A Szent Korona nevében

Pap Gábor

„Önök, magyarok elképzelni sem tudják, milyen büszkék le-hetnek nemzetükre. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi,lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog el-indulni. A világ szívcsakrája az Önök országában, a Pilisbentalálható. Ez a spirituális megújhodás már megindult Önök-nél!... Most vajúdik a Föld és a Kárpát-medencében szüli ajövőt.”

TANPAI RINPOCEa nepáli Fehér Király kolostor vezető lámájamagyarországi tartózkodása idején (2007)

Előszó

A hangfelvétel, amelynek leírt és szerkesztett változatát mostkezében tartja a tisztelt Olvasó, 2000-ben készült.* Az előadás,amelyet rögzít, a MOM Kultúrházban zajlott le, a szövegben isemlített Géczy Gábor és Örkényi Tibor szervezésében. Azótacsaknem kerek évtized telt el.

Biztosak vagyunk benne: egyetlen kedves Olvasónk semhiszi, hogy a Szent Koronáról csakis ennyi, és éppen ez mond-ható el, amit a kezében tartott könyvecske tartalmaz. Szolgáljonmegnyugtatására, sőt lelkesítésére, hogy megbízható értesülé-seink szerint a mögöttünk lévő évtizedben nemzedéknyi fiatalés idősebb magyar ember ezzel az indíttatással fordult — oly-kor 180 foknyit — a Szent Korona és az általa sugárzott eszmei-ség felé. Magunk megnyugtatására, mert ennek is szükségétérezzük, mindehhez annyit tennénk hozzá, hogy újra hallgatvaés olvasva a tíz év előtti szöveget, apróbb stilisztikai csiszolá-sokon túl semmilyen érdemi javítást nem kellett eszközölnünkrajta.

Budapest, 2009. december 18.

Pap Gábor

* Pap Gábor: A Szent Korona nevében, MAG 2000 Kiadó

Tartalomjegyzék

Beavató koronák és működésrendjük 5

A koronázási szertartás 10

Atyai és fiúi szerepkör 16

Emeletek és párosok a keresztpánton 23

Eltakart képek — megszűrt üzenetek 29

András és Fülöp, a szkítatérítők 35

Dukász Mihály vagy Szűz Mária? 43

A képcserék alkalma és oka 50

Szűz Mária és a magyarság 54

Koronatanúk vallomása 59

A Második Bizánci Birodalom ábrándja 61

Hamisítások szövegben és képben 65

Arkangyali kettősség az abroncson 70

További képpárok és a magyarság gyógyító szerepe 75

Bölcsesség és hatalom — a nemzet koronázódik 78

Általános és időszerű működésrend 86

Kettősségek egysége 90

Küldték, vagy visszaküldték? 96

A szentistváni fordulat 102

A szkíta kereszténység hagyatéka 107

Képek 111

Beavató koronák és működésrendjük

Aki először találkozik ezzel a témával, nyilván felteszi a kérdést:mitől szent a magyar Szent Korona(1.. .5. kép). Ezt a kérdést énnagyon sokáig elodáztam azzal, hogy majd a harmadik félórábantegyük föl, vagy az ötödikben vagy a hetedikben, mert nagyonsok mindent el kell mondani a magyar Szent Koronáról ahhoz,hogy az ember egyáltalán érezze ennek a kérdésnek a súlyát.

Ma már úgy válaszolnék rá, hogy attól szent a Szent Korona,amitől egy szentkép szent kép. Aki nem tudja, mitől szent képegy szentkép, annak én úgyis hiába magyarázom órák hosszat,hogy mitől szent a magyar Szent Korona, mert annak még nincsmeg a kellő affinitása ahhoz, hogy rá tudjon hangolódni valakirevagy valamire, aki vagy ami a hétköznapinál magasabb szintetképvisel. Egy szentkép nem attól szent, mert a témája szent. Hi-ába írom alá egy képnek háromszor, hogy Madonna gyermek Jé-zussal, az attól nem válik szent képpé. Attól válik szent képpé,hogyha a ráhangolódás állapotában tényleg hozzám fordul a Ma-donna, illetve a gyermek Jézus. Ha le tud hajolni hozzám, megtudja simogatni a fejemet, tud hozzám szólni szavak nélkül úgy,hogy az valóban megnyugtat, és irányt mutat a jövőre. Ha egykép ezt nem tudja tenni, akkor az nem szentkép.

A szentkép nem stílus és nem megmunkálási fokozat, de nemis téma kérdése. Nagyon kevés szentkép születetett az elmúlt fél-ezer évben, a reneszánsz óta. A legtöbb olyan, hogy bár szentképcímen reprodukálják a kiadványokban, de nem az.

Ugyanez vonatkozik a koronákra. A koronáknak mi általábanazokat a típusait tartjuk számon, amelyek középső fokozatot kép-viselnek egy három fokozatból álló lépcsőzetes rendszerben. Eb-ből a legalacsonyabb fokon a házi koronát találjuk, a középső fo-kon az országló koronát, a legfelsőbb fokon pedig a beavató ko-ronát.

A magyar Szent Koronát rendszeresen úgy tárgyalják, minthaországló korona lenne. Pedig nem az. Nagyon jól tudják azok is,akik írnak róla, hogy nem országló korona. Az országló koronát

5

bármikor viselheti a király, amikor országos ügyeket intéz. Sőtvannak olyan országos ügyek, amelyeket nem is lehet házi koro-nában intézni. Óriási udvariatlanság lenne például követet házikoronában fogadni. Nem is tudom, előfordult-e már ilyesmi atörténelem folyamán.

Király kollégát sem lehet házi koronában fogadni.Őket or-szágló koronában kell fogadni, amelyet éppen az ilyen ügyek in-tézésére rendszeresítettek, és amiből elég sok van. Kezdhetjükmindjárt a szomszédban — ilyen az osztrák császári korona, deilyen a német-római császári korona is, és a modern királyságok,tehát a civilizált országok újabb kori királyságainak a koronái ismind ilyenek.

A magyar Szent Korona viszont nem ilyen korona, és ezt na-gyon nehezen veszik tudásul azok, akik foglalkoznak vele —akár laikusok, akár pedig szakemberek. Tudniillik erről a harma-dik fokozatról egyáltalán nincs tudomásuk. Még csak nem isrosszindulat kérdéséről van szó. Ennek az analógiái ugyanis nema civilizált országok legújabb kori koronái között találhatók meg.De nem is a középkor egyetlen, tárgyi mivoltában ránk maradtolyan koronája képviseli, amelyik hosszú évszázadokon keresz-tül bizonyítottan császári korona volt — ez a német–római csá-szári korona(6. kép).

Nem lehet tehát abból az irányból elindulva semmilyen érdem-leges következtetést levonni a magyar Szent Korona szentségétilletően, mert az sohasem volt szent korona — maga a birodalomvolt szent, a szent Római Birodalom vagy a németek szent RómaiBirodalma. És ez időnként egy–egy felelőtlen jelzős szerkezet-ben átvetülhetett a német–római császári koronára, de tartósan so-ha nem nevezték szentnek a német-római császári koronát. Ezt jótudnunk.

A beavató koronáknak van egy nagyon fontos sajátosságuk.Az tudniillik — és ezt analógiákkal tudjuk bizonyítani —, hogy ahatásuk nem jelképes, illetve nem kizárólag jelképes. Vagyis vanjelképi hatásuk is, de nem ez a döntő. A hatásuk közvetlen. A be-avatás időszakában úgy hatnak a beavatandó személyre, hogy az

6

valóban átalakul általuk. Méghozzá teljes átalakuláson megy át,és ennek a módozatait is elég pontosan ismerjük ma már. Sok ki-váló szakember foglalkozott ezzel a témával, így elég széles körűanalógia-láncolattal tudjuk egy–egy ilyen állításunkat vagy felté-telezésünket bizonyítani.

A beavatás tényleges, a beavató szertartás pedig a jelekből kö-vetkezően úgy zajlik, hogy a személyiség teljesen lebontódik —egészen a csecsemő-állapotáig, a születés körüli állapotig. Innenépül újra, de nem más épül fölőhelyette, tehát nem arról van szó,hogy attól kezdve Béla helyett Habakuk lesz az illető, hanem eza bélaság bontódik le alapjaiig, és ez épül vissza — de úgy, hogya bélaságon belül minden tulajdonság az elérhető, és éppen általaelérhető maximumig fejlődik föl.

Szent Koronánk esetében ilyen típusú beavatásról van szó. Azanalógiákat pedig legközelebbről — amint majd vetíteni is fo-gom — az úgynevezett primitív népek köréből lehetett össze-gyűjteni, mert ott a mai napig működik ez a beavató típusú koro-názás, ahol még egyáltalán működik ilyenfajta szakrális király-ság. Mi itt a szibériai sámánizmus köréből fogunk látni majd pél-dát (7. kép). Az összehasonlító néprajztudomány koronázatlankirálya, James Frazer, az Aranyág című, részben magyarra is le-fordított művében külön fejezetben foglalkozik a szakrális király-sággal és a koronázással. A koronával is, meg a koronázással is.

És tőle tudjuk nagyon konkrét példák sorozatából leszűrt ta-nulságként, hogy itt nemcsak a közvetlen, a koronázandó sze-mélyt körülvevő közösség akarata egyesül, hanem a koronázásiszertartás limitált időszakában — ami nem lehet túl hosszú —, aközösség által mozgósítható összes, vagyis a mindenségben ál-taluk mozgósítható összes jótékony erő ide sűrűsödik.Ennek asűrűsödésnek az eszközlője a korona, az előmozdítói pedig a kö-zösség tagjai. Ezért roppant fontos, hogy a királyt tényleg akar-ják királyuknak azok, akik választják, és ezt egyöntetűen, nagyfennszóval és háromszor megismételve kifejezésre is juttassák.

Van olyan példánk — le is írják —, ahol a második „akarjá-tok-e” kérdésre már nagyon halk és gyér válasz volt, a harmadik-

7

ra pedig nagy csend. Ezt a királyt néhány nappal később meg-gyilkolták. Úgy hívták, hogy Kis Károly. Ezzel az erővel nem le-hetett játszani. Ha nem tudott összpontosulni ez az erő, akkor ki-derült, hogy az illető alkalmatlan. A kívánatos személyiség-át-rendeződés nem tudott végbemenni.

Az első menetben azt terveztem, hogy elmondom, kik és mikvannak a Koronán. A tapasztalat ugyanis az, hogy az elején hiábabeszélek hosszan a koronáról, a hallgatók általában nem tudják,milyen szentek, milyen rangfokozatok helyezkednek el rajta.Gyorsan elmondanám, hogy legyünk ezen túl, és ne szégyelljük,ha most először hallunk róluk. Én se tudtam mindezt, jóllehetművészettörténet szakon végeztem, legalábbis az egyik szakomaz volt. Öt év alatt egy hangot sem tanultunk erről. Részletes le-írás pedig ma is elég kevés van a Koronáról.

A felső részen, közvetlenül a kereszt alatt, egy négyzet alakúmezőben a felső Pantokrátor képét látjuk(8. kép). Pantokrátorgörög szó — ezt szoktuk alkalmazni rá —, és a mindenségenuralkodót jelenti. Általában hozzá szokták tenni, hogy Krisztus,de ez itt nem így van. Bármennyire hasonlít is alakilag a trónonülő Jézus Krisztushoz, a feje körül föltűnő két ábra — melyekközül az egyik leginkább Napra, a másik leginkább Holdra éscsillagokra emlékeztető jelcsoport — egyértelműen elárulja,hogy itt a világosság és a sötétség szétválasztásáról van szó. Ezpedig nem a Fiú feladata. Képünk tehát nem a fiúság megjelení-tője, hanem az atyai tulajdonságoké — méghozzá a teremtés elsőmozzanatában. Ezt Kovács József 1984-ben, egy kiváló tanulmá-nyában már leírta, indokolta. Ezt a tanulmányt nemrég újra kiad-ták füzet alakban, be lehet szerezni.Ő egyébként kiváló egyház-történész és gyakorló plébános, tehát itt ilyen probléma nincs,hogy outsider, aki kívülről belemagyaráz valamit a Koronába.Azért is kell kétszer megjeleníteni a Pantokrátort, mert ezt a felsőképet emberi szem elvileg nem láthatja.

A Koronával csak koronázáskor lehetett találkozni. Általábana beavató koronákkal máskor, mint koronázáskor, nem lehet. Akoronázásnak — hangsúlyoztam — limitált az ideje. Ami azt je-lenti, hogy hajnaltól délutánig, de mindenképpen naplementéig,

8

le kell zajlania az egész koronázási szertartásnak. És ahogyanelőtte is zárt ládábanőrzik a Koronát, lepecsételt zárt ládában,utána is vissza kell hogy helyezzék ebbe a zárt és lepecsételt lá-dába, és rendeltetésszerű működés esetén csak a következő ko-ronázáshoz lehet elővenni. Amikor ugyanaz a két koronaőr —aki a saját pecsétjével lezárta az előző koronázás után — bont-hatja csak ki. Vagy ha az egyik már meghalt — esetleg mind akettő —, csak a hivatalbeli utódjaik törhetik fel ezt a pecsétet.

Ez tehát azt jelenti, hogy alattvaló csak koronázáskor találkoz-hat a Koronával. Mármost a koronázásnak nincs olyan mozzana-ta, ahol az alattvaló fölülről láthatná a Koronát. Az alattvaló ígynem tudhatja, kit ábrázol a fölső kép. Miért? Azért, mert a Te-remtőt nem lehet teremtés közben meglesni. Ez nem embernekvaló feladat. Ez a kép visszacsatolódik magához a Teremtőhöz.Egyenesen neki szól. A Korona rendeltetésszerű működése ide-jén a Magyar Királyság területén mindössze négy személy kerül-hetett olyan helyzetbe, hogy ráláthatott a felső Pantokrátor-kép-re. Kettő a két koronaőr. 1440-től már folyamatosan működik akoronaőrző intézménynek az a fajtája, amelyik gyakorlatilag má-ig is érvényben van, mert soha senki jogerősen nem oszlatta föl.Ez két főúri személyt jelentett — próbált hitelű személyekről vanszó. És ezen túl összesen két olyan személy van, akik a koronázásalatt olyan helyzetbe kerülnek, hogy felülről is megnézhetik aKoronát. Ki ez a kettő?

Az egyik a világi hierarchia csúcsán lévő személy — a magyarkirályságban a nádorispán. Azőelidegeníthetetlen joga volt, hogya koronázási menetben párnán vigye a Koronát. Nagyon rövidideig tartott ez a szertartási mozzanat, de kétségtelen tény, hogymódja volt fölülről nézni a Koronát.Ő tehát tudhatta, ki van fö-lül. A másik személy pedig, aki ilyen helyzetbe kerülhetett, azegyházi hierarchia csúcsán foglalt helyet —ő az esztergomi ér-sek. Ugyanis jogerősen magyar királyt csakis esztergomi érsekkoronázhatott. Csak nagyon nagyfokú hátráltatás esetén — pél-dául ha meghalt, és még nem volt kijelölt utódja, vagy ha az el-lentáborhoz tartozott — került sor néhányszor olyan esetre, hogynem az esztergomi érsek koronázott.

9

A koronázási szertartás

A koronázási szertartás maga is rendkívül kötött volt. És miutánkésőbb erre már nem fogunk visszatérni, hadd mondjam el, hogyösszesen négy vonatkozásban volt nagyon szigorúan szabályoz-va — és ezekről mind írásos bizonyítékunk van. Az első és elen-gedhetetlen, tehát kivétel nélküli megkötés az volt, hogy magyarkirály csak az lehet, akit a magyar Szent Koronával koronáztak.Ez alól nincs kivétel. Ha például II. Józsefet nem koronázták mega magyar Szent Koronával, mert eztő visszautasította, akkorII. József nem volt magyar király. Ez definíciós kérdés. Az a tör-ténelemtanár, aki ennek ellenére úgy tanítja II. Józsefet, minthamagyar király lett volna, egyszerűen hazudik. Hogy most ilyetszabad hazudni, vagy nem szabad hazudni egy gyereknek, ezt in-tézze elő a saját lelkiismeretével.

Ugyanez vonatkozik I. Ulászlóra, aki szerencsétlen nem tehe-tett róla, de ellopták előle a Koronát 1440-ben, és ezért nem tud-ták szabályszerűen megkoronázni. Mert az első Habsburg ural-kodónk, Albert özvegye, Erzsébet özvegy királyné, egészen al-pári módon ellopatta a magyar Szent Koronát, majd kivitte az or-szágból. Úgy szoktuk mondani, hogy a Habsburg család ezzelmutatkozott be Magyarországon. Lehetségesnek tartotta azt,hogy a legszentebb ereklyét egyszerűen, mint egy útszéli tolvaj,ellopassa a saját politikai céljai érdekében. Kivitte az országból,és elzálogosította. Ahonnan aztán később, jóval később, 23 évmúlva Mátyás király tudta csak visszaváltani. Közben megvá-lasztották I. Ulászlót, de nem tudták megkoronázni a magyarSzent Koronával — tehát sajnos nem volt magyar király.

Mármost bármennyire sajnáljuk ezt a szerencsétlen embert,tény, hogy ennek megfelelően is viselkedett. Ne felejtsük el: az,hogy a koronázás megtörtént-e vagy sem, a magyar nemzet ré-széről ez a szigorú elvárás nem ok nélküli volt. És az, hogy I.Ulászlót nem tudták megkoronázni, aző személyiségében egy benem következett fordulattal járt. Mi lett ennek a következménye?

Magyar királlyal soha nem fordulhatott volna elő, hogy a nyil-

10

vánosan tett esküjét megszegje. I. Ulászló pedig ezt tette. Ugyan-is békekötéskör esküvel erősítették meg azt a szerződést, mely-nek értelmében a törököt meghatározott időn belül nem lett volnaszabad megtámadnia. Igen ám, de pápai biztatásra mégis megtá-madta. És a pápa hogyan érvelt? Úgy, hogy a pogánynak tett eskünem érvényes. Nos, ezt fekete betűkkel tessék beírni a saját . . .hát ha van notesze, noteszébe, ha lelke, akkor lelkébe. De azt istessék zárójelben odaírni, hogy erre pápa biztatta a magyar ki-rályt.

És amikor a magyar király ennek engedve megtámadta a tö-rököket, hogyan végezte? A várnai csatában bizony lefejezték.Az egyetlen olyan magyar uralkodói fej volt, amelyik az ellenségfővárosában, Isztambulban pózna tetején végezte. Én erre aztszoktam mondani, hogy azért, mert odavaló volt. Hogy lássa avilág, egy magyar király nem szegheti meg az esküjét. Akkor se,ha pogánynak teszi, akkor se, ha pápa biztatja rá. Nagyon fontostudni, hogy ha ez a személyiség-átalakulás nem történt meg egykirályban, akkor komoly jellemhibák és nagyon komoly szemé-lyiségzavarok maradhattak benne, amelyek lehetővé tették, hogyvakon kövesse egy általa okkal vagy nem okkal elismert tekin-télynek, egy vélt, bár nem valóságos feljebbvalónak az utasítását.Az ilyennek a feje karóra való — ezt már a népmeséink is ígytanítják.

Ennyit a koronázásnak a megszorításairól, és gyorsan a mara-dék hármat is hadd mondjam el, amelyek alól viszont mindig voltkivétel.

A korona használata alól nem lehetett kivétel. Vagyis hogy akoronázás csak a Szent Koronával érvényes. De az, hogy csak azesztergomi érsek volt feljogosítva a koronázás műveletének vég-rehajtására, ez alól — mint említettem — volt kivétel. Ez sze-mélyre vonatkozó megszorítás volt.

De volt időpontra vonatkozó megszorítás is. Magyar királytjogérvényesen csak nagy egyházi ünnepen lehetett koronázni.Sajnos ez alól is volt kivétel.

És végül magyar királyt jogérvényesen csak egy helyen lehe-

11

tett koronázni — vagyis a helyre vonatkozóan is volt megszorí-tás. Ez pedig a fehérvári Nagyboldogasszony bazilika volt. Errőla helyszínről sokmindent nem tudunk — de egyvalamit biztosantudunk: nem az volt, amit a mai Székesfehérváron úgy mutogat-nak, mint romterületet, hogy ez lett volna a Szent István-féle ba-zilika. Ez egészen biztosan nem volt az. Ezt teljes biztonsággallehet állítani. De hogy pontosan hol volt a koronázás helyszíne,arra vonatkozóan csak feltételezések vannak, amelyek elég való-színűnek tűnnek, de nincsenek eléggé pontosítva. Ezt azért kellelmondanom, mert ma szeretném, ha tényleg csak a tényekkel,és a tényekből közvetlenül leszűrhető következtetésekkel foglal-koznánk. Mert Korona-ügyben éppen elég feltételezés van forga-lomban ahhoz, hogy lehetőleg letisztogassuk a gondolatmene-tünket, és maradjunk a megbízható tényeknél.

Az időpont-megszorításra visszatérve: ezt is nagyon komo-lyan kell vennünk. A koronázás eseményének térben és időbenvaló megkötése roppant fontos dolgokra hívja fel a figyelmet. Anem beavató jellegű koronázásnál teljesen jelentéktelen: legfel-jebb emlékezésül, tehát valamiféle nosztalgia vagy pedig meg-szokás következtében tartják a koronázást — a Westminster Ab-bey-ben vagy mondjuk Konstantinápolyban a Hagia Szofiában— de semmilyen végzetes hiba nem történne, ha onnan elvinnékmáshova. Vagyis ugyanolyan érvényes maradna a koronázás.

Nálunk nem egészen így van. Úgy tűnik, a középkori magyarkirálykoronázás intézői tudomásul vették azt a tényt, hogy a föld-felszín nem egyenletesen telített energiákkal, és nagyon komolykülönbségek vannak bizonyos földfelszíni pontok energiatartal-ma, energia-kisugárzási képessége között. Nyilvánvalóan nemoda teszik a koronázás helyszínét, ahol indifferens a helyzet,vagy éppenséggel kártékony, ártékony energiák működnek.

Tudni kell, hogy eleink nagyon nagy jelentőséget tulajdonítot-tak annak, hogy lehetőleg a pozitív energiák találkozási pontjánvagy megfelelő kifejtődésének pontján történjék a koronázás.Mert így minden hatás az elképzelhető legmagasabb szinten tudvégbemenni. Erre most valaki persze azt mondhatja, hogy jó, de

12

hát ehhez mit segít hozzá az a megszorítás, hogy csak nagy ün-nepeken koronázhatok? Mi köze van ennek ahhoz, hogy hogyanműködik a Korona? Hát nagyon sok köze van. Ugyanis az időkörsem egyöntetűen telített energiákkal. Ezt mindenki nagyon jóltudja, aki az egyházi év fogalmával tisztában van, annak a múlt-jával meg a működésével.

Nagyon nem mindegy, hogy egy esemény mondjuk Kará-csonykor zajlik-e le, vagy Húsvétkor, vagy Szent Mihály napján,vagy egy telítetlen napon — mondjuk egy később importált je-lentéktelen szentecske napján. Ma már nagyjából egyenletesenvan terítve szentekkel az évkör — hát olyan is az évünk, meg kellmondjam. Nincsenek igazi ünnepek. Eredetileg ezek a telítettpontok szembetűnően kiugrottak az idő egyébként aránylagegyöntetű folyásából.

Egyetlen példát mondjak mindjárt az elején: mennyire nem je-lentéktelen kérdés, hogy valakit mikor koronáznak. Ugye emlí-tettem, hogy 1440-ben ellopták a Koronát. Kivitték az országból,elzálogosították, ráadásul pontosan a halálos ellenségünknek, anémet–római császárnak, aki pályázott is a magyar trónra.

Mátyás, amikor 1458-ban megválasztották, nem volt birtoká-ban a Koronának. 1463-ig folyt a csetepaté, hogy vissza tudjaváltani, vagy nem tudja visszaváltani. És végül is ’63-ban nagynehezen sikerült visszaváltania, ’64-ben pedig igyekezett minélhamarabb megkoronáztatni magát. Miután nagy ünnepen lehe-tett csak koronázni, viszont az örvendetes eseményre csak ta-vasszal kerülhetett sor — hogy a követek meg tudjanak érkeznitávolról is —, Virágvasárnapjára tették a koronázást. Viszont er-re a napra, miután akkor, abban az évben is ugyanolyan nagy ár-vizek voltak, mint idén, nem tudtak megjönni a távoli országré-szekből a követek. És mint említettem, itt nem lehetett azt csinál-ni, hogy huszonhat lézengő ritter együtt van a Parlamentben, ésakkor megszavaztatunk országos fontosságú ügyeket, hanem ki-rályt választani csak teljes egyetértéssel lehetett, tehát meg kel-lett őket várni. El kellett halasztani a koronázást.

Mi a következő nagy ünnep? Természetesen mindenki azon-

13

nal Húsvétot említi. Ugye Nagyhéten vagyunk, indul Virágva-sárnapjával, következő nagy ünnep Húsvét. Igen ám, de Mátyáskirály pontosan tudta, hogy Húsvét feltámadás-ünnep.Ahhoz,hogy föltámadhasson — akár egyén, akár nemzet —, előbb megkell halnia. És Nagypéntekre tette a koronázást. És ez volt azutolsó magyar királykoronázás. Tehát nagyon fontos tudni, hogyegy olyan vállalás történt ezzel a napkijelöléssel, aminek mi mais a végrehajtói vagyunk. Azóta nem volt magyar király.

Tudni kell: attól, hogy valakinek a fejére teszik a magyarSzent Koronát, közjogi értelemben király lesz — de az nem biz-tos, hogy tényleg magyar király. Tehát merjük csak kimondani:a Mátyás utáni uralkodók már egytől–egyig ellenünkre uralkod-tak. Részben az ügyetlenségükkel, részben a tájékozatlanságuk-kal, részben pedig a kifejezett rossz szándékukkal. Legnagyobbrészük egyáltalán nem is tudott magyarul. Nemcsak, hogy aproblémáinkat nem értették, nemcsak, hogy nem értünk dolgoz-tak, hanem kifejezetten ellenünk. Ezt kell, hogy tudjuk, mert az1464-es volt az utolsó érvényes királykoronázás, ahol még min-den feltétel — mind a négy — érvényesülni tudott. És az a vál-lalás, amelyet itt tett Mátyás király, máig sem évült el. Annak miis részesei vagyunk. Onnantól kezdve a magyarság keresztutatjár. És ezt észre kellene már végre venni. Nem tét nélküliek aszenvedéseink, és természetesen lesz feltámadás, de először anagypénteki áldozatnak kell bekövetkeznie.

És még egy lényeges tudnivaló: erre csak bizonyos érettséggellehet vállalkozni. Ha körülnézünk a világban, nincs más nép,amely alkalmas lenne erre a feladatra, aki ezt vállalni tudná, ésaki végre is hajtaná.

Nagyon fontos tudni, hogy ezek az időpont-megkötések, a tér-beli megkötések, a személy megkötése és főképp és elsősorbanaz, hogy csak a Szent Koronával lehet koronázni, nem ilyen–olyan furcsaságok vagy éppen avatag rigolyái a magyarságnak,hanem igen fontos szerepük van. Mégpedig nemcsak a magyar-ság sorsát illetően, hanem a világ sorsát illetően is.Mert ha egyvállalt keresztútjárást nem teljesít a magyarság, abba nem a ma-

14

gyarság hal bele, abba a világ pusztul bele. Egyetlen kereszt-útjárás sem volt soha öncélú — mindig másokért történik. Ésbármilyen furcsán hangzik, az ellenségeinkért is. És ez az, amita legnehezebb megérteni.De ha valaki már tisztában van vele,mit jelent a keresztútjárás, az pontosan tudja: bizony az ellensé-geiért is vállalnia kell annak, aki járja.

És nagyon nem mindegy, hogy tudjuk-e ezt és így vállaljuk,vagy hagyjuk magunkat, mint vágómarha, a vágóhídra hajtani.Mert a vágómarha vágóhíd felé tartó útja nem keresztútjárás.Óriási a kettő közti különbség. Csak vállalt áldozat számít tény-leges áldozatnak — a másik: lemészároltatás. És joga van egynemzetnek — ha már ilyen nehéz feladatot vállalt — megismer-nie, hogy mi volt ez a vállalás. Ezért nem felesleges — többekközött — a magyar Szent Koronáról beszélni, és hát lehetőlegminden magyar állampolgárnak illene ezeket a tényeket megis-mernie. Egyáltalán minden magyar embernek.

15

Atyai és fiúi szerepkör

Akkor most ismerkedjünk a Korona többi részével. Adva vanegy teremtői szintje a koronának. És akkor meg lehet kérdezni,hogy ha ez valóban az Atya megjelenése, akkor miért nem Atyaformájában jelenítették meg, miért a Fiú formájában? Ugyanis ezfeltűnően hasonlít alul az abroncson, az abroncs fölött közvetle-nül emelkedő pártázat középső lemezében megjelenői fiúi —ugyancsak Pantokrátor, de ezúttal kifejezetten fiúi — szerepkörűszemélyhez(9. kép). Feltűnően hasonlít. A trónszéktől kezdve,a két cipruson keresztül a tartásig, az arcig, a szakáll méretéig,színéig és így tovább, és így tovább. Meg lehet kérdezni, hogy haa felső tényleg az Atya, akkor miért nem Atyának jelenítik meg?

A kérdést sokan föltették már — művészettörténészek, törté-nészek, régészek —, és ez pontosan mutatja, mennyire tájékozat-lanok dogmatikai, illetve történeti vonatkozásban. Tudniillik aközépkornak az a szakasza, amelyben teljes értékűen működötta magyar Szent Korona, tisztánőrzi még azt a tanítást, hogy azAtya önmagát az emberlakta világ számára emberi formábanegyedül és kizárólag a Fiúban jelentette ki. És itt nincs helye sem-miféle mellébeszélésnek.

Az a megoldás, hogy hosszú fehér szakáll egyenlőAtya, rövidfekete szakáll egyenlő Fiú — ez még kabarétréfának is rossz. Eza képlet a késő középkorban jelenik meg először, egyértelműenószövetségi hatásra, ahol is megvan az előzménye egy kerubokközt trónoló öregúr figurájában. És az meg is jelenhet királyi fej-éken, csak nem a magyar Szent Koronán, hanem a német–rómaicsászári koronán. Mert ott tényleg az jelenik meg. Feliratábólegyértelműen azonosíthatóan(10. kép). És a reneszánsz már ezta kettősséget népszerűsíti, a barokk pedig szabályosan teletojjavele Európát, szabályosan, mintha egy óriási kakukkmadár min-denhová lerakta volna a maga tojásait. Ugyanis a pestisjárványelhárítására emelt valamennyi Szentháromság-oszlopon már eztlátjuk. Hosszú fehér szakáll: Atya, rövid fekete szakáll: Fiú.Dogmatikai képtelenség.

16

A magyar Szent Korona a felső részen a Fiún keresztül meg-nyilvánuló atyai teremtőerőt képviselteti. Teljesen egyértelmű-en. A felismerés és szép teológiai magyarázata érthető, kerekded.Kovács József tollából jelent meg először 1984-ben, azóta új ki-adásban is. Ugyanarról a Kovács Józsefről van szó, akire ma máregyszer hivatkoztam.

Semmiféle kétség nincs afelől, hogy itt legfölül a Fiún keresz-tül az atyai tulajdonság sugárzik át. Ha mégis kétségünk támadna,azonnal igazolni tudjuk a feltételezésünket, hiszen az Újszövet-ségben van egy olyan jelenet — és egyetlen ilyen jelenet van —,ahol a Fiún tényleg teljes intenzitással átsugárzik az atyai tulaj-donságok teljessége. De csak egy ilyen jelenet van. És ez olyanjelenet, ahova nem lehet meghívni a hegyi beszédnél összegyü-lekező teljes tömeget, de nem lehet a tizenkét apostolt sem. Csakhárom, különlegesen jó képességű személyt. Miért? Azért, mertiszonyatos erejűenergia-felszabadulással állunk szemben, de va-lami egészen elképesztőméretűvel, amit hétköznapi adottságok-kal egyszerűen nem lehet elviselni.

