Absztrakt füzet

IX. Kongresszusa

European Journal of Fetal Medicine and GenomicsVolume 1 special Issue 2 08/2012

ISSN: 2227-3441

Szeged,2012. augusztus 23–24–25.

Astraia software for

women’s health covers all

aspects of women’s health.

It delivers standardized

terminology and provides

a range of summaries

with clear structured

examination reports,

often supplemented

by charts. Different

formats can be selected for

adjustable reports. Interfaces

are available for established

ultrasound machines and hospital

administration systems. Efforts and

expenses for administration, archiving and

correspondence can be significantly reduced.

FIvE moDulEs ArE currEntly AvAIlAblE:

Antenatal Diagnosis,

Gynaecological ultrasound,

breast screnning,

colposcopy,

Fetal Echocardiography

sylvIA schoop-GrubErAstrAIA soFtwArE Gmbhoccamstraße 2080802 munichGermany

tel.: +49 (0)89 127 1147-0Fax: +49 (0)89 127 1147-17E-mail: sylvia.schoop-gruber@astraia.com

1

Kedves Kolléganők és Kollégák! A Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Orvosi Genetikai Intézete számára nagy megtiszteltetés, hogy 2012-ben immár harmadik alkalommal rendezheti meg a Magyar Humángenetikai Társaság Kongresszusát, sorrendben a kilencediket.

Míg évtizedekkel ezelőtt főként a prenatális diagnosztika, a reprodukciós genetika, az anyagcsere betegségek, a diszmorfológia, a szindromatológia, az onkogenetika képviselői alkották a kongresszusok gerincét, ma már a haematológia, a neuromuscularis és pszichiátriai kórképek, az immungenetika, az őssejtkutatás, a farmakogenetika, a bőrgyógyászati, a szemészeti és fülészeti kórképek szakértői is jelentős számban képviselik szakmáikat a konferenciánkon.

A IX. kongresszus idején az emberi betegségek

genomikai értelmezésével új korszak kezdődött a humángenetika történetében. A rohamosan fejlődő genetikai technológia eredményeként megismertük a humán genom szekvenciáját, ami a monogénes betegségeket illetően nagy lépés, de a komplex betegségeket illetően kisebb csalódás. Kiderült, hogy a genom szekvencia és a hozzátartozó funkciók ismerete nem elég a komplex betegségek megértéséhez. Ma már tudjuk, hogy a génműködés regulációjának megértéséhez az epigenom működésének ismerete is szükséges. A jövőben az epigenomra ható környezeti tényezők tanulmányozása során változik meg a szemléletünk az emberi betegségekről, elsősorban a komplex betegségek értelmezését, aetiológiáját, gyógyítását és prevencióját illetően. Az egyre szélesedő epigenomikai ismereteink változtatják meg a fejlődési

2

hibákról, a rosszindulatú kórképekről és a degeneratív betegségekről eddig kialakult szemléletünket is.

Az orvosi genetika gyors fejlődése és a szakemberek

hiánya új koncepciók kidolgozására készteti társaságunkat és a szakmai kollégiumot is. A kongresszus fő célkitűzése tudományos eredmények ismertetése mellett ezeknek a forrópontoknak a megvitatása.

Jelentős számú előadás kivonat érkezett, ami nagy

öröm mindannyiunk számára, hiszen ez az országban folyó genetikai munka komoly aktivitását mutatja. Az előadások időtartama 7 perc+ 3 perc vita. A szervezők célja volt, hogy mindenkit személyesen hallgassunk meg, ezért a programba a poszterek helyett rövid, (2+2 perces) előadásokat iktattunk be.

A kongresszus helyszíne a Szegedi Egyetem Központi

Oktatási épülete. Reméljük, hogy a felújított épület is hozzájárul a konferencia sikeréhez. Várjuk a humángenetikában érdekelt orvos szakmák, biológusok, vegyészek és fiatal kutatók és szakdolgozók képviselőit. Szeretettel üdvözöljük a kongresszus résztvevőit és kívánjuk, hogy érezzék jól magukat a napfény városában. Prof. Dr. Szabó János az MHGT Kongresszus Szervező Bizottságának elnöke

Dr. Széll Márta az MHGT Kongresszus Szervező Bizottságának titkára

3

A IX MHGT Kongresszus fővédnöke Prof. Dr. Vécsei László akadémikus az SZTE ÁOK dékánja A Kongresszus Védnöke Prof. Dr. Pál Attila SZTE ÁOK Klinikai Központ elnöke A Kongresszus elnöke Prof. Dr. Melegh Béla a Magyar Humángenetikai Társaság elnöke Szervező Bizottság Elnök: Prof. Dr. Szabó János Titkár: Dr. Nagy Bálint Tagok: Dr. Endreffy Emőke Prof. Dr. Hadlaczky Gyula Dr. Horváth Emese Isaszegi Dóra

Prof. Dr. László Aranka Dr. László Zsuzsanna Prof. Dr. Raskó István Dr. Széll Márta

Tudományos Bizottság Elnök: Prof. Dr. Szabó János Titkár: Dr. Széll Márta Tagok: Prof. Dr. Hadlaczky Gyula Dr. Karcagi Veronika Prof. Dr. László Aranka Prof. Dr. Melegh Béla Dr. Méhes Gábor

Prof. Dr. Molnár Mária Prof. Dr. Raskó István Prof. Dr. Oláh Éva Dr. Török Olga Dr. Újfalusi Anikó

4

Tudományos Tanácsadó Testület Elnök: Prof. Dr. Kosztolányi György Tagok: Dr. Bajnóczky Katalin Prof. Dr. Falus András Prof. Dr. Fekete György Dr. Gundy Sarolta Prof. Dr. Hadlaczky Gyula Prof. Dr. László Aranka

Prof. Dr. Melegh Béla Prof. Dr. Oláh Edit Prof. Dr. Oláh Éva Prof. Dr. Szabó János Prof. Dr. Papp Zoltán Prof. Dr. Raskó István

Általános információk A Kongresszus időpontja: 2012. augusztus 23-24-25. A Kongresszus helyszíne: Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Központi Oktatási Épület 6720, Szeged Dóm tér 13. A helyszíni regisztrációs iroda nyitva tartása: 2012. augusztus 23, csütörtök 1400-1900

2012. augusztus 24, péntek 0730-1900

2012. augusztus 25, szombat 0730-1500

Részvételi díjak a helyszínen: 35 év felett 40.000 Ft 35 év alatt és nyugdíjasok 30.000 Ft Kísérőjegy 22.000 Ft Napijegy 18.000 Ft

5

Program: augusztus 23. csütörtök 14:00- től Regisztráció 16:30- 17:00 Megnyitó 17:00- 19:00 Díszelőadások 19:00 Nyitófogadás (Központi Oktatási Épület) augusztus 24. péntek 8:00- 9:20 Klinikai genomika. Epigenetika. Komplex

felnőttkori betegségek 9:20- 10:00 Kávészünet 10:00- 11:50 Prenatális és preimplantációs genetika 12:00- 12:30 SHOP (short oral presentations) 12:40- 13:30 Ebéd 13:30- 14:50 Anyagcserebetegségek. Újszülöttkori szűrések 15:10- 15:30 Kávészünet 15:30- 16:40 Neuromuscularis és pszichiátriai kórképek

genetikája. 16:40- 17:10 SHOP (short oral presentations) 17:15- 19:00 Közgyűlés 19:15- 19:45 Társasági rendezvény (Koncert a Dómban) 20:20 Gálavacsora (Halácsi Kúria és rendezvényház) augusztus 25. szombat 8:00- 9:40 Haematológiai kórképek genetikája. Onkogenetika.

Genetikai vizsgálatok minőségbiztosítása. Etikai kérdések

9:20- 9:45 Kávészünet 9:45- 11:15 Bőrgyógyászati, endokrinológiai, fülészeti,

ortopédiai, szemészeti kórképek genetikája. Immungenetika

11:30- 12:00 SHOP (short oral presentations) 12:20- 12:50 Genetikai technológiák és alkalmazásuk 13:00- 13:45 Tesztvizsga 14:00- 14:30 A kongresszus zárása. A legjobb fiatal előadói díj kihirdetése 14:30 Ebéd

6

Az előadók figyelmébe! Az MHGT 2012. augusztusi kongresszusára beérkezett nagyszámú (82) előadás miatt szoros programot kellett kialakítunk. Az előadások időtartama 7 perc+ 3 perc vita, amibe beletartozik az előadó csere is.

Szeretnénk, ha mindenki személyesen mutatná be munkáját, ezért a poszterek helyett short oral presentation (SHOP) szekciókat alakítottunk ki. A rövid előadások bemutatása is elektronikus úton történik. A PowerPoint formátumban szerkesztett 2 perces prezentációkat (3-4 dia) a programban feltüntetett sorrendben mutatják be a szerzők, melyet 2 perc megbeszélés követ.

Amennyiben az előadó a mondanivalója kifejtésére a vita idejét is felhasználja, akkor vita, idő hiányában, nem lehetséges. Kérjük az időpontok szigorúan betartását! Ha az adott előadás 1 perccel túllépi a megadott időt, úgy hangjelzés következik, a második perc után pedig a kivetítő elsötétül. Ez esetben a megbeszélésre sajnos nem marad lehetőség!

Az előadások gyors és frappáns követése érdekében kérjük az adott szekció előadóit, hogy az első sorokban vagy a sorok szélén, mikrofon közelben foglaljanak helyet. Kérjük a szekciókat vezető üléselnököket is az előadások időtartamának pontos betartatására.

Kérjük az előadókat, hogy a számítógépes anyagokat időben adják le - lehetőség szerint már a regisztrációt követően - az előadóteremben a technikáért felelős személyeknél, de legkésőbb az aznapi program kezdete előtt félórával.

Az előadás anyagát „pendrive”-on kérjük leadni. Előadás vagy mappa neve a következő legyen: hónap-nap-szekció- szekcióban sorszám- előadó vezetékneve Például: aug-24-klinikaigenetika-5-Kiss.ppt

7

Hang és videó-anyagok: Amennyiben előadása hang vagy videó anyagot

tartalmaz, úgy kérjük, KIZÁRÓLAG WMV és WMA formátumokat alkalmazzon, kisebb mozgókép esetén a GIF formátum ajánlott (a lehető legnagyobb kompatibilitás kedvért). A videó file-okat az eredeti prezentációt tartalmazó mappába másolva, majd onnan beszúrva alakítsa ki előadását. Kérjük gépére /”pendrive”-jára az egész mappát másolja, ekkor a mappa nevére is alkalmazza a fent leírtakat (hónap-nap- szekció-szekcióban sorszám- előadó vezetékneve Például:aug-24-klinikaigenetika-5-Kiss.ppt

Saját laptopot csak indokolt esetben van lehetőség használni, melyet előzetesen a technikus fele jelenteni kell (ennek oka a gépcsere miatti időigény és a technikai feltételek). A gépet név megjelöléssel az előadásokhoz hasonló módon kérjük leadni. iPad-et, iPhone-t, tablett–et vagy olyan eszközt nem áll módunkban csatlakoztatni, amelyen nincs DSUB/VGA kimenet. A legjobb 35 év alatti előadó:

A legjobb 35 év alatti előadó díjazásban részesül, függetlenül az előadása időtartamától. A díjra előzetesen pályázni kell:

név, születési év, munkahely és a neveztetni kívánt előadás címének megadásával.

A pályázatra való jelentkezést kérjük a rendezvény szervező cég címére (congress@congresstravel.hu) minél hamarabb megküldeni, de jelezni szeretnénk, hogy még a regisztráció

8

során is módunkban áll nevezést elfogadni. A díj odaítéléséről négytagú tudományos bizottság fog dönteni. A nyertes kihirdetésére a kongresszus záró szekciójában kerül sor. Továbbképzés:

A kongresszus akkreditálása szakorvosok és szakdolgozók számára folyamatban van. A továbbképző pontokról szóló igazolás kiadásának feltétele a jelenléti ív aláírása és a sikeres tesztvizsga.

9

PROGRAM

augusztus 23. csütörtök

14:00- től Regisztráció

16:30-17:00 MEGNYITÓ ÜNNEPSÉG

Vécsei László akadémikus, Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar dékánja

Pál Attila, Szegedi Tudományegyetem Szent -Györgyi Albert Klinikai Központ elnöke

Oláh Éva, Klinikai Genetikai Szakmai Kollégium elnöke

Melegh Béla, Magyar Humángenetikai Társaság elnöke

17:00-19.00 DÍSZELŐADÁSOK

ÜLÉSELNÖK: MELEGH BÉLA, SZABÓ JÁNOS 17:00 Melegh Béla

Társaságunk kihívásai a nemzetközi trendek alapján PTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet, Pécs

17:20 Raskó István

Vissza a jövőbe; fenomika, az új kihívás MTA SZBK Genetikai Intézet, Szeged

17:40 Vincent F. Procaccio

Lessons from mitochondrial DNA related diseases: What have we learned? University of Angers, France

18:00 Molnár Mária Judit Genomikai medicina a terápiában

SE Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézete, Budapest

10

18:20 Széll Márta Ivarsejtvonalbeli és szomatikus mutációk jelentősége a személyre szabott orvoslásban, prevencióban és célzott terápiában SZTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet, Szeged

18:40 Szabó János

Az epigenom üzenete SZTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet, Szeged

19.00 Nyitófogadás (Központi Oktatási Épület)

augusztus 24. péntek

8:00- 9:20 KLINIKAI GENOMIKA. EPIGENETIKA.

KOMPLEX FELNŐTTKORI BETEGSÉGEK ÜLÉSELNÖK: OLÁH ÉVA, SZÉLL MÁRTA

8:00 Mikrodeléciós szindrómák genetikai diagnosztikája

Szabó Tímea Margit, P. Szabó Gabriella, Szakszon Katalin, Balogh Erzsébet, Ujfalusi Anikó, Bessenyei Beáta, Bálint Bálint, Oláh Éva DE OEC Gyermekgyógyászati Intézet, Klinikai Genetikai Központ, Regionális Genetikai Laboratórium, Genomikai Központ, Debrecen

8:10 Új generációs szekvenálási módszerek használata

epigenetikai térképezés céljából Bálint Bálint L. DE OEC Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet, Klinikai Genomikai és Személyreszabott Orvoslási Központ, Debrecen

8:20 De novo 9p24.3-13.1 parciális triszómia három nem

rokon betegben Ujfalusi Anikó, Balogh Erzsébet, Lia Knegt, P. Szabó Gabriella, Szakszon Katalin, Tihanyi Mariann, Oláh Éva DE OEC Gyermekgyógyászati Intézet, Klinikai Genetikai Központ, Debrecen, Afedling Klinische Genetica, Academisch Medisch Centrum

Universiteit van Amsterdam, Netherland, Zala Megyei Kórház

11

Genetikai Laboratórium, Zalaegerszeg

8:30 PKHD1 gén mutációk autoszomális recesszív policisztás vesebetegségben Szabó Tamás, Tory Kálmán, Bereczki Csaba, Orosz Petronella, Marián Erzsébet, Gombos Éva, Máttyus István, Ajzner Éva, Kappelmayer János, Török Olga, Balogh István DE OEC, Gyermekgyógyászati Intézet, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Debrecen, SE I. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest, SZTE ÁOK Gyermekgyógyászati Klinika, Szeged, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza, Gyermekosztály, Központi Laboratórium, DE OEC Laboratóriumi Medicina Intézet, Debrecen

8:40 A mitochondriális DNS és hot spot-jainak vizsgálata saját

eseteink kapcsán Reményi Viktória, Kékesi Anna, Rácz Adrienn, Pentelényi Klára, Nyírő Gábor, Gál Anikó, Molnár Mária Judit SE Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézete, Budapest

8:50 Új lehetőség a sejt és génterápiában: emlős mesterséges

kromoszómával kombinált indukált pluripotens őssejtek Tóth Anna, Blazsó Péter, Cserpán Imre, Csonka Erika, Fodor Katalin, Praznovszky Tünde, Udvardy Andor, Hadlaczky Gyula, Katona Róbert MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Genetikai Intézet, Biokémiai Intézet, Szeged

9:00 Az ideális prenatális genetikai tanácsadás jellemzői és

kapcsolata a közös döntéshozással Tóth Adél, Szabó János SZTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet, Szeged

9:10 Biomedica: Chromosome preparation, from magic to

science Maurizio Battistelli Euroclone

9:20- 10:00 Kávészünet

12

10:00- 11:50 PRENATÁLIS ÉS PREIMPLANTÁCIÓS GENETIKA ÜLÉSELNÖK: SZABÓ JÁNOS, NAGY SÁNDOR

10:00 A 21-es kromoszómához köthető mikroRNS (miR)-ek

expressziója Down szindrómás magzatot viselő várandósok vérplazmájában Lázár Levente, Nagy Bálint, Rigó János Jr. SE I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Budapest

10:10 Humán vírusok előfordulási gyakorisága magzatvíz

mintákban Pályi Bernadett, Csire Márta, Lázár Levente, Barcsay Erzsébet, Takács Mária, Benczik Márta, Jeney Csaba, Beke Artúr, Papp Csaba, Nagy Bálint, Berencsi György, Rigó János Országos Epidemiológiai Központ, Virológiai Főosztály, GenoID Molekulárbiológiai Laboratórium, SE I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Budapest

10:20 Tripla teszt szűrés alkalmazása kromoszóma

rendellenességek szűrésére (10 év - 34 059 szűrés) Tihanyi Mariann, Hartwig Marianna, Vajda György, Kovács Lajos, Horváth Tihamér Zala Megyei Kórház Genetikai Laboratórium, Szülészeti Osztály, Zalaegerszeg

10:30 Újdonságok és innovációk a magzati aneuploidiák első

trimeszteri kombinált szűrésében Nagy Sándor, Bajnóczky Katalin, Busznyák Csaba, Bajcsai Mária Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Klinikai Genetikai Központ, Győr

10:40 Az emelkedett tarkóredő vastagság klinikai jelentősége a

normális kariotípusú magzatok esetében Nagy Sándor, Bajnóczky Katalin Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Klinikai Genetikai Központ, Győr

10:50 Vastag tarkóredő normális karyotipusú magzatoknál Isaszegi Dóra, Horváth Emese, Katona Márta, Sikovanyecz János, Keresztúri Attila, Szabó Andrea, Szabó János

13

SZTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézetében, Gyermekgyógyászati Klinika, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Szeged

11:00 A magzat ultrahang fenotipusa a második trimeszterben.

Az arcprofil elemzés jelentősége a triszómiák ultrahangszűrésében Szabó János, Szabó Andrea, Szili Károly, Isaszegi Dóra, Szabó János Tamás, Horváth Emese, Sikovanyecz János SZTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Medison Szülészeti-Nőgyógyászati és Magzati Egészség Központ, Szeged

11:10 A reprodukciós genetika lehetőségei

Csenki Marianna, Debreceni Diána, Dudás Beáta, Kósa Zsolt, Vereczkey Attila Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet, Reprogenex Géndiagnosztikai Laboratórium, Budapest

11:20 ArrayCGH alkalmazása preimplantációs genetikai

vizsgálat során Debreceni Diána, Csenki Marianna, Dudás Beáta, Vereczkey Attila Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet, Reprogenex Géndiagnosztikai Laboratórium, Budapest

11:30 Preimplantációs genetikai vizsgálat arrayCGH

módszerrel: jelentősége a mesterséges megtermékenyítés eredményességében Vereczkey Attila, Csenki Marianna, Debreceni Diána, Dudás Beáta, Kósa Zsolt Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet, Reprogenex Géndiagnosztikai Laboratórium, Budapest

11:40 Agilent Technologies legújabb nanoprinter alapú

fejlesztései – humán genetikai alkalmazásokra Zalka Anna Kromat Kft.

11:50 Technikai szünet

14

12:00- 12:30 SHOP (Short Oral Presentations) 2+2 perc ÜLÉSELNÖK: UJFALUSI ANIKÓ, TIHANYI MARIANN

A titokzatos genetikai nem Gudlin Gabriella, Kiss Eszter, Tóth Zsuzsa, Jenővári Zoltán, Luczay Andrea, Willy Cheng Chien, Micsik Tamás, Fekete György, Haltrich Irén SE ÁOK, II.sz. Gyermekgyógyászati Klinika, SE ÁOK, I.sz. Patológiai Intézet, Budapest

A 18-as kromoszóma szerkezeti eltéréseinek genotípus-fenotípus összefüggései Tóth Zsuzsa, Kiss Eszter, Gudlin Gabriella, Fekete György, Haltrich Irén SE ÁOK, II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest

Számfeletti kis marker kromoszóma és kiegyensúlyozott transzlokáció együttes előfordulása egy ritka genotípusú Down szindrómás esetben Tihanyi Mariann, Ujfalusi Anikó, Thomas Liehr, Buzogány Mária Zala Megyei Kórház Genetikai Laboratórium, Csecsemő- Gyermekosztály, Zalaegerszeg DE OEC Klinikai Genetikai Központ Gyermekgyógyászati Intézet, Universitätsklinik Jena, Institut für Humangenetik, Jena

A 15q24-qter régió részleges triszómiájával járó ugráló transzlokáció: esetbemutatás Czakó Márta, Hadzsiev Kinga, Melegh Béla, Kosztolányi György PTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet, Pécs

A cisztás fibrózis ellátásában résztvevő intézetek elérhetősége és a betegek életkilátása közötti kapcsolat Magyarországon Vincze Ferenc, Földvári Anett, Kovács Nóra, Sipos Valéria, Merth Gabriella, Sándor János Debreceni Egyetem, Népegészségügyi Kar, Biostatisztikai és Epidemiológiai Tanszék, Debrecen, GYEMSZI Informatikai és

15

Rendszerelemzési Főigazgatóság, Rendszerelemzési Főosztály, Budapest

A cisztás fibrózis incidenciájának regionális különbségei Magyarországon Kovács Nóra, Sipos Valéria, Földvári Anett, Vincze Ferenc, Merth Gabriella, Sándor János Debreceni Egyetem, Népegészségügyi Kar, Biostatisztikai és Epidemiológiai Tanszék, Debrecen, GYEMSZI Informatikai és Rendszerelemzési Főigazgatóság, Rendszerelemzési Főosztály, Budapest

A cisztás fibrózisban szenvedő betegek életkilátásai az ellátáshoz való hozzáférés függvényében Sipos Valéria, Kovács Nóra, Földvári Anett, Vincze Ferenc, Merth Gabriella, Sándor János Debreceni Egyetem, Népegészségügyi Kar, Biostatisztikai és Epidemiológiai Tanszék, Debrecen, GYEMSZI Informatikai és Rendszerelemzési Főigazgatóság, Rendszerelemzési Főosztály, Budapest

12:30 Astraia: the new ways in the medical informatics Roland Denk Astraia GMBH Munich, Germany

12:40- 13:30 Ebéd

13:30- 14:50 ANYAGCSEREBETEGSÉGEK. ÚJSZÜLÖTTKORI SZŰRÉSEK ÜLÉSELNÖK: ENDREFFY EMŐKE, BALOGH ISTVÁN

13:30 Pheno- és genotypus összefüggése enzymopathiákban

László Aranka, Endreffy Emőke, Barry Wolf, Amparo Chabas, Ploos van Amstel, Victor Kozich, Zeynep Tümer, Andreas Gal SZTE ÁOK Gyermekgyógyászati Klinika, Szeged, Institute of Human Genetics Richmond, Institute of Biochemistry Clinica Barcelona, DNA Laboratory Utrecht, Charles University Praha, J. Kennedy Instute Glostrup, Institute of Genetics, Hamburg

16

13:40 A folsav anyagcserében részt vevő enzimek gén polimorfizmusainak vizsgálata praeeclampsiások között Szabó Gábor, Molvarec Attila, Lázár Levente, Rigó János Jr., Nagy Bálint SE I.Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Budapest

13:50 Monogénes diabetesek molekuláris genetikai vizsgálata

Balogh István, Gaál Zsolt, Kántor Irén, Ajzner Éva, Dzsudzsák Erika, Kappelmayer János DE OEC Laboratóriumi Medicina Intézet, Debrecen, Jósa András Oktatókórház IV. Belgyógyászati Osztály, Gyermekosztály, Központi Laboratórium, Nyíregyháza

14:00 A WFS1 gén polimorfizmusainak szerepe cukor- betegségben Rónai Zsolt, Elek Zsuzsanna, Somogyi Anikó, Sasvári-Székely Mária SE, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai, Patobiokémiai Intézet, II. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

14:10 A TCF7L2 gén 2-es típusú diabetesre hajlamosító

variánsa az európai populációkban szerepet játszik a felnőttkori látens autoimmun diabetes kialakulásában Lukács Krisztina, Pánczél Pál, Dinya Elek, Bakacs Márta, Madácsy László, Hosszúfalusi Nóra SE I. Sz. Gyermekklinika, III. Sz. Belgyógyászati Kilinika, Statisztikai Intézet, Pharmaproject-Statisztika Társaság, Budapest

14:20 Smith-Lemli-Opitz szindróma laboratóriumi diagnosz-

tikája Koczok Katalin, Dzsudzsák Erika, Török Olga, P. Szabó Gabriella, Hadzsiev Kinga, Csábi Györgyi, Csákváry Violetta, Kappelmayer János, Balogh István, V. Oláh Anna DE OEC Laboratóriumi Medicina Intézet, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Gyermekgyógyászati Klinika, Debrecen, PTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet, Gyermekgyógyászati Klinika, Pécs, Markusovszky Lajos Megyei Kórház, Gyermekosztály, Szombathely

17

14:30 SLCO1b1 gén vizsgálata roma és magyar populációkban és diagnosztikai jelentősége a statin terápiában Sipeky Csilla, Tarlós Gréta, Janicsek Ingrid, Melegh Béla PTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet, Pécs

14:40 A Boichis betegség egy génjének azonosítása

Tory Kálmán, Edgar Otto, Céline Becker, Rémi Salomon, Ahmet Nayir, Friedhelm Hildebrandt, Corinne Antignac, Sophie Saunier SE I. sz. Gyermekklinika, Budapest Inserm U983, Hôpital Necker, Paris, University of Michigan, Ann Arbor, MI, USA

14:50 Illumina platforms in human genetics

Biotech-Hungary Kft.

15:10- 15:30 Kávészünet

15:30- 16:40 NEUROMUSCULARIS ÉS PSZICHIÁTRIAI KÓRKÉPEK

GENETIKÁJA ÜLÉSELNÖK: KARCAGI VERONIKA, RASKÓ ISTVÁN

15:30 Herediter neuropathiák genetikai vizsgálata során nyert

tapasztalataink Gál Anikó, Bereznai Benjamin, Varga Edina Tímea, Balicza Péter, Millei György Máté, Arányi Zsuzsanna, Boczán Judit, Diószeghy Péter, Kalaydiyeva L, Molnár Mária Judit SE Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézete, Neurológiai Klinika Budapest, DEOEC, Neurológiai Klinika, Debrecen, Nyíregyházi Kórház, Neurológiai Osztály, Nyíregyháza, Centre for Human Genetics, Edith Cowan University, Perth, Australia

15:40 Mitokondriális Leigh-betegség: kórlefolyás és diagnosz-

tikus lehetőségek Komlósi Katalin, Kisfali Péter, Hadzsiev Kinga, Gergev Gyurgyinka, Kaiser László, Brinyiczki Kitti, Bódi István, Pál Endre, Sztriha László, Melegh Béla PTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet, Neurológiai Klinika, Pécs, SZTE ÁOK Gyermekgyógyászati Klinika és Gyermek Egészségügyi Központ,

18

Pathológiai Intézet, Szeged, Clinical Neuropathology Department, King's College Hospital NHS Foundation Trust, London, UK

15:50 Speciális neuromuscularis betegségek a roma

populációkban Karcagi Veronika, Pikó Henriett, Tímár László, Herczegfalvi Ágnes OKI, Molekuláris Genetikai és Diagnosztikai Osztály, OGYEI Genetikai Tanácsadás, SE II.sz. Gyeremekgyógyászati Klinika, Budapest

16:00 Milyen problémák merültek fel Lesch-Nyhan szindrómás

betegeink családjában a genetikai vizsgálatok, illetve tanácsadás kapcsán? Endreffy Emőke, Horváth Emese, Sztriha László SZTE ÁOK Gyermekgyógyászati Klinika, Orvosi Genetikai Intézet, Szeged

16:10 Újdonságok a sclerosis multiplexben szenvedő

édesanyák terhességének gondozásában és ellátásában Vanya Melinda, Szűcs Márta, Bencsik Krisztina, Nyári Tibor, Bártfai György SZTE ÁOK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Neurológia Klinika, Orvosi Fizika és Informatikai Intézet, Szeged

16:20 A POLG1 gén analízise során nyert tapasztalataink

mtDNS deplécióval és multiplex delécióval rendelkező betegeinkben Kékesi Anna, Gál Anikó, Reményi Viktória, Rácz Adrienn, Nyírő Gábor, Molnár Mária Judit SE Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézete, Budapest

16:30 Szubtelomerikus kromoszóma aberrációk kimutatása

mentálisan retardált betegekben (2008-2012) P. Szabó Gabriella, Ujfalusi Anikó, Alida C. Knegt, Dezső Dávid, Horváth Emese, Tihanyi Marianna, Balogh Erzsébet, Bessenyei Beáta, Szakszon Katalin, Oláh Éva DE OEC Gyermekgyógyászati Intézet, Klinikai Genetika Központ, Debrecen, University of Amsterdam, Academic Medical Center, Department of Clinical Genetics, Amsterdam, Centro de Genética

19

Humana, Instituto Nacional de Saúde, Lisszabon, SZTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet, Zala megyei Kórház, Genetikai Laboratórium, Zalaegerszeg

16:40- 17:10 SHOP (Short Oral Presentations) 2+2 perc

ÜLÉSELNÖK: CZAKÓ MÁRTA, MOKÁNSZKI ATTILA A citogenetikus szerepe egy ritka, összetett kórkép felismerésében Kiss Eszter, Sallai Ágnes, Karádi Zoltán, Varga Edit, Tóth Zsuzsa, Gudlin Gabriella, Fekete György, Haltrich Irén SE ÁOK, II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest

Citogenetikai vizsgálatok jelentősége Cornelia de Lange szindrómát valószínűsítő klinikai kép esetén Horváth Emese, Raskóné Horváth Zsuzsanna, László Aranka, Túri Sándor, Szabó János SZTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet, Gyermekgyógyászati Klinika, Szeged Egyes típusú neurofibromatózissal kombinált Klippel-Trenaunay szindrómában szenvedő beteg esete Farkas Katalin, Nagy Nikoletta, Szolnoky Győző, Kemény Lajos, Széll Márta MTA-SZTE Dermatológiai Kutatócsoport, SZTE ÁOK Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika, Orvosi Genetikai Intézet, Szeged

A mitofuzin gén mutációi okozta herediter neuropathiák fenotípus-genotípus korrelációja saját betegeinken Varga Edina, Gál A Tímea, Reményi Viktória, Magyarósi Szilvia, Bereznai Benjamin, Molnár Mária Judit SE Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézete, Budapest

PON1 és P2RY12 funkcionális variánsok vizsgálata roma és magyar populációkban Janicsek Ingrid, Sipeky Csilla, Duga Balázs, Melegh Béla Imre, Járomi Luca, Magyari Lili, Bene Judit, Melegh Béla PTE ÁOK, Orvosi Genetikai Intézet, Pécs

20

A SNAP-25 gén polimorfizmusainak a szerepe az impulzivitás személyiségjegy meghatározásában Németh Nóra, Kovács-Nagy Réka, Székely Anna, Rónai Zsolt, Sasvári-Székely Mária SE Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Budapest

17:15- 19:00 A MAGYAR HUMÁNGENETIKAI TÁRSASÁG KÖZGYŰLÉSE

A közgyűlés keretében tájékoztatót hallunk az Egészségügyi Szakmai Kollégium Klinikai Genetika Tagozatának tevékenységéről is (Oláh Éva elnök).

19:15- 19:45 Társasági rendezvény (Koncert a Dómban) 19:50 Busztranszfer 20:20 Gálavacsora (Halácsi Kúria és Rendezvényház;

6728 Szeged, Cserje sor 4.)

augusztus 25. szombat

8:00- 9:40 HAEMATOLÓGIAI KÓRKÉPEK GENETIKÁJA. ONKOGENETIKA.

