ÁRA: 200 FT

Édes

ÉA

A NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HU

Anyanyelvünk2011. ÁPRILIS XXXIII. ÉVF. 2. SZÁM

A TARTALOMBÓL:

Kiss Jenõ:Elhunyt Benkõ Loránd

Minya Károly:A helyesírási neologizmus

Zimányi Árpád:Nyelvi beállítottság és értékítélet

a kabaréban

Balázs Géza:A gutai göcsétõl a csángóvasútig

Kemény Gábor:„ a kamion”

Horváth Péter:Õsapánk, az etimon

Hudy Árpád:„A magyar nyelv természeti

rendje”

Büky László:A magyar nyelvjárások

múzeumpalotája

És: új szavak, nyelvi tanácsok,nyelvi játékok

Bebicskázott

Derkovits Gyula: Végzés (1930)

A MAGYAR NYELV HETEGYÕR, 2011. ÁPR. 15–22.

Kap rajta a Róka, és szól: „Uram, tudja meg:Hogy az, aki hízeleg,Abból él, aki hallgat szavára.Ez a lecke megér egy sajtot bizonyára.”A pórul járt Holló, bár kicsitKésõn, fogadja, hogy többé rá nem szedik.

Ezek a befejezõ sorok a XVII. században élt,méltán népszerû francia költõ, mese- és szép-históriaíró, La Fontaine jól ismert meséjében, Aholló és a rókában olvashatók, Rónay Györgynagyszerû fordításában.

A kissé tréfás hangulatú pórul jár szólás sokmás magyar népmesében, mesefordításban iselõfordul. Jelentése az értelmezõ szótár szerint’felsül, kudarcot vall’. Manapság viszont ez aszókapcsolat a közszolgálati tévé- és rádióadókhíreiben (egyre gyakrabban) ilyetén mondatok-ban jelenik meg:

„A … (nevû) utazásiiroda csõdbe ment, a pó-rul járt utasokat így márnem tudja elszállítani”(Egyiptomba, Tunéziábastb.).

„A rossz idõjárási viszonyok miatt a (Frank-furtból, Londonból, Budapestrõl stb.) induló gé-pek bizonytalan ideig nem tudnak felszállni, apórul járt utasok hosszú órák óta (netán egy-kétnapja) a repülõtéren kimerülten vesztegelnek, avárótermi padokon alszanak stb.”

A nyaralni, ünnepi családlátogatásokra indu-ló, illetve a viharos idõjárás miatt veszteglésrekényszerült személyek, családok utazása meghi-úsult, füstbe ment. Õk nem felsültek, nem ku-darcot vallottak, hanem egyszerûen szerencsét-lenül jártak, netán önhibájukon kívül méltatla-nul nehéz helyzetbe kerültek. Ráadásul a póruljárt szókapcsolatnak a jelentése nemcsak tréfás,kissé csúfolódó hangulatú, hanem némi kárörö-met is kifejez (gondoljunk a hiúsága miatt rásze-dett holló sajtveszteségére). Így a fent említettszókapcsolat használata nemcsak helytelen,nem szerencsés, hanem kissé sértõ is.

Aki ebben a témában valójában „pórul járt”,az a (sajnos) hiányos stílusérzékû (azaz szakér-telmû) rádiós és televíziós hírszerkesztõ!

Sz. Györffy Sarolta

„Pórul járt”utasok?

ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA

Megjelenik évente ötször – februárban, április-ban, júniusban, októberben és decemberben –a Magyar Tudományos AkadémiaMagyar Nyelvi Bizottságánakés a Magyar Nyelvtudományi Társaságnaka támogatásával.

Kiadja: az Anyanyelvápolók Szövetsége

Felelõs szerkesztõ és kiadó:Grétsy László

A szerkesztõség tagjai:Balázs Géza, Kemény Gábor, Maróti István

A szerkesztõség címe:1053 Budapest, Károlyi M. u. 16.

Postacím: 1364 Budapest, Pf. 107.

Honlap: www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)Villámposta: ea@anyanyelvapolo.hu

Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu,fax: 303-3440Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõk: Magyar Lapterjesztõ Rt.és Könyvtárellátó Kht.

Ára: 200 Ft.

Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaia lapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Tagdíj: 1500 Ft/év, tanulóknak, nyugdíjasok-nak: 1000 Ft/év.

Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi M. u. 16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208

Az Édes Anyanyelvünk szerkesztõbizottsága:Balázs Géza, Bencédy József,Deme László (a szerkesztõbizottság elnöke),Grétsy László, Kemény Gábor, Maróti István

Mûszaki szerkesztõ: Kovács Gyula

Lapunk kiadását

a Nemzeti ErõforrásMinisztérium,

valamint

a Nemzeti Kulturális Alap

segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)

Nyomdai elõkészítés: OPTICULT Bt.Telefon: 330-7186, 06 20 473-4084

Nyomás: mondAT Kft.

TARTALOM

Sz. Györffy Sarolta: „Pórul járt” utasok?. . . . . . . . 2

Zimányi Árpád: Nyelvi beállítottság és értékítéleta kabaréban. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

Minya Károly: A helyesírási neologizmus . . . . . . . 4

Balázs Géza: A gutai göcsétõl a csángóvasútig . . . 5

Maróti István kérdéseire Havas Judit válaszol. . . 6

Kemény Gábor: Új szavakat tanulok.„Bebicskázott a kamion” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

K. G.: Post festa(m) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Buvári Márta: Szálkák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

Huszár Ágnes: Komiszkenyér . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

Horváth Péter: Õsapánk, az etimon . . . . . . . . . . . . 9

Bencédy József: Anyanyelvünk – pályázatoktükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10

Hudy Árpád: „A magyar nyelv természeti rendje” 12

Biró János: www.manyszi.hu. . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

Wacha Imre: A szerzõ a munkájáról . . . . . . . . . . . 14

Büky László: A magyar nyelvjárásokmúzeumpalotája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

Kiss Jenõ: Elhunyt Benkõ Loránd . . . . . . . . . . . . . 16

Hódi Pálvölgyi Éva: Stefi néni emlékére . . . . . . . . 16

Mensáros László vers- és prózamondó verseny. . . 16

Hírek, események. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

Pontozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

Új szavak, kifejezések (64.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek. . . . . . . . . . . . . . 20

Édes Anyanyelvünk 2011/2. 3

A különféle nyelvi jelenségekkel kapcsolatos beállítottság –attitûd – a szociolingvisztikai kutatások gyakori témája. A be-szélõk nem pusztán használják a nyelvet, hanem értékelik is anyelvi jelenségeket, így a szóhasználat módját, a kiejtési sajá-tosságokat vagy a nyelvtani kategóriák alkalmazását. Ugyanígymegvan mindenkinek a véleménye az egyes nyelvváltozatok-ról: a tájnyelvekrõl, a hivatali zsargonról, az ifjúság beszédérõléppúgy, mint a közéleti-politikai stílusról és a szlengrõl.

Jobbára nem nyelvészetileg megalapozott kijelentésekrõlvan szó, hanem szubjektív megközelítésû egyéni véleményrõlvagy a társadalmi tudatba beágyazódott közkeletû felfogásról,olykor túlzó általánosításról, sõt puszta tévedésrõl. Az effélevéleményalkotás nem mérlegel, hanem leegyszerûsítõ módona tetszik vagy nem tetszik, illetõleg a helyes vagy nem helyesszembeállítás alapján dönt, tehát értékítéletet fogalmaz meg.A szociológiai és a szociolingvisztikai attitûdvizsgálatok kap-csán gyakran találkozunk a sztereotípia, a hiedelem és az elõí-télet fogalmával is. A nyelvi beállítottság összetevõi nem nyel-vi, hanem társadalmi eredetûek. Bennük a beszélõközösségtársadalmi szokásai, viselkedési szabályai, az adott környezet-ben elvárt mintái tükrözõdnek és hagyományozódnak tovább.

A nyelvi értékítélet váratlan helyzetekben is megnyilvánul.Közszolgálati rádiónk 2010 szilveszterén elhangzott kabaréjá-nak több magánszámában és jelenetében meglepõen sokszorkerültek elõ a nyelvhasználat kérdései. Érdemes áttekinteni,hogy mivel szembesülhettek a hallgatók ebben a véleménytformáló, egyben véleményt tükrözõ közegben. Mindenekelõtta statisztika: húsz mûsorszám közül kilenc hozható összefüg-gésbe valamilyen nyelvi jelenség kimondott vagy áttételes érté-kelésével.

Most pedig nézzük meg részletesebben, hogy milyen nyelvikép rajzolódik ki a rádiókabaré mûsorszámaiból. Elõször isszembetûnõ jelenség, hogy a szokásostól eltérõ beszédsajátos-ságok és a köznyelvitõl különbözõ ejtésmód a hanggal történõábrázolás, személyiségrajz legalapvetõbb eszköze. Több for-májával találkoztunk; ilyen volt a kínai beszédmód utánzása:magas hangfekvésben megszólaló, bizonyos hangokat mássalhelyettesítõ (kici, cirke, kaca – kicsi, csirke, kacsa), ragozási,egyeztetési hibákat ejtõ (te méret – te méreted helyett) szereplõ.Egy másik jelenetben a beszédhibás, a sziszegõ hangokat sípol-va kiejtõ, dadogó ember keltett derültséget. További két mû-sorszámot kell még itt megemlíteni: ugyancsak a furcsa be-szédmóddal jellemezték egyfelõl a buta, szellemileg elmara-dott gyermeket, másfelõl pedig az együgyû embert. A közön-ség reagálásából úgy tûnik, hogy ezek a megoldások hálás esz-köznek bizonyulnak, egy-egy ilyen megszólalás – jelesül a más-ként beszélés, rövidebben: a másság – harsány nevetést vált ki.

De még nem értünk a kiejtési témák végére. Nemcsak ez al-kalommal, hanem más kabarémûsorokban is elõszeretettel al-kalmazzák a tájnyelvi ejtésmódot. Ez önmagában nem lennebaj, ám szinte kivétel nélkül a megbélyegzés eszközeként, a ne-vetséges, buta, mûveletlen ember jellemzésére szolgál. Min-denképpen szót kell emelni ez ellen az igazságtalan beállításellen. Néhány évtizeddel ezelõtt sokkal toleránsabb volt a köz-vélemény a nyelvjárásban beszélõkkel szemben, és a nyilvános-ság elõtt sem kellett szégyellniük beszédmódjukat. Már csak azidõsebbek emlékeznek Buga doktorra, akinek orvosi tanácsaithétrõl hétre sugározta a rádió. Sokan nemcsak okos tanácsai-ért, hanem ízes beszédmódja, szemléletes fogalmazása miattkapcsolták be a készüléket. Ugyanezt mondhatjuk el a televí-zió ismert jogászáról, aki a hetvenes években hasonlóan köz-kedvelt személyiség volt. De ne feledkezzünk meg az Édesanyanyelvünk mûsorának vezetõjérõl, Lõrincze Lajosról – tõleszintén nem a pesties ejtésmódot hallhattuk.

Manapság viszont nemegyszer gúnyolódás céltáblája, ha va-laki tájszólásban beszél. A kabaréban egy vidéki fõiskola okta-

tójának szavait idézte az elõadó – az egykori tanítvány –, majdbõvebben elemezte az órán hallott mondatrészletet: Azalamíniumot úgy kellesz heggeszteniök... Elmondása szerintazonnal tudta, hogy ebbõl a tárgyból nem lesz képes sikeresenlevizsgázni. Az idézetbe négy nyelvi jelenség van belesûrítve:az alumínium népnyelvi – nem pusztán nyelvjárási – alakja, akell szónak a köznyelvbõl hiányzó formája, a hegeszt igének aköznyelvben is szabályosnak tekinthetõ, hosszú mássalhang-zós ejtésváltozata, valamint a fõnévi igenév személyragos alak-ja. Nyelvészeti, illetve szociolingvisztikai szempontból mégisvegyes a kép. Tisztán népnyelvi jelenségnek csupán az elsõ ket-tõt tarthatjuk, míg a legutóbbi éppenséggel választékosnak mi-nõsíthetõ a mai köznyelv -niük toldalékával szemben. Tovább-lépve a mûsorban, még másik két esetet is megemlíthetünk atájnyelvi ejtésmód iméntihez hasonló alkalmazására: Áó!(megszólítás, a falusi gyerek mondja), ótópálya – autópálya he-lyett.

Már csak gyakorisága miatt is érdemes felfigyelni erre az ér-tékítéletet tükrözõ eljárásra, amely a városi ember szemszögé-bõl téves beállításban látja és láttatja a nyelvjárásiasságot. Azutóbbi néhány évtizedben vált meghatározóvá ez a szemlélet,míg az 1980-as évek elõtti kabarék számai fõként a helyzetko-mikumra építettek, és mentesek voltak a bántó, nyelvileg meg-alázó kitételektõl. Pedig akkor még nem létezett az úgyneve-zett politikailag korrekt nyelvhasználat fogalma, amely a má-sok érzékenységét nem sértõ nyelvi megoldásokat követelimeg. De a megnevezésekben is különbözött a korábbi kabaré amaitól: azelõtt a konferanszié elmondta konferanszát, majdkövetkeztek a magánszámok, a jelenetek és a kuplék. Manap-ság az amerikai angolból átvett stand-up comedy divatját éljük,melynek szereplõi a stand-uposok.

Folytatva áttekintésünket, a mûsorban számos továbbinyelvi téma is elhangzott, és ezt a tényt mindenképpen pozitív-nak tarthatjuk. Foglalkoztak az idegennyelv-tudás helyzetével,humoros példák szemléltették, hogy milyen helyzetbe kerül-nek honfitársaink külföldön, ha csak magyarul értenek.Visszatérõen jelentkezett az idegenszerûségek, elsõsorban azanglicizmusok térhódítása: Shoppingolás közben olyan flashemvolt, mint egy feeling – hangzott a bevezetõ mondat. Továbbirészletek a folytatásból: A HR-es forwardolt egy briefinget. –Multilevel marketing group checking account managere vagyok –mutatkozik be a falusi vendéglátást igénybe venni szándékozónadrágos ember, aki lájkolna egy team-buildinget. Más helyütt afélreértés forrása a GPS és a GDP összekeverése.

Újabb szociolingvisztikai indíttatású téma a túlhelyesbítés,a hiperkorrekció. Azt a nyelvi jelenséget soroljuk ebbe a kate-góriába, amikor a beszélõ a túlzott pontoskodásra való törek-vés miatt követ el nyelvi hibát. Túltanulta magát – állapítottameg az elõadó, amikor az utazási irodában a külföldre utazóimigyen adta meg úti célját: Bájbájvan. Az angolos ejtésformamögött az olaszországi Bibione neve rejtõzik. A következõ,ugyancsak találó éttermi példában a félreértést az idegenszerûszórend okozza: Pizza pacalos – olvassa a vendég az étlapon, denem ismerve fel, mit rejt e látszólag spanyolos-olaszos név,megkérdezi a felszolgálót: Milyen ez a piddza pákálosz? Nos,nem más ez, mint a pacalos pizza. Diszlexia, diszgráfia, ez a kétfogalom is hozzákapcsolható a mûsorhoz: egy nyomdász aMasszázsolaj helyett Mazsolaszáj feliratot nyomtatott a doboz-ra. Majdnem tökéletes anagramma. Végül még egy részterüle-tet említhetünk meg, jelesül a fordítástudományt, ide kapcso-lódó példa is szóba került az egyik jelenetben.

E rövid áttekintésbõl kiderül, hogy nyelvhasználatunk sajá-tosságai, a nyelv általános kérdései a figyelem homlokterébenállnak. A 2010 szilveszterén elhangzott rádiókabaré nyelvi te-matikája meglepõen szerteágazó. A valóban ötletes és nyelvikreativitást tükrözõ mûsorszámok szemléletmódjában támo-gatható és téves elemek egyaránt elõfordulnak, és a mûsoregésze pontosan jelzi, hogy mi foglalkoztatja manapság társa-dalmunkat. Az elhangzottak alapján leszögezhetjük: nemmindegy, hogy milyen kép rajzolódik ki az emberek elõtt, és anyelvi ismeretterjesztésnek, a nyelvmûvelésnek, de még in-kább az iskolai anyanyelvi nevelésnek helyes útmutatást kelladnia mindenki számára.

Zimányi Árpád

Nyelvi beállítottságés értékítéleta kabaréban

4Édes Anyanyelvünk 2011/2.

Tisztában vagyok azzal, hogy idõnként a különbözõ tudo-mányágakat a terminus technicusok bõsége jellemzi, s a szak-kifejezések bevezetése és elfogadtatása kellõképpen megala-pozott kell, hogy legyen. Az alábbiakban a neologizmusoktárgykörében kívánom a címben jelölt kategória, a helyesírásineologizmus létjogosultságát alátámasztani.

Ez a nyelvi jelenség korántsem tekinthetõ újnak, csupán azáltalam történõ elnevezése. A 80-as évek közepén jelent megVégh Antal Gyógyít6atlan címû könyve. A címben eltérõ he-lyesírási mód, a ható ige képzõjének hatos számmal történõhelyettesítése arra utalt, hogy a világbajnokságon a magyar vá-logatott hat gólt kapott a szovjetektõl. Annak idején nap mintnap olvashattuk az Energiatanács tévéreklámjában, hogyWalaki, s a szokatlan kezdõbetû a watt fizikai mértékegységreutalt.

Az internetes kommunikációhoz szorosan kapcsolódnaka helyesírási neologizmusoknak nevezhetõ, leírt szóalakok.Ugyanis az emotikonokon kívül más metakommunikatívelemek is használatosak ebben az írásbeliségben. AziNteRNeTTo Zsargon címû könyv hülyesírásnak nevezi azt azírásmódot, amely sajátos szótorzítással rögzíti a kifejezéseket.Balázs Géza Nyelvkultúránk az ezredfordulón címû könyvé-ben így csoportosítja az „egyénieskedõ” internetes helyesírást:1. magyar szavak pongyola helyesírása (majnem, tuggya,rencergazda). 2. magyar szavak leegyszerûsített írása, elsõsor-ban számjegyek segítségével: 1szerû, megold6ó, +öllek. A har-madik eljárásmód a magyar szavak idegenesen történõ leírása:soxor, fexik, kaqkk.