Ez a három apostol pedig, akit meghív Jézus — nyilván rájöt-tek már: ez a Tábor-hegyi átlényegülés vagy transzfiguráció je-lenete — nos, ez a három apostol Péter, János és az idősebb Ja-kab. Mármost kik helyezkednek el a felső Pantokrátor-kép kö-rül? A király jobb keze felől Péter, elől János, és vele szemben,hátul Jakab. Ennél közelebb senki sem kerülhet a Fiúnak ahhoza megnyilvánulásához, amikor rajta keresztül teljes erővel sugár-zik át az Atya. Nem lehet. Miért? Mert mégők hárman is teljesenkiborultak az élménytől. Ha elolvassuk a rájuk vonatkozó, többevangéliumban is leírt beszámolót, látszik, hogy teljesen megza-varodtak. Az ábrázolásaikon pedig, amelyek nagyon gyakran je-lennek meg a keleti, ortodox keresztény festészetben — az ikon-festészetben ez az egyik leggyakrabban ábrázolt téma — nos, ittszabályosan bukfenceznek ezek az alakok. Annyira kibuktak sa-ját magukból, nem is csodálom. Ezt elviselni — ez valami elké-pesztő igénybevételt jelent(11. kép).

Úgyhogy a magyar Szent Korona képrendje dogmatikai szem-

17

pontból is rendkívül figyelembe méltó. Most azt hihetnénk, hogymiután már huszonkét éve itthon van — több mint huszonkétéve, hiszen ’78-ban hozták haza, de az év elején, most meg 2000-et írunk, és már az évnek a második felében vagyunk —, a dog-matika-történészek disszertációk sorozatában foglalkoztak a ma-gyar Szent Korona képi programjával. Hát két sort se írtak le róla.Valami egészen döbbenetes az a negligálása a Korona képrend-jének és a benne rejlő üzenetnek, ami itt zajlik huszonkét év óta.Azt már hozzá sem teszem, hogy a művészettörténész, régész,történész szakma viszont még fél sor érdemlegeset se írt le velekapcsolatban.

Csak azt tudom mondani, hogy — miután én magam is bennevagyok ezekben a szakmákban — ez tényleg szégyen, ez világraszóló szégyen. Mert ’78 előtt nem lehetett érdemben foglalkoznia Koronával. Pedig ebben az esetben még művészettörténetiszempontból is az elképzelhető legmagasabb csúcson jegyezhetőértékről van szó. És az, hogy 2000 január elsején ezekből a kar-mokból kimentették, és áthelyezték a Parlamentbe, ez a változása Koronának kifejezetten jót tett, sőt az elképzelhető legjobbattette. Abból a csapdából, amelybe belekényszerítették, így kime-nekülhetett. Tipikusan farizeusi csapda volt ez. Ahogy Jézusmondja:„Ti nem mentek be a szentélybe, de másokat nem enged-tek be.”Pontosan ez zajlott a Szent Koronával kapcsolatban. Ma-guk nem kutatták, de másokat nem engedtek hozzá.

A felső koronarésznek tehát a felső négy képe közül háromúgy van a helyén, hogy az dogmatikai szempontból egyszerűenfelülmúlhatatlan. Nem lehetne elvileg sem jobb megoldást java-solni (12. kép). A negyedikkel van egyedül gond, és ezzel elégsok gond van. Miért? Azért, mert van egy olyan apostolunk is,akit már feltámadása után hívott el Jézus. Akit az elhívás olyanközegből ért, ahol a Fiú már visszatért az Atyához. Most nem aztörténik, ami a Tábor-hegyen, hogy a Fiún itt e földön sugárzikát az Atya, hanem az, hogyő már fölment az Atyához, és onnanhív el valakit. Csakhogy ez utóbbi hírt nagyon nehéz elhinni(13. kép).

18

Ma szabályszerű Pál-fóbia dúl a világban. Nálunk pedig kü-lönlegesen is dúl, mert nálunk két irányból szítják. A világban ál-talában egy irányból. A hivatalos izraeli vélemény szerint Pálapostol áruló volt. Ezt a véleményt magyarul is lehet olvasni,mégpedig a Holttengeri tekercsekről szóló könyvnek a befejező,függelékszerűen hozzá illesztett fejezetében. Ennek már a címeis úgy szól, hogy „Pál apostol — római kém?”

Ugye tudjuk, hogy újságíró zsargonban ha kérdőjelet tesznekegy mondat végére, az felkiáltó jelet jelent. Ha nem tenne odakérdőjelet, senki nem figyelne a mondatra. De ha kérdőjelet tesz,az azt jelenti, hogy nagyon is állításnak kell venni azt, amitő kér-dőjellel jelölt. A mi esetünkben ez azt jelenti — és ezt később kiis fejti —, hogy a szépen, gyümölcsözően kibontakozó zsidó fel-szabadítási mozgalmat ez a csúnya Saul rabbi, aki egyébkénttényleg rabbi volt, Gamalielnak, a híres rabbinak kiváló tanítvá-nya, belülről megfúrta, mint római kém, és szétzüllesztette. Ésazzal a semmire se jó, ostoba gój jelszóval, hogy szeretni kell azellenségeinket is, belülről szétbomlasztotta a kiválóan indult zsi-dó felszabadítási mozgalmat. Mármost ez aző szemszögükbőlteljesen logikus gondolatmenet. Nehogy véletlenül itt elkezdjünk— hogy mondjam — reklamálni. Teljesen logikus, minden ízé-ben hibátlan gondolatmenet.

A másik oldalról viszont a következő a vád. Ebből a Saulus-ból, úgymond, aki Gamaliel rabbi legkiválóbb tanítványa volt,sohasem lett Paulus, mindig megmaradt rejtve rabbinak, és be-lülről bomlasztotta az egyébként ígéretesen bontakozó keresz-ténységet. Ráakasztván koloncként egy ószövetségi, egyébkéntmár teljesen elavult tudásrendszert és ígéretrendszert, amely utánma már a kutya se ugatna. Ha ez az áruló, aki magát apostolnakadta ki, de nem is látta Jézust . . . nem tudom, nem ismerősek-eezek a mondatok? . . . Tehát haő be nem csempészi ezt az egyéb-ként már teljesen elavult és pusztulásra ítélt ideológiát a keresz-ténységbe . . . Nos, ez a másik álláspont.

Lehet érzékelni, hogy nem nagyon kímélik egymást. De Pálapostolt sem. Egyik irányból sem. A helyzet az, hogy kulcskér-

19

désről van szó. Látni fogjuk, a Korona működése szempontjábólis kulcskérdés. Nem lehet rajta átlépni. Ezért is kell mindig azelején tárgyalni egy ilyen előadásnak, mert ha nem az elején tár-gyaljuk, ki fog belőle maradni.

Miről van szó? Arról, hogy mind a két vélekedés a törvény ko-rának álláspontjáról ítéli meg Pált. Nem veszi észre, hogy a fel-támadással a törvény kora lezárult.Az a kor, amelyiknek mi agyermekei vagyunk, már nem a törvény kora. Ez a kegyelem ko-ra. A kegyelem korának a névjegye pedig nem Saulus és nemPaulus, hanem maga a pálfordulás. Ez az a kor, amelyben elő-ször válik lehetővé 180 fokos fordulat, amikor valaki a fordulatelső fázisában is, a második fázisában is teljes hittel és meggyő-ződéssel cselekszik.Ez a korábbi időszakban, a törvény korábanlehetetlen lett volna. Helyette azt firtatták volna, hogy mit ír előa törvény. Ha azt írja elő, hogy fordulj, akkor tessék fordulni, deakkor nincs rabbinusi, azaz saulusi pályafutás. Vagy pedig ma-radj veszteg, és akkor nem lesz paulusi pályafutás. De csakis:vagy az egyik, vagy a másik megoldás. És ezt a „következetes-séget” kérik számon ma mind a két oldalról.

Természetesen egyik oldalon sem említek neveket, mert túlismertek ezek a személyek ahhoz, hogy az ember — hogyan ismondjam — kitegyeőket annak, hogy ilyenfajta kijelentéseikalapján ítéljük megőket. De tudnunk kell, hogy mindkét oldalrólegyöntetűen fenekedő jellegű, habzó szájú a támadás Pál apostolellen. Ez azt jelenti, hogy pontosan azt nem értik meg, ami enneka korszakváltásnak a lényege. Magyarul: felülbírálják a kegyel-mes Atyaistent . . . Hát, ha valaki ragaszkodik hozzá, ám bíráljafölül — de én nem tudok neki tapsolni. Mert éppen ebben az eset-ben a kegyelem a lényeg. És ezt mintegy emblematikusan, a leg-tökéletesebben éppen Pál apostol esete jelzi. Nem véletlen, hogyaz Újszövetség lényegében a páli tanításoknak a rendszere. Mertaki ezen nem tud túljutni, aki ezen a narancshéjon mindjárt elcsú-szik, az soha semmit nem fog megérteni sem a krisztusi tanítás-ból, sem Pálból, sem a rá következő levelekből, amelyeket másapostolok írtak.

20

Itt tehát roppant nehéz tételről van szó. Akivel én eddig errőla kérdésről beszélgettem, az mind személyes tapasztalatokra hi-vatkozva kardoskodott amellett, hogy ilyen nincsen. Miért? Mertaz osztályvezetőm is . . . hát mint tudható, ugye, kikeresztelke-dett, aztán mégis milyen . . . Nos, ez a te tapasztalatod, ezzel té-ged próbál meg a kegyelmes Úristen. És pontosan atekintetbenpróbál meg, hogy te most ószövetségi alapon mérlegelsz, vagy akegyelem korának a mércéjével ítéled meg a főnököd viselkedé-sét. És ha nem tudod a kegyelem korának a mércéjével megítélni,akkor elbuktál. Semmivel sem vagy jobb nála.

Ezeket tehát azért kell még a mondandónk elején végigrág-nunk, mert folyamatosan visszacsúszunk a törvény korába. Mi-közben ujjal mutogatunk azokra, akik még át se jöttek a kegye-lem korába. Vigyázat, egy ortodox zsidó nem ismeri el JézustMessiásnak, számára még nem zárult le a törvény kora. De akkormeg miért mutogatunk rá, amikor épp ez a mutogatás jelzi, hogymi sem léptünk még át.

Mármost ha én Pál apostolt nem tudom elfogadni hiteles tanú-nak, sőt nagyon fontos, korszakindító jellegű tanúnak a kegye-lem korára vonatkozóan, akkor a Szent Korona programjávalsem tudok mit kezdeni. Látni fogjuk, hogy amikor folyamatosanolvassuk le a képekbe rejtett üzenetet, nem lehet mással indítani,csak Pállal. Ha én nála mindjárt meggyökkenek, akkor el sem tu-dok indulni.

Ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni, kell legyen némi affini-tásunk az évkörnek egy olyan rendje iránt, amelyik az ókorbanmár teljesen kialakult, a középkor egészében átvette, adott nekiegy sajátos színezetet, de ma is működik és használjuk, akkor is,amikor nem tudunk róla(14. kép). Ez az évkörnek a fény–árnyékarányok változása szerint kialakuló rendje. Ezt szokták állatövirendszernek nevezni.

Ebben Pál fordulásának az ünnepe a Vízöntő havának jellega-dó eseménye.Ez azt jelenti, hogy a magyar Szent Korona képek-be foglalt üzenetét vagy Vízöntő-programnak tekintem, vagy so-ha nem fogom megérteni.Az egész évkörben a Vízöntő az egyet-

21

len olyan egység, amikor az idő egyforma intenzitással folyik kétirányba. Az egyik irányban az egyik szomszédjára, a Bakra terülrá, a másik irányban a másik szomszédjára, a Halakra. Ha eztnem értem meg, akkor azt sem tudom felfogni, hogyan maradhatmeg a saulusi arc végig, a fordulat után is Pál apostolban. Termé-szetesen megmarad, hiszen ez a Bak felé forduló arca. Ez a tör-vény által keményen megkötött viselkedésmodellt jelent, ame-lyet ő mint követelményrendszert saját magával szemben végigkomolyan is vesz. Soha nem tagadja meg zsidó voltát.

A másik pedig, amelyik a Halakra terül rá, az aző paulusi ar-ca. És a kettő együtt adja a Vízöntő-tulajdonságokat, nem lehet akettőt egymástól elválasztani. Aki ezt nem érti meg, magyarulnincs tisztában a Vízöntő-paradoxonnal(15. kép)— ami azt je-lenti, hogy bár egyetlen téridő-egység a Vízöntő, de ugyanakkora két szomszédjának az időkeretéből gazdálkodik —, az sohanem fogja megérteni a kegyelem munkáját, mert az éppen ezzelindul. De hát ezt majd a részletezésnél folytatnám.

Mindenesetre, ha valaki Pált innen már eleve azzal veszi le,hogy mondjuk, egy másik Pállal azonosítja — mert lehet azono-sítani valamelyik másik Pállal is, ennek elvi akadálya nincsen —azzal mentesítheti magát az alól a terhes feladat alól, hogy megkelljen birkóznia a Vízöntő-problémával. Hát lelke rajta . . .

22

Emeletek és párosok a keresztpánton

Ezzel tehát megismertük a felső négy apostolt. Az alsó négyapostollal nem ilyen könnyű a dolgunk. Ahogy láttuk, a felsőapostolképek párokba rendezve is értelmes olvasatot adnak. Va-gyis Péter párja itt Pál, Jánosé pedig Jakab. Ezek különösebb ma-gyarázatot nem is igényelnek, hiszen Péter és Pál az egyház kétoszlopa, a mai napig is így nevezikőket. János és Jakab pedigZebedeus két fia, a mennydörgés fiai, lehet tovább ragozni a sze-repüket. Amúgy pedig testvérek.

Most hát mi a helyzet az alsó négy képpel? Ezek közül csakkettő látható jól. Már eleve tudomásul kell vennünk, hogy azelülső–alsó apostolkép egyáltalán nem látható. Mindjárt kitérünkrá, hogy miért, miért nem, illetve, hogy egyáltalán mi van ezzela képpel. A hátulsó a nyak vonaláig el van takarva azzal a képpel,amelyik a hátsó, egyetlen elemből álló pártázatnak a foglalata elévan szegecselve. Ez ugyanis nem végigfutó pártázat, mint elől,hanem egyetlen kiemelkedő eleme van. Az ebben lévő, illetvehozzá erősített kép egészen a nyak vonaláig eltakarja a hátsó–al-só apostolképet. Ezzel a felszegecselt képpel részletesen fogunkfoglalkozni — most nem megyek bele, hogy kiről van szó, és aKoronánk története szempontjából miért jelentős ez a személy.Egy a lényeg: hogy a nyak vonalig takarja az alatta lévőt. Ez pe-dig azt jelenti, hogy egy háromrétegű emberalakból csak a leg-fölső réteg látszik, a nyakvonaltól fölfelé lévő rész(16. kép).

Mármost tudni illik, hogy az emberi testnek ez a része a kép-írás-típusú művészetben — vagyis amelyik képjelekkel fogal-maz, nem pedig látványból kiindulva jelenít meg ezt–azt a világ-ból —, minden esetben a szellemiséget jelöli. Akkor is, ha önál-lóan szerepel. Amikor nincs hozzá sem fölső test, sem alsó test.Mert ilyen is nagyon sok van ám a művészet történetében. Csakezt a művészettörténészek általában levágott fejnek minősítik,akkor is, ha semmi jele nincs annak, hogy levágták bármiről, sőtakkor is, ha annak, akiről feltételezem, hogy levágta, nincs is vá-gó fegyvere. Gondoljunk itt a második számú nagyszentmiklósi

23

kancsóra, ahol ott van egy állítólagos levágott fej, csak éppennincs szerszám a lovasnál, amivel le tudná vágni(17. kép). Jóllehet látni, hogy itt nem levágott fejről van szó, hanem egy önállószellemiségről, amely vagy még nem tudott testet ölteni, vagymár viszszavonult a testet öltés stádiumából; egy másfajta létala-kulatban van, ahol csak a tiszta szellemiség működik. Ez egy is-mert képjel, tehát nem pusztán a magyar Szent Koronán érhetjüktetten, sőt, a magyar népművészetben a mai napig érvényes jelö-lési rendszerről van szó, és abban is megtaláljuk az önállósodottemberfejet.

A nyakvonaltól az övvonalig tartó rész — a kebel szintje.Minden lélegzet innen indul. Ez azt jelenti: ez a lélek szintje, alelkiség működésének a terepe, az övvonal alatti rész pedig a tes-tiségé. Ez egy háromrétegű, ilyen keretben működő Univerzum-nak a képjele, akkor is, ha egy koldust ábrázolnak, akkor is, haegy királyt, akkor is, ha egy apostolt, akkor is, ha egy arkangyalt.Hogy mennyit ábrázolnak belőlük, az azt jelenti, hogy mennyittartanak szükségesnek, hogy hasson az adott környezetben.

Ugye tudjuk, hogy a köztéri szobroknak is ez a három típusavan. Vagy fejszobor, vagy mellszobor, vagy teljes alakos szobor.Ennek eredetileg az volt a jelentése — és ezt lehet igazolni —,hogy ha én egy alakot csak a szellemisége tekintetében tartokpéldaszerűnek, mert mondjuk, testi kilengései voltak, vagy túl-lelkesült, és ez veszélyek forrásává válhat, ha behozom a közös-ségbe, akkor én azt fejszoborként jelenítem meg. Ha a lelkiségeis példaadó, tehát maga is tudott lelkesedni jó eszmékért, máso-kat is tudott lelkesíteni, akkor mellszoborként. De teljes alakkéntcsak olyan személyt szabad megidézni, aki testileg is tiszta volt.Akinek a magatartása ebben a tekintetben is példaszerű.

Hogy ma mindezt nem veszik figyelembe, inkább csak azt,hogy melyik szobrásznak milyen jók az összeköttetései — mertaz természetesen egész alakos bronz szoborra kap megbízást —,az külön téma. De eredetileg ez nagyon komoly, és ráadásul iga-zolható megkötés volt, hogy csak akkor szabad a testiséget been-gedni a befolyásolás közegébe — tehát ebben az esetben az alatt-

24

valóknak a koronázáskor jelen lévő képviselői közé —, ha aztiszta, és ha abból nem támadhat veszély.

Nem tudom, feltűnt-e, hogy az alsó koronarészen csak derék-tól fölfelé ábrázolt alakok vannak. Ez azt jelenti, hogy valami ve-szély kell, hogy legyen ezen a szinten. A testiség nem engedhetőbe közvetlenül abba a közösségbe, amelyet kormányoz, amelyetirányít a szakrális fejedelem. Nagyon jól leolvasható ez a tenden-cia, bár ezt majd még igazolnunk kell, ez egyelőre csak feltétele-zés. Ha igazolható, akkor eléggé komoly megszorításokkal kellélni, mert különben nyakló nélkül bele lehet bármit magyaráznia Korona programjába. Nekünk a bizonyítékokat is a Koronábólkell majd kapnunk.

Ha igaz a feltételezés, hogy az alsó koronarészen azért ábrá-zolják test nélkül, tehát csak a lélek és a szellem síkján az embe-reket, mert a test veszélyek forrása, akkor ezt valami módon tud-nunk kell bizonyítani a Korona felső részén. És hogy lehet bizo-nyítani? Pontosan ezzel a félig eltakart apostolképpel. Ugyanisegyetlen olyan apostol van, akiről az Apostolok cselekedetei hí-radása nyomán tudjuk — tehát hiteles forrásunk van rá —, hogya testiség szintjén követte el azt a hibát, amelybe a mi királyunk-nak nem szabad beleesnie. Mit jelent ez? Azt, hogy érzéki típusú,tapasztalati bizonyítékot kért olyan tényre, amely lényegénél fog-va érzékfeletti. Ilyen jelenet egyetlen egy van a Bibliában: ez Ta-más apostolnak az a kívánsága, hogy „majd elhiszem, hogy föl-támadott, hogyha a sebeibe beletehetem az ujjamat, és egyálta-lán látom a sebeit”. A legtipikusabb műszaki értelmiségi állás-pont. Mondhatnám úgy is, hogy természettudományos álláspont.Kérem, ha látom, elhiszem. Ha olyan szintre hozható, már akármikroszkóppal, akár teleszkóppal, hogy azt én érzéki szintenmegtapasztalhatom, akkor az létezik. Ha nem tudja nekem eztprodukálni, kedveském, akkor az egy fantazmagória, akkor aztudománytalan, akkor én nem tudok vele mit kezdeni. De nemígy fogalmaz, hanem úgy, hogy „akkor az nincs is”. És ha magasokat okoskodik, majd maga sem lesz. Meg tudom oldani, jók akapcsolataim . . .

25

Hogy érthető legyen: ami nem hozható az érzéki tapasztalássíkjára, az ennek a gondolkodásnak a számára nem létezik. Azsarlatánság, öncsalás, vagy éppen haszonlesés, és abból követke-ző csalás. Vigyázni kell, mert ez egy létező bizalmatlanság. Nemarról van szó, hogy a történelem egy adott szakaszában szükség-szerűen következne be egy ilyenfajta megnyilatkozás. Nem, ezegy általánosnak nevezhető magatartásmintázat.

Végül is Tamás szellemiségével nincs semmi baj. Honnantudjuk? Jézus odamegy hozzá, különőhozzá, és azt mondja,hogy „na, most gyere ide, Tamás, tedd bele a sebbe a kezedet. Ésmost, hogy láttál, már hiszel. De boldogok, akik nem látnak, ésmégis hisznek”. Ez a történet tanulsága — de itt nem arról vanszó, hogy „tudod mit, Tamás? Nem hittél, kipusztítalak”. Szósincs ilyesmiről. Tamás abban a pillanatban, hogy megkapja azérzéki típusú bizonyítékot, hisz. Aző következtetőapparátusávalsemmi baj nincs. Nagyon szépen tud a megtapasztalt tényből kö-vetkeztetést levonni. És abban a pillanatban: „Mester!” Itt nincssemmi további kétség. Miért kell ezt ennyire hangsúlyozni?Azért, mert a túloldalon nem ez a helyzet.

Ott szemmel láthatóan teljesen eltakartak egy apostolt. Ennekvalami gondja kellett legyen a következtető képességével is, ma-gyarán szólva ez egy nagyon alacsony szintje a következtető, ál-talában észbéli tevékenységnek, amit mi jóval magasabb szintenszellemi tevékenységnek nevezünk.

Ezzel az apostollal mi a helyzet? Egyáltalán, tudjuk-e, ki vanitt? Mert hiszen teljesen eltakarja, a feje tetejéig, a PantokrátorKrisztus,ő már valóban Jézus Krisztus,ő már valóban a Fiú.Honnan tudjuk? Hát a képjelekből, pontosabban az írásjelekből,amelyek körülveszik. Az I, Sz és a Khí, SZ az Iészosz Khrisztoszrövidítése. Itt nem lehet mellébeszélni. Ez a fiúi tulajdonság. Aztse felejtsük el, hogy ez az egyetlen olyan kép a magyar Szent Ko-ronán, amelyet egy alattvaló a koronázás alatt torzítatlanul láthat.

Ez tehát nem torzul sem függőleges irányba, sem oldalirány-ba. Van olyan kép, amelyik függőleges irányba torzul, mint pél-dául a fölötte lévő Szent János kép. Pedig hát a felső apostolké-

26

pek közülő az egyetlen, amelyet egyáltalán látni lehet, deőt ismár torzulásban. Alul a két arkangyal-kép pedig oldalirányú tor-zulásban látszik. Ami nekünk szóló képi üzenet, azt a Krisztus-kép hozza le egyenes úton az Atyától. Mármint a teremtő tulaj-donságokat. És mindjárt emberszabásúvá is alakítjaőket. Miért?Azért, hogy el tudjuk viselni. Teljesen egyértelmű: így már el le-het viselni ezt az emberfeletti mértékű energiaáradást, sőt, mint-ha nagyon is szeretné, hogy elviseljük. Ez a minta kifejezetten azemberlakta világnak szól.

Az általa eltakart kép, bármilyen furcsán vagy szokatlanulhangzik, nincs ma a helyén. Magyarán szólva: az alsó Pantokrá-tor-kép mögött ma nincsen apostolkép. Csak a hagyománybóltudjuk, ki lehetett ott, de erre nincs konkrét bizonyítékunk. Eztaz 1983 márciusában, illetve júliusában lefolytatott aranyművesvizsgálat egyértelműen bebizonyította. És ha az ember utánanéza történeti forrásoknak, 1800-ban közzétettek egy latin nyelvű le-írást a Koronáról — egy hosszú és alapos leírást, amely konkrétvizsgálat alapján készült. Ferenc király koronázását követően,1792-ben ugyanis lezajlott egy Korona-szemle a budai várban,az ott lefolytatott hivatalos vizsgálat eredményeit összegezi ez avaskos kötet.

1800-ban látott napvilágot, és egy Josephus Koller nevű pécsikanonok írta. Örülnék, ha mindenki, aki valamelyest tud latinul,elolvasná, mert rendkívül tanulságos. Nagyon egyszerű nyelve-zeten íródott. Olyan adatok vannak benne, amiket utána már sohanem közöltek. Ráadásul olyan felvételt is közöl — ez most rajzotjelent, amit metszetben sokszorosítottak —, egy olyan felülnéze-ti képet, amelyen még lehet látni a feliratot, amelyik ma már nemlátható a Pantokrátor Krisztus mögött. Miért nem látható? Azért,mert rádöntötték a Pantokrátor-képet. Az eredetileg függőlege-sen állt, tehát mögé lehetett látni. De ma már rádöntötték, amineknagyon nem örült, alul meg is repedt.

Lehet tudni, hogy ez az utólagos döntés nem használt a kép-nek, a korona alakjának sem használt, viszont fönt tartja azt a fel-iratot, amely enélkül valószínűleg lötyögne, illetve lecsúszna a

27

foglalatában, mert egy másodlagos feliratról van szó. Így aztánfönn is marad. Márpedig tudjuk, hogy ha egy foglalatba fölül be-helyezünk egy feliratot, akkor az óhatatlanul lecsúszik benne.Annak ugyanis egy nútja van kétoldalt, és így a beléje helyezettlemezke szépen lecsúszik. De ezt fönn kell tartani. Miért? Azért,hogy lássam, van ott valami. Tehát alágyűrték a foglalatot tartópánt aranylemezét, magyarán szólva: az egész koronaépítményegyik alapvető szerkezeti elemét képező felső pántlemezt. Alá-gyűrték ennek a feliratnak, és ez megtartja fölül.

Ez a felirat viszont nem azt jelenti, amit várnánk, és amit leír-tak róla többször is, hogy ez Szent Bertalan eredetileg itt szere-pelt zománcképének a felirat-maradványa lenne. Mert annak egysanctus-szal kellene kezdődnie — valamennyi így kezdődik afelső apostolképek közül. Ezen nincs sanctus felirat, se rövidítés,se fölirat. Ha Bartholomeus vagy annak valamilyen rövidítéselenne itt, a B betű semmiképpen sem maradhatna el. Ehelyett pe-dig csak ennyi van itt, hogy ARTHOLO. Ami egyértelműen mu-tatja, hogy egy Bartholomeus feliratból van kiemelve, mégpedigúgy, hogy a szó eleje is, a vége is le van vágva. Ez pedig egyér-telművé teszi, hogy nem az eredeti Bertalan képnek a feliratávalvan dolgunk. Mert annak teljes egészében kellene, a sanctus rö-vidítéssel együtt kiférnie.

Ezek azért fontos tények, mert utánuk lehet nézni. Az 1800-aspublikáció egy hatalmas méretű, egész oldalas rajzot tartalmaz,és jól lehet látni: 1800-ban bizony itt már Artholo felirat van(18. kép). És a szerző, aki egyébként nagyon jól tájékozott, tudóstörténész volt, amellett, hogy klerikus is, tehátőmár maga is föl-teszi a kérdést: hogy lehet Artholo-nak rövidíteni egy Bartholo-meust, amikor a világon soha sehol nem rövidítették Bartholo-meust Artholonak. Itt valami gond van, amit márő is észrevett,1800-ban. Mi viszont annyit biztosan tudhatunk, hogy az eredetiBartholomeus kép levétele és helyébe ennek a makett-feliratnaka fölhelyezése 1792 előtt történt. Ez nagyon lényeges adat, mertakkor történt a megfigyelés, és ennek a folyománya lett az 1800-ban kiadott könyv. És ez miért fontos? Azért, mert úgy tűnik,hogy ez az az idő, amikor dolgokat cseréltek a Koronán.

28

Eltakart képek — megszűrt üzenetek

Szaladjunk végig a fölső koronarész maradék két apostolán. Tu-lajdonképpen még egy magyarázattal is tartozom a Bartholome-us-képpel kapcsolatban. Miért kellett teljes egészében eltakarni?Ugyanis most képzeljük el, hogy itt van az eredeti kép. Tegyükföl, hogy ez tényleg Bartholomeus volt, hiszen annyian írják, ésnem legújabb kori irodalomban bukkan föl, hanem szemmel lát-hatóan hagyományőrződik benne. És nyilván, ha nem Bartholo-meus lett volna, akkor nem is ezt a feliratot montírozzák bele, ha-nem abból az apostolnévből vágnak ki, amelyik ott volt eredeti-leg. Tehát van logikája annak a feltételezésnek, hogy itt eredeti-leg is Bartholomeus volt.

Mármost milyen tette van Bertalannak, ami ha bekerül az alatt-valók körébe, és ha a király szűretlenül és fegyelmezetlenül gya-korolja, akkor az ártó erők forrásává válhat? Ennek nagyon ko-moly vétségnek kell lennie, komolyabbnak, mint amilyen Tamásvétsége volt. Mert ezt teljes egészében el kellett takarni.

Erre nagyon pontos választ lehet adni. Tudniillik az Újszövet-ségben, mégpedig János evangéliumának az elején, amelyik tud-valevőleg Keresztelő Szent János történetével kezdődik, tehátnem Jézus gyermekségével, ott mindjárt az elején leírja Jánosevangélista az apostolok elhívását. Bertalan elhívása a következőmódon zajlik. Először is nem a saját nevén szerepel, hanem Nat-hanael néven. Ezt csak a lexikonok lapozgatásával tudja meg azember, vagy ha klerikusokkal tárgyal, vagyis hogy ez a Nathana-el itt Bertalannak felel meg.

Ha valakinek ez nagyon szokatlan, akkor hadd mondjam el,hogy Péter sem mindig a saját nevén szerepel, hanem van, ami-kor így: „Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem”, és van, amikorKéfásként. Ez nem sajátsága Bertalannak, ez más apostollal iselőforduló többnevűség. A lényeg az, hogy az elhívásnál a követ-kezőt közli vele — mármint Nathanaellel — apostoltársa, az ad-digra már megtért Fülöp. Nota bene, Fülöp is ott van, majd látnifogjuk, a Korona apostolképei között. Mit mond neki? Azt

29

mondja, hogy a betegek gyógyulnak, halottak támadnak föl,megérkezett a Messiás. Mit mondana erre Tamás?

Nagyon egyszerű az ügy: „Hiszem, ha látom.” Ez a tamásihozzáállás a dologhoz. És tényleg:ő idehozatja a hullát, az tény-leg büdös, tényleg hideg, semmi gond nincs, belerúg, nem moz-dul, kéri a Messiást, az idejön, szóljon hozzá, na, tessék, talpraállt a hulla, semmi gond nincs tovább. Tehát abban a pillanatban:„Mester” — és a nyakába borul. Az égvilágon semmi baj nincsa következtető készségével.

Mit csinál a hírrel Nathanael? Ugyanezt? Hát nem. Nem. Ha-nem visszakérdez. Azt mondja: „Jöhet valami jó Galileából?”Neki meg van írva, hogy a Messiás Júdeából jön. Na most az elv-társ honnan jött? Galileából. Ja, hát akkor az elvtárs nem Messi-ás. Tehát nincs további kérdés.Esze ágában sincs tényeket vizs-gálni, nem érdeklik a tények, neki meg van írva . . . Ha ez a je-lenség nem felel meg annak, ami neki ott meg van írva, hát aznem is érdemes vizsgálatra. Hogy érthető legyen, ennél nagyobbvétket nem lehet elkövetni. Ez az elkövethető legnagyobb bűn.

Mi nagyon jól ismerjük ezt a magunk életéből, amikor egykönyvre való hivatkozással tízmilliókat irtanak ki néhány évalatt. És egyáltalán nem érdekliőket, hogy a tények mit mutat-nak. Abszolúte nem érdekliőket. És mindig a könyvre hivatkoz-va . . . Ha valaki nem szereti a közeli példákat, az mondja azt,hogy ez a Mao Ce Tung-féle Vörös könyv. Elég vörös volt ah-hoz, elég csillagos is volt, és hát bizony két év alatt — ha hihe-tünk a híreknek, és ezek szépített hírek — egyetlen tartománybankörülbelül 35-36 millió embert mészároltak le. Ennyi. Ez a Ber-talan-szindróma. Amikor nekem „meg van írva” . . . Mindenkiarra hivatkozott, hogy meg van írva.

