a nyelvek vilÁgÁbÓl † ÁpolÓ.hu Ára:...

ÉA

Telcs Ede: Hüvelyk Matyi

ÉdesÉdes

A NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HU

AnyanyelvünkAnyanyelvünk

ÁRA: 250 FT

30 évesaz Anyanyelvápolók Szövetsége

53. magyar nyelv hete2019. május 18. 10.00

2019. ÁPRILIS2019. ÁPRILIS 41. ÉVF. 2. SZÁM41. ÉVF. 2. SZÁM

A TARTALOMBÓL:

Adamikné Jászó Anna:A klasszikus magyar irodalomolvasásának szükséges voltáról

Balogh Judit:Szenvedõ ige, passzív jelentés

Balázs Géza:A Húsvét-sziget titkai

Kemény Gábor:Szép magyar vers

H. Varga Márta:

és társaik

Máté László:Kisebbségi Babilóniánk

Blankó Miklós:Az anyanyelvet is tanulni kell

Grétsy László:Búcsú Elekfi Lászlótól

És:pontozó, rejtvény, rendezvények

Betetszikel, beimádomoz,

behûház

ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA

Megjelenik évente ötször – februárban, április-ban, júniusban, szeptemberben és novemberben.Szakmai támogatók:Magyar Nyelvtudományi Társaság,MTA Magyar Nyelvi Osztályközi Bizottság,Magyar Nyelvstratégiai KutatócsoportKiadja: az Anyanyelvápolók SzövetségeFelelõs kiadó: Juhász JuditFelelõs szerkesztõ: Grétsy LászlóSzerkesztõség:Balázs Géza [email protected],Kemény Gábor [email protected],Kovács Zsuzsanna (titkár)[email protected],[email protected]õbizottság:Balázs Géza, Grétsy László, HeltainéNagy Erzsébet, Juhász Judit, Kemény GáborA szerkesztõség címe:1053 Budapest, Károlyi u. 16.

Honlap: www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)

A szerkesztõség csak a megrendelt írásokértfizet honoráriumot. Meg nem rendelt kéziratotnem õrzünk meg, nem küldünk vissza.

Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: [email protected]: 303-3440Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõ: Könyvtárellátó Kht.

Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaia lapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Tagdíj: 2000 Ft/év, tanulóknak, nyugdíjasok-nak: 1500 Ft/év.

Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi u. 16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208

Mûszaki szerkesztõ: Kovács Gyula

Lapunk kiadását

az Emberi ErõforrásokMinisztériuma,

a Nemzeti KulturálisAlap,

a Magyar MûvészetiAkadémia

segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)Nyomdai elõkészítés: Opticult Bt.Nyomás: mondAT Kft.

TARTALOM

Adamikné Jászó Anna: A klasszikus magyarirodalom olvasásának szükséges voltáról . . . . . . 3

Balogh Judit: Szenvedõ ige, passzív jelentés . . . . . 4Balázs Géza: Miért érdekes?

A Húsvét-sziget titkai (2). . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Büky László: Aki-e a sarkantyú

meg a holografikus menyecske? . . . . . . . . . . . . . 6Kemény Gábor: Szép magyar vers.

Utassy József: Zúg Március. . . . . . . . . . . . . . . . . 7Kulcsár István: Én kimondom . . . . . . . . . . . . . . . . . 8Berényi Zsuzsanna Ágnes: Egy neves költõ neve . 8H. Varga Márta: Betetszikel, beimádomoz, behûház

és társaik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Sólyom Réka: Újabb be igekötõs szavak . . . . . . . . 10Kisebbségi Babilóniánk.

Máté Lászlót kérdezi Balázs Géza . . . . . . . . . . . 11Nemesi Attila László: Hányféle volna van

a magyarban? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12Horváth László: Alapból beszélt nyelvi,

de már irodalmi is . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Blankó Miklós: Szó szót követ.

Az anyanyelvet is tanulni kell . . . . . . . . . . . . . . . 14Grétsy László: Búcsú Elekfi Lászlótól . . . . . . . . . . 15Kacskovics-Reményi Andrea: Az Intézet etimoló-

giai szótárai: két régebbi és a készülõ új . . . . . . 16Kemény Gábor: Lírai én a tárgyi és szellemi

világban. Büky László tanulmányköteteFüst Milán költõi nyelvérõl . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

Blankó Miklós: A magyarok kedvenc italáról –másképpen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

Balázs Géza: A nemzet legfõbb attribútumaaz anyanyelv. Gál Sándor Nincs harmadiklehetõség címû kötetérõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Hírek, tudósítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20–21Pontozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22Keresztrejtvény. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23Új szavak, kifejezések (104.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23Minya Károly: www.manyszi.hu . . . . . . . . . . . . . . . 24

Az Anyanyelvápolók Szövetsége 1989. április 8-án ala-kult meg. Az alapszabály szerinti célja: „A nyelv a közösségéletében a legfontosabb összetartó erõ. Ezért az Egyesületlegfõbb hitvallása anyanyelvünk fennmaradásának és to-vábbéltetésének a szolgálata. Egyesületünk céljának és te-vékenységének meghatározásában a nyelvelmélet felisme-réseibõl, a nyelvtudomány eredményeibõl, a nyelv és társa-dalom összefüggéseibõl indul ki. Nyelv és gondolkodás,nyelv és magatartás, nyelv és mûvelõdés három lényegesösszefüggés, melyek szem elõtt tartása jelentõs tényezõ szö-vetségünk mindennapi tevékenységében. A gondolkodás

felgyorsulása és kiterjedése együtt jár a nyelveszköz- és formavilágának gazdagodásával,differenciálódásával, s meghatározza a nyelv-mûvelés irányát, összetevõit; a tudat gazda-godása kihat a magatartás pallérozására;

készségének kiterjedése és finomodása együtt jár a nyelvieszközök gyarapodásával, használatuk árnyalásával, a tu-datba épülésük mélységével és tartósságával. Az Egyesület-nek ezért az a törekvése, hogy soraiba tömörítse mindazo-kat, akik felelõsséget éreznek nyelvünk, a magyar nyelv ál-lapotáért, helyes és kulturált használatáért, közéleti szere-pének és jogainak kiterjesztéséért. Együtt kíván mûködniminden olyan hazai és külföldi intézménnyel, szervezettel,közösséggel, amelyek tevékenységéhez az anyanyelvi kultú-ra terjesztése, a magatartáskultúra gyakorlata kapcsolód-hat.”

Az egyesület ünnepi közgyûlése 2019. május 18-ánszombaton 10.00 órakor lesz a Petõfi Irodalmi Múzeum-ban. Ezen a napon nyitjuk meg az 53. magyar nyelv hetét is,melynek témája: A mai magyar költészet nyelve.

Telcs Ede (Baja, 1872. máj. 12. – Bp., 1948. júl. 18.) szob-rász. Tanulmányait Bécsben végezte.

Elsõ munkái magyar típusú életképek és portrék voltak.Késõbb díszítõ szobrokat mintázott nagyobb középületekre(Gresham-palota, Gellért fürdõ, Széchenyi fürdõ, Zene-akadémia) és síremlékeket (Munkácsy, Barabás) készített.Monumentális emlékszobrai közül kiválik a kecskemétiKossuth-szobor, a Kallós Edével közösen készített buda-pesti Vörösmarty-szobor, Alpár Ignác szobra a Városliget-ben, a Millenniumi emlékmûvön Szent László szobra.1928-ban gyûjteményes kiállítást rendezett az Ernst Múze-umban. Számos plakettet is készített, úttörõ szerepe volt amagyar éremmûvészet megteremtésében. Emlékkiállítása1963-ban volt a Magyar Nemzeti Galériában.

Hüvelyk Matyi kalandos sorsú, bronzból készült eredetiszobrát 1933-ban a városmajori nagy játszótéren állítottákfel. A II. világháborúban találatot kapott, és javítás után,1954-ben a Vidám Parkban helyezték el. 1981-ben kútszo-borként újra visszakerült a Városmajorba, majd késõbbinnen színesfémtolvajok ellopták. 2007-ben, a Baján talál-ható bronz másolat alapján mészkõbõl újra elkészítették aszobrot.

30 év

Édes Anyanyelvünk 2019/2. 3

Szörényi László 2014-es cikkébõl idézek: „Olyan kor-ban [élünk], amikor kéjjel irtják a költészetet az iskolai tan-anyagból, és még annak is örülhet az ember, ha az egyete-men olyan diákhoz jut, aki húsz oldalnál többet is el tud ol-vasni hetente.” (Magyar Nemzet, 2014. jún. 28.) Panasza,sajnos, igaz. Még elszomorítóbb ez a tény, ha tudjuk, hogy amagyar irodalom erõsen közéleti, sõt nemzeti érzelmû.

Az érettségi vizsgaanyagból számûzött Jókai Mór ígykezdi Politikai divatok címû regényét: „Hiába mondják ne-künk, válasszátok külön a magánéletet a közélettõl; tudja-tok érzelmesek lenni, mint a német, praktikusak, mint az an-gol, elmések, mint a francia – költõk azok, anélkül, hogypolitizálnának. Írjatok úgy, hogy az elmondott mese ne le-gyen feltûnõen magyar történet, tele a közélet lármájával;hogy tudja azt élvezni akármi nemzet szülötte is, egyszóval:ne írjatok mindig irányregényt. Nem lehet szót fogadnunk,lehetetlen az.”

Valóban, klasszikus irodalmunk – különösen a 19. száza-di – nemcsak magánéleti, hanem közéleti is. Éppen ezért amagyar irodalom tanítása: óraszámának, anyagának és azolvasmányoknak tantervi meghatározása közügy.

„Miért is, miért is, miért is?” – kérdi négy-öt magyar,amikor összehajol. Miért is csökkentik folyamatosan a ma-gyar irodalmat az iskolában? Miért hagyják ki a megmaradtanyagból a hazafias-gondolati mûveket? Nincs ez ellentét-ben a nemzeti öntudat emelésének igényével, sõt kitûzötttantervi céljával?

Mi a helyzet az iskolában? Milyen a középiskolai irodal-mi tanterv anyaga? Megszüntették az irodalomtörténetet. Atanterv elsõrangú és másodrangú szerzõket különböztetmeg. Az elsõrangú szerzõk mind költõk: Petõfi, Arany,Ady, Babits, Kosztolányi, József Attila. Õk az „Életmûvek”fejléc alatt szerepeltek. Ez azt jelentette, hogy õket alaposankellett tanítani, egész életpályájukat. De már talán nem is azegész életpályát? Ezért változtatták az „Életmûvek” minõ-sítést 2017-ben „Kötelezõ”-re? Most a tervezetben ugyanisa „Kötelezõ” minõsítést kapták.

A másodrangú szerzõk választhatók, tõlük elegendõegy-két mûvet ismertetni, például Csokonaitól A Remény-hez, A tihanyi Ekhóhoz és még egy vers; Vörösmartytól aSzózat, az Elõszó és még egy-két lírai vers; Vajdától egyvers van elõírva. A régi és a 18. századi irodalomból aligmaradt valami, s a szelektálás elérte a 19. századi nagy iro-dalmat. Számos szerzõ kimarad. Állítólag ki akarják hagynia Bánk bánt. (Az alsó tagozatos anyagból törölték Kisfa-ludy Károly versét, a Szülõföldem szép határa kezdetût.) A

Magyartanárok Egyesületének elnöke profiltisztításról írtegy újságcikkben (Magyar Nemzet, 2016. június 24.). Sike-rült...

Mi a helyzet a három nagy klasszikussal? A három nagyklasszikust, Aranyt, Jókait és Gárdonyit sem kellõképpentanítják az irodalomkönyvek. Arany János költészete egyol-dalúan van bemutatva, életmûvének negyedét tartalmazzákaz iskolai tankönyvek: kihagyták a hazafias lírát (a Rendü-letlenült, a Magánybant, a Széchenyi-ódát) és a Budahalálát. A humoros versek is kimaradtak. Jókai Mór élet-mûvébõl csupán Az arany ember maradt meg, tehát kima-radt egész életpályája. Így Jókai stílusbeli gazdagsága semkap hangsúlyt. Gárdonyi Géza pedig csak az Egri csilla-gokkal van jelen a tanmenetben (6. osztályban).

Vissza kellene állítani az irodalomtörténetet. Nem volnaszabad kihagyni korukat meghatározó írókat, nem volnaszabad választhatóvá tenni Vörösmartyt, Jókait, Móriczotés másokat. A hazafias, nemzetnevelõ gondolatok kihagyá-sa ellentétes a tanterv nemzetnevelõ elveivel.

És a csattanó: 9. és 11. osz-tályban a tanterv az óraszámot4-rõl 3-ra csökkentette (olvas-ható a NAT-tervezetben, tehátheti 2 óra irodalom és 1 óranyelvtan – ha megtartják). He-ti 2 óra! És még egy: a tankönyv címlapján ez áll: Irodalom11. Miért nem Magyar irodalom?

Zárásként idézzük Jókai szavait, hitvallását: „S hogy ma-gyarul írok, azt nem azért teszem, mert nemzetem irántikötelességem kényszerít, hogy hû hazafi legyek – hanemazért, mert én olyan szép, kifejezésekben gazdag, mondatai-ban tökéletes, a gondolatokhoz odataláló nyelvet nem isme-rek, mint a magyar.” (Életembõl I, 15; A látható Isten) Ésegy másik hasonló szöveget, szintén Jókaitól: „Óh, te édesszép magyar nyelvem! Te hangzatos, erõteljes dallama azérzéseknek! – De sok kárt tettél te már ennek a mi nemze-tünknek azzal, hogy olyan szép vagy! – Szeretünk hangoz-tatni; gyönyörködünk benned, beszélünk hosszan és szépen– s aztán azt hisszük, hogy tettünk valamit. Sehol annyi készszónok nem támad, mint a magyarok között.” (FráterGyörgy I, 174)

A magyar kultúra napi ünnepségen, 2019. január 22-éntartott elõadás teljes változata az E-nyelv Magazinban(www.e-nyelvmagazin.hu) olvasható. A rövidített verziótBlankó Miklós szerkesztette. (A szerk.)

Adamikné Jászó Anna

A klasszikus magyar irodalom olvasásánakszükséges voltáról

Tájékoztató az Édes Anyanyelvünk terjesztésérõl

Lapunkat a postán lehet elõfizetni. Az Anyanyelvápolók Szövetségének (ASZ) tagjai a lapot a tagdíjuk rendezését köve-tõ második hónaptól kezdve a megadott címükön fóliázott formában megkapják a megjelenés napján. A szerkesztõségvisszamenõlegesen nem tudja biztosítani a lapot. Az ASZ-tagdíjat átutalással kérjük rendezni az OTP-nél vezetett11705008-20132015 sz. bankszámlán. A tagdíj 2000, illetve 1500 Ft/év (tanuló, nyugdíjas). A tagsággal, tagdíjfizetéssel, lap-terjesztéssel kapcsolatos ügyekben az ASZ irodavezetõje és az ÉA szerkesztõségi titkára illetékes: [email protected]. Cím: 1053 Bp., Károlyi u. 16.

A tanterv elsõrangúés másodrangú

szerzõketkülönböztet meg.

Édes Anyanyelvünk 2019/2.4

1. Az ige az egyik legfontosabb szófaj, hiszen az élet ese-ményeit, cselekvéseit (jár, olvas, írat), történéseit (hava-zik, fázik, elcsúszik), állapotváltozásait (megbetegszik,meggyógyul, felnõ) stb. fejezi ki. Mindig kapcsolódik hozzáigealany, ami az igei személyraggal meg is jelenik az igeala-kon.

A cselekvõ és a cselekvés viszonya (valamint a cselekvésirányulása) alapján többféle igefajtát, ún. igenemet külön-böztetünk meg egymástól. Cselekvõ igérõl beszélünk ak-kor, ha a cselekvõ alany szándékosan cselekszik (ír, sétál,szánkózik); mûveltetõ igérõl, amikor az igealany mássalvégezteti a cselekvést (feleltet, megírat, kitakaríttat);visszaható igérõl, ha az alany cselekvése visszahat a cse-lekvõre, önmagára (mosakszik, fésülködik, borotválkozik);mediális vagy ún. középigérõl (létezést, történést kifejezõigérõl), amikor az igealany nem szándékosan cselekszik,hanem csupán megtörténik vele az esemény, az állapotvál-tozás (megnõ, elhervad, megfiatalodik); illetve szenvedõigérõl, amikor az igealany nem cselekszik, hanem csak el-szenvedi valaki másnak a cselekvését, rajta megy végbe afolyamat (a feladat elvégeztetik a gyerek által, a ház elada-tik a közvetítõ által).

2. A magyarban a szenvedõ ige cselekvõ igébõl hozhatólétre az -at(ik)/-et(ik)/-tat(ik)/-tet(ik) képzõ segítségével (az-ik a képzõben tulajdonképpen személyrag). Ezeknek azigéknek a használata azonban manapság nagyon ritka.

Néhány példa itt-ott, bizo-nyos szókapcsolatokbanelõfordul: a tárgyalás fel-függesztetik, az igazságkimondatik, a novella fel-olvastatik, valakinek vala-

mi megadatik, közhírré tétetik, a hír kidoboltatik, kémiata-nár kerestetik, engedtessék meg nekünk, hallgattassék mega másik fél is, dicsértessék a Jézus Krisztus. De a minden-napi beszédben a passzív ige többnyire csak elvétve fordulelõ.

Régebben a szenvedõ igék gyakoribbak voltak, egészenaddig, amíg némelyek idegenszerûnek nem nyilvánítottáka használatukat, latinizmusnak, germanizmusnak minõ-sítették õket, holott nem idegen hatásra keletkeztek, aszenvedõ ige természetes belsõ fejleménye a nyelvünknek.Mivel a nyelvhelyességi hibáztatás miatt az iskolai nyelv-tanok sem támogatták a használatukat, kigúnyolták, sõttiltották a szenvedõ ige alkalmazását: „a -tatik, -tetik a ma-gyarban nem használtatik”, a nyelvhasználók lassan le-szoktak róla, és így a passzív ige használata egyre inkábbháttérbe szorult, mára pedig szinte el is tûnt a mindennapinyelvbõl.

Ha a szenvedõ ige ritkán is fordul elõ, a belõle képzettszármazékokra gyakrabban lehet szükség. Sokan talánnem is gondolnák, hogy a következõ szavak szenvedõ igetovábbképzett változatai: elragadtatás, fogadtatás, há-nyattatás, megbízatás; elhagyatott; (el van) ragadtatva.

3. Függetlenül attól, hogy ki hogyan ítéli meg a szenve-dõ ige használatát, a passzív jelentés kifejezésére mindennyelvben szükség van. Hiszen nem mindig lehet vagy kellmegnevezni, hogy pontosan ki végzi a cselekvést. Sokszorcsak az esemény létrejötte a fontos. Lehet az alany isme-retlen, határozatlan (nem tudni, hogy ki a cselekvõ), álta-lános (mindenkire, bárkire vonatkozhat a cselekvés); illet-ve fontos lehet a személytelenségre való törekvés, utalás.

A nyelvhasználók leleményességének köszönhetõen ígytöbbféle kifejezésmód is kialakult, ami a szenvedõ igén kí-vül a passzív jelentést közvetítheti. Lássunk erre az aláb-biakban néhány példát!

A) Eredetileg az ikes igék is a szenvedõ jelentés átadásá-ra jöttek létre, de mára már csak nyomokban õrzik eredetiszerepüket: úgy hírlik, kiviláglik, a tányér eltörik, látszik,tetszik.

B) Gyakran helyettesíti a szenvedõ igét a nyitva van,zárva van típusú szerkezet, vagyis a létigés határozói ige-neves szókapcsolat. Olykor vita zajlik e kifejezés helyessé-gét illetõen. Az kétségtelen, hogy a szerkezet legáltaláno-sabb funkciója a passzív jelentés, többek között például azállapotjelölés: meg van hízva, el van törve; a befejezettség,eredmény jelzése: ki van javítva, le van írva; illetve a sze-mélytelenség kifejezése: el van mosogatva, meg van terítve.Ezekben a funkcióiban nem kifogásolható, nem magyarta-lan.

C) A cselekvõ alany hiányára utalnak a következõ ige-alakok (mediális igék), amelyek ugyancsak a passzív igéthelyettesíthetik: az ajtó becsukódik, az ügy elintézõdik, atanév befejezõdik, (a dolog) magától értetõdik, az óra folyta-tódik, a hír kitudódik.

D) A cselekvés, történés létrejöttére utaló egyes képzettigék is hasonló szerepûek: a ház felépül, a feladat elkészül,a kés elgörbül, a zokni kilyukad, a ruha elszakad.

E) Személytelenségre utalnak a határozatlan, illetve ál-talános alanyt kifejezõ többes szám 3. személyû igék is: akaput este bezárják, a házat eladták, hogy hívnak?

F) Ugyancsak az általános alanyra, és így a személyte-lenségre utalhat az egyes szám 2. személy: Nyugtával di-csérd a napot!

G) Melléknévi igenév is alkalmas lehet a passzív funkcióbetöltésére: a ruha jól mosható, a zene mindenhonnanhallható, a színpad jól látható.

H) A fentieken kívül érdemes még megemlíteni azokata többszavas szerkezeteket, amelyeket terpeszkedõ vagyterjengõs kifejezéseknek hívnak, és amelyek szintén apasszív szerkezet helyettesítését szolgálják. Ezek a szó-szerkezetek olyan körülírások, amelyek egy ragos fõnévbõlés egy igébõl állnak, de a jelentés, amit közvetítenek,egyetlen (a fõnévbõl képzett) igével is megadható. Példá-ul: a boldogság kifejezésre jut (= kifejezõdik), a dráma befe-jezést nyer (= befejezõdik), az ügy elintézést nyer (= elinté-zõdik), az ünnepség kezdetét veszi (= megkezdõdik), a kiál-lítás megnyitásra kerül (= megnyitják), a kérdés megvita-tásra kerül (= megvitatják). A felsorolt szószerkezetek je-lentésének alapját a fõnév adja, igéjük segédigeszerû, álta-lános jelentésû szó, az a rendeltetése, hogy a fõnévvel jelöltcselekvést „igésítse”. Szokás ezeket a szerkezeteket„funkcióigés szerkezetek”-nek is nevezni, ahol az igésítõrész, az ún. funkcióige „az igéhez hasonló helyzetbe hozza,azaz igésíti” a ragos fõnevet. Ezek a szókapcsolatokpasszív jelentésû, személytelen szerkezetek. Éppen ezértfordulhatnak elõ gyakran a hivatalos nyelvben, a sajtó-nyelvben, az értekezõ prózában vagy a szaknyelvekben.