Bódi Zoltán és Veszelszki Ágnes Emotikonok. Érzelemki-fejezés az internetes kommunikációban címû könyvében ek-képpen fogalmaz: „Egyre gyakrabban fordul elõ az is, hogy amár említett e-mail és chatszövegekben az íráskép és az írás-mód a beszélt nyelvi megnyilatkozások fonetikai megjelenésétpróbálja ábrázolni, tehát az írott beszélt nyelv a megjelenésiformájával, látványával is üzenetet hordoz. Olyan esetben is afonetikus írásmódot alkalmazzák, amikor az nem illik a kodifi-kált, írott szöveghez: aggyál, taníccs+, majkésõbbcsinájjuk+,asszem, emlexel.” A legjellemzõbb, amikor a gsz és a ksz hang-kapcsolatot x-szel jelölik: lax (laksz), mexolalt (megszólalt),mexoktuk (megszoktuk), kötexik (kötekszik). A dsz és a tsz betû-kapcsolat hosszú vagy rövid c-vel történõ írása: álmosocc (ál-mosodsz), jáccom, teccik. További helyesírási neologizmusok(egybeírás, kiejtés szerinti írás): majkésõbbcsinájjuk, mossincs(most sincs), kiccsaj (kis csaj). Ez gyakran rövidüléssel társul:mber (ember), sztem (szerintem).

Ezen helyesírási neologizmusok esetében fontos figyelem-be venni és szétválasztani a szándékosan elkövetett helyesírásihibákat a tudáshiányból fakadóktól. (Ezt bizonyos esetekbenigen nehéz eldönteni.) Keletkezésük célja a tréfa, a meghök-kentés, oka pedig a sietség.

A zárójelezés mint helyesírási neologizmusKülön kell szólni egy sajátos helyesírási neologizmusról, a

zárójel használatáról. Ez nem tekinthetõ teljesen újnak a pub-licisztikában. A zárójel használata hasonlítható egy ritkábbszóalkotási módhoz, nevezetesen a szóvegyüléshez (kontami-nációhoz) azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben nem hi-ányzik egyetlen szórész sem, ami épp a szóvegyüléssel létrejöttkifejezésekben igen. Így a zárójelezéses módszerrel könnyebba szó felfogása és értelmezése. Ezzel szemben a szóvegyüléssellétrejött alkalmi kifejezések értelmezése – fõként szövegkör-

nyezet nélkül – okozhat megértési nehézséget. Azzal, hogy egybetût, szórészt vagy egy másik szót zárójelbe tesznek, egyszerretöbb jelentés villan fel az olvasó tudatában. A két jelentést egy-beolvasztja, „összevibráltatja”, és egyszerre jeleníti meg.

Ezzel a módszerrel a sajtónyelven kívül gyakran élnek areklámokban is: A (m)értékadó tévécsatorna. Két pozitív tartal-mú szó kapcsolódik össze: az érték és a mérték. – Tám(asz)pontszületik. A TámPONT információs, szociális és mentálhigiénésközpont az Európai Unió támogatásával valósult meg, és tá-maszul szolgál sokaknak. – Egy család(fa) a tölgyesek alatt.Unokatestvérek családi találkozója. Itt a tölgyes és a családfakifejezések is összekapcsolódnak jelentésüket tekintve. – ATrükk(f)elvétel címû rövidfilm az autópályákon elõfordulótrükkös lopásokra hívja fel a figyelmet. – Mit (t)ehetünk a volánmögött? Újságcikk címe. Ne együnk és ne tegyünk semmit a vo-lán mögött a vezetésen kívül. – (V)álságkormányzás, Politikai(v)iszonyok. Nyilvánvaló a politikai felhang és állásfoglalás acímekben. – A gyomrom? S(z)avam nincs! A gyomorsavat meg-szüntetõ készítmény reklámjának szlogenje.

A fonetikus átírás mint neologizálási mód

Az idegen szavak és nevek fonetikus átírása idõnként sajá-tos stílusértékû, illetve hangulati többlettel rendelkezik. Pél-dául a Miskolci Boni és Klájd film címében a nevek fonetikusanátírva azt jelzik, hogy õk a híres rablópáros „magyar változa-tai”. A hírhedt rablóról könyv is jelent meg A Viszkis címmel.Helyesírási neologizmusnak tekinthetjük az idegen szavak„korai” fonetikus átírását, pl. etecsment (attachment). Elõfor-dul, hogy ugyanabban az újságban az idegen szó az eredeti he-lyesírással is, de fonetikusan átírva is szerepel. Ez azt mutatja,hogy a kiejtés szerinti írásmód meggyökerezése hosszabb fo-lyamat eredménye, az átmenetkor ingadozás tapasztalható.Íme a cafeteria/kafetéria kifejezés a mondatokban: béren kívülicafeteriajuttatásként [...] tavaly 550 ezret, idén 183 ezret kapott...;a rendes munkaerõnek [é. a nem közalkalmazottnak] legfeljebbkéthavi végkielégítés jár, ahogy a közszolgáknak járó jubileumijuttatásoktól és kafetériás kedvezményektõl is elesik. A Googleinternetes keresõben a cafeteria 265 000, a kafetéria 5700 alka-lommal fordul elõ. Kezdetben a fonetikusan átírt idegen szószokatlan, sõt sokan helytelenítik, helyesírási neologizmusnaktekinthetõ, azonban minél gyakrabban találkozunk a kiejtésszerinti írásmóddal, annál inkább elveszíti neologizmus voltát.

Tudatos egybeírással és kisbetûsítéssel mint helyesírási neo-logizmussal találkozhatunk bizonyos címek esetében. Itt két-ség nem férhet a szándékossághoz. Egy színházi elõadás címepéldául: Depi- depihentagyúakezekakortársírók, egy spanyoljátékfilmé pedig a következõ: Sötétkékmajdnemfekete.

A továbbiakban a tulajdonnevek különbözõ fajtái alapjánkövetkezzenek példák a fent bemutatottakra. Filmcímek:Aszex, Bánomisén, Haggyállógva Vászka, Nyócker. Együttes-nevek: Uccai Egyetem, Fhészek, Verreback, Akkezdet Phiai. Üz-letnevek: Lak-Hatás, FantÁzsia, Zár-Ba-Zár, Megvarr-lyuk,Hajdejó. Mûsorcímek: Gondolat – jel, Hajnal – Táj, Pénz – vi-dék, Hang-fogó, Pár-show, Nap-kelte, Nap-nyugta, Család-barát,Kert-ész. Ez utóbbiak esetében egy újabb helyesírási neologiz-mussal szembesülhetünk, a (nagy)kötõjelezéssel. A Pénz – vi-dék, Hang-fogó stb. esetében a kéttagú összetételt egybe kelle-ne írni, azonban a figyelemfelkeltés és többletjelentés céljából– némileg a zárójelezéshez hasonlóan – szándékosan szétvá-lasztják az összetételi tagokat, sõt néhány esetben az utótagotnagy kezdõbetûvel írják: Lak-Hatás, Hajnal – Táj.

Mint látható, a helyesírási neologizálás többféleképpen tör-ténhet, s a nyelvhasználat és szókincs különbözõ rétegeiben je-lentkezik. A további kutatás elsõsorban a szépirodalmi mûvekeffajta írásmódjának a bemutatására irányulhat.

Minya Károly

A helyesírásineologizmus

Élményközpontú anyanyelvoktatás. Ezzel a címmel rendezik meg 2011. április 15–22. között Gyõrben, a 45.Kazinczy-versenyhez kapcsolódva a 45. magyar nyelv hetét. Részletek a www.anyanyelvápoló.hu és a www.manyszi.hu honlapokon.

Édes Anyanyelvünk 2011/2. 5

A magyar vasút története 1846-ban kezdõdik a Petõfi általis versbe foglalt Budapest–Vác vasútvonal megnyitásával. Et-tõl kezdve a vasút léte összekapcsolódik a gazdasággal, a poli-tikával, a kultúrával, azon belül a nyelvvel is. Létrejött a hivata-los és a népi vasúti nyelv. Most ez utóbbira összpontosítunk.

Megkülönböztetünk nagyvasutat és kisvasutat (keskeny vá-gányú vagy nyomközû vasutat), fõvonalat és szárnyvonalat(mellékvonalat, helyiérdekû vasutat). Ez utóbbi három buda-pesti helyiérdekû vasút megnevezésé-ben máig fennmaradt. Helyesírása:HÉV, holott köznévi mozaikszókénthév lenne a helyes. De nincs mit tenni,így maradt. Bizonyos vasútvonalak különmegjelölést kaptak: ilyen volt az ún. déli körvasút(„Kisantant-körvasút”), amely nyugatról keletre kötötte összea déli vármegyéket (a Barcs–Pécs–Baja–Szabadka–Sze-ged–Békéscsaba–Nagyvárad vonalon).

A kisvasutak születéseA 20. század elején, amikor a vasútvonalak már behálózták

az országot, „mint testet az erek” (Petõfi), gazdasági célbólszámos kisvasút, sõt kisvasúthálózat is létrejött (pl. a bodrog-közi gazdasági vasút). A nagyüzemek szállítását segítõ vasutatiparvasútnak nevezték, ennek is volt kisvasút változata. A legel-sõ gazdasági vasút a bányavasút volt, amelynek föld alatti ésföld feletti hálózata is lehetett. Dorog környékén máig né-pesnek nevezik a bányavasutat (pedig már nincs meg). A faki-termelést szolgálták az erdei vasutak (pl. Börzsöny, Bükk, illet-ve Erdély több részén). A mezõgazdasági termelést (pl. cukor-répa-szállítást) pedig a mezõgazdasági vasút segítette (Kárpát-alja, a Kecskemét környéki vasutak). Ezeket késõbb piacozás-ra, majd személyszállításra is igénybe vették. Egyes részfunkci-ókról is kaphattak nevet a kisvasutak: Somogyban létezett hal-gazdasági vasút (rövid formában: halvasút).

Vasútnéprajz, vasútnyelvTudjuk, hogy a technikai eszközök nemcsak a gazdaságra,

hanem a kultúrára is hatnak. Richard Thurnwald írja: „A gé-pek, robbanóanyagok vagy éppen a vasút használata, amelyeteredetileg talán ugyanolyan gúnyolódással fogadtak, mint mástalálmányokat, nemcsak az intézmények megváltozására ve-zet, hanem más szellemi magatartásra is…” A vasútnak a gaz-dasági életre, a kultúrára, a nyelvre gyakorolt hatását avasútantropológia, vasútnéprajz szakterület kutatja. Ide sorol-hatjuk a vasútnyelvi kutatásokat is.

Táblás

A vasút az egyes tájak, települések számára gazdasági fej-lesztõerõt, kulturális kapcsolatokat és presztízst jelent. Az1970-es években Magyarországon még a települések harmadá-nak-negyedének volt „táblás” vasúti megállóhelye. A „táblás

megállóhely” a „táblás házhoz” (telt ház) hasonló állandósultszókapcsolat. A vasúti nyelvbõl származó állandósult szókap-csolat rangot, presztízst sugallt. Az állomás és a megállóhelyközött a vasutas terminológiában különbség van, ám ez éppena vasút-visszafejlesztés nyomán eltûnni látszik, s az utazók nemis értik a különbséget.

Nem véletlen, hogy a kisebb vasútvonalakat, kisvasutakat,valamint magukat a vonatokat sokféle népies kifejezéssel ille-tik. A népi megnevezés nyelvi birtokbavétel, amely mentali-tást, viszonyt is tükröz. A helyiérdekû vagy kisvasút lehet: vici-nális (a ’szomszédos, szomszédi’ jelentésû latin szóból), lóré (alórévasút eredetileg ’keskeny vágányú, lóvontatású vasút’, illet-ve ’põrekocsi’, késõbb bármilyen kisvonat, pl. Enying–Feke-te-puszta, Orosháza). Metaforikus megnevezés: a kávédaráló.De lehet a kisvasút madzagvasút, tréfásan (túlzással) fatenge-lyes expressz, homokfutó, zötyögõ, pöfögõ, játékos hangutánzószóval zsuzsi (nyilván a mozdony sistergésébõl, ez a debrecenikisvasút neve), Juliska-vasút (Túrkeve), illetve a göcse (pl. Ko-

márom–Guta közötti göcse, azaz a „gutai göcse”,amely göcsög ’döcög’ a síneken – az adat az Újmagyar tájszótárban is megtalálható, de élõ-

nyelvi példaként is él. Hasonló névadássalszületett meg a mátyusföldi Vág-selyén a csángó-vasút megnevezés

(nyilvánvalóan a csángó szó ’elcsáng, el-csámborog’ jelentésébõl). A Nagyirtáspuszta–Márianosztraközött korábban közlekedõ kisvasutat húzós-tolatósnak is ne-vezték, hiszen hazánkban egyedülálló módon úgy oldottákmeg a nagy szintkülönbség leküzdését, hogy a kisvonat azemelkedõn ide-oda (cikcakkban) tolatott.

Várakozás az Ittasellátóban

A vasút az országhoz, a nagyobb tájhoz, központhoz,városhoz fûzõ kapocs, kommunikációs színtér, a településnagyvilágra nyitott kapuja. A vasútállomás a település egyiklegfontosabb nyilvános helye, akkor is, ha az állomás a tele-pülés központjától távol esik. Az utazás sokak számára mind-máig ritka élmény, mások számára mindennapi rítus. A vasút-állomás a helyváltoztatás szimbolikus tere, legtöbbször egy„átmeneti rítust” (elutazás-elválás, megérkezés-viszontlátás)szimbolizál. Nem véletlenül nagyon sok film helyszíne vagymeghatározó jelenete kapcsolódik a vasútállomáshoz (pl.Miloš Forman: Szigorúan ellenõrzött vonatok; Szabó István:Redl ezredes, Ranódy László: Pacsirta).

Számos esetben a vasút, a vonatozás költõket is megihlet.Szabó Lõrinc – állítólag – elsõ verse egy hortobágyi vonatozásközben született, de más költõk is megemlítik, hogy a zakato-lásból fakadó ritmus egyszer csak „megszólal”, verssé válik. Ajelenséget hangutánzó mondatnak, versnek tarthatjuk, s ben-ne az ember ritmus utáni vágya és értelmesítõ antropológiaitörekvése ölt testet.

A vasútállomás a várakozás, a felkészülés, az elgondolko-dás helyszíne. Jellemzõ terei: váróterem, pénztár, szolgálatihelyiség, szertár, esetleg vendéglátóhely (a Kádár-rendszer-ben Utasellátó, amelyet a népi megnevezés „Ittasellátó”-ramódosított), illemhely, vasúti alkalmazott lakása, háztáji kert,virágoskert, buszmegálló, parkoló stb. Az 1960-as és 1970-esévekben sok budapesti HÉV-állomáson a gondozott virág-ágyások között virágokkal volt kirakva ez a jelszó: „HÉV-vel aszabadba” (Békés István szerint az 1930-as évekbõl származójelmondat). Ma már sehol nem látható sem virágoskert, sem eza jelszó. A jelszó egyébként utalt a helyiérdekû vasutak funk-cióváltozására is: a korábbi, elsõsorban hivatalos közlekedésifunkció mellett megjelent valami új: a természetjárás, a turiz-mus. Egy most született mondás: „Ha a Börzsöny egy kará-csonyfa, akkor rajta az égõk a kisvasutak”.

Balázs Géza

Miért érdekes?A gutai göcsétõla csángóvasútig

Talpfák címmel, Néprajzi írások a vasútról alcímmeljelent meg egy kötet Bali János és Máté György szer-kesztésében (ELTE BTK Néprajzi Intézete, Buda-pest, 2008), további szerzõk: Balázs Géza, MolnárGergely, Majsai Orsolya, Balázs György. A szerkesz-tõk-szerzõk a vasúttal kapcsolatos újabb tanulmá-nyok (köztük nyelvészeti tanulmányok) megjelente-tését tervezik.

6Édes Anyanyelvünk 2011/2.

Beszélgetésünk helyszíne a Petõfi Irodalmi Múzeum, és mi-vel egymással számtalan kötetlen párbeszédet folytattunk,több irodalmi mûsort szerkesztettünk és vezettünk együtt, amúltidézés inkább baráti, mint hivatalos.

– 1975-ben fejezted be tanulmányaidat azEötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsé-szettudományi Karán a magyar–könyvtárszakon. Innét az út az elõadómûvészi pályá-hoz vezetett. Azóta napjainkig az ELTE BTKMagyar Nyelvtudományi és Finnugor Intéze-tében a beszédkultúra-beszédmûvelés tárgyattanítod. Hogyan lehet ezt a pályaképet meg-rajzolni, amelynek kétségtelenül koronája,hogy 2010 novemberében átvehetted a Rad-nóti-díjat Gyõrben?

– Amikor 1974-ben az Egyetemi Színpa-don közvetlen kapcsolatba kerültem JancsóAdrienne-nel, Surányi Ibolyával s egy Rad-nóti-emlékest rendezése során LatinovitsZoltánnal, egy életre szóló megállapodástkötöttem az elõadómûvészettel. Latinovitsszakmai intelmeit, amelyeket például Rad-nóti: À la recherche címû versének próbáisorán kaptam, a mai napig nem felejtettemel. A zárt gesztussal indított megszólalás hi-telessé teszi az emlékezést. A körülöttem lévõ „mesterek”, Mi-kes Lilla, Szentpál Mónika, Bánffy György és a kedves kolléga,Sellei Zoltán beavattak egy olyan hivatásba, amikor a találko-zás beépül az iskola tanórái közé rendhagyó irodalomóraként.A több évtizedes pályám alatt kistelepülésektõl nagyvárosokig,határon innen és túl megtanultam méltósággal viselt elhiva-tottsággal szolgálni anyanyelvünket. Véleményem szerint arendhagyó irodalomórák elõadómûvészei azért is tudtak emlé-kezetes élményt nyújtani hallgatóiknak, mert nemcsak a szí-nészmesterségnek voltak kiváló ismerõi, hanem egyúttal peda-gógiai felkészültséggel is rendelkeztek.

– De vajon a jelenben mennyire nyitottak az oktatási intézmé-nyek, mennyire fogadókészek ilyen, a tantervet kiegészítõ elõadá-sokra? Sokszor hallani a nulladik órától a délutáni különféleszakköri elfoglaltságig bezárólag a túlterhelésre való hivatkozás-ról, a költségvetés hiányairól. Ha valóban így van, mi a megoldás?

