-tét, kétségbeesetten erõlködve, hogy megszabaduljon,olyan izgatott állapotban került át, hogy még öt nap múlvais kétségbeesetten küszködött, abban a hiedelemben, hogymég mindig a lángok között van, és vadul visszautasítottminden fáradozást hogy megnyugtassák. Egy másik nõ vi-szont, aki egy vihar alkalmával gyermekével ölében, szívé-

ben szeretettel és békével lelte halálát a zúgó hullámok-ban, a túlsó oldalon békésen aludt, boldog és eleven láto-másokba merülve, amelyekben férjét és gyermekeit láttamaga elõtt.

A közönségesebb esetekben a szerencsétlenség általokozott halál mindig hátrányos, és oka valamely komo-lyabb vétség, amit azonban nem szükségképpen a jelenéletben követtünk el. (lásd IX. fejezet, Karma.) A teljesöntudat a kámaloka alsóbb, a Földhöz közeli régiójábansok kellemetlenséggel és veszéllyel jár. Az emberen akkormég azok a tervek és érdekek uralkodnak, amelyek földiéletét betöltötték, és a velük kapcsolatos dolgokat és em-bereket világosan látja. Sóvárgása ellenállhatatlanul ûzi,hogy befolyásolja azokat a dolgokat, amelyekhez szenve-délyei és érzései még mindig tapadnak, és ekképp a föld-

91

KÁMALOKA



höz kötött marad, tevékenységének szokott szerveit azon-

ban elvesztette. Megnyugvást csak akkor remélhet, ha el-szántan hátat fordít a földnek, és szellemét magasabb dol-gokra irányítja. Aránylag kevesen elég erõsek ehhez azerõfeszítéshez, még az asztrális síkon mûködõk állan dóanrendelkezésükre álló segítségével sem, pedig ezeknek afeladata éppen abban áll, hogy vezessék és támogassák azo-kat, akik elhagyták ezt a világot.21

Az ilyen szenvedõk, megunva gyámoltalan tehetetlen-ségüket, szenzitív embereknél keresnek menedéket, mertvelük összeköttetésbe tudnak lépni, és ilyenformán újbólföldi dolgokba avatkozhatnak. Sokszor megkísérelnek ha-talmukba keríteni egy megfelelõ médiumot, és így másnaka testét saját céljukra használva sok új felelõsséggel terhe-lik meg jövõjüket. Nem minden okkult ok nélkül imád-koznak tehát az angol papok: „Õrizz meg min ket, Urunk, a

há bo rútól, a gyil kos ságtól és a hirtelen haláltól!”Figyeljük meg most egy más után a kámaloka ré sze it,hogy képet alkothassunk magunknak ezen átmeneti helykörülményeirõl, amelyeket az ember földi életében tanú-sított vágyaival teremt magának. Ne feledjük el, hogy azasztrális burok életereje, vagyis az illetõ egyén burokbavaló bebörtönzésének tartama azoknak az energiáknak amennyiségétõl függ, amelyek földi élete alatt az illetõanyagban mûködtek. Ha a legalsóbb rendû szenvedélyek-nek adta át magát, akkor dur va anyagának tar tós élete, ésaránylag nagy tömege lesz. Ez az elv uralkodik a kámaloka

92


21 Ezek egyes nagy Ta nítók ta nítványai, akik az emberiséget vezetikés segítik. Különleges feladatuk az ilyen segítségre szoruló lelkektámogatása.



minden régiójában, úgyhogy az ember még földi életében

meglehetõs pontosan meg tudja ítélni a jövõt, amely köz-vetlenül a túlsó oldalon vár rá.Elsõ, vagyis legalsó osztálya az az állapot, amelyik sok

hindu és buddhista iratban „pokol” néven van különbözõ-képpen leírva. Mindenekelõtt tisztában kell lennünk az-zal, hogy az ember ezen állapotok egyikét elérve egyálta-lán nem szabadul meg szenvedélyeitõl és vágyaitól, ame-lyek odavitték. Csíraállapotban, jellemének alkotórésze-

ként visszamaradnak, és ha majd újraszületés során a fizi-kai világba visszatér, érzelmi természete belõlük fog kiala-kulni. A kámaloka legalsóbb régiójában való tartózkodástannak köszönheti, hogy vágyteste e régióba tartozó anyag-ból van, és olyan sokáig lesz ott, amíg ennek az anyagnaklegnagyobb része le nem válik, és amíg a belõle alakult bu-rok annyira fel nem oszlik, hogy az ember képes a legköze-

lebbi felsõbb régióval érintkezésbe lépni.Ennek a helynek az atmoszférája hihetetlenül komor,nyo masztó, sivár és szomorú. Mintha csak mindaz a hatásoda gyûlt volna, ami ellen sége a jónak, és ennek oka azolyan emberek jelenléte, akiket gonosz szenvedélyeik hoz-tak e szomorú helyre. Mindaz a vágy és érzés, ami irtózat-tal tölt el, itt megkapja a megnyilatkozáshoz szükségesanyagot. Az emberi lét legmélyebb szintje ez, ahol a fizikai

látás elõl elrejtett szörnyûségek meztelenül mutogatjákmagukat. Visszataszító voltát még megsokszorozza az akörülmény, hogy az asztrális világban a jellemzõ tulajdon-ság a külalakban is kifejezésre jut. A rossz szenvedélyekkeltelt ember külseje egészen ennek megfelelõ. Az állatias kí-vánságok az asztrális testnek állatias formát kölcsönöz-nek, és az elvadult emberi léleknek visszataszító állat-

emberi alakok felelnek meg.

93

KÁMALOKA



Az asztrális világban senki sem játszhatja a képmutatót,

senki sem rejthet erényes látszat fátyola alá ocsmány gon-dolatokat. Amilyen az ember a valóságban, az itt külsõ for-mában is kifejezésre jut: sugárzó szépségben, ha nemeslény, visszataszító rútságban, ha romlott. Ezek után köny-nyû megérteni, hogy az olyan Tanítók, mint Buddha is,akinek tekintete elõtt minden világ feltárul, eleven és fé-lelmetes képekben festik le e pokolbeli állapotokat. A mo-dern olvasónak ezek a képek hihetetlennek látszanak,mivel az emberek elfelejtik, hogy minden lélek, mihelytegyszer a fizikai világ nehézkes és alakíthatatlan anyagátólmegszabadult, igazi alakját veszi fel, és pontosan olyan,mint a valóságban. Egy elzüllött, eltompult gonosztevõarcvonásai még itt e földön is igen visszataszító látványtnyújtanak. Várhatunk-e hát egyebet – amikor a könnyenalakuló asztrális anyag bûnös vágyai minden impulzusára

alakot ölt, – mint hogy az ilyen embernek ijesztõ külsejelegyen, és az iszonyat minden változatát mutassa?Nem kell elfelejteni, hogy a legalsóbb régió népessége

az emberiség aljából áll, gyilkosokból, tolvajokból, a bû-nösök minden fajtájából, iszákosokból, gonosztevõkbõl.Akinek itt a környezetérõl tudomása van, mind egy-egybrutális bûnnel van terhelve, szándékos és folytonos ke-gyetlenséggel vagy szennyes vágyakkal van telítve. A jobbemberek közül egyedül az öngyilkosoknak kell bizonyosideig itt tartózkodniuk, olyanoknak, akik elkövetett bûne-ik földi büntetése elõl öngyilkossággal próbáltak mene-külni, de a csere által helyzetüket természetesen csak sú-lyosbították. Ez azonban nem vonatkozik minden ön-gyil kos ra – ezt jól értsük meg –, mert ön gyilkosság sok félemotívumból eredhet, hanem csak azokra, akiket elköve-

94




tett bûnük ösztönöz, hogy következményeitõl szabadulja-

nak.E komor környezet és visszataszító társaság kivételévelminden itt lévõ ember közvetlen teremtõje saját nyomorú-ságának. Az emberek itt szenvedélyeiket változatlanul,testi fátyoluk nélkül, de egyébként meztelen brutalitásuk-ban, természetes szörnyûségükben mutatják. Telve heves,kielégítetlen vágyakkal, bosszútól és gyûlölettõl hevítve, aföldi kielégítést sóvárogják, amelyet azonban most meg-akadályoz a szükséges fizikai szervek hiánya. Dühtõl li-hegve, prédára lesve barangolják be ezt a régiót, elhelyez-kednek a föld minden szennyes zuga körül, bordélyházak,pálinkamérések körül, amelyek látogatóit szemérmetlen,tisztességtelen cselekedetekre ösztönzik, lesve az alkal-mat, hogy megszállják, és még gonoszabb cselekedetekrebírják õket. Az utálatos atmoszféra, amely ilyen helyeken

érezhetõ, fõképpen az ilyen földhözkötött asztrális lé-nyekbõl, piszkos szenvedélyeikbõl és tisztátalan vágyaik-ból árad ki.

Támadásuknak különösen a médiumok a tárgyai, kivé-ve az igen tiszta és nemes jellemûeket. A gyöngébbeket,különösen azokat, akik már amúgy is erõsen meggyöngül-tek azáltal, hogy testüket passzív módon, ideiglenesenmás testnélküli léleknek engedték át, e lények birtokukbaveszik, és az iszákosság és az õrület karjaiba kergetik. Ki-végzett gyilkosok, akik dühtõl és szenvedélyes, bosszúállógyûlölettõl tajtékzanak, és amint említettük, bûntettüketmindegyre ismétlik, rettenetes következményeit gondo-lat ban újra meg újra maguk elõtt lát ják, a vad gon dolatfor -mák atmoszférájával veszik magukat körül. Ha olyan em-ber vonzza õket magához, aki bosszúálló és erõszakos ter-

95

KÁMALOKA



veket szõ, tervei megvalósítására ösztönzik. Némelykor

megfigyelhetünk egy-egy embert, akit megölt áldozata ál-landóan üldöz, és tolakodó jelenlététõl soha szabadulninem tud, mert az me rev nya kassággal mindig a háta mö -gött van, bármily buzgón szeretne is tõle megmenekülni.A meggyil kolt emellett – kivéve, ha igen alacsony típusrólvan szó – öntudatlanságba van burkolva, de ez még csakfokozza az ilyen gépies üldözés iszonyatosságát.

Itt van az élveboncolók pokla is. A kegyetlenség az aszt-rális anyag legdurvább és legvisszataszítóbb részeit vonjabe az asztrális testbe, és az élveboncolók itt megcsonkítottáldozataik tömegei közepette élnek, nyöszörgõ, reszketõ,üvöltõ teremtmények között, amelyeket nem az állati lé-lek, hanem a kínzóik ellen gyûlölettel telt elemi lények él-tetnek. Gépies szabályszerûséggel ismétlik legborzasztóbbkísérleteiket, teljes tudatában minden szörnyûségnek. A

földi életük alatt beidegzõdött szokás erre az önkínzásrakényszeríti õket. Jegyezzük meg jól, mielõtt elhagynánk e szomorú he-

lyet, hogy mindebben nem szabad önkényes, kívülrõl ki-szabott büntetést látnunk, hanem csak elkerülhetetlenkövetkezményeit az okoknak, amelyeket minden ott levõember maga te remtett. Amint már szó volt róla, elmúltföldi életükben alacsonyrendû impulzusokat követtek, ésasztrális testükbe olyan anyagot vontak és építettek be,amelyik csupán ezekkel az impulzusokkal tud együtt re-zegni. Ez a maga építette test a lélek börtönévé válik, éselõbb romba kell dõlnie, mielõtt a lélek szabaddá válhat.Mint ahogy az iszákosnak itt a Földön saját szennyes,visszataszító fizikai testében kell élnie, éppoly elkerülhe-tetle nül kell ott éppen olyan vissza taszí tó asztrális testét

96




viselnie. Amilyen a vetés, olyan az aratás. Ez a törvény

minden világban érvényes, és nem lehet kikerülni. Azasztrális test ott semmivel sem visszataszítóbb és irtózato -sabb, mint amilyennel az ember földi életében fertõztemaga körül az atmoszférát asztrális kisugárzásával. Csaképpen a Földön általában nem ismerjük fel utálatosságát,mivel nincs asztrális látásunk.

Szerencsétlen testvéreinknek e szomorú állapota láttánazzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy szenvedéseik mu-landók, és a lélek életében sürgõsen szükséges leckét nyúj-tanak. A megvetett természeti törvények félelmes nyomá-sa alatt megtanulják e törvények létezését, és megismerik anyomorúságot, ami az életben semmibevevésükbõl szár-mazik. A leckék, amiket gyönyörökkel és vágyakkal átita-tott földi életükben nem tanultak meg, ott és következõéleteikben addig gyõzködik õket, amíg a rosszat gyökeres-

tül ki nem tépik, és egy jobb élet színvonalára emelkednekfel. A természet leckéi kemények, idõk folyamán azonbanmégis jótékonyaknak bizonyulnak, mert meghozzák a lé-leknek a fejlõdést, és elvezetik a halhatatlansághoz.

Menjünk most barátságosabb vidékekre. Az asztrálisvilág második részét a földi világ hasonmásának foghatjukfel, mivel minden dolog és igen sok ember asztrális testefõ ként ennek anyagából van, és ezért a fizi kai világgal kö-zeleb bi kapcsolata van, mint az asztrális világ egyéb része-i nek. A legtöbb ember eltölt e helyen bizonyos idõt, több-nyire teljesen éber öntudattal. Ezek részben azok, akiknekérdeklõdését az élet triviális dolgai foglalták le, akiknekszíve semmiségeken csüngött, másrészt azok, akik az ural-mat alsóbb természetüknek engedték át, és haláluk idejénmég mindig fizikai él vezetekre vágytak. Mivel földi létük-

97

KÁMALOKA



nek ez volt a fõ iránya, és asztrális testüket fõképpen olyan

anyagokból alakították ki, amelyek az anyagias rezgésekrefeleltek legkönnyebben, e testük most fizikai vonzásipontjaik szomszédságában tartja õket. Nagyobbrészt elé-gedetlenek, nyugtalanok, békétlenek, és több-kevesebbszenvedésnek vannak kitéve, aszerint, hogy milyen erõseka vágyak, amelyeket nem tudnak kielégíteni. Némelyek ezoknál fogva valóságos fájdalmat éreznek, és ez addig tart,amíg a földi vágyódás teljesen ki nem merül.

Sokan ottani tartózkodásukat szükségtelenül azzalhosszabbítják meg, hogy keresik a földdel való összekötte-tést, és újra földi érdekek körébe jutnak, mégpedig médiu-mok segítségével, akik e célra átengedik fizikai testüket,ezzel pótolva a sajátjuk elvesztését. Ezektõl indul ki leg-többször az a sok gyerekes fecsegés, amit a nyilvános spiri-tiszta ülések minden látogatója ismer: a pletyka, a zug-

helyek és szatócsboltok elcsépelt morálja stb. Mindez fõ-ként asszonyi eredetû. Minthogy ezek a földhözkötött lel-kek általában nem tartoznak az okosak közé, közléseiksem nyújtanak érdekesebbet – legalábbis azoknak, akikmár meggyõzõdtek a lélek halál utáni továbbélé sérõl –mint ami lyet tár salgásuk nyújtott testi életük alatt, és ép-pen úgy, mint a földön pozitivitásuk tudatlanságukkal lé-vén arányos, a maguk szûk világát az egész asztrális világ-nak igyekeznek feltüntetni.

Ebbõl a világból próbálják meg némelyek, akik bizo-nyos gonddal terhelten haltak meg, hogy hátrahagyottszeretteikkel érintkezésbe lépjenek, és rendezzék földigondjaikat. Ha nem sikerül magukat észrevetetni, vagy kí-vánságaikat valakivel álom útján tudatni, akkor sok nyug-talanságot okoznak kopogtatással, vagy más zajjal, amely-

98




lyel a figyelmet fel akarják hívni magukra, vagy amelyet

erõlködésükkel akaratlanul keltenek. Az ilyen esetekbenemberbaráti kötelesség, hogy egy-egy arra illetékes az ag-gódó lélekkel összeköttetésbe lépjen, kívánságát megis-merje, és megszabadítsa gyötrõdésétõl, hogy az ne akadá-lyozza további elõmenetelét.

Amíg a lelkek ebben a régióban vannak, figyelmüketigen könnyen lehet a föld felé irányítani akkor is, ha ma-guktól nem tennék. Ezt a rossz szolgálatot gyakran megte-szi nekik hátrahagyott kedveseik szenvedélyes bánata ésszeretett jelenlétük utáni vágyódása. Az ilyen sóvárgás ál-tal felidézett gondolatformák körülveszik az elhunytat,újra és újra beléütköznek, felébresztik, ha békésen szuny-nyad, ha pedig már öntudatánál van, gondolatait erõsza-kosan a föld felé irányítják. A visszamaradtak oktalan bá-nata, kivált az elsõ esetben, annyira árt eltávozott szeret-

teiknek, hogy ha tudnák, maguk bánnák leginkább, ésmeglehet, hogy sokaknál ez a tudás megerõsítené a vallásiszabályok kötelezõ erejét, amelyek azt követelik, hogy azisteni törvénynek alávessék magukat, és elfelejtsenekminden túlzott és lázadó szomorúságot.

A kámaloka harmadik és negyedik régiója csak kevesetkülönbözik a másodiktól, mintegy annak finomabb mása,a negyedik finomabb, mint a harmadik, de mindhárom ré-gió általános jellegzetességei igen hasonlók. Ott valamivelfejlettebb lelkek vannak, és bár olyan testekbe vannak zár-va, amelyeket földi érdekeiknek megfelelõ tevékenysé-gükkel teremtettek, figyelmüket nagyobbrészt mégis in-kább elõre, mint hátra irányítják. Ha valaki nem húzzaõket erõszakosan vissza a földi dolgokhoz, minden na-gyobb késedelem nélkül továbbjutnak. Mindazonáltal

99

KÁMALOKA



még érzékenyek a földi hatások iránt, és egy jajkiáltás is-

mét felkeltheti a földi dolgok iránt már gyengülõ érdeklõ-désüket. Számos mûvelt és gondolkodó ember, aki földiéletében fõképpen világi dolgokkal foglalkozott, éber ön-tudattal él e régióban és rábírható, hogy médiumok révénérintkezzék a földdel, vagy ami ritkább eset, maga keresiaz érintkezést. Közlései természetesen magasabbrendûek,mint a második régióban lévõké, de még nincs bennüksemmi, ami révén értékesebbek volnának, mint a fizikaitestben élõk hasonló közlései. A kámalokából nem jönszellemi megvilágosítás.

A kámaloka ötödik osztályának sok új jellegzetességevan. Különlegesen világító, sugárzó jelenség, roppantvonzó a tompa földi színekhez szokott embernek és iga-zolja az egész világ „asztrális” vagyis „csillagszerû” elne-vezését. Ott vannak az összes anyagi jellegû mennyorszá-

gok, amelyek az egész földön olyan nagy szerepet játsza-nak a népies vallásokban: a rézbõrûek boldog vadászterü-letei, a skandinávok walhallája, a mohamedánok hurikkaltelt paradicsoma és a keresztények Új Jeruzsáleme, arany-ból való, drágakövekkel ki rakott kapuival, az anyagelvûreformátor mindennemû iskolákkal telt mennyországa.Ezek mind megkapják ott a helyü ket. Azok, akik kétség-beesetten ragaszkodtak a „betûhöz, amely öl”, ott meg ta-lálják vágyaik és álmaik betû szerinti teljesedését, ame-lyekrõl öntudatlanul, a szentírásoknak csupán külsõ bur-kolataiból táplálkozó képzelõerejükkel légvárakat építet-tek. A legvadabb vallásos elképzelések ideiglenes, szerte-foszló teljesedésüket találják ott. A betûhívõk, akiket sajátüdvözülésük önzõ vágya a lehetõ leganyagiasabb menny-országba visz, ott meglelik a sajátságos kívánságaiknak

100




megfelelõ, és az elképzelt viszonyokhoz illõ otthont. Val-

lásos beállítottságú és fontoskodó emberbarátok – akik na-gyobbrészt arra törekedtek, hogy embertársaikra erõsza-kolják saját, néha helytelen nézeteiket, ahelyett, hogy ön-zetlenül mûködtek volna az emberek erényeinek és bol-dogságának öregbítésén – ott megtalálják a helyet, aholsaját gyönyörûségükre javítóintézeteket, menhelyeket, is-kolákat alapíthatnak, és nagy megelégedésükre szolgál, haegy-egy szolgálatkész médium segítségével – akinek mél-tóságteljes leereszkedéssel nyújtják kegyeiket – asztrálisorrukat még mindig földi dolgokba üthetik. Asztrálistemplomokat, iskolákat, házakat építenek, reprodukálvaazt a materiális mennyországot, amely után áhítoztak. Haaz élesebb tekintet elõtt építményük tökéletlen is, sõtmeghatóan groteszk látványt nyújt, õk megelégedésükettalálják benne. Ugyanazon vallásos irányzathoz tartozó

emberek csoportosulnak, és különféle módon együttmû-ködnek. Közösségek képzõdnek tehát, amelyek egymástóléppen annyira különböznek, mint a földi közösségek. Ha aföldhöz közelednek, nagyobbrészt hitsorsosaikat, honfi-társaikat keresik fel, kétségtelenül a természetes rokonságokából is, de a nyelvbeli korlátok miatt is, amelyek azasztrális világban még fennállnak (kitûnik ez az üzenetek-bõl is, amelyeket alkalmilag spiritiszta körök kapnak). Aze régióban lévõ lelkek érdeklõdnek a legélénkebben azokiránt a kísérletek iránt, amelyek a föl di és a másvilág kö -zött kapcsolatot keresnek. Az átlag médiumok „vezetõszellemei” nagyobbrészt ebbõl és az utána következõ régi-óból kerülnek ki. Mindamellett általában tisztában van-nak vele, hogy a magasabb élet sok le hetõsége áll még

101

KÁMALOKA



elõttük, és hogy elõbb-utóbb olyan világba mennek át,

ahonnan már lehetetlen a Földdel érintkezniük.A kámaloka hatodik régiója hasonlít ugyan az ötödik-hez, de sokkal finomabb és fõképpen sokkal haladottabblelkek lakják. Azok ott olyan asztrális testben vannak,amelyben mentális energiájuk, amíg a földön voltak, na-gyon erõsen mûködött. Ott tartózkodásuk oka az, hogyéletük mûvészi és szellemi törekvéseiben az önzés, továb-bá az a körülmény, hogy tehetségüket – ha mindjárt fi no-mabb és ideálisabb módon is – vágyaik kielégítésénekáldozzák fel, nagy szerepet játszott. Környezetük a leg-jobb, amit a kámalokában egyáltalán találni lehet. Alkotóképzeletük ideiglenes lakóhelyük fénylõ anyagából fensé-ges vidéket, zúgó tengereket, hóval fedett hegycsúcsokat,termékeny síkságokat alakít, olyan vidékeket, amelyektündéri szépek, még ha a föld legszebb tájaihoz hasonlít-

juk is õket. Vallásos rajongókat itt is találunk, de haladot-tabb fokon õk világosabban látják saját korlátoltságukat,és jobban várják, hogy e szférából kiemelkedjenek és egymagasabbat érjenek el.

A kámaloka hetedik és legmagasabb síkja majdnem tel -jesen olyan intellektuális férfiakkal és nõkkel van benépe-sítve, akik földi életükben vagy kimondottan materialis-ták voltak, vagy pedig annyira beleszerettek a fizikai világ-ban az értelem segítségével történõ tudásszerzés módjai-ba, hogy ott is azt folytatják, habár megnövekedett képes-ségekkel. Emlékezzünk Charles Lamb azon elgondolásiránti ellenszenvére, hogy „az égben valamiféle furcsa in-tuitív módon” szerezzen ismereteket kedvelt könyvei he-lyett. H.P. Blavatsky adatai szerint némely tudós évszáza-dokig él ott asztrális könyvtárakban, buzgón tanulmányoz

102




minden könyvet, ami kedvenc tanulmányaival foglalko-

zik, és sorsával teljesen meg van elégedve. Olyan emberek,akiket erõsen foglalkoztat valamely tudományos kutatás,és akik kielégítetlen tudásszomjjal hagyták el fizikai testü-ket, tanulmányaikat még mindig fáradhatatlan kitartássalfolytatják, és ragaszkodnak fizikai módszereikhez. Azilyenek gyakran kételkednek a magasabb lehetõségekben,amelyek számukra nyitva állnak, és visszaborzadnak attól,ami tulajdonképpen nem egyéb, mint egy második halál,az öntudatlanságba süllyedéstõl, mielõtt a lélek a maga-sabb mennyei életre újra megszületik. Politikusok, állam-férfiak, a tudomány emberei e régióban töltenek bizonyosidõt, és csak las san szabadulnak asztrális testüktõl, mertmég mindig buzgó és élénk az érdeklõdésük az életükbenolyan jelentékeny szerepet játszott mozgalmak iránt. Arratörekszenek, hogy megvalósítsák az asztrálison azokat a

terveket, amelyekbõl a halál kiszakította õket.Egy csekély kisebbség kivételével, amely földi életébensoha legkisebb nyomát sem mutatta az önzetlen szeretet-nek, a magasabbrendû értelmi törekvésnek, és valamelynáluk magasabbrendû dolog felismerésének – mindenkiszámára elõbb-utóbb eljön az idõ, amikor az asztrális testbéklyóit végleg leveti. A lélek rövid öntudatlanságba süly-lyed, mint akkor, amikor fizikai testét levetette és aztánmélységes, intenzív boldogságra ébred, amelyrõl sohasemálmodott, igazi hazájának, a mennyei világnak boldogsá-gára. Bármilyen alantasak és gyûlöletesek lehettek szenve-délyei, bármilyen triviálisak és szennyesek a vágyai, mégismegvolt benne a magasabb természet egy-egy csillanása,egy-egy megtört sugár egy tisztább régióból. Most eljött azaratás ideje, és bármilyen szegényes és kevés is a vetés, illõ

103

KÁMALOKA



jutalmát meg kell kapnia. Az ember tovább halad, hogy ezt

az égi aratást betakarítsa, gyümölcseit élvezze és feldol-gozza.Az asztrális holttest, amint néha nevezik, az eltávozott

lény burka, héja, a két fentebb említett koncentrikus bu-rok töredékeibõl áll, és a lélek visszamaradt magnetiz-musa tartja össze. Ezek a burkok már annyira szét mál lot -tak, hogy csak szétszórt tö re dékek maradtak vissza. Ezek atöredékek azután a magnetikus vonzás által a még megma-radt héjra tapadnak. Egyik a másik után reprodukálódikerre az állapotra mindaddig, míg végül a legbelsõ burok isszétmállik. Akkor az ember kiszabadul belõle, és hátra-hagyja a maradványokat. A burok most szerteszét bolyonga kámalokában, szokott rezgéseit automatikusan tompántovább folytatja. Ezáltal visszamaradt magnetizmusát fo -kozatosan elveszti, mindinkább hanyatlik, míg végül tel-

jesen feloszlik, alkotórészeit az asztrális anyag általánostömegének adva vissza, éppen úgy, mint a fi zikai test a ma-gáét a fizikai világnak. Ezt a burkot az asztrális folyamokide-oda viszik, és mikor szétesése nem haladt még nagyonelõre, egy földön lévõ lélek magnetizmusa újra éltetheti.Ilyenkor bizonyos tevékenységekre is képes. A magnetiz-must úgy szívja fel, mint a szivacs a vizet. Látszó lag újraéletre kel, és erõsebben ismétli a rezgéseket, amelyekhezszokva volt. Gondolatok, amelyek az elköltözött léleknekés visszamaradt barátainak közös gondolatai voltak, gyak -ran hoznak létre ilyen rezgéseket, és az így életre keltettburok egészen elfogadhatóan játszhatja a megnyilatkozólény szerepét, azonban asztrális látás nélkül is felismerhe-tõ a megszokott gondolatok gépies ismétlésérõl, az erede-tiség teljes hiányáról és arról, hogy semmi nyomát sem

104




mutatja olyan tudásnak, amit nem a földön szerzett volna

meg.Amint a meggondolatlan, balga hozzátartozók az elköl-tözött lélek haladását fel tudják tartani, éppen úgy segíthe-tik is helyesen és okosan irányított befolyásolással. Azértírja elõ minden vallás, amely még megõrizte alapítója ok-kult bölcsességének valamely nyomát, a halottakért valóimát. Ezek az imák és a kisérõ szertartások többé-kevésbéhasznosak, aszerint, hogy mennyi tudással, szeretettel ésakaraterõvel vannak telítve. Azon az általános igazságonalapszanak, hogy az egész világ rezgésre van építve, ez vál-toztatja, ez tartja fenn. A kiejtett hangok rezgéseket indí-tanak meg, ezek az asztrális anyagot formákba rendezik,amelyeket a hangokban foglalt gondolatok éltetnek. Azilyen gondolatformák, ha a kámalokában lévõ lényre irá-nyítjuk õket, az asztrális testhez verõdve siettetik feloszlá-

sát. Az okkult ismeretek hanyatlásával e szertartásokmind többet és többet vesztettek erejükbõl, míg végül se-gítõ erejük nullára csökkent.

De még most is véghez viheti õket néha egy olyan em-ber, aki érti a dolgát, és ak kor ki fejtik teljes hatásukat.Mindenki segíthet elköltözöttjén azzal, hogy a szeretet ésbéke gondolatait küldi hozzá és azt a kívánságot, hogy akámalokán gyorsan áthaladjon és asztrális béklyóitól meg-szabaduljon. Senki se hagyja tehát halottait egyedül útju-kon, hanem kísérje az ilyen védangyal-gondolatformákszeretetteljes segítésével, amelyek siettetik haladásukat amentális boldogság felé.

105

KÁMALOKA



IV. FEJEZET

A MENTÁLIS VILÁGA mentális világ, amint neve is mutatja, a gondolkodás

formájában mûködõ öntudat világa, az értelemé, de nemamikor az agyban, hanem amikor a saját világában tevé-kenykedik, ahol nem akadályozza a fizikai szellem-anyag.Ez a világ az igazi ember világa.

Az indogermán nyelvek javarészében az „ember” szó a

szanszkrit „man”-ból ered, ez pedig a „gondolkodni” igeszanszkrit töve, úgyhogy az „ember” szó e nyelvekben„gondolkodót” jelent: jellemzõ ismertetõjele, az értelemután van elnevezve. Az angol „mind” szó nemcsak az ér-telmi tudatot jelen ti, ha nem a ha tást is, ame lyet a tu datrezgései a fizikai agyban gyakorolnak. Most azonban az ér-telmi tudatot lénynek, egyéniségnek kell elképzelnünk,amelynek életrezgései a gondolatok: és e gondolatok ké-pek, nem pedig szavak.

Ez az individuum, a manasz, vagyis a Gondolkodó22, amentális világ felsõbb alsíkjainak anyagába öltözött, és

106

22 Manaszi síknak, vagy mentális szintnek nevezzük magának az el-mének a szintjét, hogy megkülönböztessük azon mûködésétõl,amelyet az agy ban végez.



ezek feltételei közt mûködõ Én. A fizikai síkon jelenlétét

az agyban és a fizikai idegrendszerben elõidézett rezgésekáltal nyilvánítja ki. Az agy és az idegrendszer a manasz éle-tének finom rezgéseire hasonló rezgésekkel felelnek,azonban durva anyaguk miatt vibrációit csak igen kisrészben és azt is igen tökéletle nül adják vissza.

Amint a tudomány az éterrezgé sek egész hosszú sorátismeri, amelyekbõl a szem mégis csupán egy kis töredéket,a nap színképét képes látni, mert csak megszabott határo-kon belül tud rezegni, éppen úgy a gondolkodás fizikaieszközei, az agy és az idegrendszer is a mentális rezgésekhosszú sorának, amelyeket a Gondolkodó saját világábanindít el, csupán kis töredékére képes reagálni. A nagyonfo gékony agy azon fokig tud válaszolni, amelyet nagy ér-telmi erõnek nevezünk, a kivételesen fogékony olyan szin-tig, amelyet lángésznek nevezünk, a kivételesen nem

fogékony agy pedig csupán a gyengeelméjûség szintjéig.Minden ember milliónyi gondolathullámmal ostromoljaagyát, az azonban anyagának sûrûsége miatt nem tud vála-szolni rájuk, és az ún. mentális képességek az érzékenysé-gével arányosak. Mielõtt azonban magának a Gondolko-dónak tanulmányozásába fognánk, jó lesz, ha elõbb meg-nézzük világát, a mentális síkot.

A men tális világ szomszédos az asztrálissal, és mint azasztrális a fizikaitól, csupán alkotórészeinek finomsága ál-tal különbözik attól. Mindazt, amit a fizikai és az asztrálisviszonyáról mondtunk, a mentális és az asztrális világrólis megismételhetjük. A mentális síkon az élet cselekvõbb,mint az asztrálison, a for ma még plasz ti kusabb. E sík szel -lem-anyaga életteljesebb és finomabb, mint az asztrális vi-lágnak bármely fokozata. Az asztrális anyag végsõ atom-

107

A MENTÁLIS VILÁG



jának burkolata a legdurvább mentális anyag atomcso-

portjaiból áll, úgy hogy az asztrális alap-atom felbomlása alegdurvább fajtájú mentális anyagot eredményezné.E síkon, ilyen körülmények között az életerõk mûkö-

dése érthetõen sokkal hatékonyabb, mert sokkal kisebbtömeget kell megmozdí taniuk. Ez az anyag állandó moz-gásban van, az élet minden rezgésére formát vesz fel, ésminden változó mozgáshoz azonnal alkalmazkodik. Amentális anyaghoz képest az asztrális sûrûnek, nehéznek

és fénytelennek tetszik, habár az utóbbi a földi anyaggalösszehasonlítva tündérien könnyû és ragyogó. Az analógiatörvénye mindenütt fennáll, és vezérfonalul szolgál abbanaz asztrális fölötti régióban is, amely szülõhelyünk és ott-honunk, habár mi ezt idegen országba számûzve nem tud-juk, és leírását egy idegen szemével szemléljük.

E síkon is, mint a két elõbbin, a szellem-anyagnak hét

alosztálya van. Ezek az alosztályok ismét számtalan mó-don kapcsolódnak, és a mentális világ szilárd, cseppfolyós,gáznemû és éterikus anyagait szolgáltatják. A „szilárd” ki-fejezés ugyan még a mentális anyag legtömörebb változa-taira alkalmazva is nevetségesnek látszik, összehasonlítvaazonban a többi mentális anyaggal tényleg sûrû, és mivelnincs más elnevezésünk, mint amelyek mai fizikai viszo-nyainkhoz vannak mérve, jobb híján ezeket kell használ-

nunk. Elég annyit tudnunk, hogy ez a világ is alá van vetvea természeti rend nagy törvényének, a hetes tagozódásnak,és hogy a hét alsík anyagának sûrûsége éppen úgy folytoncsökken, mint a fizikai síkon a szilárd, cseppfolyós, gázne-mû és éterikus testeké, míg végül a hetedik vagy legmaga-sabb sík a legfinomabb mentális atomokból áll.

Ezek az alsíkok két csoportra oszlanak, amelyeknek a

némileg elégtelen és elsõ pillanatra érthetetlen „formanél-

108




küli”, illetõleg „formai” (arupa és rupa) elnevezést adták.

A négy alsó alsík együtt képezi a „formai” csoportot, a há-rom felsõ pedig a „formanélkülit”. Ez a beosztás szüksé-ges, mert tényleges, bár nehezen leírható különbségetjelöl. E régiók, amint mindjárt közelebbrõl is ki fogjuk fej-teni, a tudatban az értelem fokozatainak felelnek meg.

A megkülönböztetést legjobban úgy fejezhetjük ki, haazt mondjuk: a négy alsóbb régi óban a tudat rezgései for-mákat képeznek, vagyis képeket alkotnak és minden gon-dolat élõ alakot ölt. A három felsõbb régióban pedig atudat, habár természetesen ugyancsak rezgéseket támaszt,azokat mint az élõ energia hatalmas folyamait árasztja ki.Ezek a három magasabb régióban még nem vesznek fel ha-tározott alakot, amikor azonban az alsóbb világba árad-nak, ott különféle, de egymással valamiképpen mégisösszefüggõ formákat hoznak létre.

A legjobb analógia, amit ennek megértetésére elõadha-tok, az absztrakt és a konkrét képzeteké. A háromszögabsztrakt fogalmának nincs formája, hanem jelent bármi-lyen síkidomot, amelyet három egyenes határol, és amelyszögeinek összege 180 fok. E fogalomból, ami meghatároz-za a feltételeket, de nem a formát, az alsóbb világban egészsereg legkülönbözõbb fajú háromszöget képezhetünk: de-rékszögû, egyenlõ szárú, egyenlõ oldalú, stb. konkrét há-romszögeket, minden színben és nagyságban, amelyekazonban az adott feltételeknek mind megfelelnek, pedigmindegyik nek más és más alakja van. Annak, hogy sza-vakkal vi lágos leírást nem tudunk adni ar ról, milyen kü-lönbözõképpen tevékenykedik a tudat a két síkon, az azoka, hogy a szavak csupán képek, szimbólumok és az al-sóbb értelem agybeli mûködéséhez tartoznak, ezen és

109

A MENTÁLIS VILÁG



csakis ezen alapulnak. Ezzel szemben a formanélküli régió

a „tiszta értelmen” alapszik, ami sohasem mûködik a be-széd szûk korlátai között.A mentális világ az „Egyetemes Értelmet” tükrözi, a mi

kis naprendszerünkben ez a sík felel meg a „Nagy Kozmi-kus Értelemnek”23. Magasabb régióiban vannak az õstípu-sok, amelyek jelenleg a kifejlõdés szakaszában vannak,alsóbb régióiban pedig a hozzájuk vezetõ formák, amelyekaz asztrális és a fizikai világban megfelelõ módon reprodu-kálódnak. Anyaguk a gondolati behatásokra összeáll, ésminden olyan változatot létre tud hozni, ami gondolattalfelépíthetõ. Mint ahogy vasból ásót, vagy halált osztogatókardot is kovácsolhatunk, úgy lehet a mentális anyagot isolyan gondolatformákká alakítani, amelyek segítenek,vagy olyanokká, amelyek kárt okoznak. A Gondolkodórezgéseket támasztó élete formálja az anyagot maga körül,

és amilyen az akarata, olyan lesz a mûve is. Ebben a régió-ban gondolat és cselekvés, akarat és tett egy és ugyanaz, aszellem-anyag itt engedelmes szolgája az életnek, és min-den teremtõ mozgáshoz hozzáidomul.

A rezgések, amelyek e világ anyagát gondolatformákkáalakítják, sebességükkel (nagy rezgésszámukkal) és fi-nomságukkal csodálatos és állandóan változó színekethoznak létre, mint a gyöngyház szivárvány színei, leírha-tatlan, éteri csillogású színeket, és ezek keresztül-kasuljárják a formákat. Mindegyik forma sokszor olyan színekeleven, örvénylõ, finoman világító színharmóniája, ame-

110


23 Mahat, a Harmadik Logosz, vagy Isteni Teremtõ Intelligencia, ahinduk Brahma-ja, az északi buddhisták Man-dzsusri-ja, a Ke resz-tények Szentlelke.



lyek a földön teljesen ismeretlenek. Szavak le nem írhat-

ják azt a csodálatos szépséget és fényt, amelyben ennek azélettõl és rezgésektõl át meg áthatott finom anyagnak vál-tozatai megjelennek. Minden tisztánlátó, aki errõl tanús-kodik, akár hindu, buddhista vagy keresztény, elragad-tatva beszél szépségérõl, és beismeri, hogy teljes képtelen-ség leírni, amit lát. Bármilyen választékos szavak is csakeldurvítanák, lealacsonyítanák.

Az e síkon élõ és tevékenykedõ teremtmények között agondolatformák természetesen nagy szerepet játszanak.Hasonlítanak azokhoz, amelyekkel már az asztrális világ-ban találkoztunk, csak éppen sokkal fénylõbb színekbensugárzanak, erõsebbek, tartósabbak és teljesebb életet tar-talmaznak. A magasabb értelmi képességek rendkívül éleskörvonalú formát hoznak létre, amelynek az a hajlandósá-ga, hogy meglepõen tökéletes geometriai alakot képezzen

a fénylõ szí nek hasonlóképpen meglepõ tisztasága mellett.Az emberiség jelenlegi fejlõdési fokán azonban érthetõ,hogy a felhõsze rû és szabálytalanul alkotott gondolatokvannak túlsúlyban, mint ahogy a rosszul fejlett értelem istúlsúlyban van. Ritka szépségû, mûvészi gondolatok is ta-lálhatók itt, és nem csoda, hogy a festõk, akik álomszerûvízióikat, eszményüket egy gyorsan tovatûnõ pillanatrameglátják, azon emésztik magukat, hogy nem tudják izzószépségét a szegényes földi színekkel visszaadni.

Ezek a gondolatformák a sík elemi esszenciáiból van-nak. Az elemi esszenciát a gondolat rezgései megfelelõ for-mába öntik, a formát maga a gondolat élteti. „Mesterségeselementálok” ezek is, és ugyanúgy állnak elõ, mint az aszt-rális síkon. Mindazt, amit a második fejezetben keletkezé-sükrõl és pontosságukról mondtunk, a mentális síkról is

111

A MENTÁLIS VILÁG



megismételhetjük. Mivel azonban erejük és tartósságuk

itt, a magasabb világban nagyobb, nagyobb az alkotójukfelelõssége is.A mentális világ elemi esszenciáját a monádok leszállá-

suk közben az asztrális világba való belépést közvetlenülmegelõzõ fokon alakítják, és ez a második elemi biroda-lom, amely a mentális világ négy alsóbb síkján foglal he-lyet. A három magasabb alsík, a formanélküli foglaljamagába az elsõ elemi birodalmat: az elemi esszenciát ott agondolat világító szikrái színes csillogássá és lobogássá,élõ tûzzé élesztik, ahelyett, hogy meghatározott alakokkáformálnák. Mintegy itt kapja az elsõ leckét az összetettmûködésbõl, de még nem veszi fel a formák határozottkorlátozásait.

A mentális világ mindkét részében számtalan lény él,akik legsûrûbb teste a fénylõ anyagból és a sík elemi esz-

szenciájából van. Angyalok, akik a természet rendjénekfolyamát vezetik, felügyelnek a már elõbb említett alsóbblények seregeire, és különbözõ hierarchiákban egyesülveaz elemek hét urának engedelmeskednek.24 Rengeteg tu-dású és nagyha talmú lények ezek, fénylõ külsejû, sugárzó,lángoló teremtmények, a színhatások miriádjaitól csillog-nak, mint a szivárvány, váltakozó égi színekben, felségesparancsoló arccal. A nyugalmas energia és az ellenállhatat-lan erõ megtestesülései. A nagy keresztény „látnok” leírá-sa jut eszembe, ahogy egy hatalmas angyalról beszél:„Fején szivárványív volt, arca, mint a Nap, lábai tûzoszlo-

112


24 Ezek a rupa és arupa dévák a hinduknál és a buddhistáknál, az„égiek és földiek urai” a zoroasztriánizmusban, arkangyalok és an-gyalok a kereszténységben és a mohamedánoknál.



pok”.25 „Hangjuk, mint a vizek zúgása”, mint a szférák ze-

néjének visszhangja. Õk vezetik a természet rendjét, ural-kodnak az asztrális világ elementáljainak nagy seregén,úgy, hogy azok a természeti folyamatokat állhatatos sza-bályszerûséggel és egyöntetûséggel tartják fenn.

Az alsóbb mentális síkokon több csélát találunk, akikföldi köntösüktõl ideiglenesen megszabadulva, mentálistestükben munkálkodnak.26 Mikor a fizikai test mélyálomba merül, a Gondolkodó ki tud belõle húzódni, és ígyterhétõl szabadulva, e magasabb régiókban is mûködhet.Innen segítheti és buzdíthatja embertársait, minthogyközvetlenül értelmükre tud hatni. Nemes eszméket, gaz-dag, segítõ gondolatokat sugalmazhat nekik, és mindeztsokkal hatásosabban és gyorsabban, mint amikor testükbevannak zárva. Szükségleteiket onnan tisztábban látja, ésezért jobban ki tudja elégíteni. Legnagyobb kiváltsága és

öröme, hogy küszködõ testvéreit szolgálhatja anélkül,hogy ezek errõl valamit tudnának, hogy fogalmuk volna azerõs karról, amely terhüket emeli, a lágy hangról, amelyfájdalmukban vigasztaló szavakat suttog. Észrevétlenül,ismeretlenül dolgozik a cséla, ellenségét éppoly örömmelszolgálja, mint barátját, és a nagy segítõktõl a magasabbszférákból aláömlõ jótékony erõk folyamát szétosztja azegyének között. Ott láthatjuk néha a mesterek magasztosalakjait is. Õk azonban nagyobbrészt a mentális világ „for-manélküli” részeinek legmagasabb síkján tartózkodnak.Végül vannak még más nagy lények is, akik alkalmilag va-

113

A MENTÁLIS VILÁG

25 Jelenések X. l.26 Általában májávi rúpának vagyis látszat-testnek nevezik, amikor

a mentális világban végzendõ független mûködésre van átrendezve.



lamely jótékony küldetéssel járnak ott, ha az ilyen szintû

megnyilvánulást igényel.A síkon tudatosan mûködõ lények között az érintkezés– akár emberi, akár nem emberi, akár testtel bíró, akártestnélküli – mondhatni azonnali, és valóban a gondolatsebességével megy végbe. Térbeli korlátok itt nincsenek,és minden lélek egyszerûen már azáltal érintkezésbe tudlépni a másikkal, hogy figyelmét rá irányítja. Az érintke-zés éppen ezért nemcsak gyors, hanem tökéletes is, ha azilletõ lények körül belül egyforma fejlõdési fokon állnak.A szó ott nem nehezíti és nem akadályoz za a közlést, agondolat villámszerûen repül a másikhoz: azaz helyeseb-ben már akkor látni a gondolatot, amikor keletkezik. Atényleges korlát a lelkek között a fejlõdési fokok különb-sége. A kevésbé fejlett lélek a fejlettebbrõl csak annyit tud,amennyire visszahatni képes. A korlátozást ennél fogva

csak a magasabbak érzik, a kisebbek mindent megkapnak,amit fel tudnak fogni.Minél fejlettebb egy lélek, annál pontosabb ismerete

van a környezetérõl, annál közelebb áll a valósághoz. Nemkell azonban elfelejtenünk, hogy a mentális világban is ottvan még az illúzió fátyola, noha sokkal kevesebb és sokkalvékonyabb is, mint az asztrális és a fizi kai világban. Min-den léleknek megvan a maga mentális atmoszférája és mi-vel minden benyomás ezen keresztül éri, a benyomásoktöbbé-kevésbé eltorzulnak és elszínezõdnek. Minél vilá-gosabb és tisztább ez az atmoszféra, minél kevésbé színezia személyiség, annál csekélyebbek az illúziók, amelyekmegtéveszthetik.

A mentális világ három legmagasabb alsíkja magának aGondolkodónak a lakóhelye, aki fejlettségi fokának meg-

114




felelõen lakja egyiket vagy másikat. A nagy többség a leg-

alsó fokon él, kü lönbözõ fejlõdési fokokon. Az értelmilegfejlettek közül aránylag kis számú él a második alsíkon,amelybe – hogy olyan kifejezést használjunk, amelyik in-kább a fizi kai, mint a mentális síkra alkalmas – a Gon dol-kodó akkor száll fel, ha e sík finomabb anyaga lesz bennetöbbségben, és így cserét tesz szükségessé. Ez azonban ter-mészetesen nem „felemelkedés”, nem helyváltoztatás, ha-nem csupán az, hogy e fi nomabb anyag rezgései kezdenek

reá hatást gyakorolni, miután már képes õket viszonozni,és maga is abban a helyzetben van, hogy kiküldött erõivela rendkívül finom részecskéket rezgésbe hozza.

A tanuló barátkozzon meg a gondolattal, hogy a fejlõ-dés létráján való felhágás nem viszi õt az egyik helyrõl amásikra, hanem abban áll, hogy mindinkább képes be-nyomásokat felfogni. Minden szféra minden oldalról kö-

rülvesz minket, az asztrális, mentális, buddhikus és nirvá-nikus szféra, és még magasabb világok, a legmagasabb is-tenség élete is. Ne veszõdjünk azzal, hogy keressük õket,mert itt vannak közöttünk, azonban a felfogóképesség hiá-nya jobban elzárja õket tõlünk, mintha több millió mér-földnyi távolságra lennének.

Nekünk csak arról van tudomásunk, ami hat ránk, amimegfelelõ rezgéssel bír. Amint növekszik felfogóképessé-

günk, amint finomabb és finomabb anyagokat vonunk bemagunkba, mind finomabb és finomabb világokkal kerü-lünk kapcsolatba. Ennél fogva az egyik régióból a másikbaemelkedés azt jelenti, hogy ruházatunkat egyre finomabbanyagokból szõjük, és ezáltal magasabb világokhoz kap-csolódhatunk. Jelenti továbbá azt is, hogy a ruhákat magá-ra öltõ emberben mind istenibb erõk ébrednek fel, és

bocsátják kifelé finomabb életmegnyilvánulásaikat.

115

A MENTÁLIS VILÁG



Elérve ezt a fokot a Gondolkodó teljes tudomással bír a

kör nyezetérõl, és emlékszik múltjára. Is meri testeit, ame-lyek közvetítésével az alacsonyabb világokkal érintkezés-be lép, és képes azokat befolyásolni és irányítani. Látja aközelgõ nehézségeket és akadályokat, a múlt hanyag élete-inek eredményeit, és igyekszik olyan energiát önteni tes-teibe, amely által feladatuk elvégzésére jobban fel lesznekfegyverezve. Az alsóbb öntudat a Gondolkodó vezetésétgyakran parancsoló, kényszerítõ, ellenkezést nem ismerõerõnek érzi, és ez az erõ õt egy bizonyos cselekvésre kény-szeríti, amelynek oka it az asztrális és men tális burok ál talmegzavart látása nem ismeri fel. Olyanok, akik nagy tette-ket vittek véghez, alkalmilag elismerték, hogy valami bel-sõ, felemelõ és kényszerítõ erõt éreztek, amely nemengedett nekik más választást, mint ahogy cselekedtek.Ilyenkor az igazi Ember mûködött, a Gondolkodó, vagyis

a belsõ ember vitte véghez a cselekményt, testei segítségé-vel, amelyek akkor tökéletesen teljesítették kiszabott fel-adatukat: azt, hogy az egyén eszközei legyenek. A fejlõdésfolyamán mindenki hozzájut majd ezekhez a magasrendûképességekhez.

A harmadik és legmagasabb fokon, a mentális világ leg-felsõbb régiójában tartózkodnak a Mesterek, és a Beava-tottak, az õ cseláik Egói, akik testében e régió anyagatúlnyomó. Ebbõl a finom mentális erõkbõl álló világbólvégzi a Mester az emberiségért jótékony munkáját. Az em-berek szeme elé magas eszményeket állít, nemes gondola-tokat, önfeláldozó törekvéseket ébreszt bennünk, onnanárasztja szét a szellemi és értelmi segítség folyamát az em-bereknek.