Ugyanezt, egy kicsit rosszabb hatásfokkal, Dzsugasvili elv-társ már korábban végigjátszotta a Szovjetunióban, de nehogyvéletlenül azt higgyük, hogy a szindrómaővele kezdődött! Félévezreddel korábban bizony ugyanígy könyvre hivatkoztak,amikor átmentek az óceánon, és fél földrészt lemészároltak.Majd valamivel később elindultak Keletre is, ugyanazzal a Bib-

30

liával a kezükben, és egy másik fél földrészt lemészároltak. Azáldozatoknak felrótt „bűnt” akkor és ott szibériai sámánizmus-nak nevezték.

Nagyon vigyázzunk, mert végig könyvre hivatkoztak, végig„meg volt írva”. A tények pedig abszolút nem érdekeltékőket.Szűretlenül beengedni ezt a tünetegyüttest az emberlakta világba— iszonyatos következményekkel jár. Itt nagyon tisztán kell lát-ni dolgokat. Azt is, hogy a Biblia mit mond erre az esetre, és aztis, hogy mi miket élünk meg manapság, illetve a közelmúltban,aminek bizony vannak esélyei a közeljövőre vonatkozóan is. Mitmond Jézus, amikor Nathanael mégis megjelenik? Legszíveseb-ben azt mondanám, menjünk haza, és olvassuk el. Ugyanis Jézusezt mondja:„Íme, egy igazi izraelita, akiben fogyatkozás nin-csen.”Nagyon kell vigyázni, mert az az ajándék, amit a készrefogalmazott programmal kapott az izraeli nép, válhat irtózatos bű-nök forrásává is, ha a tényekkel szemben alkalmazza.

És erre maga Jézus figyelmeztet — milyen sikerrel, mennyirenem sikerrel, az más kérdés. De nagyon vigyázzunk rá, mert Jé-zus nem antiszemita. Csak olyan dolgokra figyelmeztet, amiketbizony–bizony nagyon komolyan kell venni, annak is, aki szemi-ta, annak is, aki nem az.Mert amennyi ajándék rejlik egy ilyenkészre fogalmazott programban, annyi veszély is rejlik azzal, haközben megváltozott a valóság körülöttünk. És a kérdés akkormár úgy szól, hogy ami „meg van írva”, az most szó szerint ér-tendő, vagy értelem szerint. És ha valaki az írás szó szerinti je-lentését szembefordítja az értelem szerintivel, az könnyen úgyjárhat, hogy kimarad az üdvösségből.

Ezek a Korona képrendjében jelen lévő, és róla egészen egy-szerűen leolvasható tanulságok nem csak az 1000 körüli időszak-nak szólnak. Ezek minden időszaknak szólnak. Mi most 30 mil-liós tételekben tudunk gyilkosságokról beszámolni, de ez csaktechnikai fejlettség függvénye. Tízezres vagy százezres nagyság-rendben már fél évezreddel ezelőtt is tudtak gyilkolni. És ezekakkor is tanulságok voltak. Ma csak fölerősödött a felelősség,mert ma már tényleg tízmilliós nagyságrendben folyhat a népir-

31

tás, olyan lehetőségek birtokában, hogy akár az egész földkerek-séget is ki tudnák irtani.

Még mindig kimaradt két apostolunk. Pál alatt Fülöp, Péter(19. kép)alatt pedig András(20. kép)helyezkedik el, velük leszteljes a felső koronarész apostoli gyülekezete. Andrásnak Péter-hez való viszonya egészen nyilvánvaló, hiszen testvérek voltak,egymást hívták el, ez nem különösebb ok vagy alkalom a fejtö-résre. Pál alatt Fülöp viszont már elgondolkoztathat bennünket,mert Pállal Fülöpöt, az apostolt, a Biblia semmi módon nem hoz-za össze. Igen ám, de Fülöpből nemcsak apostol volt. És itt csakannyi van fölírva, hogy „sanctus”, az, hogy „apostolus”, nincsfölírva. Itt a fülöpségnek egy olyan foglalatáról van szó, amelymár az apostoli időkben két személyre osztódott szét. Az egyikaz apostol Fülöp, a másik pedig a diakónus Fülöp. És látványo-sabb tettei már az apostoli időkben is a diakónus Fülöpnek vol-tak. Például az etióp császárnő követének, pontosabban kincstár-nokának a megtérítése, ami rendkívül sokat ábrázolt, látványosjelenet.

Kezdhetünk hozzászokni ahhoz, hogy a felső koronarész sze-replői nem egy–egy személyiséget jelenítenek meg. Fölül ott vanJakab, fölirata szerint Jacobus. Igen ám, de Jacobusból nem egyvolt, még apostolként sem. Kettő volt. Most erre mondhatják, eza kérdés már eldőlt azzal, hogy elöl János van, hátul Jakab, akkorez csak az idősebb Szent Jakab lehet. Hát igen. Ha ebből a szem-szögből ítélem meg a helyzetet. De ha azt nézem, hogy a kezébenegy rügyező ág van, akkor ez már biztosan nem idősebb SzentJakab. Mert ez a Jakab-ág bizonyos szertartásokban a mai napigis szereplő kellék. Csakhogy a használata az ifjabb Szent Jakabünnepén esedékes. Ez pedig régen nem volt önálló ünnep, hanemFülöp és Jakab ketten szállták meg a naptárban május 1-jét. Ésez a májusi zöld ágnak a képviselete.

Tehát feltűnően jelződik, hogy nem kizárólag idősebb SzentJakab lehet itt, hanem legalábbis az idősebb és az ifjabb együtt.Igen ám, de ha én azt írom, hogy Jacobus, azzal Jákobot is leír-tam. És ez megint tagadhatatlan tény. Na most erre szoktak álta-

32

lában reklamálni a teológiai műveltségűek — akiket én egyéb-ként nagyra becsülök, sőt, elég rendszeresen konzultálok is velük—, dehát azok ilyenkor általában közbeszólnak, hogy Jákobot,az ószövetségit nem illeti meg a „sanctus” jelző. Erre már csakannyit mond az ember, ha egy kicsit pikírt vagy fáradt, hogy nagygond van. Aki a Koronát készítette, nem konzultált kicsiny ke-gyeddel. Ez az egyetlen nagy gond. Egyébként pedig ha a háromJacobusból kettő újszövetségi, a két Jakab apostol, akkor magamilyen alapon tiltaná le a sanctus jelzőt csak azért, mert a harma-dik ószövetségi?

Ez a vagy–vagy, hogy jó, rendben van, elfogadom, Újszövet-ség, kegyelem kora, és így tovább, de akkor mars ki innen a zsi-dóknak . . . Hát szó sincs róla! Sőt, a legmagasabb szinten jelen-nek meg. És pontosan az jelenik meg, akiből az angyallal valóharca után . . . na ki lett? Izrael lett. Milyen nevet kapott? Az Iz-rael nevet. És kinek lett tizenkét fia? Neki. És kiből lett Izrael ti-zenkét törzse? Aző fiaiból. Szó sincs róla, hogy a Koronából kilenne tiltva.

Itt arról van szó, hogy az izraelsége fölötti jákobságig kell föl-emelkednie, mert különben beragad a hétköznapi elfogultságokmocsarába. Ha ebből ki tud emelkedni, akkor viszont azonnal ottvan a teremtés központjánál. Óriásiak az esélyei, de az is biztos,hogy egy „választott nép” fiának ezen fölülemelkedni . . . És hameglát egy „gójt”, azt nem rögtön leköpni . . . azért ez óriási tel-jesítmény. Ez nem akkora teljesítmény, mint amekkora a mi ré-szünkről lenne, akiknek nincsenek ilyen előítéleteink. Sokkal na-gyobb teljesítmény. Ha eztő meg tudja tenni, azonnal ott van ateremtés központjánál.

Ugyanez vonatkozik az elülső, tehát a János-képre is(21. kép).Mert a János-kép felirata nem az, hogy János, nem is az, hogyJohannes. Hanem adva van egy I, ami J-nek is olvasható, advavan egy O, amelyik fölött ott van a rövidítés jele, utána egy liga-túra, amelyiknek N és H olvasata egyformán lehetséges, sőt akettő együtt is lehetséges, és van egy Sz. Ki lehet olvasni Johan-nes-nek, de ki lehet olvasni Jonas-nak is. Teljes joggal. És itt is

33

lehet reklamálni, hogy „de az nem szent”. Magának, kicsikém,magának.

Nagyon lényeges dolog, hogy Jónás az az ószövetségi próféta,akit maga Jézus nevez meg, mint egyetlen olyan jelet, amelyet eza bűnös nemzedék kap. Amikor a farizeusok és írástudók szoron-gatják, hogy adjon jelet, de valami jó, kézzelfogható jelet, akkorJézus azt mondja nekik, hogy„ez a nemzedék bűnös nemzedék.Jelet kér, de nem kap jelet, egyedül Jónás próféta jelét kapja.Mert ahogy Jónás jel lett a niniveieknek, úgy lett az Ember Fiajel ennek a nemzedéknek.”

Hát ez a jel jelenik meg a Koronánkon. És ahogyan Jézusegyedül Jónás jelét adja ennek a bűnös nemzedéknek, úgy egye-dül ez a jel az, amelyet a mi nemzedékünk kap. Mert ez az egyet-len apostolkép, amelyet a koronázáskor tényleg láthatunk. De ittmár nem az ószövetségi tanítást kapjuk, hanem annak az Újszö-vetségen keresztül szűrt tanulságát.És roppant lényeges, hogyezt így is vegyük tudomásul. Nincs kitiltva az Ószövetség a Ko-rona programjából, de csak annyiban érvényesülhet, amennyi-ben a krisztusi tanításon át tud szűrődni. Ami nem tud, az nemvaló a kegyelem korába.

34

András és Fülöp, a szkítatérítők

A felső koronarész apostoli sorozatából Fülöp és András páros-ságát kellene még egy kicsit közelebbről megmagyaráznom.

Ketten szerepelnekők úgy is, mint apostolok, Fülöpnél nemkell feltétlenül csakis a diakónust számításba venni. Azt tudjuk,hogy Fülöpnek, mint diakónusnak, mi a kapcsolata Pál apostol-lal. Teljesen hétköznapi a kapcsolat: amikor Pál apostol nagy té-rítő útjairól hazatér, hol száll meg? Fülöp diakónusnál. Részlete-sen le is írják: két lánya volt, ezeknek prófétai hajlandóságaikvoltak, és így tovább, és így tovább. Sok mindent tudunk a Pállalvaló kapcsolatáról. De ez a diakónus. Igen ám, de Fülöp mintapostol is jelentős személy. Fülöp és András, mint kettős, kétfélevonatkozásban is összetartozik.

Az egyik magából a Bibliából olvasható ki, és rendkívül ta-nulságos. Szokták prédikációs gyakorlatban is emlegetni ezt akettőst. Az ötezer ember megvendégelésénél, illetve később, anégyezer ember megvendégelésénél játszanak szerepet így, pá-rosban. És nagyon lényeges a különbség kettőjük viselkedése kö-zött. Ismerjük a történetet? Hegyi beszéd, nagyon szép szövegek,rendkívül sok ember ráhangolódik a tanításokra, lelkileg megér-nek egy váltásra . . . Utána leszentül a nap, elkezd hüvösödni, éshát köveken ülünk, borzasztó dolog. Kiderül, hogy nagyonmessze van az első emberi hajlék, itt most már nagyon hideg van,és nincs mit enni.

Eddig kellemesen prófétált itt a tanító úr — most tessék,mondja meg, mit tegyünk. Magyarán szólva: ezt a kérdést is megkell oldani. Olyan nincs, hogy én prédikálok, prédikálok, prédi-kálok, mindenki elandalodik, és utána nem tudok megoldást kí-nálni arra, ami viszont fizikai-testi igénye a hallgatósának. Illetveami sine qua non-ja, elengedhetetlen feltétele a létezésnek. Mitörténik?

Két apostol mozdul rá a problémára. Az egyik Fülöp, a másikAndrás. Név szerint említikőket. Mit csinál Fülöp? Szépen meg-számolja, hányan vagyunk. Azt mondja, hogy ez itt most ötezer,

35

tehát nem négyezer-kilencszáz-kilencven-kilenc, nem ötezer-kettő, hanem ötezer.Ő pontosan számba veszi a dolgokat. Hogymilyen távol van innen az első település, oszt–szoroz, és kiderül,hogy nem tudjuk elérni. Aztán megnézi, hogy mekkora a rendel-kezésre álló élelem mennyisége: van két hal meg öt kenyér. Utá-na megint oszt–szoroz, ennyi kevés lesz ötezer embernek. Aproblémát ezzel megoldotta, odamegy Jézushoz, és közli: sajnos,Mester, a kérdés megoldhatatlan.

Na most, minden rosszhiszeműség nélkül: ez a műszaki értel-miség mai magatartása. Kimutatja, igen, már nem lesz elég oxi-génünk, már nem lesz elég nyersanyagunk, már túlságosan sokaz ember, kevés lesz az élelem, és így tovább, rendkívül pontosanés rendkívül lelkiismeretesen. Majd odamegy az éppenőt fizetőkormányzathoz, és közli, hogy a kérdés sajnos megoldhatatlan.De eddig viszont minden tevékenysége példaszerűen szép volt,alapos volt, jó volt. Szükség van rá? Hogyne lenne rá szükség!Nagyon is nagy szükség van rá.

Most pedig következik András. András egy pillanattal fölmé-ri, hogy sokan vagyunk. Megnézi, mennyi a rendelkezésre állóélelem, egy pillantással fölméri, rettentő kevés. És mit csinál?Gyerekeket hív,ők viszik oda ezt a két halat és öt kenyeret Jé-zushoz, és teljes hittel vallja, hogy a kérdés megoldható. És meg-oldható, vagy nem? Megoldható. Mindenki jóllakottan ment ha-za, és még össze is gyűjthették a maradékot. Ha nem tudunk agyerekek szintjéig mély és teljes hittel hinni, akkor a jelenlegiéletünknek már befellegzett.

Azok a tendenciák, amelyek akár a melegház-hatás irányába,akár a sivatagosodás irányába, akár a teljeskörűéhhalál irányába,vagyis a táplálék elégtelenségének irányába, akár a nyersanyag-elégtelenség vagy energiahordozók elégtelensége irányába hat-nak, ma már olyan mértékűek, hogy itt most hitegethetjük ma-gunkat sok mindennel, de pontosan tudja mindenki, aki a ténye-ket ismeri, hogy ésszerű keretek között maradva ez a probléma-gubanc kibogozhatatlan. Ha új energiaforrást, lényegileg újatnem találunk, akkor elég nyilvánvaló, hogy becsukhatjuk a bol-

36

tot. De önmagában az energiaforrás sem elég. Ha egy új és teljesértékű emberi magatartásformára nem tudunk rátalálni, illetveráhangolódni, akkor „vége a komédiának”. Akkor teljesen mind-egy, hogy én most tudok-e nullponti energiát hasznosítani, mertakkor arra megint rászaporodunk, és megint — „vége–csapó”.

Az András-féle út vagy a Fülöp-féle út a hitoktatásban illetvea lelki gondozásban állandóan emlegetett kétféleség. Az egyik ahit útja, a másik pedig a tárgyi tudás útja. Nos, ha valaki azt hin-né, hogy az egyik a másikkal szemben kijátszható, az óriásit té-ved. Mind a kettőre szükség van, ezek egyensúlyos szerepkörök.Akármelyiket játszom ki a másik rovására, fölborul és összeku-szálódik a társadalom élete.Más–más módon ugyan, vagy túl-szaporodás formájában, vagy esztelen emberirtás formájában, demindenképpen megsínyli az emberiség. A felvilágosodás koraóta számunkra a hit útja egész egyszerűen be van vágva. Az el-múlt, mondjuk 300 évben, aki a hitre apellált, és vele a kegye-lemre, mint ingyen jótettre, amikor úgy adok, hogy nem kérekvissza semmit, legjobb esetben is — elnézést a kifejezésért —hülyének nézték. És ennek megfelelően is bántak vele.

Az emberi magatartásnormák közül egészen egyszerűen kiik-tatódott az, amelyik a megmaradásának elengedhetetlen feltéte-le. Az, hogy a hittel tényleg hegyeket lehet mozgatni. Ki se pró-bálja. Miért? Azért, mert először kiszámolja, hogy körülbelülhány kilopond súlya lehet a hegynek. Aztán mérlegelni kezd: haerősen hiszi, hogy a következő héten nyerni fog a lottón, mi azesélye annak, hogy valóban nyerni fog. Semmi. Akkor ennyi ki-lopondnyi tömeget hittel nem lehet megmozdítani. Ez már csakvilágos, ugye?

A hitnek ezt az erejét egész egyszerűen a mesék vagy a sarla-tánság birodalmába utalta, és eszerint is bánik el vele. Ez ugyan-olyan egyoldalúság, mintha most le akarnék menni a dobogóról,és egyes-egyedül a hitemre bíznám magam. Ilyenkor nem a hi-temre kell bízni magam, hanem meg kell nézni, hova lépek, és haott történetesen lépcső van, akkor annak megfelelően kell elosz-tanom a testsúlyomat. Vannak olyan helyzetek, amikor igenis a

37

tapasztalásnak van döntő szerepe, meg a belőle logikai úton le-vont következtetéseknek. Ezek egyáltalán nem fölösleges dol-gok. Itt egyensúlyos szerep-lehetőségekről van szó hit és tapasz-talat között.

Ahogy eloszlanak ezek a szerepek a Szent Koronán, az na-gyon tanulságos. Mert ne felejtsük el: ha András oldalán vizsgá-lódunk, ott fölül Pétert látjuk, a túloldalon pedig Pált és alatta Fü-löpöt.Pontosan ott helyezkednek el, ahol az agyféltekék működé-sében; egyik oldalon a racionális gondolkodásnak van a műkö-dési terepe, a másikon pedig az intuitív jellegűnek, amikor teljesemberséggel, teljes problémára hangolódunk rá. Ez utóbbirólmondhatjuk el, magasabb szinten, hogy hittel intézünk el dolgo-kat. Nem lebontva, analizálva a kérdést, részleteiben oldom meg,hanem egészében, egyszeri teljes rátalálással vagy ráhangoló-dással.

Föl kell figyelni rá — ez majd a második vagy a harmadik me-netben fejtődik csak ki —, hogy bizony itt az agyműködés és amagyar Szent Korona képrendje között feltűnően szoros a kap-csolat. Erre mondhatják, hogy ez nem olyan nagy fölfedezés.Tényleg nem az, hiszen ha egyszer beavató koronáról van szó, ésha tudjuk, hogy teljes személyiség-átalakítást kell elvégeznie,akkor nyilvánvalóan olyan tulajdonságokat kell az egyes agyfe-lületek fölé rendelni, amelyek alatt az emberi szervezet nekikmegfelelő tulajdonságainak irányítása, illetve befolyásolása tör-ténik.

Ugyanis az agymezők nem egyöntetűen idegzik be a szerve-zetet, hanem mindegyikük felelős bizonyos tulajdonságainknaka rendeltetésszerű működéséért. Ha megsértek egy ilyen agyte-rületet, akkor mondjuk a látóképességemet veszítem el. De haegy másik agyfelületet sértek meg, akkor már nem a látóképes-ségemet fogom elveszíteni, hanem egy másik fajta viselkedésemfog sérülni általa. Ezeket ma már elég nagy pontossággal feltér-képezték. Lehet tudni, hogy milyen viselkedéstípusok felelnekmeg az agykéreg szintjén, illetve a kéreg alatti tartománybanmondjuk Szent Péternek.

38

Ezzel egy orvoscsoport 1986-ban már úgy foglalkozott, hogyelőször ’86 decemberében egy szimpoziumon adta elő az idevá-gó felismeréseit, majd ’87-ben írásban is közzétette(23. kép). Ésa ’80-as évek végén vagy a ’90-es évek elején ezek már angolnyelven is végigszáguldoztak a világon. Ami azt jelenti, hogygyakorlatilag mi vagyunk itt, a saját hazánkban a legtájékozatla-nabbak a saját Szent Koronánk legfontosabb ügyeit illetően.

Ezeken a gátakon próbálunk mi most áttörni az ilyenfajta elő-adásokkal. Mert számomra egyszerűen elképzelhetetlen, hogy amagyar állampolgárok 99%-a egy ilyen kinccsel kapcsolatban,mint amilyen a Szent Korona, még az alapfokú tudnivalókkalsincs tisztában. És amit helyette adnak neki a Koronáról, annak— megint azt kell mondanom — a 99%-a egészen egyszerűenszemen szedett hazugság. De olyan igazi! Majd egyet–kettőt mu-tatóban emlegetni fogok itt, illetve megmutatom, hogy mitől ha-zugság, és helyette mi az, ami látható, tapintható igazság.

Andrást és Fülöpöt még valami összeköti, mint apostolokat.Együtt tevékenykedtek — ez a tevékenységük már nem a Bibliá-ban van leírva, nem az Újszövetségben, hanem a legendájukban.Ez a tény külön-külön mind a kettőnél hangsúlyozódik. Van egyolyan legendárium, amelyik kifejezetten magyar király részérekészült, aki Magyarországról indult el, hogy Itáliában elfoglaljaa trónját, de még mielőtt megkoronázhatták volna, meggyilkol-ták. Ez Nagy Lajos királyunk öccse volt, Anjou Endre királyfi.Az ő részére készült az a legendárium, amely egész sereg tudni-valót tartalmaz olyan személyekről és eseményekről, amelyekretényleg csak egy magyar királynak vagy egy magyar származék-nak van szüksége. Vagyis a magyar szentek legendái és az apos-tolok magyar vonatkozású történetei.

Most erre mondhatnák, hogyan beszélhetünk apostoloknakmagyar vonatkozásairól, amikor köztudott — legutóbb egy „fon-tos ember” mondta a televízióban —, hogy Árpáddal jött be azelső magyar a Kárpát-medencébe. Erre az ember, ha egy kicsitpikírt, azt mondja, hogy hát hiszen ezért kapta az Akadémia el-nöki székét, mert ezt mondja. Ennek semmi köze a tényekhez.

39

A tényekhez annak van köze, hogy tessék elolvasni, mit írnak ró-lunk, egészen a legrégebbi időktől kezdve az ellenségeink is, abarátaink is, mi magunk is — mert ugyanazt írják.

Összesen négyféle elnevezéssel illetnek, és körülbelül ugyan-annyiszor írják az egyiket, mint a másikat. Visszafelé haladva ezugye a magyar vagy annak valamelyik névváltozata, tehát példá-ul görög forrásokban az „ungroj”. Ennek latin változata a „hun-garus”, illetve annak valamelyik további alakváltozata. Nyugat-Európában ugyanakkor neveznek minket „avaresnak” is, ugyan-azt a magyarságot, neveznek „unnojnak” görög forrásokban,vagy az annak megfelelő „hunni” néven, többesszámban, a latinforrásokban. No és körülbelül ugyanennyiszer — ez most egy tí-zes tól-igon belül van — minek? . . . Szkítának, természetesen.

A források az araboktól kezdve a legnyugatibb nyugati, latinnyelvű forrásokig ugyanezeket írják. Na most ezek nem nagyontudtak összebeszélni. Az a fikció, hogy mindannyian rosszul ér-tesültek voltak, ezért írtak ilyen archaizált neveket . . . Na deugyanolyan mértékben? Ugyanúgy rosszul értesült egy arab kút-fő, mint valamelyik, a mai Franciaország területén latin nyelveníró szerzetes? Azért ezt már tényleg felejtsük el! Teljesen nyil-vánvaló, hogy egy tényleges kontinuitásról van itt szó.

Amikor a mai előadásra készültem, többek között elővettemMoravcsik Gyula könyvét, Az Árpád-kori magyar történet bi-zánci forrásait. Ez azért nagyon jó könyv — a halála után jelentmár meg, poszthumusz műként —, mert ott vannak az eredeti gö-rög szövegek is. Nem lehet hazudni. Nem lehet csúsztatni. Ha amagyar fordításban a „türk” szó szerepel — még ezt az elneve-zést nem is említettem, pedig ez is előfordul a görög nyelvű for-rásokban —, akkor ott meg kell nézni, hogy tényleg a „turkoj”szó szerepel-e az eredeti szövegben. Mert akkor azt nem lehetúgy fordítani, hogy „magyar”. Haők türköt írnak, akkorők türk-ről beszélnek. És tessék megnézni, hogy ez miért türk! Miért nemmagyar? Ugyanabban az időben ott van az ungroj is. És rendsze-resen használják a szkítát is, rendszeresen használják az unnojt

40

és a hunnit is a magyarra. Ezeket a kérdéseket higgadtan, na-gyon-nagyon türelmesen bizony újra kell tárgyalni.

Egyet egészen biztosra lehet venni: még a napóleoni háborúkkorában a felkelőnemességet a szkíta elődök erkölcseivel és hadidicsőségeivel lelkesítették. Erre mondhatják, hogy na, annyit isért az. Na, hát tessék egy kicsit lecsendesedni! Azért lehetőleg neegy Petőfi-versnek a tendenciózus két sorából tanuljuk meg, mi-lyen is volt a győri csata. Napóleon maga nyilatkozott arról, hogyaz összes addigi csatái közül a legnehezebb volt a győri, és hanem olyan idióták vezetik a magyarokat — ezek tudvalevőlegnem magyarok voltak —, semmi módon nem tudott volna győz-ni. Ezt így tessék megjegyezni.

Itt nagyon fontos tudni, hogy nekünk nem egy-egy apró tény-ben torzítanak, hanem az egész történelmünket és vele az egésztudatunkat torzítják. És mindig a kisebbrendűségi érzés újabb ésújabb megerősítése érdekében. Soha nem ellenkező irányban.Vagyis még ezt a „győri dicsőségtek” ügyet se higgyük el anél-kül, hogy utána ne néznénk. Jókai aNévtelen várbannagyonpontosan leírja, regényes körülmények között ugyan, de csakazért így, mert másképp még nem lehetett volna leírni, viszontteljesen pontos adatolással leírja a győri csata eleje–vége–követ-kezménye és így tovább kérdéskörét.

Nos, ebben az időben itt még a nemességnek a szkíta erkölcsvolt a mintaképe. És ez nem önmagában érdekes tény, hanemazért, mert egész Európában egyetlen más népnek sem a szkítaerkölcs a mintája. Egy németet nem lehetett szkíta erkölccsel lel-kesíteni, egy olaszt sem lehetett. De egy oláhot, egy tótot sem,legfeljebb csak akkor, ha vállalta a magyarságát, és ennek folytánérezte magát szkíta származéknak. A szkíták kisajátítása indo-európai részről — ez nagyon késői fejlemény. Teljesen egyértel-műen politikai tendenciák vannak mögötte.

És ezt miért kell elmondanom? Azért, mert András és Fülöp akét szkítatérítő apostol. És pontosan ez a jellegzetességük, ezthangsúlyozza az Endre királyfi számára készített Anjou legendá-rium. Andrásnál is, ahol külön írja le a történetét, Fülöpnél is.Ők

41

a szkítatérítők. Mit jelent ez?Egyrészt azt, hogy szkíta forrásbólhozzák a kereszténységet, másrészt, hogy szkítáknak mondják elaz örömüzenetet. Szkíta utódkirály pedig egy van Európában —a magyar király, senki más. Tehát még olyan sincs, hogy na, deazért itt vagy ott mégiscsak jelentkezik valaki erre a címre . . .Mert ilyet meg mindig föl lehet bérelni. Hogy érthető legyen,senkit nem béreltek fel soha, hogy jelentkezzen: „De én is szkítaszármazék vagyok.” Soha. Szarmata származék akadt, Lengyel-országot Szármáciának nevezték, a lengyel királyt latin nyelvűforrásokban szarmatának nevezik. Szkítának nem. A „szkítatérí-tő” egyértelműen és félreérthetetlenül azt jelenti, hogy a magya-rok térítője. Ez a programpont nekünk szól.

Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy ami fölül Jónással in-dul, azt meg kell szűrni. Meg kell szűrni, mert egy „választottnép” program odáig torzíthatja, hogy tömeggyilkossággá válto-zik. A hátrafelé hajló részen egy Jákob-féle programot is megkell szűrni, mert a lelkiség torzíthatja, a testi kényszerek pedigelvihetik a korrupció irányába, elvihetik a megvesztegethetőség,elvihetik a pornó felé. Igenis meg kell szűrni. De a szkíta térítőkáltal lehozott igehirdetést nem kell megszűrni. Ez nagyon fontostanulság.Mert a szkíta bölcsesség, amikor a kereszténységgel át-itatódik, nem szorul semmiféle módosításra. Egy az egyben elfo-gadható a szkíta kereszténység. A másik, amelyik a fő vonulatbanárad le a keresztpántokon — és épp ez a gond, hogy ez esik a fővonulatba —, az a judeo–christianizmus. Ez bizony nagyon ko-moly szűrőre szorul.Elöl a mindentudás szerénységével kellmegszűrni, hátul pedig azt kell tudni, hogy ki volt ott eredetileg.Mert az szűrte meg. Na most tudvalevő, hogy nem a mai kép voltott. De hogy ki volt, ez maradjon titok a szünet végéig.

42

Dukász Mihály vagy Szűz Mária?

Abban maradtunk a szünet előtt, hogy meg fogjuk nézni ezt a há-tulsó képet — ki van itt, ki volt itt, ki lehetett itt —, hiszen kulcs-fontosságú képről van szó. Tudnivaló, hogy ma a Korona összeskulcskérdése ehhez a képhez kapcsolódik. Tehát ha mondjukmost idehívnánk az Akadémia elnökét, aki ez ügyben szokottnyilatkozni, és megkérdeznénk, hogy ugyan miért próbálta elhi-tetni több millió magyar állampolgárral, hogy Szent István nemviselhette a fején ezt a koronát? . . . Mégis, mire alapozta ezt avéleményét? Valószínűleg nagyon udvariasan, nagyon tagoltan,szépen elmondaná, hogy azért, mert a Koronán hátul ott van egybizánci császár képmása, névfölirattal.

Le lehet olvasni, hogyő Mikhael en Khriszto pisztosz Bazile-usz Romaión ho Duksz. Ez Mihály, a Dukász családból szárma-zó császára a rómaiaknak. Na most ilyen egy volt, tehát itt nincsmese, ez az egy Dukász Mihály pedig 1071 és ’78 között uralko-dott. Mármost tudvalevő, hogy Szent István 1038-ban meghalt.Hát akkor ugye be tetszik látni, hogy Szent István nem viselhetteezt a koronát.

Annyira megejtő ez az okoskodás, hogy eszünkbe se jut meg-kérdezni: ugyan már egy pillanatra, még mielőtt elvonulna föl-venni a Nobel-díjat, nem mondaná meg, hogy Dukász Mihályképe vajon eredeti-e a Koronán? Hát hogy lehet ilyet kérdezni?200 éve mindenki úgy tárgyalja, szakemberek — ez a kifejezésma már egyszer elhangzott —, szakemberek egyfolytában úgytárgyalják, és ebben egyet is értenek, hogy ez a kép a Koronántermészetesen eredeti. És nincs olyan riporter, aki megkérdeznétőle, hogy most szakember ide, szakember oda, nem vette vélet-lenül észre, hogy ez a kép az eredeti foglalatán, ennek az eredetifoglalatnak a 26%-ával túlnyúlik?

Közepes intelligenciával egy körülbelül 5–7 éves gyerek eb-ből milyen következtetést vonna le? Hogy azon a helyen nem le-het eredeti a Dukász-kép. Miért? Azért, mert az ötvösség törté-nete egyértelműen bizonyítja, a mai napig bezárólag, hogy a be-

43

foglalandó tárgy mindig előbb van, és ahhoz készül „pászento-san” a foglalat. Soha, még véletlenül sem fordítva. Olyan nincs,hogy én most minden esetre méretezek ide egy foglalatot, aztánvagy belefér az a Dukász-kép, vagy sem, és még akkor mindigmegvan a lehetőség, hogy odaszegecseljük. Hát ilyen nincsen. Itttehát nem arról van szó, hogy rendkívüli képzettséget igénylőfeladat a másodlagosság észrevétele. Egy 5 éves gyerek szintjénazonnal megoldható a probléma. Ha nem fér bele egy kép vagykő vagy gyöngy a foglalatába, az azt jelenti, hogy azon a helyenmásodlagos. Ez nem vélekedés kérdése, hanem ténykérdés.

Bármiféle kutatási területen két alapvető nagy módszertanihibát lehet elkövetni. Ha ez mondjuk az amőbák nemi életénekkérdésköre, ott is ugyanez a két alapvetőmódszertani hiba követ-hetőel, mintha azűrkutatás bármely problémáját vizsgálnám. Azegyik az, ha a feltételezésemet ténynek maszkírozom. A magyarSzent Korona kutatástörténete tele van olyan állításokkal, ame-lyeket az elmúlt 50-100 évben csak kijelentő mód jelen időbentettek, mintha tényekről lenne szó. Közben pedig feltételezések-ről van szó, amelyeket soha semmilyen ténnyel nem támasztot-tak alá.