– Az tény, hogy az elmúlt években egyre szûkült a korábbanmég fellelhetõ pénzügyi keret. Még szerencse, hogy az elköte-lezettek szolgálatként élik meg hivatásukat. Néhány évvel ez-elõtt a Fõvárosi Pedagógiai Intézet és a Petõfi Irodalmi Múze-um vállalta irodalmi délutánok rendezését, Irodalmi Szaloncímmel. Az elõadások egyúttal felhívták a magyartanárok fi-gyelmét a múzeum gyûjteményeire, valamint egy-egy írói élet-mû gazdagságára. Kívánságokat is figyelembe vettünk, ígyTersánszky Józsi Jenõ gitárját, kéthangú furulyáját éppúgymegcsodálhatták a jelenlévõk, mint Ady kalapját, selyemsálját.Számos önálló estemmel én is arra törekszem, hogy bemutas-sam az alkotót, az írót, a költõt mûvei tükrében. Ilyen volt AdyEndre, József Attila, Illyés Gyula, Kányádi Sándor verseibõlösszeállított válogatásom vagy a Hétköznapok a keresztfán cí-mû mûsorom, amely a határon túli magyar irodalom bemuta-tására vállalkozott. De Márai Áldozó Judit monodrámájával isközelebb kerülünk az író magányos világához.

– Az országos anyanyelvi versenyeken idõnként elõfordul, hogyazt a versenyzõt, aki versmondói képességének bemutatásával

oldja meg feladatát, a bírálóbizottság nem támogatóan díjazza.Nincs itt valamilyen szemléletbeli ellentmondás?

– Nincs, természetesen azt kell figyelembe venni, hogy egyverseny szabályzata hogyan vélekedik errõl. Nekem az a véle-ményem, hogy a szép magyar beszédhez – ez a gyõri Kazinczy-verseny elnevezése is! – alapvetõen hozzátartozik, hogy az elõ-adó, legyen az egy írásmûvet közvetítõ vagy versmondó,mennyiben van az adott szöveg birtokában. Milyen kapcsola-tot tud és akar teremteni a hallgatósággal, hogyan hangsúlyoz-za mondanivalóját, milyen az elõadásmód ritmusa, alkalmaz-za-e a testbeszédet. Immár évek óta részt veszek az ELTEAnyanyelvi Napok munkájában. A versmondó versenyzsûrielnöke vagyok s a kötelezõ vers kiválasztója. Idén TóthÁrpád Az öröm illan címû verse a kötelezõ. S izgatottan készü-lök az országos egyetemisták Szép magyar beszéd versenyére,amelynek zsûritagja vagyok s nem kis drukkal a kötelezõ szö-

veget bemutató elõadója.– Vajon mennyire lehet a tömegtájékozta-

tás lehetõségeire úgy építeni, hogy azok a be-szédkultúra iránti fogékonyság érdekében azanyanyelv szépségének és fõleg helyes haszná-latának lehetõségeire is figyelmeztessenek?

– Sokféle megoldásról lehetne beszélni.Sajnos, a televízió megteremtette (és ittmost nem csak a kereskedelmi csatornákragondolok, bár elsõsorban rájuk) az igényte-lenségre szoktató mûsorok sugárzásának,illetve fogyasztásának feltételeit. Erre az aválasz, hogy vagy a tiltás, vagy a távirányítógomb használata az ajánlatos. Az a vélemé-nyem, hogy ezekre a kedvezõtlen hatásokramás irányú, más szellemû mûsorokkal kellválaszolni. Ilyen volt a Duna Televízióban Avers az, amit mondani kell címû irodalom-népszerûsítõ sorozat, amelyet Matula Ág-nessel közösen szerkesztettünk, és hat köl-tõ és hat színész vállalkozott a beszédmûve-lõi feladatra diákok társaságában. Kányádi

Sándor, Juhász Ferenc, Tóth Éva, Tolnai Ottó, de Szabó Gyu-la, Avar István, Lukács Sándor és Hegedûs D. Géza is másokmellett jó mestereknek bizonyultak. Itt jegyzem meg azt is,hogy mint két gyermekét nevelõ édesanya nélkülözhetetlen-nek tartom a mesevilág, a mese megszerettetésének fontossá-gát. Ennek bizonyságául vállaltam Benedek Elek meséinekfelvételét négy CD-re.

– Hogyan tovább, hisz mindketten érzékeljük, sok tennivalófoglalkoztat bennünket, amelyek folyamatos jelenlétre és elszánt-ságra késztetnek. Ezek egyike, hogy a kormány javaslatára2011-ben az Országgyûlés elé kerülhet az a tanulmány, amelyvizsgálja nemzeti nyelvünk használatának helyzetét, és ennekalapján megfogalmazza az intézkedési csomagot nyelvünk értéke-inek védelme, korszerû továbbfejlesztése és népszerûsítése céljá-ból. A fenti gondolataid ismeretében mit nyújthat majd számodraa napi célok megerõsítéséhez ez a jelentés?

– Soroljam? Az oktatásügy területén, az óvodától az egyete-mig, beleértve a tanárképzést is, jó lenne kötelezõvé tenni abeszédkultúra, a beszédmûvelés elméleti és gyakorlati oktatá-sát. A drámajáték, a szövegértéssel való foglalkozás nem pó-tolja ezt. A hétköznapi nyelvhasználat pongyolasága, a hivata-los ügyiratok stílusa, a kereskedelmi televíziós csatornák bevé-tel által diktált silánysága, a tehetségek érvényesülésénekkorlátai kedvezõtlenül hatnak a tanulási, olvasási kedvre, amûveltség vágyára, s ez már-már a személyiséget is érinti. Hapéldaképeim között kutatok, akkor most Federico GarcíaLorca költészetébõl hoznék példát, akinek mûveibõl összeállí-tott mûsoromat nemrégen mutathattam be. A következõ aján-lást írtam hozzá: „Lorcát mondani mindig nagy viadal. És nagyfelelõsség. Pontosnak kell lenni. Mert a megszólaló érzésõszinte kell, hogy legyen. Mert a gyermekek õszinték. Fensé-gesnek is, esendõnek is, mert az ember esendõ: a magányával,a sikolyával.”

– Köszönöm a beszélgetést.

„méltósággal viseltelhivatottsággal szolgálni

anyanyelvünket…”Havas Judit tanár, elõadómûvészválaszol Maróti István kérdéseire

Édes Anyanyelvünk 2011/2. 7

Új szavakat tanulok„Bebicskázott a kamion”

A címül írt mondat(töredék) a rádió reggeli hírmûsorábanütötte meg a fülemet. Bebicskázott? Mit is jelenthet ez? Úgyképzelem, bár nem vagyok autós, hogy a kamion hátsó részeegy hirtelen fékezéstõl vagy a jármûvezetõ valamilyen ügyetlenmozdulatától hirtelen elõrevágódott, olyanformán, mint ami-kor a bicska nyele és pengéje szétnyílik, illetve összecsukódik.A be igekötõ a történés mozzanatosságát, egyben befejezettsé-gét jelzi.

A bebicskázik szót egyelõre hiába keressük értelmezõszótárainkban. Az ÉKsz. bõvített kiadásában is csak a bicskameg a bicskázik van benne. A bicska fõnév második, a tornaszaknyelvébõl származó jelentése közelebb visz az újabb fejle-mény keletkezésének megértéséhez: „Az a mozdulat, amellyela tornász a feje fölé feszített lábait elõre rúgva felpattan, ill.kiegyenesedik.” Ebbõl bicskázik: „Ilyen mozdulatot végez”.Megjegyzem, nemcsak a tornászoknál, hanem a mûugróknál isvan bicska. Ennek egyik változata a bicskaszaltó (amelyegyébként szintén hiányzik a szótárból).

Megnéztem az interneten is, milyen gyakori ez az újnaklátszó kifejezés, és milyen jármûvekre alkalmazzák. Összesen2300 adatot találtam, ami arra vall, hogy használata eléggéelterjedt. Elõször azokat a példákat idézem, amelyekbenkamionról van szó, mert az a feltevésem, hogy kezdetben errevonatkoztatták, ennek kapcsán alakult ki, s csak késõbb vittékát más jármûvekre:

Kigyulladt az autó, bebicskázott a kamion;Bebicskázott kamion ölte meg a kisteherautó vezetõjét;Kiemelik a bebicskázott kamiont;A tata látta, hogy a síkjég úton a kamion bebicskázik, sodródni

kezd.A következõ lépés az lehetett, hogy valamilyen vontatmány

(pótkocsi, utánfutó) önállósuló és ezzel balesetet okozó moz-gását kezdték ezzel az igével jelölni:

A Liaz a vasúti töltés melletti árokba csapódott, pótkocsija be-bicskázott és fennmaradt az úton;

A befõttet szállító Volvo [nyerges vontató] bebicskázott, von-tatmánya keresztbe fordult az úton, s ütközött egy Toyotamikrobusszal;

Egy nyerges vontató haladt Röjtökmuzsaj felé, amikor pótko-csija „bebicskázott”, majd nekiütközött a vele szemben szabályo-san haladó kisteherautónak;

„Bebicskázott” egy Lada mögé kapcsolt utánfutó a régi 5-ösúton Kecskemét és Kiskunfélegyháza között;

Aztán csodálkozik [a személyautós], amikor a vontatmány ésa vontató bebicskázik mögötte.

A példák tanúsága szerint ez a kellemetlenség más jármû-vekkel is megtörténhet:

Bebicskázik a motor a kanyarban;Ha nagyon ráfordítom a kormányt [a motorra], akkor bebics-

kázik;Az oldalra dõlõ szárnyashajó […] éles fordulóba kezd a dõlés

miatt, és vagy „bebicskázik”, vagy elkezd kígyózó pályán haladni.De nem csupán jármûvek, hanem egyéb tárgyak, alkatré-

szek, sõt testrészek, végül maguk az emberek is járhatnak így:Ellövés után nagyon sok vesszõm bebicskázik, a vesszõ vége ki-

csit jobbra és lefelé fordul;Nekem […] néha bebicskázik a kép;Ha az a luk ott kitágul, kikopik, akkor az egész szerelvény lö-

työg, a vontató és a tartály „bebicskázik”;

Nem a megfelelõ pozícióban van a kesztyûben a kezed, és emi-att a csuklód is „bebicskázik”;

Nagyon gyakori hiba, hogy az ugró [ti. az ejtõernyõs] „bebics-kázik” – ettõl a hanyathelyzet [!] következik be;

Majd öröm könnyektõl [!] és a sietségtõl kisebb szívroham mi-att sajgó mellkassal bebicskázik a leghátsó vagonba;

Aki minden fillért kivesz, az nagyon gyorsan bebicskázik. Ma-gyarországon évente kb. 8000 kft. megy tönkre. Nagyrészt a fentiok miatt.

Mint láthattuk, a példák egy részében még idézõjelbe vantéve a bebicskázik szó. E mondatok írói, úgy látszik, erõsebbenérzik a kifejezés képletességét, újszerû voltát. De az adatoktöbbségében már egészen természetesen élnek vele a nyelv-használók. Az eredeti konkrét jelentés mellett szórványosanmegjelenik az átvitt értelmû alkalmazás is. A bebicskázó vállal-kozó már nem valami bonyolult testgyakorlatot hajt végre, ha-nem egyszerûen csõdbe jut, tönkremegy.

Ettõl azonban még nem fog „bebicskázni” a magyar nyelv,sõt ezzel is bizonyítja rugalmasságát, életképességét.

Kemény Gábor

Post festa(m)

Némiképp magyar nyelvhelyességi követelmény az is,hogy ha magyar szövegünkbe idegen kifejezést illesztünk,azt helyes alakjában tegyük.

A Vasárnapi Hírek szerkesztõi a 2010. október 11-iszám 12. oldalán egy olvasói levélnek ezt a címet adták:Post festam. E latin kifejezés helyesen post festa, szó szerin-ti értelmében ’az ünnepnapok után’, vagyis ’késõn, elkés-ve, a kínálkozó alkalmat elszalasztva’. Hogy miért nemfestam, hanem festa, ahhoz egy kis latintudás kell (nemsok). A semlegesnemû festum többes számban festa,alany- és tárgyesetben egyaránt. A post elöljárót (jelenté-se: ’után’) tárgyeset követi: post festa.

A Nyelvmûvelõ kéziszótár a post festam alakot „félmû-veltségre valló torzítás”-nak minõsíti. Ma inkább azt ír-nám, hogy az egyes számú post festum (l. Tóth Béla:Szájrul szájra. A magyarság szálló ígéi, 1901, 180) analógi-ájára került bele a többes számú alakba az oda nem illõ -mvégzõdés.

Persze mindez post festa, vagyis esõ után köpönyeg,mert a hibát újból elkövették. De legközelebb – legyünkoptimisták! – talán már nem teszik.

K. G.

8Édes Anyanyelvünk 2011/2.

Elõször egy külföldön élõ magyar tudós társadalomlélekta-ni cikkében találkoztam a valós idõ kifejezéssel: „A részvényektõzsdei árfolyama tehát valós idõben leképezte a kollektív in-telligencia reakcióit és bizalmi hányadosait.” Azt mondtam,ilyen kifejezés nincs. Javasoltam, hogy javítsa ki azonnalra. El-fogadta, de mentegetõdzésképpen hivatkozott az angolra:„real time”. Hát persze, tükörfordítás. Annak tulajdonítottam,hogy szerzõnk, mivel évtizedek óta kint él, már nem magyarulgondolkodik, hanem fordít.

Aztán eredeti magyar cikkben is megláttam: „Valós idejûforradalom” – áll a címben, és utána a szöveg: „Egy vezetõnem várhatja meg, hogy egy üzleti információ lekérdezésénekeredménye több perc elteltével jelenjen meg a képernyõn vagya mobilkészülékén; azonnal kellenek az aggregált adatok.” Acím azt sugallja, hogy valamilyen forradalomról van szó, amelynem képzelt idõben, mondjuk utópisztikus regényben zajlik,hanem ténylegesen itt a Földön, a mi idõnkben. A bevezetõmondatból világos, hogy nem az idõ valóságosságáról van szó,hanem a gyorsaságról, az egyidejûségrõl: ott is van az azonnalszó. Lehetett volna a cím: Az adatátvitel forradalma vagy Azon-nali adatátvitel. (Az aggregált szó lefordításával már nem is kí-sérletezett az újságíró, pedig nekem mint közönséges olvasó-nak nem kötelességem tudni, mi az, neki viszont elvileg az acélja, hogy tájékoztasson.)

A világháló magyar oldalai ma már tele vannak a „valósidõ”-vel: valós idejû stratégiai játékok, valós idejû reklám, valósidejû fordítás.

Lehet, hogy angolul van ennek értelme, de magyarul nincs.Van valós idõ meg látszatidõ? Lehet, hogy az idõ egyáltalánnem valós, csak egy nézete (dimenziója) a valóságnak, sõt né-mely filozófusok szerint a mi valóságunk úgy, ahogy van, csakárnykép... No de mi itt a Földön ebben élünk, a Földnek az égi-testekhez való viszonyából, a saját életünk változásaiból érzé-

keljük, mérni is tudjuk az idõt, nekünk valóság. A fenti kifeje-zésekben azonban nem errõl van szó, hanem egyidejûségrõl,közvetlen kapcsolatról. A valós idejû fordítás alighanem aszinkrontolmácsolás, ha írásban történik, akkor talán gyorsfor-dítás. A „valós idejû” játék talán egyenes adásban vagy távkap-csolatban (interneten) zajlik? A reklám aztán igazán nem tu-dom, hogyan valós idejû. Ha egy kifejezésbõl nem derül ki, mittakar, akkor az rossz kifejezés.

„Valós idejû analitikai céleszköz a SAP-tól. A SAP AG beje-lentette, hogy elkezdte a SAP HANA (SAP High-PerformanceAnalytic Appliance) forgalmazását. A SAP HANA valósidejû[az írásmód nem következetes] in-memory eszköz segítségévela szervezetek képesek nagy számú és részletes információkonalapuló üzleti mûveleteik valós idejû elemzésére. Az in-memory technológia lényege, hogy az adatok a memóriában tá-rolódnak, így az elérés és elemzés azonnali. A megoldásplatformfüggetlen, és bármilyen forrásból származó nagytöme-gû adatok analizálására alkalmas.”

Nem tudom, mi a szörnyûbb ebben a szövegben: a rossz tü-körfordítás, annak a még rosszabb használata vagy a rengetegidegen szó. És miért céleszköz? Az eszközök mindig valamilyencélt szolgálnak, ezt nem kell hozzátenni. Még ha a valós idejûkifejezés jó volna is, akkor sem az eszköz volna valós idejû, ha-nem az elemzés, miként a szöveg magyarázza. Lehetne példáulrögtönelemzõ eszköz vagy folyamatos mûködésû elemzõ eszköz.Az in-memory talán adattároló vagy adattáras készülék, esetlegtárolós eljárás. Ennek segítségével „a szervezetek képesek nagy-számú és részletes adatokon alapuló üzleti mûveleteik azonnali /egyidejû / villámgyors elemzésére.” A platformról eddig azt tud-tam, hogy eredetileg a lépcsõk lapos pihenõje, s mivel ott meglehet állni beszélgetni, átvitt értelemben – és hozzánk így jöttát – azonos nézetet vallók csoportja. Hogy itt mit értenek rajta,azt nem tudom.

Mindig olyannak kell(ene) fordítania, aki ismeri a szóbanforgó dolgot, s ha nem ismeri, inkább kérdezze meg a szakem-bertõl, ne kerülje meg a problémát azzal, hogy beírja az idegenszót. (Sajnos, elõfordul, hogy a megrendelõ ragaszkodik azidegen elnevezéshez, mert õ már megszokta.) Ha viszont magaa szakember fordít, akkor ajánlatos nyelvésztõl segítséget kér-nie a helyes magyar kifejezés megtalálásához.

Sajnos, mi nyelvmûvelõk gyakran késõn ébredünk föl: ami-kor a káros jelenség már annyira elterjedt, hogy bajos kiirtani.Nem kerül minden a szemünk elé. Szükségünk van az Önöksegítségére, tisztelt Olvasók: amint felbukkan egy gyanús,szokatlan nyelvi elem, szóljanak, hogy foglaljunk állást.

