Weöres Sándor – Ha a világ rigó lenne

TARTALOM

MÉLY ERDŐN IBOLYA-VIRÁG

Falusi reggelMedve-nótaMackó brummogA medve töprengéseTavaszköszöntőOlvadásTavaszi változatokKék a hajnalTavaszi virradatNapsugár a levegőbenKánikulaÉgi csikón léptet a nyárDongóFülemüleEresz alólBarangolókFurulyaKicsi őzMély erdőn ibolya-virágNyári esteNádi csibeÉren-nádonKacsa-úsztatóKismadarakKarimás fa-odúRéti csigaŐszi éj a mezőnBékákA béka-királyBolygó záporFutózáporTekereg a szél

KALAPÁCS KOPPAN, SZÍVDOBBAN

Munka és békeKertKellene kis kertRománcTudok száraz ágról...Szüret utánVásárBiztatásTudom én már...Áll a ladik...Alsó végen, felső végenTávolbólA rátóti ürgepásztorRobogó szekerekUgrótáncot jókedvembőlÖreg szekeresKezdődik az iskolaFalusi fiú a városról beszélÉpítők

DolgozókKocsi és vonatSzép a fenyőNől a dér, álom járUjjé!vi meseÚj évi jókívánságokÚjesztendőNagy a hóPesti Duna-part télenÉpül az országAz Erzsébet-híd télen

ÍGY MEG ÚGY

Volt egy szép ládikaRegélőKergetőTáncnótaHosszú az utcaBéka a fa tövénVaskalapA birka-iskolaA kutya-tárKutyabálHa leves készülLila bogáncsMeseKeresztöltésA papucsHárom madárDárda-hegyü kék jegenye-szálDéli felhőkVöröshajú lányokTópartSzomszédokÖreganyóPletykázó asszonyokÍgy meg úgyKanásztáncSehallselát DömötörOrbánHaragosiFüstös rajkókTúl, túl...Csupa fehérA Liba pékElindult, elindult...Elmehetsz a világbaA paprikajancsi szerenádja

PARIPÁM CSODASZÉP PEJKÓErdőt járunkEsővert társaságÉdes fáradtságLeány-mondóka a katicabogárhozTillilli-tallallaFiúk, lányok

Itthon-e a gazda?Hallod-e, feleségÁlmodozásParipám csodaszép pejkóTűz a házam, ispilángSárkány röppenA hétfejü sárkányVarázslókForgós-ropogósA manóCsali-meseFadob, fadob, fogj tigristFalu végénCsimpilimpi, hova mész?Ej, ha tudnád, hol voltam!Révész lányaPulykákVonuló vadludakElefántokÖszvérekSzarvasokBujócskaHa nap süt a rétre

ALUDJ, LENGE MADÁR

Ha vihar jő a magasbólAlkonyi felhőkHold és felhőDuna mellettMíg lombok közt éj lobog...A napsugár...Esti hazatérőkNéhány ütemGalagonyaTáncol a HoldBallada három falevélrőlNap jön...PáraMarasztalásGyöngyszekfűBuba énekeA tündérHegy-tövi árnyas fák...Ezüst pohárkádat...Fenn csillag-orsón...Arany ágon ül a sármányHa a világ rigó lenneMi volnék?AltatódalBíbic-csibe alszikCsiribiriAludj, lenge madárSzunnyadj, kisbabaLegyen álmod...Aludj, aludj...KeltegetőSuttog a fenyvesSzáncsengő

1

Weöres Sándor – Ha a világ rigó lenneMÉLY ERDŐN IBOLYA-

VIRÁG

FALUSI REGGELMár üti – üti mára torony a hajnalban!Az időt bemeszeli a koraikikeriki,lendül a vad dallam.

Kiscsacsi, kiabálj,örülök a hangodnak!Ha lefőz ez a kusza kikeletikikeriki,vége a rangodnak.

