ÁRA: 200 FT

Édes

ÉA

A NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HU

Anyanyelvünk2010. JÚNIUS XXXII. ÉVF. 3. SZÁM

A TARTALOMBÓL:

Kelemen Lívia:Gusztusos étel

–

H. Varga Márta:, de

Horváth Péter:(Ny)elvi kérdésekHaiti Haiti

Balázs Géza:A nyelvi öröm

Kemény Gábor:Új szavakat tanulok

Dömötör Éva:Csini pulcsi csak csajsziknak?

Wacha Imre:

Büky László:Állati dolgok

És: keresztrejtvény,nyelvi játékok, új szavak

food stylist

Öcs öcsém

ból re

Vizitál

Légy szíves! – Légyszives!– Légyszi!

Alpaka, bûnbak, dürgés

125 éve születettKosztolányi Dezsõ

A MAGYAR NYELV ÉVE UTÁNKOSZTOLÁNYI, A NYELVMÛVELÕ

4 OLDALAS MELLÉKLET

Egyre több televíziós csatornán láthatunkfõzõmûsorokat, melyekben ismert emberek ké-szítenek el különbözõ ételeket. Ezekben a mû-sorokban nagy hangsúlyt fektetnek az ételekkinézetére, gusztusosságára, ami természete-sen nem baj. Az ilyen jellegû mûsorok termé-szetszerûleg rendelkeznek azzal a „hatalom-mal”, hogy befolyásolni képesek a nézõk szó-kincsét, szóhasználatát. A magyar nyelvbenegyre szaporodnak az idegen nyelvekbõl átvettkifejezések, melyeket az ismert televíziós sze-mélyiségeknek köszönhetõen sokan gondolko-dás nélkül, könnyedén elfogadnak, használnak,mert emiatt esetleg divatosabbnak érzik magu-kat.

A divatterve-zés világábanma már elfoga-dott szakkifeje-zés a stylist,

vagyis az a személy, aki a ruhák és a kiegészítõkösszhatásáról, ízlésességérõl gondoskodik. Astylist analógiájára jelenhetett meg a magyarnyelvben a food stylist (ang. food = m. étel) kife-jezés, mely egy kereskedelmi csatorna mûsorá-nak fõzõcskézõs perceiben hangzott el. Az ide-gen hangzásra azonnal felkaptam a fejem, és ki-derült, hogy a food stylistnak ugyanaz a felada-ta az ételek terén, mint a stylistnak a divat te-rén. Eddigi ismereteim szerint a szakács az, akinemcsak elkészíti az ételt, hanem ínycsiklando-zó, gusztusos formában el is rendezi a tányé-ron. Úgy tûnik azonban, hogy bizonyos körök-ben az utóbbi mûveletet a food stylist végzi. Sõt,az említett mûsorban a -z denominális ver-bumképzõ segítségével megalkották a tárgyaltkifejezés igei formáját is: food stylistozkodik.Valljuk be, hogy magyar szövegkörnyezetbenigen-igen idegenül hangzik ez a kifejezés!

Ez csupán egy kiragadott példa, de bizonyáratöbb hasonló esetre is bukkanhatunk, ha nyi-tott füllel figyeljük a különféle mûsorokat. Hiá-ba, a divatot az ismert emberek teremtik, ésmindig akadnak követõik függetlenül attól,hogy az általuk terjesztett divat értéket képvi-sel-e vagy sem.

Kelemen Lívia

ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA

TARTALOM

Kelemen Lívia: Gusztusos étel – food stylist . . . . 2

H. Varga Márta: Öcs, de öcsém . . . . . . . . . . . . . . 3

Horváth Péter: (Ny)elvi kérdések:Haitiból Haitire . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

Balázs Géza: A nyelvi öröm . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

Kemény Gábor: Új szavakat tanulok. Vizitál. . . . 7

Dóra Zoltán: „Egyházfik” és „tiszteletes urak” . 8

Dömötör Éva: Csini pulcsi csak csajsziknak? . . . 8

Wacha Imre: Légy szíves! – Légyszives! – Légyszi! 9

Láng Miklós: A téma az utcán hever. . . . . . . . . . 9

Büky László: Állati dolgok:alpaka, bûnbak, dürgés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10

Heltainé Nagy Erzsébet: A nyelvtõl a stílusig.Kemény Gábor válogatott tanulmányai. . . . . . 11

Grétsy László: Legismertebb családneveinkenciklopédiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12

Vasné Tóth Kornélia: www.manyszi.hu . . . . . . . . 13

Huszár Ágnes: Szilágyi Ferenc (1928–2010) . . . . 14

Kvíz Kazinczy Ferencrõl(megoldások, nyertesek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

Holczer József: Adaléka „(Ny)elvi kérdések”-hez. . . . . . . . . . . . . . . . . 15

Olvasóink írják . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

Tudósítások. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

Hírek – események . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

Pontozó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

Keresztrejtvény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Új szavak, kifejezések (60.). . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek . . . . . . . . . . . . 20

Melléklet: A magyar nyelv éve után

Gusztusos étel –food stylist

Megjelenik évente ötször – februárban, április-ban, júniusban, októberben és decemberben –a Magyar Tudományos AkadémiaMagyar Nyelvi Bizottságánakés a Magyar Nyelvtudományi Társaságnaka támogatásával.

Kiadja: az Anyanyelvápolók Szövetsége

Felelõs szerkesztõ és kiadó:Grétsy László

A szerkesztõség tagjai:Balázs Géza, Kemény Gábor, Maróti István

A szerkesztõség címe:1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A II. em.Telefon: 411-6500/5353

Postacím: 1364 Budapest, Pf. 107.

Honlap: www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)

Villámposta: ea@anyanyelvapolo.huElõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu,fax: 303-3440Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõk: Magyar Lapterjesztõ Rt.és Könyvtárellátó Kht.Ára: 200 Ft.Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaia lapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Tagdíj: 1500 Ft/év, tanulóknak, nyugdíjasok-nak: 1000 Ft/év.Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi M. u. 16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208

Az Édes Anyanyelvünk szerkesztõbizottsága:Balázs Géza, Bencédy József,Deme László (a szerkesztõbizottság elnöke),Grétsy László, Kemény Gábor, Maróti István

Mûszaki szerkesztõ: Kovács Gyula

Lapunk kiadását

az Oktatási ésKulturális Minisztérium,

valamint

a Nemzeti Kulturális Alap

segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)

Nyomdai elõkészítés: OPTICULT Bt.Telefon: 330-7186, 06 20 473-4084

Nyomás: ETO Print Nyomdaipari Kft.

A magyarnak mint idegen nyelvnek atanáraként gyakran szembesülök azzal aténnyel, hogy nyelvünknek számos olyan rejtett szabálya van,amelyet leíró nyelvtanaink figyelmen kívül hagynak. Ezek a je-lenségek nekünk, magyar anyanyelvû beszélõknek általábanmég kérdésként sem merülnek fel, hiszen anyanyelvi kompe-tenciánk pontosan eligazít bennünket a helyes használatban. Anyelvünket tanuló külföldi azonban szeretne választ kapni a„miért?”-ekre, egzakt szabályokat, de legalábbis valamifélemagyarázatot vár a kérdéseire. Ilyen esetekben a tanár számá-ra egyetlen lehetõség kínálkozik: szabályok keresésével, felis-merésével, megfogalmazásával kísérletezik.

A fentebbi gondolatmenetet egy példával szeret-ném szemléletesebbé tenni. A leíró nyelvtan számá-ra elég annak a szabálynak a felállítása, hogy a rövid-a és -e magánhangzóra végzõdõ fõnévi tövekhez közvet-lenül ragasztjuk a birtokos személyjeleket (-m, -d, -ja/-je,-nk, -tok/-tek/-tök, -juk/-jük). Az is nyilvánvaló, hogy a rö-vid -a, -e hangok a toldalékok elõtt (általában) megnyúl-nak, pl. apa: apá-m, anya: anyá-m, néne: néné-m, bátya:bátyá-m.

Mi a helyzet azonban a ’fiatalabb fiútestvér’-t jelentõöcs fõnév birtokos személyjeles alakjaival (öcs-ém, öcs-éd,öcs-énk, öcs-étek stb.)? Az öcs a mássalhangzóra végzõdõ, ajak-kerekítéses magas hangrendû magánhangzót tartalmazó tövekcsoportjába tartozik. Birtokos személyjeles formája szabályo-san az öcs-öm (esetleg az öcs-em), tehát mindenképpen rövidmagánhangzót tartalmazó toldalék lenne. (Azért kell két alak-változattal is számolnunk, mert – a tapasztalatok szerint – amássalhangzóra végzõdõ, egy szótagú, ajakkerekítéses magán-hangzót tartalmazó szavak egy része megfelel a labiális illesz-kedés szabályának, pl. sör: sör-öm, kör: kör-öm, rönk: rönköm,tömb: tömböm, más része azonban nem tartozik a labiálisilleszkedés szabálya alá, pl. könyv: könyv-em, föld: föld-em,öl: öl-em, öv: öv-em).

Vajon hogyan kerülhetett az öcsém stb. szóalakokba elõ-hangzóként hosszú magánhangzó (-é-)? Mielõtt megkísérel-nénk erre a kérdésre válaszolni, érdemes a nyelvi változások-ban kulcsszerepet játszó grammatikai analógia fogalmát tisz-tázni. Analógiás hatásról akkor beszélünk, ha egy toldalék, egyszó vagy szószerkezet egy másik toldalék, szó vagy szószerke-zet hatására megváltozik, ahhoz hasonlóvá válik. Mindenek-elõtt lássunk néhány példát az analógiás változásokra!

1. Analógiás kiegyenlítõdésrõl akkor beszélünk, ha a rend-hagyó grammatikai alakzatok a nyelvben már meglévõ, szabá-lyos (általában többségi) alakzatok mintájára változnak meg.Ilyenkor az analógia „a rendhagyó, a kivételes – azaz kisebbegyedszámú – alkalmazkodását jelenti a szabályoshoz, a na-gyobb egyedszámúhoz” (Borbás Gabriella Dóra in 101 írásPusztai Ferenc tiszteletére. Bp. 2006. 79), tehát az egységesí-tés, a kiegyenlítõdés irányába mutat. Az analógia ilyenkorrendszerkényszer eredménye, a nyelvi egységesülés, a homo-genizáció eszköze. Ilyen analógiás változás pl. az ikes ragozásbeolvadása a határozatlan ragozásba (eszik: egyék > egyen); azegyalakú névszó- és igetövek létrehozására való törekvés (pl.hintó: hintaja > hintója); a váltakozó hangalakú etimológiaisorok egyöntetû hangalakúvá válása (pl. ismerek, ismérsz, ismér> ismerek, ismersz, ismer).

2. Amikor egy grammatikai forma túllép eredeti hatókörén,és ennek köszönhetõen új, a hagyományostól eltérõ alak kelet-kezik, akkor analógiás kiterjesztésrõl beszélünk (az analógiá-nak ezt a formáját régebben „hamis” analógiának nevezték). Akiterjesztés tehát a szép, szabályos paradigmák, világosan el-különülõ kategóriák ellen „dolgozik”: a korábban rendszer-szerû jelenségek felbomlásához járul hozzá. Ilyen pl. az -sz-re,-s-re, -z-re és -dz-re végzõdõ igék hasonító hatása a nem ebbe acsoportba tartozó igék egyes szám 2. személyû alakjaira, pl.fõz: fõzöl > süt: sütöl, ad > adol; az ikes igék szabályos felszólí-

tó módú magázó formájának analógiás hatá-sa a nem ikes igék felszólító módú alakjaira,

pl. eszik: egyék > vesz: vegyék; a téves elvonás eredményekéntkeletkezett alapalakok, pl. nõ: neje > nej; szerb èerdak: csárdák> csárda; szl. kopat’: kapál > kapa; szl. medved’: medvéd >medve. Olykor az egyalakú névszó- és igetövek létrehozásáravaló törekvéssel szemben dolgozik a nyelvérzék. Bizonyosnyelvjárásokban egyalakú fõnévi töveket a hangzóvesztõ tövekcsoportjába (pl. bokor-, bokr-) sorol: motor: motrot, bútor >butrot.

Ehhez a csoporthoz kell sorolnunk a nyelvelsajátítással (azanyanyelv, illetõleg a második nyelv elsajátításával) kapcsola-

tos alkotó hibázásokat is. Ezek az „okos hibák” aproduktív szabályok analogikus alkalmazásával(analógiás alkotással) magyarázhatók: a gyerek is, anyelvtanuló is – nyelvi kreativitását kamatoztatva –megpróbál a termékeny (szóképzési) szabályok is-meretében új szavakat létrehozni, pl. dolgozó’munkahely’, festékez ’fest’, testvértelen ’egyke’,hajtalan ’kopasz’. A szabály kiterjesztett érvényû

használatával, ám alkalmazásának norma általi korláto-zásait nem ismerve a nyelvi rendszernek ugyan megfelelõ, denem normatív alakokat hoz létre.

3. A beszédben a gyakran egymás mellett vagy egymás köze-lében szereplõ szavak kölcsönösen hat(hat)nak egymásra.Ilyen esetekben a hasonító hatás érvényesülését lineárisanalógiának nevezzük, pl. jõnek-mennek > jönnek-mennek,toldoz-foltoz > toldoz-foldoz, örökön-örökké > örökkön-örökké,világos kivirradtig > kivilágos kivirradtig, második: másodlagos> elsõ: elsõdleges, pénz: pénzért > ingyen: ingyért (D. Mátai Má-ria példái: Nyelvünk élete. Bp. 1994. 21).

Visszatérve az eredeti kérdés-re: vélhetõen nemcsak a szerke-zetben egymáshoz közel álló sza-vak között mûködik az analógia,hanem a különbözõ szósorokba,szócsoportokba (úgynevezett szériába) tartozó szavak is hatás-sal lehetnek egymásra. Ez figyelhetõ meg a rokonságnevekcsoportjában is (apa, anya, néne, bátya stb.).

Az egyik magyarázat szerint az öcs-ém szóalak morfológiaiszerkezetének kialakításában kitüntetett szerepe lehetett abirtokos személyjeles apá-m, néné-m formák analógiájának, sindukáló hatásuk következtében analógiás toldalékcsere tör-tént: a szabályos öcs-öm / öcs-em formát felváltotta az öcs-émalak.

A másik lehetséges magyarázat a rokonságnevek egyik sajá-tos tulajdonságával hozható összefüggésbe, nevezetesen azzal,hogy ezek szemantikai szerkezetében eleve benne foglaltatik a„kiegészülésigény” (már alapjelentésükben is utalnak valami-féle „összetartozás”-ra), amely szintaktikailag a birtokos sze-mélyjel használatában valósul meg. Vannak olyan rokoni kap-csolatra utaló fõnevek, amelyek eleve csak birtokos személyje-les alakban léteznek a nyelvben, abszolút alakkal nem rendel-keznek, pl. fia. Mivel a rokonságneveket gyakran használjukbirtokos személyjelekkel (különösen 3. személyben), ezért azismétlõdõ használatnak, illetve a megszokottságnak az lehet akövetkezménye, hogy a személyjeles alakokat egy idõ utánalapalakként kezdik értelmezni. A rokonságnevek között azapa, anya, bátya, néne, a testrésznevek között a vese, zúza, gége,toka, tarja stb. szavak (alapalakjukban) birtokos személyjelesformát õriznek. A eredeti toldalék elhomályosodása miatt eze-ket azonban újra el kellett látni birtokos személyjellel, s így ke-letkeztek az apja, anyja, veséje, zúzája formák. Az öcs-nek is lé-tezik egy régi alakváltozata, az öcse, amelyben az -e végzõdésvalószínûleg 3. személyû birtokos személyjel vagy kicsinyítõképzõ. Ezt az alakváltozatot alapalakként értelmezve válnakérthetõvé, „szabályossá” az öcsé-m, öcsé-d stb. formák.

H. Varga Márta

ÖCS, DE ÖCSÉMH. VARGA MÁRTA

„a szabályos öcs-öm /öcs-em formát felvál-

totta az öcs-ém”

Édes Anyanyelvünk 2010/3. 3

4Édes Anyanyelvünk 2010/3.

(NY)ELVI KÉRDÉSEKHa valaki nyelvészetre adja a fejét, furcsa élmények-

ben lehet része. Mert míg a vegyész és a biológus a hét-köznapokban aligha tekint úgy embertársaira, mint ki-sebb-nagyobb molekulák és sejtek összességére, a nyel-vész jóformán soha nem tud egyszerû halandóként vi-szonyulni a külvilághoz. Mások beszédével és írásávalszembesülve sokszor tölti el a szégyenérzet, amiért a hal-lottaknak és látottaknak hosszú percekig nem a tartal-mán, hanem a nyelvtani szabályain jár az esze. 2010 ja-nuárjában az egész világ azzal volt elfoglalva, hogy aföldrengés sújtotta Haitit mikor, milyen segítséggel le-het újjáépíteni. Én viszont nem tudtam nem észrevenni,hogy a hírmûsorokban hol így, hol úgy toldalékolják azemlített ország nevét. Kérem minden olvasómat, hogygondolkodás nélkül és önállóan (a házastárs, barát ésszomszéd véleményét mellõzve) fejezze be a következõmondatot: „Újabb magyar mentõcsapat indult Haiti...”Aki eltöpreng a dolgon, az rájöhet, hogy összesen négylehetõsége van: Haitiba, Haitibe, Haitira, Haitire. Vajonmiért van ez így?

Kezdjük azzal, hogy azországnevek a magyarbanszinte mindig ún. bel-viszonyragot kapnak: Bra-zíliába, Svájcban, Zimbab-wébõl. De mi az a belvi-szonyrag? Annak a kifeje-

zése, hogy a magyarul beszélõk tartályként vagy doboz-ként, azaz olyan zárt térként képzelik el az országokat,amelyeknek a lakói és a látogatói belül vannak. Ezt állít-ja a kognitív nyelvészet, amely egyebek közt arra kíván-csi, hogy a valóság megismerésében milyen szerepet ját-szik a nyelv. Ez a tartályos magyarázat tetszetõs, de csakfélig igaz. Ha ugyanis az országokat valódi tartályoknakvagy dobozoknak fognánk fel, akkor olyasmiket monda-nánk, hogy *belementem Ausztriába (vö. elmentem), ill.*kijött Laoszból (vö. megjött). No jó, ez csak egy elmélet,ezért ne tiszteljük tényként, bár van annyira eredeti gon-dolat, hogy most ezt vegyük alapul. Akad azonban olyanország is (elég kevés), amelynek a neve külviszonyragos:Elefántcsontpartra, Magyarországon, Thaiföldrõl. A partés a föld olyan térszínformák, amelyeknek a felületén,nem a belsejében szoktunk tartózkodni: Sétáltam egyet aparton (*partban). Érthetõ, ha a két érintett földrajzi névehhez a sík-szemlélethez igazodik. Ám azt, hogy a Ma-gyarország miért tartozik ide, egyelõre nem tudni (vö.Olaszországba, Svédországban, Törökországból).