Buvári Márta

Ez a szó több, mint kétszáz éve része a magyar szó-készletnek. Elõször 1795-ben írták le A magyar nyelvtörténeti-etimológiai szótára szerint. Jelentése: a kato-naság számára elõállított sajátos kenyérfajta, ’kincstárikenyér’. Mivel a magyar katonák az osztrák hadsereg-ben szolgáltak, melynek parancsnyelve a német volt,nem csoda, hogy az ottani szókincs egy része a katonáknyelvén keresztül a szélesebb körû magyar nyelvhasz-nálatban is gyökeret vert.Így vált a Kommißbrot ko-miszkenyérré magyarosít-va a mi szókincsünk részé-vé is.

A félig magyarosított szó elsõ tagja, a Kommiß a né-metben is jövevényszó. A latin committere igébõl szár-mazik, ennek jelentése: ’összehozni’, ’valakire rábízni’.Az igazán különös a szó jelentésének megváltozása amagyar nyelvbe való bekerülése után. Elõször ’kincstá-ri’ jelentésben élt, mint a következõ katonadalban is:„Veres nadrág takarja a combomat, / Gatyám komisz, denem látszik az alatt.”

A komisz melléknevet ma a magyarban ’gonosz’, ’al-jas’ jelentésben használják emberre vagy kutyára, de

nem sok jót ígér a komisz körülmények vagy a komisz idõjelzõs szószerkezet sem. Mivel magyarázható, hogy ez aszó ennyire sötét hangulatot vett fel?

A katonaság számára elõállított élelmiszerek – melye-ket megbízás alapján, kommisszióban állítottak elõ vál-lalkozók – nyilván nem tartoztak a szakma remekmûveiközé. A komiszkenyér a régi katonai visszaemlékezésekszerint szögletes alakúra sütött, sötét kenyér volt, me-

lyet végül fûrészporba hen-gergettek. Az íze állítólagnem volt rossz, de mivel azalacsonyabb rangú kato-nák naponta háromszor is

ezt kapták enni, nagyon megunhatták, hiszen a katonaiszolgálat a császári hadseregben évekig, nemritkán egyévtizedig is eltartott. A népdalok gyakran panaszkodnaka császári seregben szolgáló katonák könnyel öntözött,keserû komiszkenyerére.

Mintha a népdalbeli katona által felszántott császáriudvarból kisarjadt „búvetés”-t õrölték, dagasztották,sütötték volna kenyérré.

Huszár Ágnes

SzálkákValós idõ és

platform

Komiszkenyér

Édes Anyanyelvünk 2011/2. 9

Ha egy kutató új eredményt ér el, igyekszik minélhamarabb a nyilvánosság elé állni: õ is csak ember, akimeg akarja osztani az örömét másokkal, és ígybizonyíthatja is a társadalomnak, hogy a tudománytérdemes pénzelni. Ez az egyik oka annak, hogy a XX.század kezdete óta egymást érik a biológia, a kémia és(az 1950-es évektõl) a számítástechnika nagy bejelen-tései. Ma is úgyszólván naponta értesülünk arról, hogyújabb állat- és növényfajt, illetve kémiai elemet fedez-tek föl, 2006. augusztus 24-én pedig szembesültünk arémisztõ valósággal: a Plútó nem bolygó, hanem törpe-bolygó (én azóta is erõs nyugtatókon élek). A nyelvészetkevésbé rukkol elõ hasonló közleményekkel, bár úgyfest, hogy egyes képviselõi ki akarnak lépni a sikeresmûszaki és természettudományok árnyékából. Tõlükszármazik az alábbi internetes hír is:

„A párizsi Sorbonne egyetem nyelvészei néhány évvelezelõtt számítógépes összehasonlító elemzés segítségé-vel megvizsgálták a világ összes élõ és holt nyelvét. Arraa kérdésre keresték a választ, hogy melyik õrzött meglegtöbbet az õsmûveltség közös nyelvének elemeibõl, azúgynevezett õs-etimonokból. A vizsgálat eredményemegdöbbentette a tudósokat is. Azt találták ugyanis,hogy az angol nyelv 4, a latin 5, a héber szintén 5, az indi-ai 9, a tibeti és szanszkrit 12, az õs-török 26, a magyarnyelv pedig 68 százalék õs-etimont tartalmaz!”

Hogy a világ legszebb nyelve a magyar, azt eddig ispontosan tudta mindenki (kivéve a franciákat, a néme-teket, az angolokat, az olaszokat stb., akik – minõ balga-ság! – ugyanezt állítják a saját vartyogásukról). Az azon-ban újdonság, hogy most már komoly bizonyítékok alap-ján hirdethetjük: a legõsibb nyelv szintén a magyar. Ámmiközben arra készülünk, hogy világgá kürtöljük a tudo-mányos tényt, az éjféli harangütésre megjelenik elõt-tünk Descartes szelleme, hogy mennydörögve ránk ri-valljon: „De omnibus dubitandum est” („Mindenbenkételkedni kell”). Nem egészséges dolog kivívni egykísértet haragját, ezért nézzük is meg, hogy egyáltalánbizonyítékokkal van-e dolgunk.

A hír elsõ mondatában szereplõ „a világ összes élõ ésholt nyelvét” kitétel aggályos, mivel a nyelvészet nemtudja eldönteni, hogy például a lengyel és a kasub, a por-tugál és a galego vagy a holland és az afrikaans közül amásodik nyelvjárás-e vagy önálló nyelv. Ha már ezekkelis gondban vagyunk, mit mondjunk az egzotikus nyel-vekrõl? A holt nyelvek közül pedig csak az vizsgálható,amelyikbõl fennmaradt valamilyen nyelvemlék; a többi-nek a nevét sem ismerjük, nemhogy a szókészletét.

A nyelvek 90(!)%-ának nincs írásbelisége, márpediganélkül lehetetlen a kutatás. Ha a magyar egy õserdeitörzs nyelve lenne, hogyan kellene leírni a megfogom abanánt és a meg fogom enni hangsort? Hány szó a vagyokés a leszek? (A nyelvész szerint egy!) De ha le is írnánk ahangzó nyelvet, honnan tudnánk, hogy a bár ’noha’ belsõkeletkezésû, míg a bár ’szórakozóhely’ az ófrancia barre’gerenda, korlát’ átvétele?

Õsnyelvet úgy lehet rekonstruálni, hogy több, rokon-nak vélt élõ nyelvbõl kiindulva visszakövetkeztetést vég-zünk. Az eredmény néha igazolható (pl. az újlatin nyel-vekbõl szépen kirajzolódik a bõségesen dokumentált la-tin), máskor nem (pl. az eleddig nyelvemléktelen ún. in-doeurópai alapnyelv). Eszerint „az õsmûveltség közösnyelve” mindaddig feltételezés, amíg elõ nem kerül egyilyen szöveg. A szóban forgó hír legfõbb gyengéje éppenaz, hogy tényként hivatkozik valamire, ami jelenlegitudásunk szerint nincs.

Ha azonosítanánk az „õs-etimonokat”, azok sem alegõsibb, csak az ismert legrégebbi elemek lennének.Honnan tudhatnánk ugyanis, hogy az õsinek tartottnyelv nem egy korábbi nyelvnek a leszármazottja, amelynyomtalanul eltûnt?

Valószínû, hogy a Sorbonne kutatói az alapszókészle-tet elemezték. A magyarban (csak a fejjel kapcsolatosszavaknál maradva) idetartozik a fül, az orr és a szem. Demár az arc egy elhomályosult szóösszetétel (= orr + száj,vö. orca), az elme származása viszont ismeretlen. Vajontudjuk-e ugyanezt a vizsgálatba bizonyára bevont baszk,csecsen és zulu nyelv azonos jelentésû szavairól is?

A mai angol szókészlet túlnyomó része tudvalevõlegjövevényszó, az „õs-etimonok” aránya mégis csak1%-kal kevesebb, mint a jóval „tisztább” latinban. Ho-gyan lehetséges ez?

Mire irányult az összehasonlítás: a szavak (a) hang-alakjára, (b) írásképére, netalántán (c) mindkettõre?Azonosnak látszik (a) az orosz ÿ ’én’ és a német ja ’igen’;(b) a magyar bolt és az angol bolt ’retesz’, ill. (c) a spa-nyol brincar ’ugrándozik’ és a portugál brincar ’játszik’,pedig – az utolsó pár kivételével – semmi közük egymás-hoz.

Ha a számítógép nem teljes egyezést keresett, csakhasonlóságot, annak meddig terjedt az érvényessége? Anyal, a nyál és a nyel hangzása, írásképe és jelentése igenhasonló, de akkor hogyan függ össze a nyél, a nyíl és anyúl?

Ennyi tamáskodás már épp elég a francia filozófusszellemének lecsitításához. Ahhoz viszont, hogy teljesenmegnyugtassuk, néhány kultúrpolitikai és tudomány-szervezési kérdést is föl kell tennünk. Ha a Sorbonneilyen világraszóló eredménnyel büszkélkedhet, miértnem tudatta máig sem a magyar diplomatákkal, közjogiméltóságokkal és tudósokkal? Hogyhogy nem tette köz-zé egyetlen nemzetközi szakfolyóiratban sem? Minektulajdonítható, hogy nem indultak meg haladéktalanulazok a bel- és külföldi kutatások, amelyekkel ellenõrizniszokták az ekkora horderejû felfedezéseket?

Mivel idõközben Descartes kísértete majdnem el-aludt hosszas kétkedésünkön, nagyot ásított, és elillant.Vérfagyasztó helyzet volt, de túléltük! Ennek öröméreelárulhatom, hogy a nyelvészet fentebb említett „egyesképviselõinek” a teljes anyakönyvezett neve: „a nyelvé-szet egyes önjelölt, szakképzetlen, feltûnésre vágyó, ajámbor laikusokat arcátlanul megtévesztõ képviselõi”.(Azért nem így mutatkoznak be, mert fárasztó lennemindig végigmondani.)

A lényeg az, hogy háp, háp, háp. Tessék? Nem, de-hogy ment az agyamra a tudomány; csak azt az állatotutánoztam, amelyik ilyen hírekrõl kapta a nevét. Vagyfordítva?

Horváth Péter

A szerzõ esszésorozata olvasható a www.manyszi.hu-n, aholvitafórum is található. A szerk.

(Ny)elvi kérdésekÕsapánk,az etimon

10Édes Anyanyelvünk 2011/2.

Anyanyelvünk – pályázatok tükrében

A nyelvi jelenségekkel foglalkozó ember számára talán alegszembetûnõbb vonás, hogy a nyelv – miközben relatíve ál-landó, hiszen különben nem értenénk meg egymást – szaka-datlanul változik, mind rendszerében, Saussure szavával: alangue-ban, mind használatában, a parole-ban. A pályázókmindkét oldalt vizsgálták, a használatot inkább, az állandó vo-násokat kevésbé. Beszámolómban mindkét oldalt igyekeztemfigyelembe venni, továbbá a lehetõ legnagyobb mértékben tar-tani magam a pályázók megfigyeléseihez. Helyesbítésre szintesehol sem láttam okot, de származhat ez a megnevezett szer-kesztõk válogatásából is.

Ami mármost a nyelvi változásokat illeti, ezeket a beszéd-tempóban, a tegezés–magázásban, a köszönésekben, megszó-lításokban, a szleng, a közhelyek, a trágárság terjedésében, anyelvjárásokhoz való viszonyban figyelték meg a pályázók. Apályázók foglalkozásukat tekintve – amennyire meg lehetettállapítani – kutatók, pedagógusok, egyéb értelmiségiek, tanu-lók, de vannak köztük ún. egyszerû emberek is. A pályázatoktúlnyomó részben megfigyelések; ezek elemzésére, szakmai,tudományos fejtegetésre jobbára csak kutatók, a felsõoktatás-ban dolgozók, valamint egyes középiskolai tanárok vállalkoz-tak.

Viszonylag kevesen (ketten) foglalkoznak a gyors beszéd-del, a „turbónyelvvel”, ahogy az egyik pályázó szerint a hollandKuitenbrouwer nevezte. Rámutatnak, hogy összefügg a fel-gyorsult élettempóval, de utalnak a sajtó, a reklámok, a mobil-telefonok, az SMS, az e-mail, a csetelés hatására is. Ez ennyi-ben langue jelenség. A gyors beszédben elharapnak hangokat,szótagokat, sok a rövidítés, a tömörítés, és ezek a jelenségekkihatnak a szövegek szerkesztésére is (l. Schirm Anita,Tasnádiné Rónaky Edit 10.).

A tegezés, magázás, a köszönés, megszólítás területén meg-figyelt elmozdulásokban sokan rámutatnak a kommunikációfolyamán, a stílusban mutatkozó változásra. Dömötör Adrienneszéles körû felmérést végzett az említett három területen, s he-lyesen állapította meg, hogy ezek a nyelvi illem körébe tartoz-nak. „A kapott adatok – mindennapi tapsztalatainkkal egybe-vágóan – azt mutatják, hogy teljes körû a tegezõdés a szülõkegymás közötti kapcsolatában és a gyerek–szülõ viszonybanvároson és falun egyaránt. Az unokák is nagyrészt tegeziknagyszüleiket.” (11.) Ennek megfelelõen a leggyakoribb kö-szönési forma a szia, majd a szerbusz (szervusz) és a helló (heló)következik. A megszólításban az Anya vezet, de szerepel azAnyu, Mama, Édesanya, Anyuka, Anyucika, Anci is. A nagyma-ma: Mama, Nagyi, Mami és Nagymama. Hasonló az apa meg-szólítása, megszólítási verziója. A témával foglalkozó pályázókvizsgálódásaikban ugyanerre az eredményre jutottak, de be-számolnak figyelemre méltó megfigyelésekrõl is: élnek mégnemtegezõ formák (pl. Kezét csókolom, Csókolom, Adj isten),ki kinek köszön elõre, mi határozza meg a tegezõ–nemtegezõformát, a köszönést. Schirm Anita megjegyzi: „A nemtegezõformát is használó családokban a tegezés és megszólítás rendjeaz életkortól, a rokonsági foktól és a hagyománytól függ. A há-rom tényezõ közül a hagyomány, a szokás szerepe a legerõ-sebb.” Sokan úgy vélik, hogy a nemtegezõ formák használatanem csupán egy nyelvi hagyomány továbbélése, hanem a tisz-telet kifejezése is az idõsebbekkel, a szülõkkel, nagyszülõkkelszemben.

Sokan foglalkoztak azokkal a jelenségekkel, amelyek elüt-nek az irodalmi nyelvtõl, így a szlenggel (diáknyelvvel), a köz-helyekkel, káromkodással, a hivatali nyelvvel (zsargonnal), ésszámba veszik az irodalmi nyelv, illetve a nyelvjárások viszo-nyát.

A szlenget (diáknyelvet, ifjúsági nyelvet) számos pályázatvizsgálja, szótárakat állítanak össze, kísérletet tesznek megha-tározására (1., 10., 11., 12.). Kormányos Katona Gyöngyi megál-lapítása szinte általánosnak mondható: „Az utóbbi évtizedek-ben a beszélt nyelv vált követendõvé, s kétségtelenül gazdagítóhatásán kívül (az argónak, valamint a familiáris szavaknak, ki-fejezéseknek, oldottabb fordulatoknak a beszüremkedése) la-zítja az irodalmi nyelv egységét, az abba nem való nyelvi ele-mek átadásával” (10.). Ugyanõ írja: „Lehetetlen letagadni,hogy a bizalmas kifejezések mind nagyobb és nagyobb fontos-ságra vergõdnek a köz- meg az irodalmi nyelv szempontjábólis. A bedõl neki, bukik rá, dumál, elpucol, guba, megvág, mankó,pali, pasi, strici, ürge és tömérdek más, ma már általánosanhasznált és megértett szó – úgy látszik – végleg bevonult a köz-,sõt az irodalmi nyelvbe is” (1.).

Tasnádiné Rónaky Edit rámutat a másik oldalra is: „Az isközszájon forgó megállapítás nyelvhasználatunkról, beszé-dünkrõl, hogy közönséges, nagyon »lement«. Ez magatartásiprobléma is. Összefügg azzal, hogy az élet rendje ma kötetle-nebb, mint a paraszti világban, mint a kötöttebb osztálytársa-dalomban s mint a diktatúrában. A szabadság még nem forrtki, egyelõre nagyon keveredik a szabadossággal, s ez az értel-miség egy részének és az egyetemistáknak az életmódjára, stí-lusára is igaz. De bízzunk a székely bölcsességben: »Majd azidõ kiforogja«” (10.). Gazdag összeállításokkal, magyaráza-tokkal találkozhatunk, ilyen pl. Bencze Imre pályázata (1.). Adurva, trágár szavak és kifejezések terjedését segítik azSMS-ek, az MMS-ek, csetelések; sajnálatos módon gyarapít-ják körüket megváltozott jelentéssel használt köznyelvi szók is.

A nyelvi változások egyik törvényszerûségére, hogy azokszakadatlan összegezõdések és szétkülönülések (integrálódásés differenciálódás) formájában mennek végbe, már a 20. szá-zad közepén rámutattak kiváló nyelvtudósaink, Gombocz Zol-tán, Bárczi Géza és mások. A szleng és változatai, kinövései isennek példái: szakadatlan összegezõdésükkel és a köznyelvtõlvaló eltéréseikkel. Joggal utal Zsupos Gabriella egy észt kutatómegállapítására: „A szleng beszélt nyelvi szókincs, amely min-den élõ nyelvben mûködõ törvényszerû folyamatok alapján jönlétre” (1.). Ezért érthetõ, hogy a szleng eszközeinek megítélé-sében pályázóink kellõ óvatossággal járnak el.

Érintkezik a szlenggel, a szlengben agyonhasznált szavak-kal a közhelyek divatja. Több pályázatban is utalnak erre, dekifejezetten ezeket gyûjtötte Faltysné Újvári Anna (1.). Min-dennap találkozunk ilyenekkel: Meg minden. – Hogy oda ne ro-hanjak! – Jut eszembe. – Nem semmi. – Nehogy már! – Képbenvagyok. – Se hang, se kép.

