1. tétel: A filozófia alapirányai, diszciplínáiA filozófiai gondolkodás alapirányai: Metafizika, Ismeretelmélet, Etika, EsztétikaMETAFIZIKA: Arisztotelész által kidolgozott első filozófia, amely bölcsesség, az első elvekről és okokról szól. A létezővel foglalkozó tudomány, teológia. A lét végső okait, lényegét és értelmét keresi. Megoszlik ontológiára (léttel foglalkozik) és speciális metafizikára (ember lényegéről szól)Klasszikus metafizika:A végső okok számát tekintve: - monizmus (egyetlen okra vezet vissza)- dualizmus (két egyenrangú végső okra alapoz)- pluralizmus (több, vagy végtelen okból magyarázza a világot)A végső okok minőségét tekintve:- materializmus (anyagi létezés)- spiritualizmus (szellemi létezés)- dualizmus (materializmus + spiritualizmus)- metafizikai mechanizmus (a jelenségvilág okok és hatások kapcsolódása)- teleológia (meghatározott célok szerinti létezés)A modern metafizika (XVIII. sz):A végső ok a legfőbb lény (vallásban Teremtő):- teizmus (személyes isten a végső ok)- panteizmus (a mindenség isten, isten a mindenség)- teológiai metafizika (teizmus + panteizmus alapeszméire épül)- deizmus (isten a végső ok, de nem irányító)- ateizmus (értelmes végső okot tételez fel, önmagában nem létező valóság)Akaratszabadság kérdésében elfoglalt álláspont szerint:

- indeterminizmus (szabad ítélet)- determinizmus (az akaratot meghatározza a szervezetben rejlő ok + külső világ)A lélek mivoltának magyarázat szerint:- szubsztancializmus (a lélek a bennünk lévő valóságos én)- aktualizmus (a lélek a bennünk ható, működő ok)- intellektualizmus (a lélek egyedüli tevékenysége a gondolkodás)- voluntarizmus (a lélek tevékenysége egyedül az akarat)ISMERETELMÉLET: Az emberi megismerés eredetével, lényegével és korlátaival foglalkozik.Attól függően, hogy hol keresi az ismeret keletkezését:- racionalizmus (ismeret forrása=emberi ész)- empirizmus (ismeret forrása=emberi tapasztalás, érzékelés)- kriticizmus (racionalizmus + empirizmus)Az ismeret érvényességét tekintve:- dogmatizmus (az ismeret feltétlen érvényes és igaz)- szkepticizmus (semmiféle ismeret nem magánvaló igazság)- szubjektivizmus (az ismeret érvénye az egyéni felfogásból jön)- relativizmus (az ismeret érvénye a meglévő ismeretekhez kapcsolt)- pozitivista empirizmus (csak a normális érzékelésben keletkezett ismeret igaz, valós)- pozitivista kriticizmus (emberileg elgondolkodtató ismeretek érvényesek csak)- idealizmus (az ismerettartalom csak képzet)- realizmus (az ismerettartalom tárgyi valóság)- fenomenológia (idealizmus + realizmus)

ETIKA: Az erkölcsiség végső forrását tekintve:- autonómizmus (a cselekvés egyetlen oka = egyén, test, lélek együttese)- heteronómizmus (vallási/állami törvények ismerete a végső forrás)- intuícionizmus (az egyén veleszületett képessége)- etikai evolucionizmus (hosszú idei tapasztalat)- emocionális etika (az érzés – mozgató ok pedig az indulat)- reflexiós etika (erkölcsi mozgatók érvényesülésének eredménye)Az erkölcsiség tárgyát tekintve:- egoizmus (a cselekvő egyén java)- altruizmus (a cselekvőn kívüli egyesek java)- individualizmus (egoizmus + altruizmus)- univerzalizmus (egyetemes= a nemzet, vagy az emberiség) Az erkölcsiség célja szerint:- szubjektivizmus (egyéni állapotokat céloz)- objektivizmus (a köz java)- utilitarizmus (haszon)- utilitarista evolucionizmus (mérték: a faj fejlődése, érvényesülése)- utilitarista perfekcionizmus (cselekvés: az egyetemes jó)ESZTÉTIKA: A művészet filozófiája, a világ tökéletességére vonatkozó érzéki megismerés.A szépművészet tudománya szerint:- intellektualista esztétika (uralkodó elem az értelem)- érzelemesztétika (uralkodó elem az érzelem, az ösztön)- akarati esztétika (uralkodó elem az élet-akarat)- esztétikai biologizmus (uralkodó elem a fiziológia)

- fantáziaesztétika (uralkodó elem a pszichikum)- morálesztétika (uralkodó elem az erkölcs)- hedonista esztétika (uralkodó elem az egyéni tetszés)Az esztétikum előfordulási helye szerint:- művészetesztétika (esztétikum a művészetben)- természetesztétika (esztétikum a természetben)- ipari esztétika (formatervezés, belső-építészet…stb.)Az esztétika belső tagozódása szerint:- általános (az eddigi területek)- ágazati (irodalom, zene, filmesztétika)- metaesztétika (esztétikai ágazatok közötti módszertan)- esztétikatörténet (ókori, középkori, reneszánsz… stb.)Esztétikai stílusok: Egyiptomi, korai görög, klasszikus görög, római, bizánci… stb.A többi filozófiai diszciplína: Vallás, Történet, Társadalom, Jog, Politika, Nyelv, Antropológia, Ontológia, Természet, Logika, TudományVALLÁSFILOZÓFIA: A vallás a legkorábbi ismert idők óta az emberi társadalom szerves része, már az őskorban találkozhattunk vele.Totemizmus: valamilyen állattal/tárggyal való rokonságában látja saját közösségi létalapját, melyen keresztül természetfölötti erő fejti ki hatását.Mágia: természetfölötti erőkbe vetett kezdetleges vallási hiedelem és babonás szertartásokkal való befolyásolása a természeti jelenségeknek. Mítoszokban, népmesékben, babonákban.Fetisizmus: a tárgyak természetfeletti erejű fétisként való babonás tisztelete

Sámánizmus: ázsiai népek vallásos hite. Sámán=varázsló önkívületben természetfeletti lényekkel kerül érintkezésbe tánccal megidézve őket.Minden rítus, mítosz, hit és istenalak a SZENTSÉGET tükrözi.A vallás olyan meggyőződés, mely az emberi megismerésben, gondolkodásban, érzelmekben, akaratban és cselekvésben nyilatkozik meg és elismeri a személyes, személytelen túlvilági, transzcendens, emberfeletti erők működését. E meggyőződéshez hit párosul, mely nyomán etikai fejlett vallás jön létre.A 8 etikai fejlett vallás: hinduizmus, buddhizmus, kínai univerzizmus, dzsainizmus, párszizmus, zsidó, keresténység, iszlámTÖRTÉNETFILOZÓFIA: A történeti események jelentése és egymásutániságának logikája. Voltaire adta neki ezt a nevet. Az újabb történetfilozófia az emberek cselekvéséből törekszik megállapítani az egyes korokat mozgató eszméket.TÁRSADALOMFILOZÓFIA: A reneszánsz mozgalma, az empirizmus filozófiája. Csak tudományos eszközökkel érhet el eredményeket. Szociológia= a társadalmi életről, lét és történés tényezőiről, elveiről, céljairól. A társadalom átalakításához fontos.JOGFILOZÓFIA: A jog lényegével, eredetével, fejlődésével, céljaival foglalkozik. Általános jogfilozófiai kérdések: MI A JOG?, MILYEN A JOG ÉS ERKÖLCS VISZONYA?, HOGYAN BÍRÁL A BÍRÓ? POLITIKAFILOZÓFIA: A legelvontabban tárgyalja a politika fogalmát. Minden olyan elmélet, amely a társadalomról, a jogról, a politikáról szól. Témái: közügyek

(magántulajdon, büntetés, polgári engedetlenség, abortusz…) NYELVFILOZÓFIA: A nyelvhasználat filozófiája. A nyelvet és a fogalmait logikailag és nyelvileg elemzi. Kiindulópontja: minden gondolat nyelvi kiejtést igényel. A nyelv az emberi élet része, melye nem lehet matematikailag leírni. ANTROPOLÓGIA: Az emberről szól, az emberi természetet szeretné meghatározni. (Mi az ember?) Eszerint minden filozófia az emberről szól. Sőt, az ember önmagáról formált elképzelése meghatározza cselekedeteit. Önmaga jelöli ki céljait és tetteit.ONTOLÓGIA: Lételmélet, magát a létet és valamennyi létezőt a lét egészéből kiindulva vizsgál, és meghatározza a legáltalánosabb létfogalmakat.TERMÉSZETFILOZÓFIA: A természetről és az életről szóló összes ismeret, és a lelki élet magyarázata. Feladata: az eredményeket egy közös alapelvre visszavezetni és a ható okok törvényszerűségeit általánosítani.LOGIKA: Tudományos tárgya a gondolkodás. Ennek logikai formája a FOGALOM (a gondolat építőköve) és az ÍTÉLET (igaz, vagy hamis). A gondolkodási folyamat a fogalmakkal és ítéletekkel végzett logikai műveletek összessége!TUDOMÁNYFILOZÓFIA: A tudományra vonatkozó általános kérdésekkel foglalkozik. Kitér a tudománycsoportok közötti viszonyra és az egyes tudományok fogalmi problémáira. Vizsgálja a tudományos elmélet - való világ viszonyát.

2.tétel: A filozófia előtti szellemi örökség, a világtörvény és kinyilatkoztatott vallások

Őskor hagyatéka: Az emberiség legrégibb történetének kora az ŐSKOR, amelynek nincsenek írásos emlékei. Ezért az őstörténetet a kultúrtörténet szellemi hagyományai, tárgyi és írott dokumentumai alapján következtetjük. Az őshagyományi világszemlélet nyomai megtalálhatók a filozófiát megelőző vallási és bölcseleti rendszerekben. A filozófia termőföldje az a vallás volt, mely lehetővé tette az ókori civilizációk csodáit.EGYIPTOM ÉS MEZOPOTÁMIA VALLÁSAA neolit forradalom eredményeképpen valósult meg az emberi közösség terjeszkedése, új területek benépesítése. Teljesítmények jelentek folyamközökben, azaz mezopotámiákban: nagyarányú öntözés, hatalmas falak és tornyok, épített hegyek, piramisok, templomok, paloták, városok. A csillagászat, matematika… úgy fejlődött, hogy közben Babilóniában HOLD-KULTUSZ, Egyiptomban NAP-KULTUSZ érvényesült. Az ókori Keleten szükségesség vált az írás feltalálása. A szótagírással egyszótagú szavakból összetettek alakultak ki. Idővel a görög filozófia megjelenéséhez vezetett.Egyiptom kr.e. 3000 - 1000 körül: Az ó-birodalom a piramisépítkezések kora a fáraó királyságával. Memphis a központ. A középbirodalom idején Théba a központ. Az újbirodalom korát katonai hódítások, a fáraó hatalmának csökkenése jellemzi. Később a perzsák legyőzik Egyiptomot. Az egyiptomi vallási kultúrára a piramisfeliratokból, papírusz-tekercsekből következtethetünk, amik himnuszszövegeket, meséket tartalmaznak. A legrégebbi egyiptomi istenek: bakkecske, kos, bika, krokodil, macska, kígyó képében jelennek meg. A Nap-kultusz az állatisteneket is

átalakította. A fáraók megjelenésével a korábi állat- és természetistenek emberi vonásokat kaptak. Kialakult a helyes világrend az igazságos társadalmi rend elképzelése, amit az istenek adtak az embereknek, és aminek a király volt a gondviselője. Felfogásuk szerint a halál egy másik világra, örök életre nyit utat. A halott lelke királlyá és istenné válhat, ha a világosság felé lépi át a küszöböket. A vallásgyakorlás központja mindig egy-egy templom volt. Ennek a szentélyében szobor alakban a helyi istenség állt, akiről rituálisan tiszták gondoskodtak.Mezopotámia kr. e. 3000-1000 körül: Szumérok által lakott. Hammurapi babiloni király egyesítette egész Mezopotámiát. Északi részén asszírok éltek, ők katonaállammá szerveződtek. Asszíria meghódította egész Mezopotámiát. Vallásukban azután az asszírok átvették a mezopotámiai szokásokat. Ismereteink a híres NINIVEI KÖNYVBŐL származnak, amelyek varázslási szövegek, dalok, mítoszok hordozói. A mezopotámiai vallásban nagy szerep jut a KERUBOK-nak, akik a királyi paloták és templomok bejáratainak szárnyas oroszlán őrzői. Ezeken kívül: gonosz démonok, sárkányok, párducok…stb. ISTENHÁRMASSÁG: ég, levegő, föld. A többi istennél vezető szerepet tölt ez be. Nem hittek semmilyen túlvilági igazságszolgáltatásban, nem féltek a halál utáni büntetéstől és jutalmat sem vártak. Szerintük a legnagyobb isteni jutalom a földi élet.LEGRÉGIBB EGYIPTOMI EMLÉKEKKORAI INTELMEK: etikai nézetekből és gyakorlati útmutatókból áll. Bölcsek írták. A gazdag családok tagjaihoz szólnak vele, hogy a legmagasabb pozíciókba segítsék őket.

PTAHHOTEP INTELMEI: az egyiptomi irodalom legrégibb, teljes mértékben fennmaradt irata.A fővezér fiatal utódjának szánta, és a mindennapi tiszta és boldog élet szabályait közli vele.KÉSŐI INTELMEK: pl. Ipuwer intelmei, aki egy tragikus helyzetkép ábrázolásával (éhínség, adózások nincsenek, hivatalnokok megölése…stb.) intéz felhívást a rend helyreállítására. Vagy III. Heti intelmei (király), amik már a békét célozzák.HALOTTAK KÖNYVE: varázsigékből álló halotti szövegek gyűjteménye, koporsószövegekkel, piramisszövegekkel, valamint himnuszokkal. A könyv egy példányát a sírban helyezték el a halottnak az életből a túlvilágra lépő lelke megvédésére, segítésére. Ebből tanulta a halott a koporsóban a halhatatlanság, az örök boldogság tudnivalóit.MEZOPOTÁMIAI EMLÉKEKGILGAMES-EPOSZ: verses eposz, amely a szumér király (Gilgames) megmenekülését és honfoglalását beszéli el. Ő félig ember/félig isten volt és a halhatatlanságot kereste hiábavalóan.ENÚMA ELIS: teremtéstörténet, mítosz a világ keletkezéséről. 6 epizódja:istenek születése, istenek közötti harc, Marduk királysága, Marduk és Tiámat küzdelme, ég megalkotása, ember teremtése, templom felépítése, sors kijelölése.INDIAI EMLÉKEKPURÁNÁK: hindu régi történetek. A világmindenség teremtésével, az istenek és szentek családjával, a nagy világkorszakok, királyi házak történetével foglalkozik. A puránák világképe: A föld korong alakú, közepén a Méru hegy áll, körötte a tengerek és a kontinensek. A föld alatt

kígyószellemek, démonok lakta alvilág. A föld felett többemeletes felső világok istenekkel és szellemekkel. Mindezt végtelen világtojások veszik körül.BHAGAVAD-GITÁ: a Magasztos isten szózata, mely filozófiai tanköltemény. A hinduizmus egyik legfontosabb vallási szövege, melyben Krisna isten beszél a hős vitézhez. 18 fejezetre oszlik.DHAMMAPADA: az igazság útja. Főként erkölcsi tanításokat tartalmazó mű. Lényege a buddhizmus 4 igazsága: 1. a Földön minden szenved, 2. a szenvedés oka a Buddha kinyilatkoztatta valóság nem ismeréséből fakadó vágy, 3. a vágyat el kell fojtani, a szenvedést meg kell szüntetni, 4. az út ehhez a szigorú, mértékletes élet KÍNAI EMLÉKEKTAO-TE-KING: az erény útja. A taoizmus (=Kína népi vallásának) forrása. Szerinte az ember csak egyszerűen létezik és nincs önálló egyénisége. Ki kell emelkednie a világból, hogy átjusson a valós életbe, a TAO igazi világába.BESZÉLGETÉSEK ÉS MONDÁSOK: Konfucius tanítványai által összeállított etikai mű, melyben az államban uralkodó rend kérdéseit feszegeti. Összhangban kell élni az erénnyel, a jósággal, és az emberséggel.KÖZÉP/KÖZEL - KELETI EMLÉKEKAVESZTA: ősi iráni vallási szent szövegek, mely szerint mindent átható a JÓ+ROSSZ erőinek örökös küzdelme.BIBLIA: a zsidó vallás szent írásait tartalmazza a héber biblia. A zsidóság különböző szerzőktől származó könyveinek gyűjteménye, amely Istennek a zsidó néppel kötött szövetségére vonatkozó szent iratokat tartalmazza. Hirdeti a legfőbb szellem, az öröktől való isten eszméjét.

A Mózes-féle Teremtés könyve leírja a világ Isten általi, 7 nap alatt történt semmiből való teremtését Ádámmal és Évával. Az Isten akarata, az ember válasza és körülményei, az emberiség története. Héber biblia 3 fő része: a Törvény (Tóra) 5 könyve, a Próféták 8 könyve, egyéb írások könyvei (11)AZ ÖRÖK VILÁGTÖRVÉNY 3 VILÁGVALLÁSA1. BRAHMANIZMUS, HINDUIZMUS2. BUDDHIZMUS3. KÍNAI UNIVERZIZMUSA három keleti vallás etikáját egyaránt a világ természetében rejlő erkölcsi rendre alapozza. INDIAA hinduk miután az Indus és Gangesz mellé vándoroltak ún. KASZTRENDSZERT alakítottak ki. (katonai, papi, faluközösségek tagjainak kasztja és súdrák)védikus vallás: a brahmanok (törvénytudók) szerveztek. Alapja a Véda = tudásgyűjtemény, szent szövegek gyűjteménye. Filozófia az emberről, világról, erkölcsről.Brahmanizmus: A kasztrendszerrel egyidőben jött létre. Nagy világtörvény a DHARMA. Nagy istenhármasság alakult ki: Brahma, a teremtő, Visnu, a fenntartó, Siva, a pusztító.Buddhizmus: szemben áll ez a vallás a brahmanizmussal, mivel az alsóbb rétegek közt terjedt el, támadja a brahmanista papokat, de békét, alázatot hirdet. A kasztrendszer elnyomása alatt szenvedők között jött létre. A szenvedésből kiutat az élettől való elfordulásban láttak 5 alaptörvény betartása által: Embert, állatot ne ölj! Ne vedd el más tulajdonát! Tartózkodj más asszonyától! Ne hazudj!

Óvakodj a bor fogyasztásától! A buddhizmus 4 igazsága:1. a Földön minden szenved2. a szenvedés oka a Buddha kinyilatkoztatta valóság nem ismeréséből fakadó vágy3. a vágyat el kell fojtani, a szenvedést meg kell szüntetni4. az út ehhez a szigorú, mértékletes élet A megszabadult állapot a NIRVÁNA.Hinduizmus: káprázatos szertartások, megszámlálhatatlan vallási szokás (Brahma, Siva, Visnu istenségek és Védák elismerésével). A reinkarnáció és a karma-tan elfogadása. Csak kaszthoz tartozó lehet HINDUISTA.KÍNA: 3 vallása: Konfucianizmus, Taoizmus, BuddhizmusKínai univerzizmus: őstisztelet. Kínában az ASZTROLÓGIA volt a legfontosabb tudomány, valamint a KRONOMANTIA (jó+rossz jelekkel foglalkozó tanítás). A GEOMETRIA is nagy szerepet játszik még. Az egész rendszer központi fogalma a TAO, így régi taoizmusnak is nevezhető. Hitük, hogy haláluk után tiszteletadással tartoznak az ősöknek. A legfőbb világelv 3 elmélete:Sang-ti: ősi uralkodó főisten, aki az erényesen élőket boldoggá teszi, a gonosztevőket szerencsétlenséggel sújtja. Segítségével a világ rendezett egésszé válik.Tien: az égbolt hoz létre mindent.Tao: az út5 elemre vezettek vissza mindent, melyek két őserőnek köszönhetik létüket: JIN + JANGfa, tűz, fém, víz, földKINYILATKOZTATOTT VALLÁSOKA kereszténység és az iszlám abszolút TEOCENTRIKUS világvallás, mely szerint az

erkölcsi világrenda mindenható isten akaratából származik, aki igazságos és büntet és jutalmaz. Az isteni akarat a világot a semmiből teremtette, így annak fennmaradása tőle függ. A világ és lényei kezdettel és véggel bírnak, kivéve az ember lelkét, mert az halhatatlan. Az emberre túlvilági örök kárhozat vár. Zsidó vallás : az egyedül való, túlvilági isten hite. Mózes a zsidó vallás igazi megalapítója. A zsidó próféták isten szószólói, akik hirdették az Úr szentségét. Mózes istentől megkapta a törvényeket, melyet Tízparancsolatnak neveztek.

3. tétel: Keleti: indiai és kínai fil.történetINDIAI FILOZÓFIAA Lokajáta iskola: Kézművesek, parasztok, kereskedők között terjedt el. Szerinte az anyagi világon kívül nincsen más világ, csak a földi (Loka). Az egész világ anyagi őselemekből áll. Az észlelhetetlen isten, lélek, túlvilág hite téves. A természeti tárgyakat a LEVEGŐ, TŰZ, VÍZ és FÖLD alkotja. A halál után a szervezetek őselemekre bomlanak.Védák: Reális metafizikát kerestek e mozgalom hívei. A tudást a megváltás elősegítőjének tartották. Alapja a Véda = tudásgyűjteményNjája rendszer: Osztályozza a megismerés tárgyát, a valóságot. 4-féle ismeretforrás létezik szerintük: ÉRZÉKELÉS, KÖVETKEZTETÉS, ANALÓGIA, BESZÉD. A szavak és jelentések kapcsolata isteni elrendezés következménye. A szavak ismeretet hoznak, szavakat kell tudni a tudáshoz.Vaisésika rendszer: Visésa= részlet. Célja a szenvedésmentes utak kidolgozása.

A valóság alapja az atomok és lelkek sajátossága. Szánkhja-Karika rendszer: Az indiai filozófia ősi formája. A bölcsesség fő feladata a szenvedésmentes utakra térítés. A megismerés forrásai: ÉRZÉKELÉS, KÖVETKEZTETÉS, VÉDÁK TANÍTÁSA. Minden tárgy kelthet örömet, fájdalmat, semleges érzést.Jóga rendszer: Közel áll a szánkhja rendszerhez. Jóga= összpontosítás. A szellemet semmi sem korlátozza. 5 parancs: élőlények kímélése, igazmondás, egyeneslelkűség, önmegtartóztatás, ajándék nem elfogadása. 5 szabály: külső és belső tisztaság, megelégedettség, a test sanyargatása, épségben tartása, megváltást segítő írások tanulmányozása, magunk átadása IstennekErkölcsi előkészület, majd szemlélődő testtartás: nyugodt ülés, légzés.Védikus rendszer : MIMÁNSZA ÉS VÉDÁNTAMimánsza: célja a védikus rituálék igazolása. Ismeretelmélettel és logikával is foglalkozik. Szerinte a megismerés forrása még logikai következtetés.Védánta: célja az igazság közvetlen, állandó szemlélete. Feltételezik a lélekvándorlást. KÍNAI FILOZÓFIAKonfucius: A kínai Kung mester latinosítva. Olyan tudós volt, aki az ókori hagyományokat tiszta, hamisítatlan formában akarta átadni az utódoknak. Örök normákat tanított. Saját szövegei: Változások könyve, Dalok könyve, Írások könyve, Tavasz és ősz, Szertartások feljegyzései, Klasszikus szövegek. Tanítása: társadalmi szabályok, konvenciók együttese. Az ember feladatát a földi léttel összefüggő tevékenységben

látta. Etikája: az ember a természettől fogva jó. Harmónikus életre kell törekedni. 5 erkölcsi szabály: fiú köteles megadni a tiszteletet atyjának, anyjának, fiatal testvér az idősebbnek, feleség a férjnek, ifjabb barát az idősebbnek, alattvaló a felettesnek, mindenki a császárnak.Lao-ce: Konfucius idősebb kortársa. A taoizmus a fennálló politikai rend és vallás ellen született meg. Témája a természet megfigyelése: a TAO = örökkévaló, változatlan titokzatos természeti erő, melyet az ember képes megismerni. Taoizmus tanítása: megszabadulás a konvencióktól és a természet tjának spontán követése. A tao biztosítja a Jin és Jang közötti egyensúlyt.