MEDVE-NÓTAKinn voltam a rengetegerdőn,medvét láttam kúszni alejtőn,tíz körömmel másztam afára,megszökött a medvevacsorája.

Lompos medve brummogvaballag:"Mászni könnyű ilyenfiatalnak,mennyi szégyen ér mostvén-koromra,kulloghatok éhesenodumba."

MACKÓ BRUMMOGMackó brummog:– Irgum-burgum,bundám rongyos,ez abszurdum!

A MEDVETÖPRENGÉSEJön a tavasz, megy a tél,barna medve üldögél:– Kibujás vagy bebujás?Ez a gondom óriás!

Ha kibujok, vacogok,ha bebujok, hortyogok;

ha kibujok, jót eszem,ha bebujok, éhezem.

Barlangból kinézzek-e?fák közt szétfürkésszek-e?lesz-e málna, odu-méz?ez a kérdés de nehéz!

TAVASZKÖSZÖNTŐSándor napján megszakad a tél,József napján eltünik a szél, zsákban Benedek hoz majd meleget,nincs több fázás, boldog, aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:minden kislány férjhez adatik, szőkék legelébb, aztán feketék,végül barnák és a maradék.

OLVADÁS

Csipp,csepp,egy csepp,öt cseppmeg tíz:olvad a jégcsap,csepereg a víz.

TAVASZI VÁLTOZATOK

Új tavasz! itt vagy, itt!fond füzérbe, karikába,míg szél borzol a föld hajába,rét és erdő ágait.

Új tavasz! csip-csirip!most hajlíts karikába, füzérberétet, erdőt napsütésbe,míg madár a rügybe csip.

Fond füzérbe, karikába,új tavasz! itt vagy, itt!rét és erdő ágait,míg szél borzol a föld hajába.

Rétet, erdőt napsütésbe,míg madár a rügybe csip,

új tavasz! csip-csirip!most hajlíts karikába,füzérbe.

Rét és erdő ágait,rétet, erdőt nap sugarábafond koszoruba és karikába,csípj tavasz! ott meg itt!

KÉK A HAJNAL Kék a hajnal, kék, harmat hinti még.Éledező tarka mezőtavaszi csokra szép! Kék fönn az ég! Kék fönn az ég!Tavaszi szellő fújja hátunk,ragyog a kikelet, örül a lég!

Nóta, meg ne állj, szállj te, szállj te, szállj!Fütty kanyarúl, arc kipirúl,szapora móka vár! Zeng, zsong a táj! Zeng, zsong a táj!Viola-kedvünk, szöcske-lábunk,röpül a cinege, dalol a száj!

TAVASZI VIRRADATKakas kukorít, hajnalkivirít,a réti rigó dala röppen,arany-bivalyok gerinceragyogmárvány-eres égi ködökben.Ma ládd: a himes föld, láng-habos égcsak láz-tünemény, csak hígbuborék,széthull, tenyeredbecsöppen.

A lábadon itt topánka szorít:ez a föld! a gyökér-ölü erdő!a homlokodon kék pántlikafon:ez a menny! a fejedretekergő!

2

Weöres Sándor – Ha a világ rigó lenneés közbül a szív, a kalitka-madár,kit féltésed vasrácsa bezár:ha elszáll, vissza sosem jő.

NAPSUGÁR ALEVEGŐBENNapsugár a levegőben,tündököl a rét,Kincseit az ifju tavaszbőven önti szét.

Szántogatók dala száll,égig evez a madár,mézillatú libegésselközeleg a nyár.

Fényes idő lelke jár,belepezsdül a határ,lengjünk, mint a harangnyelve,énekelve már!

KÁNIKULA Szikrázó az égboltaranyfüst a lég, eltörpül láng-űrbena tarka vidék.

Olvadtan a tarlóhullámzik, remeg, domb fölött utaznakizzó gyöngyszemek.

Ragyogó kékségensötét pihe-szál: óriás magánybanegy pacsirta száll.