Évekkel ezelõtt sokan foglalkoztak a bürokratikus (mozgal-mi) zsargonnal. Most így nem került elõ a pályázatokban, deelemeiben jól összerakható. Ilyen elemek: szakszavak, rövidí-tések, tömörítések, idegen szók. Egyre gyakrabban találko-zunk a hivatali nyelvben, a sajtóban és a köznyelvben is jelen-téssûrítõ összetételekkel, tömörítõ szerkezetekkel: fekvõrend-

Az oktatási tárca az Anyanyelvápolók Szövetségével közösen 1999-tõl pályázatokat hirdetett a magyar nyelvrõl, s az alkal-manként beküldött 100–200 pályázatból köteteket jelentetett meg:

1. Anyanyelvünkrõl anyanyelvünkért (Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Bp. 2000); 2. Nyelvi illem nagyszüleinkkiskorában (Uo. 2001); 3. Szójátékos anyanyelvünk (Uo. 2001); 4. Anyanyelvi rejtvénytár (Uo. 2002); 5. Informatikai techno-lógia és nyelvhasználat (Uo. 2002); 6. „A nyelv ma néktek végsõ menedéktek...” – Küzdelem a magyar nyelvért a három régi-óban (Anyanyelvápolók Szövetsége az NKÖM támogatásával, Bp. 2002); 7. A 20. századi magánlevelek nyelvi világa (Uo.2003); 8. Sportnyelvünk a 20. század elején (Uo. 2003); 9. A Európai Unió és a nyelvek (Uo. 2004); 10. Új jelenségek a ma-gyar nyelvben (Uo. 2004); 11. Nyelv és nyelvhasználat a családban (Uo. 2005); 12. Az anyanyelv az életemben (Anyanyelv-ápolók Szövetsége, Tinta Könyvkiadó, uo. 2009); 13. Régi magyar mesterségek családneveink tükrében (Uo. 2010).

A köteteket szerkesztette Balázs Géza és Grétsy László, a 6.-at Maróti István és Székely András Bertalan.

õr, plázacica; programfinanszírozott, személyfüggõ, Emberierõ-forrás-gazdálkodási Osztály. – A számítógépes, internetesnyelvhasználat megítélésével kapcsolatban józan mérsékletreint Grétsy Zsombor: „Nem a csetnyelv rontja a köznyelvet, ha-nem inkább az általános nyelvhasználat fejleszti, tisztítja a szá-mítógépes világ mai, alakulóban levõ, sok szempontból még ki-forratlan, gyakran rémisztõ nyelvezetét, kommunikációs me-chanizmusát” (5.). Ami az idegen szavak használatát illeti,minden pályázó a lehetséges magyarítás mellett tör lándzsát.

Két tényezõ is magyarázza, hogy több pályázó foglalkozotta nyelvjárások helyzetével, elsõsorban a határokon kívüli terü-leteket illetõen. Az egyik a nyelvjárások és a köznyelv viszonya,a másik a nemzetiségek helyzete. Ami a témának elsõként em-lített oldalát illeti, hihetjük, igen sokak számára ismert tény,hogy köznyelvünk a nyelvjárások ötvözõdésébõl alakult ki, areformáció és a reformkor közti idõben. Azóta a nyelvjárásokfokozatosan visszaszorulnak, de még ma is tápláló forrást je-lentenek a köznyelv számára. Gondoljunk a nyílt és a zárt e, azi, u, ü hosszú és rövid változata közti regionális ingadozásra, azegres – köszméte, eperfa – szederfa, nagyobb nála – nagyobb tõle,el kell mennem – el kell menjek szembenállásra, melyek számostársukkal együtt színezést jelentenek a beszélõk számára. Saj-nos igaz, amit az egyik pályázó, Iványi Tibor megállapít: „Volt,amikor maguk a tanítók, tanárok tiltották a nyelvjárási (»falu-sias«, »csúnya«) beszédet, ami valójában igaz, amikor az isko-lára gondolunk, de nem jelentheti azt, hogy az a gyerek örökrefelejtse el a nyelvjárását” (12.). Elõ-elõfordul, hogy némelyektiltakoznak a nyelvjárási vonások köznyelvi jelentkezése ellen;gondoljunk csak egyik TV-beli meteorológusunk palócos be-szédére. Egyet kell értenünk Pomozi Péterrel, aki megállapítja,hogy bizonyos regionalizmusoknak a köznyelvben való megje-lenése még nem jelenti az egységes magyar nyelvi, köznyelvinorma tagadását (12.).

A nyelvjárási beszédnek, a nyelvjárások használatánakmegítélése a nyelvpolitika területére tartozik. A határainkonkívüli magyar nemzetiség helyzete nem rózsás, ez derül ki szá-mos pályázatból (6., 11., 12.). Íme két idézet a mondottak alá-támasztására: „Romániában még nincs ugyan a szlovákiaihozhasonló nyelvtörvény vagy olyan, mint a szerb nyelvtörvény,nyelvpolitika viszont mindenütt van. Ennek a nyelvpolitikánaknagyon lényeges eleme a lingvicizmus, a nyelvi alapú hátrányosmegkülönböztetés és korlátozás, valamint az etnicizmus, az et-nikai alapú hátrányos megkülönböztetés. Ezt úgy tekintik anyelvpolitikai és kisebbségpolitikai szakirodalomban, hogy eza modern rasszizmusnak a megnyilvánulása” (6.) – „Mindenpillanatban, amikor esetleg nem anyanyelvemen szólalok meg,megadatik, hogy mégis anyanyelvemen gondolkodjak. El-mondhatja-e magáról egy olyan ember, aki megtagadott min-den hagyományt, megtagadta nyelvét, hogy ezt õ is megteheti?Õszintén szólva, én sem hiszem” (uo.).

Péntek János széles körû és szakszerû áttekintést ad a ma-gyar nyelv helyzetérõl Erdélyben. Szól a többoldalú elõzmé-nyekrõl, a tömbökben, illetve szórványokban élõ magyar nem-zetiségrõl, nyelvi jellegzetességeirõl, iskolázottságáról, nyelviés etnikai korlátairól. – Egyik-másik fenti idézetben rádöbbe-nünk a pszicholingvisztika igen fontos tételére, hogy az anya-nyelv használatának korlátozása vagy tiltása igen jelentõs hát-ránnyal jár a gondolkodás fejlõdésére. – „A nyelv ma néktekvégsõ menedéktek...” címû kötetben részletes beszámolók ol-vashatók még a Vajdaságban, Horvátországban, Szlovéniában,Ausztriában, Szlovákiában, Kárpátalján, Nyugat-Európábanfennálló helyzetrõl.

Az Európai Unió és a nyelvek címû kötetbõl képet kapha-tunk arról, milyen a magyar nyelv helyzete az Unióban. A 27tagból álló közösség 22 nyelvének 467 kombinációját kell biz-tosítania. „A probléma egyaránt érinti az európai és tagország-beli politikusokat, a szakembereket, a nyelvi munkaerõket(fordítókat, tolmácsokat, nyelvtanárokat) és a kibõvülõ Unió450 millió polgárát” – írja Cowderoy Natália (9.).

Hivatalos nyelv mind a 22, de munkanyelv a tapasztalatokszerint az angol, a francia és a német; még tovább menve: amunkaanyagok angolul és franciául állnak rendelkezésre, a Bi-zottság levelezése ugyancsak e két nyelven folyik. A mi nyel-

vünk tehát hivatalos nyelv, de képviselõinknek – ha teljes jogútagként akarnak dolgozni – ugyanúgy kell angolul és franciáultudniuk, mint a hasonló helyzetben levõ társaiknak. MuráthPéter igen lényeges összefüggésre mutat rá tanulmányában:„Az EU sokkal több puszta érdekszövetségnél: értékek szövet-sége is. Az európai értékek legfontosabbjai pedig: a béke, a de-mokrácia és a páratlan kulturális gazdagság. Nincs az az ember– legyen bár abszolút laikus vagy nyelvészprofesszor –, aki ta-gadná vagy akár csak megkérdõjelezné a nyelv kulcsszerepét akultúrában. A modern nyelvtudomány egyes irányzatai egye-nesen addig mennek, hogy a nyelv határozza meg a kultúrát,sõt az ember gondolkodásmódját is. Ennek a – fõként nyelvfi-lozófiai s nem csak nyelvészeti – gondolatnak Humboldt volt azelõfutára, legmarkánsabb képviselõi pedig B. L. Whorf és a ha-zánkban – legalábbis nyelvész-irodalmár körökben – legközis-mertebb Edward Sapir” (uo.). Majd valamivel lejjebb: „Azanyanyelv sokkal több egyszerû szerszámnál; a kifejezés pusztaeszközénél; külsõ, objektív tényezõnél; ... nyelv és kultúra,nyelv és társadalom, nyelv és pszichikum állandó és folyamatoskölcsönhatásban vannak egymással... Európa – deklaráltan kí-vánatosnak, sõt központi értéknek tartott – kulturális gazdag-ságának, sokszínûségének tehát nem egyik érdekessége, nemegyik »részterülete«, hanem alapvetõ és megkérdõjelezhetet-lenül fontos tényezõje, feltétele a nyelvi sokszínûség” (9.).

Sok vita folyt már eddig is a közvetítõ nyelvrõl. A többségvéleménye afelé hajlik, hogy az angol nyelv marad (lesz) az; ami nyelvünk természetesen marad hivatalos nyelv, de alighalesz munkanyelv.

Sok részletkérdéssel, megfigyeléssel találkozunk az alak-tan, mondattan, stilisztika területén. Tasnádiné Rónaky Editpályázatában több témára is kitér: ikes ragozás, -ban, -ben –-ba, -be, tötö-nyelv (a feladat megoldott – meg van oldva he-lyett); aki, amely, ami; ez alapján; igekötõ elválása, az alany fö-lösleges ismétlése. Állásfoglalását türelem, a nyelv változásá-nak figyelembevétele jellemzi: „A mai nyelvhasználat hihetet-lenül sokszínû – tele értékkel és hordalékkal, a középnemze-dék ízlésének alig elfogadható, de a fiatalokénak természetesformulákkal... Ez a gazdag nyelvi világ újszerû megközelítésimódokat kíván tõlünk, tanároktól, nyelvmûvelõktõl is, árnyal-tabban, megengedõbben kell közelítenünk az új nyelvi jelensé-gekhez, melyek nehezebben férnek bele a korábbi évtizedek-ben kialakított kategóriarendszerbe” (10.).

Nyelvünk elképzelhetetlenül színes, gazdag. Jól példázzákezt a nyelvi játékokról, a rejtvényekrõl, a sportnyelvrõl, a szak-nyelvekrõl készült pályázatok is, de ezek feldolgozása már nemfért bele egyébként is terjedelmes dolgozatomba (3., 4., 8.). Anyelvi illem nagyszüleink kiskorában, a Régi magyar mestersé-gek családneveink tükrében címû kötetektõl pedig azért kel-lett eltekintenem (holott igen érdekesek és értékesek ezek is),mert egy korábbi nyelvállapot tükrözõi.

Befejezésül álljon itt egy szinte értelmetlen kérdés: van-enyelvmûvelés, kell-e nyelvmûvelés? Elõször is vegyük figye-lembe, hogy a nyelvmûvelés a nyelvi ismeretek terjesztését isjelenti, meg a nyelv védelmét is szolgálja. De ne én mondjam aválaszt, hanem az egyik kiváló pályázónk, Pomozi Péter. Nem-csak figyelni és elemezni kell a nyelvi jelenségeket, hanem fi-gyelembe kell venni „a honi nyelvészek táborán belül (e térenis) dúló ádáz politikai párbajt is... A szociolingvisztikát sempallosnak tervezték, hogy a nyelvmûvelésnek nyakát szegje,hanem hogy a nyelvpresztízsnek, a kétnyelvûségnek és egy se-reg más lényeges kutatásnak hála, fontos új szempontokat hoz-zon a nyelvhasználat és a nyelvi kapcsolatok kutatásába. Olya-nokat, melyeket a 20. század második felének sohasem látottmértékû nyelvi átrendezõdései egyenesen kikényszerítettek. Aszociolingvisztika nyelvtervezése (language planning) semmás, mint nyelvmûvelés szélesebb értelemben. A nézõpont, atudósi attitûd különbözhet kissé, a lényeg nem, hiszen az egyesnyelvek életerejének megtartásán keresztül a világ nyelvi sok-színûségének megõrzése a tét. Elgondolkodtató, hogy vannak,akik ezt a szép tudományágat idõsebb, de cseppet sem túlhala-dott édestestvére, a nyelvmûvelés ellen próbálják fordítani”(12.).

Bencédy József

Édes Anyanyelvünk 2011/2. 11

A Magyar Köztársaság elnöke, Schmitt Pál volt a fõvédnö-ke annak az egész napos elõadás-sorozatnak, amelyre a Ma-gyar Kultúra Alapítvány budai székházában, a Magyar Mûvé-szeti Akadémia szervezésében került sor, otthont adva aCzakó Gábor nevével fémjelzett Diófa-kör kezdeményezésé-nek. E szellemi mûhely író, természettudós, zenész és (nemutolsósorban) nyelvész tagjai, valamint a hozzájuk csatlakozottelõadók ezúttal nyilvánosan, a hétköznapi idõpont ellenéreközel száz érdeklõdõ elõtt fejthették ki évek óta érlelõdõ gon-dolataikat a magyar tudományosság egyik legmonumentáli-sabb, ám oly mostoha sorsú alkotásáról.

A Magyar TudományosAkadémia 1840-ben bíztameg véglegesen CzuczorGergely (1800–1866) ben-cés szerzetest, költõt ésnyelvészt, az Akadémia tag-ját a szótár elkészítésével,Fogarasi János (1801–1878)kúriai bírót és nyelvészt pe-dig e munka felügyeletével.Tevékenységüket nemcsakaz elkövetkezõ évek politi-

kai és háborús eseményei nehezítették, hanem az a drámaiirányváltás is, amely a szabadságharc leverését követõen azAkadémia berkeiben egyre inkább végbement. A Nagyszótárjavításokat tartalmazó pótkötete, a Toldalék már meg sem je-lenhetett. Fogarasi János, aki munkatársa halála után egyedülfolytatta és fejezte be a nagy mûvet, ezt írta annak utószavá-ban: „Czuczor és én a külföld elõtt, az »Allgemeine DeutscheEncyclopaedie« czimü munkában bevádoltattunk, hogy a tör-ténelmi hasonlító nyelvbuvárlat ellenségei vagyunk. Aki aczikket közölte, nem tudá, mi volt vitatkozásunk tárgya. Vala-mint minden félszegség vagy egyoldaluság, úgy az ellen is, hogyegyedül csak a rokon nyelvekben s itt is csak némelyekben ke-resendõ az üdvösség, azon elvekkel összhangban, melyeketföntebb kifejték, felszólaltunk; felszólaltunk volt pedig ismé-telve mindaddig, míg a tárgyilagosság terérõl le nem szorítta-tánk. De hogy ellenségei voltunk volna a történelmi hasonlítónyelvbuvárlatnak, azt munkálatunk csaknem mindenik lapjamegczáfolja.”

A konferencia elsõsorban tisztelegni kívánt a két tizenki-lencedik századi tudós elõtt, akiknek teljesítménye már csakmennyiségi szempontból is rendkívüli, különösen, ha tekintet-be vesszük, hogy Czuczor Gergely forradalmi tevékenységemiatt két évig várfogságban, vasra verve végezte munkáját. Deazt a szándékukat sem titkolták a megemlékezõk, hogy méltat-ni, újraértékelni szeretnék az 1862 és 74 között hat kötetbenmegjelent (és mindmáig egyetlen befejezett!) Nagyszótárun-kat – az addigi és korabeli magyar nyelv e kincsesbányáját –,valamint szerzõinek a nemzetközi összehasonlítást kiálló, sõtazt nemegyszer úttörõ módon meghaladó nyelvészeti szemlé-letét és módszereit. E törekvés jogosultságát huszadik századiés jelenkori kutatások és vizsgálatok eredményei igazolják.

Az elõadásokat Fekete György professor emeritus, a Ma-gyar Mûvészeti Akadémia ügyvezetõ elnöke nyitotta meg, akiMakovecz Imrével, az intézmény örökös elnökével együtt azemlékkonferencia védnöke volt. Majd kivétel nélkül rendkívültartalmas, színvonalas elõadások következtek, amelyek ko-

rántsem pusztán a szûkebb szakmabeliek érdeklõdésére tart-hattak számot. Igencsak ritkán fordul ez elõ egy reggeltõl estigtartó, tizenhat elõadót felvonultató rendezvényen.

Békés Vera filozófus, tudományos fõmunkatárs a tudo-mányfilozófia szemszögébõl vizsgálta a Nagyszótár körüli kor-társi vitákat, majd Bencze Lóránt nyelvész, egyetemi tanár tar-tott remekbe szabott kiselõadást a tudás dinamikájáról. Azugyancsak nyelvész és egyetemi tanár Balázs Géza azt elemez-te, hogyan szakadt meg a Nagyszótár hagyománya a késõbbimagyar nyelvtudományban. A kávészünet után élvezhette ahallgatóság Czakó Gábor eszmefuttatását észjárásunk és a ma-gyar gyökrend összefüggéseirõl, ezt követõen pedig HorváthKatalin nyelvész olvasta fel a távol lévõ Németh Renáta érte-kezését a romantikus nyelvelmélet gyökfogalmáról. Gyõri-Nagy Sándor nyelvész és kultúrökológus a hang és az érzet, va-lamint a gyök és a képzet viszonyát fejtette ki szemléletesen. Adélelõtti programot Horváth Katalin saját elõadása zárta, aNagyszótár szócsalád-elméletének ismertetésével.

A délutáni program nyitányaként Pusztay János nyelvész,egyetemi tanár adta elõ eredeti álláspontját a finnugor etimo-logizálási gyakorlatról, utána Pomozi Péter nyelvész, egyetemidocens beszélt a szabályos hangmegfelelés „dicsõségérõl és vi-szonylagosságáról”. Oláh Annamária fizikus, Bolyai-kutatóérdekfeszítõ elõadásából kiderült, hogy a „semmibõl egy új vi-lágot teremtõ” matematikai géniusz a nyelvi gyökökkel is be-hatóan foglalkozott. Kiss Gábor Lõrincze Lajos-díjas nyelvész,a magyar egynyelvû szótárak kiadása terén élenjáró TintaKönyvkiadó igazgató-fõszerkesztõje a Czuczor–Fogarasi-szó-tárnak a magyar szótárirodalomban elfoglalt helyét méltatta,kitérve e szakterület óriási, belátható idõn belül aligha leróha-tó tartozásaira is.