GENETIKAI VIZSGÁLATOK MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSA. ETIKAI KÉRDÉSEK

ÜLÉSELNÖK: SZALAI CSABA, SÁNDOR JÁNOS 8:00 Bayes-háló alapú Bayesi többszintű relevancia analízis

alkalmazása gyermekkori akut limfoid leukémiás populáción Lautner-Csorba Orsolya, Gézsi András, F. Semsei Ágnes, Kutszegi Nóra, Falus András, Szalai Csaba SE Genetikai, Sejt-, és Immunbiológiai Intézet, Heim Pál Gyermekkórház, Budapest

8:10 A VIII alvadási faktor gén molekuláris genetikai analízise

haemophilia a betegekben és családtagjaikban Bors András, Andrikovics Hajnalka, Marosi Anikó, Hajdú Krisztina, Nemes László, Kardos Mária, Tordai Attila

21

Országos Vérellátó Szolgálat, Molekuláris Diagnosztikai Laboratórium, Heim Pál Gyermekkórház, Állami Egészségügyi Központ, Budapest, Mohács Város Kórháza, Mohács

8:20 Kemoterápia közben kialakuló neurotoxicitás genetikai

háttere F. Semsei Ágnes, Lautner-Csorba Orsolya, Kutszegi Nóra, Falus András, Kovács T. Gábor, Szalai Csaba, Erdélyi Dániel J. SE Genetikai, Sejt-, és Immunbiológiai Intézet, II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika Heim Pál Gyermekkórház, Budapest

8:30 Biomarker-validáció az emlőtumor molekuláris

altípusaiban: chip alapú osztályozás szenzitivitása és specificitása 983 beteg adatai alapján Győrffy Balázs MTA, Gyermekgyógyászati és Nefrológiai Kutatócsoport, Budapest

8:40 A minőségirányítás szerepe a genetikai diagnosztikában

Bene Judit, Melegh Béla PTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet, Pécs

8:50 A ritka betegségben szenvedők elégedettsége a diagnózis

közlésével Magyarországon és Európában Földvári Anett, Sipos Valéria, Kovács Nóra, Vincze Ferenc, Sándor János Debreceni Egyetem, Népegészségügyi Kar, Biostatisztikai és Epidemiológiai Tanszék, Debrecen

9:00 Down Szindróma prenatális szűrésének hatékonysága

Magyarországon 2011-ben Sándor János, Földvári Anett, Vámos Magdolna, Métneki Júlia, Balku Eszter, Szy Ildikó, Béres Judit Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kar Epidemiológiai és Biostatisztikai Tanszék, Debrecen, Országos Egészségfejlesztési Intézet, Budapest

22

9:10 „Nil nocere” – „Ne árts” H. Lukács Valéria, Ferenczi Miklós, Imrei Júlia, Tankó Lenke, Mosonyi Péter, Varga Horgosi Ágnes, Kurucz Szilvia, Mátis Katalin, Bánky Judit Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet Szülészeti-Nőgyógyászati Osztály, Budapest

9:20- 9:45 Kávészünet

9:45-11:15 BŐRGYÓGYÁSZATI, ENDOKRINOLÓGIAI, FÜLÉSZETI, ORTOPÉDIAI, SZEMÉSZETI KÓRKÉPEK GENETIKÁJA. IMMUNGENETIKA

ÜLÉSELNÖK: HORVÁTH EMESE, LÁSZLÓ ZSUZSANNA 9: 45 Egy Brooke-Spiegler szindrómában szenvedő magyar

család genetikai vizsgálata Nagy Nikoletta, Neil Rajan, Farkas Katalin, Kinyó Ágnes, Kemény Lajos, Széll Márta SZTE ÁOK Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika, Orvosi Genetikai Intézet MTA-SZTE Dermatológiai Kutatócsoport, Szeged, Institute of Genetic Medicine, Newcastle University, Newcastle upon Tyne, UK

9:55 Genetikai vizsgálatok női és férfi infertilitásban

Mokánszki Attila, Ujfalusi Anikó, Balogh Erzsébet, Sápy Tamás, Jakab Attila, Varga Attila, Oláh Éva DE OEC Gyermekgyógyászati Intézet, Klinikai Genetikai Központ, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Urológiai Klinika, Debrecen

10:05 Az FMR1 gén CGG trinukleotid ismétlődés számának

meghatározása Repeat Primed PCR módszerrel korai petefészek-kimerülés (POF/POI) esetén Beke Artúr, Pikó Henriett, Garamvölgyi Zoltán, Karcagi Veronika, Nyírő Gábor, Nagy Bálint, Molnár Mária Judit, Rigó János Jr. SE I. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Országos Környezetegészségügyi Intézet, Molekuláris Genetika és Diagnosztikai Osztály, SE Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézet, Budapest

23

10:15 Szteroid 21-hidroxiláz gén haplotípusainak alkalmazása az evolúció és a fehérje variánsok működésének vizsgálatában Doleschall Márton, Patócs Attila, Füst György, Prohászka Zoltán SE III. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

10:25 Genetikai interakciók és a Gas6 szerepe az időskori

makuladegeneráció patomechanizmusában Losonczy Gergely, Vajas Attila, Takács Lili, Dzsudzsák Erika, Fekete Ágnes, Vokó Zoltán, Marhoffer Éva, Kardos László, Ajzner Éva, Begoña Hurtado, Pablo Garcia de Frutos, Berta András, Balogh István DE OEC Szemészeti Klinika, Laboratóriumi Medicina Intézet, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék, Megelőző Orvostani Intézet, Kenézy Gyula Megyei Kórház Kórházhigiénia és Infekciókontroll Osztály, Debrecen, Jósa András Oktatókórház, Központi Laboratórium, Nyíregyháza, Department of Cell Death and Proliferation, Institute of Biomedical Research of Barcelona, Barcelona, Spain

10:35 Genotipus-fenotipus összefüggés szupernormális

pálcika-válasszal járó csapdisztrófiában KCNV2 gén érintettsége esetén Varsányi Balázs, Enyedi Péter, Bernd Wissinger, Farkas Ágnes PTE ÁOK, Szemészeti Klinika, Pécs, SE Szemészeti Klinika, Élettani Intézet, Budapest Molecular Genetic Laboratory, University Centre for Ophthalmology, Tübingen

10:45 A Hippo jelátviteli útvonal szerepe asztmában

Szalai Csaba, Bikov András, Nagy Adrienne, F. Semsei Ágnes, Gálffy Gabriella, Tamási Lilla, Ungvári Ildikó Heim Pál Kórház, SE Genetikai Sejt és Immunbiológiai Intézet, Pulmonológiai Klinika, Csertex Kutatólabor, Budapest

10:55 Craniosynostosis szindrómák molekuláris genetikai

vizsgálata Bessenyei Beáta, Mokánszki Attila, Nagy Andrea, Szakszon Katalin, Tihanyi Mariann, Tészás Alexandra, Oláh Éva

24

DE OEC Gyermekgyógyászati Intézet, Klinikai Genetikai Központ, Gyermekgyógyászati Intézet, PIC, Debrecen, Zala Megyei Kórház, Genetikai Laboratórium, Zalaegerszeg, PTE ÁOK, Gyermekgyógyászati Klinika, Pécs

11:05 Genetikai tanácsadás eredményei és problémái

monogénes betegségek diagnosztikájában és megelőzésében Horváth Emese, Endreffy Emőke, Raskóné Horváth Zsuzsanna, Karcagi Veronika, Pikó Henrietta, Ujfalusi Anikó, Bessenyei Beáta, Berenténé Bene Judit, Raskó István, Mórocz Mónika, Szabó János SZTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet, Gyermekgyógyászati Klinika, OKI Molekuláris Genetikai és Diagnosztikai Osztály, DE OEC Gyermekgyógyászati Intézet Klinikai Genetikai Központ, PTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet, Pécs, SZBK Genetika Intézet, Szeged

11:15-11:30 Technikai szünet 11:30 – 12:00 SHOP (Short Oral Presentations) 2+2 perc

ÜLÉSELNÖK: MÉHES GÁBOR, BEKE ARTÚR

Mitotikus kinázok szabályozási zavarai diffúz nagy B-sejtes lymphomában Hegyi Katalin, Méhes Gábor DE OEC Pathologiai Intézet, Debrecen

A 6q21 régió funkcionális variánsainak szerepe a Hodgkin limfóma terápia indukálta másodlagos malignitás hajlamosítására Duga Balázs, Várszegi Dalma, Szabó Melinda, Sümegi Katalin, Kisfali Péter, Melegh Béla PTE ÁOK, Orvosi Genetikai Intézet, Pécs

Az ErbB/Ras útvonalon ható öt tirozin-kináz inhibitorral szembeni rezisztencia mechanizmusok azonosítása Pénzváltó Zsófia, Tegze Bálint, Szász A. Marcell, Szendrői Attila, Győrffy Balázs

25

SE I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, II. sz Pathológiai Intézet, Research Laboratory of Pediatrics and Nephrology, Hungarian Academy of Sciences, Budapest

MARVELD2 gene founder mutation is an important cause of non-syndromic deafness in Slovak and Hungarian Roma patients Soltysova Andrea, Andrej Ficek, Ingrid Posta-Janicsek, Katalin Komlosi, Csilla Sipeky, Béla Melegh, Ludevit Kadasi Comenius University, Faculty of Natural Sciences, Department. of Molecular Biology, Bratislava, Slovakia, University of Pécs, Department of Medical Genetics, Pécs, Hungary, Institute of Molecular Physiology and Genetics, Bratislava, Slovakia

Az öröklődő angioödéma enyhébb lefolyású a C1INH gén missense mutációit hordozó betegeknél Bors András, Csuka Dorottya, Varga Lilian, Farkas Henriette, Tordai Attila, Füst György, Szilágyi Ágnes

Országos Vérellátó Szolgálat, Molekuláris Diagnosztikai Laboratórium, SE III. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Új generációs DNS szekvenálás használata monogénes betegségek vizsgálatára Madar László, Sziszkosz Nikolett, Koczok Katalin, Dzsudzsák Erika, Harangi Mariann, Kappelmayer János, Oláh Éva, Szakszon Katalin, P. Szabó Gabriella, Balogh István DE OEC Laboratóriumi Medicina Intézet, I. Belgyógyászati Klinika, Gyermekgyógyászati Klinika, Debrecen

12:00 New generation Taq polymerases in combination with

novel buffer systems deliver superior performance across a full range of templates Shane Sanassy Izinta

26

12:20- 12:50 GENETIKAI TECHNOLÓGIÁK ÉS ALKALMAZÁSUK ÜLÉSELNÖK: NAGY BÁLINT, HALTRICH IRÉN

12:20 Klasszikus és korszerű technikai algoritmusok a

citogenetikai diagnózis szolgálatában Haltrich Irén, Pikó Henriett, Kiss Eszter, Tóth Zsuzsa, Gudlin Gabriella, Karcagi Veronika, Fekete György SE ÁOK, II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Országos Környezetegészségügyi Intézet, Budapest

12:30 Az array-CGH technika alkalmazása genetikai eredetű

kórképek vizsgálatában Pikó Henriett, Ujfalusi Anikó, Haltrich Irén, Tihanyi Marianna, Oláh Éva, Fekete György, Karcagi Veronika Országos Környezetegészségügyi Intézet, Molekuláris Genetikai és Diagnosztikai Osztály, Budapest, DE OEC Klinikai Genetikai Központ, Debrecen, SE II. sz. Gyermekklinika, Citogenetikai Laboratórium, Budapest, Zala Megyei Kórház, Genetikai Laboratórium, Zalaegerszeg

12:40 Array- CGH módszer jelentősége és szerepe a klinikai

genetikában Hartwig Marianna, Tihanyi Mariann, Elmont Beáta, Éder Katalin, Lia Knegt, Nicola Brunetti-Pierri Zala Megyei Kórház Genetikai Laboratórium, Zala Megyei Kórház, Zalaegerszeg, Csecsemő- és Gyermek Osztály, SE Sejt és Immunológiai Intézet, Budapest, Dr. Lia Knegt, Academisch Medisch Centrum, Amsterdam, Nicola Brunetti-Pierri, MD, FACMG Assistant Professor Department of Pediatrics, Federico II University of Naples & Napoli Telethon Institute of Genetics and Medicine, Italy

13:00- 13:45 Tesztvizsga 14:00- 14:30 A kongresszus zárása. A legjobb fiatal előadói díj

kihirdetése 14:30 Ebéd

27

ABSZTRAKTOK

DÍSZELŐADÁSOK Vissza a jövőbe; fenomika, az új kihívás Raskó István MTA SZBK Genetikai Intézet, Szeged

A genomikai fejlődésnek köszönhetően számos multifaktoriális betegségre ismerünk hajlamosító genotípusokat és az új, nagy teljesítményű technológiák segítségével a génexpresszióra, metabolizmusra, fehérje interakciókra vonatkozó ismereteink is adatbázis nagyságúra duzzadtak. A genomikai alapkutatási eredmények halmaza a klinikusok figyelmét is felkeltette és egyre nagyobb várakozás nyilvánul meg a közvetlen klinikai alkalmazások iránt. Eddig ezek az elvárások jórészt túlzottak voltak, mert elmondhatjuk, hogy a genomika új eredményeinek a hasznából eddig a klinikum viszonylag keveset profitált, annak ellenére, hogy szinte naponta jelennek meg teljes genom összehasonlító vizsgálatok, amelyek a különböző gyakori betegségekre hajlamosító DNS variációkat írnak le. Az eddig leírt variánsok azonban mind alacsony penetranciájúak és ezeknél a vizsgálatoknál a “missing heritabilty” a legnagyobb probléma. Míg a genomra vonatkozó információink majdnem tökéletesek, addig a genotípusok által meghatározott fenotípusok ismerete minimális. A biológusok a fenotípus alatt egy adott organizmus megfigyelhető jellegzetességeit értik, az orvosok a fenotípus kifejezést gyakran a normális morfológiától, fiziológiától, viselkedéstől eltérő megjelenésre használják. Az eredmények klinikai hasznosítása felé kiutat jelenthetne egy nagy teljesítményű, standardizálható, computerizálható fenotípus adatbázis megteremtése, amely segítségével lehetőség nyílhatna a komplex betegségek alcsoportjainak, illetve a molekuláris patológiájukban részvevő betegségútvonalak fenotípusos jellemzésére. Az összefoglaló előadás ezt a kérdéskört mutatja be.

28

Ivarsejtvonalbeli és szomatikus mutációk jelentősége a személyre szabott orvoslásban, prevencióban és célzott terápiában Széll Márta Orvosi Genetikai Intézet, Szegedi Tudományegyetem, MTA-SZTE Dermatológiai Kutatócsoport, Szegedi Tudományegyetem, Szeged

A genomika és a posztgenomi tudományterületek rohamszerű fejlődése az új diagnisztikai markerek és terápiás célpontok azonosításának kimeríthetetlen tárházát nyújtja az emberiség számára. Ennek eredményeképpen az orvoslás forradalmi átalakuláson megy keresztül, melyet alapvetően meghatároznak az elmúlt évtizedben bevezetett DNS-alapú diagnosztikai és célzott terápiás eljárások. Mindezekhez elengedhetetlen az ivarsejtvonalbeli és szomatikus mutációk, valamint a gyakori génvariációk, polimorfizmusok pontos azonosítása. Előadásomban a molekuláris medicina legújabb vívmányairól fogok beszélni, különös tekintettel a személyre szabott orvoslásra, illetve néhány saját és együttműködésben megvalósult kísérleti eredményünket ismertetem a bőrgyógyászat, az allergológia és a fül-orr-gégészet területéről. Az epigenom üzenete Szabó János SZTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet, Szeged

Eddig azt gondoltuk, hogy az emberi genom szekvenciájában rejlik a betegségeink magyarázata, ezért vártuk a humán genom projekt eredményeit. A DNS óriás molekula ismertté vált szekvenciája, a mutációk, a variánsok alapján azonban nem sikerült megérteni a betegségek túlnyomó többségének molekuláris hátterét, a Genom Projecttől nem teljesen kaptuk meg, amit vártunk. A genom működésére, az epigenetikus szabályozó mechanizmusok tanulmányozására irányult a figyelem és fantasztikus új világ tárult ki előttünk: az új modellel rátaláltunk a komplex betegségek (hypertonia, diabetes, metabolikus, degeneratív és pszichiátriai kórképek, stb.) örökletességének hiányzó láncszemére. Nemcsak a diagnosztikai, hanem az intervenciós, terápiás lehetőségek is kinyíltak. Ma már tudjuk, hogy az emberi genom csak teljes funkcionális és

29

strukturális egységében érthető meg. A környezeti tényezők az epigenomon, mintegy interface-n keresztül fejtik ki a hatásukat a DNS molekula működésére. A DNS kettős spirál körüli (epi) borító vagy csomagoló réteget nevezzük epigenomnak, amely meghatározza a genom fizikai szerkezetét funkcióját és valójában a gén-expresszió regulátora, biztosítja az emberi szervezet adaptációját a belső és külső környezeti tényezők hatására. Ha kell, szorosan becsomagolja a géneket, lehetetlenné téve a kifejeződésüket, máskor pedig kicsomagolja a géneket lehetővé téve expressziójukat. Az epigenom ismert elemei (methyláció, histon módosítás, kromatin organizáció, acetiláció, stb.). Az epigenom szerkezete és funkciója a környezetei tényezők: a táplálék, a stressz, a dohányzás, a gondolataink!, stb. hatására folyamatosan változik, és e változáson keresztül tud az ember relatíve gyorsan alkalmazkodni a változó környezethez. Az epigonom mintázat az egyik generációról a másikra öröklődik. Ez transzgenerációs effektus magyarázza a nagysző-szülő-gyermek tulajdonságainak és betegségeinek hasonlóságát és választ ad a fontos és sokat vitatott tudományos kérdésre: „Where is the missing heritability of complex diseases?”. Az előadás kifejti a komplex betegségek (incl. psychiátriai betegségek) epigenetikai mechanizmusát, diagnózisát és gyógyítási lehetőségeit.

KLINIKAI GENOMIKA. EPIGENETIKA. KOMPLEX FELNŐTTKORI BETEGSÉGEK Mikrodeléciós szindrómák genetikai diagnosztikája Szabó Tímea Margit1, P. Szabó Gabriella1, Szakszon Katalin1, Balogh Erzsébet1, Ujfalusi Anikó1, Bessenyei Beáta1, Bálint Bálint2, Oláh Éva1

DE OEC 1Gyermekgyógyászati Intézet, Klinikai Genetikai Központ, Regionális Genetikai Laboratórium, 2Genomikai Központ, Debrecen

A molekuláris citogenetikai technikák segítségével számos olyan diszmorfiás szindrómát azonosítottak, amelyek a hagyományos citogenetikai technikával csak ritkán látható kis deléciók vagy duplikációk következményei. Ezek a 3-5 Mb-nál kisebb DNS-szakaszokat érintő szubmikroszkópos elváltozások szegmentális aneuszómiának nevezett genetikai kiegyensúlyozatlan állapotot eredményeznek, s rendszerint klinikailag felismerhető

30

szindrómákhoz vezetnek. Előbbi esetben mikrodeléciós, vagy „folyamatos géndeléciós” szindrómákról, utóbbi esetben mikroduplikációkról beszélünk. A „folyamatos géndeléciós szindróma” elnevezés azt tükrözi, hogy a fenotípus az esetek többségében számos, az adott régión belül egymás mellett elhelyezkedő gén haploinszufficienciájának következménye. Máskor egyetlen gén deléciója áll a kórkép hátterében. A klinikai tüneteket a deléció/duplikáció kiterjedése határozza meg. Egy részük jól felismerhető klinikai képpel jár, amelyek többségében array CGH-el un. tipikusan deletált régió („Typically Deleted Region”: TDR) elvesztése igazolható. E régión belül megkülönböztethető az a legrövidebb szakasz (Shortest Region of Deletion Overlap: SRDO), amelynek deléciója a régió által hordozott gének haploinszufficienciája révén a jellegzetes fenotípus létrejöttéhez vezet. A klinikai képet azonban a tényleges töréspont befolyásolja. Az esetek többségében ugyan de novo keletkezik, de szülői szubmikroszkópos transzlokáció is eredményezheti. A mikrodeléció vertikális transzmisszióját is leírták. Ezért a beteg mellett a szülők vizsgálata, a pontos töréspontok meghatározása diagnosztikai és prognosztikai szempontból fontos és genotípus-fenotípus elemzést tesz lehetővé. Hagyományos G-sávozással csak ritkán ismerhetők fel, kimutatásuk nagy feloldású citogenetikai analízissel, FISH módszerrel lókusz-specifikus próbák alkalmazásával, vagy array CGH-el lehetséges. Az előadásban a DE OEC Gyermekgyógyászati Intézet Klinikai Genetikai Központjában diagnosztizált mikrodeléciós kórképek diagnosztizálása során szerzett tapasztalatainkat foglaljuk össze. A fizikális vizsgálatot követően hagyományos kromoszóma analízist végzünk, majd ezt FISH vizsgálat követi a feltételezett diagnózisnak megfelelően választott lókusz-specifikus próbák alkalmazásával. Amennyiben mikrodeléció nem igazolható, UPD és metilációs mintázat vizsgálatára kerül sor (jelenleg kollaborációban). Az általunk vizsgált azon 37 esetben, ahol mikrodeléciós szindróma lehetősége merült fel, 22 betegnél FISH vizsgálattal sikerült kimutatni a deléciót, 4 esetben UPD, 3 esetben a metilációs mintázat megváltozása állt a kórképek kialakulásának hátterében. A többi betegnél a fenti genetikai vizsgálómódszerekkel deléció nem volt kimutatható. A FISH módszerrel igazolt esetekben, UPD esetén, de

31

az említett módszerekkel nem igazolható esetekben is array CGH vizsgálatra kerül sor a töréspont meghatározása, illetve a másképpen nem igazolt kópiaszám eltérések kimutatása céljából. A töréspont alapján meghatározható gének funkciójának ismerete nem csak a meglévő, de a később várható tünetekre is felhívhatja a figyelmet, ami a beteg kezelése, korai fejlesztése szempontjából nem közömbös. Emellett az adatok delécióra hajlamos centromerikus és telomerikus töréspont-klaszterek felismeréséhez vezethetnek. Új generációs szekvenálási módszerek használata epigenetikai térképezés céljából Bálint Bálint L. DE OEC Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet, Klinikai Genomikai és Személyreszabott Orvoslási Központ, Debrecen

Célkitűzés: Az utóbbi években az epigenetikai módszerek közül a leglátványosabb eredményeket a mély szekvenálással kombinált kromatin immunoprecipitáció szolgáltatta. A technológia fejlődése és a számtalan specifikus antitest megjelenése lehetővé tette a különböző hisztonmódosítások térképezését. Célunk az volt, hogy saját és publikált adatsorokon megvizsgáljuk az optimális szekvenálási mélységet amellyel a kinyerhető releváns adatmennyiség optimális. Anyag és módszerek: Transzkripciós faktorok genomi lokalizációs és különböző hiszton acetilációs térképeket használtunk fel amelyek legalább 30 millió szekvenálási adattal rendelkeztek mintánként. Az adatsorokat random megközelítéssel különböző méretű kisebb adatcsoportokra bontottuk majd ujra elemzetük őket. Az így elvégzett elemzéseket összesítve az adatpontokra különböző illesztéseket végeztük. Eredmények: Eredményeink szerint az adatok nem logaritmikus hanem három paraméteres vagy Weinbull illesztéssel irhatóak le leginkább. Konklúzió: Eredményeink alapján kiszámolható egy adatsor optimális szekvenálási mélysége. A megközelítés klinikai adatok vizsgálatánál releváns mert egy reprezentatív mintacsoporttal beállíthatóak egy módszer optimális paraméterei és ezekkel a beállításokkal

32

költséghatékonyan vizsgálhatóak nagy mintaszámok. De novo 9p24.3-13.1 parciális triszómia három nem rokon betegben Ujfalusi Anikó1, Balogh Erzsébet1, Lia Knegt2, P. Szabó Gabriella1, Szakszon Katalin1, Tihanyi Mariann3, Oláh Éva1 1Debreceni Egyetem OEC, Gyermekgyógyászati Intézet, Klinikai Genetikai Központ, Afedling Klinische Genetica, Academisch Medisch Centrum, 2Universiteit van Amsterdam, Amsterdam, Netherland, 3Genetikai Laboratórium, Zala Megyei Kórház, Zalaegerszeg

A teljes vagy parciális 9p triszómia a leggyakoribb autoszómát érintő kromoszóma eltérés, amely jellegzetes tünetegyüttessel jár. Eredetét tekintve lehet de novo vagy szülői kiegyensúlyozott reciprok transzlokáció következménye. A de novo 9p parciális triszómiák ritkák, eddig mindössze 15 esetet írtak le az irodalomban. A klinikai tünetek súlyossága jól korrelál a triszómiás kromoszómarész nagyságával. Három nem rokon veleszületett rendellenességes gyermekben mutattunk ki de novo 9p parciális triszómiát. Hagyományos kromoszóma analízissel (G-sávozás) mindhárom esetben kromoszómatöbbletet láttunk a 13-as kromoszóma rövid karján: 46,XX,add(13p)dn és 46,XY,add(13p)dn. A szülők kariotípusa minden esetben normális volt. Multicolor-fluoreszcens in situ hibridizáció és szubtelomerikus 9p/9q FISH próbák alkalmazásával tisztáztuk a derivált 13-as kromoszómák eredetét: 46,XX,der(13)t(9;13)(p?;p11). Array CGH analízissel meghatároztuk a töréspontokat és a triszómiás kromoszómarész nagyságát: arr 9p24.3-13.1 (194193-38758291)x3 dn, 38.9 Mb. Ez a szegment tartalmazza a 9p triszómia szindróma létrehozásáért felelős 9p22.3-9p22.2 kritikus kromoszómarégiót. Mindhárom esetben észleltük a szindróma típusos tüneteit: mentális retardáció, szomatikus retardáció, arcdysmorphia (hypertelorismus, lefelé tekintő szemrések, lefelé néző szájzugok, microcephalia, micrognathia, bulbózus orr, alacsonyan ülő fülek), rövid nyak, clinodactylia, köröm hypoplasia, pes adductus, laza izületek, tág agykamrák. Tudomásunk szerint ezek az első 9p parciális triszómiás esetek az irodalomban, amelyek a 9-es és 13-as kromoszóma közötti kiegyensúlyozatlan transzlokáció der

33

(13)t(9;13)(p24.3→p13.1::13p11→13qter) eredményeként jöttek létre. A töréspontok teljes azonossága felveti az adott régió törékenységre való hajlamát, ami további vizsgálatokat igényel. PKHD1 gén mutációk autoszomális recesszív policisztás vesebetegségben Szabó Tamás1, Tory Kálmán2, Bereczki Csaba3, Orosz Petronella1, Marián Erzsébet4, Gombos Éva5, Máttyus István2, Ajzner Éva6, Kappelmayer János5, Török Olga7, Balogh István5 1DE OEC, Gyermekgyógyászati Intézet, Debrecen, 2SE, I. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest, 3Szegedi Tudományegyetem, Gyermekgyógyászati Klinika, Szeged, 4Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Jósa András Oktatókórház, Gyermekosztály, 5DE OEC, Laboratóriumi Medicina Intézet, Debrecen, 6Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Jósa András Oktatókórház, Központi Laboratórium 7DE OEC, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Debrecen

Célkitűzés: Az autoszomális recesszív policisztás vesebetegség (ARPKD) súlyos monogénes betegség. Prognózisa rossz, a betegek 30%-a egy éves kora előtt meghal. Az ARPKD incidenciája 1: 10,000 - 1: 40,000. A betegséget egy nagyméretű, 67 exonból álló, alig ismert funkciójú fibrocystin/polyductin fehérjét kódoló PKHD1 génben bekövetkező mutációk okozzák. Célkitűzésünk a magyarországi ARPKD betegek molekuláris vizsgálata, a mutáció spektrum és egy molekuláris genetikai kivizsgálási algoritmus kialakítása valamint a genotípus-fenotípus összefüggések feltérképezése. Anyag és módszer: A leghosszabb olvasási keret összes exonját 77 PCR termék formájában amplifikáltuk, majd a termékeket DNS szekvenálással vizsgáltuk 18 beteg/család esetében. A betegek klinikai adatainak rögzítésére országos regisztert használunk. Eredmények: Vizsgálataink során 15 mutációt detektáltunk, köztük 8 aminosav cserével járó, 5 korai stop kodon beépüléssel járó és két kis deléció volt. Négy új, korábban le nem írt mutációt mutattunk ki, melyek közül egy-egy aminosav cserét okozó és kis deléció, valamint 2 stop kodont eredményező mutáció volt. 15 család esetében mindkét kóroki mutációt sikerült kimutatnunk, egy beteg esetében egy

34

mutációt tudtunk detektálni, míg két beteg esetében egy mutációt sem találtunk. A mutáció detektálási szenzitivitás 86%-nak adódott. Több mint egy betegben detektáltunk öt mutációt (c.107C>T (p.T36M), c.3407A>G (p.Y1136C), c.5513 A>G (p.Y1838C), c.6992T>A (p.I2331K) and c.7916C>A (p.S2639X)). Ezek együtt voltak felelősek a mutáns allélek 58%-áért. Konklúzió: A c.7916C>A mutáció meglepően magas frekvenciával fordult elő, egyedül volt felelős az összes PKHD1 null allélek 22%-áért. Genotípus-fenotípus összefüggéseket a kis esetszám miatt nem tudtunk levonni. A családspecifikus mutáció ismeretében lehetőség nyílik prenatalis diagnosztikára a családon belüli ismétlődések megakadályozására. A mitochondriális DNS és hot spot-jainak vizsgálata saját eseteink kapcsán Reményi Viktória, Kékesi Anna, Rácz Adrienn, Pentelényi Klára, Nyírő Gábor, Gál Anikó, Molnár Mária Judit SE Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézete, Budapest

Célkitűzés: A maternálisan öröklődő mitochondriális genom mutációs rátája 10-szerese a nukleáris genoménak, mert hiányzik a repair-rendszere. Nagy variabilitásának és maternális öröklődésének köszönhetően mutációi kb. 500 monogénes betegséget okozhatnak. Az mtDNS-nek több mutációs hot spotja van, többek között az RNS gének (rRNS illetve a tRNS), vagy a NADH alegységeit kódoló gének. Célunk az mtDNS betegségek diagnosztikájában használt metodikák összehasonlítása. Anyag és módszer: A klinikum és/vagy myopathológia alapján mitochondriális betegségben szenvedők véréből illetve izombiopszia mintájából izolált mtDNS vizsgálata PCR-RFLP tecnikával az egyes ismert patogén mutációk detektálására (MERRF, MELAS, NARP, LHON), valamint bidirekcionális szekvenálással az egyes tRNS-t kódoló génjeinek (LEU1, ILE, GLN, MET, THR, ALA, ASN, CYS, TYR, SER1, ASP, LYS, GLY, ARG, HIS, SER2, LEU2 gének) illetve határoló régióinak vizsgálata. Tizenhét betegnél, a családi anamnézis is, mitochondriális betegségre utalt, a teljes mitochondriális DNS

35

reszekvenálása (MitoChip v.2.0, Affymetrix) is megtörtént. A kérdéses SNP-ket Sanger szekvenálással (ABI Prism 3500) validáltuk. Az mtDNS ún. „common” deléciók illetve multiplex deléciók szűrése long-PCR technikával történt. Eredmények: A leggyakrabb mtDNS betegségek hátterében álló patogén mutációk vizsgálatának összefoglalása: MERRF (A8344G) mutáció szűrését összesen 890 beteg esetében végeztük el, és 10 esetben találtuk meg a hajlamosító szubsztitúciót, a MELAS-t (A3243G) 1001 betegből szintén 10 betegnél detektáltuk. A NARP szindróma hátterében leírt T8993G-t 2 esetben a T8993C-t 1 esetben találtuk meg a 890 esetből. A LHON hátterében álló három pontmutáció (G3460A, G11778A és T14484C) közül a G11778A-t 5 esetben, míg a másik két mutációt egy esetben sem detektáltuk a vizsgált 65 betegnél. Az mtDNS tRNS-eket kódoló génjeinek vizsgálata során két beteg esetében találtunk heteroplazmikus az irodalomban patogénnek minősített mutációt: a tRNSAsn G5698A és a tRNSLeu1 G4298A. A többi betegnél átlagosan 2-3 homoplazmikus polimorfizmust találtunk, melyek haplocsoportokat meghatározó szubsztitúciók. Azon 17 betegnél, akiknél a teljes mtDNS-t végig szekvenáltuk, 1 esetben találtunk heteroplazmikus patogén mutációt A12770G, valamint számos homoplazmikus haplocsoportmarkert (SNP frekvencia 7-32/beteg). A 17 esetből 2 ismert MERRF és 2 ismert NARP mutációt hordozó beteget is vizsgáltunk, ezen szubsztitúciókat PCR-RFLP technikával mutattuk ki ezt megelőzően. A reszekvenálás csak a két MERRF mutációt detektálta, míg a NARP mutációt nem találta meg. Az egyes deléciók közül a 4777 bp-os common deléció illetve multiplex deléciók vizsgálata során az összesen 981 vizsgálatból 61 esetben igazoltuk multiplex deléciót, míg 146 betegnél egyes deléció igazolódott. Hatvannyolc esetben tudtuk vizsgálni egyidejűleg vérből és izomból izolált mtDNS-t: 6 esetben mind a vérből, mind pedig az izomszövetből volt kimutatható az egyes deléció, 31 betegnél mindkét esetben negatív, 31 olyan esetben ahol a vérben nem találtunk mtDNS deléciót, az izomszövetben 16 esetben egyes és 15 esetben multiplex deléció volt jelen. Konklúzió: Az mtDNS betegségek felismerése rendkívül módon metodika függő.