ÉGI CSIKÓN LÉPTET ANYÁR

Égi csikón léptet a nyár,tarka idő ünnepe jár,

táncra való, fürdeni jó,nagy hegy alatt hűsöl a tó.

Hogyha kijössz, messzire mégy,hogyha maradsz, csípdes a légy.Habzik az ég, mint tele-tál,tarka idő szőttese száll.

DONGÓ

Szedek itt, szedek ottfűvön ingó harmatot.Érzem sütni a napot,minden harmat elfogyott.

Szedek ott, szedek ittvirágmézet, tavaszit.Már a méhek jártak itt,üres bimbó beborít.

Zum-zum-zum, zöm-zöm-zöm,tátogat a bödönöm.Mégis legyen örömöm,füled telizümmögöm.

FÜLEMÜLE

Fülemüle, fülemüle, gyönyörümadár,szólal, szólal, szólal már.

Pittyen a fészek, zörren az ág,moccan a hegyeken a hajnaliláng.

Jegenyefa-jegenyefa-jegenyefa-lánc,sima út szélén kettős ránc.

Denevér, bak-egér, északi szél,kondul az óra, megszöktél,

három mérföld és egy félhosszu hajamba mért téptél?

Fülemüle, fülemüle, gyönyörümadár,hallgat, hallgat, hallgat már.

ERESZ ALÓL

Eresz alól fecskefia ide néz,oda néz:van-e hernyó, hosszu kukac,ízesebb, mint a méz? Csőrét nyitja ám, buzgón, szaporán.Kis bendőbe mindenfélebelefér igazán.BARANGOLÓK

Gyöngy az idő,vándoroljunk,nincs szekerünk,bandukoljunk,lassu folyó ága mellettjárjuk a halk fűzfa-berket.

Este a láb gyönge, fáradt,lombok alatt nézünk ágyat.Szöcske-bokán jő az álom,száll a világ lepke-szárnyon.

FURULYAHárom egész napon átbujtam erdő vadonát,gomba-mezőt, szikla-tetőtbejártam.Három egész napon átfaragtam egy furulyát,vadrózsából tündérsipotcsináltam.

KICSI ŐZKicsi őz, fuss ide,a gyep itt szép üde,takaró vállamon,a felét rád adom.

Gyere már, őzike,a mező szélire,velem itt elleszel,a vadász nincs közel.

MÉLY ERDŐN IBOLYA-VIRÁG

Mély erdőnibolya-virág,

3

Weöres Sándor – Ha a világ rigó lenneelrejt jóla boróka-ág.Minek is rejt az az ág,gyere, tágas a világ,mély erdőnibolya-virág.

NYÁRI ESTEÁrnyak sora ül a réten.Nyáj zsong be a faluvégen.Zúg-dong sürü raj a fákon.Békák dala kel az árkon.Bim-bam! torony üregébenérc-hang pihen el az éjben.

Csillag süt a szeder-ágra.Lassan jön a pásztor álma.Rezgő-fü a feje-alja.Nyár-éj ege betakarja.

Bim-bam! torony üregébenérc-hang pihen el az éjben

NÁDI CSIBENádi csibe fészken hál.Kel a szellő, suttog már:"Szállj te, szállj – velemégre szállj,arany-ág a holdban vár!"

Nádi csibe fészken hál.Kel a hajnal, ébred már:"Várj te, várj – pihe még aszárny,a göröngyre hullnod kár!"

ÉREN-NÁDONÉren-nádon sikló kúszik,kicsi patak-ágyon vizicsibeúszik.Hajló nád közt kotlószizzen,vizicsibe-népét tereli avízben.Ér tükrében látszik az égis,fejetetején a vizicsibe-népis.

Siklók, békák, pókok látjákvizicsibe-pásztor vizicsibe-nyáját.

KACSA-ÚSZTATÓTó vize, tó vize csupa nádszál,egy kacsa, két kacsa oda-császkál,sárban ezer kacsa bogarászik,reszket a tó vize, ki se látszik.