A kávészünet utáni elõadások bizonysága szerint a Nagy-szótár nem csupán a nyelvészeket foglalkoztatja. Juhász Zol-tán kutatómérnök és népzenész ízelítõt adott abból, hogyan le-het gépi adatbányászat segítségével kutatni a szócikkek anya-gát. Alexa Károly irodalomtörténész arra hívta fel a figyelmet,hogy egy szótár – így a Czuczor–Fogarasi is – regényként is ol-vasható. Õ egyébként az Életünk fõszerkesztõjeként bejelen-tette, hogy az emlékkonferencia anyaga ebben a szombathelyifolyóiratban fog megjelenni jövõ év januárjában. Molnár Zsoltés Czeglédi Cecília tanításfejlesztõk beszámoltak az általuk ki-fejlesztett és sikerrel alkalmazott gyökrendi oktatásról. BércziSzaniszló csillagász, egyetemi docens pedig a gyökök kapcsán anyelv születésének rejtelmeibe engedett bepillantást, tudomá-nyos szabatossággal és mégis mûvészi érzékletességgel.

Stílusos befejezése volt az estnek Móser Zoltán tanár és fo-tómûvész lendületes elõadása Czuczor Gergely népdallá váltkölteményeirõl. A népies költõ egy vonatkozásban túlszárnyal-ta híresebb kortársát, Petõfit: jóval több (mintegy hetven)olyan verset írt, amelyeket már életében a nép ajkáról hallottviszont. Közülük néhány meg is szólalt Szikora Réka csodála-tos énekhangján. A miniatûr mûvészi programot az elõadó-ként már bemutatkozott Juhász Zoltán furulyajátéka színesí-tette.

Túlzás nélkül állítható, hogy a remekül összeállított és meg-szervezett emlékkonferencia teljes sikerrel járt. A különbözõtudományágak és mûvészetek képviselõinek eszmecseréjén túlfõleg a két-három nemzedéket és markánsan eltérõ irányokatképviselõ nyelvészek józan és nyitott párbeszéde jogosít fel de-rûlátásra a jövõt illetõen. Reményt ad ugyanis arra, hogy a vár-beli emléknapon felidézett két nagy ember és tudós példás éle-te és felbecsülhetetlen életmûve, ha megkésve is, de elfoglaljavégre méltó helyét utódaik köztudatában és a magyar tudomá-nyosságban.

Hudy Árpád

Teljes szövege megjelent a Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelenonline kiadásában is. A szerk.

12Édes Anyanyelvünk 2011/2.

„A magyar nyelvtermészeti rendje”Czuczor Gergely–Fogarasi János-

emlékkonferencia

Még nem nevezhetõ áttö-résnek, de újabb kori szelle-mi életünk, ezen belül a ma-gyar nyelvtudomány közelmásfélszáz éves jégpáncéljatört meg a kiemelkedõ ese-ményhez méltó helyszínen, abudai várnegyed egyik pati-nás palotájában 2010. de-cember 6-án.

Gerilla Önéletrajz-módszer

? Létezik egy internetes honlap: a GerillaÖnéletrajz (www.gerillaoneletrajz.hu). Ezszámos szolgáltatást kínál, mint pl. GerillaÖnéletrajz Módszerek, Gerilla Önéletrajz stra-tégiák, Gerilla Önéletrajz Tippek (mindet azeredeti írásmód szerint írtam). Ön szerint mia helyes írásmódja a honlap címének és aszolgáltatásoknak? A másik kérdésem a ge-rillamarketing írásmódjára vonatkozik. Eb-ben az esetben nem a különírás a helyes, hi-szen a gerilla fõnévi jelzõként szerepel a szer-kezetben?

! Az internetes portálok helyes írásmódjáról az Osiris Ki-adó Helyesírás címû kézikönyvében olvashatunk. A könyvszerzõi a következõképpen foglalnak állást: „Az internetesportálok címei az állandó címek közé tartoznak, hiszen a mé-dia egy újfajta változatát teremtették meg. Ennek megfelelõenaz újságok, folyóiratok, különféle lapok címírási szabályai al-kalmazhatók rájuk. A mai írásgyakorlatban meglehetõsennagy az összevisszaság. Ennek megszüntetésére az ajánlható,hogy a portálcímek kövessék az állandó címek írásmódját,vagyis az egy szóból álló címek nagybetûvel kezdését, a többszóból álló címekben pedig a csupa nagy kezdõbetûs formát:Habos Torta, Kreatív Online, Országos Internet Szaknévsor,Pálya.hu – Oktatási Portál, Terminal IT Network – InformatikaMindennap” (Laczkó Krisztina–Mártonfi Attila: Helyesírás.Osiris Kiadó, Budapest, 2004, 232). Az elõzõek mellett fontosmegemlíteni, hogy a tulajdonnevek egyik legfõbb jellemzõje azállandóság, ennek megfelelõen mindig a hivatalos, (bíróságon)bejegyzett – akár még a helyesírásnak is ellentmondó – írásmó-dot kell követnünk. Az internetes honlap helyes, pontosabbanajánlható írásmódja: Gerilla Önéletrajz. A megnevezéshez kap-csolódó utótagokat a tagok közötti jelöletlen nyelvtani viszonymiatt kötõjellel kapcsoljuk: Gerilla Önéletrajz-módszer, GerillaÖnéletrajz-stratégia, Gerilla Önéletrajz-tipp.

A gerillamarketing alakulatban a gerilla jelentése valóban el-távolodott a szó eredeti jelentésétõl, inkább jelzõi használatrólvan szó: A gerillamarketing jelentése: ’nem hagyományos (kon-vencionális) eszközöket, illetve technikákat alkalmazó marke-ting’. Ez tehát inkább a különírás melletti érv. Ennek ellenéreén az egybeírást javaslom: a tagok együttese ugyanis egy, amarketingben használatos, annak egy területét felölelõ(szak)kifejezés, van tehát némi jelentésváltozás. A mai magyarírásbeliségben is az egybeírás a jellemzõ (ezt igazolják aGoogle-adatok, a Magyar nemzeti szövegtárban, sajnos, nemvolt találat). Nem érdemes tehát szembemenni az írásgyakor-lattal.

Vakond – vakondokvagy vakondok – vakondokok?

? Melyik a helyes használata a vakondok szónak egyes éstöbbes számban: vakond – vakondok vagy vakondok – vakon-dokok?

! Természetesen mindkét alakváltozat helyes, hiszen jócs-kán találunk mindkét formára elõfordulást a mai magyarnyelvhasználatban. A Zaicz Gábor által fõszerkesztett Etimo-lógiai szótár a vakondok címszóról (896) a következõket írja:„a vak szóból keletkezett kicsinyítõ képzõkkel. […] Az elneve-zés azon alapul, hogy a kérdéses állatot a néphit vaknak gon-dolta”. A vakond szó késõbbi elvonás eredménye, a nyelvhasz-nálók ugyanis az -(o)k végzõdést a többes szám jelének vélték,

és késõbb az eredetileg egyes számú alakot (vakondok) is rend-re többes számúként kezdték használni. Az elvont alak annyiraáltalánossá vált, hogy összetételekben szinte kizárólag ez azalakváltozat szerepel. Ezt a Magyar történeti szövegtár (elsõ-sorban 20. századi) adatai is igazolják, például: vakondtúrás.Persze nem helyteleníthetõ a vakondoktúrás forma sem.

Sylvia Plathszal

? Hogyan írandó a neves írónõ, SylviaPlath neve, ha raggal látjuk el: Plath-tal vagyPlath-szal? S egyáltalán mi a helyes kiejtés:[plász], [pláf] vagy [plát]?

! A Plath név kiejtése a nemzetközi foneti-kai ábécé szerint [plæè]. Mivel nyelvünkbenaz utolsó hang nem fonéma, a szó kiejtésekorés toldalékolásakor olyan közelítõ megoldástválasztunk, mely képzésjegyeiben és akuszti-kusan is hasonlít az eredeti hangra. A magyarszakirodalomban általános a fönti hangnak

[sz]-ként való ejtése, és ennek megfelelõ toldalékolása is (lásdNádasdy Ádám Huron’s angol kiejtési kézikönyvét: http://web.archive.org/web/20080410071104/http://seas3.elte.hu/delg/publications/hepd.html). Ezt az ejtésmódot és az ennek megfe-lelõ toldalékolást javasolja a Laczkó Krisztina és MártonfiAttila által írt Helyesírás címû kézikönyv is: Plathszal. Ennekmegfelelõen a javasolt írásmód: Sylvia Plathszal.

Wok

? Mi a helyes írásmódja a Kínából származó edénynek: wokvagy vok? Sem az akadémiai, sem az Osiris-féle szótár nem tar-talmazza ezt az egyre inkább használatos szavunkat.

! A wok a magyarban eddig szótározatlan, és ezért helyes-írási szempontból is kodifikálatlan szó. Jelentése: ’Kínábólszármazó, fõzéshez használt edény, amelynek alakja a gömbmetszetére hasonlít’. A wok szó a kínai hu, huo, kantoni uokangol formája, ez használatos szinte kizárólag a magyarban is.A szó elterjedtségét mutatja az internetes találatok száma is(19 000 elõfordulás). Elvileg a kínai átírás alapján nem kellenekövetni az angol írásmódot, ám mivel a kifejezés a magyarba azangolból került be, célszerû a wok írásmódot alkalmazni. A ké-sõbbi írásgyakorlat dönti el, hogy más, egyszerûbb formában iselterjed-e a magyar helyesírásban.

Kolosy tér

? Szeretném megkérdezni, hogy a Kolosy tér honnan kaptaa nevét?

! A Budapest teljes utcanévlexikona (szerk.: Ráday Mihály,Sprinter Kiadó, Budapest, 2003) címû könyvben az áll, hogy aKolosy tér Kolosy (Kolossy) Györgyrõl kapta a nevét. Õ a tör-téneti források szerint 1824-ben vagy 1826-ban született, és1850-ben halt meg. 1848. szeptember 28-án a fõvárosba érkezõFranz Philipp Lamberg gróf császári biztost a pesti nép felkon-colta. Ennek a felháborodott tömegnek volt Kolosy egyetemihallgatóként az egyik vezetõje. Késõbb Erdélybe ment, had-nagyként hõsiesen harcolt Bem seregében. 1849. január 1-jétõlfõhadnagyként szolgált Komáromban. Júniusban már a fel-sõ-tiszai hadsereg századosaként harcolt. A szabadságharc bu-kása után elfogták, és 1850. január 23-án kivégezték.

A tér 1900 óta viseli a nevét, mert korábban Lujza térneknevezték (1896-tól). Azelõtt Heu Platz (azaz Széna tér) volt aneve (1822–1896). Nyugati felét 1835-ben még PfarrkirchenPlatznak (Plébániatemplom térnek) hívták. Még korábban aHaupt Platz (Fõ tér), annak elõtte pedig a Markt Platz (Piactér) elnevezéseket használták erre a területre. E legkorábbiemlítés 1702-bõl való.

Összeállította: Biró János

www.manyszi.huKérdések és válaszok

Édes Anyanyelvünk 2011/2. 13

14Édes Anyanyelvünk 2011/2.

„A nemzet nyelvében él. Ha nem akarjuk, hogy elsõöngyilkossági kísérlete után még egyszer kardjába dõl-jön, fegyelmezzük ne csak gazdaságunkat, de eszméle-tünket is. A nyelv az egyetlen szellemi tényezõ, amely-nek anyagi és gyakorlati ereje s szerepe is van; ezért ha-talmas, s ezért esendõ. A nyelv adománya nélkül nem le-het sem kereskedni, sem országot igazgatni. De aki hibá-san beszéli, írja, az a szellem és anyag csodálatos csere-forgalma révén hibásan is gondolkodik. S a hiba ragadó-sabb, mint az egészség.” Déry Tibor gondolatai ma talánsokkal inkább érvényesek, mint 1948-ban, amikor papír-ra vetette ezeket a sorokat.

Napjainkra a világ meglódult. A gondolkodás, a be-széd irama felgyorsult, és – talán ezért is – felszínesebbé,elnagyoltabbá vált az erkölcs, az azt hordozó gondolat,az ezt kifejezõ beszéd is. Nehezebben, pontatlanabbul,elnagyoltabban fogalmazzuk meg gondolatainkat, he-nyébben ejtjük a szót, ezért szavainkkal, beszédünkkelnehezebben jutunk el szellemtõl szellemig, szívtõl szívig,lélektõl lélekig. Kívülrõl is, belülrõl is egyre több veszélyfenyegeti anyanyelvünket.

Pedig napjainkban sokkal nagyobb szükség lenne agondolatokat pontosan kifejezõ és közvetítõ jó szóra, azigaz szóra, a szép szóra, hogy – József Attilát kissé szaba-don idézve – a dolgozó nép okos gyülekezetében okos ésjó szóval hányhassuk-vethessük meg száz bajunk.

Szándéka szerint az okos és jó szónak, az igényes be-szédnek a céljait szolgálja ez a munka, az igényes magyarkiejtés kézikönyve. A hangoztatás elemeitõl, a hangok-tól és a szótagoktól a mondatokon, mondatkapcsolato-kon át a szövegek értõ/értetõ hangoztatásáig vezeti el azolvasót. A hangzó nyelvnek, azaz a beszédnek, az élõszó-nak azokat a fontos eszközeit tárgyalja, amelyekkel anyelvileg jól megformált gondolatoknak a kimondása-kor a mondanivalót felfoghatóvá és (meg)érthetõvé, akimondott hangsorok hordozta tartalmát érzékletessé,pontosabbá tesszük hallgatóink számára. Ugyanezek azeszközök segítik a beszédhelyzetnek és az egyes attitû-döknek az érzékeltetését is.

A könyv elsõ fejezete többféle megközelítésbõl anemzeti nyelvnek a rétegzõdését mutatja be, hogy érzé-kelni lehessen: a beszélt változatok között hol helyezke-dik el a kulturált ember beszédére jellemzõ igényesnyelvhasználat, A második és harmadik fejezet tárgya aszûkebb értelemben vett tiszta kiejtés, hiszen ez az alapjaannak, hogy a beszéd felfogható, érthetõ legyen a hallga-tó számára. A harmadik fejezet az egyes beszédhangok(magán- és mássalhangzók) képzésének módját mutatjabe, hogy a hangképzés módjának részletes leírásával ja-vítani tudják kisebb beszédhibáikat azok, akik még nemszorulnak logopédus segítségére. (Sajnos, napjainkban –részben a beszédiram fokozódó gyorsulása, részben ahenye hangképzés miatt – egyre növekszik a beszédhibá-sok: a selypesek, pöszék, raccsolók, kásásan beszélõk,hadarók száma.)

A könyv nagyobb része, a 4–10. fejezet már a tisztabeszédre épülõ értelmes, kifejezõ, az értõ/értetõ beszédeszköztárát mutatja be. Miként segítik a beszéd megér-tését, értelmezését az ún. mondat- és szövegfonetikaieszközök. Helyes használatukra ma különösen nagyszükség lenne, mert a mindinkább elszíntelenedõ beszédmiatt egyre nehezebben tudjuk élõszóban is kifejezni ér-zelmeinket. (Persze fordítva is érvényes: az árnyalatoknélküli, színtelen beszéd a felszínes érzelemvilágnak és afelszínes, rendszertelen gondolkodásnak a következmé-nye is lehet!) Ezért tárgyalom külön-külön fejezetekbena hangsúlyozásnak, a hanglejtésnek, a beszéd tagolásá-nak, a beszédszünetnek, a beszédritmusnak mibenlétét,egymással való kapcsolatát. A szöveg értelmének közve-títésében betöltött szerepüket az írott nyelvbõl és az élõközbeszédbõl vett példákkal illusztrálom, mintát advaarra, miként szolgálják ezek a hangzó eszközök az érte-lem és az érzelmek kifejezését. Külön fejezet szól arról,milyen hangzásbeli megfelelõik vannak az írásjeleknekaz írott szövegek hangosításakor.

A könyv harmadik nagyobb egysége, a 11–17. fejezeta hangzó beszéd egészére összpontosítja a figyelmet.Szó esik a szöveg értõ/értetõ megszólaltatására való fel-készülés lépéseirõl, a szöveg rejtett, a nyelvi forma mö-gött meghúzódó tartalmainak és a megszólaltatás össze-függéseinek a kapcsolatáról és a beszéd szituativi-tásának, érzelmi töltésének és a spontán beszédnek ahangzásáról. A harmadik nagy egység zárófejezete ahangzó beszéd sajátos alkalmazási területeit mutatja be:a felolvasás, a vers- és prózamondás, a színpadi beszédés az elõadó-mûvészet, valamint az énekbeszéd legfon-tosabb általános jellemzõit írja le, rövid tanácsokat ad aze területeken munkálkodóknak.

A kötetet a legfontosabb szakirodalom jegyzéke és ajelek, jelölések magyarázata zárja.

Az Igényesen magyarul címû kötet fõleg a standardra,az igényes köznyelvi nyelvhasználat hangzására vonatkozószabályokat, törvényszerûségeket próbálja rövidenösszefoglalni, fõleg leíró, tanácsadó szándékkal. Anyagapersze nem teljes, nem is tartalmazhatja a nyelvi kifeje-zésnek minden árnyalatát. Elsõsorban az írott szövegigényes értõ és értetõ megszólaltatásának fõbb törvé-nyeit igyekszik bemutatni. Nem írhattam le a mondat- ésszövegfonetikai eszközöknek a (nyilvános vagy bizal-mas) spontán megfogalmazású és az érzelmileg telítettbeszédben, valamint a nyelvjárásokban megfigyelhetõsokféle változatát.