4. A beszélt nyelv, sõt az irodalom nyelve is gyakran él apasszív jelentés említett kifejezõeszközeivel. Befejezésülálljon itt Weöres Sándor egyik gyerekverse, amelybenmegjelenik a passzív jelentés néhány formája.

Balogh Judit

Kis magyar grammatikaaz iskolában

Szenvedõ ige,passzív jelentés

Weöres Sándor:Tavaszköszöntõ

Sándor napján megszakad a tél,József napján eltünik a szél,Zsákban BenedekHoz majd meleget,Nincs több fázás, boldog, aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:Minden kislány férjhez adatik,Szõkék legelébb,Aztán feketék,Végül barnák és a maradék.

„a -tatik, -tetika magyarban

nem használtatik”?


Kulturális és nyelvi különfejlõdésA húsvét-szigeti kutatások fõ ösztönzõje Thor Heyerdahl

norvég fölfedezõ és világjáró, aki makacsul ragaszkodott ah-hoz az elképzeléséhez, hogy a Földnek van egy régebbi törté-nelme is. Mai tudásunk szerint a Húsvét-szigetet nyugatról apolinézek telepítették be. Erõs bizonyítékok jelzik a nyugati(óceániai, polinéz) hatást. Ám utalnak gyenge jelek keleti, az-az dél-amerikai (Peru felõl jövõ) hatásokra is.

A 20. század elsõ felében a kolumbiaiSan Augustín közelében föltárt kõszobrokstílusa hasonlít egy kicsit a húsvét-szigeti-ekre (igaz, talán más polinéziai kõszobro-kéra is), éppen ezért a tájat elneveztékDél-Amerika Húsvét-szigetének. De kü-lönbség is van: a húsvét-szigeti szobrok(887 db) arca merev, rezzenéstelen (egyírás szerint robotszerû), míg a SanAugustín-i szobrok (328 db) változatosak,s közös jellemzõjük a vastag ajkak mögülelõugró Drakula-fog.

Heyerdahl úgy gondolta, hogy a poliné-zeket megelõzték a Dél-Amerikából érke-zõk, de azután beolvasztották (leigázták?)õket a polinézek. Vagy még nagyobb csa-varral: a polinézeket a fejlett perui tenge-részek hozták (rabszolgának?) a Hús-vét-szigetre. Minden valószínûség szerintnem így volt, az azonban nyilvánvaló, hogya Földnek ez a legelzártabb jellegû terüle-te (szigete) a kultúra és nyelvi különfejlõdés leghosszabb ideigvaló példáját jelenti. 1000–1600 éven keresztül a húsvét-szigetikultúrát vagy semmilyen külsõ hatás nem érte, vagy csak ele-nyészõ. (Véletlenül odatévedt és visszamenni nem tudó ha-jó…)

A különfejlõdésnek tragikus kimenetele lett: elpusztítottákaz egykori édeni környezetet, a sziget által nyújtott természetilehetõségeket elpazarolták, felélték, eljutottak a kipusztulásszélére. És menekülés nem volt, mert köröskörül csak a többezer kilométeres óceán, hajót pedig – fák híján – már nem tud-tak készíteni. A kipusztulást azután a fölfedezésük végezte beújfajta betegségekkel, valamint a maradék õslakosok rabszol-gának elhurcolásával. Egy adat szerint a 19. század végén márcsak 77 õslakó élt a szigeten. És maradt csaknem 1000 kõszo-bor (moai), 230 kõtalapzat (ahu), sziklarajzok (petroglifák),néhány kõház, barlang, valamint egy kései népszokás, a ma-dárember-kultusz… A madárember kultusza talán annak avágynak a kifejezõdése, hogy kivágták az utolsó fát, eltûntek amadarak. Rachel Carson Néma tavasz címû könyvének megrá-zó föltételezése: lesz egyszer egy tavasz, de nem lesz benne ma-dárhang, talán õt is a Húsvét-sziget ihlette meg. Eltûntek a ma-darak, fa híján jó hajók sincsenek már, milyen jó lenne vala-hogy elszabadulni, éppenséggel elrepülni a szigetrõl… De fog-lyok vagyunk, nem lehet.

Ahu, moai, pukao

Rapa Nui szobrai tragikumot árasztanak. Eddig 887-etszámláltak meg belõlük. Három stíluskorszakot mutatnak:görgetegfej; négyszögletes, emberforma oszlop; térdelõ alak.Különbözõ magasságúak, súlyúak. Nincs köztük két teljesenegyforma alak. Merev, komor tekintetûek. Némelyiknek a sze-mét is restaurálták (korallból volt), szemgolyója a magasbanéz. Magas rangú õsök, fõnökök (síremlékei)? (Polinéziában anagy, embert ábrázoló fa- és kõszobrok faragása másutt sem is-meretlen; a kolumbiai San Augustín szobrai is sírok – szarkofá-gok – fölött állnak.) Fõleg férfiak, de nõk is, sok esetben nem-

telenek (nem dönthetõ el a nemük). A tengerparti szobrok ta-lapzaton (ahu) állnak – háttal a tengernek. 313 ahu van a szige-ten, a kidolgozottabbak engem az inka építészetre emlékeztet-nek. A szobrok tömzsik („törzsszobrok”): törzs-láb egybefo-lyik, kezük a törzs alá ér, némelyiknek talpa is kivehetõ. (A ke-züket a hasukon tartó tömzsi szobrok emlékeztetnek legin-kább a kolumbiai San Augustín sírszobraira. Nemcsak engem,Thor Heyerdahlt is.) A parti szobrok többségének a fején vö-rös vulkáni kõzetbõl készült díszkorona (pukao), csekély el-képzelésünk van, hogyan is tehették azokra a szobrokra, ame-lyeknek a felállítása is kétséges számunkra. A Ran Rakanu vul-kánnál lévõ kõbányában több száz félig kész-kész szobor vára-kozik, többnyire nem talapzaton, némelyik eldõlve, földbesüppedve… Mintha a nagy szoborkészítést és -szállítást valamivéletlen folytán egyszer csak abbahagyták volna. A Ran

Rakanu vulkánnál lévõ szobrok ellentéteia parton lévõknek: csontsovány, beesettarcuk kidolgozottabb, hosszú nyakuk van,és a test többi része (ha van) a föld alatt.

Irracionális halmozásÖrök kérdés, hogy a húsvét-szigetiek

miért kezdték el faragni szobraikat, miértfaragtak egyre többet és nagyobbat, miértnem elégedtek meg néhánnyal és kisebbel.A „halmozás” talán valamilyen versenyreutal. Talán egymást akarták túllicitálni. Ta-lán sok szabadidejük volt. Nem törõdtek aszállítás nehézségeivel sem. A húsvét-szi-getieknek nem állt rendelkezésére sem ló,sem más teherhordó állat, de még a kere-ket sem ismerték. Az õsi, Kolumbusz elõt-ti Dél-Amerikában ugyanez volt a helyzet.A legnagyobb húsvét-szigeti kõszobor, aParó, ma Ahu te Pita Kuránál található. 10méter magas, 3,2 m széles, súlya 82 tonna.

Csak a koronája (pukaója) 12 tonna. Õ is eldõlve, kétfelé törvefekszik, vörös pukaója elgurult. A szobrok ledöntése máig kér-dés. Nem nagyon veszik figyelembe, hogy a moaik többségeháttal a tengernek, közvetlenül a tengerparton van, s példáulaz 1960-as chilei földrengés után 8 m-es cunami keletkezett,amely a Húsvét-szigeten Tongariki 15, egyenként 30 tonnás kõ-szobrát ledöntötte, összetörte, s volt, amelyiket 150 méterre el-sodorta. (A szobrokat késõbb helyreállították, ma ez a szigetlegszebb szoborcsoportja.) És ilyen cunami nem lehetett ko-rábban? Igaz, vannak szobrok a sziget belsejében is, és azok isle lettek döntve. A világ sok részén találkoztam az irracionálishalmozással. Ilyen a piramisok halmozása szinte mindenhol; amaja birodalomban egymás mellett sorakoznak a trópusi erdõ-ben a templompiramisok, Burmában a bagani fennsíkon szá-zával-ezrével a sztúpák… Az emberiség mindenhol egyforma.

A rapanuiak szájhagyományaA Húsvét-szigetet 1722. április 5-én holland hajósok fedez-

ték fel. De nem tudhatjuk, hogy korábban nem kerültek-e odahajók. Az elsõ tudományos leírás Cook kapitány 1774. évi láto-gatásához kapcsolódik. A 19. században perui kalandorok aszigetrõl ezernyi embert hurcoltak el rabszolgának, s csak na-gyon kevesen kerültek vissza. A „felfedezõkkel” együtt érkezõjárványos betegségek pusztították a lakosságot, egy adat sze-rint, amikor a 19. század végén Chiléhez került a sziget, máralig 100 õslakos élt. A tudományos felfedezõk, kutatók folytonvallatták a helybélieket: mik ezek a szobrok, kit ábrázoltak,hogy szállították (tõlük tudjuk, hogy „lábon billegtették”, devajon tényleg?), s ajkukról jegyezték le a rapanui nyelvet,melyrõl nyelvészek megállapították, hogy idõszámításunk kez-dete után nem sokkal szakadt le a polinéz nyelvekrõl. Kész cso-da, hogy ma is élnek született rapanuiak, s él a nyelvük is.

(További képek a szerzõ Facebook-oldalán. Az írás elsõ ré-sze az ÉA februári, harmadik része a júniusi számában olvas-ható.)

Kép és szöveg: Balázs Géza

Miért érdekes?A Húsvét-sziget titkai (2)

B.G. archívum


Boldogult falusi tanerõ koromban osztályfõnökként ésrajvezetõként végeztem (áldásos?) tevékenységemet (min-den osztály egy úttörõraj volt, az osztályfõnöknek egyúttalúttörõraj-vezetõnek is illett-kellett lennie). Az én gyereke-imnek is évrõl évre kellett (illett) szerepelniük az úttörõ-se-regszemlén valamilyen elõadással. Egyszer Luca-napkor azazon a vidéken szokásos kotyolást, máskor a regölést mu-tattuk be. Akkoriban – bõ fél évszázada – nem is kellett ne-kem tanítani senkit semmire, a lurkók jobban ismerték a„Luca, Luca, kitty-kotty” szövegét és dallamát az összes ce-remóniával együtt, mint én. Azt is tudták némi szülõi segít-séggel, miként kell beöltözni: gatyát húzni, bajuszt ragasz-tani, köcsögdudát készíteni és mûködtetni, láncos bottal rit-must adni. Valaki még csizmát is szerzett a nagyapjától, ab-ban topogta a ritmust. Nem kellett elhûlni „[…] látva rette-netes pajzsát, / »És kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.«”

Mondom mindezt azért, mert az irodalmat, a nyelvtanttanítva ezek a kisdiákok mind fejbõl mondták a Toldi elõ-hangját, onnan van az iménti idézet, és az elsõ énekét is.Nem tudom, ma ez hogyan megy, de az egyetemen szomorútapasztalatom van e téren. Az is a tananyag apró része volt,hogy az „És kit a csizmáján viselt, sarkantyúját” kitételt egyrégi történetbõl vette át Arany János, amelyik Ilosvai Sely-mes Péter vándorénekestõl maradt ránk, emiatt tett Aranyidézõjelet. Meg szoktam kérdezni a gyerkõcéket, hogy föl-ismerik-e valamibõl a kétszáznál több éves szöveg régisé-

gét. Tizennégy évig taní-tottam a Toldit (1974-ig),ez idõ alatt majd mindigrá-rájött valaki, hogy a sar-

kantyúra nem szokás (a)ki szóval utalni. Ez a névmás itt egytényleges tárgyra vonatkozik. A mai magyar nyelv rendsze-re címû akadémiai nyelvtan, amely 1961–1962-ben jelentmeg, azt írja szintén Arany Jánost idézve, hogy archaikusvagy népies stílushangulatú ez a használat. Megjegyzem,hogy nebulóim beszédében mindig személyre vonatkozottaz aki, a nyelvjárási jelleg jobbára csak hangtani elemekbenvolt beszédükben észlelhetõ. Mellesleg akkortájt éppennem volt szokásban (nõknek sem) a csizmaviselet. A régi-ségbõl 1492-bõl ismeretes elsõ lejegyzése a csizma szónak,amely oszmán-török eredetre megy vissza. A magyar vala-melyik déli szláv nyelvbõl vette át, az ilyen nyelvû népekelõbb kerültek török iga alá, mint mi. Aztán a cseh, a len-gyel, az ukrán már tõlünk vette át a szót, illetõleg a lábbeli-fajtát. Az ilyen átvételek akkor szoktak megtörténni, ami-kor az idegenek által használt tárgy, dolog vagy ismeretlen,vagy jobb minõségû volt. A tárggyal, dologgal együtt jöttneve is a nyelvünkbe, és ugyanígy a másokéba. A csizmavi-selet kapcsán több tucat szólás, illetõleg közmondás van amagyarban, de olyanról nem tudok, amelyben aki vonatko-zó névmás lenne.

Azonban az utóbbi idõben nap mint nap hallok olyanmegnyilatkozásokat, amelyekben nem a szokásos ennek anévmásnak a használata. Rádiómûsorokban beszélõ szakér-tõk, politológusok, vezetõ elemzõk taglalnak többnyire fi-gyelemre méltó eseményeket, politikai és egyéb ügyeket:„Ez a párt, akinek tagsága…”, „Ausztrália, aki jobban telje-sít”, „A cég, aki most gyárat épít”, „A csapat, aki a mérkõ-zést nyerte”, „A tengeren veszteglõ hajót, akit Hollandiában

jegyeztek be” és így tovább. Ritkábban napilapokban,gyakrabban internetes fórumokon is találkozhatni effélemegoldással, vagyis hogy nem személyre vonatkozik az akinévmás. És nem archaizálás, régiesítés vagy egyéb stílusha-tás céljából használják. A Nyelvmûvelõ kézikönyv, amely-nek két hatalmas kötete mintegy összefoglalója a XX. szá-zad végi nyelvállapotnak, -használatnak, Tamási Árontólidéz olyan szövegdarabot – „A táblát, aki hibás volt, még-sem akartam ócsárolni” –, amelyikben tárgyra vonatkozik anévmás, ugyanitt olvasható Veres Pétertõl: „[…] irigyeltema nyulat, aki úgy tud futni, ahogy én soha.” Állatokra utalvaa népnyelv igen gyakran járt így el. Annak idején LatinovitsZoltán emlékezetes volt A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak cí-mû darabban, amelyet Békeffy István kisregényébõl írtak.Már a cím felkeltette az érdeklõdést, minthogy akkoriban avárosi nyelvben legföljebb kutyatulajdonosok „akizták”imádott ebeiket. A szépirodalom eredeti módon tudja azemberre és állatra egyaránt alkalmazni a névmást. PetõfiSándor a Pusztai találkozásban így ír:

Hanem ott termett a puszták fia,Ottan termett a puszták királya,A haramja; egy nagyot kiálta,S pisztolyt vett ki a nyeregkápábul.Azért áll a hintó és nem mozdul.A haramja gyönge sikoltást hall,Azt gondolja, hogy talán madárdal,És körülnéz és be a hintóba,Hát ott van a madár, aki szóla;Szép kis madár, gyönyörû menyecske.

Az aki elsõ olvasatban a madárra vonatkozik, de rögtönutána megtudni, hogy ez a madár „gyönyörû menyecske”. –Egyébként állatokra az amely vonatkoztatása a köznyelvinorma, amint tárgyra és elvont dolgokra is ez. Eddigelé anyelvszokás az amely névmást kívánta meg mindenfélegyûjtõnévre vonatkoztatva, akkor is, ha a csoport szemé-lyekbõl állt, tehát a fentebbiek így lennének a szokásos ala-kításúak: „a párt, amely”, „Ausztrália, amely”, „a cég,amely épít”, „a csapat amely” és a többi.

A felmérések, a statisztikák mint a tudományos vizsgálatsegítõi tudnák csak biztossá tenni, hogy ez a fajta használatáltalánossá válóban van-e nyelvünkben. Azt mindenesetremegfigyelhetni, hogy a névmásnak ez a használata fõkép-pen emberek csoportjára van vonatkoztatva, illetõleg olyankifejezésekre, amelyek valamiképpen szintén embereketjelenthetnek. Az efféle, tehát metonimikus használat soránszintén ott van az ’ember(ek)’ jelentés, mint a fentebbiekközül például az „Ausztrália, aki…” esetében is. (Tegyükhozzá: voltaképpen a kutyáéban is, „akit” Bozzi úrnak hív-tak.)

Nemrégiben az egyik rádió nyelvi mûsorában beszélgetõszakember mondta, hogy õt nem zavarja az aki újabbanmegfigyelhetõ használata. A nyelv állandóan változik, nemítélkezhetünk fölötte, fõként pedig a nyelvhasználók fölöttnem.

Mindezzel szemben a napisajtóban olvasom, hogy egyjapán férfiú „összeházasodott egy hologrammal”, az esetre– írják – egy film már korábban is példát adott. Abban„Mika, az ara ugyancsak egy számítógépes program, amely(aki?) egy urnaszerû üvegben hologramként jelenik megférjeura számára.” Ebben az újságcikkben a szerzõ az aki(amely?) névmások használatával jelzi, no meg a zárójellel,kérdõjellel, hogy kérdéses: ember ez a menyecske vagy do-log.

Büky László

Aki-e a sarkantyúmeg a holografikus

menyecske?

„A cég, aki mostgyárat épít”


Utassy József (1941–2010) a magát Kilenceknek nevezõköltõcsoport tagjaként, a nevezetes Elérhetetlen föld antológia(1969) egyik szerzõjeként jelentkezett irodalmunkban, de máraz antológia megjelenésének évében saját kötete is napvilágotlátott Tüzem, lobogóm! címmel a Magvetõ Új termés sorozatá-ban. A most tárgyalandó vers mind a két kötetben megtalálha-tó, ez is jelzi fontosságát.

A Kilencek lírája a magyar költészetnek Petõfi, Nagy Lászlóés a fiatal Juhász Ferenc nevével jelezhetõ vonulatához kap-csolódik, vagyis közéleti érdeklõdés és direkt kifejezésmód jel-lemzi, de érezhetõ rajta József Attilatárgyias-intellektuális modernségé-nek hatása is. Nagy László az Elérhe-tetlen föld elõszavában így mutatja bea kötet szerzõit: „Elöljáróban fontosnéhány szót ejteni társadalmi erede-tükrõl. Verseikbõl kiderül, hogy szintevalamennyien kétkezi dolgozók gyer-mekei. Mint ilyenek, átélték és fölfog-ták szüleik létformáját, ismerik tény-legesen és eléggé a fizikai munkát, azõket körülvevõ dolgokat, a természe-tet, az anyagi világot. Ez máris erényeköltészetüknek. Valamennyien egye-temet végeztek, 23–27 évesek. Életko-ruk s küldetésük szerint is kötelessé-gük még magasabbra emelni mércéjü-ket.”

Utassy verse hét kétsoros, páros rí-mû versszakból áll. A sorok száma(14) a címmel együtt 15-öt tesz ki, amimárcius 15-ére utalhat (bár ez lehetvéletlen is). A rímek mindegyikeasszonánc (vagyis pusztán a magán-hangzó azonosságán alapul), a költõláthatólag kerüli a tiszta, „csengõ” rí-meket. A rímelésnek ez a puritánsága,úgyszólván jelzésszerûsége éppen azutolsó versszakban, a költeménycsúcspontján a legfeltûnõbb: rázom: – Szabadságról!

A vers fõ motívuma, a március és az ezzel metonimikusanazonosított forradalmiság már a címben megjelenik. A tavaszelsõ hónapja már Adynál is a forradalom jelképévé vált (Amárciusi Naphoz, A Tûz márciusa). Mint hogyha itt is valami„Új, tavaszi sereg-szemle” készülõdne: március szele nemgyönge fuvallat, hanem zúg, mint a vihar. A hónapnév nagybe-tûs kezdése és ezzel jelképessé emelése szintén Adyra emlé-keztet.

Utassy verse azonban fõként Petõfi forradalmiságához kap-csolódik. Petõfi ébresztése valóságos toposz a 20. századi ma-gyar irodalomban. Megint csak Adyra (Petõfi nem alkuszik) ésBabitsra (Petõfi koszorúi) kell utalnunk. Ennek az ébresztés-nek sajátosan ellenzéki jelleget ad az a körülmény, hogy a ko-rabeli hivatalosság Petõfi-kultuszával szemben nyilvánul meg,amely kisajátította és ezzel meg is hamisította a nagy költõörökségét. Ady cikkében ez a szembenállás így fogalmazódikmeg: „Petõfi nem alkudott, Petõfi nem alkuszik, s Petõfi a for-radalomé volt.” Babitsnak a Petõfi-centenárium alkalmábólírott versében pedig így: „Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virá-got, / melyet eszméinek ellensége rádob / emlékére – kõnek![…] Koporsó tömlöcét aki elkerülte, / most hazug koszorúk

láncait ne tûrje / eleven emlékén!” Ez utóbbi párhuzamra VasyGéza is rámutat a hatvanéves Utassyt köszöntõ esszéjében(Március zúg örökké. In: „Hol zsarnokság van”, Mundus Ki-adó, 2001). Utassy azonban „nemcsak Petõfi sírját rázta, ha-nem próbálta az alvó nemzetet is felriasztani” (uo.), azaz ki-zökkenteni a „kádári konszolidáció” langyos köznapiságából,beletörõdésébõl. Kortársi emlékezõként (hiszen 1966 és 1971között magam is a budapesti bölcsészkar hallgatója voltam)úgy ítélem meg, hogy a vers megjelenésének évében, egy évvela párizsi diákforradalom és a „prágai tavasz”, illetõleg annak –sajnos, magyar közremûködéssel történt – felszámolása után ahangulat (legalábbis az egyetemi ifjúság körében) nagyon isforradalmi, pontosabban forradalomváró volt. Ennek megfe-lelõen Utassy verse nem csupán ösztönzõje, hanem tükrözõjeis lehetett az akkori nyugtalanságnak.