36

Az egyes szövetek eltérő heteroplazmia aránya, valamint posztmitotikus jellege erősen meghatározza azt, hogy az mtDNS mutáció milyen valószínűséggel igazolható. A klasszikus PCR-alapú módszerek ismert mutációk keresése esetén hatékonynak bizonyultak. A Sanger típusú szekvenálás és a MitoChip reszekvenálás eredménye is erősen szövetfüggő. Új lehetőség a sejt és génterápiában: emlős mesterséges kromoszómával kombinált indukált pluripotens őssejtek Tóth Anna1, Blazsó Péter1, Cserpán Imre1†, Csonka Erika1, Fodor Katalin1, Praznovszky Tünde1, Udvardy Andor2, Hadlaczky Gyula1, Katona Róbert1 1MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Genetikai Intézet, 2Biokémiai Intézet, Szeged

Célkitűzés 2006 (Takahashi and Yamanaka) óta több új módszert fejlesztettek ki indukált pluripotens őssejtek (iPS) előállításához. A korábban, és még napjainkban is alkalmazott vektor rendszerek nem feltétlenül alkalmasak arra, hogy gyógyászati célú iPS sejteket hozzanak létre, mivel ezek a gazdasejt genomjában inszerciós mutagenezist okozhatnak, illetve a beépülés helyén a génexpresszió jelentős mértékben megváltozhat. Az említett problémákra jelenthet megoldást ha emlős mesterséges kromoszómát (ACE) alkalmazunk a visszaprogramozáshoz, amelybe beépíthetjük a visszaprogramozáshoz szükséges genetikai faktorokat, illetve olyan faktorokat is, amelyek az iPS sejtek későbbi, meghatározott sejttípus irányába történő differenciáltatását teszik lehetővé. Az ACE egyik nagy előnye, hogy génhordozó kapacitása más vektorokhoz képest sokkal nagyobb (akár 200 gént is hordozhat). Munkánk során célul tűztük ki mind a négy transzkripciós faktor (Oct4, Sox2, Klf4, cMyc) együttes, illetve külön-külön történő ACE-re töltését, eltérő sejtvonalakban. Ezt követően az iPS sejtek előállítását a fehérjéinket túltermelő sejtvonalakból történő teljes fehérje kivonat használatával terveztük elvégezni. Az ACE segítségével termelt visszaprogramozó faktor fehérjék alkalmazásán kívül a mRNS-alapú visszaprogramozási kísérleteket is célul tűztük ki. Amennyiben sikerül reprodukálhatóan iPS sejteket előállítanunk, akkor többféle sejttípussá szeretnénk differenciáltatni őket, így például

37

hematopoetikus progenitor sejtekké vagy motoneuronokká. Az előállított iPS sejtekbe gyógyító hatású géneket hordozó ACE-t juttatnánk be, és ezeket a sejteket a beteg egerekbe visszajuttatva, meggyógyíthatnánk őket. Anyag és módszer Visszaprogramozási kísérleteinkben egér embrionális kötőszöveti sejtekből (MEF) indultunk ki. A visszaprogramozó faktorokat kódoló cDNS molekulákat specifikus primerpárokkal történő polimeráz láncreakciókban az 5’ végükön egy Flag-tag-et kódoló régióval, míg a 3’ végükön egy poliArg aminosav szekvenciával láttuk el. Előzőt a keletkező fehérje tisztítása, illetve a sejten belüli lokalizációs vizsgálatuk szempontjából, míg utóbbit a keletkező fehérje sejtbe történő könnyebb bejuttatása miatt tartottuk fontosnak. Az elkészült konstrukciókat az ACE-re töltöttük, egy kifejezetten fehérje termelésre alkalmas sejtvonalban. A kromoszómára töltést követően a legjobban termelő sejtvonalakat kiválogattuk (PCR, RT-PCR, Western-blot), majd a sejtekből teljes fehérje kivonatot készítettünk. A kívánt hatás elérésének érdekében a teljes fehérje kivonatokat a visszaprogramozásra váró sejtek tenyésztő médiumához adtuk. A két hetes kísérletet követően a képződött őssejt kolóniákat alkalikus foszfatáz festéssel azonosítottuk. A mRNS-alapú kísérleteinket egy a kereskedelmi forgalomban is kapható kit segítségével végeztük el. Későbbi kísérleteinkben a kit-et már nem használtuk, hanem az általunk elkészített konstrukciókról előállítottuk a négy faktor mRNS-ét (Oct4, Sox2, Klf4 és cMyc) in vitro transzkripciós kísérletekben. A rendelkezésünkre álló mRNS-eket naponta transzfektáltuk a sejtekbe 17 napon keresztül, majd a kialakult sejtkolóniákat feeder sejteken tenyésztettük tovább. Eredmények Eredményeinkből kiderült, hogy a mRNS-ekkel történő visszaprogramozás nagyságrendekkel hatékonyabb a fehérje-alapú kísérletekhez képest. Ezeket az eredményeket leginkább a kialakult kolóniák száma bizonyítja. Ezenkívül sikerült kimutatnunk, hogy a kiindulási sejttípus nem megfelelő kariotípusa nagy mértékben befolyásolhatja a visszaprogramozás hatékonyságát. Konklúzió A kapott eredményeink alapján a mRNS-ekkel történő

38

visszaprogramozást tartjuk érdemesnek a további kísérletekhez. Emellett fontosnak tartjuk, hogy akár frissen izolált, jó kariotípussal rendelkező sejtekkel indítsuk el a kísérleteket a hatékonyság fokozása érdekében. Az ideális prenatális genetikai tanácsadás jellemzői és kapcsolata a közös döntéshozással Tóth Adél, Szabó János SZTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet, Szeged Bevezetés A szakmai szervezetek protokolljainak összehasonlításával készített és az Európai Humángenetikai Társaság folyóiratában 2008-ban megjelentetett publikáció alapján az ideális genetikai tanácsadás legfőbb jellemzői három nagy területhez kötődnek: az információátadáshoz, a pszichés támogatás nyújtásához és az etikai kérdések kezeléséhez. Az etikai kérdések közül a tanácskérők önálló döntésének elősegítése kiemelt helyen szerepel, és a közlemény szerint, e cél elérése már nem pusztán a „non-direktivitás” útján történhet. Célkitűzés Kutatásunk azt tűzte ki célul, hogy meghatározza annak az ideális genetikai tanácsadásnak a szempontjait, amely a hazai szociokulturális környezetben a legjobban elősegíti a tanácskérők döntéshozását. Résztvevők és módszerek Az adatgyűjtés önkitöltéses kérdőív formájában az SZTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézetének prenatális genetikai tanácsadását 2011-ben felkereső nők körében történt (n=381). Khi-négyzet próbával hasonlítottuk össze a sikeresen döntést hozók és a dönteni nem tudók két csoportjának demográfiai, klinikai és tanácsadási adatait, valamint vizsgáltuk a tanácsadó szerepét a kritikus döntéshozási helyzetekben. A statisztikai szignifikanciát p 0,05 értéknél állapítottuk meg. Eredmények Eredményeink alapján azt a genetikai tanácsadást tekinthetjük a sikeres döntéshozás leghatékonyabb támogatójának, amely megválaszolja a tanácskérő valamennyi kérdését (p=0,024), pszichés értelemben megnyugtató hatású (p 0,001), valamint

39

reagálni tud azokra a helyzetekre, amelyekben a tanácskérő nem rendelkezik előzetes döntési elképzeléssel (p=0,001), vagy előzetes döntési elképzelése a tanácsadás hatására megváltozik (p=0,034). További kritikus döntési helyzetek közé tartoznak az invazív beavatkozásokról való határozás (p=0,005) és a 35 év feletti anyai életkor (p=0,014). Adataink szerint a döntéshozás sikerességét növeli, ha ezekben a bizonytalanságra okot adó helyzetekben a tanácsadó involválódik a döntéshozásba. Konklúzió Mivel a jelenlegi etikai szakirodalom a tanácsadó szakember aktív részvételét a közös döntéshozás formájában képzeli el, és nem a direkt tanács megfogalmazásában, ezért az előadás röviden összefoglalja a közös döntéshozás etikai követelményeit.

PRENATÁLIS SZŰRÉS ÉS DIAGNOSZTIKA A 21-es kromoszómához köthető mikroRNS(miR)-ek expressziója Down szindrómás magzatot viselő várandósok vérplazmájában Lázár Levente, Nagy Bálint, Rigó János Jr. Semmelweis Egyetem Budapest, I.Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Budapest

Bevezetés: A Down szindróma (DS), vagy 21-es triszómia, a leggyakoribb olyan közismert genetikai betegség, amely mentális retardációhoz és egyéb szomatikus betegségek (pl. szívfejlődési rendellenességek) kialakulásához vezet. A betegség kialakulásának pontos patomechanizmusa nem tisztázott. A bioinformatikai adatbázisok által nyújtott számtalan adta arra utal, hogy a 21-es kromoszóma működésével számos mikroRNS (miR) expressziója hozható összefüggésbe. Az elmúlt néhány évben főként az idegrendszer működésével összefüggésbe hozható mikroRNS-ek vizsgálata állt a kutatások középpontjában. Vizsgálatunk célja a 21-kormoszómához köthető mikroRNS-ek (miR80, miR99a, miR195, miR125b, miR99b) expressziójának vizsgálata Down szindrómás magzatot viselő várandósok vérében.. Módszerek: Tizenkét Down szindrómás magzatot viselő, valamint tizennégy

40

euploid magzatot viselő várandóstól gyűjtöttünk perifériás vért. A plazma szeparálását követően szilika adszorpciós módszerrel miR-t izoláltunk. A miR mennyiségét tömegspektrométerrel becsültük meg. cDNS szintézisét követően a miR expresszióját a megfelelő primerek segítségével valósidejű PCR módszerrel (LightCycler, Roche) mértük. Eredmények: A vérplazmából izolált miR mennyisége a Down szinrómás magzatot vislő gravidák esetében szignifikánsan kevesebbnek bizonyult (18,46±3,2;22,83±8,32). A Down szindrómás magzatot viselő gravidák plazmájában a miR19, miR125b, miR99b, expressziója (ΔCCt) szignifikánsan magasabbnak bizonyult, a miR802, miR99a expressziójában eltérést nem találtunk, az euploid magzatot viselő gravidák plazmájában mért értékhez képest. Következtetések: A 21-es kromoszómához köthető miRNS expressziók vizsgálata számos olyan információt nyújt számunkra, amely a betegség patogenezisének megértésében nélkülözhetetlen, valamint a betegség nem invazív diagnosztikáját, és terápiás lehetőségét is magában hordozza. Humán vírusok előfordulási gyakorisága magzatvíz mintákban Pályi Bernadett1 Csire Márta1, Lázár Levente3, Barcsay Erzsébet1, Takács Mária1, Benczik Márta2, Jeney Csaba2, Beke Artúr3, Papp Csaba3, Nagy Bálint3, Berencsi György1, Rigó János3 1Országos Epidemiológiai Központ, Virológiai Főosztály, Budapest, 2GenoID Molekulárbiológiai Laboratórium, Budapest, Hungary, 3Semmelweis Egyetem, I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Budapest

Célkitűzés: A várandós szervezetben jelenlévő illetve az azt fertőző vírusok a placentán átjutva a magzatban klinikai tünetekkel vagy anélkül zajló fertőzést hozhatnak létre. Az egyidőben jelenlévő különféle vírusok elősegíthetik egymás átjutását a placentán. Egészséges várandósok mesterséges burokrepesztése során nyert magzatvíz mintáiban és az egyidejűleg levett anyai vérmintákban a szülés időpontjában jelenlévő Epstein-Barr vírus (EBV vagy Humán herpesvírus 4), Cytomegalovírus (CMV vagy Humán herpesvírus 5), Humán

41

herpesvírus 6, 7, 8 (HHV-6, HHV-7, HHV-8), Humán papillomavírus (HPV), valamint Torque teno vírus (TTV) DNS-ét vizsgáltuk. Emellett a klinikai magzatvíz mintákból a várandósság alatt felmerült primer CMV (HHV-5) fertőzések kapcsán, a 20. gestatios hét környékén levett magzatvíz mintákból is végeztünk CMV (HHV-5) DNS kimutatást. Anyag és módszer: Magzatvíz minták és az anyai teljes vérmintákból a nukleinsav izolálása fenol-kloroform módszerrel vagy QIAamp DNA Mini Kit (QIAGEN) alkalmazásával történt. Nested-PCR alkalmazásával mutattuk ki a limfotróp humán herpesvírusokat, real-time PCR módszerrel a TTV-t, a HPV kimutatása PapVirID PCR alapú diagnosztikus kittel és típusspecifikus hibridizációval történt. Eredmények: A 106 egészséges várandósból származó magzatvíz minta vizsgálata alapján limfotróp humán herpesvírus DNS 27 mintából volt kimutatható. CMV DNS-t 9, HHV-7 DNS-t 8, HHV-8 DNS-t 5, EBV DNS-t 4 mintában lehetett kimutatni, míg HHV-6-ra egy magzatvíz minta bizonyult pozitívnak. A CMV, HHV-7 és EBV előfordulási gyakorisága kettő-négyszer volt magasabb a magzatvízben, mint az anyai vérben. Az édesanyák vérének 69,81%-ból (74 minta) volt a HHV6 IgG ellenanyag kimutatható. Két olyan vérminta fordult elő, amelyekben nem volt ellenanyag, azonban egyik édesanya vérében, másik édesanya magzatvízében volt kimutatható a HHV-6 DNS. További kutatások szükségesek annak a tisztázására, hogy a vírus placentán való átjutása immuntoleranciát indukálhat-e. Kilenc mintából volt a HPV DNS kimutatható, HPV genotípusok: 18-as, 39-es, 45-ös, 58-as, 62-es, egy Low Risk, valamint egyetlen nem tipizálható, azaz nem anogenitális típus. A 39-es genotípus először lett kimutatva magyarországi betegben. Adataink alátámasztják a korábbi megfigyeléseket, miszerint a HPV nemcsak perinatálisan, hanem transzplacentáris úton is terjedhet. A 40 primer CMV fertőzésre gyanús várandós magzatvízmintájából a CMV PCR vizsgálatok során négy bizonyult pozitívnak. A CMV–fertőzés a leggyakoribb veleszületett vírusinfekció, az élveszülések 0,2–2,2 %-át érinti világszerte. A magzat fertőzése a terhesség bármely trimeszterében bekövetkezhet. A CMV fertőzés okozta veleszületett károsodás az USA-ban és Európában az újszülöttek 1–

42

4%-át érinti, magyarországi becsült adatok alapján ez 1 %-ra tehető. A congenitalis CMV–fertőzés potenciálisan súlyos következményei ellenére kevés adat áll rendelkezésre az antivirális terápiával, mint profilaktikus kezeléssel kapcsolatban. Konklúzió: A magzatvíz vizsgálatok során az időre született újszülöttek magzatvizéből 8,4 %-ban mutattuk ki a CMV DNS jelenlétét. A perinatális CMV fertőzés következménye lehet akár serdülőkorban is megjelenő látás vagy halláskárosodás. Tekintettel arra, hogy az újszülött vizeletében ki lehet mutatni a szaporodó vírus DNS-ét, kísérleti jelleggel érdemes lenne a jövőben az újszülöttek vizeletmintáit szűrni, mert az antivirális kemoterápia néhány hét alatt megszünteti a vírusszaporodást. Tripla teszt szűrés alkalmazása kromoszóma rendellenességek szűrésére (10 év - 34 059 szűrés) Tihanyi Mariann1, Hartwig Marianna1, Vajda György2, Kovács Lajos2, Horváth Tihamér2

Zala Megyei Kórház, Genetikai laboratórium1, Szülészeti Osztály2

A Down és Edwards szindróma prenatalis, korai, és második trimeszterbeli szűrésére különböző módszerek állnak rendelkezésre. Az Országos Egészségfejlesztési Intézet, Veleszületett Rendellenességek Országos Felügyelete klinikai audit során mérte fel 2011.évben a jelenlegi hazai helyzetet. Megállapításra került, hogy hazánkban kevés a nagy felbontóképességű ultrahang készülék, nem jut elég idő egy vizsgálatra, kevés a megfelelő tapasztalattal és vizsgával rendelkező szakember. Cél: Ezen tények birtokában számolunk be laboratóriumunk 2002.év utolsó negyedévétől bevezetett tripla teszt szűrővizsgálati módszerről. Módszer: A terhesség 15.-20. hetében kerül sor anyai szérumból alfafetoprotein, humán choriogonadotropin és ösztriol meghatározásra (u.n. tripla teszt) RIA MAT teljes automata analizátoron, radioaktív jelölésű immunkémiai módszerrel. Az eredményeket PRISCA software segítségével, különböző

43

korrigáló faktorok figyelembevételével értékeljük, kockázatot számítunk az adott terhességben velőcsőzáródási rendellenesség, a 21-es és 18-as triszómia előfordulására. A beavatkozási határ a különböző teszteknél figyelembe veszi a nemzetközi és hazai ajánlásokat. Eredmények: 2002 óta több, mint 34 000 tripla teszt szűrést végeztünk. Előadásunkban ismertetjük a 21-es triszómia és összes kromoszóma rendellenesség felismerési arányát (62,0%-93,3%) és ál-pozitiv rátát (4,8%-32,3%) különböző életkori bontásban. A vizsgált időszakban 31 Down szindrómát és 15 egyéb kromoszóma rendellenességet igazoltunk. Kitérünk a teszt költségeire is. Konklúzió: Tapasztalatunk alapján a fent bemutatott teszt alkalmas lehet a Down kór szűrésére. Minden esetben tájékoztatást kell adni a vizsgálatok érzékenységéről, korlátairól. Újdonságok és innovációk a magzati aneuploidiák első trimeszteri kombinált szűrésében Nagy Sándor, Bajnóczky Katalin, Busznyák Csaba, Bajcsai Mária Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Klinikai Genetikai Központ, Győr

Előzmények: A klinikai kutatások gyors ütemben igazolták, hogy az első trimeszteri ultrahang-szűrővizsgálatok a biokémiai markerekkel együtt kiváló hatékonysággal alkalmazhatók az aneuploidiák és a különböző fejlődési rendellenességek populációszintű szűrésére. A tarkóredő mérés az első trimeszteri ultrahang szűrővizsgálatok egyik meghatározó eleme, amely az orrcsont, a ductus venosus flow és a tricuspidalis regurditatio vizsgálatával és az anyai szérum PAPP-A és βhCG együttes alkalmazásával közel 96%-os detekciós arányt tud biztosítani 5%-os álpozitív hányad mellett. Anyag és módszer: A szerzők ismertetik az elmúlt években kipróbált és alkalmazott új mérési stratégiákat, illetve bemutatja a szűrés bevezetése óta eltelt egy év saját eredményeit, tapasztalatait. Eredmények: A diagnosztikai központ közel 2000 kombinált szűrésből 78

44

bizonyult kórosnak. Az elvégzett invazív magzati diagnosztika összesen 15 aneuploidiát igazolt. A szerző beszámol a szűrés bevezetésének feltételeiről. Külön elemzi a dán nemzeti stratégiának megfelelő korai vérvétel jelentőségét a szűrés hatékonyságában, és a külföldi eredményekkel együtt értékeli annak előnyeit és hibalehetőségeit. Következtetések: Megállapítják, hogy a szűrés alapját az ultrahangvizsgálat képezi, de hatékonyságát az anyai szérum markerek korai vizsgálata tovább növelheti. Felhívják a figyelmet a mérést és a kockázatbecslést befolyásoló tényezők jelentőségére. Az emelkedett tarkóredő vastagság klinikai jelentősége a normális kariotípusú magzatok esetében Nagy Sándor, Bajnóczky Katalin Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Klinikai Genetikai Központ, Győr

Előzmények: A tarkóredő mérés az első trimeszteri ultrahang szűrővizsgálatok egyik meghatározó eleme. A szerző ismerteti az optimális mérési technikát, és bemutatja az egyik legújabb vizsgálati módszert, a félautomata NT-mérés működési elvét, és kivitelezési módját. Anyag és módszer: A vaskos tarkóredő normális kromoszóma-állománnyal rendelkező magzatokban is számos genetikai kórkép indikátora lehet: szoros összefüggés mutatható ki a tarkóredő vastagság és egyes veleszületett rendellenességek, genetikai szindrómák és kedvezőtlen szülészeti kimenetel között. Eredmények: Az emelkedett tarkóredő vastagság euploid magzatok esetében közel 20%-ban jár együtt kedvezőtlen szülészeti eseménnyel, míg a súlyos, veleszületett szívfejlődési rendellenességek 35%-ában 95 percentilis érték feletti NT észlelhető. Vaskos tarkóredő esetén a fejlődési zavarral együttjáró genetikai kórképek aránya 1-2%, míg az idegrendszer fejlődési zavara az esetek 1-3%-ában mutatható ki. Következtetés: Felhívja a figyelmet azokra a rendellenességekre, amelyeknek kimutatása és vizsgálata részletes ultrahangvizsgálattal és az azt követő molekuláris genetikai tesztekkel lehetséges a gyanús esetekben.

45

Vastag tarkóredő normális karyotipusú magzatoknál Isaszegi Dóra1, Horváth Emese1, Katona Márta2, Sikovanyecz János3, Keresztúri Attila3, Szabó Andrea1, Szabó János1 1SZTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézetében, 2SZTE ÁOK Gyermekgyógyászati Klinika, 3SZTE ÁOK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Szeged

Célkitűzés A 2.5mm feletti tarkóredő vastagság (NT) és normális karyotípus esetén mi a terhesség sorsa illetve milyen társuló magzati rendellenességek találhatók. Anyag és módszer Az intézeti adatbázisban retro- és 2011. 08-tól prospektíve vizsgáltuk meg a vastagabb tarkóredővel szövődött normális karyotipusú terhességek kimenetelét. Megfelelő jogosultság birtokában elektronikus és írott adatbázisból Excel táblázatban gyűjtöttük az adatokat, melyeket statisztikai analizáló programok segítségével vizsgáltunk meg. Eredmények 2009.01.01-2012.04.01 között az SZTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézetében végzett prenatalis kromoszóma vizsgálatok közül 155 esetben adtunk genetikai tanácsot 2.5 mm-nél vastagabb NT érték miatt, ebből az NT 88 esetben volt 3 mm-nél vastagabb. 129 esetben ép, és 25 esetben kóros karyotipus igazolódott és egy esetben nem volt mód kromoszóma analízisre. Az ép karyotipusú csoportban 14 kisebb nagyobb strukturális rendellenességre derült fény. 4 esetben fejeződött be a terhesség, ebből egyet szociális okok miatt szakítottak meg. Egy monochorialis, biamnialis ikerterhesség a 22. héten elhalással végződött TTTS szindróma miatt. Egy másik esetben (NT:5.1mm) multiplex fejlődési rendellenesség miatt kérték a terhesség befejezését. Egy extrém vastag: 14.8 mm-es tarkóredő esetén a 13. héten kóros ductus venosus áramlást és hygroma collit állapítottak meg és a szülők szintén a terhesség befejezését kérték. Egy 46,XY karyotipus magzat esetében Pierre-Robin szindrómát állapítottak meg születés után, míg egy NT: 4.5mm-es esetben Noonan szindróma került felismerésre a terhesség 26. hetében, amelynél normál karyotipus mellett polyhydramniont, IUGR-t, nem-immun hydropsot és tüdő-billentyű artéria szűkületet írtak le.

46

Vastag NT és a szív rendellenességek A szakma szabályainak megfelelően a 3.5 mm-nél magasabb NT értéket mutató terhességnél feltétlenül javasolt a magzati szív-echographia elvégzése. Adatbázisunkban a 129 esetből 27-ben volt nagyobb a tarkóredő értéke 3.5mm-nél. A II. trimeszterbeli ultrahang vizsgálaton 9 esetben találtak a szíven eltérést (pitvar kamrai sövényhiány: 2, hyperechogen csomó: 4 eset, egy esetben a bal szívfél megnagyobbodott, szabálytalan 4 üregű kép, hypoplasias aorta, megvastagodott kamrai sövény egy terhességet, illetve a kiemelkedően magas NT érték esetén kóros ductus venosus áramlást mértek). A célzott magzati szívultrahangon való részvétel a nucha érték növekedésének megfelelően emelkedő tendenciát mutatott. A nemi megoszlás a fiúk túlsúlyát mutatta 72/56 arányban. Konklúzió A normál karyotipussal bíró csoportban a 2.5 mm feletti NT kapcsán két esetben észleltünk genetikai szindrómát, 9 esetben változó súlyosságú szív anomáliát, 3 esetben strukturális anomáliát: hydropsot, TTTS-t, multiplex malformációt. Tehát az esetek 129/14 azaz 92%-ában 2,5 mm-nél nagyobb NT esetén normális kimenetelre számíthatunk. Nem indokolt az a félelem, hogy 3 mm-nél vastagabb NT esetén a magzati kimenetel kóros, és az a gyakorlat sem, hogy a várandóst a terhesség kedvező kimenetelében megingassuk és már első alternativaként terhesség megszakítást javasoljunk, ahogy ez az elmúlt 20 évben sok helyen volt és több helyen még ma is gyakorlat. A magzat ultrahang fenotipusa a második trimeszterben. Az arcprofil elemzés jelentősége a triszómiák ultrahangszűrésében Szabó János, Szabó Andrea, Szili Károly, Isaszegi Dóra, Szabó János Tamás, Horváth Emese, Sikovanyecz János SZTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Medison Szülészeti-Nőgyógyászati és Magzati Egészség Központ, Szeged

A Down szindróma szűrése az első trimeszterben a tarkóredő vastagodás (nuchal translucency, NT), az orrcsont vizsgálata és a biokémiai markerek alapján nagy hatékonysággal megoldható, míg a második trimeszterben igen nagy kihívást jelent a szakemberek

47

számára. Annak ellenére, hogy a Down-szindrómának a második trimeszterben is vannak jól definiált ultrahang jelei, amelyek felhívják a figyelmet a szindróma lehetőségére, a 21-es triszómiás magzatok egy része az euploidoktól alig mutat eltérést és emiatt az esetek egy bizonyos része második trimeszterben sem kerül felismerésre. Az utóbbi években, főként a magzati arcprofil elemzése: az orrcsont hypoplasia, aplasia, az orrgyök-homlokcsont szöglet és a prenasális lágyrész vastagodás, a prenasal thickness (PT) mérése hasznos adatokat szolgáltatott a kórkép második trimeszteri szűrésében. Az előadás célja a prospektiv vizsgálatunk ismertetése, amelynek során összehasonlítjuk az euploid és a 21 triszómiás terhességek prenazális lágyrész vastagságát, és orrcsont hosszúsággal mért arányát, továbbá annak megállapítása, hogy ennek az ultrahanggal mérhető jeleknek mekkora jelentősége van a magzati kromoszóma rendellenességek, elsősorban a Down szindróma szűrésében. Az előadás ismerteti a többi második trimeszteri „ultrahang szoftmarker” jelentőségét is. A reprodukciós genetika lehetőségei Csenki Marianna, Debreceni Diána, Dudás Beáta, Kósa Zsolt, Vereczkey Attila Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet, Reprogenex Géndiagnosztikai Laboratórium, Budapest

Célkitűzés: Világszerte a házaspárok 15-25%-a akaratukon kívül gyermektelen. A meddőségi genetikai tanácsadás során vizsgáljuk az infertilitás genetikai okait (női és férfi meddőség), egy már meglévő genetikai eltérés tovább örökítésének kockázatát. A tudományos hátterű genetikai tanácsadás felhasználja az utóbbi évtized technikai újításait és szakmai eredményeit is, így tájékoztatást nyújt azokról a lehetőségekről, amelyekkel szűrni, illetve diagnosztizálni lehet a genetikai rendellenességeket. Anyag és módszer: A meddőség hátterében számos öröklött genetikai hiba állhat. A genetikai kivizsgálás első lépcsője a citogenetikai vizsgálat, mely során fény derülhet a leendő szülők számbeli vagy szerkezetbeli kromoszómaeltérésére (a kromoszómavizsgálat során

48

leggyakrabban kiegyensúlyozott transzlokáció-hordozás, Turner-szindróma, Turner-mozaicizmus, Klinefelter-szindróma mutatható ki). A megtermékenyítést kórosan befolyásolhatják különböző génmutációk, melyek DNS-vizsgálattal mutathatók ki. Spermazavar hátterében CFTR-mutáció, androgén-receptor gén eltérés, Y-kromoszóma mikrodeléció, MTHFR-mutáció állhat. A női meddőséget okozhat a fokozott trombóziskészség, ezért Leiden és protrombin-mutációt, valamint MTHFR-polimorfizmust vizsgálunk is. Az életkor előrehaladtával, valamint a környezeti tényezők előnytelen hatására az ivarsejtek genetikai állománya károsodik, ami a petesejtek, illetve spermiumok aneuploidiájához vezethet. Ha ezek az ivarsejtek vesznek részt a megtermékenyítésben, akkor az életképtelen embrió kialakulásához vezet. Az aneuploidiát mutató embrió képtelen lehet a beágyazódásra (sikertelen IVF-ciklus), a továbbfejlődésre (koraterhességi vetélés), vezethet halvaszüléshez vagy összetett fejlődési rendellenességben szenvedő kromoszómahibás gyermek születéséhez. Spontán fogant terhességek esetén a magzati aneuploidia, genetikai betegségben szenvedő vagy hordozó magzat diagnosztizálása korionboholy mintavétellel (CVS) illetve amniocentézissel (GAC) történhet. Ezen módszerek hátránya, hogy előrehaladott terhességben a terminálást meghozó szülői döntés nagy pszichés terhet jelent. A molekuláris géndiagnosztikai módszerek fejlődésével, az in vitro fertilizáció (IVF) révén megtörténhet az embrió aneuploidiájának genetikai vizsgálata a megtermékenyített petesejt visszaültetése előtt. A DNS chip lemezen történő micro-array CGH módszer segítségével lehetőség van a megtermékenyített petesejt összes, 24 kromoszómájának egyidejű, gyors, nagyon finom szintű vizsgálatára. Így a visszaültetés előtt kiválaszthatóak azok a pre-embriók, amelyek számbeli kromoszómahibáktól mentesek. Monogénes betegségek vagy ismert génhiba esetén preimplantációs genetikai diagnózisra (PGD) is mód van, melyet a vizsgált genetikai betegségtől mentes embrió visszaültetése követhet.

49

Eredmények, konklúzió: A lombikbébi kezelésekhez kötődő pre-embrionális genetikai vizsgálatok széles körű alkalmazásával növelhetjük a sikeres terhességek számát, csökkenthetjük a vetélések gyakoriságát, ezáltal gyermekhez segíthetjük azokat a párokat, akik a hagyományos IVF-kezelések során eddig nem estek teherbe. A preimplantációs genetikai vizsgálat segítségével már a visszaültetés előtt megmondhatjuk a megtermékenyített petesejtről, hogy a vizsgált genetikai betegségtől vagy kromoszóma számbeli rendellenességtől mentes-e, így megkímélhetjük a szülőket attól, hogy az előrehaladott terhességben diagnosztizált beteg magzat esetében a terhesség megszakításával kapcsolatos nehéz döntésüket meg kelljen hozni. Az ESHRE (European Society of Human Reproduction and Embriology) szakmai ajánlásának és protokolljának alkalmazásával, 2011 tavasza óta már Magyarországon is elérhetővé vált a világszínvonalú technológia a budapesti Reprogenex Génlaboratóriumban, a Versys Clinics, Humán Reprodukciós Intézettel együttműködésben. ArrayCGH alkalmazása a preimplantációs genetikai vizsgálat során Debreceni Diána, Csenki Marianna, Dudás Beáta, Vereczkey Attila Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet, Reprogenex Géndiagnosztikai Laboratórium, Budapest

Célkitűzés: A többszöri sikertelen IVF (in vitro fertilizáció) ciklusok és a vetélések hátterében legtöbbször az embrió normális kromoszómaszámtól való eltérése áll (aneuploidia) (Fishel et al. 2011). A hagyományos embrió pontozási elv alapján morfológiailag normális embriók nagy százaléka nem képes beágyazódni az anyai méhbe, vagy korai spontán vetélés következik be, mert a kromoszómaszerelvény eltér a normális, diploid 46 kromoszómaszámtól. Ezért legtöbbször a meiózis I. hibái és a poszt-zigotikus események a felelősek. Számos tanulmány igazolja, hogy a kromoszóma eltérések jelentős hányada anyai eredetű. Az anya életkorának előrehaladtával csökken a fertilizáció esélye, nő a petesejtek kromoszóma számbeli eltéréseinek száma, csökken az

50

implantációs arány. Az ESHRE (European Society of Human Reproduction and Embriology) összes kromoszóma (24) vizsgálatára alapuló adatai alapján 40 év felett akár a petesejtek csaknem 70%-a hordozhat kromoszóma aneuploidiákat (Harper et al. 2012). Anyag és módszer: Az IVF ciklusok hatékonyságának növelésére egyre szélesebb körben alkalmazzák a preimplantációs genetikai szűrést (PGS), amely a pre-embrió kromoszóma számbeli eltéréseit vizsgálja. A cél a legéletképesebb embrió kiválasztása és visszaültetése, ezáltal az implantáció hatékonyságának növelése, a sikeres terhesség mielőbbi elősegítése. A korábban általánosan alkalmazott módszer preimplantációs genetikai szűrésre a fluoreszcens in situ hibridizáció (FISH) technológia volt, amelynek hátránya, hogy a kromoszómák kis hányadát (5-9-12 kromoszóma) vizsgálja és nem integrálható a friss embriótranszfer ciklusba, sokszor fagyasztani kell az embriót. A FISH technológiával végzett PGS nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, nem javította szignifikánsan az implantációs arányt, sem a terhességi rátát (Harper et al. 2012). Ennek hátterében valószínűleg az áll, hogy olyan embriók is beültetésre kerültek, amelyek hordozhattak kromoszóma számbeli eltérést, tehát aneuploid embriók, hiszen a FISH nem vizsgálja az összes, 24 emberi kromoszómát (Mastenbroek et al. 2007). Az új technológia a microarray alapú összehasonlító genomiális hibridizáció (array comparative genomic hybridization - aCGH), amely egyre szélesebb körben terjed el a kromoszóma számbeli eltérések rutinszerű vizsgálatában (Harper and Harton, 2010). A microarray technológia alkalmazásával az összes emberi kromoszóma számbeli és nagyobb szerkezeti eltérése vizsgálható egyidejűleg, akár 12 órán belül. Eredmények: A kromoszóma számbeli rendellenességek szűrése aCGH technológiával az IVF cikluson belül szignifikánsan megnöveli a terhességi rátát. Az első randomizált prospektív vizsgálat alapján a beültetés utáni 20. héten a sikeres terhességi arány 69,1% a PGS arrayCGH technológia segítségével szűrt embriók esetében, míg 41,7% a kontroll csoportban (Yang et al. 2012). Klinikánkon 58 betegből származó 191 embriót vizsgáltunk meg a módszerrel. Az

51

összes kromoszómára kiterjedt vizsgálatok alapján, a leggyakrabban érintett kromoszómák az 5-ös, 9-es, 16-os és 22-es kromoszómák voltak. Legritkábban fordult elő számbeli eltérés a nemi kromoszómák esetén (X, Y), a 12-es, a 17-es és a 4-es kromoszómák esetén. 2011 második felében 152 embrió transzfer történt a Klinikánkon. Azon páciensek esetében, akik preimplantációs genetikai vizsgálaton estek át az embrió beültetése előtt aCGH módszerrel, 29 euploid embrió transzfer történt 20 különböző páciensbe, ami összesen hat klinikai terhességet eredményezett. Az implantációs ráta 24 %, a klinikai terhességi ráta pedig 30 % volt aCGH alkalmazásával. Konklúzió: A PGS vizsgálat célja tehát, hogy csak a kromoszóma számbeli hibáktól mentes embriók kerüljenek beültetésre, ezáltal növeljük az embrió megtapadásának esélyét, elkerüljük a többes terhességeket, csökkentsük a spontán vetélések számát. Preimplantációs genetikai vizsgálat arrayCGH módszerrel: jelentőség a mesterséges megtermékenyítés eredményességében Vereczkey Attila, Csenki Marianna, Debreceni Diána, Dudás Beáta, Kósa Zsolt Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet, Reprogenex Géndiagnosztikai Laboratórium, Budapest

Célkitűzés Annak érdekében, hogy az in vitro fertilizációs (IVF) ciklusok során létrehozott embriók nagyobb arányban tapadjanak meg a méhben, egyre szélesebb körben terjed el a különböző preimplantációs genetikai vizsgálatok használata az embriók számbeli kromoszóma eltéréseinek vizsgálatára. A 24 kromoszóma átfogó vizsgálata microarray technológiával (array comparative genome hybridization, aCGH) egy kiváló és egyre népszerűbb módszer a blasztomérák preimplantációs vizsgálatára. Mivel a terhesség idő előtti befejeződését a kromoszómák számbeli rendellenességei okozzák leggyakrabban – mind mesterséges, mind spontán megtermékenyítés esetében – a preimplantációs genetikai vizsgálat jelentősége kiemelkedő, különösen előrehaladott anyai életkor esetén. Munkánk célja a három napos embriók aneuploidia

52

mintázatának vizsgálata volt mesterséges megtermékenyítésben résztvevő magyar páciensek esetében. Anyag és módszer A blasztomérák arrayCGH analízise egy kiváló módszer aneuploidiák detektálásához, és a beültetés előtt a kóros embriók kiválasztásában nagy szerepe lehet. Egy retrospektív tanulmányban 191 humán embriót vizsgáltunk aneuploidia mintázatuk megállapítása céljából. A három napos embriókból egy sejtet biopsziával eltávolítottunk és aCGH módszerrel analizáltuk azt. Eredmények Klinikánkon 58 páciens embrióit vizsgáltuk, a pácienseink átlagéletkora 37,51 év volt. Az embriók (n=191) genetikai vizsgálata alapján 29,84 % volt euploid, vagyis kromoszóma számbeli hibáktól mentes, 48,16 % komplex aneuploidiát találtunk (olyan embriók, amelyeknél több mint két kromoszóma számbeli eltérést mutattak ki a vizsgálatok), 11 % mutatott monoszómiát, és ugyancsak 11 % triszómiát (valamelyik kromoszómából egy, illetve három kópia van jelen). Az anyai életkor előrehaladtával a komplex aneuploid embriók száma szignifikánsan nőtt (35 ≥ korosztályban 37,63 %, míg 41 ≤ korosztályban 72 %), míg a normál, euploid embriók száma csökkent (39,78 %-ról 6 %-ra a 35 ≥ és 41 ≤ korosztályban). monoszómiás, illetve triszómiás embriók gyakorisága nem mutatott eltérést az egész populációban (átlagéletkor = 37,2 triszómiára, 35,5 monoszómiára). Az átlag anyai életkor normál embriók esetében 34,94 év volt, míg a komplex abnormalitást hordozó embriók esetében ez az arány 38,14 évre nőtt. Konklúzió A magyar pácienseken végzett vizsgálatok hasonló tendenciát mutatnak a külföldi tanulmányokban született eredményekkel, kiemelendő azt, hogy az euploid embriók anyai átlagéletkora sokkal alacsonyabb a komplex aneuploidiát mutató embriók anyai életkoránál. A monoszómiák és triszómiák aránya a vizsgált embriókban megegyezett, és az előfordulásuk csökkent, míg a komplex aneuploidiák előfordulási gyakorisága növekedett az anyai életkorral együtt. Lényeges kiemelni azonban, hogy ezen vizsgálatok még viszonylag korai fázisban vannak, és további tanulmányok lesznek szükségesek ahhoz, hogy az eredményeket pontosítani tudjuk.

