Az ősi Selyemúton

A hajdani Selyemút mentén fekvő Üzbegisztán ősi városai Khíva és Bukhara, az egykori

kánok birodalma, Ázsia közepén.

https://www.youtube.com/watch?v=Wc5_8-JoWys

Khiva

A város, az Amu Darja folyó partján terül el, délről a Kara-Kum, a Fekete homoksivatag,

észak felől a Kizil-Kum, a Vörös homoksivatag szegélyezi. A legendák szerint Sém, Noé fia

több mint 1 napnyira eltávolodott törzse férfitagjaival az életet adó Amu-Darjától, s rettentő

szomjukban kutat próbáltak ásni.

Ásásuk nyomán meglepően friss és édes víz tört a felszínre, a szomjazó nomádok „Khei –

vakh” kiáltásokkal, örömkönnyek közepette ünnepelték szerencséjüket.

A Khei-vakh (Áldott elégedettség) kifejezésből született Khiva neve. A város tehát az írott idők

hajnala óta létezett. A kétezer-ötszáz évvel ezelőtt alapított város városfalai ma is állnak, s a

18. század óta sem sokat változott a környék.

A város leghíresebb látnivalója az UNESCO világörökségi védelem alatt álló Itchan Kala

műemlékvárosrész, ahol egy valóságos időutazást tehetünk a falakon belül.

Az óváros, valójában város a városban, a képen is láthatóak az óriási kontrasztok.

A falak sivatagi homok és tevetej és némi teveürülék keverékéből készült. Még mondja valaki,

hogy ….-ból nem lehet várat építeni.

A város különleges, múltidéző atmoszférájával, gyakorlatilag olyan, mint egy szabadtéri

múzeum.

Érdekes kettősség figyelhető meg a skanzen jelleg mellett a külső részben, de még a falakon

belül sokan újra beköltöztek, így az erődítmény ismét tele van élettel.

Elborzasztó még belegondolni is, hogy ahol ma a turisták bámészkodnak, és kattogtatják a

fényképezőgépeiket, a múlt században még embereket végeztek ki, vagy adtak el rabszolgának.

A hajdani agresszivitásra csak néhány árus rámenőssége utal.

Vámbéri Ármin, Marco Polo után 600 évvel először járta meg európaiként ezt a vidéket.

Mások is eljutottak ugyan errefele, de fej hiányában, az élményeikről már nem tudtak otthon

beszámolni.

Vámbéri dervisnek álcázva magát, egy zarándokcsoporthoz csapódva hónapokig gyalogolt a

sivatagban, mire eljutott Khivába.

Bár a város a selyemúton feküdt, inkább rabszolga-kereskedők, gyilkosok búvóhelye volt, mint

kereskedelmi központ.

Az oroszok a XVIII-XIX. században többször is megpróbálták elfoglalni, de a kánok hatalmát

végül csak az 1920-as években sikerült megtörni.

A „Big Game”-ként ismertté vált orosz-brit gyarmati versengés következtében a még független

közép-ázsiai kánságokban gyanakvással figyelték a nagy-ritkán Európából idekeveredett

idegeneket. Az európaiak elleni egyetlen védekezést a teljes elzárkózásban látták.

A központi téren egy hatalmas, bizarr formájú kék torony áll a „mindössze” 26 méter magas

Kalta Minor, egy befejezetlen minaret.

A történet szerint a város kánja az iszlám világ legmagasabb tornyát akarta itt felépíttetni.

Több variáció is közszájon forog, miért nem épült fel teljesen.

a.) elfogyott a pénz /lehet, hogy nálunk is meg kellene nyitni a 4-es metrót a turisták előtt/

b.) az építést elkezdő kán meghalt, és utódja nem folytatta a művét, mert rájött, hogy a

minaretből tökéletes rálátás lenne a háremére, s így a müezzin állandóan a toronyban

tartózkodna.

c.) főépítész titokban a bukharai emírnek még magasabb tornyot ígért, és ezért azonnal

ledobták saját műve tetejéről.

A csonka minaret így is a város dísze.