116




Az ott fejlesztett erõk millió irányban ömlenek szét, és

a legnemesebb és legtisztább lelkek a gazdag, segítõ befo-lyásokat készségesen magukba fogadják. Egy felfedezésgondolata villan meg a természet türelmes kutatója agyá-ban, egy új melódia csendül meg a nagy muzsikus fülében.Egy régen húzódó problémára talál feleletet a mélyen gon-dolkodó filozófus értelme, a remény és szeretet újabb su-gara ébred a fáradhatatlan emberbarát szívében. Az embe-rek mégis azt hiszik, hogy senki sem törõdik velük, holott

maguk a gyakran használt szófordulatok: „egy gondola-tom támadt”, „valami eszembe ötlött”, „hirtelen egy felfe-dezésre jutottam” – mutatják, hogy a belsõ Én ismeri azigaz ságot, még ha a testi szem vak is.

Fordítsuk most figyelmünket a Gondolkodóra és an-nak köntösére, milyen az a földön élõ embernél. A mentá-lis test, amely a tudatot a mentális világ négy alsíkján meg-

határozza, e négy alsík anyagának keverékébõl áll. A Gon-dolkodó, az egyén, az emberi lélek – keletkezését késõbbírjuk le – ha a testetöltés ideje eljön, elõször energiájánakegy részét rezgésekben sugározza ki. Ezek vonzóerõt gya-korolnak köröskörül, és a saját síkja négy alsíkjából vett,nekik megfelelõ anyagba burkolják be.

A rezgésektõl függ, milyen fajtájú anyagot vonz magá-hoz. A finomabb fajtájúak a gyors rezgéseket követik, és

azok hatása alatt öltenek alakot, a durvább fajtájúak a las-sabb rezgésekhez vonzódnak. Amint a húr a hangot – va-gyis egy bi zonyos számú rezgést –, amely egy ha sonlótömegû és feszültségû húrból indult ki, azzal rezonálvaadja ki, de közben érzéketlen marad a hangok egész töme-ge iránt, amelyek ebbõl a szempontból tõle eltérõ húrbólerednek, ugyanúgy kapcsolódnak a különbözõ fajtájú

anyagok a különbözõ rezgésekhez. Pontosan a Gondolko-

117

A MENTÁLIS VILÁG



dó által kibocsátott rezgéseknek megfelelõ lesz a mentális

test is, amellyel magát kö rül ve szi. Ez a mentális test az,amit alsóbb értelemnek, alsóbb manasznak nevezünk,mert ez a Gondolkodó, aki a mentális sík alsóbb régióinakanyagába öltözik, és további tevékenységét ez a mentálisanyag befolyásolja.

Mindazok az erõk, amelyek túl finomak ahhoz, hogyezt az anyagot mozgásba hozzák, és túl gyorsan rezgõk ah-hoz, hogy velük együtt rezeghessen, nem tudnak e testenát megnyilatkozni. Ennél fogva a test korlátozza, megha-tározza, és kifejezõdésében akadályozza a Gondolkodót.Földi életének elsõ börtöne ez, és mialatt erõi benne tevé-kenykednek, saját magasabb világától el van zárva. Figyel-me kifelé ható energiá ival van elfoglalva, és élete ezekkelegyütt mentális testébe folyik. E testet ruhának, eszköz-nek vagy buroknak kell felfognunk – itt bármelyik kifeje-

zés használható, ha azt a gondolatot képviseli, hogy aGondolkodó nem maga a mentális test, hanem az, aki amentális testet létrehozta, és arra használja, hogy magábólkifejezésre juttasson annyit, amennyit csak az alsóbb men-tális régióban lehetséges.

Nem szabad elfelejteni, hogy a még mindig kifelé áram-ló energiái az asztrális világ durvább anyagát is magukhozvonják, és megalkotják asztrális testét. Testben való létealatt energiái, amelyek a mentális anyag alsóbb fajtáibanjutnak kifejezésre, olyan könnyen alakulnak át lassúbbrezgésekké, amelyekre az asztrális matéria reagál, hogy akét test állandóan együtt rezegve egymással igen szorosanegymásba fonódik. Minél durvább fajtájú a mentális testanyaga, annál belsõségesebb ez az egyesülés, úgyhogy a két

118




testet némelykor egynek fogjuk fel (káma-manasz).27 Ha

majd az újraszületés tárgyalásához jutunk, látjuk, hogy eza tény alapvetõ jelentõségû.Az elért fejlõdési foktól függ a mentális test típusa,

amelyet az ember újratestesülésekor magának alkot. Mintaz asztrális testnél tettük, vizsgáljuk meg közelebbrõl a há-romféle embertípus mentális testét: a fejletlen ember, azátlagember, és a szellemileg haladott ember mentálistestét.

A fejletlen ember mentális teste alig észrevehetõ, egykevés szervezetlen mentális anyag csupán a legalsóbb ren-dû mentális anyagból. Teljesen az alsóbb testek szeszélye-i nek van kitéve, és csupán az asztrális viharok, amelyek azérzékszerveknek a külsõ világgal való érintkezésébõl tá-madnak, ösztönzik tompa rezgésekre. Ha ezek az asztrálisvibrá ciók nem ösztönzik, majdnem teljesen nyugalmi ál-

lapotban van, sõt még rájuk is csak lomhán reagál. Mint-hogy belülrõl kifelé semmi sem ösztönzi határozott tevé-kenységre, szüksége van a külvilágból jövõ csapásokra,amelyek valami határozott feleletre serkentik. Minél erõ-sebbek az ütések, annál jobb az ember haladásának, mivelminden válaszrezgés a mentá lis test embrionális fejlõdésétsegíti elõ. Féktelen élvezet, bosszúság, düh, félelem, ijedt-

119

A MENTÁLIS VILÁG

27 Tehát a teozófus káma-manasz-ról fog be szél ni, amely alatt avágy-ter mészetet és az ab ban mû ködõ el mét érti, és amely együt -tes az emberben lévõ álla ti természetet, az vi szont az embert be fo -lyásolja. A Védák ismerõ je a ket tõt (káma-manaszt) együtt értel-mezi, és a manomaia-koshá-ban mûködõ Én-re gondol. Az euró-pai pszichológus az „érzéseket” az „elme” háromszoros felosztá -sának egyik részévé teszi, és az érzésekbe mind az érzelmeket,mind az érzéseket belefoglalja.



ség: ezek az asztrális testet felkavaró szenvedélyek a men-

tális testben gyenge rezgéseket keltenek. Ezek a mentálisöntudatot kezdeti tevékenységre ösztönzõ rezgések pedigalkalmat adnak neki, hogy a benyomásokhoz, amelyeketkí vül rõl kap, va la mit sa ját magából is hozzáadjon.

Láttuk, hogy a men tális test az asztrális test tel olyanszorosan össze van keverve, hogy egy testként viselked-nek. Mindazonáltal az ébredõ mentális képességek azasztrális szenvedélyeknek bizonyos erõt és minõséget köl-csönöznek, amelyek, amíg tisztán állati tulajdonságok-ként léptek fel, még nem voltak nyilvánvalók. A mentálistestet ért benyomások tartósabbak, mint amelyeket azasztrális test fog fel, és a mentális test tudatosan ismét liazokat. Itt kezdõdik az emlékezet és a fantázia, és az utóbbiakkor kezd formálódni, amikor a külvilágból származó ké-pek a mentális testre hat nak, és an nak anyaga it sa ját ha-

sonlatosságukra formálják.Az érzékeknek a külvilággal való érintkezésé bõl elõállóképek a legdurvább mentális anyagot vonják maguk köré:a tudat ébredezõ képességei újra alkotják ezeket a képeket,és belõlük készleteket halmoznak fel, amelyek immár be-lülrõl elindított cselekedetekre ösztönöznek, abból a vágy-ból kiindulva, hogy az érzékszervek segítségével ismétmegtapasztalja a kellemesnek talált rezgéseket és elkerüljea fájdalmat okozókat.

A mentális test ekkor elkezdi ösztökélni az asztrális tes-tet, és felébreszti benne a vágyakat, amelyek az állatnálmindaddig szunnyadnak, amíg valamely fizikai inger felnem ébreszti õket. Ezért látjuk a fejletlen embernél az ér-zékek kielégítésére irányuló folytonos hajszát, ami az álla-toknál nincs meg – a kegyetlenséget, a bujaságot és a szá-

120




mítást, amelyet az állatok nem ismernek. Az értelem ébre-

dezõ erõi, ha az érzékek kiszolgálóivá lesznek, veszélye-sebb és vadabb teremtménnyé teszik az embert, mintakármelyik állat, és a men tális szellem-anyagban rejlõ na-gyobb és finomabb erõk az érzelmi természetnek olyanenergiát és hevességet kölcsönöznek, amilyent az állatvi-lágnál nem találunk.

De éppen a fájdalmak révén, amelyeket okoznak, ma-guk a kicsapongások helyesbítik magukat, és a leszürem-lett tapasztalatok újra hatnak a tudatra, új képeket hívnakelõ, amelyeket a képzelõerõ feldolgoz. Ezek arra ösztönzika tudatot, hogy ellenálljon a sok rezgésnek, amelyek azasztrális test útján a külvi lág ból érik, és aka rata gya korlá-sával ellenálljon a szenvedélyeknek, ahelyett, hogy szabadfolyást engedne azoknak.

A mentális testben ilyen ellenálló rezgések keletkez-

nek, finomabb összetételû mentális anyagot vonnak beleés kezdik kiszorítani a durvább változatokat, amelyek azasztrális test szenvedély-rezgéseivel tudnak csak együttre-zegni. Ez a küzdelem a szenvedélyek által indított rezgé-sek és azok között, amelyeket múlt tapasztalatok képzelet-beli felidézése indít, fejleszti a mentális testet, és az kezdhatározott szervezettséget felmutatni, mind több és többkülsõ tevékenységet kezdeményezni.

Amíg a földi élet tapasztalatok gyûjtésével, az életekközti idõ azok asszimilálásával telik el. Amint a következõfejezetben látni fogjuk, a Gondolkodó a Földre való min-den visszatérésével egyre több képességgel rendelkezik,amelyek az õ mentális testeként öltenek alakot. A fejletlenember, akinek értelme még szenvedélyeinek rabszolgája,ilyen módon növekedik átlagemberré, akinek értelme csa-

121

A MENTÁLIS VILÁG



tatér, ahol a szenvedélyek és a mentális erõk váltakozó

eredménnyel és majdnem egyenlõ erõkkel küzdenek, akiazonban fokozatosan uralmat szerez alsóbb természetén.Az átlagembernél a mentális test már sokkal nagyobb,

már bizonyos szervezettséget mutat, és meglehetõs nagytömegben tartalmaz a mentális világ második, harmadikés negyedik alsíkjaihoz tartozó anyagot. Itt megfelelõentanulmányozhatjuk az általános törvényt, amely a mentá-lis test egész felépítését és megváltoztatását szabályozza,bár az alapelv ugyanaz, mint amelynek mûködését már azalsóbb birodalmakban, az asztrális és a fizikai világban lát-hattuk.

A gyakorlás erõsít, a használatlanság elsorvaszt és végültönkretesz. Minden, a mentális testben tá masztott rezgésalkotó elemeinek elváltozását okozza, kitaszítja az érintettrészt, az anyagot, amely nem rezeg vele harmonikusan, és

megfelelõ anyaggal pótolja, amelyet a környezõ kimerít-hetetlen készletbõl vonz magához. Minél gyakrabban is-métlõdnek a rezgéssorozatok, annál jobban halad az érin-tett rész fejlõdése. Mellékesen meg kell jegyeznünk, hogyinnen ered a kár is, amelyet a mentális testnek a mentálisenergiák túl nagy elkülönítése okoz.

Az erõk ilyen hibás irányítása a mentális testet egyolda-lúan fejleszti. Azon a területen, amelyen erõi állandóanmûködnek, aránylag túl fejlett lesz, más területeken, ame-lyek pedig talán éppoly fontosak, aránylag fejletlen. Har-monikus, minden részre egyenletesen kiterjedõ fejlõdésrekell törekedni, ehhez pedig nyugodt önvizsgálat és az esz-közöknek a célra való határozott irányítása szükséges.

E törvény ismerete bizonyos jól ismert tapasztalatokatis megmagyaráz, és bizonyos reményt nyújt a haladásra.

122




Amikor új tanulmányokba kezdünk, vagy magasabb er-

kölcshöz új utat keresünk, az elsõ lépések megtétele min-dig csupa nehézség. Néha a törekvést egészen fel is adjuk,mivel a siker útjában levõ akadályok legyõzhetetlenekneklátszanak.

Minden új mentális erõfeszítés kezdetén a mentális testegész automatizmusa fellázad ellene, anyagai, mivel meg-szoktak egy bizonyos fajtájú rezgést, nem tudnak azonnalalkalmazkodni az új impulzushoz, és az elsõ lépés fõkéntabban áll, hogy erõrezgések ömle nek ki. Ezek ugyan amentális testben még semmi rezgést nem okoznak, de a jö-vendõ rezgések szükséges elõjátékát képezik, amennyibena testbõl kirázzák a régi ellenszegülõ anyagot, és maguk-nak megfelelõ anyagot vonnak bele.

E folyamat alatt az ember semmiféle haladást nem lát,csak fáradozásainak gyümölcstelenségével és a tompa el-

lenállással szembesül. Ha azonban állhatatos, kísérletei si-kerülni fog nak, mihelyt az újonnan bevont anyag mûköd-ni kezd. Végül, ha a régi anyag mind ki van taszítva, és azúj már tevékeny, minden megerõltetés nélkül bekövetke-zik az eredmény, és eléri célját.

A kritikus idõ az elsõ lé péseknél van, ha azonban bízika törvényben, amelyik éppen olyan biztosan hat, mintminden más természeti törvény, és erõfeszítéseit állhata-tosan ismétli, az eredménynek be kell következnie. E tényismerete biztosan megóv a kétségbeeséstõl, amelynek kü-lönben könnyen áldozatul esne. E módon fejlõdik továbbaz átlagember, és azt az örvendetes felfedezést teszi, hogyha alsóbb természete kísér téseinek szilárdan ellenáll, azokelveszítik hatalmukat fölötte, mivel éppen azokat az alko-tóelemeket ûzte ki mentális testébõl, amelyek az alsóbb

123

A MENTÁLIS VILÁG



természet rezgéseivel harmonikus rezgésekre volnának al-

kalmasak. Így állítja össze fokozatosan mentális testét amentális világ négy alsóbb síkjának finomabb anyagából,míg végül mentális teste azzá a sugárzó és ragyo gó szépsé-gû alakzattá lesz, ami már a szelle mileg fejlett ember men-tális testét képezi.

Ebból a testbõl a durvább anyagok már ki vannak küsz-öböl ve, úgy hogy az érzéki dolgok sem benne, sem a velekapcsolatos asztrális testben nem találnak olyan anyagra,amely velük harmonikusan rezegne. Csak az alsóbb men-tális világ négy alsó osztályának legfinomabb anyagait tar-talmaz za. A harmadik és a ne gyedik alsík anya ga sokkaltöbb, mint az elsõé és a másodiké, úgyhogy az értelemminden magasabbrendû mûködésére, a magasabb mûvé-szet minden impulzusára és a nemesebb érzések mindentiszta hangjára reagál.

Az ilyen test a bele burkolózott Gondolkodónak lehetõ-vé teszi, hogy az alsóbb mentális régiókban, az asztrális ésa fizikai világban sokkal teljesebben kifejezéshesse magát,anyagának rezgési határai sokkal tágabbak, és a fensége-sebb régiókból jövõ impulzusok nemes és finom szerve-zettséget adnak neki. Az ilyen mentális test gyorsan odáigfejlõdik, hogy képes reprodukálni minden impulzust,amely a Gondolkodótól ered, és amely a mentális sík négyalsóbb osztályán kifejezésre juthat, és olyan eszközzé fejlõ-dik, amely az alsóbb mentális világ minden tevékenységé-re alkalmas.

A mentális test természetének világos megértése jelen-tékenyen átalakíthatná a modern nevelést, és ezt a testetsokkal jobban a Gon dolkodó szolgálatába állíthatná, mintahogyan most van. Ennek a testnek általános jellemzõi a

124




Gondolkodó elmúlt földi életeitõl függnek. Ezt majd ak-

kor értjük meg egészen, ha az újraszületés és a karma tör-vényét megismerjük. Ezt a testet a mentális síkon alkot-juk, és anyagának minõsége azoktól a tulajdonságoktólfügg, amelyeket a Gondolkodó elmúlt tapasztalatainakeredményeiként összegyûjtött.

A nevelés csak annyit tehet, hogy olyan külsõ behatáso-kat ad, amelyek a már meglévõ hasznos képességek gyara-podását segítik, a nem kívánatos tulajdonságokat pedigakadályozzák, és kiirtásukat siettetik. A veleszületett ké-pességek nevelése az igazi nevelés feladata, nem pedig,hogy a fejet tényekkel teletömje.

Az emlékezet külön képességként nem igényel fejlesz-tést, mert az emlékezet a figyelemtõl, vagyis a figyelemneka tanulmányozandó tárgyra való állhatatos összpontosítá-sától és az értelemnek a szóban forgó tárgyhoz való termé-

szetes vonzódásától függ. Ha valamely tárgy az értelemnekrokonszenves, vagyis van hozzá adottsága, akkor az emlé-kezet nem mond csõdöt, feltéve, hogy elegendõ figyelmetszentelt neki. A nevelés tehát tegye szokássá a figyelem áll-hatatos, kitartó összpontosítását, és alkalmazkod jon a ta-nuló veleszületett képességeihez.

Térjünk most át a mentális sík formanélküli részére,abba a régi óba, amelyik az embernek testetöltései folya-mán igazi lakóhelye, amelybe, mint lélekgyermek, mintfiatal egó, mint egyéniség-csíra beleszületik, amikor em-beri fejlõdése megindul.28

Az Egó, a Gondolkodó körvonalai oválisak, ezért neve-zi H.P. Blavatsky aurikus tojásnak ezt a manasz-testet,

125

A MENTÁLIS VILÁG

28 Lásd a VII. és VIII. fejezetet az „Újraszületés”-rõl



amely az összes testetöltésen keresztül fennmarad. Lévén

anyaga a mentális világ három felsõbb síkjáról, mindjártkezdettõl fogva rendkívül könnyû, finom hártya, és amintfejlõdése elõrehalad, földöntúli pompával és szépséggelkezd sugározni, és megérdemli „ragyogó” nevét.29

Mi hát ez a Gondolkodó? Az isteni Én, ahogy mármondtuk, korlátozva vagy egyéniesülve a mentális világ„formanélküli” síkjainak anyagából álló finom testbe.30

Ez az anyag, körülvéve az Én, a vi lágegyetem EGY fé-nyének és életének egy élõ sugarát, elválasztja ezt a sugarata forrásától (már amennyire a külsõ világot érinti), önma-ga hártyaszerû burkába foglalja, és így létrehozza belõle az„egyént” (az individuumot). Az élet a Logosz élete, azon-ban ennek az életnek erõi rejtve, szunnyadón maradnak;minden potenciálisan, csíraszerûen van még itt, mint a faa mag parányi csírájában.

Ez a mag az emberi élet talajába vettetik, amely élet amag szunnyadó erõit az örömök napjával és a könnyekesõjével kelti életre. Az élet talajának nedvei, amelyekettapasztalatoknak nevezünk, addig táplálják, amíg a maghatalmas fává lesz, szülõatyjának hasonmásává. Az emberifejlõdés a Gondolkodó fejlõdése: az alsóbb mentális, azasztrális és fi zi kai tes te ket magára ölti, föl di, asztrális ésmentális élete folyamán ezeket a testeket hordja, és az élet-ciklus minden fokán a másik világba való átmenet alkal-mával egymásután leveti azokat, de mindig felhalmozzamagában a minden síkon összegyûjtött gyümölcsöket.

126


29 Ez a neo-platonikusok „augoeides”-e, Szt. Pál „szel lemi test”-e.30 A vignyánamajakoshá-ban, a vedikus beosztás szerint a megkü-

lönböztetõ tudás burkában mûködõ Én.



Kezdetben, amíg a tudat benne olyan gyenge, mint a

csecsemõ testében, életrõl-életre csak szunnyad, míg végrea kívülrõl ható tapasztalatok lappangó erõi tevékenységrenem ébresztik. De lassanként mind több és több részt veszéletének irányításában, míg végül férfikorát elérve életétsaját kezébe veszi, és folyton növekvõ befolyást gyakoroljövendõ sorsára.

Ez az ál lan dó test, amely az is teni tudattal együtt magaa Gondolkodó, rendkívül lassan fejlõdik. Szakkifejezéssel„kauzális testnek” nevezzük, mivel minden tapasztalatotmagában halmoz fel, amelyek azután jövendõ életeiben,mint okok lépnek fel. Ez az egyetlen maradandó az összestestek között, amelye ket a testetöltések alatt használunk.A mentális, az asztrális és a fizikai testet minden új életbenújra fel kell építenünk, és ez a három, amint egymás utánfeloszlik, aratását a felsõbbnek adja át. Végül ily mó don

minden eredményt a kauzális test halmoz fel. Midõn aGondolkodó újra testet ölt, az ezekbõl az eredményekbõlösszegezett erõit egymás után kiküldi mindegyik síkra, ésígy képezi múltjának megfelelõen egyik testét a másikután.

A kauzális test növekedése, amint említettük, igen las-sú, mert csak olyan impulzusokra tud viszontrezegni,amelyek finom anyagában kifejezésre jutnak, és csak azo-kat tudja magába beszõni. A szenvedélyek, amelyek az em-beri fejlõdés korábbi fokozatain olyan nagy szerepet ját-szanak, növekedésére ennél fogva semmiféle hatással nin-csenek. A Gondolkodó csak azokat a tapasztalatokat tudjamagába építeni, amelyeket a kauzális test rezgései repro-dukálhatnak. A mentális régióhoz kell tehát tartozniuk, ésvagy értelmi, vagy erkölcsi vonatkozásúaknak kell lenni-

127

A MENTÁLIS VILÁG



ük, különben finom anyaga nem tudna rájuk harmonikus

rezgésekkel válaszolni.Egy kis gondolkodás mindenkit meggyõzhet arról,hogy ennek a finom testnek a növekedéséhez a mindenna-pi élet édeskevés anyagot szállít. Ezért olyan lassú a fejlõ-dés, olyan csekély a haladás. A Gondolkodónak mindenkövetkezõ életében többet kell adnia magából, és késõbbfejlõdése is gyorsabb lesz. Ha az ember bizonyos ideigrossz utakon halad, ez közvetett módon hat a kauzális test-re és több kárral jár, mintha csupán növekedését késleltet-né. Az ilyen eltévelyedés következtében, ha sokáig tart, akauzális test bizonyos fokig képtelenné válik arra, hogy azellenkezõ, vagyis a jó oldalról kiáramló rezgésekre felel-jen, és a rossz befolyásokkal való szakítás után is sokáigvisszamarad a fejlõdése.

A kauzális testnek közvetlen kárt csak erõsen intellek-

tuális és kifinomultan rossz hatásokkal lehet okozni, és ezaz ún. „spirituális rossz”, amint a világ szentírásai neve-zik. Az ilyen bûnök szerencsére ritkák, éppen olyan rit-kák, mint a spirituális erények, és csak az igen fejletteknélfordulnak elõ, akár a jobb-, akár a baloldali ösvényen jár-nak.31

A Gondolkodó, az örök ember tartózkodási helye amentális sík ötödik alsíkján, a formanélküli világ legalsófokán van. Ott találhatók az emberiség nagy tömegénekegói, még alig éberen, még életük gyermekkorában. A

128


31 A ún. jobboldali ösvény az Isten-emberhez, a világ szolgálatárafelhasznált adeptussághoz vezet. Az ún. baloldali pedig szinténadeptussághoz vezet, azonban olyanhoz, amely arra szolgál, hogya fejlõdést gátolja, és önzõ egyéni céljait megvalósítsa. Ezeket ne-vezik néha fehér, illetve fekete ösvénynek.



Gondolkodó lassan öntudatra jut, mihelyt az alsó síkokon

mûködõ energiái ott tapasztalatokat gyûjtenek, és amikorbevonja õket, egy élet aratásának kincseivel megterhelvetérnek hozzá vissza. Ez az örökkévaló ember, az indivi-duum cselekszik minden testében, az õ jelenléte adja atestnek és az elmének az „én” érzését. Az „én” pedig az,ami tudatos, és ami illuzórikus módon azonosítja magátazzal az eszközzel, amelyben leginkább tevékenykedik.

Az érzéki embernek a fizikai teste és a vágytermészeteaz „énje”, azokban találja meg örömeit és önmagát, azok-ban telik el éle te. A tanultak „énje” az elme, mert elméjükmûködésében telik legnagyobb örömük, és benne össz-pontosul életük. Csak kevesen tudnak a spirituális bölcse-let elvont magaslataira emelkedni, és ezt az örök embertérezni énjüknek, emlékezni elmúlt életeikre és reménytel-jesen tekinteni a jövendõ születések elébe.

A fiziológusok azt mondják, hogy ha elvágjuk az ujjun-kat, a fájdalmat a valóságban nem ott érezzük ahol a vér fo-lyik, hanem az agyban, és csak képzeletünk helyezi azt avágás helyére. Az, hogy a fájdalmat az ujjunkban érezzük,csak illúzió és csak a képzelõerõ helyezi oda, arra a helyre,amelyik a sértõ tárggyal érintkezett. Az ember érezhet fáj-dalmat az amputált lábában is, illetõleg lába helyén.

Éppen így érzi az egyetlen Én, a belsõ ember az örömöt,a szenvedést a testeiben, az õt körülvevõ burkokban, azok-nak a külvilággal való érintkezési pontjain, és azt képzeli,hogy a burok önmaga, mert nem tudja, hogy ez csak illú-zió, és hogy minden burokban õ a színész és a tapasztaló.

Szemléljük most ebben a megvilágításban a magasabbés az alsóbb értelem viszonyát és hatásukat az agyra. Azelme, a manasz, a Gondolkodó egy, õ az Én a kauzális test-

129

A MENTÁLIS VILÁG



ben, számtalan energia, számtalan rezgés forrása. Ezeket

kiküldi, kisugározza önmagából. A legfinomabbak a kau-zális testben jutnak kifejezésre, mert csak az elég finomahhoz, hogy rájuk válaszolhasson. Ezek alkotják az ún.Tiszta Értelmet, amelynek gondolatai elvontak, ismeret-szerzési módja az intuíció, ami voltaképpen maga az isme-ret. Az igazságot az elsõ pillantásra, önmagával való azo-nossága révén, azonnal felismeri.

Kevésbé finom rezgései az al sóbb mentális régió anya-gát vonzzák magukhoz. Ez az alsóbb manasz, az alsóbbelme a magasabb kevésbé finom energiáinak kifejezése asûrûbb anyagban. Ezt nevezzük Értelemnek, beleszámít-va az értelmességet, ítélõképességet, képzelõerõt, az össze-hasonlítás képességét és más mentális képességeket. Azelme gondolatai konkrétak, módszere a logika: érvel,okoskodik, következtet. Ezek a rezgések, amelyek az aszt-

rális anyagon át az éteri anyagra és ezen át a fizikai anyagrahatnak, rezgéseket okoznak benne, önmaguk nehézkes éslassú másait – nehézkesek és lassúak, mivel a nehezebbanyag megmozgatása energiájukat természetesen meg-gyöngíti.

A rezgésnek a ritkább anyagból a sûrûbb anyagba valóátmenetekor történõ gyengülését minden fizikus ismeri.A harang hangja a levegõben erõs és tiszta. Ha hidrogén-gázban kondítjuk meg, és a hidrogén-rezgések hozzák lét-re a hanghullámokat, gyönge hang az eredmény. Éppenezért gyönge az agy visszahatása az elme gyors és finomhatásaira, és a nagy többség mégis csak ezt tartja tudatá-nak.

E „tudat” mentális tevékenysége azért olyan fontos,mert ez a Gondolkodó egyedüli eszköze, hogy összegyûjt-

130




se a tapasztalatok aratását, amelyek révén növekedik.

Amíg a szenvedélyek uralkodnak rajta, a Gondolkodóminden táplálék nél kül marad és ezért képtelen a tovább-fejlõdésre. Amíg egészen a külvilágra irányuló mentálistevékenység foglalja le a tudatot, csak az alsóbb erõit éb-reszti fel. Csak akkor kezdõdik értékes tevékenysége, ami-kor létének célját elfogadtatja vele, akkor gyûjti azt össze,ami magasabb erõit fölébreszti és táplálja.

A Gondolkodó, fejlõdésének haladásával mindinkábbtudatára jut a saját magában rejlõ képességeknek és az al-sóbb világban megnyilatkozó mûködésüknek, valaminttesteinek, amelye ket ezek az erõk maguk köré vontak. Vé-gül is kezdi azokat befolyásolni, a múlt emlékeit arra hasz-nálva, hogy akaratát vezesse, és ezeket a benyomásokatnevezzük lelkiismeretnek, ha az erkölcsre vonatkoznak, ésintuitív meglátásnak, ha az értelmet világítják meg.

Ha ezek a benyomások eléggé állandóak ahhoz, hogynormálisoknak tekinthetjük azokat, akkor együttesenlángésznek nevezzük. A Gondolkodó magasabb fejlõdésétjellemzi saját alsóbb eszközei fölötti uralma, az eszközök-ben az õ befolyása iránti fogékonyság növekedése, és mindnagyobb hozzájárulása a fejlõdéséhez. Akik ezt a fejlõdésttudatosan támogatni akarják, ezt azzal érhetik el, hogy al-sóbb öntudatukat és erkölcsi jellemüket állandó és helye-sen irányított munkával, gondosan képezik. A csöndes,kitartó, következetes, nem világi dolgokra irányított el-mélkedés, meditáció és tanulmányok fejlesztik az embermentális testét, és alkalmasabb eszközzé teszik. Az is hasz-nos, ha igyekszünk elvontan gondolkodni, mert ez által azalsóbb intellektust a magasabb felé emeljük, és az alsóbbmentális sík finomabb anyagait vonjuk magunkhoz.

131

A MENTÁLIS VILÁG



V. FEJEZET

A DEVACSÁN

A szanszkrit „devacsán” szó a teozófi ai neve a menny-

országnak. Szó szerint lefordítva fénylõ országot, az iste-nek országát jelenti.32 A mentális síknak ez a különösenvédett része azoknak a nagy szellemi lényeknek oltalmaalatt áll, akik az emberi fejlõdésre felügyelnek. Onnanminden gond és rossz ki van zárva, és ott olyan emberi lé-nyek laknak, akik levetették fizikai és asztrális testüket ésoda mennek, amint kámalokai életük véget ér.

A devacsáni élet két szakaszból áll: az elsõ a mentálisvilág négy alsó síkján telik el. Ott a Gondolkodó még viselimentális testét, még mindig függ tõle, és azzal foglalkozik,hogy asszimilálja a legutolsó földi életében gyûjtött anya-got. A második szakasz a „formanélküli” világban telik el.Ott a Gondolkodó, miután mentális testébõl kivonult, ön-tudatának és ismereteinek teljes birtokában, akadály nél-kül éli életét.

A devacsánban töltött idõ tartama az anyag mennyisé-gétõl függ, amit a lélek a földi életbõl áthozott. A deva-csánban feldolgozandó és asszimilálandó aratás pedig a

133

32 Devasthan, az is tenek helye, az ere deti szanszkrit szó. A hin duk -nál: szvarga, a buddhistáknál: szukhavati, a zoroasztriánusoknál,a keresztényeknél és a mohamedánoknál: mennyország.



földi élet gondolataiból és érzéseibõl, minden értelmi és

erkölcsi fáradozásból és törekvésbõl, az emberiség szolgá-latában végzett valamennyi munka és szándék emlékébõl,röviden mindabból áll, ami értelmi és erkölcsi képessé-gekké változtatható és a lélek fejlõdését segíti.

Semmiféle ilyen irányú munka nem hiábavaló, bármi-lyen gyenge és rö vid is. Önzõ, állatias szenvedélyek azon-ban nem léphetnek be oda, mert hiányzik az anyag,amelyben kifejezésre juthatnának. De bármilyen sok voltis a rossz az elmúlt életben, bármennyire sokkal több voltis, mint a jó, nem tudja megakadályozni, hogy meg ne ér-jen a legkisebb, legszegényesebb jó aratása is. A szegényesaratás következtében rövidebb lesz a devacsáni élet, demég a legbûnösebbnek is osztályrészül jut bizonyos tarta-mú devacsán, ha a jónak csak egy gyönge érzését, a gyön-gédségnek csak egy halvány sejtelmét is érezte, és ott a jó

magja gyöngéd sarjat hajt, a kis szikra parányi lángocskáváéled.Hajdan, amikor az emberek tekintete még az égre volt

irányítva és egész életüket úgy rendezték be, hogy amennyei boldogságot elnyerjék, a devacsáni idõszak mégigen hosszú volt, sok esetben több évezredig tartott. Mostazonban, mikor az emberek érdeklõdésüket a földre irá-nyítják, és aránylag keveset gondolnak a magasabb életre,a mennyei élet tartama megfelelõen megrövidült.

Hasonlóképpen mind a magasabb, mind az alsóbbmentális régióban33 eltöltendõ idõ a kauzális, illetve men-tális testben felkeltett gondolatoktól függ. Minden gondo-

134


33 Szanszkrit elnevezése arúpa illetve rupa devachan. Létezés a men-tális világ arúpa és rupa szintjein.



lat, amely a személyes énre, az éppen lezárt életre vonat-

kozik – nagyravágyás, érdekek, szeretet, gyûlölet és féle-lem –, a formai devacsánban élvezik gyümölcsüket, vi-szont minden gondolatot, amely a magasabb intellektus-hoz, a személytelen, elvont gondolkodás régiójához tarto-zik, a formanélküli devacsánban dolgozzuk fel. Az embe-rek nagy többsége jelenleg csak éppen belép ebbe a fensé-ges régióba, azután ismét hamar távozik. Némelyek meny-nyei éle tük nagy részét, mások pedig majdnem az egészetott töltik.

Mielõtt azonban a részletekkel foglalkoznánk, igyekez-zünk tisztázni a devacsáni élet alapelveit, mert az annyirakülönbözik a földi élettõl, hogy minden leírása, idegen-szerûsége folytán könnyen félrevezethet. Az emberekolyan keveset tudnak mentális életükrõl, még a testbentöltött részérõl is, hogy ha a testen kívüli mentális élet ké-

pét állítják eléjük, nem tudják valóságnak tekinteni, ésúgy érzik, valami álomvilágba jutottak.Az elsõ dolog, amivel tisztában kell lennünk az, hogy a

mentális élet sokkal élénkebb, lüktetõbb és a valósághozsokkal közelebb áll, mint az érzékek élete. Amit most hal-lunk, látunk, érzünk, két fokkal távolabb van a valóságtól,mint amivel a devacsánban érintkezésbe kerülünk. Ottsem látjuk ugyan a dolgokat való mivoltukban, idelentazonban még kettõvel több illúzióteremtõ fátyolba van-nak burkolva. Itteni érzékelésünk a valóságról merõ csaló-dás, a dolgokat és az embereket nem olyanoknak ismerjük,amilyenek a valóságban. Amit róluk tudunk, az érzéke-inkre tett benyomásokon, és az e benyomások összességé-bõl levont, gyakran téves következtetéseken alapszik.

135

A DEVACSÁN



Hasonlítsuk össze azokat a képzeteket, amelyeket egy

és ugyanazon emberrõl apja, legbensõbb barátja, kedvese,üzleti vetélytársa, halálos ellensége és futó ismerõse alkot,és láthatjuk, mennyire különböznek egymástól. Mindnyá-jan csak a saját elméjükre tett be nyo mások után tudnakítélni, és milyen messze vannak ezek attól, amilyen az ille-tõ a valóságban az olyan szemek számára, amelyek mindenfátyolon keresztüllátnak, és az egész embert nézik. Miminden barátunkról csak a ránk tett benyomásokat ismer -jük, ezek pedig teljesen a benyomások iránti fogékonysá-gunktól függnek. Egy gyermek édesapja talán egy nagyállamférfi, aki a legmagasabb, legfenségesebb célokat kö-veti, és a nemzet sorsának intézõje – fia számára pedig alegjobb játszópajtás, kedves mesemondó.

Illúziók között élünk, de az az érzésünk, hogy a való-sággal van dolgunk, és ebben megnyugszunk. Magá ban a

devacsánban is illúziók vesznek körül, – habár, amintmondtuk, két fokkal közelebb a valósághoz – és ott is a va-lóság hasonló érzésében ringatjuk magunkat, ez ad ne-künk nyugalmat.

Az alsóbb mennyei régiókban a föld illúziói, igaz, gyen-gébben, de még mindig fogva tartanak, bár ott a dolgokkalvaló érintkezésünk sokkal valóságosabb és sokkal közvet-lenebb. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy ez a régióis a nagy fejlõdési rendszer egy része, és az ember, amíg sa-ját valódi énjét meg nem találta, saját valótlansága követ-keztében marad az illúziók hálójában.

Az egyik oka annak, hogy miért érezzük valóságnak aföldi életet és valótlannak a mennyei állapotokat az, hogya földi életet most belülrõl szemléljük, teljesen az illúzióksúlya alatt, a devacsánit viszont csak kívülrõl, és jelenleg a

136




devacsáni élet „majá”-ja, saját illúziója nélkül. A menny-

országban viszont ez a folyamat fordított. Lakói a saját éle-tüket érzik egyedül valóságosnak, és a földi életre úgytekintenek, mint ami tele van nyilvánvaló illúziókkal éstévedésekkel. Egészében véve azonban közelebb állnak avalósághoz, mint a mennyei élet földi kritizálói.

A Gondolkodó – csupán mentális testébe és korlátlanulhasználva képességeit – ezek teremtõ erejét oly módon ésmértékben bontakoztatja ki, amirõl mi itt alig alkotha-tunk magunknak képet. A földön a festõ, a szobrász, a ze-nész csodálatos álmokat álmodik, és azokat az értelemereje látomásokká alakítja. Amikor azonban a föld durvaanyagába akarja õket öltöztetni, messze elmaradnak amentális alkotásoktól. A márvány túl merev ahhoz, hogytökéletes formát hozzunk ki belõle, a színek nem eléggétiszták.

A mennyei világban, amit valaki elgondol, azonnal ala-kot ölt, mivel fi nom anyaga mentális anyag, az eszköz,amiben az elme, amikor a szenvedélyektõl mentes, normá-lisan mûködik és minden mentális impulzusra alakot ölt.Minden ember tehát a szó szoros értelmében maga teremtimeg a saját mennyországát, és környezetének szépsége ér-telmének gazdagságával, és erejével összefüggésben hatá-rozottan növekszik. Amint a lélek kifejleszti erõit, menny-országa mind szebb és finomabb lesz. Ott minden korláto-zás saját magunktól ered, és a mennyország a lélek növeke-désével és elmélyülésével növekszik és mélyül.

Amíg a lélek gyönge, önzõ, szûk látókörû és rosszul fej-lett, e fogyatékosságaiban mennyországa is osztozik, de amennyország, bármennyire szegényes is, mindig a leg-jobb, amit az ilyen lé lek magának alkothat. Amint az em-

137

A DEVACSÁN



ber tovább fejlõdik, devacsáni élete teljesebb, gazdagabb,

igazabb és valódibb lesz. A jobban fejlett lelkek mind kö-zelebbi érintkezésbe jutnak egymással, élvezve a szélesebbés mélyebb kapcsolatot.

A mentálisan és erkölcsileg silány, gyenge, sekélyes éskicsinyes földi élet viszonylag silány, gyenge, sekélyes éskicsinyes életet hoz létre a devachánban, mert ott csak aszellemi és az erkölcsi dolgok élnek tovább. Nem lehettöbb a miénk, mint amennyik vagyunk, és aratásunk a ve-tésünktõl függ. „Ne tévesszétek meg magatokat, Istennelnem lehet gúnyolódni, mert amit az ember vetett, csak aztarathatja”, sem többet, sem kevesebbet. Lustaságunkbanés kapzsiságunkban természetesen ott is aratni akarunk,ahol nem vetettünk, de a törvénynek ebben a világában a Jó Törvény mindenkinek éppen annyit fizet, amennyitmunkája ér.

A mentális benyomásokat vagy képeket, amelyeket ba-rátainkról a földi életben alkottunk, megtartjuk a deva-csánban is. Minden lélek körül ott vannak azok, akiket aföldön szeretett. Szeretteink képe, amely ott él a szívünk-ben, élõ kísérõnk az égben is, mégpedig változatlanul. Ottis ugyanazok õk nekünk, akik itt voltak. A mennyország-ban az elme alkotó erejével mentális anyagból elõállítjukbarátunk külsõ megjelenését, ahogyan itt a földön érzéke-inkkel felfog tuk. Ami itt mentális kép volt – mert az volt,ha ezt itt nem is tudtuk – az ott tényleges alak, élõ mentálisanyagból, maradandó alkotórésze mentális atmoszféránk-nak, csak ami itt tom pa és álomszerû, ott maga az erõ és azélet.

És hogy áll a dolog a lelkek egymás közötti érintkezésé-vel? Sokkal bizalmasabb, közvetlenebb, bensõségesebb,

138




mint a földön, mert a mentális síkon lélek és lélek között

nincs korlát. Lelki életünk fejlettségével egyenesen ará-nyos a lelki közösség, amelyben ott részünk van. Barátunkmentális képét mi magunk alkotjuk meg, tehát azt az ala-kot adja vissza, ame lyet ismer tünk és szerettünk, és lelkeezen az alakon keresztül olyan mértékben szól hozzánk,amennyire lelkünk az õ lelkével együtt tud rezegni.

Nem juthatunk azonban érintkezésbe azokkal, akiket aföldön ismertünk, ha a kapcsolat csak a fizikai vagy aszt-rális testeink között állt fenn, vagy akikkel belsõ életünkdiszharmóniában volt. Ezért a mi devacsánunkba ellenségnem léphet be, mert ott csak a szív és az értelem harmóniá-ja hozhatja össze az embereket. A szív és az elme különál-lása a mennyben is elválaszt egymástól, mert ami a szívnélés az elménél alacsonyabb rendû, ott nem talál anyagot akifejezésre. Azokkal, akik fejlõdése a mienket messze el-

hagyta, csak annyira kerülhetünk érintkezésbe, amennyi-re képesek vagyunk gondolatkörükbe beleilleszkedni.Lényüknek ezt meghaladó része látókörünk határain túlmarad, de amit elérhetünk belõlük, az a miénk. Ezek a na-gyok támogatnak minket a mennyei életben, és amint rög-tön látni fogjuk, segítenek, hogy növekedjünk, és mindtöbbet tudjunk befogadni. Az elválasztást tehát nem tér ésidõ, hanem a rokonszenv hiánya, a szív és az elme össz-hangjának hiánya okozza.

A mennyben azokkal vagyunk együtt, akiket szeretünkés csodálunk, és annyira érintkezhetünk velük, amennyirefelvevõképességünk lehetõvé teszi, vagy ha mi vagyunk ahaladottabbak, amennyire részükrõl lehetséges. Abban aformában találkozunk velük, amelyet a földön szerettünk,teljes tudatában földi kapcsolatainknak, mert a mennyei

139

A DEVACSÁN



életben mind kinyílnak a földi rügyek és a megzavart,

vagy lagymatag szeretet ott erõben és szépségben kivirág-zik. Az érintkezés ott közvetlen, sem szóban, sem gondo-latban nem lehet félreértés, mindenki látja barátja gondo-latát, illetõleg annyit, amennyit fel tud belõle fogni.

A devacsán, a mennyei világ a kimondhatatlan öröm ésboldogság világa. Ennél is sokkal több azonban, sokkaltöbb, mint a megfáradtak pihenõhelye. A Gondolkodó adevacsánban feldolgozza, átgondolja és lassanként határo-zott értelmi és erkölcsi képességekké alakítja mindazt,ami a legutóbbi életének értelmi és erkölcsi tapasztalatai-ban igazán becses, és ezeket legközelebbi újraszületésekormagával hozza. A múlt tényleges eseményeire való vissza-emlékezéssel nem ruházhatja fel új mentális testét, hiszenaz egy bizonyos idõ múlva ismét feloszlik. A múlt emlékeimagánál a Gondolkodónál maradnak, aki átélte azokat, és

aki maradandó. A múlt életek minden tényét mentális ké-pességekké dolgozzuk fel, így például, ha valaki valamelyirányban tanulmányokat folytatott, ennek hatásaként kü-lönleges képessége lesz arra, hogy az illetõ tárgyat gyorsanelsajátítsa, ha egy késõbbi életében ismét találkozik vele.

Különös hajlamot mutat majd abban az irányban, éshamarosan otthon érzi magát benne. Amit csak a földöngondolt, a devacsánban értékesíti, minden törekvést erõvédolgoz fel, minden meghiúsult erõfeszítés képességek al-kotására vezet, minden küzdelem és vereség a gyõzelemeszközévé alakul, a sok bánat és tévedés fénylõ, nemes ér-cekké változik, amelyekbõl magának bölcs és jól átgondoltakarásokat kovácsol.

A jótékony terveket, amelyek keresztülvitelére a múlt-ban sem ereje, sem készsége nem volt, a devacsánban gon-

140




dolatban kidolgozza, fokról-fokra véghezviszi. A szüksé-

ges erõt és ügyességet az értelem képességévé fejleszti, ésfelhasználja egy jövendõ földi életben, amikor a szorgal-mas és komoly kutató, mint lángész, a hívõ ember pedigmint szent fog újraszületni. A mennyei élet tehát nempuszta álom, nem céltalan henyélés, élvezetes idõtöltés. Adevacsán az az ország, amely ben a szív és az értelem fejlõ-dik, megszabadulva a durva anyagtól és a köznapi gondok-tól, ahol a föld harcmezõihez a fegyvereinket kovácsoljuk,és a jövõ haladását biztosítjuk.

Ha a Gondolkodó mentális testében feldolgozza a földiéletben gyûjtött tapasztalatokat, lerázza azokat, és mostmár minden akadály nélkül él saját otthonában. Mindazo-kat a mentális képességeket, amelyek az alsóbb síkokonjutnak kifejezésre, kauzális testében gyûjti össze az érzel-mi élet csíráival együtt, amelyek mentális testében gyûl-

tek össze, amikor az asztrális burkok feloszlása után akáma-lokát elhagyta. Ezek egy idõre látens állapotban akauzális testben halmozódnak fel: erõk, amelyek a meg-nyilatkozáshoz szükséges anyag hiánya miatt rejtve ma-radnak.34

A mentális test az ember utolsó ideiglenes ruházata,azután szintén feloszlik, és alkatrészei visszatérnek a men-tális sík anyagába, amelybõl vétettek, amikor a Gondolko-

141

A DEVACSÁN

34 A gondolkodó tanulmányozó itt értékes utalásokat találhat a vi-lágegyetem ciklusának befejezése után folytatódó tudat problé -májára vonatkozóan. Helyettesítse be Ishvarát a Gondolkodó he-lyébe és legyenek valamely élet gyümölcseként létrejövõ képessé -gek a világegyetem gyümölcseiként létrejövõ emberi életek. A ta -nulmányozó akkor felismerheti, hogy mire van szüksége a tudat-nak a világegyetemek léte közötti tartamokban.



dó legutóbb leszállt. Csak a kau zális test ma rad vissza, tar-

tálya és kincseskamrája mindannak, amit elmúlt életébõlmagáévá tett. A Gondolkodó befejezte hosszú vándorlásá-nak egy sza kaszát, és egy ide ig saját ha zájában marad.

Ottani öntudati állapota kizárólag fejlõdési fokátólfügg. Az alacsonyabb fokozatokon lévõ ember mély, öntu-datlan álomba merül, mihelyt eszközeit az alsóbb síkokonelveszítette. Az élet csendesen lüktet benne, földi életénekkevés eredményébõl amennyit lehet, magáévá tesz, de kör-nyezetérõl semmit sem tud. Amint azonban fejlõdik, éle-tének ez a szakasza mind fontosabbá válik, és devacsánilétének mind nagyobb részét veszi igénybe.

Öntudatra ébred, és ennek folytán környezetérõl – anem-énrõl – is tudomást vesz, emlékezete kiteríti elé életé-nek panorámáját és kiterjeszkedik a régmúlt idõkre is.Látja az okokat, amelyek következményei utolsó életének

élményei voltak, tanulmányozza az okokat, amelyeketutolsó testetöltésében elindított. Mindazt, ami életének elezárt fejezetében nemes és magasrendû volt, asszimiláljaés beledolgozza kauzális testének szövetébe, és belsõ tevé-kenysége által fejleszti és rendezi kauzális testének anya-gát. Nagy szellemekkel kerül közvetlen összeköttetésbe –mindegy, hogy testben élnek-e, vagy testen kívüli ek –, él-vezi társaságukat, tanul érettebb bölcsességükbõl és hosz-szabb tapasztalataikból.

Minden egymást követõ mennyei élete gazdagabb ésmélyebb lesz, felfogóképessége gyarapodásával mind na-gyobb hullámokban árad hozzá a tudás, mind jobban meg-ismeri a Törvény mûködését, és a fejlõdés haladásánakfeltételeit. Így mindannyiszor haladottabb ismeretekkel,

142




hatékonyabb erõkkel tér vissza a földre, tekintete mind

tisztábban ismeri fel az élet célját, és a cél felé vezetõ utat.Amikor az alsóbb világokba való visszatérés ideje elér-kezik, minden Gondolkodó számára, bármennyire kevés-sé fejlett is, eljön egy pillanat, amelyben szeme tisztán lát.Egy pillanatig látja múltját és a jövõjére kiható okokat, éstekintete elõtt feltárul közelgõ újraszületésének térképe.Aztán körülveszik az alsóbb anyag felhõi, elhomályosítjáklátását, és megkezdõdik a következõ testetöltés ciklusa.Felébrednek alsóbb elméjének erõi, rezgéseik által ma-gukhoz vonják az alsóbb mentális sík anyagát és megal-kotják új mentá lis testét élettörténetének új fejezetéhez.Ennek a folyamatnak közelebbi részletei azonban az újra-születésrõl szóló fejezetbe tartoznak.

Ott hagy tuk el, ami kor a lé lek asztrális tes té nek utolsómaradványait is levetve, álomba merülve35 készen áll a

kámalokából a devacsánba, vagyis a tisztítótûzbõl amennyországba való átmenetre. Az alvó a kimondhatatlanöröm, mérhetetlen boldogság és elképzelhetetlen béke ér-zésére ébred. A leglágyabb melódiák zengenek körülötte, aszínek legfinomabb játéka üdvözli felnyíló szemét, a légtele van zenével, színekkel, és egész lénye telítve van vilá-gossággal és harmóniával. Majd az aranyos felhõbõl ked-vesen emelkedik ki földi szeretteink arca, éteri szépség-ben, legnemesebb és legszeretetreméltóbb érzelmeik jutvabennük érvényre, távol az alsóbb világok bajaitól és szen-vedéseitõl. Ki írhatná le ennek az ébredésnek gyönyöreit,a mennyei világ elsõ virradatát?

143

A DEVACSÁN

35 Lásd a III. fejezetet a Kámalokáról.



Vizsgáljuk most meg részletesen a devacsán hét alsík-

ján lévõ állapotokat, miközben jusson eszünkbe, hogy anégy alsó a forma világa, ahol minden gondolat azonnalformát ölt. Ez a formavilág a személyiséghez tartozik, en-nél fogva ott min den lélek azzal van körülvéve, ami múltéletében értelmébe tudott hatolni, és tiszta mentálisanyagban kifejezhetõ.