Egyet hadd említsek a legismertebbek közül. A Korona esze-rint két olyan részből áll, amelyek más helyen és más időpontbankészültek. Ezt mint tényt közlik velünk, általában első mondat-ként, ha a Koronáról kezdenek értekezni. És az ember visszakér-dez, hogy mitől ilyen magabiztos, már elnézést kérek? Tudna ne-talántán egyetlen tényt fölhozni, ami arra utalna, hogy ez a kétrész akár csak két percig is egymástól függetlenül működött vol-na? Nincs rá vonatkozó tény. A felső részt, ha leemelném az al-sóról, gondolatban, de csak gondolatban: működhetne korona-ként? Teljesen nyilvánvaló, hogy nem. Hát próbáljuk meg a fe-jünkre tenni. Majd utána lóháton föllovagolni mondjuk egy ko-ronázó dombra, és ott a négy világtáj felé vágni. Mit csinálna?Még föl se tudnék szállni vele a lóra, máris leesne a fejemről.

Hát hogy képzeljük el? Mindenképpen kell egy abroncs, amialul összefogja. Na most milyen bizonyíték van arra, hogy ez az

44

abroncs bármikor is más lett volna, mint a jelenlegi? Semmilyen.Mi csak így ismerjük ezt a Koronát, hogy az abroncs, ami ösz-szefogja, és ami nélkül nem működik koronaként, az a mai. Éssemmilyen bizonyíték nincs rá, de áttételes sincs, hogy ez bármi-kor más lett volna, mint a jelenlegi. Ezeket a kérdéseket kell föl-tenni. Mármost ez mutatja, hogy az egyes számú módszertani hi-bát — azt tudniillik, hogy ténynek maszkíroznak feltételezést —,naponta elkövetik mindjárt az első mondatban, amikor a Koro-náról értekeznek.

De van ennek egy fordítottja is, ami ugyanilyen súlyos mód-szertani hiba: amikor én vélekedés kérdésének állítok be valamit,ami ténykérdés. Ha egyáltalán szóba kerül az, hogy a magyarSzent Koronán Dukász Mihály képe másodlagos, akkor egy kéz-legyintéssel elintézik, hogy hát vannak ilyen vélekedések, de hátezek jelentéktelenek, és amúgy is csak néhány „megszállott mu-kinak”, más megfogalmazásban „lökött pasasnak” a magán-ügyéről van szó . . . Szeretném kérdezni, valóban vélekedésrőlvan itt szó? Hiszen itt tényről van szó! Tény az, hogy a DukászMihály-kép nem fér bele a foglalatába. Ebből nem lehet más kö-vetkeztetést levonni, csakis azt, hogy ebben a foglalatban erede-tileg más kép volt. Olyan kép volt, amely számára készült ez afoglalat. És ez sokféle lehetett, de egy biztos, hogy nem a Du-kász-kép volt. Akkor miért ezzel datálják a Koronát? Nem tu-dom, érthető-e . . . Itt nem arról van szó, hogy nekem mi a véle-ményem a dologról — itt tényről van szó.

A másik ilyen kérdés: tudjuk-e, hogy eredetileg milyen képvolt itt? És ez most már a második ilyen eset, hogy egyfolytábanvélekedésekről beszélnek. „Van egy olyan vélemény, hogy ezSzűz Mária képe lehetett.” De nem ez a helyzet. Hanem van egytény, hogy egy koronaőr . . . Nos, tudjuk, mit jelent, ha koronaőrnyilatkozik a Koronáról. Az egyetlen olyan hivatás ez, amelynekbetöltője tényleg tudhatja, mi van a Koronán. Mert nem másod-percekig foglalkozik vele, hanem az a feladata, hogy amikor ki-veszi a ládából, alaposan megvizsgálja — minden négyzetmilli-métert alaposan vizsgáljon meg rajta. Majd amikor visszateszi,

45

még egyszer. Egy ilyen koronaőr, aki ráadásul többet láthatta aKoronát az adott történelmi viszonyoknak megfelelően, mintbármelyik elődje vagy utódja, egyértelműen leírja, hogy itt aSzent Szűzanya képe van. Nincs lehetőség félreértésre. És mikorírja le? 1613-ban. Ez azt jelenti, hogy 1613-ban itt hátul a SzentSzűzanya képe volt. Kijelentőmód jelen időben ír. Szóba se jöhetegy olyan csúsztatás, hogy hátő biztos csak arról írt, amiről gon-dolta, hogy ott van, deő ezt nem láthatta. Már ugyan miért neláthatta volna?

Hogy érzékeljük: valakiknek itt borzasztóan fontos, hogy(először) ne Szűz Mária lett légyen itt, (másodszor) hogy DukászMihály lett légyen itt. Miért? Mert abban az esetben a Koroná-nak, mint egységnek a tárgyalása, ha ide Dukász Mihályt erede-tiként teszem, lehetetlenné válik, és a Korona készítése késői idő-pontra csúszik át.

Többrendbeli érdek fűződik ahhoz, hogy a Dukász-kérdést nebolygassuk. Viszont van egy olyan pillanat a történetben, hogyazt mondja az ember: lesz, ami lesz, márpedig meg fogjuk boly-gatni. Mert egy következő évezredet nem lehet ilyen fokú hazug-ságokra ráépíteni. Itt most már olyan mértékűek ezek a hazugsá-gok, hogy már nemcsak egyetlen nemzetet, a magyar nemzetetsértik, hanem az egész emberi minőséget, mint olyat. És ebbemár nem lehet belemenni, mert akkor cinkosai leszünk ezekneka hazudozóknak.És akkor az emberiség fogja rajtunk számonkérni: ha kaptunk egy ilyen kincset, akkor miért nem törekedtünkvele kapcsolatban az igazságot kimondani? Mert meglett volnará a lehetőségünk . . .

Mindenesetre Dukász Mihály 1613-ig nincs rajta a Koronán.Ez nem vélekedés, ez tény. Az is tény, hogy 1790-ben írják leelőször. Ha a jelenlévők között egyetlen egy is akadna, akinekkétsége támadna afelől, hogy Révay Péter hitelesen és teljes ér-tékűen írja le a Koronát, szívesen rászánok akár tíz percet is,hogy elmondjam, milyen módon próbálják ma hitelteleníteni Ré-vay Pétert. Tanulságos lesz. Érdemes végigmenni ezen a gondo-latmeneten, mert semmi értelme sincs annak, hogy nekem bármit

46

is első szóra elhiggyenek. Érdemes utánamenni a tényeknek,nem pedig parázsló szemekkel várni, mikor hibázik az előadó, ésmajd akkor lecsapunk rá.

A helyzet a következő. Ma mit adnak be nekünk televízión ke-resztül úgynevezett szakemberek? „Révay Péter nem azt írta le1613-ban, amit látott, hanem azt, amiről úgy gondolta, hogy ottkell legyen.” Most nem említem, hogy kitől idézek — egyébkéntjónevű, külföldi emigrációból hazatért kollegáról van szó, művé-szettörténészről, aki azóta már elhunyt. Gátlástalanul és kritikát-lanul hivatkoznak rá, a mai napig makacsul ismételgetik az idé-zett képtelenséget, és ez jelenik meg a legkülönbözőbb fórumo-kon.

Mi ennek az alapja? Vegyük sorra, mert megéri a fáradságot.Azt mondja: ha elöl Pantokrátor-kép van és az Jézus — így gon-dolkozik Révay Péter a kollégák szerint —, akkor mi lehetett há-tul más, mint Szűz Mária? És nem érdekli, hogy ott mégsem SzűzMária van, hanem Dukász Mihály. Az első reagálásom erre az,hogy ezt a hallatlan pimaszságot kikérem magamnak. Azt, hogyén rosszhiszeműséget tételezzek föl egy próbált becsületű, kiválóemberről, aki gyakorlatilag ott halt meg a Korona mellett, miutánvégigkövette annak összes viszontagságát. Amikor Bethlen Gá-bor magához vette Pozsonyban, többször ki kellett venni a ládá-jából, megnézni, újra visszatenni, megint megnézni. Egészen kö-zelről kellett vizsgálni. Hogy a csudába téveszthet össze egy la-barummal, tehát császári jelvénnyel ábrázolt, fekete körszakállasférfit Szűz Máriával?

A másik, még súlyosabb érv, ami már tudományosnak nevez-hető: honnan vette volna Révay Péter, hogy ha elöl Pantokrátorvan, hátul nem lehet más, mint Szűz Mária? Hány ilyen koronátismerünk? A magyar Szent Koronán kívül egyet se. Akkor hogyjutott volna az eszébe? Egy ilyen elképzelésnek már eleve a ki-indulási alapja teljesen hibás. Hiszen ez az egyetlen ilyen korona.Honnan gondolta volna?

A másik, amit szintén a tévénézők több milliós tömege részéretálalt egy másik szakember, így szól. Azt mondja: Révay Péter

47

protestáns volt. Ez eddig tény. És hogy gazsuláljon a katolikusrendeknek, ezért — bár neki nagyon jól kellett tudnia, hogy ottDukász Mihály képe van — mégis azt írta, hogy Szűz Mária ké-pe. Kipróbálnak bennünket, hogy ezt is bevesszük-e? És ott vana gond, hogy bevesszük. Bevesszük. És akkor vagyunk megsért-ve, ha valaki figyelmeztet, hogy azért már ne haragudj, de ekkoraidiótaságot nem szakember létedre is észre kellett volna venned.És meg van sértve, mert eddigő a rokonsága körében szaktekin-télynek számított, mert megnézte ezt az adást.

Nagyon lényeges, hogy most itt magunkkal állunk keménynagy csatában. Mert már annyiszor becsaptak bennünket, hogy amásodik ilyen esetnél, amikor figyelmeztetnek rá, hogy iszonya-tos mértékben hazudtak nekünk, már azt mondjuk, még mindigjobb, ha az előadót nézem hülyének, mint ha be kellene valla-nom, hogy hagytam magamat ennyiszer, ilyen átlátszó módon azorromnál fogva vezetni. És ez nagyon kemény küzdelem. Én szí-vesen belátom, hogy ennek az előadásnak körülbelül a felére ahallgatóság nagy része úgy fog engem utálni, mint a saját legsú-lyosabb bűnét. Miért? Azért, mert nagyon nehéz szembesülni az-zal, hogy engedjük magunkat az orrunknál fogva vezetni.

Az nem igaz, hogy egy jó minőségű reprodukción nem lehetészrevenni, hogy Dukász Mihály nem fér bele a foglalatába. Nemigaz, hogy ebből bármelyik háziasszony, aki kapott már a férjétőlvagy a tisztelőjétől gyűrűt vagy fülbevalót, amin befoglalt kővolt, nem vonja le azonnal a következtetést, hogy te, hát ez csakmásodlagos lehet. És nem igaz az, hogy ha valaki tudja, hogy1613-ban pontosan dokumentált — egy úgynevezett „álomadat”jóvoltából megszerzett — hír, ahol teljesen hiteles személy, jólolvasható nyelven, jó állapotban fönnmaradt írásban közli ve-lünk, hogy ki volt itt hátul, akkor nekem ettől szabad eltekinte-nem, és azt mondom, én mégis inkább az Akadémia elnökénekhiszek. Szóval azért ne felejtsük el, itt már a saját jellemhibáink-ról is szó esik. És ezeket azért jó volna már egy kicsit . . . tiszto-gatni.

Dukász Mihály másodlagos, és pontosan lehet tudni — me-

48

gint hangsúlyozom: ténykérdésről van szó —, hogy a SzentSzűzanya képe volt ott eredetileg.Nem mindegy, hogy én egy ta-mási vétket — azt tudniillik, hogy túlságosan kötődik az érzékivalósághoz — mivel szűrök meg. Mert ezt a túlzott kötődést azérzéki valósághoz minden korban a szüzességgel szűrték meg.Ennek a legmagasabb szintű megjelenése a keresztény világbana szűzanyaság. És ha nem ezzel szűröm meg, az azt jelenti, hogyvagy szűretlenül, vagy pedig még rátéve egy lapáttal fog ez a tu-lajdonság bejönni az alattvalók világába. És most ez a helyzet.Mert ugye eltávolították a Szűzanya-képet.

49

A képcserék alkalma és oka

A következő kérdés nyilvánvalóan fölmerül a jelenlévőkben is,hogy mikor, milyen céllal, ki távolította el. Erre említettem egyterminus post quemet, tehát egy olyan időpontot, ami után követ-kezhetett be csak a csere — ez 1613. És mondtam egy terminusante quemet, tehát egy olyan időpontot, ami előtt történhetettcsak. Ez volt 1790. Mivel először 1790-ben írnak le ezen a helyenhárom olyan képet, amelyik ma is itt van, tehát a Dukász Mihály-képet, a Kón feliratú és általában Konsztantinosznak leolvasottképet, meg a harmadikat, a Geóbitzász feliratút, amelyet általá-ban Gézával azonosítanak — rögtön hozzáteszem, teljesen alap-talanul.Ezt a három képet így együtt először 1790-ben írják le. Szoktakrá hivatkozni, hogy már az 1650-es években Révay Péter koro-naőrnek egy poszthumusz munkájában, tehát halála után kiadottmunkájában szerepelt a Constantin-kép. Ez így nem igaz. Szere-pel ugyan benne a Constantin név, deő maga írja le, hogy NagyKonstantinról beszél, nem erről a Konstantinról. Ez nem NagyKonstantin. Ez Konsztantinosz Porphyrogenitosz. Az elsőKons-tantin nem volt Porphyrogenitosz, vagyiső nem a Bíbor Terem-ben született. Ennek egyetlen oka volt: nem volt még Bíbor Te-rem. Ez a Porphyrogenitosz azt jelenti, hogy a Bíbor Teremben,a császári palota Bíbor Termében született, tehát már az apja föl-vette a császári bíbort, és csak ezután született a gyerek. A jelzőerre utalt.

Hogy érthető legyen, 1613 és 1790 közé kell tennünk a kép-cserét. Tudjuk nagyon jól, hogy beavató korona lévén, nem lehetakármikor cserélgetni. Mikor lehet cserélgetni? Vagy a koroná-zás alatt, tehát miután kivették a ládából, és mielőtt visszatettékbele — de akkor egészen biztos, hogy leírták volna ezt, teháthogy lenne róla valamilyen dokumentum. De van egy olyan, nemegészen hat évnyi időszakasz a történelmünkben, amikor egysze-rűen nem tudjuk, mi történt a Koronánkkal. Mikor van ez? Ak-

50

kor, amikor II. József rendeletileg kiviteti az országból, és fogal-munk sincs róla, mi történt vele.

Ez a művelet 1784. április 4-én indult — ez hát kétszeresen isgyászos dátum. Az első, április 4-én kelt rendeletet a koronaőrökmég nem teljesítették, életüket és vagyonukat kockáztatva ezzel.De a második rendelkezésnél már lehetett érezni, hogy ez azőrültnemcsakőket fogja összetörni, hanem a Koronát is. És — a le-írások szerint — sírt a két koronaőr, amikor át kellett adniuk aKoronát, mert nem tudták, mi fog vele történni. És ma sem tud-juk, mi történt vele. 1790-ben, amikor II. József közvetlenül a ha-lála előtt engedi, hogy hazajöjjön, teljesen szabálytalanul törté-nik az átvétel, nincsenek jelen a koronaőrök, és így kerül haza aKorona. A leírások ekkor már egyöntetűen erről a három képrőlbeszélnek. Egész egyszerűen kizárásos alapon ki lehet jelenteni:a képek cseréjére 1784 és ’90 között kerülhetett sor. Ez megintnem vélekedés kérdése: egész egyszerűen kizárásos alapon tény-ként lehet állítani.

Milyen célja vagy milyen tétje lehetett a cserének? Erre me-gint azt kell mondani, hogy nem ismerjük elég mélyen a történel-münket. Nem azért, mert buták vagyunk, vagy mert felületesekvagyunk, hanem mert gondosan eltitkolnak előlünk a létünketnagyon mélyen érintő tényeket vagy ténycsoportokat. Ilyen pél-dául az 1780-as évek egészen Európára vonatkozó grandiózus át-rendezési terve, az úgynevezett Második vagy Új Bizánc-terv.

Teljesen értetlenül állnánk az előtt a tény előtt, hogy az 1780-as évek derekán-végén miért kellett bizánci császárokat tenni amagyar koronára, amikor Bizánc már 1453-ban elbukott. Miértkell bizánci császárt föltenni? További tény, amit nem értünkmeg: ha már bizánci császár került egy koronára, akkor miért atarkórészre került? Soha nem tettek tarkóra bizánci császárképet,ha az volt a cél, hogy annak a főségét valami módon jelöljék. Ittteljesen nyilvánvalóan egy késői és megzavarodott ténykedésrőlvan szó, amikor már sem az eredeti funkcióval, sem bizonyosformai sajátosságokkal nem voltak tisztában.

A Második Bizánc tervről elvileg kellene tudni a történelem-

51

tanároknak. De gondosan titkolják az ide vonatkozó adatokat.Miért? Azért, mert két olyan hatalom volt érdekelt benne, ame-lyek közül először az első ült a nyakunkon, utána meg a második.Először a Habsburgok, utána pedig az oroszok. Mind a kettőjükszámára kínos fiaskó volt ez a vállalkozás, mert végül is nem si-került végrehajtani.

Ennek az volt a lényege, hogy kiszorítják a törököt Európából,de nemcsak Európából, hanem Anatóliából is. Helyreállítják abizánci birodalmat annak legnagyobb kiterjedése területén. II.József pedig cserébe megkapja Európa maradék részén — a bal-káni területek átengedéséért, mert ezek mostantól a Második Bi-zánci Birodalomhoz tartoztak volna — Bajorországot. A bajoro-kat éppúgy nem kérdezték meg, mit szólnak ehhez, mint bennün-ket, akiket viszont teljesen megszüntettek volna. Ebben az Euró-pa-tervben ilyen, hogy Magyarország, már nem létezik.

Azért jó, ha tudjuk ezt, mert általában sírnak, hogy ma milyenrossz a magyarság sorsa. Akkor sokkal rosszabb volt. Fönnállt areális esélye annak, hogy Magyarország egyszer s mindenkorramegszűnik. És ha csak egy–két évvel tovább él ez a torkunknakugró bestia, vagy ha csak egy szemernyivel tehetségesebb lettvolna ez a reménytelenül tehetségtelen politikus és még annál istehetségtelenebb hadvezér, akkor mi most németül dicsőítenénkII. Józsefet, mint a német-római császárság alattvalói.

Óriási szerencsénk volt, hogyő mind a kettőnek — politikus-nak is, de hadvezérnek még inkább — elképesztő mértékben te-hetségtelen volt. Elérte azt, amit se utódjainak, se elődeinek sohanem sikerült, hogy egy abszolút győztes helyzetben átvette a ha-talmat, és a törökök néhány nap leforgása alatt a teljes hadseregétbekerítették, királyostól. És az a hadtörténetben rendkívülinekszámító helyzet állt elő, hogy a török hadvezetőség nem hitte el,hogy ekkorát lehet hibázni, cselre gyanakodtak, és visszavonul-tak. Példátlan az eset. Ezzel úszta meg ez az ön- és közveszélyes— nem is méltatom már további jelzőkkel — figura.

Hogy érthető legyen,ő valóban mindent megtett annak érde-kében, hogy Magyarország ne létezzék. Az előkészületek már

52

megtörténtek, a német nyelvet mint hivatali nyelvet bevezették,a vármegye-rendszert szétzúzta, központi igazgatásul tíz kerület-re osztotta az országot . . . ismerjük a dolgait. Ezek a tettek mártananyagok. A magyar jobbágyságot, amelyik gazdaságilag is,jogilag is messze fölötte állt az örökös tartományok jobbágysá-gának, annak a szintjére züllesztette le. És mindezt azokkal azígéretekkel, hogy majd a saját nemeseinek rovására előjogokatad nekik. Eszébe se jutott előjogokat adni.

Ha egyszer érzékelni akarjuk, mi történt itt dúlásként az alattaz összesen tíz év alatt, amíg ez az embernek nehezen nevezhetőfigura uralkodott, egyszer majd olvassuk el Jancsó BenedekAromán nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapotací-mű munkáját. Döbbenetes, mit tett a magyarság tényleges és tel-jes likvidálására. Az egész Hora, Kloska, Krisán-féle lázadás eztcélozta — semmi mást. Egyenesen Bécsből igazgatták ezt a lá-zadást. A ránk maradt dokumentumok egyértelműen tanúskod-nak erről. Az egész folyóvölgy-rendszer, ami ma már román fal-vakkal van betelepítve, mind akkor néptelenedett el, pedig végigmagyarlakta terület volt. Módszeres magyarirtás volt ez, aminek,haő aztán teljesen beolvasztja az országot, semmi sem állt volnaútjában.

Ezt azért kell elmondanom, mert nem szokták elhinni, hogyazok a jó katolikus Habsburgok ugyan miért cserélték volna leSzűz Máriát? Hát ennyire volt nagyon jó katolikus II. József.Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy amikor föloszlatta a rendeket,külön ügyeltetett arra, hogy a Szűz Mária-képeket el is égessék.Arra is vigyázott, hogy a bíróságokon az eskü-formulákból, aholegészen odáig a magyar eskü-formulában ott volt a Boldog-asszony, ezt onnan törölni kellett.

53

Szűz Mária és a magyarság

Hogy érthető legyen, II. József alatt a magyarság szűzmáriátla-nítása minden frontvonalon teljes erővel folyt. Nem értenénkmeg, miért volt ez olyan fontos neki, ha nem tudnánk, hogy a ma-gyarság és Szűz Mária kapcsolata nem ugyanolyan jellegű, mintSzűz Máriának bármelyik más nemzethez vagy néphez fűződőkapcsolata. És itt megint olyan ügyről van szó, amit nem taníta-nak.

Ezt a kapcsolatot nem Szent István építette ki, ez nem azőmű-ve. Aző egyik legendájában — a Gellért legendában is — olvas-ható, hogy Szent Gellért ezt már készen találta.Mégő figyelmez-teti Szent Istvánt, hogy a magyarok másképp tisztelik Szűz Mári-át, mint bármelyik más nép. Azt is leírja, hogy milyen néven tisz-telik. A latin szövegben ezen a helyen egy magyar szó szerepel.Innen tudjuk, hogyan nevezték akkor a királynőt magyarul. Mertakkor az „úrnő”, mint cím, még csak a királynőnek járt. SzűzMária a magyaroknak nem patrónájuk, hanem reginájuk, azazkirálynőjük volt már akkor is. Minden királynő automatikusanpatróna is, de nem minden patróna regina.

A regina egy közjogilag pontosan definiált kapcsolatot jelent.Azt jelenti, hogy aki ezt az országot megtámadja, az egyenesenJézus Krisztus anyját támadja meg. Magyarországot ezért egé-szen III. Károlyig, Mária Terézia apjáig keresztény részről nemlehetett nyíltan megtámadni. Nyomatékosítsuk csak: egy magátkereszténynek hirdető Európa részéről hivatalosan nem lehetettmegtámadni Magyarországot. Hogyan lehetett hát mégis megtá-madni?

Úgy, ahogy az oroszok ’56. november 4-én. Hogy valaki be-hívjaőket. Ilyen kádárjános volt királyaink közül először Péter,aztán Salamon, aztán időről időre mindig volt valaki. Másképpezt az országot nem lehetett megtámadni. Nagyon lényeges do-log. Ezzel a kérdéssel külön nagy tanulmány foglalkozik —Váczy Péter kiválóan megírt tanulmánya. Kimutatja, milyen elő-nyökkel járt Magyarország részére az, hogy Szent Istvánnak a ju-

54

deo–christian Európával is sikerült ezt a sokkalősibb védelmirendszert — hogy tudniillik Magyarországot a királynője, SzűzMária védi — elfogadtatni.

Szent Istvánnak valóban óriási volt a tette, mert aki egy judeo-christian ideológiával el tud fogadtatni egy ilyen, bennünket ki-vételes helyzetbe juttató királynői méltóságot, az tett valamit. Si-került neki elfogadtatnia, gyakorlatilag egészen III. Károlyig, akidegradálta, lefokozta Szűz Máriát, és nagyüzemileg elterjesztettea „Patrona Hungariae” címet, holott Szűz Mária Magyarország-nak nem patronája, hanem reginája. És azóta is egyfolytábanmint patronáról énekelünk, beszélünk róla, ahelyett, hogy regi-nának, királynőnknek tisztelnénk.

Nagyon lényeges dolgokról van szó, mert ha én a Koronáróleltávolítok egy Szűz Mária-képet, az a magyarság esetében nemugyanazt jelenti, mint ha mondjuk Peru koronájáról távolítanámel. Nota bene Peru koronáján sohasem volt Szűz Mária. De ha ottvolna, és arról eltávolítanánk, nagyobb baj nem esne vele. Tud-juk, hogy Peru is föl van ajánlva Szűz Máriának — na de csakmint patrónának. Soha nem volt reginája. Ma már Oroszországis föl van ajánlva, de neki sem mint reginának. Itt egy teljesenmás kapcsolatról van szó.

És azért is nagyon fontos ismerni ezt a kérdést, mert akik ben-nünket el akarnak pusztítani, azok pontosan tudják, hogy a ma-gyarság üdvtörténeti szempontból hogyan működik, mi a felada-ta, és milyen eszközei vannak rá, hogy ezt a feladatot ellássa. Ide-je lenne már nekünk is megtudni.

A Szűzanya-kép eltávolítása nem egyedi és esetleges ügy. HátIstenem,ő volt ott, de valahova kellett tenni a Dukászt is, hát oda-tették a helyébe . . . Hanem itt egy ország védtelenné tételérőlvan szó, hiszen a Szűzanya eltávolításával égi védelem nélkülivévált a Szent Korona országa. Legalább is látszat szerint.

Föl lehet tenni a kérdést, hogy mi a helyzet a másik két ural-kodóval. Erre a választ hadd halasszam el.

Először inkább nézzük meg a Dukász-képet fölülről. Ez a fel-vétel Kovács Éva és Lovag Zsuzsa könyvében tanulmányozható.

55

A könyvet ketten írták, nem sokkal a Korona hazatérése után je-lent meg, utána többször is újra kiadták. Most már csak angol ésnémet nyelvű változatai kaphatók. Azt hiszem, ma már nem ismernék magyarul közzétenni. Ebben ugyanis annyi a túlhaladott,egyébként is hibás adat, hogy már csak a külföldet etetik vele. Deazért erre is föl kéne figyelni. Mert nehogy azt higgyük, hogy azaz elképesztő mértékű tájékozatlanság, ostobaság és rosszindu-lat, ami Nyugat részéről felénk árad, spontán alakul ki és terjed.Egyfolytában táplálják. És pontosan az ilyen esetek figyelmez-tetnek rá, hogy azért most már oda is kellene egy kicsit figyelni.Nem mindegy, hogy mit hazudoznak össze egy angolnak, egyfranciának vagy egy spanyolnak mondjuk a magyar Szent Koro-náról.

De mindenesetre ennek a kiadványnak a képanyaga kiváló,ezeket Szelényi Károly készítette, és én már akkor, amikor akönyv megjelent, egyszerűen nem értettem, vajon aludt itt a lek-tor, vagy mi történt. Ne felejtsük el, itt még a ’70-es évek végénvagyunk, azt hiszem, ez a könyv ’80-ban jelent meg, javában dúlta Kádár-éra. És beengedték a Dukászt felülnézetből bemutatóképet(22. kép). Ez az egyetlen kép elég lenne ahhoz, hogy való-ban az ötéves gyerek is azt mondja az anyjának, hogy hát ne ha-ragudj, anyuci, ez ugye egy foglalatnak a lemeze? Igen, kisfiam.Nem kéne akkor ennek ráhajolnia a képre? Akkor ennek kénemegfogni. Attól foglalat. De hát el sem éri. Ez azt jelenti, hogynem lehet eredeti benne, mert ha eleve így akarták volna, hogyszegecseljük, miért csináltak volna foglalatot?

Ezek nem bonyolult történészi, művészettörténészi kérdések.Itt egészen egyszerűen a józan ész mondja: látszik, hogy rettene-tesen gyűrött a foglalat lemezcsíkja, nyilván kifoglaltak belőlevalamit. Az is nyilvánvaló, hogy megpróbálták belerakni ezt aDukász-képet. Na de hát nem fért bele, nem tudták befoglalni.Még azt is lehet látni, hogy hiába szegecselték oda, mert nem eza szegecs fogja. Honnan lehet látni? Onnan, hogy nem érintkezika szegecs feje a lemezzel. Sem a szegecs nem fogja ma már, sema foglalat nem tudja fogni, hanem egy másodlagos forrasztás fog-

56

ja, amit cinezésnek nevezünk — egy alacsonyabb hőfokon olva-dó ónbevonat fogja oda.

Ezek azért döbbenetes dolgok, mert ugyanakkor kétszer ismegfúrták ezt a Dukász-képet, egyszer oldalt, a lemez szélén be-lebarmoltak a feliratába, vagyis a fúrás még csak nem is a Du-kász-kép készülése idején történt. Utána pedig még egyszer be-lefúrtak — jól látható a két lyuk —, de akkor már belerágtak Du-kász úr glóriájába is. A korábbi furat még a Tamás-kép kereténkívül esik. Vagyis csak az arany lemezbe rondít bele, amely tartjaaz alul lévő apostolképet. Igen ám, de a felső két lyuk már egye-nesen Tamásba fúr bele. Tamás most tapogathatja a saját sebeit.Ez nagyon lényeges tétel, mert itt most tényleg föl kell tenni akérdést, ki csinálta ezt az égbekiáltó gazemberséget, hogy egyközépkori zománcképbe belefúr.

Ilyenkor jönnek az övön aluli ingerek, hogy hát ezt csak bun-kó magyar mester csinálhatta. Hát nem. Nem! Egészen pontosantudjuk, hogy 1800, — vigyázat! — az 1800-as évek második fe-lében ez még nem volt átfúrva. Tehát ezt 1880 után fúrták át,minden valószínűség szerint közvetlenül az 1916-os koronázáselőtt. Ez azt jelenti, hogy ezt a merényletet a Habsburg-időszakvégnapjaiban követték el. Iszonyatos dolog! Ezért vérpadra le-hetne küldeni egy uralkodót. Jobb időkben ezt is tették. Ilyet,hogy egy világra szóló jelentőségűés értékűműalkotásba, amirőlmár akkor tudni lehetett, hogy világra szóló, így belebarmolni . . .

Azt tudjuk, hogy ha elkezdek fúrni egy zománcképet, annak atovábbi lemorzsolódását az Isten se állítja meg, az elkezd porlania sérülés körül. 2000-ben, amikor kivették az eredeti dobozábóla Nemzeti Múzeumban — nem tudom, látták-e —, derekasanhullott belőle a zománcpor, az ennek a fúrásnak a maradványavolt. Ezt a folyamatot később már nem lehet megállítani. Ezértostobaság, amikor olyanokat állítanak, hogy a FelsőPantokrátortutólag megfúrták. Arról még úgyis szó lesz, úgyhogy ezt a kér-dést még nem akarom előre venni.

De ezt a két képet — Dukászt és alatta Tamást — kétségtele-nül utólag fúrták meg, és hozzá késői időben, és nem bunkó ma-

57

gyar mesterek. Itt a legutóbbi időkben történtek a legnagyobbgazemberségek a Koronával kapcsolatban. És most már talánmeg tetszik érteni, miért sunyít itt egy banda ebben az országban.Hát azért, mert vagyők, vagy a közvetlen leszármazottaik mégmindig itt vannak köztünk. És nem ám a kukában turkálnak a na-pi betevőért, a nyugdíjasok között, hanem az éppen nagyon jólkeresőés nagyonis regnáló rétegben. És hát nagyon nem szeretik,ha mi itt firtatjuk, hogy na, mi is történt hát ekkor meg ekkor?Ezeket az ügyeket pedig muszáj firtatni, mert olyan elképesztőarcátlansággal hazudnak nekünk, hogy az már tényleg egy ga-lambepéjű embert is felháborít. És ha mi ezt hagyjuk, akkor tény-leg kollaboránsaik leszünk.