Petõfi életre keltése az elsõ versszakban ezzel a bibliai idé-zettel történik: „Kelj föl és járj.” Ez a csodatévõ felszólítás kéthelyen is elõfordul az Újszövetségben. Máté evangéliumában

Jézus ezekkel a szavakkal gyógyít megegy gutaütött embert: „Kelj fel, veddfel a te ágyadat, és eredj házadhoz.”(Mt 9, 6) Az Apostolok cselekedetei-ben Péter apostol – már Jézus mártír-halála és feltámadása után – ugyan-ezen a módon adja vissza egy nyomo-rék koldus testi épségét: „A Názáret-beli Jézus Krisztusnak nevében, mon-dom, kelj fel és járj.” (Ap. csel. 3, 6)Utassy a bibliai textust Petõfi életrekeltésére, sírjából való felriasztásáraalkalmazza, de az idézet erre a célra istökéletesen megfelel.

A folytatás a tavasz (de egy átvittértelemmel telítõdõ tavasz) meteoro-lógiai, egyben pszichológiai képét fes-ti. A „Zúg Március” tagmondat a cí-met ismétli (másképpen fogalmazva:ez emelõdik ki címmé). A „suhog azászlós tûz a vérben” sor a Tüzem, lo-bogóm! kötetcím két elemét foglaljamagába. A „brong a kardlap” talán azifjúságot fenyegetõ rendõri erõszaklehetõségére utal (kardlapozás), bármaga a kard természetesen a forradal-mi harcnak is jelképe („Fényesebb aláncnál a kard”). A brong ige mindenbizonnyal a költõ alkotása, egyedül itt

fordul elõ a magyar költészetben (hapax legomenon). Talán abronz fõnév és a hangutánzó kong, bong, dong igék vegyítéséveljött létre.

Nagyon fontos eszköze a versnek az intertextualitás, aszövegköziség, vagyis a más irodalmi szövegekre való hivatko-zás, utalás. A harmadik, negyedik és ötödik versszak PetõfinekA XIX. század költõi címû versébõl idézi a „kánaáni boldogság”három alapfeltételét: a bõség kosara, a jognak asztala, a szellemnapvilága. Ezek a követelmények a francia felvilágosodás ésforradalom szellemében gyökereznek (Vasy Géza). De ittmind a három az ellenkezõjére fordul: „lopnak a bõség kosará-ból”, „a jognak asztalánál lopnak”, „a szellem napvilágát / rop-pantják ránk a hétszer gyávák”. Petõfi programja csak a szavakszintjén valósult meg, valójában meghamisították. Ezért kell aforradalom költõjét életre kelteni: „Talpra, Petõfi! Sírodat rá-zom: / szólj még egyszer a Szabadságról!” (A „Talpra, Petõfi!”felszólítás természetesen a Nemzeti dal elsõ sorára utal.)

Ez a követelés napjainkban éppen olyan aktuális, mint1847-ben (A XIX. század költõi keletkezésének évében) vagy az1960-as évek vége felé (amikor Utassy József a maga versét ír-ta). Ez adja meg a Zúg Március idõk felett álló érvényességét.

Kemény Gábor

SZÉP MAGYAR VERSUtassy József: Zúg Március

Zúg MárciusÉn szemfedõlapod lerántom:kelj föl és járj, Petõfi Sándor!

Zúg Március, záporos fény ver,suhog a zászlós tûz a vérben.

Hüvelyét veszti, brong a kardlap:úgy kelj föl, mint forradalmad!

Szedd össze csontjaid, barátom:lopnak a bõség kosarából,

a jognak asztalánál lopnak,népek nevében! S te halott vagy?!

Holnap a szellem napvilágátroppantják ránk a hétszer gyávák.

Talpra, Petõfi! Sírodat rázom:szólj még egyszer a Szabadságról!

(Tüzem, lobogóm!, 1969)


Hetvenöt éve jelent meg az író-újságíró Éri-Halász Imre Kine mondja! címû könyve, amelyben a szerzõ az akkori nyelv-használatban elterjedt közhelyek ellen próbálta felvenni a har-cot. Hernádi Miklós hasonló témának szentelt Közhelyszótáratöbb kiadást is megért.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az egy ideig szel-lemességnek is felfogható megjegyzés, „bemondás” elõbb-utóbb elcsépeltté válik, a beszélõk egy része (hogy mekkorahányada, azt meg sem merem becsülni) azonban nem veszi eztészre, és nyakra-fõre, már-már kötelezõen használja. Éri-Halász jó példája erre, hogy ha valamirõl (vagy kivált valaki-rõl) elhangzik, hogy leégett, a beszélgetõpartner azonnal rávág-ja: mint Gyöngyös. A Heves megyei város jelentõs része1917-ben vált a tûzvész martalékává. Amikor a Ki ne mondja!megjelent, ez az esemény még Magyarország-szerte élénkenélt az emberek emlékezetében. Ma, bõ száz esztendõ elmúl-tával már talán csak a helyi várostörténészek emlékeznek rá.Ennek megfelelõen – sok más korabelivel egyetemben – ez a„szellemesség” is kikopott a lépten-nyomon használt közhe-lyek sorából.

A leégett Gyöngyös helyett azonban mindig teremnekújabb „gyöngyszemek”. Ha egy újságcikkben levélrõl, kivált hahivatalos vagy nyilatkozat jellegû levélrõl van szó, a szerzõ rit-kán bírja megállni, hogy címnek ne ezt adja: X. Y. levelét megír-ta. Ez nyilvánvalóan Arany János Mátyás anyja címû verséreutal (Szilágyi Örzsébet levelét megírta). Szegény Arany!

Mit mond a mai – megkockáztatom: „nyelvtudatlan” – em-ber, ha olyan dologról beszél, amelyre valami egyébbel mint-egy rádupláz? Az meg már csak hab a tortán. Valaha talán ez isszellemes volt, de az idõvel megkopott, elhasználódott. Szo-morú, hogy nem sokan akadnak fenn rajta. És ha mégis, eset-leg így kiáltanak: Nem mondod? Ezt a három szótagot a – fõ-ként a fiatalabb korosztályokhoz tartozó – hölgyek afféle kér-dõ hangsúllyal, valósággal lekottázhatóan adják elõ, míg a fér-fiak inkább határozottan, mintegy tényt közlõen vágják a be-szélõ arcába: Nem mondod! Beszélgetés során egy meglepõtény hallatán mind gyakrabban hangzik fel a kiáltás: Vau!Ezzel azonban nem a kutyaugatást akarják utánozni, hanem azangolból (pontosabban az angol szlengbõl) átvett wow-t.

Amikor pedig valakit tényleg meglep egy kérdés vagy kije-lentés, és az illetõ idõt akar nyerni, ezzel tér ki az azonnali vá-laszadás elõl: Ez egy jó kérdés. Ezért mint újságíró kétszeresenis haragszom. Már bocsánatot kérek, de fütyülök rá, hogy az

interjúalany hogyan minõsíti a kérdésemet. Vagy válaszoljonrá, vagy mondja meg, hogy nem kíván rá válaszolni. A leg-rosszabb esetben beszéljen mellé, de ne a kérdésem helyénva-lóságát értékelje! Ennél csak azt érzem elviselhetetlenebbnek,amikor valaki egy tény közlését azzal vezeti be, hogy azt ne tud-ja meg! Ha az illetõ annyira nem akarja, hogy megtudjak vala-mit, akkor egyáltalán ne mondja! Ennyi.

Most veszem észre: az imént tulajdon magamat csaltamlépre. Tudniillik a filmforgatás szaknyelvébõl immár a köz-nyelvbe is átszivárgott ennyi ugyancsak agyonhasznált divatszó.Talán nem egészen közhely, de azért tanácsosabb elkerülni.

Feláll a szõr a hátamon (hogy „divatosan” fejezzem ki maga-mat), amikor azt hallom, hogy a lényeg a lényeg. Naná, hát mimás lenne a lényeg, mint a lényeg?! Nyelvérzékemet érzem vé-rig sértve, amikor valamirõl azt mondják, hogy az egy dolog (rá-adásul sokszor a dolog szóra téve a hangsúlyt). Hiszen mindenegy dolog. Tévedés ne essék, azt persze rendjén valónak ér-zem, ha azt hallom, hogy ami X-szel történt, az egy dolog, ámami Y-nal, az már egy másik (dolog). De azt mondani, hogy azegy dolog, vagy azt, hogy az egy dolog, az két különbözõ dolog.

Az izé és a hogymondják méltó társa a megmondom õszintén.Tudniillik ezt a kettõs töltelékszót is akkor illesztik a mondóká-juk elé az emberek, amikor nem jut eszükbe az, amit valójábanmondani akarnak, és e két szó elhangzása idején próbálják amemóriájukból elõkaparni. Természetesen elõfordulhat, hogyvalaki olyan vallomással, ténnyel áll elõ, amirõl a saját, netán aköz érdekébõl hallgatott. Akkor persze jogos ez a felvetés.Csakhogy némelyek néha még azt is õszintén mondják meg,hogy kétszer kettõ négy.

Nagyon haragszom a divatos kötõszóként elburjánzottmerthogy-ra. Néha-néha persze lehet létjogosultsága, de azesetek nagy részében bátran mondhatnánk helyette (és méghelyénvalóbb is lenne), hogy mert, mivel, mivelhogy, ám amióta– azt hiszem, elsõsorban egy tv-interjúkat készítõ riporternõszájából – minden harmadik-negyedik mondatban ezt halljuk,ha kell, ha nem, mi is merthogyozunk.

A jogászi bikkfanyelv torz szüleménye a többi között a ha ésamennyiben... Ha ezt egy jogi szakértõ mondja, hát Istenem!(Tõlük már azt is megszoktuk, hogy nyolc paragrafus tizenegybekezdés.) De amikor egy jobb sorsra érdemes, tehetségesnekvélt riporter használja következetesen, akkor kikapcsolom atelevíziót.

Ki ne mondja? De én bizony kerek perec kimondom: a köz-hely és a divatszó egy dolog. Merthogy ha csak mondjuk, azmég okés, de ha írjuk is, az már hab a tortán. Vau! Ennyi.

Kulcsár István

Én kimondom

Csengey Gusztáv neve országszerte ismert volt a szabad-ságharc után. A lengyel forradalom hõsérõl, Kosciuskórólszóló „A fogoly lengyel” címû versét idézték, szavalták lelke-sen, mert az eltiport szabadságharcunkra gondoltak a politi-kai elnyomás szomorú éveiben.

Önéletrajzából ismertem meg nevének magyarázatát.Nagyapja a Gyõr megyei Réthi egyházközségének teológiátvégzett prédikáló iskolamestere, Csengetõ István volt. Édes-apja örökölte nagyapja nevét. Közbejött a család esetébenegy birtokper. Középkori latin szövegû iratok alapján folyt atárgyalás. Ezekben a család a de Csenge nevet viselte. A bir-tokpert ugyan elvesztette a család, és az okirat már nem ma-radt meg, de a költõ édesapja, három fiútestvérének bele-egyezésével, Csengetõ nevüket Csengére változtatta. A köl-tõ így folytatja: „a latinul kifejezett névformát rosszul értel-mezték, mert a »de Csenge« magyarul melléknévi alak, sannyit tesz, mint Csengébõl való, tehát csengei származású

(Csenge, dunántúli kiejtés szerint Csönge község Vas me-gyében).

Családunk eredeti neve tehát Csengei, régi ortográfiával:Csengey volt.

A névváltoztató testvéreknek tehát a Csengey nevet kel-lett volna fölvenniök. Ezért választottam én írói névül ezt anevet, s ajánlottam öcsémnek s unokatestvéreimnek, József-nek és Istvánnak. Mind a hárman elfogadták ajánlatomat.Így lett Csengetõ István lévita rektor négy unokája Csengei,vagy amint õk y-nal írni kívánták: Csengey.

A Csengetõ nevet szívesen elfogadtam volna, mert erede-ti, természetes és hangzatos is, de arra már visszamenni nemakartunk. A csonka Csenge név azonban egyikünknek semkellett.”

Tehát Csengey Gusztáv neve a Csengetõbõl, a név tévesz-tésébõl alakult.

Berényi Zsuzsanna Ágnes

Egy neves költõ neve


Betetszikel, beimádomoz, behûház és társaik

A virtuális beszélgetés (az internetes és az sms-es kommu-nikáció) ma már szinte elképzelhetetlen apró fejecskék, szim-bólumok használata nélkül. Ezek a kis ikonok (közismert ne-vükön szmájlik, emotikonok vagy emojik) elsõsorban érzelmimegnyilvánulásaink, pillanatnyi benyomásaink, aktuális han-gulatunk vizuális kifejezõi és közvetítõi. Széles körû használa-tuk az új kommunikációs technika általánossá válásával követ-kezett be. Idõközben az emotikonok száma megsokszorozó-dott: ma már több ezer létezik belõlük, minek köszönhetõenmár-már szavak nélkül is tudunk üzenetet küldeni partnere-inknek, hiszen akár teljes szövegrészek is helyettesíthetõkezekkel a kis ábrákkal. Az emotikonok egyezményes jelek, je-lentésük általános érvényû, egyetemesen értelmezhetõ bár-mely kultúrában, így dekódolásuk nem jelent különösebb ne-hézséget: a különféle karakterkombinációkban egyébként – el-forgatva – emberi arcot fedezhetünk fel (a horizontális mo-solygó fej pl. a kettõspont, a kötõjel és a zárójel karakterkom-binációval hozható létre:�).

Életkortól függetlenül egyre többen és egyre gyakrabbanélünk az érzelemkifejezés efféle módszereivel, mert úgy érez-zük, hogy ezek a szimbólumok sokkal élettelibbé teszik a virtu-ális térben folytatott beszélgetéseket, praktikus lehetõséget kí-nálnak a kommunikáció színesebbé tételére. Leggyakrabban aszinkron kommunikáció (pl. csetelés) során alkalmazzuk õketannak érdekében, hogy aktuális érzelmi állapotunkat is érzé-keltetni tudjuk az adott beszélgetésben. Valószínû, hogy azokostelefonok elterjedése is elõsegítette az emotikonok széleskörû használatát: az emberek általában nem szeretnek sokatgépelni a telefonjukon, a szmájlikkal gyorsabban ki tudják fe-jezni érzelmeiket. Az emotikonok által megvalósuló onlinetestbeszéd az érzelmek kifejezésének gazdag lehetõségét kí-nálja, mintegy pótolva, visszaadva a face to face kommunikációközvetlenségét, természetességét. Ezek az írásjelek egyébkénttöbbé-kevésbé megfeleltethetõk a valóságos kommunikáció-ban használatos nonverbális jelzéseknek.

A Facebook 2016-ban a „like” (’tetszik’) gomb mellett ötújabb érzelemgombot jelentetett meg: az „imádom”, a „vic-ces”, a „hûha”, a „szomorú” és a „dühítõ” reakciógombokat,amelyekkel lehetõséget teremtettek az érzelmek árnyaltabbkifejezésére a közösségi oldalon is. E gomboknak köszönhetõ-en a felhasználók már nemcsak lájkolhatják (vagy ha tetszik:tetszikelhetik) a facebookos bejegyzéseket, hanem még ponto-

sabban is ki tudják fejezni érzelmeiket, meg tudják osztani re-akcióikat az aktuális hírekre, bejegyzésekre vonatkozóan.

A Facebook-használó ezentúl – attól függõen, milyen érzel-meket vált ki belõle a közösségi hálózaton közzétett híradás – akövetkezõ cselekvéseket végezheti:

1. (be)imádom-oz valamit ’az „imádom” hangulatjelre kat-tintva jelzi véleményét’,

2. (be)vicces-el valamit ’a „vicces” hangulatjelre kattintvajelzi véleményét’,

3. (be)hûhá-z valamit ’a „hûha” hangulatjelre kattintva jelzivéleményét’,

4. (be)szomorú-z valamit ’a „szomorú” hangulatjelre kat-tintva jelzi véleményét’ vagy

5. (be)dühítõ-z valamit ’a „dühítõ” hangulatjelre kattintvajelzi véleményét’.

Egy nyelvész számára mindez azért (is) érdekes, mert az ’xhangulatjelre kattintva kifejezésre juttatja véleményét’ igei je-lentést minden esetben a -(V)z vagy az -(V)l képzõ segítségévelhozzuk létre. (A V a nyelvészetben a vokális hangot, a magán-hangzót jelöli.) Ezek a képzõk leggyakrabban fõnévi alapszónfordulnak elõ, pl. autó-z(ik), fuvolá-z(ik), hamburger-ez(ik) //ebéd-el, talp-al, korbács-ol, nyar-al. A -(V)z és -(V)l képzõs újigék bizonyára azért is furcsák és szokatlanok, mert alapszavukegyik esetben sem fõnév, hanem más szófajú tõ (jóllehet azimádom, a szomorú, a hûha stb. jelentése ebben a kontextus-ban fõnévi: imádom ’imádom-gomb’, szomorú ’szomorú-gomb’, hûha ’hûha-gomb’), pl.

• ige: beimádom-oz valamit,• melléknév: bevicces-el valamit, beszomorú-z valamit,• melléknévi igenév: bedühítõ-z valamit, illetõleg• mondatszó: behûhá-z valamit.A köznyelvben is találunk olyan -(V)z és -(V)l képzõs igéket,

amelyek szintén nem fõnévi bázisból jönnek létre, hanem mástövekhez járulnak, pl.

• melléknevekhez, pl. magyar-áz, tisztá-z // csúf-ol, henyé-l,helyes-el, fehér-lik,

• határozószókhoz, pl. idé-z, odá-z, újrá-z // hátrá-l, ismét-el,• névutókhoz, pl. alá-z, elõ-z, ellen-ez, nélkül-öz,• mondatszókhoz, pl. igen-ez / igen-el, be/kitessék-el,• igékhez, pl. láttam-oz.Mivel a fenti igei származékok mind régebbi képzések,

ezért szokatlanságuk már nemigen tûnik fel.A vizsgált igék egyébként jól beilleszthetõk a nagyszámú

be igekötõs neologizmus közé, mégpedig abba a csoportba,amely megfelel a be igekötõ rendszerbeli jelentésébõl fakadókapcsolódási lehetõségeknek, nevezetesen a ’befelé, valami-nek a határán belülre, belsejébe, közepébe’ irányjelentésnek(ti. az internetes közösségi oldal bent van).

A szmájlik szerintem is nagyon praktikus szimbólumok.Kétségtelen elõnyük az érzések jelzése, gyors közvetítése, ámtartok (egy kicsit) attól, hogy az érzelmek, hangulatok állandógrafikus megjelenítése idõvel az írásos és a beszélt kommuni-káció visszaszorulását, árnyaltságának csökkenését okozhatja.

H. Varga Márta


A napisajtót olvasva sokszor találkozunk olyan be igekö-tõs alakulatokkal – leggyakrabban igékkel, de belõlük kép-zett egyéb szófajú szavakkal is –, amelyeket újszerûnek,szokatlannak vagy akár helytelennek is érezhetünk.

Kisgyermekek fejlõdésével kapcsolatos cikkben jelentmeg már 2014-ben a bejósol ige az alábbi kontextusban:„(…) a négyéves kor utáni teljesítményt már nem lehet azanya végzettsége alapján bejósolni” (divany.hu). Egy másikesetben, a totalcar.hu nevû, autókkal foglalkozó weboldalonaz alábbi címet viselte egy cikk 2016-ban: „És akkor a Da-cia bekóstolta a BMW i8-at”. Tavaly év végén pedig egy vá-sárló panaszkodott így az interneten: „A hab a tortán, hamég az a fránya kapu is besípol, amint egy tucat szatyorral akezünkben próbálunk kilavírozni az üzletbõl” (www.eletforma.hu).

A be igekötõs újdonságokban közös, hogy olyan õsi ma-gyar igekötõ található meg ezek elõtt a szavak elõtt, amely-nek segítségével már hosszú ideje keletkeznek különféle as-pektust és akcióminõséget hordozó igék a magyar nyelv-ben.

J. Soltész Katalinnak Az õsi magyar igekötõk címû mo-nográfiája a be igekötõnek hét funkcióját sorolja fel: 1) zárttér belsejébe való irányulás, 2) „belsõségbe kerülés”, 3) tér-nek/felületnek a cselekvés eredményével való megtöltése,4) perfektív funkció, 5) az ún. törvénykezési igék, 6) evés-sel-ivással kapcsolatos igék, 7) „néhány olyan belsõ jelen-

tésfejlõdés útján létrejöttige, mely a be igekötõvelmást jelent, mint igekötõnélkül”. A Strukturális ma-gyar nyelvtanban pedig a

be igekötõ következõ funkcióiról olvashatunk: 1) irányje-lentés, 2) teljesség, totalitás, 3) telítettség, szaturativitás.

Az „egy igekötõ – sok funkció” jelenség korántsem új: abe igekötõ változatos funkciókban jelenik meg a magyarnyelvben. Mégis miért érezzük gyakran, hogy új nyelvi je-lenségrõl, neologizmusról van szó egy-egy, a fent említettpéldákhoz hasonló be igekötõs alakulat esetében? A válaszvalószínûleg az így keletkezõ alakulatok szemantikájábanés stilisztikájában keresendõ.

Az alábbiakban néhány további példát mutatok be beigekötõs új szavakra, megkísérelve csoportosításukat sze-mantikájuk, illetve stilisztikai jellemzõik alapján.

A be igekötõs új igék egy csoportja a szótõben megneve-zett jövõbeli cselekvés, történés valóra válását erõsíti fel.Ilyen a már említett bejósol ige, további példák pedig azalábbi mondatokban olvashatók: „(…) az ember jól gondol-ja meg, ha valamit beígér a gyermekeknek, mert aztán nemszabadul (…)” (http://fengshuitrend.blog.hu); „Mutass egysikeres embert, és jó eséllyel betippelheted, hogy õ is rend-szeresen korán kel” (http://www.uzletresz.hu). Ezeknek amondatoknak az esetében az idõ egyfajta „idõvonalként”metaforizálódik a beszélõ gondolkodásában. Ez a jelentés aszótõbõl (ígér, jósol, tippel) következik. A közlõ ezen azidõvonalon jelöl ki egy pontot, amikorra a cselekvés ered-ménye megvalósul. A pontos idõmeghatározást erõsíthetifel a be igekötõ használata, amely az említett módon a tel-jességet, a cselekvés befejezettségét hangsúlyozza.