Az elsõ és legalsó régió a legkevésbé haladott lelkekmennyországa, akik legmagasabb érzelme a földön család-juk és barátaik szûk köre iránt érzett õszinte, néha önzet-len szeretet volt, vagy szeretetteljes csodálattal voltakeltelve valaki iránt, akivel a Földön találkoztak, aki tisz-tább és jobb volt náluk, vagy pedig néha felébredt bennüka vágy egy magasabb élet után, vagy tettek egy-egy gyengeerõfeszítést az értelmi és erkölcsi fejlõdés irányába.

Nem sok az az anyag, amelybõl képességeket fejleszt-

hetnének ki, ezért életük ott keveset halad. Családias ér-zelmeik gyarapodnak, kissé tágulnak, bizonyos idõ múlvafejlet tebb érzelmi természettel születnek újra, és hajlamo-sabbak lesznek felismerni és elfogadni egy eszményt is.Közben azonban valamennyi en élveznek annyi boldogsá-got, amennyit be tudnak fogadni, poharuk mégis kicsiny,de színültig tele van boldogsággal, és mindazt, amit csak eltudnak képzelni, élvezhetik a mennyben. A mennyei tisz-taság és harmónia ösztönzi és tevékenységre ébreszti fej-letlen képességeiket, és kezdõdik a belsõ ébredés, amimindig megelõzi a külsõ megnyilvánulást.

A devacsán következõ, második síkján különbözõ val-lású emberek vannak, akik földi életükben szeretõ oda-adással tekintettek Istenre, bármilyen néven vagy for-mában tisztelték is. A forma lehetett kicsinyes, de szívük

144




kitárult Istennek, és most megtalálják szeretetük és tiszte-

letük tárgyát. Az Isten fogalma, amelyet földi életükbenalkottak maguknak, a mennyei anyagban legmerészebbálmaikat is felülmúló, sugárzó fenségben, tisztábban és is-tenibben jelenik meg elõttük.

Az isteni lény úgy korlátozza önmagát, hogy imádójaértelmi korlátainak megfeleljen. Abban a formában nyi-latkozik meg vágyakozó tekintete elõtt, és önti ki rá szere-tetének egész édességét, amelyben szerette és tisztelte õt.A lélek ott vallásos elragadtatásba merül, az istenségetolyan alakban imádja, amilyennek a Földön elképzelte, ésaz imádata tárgyával való egyesülésben elragadtatva, áhí-tattal adja át magát. Senki sem érzi ott magát ide gennek,az istenség mindenkinek a megszokott alakban nyilvánulmeg. Az ilyen lelkek az egyesülés napfényében növeked-nek tisztaságban és odaadásban, és e tulajdonságokban

gyarapodva térnek vissza a földre. Korántsem töltik azon-ban egész devacsáni életüket ilyen áhítatos elragadtatás-ban, mert mindenki megtalálja ott az alkalmat, hogyszívének és értelmének egyéb tulajdonságait is megérlel-hesse.

Továbbhaladva, a harmadik régióban nemes és komolylényeket találunk, akik földi életükben az emberiség szol-gálatára szentelték magukat, és Isten iránti szeretetüket azemberiségért végzett munkában juttatták kifejezésre.Most learatják jótetteik jutalmát azáltal, hogy ezen a vona-lon hasznosságban és bölcsességben gyarapodnak. Széle-sebb körû jótékonysági tervek merülnek fel az emberbarátértelmében, és mint az építész, vázlatokat készít eljövendõföldi életében megvalósítandó terveihez. Megérleli a ter-veket, amelye ket majd tettek ké vált, és mint egy teremtõ

145

A DEVACSÁN



isten, kigondolja jóságának világegyetemét, amely egy na-

pon, ha az idõ elérkezik, a durva anyagban életre fog kelni.Az ilyen lelkek a leendõ századokban az emberiség nagyjótevõiként születnek majd újra, az önzetlen szeretet ésimmár a megvalósítás képességével is.

A legnagyobb változatosságot talán a negyedik régiómutatja, mivel a leghaladottabb lelkek erõi ott jutnak kife-jezésre, már amennyiben a formai világban kifejezésre jut-hatnak. Ott vannak a mûvészet és irodalom kiválóságai,ott gyakorolják képességeiket a formában, színben, har-móniában, és ott fejlesztik tovább azokat következõ földiéletük számára. Leírhatatlanul fenséges zene hangzik felott, a harmónia mestereinek mûve. Beethoven e világbantöbbé nem süket, és fenséges lelkét páratlan melódiákbanönti ki úgy, hogy még a mennyei világ dallamai is gazda-godnak, amint lecsalja, és a mennyei térségeken át meg-

szólaltatja a magasabb szférák harmóniáját. Ott találjuk afestészet és az építészet ihletett mestereit, akik elõtt új,nem sejtett szépségû színhatások, új formák, új vonalak tá-rulnak fel.

Vannak ott aztán olyanok is, akik nagyra törekedtek, dehiába. Vágyaik most erõkké, álmaik képességekké alakul-nak, és a késõbbi életekben fognak kibontakozni. A termé-szetbúvár ott lesi el a természet legrejtettebb titkait, szemeelõtt feltárul a világok szerkezete, rejtett mechanizmusa,az elképzelhetetlen finomságú és komplikáltságú, egy-mást követõ és egymást átfogó hatások. Az ilyenek késõbbnagy felfedezõkként térnek vissza a földre, és csalhatatlanintuíciójuk elõtt a természet megnyitja titkos ösvényeit.

Ott vannak továbbá azok, akik mélyebb tudás utánszomjaztak, az emberiség nagy tanítóit tisztelettel keresõ,

146




enyészetnek mentális testét, amely által a devacsáni élet

alsóbb szféráiban kifejezésre jutott. Most már saját világá-ban van, és ott dolgozza fel aratásának azt a részét, amelyikabban a magasabbrendû világban anyagot talál a kifejezés-re.

Igen sok lélek a formanélküli világ legalsóbb szféráitalig néhány pillanatra érinti csupán, hogy ott rövid idõremenedéket találjon, mivel alsóbb testeit már levetette.Ezek még olyan fejletlen lel kek, hogy még nincs semmiképességük, amelyikkel ott önállóan tevékenykedhetné-nek. Amikor mentális testük lehullt róluk és feloszlik, el-vesztik öntudatukat, aztán egy pillanatra ismét öntudatraébrednek. Az emlékezés villáma világítja múltjukat ésmúltjuk fõ okait, egy másik villám pedig jövõjüket, ésmeglátják mindazokat a hatásokat, amelyek jövendõ éle-tükben bekövetkeznek. Ez minden, amit a nagy többség

ott átélhet. Mert ott is, mint min de nütt, olyan az aratás,amilyen a vetés volt, és hogyan várhatna aratást ott az, akie fenséges régió számára semmit sem vetett?

Van azonban sok olyan lélek is, aki földi életében mé-lyebb gondolkodással és nemes élettel sokat vetett. Ennekaratása pedig a devacsán ötödik osztályába tartozik, vagyisa formanélküli mennyország három régiójának legalsóbb-jába. Nagy a jutalmuk, amiért kiemelkedtek a hús és aszenvedélyek rabságából. Feltárul ott elõttük az emberigazi élete, a lélek fensége, amelyet nem akadályoznak töb-bé az alsóbb világokhoz tartozó testek. Közvetlen szemlé-let útján tanulnak meg igazságokat, meglátják a végsõokokat, amelyeknek okozatai a konkrét dolgok. Kifürké-szik az alapvetõ egységeket, amelyeknek jelenlétét az al-sóbb világokban eltakarja a sok mellékes részlet.

148




Így jutnak el a Törvény alapos megismeréséhez. A lát-

szólag összefüggéstelen eredmények között is felismerikváltozatlan mûködését, és szilárd, megingathatatlan meg-gyõzõdést gyûjtenek, amelyek a késõbbi földi életekben alélek mélységes, biztos, a gondolkodó értelmen felülállóintuitív tudását eredményezik. Ott vizsgálja az ember sajátmúltját is, gondosan kibogozva az okokat, amelyeket elin-dított, megfigyeli kölcsönhatásukat, eredményeiket, és bi-zonyos fokig követni tudja azt az irányt, amelyet jövendõéletének adni fognak.

A hatodik égben még fejlettebb emberek vannak, akik-re a földi élet változatos színjátéka nem sok vonzóerõt gya-korolt, és akik minden erejüket magasabb értelmi éserkölcsi törekvéseknek szentelték. Elõttük a múlt nincselfátyolozva, emlékezetük töretlen és tökéletes. Úgy ké-szülnek elõ jövõ életükre, hogy kitervelik, milyen energiá-

kat visznek majd magukkal, hogy közömbösítsék a gátlóerõket és erõsítsék a jótékonyakat. A tiszta emlékezet se-gítségével jó elõre elhatározhatják, hogyan fognak csele-kedni, és ezeket az elhatározásokat belé is tudják oltanialsóbb testeikbe következõ újraszületésükkor. Ezáltal le-hetetlen lesz elkövetniük a rossz bizonyos fajtáit, mert el-lenkezni fog legbensõ természetükkel, a jó bizonyos fajtáipedig elkerülhetetlenekké válnak, mert egy ellentmon-dást nem tûrõ hang fog ja parancsolni azokat. Ezek a lel kekolyan nagy és nemes tulajdonságokkal megáldva szület-nek újra, amelyek eleve kizárják a silány életet, és a gyer-meket már bölcsõjében az emberiség úttörõjévé avatják.

Aki a hatodik mennyországot elérte, alkotó tevékeny-sége közepette látja kibontakozni az isteni szellem óriásikincseit, és tanulmányozhatja az alsóbb világokban foko-

149

A DEVACSÁN



zato san kifejlõdõ formák õstípusait. Fürödhet az isteni

bölcsesség mérhetetlen óceánjában és megfejtheti az õstí-pusok kialakulásával kapcsolatos problémákat, a részlegesjót, ami a húsban élõ ember korlátozott tekintete elõttrossznak látszik. Ebben a szélesebb látókörben a jelensé-gek valódi, viszonylagos arányaikat öltik fel, és igazolvalátja az Isten útjait, amelyek az õ számára, legalábbis azalsó világok fejlõdését illetõen immár nem kifürkészhetet-lenek.

Kérdéseket, amelyeken a földön fejét törte, de amelyek-re értelme nem kapott feleletet, ott – áttörve a jelenségekfátyolán – egy pillantással megold, és észreveszi a hiányzóláncszemeket. A lélek ott közvetlen jelenlétben és érintke-zésben van olyan nagy Lelkekkel, akik a mi emberisé-günkbõl emelkedtek ki, és megszabadulva a kötelékektõl,amelyek a földön a „múlt” képzetét keltik, egy végtelen,

megszakítás nélküli élet állandó jelenét élvezi.Akiket mi itt „nagy halottaknak” nevezünk, ott fenség-ben és dicsõségben élnek. A lélek élvezi jelenlétük áldását,és mindinkább kezd hozzájuk hasonlítani, mivel erõs,harmonikus rezgéseikhez hangolják magukat.

Még magasabban és szebben sugárzik a hetedikmennyország, a Mesterek és a Beavatottak otthona.36 Egylélek sem jut oda be, mielõtt földi életében át ne ment vol-na a beavatás szoros kapuján, a szoros kapun, amely az„örök életre” vezet.

150


36 A Beava tott olyan ember, aki le tért a fejlõdés rendes út járól, ésrövidebb, de meredekebb ösvényen halad az emberi tökéletességfelé. Lásd a XI. fejezetet.



Az a világ a legerõsebb erkölcsi és értelmi impulzusok

forrása, amelyek a Földre ömlenek; onnan árad le a ma-gasrendû energiák éltetõ folyama. Ott van a forrása a világintellektuális életének, onnan kapja a lángész legtisztábbinspirációit. Az ott lakó lelkek számára mellékes, hogy ép-pen kapcsolatban vannak-e alsóbb eszközeikkel; élvezikmagas tudatállapotukat és környezetü ket. Ha pedig éppen„testben” vannak, rájuk van bízva, hogy tudatállapotukkalelárasztják-e alsóbb eszközeiket vagy sem. Annyit adnakvagy tartanak vissza, amennyit jólesik.

Akaratukat mindinkább azoknak a Nagyoknak akaratavezeti, akiknek akarata a Logoszéval azonos, a világok ja-vát szolgáló akarat. Mert ott az elkülönülés37 utolsó nyo-mainak is ki kell vesznie azokból, akik a végleges füg-getlenséget még nem érték volna el, vagyis még nem Mes-terek, és az utolsó nyomok fokozatos eltûnésével az akarat

is mindjobban egybehangzik a nagy akarattal, amely a vi-lágokat irányítja.Ez volna tehát a „hét mennyország” rövid vázlata, ame-

lyek egyikébe vagy másikába az ember bizonyos idõvel ahalálnak nevezett változás után belép. Mert a halál csakváltozás, amely a léleknek legsúlyosabb lánca levetéseután részleges felszabadulást szerez. Egy tágabb életbevaló születés az, visszatérés a lélek igazi hazájába a rövidföldi számkivetés után, kiszabadulva börtönébõl a szabad-ság levegõjére. A halál a földi illúziók legnagyobbika.Nincs halál, csak az életfeltételek változnak. Az élet folya-

151

A DEVACSÁN

37 Ahamkára, az „Éncsináló tényezõ”, ami szükséges ugyan az én-tudat kifejlesztéséhez, de amin felül kell emelkedni, ha megtettekötelességét.



matosan, megszakítás nélkül tovább folyik, „nem szüle-

tett, örökös, állandó”, nem pusztul el, habár a testek,amelyekbe burkolózott, széthullnak. A Bhagavad Puránahasonlatával élve: azt hin ni, hogy az ég beszakad, amikoregy fazék eltörik, éppoly oktalanság, mint ha azt képzel-nénk, hogy a lélek is elpusztul, amikor a test elporlik.38

A fizikai, az asztrális és a mentális sík az a három világ,amelyen a lélek mindig újra átvándorol. E három világbanforog az emberi élet kereke, e kerékhez van kötve a lélek afejlõdés alatt, ez a kerék viszi sorban ebbe a három világba.Most már leírhatjuk a lélek egy teljes életperiódusát, és aperiódusok összessége adja az egész életet. Fogalmat sze-rezhetünk magunknak a személyiség és az egyéniség kö-zötti különbségrõl.

A lélek, miután a devacsáni tartózkodás letelt, azzalkezdi új életperiódusát, hogy mûködésbe hozza az energi-

ákat, amelyek a mentális sík formai világában mûködnekés amelyek elõbbi életének eredményei. Ezek mintegy ki-lépve belõle a négy alsó mentális alsík anyagából olyananyagokat vonnak maguk köré, amelyek kifejezõdésükcéljára alkalmasak, és így alakul meg a küszöbön lévõ földiélet mentális teste. A mentális energiák rezgései felébresz-tik a vágytermészethez tartozó energiákat is, úgy, hogyezek is rezgésbe jönnek. Mihelyt felébredtek és szinténlüktetni kezdenek, az asztrális világban olyan anyagokatvonnak maguk köré, amelyek lehetõvé teszik megnyilat-kozásukat, és így épül fel az új asztrális test a közelgõtestetöltéshez.

152


38 A Bhagavad Puráná-ból vett hasonlat.



Így vesz magára a Gondolkodó olyan mentális és aszt-

rális ruhákat, amelyek elõzõ élete utolsó fokozatain kifej-lesztett képességeit pontosan kifejezésre juttatják. Ezutánaz újraszületésrõl szóló fejezetekben kifejtendõ tényezõkrévén egy olyan család vonja magához, amely el tudja látnia megfelelõ fizikai testtel, és asztrális teste útján összekap-csolódik ezzel a testtel.

A születést megelõzõ idõben a mentális test összekap-csolódik az alsóbb testekkel. Ez a kapcsolat az elsõ gyer-mekévek alatt mind szorosabb lesz, míg végül a hetedikévben magával a Gondolkodóval való kapcsolatuk márolyan szoros, amennyit a fejlõdési fok megenged. Ekkorkezdi a Gondolkodó kissé irányítani eszközeit és figyel-meztetõ szava az, amit mi lelkiismeretnek nevezünk. Tes-tei révén tapasztalatokat gyûjt, és az összegyûjtött tapasz-talatokat földi élete folyamán a megfelelõ testben halmoz-

za fel, vagyis abban, amely az illetõ tapasztalat síkjávalösszeköttetésben áll.A földi élet végeztével leválik a fizikai test és vele együtt

a Gondolkodónak az a lehetõsége, hogy a fizikai világgalérintkezésbe lépjen. Energiái most már az asztrális világravannak korlátozva. Bizonyos idõ múlva asztrális teste isszétfoszlik, úgy, hogy életmegnyilvánulásai a mentális vi-lágra korlátozódnak. Az asztrális képességek, mint látenserõk a mentális testbe gyûlnek. Majd miután a mentálistest annak rendje és módja szerint elvégezte az asszimilá-lás mun káját, az is feloszlik, az energiák a Gondolkodóbangyûlnek össze látens állapotban, és a Gondolkodó életétigazi hazájába, a formanélküli mennyországba vonjavissza. Ott minden életperiódusnak a három világbannyert tapasztalatait jövendõ használatra erõkké és képes-

153

A DEVACSÁN



ségekké alakítja át, magába veszi, és immár megsokszoro-

zódott erõvel és tudással újra megindul vándorútjára.A személyiség a mulandó eszközökbõl áll, amelyeket aGondolkodó a fizikai, asztrális és mentális világokbanéletre kelt és minden tevékenység ezekkel van kapcsolat-ban. Ezeket az emlékezet kötelékei kapcsolják össze, ame-lyeket a három alsó test által felfogott benyomások hoznaklétre. A Gondolkodó azonosítja magát eszközeivel, és ki-alakul a személyes én. Alacsonyabb fejlõdési fokon ez azén a fizikai és az érzelmi test, mert ezekben mûködik leg-inkább. Késõbb, amikor a mentális test jut uralomra, azlesz az én.

A személyiség tehát múlékony érzéseivel, vágyaival ésszenvedélyeivel félig-meddig önálló lénnyé válik, holottminden energiáját a bele burkolódzó Gondolkozótól kap-ja. Az alsóbb világokhoz tartozó tulajdonságai sokszor

szemben állnak „a test lakójának” állandóbb érdekeivel, ésez által összeütközések támadnak, amelyekben a gyõzelemegyszer az átmeneti gyönyöré, máskor a maradandó növe-kedésé. A személyiség élete akkor kezdõdik, amikor aGondolkodó megalkotja új mentális testét, és addig tart,amíg ez a test az alsóbb mennyországban fel nem oszlik.

Az egyéniség maga a Gondolkodó, a halhatatlan törzs,amelybõl, mint levelek sarjadnak a személyiségek és fenn-maradnak az élet tavaszán, nyarán és õszén át. Amit a leve-lek felvesznek és asszimilálnak, az azt a nedvet gaz dagítja,amely az õ ereikben is buzog. Õsszel pedig a fa visszavonjanedveit a törzsébe, az elszáradt levelek a földre hullanak éselpusztulnak. Csak a Gondolkodó él örökké, az „õ órája so-hasem üt”. Õ az örök ifjú, aki a Bhagavad Gita szavai val

154




élve úgy veszi fel és veti le a testeket, „amint az ember el-

dobja elavult ruháját és új öltözéket vesz.”Minden személyiség az örök színész egy-egy új szerepe,és õ újra meg újra fellép az élet színpadán, csak éppenezekben az élet-színjátékokban mindegyik eljátszandószerepe gyermeke az elõbbinek és atyja az utána követke-zõnek, úgyhogy a dráma folytatólagos történet, a szerepe-ket eljátszó színész története.

Erre a három megvizsgált világra korlátozott a Gondol-kodó élete az emberi fejlõdés elsõ szakaszain. El fog azon-ban jönni az idõ az emberiség fejlõdésében, amikor ma-gasabb régiókba emelkedik, és az újraszületés már a múltélesz. Amíg azonban forog a születések és a halálok kereke,és az ember a három világhoz tartozó vágyai által hozzávan láncolva, élete csak e három régióban folyik.

Most figyelmünket a felsõbb régiókra fordítjuk, habár

keveset tudunk róla mondani, ami hasznos vagy megért-hetõ. Bármilyen kevés is azonban, az Õsi Bölcsesség is-mertetésének teljességéhez hozzátartozik.

155

A DEVACSÁN



VI. FEJEZET

A BUDDHIKUS ÉSA NIRVÁNIKUS VILÁG

Láttuk, hogy az ember értelmes, öntudatos lény, õ aGondolkodó és az alsóbb mentális, asztrális és fizikai sí-kokhoz tartozó testekbe van burkolódzva. Vizsgáljuk megmost a szellemet, legbelsõbb énjét, a forrást, amelybõlszármazik.

Ez az isteni szellem a Logosz egy sugara, a Logosz lé-nyének részese, és osztozik a Logosz hármas természeté-

ben. Az ember fejlõdése három aspektus fokozatos meg-nyilvánulása, szunnyadó, látens ál lapotból cselekvõ, aktívállapotba való átmenete úgy, hogy az ember kicsiben is-métli az egész világegyetem fejlõdését.

Ezért nevezik mikrokozmosznak, szemben az univer-zummal, a makrokozmosszal, vagy az univerzum tükré-nek, Isten hasonmásának, visszfényének39, innen ered arégi mondás is: „Amint fent, úgy alant”. Ez a bennlakozó

istenség biztosítja az ember végsõ gyõzelmét, õ a rejtetthajtóerõ, amely a fejlõdést lehetõvé, sõt elkerülhetetlennéteszi, a felemelõ erõ, amely lassanként minden akadályt ésnehézséget legyõz. Az õ jelenlétét érezte homályosan

156

39 „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra.”(Gen. 1, 26)



Mathew Arnold is, amikor e szavakat leírta: „az erõ az,

nem mi magunk, amely az igazságért dolgozik”. Abbanazonban tévedett, hogy az az erõ nem „mi magunk” va-gyunk, mert éppen az a belsõ Énje mindennek – igaz, hogynem különál ló énjeink, hanem közös, legmagasabbrendûÉnünk.40 Ez a belsõ Én az „Egy”, és ezért monádnak ne-vezzük.41 Emlékezzünk arra, hogy ez a monád a Logosz le-helete, és minden isteni erõt és tulajdonságot csírában,vagyis szunnyadó állapotban tartalmaz.

A monád kivettetik a világegyetembe, és a tárgyakkalvaló érintkezés hatására ezek a képességek és erõk lassan-ként megnyilvánulnak. Az érintkezés súrlódást okoz, ezpedig a hatásának kitett testben válaszrezgéseket vált ki, ésily módon az élet energiái egymás után lépnek át a nyugvóállapotból a cselekvõbe. Az emberi monád, amint megkü-lönböztetésül nevezzük, az istenség mindhárom oldalát

mutatja, vagyis tökéletes hasonmása az istenségnek. Ez ahárom aspektus az emberi élet ciklusaiban egymás utánfejlõdik ki.

Ezek az aspektusok a világegyetemben megnyilvánultisteni élet három nagy tulajdonsága, a létezés, az üdvösség,az értelem42, és õket a három Logosz a megnyilvánulás ha-

157

A BUDDHIKUS ÉS A NIRVÁNIKUS VILÁG

40 Átmá, aki Paramátmá tükrözõdése41 Monádnak nevezzük, legyen az akár a szellem-anyag monádja,

vagyis Átmá, vagy a forma monádja, vagyis Átmá-Buddhi, vagyaz emberi monád, vagyis Átmá-Buddhi-Manasz. Mindegyikesetben egy ség és egységként mûködik, le gyen az az egy ség egyoldalú, kétoldalú vagy háromoldalú.

42 A hindu írásokban sokszor a Satchitánanda kifejezést használják,mint Brahman absztrakt elnevezését. Ezek konkrét megnyilvá -nulása a Trimúrti.



tárain belül a lehetséges legnagyobb tökéletességgel mu-

tatja be. Az emberben ezek az aspektusok fordított sor-rendben fejlõdnek ki: értelem, üdvösség, létezés. A „léte-zés” fogalma az isteni képességek megnyilvánulását jelen-ti. Az ember eddig vizsgált fejlõdésében a rejtett istenségharmadik oldalának, az értelemnek a formájában meg-nyilvánuló tudat fejlõdését követtük nyomon. Manasz, aGondolkodó, az emberi lélek, az egyetemes Elme, a har-madik Logosz hasonmása. Hosszas vándorlása a háromalsó világban e harmadiknak, az emberben lévõ isteni ter-mészet értelmi oldalának van szentelve.

Amíg az halad, a másik két isteni energiát úgy kell el-képzelnünk, hogy mintegy ott lebeg az ember fölött, in-kább életének rejtett forrásai, mint már ténylegesenfejlõdõ képességek. Önmagukban mûködnek, anélkül,hogy megnyilvánulnának. Jövendõ megnyilvánulásuk

elõkészítése azonban lassan mégis halad. A megnyilvánu-latlan és látensnek mondott életet felrázzák az értelemmind energikusabb rezgései. Az üdvösség aspektus csen-desen kezdi kibocsátani elsõ rezgéseit, megnyilatkozó éle-tének elsõ finom lüktetéseit. Ezt az üdvösség-aspektustteozófiai nyelven „buddhinak” nevezzük, ami szanszkri-tul „bölcsességet” jelent. A világegyetem negyedik, vagyisbuddhikus síkjához tartozik, ahol ugyan még van kettõs-ség, de nincs különállás. Nem lehet errõl szavakkal fogal-mat adni, a szó az alsóbb síkokhoz tartozik, ahol akettõsség és a különállás rokon fogalom, de valamiképpenmégis meg kell közelítenünk.

Oly állapot ez, amelyben mindenki önmaga, oly tisztánés elevenen, amit az alsóbb síkokon elérni sohasem lehet,mégis úgy érzi, hogy minden mást is magába zár és elvá-

158




laszthatatlanul egy mindennel.43 A földön leginkább kétlaszthatatlanul egy mindennel.43 A földön leginkább két

olyan ember viszonya hasonlítható ehhez az állapothoz,akiket a legtisztább, legmélyebb szeretet fûz egymáshoz,és ennek következtében teljesen egy személynek érzik ma-gukat. Úgy gondolkodnak, úgy éreznek, úgy cselekszenekés úgy élnek, mint ha egyek lennének. Nincs közöttükkorlát, nincs különbség, nincs „enyém” és „tied”, nincs el-választás.44 Ennek a síknak gyenge visszhangja készteti azembereket arra, hogy a boldogságot a vágyaik tárgyaivalvaló egyesülésben keressék, bármi legyen is vágyaik tár-gya. A tökéletes elkülönülés tökéletes nyomorúság. Min-dentõl megfosztva lebegni az üres térben, teljes magány-ban, sehol senki, csak a magányos lélek, elzárva minden-tõl, bezárva elkülönült énjébe, – ennél borzasztóbbat elsem lehet képzelni. Ellentéte az egyesülés, a tökéletesegyesülés pedig a tökéletes boldogság.

Amint ez az üdvösség-aspektus rezgéseket kezd kibo-csátani, azok, miként az alsó síkokon, anyagot vonnak ma-guk köré abból a síkból, amelyen mûködnek, és ígyképzõdik las sanként a buddhikus test vagy az üd vösség-

159


43 Az olvasó keresse meg a bevezetésben Plotinus leírását arról az ál -la potról, ami így kez dõdik: „Õk lát nak min den dol got”, és figyel -

je meg különösen ezeket a mondatokat: „..minden dolog mindendolgot magába foglal”, „azonban mindegyikben egy-egy más tu -lajdonság uralkodik”.

43 Ezért van, hogy sok szent írásban a férj és fele ség közöt ti mélysé-ges szerelemhez hasonlították, az által képzelték el az Isteni sze-retet üdvösségét. Így található ez a hinduk Bhagavad Puráná-jában, a zsidók és keresztények „Salamon éneké"-ben. Ugyanezigaz a szufi misztikusok szeretetére és valójában minden miszti-kus és odaadó szeretetére.



test, ahogy különféleképpen nevezik.45 E magasrendû test

növekedését az ember csak azzal mozdíthatja elõ, hogytiszta, önzetlen, mindenre kiterjedõ, jótékony szeretetetáraszt magából, olyan szeretetet, amely „nem keresi amaga hasznát”, nem részrehajló, és nem keres viszonzást.A szeretetnek ez a spontán kiárasztása az isteni tulajdonsá-gok jellegzetes ismertetõjele. Olyan szeretet az, amelyikmin dent odaad, és sem mit sem kíván. A tiszta szere tethívta életre a világegye temet, az tartja fenn, és az vezeti atökéletességhez, a boldogsághoz.

És ahol csak egy ember tiszta sze retetet áraszt minden-kire, akinek szüksége van rá, válogatás nélkül, anélkül,hogy viszonzást várna, pusztán a szeretet-adás édes örö-méért, ott az üdvösség aspektust fejleszti magában. Arra akimondhatatlan örömre és boldogságra készít magánaktestet, amelybe a Gondolkodó felemelkedik, miután szét-

törte az elkü lönülés korlátait. Ahol önmagát is megtaláljaugyan, de egynek tudja magát minden teremtménnyel.Ez a „hajlék, amelyet nem kéz épített”, és amely „örö-

kös a mennyben”, ahogy a nagy keresztény beavatott, Szt.Pál írta. Õ is minden erény fölé a könyörületességet, a tisz-ta szeretetet állította, mert az ember a földön e fenségeshajlék építéséhez csak ezekkel járulhat hozzá. Ezért neve-zik a buddhisták az elkülönülést a „nagy eretnekségnek”,és ezért az „egye sülés” a hindu célja. A felszabadulás kilé-pés a korlátok közül, amelyek elkülönítenek, a rossz gyö-

160


45 A vedántisták Ánandamajakosha, vagy üdvösség-burokja. Ez aNap tes te is, a Nap-test, amelyrõl egy keveset az Upanishadokbanés másutt mondanak el.



kere pedig az önzés, és megsemmisítése minden szenvedés

megsemmisítését jelenti.Az ötödik világ, a nirvánikus, a bennük lakó istenséglegmagasabb emberi aspektusának síkja, amelyet a teozó-fia „Átma” névvel illet. Ez a tiszta lét síkja, az isteni képes-ségek teljes megnyilvánulása a mi ötszörös világegyete-münkben, mert ami rajta túl, a ha todik és a hetedik sí konvan, az az Isten elképzelhetetlen fényébe van elrejtve.

Ezt az atmikus vagy nirvánái tu datot, az ötödik sík éle-téhez tartozó tudatot érték el azok a Nagyok, az emberiségelsõ virágai, akik az emberi fejlõdés-szakaszt már befejez-ték, és akiket Mestereknek nevezünk.46 Õk már meg ol dot-ták a problémát, az egyéniség lényegének egyesítését azel-nem-különüléssel, és mint halhatatlan lények élnek tö-kéletes bölcsességben, boldogságban és hatalomban.

Amikor az emberi monád kilép a Logoszból, olyan,

mintha az Atma fénylõ tengerébõl egy gyönge fénysávotegy vékony buddhikus hártya elválasztana a többitõl.Mintha ezen egy szikra függene, amelyet lassan tojás alakúhéj vesz körül, e héj anyaga pedig a mentális világ forma-nélküli síkjának anyagából van. „A lángból a Fohat legfi-nomabb fonalán függ le a szikra” – mondják DzyanStanzái.47 A fejlõdés haladásával ez a fénylõ tojás nõ, csil-logó színûvé válik, a vékony fonál mind szélesebb csator-nává lesz, és mind több és több atmikus élet ömlik alárajta. Végül egybeolvad a harmadik a másodikkal, a kettõ

161


46 Mahátmáknak, „nagy szellemeknek” és Dzsivan-muktáknak,„felszabadult lelkeknek” is nevezzük õket. Az emberiség segítésecéljából megtartották fizikai testüket. Rajtuk kívül még sok másnagy lény is él a nirvánikus síkon.

47 H.P.B. Titkos Tanítás I. kötet Dzyan könyve VII. Stan ca 5. vers.



pedig az elsõvel, mint ahogy egyik láng a másikkal egybe-

olvad, és nem lehet õket többé szétválasztani.A negyedik és az ötödik síkon végbemenõ fejlõdéshez ami fajunk még csak egy jövendõ korszakban fog elérkezni,de azok, akik a gyorsabb haladás nehezebb ösvényét vá-lasztották, ennek a fejlõdésnek útjára már most ráléphet-nek, amint ezt késõbb látni fogjuk. Ezen az ösvényen aboldogság-test gyorsan fejlõdik, az ember kezdi tudatátabban a magasabb régióban is használni, és megismeri aboldogságot, amely a válaszfalak eltávolításából ered, abölcsességet, amely felbuzog, mihelyt az értelem korlátaittúlléptük. Akkor szakad el a kötelék, amely a lelket az al-sóbb világokhoz kötötte, akkor kapjuk az elsõ ízelítõt aszabadságból, amelynek teljessége a nirvánikus síkra tar-tozik.

A nirvánái tudat szöges ellentéte a megsemmisülésnek.

Olyan eleven és intenzív létezés az, amelyet el sem tudnakképzelni azok, akik csak az érzékek és az értelem életét is-merik. Amilyen a pislogó gyertyafény a déli napfényhezképest, olyan a földhöz kötött öntudat a nirvánai tudathozképest. És azt hinni, hogy a nirvánikus tudat megsemmi-sülést jelent, mert benne a földi tudat korlátai eltûnnek,éppen annyi, mintha valaki, aki csak a faggyúgyertyát is-meri, azt mondaná, hogy faggyúba mártott gyertyabél nél-kül nincs világosság. A nirvána valóban van. Errõl márréges-régen tanúbizonyságot tettek a világ szentírásaibanazok, akik ezt a dicsõ létformát elérték és élik. De bizo-nyítják ma is olyanok, akik a tökéletes emberiség magaslétráját megmászták, azonban a Földdel összeköttetésbenmaradtak, hogy az emberiség lába ne tétovázzék, amint elétra fokain felfelé halad.

162




A nirvánában laknak azok a hatalmas lények, akik fej-

lõdésüket egy korábbi világegyetemben fejezték be, és aLogosszal együtt keltek új életre, amikor az megnyi latko-zott, és a vi lágot megteremtette. Õk a világok igazgatásá-nak hivatalnokai, a Logosz akaratának tökéletes végre-hajtói. Ott tartózkodnak az angyali rendek és az alsóbb sí-kokon segédkezõ lények vezetõi, mert a nirvána a világszíve, és onnan indul ki minden életfolyam. Onnan indulki a „Nagy Léleg zet” és oda tér vissza, ha a világ véget ér.Ott van az a bol dog lá tomás, amely után a misz tikusok vá-gyódnak, ott van a leplezetlen dicsõség, a végsõ cél.

Az emberi testvériségnek, sõt minden dolog testvéri-ségének a buddhikus és nirvánikus síkon van biztos alap-ja, mert csak ott van egység és tökéletes együttérzés. Azértelem az ember elválasztó princípiuma, az különböztetimeg az ént a nem-éntõl, az éntudat forrása, és minden

mást rajta kívül állónak, idegennek tekint. Ez a harcias,küzdõ, saját magát hangsúlyozó princípium, az ér telemsíkjától lefelé pedig a világ a konf liktusok színtereként je-lenik meg, amely annál hevesebb, minél inkább belekeve-redik az értelem. Már az érzelmi természet is csak akkorlép fel spontán harciassággal, ha a vágy ösztönzi, és közöt-te és vágyának tárgya között valami akadályt talál. Minderõszakosabb lesz azonban, amint az értelem beleavatko-zik, mert akkor már jövendõ vágyai kielégítésérõl is gon-doskodni kíván, és arra törekszik, hogy a természet kész-letébõl minél többet harácsoljon össze magának. Az érte-lem azonban természeténél fogva harcias, lényege, hogyhangsúlyozza a maga és mások közötti különbséget, és eb-ben található az elkülönülés gyökere, az emberek közöttiszakadás állandó oka.

163




Az egység rögtön érezhetõ, mihelyt a buddhikus síkot

elértük, mintha csak egy külön úton haladó sugárról ma-gába a Napba lépnénk, ahonnan minden sugár kisugárzik.Ha valaki a napon állna, elöntené a napfény, és visszaver-né a sugarakat, nem tudná megkülönböztetni õket egy-mástól, hanem mindegyiket egyformán készségesen éskönnyen verné vissza.

Éppen így van az emberrel is, ha egyszer tudatosan elér-te a buddhikus sí kot. Érzi a testvéri séget, amely rõl más

még csak, mint eszményrõl beszél, kitárja kincsesházátmindenki elõtt, akinek szüksége van rá, és szükség szerintosztogatja a mentális, erkölcsi, asztrális és fizikai segítsé-get. Minden lényben saját magát látja, és érzi, hogy amijevan, éppen úgy a másé is, mint az övé, mert másoknak na-gyobb szükségük van rá, mivel gyen géb bek nála. Így ve-szik vállaikra a családban is az idõsebb testvérek a terhe-

ket, és védik a kisebbeket a szenvedéstõl és a nélkülözés-tõl. A testvériség szelleme szerint a gyöngeség igény a se-gítségre és a szeretõ védelemre, nem pedig alkalom azelnyomásra.

Mivel a nagy vallások alapítói elérkeztek erre a fokra,sõt még magasabbra is, a könyö rület és a gyöngédség a jel-lemzõ vonása mindegyiknek, és õk minden embert szük-ségletei szerint részesítenek mind fizikai, mind lelki se-

gítségben. Ennek a belsõ egységnek tudata, a min denbenlakozó Egyetlen Én felismerése mindenkiben az egyetlenbiztos alapja a testvériségnek, minden egyéb alap roska-tag.

Ezt a felismerést azonban annak tudása kíséri, hogy akülönbözõ emberi, vagy nem emberi lények fejlõdési fokafõképpen attól függ, amit életkornak nevezhetnénk. Né-

melyek valamivel késõbb kezdték útjukat, mint mások, és

164




habár képességei mindegyiknek ugyanazok, az egyik még-

is továbbfejlesztette már azokat, azon egyszerû oknál fog-va, hogy a fejlõdésre hosszabb idõ állt rendelkezésre, mintfiatalabb testvérének. Gáncsoljuk-e, megvetjük-e a magot,mert még nem virág, a bimbót, mert még nem hozott gyü-mölcsöt, a gyermeket, mert még nem férfi? Éppoly kevés-sé lennénk igazságosak, mint ha a csírázó állapotban lévõvagy gyermekded lelket hibáztatnánk, vagy megvetnénk,mert még nincs azon a fokon, amelyen mi állunk. Ma-gunk nak sem teszünk szemrehányást azért, mert ma mégnem vagyunk istenek. Eljön az idõ, amikor ott fogunk áll-ni mi is, ahol idõsebb testvéreink állnak. Miért hibáztat-nánk a fiatalabb lelkeket azért, mert még nincsenek ott,ahol mi? Maga a „testvériség” szó is a vér azonosságát és afejlõdés egyenlõtlenségét foglalja magában, és ez által pon-tosan leírja azt a köteléket, amely a világ minden teremt-

ményét összeköti egymással: azonosság az élet lényegetekintetében, egyenlõtlenség az élet megnyilvánulásánakfoka tekintetében.

Egyek vagyunk eredet szerint, egyek kifejlõdésünkmódszerei és célunk szerint: életkorunk és érettségünkközötti különbségeink csak alkalmak a legszorosabb ésleggyöngédebb kapcsolatok kialakítására. Amit az embermegtenne a hús és a vér szerinti testvéréért, akit jobbanszeret, mint önmagát, azt kellene megtennie mindenkiért,aki az Egy Életet osztja vele. Az emberek szívükben el zár-kóznak egymástól, faji, osztálybeli, nemzetiségi különbsé-gek elválasztják õket, de a bölcs ember szereteténél fogva ejelentéktelen különbségek fölé emelkedik és fölismeri,hogy mindenki életének forrása ugyanaz, ennél fogvamindenki az õ családjába tartozik.

165




Ennek a testvéri viszonynak értelmi fölismerése és a tö-

rekvés, hogy e szerint is éljen, az ember magasabb termé-szetére olyan ösztönzõen hat, hogy e törekvés a TeozófiaiTársulat egyedüli kötelezõ céljává, egyedüli „hittételévé”vált, amelyet mindenkinek el kell fogadnia, aki a Társulat-ba be akar lépni. Ennek már csak kisfokú megvalósítása isaz életben megtisztítja a szívet és a belsõ látást. Tel jes ke-resztülvitele pedig azt jelentené, hogy a különállás min-den foltját lemostuk magunkról, és az Én tiszta sugara úgyragyog át rajtunk, mint a fény a legfinomabb üvegen.

Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy e testvériség tény,még ha az emberek nem is akarnak tudni róla, vagy le is ta-gadják. Az ember tudatlansága nem változtat a természettörvényein, sem megváltozhatatlan és ellenállhatatlan fo-lyamukat el nem térítheti egy hajszálnyira sem. Ezek atörvények eltiporják azt, aki ellenük szegül, és összetör-

nek mindent, ami nincs velük összhangban. Ezért nemtarthat igényt hosszú életre egyetlen olyan nemzet sem,amely a testvériséget megsérti. Semmiféle civilizáció nemállhat fenn, amely ezzel ellentétes alapon épült fel. A test-vériséget nem kell megalkotnunk, az megvan. És kényte-lenek vagyunk életünket összhangba hozni vele, ha aztakarjuk, hogy mûveink el ne vesszenek.

Némelyek talán különösnek találják, hogy a buddhikusvilág, amely számukra olyan homályos és valószínûtlen,mégis ennyire képes minden síkra hatni, és erõi mindentdarabokra törnek az alsó világokban, ami nincs velükösszhangban. Pedig így van, mert ez a világ szellemi erõkkifejezése, amelyek vezetõ és alakító energiák, mindendolgot áthatnak és lassan, de biztosan hatalmukba keríte-nek.

166




Ezért az a testvérség, amely szelle mi egy ség, sokkal reá-

lisabb, mint bármely külsõ szervezet. Nem formát jelent,hanem az életet, amely „bölcsen és szelí den intéz mindendolgot”. Képes számtalan, az idõknek megfelelõ formátfelvenni, az élet azonban mindig egy és ugyanaz. Boldo-gok, akik észreveszik és éltetõ ereje vezetékévé válnak.

Az ol vasó most már min dig maga elõtt lát hat ja az em-ber alkotó részeit és a különféle régiókat, ahová ezek a ré-szek tartoznak, így egy rövid összefoglalás tiszta képetnyújt majd a bonyolult egészrõl.

Az emberi monád az Atma, Buddhi, Manasz, vagyahogy néha fordítják a Szellem, Szellemi Lélek és emberiLélek. Az a körülmény, hogy ez a három nem más, mint azÉn három aspektusa, hal hatatlanná teszi az embert. Habárez a három aspektus külön és sorban nyilvánul meg, lénye-gi egységük teszi lehetõvé, hogy a lélek (manasz) a szelle-

mi lélekbe (buddhi) merüljön, és annak az egyéni ségbecses lényegét adja. Az individualizálódott szellem-lélekpedig magába a szellembe merüljön, és annak – ha ugyan akifejezés helyénvaló – egyéni színezetet adjon, közbenazonban lényegi egysége a Logosz minden más sugarával,sõt magával a Logosszal is teljesen érintetlen maradjon.

Ez a három az ember hetedik, hatodik és ötödik princí-piuma, és az anyag, amely õket körülzárja, beburkolja, va-gyis amely a tevékenységet és a megnyilvánulást lehetõvéteszi, az ötödik (nirvánái), a negye dik (buddhikus) és aharmadik (mentá lis) világból van véve. Az ötödik princí-pium, a manasz a mentális síkon egy alsóbb testet is alkotmagának, hogy azon keresztül a jelenségvilággal összeköt-tetésbe léphessen, és így összefonódik a negyedik princí-piummal, a vágytermészettel, kámával, amely a második,

167




vagyis az asztrális világhoz tartozik. Leszállva az elsõ, va-

gyis fizikai síkra, itt találjuk a harmadik, második és elsõprincípiumot, a specializált életerõt vagy pránát, ennekeszkö zét az étertestet és a sûrû tes tet, amely a fizi kai vi lágdurvább anyagaival áll kapcsolatban. Már láttuk, hogy né-melykor a pránát nem fogjuk fel külön princí piumnak, el-lenben az egymással összekötött vágy- és mentális testet,káma-manaszt egységnek tekintjük, a tiszta értelmet fel -sõbb manasznak, az elmét pedig a vágytest nélkül alsómanasznak nevezzük.

Az ember lényegének megértésére az a fogalom a legal-kalmasabb, amely legpontosabban fejezi ki a maradandóélet és a változó formák tényét, amelyekben az élet meg-nyilatkozik, amelyek energiáit meghatározzák, és a meg-nyilvánulás sokféleségét fo kozzák. Az Én tehát az Egyet-len Élet, minden energia forrása, a formák buddhikus, ka-

uzális, mentális, asztrális és fi zi kai (éterikus és sûrû) tes -tek.Azon tanulmányozók számára, akik a védikus osztályo-

zást ismerik jobban, hasznos lehet a formai oldalról ké-szült alábbi táblázat:

Buddhikus test Ánandamajakosha

Kauzális test Vijnyánamajakosha

Mentá lis és Asztrális test Manomajakosha

Fizikai test - éterikus test Pránamajakosha

Fizikai test - sûrû test Annamajakosha

Ha e két szemléleti módot összekapcsoljuk, az ered-mény a következõ:

168




PRINCÍPIUM ÉLET FORMA

Atma Szellem Atma Buddhikus test

Buddhi Szellemi Lélek Kauzális test

Felsõ ManaszEmberi Lélek Mentális test

Alsó Manasz

Káma Állati Lélek Asztrális testLinga Sharira4848

Éterikus test

Sthula Sharira Sûrû test

Láthatjuk, hogy különbség csak az elnevezésekbenvan, és hogy a hatodik, ötödik, negyedik princípium semegyéb, mint Atma, amely a buddhikus, kauzális, mentális

és asztrális testben mûködik, a második és az elsõ princí-pium pedig a két alsóbb test. Ez a hirtelen változás az elne-vezések módszerében könnyen zavart kelthet a tanulmá-nyozó el méjében, és H.P. Blavatsky, tisztelt tanítónknagyfokú elégedetlenségét fejezte ki az elnevezések meg-tévesztõ volta miatt. Nekem és másoknak is kifejezte azt akívánságát, hogy igyekezzünk megjavítani. Így fogadtukel a fenti egyszerû és a tényeknek megfelelõ elnevezéseket.

Az ember fentebb tárgyalt különbözõ finom testei al-kotják az emberi lény ún. auráját. Ez az aura tojásdad, ra-gyogó felhõ, közepében a fizikai test van, és külseje miatt

169


48 Az éterikus testet eredetileg Linga Sharira-nak nevezték - nemszabad összetéveszteni a hindu filozófiában ismert Linga Sha-rira-val. A Stuhla Sharira a sûrû test szanszkrit neve.



sokan nem is tartják egyébnek, mint egy ilyen fel hõnek.

Amit általában aurának nevezünk, az a finom testeknek afizikai testen kívül lévõ része. Minden test önmagában isteljes egész, mindegyik áthatja a nála durvábbat, fejlõdésearányában kisebb vagy nagyobb, és e testeknek a fizikaitesten túl terjedõ része együttesen képezi az aurát. Az auratehát az éterikus testmásnak, az asztrális testnek, a mentá-lis és kauzális testnek, valamint, ritka esetekben a budd-hikus testnek is a fizikai testen túl terjedõ része.

Az, hogy zavaros, nyers, szennyes-e, vagy pedig méreté-ben, fényében és színében pompás, sugárzó-e, az csakis azelért fejlõdési foktól függ, a testek fejlettségétõl, az erköl-csi és értelmi jellemtõl. A váltakozó szenvedélyek, vágyakés gondolatok ebbe az aurába formával, fénnyel és színek-kel vannak beírva. Akinek szeme van az ilyen írás olvasá-sára, le tudja olvasni róla a jel le met. A jellem bélyegét

viseli, de a múló változásokét is, és itt nem lehetséges acsalás, mint e fizikai testnek nevezett álarcnál. Az aura tér-fogatának és szépségének növekedése félreismerhetetlenjele az ember haladásának, és magának a Gondolkodónakés eszközeinek tisztaságát és növekedését jelenti.

170




VII. FEJEZET

AZ ÚJRASZÜLETÉS

Most már abban a helyzetben vagyunk, hogy az Õsi

Bölcsesség egyik sarkalatos tanát, az újraszületés tanátszemügyre vehetjük. E tanításról tiszta és az általános ter-mészeti renddel egybehangzó képet fogunk nyerni, haelõbb mint egyetemes elvet vizsgáljuk, és csak azutánmint az emberi lélek újratestetöltésének speciális esetét.Ezt a speciális esetet annak nagy kárára rendszerint az ál-talános természeti renddel való minden összefüggés nél-

kül, mint különálló töredéket szokták tárgyalni, pedigminden fejlõdés egy fejlõdõ életet jelent, amely formábólformába megy át fejlõdése folyamán, és ami az egyes for-mák révén szerzett tapasztalatokat önmagában felhalmoz-za. Az emberi lélek újraszületése tehát nem valamely újprincípium bevezetését jelenti a fejlõdésbe, hanem az álta-lános elv alkalmazását a folytonosan fejlõdõ élet egyénivéválása által szükségessé vált viszonyokra.

Lafcadio Hearn jól fejezte ezt ki, amikor az elõzetes létgondolatának a tudományos nyugati gondolkodáshoz valóviszonyát vizsgálta. Ezt mondja:

A fejlõ dés ta ná nak el fo ga dá sá val a régi gon dol ko dá si for mák össze zsu go rodtak, a ki szol gált dog mák helyé be új ide ák léptek, és most egy általá nos szelle mi moz galom lát vá nyá ban ré sze sülünk, amely cso dálatos kép pen a keleti filo zó fi á val pár hu za mo san halad. Az utol -

171



só öt ven év pél dátla nul gyors és sok ol dalú tu do má nyos fejlõ dé se a

nem-tu do má nyo sok kö zött is szük ség kép pen szintén pél dátla nul gyors intellektu ális hala dást ered mé nye zett. Az, hogy a leg ma ga sabb és leg - bo nyolultabb szer ve zetek a leg al sób bak ból és leg egy sze rûb bek bõl fej -lõdtek, hogy az egész élõ világ egyetlen fi zi kai ala pon nyug szik, hogy az állat- és nö vény világ kö zött el választó vo nalat húz ni nem le het, hogy élet és nem-élet kö zött a különb ség csak fo ko zati és nem fé le ség - beli, hogy az anyag épp oly meg fog hatatlan, mint az érte lem, és mind - kettõ csu pán külön bö zõ meg nyilat ko zá sa ugyan an nak az is me retlen való ság nak – már mind köz hely az új böl cselet nyel vé ben. Mi után egy szer a fi zi kai fejlõ dést még a te oló gia is el is merte, könnyû volt elõ re meg mon da ni, hogy a lel ki fejlõ dés fel is me ré se sem vá rat már so ká ig ma gá ra, hi szen a régi dog mati kus korlátok, amelyek az em bert a visszate kintés ben aka dályozták, el van nak tá volít va. Ma már a tu do - má nyos lé lektan ta nul má nyo zói ré szé re a ko ráb bi lét esz mé je az el mé -let me ze jé rõl a té nyek so rá ba ment át. „Az egyete mes miszté ri um

budd hista ma gya rá zatát épp oly el fo gad ható vá te szi, mint a töb bit.Csu pán az igen felületes gon dol ko dók fog ják, mint ele ve hasz nál ha -tatlant el uta sí ta ni” – írta néhai Huxley professzor. Mint maga a fejlõ dés tana, a lé lek ván dorlá sá nak tana is a való ság vilá gá ban gyö - ke re zik, és igényt tart hat mind ar ra a tá mo gatás ra, amit az analó gia nagy érve csak nyújta ni tud. (Evolution and Ethics, 1894.)