4. tétel: A filozófia görög előzményei és kezdetei a Szókratész előtti filozófiábanA GÖRÖG FILOZÓFIA ELŐZMÉNYEIA GÖRÖG VALLÁSTÖRTÉNETA görög vallás istenei és mitoszai az ókori görög kultúra jelentős elemei. Az isteneket oszlopok formájában is tisztelték (Zeusz tölgyfája, Apollón babérfája), és állat alakban is (Poszeidónt ló alakban, Apollónt delfin, Zeuszt bikaként). Az isteneknek szentelt állatok: Zeusz sasmadara, Pallasz Athéné baglya szintén hasonló eredetűek, mint a félállati istenalakok: szatirok, szirének, kentaurok. Ősi elemek még az olyan kultusz-cselekmények is, mint a tabu-tilalmak, a termékenységi varázslatok, az áldozatok, a tisztulási szertartások, az eskü, a jóslás és az átok.A görögség és a görög istenvilág a bevándorlók és az őslakosság összeolv-i folyamatában alakult ki. A szertartások helyei kis házi szentélyek szabad ég alatti, vagy barlangi kultuszhelyek voltak és nem

templomok. Cselekedeteik természetközelségre utalnak. Sajátos maradvány a zene és tánc révén elért extázis is. A korábbi személytelen természeti démonokból emberi alakban kikristályosodott görög istenek végleges képének kialakitója Homérosz, rendszerezője Hésziodosz volt.Az istenek családja isteni államot alkotott székhelyén, az Olümposz hegy csúcsán, ahol Zeusz uralkodott. Zeusz megdöntötte apja Kronosz uralkodását és leverte a titánokat, igy az istenek valódi egyeduralkodó királya lett. Két testvérével felosztotta a világot: Poszeidón lett a tengerek, Hadész az alvilág ura. Zeusz az ég és a vihar istene, aki az istenek és emberek jóságos atyja.A többi isten többnyire Zeusz gyermekei közül került ki: lánya Pallasz Athéné a kézművesség pártfogója, a női ügyesség képviselője, városvédő istennő. Apollón a lant és a zene istene. Hermész az utazók, vándorok, kereskedők, tolvajok istene, az istenek hirnöke. Árész a viszály, harc megtestesitője. Aphrodité a szerelem istennőjeFontos istenek még: Démétér a termékenység (gabona) istennője. Dionüszosz a bor, és a mámor istene.A klasszikus görög vallásban az eredeti alapformák folytatásai a szertartások. Ennek szabályozását elsősorban Apollón delphoi jóshelye végezte. Nem csak papi rend, de egyház sem volt a görögöknél. A vallást csak a szokás és hagyomány szabályozta. Delphoi csak vitás ügyekben szólalt meg. A poliszoknak sajátos kultikus szokásaik voltak saját istenekkel. Az istenekről alkotott véleménye mindenkinek a magánügye volt. A vallási kötelességek

kimerültek a szertartások, kultuszcselekmények elvégzésében. Ezek elhanyagolása súlyos bűn volt, mivel azok a jó viszonyt biztositották az istenekkel. A kultuszhelyek az isten lakóhelyei voltak, igy ott volt az isten szobra és annak kincsei. Az istenszobor emberi alakú volt (márvány, bronz, fa, kő). Kultikus cselekményeket nem a templomban, hanem egy messzebb álló oltárnál végeztek. Az áldozat, állatáldozat volt, amit néha elégettek, de inkább az istenekkel együtt egy közös lakomán elfogyasztottak. Az istenekkel leggyakrabban a jóslásban érintkeztek, amikor is nem csak a jövőt, hanem az istenek akaratát is megtudakolták. A jósdák sokáig fennmaradtak.A római vallással új korszakot nyitott meg a görög vallás, amikor átalakult régi külsőben belsőleg megváltozott, s a hellenisztikus-római vallással új korszakot nyitott. Róma a meghóditott hellenista világ görög kultúráját veszi át. Eredeti isteneik a házi istenek: Szaturnusz (vetés istene), Géniusz (férfié), Juno (nőé), Mars (hadisten), Jupiter (elvont égisten)…stb. Még a hellenizmus előtt átvették a következő görög isteneket: Minerva, Fortuna, Herkules, Vénusz, Castor, Pollux. Minden isten a római állam tulajdona lett, a szertartásrend szigorúan megváltozott.A GÖRÖG MŰVÉSZET FEJLŐDÉSEA görög művészet előzményei: a görög mitológia a mükénéi korból való, amikor háttérbe szorultak a démonikus, állat alakú elképzelt lények, az emberfeletti lények emberi formát öltöttek. A homéroszi istenek már emberibbek, rendkivüliek. Az első görög templomok mükénéi mintákat követtek. A szentélyek közepén oltár / áldozati tűzhely állt, de az

új templomokban már kultuszszobor. A sirok mellé nagy áldozati agyagedényeket helyeztek el. Egyszerű motivumok jellemezték. Elterjedt az egyiptomi fajansz, üvegtárgy és szoborkészités. Megjelent az oroszlán és a lótuszvirág, a keveréklények (kentaur). Az épitészetben a dór, majd az ión stilus. A szobrászatban 3 alaptipus: álló ruhátlan ifjúalak, álló ruhás női alak, ülő emberalak. Az elölnézeti törzsre oldalnézeti fejet illesztettek, s a szem elölnézeti volt. Archaikus és klasszikus stilus: Az archaikus stilus a görög művészet érett korszakának stilusa, az életigenlés, a természetcsodálat. Megjelennek itt a művésziskolák. Kiemelik az anatómiai részleteket az emberi testen, ügyelnek a ruha redőire. Elterjedtek a fekete alakos, bekarcolt vázák. A klasszikus stilust a görög dráma és művészet jellemzi. A perzsa háborúk után indult és máig él. A szobrokon a test részei már ellentétes mozgásúak. A test természetes élő pózban. Tanulmányozták az izmok működését, a csontozat szerkezetét és ezt ábrázolták is. A szemet színes kövekkel, a hajat + szájat aranyozással élővé tették. A vázafestők már jelenetek ábrázoltak. HAGYOMÁNYVESZTÉS ÉS ÚJ SZEMLÉLETOrpheusz: dalnok, akihez az orfikus költemények fűződnek. Szerinte az egész élet felkészülés a halálra, ahol a lélek megmenekül a test bűneitől. Az alvilágban ítélet dönt a lélek sorsáról. Homérosz: két legendás eposza az Iliász és Odüsszeia közvetiti az élet művészetének szabályait, azt hogy az ember a saját sorsának kovácsa. Mitológiája: a világ keletkezése az ősvizből a két tengeri istenség együttes műve.

Hésziodosz: görög parasztköltő. Az Istenek születése c. műve filozófiai okfejtéseket tartalmaz. Khaoszból eredezteti a mindenséget. Ez a mozdulatlan isteni őslény, minden létrejövő alakzat elnyelője. A hét bölcs: mindig más más összeállitásban, összesen 22-en szerepelnek a névsorokban. De közülük 4-en mindig szerepelnek: Thalész, Biasz, Pittakosz, Szolón. Rajtuk kívül még ismertek: Orpheusz, Kleobulosz, Khilón, Peiandrosz, Anakharszisz, Epimenidész… stb. Tanácsaik cselekedeteik tanulságaiként születtek. Bölcs mondásaik maradtak ránk. Pl: Ismerd meg tenmagad! Tanulj meg engedelmeskedni! Ne kivánj lehetetlent!SZÓKRATÉSZ ELŐTTI FILOZÓFIAA természetfilozófiai iskolák törekszenek a természet keletkezését konkrét végső okból magyarázni:ION ISKOLA: a létezők egyforma tulajdonságaiból egyetemes és egyforma ősokra következtet. Thalész: szóban tanitott. Megállapitotta az év pontos hosszát és a napfordulók idejét. Sikeres hadi és politikai javaslatai voltak. Szerinte a Föld a vizen nyugszik, és a víz hozott létre minden létezőt. Anaximandrosz: Thalész tanitványa. Világtérképet készitett. Szerinte a létezők végső oka nem valamilyen konkrét elem. Középpontban a Föld, körötte a víz, ekörül a levegő, majd a tűz.Anaximenész: Anaximandrosz tanitványa. Megmagyarázza a különböző természeti jelenségeket. Szerinte az ős ok a mindent betöltő lég köddel és sötétséggel. DÓR ISKOLA: célja a dór erkölcsi és nevelési elvek tudományos rendszerbe

foglalása. A dolgok kezdete és lényegi elve a SZÁM.Püthagorasz: az iskola alapitója. A Püthagoreus iskola alapeleme tehát a szám, amely a mindenséget alkotja, a létezők végső oka. A geometriai alakzatokat is visszavezeti a számokra (pont, egyenes, sik, test). Taraszi Arkhütasz a legnagyobb püthagoreusok egyike. A matematika első rendszerbe foglalója.Hérakleitosz: tanitása szerint a létező világ a létezők sokaságáról győz meg. A világ örökké élő tűz, amely fellobban és kialszik mértékre. ELEAI ISKOLA: tanitása monizmus, mert mindent a létre mint egyetlen alapelvre vezet vissza.Xenophanész: gúnyverseiről ismert költő, vándorénekes. Főműve a természetről szól. Az eleáta iskola megalapitója. Szerinte senki sem tudhatja az igazságot az istenekről. Parmenidész: törvényalkotó, ő irta több város alkotmányát. Az iskola fő képviselője. Szerinte csak az igazi létező létezik, a semmi nem létezik. A lét mozdulatlan nem keletkezik és nem pusztul. Zénón: Parmenidész tanitványa. Indirekt bizonyitásai voltak. EMPEDOKLÉSZ: orvos, költő filozófus, mágus. A megismerésben az érzékszerveinkre is kell támaszkodni, azután az értelemre. Igy az eredménye a 4 őselem lesz: föld, víz, tűz, levegő. ANAXAGORÁSZ: Periklész barátja. Istenkáromlással vádolták, de elmenekült. Ő is felvesz olyan örökkévaló anyagi elveket, amelyek a világ változó dolgait alkotják, mint Empedoklész szerint. De nem 4, hanem végtelen sokféle elemet.

Nem atomok, hanem parányi testecskék. Az első dualista felfogású filozófus: szerinte a világ mozgásának és rendjének oka a NÚSZ (=értelem).ATOMELMÉLETI ISKOLA: az atomisták szerint az érzéki világ adatai semmiképp sem nem-létezők. Azt tanitották, hogy nemcsak a létező, hanem az üres is létezik. (eleátákkal eltérően)Leukipposz: az iskola megalapitója. Minden létező tovább oszthatatlan atomokból áll, amiknek anyaga azonos. Démokritosz: természetbölcselettel, matekkal, zenével, etikai és műv.történeti kérdésekkel foglalkozott. Léteznek állandó, de mozgó részecskék, és létezik az üres tér szerinte, melyben mozgás lehetséges.

5. tétel: A szofisták törekvései és Szókratész klasszikus filozófiai teljesítményeSZOFISTÁK: (szofisztész= szakember) Nevük eredetileg a bölcs, tudós ember. Főként retorikát (vitatkozásművészetet) tanító vándortanítók voltak, de filozófiai ismereteket, irodalomtörténetet, mennyiségtant, emberi megismerést is átadtak. Mestermunkára törekedtek a szónoklatban, vitatkozásban. Prótagorász: Athénba megy és Periklész barátja lesz. Tanítása miatt előírás be nem tartásáért pert indítottak ellene. Elmenekült, de Szicíliánál hajótörést szenvedett és meghalt. Azt tanítja, hogy megismerésünk csakis érzéki megismerés lehet. Minden ember előtt csak az létezik, amit létezőnek tart.Gorgiász: Jó szónok, a retorika tanítója. Nihilista = mindent megtagadó volt. Állítása: nem létezik semmi, ha létezne is valami, nem lehetne megismerni, de ha

meg is lehetne ismerni, nem lehetne az ismereteket másokkal közölni.Hippiasz: A törvények jogtalanul kötik meg az embert, így a természetes élet az államon kívüli élet.Prodikosz: A jó az, ami hasznos. Nem kell félni a haláltól, mert míg élünk a halál nincs jelen, mikor pedig meghalunk már mi nem vagyunk jelen.SZÓKRATÉSZ: Anaxagorász tanítványa Athénban született. Az etika megalapítója. Módszere: az indukció. A fogalmakat az ismerős dolgokról szerezhető jelentő képekből állította össze. Fő érdeme, hogy felfedezte az indukciót, a tudományos módszer egyik formáját. Etikája autonóm (az ész képes önmagának erkölcsi törvényeket szabni) és autark (a jó erkölcs függetlenséget, boldogságot is ad). Tanítása: „Ismerd meg magad”. Nagy jelentőséget tulajdonított az önismeretnek, és a saját magában felfedezett emberi lelki problémákat másokkal is megosztotta. Célja: a biztos tudás elérése volt, szemben a szofisták bizonytalanságaival. Az erkölcsi cselekedethez szerinte elegendő a jó megismerése, mert senki sem hibázik szándékosan. Az erény az emberi csselekvéseket szabályozó föltétlen jó, ami megismerhető. Tehát tanítható. Nem a javak teszik az embert boldoggá, hanem a következetes erkölcsi cselekvés. Szókratésznál jó az, ami a természet törvényeinek megfelel. Sok ellenséget szerzett önmagának. Megvádolták azzal, hogy megrontja az ifjúságot és istentelen. Törvényszék elé állították és halálraítélték (méreggel). Tanítványai közül Platón, Euklidész, Antisztethenész és Arisztipposz szintén iskolát nyitottak. Szókratészi iskolák:

Megarai iskola: Euklidész alapította. Olyan álkövetkeztetéseket dolgoztak ki, amelyek megmutatják, hogy nem bízhatjuk magunkat csalfa fogalmainkra, melyek nem indokolják meg mi van és mi nincs.Cinikus iskola: Antiszthenész alapította. Elvetett minden ismeretet, mert a tett nem szorul sok szóra, az ismeretre. A cinikusok csak az érzékelő egyed létezését fogadják el. Tagadják a lélek halhatatlanságát, amit szélsőséges naturalista életmóddal is alátámasztanak.Kürenei iskola: Arisztipposz alapította. Szerinte egész tudásunk egyéni benyomásokból, a dolgok bennünk keltett hatásaiból áll. S mivel a dolgokról semmit sem tudunk, nincsenek egyetemes érvényű ismereteink.

6. tétel: Platón klasszikus filozófiai teljesítményeiPlatón a legnagyobb Szókratész tanitványai közül. 20 évesen kerül Szókratészhez, és 28 éves annak halálakor. Megarába menekül a többi tanitvánnyal. 4 év múlva visszatér, majd Egyiptomba utazik és visszafelé Sziciliában megismerkedik a püthagoreusok eredményeivel. Mikor hazatér megalapitja iskoláját az AKADÉMIÁT. Mestere tanitásait hatalmas rendszerré épitette ki és ezzel az ókor legelső átfogó metafizikáját adta. Számtant, csillagászatot, növény- és állattant, filozófiát tanulhattak a beiratkozott és fizetett hallgatók. Egyre többet irt, művei fennmaradtak. (pl. Politeia, Kriton, Apologia). Szellemi fejlődését, műveinek megszületési sorrendjét korszakolta:Szókratikus korszak: az első sziciliai utazásig tart. Főleg erkölcsi kérdésekkel

foglalkozik ekkor. Szókratész tanitása a jellemző.Átmeneti korszak: szofisták birálata jellemzi.Virágkor: idea-elmélet központban. Ez metafizikájának legfőbb kérdése.Öregkor: a metafizika szempont háttérbe szorul, az idea-elmélet vizsgálata és püthagoreizmus.Platón ideatana: mivel az érzéki lét változandó, nem ismerhető meg igazán. Ezért a helyes megismerés csak fogalmi, értelmi ismeret lehet. Az ideáról mondja: az idea a létezőkben lévő eszme az idea külön, önmagában is létezik az idea hosszú lelki munka eredménye az idea csak azért ismerhető meg, mert

benne van a létezőben az idea a gondolkodás révén feltárt

lényeg az idea teszi azzá a létezőt, aminek

előttünk megjelenik az idea szabályozza az ember

gondolkodását, cselekvését amennyire az ideákat megismerjük,

annyira vagyunk erényesek az Erósz legmagasabb foka a tudás

szeretete az Erósz eszköze a tiszta gondolkodás a lélek az istenség része, ezért tudjuk

megismerni az ideákat az ideát az istenség hozta létre az ideákra lelkünk emlékezikPlatón tett először különbséget érzéki világ és eszmevilág között. A platóni mindenség a kozmosz 4 alkotója: határtalan, de örökké változó anyag, a mérték/szám, az alak, az isteni ész. Platón a lélek halhatatlanságát hirdette. Az állam embereit 3 csoportba osztja: filozófusok osztálya (legértékesebb!),

harcosok / őrök osztálya, földművesek / kézművesek osztálya

7. tétel: Arisztotelész klasszikus filozófiai telj-eiÉlete és munkái (Kr. e. 384-322): Platón legnagyobb tanítványa. A természetben felismert tv.-ek lélektani alkalmazásával a praktikus ismeretszerzés apostola lett, majd 2000 évre irányt szab a filozófiának. Nagy Sándor nevelője. Művei: logikai csoport: Organon (segédeszköz), általános természettudományi csoport: természetről, észről, stb. értekezések az alapelvek tudománya (metafizika). etika: Nikonmakhoszi, Eudemoszi etika, Nagyetika. esztétikai, filozófiai: Retorika és Poietika, különleges célú: Retorika és Poietika. A gondolkodást tudományos rendszerré teszi. Legfőbb célja a létezők valóságának a megis-e, a mindenre kiterjedő tudás. A tudományt felosztja előkészítő (logika),elméleti (fizika,matematika,alapfilozófia), gyakorlati (etika, politika, ökonómia), poietikus (esztétika) tudományokra. Logikája: Ő vizsgálta először formálisan a gondolkodás rendjét. Művei: Kategóriák: különbséget tesz egyszerű kifejezések, összetett nyelvi formát alkotó kijelentések között. Hermeneutika: mondat részeit, mondattipusokat elemez. Topika: vitatkozás szabályait adja meg az akadémikusoknak. Szofisztikus cáfolatok: cáfolja a szofisták állkövetkeztetéseit. Első analitika: fogalommal, ítélettel, szillógizmussal, indukcióval foglalkozik. Második analitika: logikai elmélet tudományos és ismeretelméleti alkalmazása. A logika a tudomány előfeltétele. A tudás olyan egyetemes és szükségszerű ismeret, amihezaz ész

segíts-vel tapasztalati ismeret révén jutunk. A rendjét jelentésük és alakjuk szerint határozta meg. Az ítélet két fogalom összekapcsolása ami vagy állítást vagy tagadást fejez ki. Ismereteink időbeli sorrendjét tekintve megismerésünk az egyestől megy az egyetemes felé (indukció), logikai összefüggés szerint megismerés az egyetemestől az egyesig halad (dedukció, ami részekre bontó következtetés vagy szillogizmus). Klasszikus példája: "Minden ember halandó, Szókratész ember, tehát Szókratész halandó". Következtetés olyan gondolatfűzés, amelyben bizonyos tételekből, érvényénél fogva valami következik. A következtetésre épül a bizonyítás, amely szintén következtetés, valamit egy nála egyetemesebb tétel alá vonunk. Ellentmondás elve: közép kizárásának elveként határoz meg. A meghatározás (definició) az alany lényegére vonatkozik. A legegyetemesebb fogalmaknak nincs definiciója, sem az egyedi létezőknek.

Tudománya: A forma az anyag megvalósulása, az anyag a megvalósulás képessége. A létezés feltétele, hogy a kettő együtt jelentkezzen. A tökéletesség a forma teljes kibomlása. Ideák nem léteznek a dologtól függetlenül, s nem okai a dolognak. Az ok adja meg valaminek a létét. Anyagi ok: amin a változás végbemegy, formai ok: ami megadja, hogy a dolog micsoda, mozgató ok: ami mozgattatik, célok: cél irányítja a cselekvést. Természetfilozófiája: Négyféle változást különböztet meg: szubsztanciális (keletkezés, elmúlás), mennyiségi, minőségi, térbeli. A világ 4 elemből következett. A világegyetem 2 részre oszlik: a Hold alatti világ a földi valóság és a Hold feletti a túlvilág.Lélektana: Lélek és test létegységét vallja. A test lehetőség: a lélek formálja. Az élet fokai a lélekfajok szerint: vegetatív lélek (lélek tápláló funkciója), megérző lélek (ösztön, törekvés, helyváltoztatási képesség), értelem, ész.Etikája: Legfőbb jó nála az emberi cselekvés tökéletessége (erényes élet). Az értelelmi erény: észbeli tiszta tevékenység (igazságosság), az erkölcsi erény a túlzások elkerülése (középút). Az erény neveléssel, önfegyelemmel, a jó állandó gyakorlásával, harccal fejlődik.

Politika: Társas együttélés tudománya mert, az ember természeti társas lény, amit megmutat az emberekben kialakuló, meglévő nyelv, jog, igazságérzék. A politika az életet mozgató, alakító, együtt vagy egymás ellen ható tényezők helyes ismerete, ügyes felhasználása. A legtökéletesebb államforma: az arisztokratikus, demokratikus elemekből szövődő monarchia. A rabszolgaság természetes szükségesség.Poétikája: A művészet a típusok bemutatásával történő utánzás, melynek célja a közmeggyőzés. Nem szolgai másolás, a művészet az eredetit a jellemzőt utánozza. Szerinte a dráma egységes cselekvése értékesebb, mint az eposz széteső terjengősége. A tragédia nemes és nagyszabású cselekvés utánzása, mely részvét és félelem keltésével katarzist eredményez.8. Hellenizmus és római kultúra Arisztotelész halálával megszűnik az elméleti szellem, mert megszűnik az élénk közélet, s az egyes szaktudományok önállósulnak. Az életproblémák fontossága miatt az etikai kérdések kerülnek előtérbe. Sztoicizmus: A cinikus iskola tanításait és Hérakleitosz felfogását kapcsolja össze. Nagyra becsüli a tudományt. A logikát, fizikát az etika alapjának tartja. Istent azonosnak tartja a világgal, így csak az anyag létezik. A világégéssel járó világvége periódusonként ismétlődik s a köztes rész tökéletesen egyforma. Az erény lényege a tudás, eléréséhez indulatoktól mentes állapot kell.Kitioni Zénon (Kr. e. 334-262): Sztoicizmus megalapítója, iskolái: cinikus, megarai, akadémiai, paripatetikus. Később ő maga is tanított. Legfontosabbnak az etika kutatását tartotta, aminek alapja a

logika (egyik része a retorika: külső beszéddel foglalkozik, másik része a dialektika: külső beszédnek megfelelő lelki folyamatokat vizsgálja), fizika (metafizika, pszichológia, teológia). Ismereteink a tapasztalatból erednek. A megragadó képzetek az igazság kritériumai, melyek alanyt elismerésre késztetik (kategóriák: szubsztancia, minőség, módosulás, viszony). Csak az anyag létezik, mert a szellemi lények mind anyagból valók. A világbeli dolgok mind összetartoznak, feltételezik egymást ez a kozmikus szimpátia elve. A boldogsághoz a természet szerinti élet vezet, mivel az emberi természet lényege: ész, erény, ismeret, tudás. Az emberi akarat szabad, fontos a szándék, kötelességteljesítés. A legtökéletesebb ember tudásánál fogva csalatkozhatatlan, független a külső javaktól. Kozmopolita embereszménye: nem törődik sem az államhatárokkal sem a társadalmi különbségekkel. Vallás azonos a filozófiával, mitológikus népvallásnak allegórikus értelme van.Középső Sztoa: Római birodalom felé közvetíti a sztoicizmust. Panaitiosz (Kr.e. 180-100), tanitványa Poszeidonosz (Kr. e. 135-51) evolucionista felfogást képviselve a sztoikus iskola legnagyobb tudású alakja a természetrajz, földrajz, csillagászat és a matematika területén. Etikája szerint az emberi szenvedélyek nem hibás ítéletek, hanem lényegi minőségek. Késői Sztoa (Kr. e. 4-Kr. u. 65)Seneca (Kr.e.4-Kr.u.65): Száműzetésben írta Vígasztalások című értekezését. Egy ideig befolyása volt hatalomra, majd visszavonult filozófiai műveket írt. (Erkölcsi levelek) Sok drámája is ismert.Epikétosz (55-135): Rabszolgaként járt a sztoikus iskolába. Gondolatait tanítványa

Arrianosz írta le Kézikönyvecskék, Beszélgetések. A filozófia vágyak és ellenszenvek rabságából szabadíthatja meg az embert, aki az akaratán és célkitűzésén tökéletesen uralkodik. Isten gondolatai irányítják a világegyetemet, az értelmes ember Isten fiaként képes megismerni a helyes kormányzás elvét. A filozófus a világot egészben látja.Marcus Auréliusz (121-180): Nem a sztoikus filozófiát érvényesítette viharos császári uralkodása alatt. Elmélkedések című művét görög nyelven írta. Magasrendű erkölcsi tudattal megvalósíthatatlan életelveket írt elő saját maga számára. Nem hitt a túlvilágban, hírneve fennmaradásában.Epikureizmus Számoszi Epikurusz (Kr.e.341-270): Az epikureizmus névadója. Rövid mondásokban foglalta össze tanítását, melyek töredékben maradtak fenn. A filozófia a boldog élet irányítója. Hangsúly nála is az etikán van. A dialektikából (logika) csak az ismeretelmélet érdekli (kanoniák): az érzet tárgyakból álló képecskéinek a lélekbe jutása, a képzet pedig ismételt érzékelés. Fizikája szerint a világ üres térben mozgó atomok tömege, melyek szabadon esnek és véletlen összeütközés forgó mozgás következtében világrendszereket hoznak létre. Az érzetminőségeket az atomok tulajdonságainak tartja. A lélek halhatatlan, az istenek csupán eszmények nem avatkoznak bele a világ folyásába. Legfőbb jó a nyugalom gyönyöre a fájdalomnélküliség. A lelki élvezetek értékesebbek mint a testiek. A társas élet azért szükséges, mert az egyén számára előnyt nyújt. Csak az egyén érdekei a fontosak. Az állam nem erkölcsi hanem jogi

intézmény. Képviselők: Metrodórosz, Szidoni Zédon, Philodémosz, Lucretius Carus

Szkepticizmus: Képviselői: Pürrhon, Timon, középső Arkeszilaosz, Karneádész, Kleitomakhosz, késői Aineszidemosz, Sextus Empiricus. Az ismeret lehetetlen, az érzékelés teljesen megbízhatatlan. Logikai oldalról támogatják meg a szkepszist, kimutatják, hogy a bizonyítás nem lehetséges, mert a logikai alapelvek nem léteznek, s minden ismeret viszonylagos, ezért leghelyesebb az ítélettől való tartózkodás. Isten léte is kétséges, hiszen isten fogalmával ellentétes, hogy véges és testi lény legyen, pedig csak ilyen lény képes hatásra. Elvetették a pozitív erkölcsi elveket, lényeg a teljes közömbösség minden iránt.