A munka láthatóan a gondolatok megjelenési formá-jának kérdéseivel foglalkozik. De: a tartalom és formaegysége és egymásra hatása talán segítséget nyújthat ah-hoz, hogy az igényes, okos gondolatok igényes, okosnyelvi formában hangozhassanak el, és – ellenhatásként– az igényes, okos formában megjelenõ gondolatok való-ban igényes és okos gondolatok lehessenek. Az „alap”, a„fundamentum” azonban a jó szándékból fakadó okosgondolat. Ezért fontos megfogadni Illyés Gyula tanítá-sát: „a jó magyar írás és beszéd tanítását [...] a helyesgondolkodás tanításával kell kezdeni. És az gondolkodikhelyesen, »Aki az igazat keresi«.”

A kötet „címzettjei”, azaz olvasói, forgatói lehetnekegyrészrõl a hivatásos beszélõk (a rádiók és tévék mun-katársai, színészek, elõadómûvészek), a magyar ésnyelvszakos tanárok, a középiskolai diákok és a közéletszereplõi.

(Argumentum Kiadó, Bp., 2010, 308 oldal, 3500 Ft)Wacha Imre

A szerzõ a munkájáról

Wacha Imre:Igényesen magyarul

A helyes kiejtés kézikönyve

Édes Anyanyelvünk 2011/2. 15

Amikor gyerekkoromban a Nagy-kanizsa melletti egyik szõlõhegyen, Kis-cserfõn Gyura bátyám kezembe nyo-mott egy szakajtó-t, és leküldött a tükékalá, a gyümölcsfákhoz, hogy szedjembele a szivallagombá-t, de óvatosan ám,nehogy megszakujjon, szedtem is szor-gosan, amíg egy zápor be nem kergetettszáraz helyre, a rag alá, ahol csak arrakellett ügyelnem, hogy a zsuppos pincetetejérõl a víz ne csurogjon a nyakamba;nos: akkor nem tudtam, hogy az itt meg-jelölt szavak valamiért különlegesek.Ugyanis ezen a kiscserfei szõlõhegyen abirtokosok csaknem mind – talán édes-apám és cégtársa, barátja volt csupánkivétel – kiskanizsai parasztgazdák vol-tak, így a szomszéd Gyura bá’ is, s tõlükaztán az én városi nyelvismeretem sokatgyarapodott. Kiskanizsa a zalai kisvá-rosnak elkülönülõ része (volt), lakóinemcsak foglalkozásukban, hanemnyelvükben is különböztek. Az õ szavai-kat (is) keresve vettem kezembe az Újmagyar tájszótár utolsó kötetét.

Az elsõ kötet még 1979-ben jelent meg, három évtized kel-lett befejezéséhez a körülmények hol kedvezõ, hol mostohavolta miatt. A munka még 1950-ben kezdõdött, idõközben afõszerkesztõ és több munkatársa is elhunyt, szerencsére min-dig akadtak, akik a szótárírás aprólékos munkáját folytatták azMTA Nyelvtudományi Intézetében – szolgálva az akadémia-alapító Széchenyi gróf célját: a magyar nyelv mûvelését, ame-lyet a király törvényben hagyott jóvá (1827. évi XI. tc.). Mind-egyik kötet szerkesztõje Hosszú Ferenc, aki sokat tett a mû el-készülése érdekében.

A szótárt készítõ munkaközösség vezetõje, majd fõszer-kesztõje B. Lõrinczy Éva (1926–2002) volt. Az õ tudományosmunkássága másként is kapcsolódott a tájszótár anyagához: Amagyar mássalhangzó-kapcsolódások rendszere és törvény-szerûségeik címû könyve a köznyelvi és a tájnyelvi szavakösszehasonlításával mutatja be a hangkapcsolatokat, e munká-jával nyerte el a nyelvtudományok doktora címet. Értekezése,amely még a szótár adattárából készült, és 1979-ben jelentmeg, eddigelé szinte egyedülálló példa arra, hogy milyennyelvtudományi alapkutatásokra (is) alkalmas a tájszótár. B.Lõrinczy más irányú érdeklõdését, nyelvészeti felkészültségétmutatja, hogy magyarra fordította a Ferdinand de Saussurekorszakalkotó jelentõségû egyetemi elõadásaiból összeállítottkönyvet (Bevezetés az általános nyelvészetbe), amely így hatá-rozottabban érvényesült a magyar nyelvtudományban.

Az Új magyar tájszótár kötetei immár ötezernél jóval többlapon õrzik azokat a tájszavakat, amelyeket 1890 és 1960 kö-zött gyûjtöttek, s így méltó folytatása Szinnyei József Magyartájszótárának, amely éppen száztíz éve jelent meg. A Szinnyeiszerkesztette szótár mintegy nyolcvanezer szóadatot tartal-maz, a jelenlegiben félmilliónál több van. A szavak egy része ama nem hazánkhoz tartozó területek magyarságának nyelvé-bõl való; természetesen minden adatról megtudható, hol gyûj-

tötték, ez a 2393 szakirodalmi forráshely megadásával ellen-õrizhetõ. Még az elsõ kötet tartalmazta azokat a térképmellék-leteket, amelyeken az aprócska zalai falvak éppúgy megtalál-hatók, mint például a hasonló erdélyiek vagy felvidékiek; négy-ezer földrajzi név, hely azonosítható, ezért a szavak elõfordulá-si helye (nyelv)földrajzi szempontból is vizsgálható.

Az Új magyar tájszótár szócikkeiben a magyar nép immármúltba veszõ életmódja (és ami ehhez tartozó és aligha felso-rolható: gazdálkodás, vallásvilág, öltözet, tánc, játék; család,gyermek, szerelem stb.) mutatkozik meg. A régi élet tárgyianyagának sok-sok darabját immár csupán falumúzeumok,

néprajzi múzeumok õrzik, s amiként amúzeumi restaurátorok munkája nyo-mán a tárgyi emlékek nem lesznek azenyészeté, így marad a jövõ nemzedékrea magyar tájszókincs is. A múlt század, aXX. század második felében (mondhat-ni) teljesen átalakult a magyar társada-lom, és nemcsak az említett életmód-ban, hanem világlátásában is. Ennekmegfelelõen a magyar nyelv szerkezetirendszere ugyan nem, de szó- és kifeje-zésanyaga megváltozott. Ezért (mikép-pen a múzeumokban a magyarázó fel-iratok) a tájszótár olvasóját is eligazítjáka címszavak jelentését és használatátmegvilágító példamondatok. Száraz a miszakajtónk, hadd keljen meg a cipónk –találunk egy gyermekjátékszöveget a ke-nyérsütés egyik kellékének, a szakaj-tó-nak magyarázata mellett, ebben aszalmából, gyékénybõl font kosárkábankelesztették ugyanis a kenyeret. A kis-kanizsaiak mindenfélét tartottak szakaj-tóban: tojást, gyümölcsöt, babot és egye-beket. Az érdeklõdõ mást is találhat, van

még: szakajtó kendõ, szakajtóvetõ stb. Másutt az ilyen célra al-kalmazott kosárkákat zsombor-nak, zsompor-nak hívták: A ha-lott mellett egy zsombor búzáért fogadott siratóasszony sírt – je-gyezték föl a kolozsvári hóstátiak hajdani temetkezési szokása-iról. A szivallagomba, amelyet szedegettem, a szilvafák aljánálszokott teremni, innen a neve; a tükék a ’szõlõtõkék’, ezek soraalatt volt a gyümölcsös. A gombával óvatosan kell bánni, ne-hogy összenyomódjék, megzúzódjék, ezt jelenti ugyanis a sza-kul ige, amint a tájszótári példamondat is mutatja: Lëhet gabo-nát hordanyi, mas [’most’] nëm szakul. (Ez az adat kiskanizsaiadatolású.) S látom, a zsuppos pince is szótári adat már; ott, akiscserfei hegyen a szõlõsgazdák többnyire egy szobából, pin-cébõl és a szõlõprés elhelyezésére szolgáló elõtérbõl álló épü-lete a pince, ezeket általában zsupp fedte, vagyis rozsszalma.

A kiscserfei hegyet, talán észrevette az olvasó, föntebb elõ-ször a Kiscserfõ helynévvel említettem. Már ez az egy példa ismutatja, hogy a köznyelvtõl számos hangtani vonatkozásbanel-eltérhetnek a szavak, ö-zõ, í-zõ nyelvjárási változatokat vagymás hangfelépítésû szavakat lépten-nyomon találhatunk. Azelõbbi példamondatban nem csupán ilyesmi van – gabonáthordanyi –, hanem az is látszik, hogy a kiskanizsai nyelvjárás-ban -nyi képzõs a fõnévi igenév, vagyis a nyelvjárás alaktanitulajdonságai is láthatók.

Csak az új magyar tájszótármúzeumban ismerhetõ meg ele-ink nyelve szókincsével, alaktanával, hangtanával, amely sokmindenben különbözik a XXI. századi nemzeti nyelvtõl és en-nek területi változataitól. Tudatában kell lennünk, hogy ez anyelv a maga nemében tökéletes szolgálója volt beszélõinek,hogy ezzel a nyelvvel és erre a nyelvre épült a magyar nemzetimûveltség, amelynek szerény továbbvivõiként kell és lehethasználnunk a ránk hagyományozódott magyar nyelvet.

Büky László

A magyar nyelvjárásokmúzeumpalotája

Megjelent az Új magyar tájszótár zárókötete

Új magyar tájszótár V. Sz–Zs. Akadémiai Kiadó,Budapest, 856 lap

16Édes Anyanyelvünk 2011/2.

ElhunytBenkõ Loránd

2011. január 17-én, életé-nek 90. évében budapesti ott-honában elhunyt Benkõ Lo-ránd akadémikus, az ELTEprofessor emeritusa, a Ma-gyar Tudományos Akadémiá-nak 1965 óta tagja, a magyarnyelvtudomány kiemelkedõtudósa.

Imponálóan gazdag tudo-mányos munkásságot hagyott

ránk örökül. A tudomány bûvöletében és a munkamegszállottjaként élt. Hat és fél évtizedet átívelõ te-vékenységével a nyelvtudomány számos területétbirtokba vette. Magát nyelvtörténésznek tekintette,szívéhez legközelebb a történeti névtant érezte. Fõkutatási területe a magyar nyelvtörténet, névtan, di-alektológia és a tudománytörténet volt. Kezdemé-nyezõje és irányító fõszerkesztõje volt az újabb korimagyar nyelvtudomány több nagy vállalkozásánakis: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára(I–IV. 1967–1984), az Etymologisches Wörterbuchdes Ungarischen (I–II. 1993–94) és A magyar nyelvtörténeti nyelvtana (I., II/1. és II/2. 1991–95. Muta-tókötet: 1997).

A tudományos közéletnek aktív szereplõje volt azAkadémián és az egyetemen: különbözõ bizottsá-gok elnökeként, rektorhelyettesként, a MagyarNyelvnek 1953 óta szerkesztõjeként, 1974-tõl felelõsszerkesztõjeként, a Magyar Nyelvtudományi Társa-ságnak három évtizeden át elnökeként, az MTANyelvtudományi Intézetének osztályvezetõjeként(1960–1995), a Tudományos Ismeretterjesztõ Tár-sulat (1995–2000) elnökeként. Magyar szakos egye-temi hallgatók ezreit oktatta hosszú egyetemi tanáriévei alatt: tanítványait tudományos gondolkodásra,az anyanyelv szeretetére, a munka tiszteletére ne-velte, és sokakat indított el a tudományos pályán.

Köztiszteletnek örvendett: munkatársai, tanítvá-nyai 50., 60. és 70. születésnapján is tisztelgõ kötettelajándékozták meg, 80. születésnapjára pedig válo-gatott tanulmányainak gyûjteményes kiadását jelen-tették meg 3 kötetben. Szakmai kiválóságának elis-meréseként több hazai és külföldi tudományos tár-saság tisztségviselõje volt, s számos kitüntetést ka-pott. Vallotta, hogy az anyanyelv sokkal több, mintközlési eszköz, ezért arra tanított, hogy sem múltbelielõzményei, sem pedig jövõbeli alakulása nem lehetközömbös számunkra. Elhunytával a magyar nyelvlegnagyobb élõ tudósa távozott az élõk sorából.Örökül nemcsak gazdag munkásságát, hanem a sze-mélyes példát is ránk hagyta. A példát a tudományszeretetére és a lankadatlan munkálkodásra, s pél-dát a köz szolgálatára is.

Kiss Jenõegyetemi tanár, akadémikus

Stefi néni emlékéreMély megrendüléssel értesültem a hírrõl, hogy meghalt

Kovács Lászlóné dr. Vermes Stefánia, Stefi néni, drágaegykori osztályfõnököm és magyar-latin tanárnõm. Bármár több mint negyven év eltelt azóta, hogy kiléptünk aMarkó utcai Kossuth Zsuzsa Gimnázium kapuján a nagy-betûs életbe, és maga a gimnázium sincs már meg – a pati-nás épületben más oktatási intézményt helyeztek el –, agimnázium szellemisége mindmostanig elevenen élt ben-nünk. Stefi néni közvetítette azt a felfogást, amelyet ottszívtunk magunkba. Bár az is lehet, hogy az õ felfogása,életszemlélete ivódott belénk, és ezt kiterjesztettük az is-kolára. Nagy tudása, következetessége, állhatatossága,csendes, megnyerõ személyisége nagy hatással volt ránkéletünk során. Igazi pedagógus személyiség volt, a szónaka klasszikus értelmében. Számára nem ért véget az osz-tállyal való törõdés az érettségi bizonyítvány kiosztásával,hanem hosszú évtizedeken keresztül figyelemmel kísértea régi tanítványok életét. Néhányunkat – köztük jómaga-mat is – pályára állított. Mindenkirõl mindent tudott, min-dent számon tartott, minden érdekelte: az élet során kül-földre szakadt régi diákok élete, sorsa, pályájának alaku-lása éppúgy, mint az otthon maradottaké. Késõbb márnemcsak a tanítványok, de a szaporodó családtagok, fér-jek, gyerekek életútját is számon tartotta. Integráló sze-mélyiség volt, figyelmes, érdeklõdõ, nyitott. Jó volt velelenni. Társaságában a mára már, sajnos, eltûnõben levõértékrend volt érvényben: egymás megbecsülése, értéke-lése, elfogadása, odafigyelés a többiekre, a pozitív szándé-kok, törekvések kiemelése, hangsúlyozása. Jelenlétébenmindenki valahogy jobbá vált, megértõbbé, toleránsabbá,elfogadóbbá.

Utoljára 2009 decemberében találkoztunk vele, a laká-sára hívott minket osztálytalálkozóra. Mindannyian egy-behangzóan megállapítottuk: Stefi néni nem változottsemmit. Ez tényleg így is volt, és kedves, megnyerõ szemé-lyiségét most már így õrizzük meg emlékezetünkben. Ha-lála fájó ûrt hagyott maga után. Tisztelettel és szeretettelõrizzük emlékét.

Régi tanítványa: Hódi Pálvölgyi Éva(Ada, Szerbia)

A Magyar Versmondásért AlapítványV. Mensáros László nemzetközi vers- és prózamondó

versenye(Budapest, 2010. szeptember 15–2011. január 29.)

A versenyre 98 amatõr vers- és prózamondó jelentkezett; közü-lük 9 fõ a határainkon túlról (Vajdaság, Szlovákia, Románia) érke-zett a találkozóra. A versenyzõknek a magyar irodalomból ésMensáros László XX. század címû elõadóestjének anyagából kel-lett öt verset vagy prózát választaniuk, ezzel is tisztelegveMensáros László emberi, mûvészi és elõadó-mûvészi nagyságaelõtt. Az elõdöntõkbõl 34 versmondó jutott be a 2011. január29-én megrendezett döntõbe. A rendezvény egy szomorú köteles-ség teljesítésével vette kezdetét. Néhány gondolattal, gyertya-gyújtással és egyperces fõhajtással emlékeztünk a múlt év szep-temberében elhunyt Bánffy György Kossuth-díjas színmûvészre,alapítványunk néhai elnökére. A döntõ elsõ részében szabadonválasztott versek hangzottak el a rangos szakmai zsûri (CsászárAngela, Kubik Anna, Dunai Tamás, Bácskai János színmûvészekés Bedõ Csaba elõadómûvész) elõtt. A zsûri 10 versmondót jutta-tott be a kora délutáni döntõbe. A versenyt díjkiosztó gálamûsorzárta. Két siket versmondó is fellépett, akik jelbeszéddel is tolmá-csolták elhangzott produkciójukat. A támogatók és meghirdetõkjóvoltából az elsõ három helyezettnek járó magas pénzjutalommellett sok különdíj is gazdára talált, közel 900 000 forint érték-ben. A verseny helyezettjei: I. Jánosi Márton (Szentendre), II.Somos Ákos (Székesfehérvár), III. Kovács Katalin (Üllõ). Averseny sikere arra ösztönöz bennünket, hogy 2013-ban – akkormár hatodszor – ismét megrendezzük a Mensáros László nemzet-közi vers- és prózamondó versenyt.

Virág László fõtitkár,a verseny szervezõje

Édes Anyanyelvünk 2011/2. 17

H Í R E K – E S E M É N Y E KHírek

A Farkasréti temetõben február 15-énkísérték utolsó útjára Benkõ Lorándot, amagyar nyelvtudomány kiemelkedõ alak-ját. Emlékbeszédet mondott Vizi E. Szil-veszter, Kiss Jenõ és Juhász Dezsõ.

*100. születésnapján, 2011. február 6-án

Püski Sándor-emlékkonferenciát tartot-tak, ahol a magyar nyelv idõszerû kérdései-rõl Balázs Géza szólt.

*A Tinta Könyvkiadó 2010. évi Aranytoll

díját Rácz János vehette át ünnepélyeskeretek között a február 17-i Szarvas Gá-bor asztaltársasági összejövetelen az Aka-démia épületében.

*Krúdy Szindbádja és a Márai-Szindbád

a számok tükrében címmel tartott elõadástKemény Gábor a március 9-i debrecenistilisztikai konferencián.

*Az év szava, antiszava. Megalakult Az

év szava, antiszava bizottság. A 2010. éviszavazás eredményét június 16-án 16.00órakor ismertetik az Akadémián. Szavaznifolyamatosan lehet a www.azevszava.huhonlapon.