Vegyük szemügy re most a for ma monádját, az atma-

buddhit. E monádban, a Logosz kilehelt életében azösszes isteni erõ ott rejtõzik, de mint láttuk, látens,szunnyadó állapotban, megnyilatkozás és mûködés nél-kül. Elõbb a külsõ behatásoknak egymás után fel kell kel-teniük azokat, mivel az élet természete éppen az, hogyválaszoljon a rá ható rezgésekre. Minthogy a monádban arezgések minden lehetõsége megvan, minden rezgés aneki megfelelõ rezgési képességet váltja ki belõle, és ily

172




módon egyik képesség a másik után megy át látens álla-

potból aktívba. A fizikus azt mondaná, hogy a statikusbóla kinetikusba. Ez a fejlõdés titka. A környezet hat az élõ-lény formájára (testére) – emlékezzünk rá, minden dologél – és amikor ez a hatás az élet formai burkán át áttevõdika monádra, a monád belül megfelelõ rezgésekkel válaszol,amelyek belõle kifelé áradva áttörnek a formán. Annak ré-szecskéi megfelelõ rezgésbe kezdenek, és az eredeti impul-zusnak megfelelõ, vagy ahhoz alkalmazkodó alakbanrendezõdnek.

Ez valamely organizmus környezetének hatása az orga-nizmusra, és annak visszahatása, amit ma minden bioló-gus ismer, és amirõl némelyek azt hiszik, hogy benne afejlõdés kielégítõ mechanikus magyarázatát találták meg.Ezeknek a biológusoknak legtürelmesebb és leggondo-sabb megfigyelései sem képesek azonban annak okát meg-

világítani, miért reagál a szervezet ilyen módon a be-hatásokra. Ha a fejlõdés titkát fel akarjuk fedni, vissza kelltérnünk az Õsi Bölcsességhez, és a minden forma legbelse-jében megtalálható Énre kell utalnunk, mint a természetminden mozgásának fõ rugójára.

Ha felfogtuk az alapeszmét: egy élet, amelynek megvana képessége, hogy a külvilágból hozzá érkezõ mindenfajtarezgésre válaszoljon, és amelybõl így a tényleges válaszo-kat a külsõ erõk hatása vált ja ki foko za to san, akkor a kö-vetkezõ alapgondolat az élet és a forma folytonossága. Aformák sajátságaikat átviszik a belõlük származó formák-ra, amelyek saját lényegük egy részét képezik, de tõlük el-választva, független életet élnek. Osztódás, sarjadzás, csí-rázás, az utódnak az anyaméhben való fejlõdése biztosítjaa fizikai élet folytonosságát, amelynél minden új forma va-

173

AZ ÚJRASZÜLETÉS



lamely elõzõbõl vezethetõ le, és annak jellegzetes sajátsá-

gait viseli. A tudomány e tényeket az öröklés törvényénekneve alá csoporto sítja. A forma átvitelére vonatkozó meg-figyelései figyelemreméltóak, amennyiben meg világítjáka természet mûködését a jelenségek világában. Ne felejt-sük azonban el, hogy ez csak a fi zikai test fölépítésére vo-natkozik, amelybe a szülõk nyújtotta anyagok kerülnek.

A természet rejtettebb mûködései azonban, az életmegnyilatkozásai, ami nélkül nincs forma, semmi figye-lemben nem részesültek, mivel a fizikai megfigyelés szá-mára hozzáférhetetlenek. Ezt az ûrt csakis az Õsi Böl-csesség tanításaival lehet kitölteni. E tanítások pedig olya-noktól származnak, akik õsidõk óta érzékfölötti képessé-geket használtak a megfigyeléshez, és tanítványaik szá-mára is lehetõvé teszik e tanítások igazolását, ha iskoláik-ban türelemmel tanulnak.

Miként a forma, az élet is folytonos, és ez a folytonosélet az – amely nek mind több és több lappangó energi ájaválik aktívvá a formák sorozatában kapott behatások foly-tán –, ami magába gyûjti a formába zártság révén szerzetttapasztalatokat. Ha a forma feloszlik, az élet a tapasztala-tok nyomát az általuk felébresztett és megnövekedettenergiákban õrzi meg, és készen áll arra, hogy a régi for-mából származó új formába ömöljön, magával víve össze-gyûjtött készletét. Amíg a kezdetlegesebb formában tar-tózkodott, azon át mûködött, és alakította, hogy mindenújonnan felébresztett energia kifejezésére alkalmas le-gyen. A forma lényegévé vált alkalmazkodást átadja a be-lõle kiváló résznek, amelyet utódnak nevezünk, és amelyugyanabból a lényegbõl lévén, szükségképpen felmutatjaannak a lényegnek a sajátosságait. Az élet most összes fel-

174




ébresztett erõivel ebbe az utódba ömlik tovább, alakítja, és

így folytatódik ez tovább. A modern tudomány tisztán ésérthetõen bizonyítja, hogy a magasabbrendû élõlényekfejlõdésénél az öröklés egyre kisebb szerepet játszik. Azértelmi és erkölcsi tulajdonságokat az utódok nem öröklika szülõktõl, és ezek a tények annál szembeszökõbbek, mi-nél magasabbrendû tulajdonságokról van szó. A lángészgyermeke gyakran gyengeelméjû, a lángész maga néhaigen átlagos szülõktõl származik.

Kell tehát lennie egy folytonos alapnak, amelyhez azértelmi és erkölcsi tulajdonságok hozzáfûzõdnek, hogygyarapodhassanak, különben a természet ebben a legfon-tosabb munkakörében szabálytalanságot és megokolatlan-ságot mutatna rendezett folytonosság helyett. A tudo-mány e kérdésben néma, az Õsi Bölcsesség azonban azt ta-nítja, hogy ez az állandó alap a monád, minden eredmény

tárolója, a készletraktár, amelyben minden tapasztalat nö-vekvõ tevékeny erõként halmozódik fel.Ha egyszer e két alapelvet megértettük: a monádot a

potencialitásból aktualitásba átmenõ képességeivel, és azélet és forma folytonosságának elvét, megkezdhetjük mû-ködésük részleteinek tanulmányozását is. Azt fogjuk látni,hogy megoldják mind a modern tudomány sok zavarbaejtõ problémáját, mind azokat a zavarba ejtõ problémákat,amelyekkel az emberbarát és a bölcs áll szemben.

Vizsgáljuk legelõször a monádot abban az állapotában,amelyben a mentális világ formanélküli síkjairól kiindulóösztönzéseknek van kitéve, vagyis a forma fejlõdésénekkezdeti állapotában. Gyönge visszarezgései némi anyagotvonnak magukhoz e sík anyagából, és ez a már említett

175

AZ ÚJRASZÜLETÉS



elsõ elemi birodalom fokozatos kifejlõdéséhez vezet.49 A

monádnak hét nagy alaptípusa van, amelyeket néha a napszínképének az eredeti három színbõl levezethetõ hét szí-nével szokták ábrázolni.50 Minden típusnak megvan amaga jellegzetes színezete, amely színezet az egész öröklé-ten át tartó fejlõ dé se alatt ugyanaz marad, és az ál tala él te-tett élõlények egész sorába belészövõdik.

Azután mindegyik típusnál megkezdõdik az osztódásfolyamata, és addig tart, amíg az individuum, az egyén elõnem áll. Az áramlatoknak, amelyeket a monádikus energi-ák kifelé áradása indít meg (csak egy vonalat ismertetünk,mert a többi hat fejlõdése is ugyanezen az elven alapul),csak rö vid formai életük van, de minden tapasztalat, amitáltaluk nyerni lehet, fokozza a kiáramlás forrásának és lét-rehozójának, a monádnak életét, illetve visszaható-képes-ségét. Mivel ez a visszahatni képes élet olyan rezgésekbõl

áll, amelyek gyakran nem harmonizálnak egymással, amonád osztódásra lesz hajlamos.Az egymással harmonikusan rezgõ erõk, mint egy kü-

lön, egységesen cselekvõ csoport egyesülnek, míg végül –ha szabad ezt az elnevezést használnunk – különféleal-monádokat alkotnak, amelyek fõbb jellegzetességük-ben egyeznek, a részletekben azonban úgy különböznekegymástól, mint ugyanannak a színnek árnyalatai. Ezekaztán a mentális világ alsóbb síkjairól jövõ behatások kö-vetkeztében a második elemi birodalom monádjaivá ala-

176


49 Lásd: IV. fe jezet, a men tá lis világ.50 „Amint fönt, úgy alant”. Az em ber ösztönszerû leg a három

Logoszra és a hét õsi „Tûz Fi á ra” gondol, a keresztény jelképrend-szerben a Szentháromságra és a trónus elõtt álló hét Szel lem re,Zoroaszter vallásában Ahura-Mazdára és a hét Amesaszpentára.



kulnak, amelyek a világ forma-szintjeihez tartoznak. Így

folyik tovább a folyamat, a monád visszaható-képességeállandóan növekedik, minden monád számtalan formaéletét tartja fenn, rajtuk keresztül rezgéseket fog fel, ésamikor a régi formák feloszlanak, állandóan újakat töltmeg élettel. A már említett okból az osztódás folyamata isfolytatódik. Minden monád folyvást formába testesül, ésaz eredményeket, amelyeket az általa éltetett formán át el-ért, fölébresztett képességek formájában halmozza fel ma-gában. Ezeket a monádokat úgy tekinthetjük, mintegy-egy formacsoport lelkét. A fejlõdés haladásával ezek aformák mind több és több tulajdonságot mutatnak fel,amely tulajdonságok a monádikus csoportlélek képessé-gei, és azokon a formákon át jutnak megnyilatkozásra,amelyekben megtestesülnek.

A második elemi birodalomnak számtalan al-monádja

most már olyan fejlõdési fokot ér el, hogy kezd az asztrálisanyag rezgéseire is felelni, és az asztrális világban mûköd-ni, megalkotva a harmadik elemi birodalmat, és ismételvee sûrûbb világban ugyanazt a folyamatot, amely a mentálisvilágban már befejezõdött. Mind számosabban válnakmonádikus csoportlélekké, a részletekben mind több éstöbb különbséget mutat nak, az általuk éltetett formák szá-ma pedig olyan mértékben apad, amint a jelleg zetes tulaj-donságok mind kifejezettebbekké válnak.

Meg kell jegyeznünk, hogy közben a Logoszból folyto-nosan kiömlõ életfolyamat a magasabb világokat új forma-monádokkal látja el, igy a fejlõdés állandóan halad. Mi-helyt a fejlettebb monádok az alsóbb világokban testet-öltenek, helyüket a magasabb világokban folyton megjele-nõ monádok pótolják.

177

AZ ÚJRASZÜLETÉS



A monádok vagy monádikus csoportlelkek az asztrális

világban történõ, folyton ismétlõdõ újra-testesülési folya-mata elõbbre viszi fejlõdésüket, míg annyira jutnak, hogya fizikai világ benyomásaira is felelni képesek. Ha vissza-emlékezünk arra, hogy minden világ legmagasabb, végsõatomjának burka a legközelebb fölötte levõ sík legdurvábbanyaga, könnyû belátni, hogyan válik a monád arra képes-sé, hogy egymás után minden világból jövõ impulzusokrareagáljon.

Miután a monádok az elsõ elemi birodalomban máregyszer hozzászoktak ahhoz, hogy e világ anyagának ösz-tönzésére azzal együtt rezegjenek, nemsokára azokra a rez-gésekre is felelni kezdenek, amelyeket anyaguk legdur-vább formáin át a közvetlenül alattuk lévõ sík anyagábólfog nak fel. Olyan anyagból álló burokba öltözve, amely amentális sík durvább anyagából áll, a monád fogékonnyá

válik az asztrális világ atomikus anyagának rezgései iránt.Ami kor azután olyan for mát ölt, amely az asztrális anyaglegdurvább változatából van, ugyanúgy érzékeny lesz azatomikus fizikai éter rezgéseire is, amelynek legkülsõ falaa leg dur vább asztrális anyag.

Ekkor a monád elérte a fizikai síkot, és megkezdi, he-lyesebben a monádikus csoportlelkek megkezdik testet-öltésüket hártyaszerû fizikai formákban, a fizikai világ jö-vendõ sûrû ásványainak éterikus másában. A természet-szellemek ezekbe a hártyaszerû formákba építik bele asûrûbb fizikai anyagot, és így áll elõ az ásványok mindenfajtája, a legmerevebb burkolat, amelybe a fejlõdõ élet vanszinte belezárva, és amelyben erõinek csak igen csekély ré-szét tudja megnyilvánítani. Minden monádikus csoport-léleknek megvan a maga saját ásványi kifejezési formája,

178




az ásványi formák, amelyben megtestesül, és a speciali-

zálódás már igen magas fokot ért el. Ezeknek a moná-dikus csoportlelkeknek összességét néha ásványi mo-nádnak, vagyis az ásványvilágban megtestesülõ monád-nak nevezzük.

Ettõl az idõtõl fogva a monád felébredt energiái kez-denek kevésbé passzív szerepet játszani a fejlõdésben.Miután egyszer tevékenységre ébredtek, bizonyos fokigcselekvõleg akarnak megnyilatkozni, és kezdenek hatá-rozott alakító befolyást gyakorolni a formákra, amelyek-be be vannak börtönözve. Mihelyt ásványi hajlékukszámára túlságosan tevékenyek lettek, kezdenek meg-nyilatkozni a növényvilág sokkal plasztikusabb formái-ban. Ezt a fejlõdést a természetszellemek a fizikai vilá-gokon keresztül támogatják. Az ásványvilágban már fel-lépett bizonyos hajlandóság a forma határozott meg-

szervezésére. Határozott vonalak alakulnak ki, és anövekedés ezek irányában halad elõre.51 Ez a tendenciauralkodik most már a formák képzésén, és ez okozza atermészeti tárgyak pompás szimmetriáját, amit mindenmegfigyelõ jól ismer.

A monádikus csoportlelkek a növényvilágban, a ka-pott ösztönzések még nagyobb változatos sága következ-tében növekvõ gyorsasággal folytonosan osztódnak, ésennek a láthatatlan osztódásnak következménye a csalá-dok, nemek és fajok kialakulása. Ha valamely nem ahozzá tartozó eredeti monádikus csoportlélekkel igenváltozatos körülmények közé kerül, vagyis a vele egybe-

179

AZ ÚJRASZÜLETÉS

51 A növekedés tengelyei ezek, amelyek a formát meghatározzák.Legvilágosabban a kristályokban mutatkoznak.



kapcsolt formák igen különbözõ behatásokat kapnak, a

monádban új hajlam ébred a további osztódásra, és külön-bözõ fajokat fejleszt ki. Ezek mindegyikének megvan amaga speciális monádikus csoportlel ke. Ameddig ez a dif -ferenciálódás a természetre van bízva, igen lassan halad,bár a természetszellemek sokat segítenek. Mihelyt azon-ban az ember a színtéren megjelenik, és mesterséges mû-velési módszereit megkezdi, vagyis bizonyos erõk mûkö-dését elõmozdítja, másokat távol tart, a dif ferenciálódás

nagy gyorsasággal indul meg, és a speciális különbségekkönnyen kifejlõdnek. Ameddig a monádikus csoportlé-lekben a tényleges osztódás még nem ment végbe, a ha-sonló befolyások kiölhetik az osztódásra való hajlamot, haazonban az osztódás már befejezõdött, az új fajok véglege-sen és határozottan megállapodtak, és készen állnak sajátutódaik létrehozására.

A növényvilág némely hosszabb életû tagjánál már kez-denek a személyiség elemei mutatkozni, a szervezet állan-dósága lehetõvé teszi, hogy az individualitás elõrevesseárnyékát. Az évtizedekig elélõ fánál a hasonló feltételekvisszatérése hasonló ingereket okoz. Az évrõl-évre vissza-térõ évszakok, az általuk megindított, egymást követõ bel-sõ mozgások, a nedvkeringés, a levelek hajtása, a szél, anapsugár, az esõ hatása, mindezek az egymást ritmikusan

követõ külsõ befolyások a monádikus csoportlelket meg-felelõ rezgésre bírják. Minthogy e ciklusok sorozata az ál-landó ismétléstõl rögzül, a ciklus egyik tagjának vissza-térése ahhoz a homályos elváráshoz vezet, hogy az adottele met általában követõ elem is fel fog bukkanni.

A természet sohasem fejleszt ki hirtelen egy tulajdonsá-got. Itt találkozunk elõször annak halvány elõjeleivel, ami

késõbb emlékezet és elõrelátás lesz.

180




A növényvilágban mutatkoznak az érzés elõjelei is, és a

növények egyes magasabb fajtájánál kifejlõdnek a gyö-nyörnek és a fájdalomnak olyanféle változatai, amelyeketa nyugati lélektan „masszív” érzéseknek52 nevez. Emlé-kezzünk arra, hogy a monád azokról a síkokról, amelye-ken át leszállott, anyagokat vonz magához, így képesfelfogni az e síkokról jövõ ösztönzéseket. A legerõseb bekés az anyag durvább formáival kapcsolatosak válnak leg-hamarabb érezhetõvé. A napfény, a hideg végül a moná-dikus öntudatba rögzõdik, és gyengén rezgõ asztrális bur-kolata a már emlí tett masszív érzést kelti. Az esõ és a szá-razság, ami befolyásolja a forma mechanikus összetételét,valamint azt a képességét, hogy a benne lakó monádnakrezgéseket közvetítsen, egy újabb „ellentétpár”, amelynekjátéka a különbség felismeréséhez vezet, minden érzés éskésõbb minden gondolat gyökeréhez. Így fejlõdnek a

monádikus csoportlelkek a növény világban sorozatos tes-tesülések által, míg végül a növényvilág legmagasabb ren-dû tagjait éltetõk érettek a következõ lépésre.

E lépés az állatvilágba vezeti õket, és ott fizikai és aszt-rális eszközökben lassanként egészen határozott személyi-séggé fejlõdnek. A szabadon mozgó állat sokkal változato-sabb viszonyok közé kerülhet, mint a helyhez kötöttnövény. A változatosság pedig elõsegíti a dif ferenciáló-dást. A monádikus csoportlélek azonban, amely ugyanan-nak a vadállatfajtának bizonyos számú egyedét élteti, még-is nagyon lassan dif ferenciálódik, habár sokféle inger hat

181

AZ ÚJRASZÜLETÉS

52 Masszív ér zés az, ame lyik az egész szer vezetet át hatja anélkül,hogy egy he lyen az ér zés nagyobb volna, mint más helyen. Ellen-téte az „akut” érzés.



rá, mivel nagyobbrészt állandóan ugyanazok az ingerek is-

métlõdnek és jutnak osztályrészül a csoport minden tag-jának.Ezek az ingerek elõmozdítják a fizikai és az asztrális

test fejlõdését, melyek által a monádikus csoportlélek soktapasztalatot szerez. Ha a csoport egy tagjának formája(teste) elpusztul, összegyûjtött tapasztalatai a monádikuscsoportlélekben halmozódnak fel, és azt bizonyos mérté-kig színezik. A monádikus csoportlélek kissé megnöve-kedett élete a csoportot képezõ minden formát áthatja, ésígy az elpusztult egyed összes tapasztalatait továbbadja.Ilyen módon az állandóan ismételt és csoportlélekbe gyûj-tött tapasztalat, mint ösztön, mint felhalmozódott „örök-lött tapasztalat” nyilvánul meg az új formákban. Miutánmár számtalan madár esett a só lyom zsákmányává, a tojás-ból éppen csak kikelt csibék mindjárt elrejtõznek az õsi el-

lenség közeledésére, mivel a beléjük költözött élet márismeri a veszélyt, és az öröklött ösztön éppen ennek az is-meretnek kifejezése. Így képzõdik a csodálatos ösztön,ami az állatokat számtalan állandó veszélytõl megvédi. Deaz új veszély még készületlenül találja, és legfeljebb zavar-ba ejti õket.

Amint az állat az ember befolyása alá kerül, a moná-dikus csoportlélek fejlõdése jelentékenyen felgyorsul. Ha-sonló okok, mint amelyek a tenyésztett növényt befolyá-solták, az újratestesülõ élet osztódását itt is megkönnyítik.A személyiség fejlõdik, és mindinkább jelzõdik. Az elsõfokon még egyedekbõl szervesen összekovácsolt egység-nek mondhatjuk. Egy csorda vadállat úgy viselkedik,mintha egyetlen személy volna, olyan tökéletesen uralja aközös lélek az egyes formákat, õt magát pedig a külvilág-

182




ból kapott impulzusok vezetik. A fejlettebb, ún. háziálla-

tok, az elefánt, a ló, a macska, a kutya, már egyénibb sze-mélyiséget fejeznek ki. Két kutya pl. azonos körülményekközött igen különbözõképpen cselekedhet. A monádikuscsoportlélek mind kevesebb formában ölt testet, amintlassanként köze ledik ahhoz a ponthoz, ahol a teljes indivi-dualizálódás elérhetõ. A vágytest, a kámikus burok, jelen-tõsen kifejlõdik, és a fizikai test halála után még egy ideigfüggetlen életet folytat a kámalokában. Végül az egyazoncsoportlélek által éltetett formák száma egyre apad és egyideig csupán egy-egy formában ölt egyszerre testet. Ez azállapot az emberi újraszületéstõl már csupán a manasz és ahozzá tartozó kauzális és mentális test hiánya miatt külön-bözik. A mentális anyag, amit a monádikus csoportléleklehozott, kezd fogékony lenni a mentális síkról jövõ hatá-sokra, és ekkor az állat megérett arra, hogy a Logosz életé-

nek harmadik nagy kiáramlását átvegye: a tabernákulumkész az emberi monád befogadására.Az emberi monád, amint láttuk, hármas természetû. E

három oldalát, illetve aspektusát szellemnek, szellemi lé-leknek és emberi léleknek (atma, buddhi, manasz) nevez-zük. A forma felfelé fejlõdõ monádja végtelenül hosszúkorszakokon át fokozatos növekedéssel is kétségtelenülkifejlesztette volna a manaszt, mindazonáltal a természetrendje sem az emberi fajnál, sem a mostani állatoknál nemez. Amint a ház kész volt, „leküldetett” annak lakója. A létmagasabb síkjáról, mint buddhiba burkolt aranyfonál le-szállott az atmikus élet, és harmadik as pektusával, a men -tális sík formanélküli világának magasabb rétegeibenmutatkozó manasszal, megtermékenyült a formában lakómanaszikus csíra, és az egyesülésbõl keletkezett az embri-

183

AZ ÚJRASZÜLETÉS



onális kauzális test. Ez a szellemek individuummá, egyén-

né válása, a formába való bezáródása. Ez a kauzális testbezárt szellem pedig a lélek, az egyén, az igazi ember. Ez azember születésének órája, mert habár lényege örök, nemszületik és nem hal meg, egyénné mégis egy bizonyos idõ-pontban válik.

A kiáramló élet a fejlõdõ formát nem közvetlenül, ha-nem közvetítéssel éri el. Mihelyt az emberi faj elérte a be-fogadóképesség fokát, bizonyos magasabbrendû lények,akiket az „Elme Fiainak” (szanszkritul Manasza-Putrák-nak) nevezünk, az embrionális lélek képzõdéséhez szüksé-ges atma-buddhi-manasz monádikus szikrát az embe rek-be ültették. Ezek a Nagyok gyakran tényleg emberi for-mákban öltöttek testet, hogy az emberiségnek gyermek-korában tanítói és vezetõi lehessenek. Az Elme Fiai sajátértelmi fejlõdésüket más világokban érték el, és ebbe a fia-

talabb világba, a mi földünkre azért jöttek, hogy az embe-riség fejlõdését támogas sák. Valósá gos szellemi atyjuk õka mai emberiség nagy részének.

Más, náluk alacsonyabb fokú értelmi lények, akik egymásik világ megelõzõ ciklusaiban fejlõdtek ki, testet öltöt-tek annak a fajnak utódai között, amelyikbe a fent leírtmódon érkeztek a gyermekded lelkek. Mire e faj kifejlõ-dött, az emberi tabernákulumok minõsége megjavult, és amegtestesülés alkalmára váró lelkek milliói – fejlõdésükfolytatása miatt – e faj gyermekeiben jöttek világra. Ezeketa csak részben fejlett lelkeket a régi könyvek szintén azElme Fiainak nevezik, mert értelemmel bírtak, habár ér-telmük aránylag fejletlen volt. Mi gyermeki lelkeknek ne-vezhetjük õket, megkülönböztetésül az emberiség zömé-nek embrionális lelkétõl, és a nagy Tanítók érett lelkétõl.

184




Ezek a gyermekded lelkek, értelmük fejlettebb voltánál

fogva a régi világ vezetõ típusai voltak, az az osztály, ame-lyik magasabb értelmi ereje, és ezért magasabb képességeialapján a tudást könnyebben elsajátította, és uralkodott akevésbé fejlett emberek nagy tömegén az õskorban. Ígyállt elõ a mi világunkban az az aránytalan különbség,amely a magasan fejlett embereket a kevésbé fejlettektõlelválasztja, és amely még ugyanazon népcsoportok határaiközött is elválasztja a magasra törõ filozofikus gondolko-dót saját nemzetének majdnem állati fokon lévõ és elfaj-zott, züllött típusaitól. E különbség oka a fejlõdés fokában,a lélek életkorában rejlik, és az emberiség egész történeté-ben, és az egész földön fennállt.

Visszamehetünk, amennyire csak lehet a történelmifeljegyzésekben, és mindig egymás mellett találjuk a szár-nyaló értelmet és a mélységes tudatlanságot. A még tovább

visszanyúló okkult feljegyzések is hasonló jelenségrõl ta-núskodnak az emberiség történetének korábbi évezredei-ben. Ezen azonban nem kell elszomorodnunk, mintha alét küzdelmében egyiknek a sors méltatlanul kedvezne, amásikat méltatlanul terhelné. A legmagasabban szárnyalóléleknek is megvolt valamikor a maga gyermekkora és amaga if júsága, mikor más világokban más lelkek épp olyanmagasan álltak fölötte, mint ahogyan ma mások alatta áll -nak. A legalacsonyabb rendû lélek is eléri valamikor azt apontot, ahol ma a legmagasabb van, és még meg nem szü-letett lelkek foglalják el majd helyét a fejlõ désben. A dol-gok csak azért látszanak nekünk igazságtalannak, mertkiszakítjuk világunkat a helyérõl, amelyet a fejlõdésbenbetölt, és elõdök és utódok nélkül, elszigetelve szemléljük.Csak a mi tudatlanságunk lát igazságtalanságot. A termé-

185

AZ ÚJRASZÜLETÉS



szet mûködése sohasem részrehajló, minden gyermeké-

nek elhozza a gyermeki éveket, az if júságot és az érett kort.Nem az õ hibája, ha a mi oktalanságunk azt kívánja, hogyminden lélek egy idõben ugyanazon a fejlõdési fokon áll-jon, és ha ez a kívánságunk nem teljesül, igazságtalanság-ról panaszkodunk.

Legjobban megértjük a lélek fejlõdését, ha visszaté-rünk oda, ahol elhagytuk, amikor ti. az állat-ember meg-érett arra, hogy az embrionális lelkeket magába fogadja, ésmagába is fogadta. Ahhoz, hogy az esetleges félreértésnekele jét vegyük, jó lesz, ha kiemeljük, hogy az emberben et-tõl fog va nem két monád van, az egyik, amely az emberiszentségtartót felépítette, és a másik, amely a tabernáku -lumba leereszkedett, és amelynek legalsó aspektusa az em-beri lélek volt.

H.P. Blavatskytól kölcsönözzük a példát. Amint két

napsugár az ablaktábla nyílásán keresztülhatol, és egye-sülve csak egy sugarat képez, ha bár eredetileg kettõ volt,úgy van az a legnagyobb Naptól, a világegyetem isteniUrától kiáradó sugarakkal is. Amikor a második sugár azemberi tabernákulumba belépett, egyesült az elsõvel. Újenergiát és új fényt adott neki, és az emberi monád, mintegység megkezdte hatalmas feladatát. Kezdte kibontakoz-tatni az emberben annak az isteni életnek magasabbrendûképességeit, amelytõl származik.

A lélek-csírának, a Gondolkodónak kezdetben embrio-nális mentális testéhez az a mentális anyagú burok állottrendelkezésére, amelyet a forma monádja hozott magával,de még nem szervezte azt mûködõképessé. Csupán csírájavolt ez a mentális testnek, összekötve a kauzális test csírá-jával, és a lélek még sok életen át az erõs vágytermészet ha-

186




talma alatt állt, amely saját szenvedélyeinek és kívánságai-

nak ösvényén végighurcolta, és féktelen állatiasságánakvad hullámaival elárasztotta.Bármilyen visszataszítónak is látszik az elsõ pillanatra

némelyek elõtt a léleknek ez a kezdeti élete, ha arról a ma-gasabb fokról tekintjük, amelyet mi már elértünk, mégisszükséges volt az értelem kicsírázásához. A gondolkodásalapfeltétele a különbségek megismerése, annak észreve-vése, hogy az egyik dolog a másiktól különbözik, és hogyaz eddig gondolkodásra képtelen lélekben felébredjen en-nek észrevétele. Kellett, hogy erõs és éles ellentétek ro-hanják meg, és ráerõszakolják saját különbségeiket.Kellett, hogy lépésrõl-lépésre örömökben tobzódjon, csa-pásról-csapásra fájdalmak alatt vergõdjön.

A külsõ világ a vágytermészet által addig kalapálta a lel-ket, amíg lassanként megtanult észlel ni, és ezeket az észle-

léseket számtalan ismétlõdésük után megjegyezni. Azt akis nyereséget, amelyet egy-egy élet összehordott, a Gon-dol kodó raktározta el, amint már láttuk, és így volt le het-séges a lassú haladás.

Valóban lassú volt a haladás, mert alig volt gondolat, ésennél fogva jóformán alig történt változás a mentális testszervezése érdekében. Mielõtt a sok megfigyelés, mintmentális kép össze nem gyûlt, nem volt anyag sem, amely-re a lélek belülrõl kezdeményezett mentális tevékenységetámaszkodhatott volna. Ilyesmi csak akkor indulhatottmeg, amikor két vagy több mentális kép összekerült, és be-lõlük valamelyes elemi következtetés szûrõdött le. Ez akövetkeztetés volt a kezdete a megfontolásnak, csírája a lo-gika minden módszerének, amelyet az emberi értelem az-óta kifejlesztett, vagy sajátjává tett. E következtetések

187

AZ ÚJRASZÜLETÉS



eleinte csak a vágytermészet szolgálatában állottak, hogy

megsokszorozzák az örömöket, csökkentsék a fájdalma-kat. Mindegyik fokozta azonban a mentális test tevékeny-ségét, és mind készségesebb cselekvésre ösztönözte.

Könnyen belát hatjuk, hogy az ember gyermekségénekebben az idõszakában a jót és a rosszat még nem ismerte. Ajó és a rossz még nem létezett számára. Jó az, ami az isteniakarattal egybehangzik, ami a lélek haladását elõmozdítja,ami az ember magasabb természetének erõsítésére és azalsó természet nevelésére és leigázására törekszik. Rosszpedig az, ami a fejlõdést lassítja, ami a lelket az alsóbb fej-lõdési fokokon akkor is visszatartja, ha már megtanulta azott megtanulható leckéket. Az is rossz, ami az alsóbb ter-mészet uralmát a felsõbbre kiterjeszteni igyekszik, és azembert hasonlítja az állathoz, amelybõl már kinõtt, ahe-lyett, hogy az Istenhez hasonlítaná, akivé fejlõdnie kell.

Mielõtt az ember tudná mi a helyes, meg kell tanulnia,hogy van törvény. Ezt pedig csak úgy tanulhatja meg,hogy mindennel megismerkedik, ami a külsõ világbólvonzza. Megragad minden kívánatos tárgyat, aztán az ígyszerzett édes és keserû tapasztalatok útján felismeri, har-móniában vagy összeütközésben áll-e öröme a törvénnyel.

Vegyünk egy közeli példát, egy jóízû étel elfogyasztá-sát. Hogyan tanulja meg ebbõl a gyermeki állapotban lévõember a természeti törvény létezését? Mikor elõször veszimagához, lecsillapítja éhségét, kielégíti ízlését, és tapasz-talatának gyönyör az eredménye, mivel cselekvése a tör-vénnyel összhangban áll. A másik alkalommal élvezetétfokozni szeretné, többet vesz hát magához a jóból, aminekkövetkeztében szenved, mert áthágta a törvényt. Zavarba

188




ejtõ tapasztalat ez a kezdõdõ értelem számára, hogy a gyö-

nyört okozó, túlzásba víve fájdalmat is okozhat.A vágy újra meg újra túlzá sok ba ragadja, de mind-annyiszor tapasztalja a kínos következményeket, míg vé-gül megtanulja a mérsékletet, vagyis megtanulja testicselekedeteit legalább ebben a viszonylatban a fizikai tör-vénnyel összhangba hozni. Felismeri, hogy vannak bizo-nyos körülmények, amelyek hatással vannak rá, de ame-lyeken õ már nem tud uralkodni, és hogy fizi kai jóléte

ezek tekintetbe vételétõl függ. Ezekhez hasonló tapaszta-latok járulnak hozzá pontos szabályszerûséggel, összes tes-ti érzékszervei közvetítésével. Vágyainak kitörése élveze-teket vagy fájdalmakat szerez neki a szerint, amint a ter-mészeti törvényeknek megfelel, vagy velük ellentétbenáll. Mikor tapasztalata nõ, kezdi saját lépéseit irányítani,és választásait befolyásolni. Ezt nem kell úgy érteni, hogy

minden új életben minden tapasztalatot újból végig kelljárnia, mert minden újraszületésbe valamivel jobb mentá-lis tulajdonságokat hoz magával, készlete állandóan nö-vekszik.

Már említettem, hogy a növekedés ezekben az elsõidõkben nagyon lassú, mert a mentális tevékenység mégcsak a kezdetén van, és ezért ha az ember a halál következ-tében fizikai testét leveti, ideje java részét a kámalokában

tölti. Majd rövid alvás következik a devacsánban, ahol ön-tudatlanul asszimilálja a csekély mentális tapasztalatokat,amelyek a késõbbi tevékeny mennyei életre még nem elég-gé fejlettek.

A maradandó kauzális test rendelkezésére áll, hogy tu-lajdonságai tára legyen, és hogy a következõ földi életbetovábbfejlesztés miatt átvigye azokat. A korábbi fejlõdési

fokon a monádikus csoportlélek szerepét az embernél a

189

AZ ÚJRASZÜLETÉS



kauzális test veszi át, és ez a folyamatos entitás teszi min -

den esetben lehetõvé a fejlõdést. Nélküle a képességek-ként megnyilvánuló értelmi és erkölcsi tapaszta latok ösz-szegyûjtése éppen olyan lehetetlen vol na, mint a faji éscsaládi ismertetõjelek képében mutatkozó fizikai tapasz-talatok összegyûjtése a fizikai plazma folytonossága nél-kül.

Az az állítás, hogy lehetnek lelkek, akiknek semmimúltjuk nincs, akik kifejezett értelmi és erkölcsi tulajdon-ságokkal hirtelen a semmibõl jönnek létre, éppoly képte-lenség, mint az, hogy lehetnek gyermekek, akik hirtelen –senki sem tudja, honnan – felbukkannak, senkivel rokon-ságban nincsenek, és mégis kifejezett családi és faji tulaj-donságokkal rendelkeznek.

Sem az ember, sem fizi kai burka nem keletkezik ok nél-kül, vagy a Logosz közvetlen teremtõ beavatkozása foly-

tán. Itt is, mint sok más esetben, a láthatatlan dolgok csaka láthatókkal való analógiájuk útján válnak tisztán érthe-tõvé, mivel a valóságban a látható nem több, mint a látha-tatlan képmása, tükörképe.

A fizikai plazma folytonossága nélkül lehetetlen volnaa fizikai sajátosságok fejlõdése: az értelem folytonosságanélkül lehetetlen volna az értelmi és erkölcsi tulajdonsá-gok fejlõdése. Folytonosság nélkül a fejlõdés mindkettõ-nél már az elsõ fokon fennakadna, és a világ végtelen sokelkülönült kezdeti állapot káosza volna egy állandóan fej-lõdõ kozmosz helyett.

Ne mulasszuk el megjegyezni, hogy eb ben a kezdetiidõben az egyéni haladás típusában és jellegében sokféleváltozatot hoznak létre az egyéni környezõ körülmények.Legvégül minden lélek kifejleszti valamennyi erõit, azon-

190




ban a kifejlesztés sorrendje azoktól a körülményektõl

függ, amelyekbe a lelket helyezték. Az éghajlat, a föld ter-mékenysége vagy terméketlensége, a hegyvidéki vagy al-földi élet, az ország erdõ borította belseje vagy a tengerpart– ilyen és még számtalan más körül mény más és más men-tális energia ébredését eredményezi.

A fáradságos élet, a természettel való szakadatlan harcegészen más képességeket fejleszt ki, mint a tropikus szi-get buja gazdagsága. Mindkét-féle képesség szükséges,mert a léleknek a természet minden régióján uralkodniakell, azonban az egyenlõ korú lelkek között is szembeötlõkülönbségek fejlõdhetnek ki, és az egyik sokkal haladot-tabbnak tetszhet, mint a másik, aszerint, hogy a megfigye-lõ az ún. „praktikus” vagy inkább az „elmélyedõ” képes-ségû lelket, a cselekvõ és kifelé ható, vagy a csöndes, a bel-sõ elmélyülésre irányított képességeket becsüli-e többre.

A tökéletes lélek mindkettõnek birtokában van, a haladásútján lévõ léleknek azonban egymás után kell azokat ki-bontakoztatnia, és ez ismét új oka az emberek között talál-ható rendkívüli különbségeknek.

Jusson ismét eszünkbe, hogy az emberi fejlõdés egyéni.A monádikus csoportlélek által éltetett csoport összes tag-jában ugyanazok az ösztönök fordulnak elõ, mivel a ta-pasztalatok közös felfogó tartálya a csoportlélek, és azminden hozzátartozó formába ugyanazt az életet önti.

Ezzel szemben minden embernek külön fizikai eszközevan, és pedig egyszerre csak egy, tapasztalatainak gyûjtõ-helye pedig a kauzális test, amely életét csupán abba azegyetlen fizikai testbe önti, más fizikai testet nem érint-het, mert a többivel nincs kapcsolatban. Ezért tapasztaljukazt, hogy az emberi egyedeket elválasztó különbségek na-

191

AZ ÚJRASZÜLETÉS



gyobbak, mint azok, amelyek az egymással közeli rokon-

ságban álló állatokat elválasztják, és ezért nem tanulmá-nyozható a tulajdonságok fejlõdése a tömegben, hanemcsupán a folyamatos egyénekben. A mai tudomány nemképes az ilyen tanulmányozásra, és ezért nem tudja meg-magyarázni, miért magaslik ki az egyik ember értelmivagy erkölcsi óriásként embertársai közül. Képtelen nyo-mon követni egy Sánkaracsárja vagy egy Pythagoras értel-mi kibontakozását, egy Buddha vagy egy Krisztus erkölcsi

fejlõdését.Figyeljük most meg az újratestesülésnél felmerülõ té-

nyezõket, mert tiszta megértésük szükséges bizonyos ne-hézségek megmagyarázásához, mint amilyen például azemlékezet vélt elvesztése, amit nem tudnak az újraszületéseszméjével összeegyeztetni. Az elõbbi fejezetben láttuk,hogy az ember, amikor a fizi kai halál után a kámalokába,

onnan a devacsánba átmegy, testeit, a fizikait, az asztrálistés a mentálist egymás után elveszti. Ezek feloszlanak, ésrészecskéik összevegyülnek a megfelelõ síkok anyagával.Az embernek fizikai eszközével való kapcsolata teljesenmegszakad, az asztrális és a mentális test azonban a kauzá-lis testben leendõ felhalmozás céljából átadja a tulajdon-képpeni embernek, a Gondolkodónak a tulajdonságok ésképességek csíráit, amelyek utolsó földi életének eredmé-

nyei, hogy legközelebbi asztrális és mentális teste részéremintegy vetõmagul szolgáljanak.

Ezen a fokon egyedül marad maga az ember, a munkás,aki miután aratását begyûjtötte, belõle él, amíg magábanfel nem dolgozza. Majd ismét új élet hajnala virrad, ésmunkába kell mennie, amíg megint el nem jön az este.

Az új élet a mentális csírák éledésével kezdõdik, ame-

lyek az alsóbb mentális síkokról anyagot vonzanak ma-

192




gukhoz, míg kiformálódik a mentális test, amely teljesen

megfelel az illetõ ember mentális fejlettségi fokának, és ki-fejezésre juttatja minden értelmi képességét. A múlt ta-pasztalatai e testben nem mentális képek formájábanléteznek. A mentális képek már akkor megszûntek, ami-kor a régi mentális test feloszlott, és csupán lényegük, aképességekre tett hatásuk maradt vissza. A lélek táplálékátképezték, az anyagot, amelyet képességekké dolgozott fel,és az új mentális testben is mint képességek jelentkeznekújra. Megszabják anyagát és alkotják érzékszerveit. Miu-tán az ember, vagyis a Gondolkodó ilyen módon új ruhábaöltözött elkövetkezendõ életére az alsóbb mentális alsíko-kon, azzal folytatja, hogy az asztrális csírák életrekel-tésével az asztrális élet re asztrális testtel lás sa el magát.

Ez szintén a vágytermészetének megfelelõ módon állelõ, a múltban kifejlesztett tulajdonságokat híven ismétli,

mint ahogy a mag is õsét, a fát reprodukálja. Az ember ígyteljesen felszerelkezve készen áll a közeli újratestesülésre.Múltja eseményeinek emlékezete csak a kauzális testébenvan saját tartós formájában, az egyedüli testben, amelyikegyik életbõl a másikba átmegy.

Eközben az emberen kívülálló tényezõk gondoskodnakarról, hogy a tulajdonságai kifejezéséhez megfelelõ fizikaitesttel lássák el. Múlt életeiben már bizonyos kapcsolato-kat teremtett, adósságokat hozott létre más embereknél, ésezek némelyike részben meghatározza a helyet és a csalá-dot, amelyben születik. (Ezekrõl bõvebben olvashatunkmajd a karmáról szóló IX. fejezetben.) Az, hogy más szá-mára boldogság vagy boldogtalanság forrása volt-e, lesz azegyik tényezõ jövendõ élete körülményeinek meghatáro-zásánál. Vágytermészete fegyelmezett volt-e, vagy zabolát-

193

AZ ÚJRASZÜLETÉS



lan és kicsapongó – ez is irányadó lesz új teste fizikai

örökségére nézve. Ha bizonyos értelmi képességeit ápolta,pl. a mûvészit, ennek is figye lembe kell vétetni, mert a fi-zikai átöröklés fontos tényezõ ott, ahol érzékeny ideg-rendszer és fejlett tapintóérzék szükséges.

És így tovább végtelen sok változatban. Az illetõ em-bernek bizonyára lesz sok össze nem illõ jellemvonása,úgyhogy a részére most alakuló testben ezeknek csak bizo-nyos hányada juthat kifejezésre, ezért képességeinek egyolyan csoportját kell kiválasztani, amelyek egyidejûleg isképesek megnyilatkoz ni.

Ezt a kiválasztást bizonyos hatalmas szellemi intelli-genciák hajtják végre53, akiket a Kar ma Ura i nak neve -zünk, mivel feladatuk a gondolatok, kívánságok és csele-kedetek által folytonosan teremtett okok következményeifölött õrködni. Õk azok, akik sorsunk magunk-szõtte fo-

nalát kezükben tartják, és az újratestesülõ embert abba akörnyezetbe vezetik, amelyik múltjának megfelel, amilyetutolsó életével magának öntudatlanul választott.

Miután így az embercsoport, a nemzet és a család megvan határozva, ezek a nagy lények megadnak valamit, amita fizikai test sablonjának nevezhetnénk. Ez a fizikai testalkalmas az ember tulajdonságainak kifejezésére és az álta-la megindított okok ledolgozására. Az új étertest, ennekhasonmása, egy elementál közremûködésével épül fel azanyaméhben, amelynél a Karma Urainak akarata a mozga-tóerõ.

194


53 Õket említi H.P. Blavatsky a Titkos Tanításban. Õk a Lipikák, akarmikus fel jegyzések örzõi, és azok, akiket Mahárádzsák-nakneveznek, akik a Lipikák határozatait dolgozzák ki a gyakorlat-ban.



A fizikai test az étertestbe molekuláról molekulára pon-

tosan és a szerint épül meg, és itt a fizikai átöröklés az át-adott anyag tekintetében szabadon érvényesülhet. Ezenkívül a környezet gondolatai és szenvedélyei, különösen afolyton jelenlevõ szülõké befolyásolják a testet építõ ele-mentálok munkáját, és így azok az egyének, akikkel amost testetöltõ ember a múlt ban kap cso latba ke rült, új föl-di életének fizikai körülményeire befolyással vannak.

Az új asztrális test már igen korán érintkezésbe jut az újéterikus testmással. Alakulására jelentékeny befolyássalvan, és rajta keresztül a mentális test is hat az idegrend-szerre, és elõkészíti arra, hogy majd önkifejezõdésénekszolgálatkész eszköze lesz. Ez a befolyás, ami már a szüle-tés elõtti életben elkezdõdik – így, amikor egy gyerekmegszületik, az agyának felépítése visszatükrözi mentálisés morális tulajdonságainak mértékét és egyensúlyát – és a

születés után is foly tatódik. Az agynak és az idegrendszer-nek ez az alakítása és kölcsönhatásuk az asztrális és mentá-lis test re a gyermek kor he tedik évéig tart, amely idõ pont-ban az ember és fizikai eszközei között a kapcsolat teljesséválik. Ettõl fogva azt mondhatjuk, hogy inkább azokonkeresztül, mint azokon dolgozik.

Eddig a korig a Gondolkodó öntudata inkább az aszt-rális, mint a fizikai síkon van, amit a kisgyermekeknélgyakran fellépõ pszichikai képességek bizonyítanak. Agyermekek látnak láthatatlan pajtásokat, tündéri tájakat,hallanak olyan hangokat, amelyeket az idõsebbek nemhallanak, elragadó és finom fantáziaképeket lesnek el azasztrális világból. Ezek a jelenségek általában eltûnnek,mihelyt a Gondolkodó fizikai eszközén át kezd tevéke-nyen dolgozni, és az addig álmodozó gyermek egész hét-

195

AZ ÚJRASZÜLETÉS



köznapi if júvá vagy leánykává lesz, sokszor nagy meg-

könnyebbülésére aggódó szüleiknek, akik e „furcsaságok”valódi okát nem ismerik.Az ilyen „furcsaságoknak” a legtöbb gyermeknél van

legalább valami gyönge nyoma. Azonban hamar megta-nulják, hogy képzeletük játékait és látomásaikat elrejtsékszüleik elõl, akiknek e dolgok nem rokonszenvesek, mertattól félnek, hogy ha ilyen históriákkal hozakodnak elõ,megszidják, vagy amitõl a gyermek még jobban fél, kine-vetik. Ha láthatnák a szülõk, hogy rezeg vissza gyermekükagya a fizikai és asztrális behatások kibogozhatatlan keve-rékére, amelyeket a gyermek maga sem képes szétválaszta-ni, és ha tudnák, hogy a nagyon plasztikus fiatal agyonnéha átcikázik egy-egy villanás még magasabb világokbólis, benne éteri szépségû látomást, vagy hõsies tettvágyatébreszt, akkor bizonyára figyelmesebbek és türelmeseb-

ben volnának a kicsinyek zavaros fecsegéseivel szemben.Õk csupán az öntudatuk elõtt elfutó képeket akarják meg-kapni, megtartani, és a szokatlan szavak nehézkes közvetí-tésével kifejezésre juttatni.

Ha az újraszületésrõl szóló tant mindenki megértené ésfelfogná, a gyermekkor megszabadulna legnagyobb ne-hézségétõl, a lélek nem erõlködne segítség nélkül, hogy újeszközei fölött uralmat nyerjen, és legsûrûbb testével kap-csolatba jusson anélkül, hogy elveszítené kapcsolatát fino-mabb testeivel, amelyek a sûrûbbnek a maguk finomabbrezgéseit tudják átadni.

196




VIII. FEJEZET

ÚJRASZÜLETÉS(Folytatás)

A tudat növekvõ fokozatai, amelyeken a Gondolkodó ahárom alsó világon töltött életek hosszú sorozatán átha-lad, világosan kidomborodnak. A sok élet nyilvánvalószükségessége, amelyek alatt ezeken a fokokon keresztülkell haladnia, ha egyáltalában fejlõdni akar, a mélyebbengondolkodókat kétségkívül meggyõzi az újraszületés való-ságáról.

Az elsõ fok az, amelyen a tapasztalatok érzékiek, az ér-telem hozzájárulása csak annak fölismerése, hogy bizo-nyos tárgyakkal való érintkezést a gyönyör érzete, mástárgyakkal való érintkezést pedig a fájdalom érzete kísér.Ezek a tárgyak mentális képeket alkotnak, és ezek a képze-tek hamarosan arra ösztönöznek, hogy keressük azokat atárgyakat, amelyek a gyönyör érzetével kapcsolatosak. Eb-ben mutatkoznak az emlékezés és a mentális kezdeménye-zés elsõ nyomai. A külsõ világnak ezt az elsõ nyers fel-osztását, amint már kimutattuk, a már valamivel bonyo-lultabb gondolat követi, hogy a mennyiségnek is van hatá-sa a gyö nyör re és a fáj dalom ra.

A fejlõdésnek ezen a fokán az emlékezés nagyon rövidéletû, vagy más szóval, a mentális képek igen múlékonyak.A múltból a jövõre elõre következtetõ gondolkodás leg-

197



kezdetlege sebb módja sem nyílt még meg a gyermekded

Gondolkodó elõtt, cselekedeteit csupán kívülrõl, a külvi-lágból jövõ ösztönzések, vagy legfeljebb kielégítést köve-telõ vágyainak és szenvedélyeinek ösztönzései vezetik.Ahhoz, hogy ezeket azonnal kielégítse, mindent félredob,bármilyen szükséges legyen is jövendõ jólétéhez. A pilla-natnyi kívánság legyõz minden meggondolást. Az ilyenembrionális állapotban levõ emberi lelkek számos példá-ját találhatjuk az útleírásokban. Mindenki, aki a legkevés-bé fejlett vademberek karakterét tanulmányozza, és össze-hasonlít ja a közöttünk élõ átlagemberével, be fogja látni,hogy a fejlõdéshez bizony sok életre van szükség.