Külviszonyragosak a (fél)szigetek is, mert (a kognitívmagyarázat szerint) ugyancsak a felszínre, a nyílt térreutalnak: Barbadosra, Gibraltáron, Máltáról. Gyönyörûindoklás, de az Indonéziába, a Japánban és a Szinga-púrból mind sziget(csoport), mégis belviszonyragosak!Hát igen, csakhogy ezek nem jöttment szigetecskék, ha-nem egyúttal országok is. Ezen a ponton tör ki rajtunk ateljes tudathasadás, mert már a harmadik énünk kapcso-lódik be a vitába: „Akkor azt tessék nekem elárulni,hogy miért nem *Ciprusban és *Szicílián nyaral, ha azelõbbi ország, az utóbbi viszont csak sziget?” Erre sincsjó válasz. De hogy rátérjünk a Haiti ragozására: ez a néva mai magyarban láthatólag elanyátlanodva keresi a he-

lyét a belviszonyragos országok és a külviszonyragos szi-getek, ill. mindkét csoport kivételei között. Mint egy vér-beli világpolgár, mindenhol eléldegél, de sehol sincs ott-hon. Persze neki is van szíve, amely csak egy iránybahúzhat. 2010 elején az interneten 739 000 esetbenbelviszonyragot, 394 000 esetben pedig külviszonyragotvett fel, vagyis inkább az országok sorába állt be.

És mit szólunk a Haitiba ~ Haitibe kettõsséghez, azazaz ún. hangrendi ingadozáshoz? A Haiti olyan, mint aTahiti: az elsõ magánhangzója mély, a másik kettõ ma-gas. Az ilyesmi komplex semleges tõként ismeretes a fo-nológiában. Ez azt jelenti, hogy az elsõ magánhangzóharmonizálásra kényszeríti a toldalékot (pl. fala, nem*fale), az [i] viszont „átlátszó” a szabály számára, tehátszabad utat enged a mély hangrendnek. Rajta kívül ígyviselkedik az [e], az [é] és az [í] is: dzsungel + ban; klari-nét + tal; agresszív + an. Ez volt jellemzõ a régebbi ma-gyar nyelvre, ma azonban a semleges magánhangzó ön-tudatra ébredt, és egyre többször hasonítja magához atoldalékot: dzsungelben, klarinéttel, agresszíven. A mélyhangrendû alakok még mindig számbeli fölénybenvannak, de ennek az aránya toldalékonként más és más(az internet szerint, a különbségek növekvõ mértéké-ben): Haitiban (343 000) � Haitiben (244 000); Haitiba(16 200) � Haitibe (6860); Haitiból (124 000) � Haitibõl(5030). Nem világos (de ha az olvasónak igen, mielõbbavasson be), hogy ennek mi köze van az adott rag jelen-téséhez. Ha az országban járok, akkor az összes (ez eset-ben 587 000) ragos formának az 58%-a lesz mély hang-rendû, ha viszont odamegyek, akkor már a 70%-a, mígha eljövök onnan, akkor a 96%-a. Ugyan miért?!

Most nézzük meg ezt a statisztikát a külviszony-ragokkal! A Haitin esetében nincs mit összehasonlíta-nunk, mivel az alapszó utolsó magánhangzója fölösle-gessé teszi a kötõhangot (vö. Tajvanon). Egyébként ez azalak 282 000-szer fordul elõ, a jelentésben neki megfele-lõ Haitiben-t kissé megelõzve. Viszont a Haitira (29 300)� Haitire (40 600); Haitiról (15 200) � Haitirõl (26 900)pontosan a fordítottja az elõzõ eredménynek! Nemegyebet tapasztaltunk, mint azt, hogy a Haiti országkéntinkább mély, szigetként azonban inkább magas hangren-dû. Azért nem árt az óvatosság. Akkor mehetnénk biz-tosra, ha elõbb egyenként átolvasnánk ezt a sok ezer szö-vegkörnyezetet, és kiszûrnénk mindent, ami nem helyvi-szony (pl. Beleszerettem Haitibe; Alig tudunk valamitHaitiról stb.). És ha a sziget-olvasat még így is a magasragokat vonzaná, akkor magyarázatul megkockáztathat-nánk, hogy ezt a beszélõ tudatában lappangó, de ki nemmondott sziget mint magas hangrendû szó okozza. Végülpedig azt, hogy egyazon tudósításban Haitiba és Haitibeis olvasható, talán a változatos hangzás igénye idézi elõ.

Hát valahogy így agyal a nyelvész a tragikus hírek hal-latán, és bár azon bosszankodik, hogy a fenti kérdésekrealig talált választ, szívbõl kívánja a földrengés túlélõinek,hogy nekik is ez legyen a legnagyobb gondjuk.*

Horváth Péter

* A szerzõ cikksorozata kéthetente bõvül a www.manyszi.hu honlapon. (A szerk.)

Haitiból Haitire

„a magyarul beszélõktartályként vagy

dobozként képzelik elaz országokat”

Édes Anyanyelvünk 2010/3. 5

Az élet nyomorúságos, de…Úgy tûnik, hogy az örömrõl kevesebb

mondanivalónk van, kevesebbet beszélünk, míg a bánatról, arosszról, a negatív jelenségekrõl sokat. Tehát valami antropológiaitulajdonság az öröm ritkasága, a boldogtalanság gyakorisága,amelyet az antropológiai nyelvészet úgy tud megragadni, hogy apozitív jelenségek szókészlete szegényesebb, a negatív jelenségekszókészlete pedig jóval gazdagabb.

A pszichológusok szerint a boldogság, az öröm állapota mindigegyféle, míg az ellentéte, a boldogtalanság, a rossz életérzés sokfé-le, ezért úgy gondoljuk, hogy ez utóbbiból van több, vagyis az életinkább boldogtalan, mint boldog. A szlengben is létezik egy mon-dás: „Ha boldognak érzed magad, ülj le egy sarokba, és várd meg,amíg elmúlik a roham”. A szólás jól mutatja a negatív jelenségrevaló alapvetõ beállítódást, amelyet mi magyarok különösen kifej-lesztettünk, s még külön kifejezéssel is illetünk, ez pedig ahungaropesszimizmus. A hungaropesszimizmus megnyilvánulásijelei sokfélék. Ide sorolható „csúcstartó” káros társadalmi jelensé-gek: az alkoholizmus, a dohányzás, általában az egészségtelenéletmód, vagy az öngyilkosság, a gyermektelenség (vagy az egy-kézés, a csak egyetlen gyerek „vállalása”). De kommunikációs-nyelvi jelenséget is megragadhatunk: ilyen a káromkodás, a költé-szetünkben és mindennapjainkban megnyilvánuló „panaszhang”,panaszkodó kommunikáció, „keserûpohár-életérzés”, a Kárpát-medencei széthúzásra való eleve elrendeltetés metaforája, a turániátok. A magyar lélek, a magyar sors búvárai sokszor emlegetikezeket a jelenségeket, hozzátéve a szalmaláng-effektust, illetve a„patópáloskodást”, azaz a hirtelen fellángolást és a „teszetoszás-kodást” (Ej, ráérünk arra még!), avagy „köldöknézést”.

Voltaképpen a magyar társadalom és kultúra negatív jelensége-inek hangsúlyozása egyfajta torz optimizmus: kétes büszkeség ar-ra, hogy rossz dolgokban az élen járunk: ivásban, káromkodásban,széthúzásban.

Ha körülnézünk a közeli és távoli szomszédságban, bizonytöbbfelé találunk nagyobb szervezettséget, rendet, hatékonyabbegyüttmûködést, és persze találunk bõven még nagyobb rendet-lenséget is, csak egyvalamit nem találunk: folyamatos búvalbélelt-séget, panaszkodást. Természetesen van okunk a panaszra. Ilyen amagyarok folyamatos kegyetlen szenvedése, történelmünk hosszúkudarcsorozata, az országot sokszor megosztó, sõt szétszabdalókülsõ-belsõ politika. De minden méltánytalanság, igazságtalanságellenére az is nyilvánvaló, hogy sok más néppel és nyelvvel ellen-tétben a magyar népnek van hazája, úgy nevezik, hogy Magyaror-szág, a magyar nyelvnek van történelme, jelene és jövõje; van ott-hona, és nagyon sokfelé beszélik a világban. Tudnunk, tudatosíta-nunk kell, hogy a világ sok ezer etnikumának és nyelvének nincsországa, s ez nagyobbrészt azt is jelenti, hogy nincs teljes szabad-sága. A hungaropesszimizmus részben ontológiai-antropológiaiélménybõl, részben történelmünk súlyos tapasztalataiból fakad, ésennyiben jogos is, de soha ne feledjük, hogy legalább annyi okunkvan az örömre, a boldogságra is, s ezek is elválaszthatatlan részeiéletünknek, kultúránknak. Vagyis létezik a hungarooptimizmus is.

Tömören úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az élet nyomorúsá-gos, de tele van mulatságos részletekkel. Csak néhány ide sorolha-tó néprajzi és kommunikációs jelenség: a szívességszolgálat, azevés-ivás, a traktamentum (bõkezû vendéglátás), a farsangi mulat-ságok, a húsvéti locsolkodás, a névnapozás, a lakodalom („hét or-szágra szóló” lakodalom), a tánc, a tánckurjantás (csujogatás), azanekdotázgatás, a népi humor (a székely furfang) stb. Mindezeknemcsak népi környezetben virágoznak, de általános magyar jel-lemzõnek tekinthetõk, gondoljunk csak a magyarok példátlanulgazdag „vicctermelõ” képességére, amely Budapestet szinte a vicc„fõvárosává” teszi.

Fogadjuk el, hogy a magyar társadalomban a szomorúság kul-túrája mellett ugyanúgy megvan a Bahtyin által elemzett népinevetéskultúra szokásainkban, nyelvi produktumainkban, példáula karneváli nyelvben.

Az öröm, a flowés a nyelvhasználat

Közelítsünk most az örömhöz. Mi az öröm? Az Értelme-zõ kéziszótár szerint: „Kedvezõ esemény hatásaként támadókellemes érzés, derûs, vidám lelkiállapot.” Tünetét is tökéle-tesen megragadja a nyelv, pl. ragyog az arca az örömtõl. Ta-lán nem véletlen, hogy a most alakuló, úgynevezett másod-lagos írásbeliségben (beszédközeli írásban) a képi megnyi-latkozások, az emotikonok (érzelemjelek) egyik leggyako-ribbja: a smiley, azaz mosolyikon. A közvetlen emberi kom-munikációban nélkülözhetetlen és elsõdleges mosolyt utá-nozza. A másik gyakori ikonikus jel ebben az írásbeli közeg-ben a mosolyjel ellentéte, a szomorújel. A találkozás, egy-más felismerése, megszólítása, a „verbális érintés” nem kép-zelhetõ el az öröm jele, azaz mosoly nélkül. Ha mosoly nél-küli, akkor valamiféle pszichikai zavarról, esetleg verbálisagresszióról van szó. Fülei-Szántó Endre a verbális érintésekkapcsán megemlíti a simogatást a szó erejével, s kifejti amegszólítás elméletét, illetve annak etikájáról is szól.

Az öröm jó világot jelent, és olyan jelenségekkel vankapcsolatban, mint valamiféle „lebegés” vagy „áramlás”(flow), alkotás, harmónia, kreativitás, vágyak elérése, kiszá-míthatóság, egyensúlyi helyzet (homeosztatikus állapot),kommunikációelméleti értelemben negatív entrópia (neg-entrópia). A boldogtalanság rossz világot jelent, és ennekjellemzõje a nagymértékû energiaveszteség (entrópia), valamintzûrzavar, rendetlenség, káosz, energiapazarlás, cselekvésképte-lenség, céltalanság stb. Csíkszentmihályi Mihály pszichológusfelhívja a figyelmet az öröm fontosságára, evolúciós szerepére (Afejlõdés útjai). Azt írja, hogy a flow örömöt nyújt, és a társadalom-nak hasznára lehet. A káosz helyett az örömteli élet evolúciós sze-repû. Azért van szükség erre a felhívásra, mert a modern világban(korántsem az egész világon) mintha kevesebb lenne az öröm. Anyelvi öröm is.

Az öröm a nyelvhasználatbanA kommunikáció öröme megfigyelhetõ az állatoknál is, a be-

szélés öröme csak az embernél. A beszélés örömét különösen azöncélú, semmitmondó beszélgetések alkalmával figyelhetjükmeg. Ilyen például a csevegés, ártalmatlan témákról szóló „plety-kálás”, adomázgatás. A jelenséget fatikus nyelvhasználatnak ne-vezzük. Az efféle beszélgetések jellemzõje a viszonylag kevés in-formációs tartalom, a beszélgetés célja nem információk nyújtása,információs éhség kielégítése, hanem inkább az együttlét. Megfi-gyelhetõ, hogy a baráti beszélgetésekben annyira képes feloldódniaz ember, hogy nem veszi észre az idõ múlását.

Áramlások a beszélgetésben. „Már két órája beszélgetünk?Észre sem vettem!” Ha ilyenkor megpróbáljuk fölidézni, hogy mi-rõl is beszélgettünk, sokszor alig sikerül. A beszélgetés célja tehátnem az információcsere volt, hanem sokkal inkább egymás „meg-simogatása”.

Az is megfigyelhetõ, hogy bensõséges viszonyban hányszor is-mételgetjük kapcsolatunk, családunk történeteit (a megismerke-dés, az utazások, a gyermek születése és nevelkedése anekdotáit).Ilyenkor egyik fél sem mondja azt, hogy „ezt már ezerszer el-mondtad”, hanem örömmel hallgatja meg ismét. A beszélgetéscélja ebben az esetben sem az információcsere, hanem csak az em-lékezés idézgetéssel, a felidézéssel, talán azzal az õsi motiváció-val, hogy ha többször felidézünk, mondunk és hallunk valamit, ak-kor nem tûnik el a múlt homályában. De az idézgetés örömmel isegyütt jár: vagyis a nyelv segítségével újraéljük a közös, kellemespillanatokat.

Hollós Istvánt idézi Hárdi István: „a baráti beszélgetésben sajá-tos gondolatcsere történik, érzelmi ösztönös – kifejezése szerint –libido-cirkuláció (vágy- vagy örömcsere) zajlik, ahogy az embe-rek szellemileg szinte megtermékenyítik egymást”. Csíkszent-mihályi is összehasonlítja a baráti csevegést más tevékenységek-kel, például a gitározással. Azért gitározunk, mert örömet szerez, aflow mint lebegés a szabadidõs tevékenységek között elsõsorban

A nye l v i ö römBALÁZS GÉZA

�

6Édes Anyanyelvünk 2010/3.

az autóvezetésben jelenik meg, de utá-na rögtön következik a barátokkal, csa-ládtagokkal való beszélgetés.

A „csak úgy…” (fatikus) beszélgetések, szövegtípusok. Anyelvészeti pragmatikai elméletek közül a legfontosabbak a kap-csolattartásra (fatikusságra), az udvariasságra helyezik a hang-súlyt. Öntudatlanul is tudjuk, hogy a „jó szó” egészségmegerõsítõ,míg a „rossz szó” megbetegítõ. Ezért tudunk örülni a szavaknak, aszép szavaknak, a dicséretnek, a kedvességnek, és ezért félünk a„rossz szótól”, a megszólástól, az átoktól, a nyelvi durvaságtól.

A „semmitmondó” fatikus nyelvhasználatnak szövegtípusai iskialakultak. A már említett csevegésen, pletykálkodáson, gyakranidézgetett ismert családi történeteken kívül idetartoznak a semmit-mondó üzenetek (régen képeslapokon: „üdvözletemet küldöm…”,ma már inkább sms-ben), köszöntések, kapcsolatjelzések („Hogyvagy?”), bókok. Leech udvariassági elvei között szerepel a fatikusmaxima, amely lényegében az antropológus nyelvész Mali-nowskitól származik. A maxima szerint: „kerüljük a csendet, startsuk szóval a partnerünket… Kultúránkban kétségkívül fontosmások szóval tartása, a kínos csendet kudarcként éljük meg inter-akcióinkban…”

Csak a szépre emlékezem… A Pollyanna-elv. Az udvariassá-gi elméletek között kell említeni a Pollyanna-elvet, amelynek lé-nyege: kerüld a kellemetlen témákat, részesítsd elõnyben a kelle-mes témákat! Az elv megnevezése Eleanor H. Porter ún. pöttyösregényei fõszereplõ leányának nevébõl származik, a kislány „Lásdaz élet napos oldalát!” optimista életelvére utal. Pszichológiailagis alátámasztható ez az elv. Megfigyelték, hogy a szubjektív, kelle-mes ingereket hatékonyabban és pontosabban dolgozzuk fel, minta kevésbé kellemeseket, tehát az elv az észleleten túlmenõen azemlékezésre és a gondolkodásra isigaz. Vagyis pontosabb azoknak azemlékeknek a felidézése, amelyekkellemesek voltak. A lényeg, hogy amotiváció hatást gyakorol az észlelés-re, s az észlelésben a számunkra kelle-mesebb dolgok részletesebben dolgo-zódnak fel, mint a semleges vagy kel-lemetlen dolgok. Tehát tudományosigazsága van a „Csak a szépre emlé-kezem…” slágernek.

Élvezetes struktúrák. A pszicho-logista, pszichoanalitikus irodalomtu-dományi, stilisztikai nyelvészeti isko-lák hangsúlyozzák a mûalkotásban, amûalkotás nyelvi megformáltságábanrejlõ feszültségkeltést és feszültségol-dást (tenzió – detenzió), s a feszült-ségoldással együtt járó esztétikai él-ményt, voltaképpen kielégülést. Fe-szültségkeltés nélkül azonban nincsfeszültségoldás, s lélektani törvény-szerûség, hogy addig tart a feszültség-oldó örömérzet, ameddig érezzük, hogy az elveszítettet, a hiányzóttaláltuk meg, s amikor a hiány elhalványul, az örömérzet is fakulnikezd. František Miko egyik gyakran hivatkozott szerzõje, FónagyIván ugyancsak e gondolatkörben tesz említést az „élvezetesstruktúrákról”, melyek „csábítanak” és „félrevezetnek”, s egyesszerzõk a valóság megszépítésében odáig is eljuthatnak, hogy a„szép hangzás” kedvéért építik mondataikat – mint az építészek,akik a szimmetria kedvéért vakablakot tesznek egy falra.