53

Agilent Technologies legújabb nanoprinter alapú fejlesztései – humán genetikai alkalmazásokra Zalka Anna Kromat Kft.

Az Agilent Technologies Inc., kiválva a Hewlett Packard (HP) cégből 1996-ban, megkezdte a HP nanoprinter technológián alapuló molekuláris biológiai reagensek, technológiák fejlesztését. Az Agilent SurePrint microarray volt az első termékcsalád, mely in situ szintézissel (nukleotidonkéntiprinteléssel) készült. A különböző applikációk –génexpresszió, metiláció, CHIP-on-Chip, CGH - közül az arrayCGH ma már piacvezető a klinikai kutatási/diagnosztikai területen. Az Agilent SureSelect és Haloplex a második „printelt” termékcsalád, mely az újgenerációs célzott szekvenálás előtti targetdúsításra alkalmas. A ready-to-use katalógus és szabadon tervezhető custom kiteket (kb. 50 féle) ma már egyre szélesebb körben használják az NGS laborokban, platform specifikus kiszerelésben és protokollal. Az Agilent SureFISH a legújabb egyedileg tervezett és printeléssel szintetizált termékcsalád, mely folyamatosan bővülő, nagyfelbontású, előre festett FISH próbákat kínál a klasszikus citogenetikai, patológiai és arrayCGH konfirmálási területeken. Jelenleg több mint 400 próba érhető el, ez a szám folyamatosan növekszik, a felhasználói igények szerint. Az előadás e-termékek humángenetikai területen történő felhasználását mutatja be, gyakorlati példákkal.

Short oral presentations A titokzatos genetikai nem Gudlin Gabriella1, Kiss Eszter1, Tóth Zsuzsa1, Jenővári Zoltán1, Luczay Andrea1, Willy Cheng Chien2, Micsik Tamás2, Fekete György1, Haltrich Irén1

SE ÁOK, II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika Budapest1, SE ÁOK, I. sz. Patológiai Intézet2, Budapest

Célkitűzés: Turner-szindróma tüneteivel rendelkező, de a kórképbe nem teljesen illeszthető pubertáskorú leány betegek megkésett nemi

54

érésének tisztázása. Anyag és módszer: Klinikánkon az elmúlt évben 3 olyan Turner- szindróma gyanújával jelentkező prepubertású leánygyermeket vizsgáltunk, akiknél a férfi nemnek megfelelő, 46, XY kariotípust azonosítottunk. Minden esetben CEPX/SRY próbával elvégeztük lymphocytákból a FISH vizsgálatot is. Egy betegnél a gonád szövetből touch-FISH vizsgálatot végeztünk CEPX/SRY próbával és CEP12/ETV6 (12p13) specifikus próbával. Eredmények: A betegek prepubertás és primer amenorrhoea tünetekkel jelentkeztek. A fluorescens in situ hibridizációs vizsgálat is mindhárom esetben férfi nemnek megfelelő mintázatot igazolt. Az ultrahang vizsgálat hypoplasias uterust, egyik gyermeknél kétoldali, kisméretű gonádot, a másik 2 gyermeknél egyoldali gonád kezdeményt azonosított. A tesztoszteron és FSH hormon szintek valamennyi esetben kiemelkedően magasak voltak. A fenti eredmények alapján Morris-szindrómának megfelelő teljes gonád dysgenezis diagnózist állítottunk fel betegeinknél. Egyik páciensünknél a gonád biopszia testicularis szöveti elemeket igazolt, gonadectomiát javasoltak. Másik esetben megtörtént a gonádok sebészeti úton történő eltávolítása. A gonád szövet morfológiai vizsgálata, itt is testiculáris szöveti elemeket azonosítottak. Ebben az esetben az eltávolított gonád malignációja igazolódott: gonadoblastoma és seminoma kevert struktúrával. A gonád képlet touch-FISH vizsgálata a seminomára jellemző iso(12p) átrendeződést igazolt. Konklúzió:

1. A kariotípus elemzés kulcsfontosságú a megkésett pubertású leányok esetén.

2. A malignizálódás megelőzése érdekében teljes gonád dysgenezis diagnóziskor a gonádok, gonád kezdemények eltávolításának mihamarabb meg kell történnie.

3. A friss mintából elvégzett touch-FISH technika lényegesen gyorsabb, olcsóbb és pontosabb a beágyazott metszetekből elvégzett FISH vizsgálatoknál.

55

A 18-as kromoszóma szerkezeti eltéréseinek genotípus - fenotípus összefüggései Tóth Zsuzsa, Kiss Eszter, Gudlin Gabriella, Fekete György, Haltrich Irén SE, ÁOK, II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest

Célkitűzés: A 18-as kromoszóma szerkezeti rendellenességei ritkák, leggyakoribb a 18q deléciós szindróma (1:40000). A 60-as években írták le először a 18p deléciót, azóta alig 100 esetről van irodalmi adat. Nagyon ritka kromoszóma rendellenesség a számfeletti izokromoszómával járó 18p-tetraszómia, előfordulási gyakorisága 1:180000. A fenotípusban megjelenő rendellenességek a hiányzó vagy a többszörös kromoszómaanyag méretével függnek össze. Anyag és módszer: Az elmúlt két évben az általunk vizsgált betegek közül négy 18-as kromoszóma rendellenességet azonosítottunk. A G-sávos kariotípus elemzés után a töréspontok pontosítása, illetve a marker kromoszóma azonosítása érdekében különböző 18-as kromoszóma specifikus próbákkal végeztünk FISH vizsgálatokat. Eredmények: Eset 1: Az 5 éves fiú klinikai tünetei: alacsonynövés, craniofaciális diszmorfia – széles, lapos orrgyök, mikrognathia, epicanthus, mentális retardáció, mindkét kézen az V. ujj camptodactyliás, a lábujjak fedik egymást, dongaláb, izomtónus zavar. Eset 2: A 12 éves fiú klinikai tünetei: craniofaciális diszmorfia – ajak és szájpad hasadék, mentális retardáció, sajka-láb, szabálytalan, rendezetlen fogsor. A G-sávos elemzés és a FISH vizsgálat mindkét esetben a 18-as kromoszóma hosszú karjának terminális delécióját igazolta, az első esetben a 18q21.1 régióban, a második esetben a 18q21.2 régióban található törésponttal. Az első esetben leírt gyermek szüleinél a 18-as kromoszóma rendellenesség nem igazolódott. Eset 3: A 3 éves lány tünetei: mentális retardáció, fejlődés elmaradás, craniofaciális diszmorfia – ferde szemrések, alacsonyabban ülő fülek, besüppedt orrgyök, izomhipotónia. A FISH vizsgálat igazolta a G-sáv alapján látható 18-as kromoszóma rövid karjának terminális delécióját. A szülők kariotípusa normális volt. Eset 4: A 7 hónapos leánygyermek tünetei közül kiemelendő a craniofaciális diszmorfia – kisebb orr, laposabb orrgyök, szűkebb

56

orrjáratok, mélyen ülő fülek, gótikus szájpad, microcephalia, strabizmus, mozgásfejlődés elmaradás. G-sávos kariotípus alapján számfeletti marker kromoszómát találtunk, amit a FISH vizsgálat 18-as kromoszóma darabként azonosított. A későbbiekben a szubtelomerikus 18p próba igazolta a rövid kar izodiszómiáját, a 18p tetraszómiát. Az édesanya kromoszóma vizsgálata során nem találtunk eltérést. Következtetés:

1. Az ismertetett esetek újabb bizonyítékai annak, hogy mennyire fontos a precíz töréspont meghatározása, illetve a marker kromoszómák azonosítása.

2. A pontos citogenetikai diagnózis alapján lehet következtetni a betegség prognózisára és ez segíti az optimális terápiás lehetőségek megválasztását.

3. A beteg családjának vizsgálata az alapja a korrekt genetikai tanácsadásnak, ami elengedhetetlen a családtervezés és az egészséges utódok érdekében.

Számfeletti kis marker kromoszóma és kiegyensúlyozott transzlokáció együttes előfordulása egy ritka genotípusú Down szindrómás esetben. Tihanyi Mariann1, Ujfalusi Anikó2, Thomas Liehr3

, Buzogány Mária4

1Zala Megyei Kórház Genetikai laboratórium, 2Klinikai Genetikai Központ Gyermekgyógyászati Intézet Debreceni Egyetem OEC, 3Universitätsklinik Jena, Institut für Humangenetik, Jena, 4Zala Megyei Kórház Csecsemő- Gyermekosztály, Zalaegerszeg

Számfeletti kis marker kromoszómáknak (small supernumerary marker chromosome = sSMC) a szerkezetileg kórós, általában ugyanazon metafázis 20-as kromoszóma méreténél nem nagyobb kromoszómákat nevezzük. Hagyományos citogenetikai módszerekkel azonosításuk, eredetük megállapítása lehetetlen, ezért nagy problémát jelentenek a pre- és postnatális diagnosztikában és a genetikai tanácsadás során. A számfeletti kis marker kromoszómák előfordulási aránya újszülöttekben: 0,044%. Célunk, hogy esetünkkel egy Down kórra gyanús fenotípusú újszülött genetikai diagnosztikai eseményeit, és ezen keresztül a számfeletti kis marker kromoszómák azonosításának algoritmusát bemutassuk.

57

Módszerek és eredmények: Újszülött páciensünknél Down kórra gyanús fenotípus miatt első lépésként GTG sávozásos módszerrel perifériás vérből kromoszóma vizsgálat készült, melynek során 46 normál szerkezetűnek tűnő kromoszóma mellett, egy kis marker kromoszóma jelenlétét láttuk; (47,XY,+sSMC). A szülők citogenetikai vizsgálata normál kariotípust mutatott. Feltételezésünk szerint a Down szindróma klinikai tüneteit a de novo eredetű, valószínűleg 21-es kromoszómából származó számfeletti kis marker kromoszóma okozta. Ennek igazolása céljából FISH vizsgálat történt a Down régióra (21q22) specifikus próba (LSI 21 Abbott/Vysis) felhasználásával. A FISH analízis során valamennyi interfázisú sejtben 3 szignál volt látható, a metafázisok vizsgálatakor két szignál egy kis metacentrikus kromoszóma p és q karján, a harmadik szignál a homológ 21-es kromoszóma q karján volt látható: nuc ish(D21S341x3). Ennek ismeretében újraértékeltük a kariogramokat és módosítottuk a kariotípust: 47,XY,der(19), ider(21)(q10), +sSMC. A marker kromoszóma és a derivált kromoszómák eredetének azonosítása céljából további FISH vizsgálatok történtek: multicolor-FISH, subcenM-FISH, PCP 19, WCP 21, subtel 19 pter és 19qter, subtel 4pter és 21 qter. Ezek eredményei alapján a végleges kariotípus: 47,XY,t(4;19)(p16.3;p13.2),inv dup(21)(q10),+inv dup(21)(p10). A Down fenotípus kialakításáért tehát az inv dup(21)(q10) kromoszóma tehető felelőssé, a számfeletti kis marker kromoszóma két 21-es kromoszóma rövid karjából származott, a der(19)-es kromoszóma pedig egy kiegyensúlyozott t(4;19) transzlokáció eredményeként jött létre. Ez a transzlokáció a szülők mintáin utólag elvégzett FISH vizsgálattal nem volt kimutatható, így a gyermeknél észlelt valamennyi kromoszóma eltérés de novo-nak bizonyult. Konklúzió: Előadásunkkal szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a „hagyományos” citogenetikai vizsgálat mellett, a pontos diagnózishoz, tanácsadáshoz a modern módszerek igénybevétele elkerülhetetlen, ehhez pedig a hazai és nemzetközi laboratóriumok közötti együttműködés nagyon fontos, különösen prenatalis vizsgálatok esetében.

58

A 15q24-qter régió részleges triszómiájával járó ugráló transzlokáció: esetbemutatás Czakó Márta1, Hadzsiev Kinga1, Melegh Béla1, Kosztolányi György1 1PTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet, Pécs

Célkitűzés: A szerzők egy 2 éves gyermekben észlelt ugráló transzlokációt kívánnak bemutatni, amely az érintett négy vizsgált szövetében öt különféle sejtvonalat hozott létre. Eredmények: Ez a ritka citogenetikai eltérés (a szakirodalom nem több mint 30 esetet ismertet) a 15q24-qter donor kromoszóma szegmens 5-ös, 10-es, 16-os és 19-es kromoszómák telomerikus régióira történő, ismétlődő, non-reciprok transzlokációinak bizonyult. Fenotípus-genotípus összefüggés: A folyamat a 15q24-qter régió részleges triszómiáját hozta létre (amellett, hogy a transzlokáció által nem érintett sejtek jelenléte is kimutatható), ami a gyermeknél észlelt túlnövekedést, hemihypertrophiát és minor anomáliákat magyarázhatja. Konklúzió: A korábban publikált ugráló transzlokációs esetek közül kettő ismert, ahol ugyanez a kromoszómális régió a donor szegmens, mint a mi betegünknél. A másik két eset fenotípusa azonban eltérő, ami esetünkben talán a szomatikus mozaikossággal magyarázható, amelyet öt különféle sejtvonal különféle arányú előfordulása alakít ki. Ezek között külön említést érdemel a normál sejtvonal, amely az eddig ismert ugráló transzlokációs esetek között ritkaságnak számít. Az előadásban az átrendeződést létrehozó lehetséges mechanizmusokat is ismertetjük. A cisztás fibrózis ellátásában résztvevő intézetek elérhetősége és a betegek életkilátása közötti kapcsolat Magyarországon Vincze Ferenc, Földvári Anett, Kovács Nóra, Sipos Valéria, Merth Gabriella, Sándor János

Debreceni Egyetem, Népegészségügyi Kar, Biostatisztikai és Epidemiológiai Tanszék, Debrecen, GYEMSZI Informatikai és Rendszerelemzési Főigazgatóság, Rendszerelemzési Főosztály, Budapest

Jelenleg Magyarországon nem működnek az EU ajánlásaiban

59

megfogalmazott, a ritka betegségben szenvedők megfelelő ellátását biztosító szakértői központok, de hazánkban a 9/1993. NM rendelet nevezi meg azokat az intézményeket, melyek a cisztás fibrózis ellátásában kiemelt szerepet töltenek be. Ezek az intézmények sok szempontból megfelelnek az EU-s ajánlásoknak, de kevés adattal rendelkezünk arról, hogy a központok földrajzi elhelyezkedése, hozzáférhetősége megfelelő-e ma Magyarországon. Vizsgálatunk során arra kerestünk választ, hogy a cisztás fibrózis ellátásában résztvevő intézmények és a betegek lakhelye közötti távolsággal számszerűsített elérhetőség milyen kapcsolatot mutat a betegek életkilátásaival. A vizsgálatunkhoz szükséges adatokat a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) bocsátotta rendelkezésünkre. Elemzésünk során 2004-2009 közötti időszakban összeállított, járóbeteg-szakellátásban keletkezett teljesítmény-elszámolási jelentések E84 BNO kódot tartalmazó rekordjait dolgoztuk fel, az egyéni azonosítást lehetővé tevő pszeudo-TAJ szám segítségével. Az így azonosított 4516 betegből 3025 a rendelet által megnevezett intézetben kapott ellátást. A TAJ inaktiválási dátum alapján összesen 451 beteg halt meg, 31%-uk (N=138) kijelölt intézetekben. Egyváltozós lineáris regressziós elemzéssel állapítottuk meg az elhunyt betegek lakhelye és az ellátó intézetek közötti távolság milyen kapcsolatot mutat a betegek megélt életévével. Az elemzéskor kapott regressziós koefficienst felhasználva számítottuk a távolsággal magyarázható potenciális életévveszteséget. A betegeknek átlagosan 51 km-t kellett utazniuk a járóbeteg szakellátó intézményekhez. Kiemelt központok esetében az átlagos távolság 43 km volt. A kijelölt intézményben kezelt betegek átlagos életkora 38 év (SD±27,7) volt, míg az adatbázisban szereplő összes betegé 31 (SD±24,9). A betegek lakhelye és a kijelölt intézetek közötti távolság növekedésével szignifikánsan, 100 km-ként 18 évvel volt alacsonyabb a betegek halálozáskor regisztrált életkora (p<0,001). Szintén szignifikáns eredményt kaptunk a regisztrált összes halálesetet figyelembe véve: 100 km-ként 19 évvel csökkent a megélt életkor (p<0,001). A kijelölt intézetekben elhunytak esetén a távolsággal magyarázható potenciális életévveszteség 1204,6 év volt, míg az összes intézetet figyelembe véve a veszteség 2401 évnek

60

adódott. A cisztás fibrózisban szenvedő betegek ellátáshoz való hozzáférése nem egységes. Az ellátó intézménytől való távolság befolyásolja a túlélési időt. A távolság növekedésével nő az elveszített életévek száma is. A betegellátás javítását célzó politikai döntésekhez elengedhetetlen lenne egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben tapasztalt területi egyenlőtlenségek további vizsgálata. A cisztás fibrózis incidenciájának regionális különbségei Magyarországon Kovács Nóra, Sipos Valéria, Földvári Anett, Vincze Ferenc, Merth Gabriella, Sándor János Debreceni Egyetem, Népegészségügyi Kar, Biostatisztikai és Epidemiológiai Tanszék, Debrecen, GYEMSZI Informatikai és Rendszerelemzési Főigazgatóság, Rendszerelemzési Főosztály, Budapest

Magyarországon is kevés epidemiológiai adat áll rendelkezésre a cisztás fibrózisról, ami korlátozza az ellátási irányelvek alkalmazásának monitorozását. Ezek pótlására elvileg lehetőséget ad hazánkban a teljesítmény-elszámolási jelentések használata, melyek bizonyos pontossággal alkalmasak lehetnek különféle mérőszámok, többek között az incidencia becslésére. Az incidencia korspecificitásának ismeretében a diagnosztikus tevékenység hatékonyságáról, illetve ennek egyik alapindikátoráról, a diagnosztikus késedelemről kaphatunk közelítő jellegű képet. Utóbbiról megbízható hazai adatot még nem publikáltak, leszámítva a nem reprezentatív EurorodisCare2 vizsgálatot, mely szerint a 18 éven aluli esetek átlagéletkora 2,64 év a diagnózis felállításakor. Célunk a gyermekkori cisztás fibrózis korspecifikus incidenciájának meghatározása, ennek segítségével a diagnosztikus hatékonyság regionális különbségeinek, valamint az újszülöttkori szűrés becsülhető hasznának leírása volt. A járó-, illetve fekvőbeteg szakellátásban keletkezett teljesítmény-elszámolási rekordokat, 2004-2009 közötti időszakra vonatkozóan a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) szolgáltatta. Incidens esetnek tekintettük azon betegeket, akiket (1) az előző három évben nem jelentettek, (2) a következő két évben viszont kezeltek E84 kóddal az elszámolási

61

rekordok szerint. Az incidens eseteket a lakóhely alapján régiók szerint csoportosítottuk. Az ambuláns betegforgalmi adatok alapján 1814 beteget regisztráltak E84 BNO kóddal a 18 év alatti korosztályban 2004-2009 közt. A 2007-es évre számított incidencia 2,39/100000 volt a 46 azonosított incidens eset alapján. Egytényezős varianciaanalízis alapján az inicidens esetek életkora (azaz a diagnózis felállításakor becsült életkor) nem volt független a gyerekek lakóhelyétől (p=0,005). Az incidens esetek átlagos életkora a Dél-Alföldön (1,0 év) és a Közép-Dunántúlon (2,2 év) szignifikánsan kevesebb, Észak-Magyarországon (10,1 év) több volt, mint az országos átlag (6,7 év). A kedvező helyzetű Közép-Dunántúlon és Dél-Alföldön a magyarországi referencia értéknél minden esetben alacsonyabb észlelési életkort, míg a kritikus helyzetű Észak-magyarországi régióban 4 esetben korai, 10 esetben késői észlelési életkort regisztráltunk. A 46 beteg összegzett diagnosztikus késedelme, azaz az újszülöttkori szűréssel megelőzhető késedelem 313 év volt. Az újszülöttkori szűrés révén (legalább 85%-os hatékonyságot feltételezve) 266 évvel lenne csökkenthető a diagnosztikus késedelem ideje egy éven belül született korosztályban. Korspecifikus incidencia becslésünk alapján a diagnosztikus tevékenység az ország különböző régióiban nem egyenlő hatékonyságú. Megfigyelésünket sajnos nem tudjuk regiszter alapú publikált eredményekhez hasonlítani. Amíg az országot lefedő regiszter felépül, addig a finanszírozási adatbázis segítségével közelítő képet tudunk adni a diagnosztikai tevékenység hatékonyságának területi változékonyságáról. A cisztás fibrózisban szenvedő betegek életkilátásai az ellátáshoz való hozzáférés függvényében Sipos Valéria, Kovács Nóra, Földvári Anett, Vincze Ferenc, Merth Gabriella, Sándor János Debreceni Egyetem, Népegészségügyi Kar, Biostatisztikai és Epidemiológiai Tanszék, Debrecen, GYEMSZI Informatikai és Rendszerelemzési Főigazgatóság, Rendszerelemzési Főosztály, Budapest

Hazánkban a ritka betegségben szenvedők számára a megfelelő minőségű egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés nem mindig

62

optimális, annak ellenére, hogy az elmúlt években ezen a területen jelentős fejlődés ment végbe. A ritka betegségeket ellátó központok kialakításakor az ellátóképesség koncentrálása a centrumok számának csökkentése irányába hat, ami viszont az ellátás fizikai elérhetőségét rontja. A szakszerűség és az elérhetőség közti egyensúly kialakítása az ellátás hatékonyságának folyamatos monitorozását igényli, amihez viszont jelenleg még nem rendelkezünk megfelelő eszközökkel. A szakellátás teljesítmény-elszámolási adatbázisa elvileg lehetőséget biztosít ennek az eszköznek a kifejlesztésére. Vizsgálatunk során a cisztás fibrózisban szenvedő betegek lakhelye és az ellátó intézetek közötti távolság ellátás-gyakorisággal és életkilátásokkal mutatott kapcsolatát határoztuk meg. Az elemzésünkhöz szükséges adatokat a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) járóbeteg teljesítmény-elszámolási jelentései szolgáltatták 2004-2009 közötti időszakra vonatkozóan. Vizsgálatunkba az a 4516 beteg került bevonásra, akit E84 BNO kóddal regisztráltak. Meghatároztuk az intézmények és a betegek lakhelye közötti távolságot, valamint az egy betegre jutó ellátási epizódok számát. A távolság és a betegek életkora illetve ellátási epizódszáma közti kapcsolatot egyváltozós lineáris regresszió segítségével vizsgáltuk. A betegek lakóhelye és az ellátó intézetek közötti átlagos távolság 51 km volt. Ettől szignifikánsan többet kellett utazniuk a nyugat-dunántúli régióban élőknek (77 km). A betegek 30%-a az ellátó intézmény településén lakott. Ezen betegek legmagasabb arányban a közép-magyarországi régióban (55%) éltek. A betegek 12%-ának kellett 100 km-nél többet utaznia. Egyváltozós lineáris regressziós elemzés alapján szignifikáns kapcsolat volt az intézménytől való távolság és a betegek életkora közt. A távolság növekedésével szignifikánsan csökkent a betegek életkora és az egy betegre jutó ellátási epizódok száma: 100 km-ként 11 évvel (p<0,001), illetve 100 km-ként 6 ellátási epizóddal (p<0,05). Vizsgálatunk szerint, az ellátó intézményektől való távolság inverz kapcsolatot mutat a cisztás fibrózisos betegek életkorával. Ennek egyik magyarázata az lehet, hogy a távolság növekedésével romlanak a betegek életkilátásai, azaz az elérhetőség prognózist befolyásoló faktorként hat. (A városokban élők számára

63

könnyebben elérhető és ezért jobb diagnosztikus lehetőségek hatására az volna várható, hogy az ellátó központokhoz közel fiatalabbak a betegek a korai diagnózisnak köszönhetően.) Az ellátási epizódok számának távolsággal arányos csökkenése is az ellátás elérhetőségének problémáira utal. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az ellátó központoknak nemcsak az intézménybe eljutó betegek gondozási hatékonyságát, hanem az ellátáshoz való hozzáférést is monitorozni kell.

ANYAGCSEREBETEGSÉGEK. ÚJSZÜLÖTTKORI SZŰRÉSEK Pheno- és genotypus összefüggése enzymopathiákban László Aranka1, Endreffy Emőke1, Barry Wolf2, Amparo Chabas3, Ploos van Amstel4, Victor Kozich5, Zeynep Tümer6, Andreas Gal7, 1SZTE Gyermekklinika, Szeged, 2Inst. Hum. Genet. Richmond, 3Inst. Biochem. Clinica Barcelona, 4DNA Lab. Utrecht, 5Charles Univ. Praha, 6J. Kennedy Inst. Glostrup, 6Inst. Genet. Hamburg

Biotinidáz def. (25 család), Gaucher kór (15 család), Fábry kór (1 család) és 1-1 homocystinuriás ill. Menkes kóros betegben végeztünk molekuláris genetikai vizsgálatokat, majd összehasonlítottuk a geno/phenotypusokat. Módszerek: PCR/RFLP és direkt génszekvenálás. Eredmények/Megbeszélés: Hazai biotinidáz mutációk közül roma populációban founder mutációt igazoltunk, 5 családból 4-ben 1595C T homozygota, egy esetben 1595C T/1330G C heterozygota genotypust. Európai biotinidázos betegekben (n 20) A1368C/A1868C, G1330C/G511A és 1330GC mutatiok fordultak elő. Gaucher kórban (locus 1q21) GD1 non-neuropathiás formában N370S/és L444P homozygotaság volt a leggyakoribb, ill. L444P/N370S heterozygotaság. Leukocyta homogenizátumból specifikus enzymdiagnosztika is történt. Homozygota genotypusban a -glucosidase enzymaktivitás 0.36-9.82nmol/mg protein/h között változott, heterozygotákban 8.08-21.38 között volt. Pathogenetikai probléma Gaucher kórban a parkinsonizmus fellépése, tisztázatlan eredetű apoptótikus mechanizmust feltételeznek. Fabry kórban: 18 éves férfi betegünkben 10287-es pozícióban C-T transversio igazolódott.

64

Homocystinuriában: I278T heterozygotaság igazolódott. Menkes kórban: 8 hónapos csecsemőben történtek a vizsgálatok, missense mutáció igazolódott. A folsavanyagcserében részt vevő enzimek génpolimorfizmusainak vizsgálata praeeclampsiások között Szabó Gábor, Molvarec Attila, Lázár Levente, Rigó János Jr., Nagy Bálint Semmelweis Egyetem, I.Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Budapest

Célkitűzés: Az egy szénatomos csoportok az aminosavak és a nukleotidok keletkezésében illetve a makromolekulák posztszintetikus módosulásában játszanak szerepet. Ezeket a csoportokat a tetrahidrofolát és az S-adenozil-metionin rendszerek szolgáltatják Az összetett ciklusok zavara esetén a szérum homocisztein szintje emelkedik. A hiperhomociszteinémia az atherosclerosisnak, a strokenak és a cardiovascularis betegségeknek független rizikófaktora. Korábban súlyos praeeclampsiásoknál magasabb anyai és magzati szérum homocisztein szinteket írtak le egészséges terhesekhez képest. A metilén-tetrahidrofolát reduktáz (MTHFR) gén C677T missense mutációja emelkedett homocisztein szinttel jár együtt és HELLP szindrómásoknál gyakoribb. A redukált folát karrier (RFC-1) a folsav intracelluláris felvételének egyik útvonala. A gén G80A mutációja esetén a folsav szérumszintje emelkedett. Vizsgálatunkban súlyos praeeclampsiás és egészséges terhesek esetében határoztuk meg a két gén polimorfizmusának eloszlását. Anyag és módszer: EDTA-s vérmintákat gyűjtöttünk egészséges (n=82) és súlyos praeeclampsiás (n=75) terhesektől. A DNS-t szilika adszorpciós módszerrel izoláltuk ki a mintákból, majd valósidejű-PCR-t és olvadási görbe analízist végeztünk a két polimorfizmus meghatározására. Az adatok statisztikai feldolgozása STATISZTIKA program csomag segítségével történt. Eredmények: Az egészséges terheseknél az RFC-1 esetében az A allél gyakorisága 46,57% a kontroll csoportban, míg a praeeclampsiásoknál 41% volt. A genotípusok összehasonlításakor nem találtunk szignifikáns

65

különbséget a két csoport között (p=0,58). Az MTHFR vizsgálatakor a T allél előfordulási gyakorisága 32% a praeeclampsiás csoportban, míg egészségeseknél ez az érték 35,92%. A genotípusok összehasonlításakor ebben az esetben sem találtunk szignifikáns eltérést a két csoport között (p=0,15) Konklúzió: Habár súlyos praeeclampsiában a szérum homocisztein szintje emelkedett, ennek hátterében a vizsgált két enzim génjének mutációját nem tudtuk igazolni. A tanulmányozott egészséges és súlyos praeeclampsiás beteg esetében szignifikáns különbséget nem találtunk az allél és genotípus eloszlások között. A folátciklusban résztvevő enzimek egyéb genetikai tényezőinek vizsgálata adhat választ a hiperhomociszteinémiára. Monogénes diabetesek molekuláris genetikai vizsgálata Balogh István1, Gaál Zsolt2, Kántor Irén3, Ajzner Éva4, Dzsudzsák Erika1, Kappelmayer János1 1Laboratóriumi Medicina Intézet, Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Debrecen, 2IV. Belgyógyászati Osztály, 3Gyermekosztály, 4Központi Laboratórium, Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza

Célkitűzés A fiatal felnőttkorban jelentkező MODY (maturity-onset diabetes of the young) és a neonatális diabetes ritka, monogénes diabetes formák. Genetikai diagnózisuk az altípusok különböző prognózisa és a korai intervenció lehetősége miatt nagy jelentőségű. A kóroki mutáció megismerése lehetőséget nyújt kaszkád vizsgálatokra és eredményezhet terápia váltást is. Vizsgálataink célja a leggyakoribb MODY génekben (GCK és HNF1A), valamint a neonatális diabetes hátterében álló KCNJ11 génben a patogén eltérések felderítése. Anyag és módszer A fenti gének teljes kódoló régióját direkt DNS szekvenálással vizsgáltuk klinikailag monogénes diabetesben szenvedők és családtagjaik esetében. Eredmények HNF1A gén vizsgálatot 11 családnál végeztünk, közülük 4 esetben találtunk patogén mutációt, melyek közül egy aminosav cserével járó eltérés az irodalomban eddig le nem írt volt. A GCK gént 11

66

családnál vizsgáltuk, közülük 8 esetben találtunk patogén mutációt, melyek közül három eltérés volt eddig nem közölt. KCNJ11 analízist 5 család esetében végeztünk. A detektált mutációk 3 betegnél az addig használt inzulin szulfonilureára váltását tette lehetővé. Konklúzió A 27 vizsgált családból molekuláris genetikai módszerekkel 15 családban definiáltuk a monogénes diabetest okozó mutációkat. A genetikai háttér ismerete lehetőséget nyújt preszimptomatikus vizsgálatok kivitelezésére, ad prognosztikai információt, elkerülhetővé teszi a felesleges vizsgálatokat és bizonyos esetekben terápia váltást is lehetővé tesz. A WFS1 gén polimorfizmusainak szerepe cukorbetegségben Rónai Zsolt1, Elek Zsuzsanna1, Somogyi Anikó2, Sasvári-Székely Mária1

1Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet, Budapest, 2Semmelweis Egyetem, II. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Célkitűzés: A wolframin az endoplamás retikulum (ER) membránjában elhelyezkedő fehérje, a legtöbb szövetben kifejeződik, klinikai megfigyelések mégis rámutatnak cukorbetegséggel való kiemelt kapcsolatára. A fehérjét kódoló gén (WFS1) funkciókiesést okozó mutációi a monogénesen öröklődő Wolfram-szindrómához vezetnek, mely optikus atrófiával, diaebetes inispidus-szal és fiatal korban jelentkező diabetes mellitus-szal járó kórkép. A WFS1 nem teljes funkcióvesztést okozó polimorfizmusai ennek megfelelően a cukorbetegség feltételezett rizikófaktorai. Munkánk során a gén 3’ nem transzlálódó régiójában (UTR) lévő, in silico adatok alapján miRNS kötődést befolyásoló rs9457 polimorfizmus szerepét vizsgáltuk. Anyag és módszer: Eset–kontroll vizsgálat keretében elemeztük az rs9457 SNP és az 1-es ill. 2-es típusú cukorbetegség közötti asszociációt. A vizsgálatban 617 beteg és 1147 egészséges kontroll személy vett részt, a genotípus meghatározása PCR ill. allél-sepcifikus próbák alkalmazásával történt. Az SNP biológiai hatását in vitro sejtes rendszerben luciferáz riporter vektor segítségével elemeztük.