Felesleges kiemelni, hogy az erkölcsi tulajdonságoképpoly kevéssé fejlettek, mint a mentálisak, a jó és rosszeszméjét még nem tudják felfogni. Teljesen lehetetlen ajónak vagy a rossznak még egészen elemi fogalmát is meg-

értetni az egészen fejletlen értelemmel. A kellemes számá-ra azo nos a jóval, amint azt a Dar win által emlí tett auszt-ráliai vadember ismert esete is bizonyítja. Éhségtõl gyö-törve megölte a legközelebbi élõlényt, amely táplálékáulszolgálhatott, az pedig véletlenül éppen a saját feleségevolt. Egy európai a szemére hányta tettének elvetemült-ségét, de ez semmi benyomást nem tett rá. Azt a szemrehá-nyást, hogy nagyon helytelen volt a feleségét megennie,úgy fogta fel, hogy az idegen talán rossznak és emészthe-tetlennek gondolja a nejét. Amikor a lakoma befejezéseután barátságosan böfögve és moso lyogva a hasát simogat-ta, az ügyet azzal az elismeréssel tisztázta: „Óh, õ nagyonfinom volt”. Mérjük meg gondolatban az erkölcsi távolsá-got közötte és Assisi Szent Ferenc között, és be fogjuk lát-ni, hogy vagy van a testi fejlõdéshez hasonlóan lelki

198




fejlõdés is, vagy pedig a lélek világában állandó csodák tör-

ténnek, egymástól különbözõ teremtési módok léteznek.Két út van, amelyen az ember az embrionális elmeálla-potból lassanként kiemelkedhet. Vagy közvetlenül a fejlõ-désben nála sokkal elõbbre haladt emberek vezetik ésirányítják, vagy pedig lassan, minden idegen segítség nél-kül, maga halad elõre. Ez utóbbi számtalan évezreden áttartó vándorlást jelentene, mert ha a haladást példa és ne-velés nélkül, csupán a külsõ dolgok változó befolyására ésmás, éppen olyan fejletlen emberekkel való súrlódásokrabíznánk, a belsõ energiák csak nagyon lassan ébrednénekfel.

A tény azonban az, hogy az ember a közvetlen szabá-lyok, a példák és a rá kényszerített fegye lem útján fejlõ-dött. Már láttuk, hogy amikor az átlagemberek zöme be-fogadta az isteni szikrát, amely a Gondolkodót létrehozta,

néhányan az Elme Fiainak nagyobbjai közül, mint tanítóköltöttek testet, a kisebbeknek egész sora pedig, akik kü-lönbözõ fejlõdési fokokon álltak, mint az emberiség elõre-törõ áradatának elsõ hullámai testesültek meg.

Õk uralkodtak a kevésbé fejletteken, és a nagy tanítókjótékony vezetése mellett a helyes élet elemi szabályainakvaló kényszerû engedelmesség siettette az embrionális lel-kek értelmi és erkölcsi képességeinek fejlõdését. Eltekint-ve minden egyéb adattól, a rég letûnt civilizációk gigászimaradványai, amelyek nagy mérnöki tudásra és az akkorigyermek emberiség képességeit messze meghaladó intel-lektuális koncepciókra mutatnak, eléggé bizonyítják,hogy akkor a Földön olyan értelmes emberek is éltek, akikképesek voltak nagyot tervezni és nagyot keresztülvinni.

199

AZ ÚJRASZÜLETÉS - FOLYTATÁS



Kövessük most tovább a tudat fejlõdésének elsõ fokoza-

tát. Az érzés volt állandóan úr az értelem felett, és az elsõmentális erõfeszítéseket a vágy keltette fel. Ez bírta rá azembert lassan és nehézkesen az elõrelátásra, a tervezésre.Felismerte, hogy bizonyos mentális képek határozott kap-csolatban állnak egymással, és ha az egyik megjelenik, amásik megjelenése is bekövetkezik, és változatlanul min-dig annak a nyomát követi. Kezdett következtetéseket le-vonni, és ezek alapján cselekedni, ez pedig már nagyhaladás. És egyre inkább habozott engedni vágyai hevesbefolyásának, mivel újra meg újra rájött, hogy kielégíté-sük emléke elméjében a rákövetkezõ szenvedések megtör-téntével van összekötve.

Ezt a hatást még inkább siettette az élõszóval közölttörvények nyomása. Megtiltották neki bizonyos vágyakkielégítését, és tudtára adták, hogy az engedetlenséget

szenvedések fogják követni. Ha a gyönyört nyújtó tárgyatmegragadta, és tapasztalta, hogy a gyönyörre fájdalom kö-vetkezett, a tör vény beteljesült állítása sokkal erõsebb be-nyomást tett értelmére, mintha ugyanaz a dolog váratla-nul, tehát rá nézve mintegy véletlenül lépett volna fel. Ígyaz emlékezés és a vágy állandó harcban állt egymással, ésez a harc élénkebb tevékenységre ösztönözte az értelmét,sõt már a második nagy foko zatba való át mene tet is je-lezte.

Itt már az akarat csírája kez dett mutatkoz ni. A vágy ésaz akarat vezeti az ember cselekedeteit, sõt az akaratot úgyhatározzák meg, hogy az a vágy, amely a vágyak harcábólgyõzedelmesen kerül ki. Ez azonban nyers és felületes fel-fogás, és sem mit sem ma gya ráz meg. A vágy a Gondol kodókifelé áradó energiája, amelynek irányát a külsõ tárgyak

200




vonzása határozza meg. Az akarat a Gondolkodó kifelé

áramló energiája, amely irányát az értelemnek a múlt ta-pasztalataiból levont következtetései, vagy pedig a Gon-dolkodó saját, közvetlen intuíciója határozzák meg. Másszavakkal: a vágy kívülrõl, az akarat belülrõl van irányít-va. Fejlõdése kezdetén az emberen vágyai teljhatalommaluralkodnak, ide-oda ûzik; fejlõdése közepén a vágy és azakarat állandó összeütközésben van, és a gyõzelem majderre, majd arra az oldalra hajlik. Fejlõ dése végén a vágyteljesen elhal, az akarat kétségbevonhatatlanul és ellenál-lás nélkül uralkodik.

Mindaddig, amíg a gondolkodó még nem eléggé fejlettahhoz, hogy közvetlenül lásson, az akaratot értelem általvezeti, és mivel az csak mentális képek készletébõl – ta-pasztalataiból – tud következtetéseket levonni, ez a készletpedig korlátozott, az akarat parancsából állandóan téves

cselekedetek történnek. A téves cselekedetekbõl folyószenvedés azonban növeli a mentális képek készletét, ésilyen módon az értelemnek nagyobb készletet gyûjt,amelybõl következtetéseket vonhat le. Így halad a Gon-dolkodó, és születik a bölcsesség.

A vágy gyakran összevegyül az akarattal, ami olyan,mintha belülrõl volna irányítva. Azt a valóságban az al-sóbb természetnek olyan dolgok iránt érzett kívánságaéleszti, amelytõl kielégülést vár. A kettõ közötti nyílt küz-delem helyett az alsóbb természet csöndesen belészürem-kedik a felsõbb folyásába és eltéríti útjából. Nyílt csatábanlegyõzetve a személyiség vágyai összeesküvést szõnek le-gyõzõjük ellen, és gyakran csellel gyõznek ott, ahol erõ-szakkal nem boldogulnak. E második nagy fejlõdési fokegész tartama alatt, amelyben az alsóbb értelem képességei

201




vannak teljes fejlõdésben, a küzdelem normális állapot:

küzdelem az érzetek uralma és az értelem uralma között.Az emberi fejlõdés során azt a problémát kell megolda-nunk, hogy ezt a küzdelmet végig kell harcolnunk, deegyúttal az akarat szabadságát is meg kell õriznünk, hogyaz akaratot változatlanul a legjobbra irányítsuk, de egyút-tal a legjobb kiválasztása ránk legyen bízva. A legjobbatkell választani, azonban belülrõl jövõ akarásból, amely azelõre elrendelt szükségszerûség teljes bizonyosságával je-lentkezik. A kényszerítõ törvény bizonyosságának abból aszámtalan akaratból kell erednie, amelyek mindegyikénekmegvolt a lehetõsége, hogy saját menetét irányítsa. Enneka problémának megoldása egyszerû, ha ismerjük, bár az el-lentmondás elsõ tekintetre megoldhatatlannal látszik. En-gedjünk az embernek cselekedeteiben szabad elhatáro-zást, úgy azonban, hogy minden cselekvés kikerülhetetlen

következményt vonjon maga után. Engedjük õt a vágyaktárgyainak közepette szabadon járni-kelni, és azt választa-ni, amit akar, kapja meg azonban ennek a választásnakösszes következményét is, akár kellemes akár fájdalmas.Egyszerre csak önként visszautasítja majd azokat, ame-lyek végül is fájdalmat eredményeznek, nem kívánkoziktöbbé utánuk, ha teljesen kitapasztalta, hogy végered-ményben mindig bánatot okoznak.

Hadd igyekezzen megtartani a gyönyört, elkerülni afájdalmat. Ott fog õrködni a törvény kövei között, és a lec-ke mindaddig ismétlõdni fog, amíg szüksége van rá. Az új-raszületés annyi élettel szolgál, amennyiben még a leg-lustább tanuló is megtanulja leckéjét. Lassan kihalnak avágyak az olyan dolgok után, amelyek szenvedéssel jár-nak, és mikor ezek vonzó varázsukkal ismét kínálkoznak,

202




visszautasítja azokat, nem kényszerbõl, hanem szabad vá-

lasztásból.Már nem kívánatosak többé, erejüket elvesztették. Ésígy megy ez egyik dologgal a másik után. A szabad válasz-tás mindinkább a törvényhez igazodik. „ Sok a té vely gé sek útja: az igaz ság útja egy.” Ha egyszer a tévelygések mindenútját bejártuk, ha egyszer mindegyiken felfedeztük, hogycsak szenvedéshez vezet, akkor habozás nélkül az igazságösvényét fogjuk választani, mert akkor már tudásra tá-maszkodunk. A természet alsóbb birodalmaiban mindenharmóniában, törvényszerûen folyik le, az emberek világaazonban az ellentétes akaratok káosza, amelyek a törvényellen harcolnak, fellázadnak, de egyszer majd nemesebbegyetértés fejlõdik ebbõl, az önként vállalt engedelmességharmóniája. Ez az engedelmesség, mivel önkéntes, miveltudáson és az engedetlenség következményeire való emlé-

kezésen alapul, állandó és semmiféle kísértés félre nem ve-zetheti. Ha tudatlan és tapasztalatlan maradna az ember,mindig fennállna a bukás veszélye: de egy Isten döntése,aki tapasztalatból ismeri a jót és a rosszat, örök ké fe lül-emelkedett a változás lehetõségén.

Az erkölcs birodalmában az akaratot általában lelkiis-meretnek nevezik, és itt ugyanazoknak a nehézségeknekvan alávetve, mint más tevékenységi köreiben. Ameddigolyan cselekedetekrõl van szó, amelyek újra meg újra meg-ismétlõdtek, és amelyek következményeivel az értelemvagy a Gondolkodó maga tisztában van, addig a lelkiisme-ret gyorsan és határozottan beszél. Ha azonban szokatlanproblémák lépnek fel, amelyeknek hatásairól a tapasztalathallgat, a lelkiismeret nem tud bizonyossággal megszólal-ni, csak habozó feleletet kap az értelemtõl, mert az csak bi-

203




zonytalan következtetést tud levonni. A Gondolkodó

pedig szintén nem tud szólni, a tapasztalatai a felmerültkörülményeket nem foglalják magukba.Ezért dönt a lelkiismeret gyakran helytelenül, vagyis az

akarat, az értelemtõl és az intuíciótól kapott világos útmu-tatást nélkülözve tévesen irányítja a cselekvést. Nem sza-bad figyelmen kívül hagyni azokat a befolyásokat sem,amelyek kívülrõl, másoktól, barátainktól, családunktól, aközvéleménytõl, a nem zettõl eredõ gondolatformák általbefolyásolják az elmét. Ezek körülveszik és áthatják sajátatmoszférájukkal, eltorzítják a dolgokat, és viszonylatai-kat teljesen megváltoztatják. Ilyen befolyások nyomásaalatt az ér telem sok szor nem ítél nyugodtan saját tapaszta-latai alapján, hanem hamisan következtet, mivel az anya-got eltorzító közvetítés útján figyeli meg.

A morális képességek fejlõdését igen nagymértékben az

érzelmek ösztönzik, amelyek a Gondolkodó gyermekko-rában még egészen állatiak és önzõk. Az erkölcsiség törvé-nyeit a felvilágosult értelem állapítja meg, amely meg-ismeri a természet törvényeit, és az emberi magatartástösszhangba hozza az isteni akarattal.

A készség azonban, hogy ennek a törvénynek külsõkényszer nélkül engedelmeskedjen, a szeretetben gyöke-rezik, az ember rejtett istenségében, amely arra törekszik,hogy kiáradjon, és magát másoknak átadja. A gyermekdedGondolkodó erkölcsössége ak kor kezdõdik, amikor fele-ségéhez, gyermekéhez vagy barátjához fûzõdõ szeretetearra indítja, hogy a szeretett lénynek valamilyen szolgála-tot tegyen, nem is gondolva arra, hogy ezzel õ maga isnyerhet. Ez a legelsõ gyõzelem az alsóbb természeten,amelynek teljes leigázása már a befejezett erkölcsi tökéle-

204




tességet jelenti. Ezért olyan fontos, hogy ki ne öljük, vagy

ne is igyekezzünk gyengíteni az érzelmeket, amint az azokkultizmus alacsonyabb formáiban sokszor történni szo-kott, mert ezek az érzelmek, ha mégoly tisztátalanok ésdurvák is, mindig megadják az erkölcsi továbbfejlõdés le-hetõségét, amelybõl a hidegszívû és elszigetelten élõ em-ber kizárja magát. Könnyebb a szerete tet megtisztítani,mint megteremteni. Ezért állnak a „bûnösök” a nagy Ta-nító szerint közelebb a mennyek országához, mint a fari-zeusok és az írástudók.

A tudat harmadik nagy fejlõdési foka a magasabb értel-mi erõk kifejlesztése. Az értelem nem foglalkozik már csu-pán az érzékelés útján nyert mentális képekkel, nemelmélkedik a tisztán konkrét dolgokon, és már nem törõ-dik csupán azokkal az ismertetõjelekkel, amelyek õketegymástól megkülönböztetik. Miután a Gondolkodó meg-

tanulta különbözõségeik alapján világosan megkülönböz-tetni egymástól a tárgyakat, most már kez di azo kat olyanismertetõ vonásuk szerint csoportosítani, amelyek azegyébként különbözõ dolgok egy bizonyos számában fel-lépnek, és ezek révén hozza õket egymással kapcsolatba.

Kiragadja a közös jellemzõt, és mindent, amiben meg-van, elkülönít a többitõl, amiben nincs meg. Ezen a mó-don kifejleszti az azonosság felismerésének képességét akülönbségek közepette: ez az elsõ lé pés a „sok” alapját ké-pezõ „egy” késõbb eljövendõ felismerése felé. Ilyen mó-don osztályoz maga körül mindent, kifejleszti a szintézisképességét, megtanul összeállítani és szétbontani. Majdmég egy lépést tesz: a közös tulajdonságot eszmeként fogjafel, eltekintve minden tárgytól, amelyben a tulajdonságmutatkozik. A konkrét tárgy képénél magasabbrendû

205




mentális képet alkot, egy olyan fogalom képét, amelynek a

forma világaiban nincs tényleges léte, a mentális világ ma-gasabb régióiban azonban létezik, és a Gondolkodónak agondolkozáshoz anyagot szolgáltat.

Az alsóbb elme az ész által emelkedik fel ehhez azabsztrakt fogalomhoz, és ez az õ legmagasabb szárnyalása,mert érinti a formanélküli világ küszöbét, és homályosanmegpillantja azt, ami ezen túl fekszik. A Gondolkodó látjaazokat az eszméket, folyamatosan közöttük él, és ha egy-szer az elvont gondolkodás képességét kifejlesztette ésgyakorolja, akkor kezd saját világában mûködni, sajátszférájában elevenen tevékenykedni.

Az ilyen ember keveset törõdik az érzékek életével, ke-veset a külsõ megfigyeléssel vagy a külsõ dolgok mentálisképének figyelembe vételével. Erõi befelé irányulnak,nem áradnak kifelé kielégülés keresése végett. Békésen él

magában a filozófia problémáival, a gondolat és az élet mé-lyebb oldalaival foglalkozik. Inkább az okok megértéséretörekszik, semmint hogy a hatásokkal törõdne. És mind-jobban közeledik az „Egy” megismeréséhez, ami a külsõtermészet különféleségének alapja.

A tudat negyedik fejlõdési fokán megpillantja az„Egyet”, az értelem által emelt korlátok átlépése után ki-szélesedik, hogy az egész világot átölelje. Minden dolgotönmagában lát, mint önmaga részét, önmagát pedig aLogosz egy sugarának, és ennél fogva a Logosszal egynek.Hol van akkor a Gondolkodó? Tudattá vált, és bár a szelle-mi lélek minden alsó testét kedve szerint használhatja,még sincs többé használatukra korlátozva, mert teljes éstudatos életéhez többé nem okvetlen szükségesek. Ekkortúl van az újraszületés kényszerén – az ember legyõzte a

206




halált, és valóban elérte a halhatatlanságot. „Isten templo-

mának oszlopává lett, és nem hagyja el azt soha többé.”Kutatásaink ide vonatkozó részének teljessé tételéhezszükséges, hogy megértsük a tudat eszközeinek fokozatosmegelevenítését, a folyamatot, amint az emberi lélek har-monikus mûszereiként egymás után mûködni kezdenek.

Láttuk, hogy a Gondolkodó külön életének kezdetétõlfog va mentális, asztrális, éterikus és sûrû fi zikai bur kokatvett fel. Ezek képezik azt az eszközt, amely által élete kife-lé rezeg, mondhatnánk a tudat hídját, amelyen át a Gon-dolkodótól kiinduló minden impulzus a sûrû fizikai test-hez ér és viszont, a külvilágból jövõ minden ösztönzés el-éri a Gondolkodót. Az egyes testeknek, mint egy összefüg-gõ egész egy-egy részének mûködése azonban nagyonkülönbözik attól a fajta megelevenítésüktõl, amelynek cél-ja, hogy egymástól függetlenül külön-külön szolgáljon a

tudat eszközéül. Ezzel a folyamattal fogunk most foglal-kozni.A leg alsóbb eszköz, a sûrû fizikai test az elsõ, amelyet

képessé kell tenni a harmonikus mûködésre. Az agyat ésaz idegrendszert gondo san ki kell képezni, és érzékennyé,fogékonnyá kell tenni a rezgések minden olyan fajtájára,amely rezgési képességének skáláján belül van. Ez a skálaa ko rai álla potok ban, amíg a fi zi kai test az anyag dur vábbfajtájából van, rendkívül szûkre szabott, és az értelem fizi-kai szerve csak a leglassúbb rezgésekre képes válaszolni.

Sokkal gyorsabban felel ezzel szemben – ami természe-tes is – a külvilágból jövõ olyan ingerekre, amelyeket ahozzá hasonló anyagú dolgok okoznak. A tudat eszközévévaló fejlõdése abban áll, hogy megtanul válaszolni a belül-rõl jövõ rezgésekre. Ennek a fejlõdésnek gyorsasága pedig

207




a felsõbb és az alsóbb természet együttmûködésétõl függ,

attól, hogy az alsóbb természet a felsõbbnek, mint belsõparancsolójának alárendeli-e magát.Ha sok-sok életperiódus után az alsóbb természet elõtt

derengeni kezd annak tudata, hogy õ csak a lélekért léte-zik, hogy egész értéke attól a segítségtõl függ, amelyet a lé-leknek adni tud, hogy a halhatatlanságot csak az általtudja elérni, ha teljesen feloldódik a lélek szolgálatában,akkor a fejlõdése óriási léptekkel fog elõre haladni. Ez idõ-pont elõtt csak öntudatlan fejlõdésrõl lehet szó. Kezdet-ben az életnek egyetlen cél ja az alsóbb természet kielégí-tése volt, és ha ez a Gondolkodó energiájának életrekelté-séhez szükséges elõkészítõ fokozat is, még sem irányulközvetlenül arra, hogy a testet a tudat eszközévé tegye. Aközvetlen ráhatás akkor kezdõdik, mikor életének közép-pontját a mentális testbe teszi át, és mikor a gondolat kezd

az érzésen uralkodni.A mentális erõk gya kor lá sa hatással van az agyra és azidegrendszerre. A durvább anyagokat lassanként kiûzi, ésazok helyet adnak a finomabbaknak, amelyek a rájuk irá-nyított gondolatrezgésekkel együtt képesek rezegni. Azagy összetétele finomodik, mind bonyolultabbá váló te-kervényei folytán felülete alkalmassá válik az olyan ideg-anyag számára, amely a gondolat rezgésekre válaszolnitud. Az idegrendszer egyensúlya mind érzékenyebbé, fo-gékonyabbá válik, mind élénkebben válaszol a mentálistevékenység minden rezzenésére. És ha aztán egyszer elér-kezett annak fentebb említett felismerése, hogy funkciójaaz, hogy a lélek eszköze legyen, akkor bekövetkezik atényleges együttmûködés a funkció foganatosítására. Aszemélyiség kezdi magát fegyelmezni és a halhatatlan in-

208




dividuum állandó érdekeit saját múlékony kielégítései

fölé helyezni.Az eddig alacsony élvezetek hajszolására fordított idõtmost mentális erõinek fejlesztésére szenteli. Napról napraszakít idõt komoly tanulmányokra, agyát örömest veti aláannak, hogy külsõ ingerek helyett belsõket fogjon fel, gya-korlatot szerez a következetes gondolkodásban és megta-nul lemondani arról, hogy korábbi benyomásai által elõ-hívott haszontalan, összefüggéstelen képeit újból felfris-sítse. Az agy megtanul csendben maradni, ha urának nincsrá szüksége, csak válaszol a rezgésekre, de maga nem idéziazokat elõ. (Egyik ismertetõjele annak, hogy e pontot elér-te, az, hogy alvás idején az agy önálló tevékenységébõladódó, összevissza kuszált, töredékes képek megszûnnek.Mihelyt az agy ellenõrzés alá kerül, az ilyen álom igen rit-ka.) Majd az agy részére szükséges fizikai táplálék anyagát

kell gondosan megválogatni. Az ember abbahagyja a dur-vább anyagú táplálék felvételét, amilyen például az állatihús és vér, vagy az alkohol, tiszta táplálékból tisztább tes-tet épít fel. Lassanként nem lesz többé olyan anyag a testé-ben, amely képes lenne az alacsonyabb fajtájú rezgésekrefelelni. A fizikai test ilyen módon mind tökéletesebb esz-köze lesz a tudatnak, képes a gondolat leghalkabb rezdülé-seire is reagálni, és a Gondolkodó által kiküldött rezgé-seket megérezni.

Az étertest szerkezete olyan szorosan összefügg a fizikaitest szerkezetével, hogy teljesen felesleges tisztulását, fej-lesztését külön tanulmányoznunk. Normális rendeltetésenem az, hogy az öntudat külön eszköze legyen, hanemhogy sûrû társával egyidejûleg és közösen munkálkodjon.Ha attól elválik, akár szerencsétlenség, akár halál követ-

209




keztében, csak gyengén válaszol a belülrõl jövõ rezgések-

re. Feladata voltaképpen nem az, hogy a mentális tudateszközéül szolgáljon, hanem hogy a specializált életerõ, aprána hordozója legyen, és eltávolodása a sûrûbb részek-tõl, amelyeknek az életerõt szállítja, zavaró és hátrányos.

A tudat második eszköze, amelyet fejleszteni kell, azasztrális test. Már lát tuk, mi lyen vál to zásokon megy ke -resztül, amíg a mûködéshez szükséges szervezettséget el-éri. Amint jól megszervezõdött a tudat, amely addig ben-ne, mintegy belezárva mûködött, ha alváskor elhagyta a fi-zi kai testet és az asztrális világban kóborolt, nem csak azún. álom-öntudatot képezõ asztrális tárgyakról szerez im-már általa benyomásokat, hanem kezdi érzékszervei általészlelni az asztrális tárgyakat, vagyis kezdi a kapott benyo-másokat az õket okozó tárgyakhoz kapcsolni. Ezek a be-nyomások eleinte zavarosak, éppoly zavarosak, mint az

észleletek, amelyeket az értelem az új fizikai gyermektest-tel szerezni szokott, tehát éppúgy, mint minden más eset-ben, a tapasztalattal kell helyesbíteni azokat. A Gondol-kodónak lassanként fel kell fedeznie minden új képessé-get, amelyet finomabb eszköze révén használni kezd, ésamely által az asztrális elemeken uralkodni és az asztrálisveszélyek ellen védekezni tud. Nem áll támogatás nélkülés elhagyatottan ebben az új világban, hanem segítséget,tanítást és – míg sa ját magát védeni nem tudja – védel metis kap olya nok tól, akik az asztrális világ ban már nála job-ban tudnak tájékozódni. A tudat új eszköze lassanként tel-jesen ellenõrzése alá kerül, és az élet az asztrális világbanéppoly természetes és ismerõs lesz, mint a fizikai élet.

A tudat harmadik eszközét, a mentális testet, nagyonritkán lehet valamely tanító közvetlen oktatása nélkül

210




önálló tevékenységre ébreszteni. Tevékenysége az emberi

fejlõdés jelenlegi fokán a tanítványi élettel függ össze54

.Amint már láttuk, azért, hogy különválva a mentális világ-ban tevékenykedhessen55, átrendezõdik, és itt is tapaszta-latra és gyakorlatra van szükség, mielõtt tulajdonosánakteljes irányítása alá kerülne.

Van egy tény, ami a tudat mindhárom eszközénél fel-lép, ami azonban a finomabb testeknél könnyebben téve-désbe ejthet, mint a sûrû testnél, mivel azoknál rend-szerint elfeledkezünk e tényrõl, a fizikainál pedig annyiranyilvánvaló, hogy foly ton szem elõtt van. Ez a tény az,hogy mindegyikük fejlõdésnek van alávetve, és fejlõdésükhaladásával nõ képességük is a rezgések felfogására ésvisszaadására. Mennyivel több színt lát a gyakorlott szem,mint a gyakorlatlan. Hány félhangot hall a gyakorlott fül,ahol a gyakorlatlan csak az alaphangokat hallja. A fizikai

érzékek növekvõ élességével a világ mind népesebbé válik,és ahol a földmûves csak a barázdát és az ekét veszi észre,ott a mûvelt ember meglátja a sövény virágait, a rezgõ-nyárfát, meghallja a pacsirta gyönyörû dalát és kis szár-nyak surranását a közeli erdõben. Észreveszi a nyúl illa-nását, a bükkfa ágain játszadozó mókusokat, az erdei álla-tok kecses mozdulatait, a felhõs égbolt változó varázsát, adombokon kergetõzõ fényeket és árnyakat, megérzi azerdõ és a mezõ édes illatát. Pedig mindkettõnek van sze-me, van agya, de mennyire különbözik megfigyelõképes-sége, mennyire különbözik tehetsége a benyomások fel-vételéhez!

211


54 Lásd a XI. fejezetet.55 Lásd a IV. fe jezetet.



Ugyanez áll a többi világra is. Amikor az asztrális és a

mentális test a tudat önálló eszközeként kezd tevékeny-kedni, felfogóképességük – mondhatni – kezdetlegesebbfokon van, és az asztrális és mentális világ sajátos, futó je-lenségeinek csupán egyes töredékei tudnak hozzájuk fér-ni. Nemsokára azonban gyors fejlõdésnek indulnak, mindtöbbet ölelnek fel, és környezetükrõl mind pontosabb ké-pet nyújtanak a tudatnak. Ne felejtsük el soha, hogy isme-reteink határa nem jelen ti a természeti erõk határát is, éshogy az asztrális, mentális, sõt a fizikai világban is mégcsak gyermekek vagyunk. A habokból kivetett néhánykagylócskát szedegetjük, mialatt az óceán rejtett kincseifelkutatlanul fekszenek a mélységben.

A kauzális testnek, mint a tudat eszközének éledése kö-veti a mentális test éledését, annak megfelelõen, és az ön-tudat még csodálatosabb állapotát nyitja meg, amely visz-

szafelé a végtelen múltra, elõre pedig a jövõ egész bi rodal-mára kiterjeszkedik. A Gondolkodó most már nemcsaksaját múltjára emlékszik vissza, és fejlõdését nemcsak test-ben töltött és testen kívüli éle teinek egész során át képesmegfigyelni, hanem áttekintheti a Föld történelmi múlt-ját is, ami lyen messze csak akar ja. Kutathatja a világtör té-nelem fontos tanulságait, a rejtett törvényeket, amelyek afejlõdést vezetik, és tanulmányozhatja az életnek a termé-szetbe rej tett mély titkait.

Ebben a fenséges köntösben a tudat eléri az elfátyolo-zott Iziszt, föllebbentheti leomló fátylának egyik sarkát,ott már szemébe nézhet anélkül, hogy villámló fényétõlmegvakulna, a belõle áradó sugarakban a világ szenvedé-seinek okát és végét részvétteljes szívvel tudja elolvasni,amelyet nem facsar többé gyógyíthatatlan fájdalom. Erõ,

212




nyugalom és bölcsesség árad abba, aki a kauzális testet

használja a tudat eszközéül, és nyitott szemmel szemléli a Jó Törvény fenségét.Amikor pedig a buddhikus test is a tudat köz vet len esz-

közévé lesz, az ember a „nem-különlét” boldogságát éri el,és teljes, eleven valóságában ismeri fel, hogy mindennel ésmindenkivel egy. A tudat uralkodó eleme a kauzális test-ben a tudás és végül a bölcsesség, a buddhikus testben pe-dig a fõ elem a boldogság és a szeretet.

Az elsõt leginkább a bölcsesség derûje jellemzi, a máso-dikat pedig a belõle kifogyhatatlanul áradó, gyöngéd rész-vét. Ha aztán ehhez még az atma mûködését jellemzõhiggadt isteni erõ is járul, az emberiség elnyerte az isteni-ség koronáját és az Isten-ember erejének, bölcsességénekés szeretetének teljességével nyilvánul meg.

Az eszközök megelevenítését azonban nem követi

azonnal az, hogy a magasabb eszközökben mûködõ tudat-ból annyi, amennyit azok fel tudnak fogni, az alsóbbaknakátadódik. E téren részben a körülmények, részben a mun-ka szerint nagy egyéni különbségek mutatkoznak, mivel afizikai test fölötti testek éledése ritkán következik be apróbatanítványság elérése elõtt56, és az akkor teljesítendõkötelességek a kor követelményeitõl függnek.

A tanítvány és a tanítványságra törekvõ megtanulja,hogy minden erejét egészen a világ szolgálatára fordítsa.Az alsóbb öntudatnak a felsõbb ismereteiben való részesü-lését fõképpen annak a munkának a követelményei hatá-rozzák meg, amelyet a tanítványnak végeznie kell. Szüksé-ges, hogy a tanítvány a felsõbb világokban lévõ tudathor-

213


56 Lásd a XI. fejezetet



dozóit teljesen használhassa, mert munkájának nagy ré-

szét azokban kell végez nie, de egyáltalán nem fontos, hogya fizikai eszköz tudomást szerezzen errõl a munkáról, mi-vel az nem annak az eszköznek a dolga. Hogy tudomásárahozzák-e vagy sem, attól függ, milyen hatással lehet a fizi-kai síkon végzett munkájára.

Mikor a magasabb tudat a fizikai testet arra kényszeríti,hogy rezgéseire válaszoljon, ez fejlõdése jelenlegi fokánmég nagy feszültséggel jár. Ha a külsõ körülmények nemeléggé kedvezõk, az ilyen feszültség ideges zavarokat éstúlérzékenységet okoz, azok összes rossz következményei-vel együtt. Ezért azok, akik megélénkült magasabb tudat-eszközeik teljes birtokában vannak, és a fontosabb mun-káikat fizikai testükön kívül végzik, távol tartják magukata mozgalmas emberi lakóhelyektõl, ha fizikai öntudatuk-ba át akarják hozni az ismeretet, amellyel a magasabb vilá-

gokban rendelkeznek. Ezáltal óvják meg érzékeny fizikaitestüket a durvább használattól, és a mindennapi élet za-varó lármájától.

Ha azt akarjuk, hogy a fizikai eszköz átvehesse a maga-sabb tudat rezgéseit, az alábbi elõkészületeket kell meg-tennünk. Tisztítsuk meg a fizikai testet a durvább anya-goktól tiszta táplálék és tiszta élet által, szenvedélyeinketigázzuk le teljesen, kedélyünk és elménk legyen nyugodtés egyenletes, a külsõ élet viharai és megpróbáltatásai netudják megzavarni. Szokjuk meg a magasztos tárgyakonvaló csendes elmélkedést, fordítsuk el az elmét az érzékektárgyaitól és a mentális képektõl, amelyeket azokról alkot.Irányítsuk az elmét magasabb dolgok felé. Szüntessünkmeg minden mohóságot, különösen az értelem nyugtalan,izgatott mohóságát, amely az agyat állandóan mûködés-

214

AZ ÕSI BÖLCSESSSÉG



ben tartja és egyik tárgyról a másikra ûzi. Érezzünk igaz

szeretetet a magasabb világ dolgai iránt, ami azokat von-zóbbakká teszi az alsóbb világ tárgyainál úgy, hogy azelme örömmel idõzzék ott, mint szeretett barátok társasá-gában.

Az elõkészület voltaképpen ugyanaz, mint a „lélek” és a„test” tudatos szétválásához szükséges, és amit másutt akövetkezõképpen foglaltam össze:

„A ta nul má nyo zó kezd je az zal, hogy szi go rú mértékletes sé - get gya ko rol jon min den ben. Lel ke álla pota le gyen egyenletes és de rûs. Élete és gon dolatai tiszták, teste le gyen lel ké nek szi go rú - an alá vet ve, el mé jét pe dig oktas sa ne mes és ma gasztos gon dola -tok kal való foglal ko zás ra. Vál jon szo ká sá vá a rész vét, a ro kon szenv, a má so kon való se gí tés, a kö zöm bös ség a sa ját ma - gát érõ ba jok kal és örö mök kel szem ben, és gya ko rol ja állan dó an a bá tor sá got, a ki tartást és az oda adást.

Rö vi den, neki él nie kell azt a val lást és er köl csöt, amely rõl alegtöbb em ber csak be szél. Mi után kitartó gya korlás sal megta - nulta, hogy el mé jét bi zo nyos mérté kig fé ken tart sa úgy, hogy ké - pes azt kis idõ re vala mely gon dolat me net ben megtarta ni, el kell kez de nie el mé je szi go rúbb ne velé sét vala mi ne héz vagy el vonttár gyon, vagy az oda adás vala mely ma gasztos tár gyán való min den na pos kon cent rá ci ó val. Ez a kon cent rá ció azt jelenti,

hogy az elme egyetlen pont ra össz ponto sul, ar ról nem kalan do - zik el, és nem en ge di, hogy a kül sõ tár gyak, az ér zé kek mû kö dé - se, vagy ma gá nak az el mé nek a mû kö dé se on nan el von ja.

Meg in gat hatatlan áll hatatos ság ra és fo ko zott fi gyelem re kell rá ne vel ni, amíg las san meg nem ta nul ja annyi ra vissza von ni fi - gyel mét a kül világ ról és a testtõl, hogy az ér zé kek csen de sek és nyu godtak ma rad nak, az elme pe dig fo ko zottan mû kö dik, be felé

215




von va min den ener gi á ját, és egyetlen gon dolat ra össz ponto sít va,

a leg ma ga sabb ra, amit el tud érni. Ha aztán megta nulta, hogy aránylag könnyen tud ja ma gát eb ben az álla pot ban megtarta ni, kész a kö vet ke zõ lé pés re, ami - kor az aka rat erõs, de nyu godt meg fe szí té sé vel átlen dül még aleg ma ga sabb gon dolaton is, amelyet el tu dott érni a fi zi kai agy - ban való mû kö dé se alatt, és eb ben az erõ fe szí tés ben fel emel ke - dik, és a ma ga sabb tu dattal egye sül ve testé tõl sza ba don talál ja ma gát. Ami kor ez törté nik, nem azt érzi az em ber, mint ha alud - na, vagy ál mod na, vagy el vesztette vol na az öntu datát. Testén kí vül talál ja ma gát, de úgy, mint ha ne héz te hertõl sza ba dult vol na meg, nem pe dig mint ha el vesztette vol na lé nyé nek egy ré - szét. Nem testetlen, ha nem ki emel ke dett dur va testé bõl egy „fénytest be”, amely leg gyön gébb gon dolata i nak is en ge del mes - ke dik és aka rata vég re hajtá sá nak szép és tö ké letes esz kö ze. Ez - zel sza bad lesz a ma ga sabb vilá gok ban, de még so ká ig kell

gon do san is koláz nia ké pes sé ge it, amíg az új vi szo nyok kö zött is meg bíz ható an tudnak mûködni. A testtõl való sza ba dulást más mó do kon is el le het érni: a

mély áhí tat el ra gadtatá sá ban vagy más különle ges mód sze rek - kel, amelyek be egy-egy nagy ta ní tó ve zeti be ta nít vá nya it. Akár - me lyik utat vá laszt ja is, a vég cél ugyan az: hogy a lé lek tel je sen sza bad le gyen, egy szer smind öntu datos, és vizs gál ni tud ja új kör nye zetét, olyan ré gi ók ban, amelyek be a hús em be re nem te he -

ti be a lá bát. Tet szé se sze rint tér het vissza testé hez, fel ve heti, és e kö rül mé nyek kö zött át tud ja adni agyá nak, és így test ben is meg -tart hat ja az ott szer zett ta pasztalatok emlé két” 57.

216


57 „Conditions of Life after Death” (A halál utáni élet körülmé-nyei). „Nineteenth Century” c. folyó irat 1896 novemberi száma.



Akik az elõzõ oldalakon kifejtett alapgondolatokat

megértették, érezni fogják, hogy ezek a gondolatok bizo-nyítják legerõsebben: az újraszületés természeti tény.Szükséges ahhoz, hogy végbemehessen az az óriási fejlõ-dés, amelyet „a lélek fejlõdése” kifejezés tartalmaz. Azegyetlen lehetõség az – ha félretesszük a materialistáknakazt a nézetét, hogy a lélek a fizikai anyag egy különös fajtarezgésének halmaza –, hogy minden lélek egy új teremt-mény, és akkor teremtõdik, amikor a gyermek születik, to-vábbá a teremtõ erõ önkényes hangulata szerint erényesvagy bûnös hajlamokkal van ellátva, ügyességgel, vagy os-tobasággal megajándékozva.

Amint a mohamedánok mondják: „Sorsát már születé-sekor nyakába akasztva hordja”, mert az ember sorsa a jel-lemétõl és környezetétõl függ. Az újonnan teremtett és avilágba kilökött lélekre a boldogság vagy nyomor a körül-

mények és a vele adott jellem szerint van kiszabva.Az újraszületés alternatívája a predesztináció, annaklegvisszataszítóbb formájában.

Ahelyett, hogy az embert olyan lénynek fognák fel, akilassan fejlõdik – úgy, hogy a mai brutális vadember is idõ-vel a szentek és a hõsök legjelesebb tulajdonságait fejlesztiki –, és a világot bölcsen kitervelt és bölcsen vezetett növe-kedési folyamatnak fognánk fel, kénytelenek lennénkérzõ lények igazságtalanul kezelt káoszának tekinteni,akiknek egy igazságot és részvétet nem ismerõ, és csakhangulattól vezetett külsõ akarat boldogságot vagy bol-dogtalanságot, tudást vagy tudatlanságot, erényt vagybûnt, gazdagságot vagy szegénységet, lángelmét vagy hü-lyeséget juttat osztályrészül: igazi démoni világnak, ész ésértelem nélkül.

217




Ezt a káoszt a kozmosz legmagasabb részének tekintik,

amelynek alsóbb régióiban a legszebb rendben egy tör-vény mûködik, az alsóbb és egyszerûbb formákat mindmagasabbakká és összetettebbekké fejleszti, és szemmelláthatóan teljes igazságosságra, harmóniára és szépségretörekszik.

Ha azonban elismerjük, hogy a vadember lelkének az arendeltetése, hogy éljen és fejlõdjön, és hogy nincs mind-örökre mostani gyermeteg állapotára kárhoztatva, hanemfejlõdése halála után és más világokban megy végbe, meg-határozhatjuk a lélek fejlõdésének elvét. Már csak az a kér-dés, hol folyik le ez a fejlõdés.

Ha a földön minden lélek ugyanazon a fejlõdési fokonvolna, talán lehetne érvelni azon állítás mellett, hogy a lé-lek fejlõdésének a gyermekkoron túli részéhez még másvilágok is szükségesek. Mindenfelé találunk azonban na-

gyon elõrehaladott lelkeket, akik már nemes erkölcsi ésértelmi tulajdonságokkal jöttek a világra. Ugyanilyen ok-ból fel kell té teleznünk, hogy ezek a lelkek e világra valószületésük elõtt már más világokban is fejlõdtek. Csak arravagyunk kíváncsiak, hogy annak, aki ilyen változatos fel-tételeket kínál, ami illik a kevéssé fejlett és a nagyon fejlettlelkeknek is, miért lenne kifizetõdõ a fejlõdés mindenszintjén lévõ lelkek csak egyetlen és futólagos látogatásais, miközben fejlõ désük összes többi része a miénhez ha-sonló világokban menne végbe, amelyek képesek mindenolyan feltételt biztosítani, amelyek a fejlõdés különbözõszintjén álló lelkek haladásához szükségesek, amelyek kö-zött találjuk õket, amikor ide születnek.

Az Õsi Bölcsesség azt tanítja, hogy a lélek sok világonhalad át, azonban ugyanakkor azt is tanítja, hogy ezeknek

218




a világoknak mindegyikében addig születik újra, amíg az

illetõ világban elérhetõ legmagasabb fejlettséget el neméri. Tanai szerint ezek a világok egy teljes fejlõdési láncotképeznek, és mindegyiknek megvan a maga szerepe a fej-lõdés bizonyos fokain. A mi saját világunk (a Föld) az ás-vány-, növény-, állat- és embervilág részére szolgál szín-térül, és ezért ezek kollektív és egyéni újratestesülése ittmegy végbe. Bizonyos, hogy további fejlõdés is áll elõt-tünk más világokban, ezek a világok azonban az istenirend következtében nekünk mindaddig hozzáférhetetle-nek, amíg meg nem tanultuk azokat a feladatokat, amelye-ket saját világunkban el kell végeznünk.

Számos egyéb gondolatmenet van még, amely, ha kö-rültekintünk a világban, mind az újraszületésbe torkollik.Már említettük az em bereket egymástól elválasztó óriásikülönbségeket, amelyek a lélek evolúciós múltjára mutat-

nak, és megkülönböztetik az emberek egyéni újraszületé-sét – bár az emberek mind egy specieshez (fajhoz) tar-toznak – az alsóbb világok monádikus csoportlelkeinekújraszületésétõl. Állítsuk szembe azokat az aránylag ki-csiny különbségeket, amelyek az emberek fizikai testeitegymástól megkülönböztetik, és amelyektõl külsejük mégemberi marad, azzal az óriási különbséggel, ami értelmi éserkölcsi képesség tekintetében megkülönbözteti egymás-tól a legegyszerûbb vadembert és a legnemesebb embert.A vademberek fizikailag sokszor remekül fejlettek, agyuktömege nagy, de elméjük mennyire különbözik a filozófu-sétól vagy a szentétõl!

Ha a magas értelmi és erkölcsi tulajdonságokat a civili-zált élet felhalmozott eredményeinek tekintjük, azzal aténnyel kerülünk szembe, hogy a jelenkor legnagyobb ké-

219




pességû embereit is felülmúlják a múlt szellemóriásai, és

hogy kortársaink közül senki sem éri el azt az erkölcsi ma-gasságot, amelyen egy-egy történelmi szent állt.Vegyük továbbá tekintetbe, hogy a lángésznek sem szü-

lei, sem pedig utódai nincsenek, hogy hirtelen merül fel,nem pedig mint egy lassanként magasra emelkedõ családcsúcspontja. Önmaga legnagyobbrészt magtalan, vagy hagyermeke születik is, az csupán testének gyermeke, de alelkéé nem. Még figyelemreméltóbb, hogy a zenei lángésznagyobbrészt muzsikus családba születik, mert a megnyil-vánulásához sajátos idegrendszer szükséges, ez pedig a tes-ti öröklés törvénye alá tartozik. És milyen gyakran tapasz-taljuk, hogy az ilyen családok mintha befejezték volna fel-adatukat azzal, hogy egy ilyen lángésznek testet adtak!Még egy ideig lobog a család fénye, aztán, néha már egyemberöltõ után eltûnik a középszerûség homályában. Ha-

sonlítottak-e Bach, Beethoven, Mozart, Mendelssohn utó-dai atyjukhoz? A lángészt nem örökli a fiú az apától, minta Stuartok és Bourbonok a fizikai családi típust.

Azután, hogyan lehet az újraszületés nélkül a „csoda-gyermekek” rejtélyét megfejteni? Vegyük csak például an-nak a gyermeknek az esetét, aki késõbb Dr. Young lett, afény rezgési elméletének felfedezõje, akinek nagyságát mamég alig méltányolják kellõ mértékben. Mint kétévesgyermek már „figyelemreméltó folyékonysággal” olva-sott, és mielõtt negyedik évét elérte volna, kétszer végigol-vasta a Bibliát. Hét éves korában kezdte a számtant és mégmielõtt Walkingham „Tutor’s Assistant” címû mûvét ta-nítójával félig átvette volna, egyedül megbirkózott azegésszel. Pár évvel késõbb az iskolában latin, görög, héber,francia, olasz nyelvvel, matematikával, könyvvitellel fog-

220




lalkozik, megérti a teleszkóp konstrukcióját, és gyönyör-

ködik a keleti irodalomban. Tizennégy éves korában egynála másfél évvel fiatalabb fiúval együtt magántanítót kel-lett volna kapnia, de minthogy a szerzõdtetett tanító nemfoglalta el állását, Young maga oktatta a másik fiút.58

Sir William Rowan Hamilton még nagyobb koraérett-séget mutatott. Alig hároméves korában héberül kezdetttanulni, és hétéves volt, amikor a dublini Trinity Coll egeegyik tagja kijelentette róla, hogy többet tud ebbõl anyelvbõl, mint a kollégium igen sok jelöltje. Tizenhároméves korában legalább tizenhárom nyelvbõl figye lemre-méltó eredményt ért el, ezek között a modern európai ésklasszikus nyelveken kívül a perzsa, arab, szanszkrit, hin-dosztáni sõt még a maláji nyelvben is. Tizennégy éves ko-rában a perzsa követnek, aki éppen Dublinbe látogatott,üdvözlõ iratot szerkesztett, amelyre a követ azt mondta,

nem gondolta, hogy egész Nagy-Britanniában van valaki,aki perzsául ilyen iratot tud szerkeszteni.Egy rokona mondta, hogy emlékszik, amikor hatéves

korában egy nehéz matematikai kérdésre válaszolt, és azu-tán vígan szaladt játszani kis kocsijához. Tizenkét éves ko-rában Colburn-nal, a fiatal amerikai számolómûvésszel,aki akkor csodagyerekként Dublinban lépett fel, mérkõz-ni állt ki, és nem õ húzta mindig a rövidebbet. 1823-ban,amikor tizennyolc éves volt, Dr. Brinkley (Írország királyiasztronómusa) kijelentette róla: „Nem azt mondom, hogyõ lesz korunk legnagyobb matematikusa, hanem már mostis az.” A magasabb iskolákban pályája példátlan volt, átla-

221


58 „Dr. Thomas Young élete” (Life of Dr. Thomas Young), írta G.Peacock, D.D.



gon felüli versenytársak között is minden szakban, min-

den vizsgán õ volt az elsõ.59

A gondolkodó olvasó hasonlítsa össze ezt a gyermeketegy félig gyengeelméjûvel, vagy akár egy átlagos if júval, fi-gyelje meg, hogyan lépnek ezek ilyen elõnyökkel a világ-ba, hogyan állnak az emberi gondolkodás élén, és aztánkérdezze meg magától, van-e múlt az ilyen lé lek mögött?

A családi hasonlatosságokat általában a testi örökléstörvényével magyarázzák, az értelmi és erkölcsi tulajdon-ságokban fellépõ határozott különbséget azonban, ame-lyek minden családi körben megtalálhatók, magyarázatnélkül hagyják. Az újraszületés azzal magyarázza a hason-lóságokat, hogy a testet ölteni akaró lélek olyan családhozkerül, amely neki a fizikai örökléssel jellemvonásai kifeje-zésére alkalmas testet tud nyújtani. A különbségeket pe-dig azzal magyarázza, hogy az értelmi és erkölcsi tulaj-

donságokat magához az individuumhoz fûzi. Rámutatarra, hogy a múltban létrehozott kötelékek vezetik mindigvalamely másik családtaggal kapcsolatban az illetõ család-hoz.60

Az „ikreknél jelentõségteljes tény, hogy a gyermek-években gyakran még az anya vagy a dajka éles szeme semtudja õket megkülönböztetni egymástól, ezzel szembenkésõbb a manasz, ami kor már tud a fizikai burokra hatni,annyira megváltoztatja õket, hogy a fizikai hasonlóságcsökken, a jellem különbözõsége pedig kiül a válto zékonyvonásokra.”61 A fizikai hasonlóság értelmi és erkölcsi kü-

222


59 North British Review 1866. szeptember60 Lásd a IX. fejezetet.61 A. Besant: Az újraszületés törvénye



lönbözõséggel együtt két különbözõ okozat-sorozat össze-

találkozását jelenti.A szembeötlõ különbség, amely a körülbelül egyenlõértelmi fokon lévõk között az ismeretek egy bizonyos fajá-nak elsajátításánál mutatkozik, szintén az újraszületést bi-zonyítja. Az egyik azonnal fölismer valamely igazságot, amásiknak pedig hosszas, gondos megfontolás után sem si-kerül felfognia. Ezzel szemben megtörténhet éppen a for-dítottja is: egy másik igazságot terjesztünk eléjük, amelyeta második ismer fel, és az elsõ nem képes átlátni. Például ateozófia vonz két kutatót, egyszerre kezdenek vele foglal-kozni. Egy év leforgása után az egyik az alapfogalmakkalteljesen tisztában van, alkalmazni is tudja azokat, a másikpedig még mindig a legnagyobb zûrzavarral küszködik.Az egyiknek a teozófiai alaptételek mindjárt az elsõ talál-kozásnál ismerõsöknek tûnnek, a másiknak pedig újak,

értelmetlenek és idegenek. Aki hisz az újraszületésben,megérti, hogy a tanok az egyiknek újak, a másiknak régi-ek. Az egyik gyorsan tanul, mert emlékszik, csak régi tu-dását eleveníti fel, a másik ellenben lassan halad, mivelezekrõl a természetes igazságokról eddig még nem volt ta-pasztalata, és ezt az elsõ ízben csak fáradságosan lehetmegszerezni. Így a közönséges intuíció nem egyéb, mintfelismerése valaminek, amit elõbbi életünkben már ismer-tünk, de amivel jelen életünkben elõször találkozunk, jel-zõtáblája az útnak, amelyet az egyén a múltban megtett.