58

Koronatanúk vallomása

Révay Péter koronaőr beszámolójának hiteltelenítésére még né-hány, eddig nem ismertetett „érvet” föl szoktak hozni. Ilyen pél-dául az, hogy a műve címlapján egy „hamis”, azaz félrevezetőmetszet látható. Révay Péter 1613-as művének a címlapján tény-leg ilyen metszet látható. Aki látja, joggal kérdezheti: ez a ma-gyar Szent Korona? Így néz ki?(24. kép)

Természetesen nem. Mi a következtetés? Az, hogy Révay Pé-ter ennyit ér. De hát tényleg Révay Péter ér ennyit? Hát hol adtákki a könyvét? Augsburgban.Ő maga illusztrálta? Dehogyő il-lusztrálta! Wolfgang Kilian illusztrálta, a kor egyik legkiválóbbrézmetszője. Mit tudott Wolfgang Kilian a magyar Szent Koro-náról? Azt a három mondatot, amit Révay Péter leírt róla a köny-vében. Mert Révay Péter nem a Korona külalakjával foglalkozotta könyvében, hanem a Korona történetével és működésrendjével.Ő csak nagyon röviden írja le a Koronát, és ez talán nem egé-

szen véletlen: a Koronát nem lehetett csak úgy leirogatni, megábrázolgatni. Tabu volt, mint minden szent tárgy. Ez azt jelenti,hogy éppen annyit írt le belőle, amennyi számunkra ma a legfon-tosabb: hogy hátul mi van. Miért? Mert azt nem lehet látni. Rop-pant lényeges dolog, hogy ennek a pár adatnak az alapján kellettWolfgang Kiliannak — mindenféle konzultációs lehetőség nél-kül — valamilyen címlapképet fogalmaznia. Haő csak ilyenfajtakoronákat ismert, annak a leírásnak az alapján, amit Révay Péteradott, nem rajzolhatott ennél pontosabbat. Ki itt a pontatlan? Ré-vay? Dehogy! Wolfgang Kilian. Mi vonatkozik az elmaraszta-lásból Révayra? Ebből semmiféle érvet nem lehet kovácsolni Ré-vay hiteltelenítésére.

A következő képet azért érdemes szemügyre venni, mert1790-ben készült, amikor a Koronát hazahozták(25. kép). Ésmiután annyira szabálytalan volt a kivitele is és a visszahozatalais, egy eddig számunkra ismeretlen személy vagy inkább szemé-lyek átvételi elismervénnyel is felérő metszet-kettőst jelentettekmeg olyan felirattal, hogy „Ilyennek írták le eddig tudósaink a

59

Magyar Szent Koronát”. Ez lényegében az a kép, ahogyan RévayPéter könyvének a címlapján látjuk. És aztán: „Mi ilyennek ta-láltuk — írják egy másik metszet fölé, de még ugyanazon a lapon— 1790-ben Febr. 16-ik napján.”

Mármost mikor állít ki ilyet az ember? Akkor, amikor tudja,hogy nem abban az állapotban kapta vissza a tárgyat, ahogyanelvették tőle. Gondolom, ha II. József túlélte volna még néhányhónappal ezt a tényt, felségsértés vádjával keményen megbüntet-hették volna a metszet értelmi szerzőit, mert ez a tanúsítvány fél-reérthetetlenül arra utalt, hogy a kalapos király csaló, hazudozó.Nem abban az állapotban adja vissza a Koronánkat, ahogyan ki-vitette.

Ez a dokumentum arra figyelmeztet: a kortársak bizony tud-ták, hogy Dukász Mihály, és valószínűleg azt is, hogy a másik kéturalkodó-képmás sem eredeti a Koronán. Honnan tudjuk eztmég? Nagyon fontos adatunk van rá. 1792-ben egy Decsi Sámuelnevezetű bécsi orvos leírja a Koronát, egészen részletesen, sok-kal részletesebben, mint az előző század elején Révay Péter.Őmár 1792-ben foglalkozik vele, tehát a hazatérése után. Leírjaazokat a képeket, amelyek ma is rajta vannak, tehát Dukász Mi-hályt, Geóbitzászt, Kónt. Igen ám, de amikor az ékkövek ismer-tetésére kerül sor — szépen sorba vesziőket — és eközben hátraér, akkor azt mondja, hogy „és a zafír, amelyik a Szűz Mária-képalatt van”. Magyarul ír. Nem lehet félremagyarázni. Tehát pon-tosan tudta még 1792-ben is, hogy hátul Szűz Mária-kép volt.Annak ellenére, hogyő maga írja le az akkori állapotot, amikormár Dukász-kép szerepelt ugyanitt.

Mit lehet csinálni ilyen adatokkal? Csak egy dolgot. Agyon-hallgatni. Ezek már közzé vannak téve. Már régen nem az a kér-dés, hogy Szűz Mária volt-e itt hátul, az egyetlen oromzati elemfoglalatában, vagy más. Itt és most arról van szó, hogy a szerepéttisztázzuk. És azt, hogy mikor, milyen céllal vették le.

60

A Második Bizánci Birodalom ábrándja

A Második Bizánci Birodalom végül is nem alakult meg. Semmisem lett belőle, de nem érthetnénk meg, miért ezt a császárkép-mást tették fel a koronánkra, ha nem tudnánk, mi történt itt az1780-as években. Miért pont Dukász Mihályt? Azt lehet monda-ni, Dukász Mihály a Bizánci Birodalom egész fönnállása alatt aleggyengébb kezű császáruk volt. Nem érti az ember, miért nemlehetett mást föltenni? Erre szokták mondani — még én is haj-lottam rá, hogy ezt mondjam —, hogy mert a bécsi kincstárbanez volt kéznél. Nagyon elképzelhető, hogy volt olyan tárgy, ami-ről leszerelték, és áttették ide.

Ez egészen a legutóbbi, mondhatnám, hónapokig egy fenn-tartható elképzelés volt. Ma már teljesen el kell vetni. Miért?Mert egy kiváló kutató, Bradák Károly, hatalmas gyűjtő- és föl-dolgozó munkával kimutatta, hogy ilyen viseletek, amilyeneketez a három uralkodó személy visel, a Bizánci Birodalom többmint ezeréves fönnállása alatt soha nem voltak forgalomban.Szorgalmasan összegyűjtötte az összes eddig publikált császár-ábrázolást — pénzekről, mozaikképekről, miniatúrákról, könyv-művészeti alkotásokról, textíliákról —, és kiderült, hogy ilyenöltözék soha nem volt bizánci emberen, nemhogy császárokon,de még a környezetükön sem. Ez az első fölismerés.

Már ettől megdöbbent az ember, de a következőmég megdöb-bentőbb volt. Hogy tudniillik ezek az öltözetek le sem szabhatók(28. kép). Még csak azt se lehet mondani . . . jó, nem volt ilyenöltözék, de hát valahogy csak kinézett az a ruhadarab, amit itt áb-rázolnak . . . Nos, nem nézett ki sehogy. Nem lehet elkészíteni aszabásmintáját. Ezek nem öltözékek, hanem felületek dekoratívkitöltései, ahogyan a Móricka elképzeli. Egészen döbbenetes azeset. És mi is, beleértve engem is, bevettük ezt a kacsát, hogyezek hiteles bizánci császári öltözékek. Pedig mi történik? Elin-dul a zománcképen egy forma, átlendül az emberalak túloldalára,majd előbb–utóbb vissza kellene térnie, de nem tér vissza. Ellen-ben művészünk dekoratív módon tagolja a rendelkezésére álló

61

felületet, aztán megnézi, milyen a többi ábrán, a hiteles képekena díszítőmintázat, például a szívminta, és teleszórja vele a kisze-melt felületrészeket. De azok megmaradnak a testtől függetlensíklapocskáknak, az összképnek pedig semmiféle ruhajellegenincs, vagyis nem lehetne kiszabni–megvarrni.

Mármost ha tudjuk, hogy a bizánci időkben mindezt mennyirepontosan meg tudták oldani akár egy kis pénzérmen is . . . Hogya viselet tökéletesen fölismerhető legyen: pontosan leolvashatóróluk, melyik öltözetdarab a hümation, melyik a másik része aruházatnak, melyik a harmadik része . . . Akkor valóban meg-döbbenhetünk: hogyan lettek ezek ilyen elképesztően elrajzol-tak?

És akkor ébred rá az ember, hogy azért, mert 1784 és 1790 kö-zött még nem volt annyira fejlett a bizantinológia, hogy tartanikellett volna a lebukástól, másrészt meg nem lehetett közelrőlvizsgálgatni a Koronát. Ha hátrateszik ezt a képet, akkor sohanem kerül vizsgáló szem elé. Előre már nem lehet. De hátra nyu-godtan tehetik, mert ott biztos helyen lesz. Csak beavatott lehet,aki a hibát szóvá tenné, a beavatottakat pedig meg lehet félemlí-teni vagy meg lehet vásárolni. És sajnos jobbára ilyenek termet-tek körülötte az új korban: megtéveszthetők, megvásárolhatókvagy megfélemlíthetők.

Nagyon lényeges a kérdés, mert ezek után újra fel kell tenni akérdést, hogy ha egyszer az uralkodó-képmások XVIII. századvégi hamisítványok — márpedig ez a helyzet —, akkor miértnem tudták úgy méretezni a Dukász-képet, hogy beférjen a fog-lalatba?Kérdés kérdést szül, felismerés újabb felismerést. Hozzákell szoknunk, hogy ha egy újabb felismerés jön, az összes eddigitát kell alakítani, egy rendszert, egy hálózatot kell újra tervezni.Nem könnyű dolog. Ezért is ragaszkodnak annyira a tudósok arigolyáikhoz, mert nem könnyű dolog ez.

Egyetlen olyan vélekedés van, amit erre az esetre el lehet fo-gadni, hogy tudniillik Dukász képét eredetileg nem ide szánták.Hanem hova szánták? Természetesen előre. Most már ide se fér-ne bele, mert ehhez meg túl kicsi lenne. Na de látni rajta a körül-

62

metélés nyomait. Egyértelmű . . . egész egyszerű észjárással is kilehetne következtetni, hogyők ezt a koronát akarták — és mostmár ki lehet találni, a már ismert tényekből következtetve — aMásodik Bizánci Császárság koronájává átsminkelni. És csak ak-kor értem meg, miért vannak kifoglalás-nyomok a Pantokrátor-képen elől, mert valószínűleg már ki is foglalták. És akkor értemmeg, hogy miért éppen Dukász Mihály képe került ide. Miért?

Azért, mert Dukász Mihály 1071-ben került trónra. És 1071-ben, közvetlen trónra lépése előtt, volt az a csata, amelyikben aszeldzsuk török haderő teljesen szétzúzta a bizánci hadsereget.Ez a mandzikerti, más néven a malazgirti csata volt. És ezzel vé-get ért Bizánc anatóliai egyeduralma. Tehát haők a Bizánci Bi-rodalmat Anatólia legkeletibb széléig akarják helyreállítani, ak-kor a jogfolytonosságot mikortól kezdve kell visszamenőleg ér-vényesíteni? És ennek megfelelően jelölni a Koronán? DukászMihálytól. Mert Dukász Mihály alatt jog szerint még a teljes bi-rodalom élt, más kérdés, hogy de facto már nem. Pontosan re-konstruálható az ördögi logika: igenis Dukász Mihályt kellett idehelyezni. Mert tőle indítva óhajtották jogfolytonosan helyreállí-tani a Bizánci Birodalmat. Nem is titkolták.

És ki lett volna az Új Bizánci Birodalom első császára? Min-den készre volt tervezve már. Hangsúlyozom: itt a leírások na-gyon pontosak. Jancsó Benedek talán az egyetlen magyar törté-nész, aki szóba merte hozni a Második Bizánci Birodalom ügyét.Ő erdélyi történetíró volt, és még a Monarchia idején élt. Nem isfogadták jól a könyvét, meg kell mondjam, de megírta. Ennek abirodalomnak, most nagyon lerövidítve a történetét, az első csá-szára Konstantin nagyherceg lett volna.Ő orosz nagyherceg voltugyan, de II. Katalin cárnő, ennek a tervnek a kiagyalója, az ösz-szes európai hatalmassággal elhitette, hogyők nem fogják an-nektálni ezt a területet. A lényeg az, hogy az európai hatalmakbevették az orosz mesét, előrenyomult az orosz haderő, termé-szetesen elfoglalta az egész — azóta Dél-orosz síkságnak neve-zett — síkságot, elfoglalta a Krím-félszigetet egészen a délicsücskéig.

63

Még ahhoz is ragaszkodtak, hogy Konstantin nagyhercegmellett görög nyelvű udvartartás legyen, eljátszották azt a bohó-zati tréfát, hogy volt körülette egy kis hadsereg görög vezényletinyelvvel, és hogy a Krím-félszigeten elfoglalt kulcsfontosságúvárosokat görög néven nevezték el. Ezek közül egyet biztosan is-merünk, ez ma is hadi kikötő: Szevasztopol. Egy átlag mai ma-gyar hallgató-néző megesküdne, hogy ez antik görög alapítás.Dehogy antik görög alapítás, II. Katalin alapította hadi kikötő-nek. És akkor miért görög neve van? Hát ezért. Beljebb, a szá-razföldön, Szimferopol ugyanezt a szerepet játszotta. Elhitetni avilággal, hogy itt tényleg Második Bizánci Birodalom lesz, tehátgörögül nevezünk el dolgokat, görög vezényleti nyelv van, görögudvartartás, és így tovább.

Nem tudom, ismerős-e ez a móka? Az, hogy bejön ide egy Rá-kosi, bejön egy Gerő, bejön egy Farkas Mihály, és így tovább —ezeket ugyanott képezték ki, ezek azért akármilyen ócska, oroszkaptafán alakított fordulatokkal, de magyarul beszéltek hozzánk.Egy Babrak Karmalt hogyan adtak be Afganisztánban? Pontosanugyanilyen módszerekkel, semmi újdonság nem volt se a sztáliniérában, sem a brezsnyevi érában — egy az egyben ugyanezt amódszert alkalmazták. A gond csak az, hogy ezt a nyugat-euró-pai hatalmasságok ugyanolyan málé szájjal vették komolyan ésvették be, és a mai napig beveszik.

Bizony az oroszok szállták meg a Török birodalomtól elhódí-tott területeket, és ezek egészen Ukrajna megalakulásáig, tehát alegutóbbi időkig, Oroszországhoz is tartoztak.

64

Hamisítások szövegben és képben

Bármennyire nem sikerült is ez a terv, pontosan körvonalazvavolt benne Konstantin szerepköre is, Geóbitzászé is. De vajonmilyen alapon állítom én, vagy állítják a kollegák Konstantinról,hogy másodlagos aző képe is a Koronán? Nagyon egyszerű. Ittegy körülmetélt képről van szó. A képen az o betű fölött látunkegy vízszintes vonalat, ez a rövidítés jele. Zománcozott felületazonban ilyen közel nem kerülhet egy aranylemez széléhez, ezalapkérdés. Az utolsó zománcozott felület és az aranylemez széleközött kell egy biztonsági sávot hagyni. Ezt az első óra első ötpercében megtanítják a zománcozónak. Vagyis szóba se jöhet,hogy ennek a képnek ez az eredeti mérete. Itt egy körülmetéltKónt látunk, jól lehet ellenőrizni fölül az aranylemez szélén.

A másik esetben, a Geóbitzász-képnél tudni kell, hogy Bi-záncban a Géza nevet sohasem írták le Geóbitzásznak. Pedignem is egyszer le kellett írniuk, miután minden Géza királyunkharcolt Bizánccal, így aztán megmaradtak a névleírások. Tudjuk,hogyan írták le a Géza nevet: Geicának, Jacának, Jesszének, aJessze névvel direkt utalásul ugye Dávid apjára. A Geóbitzászmég csak nem is emlékeztet ezekre. Meg lehet kérdezni, hogyakkor mit keres itt?

A névvel foglalkozott Moravcsik Gyula is, akit már említet-tem korábban. Moravcsik nagy fenntartások közepette, de elfo-gadja azt, hogy itt Gézáról van szó. Nemő találta ki, hozzáte-szem, ezt egy orvosprofesszor találta ki 1790-ben, tehát egy ab-szolút dilettáns valaki. De Moravcsik, miért, miért nem, nemmert teljesen szembeszállni ezzel a nézettel, bár becsületesen le-írta, hogy Bizáncban nincs ilyen, de még csak megközelítőlegsincs ilyen leírása a Géza névnek. Pedig elég sokat írják le a Gézanevet. Mindenesetreő ad egy hihetőbb magyarázatot is a Geóbit-zász névre, amit máshonnan is lehet tudni. Ez ugyanolyan mél-tóságnév volt, mint amilyen méltóságnév a Gyula, amit Gilasz-nak írnak le a bizánci kútfőben, Konstantinosz Porphyrogenitoszleírásában. Ez egy méltóságnév, mégpedig hasonló a Gyulához,

65

tehát egy hercegi–hadvezéri méltóság török elnevezése. A feliratpedig egyértelműen elárulja, hogy „pisztosz králész Turkiasz”,azaz „hívő” vagy „hűséges királya Turkiának”.

Most esik ki ugye a kis Móricka a padból:ő tudja, hogy TurkiaMagyarországot jelenti, de ez nem igaz. Egyszerűen nem igaz.Direkt utánanéztem ebben a nagy Moravcsik-műben. Ugyanisannak idején ez a Weszprémi István nevezetű orvosprofesszor,amikor Geóbitzászt azonosítja Gézával, kapásból leírja, hogymár Kedrinusznál —őCedrinusnak mondja — Cedrinusnál márlehet olvasni, hogy Turkiának nevezik Magyarországot.

Keresem az Árpád-kori forrásokat, még csak nem is szerepelbenne Kedrinusz, ami azt jelenti, hogy nem emlegette Magyar-országot. Moravcsik Gyula nagyon alaposan összegyűjtötte azösszes ránk vonatkozó adatot — még azt is, ami bizonytalan,hogy ránk vonatkozik-e — ebben a türknek, szkítának vagy hun-noinak nevezett népeket. Nem szerepel Turkia, mint Magyaror-szág megnevezése. Megint etetnek bennünket kétszáz év óta.Türköknek nevezik a magyarokat a honfoglalás előtt, és még azsem biztos, hogy azok tényleg teljes kontingensükben magyarokvoltak. De később mondják, hogy ezek szkítáknak is neveztet-nek, hunoknak is — maguk a bizánci kútforrások írják le mindeztgörög nyelven. De Turkiának Magyarországot nem nevezik.Amikor később, tehát a honfoglalást követően írnak Turkiáról,az már csak Erdélyre és a közvetlenül hozzá kapcsolódó déli ré-szekre vonatkozik. És a megnevezés egyre inkább húzódik lefe-lé, és a későbbi időkben, de még az Árpád-kor alatt, gyakorlatilagBoszniát jelenti.

Tehát Turkia hívő vagy hűséges királya nem jelentette sohaMagyarország királyát. Magyarország királyát elég sokféle né-ven emlegették Bizáncban, de így nem. Itt most megint a csúsz-tatás iskolapéldájával találkoztunk. Geobitzász — ha ezt méltó-ságnévnek veszem — azonnal elárulja, hogyan kerülhetett rá1780 és ’90 között egy Geobitzász feliratú zománckép a magyarSzent Koronára, amely szemmel láthatóan a Második BizánciCsászárság koronájává lett átsminkelve? Gondoljunk csak bele,

66

ennek az új kreációnak, egy mesterséges állam-tákolmánynak alakossága túlnyomó részt milyen nemzetiségű volt? Török. En-nek valamilyen képviselet mindenképpen kellett. És alighanemez volt a Jeovicsász-képviselet. Mint az új birodalom „hívő”, il-letve „hűséges” tisztségviselője, „Králész” névenő lehetett a tö-rök etnikum vezetője.

Ha tehát nem ismerjük a Második Bizánci Birodalom etnikaiösszetételét, létrejöttének történelmi körülményeit, akkor elkép-zelésünk sem lehet arról, miért kellett éppen ezekre a képekrefölcserélni az eredetileg itt lévő képeket. Mert az, hogy nem ere-detiek, az öltözékük egyértelműen bizonyítja, és bizonyos utólageszközölt kurtítási eljárás is, ami azt jelenti, hogy valószínűlegnem igazán magas szintűmesterségbeli tudással rendelkezett az,aki ezeket készítette. Különben ilyen elméretezést nem csinál —a Kón-lemez például ma is alig fér bele a foglalatába. Fölül méglátszik, hogy nem lehet rendesen ráhajlítani a foglalatot.

Még egy apróság: nézzük meg a kezeket. Ez most egy kisséoldása lesz a nehezebb témáknak. Ha én azt akarom megállapí-tani, hogy egy zománckép eredeti-e vagy hamisítvány, akkor so-ha se az arcokból induljunk ki. Arcot hamisítani nagyon–nagyonkönnyű. De kezet, és különösen azt, hogy egy felső kart hogyanhozok át az alsókarba, nagyon nehéz dolog. A legnehezebb pedigegy fogó kezet kihajtogatni. Az abroncson lévő két kép esetébenjól lehet látni, hogy ezt az áthozatalt nem tudja megoldani a XVIII.századi mester. Ahhoz képest, hogy meddig kellene eljönnie akéznek, a Kón-figura alsó karja túlságosan rövid. És hogy a fo-gás-helyig föl tudjon jönni a keze, nem tud mást csinálni a készí-tő, el kell törnie az alkart. El is töri(26. kép).

A másik esetben, Geóbitzaszéban ha megnézzük a kezet, en-nek a könyöke alul mélyen túlnyúlik a mellkép alsó vízszintesvonalán(27. kép). Igen ám, de a válla meg ehhez képest nagyonmagasan van. Nevezethető ez még embernek? Két eset van.Vagy föltételezem, hogy egy statiszta alulról benyomja neki ezta jelvényt, vagy azt mondom, hogy ez egy gibbon, tehát a főem-lősnek egy sajátos válfaja. Erre mondhatjuk, hogy nem kell ezt

67

ilyen szigorúan venni, ez egy stílussajátosság. Engedelmet ké-rek, nem az. Ami nincs megoldva, az a bizánci stílusban sincsmegoldva, és ezt a hiteles, eredeti képek pontról-pontra bizo-nyítják. Az említett feladványokat ugyanis az összes többi eset-ben meg tudják oldani a művészek, mégpedig változatosan. Acserélt képek mestere pedig nem tudja megoldani.

Ha megnézzük a harmadik képet, Dukász Mihályét, akkor ittaz úgynevezett halmazati bűnesettel állunk szemben(28. kép).Tudniillik tessék megnézni: itt legalább háromszor kellett eltörniaz alkart, amíg elérkezett a kézig. És az egésznek egyfajta gyű-rűsféreg-szerkezete lett. Ez azért különösen feltűnő, mert ugyan-akkor a kéz mérete nem illik a fej méretéhez. A kéz méreteugyanakkora, mint a másik két cserélt képnél. Csakhogy azokhozképest a fejméret itt sokkal nagyobb.

És itt figyelt föl rá ugyanaz a Bradák Károly, akit már említet-tem, hogy hiszen ennek a Dukász-képnek nem is önálló a keze,hanem ez a kéz a Szent György-képről van lekopírozva, egy azegyben. Ebből adódik az aránytalanság. Magyarán szólva 1790-ben nem tudtak bizánci módra kezet rajzolni. Egyetlen módszermaradt: a hiteles képek kezét egy az egyben áttenni. És így jöttlétre . . . Egyébként alkalmazunk ilyen módszert ma is. Amikorvalamit többszörözni kell, akkor levesszük a mintát, és annakalapján készül el az új mű. Mint tudjuk, ezek a zománcképek re-keszhajtogatással készülnek. Ezek ugyanis rekeszzománcok.Először a rekeszrajzolatot kell megcsinálni, és azt én levehetemmásról is, ha lusta vagyok. Hát mondjuk én ritkán csinálok ilyet.De van, aki csinálja.

Bradák Károly barátunk ezután természetesen megnézte amásik három kezet is, amelyek a cserélt képeken láthatók. Döb-benetes az eredmény. Egyetlen egy önálló tervezésű kéz sincsközöttük. Vagyis mindegyiket valahonnan leszedték. És ettől eza sok idétlen mozdulat, mert azért ne felejtsük el, egyik–másikkéz itt egy Contergan-gyereknek is túl rövid lenne. Ilyen nincsen.

Ha megnézzük, hogy az eredeti képek hogyan oldják meg eze-ket a feladványokat, igazolva láthatjuk, hogy ez nem stíluskér-

68

dés. Három szinten, három sorban három különböző módon, demindannyiszor csodálatosan járnak el. Az eredeti képek mestereis tudja, hogy a spirállal lehet igazán visszakanyarítani a formát.De azt is tudja, hogy ha el akarja hitetni velem, hogy a válltól akézig egyetlen végtagról van szó, akkor neki már a felkar indítá-sánál el kell kezdenie szoktatni a szemünket, hogy ez a forma le-felé fog majd jönni. Egészen fantasztikus mesterségbeli tudásrólvan itt szó.

A három megoldás a hiteles, eredeti zománcképek esetébenhárom különböző átfordítást ad, egyik zseniálisabb, mint a má-sik. A teljes fordulat az első képpárnál egy rejtett indíték utánnyilvánul meg, ne felejtsük el, itt arkangyalokról van szó. A má-sodik esetben a teljes pályaképét látjuk. Ez egy spirális mozgás-rendszer, ezek harcos szentek. A harmadik esetben pedig orvosszentek jelennek meg. Itt, ahogyan ezt elintézi, olyan, mint annakidején a féderes kocsikon a rugózó rendszer, amikor a laprugóhintáztatja a szemet. Gyönyörű, három szinten háromféleképpenmegoldott átfordítás történik itt a függőlegesből a vízszintesbe.Ezeket a kezeket nem kellett eltörni, tessék csak megnézni. Eltörta csuklóm? Dehogy! Megtalálta azt a pontot, ahol nagyfokú vál-tozást lehet a kézen jeleníteni. Ez a csuklónál van. Nem kell el-törnie a kezet — ténylegesen a visszahajlás mozdulatát adja.

Nem akarom tovább részletezni a dolgokat, inkább a tartalmirész felé mennék tovább. Csak azt szerettem volna érzékeltetni,hogy a cserélt képek, vagyis a három uralkodó-képmás nemcsaktartalmilag nem illik bele a sorba, hanem formailag is mérhetet-lenül alatta marad az eredeti képeknek.

69

Arkangyali kettősség az abroncson

Az alsó koronarésznek a képrendjéről van szó ugyanis, és ha em-lékszünk még, a felső koronarészen emeleteket és emeletekenbelül párosokat találtunk. Az emelet a teremtő erő forrásához va-ló közelség alapján minősült felsőnek, illetve alsónak. Ez azt je-lenti, hogy egy hatás közvetlenül a középről indult el, és egy sa-játos eloszlás révén érkezett le földközelbe.A föntiek még inkábbaz elosztó központtal, a teremtés központjával vannak közvetlenkapcsolatban, azoknak pedig, akik alul vannak, ezeknek a tulaj-donságoknak a földi elosztása a feladatuk. Ezért nagyon fontos,hogy a föld felé való közvetítés legyen méltó és korhoz illő, ésezért kell itt szűrni a tulajdonságokat.

Mert ha ezek a földre szállva veszélyessé válnak — mint Ber-talan vagy Tamás esetében —, akkor nincs mese, meg kell szűrniőket, mert különben beáradnak a földre. Mert ott már földközel-ben vagyunk.

Az alsó szintre érve nagyon szépen lehet látni, hogy az elülsőPantokrátor képe az alsó részhez tartozik ugyan, de belenyúlik afelső részbe. Ami rajta keresztül jön felénk, az mindjárt két üze-net-közvetítőre tevődik át. Ezek az arkangyalok. A jó hírnek —görögül euangelion — tehát jó hírnek a közvetítői, és már itt el-kezdődik egy polarizálódás. Ez azt jelenti, hogy a két arkangyalfölcserélhetetlen. De elválaszthatatlan is egymástól. Az egyik ol-dalon Mihály(29. kép), ez az uralkodó jobbja felől van, a baljafelől pedig Gábriel. Szembenézetből ez természetesen pont for-dítva adódik.

Itt most a továbbiakban mindent az uralkodó személyéhez kellviszonyítanunk, hiszen rá hat közvetlenül a Szent Korona, és raj-ta keresztül hat az általa befolyásolt világra. Ez azt jelenti, hogya jobb keze felől — ezt úgy is mondhatnánk, hogy a jobb agyfél-tekéje révén — közvetlenül és elsődlegesen a szentmihályi tulaj-donságokkal van vezérelve. Ennek megfelelően a bal agyfélte-kén keresztül meg a gábrieli tulajdonságokkal. A két arkangyal

70

egymást kiegészítő tulajdonság-kettőst ad. És itt nagyon fontos,hogy észrevegyük: egymást kiegészítő. Miért?

Azért, mert Gábriel az Annunciáció angyala. Vagyis egy in-formáció formájában teremtőerőt hoz be a világba, amely terem-tőerő magasabb szintre emeli ezt a mostani emberi létformát. Ezaz az örömhír, amely tulajdonképp nemzésértékű. Miért mond-juk, hogy nemzésértékű? Azért, mert kilenc hónapra rá születikmeg az Ember Fia, vagyis Jézus. Nagyon lényeges, hogy Gábriela jó hírrel hoz be egy olyan új magot az emberiségbe, amitől az,ha hajlandó majd ráhangolódni, magasabb szintre kerülhet.

Mi történik Mihály oldalán? Ha én a Földre információt hozokle, akármilyen jó az a hír, miközben testet ölt a Földön, óhatatla-nul torzul. A legnagyobb jószándékkal is hibákat követünk el —olyan nincs, hogy nem. Ezeket a hibákat vissza kell metszeni. Ésnem akkor kell visszametszeni, amikor a világ már lángba borult,hanem rögtön, amikor az értelmezés első szintjénél vagyunk.Egy gábrieli jó hírt hozó szerepnek óhatatlanul meg kell hogy fe-leljen egy, a mégiscsak bekövetkező rosszat bizony véresen visz-szametsző szerep. Ez fejeződik ki a paradicsomi kiűzetést végre-hajtó szentmihályi feladatkörben, de ennek felel meg az a szent-mihályi feladatkör is, amelyik az Apokalipszis könyvében kaphangot, amikor is a Sátánt az égből leveti a földre. Ilyet Gábrielsohasem csinál, ezt állíthatom. Nem azért, mert piszkosnak tart-ja, hanem azért, mert nem aző feladata. Ez tipikusan szentmihá-lyi feladat, de a kettő csak kéz a kézben, csakis egymással egyen-súlyos, kiegészítő kapcsolatrendszerben tud működni.

Ez azt is mutatja, hogy a magyar királyság mindenféle eliga-zító jellegű hírt közvetlenül felülről kap, vagyis szakrális király-ságként működik. Ez a Korona alakjából is következik, de hacsak a képrendet vizsgálom, abból is erre következtethetek. Haén ebben bármilyen engedményt teszek, tehát azt mondom, hogynekem büdös ez a Szent Mihály, túl sok itt a vér, kerüljön ez há-tulra, vagy menjen a csudába, jöjjön ide helyette valami szimpa-tikusabb lény, mondjuk Rafael, akkor mit történik? Az, hogy jöna jó hír, jön a jó hír, és jönnek a hiénák, és visszaélnek vele, és

71

elkezdik árusítani. Nem tudom, ismerős-e az ügy? Vissza kellmetszeni, nincs mese. Tetszik tudni, hányan élnek ma egy ilyenjó hírből?

Hogy érthető legyen, semmi nyoma nincs annak, hogy valahais négy arkangyal lett volna a magyar Szent Koronán. Révay Pé-ter leírja, hogy kik voltak ott, csak nem nevezi nevükön mindet.Keresztény fejedelmeket kell ott keresni. Most fele részben elfo-gadni Révayt, másik felében meg azt mondani, hogy hazudik, ezmegint olyan dolog, hogy már nem is tudom kommentálni. Ré-vay Péternek minden adata meggondolkoztató, még az is, ami el-ső közelítésben úgy tűnik, hogy nem igaz.Ő fehér kövek sorátírja le a csüngőkön. Vannak ott fehér kövek ma? Nincsenek. Nade hát eredetileg jól visszakövetkeztethetően — és ez a szövegé-ből egyértelműen kiderül — itt nem lánc volt, hanem fehér köveksora, aranydrótra fűzve. Ahogyan az a hátsó két császárképen islátszik, azoknak a csüngőin.

Egyébként ha valaki megnézi ma a Koronát, ezek a láncokolyanok, mintha zörögnének — látszik, hogy nem valók a Koro-nához. Snassz eljárás — mondhatnánk pestiesen. Ilyen láncot ná-lunk — nem tudom, mit is mondjak hirtelen — legfeljebb kere-kes kutakhoz használnak, ez nem a Korona ötvösremek voltáhozill ő megoldás. Révay Péter leírja, hogy milyen volt a Korona ál-lapota aző idejében. Na és mi a konklúzió? Révay Péter hazudik.Lám, már ebben sem lehet neki hinni. Dehogynem lehet! Éppenebben kellene igazán nagyon hinni, ami eltér a mai állapottól!Mert eztő leírja, és éppenő írja le, aki látta.

Az eset meggondolkoztató, mert ha én a láncokat a mai álla-potukban veszem, akkor itt energiaáramlás vagy nagyon veszé-lyes körülmények között, vagy sehogy sem tud bekövetkezni. Deha tudom, hogy itt egy megbízhatóan szigetelt rendszerről vanszó, amelyben egy arany, tehát nagyon jól vezető alaprétegen —a Korona-testen — sajátos elosztásban áramlik végig az energia,akkor azt is tudom, hogy a felesleg itt, a csüngőkön nyugodtanlevezethető. Aranyszövéses a palást, aranyszövéses a kesztyű,aranyszövéses a saru, tehát szabályos védőöltözékben van a ko-

72

ronázott személy. Miután ez az energiaáramlás elvégezte a magadolgát, a feleslege nyugodtan levezetődhet. A mai állapotban vi-szont nem. A legtöbb energetikus, akivel ezt a kérdést legalábbhúsz éve folyamatosan tárgyaljuk, mind ott akad meg, hogy ez alánc alkalmatlan rá. Ez a lánc tényleg. De nem az eredeti. Vagyisa Révay Péter-féle leírásoknak ebben a tekintetében is érdemeshitelt adni.

A Dukász-kép kinagyított részlete egyértelműen elárulja, hogya császár glóriája át van fúrva. Na most, 1857-ben megjelent egyolyan kiadvány — Franz Bock munkája —, ahol nagyon jó mi-nőségű rajzok részletezik a Szent Korona képeit. Dukász képekülön is megvan(34. kép). Egészen pontosan látható rajta, hogynemcsak a ma is ott lévő, körte alakú nyílás van egyenletesen kö-rülperemezve . . . Azért gondoljuk el, ez nem kicsi munka, mertegy köralakú lyukat körbeperemezni aránylag egyszerű feladat,de egy körtealakot egyáltalán nem könnyű. Franz Bock a Dukász-lemezt még úgy jeleníti meg, hogy jobboldalt, ahogy ma is,ugyanez az egyenletes fölperemezés látható, baloldalt viszontmintha egy félholdalak lenne, amely a belsőoldalával illeszkedika glória külső pereméhez, nem mászik bele, és ott, belül is föl vanperemezve.

Az 1850-es évek második felében ez utóbbi, félhold alakúlyuk még nem volt átszúrva. Az átszúrás csak az ezt követő idő-ben történhetett. Perdöntő jelentősége volna az 1880-as felvéte-leknek, mert ekkor készültek a Koronáról jó minőségű fénykép-felvételek. Ez volt az a nagyszabású vizsgálat, amelyet Ipoly Ar-nold püspök és akadémikus vezetett, aki aztán könyvet is írt aKoronáról. Húszon felüli számú, huszonkét–huszonhárom felvé-tel készült, mindegyik megvan ma is, az üvegnegatívja is, és anagyméretű nagyítás is.

Amikor hazatért a Korona 1978-ban, akkor egy darabig aNemzeti Múzeum lépcsőjének oldalfalain — mert akkor még azemeleten volt kiállítva —, ahogy mentünk föl a lépcsőkön, ezekkétoldalt ki voltak állítva. Egyszerűen leesett az ember álla, mertolyan dolgokat lehetett rajtuk tanulmányozni, amit soha eddig

73

nem emlegettek. Az első átrendezésnél azonnal levettékőket, so-ha többet nem állították ki, és a legagyafúrtabb módszerekkel sesikerült rábírni a Nemzeti Múzeum vezetőségét, hogy adja ideakár csak egy tévéfelvételre is.

Lehet látni, hogyan működik itt egy elhárítás. Ami viszont azegész ügyben a legfelháborítóbb, átfúrták ugyan szögeccsel, deezt a szögecset soha nem működtették. És ez az átfúrás az, amibizony átmegy Tamás lemezén is, mind a kettő. A túloldalon pe-dig, tehát a keresztpánt-lemeznek a belső oldalán, ott van a sorja.Mert minden fúrás után marad sorja. Ahol nincs sorja(35. kép),ott elfelejthetjük azt, hogy fúrtak. A sorja ott van, és ami a leg-fontosabb, a sorja ma is éles. Mit mond ez?

Azt, hogy sohasem volt benne szögecs. Megfúrták, és a bam-bák akkor jöttek rá, hogy itt nem lehet megfogni, mert akkorvagy a felső rész, tehát a Jakab-kép ugrik hátra, és akkor azegészből egyfajta légiós sapka lesz, vagy pedig a Dukász-kép dőlrá, akkor meg az el is pattanhat, a foglalat egyszerűen megrepedalul. De hogy erre miért nem lehetett akkor rájönni, amikor mégnem fúrtak, amikor ez tényleg óvodáskori felismerés? Ilyen fokúbarbárságok történtek a Koronával, minden valószínűség szerint1880 és 1916 között.

74

További képpárok és a magyarsággyógyító szerepe

Menjünk tovább. A teljes képsor alul egy nagyon szép tiszta ren-det ad. Az első vonalban az üzenethozók kettőse jelentkezik. Amásodikban a harcosok kettőse. Egyik oldalon Szent György(30. kép), másik oldalon Szent Demeter(31. kép). A kettősség,amit már Mihály és Gábriel esetében megfigyeltünk, itt is foly-tatódik. Amit Mihály csinál a legmagasabb szinten, azt csináljaegy emelettel lejjebb György. Ugyanazzal a Sátánnal harcol, sár-kány formájában, csakő már földi körülmények között.

Gábriel szerepköre pedig Demeterben él tovább. Mert Deme-ternek az a szerepe érvényesül itt, amikor börtönből térít. Lefo-gott állapotból. Nemő maga harcol, hanem térítéssel, tehát a jóhír bevitelével olyan helyzetbe hoz egy gladiátort, hogy az a hitharcát eredményesen, győztesen tudja megharcolni. Honnan tud-juk ezt? Onnan, hogy rengeteg ábrázolás maradt fönt erről a té-rítő szerepéről (36. kép), és ráadásul az Anjou Legendáriumbanis ez hangsúlyozódik. Tudjuk, hogy a magyar királyhagyomány-ban ez volt Demeter igazán fontos szerepe.

Folytatódik ez a kettősség, és ezzel átkerültünk a hátsó oldal-ra. A hátsó oldalon pedig két orvos-szent van(32., 33. kép). Ezaz a pillanat, amikor leáll az ember, és azt mondja: azt még eltudom képzelni, hogy egy koronán, egy uralkodói fejéken kétarkangyal legyen, különösen, ha középütt ott trónol a PantokrátorKrisztus. Azt is el tudom fogadni, hogy ott van a két harcos szent,mert hát valahogy meg kell védeni az országot. De mit keres ittkét orvos? Mit keres egy magyar koronán — egyáltalán egy ko-ronán, egy uralkodói fejdíszen — két orvos? Nem lenne elégegy? És egyáltalán: miért orvos? Nincs fontosabb beosztás?

Pontosan ezeket a kérdéseket nem tesszük föl. Pedig fontoslenne, mert ezek után megint fejedelmi személyek jönnek, ésezeket már igazán helyénvalónak érezhetjük egy koronán. Egyéb-ként semmi okunk sincs, hogy kételkedjünk Révay Péter leírásá-

75

ban, akinek a beszámolójában szintén „keresztyén császárok éskirályok sora” szerepel, csak mi már tudjuk:ők nem lehettekazok, akik most vannak rajta. Ezt megint értjük: uralkodói fej-dísz, ott a helyük. Utána, kettejük között és egyben fölöttük ere-detileg ott volt Szűz Mária. Mit jelent két földi uralkodó és köz-tük–fölöttük . . . hát Magyarországnak ki a Reginája? Szűz Má-ria, természetesen. Így teljesen érthető képrend bontakozik ki.De mit keresnek itt az orvosok?

Borzasztó, hogy arra jövünk rá a legnehezebben, ami a legké-zenfekvőbb. Azért, mert amikor átjövök a hátulsó oldalra, akkorén már az ösztönvilágnak a területén járok. Ez azt jelenti, hogyakkor már azt kell jeleznem valahogy, amit mindenképpen, min-den tanultság nélkül és automatikusan véghez kell vinnie enneka nemzetnek. És az micsoda? Az emberiség bajainak az orvoslá-sa. Ennek a nemzetnek ez a fő feladata. Nincs ehhez foghatósemmi más feladatunk. Mert az összes többi végeredménybenezt szolgálja.

És most ehhez milyen segítséget, milyen ajándékokat kap-tunk? Itt a szervezők közt akadnak olyan jeles személyek, mintGéczy Gábor vagy egyik munkatársa, Örkényi Tibor — én is haddbókoljak nekik. Már réges–régen figyelmeztettek előadásaikban,szervező munkájukkal, hogy nincs még egy olyan területe a vi-lágnak, mint a Kárpát-medence. Itt nem tudok egy követ eldobni,hogy az ne olyan helyre essen, ami alatt gyógyforrás van, és haén itt eldobok egy követ, az biztosan olyan embert fog eltalálni,akinek gyógyító képessége van. Vagy már tud róla, vagy mégnem tud róla. De ne tekintsük ezt olyan magától értetődőnek.Franciaországban dobálhatok ám hétszámra.

Olyan ajándéka van ennek a nemzetnek, amit igenis használnikellene. És a magyar Szent Korona nagyon keményen figyel-meztet rá, hogy ez a feladatod. Nem vetted észre az emberiségbetegségét? Akkor vak vagy. Minden létező tekintetben beteg azemberiség. És ezt más nem kapta feladatul, csak ez a nemzet. Ésa legmagasabb szintű feladatul. És ha nem erre építi rá a műkö-dését, akkor állandóan kapja a pofont, és akkor lecsatolják róla a

76

gyógyvizei egyik részét, aztán a másik részét, akkor jön egyújabb Trianon, abból se tanultál, jön a harmadik Trianon. Igenismeg kell tanulni . . . ez a gyógyító képessége nincs meg másnemzetnek, ezek a gyógyító adottságok nincsenek meg máshol avilágon, tessék eszerint élni!

És ez nemcsak a fizikai, illetve biológiai értelemben vett gyó-gyítást jelenti. Sőt, talán nem is elsősorban azt, hanem inkább aszellemi jellegűt. Azzal az eszement kombinációval, amikor csaka racionalitás, csak a formállogika számít, mára olyan katyvasz-ba juttatta magát az emberiség, ahol elszórakozhat a számítógé-pével, amíg még egyáltalán tud szórakozni vele. Mert ennek agondolkodásmódnak az a csúcsteljesítménye. Majd ki fogja mu-tatni neki, hogy csődbe ment — habár ezt számítógép nélkül ispontosan tudjuk. De hogy ezt hogyan lehet orvosolni, ahhozolyan mentalitásra kellene visszaszokni, amit mi most próbálga-tunk a Koronánkban tetten érni.

Ez az a fázisa a Korona működésének, ami után természetesenmár megint csak fölfelé indulhatunk. Miért? Mert megint köze-lítünk egy Isten-közeli személyhez. Csak itt most ez Szűz Mária.Itt már fejedelmi személyekkel találkozunk, akiknek a gyógyí-tást mint küldetést földi körülmények között kell foganatosítani.Semmi mást nem kell foganatosítaniuk, csak ezt az orvoslást.Mert semmi másfajta indikációt nem kapunk a Korona program-jából. Földi szinten — hát ebből már nyilván lehetett érzékelni:a földi működés szintje az alsó koronarész, az abroncs, és az égiutánpótlásnak, illetve magának az energiának a lejuttatása a felsőkoronarész, a keresztpántok feladata.

Éppen ezért nem szabad hagyni, hogy széttépjék. Abban a pil-lanatban, hogy leemelem a felső részt az alsóról, kapok egy ál-lamelnöki sábeszdeklit — nem tudom, minek nevezzem hirtelen.Onnantól kezdve az nem egy szakrális uralkodó koronája. Na-gyon lényeges, hogy tudjuk ezt. Mert az úgy, keresztpántok nél-kül csak embernek ember által való irányítására képesít.

77

Bölcsesség és hatalom— a nemzet koronázódik

Két különböző emelete van a Koronának, és ezeken belül kétség-telenül és ténylegesen vannak különböző, egymástól lényegesenelütő vonások. Teljesen egyetértek azokkal a kollégákkal, két-száz év távlatában, akik azt mondják, hogy a felső rész és az alsórész lényeges dolgokban különbözik egymástól. Ez körülbelülolyan súlyú állítás — nagyon durva lesz a hasonlat —, mint hanekem mondjuk azzal kezdene valaki érvelni, és még el is várná,hogy ez imponáljon nekem, hogy egy Trabantnak a felső része,mondjuk a karosszériája, jelentősen különbözik a kerekétől.Tényleg jelentősen különbözik, de nem azért, mert az egyiketKamcsatkán csinálták, a másikat pedig mondjuk New York kör-nyékén, és az egyiket mondjuk fél évszázaddal korábban, mint amásikat, hanem azért, mert más a funkciója.

Azokat a kettősségeket, amelyek kétségtelenül megvannak aKorona felső és alsó részei között, makacsul és teljesen szajkómódjára azzal ismertetik nekünk kétszáz éve folyamatosan,mintha ezekre egyetlen magyarázat lenne, hogy tudniillik a kétrészt máskor és máshol csinálták. Erre, hangsúlyozom, semmifé-le bizonyíték nincs. Kizárólag ezeket a különbözőségeket hozzákföl, mintha ezek bizonyító erejűek volnának. Semmiféle bizo-nyító erejük nincsen.

Érdemes részletesen taglalni, hogy tulajdonképpen miben iskülönbözik a felső rész az alsó résztől? Mert az, hogy alakilagmások — gondolom, egyikünk sem veszi komolyan, hogy eznyomós érv lehet a különböző helyen és időben készülés tekin-tetében. Teljesen nyilvánvalóan más a funkciójuk. Ugyanúgynem nézhetnek ki, más szóval ugyanolyanra nem lehet formálniegy felsőkoronarészt, egy boltozatos keresztpánt-rendszert, mintegy alsót, egy abroncsot. Tehát az első ráindulás már eleve hibás.Ezért nevetséges az, hogy máig „corona latinának” neveznek egyolyan részt, ami önállóan egyáltalán nem szerepelhet korona-

78

ként. De a mai napig makacsul így írják le, hogy „corona latina”,vagy „latin korona”.

A különbségeket — nagyon érdekes — kétszáz év óta mégegyetlen kutató, sem történész, sem művészettörténész, sem ré-gész nem részletezte, tehát nem rendszerezte, hogy miben is kü-lönböznek. Az ember elvárta volna, hogy a bizonyítás első lépé-seként legalább szedje rendszerbe, hogy miben is különbözik afelső rész az alsótól. Ehhez először is azt kell tudni, hogy a ma-gyar Szent Koronának a hatástényezői közül megkülönböztetet-ten fontosak a zománcképek. És ez egyáltalán nem általános.Nincs még egy olyan korona, amelyen, akárhonnan nézem, a főhatástényező a zománckép lenne. Egyetlen koronát ismerünk,amelyet egyáltalán össze lehet vetni vele ilyen tekintetben, ez anémet–római császári korona. Azon összesen négy zománcképvan — ráadásul az átkötő tagozatokon, tehát nem is a fő nézetek-ből láthatók.

A magyar Szent Koronán csak figurális zománcképből tizen-kilenc van, és nem tudom olyan szögből nézni, hogy ne ezek le-gyenek a dominánsak. Mindez azt jelenti, hogy a magyar SzentKoronának képi üzenete van. Csupán egyetlen kérdés maradnyitva: érdekel ez bennünket vagy nem érdekel? De olyan nincs,hogy ez kétségbe vonható lenne. Az kérdezhetőmeg, hogy vajonmiért nem érdekli ez a vele foglalkozókat? Hogy tudják megáll-ni, milyen óvszert szednek? Mert ez tényleg fölvethető, ugyanisezzel a tizenkilenc képpel, mint egységes képrenddel makacsulnem hajlandók foglalkozni. Előbb leválasztják az alsó részről afelsőt, a felsőről az alsót, és utána már egyenként a felsőről megegyenként az alsóról igazán érdemlegeset nehéz mondani, merthiszen ezeken belül eléggé konvencionális a rend. Ezeken azelőbb már végigszaladtunk. De hogy az egésznek egységes kép-rendje lenne, és ennek is volna üzenete, eszükbe sem jut.

Éppen azért, mert ennyire hangsúlyos a képek szerepe, érde-mes a képeken vizsgáztatni, miben különbözik a felső rész az al-sótól. Egyébként hozzáteszem, hogy azok a szórványos utalások,amelyek a hivatalos koronakutatás vonulatában egyáltalán tör-

79

ténnek ez ügyben, azok is a képekre hivatkoznak. Ebben nem éntöröm az utat, csak komolyan veszem: valóban a képek jelzik aleglátványosabban, hogy itt kétféle közlésmódról van szó a felső,illetve az alsó koronarész esetében.

Mik ezek a különbségek? Négyféle szempontból különböztet-hető meg a felső és alsó koronarész, és nagyon tanulságos minda négyféle szempont, ráadásul mindegyikkel külön–külön talál-kozhatunk is elvétve.

Az első, a legkézenfekvőbb, hogy a felső rész összes képén la-tin nyelvű a felirat. Az alsó rész összes képén pedig görög nyelvű.Erre szoktak kiesni a padból az örömtől azok, hogy „na, ugye,megmondtam”, akik már eleve ebből indulnak ki. Na és mitmondtál meg, drágaságom? Hát azt, hogy miután az alsó részengörög nyelvűek a feliratok, ez csak ott készülhetett, ahol a hiva-talos nyelv görög volt, ez pedig a Bizánci Birodalom. Ez a Bi-zánci Birodalomban készült, mert császárábrázolás van rajta —senkit nem érdekel, hogy utólagos —, mert császárábrázolás vanrajta, tehát csak a bizánci császári műhelyben készülhetett. Ért-hető? Hazamegyünk szépen, megnyitjuk a csapot, ez folyik be-lőle. Semmiféle más származtatás elő se fordul a hivatalos vonu-latban.

Az, hogy görög felirat van egy tárgyon, egyáltalán nem jelentiazt, hogy az a Bizánci Birodalomban készült. Ezt először teljesenáltalánosságban hadd szögezzem le. Ez nem elég érv ahhoz, hogyelfogadjam: Bizáncban készült. Nyugodtan készülhetett Ma-gyarországon is. Szeretném megkérdezni: az alapítólevél, ame-lyik a Veszprém-völgyi apácáknak szól, görög nyelven . . . Bi-záncban készült? És egy sereg további emlék Magyarországon,amelyiken görög nyelvű szöveget találunk? Ezek előbb Bizánc-ban íródtak, és úgy hozták ideőket? Ne legyünk már naivak! At-tól, hogy valami görög nyelven fogalmazódik, egyáltalán nembiztos, hogy Bizáncban készült.

A felső koronarész latin nyelvű — ami a feliratait illeti —, te-hát jön a következtetés hivatalos részről, ezek kétszáz éve bebe-tonozott nézetek: az apostolképek valahol Nyugat-Európában

80

készültek, mert ott volt hivatalos nyelv a latin. Ne tessék monda-ni! És a Kárpát-medencében? Folyamatosan használták mind akét nyelvet. Ezek tehát semmiféle bizonyító erővel nem rendel-keznek. Csak akkor, ha minden más vélemény képviselőjét kiir-tom, és nem marad más a porondon, csak az, aki ezt vallja. Ígymeg lehet oldani bármilyen vitás kérdést. De hát el kellene mostmár kezdeni a bizonyítást! Mert ez eddig csak egy felvetés volt.Felvetésként természetesen elfogadható. De csak úgy.

Mindenesetre ugyanaz a Kovács József, akinek a nevét márkétszer is említettem ma, 1984-ben már leírta, mégpedig nagyonszép, gazdagon adatolt érveléssel, hogya középkornak már az el-ső évezredében, annak a derekától kezdve egyházi gyakorlatbana legfontosabb szakrális cselekményeknél a kétnyelvűség kötele-ző volt. Például a templomszentelésnél és a papszentelésnél.Mind a kettőre hivatkozik, mind a kettőt eredetiből idézi, még-hozzá Radó Polikárp latin nyelvű Enchiridion Liturgicum-ából,aki nemzetközi szaktekintély volt a maga idején. Ebben nagyonpontosan leírja Radó Polikárp, hogy a kétnyelvűség a középkoriegyházi gyakorlatban nem Bizáncra vagy Nyugat-Rómára valóutalásként szerepelt, hanem a görög a bölcsesség nyelveként, alatin pedig a hatalom nyelveként. Ez általános gyakorlat volt.

Olyannyira általános, hogy papszentelésnél a legutóbbi időkigmind a két nyelven minden fontos szöveget végig kellett monda-ni. Mert az egyik nyelv a bölcsesség részéről fogalmazta meg alegfontosabb hittételeket, a másik pedig a hatalom részéről — ezkét különbözőmegközelítés. A kettő hierarchikus viszonyban vanegymással, nem lehet fölcserélni az egymáshoz képesti helyzetü-ket.

Mert a bölcsesség csak embernek ember által való igazgatásá-ra képesít, igaz, hogy arra a legjobb hatásfokkal. Ha én a sajátszintemen akarok igazgatni embereket, akkor a legmagasabb el-érhető erény, amit bevethetek, az a bölcsesség. Ennek a nyelvepedig a görög nyelv. Ez a Korona alsó részén érvényesül — deettől én még nem vagyok szakrális király. Ettől én még legföl-jebb egy jó államelnök vagyok vagy egy annak megfelelő bölcs

81

lebonyolító uralkodó. Boldog lennék, ha legalább az államelnö-keink idáig eljutnának. De ettől még egy uralom nem lesz szak-rális uralom. Ember embert nem jogosíthat föl arra, hogy életetelvegyen vagy életet adjon. Ezt a jogot csak fölülről kaphatja,mégpedig egyetlen forrásból, a Teremtés forrásából. Márpedig aszakrális királynak joga van életet adni és életet elvenni.

Ez azt jelenti, hogy amit a bölcsesség dönt valaki felől, hogyőártatlan, azt a király egy magasabb hatalom nevében megvétóz-hatja, és azt mondhatja: ti nem láthatjátok, mert a bölcsességszintjéről nem látható, de én látom, hogy ebben az emberben egyorgyilkos lappang. Nem lehet engedni, hogy tovább működjön avilágban. Ez az élet elvétele, ami nagyon keserves dolog, és errecsak fölülről kaphat jogosítványt az uralkodó.

A másik, amikor az emberi bölcsesség már halálra ítélt vala-kit, és akkorő azt mondja: igazatok van, de én meglátom benneazt, aki javulásra képes, és fölmenti. Ezzel pedig életet ad. Itt abölcsességet a kegyelem fölülbírálja. Ez a fölső szint. Ez az a po-testas nevű képesség, amelyik kizárólag egyetlen forrásból szár-mazhat. Ha ez nincs meg, akkor nem beszélhetünk szakrális ura-lomról. Ezért írja le a bizánci császárlány, Anna Komnena, hogya nyitott korona azt jelzi, fölötte még lehet világi hatalom képvi-selője, a zárt korona viszont azt jelenti, hogy fölötte már csak is-teni hatalom működhet.

A német-római császári korona amellett, hogy nem beavatókorona, hanem országló korona, tipikus nyitott korona. Mai álla-potában is, amikor már egy utólagos kakastaréj van rászerelve,ami nem a készüléskor került rá. Mivel ez a taréj feliratos, ígytudjuk, mikor. De ettől még nyitott korona maradt. Ez azt jelenti,hogy ha én összevetem a magyar királyi koronát és a német–ró-mai császári koronát, akkor nem kétséges, melyik uralom a ma-gasabb szintű: a magyar királyság vagy a német-római császár-ság. Ezt azonban olyan valakivel megetetni, akit sok–sok gene-ráció óta arra nevelnek, hogyő a nagy, a hatalmas, a magasabbrendű, mi meg a csúnya bunkók vagyunk itt — hát borzasztóannehéz.

82

Annak érdekében, hogy valahogyan ezt a kétségtelen rangkü-lönbséget, ha nem is tudja megfordítani, de legalább — hogyanis mondjam — megfigyelhetetlenné tegye, mit csinál? Leemeli aKoronánkról a felső részét. Most már megérthetjük, miért olyanfontos nekik, hogy ne lehessen zárt korona és egységesen terve-zett korona a Koronánk.Mert abban a pillanatban kiderül, hogyennek a térségnek egyetlen központja van, ez a központ szakrálisközpont, és ez a Kárpát-medence. És miután ebben a Kárpát-me-dencében más, mint a magyarság, sohasem tudta rendeltetéseszerint működtetni a Koronát, így az sem kérdéses, hogy kié az afeladat a világban, amit a Szent Korona a maga képi program-jával elénk tár.Nagy kérdés, hogy ezzel mi most büszkélked-jünk, vagy tehertételnek vegyük. Akár ennek vesszük, akár an-nak, ez a program mindenképpen működik. És ehhez föl kell nő-ni.

További nagyon fontos kérdés: a magyar Szent Koronát a ma-gyar közjog soha sem tekintette tárgynak. Amióta egyáltalán írá-sos dokumentumok vannak a Koronára magára, illetve a műkö-désére vonatkozóan, mindig is személynek tételeződött. Erremondják, na lám, bunkó magyarok, hát erre a vacak kis tárgyrais azt mondják, hogy . . . na hát ilyenek. Hát ilyenek. Meg kénegondolni, hogy ha majdnem nyolcszáz éve, amióta egyfolytábanilyennek tekintik dokumentáltan, és ki tudja, milyen régen mégkorábban, hát akkor ebben kell, hogy legyen valami. Ilyen tartó-san azért nem szoktak megbolondulni nációk.

A Korona élőlényszerűsége közjogi értelemben abban nyilvá-nul meg, hogy minden jog forrása Magyarországon a Szent Ko-rona. Itt nem múlt időt használtam, itt jelen időt használtam, mertezt soha senki nem hatálytalanította. Erről már elég sok előadástlehetett hallani itt-ott. Az, hogy ezt egy hivatalos irányvonal matudomásul veszi-e vagy nem, az aző belügye. A magyar SzentKorona jogait soha senki jogérvényesen nem korlátozta, tehát mais érvényben van. Az, hogy mi itt összejövünk húszan-harmin-can, és mondjuk az Astoria Szállóban kikiáltjuk, hogy nemzetikormány vagyunk, majd utána hatálytalanítunk bizonyosezer-

83

éves törvényeket, hát ettől azok még nem válnak hatálytalanná.Ezzel azért jó tisztába jönni. Márpedig ezen a szinten mondattakki bizonyos változások koronaműködés ügyében, ezeknek sem-miféle közjogi jelentősége nincsen, ez olyan, mintha valaki szel-lentett volna itt mellettünk. Még nagyon odafigyelni se illik.

A magyar Szent Korona jogköre — a mai napig eleven jogkör.Igen ám, de akármennyire élőnek tételeződik is, nem tudja köz-vetlenül foganatosítani a saját jogait. Ez belátható. Tehát én hiá-ba megyek oda most a Parlamentbe, és kérem meg, hogy szíves-kedjék intézkedni vagy aláírni, nem fog se intézkedni, se aláírni.Ezeket a jogokat valakinek mégiscsak foganatosítania kell. Namost ki ez, aki foganatosítja? És itt van a gond: erre egy ember-ként zúgják rá, hogy a király. Nem így van, nem így van! És me-gint az a borzasztó, hogy lényegi kérdésekben nem engednekbennünket tisztán látni. Pedig igen kiváló férfiak már sorozatbanfigyelmeztetnek. Kocsis IstvánA magyar Szent Korona tanací-mű könyve zseniális, kitűnő könyv. Zétényi Zsolt könyvei egy-folytában tényekre alapozva közlik, hogynem a király jogköre akorona jogait érvényesíteni, hanem a nemzetnek és a királynakegyenlő arányban.

Ha a nemzet hátráltatott helyzetben van — például gondol-junk a tatárjárás időszakára —, akkor a teljes jogkör áthárul a ki-rályra. Ez egy szükségállapot, tehát neki kell menekülnie, és me-nekíteni kell a Koronát. Megtette? Megtette. Utána egy év alattúgy állt helyre a magyar társadalom, hogy a tutyimutyinak ke-resztelt IV. Béla két rátámadó ellenséges hadsereget egyenkéntszét tudott verni. Ráadásul a nyugati szomszédját, aki akkor ismár méltatlan volt a szomszédi szerepre, keményen megbüntette.Se katonailag, se gazdaságilag, se politikailag ez a nemzet nemsínylette meg tragikus módon a tatárdúlást.

De egy biztos — a királynak itt át kellett vállalnia a nemzettőla teljes intézkedési jogkört, tehát a Szent Korona jogainak kép-viseletét. A továbbiakban viszont megtévesztő a látszat, mertamióta Habsburgok uralkodnak Magyarországon, módszeresenés válogatatlan eszközökkel — ahogyan szokták egyébként is —

84

megpróbálták a nemzetet ebből a kettősből kiszorítani. Apró lé-pésekben, de szívósan, olyannyira, hogy 1916-ra, az utolsó ko-ronázásra már szinte a teljes nemzet egy emberként hitte, hogy aKoronához kapcsolódó jogokat csakis a király hivatott foganato-sítani. Nem így van! A nemzet egyszerűen nem találta a helyét aKorona jogainak foganatosításában. Ez egy nagyon ravasz folya-matsor volt, amiből föl kellett ébrednie a nemzetnek.

Azt hihetnénk, hogy a két világháború között fölébredt. Saj-nos nem ébredt föl. Semmi egyéb nem történt, mint hogy nemtöltötték be a királyi posztot. De ha bárkivel betöltötték volna, atorzult jogrend ugyanúgy működött volna, mint a Habsburgokalatt.

A döntő változás a magyar Szent Korona működésrendjében2000. január 1-jén következett be. Bármilyen furcsán hangzik isez. Mindenesetre történelmi tény, hogy nincs királyunk, és nincsis a porondon olyan személy, aki e tekintetben szóba jöhetne. Nefelejtsük el: föl kell nőni ehhez a szerephez. Nem úgy van, hogymost akkor pártközi megegyezéssel azt mondom, legyen holnap-tól Göncz Árpád a király — ilyen nincsen. Ha egyszer nincs al-kalmas személy a láthatáron — és ez faktum, ez tény —, akkorez mit jelent jogi szempontból?

Akkor a nemzetnek kell átvállalnia a Korona jogkörének tel-jes körű érvényesítését. Na most ezt hogy tudja megtenni? Úgy,hogy a törvényhozás központjába kerül a Korona. És hova kerültjanuár 1-jén? A törvényhozás központjába. Nemzetet nem lehetúgy koronázni, mint a királyt, mert nincs egyetlen feje. És ha vol-na is, az jóval nagyobb lenne, mint ami belefér a Koronába. Tehátennek megvan a sajátos rítusa. És ez hogyan történik? Úgy,ahogy azt január 1-je óta látjuk. Az keresi föl, aki belső indíttatástérez, és annak teljes értékű az élménye azáltal, hogy fölkeresi aKoronát, és körülötte lerója a tiszteletét.

Magyarán szólva: jelenleg a nemzet koronázódik. És a nem-zetnek kell királyi magaslatra érnie, és akkor majd megérdemli,hogy királya is legyen. De e pillanatban nem királyra van szük-ség, hanem arra, hogy a nemzet érjen meg.

85

Általános és időszerű működésrend

Nem tudom, ki döntött, és milyen inspirációkra döntött így, deegy biztos — zseniális volt a döntés. Az is biztos, hogy mindenerő megmozdult ellene. Már az előkészítés stádiumában is hal-lottunk — hogy is mondjam, hogy finom legyek — olyan érve-léseket, hogy nem szabad a tudomány fellegvárából átvinni ezt abecses ereklyét a politika küzdőterére . . . De hát micsoda felleg-vár az, ahol huszonkét év alatt egyetlen sornyi érdemlegeset setudtak leírni róla? Milyen fellegvár az? És ahol ma is Dukász Mi-hállyal datálják a Koronát? Milyen fellegvár?

A lényeg az, hogy nagyon is méltó módon került át a helyére.Bár ami az áthelyezést illeti, nyilván észrevették, hogy farral ke-rült be a Parlamentbe. Ami elképzelhető fekete mágiás ellenak-ció, az mind-mind szép módszeresen, ellenőrizhetően elkövető-dött vele szemben. A lehető legrosszabb helyre tették, ezt mármegbeszéltük. Farral vitték be . . . tehát részesei lehettünk annakaz eseménynek, hogy amit a birodalom fennállásának több mintezer éve alatt nem tudott elérni bizánci császár, hogy tudniillikbevonuljon a magyar törvényhozás központjába, azt most elérte.Mert Dukász Mihály bevonult.