67

Eredmények: Eredményeink szerint az rs9457 SNP „C” alél változata szignifikánsan gyakrabban fordul elő mind az 1-es (p = 0,0081), mind a 2-es típusú (p = 0,0008) cukorbetegségben szenvedők körében. In silico adatok alapján a polimorfizmus érinti a miR-185 kötőhelyét, luciferáz riporter vektor alkalmazásával végzett molekuláris analízis szerint a két allél variánshoz szignifikánsan eltérő fehérjeszint társul. Konklúzió: Eredményeink szerint a WFS1 gén rs9457 polimorfizmusa a cukorbetegség genetikai rizikófaktorának tekinthető. Korábbi kutatások asszociációt mutattak ki a gén rs1046320 SNP-je és cukorbetegség között, a polimorfizmus biológiai hatását azonban nem sikerült feltárni. Vizsgálataink alapján az rs9457 és az rs1046320 polimorfizmusok között kapcsoltság figyelhető meg, így feltételezhető, hogy az rs1046320 variáns az általunk elemzett SNP genetikai markerének tekinthető. A munkát a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János ösztöndíja (BO/00089/10/5) és az OTKA K83766 projekt támogatta. A TCF7L2 gén 2-es típusú diabetesre hajlamosító variánsa az európai populációkban szerepet játszik a felnőttkori látens autoimmun diabetes kialakulásában Lukács Krisztina1,2, Pánczél Pál2, Dinya Eelek3, Bakacs Márta4, Madácsy László1, Hosszúfalusi Nóra2 11. Sz. Gyermekklinika, Semmelweis Egyetem, Budapest, 23. Sz. Belgyógyászati Kilinika, Semmelweis Egyetem, Budapest, 3Statisztikai Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest, 4Pharmaproject-Statisztika Társaság, Budapest

Célkitűzés: A TCF7L2 gén (transcription factor 7-like 2) a jelenleg ismert legerősebb 2-es típusú diabetesre hajlamosító genetikai faktor. Ugyanakkor a legújabb vizsgálatok a TCF7L2 gén rs7903146 polimorfizmusát összefüggésbe hozták az 1-es típusú diabetes lassú progressziójú változatának, a felnőttkori látens autoimmun diabetesnek (LADA) a kialakulásával is. Munkánk fő célja a génvariáns hajlamosító hatásának vizsgálata volt 2-es típusú diabeteses és LADA betegekben a magyar és más európai

68

populációkban. Elemeztük az allélfrekvenciák földrajzi megoszlását és a diabetogén hatás heterogenitását is. Emellett a magyar adatokban részletesen vizsgáltuk a TCF7L2 génvariánsok és a klinikai adatok közötti lehetséges összefüggéseket. Módszerek: A magyar eset-kontroll vizsgálatban a TCF7L2 gén rs7903146 C-T polimorfizmusát 211 LADA, 1297 2-es típusú és 545 1-es típusú diabeteses betegben és 1497 egészséges kontroll egyénben határoztuk meg. A metaanalízisben - a saját és a korábban publikált európai vizsgálatokkal együtt - 999 LADA, 4529 2-es típusú diabeteses beteg és 5358 kontroll személy genetikai adatait vizsgálva becsültük a génhatás mértékét és heterogenitását. A klinikai adatok közül az életkort, a nemet, a testtömegindexet és a reziduális β-sejt funkciót tükröző éhomi serum C-peptid szintet elemeztük. Eredmények: A metaanalízis a TCF7L2 gén T alléljének szignifikáns és homogén hajlamosító hatását -

- -

- -es típusú diabetesre A TCF7L2 gén hatáserőssége a vizsgált LADA és 2-es

típusú diabeteses populációkban is homogénnek bizonyult (Cochran Q-teszt p=0,9288 ill. p=0,8391), azonban a T allél megoszlásában egy észak-déli irányú gradienst lehetett kimutatni. A magyar populációban a TCF7L2 gén rs7903146 polimorfizmusa mind a LADA-val (OR 1,34, 95% CI 1,07-1,68; p=0,0127), mind a 2-es típusú diabetesszel (OR 1,49, 95% CI 1,13-1,73; p<0,0001) asszociálódott, az 1-es típusú cukorbetegséggel (OR 0,98, 95% CI 0,73-1,31; p=0,5219) azonban nem. A T-allélt hordozó betegek BMI értéke szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a CC genotípusúaké mind a LADA, mind a 2-es típusú diabeteses csoportban (LADA: 24,29±2,74 kg/m2 illetve 26,26±2,82 kg/m2; p=0,0021 és 2-es típusú diabetes: 29,10±5,06 kg/m2 illetve 30,04±4,77 kg/m2; p=0,0013). Az éhomi serum C-peptid értékek a T-allélt hordozó LADA és 2-es típusú diabeteses betegeknél is alacsonyabbak voltak, mint a CC genotípusúaknál, de a különbség csak 2-es típusú diabetesben volt szignifikáns (LADA: 0,24±0,18 nmol/l illetve 0,29±0,23 nmol/l;

69

p=0,0841 és 2-es típusú diabetes: 0,81±0,23 nmol/l illetve 0,87±0,24 nmol/l; p=0,0352). Konklúzió: Metaanalízissel igazoltuk, hogy a TCF7L2 gén rs7903146 polimorfizmusa populáció független módon hajlamosít felnőttkori látens autoimmun diabetes kialakulására az európai származásúakban. Ez igazolja, hogy a LADA genetikai háttere kevert, átfedést mutat mind az 1-es, mind a 2-es típusú diabetes genetikai faktoraival, azaz a kórkép

-

-

Smith-Lemli-Opitz szindróma laboratóriumi diagnosztikája Koczok Katalin1, Dzsudzsák Erika1, Török Olga2, P. Szabó Gabriella3, Hadzsiev Kinga4, Csábi Györgyi5, Csákváry Violetta6, Kappelmayer János1, Balogh István1, V. Oláh Anna1 1Laboratóriumi Medicina Intézet, 2Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, 3Gyermekgyógyászati Klinika, Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Debrecen, 4Orvosi Genetikai Intézet, 5Gyermekgyógyászati Klinika, Pécsi Tudományegyetem, Pécs, 6Gyermekosztály, Markusovszky Lajos Megyei Kórház, Szombathely

Célkitűzés. A Smith-Lemli-Opitz (SLO) szindróma nagyon változatos klinikai tünetekkel járó monogénes, autoszomális recesszíven öröklődő betegség. Az érintett gén a koleszterin bioszintézis utolsó lépését katalizáló 7-dehidrokoleszterol-reduktáz (DHCR7) enzimet kódolja. Az enzim hiányában vagy csökkent aktivitása következtében a 7-dehidrokoleszterol (7-DHC) jelentősen felszaporodik és kevés koleszterin képződik. A koleszterin metabolizmus zavara súlyos fejlődési rendellenességekhez vezet, melyek érintik a nemi szerveket, a végtagokat és a központi idegrendszert. A DHCR7 gén mutációk jelentős interetnikai variabilitást mutatnak. Célkitűzésünk egy, mind biokémiai, mind molekuláris genetikai vizsgálatokon alapuló laboratóriumi diagnosztikai eljárás kialakítása, valamint a magyar betegek mutáció spektrumának felmérése volt.

70

Anyag és módszer. Vizsgálatainkba 13 beteget vontunk be. A szérum 7-DHC és koleszterin szintet UV spektrofotometriával illetve enzimatikus módszerrel határoztuk meg. A DHCR7 mutációkat a kódoló exonok, a nem kódoló exonok, az 5’ és 3’ szabályozó elemek és az mRNS szekvenálásával vizsgáltuk. Eredmények. Minden betegben emelkedett 7-DHC szintet mértünk (87,0-302,0 mg/L, referencia tartomány: <0,15 mg/L). A koleszterin szint általában alacsony volt (0,3-3,5 mmol/L). A koleszterin/7-DHC hányados minden esetben kórosnak adódott. Egy esetben homozigóta genotípust, míg 11 betegben összetett heterozigótaságot detektáltunk. Egy betegben csak egy eltérést tudtunk kimutatni. Egy splicing, egy stop kodont eredményező és 8 aminosav cserével járó eltérést mutattunk ki. Egy korábban le nem írt mutációt detektáltunk (c.374A>G, p.Y125C). A c.374A>G mutáció - mely egy ismert SLO mutációval transz öröklődött - filogenetikailag konzervatív pozíciót érint, a hozzá legközelebbi ismert patogén eltérések a 119-es és 138-as aminosav helyekben találhatóak. Egy stop kodont eredményező mutáció esetén kimutattuk a nonszensz-mediálta mRNS lebomlás jelenségét. Konklúzió. Biokémiai és molekuláris genetikai módszerek használatával 13 magyar SLO-ban szenvedő beteg/család vizsgálatát végeztük el és állítottuk fel molekuláris diagnózisukat. Az ismert patogén mutációkon túl egy új, valószínűleg kóroki eltérést mutattunk ki. SLCO1B1 gén vizsgálata roma és magyar populációkban és diagnosztikai jelentősége a statin terápiában Sipeky Csilla, Tarlós Gréta, Janicsek Ingrid, Melegh Béla Pécsi Tudományegyetem Orvosi Genetikai Intézet, Pécs

Célkitűzés: A statin-kezelés által megvalósuló keringő LDL-koleszterin-szint csökkentés hatásosan szorítja vissza a kardiovaszkuláris események rizikóját. A statinok májba történő felvétele az OATP1B1 transzporter segítségével történik. Az OATP1B1 proteint kódoló SLCO1B1 (solute carrier organic anion transporter family member 1B1) gén A388G és T521C polimorfizmusai befolyásolják a

71

transzporter fehérje aktivitását. Ezek a SNP-k négy különböző haplotípust határoznak meg (*1A, *1B, *5 és *15), melyek normál, csökkent és emelkedett gyógyszer effektivitást eredményeznek. Vizsgálatunk célja tanulmányozni az SLCO1B1 polimorfizmusok genotípus, allél és haplotípus frekvenciáit a roma mintákban a magyar populációhoz hasonlítva. Anyag és módszer: A vizsgálatban 470 roma és 442 egészséges magyar populációs minta genotipizálását végeztük el PCR-RFLP technikával az SLCO1B1 rs2306283 (A388G, N130D) és rs4149056 (T521C, V174A) polimorfizmusok esetében. Eredmények: Összehasonlítva SLCO1B1 gén genotípus és allél frekvenciáit a roma és a magyar populációkban, szignifikáns különbséget találtunk az SLCO1B1 388 AA (24.5 vs. 45.5%), GG (33.4 vs. 17.9%) genotípusok, AG+GG (75.5 vs. 54.5%) hordozók, a G allél frekvencia (0.545 vs. 0.362), valamint az SLCO1B1 521 TT (67.0 vs. 65.2%) genotípus között (p<0.05). Az SLCO1B1 haplotípus eloszlásában szignifikáns különbséget találtunk a roma és a magyar populáció között a *1A (46.1 vs. 28.8) vad típus, a csökkent effektivitás meghatározó *1B (36.8 vs. 52.3) (p<0.001), és a megnövekedett gyógyszerhatás hátterében álló *15 (8.62 vs.11.8, p<0.05) haplotípusok között. Nem találtunk különbséget az SLCO1B1 *5 (8.51 vs. 7.13) haplotípus esetében. Konklúzió: Következtetésként megállapíthatjuk, a roma populációs minták közel fele (46.1%) normál statin aktivitást meghatározó SLCO1B1 alléllal rendelkezik, míg a magyar populációs minták több mint felében (52.3%) a csökkent gyógyszer hatékonyságot prediktáló *1B haplotípus található meg. Mivel az SLCO1B1 polimorfizmusok vizsgálata a Klinikai Farmakogenetikai Implementációs Konzocium ajánlása alapján a statinok esetében javasolt, a személyre szóló orvoslás megvalósítása érdekében indokoltnak látjuk a statin terápia megkezdése előtti SLCO1B1 genotipizálást.

72

A Boichis betegség egy génjének azonosítása Tory Kálmán, Edgar Otto, Céline Becker, Rémi Salomon, Ahmet Nayir, Friedhelm Hildebrandt, Corinne Antignac, Sophie Saunier 1Semmelweis Egyetem, I. sz. Gyermekklinika, Budapest, 2Inserm U983, Hôpital Necker, Paris, 3University of Michigan, Ann Arbor, MI, USA

A Boichis betegség egy autoszómális recesszíven öröklődő, nephronophthisishez és májfibrózishoz vezető betegség. A nephronophthisis révén rendszerint az első két évtizedben végstádiumú veseelégtelenséghez vezet. Génje, patomechanizmusa ismeretlen, oki kezelése nincs. Vizsgálatunk célja a felelős gén azonosítása volt. Egy negyedfokú unokatestvérpár házasságából származó három, Boichis betegség által érintett testvért vizsgáltunk. Teljes genom kapcsoltsági analízist végeztünk, 250k SNP Affymetrix chip segítségével. A három testvérben haploidentikus és homozigóta régiót kerestünk. A 8. kromoszóma 76. és 102. Mb közötti régiójában öt, egyenként ~1Mb nagyságú, 1,9-3,7 Lod score-ral bíró homozigóta és haploidentikus területeket találtunk. Az öt régióban összesen 14 gén volt található, melyeket hagyományos módszerrel szekvenáltam. A 11. génben találtam egy homozigóta misszensz mutációt (TMEM67, c.2431 G>A, p.G811S), mely egy evolúciósan igen konzervált, Caenorhabditis elegans fonalféregben is azonos aminosavat érintett. Miután ezen variánst nem találtuk meg >300 kontroll személyben, és az előidézett aminosav-változást több predikciós program súlyosnak minősítette, a talált variánst a betegségért felelős mutációnak tekintettük. Egy amerikai laboratóriummal való együttműködésben, leszűrve további 62 Boichis betegségben szenvedő családot, 5 családban találtunk hasonló lokalizációjú misszensz mutációt, megerősítve a TMEM67 gén kóroki szerepét és előrevetítve a Boichis betegség genetikai heterogenitását. A TMEM67 gén kóroki szerepe más betegségekben volt ismert: az intrauterin letális exencephaliával járó Meckel-Gruber szindrómában és a cerebellaris ataxiával járó Joubert szindrómában. Ezen betegségekben azonban a mutációk típusa, illetve lokalizációja különbözik a Boichis betegségben találtaktól. A kódolt fehérje, a meckelin, egy primer csillóban expresszálódó, transzmembrán fehérje, mely szerkezetében receptorra emlékeztet, de ligandja nem

73

ismert. Összefoglalva, azonosítottuk a Boichis betegség első génjét, megteremtve az alapját a patomechanizmus megismerésének és a jövőben egy lehetséges oki terápia bevezetésének. Illumina platforms in human genetics Biotech-Hungary Kft.

Illumina’s sequencing by synthesis (SBS) technology is the most successful and widely-adopted next-generation sequencing platform worldwide. TruSeq technology supports massively parallel sequencing using a proprietary reversible terminator-based method that enables detection of single bases as they are incorporated into growing DNA strands. A fluorescently-labeled terminator is imaged as each dNTP is added and then cleaved to allow incorporation of the next base. Since all four reversible terminator-bound dNTPs are present during each sequencing cycle, natural competition minimizes incorporation bias. The end result is true base-by-base sequencing that enables the industry’s most accurate data for a broad range of applications. DNA Sequencing Perform whole-genome or de novo sequencing, targeted resequencing, SNP discovery, and identification of copy number variations and chromosomal rearrangements using Illumina's massively parallel sequencing technology. Illumina sequencing features industry-leading read lengths, the highest raw read accuracy, and the flexibility of insert size and paired-end protocols, enabling the broadest range of genomic sequencing applications. Whole Genome Sequencing – using the Illumina Genome Network The Illumina Genome Network links researchers interested in conducting large whole human genome sequencing projects with leading institutes worldwide that provide highly economical and rapid turnaround access to Illumina sequencing. Transcriptome Analysis RNA sequencing has revolutionized the exploration of gene expression. Advances in the sequencing workflow, from sample preparation through data analysis, enable rapid profiling and deep investigation of the transcriptome. With the greatest daily output available for any sequencing system, transcript profiles can be

74

generated in a single day. RNA sequencing reads can be aligned across splice junctions to identify isoforms, novel transcripts and gene fusions. Identify and quantify both rare and common transcripts, with over six orders of magnitude of dynamic range. With RNA sequencing, you can characterize all transcriptional activity, coding and non-coding, in any organism without prior assumptions. Gene Regulation Analysis Accurately survey epigenetic interactions and their effects on gene expression central to many biological processes and disease states. Quantify in vivo protein-DNA interactions on a genome-wide scale using chromatin immunoprecipitation with Illumina sequencing technology (ChIP-Seq). Characterize the methylome to single base resolution by sequencing bisulfite-treated DNA.

NEUROMUSCULARIS ÉS PSZICHIÁTRIAI KÓRKÉPEK GENETIKÁJA Herediter neuropathiák genetikai vizsgálata során nyert tapasztalataink Gál Anikó1, Bereznai Benjamin1, Varga Edina Tímea1, Balicza Péter1, Millei György Máté1, Arányi Zsuzsanna2, Boczán Judit3, Diószeghy Péter4,. Kalaydiyeva L5, Molnár Mária Judit1 1SE- Genomikai Medicina és Ritka Betegek Intézete, Budapest, 2SE-Neurológiai Klinika, Budapest, 3DEOEC, Neurológiai Klinika, Debrecen, 4Nyíregyházi Kórház, Neurológiai Osztály, Nyíregyháza, 5Centre for Human Genetics, Edith Cowan University, Perth, Australia

Bevezetés: A Charcot-Marie-Tooth neuropathiák (CMT) a herediter neuropathiák klinikailag és genetikailag heterogén csoportját alkotják. Összességében ez a leggyakoribb öröklődő neurológiai kórkép. Prevalenciája 1:2,500, amely alapján, Magyarországon kb. 4000 beteg lehet érintett. Az elmúlt években a korábbi fenomenológiai felosztást a genetikai és funkcionális alapú klasszifikációk váltották fel. A betegség hátterében jelenleg 40 gén és több mint 50 lókusz ismert. Céljaink: Munkánk során vizsgáltuk neurofiziológiailag jól karakterizált betegcsoportban elemeztük a leggyakoribb gének mutációinak

75

megoszlását (PMP22 duplikáció, deléció, MPZ, MFN2, Connexin 32 és EGR2 mutációk) vizsgáltuk. A roma betegeinknél a LOM neuropathiára jellemző NDRG1 génben levő R148X, congenitalis cataracta facialis dysmorphia neuropathia (CCFDN) szindrómában a jellegzetes CTDP1 gén IVS6 + 389C>T alapító mutációt kerestük. Betegek és módszerek: A vizsgálatba 450 klinikailag és neurofiziológiailag igazolt és karakterizált neuropathiás beteget vontunk be (256 férfi és 194 nő). A mutáció analízist real-time PCR, PCR-RFLP és Sanger féle bidirekcionális szekvenálással végeztük. Eredmények: A családi halmozódás 40 családban a betegeink 23%-ban volt ismert (25 autoszómális domináns, 13 autoszómális recesszív, 2 X-hez kötött). Az elektrofiziológiai vizsgálatok során a betegek 45%-ban axonális, 21%-ban demyelinizációs és 34%-ban kevert típusú neuropathia igazolódott. A PMP22 gén mennyiségi vizsgálata során duplikációt 84, míg deléciót 65 esetben találtunk. Patogén mutációt az MPZ génben 5, az EGR2 génben 2, az MFN2 génben 5, a Connexin32 génben 4 esetben azonosítottunk. A roma betegek vizsgálatakor a LOM neuropathia 8, CCFDN mutáció 4 esetben igazolódott. Egy család esetében a PMP22 deléció és egy patogén EGR2 mutáció együttesen volt jelen. Megbeszélés: Vizsgálataink során a betegeink 37,5%-ban azonosítottuk a betegségért felelős patogén mutációt. Előadásunkkal arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy klinikailag és neurofiziológiailag jól jellemzett neuropathiás betegek genetikai vizsgálata az esetek relative nagy százalékában deríthet fényt a genetikai etiológiára, ha az egyes gének mutációnak előfordulási gyakorisága segítségével építjük fel a genetikai diagnosztika stratégiáját. Mitokondriális Leigh-betegség: kórlefolyás és diagnosztikus lehetőségek Komlósi Katalin1, Kisfali Péter1, Hadzsiev Kinga1, Gergev Gyurgyinka2, Kaiser László3, Brinyiczki Kitti3, Bódi István4, Pál Endre5, Sztriha László2 és Melegh Béla1

1Orvosi Genetikai Intézet, és 5Neurológiai Klinika, Klinikai Központ,

76

Pécsi Tudományegyetem, 2Gyermekgyógyászati Klinika és Gyermek Egészségügyi Központ, 3Pathológiai Intézet, Általános Orvostudományi Kar, Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ, SZTE 4Clinical Neuropathology Department, King's College Hospital NHS Foundation Trust, London, UK

Bevezetés: A Leigh-szindróma (LS) az agytörzs és/vagy törzsdúcok szimmetrikus léziójával járó, főként kora gyermekkorban manifesztálódó progresszív neurodegeneratív betegség. A kórkép hátterében az oxidatív foszforiláció enzimapparátusát kódoló nukleáris, illetve mitokondriális génmutációkat azonosítottak. Célkitűzés: Intézetünkben 1999 óta végezzük a mitokondriális DNS (mtDNS) mutációanalízisét, a Leigh-szindróma fenotípusával beküldött betegek fenotípusos és molekuláris elemzését szeretnénk összefoglalni egy eset kiemelésével. Beteganyag: Esetbemutatásunk egy 3,5 éves kislány kórlefolyását szemlélteti, akinél 1 évesen vált nyilvánvalóvá pszichomotoros elmaradása, 17 hónaposan tanult meg önállóan járni, 21 hónaposan ptosis, majd 3 évesen ataxia és tremor jelentkezett. Az emelkedett vér- és liquor laktátszintek, valamint a cerebellum, agytörzs, nucleus caudatus, capsula interna és thalamus érintettsége felvetette LS lehetőségét. Három éves korától állapota fokozatosan romlott, 3,5 évesen aspiráció következtében hunyt el. Patológiai vizsgálat csaknem szimmmetrikus, cavitalo léziókat talált a szubkortikális és a gerincvelő szürkeállomány centralis zonájában. Mikroszkóposan jól elhatárolódó vasculonecroticus területek voltak azonosíthatók kifejezett cysticus gliosissal. Módszer és eredmények: A vérből elvégzett mutációvizsgálat a mtDNS G13513A mutációját igazolta 60%-os heteroplazmiával, míg a postmortem izom- és májszövetben 70%-os heteroplazmia volt kimutatható. A G13513A mutáció a komplex I mtDNS által kódolt 7 alegységének egyikében, a NADH dehidrogenáz 5-ös alegységében található. Az édesanya vér-, nyál- és vizelet-mintájából izolált DNS-ben a mutációt azonosítani nem tudtuk.

77

Konklúzió: Mitokondriális biobankunk 350 mintájából három betegben azonosítottunk Leigh-szindrómához vezető, különböző mtDNS mutációkat. A mtDNS G13513A mutációját eddig egyetlen betegben sem azonosítottuk. A LS kórlefolyása rendkívül változatos, a jellegzetes központi idegrendszeri eltérések, az energetikai zavarra utaló laktátacidózis felvethetik a gyanút, megerősítését azonban a genetikai diagnosztika jelenti. Mivel az G13513G mutáció gyakran észlelhető de novo elváltozásként, nagyon fontos az édesanya szövetmintáinak óvatos elemzése és a részletes genetikai tanácsadás az ismétlődési kockázat meghatározására. Speciális neuromuscularis betegségek a roma populációkban Karcagi Veronika.1, Pikó Henriett 1, Tímár László2, Herczegfalvi Ágnes3

1OKI, Mol. Genet. és Diagn. Osztály,2 OGYEI, Genetikai Tanácsadás, 3 SE II.sz. Gyeremekgyógyászati Klinika, Budapest

Célkitűzés: Számos genetikai betegség esetében bizonyítást nyert, hogy azok bizonyos népcsoportokban gyakrabban fordulnak elő, ill. specifikus mutációk jellemzőek az adott népcsoportra. Anyag és módszer: Vizsgálatainkat különböző neuromuscularis betegségben szenvedő roma családokban végeztük, akiket az egész ország területéről elsősorban gyermekneurológusok és klinikai genetikusok küldtek vizsgálatra. Az analízisek PCR-RFLP módszerrel történtek az ismert mutációk esetében, míg néhány családban CGH analízist is végeztünk speciális NMD-chip (Roche-NimbleGen) alkalmazásával, ismeretlen CNV típusú mutációk azonosítására. Eredmények: A congenitalis myasthenia syndroma betegségben az elmúlt 12 év alatt összesen 55 roma etnikumú család 80 betegét és 95 tünetmentes hozzátartozóját vizsgáltuk meg. A betegek közül 77 esetben homozigóta formában detektáltuk a 1267delG alapító mutációt a CHRNE génben, míg két beteg összetett heterozigótának bizonyult. Nyolcvanegy családtag hordozza heterozigóta formában a jellegzetes mutációt. A perifériás neuropathiák Lom típusában hét család tíz betegében, ill. kilenc családtagjában, míg a perifériás neuropathiák Russe típusában két betegben mutattuk ki a patogén

78

mutációt. Öt beteg azonosítása történt meg a Congenitalis Cataracta Facialis Dysmorphismus Neuropathia syndroma betegségben. Az Limb-Girdle Muscularis Dystrophia 2C típusú betegségben eddig öt családból 7 betegben igazoltuk a mutációt. A CGH array technikával egy eddig ismeretlen mutációt azonosítottunk három család öt betegében, valamint nyolc családtagjában, amely a Limb-Girdle Muscularis Dystrophia 2F típusú betegséget okozza. Következtetések: Hazánk lakosságának mintegy 8%-a roma származású, ezért a körükben gyakoribb monogénes genetikai betegségek ismerete és genetikai diagnosztizálása népegészségügyi szempontból kiemelt fontosságú, mind az esetleges gyógyszeres terápia korai alkalmazása, mind pedig a pontos genetikai tanácsadás és a prevenció lehetőségének megteremtése céljából. Milyen problémák merültek fel Lesch-Nyhan szindrómás betegeink családjában a genetikai vizsgálatok ill. tanácsadás kapcsán? Endreffy Emőke1, Horváth Emese2, Sztriha László1 1SZTE Gyermekgyógyászati Klinika, 2Orvosi Genetikai Intézet, Szeged

A ritka betegségek közé tartozó XR öröklődésű Lesch-Nyhan-kórt (LN, ORPHA 510, prevalencia: 1-9/1 000 000) a purin metabolizmus zavara jellemzi. A hipoxantin-guanin-foszforibozil transzferáz (HPRT) enzimaktivitás defektusát a kódoló gén (Xq26) mutációja okozza. Jellemző tünetei fiúgyermekeken a mentális retardáció, autoagresszivitás, spasztikus cerebralis paresis, choreoathetosis. A nő családtagok heterozygóta genotípusának kiderítésére, magzati diagnosztikára az érintett családokban molekuláris genetikai módszerek adnak lehetőséget. Betegek, módszerek, eredmények, megbeszélés: 3 családban 8 beteg fiúgyermekkel összesen 32 személy részvételével X kromoszóma öröklődés menetet vizsgálatunk a HPRT gén 2 „small tandem repeat” markerével (HPRTB: intron 3, DXS294: 3’-végnél extragenikus). 11 nő családtag bizonyult nagy valószínűséggel carriernek, és a 8 beteg fiú X kromoszómáját tünetmentes fiúk nem hordozták. Az LN diagnózisát két családban direkt mutáció analízissel erősítettük meg a Karolinska Universitetslaboratoriet, Stokholm Klinikai Genetikai Laboratóriumával kollaborációban. Egy család ezt nem kérte tőlünk.

79

A genetikai tanácsadás mindhárom családban több problémával is járt. Újdonságok a sclerosis multiplexben szenvedők édesanyák terhességének gondozásában és ellátásában Vanya Melinda¹, Szűcs Márta¹, Bencsik Krisztina², Nyári Tibor³, Bártfai György¹ ¹Szegedi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, ²Neurológia Klinika ³Orvosi Fizika és Informatikai Intézet, Szeged

Bevezetés: A sclerosis multiplex (SM) –az elmúlt évtizedek tudományos erőfeszítéseinek ellenére- ismeretlen etiológiájú, és a mai napig gyógyíthatatlan progresszív neurológiai megbetegedés. A teljes népesség tekintetében ugyan ritka kórképnek tekinthető, de különösen a reproduktív korú nők (18-45 év) körében az előfordulása egyre nő, amely a beteg és családja életminőségét jelentősen befolyásolja. Célkitűzések: Célunk volt megvizsgálni a dél-magyarországi relapsus-remittáló sclerosis multiplexben (RRSM) szenvedő nők terhességével szövődött komplikációk előfordulási gyakoriságát. Valamint a RRSM-ben alkalmazott immunmoduláns terápiás szerek szülészeti és nőgyógyászati kockázatának felderítése. Betegek és módszer: Retrospektív többközpontú eset-kontroll vizsgálatunkban a Szegedi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája, Orosházi és Szentesi Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztályai és az SZTE Neurológia Klinika vett részt. Minden olyan 1998 és 2012 napjainkig szült asszony, akinek a kórtörténetében szerepelt a defínitív SM, bevontunk a vizsgálatba (eset csoport: n=102). A neurológiai deficit mértékét, és a beteg funkcionális statusát az EDSS (Expanded Disability Status Scale) 1-10-ig terjedő validált skálával állapítottuk meg. Kontroll csoportként megegyező korú és számú egészséges nem SM-es nők terhességi és szülészeti paramétereit használtuk fel. (age-matched healthly control). A perinatológiai adatokat paritás és kezelés módja és időtartama szerint is összehasonlítottuk. Eredmények: A relapsusok száma szignifikánsan emelkedett betegeink között a

80

terhesség III.trimesterében (p<0,05) és a postpartum időszakban az eltérés azonban nem volt szignifikáns (p>0,05). A spontán vetélések, 3. trimesterbeli intrauterin elhalás szignifikánsan gyakoribbak (p=0,049), voltak az eset csoportban a kontroll csoporthoz viszonyítva. Anyai kóros BMI értékek szignifikánsan magasabbak voltak a SM-es édesanyákban (p=0,001). Császármetszés és koraszülés kóros magzati paraméterek (születési súly, 5 perces Apgar érték <7, Köldökszinór Ph<7,2) hasonlóan alakultak az SM-esekben, és a nem SM-es populációban.(p>0,05) ≥5 napnál több klinikai ápolást igénylők száma szignifikánsan nagyobb volt SM-esek körében, mint a kontroll csoportban (p<0,001). Konklúzió: A nemzetközi irodalomban korábban leírt klasszikus szignifikáns postpartum relapsus emelkedést nem tapasztaltunk. A spontán vetélés és intrauterin exitus előfordulása vizsgálatunk alapján nem függött össze az alkalmazott különböző terápiás szerekkel, ezen eredmények megerősítésére nagyobb elemszámú vizsgálat szükséges. A császármetszés, koraszülés, kóros magzati paraméterek a korábbi tanulmányokhoz hasonlóan nem tértek el szignifikánsan. A hosszabb hospitalizációt (>5 nap) igénylő betegek szignifikáns előfordulására, erre vonatkozó BMI kóros növekedésre utaló adatot nem találtunk az általunk elérhető irodalomban. A POLG1 gén analízise során nyert tapasztalataink mtDNS deplécióval és multiplex delécióval rendelkező betegeinkben Kékesi Anna, Gál Anikó, Reményi Viktória, Rácz Adrienn, Nyírő Gábor, Molnár Mária Judit SE Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézete, Budapest

Bevezetés: A mitokondriális DNS depléciója és multiplex deléciója is a nukleáris genom által kódolt, a mitokondriális és nukleáris genom közötti intergenomiális kommunikációban részt vevő gének rendellenessége következtében alakul ki. Ezek közül a leggyakrabban a mitokondriális polimeráz gamma 1 (POLG1) gén az érintett. A POLG1 gén mutációi nagyon változatos klinikai képet eredményeznek. Ennek köszönhetően a fenotípus alapján nagyon nehéz arra következtetni, hogy ennek a génnek a mutációja okozza e az adott kórképet.