Egy másik típust képviselnek a becsipog, bejelez, besí-pol, beüzen típusú be igekötõs újdonságok. Jelentésükgyakran valamilyen gép mûködéséhez kapcsolódik (becsi-pog a radar, bejelez az autó ütközésjelzõje, besípol a kapu).

A be igekötõ megjelenése itt a jeladásra, figyelmeztetésrevonatkozik; funkciója az, hogy nyomatékosítsa a hangadás,figyelmeztetés kezdetét, és felerõsítse a csipogás, jelzés, sí-polás szótövekkel kifejezett folyamatot. Intenzitást más,nem hangadáshoz kapcsolódó igékben is kifejezhet a beigekötõ: ez történik például a bedrágul esetében.

A be igekötõs neologizmusoknak egy „régebbi” csoport-ját alkotják azok a testi-lelki fenyegetést kifejezõ igék, ame-lyekben a test vagy lélek mint tartály metaforizálódik. Idetartoznak a régebbi becéloz, betámad, bevállal, újabban pe-dig a beüzen (’provokatív célzatú, kihívó üzenetet küld va-lakinek’ jelentésû) igék. Ezekrõl az igékrõl elmondható,hogy a szótõ elõtt hagyományosan vagy nem szerepelt ko-rábban igekötõ, vagy valamilyen más igekötõvel (el, meg)szoktuk használni õket. Terjedésük gyorsaságára jellemzõ,hogy a bevállalból már 10–12 éve melléknevet is képeztek anyelvhasználók: internetes szövegek tanúsága szerint havalakinek vagy valaminek a kinézete, viselkedése kellemet-len a környezete számára, az bevállalhatatlannak minõsül.

Szintén a „tartály” jelenik meg a benéz, bepróbál és a be-véd igékben: ezeknél is meg kell említeni, hogy hagyomá-nyosan más (el, meg) igekötõkkel szoktuk használni õket. Abe igekötõ megjelenésével a tévedés gyorsaságát hangsú-lyozza a közlõ például az alábbi mondatban: „Olvasónk be-nézte a naptárat és azt hitte, már csütörtök déltõl használha-tó a négyes metró (…)” (index.hu). A siker bizonytalansá-gát érzékelteti a bepróbál ige sok esetben, például az alábbimondatban: „Úgy tûnik, hogy Amerika bepróbál egy újabbanimációs és élõszereplõs részeket is tartalmazó hibridet(…)” (www.filmnews.hu). A bevéd esetében pedig egy sze-mély vagy egy tárgy jelenik meg tartályként, amelyet megkell védeni, például az alábbi mondatban: „Az EU bevédteaz aszpartámot” (index.hu).

Jellemzõ a be igekötõs neologizmusok egy csoportjára,hogy az internetet jelenítik meg metaforikusan, zárt térként.Aki vagy ami belép és tevékenykedik ebben a térben, annaka tevékenysége esetében a szótõ elõtt sok esetben megjele-nik a be igekötõ: erre láthatunk példákat a befrissül,bekommentel, beszelfizi magát igék esetében.

Vannak végül olyan új be igekötõs igék, amelyek hapax-szerûek, gyakran ironikusan vagy gúnyosan használtak azújságírói nyelvben. Jellemzõ ezekre, hogy szaturativitást,elmerülést, illetve totalitást, teljességet fejeznek ki. Ilyenpéldák a következõk: begótul (’goth stílust vesz fel’),beprágul (’Prágához hasonlít’), sõt beputyinozik (sic!).Utóbbi esetben arról szólt a hír, hogy egy felháborodott mú-zeumlátogató Putyin orosz elnökre hivatkozva állítottaRepin egy híres festményérõl, hogy valótlan történelmi je-lenetet ábrázol, ezért szétszaggatta a képet (index.hu). Acikk szerint elképzelhetõ, hogy a merénylõ alkoholt is fo-gyasztott tette elkövetése elõtt, így a cikkben szereplõbeputyinozva igenév utal egyrészt a bevodkázva alakulatra(vö. a be igekötõ evéssel-ivással kapcsolatos funkciójával),másrészt arra, hogy Putyin véleménye is szerepet játszhatotta tett elkövetésében, vagyis egy nagyon komplex lelkiálla-potot jelenít meg az igekötõs ige ebben a szituációban.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy napjaink magyar-nyelv-használatában sok példát találunk be igekötõs igékreolyan esetekben is, ahol korábban nem használtunk igekötõtvagy más igekötõt használtunk. Ezek az új alakulatok a ré-gebbiekkel együtt élnek, nap mint nap megjelennek, és je-lentésükben, stílusukban sok esetben pontosítják vagy ép-pen jellegzetessé teszik a szótõben megnevezett cselekvéstvagy történést.

Sólyom Réka

Újabb be igekötõsszavak

betippel, becsipog,bedrágul, betámad,

beüzen, benéz


Máté László (Kassa) korábbi kulturális diplomata, tanárírásaiban, elõadásaiban sokszor foglalkozik a szlovákiai ma-gyarság sorsával, s különös tisztelettel ápolja Fábry Zoltánemlékét. Mivel, mint írja: ebbõl a száz évbõl „háromnegyedszázadot megéltem”, nyilván tágabb összefüggésekben látja aszlovákiai magyarság helyzetét.

Kezdjük a megnevezéssel: szlovákiai(esetleg szlovenszkói vagy felvidéki) magyar-ság?

Fábry Zoltánnal, nyelvünk stószi õrzõjé-vel valljuk, hogy a névadás, a megnevezésmindig fundamentális kérdés. A nemzetközinormák azt mondják, hogy minden kisebb-ségnek joga van megválasztani saját megne-vezését, ami a „klasszikus” európai kisebb-ségek esetében (katalánok, baszkok, breto-nok) egyszerû képlet, de mifelénk ennél bo-nyolultabb a helyzet, mert a kérdésben sze-replõ megnevezéseket még szaporíthatnámis: felföldi, csehszlovákiai… Jómagam, ha it-teni dolgokról van szó, akkor a középkorbanés az újkorban történt eseményeket egészena XIX. századig felföldinek nevezem. Az elsõvilágháborút követõ idõszakokban: csehszlo-vákiai, szlovenszkói, szlovákiai, esetleg felvi-déki a jelzõ. Fábry Zoltán szerint szlo-venszkói. Jó lenne elkerülni azt a visszavetített történelem-szemléletet, ami a szlovákoknál gyakori, hogy az itteni törté-nelmi eseményeket Szlovákia területén megtörtént esemény-ként taglalják, például egy nemzetközi történészkonferenciaszerint Kassán a rozgonyi csata (1312) Szlovákia (!) területénzajlott, nem pedig a Magyar Királyságban. A felvidéki megne-vezés politikai felhangot hordoz; a szlovákoknál pedig nacio-nalizmust, sõt irredentizmust! Aki felvidékizik, az nemzeti, akinem teszi, az mintha kozmopolita és ellenség lenne. Ha éj-jel-nappal felvidékizünk, nem váltjuk meg az itteni magyarnemzeti közösséget, annak az útja sokkal bonyolultabb, görön-gyösebb. S nem elhanyagolható az sem, hogy nemzetközi kap-csolatokban, dokumentumokban hogyan neveznek bennün-ket. Vagyis: számomra a felföldi, csehszlovákiai, szlovenszkói,szlovákiai, netán: felvidéki egyaránt elfogadható, ha történelmiés alkalmas szövegkörnyezetben használjuk!

Tényleg elõfordul, hogy a magyarországi magyarok „leszlo-vákozzák” a magyarul beszélõ szlovákiai magyarokat?

Engem nem szlovákoztak le, hanem „lecseszkóztak”. Talána gépkocsikon korábban használt CS alapján. Hát igen: gyak-ran beszélünk arról, hogy az elõbbi rendszer mennyire mellõz-te és szinte tabutémaként kezelte a határon túli magyarokat.De voltak azért kivételek is, nem is kevés. Különösen a hetve-nes-nyolcvanas években, amikor a Csemadok Nyári Mûvelõ-dési Táborában egyre több magyarországi résztvevõ is megje-lent, például olyan emblematikus alakja a határon túli magyarirodalom és közösségek megismerésének és támogatásának,mint Czine Mihály irodalomtörténész, aki már akkor rászol-gált a határon túli magyarok nagykövete címre.

Nyelvpolitikai, nyelvstratégiai szempontból melyek voltakaz elmúlt 100 év legjelentõsebb eseményei (pozitív és negatívértelemben)?

Száz évvel ezelõtt, az elsõ világháború befejezésével értenemzetünket a legnagyobb trauma, ekkor kerültek idegenfennhatóság alá a magyarok milliói, amit Trianon késõbb vég-legesített. A huszadik századi magyar nyelvpolitikát és nyelv-stratégiát bizonyos determináltság jellemezte, ami a két hábo-rú közötti idõszakban és a második világháborút követõen isfolytatódott. A magyar nyelvpolitika legnagyobb vívmányánakaz egységes magyar nemzet deklarálását tartom, amely alkot-mányos szinten tette egyenjogúvá a határon túli magyarokat azanyaországiakkal. Vannak még kuvikoló hangok, amelyek a

határon túliak elleni fellépésben keresnek mankókat, nem tu-datosítva, hogy a kisebbségbe került magyarok a valamikorimagyar kormányok szerencsétlen döntései folytán jutottak azországhatár másik oldalára, ezért minden magyar kormányzaterkölcsi kötelessége õket segíteni és támogatni! Ha a támoga-tásokról beszélünk, különösen az anyagi támogatásokról, ak-kor ez valóban érzékeny dolog. Már a két háború között is gya-kori téma volt a „guruló pengõk” kérdése, amikor a budapestikormányzat a magához közel álló pártokat és egyesületekettámogatta. Jelenleg ha nem is guruló forintokról, inkábbetnobizniszrõl esik szó, aminek jelzésértéke van, és szükséges,

hogy a döntéshozókat nagyobb objektivitás-ra és felelõsségre sarkallja. Mert káros az atörekvés, ha az odaáti politika igyekszik amaga képére formálni az itteni közéletet,szeretem és nemszeretem szerint osztályoz-ni személyeket, intézményeket, szervezete-ket. Döntõ fontosságú, hogy a támogatásokintézmények, szervezetek, közösségek tá-mogatására legyenek odaítélve. Személyszerint elhibázottnak tartom az iskolai be-iratkozási programot, mert a támogatást aziskoláknak és nem a szülõknek kellene adni,ahogy ezt valamikor a Szlovákiai Magyar Pe-dagógusok Szövetségében elfogadtuk.

A magyar nyelv szempontjából mikorcselekedett helyesen, hasznosan és mikorkárosan a helyi politika, értelmiség?

Kisebbségi közösségi életünk önvizsgála-tához segítségül szolgálhat Fábry Zoltánélete és munkássága. Kisebbségi Babilóni-

ánk száz évvel ezelõtt kezdõdött, 1918 õszén. Akkor senki semgondolta, hogy ez akár száz évre is szólhat (és annál többre is).Kisebbségi sorsunk legmélyebb bugyrai az 1945–48-as évek, „ahontalanság évei” (Janics Kálmán); legreménykeltõbbek – ami generációnk számára – az ötven évvel ezelõtt történtek:1968, a prágai tavasz eseményei, amikor minket is megkérdez-tek, hogy mit szeretnénk, és akkor kezdtünk büszkeséggel te-kinteni Csehszlovákiára. Vezetõink, Dobos László, dr. SzabóRezsõ, Tolvaj Bertalan és mások fontos tisztségekbe kerültek,legtöbb gyerek járt magyar iskolába (általános és középiskolá-ba összesen: százezer!), Kassára magyar színház került, a je-lenlegi Thália Színház, és a parlament elfogadta a 144/68-asnemzetiségi törvényt, ami a mai napig helyzetünk rendezésé-nek egyedüli alkotmányos dokumentuma. Igaz, meghamisítot-ták, kevés valósult meg belõle, de a tény az tény marad, mertehhez hasonló dokumentum a mai napig még a tárgyalóasztal-ra sem került! A 89-es rendszerváltásra nagy reményekkel te-kintett az itteni magyar közösség. Beindult az autonóm kisebb-ségi politika, civil és szakmai szervezetek alakultak, lapok, fo-lyóiratok indultak, többek között Kassán is amolyan kalapo-zásból a Keleti Napló. Kisebbségi pártból rövid idõ alatt letthárom (majd több is), és elindult az egymásnak feszülés, amimagával hozta a közösségek megosztottságát, és ez – sajnos – amai napig tart. A döbbenet pedig: az utóbbi két népszámlálá-son (2001, 2011) 20 százalékkal csökkent a magyarok számaSzlovákiában, és már a lélektani ötszázezer alá került! Ez is fel-veti annak szükségességét, hogy többet beszéljünk a kétnyelvû-ségrõl és a kettõs identitásról. A szlovák többség keveset tud amagyar kisebbségrõl, tarol a kisebbségellenes „hejszlovák” so-vinizmus: aki Szlovákiában él és születik, az szlovák (?!). Ahelyzet a mi hibánk is, mert alig van itthoni magyar–szlovákkulturális dialógus. Emlékszem, hogy a hetvenes években aFábry Napokon a szlovák irodalom olyan jeles képviselõi vol-tak jelen, mint Emil Boleslav Lukáè, Vojtech Kondrót, KarolWlachovský és mások. Az emlékezõk legtöbbet emlegetik a fe-lejthetetlen Emil bácsit, aki lobogva szavalt Ady-verseket akassai Thália Színházban – magyarul. Még egy többségi véle-mény rólunk: a velünk szimpatizáló szlovákok bennünket egyösszetartó-fegyelmezett közösségnek tartanak.

A teljes interjú az E-NYÉK (elektronikus) folyóiratbanolvasható: www.mnyknt.hu.

Kisebbségi Babilóniánk

Máté Lászlót kérdezi Balázs Géza

Kép: BG


A Magyar grammatika (2000/2017; rövidítve: MGr.) cí-mû egyetemi tankönyv szófaji rendszerezésének egyik ér-dekessége a segédigék és származékaik újszerû tárgyalása a„viszonyszók” osztályán belül. A viszonyszókat az jellem-zi, hogy önállóan nem lehetnek mondatrészek (értsd: állít-mány, alany, tárgy, határozó, jelzõ), általában nem toldalé-kolhatók, és jelentésük vagy viszonyjelentés, vagy kommu-nikációs-pragmatikai jelentés. Ami a toldalékolhatatlansá-got illeti, a segédigék éppen kivételek ez alól (l. a megfogal-mazást: „általában” nem toldalékolhatók), „viszonyjelenté-sük” pedig abban áll, hogy ki tudják fejezni az ige gramma-tikai kategóriáit: az idõt, a módot, a számot és a személyt. Asegédigék „származékai”, a segédszók nem ragozhatókúgy, mint a segédigék (van, hogy semmilyen toldalékot nemvehetnek föl), de alakjuk és funkciójuk nyilvánvaló rokon-ságot mutat a segédigékével. Ha a segédigét igenévképzõ-vel tudjuk ellátni, akkor segédigenév hozható létre belõle(egy másik szófaji kategória az ige és az igenév mintájára,szintén viszonyszó).

Kétféle segédigét/segédszót különböztethetünk meg –mondja a tankönyv. Az egyik típus „mondatrészteremtõ”, amásik „szóalakteremtõ”. A mondatrészteremtõk (más né-ven: kopulák) az összetett állítmány névszói részét egészí-tik ki, hogy együtt betölthessék az állítmányi szerepet, vagyvalamilyen mondatrészváltásban mûködnek közre, mint avaló és a volta. (A nem toldalékolható, melléknévi igenévijellegû való segédszó egy ragos fõnévvel alkot összetett jel-zõt – pl. a boldogságról való elmélkedés –, míg a toldalékol-ható, fõnévi jellegû volta egy fõnévvel vagy melléknévvelközösen összetett alany, összetett tárgy és összetett határozóis lehet – pl. az ügy kényes voltára tekintettel – attól függõ-en, milyen esetragot vesz magára). A szóalakteremtõ segéd-igék/segédszavak összetett szóalakokat formálnak, ame-lyekben az ige fönt említett grammatikai kategóriáit fejezikki. Szóalakteremtõ segédige a fog (esni fog stb.), szóalakte-remtõ igei segédszó a volna – szögezi le a MGr. Azért nemsegédige, mert alakja merev (nincs személyragozása), vala-mely személyragozott, múlt idejû igéhez kapcsolódik, hogya feltételes módot (és csakis azt) kifejezze (pl. jöttem vol-na), tudniillik az ige csak egyetlen testes jelet enged megmagán egy egyszerû szóalakban: vagy az idõt (jöttem),vagy a módot (jönnék). Ha az idõ és a mód kategóriájának isjelöltnek kell lennie, tehát az ige egyszerre múlt idejû és fel-tételes módú, akkor a múlt idõ jele marad meg az igetõ után,a feltételes mód „kiszorul”, bár a volna szorosan tapad azigéhez, nem ékelõdhet közéjük az is-en kívül semmi (az -ekérdõ partikula sem, legalábbis a magyar standard nyelv-változatában). A volna tehát afféle szóvá vált morféma.

Mielõtt azonban az rögzülne a magyar szakos egyetemis-ták fejében (és bárki máséban), hogy a volna a föntiek sze-rint szóalakteremtõ igei segédszó, tegyük gyorsan hozzá az

elmondottakhoz, hogy valójában négyféle volna léteziknyelvünkben, ha elfogadjuk a MGr. felosztását. Nézzük issorban õket külön számozva és egy-egy – remélhetõleg is-merõsen csengõ – példával megvilágítva:

volna1: igealak, a létige feltételes módban

„Ha volna még idõm, hazudhatnék neked…”

volna2: szóalakteremtõ igei segédszó

„Az elsõ pillanatban megmondhattad volna, szólhat-tál volna, ne kezdjük el…”

volna3: mondatrészteremtõ segédige feltételes módban

„Virágok közt veled lenni / Tudom, szép volna, kedve-sem…”

volna4: mondatrészteremtõ segédige segédszava

„Kossuth Lajos nem lett volna2 / Katona sem lettemvolna4…”

Láthatjuk, hogy a MGr. a volna2-rõl beszél (a Nyelvmû-velõ kéziszótár a volna3-ról is). Ez a volna2 tényleg ragozha-tatlan, alakilag merev, akárcsak a volna4. Nem így a volna1

és a volna3, amelyek fölcserélhetõk a lenné-vel. A volna1

nem igényel különösebb kommentárt. A volna3 példája aztszemlélteti, hogy a szép melléknév csak úgy tud állítmánylenni, ha vesz maga mellé egy segédigét, még ha ez a jelenidõ, kijelentõ mód, egyes szám és harmadik személy kom-binációban nem is testesül meg. Itt viszont nem kijelentõ,hanem feltételes módú az állítmányunk, ezt pedig a vanmondatrészteremtõ segédigébõl elõállított volna alak tudjajelölni. A volna4 az az eset, amikor a mondatrészteremtõ se-gédigénket egyszerre kellene múlt idõbe és feltételes mód-ba tenni. Ám ez, mint már tudjuk, nem lehetséges, ezért amúlt idejû segédigének szüksége van egy segédszóra,ahogy a múlt idejû igéknek is, ha feltételes módba tennénkõket (l. volna2). A volna2 mintájára neveztem el a volna4-et„segédszó”-nak. Vegyük észre, hogy a Kossuth-nótábólidézett példánkban két egyformának látszó, mégis különbö-zõ volna fordul elõ. Az elsõnél létigei állítmányból kell ki-indulnunk (Kossuth Lajos van/volt/lesz), így az e mellettmegjelenõ volna szóalakteremtõ segédszó (volna2). A má-sodiknál ellenben a katona névszói állítmányból, amelyhezmúlt (és jövõ) idõben szükség van a segédigére (Katonavolt/lesz), és ha ehhez a feltételes módnak is társulnia kell,akkor a segédigének lesz szüksége a volna4 segédszóra.

Bõven volna1 persze még hozzáfûznivaló mind a volna(és a lenne) használatához, mind a magyar segédigék/se-gédszók általános kérdéseihez, de ha túlságosan hosszúranyúlt volna2 a fejtegetés, a kedves olvasó most talán mérgesvolna3, amit hiba lett volna4 megkockáztatni.

Nemesi Attila László

A szerzõ a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense. (Aszerk.)

Hányféle volna vana magyarban?

Kérjük kedves olvasóinkat és tagtársainkat,

hogy 2018. évi személyi jövedelemadójuk bevallásakor

az 1% kapcsán rendelkezzenek

az Anyanyelvápolók Szövetsége javára.

Adószámunk: 19663155-1-41. Köszönjük!

1%1%


Az alapból határozószóval néhány évvel ezelõtt kétcikkben is foglalkoztam az Édes Anyanyelvünkben(2015/4: 12, 2016/5: 14). Megállapítottam, hogy ’eleve’ je-lentésben és azzal rokon jelentésárnyalatokban él. Fõleg afiatalabb nemzedékek alkalmazzák, de korosztályi térhódí-tásának is vannak jelei. Valószínûleg az 1990-es évekbenszületett, és a számítástechnika világából terjedhetett át azélet más területeire.

Jellemzõen a beszélt nyelv eleme. Elsõ cikkemben azt ál-líthattam róla, hogy internetes csevegéseken, fórumokonkívül még sohasem láttam leírva. Terjedésének jeleként, aszépirodalmi használat felé tett lépésként értékelhettemazonban azt, hogy felbukkant a Barátok közt címû tévésoro-zatban. Második cikkemben pedig – a Nagyszótár egyikalapforrásaként szolgáló elektronikus szöveggyûjteménybõvülésének köszönhetõen – arról adhattam hírt, hogy márírott nyelvi adataim is vannak: igaz, az egyik egy beszélge-téskötetbõl (2006), a másik viszont Varró Dánielnek aNyelvmûvelés címû versébõl (2007). Ráadásul a Barátokköztbõl való példák is jócskán gyarapodtak. És akadt példamás sorozatban is: az Idõfutár címû ifjúsági rádiójátékban,amelybõl regénysorozat is készült. (A hangjátékot maguk aszerzõk dolgozták át regénnyé: Gimesi Dóra, Jeli Viktória,Tasnádi István és Vészits Andrea.)