KISMADARAKNyitottad az ablakot: szállj be, napsugár!Hogy csivogott-csattogott rengeteg madár:aranymálinkó, pirók, feketerigó,sármány, vörösbegy, kukó, csíz, tavaszhivó,

pinty, királyka, őszapó, volt vagy milliom,elsorolni nevüket én nem is birom.

Azt tudom csak: valahány téged szeretett,mikor szobád ablakát nyitotta kezed,

behajolt egy lombos ág, bimbós, eleven:mind ott ültek gallyain, aztán kezeden.

Fuvolázták nevedet a kismadarak,mind másként! Hát nem tudom, hogy is hívjalak?

KARIMÁS FA-ODÚKarimás fa-odúnagy fekete mélység,kivonul, bevonulcsigabiga-népség.

Bükkfa ága himbál,sötét varju hintál,föltekint, letekint,csak ő tudja, mit vár.

RÉTI CSIGARéti csiga, réti csiga,fejeden°a hegyes iga,hátadon a héj-kupola,hova visz a nyár?"Hét arasz a rönk teteje,beszövi a moha ere,öntözi a fűz levele,párom odavár."

ŐSZI ÉJ A MEZŐNA föld színe távolezüst és acél.Lombok illatátólrészegül a szél.A csillag forogvahinti énekét.Elsápad a boglya.Feketül a rét.

A Hold kék kehelybesírja bánatát.Holt madarak lelkeleng a légen át.

BÉKÁKBrekekex brekekex brekekex!

Gyere bujj viz alá ha szeretsz!

Idelenn soha sincs vad idő!

Idelenn sose hull az eső!

A BÉKA-KIRÁLY

Nád alól és gőz alólvízi várból nóta szól,vízi várban zöld kövöndalol Ung király –

4

Weöres Sándor – Ha a világ rigó lenneHallja kinn a síma rétUng királynak énekét,és nótára hajladozlepke és füszál.

BOLYGÓ ZÁPOR

Bolygó zápor libben, táncol,suhog a fü sürüjén, faágán. Kéklő halvány felhők aljánkivirul a ragyogószivárvány.

FUTÓZÁPORCsillog a bozót,ága-boga ázik –nem jutok szárazonaddig a házig.

Vízben, sárbancuppogva járok –majd ha bozót leszek,esőt kivánok.

Ázott ingemettűz mellé terítik,fázó testemetgyorsan melegítik.

Majd ha virág leszek,esőre nyílok...Ázik a bozót,csillog-villog.

TEKEREG A SZÉLTekereg a szél,kanyarog a szél,didereg az eper-ág:mit üzen a tél?

Fuj a szél, fuj a szél,de morog a szél.Apró ez a szoba,Mégis belefér.

Széles világba

fut a szél magába,nyakában a lába,sosem érsz nyomába.

ooo

KALAPÁCS KOPPAN, SZÍVDOBBAN

ooo

MUNKA ÉS BÉKEMéh-raj duruzsol fák közt, fű alól,fürjek dala szól tó partján.Sok-száz buzakalász érik, hajlik,táncol ragyogó fény karján.Lengő gabonánk szépengyarapodik,kedvünk magasodik, égig száll!Szántunk, aratunk, tenger adolgunk,a virág, a gyümölcs békét vár.

KERT Saláta-bokorkaterem a kis udvarba. Méz-körte, vaj-almaterem a hegyoldalba.

Gyere, tartsad kicsi sapkád,adok érett, piros almát.Gyere, tartsad kicsi kendőd,adok édes, puha szőlőt.

KELLENE KIS KERTKellene kis kert, bő-termő,léc-kapuján kis réz-csengő.Kellene még két fakerék,s egy taligát rá föltennék.

ROMÁNCKis híd, deszka-híd,az ár téged hova vitt?Három csacsi, szürke törpe,ott bámult a víztükörbe.Nem szedtek ők szép csokrétát,legelték a margarétát,csülkük három rétre sétált,fülük hat mezőre szétállt.