Az újraszületés elfogadásával sok embernek a legfõbbnehézséget az okozza, hogy nem emlékezik múltjára. Pe-dig mindennap új bizonyítékával találkozik annak, hogymár je lenlegi életünk igen sok eseményét is elfelejtettük,hogy már az if júkori évek eseményei is nagyon elmosódot-

223




abban, hogy a mostani test elmerül jelenlegi környezeté-

be, és egészen érzéketlenné válik a finomabb rezgésekiránt, amilyenekkel a lélek beszél. Akik tehát a múltra em-lékezni akarnak, érdeklõdésüket ne koncentrálják teljesena jelenre, testüket pedig tisztítsák és finomítsák, amígabba az állapotba nem kerül, hogy a finomabb szférákbólbenyomásokat foghat fel.

Egész tekintélyes a száma azoknak, akik fizikai szerve-zetüket az érzékenység szükséges fokára tudták emelni, ésígy teljes birtokában vannak múlt életeik emlékeinek.Számukra természetesen az újraszületés nem elmélet már,hanem személyesen tapasztalt tény. Ezek tudják, mennyi-vel gazdagabb az élet, ha a múlt tapasztalatai átömlenekbele, ha mostani barátainkról kiderül, hogy rég letûnt na-pokban is barátaink voltak, és hogy a röpke jelen köteléke-it a régi közös emlékek erõsítik meg. Az élet nyer bizton-

ságában és méltóságában, ha egy messze visszanyúló múltperspektívájában szemlélhetjük, és ha régi szeretteinketlátjuk viszont azokban, akiket ma szeretünk. A halál igazihelyére süllyed, az élet futó eseményévé lesz, a színhelypuszta változásává, mint egy utazás, amely csak testileg tá-vo lítja, de nem sza kít ja el a barátot a ba rátjától. A je lenkapcsolatai aranylánc egy-egy szemének bizonyulnak,amely visszafelé nyúlik. Azzal a gondolattal, hogy ezek akapcsolatok az eljövendõ napokra is kiterjednek, és részeiegy töretlen láncnak, vidáman és bizalommal nézhetünk ajövõ elé.

Olykor-olykor találunk gyermekeket is, akik közvetlenmúltjuk emlékezetét magukkal hozták a világra, nagyobb-részt olyanok, akik gyermekkorukban haltak meg, ésmajdnem azonnal újraszülettek. Az ilyen esetek nyugaton

225




ritkábbak, mint keleten, mert nyugaton az ilyen gyermek-

nek már elsõ szavait hitetlenül visszautasítják, és igengyorsan megfosztják saját emlékezete iránti bizalmától.Keleten azonban, ahol az újraszületés hite majdnem álta-lános, a gyermek ilyen visszaemlékezéseit meghallgatják,és alkalmilag valódiságukat is megvizsgálják.

A visszaemlékezést illetõen még egy fontos dolgot kellfigyelembe vennünk. A múlt eseményeinek emlé ke zete,amint láttuk, a Gondolkodónál marad, az eseményekeredménye azonban ké pes sé gek ké sûrûsödve, az alsóbb sze-mélyiség rendelkezésére áll. Ha a múlt minden eseményea fizikai agyba volna beletömve, és csupán az élményekóriási, de rendezetlen, osztályozatlan tömege volna, az em-bert nem irányíthatná a múlt eredménye, a jelenben sem-mi hasznát sem venné. Ha két cselekedet között választanikellene, múltja eseménye inek rendezetlen tömegébõl kel-

lene kikeresnie a hasonló eseteket, következményeiket kikellene nyomoznia, hogy hosszú és fáradságos kutatásután valamilyen elhatározásra jusson, olyan elhatározásra,amely egy fontos tényezõ figyelmen kívül hagyása folytánmég valószínûleg hibás is lehetne, de erre csak akkor jön-ne rá, amikor a döntés perce már elmúlt.

Néhány száz élet összes fontos és mellékes eseményeegyüttesen meglehetõs nehézkes, és különösen gyors dön-tés szükségessége esetén teljesen használhatatlan anyagotszolgáltatna. A természet sokkal hatásosabb terve inkábbmagára a Gondolkodóra bízta, hogy az eseményekre emlé-kezzen. A mentális testnek a testen kívüli lét hosszú perió-dusát adta, amely alatt minden ese ményt fel je gyez,összehasonlítva eredményeit rendezi ezeket, képességek-ké sûríti azokat, és ezek a képességek alkotják majd a Gon-

226




dolkodó következõ mentális testét. Ilyen módon a bõvített

és javított képességek készen állnak a közvetlen használat-ra, és mivel a múlt eredményeit tartalmazzák, velük telje-sen egybehangzóan és minden késedelem nélkül jutha-tunk elhatáro zás ra. A tisz ta, gyors be lá tás és a gyors ítélõ-képesség nem egyéb, mint a múlt tapasztalatainak ered-ménye, hathatós, használható formába öntve. Bizonyárahasznosabb eszköz, mint a tapasztalatok megemészthetet-len tömege, amelyek közül külön-külön minden esetben,valahányszor döntenünk kell, ki kellene választanunk afontosabbakat, összehasonlítani, és abból kellene követ-keztetést levonni.

A gondolkodás mindezen irányaiból az elme végül isabban talál megnyugvást, hogy az újraszületés alapvetõszükségesség – ha az élet értelmes dolog, ha az nem vala-miféle igazságtalanság és kegyetlenség, ami a szerencsét-

len ember kigúnyolásáról szól. Az újraszületés révén azembert fenséges, halhatatlan lénynek látjuk, akinek fejlõ-dése isteni, csodálatos cél felé halad.

Az újraszületés nélkül az ember a vak véletlen hulláma-in ide-oda hányatott szalmaszál, és nem fele lõs sem jelle-méért, sem cselekedeteiért vagy sorsáért. Az újraszületésalapján bátor bizakodással tekinthet elõre, bármilyen mé-lyen is álljon még a fejlõdés lépcsõfokain, mert olyan lét-rán áll, amely az istenséghez vezet. A csúcsra való feljutáscsak idõ kérdése.

Az újraszületés nélkül hiányzik jövendõ haladásánakértelmesen megokolható bizonyossága. Hogyan is várhat-na jövõt egy olyan teremtmény, amelynek nincs múltja?Hi szen talán csak egy buborék az idõ óceánján. A nemlét-bõl hirtelen a világra lökve, jó vagy rossz tulajdonságok-

227




kal, amelyek érdem és ok nélkül fûzõdnek hozzá – miért

törekedjen erõit kifejleszteni? Jövõje, ha ugyan egyáltalá-ban van, nem lesz-e éppen olyan elszige telt, alaptalan,olyan átmenet nélküli, mint a jelene? Amikor a modernvilág törölte hitébõl az újraszületést, megfosztotta Istentigazságosságától és az embert biztonságától. Lehet az em-ber „szerencsés”, vagy „szerencsétlen”, de az erõ és méltó-ság, amit csak egy szilárd törvényben való bizalom nyújt,el lett véve tõle, és kénytelen reménytelenül hányódni azélet hajózhatatlan tengerén.

228




IX. FEJEZET

KARMA

Miután az újraszületés segítségével megfigyeltük a lé-

lek fejlõdését, foglalkozzunk most tüzetesen a nagy okoza-ti törvénnyel, az ún. karma törvényével. A „karma”szanszkrit szó, és szó szerint „cselekvést” jelent. Mivelminden cselekvés okozat, amely már elmúlt okból ered, ésminden okozat a maga részérõl oka egy jövendõ okozat-nak, az ok és az okozat eszméje lénye ges része a cselekvéseszméjének. Ezért ezt a szót: „cselekvés” vagy „karma” az

okozati összefüggés megjelölésére használjuk, vagyis azokok és az okozatok megszakíthatatlan kapcsolatának je-lölésére, amelyekbõl minden emberi tevékenység áll.

Ezért használjuk sokszor egy-egy eseményre ezt a kife-jezést: „Ez az én karmám”, vagyis „ez az esemény követ-kezménye egy oknak, amelyet a múltban elindítottam”.Egyetlen élet sem áll elszigetelten. Az egyén folytonos lé-tét kitevõ életek összességében minden élet gyermeke az

elmúlt életnek, és atyja az utána következõknek.Véletlen nincs. Minden esemény egy megelõzõ okhoz

és egy következõ eredményhez kapcsolódik, minden gon-dolat, tett és körülmény okozati összefüggésben áll a múlt-tal, és okozatilag befolyásolja a jövendõt. Tudatlan ságunkelzárja elõlünk a múltat és a jövendõt, így az eseményekúgy tûnnek, hogy véletle nek és a semmibõl jönnek elõ. Ez

229



a látszat azonban csalóka, és csak az ismerethiány követ-

kezménye. Mint ahogy a fizikai világegyetem törvényeitnem ismerõ vademberek a fizikai folyamatok okait nemismerik, és ezért eredményeiket „csodának” tartják, úgytekintik sokan, akik az erkölcsi és értelmi törvényeketnem ismerik, az erkölcsi és értelmi folyamatokat ok nél-külieknek, az ismeretlen erkölcsi és értelmi törvényekeredményeit pedig szerencsének vagy balsorsnak.

Amikor a sérthetetlen és megváltozhatatlan törvény-szerûség gondolata elõször bukkant fel egy olyan téren,amelyen az értelem eddig mindent a „véletlen” számlájáraírt, igen könnyen elõidézheti a gyámoltalanság, az erkölcsiés értelmi megbénulás érzését. Úgy látszik, mintha az em-bert a sors vaskeze tartaná fogva, és mintha a mohamedá-nok lemondó „kiszmetje” lenne az egyedüli igazán filozó-fiai felfogás.

Ugyanez az érzése a vadembernek, amikor a fizikai tör-vényszerûség gondolata elõször villan fel meglepett agyá-ban, és meg kell tanulnia, hogy teste minden mozdulata,és a természetben is minden mozgás megváltozhatatlantörvények szerint folyik le. Lépésrõl-lépésre tanulja meg,hogy a természeti törvények csupán a feltételeket szabjákmeg, és ezek mellett kell végbemennie minden tevékeny-ségnek. Nem írják elõ azonban a tevékenységet, úgyhogyaz ember a középpontban mindig szabad marad, habárkülsõ cselekedeteiben korlátozzák annak a síknak a felté-telei, amelyben lefolynak. Megtanulja továbbá, hogy ezeka feltételek az ember erõfeszítéseit csak addig hiúsítjákmeg, amíg nem ismeri azokat, vagy bár ismeri, harcol elle-nük. Megtanulja azonban azt is, hogy uralkodni tudnakrajtuk, és azonnal szolgálatára és segítségére lesznek, mi-

230




helyt megérti azokat, megismeri irányukat, és számol

erejükkel.A fizikai világban is csak azért lehetséges tudomány,mert ennek a világnak a törvényei is sérthetetle nek és vál-tozatlanok. Ha nem volnának természeti törvények, nemvolna tudomány. A kutató egész sereg kísérletet végez, ésazok eredményébõl megtapasztalja, miképpen mûködik atermészet. Tudja, hogy így kiszámíthatja, miképp hozhatlétre valamilyen kívánatos eredményt, és ha ezt mégsem

éri el, akkor tudja, hogy valamilyen szükséges feltételt fi-gyelmen kívül hagyott, hogy tudása tökéletlen volt, vagyel szá mította magát. Ezért amit tud, még egy szer megis-métli, átnézi módszerét, átfutja számításait, azzal a teljesés nyugodt biztonsággal, hogy ha a kérdést helye sen teszifel, nem maradhat el a természet változatlanul pontos fele-lete sem. A hidrogén és az oxigén nem fog ma vizet, hol-

nap kénsavat eredményezni, a tûz nem fogja ma meg-égetni, holnap megfagyasztani. Ha a víz ma folyékony ésholnap szilárd, ez azért van, mert a környezõ viszonyokmegváltoztak, és ha az eredeti feltételek helyreállnak, azeredeti helyzet is helyreáll.

A természeti törvények megismerése terén tett mindenúj tapasztalat nem új korlátozást, hanem ellenkezõleg, újhatalmat jelent számára, mivel a természet minden energi-

ája erõvé válik, amelyet abban az arányban tud az emberkihasználni, amilyen arányban megérti. Innen ered amondás: „A tudás hatalom”. Pontosan ismeretei arányá-ban tudja az ember ezeket az erõket használatába venni, ésha kiválasztja és mérlegeli azokat, amelyeket használniakar, ha a szándékával ellentétes energiákat közömbösíti,elõre kiszámíthatja a következményeket, és elõidézheti az

elõre meghatározott helyzetet.

231

KARMA



Ha megérti az okokat, és helyesen kezeli azokat, elõre

megmondhatja hatásukat, és így a természet hajthatatlan-ságát, amely az elsõ pillanat látszata szerint megbénítja atevékenységet, éppen arra használhatja, hogy az eredmé-nyek végtelen sokféleségét állítsa elõ. Minél merevebbekaz egyes tényezõk, annál hajlékonyabb kombinációkat le-het belõlük létrehozni. Amikor mindenféle és mindenirányban ható erõ áll rendelkezésre, és mindegyik hatásakiszámítható, válogathatunk, és a kiválasztott erõket úgykombinálhatjuk, hogy a kívánt eredményt adják.

Ha az elérendõ célt megállapítottuk, kétségtelenül el isfogjuk érni, ha az okul szolgáló kombinációba gondosmérlegeléssel állítottuk be az erõket. Azonban még egy-szer hangsúlyozzuk, a történések irányításához és a kívánteredmény eléréséhez elengedhetetlen kellék a tudás. A tu-datlan gyámoltalanul csetlik-botlik, folytonosan beleüt-

közik a változhatatlan törvényekbe, és erõfeszítéseit meg-hiúsulni látja. Az pedig, aki tud, tántoríthatatlanul haladelõre, elõre lát, okoz, megelõz, összehangol és létre is hoz-za azt, amit akar. Nem azért, mert a szerencse kedvez neki,hanem mert az értelmével dolgozott. Az egyiket játéksze-révé, rabszolgájává teszi a természet, és erõi örvényébe so-dorja, a másik pe dig urá vá lesz, és ener giáit arra for dít ja,hogy általuk a megválasztott irányba elõre jusson.

Mindaz, ami a fizikai törvényszerûségekre igaz, igaz azerkölcsi és értelmi folyamatokra is, amelyekben éppen úgytörvények uralkodnak. A tudatlan itt is rabszolga, a bölcspedig uralkodó. Itt is megvan a törvény elsõ pillanatrabénítólag ható sérthetetlensége és változatlansága, amiazonban a biztos haladás és a jövõ világosan látott irányítá-sának feltétele. Az ember csupán azért tud sorsának urává

232




lenni, mert a sors a törvényszerûségek birodalmában gyö-

kerezik, amelyben a tapasztalat meg tudja alkotni a lélektudományát. Az ember kezébe adja a hatalmat jövõje fö-lött: jövendõ jellemét és jövendõ viszonylatait önmaga ha-tározhatja meg. A karma ismerete, ami az elsõ pillanatbanmegbénítással fenyeget, lelkesítõ, támogató és felemelõerõvé lesz.

A karma tehát az okszerûség, az ok és okozat törvénye.A keresztény beavatott, Szent Pál, a galatabeliekhez írt le-velében (VI. 7.) ezt mondja: „ Ne áltas sátok ma gato kat: Isten nem hagy ma gá ból gúnyt ûzni! Amit az em ber vet, azt is arat - ja”. Az ember azokon a síkokon, amelyeken mûködik, ál-landóan erõket bocsát ki. Ezek az erõk – minõségi leg ésmennyiségileg múlt tevékenységének eredményei – okok-ká válnak, és mindegyik a saját világában útnak indítva,magára és másokra bizonyos határozott hatásokat hoz lét-

re. És mivel ezek az okok belõ le, mint egy központból su-gároznak ki egész mûködési területére, õ a felelõs az oko-zataikért is. Amint a mágnesnek megvan a maga mágnesestere, vagyis az erõsségének megfelelõ kisebb-nagyobb te-rület, amelyen belül erõi mûködnek, úgy van minden em-bernek is ilyen befolyás-tere, amelyen belül kifelé irányí-tott erõi hatást gyakorolnak. Ezek az erõk olyan ívben hat-nak, amelyben kiküldõjéhez visszatérnek, és ismét abba aközéppontba jutnak, ahonnan kibocsátották.

Mivel a karma kérdése nagyon bonyolult, osztályoz-nunk kell az anyagot, hogy részleteiben tanulmányozhas-suk.

A mindennapi életben az ember háromféle energiátáraszt ki magából a három világ szerint, amelyben tartóz-kodik: mentális energiáit a mentális síkra, ami a gondolat-

233

KARMA



nak nevezett okokat hozza ott létre, vágy-energiát az

asztrális síkra, ami a vágynak nevezett okokat hozza ottlétre, és végül a kétféle energia által felkeltett fizikai ener-giát, amely a fizikai síkra hat, és a cselekedeteknek neve-zett okokat hozza létre.

Szemléljük ezeket egyenként közelebbrõl, tevékenységközben, és igyekezzünk megérteni a belõlük eredõ hatáso-kat, a szerepet, amelyet mindegyikük abban a bonyolult észavarosnak látszó összeállításban játszik, amelynek ösz-szességét „a mi karmánknak” nevezzük. Ha valaki gyor-sabban halad embertársainál, és eléri azt a képességet,hogy az itt megnevezett három régiónál magasabb régiók-ban is tevékenykedhet, akkor magasabb erõk központjáválesz. Ezt az esetet azonban egyelõre hagyjuk teljesen fi-gyelmen kívül, szorítkozzunk csak az átlagemberekre,akik az újraszületés ciklusát a három alsóbb világban jár-

ják végig.Az energia e három fajtájának vagy formájának tanul-mányozásánál meg kell különböztetnünk hatásaikat azõket létrehozó emberre, és hatásaikat másokra, akik ható-körükbe kerülnek. A kérdés tanulmányozóit gyakran re-ménytelenül összezavarja az, hogy ezeket a szempontokatfigyelmen kívül hagyják.

Nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy minden erõ asaját síkján hat, és intenzitásának arányában visszahat azalatta levõ síkokra is. A sík, amelyen keletkezik, saját kü-lönleges jellegét adja neki, és az alsóbb síkokon való visz-szahatásnál saját eredeti természete szerint finomabb vagydurvább rezgéseket indít meg. A cselekvést létrehozó in-dítóok szabja meg a síkot is, amelyhez az erõ tartozik.

234




A továbbiakban szükséges lesz megkülönböztetni:

– az érett kar mát, vagyis az olyan karmát, amelyik a jelenéletben elkerülhetetlen eseményekként következik be,– a jellem kar má ját, amely a felhalmozott tapasztalatok

eredménye ként kialakult hajlamokban jut kifejezésre, ésamelyet ebben az életben ugyanaz az erõ, amely õket amúlt ban terem tette – az Egó – meg is vál toz tathat, és vé gül

– a kar mát, amely most ké szül, és okát szolgáltatja a bekö-vetkezendõ eseményeknek és jövendõ jellemünknek.62

El kell képzelnünk továbbá, hogy amíg az ember sajátegyéni karmáját teremti, azáltal egyidejûleg másokkal iskapcsolatba jut, és tagja lesz különbözõ csoportoknak, egycsaládnak, nemzetnek, fajnak, és mint annak tagja, enneka csoportnak kollektív karmájában is részt vesz.

Láthatjuk tehát, hogy a karma igen bonyo lult tanul-mány, ha azonban a fent kifejtett alapel vek szerint mûkö-

désével tisztába kerülünk, általában minden nehézségnélkül összefüggõ képet alkothatunk magunknak róla.Adandó alkalommal pedig kényelmesen tanulmányozhat-juk a részletkérdéseket. Mindenekelõtt azonban nem sza-bad elfelejtenünk – akár megértjük ezeket a részleteket,akár nem – hogy min den ki maga alkot ja saját karmáját, ésmind képességeit, mind pedig korlátait maga teremti.

Bármennyit dolgozzon ezekkel a maga-teremtette képes-ségekkel és korlátokkal, mindig õ maga marad az elevenlélek, és képességeit erõsítheti vagy gyöngítheti, korlátait

235

KARMA

62 Ezt a hármas beosztást a tanulmányozó úgy is ismerheti, hogyPrárabdha (megkezdett és az életben kidolgozandó), Sanchita(felgyülemlett) vagyis a hajlamokban tapasztalható rész, ésKríjamána, a készülõ karma.



szélesítheti vagy szûkítheti. A láncot, amely fogva tartja,

maga kovácsolta, és eltörheti vagy megerõsítheti. A házat,amelyben lakik, maga építette, és tetszése szerint javíthat-ja, pusztulni hagyhatja vagy újjáépítheti. Állandóan plasz -tikus anyaggal dolgozunk, amelyet ízlésünk szerint for-málhatunk, de az anyag megkeményedik, olyan keménylesz, mint a vas, és megtartja a formát, amelyet neki adunk.

Egy példabeszéd a „Hitopadesha”-ból – Sir Edwin Ar-nold fordításában ezt mondja: „ Nézd, az agyag vas sá szá - rad, de a fa ze kas for málta, teg nap még õ volt a mester, ma a sorslett a mester.”

Mesterei vagyunk tehát holnapunknak, bármennyire isgátolnak ma tegnapunk eredményei.

Vegyük most sorra a különbözõ szempontokat, ame-lyek szerint a karmát tanulmányozhatjuk.

Az okok nak, vala mint lét re ho zó ik ra és má sok ra gya ko rolt

hatá suk nak há rom osztálya van. Az elsõ osztály a gondolata-inkból van. A gondolat a leghatalmasabb tényezõ az embe-ri karma alakításában, mivel a gondolatban az Én energiáia mentális anyaggal dolgoznak, amelynek finomabb fajaalkotja az egyéniség testét, és durvább fajtája is gyorsantud felelni a tudat minden rezgésére. Azok a rezgések,amelyeket gondolatnak, a Gondolkodó közvetlen tevé-kenységének nevezünk, a mentális anyagból határozottformákat, vagyis képeket hoznak létre, amelyek a mentálistestet alakítják. Amint láttuk, minden gondolat bizonyosváltozást idéz elõ a mentális testben, és az egymást követõéletek mentális képességeit az elmúlt életben végzett gon-dolkodás formálja.

Nincs az embernek gondolatereje vagy értelmi képessé-ge, amelyet kitartó, türelmes gondolkodással nem maga

236




alkotott volna. Másrészrõl egyetlen ilyen módon alkotott

mentális kép sem vész el, hanem megmarad, mint egy ez-után kifejlõdõ képesség anyaga. A mentális kép mind-egyik csoportjából valamilyen képesség lesz, amely min-den új gondolattal, vagy minden azonos fajú mentális kép-pel gyarapszik.

Aki a törvényt ismeri, olyan bizonyossággal és határo-zottsággal alkothatja szabadon választott értelmi jellegét,mint amilyennel a kõmûves építi a falat. A halál nem vetvéget a munkának, hanem ellenkezõleg, a test terhétõlmegszabadulva megkönnyíti az ember számára mentálisképei feldolgozásának folyamatát. Képességeket teremt,amely képességeket a következõ születéskor magával hoz afizikai világba, és új fizikai agyának egy része, késõbb tár-gyalandó módon, e képesség szervévé alakul.

Új földi életének kezdetén e képességek összessége al-

kotja a men tális tes tet, agya és idegrend sze re úgy alakul,hogy ezt a mentális testet, illetve képességeket a fizikai sí-kon kifejezésre tudja juttatni. Így az egyik életben gyûjtöttmentális ké peink a következõ életben jellemvonásokkéntés hajlamokként jelentkeznek. Ezért van megírva az egyikUpanisádban: „Az ember a gondolat teremtménye, aminebben az életben elmélkedik, azzá lesz a jövõ életben.”63

Ilyen a törvény és értelmi és erkölcsi jellemünk alakítása ami kezünkbe van letéve. Ha gondosan foglalkozunk vele,elõnyt és tekintélyt nyerünk belõle, ha elhanyagoljuk,kárt és szégyent. A mentális jelleg tehát az egyéni karmaegy része, hatása az egyénre, aki ezt a hatást kiváltotta.

237

KARMA

63 Chhandogyopanishad IV, xiv,1.



Ugyanaz az ember azonban, akirõl beszélünk, másokat

is befolyásol gondolataival. Azok a mentális képek, ame-lyek saját mentális testét alkotják, rezgési folyamatot indí -tanak meg, és magukat másodlagos formákban reprodu-kálják. Ezek az utóbbiak rendszerint vággyal keveredveasztrális anyagot is vonnak magukhoz, és ezért egy máskönyvemben (Karma) ezeket a másodlagos gondolatfor-mákat asztro-mentális képeknek neveztem el.

Az ilyen formák aztán elhagyják alkotójukat, és mint-egy független életet élnek, de mégis magnetikus kapcso-latban maradnak vele. Érintkezésbe jutnak másokkal, be-folyásolnak másokat, és így karmikus kötelékeket létesít-ve kibocsátójuk és a többi ember között, erõsen meghatá-rozzák a jövõ életbeli környezetet. Így szövõdnek a köte-lékek, amelyek az embereket késõbbi életeikben jó vagyrossz célokra egymáshoz kötik. Kötelékek, amelyek roko-

nokkal, barátokkal és ellenségekkel vesznek körül, ame-lyek jövendõ életutunkba segítõket vagy akadályozókatállítanak: embereket, akik jót tesznek, vagy ártanak ne-künk, akik szeretnek anélkül, hogy ebben az életben sze-retetük elnyerése érdekében bármit is tettünk volna, ésolyanokat, akik gyûlölnek, bár ebben az életben semmitsem tettünk, ami ezt a gyûlö le tet indokolná. Ha ezeket azeredményeket alaposan átgondoljuk, tisztán áll elõttünkegy fontos tanítás, mégpedig az, hogy erkölcsi és értelmijellemünket saját gondolataink alakítják, és ugyanakkor,azzal egyidejûleg gondolatainknak másokra való hatásahatározza meg jövendõ életünk társait.

Az energiák második nagy osztálya vágyainkból áll,olyan tárgyak iránti vágyódásainkból, amelyek a külvilág-ból vonzanak. Mivel ezekben a vágyakban az embernél

238




A vágyak által elõhí vott asztromentális képek éppúgy

befolyásolnak más embereket, mint a gondolatok. Ennélfogva gyakran a szeretet vagy a gyûlölet legerõsebb kötelé-keivel kötnek össze bennünket más emberekkel, mivel azemberi fejlõdés mostani fokán az átlagembernél a vágyakrendszerint erõsebbek és tartósabbak, mint a gondolatok. Jövendõ környezetünk meghatározása tekintetében tehátjelentõs szerepet játszanak, és a jövendõ életbe olyan sze-mélyeket és befolyásokat vonzhatnak, amely kapcsolatok-ról az embernek sejtelme sincs.

Mondjuk például, hogy valaki a gyûlölet vagy a bosszúgondolatának kiküldésével közremûködik abban, hogyegy másik emberben hasonló impulzus támad, amely gyil-kosságra vezet. A karma a gondolat alkotóját összeköti abûntett végrehajtójával, habár a fizikai síkon soha nem istalálkoztak. A rossz, amit azáltal okozott, hogy a másikat a

gonosztettre bírta, büntetésként fog visszatérni hozzá, ésvégrehajtásában a hajdani tettes is részt vesz majd. Az ún.„derült égbõl lecsapó villám”, amelyre úgy érzi, egyáltalánnem szolgált rá, sokszor ilyen ok következménye, és a lé-lek egy leckét tanul meg belõ le és jegyez fel, míg az alsóbböntudat azzal gyötrõdik, hogy igazságtalanul szenvedett.

Semmi sem érheti az embert, amit meg ne érdemeltvolna, és ha nem is emlékszik rá, a törvény hatása nem ma-rad el. Így megtanuljuk, hogy vágyainknak saját magunk-ra gyakorolt hatása vágytermészetet teremt, és ezáltal kö-vetkezõ születésünkkor fizikai testünket erõsen befolyá-solja. Megtanuljuk, hogy ezek a vágyak újraszületésünkhelyének megválasztásánál is nagy szerepet játszanak, má-sokra való hatásuk pedig közremûködik abban, hogy jövõéletünkben kik lesznek társaink.

240




Az energiák harmadik nagy osztálya, amelyeket a fizi-

kai síkon cselekedeteknek ismerünk, másokra való hatá-sukkal sok karmát hoznak létre, annak ellenére, hogy abelsõ embert közvetlenül csak kevéssé befolyásolják. Ezekcsupán következményei a múlt gondolatainak, vágyainak,és a karma, amelyet képviselnek, nagyobbrészt ezen cse-lekmények megtörténtével ki is merül. Közvetve pedigannyiban érintik, hogy új gondolatokra, vágyakra és érzel-mekre ösztönzik, a karma teremtõ ereje azonban ezekbenrejlik, nem pedig a cselekedetekben.

Ha valamilyen cselekedetet gyakran ismétlünk, testiszokássá válik, és az egót korlátozhatja abban, hogy a kül-világban megnyilatkozhasson. A test azonban ismét ele-nyészik, és ezért a tettek karmája csupán egy életre vankorlátozva, ami a lélekre való hatását illeti. Másképpen álla dolog, ha a cselekedeteknek másokra való hatását vesz-

szük figyelembe, azt, hogy szerencsét vagy szerencsétlen-séget okoztak-e, vagy ha azokat a hatásokat igyekszünk ki-nyomozni, amelyeket mint példaképek okoztak. Ezek ahatások kötnek össze minket másokkal, és ezért jövõéletünkbeli társaink meghatározásánál ez a harmadik té-nyezõ, nem emberi környezetünk meghatározásánál pediga fõ tényezõ.

Nagyjából azt mondhatjuk, hogy fizikai környezetünkkedvezõ vagy kedvezõtlen volta korábbi cselekedeteinkhatásától függ, és attól, vajon ezek más emberekre boldog-ságot vagy szerencsétlenséget hoztak. A fizikai cselekede-tek másokra való hatásainak karmikus következményeiabban nyilvánulnak meg, hogy elkövetõiknek a jövendõéletben jó vagy rossz fizikai körülményeket juttatnak. Havalaki idejének feláldozásával pénzt, fáradságot nem kí-

241

KARMA



harmadik vegyes motívumokból adományozhat parkot,

részben önzetlenül, részben önzõ okból. Ezek a különbözõmotívumok a maguk módján fogják az ember jellemét új-raszületéskor befolyásolni. Az elsõ esetben kedvezõen, amásodikban kedvezõtlenül, a harmadikban kevésbé észre-vehetõen.

Az adománynak sok embert boldogító hatása azonbannem függ az adományozó indítóokától. Az emberek örül-nek a parknak, bármely motívumból kapták, és az öröm,amely az alapító cselekedetébõl fakad, karmikus igénytkelt a számára, adósság lé tesül, amely teljes bizonyosság-gal visszafizetésre kerül majd. Kényelmes vagy fényûzõ fi-zikai környezetben lesz, amelyben sok fizikai élvezethezjut, és fizikai gazdagságának feláldozása meghozza a meg-érdemelt jutalmat, a cselekedet karmikus gyümölcsét.

Ehhez joga van. A haszon azonban, amelyet helyzeté-

bõl húz, a boldogság, amelyet vagyonából és környezeté-bõl magának kicsihol, fõképpen jellemétõl függ, és ittmegint azt kapja, amit meg érdemelt, mert minden ve tés amaga gyümölcsét hozza.”64 A karma bizony igazságos. Arossz em ber tõl sem ta gadja meg a jutalmat, az áldásos cse-lekedet igazságos következményét, azonban kiosztja nekia rosszabb jellemet is, motívumai gyarlósá gának jogoseredményét, úgyhogy gazdagsága közepette is boldogtalanés elégedetlen marad. A jó ember viszont nem kerülheti kia fizikai fájdalmat, ha egy cselekedetével, amely jó indító-okból fakadt ugyan, fizikai fájdalmat okozott. Az okozottnyomorúság fizikai körülményei be nyomorúságot hoz,azonban a jellemét javító jó indítóok tartós boldogság for-

243

KARMA

64 A. Besant: A sors törvé nye



rása lesz, és bajai kö zött is tü rel mes és megelé ge dett ma-

rad. Nagyos sok érthetetlen dolog megvilágosodik elõt-tünk, ha ezt az alaptörvényt a mindennapi élet tényei re al-kalmazzuk.

Az indítóok eme hatása és a cseleke detek eredményei(gyümölcsei) arra vezethetõk vissza, hogy minden erõ an-nak a síknak jellemzõ tulajdonságait viseli magán, ame-lyen keletkezett. Minél magasabb ez a sík, annál hatéko-nyabb és tartósabb az erõ. Ezért fontosabb az indítóok,mint maga a cselekedet, és egy elhibázott cselekedet,amely jó indítóokból származott, több jót hoz a végrehaj-tójának, mint egy rossz indítékból eredõ jótett. A jellemrevisszaható indítóok a hatások hosszú sorát in dítja el, merta jövendõ cselekedeteket az a jellem fogja irányítani. Nemközömbös tehát, tökéletesedik-e a jellem, vagy romlik. Atett maga pedig, amely végrehajtójának másokra való ha-

tása szerint örömet vagy szerencsétlenséget hoz, önmagá-ban semmiféle további termelõerõvel nem bír, és eredmé-nyeiben teljesen kimerül.

Ha a helyes cselekvési módot elhomályosítja az ellenté-tesnek látszó kötelességek összeütközése, a karma törvé-nyének ismerõje gondosan igyekszik a legjobb módotkiválasztani, a legvégsõkig megfeszítve értelmét és ítélõ-képességét. Indítóokait a legnagyobb lelkiismeretességgelválasztja meg, elveti az önzõ szándékokat és megtisztítjaszívét, de aztán bátran cselekszik. Ha cselekvési módja ké-sõbb hibásnak is bizonyulna, készségesen fogadja a hely-telen cselekvésbõl eredõ szenvedést, mint a jövõre szük-séges leckét. Közben azonban nemes motívuma jellemétminden idõkre megtisztította.

244




Ez az általános elv, amely szerint az erõ ahhoz a síkhoz

tartozik, amelyiken létrejött, végtelenül fontos. Ha azilyen erõt azért hozzuk mûködésbe, hogy valami fizikaitárgyat nyerjünk el, ez az erõ a fizikai síkra hat, és a cselek-võt ahhoz fûzi. Ha devacsáni dolgokra irányítjuk, adevacsáni síkon fog hatni, és kiküldõjét e síkhoz kapcsol-ja. Ha pedig indítéka az isteni szolgálata, a spirituális sík-ról indul ki, és nem köti többé sehová sem az egyént, mertaz egyén maga már nem kíván semmit, nem vágyik sem-mire.

A kar ma há rom fajtá ja:1. Érett kar ma az, amely kész az aratásra és ezért elkerül-

hetetlen. A múlt egész karmájából egyetlen életen belülcsak egy bizonyos rész merül ki. Bizonyos karmikus adós-ságok annyira különböznek egymástól, hogy nem tudnakegyetlen fizikai testben kielégítésre találni, hanem meg-

nyilvánulásukhoz igen különbözõ test-típusok szüksége-sek. Aztán vannak kötelességeink olyanok iránt, akik nemszülettek velünk egy idõben újra. Van karma, amely nekegy bizonyos nemzetben vagy társadalmi helyzetben kellteljesednie, de ugyanannak az embernek lehet olyan kar-mája is, amelynek teljesedéséhez egészen más feltételekszükségesek.

Az összkarmának csupán egy bizonyos részét lehet egyadott életben ledolgozni. Ezt a részt a Karma Urai választ-ják ki, akikrõl késõbb többet fogunk mondani. Õk vezetika lelket családjába, nemzetébe, helyére és egy bizonyostestben való újraszületésbe. Mindezek a tényezõk alkal-mas helyzetet teremtenek az okok összetartozó csoportjá-nak kiteljesedéséhez. Ez az okhalmaz (karma) határozzameg az illetõ élet hosszát, ez adja a testnek bizonyos ismer-

245

KARMA



tetõjeleit, erõit és korlátait, és hozza érintkezésbe az em-

bert az életperiódusa alatt testesült olyan lelkekkel,akikkel szemben elõbbi életében adósságot hozott létre.Ez veszi körül rokonokkal, barátokkal, ellenségekkel, ezhatározza meg a speciális viszonyokat, amelyekbe beleszü-letik, a velejáró elõnyökkel és hátrányokkal, ez válogatjaki a mentális képességeket, amelyeket ki tud fejteni, kiala-kítva számára agy- és idegrendszerét. Ez hozza össze azokokat, amelyek külsõ életpályája alatt bajokat és örömö-ket okoznak neki.

Mindez „érett karma”, és ez az, amit egy hivatott aszt-rológus a horoszkópból ki tud mutatni. E körülmények te-kintetében az embernek nincs választása, ezeket már amúltban megejtett választásai szigorúan meghatározzák,és az ember kénytelen a felvett adósságát az utolsó fillérigvisszafizetni.

A fi zikai, az asztrális és a mentális test, ame lye ket a lé -lek új élete tartamára magára ölt, amint láttuk, múltjánakközvetlen eredményei, és az érett karma rendkívül fontosrészei. Ezek a lelket minden oldalról korlátok közé zárják,és saját múltja az ítélõbíró, aki a maga teremtette korláto -zást megszabja. A bölcs ember derûsen fogadja azokat, ésbuzgón munkálkodik javításukon, mert tudja, hogy me-nekülni elõlük úgysem lehet.

Az érett karmának van még egy fajtája, amelynek igenkomoly jelentõsége van: az elkerülhetetlen cselekedetekkarmája. Minden cselekvés egy sor gondolat végsõ kifeje-zése. Ha gondolatot gondolatra halmozunk – kémiai kife-jezéssel szólva – a gondolatok telített oldatát kapjuk, mígvégül egy másik gondolat, egy impulzus, egy kívülrõl jövõrezgés az egészet azzá a cselekedetté sûríti, amelyik a gon-

246




dolatnak kifejezést ad. Ha folytonosan ugyanolyan fajtájú

gondolatot, mondjuk a bosszú gondolatát ismételjük, vé-gül elérkezünk a telítettség állapotához, amikor aztán egykívülrõl jövõ impulzus cselekvéssé sûríti, és az eredményvalamely gonosztett. Éppen így, ha a mások segítésénekgondolatát a telítettség pontjáig ismételjük, egy kedvezõalkalomkor valamilyen hõstett formájában kristályosodikki.

Az ember áthoz hat magával ilyenféle érett karmát, és azelsõ rezgés, amely az ilyen tetté sûrûsödésre kész érettgondolatcsoportot találja, öntudatlanul, anélkül, hogy ak-kor éppen akarná, a tett elkövetésére készteti. Akkor márnem állhat meg, hogy mérlegeljen, olyan állapotban van,amelyben értelmének legközelebbi rezgése már cselekvéstvált ki. Még éppen egyensúlyt tart, de a legcsekélyebb be-hatásra már elveszítheti. Ilyen körülmények között maga

az ember csodálkozik leginkább azon, hogy bûnt követettel, vagy egy nemes és önfeláldozó cselekedetet vitt véghez.Azt mond ja: „Nem is tud tam, mit te szek” és tö ké le tesenelfelejti, hogy tettét olyan gyakran végiggondolta, hogyvégül elkerülhetetlenné vált. Ha az ember gyakran irá-nyítja akaratát egy bizonyos tett elkövetésére, akarata vé-gül is visszavonhatatlanul ahhoz tapad, és csak egy ked-vezõ alkalom kell hozzá, hogy tettre váltsa.

Amíg az ember gondolkodni tud, fennmarad a választá-sa, a régi gondolattal szembe újat szegezhet, és ezt annyiraismételheti, amíg lassanként egészen legyûri a régit. De hamár a legközelebbi külsõ ösztönzést követõ lelki rezdüléscselekvést jelent, akkor kimerült a választás lehetõsége.

Ebben rejlik egy régi problémának, a szabad akarat és akényszerûség problémájának megoldása. Az ember szabad

247

KARMA



akaratának gyakorlása által a maga számára lassanként

kényszerhelyzetet teremt. A kényszerûség és a szabad aka-rat legkülönbözõbb kombinációi e két szélsõség közöttvannak, és a mindnyájuk elõtt ismeretes belsõ küzdelme-ket hozzák létre.

Az akarat által vezetett célzatos cselekvések gyakori is-métlésével állandóan teremtjük a szokásokat. Az ilyenszokás korlátozássá, végül pedig automatikusan véghez-vitt cselekedetté válik. Akkor talán kénytelenek vagyunkbelátni, hogy a szokás rossz, és fáradtságosan elkezdjük el-lentétes gondolatokkal megszüntetni, végül sok kikerül-hetetlen botlás után az új gondolatfolyamat kiszorítja arégit, és visszanyerjük teljes szabadságunkat, – azonbangyakran csak azért, hogy más bilincseket rakjunk ma-gunkra.

A régi gondolatformák így fennmaradnak, és egyéni

vagy nemzeti elõítélet képében korlátozzák gondolkodás-módunkat. Az emberek ezekrõl a korlátozásokról na-gyobbrészt sem mit sem tud nak, és mit sem sejtve ví ganélnek bilincseikben, azok viszont, akik megtudják az iga-zat saját lényükrõl, szabaddá lesznek. Agyunk és ideg-rendszerünk szerkezete alkotja életünk legerõsebb szük-ségszerûségét. Ezeket elkerülhetetlenül magunk hoztuklétre korábbi gondolkodásunkkal, most korlátoznak ben-nünket, és gyakran súrlódásokat okoznak. Lassan és foko-zato san meg lehet javítani, a korlátok szélesíthetõk,azonban hirtelen túllépni nem tudjuk azokat.

Egy má sik formája az érett kar mának az, ami kor bi zo-nyos rossz gondolatok egy elõbbi életben az ember körérossz szokásokból kemény héjat fontak, ami fogva tartja,és életét rossz életté teszi. Cselekedetei múltjának elkerül-

248




hetetlen következményei, amint az imént tárgyaltuk, és

több életen át is fennmaradnak, ha azok az életek megnyi-latkozásukra nem adnak alkalmat. Közben azonban a lé-lek növekszik is, nemes tulajdonságokat fejleszt ki. Az-után egy következõ életben a korábbi rossz élet e keményhéja felszínre kerül, és e miatt a lélek nem tudja kimutatnikésõbbi fejlõdését, mint a csirke, amely közvetlenül a ki-kelés elõtt a tojáshéjban marad elrejtve, és kívülrõl csak atojáshéj látszik. Bizonyos idõ múlva ez a karma kimerül,és valamely látszólag véletlen esemény – egy nagy tanítószava, egy könyv, egy elõadás – széttöri a héjat, és a lélekfelszabadul. Ezek a ritkán elõforduló hirtelen és maradan-dó „megtérések” az „isteni kegyelem csodái”, amelyekrõlhallunk, amelyeket tökéletesen megért a karma ismerõje,és amelyek teljesen törvényszerûen mennek végbe.

2. A fel hal mo zott kar ma, amely mint jellem mu tatkozik,

az érett karmával ellentétben állandóan módosul. Aztmondhatjuk, erõsebb vagy gyengébb hajlamokból áll, agondolaterõ szerint, amely létrehozta. Ezeket a hajlamo-kat a gondolaterõnek mellettük vagy ellenük alkalmazottúj folyamaival erõsíthetjük vagy gyengíthetjük. Ha olyanhajlamokat találunk magunkban, amelyeket helytelení-tünk, nekiállhatunk kiküszöbölésüknek. Gyakran nem si-kerül ellenállnunk a kísértésnek, legyõz a vágyak feltörõfo lyama, de ha a végén be is adjuk a derekunkat, minél to-vább tudunk ellenállni, annál közelebb vagyunk teljes le-gyõzéséhez. Minden kudarc egy további lépés a siker felé,mert az ellenállás gyengíti a vágy erejét, úgyhogy a jövõ-ben kisebb erõvel fog fellépni.

Az éppen keletkezett karmát már tárgyaltuk.

249

KARMA



3. A kar ma kollektív, ha egy embercsoport karmájáról

van szó. A karmikus erõknek a csoport minden tagjáravaló hatása új tényezõt visz az egyéni karmába. Tudjuk, haegy pontra több erõ hat, a pont mozgási iránya nem vala-melyik erõ iránya lesz, hanem az összes erõk eredõje, és azösszes egyedek ezt az irányt követik. Így egy csoport kar-mája a csoportot alkotó egyedek egymásra ható erõinekeredõje lesz és minden egyed ennek az eredõnek irányá-ban mozdul el.

Egy Egót egyéni karmája valamely családhoz vonz,mert korábbi életeiben a család több tagjával szoros kap-csolatba került. A család az egyik nagyapától vagyont örö-köl és gazdag lesz. Hirtelen azonban egy örökös bukkanfel, aki a nagyapa gyermektelennek vélt idõsebb testvéré-tõl származott. Az örök ség most õrá száll át, a csa lád fõ pe -dig súlyosan eladósodik. Nagyon könnyen lehetséges,

hogy ez az egyéni Én a múltban ezzel az örökössel semmikapcsolatban nem állt, apja ellenben múlt életében valamikötelezettséget vett magára vele szemben, ami most ehheza katasztrófához vezetett. Ennek ellenére, mivel az Egó ré-szese a család karmájának, õt is fenyegeti az apja tettébõlkövetkezõ szenvedés.

Ha mármost az õ saját múlt jában van va la mi rossz tett,ami a családi karma okozta szenvedés által törleszthetõ,akkor részesülni fog benne, ha azonban nincs, akkor vala-milyen „elõre nem látott esemény” folytán megszabadulattól. Talán valami jótékony idegen, aki neki a múlt idõk-bõl régi adó sa, érzi majd magát arra in dít tatva, hogy az il-letõt adoptálja és felnevelje.

Még világosabban jut ez kifejezésre az olyan karmikusesetekben, mint pl. a vasúti szerencsétlenség, hajótörés,

250




árvíz, ciklon, stb. Egy vonat kisiklik, a katasztrófa közvet-

len felelõsségét a vonatvezetõ, a kalauz, a vasút igazgató-ság, vagy a vonat építõi és az alkalmazottak viselik, akikúgy érzik, hogy valami igazságtalanság érte õket, és azegész vonatra egységesen elégedetlen és haragos gondola-tokat irányítanak. Azok, akiknek felhalmozott – nemszükségképpen érett – karmájuk azt hozza magával, hogyéletük hirtelen érjen véget, bejutnak a vonatba, és lerójákadósságukat, mások viszont, akik fel szándékoztak ülni avonatra, de nem volt olyan karmikus adósságuk, „gondvi-selés-szerûen” úgy menekülnek a szerencsétlenségtõl,hogy lekésnek a vonatról.

A kollektív karma juttathatja az embert olyan bajokba,amelyeket nemzete háborúviseléssel okoz, és ez által talánmúltjának olyan tartozását rója le, amely nem volt szük-ségképpen érett karma, nem tartozott jelenlegi életéhez.

Semmiféle szenvedés sem érheti az embert, amire nemszolgáltatott volna okot, de ha egy elõre nem látott alka-lom merül fel, amely által múltjának valamely kötelezett-ségét teljesítheti, célszerû, ha fizet, és örökre megszabadultõle.

A „Karma Urai” azok a nagy szellemi lények, akik akarmikus feljegyzéseket õrzik, és a karmikus törvény szö-vevényes mûködését elrendezik. H.P. Blavatsky a TitkosTanítás-ban Lipikáknak vagy a Kar ma Feljegyzõ inek ésMaharadzsáknak65 és serege iknek nevezi õket, akik a kar-mát a földön végrehajtják. Õk ismerik minden ember kar-máját, és abból mindentu dó bölcsességgel bizonyos része-ket kiválasztanak, összeállítanak és elkészítik minden élet

251

KARMA

65 A hinduk Mahádevái, vagy Chatudevái.



tervét. A Lipikák adják meg a fizikai testnek az újraszüle-

tõ lélek ruhájának alapeszméjét, amelynek ki kell fejezniea lélek képességeit és hiányait. Ezt az „ideát” a Mahara-dzsák felfogják, és egy minden részletet tekintetbe vevõmodellé dolgozzák fel, amelyet aztán a nekik alárendelt se-gí tõknek adnak át, hogy mását elkészítsék. A más pedig azéterikus test, a sûrû test mat ricája. Ennek a két testnekanyagát az anya testeibõl vonják el, és a fi zikai öröklés tör-vényeinek van alávetve.

A fajt, az országot és a szülõket a születendõ Egó tulaj-donságainak megfelelõen választják ki, hogy fizikai testerészére megfelelõ anyagot, és elsõ életéveire megfelelõkörnyezetet kapjon. Az illetõ család fizikai átöröklése ha-tározott típust hoz létre, és bizonyos sajátos anyagú kom-binációkat alkot. Öröklött betegségek, az idegrendszeröröklött finomsága a fizikai anyag bizonyos kapcsolatait

tételezik fel, amelyek az átvitelre alkalmasak. Az az Egó,aki mentális és asztrális testében olyan sajátosságokat fej-lesztett ki, amelyek kifejezésre juttatásához különös fizi-kai tulajdonságok szükségesek, olyan szülõkhöz jut, akikfizikai átöröklése ezeket a követelményeket biztosítanitudja. Így jut például a zeneileg tehetséges Én muzikáliscsaládba, mert ott megkapja az éterteste és a sûrûteste fel -építéséhez alkalmas anyagot, és az idegrendszer örökölhe-tõ típusa olyan felfogó készüléket teremt számára, amilyentehetsége kifejezésre juttatásához szükséges.

Az igen rossz típusú Egó durva, bûnös családba szüle-tik, ahol a testek durva anyagokból állnak, és olyan impul-zusok felvételére alkalmasak, amilyenek az ilyen embermentális és asztrális testébõl kiindulnak. Az olyan egó, akihagyta, hogy asztrális teste és alsóbb értelme különféle ki-

252




csapongásokba, mondjuk iszákosságba vigye, olyan szü-

lõkhöz születik, akiknek idegrendszere a kicsapongásokkövetkeztében meggyengült, tehát iszákos szülõket fogkapni, akik az õ fizikai burkába beteg anyagot szolgáltat-nak. Így alkalmazzák a Karma Urai az eszközöket a célok-hoz, és biztosítják az igazság érvényesülését. Az Én magá-val hozza karmikusan szerzett képességeit és vágyait, ésolyan fizi kai testet kap, amely azok megfelelõ eszköze lesz.

Mivel a lélek mindaddig visszatér a földre, amíg egyénikarmáját teljesen ki nem merítette, és mivel a gondolatokés vágyak minden életben mindig új karmát teremtenek,felmerül a kérdés: hogyan ér majd véget ez a folytonos le-kötöttség, miképpen éri el a lélek a felszabadulást? Így ér-kezünk el a „karma megszûnésének” kérdéséhez. Lássuk,miként megy ez végbe.

Legelõször is azzal legyünk tisztában, hogy a karmának

megkötõ ereje van. A lélek kifelé áradó energiája valamelytárgyhoz tapad, és a lelket ez a kötelék ahhoz a helyhezvonzza, ahol vágyának tárgyával egyesülhet, és kívánságakielégülhet. Ameddig a lélek bizonyos tárgyhoz tapad,mindig odavonzódik, ahol megtalálja. A jó karma éppúgymegköti az embert, mint a rossz, mert minden kívánság,akár földi dolgokra, akár a devacsánra irá nyul, oda vonja alelket, ahol kielégülést talál.

A cselekedetet a vágy hozza létre. Sohasem önmagáértakarjuk elkövetni, hanem mert általa valami kívánatosdolgot óhajtunk elérni, tehát az eredményét akarjuk, vagyamint nevezni szokták, gyümölcsét szeretnénk élvezni.