Római filozófia és kultúra: A különböző filozófiai rendszerek használható, egymásnak nem ellentmondó tételeinek a kiválogatása jellemzi. Képviselői: Cicero (Kr.e. 106-43), Varro (Kr.e.116-27). A görög bölcseletet átültették a római kultúrába. Cicero ismeretelméleti műve: Academica, etikai: De finibus bonorum et malorum, teológiai: De officilis. Szerinte az emberi közmegegyezés nyújt alapot és normát a cselekvés az állami élet és művészet számára. Etikájában az erény nem tisztán szerzett, hanem az ember lelkének eredeti hajlama, amely rávezet bennünket, hogy nincs más jó csak a becsületes és nincs más rossz csak a gyalázatos A hellenizmus ellterjedésének a része Kr.e 2-1. századi római kulturális fejlődés. Birodalom keleti fele teljesen elgörögösödött, nyugati részén a hellenizmus latin formája alakult ki. Az állam és a hadsereg a hódítás motorja, államot az arisztokrácia vezette. A polgárok adózási, hadi, választási jogai pontosan szabályozottak. Szegény városi polgártömegek (kenyér és cirkusz). Vallás átalakulása: eredeti isteneik a mindennapi élet, a földművelés megszemélyesítői (Szaturnusz:vetés, Consus és Ops:gabona), átvettek bizonyos görög isteneket (Zeusz, Jupiter Vénusz). Isten a római állam tulajdona lett, a kultusz a szertartásrend szigorúan meghatározott. Régi istenek háttérbe szorultak. A római művészeteket a pazarlás jellemzi (márványfürdő,anfiteátum).

Philón szinkretizmusa: Szinkretizmus a vallás és filozófia rendszerek összekapcsolása, amelyben nem törődnek a rendszer ellentmondás-mentességével vagy belső egységével. A rendszerek hazája Alexandria, s egyik formája a görög vallás és filozófia összekapcsolása ezt végezte el Philón (Kr.e.25-Kr. u. 50). Művei nagyrészt filozófiai és teológiai tárgyúak az utóbbiak Szentírás magyarázatok. Szerinte a filozófia fő célja a kinyilatkoztatásból eredő bölcsesség magyarázata. Az isten a világmindenségtől függetlenül létezik. Az isteni család 4 tagja: Isten (atya), Bölcsesség (anya), Logosz (elsőszülött fiú, nem egyenrangú istennel, s így nem örökkévaló, tartalmazza az ideavilágot amely, az anyagra való hatással alkotja meg a földi világot. Az ember testből és lélekből áll (dualizmus), az emberi lélek büntetésből van a testben, legfőbb célja hogy istenhez hasonló legyen. A boldogság elragadtatásban (extázis) való egyesülés istennel.

Plotinosz újplatonizmusa és az ókor vége: Újplatonizmus megalapítója: alexandriai Ammoniosz Szakkasz (Kr.u.12 sz. első), fő képviselője: Plotinosz (Kr. e.205-270) Porphüriosz foglalta össze 6 könyvben, ami 9-9 értekezésből áll. Emanáció (kiáradás) elmélete szerint Isten ből árad ki az egy hasonmás és feléje visszaforduló Nous akinek, gondolatai tartalmazzák az ideavilágot, amiből a világlélek keletkezik, ebből pedig az egyedi lelkek jönnek létre. Az egész emanáció sorban egy emelkedő rangsór létezik, úgy hogy minden valóság jó az utána következőknek.(test,lélek,erény,értelem,természet). Az érzéki világba eljutott lélek ott nem maradhat, vissza kell térnie a szellemi világba. Csak a szép lélek láthatja meg a szépséget. A műalkotást elitélte, számára az érzék feletti a fontos nem az érzéki. A vallásokkal szemben közömbös, de a szertartásokat nagyra becsülte. 9. tétel: Az arab és a zsidó filozófiaArab filozófiaAvicenna (980-1036): Nagy gondolkodó az iszlám vallás körében, aki Buharában élt. Tudományos enciklopédiát írt, főként orvos és természetkutató volt. Arisztotelésznek kitüntetett figyelmet szentelt, de érvényesült az újplatonizmus szelleme is. Metafizikája szerint Isten az ősi egy, a világ az örök Isten teremtménye. Először az Istenből a szellem, sz intelligencia kiárad és szüli mozgatja a szférákat, majd a mozgató lelkeken át az emberi lélekig jut. Az emberben a cselekvő szellem az egyes érzéki dolgoknak formát adva képesíti őt azok megismerésére. Egyetemes dolgok megismerésére csak Isten képes. A nem és a faj nála nem általános és nem egyes hanem az intellektus az egyes dolgok

összehasonlításával és általános vonásaik megállapításával formába alkotja az univerzáliákat. A gondolkodás magukra a dolgokra irányul az első intenció révén a második intenció révén azokra a jellemzőkre, amelyek által a dolgokat gondolni tudjuk, az utóbbi eredménye a logika. A tapasztalat szerepét hangsúlyozza. Averroes (1126-1198): Kordovában élt, fiatal korától művelte az akkori tudomány minden ágát. Arisztotelész hamis magyarázatait igazította ki és vált kommentátorává. Károsnak tartotta a szektákat és harcukat. A filozófia az igazságérzethez és a tudományos ismerethez nélkülözhetetlen, a vallási képekben rejtetten megjelenő képekre is szükség van, a Korán maga az igazság. A legmagasabb vallási ismeretet csak a legmagasabb értelmi fokozatúak ismerhetik meg, akiben filozófiai lélek lakik. A szellemnek 3 fokozata van így az embernek is: legalsó a vallás és hit, majd a teológia, a legfelső fok a filozófia. Felfogását az anyag és forma kettőssége jellemzi. Az anyagban rejlő forma Isten örök teremtő tevékenysége révén válik valósággá. A szintén örök világegyetem létét Istennek köszönheti, akiből az első intelligencia kiáradt, abból pedig az eszes lények keletkeztek. Mint a fény a testet úgy önti el fogja körbe az egyéni szellemet és lelket a közös, cselekvő szellem. Az egyén a halállal megszűnik.

A zsidó filozófiaKabbala: Az arab filozófia volt a legnagyobb hatással. A Kabbala (hagyomány) a zsidó misztika Kr. u. 12. sz.-tól kezdve fennmaradt szóbeli hagyománya és misztikus zsidó tanitásokat tartalmazó, rejtélyes iratok gyűjteménye. A Kabbala egészének kialakulása a platonizmus hatásának köszönhető. Istenről és a világmindenségről szól, a bibliai források szövegének szimbolikus magyarázata, amit csak a beavatottak érthetnek meg. E beavatottak őrizték és és adták tovább évszázadokon át. Csak egy személyes vezető ismertethette meg vele a tanítványokat. Az isteni kinyilatkoztatásban, a Tórában nem leírt csak Ádám és Mózes előtt felfedett titkos részeit tartalmazza. Előzményei: Ezékiel proféta látomása, Széfer Jecira Teremtés könyve. Az első jelentős kabbalai irat: 12. sz. Széfer habahir. A fényesség könyve, a szefirák szerepével foglalkozott és bevezette a lélekvándorlás fogalmát, létrehozta a Kabbala kiterjedt jelképrendszerét. A Kabbala klasszikus könyve a Széfer haohár (Zohár a ragyogás könyve) egyesek szemében a Tórával vetekszik. Misztikus elképzeléseket tartalmaz a teremtésről, gonoszról, megváltásról és a lélekről. A zsidók 15. sz. végi spanyolországi kiűzése után a messianisztikus remények megnövelték a Kabbala tekintélyét, népszerűségét. A Kabbala központja a galileai Szafed lett, ahol a legnagyobb kabbalista: Jichák ben Slómó Luria élt. Tanításában szerepel az őstret megteremtő lehetőség és az isteni fény visszahúzódásának és a kozmikus helyreállásnak az elve.

Avicebron (1020-1070): Arabnak tartott zsidó filozófus, akinek fő műve Az élet forrása. Szerinte a szellemi formáknak is van anyaguk, mivel a testi világ a szellemi világ mintájára alkotott minden látható dolognak megfelel egy láthatatlan, a kettő között az isteni akarat közvetít.Maimonidész (1135-1204): Kordovában született és Kairóban halt meg. Arisztotelész követőjeként igazi zsidó skolasztikus. Fő műve a tévelygők kalauza ez inkább hitvédő mű, célja a mózesi tv. megvédése. Szerinte a mózesi tv. isteni kinyilatkoztatás, amit az embernek az ész és a filozófia segitségével kell megérteni. A világot Isten a semmiből teremtette egy kezdeti időpontban és Isten az anyagot és a formát is a semmiből teremtette. Isten lényege megismerhetetlen és ő örökké teremt. A lélek 5 tehetsége: táplálkozás, érzés, képzelés, kívánás, ismerés. Az emberi lélek szabad akarata az isteni mindenhatóság adománya. Legfőbb erkölcsi erény a középút betartása, legnagyobb értelmi erény az igazság őszinte keresése.10. tétel: A skolasztikus filozófiaA Nyugat-Római Birodalom összeomlása után annak helyén a germánok uralkodtak. A dogmatikailag erős egyház ideje ez. A szerzetesség hamar elterjedt és a kolostori írásbeliség segített megismerni az ókori ismereteket. Ekkor rakták le a középkori tudományosság és a hűbéri rend alapjait. A római jog és a román stílus elterjedésével a római művészet hatása alá kerül az egész nyugati keresztény egyház és világ. A középkori filozófia az 5.-14. sz. végéig tartott. A görög filozófia nyelvét használta, majd továbbfejlesztette és túlnyomórészt metafizikai irányultságú volt. A legfőbb tudomány a teológia. A kolostor iskolákból

kinőtt katedrafilozófia, ami a nyugat-európai egyetemeken kialakult lett a skolasztikus filozófia, amely a hitigazságokat akarta közérthetővé és okszerűvé tenni. A filozófia csak a teológia szolgálóleánya. Szentírás tekintélyének figyelembevételén alapszik, az egész társ. alárendelt az isteni rendnek és célnak.Kialakulása Scotus Eriugena (800-877): Ír volt, de Párizsban tanított. Az észt a hittételek tekintélye fölé emelte s az anyagot látszatnak a szellemet igazi létezőnek tekintette (idealizmus).A mindenséget a létet az Abszolútum különböző fokú kibontakozásának tekintette (monizmus): Teremtő és teremtetlen term.: Isten mindennek lényege. Teremtett és teremtő term.: Abszolútum az Isten, a lét ősforrása ige-(Logosz) teremtője. Teremtett és nem teremtő term.: az ideák hozták létre a térben és időben megjelenő világot. Nem teremtett és nem teremtő term.: utolsó tag a létező kifejlődésben, amely Istenhez vezet vissza a misztikus tudás utján. Szent Anzelm (1033-1109): A skolasztika atyja nevet a racionalista és rendszeres módszeréért kapta. Művei nagyrészt teológiai tartalmúak. Isten létét Isten fogalmából bizonyította. A hit világosítja meg az értelmet. A grammatika és a dialektika az alaptudománya. Az emberi lélek a szentháromság mása: érzéki ismeret az első lelki tev., a másodika a lényeg ismerete, harmadik Isten intuitív megismerése.

Nominalizmus, realizmus: A középkor során kétféle megoldás létezett. 1. A logikai realizmus: az ált. fogalmaknak vagy a fogalomban kifejtett egyetemességnek önálló léte van. 2. Ezzel ellentétben a nominalizmus szerint az egyetemességnek csupán fogalmi léte van, az egyetemesség az egyes dolgok sokaságát összefogó szó elnevezés. A túlzó realizmus: a fogalomban kifejezett egyetemességnek tárgyi léte van a gondolkodástól és az egyes egyedi létezőtől függetlenül. A mérsékelt realizmus szerint a fogalomban kifejezett egyetemesség tárgyi léte kimerül az egyes dolgok lényegének alkotásában. Dominikánus virágkora: Arisztotelész tanainak diadala jellemzi. Dominikánus és a ferences iskola emelkedik ki a szerzetesrendek közül. Albertus Magnus (1200 k.-1280): Arisztotelész minden ismert művét kommentálta és védelmezte a párizsi egyetemen. Nyitott volt az újplatonizmus irányában is. Kiharcolta a természettudomány önállóságát a keresztény hagyományban. Aquinói Szent Tamás (1225-1274): Grófi családban született Roccasecca városában. Tanulmányai: Montecassino, nápolyi dominikánusok. Magnust hallgatta. Munkái: Arisztotelész-kommentárok, Summa contra gentiles (keresztény vallás apológiája) és a Summa Theologica (korának egységes filozófiai rendszere). Tanításait összeegyezteti a teológikus világléppel, intellektualizmus jellemzi. Ismeretelméletében a természetes ismeret tapasztalatból jön létre elvonás segitségével. Szenvedő értelem: az érzékek segitségével kap ismeretanyagot. Cselevő értelem: aktív erőként a képzet alakjában

megjelenített tárgyhoz fordul s előhozza a szellemi tartalmat, lényeget. Az elvonás foka adja meg a tudományok rendszertani helyét: fizika, matematika, metafizika. A hitet és a tudást élesen elhatárolja egymástól. Tudás elvont tapasztalat, a hit tételei természetfölötti eredetűek s tárgyuk az értelem számára átláthatatlan. Metafizikai kiindulópontja a lét legelső és legegyetemesebb fogalom. Kétféle szempontból vizsgálja: lét egyetemessége és változósága. Öt isten bizonyitéka: első mozgató Isten, első létesítő ok Isten, dolgokat Isten hozta létre, legtökéletesebb lény Isten, rend és célszerűség irányítója. Etikai felfogását is intellektualizmus jellemzi. Cél a boldogság. Az emberegyedek társas lények, közösség fokozatai: család, közösség, állam (monarchia).Ferences virágkoraAssisi Szent Ferenc (1181-1226): A férfi és női Ferenc-rend alapítója, szegénységnek szentelt életével, testvéri szeretetével nagy elismertséget vívott ki és igen sok követőre talált. Nemcsak a külső szegénységet kereste, hanem önmaga teljes megtagadását. A természetet Isten tükrének tekintette, amelynek lépcsőfokai Istenhez vezetnek. A teremtményeket megszemélyesítette (Naphimnusz). A természet szeretetét bekapcsolta a természetfölöttibe, az egyént a mindenségbe. Vallásos lírájában megjelenik az olasz nép költői megnyilatkozása. Szent Bonaventura (1217-1274): Ferences szellemiséget testesíti meg. Igazság keresését az istenimádás formájában képzelte, ritka képessége a teológia és filozófia különböző hagyományainak összebékitése. A lélek

utazása Istenhez című műve az istenszeretet fokait írja le.Rogerius Bacon (1220 k.-1292): Ferenc-rendi szerzetes, tudós és filozófus. A korabeli tudomány előrehaladásának akadályait az egyoldalú teológiai műveltségben és a túlzó tekintélytiszteletben, valamint a természettudomány és nyelvtudomány elhanyagolásában látta. Johannes Duns Scotus (1266 v. 1274-1308): Ferences iskola késői alakja, oxfordi és a párizsi egyetemen tanított. Két főbb műve: Opus Oxoniense és a Reportata Parisiensia. Gondolkodásában a logika áll az első helyen. Bírálta Szent Tamás filozófiáját, a kinyilatkoztatás igazságát a filozófia fölé helyezi. Csak priori bizonyítást fogad el (okból hatásra következtet). Az értelem aktív teremtő jellegű. Az emberi akarat szabad és önszabályozó, a boldogságot az akaratban találjuk nem az értelemben. Az erkölcsi erények értékesebbek az értelminél.Skolasztika hanyatlásaWilliam Occam (1290-1350): Oxfordi ferencest tanaiért eretnekséggel vádolták, de ő sem ismerte el a pápa világi jogait. Matematikai és természettudományi szellemben gondolkodott. Az egyedi lét hirdetésével a metafizika alapjait rendítette meg. Híres logikai elve: nem kell többet feltételezni ahol egy is elég a magyarázathoz. Az intuitív ismeret a belső tapasztalat és a tudatról szóló ismeret is lehet intuitív ismeret. A tapasztalat nemcsak a dolgok létezéséről ad bizonyságot, hanem azok ok-okozati viszonyáról is. Az emberi akarat az értelem befolyásától függetlenül határozza meg a cselekvést. Az állam önálló az egyház

mellett, a világállam tudná megakadályozni az emberi önzést és a háborút.11. tétel: Reneszánsz és reformációHUMANISTA RENESZÁNSZAntik fil.: esztétikai jellegű volt. Kifejezője a kozmosz (mindenség). Ezért KOZMOLÓGIKUS FIL.. Középkori fil.: vallásos jellegű volt. Ismereteinek tárgyát, tartalmát, módját a kijelentett hitből merítette, ezért TEOLÓGIKUS FIL.. Újkori fil.:szabadság/öntudatos gondolkodás hirdetője, művészetek/tudományok megalapítója. Ismeretforrása a természetet kutató tapasztalat, ezért NATURALISZTIKUS FIL.. Az újkori ember számára nem az a fontos, hogy a jelenség micsoda, hanem a jelenséghez kapcsolódó dolgok megismerése. Így kerül a filozófiába a MECHANIKUS FELFOGÁS. Az újkori filo-ban két irányzat küzd: racionalizmus + empirizmus. 4 korszaka: reneszánsz fil. (1400-1640), nagy rendszerek Descartes-tól Kantig (1640-1770), Kant és a német idealizmus (1770-1850), A legújabb kor fil-ja (1850-2001). Humanizmus:a modern fil. átmeneti korszaka. Olyan irányzat, mely az emberi tulajdonságokat a görög-római klasszikusok műveiben találja. Ezért a tanítást is teljes mértékben az ókori klasszikusokra, görög, latin nyelvre alapozza. Célja: az embeeri szellem klasszikus megnyilvánulásainak a tanulmányozása. Nem fordul a kereszténység ellen, de megingatja értékeit. Megfigyelés nem csak a természetre, hanem a társadalomra is vonatkozik. Gyökerei: a középkorra nyúlnak vissza, fokozatosan ment át a reneszánsz művészetbe. Feudális uralkodó körökben is élvezték eredményeit, üdvözölték polgárság kultúrateremtő erejét. A nagy céhek, manufaktúrák gazd-I, pol-I

szervezeteié lesz a hatalom. Középpontjában: az ember. Az élet célja: teljes élet élése. Eszménye: erős, nagy ember, kinek szabadságát még az erkölcs sem korlátozhatja, valamint az erős nemzeti öntudat és a központosított nemzeti monarchia. Humanista kriticizmus: római kor iratainak kiírása, magyarázata, kritikája. Humanisták: Pléton, Gemiszthosz, Georgiosz, Salutati, Bracciolini, Piccolomini.A 3 firenzei koszorús költő: Dante: költő, hatalmas műve az Isteni Szinjáték: a középkori ember gondolata a világról, istenről, és a túlvilágról. Legfőbb elemei: világmerismerés vágya, az érzelmek szabadsága, érdeklődés a természet és az ember belsője iránt, a szerelem iránt.Petrarca: költő, aki a nagy emberi érzelmek hatásos ábrázolója. Az új irányzat vivmányai Petrarcánál: az egyházi tudományok ellen az emberi tudományok. Műveltségeszménye a vallástól különvált. Boccaccio: költő, a kor emberi tipusait mélyen átélve ábrázolja. (a gazdagok/szegények mindennapi életét). Legismertebb műve a reális, erotikus meséket tartalmazó Decameron. Erasmus: tudós, Újszövetség saját forditása, balgaság dicsérete, saját és más munkásságának irónikus ábrázolása. Jellemzői: szellemi szabadság, régmúlt korok világát eszményitette az egyház visszaéléseivel szemben. Fontos számára az egyház egysége. Szerinte az emberi természet formálható, fontos az olvasás. Háborúk ellenszereként a művelődést ajánlotta. Reneszánsz mozgalma, kultúrája: görög tudósok révén indult meg, antik

alkotások kifejezésének a felújitása, antik világfelfogás életszemlélet ujjászületése- akadémiák: Firenze, Nápoly- humanizmus istent kereső

gondolkodás (skolasztika) egyoldalúságai ellen irányult

- É-Itáliában Toscana városaiban született meg, Firenzében virágzott ki.

- Reneszánsz terjedt és hóditott- Kifejezi az ember világias

gondolkodását, realista életszemléletét, tudásvágyát, új izlését

- Művészet kerül az első helyre, tömegek tudatát tujda befolyásolni

- Jellemzője: istenhit, tudósok még gyakrakran papok. Saját világformálás. Igény a politika szellemi szabadságra. Hitbeli egységes dogmatika felbomlása. Polgári igényekhez alkalmazkodó vallási ideológia megjelenése (reformáció)

- Nagy technikai, tudományos felfedezések

- Nagy egyéniségek kora ez. Sokoldalúság, tudás teljességének birtoklási vágya, hirnévv, halhatatanság, egyéni értékek, erős, célratörő, magabiztosság, önálló gondolkodás.

Reneszánsz művészet:- Valóságábrázolás (bibliai témák

is világias szellemben jelennek meg)- Harmónia igény (műalkotás

oszthatatlna egységgé lesz)- Legkisebb részleteket is

pontosan rögzitik- Keresték a térábrázolás

törvényeit, az emberi test szerkezetének törvényszerűségeit

- Képzőművészet kerül előtérbe (fő témája a meztelen emberi test)

- Alkotásaik az emberi méltóságot sugározzák

- Nemzeti kultúra születése

- Műveltség nyelve a latin- Kialakultak a polgári nemzetek GIOTTO: festő, Szent Ferenc ciklus. Freskók: Szűz Mária, Jézus élete. Jellemzői: egyesitette a régit és az újat, földi jelenségeket festett, szenteket (emberi vonások), ő vezette be a perspektivát. Formái szabadak, könnyedek. Szinskálája gazdag. Erős drámai töltés jellemzi. Első ember, akinek egyénisége felismerhető.MASACCIO: festő, szűz kisdeddel, keresztfeszités, keresztelő Szent János. Jellemzői: alakjai természetesek, portrészerűek. Giotto mértéktartását gótikus elenganciával párositotta: körvonalak, szinek, fény-árnyék hangsúlyozása, drámai intenzitás.BRUNELLESCHI: épitész, mérnök. Oszlopcsarnok, dóm kupola, templom alkotója. Jellemzői: épületeinek belső elrendezésében ritmikus tisztaság. A távolság és a tárgyak látszólagos méreteinek összefüggésével tisztában volt. Szellemi és vizuális harmónia. Szobrász is volt: Ábrahám ábrázolása (alakok erőteljes arckifejezése jellemezte).ALBERTI: festő, épitész. Templom/palota terveket, maketteket készitett. Egyszerű és világos konstrukció, harmónikus arányok jellemzik. Perspektiva alapelveinek kidolgozása.DONATELLO: szobrász. Dávid szobor, lovas szobor, próféták, mennybemenetel, Heródes lakomája. Jellemzői: kiváló anatómiai tudás, szobrainak térbe komponálása, drámai mozzanatok kiemelése, önmaga értékében biró személyiség.ÉRETT RENESZÁNSZLEONARDO DA VINCI: polihisztor. Művei: királyok imádása, sziklás madonna, utolsó vacsora, Mona Lisa. Jellemzői: érdeklődés a

világ megismerésére. Összekapcsolta a tudományt, a művészetet. Enciklopédikus érdeklődésű ember, akinek valósághű ábrázolása és képzelőereje volt.MICHELANGELO: polihisztor. Dávid szobra, Sixtus kápolna mennyezetfreskója, Mózes szobor, sirszobrok, napszakok, Szent Péter Bazilika főépitésze. Jellemzői: anyag kötöttségeitől megszabaditott formák, egység, egyéni látásmód. Alakjait emberi tartalommal ruházza fel. Szenvedély, drámaiság, tökéletesség iránti művészi szellem megtestesitője.RAFFAELLO: Stanzák, Athéni iskola, Madonnák, Oltárképek, Portrék. Jellemzői: harmónia ideál, életöröm, finom érzelmek, mozgalmasság, kiegyensúlyozottság.TUDOMÁNY:KOPERNIKUSZ: matematikus, orvos, csillagász, teológus. Heliocentrikus világrendszer elmélete: a Föld saját tengelye körül naponta körbefordul. Bolygók helyes sorrendjét megállapitotta. KEPLER: csillagász. Elfogadta Kopernikusz tanait. Felfedezései: Bolygók mozgásának 3 törvénye, Bolygók tökéletlen anyagi testek, csillagászatba bevezette az erő fogalmát, elemezte az emberi szem szerkezetét, látásjavitó kis lencsék hatását elemezte, a fény útját a távcsőben elemezte, a forgástest tulajdonságait elemezte, táblázatokat készitett a fénytörésről, logaritmusról, katalogizált 1oo5 csillagot.GALILEI: matematikus, csillagász, fizikus. A kisérletezést összekapcsolta a matematikai elemzéssel. Inga (óramű) szabályozása. Hidrosztatikai mérleg. Mozgás, gravitáció tanulmányozása. Alátámasztotta a Föld Nap körüli mozgását. Felfedezte, hogy: a Hold felszine egyenetlen, a Jupiter holdjait, a fény nagy, mérhető sebességét. Nem fogadta el a Kepler törvényeket. Hitt a

bolygók mozgásában. Klasszikus fizika egyenletrendszere: Galilei transzformáció. Az egyház megtámadta nézeteit, az inkvizició visszavonatta.NEWTON: fizikus, matematikus. Felfedezte: a fehér fény összetett voltát, az integrálszámitás alapjait. A szineket keverék komponensekre bontotta. A rejtélyes jelenségeket részecskék közti vonzással, taszitással magyarázta (égi testekre is). 3 mozgás törvénye volt.A RENESZÁNSZ FILOZÓFIÁJA: Megszűnik Arisztotelész egyedülálló tekintélye. Középpontja a Firenzei Akadémia. Vitázó alakjai: Ficino (Platón műveit forditotta latinra), Petrus (francia reneszánsz képviselője, Arisztotelészt támadta), Michel de Montaigne (szkeptikus). NICOLAUS CUSANUS: ügyvéd, pap. A létezés módját igyekszik feltárni. Megismerés 4 foka szerinte: érzéki szemlélet, ész, értelem, misztikus szemlélet. Véges ismeretekkel végtelen istent sem ismerhetjük meg. Ez tudatlanságunk ismerete. Az isten: lét és lehetőség. A lét ősforrása. Isten és a világ viszonya abszolút minimum és maximum. Világ csak korlátolt maximum. Legtökéletesebb az ember = mikrokozmosz. A matematika az igazság megismerésére adja az utat.GIORDANO BRUNO: szerzetes, de kilép a rendből és végül máglyán végzi. Isteni tekintély ellen lázad. Filozófiája: a reneszánsz első egységes természetszemlélete. Az anyag az érzéki világ, mint teremtett természet az isten kifejeződése. Panteista: isten egy a világmindenséggel. A világmindenség pedig örökkévaló. Isten: szabadság, a természet szükségszerűség. A dolgok eleme a monász = legkisebb. Térben pont,

fizikában az atom. Érzéki szemlélet lényegtelen szerinte, mert nem ismerjük meg vele a világ lényegét. Hősies lelkesedés a megismerés útja.FRANCIS BACON: londoni előkelő titkos tanácsos, kancellár, majd elveszti hivatalát. Előitéletek legyőzésére szólit fel. A tudás szerinte hatalom. A természeti és szellemi tudományokban is használni kell az empirista indukciót. A természet tudományos megfigyelése felkeltette az érzéki lét iránt való érdeklődését, önállóságérzetét. CAMPANELLA, MICHIANELLI: Campanella szerint a Pápa a világ ura. Ő a gondolkodásának őre, parancsolója. Michianelli pedig önállóságra hivta fel a figyelmet. Állami életben a legértékesebb szerinte a hatalom, az erő a legfőbb érték. A fejedelem mindenhatóságának hirdetése volt a célja, az önkény megőrzése.HUGO GROTIUS: jogász, főügyész, történettudós, nyelvész, költő, drámairó. Eszménye: ókeresztény közösség, keresztény egységért küzdött. A nemzetközi jog atyja. Minden ország joga az óceánokra való kifutás. Nemzeteket az emberi természetből fakadó istentől független természetjog köti össze. Háború és béke jogairól, zsákmányolás jogairól irt.JEAN BODIN: jogfilozófus. Ideális kormányzásról szólt. Demokratikus monarchia: egyensúly király és országgyűlés között. A törvényhozás abszolút hatalma az istentől származtatott jog. Uralkodó iránti engedelmesség, uralkodó ismerete az alattvalókról. Anarchia elkerülése: tisztáznia a kormány határozatait. Az emberi magatartást a Tizparancsolat etikai normáira alapozzák.MORUS TAMÁS: angol humanista és államférfi. Az Utópia c. műve: pogány,

kommunisztikus városállamról szól, a józan ész vezette intézményekkel. Témái még: büntetésvégrehajtás, állami iskoláztatás, vallási pluralizmus, euthanázia, nők jogai. 7 kötetben cáfolta meg az összes eretnek irást. Nem tett esküt a pápa főhatalmát tagadó utódlási törvényre. A Tower-be zárták, ahol remekművet irt a mártiromságra való felkészülésről. Hamis váddal itélték el, majd lefejezték. A római katolikus egyház szentté avatta. PROSTESTANIZMUS ÉS REFORMÁCIÓVallási újjászületés: új vallás született meg. A polgári átalakulás vallási átalakulással, feudális egyház lebontásának szándékával kezdődött, amit ideológiai területre terelve tompitotta a reformáció. Őskeresztény tanitásokat szerette volna helyre állitani. A vallás visszament a Biblia klasszikus koráig. Tudomány és a vallás az eredeti szellemmel kívánt táplálkozni. Vallási megújulás, vallás reneszánsza. Tiltakozással indult a régi egyházi rend ellen. (Protestanizmus) gondolkodó értelem felszabadulása az egyházi tekintély kincseiből. Újfil. önállóvá válik. Jell.: szabadság. Célja: teológiától független emberi igazság. Új jelszó: tudás és lelkiismeret, nem tudás és hit. (középkor). Nem akart a társ-i átalakulás részesévé válni. Reformáció nem nemzeti jellegből táplálkozott, hanem a polgárosodásból. LUTHER MÁRTON: emberi természet romlottságát, bűnösségét tekintette kiindulásnak. Ember saját akaratából nem tud feloldozáshoz jutni, csak a hit segitségével. 95 tételét a Wittenbergi vártemplom kapuján tette közzé: katolikus egyházbeli visszaéléseket itélte el. Úgy vélte: a bűnös ember az isteni kegyelemből fakadó saját hite miatt nyeri el a bűnfeláldozást és nem a jó cselekedetei

miatt. Keresztény vallás belső lelki értékeit hangsúlyozaa. Teológiai vita politikai jelleget öltött, tét a németalföldi katolikus egyház hatalma. A Pápa elégette irásait, a németek előtt népszerűsége általános. Elkészitette az újszövetség német forditását. Tisztelte a császárt, intézményeit. ZWINGLI ULRICH: 67 tételből álló reformációs programot készitett. Az emberi természetbe beoltott vallásosságról, végtelen lehetőségekről beszélt. Hit szerepét hangsúlyozza. Isten az aki a lelkiismeretet felszabaditani képes. Szembefordult a feudális egyházzal. Minden ritus felesleges. Szabad köztársaság-párti. Vallásháborúban halt meg.12. tétel: A nagy metafizikai rendsz-ek és a barokk kor A 17.század rendszereit kezdetben a racionalizmus majd késöbb az empirizmus jellemzi. Racionalizmus=minden ismeretet az észből akar levezetni. Módszerének mintája a matematika. Előfeltétele a velünk született eszmék. Jellemzője a mechanisztikus felfogás (Gallilei),a teologikus felfogással szemben(Arisztotelész). 4 nagy metafizikai rendszer alkotói és jellegzetességei:Descartes:dualista=anyag és szellem kettősségét hahgsúlyozza.Hobbes:materialista monista=csak az anyag létezik.Spinoza: monista= nem tagadja az anyag és szellem létezését, csupán mindkettőt az istenség elválaszthatatlan tulajdonságának tartja. Leibniz: objektiv idealista=csak a szellemi valóság létezik, az anyag és a testek a szellemi valóság megjelenési formája.

Merkantilizmus, Barokk művészet és társ.A gazdaságban a kereskedelem mozgalmassága nem tudott társadalmi mozgalommá érni, azaz nem lépett túl a haszonszerzés fő szempontján. A barokk müv. szintén nem változtatta meg a társ. szerkezetét, hanem a meglévő keretek között növelte meg az emberi érzésvilág jelentőségét. (Az érzelmeknek az ész fölé helyezése.:visszalépés). Hatása azonban erős volt a polgárságra, reformáció és a parasztság művészetében is jelentkezett. Barokk festészet jellemzői: festőiség, térbeliség, nyitott formák, alárendelt valóságelemek, szenvedély. A szentek hús vér emberek akiknek szenvedélyeiket is megnyilvánítják (Caravaggio). Az irodalom jellemzői: idő, mozgás változas megragadása, pompázatos forma, nyelvi retorika, képszerü stíluselemek, nemes társadalmi pátosz (Zrinyi Miklós). Barokk zene bonzolult dallamformákat teremt, egységes dallamrendet és harmóniát létrehozva. Létrehozza sz operát, oratóriumot, kantátát.Descartes ( 1596-1650): Francia, matematikus, filozófus, természettudós. Az első újkori nagy filozófiai rendszer megalkotója. Művei: értekezés a módszerről, Elmélkedések a metafizikáról, A filozófia elvei, A lélek szenvedélyeiről. Módszertana: A régi igazságokat bizonyossá tenni, ugyanis az igazságot már tartalmazza az isteni kinyilatkoztatás. Ő csak ezeket akarja az ész által bizonyítani. Módszere a matemetikai-deduktív módszer=kiindul egy alaptételből amiből a többit levezeti. Fő művében (Értekezés a módszerről) gondolkodás kiindulása a gondolkodó egyén az ő ismerete adja meg az igazság kritériumát. Az igazság

bizonyitéka az igazság közvetlen belátása. Az igazság csak gondolatbeli lehet "egyedül bennünk" van. E alaptétel felfedezésére a tökéletes kételkedés szolgál kiindulási alapul: kételkedés módszere. A kételkedés gondolkodás gondolkodni csak az tud aki létezik. "Gondolkodom tehát vagyok". Ismeret végső oka Isten, aki nem korlátozott lény míg az ember véges,tehát kell hogy legyen egy tökéletets lény: Isten létezik. Ismereteinkről a következőképpen szerzünk tudomást: tapasztalat, magam képzeleterője, velünk született képzetek. Metafizikájának alapja a szubsztancia, amely úgy létezik hogy létezéséhez semmi másra nincs szüksége:Isten. A maradandó tulajdonságot attribútumnak nevezi amelyek a következőek: testi szubsztancia attributuma = kiterjedés (létezését érzékeink bizonyítják), lelki szubsztancia attributuma = gondolkodás (testi szubsztanciának csak egy tulajdonságát fogja fel). Természetfilozófiája: minden érzetminőség a valóságban mozgás - jelenség. A magyarázat a geometria segitségével történhet. A világmindenség külómböző nagyságu és alaku részekből álló végtelen kiterjedésü élettelen test. Isten állandó mozgásmennyiséget adott (min.,max.). Embertana: a lélek csupán gondolkodó tevékenységet végez, mig az érzéki tevékenységet a vérből kiváló életszellemek mozgása hozza létre. Lélek székhelye: tobozmirigy, amin keresztül történik a lélek és a test egymásra hatása. A lélek szellemi természetét bizonyitja az akarat szabadsága, ami a külső kényszertől való mentességet jelenti. Etikája: az ember a nagylelküséggel azonos tökéletességet az érzelmek helyes ismeretével érhet el.

Descartes követők és ellenfelek:Geulincx (1625-1669): Egyetemi tanár, ő a test és a lélek kölcsönhatását lehetetlennek tartja. Szerinte minden okozást Istenre kell visszavezetni, csak egy szubsztancia van: Isten, akitől minden létező származik.Malebranche (1638-1715): Szerzetes, aki csupán az én-tudatot tartja közvetlen ismeretnek. A képzeteket, gondolatokat közvetlenül Istenben szemléljük.Pascal (1623-1662): Szerinte az ész ereje végtelenül korlátolt. Az emberi természet problémáit a keresztény vallás oldja meg.Pierre Bayle (1647-1707): Tagadja az ész hatalmát az elméleti isnmeret terén. Az ész Isten vezetése nélkül nagy veszélyekkel terhes, az egyház dogmái viszont szerinte ellentmondásosak. Gassendi (1592-1655): Francia matematikus és filozófus aki elveti a velünk született eszmék descartes-i fogalmát, hangsúlyozza az érzékelés elsődleges ismeretforrását, induktív módszer fontosságát. Matematikában visszont a deduktív következtetést elfogadta. Ellenvetéseket, vitairatokat írt. Ő figyelte meg előszőr a Mercur elhaladását a Nap előtt.Hobbes (1588-1679): Szerinte más ismeret egyáltalán nem létezhet, mint amely a tapasztalatból azaz a természetes érzékekből ered. Államelméletét a Leviathan című műve, rendszerét A filozófia elemei I.,II.,III. tartalmazza. A filozófia módszerének a számolást ( geometria) tartja. Szerinte az igazság kizárólag a beszéd műve. Minden valóságot testnek tart, mert ami létezik térben van. A test atomok összessége, a lélek sz egybekapcsolt atomok müködésének egy-egy mozzanata. Szerinte csak anyag van

aminek egyedeit a matematikai szükségszerűség hozza létre. A testek 2 félék lehetnek: természettől alkotott testek (hegy), megegyezés alapján alkotott testek (állam). Így filozófiájának 2 fő része a természetfilozófia és a társadalomfilozófia. Természetfilozófia foglalkozik a térrel, idővel, testtel, oksággal. Természetfilozófiája szerint a társas élet nem az ember természetéből következik, mert az ember természetes állapotban minden ösztönét korlátlanul kielégítethette (mindenki háborúja, mindenki elleni állapot). Az erkölcsi mértéket korlátlan államhatalom állapítja meg. Spinoza (1632-1677): Üvegcsiszoló. Főbb műveiben (Ethica, Tractatus theologicopoliticus) az értelem fönségéről, érzésekről, érzelmek hatalmáról, az emberi szabadságról és eszmékről ír. Szerinte is a matematika módszerét kell alkalmazni a gondolkoás világára. Isten szigorú matematikai következetességből nyilatkoztatja meg magát (teremtés munkája). Isten az egyedüli szubsztancia aki önmaga oka. Két tulajdonságával lesz számunkra felismerhető a kiterjedés és a gondolkodás. Isten maga amindenség tehát e két tulajdonságával teszi megismerhetővé a mindenséget. Az ember teste szerint kiterjedt lelke szerint gondolkodó modosulás. Az attributumok móduszai a test és a lélek nem hatnak egymásra de mégis együttműködnek. Megkülömböztet adekvát (tiszta, megvannak a képzetek belső jegyei) és inadekvát (homályos) ismeretet. Tökéletesség szerin pedig 3 féle ismeretet külömböztetünk meg: hamis érzéki, ész és intuitív ismeret.(=úgy ismeri meg a dolgokat ahogy Isten eszméiben vannak).

Isten örök és végtelen lényegének ismerete adja a legnagyobb erkölcsi tökéletességet. Szerinte az ember akkor szabad ha tetteinek önmaga az oka (akaratszabadság nincs). A szellem lényege az önfenntartásban öszpontosúl. Szerinte a legtökéletesebb kormányforma: demokratikus köztársaság ahol, fontosak az egyéni jogigények.Leibniz (1646-1716): Berlini tudományos akadémija létrehozója. Művei: Újabb vizsgálódások az emberi értelemről, Theodicea, Monadológia. Fontosnak tartja a matematikai módszert. 2 féle igazságot állapít meg: észigazságot (matematika, metafizika, logika tételei), tényigazságot (oksági kapcsolat tapasztalati fizikai, történeti tények). Ez csak az emberre vonatkozik, Isten számára minden igazság örök és szükségképpeni. Megismerés szükséges alapelvei: azonosság és ellentmondás elve, elégséges ok elve (=semmi sem történik ok nélkül), kontinuitás elve (=ellentétek kiegyenlítője), valóságnak nincs két egyforma individuma, analógia elve(= minden más lényt csak mint tölünk különbözőt foghatunk fel.) Szerinte az ember kétféle monász egyesüléséből keletkezik: erő-monászás anyagivá lett monász. A gondolkodás az erő-monászok tevékenységének fejlődése.

13. tétel: Angol empirizmus és felvil.

ANGOL FELVIL. KÉPVISELŐI: A felvil. szellemtörténeti korszaka a 17. és 18. századra esett. A hagyományoktól, a vallási, egyházi tekintélyektől független világfelfogás érvényesült, a természet és az ember új fogalma. Előtérbe kerültek az ismeretelméleti kérdések, a szellem autonómiája. A felvilágosodás egy műveltségi állapot, melyet az öntudatos és elfogulatlan megismerés, a kritikai állásfoglalás és a fogalom tisztázása jellemez. A reneszánsz is felvil.-odott mozgalom volt. Az antik görögöknél a szofisták és Szókratész voltak a követői. A középkorban az arab arisztoteliánus filozófia, majd a nominalista iskolák képviselték. JOHN LOCKE: a felvil. első képvis-je. Newton volt egyik barátja. Művei: ’Emberi értelemről szóló értekezés’, és egyéb kormányzási, nevelési művei is megjelent. Célja: az ismeret eredetének, bizonyosságának, határának megállapitása (=ismeretelmélet). Támadta Descartes elméletét és a velünk született eszméket. Minden ismeretet a tapasztalatból származtat. Az érzetek a külső benyomásokra bennünk létrejövő tudatjelenségek. 2 féle minőség: - elsődleges: a test fogalmától

elválaszthatatlanok, hozzátartoznak a dologhoz. (pl. alak, mozgás, tömeg)

- másodlagos: a testekben működő erők hatására létrehozott képzetek érzékeinkben. (p. szin, hang, szag)

Ha az érzetek térben, időben érintkeznek, akkor összekapcsolódnak = összetett ideák. 3 fajtája: - módus = létmozzanat, másokon létezhet

(pl. szépség)- szubsztancia = megismerhetetlen vmi,

ami az érzetminőségeket okozza

- viszonyok = ideák, amik a képzetek összehasonlitásából keletkeznek (pl. különbség)

Az ismeret 3 foka:- intuitiv = legmagasabb fokú ismeret,

közvetlen tudás- demonstrativ = bizonyitásra szorul- szenzitiv = érzéki adatok alapjánTudományok 2 csoportja: - valóságtudományok- ideális tudományokEtikája: a hit és az ész megállapitásai között nem lehet ellentét. Államelmélete: a polgárok szabad akaratából, szerződés útján jött létre az állam. Nevelési elvei: liberalizmusának felelnek meg. Fontos, hogy a fiatalok term-es hajlamai kifejlődjenek. BERKELEY: anglikán püspök. Fő műve: Az emberi megismerés elveiről szóló értekezés. Célja: a hit és az ész összeegyeztetése. Abszolút tér és mozgás nem létezik. Általános képzetek nincsenek. Csak individuális képzeteink vannak. Tagadja az elsődleges érzetminőségek realitását. Tudatunkon kívül nem léteznek tárgyak, az egyedüli lét a gondoltság. HUME: skót. Titkár/egyetemi könyvtárnok. Fő műve: Az emberi természetről szóló értekezés. Erkölcsről és a vallásról is irt. Ismeretelmélete: tapasztalatunk tárgyai tudattartalmaink. Az asszociáció 3 törvénye (egész tudatműködésünket szabályozza): - hasonlóság és ellentét alapján (kép – ábrázolt személy)- térbeli és időbeli érintkezés alapján (London-Temze)- ok és hatás kapcsolata alapján (seb emléke-fájdalom)Ezek alapján vezeti le a tudományokat is: matematika, leiró tudományok, magyarázó

tudományok. Etikája: a gondolkodás másodrendű a cselekvés mellett. Vallásbölcselete: Isten létének, a lélek halhatatlanságának bizonyitása lehetetlen. A felvilágosult ember nem szorul a vallásra. ANGOL MORALISTÁK:Az erkölcsi tv-t igyekezték megmagyarázni hogy az erkölcstant függetlenitsék a teológiától. Az erkölcsi eszmék önállóságát, eredetiségét hirdették.CUDWORTH: teológus, erkölcsfilozófus. Minden tv. Feltételezi a jó és az igaz fogalmát, azaz ezek minden tv-t megelőznek. Az erkölcsi tv. az észből származik.CUMBERLAND: angol teológus, anglikán püspök, erkölcsfilozófus. Célja: a természetjog filozófiai megalapozása. Ennek elveit az ember term-es eszéből, megfigyeléséből, tapasztalatából következteti. Az erkölcsi jó a cselekvés által az ember tökéletességét növeli. A legnagyobb jó a haszon.CLARK: az erkölcsi tv. független minden szerződéstől és Isten akaratától. Ez egy örök egyetemes tv., a jó megvalósitása, amit Isten is tiszteletben tart. A dolgokban rejlő ésszerű tv-en nyugszik az erkölcsi kötelesség – ez Isten kormányzásának tv-e.SHAFTESBURY: angol politikus, filozófus, esztéta. Deista. Az érzelem bölcseletének szószólója. Platonisták tétele nagy hatással volt rá (az ember veleszületett erkölcsi érzékkel rendelkezik). Ezt fejlesztette tovább a keresztény bűnbeesés cáfolatával. Az angol deizmus az ő forditásával terjedt el Európában, a szentimentalizmus az ő tanaiban gyökeredzett. MANDEVILLE: holland iró, filozófus. Angliában telepedett le és adta ki műveit. (méhekről szóló meséje). Az emberi

cselekvések forrásának az önzést és a hiúságot tartotta. Műveltebb embernek több a szenvedélye és a bűne. A társas életet a gyenge szelleműek és üres lelkek szeretik. Shaftesbury ellen van.BENTHAM: Isten olyan hajlamokkal teremtett minket, amik erényessé tesznek. Lelkiismeret nélkül nincs erkölcsi élet. Etikai kiindulópontja: a legnagyobb számú ember legnagyobb boldogsága. A boldogsághoz vezető utat az élvezet és fájdalom jelöli ki nekünk. ADAM SMITH: skót közgazdász. Fő műve: Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és okairól. A modern társadalomban az emberi életminőség a civilizáció által teremtett mesters. Szükségletek kielégitésétől függ. Az emberek tehetetlenségéről beszél az állatokkal összehasonlitva, de nekünk vannak képességeink, melyekkel föléjük emelkedünk. (házépités, ruházkodás, alapszükségletek feletti igény) Az ember életének alapja a SZÜKSÉGLETEK és a munka közössége. 4 alapszükséglet közül az EVÉS, LAKÁS, RUHÁZKODÁS (testi szüks.) az elsődlegesek, a LUXUS (esztétikai szüks.)csak másodlagos. Az elsődlegeseket az ember produktív, a másodlagosakat improduktív munkával elégíti ki. Ezért a mezőgazdaság megelőzi a luxusra termelő kézműipart. Vállalkozók feladata: hatékony erőforrás felh-val, olcsó termékekkel versenyelőnyre szert tenni. Kereskedők feladata: válaszolni az árjelzésekre, elősegíteni a fogy-i kívánt javak termelését. Állam célja: megteremteni az egyének szabad önérdek követésének feltételeit, a társadalomban az igazságosságot. Vallja a platóni elvet, az erkölcsös emberek boldogságáról. Az embereknek tehát még ERKÖLCSÖSNEK is

kell lenniük. Akkor azok, ha legbensőbb ösztönzéseiket követik. Ezek természeti ösztönzések, így term-es hogy olyanná váljunk. Ezek elősegítik az állam törekvését az EGYENLŐSÉGRE, IGAZSÁGOSSÁGRA. Az ember tehát nem istentelen, erkölcsi érzései által helyesbíti önmagát!!! Vannak olyan szükségleteink, melyekkel részt vállalunk mások sorsában(bánat érzése, rokonszenv, viszonosság, lelkiismeret-furdalás, szeretetre méltóság) Az erkölcsi embert ő nagyobbra becsüli, mint a gazdasági embert. 14.tétel: A francia felvil.A francia felvil., szűkebb értelemben társadalmi ideológiai áramlat. Képviselői a társ. hibáinak kiküszöbölésére és az erkölcs megváltoztatására törekedtek a fennkölt eszmék és tudományos ismeretek terjesztésével. A francia gond., a tömegek világnézeti irányítását szolgálta, s ezzel előkészítette a forradalmat. A francia szellem könnyen elveti a hagyományokat, s ezért történt, hogy a felvil., mint mozgalom náluk érte el tetőfokát. Főbb eszméi: Lázadás a tekintély ellen Racionalizmus A civilizáció kritikájaMontesquieu (1689-1755) Egy a francia felvil. legnagyobbjai közül. Locke politikai eszméinek hatása alatt állt. Úgy vélte, valamely nép törvényei és természeti, valamint erkölcsi jellemvonásai között olyan összefüggés van, amely megakadályozza, hogy intézményeiket az egyik népből a másikba átvihessük. Eszménye az angol politika, és ezt veszi mérvadónak, mikor kora politikai viszonyait bírálja. A törvényhozó és végrehajtó hatalom mellé állítja a független bírói hatalmat úgy, hogy az első

kettő nem összpontosulhat egy kézben, az utóbbi pedig legyen független tőlük.Voltaire (1694-1778) A század szellemi mozgalmainak vezetője, inkább író, mint eredeti gondolkodó. Szerinte tudásunk korlátozott, a világot fogyatékosan látjuk. Az egésznek értelmet adó egységesítő elvet kereste, s ezért a társadalmi erőket és mozgásokat, a kultúrát és a szellem haladását állította középpontba. Támadta az egyházat (mert szerinte a szabadság ellen van), a primitív történeti vallást, de harcolt az ateizmus ellen is. Meggyőződése, hogy a vallás nem érthetetlen metafizikai tételekből áll, hanem isten imádásából és igazságosságából.Lamettrie (1709-1751) A szenzualizmus híve és a materializmus kidolgozója. Az embert gépnek tartotta és tagadta a lélek önállóságát. Az emberi boldogság legfőbb feltétele az ateizmus.Holbach (1723-1789) A materializmus rendszerezője. Elvetette isten, és minden érzékfeletti dolog létét. Szerinte a világ anyagi atomokból áll, melyek a vonzás és taszítás törvényei szerint működnek. Az anyagi és erkölcsi világnak ua. a törvényei. A vallás gátolja az emberiség természetes fejlődését.Diderot (1713-1784) Író és filozófus, az Enciklopédia főszerkesztője. Célja a tudás a tudás terjesztése, minden művészeti és tudományág alapjainak és alkalmazásának bemutatása, valamint az egyházi és állami reakciós erők szellemi szétzúzása volt. Filozófusként a teista felfogástól a panteista naturalizmusig, a deizmustól a materialista ateizmusig jutott. Becsülte a természetet és azt tanította, hogy a világ örökös körforgásban van.

D’Alambert (1717-1783) A pozitívizmus első francia képviselője. A tapasztalatnak kettős jelleget tulajdonított:1. Teljesen passzív megfigyelés,2. Tevékeny, kezdeményező tudományos tapasztalat. A filozófiát a tudományok legáltalánosabb elméletének tartja.Rousseau (1712-1778) Felvette a harcot a merev intellektualizmus ellen, szerinte az ember eredendően jó, de a civilizáció megrontotta, az ember igazi világa a természet (szentimentalizmus). Az értelem helyére az érzést, az ész helyére pedig a szívet akarta helyezni. A vallást az egyes ember magánügyeként teljesen ésszerűnek és természetesnek tartotta, és hangsúlyozta, hogy isten eszméjére szükség van. Fő érdeme, hogy megszilárdította az emberiség tökéletesedésébe és a társ. javulásába vetett hitét. Az államot szuverén egyének szabad szerződéséből keletkezettnek tartja, a közhatalmat pedig csak megbízzák a végrehajtó hatalom gyakorlásával.Condorcet (1743-1794) A felvil. igazi képviselője, és az ész társ. fölötti hatalmának híve. Az emberi viselkedés értelmezésében ötvözte az erkölcstant természettudományokkal. Kidolgozta az állami oktatási rendszer főbb elveit, és alkotmánytervezetében hangsúlyt kapott a szabad gazdaság, a vallási türelem, a rabszolgaság eltörlése, a jogi és oktatási reform. A vallás és a monarchikus államforma nemkívánatos.15. tétel: Immanuel Kant filozófiájaA német elmaradottság a megrögzött feudalizmussal és gyenge polgársággal együtt, befolyásolta a felvilágosult

gondolkodást. Immanuel Kant (1724- 1804) a német felvilágosodás csúcs- és végpontja, aki filozófiai rendszerbe foglalta a felvilágosodás eszméit.A transzcendentális módszer: Az észA filozófia minden tudás és az emberi ész legfensőbb céljai közti viszonyulás tudománya, az eszes lény szeretete az emberi ész legfensőbb céljai iránt, melyek a kultúra rendszerét képezik. Lényegi elve az immanens kritika: az ész az ész egyetlen bírája. Feladata: meghatározni az ész érdekeit, igazi természetét, megvalósításának eszközeit. Kant filozófiájának jellemzője, hogy az emberi észt veszi vizsgálat alá. Kritikai módszere azonban nemcsak a megismerő képességnek, hanem az egész lelki életnek a figyelembevételét jelenti, melynek három alapképessége van:1. Gondolkodás (megismerő erő, megismerés)2. Akarat (vágy, vágyó képesség)3. Érzelem (gyönyör és fájdalom érzése)Szerinte e hármasságot az emberi ész kritikájának szem előtt kell tartania. Ezért vizsgálja a megismerés és az erkölcsiség a priori elveit, valamint a tárgyak érzelmi hatását az észre. Ezért van filozófiájának elméleti, gyakorlati és esztétikai része. A tiszta ész kritikája ismeretelmélet, mert csak a megismerés a priori elveit vizsgálja. Megkülönböztet a posteriori (empirikus-tapasztalatból eredő), és a priori (tiszta-tapasztalattól független, tiszta észből származik) ismeretet, analitikus és szintetikus ítéletet. Transzcendentális módszere: melynek révén a transzcendentális elvekhez jutunk. Logikai, mert nem az ismeret kialakulásának lélektani folyamát, hanem a tapasztalattól független ismeret jogalapját, az a priori

fogalmak tárgyra vonatkozását vizsgálja. Felépítése: Transzcendentális esztétika: A szemlélet, az érzékiség, az érzéki ismeret, azaz a tér és idő szubjektív érzékelésének (esztétikájának) a priori elemeit vizsgálja, mert érzékeink közvetítésével jutunk a szemlélethez. Az ismeretlen objektíven létező magánvaló (Ding an Sich = a dolog önmagában) hat ránk, amit megismerési apparátusunk önmaga sajátosságainak megfelelően produkál számunkra. A tárgyak érzékeinkre gyakorolt hatásának következtében fellépő érzet a tárgyra vonatkozva empirikus szemlélet melynek fogalmilag meghatározhatatlan tárgya a jelenség (fenomenon).A jelenség alkotó elemei: az anyagi-és formai elem. Ez az elrendezettség kétféle módon adódik: 1. Térben (érzékek adatai), 2. Időben (saját élményeink adatai). Transzcendentális analitika: Az értelmi megismerés, a gondolkodás a priori elemeit vizsgálja, melyek nélkül tárgy nem gondolható (Az esztétikai és analitikus megismerés egyaránt alkotó szerepet játszik a megismerésben). Fő kérdése: Hogyan lehet tiszta természettudomány? Válasz: ha adottak számunkra objektív tárgyak, ha az érzettartalmak objektiváltak.Alapja az észleléstől elvonatkoztatott szubjektív ítélet, amely lehet:1. Mennyiség vagy kvantitás szerinti: egyes, részleges, egyetemes. Kategóriái: egység, sokaság, mindenség.2. Minőség vagy kvalitás szerinti: állító, tagadó, végtelen. Kategóriái: valóság, tagadás, korlátozás.3. Viszony vagy reláció szerinti: feltétlen, feltételes, szétválasztó. Kategóriái: szubsztancia, járulék, ok, okozat stb.

4. Módosulat szerinti: kétséges, kijelentő, határozott. Kategóriái: lehetőség, lehetetlenség, lét, nem lét, szükségesség, véletlen.Transzcendentális dialektika: Vizsgálja az ésszerű gondolkodás visszaéléseit, melyeket a gondolkodás a priori elemeinek és elveinek nem érzékelhető. A törekvések mélyén az emberi ismeret jogos igénye áll, hogy abszolút feltétlen legyen. E törekvésekből fakadnak az észfogalmak, ideák vagy transzcendentális eszmék, a jelenségvilágra vonatkozó értelmi fogalmakkal szemben. A transzcendentális eszmék gondolkodásunknak fontos szabályozó elvei.Etikája: gyakorlati ész kritikája az emberi akaratot irányító egyetemes és kötelező érvényű erkölcsi elvet határozza meg. A tiszta akaratot nem mozgathatják anyagi érdekek, az erkölcsi cselekedet létrehozója saját ösztöneink aszkétikus legyőzése. Az erkölcsi élet tényeiből kiindulva közelít az erkölcsi elvhez, ahol az erény biztosítéka a kötelesség, a kötelességteljesítés. Feltétlenül jó, csak a jóakarat, és olyan cselekvésre vonatkozik, ami az alanynak kötelező, azaz imperatívusz. A kötelesség adagolója, amikor az ész parancsol az akaratnak és azt cselekedet követi. A külső célok akarása adja meg a parancsok érvényét, az erkölcsi törvények legalitását. Az erkölcsiség hordozója a szándék és nem a tett. A feltétlen kötelesség maga az erkölcsi személyiség, azaz a szabadság, az egész természettől való függetlenség. Ez a magasabb fokú erkölcsi autonómia megvalósulása, mert a kategorikus imperatívusz olyan törvény, amelyet az ember, mint magánvaló szab az ember, mint jelenségnek. Amit pedig ez a

gyakorlati ész által felállított kategorikus imperatívusz közvetít, az a moralitás (erkölcsösség). A moralitás szükségszerűen ellentétbe kerül a legalitással, törvényességgel és a joggal, mert a törvényszerűség szűkebb, mint az erkölcsösség. Az egyes alanyok akaratára érvényes feltételt tartalmazó szubjektív erkölcsi elvek a maximák.A Kanti etika szubjektív jellegű szándéketika tehát, mely a kategorikus imperatívuszon épül fel, ami pedig az észen és nem az értelmen.Esztétikája A szubjektív célszerűség felfogása a gyönyör érzelmét kelti bennünk, és az ezt kiváltó tárgy szép, a gyönyör megítélésének képessége az ízlés. A szép nem azonos a kellemessel, a hasznossal és a jóval, mert a kellemes érzéki tetszés, a hasznos törekvéseink eszközéül szolgál, a jó pedig az erkölcsi érdeknek megfelelő. Így az esztétikai ítélőerő érdek nélkül szemléli a jelenségeket. A fenségessel is foglalkozik, de míg szépnél a minőséghez, addig a fenségesnél a mennyiséghez kapcsolódik a tetszés, s a szép csupán alakkal bíró tárgyak tulajdonsága, a fenséges viszont alaktalan tárgyakon is megtalálható. A fenségesnek létezik matematikai (határtalan nagyság szemléletéből keletkezett), dinamikai (határtalan erőből keletkezett) és erkölcsi (határtalan gondolkodásunkban tudatossá váló anyag fölé emelkedés) jellege. A művészet tudatos, céloktól vezérelt alkotás, mely természetesnek hat, tervszerűsége nem érződik ki. Kant esztétikája is formális, szintén a priori törvényeket igényel. Az elméleti és gyakorlati ész között az ítélőerő a közvetítő.Teológiája:

A célszerűség a világ empirikus sokféleségét foglalja transzcendentális egységbe. A célszerűség megragadása miatt számunkra a világ valami isteni terv célszerű alkotásának látszik. E felfogás szerint a világfolyamat a jó megvalósulását szolgálja, így az emberiség feladata a kötelességteljesítés. Az organikus lények magyarázata szükségeli a teológiát, a cél maga pedig az értelmünk regulatív irányító eszméje.

16.tétel: Fichte és Schelling filozófiájaJohann Gottlieb Fichte (1762-1814) Jénában és Lipcsében hallgat filozófiát, majd házitanítóként ismerkedik meg Kant filozófiájával. Jénában tanszékvezető lesz, de ateizmussal vádolják, s ezért Berlinbe megy, ahol a Berlini egyetem egyik alapítója és első rektora lesz. Kantnál erősebben kiemelte a gyakorlati ész jelentőségét, így filozófiája etikai és teológiai jellegű. Mivel meghatározott alapelvekből vezeti le tételeit, filozófiáját tudományelméletnek nevezi. Szerinte nincs magánvaló, az egész világ az egyetemes tudat, az abszolút Én terméke, egyedül az abszolút Én és annak állításai léteznek. Én a nem- Én által korlátozva állítja önmagát, megismer (elméleti alap). Én a nem- Ént az Éntől korlátozottnak állítja, cselekszik (gyakorlati alap).A tudományelmélet sajátos módszeréből, az ellentétekből kifejlő dialektikából (tézis: Én, antitézis: nem- Én, szintézis: abszolút Én) következnek a logikai és metafizikai alapelvek: a realitás kategóriájának megfelelő azonosság elve, a negációnak megfelelő ellentmondás elve, a korlátozásnak megfelelő elégséges alap elve. A harmadik alapelvből a szintézisből vezethetők le a tudományelmélet elméleti

és gyakorlati tételei (okság, szubsztancia, stb.). A tudományelmélet gyakorlati tételei adják Fichte erkölcs- és jogfilozófiáját. Ezek fő feladata az Én a nem- Éntől való függésének megszüntetése a cselekvés által, mert az Én a tárgyi világot azért alkotta, hogy cselekedhessen. Így a lét célja, hogy az értelem diadalt arasson a természet fölött. A szabadság megvalósításának feltétele a társadalom és a ránk ható egyenek sokasága. Az egyén szabadságát a közösség részéről a jog szabályozza, a sokféle erkölcs akaratot pedig az erkölcstudomány egyesíti egy erkölcsi öntudatba. Az államszocializmus a helyes államforma, melynek lényege a hivatásválasztás, a tulajdon használatának állami ellenőrzése, a termelés és értékesítés szabályozása. Az erkölcs az ember belső világát a Cselekedj lelkiismereted szerint! paranccsal irányítja. Az elevenen működő erkölcsi rend kialakítja isten tiszteletét. Az emberiség földi életének célja a szabad ész szerinti berendezkedés. Később Fichte misztikus fordulattal az abszolút cselekvés helyét istenbe helyezte, s az istenség abszolút gondolkodásának tulajdonította a külső természet, a nem- Én létezését.Fridrich Wilhelm Schelling (1775-1854) Teológiát tanult Tübingenben, ahol megismerkedett Hegellel. A Jénai egyetemen tanított, majd Würzburgban és Münchenben volt tanár. Fichte filozófiájából indult ki, de az objektív idealizmus képviselője lett. Filozófiai korszakai:1. Transzcendentális természetbölcselet Előtérbe állítja a természetet, melyet az Abszolútum (abszolút ész) objektív léttel bíró szellemi teremtményének tart. Fő kérdése, hogy miként lehet az ismeret és a

lét, a megismerés tárgya, megegyezése, melynek három része van:Elméleti bölcselet, mely megállapítja a megismerés fokainak megegyezését a természet fejlődési fokaival. Gyakorlati bölcselet, mely nem a megismerő, hanem a tudatosan teremtő énnel foglalkozva megállapítja, hogy a történelem a szabadság és az erkölcsi világrenddel azonos isten önkinyilatkoztatása. Művészetfilozófia, mely vizsgálja az elméleti és gyakorlati tevékenység azonosságát megvalósító művészetet.2. Azonosságfilozófia (1802-1809)A szellemet és a természetet azonosnak tartja. Az egyedüli létezőnek az abszolút észt tartja. Ez Abszolútum: nem alany és nem tárgy, hanem a kettő azonossága. Az Abszolútum egysége megőrzésével a szellem és a természet kettősségét, dolgait mutatja. A természeti és szellemi lét mennyiségi különbségei, potenciái megadják a természeti és szellemi világ jelenségeinek fejlődési fokait.3. Misztikus-újplatonikus bölcselet (1810-1854)Az eszmei létű Abszolútum önszemlélete által valóságossá lesz, és létrehozza hasonmását. A bűn következtében elszakadnak, s így jön létre az érzéki világ mely a bűntől úgy szabadul meg, hogy visszatér az Abszolútumhoz. Pozitív filozófia a teozófia, negatív pedig a fogalmi filozófia.17.tétel: Hegel és Feuerbach filozófiájaGeorg Wilhelm Friedrich Hegel (1770- 1831)Szerinte a tudatélet igazolja, hogy a dolgok és a gondolkodás, a tárgy és az alany nem egymástól elválasztott lények. Hiszen a tudat csak akkor teheti meg, hogy megkülönböztet és elvonatkoztat, tárgyát

egybeveti a fogalommal, ha a dolgok (a lét, a tárgyak) és a gondolkodás azonosak. Ennek eredményeként minden valóság ésszerű és ami ésszerű az valóság. Az egyedül létező fogalom ésszerű, s ezért igazi valóság. A fogalomnak és a fogalom valóságának szintetikus egysége az idea (vagy eszme, szellem, ész, Logosz, ill. Abszolútum). Az Abszolútum megnyilvánulási módja a gondolkodás, mely egybeesik a léttel. A világ pedig az idea megvalósulása, amit a filozófia sajátos módszerével, a dialektikával érthetünk meg. Ez a rendszer tehát abszolút idealizmus, mivel csak az ideák valóságosak. De pánlogizmus is, mert minden valóság észjellegű.Az Abszolútum az egyéni tudatban hat fejlődési fokon át bontakozik ki, hozzá, a tiszta fogalomhoz ezeken keresztül lehet eljutni:Tudat, Öntudat, Ész (törvények, összefüggések tudata), Szellem (erkölcsi tudat), Vallásos tudat, Abszolút tudat.A dialektikus fejlődés három foka határozza meg az Abszolútum fejlődésének fokait is. Először állítja önmagát (tézis: a lét: eszme), ezután önmagával szemben foglal állást (antitézis: mássá tétel: természet), s végül léttartalomban meggazdagodva önmagába tér vissza (szintézis: önmaga számára létezés: szellem). Az e fejlődést leíró filozófia három fő része:Logika, a tiszta ész rendszere, a tiszta gondolkodás, az önmagában lévő igazságról szóló tan. Feladata a kategóriák megállapítása.Az eszme dialektikus fejlődésének a logika három része felel meg: Lét, Lényeg, FogalomTermészetbölcselet:, feladata: a természetben lévő értelem felismerése. A

természet három fő fokozata: Mechanikai világ (anyaga alaktalan, formátlan). Fizikai világ (az anyag formát ölt, egyedivé válik, ez az alanyiság kezdete). Szerves világ (ásványok, növények, állatok stb. Egyedül az emberben fogja fel a természetet átható eszme önmagát tudatos lényként, azaz szellemmé válik.)A szellem bölcselete: feladata: bemutatni a szellem életének dialektikus fejlődési fokozatait. Szubjektív szellem (a szellem önmagában):Lélek, Tudat, Tökéletes szellem, Objektív szellem, Jog, Erkölcsiség, Moralitás, Abszolút szellem, Művészet, Érzelem, Abszolút fogalmi ismeret (melynek megfelel a filozófia)Ludwig Andreas Feuerbach (1804-1872)Filozófus, a vallás humanista értelmezője, aki nagy hatással volt Straussra, Bauerra és Marxra. Hegel baloldali bírálója. A keresztény vallást értelmetlennek és embertelennek látta, a kereszténység Istenét illúziónak nevezte. A vallást a végtelenség tudatának, helyesebben a tudat végtelensége tudatának tekintette. Számára Isten az ember belső lényegi természetének a külső kivetítése. A vallás igazi antropológiai lényege, hogy a hívők számára Isten különböző tekintetekben megfelel az emberi természet különböző igényeinek. Ilyen aspektus, hogy Isten az erkölcsi törvény, Isten a szeretet, Isten végtelen és mindenható. A vallás hamis teológiai lényege, hogy az istenek az emberi létezéstől független létet tulajdonít, kinyilatkozásba és szentségekbe vetett hittel, s a nem kívánatos vallási materializmus illúzióival és külsőségeivel. Mivel Hegel eszméit vallási jellegűnek

találta, antropológiai materialistának, de nem ateistának tartotta magát.18.tétel: A pozitívizmus és a szocializmus elmél-eiA 18-19. századi, Franciaországban összesereglett tudósok a természettud-nyok mindenhatóságát képviselték. Tőlük ered mindkét irányzat, amely a 19. század folyamán átalakította a társadalmi gondolkodást. A régi nézetek a társadalmat tudatos emberi alkotásnak tartották, az újak pedig tudományos elvek szerint újra akarták alkotni. A 19. század további filozófiájának jellemzője először a német idealista rendszerek fogalmi túlzásai elleni realisztikus ellenhatás. Az ilyen irányú változást elsősorban a természet-tud-nyok és a történettudomány fellendülése siettette. A kultúrtörténet és értékkutatás hatása is megmutatkozik. Ez a legújabb kori filoz. is nagymértékben tagolt, különböző múltbéli irányzatokra támaszkodik, és különböző előfeltevésekből indul ki. A pozitivizmus: A metafizikával szemben foglal állást, gyökerei az angol empirizmusba, a francia szkepticizmusba és materializmusba, valamint a Kanti fenomenalizmusba nyúlnak vissza. A materializmussal rokon, de abban a lényeges pontban eltér tőle, hogy megoldhatatlan problémának tartja a valóság létalapjának meghatározását. Megismerésünk kizárólagos tárgyainak a tapasztalat tényeit, a közvetlenül adott jelenségeket és ezek egymáshoz való viszonyát tartja. A filoz. alapjainak a tapasztalati tudományokat (fizika, biológia, stb.) tekinti, és feladata a szaktudományos eredmények összegzése,

amely irányt mutat az ember gyakorlati magatartásának is.Francia pozitivizmusAugust Comte (1798-1857): Az első pozitivista rendszer kidolgozója (az irányzat elnevezője). Szerinte a tapasztalat és megfigyelés tényei, a tudományos vizsgálatok eredményei elvezetnek a jelenségek közötti összefüggések egyetemes törvényei megismeréséhez. Ezáltal befolyásolni tudjuk a jelenségeket, illetve előrelátni következményeiket. Az ismeret és az emberi társadalom és az emberi gondolkodás, három fejlődési fokon megy keresztül, ez pedig a három stádium törvénye.1.Teológiai állapot: Az emberi szellem kutatja dolgok belső természetét, melynek stádiumai:Animizmus, Politeizmus, Monoteizmus2.Metafizikai állapot: A természetfeletti erők, istenségek helyére absztrakt erők, fogalmak kerülnek.3.Pozitív állapot: Az ember felismeri az abszolút (teológiai, és metafizikai) megismerésre törekvés terméketlenségét. Megfigyelés és kísérlet alapján állapítjuk meg az egyetemes törvényeket.A három stádium törvénye egyaránt érvényes az egész emberiségre és az egyes emberekre valamint az egyes tudományokra is. Kialakult a tudományok hierarchiája, mely meghatározza az összefüggő tudományok rangsorát. A pozitív filoz. tisztázza a gondolkodás logikai törvényeit, megalapozza a nevelésügy átalakítását, hogy érvényesüljön az egyes tudományok általános elveinek összegzése. Megszünteti a különböző vélemények szellemi anarchiáját, biztos alapot nyújt a

társadalom ésszerű átalakításához. Megteremtette a szociológiát, melynek két része: 1. szociális statika, 2. szociális dinamika. Társadalomelmélete a történelemfiloz. is, a jog és társadalom, a művészet, a vallás, a tudomány és filoz. fejlődésének feldolgozása és rendszerbe foglalása. Szerinte az emberi faj kollektív fejlődésének új tudományát a társadalomfizika jelenti. A politika pozitív tudománnyá válik, mert társadalomfizikának a civilizáció előrehaladása a tárgya. Comte hatását megfigyelhetjük meg a francia történetírásban, az angol filozófiában (Mill, Spencer).Angol pozitivizmus John Stuart Mill (1806-1873): Minden ismeret indukción, azaz a tapasztalat ismétlődésén alapul. Így a priori egyetemes törvények nincsenek. Az indukció érvényességét a természet feltételezett állandósága adja, ami eddig még megdöntetlen valószínűség. Az emberi lelket a pszichikai folyamatok összességének tartja. Utilitarista etikát fejleszt tovább. Az istenhitet fontosnak tartja, de az istent hatalmában korlátoltnak állítja.Herbert Spencer (1820-1903): Gondolkodásunk viszonyok felfogására van berendezve. Az abszolútum számunkra megismerhetetlen, mert fogalma minden viszonyt kizár. Megismerhetetlenek a tudományos alapfogalmak (tér, idő, erő, stb.) is. A filoz. elsősorban a világfolyamat legegyetemesebb tényét, a fejlődés és visszafejlődés jelenségét magyarázza. Fejlődéselmélete szerint az utódok öröklik az elődök által szerzett szellemi és erkölcsi tulajdonságokat. A társadalom is

szervezet, melyben az egyedeknek is van öntudatuk, míg az élőlényeknek csak a központi része rendelkezik vele. Ezért a társadalom, az állam van az egyedekért és nem fordítva. Német pozitívizmusRichard Avenarius (1843-1896): Az empíriokriticizmus rendszerének kidolgozója. Szerinte csak érzetek vannak, a filozófiát tények értékelésétől mentes leírás adja.Ernst Mach (1838-1916): Az érzetmonizmus álláspontján van. Szerinte a világ egyféle elemekből áll, amik kölcsönös függő viszonyban vannak egymással. Az ítéletek helyességét gyakorlati alkalmazhatóságuk igazolja (ökonomizmus).A szocializmusSzocialista utópiák és kísérletek:Claude-Henry de Rouvroy de Saint-Simon (1760-1825): Válaszul a forradalmi és napóleoni vérontásra, az emberek testvériségének, új kereszténység jegyében tudományosan megszervezett ipar és társadalom hirdetője. Társadalmi tervezetei a tudomány és a technika haladására épülő új korszakra szólnak, ahol az üzletemberek és ipari vezetők az irányítók, a tudósok és mérnökök pedig a szellemi vezetők. A vallás feladata, hogy a társadalmat a legszegényebbek életfeltételeinek gyors megjavítására ösztönözze. Tanítványai (halála után) követelték a javak köztulajdonát, az örökösödés megszűnését és a nők választójogát, követői pedig feltalálták a finánctőkét és a monopolkapitalizmust. Francois-Marie-Charles Fourier (1772-1837):