Csacsi-járta deszka-híd,az ár hova vitt?

Gyöngy-ág, rózsa-ág,hova lett a bóbitád?Három lepke, kék, zöld,sárga,ott libbent a napsugárba.A virágot ők se szedték,csak a szirmát érintették,úgy sodorták az illatot,mint egy selyem-gombolyagot.Lepke-ülte rózsa-ág,hol a bóbitád?

Kő-ház, messzi ház,parazsadra ki vigyáz?Három kislány, fürge-szőke,ottan fűzött cérnát tűbe.Fűzögettek, tűzögettek,aztán virágot is szedtek,három csokor lett belőle,így tipegtek esküvőre.Lányok-lakta messzi ház,rád most ki vigyáz?

TUDOK SZÁRAZÁGRÓL...Tudok száraz ágrólpiros almát adni,vízbe vetett magbólhajdinát aratni,négyökrös szekeretgyöngykagylóba zárni;csak egyet nem tudok:a lányokkal bánni.

SZÜRET UTÁN`Legények:`Kürtős pogácsa, füstöltszalonnaItt van rakásra, díszlikhalomba.

`Lányok:`Minden kopasznak juthajnövesztő,

5

Weöres Sándor – Ha a világ rigó lenneMinden ravasznak egynyírfavessző.

`Legények:`Minden leánynak füstöskemence,Minden legénynek tág-öblüpince.

`Lányok:`Minden leánynak széprózsa, szekfű,Minden legénynek hátáraseprű.

VÁSÁR

I.Olcsó az alma,itt van halomba,aki veszi, meg is eszi,olcsó az alma!II.Kis trombitát vegyenek,pirosat, fehéret,lilát, sárgát, kéket!Mézesbábot vegyenek,tükrös-szivet, szépet!

III.Fut a kutya-szán, kutya-szán,szalad igazán, igazán,köszörüs vagyok én,kutya-szánon futok én.

IV. Van-e csizma eladó, Hóba-sárba mindig jó?Van kis csizma eladó, szépvarrás a szárán,Hogyha ílyet hordanék,bizony sose bánnám. Van-e ködmön eladó, Szélbe-fagyba mindig jó?Van kis ködmön eladó, széphímzés a vállán,Hogyha ílyet hordanék,bizony sose bánnám.

V.Érkezik a vándorcirkusz,hoznak elefántot,tarka bohóc vezeti,Füsti Pisti követi,ílyet sose látott.

VI.Sátor alól kikiáltó szétnéz:"Itt látható a nagyhírű bűvész! A lábával karikázik, a kezével citerázik, az orrával orgonázik, a fülével figurázik, a szemével gurgulázik, a szájával vacsorázik!"

VII.Jó márc a cseberben,csuprom telemertem.Tele van a csuprom,idd már, ki ne fusson.

BIZTATÁSHét-pupu zivatar,felássuk a kertet.Ki dolgozni nem akar,gyümölcsöt se nyelhet.

Hét-karu zivatar,felmossuk a konyhát.Ki dolgozni nem akar,meghúzzuk a kontyát.

Hét-fejü zivatar,tanuljuk a leckét.Ki tanulni nem akar,vegyen más fejecskét.

TUDOM ÉN MÁR...Tudom én már, mit csinálok:üveges-inasnak állok,apró tükröket csinálok,annak örülnek a lányok.

Tudom én már, mit csinálok:gerencsér-inasnak állok,apró babákat csinálok,azon nevetnek a lányok.

Tudom én már, mit csinálok:asztalos-inasnak állok,apró ágyakat csinálok,abban álmodnak a lányok.

ÁLL A LADIK...

Áll a ladik Tiszarévnél,benne ül az öreg éjfél,odvasabb a magas égnél,áll a ladik Tiszarévnél.