A befejezetlen minaret és Mohammed Amin Khan medresze

A legrégebbi épület a X. században alapított Djuma mecset. A falakkal körülvett épületnek

négy kapuja van, az északi oldalon látható az 52 méter magas minaret. A csarnokban 215 fa

pillért láthatunk, ima idején a padlót szőnyegekkel borítják le.

A minaret tornyában egy kíváncsi turista látható.

Itt láthatjuk a sokoldalú Mohamed Pahlavan mauzóleumát is, aki híres költő, veretlen profi

birkózó, és elismert gyógyító volt. Sírját még ma is nagy tisztelet övezi Üzbegisztánban.

Ez a legnagyobb kupola Khivában kék mázas cseréppel borított a tetején csillogó aranyozott

csúcsdísszel. A kép elején sírok láthatóak. Aki a városban halt meg, azt ott is kellett eltemetni.

Muhammad ibn Músza al-Hvárizmi, matematikus, híres tudós, az algebra atyja Khiva

városában született. Neki köszönhető a helyi értéken alapuló, a nullát is tartalmazó

számrendszer felismerése és elterjesztése.

Maga az algebra szó is tőle származik, az arab eredetű "al-jabr" szót ő használta először egy

értekezésében.

Néhány kép az ősi városról:

Bukhara

Khivából a Kizil-Kum sivatagon keresztül juthatunk el Bukharába. Az út rendkívül rossz

minőségű, szinte csak lépésben lehet haladni, ráadásul néhány helyen hófúváshoz hasonlóan

beborítja a sivatagi homok.

Elég nagy a kamionforgalom is, mert erre viszik Afganisztánba a segély (fegyver)

szállítmányokat is.

A sivatag tele van csenevész bokrokkal és eldobált szeméttel. A távolban látható az ókori

Oxus, a mai Amu Darja folyó.

Az ötezer éves múltra visszatekintő város történelmi központja, ma a Világörökség része.

Marco Polo apja és nagybátyja voltak az első európaiak, akik itt jártak.

Bukhara egykor a Selyemút egyik legfontosabb állomása volt, forgalmas kereskedelmi

központ. Rengeteg áru cserélt itt gazdát, selyem, porcelán, elefántcsont, fűszerek stb.

A karavánok nem mentek végig a Selyemúton, egy-egy nagyobb város karavánszerájában

lerakták az árut, és elcserélték az ellenkező irányból érkező karavánokkal.

A városfallal körülvett település kapuit esténként bezárták, így a napszállta után érkezők a

karavánszerájokban éjszakáztak. Érdekes módon, a város szűk utcái miatt, tevék nem mehettek

be a városba.

A Kalyan mecset és a minaret, vagy Halál-torony a város egyik jelképe. Itt végezték ki a

bűnözőket, egyszerűen lehajították őket a mintegy 45 méteres toronyból.

A nagyszerű építmény még Dzsingisz kánt is lenyűgözte, aki leromboltatta a város épületeit, a

minaretet azonban épen hagyta, a monda szerint, amikor felnézett a minaret tetejére, leesett a

sapkája, és mai szóhasználattal azt mondta, hogy az építmény előtt le a kalappal.

Itt láthatjuk Ismail Samoni mauzóleumát is, aki több mint 40 évig uralkodott, sőt a legenda

szerint, még halála után is.

A síremlék nyers-téglából formált geometriai mintájú homlokzatokkal különleges építészeti

megoldás. Ha az emberek szerettek volna bajaikra megoldást találni, eljöttek a mauzóleumba, letették a

sírra a probléma leírását és imádkoztak.

A következő napon megkapták a választ a megoldásra. Ez Közép-Ázsia legöregebb épülete.

Az épület másik különlegessége, hogy március 21-én éjszaka a Hold bevilágít a mecset

ablakain keresztül és különböző állatok árnyképeit vetíti a földre.

A Bolo mecset a XVIII. század elején épült. A dzsámiba már imához készülődtek, de mi

bemehettünk, mert az idegenvezető ismerte a készséges egyházfit.

Mint kiderült, néhány évet ideiglenesen hazánkban állomásozott, Székesfehérvárott volt

katona és nagyon megszerette a magyarokat.

Érdemes megcsodálni az épület külső, homlokzati oszlopait és a gazdagon díszített

imafülkéket (mihrab).