81

Célkitűzés: Az intergenomiális kommunikációs zavarok közül a POLG1 gén mutációk gyakoriságának vizsgálata mitokondriális betegekben valamint fenotípus-genotípus korreláció elemzése. Módszerek: A mtDNS depléciót real-time PCR-rel, a deléciót long PCR-rel vizsgáltuk postmitotikus izomszövetből izolált DNS mintából. A POLG1 gént Sanger módszerrel bidirekcionálisan szekvenáltuk. A talált eltérés szegregáció elemzését is elvégeztük. Eredmények: 430 mitokondriális betegséggel diagnosztizált beteg DNS mintájának elemzése során 8 esetben találtunk mtDNS depléciót és 50 esetben multiplex deléciót. Valamennyi esetben az izombiopszia a mitokondriális betegségre jellegzetes eltéréseket talált. A POLG1 gén szekvencia analízise során 8 missense, 3 samesense, 1 kóros nagyságú trinukleotid repeat, 3 introni frame shift és 16 introni szubsztitúció igazolódott. A talált szubsztitúciók közül 3 farmakogenetikai jelentőséggel is bírt, mert asszociációt mutatott a valporát toxicitással. Két SNP modifikáló faktorként ismert, míg további 2 betegséggel asszociációt mutató polimorfizmust találtunk. Patogén mutáció 4 beteg esetében igazolódott. Egy Alpers szindrómás kisfiúnál compound heterozigóta mutációk igazolódtak, míg 3 multiplex deléciós betegünk esetében csak az egyik allélen találtunk patogén mutációt. Egy beteg esetében a patogén mutáció mellett egy modifikáló faktor együttes jelenlétét találtuk. A családi szegregációs vizsgálatok során további 8 esetben tudtuk kimutatni a családban jelenlévő patogén mutációt. Valamennyi vizsgált családtag klinikai képe beleillett a mitokondriális formakörbe. A vizsgált betegcsoportban 1 esetben találtunk 10/12-es CAG repeat expanziót, mely jelentősége kérdéses. Következtetések: A vizsgált betegeink 7%-ban találtunk a POLG1 génben ismert patogén mutációt. A Mendelien öröklődő mitokondriális betegségek esetében, amennyiben a fenotípus nem segít a vizsgálandó gén kiválasztásában, az izomból izolált mtDNS depléció és deléció vizsgálata segítséget nyújthat a genetikai diagnosztikában. Pozitív családi anamnézis mellett a multiplex deléciós és depléciós esetekben javasoljuk a POLG1 gén szekvencia analízisét, valamint

82

ennek negatívitása esetén a további intergenomiális kommunikációban szerepet játszó gének vizsgálatát. Szubtelomerikus kromoszóma aberrációk kimutatása mentálisan retardált betegekben (2008-2012) P. Szabó Gabriella1, Ujfalusi Anikó1, Alida C. Knegt2, Dezső Dávid3, Horváth Emese4, Tihanyi Marianna5, Balogh Erzsébet1, Bessenyei Beáta1, Szakszon Katalin1, Oláh Éva1

1DE OEC Gyermekgyógyászati Intézet, Klinikai Genetika Központ, 2University of Amsterdam, Academic Medical Center, Dept. Clinical Genetics, Amsterdam, 3Centro de Genética Humana, Instituto Nacional de Saúde, Lisszabon, 4 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar Orvos Genetikai Intézet, 5Zala megyei Kórház, Genetikai Laboratórium, Zalaegerszeg

Célkitűzés: A kromoszómák szubtelomerikus régióinak átrendeződése hagyományos kromoszóma analízissel nem detektálható. A kimutatásukra alkalmas módszerek egyike a szubtelomerikus FISH. Mivel a mentális retardációk közel 7%-áért felelősek, felismerésük diagnosztikai szempontból jelentős. Munkánk célja: a szubtelomerikus kromoszóma aberrációk előfordulásának meghatározása az értelmi fogyatékos betegek nemzetközi kritérium rendszer alapján kiválasztott populációjában; a talált eltérések fenotípusos jellemzőinek összehasonlítása az irodalomban közölt esetekkel; valamint a pozitív esetek genotípus-fenotípus összefüggéseinek tanulmányozása. Anyag és módszer: A DE OEC Klinikai Genetika Centrum Genetikai szakrendelésén vizsgált, ill. más magyarországi genetikai központokból laboratóriumunkba irányított olyan közepes és súlyos értelmi fogyatékos betegek FISH vizsgálatát végeztük el, akiknél a hagyományos kromoszóma vizsgálat normális kariotípust igazolt és egyéb célzott genetikai vizsgálat sem utalt ismert genetikai kórkép (Fragilis-X szindróma, mikrodeléciós szindróma stb.) fennállására. A betegek kiválasztása a nemzetközi irodalomban javasolt szelekciós kritériumokat alapján történt. A szubtelomerikus aberrációk kimutatására a ToTel Vision szubtelomerikus kitet használtuk, mely 41 szubtelomerikus kromoszóma régió kimutatását teszi lehetővé.

83

Három esetben a töréspontok azonosítása Agilent 180K oligo-array CGH vizsgálattal történt. Eredmények: 2008-2012 között összesen 149 esetben végeztük el a szutelomerikus FISH-t 125 értelmi fogyatékos beteg és 24 egészséges hozzátartozó esetében. A betegek 10.4 %-ában mutattunk ki szubtelomerikus aberrációt (13/125). 81 esetben mind a 41 kromoszóma régiót vizsgáltuk, míg 44 esetben célzott FISH vizsgálatot végeztünk: mentálisan retardált beteg szintén értelmi fogyatékos testvérénél a jellegzetes fenotípus alapján indikáltuk a vizsgálatot. A 13 pozitív esetből 4 de novo, míg 9 eset familiáris eredetűnek bizonyult. De novo keletkezett eltérések: ish del(3)(pter- ); ish del (1) (pter-); ish del (22)(qter-). Familiáris aberrációk: ish der(8)t(8;12)(pter-,pter+); ish der(21)t(10;21)(pter+,qter-); ish der(4) t(4;8)(pter-;qter+); ish der(3)t(3;8)(pter-;pter+); ish der(10)t(10;17)(qter-;qter+). Konklúzió: A diagnózis pontosításával lehetőség nyílik a szubtelomerikus szindrómák fenotípusos jellemzésére, a töréspontok és az érintett gének megismerésével pontosabb genotípus-fenotípus összefüggések megismerésére, familiáris esetekben prenatális vizsgálattal a betegség halmozódásának megakadályozására.

Short oral presentations A citogenetikus szerepe egy ritka, összetett kórkép felismerésében Kiss Eszter, Sallai Ágnes, Karádi Zoltán, Varga Edit, Tóth Zsuzsa, Gudlin Gabriella, Fekete György, Haltrich Irén SE, ÁOK, II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest

Célkitűzés: Turner-szindróma gyanúval vizsgált lányoknál fontos a mielőbbi citogenetikai vizsgálat elvégzése, hogy az endokrinológus megkezdhesse a hormonkezelést. Anyag és módszer: A prepubertas állapotú, 16 éves leány primer amenorrhoea miatti diagnózisának megállapítása G-sávos analízissel, FISH, röntgen, ultrahang, MR és nőgyógyászati vizsgálatokkal történt.

84

Eredmények: A G-sávos kariotípus: 46,XX. A CEPX/SRY próbával 2 X kromoszómát és az SRY régió hiányát azonosítottuk. Kismedencei ultrahang és MR vizsgálat során ováriumokat, uterust és a vagina felső részét sem sikerült vizualizálni. A hasi ultrahang hypoplasiás vesét azonosított. Szöveti mozaicizmus szájnyálkahártya és vizelet mintákból FISH vizsgálattal nem igazolódott. Nemi kromoszóma szerkezeti rendellenességek X,Y teljes festő, rejtett deléció, duplikáció azonosítására SHOX gén specifikus, valamint Xp, Xq, Yp és Yq szubtelomerikus próbákkal végzett FISH vizsgálatok minden esetben normális női nemi kromoszóma mintázatot eredményeztek. A nőgyógyászati vizsgálat 5 cm hosszú hüvelycsonkot azonosított. A SHOX gén parciális duplikációja MLPA módszerrel nem igazolódott (Dr. Patócs Attila, SE II.sz. Belklinika). Az eredmények alapján betegünk Mayer-Rokitansky-Küster-Hauser-szindróma (MRKH) atípusos formájában szenved, amely a Müller-cső egyesülésének és kanalizációjának zavara következtében a méh és a hüvely felső 2/3-ának a fejlődési rendellenességét okozva jön létre. Aszimmetrikus uterus fejlődési bimbók és abnormális petevezeték mellett vese és/vagy petefészek fejlődési rendellenesség is jelen lehet. 45,X/46,XX mozaicizmus nem jellemző. Betegünk esetében az MRKH szindrómához 46,XX gonaddysgenesis társult, amelyet dysgenetikus gonádok, következményes szexuális infantilizmus jellemez, Turner stigmák és növekedési elmaradás nélkül. Következtetés: Bár a klinikai tünetek Turner-szindrómára utalnak, fontos volt ezt kizárni. A szöveti mozaicizmus hiánya erősítette meg a további vizsgálatok – MR, UH - elvégzését, amely a diagnózis pontosításához vezetett. A betegség korábbi felismerése hozzájárult volna a fiziológiás időben elkezdett hormonpótláshoz és a kései serdülés okozta pszichés trauma elkerüléséhez. Sajnos, betegünknél az in vitro fertilizáció egyetlen formája sem kivitelezhető.

85

Citogenetikai vizsgálatok jelentősége Cornelia de Lange szindrómát valószínűsítő klinikai kép esetén Horváth Emese1, Raskóné Horváth Zsuzsanna1, László Aranka.2, Túri Sándor2,, Szabó János1 1SZTE Orvosi Genetikai Intézet; 2SZTE Gyermekgyógyászati Klinika, Szeged

Célkitűzés: Az SZTE Gyermekklinikán a klinikai kép alapján Cornelia de Lange szindrómásnak (CdLS) diagnosztizált öt csecsemő (közülük hárman rokonok) tüneteinek és az SZTE Orvosi Genetikai Intézetben elvégzett citogenetikai vizsgálatok eredményének, differenciál diagnosztikai jelentőségének a bemutatása. Anyag és módszer: Az SZTE Gyermekklinikán és a Gyulai Pándy Kálmán Kórház Gyermekosztályán a csecsemők klinikai kivizsgálását klinikai genetikus szakember vezetésével gyermekkardiológus-, neurológus-, radiológus-, endocrinológus és sebész szakorvosok végezték. A szerzők táblázatban foglalják össze a négy roma és egy kaukázusi páciens kóros klinikai tüneteit. A citogenetikai vizsgálatokat az SZTE Orvosi Genetikai Intézetben hagyományos G-sávtechnikával (550 sáv felbontással) Cytovision automata karyotipizáló berendezéssel végeztük. Eredmények: Mind az öt klinkailag CdLS szindrómásnak tartott csecsemőnél intrauterin növekedési retardáció és a Cornelia de Lange szindrómára jellemző fenotípus (microcephalia, összenőtt szemöldök, homlokba lenőtt haj, micromelia, V. ujj clinodactyliája, alacsonyan ülő fül) volt észlelhető. A szindrómára jellemző tüneteken kívül a beteg csecsemőknél congenitalis vitiumot (VSD és pulmonalis stenosis), pes equinovarust és tranziens neonatalis diabetes mellitust (TNDM) is igazoltak a gyermekgyógyász szakorvosok. A citogenetikai vizsgálat 3 rokon (2 testvér és egy unokatestvér) esetén szülői kiegyensúlyozott transzlokáció hordozásból t(6;13)(q22.3;q34)eredő 6q22.3-qter triszómiát igazolt. A csecsemőknél talált congenitalis vitium, dongaláb és tranziens diabetes mellitus a 6-os kromoszóma hosszú karja distalis részének a parciális triszómiájából adódó korábban több közleményben ismertett tünet. Az ötből 2 CdLS klinikai diagnózisa

86

miatt vizsgált csecsemő normál karyotípusúnak bizonyult. Konluzió:

CdLS klinikai képe esetén a génvizsgálat előtt feltétlenül indokolt citogenetikai vizsgálat elvégzése, tekintettel arra, hogy korábban leírták, hogy a 3q21-qter régió duplicatiója az egyik jól ismert citogenetikai eltérés, amelyet CdLS-re jellemző tünetegyüttes kísér.

A 6q22.3—qter triszómia sok hasonló tünettel jár, mint a CdLS, és a3q21-qter régió duplicatióját kísérő klinikai kép, de néhány típusos fejlődési rendellenesség, illetve az újszülöttkori tranziens diabetes fennállása segíti a differentiál diagnosztikát

A tranziens neonatalis diabetes mellitus a 6q22.3-qter kromoszóma régió apai uniparentalis diszómiájának a következménye.

A cohesin komplex komponenseit kódoló NIPBL és az SMC3 gének mutáció analízisét a normális kariotípusú, CdLS klinikai képét mutató két csecsemőknél javasolt a közeljövőben elvégezni.

Egyes típusú neurofibromatózissal kombinált Klippel-Trenaunay szindrómában szenvedő beteg esete Farkas Katalin1, Nagy Nikoletta1,2, Szolnoky Győző2, Kemény Lajos1,2, Széll Márta1,3 1MTA-SZTE Dermatológiai Kutatócsoport, Szeged, 2SZTE Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika, Szeged, 3SZTE Orvos Genetikai Intézet, Szeged

Bevezetés: Az 1-es típusú neurofibromatózis (NF1; OMIM 162200) egy autoszómális domináns öröklésmenetet mutató kórkép, melynek jellegzetes tünetei a tejeskávéfoltok, hónalji szeplők, Lisch nóduszok, kután fibrómák, gerincferdülés és fokozott hajlam a rosszindulatú daganatok kialakulására. A NF1 kialakulásának hátterében a neurofibromin (NF1) gén mutációi ismertek. A Klippel-Trenaunay szindróma (KTS; OMIM 149000) angio-osteohipertrófiával járó, jellemzően egyoldali lokalizációjú, általában az alsó végtagokra kiterjedő betegség, melynek a genetikai háttere még nem teljesen tisztázott.

87

Célkitűzés: Vizsgálataink során célul tűztük ki egy 52 éves, 1-es típusú neurofibromatózisban és Klippel-Trenaunay szindrómában szenvedő nőbeteg genetikai vizsgálatát. Eredmények: Kutatásaink során elvégeztük az NF1 gén kódoló szakaszainak szekvenálását és a gén 39. exonjában egy eddig még nem ismert, új frameshift mutációt (c.5727insT, p.V1909fsX1912) azonosítottunk heterozigóta formában. A genetikai vizsgálatba bevont kontroll egyének esetében az NF1 gén 39. exonjában mutációt nem találtunk. Konklúzió: Az eset bemutatását a nőbeteg esetében detektált kombinált fenotípus és az NF1 génen újonnan azonosított mutáció miatt tartottuk érdemesnek. Azonban további vizsgálatokra van szükség annak megállapításához, hogy az együttesen megjelenő kórképek hátterében az újonnan azonosított mutáció vagy egy másik, még ismeretlen mutáció áll. A mitofuzin gén mutációi okozta herediter neuropathiák fenotípus-genotípus korrelációja saját betegeinken Varga Edina, Gál Anikó, Reményi Viktória, Magyarósi Szilvia, Bereznai Benjamin, Molnár Mária Judit Semmelweis Egyetem, Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézete, Budapest

Háttér: A herediter neuropathiák (HN) egy heterogén betegségcsoportot alkotnak, mely döntöen mendeli, kisebb részben maternális módon öröklödik. Hátterében ma már közel 40 génhiba ismert. Ezek megközelítéséhez nélkülözhetetlen a klinikum, családfa analízis és neurofiziológiai vizsgálat. A leggyakoribb herediter polyneuropathia a herediter szenzo-motoros polyneuropathia (HSMN), Charcot-Marie-Tooth (CMT) betegség, melynek nagyobb részét a demyelinizációs (CMT1), kisebb hányadát az axonális (CMT2) polyneuropathiák alkotják. A mitofuzin (MFN2) hibája az egyik leggyakoribb oka az autoszóm domináns módon öröklödö, axonális típusú HN-nak (CMT2a). A mitofuzin a mitokondriumok külsö membránjában elhelyezkedő transzport protein, mely a mitokondriális network fenntartásáért, a mitokondriumok

88

fúziójáért felelős. Célkitűzés: A mitofuzin génben pathogén mutációval rendelkező betegeink feno-és genotípusának elemzése. Metodika: az axonális típusú örökletes neuropathiás betegek genetikai diagnosztikája során elsőként a mitofuzin gén szekvenálást végeztük el. Azokban a családokban, ahol pathogén mutációt találtunk a szegregációs vizsgálatot is elvégeztük. Eredmények: Öt esetben (4 nő és 1 ffi) találtunk az axonvesztéses, szenzomotoros herediter neuropathiás esetetekben mitofuzin (MFN2) gén mutációt a klinikai tünetek hátterében. A betegség kezdete 4 esetben korai gyermekkori volt (6 hó-4 év), míg 1 esetben a tünetek később kezdődtek (14 év). A klinikai képet minden esetben a distalis típusú paresis és érzészavar dominálta. A neurofiziológiai vizsgálat egy esetben kevert típusú károsodást, négy esetben klasszikus axonális károsodást igazolt. Egy esetben történt n. suralis biopszia, amelyben az ultrastrukturális vizsgálat a mitochondriumok helyenkénti adaxonális felszaporodását találta a Schwann-sejtekben. A genetikai vizsgálat során minden esetben korábban az irodalom által pathogénnek minősített szubsztitúciók voltak jelen: 1 esetben c.383A>G (p.His128Arg), 2 esetben (az ikreknél) c.314C>T pT105M heterozygota, 2 esetben (anya és fia) c.839G>A p.Arg20His. Következtetés: A mitofuzin gén a CMT2a esetén az elsőként vizsgálandó gén. A betegség kezdete és súlyossága nagyon változatos lehet. A fenotípus kialakításában intergénikus és környezeti hatások is valószínűleg fontos szerepet játszanak. PON1 és P2RY12 funkcionális variánsok vizsgálata roma és magyar populációkban Janicsek Ingrid, Sipeky Csilla, Duga Balázs, Melegh Béla Imre, Járomi Luca, Magyari Lili, Bene Judit, Melegh Béla Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Orvosi Genetikai Intézet, Pécs

Célkitűzés: A Clopidogrel a klinikai gyakorlatban széles körben alkalmazott

89

trombocita- aggregáció gátló szer. Hatékonyságát számos genetikai tényező befolyásolhatja. Ilyenek például specifikus receptorok, enzimek génjeinek polimorfizmusai. Ezen faktorok vizsgálata nagymértékben hozzájárulhat a legmegfelelőbb clopidogrel dózis kialakításához a terápia során. Vizsgálatunk célja a PON1 (paraoxonase 1) és a P2RY12 (purinergic receptor P2Y, G-protein coupled, 12) gének egyes variánsainak előfordulási gyakoriságának meghatározása magyar és roma populációban illetve a két csoport közötti esetleges eloszlási különbségek felfedése. Anyag és módszer: A PON1 génnek 2 polimorfizmusát - rs662 (Q192R) és rs854560 (L55M)- a P2RY12-nek 3 variánsát - rs2046934, rs6798347 és rs6801273- genotipizáltuk 491 egészséges roma és 477 magyar mintában PCR-RFLP módszerrel. Eredmények: A PON1 Q192R variáns esetében a GG homozigóta genotípus előfordulása szignifikánsan nagyobb volt a magyar populációban a romákhoz viszonyítva (11.3% vs 4.30% p<0.001). A G allél tekintetében hasonló szignifikáns eltérést találtunk a két csoport között (24,8% vs 31.7%, p<0.001). Az L55M variáns estében a TT genotípus előfordulása a romákban bizonyult szignifikánsan magasabbnak a magyarokhoz viszonyítva (10.0% vs 3.80%, p<0.001). A vizsgált P2RY12 variánsok közül egyedül az rs2046934 estén sikerült szignifikáns különbséget kimutatni a két csoport között. Itt a CC homozigóta genotípus előfordulása majdnem 7-szer nagyobb a magyar mintákban, mint a romákban (1.40% vs 0.20%,p<0.05). Konklúzió: A PON1 és P2RY12 gének variánsainak eloszlásában jelentős különbségek fedezhetőek fel a vizsgált csoportok között. Mivel a különböző genotípusok befolyásolják a clopidogrel metabolizmusát és hatékonyságát, ezen megállapításoknak klinikai jelentősége is lehet a trombocita-aggregáció gátló terápia megtervezésekor.

90

A SNAP-25 gén polimorfizmusainak a szerepe az impulzivitás személyiségjegy meghatározásában Németh Nóra1, Kovács-Nagy Réka1, Székely Anna2, Rónai Zsolt1, Sasvári-Székely Mária1

1Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet, Budapest, 2Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Budapest

Célkitűzés: A SNAP-25 fehérje alapvető fontosságú fehérjéje az emberi szervezetnek, legnagyobb mennyiségben a központi idegrendszerben expresszálódik, ahol fő feladata a SNARE komplex részeként a neurotranszmitterek exocitózisának mediálása. Állatkísérletek segítségével demonstrálták, hogy a fehérje mennyiségének kóros csökkenése az állatok hiperaktivitásával és tanulási nehézségekkel társult. Ugyancsak számos vizsgálat irányult a SNAP-25 gén egypontos genetikai polimorfizmusainak elemzésére az ADHD és más pszichiátriai betegségek hátterében. Munkánk során asszociációvizsgálatot végeztünk a SNAP-25 gén 3’ nem transzlálódó régiójának (UTR) polimorfizmusai és az impulzivitás, mint számos pszichiátriai betegség releváns endofenotípusa között, valamint a vizsgált polimorfizmusok lehetséges funkcionális szerepét kísérletes is vizsgáltuk. Anyag és módszer: Vizsgálatunkban egészséges fiatal felnőttek töltötték ki a Barratt Impulzivitás Tesztet és adtak szájnyálkahártya mintát, amelyből DNS-t izoláltunk. Valós idejű PCR technikával elemeztük a SNAP-25 gén 3’ nem transzlálódó régiójában elhelyezkedő két polimorfizmus (rs3746544 – rs1051312) haplotípusait, majd ANOVA statisztikai módszerrel számítottuk ki az összefüggés mértékét a gén haplotípusai és az impulzivitás endofenotípusa között. In silico végzett kutatásaink után in vitro kísérletekben luciferáz riporter vektorok segítségével néztük a haplotípusok hatását a mir-641 mikroRNS bekötődésre. Eredmények: 901 személy vizsgálata alapján asszociációvizsgálatunk szerint a TT haplotípus szignifikánsan alacsonyabb összpontszámmal járt a Barratt Impulzivitási teszten (p = 0,009). A vizsgált populációban GC haplotípust egyáltalán nem találtunk. A funkcionális vizsgálatok

91

alapján megállapítottuk, hogy a mir-641 valóban bekötődik a két polimorfizmus által érintett szekvenciához és TT haplotípus esetén szignifikánsan nagyobb mértékben csökkenti a keletkező fehérje mennyiségét a többi halotípushoz képest. Konklúzió: Összefoglalva eredményeinket a SNAP-25 gén rs3746544 és rs1051312 polimorfizmusai résztvesznek az impulzivitás személyiségjegy genetikai komponensének meghatározásában. Bizonyítottuk, hogy a két polimorfizmus különböző haplotípusai esetén változik a mir-641 bekötődésének hatékonysága és ezáltal befolyásolják a keletkező fehréje mennyiségére. A munkát a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János ösztöndíja (BO/00089/10/5) és az OTKA K83766 projekt támogatta.

HAEMATOLÓGIAI KÓRKÉPEK GENETIKÁJA. ONKOGENETIKA. GENETIKAI VIZSGÁLATOK MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSA.

ETIKAI KÉRDÉSEK. Bayes-háló alapú Bayesi többszintű relevancia analízis alkalmazása gyermekkori akut limfoid leukémiás populáción Lautner-Csorba Orsolya1, Gézsi András1, F. Semsei Ágnes1, Kutszegi Nóra1, Falus András1, Szalai Csaba1,2

1Semmelweis Egyetem, Genetikai, Sejt-, és Immunbiológiai Intézet, 2Heim Pál Gyermekkórház, Budapest

Célkitűzés: A gyermekkori akut limfoid leukémia (ALL) az egyik leggyakoribb gyermekkori malignitás. Kialakulásának pontos okai még napjainkban sem teljesen ismertek. A betegség genetikai hátterét többek között a transzkripciót szabályozó, valamint a limfocita előalakok differenciációjáért felelős géneken keresztül kutatják (jelölt génasszociációs vizsgálatok). Ebbe a csoportba tartoznak az ARID5B (AT-rich interactive domain 5B), az IKZF1 (Ikaros zinc finger 1) és a STAT3 (Signal transducer & activator of transcription 3) gének is. Vizsgálataink során arra kerestük a választ, hogy a felsorolt gének polimorfizmusainak jelenléte befolyásolja-e az ALL kialakulását, valamint összehasonlítottunk két, az adatelemzés során alkalmazott statisztikai módszert.

92

Anyagok és módszerek: Munkánk során az ARID5B, IKZF1 és STAT3 gének egypontos nukleotid polimorfizmusait (SNP) és a magyar gyermekpopuláció ALL-re való hajlama közötti összefüggéseket vizsgáltuk. A vizsgálatba 543 ALL-es gyermeket, és 529 egészséges kontrollt vontunk be. A DNS mintákat perifériás vérből, remisszió fázisában nyertük ki. A minták genotipizálása Sequenom iPLEX Gold MassARRAY technikával készült (McGill University and Génome Québec Innovation Centre, Canada). Az eredményeket a hagyományos frekventista alapú, és egy új, ún. Bayes-háló alapú Bayesi többszintű relevancia analízis módszerrel elemeztük (BN-BMLA). Eredmények: A gyermekkori ALL-es populáció vizsgálata során 8 polimorfizmus mutatott szignifikáns összefüggést ALL kockázatával: rs11978267, rs4132601, rs6964969 (IKZF1), rs10821936, rs4506592, rs7089424 (ADRI5B) és rs12949918, rs3816769 (STAT3). A teljes populációt tekintve, a legrelevánsabb SNP-k az rs10821936 (p=7,31*10-5; OR=1,43 (95% CI 1,2-1,71)) és az rs4132601 (p=1,69*10-5; OR=1,50 (95%CI 1,25-1,80)) voltak. Az egyes ALL alpopulációkat külön elemezve, ezek az SNP-k különösen a B-sejtes ALL kockázattal asszociáltak. Hyperdiploid-ALL esetén az rs12949918 SNP (p=2,32*10-4; OR=0,64 (95%CI 0,50-0,81)) mutatta a legerősebb összefüggést. Az elemzést a BN-BMLA módszerrel szintén elvégeztük teljes populációra és az alpopulációkra is. Ennek során a változók közötti kapcsolatok struktúráját modelleztük, és ezek posterior valószínűségét becsültük az adatok alapján. A „strong relevance” (legerősebb kapcsolati típus) számítása szerint a legmagasabb posterior valószínűséget (Posteriori érték (P) ≥0,50) teljes populációra két SNP, az rs10821936 (ARID5B, P = 0.76) és az rs4132601 (IKZF1, P = 0.97), míg hyperdiploid-ALL alpopulációra az rs12949918 SNP (STAT3, P = 0,60) adta. Az elemzés során ezenfelül több, gyengébb kölcsönhatás is megmutatkozott pl. az rs10821936 (ARID5B) és az rs17405722 (STAT3) SNP-k között. Konklúzió: Az ARID5B, IKZF1 és STAT3 variánsok gyermekkori ALL-ben kifejtett hatásmechanizmusának pontosabb feltérképezése, fontos

93

diagnosztikus eszköz lehet a személyre szabott terápia kialakításában (pl. pontosabb rizikó besorolás), ezáltal a túlélési esélyek javításában. A BN-BMLA elemzés egyrészről megerősítette a frekventista módszer eredményeit, másfelől azonban számos értékes, kiegészítő információt is kaptunk a betegség és annak kialakulását befolyásoló polimorfizmusok kapcsolati hálózatára. Ezek az eredmények hozzájárulhatnak a betegségre való hajlam kialakulásának jobb megértéséhez. A VIII alvadási faktor gén molekuláris genetikai analízise haemophilia A betegekben és családtagjaikban Bors András1, Andrikovics Hajnalka1, Marosi Anikó2, Hajdú Krisztina3, Nemes László3, Kardos Mária4, Tordai Attila1

1Országos Vérellátó Szolgálat, Molekuláris Diagnosztikai Laboratórium, Budapest, 2Heim Pál Gyermekkórház, Budapest, 3Állami Egészségügyi Központ, Budapest, 4Mohács Város Kórháza, Mohács

Bevezetés: A haemophilia A (HA) gyakori, nemhez kötött öröklődésmenetű, súlyos véralvadási zavar, amelyet a VIII. alvadási faktor fehérjét (FVIII) kódoló gén (F8) mutációi okoznak. A nőrokonok hordozhatják a betegséget, sokuknál szükség van a hordozói státusz megállapítására és prenatális diagnosztikára. Ezekben az esetekben a kóroki mutáció azonosítása szolgáltatja a legbiztosabb eredményt. A kóroki mutáció típusa befolyásolhatja a korábban még nem kezelt betegek (PUP) terápiáját, és az inhibitor képződés kockázatát. Különösen fokozott kockázatot jelent az első 20-50 expozíciós nap (ED). Német gyermekgyógyászok korai, rendszeres kisdózisú FVIII-készítmény adásával és a „danger signal”-ok egyidejű kiiktatásával (korai intenzív faktorpótlás, invazív sebészeti beavatkozás, védőoltások, infekciók) az inhibitor képződés szignifikáns csökkenését érték el. Eredményeik alapján 2008-ban Magyarországon is elkezdődött az inhibitor képződés megakadályozását célzó program 14 PUP betegnél. Célkitűzés: Célunk az volt, hogy 214 HA család esetében az érintett családtagokban pontos hordozó-státusz meghatározást és prenatális diagnosztikát végezzünk, valamint a célzott megelőző programban

94

résztvevő 14 PUP betegnél azonosítsuk a betegségokozó mutációt. Betegek és módszerek: A laboratóriumunkban alkalmazott diagnosztikai stratégia kombinálja súlyos HA betegeknél a nagyméretű géninverziók detektálását, inverzió negatív esetekben a F8 gén szekvencia analízisét, valamint középsúlyos és enyhe HA betegeknél intragenikus (BclI RFLP a 18., IVS13CA repeat a 13. intronban) és extragenikus (p39CA repeat) polimorf kapcsolt markerek vizsgálatát. A programban résztvevő PUP betegeknél a profilaxis átlagosan 10 hónapos korban, 2 ED után kezdődött 25 NE/testsúlykg rekombináns FVIII heti egyszeri i.v. adásával, a „danger signal”-ok kivédésével, illetve vérzés esetén dózis eszkalációval. Eredmények: Gén inverziót, illetve más kóroki mutációt, vagy legalább egy informatív polimorf markert 360 vizsgált HA-hordozó esetében azonosítottunk. A hordozói státuszt 118 esetben tudtuk kizárni, és 110 esetben diagnosztizálni a potenciális HA-hordozók esetében. Prenatális vizsgálatot 45 fiú magzat esetében végeztünk. Ezek közül 29 esetben diagnosztizáltunk egészséges fiú magzatot. Direkt mutáció-vizsgálataink során korábban nem publikált mutációt 14 betegnél azonosítottunk. Eddigi vizsgálataink során 8 PUP beteg esetében azonosítottuk a kóroki mutációt (6 esetben az F8 gén 22. intron inverziója, illetve g.162179del24ins32 és g.65727T>C mutációk). Az inhibitor-képződés szempontjából nagy kockázatú mutációk ellenére 7/8 gyermeknél sikerült 100 ED-n túl az inhibitor-mentes állapot megőrzése, míg 1 gyermekben alakult ki inhibitor a kivédhetetlen „danger signal”-ok hatására. Következtetés: Az alkalmazott diagnosztikai stratégia megbízható és költséghatékony módszer a magyarországi haemophiliás családok vizsgálatában. PUP haemophiliás gyermekekben a korai profilaxis és FVIII tolerancia kezelési stratégia nagy kockázatú F8 gén mutációk jelenléte ellenére is hatékony lehet az inhibitor képződés megelőzésében.