Így érkeztünk meg mostani írásom témájához. Kiderültugyanis, hogy az Idõfutáron kívül más olyan ifjúsági re-génysorozatok is megjelentek a 2010-es évek elsõ felében,amelyekben vannak adatok az alapból használatára: LeinerLaurától A Szent Johanna gimi, Maros Edittõl pedig a Hû-vösvölgyi suli. Nem a határozószót keresve vettem õket akezembe, hanem könnyû olvasmányra, kikapcsolódásravágyva. Olvasás közben azonban természetesen nyelvhasz-nálati érdekességeik is felkeltették a figyelmemet. Így ta-pasztalhattam más jelenségek mellett azt is, hogy az alap-ból kétségtelenül bekerült a szépirodalom nyelvébe, leg-alábbis az ifjúságiéba. Rögtön hozzá kell tennem viszontazt, hogy a szóban forgó sorozatok szerzõi tudatosan és jólláthatóan törekszenek arra, hogy a regényszöveg közelítsena tizenévesek mindennapi beszélt nyelvéhez. Ehhez alapve-tõ eszközük az, hogy a regényeket naplóként, egy-egy gim-nazista lány egyes szám elsõ személyû elbeszélésében ol-vashatjuk. Ráadásul a naplóíró hõsnõk nemcsak a saját gon-dolataikat, érzéseiket tárják elénk, hanem mindennapi éle-tük rengeteg beszélgetését is felidézik. Ez a regényforma –és persze a várható olvasói kör – szinte kényszeríti az írót abeszélt nyelv hiteles megjelenítésére.

Mielõtt rátérnék arra, hogyan szerepel az alapból a„gimis” regényekben, röviden visszakanyarodom az Idõfu-tárhoz. A regényváltozatban két példát találtam a határozó-szóra. Az egyiket már 2016-os cikkemben is idéztem a rá-diójátékból: „Az öregasszony alapból is halál idegesítõ, demost extrán durva volt”; jelentése: ’eleve, rendes körülmé-nyek között’. A másik, csak a regényben szereplõ adat:„Bulcsú úgy döntött, elõször ellenõrzi rajta [ti. a féreglyuk-telefonon] az egyszerûbb funkciókat. Alapból a netet”,vagyis ’elõször, elsõ lépésként’.

Leiner Laura regénysorozatában kilenc adatra bukkan-tam, Maros Editében pedig huszonháromra. A jelentések,jelentésárnyalatok szerint rendezve mutatok be közülükpéldákat.

Maros Editnél az a leggyakoribb jelentésárnyalat, amelyaz Idõfutárból idézett elsõ példához csatlakozik, vagyis az’eleve, alaphelyzetben, rendes körülmények között’: „–

Nem Móni a legjobb barátnõd? – Klasszikus értelemben de,de egyetlen barátnõ sem állhat az ikertesóm helyére, akialapból a legeslegjobb, míg világ a világ!”; „de nyugi, alap-ból nem szokott folyni a nyálam”; „Egyrészt nekem totálnem jön be [Dénes], másrészt mivel neked tetszik, ezértalapból tabu”. Leiner Lauránál csak egy ilyen példa akad:„Cortez reggeli elutazásával ugyanis kezdetét veszi a nyár,ami alapból is széthúzást jelent: fesztiválok, nyaralások,utazások, tanfolyamok és nyári munkák…”

Az Idõfutárból hozott másik, idõhatározói árnyalatú pél-dához Leiner Laura regényében a ’kezdettõl’ jelentésû pél-da áll viszonylag közel: „Õ [ti. egy kívülrõl jött barátnõ]mindig idegen lesz, akit úgy hoztak a társaságunkba, ti megalapból beletartoztok”; a Maros-mûbõl pedig egy ’rögtön,mérlegelés nélkül’ jelentésû: „Jellemzõ, hogy alapból azthitte, én vagyok” [ti. Halmai, a történelemtanár azt hitte,hogy Dóri mobilozik a pad alatt, nem Nóri, az ikertestvére].

Az ’eleve, az ember adottságaként’ jelentésárnyalatra ASzent Johanna gimiben nem találtam adatot, a Hûvösvölgyisuliban viszont többet is: „Anya az õ [ti. apa] kedvéért ba-rátkozott össze a számítógéppel (anya igazi bölcsész, tehátalapból informatikai analfabéta, de a szerelem – azt mond-ják – mindenre képessé tesz…”; „Bármennyire is lúzer va-gyok alapból, azt kell mondjam, most kifejezetten jó perió-dusomat élem”; „– Valóban? – kerekítette el [Halmai] alap-ból szûk szemeit, mint aki nem hiszi el, amit az imént hal-lott”.

A ’természete szerint’ jelentésárnyalat is többször fel-bukkan a Maros-regényben: „Alapból jól nevelt vagyok, ésanya elég korán megtanított rá, hogy a helyünket adjuk át azidõsebbeknek és a rászorulóknak, de ez sem megy ám min-dig olyan simán!”; „Szóval ha van kedved segíteni kigubóz-ni egy alapból vidám idegent a mélabúból, megihatnál ve-lem egy teát mondjuk a héten csütörtökön”. Leiner Laurá-nál viszont csak egyszer: „Neményi amúgy is lehangoló,Virág emós, õ alapból kapható a szomorkodásra”. – Közeláll ehhez az ’eleve, szemléletként’ jelentésárnyalat, amelyreMarosnál egy példa akad: „Durva, hogy a fiúk milyen félté-kenyek tudnak lenni egy jobb adottságú társukra. Alapbólellenfélnek tekintik”; Leinernél szintén egy: „Amúgy meg,ha a szüleimmel összebalhézok, nem fogok tõlük pénzt kér-ni a tandíjra, a nagyszüleimtõl alapból nem fogadnám el, afélretett pénzembõl meg elõbb utazom el bárhová, minthogy befizessem egy suliba”.

Az alapból – sok más határozószóhoz hasonlóan – hajla-mos arra, hogy meginduljon a szófajváltás útján. MarosEdit néhány adatában ez a ’lényegében, tulajdonképpen’ je-lentésû árnyaló partikulához vezet. Kettõ az ilyen példák-ból: „Ezen a héten kezdõdött a tanév, de engem a doki egészhétre kiírt. Alapból nem bánnám, mert ki ne szeretne inkábbotthonról, az ágyból DVD-zni, mint iskolába menni?”;„Zsófi rájött, hogy apunak alapból a természettel lehet ba-ja”.

Leiner Lauránál másfajta, a ’természetesen’ módosító-szóhoz vezetõ szófajváltás figyelhetõ meg. A határozószó-ból a módosítószóba való átmenetet mutatja ez az adat: „Aszínjátszós lányokat ma moziba hívta valami menõ végzõsfiú meg a haverja, úgyhogy õk alapból azt a programot vá-lasztották”. Van azonban olyan példa is, amely inkább mármódosítószónak minõsíthetõ: „Virág alapból [’magától ér-tetõdõen’] nyerte a rajzot [’rajzversenyt’]”.

Mindez nem változtat azon, hogy az alapból lényegébenbeszélt nyelvi elemnek tekinthetõ. De ha bejutott egy szép-irodalmi részlegbe, talán másfelé is utat talál… Kíváncsianvárom a jövõbeli sorsát.

Horváth László

Alapból beszélt nyelvi,de már irodalmi is


Anyanyelven beszélni természetes és nagyszerû érzés. „Az atény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondol-kozom, írok, életem legnagyobb eseménye” – írja KosztolányiDezsõ. Mégis tapasztalható, hogy az iskolák nem fektetnekelég hangsúlyt az anyanyelv-pedagógiára.

Mostani kérdésünk így szólt:Az iskolai magyarórán és más tanórákon (esetleg tanórán kí-

vüli foglalkozásokon) milyen módszerekkel fejleszthetõ az anya-nyelvi kompetencia? Csak a magyartanárok feladata mindez?

ANTALNÉ SZABÓ ÁGNES egyetemi docens, tanárképzési fõigaz-gató • Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest)

A magyar mint anyanyelvi kompeten-cia a magyar nyelvû iskolákban a magyaranyanyelvû gyermekek számára a tanu-lás alapja. Szükség van rá a szövegekmegértéséhez és alkotásához, a hagyo-mányos és a digitális kommunikációminden formájához. Tudatos és folya-matos fejlesztése ezért nemcsak a ma-gyartanárok, hanem minden pedagógusfeladata. A fejlesztést támogatják a ta-nulói tevékenységekre épülõ órák éstanórán kívüli foglalkozások. Olyan al-kalmak, amelyek minél több lehetõségetadnak a tanulóknak arra, hogy megszó-laljanak, hogy kérdezzenek, hogy véle-ményt mondjanak, hogy társaikkal meg-oszthassák gondolataikat.

BARANYAI KATALIN társadalomtudományi fõszerkesztõ •Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztõ Inté-zet (Budapest)

Az anyanyelv a legszélesebb bázisunk a szociális kompeten-ciák – a beilleszkedés, a hatékony kapcsolatteremtõ, érdekér-vényesítõ képesség és a másokkal együttmûködni tudás – fej-lesztésére. A „beletanulás” a megfelelõ nyelvhasználatba éskommunikációs viselkedéskultúrába, a különféle mûfajú szó-beli és írásbeli közlések megfelelõ alkalmazása valamennyitanóra feladata. Magyar nyelv és irodalom, történelem- vagyetikaórán ez a tanulás történhet játékosan: dramatikus vagyszerepjátékokkal, sõt a valóság bevonásával is (projektekben).Merjünk dilemmaállítással, nyelvi megoldások kipróbálásával,a tanulók meglévõ anyanyelvtudásából tovább építkezve, mi-nél több nyelvi játékkal és humorral tanítani!

MAGYARI SÁRA egyetemi docens • Partiumi Keresztény Egye-tem (Nagyvárad)

Az anyanyelvi kompetencia szerintem a nyelv aktív haszná-latán keresztül fejleszthetõ a leginkább, a kommunikáció-köz-pontúság révén. Fontos hozzá a megfelelõen szakképzett ésmotivált pedagógus és a hiteles segédeszköz. Ez utóbbinak tar-talmilag és formailag is igényesnek, korszerûnek kell lennie,olyannak, amelyet nagy tapasztalatú kollégák írnak meg. Nem-csak a magyartanár feladata lenne a fejlesztés, hiszen a szak-nyelv elsajátítása egyszerre tartozik az anyanyelvhez és a szak-tantárgyhoz is. Fontos a tanár hitelessége: legyen valóbankompetens abban, amit tanít.

PETHÕ JÓZSEF habilitált fõiskolai tanár • Miskolci Egyetem(Miskolc)

Az anyanyelvi kompetencia fejlesztése, fejlõdése a szóbeliés írásbeli szövegek megértésével, értelmezésével, alkotásávalés más kognitív mûveletekkel minden tantárgy minden órájánfolyamatosan megvalósul. Nem az a kérdés, hogy „milyenmódszerekkel fejleszthetõ az anyanyelvi kompetencia”, mertaz minden iskolai tevékenységgel fejleszthetõ, és fejlõdik is(mondhatni, „magától”); hanem az, hogy milyen módszerek-

kel fejleszthetõ a leghatékonyabban. Most csak egy alapvetõfontosságú módszertani elvet emelnék ki, Tolcsvai Nagy Gá-bor megfogalmazásával: „a tárggyá tett nyelv visszahumanizá-lása az oktatásban” fontos, azaz a nyelvi rendszer és a nyelv-használat merev szétkülönítésének felszámolása, a funkcioná-lis szemlélet következetes érvényesítése.

FICZEKNÉ MOLNÁR MÁRIA magyartanár • Balassi BálintNyolcévfolyamos Gimnázium (Budapest)

Új énektanár érkezett az iskolába. A hatodikos Peti lelken-dezve mondta otthon: „A tanár úr olyan gyönyörûen beszélmagyarul!” Nemcsak a magyartanár feladata az anyanyelvikompetencia fejlesztése, hanem minden szaktanárnak kötele-zõ lenne ismerni a tantárgy szakszókincsének helyesírását, pél-dát mutatni nyelvi igényességbõl, beszédkultúrából. A szöveg-értési kompetenciamérések eredményei szintén nemcsak amagyartanárok, hanem az egész tanári kar munkáját is tükrö-

zik: a pontosan fogalmazó matematika-tanárét, a logikus feleletvázlatot követe-lõ történelemtanárét, a jelentésárnyala-tok különbségeire figyelmeztetõ nyelv-tanárét. Az alapkompetenciákat a szak-órán kell elsajátítani a felkészült, igé-nyes, az új módszerekre fogékony, sze-mélyes példát mutató pedagógusoktól.

ASZTALOS ANIKÓ doktorandusz • Eöt-vös Loránd Tudományegyetem (Buda-pest); magyartanár • Budaörsi HermanOttó Általános Iskola (Budaörs)

Az anyanyelvi kompetencia jól fej-leszthetõ a szövegértés és a szövegalko-tás területén is. A szövegértés támogat-ható akkor is, amikor kortárs mûvekkelfoglalkozunk vagy internetes cikkek

alapján beszélgetünk. Lényeges, hogy a tanulók eljussanak aszó szerinti értelmezéstõl a kreatív olvasásig. Ehhez segít pl. atörténet további irányának megjóslása, kérdések feltevése,dramatikus gyakorlatok. A szóbeli szövegalkotás segíthetõolyan módszerekkel, mint az „egy percünk a tiétek” játék, a kü-lönbözõ érvek megfogalmazása, tételmondatok cáfolása, vala-mint hatásos, ha a pedagógus törekszik a diákok közötti inter-akciók növelésére. Az írásbeli szövegalkotás fejlesztésében atanár a szummatív értékelés helyett formatívra váltson, így adiák újraírhatja az adott szöveget. Ha a pedagógus képes ki-egyensúlyozott tanórai légkört teremteni, módszertani téren acsoport igényeihez alkalmazkodni, akkor ez jó alapja annak,hogy a diákok anyanyelvi kompetenciája fejlõdjön – és ez nemcsak a magyarórák feladata.

TOMORI TÍMEA doktorandusz • Eszterházy Károly Egyetem(Eger); magyartanár • Bem József Általános Iskola (Nyíregy-háza)

Az anyanyelvi kompetencia a NAT kulcskompetenciái kö-zött az elsõ, hiszen nélküle az információfeldolgozás és a kom-munikáció elképzelhetetlenné válik. Nem véletlen, hogy akommunikációs kompetenciát kereszttantervi kompetencia-ként tartják számon, tehát nemcsak az anyanyelvi órák felada-ta annak fejlesztése, hanem minden más tanítási tevékenysé-get is át kell hatnia. A fejlõdést tudatosan felépítve, következe-tes munkával lehet elérni. A gyakorlatközpontúság, a munkál-tatás, a projektek, az élettapasztalaton alapuló tanulási formákhivatottak fejleszteni mindezt, de a jelenleg még kevesek általismert tükrözött osztálytermi módszerrel, játékosítással vagy adigitális történetmesélés módszerével is jó eredményeket ér-hetünk el. A legfontosabb a diákok aktivitása!

A anyanyelvoktatás kiemelt szerepet kell, hogy kapjon aziskolákban, és ez nem csak a magyartanárok feladata. KedvesMagyartanárok, biztassák pedagógustársaikat arra, hogyóráikon törekedjenek a tudatos anyanyelv-pedagógiára is!

Blankó Miklós

Szó szót követ

Az anyanyelvet is tanulni kell

Blankó Eszter rajza


Búcsú Elekfi LászlótólAmikor ezt a lapszámunkat kezébe veszi az olvasó, szere-

tett kollégánk, Elekfi László már századik életévében járna.Ám ez már nem adatott meg neki, ugyanis 2018. december10-én magához szólította a Teremtõ. De így is hatalmas kortért meg, kivételesen hosszú, teljes életet élt; ugyanolyat,mint egyik példaképe, Brassai Sámuel, akirõl születése idõ-pontjának tisztázatlansága miatt nem tudjuk, hogy egy évveltöbbet vagy kevesebbet élt Halottunknál, de mindketten ottjártak a csúcs, a száz év közelében. A századik éve felé balla-gó Brassait Gárdonyi Géza egy szívbe markoló verses levél-ben is köszöntötte. Egyik versszakát, amely – persze mutatismutandis, hiszen nem egy században éltek – Elekfire is érvé-nyes, idézem is:

„Te születni láttad ezt az agg száza-dot, / s térdeden ringattad öregapáin-kat. / A halál azóta négy termést aratott,/ s az elsõ termésbõl fûszál sem mara-dott. / Te meg ringatod most az unoká-inkat.”

Sok mindenben hasonlítottak is egy-másra. Brassai igazi polihisztor volt, hi-szen a nyelvtudományon kívül a föld-rajzban, a matematikában, a természet-tudományokban, a zenetudományban isotthonosan mozgott, még zenekritiká-kat is írt. Nos, a mi drága halottunk semcsak azzal tûnt ki, hogy a nyelvtudo-mány számos ágában hagyott maradan-dó nyomot (magyar, német és általánosnyelvészet, fonetika, verstan, mondat-tan, lexikográfia; a „Ki kicsodá”-ban õmaga sorolta így fel kutatási területeit), hanem õ is foglalko-zott zenetudománnyal, õ is írt zenekritikákat az egykoriPester Lloydba, sõt még doktori disszertációja is zenei tár-gyú: „Német karácsonyi dallamok a magyar templomban”.A munka 1943-ban meg is jelent a Német Néprajzi Tanulmá-nyok 12. számaként.

Kedves barátunkat az évek, évtizedek folyamán többenköszöntötték már, hetven, nyolcvan és kilencven esztendõskorában egyaránt. Talán nem véletlen, hogy az õt köszöntõkegyike sem csupán a jeles tudóst látta meg benne, hanem anagyszerû embert is. Nemcsak tudományos eredményeitméltatták, hanem az emberekhez, kollégáihoz való viszo-nyát is. Én is így teszek most, részben azért, mert életérõl,pályájáról, munkásságáról röviden legutóbbi számunkban isvolt már szó. Ezért ehhez a témakörhöz csak azt teszem hoz-zá kiegészítésül, hogy egész életében közel állt hozzá a he-lyesírással és a nyelvmûveléssel való foglalkozás is. Az általaadott iménti felsorolásban ez nem szerepel, mert õ ezt nyil-ván a magyar nyelvészetbe tartozónak tekintette, jogosan,ám itt, és fõleg ebben a folyóiratban szükségesnek érzem eztkülön is kiemelni. Oszlopos tagja volt a kétkötetes, több ezeroldalas „Nyelvmûvelõ kézikönyv” munkatársi gárdájának;ennek tagjai közül õ írta a legtöbb cikket a kézikönyvbe. Éle-te folyamán számos helyesírási, nyelvhelyességi és stilisztikaicikket tett közzé a Magyar Nyelvõrben, a Magyar Nyelvben,és igen, a mi lapunkban, az Édes Anyanyelvünkben is, fõlegidõsebb korában. Persze, ez nem csoda, hiszen lapunk meg-alakulásakor õ már hatvanadik évében járt, de megszerette alapot, s például kilencvenéves korában, 2010-ben az éventeötször megjelenõ lapunknak egy híján mindegyik számábanvolt cikke!

Sokoldalúságán kívül fontos tulajdonsága vagy inkábbjellemvonása volt legendás tájékozottsága s részben ebbõlkövetkezõ pontossága, megbízhatósága, lelkiismeretessége.

A legkisebb hibát sem tûrte el, legalábbis nem hagyta meg-jegyzés nélkül. Könyvtáramban több olyan kötetét is õrzöm,amelyben a kedves dedikáció mellett hibajegyzék is találha-tó: a könyv olyan hibáinak javítása, amelyeket valamilyen okmiatt nem volt módja még kinyomtatásuk elõtt helyesbíteni.

Szorgalom és kitartás! Ez a két egymáshoz kacsolódó,összefonódó tulajdonság is nagyon jellemzi Elekfi Lászlót.Néhány iratlap s egy – néha szinte már körömnyi – ceruzanélkül nem ment sehova, mert bárhol járt, mindig számoltvele, hogy valamilyen fontos nyelvi adatot följegyezhet, ille-tõleg föl kell jegyeznie. Rendre ott volt a Magyar Nyelvtudo-mányi Társaság felolvasóülésein, s minden elõadásról jegy-

zeteket készített, hogy alkalomadtánfelhasználhassa a hallottakat. A szorga-lom és kitartás együttes nagyszerû ered-ménye, hogy 2006-ban, nyolcvanhatéves korában védte meg nagydoktori ér-tekezését, s lett az MTA doktora.

Számos további olyan tulajdonságaközül, amelyet érdemes hangsúlyozni eróla írott búcsúztatóban, szinte lehetet-len nem említeni önzetlenségét s ebbõlkövetkezõ segítõkészségét. Jogosan írjaWacha Imre egyik Elekfit köszöntõ cik-kében, hogy „pályájának nagy részébenkollektív munkálatoknak, különféleszótárak szerzõ- és szerkesztõgárdájá-nak volt munkatársa”, s noha ez mindenbizonnyal megnehezítette egyéni karri-erépítését, minden ilyen munkáját zok-szó nélkül, legjobb tudása szerint végez-

te el. S ehhez hozzáfûzhetem Keszler Borbálának az elmon-dottakkal teljes összhangban levõ következõ véleményét is:„Elekfi László önzetlensége segítõkészséggel párosult. So-kaknak, nekem is gyakran adott tanácsot, cédulákat, s aján-lott cikkeket, tanulmányokat.” E megállapítás igazát magamis megerõsítem. A nyolcvanas évek végén nem tudtam ellen-állni egy tanszékvezetõi meghívásnak, s ezért a Nyelvtudo-mányi Intézettõl meg kellett válnom. Ám felolvasóülésekens alkalmi rendezvényeken továbbra is nemegyszer találkoz-tam kedves volt munkatársammal, immár inkább barátom-mal, Elekfi Lacival, aki ilyenkor mindig, még kölcsönösnyugállományba vonulásunk után is rendre elõszedte azokata cédulákra felírt nyelvi adatait, amelyekre munkája soránbukkant, s amelyekrõl úgy érezte, én jobban tudom haszno-sítani õket, mint esetleg õ tudná nyelvészeti tevékenységesorán.

Végül még egy, szerintem szeretetre és elismerésre egy-aránt méltó vonása, olyan, amelyet nem hagyhatok említésnélkül: Elekfi László szerette az embereket, senkinek semakart ártani, de a véleményét sohasem rejtette véka alá.Keszler Borbála õt méltató soraival teljesen egyetértve, veleegyütt magam is meggyõzõdéssel állítom: „Megalapozottkritikáját mindig jó szándék és az igazság keresése irányítot-ta. Az igazság keresése, ami sok más munkáját és egész élet-mûvét jellemzi.”