A struktúrák a téma szintjén tehát úgy jelennek meg mint fe-szültségkeltés és -oldás, amelynek a következménye a már emle-getett homeosztázis, egyensúly, harmónia, stresszoldás, voltakép-pen katarzis, azaz integráló, tisztító funkció. De a formában, anyelvi struktúrában is benne van az öröm: a nyelv hangtani arcula-tában, ritmikai megformáltságában. Ilyen a visszatérés öröme (pl.az alliteráció, az ismétlés, a rím, a kiazmus), a szójáték általában.Egyértelmûen állítható, hogy a nyelvépítõ alakzatok (gondolat- ésstilisztikai alakzatok) egyúttal örömforrások, és az alakzatok vál-tozatossága, azaz „a dolgok másként mondása” nagymértékbenhozzájárul egy irodalmi mû, de egy köznapi beszélgetés „élvezé-séhez” is. Egyetlen rendkívül ügyes, játékos nyelvi példával il-lusztrálnám ezt a jelenséget: „Nem mindegy, hogy Gödön vanszobrod, vagy Szobon van gödröd”. A tréfás szólás egy tökéletes

cserealakzat, azaz kiazmus: Gödönszobrod � Szobon gödröd. Ráadásultartalmilag is tökéletes: hiszen a szo-

borállítás és az eltemetés eszünkbe juttatja az emlékállítás – örök-lét és az elfelejtés – halál ellentétes mozzanatát, és még az isfokozza az örömöt, hogy Göd és Szob ugyanazon a vasútvonalonvan, tehát könnyen kapcsolatba hozható egymással.

A nyelvi öröm mint evolúciós kérdés. Az antropológiai vagypragmatikai nyelvészeti megközelítések fényében úgy tûnik, hogya beszélgetés mint áramlás, a „csak úgy”-beszélgetés, a kellemestémák elõtérbe helyezése és az élvezetes tartalmi és formai struk-túrák hihetetlenül fontosak, voltaképpen evolúciós jelentõséggelbírnak. A felidézõ és fatikus (öncélúan csevegõ) beszélgetések-ben, a nyelvi struktúrákban lévõ öröm evolúciós jelentõségû. Hanem lenne benne öröm, akkor az emberek nem gyakorolnák. Ak-kor pedig nem dédelgetnék egymást szavakkal, nem kedveskedné-nek, nem õriznék nyelvi emlékeiket, struktúráikat, vagyis megsza-kadhatna a kulturális evolúció, amelynek a nyelv a legalapvetõbbhordozó közege.

A nyelvi öröm visszaszorulásaLátjuk most már, hogy milyen a nyelvi öröm, és tapasztaljuk

folytonos hiányát. A jelek azt mutatják, hogy szaporodnak a kom-munikációs konfliktusok, zavarok, mintha a beszélés örömevisszaszorulna. A következõ jelenségek mutatják ezt: az élmény-szerû beszélgetések, általában a beszélgetõ népszokások (összejö-vetelek), a kézírás, a naplóírás, a memoriterek, a versmondás, avershallgatás, a nyelvi játékok, a hangjáték, a „csak úgy” szóra-koztató olvasási forma stb. szerepének, jelentõségének folyamatoscsökkenése. Igaz, más területeken viszont újfajta „csevegések”

tûnnek elõ, például sms-ben, chatben,s ezek jelentõségét sem szabad alulér-tékelni. De Csíkszentmihályi is mint-ha velünk értene egyet: „Az emberi fajflow-függõségben szenved. A flow-nak köszönhetjük, hogy jelenlegi fej-lõdési szintünkre jutottunk, s ezen ké-pességünk által válhatunk még komp-lexebb élõlénnyé a jövõben. Ideálisesetben igazi örömet és elégedettségetérezhetünk a mindennapok valódi ki-hívásai által létrejövõ munka, kreatívönkifejezés, családi kapcsolatok vagybarátságok ápolása során. Ha azonbana valódi feladatok teljesítésére vala-miért képtelenek vagyunk, akkor to-vábbra is a flow ábrándját a tudatunk-ba vetítõ pótszerekhez (például kémi-ai szerekhez vagy hazug alapokonnyugvó szertartásokhoz) kell folya-modnunk. E pótszerek némelyike igenveszélyes lehet, ezért érdemes mérle-gelni, milyen lehetõségek kínálkoz-

nak mindennapjainkban a flow elérésére.”

Mintha a kommunikációs energiát akarná a mai kor emberemegtakarítani: az odafordulást, az odafigyelést, a végiggondolást,vagy esetleg az idõt, amelyet annyi más eszköz von el. A modernmédia is egyfajta strukturálatlanságot terjeszt: mûsorai egybefoly-nak, valamiféle felszínes „szórakoztató” show-t alkotnak, a keres-kedelmi vagy bulvármédia felszámolta a sokféleséget. Pedig tud-nunk kell, hogy a strukturálatlanság zavart kelt, azt is mondhat-nánk, hogy a személyiséget pusztítja.

Egy kommunikációkutató szerint nõ a virtuális kommunikáció,folyamatosan csökken a természetes „ötérzékes kommunikáció”szerepe, pedig ez utóbbira alapvetõ emberi igényünk van, az evo-lúcióban eddig erre építettünk, nélküle nem érezzük jól magun-kat.*

A nyelvi örömrõl szóló gondolataimat elõször 2009. szeptember24-én ismertettem plenáris elõadáson a Kreativitás és nyelv címû kon-ferencián a Corvinus nyelvi napokon. Újabb adatokkal kiegészítveugyancsak plenáris elõadást tartottam 2010. március 11-én a XII. Du-naújvárosi Nemzetközi Alkalmazott Nyelvészeti és KommunikációsKonferencián, majd 2010. április 15-én Szombathelyen, a 44. magyarnyelv hete nyitó elõadásán is elmondhattam gondolataimat.

A nyelvi öröm

Borúra derûMegalakulásakor pályázat alapján a Magyar Tu-

dományos Akadémia jelmondata ez lett: „Borúra de-rû”. Ezt a programot kellene az Akadémiának, illetvea mindenkori aktuális közéletnek megvalósítania.

Miután pszichológiai, antropológiai nyelvészeti,pragmatikai és stilisztikai megközelítésekkel körül-jártuk a nyelvi öröm kérdéskörét, és tudjuk, hogy anyelvi öröm haszonnal járulhat hozzá életminõsé-günk javításához, különösen nekünk magyaroknakteremtett hungaropesszimizmusunk legyõzéséhez,érdemes stratégiát megfogalmazni a nyelvi örömmelkapcsolatban, a nyelvi öröm tudatos keresésére, el-érésére.

Ilyen stratégia lehet a visszatérés a hagyományosnyelvi-irodalmi formákhoz: az olvasáshoz, a hangosfelolvasáshoz, a versmondáshoz, a naplóíráshoz, ameséhez, a hangjátékhoz, a diafilmhez, mondhatjukúgy is, az évszázadok- évezredek alatt kimunkált, ki-próbált struktúrákhoz.

�

Édes Anyanyelvünk 2010/3. 7

A vizitál persze nem új szó, sõtnagyon is régi (a Zaicz Gábor-féleetimológiai szótár 1495-tõl adatol-ja), az a jelentése azonban, amely-rõl ebben a cikkben szó lesz, egé-szen új, legalábbis a én számom-ra az.

Az utóbbi idõben, úgy öt-hat évóta, rendszeresen olvashatjuk asportsajtóban (hol a nyomtatottlapokban, hol az interneten), hogyegy sportcsapat, különösen labda-rúgócsapat vizitál valahol, aminazt kell érteni, hogy idegenben ját-szik, vendégszerepel.

Elsõ példáim a Nemzeti Sportból valók: „Kérdés, melyikformáját mutatja most, amikor a Chelsea-nél vizitál” (2004. júl.22. 13); Munkáscsapat vizitál Pécsett (cím; 2006. jan. 12. 8); „aPorto vizitál a Manchester United otthonában” (2009. ápr. 7.6); „Kész szerencse, hogy Jean-Michel Aulas, a Lyon egyéb-ként sikeres elnöke nem Debrecenben vizitál majd” (2009.szept. 29. 2).

Lássunk néhány tipikus példát a világhálóról is (ezeket dõltbetûs szedéssel és a pontos lelõhely megadása nélkül közlöm):A bajnok vizitál Diósgyõrben; A Szolnok vizitál Debrecenben;Marseille-ben vizitál a Lyon; Münchenben vizitál a WerderBremen; A sereghajtónál vizitál a Köln; A Blackburn vizitál aChelsea-nél; A Kazincbarcikai FC szombaton Nyíregyházán vizi-tál; A kanáriknál vizitál az éllovas (ez utóbbi cím megértéséheztudnunk kell, hogy a kanárik a hazai pályán kanárisárga mez-ben feszítõ Norwich City csapatának beceneve).

Végül pedig a szélesebb körû tájékozódás kedvéért meg-néztem a Magyar Nemzeti Szövegtár anyagát is. Az itt talált 18adatból 8 volt sportnyelvi, pl.: „itáliai együttes vizitál a VicenteCalderon stadionban”; „Ma Spanyolországban vizitál az Arse-nal”; „tartalékos csapatuknál az a Schalke vizitál, amely…”;„Ma a Juve [= Juventus] La Coruñában vizitál”; „a Fradi pedigGyõrben vizitál”. Vannak azonban itt nem sportnyelvi adatokis: „sétál a Nagy Falnál, vizitál a régi császárvárosban,Hszianban”; „hivatalba lépése óta már másodszor vizitál azEgyesült Államokban”; „Fodor [Gábor], aki ma vizitál GönczÁrpádnál, bejelentette…”.

A vizitál szó, mint említettem, évszázadok óta használatosnyelvünkben. Forrása, a latin visito, visitare ige a video, vidçre’néz, lát’ szócsaládjába tartozik, annak gyakorító jelentésûszármazéka: ’gyakran lát’, innen ’nézeget, megszemlél’, majd’meglátogat’. A vizitál az egyházi életben (mind katolikus,mind protestáns vonatkozásban) azt jelenti, hogy ’magas rangúegyházi feljebbvaló, pl. püspök ellenõrzés céljából meglátogat-ja valamelyik egyházmegyéjét, ill. -kerületét’. Tekintsünk megerre két példát a készülõ Nagyszótár anyagából: „Voltam az-óta vizitálni; nem tudom, érted-e, mi az? két pap és egy világi azegyházakat látogatják meg” (Tompa Mihály levele Arany Já-noshoz 1859-ben), „az esztergomi érsek … vizitálni jöve a mo-nostort” (1897-bõl).

Értelmezõ szótáraink ennek megfelelõen a vizitál ige vallásijelentését helyezik az elsõ helyre: ’<magasabb egyházi ható-ság, egyházi közeg> helyszíni kiszállás, látogatás során meg-vizsgál, ellenõriz valamely neki alárendelt egyházi szervet’(ÉrtSz.), ’vizitációt végez valahol’ (ÉKsz.; ez utóbbi szótárunka dolog lényegét a vizitáció szócikkében fejti ki: ’püspök, érsekellenõrzõ látogatása papjainál’).

A régi nyelvben azonban több más jelentése is volt a vizitáligének. A nagyszótári cédulaanyagban a több mint ötven adatközül csak hat volt egyházi vonatkozású, a Magyar NemzetiSzövegtár 18 adatából pedig csupán egy. (Körülbelül ugyanezlehet az arány a Nagyszótár elektronikus korpuszában is, eztazonban most nem tudtam átnézni.)

A régi adatok többsége, mint kiderült, nem a vallási, hanema katonai élet nyelvébõl való, és vagy azt jelenti, hogy ’<kato-nai fölöttes, feljebbvaló> ellenõriz valamit’, vagy azt, hogy’soroz’, vagyis ’katonai alkalmassági (orvosi) vizsgálatot vé-

gez’. Vegyünk szemügyre néhányjellegzetes példát mind a két tí-pusból!

Az ’ellenõriz’ jelentésre többekközött ezeket az adatokat talál-tam: „Igaz, a’ Káplár-is éjjel ha vi-zitált: Ollykor quártéllyomon en-gemet nem talált” (Gvadányi), „[aszázados] a szobát vizitálta” (a Ba-kahumor címû kiadványból), „Azõrnagy … haragosan figyelmezte-tett, írjuk be a jelentésünkbe, hogyekkor meg ekkor itt járt vizitálni”(újságnyelv, 1926).

A sorozással kapcsolatos szép-számú példából is csupán néhányat tudok idézni (zárójelben azadat keletkezési vagy lejegyzési éve): „hol van az a kaszárnya,mellyikben a rekrutákat visitálják?” (1849), „A legényeket ko-csikra rakták, s vitték be a szomszéd városba – visitálni”(1867), „Szent Mihály nap után való nap vizitálnak. Mingyánbent is maradtok. Háború van” (1925, Gárdonyi Géza Aggy-isten Biri címû posztumusz kötetébõl).

Némelyik adat egyéb orvosi vagy állatorvosi vizsgálatra vo-natkozik: „Az után a’ Házhoz egy Feltsert hívának, A’ki általengem vizitáltatának” (1810 körül), „Kökindára kék mönni,Pannát vizitáltatni” (1882), „A felcsert … mikor lovat vizitál,nem lehet könnyen bolonddá tenni” (1885).

Végül több nagyszótári példa valamely tárgynak az ellenõr-zését írja le: „Leveleid vételével nem tsak a Levelet, hanem aCopertat [= borítékot] is szoktam visitálni” (Kazinczy levele-zésébõl, 1789), „Julika … a vendégúrnak mindig sorra vizitáltaa leveleit” (Móricz: Harmatos rózsa, 1912). Átvitt értelemben,keserû tréfa gyanánt testrész is lehet tárgy: „a nyakamat vizitál-ják, hogy kiállom-e az akasztást” (1881).

Mindezekben az adatokban a ’megvizsgál, (hatóságilag)ellenõriz’ a közös mozzanat. Ennek megfelelõen a vizitál ahagyományos használatban tárgyas ige, bár elõfordul tárgynélkül is (pl. Tompa Mihály idézett mondatában). A mai sajtó-nyelvi vizitál ezzel szemben nyilvánvalóan tárgyatlan ige,amelynek tipikusan helyhatározói, -ban, -ben, -on, -en, -ön vagy-nál, -nél ragos bõvítménye van.

Miért, illetve hogyan tett szert a vizitál erre az újabb jelenté-sére, s hogyan vált tárgyas igébõl tárgyatlanná?

Ami a sportsajtót illeti, elsõsorban angol nyelvi hatásra gya-nakodhatunk. Angolul az idegenben játszó csapat nem vendég-csapat, hanem látogató csapat (visiting team). Újabban ennekmintájára terjed a látogatók az azelõtt megszokott vendégek,vendégcsapat helyett.

De feltehetõleg közrejátszott a fokozatosan régiessé fakulóvizitel ’(udvariassági vagy tisztelgõ) látogatást tesz vala-ki(k)nél’ igének az analógiája is. A vizitál ennek nem csupán je-lentését, hanem vonzatkeretét is átvette: nem valamit vagy va-lakit vizitálnak, hanem valahol, valaki(k)nél. A mai sportújság-író feltehetõleg nem ismeri az ige korábbi jelentéseit (ennél-fogva tárgyas voltát sem), ezért aggálytalanul használja mint avendégszerepel zamatosabb – Kosztolányi szavával: „wasser-leitungosabb” – szinonimáját. Ebben támogathatja az ismerõshangzás (licitál, imitál, irritál stb.) is.

Érdekes azonban, hogy olykor felbukkan az ’ellenõrzés vé-gett felkeres, ellenõriz valakit vagy valamit’ jelentés is: Nyu-gat-Magyarországon vizitál a BSA (cím az interneten) … A láto-gatások célja, hogy a BSA [= Business Software Alliance] regio-nális szinten is felmérje annak okát, miért nõtt tavaly az illegálisszoftverhasználat aránya. De a vonzatszerkezet itt is az újabbgyakorlathoz igazodik: a nemzetközi szervezet nem valakit, ha-nem valahol, valakiknél vizitál.

Az Etimológiai szótár a vizit szócikk végén a vizitál igételavulóban levõnek minõsíti. Úgy látszik, ez a szó az utóbbiidõben új életre kelt, ha nem is egészen abban az értelembenés nyelvtani összefüggésben, amelyben a letûnt nemzedékekalkalmazták. De az ilyesmi nem ritkaság a szavak életében,nem is kell tiltakoznunk ellene.

Új szavakattanulokVizitál

KEMÉNY GÁBOR

8Édes Anyanyelvünk 2010/3.

„Egyházfik” és „tiszteletes urak”A Stop honlapján (2009. július 17-i szám) Cigányok imája a

magyarokért – búcsú a félelemtõl? címmel olvashatunk részle-tes tudósítást a szentkúti búcsúról. Az írás arról számol be,hogy a búcsún egymás kezét fogva imádkoztak és énekelteka romák és a magyarok, laikus hívõk és magas rangú egyházivezetõk.

Sajnos, a cikk írója, bár igyekszik hû képet adni az esemény-rõl, úgy látszik, tájékozatlan az egyházi szakkifejezések terüle-tén, nem ismeri az egyes felekezetek szakszavait. Két súlyos té-vedésre figyeltem fel a cikkben. Íme az elsõ: „Az egyházfikmellett romák imádkoznak...” Hogy kik ezek az „egyházfik”,ezt megtudjuk a szövegbõl, hiszen két egyházi vezetõ, dr. BeerMiklós váci megyéspüspök és Székely János püspök vett résztaz eseményen. A cikk fényképet is közöl, bemutatva õket,amint a menet elején, a keresztet követve haladnak. Errõl pe-dig ezt olvassuk: „Elöl viszik a keresztet, aztán a tiszteletesurak, majd roma kispapok...”

Vegyük szemügyre az idézett mondatok hibáit!Elsõként az egyházfi szót kell rostára tennünk, mivel ezzel

azt a személyt jelöljük meg, aki a templomot rendben tartja.Ilyen például a harangozó, a sekrestyés. Petõfinek A helységkalapácsa címû vígeposzában is szerepel a szó, mégpedig azegyik szereplõnek, Haranglábnak az állandó jelzõjeként, így:„a fondor lelkületû egyházfi”.

Kifogásoljuk a tiszteletes szót is, mert a két püspök, aki a máremlített fényképen szerepel, katolikus pap. Márpedig a tiszte-letes a református teológusra, illetve segédlelkészre vonat-kozik. Petõfi versébõl vesszük ismét a példát: „vitéz CsepüPalkó, a tiszteletes két pej csikajának jó kedvû abrakolója”.A katolikus papoknak ugyanis a tisztelendõ vagy a fõtisztelendõcím jár ki.

S ha már a tiszteletest megemlítettük, jegyezzük még meg anagytiszteletût is. Ez pedig a protestáns pap és papné címe.Megszólításokban például így: nagytiszteletû úr, asszony.

Ezt már csak azért is szóba hozom, mert egyik nyelvész ba-rátom közlésébõl tudom, hogy szintén egy sajtóban megjelentírásban szerepelt a „nagytiszteletû közönség” szószerkezet. Ta-lán mondanom sem kell, hogy ezúttal a nagyérdemû szó kellettvolna a nagytiszteletû helyett.

Sajnos, nem elõször találkozunk hibás szóhasználattal, haegyházi eseményekrõl olvasunk tudósítást.

A Vaconline hírportál a múlt év õszén arról adott hírt, hogyMeláth Attila baptista lelkipásztor misézik az ökumenikusimahét keretében. Mint tudjuk, a baptistáknál és a többi pro-testáns felekezeteknél nincs mise. A hívek istentiszteleten vesz-nek részt, a lelkész pedig igét (Igét) hirdet.

Néhány évvel ezelõtt egy kisebb dolgozatban foglalkoztamazzal, hogy az egyházi szavakat mennyire ismerik a fiatalok. (Atanulmány a Köszöntõ könyv Kiss Jenõ 60. születésnapjára cí-mû kötetben jelent meg az ELTE Magyar Nyelvtudományi ésFinnugor Intézete és a Magyar Nyelvtudományi Társaság gon-dozásában, 2003-ban). Felmérésemhez két váci szakmunkás-képzõ iskola 46 diákját kérdeztem meg az egyes felekezetekszókincsérõl. Természetesen a felmérés eredményeire ezúttalnincs lehetõségem kitérni, annyit azonban megjegyzek, hogybár a helyes válaszok száma nagyobb, mint a hibásaké, igenmagas azoknak a tanulóknak a száma, akik több kérdésre nemtudtak válaszolni, magyarán szólva ismereteik hiányosak vol-tak.

Úgy vélem, hogy az egyházi szóhasználat ismerete nemcsakvallási kérdés, hanem része az anyanyelvi és az általános mû-veltségnek is.

Dóra Zoltán

Bár az édinyelv, mint a szleng önállósult változata, nem újjelenség, még mindig megosztja a nyelv változásaira érzékenyközvéleményt. Az ilyen beszéd legfõbb formai jellemzõje a becé-zõ képzõs szóalakok túltengése.

A becézésnek van egy sajátos terepe, ahol az -i, -ci, -csi tolda-lékokat az ezektõl leginkább berzenkedõk sem kifogásolják:ezek a keresztnevek, illetve családnevek. Vannak azért itt ismesterkéltnek vélt alakok, leginkább olyan keresztneveknél,amelyek becézésére (még) nem alakult ki egységes gyakorlat.Elsõ hallásra nem biztos, hogy mindenki kitalálja, hogy a Kircsi(vagy Kírcsi?) néven megszólított lány valójában Kíra, de aSzavi „megfejtése” sem sokkal könnyebb: Xavér.

A becézõ képzõk – a tulajdonnevektõl függetlenül is – napja-ink legnépszerûbb képzõcsoportját alkotják. Az elfogadottságés megszokottság a közszavak eseté-ben sem egységes. Eredeti környeze-tükben: a dajkanyelvben, atininyelvben, a bizalmas családi ésbaráti társalgásban fel sem figye-lünk bizonyos becézett köznévi for-mákra: süti, csoki, köszi stb. Nyelv-mûvelõ írásokban és nyilatkozatok-ban azonban már nemegyszer felhívták a figyelmet az „össz-népi gügyögésre”. Valóban egyre több – nem utónév – alapszófigyelhetõ meg a mindennapokban -i, -ci, -csi végzõdéssel, sez legtöbb esetben a közvetlenkedõ stílus térhódításának vele-járója.

A mindennapi beszélgetések során tett – nem okvetlenül tu-dományos célú – megfigyelések alapján arra lehet következtet-ni, hogy ez a fajta szóalkotásmód inkább nõkre, mint férfiakra,és inkább fiatalokra, mint idõsebbekre jellemzõ. A két változótösszesítve tehát elmondhatjuk, hogy leginkább fiatal nõk (tiné-dzser lányok) élnek vele. De nem csak õk. Rögtön eszünkbe jut-hat néhány különleges helyzet, amelyben férfiak – és nem csakfiatalok – használnak becézõ formájú szavakat. Férfi zöldségesubit, parit, salit, kápit, gesztit árul, mondván: nem fér ki az ár-táblára a teljes szó; férfi szakács egy tévémûsorban nyuszit, ill.egyéb husit süt, továbbá halacskát, amit borocskával kínál; ét-termek elõtti táblákon (szintén helyhiány miatt?) az aznapi me-nü kiírása: csiripöri nokival, ubisalival; végül férfi eladó nõi ru-házati boltban szexi pulcsit, csini nacit ajánl, remélhetõleg elsõ-

sorban tini vásárlóknak. Noha õk valószínûleg a bizalom meg-nyerésére használják ezeket az édizõs formákat, sokakat in-kább visszariasztanak, és inkább csak egyedi példáknak tekint-hetõk. Kíváncsi voltam azonban arra, hogy az átlag férfi beszé-lõk mennyire kerülik az édizõs nyelvhasználatot. Az volt a fel-tevésem, és szûk körû, de sok szóalakra kiterjedõ felmérésemezt igazolta is, hogy vannak olyan nem hivatalos beszédhelyze-tek, amelyekben a férfiak is gyakran (legalábbis más nyelvi kör-nyezethez képest gyakran) használnak becézõ formákat. Nem-régiben megvizsgáltam ismerõseim (barátok, rokonok, tanítvá-nyok stb.) beszédét az -i, -ci, -csi, -kó stb. képzõkkel ellátott sza-vak gyakoriságának, megoszlásának szempontjából. Az ered-mények közül most csak azokat emelném ki, amelyek kifejezet-ten a férfiakra vonatkoznak.

Férfi beszélõk nyelvhasználatáttekintve (is) természetesen családivagy baráti társalgásban fordulhatelõ a legtöbb becézõ képzõs szó – né-mi korosztálybeli különbséggel, ter-mészetesen, mert az idõsebbek sok-kal ritkábban beszélnek „édizõsen”,mint a fiatalok. Ez után következik

gyakoriságban a kisgyerekekhez intézhetõ szavak csoportja,vagyis a dajkanyelv jellegzetes szókincse: pulcsi, sapi, szandi,pizsi, lábikó, pofi, nyuszi, nyuszkó, paci, mami, fincsi, vacsi, csi-ni, ügyi, cuki, pihiz, bocsi, köszi. A harmadik jelentõs helyzet,amelyben férfiak az édinyelvbõl átvesznek szavakat, az, amikorpárjukhoz (akár feleséghez, akár barátnõhöz) kedveskedveszólnak, vagy becézik õket. Szûkebb értelemben csak a kifeje-zetten kedveskedõ, a másik becézésére való kifejezések sorolha-tók ide, amelyek egyébként nem okvetlenül becézõ képzõsek:szivi, nyuszi, mókica, cicus, édi, illetve édes, drágám, kicsimstb. Tágabb értelemben minden olyan szó idetartozhat, ami apár egymás közti, négyszemközti, viszonylag bensõséges társal-gásában elõfordul: szexi, pasi, csajszi, fincsi, uncsi, pulcsi, pizsi,tetkó, csini, vacsi, Rendi! (Rendben!), Köszi!, Puszó!

Korrigálni kell tehát azt a leegyszerûsítõ megállapítást,hogy az édinyelv csak a nõké. Egyre több fiatal férfi, fiú nyelv-használatában érhetõ tetten – õk bizonyára nem tartják férfiat-lannak.

Dömötör Éva

Csini pulcsicsak csajsziknak?

Édes Anyanyelvünk 2010/3. 9

A téma az utcán hever– mondják; nyelvmûvelõ számára pedig az újságokban,mondom.

Mozart hozza a német nép kiengesztelõ ajándékát – olva-som egy újságcikk címében. Talán a figyelem fölkeltésevolt a cél, hiszen nem szegény jó Mozart az, aki hozott va-lamit, hanem a Mozart nevû hajó. Bizony, hibáról van szó,amikor a név elé nem merték kitenni a névelõt: A Mozart(hajó) hozza azt a bizonyos ajándékot... Említhetném,hogy a Pécs játszik a Gyõr ellen a fociban, nem pedig PécsGyõr ellen.

Bonyolódjunk bele most egy hosszabb szövegbe, azaz-hogy inkább próbáljunk meg kibonyolódni belõle. Nézzükaz eredeti újságcikket: A hazai szükségletek bõséges fedeze-te mellett legalább egymillió tonnát el lehet adni külföldön,pontosabban exportálni kell ennyit. Mondják gyakran: ez atetemes tétel a fölösleg. Csúnya egy szó – ha a kenyerünkrõlbeszélünk. Mégis, akik ekképp fogalmaznak, tudják, külpi-acon értékesíteni nem éppen olcsó feladat. Jobbára csak úgylehet, ha a költségvetés támogatja a gabonaexportot. Mi,adófizetõk fizetjük ki azt az állami szubvenciót, ami nélkülnem lehet – legfeljebb jelentéktelen mennyiségben – a hatá-rainkon túl a búzánkat eladni, ugyanis a belföldi ár maga-sabb a világpiacinál.

Lássunk hozzá ennek a zûrzavaros mondatnak a rend-betételéhez! „A hazai szükségletek kielégítésén felül méglegalább egymillió tonna búzát el kell adni külföldön.Mondják gyakran: ez a tetemes tétel a fölösleg. Akik ek-képp fogalmaznak, azok tudják, hogy a külpiacon értékesí-teni nem éppen könnyû feladat. Jobbára csak úgy lehet, haa költségvetés támogatja a gabonaexportot. Persze, mi fi-zetjük ki adó formájában azt az állami szubvenciót, aminélkül a búzánkat jelentõs mennyiségben nem lehet ex-portálni, ugyanis a belföldi ár magasabb a világpiacinál.”

Nem hiszem, hogy indoklást kívánna a szövegmódosítá-som. Egy mondatot – önkényesen – kihagytam, mert nemindokolt csúnya egy szónak nevezni a gabonafölösleget.

Lapozzunk tovább!Haitiban az erõs, második földrengésben senkinek sem

történt bántódása. Még csak az kellett volna, hogy egyese-ket a földrengés okán meg is verjenek! Ez olvasható kiugyanis a szövegbõl. Valójában az az igazság, hogy „azerõs, újabb földrengés ellenére senki sem sérült (senki semhalt) meg”.

Autó ütközött vonattal – olvassuk. Hogyan? Egy pályánhaladtak? Alighanem ez lenne a helyes: „A vonat elütöttegy autót.”

Láng Miklós

Légy szíves! – Légyszives! – Légyszi!A címül írt nyelvi alakulat tulajdonképpen rövid fel-

szólító mondat, egyes szám második személyre vonatko-zó, tegezõ igealakkal. Udvariassági forma, amelyet rend-szerint valamilyen mozgósító felszólítás követ, valami-lyen cselekvésre utaló fõnévi igenévvel vagy szinténegyes szám második személyû igealakkal: „Légy szívesbetenni az ajtót!”, „Légy szíves, tedd be az ajtót!”, „Légyszíves, és figyelj!”, „Légy szíves, add kölcsön a könyvet!”.

A Magyar értelmezõ kéziszótár elsõ kiadása a szívescímszó alatt még ezt írja: „<Udvariassági kifejezések-ben, különösen annak érzékeltetésére, hogy valamelycselekvés, magatartás a megszólított jóindulatától függ,ill. az õ tetszésére van bízva> szíves engedelmével; légyvagy legyen (oly vagy olyan) szíves. (Némi bõvítéssel ésszûkítéssel lényegében ugyanezt olvashatjuk a szótármásodik kiadásában is.)

Úgy látszik azonban, a tegezõ formájú udvariasságiformának megszûnt vagy megszûnõben van a mondatmivolta, s az is, hogy csak egy (és nem több) személyhezszólhat. Ezt mutatja, hogy élõszóban a „Légy szíves!”mondatot a rá következõ mondatban gyakran többesszámú állítmány követi, mégpedig úgy, hogy az udvarias-sági formulát egy hangsúllyal összefogva, egy lendülettel(és rövid i-vel) mondják ki: „Légy^szives, figyeljetek!”,„Légy^szives, hozzátok be a tálat!”, „Légy^szives, ma-radjatok csöndben!”, sõt: „Léccives, szedjétek le az asz-talt!”. Ennek következtében többször találkozhatunk amondat tegezõ változatának olyan írott formájával,amelyben egybe van írva a két szó: „Légyszives, készítsdki a pénzt!”, „Légyszives, vásárolj be!”, „Légyszives, addkölcsön a jegyzetet!”. Megjelenik mellette a második fel-szólítás többes számú állítmánya is: „Légyszives, taka-rítsatok ki!”, „Légyszives, vásároljatok be!”.

Az egybeírt változatot nemcsak kézzel írt üzenõ cédu-lákon olvastam. Egyik egyetemünk bölcsészkarának

egyik ajtaján, szépen kiszedett nyomtatott szövegben ezállt: „Légyszives, ne ragasszatok az üvegre hirdetéseket,üzeneteket.”

Abban, hogy a kifejezést többen egy szóba írják, ésegyaránt használják egy és több személy tegezõ megszó-lítására, szerepet játszhatott az is, hogy a fiatalok (a 30év alatti korosztály tagjai) bizalmas beszédben többnyirerövidült „Légyszi!” alakban használják az udvariasságiformulát.

A nem tegezõ változatban él a „Legyen szíves…”. Deezt a formát nem hallottam több személyre vonatkoztat-va, s nem is láttam egy szóba írva. Természetesen a tege-zõ alakot is két szóba kell írni: „Légy szíves…” Nem em-lékszem arra sem, hogy hallottam-e a „Légyszives” for-mát nem tegezõ alakokkal, pl. így: „Légyszives, csukja beaz ablakot!”.

Mindenesetre úgy látszik, hogy a „Légyszives” kezdielveszteni mondat voltát, kezd udvariassági formuláváalakulni, mint ahogy azzá változott a „Tessék” igealak,amely (többnyire) a nem tegezõ udvarias felszólítás, biz-tatás, kérés formulája, és a köznapi beszédben egyarántszólhat egy személyhez: „Tessék helyet foglalni!” , „Tes-sék, fogadd el!” , „Tessék aláírni!”, „Ne tessék haragud-ni!”, de szólhat több személyhez is: „Tessék, foglaljanakhelyet!”, „Tessék, ne kínáltassák magukat!”, „Tessék,vegyenek a süteménybõl!” stb.

A „Tessenek” többes számú igealak ma már jóformáncsak az idõsek, a „szépkorúak” és köztük is fõként a vi-dékiek ajkán él. Budapesten nem hallottam az utóbbiévekben.

Hasonló folyamat mehetett végbe a nefelejcs virágnév,a lebuj, a keljfeljancsi kialakulása során is.

Wacha Imre

10Édes Anyanyelvünk 2010/3.

Beszámolót olvasok az egyik napi-lapban, az újságíró Bolívia fõvárosában járt, és egye-bek között arról is ír, hogy miként zajlik ott a vásár-lás. Eleinte ugyan nem óhajt semmit sem venni, áma rátermett kereskedõ az üzlete mélyére hívja: „Jöj-jön, mutatok magának igazi pulóvereket, amelyekalpakkából készültek, húz magával, és a végén százbolivianót enged az árból.” A kereskedés e módjánnem, ám az alpakka pulóveren annál inkább csodál-koztam. Hajdan ugyanis anyai nagyanyámnak vol-tak alpakka evõeszközei, minthogy ezüstre nem tel-lett, a családfõ ugyanis szíjgyártó iparos volt. Az al-pakka ’újezüst’ fémötvözet: réz (45–65%), nikkel(8–22%) és cink (20–30%) alkotja. A szó német erede-tû, osztrák ipari márkanévként keletkezett, de nincstisztázva, hogy mibõl. Nemzetközi szóvá lett, ismeriaz olasz, a spanyol, a lengyel, az orosz stb. Alpakká-ból evõeszközökön kívül dísztárgyakat, mûszeral-katrészeket készítenek leggyakrabban, régebben is-kolai körzõt. Az ezüstbevonatú alpakka az ún. kína-ezüst. Mibõl készült hát a bolíviai pulóver? Alpaká-ból, csakhogy az alpaka a tevefélék családjába tarto-zó állat, tudományos neve: Lama pacos. Ez a hosszú,selymes szõrû jószág a guanako vagy huanako(Lama guanicoë) háziasított változata. Az Andokmagas, füves-bozótos területein él, hárommilliós ál-lományának túlnyomó része Peruban található. Kü-lönféle színváltozatú gyapját az indiánok takarónak,köpenynek dolgozzák fel; ismeretes a szép fényû éstartós alpakaszövet is.

A vadon élõ guanakocsordák egy bak vezetésealatt legelésznek, e vezérhímrõl eszembe jut, amitegy másik fajtáról olvastam ugyancsak újságíró tol-lából: „Ezt a két csoportot [ti. a pedagógusokat és azorvosokat] szabályos bûnbakként beáldozták az elé-gedetlenség oltárán”. Azon alig csodálkoztam, hogy„szabályos” a cselekedet, hiszen a gyilkosságokrólszólva a sajtó rendszeresen emleget „szabályos ki-végzés”-t, mintha volna valamilyen szabálytalanmódja is az emberölésnek; a beáldoz divatszó semhökkentett meg. Az ellenben igen, hogy az újságíró abûnbak oltáron való feláldozásáról szól.

A héber mítoszokban ugyanis egészen más van,röviden a következõ. Semcházáj és Ázáel Isten bizal-mát bíró angyalok voltak, lementek a földre,Semcházáj két szörnyfiat nemzett, Ázáel feltaláltaaz ékszereket és a szépítõszereket, amelyekkel a nõkel tudják csábítani a férfiakat, Semcházáj megbántabûneit, Ázáel nem, ezért minden évben bûneit az en-gesztelés napján felhalmozzák egy bûnbakra, s az ál-latot ledobják egy magas szirtrõl – a mai Haradánközelében – Ázázelnek, ahogyan némelyek Ázáeltnevezik. A Bibliában is szó van arról, miként lehetmegszabadulni a bûnöktõl: „Áron tegye mindkét ke-zét a fejére, és olvassa rá Izrael fiainak minden mu-lasztását, minden engedetlenségét és minden bûnét.Miután így a bak fejére olvasta õket, vezettesse apusztába egy emberrel, aki késznek mutatkozik rá, sa bak elviszi minden bûnüket egy kietlen helyre.”Azután Áron kiviteti a bakot a pusztába… (Leviticus

16. 21–22). – „Vagy Gy., ahogy mon-dani szokás, elviszi a balhét, s ószövetségi szokásszerint, mint bûnbak, hagyja magát kiûzetni a politi-kai sivatagba?” – utal erre a szertartásra egy másikújságcikk.

Maga a bûnbak szó mindez alapján alakult (tükör-fordítással) a német Sündenbock mintájára. A ma-gyar nyelv történeti-etimológiai szótára megjegyzi,hogy a ’bûnbak’ fogalmát más európai nyelvek isolyan szóval fejezik ki, amelynek ’bak’ jelentésû tag-ja van: angol scapegoul (voltaképpen ’menekülõbak’), francia boucémissaire (’kiküldött bak’), olaszcapro espiatorio (’engesztelõ kecskebak’) stb.

Egy jeles magyar író regényében, az Erõsítõbenolvasom: „[…] figyeltem a szavára – mondja a nyom-dásszá lett fõhõs –, mert minden hájjal megkent, vi-láglátott ember volt, aki tudta, mi a dörgés az iroda-lomban!”. Ez bizony elgondolkodtató, hiszen több-nyire az ismeri a dürgést kifejezés járja, amelynek je-lentése: ’tudja a módját valaminek; jól ért valami-hez’. E szólásban a dürgés a fajdkakas párzási idõ-szakban hallatott hangjára megy vissza: dürög vagydürrög. A vadászok a dür(rö)gõ fajdot könnyen meg-közelíthették, az tudniillik se látott, se hallott nász-dala éneklése közben, bizonnyal ezért hívják siket-fajdnak (a madár hazánkban már évtizedek óta nemfordul elõ). Mikszáth Kálmán regényében (A Nosztyfiú esete Tóth Marival) ol-vasható: „Az asztalfõn ült[báró Kopereczky Izrael],szürke kabátban, nyúlszínûfajdkakas-tollas vadászka-lap a fején”, a Szelistyei asszonyokban pedig ezt írjaMikszáth: „A lombos erdõkben ott röpköd a siketfajdés a császármadár”, igaz 1458 õsz elején a fogarasivár erdeirõl esik a szó. Mikszáth életében két szólás-és közmondásgyûjteményben is megvan a szólás,Sirisaka Andor 1891-ben Pécsen kiadott gyûjtemé-nyében ezt írja: „Jól tudja a dürgést. Tudja valahol ajárást, kelést, például vidéken, hivatalos helyeken.”Lényegében ugyanez olvasható Margalits Ede1896-ban Budapesten kiadott gyûjteményében is.

Van e szólással némileg rokon értelmû változat isa magyarban, az ismeri a zörgést, vagyis valaki tudjavalaminek az okát. A dörgés szó valószínûleg azértjelent meg a szólás újabb életében, mert a dürgésszót nem ismerték és talán az ü magánhangzója mi-att nyelvjárásinak vélték egyes beszélõk és írók, ille-tõleg ma is annak vélik. A sajtó nyelvében jobbára eza változat fordul mostanság elõ: „Az osztályvezetõtöbb igazgató keze alatt dolgozott, ismerte hát a dör-gést”.

Az említett kötet hazai megjelenésekor az író,Márai Sándor már nem élt. Feltehetõ, hogy nem õ írtdörgés-t, hanem a budapesti kiadásban alakulhatotta szó ilyenné, hiszen manapság – amint a napilapokis mutatják – egyre kevesebben ismerik a dürgés szót(nem is beszélve a fajdkakasokról).

Állati dolgok: alpaka, bûnbak, dürgésBÜKY LÁSZLÓ

„Mibõl készült háta bolíviai pulóver?

Alpakából...”

Édes Anyanyelvünk 2010/3. 11

O L V A S Ó L Á M P A

A nyelvtõl a stílusigKemény Gábor válogatott tanulmányai

Elismeréssel, tisztelettel és örömmel vettem kezembeKemény Gábor legújabb könyvét, amelyet – nyomban el-olvasása után – ugyanígy, tisztelettel, elismeréssel és örömmelajánlok az Édes Anyanyelvünk olvasóinak figyelmébe. Azért istehetem ezt (recenzenstõl szokatlan közvetlenséggel), merttudom, hogy régi kollégám, Kemény Gábor professzor, aNyelvtudományi Intézet tudományos tanácsadója Önöknek isjó ismerõsük, szerkesztõként is, szerzõként is. Megismerhettéknyelvészeti sokoldalúságát, mûveltségét, óvatosan mérlegelõnyelvmûvelõi szemléletét, igényes, választékos, élvezetes stílu-sát. Ismerhetik mint szótárírót, szerkesztõt, a Nyelvmûvelõkéziszótár, a Magyar értelmezõ kéziszótár, A magyar nyelvnagyszótára munkatársát, és ismerhetik stilisztikai, jórésztKrúdy Gyula stílusáról szóló könyveit: Szindbád nyomában,Képekbe menekülõ élet, Bevezetés a nyelvi kép stilisztikájába stb.

E most megjelent tanulmánykötet a szerzõ több évtizedeskutatói és oktatói tevékenységének keresztmetszetét nyújtja.A cím boltozatot épít a könyv fölé: a nyelvtõl a stílusig. A nyelvirendszertõl és a nyelvhasználattól indulva a beszélt és az írottnyelvi stílusrétegeken át a szépirodalmi stílusig halad a könyvírásainak tematikai és szemléleti íve. Két nagy részre tagoló-dik: az anyanyelvünk múltjáról, jelenérõl, jövõjérõl szóló írá-sokra és a stilisztikai cikkekre, a szépirodalmi stílusfejlõdésitendenciákkal foglalkozó tanulmányokra. A két fõ részt a Képés kommunikáció, a sajtó nyelvi képeivel, de kisebb részben avizuális képekkel is foglalkozó tanulmány köti össze. Ezt akapcsolatot idézi föl a könyvborító „látható nyelve”, egy film-plakát a közelmúlt képi-nyelvi világából.

A magyar nyelv leírása körében egyedi és tendenciaszerûnyelvi, nyelvhasználati változásokat, jelentés-, szó- és szólás-magyarázatokat olvashatunk az adatokat mindig mélyen tisz-telõ nyelvész tollából, akinek még egy egyetemi szemináriumidolgozata, a Házsártos is méltán kapott itt helyet. Ugyanazt agondos bölcsészt, „az adatok óvatosságra intenek” szemléletû(késõbbi) nyelvész-filológust láthatjuk benne, mint akit a mainyelvhasználat legfõbb változási tendenciáit bemutató újabbírásokban. A tanulmányok felsorakoztatására most nincs mó-dunk, de ha elolvassák õket, bizonyára Önök is egyetértenekvelem: izgalmas a szójelentések közti mozgások bemutatása,emlékezetes a régebbi és újabb közhelyek, a megmosolyogtatóképzavarok tárgyalása, és meggyõzõ az adott tárgykör alaposismeretérõl tanúskodó szerzõi állásfoglalás.

Két tanulmányt mégis kiemelnék ezek közül. Az egyik a mainyelvhasználatban is megfigyelhetõ igekötõ-elhagyási tenden-ciával foglalkozik (117–36), úgy, hogy e jelenséget a normasér-tés – normatágítás tágabb perspektívájában szemléli. Mérlege-li a létrejövõ új jelentésárnyalatot, a stiláris igényt, az olykorérzékelhetõ nyelvi hiányt; de a közlés pontosságának csorbulá-sát, a sietséget s a csaknem mindenkire ható nyelvi divatokat is.A másik tanulmány, A szintetikus és az analitikus kifejezésmódérvényesülése újabb nyelvhasználatunkban (150–70) olyan kér-déseket vet fel, amelyek nyelvészeti (és nem nyelvészeti) köz-gondolkodásunk szempontjából is lényegesek. Az anyanyel-vünk régi erényei között – Bárczi Géza vagy Németh Lászlóáltal is – számon tartott tömörítõ (szintetikus) és a késõbbkibontakozó széttagoló, részekre tagoló (analitikus) kifejezés-módokról van itt szó, amelyek arányaikban jellemezhetik (mástényezõkkel együtt) nyelvünk jellegét. A tömörítés tenden-ciáját mutatják például a melléknévi igeneves szerkezetek,

mint az érthetõ magyarázat, fenntartható fejlõdés, a város nehe-zen közlekedhetõ útjai (151) vagy az -andó, -endõ átalakulóbanlevõ használata: (valamit) feltérképezendõ, bizonyítandó (uo.)és az összetételek mellett amúgy csökkenõ tendenciát mutatószóképzések: kátyúzik, akadálymentesít, olvasóbarát. Az anali-záló, a részekre bontó kifejezésmód mutatkozik meg a szapo-rodó névutós szerkezetekben: elektronikus cégeljárás során,rehabilitációs projekt keretében, távoktatás keretén belül, dugó-húzó segítségével.

Kemény Gábor, a nyelvész, a filológus körültekintõ, bölcs,türelmes nyelvmûvelõ is. Szemléletét, gondolataiból szabadonidézve így foglalhatom össze: a nyelvi változásokat a használat,a „valamire szükség van” elve befolyásolja; nem minden válto-zás romlás; az a baj, ha csorbul a közlés pontossága, ha a beszé-lõ nem használja ki a lehetõségeket, ha értelemzavaró lesz va-lami; óvakodjunk a kiközösítõ nyilatkozatoktól; más a pongyo-laság, a pontatlanság, az igénytelenség, a stílustalanság vagyaz értelemzavaró hiba – legyen szó sportnyelvrõl, sajtónyelv-rõl, hivatali nyelvrõl vagy szaknyelvekrõl. Az ilyen nyelvmûve-lés valóban „meglehetõsen különleges szellemi tevékenység”,amely több is, kevesebb is a tudománynál, de mindenképpenarra kell épülnie (174). Kemény Gábor is tanít, úgy, ahogyLõrincze Lajostól idézi: „türelemmel, tapintattal, fokozato-san” (uo.). És úgy is, ahogy Kosztolányi tette, az olvasóvalegyütt gondolkodva: például „nagytakarítást” végez a sport-nyelvben, kiseprûzi a lépten-nyomon divatozó idegen szavakat(annullál, realizál, abszolvál), javítja az ügyetlenül szerkesztett„kancsal mondatokat”, ha kell, világosan szaktudományos, hakell, publicisztikai könnyedségû, elegáns stílusban.

A könyv második felében éppen errõl, a stílusról tudhatunkmeg többet. Milyen volt a Nyugat stíluseszménye, volt-e, és haigen, milyen volt a „nyugatos” stílus? Mit tartott Kosztolányi anyelv esztétikumáról és magáról a nyelvrõl, „küzdõtársáról”,„játszótársáról”? Olvashatunk itt elemzõ írásokat Krúdy pró-zájáról, Déry, Tolnai Ottó, Mészöly Miklós nyelvi képeirõl, kü-lönféle magyar szépprózai stílusmagatartásokról. És költõk fi-lológiai, egyben szellemi kapcsolatáról, például József Attilaés Babits Mihály között. Idézte, átírta, újraírta a dudás (JózsefAttila) a furulyást (Babits Mihályt)? A babitsi Cigánydal – „seapád, se anyád, se országod, se tanyád” – lehetett-e a „Nincsenapám, se anyám, se istenem, se hazám” közvetlen nyelvi elõké-pe? (További intertextuális összefüggések a tanulmányban.)Másik újdonság a Prózastílus-jellemzés kvantitatív módszerrel(Krúdy Gyula három regénye és 10 novellája 1913-ból) címû,nemcsak Krúdy mély ismeretére valló, hanem modern nyelv-statisztikai eszközöket is felhasználó tanulmány. De azt ismegtudjuk, mit fejez ki a pajzsos ember motívuma (ugyancsakKrúdy Gyula prózájában), vagy betekinthetünk Ottlik Gézaírói névadásába, Cholnoky László metaforaalkotásába.

Ajánlom e gazdag tematikájú, szép kiállítású és terjedelmesmutatóval is ellátott könyvet mindazoknak, akik nyelvrõl, stí-lusról, nyelvtudományról, irodalomról hiteles, filológiailagpontos, világos, érthetõ és élvezhetõ nyelvészeti szaktanul-mányokat és ismeretterjesztõ cikkeket szeretnek olvasni.(Kemény Gábor: A nyelvtõl a stílusig. Válogatott tanulmányok,cikkek. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2010, 460 lap; Segéd-könyvek a nyelvészet tanulmányozásához 100.)

Heltainé Nagy Erzsébet

12Édes Anyanyelvünk 2010/3.

Legismertebb családneveink enciklopédiájaA Tinta Könyvkiadó jóvoltából, amely

az utóbbi bõ egy évtizedben fõleg az egy-nyelvû szótárak, valamint a különféle tár-gyú és célú nyelvészeti szakkönyvek, ki-adványsorozatok világra segítése tekinte-tében elismerésre, sõt bámulatra méltóeredményeket produkált, most HajdúMihály professor emeritus Családnevekenciklopédiája címû munkája révén ismétegy új, értékes nyelvészeti munkával gaz-dagodtunk. Ez a könyv voltaképpen atestvére annak a szintén e kiadónál meg-jelent kötetnek, a Keresztnevek enciklo-pédiájának, amelyrõl alig fél esztendejeszámolhattam be lapunkban. Ennek amostani könyvnek a hátsó borítóján ott istaláljuk ezt a valóságnak tökéletesenmegfelelõ mondatot: „A TINTA Könyvki-adó közelmúltban megjelentetett Kereszt-nevek enciklopédiájával a Családnevekenciklopédiája szerves egységet alkot.”

Mind a két mûnek az alcímében olvasható ez a szó: leg-gyakoribb. Nem véletlenül, mivel annak a könyvnek is ésennek is korlátozni kellett és kell az anyagát; ott a többezerrõl kétszer százra, itt a nyilvántartott csaknem két-százezerrõl ezervalahányra. A számok ott is, itt is azt mu-tatják ugyan, hogy a névanyagnak csak a töredéke kerültbele a kötetekbe, de nem ez a lényeges, hanem az, hogy anévhasználók hány százaléka találhatja meg nevét a szótá-rakban. Így vizsgálva a kérdést már egészen más ered-ményre jutunk. A jelen esetben arra, hogy a magyar állam-polgárok kétharmada rábukkanhat saját nevére ebben azenciklopédiában. Tehát háromezer olvasóból mintegy két-ezer. Ugye, nem is rossz arány?

A szótár huszonöt oldalas bevezetõ része egyrészt álta-lában a családnevekrõl, másrészt a könyv cikkeinek felépí-tésérõl szól. Mivel a kötetben szereplõ családnevek tárgya-lása csaknem ötszáz oldalt tesz ki, s a névcikkek felépítésenagyjából egyforma, alighanem akkor használok olvasó-inknak a legtöbbet, ha ennek sémáját mutatom be röviden.

Elöl áll a Címnév, amely mindig csupán egyetlen for-ma, az, amelyet a szerzõ az esetleges írás- és kiejtésválto-zatok, a gyakoriság és a hagyomány együttes mérlegelésesorán kiemelésre legérdemesebbnek tartott. Döntésévelszinte mindig egyetérthetünk. Ez alatt a Típusa megjelö-lés áll, s az itt olvasható egy mondat velõsen, tömören arróltájékoztat, hogy milyen névtípusba tartozik a szóban forgónév (apanévi, helynévi, foglalkozásra utaló stb.), s milyennyelvi besorolás illeti meg. A legtöbb név magyar, de vannémet, szláv stb. is.

A következõ bekezdés címe: Változatai. A legtöbb név-nek három-négy változata van, de jócskán akad olyan név-cikk is, amelyben a változatok száma a nyolc-tízet, némelyesetben akár a negyvenet is eléri. A szerzõ eligazításul méga változatok elõfordulási számát is feltünteti, de – óvakod-va a személyiségi jogok esetleges megsértésétõl – csak ak-kor, ha a szóban forgó változatok száma eléri vagy megha-ladja a tízet. A változatok felsorolása után még összesítéstis találunk. Ha a címben szereplõ névnek nem él egyetlenalakváltozata sem, akkor ez az összesítés elmarad.

A következõ bekezdés: Eredete. Megítélésem szerintez a névcikkek legértékesebb része. Hajdú Mihály nemelégszik meg azzal, hogy csupán a név jelentésére, keletke-zésének okára világít rá, hanem Platónnak abból a megál-lapításából kiindulva, hogy minden név közszóból ered,igyekszik vissza is menni az alapokig, azaz a közszói elõ-

fordulástól kezdve végig bemutatja azegyes nevek életútját. Munkájának ez arésze számomra a sajnos korán elhunytMikesy Sándornak a Magyar Nyelv címûfolyóirat negyven-ötven évvel ezelõttiszámaiban közzétett remek családnév-etimológiáit juttatja eszembe. Egyik-másik névcikkbõl (pl. Osváth, Szórádi) aza sejtésem, hogy a jeles szerzõ, bár a for-rásjegyzékbõl ez nem derül ki, mert ab-ban kisebb cikkekre nincs utalás, ezekbõlis merített olykor. Akár igen, akár nem, anévcikkeknek ez a bekezdése egytõl egyigigen sokat ér, különösen azok számára,akik saját nevükrõl minél többet szeret-nének megtudni.

Az ez után következõ három bekezdés-sel könnyen végezhetünk. Az Elterjedt-sége megjelölés földrajzi elterjedtséget je-lent, s talán mondanom sem kell, ez is sokfogódzót nyújt a nevük iránt érdeklõdõ la-

ikusok számára is. A szerzõ itt is igen magasra tette a mér-cét. A forrásmunkák erre vonatkozó adataiból levonhatókövetkeztetéseken túl még a magyar nyelvterület majd-nem összes telefonkönyvébõl leszûrhetõ tanulságokat ishasznosította. Fáradhatatlanságát – alighanem szándékaellenére – meggyõzõen bizonyítja a testes munka egyiklapalji megjegyzésének következõ, szinte megható „vallo-mása”: „Újvidéken az egyetem magyar tanszékén tartottelõadásom végén kértem a hallgatóktól telefonkönyveket,s másnap reggel 12 darab várt az asztalon.” A Kettõs ne-vei és a Névváltoztatás megnevezésû utolsó két bekez-dés nem szükségszerû része a névcikkeknek. Csak ott sze-repel, ahol a címnévhez viszonylag gyakori kettõs nevek(pl. Nagy-Czirok, Kovács-Bokor), illetve gyakran válasz-tott névváltoztatások kapcsolódnak (pl. Adler > Sas, Kohn> Konrád).

A kötet lényegét kitevõ névcikkekrõl – Abonyi-tól Zsol-nai-ig – külön nem is szólok. Már csak azt említem meg,hogy a munkát két részbõl álló gazdag bibliográfia zárja le.Az egyiknek a címe: Családnévi és keresztnévi szótárak éslexikonok, a másiké pedig: Források a családnevek magya-rázatának és elterjedésének vizsgálatához. Mindkettõhasznos, de a kettõt bátran egyesíthette volna a szerzõ(vagy a kiadó), mivel éles határ nincs köztük. Igaz, az elsõnagyobbrészt idegen nyelvû munkákat tartalmaz, a máso-dik pedig túlnyomórészt magyar nyelvûeket, de ez nem le-het szétválasztási szempont, nyilván nem is volt az. A kü-lönválasztás ellenben, ha bajt nem is, néha zavart okozhat.Én pl. e könyv olvasásakor a bibliográfia elsõ részében hiá-ba kerestem Lengyel Zoltán Magyar névkönyvét, amely di-ákkorom egyik gyakran forgatott kötete volt, ugyanis meg-lehetõsen ritka nevem – igaz, kiejtés szerinti, Grécsi for-mában – benne van, s erre annak idején büszke voltam.Azután továbbolvastam a könyvet, s kiderült, megvanbenne ez a munka is, csak nem a névszótárak között, ha-nem a másik témacsoportban.

Ez utóbbi megállapításom azonban nem kritika, hanemegy apró személyes észrevétel. Egészében véve azt mond-hatom, nagyszerû munkával örvendeztetett meg bennün-ket a szerzõ és a kiadó; olyannal, amely szakmabelieknekés a nevek, valamint saját nevük iránt érdeklõdõ, civil ol-vasóknak egyaránt sok örömet szerez majd. Egy példátmár idézek is rá. Számos más újság mellett rendszeres ol-vasója vagyok a Váci Polgár címû közéleti folyóiratnak.Épp e kis méltatás írása idején kaptam meg a lap áprilisiszámát. A lapnak az Édes Anyanyelvünk egyik rendszeres�

Édes Anyanyelvünk 2010/3. 13

szerzõje, Dóra Zoltán jóvoltából anyanyelvi rovata is van.Odalapozok a rovathoz, s mit látok? Az áprilisi anyanyelvicikk címe ez: „Váci és Ványi”. A rovatcikkbõl kiderült –amit magam sem tudtam eddig –, hogy a két családnév aváltozataival együtt (Váczy, Váczai, Ványai, Vannay stb.)ugyanarra az ószláv ’hatalmas’ értelmû *vêce [vence] és a’dicsõség’ jelentésû slava szó összetételébõl keletkezettkeresztnévre megy vissza, amely Wenceslaus formábankerült be a cseh fejedelem neveként a MartyrologiumRomanumba (a római katolikus egyház szenteket és boldo-gokat felsoroló könyvébe), majd hozzánk egyrészt németközvetítéssel, Vác alakra rövidülve és személynévvé válva,másrészt a Wenceslaus névbõl még a csehben kialakultVana személynévbõl szintén személynévként Van, Vana,Vancha alakban. Mindezt nem is tudhattam, mert a Régi

magyar családnevek szótára, Kázmér Miklós könyve,amely a maga nemében szintén kitûnõ munka, csak annyitjelez, hogy mind a Váci, mind a Ványi származási helyreutaló név. Nem véletlen, hogy Dóra Zoltán kollégám éppezzel a tudományos szempontból is jelentõs névmagyará-zattal jellemezte és mutatta be Hajdú Mihály értékeskönyvét rovata olvasóinak, akik ezáltal nemcsak a könyv-rõl tudhattak meg sok mindent, hanem városuk nevérõl sa vele összefüggõ családnevekrõl is.

Mély meggyõzõdésem, hogy ez a családnév-enciklopédiasikerkönyv lesz. Ha igen, meg is érdemli. (Hajdú Mihály:Családnevek enciklopédiája. Leggyakoribb mai családne-veink. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2010.)

Grétsy László

Kérdések és válaszokTermek nevének írása

? Hogyan kell írni helyesen az egyes termek nevét? A Nán-dorfehérvári Terem nagy t-vel vagy kicsivel jó? A Kék Szalon azOrszágházban szintén nagy kezdõbetûkkel írandó? A Parla-ment Kupolacsarnoka is nagy k-val? Sokszor olvasni, látni aMunkácsy-terem kifejezést így, kötõjellel leírva, ez ugye helyte-len?

! Az épületeken belüli termek nevének helyesírása tipiku-san vegyes, átmeneti képet mutat. Ha intézménynevek (pl. ki-állítótermek), természetesen csupa nagy kezdõbetûvel kell írniõket: Csontváry Terem, Mednyánszky Terem, Nádor Terem. Ha aterem csak egy helyet jelöl, akkor a vegyes írásmódot javasol-ják, pl. Törpe terem (az Aggteleki-cseppkõbarlangban). Ezekközé soroljuk a Parlament vagy más nevezetes intézmények hí-res termeit is (megértve, hogy sokak számára ezek annyiraegyediek, hogy nagybetûvel írják õket). Szerintünk helyesen:Nándorfehérvári terem, Kék szalon, a Parlament kupolacsarno-ka. A Munkácsy-terem így helyes, mert a személynévi elõtagotkötõjelezni szokás. Egyéb példa: Gombocz Zoltán-terem. Akérdést érintõlegesen taglalja az Osiris-helyesírás (220. oldal),egészen alapos állásfoglalást nem találtunk.

Garancia és jótállás

? Garancia: jótállás vagy szavatosság. A jótállás vagy szava-tosság szó használata az értelmezõ kéziszótár szerint egyenér-tékû. Jogilag azonban nagy a különbség. A jótállás ideje alattaz eladó minden felmerülõ hibát megjavít, hibás terméket ki-cserél. A szavatosság keretén belül rendezett hiba esetén vi-szont a vásárlónak kell bizonyítania, hogy a termék már az el-adás idõpontjában is (gyártási) hibás volt. A fentiek ismereté-ben használható-e a garancia szó a jótállás szinonimájaként?Nagyon gyakran látható: 3 év garancia. Ez ilyenkor jótállásvagy szavatosság?

! Az értelmezõ kéziszótár valóban ezt írja: garancia ’jót-állás, szavatosság’. A jogi nyelvben azonban különbség van akettõ között. A jogban meghatározott jelentést fogják érvénye-síteni jogvita esetén. Ha a garancia szó szerepel a megjelölés-ben, esélye van rá, hogy mind a szûkebb, mind a tágabb jelen-téskört beleértik, ha nem, akkor szakértõt hívhat segítségül.Az értelmezõ kéziszótár jelentései fõleg a köznyelvre vonat-koznak, a köznyelv pedig megenged ilyen pontatlanságot.

Névelõ alapítványnévben

? A Civitas Alapítvány a Polgári Társadalomért írásmódjaígy, kis a-val helyes? Az ilyen jellegû intézménynevek leírásáramely szabályok érvényesek?

! Az intézménynevekben, így az alapítványnevekben is az éskötõszó és az a névelõ kivételével mindent nagy kezdõbetûvel

írunk (187. szabály).Tehát: Civitas Alapítvány a Polgári Társada-lomért.

Mi a stájsz?

? Szeretném tudni a Mi a stájsz? kérdés értelmét, eredetét!! A kérdezett szólást a rendelkezésünkre álló szótárakban

nem találtuk. Az internetes keresés szerint a szlengben’helyzet, szituáció’ jelentésben fordul elõ: „Mi a stájsz,Rudika? szleng.blog.hu/2008/10/26/stajsz”. A stájsz föltehetõ-leg a német der Steiss ’far’ szóból származik.

Tengelyébe állít

? Szeretném megtudni, hogy mit jelent a (vminek a) tenge-lyébe állít kifejezés, és milyen szövegkörnyezetben használha-tó.

! A kifejezés használata kettõs, egyrészt konkrét jelentésé-ben, pl. „Ha a mágnest egy dróttekercs tengelyébe állítjuk s az-tán egyik sarkát hirtelen a tekercshez közelítjük…” (PallasNagylexikon) – fizikai, mechanikai szakkifejezésként. A má-sik, átvitt jelentése a Magyar értelmezõ kéziszótár szerint ’azaz alapvetõ elem, amely köré a többi elem csoportosul’. Példá-ul „XY meg épp ezt a problémát állította opponensi vélemé-nyének tengelyébe”, „a leírások tengelyébe egy metaforát ál-lít”.

CER-kvóta

? Sokat hallani a szén-dioxid-kvóták kereskedelmérõl. Leg-újabban CER-kvótákat is emlegetnek, sõt szén-dioxid-CER-kvótákat. Írásuk hogyan helyes?

! A CER-kvóta a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésénekegysége. A CER angol betûszó, feloldása: certified emissionreduce. A kérdezõnk által jelzettek mind helyes formák:szén-dioxid-kvóta, CER-kvóta, szén-dioxid-CER-kvóta. Azutóbbi a hagyományos magyar helyesírástól eltérõ, de szüksé-ges és elfogadható alakulat, amikor a betûszó a többszörösösszetétel belsejében található. Más szaknyelvekben is létez-nek hasonló példák, bár helyesírási szabályzatunk nem tartal-maz útmutatást az ilyen bonyolult esetekre.

Régiók nevének írása? Melyik a helyes: Közép-Magyarországi Régió vagy Kö-

zép-magyarországi régió?! A régiók nevének írását helyesírási szabályzatunk még

nem tartalmazza. Az elõkészületben lévõ tervek szerint a 181.pontba, a közigazgatási egységek (megyék, járások) szabályá-ba kerül. Ezek szerint a javasolt forma: Közép-magyarországirégió, kis m-mel.

Összeállította: Vasné Tóth Kornélia

�

14Édes Anyanyelvünk 2010/3.

Kvíz Kazinczy Ferencrõl (ÉA 2010/1.)Megoldások és nyertesek

1. Földi János, Édes Gergely, Szemere Pál, Kölcsey Ferenc,Vörösmarty Mihály

2. 1. e; 2. c [E kérdésnél az e) megoldást is elfogadtuk.]; 3. b;4. a

3. 1. Bessenyei György: Magyarság (1778); 2. Kazinczy Fe-renc: Tövisek és virágok (1811); 3. Mondolat (1813); 4. Feleleta Mondolatra (1815); 5. Kazinczy Ferenc: Ortológus és neoló-gus nálunk és más nemzeteknél (1819); 6. A magyar helyesírásés szóragasztás szabályai (1832); 7. Magyar Nyelvõr (1872)

Megoldás: PLÁGIUM: Plágiumnak vagy plagizálásnak ne-vezik azt a cselekedetet, ha valaki az eredeti szerzõ munkájátsaját publikált munkájában hivatkozás, forrásmegjelölésés/vagy szerzõi engedély nélkül felhasználja, azt sajátjakénttünteti fel, és ezzel az eredeti szerzõ jogait sérti (lásd: Ili-ász-pör, 1823).

4. 1. angyalbõr 1 tarka papiros • 2. mesterszó X szakszó, mû-szó • 3. képmutató 2 képviselõ • 4. lábtyû 2 harisnya • 5.napirmány 1 napilap

5. Lipcsébõl egy évkönyv érkezett bizományba. A tartalom-jegyzéke után lévõ függelékben találtam egy egyívnyi történe-tet. Megpróbálom felidézni az eseményt. Egy osztrák hõs talál-kozott egy hölggyel, akinek az arca csupa báj volt. A zongoramellett ülõ hölgy maszkkal sem tudta leplezni érzelmeit, ame-lyeket a kezdetben mogorva hõs iránt táplált. Mikor beállt azalkony, a hõs is kifejezte érzelmeit. A férfi pedig nyilatkozatrasürgetve a hölgyet, egy szobrot ajándékozott neki. Így aratottdiadalt az érzelem az értelem felett.

6. szamár, angyalbõr, Török, Martinovics, Érsemjén,Orpheus, Bányácska, Gedeon, Széphalom, naplója, Magyar,Kufstein

Megfejtés: Antimondolat (Felelet a Mondolatra)[Megjegyzés: Érsemjén vagy Érsemlyén? Kazinczy Ferenc szülõ-

helyének írásmódja változó: egyes források Érsemjénnek, másokÉrsemlyénnek írják. Kazinczy levelezésében is mindkét írásmód meg-található. Pásztor Emil írt errõl cikket, Érsemlyén vagy Érsemjén?címmel. A település neve a magyar Semjén személynévbõl származik,románul ªimian – a falu Romániában, Bihar megyében van. Forrás:http://www.e-nyelv.hu/2009-04-09/ersemjen-vagy-ersemlyen/]

7. Kazinczy Ferenc: A nagy titok; Kazinczy Ferenc: Bormellett; Bessenyei György: Magyarság; Kazinczy Ferenc leveleSárközy Istvánnak; Kazinczy Ferenc: Írói érdem; KazinczyFerenc: A békák

8. „Csokonai síriratára nézve Kazinczynak az volt a vélemé-nye, hogy a sírkõre név és dátum után csak ez az egy mondásvésessék: Árkádiában éltem én is, ami annyit jelent: ’Mûvészvalék, s boldogul éltem a mûvészi szép élet szférájában’.

A debreceni írók azonban felháborodtak ezen a sírfelira-ton. Õk ti. azt olvasták Calepinusból, hogy Árkádia földje igenderék marhalegelõ, kivált – szamaraknak.” L. Árkádia-pör

9. neológus; ortológus; jottista; ipszilonista; xénia10. Orlai Petrich Soma: Kazinczy és Kisfaludy [Károly]

találkozása+ 1. b) A Szép és a Jó (Kazinczy-vers címe)Nyertesek: 1. Varga Gáborné (Miskolc-Hejõcsaba); 2.

Mezey László (Józsa); 3. Horváth Balázs (Csorna); 4. BaloghNikolett (Csorna); 5. Topál Csenge (Monor)

Szilágyi Ferenc (1928–2010)Nyolcvankét éves korában elköltözött az élõk sorából

Szilágyi Ferenc nyelvész, filológus, költõ. Terjedelmes tanul-mánykötetek, karcsú verseskötetek, érdekes ifjúsági regé-nyek maradtak utána. Sokrétû tevékenységét egyetlen nagyszenvedélye fûtötte: a magyar nyelv iránti csodálata ésszeretete. Munkahelyei: az MTA Nyelvtudományi Intézete, aDebreceni Tudományegyetem, a Károli Gáspár EgyetemBölcsészettudományi Kara – melynek 1993 és 1997 közöttelsõ, alapító dékánja volt – adtak keretet munkásságának.Tudományos fokozatainak többségét nyelvtudományból sze-rezte (1958-ban védte meg bölcsészdoktori, 1966-ban pedigkandidátusi értekezését), de 1994-ben már irodalomtudo-mányból szerezte meg az MTA doktora címet.

Legfontosabb teljesítményének õ maga és mások is Cso-konai Mihály összes mûveinek kritikai kiadásában végzettmunkáját tekintették. Tudós kollégákkal együtt évtizedekigdolgozott mind az öt kötet elkészítésében, a Csokonai-versekkritikai kiadása azonban kizárólag az õ nevéhez fûzõdik. Szi-lágyi húsz évet szánt életébõl arra, hogy imádott „Vitézének”verseirõl minden lényeges adatot felkutasson, azokat születé-sük pontos sorrendjébe illessze, motívumokat és kölcsönha-tásokat elemezzen. Ezzel a gigászi filológiai munkával fejezteki tiszteletét a nagy református költõelõd munkássága iránt.

Szilágyi Ferenc életét és munkásságát is meghatározta mé-lyen átélt református hite. Ezt gyomai családjából és almamaterébõl hozta magával. Csokonai mellett másik nagy pél-daképe, „hõse” a szintén debreceni diák Kõrösi Csoma Sán-dor volt. Csoma életének, munkásságának színhelyére két-szer is ellátogatott. Emlékét ifjúsági regényben örökítettemeg.

Nyelvészként fontos feladatának tekintette a nyelvtudo-mány népszerûsítését. A magyar mondat regénye mondattani

kérdéseket tárgyal nyelvtörténeti szempontból, élõ, olvasmá-nyos stílusban. Fejtsünk szót! címû könyve a szóetimológiákvilágába vezeti el az érdeklõdõket. Több kiadásban is megje-lent könyve, A magyar szókincs regénye jó példa arra, hogy le-het izgalmasan, érdekesen írni nyelvtörténeti kérdésekrõl.Az önmagukban külön egységet alkotó kis esszék a magyarnyelv „életrajzát” követik nyomon az obi-ugor õshazától aKárpát-medencéig, a finnugor népek történeti homályba ve-szõ együttélésétõl napjaink kommunikációs társadalmáig.Szilágyi a jövevényszavak elemzésével mutatja meg, milyenkulturális kapcsolatban voltak õseink azokkal a népekkel,amelyeknek nyelvébõl szavakat vettek át. Az élelmes keres-kedõ irániak nyelvébõl került a magyarba az arany és a fizet,az állattenyésztõ, földmûvelõ ótörök népekkel való kapcsolatemléke a disznó, a búza, a sarló, a Kárpát-medencében élõszlávok nyelvébõl vettük át a közigazgatás kiépülését jelzõmegyét, a pénzt és a pecsétet.

Szilágyi egész pályája során szívügyének tekintette anyelvmûvelést. Öt évtizeden keresztül jelentek meg különbö-zõ lapokban, folyóiratokban a nyelvi hibákat, pongyolaságo-kat megrovó, a helyes fogalmazásra, pontos szóválasztásrabuzdító írásai. Az Édes Anyanyelvünknek harmincegy éve, akezdetektõl fogva szerzõje volt, az elmúlt évtizedekben csak-nem száz írása jelent meg a lap hasábjain. Még súlyos beteg-sége idején is tollat fogott anyanyelvünk védelmében.

Legméltóbban saját szavait idézve búcsúzhatunk tõle. AzÉdes Anyanyelvünk 2010. februári számában jelent meg Szépanyanyelvünkért címû verse. Ez a költemény Szilágyi Ferencutolsó intése:

„finis Hungariae!” – ha odavész ez a nyelv,s koldusul a Föld is, ha kivész a magyarok csodanyelve!”

Huszár Ágnes

Édes Anyanyelvünk 2010/3. 15

V I S S Z H A N G

ADALÉK A „(NY)ELVIKÉRDÉSEK”-HEZ

Elõrebocsátom: nemigen tudok segíteni a „töp-rengés”-ben Horváth Péternek, a buri-ról és -i-s tár-sairól értekezõ szerzõnek (ÉA 2010/1: 10). Az izgal-mas cikket olvasván, két olyan rövidülés is fölidézõ-dött bennem, amelyet sehogyan sem tudnék elhe-lyezni az ott említettek sorában.

A bõséges példatár tanúsága szerint a kicsinyítõ –ha úgy tetszik: becézõ – alakban az -i képzõ elõtt holegy, hol meg két mássalhangzó lehet. Ha kettõ, akkora teljes szóalakból átmentett betûk ezúttal is egy-mást követik. Ha pedig egy, akkor... Nos, ha az erede-ti alakban is egy volt, akkor nyilván itt is eleve ez állaz -i elõtt. Ám ha kettõ (netán három) mássalhangzóállt ott egymás társaságában, akkor – a cikkíró vala-mennyi ilyen példájából leszûrhetõen – csakis a leg-elsõ tölt(het)i be az új (bece)szó egy mássalhangzójá-nak a szerepét. Tehát: a kiemelt (ham)burger szóbólelméletileg akár a burgi, akár a buri elvonható, illet-ve megalkotható.

Most jövök én! Bizony, el tudnám képzelni, hogyaz iménti -rg- együttesnek nem az elsõ, hanem a má-sodik hangzója lenne az az egy, amely mögé kerül az-i képzõ. Tehát: bugi. Egyelõre, tudjuk, nem ez a for-ma van divatban. Ám hogy ez a jelenség is létezett-lé-tezik, arra következzenek a példáim. Nem rukkol-nék velük elõ, ha nem velem kapcsolatos emlékeimlennének. Gyerek- és ifjúkori, sajnos, pár éve el-hunyt jókomám vezetékneve Stelzner volt („stelc-ner”-nek ejtjük). Az iskolában is, a városszéli bará-tok körében is kifejezetten a Steci megszólítása jár-ta. Tehát se nem Steli, se nem Stelci. Igenis: a fölté-telezett bugi modellre máris itt az elsõ bizonyíték.

Másodjára pedig – ugyancsak az 50-es, 60-as évek-bõl – magamról. Kissé kövérkés gyerek voltam, éppezért társaim egy találó ikerítést használtak velemkapcsolatban: Hoci-Poci. Sosem mondták, hogy Holivagy Holci. Igenis: ez esetben is nem az elsõ, hanema második mássalhangzó jutott érvényre az együt-tesbõl!

Nincs módomban fonetikai felméréseket, kutatá-sokat végezni arra vonatkozóan, hogy csupán az l-eaz a mássalhangzó, amelyik „felelõs” az utána követ-kezõ hangnak – kicsinyítõ, becézõ formát létrehozó –érvényesüléséért. Lehet, hogy példáimon kívül másilyen nem is létezik. És ha igen? Ha netán a Wolfnernévbõl mégis Vofi, a Faulknerbõl meg Foki jön létre?Ez utóbbin nem lepõdnék meg, már csak azért sem,mivel az amerikai író neve fonetikusan: „fóknö”!

Holczer József

Olvasóinkírják

Véleményezõ olvasóként hálásan köszönöm a tizen-két oldalas Kazinczy-év mellékletet az Édes Anyanyel-vünk XXXII. évfolyamának 1. számában. Kívánom,hogy még sok ilyen mellékletes szám olvasói, az üzene-tek meghallgatói-továbbadói lehessünk!

Jó lenne, ha az Anyanyelvápolók Szövetségének fel-hívása a mostani kampányidõszakban (meg)halló,(meg)értõ fülekre, szívre, „szellemre” találna, sõt akampányidõszak után is. Meglátásom, hogy – sajnos – afelhívás nem válik idõszerûtlenné az új választás lezárul-tával sem. Javaslom a felhívást megismételni, határozat-lan idõre meghosszabbítani.

A lap 3., 5. és 7. oldalán található írások kiválóak, ta-nulságosak, új ismereteket közérthetõen közölnek meg-felelõ formában. (A 7. oldalon azért szükségtelennektartom kétszer nyomtatni a szerzõ nevét.) Friss, áttekint-hetõ, érdekes Horváth Péter gondolatmenete, fejtegeté-se meg az igazoló példák. Egyforma fajsúlyúnak vélemezzel Tasnádi Edit megállapítását, példáit. Az „Olvasó-lámpa” jó olvasnivalókat jól ajánl. Máskor is, de mostkülönösen tetszettek a 15. oldalon a kérdésekre adottválaszokban a jó magyarázatok.

Nagy Sándorné (Karcag)

F

Az Édes Anyanyelvünk 2010. februári számában ta-lálható Pontozó rejtvényeit próbáltam megfejteni. Eh-hez a laphoz még nem küldtem megfejtést, így a formá-tum talán „egyedi” lesz. 62 éves vagyok, a lányomnak járez a folyóirat. Gratulálok a feladatok összeállítóinak,mert nagyon ötletes, „agyafúrt” rejtvényeket készítenekrészünkre. A lap szerkesztõi is dicséretet érdemelnek aszínvonalas ismeretterjesztõ írásokért, valamint az aktu-ális észrevételek közreadásáért!

Huszár Lászlóné (Csákberény)

F

Tisztelt Szerkesztõség!Kenderesi István a nevem, lelkész vagyok Nagysajón,

egy erdélyi szórványfaluban. Középiskolásként vettemrészt Kolozsváron az Anyanyelvápoló Szövetség egyikelõadásán, azóta rendszeresen jár nekem az Édes Anya-nyelvünk. Szeretném ezúton megköszönni Önöknek,hogy több mint egy évtizede díjmentesen eljuttatják ne-kem a folyóiratot.

Erdélyben hatványozottan igaz az, hogy „nyelvében éla nemzet”. A folyóirat minden száma igazi nyelvmûvelõcsemege számomra, nagy élvezettel olvasom.

Kitartást kívánok nyelvápoló tevékenységükhöz!Isten áldását kívánom munkájukra és életükre!

Mély tisztelettel Kenderesi István,az Édes Anyanyelvünk hûséges olvasója

Nagysajó, 2010. március 2-án

16Édes Anyanyelvünk 2010/3.

T U D Ó S Í T Á S O KIsmét sikersorozat a magyar nyelv hete

A nyelvi öröm: ír, olvas, beszél... címmel számolt be a Vas Népe2010. április 15-i száma a 44. magyar nyelv hete országos megnyi-tójáról, amelyet Szombathelyen a vármegyeházán tartottak. Arendezvényt Vizi E. Szilveszter akadémikus, a TIT elnöke mél-tatta, majd köszöntõt mondott Kovács Ferenc, a Vas MegyeiKözgyûlés elnöke és Czeglédy Csaba, Szombathely alpolgár-mestere. A vendéglátó város egyetemének, a Nyugat-magyaror-szági Egyetem Savaria Egyetemi Központjának elnök-rektorhe-lyettese, Gadányi Károly nyelvészként is köszöntötte a rendez-vényt, s kiemelte, hogy erre a szombathelyi felsõoktatás ötven-éves jubileumán kerül sor.

A tudományos elõadások sorát Balázs Géza nyitotta meg Anyelvi öröm címû elõadásával (írott változatát e számunkban kö-zöljük). Pusztay János Prima Primissima díjas nyelvész haza,nyelv és identitás kapcsolatáról beszélt, és sürgette a nyelvstraté-gia megvalósítását. Bõsze Péter a 10 éves Magyar Orvosi Nyelvcímû folyóiratot mutatta be. A megnyitó ünnepséget a SavariaEgyetem Berzsenyi Dániel vegyeskara, valamint Szabó Tibor, aWeöres Sándor Színház mûvészének mûsora színesítette.

A Vas Megyei TIT Wiktora Antal és Simon Zoltán Pétervezetésével 17 elõadást szervezett a megyében, valamint április19-én Édes Anyanyelvünk szerkesztõségi estet is, amelyenMaróti István, Balázs Géza és Nagy Levente mutatta be aszerkesztõség munkáját.

2010. április 16-án a szomszédos Gyõr-Moson-Sopron megyé-ben a TIT Pannon Egyesülete Sarmaság László alelnök szerve-zésével tartott ünnepi rendezvényt, amelyen köszöntõt mondottOttófi Rudolf, Gyõr alpolgármestere, majd Balázs Géza elõ-adása hangzott el az informatika kulturális-nyelvi hatásairól.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a sátoraljaújhelyi KazinczyMúzeum és a széphalmi A Magyar Nyelv Múzeuma volt a magyarnyelv heti események központja. 2010. április 23-án, a magyarnyelv napján könyvbemutatókat szerveztek itt.

Bács-Kiskun megyében Fekete László, az AnyanyelvápolókSzövetsége elnökségi tagjának szervezésében hét elõadást tartot-tak különbözõ iskolákban, például a kalocsai Tomori Pál Fõisko-lán is.

(BG)

Kárpát-medencei döntõ EgerbenAz Eszterházy Károly Fõiskola Magyar Nyelvészeti Tanszéke

április 17-én, szombaton 23. alkalommal rendezte meg pedagó-gusjelölteknek a Nagy József Béla helyesírási verseny Kárpát-me-dencei döntõjét. 17 hazai tudományegyetem és tanítóképzõ fõis-kola küldte el egy-egy legjobb helyesíróját, de képviseltette magáta kolozsvári Babeº–Bolyai Tudományegyetem, a pozsonyiComenius Tudományegyetem, illetve a besztercebányai Bél Má-tyás Egyetem is. Hauser Zoltán rektor úr idén a Nagy József Bé-la-emlékplakettet – a kuratórium döntése alapján – Keszler Bor-bála professor emeritusnak, az MTA Magyar Nyelvi Bizottságaelnökének adományozta. A dolgozatírás után a professzor asszonya kollégáknak, valamint a versenyzõknek elõadást tartott azakadémiai helyesírási szabályzat készülõ 12. kiadásának munká-latairól.

A versenyzõk – a korábbi évekhez hasonlóan – elsõként egytollbamondást írtak le, majd két feladatlap különféle típusú gya-korlatait kellett megoldaniuk. Mindezt Zimányi Árpád, az MTAMagyar Nyelvi Bizottságának tagja állította össze. Az elsõ helye-zett Báthory Kinga lett (Eszterházy Károly Fõiskola), akinek fel-készítõ tanára Bozsik Gabriella. Második helyen Köllõ Zsófia(Babeº–Bolyai Tudományegyetem) végzett, tanára Kádár Edit,míg a harmadik helyezett Kovács Györgyi (ELTE), akit AntalnéSzabó Ágnes készített fel a versenyre.

A tollbamondás szövege, mely a nyelvtanulásra buzdított, fõ-ként a különírás-egybeírás kérdésköréhez kapcsolódva rejtett ne-hézségeket. Többen nehezen ismerték fel, hogy a mind ez ideig, jópár, sok mindent, sok ezer, idegen nyelv szószerkezet, tehát csak akülönírás az elfogadható. Ezzel szemben az idegennyelv-tudás,felnõtt-tanfolyam, francia-, illetve némettanárok, oktatómunka,kommunikáció-központúság, Nyelvvizsga-tájékoztató, tíz-egyné-hány, IBUSZ-irodák, Malév-járat összetételek helyes jelölésetöbb szabály ismeretét tette szükségessé. Próbára tette a tanárje-lölteket néhány gyakran használt szó rövidített alakjának leírásais: kilométerrel, négyzetméterenként, hat százalékkal, vesd össze!,a második paragrafusban, földszinten, folyó hó ötödikén, két egész

öt tized Celsius-fokkal, a Magyar Tudományos Akadémiának, be-téti társasággal, nátriumot. Egyetlenegy hibátlan megoldás semszületett ebben a gyakorlatban.

A hasznos, tanulságos versengés bizonyára minden fiatal szá-mára megerõsítette azt a gondolatot, hogy „digitalizált” világunk-ban is igen fontos és nélkülözhetetlen a helyesírás alapos ismere-te.

Bozsik Gabriella

IV. Mercurius Veridicus szónokversenyA Református Pedagógiai Intézet szervezésében 2010. április

10-én zajlott le a IV. Mercurius Veridicus oszágos középiskolai szó-nokverseny döntõje A Magyar Nyelv Múzeumában, Széphalmon.Erkel Ferenc születésének 200. évfordulójához kapcsolódva tizen-egy ifjú szónok mérte össze retorikai tudását. A versenyt legfõbbtámogatója, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzat ré-szérõl Hideg Imre, az oktatási és mûvelõdési fõosztály vezetõjenyitotta meg. A diákok elõször a kötelezõ feladatot mutatták be,egy háromperces szónoklatot Erkel Ferenc üzenete az ezredfordulómagyarjaihoz címmel. Ezután következett az írásbeli feladat. Aversenyzõknek egy óra állt rendelkezésükre, hogy a megadott kéttéma: „Névtelen hõsök emlékezete” – Méltatás emléklap átadásaalkalmából, illetve „Komolyan” – A komolyzene ügyében történõhozzászólás közül választottat kidolgozzák. A versenyszabályzat-ban meghatározott módon, a felkészítõ tanárokkal folytatott kon-zultáció után került sor a második fordulóra. Az ifjú szónokok ma-gabiztossága komoly felkészülésrõl tanúskodott, beszédeik felépí-tése és tartalma pedig sok esetben jóval meghaladta a mai közéle-tünkben elhangzó beszédek színvonalát.

A versenyzõket értékelõ zsûri elnöke Balázs Géza nyelvész,tagjai Lobmayer Lili, a III. Mercurius Veridicus országos középis-kolai szónokverseny gyõztese, a Békéscsabai Evangélikus Gimná-zium tanulója, Kelemen Csaba, az egri Gárdonyi Géza Színházmûvésze, Hideg Imre, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkor-mányzat oktatási és mûvelõdési fõosztályának vezetõje. A zsûrielnökének összefoglaló értékelése után került sor az eredmény-hirdetésre. A IV. Mercurius Veridicus országos középiskolai szó-nokverseny gyõztese Bodnár Dániel (Kossuth Lajos Gimnázi-um, Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú MûvészetoktatásiIntézmény, Sátoraljaújhely), felkészítõ tanára: Mizsák Éva, II. he-lyezett Sepsi Gréta (Földes Ferenc Gimnázium, Miskolc), felké-szítõ tanára: Jobbágy László, III. helyezett Juhász Márton (Fé-nyi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium, Miskolc), felkészítõtanára: Löveiné Árva Melinda. Minden ifjú szónok és felkészítõtanára könyvjutalomban részesült, amely részben Kondás Vil-mosnak, a Génius Könyváruház tulajdonosának felajánlása ré-vén, részben a Tinta Könyvkiadó támogató segítségével valósul-hatott meg. A díjak kiosztása után Kelemen Csaba, a névtelen hõ-sök témához kapcsolódva Gárdonyi Géza Egri csillagok címû mû-vébõl Dobó esküjét adta elõ. Majd Bacsó János, Ónod község pol-gármestere, a verseny egyik ötletadója és támogatója felkérte az I.és II. helyezettet, hogy a 2010. május 16-án Ónodon tartandó öku-menikus istentiszteleten mutassanak be egy-egy szónoklatot „In-telmek országgyûlési képviselõknek” címmel.

Végül felcsendült a résztvevõk ajkáról a verseny szónoklatai-ban oly sokat emlegetett Himnusz.

Benke Ildikó

A szép magyar beszéd versenye EgerbenA Szép magyar beszéd versenyének országos döntõjét az egri

Eszterházy Károly Fõiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékén ren-dezték meg 2010. április 9–10-én. A több mint negyven versenyzõelõször meghallgatta Gósy Mária, V. Raisz Rózsa, Lõrincz Ju-lianna és Markó Alexandra elõadását, majd következett a két-fordulós verseny. Kazinczy-emlékérmet kapott: Dénes Diána(Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK), Dsupin Éva (MiskolciEgyetem BTK), Eszenyi Tímea (Kölcsey Ferenc Református Taní-tóképzõ Fõiskola), Gortva Tamás (Szegedi TudományegyetemBTK), Képes Ágnes (Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK),Korepta Lilla (Eszterházy Károly Fõiskola BTK), Miklós András(Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar), Szabó Klára(Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképzõ Kar),Varga Julianna (Károli Gáspár Református Egyetem BTK). Kü-löndíjban részesült Ádám Éva (Kodolányi János Fõiskola), BokorÁgnes (Eszterházy Károly Fõiskola GTK), Gál Andrea (Konstan-tin Egyetem, Nyitra).

Édes Anyanyelvünk 2010/3. 17

HÍREK – ESEMÉNYEKHírek

A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Fõ-gimnázium 2010. január 28. és 30. közöttimmár második éve adott otthont szerve-zõként is az Implom József országos helyes-írási versenynek, melynek kezdeményezõjeés társrendezõje az Anyanyelvápolók Erdé-lyi Szövetsége (AESZ). Az AESZ részérõlErdély Judit és Ördög-Gyárfás Lajossegítette a verseny nyugodt és zökkenõ-mentes lebonyolítását. A versengésre ahelybelieken kívül húsz településrõl (Bras-só, Kolozsvár, Margitta, Nagykároly, Arad,Segesvár, Temesvár, Nagyvárad, Déva,Nagyenyed stb.) érkeztek diákok. Össze-sen 51 IX–XII. osztályos tanuló mérteössze tudását. A tollbamondást és a fel-adatlapot N. Császi Ildikó és Cs. Nagy La-jos készítette. A felkészítõ tanárok számá-ra helyesírási továbbképzõ elõadást tartottNagy L. János, Cs. Nagy Lajos és N.Császi Ildikó. (Cs. N. L.)

*A kommunikációoktatás tartalmi kérdé-

sei címmel rendezett konferenciát azEszterházy Károly Fõiskola alkalmazottkommunikációtudományi tanszéke 2010.március 27-én. Ennek végén megalakult aKommunikációtanárok Egyesülete.

*Blogkonferenciát rendeztek a Kodo-

lányi János Fõiskolán 2010. április 9-én.Többek között Szûts Zoltán, Sós Péter,Pápay György, Bódi Zoltán, Csala Ber-talan, Balogh Endre elõadásait lehetettmeghallgatni az új mûfajról.

*A Gólyavári Esték megújult elõadás-so-

rozatában 2010. április 22-én NyomárkayIstván tartott elõadást Filológiánk tegnapés ma címmel.

*Nyelvében él a nemzet címmel tartotta

meg a Katolikus Pedagógiai Szervezési ésTovábbképzési Intézet a katolikus tanítókVI. szakmai konferenciáját 2010. április23-án. Adamikné Jászó Anna és BalázsGéza tartott elõadást, valamint BereczAndrás mûsorát is meghallgathatták azérdeklõdõk.

*Elekfi Lászlót köszöntötték a Magyar

Nyelvtudományi Társaságban 90. szüle-tésnapja alkalmából 2010. május 4-én.

Június 30-án megnyílik A MagyarNyelv Múzeuma állandó kiállítása, A ma-gyar nyelv múltja, jelene és jövõje.

*Szép szavakkal címmel verspályázatot

hirdet a Tinta Könyvkiadó a magyar nyelv-rõl szóló, anyanyelvünk ékességét, finom-ságát, játékosságát, modernségét és szép-ségeit bemutató versekre. Beküldési határ-idõ: 2010. szeptember 30. Részletek:www.tintakiado.hu.

Nyelvészeti könyvekBalaskó Mária–Balázs Géza–Kovács

László szerk.: Hálózatkutatás. Hálózatok atársadalomban és a nyelvben. TintaKönyvkiadó, Budapest, 2010.

Balázs Géza és Grétsy László szerk.: Azanyanyelv az életemben. Válogatás az Ok-tatási és Kulturális Minisztérium anya-nyelvi pályázataiból. AnyanyelvápolókSzövetsége, Tinta Könyvkiadó, Budapest,2009.

Balázs Géza szerk.: Jelentés a magyarnyelvrõl 2006–2010. (Új szavak szótára1998–2010.) Inter – Magyar SzemiotikaiTársaság, Budapest, 2010.

Dukrét Géza sorozatszerk.: A bölcsõtõla sírig. 250 éve született Kazinczy Ferenc.Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Em-lékhely Társaság, Varadinum Script Kiadó,Nagyvárad, 2009.

Fehér József és Kováts Dániel válogat-ta: Kazinczy Ferenc: Híven szeretni a jót...Válogatott írások. Sátoraljaújhely – Nagy-várad, 2009.

H. Varga Gyula szerk.: A médianyelvbulvárosodása. In: Acta Academiae Peda-gogicae Agriensis. Sectio Communi-cationis. Eszterházy Károly Fõiskola, Eger,2009.

H. Varga Gyula szerk.: Tudatosság akommunikációban. Hungarovox Kiadó,Eger, 2009. (A kommunikáció tanítása)

Kukorelli Katalin szerk.: Hatékonynyelvi, idegen nyelvi és szakmai kommuni-káció interkulturális környezetben. XI.Dunaújvárosi Nemzetközi AlkalmazottNyelvészeti és Kommunikációs Konferen-cia. Dunaújvárosi Fõiskola, Dunaújváros,2009.

Pusztay János szerk.: Esélyek és veszé-lyek – a magyar nyelv helyzete és jövõje azegységesülõ Európában. NH – CollegiumFenno-Ugricum, 2010.

Szijj Ildikó szerk.: Philologiae amor.Tanulmányok, esszék és egyéb írások PálFerenc tiszteletére. ELTE Eötvös Kiadó,Budapest, 2009.

Venyigéné Makrányi Margit szerk.: Pél-dául Kazinczy. A magyar nyelv éve és Ka-zinczy Ferenc születésének 250. évforduló-ja alkalmából rendezett konferencia elõ-adásai. II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyv-tár, Miskolc, 2009.

Események2010. június 16. A múzeumok éjszakája

2010. június 17. csütörtök, 18.30(16.00-tól Szarvas Gábor nap, Jelentés amagyar nyelvrõl 2010, 18.00-kor az MTAelõtt Szarvas Gábor mellszobrának meg-koszorúzása, 18.30-tól Szarvas-vacsora)

2010. augusztus 7–10. Anyanyelvi kon-ferencia. A Magyar Nyelv és Kultúra Nem-zetközi Társaságának közgyûlése, Bereg-szász

2010. augusztus 9–15. Országos ifjúságianyanyelvi tábor, Abádszalók

2010. szeptember 18. Az ASZ helyi cso-portjainak évnyitó találkozója

2010. szeptember Nyelvi mítoszok, ide-ológiák, nyelvpolitika és nyelvi emberi jo-gok Közép-Európában... 16. élõnyelvi kon-ferencia, Beregszász

2010. október 1–3. Semiotica Agriensis8. Gasztroszemiotika, EKF, Eger

2010. október 7–9. Nyelvstratégia –nyelvmûvelés. 40. Szarvas Gábor nyelvmû-velõ napok, Ada

2010. november 20. XVIII. országosifjúsági anyanyelvi parlament

2010. november 23–24. Kultúra ésnyelv, kulturális nyelvészet. ELTE, Buda-pest

2010. november 29–30. Hálózatkutatá-sok a bölcsészet-, a társadalom- és a termé-szettudományokban. Információ: halozat-kutatas@btk.nyme.hu. NymE SEK alkal-mazott nyelvészeti tanszék, Szombathely

2011. augusztus 22–27. Nyelv és kultú-ra a változó régióban. VII. nemzetközihungarológiai kongresszus, Kolozsvár

A legjobb cégnevek2010-ben is folytatódik Az én cégérem

országos cég- és üzletnévverseny. 2010.szeptember 30-ig lehet találó neveket kül-deni az EU-33 egyesületnek (agnes. szeke-res@corvinus.hu).

A Magyar Nyelv Múzeuma,Széphalom

Nyári nyitva tartás: hétfõ kivételével8–16 óráig. Honlap: www.nyelvmuz.hu. Be-lépõdíjak (együtt a Kazinczy Emlékcsar-nokba és a múzeumba): 400 Ft, kedvezmé-nyesen: 200 Ft.

A Hírek, események rovatba szántinformációkat a következõ címre kérjükeljuttatni: balazsge@due.hu. Lapzártamindig a megjelenés elõtti 40. nap.

Megjelent:

Buvári Márta – Mészáros AndrásHELYESBESZÉD

A magyar köznyelvi kiejtés (hangtan és mondatejtés) leírásagyakorlatokkal

Készült a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.

Könyv: 2200 Ft Számítógépes lemez: 1800 Ft

Tanároknak, diákoknak, viszonteladóknak és csoportos vásárlás eseténkedvezményt adunk.

Keresse egyéb kiadványainkat is a Könyvtárellátó Nonprofit Zrt.-nél,az ELTE BTK jegyzetellátójában vagy közvetlenül nálunk:

Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány1016 Budapest, Galeotti u. 12. Tel.: 36-1-3568238 http://barczi.uw.hu

18Édes Anyanyelvünk 2010/3.

Mindenekelõtt a 2010. évi 1. számunkban közzétett rejtvé-nyek helyes megfejtését adjuk közre.

I. Helynévintarziák. 1. Barcs. 2. Acsa. 3. Rád. 4. Lad. 5. Erk.6. Tét. 7. Tab. 8. Aka. A kezdõbetûkbõl összeolvasható JuhászGyula-vers címe: Barletta. (Jó néhány megadott helységnév-ben még egy vagy akár több más helynév is benne rejtõzött, pl.a Mezõladány helynévben Dány, a Tiszakarádban Karád ésRád, de elõre jeleztük, hogy ezek közül a megfejtéshez elveze-tõ helynevet kell kiválasztani.)

II. Író és mûvei. 1. Parsifal. 2. Ennivaló. 3. Szaracén. 4. Ba-nánhéj. 5. Mallorca. 6. Könyvelõ. Az ábra függõleges 4. és 5.oszlopában olvasható két drámacím: Sirály, Ivanov. Szerzõjüka 150 évvel ezelõtt, 1860. január 29-én született AntonPavlovics Csehov.

III. Szó-ta-go-ló. 1. Szemernyi Sanyi mersze. 2. Meszelõfénylõ szeme. 3. Tevéd tán szultán védte. Elfogadtuk ezt a szó-rendet is: Védte tán szultán tevéd. 4. Marhafõ nem fõ hamar.A Marhafõ megfõ hamar megoldást nem fogadtuk el, mert aznem felel meg a meghatározásnak. 5. Reszelõ tiszt lõszere. 6.Lóra, nyakas nyaraló! 7. Gazsi szemésze Zsiga. 8. Bakád esette kádba? 9. Béka java Jakabé. 10. Tahin van hatvan hinta.

IV. Szójátékos csattanó. Amelyiknek jól megy a sora.Azok közül a megfejtõink közül, akik beküldött megoldása-

ikkal elérték a sorsolásban való részvételhez szükséges 60 pon-tot, a következõk részesülnek könyvjutalomban, amelyet aTinta Könyvkiadó ajánlott fel a nyerteseknek: Búcsú-Marto-nosi Gizella, Veszprém, Kossuth L. u. 6. (8200); Dr. Grega Sá-ra, Budapest, Nádastó u. 29. (1154); Horváth Margit, Pécs,Kacsóh P. u. 1. (7624); Kanczlerné Jóczik Mariann, Székesfe-hérvár, Szekfû Gy. u. 17. IV. 3. (8000); Lakos Gábor, Budapest,Szerb A. u. 1/A (1021), Mersitz Ilona, Vecsés, Bethlen u. 24.(2220); M. Zsitva Anna, Esztergom, Semmelweis u. 2. (2500);Somogyi Józsefné, Nyíregyháza, Kiss Ernõ u. 28. I. 3. (4400);Váll Krisztina, Miskolc, Pallós u. 2./1. (3525); Zábó Gyula,Budapest, Nap u. 212. (1082). A nyerteseknek gratulálunk!

A Pontozó új feladataiI. Betoldott betûk. Olvasóinknak a megadott szavak betûi-

bõl, betûjegyeibõl egy-egy betû hozzáadásával új szavakat (ra-gozatlan közneveket vagy tulajdonneveket) kell alkotniuk.Hogy ezt meg tudják oldani, a megadott szó betûit a betoldottbetûvel együtt tetszés szerinti sorrendbe szedhetik, s eredmé-nyül természetesen minden sorban egy nyolc betûjegybõl állószót kapnak. Ezeket írják be a mellékelt ábrába, majd a betol-dott betût külön is tüntessék fel az ábra melletti oszlopban.(Egy példa: ha a megadott szó félteke, az olvasóink által ebbõl –egy betû hozzáadásával – alkotott szó pedig féktelen, akkor azoszlopba ebbõl az N betût kell beírni, mivel az a hozzáadott be-tû.) Ha olvasóink megfejtése helyes, az oszlopba beírt betûk-bõl egy történelmi, mûvelõdéstörténeti regényeirõl ismerttévált, huszadik századi írónk és mûfordítónk családnevét olvas-hatják ki. A név viselõje, ha még élne, idén lenne 110 éves. Ahét betoldott betûért egyenként 2 pont, összesen tehát 14 pontjár, de csak annak, aki betoldott betûi segítségével az író nevétis megtalálta!

1. Városka

2. Nyolcas

3. Egerész

4. Leméret

5. Rongyos

6. Mesevár

7. Üvegcse

II. Melyik az a két szó? Az itt következõ rejtvény ötlete ak-kor fogalmazódott meg bennem, amikor – évekkel ezelõtt –Timár György Nevetõ lexikon címû munkájának remek, hu-moros meghatározásait olvastam, pl. ezt: „Kimonó. Japán cse-lédlányok szabadnapja.” Ezt és társait olvasva arra gondoltam,hogy ha csupán a Timár által adott szellemes megfogalmazástadjuk meg, magát a címszót nem, akkor az olvasók, illetve eb-ben az esetben a megfejtõk maguk is rátalálhatnak mind a cím-szóra, mind arra a másik, a címszóhoz többé-kevésbé hasonlítóhangalakú szóra, amely a meghatározásból kikövetkeztethetõ.Az idézett példában ez a kimonó és a meghatározásból kikö-vetkeztethetõ kimenõ. Ennyi magyarázat után következzék tízmeghatározás, amelyek mindegyike két hasonló alakú, jellegûszót is felidéz. Olvasóink feladata csupán azt kitalálni, melyikaz a két szó! Mindegyik meglelt szókettõsért két pont jár,összesen tehát húsz!

1. Másnaposság, amelybõl vödörbe szoktak esni:2. Kanapén ülõ török államtanács:3. Lekvárrá ment vidám parki kisautó:4. Rendkívül sovány repülõgépek garázsa:5. Ízletes befõtt, amelyet kerti hulladékból készítenek:6. Drámai összeütközés egy bérkocsit húzó lóban:7. Kötéllel vívott csörte:8. Biliárd fejû hotelszolga:9. Többnyire vasak összeszedésére alkalmazott hajdani gaz-

dag nemes:10. Köszvényes kutyák fajtatiszta származását igazoló ok-

mány:

III. Nyolcszor nyolc. Tessék kitölteni az ábra vízszintes sora-it! Ha olvasóink megoldása hibátlan, akkor az ábra bal felsõsarkából kiindulva és elérve a jobb alsó sarokig egy 200 éveszületett német zeneköltõ egyetlen operájának címére talál-nak. Ezután a sorok ügyes átrendezésével ugyanebben az átló-ban a zeneszerzõ nevére is rábukkanhatnak. Mind a szerzõ ne-véért, mind operája címéért 8, a két válaszért együtt tehát 16pontot lehet szerezni.

1. Makktermésû erdei fa

2. Talentum

3. Amerikai író (Upton)

4. Álldogálás

5. Kupon

6. Kis patak

7. Nem egy-két hónapi8. Nõi név, amelynek

férfi párja is van

IV. Szójátékos csattanó. Megfejtésül a Különbség címû, túl-oldali rejtvény csattanóját kell beküldeni. A helyes megfejté-sért 25 pont jár.

Az e számunkban közzétett rejtvények együttes értéke 75pont, de már 60 pont is elég ahhoz, hogy a megfejtés beküldõjerészt vehessen a sorsoláson, és egy értékes könyv nyertese le-hessen. Könyvjutalomban tíz szerencsés megfejtõnk részesül.A fejtörõk megoldását 2010. szeptember 15-éig tessék elkülde-ni címünkre (Édes Anyanyelvünk, Pontozó, 1364 Pf. 107) vagya rovat vezetõjének e-mail-címére: gretsy@nytud.hu.

Minden rejtvényszeretõ olvasónak jó szórakozást és sikeresmegfejtést kívánnak a feladványok készítõi:

Grétsy László (II.), Harmati Gizella (III.),Láng Miklós (I.), Schmidt János (IV.)

Grétsy László rovata

Édes Anyanyelvünk 2010/3. 19

Szójátékos csattanó

Különbség

– Tudod-e, mi a különbséga jénai tál és a tévedésközött? – kérdezi az egyikdiák a másiktól.

– ???

(A szójátékos választ azábra számozott soraiban rej-tettük el.)

Új szavak, kifejezések(60.)

Nem szótározott szavaktárháza

4K – a Kádár-rendszer kádereinekkiváltságait jelzõ rövidítés: külföldi út,kocsihasználat, K-telefon, Kútvölgyi. Aköznyelv hozzábiggyesztette még: Kere-pesi úti temetõ. (Magyar Nemzet, 2010.ápr. 17.)

baranta – magyar harci sport, tágabbértelemben hagyomány-felelevenítõmozgalom (Szilaj Csikó hetilap 2010/8.)

BRIC-csoport – a Brazília, Oroszor-szág, India és Kína (angol nevébõl) alko-tott szövetség rövidített megnevezése(Magyar Nemzet, 2010. ápr. 17.)

csirip� l. tweete-voks � – elektronikus (interneten

lebonyolítható) szavazás. A „bégetõ-nyelv” újabb szüleménye. Javaslat: net-szavazás.

gasztroblogger � – online gasztronó-miai élménybeszámolót készítõ személy

leamortizálódik – szellemileg elfárad;elszomorodik („lazanyelv”)

mikroblog� l. tweetpapagájkommandó � – ugyanazt a

jelszót unásig ismételgetõ (politikai)kortescsapat

para – félelem, igés formája: parázik(fél, aggódik). A paranoia szóból szárma-zik („lazanyelv”)

tbsz – tartós befektetési számla; új,hosszútávon (5 éven túl) adómentesbankbetét. Írásmódja változó (TBSZ –tbsz), a helyesírási szabályoknak a kisbe-tûs forma felel meg.

tweet � – a Twitter kapcsolatépítõportál rövid, 140 karakteres mikroblogja,üzenettovábbító szolgáltatása. Sikerültmagyarítása: csirip, a twitterezés: csiripe-lés. (Népszabadság, 2010. ápr. 15.)

ügyfelezik – ügyféllel foglalkozikügyféltoll – (bankban, postán stb.)

ügyfelek számára kikészített golyóstollvoksturizmus � – (képviselõválasz-

táskor) egyik körzetbõl a másikba valóátjelentkezés és ottani szavazás. Inkább:szavazóturizmus

webbolt� – internetes áruház. Javas-lat: netbolt, táváruház. (Az online, web, e-helyett a net szó inkább ajánlható, ez job-ban illeszkedik a magyar nyelvbe.)

wellnesselõ� – kényeztetõ, pihentetõkúrán részt vevõ (személy); élvüdülõ

A rovat 1998–2010. között megjelentanyagát tartalmazza a következõ kötet:Jelentés a magyar nyelvrõl; Új szavak, ki-fejezések. Szerk.: Balázs Géza. Inter–Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest,2010. További gyûjtés: Minya Károly: Újszavak I. Tinta Könyvkiadó, Budapest,2007. Új idegen szavak magyarításátmegnézheti vagy ajánlhatja a www. szo-magyarito.hu honlapon.

B. G. és B. M.balazsge@due.hu

20

„Tisztelt Szerkesztõség! öröm-mel mutatom be önöknek a Budaör-si Auchan Áruház gombaversenyé-nek két gyõztesét. Gratulálunk ne-kik!” Franciául champignon = gom-ba, champion = bajnok. Ezt épp egyfrancia (nevû) áruház ne tudná?(Béky László, Budapest)

Rejtély! Találta: Tóth Mária.

Fejpénz szavunk csakugyan van. Személyenként fizetendõ il-letéket, körözött személy nyomravezetõjének felajánlott jutal-mat jelent. A kézpénz (a szabályos készpénz helyett) ennek min-tájára készült? Akkor a lábpénz-tõl, karpénz-tõl kezdve még sokegyébre is felkészülhetünk! (Beküldte Radnóti Adél pécsi olva-sónk.)

Mese felnõtteknek: Ajjas ajzat (aljas aljzat) és ártalmatlanított porszívó. (Beküldte:Balog Lajos.)

„Milyen pulyka az, amelyiknek a mellén vana combja?” – kérdezi Gulyás Erzsébet monos-torapáti olvasónk.

„Az persze nem hátrány, ha egy toll kiválóminõségû hangokat képes elõállítani. De azsem mindegy, hogy milyen minõségben játsszale azokat!” (Spirnyák Balázs, Zalaegerszeg)

Valódi húsvéti ajándék! (B. G.)

Ennyi pénzért már komfortbetétes csizmát isárulhatnának! (Miklós Józsefné, Komárom)