*Családi rigmus pályázat. Az ASZ a

Nagycsaládosok Országos Egyesületévelközösen családi rigmusok összegyûjtésérehirdetett pályázatot. A rigmusokat folya-matosan lehet beküldeni, a Magyar RádióTetten ért szavak címû mûsora pedighavonta válogat az anyagból. Cím: MR-Tetten ért szavak, 1088 Budapest, Bródy S.u. 5–7. A Tetten ért szavak részletes tema-tikája a www.manyszi.hu honlapon olvas-ható.

Nyelvészeti könyvekA tartalom és forma harmóniájának

kommunikációja. XII. dunaújvárosi nem-zetközi alkalmazott nyelvészeti és kommu-nikációs konferencia. Szerk.: Kukorelli Ka-talin. Dunaújvárosi Fõiskola, 2010.

Bárdosi Vilmos: Magyar szólások, köz-mondások értelmezõ és fogalomköri szótá-ra. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2009.

Etimológiák, szóelemzések a Czuczor–Fogarasi szótárból. Tinta Könyvkiadó, Bu-dapest, 2010.

Magyar értelmezõ szótár diákoknak.Szómagyarázatok példamondatokkal. Fõ-szerk.: Eõry Vilma. Tinta Könyvkiadó, Bu-dapest, 2010.

Szaknyelvi kommunikáció. Szerk.: Do-bos Csilla. Miskolci Egyetem, Miskolc, Tin-ta Könyvkiadó, Budapest, 2010.

Széphalom évkönyv, 2010.Utazás a magyar nyelv körül. Írások

Kontra Miklós tiszteletére. Szerk.: Cser-nicskó István, Fedinec Csilla, TarnóczyMariann, Vanconé Kremmer Ildikó. TintaKönyvkiadó, Budapest, 2010.

Zsupos Zoltán: Gömöri káromkodásokkönyve I–II. Gömör-Kishonti MúzeumiEgyesület, Patrióta Kiadó, Rimaszombat,2010.

Események2011. április 1–3. A Kazinczy-verseny

félországos döntõje általános iskolások-nak, Kisújszállás

2011. április 2. A Kazinczy Társaságünnepi közgyûlése, Sátoraljaújhely

2011. április 6-tól minden szerdán16.00: Google-galaxis, elõadás-sorozat,ELTE, Múzeum krt. 4/a, 428. terem. Rész-letek: www.manyszi.hu

2011. április 7–9. A Kazinczy-versenyfélországos döntõje általános iskolások-nak, Balatonboglár

2011. április 15. A 45. magyar nyelv he-te megnyitója, Gyõr

2011. április 15–17. 46. Kazinczy-ver-seny, Gyõr, Kazinczy Gimnázium

2011. május 6–7. Az identitás szemioti-kája, Szeged, SZTE

2011. május 6–8. Kocsi-út az éjszaká-ban. A 12 legszebb magyar vers-program,Nagyvárad–Érmindszent–Nagykároly

2011. május 14–15. Az ASZ helyi cso-portjainak tanácskozása

2011. június 16. 16.00 Szarvas Gábor-nap, MTA. Az év szavának és antiszavának(2010) sajtóbemutatója, Szarvas Gábormellszobrának megkoszorúzása, majdSzarvas-vacsora

2011. június 17–19. 1. anyanyelvi juniá-lis, Sátoraljaújhely–Széphalom (ASZ, AMagyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Tár-sasága, Magyar Nyelvstratégiai Kutatócso-port)

2011. június 24–25. IV. Józsa Pétermûvelõdésszemiotikai szimpózium, Szom-bathely

2011. augusztus 7–13. Magyar nyelvitábor (külföldi magyaroknak), Balaton-almádi (érdeklõdés, jelentkezés: iroda@e-nyelv.hu)

2011. augusztus 8–15. XIX. Országosifjúsági anyanyelvi tábor

2011. augusztus 22–27. Nyelv és kultú-ra a változó régióban. VII. nemzetközihungarológiai kongresszus, Kolozsvár

2011. augusztus 26–28. XXI. Alkalma-zott nyelvészeti konferencia, Szombathely,NYME SEK

2011. szeptember 17. Az ASZ helyi cso-portjainak évnyitó találkozója

2011. szeptember 23. A nyelvek európainapja, Grác

2011. szeptember 30–október 2. Emlé-kezet: ünnep – fesztivál. Semiotica Agri-ensis 9., Eger

2011. október 7–8. Szarvas Gábornyelvmûvelõ napok, Ada

2011. október 14–16. Az Édes anya-nyelvünk nyelvhasználati verseny orszá-gos döntõje középiskolásoknak, Sátoralja-újhely és Széphalom

Elsõ anyanyelvi juniálisA magyar nyelvi kultúráért tevé-

kenykedõ szervezetek 2011. június17–19. között Sátoraljaújhelyen ésSzéphalomban tartják elsõ anyanyelvijuniálisukat. A juniális alapgondolata:az anyanyelvi mûveltség átadása, fej-lesztése. Ezért szeretettel várják anagyszülõket, szülõket és gyerekeket. Ajuniális fõvédnöke: Schmitt Pál köztár-sasági elnök.

Kiemelt programok: 17-én péntekenbemutatkozik A Magyar Nyelv Múzeu-ma, valamint múzeumpedagógiai ta-nácskozás és programok, este fáklyásfelvonulás. 18-án szombaton az Anya-nyelvápolók Szövetségének kihelyezett,nyilvános elnökségi ülése (amelyre buszindul Budapestrõl), valamint A magyarnyelv helyzete címmel A Magyar Nyelvés Kultúra Nemzetközi Társaságánakkonferenciája, este anyanyelvi játékok,tábortûz. 19-én vasárnap fakultatívprogramok, kirándulások.

A három nap folyamán a sátoraljaúj-helyi Kazinczy-múzeum, a széphalmi AMagyar Nyelv Múzeuma folyamatosprogrammal várja az érdeklõdõket. Aháromnapos, korlátlan belépésre jogosí-tó jegy ára: 1500 Ft (diákoknak: 1000Ft). Az érdeklõdõk számára a szervezõkolcsó szállás- és étkezési lehetõségetajánlanak.

További információk: www.manyszi.hu, www.nyelvmuz.hu.

A Hírek, események rovatba szántinformációkat a következõ címre kérjükeljuttatni: balazsge@due.hu. Lapzártamindig a megjelenés elõtti 40. nap!

Miskolciszónokverseny

Miskolc önkormányzata, valamint aMiskolci Egyetem Állam- és JogtudományiKara közös szervezésében 2011. január28-án tartották a III. „Miskolc Város IfjúSzónoka” versenyt. A megmérettetésen aváros gimnáziumaiból és szakközépiskolái-ból 10 versenyzõ vett részt. A feladat Szo-phoklész Antigonéjának örökbecsû sorai –„Sok van mi csodálatos, De az embernélnincs semmi csodálatosabb” – nyomán azalkotó emberrõl tartott ötperces, szabadonelmondott beszéd volt. A versenyzõk telje-sítményét öttagú zsûri (Dr. Adamik Tamásprofesszor emeritus, Dr. Szabó Miklósegyetemi tanár, a Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Karának dékánja, Dr.Szitás Benedek c. egyetemi docens, a karretorikatanára, Mókáné Hallók Zsuzsan-na, Miskolc város önkormányzata közokta-tási osztályának vezetõje és NováknéLaposcsán Zsuzsanna, az osztály vezetõ fõ-tanácsosa) értékelte. A zsûri a világos szer-kezeti felépítés, a meggyõzõ érvelés, a he-lyes és szép stílus, valamint a tiszta ma-gyar beszéd szempontjai alapján minõsítet-te az elhangzott, nagyon színvonalas be-szédeket.

Eredmények: 1. Kozma János (András-sy Gyula Mûszaki Szakközépiskola), 2.Makra Bence (Avasi Gimnázum), 3. NagyNikoletta (Kandó Kálmán Mûszaki Szak-középiskola), 4. Hajdú-Toldi Anita (FöldesFerenc Gimnázium), Molnár Gábor (And-rássy Gyula Mûszaki Szakközépiskola).

Sz. B.

18Édes Anyanyelvünk 2011/2.

Grétsy László rovata

Mindenekelõtt a 2010. évi 5. számban közölt rejtvények he-lyes megfejtését adjuk közre.

I. Író és mûve. 1. Újkõkor. 2. Klotild. 3. Malária. 4. Fodrász.5. Csuklás. 6. Bosnyák. 7. Szépfiú. 8. Kaszinó. Az író MarkTwain, világszerte ismert meseregénye: Koldus és királyfi.

II. Cserebere. 1. Tárcsa – Csatár. 2. Csege – Gecse. (Erretöbben nem jöttek rá, s ezért vagy kihagyták, vagy téves meg-fejtéssel próbálkoztak. Ilyen volt pl. a szellemes érgát, amelyvalamiképpen kapcsolatba hozható a zsilipkamrával, Gátér fa-lunk pedig csakugyan van, érgát szó azonban nincs.) 3. Baka –Kaba. 4. Zárka – Kazár. 5. Kalit – Litka. 6. Lapu – Pula. 7. Ka-raj – Rajka. 8. Karát – Rátka. 9. Zsaru – Ruzsa. 10. Java – Vaja.(Néhányan ezt gondolták ki megfejtésül: Zöme – Mezõ, ámMezõ településnevünk így, önmagában nincs.)

III. Hétszer hét. 1. Számtan. 2. Balzsam. 3. Várnagy. 4. Alko-tás. 5. Ereklye. 6. Évnyitó. 7. Kelebia. A zeneszerzõ Erkel Fe-renc, két mûve: Sarolta és Bánk bán.

IV. Melyik helység? 1. Dunavecse. 2. Felsõtelekes. 3.Szakadát. 4. Zalakaros. 5. Szúpatak. 6. Õrhalom. 7. Lakitelek.8. Mogyoróska. 9. Magyaratád. 10. Rácalmás.

V. Szójátékos csattanó. Úgy, hogy tizenhárom ölet meg egyfelet.

Azok közül a megfejtõink közül, akik elérték a sorsolásbanvaló részvételhez szükséges 80 pontot, a következõk részesül-nek a Tinta Könyvkiadó által a nyerteseknek felajánlott könyv-jutalomban, amely ezúttal Bárdosi Vilmos és Kiss Gábor Szó-lások címû könyve: Dr. Boldog Áron, Bátonyterenye, Rákócziu. 17. (3078); Bugyi Anna (Aranyosok köre), Dejtár, Rákócziu. 23. (2649); Fleischmann Andorné, Budapest, Nezsider park11. (1142); Huszár Lászlóné, Csákberény, Dózsa u. 18. (8073);Kluka Hajnalka, Debrecen, Görgey u. 16. III. 31. (4032); MasaGézáné, Mórahalom, Honvéd u. 7. (6782); Menyhárt Roberta,Ács, Fáy András út 20. (2941); Szlávik Barbara, Szécsény,Mónus út 1/a (3170); Dr. Tar Gizella, Budapest, Szent Istvántér 11/3. (1051); Variné Trifusz Mária, Szentgotthárd, AranyJános u. 20. (9970). Gratulálunk a nyerteseknek!

A Pontozó új feladataiI. Hétszer hét. A rejtvényben két olyan tárgy rejtõzik, amely

többek között minden templomban megtalálható. Helyesmegfejtés esetén olvasóink az egyiket elolvashatják a kitöltöttábra függõleges második sorában, a másodikat pedig a hatodikhasábban, de ehhez elõbb át kell rendezniük a sorokat! A he-lyes megoldás 8 + 8, azaz összesen 16 pontot ér.

II. Oda és vissza! Olvasóinknak tíz meghatározásra kell fe-lelniük. De megfejtésük csak akkor lesz kifogástalan, ha a beírtszavakból visszafelé egytõl egyig egy magyar településnév ol-

vasható ki! Mindegyik megtalált helynévért két pont jár, össze-sen tehát 20.

1. Orosz nyaraló

2. Tetõfedõ anyag

3. Attól lejjebb

4. Kötõelem

5. Fekete István egyik állatszereplõje

6. Hajigál

7. Szeretett személy halála miatti fájdalom

8. Meleg évszakot

9. Takaríttat

10. Aknavetõvel lõ

III. A méret is fontos! Öt betûrejtvényt teszünk közzé. Meg-fejtésükkor gondoljanak olvasóink a rejtvény címére is! Min-den megfejtés 3 pontot ér, a telitalálat tehát 15 pont.

GL szter S ûû hol lé lé lé

IV. Vers és alkotója. Olvasóink feladata a hat vízszintes sormegfejtése. Ha megfejtésük pontos, akkor az elsõ és az utolsófüggõleges sorban egy 125 éve született költõ ismert versénekcímére találnak. A szerzõ nevéért és a vers címéért egyaránt8–8 pontot kaphatnak, összesen tehát 16-ot.

V. Szójátékos csattanó. Megfejtésül a Magyarázat címû, túl-oldali rejtvény csattanóját kell beküldeni. A helyes megfejté-sért 25 pont jár.

Az e számunkban közzétett rejtvények együttes értéke 92pont, de már 75 pont is elég ahhoz, hogy a megfejtés beküldõjerészt vehessen a sorsoláson, és egy értékes könyv nyertese le-hessen. Könyvjutalomban tíz szerencsés megfejtõ részesül. Afeladványok megoldását 2011. június 1-jéig tessék elküldeniszerkesztõségünk címére: Édes Anyanyelvünk, Pontozó, Bu-dapest, Károlyi Mihály u. 16. (1053) vagy a rovat vezetõjéneke-mail címére: gretsyl@t-online.hu.

Minden rejtvénykedvelõ olvasónak jó szórakozást és sike-res megfejtést kívánnak a feladványok készítõi:

Balog Lajos(II.),Grétsy László (III.),

Harmati Gizella (IV.),Láng Miklós (I.),

Schmidt János (V.)

1. Harag, lárma és hidegjelzõje egyaránt lehet

2. Magas fák,de nem nõnek az égig!

3. Fontos idõmérõnkalkatrésze

4. Ismeretlen szerkezettréfás megnevezése

5. Erdei kúszónövény

6. Borzalmas

7. Árok, fa és motel is vanilyen (két szó)

1. Azerbajdzsánihegyvidék

2. Házasságkötéskor azegyik szülõ

3. Fogoly vezetésénélhasználják

4. Nincs járható része

5. Tervezett módszer

6. Jogosultság alapjánkér

Édes Anyanyelvünk 2011/2. 19

Szójátékos csattanó

MAGYARÁZAT

– Vajon a mongolok miértnem indulnak sohasem ori-gamiversenyen?

– Egyszerû a magyarázat.

– Nos?

(A választ az ábra fõ sorá-ban rejtettük el.)

Új szavak, kifejezések(64.)

Nem szótározott szavaktárháza

az Alpokalja ékszerdoboza –Kõszeg metaforikus neve

elõrefizetõs óra – olyan (vil-lany)óra, amely csak elõzetes térítésután mûködik; szociálpolitikai eljárása késõbbi nemfizetés kivédésére

Facebook – a 2010-ben felfutottközösségi oldal neve; ha nem akarjákkimondani a nevét, akkor erõltetettenígy fordítják: arckönyv. További neveiface, facse, igés változatban is létezik:facebookol (belép a Facebook közössé-gi oldalra).

felejtõs – nem érdekes, felejtenivaló. Pl. Ez az ügy felejtõs!

géprongy – használt ruhákból ké-szült, gépek (autók, mûszerek) szere-lésére, karbantartására alkalmas tör-lõeszköz (Magyar Nemzet, 2010. okt.2.)

HBCS – homogén betegségcsoport(Népszabadság, 2010. nov. 29.)

kályhakész – felaprított, kályhá-ba rakható. Hirdetésben: „kályhakészakácfa kapható…”

kérincél – a kér, kérincsél változa-ta. Pl. „A lakók éveken át kérin-célték…” (Népszabadság, 2010. szept.25.).

kijáró – nem csak lakásban tar-tott, hanem udvarra is kiengedett(macska)

lepapíroz – hamis vagy álszerzõ-désekkel alátámaszt. Pl. „már nememlékszik, hogyan »papírozták le« adolgokat” (Magyar Nemzet, 2010.aug. 24.).

megmondóember – szervezetek-nél (különösen pártoknál) az a sze-mély, aki rendszerint magára vállaljaaz igazság kemény, õszinte kimondá-sát

örömködik – örül valaminek, örö-möt mutat

szárnyas patkány – nagyváros-ban élõ galamb gúnyneve

ütõs – nagyon jó, hatásos

A rovat 1998–2010. között megje-lent anyagát tartalmazza a következõkötet: Jelentés a magyar nyelvrõl. Újszavak, kifejezések. Szerk.: Balázs Gé-za. Inter–MSZT, Budapest, 2010. Újidegen szavak magyarítását megnéz-heti vagy ajánlhatja a www.szomagya-rito.hu honlapon.

B. G. és B. M.balazsge@due.hu

20

Fõtt-tészta, kõtt-tészta – kötõjellel! De mégjobb különírni: fõtt tészta. (B. G.)

Sokféle képek, számos templomok, sok fák, rengeteg emberek?Ez lesz az új egyeztetési módi? (A Belváros címû lapban találtaG. L.)

APEH-el? Nem APEH-hel? (Beküldte:Holczer József.)

Szebeni Eszter olvasónk juttatta el hoz-zánk azt az egy teljes oldalt elfoglaló „Hasz-nálati Utasítás”-t, amely 24 pontban foglaljaössze, hogy mi mindenre kell figyelni a szóbanforgó készülék használatakor. Bár az egészszinte „letehetetlen” olvasmány, kellõ hely hi-ányában csak az elsõ 6 pontban foglaltakatközöljük, egy-egy mondatot még külön is ki-emelve, csemegéül. Egyébként pedig fel nemtudjuk fogni, miért nem lehet azt a megoldástbevezetni, hogy egy-egy külföldön készült ter-mék megvásárlásakor a forgalmazók elõzete-sen átnézhessék és kijavíthassák a nyilvánszintén külföldön megszövegezett „magyar”nyelvû tájékoztató szövegét! (G. L.)

Nem kell utána OTI-ba, SZTK-ba, azaz szakrende-lõbe menni? (B. G.)

„Egy fonott kalács csomagolásán olvastam a fenti szöveget. Ezekszerint akkor járok el körültekintõen, ha piszkos, nedves és meleg –ezzel együtt penészmentes – helyen tárolom a kalácsot? – írja levelé-ben Durczi Zsuzsanna budapesti olvasónk.