„Non omnis moriar” – Nem halok meg egészen. A nagyrómai költõ, Horatius az Ódák harmadik könyvében így vé-lekedett saját elmúlásáról. A mi drága Halottunk sokkal sze-rényebb volt annál, hogysem egyáltalán fölvetõdött volnabenne hasonló kérdés, de mi, akik elvesztettük õt, bizton ál-líthatjuk, hogy emléke és tudományos eredményeinek soratovábbra is a miénk marad.

Grétsy László


„A nyelv elemei közül a szavak vannak a legszorosabb,legközvetlenebb kapcsolatban a nyelvet beszélõ nép törté-netével. A szavakban tükrözõdik ugyanis legjobban a népanyagi és szellemi mûveltségének, életkörülményeinek,gondolkodásmódjának jellege és változása. Egy-egy néptörténete, gazdasági, társadalmi, mûvelõdési viszonyainakalakulása tehát rendkívül nagy mértékben határozza megazt, hogy nyelvének szókészlete honnan meríti – öröklivagy veszi át – elemeit, hogy ezek a szóelemek milyen fo-galmi kategóriák köré csoportosulnak, miként tagozódnakidõben és területileg” – írja elõszavában a TESz. A magyarnyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) mérföldkõ volta magyar nyelvtörténeti kutatásokban, de a magyar nyelv-tudomány egészében is: elsõként jelent meg olyan, a ma-gyar szókincs egészét átfogó szótár, amely a modern nyelv-tudomány kívánalmainak megfelelõen foglalta össze azegyes szavaink történetére és eredetére vonatkozó kutatá-sokat. Egy nyelv szókészlete számos módon csoportosítha-tó és mutatható be: az alakváltozatok története, eredetük,a jelentések egymáshoz való viszonya stb. alapján. Mivelminden egyes szónak saját, egyéni története (és eredete)van, egy nyelv szókincse legpontosabban szótárszerû for-mában ragadható meg.

A szavak eredetére vonatkozó ismeretek elengedhetet-lenek egy nyelvvel foglalkozó számára, ezért a huszadikszázadban az európai nyelvek többségének megszülettekaz etimológiai szótárai (pl. a német Kluge, a franciaBloch–Wartburg, a spanyol Corominas).

A TESz. a huszadik század magyar szófejtõ és etimoló-giai kutatásainak szintézise: a szótörténeti, szófejtõ és eti-mológiai kutatások eredményeit foglalja össze.

A Benkõ Loránd vezetése alatt dolgozó TESz.-munka-csoport módszertanában és jellegében is unikális szótárathozott létre: „a magyar szókészlet történetének és erede-tének ez az elsõ nagyarányú szintézise” (TESz. I. 7), az ad-digi hazai és külföldi szótörténeti és etimológiai kutatásokelméleti és gyakorlati eredményeinek kritikai felhasználá-sa és összefoglalása. A szókészlet köznyelvi elemeit vesziszámba, beleértve a mûvelõdéstörténetileg jelentõs, demára elavult vagy kihalt szavakat, illetve a mai kulturáliséletben szerepet játszó nemzetközi mûveltségszavakat is.Nagy számban vannak jelen régi tulajdonnévi alakok, hi-szen számos közszavunk elsõ megjelenése (egy-egy okle-vélben pl.) személynévi vagy helynévi. (Az egyik legkézen-fekvõbb példa erre egyik legkorábbi magyarországi nyelv-emlékünk, a Tihanyi alapítólevél néven közismert, 1055-re datált oklevél, amelyben közszavaink tucatjai jelennekmeg – elsõként! – helynévi szerepben, pl. a mindenki általjól ismert helymeghatározás: feheruuaru reah meneh hoduutu rea, azaz ’fehérvárra menõ hadútra’; ebben az egy kö-rülírásban megkapjuk a fehér, a vár, a menõ/megy, a had azút szavak elsõ elõfordulását, sõt egy leendõ toldalékunk-kal, az akkor még névutóként élõ -ra, -re helyhatározórag-gal is találkozhatunk.)

A szótár mintegy 14 000 címszava korántsem jelentiazt, hogy „csupán” ennyi szó tárgyalását nyújtja. A nyelvszavai nem egymástól elszigetelten léteznek: a magyarnakmint agglutináló nyelvnek különösen kiterjedtek a szócsa-ládjai; az azonos etimológiai gyökerekkel rendelkezõ, azazazonos etimonú szavakat lehetõség szerint együtt tárgyal-ja.

Mivel a szótár jellege történeti-etimológiai, a szócikkekvilágosan elkülönülõ részekre tagolódnak. A szótörténeti

részben az adott szó elsõ írásos elõfordulása, a legfonto-sabb alakváltozatok, fõbb jelentések, jelentésváltozásokszerepelnek. A „szófejtõ”, azaz etimológiai részben olvas-ható az adott szó eredetére vonatkozó megállapítás és en-nek magyarázata. A szavak eredetbeli minõsítése a szótör-téneti, hangtani, alaktani, jelentéstani, mûvelõdéstörténe-ti problémák elemzésére épül, felderítve a szavak közöttiösszefüggéseket, kölcsönhatásokat. (Csak két példát em-lítve: feltárja a virág, világ, virrad szavak közötti vagy avér és vörös szavak közötti etimológiai összefüggéseket.) Aszócikkek záró része az adott szóra vonatkozó szakirodal-mi adatokat tartalmazza, illetve utalásokat a vele kapcso-latban álló más szóra, szócikkre.

A TESz. elsõsorban a nyelvtudomány mûvelõi számárakészült, de a mûvelt nagyközönség érdeklõdésére is szá-mot tarthatott. Ezt az azóta eltelt ötven év a gyakorlatbanis igazolta: tanárok, újságírók, írók, érdeklõdõk hada for-gatja érdeklõdéssel a mai napig. De nemcsak a magyarnyelvtudomány számára volt korszakos mû, hanem – nyel-vünk a legnagyobb népességû és legkorábban leírt urálinyelv lévén – minden uráli-finnugor nyelvvel foglalkozókutatónak alapmûve lett. Ezért jelentette meg Benkõ Lo-ránd fõszerkesztésében az MTA Nyelvtudományi Intéze-tének Nyelvtörténeti Osztálya 1993–95-ben az Etymolo-gisches Wörterbuch des Ungarischen címû szótárat(EWUng.). Ez nem egyszerûen a TESz. németre fordítottváltozata: bedolgozta az azóta eltelt közel harminc év ha-zai és külföldi szótörténeti és etimológiai kutatásainakeredményeit, ezzel korszerû és naprakész lett. De struktu-rális újításaiban is messze túlmutat elõdjén; pl. szigorúbbés átláthatóbb keretek közé vonta a szócsaládok, szárma-zékok egységeit; az etimológiai szakasz egy „summá-zattal” indul, amely egy rövid megállapításban foglaljaössze a lényeget az adott szó etimológiájáról.

Az EWUng. megjelenése óta eltelt idõben is jelentõsenbõvült a magyar szókincs elemeire vonatkozó ismeretekszáma mind történetük, mind eredetük tekintetében. El-kerülhetetlen lett tehát egy újabb, immár újra magyarnyelvû kiadása a szótárnak. Gerstner Károly, a Nyelvtudo-mányi Intézet munkatársa, az EWUng. egyik szerkesztõjeOTKA-pályázat keretében vezeti az Új magyar etimológiaiszótár (ÚESz.) munkálatait. Az ÚESz. természetesen nemlehet az EWUng. egyszerû fordítása. Feladata az újabb ku-tatások, szótörténeti gyûjtemények, etimológiai munkákanyagának bedolgozása. Emellett meg kell felelnie a mo-dern kor technológiai elvárásainak is, ezért az ÚESz. nemelsõsorban nyomdai termékként vár megjelenésre: digitá-lis változata jóval sokrétûbb lesz egy hagyományos szótár-nál. Az Intézet Szótári Osztályán a Nagyszótár írásáhozalkalmazott szótáríró program lehetõségeket nyújt azegyes elemek különféle jellegû csoportosítására, rendezé-sére amellett, hogy megmarad a szótár tipográfiai jellegeés áttekinthetõsége. Ennek segítségével olvasható lesz ha-gyományos szótárként is, de számos nyelvi elemre, jelen-ségre célzottan is rá lehet keresni. Kikerestethetjük velepl. az összes szláv jövevényszót; vagy ezen belül a szláv, kö-zelebbrõl déli szláv alakokat; vagy a szlávon keresztül a la-tinból hozzánk került elemeket; különféle származékokatstb.

Keressük a lehetõségeket a Nyelvtudományi Intézetegyéb szótáraival való digitális összekapcsolásra: a készülõNagyszótár és az Uralisches etymologisches Wörterbuch(az uráli örökség elemeit tartalmazó szótár) vonatkozószócikkeihez rendelve a ma elérhetõ legkomplexebb lexi-kológiai információt nyújthatjuk az olvasónak.

Kacskovics-Reményi Andrea

A szerzõ az Intézet Szótári Osztálya ÚESz.-munka-csoportjának tagja. (A szerk.)

A Nyelvtudományi Intézetmûhelyeibõl

Az Intézet etimológiai szótárai:

két régebbi és a készülõ új


A szerzõ közel ötven éve foglalkozikFüst Milán költõi nyelvével. Errõl tar-totta már azt az elõadását is, amellyel amagyar nyelvészek szegedi kongresszu-sán 1972-ben a szakma hazai és külföl-di képviselõi elõtt bemutatkozott, s az-óta a mostanival együtt összesen hétkötetben tárgyalta a Nyugat elsõ nem-zedékéhez sorolt, de attól több tekintet-ben is markánsan különbözõ nagy költõéletmûvét, elsõsorban stilisztikai, szö-vegtani és szövegszemiotikai szem-pontból. Elsõ monográfiája a nyelvi ké-pek rendszerszerûségét mutatta beFüst Milán és Karinthy Frigyes költé-szetében (1989), a következõ a Szelle-mek utcája címû Füst Milán-vers szó-használati hátterét tárta fel (2000),majd szótárszerû feldolgozásban adtakezünkbe Füst Milán metaforahaszná-latának szövegszemantikáját és szöveg-mondattanát (2002, 2004). Szó, stílus,értelmezés címû tanulmánykötete (2006) is tartalmazottFüst Milán-tanulmányokat, közülük a más nevében valóbeszélésrõl, a menekülés képzetérõl és a halálábrázolásrólszólókat ebbe a mostani kötetébe is felvette. Elõzõ könyve,a Stílusmagatartási formák Füst Milán és Weöres Sándorköltõi nyelvében 2011-ben látott napvilágot.

Ebbõl a felsorolásból is láthatjuk, hogy Büky László ku-tatásainak középpontjában Füst Milán költészete áll, de fi-gyelme kiterjed más 20. századi alkotók munkásságára is.Ebben a mostani kötetében, amint ezt a könyv alcíme ismegfogalmazza, Füst Milán költõi nyelvének szemiotikai,szövegtani és stilisztikai hátterét világítja meg. A tizenkéttanulmányt öt tematikus fejezetre tagolva közli: I. A líraiszemélyiség kiléte, II. A lírai személyiség testi valójában,III. A lírai személyiség térben és idõben, IV. A lírai szemé-lyiség testi-lelki állapota, V. A lírai személyiség személyi éstársadalmi kapcsolatai. A kötetet a szakirodalmi hivatko-zások mutatója (szakirodalom-jegyzék) és a tanulmányokeredeti megjelenési helyének adatai zárják.

A fenti vázlatos tartalmi ismertetésbõl is kitûnik, hogya szerzõ figyelme elsõsorban az ún. lírai én kérdésköréreirányul. Ennek a kérdésnek Füst Milán esetében különösjelentõséget kölcsönöz az a tény, hogy az egyes szám elsõszemély õnála általában fiktív, „ál” egyes szám elsõ sze-mély: mindig valakinek a nevében beszél, aki nem azonos aszó szokásos értelmében vett költõi énnel (errõl AngyalosiGergely, Egyed Péter és Somlyó György megállapításaitidézi egyetértõleg az elsõ, a többit megalapozó tanul-mány).

Ezt a sajátosan definiált lírai személyiséget több irány-ból közelítik meg a kötet írásai: a második fejezetben testivalójában mutatják be (testrészek, enni- és innivalók,ínyencségek), a harmadikban térben és idõben helyezik el(tájábrázolás, utazás, idõ), a negyedikben testi-lelki állapo-tát tárják elénk (menekülés, öregség, halál), végül az ötö-dikben személyi és társadalmi kapcsolatait tekintik át(megszólítások, ünnepek). Jól látható tehát, hogy a tanul-mányok szorosan egymásra épülnek, és ez a kötetnekolyan szervességet ad, ami már inkább a monográfia, minta tanulmánykötet mûfaját jellemzi.

A stílus jelenségei közül Büky Lász-lót elsõsorban a metafora kérdéskörefoglalkoztatja. Fontos erénye a könyv-nek (és egyben a szerzõ egész munkás-ságának), hogy a metaforát mindig aszöveg összefüggésében, az életmû egé-szében látja és láttatja. Ezt az a körül-mény is lehetõvé teszi, hogy a költõ lí-rai életmûve aránylag nem nagy terje-delmû, így a teljesség igényével vizsgál-ható.

Ebben a rövid ismertetésben nincsterünk arra, hogy a kötet minden tar-talmi újdonságát bemutassuk. De min-denképpen utalnunk kell két dologra.Az egyik az, hogy Füst Milán stílusát akönyvnek több tanulmánya is a sze-cesszió körében helyezi el. Ennek nyil-vánvaló stílustörténeti jelentõsége van.Másrészt viszont vannak ennek a köl-tészetnek olyan sajátosságai is, ame-lyek inkább az ún. tárgyias-intellektuá-

lis stílushoz közelítik. De talán nem is kell választanunk eközött a két besorolás között, hiszen a menekülés, a kivo-nulás attitûdje és az objektivitás, intellektualitás nem zár-ják ki egymást. Legalábbis Füst Milánnál nem.

A másik, a fentihez képest kevésbé jelentõs, de érdekesmegállapítása a könyvnek, hogy az eddigi szakirodalom-mal ellentétben Füst Milán nem az öregséget tartja az életlegfontosabb, legkívánatosabb szakaszának, hanem – éppellenkezõleg – az öregség, az aggkor „nyomorúságát” pa-naszolja fel (legnagyobb intenzitással talán éppen Öregségcímû versében, amely magának a költõnek megrendítõ elõ-adásában is ránk maradt). Ez azért fontos megfigyelés,mert az elemzõk és az emlékezõk az aggastyán szerepét aFüst Milán-i szerepjátszás alapfogalmaként emlegetik: aköltõ mindig öregebbnek akart látszani valóságos életko-ránál. (Elég, ha itt Déry Tibor önéletírásának polemikus ésironikus Füst Milán-portréjára emlékeztetünk.)

Divatos az utóbbi idõben a tudományos megközelítésinterdiszciplinaritását (tudományköziségét) hangsúlyoz-ni. Büky László munkájában ez a követelmény maximáli-san teljesül: egyaránt alkalmazza a stilisztika, a szöveg-tan, a szemiotika, a tartalomelemzés eszköztárát, s vállal-kozik matematikai, természettudományi kitekintésekre is(pl. az aranymetszés vagy a Fibonacci-sor kapcsán). Ez asokrétûség nem teszi könnyû olvasmánnyá a kötet írásait,de megéri a fáradságot elmélyedni bennük, mert új szem-pontokat adhatnak a fenti tudományágak mûveléséhez éskülönösen a stilisztikának mint tantárgynak a tanításá-hoz és tanulásához. „Nem középiskolás fokon”, persze.

Az utolsó tanulmány az � jelével zárul, de mi azt remél-jük, hogy a lankadatlan szorgalmú és leleményességû ku-tató ezzel a kötetével még nem fejezte be Füst Milán költõinyelvének vizsgálatát.

(Büky László: Lírai én a tárgyi és szellemi világban.Füst Milán költõi nyelvének szemiotikai, szövegtani és sti-lisztikai háttere. Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest,2018, 184 oldal.)

Kemény Gábor

OlvasólámpaLírai én a tárgyi és szellemi világbanBüky László tanulmánykötete Füst Milán költõi nyelvérõl


„Oldd fel szaporán a fagyot, rátéve a tûzre a fát, és veddelõ nagyvonalúan a négyéves színbort a szabin korsóból, óThaliarchosz” – Horatius carmenje bordalnak indul, majdbölcselõ ódává növi ki magát (Thaliarchushoz – részlet,BM szabad fordítása). A lírai én tehát a boron keresztüljuttatja a bölcsesség mámoros állapotába a befogadót. AVeszelszki Ágnes szerkesztette Borkommunikáció címûkötetben is ez az érzés foghat el minket: a borról való hét-köznapi beszédtõl a borfilozófiáig juthat el az olvasó, mi-közben a szõlõ- és bortermelés legszebb pillanatait meg-örökítõ fényképeket csodálhatja. Font Sándornak, az Or-szággyûlés Mezõgazdasági Bizottsága elnökének a vélemé-nyét idézve a kötet egyedülálló és teljesen újszerû. Azt ol-vasgatva szükségszerûen elõkerül egy üveg minõségi boris. A Borkommunikációnak ez is a célja: a minõségi borfo-gyasztásra és a borról való hatékony kommunikációra hív-ja fel a figyelmünket.

Veszelszki Ágnes bevezetõjét (10–17) Márai Sán-dor-idézettel kezdi: „… a bornak nemcsak íze, illata ésszesztartalma van, hanem mindenek fölött szelleme is.” Atanulmánykötet üzenetét, úgy vélem én is, jól megragad-ják Márai sorai. A szerkesztõ beszámol arról, hogy a kötetegy 2016-ban, a Budapesti Corvinus Egyetemen indultazonos címû kurzusának ötletén alapul. A könyv a bort ál-lítja a középpontba a mûvelõdéstörténet, a marketing, akommunikáció, a borszakírás és a nyelvészet nézõpontjá-ból.

A kötet elsõ fejezete aBorkommunikációs alap-vetések címet viseli. Ba-

lázs Géza a magyar bor mûvelõdéstörténetérõl írt tanul-mányt (20–29), amelyben a magyarság egyik szimbólumá-nak, a magyarok kedvenc italának nevezi a bort – errõl anemzetkarakterológiai jellegrõl a szerzõ által idézettSzekfû Gyula is írt. Ismerteti a magyar bortermelés gyöke-reit, és arra is rávilágít, hogy a 19. században Franciaor-szág után hazánk állt a bortermelés élén. A bor a népi szo-kásokban (áldomás, szüret), a nyelvben (borravaló) és aköltészetben is fellelhetõ. Kovács Lajos bor és szakralitáskapcsolatáról írt (30–43): a szõlõbõl készült alkoholos italmár a Gilgames-eposzban megjelenik, az antik kultúrátvégigkíséri, és nagy bibliai hagyománya is van. A bor azutolsó vacsorával válik Jézus vérének jelképévé. SzakáliIstván Loránd és Szám István a magyarországi szõlõ-fajták három csoportját mutatja be (44–61): az õshonos, ahonosított, valamint a hibrid szõlõfajtákat. Ezenkívül ahungarikum borok marketingjének és a borturizmusnak aproblémás kérdéseit is felvázolja. Benyák Zoltán a bor-vidékek kommunikációja kapcsán megállapítja (62–77),hogy ezeknek sokszor nincs is kommunikációjuk, ha pedigvan, az alapkérdéseik sincsenek tisztázva, a kommuniká-ció tehát „talajnélküli”. Igen találó a borvidékek általa fel-állított mátrixrendszere. A Balaton két partjának szõlõter-melését veti össze Gyanó Szilvia gazdaságtörténeti, nép-rajzi és technikai téren (78–93). Nem feledkezik meg az ál-lamszocializmus intézkedéseinek máig tartó hatásairólsem. Szappanos Péter borgazdasági írása (94–107) alap-ján nincs még egy olyan iparág, amelybe annyian belevág-nának szenvedélybõl, mint a borászat. Érdekes adat, hogy0,7 l borhoz 1 kg szõlõre van szükség, és egy közepes árka-tegóriájú bor elõállítási árának csak 40%-a a szõlõalap-anyag költsége. Hofmeister-Tóth Ágnes és Totth Ge-deon írásából (108–123) az derül ki, hogy a bor „egykomplex és nagyon érzelmi termék”. E nedû marketing-kommunikációjának fõbb területeit és eszközeit gyûjtik

össze, de a bormárkáknak is helyet szentelnek tanulmá-nyukban. Kovács László a „jó” és a „rossz” márkanevek-rõl ír (persze a kifejezéseket õ is idézõjelesen használja)(124–137). Kovács 862 bormárkanevet számol össze anagyáruházakban, miközben egy hallgatókkal íratott fel-mérése szerint átlagosan csak négyet-ötöt ismernek. A bordizájnjáról olvashatunk Ipacs Géza tollából (138–159): akapszula, a dugó, az üveg és a címke mind meghatározza abor küllemét, amely Ipacs csoportosításában lehet tradici-onális, minimál, vicces, tipografált, vintage és elegy. Né-meth Ágnes a borszakírás kérdéskörét veszi górcsõ alá(160–171). A „fajsúlyos habkönnyedséget” tartja a legjobbszakírói stílusnak, kiemeli a nyelvhelyesség és a kritikaépítõ jellegének fontosságát. Veszelszki Ágnes a bor il-lemtanáról közöl tanulmányt (172–187): milyen ételhezmilyen bort kínálhatunk, hová helyezzük el az asztalon aborospoharakat, és melyik pohár melyik borhoz való. Aztis megtudhatjuk, hogy nem való a borospoharat a kehely-résznél fogni, és azt, hogyan illik koccintani, meg étkezésközben inni. Költõink és a bor kapcsolatát Pál Dániel Le-vente idézte meg (188–192). Vörösmartyt hozza példa-ként, aki Rossz bor és Jó bor címen is írt verset. De többPetri György-verset is idéz, valamint Csokonai Szerelem-dal a csikóbõrös kulacshoz címû költeményét.