95

Kemoterápia közben kialakuló neurotoxicitás genetikai háttere F. Semsei Ágnes1, Lautner-Csorba Orsolya1, Kutszegi Nóra1, Falus András1, Gábor T. Kovács2, Szalai Csaba3, Erdélyi Dániel J. 2 1Genetikai, Sejt-, és Immunbiológiai Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest, 2II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika Semmelweis Egyetem, Budapest, 3Heim Pál Gyermekkórház, Budapest

Célkitűzés: A gyermekkori akut limfoid leukémia (ALL) kezelése során alkalmazott számos citosztatikus gyógyszer közül a vinkrisztinről, metotrexátról, citarabinról és a glükokortikoidokról ismert, hogy a központi idegrendszert károsító mellékhatásuk van. A gyógyszereket farmakokinetikájában ill, farmakodinamikájában szereplő enzimek és transzporterek genetikai polimorfizmusai megváltoztathatják a funkciójukat. Azt feltételezzük, hogy ezek a variánsok befolyásolhatják a kezelés toxicitását is. Betegek és módszerek: Vizsgálatunkba összesen 354 akut limfoid leukémiás gyermeket vontunk be, akiket az ALL BFM 90 és 95 kemoterápiás protokollok alacsony és közepes rizikójú ága szerint kezeltek 9 hazai centrum valamelyikében. Meghatároztuk a betegek genotípusát 15 transzporter- vagy metabolizáló enzimgén összesen 47 egypontos nukleotid polimorfizmusa (SNP) tekintetében. A klinikai adatokat a kórlapokból retrospektíven gyűjtöttük össze. Eredmények: A betegek közül 31-nél (7%) lehetett grade II vagy nagyobb akut központi idegrendszeri toxicitást tapasztalni (besorolás a Common Terminology Criteria for Adverse Events v3.0. alapján). Az SNP-ket külön elemezve a grade II-IV neurotoxicitás előfordulása asszociált az ABCC1 (ATP-binding cassette, sub-family C member 1) rs246219 CC genotípus (OR=5,1; CI 95%=1,15-25; p=0,032) és az MVP (major vault protein) rs4788186 G alléljának jelenlétével (OR=0,38; CI 95%=0,17-0,88; p=0,024). A populációt vizsgáltuk a két SNP interakciója tekintetében is. A betegcsoportunkban az ABCC1 rs246219 CC és MVP rs4788186 AA genotípusok együttes előfordulása együtt járt a központi idegrendszeri toxicitás előfordulásával (OR=3.43, CI 95%=1.41-8.33, p=0.0064). Konklúzió: Az ABCC1 protein egyaránt szállít metotrexátot és vinkrisztint. Az

96

MVP gén a „major vault protein”-t kódolja, ami közreműködik a gyógyszerrezisztenciában, valószínűleg transzportfolyamat révén. Eredményünk szerint a genetikai variációk önmagukban kevéssé befolyásolják a kemoterápia mellékhatásait, viszont a genotípusok kombinációja összefügghet a neurotoxicitás kialakulásával. Eszerint a gyógyszerreziszteciában szereplő gének befolyásolhatják a kemoterápia központi idegrendszeri mellékhatását. Az SNP-ket a kezelésre érzékenyebb betegek kiszűrésére lehetne használni, és segítségükkel megvalósulhat a terápia személyre szabása. Biomarker-validáció az emlőtumor molekuláris altípusaiban: chip alapú osztályozás szenzitivitása és specificitása 983 beteg adatai alapján Győrffy Balázs MTA, Gyermekgyógyászati és Nefrológiai Kutatócsoport, Budapest

Célkitűzés: Az emlőtumor molekuláris altípusainak különbözőek a klinikopatológiai paraméterei és a várható túlélése. Vizsgálataink során a szerzők által meghatározott molekuláris altípusokat rekonstruáltuk chip adatok alapján. Anyag és módszer: A GEO-ban olyan emlőtumor adatbázisokat kerestünk, ahol a szerzők a molekuláris altípusokat is meghatározták. Valamennyi betegre újraszámoltuk a molekuláris altípust a StGallen kritériumok alapján az ER, a HER2 és az MKI67 kifejeződésének felhasználásával (Bazális csoport: ER negatív + HER2 negatív; Luminális A: ER pozitív + HER2 negatív + alacsony MKI67; HER2-es csoport: HER2 pozitív + ER negatív; Luminális B: ER pozitív + HER2 pozitív és ER pozitív + HER2 negatív + magas MKI67). A felhasznált küszöbérték ER esetében (chip próba: 205225_at) 500, HER2 esetében (216836_s_at) 4800, és MKI67 esetében (212021_s_at) 470 volt. Szenzitivitást és specificitást valamennyi altípusra egymástól függetlenül számoltunk. Eredmények: Molekuláris altípust hat közleményben adtak meg a szerzők (ezek a GSE1456, GSE21653, GSE25066, GSE20711, GSE31519 és a GSE17907) összesen 983 betegre. Ezek között 380, 306, 169 és 128 beteget osztályoztak a Bazális, a Luminális A, a Luminális B és a

97

HER2-es alcsoportba. A chip-alapú molekuláris alcsoport-meghatározás szenzitivitása 0,70, 0,55, 0,63 és 0,38 a specificitása pedig 0,96, 0,87, 0,67 és 0,99 volt a Bazális, a Luminális A, a Luminális B és a HER2-es alcsoport esetében külön-külön. Végül az altípusok alapú osztályozást beépítettük a www.kmplot.com cím alatt elérhető biomarker validációs rendszerünkbe. Konklúzió: A microarray adatok segítségével a legmagasabb szenzitivitás és specificitás mellett a Bazális tumorokat tudtuk meghatározni, míg a Luminális B alcsoport mutatta a legkisebb reprodukálhatóságot. A világhálón keresztül használható, regisztrációmentes rendszerünk lehetővé teszi, hogy az altípusokon belül az egyes gének kifejeződésének a túléléssel való összefüggését vizsgálni tudjuk. A minőségirányítás szerepe a genetikai diagnosztikában Bene Judit, Melegh Béla Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Orvosi Genetikai Intézet, Pécs

Napjainkban a minőségnek és ehhez kapcsolódóan a minőségügynek ill. minőségirányításnak egyre fontosabb szerep jut a hétköznapi élet minden területén. Az utóbbi időben az egészségügyi szolgáltatások különböző területeinek is egyre nagyobb minőségi követelményeknek, kihívásoknak kell megfelelnie. A betegek egyre jogtudatosabbak, egyre több peres eljárásra lehet számítani, ami egy jól működtetett minőségirányítási rendszer segítségével sok esetben megelőzhető. Ezenkívül a magas színvonalú és jó minőségű betegellátás elengedhetetlen részét képezi minőségirányítási rendszer működtetése. Nagyon fontos azonban, hogy az alkalmazott rendszer ne öncélú legyen, hanem ellássa funkcióját és a benne dolgozók ne fölösleges papírgyártásnak érezzék az egyes feladatok elvégzését. Az, hogy egy adott területen milyen minőségirányítási rendszert működtessünk alapvetően a területen végzett folyamatoktól függ. Előadásomban a genetikai diagnosztika egyes területein alkalmazható megoldási lehetőségekről szeretnék szólni az intézetünkben már jól működő minőségirányítási rendszerek bemutatásán keresztül. Intézetünk laboratóriuma 2009 óta MSZ EN ISO 9001:2009 szabvány szerinti minőségirányítási rendszert működtet. 2010-ben

98

a járóbeteg szakellátásunk többi egységeiben (genetikai tanácsadás, fejlődésneurológia, rehabilitáció, fizioterápia, pszichológia) is bevezetésre került az MSZ EN ISO 9001:2009 szabvány szerinti minőségirányítási rendszer a MEES 1.0 standardokkal integrálva. A laboratóriumi diagnosztikai egység 2011-ben a nemzetközi irányelveket követve az MSZ EN ISO 15189 szabvány szerinti akkreditációs eljárást is elindította. A ritka betegségben szenvedők elégedettsége a diagnózis közlésével Magyarországon és Európában Földvári Anett1, Sipos Valéria1, Kovács Nóra1, Vincze Ferenc1, Sándor János1 1Debreceni Egyetem, Népegészségügyi Kar, Biostatisztikai és Epidemiológiai Tanszék, Debrecen

Az egyes ritka betegségben (RB) szenvedők száma alacsony, azonban a sok különböző betegség megléte miatt, mégis sok érintett egyénről beszélhetünk. Népegészségügyi jelentőségüket az érintettek magas száma, valamint a betegségek nagyfokú heterogenitása ellenére is fennálló problémák hasonlósága adja. Kiemelkedő jelentőségű a közös problémák közül a korrekt diagnózishoz jutás nehézsége. Az EURORDIS (a ritka betegséggel sújtottak szervezeteinek európai szövetsége) által kidolgozott EurordisCare2 (EC2) vizsgálat az európai betegek szubjektív tapasztalatainak összegzése révén vizsgálta ezt a problémát. Az európai vizsgálat magyarországi kivitelezésével szerettük volna a magyar betegek tapasztalataira vonatkozó adathiányt felszámolni. Az 5 betegséget lefedő hazai vizsgálatban 6 betegszervezet (Országos Cisztás Fibrózis Egyesület Közhasznú Szervezet, Gyógyító Jószándék Alapítvány- DMD- Izombeteg Gyermekek Alapítványa, „Látásunkért” Alapítvány, Magyar Williams Szindróma Társaság, Sclerosis Tuberosa Baráti Társaság, Retina Magyarország Egyesület) vett részt. A vizsgálati kérdőív a betegút legfontosabb állomásait követte. Az adat-rögzítés és -feldolgozás az európai vizsgálattal megegyező módon történt. A magyarországi eredményeket az EC2 13 országra kiterjedő alapvizsgálatában megfigyelt referencia értékekhez viszonyítottuk. Mivel a vizsgálat kvalitatív jellegű volt és az EC2 minta sem volt reprezentatív, az eredmények statisztikai teszttel történő értékelését nem végeztük el.

99

A protokollnak megfelelően kiküldött 528 kérdőívből, 252 érkezett vissza (válaszadási arány: 48%). A magyar vizsgálatban részt vevők 86,5%-ánál szakorvos közölte a diagnózist. A résztvevők 25%-a nem megfelelő körülmények között szerzett tudomást betegségéről (Európai referencia, EUR: 32%), 30,6%-uk nem kapott megfelelő tájékoztatást betegségére vonatkozóan (EUR: 25%). A betegek 65,9%-ánál történt meg a betegség genetikai hátterének azonosítása. A diagnózis felállítását követően a válaszadók 25,4%-a részt vett genetikai tanácsadáson (EUR: 52%). A magyar betegek 90,1%-a tájékoztatta családját betegségéről (EUR: 87%), akik 34,4%-ának ezt orvos vagy más egészségügyben dolgozó szakember javasolta (EUR: 42%). Az ilyen módon tájékoztatott családok 21,1%-ában találtak újabb beteget (EUR: 15%). Az EC2 vizsgálat alapján a magyarországi betegek tájékoztatása és genetikai tanácsadáson kapott szolgáltatása nem tér el lényegesen az átlagos európai gyakorlattól. Egyedül a genetikai tanácsadáson való részvétel tűnt Magyarországon alacsonyabbnak, ami arra utalhat, hogy a genetikai tanácsadók hozzáférhetőségét (például: földrajzi elérhetőségét) javítani kellene. Down szindróma prenatális szűrésének hatékonysága Magyarországon 2011-ben Sándor János1, Földvári Anett1, Vámos Magdolna2, Métneki Júlia2, Balku Eszter2, Szy Ildikó2, Béres Judit2 1Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kar Epidemiológiai és Biostatisztikai Tanszék, Debrecen, 2Országos Egészségfejlesztési Intézet, Budapest

A prenatálisan felismert Down szindróma (DS) aránya az elmúlt évtizedben folyamatosan emelkedett Magyarországon. A hazai élveszületési arány 2010-ben a EUROCAT által regisztrált 37%-os európai átlagnál is alacsonyabb volt (32%). A viszonylag kedvező helyzet további javítása, azaz az alkalmazott szűrési eljárások hatékonyságának növelése érdekében az irányelvek következetesebb alkalmazására van szükség. Célkitűzés. Ezért a Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartása külső retrospektív auditot szervezett a DS prenatális szűréséről és diagnosztikájáról szóló szakmai protokoll alkalmazásának

100

ellenőrzésére. Adatok és módszerek. A kérdőíves felmérésre 2011-ben került sor. A prenatális gondozásban résztvevő intézmények vezetői (a Megyei Kormányhivatalok Népegészségügyi Szakigazgatási Szervei munkatársainak személyes közreműködésével) töltötték ki a saját kapacitásaikról, illetve a 2008/01/01 – 2009/12/31 közt felismert DS esetekről (DS vagy annak gyanújával született gyerekekről, vagy prenatálisan diagnosztizált DS miatti terhességmegszakításokról) szóló kérdőíveket. Eredmények. Az együttműködést 1 intézmény tagadta meg. Az audit 174 élveszületett és 314 terminált esetet regisztrált, ami megfelelt a releváns időszakban VRONY által regisztrált élveszületési esetszámnak (186), és lényegesen felette volt a VRONY-ba jelentett terhességmegszakítások számának (197). Az intézmények 13%-ában 2000 előtti volt a legújabb UH készülék, 40,1%-ában rendelkezett a legmagasabb ultrahangos képzettségű orvos legalább MSZNUT-C vizsgával. A tarkóredő vizsgálatára jutó idő átlagosan 13,7 perc volt. 13 intézmény maga végezte a biokémiai vizsgálatokat, 90 más szolgáltatónál rendelte meg. Betegkövetési eljárás az intézmények 33%-ában volt. A terhesek tájékoztatását 6,7%-ban, az invazív vizsgálat felajánlását 9,3%-ban, az invazív vizsgálat eredményének közlését 11,5%-ban végezte genetikai szakképesítéssel bíró szakember. Az élveszületett DS szindrómás gyerekek esetében az anyai életkor zömmel 20-34 év közt volt (56%), az anyák többsége nem rendelkezett érettségivel (67%), 82%-uk nem egyetemi városban lakott, átlagos gesztációs koruk a gondozás kezdetekor 11,2 hét volt, 9%-uknál volt ismert a 3 mm-nél vastagabb tarkóredő, 48%-ukat vizsgálta megfelelő vizsgával rendelkező orvos az 1. trimeszteri szűrővizsgálat alkalmával, közülük 20-an nem kaptak tájékoztatást a biokémiai vizsgálat lehetőségéről, és a szűrés eredményéről tájékoztatást adó orvosnak csak 24 esetben volt genetikai szakképesítése. Egyváltozós logisztikus regressziós modellek alapján az élveszületés megelőzésével kapcsolatos protektív faktor volt a várandós magasabb életkora (EH=0,86; p<0,001), magasabb iskolai végzettsége (EHfelsőfokú/szakmunkás= 0,32; p=0,015;

101

EHfelsőfokú/alapfokú= 0,28; p=0,002), a regisztrált 3 mm-nél vastagabb tarkóredő (EH=0,13; p<0,001), az UH-vizsgálatot végző orvos megfelelő képesítése (EHMSZNUTC/MSZNUTB= 0,16; p<0,001; EHMSZNUTC/MSZNUTA= 0,26; p=0,005; EHMSZNUTC/szonográfus= 0,23; p=0,007), a tájékoztatást adó orvos genetikai szakképesítése (EH=0,12; p<0,001) és az egyetemvárosi lakóhely (EH=0,48 p=0,002). Következtetések. Összességében az audit megállapította, hogy az érvényben lévő szakmai irányelvet nem tartják be következetesen. Nincs elég modern UH-készülék és kvalifikált szakember, nem jut elég idő a vizsgálatra. A biokémiai szűrővizsgálat nem mindenki számára érhető el. A szűrővizsgálatok szervezésének heterogenitása azt mutatja, hogy a gyakorlatban valójában nincs szakmai konszenzus. A szűréssel kapcsolatos dokumentáció (ál-negatív, ál-pozitív esetek, tarkóredő mérési eredmények, biokémiai szűrővizsgálati eredmények, invazív beavatkozások regisztrálása) hiányos. A betegkövetés és az intézmények közti kommunikáció elégtelen. A betegtájékoztatás és az eredmények közlésének módja eltér a szakmai irányelvben előírtaktól. Ezek alapján, az audit értékelésekor az alábbi javaslatokat lehetett megfogalmazni: (1) módosítani kell a szakmai irányelvet, aminek minden terhes esetében érvényt kell szerezni; (2) a tárgyi és személyi feltételeket javítani kell; (3) a genetikai ultrahangvizsgálatokat centrumokba kell szervezni; (4) a prenatális DS szűrés valamennyi fázisát magába foglaló alapdokumentációt kell kidolgozni; (5) a különböző ellátók közti információ átadásának rendszerét, a beteg utak követését ki kell dolgozni; (6) a szűrés teljes folyamatát rendszeresen monitorozni kell.

102

„Nil nocere” – „Ne árts” H. Lukács Valéria, Ferenczi Miklós, Imrei Júlia, Tankó Lenke, Mosonyi Péter, Varga Horgosi Ágnes, Kurucz Szilvia, Mátis Katalin, Bánky Judit Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintezet Szülészeti-Nőgyógyászati osztály, Budapest

Célkitűzés A perinatalis halálozás és a gyermekkori fogyatékosság okai között jelentős szerepet tölt be a kromoszóma rendellenességek köre, ezért korai diagnózisuk alapvető feladatunk. Anyag és módszer Prenatális diagnózisuk az amniocentézis (AC) és a chorion biopszia (CVS) felhasználásával közel 100%-os, de a beavatkozással járó 1%-os vetélési kockázat miatt csak magas kockázatú terhességekben alkalmazható. Mivel a kromoszóma rendellenességek többsége véletlenszerűen fordul elő, ezért egyértelmű, hogy szükség van olyan szűrési módszerre, mely a terhesek összességére kiterjeszthető. Prenatális genetikai centrumunk munkájából kiragadtunk egy évet és áttekintettük a kromoszóma rendellenességek szűrésére alkalmas javallatok hatékonyságát. Eredmények 2010-ben 1580 terhes kereste fel genetikai tanácsadásunkat. Ebből 1073 esetben került sor invazív diagnosztika alkalmazására. 992 esetben (92%) CVS-t, 81 esetben (8%) AC-t végeztünk magas kockázatú terhességekben. 33 esetben (3,3%) találtunk számbeli kromoszóma rendellenességet vizsgálataink során. Megvizsgáltuk, hogy melyik szűrési módszer jelezte a rendellenességet: 41%-ban a pozitív UH, 34%-ban a 35 év fölötti anyai életkor, 25%-ban a kombinált/integrált teszt. Úgy véljük a terhesek nincsenek kellőképpen felvilágosítva az esélylatolgató tesztek információ tartalmával, döntéseiket viszont erőteljesen befolyásolja. 222 esetben a felajánlott vizsgálati lehetőséget a következő okok miatt nem vették igénybe a terhesek: 24%-nál a vetéléstől való félelem, melynek hátterében valamilyen terhelő előzmény (9%) ill. új párkapcsolata (15%) valószínűsíthető. 36%-uk a kombinált teszt eredményét megnyugtatónak találta pozitív indikáció ellenére, 40%-uk azt

103

nyilatkozta, hogy a biokémiai vizsgálat után dönt. Tehát azon terhesek 76%-a akik nem vették igénybe a prenatalis genetikai vizsgálatot a genetikai tanácsadásra határozott döntéssel érkeztek, mely a kombinált tesztről alkotott téves információkra alapult. Konklúzió Vizsgálatunk arra világít rá, hogy az anyai életkor indikációja nagyobb döntési bizonytalanságot eredményez az invazív beavatkozás elfogadásában vagy elutasításában, mint a pozitív szűrési eredmény. Ugyanakkor a szűrés információ tartalmával a terhesek nincsenek tisztában, vonatkozik ez kiemelten a kombinált tesztre. Ez felhívja a figyelmet a terhes gondozás valamennyi résztvevőjének, valamennyi információ forrásnak a felelősségére (biokémiai szűrőcentrumok, szülészek). Magyarországon napjainkban kialakult rendezetlen szűrési helyzet útvesztői nem csak a várandósok, de a szakma számára is kihívást jelent. A páciensek elégtelen informálása a műhiba perek táptalaja és a „Nil nocere” elv ellen dolgozik.

BŐRGYÓGYÁSZATI, ENDOKRINOLÓGIAI, FÜLÉSZETI, ORTOPÉDIAI, SZEMÉSZETI KÓRKÉPEK GENETIKÁJA. IMMUNGENETIKA

Egy Brooke-Spiegler szindrómában szenvedő magyar család genetikai vizsgálata Nagy Nikoletta1,2, Neil Rajan3, Farkas Katalin2, Kinyó Ágnes1, Kemény Lajos1,2, Széll Márta2,4 1SZTE Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika, Szeged, 2MTA-SZTE Dermatológiai Kutatócsoport, Szeged, 3Institute of Genetic Medicine, Newcastle University, Newcastle upon Tyne, UK, 4SZTE Orvosi Genetikai Intézet, Szeged

Bevezetés: A Brooke-Spiegler szindróma (BSS; OMIM 605041) egy autoszómális domináns öröklésmenetet mutató, bőrfüggelék tumorokkal, főként cilindrómákkal és trichoepiteliómákkal, ritkán spiradenómával járó kórkép. A BSS kialakulásának hátterében a CYLD tumor szupresszor gén mutációi állnak. Célkitűzés: Vizsgálataink során célul tűztük ki egy Brooke-Spiegler

104

szindrómában szenvedő 7 generációs bukovinai származású magyar család genetikai vizsgálatát, melynek tagjai között 21, a betegség által érintett családtagot azonosítottunk. Eredmények: Vizsgálataink során elvégeztük a CYLD gén kódoló szakaszainak szekvenálását és a 20. exonban egy nonszensz mutációt azonosítottunk (c.2806C>T, p.Arg936X). Ezt a mutációt mindeddig csupán egy, Nagy-Britannia északi részén élő angolszász család tagjaiban azonosították. Konklúzió: Genetikai vizsgálataink orvostörténeti jelentőséggel bírnak, mivel ez a család közel 50 éve van bőrgyógyászati gondozásban, és betegségük öröklődésmenetét számos hazai publikációban ismertették a bőrgyógyász kollégák, de a háttérben álló kóroki mutáció azonosítására csak most került sor. További, nemzetközi együttműködésben megvalósuló kísérleteink során haplotípus vizsgálattal szeretnénk meghatározni, hogy a két, földrajzilag távoli családban a hordozott mutáció két független esemény eredménye vagy ugyanazt az alapító mutációt hordozzák. Genetikai vizsgálatok női és férfi infertilitásban Mokánszki Attila1, Ujfalusi Anikó1, Balogh Erzsébet1, Sápy Tamás2, Jakab Attila2, Varga Attila3, Oláh Éva1

1DE OEC Gyermekgyógyászati Intézet, Klinikai Genetikai Központ, 2Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, 3Urológiai Klinika, Debrecen

Célkitűzés: A fejlett országokban az infertilitás gyakorisága 10-15%-ra tehető. Hét európai párból egy reprodukciós nehézséggel küzd. Az infertilitás kialakulásáért felelős tényezők egyenlő mértékben érintik a nőket és a férfiakat. Az egyértelmű organikus és funkcionális okok mellett az esetek felének hátterében genetikai eltérés állhat. Betegek/anyag és módszer: A genetikai vizsgálat első lépése a hagyományos kromoszóma analízis, melyet a tünetek függvényében célzott molekuláris genetikai vizsgálatok követnek. Laboratóriumunkban 500 infertilis esetben került sor citogenetikai, 17-ben FMR1 gén, 150-ben Y kromoszóma mikrodeléció, 28-ban a spermiumok számbeli

105

kromoszóma aberrációinak vizsgálatára és egy kiegyensúlyozott transzlokációt hordozó esetben a spermium kromoszómák szegregációjának tanulmányozására. Az FMR1 gén CGG trinukleotid repeateket tartalmazó régiót az AmplidexTM FMR1 PCR Kit segítségével tanulmányozzuk. Az Y kromoszóma mikrodeléciók vizsgálata során az AZF régió pontosan meghatározott szekvenciáit (sequence tagged site, STS) amplifikáljuk. A PCR termék hiánya delécióra utal. A parciális mikrodeléciók (gr/gr, b2/b3, b1/b3) kimutatására öt STS régió vizsgálata révén kerül sor. A spermiumok aneuploidia meghatározásához három kromoszóma számbeli eltérését vizsgáljuk, a 17, X és Y kromoszómák centromerájára specifikus FISH próbák segítségével. A szegregációs analízishez a perifériás vérben kimutatott kiegyensúlyozott transzlokációra specifikus FISH próbákat használjuk. Eredmények: A nők leggyakoribb kromoszóma eltérése az X kromoszóma számbeli eltérése és a 9-es kromoszóma inverziója (3,6%) volt, két további esetben az FMR1 gén tripletexpanzióját igazoltuk. Infertilis férfiakban a Klinefelter szindróma (3,3%) és az autoszómákat érintő transzlokációk bizonyultak az infertilitáshoz vezető leggyakoribb eltérésnek (2%). Y kromoszóma mikrodeléciók csak az azoospermiás és a súlyos oligozoospermiás esetekben fordultak elő, míg parciális mikrodeléciót normozoospermiás férfiakban is detektáltunk. Gyakrabban észleltünk kromoszóma aberrációt a spermiumokban, amikor a spermiumok száma és mozgása egyaránt károsodott. Egy 46,XY,t(3;6)(q21;q23) kariotípusú férfi esetében végzett szegregációs analízis szerint a spermiumok 53,2%-a hordozott kiegyensúlyozatlan kromoszóma készletet. Konklúzió: Amennyiben az infertilitás hátterében egyéb organikus és funkcionális ok nem igazolható, megfelelő indikáció - csökkent spermiumszám, habituális vetélések, ill. korai menopauza - alapján genetikai vizsgálat végzése indokolt. A genetikai eltérés ismerete segítséget jelent az asszisztált reprodukció leghatékonyabb módjának kiválasztásában.

106

Az FMR1 gén CGG trinukleotid ismétlődés számának meghatározása Repeat Primed PCR módszerrel korai petefészek-kimerülés (POF/POI) esetén Beke Artúr1, Pikó Henriett2, Garamvölgyi Zoltán1, Karcagi Veronika2, Nyírő Gábor3, Nagy Bálint1, Molnár Mária Judit3, Rigó János Jr.1 1Semmelweis Egyetem, I. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, 2Országos Környezetegészségügyi Intézet, Molekuláris Genetika és Diagnosztikai Osztály,3 Semmelweis Egyetem, Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézet, Budapest

A korai petefészek-kimerülése (premature ovarian failure - POF), más néven primer petefészek-elégtelenség (primary ovarian insufficiency - POI) a fertilis korú nők esetében jelentősen befolyásolhatja a reprodukciós esélyeket. Célkitűzések: A korai petefészek-kimerülése esetén az FMR1 gén promoter régiójában található (CGG)n ismétlődések (repeat) szám növekedésének kimutatása, a premutációs állapot igazolása és a trinukleotid ismétlődés számának meghatározása. Anyag és módszer: A I. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika betegei között előforduló korai petefészek-kimerülés gyanúja miatt vizsgált 52 nőbetegnél történt molekuláris genetikai vizsgálat. A korai petefészek-kimerülés kritériumai megfeleltek a nemzetközi protokolloknak. A betegeknél első lépésként Southern blot analízist alkalmaztunk. Minden esetben, amelyben Southern blottal igazoltuk a premutációs állapotot, elvégeztük a Repeat Primed PCR (RP-PCR) vizsgálatot, amellyel meghatároztuk a pontos CGG ismétlődés számot. Eredmények: A vizsgált 52 beteg közül 6 esetben sikerült igazolni a CGG repeat szám kóros emelkedését, ez az esetek 11,54%-a volt. Vizsgáltuk a heterozygota és homozygota formák előfordulását. Egy esetben mozaik formát találtunk. Konklúzió: A korai petefészek-kimerülés genetikai hátterének vizsgálata fontos a beteg és a családtagjai számára is, hiszen a vizsgálati eredmények nagyban befolyásolhatják a premutációt hordozók reprodukciós lehetőségeit, és kihatással lehetnek családtervezésre.

107

Szteroid 21-hidroxiláz gén haplotípusainak alkalmazása evolúciós és genotípus-fenotípus vizsgálatokban Doleschall Márton, Patócs Attila, Füst György, Prohászka Zoltán Semmelweis Egyetem, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Célkitűzés: A teljes génre kiterjedő haplotípusok kódolják a gén funkcionális fehérje variánsait, illetve ezekbe a haplotípusokba szerveződik egy gén populáción belüli genetikai variabilitása. Egyrészt a szteroid 21-hidroxiláz gén (CYP21A2) teljes hosszúságú haplotípusaival kíséreltük meg nyomon követni a gént tartalmazó RCCX kópiaszám variáció (copy number variation, CNV) intraspecifikus evolúcióját, másrészt véletlenszerűen felfedezett mellékvese adenómás (incidentalomás) betegek hormon profiljait próbáltuk meg kapcsolatba hozni egyszerűsített CYP21A2 haplotípusokkal, hogy feltárjuk a genotípus-fenotípus összefüggéseket. Anyag és módszer: Az RCCX CNV-t lefedő allél-specifikus long-range és CYP21A2 allél-specifikus nested PCR-eket fejlesztettünk ki a haplotípusok kísérletes meghatározásához, majd ezekből kiindulva a teljes gént megszekvenáltuk. A kísérletes haplotipizálást bioinformatikai módszerekkel egészítettük ki. Az RCCX CNV evolúciójára vonatkozó következtetéseket 316 genetikailag független magyar személyből válogatott 112 személy vizsgálatából nyertük. A genotípus-fenotípus kapcsolatok feltárásához 126 genetikailag független, mellékvese incidentalomás beteg hormon profilját hoztuk összefüggésbe a CYP21A2 kettes intronjára kiterjedő haplotípusokkal. Eredmények: Összesen 61 különböző, teljes hosszúságú CYP21A2 haplotípus változatot határoztunk meg, az ezekből felépített genealógiai hálózat tükrözte az RCCX CNV allélok eredetét. Az RCCX CNV intraspecifikus evolúcióját és a rá jellemző kópiaszám változásokat erősen befolyásolták az ismétlődő egyenlőtlen átkereszteződések. A CYP21A2 kettes intronjának haplotípusai, amelyek jellemzik a teljes hosszúságú haplotípusokat, Hardy-Weinberg egyensúlyban voltak, illetve összetételük genetikailag nem tért el az egészséges populációtól. A kettes intron haplotípusok csoportjai összefüggésbe hozhatónak bizonyultak a hormon szintekkel.

108

Konklúzió: A teljes génre kiterjedő CYP21A2 haplotípusok, illetve az ezek alapján egyszerűsített haplotípusok, mint komplex genetikai markerek, felhasználhatóak evolúciós és genotípus-fenotípus vizsgálatokban. Ezen kívül feltehetőleg más genetikai feladatok (például eset-kontroll vizsgálatok) végrehajtása is lehetséges velük. Genetikai interakciók és a Gas6 szerepe az időskori makuladegeneráció patomechanizmusában Losonczy Gergely1, Vajas Attila1, Takács Lili1, Dzsudzsák Erika2, Fekete Ágnes3, Vokó Zoltán4, Marhoffer Éva1, Kardos László5, Ajzner Éva6, Begoña Hurtado7, Pablo Garcia de Frutos7, Berta András1, Balogh István2

DE OEC 1Szemészeti Klinika, 2Laboratóriumi Medicina Intézet, 3Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék, 4Megelőző Orvostani Intézet, 5Kenézy Gyula Megyei Kórház Kórházhigiénia és Infekciókontroll Osztály, Debrecen, 6Jósa András Oktatókórház, Központi Laboratórium, Nyíregyháza, 7Department of Cell Death and Proliferation, Institute of Biomedical Research of Barcelona, Barcelona, Spain

Célkitűzés Az időskori makula degeneráció (AMD) az időskori vakság vezető oka a fejlett országokban. A betegség hátterében számos genetikai eltérést igazoltak, többek között a komplement rendszer és a lipid transzport génjeiben. A Gas6 az angiogenezis egyik szabályozója, génjének c.843+7G>A polimorfizmusa több kardiovaszkuláris betegségben bizonyult protektív faktornak, MerTK receptorának hiányában egerekben pigment epithel atrophia alakul ki. Azt vizsgáltuk, hogy a Gas6 vagy receptorainak ismert polimorfizmusai kockázatot jelentenek-e az AMD kialakulására, valamint, hogy az eddig megismert genetikai polimorfizmusok milyen kockázatot jelentenek a magyar populációban. Anyag és módszer 213 nedves és 67 száraz AMD-ben szenvedő betegben, valamint 106 egészséges kontrollban 12 polimorfizmus eset-kontroll vizsgálatát végeztük el. Eredmények A CFH és a HTRA1 gének ismert polimorfizmusai a hazai

109

populációban komoly kockázatot jelentenek (OR: 5,32, 95%CI: 2,47-11,47, illetve OR: 9,79, 95%CI:3,26- 29,46). Nem sikerült igazolni az ApoE, a FXIII, a CFI, valamint a Gas6 receptorok polimorfizmusainak hatását. A komplement faktor 3 rs2230199 polimorfizmusa a CFH és a HTRA1 tekintetében alacsony rizikójú csoportban fokozott kockázatot jelentett száraz AMD kialakulására (OR: 4,93, 95%CI:1,98-12,25), de a nedves forma kialakulására nem volt mérhető hatással. A Gas6 gén c.843+7G>A polimorfizmusa védelmet jelent a nedves típusú AMD-vel szemben (OR: 0,5, 95%CI: 0,26-0,97). Konklúzió Az ismert és robosztus rizikófaktorok komoly kockázatot jelentek a hazai populációban is az AMD kialakulására. A komplement faktor 3 polimorfizmusa a mi beteganyagunkban csak a száraz AMD kialakulására nézve jelentett kockázatot, és interakcióban volt a CFH és HTRA1 gének polimorfizmusaival. Azonosítottunk egy az AMD pathomechanizmusában eddig ismeretlen gént és polimorfizmust, mely a hazai populációban a nedves típusú AMD-vel szemben protektív hatással bír. Genotipus-fenotipus összefüggés szupernormális pálcikaválasszal járó csapdisztrófiában KCNV2 gén érintettsége esetén Varsányi Balázs1,2, Enyedi Péter3, Bernd Wissinger4, Farkas Ágnes1

1Pécsi Tudományegyetem, Szemészeti Klinika, Pécs, 2Semmelweis Egyetem, Szemészeti Klinika, Budapest, 3Élettani Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest, 4Molecular Genetic Laboratory, University Centre for Ophthalmology, Tübingen

Célkitűzés: A szupernormális pálcikaválasszal járó csapdisztrófa (CDSRR) egy ritka, autoszomális recesszív öröklésmentet mutató retina disztrófia, melynek elektrofiziológiai jellemzői a súlyosan károsodott csap-funkció, megnövekedett scotopicus maximális válasz és emelkedett b/a hányados. Az állapot hátterében a KCNV2 gén mutációi állnak, mely egy feszültségfüggő káliumcsatorna Kv8.2 moduláló alegységét kódolja. Az alegység szerepe még nem teljesen tisztázott a csapdisztrófia patofiziológiájában. Vizsgálatunk célja genotipus-fenotipus összefüggések vizsgálata volt KCNV2 gén

110

érintettsége esetén, érintett betegekben és hordozókban egyaránt. Módszer: Egy családon belül az érintett beteg, 3 testvére és a két szülő részletes szemészeti vizsgálatát végeztük el, Ganzfeld elektroretinográfiával is kiegészítve (Roland Consult, Germany). Moleculáris genetikai vizsgálat is történt mind a hat személynél, (PCR, szekvenálás, SNP segregáció és qPCR a kópia-szám megállapításához. Eredmények: A beteg compound heterozigóta egy korai transzláció terminációt okozó pontmutáció (c.442G>T, E148X), és egy, a KCNV2 gén nagy részét érintő deléció (c.434_*30+154del). Az apa és egy fivér heterozigóta hordozó az óriás delécióra nézve; az anya és egy nővér heterozigóta hordozó a pontmutációra nézve. A negyedik testvér nem hordoz mutációt a KCNV2 génben. A családtagok jó látásfunkcióval rendelkeznek, fotopikus ERG válaszuk normal. A pontmutációt hordozók scotopikus maximális válasz b-hullám amplitudója kismértékben emelkedett hányadosa átlag feletti (1.93 ± 0.17), szemben a deléciót hordozó és a nem-hordozó családtagok normál értékei± 0.17). Konklúzió: A c.442G>T pontmutációt hordozók normálistól éltérő, CDSRR-hoz hasonló elektrofiziológiai válaszaik felvetik annak lehetőségét, hogy a trunkált fehérje kezdeti szakasza valamilyen domináns negatív inhibitor hatással bír a feszültségfüggő káliumcsatorna működésére. A Hippo jelátviteli útvonal szerepe asztmában Szalai Csaba1,2,3, Bikov András4, Nagy Adrienne1, Semsei F. Ágnes2, Gálffy Gabriella4, Tamási Lilla4, Ungvári Ilikó1 1Heim Pál Kórház, 2Semmelweis Egyetem Genetikai Sejt és Immunbiológiai Intézet, 3Csertex Kutatólabor, 4Semmelweis Egyetem, Pulmonológiai Klinika, Budapest

Célkitűzés Az asztma egy multifaktoriális betegség, melynek kialakulásában genetikai és környezeti tényezők is szerepet játszanak. A genetikai és a genomikai módszerek lehetőséget nyújtanak új anyagcserefolyamatok, és ezzel új terápiás célpontok detektálására.

111

Anyag és módszer Parciális genomszűrést végeztünk 436 asztmás és 765 kontroll személyen a 11q13 és a 14q22 genomrégiókban 145 tag-SNP segítségével. Teljes genom génexpressziós méréseket végeztünk egér asztma modell, illetve kontroll állatok tüdejében. Az előző vizsgálatok alapján kiválasztott gének expresszióját hasonlítottuk össze asztmás és kontroll egyének indukált köpetmintájában. Eredmények A parciális genomszűrésben a FRMD6 gén rs3751464 SNP-je mutatta a legerősebb kockázatot asztmával (OR=1.43 (1.2-1.8); p=3x10-4). Az FRMD6 a konzervált Hippo jelátviteli útvonal génje, melynek egyik célgénje a BIRC5, más néven survivin. Állatkísérleteinkben, a légúti allergiás gyulladásos egerek tüdejében az FRMD6 szintje következetesen, bár nem szignifikánsan alacsonyabb volt, míg a Hippo útvonal szabályozása (gátlása) alatt álló BIRC5 gén expressziója szignifikánsan magasabb volt (5,94x), mint a kontroll egerek tüdejében. A BIRC5 gén egyes SNP-éi (rs8073903 és rs8073069) a tanulmányozott humán populációban asszociáltak asztmával, illetve szérum eozinofil szinttel. A két gén expresszióját összehasonlítottuk asztmás és kontroll emberekből származó indukált köpetmintákon, ahol az FRMD6 mRNS szintje szignifikánsan alacsonyabb, míg a BIRC5 mRNS szintje magasabb volt az asztmások mintáiban. Konklúzió A konzervált Hippo jelátviteli útvonal fontos szerepet játszik a szervméret kontrolljában azáltal, hogy sejtprofilerációt és apoptózist szabályoz. Eredményeink alapján ez az anyagcsereútvonal fontos szerepet játszik az asztmára való hajlamban, illetve egyes asztma tünetekben.