Az ember nem azért dolgozik, mert ásni, építeni, vagyszõni akar, hanem mert az ásás, építés, szövés gyümölcsétpénz vagy más javak alakjában akarja learatni. Az ügyvéd

253

KARMA



nem azért védi a vádlottat, mert szükségét érzi, hogy az

ügy száraz részleteit feltárja, hanem mert pénzt, dicsõségetés rangot akar szerezni. Mindig valamiért dolgozunk, éstevékenységünk rugója nem magában a munkában, ha-nem a munka gyümölcsében keresendõ. A cselekedeteinkgyümölcse utáni vágy ösztönöz tehát tevékenységre, és agyümölcs élvezete jutalmazza erõfeszítéseinket.

A karma megkötõ eleme tehát a vágy. Amint a léleknem kíván többé semmit, amit a föld vagy az ég nyújthat,szétszakad a kötelék, amely az újraszületés három világá-ban forgó kerekéhez fonja. Magának a cselekvésnek nincshatalma, hogy a lelket fogva tartsa, mert a cselekvés, ha be-fejezõdött, eltûnik a múltba. A folyton megújuló vágy acselekedet gyümölcse után azonban állandóan új tevé-kenységekre ösztönzi az embert, és folyton új láncokat ko-vácsol.

Mégsem kell sajnálkoznunk azon, hogy az embert a vá-gyak ostora folyton cselekedetekre ösztönzi, mert a vágylegyõzi a nehézséget, tétlenséget, a lustaságot, és az emberttevékenységre ösztönzi, abból pedig tapasztalatokat sze-rez. Figyel jük csak meg a fûben lustán, gondtalanul heve-rõ vadembert: az éhség, a táplálék utáni vágy hajtja a tevé-kenységre, és vágyának kielégítése közben türelemben,ügyességben és kitartásban megedzõdik. Ilyen módonmentális tulajdonságokat is fejleszt. Mihelyt azonban éh-ségét kielégítette, ismét szunnyadó állattá változik vissza.Milyen sok szolgálatot tett a vágyak ösztönzõ hatása amentális tulajdonságok fejlesztésében, milyen hasznos-nak bizonyult ugyanebben a tekintetben a vágy a hírnévután, a halál után is fennmaradó, tisztelõ emlékezés után.Amíg csak az ember halad az istenség felé, szüksége van a

254




vágyak sarkantyújára. A vágyak ugyan mindig tisztábbak

és önzetlenebbek lesznek, amint fölfelé haladunk, mind-amellett ezek is visszahoznak az újraszületésbe. Ha ettõlvégleg meg akarunk szabadulni, teljesen ki kellmagunkból irtanunk a vágyakat.

Amikor az ember vágyni kezd a szabadulás után, arratanítják, hogy gyakorolja a „a cselekedetek gyümölcsérõlvaló lemondást”, vagyis lassanként hagyjon fel azzal a kí-vánsággal, hogy valamit birtokoljon. Elõször tagadjon

meg magától önként és szándékosan valamely tárgyat, ésszoktassa magát ahhoz, hogy nélküle is elégedett legyen.Hamarosan nem érzi már hiányát, és felfedezi, hogy azutána való vágy kezd eltûnni. Ezen a fokon gondosanügyelni kell arra, hogy semmi olyan munkát el ne mu-lasszon, ami kötelessége csak azért, mert most már közöm-bös neki a munka eredménye. Gyakorolja magát minden

kötelessége figyelmesebb és komolyabb teljesítésébenanélkül, hogy törõdne azzal, milyen gyü mölcsöt hoz neki.Amikor ebben elérte a tökéletességet, és nem vágyódiksemmi után, sem nem vet meg sem mit, ak kor nem teremttöbb karmát. Mert ha sem a földi, sem a devacsáni dolgok-hoz nem vágyódik, akkor sem ide, sem oda nem vonzzasemmi, nem kíván semmit, amit ezek a világok nyújthat-nak, és minden kötelék megszakad közte és közöttünk. Ez

az egyéni új karma keletkezésének megszüntetése.Azonban a léleknek meg kell szabadulnia régi kötelé-

keitõl is éppúgy, mint ahogy fel kell hagynia új kötelékekkovácsolásával. Ezeket a régi kötelékeket vagy fokozato-san kell lehullni hagyni, vagy pedig megfontoltan szét kelltépni. Széttépésükhöz azonban tudás szükséges, olyan tu-dás, amely vissza tud nézni a múlt ba, fel tudja kutatni az

egykori okokat, amelyek a jelenben hatásokká válnak.

255

KARMA



Mondjuk, hogy valaki visszatekintve múlt életeire, bi-

zonyos okokat lát, amelyek a jövõben valamilyen ese-ményt fognak eredményezni. Tételezzük fel továbbá,hogy ez az ok valamilyen elszenvedett jogtalanság miattigyûlölet, és hogy a gyûlölködõ gondolatok annak, aki ajogtalanságot elkövette, egy éven belül szenvedést fognakhozni. Ez az ember most egy új okot hozhat létre, amelymintegy keveredik a múltból ható erõkkel. Ellenük sze-gezheti a jóakarat és a szeretet gondolatait, velük közöm-bösítheti a gyûlölet gondolatát, és ilyen módon meg-akadályozhatja, hogy bekövetkezzen a különben kikerül-hetetlen esemény, amely megint csak új karmikus követ-kezményekkel járna. Így lehet semlegesíteni a múltbangyökerezõ erõket azáltal, hogy egyenlõ erõsségû, de ellen-tétes erõket állítunk velük szembe. Így „tudás ál tal a kar-mát elégethetjük”. Hasonlóképpen megszüntetheti az em-

ber jelenlegi életében felépített karmáját is, amely a jövõéletében hatott volna.Aztán gátolhatják az embert olyan tartozások is, ame-

lyeket a múltjában vett magára másokkal elkövetett rossztetteivel, és így adósává lett embertársainak. Mostani tu-dása segítségével megkeresheti hajdani áldozatait, akárezen a világon vannak, akár a másik kettõn, és alkalmatkereshet, hogy szolgálatot tegyen nekik. Lehetnek olyankarmikus hitelezõi, akik vele egy idõben öl töttek testet.Ezeket felkeresheti, leróhatja adósságát. Ezáltal megsza-badulhat egy bilincstõl, amely különben az események fo-lyásának átengedve talán egy külön újraszületést kívántvolna, vagy jövendõ életében gátolhatta volna õt. Ez ma-gyarázza meg néha az okkul tista gyakran különös és talá-nyos cselekvési módjait. Az ilyen tudás birtokában pél-

256




dául az ember szoros összeköttetésbe léphet valakivel, akit

tudatlan megfigyelõk és kritikusok hozzá teljesen méltat-lan társaságnak találnak. Az okkultista azonban nyugod-tan leró egy karmikus kötelezettséget, amely különbentovább terhelné és gátolná haladását.

Azok, akiknek nincs elég tudásuk, hogy múlt életükrevisszapillantsanak, mégis sok olyan okot tudnak hatásta-lanítani, amelyet jelenlegi életükben indítottak el. Gondo-san végignézhetik, amire emlékeznek, kiragadhatják azeseteket, amikor rosszat követtek el, vagy ami kor velükkövettek el rosszat. Az elõbbieket akként hatálytalanítják,hogy a károsított személy felé szeretõ és szolgálatkész gon-dolatokat küldenek ki, és mihelyt lehetséges, a fizikai sí-kon szolgálatot tesznek neki. Az utóbbiakat pedig úgy,hogy a megbocsátás és a jóakarat gondolatait küldik felé.Ezen a módon csökkentik harmonikus kötelezettségeiket,

és közelebb hozzák a szabadulás napját.A vallásos emberek, amikor valamely nagy vallástanítóparancsának engedelmeskedve a rosszat jóval fizetik meg,öntudatlanul megsemmisítik frissen keletkezett karmáju-kat, amely különben a jövõben jutott volna kifejezésre.Senki sem fonható be a gyûlölet kötelékével, ha maga nemszolgáltat hozzá fonalat, és ha a gyûlölet minden erejétugyanolyan erõsségû szeretettel közömbösíti. Ha egy lélekmindenfelé csak szeretetet és részvétet sugároz ki, a gyûlö-let gondolatai nem találnak alkalmat, hogy hozzá kapcso-lódjanak.

„A világ fejedelme jön, és semmit sem talál énbennem”.Minden nagy tanító ismerte ezt a törvényt, parancsait ráalapította. Mindazok, akik irántuk érzett odaadásból ésalázatból követik parancsait, hasznosíthatják ezt a tör-

257

KARMA



vényt, habár hatásának részleteit nem is ismerik. Ha a tu-

datlan em ber, bár maga nem is meri a termé sze ti tör-vényeket, lekiismeretesen betartja mindazokat az utasítá-sokat, amelyeket a tudóstól kap, eredményeket érhet el,amint a természeti törvényekkel összhangban dolgozik.Ez érvényes a fizikain túli világokra is. Sokan, akikneknincs idejük tanulmányozni, szaktekintélyektõl elfogad-ják a mindennapi élet bizonyos sza bályait, és ilyen módonöntudatlanul is szabadulhatnak a karmikus következmé-nyek alól.

Olyan országokban, ahol az újraszületés és a karmaminden paraszt és munkás elõtt természetes, ez a hit a ki-kerülhetetlen bajok bizonyos csöndes elfogadásához segí-ti, ami erõsen hozzájárul a mindennapi élet békéjéhez ésnyugalmához. A csapásoktól sújtott ember nem szidja semIstent, sem szomszédait, hanem balsorsát saját korábbi

rossz tetteinek és gonoszsága eredményének tulajdonítja.Megadással veszi azokat tudomásul, igyekszik belõlük alegjobb tanulságot levonni, és így sok félelemtõl és fájda-lomtól menekül meg, amellyel az, aki a törvényt nem is-meri, különben is nehezen viselhetõ bajait még jobbanmegnehezíti. A törvény ismerõje tudja, hogy jövendõ életesaját erõfeszítéseitõl függ, és hogy ugyanaz a törvény,amely szenvedést hoz, éppoly kikerülhetetlenül örömet isokoz, ha a jót veti el. Ebbõl bizonyos béketûrés és filozofi-kus világnézet fejlõdik ki, ez pedig szociális egyensúlyhozés általános megelégedéshez vezet.

A szegények és tudatlanok nem folytatnak mély metafi-zikai tanulmányokat, de alaposan megértik azokat az egy-szerû tanításokat, hogy minden ember újra meg újra avilágra jön, és hogy min den élet a szerint alakul, amilye-

258




nek az elõzõek voltak. Számukra az újraszületés olyan bi-

zonyos és kikerülhetetlen tény, mint a naplemente ésnapfelkelte. Számukra az a természeti folyamat része, amiellen minden lázadás vagy zúgolódás haszontalan dolog.

Ha a teozófia ezeket a régi igazságo kat a nyugat gondo-latvilágában újra az õket megilletõ helyre teszi vissza, las-sanként át fogják hatni a keresztény világ minden társa-dalmi osztályát, mindenütt megértetik az élet mibenlétét,és megtanítanak a múlt következményeinek elfogadására.Akkor el fog tûnni az a nyugtalanság és elégedetlenség,ami az élet megfoghatatlanságának reménytelen érzésébõltámad. Helyébe pedig a béke, az erõ és a türelem árad, amegvilágosodott értelem és a mélyebb tudás forrásaiból,mert ez jellemzi az olyan ember ésszerû és harmonikus te-vékenységét, aki érzi, hogy az örökkévalóságnak dolgozik.

259

KARMA



X. FEJEZET

AZ ÁLDOZAT TÖRVÉNYE

E törvény tanulmányozása természetszerûleg követi a

karma törvényeinek tanulmányozását, és az elõbbiek meg-értése – amint egyszer egy Mester megjegyezte – éppenolyan fontos a világnak, mint az utóbbi megértése. ALogosz az önfeláldozás aktusával nyilvánult meg és ki-árasztotta a világegyetemet. Az áldozat tartja fent a világ-egyetemet, és áldozattal éri el az ember a tökéletességet.66

Ezért veszi minden vallás, amely az Õsi Bölcsességbõl fa-kad, alapgondolatául az áldozatot, és az okkultizmus leg-

mélyebb igazságai is az áldozat törvényében gyökereznek.Ha megpróbáljuk csak halványan is megérteni a

Logosz áldozatát, ez már megóv minket attól az általánostévedéstõl, hogy az áldozat szükségképpen szenvedés. Azáldozat igazi lényege az élet önkéntes és boldog kiáradása,hogy más is részesüljön benne. Szenvedéssel csak akkorjár, ha az áldozatot hozó természetében a magasabb – aki-

nek öröm az adás – diszharmóniában van az alacsonyab-bal, aki a birtoklásban és a megtartásban talál kielégülést.Ez a diszharmónia adja bele a szenvedés elemét, a Logosz-

260

66 A hindu itt a Brihadáranyakopanisád elsõ szavaira emlékezhet,amelyek szerint „a hajnal is áldozat”. A zoroaszteriánusok arra,hogyan jött létre Ahura Mazda az önfeláldozás aktusa által, a ke-resztények a Bárányra, a Logosz jelképére gondolhatnak, akit avilág teremtése óta ölnek meg.



ban pedig, a legnagyobb tökéletességben, nem keletkezhet

diszharmónia. Az Egy tökéletes akkordja a létezésnek,végtelen dallamok összhangja, amelyek mindegyike egyés ugyanazon hangra van hangol va és ebben a hangban azélet, a bölcsesség és a boldogság együtt adja meg a létalaphangját.

A Logosz áldozata abból állt, hogy végtelen életét ön-ként korlátozta, hogy megnyilvánulhasson. Jelképesenszólva: a végtelen fény óceánjában eleven fénygömb, egyLogosz keletkezik, amelynek (akinek) minde nütt vanközpontja, és sehol sincs kerülete, és ennek a fénygömb-nek felülete az Õ akarata, hogy önmagát korlátozza, hogymegnyilvánulhasson, fátyla67, amelybe burkolózik, hogyegy világegyetem keletkezhessen benne.

Az, amiért az áldozat történik, még nincs meg, jövõ létemég csak a Logosz „gondolatában” van. Fogantatása az õ

mûve, és neki köszönheti sokféle életét is. Egy osztatlanBrahmanban megosztottság csak az istenség önkéntes ál-dozatával támadhat, azért, mert formát ölt magára, hogykiáraszthassa a formák millióit, mindegyiket életének egyszikrájával és azzal a képességgel ruházza fel, hogy az ma-gát az õ képére és hasonlatosságára fejlessze. „A kiáradást,amely a teremtmények születését okozza, cselekvésnek(karmá nak) neve zik.”68 Az önmagában létezés teljes nyu-galmának boldogságából a tevékenységbe való átmenet aLogosz áldozata.

261

67 Ez a Logosz önmagát korlátozó akarata, az õ „mayá”-ja, a korláto-zások princípiuma, amely által minden forma létrejön. Az Õ életea szellem és mayá, az anyag, amely kettõ a megnyilvánulás alattegymástól el nem választható.

68 Bhagavad Gitá, VIII. 3.



Ez az áldozat a világegyetem végéig folyik, mert a

Logosz élete az egyetlen alapja és támasza minden külön„életnek”. Õ szorítja bele életét az önalkotta formák milli-óiba, magára véve mindazt a korlátozást és elhatárolást,amelynek minden forma alá van vetve. Kitörhetne õ bár-melyikbõl bármely pillanatban, és õ, a végtelenség ura, di-csõségével eltölthetné a világot, de õ a formákat inkábbmagasztos türelemmel, lassú fokozatos kiterjesztéssel vi-szi odáig, hogy olyan határtalan erejû, önálló központotalkothassanak, amilyen õ maga.

Ezért zárja magát for mába és vi seli el mindaddig a tö ké-letlenséget, amíg a tökéletességet el nem éri, amíg teremt-ménye hozzá hasonlóvá de saját emlékei fonalával veleeggyé nem lesz. Így éle tének a formákba öntése része azeredeti áldozatnak, és benne van az örök Atya üdvössége,aki gyermekeit, mint különálló életeket küldi ki, hogy

mindegyik soha el nem múló azonosságot fejlesszen ki, ésmindegyik a saját alaphangját adja hozzá a többiekéhez azörök dalban, amelyet az üdvösség, az értelem és az élet da-lol.

Ez az áldozat természetének lényege – bármilyen máselemek vegyüljenek is a központi gondolatba –, az élet ön-kéntes kiárasztása, hogy mások is részesüljenek benne;élet adá sa és más lé nyek élet ben tartása mindaddig, amígönállóvá nem lesznek, és ez csak az isteni öröm egyik meg-nyilvánulása. A cselekvésben, ha az a cselekvõ képességei-nek kifejezõdése, mindig öröm van. A madár élvezi sajáténekét, és remeg a dalolás tiszta örömétõl, a festõ örömetlel lángelméje alkotásában, hogy gondolatának formátadott. Az isteni élet cselekvésének lényege az adásban van.Kapni nem kaphat, hiszen nincs nála magasabb, amitõl

262




kaphatna. Ha egyáltalán cselekedni akar – és a megnyilvá-

nult élet cselekvõ mozgás –, akkor önmagát kell szétárasz-tania. Ezért a szellemet mindig az adás jellemzi, mertminden formában a Szellem a cselekvõ isteni élet.

Az anyag legfõbb ténykedése viszont az elfogadás. Azéletösztönzések befogadása által szervezõdik formába, ésez által marad fenn. Ha az anyagból visszahúzódik az élet,a forma darabokra hullik szét. Az anyag minden tevékeny-sége elfogadó jellegû, és mint forma csak elfogadás általmarad meg. Ezért tö rekszik és kutat az anyag mindig, ésigyekszik magának megtartani, amit szerzett. A formafennmaradása mohóságától és megtartó-képességétõlfügg. Ezért próbál mindent magához ragadni, amit csaktud, és sajnál minden kis töredéket, amelytõl meg kell vál-nia. Öröme a meg ragadás és a megtartás, az adás neki a ha-lált jelenti.

Ebbõl a szempontból nézve könnyen megérthetjük,miért terjedt el az a felfogás, hogy az áldozat szenvedés. Azisteni élet örömét leli az adásban, és amikor testet ölt, ak-kor sem törõdik azzal, hogy adás közben a forma elpusz-tul, tudja, hogy az csak átmeneti kifejezõdése, és különállónövekedésének eszköze. A forma – érezve, hogy az életerõkivonul belõle – félelmében felkiált, és módot keres arra,hogy meg ragadja és vissza tartsa ezt a ki áramlást. Az áldo-zat csökkenti az életerõt, amelyet a forma magáénak tart,vagy teljesen kivonja, és ezzel a formát elpusztítja.

Az alsóbb formavilágban ez az egyedül megismerhetõol dala az áldo zat nak, és ami kor a for ma lát ja, hogy a vágó-hídra viszik, felsikolt halálfélelmében. Nem csoda tehát,hogy a formától elvakított ember az áldozatot a halálféle-lemben vergõdõ formával azonosítja, nem pedig az önma-

263




gát boldogan odaadó élettel. „Íme, jövök, hogy teljesítsem

akaratodat, óh Is ten! Örömmel te szem!” Sõt az sem csoda,hogy az emberek – akik magasabb és alacsonyabb termé-szetet éreznek magukban, és öntudatukat gyakran inkábbaz alacsonyabbal, mint a magasabbal azonosítják – az ala-csonyabb természet, a forma küzdelmét a saját küzdel-müknek érzik. Úgy érzik, mintha õk áldoznák fel magu-kat, engedve a felsõbb akaratnak, és az áldozatot ájtatos ésmegadással fogadott szenvedésnek tekintik.

Az áldozás szenvedés-elemeitõl csak akkor lehet meg-szabadulni, amikor a forma helyett az élettel azonosítjukmagunkat. Egy teljes harmóniában lévõ lény számáranincs szenvedés, mert nála a forma tökéletes eszköze azéletnek, és azzal összhangban készségesen elfogad min-dent, vagy lemond mindenrõl. Amint megszûnik a küzde-lem, megszûnik a szenvedés is. Mert a szenvedés a disz-

harmóniából, a súrlódásból, az ellenszegülésbõl fakad,ahol azonban az egész természet teljes összhangban mûkö-dik együtt, ott a szenvedésnek minden feltétele hiányzik.

Mivel így az áldozat törvénye a világegyetemben az életfejlõdési törvénye is, a létra minden fokára csak áldozattallehet fellépni. Az élet kiárasztja önmagát, hogy egy maga-sabb formában megszülessen, a régi forma pedig, amelykörülzárta, elpusztul. Azoknak, akik csak a pusztuló for-mákat látják, a természet nagy halottasháznak tûnik, azokpedig, akik a halhatatlan lelket látják elrepülni, hogy új ésmagasabbrendû formát vegyen fel, hall ják a fel felé szökke-nõ élet születésének dicshimnuszát.

Az ásványvilágban a monád az által fejlõdik, hogy for-mái felbontásával segít a növény formáját kitenyészteni ésfenntartani. Az ásvány feloldódik, és anyagából a növény

264




formája épül fel. A növény kiszívja a földbõl a tápanyagot,

felbontja és saját magává lényegíti át. Az ásványi forma el-pusztul, hogy a növényi forma kifejlõdhessen. Az önfelál-dozásnak ez az ásványvilágra kiszabott törvénye lett azélet és a forma fejlõdésének törvénye. Az élet tovább ha-lad, és a monád fejlõdése során létrehozza a növényvilágot.A megnyilvánulás alacsonyabb formájának elpusztulásatehát feltétele a ma gasabb forma létrejöttének.

A növényvilágban megismétlõdik ez a történet, mert a

növényi formát is sorban fel kell áldozni, hogy létrejöhes-sen és növekedhessen az állati forma. Füvek, magvak ésfák pusztulnak el, hogy alapjai legyenek az állati testnek,szöveteik szétválnak, és a bennük lévõ anyagot az állat fel-használja testének felépítésére. Az áldozat törvénye a nö-vényvilágban is kötelezõ, formái elpusztulnak, de életetovább fejlõdik. A monád odáig fejlõdött, hogy létrehozta

az állatvilágot, és a növény felajánlja magát, hogy az állatiforma létrejöjjön és megtartasson.Az áldozattal idáig aligha kapcsolatos a szenvedés gon-

dolata, mert mint ahogy kutatásaink folyamán láttuk, anövények asztrális teste nincs eléggé megszervezve ahhoz,hogy valamilyen éles érzelmet érezhessen, akár öröm az,akár bá nat.69 Ha azonban megfigyeljük az áldozat törvé-nyének mûködését az állatvilágban, nem kerülheti el fi-

gyelmünket a szenvedés, amelyet a formák pusztulásaokoz. Igaz, hogy aránylag jelen téktelen az a szenvedés,amikor egy állat a „természetes állapotban” áldozatáulesik egy másiknak, bizonyos fokú szenvedéssel azonbanmégis csak jár.

265


69 A modern elektronikus eszközökkel végzett kísérletek reagáláso-kat mutattak ki. (A ford.)



Az is igaz, hogy az ember közremûködése az állatvilág

fejlõdésének elõsegítésében ezt a szenvedést lényegesengyarapította, és a húsevõ állat rabló ösztönét inkább növel-te, semmint csökkentette. Ezt az ösztönt azonban nem azember oltotta belé, még ha a saját céljára hasznot is húz be-lõle. Az állatok számtalan fajtája, amelyekkel közvetlenülnincs is dolga az embernek, felfalja egymást, vagyis azegyik forma áldozatuk esik, hogy egy másik fennmarad-hasson éppúgy, mint az ásvány- és a növényvilágban.

Mielõtt még az ember megjelent volna a színen, a létértvaló küzdelem már régen folyt, és siettette az élet és a for-ma fejlõdését, a szenvedés, a forma szétrombolásának kísé-rõje pedig megkezdte a hosszú folyamatot, amelynek so-rán a fejlõdõ monád megismeri a formák múlandóságát, ésa különbséget az elpusztult forma és a fennmaradó élet kö-zött.

Az ember alacsonyabb természete ugyanazon áldozattörvénye alatt fejlõdött ki, amely az alsóbb birodalmakbanuralkodott. Az isteni élet kiáramlásával azonban, amely azemberi monádot hozta, olyan változás állt be, amelynekfolytán az áldozat törvénye az élet törvénye lett. Az ember-ben kellett kifejlõdnie az akaratnak, a belsõ indítású, be-lülrõl kezdeményezett energiáknak, és az alacsonyabbbirodalmak fejlõdésén uralkodó kényszer nála nem voltalkalmazható, mert megbénította vol na ezen új és fontosképesség növekedését. Sem az ásványt, sem a növényt,sem az állatot nem kérdezték meg, önként elfogadja-e azáldozat törvényét az élet törvényének. Egyszerûen kívül-rõl rájuk rótták és az ellenállhatatlan szükségszerûséggelkényszerítette fejlõdésüket. Az embernek adatott meg amegkülönböztetõ, tudatos intelligencia kifejlõdéséhez

266




szükséges szabad választás, és felme rült a kérdés: „Ho -

gyan tud ja ez a teremtmény a sza bad vá lasztás jogát meg-tartani, és amellett az áldozat törvényének követését meg-tanulni és teljesíteni, hiszen õ még egy igen érzékeny szer-vezet, amely visszariad a szenvedéstõl, márpedig a szenve-dés az érzõ forma felbomlásánál elkerülhetetlenül bekö-vetkezik?”

Hosszú korszakokon át összegyûjtött tapasztalatai ré-vén ez a mind értelmesebbé váló teremtmény végül bizo-nyára magától is eljutott volna arra a felfedezésre, hogy azáldozat törvénye az élet alapvetõ törvénye. Azonban eb-ben is, mint annyi másban nem volt segítség nélkül, csu-pán saját erõfeszítéseire utalva. Az embernek gyermek-korában isteni Tanítók álltak az oldalán, akik tekintélyialapon kinyilatkoztatták az áldozat törvényét, és egészenelemi formájában belefoglalták a vallásokba, amelyekkel

az ember ébredezõ intelligenciáját tanítgatták.Hasztalan kívánták volna ettõl a gyermekded lélektõl,hogy adja oda minden ellenszolgáltatás nélkül azt, amineki a legkívánatosabb, a dolgokat, amelyek birtoklásátólfüggött élete a formában. Lassan kellett õt végigvezetniazon az ösvényen, amely fokozatosan a legmagasabb ön-kéntes önfeláldozáshoz vezet. Elõbb arra tanították, hogynem elszigetelt, külön egyén, hanem része a nagy egész-nek, és élete össze van kapcsolva a részben alatta, részbenfölötte álló más életekkel. Fizikai életét alacsonyabb élet-formák, a föld, a növények által tartja fenn: elfogyasztjaõket, és ezen a módon adósságot vesz magára, amelyet kö-teles megfizetni. Miután más lények áldozatos életébõl él,neki is valami áldozatot kell hoznia, hogy más életekneksegítségére legyen: táplálnia kell, amint õt is táplálják. Mi-

267




vel a fizikai természetét vezetõ asztrális lények tevékeny-

ségének gyümölcsét fogyasztja, az elhasznált erõket meg-felelõ áldozattal ismét pótolnia kell. Így jöttek létre az ál-dozatok, amelyeket ezeknek az erõknek hoztak – ahogy atudomány nevezi õket – vagy a fizikai rendet vezetõ intel-ligenciáknak, ahogy a vallásokban szerepelnek. Amint atûz a sûrû fizikai testet gyorsan elemésztette, gyorsanvisszabocsátotta az áldozat éteri részecskéit az éteranya-gokba. Az asztrális részecskék így könnyen felszabadul-tak, és a föld, valamint a növények fejlõdésérõl gondos-kodó asztrális lények könnyen asszimilálhatták azokat.Így tartották forgásban a termelés kerekét, és így tanultameg az ember, hogy a természettel szemben folyton adós-ságot vesz magára, amelyet állandóan vissza is kell fizet-nie. Így plántálódott belé, és nõtt értelmében a kötelességérzete, belepréselõdött tudatába az, hogy az egésznek, a

tápláló anyatermészetnek tartozik valamivel. Igaz, hogy eza kötelességérzet szoros kapcsolatban van azzal a gondo-lattal, hogy ennek a kötelességnek a teljesítése saját jólé-téhez szükséges, és a folytonos gyarapodás vágya késztetteadósságának megfizetésére.

Gyermekded lélek volt még, és elsõ leckéjét tanulta. Eza lecke pedig az életnek egymástól való kölcsönös függésevolt, és életbevágóan fontossá lett fejlõdésében az a felis-merés, hogy mindegyik a másik áldozatától függ. Az adásisteni örömét még nem tudta érezni, elõbb le kel lett küz-denie a forma vonakodását, hogy visszaadjon valamit, amitáplálta és ezen a módon azonosult lelkében az áldozat va-lamely értékes dolog feladásával, amely feladást köteles-ségérzetbõl és a saját gyarapodása vágyából határozta el.

268




A következõ lecke az áldozatért járó jutalmat a fizikai

világ fölötti síkra helyezte. Kezdetben az anyagi áldozatazért volt, hogy a mennyországban, tehát a halál után hoz-zon örömöt. Az áldozathozó így magasabbrendû jutalmatkapott, és megtanulta, hogy a viszonylag átmeneti feláldo-zásával a viszonylag állandó biztosítható – fontos leckevolt ez, mert megkülönböztetõ tudáshoz vezetett. A fizikaitárgyak formájához való ragaszkodás átváltozott a meny-nyei örömökhöz való ragaszkodássá.

Minden exoterikus vallásban megtaláljuk ezt a nevelésieljárást, amelyhez a bölcsek folyamodtak, mert õk túl böl-csek voltak ahhoz, hogy a gyermekded lelkektõl ellenszol-gáltatás nélküli hõsiességet, ezt a magasabbrendû erénytkívánják meg. Magasztos türelemmel megelégedtek azzal,hogy makacs tanítványaikat lassanként csalogassák elõreegy olyan ösvényen, amely nagyon tövises és köves volt az

alacsonyabb természet számára.Fokozatosan rávezették az embert, hogy testét legyõz-ze, hogy a sokszor fáradságos mindennapos vallásos szer-tartásokkal felülkerekedjen lustaságán, és tevékenységéthasznos mederbe terelje. Arra képezték ki, hogy a formátlegyõzze, és alárendelje az életnek, a testet rászoktassa,hogy magát a jó és kegyes cselekedetekre odaadja, és ezzelengedelmeskedjen az értelem követeléseinek még akkoris, ha az értelmet a mennyei jutalom elérése ösztönözte.Láthatjuk a hinduknál, a perzsáknál és a kínaiaknál, ho-gyan tanítják meg az embert sokféle kötelezettségénekmegismerésére, a testet a köteles engedelmesség és tiszte-let áldozatára az õsök, szülõk és az idõsebbek iránt, a kö-nyörületesség tapintatos formában való gyakorlására ésarra, hogy min denkihez jó legyen. Lassan-lassan a kapott

269




segítséggel az emberek a hõsiesség és az önfeláldozás ma-

gas fokát fejlesztették ki, amint azt a mártírok tanúsítják,akik inkább tûrték örömmel, hogy testüket kínozzák ésmegöljék, semmint hogy hitükhöz hûtlenek legyenek. Õkugyan „a dicsõség koronájára” pályáztak a mennyben, ju-talmul a fizikai forma feláldozásáért, de azért nagy teljesít-mény volt, hogy legyõzték a fizikai testhez való ragasz-kodást, és a láthatatlan világot annyira valóságosnak tar-tották, hogy túlsúlyra jutott a fizikai világgal szemben.

A következõ lépést akkor tette meg az ember, amikorkötelességérzete megszilárdult, „helyes”-nek látta az ala-csonyabb feláldozását a magasabbnak, és teljesen eltekin-tett egy magasabb világban való jutalomtól. Amikor el-ismerte a kötelességet, amellyel a rész az egésznek tarto-zik, és megadta magát annak az érzésnek, hogy a forma,amelynek létezése mások szolgálatain nyugszik, maga is

szolgálni köteles anélkül, hogy ezért jutalomra számíthat-na.Ekkor kezdte az ember az áldozat törvényét az élet tör-

vényének elismerni és önként azonosítani magát vele.Kezdte magát gondolatban elszakítani a formától, amely-ben lakik, és a fejlõdõ élettel vállalt közösséget. Ez fokoza-tosan bizonyos közömbösségre vezetett a forma mindentevékenységével szemben, kivéve azokat, amelyek „elvég-

zendõ kötelességek”. Úgy tekintette azokat, mint csupáneszközeit az olyan tevékenységnek, amelyekkel a világnaktartozik, nem pedig az olyanoknak, amelyeket eredmé-nyeik kedvéért hajt végre. Így érte el azt a már említett fo-kot, ami kor már nem te rem tett olyan karmát, amely ahárom világba vonzotta volna, és a lét kerekét csupán azértforgatta, mert azt forgatni kell, nem pedig azért, mintha

forgása számára valami kívánatos dolgot hozna.

270




Az áldozat törvényének teljes felismerése azonban az

embert a mentális világ fölé emeli – ahol a kötelességetmég kötelességnek nevezik, valaminek, amit meg kell ten-ni, mert tartozunk vele – fel egészen a magasabb budd-hikus világba, ahol minden én egynek érzi magát a többi-vel, és ahol minden tevékenység mindenki hasznát, nempedig csak a személyes én hasznát szolgálja. Csak ezen a sí-kon érezzük az áldozat törvényét örömteli kiváltságnakahelyett, hogy csupán értelmünkkel igazságosnak és jo-

gosnak ismernénk el. A buddhikus világban látja az embertisztán és világosan, hogy az élet egy, hogy állandóanáramlik, mint a Logosz szeretetének szabad folyama, éshogy az az élet, amely magát elkülöníti, leg jobb esetben isszegényes, alantas és ráadásul még hálátlan is. A budd-hikus világban a szív, a szeretet és hódolat hatalmas érzé-sének hullámán emelkedik a Logosz felé, és a leg nagyobb

örömmel adja oda magát neki, hogy rajta keresztül az õélete és az õ szeretete a világra áradhasson. Világosságánakhordozója, részvétének küldöttje, és birodalmának mun-kása lenni: ott már ezt látjuk az élet egye düli értelmének.Az emberi fejlõdést gyorsítani, a Jó Törvényt szolgálni, avilág nehéz terhének egy részét átvenni – ezt ott igazi iste-ni örömnek érezzük.

Csak arról a sík ról tud az ember a vi lág megváltójaként

mûködni, mert ott minden Énnel egy, ott azonosulva azemberiséggel, ahol az Egy ereje, szeretete, élete le tudáramlani minden elkülö nült énbe.

Szellemi erõvé lett és a világegyetem szellemi ereje az õéletének hozzáadásával gyarapodott. Azokat az erõket,amelyeket eddig a fizikai, asztrális és mentális világokbanhasznált külön énje szolgálatában, most egyetlen áldoza-

271




tos cselekedetre gyûjti össze, és ezzel azokat szellemi erõvé

alakítja át, és szellemi élet formájában kiárasztja a világra.Ezt az átváltozást az indítóok hozza létre, az határozzameg a síkot, amelyen az energia felszabadul. Ha az emberindítóoka egy fizikai tárgy megszerzése, akkor az erõ azasztrális világban mûködik. Ha értelmi örömöket keres,akkor ereje a mentális világban fog mûködni, de ha felál-dozza önmagát, hogy a Logosz eszköze legyen, a szellemivilágban szabadít fel egy erõt, amely mindenütt a szellemierõk átható erejével mûködik. Az ilyen ember számára te-vékenység vagy tétlenség ugyanaz, mert mialatt semmitsem cselekszik, mindent megtesz, és amikor mindentmegtesz, mégsem cselekszik semmit sem.

Számára magas és alacsony, nagy és kicsi ugyanaz, min-den helyet betölt, amit be kell tölteni, és a Logosz egyfor-mán ott van minden helyen és minden cselekedetében. Az

ilyen ember át tud menni minden formába, minden irány-ban tud dolgozni, és nem ismer többé választást és kü-lönbséget. Önfeláldozásával élete egy lett a Logosz életé-vel. Mindenben Istent látja, és mindent az Istenben. Ho-gyan számíthatna hely és forma? Nem azonosítja magáttöbbé a formával, mert õ a tudatos élet. „Mivel semmijesincs, minden az övé”, mivel semmit sem kíván, mindenhozzá folyik. Élete boldogság, mert egy az õ Urával, akimaga a boldogság, és használva a formát anélkül, hogy ra-gaszkodna hozzá, „véget vetett a szenvedésnek”.

Azok, akik valamit fel tudnak fogni az elõttünk feltáru-ló csodálatos lehetõségekbõl, amint az áldozat törvényé-hez önként alkalmazkodunk, hamarosan meg is szándé-koznak kezdeni ezt az önkéntes alkalmazkodást, még mie-lõtt fel tudnának emelkedni ezekbe a csak nagyon felülete-

272




sen vázolt magasságokba. Mint minden mély szellemi

igazságnak, ennek a törvénynek is elsõrendû gyakorlatiértéke van a mindennapi életben, és aki szépségét érzi, nehabozzon vele dolgozni. Amint valaki elhatározta, hogy azönfeláldozást megkezdi, gyakorolja önmagán abban, hogya napot mindig valami áldozattal kezdje meg. Mielõtt napimunkáját megkezdené, ajánlja fel magát annak, akinekéletét adja, ébredésének elõ gondolata az legyen, hogyminden erejét Urának ajánlja fel.

Akkor a mindennapi élet minden gondolatát, mindenszavát, minden cselekedetét áldozatként teszi majd. Nema gyümölcsért, nem kötelességbõl, hanem azért, mert ab-ban a pil lanatban az az a mód, amelyen Urát szolgálni tud-ja. Mindent, ami éri, az õ akarata kifejezésének tekint.Örömök, nehézségek, félelmek, eredmények és ered-ménytelenségek: mindezt fogadja, mert szolgálatának út-

ját jelzi. Mindent, ami jön, örömmel üdvözöl és felajánljaáldozatul: mindent örömmel hagy elmúlni, eltávozni,mert úgy fogja fel, hogy az õ Urának nincs arra többé szük-sége.

Minden képességét örömmel használja fel erre a szolgá-latra. Ha cserbenhagyják képességei, azt is boldog nyuga-lommal fogadja, mert ha nincsenek, nem is adhatja õkettovább. Még a szenvedéseket is, amelyek a múlt még kinem merült okaiból fakadnak, önkéntes áldozattá lehetváltoztatni azzal, hogy szívesen fogadjuk. Ha azzal vesz-szük magunkra, hogy óhajtjuk, felajánlhatjuk ajándé kul,átalakítva ezzel az indítóokkal szellemi erõvé.

Minden emberi élet számtalan alkalmat nyújt az áldo-zat törvényének gyakorlására, és minden emberi élet erõ-központtá lesz, ha ezt az alkalmat megragadja és felhasz-

273




nálja. Éber öntudatának kiterjesztése nélkül is tud így az

ember dolgozni a szellemi világokban, felszabadítva ottszellemi erõket és leárasztva azokat az alacsonyabb vilá-gokba. Odaadása itt, az alacsonyabb fizikai testbe zárt ön-tudatában életrezgéseket hív elõ a monád buddhi-aspek-tusából, amely az igazi Énje. Meggyorsítja azt a pillanatot,amelyben ez a monád szellemi Énné válik, önmagát irá-nyítja, és valamennyi eszközén uralkodva tetszés szerinthasználja valamennyit, mint a megteendõ munkáhozszüksége set. Semmilyen más úton nem tud olyan gyorsanhaladni, és a monádban rejlõ szunnyadó erõket olyangyorsan megnyilvánulásra bírni, mint az áldozat törvé-nyének megértésével és gyakorlati követésével. Ezért ne-vezte ezt a törvényt egy Mester „az emberi fejlõdéstörvényének”. Valóban, van még mélyebb és misztiku-sabb ol dala is, mint amit itt érin tettünk, de az majd fel tá-

rul szavak nélkül is a türelmes, szeretõ szív elõtt, amely-nek élete folytonos áldozathozatal. Vannak dolgok, ame-lyeket csak a csöndben lehet hallani, tanítások, amelyeketcsak a „Csend Hangjával” lehet kife jezni. És ezekhez tar-toznak azok a mélyebb igazságok, amelyek az áldozattörvényében gyökereznek.

274




XI. FEJEZET

AZ EMBER ÚTJA FELFELÉ

Olyan csodálatos a fölfelé vezetõ út, amelyet néhány

ember már megtett és amelyen néhányan éppen haladnak,hogy ha képzeletünk erejével vizsgáljuk, meglehet, hogyvisszariadunk, gondolatunk elfárad ennek a hosszú útnakpuszta képzetétõl is. A legfejletlenebb vadember embrio-nális lelkétõl az isteni ember felszabadult, diadalmas,tökéletesült szellemi lelkéig – alig látszik hihetõnek, hogyaz egyik magában hordja azt, ami kifejezésre jutott a má-

sikban, és hogy az egész különbség nem más, mint fejlõ-désbeli különbség. Az egyik ugyanis az emberi emelkedéskezdetén áll, a másik immár befejezte azt. Az egyik alatt azember alatti lények hosszú sora húzódik, az ásványi, nö vé-nyi, állati világ, az elementális lények világa. A másik fö-lött számtalan fokozatban terül el az ember fölöttiekvilága – a Csohánok, Manuk, Buddhák, Építõk, Lipikák,vajon ki tudná mind felsorolni õket. Ha tehát az emberisé-

get egy még tágabb lét lépcsõfo kának tekintjük, akkor azemberi világon belüli fokozatok jelentõsége nagymérték-ben összezsugorodik, és belátjuk, hogy az ember felemel-kedése csupán egy fok a létezõk láncolatából álló fejlõ-désben, az elementáloktól a megnyilvánult Istenig.

Végigkövettük az ember útját az embrionális lélekmegjelenésétõl a szellemi fejlettség fokáig, a fejlõdõ öntu-

275



dat különbözõ fokain át a csupán érzékelõ élettõl a gon-

dolkozó életig. Láttuk õt, amint újrajárja az élet és a halálciklusát a három világon át. Mindegyik világ megadjaneki a maga gyümölcseit, és alkalmat nyújt a fejlõdésre.Most pedig az emberi fejlõdés utolsó fokaira kísérhetjükel. Azok a fokok az emberiség nagy tömegei számára még atávoli jövõben vannak, az emberiség legidõsebb gyerme-kei közül néhányan azonban már elérték azokat, és egy ki-sebb csoport éppen napjainkban halad azon az úton.

Ezeket a fokokat két fõ csoportra osztották: az elsõ azún. „próbatanítványi ösvény”, a többi pedig a tulajdon-képpeni „ösvény” fokozatába tartozik, amelyet a „tanít-ványság ösvényének” is neveznek. Természetes sorrend-jükben fogjuk õket megvizsgálni.

Amint az ember értelmi, erkölcsi és szellemi természe-te kifejlõdik, mindinkább ráeszmél az emberi élet céljára,

és mind jobban és jobban vágyódik arra, hogy ennek a cél-nak saját személyében is megfeleljen. A sokszori vágyako-zás a földi örömök után, amelyek birtoklását tel jes csömörkövette, lassanként megtanította õt a föld legdrágább java-inak múlandó és elégtelen voltára. Olyan gyakran töreke-dett valami felé, elnyerte, örömét lelte benne, kielégítettemagát vele és végül is megcsömörlött tõle, hogy már elége-detlenül fordul el mindattól, amit csak a föld nyújt hat.„Ugyan mi haszna van?” – sóhajtja az elfásult lélek. „Min-den hiúság és kínlódás. Százszor, nem, ezerszer birtokol-tam, és végül még a bir toklás ban is csak csaló dást lel tem.Ezek az örömök csak illúziók, buborékok a folyó vizén,ezerszí nûek, szivárványragyogásúak, de egy érintésre széj-jelpattannak. Szomjazom a valóság után, elég volt az ár-nyékokból. Az örök, az igaz után vágyódom, szabadulni

276




kívánok mindazoktól a kötelékektõl, amelyek gátolnak,

fogva tartanak a folyton változó jelenségek közepette.”Az emberi lélek elsõ kiáltása a szabadságért annak a fel-ismerésnek az eredménye, hogy még ha ez a világ azzá vál-na is, amilyennek a költõk álmodták, ha minden gonosz-ság eltûnne, minden bánat elmúlna, minden öröm erõsöd-ne, minden szépség fokozódna, és minden dolog tökéle-tessé válna is, még akkor is elfásulna tõle, elfordulna tõle,és nem kívánkozna többé utána. Börtönné lett számára, ésbármennyire díszesek is, a bezárt falak mögött a szabad éshatártalan élet után vágyakozik. Az égi örömök sem csá-bítják jobban a földieknél, azokba is belefáradt, azok is el-vesztették minden vonzerejüket, még az értelmi és azérzelmi világban található gyönyörûség sem elégítheti kitöbbé. Azok is „jönnek-mennek szüntelenül”, és mint azérzékek játéka, korlátozottak, mulandók, ki nem elégítõk.

Elfáradt a folytonos változástól, és a puszta fásultságtól ki-ált szabadságért.Néha a föld és a menny értéktelenségének felismerése

elõször csupán egyetlen villanás az öntudatba, a külsõ vi-lág visszaköveteli uralmát, és látszatörömeinek csillogásaújból megelégedettségbe ringatja a lelket. Még néhány életis elmúlhat, telve nemes munkával, önzetlen cselekede-tekkel, tiszta gondolatokkal és magasztos tettekkel, mie-lõtt a jelenség-világ tartalmatlanságának felismerése alélek állandó magatartásává válik. A lélek azonban elõbb-utóbb egyszer és mindenkorra szakít a földdel, és a meny-nyel, mivel ezek képtelenek arra, hogy kielégítsék szük-ségleteit, és ez a végleges elfordulás a mulandótól, ez azerõsen elhatározott akarat, hogy elérje azt, ami örök, a ta-nítványság ösvényének bejárata. Ekkor a lélek elhagyja a

277




fejlõdés kényelmes országútját, hogy megbirkózzon a

hegyre vezetõ meredek ösvénnyel, mert elhatározta, hogymegszabadul a földi és mennyei életek kötelékétõl, és eléria maga sabb világok szabadságát.

Az a feladat, amelyet a próbatanítványi ösvényre lépõembernek el kell végeznie, teljesen mentális és erkölcsitermészetû. Olyan fejletté kell lennie, hogy „szemtõl-szembe állhasson Mesterével”. Itt azonban a „Mester” szóértelme magyarázatot igényel.

Vannak bizonyos hatalmas lények, akik az emberinemhez tartoznak, de már bevégezték emberi fejlõdésü-ket. Már céloztunk rájuk, mondván, hogy egy nagy Test-vériséget alkotnak, és õk irányítják és segítik az emberinem fejlõdését. Ezek a nagy lények, a Mesterek önként öl-tenek emberi testet, hogy összekötõ kapocsként szerepel-jenek az emberi és emberfölötti lények között, és azoknak,

akik bizonyos feltételeknek megfelelnek, megengedik,hogy tanítványaikká legyenek, siettessék saját fejlõdésü-ket, így méltókká tegyék magukat arra, hogy beléphesse-nek a nagy Testvériségbe, és részt vehessenek magasztosés áldásos munkájában az emberiségért.

A Mesterek éberen figyelik az emberiséget, és megje-gyeznek mindenkit, aki erényes életével, az emberiség ja-váért folytatott önzetlen munkájával, az emberiség szol-gálatára szentelt szellemi erõfeszítéseivel, õszinte odaadá-sával, tisztaságával kiemelkedik embertársai tömegébõl,és képessé teszi magát arra, hogy az egész emberiségre ki-sugárzott szellemi segítségen túlmenõen külön szellemisegítségben részesüljön. Ahhoz, hogy az egyén különlegessegítséget kapjon, különleges fogékonyságot kell mutat-nia. A Mesterek osztják ugyanis szét azokat a szellemi

278




energiákat, amelyek az emberi fejlõdést elõsegítik, és ezen

energiák felhasználása valamely egyéni lélek gyorsabb fej-lõdése érdekében csak akkor megengedhetõ, ha az a lélekké pes is gyors ha ladásra, és így rö vid idõ alatt al kal massátehe tõ arra, hogy az emberiség segítõje legyen, annak jut-tatva vissza a kapott segítséget.

Ha valaki saját erejébõl teljes mérték ben felhasználtaazt az általános segítséget, amelyet a vallásból és a filozófi-ából nyerhet, az emberiség elõretörõ hullámának elsõ vo-nalába küzdötte fel magát, ha szeretõ, önzetlen, segítségrekész, akkor magára vonja az emberiség éber szemû õrzõi-nek különös figyelmét. Többször is alkalmat adnak neki,hogy megvizsgálják erejét és felkeltsék intuícióját. Ha si-keresen használja fel azt, további segítséget kap, és néhaegy-egy pillanatra megvilágosodik elõtte az egész élet,úgy, hogy végül is a földi élet látszat-mivolta mind erõseb-

ben nehezedik a lelkére. Ennek eredménye lesz – amintmár föl jebb em lítettük – az az elfásult ság, amely miatt sza-badságra vágyódik, és ez vonzza õt aztán a próbaösvénykapujához.

Amint rálép erre az ösvényre, próbatanítvánnyá, csélá-vá lesz. Az egyik Mester gondozásába veszi, és úgy tekinti,mint aki letért a fejlõdés országútjáról, és keresi tanítóját,hogy az vezesse lépteit a felszabadulás felé vezetõ keskenyés meredek ösvényen. Ez a tanító már az ösvény kezdeté-nél várja õt, és bár az újonc nem ismeri Mesterét, a tanítóismeri, látja küzdelmeit, irányítja lépteit és olyan körül-mények közé vezeti, amelyek legjobban szolgálják fejlõdé-sét. Az anya gyöngéd aggodalmával vigyáz rá, és azzal abölcsességgel, amely a dolgok tiszta látásából ered. Ha azút látszatra sötét és elhagya tott is, ha azt is gondolja néha

279




az ifjú tanítvány, hogy teljesen magára maradt, a „barát,

aki testvérénél is közelebb áll hozzá” mindig mellette van,és ha érzékeitõl meg is van tagadva a segítség, lelke meg-kapja azt.

Négy olyan képességet határoztak meg, amelyet a pró-batanítványnak meg kell szereznie, amely a Nagy Testvé-riség bölcsessége szerint az igazi tanítványság feltétele.Ezeket nem kell teljes mértékben megszerezni, elég, hacsak törekszik feléjük a tanítvány, és csak részben sajátítjael, mielõtt beavatásra bocsátják.

Az elsõ az, hogy meg tudja különböztetni a látszatot avalóságtól. Ez már derengett a tanítvány elméjében, hi-szen voltaképpen ez vonzotta erre az ösvényre. A megkü-lönböztetés mind tisztábbá és élesebbé válik elméjében, ésfokról-fokra megszabadítja kötelékei nagy részétõl.

A második képesség a külsõ dolgok iránti közömbös-

ség, ugyanis természetszerûleg nyomon követi a megkü-lönböztetõ-képesség kifejlõdését, amint értéktelenségüketfelismeri. Megtanulja, hogy a minden életkedvét elrablófásultság abból az állandó csalódásból származott, amelyeta látszatdolgokban való kielégülés utáni vágy okozott, ho-lott csupán a valóság elégítheti ki az emberi lelket. Min-den jelenség csak látszat, állandóság nélkül való, az életminden rezdülésére megváltozik, és semmi sem valóság,csak az az egy élet, amelyre vágyunk, és amelyet öntudatla-nul is szeretünk számtalan megjelenési formájában. Amegkülönböztetõ-képesség fejlõdését nagyon elõsegíti atanítvány körülményeinek gyors változása, aminek célja,hogy hatalmas erõvel nehezedjen rá a világi dolgok válto-zékonysága.