A társ. megreformálására termelőközösséget és lakóközösséget tervezett, un. Falansztert. A harmóniát a társadalom falansztereivel lehet majd elérni, ahol a közösség gondoskodik az egyes tagok jólétéről, akiknek szerepe folyton változik és az egész közösség teljesítménye alapján kapják javadalmazásukat. A társadalmi berendezkedést az emberi szükségletekhez kell igazítani. Robert Owen (1771-1858): Új hitvallást dolgozott ki és emberbarát nevelési programon alapuló társadalmi rendszerre tett javaslatot. Az emberi munka és a gépek versenye helyett a közös emberi cselekvést és a gépek embernek alárendelését sürgette. A társadalmi reformot már nem tartotta elegendőnek, a társadalmi rend átalakítását célozta meg. Pierre-Joseph Proudhon (1809-1865): Anarchistának tartotta magát és a kizsákmányolásra alkalmas tulajdont lopásnak tartotta. Elképzelései a centralizált politikai szervezet helyett az anarchia, a kormánytalan társadalomról szóltak. Világtársadalmában nincsenek határok és nemzetek, a hatalmat a települési egyesülések gyakorolják, törvényként pedig a szabad szerződések szolgálnak.Marx (1818-1883) és Engels (1820-1895): Szorosan együttdolgozva (a korabeli pozitívizmus, utilitarianizmus és utópizmus hatása alatt), a tudományosan megalapozott szocializmus (proletárdiktatúra) megvalósítására hívták fel a kor szerintük vezető társadalmi erejét, a tulajdontalan, bérmunkát végző munkásságot (proletariátus). A forradalmi ideológiát, materialista történelem szemlélettel támasztották alá, melyet

kiterjesztettek a természet törvényeinek tanulmányozására is. Smith gazdaságelméletét értelmezve Marx új nézetet fogalmazott meg, mely szerint a profit nem a vállalkozás sikeréből, hanem a munkások kizsákmányolásából ered, s ezek alapján megállapította (Engelssel együtt), hogy ez a munkások nyomorának oka. Szerintük a munkások életkörülményeit csak forradalmi úton, a munkásság hatalomra jutásával lehet megjavítani. A marxi szocializmus eszméire hivatkozott a 20. században létrejött szocializmus, de a marxista ideológia sok eleméhez azonban Marxnak semmi köze nem volt.

19.tétel. Életfilozófiai irányzatok, újkantianizmus és újhegelianizmusÉLETFILOZÓFIAI IRÁNYZATOK:Az életfilozófia a fogalmi bölcselet ellen harcol, amelyek a valóságot gépiesen ábrázolva eltorzítják. A valóság ellenben élet, tele előreláthatatlan lehetőségek teremtő erejével. Ezt az erőt csak eredeti ösztönös mivoltában lehet tapasztalni, azaz a valóság tudattalan mélyére a beleélés vagy intuíció vezet. Az életfilozófia – eltérően a pozitívizmustól – elsősorban a társadalmi életre és kultúrára figyel, és a mindent átfogó világnézetet törekszik létrehozni.Arthur Schopenhauer (1788-1860), meghatározta az ok és okozat törvényt, négy alakban: 1. Logikai alak (következtetés meghatározása premisszákkal)2. Fizikai alak (okozat megszabása az okokkal)3. Matematikai alak (szerkezet megszabása a matematika és mechanika törvényeivel)4. Erkölcsi alak (viselkedés meghatározása a jellemmell)

Követte Kant szubjektivizmusát, de ugyanakkor bírálta is, amiért misztifikálta az ember igazi lényegét, és e lényeget az emberen kívül keresve a transzcendentális észt tartotta elsődlegesnek. Szerinte a jelenségeket Kant módján a tudat határozza meg, de a dolog az akarat révén ismerhető meg, és nem az értelem által. Szerinte az ember, a metafizikai akarat térbeli megjelenése, mindig akaratlagosan cselekszik, függetlenül attól, hogy mennyire tudatos a cselekvése. Az akaratlagos cselekvés lényege az egyén létét kifejező életakarat. A világ lényege valamilyen vak, irracionális akarat, amit átélhetünk vágyainkban, törekvéseinkben, reményeinkben. A fejlődés legmagasabb pontján az akarat a hegeli abszolút szellem módján felismeri önmagát az emberben, de ez az akarat irracionális, nincs végső célja, időtlen, és kívül van téren, időn. Sören Aabye Kierkegaard (1813-1855):Kora elidegenedett, személyiségét vesztett gyáripari egyénét állította a középpontba, és a hegeli ésszel szemben az érzékek, és érzelmek szerepét hangsúlyozta. Az emberek problémáira a szenvedélyes kereszténységtől remélt segítséget. A pénzt tartotta elidegenítő hatalomnak. Szerinte az ellentét, az egyenetlenség, az egyszerűség és a paradoxon dominál. Azt kutatja, mit kell tennie, hogy megtalálja a számára való igazságot, azt az eszmét, amiért élni és meghalni tud. Kierkegaard szerint minden lényegi megismerés az egzisztenciára vonatkozik. A közönséges emberi létezéssel szemben áll az egzisztencia, az önmagát megvalósító egyéni élet. A valódi individualitás megvalósulása különböző egzisztenciális magatartásformákban, stádiumokban történik, melynek formái:

Esztétikai stádium:az individum az esztétikai létet választja Etikai stádium: az egzisztencia általános normáknak van alávetve, s a társadalom javát szolgálja Vallási stádium:a bűntudat ismét választásra készteti az egzisztenciát: marad bűntudatban, vagy Istent választja Vannak a stádiumok között átmenetek, amiket dialektikus ugrásoknak tekint. Szerinte a hegeli történeti-kvantitatív dialektikával szembeállítható a mennyiségi folyamattal nem magyarázható választás, mely kvalitatív dialektika.Friedrich Wilhelm Nietzsche (1844-1900): Filozófiájában három korszakot szokás megkülönböztetni:1. Korai romantikus-esztétikus szakasz : a klasszikus görög művelődés, Schopenhauer és Wagner hatása alatt áll, nagyra becsüli az alkotó, életigenlő dionüszoszi kultúrát, melynek legtökéletesebb megvalósulását a művészetben látja.2. Pozitivista szakasz : elfordul a művészettől a pozitivizmus felé, csak az érzékileg tapasztalhatót tartja valósnak, s öncsalásnak mond minden érzékfölötti vallási vagy metafizikai eszményt.3. Etikai szakasz : a filozófus hivatásának a gyakorlati élet prófétaságát tartja.Szerinte abszolút érték, abszolút igazság nincs. A megismerés az élet eszköze, így az élet dönt egy állítás igaz vagy hamis voltáról. Az élet az emberben lakó hatalom. Az akarat teljesen független a külső normáktól és önmaga alkotja meg az életértéket. Támadja a kereszténység transzcendens etikájában meghatározott értéket. NÉMET ÉLETFILOZÓFIA: Az életfilozófia azon irányzatait jelöli, amelyek a pozitivista természetkutatással szemben az élet

metafizikai lényegének megragadását állították tevékenységük középpontjába. Bár az irányzat valamennyi képviselője az élet mitikus-irracionális felfogását képviselte, nem alkotnak egységes iskolát.Ludwig Klages (1872-1956): Szerinte a test a lélek megjelenése, a lélek a test értelme. Vallja, hogy a tudat szakaszosan működik, ezért az életfolyamatok kontinuitását csak tökéletlenül ragadhatja meg. A szellemet a lélek ellenfelének tartja. Georg Simmel (1858-1918): Életfilozófiáját az élet és a kultúrának tekintett jog, erkölcs, tudomány és vallás objektív tartalmai között általa tapasztalt feszültség határozta meg. Az élet lényegének tartotta, hogy az felülemelkedik a maga vitális alapján, azaz hogy az élet számára a transzcendencia immanens. Leírta az életszemlélet metafizikáját is.SZELLEMTUDOMÁNY ÉS HISTORIZMUSWilhelm Dilthey (1833-1911): A 19. Század második felében megalapozta a történet átfogó, kulturális nézőpontú szemléletét. Történelmi esetlegességében és változékonyságában szemlélte az embert. A történeti tudományokban az ember, a társadalom és az állam történetét látta. E három együtt pedig szerinte a szellem története. Az embert környezetével összefüggésben vizsgálta és az emberi lényeget a történelem egészének ismeretében tartotta megragadhatónak. Olyan elméletet akart kidolgozni, amely a történeti valóság összefüggő egységét tételei összefüggése révén ismeri meg, s egyúttal az egész összefüggésének elméletét nyújtja (történeti fejlődés törvénye). A rendkívül összetett történeti valóság az egyszerűbb tényeket kutató tudományok révén ismerhető meg. Minden megfogalmazást, amellyel a történelem

értelmét fejezik ki, saját belsőnk tükrözésének tartotta. Oswald Spengler (1880-1936): Bírálta, hogy a világtörténelem valamiféle előrehaladás folyamata lenne. Meggyőződése szerint a tér és az idő világa lényegesen eltér egymástól. A tér logikával rendelkezve, a kauzalitás elve, aminek területe a természettudomány. Az idő logikája, organikus logika, a sors logikája. Ez arra vezet bennünket, hogy a világot történelemként ragadjuk meg. Számára a világtörténelem egymástól független kultúrák egymásutánisága. ÚJKANTIANIZMUS: A 19. Század közepén, a sokféle nem megfelelőnek érzett filozófiák után visszatértek Kanthoz. A később neokantianizmusnak nevezett mozgalom előbb csak az ismeretelmélet terén indult el, de lassan átterjedt a filozófia minden ágára. Célja a Kanti filozófia felélesztése, és annak minél szélesebb körben való terjesztése. A filozófiát a jövőben kidolgozandó tudományos nézőpontnak tekintették, miközben a kor tudományos modelljét bírálták. Virágkora 1870-1930 közé tehető és két fő irányzata volt.Marburgi iskola: A természettudományokat helyezte előtérbe, és azok alapján dolgozta ki ismeretelméletét. Képviselői:Hermann Cohen (1842-1918): A tapasztalat és az ismeret megfelelő elméletét igyekezett kidolgozni. Nem az érzékiség a priori elveiből indult ki, hanem a gondolkodásból, és a lélektani és metafizikai elemektől mentes logikát tekintette a filozófia alapjának.Paul Natorp (1854-1924): Kant idealizmusát logikai irányba fejlesztve, azt a módszert tekinti mindennek, ahogy a gondolkodás önmagát teremti. A tiszta

gondolkodás logikailag az egyetlen lét, ennek ismeret általi mozgását a Logosz szabályozza, mely a gondolkodást megelőzve ad jelentést és értelmet mindennek.Ernst Cassier (1874-1945): A Kanti elveket a kultúra egészére kívánta alkalmazni. Szerinte a valóságot nem tudjuk közvetlenül felfogni, hanem csupán jelek, szimbólumok rendszerének közvetítésével. Így a szimbólum fogalma kerül gondolkodásának középpontjába, és közel kerül a későbbi jelelmélethez (szemiotika).Badeni iskola: A történettudományokat helyezte előtérbe, és azok alapján dolgozta ki értékelméletét. Képviselői:Wilhelm Windelband (1848-1915): A filozofáló szellem egészének struktúráját, problémáinak és irányainak rendszerét, sajátosságait vizsgálta. Szerinte a filozófia világbölcsességként az ismeret átfogó, biztos és lezárt épületét adja, életbölcsességként pedig belső élettámasztékul szolgáló meggyőződést nyújt. A filozófia fogalmából származó kettős, de egyesülni képes probléma-egymásrahatás a tudás és az élet, a lét és az érték, a teória és a praxis vagy axiológia problémakettőse. Heinrich Rickert (1863-1936): Transzcendentális filozófiája szellemfilozófia, amely által felemeli szavát a korabeli, ismeretelméleti alapozás nélküli filozófiák komolytalansága és tudományága ellen. Legfőbb érték a szellem, amelyből minden érték és jelentés származik. Az érték ismeretelméleti alapú fogalma a szellem különböző alkotásaiban ölt alakot, azaz a tudományban, erkölcsiségben, művészetben és a vallásban teremti meg a kultúrjavakat.

FIKCIONALIZMUS: Hans Vaihinger (1852-1933): Központi fogalma a fikció, mely valószínűtlen vagy lehetetlen, de segédfogalomként mégis felhasznált feltételezés. Ez nem igazolandó hipotézis, hanem eleve hibásnak tartott formula. A Kanti mintha alkalmazása gondolkodásunkban és magatartásunkban. A gondolkodás olyan művészet, amelynek a logika az elmélete, s szabályos formáin kívül vannak olyan szabálytalan, de célszerű formái is, mint a fikciók.ÚJHEGELIANIZMUS: Benedetto Croce (1866-1952): Az erkölcsi alapokon álló demokratikus és liberális kormányzás elveit kereste, és nézeteit szellemfilozófiája fogta egybe. Elveti a hegeli dialektikát, ellentétek helyett a különbözőségek megőrző szintéziséről beszél. Romantikus racionalista szellemfilozófiai rendszerében a szellem körbejár a struktúrában és a történelemben. A szellem e rendszerben elméleti és gyakorlati, esztétikai és logikai, gazdasági és etikai szakaszokat jár be. A történelem és a filozófia azért azonos, mert mindkettő történelmi keletkezése csak filozófiai kategóriákkal írható le. Az olasz demokratikus berendezkedés szellemi inspirátora lett.Giovanni Getile (1875-1944): Hegeli hatásra fejtette ki idealizmusát, amely tagadja az egyéni tudat létezését, az elméletet és gyakorlat, szubjektum és objektum, múlt és jelen elmeépítményeinek különbségét. Szerinte a tudat azonos az Abszolútummal, a tanításban pedig az Abszolút nyilvánul meg.Edward von Hartmann (1842-1906): Metafizikus, a racionalizmus és az irracionalizmus összeegyeztetője. Úttörő tette, hogy a tudattalanból kiindulva, az abszolút tudattalant a világlényeg anyag és

tudat mögötti harmadik, átfogó egységének tekintette, s feltárta e tudattalant működését az anyagban, a növény- és állatvilágban, az emberi testben, az emberi szellemben, stb. A tudattalan nem pszichológiai fogalom, hanem akarattal, értelemmel bíró, a valóságot megalapozó szellem, abszolútum. Az abszolútum a létre irányuló törekvéstől azzal váltható meg, hogy megerősítjük az erőtlen értelmet és a kultúrát az akarat törekvése ellenében. Ezt az eljövendő világvallás, a kereszténység és a buddhizmus egyesítése fogja elősegíteni. A Hartmann ismeretelmélet ugyanakkor a kritikai realizmus megalapozása, különösen a természettudósok számára. Ez középen áll a naiv realizmus és a Kanti transzcendentális idealizmus között. Vladimir Szolovjov (1853-1900): Filozófiája a formális nyugati gondolkodás és az orosz vallásos hit egymásra hatását mutatja. A Minden-Egy keresztény filozófia híve. A keresztény univerzalizmus filozófusaként a világ egységét célozta meg rendszerével. A teljes tudást a tudomány, a vallás és a filozófia, az empirikus, a misztikus és a racionális ismeret szintézisében kereste.20. tétel: FENOMENOLÓGIA, PRAGMATIZMUS, STRUKTURALIZMUS, HERMENEUTIKAFENOMENOLÓGIAA fenomenológia a jelenségek, az adottságok metafizikai szempontoktól s minden előfelvetéstől mentes leirására törekszik. Lényegét tekintve módszer. BRENTANÓ FRANC: Az intencionalizmus megalapítója, amely irányzat nem tisztán a tudattal, hanem a tudatos tevékenységgel foglalkozik. Teisztikus metafizikát és realisztikus ismeretelméletet dolgozott ki. Szembefordult a kantiformális etikával a

lélektant függetlenítette a metafizikától. A lélektant a lelki jelenségek tudományának tekintette, intencionális, nem fizikai exisztenciának. Tehát minden lelki jelenség valamilyen tárgyra irányul, azaz valamit tárgyként magában foglal. ALEXIUS MEINONG: Az emberek ama feltételezéseit elemezte, amik alapján elfogadnak vagy elvetnek igazságot. Különbséget tett az objektív világkép eleme, a tartalom és a tevékenység, aktus között. Szerinte még a léttel nem bíró tárgyak is tárgyak. Fogalmilag létezhet pl.: az aranyhegy. Az értékek, az érzékelhető világtól függetlenül létező objektumok. Érték érzékelés pl.: valamely tárgy által keltett öröm, vagy szomorúság. BERNHARD BOLZANO: Matematikai tudomány eszményt vallott, s leibnizi arisztotelizmust követett, eredeti platonizmussal. Szerinte az ismeret elméletnek, ha nem akar relativista lenni, meg kell különböztetnie a pszichikai funkcióit és a jelentést vagy logikai tartalmat. Isten örökké való és a teremtés isl. A szubsztanciák léte is örökké való, azaz a lélek halhatatlan. A boldogságvágy miatt a cselekedet értékét boldogság foka adja. A vallás az etikából jö, mert tanai erényre, örök boldogságra vonatkoznak. EDMUND HUSSERL: A fenomenológiai filozófiai iskola német alapítója. Fő érdeme a pszichologizmust megdöntő kritikája. A logika feladatát ama végső fogalmak és elvek vizsgálatában látja, amelyek nélkül nem volna igazság. Olyan tudományt akar, amely elvégzi azoknak a változhatatlan lényegeknek a leírását, amelyek megvalósulásaként kell tekintenünk minden valóságot. Ezek a lényegek az emberi tudatban vannak, s felismerésük egy sajátos lelki aktud, a

lényegszemlélet, lényeglátás által történik. Ez a fenomenológiai redukció, a tiszta tudat területére behatolás módszere. A gondolkodás tárgya a tudattal együtt adott, nem rajta kívül van, hanem benne. Ez a tárgy a lényeg, vagy eidosz. A fenomenológia rendezi a kuszált észleleteket, a rendezetlen érzéki tapasztalatokat, azaz világosság teszi megismeréseink logikai jelentését, eljutva a megismerés objektivitását kifejező specifikus összefüggések eszmei jelentéséhez. PRAGMATIZMUSA cselekvés filozófiája, tilatakozás az abszolút idealizmus ellen. A filozófia foglalkozzon emberi problémákkal, célokkal, ezek megoldási, elérési eszközeivel, ami életünk szempontjából előnyös. Meggyőződéseink csak akkor bírnak értékkel, ha az életre nézve hasznosak. A döntő szempont a cselekvés. (pragma). CHARLES SANDERS PEIRCE: Csak az létezik, aminek vannak gyakorlati következményei. Alaptételei: A gondolkodás szubjektív pszichológiai kielégülés. Igazság az, ami célhoz vezet. A dolgok azonosak érzéki, gyakorlati következményeik összességével. WILLIAM JAMES: A pragmatizmus az a módszer, amely a vég nélküli filozófiai vitákat azzal oldja fel, hogy minden kérdést gyakorlati következményeiből ítél meg. A pragmatizmus az eszme eredményeit, nem eredetét vizsgálja. Előre néz a következmények felé, nem törődik az ős okokkal. A gondolkodást a cselekvés és a jövő felé fordítja. JOHN DEWEY: Törekvése a leghatározottabban a pragmatista filozófiai hatékonyságát a közművelődésben, a politikában, de különösen a pedagógiában

kamatoztatja. A megismerést a sikeres cselekvés eszközének tartja, mely segít felülkerekedni a problémákon. STRUKTURALIZMUS A struktúra fogalmán alapuló különféle modern irányzatok összefoglaló neve, XIX.sz. végi gyökerekkel – a XX. sz. első kétharmadában. A struktúra az egész sajátos természetét vagy jellegét meghatározó, részek vagy elemek olyan együttese, amely összefüggéseiben stabil és rendszert alkot. Vagy reális struktúra, ami dinamikus egyensúlyú zárt rendszer, erőkként ható elemekkel, vagy virtuális struktúra, ami a lehetséges erőrendszerek elvont összességének szabályrendszere.FERDINAND de SAUSSULE: Megkülönböztette a beszéd (parole) és a nyelv (langue) kettősségét. A beszédet egyes beszéd aktusként, a nyelvet szigorúan rendezett jelrendszerként fogta fel. Felhívta a figyelmet a nyelven kívül olyan más jelrendszerekre, mint a ritusok, udvariassági formák, katonai rendfokozatok stb. Szinkron elemzésnek nevezte a nyelv jelen állapotának, időbeni keresztmetszetének vizsgáltatát, és diakronnak a nyelvek történeti kibontakozásának tanulmányozását. CLAUDE LÉVI-STRAUSS: Felfedezte, hogy az emberi gondolkodás ellentétpárokba rendezve a fogalmakat, tudattalanul metastruktúrát alkot, s az elve változatos, természetes elem- párokból építi fel a különböző struktúrákat. Szerinte minden kultúrát hasonló struktúrák határoznak meg, s ezeket a meghatározó szerkezeti egységeket kell megfejteni az emberi gondolkodás vele született és egyetemes elveinek megismeréséhez. ROLAND BARTHES: Jelentős eredményeket ért el a szemiotikában, a

jelek és szimbólumok tudományában. Foglalkozott a nyelvi konstrukciók önkényességével, a polgári kultúra szimbólumaival és viselkedési formáival. Provokatív és gondolatébresztő stílus jellemezte. A társadalmi életet nyelvként és nyelvi mintára vizsgált jelenségként felfogva könyörtelenül leleplezte a látszólagos természetesség mögött megbúvó polgári kicsinyességet. HERMENEUTIKAÉrtelmezéstan. Igyekszik feltárni a szövegek, jelrendszerek, jelenségek értelmezésének szabályait, törvényszerűségeit, és ezen eljárás okait, jogosságának alapjait is kutatja. A XVII. sz. óta nevezik így ezt a tudományt. A XIX. sz-ban kibővült a fogalom, és a filozófiai hermeneutika már az egész emberi megérték folyamatát vizsgálva, figyelemmel volt annak feltételeire és lehetőségeire. Az irodalmi vagy filológiai hermeneutika pedig elszakadt a Bibliai – értelmezéstől, és mindenfajta szöveg értelmezésének általános elveivel kezdett foglalkozni.HANS-GEORG GADAMER: A modern filozófiai hermeneutika legjelentősebb alakja. A megértést a létezés történetiségének a részévé tewtte. Minden emberi tapasztalatot a hagyománnyal, a korábbi világmegértéssel folytatott párbeszédnek, kommunikációnak tart. Ezzel a nyelvnek ismét központi szerepet szán. A történetiséget és az időbeliséget teszi a hermeneutika középpontjába. Számára a megértés egyfajta közvetítő múlt és jelen, a hagyomány és a jelenkor között. Az időbeni távolság termékeny előfeltétellé, múlt és jelen távlatainak összekapcsolójává válik. Gondolatai erősen hatottak a hermeneutika irodalom elméletére.

21.tétel: SZELLEM- ÉS TÖRTÉNETFIL., ÉLET-METAFIZIKAI ÉS ONTOLÓGIZMUS, FIL-AI ANTROPOLÓGIASZELLEM- ÉS TÖRTÉNETFILOZÓFIAA 18. században a történeti világfolyamat egységes tervének gondolata metafizikává vált. Az emberiség egysége képzetének megtartáshoz nem a tudományt, hanem kétféle módon is a metafizikát hívta segítségül.1. Olyan metafizikai lényegiségeket helyettesített be a misztikus test helyébe, mint az általános ész, a világszellem vagy a társadalom egysége, és ezek fejlődéseként szemlélte a történetet. Ez a haladás eszközének az egyén önfeláldozását tekintette a szeretett személyek iránt, a hivatásával egyező kulturális célok iránt, a tagságát elfogadó szövetség iránt, és a munkájával épített, de számára ismeretlen jövő iránt.2.Az egyén végtelen fejlődését – az emberi nem kifejlődéséhez viszonyítva – tekintette a történetfilozófiai probléma megoldásának. Ez a metafizika a megismerés határainak önkritikájával került szembe. LESSING: Lélekvándorlásként a nem tökéletesedésének nagy kerekét kisebb, gyorsabb kerekek hozzák mozgása, majd a naggyal utaznak tovább. Minden ember azt a pályát futja be, amivel a nem eléri tökéletességét. HERBER: Összefoglaló, azaz filozófiai szellemben vegyítve a tudományokat, összekapcsolta a kor természetismeretét az egyetemes történet gondolatával. Akár a természetben, akár a világtörténetben, a működő célszerűség formája csak oksági összefüggés lehet. A világfolyamat értelme az egyének fejlődése, mert a nem és a faj

az egyénben létezik, s azon túl csak általános fogalom. ÉLET-METAFIZIKAAz életfilozófia új metafizikája sok-sok fogalmi konstrukciójával a pozitivizmus világnézet-nélkülisége ellen lépett fel, utolsó próbálkozásként egyetlen egységbe fogni a klasszikus hagyományt. Objektivizmusra, a valóság tényleges és teljes megragadására, azaz a nagy filozófia iránti törekvés jellemzi. HENRI BERGSON: Pozitivizmus-ellenes, új pozitív metafizikát és új módszert ad. Forrása a tapasztalat, az okoskodás, és a problémák helyes felvetése. A világ lényege az élet, amely irracionális. Ezért az életfelfogást végző filozófia fő célja, leküzdeni az élet szempontját. Az élet azonos az élményekkel. A legmegbízhatóbb tény, saját létezésünk. Ennek megnyilvánulásai az emóciók, vágyak, érzékletek szakadatlan váltakozása, s lelki állapotaink átélt változásai.A filozófia tárgya az élmények eme szakadatlan áradata, mint egyetlen igazi valóság. Szerinte a filozófia nem tudomány, hanem lelki utánélés. A filozófia feladata felülemelkedve az értelem hasznosság elvén, elmélkedni az életről és a szellemről. Az értelmi gondolkodás kifejezése a nyelv, amely a dolgokat megjelölve elemzi és rögzíti tapasztalásainkat. Az élet intuícióval, az értelemnél magasabb rendű képességgel ismerhető meg. Az intuíció képessége magasabb rendű ösztön, az ösztön folytatása. Az ösztön vak rokonszenv, cselekvése szükségének rabja. ONTOLOGIZMUSA létezés alapkérd-eivel foglalkozó elm. (tudomány)

NICOLAI HARTMANN: Új rendszere szerint az ismeretelmélet függ a lételmélettől. Vagyis a tárgyak léte a rájuk vonatkozó gondolkodás szükségszerű előfeltétele. Az az ismeret pedig, amit az emberek megszereznek a valóságról, szintén része a valóságnak, a valóság egyik eseménye a sok között. Az objektív kategóriák, azaz a valóság alapkategóriái nem azonosek a szubjektív kategóriákkal, azaz az emberi gondolkodás alapformáival. Megismerési kategóriáinkról semmi közvetlen tudásunk sincs. A kategóriák megragadására visszakövetkeztető eljárást javasol, amely a felhalmozott tudományos és egyéb tapasztalatok teljes gazdagságából analizálja ki a létező valóság kategóriáit. A valóság csak részben rendezett és racionális, lényegét tekintve pedig értelmes, jelentés nélküli. Így maga az emberi élet olyan hőstett, amit az ember törekvéseitől teljesen idegen világban valósít meg. FIL-AI ANTROPOLÓGIAAz antropológia tartalmazza az etnológiát, a prehistóriát, a primitív kultúrák szociológiai és szociál pszichológiai vizsgálatát. Elvontabb témája az ember helye a világegyetemben, az ember filozófiai elmélete. Utóbbi a változó emberi lényeget és lelkiállapotot, az ember életvezetését elemzi. Tevékenységében azonban tudatosan mellőzi a mítosz és a vallás az irodalom és a művészet értelmezését az emberről. MAX SCHELER: Első alkotói korszak: Az emberi kötelességek között feltételezi a megteendő értékének érzetét. Az erkölcsi tettek egyéni eredete az, hogy az ember már megfontolásuk előtt elfogadja vagy elveti az adott értékeket, így az eszméknek a társadalom csak a létét határozza meg,

de tartalmát nem. Második alkotói korszak: Megpróbálta meghatározni az emberiség metaantropológiai helyzetét. Célja a filozófiai antropológia megalapozása a történelmi-társadalmi függőség tudatosításával és túlhaladásával, a mentális attitűdök lényegének, tárgyi kapcsolatának feltárásával. Az emberi szellem érvényesülése olyan, a szellemi tényezőknél sokkal hatalmasabb alapoktól függ, mint az ösztönök, a politikai és társadalmi viszonyok. De mind a földnek, mind az egész világnak a szellem az értelme. ARNOLD GEHLEN: Komplex társadalomtudománnyá kívánta egyesíteni az angol, a francia és a német antropológia eredményeit. Az embernek a világban elfoglalt helyét meghatározva nagy súlyt helyezett az aktivitásra, az ösztön szerkezet és a tudatos ellenőrzés kölcsönhatására, s a nyelv szerepére. Az embert különleges biológiai problémaként tárgyalva foglalkozott az ipari társadalom szociálpszichológiai problémáival, a lélek lehetőségeivel a technika korában. Cselekvés angtropológiája az embert cselekvő lénynek tekintve meg akarja szüntetni a metafizika szellem-test dualizmusát és más megválaszolhatatlan kérdéseit. 22. TÉTEL: NEOPOZITIVIZMUS ÉS ANALITIKUS FIL.NEOPOZITIVIZMUSA tudomány fejlődése a 19. Század végétől magával hozott egyfajta tudományos forradalmat: új tudomány-formalizálást, az ismeretek logikai-matematikai elemzését, a tudomány nyelvi elemzését. Az ismeretelmélet jelentésproblémákkal kezdett foglakozni. A nyelv és a szimbolizmus, valamint a jelentés mint fil.i

kategória általános vizsgálata létrehozta a nyelvfilozófiát.A BÉCSI KÖR: Az 1929-es Tudományos világnézet című manifesztumuk óta beszélhetünk róluk. Tanulmányaikat az 1930-38-ig megjelenő Erkenntniss című folyóiratban tették közzé. 1938-ig rendszeresen tartottak tudomány-fil.i konferenciákat, azután mindenki emigrált Hitler elől. A 40-es években lényegében feloszlottak. A Bécsi-kör Moritz Schlick bécsi fil.i professzor köré csoportosult. Szerintük a természettudomány megold minden kérdést és a metafizika lényegtelen, mert értelmetlen. A tudomány – metafizika – megkülönböztetést az értelmesség-értelmetlenség demarkáció problémájává változtatták. Általános módszert kerestek az igaz és hamis elméletek elhatárolására. Kritériumuk erre a tapasztalati ellenőrzés, mert a tapasztalatilag nem igazolható mondat a nyelv logikáját sérti meg. A filozófiának nincsenek megoldatlan problémái, mert feladata a nyelv logikai elemzése, a kijelentések jelentésének a megadása. Akkor értelmes egy kijelentés, ha megállapítható, hogy milyen tapasztalati megfigyelések esetén lenne igaz vagy hamis. A tudomány törvényei sémák, előírások, és nem leírások vagy magyarázatok. A Bécsi-kör tagjai az értékelést nem tartották megismerésnek: az érték kérdés nem megismerési kérdés. Az értékítélet kívül van az igazon és a hamison. A Bécsi-körnek sajátos, tudományos humanizmusnak nevezett politikai filozófiája is volt. Eszerint az ember maga javíthatja meg az életét, és az emberiség képes is a tökéletesedésre, ha a világ tudományos módszerrel történő megismerése által cselekszik.

RUDOLF CARNAP: Fontosabb művei: A világ logikai felépítése (1928), A nyelv logikai színtaxisa (1934-36). Carnap egyszerűbb idealizált nyelvek működésétől várja a tényleges nyelv jobb megértését. Carnap elméletileg megfigyelhetetlen létezőkről beszélt, amelyeknek a megfigyelés csak részleges értelmezését adhatja, s így a metafizika elkerülhetetlen. Tényleges ellenőrizhetőséget akar. Később Carnap feladta az igazság eldönthetőségét. A tárgy nyelvet használja a verifikáció bázisául, amely a mindennapi élet nyelve, ha a környezet észlelhető tárgyairól beszélünk. Empirikus alaptudásról beszél, melyben az empirikus nyelv megfelel a neopozitivizmus ismeretelméletének. Azt a nyelvet, amely az értekezés tárgya, tárgynyelvnek nevezte, azt pedig, amelyben az elméletet megfogalmazza, metanyelvnek. Főként az Ő munkássága terelte a neopozitivistákat a nyelvi problematika felé. ANALITIKUS FIL.A nyelv elemzését középpontba helyező fil., de nem teljesen azonos a nyelv filozófiával. A kifejezések tisztázásával és a nyelvben, beszédben megvalósuló használatuk vizsgálatával foglalkozó XX. századi fil.. Az elemzés során a bonyolultabb kifejezéseket egyszerűbbekre bontják le, majd az egyszerű kifejezések jelentését próbálják egyértelműen meghatározni.BERTRAND RUSSEL: A matematikát tartja a fil. eredeti eszméjének. Kidolgozza a logikai relációk matematikai elemzését. Bizalmatlan a metafizikával és a deduktív tudományokkal szemben. Szerinte a természettudomány nyújtja a tudást, a technikai haladást. A fil. feladata a tudomány előfeltételeinek a kritikája. Jelszava a fil. tudományossá tétele. Célja a

részproblémák aprólékos, türelmes, de egymásra épülő elemzése, s vele a tudományos előrehaladás folyamatossága. A tudomány mentes a közvetlen személyi és csoport érdekek korlátjaitól. Szerinte csupán a világ logikailag összefüggő atomjainak a megismerése lehetséges. A valóság nem több az egyes érzet adatok összességénél. Nem létezik sem az anyag, sem a szellem, sem az én, csak az érzet adatok. Az ember meghatározója az agy és a természettörvény. Hitt az egyenes és közvetlen összefüggésben a tudomány művelése, fejlődése és egy felvilágosultabb, humánusabb emberi magatartás általánossá válása között. GEORGE EDWARD MOORE: Tudásvágya, intellektuális tisztessége, önzetlensége számos gondolkodót eredményesen segített nézetei tisztázásában. Ennek során jól érvényesült problémaelemző képessége, a többértelműségek felfedezése és kijavítása. Moore az egészséges emberi értelmet, a józan észt szerette volna megvédeni. Ehhez foglalkoztatta az érzékelés lényegének meghatározása is.LUDWIG WITTGENSTEIN: 1911-től Russel tanítványa. Első nagy korszakának csúcsa a Tractatus, hét mondatból áll:1. A világ mindaz, aminek esete fennáll.2. Aminek esete fennáll, a tény nem más, mint az elemi tények megléte.3. A tények logikai képe a gondolat.4. A gondolat értelemmel bíró kijelentés.5. Minden kijelentés az elemi kijelentések igazságfüggv-e.6. Az igazságfüggvény általános formája a következő: { p, x, N(n) }. Ez a kijelentés általános formája.7. Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.

Második nagy korszaka az elveszett vallásosság filozófiája. A megváltoztathatatlannak kikiáltott világ értelmetlenné, idegenné vált Ausztria-Magyarország összeomlása után. Az abszolótum helyén a semmi ült. Wittgenstein adottnak az életformákat fogadja el, amikről nem lehet ítélkezni. A nyelvet az emberi kommunikáció eszközének tekinti, mely nem csak tényeket fejez ki. A fil. anyaga a rendellenesen használt nyelv, küzdelem értelmünknek a nyelv eszközeivel történt megbabonázása ellen. De ha a fil.i problémák a pontatlan beszédből jönnek, a helyes nyelvhasználat kizárja az értelmetlen kérdéseket. A nyelv kritikája az emberi cselekvés kritikájához vezet. 23. tétel: EGZISZTENCIALIZMUS ÉS KRITIKAI FIL.EGZISZTENCIALIZMUS: a fenomenológia olyan irányzat, amely a jelenségek, az adottságok metafizikai szempontoktól s minden előfeltételezéstől mentes leírására törekszik. Objektív és egzakt eljárással a filozófiát és a szaktudományokat világos és biztos fogalmakhoz akarja juttatni. A tudatban felmerülő időtlen lényegeket a maguk eredeti adottságában ragadja meg és írja le. A fenomenológia a lényegét tekintve módszer. KARL JASPERS: a keresztény egzisztencializmus fogalmilag korai, még önmagát kereső formáját képviseli. A filozófia feladatának tartja, hogy feloldja a tudományos magyarázatok korlátjait. Mivel számunkra egyedül a jelenségek adottak, a tárgyi kategóriákban való gondolkodás nem teszi lehetővé a tulajdonképpeni lét felfogását. A jelenségeket vizsgáló különböző tudományok nem adhatnak egységes világképet, mert az meghaladja

az értelem határát. A filozófia feladata a határokon, a tapasztalati tárgyak, a létezők birodalmának határain ugrást végbevinni. A tulajdonképpeni vagy önmagában való léthez az ugrást az ember magányosan végzi. Az értelem nem foghatja fel a valóságot a maga egészében, mert megismerésünk tárgya ugyan a világban van, de nem maga a világ. A létet, az egzisztenciát a transzcendencia fogja át, s az egzisztencia a transzcendenciára, a dolgok alapjára vonatkozó önmegvalósulás. Az egzisztencia fogalmilag megismerhetetlen, csak átélni lehet. Az isteni iránti szeretet az ember iránti szeretetben valósul meg. A fil.-i hittételek 5 igazsága: 1. az Isten léte, 2. a kategórikus imperatívusz, 3. a világ eltűő valósága, 4. az Isten vezet, 5. az ember véges és befejezetlen.MARTIN HEIDEGGER: Az ittlét fogalmával megragadott embert kiindulópontnak tekinti, mert a léthez viszonyulva létmegértés által kitüntetett léttel rendelkezik. Olyan megértő létképességgel bír, amelyben a létről mint sajátjáról, tehát az egzisztenciáról van szó. Ezt az egzisztenciát az ittlét meghatározza, megnyerve vagy elvesztve tulajdonképpeni létmódját, ha megvalósítja önmagát, illetve csak látszólagos választást eszközöl. Később Heidegger nem az ittlét, hanem a lét felől indul ki. A lét és az ember közti viszonyt a lét hozta létre, úgy, hogy a lét világosság teszi az ittlét számára a létezőt.JEAN-PAUL SATRE: Az egzisztencialista filozófia második korszakának vezető francia filozófusa. Nála az egzisztencia maga a valóság, a dolgok, az ember valóságos léte. Semmilyen lényeg nem előzheti meg a létet. Fenomenológiai alapon elveti lényeg és látszat szétválasztását.

Minden dolog zárt, önmagában elégséges, így a világ mint egység a szemlélet terméke. Mozgás sincs a világban, hanem csak az anyag eloszlása változik. Valósággal csak az anyag bír, és az anyagon kívül nincsen semmi. Általában a szellem az anyag semmije. A konkrét gondolat a konkrét tárgy semmije. A tudat valaminek a semmije. A konkrét gondolat a konkrét tárgy semmije. A tudat valaminek a semmije, és az öntudat a semmi semmije. Ha a tudat nem önmagában teljes lét, akkor hiányos. De az ember teljességre tör, hogy azonos legyen magával. Az önmagával való azonosság elérése istenné tenné az embert, önmaga létének megalapozójává.ALBERT CAMUS: A második vh. pusztítása kétségbeesésbe kergeti. Camus az abszurdum korszakát éli. A sziszifosz mítosza akkori lelkiállapotának leírása, az abszurdum filozófiája. Eszerint az egyetlen igazán komoly filozófiai probléma az öngyilkosság kérdése. Azaz annak eldöntése, az élet megéri-e, hogy leéljük, annyi, mint válaszolni a filozófia legalapvetőbb problémájára. Camus tagadja a pozitív válasz lehetőségét a hamleti kérdésre, hogy van-e értelme az emberi életnek. Mert az öntudat felébred, az emberi értelem az abszurdum falaiba ütközi. Hiába kiált a süket világba, a világ érzéketlen, az ember nem kap feleletet. Semmit sem lehet megmagyarázni, semmi sem biztos csak a halál. Camus kétféle öngyilkosságot különböztet meg. Az egyik a Félreértés Mártájáé, a fizikai, testi öngyilkosság. Az emberek többsége azonban ragaszkodik az életéhez. A testi öngyilkos bevallja tettével, hogy szerinte az életnek kell legyen értelme, csak ő nem találta meg, ezért halt meg. A másik öngyilkosság az igazi egzisztencialisták

filozófiai öngyilkossága. Az abszurd ember, ha belátja az élet értelmetlenségét, minden erejével ragaszkodni kezd az élethez. Az ember világosságot akar a lelkében, szelleme a lét értelmét keresi, a végső magyarázatát, de a világ közömbös, megfoghatatlan. MARTIN BUBER: Az embernek a másik lénnyel folytatott találkozását dialógusát vizsgálta filozófiájában, különös tekintettel az Istenhez való viszonyon nyugvó ember-ember viszonyra. Ez az ember kétarcú magatartása, az Én-Az a tárgyi világhoz való hideg viszony, és az Én-Te másik emberrel folytatott párbeszédi viszony, amibe az ember a legbensőbb és legteljesebb lényegével lép be.GABRIEL MARCEL: Elmélete szerint az emerre, világra és Istenre vonatkozó kérdések összefüggenek. Az emberi lényeg azért nem definiálható, mert az ember szabadsággal valósítja meg önmagát. Az ember világban létét a testiség meghatározott helyzete veszi körül, amit az emberi cselekvés átalakít. MAURICE MERIEAU-FONTY: Az ember helyzetét, mint világban való tudatot vizsgálja. A test szellemi és a szellem testi, ha a tudatot teste irányítja a világ felé. A testi-lelki egységét az ember minden tettében megtaláljuk.KRITIKAI FILOZÓFIA: Legfontosabb képviselői a frankfurti iskola, a Frankfurt am Mainban székelő Társadalomkutató Intézet tagjai, akik társadalomkritikai elemzéseiket – különböző hangsúlyokkal – Marxra alapozták. A társadalom kritikai elméletének tárgya az ember, aki maga állítja elő a különböző életformáit a történelem során. Módszer az interdiszciplinariáts. A tények társadalmi reformáltsága miatt kell a társadalmat

vizsgálni. Új kritériumokra van szükség. A létet az emberek alapvetően képesek megváltoztatni, mert a történelem alanyai. A változás célja a társadalom ésszerű alakja, az igazság, a béke, boldogság és szabadság utáni törekvés érvényre juttatása. MAX HORKHEIMER: A frankfurti iskola vezetőjének számított. Túllép a hagyományos elméletek részterületeket vizsgáló, de az egész status quoját erősítő gyakorlatán, és az embereket összes történelmi életformáik előállítóiként vizsgálja. Szerint azért a társadalmat kell vizsgálni, mert az minden tényt preformál. THEODOR ADORNO: Szkeptikus történelemfilozófiáját negatív dialektikának nevezte. Nem hitt az emberi nem önteremtésében és önfelszabadításában, mert szerinte az ember a magának okozott elidegenedését nem tudja feloldani, az általa létrehozott társadalmi viszonyokat nem képes kézben tartani. A negatív dialektika kifejezi, hogy az egyes embernek mint nem-azonosnak a megmentését biztosító utat kereste. HERBERT MARCUSE: A filozófia gyakorlati tudományával kívánta a polgári rend és kultúra kritikáját adni. Marxot az emberi lényeg filoófiai történetírójának tartva, ideológia- és kulturkritikai tanulmányokon dolgozott. Az 1968-as diáklázadások élő szellemi vezére, neve Marx, Mao, Marcusel jelszó egyik eleme lett. Marcus úgy akarja megváltoztatni a társadalmat, hogy abban az emberek szabadon és játékosan tudják befutni természtes fejlődési pályájukat. JÜRGEN HABERMAS: A kritikai elmélet leghatásosabb képviselője, a frankfurti iskola késői tagja. Filozófiájának centrumába teszi a természetes nyelvtől és gondolkodásmódoktól való indokolatlan

eltávolodás problémáját. Szerinte az egymástól végzetesen elszakított kulturszférák, elszakadván az életvilágtól, egyre inkább a professzionalizált kezelésmódok martalékává válnak. E folyamat megállítandó, mert az életvilág – menthetetlenül elszegényedve – véleményei és döntései minden róla leszakadt szféra esetében marginalizálódnak. Hangsúlyozza, a modern ipari társadalomban uralkodó instrumentális ész nem törődik az emberi célokkal s a politikai technikai jellegűvé teszi. Feltárja, hogy a modern társadalom bajait az okozza, hogy (az élet-világon) kisajátították olyan ál-autonóm rendszerei mint a bürokrácia és a gazdasági nagyszervezetek. 24. tétel: KRITIKAI RACION., NEOLIBERALIZMUS, ÚJKONZERVATIVIZMUSKRITIKAI RACIONALIZMUS: Iskola alapítója: KARL RAJMUND POPPER/1902-1994/: Azon dolgozott, hogy minden ember felérhessen a legnagyobbak közé. Ezért a szabadságot választotta módszernek és célnak is. Azt akarta, hogy szabadon eldönthessük, tévedtünk-e, s ne üssék le a fejünket érte. Kijavíthassuk, ha tévedtünk, ne pusztítsunk a tévedéssel és a tévedés fenntartása érdekében. S tévedhessünk, hogy legyenek gondolataink. A gondolat erejében bízott, ami elmozdítja a hegynyi tévedést, a gondolat lelki küldetésében. A gondolatok jobbakra cserélésében bízott s így a hibák kijavításában. Ezért sosem támogatott felfoghatatlan méretű és mértékű emberi áldozatokkal járó vagy azokhoz vezető téveszméket. Az élet tudományossá tételén dolgozott. Cáfolja az indukciót, a Bécsi kör verifikációja helyébe a falszifikációt teszi. Ez elméleteink cáfolatára tör. Cáfolja a kollektivista társadalmi tanok

üdvözítő mivoltát. A nyitott társadalom propagálója. Ehhez a demokrácia intézménye szükséges, hogy működjön, méghozzá a kisebbségi gondolat érvényesülési terepeként. Elméleti munkásságának fő területe a tudományos megismerés módszerének a vizsgálata. A filozófia feladata nem a szavak jelentésének vizsgálata, hanem fogalmaink jelentésének világosabbá, pontosabbá tétele. Nem hisz az általánosítás módszerében. Állítja, hogy előzetes fogalmi minta, konceptuális séma szerint kezdünk hozzá bármilyen megfigyeléshez, kisérlethez. A tudomány problémákkal kezdődik és ér véget. A problematikus tudás érdekli: tudásunk gyarapítása, vagyis a kutatás. A tudásnövelés eszköze a kritikai diszkusszió. Racionálissá az teszi, hogy a problémaszituációkban a tudás növelésével választani tud az elméletek közül. Szerinte a tudomány és az értelem növekedése a kölcsönös kritika útján történik, s tervszerű növelésének egyetlen módja olyan intézmények kialakítása, melyek biztosítják a gondolkodás szabadságát. Az emberi tényezőt, mint olyat nem képes ellenőrizni egyetlen társadalmi intézmény sem. Ha megpróbálja, zsarnokság lesz belőle, a gondolkodás szabadversenyének megszüntetése, a tudomány vége. A társadalomtudományok legjobban a társadalmi haladás elősegítésére tett javaslatok kritikája által fejlődhetnek. A társadalomkonstrüktőrök legfőbb feladatának nyomorúság sajátos okainak a felszámolását tekinti. Mert ezek felismerése viszonylag könnyű, és ez segít sok embernek élete és tehetsége pozitív kibontakoztatásában. Politikaelméleti kérdése, hogy miként lehet a zsarnokságot megakadályozni. Még annak előtte

elbocsátani a vezetőt vagy vezető testületet, hogy túl nagy károkat okozott volna. Az egyén ne vesse alá magát teljes mértékben a közéletnek, hanem a hibás vezetést bírálja meg és váltsa le. Amivel Popper szolgál: 1. Az igaz, egyenes

őszinte beszéd, a független, merész és következetes, azaz színvonalas gondolkodás. 2. Az átfogó és a részletekbe menő, az elméleti és az alkalmazott természettud-i és társadalomtud-os fil-iai tanulmányok. 3. Az élet mélységeit feltáró, az erkölcsi értékeket felmutató és a különböző társadalmakat megítélő, azaz igényesen, élesen és szellemesen filozofáló eszmefuttatások. 4. A közönséget megszólító, őt partnernek tekintő, különvéleményét tiszteletben tartó, állásfoglalást kikényszerítő, élő, eleven és friss szellemiségű, korszerű és időszerű bölcs előadások és dolgozatok.

NEOLIBERALIZMUS:FRIEDRICH VON HAYEK/1899-1992/:Nemcsak gazdasági ellenvetésekkel, hanem erkölcsi és politikai oldalról is állította a szocializmus lehetetlenségét. A bírált intervencionista gazdaságpol-ák és kollektivista gazdasági tanok általános érvényesülésének okait a megelőző két évszázad fil-ai és tudománytörténeti előzményeiben tárja fel. Az emberi értelem és tevékenység kantiánus jellemzésével eléri a társadalom és a természet megismerési módszerének azonosságát. Módszertanának alkalmazása során síkra szállt a liberális gazdaságelmélet előnyei mellett, és érvelt a pozitivista társadalom felfogás és módszer ellen. Megalkotta saját társadalomelméleti szintézisét. Egységes módszere azt jelenti, hogy a társadalom rendje nem lehet az irányító ész terméke. Az

ész és a tudás elméletét a legkövetkezetesebben a társadalomelméletben lehet kifejteni. A társadalmi jelenségek összetettek, megfigyelésük nehéz. A rend, amit a világban találunk az emberi ész kreatív aktivitásának terméke. Az ész a fizikai univerzum sajátos részén uralkodó rend-ama részén ami mi magunk vagyunk. Mentális kereteink, melyek által a világot kategorizáljuk, sem nem egyetemesek, sem nem változatlanok, hanem evolúciós módon változékonyak. A tudás hajlam az ideig–óráig tartó sikeres tevékenységre. Sosem lehetünk olyan helyzetben, hogy a dolgokat önmagukban megismerhetnénk. Az ember bármilyen karakterizálása csak ideiglenes és javítandó lehet. Az ész autonómiájának forrása nem az értelemről és a tevékenységről szóló filozófiai metafizika, hanem a természetes evolúciójú szellemi élet tévedéseit hirdető ismeretelmélet. Az emberi értelem autonómiájából az emberi tudás meghatározatlansága és előreláthatatlansága következik. Az emberi gondolkodás és cselekvés változásainak előreláthatatlansága szabadságot igényel a társadalomban. Az emberi tudás határozatlanságát nem lehet megszüntetni. A társadalmi rendben és a piaci

folyamatokban számára nyilvánvaló az emberi gyakorlat és spontásn rend fejlődése. A spontán rend nagy jelentősége, hogy képes az embereknek a kölcsönös jólétükért való békés együttélését azon a kis csoporton tólra kiterjeszteni, amelynek tagjai konkrét közcélokkal rendelkeznek, illetve közös felsőbbségnek rendelődnek alá, s előidézi a nagy vagy nyílt társadalom megjelenését. Végsősoron azokat a társadalmi objektumokat (pénz, nyelv, törvény, piac, st.), melyek a spontán társadalmi rend paradigmái, az hozza létre, hogy a sok-sok szabálykövető egyén a szabályok egyedi rendszerében összetalálkozik. Emberfelfogásban az emberi ész a társadalmi kapcsolat- és viszonyrendszer összessége. Hasonlóképpen a dolog abban áll, amiben komplex módon az összes többi dologtól megkülönböztetett. A helyes megismerési elveket kereső és azokra társadalomelméletet építeni törekvő Hayeknak fontos figyelmeztetése számunkra, hogy nehézségeket jelen és veszélyeket rejt magában a nembeli ember képzeletének középpontba állítása a társadalomban a konkrét, különös emberek képviselete helyére. Ezért Hayek szerint a mai világban nem cselekvésfilozófiára van szükség,

hanem a cselkevés kereteit, feltételeit kell a filozófiai általánosítás mint módszer eszközével kidolgoznji, illetve megteremteni.

ÚJKONZERVATIVIZMUS: MICHAEL OAKESHOTT /1901–1992/:Úgy gondolta, hogy a valóságot bizonyos számú meghatározott emberi gyakorlat közvetíti felénk, amilyen a történelem, a politika, a tudomány, a moralitás, a filozófia és a költészet. Ezek az emberre jellemző teljesítmények csak részét képezik az egésznek és egyikük sem áll a többiek fölött. Mumusa a racionalista, aki csak az adottra gondol. Felhívta a figyelmet a szabályokban levő speciális ismeretekre is, amit megvalósítunk a cselekvésben, de nem tudjuk megmagyarázni. Bevezette a nomokrácia és a teleokrácia fogalmát. A nomokrácia - Hayek kozmosza – lényegében az általános törvényeken (nomol) nyugszik, míg a teleokráciát – Hayek taxisát – a partikuláris célok (teol) irányítják. A politikát olyasminek tekinti, mint egyfajta barátok közti megegyezés, együttélési forma, vállalkozás, vagy vállalkozás sorozat. A vállalkozó államot azonban eltorzítja az ideológia, a menedzseri technika és absztrakció, valamint a szakadatlan törvénykezés és pereskedés.

25. tétel: 20. SZÁZADI TEOLÓGIAI FILOZÓFIÁK, POSZTMODERNIZMUSTEOLÓGIAI FILOZÓFIÁK: A XX. században teológiai szintézisre törekvés található mind protestáns, mind katolikus oldalon.NEOSKOLASZTIKA: Az újskolasztika a katolikus egyházban 19. Század végén felgyorsult filozófiai mozgalom, amely

összeegyezteti a katolikus világnézetet az új természettudományos ismeretekkel. Ennek része, a neotomizmus, az újkori katolikus filozófia legerősebb irányzata. Alapvető célja az alapos történeti ismeretekkel elmélyített filozófiai és teológiai probléma megértés, az újszerű keresztény állásfoglalás elérése volt.NEOTOMIZMUS: XIII. Leó pápa 1879. Augusztus 4-ei körlevele, Szent Tamást ajánlja a filozófiai és teológiai oktatás vezérfonalául. Az új egyházi törvénykönyv 1917-ben kötelezővé tette a teológiai hallgatók előzetes kétéves filozófiai tanfolyamát Szent Tamás tanítása és filozófiája szerint. Szent Tamás-akadémia alakult. A tomista iskola fegyelmezett és zárt, irányzatok is előfordulnak benne. Kritikai realista gondolkodásának középpontjában a létezők elmélete, a metafizika áll. A központi fogalma a lehetőség és a valóság. Elmélete szerint a létező világ szerkezete lépcsőzetes, egymás fölé és egymásba átnyúló rétegekből áll. ABERT MITTERER: / 1887-1966 / Elsőként hasonlította össze a világképeket a gondolkodási modellekkel. Feltárta Szent Tamás tételeinek viszonylatait. Általában véve is kritikusabban és differenciáltabban értékelte a skolasztikus tanokat. JAGUES MARITAIN: /1882-1973/ Hipertomista filozófus párbeszédet közvetített a neoskolasztika és a francia tudománykritika között. A tudomány megértéséhez szükséges az ember ismerete, ahhoz pedig a világ ismerete, mely a tudományra támaszkodik, amely pedig emberi alkotás. Könnyebben választja el a skolasztikus filozófiai lényegi elemeit a világképtől függőktől.

TRANSZCENDENTÁLIS MÓDSZEREK: Az irányzat célja, hogy transzcendentális elemzés módszerének továbbvitelével lehetőség nyíljon túllépni a szkepticizmuson és a szubjektivizmuson.JOSEPH MARÉCHAL: / 1878-1944 / Szerinte a megismerő alany, az emberi szellem és a megismerés tárgya összefügg, még az alany célra törésével együtt is egymásra hangolt, amiért az értelmi ismeret szükségképpen háttérigazsággal bír. Még ha az igazság létét tagadja is valaki, megvan ez a háttérigazság, amennyiben tagadásával egyúttal megsemmisíti saját, a valóság szkeptikus jellegére vonatkozó állítását. Az ismeretekben megismert igazságokkal azonban az ember nem elégedik meg, mert azokkal nem birtokolja a teljes igazságot, az egész valóságot. Ezért az emberi szellem tovább kérdez a valódi létre, a végtelen létezőre, azaz Istenre irányultan.KARL RAHNER: A 20. Század legnagyobb teológusa. Szent Tamáshoz visszanyúlva kereste kora filozófiai kérdéseire a választ. Heidegger hatására szükségszerűnek tartja, hogy az ember kérdező lény, aki létezéséhez, felteszi a létre vonatkozó kérdést. A legalapvetőbb ismeret a lét birtoklása, a szenttamási létazonosság, az észnek és az ésszel felfoghatónak a cselekvésbeli azonossága. Az értelmi megismerés elvonatkoztatásában az előzetes létismeret, a szellem apriori struktúrája az érzékelhető felé fordul, s ugyanakkor e struktúra csupán az érzékelhetően ismerhető fel. Így minden absztrakció egyúttal konverzió, egyetlen folyamat két oldala. A szellem az érzékiség eszközével a lét egészét befogadja. A világ nem szellem nélküli magánvaló, hanem az

ember fénye által átjárt, az ember számára tükörvilág. Az ember a megismert világgal egészíti ki magát, s a szellem földi sorsában Isten világlik fel számára. Szerinte a lét és az ember ilyen irányú nyitottságát az embernek az egész létre vonatkozó kérdezése adja. Az isteni önközlés viszont fölülmúlja a természetes létismeret istenismeretét. Az embernek kell szellemileg templomban élve, Istent szeretve, szellemének végtelen horizontját megnyitva előtte, meghallania Isten szavát. TEONÓMIA: PAUL TILLICH /1886-1965/: Amerikai teológus és filozófus, a modern protestáns gondolkodás képviselője. A személyes szabadság és a hagyomány értékeinek megőrzése foglalkoztatta. Rendszeres teológiája /1951-1963/ olyan kiüresedett vallást kínál, amelyből hiányzik a hagyományos dogmatikai tartalom és jelképek. Teológiájában az egyéni és társadalmi élet egymásra hatásának három mozzanata az autonómia, heteronómia és teonómia. Úgy gondolta, hogy a hagyományos normák és értékek megmerevedése és az egyéni szabadság veszélyeztetése jogos lázadásra kényszeríti az autonómiát a heteronómia ellen. Az isteni rend, a teonómia a szabad társadalom szabad egyénei meggyőződéseinek, elkötelezettségeinek megfelelő normákat és értékeket fejez ki. Rendszeres teológia című művében foglalta össze főbb gondolatait. DIALEKTIKUS TEOLÓGIA: KARL BARH /1886-1968/: A vallásos élményre helyezi a hangsúlyt. Irányzata a dialektikai teológia, melyet másokkal együtt dolgozott ki /a dialektikus iskola tagjai: Rudolf Bultmann, Emil Brunner, Georg Merz/. Az egyház folytonos reformálása szellemében lépett

fel, hogy a vallást az eredeti, a reformátorok vallása, az államvallássá válás előtti, sőt a Krisztus keresztjének kinyilatkoztatása, kijelentése formájában állítsa helyre. A bibliai kinyilatkoztatást vagy kijelentést tette meg a teológia fő témájának: Ige-teológia, Kijelentés-teológia. Az első és egyetlen forrás a Szentírás. Döntőnek az emberré vált Istent tartotta a maga irracionalitásában, mert ez így Isten önkinyilatkoztatása. RUDOLF BULTMANN /1884-1976/: A keresztény hit helyett a transzcendentális Jézus a középpont. A keresztény hit nem a történeti Jézusba, hanem az egyházi megnyilatkozásba /kérügmába/ vetett hit, amelyre Jézus felemelkedett /feltámadás által/. Megállapítja, hogy az ember a történelemnek alárendelt lény, aki azért tud gondolkodni, cselekedni, fennmaradni, mert számot vet a múlttal. Szerinte a kereszténységben az ember történetiségének radikális értelmezése jelent meg. A keresztény ember nem szabad történelmi döntést hoz, mert befolyásolja saját múltja, az önmagához ragaszkodás. A történelem értelme a jelenben, a keresztény hit eszkatológia jelenében valósul meg, saját személyes életünkön, felelős döntéseinken keresztül, az eszkatológia pillanatonkénti felébredésével jut el hozzánk. PERSZONALIZMUS: Olyan filozófia, amely a személyt, a személy világát tekinti a filozófiai magyarázat kiindulópontjának. Nem a személy szubsztanciális magva érdekli, hanem érzelmeivel, értékeivel, döntéseivel együtt a személy nélkülözhetetlen társas viszonyaiban, dialógikus gondolkodással való önmegvalósítása. Az ember és a világ, a

személy és a közösség viszonya, a személy szabadsága. EMMANUEL MOUNIER /1905-1950/: definíciója szerint a perszonalista tan vagy kultúra elismeri az emberi személy elsődlegességét a személy fejlődését biztosító anyagi szükségszerűségekkel és kollektív intézményekkel szemben. A filozófia feladatát Ő is a világ megváltoztatásában látja, de ezt a szabadság, a szeretet, a személy méltósága és örökléte legfontosabb keresztény értékekkel megőrzésével egyetemben követeli. Az emberiség egységét nem fajsága vagy társadalmisága adja, hanem, hogy minden személy Isten képmása és Krisztus misztikus testének része. A perszonalizmus szándéka, hogy a kereszténységtől eltávolítsa az időbeliség rárakódásait, és megújítsa benne azt, ami örök érvényű. FELSZABADÍTÁS TEOLÓGIA: a XX. század utolsó évtizedeiben Latin-Amerikában a római katolikus hiten alapuló teológiai felfogás, amely a vallásos hitet társadalmi elkötelezettséggel társítva próbált segíteni az elnyomott szegényeken. Isten a szegényeken át szól az emberiséghez, mert a Szentírás csak a szegények nézőpontjából érthető meg. POSZTMODERNIZMUS: Olyan társadalmi, kulturális és intellektuális mozgalom, amely a vizuális művészetekben, legelőször az építészetben, a megjelenítő művészetekben, az irodalomban és az irodalom-elméletben, valamint a filozófiában a modernizmusból fejlődött ki, és nőtt túl azon az 1960-as évektől kezdve. A posztmodern gondolkodásmód elveti a történelem fejlődésközpontú, lineáris-kronologikus szemléletét, s úgy érzékeli,

hogy széthullóan a világtörténelem, a társadalom és az én szingularitása. Elveti a határok fogalmát is és kiemeli a másság tapasztalatának jelentőségét. A posztmodern szemlélet mára a stílusok, irányzatok és elméletek olyan kaotikus sokféleségéhez vezetett, hogy a posztmodern kifejezés használata felszínessé vált. ÖKOLOGIZMUS, GLOBALIZMUS: Az ökologizmus az ökológia vagy környezetbiológia tudományának és problematikájának megjelenését, s viharos gyorsaságú és formájú elterjedését jelenti mid az állami, mind a civil közélet fórumain és a közvéleményben. A modern ökológia elméleti alapja az ökoszisztéma működésének leírása, valamely terület környezeti tényezői és élőlényei közötti kölcsönhatások funkcionális egységének megismerése. Mindazon optimális számú, arányú és összetételű, élettelen és élő alkotórésszel, résztvevővel együtt, melyeken át a tápanyag-körforgalom és az energiaáramlás megvalósul. AURELIO PECCEI: Nagy szerepet játszott az ökologizmus vagy politikai ökologizmus kialakulásában. Kezdeményezésére 1968-ban létrejött a Római Klub, amelynek tagjai az emberiség jövőjét meghatározó problémákat vizsgálják, és javaslatokat tesznek a gondok megoldására. Az 1991-es, Az első globális forradalom című jelentés az emberek közötti világméretű szolidaritásra hív fel. Ezzel egyértelműen megfogalmazódott és színre lépett a globalizmus, a globális problémák tárgyalásának és kezelésének igénye és gyakorlata. Mert ha úgy gazdálkodunk, és úgy szervezzük államaink együttélését, miként az elmúlt évtizedekben tettük, megtörténhet, hogy a Föld természeti

tartalékait a végsőkig kiszipolyozzuk, tökre tesszük a bioszférát, kiélezzük a megélhetési különbségeket a fejlett és a fejletlen világ között, vagy akár teljes pusztulásba döntjük a Föld egész lakosságát. SAMUEL P. HUTINGTON: A globalizmust a civilizációk összecsapása és a világrend átalakítása (1993.) című könyvében elemzi. A világpolitika sokpólusú lett, azaz sok civilizációt foglal magában. A modernizáció nem vezet el bennünket egy egyetemes civilizációhoz. A civilizációk konfliktusa, háborúja elkerülhető, ha a világ vezetői elfogadják a világpolitika sokcivilizációs jellegét és együttműködnek annak fenntartása érdekében. POSZTINDUSZTRIÁLIS TÁRSADALOM: DANIEL BELL: Modellje szerint, az ipari társadalmat az jellemzi, hogy az energiát és a gépesítést a javak tömegtermelésére használja. Posztindusztriális társadalomról pedig akkor beszélünk, amikor a munka aránya a termelésről a szolgáltatásra tolódik át és a gazdasági innovációban és ügyvitelben központi jelentőségűvé válik az elméleti tudás. Mindez a technológiák szerepének rendkívüli megnövekedésével jár együtt. INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM: A társadalom előtt álló befutandó pályák már nem kötődnek az ipari társadalomhoz, ezért a posztindusztrializmus helyett kezdték el használni ezt a kifejezőbb elnevezést. YONEJ MASUDA: Az új társadalmi technikát a korábbiaktól teljesen eltérőnek véli, ami szerinte olyan átalakulást hoz majd a társadalomban, amely példa nélkül álló lesz, mert nem az anyagi javak termelésétől, hanem az információ termelésétől függ. Az új társadalmi

technika lényege az információ, ami láthatatlan. TUDOMÁNYFILOZÓFIAI FORRADALOM: THOMAS KUHN (1922-1996): Fő művét, A tudományos forradalmak szerkezete (1962) című könyvét a XX. század egyik legnagyobb hatású történelmi és filozófiai munkájának tartják. Ebben olyan a tudományos kutatást és gondolkodást meghatározó világszemléleti mintákról, azaz paradigmákról beszél, amik formális elméletekből, klasszikus kísérletekből és megbízható módszerekből tevődnek össze. LAKATOS IMRE (1922-1974): Szerinte a tudományok nem érthetők meg a tudomány története nélkül. A tudománytörténet tényeit viszont nem látta összeegyeztethetőknek a racionális módszertanok követelményeivel. Szerinte a módszertan nem meghatározó a tudományban, hanem normatív, azaz követelményeket állít a tudósok elé, és nem eljárási tiltásokkal foglalkozik. A norma teljesítését a megbízható tudományos elit értékítéleteivel való megegyezés jelenti. PAUL FEYERABEND: Műveiben az elméletek összemérhetetlenségét, inkommenzurábilitását fogalmazta meg. Élet és gondolkodás egyesítője, a racionalizmus különböző formáinak köztük a kritikai racionalizmusnak a bírálója. Szerinte a tudományoknak közelíteniük kell a művészetet és alá kell vessék magukat a polgárok megítélésének. Szerinte a történetileg egymást követő tudományos elméletek nem állnak egymással levezethetőségi vagy tartalmazási viszonyban. DEKONSTURKCIÓ: Az 1960-as évek végén Franciaországban, Derrida által kezdeményezett irodalom kritikai és

filozófiai iskola, amely komoly kritika alá vette a hagyományos nyugati metafizikát, valamint a filozófiák módszertanát. A dekonstrukciós kritika hatására fellazult a kapcsolat a nyelv és a fogalmak, valamint a jelölők között. JACGUES DERRIDA: A nyugati filozófiát bírálván, bírálatát kiterjesztette az irodalomra a nyelvészetre és a pszichoanalízisre is. Tőle származik az a dekonstrukcióként ismert filozófiai módszertan, amely állítja, hogy a szavaknak nincs fix referenciapontjuk, és az írott szövegek ellentmondanak önmaguknak. Az állítja, hogy egy szöveg jelentése csak véletlen kapcsolatban van szerzője tudatos szándékával. POSZTMODERN MŰVÉSZET: XX. század végi, a modernizmus előfeltevéseitől és gyakorlatától eltávolodó művészeti mozgalom. A modernista építészet tisztasága helyett a jelentés gazdagsága és a histórikus építészet több hatást ötvöző, eklektikus kifejezésmódja lett az eszmény játékossággal, iróniával és humorral kiegészítve. A posztmodern építészet populista akart lenni. Az irodalomban posztmodernizmusokról beszélnek, s nem egy-egy posztmodern stílust, hanem a posztmodern állapotot határozzák meg. Brian McHale filozófikusan a modern irodalmat ismeretelméletinek, a posztmodernet lételméletinek nevezi. POSZTMODERN FILOZÓFIA: A posztmodern filozófiailag elsősorban Franciaországban fogalmazódott meg, s jelentősége az 1970-es évek közepétől növekedett. JEAN-FRANCOIS LYOTARD: A posztmodern címszó alatt formulázta meg a jelen problémáiként a különböző

vitastílusok, tudományféleségek és életmódok feloldhatatlan ellentmondásait. A posztmodern állapot (1979) című műve mérföldkőnek számít a posztmodernizmus nemcsak filozófiai, hanem irodalomelméleti definíciójában is. Definíciója szerint a posztmodern a meta- értelmezésekkel szembeni hitetlenség. Nála a posztmodern esztétikai gondolkodásnak két meggondolás-áramlat gyökere van. Az első az eltérő racionalitás-féleségek egymással össze-egyeztethetetlensége, amely azóta kísért, mióta a szubsztanciális ész leosztódott és osztódóban van. A második meggondolás-áramlat, amely az esztétikai gondolkodáshoz vezet, a Fenséges problémájából ered. Ennek taglalása során arra a megérzésére hivatkozik, hogy a kifejezhetetlen velünk van, velünk történik, de ezt nem elemzi tovább. A két meggondolás-áramlatból összefolyó esztétikai gondolkodás az Életvilág-Rendszer kettősben mozgónak tartja, amely nem törődik sem az Átéléssel, sem a Létezésen-túli Lét Végével.