112

Craniosynostosis szindrómák molekuláris genetikai vizsgálata Bessenyei Beáta1, Mokánszki Attila1, Nagy Andrea2, Szakszon Katalin1, Tihanyi Mariann3, Tészás Alexandra4, Oláh Éva1 1DE OEC, Gyermekgyógyászati Intézet, Klinikai Genetikai Központ, 2DE OEC, Gyermekgyógyászati Intézet, PIC,Debrecen, 3Zala Megyei Kórház, Zalaegerszeg, Genetikai Laboratórium, Zalaegerszeg, 4Pécsi Tudományegyetem ÁOK, Gyermekgyógyászati Klinika, Pécs

A craniosynostosisok egy vagy több koponyavarrat korai fúziójának következtében kialakuló, a koponya deformitásával járó kórképek. Előfordulhatnak izolált rendellenességként, vagy az esetek kb. 20%-ában, szindrómás formában. A ritka előfordulású, többnyire autoszómális domináns öröklődésű craniosynostosis szindrómák esetében a koponyacsontosodási zavarhoz egyéb tünetek, rendszerint végtag rendellenességek társulnak. Az izolált formák genetikai háttere még nem tisztázott, a betegségre hajlamosító génvariációk szerepe teljes genom megközelítési vizsgálatokkal tanulmányozható. Ezzel szemben a szindrómás formákban egyes csontfejlődésben szerepet játszó gének eltérései igazolhatók. Célkitűzés: A DEOEC Gyermekgyógyászati Intézetének Klinikai Genetikai Központjában 2006 óta végzünk molekuláris genetikai vizsgálatokat szindrómás craniosynostosisban szenvedő betegekben. Az előadásban az elmúlt 6,5 év eredményeit foglaljuk össze. Betegek és módszerek: A betegek elsősorban a DEOEC Idegsebészeti Klinikáján koponyarekonstrukciós műtétre váró csecsemők közül kerültek ki, de az országosan egyedülálló vizsgálati lehetőség miatt, az ország számos kórházából, genetikai szakrendeléséről is kaptunk mintákat. A fibroblast növekedési faktor receptor 1, 2 és 3 (FGFR1,2,3) gének mutációs forrópont régióit, valamint a TWIST1 transzkripciós faktor génjének egyetlen kódoló exonját vizsgáltuk PCR amplifikációt követő direkt szekvenálással. Eredmények: Az elmúlt 6,5 év alatt 15 esetben igazoltunk genetikai eltérést szindrómás craniosynostosisos betegekben. Öt Apert, négy Pfeiffer és egy Crouzon szindrómás betegben az FGFR2 génben azonosítottunk mutációkat. Két Muenke szindrómás betegben a betegségre specifikus Pro250Arg eltérést mutattuk ki az FGFR3

113

génben. A Crouzon szindróma acanthosis nigricanssal társuló formájára jellemző Ala391Glu mutáció egy betegben volt azonosítható az FGFR3 génben. Egy Saethre-Chotzen szindrómás betegben a TWIST1 génben igazoltunk mutációt. Az esetek többsége sporadikus volt, három esetben familiaritás volt kimutatható. Konklúzió: A ma már Magyarországon is hozzáférhető molekuláris genetikai vizsgálat segítségével lehetőség nyílik a ritka, sokszor nehezen diagnosztizálható craniosynostosis szindrómák pontosabb elkülönítésére és a genotípus-fenotípus összefüggések tanulmányozására. Genetikai tanácsadás eredményei és problémái monogénes betegségek diagnosztikájában és megelőzésében Horváth Emese, Endreffy Emőke, Raskóné Horváth Zsuzsanna, Karcagi Veronika, Pikó Henrietta, Ujfalusi Anikó, Bessenyei Beáta, Berenténé Bene Judit, Raskó István, Mórocz Mónika, Szabó János SZTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet, Gyermekgyógyászati Klinika, OKI Molekuláris Genetikai és Diagnosztikai Osztály, DE OEC Gyermekgyógyászati Intézet Klinikai Genetikai Központ, PTE ÁOK Orvosi Genetikai Intézet, Pécs, SZBK Genetika Intézet, Szeged

Célkitűzés: Bemutatni az SZTE Orvosi Genetikai Intézet genetikai tanácsadó ambulanciáján 2000-2010 között monogénes betegségek diagnosztikáját és megelőzését szolgáló munkánk eredményeit és problémáit. Anyag és módszer: A 2000-2010 között monogénes betegségek molekuláris genetikai vizsgálatait megelőző- és követő genetikai tanácsadás adatainak retrospektív statisztikája. A molekuláris genetikai vizsgálatok neves hazai- és külföldi laboratóriumokban történtek direkt mutáció analízissel- illetve kapcsolt markeres próbákkal. Néhány tanulságos eset bemutatása. Eredmények: Fragilis X szindróma (n=88 eset), dystophia musculorom progressiva (n=14 eset), cystas fibrosis (n=39 eset), policystas vesebetegség (7 család), spinalis muscularis atrophia (n=11 eset), achondroplasia (n=3 eset), Huntington chorea (n=1eset), MPS1(1

114

család), Lesch-Nyhan szindróma (2 család), ectodermalis dysplasia (1 család), beta thalassaemia major (1 család) molekuláris genetikai vizsgálatait megelőző- és követő tanácsadást végeztünk. A hordozói állapot terhesség előtti, szükség esetén terhesség alatti meghatározásának köszönhetően invazív mintavételt igénylő magzati vizsgálat csak indokolt esetben történt. 2 DMP, 2 CF, 2 autoszómális recesszív policystás vesebeteg, és 1 MPS1 beteg magzat méhen belüli felismerését tették lehetővé vizsgálataink. Több esetben a magzati nem (DMP;7 lány) vagy a magzatnál megállapított egészséges homozigota illetve heterozigota hordozói állapot alapján(CF:5; SMA:2 ARPV:2) a várandós nyugodtan viselte ki a terhességét. Egy Becker myopathiában szenvedő fiú megszületett a családban előforduló betegség terhesség alatti (de már a 20. hét után) felismerését követően. A rendelkezésre álló méhen belüli vizsgálat szülői elutasítása miatt született meg1 Lesch-Nyhan szindrómás beteg fiú. Konkluzió: A monogénes betegségek sikeres diagnosztikájának és megelőzésének feltételei:

a betegség pontos klinikai diagnózisa a betegségért felelős kóroki génmutáció kimutatása a családban a génhordozók azonosítása a családtervezés előtt a családtervező pár magzati

kockázatának, a monogénes betegség tüneteinek, prognózisának megbeszélése és a prenatalis vizsgálati lehetőségek előkészítése

a várandósság alatt a szülők a genetikai tanácsadáson időben történő jelentkezése.

Short oral presentations

Mitotikus kinázok szabályozási zavarai diffúz nagy B-sejtes lymphomában Hegyi Katalin, Méhes Gábor DEOEC Pathologiai Intézet, Debrecen

Célkitűzés: A normál sejtosztódás elengedhetetlen feltétele a mitózis megfelelő kontrollja. A mitotikus apparátus szabályozási zavara sejtosztódási

115

defektusokhoz vezet, változatos genetikai állományú tumorsejtklónok túlélésének kedvez. A normál ploiditás fenntartásához alapvető a centroszóma ciklus, a mitózisba való belépés, a kromatin kondenzáció és a kromatid-szétválás szigorú kontrollja. Ezen folyamatok szabályozásáért a mitotikus kinázok egy családja, az Aurora kinázok felelnek. Az Aurora A kináz tumorprogresszióban betöltött szerepéről számos tanulmány született, míg a B típusú kinázról jelenleg kevés ilyen jellegű információ áll rendelkezésre. Az Aurora B a CPC (chromosome passenger complex) komplex tagjaként fontos szerepet játszik a sejtosztódás során a normál ploiditás fenntartásában. Génje a 17p13 lókuszban helyezkedik el, a TP53 apoptózist reguláló gén közelében. A TP53 gén deléciója gyakori, különösképpen magas grádusú daganatok esetén, és habár az Aurora B overexpressziója számos humán daganat esetében ismert, az AURKB gén és a kináz overexpresszió összefüggései nem tisztázottak Kísérleteinkben az Aurora B overexpresszió genetikai hátterét valamint az aneuploid sejtpopulációk megjelenésében betöltött szerepét kívántuk megismerni. Anyag és módszer: 22 diffúz nagy B sejtes lymphoma (DLBCL) esetében vizsgáltuk meg az Aurora B expresszióját, valamint a kináz által aktivált H3 hiszton (pHH3) expresszióját, továbbá meghatároztuk a teljes proliferáló sejtfrakciót (MIB-1) immunhisztokémiai (IHC) módszerekkel. Vizsgáltuk továbbá a 17p13 lókusz valamint a 17-es kromoszóma státuszát FISH metodikával. Kontroll csoportként 5 reaktív folliculus minta szolgált. Eredmények: FISH eredményeink alapján 2 eset kivételével az összes DLBCL minta 17-es kromoszóma aneuszómiát mutatott (19/22 eset, 86,4%). Az abszolút sejtenkénti TP53 és AURKB génkópiaszámok szignifikánsan magasabbnak bizonyultak a kontroll csoporthoz viszonyítva (p=0.02 ill. p=0.03). Az AURKB és TP53 gének együttes deletioját 3 esetben figyeltük meg (13,6%). IHC eredményeink értékelésekor 12/22 esetben, (54,5%) a pHH3

116

korai G2 fázisban lévő sejtfrakciókat jelző expressziós mintázat eltűnését észleltük. Ez a jelenség különösen a 17p13 vesztéssel járó esetekre jellemző. Az Aurora B overexpresszió meghatározásához az Aurora B pozitív sejtfrakció mennyiségét a teljes proliferáló sejtfrakció mennyiségével korreláltattuk (AMI index), ez alapján a kináz overexpresszióját 5 esetben láttuk (25%), ezekben az esetekben szintén a pHH3 korai G2 frakciójának csökkent expresszióját láttuk. Konklúzió: A 17p13 lókusz vesztése az apoptózis kikerülését és egy fontos mitotikus kináz deregulációját okozzhatja, így gyakori aneuploidiával társuló tumorprogresszió kialakulásában fontos befolyásoló tényező lehet. A DLBCL esetekben gyakran észlelt korai pHH3 expressziós mintázat drasztikus csökkenése az Aurora B kináz deregulációjára hívja fel a figyelmet. A 6q21 régió funkcionális variánsainak szerepe a Hodgkin limfóma terápia indukálta másodlagos malignitás hajlamosítására Duga Balázs, Melegh Béla I, Várszegi Dalma, Szabó Melinda, Sümegi Katalin, Kisfali Péter, Melegh Béla Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Orvosi Genetikai Intézet, Pécs

Célkitűzés: Korábbi tanulmányokból ismeret, hogy a sikeres gyerekkori Hodgkin limfóma kezelések után gyakran alakul ki másodlagos malignitás. Az új GWAS tanulmányok által a 6q21 kromoszóma régióban azonosított rs4946728 és rs1040411 SNP-k a PRDM1 és az ATG1 gének közötti nem kódoló szakaszban helyezkednek el. Ezen variánsok kockázati tényezőt jelenthetnek másodlagos malignitás kialakulására, olyan betegeknél, akik előzetesen sugárterápiás kezelést kaptak gyerekkori Hodgkin limfómára. Vizsgálatunk célja az rs4946728 és az rs1040411 alél és genotípus eloszlásának vizsgálata roma illetve magyar mintákban. Anyag és módszer: Kutatásaink során az rs4946728 és az rs1040411 SNP-k alél és genotípus eloszlását vizsgáltuk Real Time PCR módszer segítségével. Vizsgálatunk során TaqMan assay segítségével

117

genotipizáltunk 274 biobankból random módon szelektált látszólag egészséges magyar és 276 roma DNS mintát. Eredmények: A hajlamosító allél frekvenciája az rs4946728 esetében 79,5% magyarokban, 83,5% romákban, míg az rs1040411 esetében 56,3% magyarokban és 55,6% romákban. Az általunk kapott eredmények nagymértékben eltérnek a főbb adatbázisok, mint a 1000 Genomes és az Ensembl, értékeitől. Konklúzió: A molekuláris profil egy rendkívül gyorsan fejlődő eszköz a molekuláris patológiában, mely a különböző malignitások sikeres felismerésében és kezelésében játszik szerepet. A jövőben a molekuláris profil ezen SNP-k segítségével irányt mutathat a Hodgkin limfóma kezelésének kiválasztásában, olyan esetekben mikor maga a kezelés okozna másodlagos malignitást. Az ErbB/Ras útvonalon ható öt tirozin-kináz inhibitorral szembeni rezisztencia mechanizmusok azonosítása Pénzváltó Zsófia1, Tegze Bálint1, Szász A. Marcell2, Szendrői Attila3, Győrffy Balázs4 11st Dept. of Pediatrics, 22nd Department of Pathology, 3Department of Urology, Semmelweis University, Budapest, 4Research Laboratory of Pediatrics and Nephrology, Hungarian Academy of Sciences, Budapest

Célkitűzések: A tirozin-kináz inhibitor terápiák esetén alacsony teljes válaszadási rátával találkozunk a betegpopulációban, ez indokolttá teszi prediktív biomarkerek keresését. Vizsgálatunkban 5, a is klinikumban alkalmazott tirozin-kináz inhibitorral szembeni rezisztencia biomarkereit kerestük. Módszerek: 45 sejtvonal rezisztenciaprofilját határoztuk meg öt gyógyszerrel (lapatinib, sorafenib, sunitinib, gefitinib, erlotinib) szemben. Az MTT szenzitivitási tesztek alapján megállapított rezisztencia mátrixban összevetettük a rezisztens és a szenzitív sejtvonalak génexpressziós adatait, melyek háromszori ismétléssel a caArray projekt keretében kerültek meghatározásra. A szignifikáns expresszió különbségű géneket rank products és SAM (significance analysis of microarrays) algoritmusokkal kerestük. Kilencvenöt gén expresszióját qPCR-el is

118

mértük a sejtvonalakban. A sunitinib rezisztencia esetén négy rezisztencia gént klinikai mintákon (n=48) validáltunk, immunhisztokémiával. Eredmények: 63 rezisztencia gént azonosítottunk, ezek közt az egyes gyógyszerek között átfedő és gyógyszerenként szignifikáns gének is adódtak, de csupán két gén volt (ANXA3 és RAB25) ami háromnál több gyógyszerrel szembeni érzékenységgel is összefüggést mutatott. A qPCR eredmények 45 gént igazoltak az általunk talált rezisztencia gének közül (45/63) és 7-et az irodalomban korábban leírt gének közül (7/32). Az immunhisztokémia sunitinib kezelt áttétes vesesejtes karcinómás betegek mintáin korrelációt mutatott ki a RAB17, LGALS8, EPCAM kifejeződés és a teljes túlélés között. Konklúzió: Prediktív biomarkereket azonosítottunk öt tirzin-kináz inhibitorra és klinikai mintákon igazoltuk a sunitinib rezisztencia biomarkereit. MARVELD2 gene founder mutation is an important cause of non-syndromic deafness in Slovak and Hungarian Roma patients Andrea Soltysova1, Andrej Ficek1, Ingrid Posta-Janicsek2, Katalin Komlosi2, Csilla Sipeky2, Béla Melegh2, Ludevit Kadasi1,3 1Comenius University, Faculty of Natural Sciences, Dpt. of molecular biology, Bratislava, Slovakia, 2University of Pecs, Department of Medical Genetics, Pecs, Hungary, 3Institute of Molecular Physiology and Genetics, Bratislava, Slovakia

Aim Non-syndromic hearing loss s (NSHL) is one of the most common sensory impairment in humans. Approximately 50% of all cases are caused by genetic factors. Autosomal recessive form stands for nearly 80% of all NSHL cases. Further on NSHL is characterized by tremendously high locus and allele heterogeneity with over hundred genes involved. In general, most frequently analyzed genes in NSHL patients worldwide are GJB2, GJB6, MYO7A, MYO15A, SLC26A4, and TMPRSS3. In respect to the patient’s population origin, mutations in otherwise scarce genes may occur in higher frequencies in some specific, genetically isolated populations. Demographic history and population structure of Roma in Europe

119

resulted in occurrence of such population specific mutations which are otherwise very rare or unseen in autochthonous populations. The aim of this study was to identify the responsible gene and mutation in a large Roma family with several affected members, which do not show linkage to genes mentioned above. Material and Methods We had at disposal DNA samples from members of a large Hungarian family of Roma origin comprising 8 NSHL patients. To map the responsible gene autozygous mapping was applied using ABI Linkage Mapping set v2.5. Sequencing of candidate gene was performed using BigDye Terminator v 3.1 Cycle Sequencing kit Applied Biosystems). Further on 288 NSHL patients and 200 control samples from Slovakia, and 167 NSHL patients and 502 control samples from Hungary were analyzed for the presence of the identified mutation. Results Autozygous mapping showed linkage of responsible gene in the large Hungarian Roma family with polymorphism D5S647 in locus 5q13. This locus corresponds to locus DFNB49, identified earlier as NSHL locus. In this locus resides the MARVELD2 (TRIC) gene. Sequencing of this gene revealed the mutation IVS4+2T-C, previously identified mainly in Pakistani patients. To test the prevalence of the identified mutation we analyzed 167 Hungarian and 288 Slovak NSHL patients regardless the ethnic origin. In the Hungarian cohort 19 (11.3 %) patients were heterozygous and 21 (12.5 %) homozygous for this mutation. In the Slovak cohort 2 (0.69 %) patients were found to be homozygous. Random population sample biobanked from unrelated healthy 502 Hungarian and 3300 Slovak Roma individuals were also tested. The frequency of carriers in Hungarian cohort was 0.99 %, and in the Slovakian one as high as 4.5 %. Heterozygous presence of IVS4+2T-C mutation among healthy, control Roma individuals proved the population specific character of this mutation in Hungary and Slovakia. Conclusion The IVS4+2T-C founder mutation is an important cause of non-syndromic deafness in Slovak and Hungarian Roma patients.

120

Az öröklődő angioödéma enyhébb lefolyású a C1INH gén missense mutációit hordozó betegeknél Bors András1, Csuka Dorottya2, Varga Lilian2, Farkas Henriette2, Tordai Attila1, Füst György2, Szilágyi Ágnes2

1Országos Vérellátó Szolgálat, Molekuláris Diagnosztikai Laboratórium, 2Semmelweis Egyetem, III. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Bevezetés: Az öröklődő angioödéma (HAE) egy ritka, (1:50000) de esetenként életet veszélyeztető betegség, amelyet visszatérő akut ödémás epizódok jellemeznek. Autoszómális domináns öröklődésmenetet mutat, hátterében a C1 inhibitor fehérje hiánya vagy kórosan csökkent működése áll. A tünetek gyakorisága, súlyossága és megjelenési helye betegenként nagy változékonyságot mutat. Célkitűzés: Célunk az volt, hogy genotípus-fenotípus összefüggéseket keressünk a C1INH gént érintő betegségokozó mutációk, valamint további gének (XII. véralvadási faktor (F12), bradykinin B2 receptor (BDKRB2) és angiotensin-I-converting enzyme (ACE)) variációi és a HAE változó klinikai megjelenési formái között. Betegek és módszerek: 39, egymással nem rokon magyar HAE beteg esetében végeztünk genotipizálást a C1INH gént érintő mutációk és további funkcionális polimorfizmusok (g.566T/C és V458M a C1INH génben, 46T>C a F12 gén esetében, +9/-9 polimorfizmus a BDKRB2 gén 1. exonjában, valamint ins/del polimorfizmus az ACE gén 16. intronjában) tekintetében. A C1INH gén mutációszűrése szekvencia analízissel, Southern blot technikával, illetve PCR-en alapuló exononkénti relatív kvantifikációval történt, a polimorfizmusokat PCR-RFLP technikával vizsgáltuk. A betegeknél legalább öt éven át követtük a tünetek éves előfordulási gyakoriságát és megjelenési helyét (bőr, hasi, felső légúti, nemi szerveket érintő, nyelv-ajaki) valamint az évente felhasznált C1 inhibitor mennyiségét. Eredmények: 7 missense, 4 nonsense, 3 splice site, 1 transzláció iniciációs kodont érintő pontmutációt, 4 nagy és 1 kis méretű deléciót, és 7 frameshift mutációt azonosítottunk. Ezek közül 4 korábban még nem szerepelt az irodalomban. 6 beteg esetében sem pontmutációt, sem nagy

121

méretű deléciót nem tudtunk azonosítani. A tünetek éves előfordulási gyakorisága (medián 0,8 vs. 7,2; p=0,008) és az egy év alatt beadott C1 inhibitor mennyisége (medián 0,0 vs. 0,5; p=0,022) szignifikáns mértékben kevesebb volt missense mutáció jelenlétében (n=7) a non-missense mutációt hordozó betegekhez viszonyítva (n=32). A missense mutációt hordozók esetében a gyakori tünetek (>1/év) kialakulásának esélye a többi beteghez hasonlítva 10-szer kisebb volt. A F12 gén 46C/C genotípusa összefüggést mutatott a tünetek korai megjelenésével, (p=0,013) míg a többi vizsgált polimorfizmus esetében nem találtunk szignifikáns eltérést. Következtetés: Adataink alapján a C1INH gént érintő missense mutációk a HAE kórkép enyhébb megjelenési formáját okozzák, mint az ettől eltérő szerkezeti eltérést okozó mutációk. A HAE fenotípusos megjelenését a C1INH gént érintő mutációkon kívül egyéb genetikai faktorok is befolyásolják. A genetikai háttér ismerete segítheti a kezelőorvost a betegség súlyosságának előrejelzésében. Új generációs DNS szekvenálás használata monogénes betegségek vizsgálatára Madar László1, Sziszkosz Nikolett1, Koczok Katalin1, Dzsudzsák Erika1, Harangi Mariann2, Kappelmayer János1, Oláh Éva3, Szakszon Katalin3, P. Szabó Gabriella3, Balogh István1 1Laboratóriumi Medicina Intézet, 2I. Belgyógyászati Klinika, 3Gyermekgyógyászati Klinika, Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Debrecen

Célkitűzés. Az új generációs DNS szekvenálási technikák rendkívüli áteresztőképességükkel fontos szerepet játszanak a monogénes betegségeket okozó gének identifikálásában. Rutin genetikai diagnosztikára való felhasználás esetén azonban szigorúbb kritériumoknak kell megfelelniük. Vizsgálataink célja egy új generációs DNS szekvenáló műszer, a GS Junior bevezetése a rutin molekuláris genetikai diagnosztikai vizsgálatokba. Anyag és módszer: A GS Junior műszer használatával amplikon alapú DNS szekvenálási rendszereket optimalizáltunk a DHCR7, FBN1 és LDLR gének

122

analízisére. Eredmények: A piroszekvenálás alapú új generációs technika igen hosszú, akár 450 bázispáros szakaszokat is képes szekvenálni. Az eredményeket a szükséges lefedettség elérésekor értékeltük. A DHCR7 és LDLR géneknél a második körös amplifikáció multiplexálása is sikeres volt. Az FBN1 gén vizsgálatot 65 amplikon szekvenálásával végeztük el, ebből 4 amplikonra Sanger szekvenálást alkalmaztunk. Konklúzió: A modellként kiválasztott három különböző méretű gén esetében a Sanger és az új generációs technika együttes alkalmazása járt kielégítő eredménnyel. A piroszekvenáláson alapuló új generációs DNS szekvenálás a homopolimer szakaszok vizsgálatára korlátozottan használhatónak bizonyult. New generation Taq polymerases in combination with novel buffer systems deliver superior performance across a full range of templates Shane Sanassy Izinta

Bioline have developed a new generation of Taq polymerases and antibody-based hot-start Taq polymerases for end point and real-time PCR. Together with an innovative R&D philosophy to generate a proprietary new buffer system – which include ultra-pure dNTPs and MgCl2 – Bioline have produced several new products for a distinct and diverse range of PCR applications, such as genotyping, TA cloning, routine PCR, multiplexing,two-Step RT-PCR, high-throughput PCR, assays with prolonged reaction setup on the bench or liquid handling. Each product has different characteristics dependent on its application to achieve optimal results and deliver superior performance with regards to faster cycling conditions, PCR specificity and yield, across a full range of DNA templates, including GC rich regions, challenging targets susceptible to mispriming, direct from colony PCR.

123

GENETIKAI TECHNOLÓGIÁK ÉS ALKALMAZÁSUK Klasszikus és korszerű technikai algoritmusok a citogenetikai diagnózis szolgálatában Haltrich Irén1, Pikó Henriett2, Kiss Eszter1, Tóth Zsuzsa1, Gudlin Gabriella1, Karcagi Veronika2, Fekete György1 1SE, ÁOK, II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, 2Országos Környezet-egészségügyi Intézet, Budapest

Célkitűzés: Veleszületett fejlődési rendellenesség esetében a genetikai diagnózis első lépése a G-sávos analízis. Ismert, főleg számbeli kromoszóma elváltozással járó szindrómák esetében többnyire elégséges a kariotípus meghatározása. Mikrodeléciós szindrómára utaló fenotípus, illetve ismeretlen eredetű értelmi fogyatékosság esetében célzott génspecifikus és szubtelomérikus próbákkal végzünk FISH vizsgálatokat. A citogenetikus számára igazi kihívás az ismeretlen kromoszóma elváltozások megfejtése. Anyag és módszer: A szerzők két súlyos fejlődési rendellenességgel született gyermek genetikai diagnózisának lépéseit ismertetik. Mindkét eset diagnosztikus kiindulópontja a kariotípus meghatározása volt, melyet többlépcsős FISH és array-CGH vizsgálattal egészítettek ki. Eredmények: A súlyosan dysmorfiás, szívfejlődési rendellenességgel és izomhypotoniával született három hónapos újszülöttnél anyai eredetű disztális 10q triszómiás szindrómát azonosítottunk. A normális fenotípusú anya több kromoszómát érintő de novo komplex transzlokáció hordozó volt, melyet a G-sávval és teljes kromoszómafestő próbákkal elvégzett FISH vizsgálattal azonosítottunk. A szív, ér és az emésztőrendszer fejlődési rendellenességgel, szénhidrát anyagcserezavarral és változó immunhiánnyal jellemezhető mentálisan retardált 16 éves fiú esetében a DiGeorge deléciós szindróma irányában történő FISH vizsgálatok nem vezettek eredményhez. Az array-CGH vizsgálattal a 22q11.1-22q11.2 kromoszóma régióban egy 1,2 Mb nagyságú duplikációt és 0,2 Mb méretű triplikációt azonosítottunk. Szakirodalmi adatok szerint a 22q11 mikroduplikációs szindróma nagyfokú fenotípusbeli

124

variábilitással rendelkező, változó penetranciájú ritka betegség, melynek egyes tünetei átfedhetik a DiGeorge szindrómát. Következtetések: 1. Ismeretlen szindrómák genetikai diagnózisában döntő jelentőségű a korszerű citogenetikai technikák (FISH, array-CGH) megfelelő algoritmusának a kiválasztása. 2. A ritka betegségek esetében is, a különböző számítógépes adatbázisok segítségével lehetőség nyílik a prognózissal, terápiával kapcsolatos információk beszerzésére. 3. A pontos diagnózis segít a családtagokat és a lehetséges utódokat fenyegető kockázatok felismerésében és a súlyos kórképek prenatális diagnózisában. Az array-CGH technika alkalmazása genetikai eredetű kórképek vizsgálatában Pikó Henriett1, Ujafalusi Anikó2, Haltrich Irén3, Tihanyi Marianna4, Oláh Éva2, Fekete György3, Karcagi Veronika1 1Országos Környezetegészségügyi Intézet, Molekuláris Genetikai és Diagnosztikai Osztály, Budapest, 2Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Klinikai Genetikai Központ, Debrecen, 3SE II. sz. Gyermekklinika, Citogenetikai Laboratórium, Budapest, 4Zala Megyei Kórház, Genetikai Laboratórium, Zalaegerszeg

Célkitűzés: A microarray alapú comparative genomic hibridization (CGH) technika ötvözi a klasszikus és a molekuláris citogenetikai vizsgálati módszereket, amellyel hozzájárult a klinikai citogenetika tudományterület megújulásához. Az array-CGH technikával lehetőség nyílt a kiegyensúlyozatlan genomiális számbeli eltérés detektálására, mint pl. a deléciók, duplikációk és az aneuploidia. Jelenleg, az array-CGH technikával a legnagyobb felbontású és legpontosabb képet kapjuk a teljes kromoszóma készletre nézve, amellyel pontosabb diagnózis megadására van mód, valamint új, eddig nem vizsgált, betegséget okozó genetikai faktorok és új mutációk tesztelésére is lehetőség nyílik. Célkitűzésünk volt egy olyan vizsgálati módszer bevezetése, amellyel gyors, pontos és megbízható eredmény adható a genetikai eredetű kórképekben. Anyag és módszer: A molekuláris citogenetikai vizsgálatokat komparatív genomiális

125

hibridizációs (CGH) analízissel végeztük a Roche NimbleGen rendszerrel (CGX array). Eredmények: Az array-CGH vizsgálatokat hat mintán végeztük el, amelyből két esetben GTG sávozással történő analízis normális kariotípust eredményezett, míg a többi négy esetben a normális kariotípustól való eltérést GTG vagy FISH vizsgálattal igazolták. Az array-CGH technikával öt esetben duplikáció és egy esetben deléció okozta eltérést mutattunk ki. Mind a hat esetben megadtuk a pontos töréspontokat, valamint ISCA-Decipher-OMIM adatbázisokat alkalmazva a fenotípus-genotípus összefüggéseket is. Következtetések: Az elvégzett CGX array tapasztalatai alapján úgy véljük, hogy az array-CGH technika ígéretes technikai megoldás lehet a látható és szubmikroszkópikus kromoszóma eltérések detektálásában. A módszer rutinszerű alkalmazása forradalmasíthatja a hazai citogenetikai diagnosztikai vizsgálatokat. Array- CGH módszer jelentősége és szerepe a klinikai genetikában Magyarországon még nem közölt 1q21.1 mikrodeléció és 7q11.23 mikroduplikációs eseteink Hartwig Marianna1, Tihanyi Mariann1, Elmont Beáta2, Éder Katalin3, Lia Knegt4, Nicola Brunetti-Pierri5 1Zala Megyei Kórház, Genetikai Laboratórium, 2Zala Megyei Kórház, Csecsemő- és Gyermek Osztály 3SE Sejt és Immunológiai Intézet, Budapest 4Academisch Medisch Centrum, Amsterdam, 5Department of Pediatrics, Federico II University of Naples & Napoli Telethon Institute of Genetics and Medicine, Italy

A FISH és az array alapú technikák kiszélesítették a citogenetikai vizsgálatok lehetőségeit, ami rámutat a kivizsgálási algoritmus megváltoztatásának szükségességére. Az előadás célja bemutatni két eset kapcsán, hogy ezen módszerek alkalmazása, hogyan segített elhúzódó diagnosztikus problémáinkat megoldani. Módszer: Az első család esetében a jelenleg 10 éves kislány átlagos mozgásfejlődés mellett megkésett beszédfejlődés, elektív mutizmus miatt állt gyermekneurológiai gondozás alatt. Csecsemőkorban

126

koponya UH vizsgálat non progresszív hydrocephalus internust igazolt, majd később koponya MRI Dandy-Walker malformációt írt le. 7,5 éves húgánál újszülöttkori koponya UH vizsgálat során oldalkamra asszimetriát és minimális kamratágulatot észleltek, megkésett mozgásfejlődés, mérsékelt elektív mutizmus miatt vizsgálták. Harmadik testvérüknél -szűrővizsgálat jelleggel– koponya UH készült csecsemőkorban, mely nála is oldalkamra asszimetriát igazolt. 1 éves korban jelentkezett megkésett mozgásfejlődés, hypotonia. A közel normál intellektusú három kislánynál a kisfokú agykamra tágulat, beszédfejlődési zavar, mint közös tünet felvetette a közös etiológia lehetőségét. Édesanyjuknál arc aszimmetria és enyhe dysarthria figyelhető meg. A klasszikus GTG sávozás utáni kromoszóma vizsgálat rendellenességet nem igazolt. Ezt követően aCGH alkalmazására került sor (Lia Knegt; Hollandia.), amely kimutatta a 7q.11.23 (Williams) régió duplikációját-arr7q11.23(72301898-73999026)x3, validálálás MLPA P064 kittel történt. Másik esetünkben microcephalia, mérsékelt értelmi fejlődés elmaradás, arc dysmorphia, miatt történt több irányú genetikai vizsgálat (karyotipizálás, Williams-, Angelmann szindróma irányban FISH vizsgálat) majd a SE Sejt és Immunológiai Intézetében a CGH, mely 1q21.1 mikrodeléciót (microdeléció- arr 1q21.1(11283930-251495029345)x1igazolt (Éder Katalin). Az eredményt a Nápolyi Genetikai Intézetben Pierri-Brunetti munkacsoportja FISH módszerrel validálta. (RP11-78J2,RP11-716C12) Mindkét esetben a fenotípus megegyezett a szakirodalomban eddig közölt hasonló esetekkel. Konklúzió: A fenotípuselemzés, hagyományos kromoszóma vizsgálat, szindróma keresés sikertelensége esetén az ismeretlen molekuláris genetikai háttér felderítésében jó választás az aCGH.

A Szervező Bizottság címe:Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Orvosi Genetikai Intézet6720, Szeged, Somogyi B. u. 4.Tel./Fax: +36 62 545 134E-mail: office.ogen@med.u-szeged-hu

A kongresszus rendezője:C&T Hungary Kft. Kongresszusi Iroda6720 Szeged, Dugonics tér 12.Tel./Fax: +36 62 548 485 E-mail: congress@congresstravel.hu

Támogatóink:

A Kongresszus ezüstfokozatú támogatója:

A kongresszus további támogatói: