weöres - a vers szuletese

5/11/2018 We res - A vers szuletese - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/weoeres-a-vers-szuletese 1/22

Weöres Sándor: A vers születéseA VERS SZULETESE

Meditáció é svallomás

DáLl a-da<ladád a-da-datlád a-da-dada kata kájl

Dé d o'de-dodé d o-de-dodé d o-de.doda katn kájI

csign-riga tÚd kiszarvádat, szarvádar,mer ha ncm nrlod ki,

Kenen*aljai

Weöres Sándor: A vers születése

Egybegyjtött írások. Bp., Magvet, 1986. 219-261.



MÚVÉ SZETÉ sMÚVÉ SZ-ML'NKA

Mondják, minden művé sz-tevé kenysé g eremté s; é shallottamazt is, hogy an'1aság. A ké t állí tás egymásnak ellentmond, é segyiksem igaz' de mindegyike é rté kes é szlet-igazságot tartalmaz, mertjelzi a műalkotás'folyamat ké telé rhetetlen limesé t,mint a szám-soré t a ké tfé levé gtelen.Teremtőnek látszhatik a művé sz, hiszenolyat lé tesí t, mely előbb nem volt, é s isteni önké nyessé ggel alakí tjasaját külön világát; é s mé gsenr teremtő' mert csak a rendelkezé sé .re ál1ó tárgyi é s szellemi elemek felhasználásával ké szülhet a műve,a semmiből valamit nem alakí that' De hasonlatos az anyához is,mert a benne kialakulót hozza világra; csakhogy a művé sznek ré sz-ben saját akaratától ftigg, hogy szellemi gyermeke mifé le é smek-kora legyen, s joggal tesszük í elelőssé ,ha eredmé nye torzszülöt.

A művé sz,ki az alaktalant formássá ép í t i udatos akarattal, szin-te ,,teremtő''; ha akaratlanul' álmában is alkot, mint né haSchu-mann' olyankor szinte ,,szülő''; a ké t fogalmat elfogadhatjuk a mű-alkotás ké tpólusának' A közös jellemzőt megtaláljuk, ha aztmondjuk: minden művé szmunka cselekvé s, mé gpedig valamit lé t-rehozó cseiekvé s: ké szíté s. z azonban nemcsak a művé sz munká-jára áll, hanem pé ldául a tudósé ra é s parosé ra is. É rté kes udo-mány é sé rté kes par csak valamilyen határokon belül lehetsé ges:csak az lehet tudomány, ami ismeretet nyú jt, é s csak az lehet ipar,ami gyakorlati igé nyeink kielé gíté sérezolgál _ ellenben a művé sz.tevé kenysé gnek nincs általános é rvé nyűhatára, tehát szabad alko'tás. Korlátai azonosak az emberi lehetősé g korlátaiva1.

De vajon csakugyan ,,szabad alkotás''-e? Csak azt fogadjuk elművé szinek _ mondhatná valaki - ami szé p,gyönyöködtető; aművé szet a ,,szé p''területé re korlátozódik, tehát nem ,,szabad''.Ahhoz, hogy válaszolhassunk: vizsgálnunk kell, milyen té ren lehet

zzl



közijs ismertető jegye nrindannak, amit felté tlenül művé szi-szé p-nek tekintünk? A tartalom teré nnincs közös vonás, hiszen akár

,,szé p''' akár ,,rú t'' lehet az alapul vett tárgy, magának a műnekszépié g-fokaettől teljesen független; nincs az a tárgykö, mely a

művé szetben helyet ne találna' A formában, kidolgozásmódbansincs közös ismertető: a remekművek közt vannak virtuózan meg-

munkáltak ugyanú gy, mint lomposak é sügyetlenek. Ha a műrendkí vüli dokunrentum: bí zonyosan érték,de nem í elté tlenülmíí vészi rté k.A kozös jegyet abban leljtlk, hogy minden művé szi

remek a művé szetre í ogé konyegyé nben sajátos é srendkí vüli rezo-nanciát fakaszt, melynek 1ellege é serőssé gi foka sokfé le lehet, deÍ ája alapjí rban vé ve mindig ugyanegy. Ezt a rezonanciát nevezzükeszté tikai gyönyöködé snek, az e\őtáé ző művet szé pnek, a műké szí tőjétművé sznek. Aki nem tud szé pérzé st lőidé zni, nem jutbe a művé szet területé re; de a művé sz számára a gyönyöködteté sparancsa nem jelent semmi korlátozást, nem záIja ki semmilyené mberileg lehetsé gesterré numból. A parancs, hogy ,,alkoss szé -pet''' nem megkotó, de korlátlanul föhatalmazó erejű. Remekmű-u.k so.a í gazoija, hogy a művé sz-teljesí trné ny lehet pusztán csakművé szié ssemmi más; é samellett' hogy művé szi, lehet egyí rttal

tudomány, böcselet, vallás, erköcstan, politika, praktikum, szóra-koztatás, akármi. Minden emberi teljesí tmé ny ránt fönnáll vala-milyen minősé gi igé ny, gy a művé szettel kapcsolatban is; de nincsolyan emberi megnyilvánu1ás, mely ne jelentkezhetné k nrűvészet'ként _ a művé szet tehát szabad alkotás.

Vannak a művé szetre Vonatkozó egyé b gé nyek s; de é rvé nyükcsak esetleges, nem pedig általános. Ré szben forrnaiak (pl. az ará'nyosság, egyszerűsé g stb. szabálya é s a művé szeti ágakon belüli ,,mes-tersé gbeli" szabályok). Hogy a forrnai tövények közt nincs teljes é r-vé nyű,a gyakorlat bizonyí tja: könnyen felsorolhatunk egy-egy í or-mai szabálynak megfelelő é smegnemfelelő remekműveket egyaránt.

Az igények másik csoportja tárgyi; ezek többnyire egyké nt irányul-

rrak mindegyik művé szeti ág felé . Tárgyi igé nyek pé ldául: a művé szzárkózzé k eI a mindennap problé máitól; álljon eszmé k szolgálatábané s rányí tsa a tömeget; taní tsonerköcsö; álljon az erkö1csön felül;leg}'en álmodozó; legyen józan; legyen az egé szségpé ldaké pe; egyen

idegbeteg' vé rbajos é sakassza fö magát stb' stb. Nincs az az engedel-mes művé sz,aki valamennyinek eleget tudna tenni. A parancsokeg1mást cáfolják; emlí teni sem kellett volna őket pusztán azé rt, hogyáltalános é rvé nytelensé güketmegmutassuk. De a művé szetneknemcsak az a Iójellemvonása, hogy í elté tlené IVé nyű övé nyei nin-csenek; ugyaní \ jellemző, hogy a művé szetre esetenké nt bármilyenszabály é rvé nyes ehet. Gondoljuk el, mennyi remekmű keletkezettformai parancsok gátjai közt: mennyi nagy alkotásnak adott szilárdvázat a drámai hármas-egység, vagy a zenei tonalitás tövénye: é s

mekkora virulásra adott lehetősé get sok _tárgyi elv, í gya társadalom-javí tó tendencia vagy a l'art pour 1'art! oröké rvé nyű művé szeti sza-bályokat nem ismerünk, de a szabályok ideiglenes é rvé nye,segí tőereje ké tsé gtelen_ é s az alkotó lángé sznek joga van akár a leg-megokolatlanabb művé szetí elveket vallani, ha általuk találja meg asaját művé sz.tevé kenységé reegkedvezőbb keretet. S a tövé nyekkií ejlődé se'megmerevedé se é sbukása adja a művé szetek é lettöté'neté nek nagyszerű időbeli ritmusát. Ha maga az általánosságban-vett művé sz-tevé kenység,szabad alkotás'' is, a művek nem keletkez-hetnek köötsé g né lkul: a teljes szabálytalanság parancsa maga isszabály volna, mé ghozzá teljesí thetetlen szabály.

Mi tehát a művé szet _ ez a mé rté ktelenülszabad Valami, mely-nek egyetlen felté tlen köötsé ge sincs, de határtalan szabadságá-ban akármilyé n kotötsé get elbí r? Szé psé ggé -rögzí tettembirimegnyilvánulás' A művé szet az emberi psyché nek é saz é letnekbármelyik ré giójáról tanú skodik' akár a tudomány; de beszámolójamás termé szetű: a tudós az eredmé ny valóságáé rt, a m'ú vészazeredmé ny szé psé géé rtelelős. A tudomány é sművé szetegyarántnyilatkozik az ,,é n''-ről é s ,,más''-ró, dolgokró1 é s jelensé gekiől, ko-rokról é semberekről: a tudomány beszámolója pontos é skonkré t,aművé szeté pedig önké nyes é sé pp ezé rt hajlé konyabb é selevenebb.

A művé szetkorlátlan; é s a művé sz mé gis gátak kozt alkot' Gátja-it elsősorban az egié ní alkat szabja meg, melyben csak elkülöní t-hető terré numokra irán1rrló ké pessé geké svonzalmak rejlenek. Azalkatot formálja a kí vtilről ráözönlő sokfé |ebefo\ás, hatás, mely akönyezetből é sesemé nyekből, művekből é semberekből árad; ahatás a művé szt né mely lehetősé g irányában kifejleszti, más

))) 223



lehetősé gektől ví sszaszorí tja;é sa hatás süti a művé szre a kor é s akozössé g bé lyegé t.Az irány kijelolé sé t olytatja a szándé kos önne-velé s,a tudatos eLhatáro7ás: a művé szrrek tervei, eszmé nyei lesznek;é s hogy menné l jobban rnegvalósí thassa őket, ezé rtönké nt elzárkó-zik sok másíajta lehetősé g elől. A hatások é selhatározások az alkat-ba beleivódnak, szerves ré szeivé válnak; é sahogy jönnek ú jabb be-folyások é s szándé kok, általuk az alkat minr1ig módosul. Néha az al-kat kaleidoszkopikus övé nylé se, néhaa rászÍ í rődő ú jabb hatás, delegtöbbszö mind a kettő egyűttvé Ve nyú jtja az é lmé nyt'mely

találkozva a benső alkotóerővel, művé szilárdul.

PRÓZAiRAs Es \'FnSELÉ s

Ha festmé nytné zünk'magát a művet látjuk; ha zenét hallgatunk'magát a műVet hall1uk. Ha a zené t átással é rzé keljtik(kottát olva-sunk): nem a művet látjuk, csak a jegyeit. Es az irodalmi teljesí tmé nysose

''magaa mű'', csak annak jegyei, melyek bármelyik é rzé kszerv-

hez inté ződhetnek: látáshoz, halláshoz, tapintáshoz (gondoljunk avakok domború í rású könyveire), szagláshoz é s zlelé shez(hiszen

semmi akadálya sem volna illat- é s z-ábé cé sszeállí tásának). Bár-melyik é rzé kszervünk egyenlő é rvé nnyel közvetí theti agyunkba azirodalmi mű jegyeit; de csakis a jegyeit, melyek megfejté sé t az éÍte '1em vé gzi. Ahogy a zene a hang művé szete, a festé szet, tánc stb. a lát-vány művészete: azonké ppen a szé pirodalom a í ogalom művé szete.

Minden művé szet-ágnak van egy gyakorlati megfelelője, mellyelegyfajú ak a materiális tulajdonságai: a ké pzőművé szettelegfajtafizikumú a szemlé ltető ábra, a mozgásművé szettel a járás'kelé s, azené vel a sí pjel'a szé pirodalommal a puszta gondolatközlé s szóbanvagy í rásban. De a szé pirodalomnak csak egyik ága egynemű amindennapi gondolatközlé ssel, a próza; a másik ága, a vers, olyantulajdonságokat is tartalmaz, melyek a beszé d struktú rájából hiá-

nyoznak: a versben hangzásbeli köötséget lelünk, mely nincsmeg a közbeszé dben é s prózában' de hozzá hason[ó van a zené ben.A köté szet tartalmilag fogalmi, formailag audití v művé szet' (Ku-riózumké ppen megemlí thetjük, hogy a versekbe néha jelenté ste.

))4

len hangcsoportok is kerülnek, hangutánzás vagy hangulatkelté scé ljából; pl. Goethe,,Zigeunerlied''-jé ben:,,Wille wau-wau-wau!Wille wo-wo-wol Wito.hu!'' Ilyenkor a vers átmenetileg nem

''afogalom művé szete''' lranen'L teljesen audití v, mint a zene.)A próza is, a vers is egy keveré k-művé szetből származí k: az

é nekből, zene é s beszé d keveré ké ből.A primití v né pek zené je nemtagoltabb, mint a közbeszé d, nem oszlik taktusokra, é nekük isegyvé gté benáradó kántálás' rnelyhez bármilyen szöveg alkalmaz-ható. Szövegeik nem lejegyzettek, csak megjegyzettek, csak fé lig-

meddig szilárdak, állandó alakulásnak alávetettek; előadásukmódja a kántálás: átmenet a gajdolás é sé rreklé sközöt. Ha vala-mely népnéla zene, esetlegessé ge helyett, kezd motí vumokká sű-rűsödni, kööté vá[ni: már nem minden szöveg é nekelhető; azé nek ütemes köötsé gbe rántja az é nekeltszöveget is; az a szövegpedig, mely elsősorban világos gondolatközlé s cé ljára való, ké nyte-len í tigg.etlenedni a dallamtól, a számára í elesleges é sgátló kööt-sé gtől. Igy született a dalolt vers é sa dalolatlan ptóza. _ Az ö-ezeré vessumir cseré ptáblákon már olvaslratunk prózát é sverset;é sa verssorok í öott néha hangjegy-sort látunk, amit megfejteninem sikerü1t. A sumir verssorclk már né mi ritnrikus rendezettsé get

mutatnak: két-vagy né gy', né hahárom-ütemtagú ak. Ez a ritrnikaa sumirokat felváltó utód-kultú ráknál is tobbé -kevé sbé regma-radt, ané lkulhogy tovább alakult volna; é sHomé rosz hexamete-ré ben a kööt vers már ké szen, é retten mutatkozik előttünk: azelőázsiai kultú rköben a sumir titernsejté s é sa töké letes gorög for-ma közt sehol sem látjuk a közbenső í ejlődé siperiódusokat. Ellen-ben a szanszkrit köté szet világosan mutatja a verselé s kibontako-zását; a hangsűlyra é pült ütemektí í la metrum megsejté sé ig'majdszabályos használatáí g. A kööt dallarn nrellett fe1lődöt a szöVegis kööté ; aztán az é nekhez láncolt szöveg kezdett é nekné lkül isszerepelni, é s ez már a mai é rtelemben vett kötemé ny.

Ami a mostani vers másik kotötsé gé t, a rí met illeti (rí m alatt ittcsak a vé grí meté rtent): a kí nai köté szetben találkozunk vele legelő-szö. A Kr. e. 1200 é s 600 közt összegyűjtöt Sl-King dalsorozat verseimár rí nresek. Kí nai elemény-e a sorvé gek összecsendí té se, Vagy egyelőtttik é 1tősné ptől öököté k: nem tudhatjuk; annyi mindenesetre

zz5



valószí nű, hogy a rí m valamely izolrí lónyelvben keletkezhetett (azaz

oly nyelvben, aminek minden szava egytagú é smindig változatlantőszó; ilyenek a kí nai diómák é sáltalában a kontinentális Kelet-Azsia nyelvei). A rí m a kí nai nyelvnek szinte vé ré ből akad, mí g a

nyugati kolté szetekben csak esetleges é kessé g, becses ráadás. A kí naiszók mind egysú lyú ak'csodálatosan zátt é sharmonikus hangcsopor-tok, olyan árnyalati ktilonbsé gekkel, melyeket alig é rezhet európaifül; ez a nyelv rendkí vül é rté keseszköze a köté szetnek. Mí g a nyuga-ti poé taa szótagok hangsú lyáva1 é shosszú ságával vagy rövidsé gé vel

töődik: a kí naí kötő részé reminden szó egyenlő időtartamú ,melyekből nem formálhat ütemeket é sverslábakat, ehelyett a legfi-nomabb hangzás-ktilonbsé gekkel simul a dallamvonalhoz. A kí naiszók, harrgzásuk minősé ge szerint,,,ví zszintesekre'' é s,,függőlege-sekre'' oszlanak. A ,,ping'', azaz ví zszintes szavak é lescsengé sűek' tisz-tán harrgzók; a ,,shang'', ,,küh" é s ,,jü'' csoportokra oszló függőlegesekbizonytalanabbak, fáryolozottak. A ví zszintes é s Í iiggé lyeshangcso-portok különfé le szabályszerű váltakozása a kí nai vers gerince. Ez asajátos szabályosság csak árrryalást ad, de lükteté st nem eredmé nyez;nem alakí t ütemeket; rí mné lkül a kí nai kötemé ny tagolatlan volna.A sorvé gek összecsendí té se könnyen kí nálkozó lelemé ny lehetett;

általa egy-egy ütemtaggá zárultak a sorok, tagoltságot kapott a vers.A kí rrai kötemé nyen olyan a í m,mint a hordón az abroncs, melynólkül szé thullana;ott alap-elem a sorvé gi összecsengé s _ é sa nyuga-ti nyelvek ősi vers-emlé kei mind rí mtelenek, rí m né lkül is ltiktetőeké S tagozottak. A rí m valamelyik egytagú nyelvben fakadhatott, Eu-rópába arab közvetí té ssel kerülheten a Távol-Keletről, hogy ami otta ritmus lelke volt, itt kedves ráadás lehessen.

Ha prózát í runk; a jelenté sre,tartalomra összpontosulunk, az ese-mény vagy gondolat szálát vezetjük: a prózaí rás é rtelmi koncent-ráltságot kí várl. Versköté sné l máské nt áll az eset: a gondolatfűzé smellett fellé pnek nem-é rtelmi elemek is: az ütem é srí m megbontja agondolatfűzé s egyeduralmát, é rtelmen-kí vüli rányba elhajlí tia a szé p-

sé gkeresé st.A versforma egyré szt megköötsé get jelent' másré sztazonban oldottságot is, a felté denkonkré tság aló való szabadulást. Aforma elzáró-korlát é s támasztókarí a _ é saki megszokta a verselé st,már csak a köÖnsé g támaszté k-mivoltát é rzi.Most, hogy annyi vers

után lrosszabb prózamunkát í rok:nehé zkesen botladozom; mintha si.ma é pítettú thelyett szántásokon nenné k keresztü1-kasul.

Bizonyos, hogy a ritnrus é srínr gátlólag feszül a tartalom ellen;menné l több határozott gondolatot, előre kitervelt rnondanivalótakarunk beleé pí tenia versbe, annál erősebben é rezzük aközegellenállást. De ez az ellenállás nem annyita akadé k, mint in-kább segítsé g;a ritmus arányosí tja é s tÖmöebbé pré seli a szöveget'egyensú lyozza a mondatokat; a rí mpedig gyakran rávezet öletekre,melyek egyé bké ntnem villannának fel bennünk. Vagyis a forma

valósággal munkatársa a koltőnek' Ha a poé taelkezd prózát í rni,eleinte többnyire igen szánalmas az eredmé nye: a köötsé g egyen-sú lyozója né lkül gyámoltalan; é s a megnyilvánuló hibák jellemzőeka temperame ntumára. Né melyek, mikor kitönek a köötsé ggyárnkodása a l í í , lyanok, mint a gátrepesztő folyó: rendszertelené s bősé ges kedé lyvilágukat nern íékezi emmi, a próza terjengősendagadozik, a versbe való dí szeké smé rté ktelen é rzelmek mindentelöntenek, se-vé ge se-hossza a rrrondatok áradatának. Mások való-sággal fázrrak, mikor kibú jnak a forma köntösé ből: hiányé rzé sselkűzdenek, a lendí tőerő hiányát é rzí k,minden szavuk kí nosan í akadé s é lettelen é s szürke lesz; amít nagy nehezen már leí rtak, sehogy se

akar folytatódní , a nrondatok fogaskerekei nem bí rnak egymásba-kapaszkodni, a gondolatok összezsú folódnak é snem találják a foly-tatásukat; ami a trregí rás előtt pompásnak í gé rkezett, a szövegbennem illeszkedik senr az előző, sem a következő tnondatokhoz; mí nt-ha iszapbó1 lenné nek a szavak, sehogy sem akarnak szilárd alakzat-tá egyesülni. Az első eset inkább az ösztonös' é rzelmi lendületűkoltőkné l' második a tudatos é s higgadt vers-övösokné l gyakori.

A xol t c-,qL rq r

Ha a kötők szellemi alkatában kozös vonást keresünk, ké t

té nyezőt tudunk megnevezni' melyek minden kötőné l okvetlenülfellelhetők, :inrbár a jelentősé gük' í ejlettsé gük, jellegük eseterrké ntigen sokfé le lehet' Egyik: a ,'mesterségbeli'' é rzéké sgyakorlottság, averselő-é s fogalmazri-ké szség. De ez mé g nem nrinden: van, aki hi-

zz6 ) )1



bátlanu1 é rt a poé zismestersé gbeli rószé hez; é s mé gsem kötő, mertaz eredmé nye szokásos, szürke; é svan, aki botladozó verselé ssel'nehé zkes fogalmazással is é rté ketalkot. Nyilván van egy másodikté nyező is, mely által ,,í z, csí n, tűz" Iesz a versben: é s ez a ké pzelő-erő nagy mozgé konysága. A kötő é rzelmei, gondolatai, benyomásaimilyen motí vumokban egyesűlnek a nyelv lehetősé geivel é s a vers-formával: ettől függ a kötemény é rté ke_ é smegkapó, rendkí vülimotí vumok (akár egyszerűek, akár összetettek; akár rendezettek,akár zabolátlanok) csak a í antázia jegyé ben ké pzódhetnek.

Több közös jellemzőt hiába kutatunk. A ké pzelő-erő nem min-dlg társul kiváló é sztehetsé ggel: vannak nagyeszű kötők, s vannakközepes é rtelműek, sőt tagadhatatlanul ostobák is. Né meIyik é lesí té lőké pessé gű, e legtöbben é rzelmeik alapján í té lnek,mint anők. Akárhány é rdemespoé ta é rzé s- sgondolat-világa megle-hetősen köznapi, é s csak azáltal vállk rendkí vülí vé , ogy az átlagosé letfelfogás hiánytalan é rté kűversekben tükröződik; az ilyen alko-tóknak köszonhetjük' hogy a köté szetben az átlagember-tí pusokvilágát nemcsak a kiemelkedó szellemisé gűek megfigyelé sein átkapjuk, hanem közvetlenül is, elsőké zből. Es sok rendkí viili alkatúkötő é lete nkább átlagosságtól elrugaszkodott, mint átlagfööti:

ők az irodalom csodaszönyei. S vannak, kikné l a tehetsé ghezgaz_dag é skivé teles emberi tartalom társul: az igazi kötők legtöbbjeide tartozik, é s a legnagyobbak tán va1amennyien.

,,Koltői lelktilet'' nincsen; a poé ták közt vannak hí ggadtak é své rmesek,pedánsak é skapkodók, magányos töpÍ engők é sügyestársaslé nyek, gyámoltalan fickók é sgoromba fráterek _ ahányfé ieaz ember, ugyanannyií é lea kötőember. Csak a váltakozó kordiva-tok lé ptetnekelő né mely emberi jellemvonásokat é smeghatáro-zott é rdeklődé si kööket a koltői lé lek krité riumává: kedvenc poé -ták mutatós tulajdonságait; nem a kincseiket, hanem a gesztusai-kat; nem a művé szi é rté k'hanem az egyé ni szokás köé be tartozódolgokat. Egyik kor divata szerint a kötő-zseni í elté tlenül rózsa-

szí nlelkű ábrándozó, a másik szerint bohé m donjuan vagy idegbe-teg alkoholista; ma pedig honi eszté tikánk legfóbb parancsolata,hogy a poé taheves közé leti állásfoglalást nyilvání tson verseiben _nálunk most a koltőzsenit alig ké pzelhetik máské pp, mint indula-

tosan ágáló é skü1deté sé t hangoztató politikust. Csakhogy a zseni-alitás mindig szellemi függetlensé g, nem pedí g rituálisan előí rt pó-

zokhoz alkalmazkodás; mí g a dilettánsok felszerelik magukat az

összes kí vánt kellé kekkel,a kö1tők fütyülnek a kordivat nagy-gyáválási receptjé re é sú gy rnak, ahogy a saját termé szetükből következ1k. A köté szetben nincsenek kijelolhető szerepek, okvetle'nül szüksé ges vagy okvetlenül tilalmas tárgyköök, minden a

minősé gen ál1 vagy bukik _ é sa köté szet egyik főé rté keé ppen az,

hogy bármilyen tempeÍamentum é s humánum mutatkozhatik

benne, csak mé ltóké ppenmutatkozzé k.Mikor jelentkezik é shogyan bontakozik ki a kötő-hajlam? Majd-

nem minden í rni-olvasni tudó ember megpróbálkozik valamelyiké letszakában a versí rással; de kevé sné lmarad meg huzamosabb időnát a verselő-kedv, é smé g kevesebb fejlődik koltővé . Akárhányan mára gyermekkorban í rogatnak. Mondhatjuk, hogy a gyermekek 10-12

é veskorukig mindannyian koltők, mé g ha tán nem í rnak is egy sortsem: é letismeretük mé g hé zagos, ezé rt a {antázia szabad kapcsolatai-val pótolják az ismeret hé zagait; a kifejezé smód ké nyelmes sé máitmé gnem ismerik, hát maguk alkotnak kií ejezé smódotönmaguknak,mondanivalójuk ú gy tö utat a szavak sűrűjé n, mint a sziklagögeteg

az erdőn. Egy négyé veskislány' arra a ké rdé sre'hogy,,kit szeretsz leg'

jobban? _ í gy felelt: ,,Apukát, anyukát meg a Bodri kutyát; meg a Józsibácsit é s Jé zuskát, mert hoznak sok cukrot.'' Teljesen reális szemlé letez: a ,'kellemes é skellenretlen'' tengelyé ben á11, mint az átlagemberéé s az öömeit-bánatait é neklő a1anyi kötőé egyaÍ ánt; de a kifejezé s

nem a konvencionális mederben, hanem te1jes sajátossággal, csak-

egyszeri módon töté nik' tomöen é s biztosan. Néha egé szgondolat-

sort egyetlen szóba sűrí tenek; pl.: ,,Bözsinek most ki lesz a főzmamá-ja?'' Ké pzeletük minden rejté lytmegindokol: a felhőket angyalok to'logatják, a szelet a fák hajladozása okozza; é segy gyereklány, aki az

apiát csak fé nyké pről smerte, látva, hogy másnak van szülője é s

őneki nincsen, a talányt ú gyoldotta meg' hogy apját a fé nyké ppel

azonosí totta: ,,Az é napám nem olyan; mint másé : csak elö ember,hátul papiros.'' Es ismerjük a gyerekek fantasztikus mesé lgeté seit(Dehmelszé p kötemé nyt í rt erről) : tücskö-bogarat összehazudoznak

nektink, ané lktil hogy elhitetni akamák, vagy maguk elhinné k. De az

228 729



é let hamarosan letöi a ké pzeletcsápjait; ké szen-adott ké nyelmessablonokba tereli az ágas-bogas gyermeki kedé l1világot; az elődökhosszú során át ööklődő ismeretek kiszorí tják a szabadon bóklászó is-meret-keresgé lé st. A szeretett lé nyek elsí i osztályábó kiszorul a Bodrikutya, é ské nytelen beé rni a második osztállyal, a ,,kedvencek'' rang-jával; Jé zuska pedig egé szen különálló kategóriába kerűl, az eszmei lé -nyek közé ' A í elelőtlen összevissza mesé lgeté s ré szbenhencegéssé ,elhivé sreszánt hazugsággá realizálódik; ré szben visszaszorul az emberbensővilágába é sott zártan é l tovább, a teljesülhetetlen vágyak lorn-

tárává vá1va _ s ez a fojtott, levegőtlel-r benső-világ néha kibukkan é sjelzi, hogy a szűrke hé tköznapi í elszí nalatt micsoda fantazmagóÍ iákrejtőznek' melyek a ké pzeletsí kján nregvalósí tanak minden lehetet-len vágyat. Legtöbb emberné l a gyermeklé lek káosza átsimul a kon-vencionális szemlé letnród kész csatornáiba; a többsé g a megtanult é sbeidegződöt sé mák szerint gclrrdolkozik, é rez é s cselekszik, mechani.kusan _ de vannak, kiknek lelkülete nenr í é r l a mindennapi kere-tekben, szellemlsé gük többet mozog ú ttalanjáratlan területen, mint asablonok közöt; é sa kötő is ide tartozik'

Szokásos szólásmondás, hogy,,a kötő öök gyermek'', é s hogy,'minden lángé sz őrült''; a gyerrnekek, őrültek é s kötők gondolkozá_

sa egyaránt kí vül áll a szokványos sematikus gondolatmeneteken'de ez csak külsósé ges hasonl<iság, mert mindegyikné l más jellegű é smás é rté kűa kí vülállás. Az átlagos gondolkodásmódot a gyermekmé gnem é rte el; az őrültben a sablonok vezető-zsinórja már szé tsza-kadt é sösszezavarodott; a kötő jól ismeri a sé mát, csak nem idomulhozzá, é s a gyermekkor elnrú ltaután is a saját módján fogalmaz é sasszociál. Ahogy az átlagenrber számára a meg-nem-é rtett elvontszoveg egyí ajta az é rtelmetlen szöveggel: könnyen egyfé lé nekáthat-ja a poé tasajátosságát é s az (jrült zavarosságát. Ha a kötő, ahelyetthogy szórakozni é sdolgozni nrenne é s a közkí vánatnak eleget té veszerelemben lángolna, ré szegeskednéké spolitizálna, inkább látszó-lagos té tlenségben babrálgat hetekig: ez nem különcsé g; a sok medi-

tálás szervesen hozzátatozik az alkotómunka termÉ szeté hez. É shogy a művé szek közt sok az í degbeteg é ssokan megőrülnek közü-lük, ez nem a zseni é s té boly alkati rokonságát jelenti; hanem, mintSpitteler kifejti, ,,a 7seni tevé kenysé ge,e7 a megerőLtető ffiasmlnkl a

neurasztenia é shiszté iaáIlonú sain át könrryen ve7et a s7ellemi eg1ensú $

falbonilÁsához''. Ha egyszer a művé sz megőrül, már nem művé sz töb-bé : teljesen elhallgat, legí öjebb mé g né hány kusza é sszánalmas to-redé k telik tőle, miket csak a korábbi munkásságáva1 kié rdemelt be-csülé s avat becsessé .

De né zzük a gyerekek-í rta verseket. Azt mondják, hogy a gyerme-

ket'ú gyszinté n kezdő kötőt _ utánzási öSztön vezeti a versí rás-hoz, é s a í elnőttek mondanivalóit visszhangozza tÖké letlenül. Eznem mindig igaz. Felté tlenül áll arra a nagyszámú é stöbbé -kevé sbé

é rdektelen versezetÍ et melyeket a gyermeklapok közönek gyemre-kektől: ezek üres visszhangjai mindenfé le szavalásra szánt dögedel-meknek s többnyire hipokrí ta ál-eré nyekre intő bolcsessé geknek; ós

csak annyit dokumentálnak, hogy a nyers, faragatlan gyermeklé lekhogyan kezd alkalmazkodni a szokásos sé mákhoz, köelező szóla-mokhoz, bálványozott hazugságokhoz. De varr az apró embereknekolyan köté szete is, melyben a bontakozó lé lek teljes eredetisé ggelnyilatkozik. Erdemes volna ezt a napjainkban é sköülötünk virulóprehisztorikus köté szetet gyűjteni é skiadni; eszté tikai, lé lektani é s

pedagógiai szempontból egyaránt é rté kesenne: sok é rdekessé ggelé s nemegyszer bárdolatlan hatalmas erővel zeng ebben az irodalom-

alattiirodalomban a gyermeklé lek minden öome é sbánata. _ A

gyermeki lí ra egyik fő ihletője a nyalánkságkedvelé s. Egy 8 é veskis-lány a következő verset í rta: ,,Houá mé sz arryukmn? _ A piacra ]uci'ktun. _ Mit ueszel aryukim? _ Dinnyé t veszek Jucikám. Kinek ueszed

aryukllnl _ Neked veszem Juciklm. " Felismeqük ezen a versiké n a

óvodai mondókák hatását; de a benne megnyilatkozó é rzelern ké t-sé gkí vül őszinte é s saját. - Gyakran megemlé keznek állatkedverr-ceikről; szlnté n Jucikától olvastam: ,,Az é ncicám fekete, _ szokottprüszköni' _ az é ncican nem szokott ko.nnolni.'' - Egy elemista osz-

tálytársam gyermeki-erotikájú versezeteket talált ki annak idejé n;azt hiszem, le sem í rta őket; egy szé p foszlányra nré g emlókszenrbelőIú k ,,Hárun kislánl üI az dgon, _ Három meg a kertpalattkon." _

A gyermeki poé zisben,mint bármilyen ősköté szetben, aliglra akad-nak szemé lyiktilonbsé gek. Mintha egyetlen igric é nekelné nyerstermé szetessé ggel a leendő emberisé g bimbózó r'ágyait é sbí zonyta-lan felismeré seit. Tapasztalásom szerint a gyermekek köté szeté berr

230 231



nem az utánzáSi hajlanr a fő-elem: utánoznak ugyan né rnely formaimotí Vllmot, de elsij mondanivalóik annyira spontánok, mínt aztánsoha többé ebben az é letberr; az utáné rzé st,át nem é lté rzelmek sza1-

kózását csak ké sóbb kezdik, é s egtöbben akkor hamarosan abba ishagyják a verselgeté st.

A nemi é r é s deje a második é letszakasz, mikor sokan verselnikezdenek' Minden serdülőnek van egy-egy emberkerülő periódusa;mé Iázóvá lesz, vagy töplengővé _ é smajdrrem szüksé gszerű, hogyremetesé gé benköteni kezd. Legtöbbszö ilyenkor válogatja a Mú -

zsa, hogy kit vegyen fö a seregé be-A karnasz-lí ra már nem az ezer-a1akú -egylé nyűőskötő é neke: itt már egyé ni ktilönbsé geket lá-tunk, föismerjük a tehetsé ges indulást é s remé nytelen Í űzfarí me-lé st; ez már é rté k-különbsé gekszerint bí rálható poé zis. A gyemrekiköté szet organikusan í akad,szemé lyiok né lktil _ ezzel szemben akamasz-poé zist fé ktelen é s ábrándos egyé ni cé lok é rlelik,hí rvágy,naggyáválás é sközé leti szereplé s vágya, esetleg nemzet- é svilágmegváltó ambí ció. Itt mindazt látjuk' amit a felnőtt verselőknyú jtanak' persze egyelőre kisebb minősé gi difí erenciákkal; deakárcsak a gyermeklí rának, a kamasz-verselé snek is megvan a ma'ga sajátos iidesé ge, ami a felnőttek köté szeté ből már lriányzik. _

Vannak ösztönös é s tudatos kamaszkötők. Az ösztönösekné laz

é r-zelmi tú ltelí tettsé gobban köté szetté , a kamasz-é rzé kenysé g án-tódásai keresnek levezetőt:,,Weltschmerz''-es versekben kesereg-nek a meg-nenr-é rtő könyezetről' a meg-nem-é rtő szeretettlé rryről, az egé szmilrdensé gről; másoknál a kielé gí tetlené rzé kisé gfakaszt ábrándosan tiszta vagy é retlenül pornográí rigmusokat;megint nlások az é lettel alig-összetartozó farrtazmagóriákat í rnak'A tudatosakat főké nt alkotókedvtelé s Vezeti, problé máik nem é r-zelmiek, hanem hogy eposzt í rjanak-e Vagy balladát, modernek le-gyenek'e vagy konzervatí vak é smás effé le._ Akit a serdülő-kor lírája é rdekel, gazdag anyagot lelhet az í fú sági olyóiratok é vfolyama-iban (,,Zászlónk", ,,Az Erő'' stb.); itt tönnyen talál 1ellegzetes

darabokat, sőt rendkí vül szé peket is. Es né melyí knagy kötő _PetőÍ i' Rirnbaud ós mások _ oeuvre_jének jóré sze kamaszkori; s ma-gán ví seli az ifiú é vek sok üdesé gé té s szertelensé gé t.

Van a kötővé -válásnak harmadik időszaka is. Sok iÍjú ember,

23z

aki tudósnak, zené sznek, ké pzőművé sznekké szül, valamilyen ok-

[Ji r''ár", fordí t a pályának, más é letirányt ker9s, é sesetleg a

r.ái,é r'"ir"" találja fol a neki-való terrénunrot' Es vannak' akik

".- i"a"t,nt alkátónak, de valami módon intenzí v szellemi é let

i.ltoao" ki bennük, ami esetleg é ppena köté szetben talál leve-

,"',ő,' D" a ké sónkezdők legröbbje inkább prózaí róvá lesz' mint

kötővé : a verstechnika kósői elsajátí tása már nelré z'Viszont más

tekintetben szerencsé sebbek a korán'kezdőkné l: idegzetüket nem

iá".r"r," a gyermekkori koncentrált alkotó_próbálkozás, fiziku-

muk egé szségesebben fejlődhetett.Í "ii*"rvJ-'"é rté kig;

kötő mindig a műé lvezóből fakad: a kez-

dőnek megtetszik egy stí lus-fajta vagy egy jellegzetes póZ, vagy egy

g""J.rr..á'-aa; k*e'd"encebot bálványt farag magának, a lehető

Lptoké letesebbnek látia é s gyekszik hozzáhasonulni' Az igazí

i"'h"t.eg.r"t nem sikeiül ez á hasonulás; saját benső-tartalma

isrrelré i_lerrtil áttöi a dogmát. Kezdetben az önkritika tehetsé ge

it e'oub " ritka tehetsé g) teljesen hiányzik: amit a kezdő leí r' az

számára a lehető legszebb é s legtöké letesebb' - ' ---ú ii""

poc,n a kólté sretben'onmagára ta[ál, add.igra krfe1lődik a

koltői gyaLorlottsága. Ez valósággal gé pezet a lé lekben, beidegzett-

'"g,Á3í y ...t'uni[us engedelmássé ggel é spontossággal működik'

lri, "lkoto-u..'ődsé g igé nnagy részé teveszi a kötő válláróI' Apoé tai mechaní zmus igyré sztverselő- é s fogalmazó-ké szsé g; más-

ié srt aJasoló.rerkezet, Áely az agyban í öhalmozott emlé kek' gon-

dtlatok' lsszociációk közül teljes bizto'sátsgal emeli a tudat világos-

'ás; "i'éu, é ppe., szükségeset, a ké szülő kötemenybe illő

-3ii"".".r.",. Á'gyako'1ott'ág szinte külön lé nnyé ejlődik; fürge

í amulus, aki ké szsé ggelnyú jtminden szüksé ges szerszámot é smaté -

,iá*,, ;i"a"",, "-i''úke.'illo uers föé pí tésé né l sak szüksé g lehet'

(INIERMEZZo)

A hátralevő négy vázlatban a versköté s folyamatáról igyekszem

u''a-.i"i. E, mí s móds'.rrel alí g lehetsé ges,mint önvizsgálattal

- á, Go" Edgar szavait idé zve) ,,minthog az il^Jen elemzés ' ' teljesen

L))



fú ggetlen mngának az elemzett rlolognak ké pzelt vag1 valódi é rté kétől,nem látszhatik s7eré nytelensé gnek ré szemrőI a modus operandi fötd-rása..'''

Gyakran vallottak alkotásmód.jukról a koltők, Horatius ,,ArsPoetica"-jától é sDante 'Vita Nouva'''jától Valé ryig é sKosztolá-nyi'ig. Hadd idé zzem közülük Arany János vallomását _ a SzemerePálnak í rt elkrildetlen levé ltöedéket:

,,. . . szabad leg1en eg1 é szrevé teltkockáztamom Keg1ednek ana7 é pantqí ra ú j,mint taIáIó meg1eg1zé sé re,hog1 a s7ellemrqilatkozásban,főIeg ha kalté s7etre, s itt legí nkább a brára szorí tjuk, alsó foko7at aneszme (non sens ú g1-el), uagy alig tÓbb enné L' Igen helyes. Mi is Ie'hetne' a7 inventio miiveiné I, egyé bmint neszme' uagJ fé lighomáLyoseszme ledtjlebb. Itt nem a logica ue7et bizott}os eszmé khe7, tt a pí IIa'natnyi helyzet, kedé IyáLlapot, é r7elmekbőI fog es7me fejleni, s ha kísé r-hetjtik is, s7abá\o7hatjuk is további fejtődé sé ben, a csí ráróI, a keletke'zé smozzmwtáról nem adhatunk s7anot magunl<nak. Hallottam _ sKegyed mé g inkább tudhatja _ hog1 Vöösmarry Szé p Ilonká-ja e1

eg}etlen sarbóL fakadt fel: ,,Heruaddsa Liliomhullás uolt.'' Mi e7 í g1,

semmi határo7ott szemé bhez, tárg1hoz nem köve| eg1 ké p, de mihe7csak ezentúL keIL tárg1at keresni: tehát {é leszme, vagy ami eg1é rtelnű:neszme. Es e ,,nesryné tőI" uisehsen, a kaltő aÁdig hnrdja a7t, mí g s7er-ues egé ss1é alakí u'la, megs7í iletik a7 eszme, Í eljes s7é psé gében:eg1 Szé pIlonka Más példát mondok. A nep fia megteLik é rzelemmel _ az é rze-Iem már hulltnnzik, rh'1thmust, dallamosságot kap (mert a 7eneiség áIL

Iegközelebb a mé g es7mé vé nem fejlett é rzelemhez) _ de az eszme mé ghián1zí k: mit tesz tehát! Ossxefüggg1fun, ex dbruDto iövő s7al'nk dalla-mába önti é r7elrné t,s csdk dzután töekszik e dallamos szavakhoz iLIő

eszmé t taláLni . . . _ Mikor a dalló neki kezd: ,'Káka tövé n köt d Í uczd"'akkor mé g nehezen van eg)ebe a pusztd é rzelemné L, es7meisé g né IküL,

mel1et dallamos szac)dkba, s eg) az é rzé ki zemlé Let köé ből talalomraelőrántott ké pbe önt s e7 ekő sor, mi egbefuggé sben sincs a majdankifejlő es7mé uel,e7 ridegen marad. Mikor a másik sort hozzárí mli: ,Jó/oldben terem a bú za"_ akkor sincs mé g eszmé ie az é rzelemhez, de e

sor már mé g sem marad o\ ridegen, mint az első, mert hozzá köheti a

terem szóház megs 7i'Lletett gondolatját: ,,De a hol' a hí i\án"J terem, Azta hellet nem ismerem."

,, ''. ' Ax es7me genesise hdt, ú g1 sejtem, műveLt l1ricusnáL is ez, csak a

velebánás, a proieduraki.tlönbaza, tobb fé Iek eué n rlz nóbbinak eszkÖ-

7ei, mint a tirmé szet naiu gyermekének' En csekely ttlpasztak]som Leg'

alább ezt látszik igazolní . Keué s szanű \rai dmabjaim közí il most is

azokat tartom siierÍ lltebbeknek, a melyek dallamát hordtam már,

mielőtt kif ejlett es7mé m Lett volna - ú gy hog1 a dallambóI fejlődöt mint-

egy a gondolat."*

AZ HLET

Mi a koltői ihletj é s van-e egyá1ta1án? Sok kötő ú gymutatkozikelőttünk, mint aki termé szetfŐöti lobogásban alkot' szinte

fé listenné magasztosulva' sőt talán í ödöntú li erókkel egyesülve.

Mások kimoná1ak, hogy a versí rás is közönsé ges agymunka é ssem-

mi több, akárcsak egy matematikai feladat mego1dása. Az ihlet lé -

lektani problé májár a sokfé le nyilatkozat, cé 1zás, sejteté s inkábbosszezag1ruáija' mint kibonyolí tja; a kötőnek saját alkotásmódjára

Vonatkózó megjegyzé se többnyire í nkább arra világí t, hogy az illetőmilyennek ohá;ilatszani a kortársak előtt é s őké ntaz utókorelőn, mint ihleté nekvalódi termé szeté re.Mintl-rogy az ihlet nemtöbb é snem kevesebb, mint a műalkotásra-alkalmas kedé lyálla-pot, tehát nyi1ván lé tezik;ámbár nem emberföötí megszál1ottság,

hanem emberi le1ki-jelensé g. Ahogy Né meth LászIó í rja: ,'a7 agy'

nak . . . Lé tíinkmé Iyéből ekzalló erekciója a7 ihlet. V annak, akikbe kto'g(rtób(1 jfu , mint i lidé rc a tororryba, c,dTlnak, akiken áIlandóan átllilágí t

i ,utnak, akik mint a zseblanDát, gombn1omdsra gyú jtják."Egy számtanpé ldát megoldani, egy cikket megí mibármikor tu-

*,,Arany Janos hánahagyott irarai é s lcvelezése'', Ráth Mór kiadása, 1B89', 4' k']tct l46 i49'

,nJ. 'A magyar lror]alomba tartozó kötőönvallolnások köül igen ficYclcmlemé ltó mé gKoszto'

llinyi Dezsa clkke, 'Hogy szűledk a vers é s á Í egény?''Mcgelerrt ké t Í olytatásban a ,,Pesri Hfulap

Vasárnapjá''-ban, 1931. márc. B' é s15.

)t4 235



dok, kivé ve az egé szenszé lsősé ges lelkiállapotokat _ de a versí ráshozkülönleges szellemi konstelláció kell; ezt a ktilonleges konste11ációtnevezzük ihletnek. A közhiedelem szeÍ int az ihlet: alkotó-ré vület,trance' Té ny,hogy trance-ig is fokozódhatik; de a kötemé nyeknekigen cseké ly hányada keletkezik eksztázisban é snem okvetlenül alegjobbak, sőt akárhányszor a legrosszabbak. Talán nincs ember, akivalamilyen fajta eksztázist nem é ltát: bárkivel előfordul, hogy ,'rrra-gábó kikelve'', hé welpanaszkodik, veszekszik, vagy vitatkozik, mí gvé gre a fŐindultsága eksztázissá fokozódik' Em1é kezzűnk efftle é r-

zé sre'.az idegrendszer izgalma szinte elzáqa tudatunk elől a ktlvi-lágnak é s szellemi alkatunknak nem ide vonatkozó elemeit, ellen-ben hihetetlen könnyűsé ggel válik gondolattá é s kifejezé ssémindaz,ami a felindulásunkkal kapcsolatos tárgYköbe tartozik; az eksztázisa tudat-működé st egyirányú vá ké nyszerí tié s mé rté ktelenül okozza.Ugyanez Vonatkozi.k az alkotó ré vületre (vag1rs nem magáta az 1h.letre, csak annak leghevenyebb fajtájára): a kötőt a saját gondolata,vagy hangulata ideg.í zgalornba ejti; az izgalom fokról fokra erősodiké smindent elhomályosí t, kivé veaz eksztázist okozó gondo-latcsoportot, mely annál inkább kidomborodik é sa tudat fo1ötegyedül-uralkodóvá válik. E'z az, amit ú gyhí vnak,hogy a koltőt,'megszállja az ihlet''. De általában csak kezdőkné l é sdilettánsoknálgyakori; aki rendszeres poé tamunkát folytat, az megszokja a köté .szet légköé t, é snem egykönnyen kerül ré vületbe. Ne higgyük ré vü-letnek az ihletet: minden szellemi emóciónak ré vület a maximuma,köztük a ihletnek is; de a paroxizmus itt is csak esetleges jelensé g.

Lássuk: melyek a vers_alkotó kedé lyállapot felté tlen krité riumai?A ktilvilág behatásaitól mentes magunkba-merültsé g; alkatunk ön_ké nytelen vagy szándé kos összpontosulása, ajzottsága, mely lehető-vé teszi, hogy verselő- é sfogalmazó-ké szsé günk működé se ne csakgé pies legyen: ez az ihlet; lolté tlen jellemzője csak ennyi. Közönsé -ges sze1lemi munkához a gondolkozás koncentráltsága kell; aversí ráshoz í hlet szüksé ges, vagyis nemcsak a gondolkozásnak, de

az idegzetnek' minden szellemi erőnknek koncentráltsága kell.Versí rásnál az é rtelmi feszültsé g é s az idegállapot í eszültsé ge ófor-mán egyenrangú munkatársak; é sezen nem változtat, hogy a ma-gunkba-merülé st é s teljes feszültsé get megszokhatjuk é smár alig

é rzé keljük,már szinte ,,gombnyomásra gyullad''' könnyűszerrel be-

lehelyezkedünk é sé ppolykönnyen kilé pünk belőle. _ Mikor kedé -lytink a kiilvilággal szoros kapcsolatban van é s jóré szt a kii1ső köüI-mé nyek származé ka: ilyen állapotban legfoljebb rigmust lehet í rni,nem pedig kötemé nyt; hiába van ,,té mánk'', ha é ppenhí ányzikbelőlünk az alkotó-feszültsé g lehetősé ge. De az ihlet sem minden:ha nincs .|elen bennünk valamilyen kií ejezhetősé gre-megé rett tar-ta1om, é sha pillanatnyi gondolataink áramlásából sem alakul kisemmi megrögzí thető, akkor a magunkba-merülé s csak mint egy

söé t, üres mé lysé g átong. Az acé lból csak kellő hőfokon lehet í or-málható anyag; viszont hiábavaló a hőfok, ha nincs acé l.

Az ihlet erőssé gi foka igen sokfé le lehet, a ktilvilágtól elszige-telődöt tudat nyugodt munkálkodásától az őrjöngé sszerű ré vüle-tig _ de az ihlet intenzitásából egyáltalán nem következik a lé tre-jön mű é rté kfoka.Gyakorta a vers sikerülé sé nek obban kedvez a

benső harmónia, mint az eksztatikus izgalom. Mindenké ppen túl-zás az alkotó-ré vületet dilettantizmusnak é s infantilizmusnak ne-vezni, mlnt Spí tteler teszi; vagy a művé szethez í űződő babonák körébeutalni, mint Valé ry;de éppígy ú lzás kiváltságos nimbusszalövezni. A kökő ihlete a kezdőkorban intenzí vebb' mint ké sőbb,

mikormár megszokja az alkotó-munkát; é s az is bizonyos, hogy a

ré vü1et szorgalmasabban látogatja a fűzfapoé tákat' mint a kötő-ket: láttam már, mikor az é rzelmes üg1vé dbojtárt vagy a vátesszé -bolondí tott palasztlegé nyt ,,megszállja az ihlet'', előkapja a papi-rost é sceruzát, í r rendületlenül, átszellemült arccal, ré vedező, ré -

szeg tekintettel, teljesen kikapcsolódva a ktlvilágból. Dilettánsregé nyeket o1vasva, gyakran é rezhetjük, hogy a szöveg valahol át-tüzesedik, az í ró itt megihletődöt, é smunkája mé g rosszabbá vált,ha ugyan egyáltalán lehetsé ges; a klfejezé sekmegduzzaclnak, lel-kendezve kalimpálnak é gé s föd közöt, vagy könnypocsolyáváterpeszkednek. Könnyű megé rezni; hogy az í rás az ihletnek milyenhőfokán keletkezett. Az eksztázis rányomja bélyegé ta műre: a

rossz kötó versé t mé grosszabbá teszi' handabandázóvá vagy é rze1-gőssé , é smindenké ppen nevetsé gessé ;viszont az ,,Emlé keté seg)

rryár-é jsxakára" soraiból lángnyelvké nt lobog a trance é sa''HaLk,

bánatos szöké s" -ben gyors' rovid felvillanással vakí t, mint egy me-

llC) 1) I



teor.* Az eksztázis hevé t, lendületé t nem utánozhatja semmifé leszándé kos mesterkedé s' ellenben architektonikus versszé psé get,bonyolult ré szlet-finomságokat sosem a fé ktelen lobogás termel' ha-nem a nyugodt é smeggondolt munka. Tehát ne akarjuk az eksztá_zist a remekművek krité riumává emelni, se pedig a dilettantizmusbizonyí té kávásüllyeszteni.

Vannak trance-ban született verseim, köztük alig egyné hány ajobbakból, annál több a kiadhatatlan legrosszabbakból. A trancenem járhat együtt önmegfigyelé ssel; mé gis, utólag visszagondolva,

nagyjából beszámolhatok róla. Nálam a ,,roham'' lefolyása általá-ban ilyenfé le: Este vagy é jszaka van, egyedül vagyok a szobában,gond1aim elpárologtak é skicsit fáradt vagyok; mé gní ncs kedvemlefeküdni, de nem tudom, hogy mivel foglalkozzam, a tú lságos rá-é r é süressé ge nyomaszt; korbe-korbe járok az asztal köül é s ,,nemgondolok semmire'', de ebben a semmire se gondolásban számtalanemlé k-tömelé k csillámlik; tulajdonké ppen cé l-é s rányné lkülimí ndenfé lé re ondolás. A hintázó köbe-járkálás narkotikus hatá-sára az ernyedt é s rendszertelen gondolat-gomoly kezd 1ellegzeteshangulattá válni, határozott irányba rendeződni; szí n-, forma- é shang-ké pzetek bizonytalan é rzé se ámad bennem, annyira fátyolo-

zottan, hogy pillanatra sem tudnám megrögzí teni őket, alakzatuk-ról sejtelmem sí ncs, csak jellegüket é rzem. Mintha sú lytalanul jár-kálné k; é sreá1is köülmé nyek legfol1ebb pillanatnyilag bukkannakfö bennem. Minden cselekvé s automatikus; gyakori cigarettatöté sé s rágyú jtás, té len a kályhárarakás, ez-amaz, mind reflexszerű: in-kább töté né s, mint tett. Az egyirányú vá lett hangu1at kezd megtel-ni eg1rrányú gondolatokkal; Vagy egy ré gebben keletkezett motí -Vumcsopolt vagy a gomolygásból kialakuló sejtelem szabja meg agondolatok irányát; a versforma, amí ilyenkor felölik bennem é ské sznek mutatkozik a tartalmat magába fogadni, többnyire egysze-rű elemekből önké ntelenül tevődik össze, vagy már előbb kigondoltformám, vagy valamelyik szokásos forma. Gyakran már előzőleg é l

bennem a téma is' forma is ú gy, hogy eg1nnáshoz közük sincsen:csak az ihlet házasí tja össze őket. A ké jes, narkotizált érzésegyre fo-

* Mindkctrő Ady'verscím'

kozódik, néha a reszketé sig é scsöndes könnyekig (melyek inkább

az idegek felajzottságától é rednek, mint elé rzé kenyülé stől);ebből

a, em!.dt é sbódult á1lapotból, mintha jeges ví zbe ugranám; hirte'len é skí nos elhatátozással kell a cselekvé sbe' a vels megí rásába

kezdenem. Í rokpár sort, korbesé tálok, megint í rok pár sort, esetleg

javí toka ké ziraton (ke.,é s versem keletkezik javí tás, áthú zgálás

.'e1kril, e. ahol a ké zirat nem jelez Változtatást, ott is gyakran a So-

kadik variáció í tódott: ilyenkor a javí tgatás leí rás né lkül, í ejben

megtö té nik). Az eksztázis tovább folytatódik fogalmazás közben'

is' áe már nem ringató, hanem hajszoló é sgyörelmes állapot' Mi-kor az í rás elké szült, fáradtan olvasgatom-javí tgatom órák hosszat a

szöveget, mé g mindig mámoros ködben, melyen át a vers dé libábo-

,u'', ,*p''"k iát.'ik; á tehé n é tezhet í gy, mikor borjazás-utáni elcsi-

gázoú ság b̂an rögtön nyalogatni kezdi a boIját Ha valaki belé pa

s-zobába, amí g í rok é smegzavar: a pillanatnyi figyelem-elterelődé snem szokott árnni a hangulat leköő-erejé nek; a zavaró köülmé ny

elmú lásáva1 ú jrahamarosan az előbbi keré kvágásban vagyok' Deha huzamosabban kizökkentenek, az ihlet elhomályosul, a vers

nem bí r folytatódni, é s ilyenkor órákig bágyadt é sszórakozott va'gyok; mí gha zavattalanul bevé gezhetem a verset, könnyű fáradtsá-gon

kí vtil semmikellemetlen é rzé s sem marad.

Verseim közül pL. a Csönge, 19j2. nallember, Rot'ld dal a pillanatnyihangulat mozaikiából tevődöt ossze: a táIgy, forma, kií ejezé smód

,,.r"t ú gy1ott''; nem is volt ró1a egé szen pontos tudomásom, hogy tu-

iaidonké ooen mifé lét rok. A Kísé rtet'né Ia téma é s a kifejezé sek egy

ré rre*ái í ejb".'ké szen állt, de a forma nem; a cyetmekdnlnál a ré -

gebben kitalált í ormához váratlanul ké pződöt a tartalom;a Kooács-

f,an az eg',,rnástó1 í uggetlenül meglevő forma é sgondolat olvadt egy-

be ba aJászerű verssé , melynek mesé je váratlanul keletkezett' _ oly-kor a ré vület valami esemé ny, látvány vagy egyéb ktilső korülmé ny

nyomán fejlődik, abbó a hangulat- é sgondolat-csoportbí tl, melyet a

kórühé ny támaszt; az ilyen ihlet többnyire meddő, a megíormálóké -

nessé s a lrance ellené re sem működik, mert az é lmé nyeknekérés iido, rlndezodes é s ehiggadás kell ahhoz, hogy kötemé nnyé alakul-

hassanak. Az élménynyómán azonnalfellé pő ihlet csak levezethetet-

len feszültsé get, rossz közé rzetet gyűmöcsozik é ssemmi tobbet; bár

239



igen kivé teles esetekben előfordul, hogy az é lmé nnyeI egyí dőben fel-lépő ihletb(í l is ki tud borrtakozni a vers (ígykeletkezett pl. a1 Esős é j-s1aka). Gyakoribb é s kedvezőbb, hogy az emlé kkévált é lmé nyből o-bog fol a trancc. Egy ismerősönr fivé ré nekhalálhí re merev fensé gűarchaikus hangulatot keltett bennem: ebből lett a H alotti maszk. Leg'borzalmasabb ihlet-emlé kema Hazaté ré shezÍ (iződí k: az eksztázis ro-hamosan jott, erőszakosan; a számomra fájdalmas mondanivaló arosszé rzé stgöcsökig fokozta.

De az ihlet tú lságos intenzitása nálam egyre ritkább; é sritkán

eredmé nyez jó verseket, inkább csak szé lsősé geseket; é saz eksztá.zisban'í rí rsnál,mikor a kötemény é lő organizmuské nt fakad, nemlehetsé ges a műalkotás legtudatosabb ré sze'a kompozí ció.Többnyire ú gyülök le verset í rrri,hogy már tisztát-t á11 előttem atárgy' forma, szerkezetváz é s a tudatomban leí ratlanul ké szenvan-nak a vezé rmotí vumokat jelentő verssorok; é sa megí rás már nemegyé b, mint a megfogalmazatlanul lé tezőnek kiformálása. Számta-lan ilyen kií ejtetlen tömbö cipelek az agyamban; megé rzem azidőt, mikor a leendő mű már annyira ké szen áll bennem, hogy ki_alakí tását elkezdhetem; ilyenkor az í rás pusztán é rtelmiösszponto-sulással, ellratározottan kezdődik, de a kompozí ció é s a mondatokhajladozása határozatlan melódiát párolog, é s

belőleszelí den

kí -bontakozik az ihlet: nem vad ré vület, csak csöndes átszellemültsé g;munkám mellé az ihletnek csak egy halvány é s jóté kony sugara tár-sul. ami a kidolgozás vesz(iJsé gé t nkí bb zsongí tóan enyhí ti. mintÍ :ájdalmassá te5zi' Igy í rtam ,i Fú , |a' |i'v-ot, Abrahám aldozásá.t é ssok mást. Az ilyen versek, különösen ha hosszabbak, ré szletekbenké szülnek el, tobb nekiiilé sre; az Sem baj, ha fé lbekell hagynom,mert máskor is folytatni tudom _ mí g a ré vületben keletkező í rások,ha esetleg í é lbemaradnak,ké sőbb bajosan folytathatók. A verskö-té shez szüksé ges í eszültsé gcsak né ha keletkezí k váratlanu1 é saka-Iatlanul, de többnyire a nregszokás következté ben bármikor előáll,l-ra szüksé g van rá; ihletem csak ritkán ,,toronyi lidé rc", legtöbbszor

,,gonrbnyomásra gyullad''. De mikor valamilyen é letkÖriilményerősen í oglalkoztat, nem tudom magamat versí tásra összpontosí ta-ni, a

',zseblárnpa'' ilyenkor nem rnűködik. Ha városon é lek,ritkánsikerűl verset í rnom: a városi nrozgalmasság megbontja benső-

240

é letem erőssé gé t; predesztinált falusí koltő vagyok. Teljesen üres,közönyös kedé lykell nekem a verselé shez, ha nem foglalkoztatsenrmi, jöhet a köté szet, hogy kitötse az ürességet.

Ihletszerű állapot a í okozotté s tú láradó gyönyöködé s is, akárműé lvezet, akár prímervalóságra irányul; é s a passzí v gyönyÓködé sakárhányszor aktí v alkotó-ihletté válik, né haközvetlen folytatás-ké ppen'néha pedig ké sőbb' a visszaemlé kezé skor._ A nrűé lvezet' a

hatás gyakori ihlető _ ezt sokkal több poé tatudja, mint amennyi el-isme ri. Es van egy műfaj, mely jóformán kizárólag a nrűé lvezet-

nyú jtotta ihletből táplálkozik: a műfordí tás. Ha egy műfordí tásbanelevensé g é s endület van, ilyenkor az eredeti kötemény nemcsakvezé rfonala volt a í ordí tónak,de ihletője is. _ Ami pedig a világ lát-ványaiban é shangjaiban való gyönyorködé st illeti: ké tmódonnyú jthatalkotó-feszültsé get; közvetve, mikor nem az é rzé kelé sünk-ből, hanem az é rzé kelésnyomán fakadó gondolatainkból származika hangulat; é sközvetlenül, mikor pusztán a benyomás szé psé geát-jár bennünket, ané lkü1 hogy bármit is hozzáfűzné nk. Az clső: aktí vszellemi mozgás, mely azonnal is verssé rogzí tődhet, ha meg tudunkbirkózni a mé g rendezetlen friss é lnié nnyel.A rnásodik; passzí l' é r-zés, szinte szemé lytelenül nyugalmas fcloldódás; csak a ké sőbbi

ví sszaemlé kezé skor zokott egy-egy leí róverset í akasztani.

AZ LLMIN\

Lelktink alapja velünk.született ős-állomány._ de minden ismere'tünk jöVevé ny rajta, é lmé nykéntapadt rája. Elrné nyké ntkaptuk a

fogalmainkat' szavainkat, í rásjegyeinket: a kötemé ny rninden porci-kája é lmé ny-származé k; s sosem egyetlen é lményáll a vers mogöt,hanem milliónyinak kibogozhatatlan szövedé ke. Ebből a gubancbóltöbbnyire mégis kiemelhetjük az uralkodó é Imenyt' mely a vers kelet-kezé sé t ehetővé tette, elí ndí totta pl. Arany János: S7é cherryi emlé -

ke7eté -né lSzé chenyi halálhí re); é s a mellé k-é lmé n1cl gy ré szé t sszemügyre vehetjük, ezek a motí vumok mögÖtt rejlenek.

Né melyikmotí vum soÍ ozatosan áté lt é lmé nyb(í l zármazik (,,é gőpipám szorí tgatám, mí g a fagy végre engedett'' _ Petőí i); másikban

24r



egy bizonyos é lmé nymutatkozik (,,egy csont, a mellyel kenyerethú st metszeni szoktam, _ egy csont a számban, mondok, megkí n-za" Yirág); legtöbb motí vum pedig az emlé kezetnek ugyanolyanmé lysé geiből kerűl elő, akár a szavak é s a szerző maga se tudnámegnevezni a motí Vuma mögöt lappangó é lmé nyforrást (,,minrbezárt paripa, mely folott az őI é g''- Arany). Mindezek ktilső-é lmé nybőlszáÍmazott sorok; de vannak benső-é lmé nyből fakadókrs (,,beteg szivem tobbé nem é g''_ Vajda); s vannak olvasmányból,hal1omásból származók (pl. minden mythologiai é s töténelmi vo-

natkozás). A rea1itással lazán kapcsolódó sorokat is é lmé nyekbő1rakja ossze a fantázia; pl. ez a Vorösmarry-sor: ,,mi zokog, mint ma-lom a pokolban?'' ké t tapasztalati- é segy hallomásé lmé nybőltevődöt tjssze; az egyik tapasztalati té nyező a

',malom",másik a

malomzakatolás hasonlósága a zokogással; é sgyermekkori ha1lo-más révénadódott a ,'pokol'' fogalma _ é s az egymástól függetlenelemek közt csak a ké pzelet önké nye formált kapcsolatot'

Elmé ny rejlik a motí vumokban, ugyaní gy a kötemé ny egé szé benis' Mindig egy'egy é1ményvagy é lmé nysora mag, melyből a köte'mé ny kicsí rázik; é s ez a mag sokszor egyú ttal té ma is. Olyik versegyetlen alkalommal áté ltélménynyomán sarjad (Vöösmarry; Kis

g1ermek halalara), máskor a sofozatosan áté lt esz verssé(Petőfi:

Avttndorlegé ry). Néha nem az alapé lmé nya,té ma' hanem a nyomá-ban ké pződő gondolatsor (Babits: Afrika, Afrika; itt a versben nem1átjuk az indí tó-é lmé nyt, e Töok Sophie feljegyzé sé ből tudjuk,hogy a mű egy expedí ciós Í ilm hangulatából fakadt). Gyakran nincsis uralkodó é lmé nya Vers mögöt; a tárgykö annyifé le tapasztalat-ból, olvasmányból é smás egyé bből tevődik ossze, hogy ú gyé rezzük,mintha előzmé nyek né lktil,magától jöt volna 1é tre.

Előfordul, hogy uralkodó é lmé nyből csí rázik a vers, é s az elké -szűlt kötemé nynek mé g sincs vele semmi tárgyi kapcsolata: ilyerr-kor a mű nem az é rlelő-é lmé nyárgyi vonásaiból, hanem pusztáncsak a hangulatából sarjad. Pé ldául egy kiilső.é lmé ny _ dombtetói

esti sé tahangulata keltette bennem az Altwí en ábrand elsőhomá-1yos alakzataí t; é sebben a versben szó sincs esté ről, sé táról, domb-tetóről. Benső-é lmé ny hangulatából nőtt az Óak pillannt cí mű ver-sem: feküdtem, é s egyszerre csak határtalan nyugalom fogott el'

)L)

mintha a lé nyem dimenziókhoz kööt ré szei egy pillanatra kialud-tak volna bennem, időbeli szemé lyiségem alól kivillant volna a lényidőtlen fundamentuma, mely nem ,,én'' é snem ,,más'', hanem egye-temes azonosság, mindentől független é smindennel azonos abszo-lú t é tező... aztán leí Í tam; ,uan néhao$a't pillanat, mely kilóg a7

időbőI" - é sutána a VeIs többi ré Sze s hamarosan alakot ötöt'Ami az olvasmány-é lmé nyt illeti: né ha tárgyi (ha a kötemé ny tár-

gya olvasmányból származik) é snéhahangulati (ha olvasmány hatá-sa alatt í runk).Stiláris hatás indí totta többek közt a Barbarossa ődá-

mat: Hajnal Anna kÖltemé nye,a A lé Iek, -adta hozzá a hangulati é sformai indí té kot.Alé Iekké tkezdősora: ,,o alstilc, mint a nag1kövek,_ melyeken uándorol a q,Íz.. ..": a mé lysé gesé sé lettelen alvás kifejezé -se felszí nre hozott bennem egy tárgyi olvasmány-é lmé nyt, az é vszá-zadokon át alvó Barbarossa Frigyes császár legendáját; é s e téma mó-dot nyú jtott, hogy egy kií ejezé sreváró gondolatcsoportom beleötöz'kod1é k.A legenda egyik verziója szerint Barbarossa a dé 1bajorországiUntersberg alatt alszik erreí elé magam is jártam, é sú tiemlé keimverssorokká elevenedtek: ,,a falon sókristá$ dereng'' (a berchtes-gadeni sóbánya emlé ke); é s: ,,azUntersbergködbenhonol, a llög1 +lírá-

got bontogdt, valahol scltranunel-zene szóI, robog a uí Lksmos uonat. ' ." _

Né me1yik olvasómnak tánkiáblándí tó, ha megvallom, hogy majd-

nem minden versemet tobb-kevesebb irodalmi hatás é rlelte.Hakiábrándí tó nem segí thetek r ajta: ez zz í rás elsősorban őszinte val-lomás. De vajon a hatás hiba-e minden esetbenl ,'AIso &x wrireVer-brechen, dass ein Pro|:er7 mich begeistert" ? ké rdi Goethe; ezzel szem'ben a fűzfapoé ták nem győzik hangoztatni, hogy mindent ön-magukból merí tettek.Hiba az utáné rzé s,azaz, ha a vers szolgaimódon egy meglevő mintához alkalmazkodik; de a kezdőkné l ez se

hiba' mert üdvösebb' ha a kötói ké szsé gtikaz elődök é skortársakeredményeí nekvé gigpróbálásán csiszolódik, mintha mindjárt vad-eredetisé ggel rú gtatnak elő. Es van gazdagí tó hatás is: ha elődeinktőlé skortársainktól indí tó-löké st, bátorí tást, nuance- é s orma-gyara-

podást nyerünk; meglevő kincsünket teljesebbé tesszük azzal, amitmásoktól tanultunk. Az irodalom organikus folyamat; egy-egy kötő-oeuvre nem magában álló sziget, hanem inkább az erdei szálfáhozhasonlí tható: az elődök lombjából növekszik, virágzáskor a többi fá-

243



val hí mport cseré l, é s az utódok táplálkoznak belőle. Ma a kritika el-várja a kötőtől, hogy óvja az eredetisé gé t,mint egy nag1né ni a bálo-zó bakfist ezzel szemben ú gy áll a dolog, hogy eredetrsé günk vagyvan' Vagy nincsen; é sha nincs' akkor hiábavaló minden felügyelet,ha pedig van, minden hatás csak ép í t i sé kesí ti.Mert az eredetisé -get nem mesterségesen alakí tott stiláris sajátságok é s jellegzetes pó-zok teszik, mint alrogy ma ké pzelik; hanem a lé lekben levő többlet'mely szándé kosan meg nem szerezhető, é sőrzé sre nem szorul.

Az é lmé nyeké sverssé alakulásuk közt többnyire iókora idő te-

lik el: napok é shetek, né haesztendők. Sokan ú gyké pzelí k,hogyha a koltőt rragy ööm Vagy nagy bánat é ri, vagy meglát egy szé p-lányt, akkor ,,megszállja az ihlet''' é sazon nyomban,,hamar í r rólaegY verset''. Csakhogy az alkotó-ihlet erős koncentráltság, külvi-lágtól elvonatkozás; márpedig az ööm, bánat é s szé plány kifeléirányí tja é smegbontja a figyelmet, rrem pedig befelé összpontÓsí t-ja. Az é lmé ny sak akkor jelentkezik a verssé válás lehetősé gé vel,sőt ké nyszeré vel, mikor már visszagondolunk rá; mikor már nem aktilvilágból '1on felé nk,hanem a saját alkatunk mé lyé rőlmerül fö,mint a telt vödor a kú tfené kről.

De kivé telesenelőfordul, hogy a kozhiedelemnek lesz í gaza. Egy-szer S. E. kötőnővel kettesben üldögé ltürrk a háztetőn' mint a

cse-repesek. Indí tványoztam, hogy í rjunkegyütt egy dialogikus verset:egy stróí át ó, egy strófát é n,é s gy tovább, föváltva, mí g valamibefejező ré szhez nem jutunk. É uaú ele"gyerett: csak kezdje"m meg avelset. Az indí tványt é n tettem, hát már nem hátrálhattam a fel-adat elől; é reztem, hogy nem lehet é pké zlábverset í mi szándé kosnekifutással, ahogy egy sövé nyt átugrik az ember; é sholmi szokvá.nyos bók-rigmust sem tákolhatok össze, mert a kollegí nának jó í z l é -se van. A stróí a kapásból ké sz egyen é s szé p egyen... szinte lehe-tetlen feladat; é svalahogy mé gis sikerült, amit leginkább a verse-lé sbeli gyakorlottságomnak tulajdoní thatok. Négy sort í rtam;

Mí g hoss1an bámulok bama hajadba,belé köuí ilnék é ne pí Ilanatba.khet-e perc' me\ ööklé tté válrul,mint indák ánryán Csipkeró7sa áImal

244

É vasokkal hamarább mint é rr, nagyon szé p versszakkal válaszolt:

Utod, megaljak mind e drága percets meg nem siratjuk: e7 oI7 s7omorú .Kú szwtk vakon ehre' mint a szú ,me\ falfalja a7 időt, amí g perceg'

A következő szakaszt megint é n rtam, de rosszul; még né hánystrófa ké szült' é sa vers egyre jobban elhanyatlott: már nem tud-

tunk megbirkózni az alkotáshoz nem alkalmas köülmé nyeknehé zsé gé vel; zinte csoda' hogy né gy-né gysorunk is sikerült.Ez az eset persze csak kuriózum' A kolté s köülmé nyei általában

csöppet sem romantikusak: a köté s magányos é sdí sztelen piszmo-gás; gönyedünk egy papí rlapfööt, melyen gyakran több az áthú .zás' mint a kész sor.

A KIALAKULÁS

Ha a verset nem mint készegé szet, hanem mint ké t dőhatárközt lejátszódó keletkezé s-folyamatot tekintjük: a kezdeté n egy

alaktalan é shatározatlan sejtelem áll, melyre azonban többnyireelé g határozottan vissza tudunk emlé kezni; elmosódottabbak aké sőbbi járulé kos té nyezők, melyek a vers első csí Í ájáthatározot-tabbá formáljak, kibőví tik' felesleges ré szeit lecsiszolják é ssokfé le-ké ppen befolyásolják; é s az utolsó stáció egé szen konkré t, hiszen ezmaga az előttünk álló készkötemény. Számtalan' egymástól el seigerr különí thető é salig tudatosí tható benső emócí ó kanyarog,egyesül é skt-llontll, mí g a megírás vé gre megkezdődik, é sa sokí é le.ké ppen csordogáló benső alaktalanság művé szilárdul. A vers elsőcsí rája é sbefe.jeződé se közti időszak ké tperiódusra osztható: l. a ködös sejtelmek határozottabbá válása, megrögzí thetővé é rése,a kí .

aklkul,x; 2. a megrögzí té st kí vánó kialakult anyag megfogalmazásaé s formába önté se, a kí dolgozás. (A gyakorlatban a ké tperiódus per-sze többé -kevé sbé egymásba ré tegeződik, egybenrosódik.) Az előbbitú lnyomóan passzí v, é s az utóbbi jóré szt aktí v jellegű. A kialakulás

)L<



rI

tóbbé -kevé sbé zándé ktalan é s nagyré szt öntudatlan mozzanatokeg.,.'rnásutánja; é s a kidolgozás, bár hol kisebb, hol nagyobb mé rté k-ben automatikus, alapjellegé t tekintve szándé kos tevé kenysé g.

A vers érésének selké szülé sé nek dőtartama nagyoir külÖnbÖző:esetleg csak né hány perc, de lehet akárhány esztendő is. Pé ldául azEuónak sttőfánál, amit az előző fejezetben idé ztern, a kialakulás é skidolgozás együttvé Ve csak pillanatokig tartott; az első sejtelem,honnan a vers kibontakozott, utólag korLilbeltil í gy fogalnrazható:,,kellemes itt űlni é sné zni té ged'' _ é sez az alap könnyűszerrel meg-

kapta járulé kaí t,a könnyen kí nálkozó szokványos jambikus formáté s az é rzelmi folytatáSt' az idő megállí tásának ké ptelen vágyát, hogybár csak a kellemes perc öökké tartana; s hozzá hasonlatké nt azidőbe be1edermedt, mindig-alvó Csipkerózsa asszociálódott. _A Fű' fa, fisr kialakulása é vekbe telt. Itt az alapté ma, lrogy pólyás-korombarr, ha az utcán tologattak a kiskocsiban, szanaszé t muto-gattam é sgügyÖgtem: ,,Í ű,fa, fiist''. A vers első sejtelme, termé .szetesen' nenr a pólyáskori pöyogé sem, hiszen ez az emlé kezetemelőtti időben töté nt; é s az sem, mikor az esetet anyám elmonclta é semlé kezetembe rögzí tette: hanem, mikor a hallomás-é lmé nyemlé -ke előszor jelentkezett bennem nyomaté kosan, a verssé válás igé -nyé vel. Ez töté nt tán 18-20 é veskoromban, é s a verset vé gre s

megí rtam huszonné gy é ves fejjel; tehát a kialakulás kb. í é 1é vtizedigtartott; majdnem annyi ideig, mint amennyi a hallomásé lmé nyidőpontja é s a vers-csí ra jelentkezé se kozt lefolyt.

Miké nt jelentkezik a kötő lelkületé ben egy-egy Vers első csí rá-ja/ Rejté lyesnek tűnhetik, mintha csak a nem-lé tező válné klé tezővé , hogy az alkotó-lé lekben egyik percről a másikra egy1eendő mű első sejtelme keletkezik. Valójában annyi az egész,hogy a poé také pzeteinek valanrely Csoportjához a koltemé rinyé -alakí tás igé nye társul; ezáltal az illető ké pzetcsoport kiemelkedik atöbbi köZülé S egy vers első csí rá;ává válik' A verssé alakí tás igé nyeegyré szt é rzelmi jelensé g: ,,berrső ké nyszer'', azaz nem egyé b, mint

vágy, szinte ké nyszerí tőerejű ó-raj aziránt, hogy az előté rbe jutottké pzet-sor kötemé nnyé szilárduljon; másré szt é rtelmi jelensé g:akarat, a ké pzet-sor verssé forrnálásának elhatározása. Az elsőcsí ra,a vers alakulásának kezdeté t jelentő ké pzet'csoport né ha

246

tárgyi, máskor formai jellegű. Gyakran a csí ramaga az a1apté ma,vagy annak egy ré sze (így az alkalmi versek legtobbjé né l).Néhavalami esemé ny, látvány vagy más köülmé ny, melyet annak ide-jé n tán alig mé ltattunk í igyelemre, az emlé keink kozül kiemelke-dik é s sürgeti a verssé -válást; vagy egy ré szletnek-való motí vum iz-gatni kezd bennűnket, é skeressük hozzá a kereté ül alkalmas tar-talmat, a gombhoz a kabátot. Lehet a kÖltemé nycsí rája egyversfornra is, melyhez csak ké sőbb ké pződik a tartalom. Arany ké z'irataiból látjuk, hogy nála a metrum sokszor előbb kialakult, mint

a té nra, sok verse pedig meglevő dallam ihleté re jöt lé tre;é sKosz-tolányi olykor egy é rdekes hangzású tiszta-rímhez í rtaa kolte-mé nyt' Es előfordul, hogy a csí ra csak egy hangulat, melyhez utó-lag alaku1 a taÍ talom is, forma is. Né hamrndannyl alkatré sz szinteegyszerre jelentkezik, é s kapásból ké sz lesz a vers; máskor az alkat-elemek lassacskán mutatkoznak, vagy nehezen bí rnak egymássalegybeforfni, é s a leendő művet soká kell a szí vünk alatt viselnünk,mint a várandós nőnek a magzatot. Egy-egy csí rából több kolte-mé ny is eredhet, Vagy esetleg több csí raegyetlen műbe olvad.Erősen tudatos kötőkné l (p1. Arany, Babits) é szrevehetjük, hogymajc{nem minden versük ktilon csí rából, sőt né melykor egé szcsí -rasorozatból fakadt, műveik kozt rí tkán van szorosabb közössé g;

minden kötemé nyükkel egy'egy tárgy-, é rzelem-, gondolat- é sValeur-csoportot szinte kiküszöbolnek magukbó1; amit egyszervé glegesalakban leí rtak, attól megszabadultak. Az é rzelmikoltők(Petőfi' Ady) egy-egy csí rából a kötemé nyek tizeí t é sszázait ter-melik; oeuvre-jükben né hány tárgykö é s forma sokfé le változat-ban mutatkozik meg űjra; a VeISek gyökere bennük marad, továbbé l, tovább alakul é s megint kihajt, rnint az é velő növé ny'

Hogyan képződik az első csí rához a többi járulé k é své gül a készkötemé ny? három fő-esetet próbálok megkülönböztetni; 1. Hirte-len támadt bizonytalan té ma-sejtelemre vagy csak a hangulatunkraé pí tveelkezdjük í rni a verset, nem is sejtve, hogy rni lesz belőle; a

leendő mű csak ködké p bennünk, de a verssé válás ké nyszeré vellé p ö é s alvajáró-módon követjük. Ilyenkor a kí alakulás időbelilegegybeesik a kidolgozással. 2. A hangulat, té nra' fornra cgyszerre é svilágosan jelentkezik, é sazonnyomban elkezil1tik í rni :r verset.

') L'1



Ilyenkor a kialakulás ré szberr megelőzi a kidolgozást. 3. Lassan, fo-kozatosan é rlelődik bennünk a vers' mí g vé gre megí rhatjuk; mikorhozzálátunk a megí ráshoz, már a nagyjából ké szet í ormálhatjuk; azilyen versről valamelyes önkrit ikát is mondhatunk, mé gmielőtt ki-vé stük. itt a kialakulás majdnem mindent elinté z, é sa kidolgozásjóformán csak aratni é rkezik. _ Mindegyik esetberr rragy mé rté kbenelősegí ti a kialakulást, hogy a kötő agyában mindig nagyszámmalvannak készmotí vumok; vé letlenül lé trejöt foszlányok vagy előbbíversekből kiszorult ré szletek _ é s többnyire akad koztük né hány,

ami a kialakulóí é lben evő koltemé nybe é ppenbeleillik. Ezerszám'ra lappanganak bennünk a kész é s í elhasználatlan motí vumok; né -hányat esetleg le is jegyeztünk, mint vázlatot, töedé ket; ha mon-danák' hogy emlí tsiink párat közülük, tán egy se jutna eszünkbe' deversköté skor automatí kusan ielentkezik az é ppenodaillő. Az ilyentömelé kek rögtön mint szilárd ré szek lleszkednek a megí randóversnek mé gbizonytalan testé be,é sezáltal megfoghatóbbá teszik,támaszté kot jelentenek a bizonytalanságban. Mikor pusztán csak ahangulatunk ké nyszerí tia versí rást, sokszor egy-egy készmotí vumszolgál elinduláské nt' koré 1e kristályosodik az első strófa. Pé ldául aKovltcs cí m'őversem megindulását egy ré gebbről rneglevő ké p adta:,,a csigaalpú fugyelr''; ug1anebben a kötemé nyben ré gebbről adó-dott a ,'hurutos é grejtő felhó-lepedé ke" é s ,,a Hold fele é szrevé tlBn öL-dombonil a tó" . (De csak az alakzatok tartalma ered ré gebbről, meg-fogalmazásuk a többi verssorral egyidejű.) Pár é ve a motí vumokannyira fÓszaporodtak bennem, hogy valósággal maradé kvásártkellett rendeznem belőltik; né melyik versem (különosen a Mocsáridal é s az Arabesque) keletkezé sé t tekí ntve alig egyé b; mint lrogy a

felgyülemlett foszlányokat felfűztem különböző té mák fonalára.Verseim közüi az elsőnek emlí tett kialakulási tí pusba tartozik a

RÖvid dal; szinte magától ké pződott improvizáció. olyasí é lehangu-latom támadt, amilyen Debussy kis zongora-opusaiban é rezhető;sejtettem, hogy vers lesz a hangulatomból, de fogalmam sem volt,

hogy rniről szóljon. Egy jambikus versforma dongott a fejemben:

)J .l)J .l)J J I.l)J .DJ .IJ J I.DJ .l)J

a a b-c c b rí mmel; nem kí vántam teljesen alkalmazkodni hozzá, ha-nem inkább köülöte kerí ngeni mindenfé le változatokkal. Í rnikezdtem, valami lágy zsongás é s rré hány vizuális kÖdké p lepké itker-getve:,,Ne ftlj, nefé lj..._ Harmattal jő azé j, -bog\as felhők sietnek _a HoIt] előtt _'' Mé gnem tudtam, mire vonatkozik a

''nefé lj'',nri az,

anritől nem kell íé lni;valami é jszakai páni fé lelemről van í ttsZó...ne fé lj' az é jszaka söé tsógé ben nincsenek ré mek,amilyenekkel adajkamese é sa gyermekké pzelet bené pesí ti...é s tovább í rtanr:,,G1ennekkorod sok rerne, _ a Mókw é sa7 Eg1s7em _ tudod: nem é L' . '''

(A Mí lkus é s Egyszem ú gy tűnhetik itt, mintha kicsí korombé lí zo-rongásaim világából keriilt volna elő. Engem soscm ijesztgettek ö-dogokkel é s szellemekkel; rendeztem né hányszor a cselé dlányok rio-gatására kődobáló kí sé rtetjárást, de nekem alí gvoltak babonás Í é -lelmeim: a libáktól fé ltem é skutyáktól, nenr pedig az é jszakaszellemeitől. A ''Mókus'' onnan ered, hogy nálunk Kenrenesalján aparasztgyerekeket bizonyos,,kankus''-sal ijesztgetik, mely né hamint,,a kankus meg a mókus'' szerepel. Es honnan ered az,,Egyszem''/ ezmégis csak saját szorongásaim világából vaki: egy japárr mesé ben o1-vastam háromujjú szönyetegekről, é s fé ltem, va1ahányszor rájukgondoltam. Ez a fé lelem ré rnlett í (i[az idegeimben a Röid ddl í rása-kor, ané lktilhogy egyú ttala fé lelem előidé zője is eszembe jutott vol.na; konkretizálódott a fé lelem' de homálybarr maradt az oka, a mögöte rejlő kí sé ltet-rnese:ezé rt a japán háromujjú vé letlenül a göögKtiklopsszal helyettesí tődön.) Most már megvolt a té ma; melyentovábbgödülhetett a kötemé ny: ,,Viola'(tm1 a térség, meghallgatodmeséjé t,_ de nem hí szed." Aztán egy puhándisszonáns rí mmel é sakezdősorra emlé kezteté ssel öoldottam a verset: ,,A bokrok nem be-szé Lnek, _ é Iettelen zijrőgnek. _Ne t'é Ij .."

A második kialakulási m<idon keletkezett a Pttnaszdal. Elsőcsí rája, hogy felölott bennem egy té ma: a neuraszté nia tűneteinekelpanaszolása; ehhez rögtön könnyen illeszkedett egy szímpla é sgyakori forma. Az ideges közé rzé seimre emlé kezt<s rakásra szolgál-

tatta a motí vumokat: rrappali szé dülé sek,é jszak:ri Ilyrrgtalan ál-matlanság' í ejfájás, társaságt ó|.irtőzás stb. s ez lt Ilycrsanyag stró-í ákká kerekedett ,,A társ terhemre uan, _ a csrik s1tí r, trcm rag1ogé s tú kokan vag1unk, _ ha eg1magam uag1ok." Es cztllkí viil mé g ö

248 249



versszakot tötötek meg a panaszaim. É sa záró-ké pet, az alkonyathasonlatát (,,a szoba lázasan uetkőzi szí neit") egy sikerületlen ré geb-bi í rásomból vettem.

Ami pedig a harmadik módot illeti; egyik leghuzamosabban ala-kult koltemé nyem a Fű, fa, ftist. Mint már emlí tettem, a versháromszavas címe é segyú ttal refrain-je pólyáskorom egyik legelsőmondókája volt é seköül kezdett kristályosodni a leendő köte-mé ny. Ez a csí ra hamarosan magába-olvasztotta egy diákkori vers-vázlatomat; a következőt:

Valomikor a szé kek, asztaloknagyok uokak, naglon naglok,sé táIhattam az asztal alatt. . .

. . . Mikor kicsi vokamé les határokkülönüLtek bernema dolgok kazé ,kettős bug1rokbó dllt az é Iet:

ajtó é sablak,huszár é sbaka,Iepke é svirú g.

Nyilván a gyerekkori lelktiletről szóljon a vers, a fogalmakrendeződé sé ről. . . é smegtoldódott a vázlat: a vers második felé -ben, mint felnótt, visszagondol<lk a pólyáskori mondókára: mostvarázsige nekem ez a három szó é s az egé sztapasztalati világ sűrí -tett ké plete _ é smajd ha meghalok, mi az, amit elveszí tekl fű, í a,füsr... lgy í veJjena köremé ny az eszmé let kezdeté rűl a halálig' _Ez a versváz sokáig hevert bennem, é skózben é szrevé tlenülren-deződöt, né mely soraí is kibontakoztak, é s elég pontosan é rzetttartalomláncolat kapcsolta egybe őket; de a tartalom-lánc inkább

csak sejtett volt' mínt ismert' nem tudtam volna előre vázolni.Már jóformán ké szenvolt bennem a kötemé ny' de mé g mindigú gy lebegett elóttem, mit-rt valanri dé libáb_vetí tette kupola; ú gyé reztem, sose tudom megí rni, mert ha hozzáé rek, rögtön szé tomlik

250

az egé sz.Vé gre egy hosszú utazás előtt, az ú tiké szülődé ssokfé lesietős gondja közt rászántanr magamat a megí rásra: lesz amilyenlesz, hiszen mire visszaté rek, az ú tié lmé nyek zétí ú jnáka bensőé pí tmé nyemet. s csak b1rnu1tam, hogy aránylag milyen könrrycrrmegy a nregí rás: csuptr ré gen-ké szsort jegyeztem; nrindössze né -hány Összekapcsolti-ré szletet kellett kitalálnom, vagy inkább csakí ornrába gyú rnom,nrert negftlgtrlnrazatlanul azok is ké szen álltak._ Egyébké nt, bárnrennyire p<-rntos tudomástrnk van is rré melykor a

leendő kötemé ny tartalnráról, ez mé gmindig cseppet senr konk-

ré t:a megí rás előtt rneglevő alapos é s ré szletes tartalonr-vázból(akár leí rt,akí rr fejben í irzi!tt) legtöbb lí rikusnál bajosan lelret iga-zi mű. Egy-egy motí Vummár a jclentkezé skor szorosan egybeí orr a

versformával é skifejezé smóddal, é ppezé rt előre megí ogalmazottpróza-vázlat verssé -alakí tása alig lehetsé ges.

Most is cipelek maganrban egy csomó vers-embriót; dc móg nagy-jából se tudom, hogy hányat; egyré szük annyira határozott, lrogy va-lamelyest mé g beszé lni is tudné k róluk, de a legtöbbet nem bí rnámegymástól elhatárolni. Né nrelyik tán a köZeljöVőben megí ródik,né melyikből tán csak,,öegkori vers'' lesz, ha ugyan megé remazt az

időt; é s a lcgtöbb szé tnrállik, a szel lem többi cókmókja közé elkeve-redik, é sa tömelé kek alkalomadtán más ké szülő versekbeilleszkednek. A pillanatnyi ilrletben keletkező versek tán é szrevé tle-nűl is a rneg nem születő szé tmállott művekből táplálkoznak; é s

lassanbontakozó kÖltenré nyek, -ra magukba olvasztanak egy-egy be-lé jük illő morzsát, minJig kllzelebb jurnak a rnegolJá.hoz'

Van ú gy,hogy a verssel nem vagyunk megelé gedve é stöbbszöú jra-í rjuk: lyenkor időbe[i ré tegekké ntváltakoznak a kialakulásié Skidolgozásí periódusok. (Nálam pl. a Kisudrosi uillasor, Fé lí ttom'Altwien ábránd stb.)

Nagy ritkán előí ordul, hogy a vers rní nden szándókos tevé kerry-sé g né lktil, akaratunktól tel.jesen függetlenül e1ké szűl: vé letlen ki-alakulás hozza lé tre' é s a kidolgozásra sor sern kerül. Illyé sGyula í r

le ilyen esetet:,,Minden előzmé ny né Iki,tl eg1 sor fut át a fejcmatt... tis7ttitt lLitha-

tóan, nyomtatásban ' .. Utána mé g egy, aztán nű{ c.{J, ..xf(i'l cg)negyedik. . .

25t



[-.-I Mi\en boldogság mr:st alakul csak az é nhazám!

A tabd nep elké szí tettemár öué t, be rosszul ké s7ítetteeI!Nem mondon eL hí bájuk, - de lakhatatlm majd mindtlnn1ia,Am itt a kő , a més7, a uas: mé g mind a tág telken hec,erS a ré gí akbó némi ttjrmelék _Mí L'1 rrunka uárhat ránk, barátaí n]

Csak ennJit tudok elkapni belőIe. A sorok gyorsabbak, mint emlé -ke7etem rög7í tő-ké pessége ' ' ' "

Ilyesmi velem _ é bren_ mé g nem töté nt' De álmodtam márverseket; ha ugyan versnek lehet nevezni őket, mert inkább csakkusza é s dé tlen töedé kek.

Tí zé vesehettem, mikor álmomban egy nagy korhintát láttamforogni, szé dítősebessé ggel, hogy szinte áttetszőnek ré mlett,akár-csak üvegből volrra; rengeteg ember fé szkelődöt rajta, é snem bír-tak lemászni. Es é nekeltekl tisztán emlé kszem az é nekük dallamá-ra é s szövegé re. A szöveg í gy szó:

Valtjatok, ualljatok,mert jő haláLotok.U

91 iártok,mint Mihu Attal,

az a drága Mihu Antal,ualljatok, uqlljatok,mert jő hdlálotok'

(',Mihu Antal'': egy gyerekkori magam-teremtette ké pzeletbelibirodalom királya. Előszö Kacsulária kacsa-ország kacsafejedelmevolt; Bubuc, Tolvajos é sDög nevű kacsák társaságában harcbanál1t Semmireke1lő é sBí belődő liba-királyokkal, Bullerámialibaország uraival. Ké sőbb a ké tbaromli-birodalom emberi országgáváltozott, nevűk Kaetschularia é s Boulleramia lett, é smellé jtikmé gvagy harminc ország társult, ké t szemben á11ó szövetsé ggé tömöü1-

ve óriási harcokat Ví vtak, tűzzel'vassal' mesterséges árvizekkel, vul-káni- é smágnes-erőkkel, é své gül ma1dnem mindannyi hős ottve-szett. A vezé reknevei is átfensé gesedtek: Michou, Boudex, Thyle_was, Degoh, Shymu, Bybela; é sa né vsor megtoldódott né hány-száz

né wel _ sokra mé g ma í semlé kszem é shomé ri küzdelmeikre. Az-óta is tucatjával é pültek bennem az orplid- é sNaconxypan-szerűmesevilágok, ktilon-ktilön é s egymásba keveredve; mé g ma is é pü1-nek; ha néha bennük csatangolok, mintha a Mahábhárata rengete-gé ben járné k.) Egy hí rszé veskorí rapszódí ám, aHaIáItánc, a gyerek-korban álmodott stróí ától kapott megindulási formát é shangula-tot: oÍ eg csonr, ifju csont, rajta'rajta-rajta. Pőre Panni, szár Boiska,I1ukas Jancsi, 7Ógős Miska, ÓTeg csont, ifju csont, rajta.rajta'rajta."

Nemré g álmomban Szovjet-oroszországban jártam, é skitűnőentudtam oroszul (sajnos, kevé s idegen nyelvet ismerek é sazokat isgyengé n, de álombeli nyelvtudásom határtalan). Egy egyenruhásszovjet-emberre1 lapozgattam valami moszkvai cirill-betűsfolyóiratot: szinte 1átom a í olyóirat durva sárga papí rját, rossz nyo-mását é shogy nagy fé nyké p-reprodukciók közt lé zengett itt-ottvalamelyes szöveg. Ké t VerS szoÍongott a ké pek közöt, é s az oroszbiztatott, hogy olvassam el, mert ilyet rné g nem pipáltam. Ké ny-szeredetten e1olvastam a ké t vers közül az alsót, a rövidebbet'

''Iga-zán nem különleges'', mondtam, ,'tú l konkré t'Versbe szedett pró.za.'' Elolvastam volna a másikat is _ ekkor í olé bredtem.É smé g fe-jemben volt az elolvasc'rtt ké tstróí ás(né gy-né gy oros) vers

második felé rrek próza-fordí tása. Sikerült megjegyeznem:,,Nappalrobotmmka eszí d testemet, _ é jjelnők szí jják a telőmet. _ Mikor lehe-tek annyí ra eg1edí il,hog1 ú g1 né xhessek öunagamba, mint eg1 mélykú t tq ugalmas - tiszt a tíikTé b e ? "

Ré gebbi álom: unokaí ivé remVerseit olvastam (mellesleg: azillető a valóságban nem foglalkozik köté szettel) ' Bárdolatlanulszé p, jellegzetes kötemé nyek voltak, minden sclr a lé leknek egy-egy pillanatnyi osztönszerű rezdülé se, csupa váratlan furcsa kanya-rodó. (Ké sőbb megpróbáltam utánozni az ,,unokafivé rem verseit'',de sikertelenül.) Egyik arról szólt, hogy a kötő é s egy harminc é vköüli asszony a test é s é lektisztaságáról beszé lgetnek; megálla-podnak a nemi aszké zis okvetlen szüksé gessé gé bené srztán össze-

feküsznek. Emlé kszem a ké tutolsó solra: ''... é snrcgangedte, hog1megtehessem dzt, 'amit megtes7 mí ndenparas1t." Ké sőbb ez a ké tdurva sor, valamelyest kisimultabb alakban, vé letleniil belekerültAz í ires szoba című versenrbe: ,,'..hog1 axt tettú I{,pilleluc é sneuetue,

252 253



_ mit pé Idául a sinté r is tehene." Csak ké sőbb vettem é szre,hogy ez

1é nyegébenegyezik az álombeli sorokkal; é smegdÖbbentem, hogyalkatom milyen frrkar é bersé ggelőrkodlk é sa legcseké lyebb forgá-csol sem engedi kárbaveszni.

A Kf ror,;olAs

Babits irodalomtöté neté ben o1vasom' hogy Coleridge,,Kubla

Khan''-ja ópium-álomban keletkezett, minden szándé kos alkotó-é salakí tómunka né lktll','A ké pek é tező dolgokké nt ké szen dllnak aIé Iekelé , s a kifeje7é s,.minden é rezhetőerőfeszí té sné Ikiil, egJszerre szii'Ietik meg l,elük." ,,ig) óILt eLő ualrmi két-uagJ háromszdz sor; faté b'redue a kötő ú g1 é re7te,pontls(1n emlékszik az egé szre. Sebté ben Le is

í rtd a megndrd'dt töedé ket. Akkor ualami fé Ibeszakí tottaé saz tgezet

mcgtör. ''

Es most hallgassuk Poe-t, miké nt vall a Holió lé trejöté ről:,,. . 'kompozí cí ójábdn eg1etlen mozzü1at sem tulajdoní tható a ué letlen'nek uagy az ihletnek... a munka fokróI fokra, egJ mdtemdtikdi prob'Ifuna pontosságáual é s rideg kavetke7etessé gé uelhaladt előre _ a megol'

dásig.''Hogy a ké t valiomás mennyiben őszí nte, elvé grenem tudhat'!uk, de arrnyi bizonyos, hogy mindkettővel analóg esetek nemegy'szer előfordulnak. Megesik, hogy a kötemé ny keletkezé se í ügget-len minden szándé któl é scselekvé stől, teljesen passzív folyamat(pl. ha verssorokat álmodunk); é s megesik, hogy ú gyülünk nekiegy té ma vagy motí vumsor versbeszedé sé nek,akarattal é studato-san, proí ánul é srí deg elszántsággal, mintha keresztrejtvé nyt ké szítené nk.Míndké teset lehetsé ges,de mindegyik ritka határeset - é s

akármelvikből inkább í é rcmunkákszoktak kisülrri, mint KlblaKhar-ok, é sHollók. Ált"láb"''' a kötemé ny keletkezé sé né l tu-datalattí ságnak é studatosságnak egyaránt szerep jut, csak a szere-

pük aránya más-más, egyé nenké nt,cle mé g inkább esetenké nt. Azöszton uralma a1att keletkező versek általában é lé nkek, risslendü-letűek; az é rtelem munkájával ké szí tettek endezettebbek, többré -tűek, architektonikusak.

254

A kidolgozás a leendő vers formába-önté se é smegfogalmazása _tudatos é sszándé kos munka. Persze a vers tulajdonké ppeni lé tre.hozását nem az akaÍ até smeggondolás vé gzi, hanem a poé ta szellemiautomatizmusa (mely egyré sztemlé k- é sgondolat-raktár, ahonnan,amikor é ppenszüksé g van rá, mindig ké szsé ggelkiváltódnak az é p-pen alkalmas elemek - másrészt alakí tó-beidegzettsé g) ; az akarat é smeggondolás nem bí rna lé trehozni semmit, csak válogatja, rendezié sellenőrzi a rendelkezé sre á1ló motí vumokat. A kidolgozáskor ameggondolás nem a favágóhoz hasonlí tható, ki egymagában do1-

gozik - hanem a szántó-vető bé reshez, aki köZvetett munkavé gző: azigába fogott ökrök vé gzik a munkát, de a bé res irányí tása né lkülmé gse enne eredmé ny. Poé tai mechanizmusunk ontja magából atárgyi é s forrnai elemek tömkelegé t, de a meggondolásnak kell válo.gatni koztük, rendezni é smegformálni a kiválasztott elemeket' Aversköté s folyamata három tagra bontható, koztliik kettó tú l'nyomóan önké ntelen alakulás, é scsak a harmadik a meggondoltalakí tás; 1. a versbe-kí vánkozó elemek felszí nre kerülnek, 7. az ala.kí tó-beidegzettsé g ú gynyú jtja a tudat elé az anyagot, hogy az a vers-í ormába é s a tartalmi összefüggé sbe idomulhasson, 3: a tudat válo-gatja, egybeilleszti é smegformálja a rendelkezé sre álló elemeket.

Hogy ezt a hármas fo1yamatot pé ldával illusztráljam:Ma

dél-után testi.lelki té tlensé gbenüldögé ltem a dí ványon' kinn erősenfú jta hűvös áprilisi szé l,a í akadó ú j ombok árnyéka nagy mozdu-latokkal lengett a falon; belebámé szkodtam az árnyé k mozgásába,é sgondoltam, hogy verset í rok róla. Megindult a verské pződé s: 1.

Metrumot keresgé ltem é s í ülem az alexandrinhoz ragaszkodott.Talán nyolc sor lesz a kötemé ny. Mutatkozott né hány gondolat:,,a lombárnyé kok röpködnek, mint nagy í ekete lepké k'';é s(utóla-gos megfogalmazással) ,,a1 árrryé k alakká uált hián1"; stb' 2. Min-debből az alakí tóbeidegzettsé g egy vé letlenül rí mes foszlányt ka-pott el, ami alkalmasnak mutatkozott a verssorokba ötözé sre:,,Magtot1os lelkemen ú g1ül a7 unalom, mí nt a7 ám1é k a falon." 3. Az

előté rbe jutott motí vumból, tudatos gondolkozással, né hány vari-áns vé gigpróbálása után lé tÍ ejöt a következő ké t alexandrí nsor;,,Magányos s7í uemen remeg az undlom, _ mint a szé ltőI re7gó lomb-ár'n1ak a falon." _ Aztán fel akartam é pítenia vers clcjót ós vé gé t,de

t\",



nem sikelült' nem Volt bennem elegcndő benső feszültsé g; hama-rosan abbahagytam a próbálkozást, melt a lé trejöt ké t sor ú gysevalami rendkí viili.

Bizony ez vé rszegény hlct r'olt, sápadt eredmé nnyel; de leg-alább alkalmasabb a verské pződé s bemutatására, mint a dú sanáradó ihlet, mikor a motí vumok tomegesen futnak át a hármaslé pcsőzeten. A verskeletkezé s hármas tagolódása az eltire-kigcln-dolt kötemé nyek rnegí rásakor is fönnáll, azzal a különbsé ggel,hogy ami vázlatszerű állapotban várakozik benrrünk, az már a ki-dolgozás kezdete el(jtt a második lé pcsőre jutott _ az előre-ké sz so-rok pedig tí rljutottakmindhárom fokozaton.

A kí c'lolgozás né hainduktí v jelleg(í : nregí runk né hány sort é skeressűk hozzá, előre é shátra, a tobbi sort. Máskor deduktí v: egyalapgondolat, harrgulat, vagy forma egé szé t, ömbszerí í masszát vé _sünk ki verssorokká' Induktí v eredetű vers lett volna az előbb em-|í rctt Amyé k;é s tipikusan deduktí v a Fű, fa, filsr, melynek kelet-kezé sé rőlaz előbbi {ejezetben szóltam.

Hogytrn töténik a kidolgozás - az előté rbe kertilt é sbizonyos fokigmáÍ rendezett elemek megformálása] A motí vumok a versbeil-leszthetősé g ktilö-rboző fokaí n a válogató é srendező é rtelem [en-csé je elé kerülnek. Né melyik rÖgtön ké sz-alakban jelentkezik,

vál-toztatni se kell rajta _ de a legtöbb eleinte hadilábon áll a versfor-mával: a metrum é s rí m Prokruszté sz -ágához hozzá kell nyú jtani,vagy hozzá-kurtí tani; é s a tú l-hosszú ,Vagy tú l'röVid sorké nt jelent'kező motí vumokból lesznek gyakran a legszebb ré szletek a megfor-rnálás után: ha a sot eredetileg tú l-hosszú volt, a megmintázás min-den feleslegeset ki kell hogy dobáljon belőle, é s gy tömösé g, szi-lárdság keletkezik; a tú l-rövid sor pedig alkalmat nyú jtszé pcí rádák, vagy karakterizáló kíí ejezé sekbeilleszté sé re.Minthogyversí rás közben a metrum zsongása szinte betiilti a kötót, ez aprokruszté szi munka ritkán kerűl nagyobb vesződsé gbe, a í ormatöbbnyire onműködően magába gyűri a tartalrn:rt; é s a í ogalmazvá-

nyon látható javí tgatások, tölé sek é sbetoldások közt ritkán vannyoma a nyú jtásoknak é skurtí tásoknak, mert ezek már elózőlegfejben elvé gződtek' Beteg unokahú gomnalt í rt versem első három so-ra: ,,Vilagosságom' csillagt'é n1 jelem, aki arryámnak arcát c)iseled _ s

s7emí vedám1án az é n szememet' ' '" Nemré gen í rtam, ezért mé g em-lé kszem' hogy a második sor előszö egy verslábbal rövidebb volt akelleté né l ,,ki anyan mcát visebd"), de azonnal kellő hosszú ságú ványú jtózkodott; a harmadik sor pedig hosszabb voIt (,,s s7emödakodám1an a7 é n s7ememet''), de rögtön kí nálkozott a rövidebb variáns;ezek a javí tások pillanat alatt peregtek le bennem, a fogalmazvá-nyon nyomuk sincsen. De a tartalom é s forma összhanga nem jónmindig ilyen könnyűszerrel; pI. aFű' fa, ft*t első ké ziratában né -mely sor mé g csaknem próza-állapotban ldrhető: ,,MinrJig kisebbek

Iettek a fahk, bú torok' s a kezem, hban egyre rlagyobbak." A ké t en-gedetlen sor helyett vé gre s távolabbi szinonimát vettem: ,,Lejjebbereszkedett a meÍlÍ L)ezet- é s kezem-Iábam megs7é Iesedett.''

A sorok megmí ntázásának java ré sze fejben megtöté nik; minc1.amellett többnyire a fogalmazványon is akad elé g áthú zás é stoldás-foldás, bármennyire titkolják é srestellik is a lí rikusok. A fogalmaz-ványon mutatkozó alakulást röviden í gy jellemezhetjük: a vers-szer-kezet tisztulása é segyes sorok markánsabbá csiszolódása. _Altalában kevé s vers-fogalmazvány jut nyilvánosság elé , s ez a kevé sdokumentum bizonyosan akárhányszor hamis ké pet nyú jta kötőkalkotásmódjáról, hiszen a vé letlenül fennmaradó fogalmazványoknem okvetlenül a legjellemzőbbek. Ezé rt

tán tanulságoslesz,

ha vé -letlenül mé g meglevő fogalmazvány-ké zirataim közül magam vá-lasztok ki párat, é sné mí ommentár kí sé reté benözrebocsátom,idemásolva minden áthúzást é s a legjelenté ktelenebb változtatást rs.

Az é rdeklődő láthatja belőlük, miké nt lesz a kötemé ny bizonytalanmasszájából szilárd é pí tmé ny, smiké ntnyemek é lesebb reliefet astrófák é ssorok. Az áth,í zásokat zárójelbe-tevéssel jelzem.

'. Í -" egy vers, melynek megí rása nem az elejé n kezdődöt: azorak pilkntat. Nem lassan-é rlelt, hanem hirtelen-kí alakult köte-mé ny; keletkezé si köülmé nyeí ről már beszé ltem Az é lrnén1 eje.zetben. Megfigyelhetjük a fogalmazványán, hogy a szerkezet káosz-ból bontakozott elő, ezzel szemben a kiGjezé sek majdnem mind

ké szen jelentkeztek: a vers tizenhat sora közül csak haton töté ntváltoztatás. A struktú ra nehezen-szilárdulása ós a kifejezé smódmagától jövé se egyaránt rávall a hirtelen kialakulású kötemé nyre.

256 257



Az e1ső, odavetett sorok a következők: fé I'emlé k jelenben is

é ské sőbb, mint az áIom.5 az ööklé tet í zleled.

mé g innen a haláInn.

(A tisztázatot nem í rom ide; a ké sz vers elolvasható, ha a zárójel-betett' azaz áthú zott ré szeketkihagyjuk, é s a II. strófánál a sorszá'mozás után igazodunk.)

Egyik hosszasan alakult versem az Ábrahóm óLdozása. Összevisz-

sza hú zgált í ogalmazványa hat oldalra terjed egy füZetemben; azegé sznek demásolásával nem merem terhelni az olvasót. A tarta-lomláncolat ké szen volt bennem a megí rás előtt, ezé rta szerkezetnem ingadozott; a kidolgozás a vers elejé n kezdődöt é s sorÍ a Vettea témaösszes fordulóit. De az előre meglevő tartalmat verssé min'tázni nagyon nehé z _ a ké zirat csupa áthú zás é sú jrakezdé s'szí vó-san dolgozni kellett minden sornyi előbbrejutásé rt. -A legkeserve-

'ebben ké szült ré szletet idézem: ,'Ké rdczte lzsakom: Edes apam, _ ittudg1 te a tiizzel, a ké ssel, _ de hol van az áIlozat! é des apdm, _ kitvágs7, nit uágs7le a ké ssel?.''.' Ezek a kész sorok. De mennyit viaskod-tam, mí gelké szültekl Otszö belekezdtem, másfé l füzetoldalt

elpusztí tva..

. csak a fogalmazvány nyöghet róla;Ké 7en fogott, ké rde7te; ',At1ám!i[. jÖssz _ _

ltit +)ágsz, mit uágs7le a ké ssel?

Ké rdezte: ,,Itt uan a tű7, meg a ké s,de hol van a7 ilnnepi é tel!Nincs áIdozat itt' se sok, se keL,é s,

(Ké rde7te)Aqám, hol a7 áldogt

mel1 a7 istení ktngon é geI!O, Iótun a ké sed, a lángokat,de mí t vágsz majd Ie a ké ssel!

Van néha o\an pillarut,mely kilóg az időbőL.

Mint für dőző lÍ 1bát h4 hllsú rolta s tovaLebbent (,) _í g1néha megé re7heted

s aj át lelkedb en I stent:

fé L-emlé ka jelenben isé saztán, mínt az álom

A fogalmazvány:

3.

2.t.t

Örök pillanat(Mitmú Ió)Mit (porló) máLló kőre nem bizol:mintázd meg levegőbőL(S) Van né fu oban pillamt'

meb kilógazidóből,jöuője nincs é smú Itja sí ncs,(ő maga az ööklzt)(egekbe veri öklé t) bezárqla kincses öklé t,mit kő nem óc), (megóq;ja ő) megőr7i ő,

ó maEa az öiklet.

Mint. fiirdőző (lábót) combját ha halsú rolta s toualibbent _í gy néha megé re7heted

kaját IeIk) önnömnagadban Istent:

258 259



- Izsák ké rdezte tőlem: ,,At1ám

Im itt van a tűz, meg d ké s de Iám,nincs mit (levápod) Ieönöd a ké ssel.

Izsák ké rdezte tőlem: ,,Aqám,itt vag1 te a tűzzel' a ké ssel,de hol,lon az dWozdt? é des dtyáln,kit vágsz, mit uógs7le a ké ssel?''

Látható különbsé g: a spontánul jövő tartalmat könnyedé n jegyez-

zük, a rpeglevő tartalmat keservesen faragjuk verssé _ de elófor-dul, hogy a bennünk-nyú jtózó finoman tagolt té máta spontán ih-let erejé velbí rjuk kilökni magunkból é s ilyenkor vagyunk a legsze-rencsé sebbek. Egyébké nt:ahány vers, annyifé le a kiaiakulás é skidolgozás _ általánosí tani csak megközelí tőleg lehetsé ges.

Ha elké sztilta koltemé ny: következik mé gaz átné zé s, aví tgatás.Itt_ott Í elesleges strófákat vagy sorokat látunk, másutt a versgerincesetleg szüksé gessé teszi mé gegy strófa betoldását. Kijaví tunk né -hány hibás verslábat' vagy í tilbántó-akusztikájú verssort; né melyikkifejezé s helyé be világosabbat vagy jellemzőbbet, rikí tóbbat vagytompí tottabbat keresünk... Es ezután a Vers, mint az alkotó-lé lek-ben töté nő időbeli foIyamat, megszií nik: állandó alakú vá válva, até rbelianyagra bí zza magát, vele lé teziké svele pusztul.

A vers születé sé rőlelmondtam, amennyit bí rtam; vé gül haddszóljak _ versben _ a vers haláláról é shalhatatlanságáról:

Pár ezredé u s a műué szhí reel}uin1s,nevé t, műué t ki óni! A halat.EI mé gis: minden ú j kor rajta áLI,

melt ő a láthatatlan fwtdamentum.

N em nőL babé r a nyomtdlan n(1rJokndk,ré g-eljárt ősidó sok művesé nek_a megjeg17ettné L mé gis jobban é Inek:Ióngunkban a7 ő lángjaik Lobognak.

A kincset az idő nem őrzi nem:szé trága, mint akócjankót a g1ermek'A kincsek máské nt é Inek, jeltelen:

a Ié Iekbelső templomón s7ögellnek,mint e7er pillé r, kos.s7arv é sperem.

A halhatatlan m,ií időtelen.

Vé gezetül hálás köszönetet mondok professzoromnak, dt. Hakxy-Nagy JózseÍ egyetemi ny. r. tanár ú rnak, hogy a vers-keletkezé svizsgálatára, e szokatlan é s majdnem járatlan tárgyköre figyelmez-tetett é sdoktori é rtekezé s é májául utalta ki számomra. Szí vestanácsainak köszönhetem, ha ezen a terra incognitán talán vala-melyest tájé kozódni tudtam.

260 261

weöres - a vers szuletese

Documents