Ezek mind olyan fogások, amelyekről ők azt hitték, hogy ha-tékonyak. Ez teljesen nyilvánvaló. A Heti Hetes is mindjárt lere-agálta. A Blikk is lereagálta, aztán az RTL Klub . . . Ezek nemvéletlenszerű, nem esetleges ügyek voltak. Tanulhatnánk tőlük— csak ne ebben —, hogyan kell összjátékot szervezni. A HetiHetes nem tud foglalkozni egy témával, ha az arról szóló hír előt-te valamelyik lapban meg nem jelenik. Hát elintézték, hogy meg-jelenjen. Ésők már a Blikkre hivatkoztak. A Blikk már legalább90 fokot torzított a tényeken. Minden fázisát tudtam követni azeseménynek, ezt így csinálják. Na de ne felejtsük el, a Gracchu-sok kora óta így csinálják. És összesen ez a három–négy fogásukvan. Egyszer azért magunkhoz térhetnénk!

Addig, amíg át nem helyezték a Koronát a jelenlegi működésihelyére, közjogi szempontból értékelhetetlen volt a helyzete.

86

Mert muzeális tárgyként a Korona sohasem szerepelt korábban.Ez egy teljesen új fázis volt az életében. Nyilvánvaló, hogy vala-milyen irányba ki kellett ebből mozdulnia.

Ami a jelenlegi állapotát illeti, ugye emlékszünk még rá, hogyamikor áthelyezték a mostani tárlójába, akkor az, aki áthelyezte,szépen kihúzta a kardot, és a karddal alávágott a Koronának.Vannak dolgok, amiket az ember elnéz — jól van, hát szórakoz-zatok, ha akartok, de azért amikor ezek már halmozódnak . . . te-hát amikor látszik, hogy addig–addig farolnak, amíg farral viszikbe a Koronát, aztán alávágnak, akkor már az ember tudja, hogya legrosszabb helyre teszik le. Ilyenkor ugye eltűnődünk: meny-nyire fontos lehet nekik, hogy a magyar Szent Korona ne működ-jék. És akkor kezdi az ember föltenni a kérdést: tényleg nem mű-ködik most már a magyar Szent Korona?

Akkor hát rátérhetünk azokra a kérdésekre, amikről még nemesett szó. Hogy na most akkor hogyan is működik? Ugyanis hátitt a jelenlévők közt, ahogy elnézem, azért vannak olyanok, akiknemcsak hétköznapi tapasztalatokban részesültek már, vagy leg-alábbis tudnak arról, hogy lehet sugárzása egy szentképnekolyanféle is, ami nem Celsius fokban mérhető, de mérhető.

A magyar Szent Korona képei a szó legszorosabb értelmébenszentképek. A szentképek sugárzása igenis mérhető. Ezeknektöltöttségük van, és a töltöttség egy bizonyos skálán mérhető. Er-re van egy kidolgozott skála, Béky-skálának nevezik ma Ma-gyarországon, mert Béky László állította föl. Nagyon jó képes-ségű radiesztéták ennek mentén vizsgálták a Szent Korona képe-it. E képek sugárzása olyan fokú, amely a Béky-skálán már nemis reprezentált hatalmas energiatartományban működik.

Miután ezt az összes hiteles, eredeti zománcképpel megcsi-nálták, sor került a három cserélt képre. A három cserélt kép su-gárzása a nulla körüli tartományban van. Rosszul se tud hatni,egyáltalán nem hat, sugárzásának a hatásfoka nulla. Minthapauszpapír lenne ott. A következő fázisban pedig abból a felte-vésből indultunk ki, hogy ha itt eredetileg szent képek voltak, ak-kor ezek kellett hogy hagyjanak maguk után valamilyen mértékű

87

maradványsugárzást. Ennek pedig mérhetőnek kell lennie. Ami-kor radiesztétánk erre állt rá, kiderült, hogy a Szűz Mária-képnekis, meg a másik kettőnek is — eddig még nem említettem, hogykivel próbáltuk azonosítaniőket — a két másik fejedelmi sze-mélynek a sugárzása is közelítően olyan intenzitásúnak mutatko-zott, mintha ott lennének. A maradványsugárzás ezen a pauszpa-pír vékonyságú semmin, ami a Dukász meg a másik kettő, úgyjön át, mintha még mindig ott volnának a képek. És ez nagyonerős sugárzás.

Ezek után megkérdezem, ki vonult be a Parlamentbe, amikorfarral vitték be? Természetesen Szűz Mária. És erre megkérdez-hetem: ezt akarták azok is, akik farral vitték be? És utána megintmegkérdezem: tartozik ez az RTL vagy nem tudom minek neve-zett klubra? Nem tartozik. Hadd higgyék, hogyők győztek. Eb-ből az illúzióból én nem fogomőket fölébreszteni, előbb vagyutóbb úgyis meg fogják tudni. Szóval ezt a játszmát elvesztették.Nemcsak ezt, sok mást is, de ezt biztosan elvesztették. (Taps)

Annak azért jobban örülnék, ha nem valaki ellen drukkolná-nak, hanem valamiért. Énnekem semmi örömet nem okozott az,hogyők elvesztették ezt a játszmát. Én azt szeretném, haők a jóérdekében fejtenék ki azt az igen kifinomult játékot, ami kétség-telenül példaszerűen finom, és nagyon összeszokott játék. Csaképpen a legsötétebb erők érdekében fejtik ki. Én akkor tudnéktapsolni, és annak örülnék szívem szerint. Úgyhogy egyelőre saj-nosők a pálya túlsó felén játszanak, és hát eléggé alantas mód-szerekkel.

De ezt a hírt feltétlenül vigyék haza: a Szent Korona működik.Az a képcsere, amelyet végrehajtottak rajta, ezt a programot nemtudta megváltoztatni, és azok a bagolyhangok, amikkel én napon-ta találkozom, hogy de már leszívták az energiáját, de már nemtud működni . . . nem igaz! Nem igaz, nagyon szépen működik,közelítően teljes értékű a működése, és pontosan abban az irány-ban működik, ahogyan kell. A többi már tényleg rajtunk múlik.Ha hagyjuk, hogy orrunknál fogva vezessenek, ha nem tanulunkmeg kulturált módon nemet mondani nyilvánvaló hazudozások-

88

ra, és nagyon udvariasan, de nagyon határozottan megmondani,hogy huszonöt éve egyfolytában hazudik kelmed, először vörösgúnyában, aztán piros–fehér–zöld gúnyában, most már eleget ha-zudozott, tényleg menjen el innen. Menjen el! Nem fogok pofoz-kodni, de menjen el innen.

Ezeket meg kell tanulni, mert amíg mi nem tanuljuk meg, fö-lülről nem tudjákőket eltávolítani. Miért nem tudják? Azért,mert bevezettek egy többségi szavazati rendszert, és a többségiszavazati rendszerben, ahol évtizedeken keresztül a legrosszabbmérce szerint programozták a népet, ott garantáltan a rosszabbfog győzni. Ez a Gresham-törvény működése, a Gresham-tör-vény pedig kemény törvény. Azt mondja ki, hogy ha egyetlennemzeten belül, tehát egy zárt rendszerben kétféle pénznem vanforgalomban, akkor törvényszerű, hogy a rosszabb szorítja ki ajobbat. Ez a demokrácia alapelve. És most ez működik.

Ha nem vigyázunk, és minden egyes lépésénél nem figyelünka gonosznak a működésére — és a gonosz biztonságosan azono-sítható —, akkor a Gresham-törvény odáig viszi a dolgokat, hogyminden ponton Káin fogja agyonverni Ábelt. Érthető? Mert ezígy működik. Nagyon kell figyelni, mert nem szabad hagyni,hogy fölemelje a bunkót — előtte kell lefegyverezni, és lehetőlegérvekkel.

89

Kettősségek egysége

A Koronánk képrendjéhez visszatérve: az első különbség tehát,ahogy azt Kovács József gyönyörűen kifejtette, egy olyan kettős-ségre utal, ahol a felső egy mennyei eredetű hatalomnak, a potes-tas-nak a gyakorlását fejezi ki. Illetve az arra utaló programotelőször a felső szinten fogalmazza meg, utána az alsó szinten írjakörül, és még lejjebb, az abroncs magasságában ennek a prog-ramnak a földi környezetben való működését szemlélteti a böl-csesség nyelvén megnevezett személyek együttese. Vagyis a gö-rög nyelvet használó zománcképek. E szép feltételezés alátá-masztja azt — ha feltételezésnek vesszük —, hogy a hierarchia,tehát a megfordíthatatlanság, az bizony jellemzője ennek a rend-szernek. Akkor lenne okunk kételkedni a feltételezés alaposságá-ban, ha fölül szerepelne a görög nyelv, és alul a latin.

Én már éltem át olyan korszakokat ebben az országban, aholez volt a működési rend. Nem az volt, hogy a bölcsesség emberiszinten igazgatja a világot, és ahhoz, hogy e fölé emelkedjünk,csak fölülről kaphatunk hatalmat, hanem az volt, hogy előbb kö-nyökkel kivívjuk a hatalmat, utána meg önmagunkat bölcsneknyilvánítjuk. Nem akarom most elmondani, kik voltak akkor anemzet bölcsei itt — egész szép kis névsorunk lenne. Ezek na-gyon lényeges dolgok, mert ha a hierarchiát a visszájára fordí-tom, akkor tényleg fejre áll a világ. De a nyelvhasználat a SzentKoronán azt a rendet képviseli, amelyik a világ normális műkö-désének a tényleges rendje.

A második ilyen kettősség már nem új számunkra. Az alsó ré-szen félalakokat látunk, a felső részen pedig egész alakokat. Van-e ennek a kettősségnek köze az előbb említett kettősséghez? Tud-niillik roppant lényeges dolog, hogy ha ez a négyféle kettősségesetről esetre másra és másra utal, akkor ez egy véletlenszerűenösszeállt kettősség is lehet. És akkor különböző helyszíneken ké-szült két műnek a véletlenszerű összekerülésével és utólagosösszeszerelésével is magyarázható lenne. Igen ám, de ez a máso-dik kettősség szorosan összefügg az előzővel. Hogyan?

90

Ha tudjuk, hogy a bölcsesség működik az alsó szinten — a gö-rög nyelvhasználat figyelmeztetése nyomán fölismert igazság ez—, akkor tudvalevő, hogy a bölcsesség sok minden ellen fölvér-tez, de a testi kísértésekkel szemben nem(37. kép). Ez tehát aztjelenti, hogy tanulhatok én egy életen keresztül, ellibben mellet-tem egy szoknya, és már el is térültem. A testi-érzéki típusú kí-sértéseket nem lehet bölcsességgel kivédeni. Ez nagyon nagy do-log, mert itt a testi kísértés nemcsak szexuális jellegűt jelent. Ezjelenti azt is, hogy nekem szebb villám lesz majd a Garda-tó part-ján, mint a konkurrens pártelnöknek, mondjuk a Balaton partján,vagy a Michigan-tó partján, attól függ, hogy hol tartalékolja azén zsebemből kivett pénzt. Ezek tovább gombolyítható gondolat-menetek.

A második kettősségnél tehát a lényeg az, hogy a testiség —még bizony veszélyek forrása a bölcsesség szintjén. Ne felejtsükel, hogy japán miniszterelnököt meg lehetett vesztegetni, és ezmekkora csapás volt Japánnak . . .Ő természetesen azonnal le-mondott, amikor fény derült az ügyre — ezt a példát magyar kol-legái általában nem követik —, de Japánnak ez nagyobb megráz-kódtatás volt, mint a II. világháború elvesztése . . . Japán minisz-terelnököt meg lehet vesztegetni!

A második kettősség tehát pontosan afelé mutat, ami felé azelső. Hogy tudniillik a földi környezetben mi válhat annyira ve-szélyessé, hogy nem szabad ide beengedni. Ez az a feltételezés,amire már megvolt a bizonyítékunk a felső Korona-részen. Holvolt meg a bizonyítékunk? Tamás apostolnál. És nagyon lénye-ges, hogy Tamás apostolt a nyakvonaláig takarták el. És miértnem az övvonaláig? Azért, mert a felső koronarészen nincs öv-vonala az apostoloknak.

A felső koronarész még nem a földi működés közegében jele-níti meg a szereplőit, hanem egy emelkedettebb szinten. Ott mégnincs külön lelkiség és külön testiség, hanem a lélekkel áthatotttest működik, amire fegyver nem hat, méreg nem hat, tehát ittmég csak útban van a teremtés központjából a Föld felé, vagyvissza — útban van oda, de semmiképpen sem a Földet tapossa.

91

Ez azt jelenti, hogy ha testi szinten viszont vétkezik, a vétek nemáll meg az öv vonalán, hanem azonnal a nyakvonalig fertőz. Idáigkell kiszűrni. Nincs is több választóvonal, hiszen a felső korona-részen az apostoloknak nincs jelölve választóvonal az övük ma-gasságában.

A kettősség, amit másodiknak megfigyeltünk, bizony egybe-vág az elsővel, vagyis egyvalaminek különböző szintű hangsú-lyozásával állunk szemben. Na de mit kezdjünk a harmadik ket-tősséggel? Azzal tudniillik, hogy az alsó koronarészen csak azalakok és a felirataik zománcozottak, a háttér pedig a hordozóaranylemez? A felső részen viszont az úgynevezett teli zománc-technikát találjuk, tehát a háttér is zománcozott. Ez már csak elégkülönbség ahhoz, hogy különböző műhelyt tételezzünk föl mö-göttük.

Hát nem elég, nem elég. Mind a kettő végső soron ugyanazzala rekeszzománc-technikával készült, nyugodtan feltételezhetjük,hogy ugyanabban a műhelyben. Mi is csináljuk ma is mind a ket-tőt. Teljesen fölösleges ezzel tovább szórakozni. Lehet, hogymáshol készültek, lehet, hogy máskor készültek, de ezt bizo-nyítani kellene. Ebből a kettősségből ilyen állítás nem követke-zik. És ezt már tudomásul kellene venni: ezek a jelzések elégte-lenek arra, hogy kimondjuk a két Korona-rész különböző forrás-ból való származását. Viszont az összetartozást meg nagyon isvalószínűsítik. Miért?

Azért, mert ha tudom, hogy a felső részen még nem a Földettapodom, hanem útban vagyok a Föld felé, alul pedig már a Föl-det tapodom, és az itteni munkámat végzem, akkor azt is belát-hatom, hogy individuumról csak földi környezetben beszélhe-tünk. Ahhoz a Földre kell születni. És onnantól kezdve az én ésami nem-én, éles határvonallal elválasztódik. És ott én vagyok afontos, és ami nem-én, az másodlagos. De ez nem mondható el afelső szintről, amikor az alaknak a belső tagolása és a környezetealapvetően ugyanazokból az elemekből épül föl. És amikorőmég egy kozmikus rendben csak egy burkot kap, amelyben meg-

92

őrizheti a viszonylagos önállóságát. De ebben a burokban nemszemélyiség rejtőzik, tehát ez nem individuum. Honnan tudjuk?

Gondoljunk vissza Jakabra, aki egyszerre két Jakab volt ésmég egy Jákob is. Gondoljunk vissza Jánosra, aki Jónás is volt,de Jánosból is legalább kettő. Nem lehet leírni az üdvtörténetet,ha nem tudom, hogy mindjárt az indulásnál Keresztelő Szent Já-nosnak kell születnie, majd amikorő kiesik, a tanítványa, Evan-gélista Szent János lép be a helyébe. Tehát nem tudom a jános-ságot szűkebben értelmezni, és akkor már háromnál tartok, mertitt is két János van és egy Jónás. Egyszerűen nem tudom értel-mezni a képeket, ha ragaszkodom hozzá, hogy individuális lét-formákkal állok szemben. Nem azokkal állunk szemben. És ezta sajátosságot mindegyiknél ki lehet mutatni.

Fülöpnél legalább négyszeri alakváltozatot kell számításbavenni — kettőt már említettem, az apostolt és a diakónust. De haaz ünnepeiket nézzük sorra az évkörben, akkor kiderül, hogymég csak nem isőróluk van itt szó, kettőjükről, hanem még leg-alább egy Néri Szent Fülöpöt és egy Bence Szent Fülöpöt, vagyisBenizzi Szent Fülöpöt kell számításba venni. És csak a BenizziSzent Fülöp ünnepe helyezi be a maga szerepkörébe a fülöpi tu-lajdonságokat, az pedig egy egészen késői szent. Az a Fülöp, akiitt a maga ünnepe révén megidéződik, még meg sem született aKorona készítése idején. Mert itt nem kész, már megvalósult éle-teket, egyedi életeket jelenítenek meg, hanem egy–egy lehető-ség-csomagot.

Azért borzasztóan fontos, hogy ezt tudjuk, mert különben azegész Korona-programot nem értjük meg. Ebben az esetben azeszmei tulajdonságoknak körülbelül olyanfajta rendszerezéséveltalálkozunk, mint amilyen a Mengyelejev-féle periódusos rend-szer volt a maga idején. Pontosan meg tudta határozni, hogy mi-lyen tulajdonságú elemeket fognak majd fölfedezni, de azokat azelemeket akkor még messze-messze nem találták meg. Még mais vannak olyan lehetőségek, amelyekről tudjuk, hogy meg kellmajd jelenniük, de technikailag még mindig nem vagyunk ott,hogy meg is tudjukőket jeleníteni. Ezek lehetőség-csomagok.

93

Roppant fontos tudni, hogy a felső Korona-részen nem törté-neti időben zajlanak az események. Egy egészen más időtarto-mányban zajlanak. Az alsó Korona-részen viszont nagyon pon-tosan meg lehet mondani, hogy az időbeliség keretében milyenegységekben járunk, amikor az egyes párokkal — arkangyalok-kal, harcosokkal, orvosokkal és így tovább — találkozunk. Hamég lesz rá idő, azt azért még gyorsan elmondom. Egyelőre csakannyit szögezzünk le: a harmadik féle kettősség megint tökéletesösszhangban van az első kettővel.

És végül a negyedik, az már kitalálható. Erre is nagyon sok-szor szoktak hivatkozni — hogy az alsó részen szinte látványsze-rű hűséggel, pontossággal jelenítik meg a figurákat, a felső ré-szen pedig csak jelzésszerűen. Erre mondják, hogy hát ez már el-képzelhetetlen, hogy egyazon műhelyben történjék. Én inkábbazt mondanám: elképzelhetetlen az a túláradása a gőgös ostoba-ságnak, amivel eddig nyilatkoztak a Koronáról. Valami elké-pesztő mértékű. Hát hogyan jelenítsem meg látványszerűen azt,aki még nem individuum? Ahhoz neki a Földre kell születnie. Haegyszer még benne van az idősebb Jakab is, az ifjabb is, meg mégJákob is, akkor melyikre hasonlítson?

Ha nem érti ezt a dolgot, menjen el politikusnak, vagy menjenel kapálni, vagy bármit csinálni, de ne szórakozzék a Koronával.Itt nem olyan dolgokról van szó, amikkel játszani lehet. Ha egy-szer ez a program négyféleképpen is igazolta, hogy az általunkvégigkövetett úton–módon jeleníti meg a világot . . . És miért ép-pen így? Mert a világ tényleg így működik. Nem azért, mert azötvös szórakozik velünk, hanem mert tényleg így működik — hátakkor próbáljunk már ennek jelentőséget tulajdonítani.

És ekkor szokták mondani, hogy hát most már aztán ténylegmondja meg, hogy ki készítette ezt a Koronát, és mikor és hol.Ez megint jó kérdés. Kapok egy táviratot, amelyben az áll —mondjuk —, hogy megszületett az unokám. Akkor én vizsgálha-tom azt is, hogy a papírt Dunaújvárosban vagy Lábatlanban gyár-tották. Lehet vizsgálni. Meg azt is, hogy a múlt évben készült-eaz a papír, vagy tíz évvel ezelőtt. De hát engedelmet kérek, en-

94

gem az érdekel, hogy a gyermek megszületett vagy nem születettmeg. Ez a fóbiás, ez a megszállott kutakodás egy időbeli adat ésegy térbeli adat után, mintha ez lenne a lényeg — ez egy beteg-ségtünet.

Az, hogy bennünket öt évig erre neveltek az egyetemen — demaga az egyetem is egy merő betegségtünet. Körülbelül azóta,mióta megalapították az első egyetemet Magyarországon. Félre-értés ne essék: Magyarországon nem magyarok, hanem magya-roknak alapították az egyetemeket. Ezek a berögzöttségek, hogyde aztán mondja meg, mert különben az egész eddigi fejtegetésnem ért semmit . . . Jó, hát ha nem ért semmit, akkor elnézést ké-rek. De elsődlegesen ennek a Koronának mégiscsak üzenete van.Az, hogy hol készült, mikor készült, kik készítették, mindezt mamég legfeljebb csak behatárolni tudjuk.

Aki azt mondja, hogyő tudja, hol, és még meg is nevezi, hogyXY szabír mester csinálta a Kaukázusban, én azt mondom, hogymesterem, legyen neked a te hited szerint . . . Nem tudjuk — hátmiért nem lehet bevallani, hogy nem tudjuk? És miért nem tud-juk? Valószínűleg azért, mert még nem vagyunk rá elég érettek.Másrészről pedig, aki ilyen szinten tud dolgokat a világról, aznem magát fogja mutogatni, nem azt fogja elmondani, hogy énHanzi mester vagyok a Hanza városokból, vagy Vlagyimir mes-ter vagyok Vlagyimirból, hanem az üzenetet fogja hangsúlyozni.És ha megkérdeznénk, hogy árulja el a nevét, azt mondaná, hogyide figyelj, majd huszadjára. Amikor már minden mást megértet-tél, lehet, hogy neked megsúgom. De teljesen jelentéktelen, hogyén most ki vagyok, mint személy. Viszont nagyon lényeges,hogy ez a Korona működik. Ebből egy–két apróságot most el-mondtam, ami gyakorlatilag mérhető.

95

Küldték, vagy visszaküldték?

A működés — olyan, mintha én azt mondanám az órámra nézve,hogy ez az óra ketyeg. Na most ezt az órát nyilvánvalóan csakolyan helyen készíthették, ahol (először is) tudják, hogy ketyeg,(másodszor) tudják, hogy mitől ketyeg, és (harmadszor) tudják,hogy mi végre ketyeg. Ehhez képest mi a Koronánk készítésétmindig, következetesen olyan helyekre adjuk ki, hogy ott készí-tették, akár részletekben, akár egészében, ahol a mai napig sem-mi jele nincs annak, hogy legalább annyit tudnának, hogy ke-tyeghet. Nemhogy azt, hogy mitől ketyeg, vagy hogy mi végreketyeg.

Tehát teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a Koronát csak olyan népkörében készíthették, ahol tudják, hogy ketyeg — hagyományo-san tudják —, és minden olyan kísérletet konzekvensen vissza-utasítottak, amelyik le akarta volna beszélniőket arról, hogy aKoronájuk ketyeg. Továbbá tudják, és nyomát hagyják annak,hogy tudják, mitől ketyeg, és azt is, hogy mi végre ketyeg. És er-ről sem hagyják magukat lebeszélni.

Na most tessék nekem még egy ilyen népet mondani a magya-ron kívül! Abban a pillanatban odaadom nekik a koronakészítéslehetőségét. Nincs ilyen. Se a Kaukázusban, sem Reichenauban,sem Rómában. Teljesen egyértelmű, hogy Rómából nem szár-mazik, és ezt Váczy Péter egyik útvonalon, Gerics József másikútvonalon — kiváló történészekről van szó — már réges–régenbebizonyította. Teljesen egyértelmű, hogy a Korona, mint készí-tett tárgy, nem származhat Rómából, sem részleteiben, sem egé-szében. A kérdést részletesen is lehet taglalni, de miután ennekkiváló szakirodalma van, én azt mondom, inkább nézzenek utá-na.

Azt is tudni lehet, hogy összesen két olyan írott forrás van,amelyik egyáltalán utalhatna arra, hogy pápa küldhette a Koro-nánkat. Ezek közül az egyik, amire a leggyakrabban hivatkoz-nak, a Hartwick-féle Szent István legenda, amely még csak nemis Szent István kortársát nevezi meg annak a lengyel királynak,

96

akinek készült volna a Korona. A pápát pedig nem nevezi meg.Ehhez képest úgy hivatkoznak rá, mintha ez II. Szilveszter lenne,és bár Mieskót ír ez a legenda, aki nem volt kortársa se Szent Ist-vánnak, se II. Szilveszternek, ezt szépen csendesen átcsúsztatjákBoleszláwra.

És ma már nyomtatott szövegekben olvasom, hogy II. Szil-veszter pápa Boleslawnak küldte volna ezt a koronát, amire azember már nem is tudja, hogy mit mondjon. Honnan veszi ma-gának ezt az arcátlanságot? Ki pénzeli ezért? Olyan nincs, hogyilyet véletlenül csinál valaki. Amikor ott van előtte, hogy Mies-ko. És tudjuk, hogy Miesko mikor uralkodott. Előbb uralkodott.Akkor miért ez a hazugságözön?

Nagyon lényeges dolog, hogy nem küldhette se neves, se név-telen pápa a Koronát. Az a másik kortársi híradás pedig, amelyikIII. Ottó német-római császárnak a hivatalos történetírójától,Theotmar vagy Thietmar von Merseburgtól származik, egyolyan formulát használ Vajkra vonatkozóan — nem Szent Ist-vánra, hanem Vajkra vonatkozóan —, amelyik szó szerint ígyíródott: „coronam et benedictionem accepit”, tehát azt jelenti,hogy „koronát és áldást kapott”.

Alapos érvelés nyomán, bizonyítékokra hivatkozva GericsJózsef is, Váczy Péter is bebizonyította, hogy ez a formula ebbena korban se többet, se kevesebbet nem jelentett — és ezt magábólThietmar von Merseburgból lehetett bizonyítani —, mint hogyegy megtörtént koronázást érvényesnek ismert el a pápa. Ez a„coronam et benedictionem” fordulat nem azt jelentette, hogykészít egy tárgyi mivoltában előálló koronát, és elküldi, hanemhogy egy koronázást a római szék szempontjából érvényesnektekint. De ezeket nem veszik figyelembe, mintha semmi sem tör-tént volna. Mai napig szajkózzák, hogy de ott van Theotmar vonMerseburgnál, hogy küldött egy koronát II Sylvester. Nem azvan ott. Az van ott, hogy elismerte hitelesnek Vajk koronázását.

Ugyanezzel a fordulattal egy másik esetben is élt Theotmarvon Merseburg, ahol teljesen nyilvánvaló, hogy a pápa se nem

97

készített, se nem küldött koronát. Ezeket a kérdéseket, azt hi-szem, végre le kellene zárni.

Van azonban a legendás változatban egy olyan fordulat, amiretényleg érdemes felfigyelni. És ez amolyan záró fordulat is lehetebben az előadásban. Mivel a négyességet itt most végigbeszél-tük, a működésről is esett egy kevés szó. Nos, adva van a Hart-wick-féle legendában az a fordulat, amelyikre olyan gyakranszoktak hivatkozni, hogy tudniillik a pápa — a megnevezetlenpápa — álmot lát. Mégpedig az utolsó éjszakán, mielőtt az általa— mármint a legendában általa — készíttetett koronát a lengyelkirálynak elküldte volna. A lengyel követek már várják ezt a ko-ronát, amelyet a lengyel király kért a maga számára.

Igen ám, csakhogy álmában megjelenik egy angyal, és hozzaJézus üzenetét. Ez pedig úgy szól, hogy ne add holnap ezt a ko-ronát a lengyel követeknek, akik kérték, hanem egy ismeretlenországból követek érkeznek, és királyuk számára koronát köve-telnek. Add nekik ezt a koronát. Fölébred, elfelejti, adná már alengyel követeknek, amikor megérkeznek Szent István követei— itt nem Vajk szerepel — és követelik a koronát. A pápánakeszébe jut az álma. Átadja nekik a koronát, és így kerül az Ma-gyarországra.

Na most. Érdekes: miért használ itt „követel” szót a fordító?Magamtól soha nem jöttem volna rá, egy barátom figyelmezte-tett rá, hogy itt következetes a szóhasználat. A lengyel mindigkér, a magyar mindig követel. És az ember ilyenkor mindig meg-nézi az eredeti szöveget. Az eredetiben a latin kifejezés a lengye-lekre vonatkozóan mindig a quero, querere, quesivi, quesitumige. Ez tényleg kérést jelent. A magyarra viszont minden előfor-dulásakor a flagitare igét használja. A flagitare igének nem annyia jelentése, hogy követel, hanem a példamondatokból — közép-kori latin szótárra gondoljunk, ne az ókori latin szótárakra! — apéldamondatokból egyértelműen kiderül, hogy visszakövetelés-ről van szó. Az egyik ilyen példamondat szerint: „adónak, amijár neki, a behajtása”, a másik szerint pedig „kölcsönadott pénz-nek a visszakövetelése”. Ez a flagitare.

98

A magyarokkal kapcsolatban a flagitare ige következeteshasználata, miközben a lengyelekkel kapcsolatban ugyanilyenkövetkezetesen használja a quero, querere igét, arra figyelmeztet,hogy lehet itt egy érdekes feltételezéssel is élni. Eszerint egy ko-ronánk másodlagosan elkerülhetett a pápához, aki nyilvánugyanúgy — a leírásból következtetem —, ugyanúgy próbál tőlemegszabadulni, mint II. József sokkal később a magyar SzentKoronától. Hogy tudniillik egy idegen hatalomnak adja át, ame-lyik majd megvédi a magyarokkal szemben.

Ez akkor a lengyel király lett volna, II. József idején pedig aMásodik Bizánci Birodalom várományos császára. És akkornincs több gond a magyarokkal, mert ha nem tudják visszasze-rezni a koronájukat, és nem tudják annak teljes méltóságátvisszaállítani, a magyarokkal tényleg nincs több gond, föl fognakmorzsolódni. Ezt kétszer kísérelték meg ilyen módon a történel-münkben, először ez a bizonyos megnevezetlen pápa, és SzentIstván követei az utolsó pillanatban csaptak le rá. Ez azt jelenti,hogy nagyon jó hatásfokú lehetett a felderítésük.

Sokan megkérdezték már, miért várták ki az utolsó pillanatot,hiszen lehetett tudni, hogy a Korona a pápánál van. Azért, merttolvajt csak úgy tudunk leleplezni, ha tetten érjük. És itt bizonyerről van szó. Ha nem is közvetlenül tolvajlásról, de orgazdaság-ról. Mert ez a korona — ez is kizárásos alapon valószínűsíthető— csak az úgynevezett avar kincsekkel kerülhetett ki az ország-ból. Ezt így az, aki az avar kincsekkel foglalkozott, Fehér MátyásJenő, még nem merte fölvetni. Ez egy későbbi felvetés. Én mégnagyon óvatosan kezelném, de el kell mondjam, mert nincs el-lentétben az eddigi tudásunkkal. Még nem érzem elégnek a bizo-nyítékokat ahhoz, hogy tényként közöljem, de a feltételezés nyu-godtan megengedhető.

Egy biztos: Kun László még úgy levelez a pápával, és úgy le-velez a cseh királlyal is, hogy nála Attila kincsei vannak. Ez pe-dig nem legenda, ez hivatalos okmány. Tehát azt jelenti, hogy amagyar király kincstárában igenis Attilának, mégpedig KunLászló megfogalmazása szerint „elődünknek, Attilának” vannak

99

kincsei. De azt is jelenti, hogy itt egy kontinuitást nem lehet író-asztalról, tollvonással megszüntetni, azzal, hogy csak azt veszemföl történésznek, aki nyilvánosan megtagadja a hun elődöketvagy megtagadja a szkíta elődöket. Bizonyára ismerjük az ilyeneljárást, ezt nevezzük kontraszelekciónak. Látjuk is az eredmé-nyét. Na de hát azért ez így nem a valóság megközelítését, hanemegy politikai álláspontnak az érvényesítését segíti.

Semmi elvi akadálya nincs annak, hogy ez a Korona ott lettlégyen már az úgynevezett avar kincsben, amit tizennégy vagytizenöt társzekérnyinek írnak le, és ami a Frank Birodalom leg-nagyobb rablása volt az egész fönnállása alatt. Nota bene ezt so-ha nem nevezik rablásnak. Ellenben amikor a visszaszerzésérehatározott lépéseket tesz az úgynevezett kalandozó magyarság— ezt már Fehér Mátyás Jenő kutatta föl —, akkorőket mint rab-lókat, az akcióikat meg mint kalandozásokat méltatják. A sajáttörténelmünket ebben az esetben is teljesen ferde beállításbantárgyaljuk.