A második fejezet az Esettanulmányok címet kapta. Or-bán Gergely a BalatonBor marketingstratégiájának tit-kaiba avatja be olvasóját SWOT-analízis segítségével(196–209). Az online borpiac trendjeit Balogh JeremiásMáté mutatja be (210–219), kiemelve a közösségi médiaszerepét. Lakits Eszter, Rácz Dominika és SzabadiDorina a borleírásokat három kísérleten keresztül elemzi(220–231), felhíva arra a figyelmet, hogy milyen nehézegy-egy bor jellemzõinek szavakba öntése. A szintén nagyhagyományokkal rendelkezõ fröccsök terminológiáját akötetszerkesztõ Veszelszki Ágnes állította össze (232–240). Magyari Sára a nyelvi világkép elméletét bemutat-va megállapítja (242–249), hogy az, ahogyan beszélünk va-lamirõl, tükrözi az értékrendünkben való elhelyezkedését,és ezt igazolják a borral kapcsolatos jelentésalkotások is.Balázs Géza a bor frazeológiakincsét tárja fel (250–257):a borral való jókívánságok, az átkok, a jóslás, a bor minõsé-gi megítélése egyaránt tükrözõdik a magyar nyelv állandószókapcsolataiban. Veszelszki Ágnes a 21. századi vilá-gunkban egyre inkább domináló mémekrõl közöl írást(258–267). Ezeknek célpontjába – nem meglepõ módon – abor is belekerül.

A Függelékben érdekes fröccsterminológiai táblázatot(Falyuna Nóra, Veszelszki Ágnes, 270–281) és színes szak-irodalmat is találhatunk (282–295). Igen hasznosnak tar-tom A szerzõk szakmai bemutatása címû részt, ahol a húszszerzõ rövid életrajzát és arcképét közlik (298–302).

Veszelszki Ágnes a tanulmányokat harminc fényképészmûvészfotóival színesíti. Ezek a szõlõ és a bor témájábanszülettek. Így a kötet tényleg ínycsiklandó, azt kézbe venniigazi gasztronómiai élmény. A Borkommunikáció szer-kesztõje és a kiadó jól tudta, hogy minõségi borkultúrárólcsak minõségi kötetben lehet hitelesen szólni, ezért eszté-tikus és gondos kivitelre törekedtek.

A kötet létjogosultságára pedig talán Koch Csaba fül-szövegének sorai adnak leginkább választ: „A borról sokatkell beszélni (ha úgy tetszik, kommunikálni). […] Próbál-juk ezáltal megérteni a megérthetetlent, ahogy a szõlõ-szembõl csoda lesz, s ez a csoda, amit bornak nevezünk, azemberi lét szinte minden területét áthatja.” (Borkommu-nikáció. Aszútól a zenitig. Szerk. Veszelszki Ágnes. Század-vég Kiadó, Budapest, 2018, 302 oldal.)

Blankó Miklós

A magyarok kedvencitaláról – másképpen

Borkommunikáció


Gál Sándor szlovákiai magyar író, költõ, újságíró 80.születésnapján szülõfaluja, Búcs (Búè) egy kis kötetteltisztelgett. A Nincs harmadik lehetõség naplószerû íráso-kat tartalmaz, melyek többsége anyanyelvi kérdésekkelfoglalkozik. Az elsõ fejezet a Visszalapozás, melyben a(cseh)szlovákiai magyarság rendszerváltozás utáni politi-kai útkeresésérõl szól: harminchármak memoranduma,Csemadok, Csehszlovákiai Magyarok Fóruma, Együtt-élés… A második nagy fejezet az Anyanyelvi Konferenciá-ról (AK) szól – emlékek, dokumentumok fényében az1989–2005 közötti idõszakról.

Anyanyelvi konferencia (1989–)

Gál Sándor 1989-ben Dobos László kérésére vett részt akecskeméti, VI. anyanyelvi konferencián, ahol a fõ kérdésez volt: Mi várható? Itt választották elnökké Lõrincze La-jost, társelnökké Gál Sándort és Pomogáts Bélát, késõbbtárselnök lett Nagy Károly is. A Mi várható? kérdésre azegyik fõ válasz: fokozottabban és hatékonyabban kell tá-mogatni a szomszédos országokban kisebbségi helyzetbenélõ magyarság anyanyelvi kultúráját, nemzeti tudatánakmegtartását. Lõrincze Lajos kérésére Gál Sándor progra-mot dolgozott ki: Javaslat a magyar nemzetiségi kisebbsé-gek bekapcsolására az AK munkájába. Egy másik javaslataez volt: 1992-ben indítsunk Magyarországon és az elszakí-tott magyar területek magyar ifjúsága számára közép- ésfõiskolás kategóriában – azonos versenyszabályokon ala-puló – Szép Magyar Beszéd versenyt, és ennek helyezettje-inek részvételével a Magyarok Világkongresszusán legyenSzép Magyar Beszéd seregszemle. A javaslat elsõ feleegyébként megvalósult, ma az összes magyarországi he-lyesírási, szépkiejtési, retorikai, versmondó stb. versenyKárpát-medencei érvényû, s ezek szervezõi rendszerintigyekeznek minél több határon túli iskolát, diákot megszó-lítani. A seregszemle azonban valóban nem valósult meg.Ezért 2019-ben, a 20. Kárpát-medencei Kossuth-szónok-versenyen igyekszünk ennek megvalósítására. Ha pedigkicsit tágabban értjük a szép magyar beszéd összmagyarseregszemléjét, akkor éppen az Anyanyelvápolók Szövet-sége valósítja ezt meg a magyar nyelv napjain: ekkorugyanis szinte minden alkalommal az egész Kárpát-me-dencébõl érkeznek elõadók, mesemondók.

A VIII. anyanyelvi konferencián Gál Sándor Ami a re-ményt élteti címmel tartott vitaindító elõadást: „a közelgõezredforduló elõtt elsõsorban erre a »trianonizált« nyelviés kulturális állapotra kellene elsõsorban figyelnünk, hogyazt, ami megóvható, azt óvjuk, lett légyen az a világ bár-mely táján… […] az új évezred küszöbén nemzeti stratégi-ánk középpontjába a szellemi Magyarország újjáformálá-sát kell helyezni, azt, ami elé sem erõ, sem erõszak nemvonhat határokat. És ezt a szellemi Magyarországot a hon-foglalás millecentenáriumi évében tizenötmillió magyarnépesítheti be.”

Gál Sándor így tekintett vissza az AK történetére: „azAK Lõrincze Lajos kezdeményezésére az 1960-as évekbenindult, s négyévenként tartott egy »közgyûlést« – Anya-nyelvi Konferenciát, amelyek az egyetemes magyarságszempontjából kiemelkedõ események voltak. Két alka-lommal Budapesten (1970, 1981), továbbá Debrecenben,Szombathelyen, Pécsen, Veszprémben, Kecskeméten – er-re a találkozóra kaptam az elsõ meghívást –, s ezt követteEsztergom, a már korábban leírt önállóvá válással, s végülEger zárta ezt a sort.” Ezek után, 2000-ben következett

Ábrán Noémi javaslatára a IX. konferencia: elõször a hatá-rokon túl, Marosvásárhelyen. A konferenciát megelõzõhelyzetértékelés kapcsán Gál Sándort a következõ gondo-latok foglalkoztatták: „a nyugati magyar szórványokbólegyre kevesebben érkeznek… A nyugati magyarság elfogy,a kisebbségben lévõk szórványba kerülnek, jobb esetbenelszigetesednek. A nemzedékváltással legtöbb esetben be-következett a nyelvváltás is. És lettek az »amerikai ma-gyarokból« »magyar amerikaiak«”. Gál Sándor szerint azAnyanyelvi Konferenciából alakult Magyar Nyelv és Kul-túra Nemzetközi Társasága (MNYKNT) nem tudott haté-kony cselekvési programot megvalósítani. A 2005. évi ko-máromi (révkomáromi) anyanyelvi konferencián Gál Sán-dor elbúcsúzott.

Száz év csendDe térjünk vissza Gál Sándor könyvéhez. Írásainak

többsége rezignált hangvételû: a magyarság, sõt az emberijövõ féltése, pl. az Estéli írás, az Egy nap emlékei, a Száz évcsend címû fejezetekben: „az emberi tudás fordult az em-ber ellen… Hallhatóan ketyeg a »biológiai pokolgép«”, „azeurópai világ romokban hever”, „a mûfajok sokféleségemostanra megszûnt. Minden szöveggé változott vagy egy-ségesült. Például egy »vers-formába tördelt« össze-zagyvalékolt, értelmezhetetlen nyelvi hordalék ma szen-zációs »vers« lehet…”, „És ahogy már többször is leírtam:ez a gyönyörû bolygó ÛRI SZARKOFÁGGÁ VÁLTOZIK!”

A mítoszi küszöbBájosan szép, ám ugyancsak elgondolkodtató esszével zárul

a kötet: A mítoszi küszöb: A Gyöp. Gál Sándor szerint létezikegy „anyanyelvi idõzóna”, me-lyen belül akár még érthetõ islehetne ez a mondat: „Bal lábánsarka vett, jobb lábán szélsõ talpa hasított”. A kacsák, libák,csirkék tulajdonjelérõl van szó. De ezt ma már senki nem érti.Az 1950-es, 60-as években átléptük a „mítoszi küszöböt”, ame-lyen belül még értelmezhetõ volt egy régi, archaikus világ.„Mozgás, ritmus, dal, vers, történetek, mondókák és játékoksokasága” él már csak emlékezetben, kevesek ritkuló emléke-zetében.

A nemzet attribútuma az anyanyelvGál Sándornak ezt a programszerû gondolatát idézem

utoljára, hiszen ez a gondolat kell, hogy erõsítse, éltessemunkánkat, amiben továbbra is számítunk Gál Sándorszerepére, gondolataira, tanácsaira: „A nemzet legfõbbattribútuma a nyelv. Minden a nyelvben, a nyelvvel s anyelv által történik meg velünk, bennünk és általunk.Ezért azt hiszem, erre a kicsiségre alapozhatnánk nemzetistratégiánkat. Röviden: ha a magyar nemzet egységét megakarjuk õrizni, akkor a ma sokfelé szakadt nyelvet kell új-raegyesíteni.”

(Gál Sándor: Nincs harmadik lehetõség. Díszpolgá-runknak, Gál Sándornak 80. születésnapjára. Kiadó: ObecBúè/Búcs Község. Szerkesztés: Molnár Katalin. 2017, 168oldal. )

Balázs Géza

UtóiratAz ismertetést ellenõrzés céljából elküldtem Gál Sán-

dornak. Ezt írta: „Kedves Géza! Azóta rájöttem arra, hogyigenis, van harmadik lehetõség! Amit eddig figyelmen kí-vül hagytam – az írás maga! S ebben Neked is szerep ju-tott... Mert, ha annak idején nem írtam volna le azokat aszövegeket, amelyeket megpróbáltam érvényre juttatni,ugyan mibõl állt volna össze a Nincs harmadik lehetõség?!Most pedig rövidre fogom, mert elég rosszul látom a betû-ket, nehezen megy az írás, és ezen nemigen lehet segíte-ni... Havas telünk lett! Hát van minek örülni. Jó egész-séget kívánok – változatlan barátsággal, megbecsüléssel:G. S.”

A nemzet legfõbbattribútuma az anyanyelv

Gál Sándor Nincs harmadik lehetõségcímû kötetérõl

Anyanyelvi idõzóna


Miskolci ifjú szónokok2018. december 14-én, a város és a ré-

gió végzõs középiskolai tanulói részére11. alkalommal tartották meg a „Miskolcváros ifjú szónoka” versenyt. A versenytémája Kossuth Lajos nemes veretû gon-dolata volt: „Az eltiport nemzet újjászü-letik, de az öngyilkos nemzetnek nincsfeltámadás…” A versenyzõk rögtönzésifeladatot is kaptak. A Koltói Ádám általvezetett zsûri az alábbi versenyzõket ta-lálta a legjobbaknak: I. Harsányi Milán,Lévay József Református Gimn., felké-szítõ tanárai: dr. Vonáné Vincze Viktóriaés Lukács Ákos, II. Czipa András, FényiGyula Jezsuita Gimn., felkészítõ tanára:Löveiné Árva Melinda, III. Tóth Csaba,MSzC Andrássy Gyula GépipariSzakgimn., felkészítõ tanára: TatárnéCselei Csilla. A Bárczi Géza Kiejtési Ala-pítvány különdíjasa: Fenyvesi Tamás,Földes Ferenc Gimn., felkészítõ tanára:Pólik Magdolna. (Szitás Benedek)

Anyanyelvi akadémia, Szeged„Ismergetjük, tanuljuk egész életünk-

ben anyanyelvünket is, ezt a sokszínû,sokarcú csodát. S minél jobban megis-merjük, annál szebbnek, gazdagabbnak,csillogóbbnak látjuk.” (Lõrincze Lajos)Ez lehetne a mottója a 2018. november23–25. között délvidéki középiskolás ma-gyartanárok számára szervezett három-napos szegedi tanácskozásnak. A ren-dezvény a Magyar Nemzeti Tanács, azAnyanyelvápolók Szövetsége, valamint aKazinczy-díj Alapítvány összefogásávalvalósult meg. A résztvevõket Juhász Ju-dit, az ASZ elnöke, valamint Jerasz Ani-kó, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanácselnöke üdvözölte. A szakmai program-ban Kerekes Barnabás, az ASZ alelnökebeszélt az anyanyelvi mozgalmakról,majd Kovács Zsuzsanna tanár, az ASZirodavezetõje bemutatta a „Szóról – szó-val” anyanyelvi mûsort, melynek alapjaaz élõbeszéd, a hangzó szó. Ez a felisme-rés adta egykor az ötletet az ismert szí-nész és versmondó Péchy Blanka számá-ra országos ifjúsági kiejtési versenyek el-indítására. Célja volt a szövegek értõ ésértetõ tolmácsolása. Napjainkban a Ma-

gyar Katolikus Rádió hullámhosszánkéthetente követhetõk a feladványok.Nagy L. János nyelvész a helyesírási vál-tozásokat mutatta be. Elõadásának té-mája Az akadémiai helyesírás és az íróihelyesírás volt. Magyari Sára egyetemidocens a külhoni magyarok kisebbségilétérõl osztotta meg tapasztalatait és fej-tette ki véleményét Maradj itthon!„Hass! Alkoss! Gyarapíts!” címû elõadá-sában. A metaforák világába kalauzoltSchirm Anita egyetemi adjunktus, rávilá-gítva arra, hogy nemcsak az irodalombanhasználatos fogalom ez a kifejezés, ha-nem a sportban (pl. a játékos bevarázsol-ta a labdát a hálóba, a játékvezetõ sassze-mû), a dalszövegekben (pl. „Te meg azén kavicsom volnál, az én féltett növé-nyem, / a szavaim, a metaforám, mindengiccses reményem”), és még a nyelvtan-tanításban is kiválóan alkalmazható.Némethné dr. Balázs Katalin tanár a re-gionális szintû anyanyelvi versenyekszervezésének módjáról és lehetõségei-rõl tartott tájékoztatást. A programbanszerepelt még a Szegedi Nemzeti Színházelõadásának, Mozart Figaro házasságacímû operájának megtekintése. A ta-nácskozás végén Juhász Judit és KerekesBarnabás kezdeményezésére – a magyar-tanárok egyetértésével és támogatásával– megalakult az Anyanyelvi Akadémia.(Éter P. Bettina magyartanárnõ, Topolya,Délvidék)

Ünnepséga magyar kultúra napján

Az Anyanyelvápolók Szövetsége aMagyar Nyelv és Kultúra NemzetköziTársaságával közösen 2019. január 22-énünnepelte a magyar kultúra napját. AHimnusz születésnapja 1989 óta a ma-gyar kultúra ünnepe, az országszerte tar-tott rendezvényekhez évek óta kapcsoló-dik a két szervezet. Az eseménynek aMagyar Mûvészeti Akadémia új székhá-za adott otthont. Az Andrássy úti palotaszecessziós hangulatát úgy õrizték meg atervezõk, hogy az épület emellett a 21.századi elvárásoknak is megfeleljen. AzASZ elnöke, Juhász Judit köszöntötte amegjelenteket, majd Adamikné Jászó

Anna professzornak adta át a szót, aki Aklasszikus magyar irodalom olvasásánakszükséges voltáról címmel tartott elõ-adást.

Adamikné tanárnõ a magyar iroda-lom tananyagának drámai csökkenésérehívta fel a figyelmet. (Elõadásának rövidváltozata lapunkban olvasható, a teljesváltozat az E-nyelv Magazinban találha-tó meg.) A Szövetség nagy büszkesége,hogy a 2017-ben kiadott háromkötetesArany-szótár után most Beke JózsefBánk bán szótárának második kiadásátmutathatta be. Beke tanár úr Juhász Ju-dittal beszélgetett az írói szótárról. (Aszótárak megvásárolhatók a www.e-nyelv.hu könyvesboltjában.) ÓdorLászló Balázs beszélni tanul – Jegyzeteka nyelv születésérõl címû könyvét a NapKiadó vezetõje, Sebestyén Ilona azzalajánlotta a közönség figyelmébe, hogy aza Balázs, akinek a nyelvfejlõdésérõl szóla kötet, ma középkorú férfi, a kétnyelvû-ség témája viszont még talán aktuálisabbis, mint évtizedekkel ezelõtt. A bemuta-tott kötetekbõl részleteket olvasott felZámbori Soma színmûvész. A mûsorve-zetõ Tóth Zsófia rádióbemondó volt.Ács Dominika fuvolamûvész, Fellegi Dá-vid gitármûvész, Karasszon Eszter cselló-mûvész mûsora foglalta keretbe az ün-nepséget. (BM)

Anyanyelvek napja1952-ben Pakisztánban az urdu nyel-

vet nyilvánították az egyetlen hivatalosnyelvvé, és a bengáli nyelvet beszélõk ezellen léptek fel február 21-én. Öt diákmeghalt az összetûzésekben. Ennek azemlékére s a világban azóta is folyamato-san meglévõ nyelvpolitikai elnyomásravaló figyelemfelhívásként tûzte ki húszéve, 1999-ben az ENSZ és kulturálisszervezete, az UNESCO az anyanyelveknapját. „Mi, magyarok az anyanyelveknapján hangsúlyozottan a magyar nyelv-re gondolunk, de együtt érzünk a világösszes anyanyelven beszélõjével” – hang-zott el az ASZ, az MNYKNT és aManyszi anyanyelvek napi ünnepségé-nek bevezetõjében 2019. február 21-én aPetõfi Irodalmi Múzeumban. Az ünnepikonferenciát a házigazda Balázs Gézaprofesszor, az ASZ alelnöke nyitottameg, majd zene és vers következett.

HÍREK – TUDÓSÍTÁSOK

Anyanyelvek napja, 2019.Grétsy László, az ASZ tiszteletbeli elnöke

Anyanyelvek napja, 2019.Az ünnepi ülés résztvevõi

Anyanyelvek napja, 2019.Kövecses Zoltán

Vámosi-Nagy Zsuzsa fuvolamûvész ésBalog Zsolt zongoramûvész elõadásábanSaint-Saëns D-dúr szonátájának II. téte-le és Casella Burlesque címû mûve csen-dült fel. Mezey Katalin Elõbb ízleltelekcímû versét Zámbori Soma színmûvészelõadásában, sõt „hanghatásokra építõ”feldolgozásában hallgathattuk meg.

Az anyanyelvek napi esszékonferen-cia témája a magyar nyelv szimbolizá-ciója volt. Korzenszky Richárd atya, tiha-nyi emeritus perjel Nyelvében él a nem-zet… címmel egy „álmot” vetített elénkegy meditációs ligetrõl. A Nagy-Britan-niából érkezett Peter Sherwood pro-fesszor folytatta a Nyelvében él a nem-zet… szállóige kialakulásának nyomozá-sával. A nemzet metaforáiról végzettnyelvészeti kutatást Kövecses Zoltán, azELTE professor emeritusa mutatta be,majd tanítványa, Putz Orsolya, az ELTEtanársegéde a Trianonnal kapcsolatban amagyar nyelvben rögzült véleményekettárta fel. Balázs Géza professzor Azanyanyelv képe a magyar irodalombancímû elõadásában költõk-írók-nyelvé-szek anyanyelvvel kapcsolatos szállóigéitismertette és értelmezte a modern nyelv-tudomány meglátásai alapján. A szépidézeteket Pölcz Ádám adjunktus olvastafel. A magyar nyelv jelképpé, szimbólum-má válásának egyik megnyilvánulása amodern magyar nyelv szülõföldjén létre-jött Magyar Nyelv Múzeuma. A múzeu-mot Nyiri Péter igazgató mutatta be.Gyarmathy Dorottya mûsorvezetõ azzalbúcsúzott, hogy anyanyelvünk, a magyarnyelv mellett ne feledkezzünk meg azok-ról a nyelvekrõl se, amelyeknek nincserõs érdekképviseletük, és gondoljunkazokra a nyelvi helyzetekre, amikor egynyelv használata akadályokba ütközik.(Szöveg: Manyszi, képek: Dr. ReiserGyörgy Lukács/ASZ)

Szarvas Gábor NyelvmûvelõEgyesület

A vajdasági Ada neve magyarul, szer-bül, latin és cirill írásmódban szinte egy-forma. 1970-ben indultak itt a SzarvasGábor Nyelvmûvelõ Napok. A 80-asévek végén olykor betiltották a rendez-vényt. A 90-es években háborús körül-mények között is megrendezték. 1993-ban alakult meg a Szarvas Gábor Nyelv-

mûvelõ Egyesület. A 25. évfordulóra em-lékeztek 2019. február 22-én Adán. Amagyarországi nyelvészek nevében Ba-lázs Géza felidézte az Adán megfordultelõdök emlékét: Bárczi Gézát, LõrinczeLajost, Szûts Lászlót és persze az élõket,hiszen legalább száz magyarországi nyel-vész fordult meg itt az elmúlt ötven év-ben. Az utóbbi évtizedekben Hódi Évavolt a „nyelvmûvelõ napok” életben tar-tója. Az ünnepi ülésen bemutatták újkönyvét, A nyelvi hadszíntért. A Szar-vas-napok sorozata folytatódik, a tervekszerint a 2019. évi rendezvény október24–26. között lesz. (Manyszi)

KönyvekHódi Éva: A nyelvi hadszíntér. Szé-

chenyi István Stratégiakutató Társaság,Ada, 2018.

Kováts Dániel – Fehér József: Király-helmecrõl indultak… Helmeczy Mihályés Kemechey Jenõ életútja és életmûve.Széphalmi Minerva Könyvek, Sátoralja-újhely-Királyhelmec, 2018.

Magyari Sára: Takázás. MÚRE-köny-vek, Marosvásárhely, 2018.