280




hogy a gondolat teremtõ erejét egy önzõ vagy személyes si-

kerre törekvõ embernek bocsássuk rendelkezésére.Másodszor az ifjú cselának belsõ önuralom mellett kül-sõ önuralomra is szüksége van, szavaira és cselekedeteireéppoly szi gorúan kell ügyelnie, mint gondolataira. Amintaz értelem engedelmeskedik a bensõ embernek, úgy enge-delmeskedjen alsóbb természete is értelmének. A tanít-vány hasznossága a külsõ világban éppúgy függ a láthatóéle te által nyújtott tiszta és nemes példától, mint ahogyfügg a belsõ világban való hasznossága gondolatainak szi-lárdságától és erejétõl. Az értékes munka jó hatását sok-szor csökkenti az emberi tevékenység alacsonyabb részé-ben tanúsított gondatlanság. A jelöltet ilyenkor arra szó-lítják fel, hogy minden tekintetben tökéletes eszmény felétörekedjen, nehogy késõbb, amikor már az ösvényre lé-pett, botlásnak legyen kitéve, és ezzel alkalmat adjon az el-

lenségnek a gúnyolódásra. Amint már mondtuk, semmi-ben sem kell tökéle tesnek lennie ezen a fokon, de a bölcstanítvány a tökéletességre igyekszik, mert tudja, hogy alegjobb esetben is nagyon távol van még eszményképétõl.

Harmadszor, a teljes tanítványság jelöltje igyekszik ki-fejleszteni magában azt a fenséges és nagyhatású erényt,amelyet a másokkal való türelmességnek, toleranciánakhívnak. Elfogad minden embert, a létezés minden formá-ját, úgy, ahogy van, anélkül, hogy azt kívánná, bárcsakmás lenne, az õ egyéni ízlése szerint. Mivel kezdi megérte-ni, hogy az egy Élet számtalan korlátozott alakban jelenikmeg, és mind rendjén van a maga helyén és a maga idejé-ben, elfogadja annak az Életnek minden korlátozott meg-jelenési formáját anélkül, hogy valami mássá akarná átala-kítani. Megtanulja tisztelni a bölcsességet, amely megha-

282




tározta és irányítja a világrendet, és megtanulja, hogy nyi-

tott szemmel és derûsen nézze a még tökéletlen részeket,amint részéletük lassú kimunkálásán fáradoznak. Az iszá-kos, aki alantasabb természetének uralma alatt a szenve-dés ábécéjét tanulja, éppoly hasznos dolgot cselekszik asaját fejlõdési fokán, mint a szent a magáén, aki a földi is-kolának éppen utolsó leckéjét fejezi be, és igazság szerintegyik tõl sem lehet többet követelni, mint ameny- nyireképes. Az egyik még óvodás, és szemléltetõ leckét tanul, amásik immár készen áll arra, hogy elhagyja az egye temetés a diplomát akarja elnyerni. Mindketten koruk- nak ésfejlõdési fokuknak megfelelõen helyesen cselekszenek, ésmindegyik a saját helyén megérdemli a segítséget és a ro-konszenvet. Ez sem más, mint az okkultizmusban „tole-ranciának” nevezett képesség leckéje.

Negyedszer pedig ki kell fejlesztenie a „kitartás” képes-

ségét, a kitartást, amellyel de rûsen vi sel el mindent, sem -miért sem méltatlankodik, és határozottan, tétovázás nél-kül tör célja felé. Semmi sem érheti õt, csak amit a törvényoszt ki számára és tudja, hogy a törvény jó. Jól tudja, hogya hegyoldalon, az egyenesen a csúcs felé meredeken vezetõsziklás ösvényen nem oly kényelmes a haladás, mint a jólkikövezett, lassan kanyargó országúton. Rájön arra is,hogy rövid néhány életben kell lerónia mindazt a karmi-kus kötelezettséget, amit múltjában felhalmozott, és en-nek megfelelõ fizetnivalója igen sok.

Éppen azok a nehéz küzdelmek, amelyeket állnia kell,fejlesztik ki benne az ötödik tulajdonságot: a hitet, a Mes-terében és önmagában való hitet, a megingathatatlanulerõs és derûs önbizalmat. Megtanulja, hogy megbízzonMesterének bölcsességében, szeretetében, erejében, és

283




kezdi felismerni – nemcsak hiszi tehát – a saját szívében

lakozó istenséget, amely képes arra, hogy minden dolgotmagának alárendeljen.Az utolsó mentális követelmény, az egyensúly, bizo-

nyos mértékig minden tudatos erõfeszítés nélkül kifejlõ-dik, amíg a próbatanítvány az elõzõ ötöt igyekszik meg-szerezni. Az ösvényre lépés felé irányuló akarat már a ma-gasabb termé szet megnyilatkozásának és annak jele, hogya külsõ világ egyszer és mindenkorra az õt megilletõ hely-re lett számûzve. A tanítványi élet betöltésére való állandóigyekvés megszabadítja a lelket mindazoktól a még meglé-võ kötelékektõl, amelyek az érzéki világhoz kötik, mertamint a lélekben fokozatosan kialszik az érdeklõdés az ala-csonyabb-rendû dolgok iránt, úgy vesztik el azok is min-den vonzóerejüket számára. „Elfordulnak a test önmeg-tartóztató lakójától”71, és csakhamar elveszítik minden

erejüket, amely megzavarhatná lelke egyensúlyát. Így te-hát megtanulja, hogy zavartalanul végezze közöttük mun-káját anélkül, hogy megkívánná, vagy elvetné azokat.Megtanulja, hogy megõrizze egyensúlyát mindenféle lelkimegpróbáltatásban, az öröm és a bánat váltakozása köze-pette. Ezt az egyensúlyt még jobban kifejlesztik a gyorsváltozások, amelyekrõl már beszéltünk, és amelyek köze-pette Mesterének örökké éber gondja õrzi életét.

Amint a hat mentális tulajdonságot valamennyire márelsajátította, még egy negyedik képességre van szüksége apróbatanítványnak, és ez a mély és erõs vágy a fel szabadu-lás után, lelkének sóvárgása az istenséggel való egyesülésután, ami saját beteljesülésének ígéretét hordozza magá-

284


71 Bhagavad Gitá II. 59.



ban. Ez az utolsó simítás az igazi tanítványságra való fel-

készültségen, mert ha ez a vágy egyszer határozott formá-ban megnyilatkozott, semmi sem képes többé kiirtani. Aza lélek, amelyik egyszer átérezte, soha többé nem tudjaszomját földi forrásoknál oltani, vizüket ízetlennek találja,és elfordul tõlük, mind jobban mélyülõ vágyakozással azélet igazi nedûje után. Ez a fok a „beavatásra felkészültember”, aki készen áll arra, hogy „belépjen a folyamba”,amely egyszer és mindenkorra elvágja õt a földi élethez fû-zõdõ érdekektõl, kivéve, ha földi dolgokban szolgálhatjaMesterét, és segítheti elõ az emberiség fejlõdését. Innenkezdve élete nem elkülönült többé, fel kell azt ajánlania azemberiség oltárán, fel kell áldoznia egész valóját, hogy ja-vára válhasson az egész világnak.

Miközben a négy képesség elnyerésére fordított mun-kában telnek az évek, a próbatanítványnak sok más tekin-

tetben is fejlõdnie kell. Sok tanítást kap Mesterétõl, rend-szerint akkor, amikor teste mély álomba merül, és lelkeszépen formált asztrális testébe öltözve már megszokta,hogy az legyen a tudat eszköze. Mesteréhez igyekszik,hogy tanuljon, és szellemi megvilágosodást nyerjen. Ezenkívül gyakorlatra kell szert tennie a meditációban, és ezeka fizikai testen kívül történõ hatásos gyakorlatok sokfélemagasabbrendû képességet hoznak gyorsított, tevékenymozgásba. Az ilyen meditációk alkalmával a lét magasabbsík jait éri el, és mind többet is mer meg a mentális világéletébõl. Megtanítják, hogyan kell növekvõ erejét az em-beriség szolgálatára felhasználnia, és miközben teste mélyálomban tölti az órákat, õ maga szorgalmasan dolgozik azasztrális világban. Segíti azokat a lelkeket, akik meghaltakés oda kerültek, vigasztalja a balesetek áldozatait, tanít

285




mindenkit, aki kevesebbet tud nála, a legkülönbözõbb

módokon támogatja a rá szorulókat. Így segíti a maga sze-rény módján a Mesterek áldásos munkáját, és bármilyenszerényen is, bármilyen fejletlen fokon is, munkatárskéntcsatlakozik magasztos Testvériségünkhöz.

A tanulmányozó bizonyára örülni fog a szanszkrit éspáli elnevezéseknek, hogy azokat a haladottabb könyvekbenés kiadványokban is követhesse:

SZANSZKRIT(a hinduk használják)

PÁLI(a buddhisták használják)

VIVEKAa való és valótlan közötti

megkülönböztetés

MANODVÁRAVAJJANAaz elme kapuinak megnyitása:

meggyõzõdés a földi mulandóságról

VAIRÁGYAközömbösség a valótlan

és átmeneti iránt

PARIKAMMAelõkészület a tettre: közömbösség

a tett gyümölcsei iránt

SATSZAMPATTI Sama: uralkodás a gondolaton

Dama: uralkodás a viselkedésenUparati: tolerancia

Titiksha: állhatatosság Sraddhá: hit

Szamádhána: egyensúly

UPACSÁROfigyelem vagy magatartás

a hinduval azonos fejezetekreosztva

MUMUKSHATVAa felszabadulás iránti vágy

ANULOMAközvetlen következmény, elérése a

másik háromból következik

Ezek teljesítése után az emberADHIKARI

Ezek teljesítése után az emberGOTRABHU

286




Talán már a próbaösvényen, vagy esetleg késõbb, a

csélát (tanítványt) abban a kiváltságban részesítik, hogyvéghezvihet egyet a „nagy lemondások” közül, amelyek azember gyorsabb felemelkedését jellemzik. Engedélyt kaparra, hogy „le mondjon a devacsánról”, és azzal lemond-hasson az égi világban eltöltendõ dicsõséges életrõl, amelya fizikai világból való megszabadulás után vár rá, és ame-lyet õ már nagyrészt az arupa világban töltene el, a Meste-rek társaságában, a tiszta bölcsesség és szeretet fenségesörömében. Hogyha lemond nemes és odaadó életének er-rõl a gyümölcsérõl, a szellemi erõk, amelyeket az õ deva-csáni élete kötött volna le, szabaddá válnak, és az egész vi-lá got szolgál ják, õ maga pe dig az asztrális síkon marad, ésvárja, hogy hamarosan megszülessen. Ebben az esetbenMestere maga választja ki és irányítja újraszületését, ésolyan körülmények közé vezeti, amelyek elõsegítik hasz-

nos munkáját a világban, alkalmasak további fejlõdésre éselvégzendõ munkájára.Az ilyen cséla már elérte azt az állapotot, amikor min-

den egyéni érdek alá van rendelve az isteni munkának, ésami kor aka ratának már csak egy cél ja van: szol gál ni bár-hol és bármilyen módon. Boldogan adhatja magát azok-nak a kezébe, akikben megbízik, szívesen és örömmel fo-gadja a világban számára kijelölt helyet, ahol legjobbanteljesítheti szolgálatát, és részt vehet az emberi fejlõdéselõmozdításának magasztos munkájában. Áldott a család,amelybe ilyen gyermek szüle tik, akiknek lelke a Mesteráldását hozza magával, akit Mestere folyton irányít, vigyázrá, és minden lehetõ segítséget megad neki, hogy minélelõbb uralmába vegye alacsonyabb testeit.

287




Néha, bár ritkán, a cséla olyan testbe költözik, amely

gyermekkorában és kora if júságában egy kevésbé fejlettEgó lakhelyé ül szolgált. Ha az az Egó egy egész rövid élet-re jön csak a földre, mondjuk tizenöt vagy húsz évre, a fér-fikor hajnalán kell elhagynia testét, amikor az már elsajá-tította az if júkorban megszerzendõ tudnivalókat, és rövididõ alatt a lélek hatásos eszközévé válhat. Ha az ilyen testvalóban jó, és egy cséla éppen megfelelõ születési alkalom-ra vár, gondosan vigyáznak rá addig is, amíg az az Egó lak-ja, aki számára eredetileg alkották, hogy felhasználják,amint gazdájának már nincs szüksége rá. Amint ennek azEgónak az élete befejezõdik és elhagyja testét, hogy adevacsán felé vezetõ útján a kámalokába menjen, levetetttestét a várakozó cséla veszi birtokába, új lakó költözik azelhagyott házba, és a látszólag halott test újra éled. Azilyen esetek elég ritkák, de az okkultisták elõtt nem isme-

retlenek, és okkult könyvekben néha találhatunk rájukutalásokat.Akár termé sze tes a testetöltés, akár rend kívüli, a lélek -

nek, magának a csélának fejlõdése folytatódik, és elérte amár említett fokot, amikor „készen áll a beavatásra”. A be-avatás kapuján át pedig el fogadott tanítványként az ös-vényre lép.

Az ösvény négy különbözõ fokból áll, és mindegyik recsak egy-egy beavatáson keresztül lehet jutni. Mindegyikbeavatást az öntudat kiterjedése követi és ez adja az ún.„tudás kulcsát”, ahhoz a fokhoz, amelyre általa el lehet jut-ni. A tudásnak ez a kulcsa egyúttal a hatalom kulcsa is,mert hiszen a tudás valóban hatalom a természet mindenbirodalmában. Ha a cséla rálép az ösvényre, azzá lesz, amit

288




„háznélküli embernek” neveztek el.72 Többé nem tekinti

a Földet otthonának, nincs többé lakóhelye, itt mindenhely egyformán kedves neki, ahol Mesterét szolgálhatja.Az ösvénynek ezen a fokán három akadály tornyosul

továbbhaladása elé, amelyeket „béklyóknak” neveznek,és ezektõl a béklyóktól meg kell szabadulnia. Továbbámost, amikor már gyorsan halad a tökéletesedés útján, jel-leme hibáinak teljes kiirtását és a fejlõdési fokának meg-felelõ munka tökéletes elvégzését is megkívánják tõle.

Ez a három béklyó, amelytõl meg kell szabadulnia, mi-elõtt a második beavatáson keresztülmenne: a személyesén illúziója, a kétkedés és a tévhit. A személyes ént öntu-data illúziójának kell éreznie, és el kell veszteni annak le-hetõségét, hogy ez a személyes én valóságnak fogadtassael magát a lélekkel. Egynek kell éreznie magát a minden-séggel, a mindenség õbenne éljen és lüktessen, és õ a min-

denségben. Ki kell pusztítania magából a kétkedést, detudása által, és nemcsak egyszerûen elnyomni. Ténykéntkell elismernie az újraszületést, a karmát és a Mesterek lé-tezését, nem csupán elfogadni õket, mint értelmileg szük-séges fogalmakat, ha nem tudnia kell, hogy természetitények, amelyeknek valóságáról önmaga szerzett bizo-nyosságot úgy, hogy ezeken a pontokon elméjében sohatöbbé kétség se támadhasson. A tévhitek akkor tûnnek el,amikor az ember a valóságok megismerésének fokáraemelkedett, és megtudta, hogy a természet háztartásábanmilyen hely illeti meg a rítusokat és a szertartásokat. Azu-

289


72 A hinduk ezt a fokot a „Parivrádzsaka” vagy a „vándor fokának”ne vezik, a buddhisták „Srótápattinak”, „az aki elérte a folya mot”.Ez a cséla elnevezése az elsõ be ava tás után és a második elõtt.



tán megtanulja, miképpen használjon minden eszközt

anélkül, hogy bármelyik is megkötné.Amikor a cséla levetette ezeket a béklyókat is – néha eh-hez a feladathoz több élet szükséges, néha egyetlen életnekegy része is elegendõ – megnyílik az út a második beavatásfelé, az új „tudás kulcsával” és még szélesebb látókörrel. Acséla kötelezõ földi életének tartama most gyorsan rövi-dül, mert ha elérte ezt a fokot, még a jelen vagy a követke-zõ életben át kell mennie a harmadik és negyedik beava-táson.73

Ezen a fokon magasabb testeinek belsõ képességeit tel-jes mûködésbe kell hoznia, mert szüksége van rájuk a létmagasabb síkjain. Ha gondosan kifejlesztette azokat, ez afokozat csak igen rövid ideig tart, de valószínûleg mégegyszer át kell mennie a halál kapuján, mielõtt a harmadikbeavatásban részesülhet, hogy „hattyúvá” legyen, vagyis

olyan lélekké, amely a magasságos mennyekig száll: ez az acsodálatos „élet madara”, amelyrõl annyi legenda szól.74 Az ösvénynek ezen a harmadik fokozatán a csélá leveti

a negyedik és az ötödik béklyót: a vágyat és az ellenszen-vet. Az egész mindenségben csupán az Egy Létezõt látja,és a külsõ burok többé nem vakítja el, akár szép, akár csú-nya. Egyformán tekint mindenre, és a türelmesség gyöngebimbója, amelyet a próba-ösvényen nevelt, az egyetemes

290


73 A csélát a hindu az Ösvény második fokán „Kutícsakának”,„kunyhót építõ embernek” nevezi, mivel elérte a béke otthonát, abuddhistáknál õ a „Szakridágámin”, „az ember, aki már csakegyszer születik.”

74 Õ „Hamsza”, aki már tudja, „hogy én Az vagyok”, a hindu elne-vezés szerint. Buddhista kifejezéssel pedig „Anágámin”, „az em-ber, aki töb bé nem születik.”



szeretet virágává fakad és gyöngéd öleléssel mindent ma-

gába foglal. Õ „minden teremtmény barátja”, aki „mindenélõt szeret” a világon, amelyen élõ minden dolog.Megelevenedett isteni szeretetként gyorsan halad a ne-

gyedik beavatás felé, amely az ösvény utolsó fokához nyit-ja meg útját: ott már „túl van mindenen, ami egyéni” õ az„érdemes”, a „tiszteletreméltó”.75 Ezen a fokon addig ma-rad, ameddig akar, és leveti az utolsó finommûvû béklyó-kat, amelyek bár gyönge szálakkal még mindig fogvatartják és akadályozzák felszabadulását. Kiûz magábólminden vágyakozást a formában megjelenõ élet után,majd a formanélküli élet után való vágyakozást is. Ezek isláncok, neki pedig szabadnak kell lennie. Mindhárom vi-lágon keresztülmehet, de egyetlen részecskéjük sem bír-hat már azzal az erõvel, hogy visszatartsa. A formanélkülivilág ragyogása sem vonzhatja õt jobban, mint a forma-vi-

lág konkrét örömei.76

Azután – ez minden teljesítményeközött a legnagyobb – leveti a különállás utolsó béklyóitis, az „énalkotó képességet”77, amelynek révén önmagátmásoktól különállónak tudta, mivel már éber öntudatá-ban is az egység síkján lakozik, a buddhikus síkon, aholmár minden létezõ Énjét egynek ismeri és érzi.

Az „énalkotó” képesség veleszületett a lélekkel, ez azegyéniség lényege, és meg is marad mindaddig, amíg min-den, ami benne értékes, át nem szûrõdött a monádba. A lé-

291


75 A hindu „Paramahamszának”, az „énen túlinak” nevezi, a budd-hista „Arhatnak”, a „tiszteletreméltónak”.

76 Lásd a IV. fejezetet: A mentális világ77 Ahamkára, általában „Mánának”, büszkeségnek mondják, mint-

hogy a büszkeség a másoktól elválasztott én legmagasabb fokúmegjelenési formája.



lek csak a felszabadulás küszöbén hagyhatja el ezt a saját-

ságát, és felbecsülhetetlenül értékes eredményét a monád-nak adja át. Ez olyan végtelenül tiszta és kifinomult egyé-niségtudat, hogy az egységtudatot már nem homályosítjael. Ezután könnyen lehull róla mindaz, aminek révén za-varó behatásoknak lehetne kitéve, és íme, a cséla az örökkéváltozatlan, megzavarhatatlan béke ragyogó köntösébenáll elõttünk. Ettõl a bizonyos „énalkotó” sajátságtól valómegszabadulás szellemi látókörét megtisztítja az utolsófelhõktõl, amelyek átható tekintete elé tornyosulnának.Amint teljesen átérzi az egységet, a tudatlanság78 – a korlá-tozás, amely bõl minden különállás ered – lehull, és az em-ber tökéletessé válik, felszabadul.

Elérkezett immár az ösvény végére, és az ösvény vége aNirvána küszöbe. A cséla, amikor már az ösvény utolsó fo-kozatán járt, megszokta, hogy ebbe a csodálatos tudatálla-

potba átmenjen, és most, amikor átlép a küszöbön, anirvánai tudat állandó tudatává változik, hiszen a felsza-badult Én79 otthona: a nirvána. Befejezte emberi fejlõdé-sét, és elérte emberi mivolta legfelsõbb határát, fölöttehatalmas lények seregei lakoznak, de azok emberfölöttiek.Keresztrefeszítése az emberi testben immár véget ért.

Ütött a szabadság órája, és a gyõztes ajka diadal masanejti ki: „Elvégeztetett!” Átlép a küszöbön, elmerül anirvánai fényben, és megint gyõzedelmeskedik a föld egygyermeke a halálon. Nem tudjuk, milyen misztériumokat

292


78 Avidja, az elsõ és utol só illúzió, belõle ered a vi lá gok el vá lasz tott-sága – az elsõ a nidánák közül – ez tûnik el a felszabaduláskor.

79 A Dzsivanmukta, a fel szabadult élet, a hin duk sze rint: az„Aszekha”, „akinek nem kell már semmit sem tanulnia”, a budd-histák szerint.



takar ez a mennybéli fény, csak homályo san érezzük, hogy

ott a Legfelsõbb Létezõ lakozik, és ott a szeretõ eggyé vá-lik a Szeretett Lénnyel. A hosszú keresésnek vége, a szívszomja mindörökre oltva van, belép Urának örömébe.

De vajon elvesztette-e a föld gyermekét, vajon meglett-e fosztva az emberiség diadalt arató fiától? Óh nem!Újból kiválik a fényességbõl és újra a nirvána küszöbérelép, mint ennek a fénynek valódi megtestesítõje, kimond-hatatlan dicsõségben, az Isten megnyilvánult Fia. Demost arcát a föld felé fordítja, szemébõl isteni részvét ra-gyog a földön vándorló emberfiára, még testben élõ testvé-reire. Nem engedheti, hogy támogatás nélkül tévelyeg-jenek, mint a pásztor nélküli nyáj. A legnagyobb lemon-dás fenségétõl övezve, a tökéletes bölcsesség erejétõl és az„örök élet hatalmától” ragyogva visszatér a földre, hogyirányítsa az emberiséget, hogy áldást hozzon rá, a Bölcses-

ség Mestere, a királyi Tanító, az Isteni Ember alakjában.Így tér vissza a földre a Mester, és az emberiség szolgá-latára szenteli magát, immár sokkal hatalmasabb erõk bir-tokában, mint amikor még a tanítványság ösvényét járta.Az emberek szolgálatának szentelte magát és mindazt amagasztos erõt, ami kezében van, az emberi fejlõdés ser-kentésére fordítja. Azoknak pedig, akik az ösvényhez kö-zelednek, visszafizeti, amit cséla életében tõlük kapott,éppúgy vezeti, támogatja, tanítja õket, mint ahogy õt is ve-zették, támogatták, tanították akkor.

Ezek az ember felemelkedésének fokozatai a legkezdet-legesebb vadságtól az Isten-Emberig. Az emberiség e felé acél felé halad, ilyen dicsõség lesz az egész emberi nem osz-tályrésze.

293




XII. FEJEZET

A VILÁGEGYETEM KIALAKULÁSA

Jelenlegi fejlõdési fokunkon csupán vázlatos tudást kö-

zölhetünk a hatalmas kozmikus rendszerrõl, amelyben ami földgolyónk kis szerepét játssza. Kozmoszon olyanrendszert értünk, amely a mi nézõpontunkból teljesneklátszik, egyetlenegy Logoszból ered, és az õ élete tartjafenn. Ilyen rendszer a mi Naprendszerünk, és a fizikai Na-pot a Logosz legalsóbb megnyilatkozásának tekinthetjük,amint kozmoszának középpontjában mûködik. Minden

forma az õ konkrét megnyilatkozása. A Nap legalsóbbmegnyilatkozása, mint életadó: erõsítõ, mindent átható,mindenen uralkodó, szabályozó és rendezõ központi hata-lom. Egy okkult kommentár ezt mondja:

„ Szúr ja (a Nap) lát ható vissz fény ében az Egyete mes JELENLÉT (a legtisztább tiszta ság) hete dik leg ma ga sabb ál -la potá nak elsõ (leg al sóbb) álla potát áb rá zol ja; a soha meg nem

nyil vá nuló SZAT (Lét) elsõ meg nyil vá nuló Lé leg zete. Min den fi zi kai, va gyis tár gyi Nap lé nye gé ben a LÉLEGZET elsõ prin - cí pi u má nak leg al só álla pota.”80, vagyis röviden, a Nap aLogosz „fizikai teste”, legalsó állapota.

Az összes fizikai erõk és energiák nem egyebek, mintannak az életnek változatai, amelyet a Nap, az Úr, az

294

80 H.P.B. A Titkos Tanítás



élet-adó, rendszerébe kiáraszt. Sok õsi vallás azért tartja a

Napot az istenség jelképének, és olyan jelkép ez, amelylegkevésbé vezeti tévútra a tudatlanokat.Nagyon helyesen mondja Mr. Sinnett:

„ A Nap rend szer tényleg a ter mé szet olyan ré sze, amelyiktöb bet foglal ma gá ban, mint amit – ki vé ve a leg ma ga sabb lé nye - ket, aki ket az em be ri ség ki tud fejleszte ni – ki kutat ni ké pe sek va gyunk. El mé letileg sem mi két ség sem tá mad hat ben nünk – ha

éj jel az égre pillantunk –, hogy az egész Nap rend szer csak egy csöpp a koz mosz óce án já ban. Mind azo náltal ez a csöpp is mét egy óce án az olyan fé lig fejlett lé nyek szá má ra, mint amilye nek mi va gyunk, és jelenleg kénytele nek va gyunk ere dete és mi nõ sé - ge felõl in gatag és ho mályos el kép zelé sek kel ki se gí te ni ma gun - kat. Bár milyen ho mályo sak is le gye nek azon ban, még is ké pes sé tesz nek arra, hogy a boly gó so ro zat nak, amely ben fejlõ dé sünk vég be megy, ki jelöl jük helyét a rend szer ben, amely hez tarto zik,

és arra, hogy vala mi fo gal mat al kot has sunk ma gunk nak a rend - szer vi szonyla gos nagy sá gá ról, boly gólán cunk ról, a világ ról, amely ben most te vé keny ke dünk, vala mint a fejlõ dé si pe ri ó du - sok ról, amelyek min ket, em be ri lé nye ket ér de kel nek.”81

Valóban, csak akkor tudunk saját helyzetünkrõl tisztaképet nyerni, ha a nagy mindenséghez való viszonyunkrólfogalmat alkotunk, még ha bizonytalan fogalmat is. Né-

mely kutató megelégszik azzal, hogy saját munkaterületénmaradva az élet távolabbi szakaszai nem érdeklik mindad-dig, amíg erre hivatást nem érez, mások szükségét érzik,hogy megismerjék a tágabb rendszert, amelybe tartoznak,és intellektuális gyönyört találnak abban, hogy felemel-

295


81 The System to which We Belong



kedve, madártávlatból tekintsék az egész fejlõdés menetét.

Az emberiség szellemi oltalmazói ismerik ezt a lelki szük-ségletet és gondoskodtak is a kozmosz okkult szempont-ból való nagyszerû leírásáról tanítványuk és hírnökük,H.P. Blavatsky által, „A Titkos Tanítás” címû mûben,amely mind tanulságosabb lesz, amint az Õsi Bölcsességtanulmányozói maguk is kikutatják, és hatalmukba kerí-tik fejlõdõ világunk alsóbb síkjait.

A Logosz megjelenése – így tanítják – a világegyetemszületésének hírnöke.

„ Ha Õ meg nyilat ko zott, utá na min den meg nyilat ko zik. AzÕ meg nyilat ko zá sa által min den meg nyilat ko zik.” 82

Magával hozza egy elmúlt kozmosz gyümölcseit, hatal-mas szellemi lényeket, hogy az újonnan megépítendõ vi-lágegyetemben munkatársai, segítõi legyenek. Ezek

között van a „Hét Legfõbb Szel lem”, akiket gyakran szin-tén Logoszoknak neveznek, mert mindegyikük a kozmoszegy-egy meghatározott részének középpontja, éppúgy,ahogy a Logosz az egésznek középpontja. A Titkos Taní-tás mondja:

„ A hét Lény a Nap ban, a Hét Szent, az anya szubsztan ci á - ban lévõ erõ bõl ön ma gától született... Az ener gi át, amely bõl õk

min den nap ban a tu datos lét be léptek, egye sek Visnunak, az Ab szolútum Le heleté nek ne vezték. Mi a meg nyil vá nult Egy Élet nek, az Ab szolútum vissz fény ének ne vez zük.”

Ez a „megnyilvánult Egy Élet” a Logosz, a megnyilvá-nult Isten.

296


82 Mundakopanisád, II. 11. 10.



Ebbõl az eredeti osztódásból nyeri kozmoszunk hetes

jellegét, és valamennyi további osztódás lefelé szálló egy-másutánjában, a hetes számmal meghatározott skálára ala-pozódik. A hét másodlagos Logosz alatt áll a nagy Lényekhierarchiája, amely királyságában a kormányzó testületetalkotja. Ezek között vannak a Lipikák, a karma feljegyzõi,a Maharadzsák és Dévarádzsák, akik a karma tör vé nyei-nek kihatásaira ügyelnek, az Építõk óriási serege, akik aLogosz kincseskamrájában minden formát az EgyetemesÉrtelemben õrzött minták szerint alakítanak és építenek,amelyek onnan jutnak a Héthez. Õk pedig, a legmagasabbvezetés és a mindent eltöltõ élet irányításával kialakítják amaguk birodalmát, és annak sajátos egyéni színezetet ad-nak. H.P. Blavatsky ezt a hét birodalmat, amely a Nap-rendszert képezi, a hét Lája-központnak nevezi:

„A hét Lája-központ a hét zérópont, ha ezt a szót ab ban az

értelem ben hasz nál juk, mint a ve gyé szek, és olyan pontot jelö -lünk vele, ahon nan az ezoterikumban a dif fe ren ci áló dás szá mí -tá sá nak skálá ja kez dõ dik. Ezek bõl a köz pontok ból – amelye kentúl az ezote ri kus böl cselet az élet, a vilá gos ság Hét Fi á nak ho - mályos meta fi zi kai kör vo nala it pillantat ja meg velünk, a her - me ti kus és más böl cseletek hét Logoszát – kez dõ dik a Nap- rend sze rün ket al kotó ele mek dif fe ren ci áló dá sa.”83

Egy ilyen birodalom bámulatos planetáris fejlõdés, azélet olyan arányú fejlõdésének tere, amelyben egy-egy fi zi-kai bolygó, mint pl. a Vénusz, csak múló testetöltés. En-nek a birodalomnak fejlesztõjét és uralkodóját mindentévedés elkerülése végett a Bolygó Logoszának nevezhet-

297


83 H.P.B. A Titkos Tanítás



jük. A naprendszernek a központi Logoszból kiáradó

anyagából kivonja azt a nyersanyagot, amelyre szükségevan, és saját életenergiája segítségével feldolgozza, úgy-hogy min den ilyen Logosz saját birodalmának a közöskészletébõl vett anyagát sajátos színezettel ruházza fel. Sa-ját birodalmában mind a hét sík atomikus állapota azonosaz egész naprendszer egy alsíkjának anyagával, és ez bizto-sít ja az egész fo lya matosságát. Amint H.P. Blavatsky meg-jegyzi, az atomok megfelelõ kombinációi minden síkonváltoznak, mivel az atomok egyformák, de kombinációikkülönbözõk. Aztán így folytatja:

„ Kom bi ná ci ó i kat te kint ve nem csak a mi boly gónk ele mei kü -lön böz nek egy mástól, ha nem a Nap rend sze ren belüli min dentest vér-boly góé is, olyan mérték ben, mint aho gyan a Nap rend - szer hatá ra in túli Koz mi kus ele mektõl... Úgy ta nít ják, hogy min den atom a lét vagy lé te zés sík já val bír.” 84

Ezek, ahogy mi nevezzük õket, a nagy síkok (vagy vilá-gok) úgynevezett alsíkjai.

A Bolygó Logosza fejlõdõ birodalmának három alsósíkján hét bolygót, vagyis világot teremt, amelyeket egy-szerûség okából A, B, C, D, E, F és G boly gónak nevez-zünk. Ezek azok, amelyekrõl a Dzyan Könyve VI. versé-ben így emlékszik meg:

„ Hét kis for gó ke rék, és egyik a má si kat hoz za lét re… Ré geb - bi ke re kek mintá já ra ala kít ja õket, és az el múl hatatlan köz pon -tok ra helye zi.”85

298


84 Uo.85 Uo.



Elmúlhatatlan, mert minden kerék nemcsak utódjáthozza létre, hanem ugyanazon központban testesül újra,amint látni fogjuk.

Ezeket a bolygókat képzeljük el három párra osztva, ésegy el lipszis ívére helyezve, úgy hogy a középsõ bolygó le-gyen a középsõ és a legalsó ponton. Az A és G bolygó, azelsõ és a hetedik, a mentális világ arupa síkján van B és F, amásodik és ha to dik, a rupa sí kon: C és E, a harmadik és azötödik, az asztrális világban: D, a negyedik pedig a fizikai

síkon van. Ezekrõl a bolygókról mondja Blavatskyné,hogy „a formaképzõdés világának négy alsó síkján sora-koznak”, vagyis a fizikai, asztrális és a két mentális síkon.

A következõképpen ábrázolhatjuk ezeket86:

299


86 Fontos az a Titkos Tanításbeli megjegyzés, hogy az õseredeti (õs -típu sú) vi lág nem az a világ, amely a Planetáris Logosz el méjébenlétezett, hanem az elsõ elkészített modell.



küld ki a láncra, és hét ilyen élethullám, amelyet körnek

nevezünk, alkot egy manvantárát. Egy manvantára alatttehát minden bolygó tevékenységének hét periódusa van,amint egyik a másik után az élet fejlõdési terévé lesz.

Most egy bolygót szemügyre véve azt látjuk, hogy tevé-kenységének egy-egy periódusa alatt az emberiségnek héttörzsfajtája fej lõ dik ki raj ta, még más hat, nem em beri,egymással összefüggõ birodalommal együtt. Mivel a hétbirodalom a fejlõdés minden fokán álló formákat tartal-maz, és mivel elõttük még magasabb fokok is terjeszked-nek, a fejlõ dõ formák az egyik bolygóról a másikra men-nek. Ott folytatják növekedésüket, mihelyt a tevékenységidõszaka az elõbbi bolygón véget ért. Bolygóról bolygórahaladnak, egészen a hét kör, vagy manvantára végéig, azu-tán to vább kapasz kod nak egyik manvantára után a másik-ba, amíg a bolygólánc testetöltése véget nem ér. Akkor

aztán a Bolygó Logosza összegyûjti a fejlõdés eredménye-it. Errõl a fejlõdésrõl mi természetesen nagyon keveset tu-dunk, a csodálatos egészbõl csupán ezeket a kiemelkedõpontokat közölték velünk tanítóink.

A mi világunk szintén egyik fokozata egy ilyen fejlõ-désnek, és mégsem tudunk semmit a hét bolygó fejlõdésé-rõl az elsõ két manvantárában. A harmadik manvantáráról(fejlõdési láncról) csak annyit tudunk, hogy a mi mostaniHoldunk annak a láncnak D bolygója volt. Ez a tény arraszolgálhat, hogy megvilágítsa némileg, mit értsünk a boly-gólánc egymást követõ testetöltésein.

A hét bolygó, amely a Hold-láncot alkotta, a megfelelõidõ alatt végigjárta hétszeres fejlõdését. Hétszer áramlott aBolygó Logoszának élethulláma vagy lehelete a láncra, éssorban mindegyik bolygót életre keltette. Úgy kell ezt ér-

301




tenünk, hogy a Logosz birodalmának igazgatásánál figyel -

mét elõször az A bolygóra irányította, és azon létrehozta aszámtalan formát, amelyek együtt egy világot alkotnak.Mihelyt aztán a fejlõdés egy bizonyos pontig emelkedett,figyelmét a B bolygóra irányította, és az A bolygó lassanbékés álomba merült. Így haladt az élethullám bolygórólbolygóra, míg végül egy körfutás után a G bolygó is befe-jezte fejlõdését. Ezt a nyugalom idõszaka, a prálája követ-te, és ebben a külsõ fejlõdési tevékenység szünetelt. Enneka pihenési idõszaknak végével a külsõ fejlõdés újra kezdõ-dött és második körét kezdte ismét az A bolygóval. Így is-métlõdött ez még hatszor. Mikor azonban a hetedik kör isvéget ért, változás állt be. Az A bolygó hetedik életperió-dusa után lassanként feloszlott, az elenyészhetetlen lája-központ állapota állt be, és belõle a következõ manvantárahajnalhasadásakor új A bolygó fejlõdött, mint egy új test,

amelyre az elõbbi A bolygó princípiumai költöznek. Ezcsak hozzávetõleges képet ad arról a viszonyról, amelybenaz elsõ manvantára A bolygója a másodikéval áll. Az össze-függés természetérõl semmit sem tudunk.

A lunáris manvantára D bolygója, a Hold, és a földimanvantára D bolygója, a Föld közötti összefüggésrõl va-lamivel többet tudunk. Mr. Sinnett „The System to WhichWe Belong” c. mûvében ezt a keveset a következõkben fog-lalja össze:

„ Az új Föld-köd egy köz pont kö rül fejlõ dött, amely köz pont a hal dokló pla né tá val ugyan olyan vi szony ban állt, amilyen ben a Föld és a Hold köz pont ja egy más hoz most áll. Eb ben a köd - sze rû álla pot ban azon ban ez az anyagtö meg sok kal na gyobb tér - fo ga tú volt, mint ma a Föld szilárd anya ga. Min den irány ban

302




annyi ra kiter jedt, hogy a régi pla né tát is kö rül fog ta tü zes ölelé sé -

vel. Az új köd hõ mér séklete sok kal na gyobb volt, mint bár mely más, általunk is mert hõ mér séklet. En nél fog va a régi boly gó fe -lülete az újtól annyi ra fel mele ge dett, hogy egész at mosz fé rá ja, min den víz és olyan anyag, ami folyé kony volt rajta, gáz ne mû hal maz álla pot ba ment át, és ek kép pen kitette ma gát az új köz - ponti von zás nak, amely az új köd kö zép pont já ban volt. Így a régi pla né ta ten ge re és le ve gõ je hoz zá já rult az új nak összetéte-lé hez. In nen van az, hogy a Hold mosta ni álla potá ban ki égett, meg me re ve dett, ned ves ség és fel hõ nél küli, töb bé nem lak ható, és sem mi fé le fi zi kai lény nem választ hat ja la kó helyé ül. Mi dõn a jelenle gi manvantára hete dik köre vé gé hez kö zele dik, a Hold fel oszlá sa be fe je zõ dik, és anya ga, amelyet még összetart, mete o - rikus por alak já ban fog szét hulla ni.”

Az „A Titkos Tanítás” harmadik kötetében, ahol né-hány olyan tanítás van, amelyeket H.P. Blavatsky haladot-

tabb tanítványaival élõszóban közölt, így olvasható: „Föld golyónk fejlõ dé sé nek kez detén a Hold kö zelebb volt

Föl dünk höz, és na gyobb volt, mint most. Eltá volo dott tõ lünk, és nagy sá gá ból so kat vesztett. (A Hold prin cí pi u ma it át adta a Föld nek.) A hete dik kör ben új Hold fog feltûn ni, és a régi végleg fel oszlik és eltû nik”.

A lunáris manvantára alatt a fejlõdés a lények hét osztá-lyát hozta létre, amelyek az „Atyák” vagy szanszkritul„Pitrik” elnevezést kapták, mivel õk nemzették, ill. hoz-ták létre a földi manvantára lényeit. Õket nevezi „A Tit-kos tanítás” „Lunáris Pitriknek”. Náluk fejlettebb voltkét másik osztály, amelynek különbözõ elnevezéseik van-nak (Szoláris Pitrik, emberek, alsóbb Dhyánok), és akiksokkal haladottabbak voltak, semmint hogy a földi fejlõ-

303




dés korábbi fokában részt vehettek volna. Jövendõ növe-

kedésük érdekében azonban még további fizikai körül-ményekre voltak utalva. A magasabb osztály tagjai indivi-dualizált, állatszerû lények voltak, embrionális lélekkelbíró teremtmények, vagyis kauzális testüket már fej leszte-ni kezdték, a második osztály pedig közeledett annak ki-fejlõdéséhez. A „Lunáris Pitrik” az elsõ osztály, ennek afejlõdésnek kezdetén bizonyos értelmet mutatott már, amásodik és a har madik osz tály pe dig csak a kámikus prin -cípiumot fejlesztette ki. ¦ A „Lunáris Pitrik” hét osztálya aHoldlánc produktuma volt, és továbbfejlesztésre a negye-dik, vagyis Föld-lánc kapta meg. Monádok-ként a mentá-lis princípium a második és harmadik osztályban voltkifejlõdve, a negyedik osztályban pedig ez a princípiumcsak csíraszerûen volt meg, és az ötödik osztály csak meg-közelítette, végül a hatodik és hetedik osztályban még ez a

csíra-fokozat sem volt észrevehetõ. Ezek a lények, mintmonádok léptek a Föld-láncra, hogy az elemi esszenciáités az Építõk által felépített formákat éltessék. H.P.Blavatsky az „A Titkos Tanításban” az elsõ és másodikosztályú Pitriket nem foglalja bele a Hold-láncról szárma-zó monád-hierarchiába, hanem ezektõl elkülöníti, mint„embereket”, mint „Dhyan Csohánokat”89.

304


89 Ezek az „A Titkos Ta nítás” c. könyv el ne vezései. Sinnett ésScott-Elliot értékes munkájában Blavatsky „alsóbb Dhyan”-ok-nak, amelyek a harmadik és negyedik körben inkarnálódtak, a„Lunáris Pitrik” elsõ és második osztályának fogta fel. A harma-dik osztály így Blavatsky-nál az elsõ osztály, a negyedik osz tálypedig a második, és így tovább. Lényeges kü lönbség nincs a té-nyek kö zött, csak el neve zésbeli. Ez azon ban, ha rá nem mu ta-tunk, könnyen tévútra vezeti a kutatót.



Az „Építõk” elnevezés számtalan értelemmel bíró lényt

foglal magában, a különbözõ tudatossági fokú és különbö-zõ képességû lények egész hierarchiáját, akik minden sí-kon a formák tényleges építését végzik. A magasabbakvezetnek és ellenõriznek, az alsóbbak pedig a minta sze-rint formálják az anyagot. Meg fogjuk most érteni a boly-gólánc egymást követõ bolygóinak szerepét. Az A bolygóaz õstípusok világa, rajta alakulnak ki a formák, amelyekaz egész körön át kidolgozásra kerülnek. A Bolygó-Logoszelméjébõl a legmagasabbrendû Építõk veszik át az õsképe-ket, és õk irányítják az Építõket az arupa-síkokon, aholezek kialakítják a formák õstípusait az egész kör számára.A B bolygón eze ket a formákat al sóbb rangú Alkotókmentális anyagból sokféle alakban reprodukálják, és las-sanként különbözõ irányban fejlesztik, amíg a sûrûbbanyag beszüremlésére elég érettek nem lesznek. Ekkor az

asztrális anyagban építõk a C bolygón asztrális anyagbóljobban kidolgozott részletekkel továbbképzik azokat, ésmikor ezek annyira fejlõdtek, amennyire az asztrális vi-szonyok megengedik, a D bolygó Építõire kerül a sor,akiknek feladata a forma felépítése a fizikai világban. Itt alegalsóbb fajú anyagoknak megfelelõ típusokat alkotják,és a formák itt érik el legsûrûbb, legteljesebb állapotukat.

Ettõl a középsõ ponttól a fejlõdés valamennyire válto-zik. Eddig fõképpen a forma építésére volt a figyelem irá-nyítva. A fölfelé emelkedõ íven most már az lesz a fontos,hogy ez a forma a fejlõ dõ élet eszközéül szolgáljon. A fejlõ-dés második felében, a D bolygón, továbbá az E és F boly-gón az öntudat elõbb a fizikai, azután az asztrális és azutána mentális síkon nyilatkozik meg, a lefelé szálló íven ki-képzett formák megfelelõin át. A lefelé haladó íven a

305




monádok a lehetõségekhez képest hatást gyakoroltak a fej-

lõdõ formára, és ez, mint benyomás, intuíció, stb. jelent-kezik. A fölfelé haladó íven a monád a formán át fejezi kiönmagát, mint annak belsõ parancsolója. A G bolygón,ahol a kör véget ér, a monád az A bolygó õseredeti formáitlakja, és azokat használja a saját eszközeiként.

Mindezeken a fokokon a Lunáris Pitrik voltak a lélek aformában, beárnyékolták, és késõbb lakták azokat. Az elsõhárom körben a Pitrik elsõ osztályának jutott a legnehe-zebb munka. A második és a harmadik osztály fölvette azelsõ osztály ál tal épí tett for mát. Az elsõ osz tály ké szí tetteelõ ezeket a formákat, egy darabig lakta is, és aztán a máso-dik és harmadik osztálynak hagyta lakóhelyül. Az elsõ körvégén lehozták az ásványvilág õseredeti formáit, hogy az-tán a következõ körökben továbbfejlõdjenek, míg a negye-dik kör közepén állapotuk a legnagyobb sûrûséget el nem

éri. Az elsõ kör „eleme” a „tûz”.A második kör ben a Pitrik elsõ osz tálya foly tatta em be-ri fejlõdését, csak éppen érintve az alsóbb fokokat, mintahogy az emberi magzat ma is érinti azokat, a másodikosztály pedig a kör végén elérte a kezdõ emberi fokot. Amásodik kör jelentõsége abban áll, hogy lehozta a növényiélet õstípusait, amelyek az ötödik körben érik majd el tö-kéle tességüket. A második kör „eleme” a „levegõ”.

A harmadik körben érik el az elsõ osztályú Pitrik telje-sen az emberi formát. Habár ez a test kocsonyaszerû és gi-gászi nagyságú, a D bolygón eléggé tömör már ahhoz,hogy egyenesen álljon. Majomhoz hasonlít, és hajszerûsörtével van fedve. A pitrik harmadik osztálya pedig eléria kezdõ emberi fokot. A Szoláris Pitrik második osztályaebben a körben jelenik meg elõször a D bolygón, és az em-

306




beri fejlõdés élére áll. Ekkor hozzák le az õseredeti állat-

formákat, amelyek a hatodik kör végén érik majd el a tö-kéletességet. A harmadik kör jellegzetes „eleme” a „víz”.A negye dik kör a földi manvantárát alkotó hét kör kö-

zepe, és azzal tûnik ki, hogy az õseredeti emberi formákathozta az A bolygóra, miáltal ez a kör határozottan emberijellegû, mint ahogy az elõbbieknek állati, növényi és ásvá-nyi jellege volt. Az emberi õseredeti formák csak a hetedikkörben fognak teljesen megvalósulni, azonban az emberiforma lehetõsége, mint õstípus már a negyedikben advavan. Ennek a legsûrûbb, leganyagibb körnek „eleme” a„föld”.

A Szoláris Pitrik elsõ osztálya eleinte e kör tevékenysé-gének korai fokozataiban többé-kevésbé a D bolygó körüllebeg, de csak akkor ölt testet, amikor a harmadik faj (em-bertípus) közepén, a Bolygó-Logoszból kiárad a harmadik

nagy élethullám, és akkor is csak lassan, a faj fejlõdésévelpárhuzamosan, míg aztán a negyedik faj kezdetén tömege-sen öltenek testet.

Az emberiség fejlõdése földünkön a D bolygón kifeje-zetten mutatja az állandó hetes tagozódást, amelyre márannyiszor céloztunk. Hét emberi faj fejlõdött ki a harma-dik körben, a negyedikben ez az alapbeosztás a C bolygó-nál már egészen világos. Hét faj (embertípus) fejlõdött ott,és mindegyik a maga alfajait is kifejlesztette. A D bolygónaz emberiség az elsõ úgynevezett törzsfajjal kezdõdik, hétkülönbözõ ponton: „heten, mindegyik a maga végzete sze-rint.”90 Ez a hét típus egy más mellett, és nem egy más utánképezi az elsõ törzsfajt, és mindegyik nek megvan a maga

307


90 Dzyan könyve



hét alfaja. Az elsõ törzsfajból, amelyik kocsonyaszerû,

alaktalan teremtményekbõl áll, fejlõdik ki a másodiktörzs faj tartósabb formákkal. Ebbõl a harmadik: majom-szerû teremtmények, amelyekbõl gigászi, lomha embereklesznek. Amikor a lemuriainak nevezett harmadik törzsfajfejlõdésének közepét eléri, egy másik, fejlettebb bolygó-lánc, a Vénusz nagyon fejlett emberei közül többen le jön-nek a földre. Fenséges lények, akiket fénylõ külsejükmiatt a „Tûz Fiai nak” neveznek, a Manaszaputrák egyikmagas rendje. A Földre jönnek lakni, mint a fiatal emberi-ség isteni Tanítói: némelyikük vezetékül szolgál a harma-dik kiáradáshoz, hogy a kauzális testet megalakító moná-dikus élet szikrája az állat-emberbe juthasson. Ilyen mó-don individualizálódott a Lunáris Pitrik elsõ, második ésharmadik osztálya, és ez képezi az emberiség nagy részét.A Szoláris Pitrik már individualizálódott két osztálya – az

egyik, mi elõtt otthagyta volna a Hold-láncot, a másik ké-sõbb individualizálódott – képezi a Manaszaputrák két al-sóbb osztályát. A második osztály a harmadik fajba teste-sül, amikor az fejlõdése közepén van. Az elsõ osztály ké-sõbb jön, nagyobbrészt a negyedik, vagyis atlantiszi faj-hoz.

Az ötödik, vagyis az ún. indo-európai embertípus,amely jelenleg az emberi fejlõdés legfelsõ fokán áll, az at-lantiszi törzsfaj ötödik alfajából fejlõdött ki. A legmegfele-lõbb atlantiszi családokat Közép-Ázsiában elkülönítették,és a Manunak nevezett nagy lény felügyelete alatt kifejlõ-dött belõlük az új típus. Közép-Ázsiából kivándorolvaelsõ alfaja a Himalájából délre, Indiában telepedett le, ésnégy kasztjával, a tanítók, a harcosok, a ke reskedõk és akézmûvesek kasztjával a nagy indiai félsziget uralkodó fa-

308


annie besant - az ősi bölcsesség

Documents