Akár kikerült ezzel a Korona a Kárpát-medencéből — haegyáltalán a Szent Koronáról van szó —, akár nem, annyi biztos,hogy a szövegben „visszakövetelés” áll, és hozzá hangsúlyosanáll ez a visszakövetelés. Azok további feltételezések, hogy kerül-hetett-e Nagy Károly fejére ez a Korona, mert erre egy kidolgo-zott elmélet van. Ez egy aacheni pap, Szigeti István atya által ki-dolgozott, több egymást követő könyvében közzétett elmélet.Azt tudom mondani rá, hogy nem támogatják az általam ismerttények. Feltételezésnek meg lehet pendíteni, de közismert adatokbizony ellene vallanak. Mi a legfontosabb idevágó tény?

A legutóbbi időkig akárkit, akármit koronáztak meg a magyarSzent Koronával, azt a nemzet elfogadta királyának. Többször ismegfogalmazódik a történelemben — Révay Péter is hivatkozikrá, Garai Miklós nádor szájába adja a szöveget —, hogy ha egybestiát, tehát egy vadállatot megkoronáznának a magyar SzentKoronával, nekünk azt is el kellene fogadnunk. Ha valaha érin-tette volna Nagy Károly fejét a Szent Korona, akkorőt biztosanszámon tartanánk, mint magyar királyt. De soha föl se merül,

100

hogy Nagy Károlyt magyar királynak tartsák. Teljesen biztosravehetjük, hogy Nagy Károlyt nem koronázták meg a magyarSzent Koronával.

Ezzel együtt természetesen bármilyen feltételezéssel lehet él-ni. Ez nagyon nagy dolog, mert a Koronával kapcsolatban a le-hetőségek is, meg a tények is kisarkítottak. Vagyis nagyon nehézfélreérteniőket. Nagy Károly biztosan nem viselte a magyarSzent Koronát. Nem is volt rá méltó, de nem is viselte — factum,azaz úgynevezett „kemény tény”, hogy nem viselte. Viszont va-lószínűleg igyekezett — ha egyáltalán hozzá került a rablás foly-tán — nagyon hamar megszabadulni tőle. Miért? Azért, mertsejthette, hogy lesz, aki majd vissza fogja követelni. Ha nem eb-ben az évtizedben, akkor a következőben. És lett is.

És hova lehetett tovább menteni? Tudjuk, hogy a rablott kincsegyes részeit hova adta tovább: a nagy apátságokba. Ilyen módontudjuk, hogy az avar jogar rekeszzománccal díszített részei, mi-sekannába beépítve, ma St. Moritzban vannak. De tudunk egyébtárgyféleségekről is, és arról is, hogy hova adtaőket tovább. Na-gyon valószínű, hogy a Koronát nem lehetett máshova adni, csakRómába, mert egész egyszerűen olyan megbízható hely, vagyolyan rangú hely több nem volt. És ezért kell azt mondani, hogynem lehet lesöpörni ezt a feltételezést az asztalról.

Mindenesetre ha ez így van, akkor Szent Istvánnak hallatlanuljó felderítő rendszere kellett hogy legyen, és egy nagyon határo-zott katonai potenciálja, amivel sakk–matt helyzetbe tudta hozniaz akkori egyházvezetést. Mert bizony kiadták neki — ha ez alegendás változat egyáltalán komolyan vehető.

101

A szentistváni fordulat

Egy mondat még, vagy egy nagyon rövid kis ráfutás az egészSzent István kérdésre, mert ezt a kérdét biztosan föltették volna.Föl is tették itt szünetben. Ez közvetlenül is kapcsolódik a Koro-nához, és talán ezzel be is lehet majd fejezni a fejtegetéseinket.

Most újra rá lehetne kérdezni, hogy ennek a Koronának a ké-szülési ideje mikorra tehető? Ezzel kapcsolatban — mondom:ennek, tehát a magyar Szent Koronáról van szó, ahogyan ma lát-juk — az időben tapogatózva, két olyan dátumot szoktak emle-getni a legutóbbi időkig, amelyet úgy neveznek, hogy terminuspost quem. Olyan dátum, ami után születhetett csak az illető mű.

Az első, amit általában emlegetnek, az Dukász Mihály ural-kodásához kapcsolódik, az 1070 körüli, illetve utáni időszak.Ezt, mint láttuk, nyugodtan törölni lehet. Dukásznak semmi közesincs a Koronához. Ha én az unokaöcsém fényképét holnap rá-pikkelyezem, és közlöm, hogy ezt a koronátő csinálta OrbánViktornak, és küldte neki jutalmul, mert áthozta a Parlamentbe,ugyanannyi alapja volna, mint annak, hogy egy 1613 után fölke-rült Dukász-képpel kezdem datálni a Szent Koronát. Itt azért asúlyokat egy–egy kérdés esetében jó mérlegelni. Hogy tudniillikmilyen messzire vessük el. Semmiféle szerepe nincs itt a Du-kász-képnek! Azonban marad még egy csábító terminus postquem, ez pedig az 1000-es év.

És erre nagyon szoktak hivatkozni, mostanában meg éppen te-le szájjal. Mert most kerek évforduló van. Azt mondja, jó, esetlegengedünk — nem engedtek még, de majd esetleg engedünk — aDukász-kérdésben, de az 1000-es év rendíthetetlen. Miért?Azért, mert keresztény a programja a Koronának. Most erre azember megkérdezheti: na és? Hát, mert mint tudjuk, Magyaror-szág 1000-ben ismerkedett meg a kereszténységgel. Ne tessékmondani! És a honfoglalás-kori sírokban lévő mellkeresztek?Azok hogy kerültek oda? A honfoglalás-kori sírok jellemző sír-lelete a mellkereszt. Ezt eddig gondosan titkolták előlünk. ’96-ban a nagy honfoglalás-kori kiállítás viszont egyértelművé tette

102

a hangsúlyos jelenlétüket a magyarság körében 895 és 1000 kö-zött . . .

A 895 és 1000 közötti hiteles honfoglalás-kori, nem a szolga-nép, nem az alávetettek, hanem maga az uralkodó fő réteg legjel-lemzőbb sírlelete a mellkereszt. Ezek milyen vallásúak voltak?Nincs az a régész, nincs az a történész, nincs az a művészettörté-nész, aki ezt ki merné mondani. Bárhol a világ más táján ez lennea helyzet, azonnal üvöltve mondanák: keresztények. Hát mik le-hettek mások? Iszlám hívők? Taoisták? Mik? Ortodox zsidók?Ezzel a kereszttel? Hogy érthető legyen, nem merik kimondani.Miért? Mert akkor én azonnal visszakérdeznék, hogy akkor mi-ről mire térítetteőket Szent István? Haők keresztények voltak,akkor mire térítetteőket? És akkor miért nevezikőket a mai na-pig pogánynak? Akkor itt valami baj van a kréta körül.

Most itt nagyon fontos, hogy tényekkel legyünk megint csaktisztában, és ne vélekedésekkel. Ha nekem az 1000 utáni hivata-los egyházi történetírás egy népet pogánynak nevez, az egyálta-lán nem jelenti azt, hogy az a nép nem keresztény. Az csak egyetjelent, azt, hogy nem zsidó–keresztény. Mert a zsidó–keresztényvonulat szóhasználatában az is pogánynak számít, akit napontaháromszor, reggel, délben és este keresztelnek. És ez faktum. Havalakinek ez úgy tűnik, mint hogyha vélekedés lenne, az olvassael az idevágó bizonyítékokat a legrangosabb egyháztörténeti ésvallástörténeti kiadványsorozatban — ez az RGG, feloldva aRe-ligion in Geschichte und Gegenwartcímű sokkötetes enciklopé-dia.

Ilyenkor úgy szoktak rám nézni, mintha az antiszemitizmusszobra lennék, pedig egy ilyen megállapításnak semmi közesincs semmiféle antiszemitizmushoz. Itt arról van szó, hogy té-nyeket nem veszünk tudomásul.A zsidó–kereszténység bármi-lyen más forrásból táplálkozó, más irányból érkező kereszténytpogánynak nevezett. Tehát a gojnak a szinonimája a pogány, apaganus. A két kifejezés ugyanazt is jelenti. Apaganusszó ere-detileg apagusszóból származik, a pagus falut jelent latinul.Semmiféle vallási tartalma nincs. A paganus falusit jelent. És a

103

goj mit jelent? Elég baj, hogy nem tudjuk. Ezért lehet minket azorrunknál fogva vezetni.

Csakis annyit jelent, hogy nép. Goj. A mai Izrael alapító ok-mányában az izraeli népet is gojnak nevezik. Elég furcsán hang-zik, de így van. Agoj ugyanazt jelenti, mint apaganus, azaz fa-lusi, paraszti, népi. Ennek a szinonimája mondjuk Pál apostolszóhasználatában, tehát még az apostoli időkben görögül az eth-nikosz, aminek az alapszava, az ethnosz, ugyanazt jelenti: nép,nemzet, nemzetség. És ennek a tükörfordítása latinul a gentilis,ami viszont a gens szóból származik, és ez ugyancsak népet,nemzetséget, nemzetet jelent.

Tehát aki ebből válik kereszténnyé, az locsolgathatja napontaháromszor a fejét, nem válik elfogadottá a zsidó–kereszténységszámára. Itt van a két vallásalakulat között a választóvonal, és eztkéne már megtanulnunk.Tehát abból, hogy egy zsidó–kereszténytérítés pogánynak nevezi a honfoglalás-kori magyarságot, nemkövetkezik, hogy az, mármint a magyarság, nem volt keresztény.Ebből csak egy következik, hogy nem zsidó–keresztény volt. Te-hát a térítés, bármilyen furcsán hangzik, a jelek szerint keresz-tényről zsidó–keresztényre történt. És ezt a zsidó–kereszténységterminológiája úgy fogalmazza, hogy pogányból kereszténnyétettük, más szóval megkereszteltük. Nagyon lényeges, hogy néz-zünk utána alaptényeknek, mert különben körbe–körbe vezetnekminket magunk körül.

Ez a fordulat tehát jól magyarázható, de ebből a tényből na-gyon sokan azt a következtetést vonják le, hogy Szent István áru-lója volt egy korábbi, magasabb rendű vallási képződménynek.Alátámasztani látszik a véleményüket az, hogy Szent István ha-lála után ez a régebbi vallásalakulat kétszer is újra föltámadt. Ésamikor az első úgynevezett pogánylázadás után I. András kirá-lyunk leverte ezt a felkelést, akkorő egy tiltó rendelkezést bocsá-tott ki. Ez a rendelkezés betiltja a szentistváni térítést megelőzővallásalakulatot. És ez a rendelkezés bekerült a Corpus Jurisba,a Magyar Törvénytárba. Nem lehetett kiiktatni a magyar történe-lemből.

104

Ma már bánják a történészek, mint kutya, aki hetet kölykezett,hogy ezt hogy nem tudták alkalmas időben kihagyni belőle. Nemlehet már visszacsinálni az ügyet. A Corpus Juris a nemességnek,tehát a nemzet gerincének az alapvető ismeretanyagához tarto-zott. Ez mindjárt az első rendelkezése, tehát a legrosszabb tanulóis eljutott idáig. Ez pedig nevén nevezi ezt a vallásalakulatot. Ésminek nevezi?

Nagyon lényeges tudni: ritusnak nevezi, tehát szertartásrend-nek, és három jelzőt kapcsol a ritus szóhoz: az ethnicust, az gen-tilist és a scythicust. Milyen vallás volt hát ez? Szkíta népi–nem-zeti vallás. Nagyon lényeges, hogy erről van szó. Bárki ellenő-rizheti, hiszen a Corpus Jurisnak van kétnyelvű kiadása is. Teháttudnunk kell, hogy ez a magyarősvallás neve: szkíta. És miértnépi és nemzeti? Azért, mert a legfölső szinttől a legalsóbbig át-járja a nemzetet.

Minden vallásalakulatra jellemző ez? Nem. Az a Kazária,amelyből kivált a honfoglalásra induló magyarság, tipikus példá-ját mutatja annak, hogy csak a felső réteg veszi át a vallást, de aznem járja át az egész nemzetet. Melyik vallás ez? Az ortodox zsi-dó vallás. Soha nem lett belőle ethnicus, illetve gentilis vallás. Namost ez az egyik lehetséges értelmezése annak, hogyha ethnicuset gentilis scythicusnak neveznek egy vallást — de a gentilis szókésői származékából, amely az angol nyelvben maradt fönn, egymásik jelentés is kiolvasható. Ha összetételben találkozunk vele,így, hogy agentleman, akkor rögtön érzékeljük, hogy ez egyfajtanemességet fejez ki, amit mi már elsősorban lelki nemességkéntértékelünk. Ha viszont önmagában áll agentileszó, akkor amö-gött az Országh László féle angol–magyar szótárban egyetlenmagyar jelentés olvasható. Az, hogy „nem zsidó”. A gentilis jel-zőnek tehát félreérthetetlen az útmutatása: a honfoglaló magyar-ság vallása a szentistváni térítés előtt a „nem zsidó”, azaz szkítagyökerű kereszténység volt.

Igazolható az a feltételezés, hogy bennünket egy gentilis, azazegész népet átjáró és nem zsidó alapra épülő kereszténységbőlegy kizárólagosan ószövetségi zsidó alapra épített keresztény-

105

ségre térítettek át? Nos, aző szóhasználatuk is ezt igazolja, és ami szóhasználatunk is.Itt egy elég tiszta képlettel állunk szem-ben. Ezek után föl lehet tenni a kérdést, hogy bűnöző volt-e SzentIstván. Lényeges, hogy a kérdést minden ízében végigtárgyaljuk,és ne sunnyogjunk el mellette. Tudniillik ne felejtsük el, hogyószövetségi zsidó alapon két világvallás fejlődött ki — most nemtekintve a zsidót, önmagában. Az egyik az iszlám, a másik a zsi-dó–kereszténység. És összesen ez a két vallásvonulat van, ame-lyet ha a világon akárhol megjelent, csak erőszakkal lehetettmeghonosítani. Egyszer majd ennek gondoljunk utána! És mi-után mi elég huzamosan, egyszer az egyiknek, másszor a másik-nak voltunk kitéve, ezt olyan természetesnek vesszük, föl se me-rül bennünk, hogy itt egy égbekiáltó gazságról van szó. Hogy le-het vallást erőszakkal terjeszteni? Teljesen magától értetődőnekvesszük.

Konzultáljunk egyszer egy buddhistával! Mikor terjesztet-tünk buddhizmust fegyverrel? Vagy taoizmust? Vagy akármelyi-ket? Dzsingisz kán népe bejött ide, igazán nem simogatta a ma-gyarokat, soha vallási kérdés itt föl se merült. A nagykán udva-rában ott voltak a keresztény papok, ott voltak a taoisták, ott vol-tak a boncok, és így tovább. Föl se merült, hogy ránk kény-szerítse a saját vallását. Ne vegyük már ezeket olyan magától ér-tetődőnek! Mert mostanában újra lábra kap ez az irányzat, mamár nincs más az egyházban, csak judeo–christianizmus! Azösszes többit már rég kiirtotta. És ma is így lép föl. Nagyon nagytisztelet a nagyon kevés kivételnek. Hát természetesen, hiszen eza gyakorlat maradt porondon.

Akkor most Szent István rosszat tett nekünk? Ezt nagyon fon-tos tudni, mert így osztják meg most a magyarságot. Ha valakiennyit fölfedezett, akkor az álljon baloldalra,ő a koppányosokközé tartozik. A többi, aki ezt nem hiszi el — hogy miért nemhiszi, nem tudom, mikor tényekről beszélünk —, akkor az álljonát ide, ami azt jelenti, az istvánosok közé tartozik. És akár el-hisszük, akár nem, akár tudunk róla, akár nem, mindegyikünk bevan már osztva. Valamelyik rubrikába már beírták a nevünket.

106

A szkíta kereszténység hagyatéka

Ami a tényeket illeti, nagyon pontosan lehet tudni, hogy a szent-istváni tett egy olyan időpontban zajlott le, amikor két nagy el-lenfél volt a páston. Nem is halljuk ezt másképpen hivatalos rész-ről sem; az egyik Koppány, a másik Gyula. Na most úgy szoktákezt nekünk tálalni, hogy Koppány pogány volt, míg Gyulánál eztnagyon nehéz lenne állítani, úgyhogy nagy zavarban van ez ügy-ben a kommentáló társaság.

De hát Koppánynál . . . ugye Koppány nyilvánvalóan po-gány . . . és akkor az ember megkérdezi, hogy mégis mire alapo-zod ezt? Hát a forrásokra. Tényleg? A Koppány egykori területénvégzett feltárások egyértelműen igazolták az elmúlt körülbelültizenöt–húsz évben, hogy aző idejében, aző fennhatósága alattkeresztény templomok sora épült.Milyen vallású volt Koppány?Nemcsak hogy keresztény volt, hanem ugyanolyan judeo–chris-tian volt, mint Szent István. Még csak azt se lehet mondani, hogydeő a nem-judeo, tehátő a szkíta kereszténység képviselője volt.Dehogyis. Pontosan ugyanolyan judeo-chiristian volt. És Gyula?Nos, Gyula is pontosan ugyanolyan judeo–chiristian volt. Sem-miféle vallási jellegű probléma nem adódott közöttük. Honnantudjuk?

Lássuk sorjában. Koppány, ahogyan azt Erdélyi Balázs na-gyon szépen kimutatta, méltóságnév, nem pedig keresztnév. AKoppány az a kapkán név, tehát a késői avar fejedelmi név egye-nes ági folytatása a magyar nyelvben. És ez egy avar méltóság-név, egy későavar területen. Semmi gond nincs, itt már réges-régkereszténység van, az első úgynevezett meghódított, inkább úgymondanám, behódolt avar főnököt, Tudunnak nevezték a beosz-tása szerint, maga Nagy Károly tartotta keresztvíz alá. És az utol-só avar kagánok hangsúlyozottan zsidó–keresztény neveket vi-seltek; Ábrahám kagán volt, Izsák kagán volt. Ilyen neveket szkí-ta keresztény soha nem adott a maga fejedelmeinek. Nem ott volta gond, hogy az egyik szkíta keresztény, a másik pedig zsidó–ke-resztény, mind a kettő az utóbbi volt.

107

A másikat pedig, Gyulát, Konstantinápolyban maga a császártartotta keresztvíz alá. Ezt is egykorú forrásból tudjuk. Akkor mia gond? Hát az a gond, hogy a Koppány-féle kereszténység azavar kereszténység folyamatos továbbélése volt. Hol volt enneka központja? Salzburgban. Tehát a salzburgi érsek volt ennek akereszténységnek a feje, a térítők pedig passaui bencések voltak.Mit jelent ez? Ki volt helyezve a Duna vonaláig a kereszténységközpontja a Kárpát-medencéből. És Gyula? A Gyula-féle keresz-ténység bizánci típusú volt. Hol volt a központja? Konstantiná-polyban. Tehát mi történt? Megcsinálták 999-re Trianont. Szét-tépték a Kárpát-medencét. Ha ez véglegesül, tehát ha a Koppány-,illetve a Gyula-féle vonal válik a továbbiakban meghatározóvá,akkor 1920-ban nincs szükség Trianonra. Széttépték volna aKárpát-medencét.

Szent Istvánnak sikerült nem egész egy évtized alatt elérni,hogy a Kárpát-medencén belül önálló magyar kereszténység le-gyen . . . azért gondoljunk bele, milyen előzmények után! A Ko-ronát akár így, akár úgy, de a fejére tehette, tehát akár vissza kel-lett hozni, akár felszínre kellett hozni, de a fejére tehette, és a ke-reszténység történetében egyedi esetként megkapta az apostolrangot. Ez azt jelenti, hogySzent István példátlanul nagy tettethajtott végre, és nem a magyarság ellenében, hanem a magyar-ság érdekében. Nem fölzárkóztatta a magyarságot Nyugathoz,hanem megmentette a magyarságot attól, hogy szétcincálják egyNyugathoz fölzárkóztatott, és egy Bizánchoz fölzárkóztatott rész-Kárpát-medencére. Hatalmas a tette. Ezt ünnepeljük benne? So-ha.

Azt a mumust ünnepeltetik velünk, akit a barokk kori, Habs-burg-indítékú ellenreformációs gyakorlat formált belőle, nem istitkolva, a magyarság megosztása céljából. És vagyunk olyanbambák: engedjük, hogy ma is megosszanak bennünket. Már-most nekem akárki jön ezzel a koppányos balra, szentistvánosjobbra lózunggal, annak azt mondom, takarodjék innen, de minélhamarabb. Mi ez megint, ez a pimasz, alig leplezett megosztásikísérlet? Nem vagyunk már eléggé sokrétűen megosztva? Itt

108

igenis óriással állunk szemben, és ténylegesenő mentette meg amagyarságot. És ha egyáltalán van különbség azőáltala patronáltvallás, mint kereszténység és a Gyula, illetve Koppány által kép-viselt között, hát bármilyen furcsán hangzik, az övé áll közelebba szkíta kereszténységhez.

Ma már nyugodtan el lehet mondani, hogy a szkíta keresz-ténység a szentistváni térítés után is, legalábbis Károly Róbertkoráig, szinte töretlenül élt tovább. Ennek a továbbélésnek a do-kumentumait voltaképpen csak a török kiűzése után kezdtékmódszeresen pusztítani. De ahol vidéken, eldugott helyeken to-vább élt — például az apokrif imádságokban, a kazettás meny-nyezeteken, kicsi templomok faragvány-anyagában — a tovább-élés gyönyörűen kimutatható.

1767-ben Gyügye kazettás mennyezetén, a Szamosháton méga szőlő és dinnye van jelen, két kiemelt jelképként. Ez a mani-cheizmus két jelvénye, itt nincs visszabeszélés. Az 1700-as évekmásodik felében a szkíta kereszténység, amelyiknek oldalága amanicheizmus, ha nem is a fő vonulata, még eleven hatóerő aKárpát-medencében. Így tessék a szentistváni fordulatot értékel-ni! Megkíséreltek vele valamit végrehajtatni, deő bizonyíthatómódon úgy hajtotta végre, hogy minden, ami érték, tovább tud-jon élni. Most ezt én tovább itt nem részletezném, mert akkorholnap ilyenkorig itt ülnénk.

Nagyon lényeges, hogy nem a magyarságnak volt erre a for-dulatra szüksége, hanem a maradék Európának. Itt szabályszerűáldozathozatalról van szó, amelynek a programja a magyarSzent Koronában is benne foglaltatik. Arról van szó, hogy haSzent István a magyar katonai potenciál csúcsán, amikor egé-szen egyszerűen nem tud ellenállni neki se Délen, se Keleten, seNyugaton fegyveres erő, meghozza azt az áldozatot, hogy magá-ra veszi az általa is nagyon pontosan tudottan ferde, egyoldalújudeo–chiristianizmust, ez csak a többi érdekében történhet.Mert ezt csak belülről, és példaadással lehet valódi szeretet-vallássá alakítani.

Mert ez a maga tételrendszerében nem az. Ez egy kiválasztott

109

nép vallása, amely magának megenged dolgokat, amiket másnaknem enged meg. És megenged mások rovására olyan dolgokat,amiket mi egyáltalán nem engedünk meg, se magunknak, semásnak. Ezt csak belülről, elfogadva a szabályrendszerét, sze-mélyes példaadással lehet megváltani. Ennek a programja „rejte-zik” a magyar Szent Koronában, és ez nyilvánul meg minden ki-rály-beavatáskor.

Legyen elég most ennyi a tanulságokból.

110

1. A magyar Szent Korona szembenézeti képe (Fotó: Szelényi Károly) 2. A magyar Szent Korona a király jobbja felől (Fotó: Szelényi Károly) 3. A magyar Szent Korona a király balja felől (Fotó: Szelényi Károly) 4. A magyar Szent Korona hátnézeti képe (Fotó: Szelényi Károly) 5. A magyar Szent Korona felülnézeti képe (Fotó: Szelényi Károly) 6. A német-római császári korona (R. Staats nyomán) 7. Sámánkoronák (Hoppál M. nyomán) 8. A magyar Szent Korona felső Pantokrátor-képe (Fotó: Szelényi Károly) 9. A magyar Szent Korona alsó Pantokrátor-képe (Fotó: Szelényi Károly) 10. A német-római császári korona egyik zománcképe.

Témája: „Kerubok között trónoló”, felirata: „Per me reges regnant”, azaz „Általam uralkodnak a királyok”. (R. Staats nyomán)

11. Jézus színeváltozása. A Megváltó jobbján Mózes, balján Illés, alul Péter, János és id. Jakab apostolok (orosz ikon).

12. A magyar Szent Korona felső Pantokrátor-képének felénk néző három oldalán Jakab, Péter és János zománcképei helyezkednek el (Fotó: Szelényi Károly)

13. Pál apostol zománcképe a felső Pantokrátor bal oldalán helyezkedik el (Fotó: Szelényi Károly)

14. A Koronán megjelenő szentek névünnepei az évkörben. A hónapokat a középkori gyakorlatnak megfelelen állatövi jegy-érvénytartamokban tüntettük fel. Ha az ünnepek sorrendjében járjuk végig az évet, kettős spirálvonal rajzolódik elénk, amelynek a kiinduló pontja Pál fordulása, végpontja pedig János apostol képe.

15. A Vízöntő-paradoxon, a precessziós évkörön szemléltetve, a „Világtojás” képletét rajzolja elénk.

16. A Dukász-családból való Mihály, bizánci császár zománcképe a Korona egyetlen hátsó oromzati eleme előtt. Minthogy nem fér bele a mögötte lévő foglalatba, utólagos felhelyezésekor kénytelenek voltak szegecselni, majd még később felül cinezéssel rögzíteni. A felső két lyuk áthalad az alatta lévő, Tamás apostolt ábrá-zoló zománcképen is. (Fotó: Szelényi Károly.)

17. A „Győztes fejedelem” domborított képe a Nagyszentmiklósi kincs 2. sz. arany-kancsóján. A fogoly tarkója mögött fordított állásban megjelenő, lehunyt szemű, szakállas férfifej a képírás nyelvén a még vagy már testet nem öltött szellemiség képviselője. A lovasnál nincs olyan szerszám, amellyel levághatta, sem nyereg, amelyre felakaszthatta, illetve szíj, amellyel rögzíthette volna.

18. Josephus Koller 1800-ban megjelent könyvében a Korona felülnézeti rajzán még jól olvasható az eredeti Bartholomeus-kép helyére becsúsztatott ARTHOLO-felirat.

19. Péter apostol zománcképe a felső Pantokrátor jobbja felől a Korona keresztpántjá-nak felső emeletén (Fotó: Szelényi Károly)

20. András apostol zománcképe testvére, Péter alatt helyezkedik el a keresztpánton (Fotó: Szelényi Károly)

A képek ismertetése

Arany_07_B5_konyv_vegere_16-szines_oldal_06.indd 2010.02.01., 13:061

21. János apostol és evangélista az egyetlen a Koronán megjelenített szentek közül, aki egyenesen szembe néz velünk. (Fotó: Szelényi Károly)

22. A Dukász-kép mögött lévő foglalat lemezcsíkjának rá kellene hajolnia a befoglalt kép szélére, ha az eredeti lenne ezen a helyen. Minthogy azonban cserélt képről van szó, el sem éri azt. (Fotó: Szelényi Károly.)

23. Orvosokból álló kutatócsoport kimutatta, hogy a zománcképeken megjelenő szen-tek alaptulajdonságai feltűnően szoros kapcsolatot mutatnak azokkal az általános emberi tulajdonságcsoportokkal, amelyeket éppen az alattuk lévő agymezők működtetnek.

24. Wolfgang Kilián metszete a Koronáról Révay Péter koronaőr 1613-ban kiadott könyvének címlapján.

25. Az 1790. évi hazatérés alkalmából készített bizonylat, a Korona kivitel előtti, illetve a hazahozatal idején látható formájának feltüntetésével.

26. Kón(stantin) cserélt zománcképe és könyökmegoldásának rekeszrajza a Korona abroncsának hátsó részéről (Fotó: Szelényi Károly, rajz: Bradák Károly)

27. Geóbitzász cserélt zománcképe és könyökmegoldásának rekeszrajza a Korona abroncsának hátsó részéről (Fotó: Szelényi Károly, rajz: Bradák Károly)

28. Dukász Mihály császár cserélt zománcképe és könyökmegoldásának rekeszrajza a Korona hátsó részéről (Fotó: Szelényi Károly, rajz: Bradák Károly)

29. Mihály arkangyal eredeti zománcképe és könyökmegoldásának rekeszrajza a Korona abroncsának elülső részén, a király jobbja felől (Fotó: Szelényi Károly, rajz: Bradák Károly)

30. Szent György eredeti zománcképe és könyökmegoldásának rekeszrajza a Korona elülső részén, a király jobbja felől (Fotó: Szelényi Károly, rajz: Bradák Károly)

31. Szent Demeter eredeti zománcképe és könyökmegoldásának rekeszrajza a Koro-na elülső részén, a király balja felől (Fotó: Szelényi Károly, rajz: Bradák Károly)

32. Szent Kozma eredeti zománcképe és könyökmegoldásának rekeszrajza a Korona hátsó részén, a király jobbja felől (Fotó: Szelényi Károly, rajz: Bradák Károly)

33. Szent Damján eredeti zománcképe és könyökmegoldásának rekeszrajza a Koro-na hátsó részén, a király balja felől (Fotó: Szelényi Károly, rajz: Bradák Károly)

34. A Dukász-képről az 1850-es években készített rajzon a lyukak még más formájú-ak, mint jelenleg (Fr. Bock nyomán Bradák Károly rajza)

35. A Dukász-képen felül másodlagosan kitágított lyukak áthaladnak a mögötte lévő Tamás-képen és az azt tartó keresztpánton is. A fúrás sorjája ma is látható a Ko-rona belsejében, valamint az is, hogy éles a sorja, tehát nem használták a lyukon átvezetett szegecset. (Fotó: Szelényi Károly.)

36. Demeter, mint a Skorpió havának jellegadó szentje, börtönéből hirdeti az evangéli-umot, és ezzel segíti győzelemre a hit harcosát (Anjou Legendárium)

37. A XIV század elején készült „Malterer-szőnyeg” a női csalfaság példái között megörökíti a Phyllis által kormányzott Arisztotelész esetét is, aki hiába volt bölcs, a csábításnak nem tudott ellenállni, és ennek megadta az árát (Freiburg i. Br., Augustinermuseum)

Arany_07_B5_konyv_vegere_16-szines_oldal_06.indd 2010.02.01., 13:062

Arany_07_B5_konyv_vegere_16-szines_oldal_06.indd 2010.02.01., 13:035

2. kép

3. kép

Arany_07_B5_konyv_vegere_16-szines_oldal_06.indd 2010.02.01., 13:046

4. kép

5. kép

Arany_07_B5_konyv_vegere_16-szines_oldal_06.indd 2010.02.01., 13:047

6. kép

7. kép

8. kép

Arany_07_B5_konyv_vegere_16-szines_oldal_06.indd 2010.02.01., 13:048

8. kép

9. kép

Arany_07_B5_konyv_vegere_16-szines_oldal_06.indd 2010.02.01., 13:049

11. kép

12. kép

10. kép

Arany_07_B5_konyv_vegere_16-szines_oldal_06.indd 2010.02.01., 13:0410

13. kép

14. kép

Arany_07_B5_konyv_vegere_16-szines_oldal_06.indd 2010.02.01., 13:0411

15. kép

16. kép

Arany_07_B5_konyv_vegere_16-szines_oldal_06.indd 2010.02.01., 13:0412

17. kép

18. kép

Arany_07_B5_konyv_vegere_16-szines_oldal_06.indd 2010.02.01., 13:0413

19. kép 20. kép

21. kép 22. kép

Arany_07_B5_konyv_vegere_16-szines_oldal_06.indd 2010.02.01., 13:0414

24. kép

23. kép

25. kép

Arany_07_B5_konyv_vegere_16-szines_oldal_06.indd 2010.02.01., 13:0415

26. kép

27. kép

Arany_07_B5_konyv_vegere_16-szines_oldal_06.indd 2010.02.01., 13:0416

28. kép

29. kép

Arany_07_B5_konyv_vegere_16-szines_oldal_06.indd 2010.02.01., 13:0417

30. kép

31. kép

Arany_07_B5_konyv_vegere_16-szines_oldal_06.indd 2010.02.01., 13:0418

32. kép

33. kép

Arany_07_B5_konyv_vegere_16-szines_oldal_06.indd 2010.02.01., 13:0419

34. kép

36. kép

35. kép

37. kép

Arany_07_B5_konyv_vegere_16-szines_oldal_06.indd 2010.02.01., 13:0420