Az egyik legszebb épületkomplexum az „Ark”, a fellegvár. Az erődítmény jellegű épület az

emír téli palotája volt. Lovon csak az emír mehetett be a palota kapuján. A trónusán ülve

fogadta a látogatókat, akik hátrálva távoztak, mert nem volt szabad hátat fordítani az

uralkodónak.

A nyári palota melletti háremhez tartozott egy fürdőmedence, ahol a háremhölgyek meztelenül

fürödtek. Az emír a kerti pavilonból figyelte őket, miközben almát eszegetett. Akit kiválasztott

éjszakai partnerének, annak dobott egy almát, és ha a lány beleharapott az almába, a

program le volt fixálva. Olyan állítólag nem fordult elő, hogy valamelyik lány ne élt volna a

felkínált lehetőséggel, sőt versenyeztek, hogy ki kapja el az almát. Te kinek dobnál almát?

A leendő emírt mindig hordszéken vitték be a palotába a koronázásra. Ha útközben megbillent

a hordszék, az rossz előjel volt, arra utalt, hogy az uralkodása sem lesz stabil.

A nyári palota helyét úgy választották ki, hogy az erőd négy kapuján kiterelték a birkákat, és

megnézték, hogy hová gyűlnek össze, mert az a legjobb hely a pihenésre.

A Jób forrás /Csasma ’Ajjúb/, ma is a legtisztább vizet adja a városnak. A monda szerint a

helyiek sokat szenvedtek a vízhiánytól.

Jób leszúrta a botját, melynek nyomán bővizű forrás fakadt. Ma a helyi vízművek található az

emlékhely szomszédságában.

A városban sok szép mecsetet és medreszét (iszlám iskola) találhatunk, a városközpontban

jelenleg nagyszabású felújítási munkák folynak.

Itt a Nádir Divánbegi khánaka (dervisszálló)-ban szállt meg annak idején Vámbéry Ármin,

aki dervisnek öltözve merészkedett ide. A kitűnő álcázásnak, na és a tökéletes nyelvtudásának

köszönhetően még az emír is fogadta, és nem fejvesztve távozott a palotából.

Bukharában élt a bölcs Naszreddin hodzsa (tanító), akit több Közép-Ázsiai nemzet is a saját

fiának tart. A hodzsa (tanító, mester; tiszteletre méltó férfi, aki járt már Mekkában.

Nasreddin Hodzsa szellemes történeteivel a népet szórakoztató tréfamester, akit még ma is

szívesen idéznek. Naszreddin történetei humorosak, és általában valamilyen bölcseletet,

erkölcsi példázatot fogalmaznak meg, gyakran nagyon ellentmondásos, sokszor abszurd

formában.

Nasreddin mindig szamárháton közlekedett, előszeretettel ábrázolják úgy, hogy fordítva ül a

szamáron, utalva ezzel a furfangos megközelítésű példázataira.

Generációkon keresztül szájról szájra terjedtek Naszreddin történetei, melyek beépültek a

helyi folklórba

Nasreddin néhány története:

A hodzsa két, szőlővel teli kosarából kóstolót ad a gyerekeknek. Kivesz egy fürtöt, s minden

gyereknek ad egy-egy szőlőszemet. „Olyan sok szőlőd van, de alig adsz belőle” –

méltatlankodnak a gyerekek. „Semmi különbség, ha egy teli kosár szőlőd van, vagy csak egy szemed, mert az íze ugyanaz” – hangzik a Hodzsa válasza.

Azzal állít be egy paraszt a hodzsához, hogy rühes lett a kecskéje.

- Hodzsa efendi, - mondja a paraszt, - azt javallják a szomszédjaim, hogy kátránnyal kenjem

be a kecskémet. Ha megtennéd, hogy ráolvasnál, attól hamarabb gyógyulna meg.

Azt feleli neki a hodzsa:

- Szívesen megteszem a te kedvedért, ráolvasok a betegedre. De ha azt akarod, hogy egészen

kigyógyuljon a kecskéd, a ráolvasás előtt még egy kis kátránnyal is kend be.

Még néhány bukharai építmény:

Chor Minor, a négy minaret

2011 Üzbegisztán Vincze Péter