Ódor László: Balázs beszélni tanul.Jegyzetek a nyelv születésérõl. Nap Ki-adó, Bp., 2018.

Pátrovics Péter: A lengyel igeaspektuskérdései. Lengyel–magyar strukturálisaspektusszótár. Lengyel Kutatóintézet ésMúzeum, Bp., 2018.

Pléh Csaba: A lélek és a nyelv. Akadé-miai, Bp., 2013.

Zékány Krisztina szerk.: A kárpátaljaimagyarság a 21. században. Esszék, ta-nulmányok. Nap Kiadó, Bp., 2018.

Rendezvények2019. április 5–7. Általános iskolások

„Szép magyar beszéd” versenyénekfélországos döntõje, Kisújszállás

2019. április 8. 30 éves az Anyanyelv-ápolók Szövetsége (az ünnepség 2019.május 18-án lesz)

2019. április 11–13. Általános iskolá-sok „Szép magyar beszéd” versenyénekfélországos döntõje, Balatonboglár

2019. április 26–28. Középiskolások„Szép magyar beszéd” versenyének or-szágos döntõje, Gyõr

2019. május 9–12. A magyar nyelvnapjai, Anyanyelvápolók Erdélyi Szövet-sége, Nagyenyed

2019. május 18. 10.00 30 éves az ASZ.Tisztújító közgyûlés. Az 53. magyar nyelvhete megnyitása, PIM, Budapest

2019. június 19–23. 6. nyelvésztábor,Sátoraljaújhely, Széphalom

2019. június 21–22. II. Rákóczi Ferencemlékkonferencia, Széphalom (kirándu-lás Borsiba)

2019. július 22–27. 4. Partiumi szabad-egyetem, Berettyóújfalu

6. nyelvésztáborA 6. nyelvésztáborban (Kazinczy Mú-

zeum, Sátoraljaújhely, 2019. jún. 19–23.)szó lesz az igazságügyi nyelvészetrõl, anyelvi játékokról, az anyanyelvoktatás-ról. Vendégünk lesz Kiss Gábor és Te-mesi Viola (Tinta Könyvkiadó), akik egyKárpát-medencei kulturális szótárralkapcsolatban várják az együttgondolko-dást. Kerekasztal-beszélgetést tervezünka magyar nyelv és kultúra õstörténeténekkutatásáról. Pénteken kirándulás Rákó-czi Ferenc szülõfalujába, Borsiba. Szom-baton: II. Rákóczi Ferenc emlékkonfe-rencia, majd pedig részvétel a vadétel-fõzõ versenyen. A nyelvésztábor prog-ramjain a részvétel ingyenes, a múzeu-mok a szokásos belépõdíjért látogatha-tók, aki szállást és étkezést igényel, leg-késõbb 2019. június 5-éig jelezze aManyszi titkárságán: [email protected],30-318-9666. A tábor programja folya-matosan frissül a www.e-nyelv.hu honla-pon.

Partiumi szabadegyetemImmár 4. alkalommal rendezik meg a

szabadegyetemet (Berettyóújfalu, 2019.júl. 22–27.). A szabadegyetem idei témá-ja: Biharország irodalma, nyelve, népraj-za. A meghívott elõadók között leszBárth János nyelvész, Hartay Csaba köl-tõ-gazdálkodó, Szûts Zoltán internet-kutató (Határtalan internetes kommuni-káció), Szûts-Novák Rita irodalomtörté-nész (Imre Sándor és a nemzetnevelés).A programban egynapos tanulmányi ki-rándulás szerepel a romániai Érmellékreés környékére. A szabadegyetemen taná-ri ajánlással diákok és egyetemisták in-gyenesen vagy kedvezménnyel vehetnekrészt. Az MNYKNT tagjai számára to-vábbi kedvezményes helyek vannak. Je-lentkezés: 2019. június 20-ig a Manyszititkárságán: [email protected], 30-318-9666. A szabadegyetem programja folya-matosan frissül a www.mnyknt.hu honla-pon.

A Hírek – tudósítások rovatba szántinformációkat a megjelenés elõtti 40.napig várjuk a [email protected]ímen. Két szám között, folyamatosanaz ASZ honlapján találnak írott és ké-pes beszámolókat szövetségünk életé-rõl: www.anyanyelvápoló.hu. Elektro-nikus formában itt olvashatók az ÉAkorábbi számai is.

Anyanyelvek napja, 2019.Balázs Géza

Anyanyelvek napja, 2019.Nyiri Péter


PONTOZÓGrétsy László rovata

Mindenekelõtt a 2018. évi 5. számunkban közölt felad-ványok megfejtését adjuk meg.

I. Csak egy szótag hiányzik. 1. Cerberus. 2. Idilli. 3. Né-hai. 4. Enyheség. 5. Esküvõ. 6. Törmelék. 7. Nünüke. 8. Re-peta. 9. Satrafa. 10. Ábrándos. 11. Ekrazit. 12. Paszomány.13. Eszterga. 14. Rivalda. 15. Gavallér. 16. Óvoda. A kez-dõbetûkbõl összerakható elnevezés: Óperenciás-tenger.

II. Utak. 1. Andalít. 2. Csillám. 3. Iszákos. 4. Másfelé.(Többen a kissé népies másfele formát küldték be. Ezt is el-fogadtuk.) 5. Maskara. 6. Vonagló. 7. Vakolat. A balróljobbra lefelé haladva összeolvasható útburkolatnév aszfalt,majd a sorok átrendezése után a jobbról balra lefelé hala-dókból kiolvasható másik elnevezés makadám.

III. Ezt adja össze! 1. Ágyúszó. 2. Áruló. 3. Bajadér. 4.Bogrács, 5. Karikatúra. 6. Malachit. 7. Mustár. 8. Pihenõ. 9.Portéka. 10. Ráfordítás. 11. Sündörgés. 12. Szakajtó. 13.Szemérem. 14. Tutyimutyi. 15. Vámpír.

IV. Szójátékos csattanó. … beperelték, mert megharaptaa menyét.

A sorsolásban való részvételhez 70 pont volt a ponthatár.A szerencse ezúttal a következõknek kedvezett: BatkánéMegyeri Karolina, Cegléd (2700); Farkas Zoltán Mihálydr., Budapest (1133); Fülöp Anna Tácia, Göd (2131); Ka-rászi Gerzson, Budapest (1028); Lakatos Sándorné, Nyír-egyháza (4400); Lustyik Istvánné, Szolnok (5000); MurvaiMónika, Csorvás (5920); Szabóné Bodor Mária, Szentes(6600); Takátsyné Farkas Irén, Hódmezõvásárhely (6800);Vasas Mihályné, Diósjenõ (2643). Nyereményük TótfalusiIstvánnak 44 tévhit a nyelvekrõl és nyelvünkrõl címû köny-ve, amely a Tinta Könyvkiadó gondozásában jelent meg.

A Pontozó új feladványaiI. Kedvtelések. Megfejtõinknek három-három szóból

mindhárom esetben egy negyedikre kell rátalálniuk, még-pedig arra, amelyik az alapjukul szolgáló három szó összesbetûjegyének felhasználásával alkotható meg az anagram-majáték szabályai szerint. Segítségül a 6. és a 12. betû he-lyét megadtuk, s megjegyezzük, hogy mindhárom „negye-dik szó” a kedvtelések, kellemes idõtöltések közé, a szóra-kozás világába tartozik. Megtalálásukért szavanként 6 pontjár, a telitalálatos megfejtés tehát 18 pontot ér.

1. PÉLDA + SOR + MOZI

* * * * * R * * * * * M

2. EZRES + OLT + RÉPA

* * * * * R * * * * * T

3. MÁGUS + TAT + LÁNC

* * * * * U * * * * * G

II. Gyümölcsök. Rejtvényünkben két apró gyümölcs afõszereplõ. Ha megfejtõink helyesen válaszolnak a megha-tározásokra, akkor az egyiket elolvashatják a bal felsõ sa-roktól a jobb alsóig. Ha ezután megfelelõen átrendezik a so-rokat, akkor a jobb felsõ saroktól a bal alsóig megjelenik amásik is. A meghatározások megfejtéséért szavanként 1,összesen 7 pont jár, a két gyümölcsnévért pedig 5-5. A hi-bátlan megfejtés tehát 17 pontot ér.

1. Bevásárlótáska2. Szõnyegérõl ismert török

város régi neve, ma: Izmir

3. Értékes fém

4. Sportvilágverseny

5. Egyfajta idõmérõ

6. Egyhúrú népi vonós hangszer

7. Ország tõlünk délre

III. Mi a mestersége? Rejtvényünkben tíz mesterség-névnek a meglelése olvasóink feladata. Ehhez mind a tízesetben meg kell találniuk az A/ és B/ jelû meghatározásoknégy betûjegybõl álló megfejtését, majd ugyanezekbõl abetûkbõl – természetesen alaposan átrendezve õket – anyolc betûbõl álló foglalkozás-, illetve mesterségnevet.Mindegyik kérdéscsoport megoldásáért 2 pont jár, a hibát-lan megfejtés tehát 20 pontot ér.

IV. Szójátékos csattanó. Olvasóinknak megfejtésül ez-úttal a Hivatali humor címû, túloldali rejtvény csattanójátkell beküldeniük. A megfejtés 25 pontot ér.

Az e számunkban közölt rejtvények összértéke ezúttal80 pont, de már 65 pontos eredmény is elég ahhoz, hogyannak elérõje megfejtésével részt vehessen a sorsolásban.A feladványok megoldását 2019. június 1-jéig szívesked-jenek eljuttatni címünkre: Édes Anyanyelvünk, Pontozó,Budapest, Károlyi u. 16 (1053) vagy a rovat vezetõjénekcímére: [email protected] Minden olvasónak sikeresmegfejtést kívánnak a feladványok készítõi:

Grétsy László (I., III.), Láng Miklós (II.),Schmidt János (IV.)

1. A/ Felhalmozódottzsírszövet:

B/ Kairói lakos:

Cirkuszmûvész:

2. A/ Háziszárnyas:

B/ Ritka nõi név:

Táncmûvésznõ:

3. A/ A múlt századelõ lírikusa(Árpád):

B/ Becézett Ida:

Teológus szaktekintély:

4. A/ Ókori római viselet:

B/ Való:

Iskola vezetõje:

5. A/ Szilárd burkolatúközlekedési vonal:

B/ Házat emel:

Víznyerõhely készítõje:

6. A/ Odanyújt:

B/ Ibsen híres színmûve:

Téli tógazdasági munkás:

7. A/ Élénk légmozgás:

B/ Ragasztószer:

Lõrincze Lajos is ez volt:

8. A/ Rövid nyári nadrág:

B/ Ha úgy tetszik:

Anyagkiadó dolgozó:

9. A/ Tízszer tíz:

B/ Csípõs fûszer:

Képzõmûvész:

10. A/ Cselekszik:

B/ Hunor és Magor anyja:

Mezõgazdaságiszakmunkás:


Szójátékos csattanó

HIVATALI HUMOR– Tegye le a szõnyegre a

személyi igazolványát! –mondja a kezdõ hivatalnokélete elsõ ügyfelének.

– A szõnyegre? Miért? –kérdezi csodálkozva az ille-tõ.

(A választ az ábra fõ sorá-ban rejtettük el.)

Új szavak, kifejezések(104.)

Nem szótározott szavaktárháza

antipartiarc l. bulifúró

bulifúró – a buli (parti) hangulatát elrontó em-ber; vö. antipartiarc

cink – (nagyon) ciki, gáz, übergáz

csúcsfordítós (kisvasút) – az erõs emelkedõtV alakban, ide-oda elõre-hátra menetben legyõzõvasúti pálya. Pl. a börzsönyi Kisirtás- és Nagy-irtáspuszta között.

Fehér – a képviselõi irodaház (az országgyûlé-si képviselõi szlengben Fehér ház) rövidített meg-nevezése

Fehér ház l. Fehér

full dézsi – teljesen igénytelen

kimaxol – valamit teljesen, egészen kitölt, ki-használ, tökéletesre fejleszt. Pl. kimaxolták a na-pot ’egész nap teljes erõbedobással dolgoztak’.

kottás – izmos. Pl. Jó kottás vagy!

lol (változata: LOL) – (az internetes szlengbenhasznált kifejezés az angol laughing out loud’hangosan felnevet’ rövidítése. Egy másik magya-rázat szerint: lot of laugh ’hosszas röhögés’.Magy.: A számítógépes kommunikáción kívül anégyszemközti párbeszédben is használják.

loller – a lol/LOL továbbfejlesztett változata

megdõlt – berúgott. Pl. Tegnap megdõltem.

mi a stiló? – mi a pálya?

na mi van, te makett? – na mi van, kisgyerek?

offol – kihagy. Pl. Ezt offolom ’kihagyom’.Offolom a nagymamát ’ma nem látogatom meg anagymamát’.

oltakozik – (az orvosi szlengben:) beoltatjamagát (pl. influenza elleni védõoltással). Pl. nemkésõ oltakozni.

rezeg l. rezgõ mód

rezgõ mód – (okos)telefon halk vibráló (rezgõ)hangot adó üzemmódja. Pl. A rezgõ mód bekap-csolása, némítás. „Ha azt szeretné, hogy a hívásokés értesítések rezegjenek, vagy ne adjanak ki han-got, nyomja le az egyik gombot…”

rezgõre állítva l. rezgõ mód

rinaldózik – randalíroz

szkippel – kihagy. Pl. szkippelem ’kihagyom’ abulit.

übergáz l. cink

villámcsõdület – a flashmob sikeres magyarí-tása

A rovat 1998–2015. közötti teljes anyaga meg-jelent az Új magyar szavak szótára címû kiad-ványban (IKU-tár). Kapható: www.e-nyelv.hu/könyvesbolt.

B. [email protected]


24

9 7 7 0 1 3 9 0 4 5 0 0 5 20091

Melyik a helyes: performanszt vagyperformanszot?

Mindkettõ helyes, bár a fonetikusanátírt formát még nem tartalmazzákszótáraink: performance-t vagy perfor-mance-ot (Magyar helyesírási szótár,429).

Munkahelyemen a festékkeverõrészleget hivatalosan lakk-konyhánakhívják. Hogyan kell helyesen írni alakk-konyha vezetõjének pozícióját? Lakk-konyha-vezetõ?

Két kötõjelet használunk azokban a többszörös összetéte-lekben, amelyeknek elõtagja is kötõjellel kapcsolt összetétel (ahárom mássalhangzó találkozása miatt), például: sakk-készlet-gyûjtemény, tarokk-kártya-játékos (AkH. 140. szabálypont). Ahelyes írásmód tehát valóban lakk-konyha-vezetõ.

Nagy kezdõbetûkkel kell-e írni a Tiltott Város kifejezést,ahogyan a neten legtöbbször szerepel?

Ha a pekingi palotaegyüttesrõl, múzeumegyüttesrõl vanszó, akkor a Tiltott Város a helyes írásmód, egyéb jelentésbenkis kezdõbetûs, például: tiltott városok léteztek a Szovjetunióterületén.

A Nivea krém különírandó, míg a Facebook-oldal kötõjele-sen. Ennek mi az oka? Illetve hogyan írjuk: Nivea + termékcsa-lád, Nivea + készítmény, Nivea + krém + készítmény?

A helyes írásmód: Nivea termékcsalád, Nivea készítmény,Nivea krémkészítmény. Az AkH. 193. szabálypontja a követke-zõ: Gyártmányoknak, termékeknek, készítményeknek márka-névként használt elnevezésében minden tagot nagy kezdõbe-tûvel írunk, például: Doxa (óra), Fabulon (arckrém), Persil(mosópor), Trental (gyógyszer); Rama Gold (margarin), ToyotaCorolla (gépkocsi). A Facebook-oldal esetében a tulajdonnévnem márkanév, inkább vállalkozásnév (intézménynév), ezértkötõjeles az írásmódja.

A wellnesszokni szó egybeírásának ugye semmiféle akadályanincs?

Az AkH. 111. szabálypontja alapján lehet egybeírni:wellnesszokni. De nem kifogásolható a jobban áttekinthetõwellness-zokni sem.

Melyik a helyes: wellnesselni vagy wellnessezni?Mindkét változat jó. A Google keresõ szerint a -z képzõs

alak a gyakoribb.Hogyan toldalékoljuk ezt a finn településnevet: Kaanaa?A helyes írásmód: Kaanaat, Kaanaaban (Osiris-Helyesírás,

276).Mit jelent: csángat?A csángat jelentése: rosszul, nem ütemesen harangoz, félre-

veri a harangot (Új magyar tájszótár).Lehet-e a csodálkozás kifejezésére használni a manapság

oly divatos wow (hú, hû, remek) szót, illetve hogyan írjuk ma-gyarul? Vaó vagy váó?

A csodálkozás kifejezésére használható az ’azta, hûha, ejha’jelentésû wow. Az átírt váó alak is terjedõben van.

Helyes-e, ha az értelmiség szóra az õket névmással hivatko-zom? Vagy az õt lenne a helyes? Pl. „A szónok a katolikus értel-miség megnyerésére programot is felvázolt. Szerinte meg kellgyõzni õket arról, hogy szükség van a vallásra a társadalmirend és ezáltal az értelmiség vezetõ pozíciójának fenntartásá-ban.”

Az értelmiség szó gyûjtõnév, emberek egy csoportját jelenti.Egyes számú állítmányt használunk mellette. Ha a következõmondatban visszautalunk rá, választhatunk, hogy egyes vagytöbbes számba tesszük a névmást, ez szemlélet kérdése. A kér-

dés bonyolultságát jól érzékelteti a következõ cikk: HorváthLászló: A gyûjtõnév irányította egyeztetésrõl.

Miért használjuk az oldalvizen kifejezést a köznyelvben ar-ra a helyzetre, amikor egy elõttünk lévõ dolog, jelenség elõnye-it próbáljuk hasznosítani? Pl.: „A nagyok oldalvizén…” „Tokióaz amerikai piacok oldalvizén utazik.” A vízi sport szaknyelve

ezt a kifejezést pont negatív jelentés-ben használja. „A hajók oldalvíz-hullámzásának nagysága, magasságaa hajók nagyságától és sebességétõlfügg. Általában nem szabad egy hajóoldalvízhullámzásában leszállni, ha-nem várni kell, amíg a hullámzás el-múlik.” „Miután többen is a mieink elékerültek, erõs oldalvizet kapott a hajómindkét oldalról, ezzel teljesen insta-billá vált a mozgása.”

Az oldalvizén szó pozitív használata nem új keletû a sport-ban sem: „Az indulás után néhány száz méterig még van küz-delem, de aztán hagyják élre menni az esélyest, és akik annakcsapásszámát tartani tudják, azok oldalvízen haladnak az utol-só 1000 méterig. Talán még továbbra is ezt tennék, ha a szabálynem írná elõ, hogy az 1000 méteren felüli távokon mind egye-nes, mind körpályán tilos az utolsó 1000 méteren »lógni« (ol-dalvíz. farvíz stb.) … Sok versenyzõ egyszerûen fél felvenni aküzdelmet a vélt esélyessel. A vállalkozóbb szellemûek is rend-szerint csak lazsálnak, az élen haladó hajó oldalvizén »utaz-nak«” (Népsport, 1955). Innen érthetõ az átvitt jelentésûpozitív szóhasználat. (Ugyanebben az értelemben gyakori avkinek, vminek a farvízén kifejezés is.)

Az elvileg szó szófaja határozószó vagy melléknév?Az elvileg határozószó, morfológiai tagoltsága szerint -leg

ragos (vö. egyénileg, pillanatnyilag) (Magyar grammatika, 215).Melyik a helyes, és miért? A mostani állapothoz viszonyítva.

A mostani állapothoz képest.

A képest tekintethatározóként hasonlító és szembeállítószerepben egyaránt természetes, magyaros kifejezés: más nya-rakhoz képest hûvös az idõjárás; tehetségéhez képest elég gyenge abizonyítványa. A valamihez viszonyítva terjengõsebb, nehézke-sebb, mint a hagyományos valamihez képest (Nyelvmûvelõ ké-ziszótár, 290. és 605. oldal). Stilisztikailag jobb tehát a mostaniállapothoz képest, de a mostani állapothoz viszonyítva sem hely-telen.

Melyik a helyes, és miért: két személynek viszont búcsúznikellett, két személynek viszont búcsúznia kellett?

Mind a kettõ helyes. Az igenév ragozása nem kötelezõ, demindig lehetséges. A ragozás hiánya alkalmas általános tarta-lom kifejezésére, például: el kell jutni a megnyugváshoz (’min-denkinek’). De: el kell jutnod a megnyugváshoz. Ha kétértelmûlenne a kijelentésünk, mindig ki kell tenni a személyragot, pél-dául a Józsinak vissza kell adni a kabátot mondat esetében. Jó-zsinak vissza kell adnia a kabátot (valaki másnak), ill. Józsinakvissza kell adnom, adnod stb. a (nálam, nálad stb. lévõ) kabátot(Magyar grammatika, Nyelvmûvelõ kéziszótár).

Mi a különbség az idegen szavak és a nemzetközi mûvelt-ségszavak között? Milyen módszerrel lehet eldönteni egy ide-gen eredetû szóról (pl. e-mail), hogy idegen vagy nemzetköziszónak minõsül?

Az idegen szavak jellemzõi: viszonylag frissen kerültek be amagyar nyelvbe, így még nem telt el kellõ idõ a megszokásuk-hoz; hangtani tulajdonságaik eltérnek a magyarban megszo-kottaktól; valamilyen jellegzetes idegen szóelem található ben-nük, rendszerint a szó végén (pl.: franchise); a szó használatavalamely csoport- vagy rétegnyelvre korlátozódik. Nemzetköziszavaknak azokat az újkori mûvelõdés, civilizáció fogalomkin-csével kapcsolatos idegen szavakat nevezzük, amelyek külön-féle nyelvekben, nyelvek egész seregében megtalálhatók, ésegyikbõl vagy egyszerre többõl vándorolnak tovább. Nem tud-juk pontosan megállapítani az átadó nyelvet, ahonnan beke-rültek. Pl.: cigaretta, pedagógia, rádió, sport. Közel állnak a jö-vevényszóvá váláshoz. Az e-mail angol eredetû idegen szó.

Összeállította: Minya Károly

www.manyszi.huKérdések és válaszok

a nyelvek vilÁgÁbÓl † ÁpolÓ.hu Ára:...

Documents