ALSÓ VÉGEN, FELSŐVÉGEN

Alsó végen, felső végencsoda-nagy sürgés-forgás: malacok: koí! koí! disznók: röf! röf!csördít nagyokat a kondás.

Alsó végen, felső végenfakapuk nyílnak máskor: tehenek: mú! mú! birkák: bee! bee!ordít nagyokat a pásztor.Alsó végen, felső végennem öröm héjból kelni: a kacsák: zsáb! zsáb! pulykák: rút! rút!őket sose viszi senki.

TÁVOLBÓL

Suhogó jegenyék állnak a tópartján,a tanyánk tetejét már onnanmeglátnám.Gólya a fedelén, fecske azereszén,füstöt vet a kémény.

Suhogó jegenyék állnak adomb szélén,a tanyánk tetejét már onnanmegnézném.Varrogat jó anyám,szántogat jó apám,almát szed a néném.

6

Weöres Sándor – Ha a világ rigó lenneA RÁTÓTIÜRGEPÁSZTORA rátóti ürgepásztorálmodott egy végkolbászról,aztán álmát felkötöttekéményben a rőzsefüstre.Majd álmodott egykabátról,amely föl-le fut magától,a kéménybe is fölszaladt,elvitte a kolbászrudat.ROBOGÓ SZEKEREK Mennek a fuvarosok, afekete dobosok a kerekekenéjszaka – a tanyaikutyaugatásokon át, tova! s afalusi zárt kapuk álmain át,tova! azuton a kétfele meredekenárny-hegyü jegenyesor innenis, onnan isárkai mentén. A gyerekek alszanak,elviszi őket a fuvalom azégbe, hol érik acsillag, e gömbölyü, de tövisesalma, s a hold-fele kanyarog ahintafa bársonya, cifraszalagja, de virrad, a kicsiöcsik és hugokálmai hajnali légcsigafonatain újra le, földrepörögnek. Súlyos muraközi ló dobog, akövön a pata kopog, a paripafölnyihog– a falon a ló feje, hó-szinen afekete, tovasuhan – ablakonés puhakeszekusza mennyei álmokonátfut az árnyék. Mennek a fuvarosok,aluszik a köpönyegük, őkmaguk éberek – az utona kikeleti lombokon aszekerek erezete iramodik –ágyban kisfiu éshuga mennyei hintafa ágainezer üvegizmu, salátabokáju,kakukfejütarka lovat lát.

UGRÓTÁNCOTJÓKEDVEMBŐL

Ugrótáncot jókedvemből,édes rózsám, járok,országút visz Fehérvárig,széles a két árok.Így tedd rá, úgy tedd rá,Rozika, Terike, Marcsa,kinek nincsen tíz tallérja,kötőféket tartsa.

Kisbelényes igen kényes,ott terem a jó bor,Nagyszalonta, sok szalonka,ott vadászni jó sor.Így tedd rá, úgy tedd rá,Rozika, Terike, Marcsa,lompos, kócos, lassan billegöreg kutya farka.

Kifogtunk a Küküllőbőlhárom rocska rákot,Vásárhelynél ágyu bömböl,köpködi a lángot.Így tedd rá, úgy tedd rá,Rozika, Terike, Marcsa,hadd forogjon a huncut világ,az ő lelke rajta.

ÖREG SZEKERESMagas nyárfa-sor ködbenerőlködik,négy vásott kerék sárbanforgolódik.Meddig megyünk, meddig: apámse tudta.Majd elfogy egyszer az országutja.

Volt nekem párom, foszlóskalácsom,két katona-fiam, mindig őketbánom.Maradt egy lányom, odaadnámingyen,senkise kéri, mert semmijesincsen.

KEZDŐDIK AZ ISKOLAKönyv, toll, tinta, ceruza, rontom-bontom,kezdődik az iskola, csak aszondom.

Kora reggel rohanás, rontom-bontom,nem könnyű a tanulás, csak aszondom.

Tízpercben nagy futkosás, rontom-bontom,torkod fájdul, ne kiálts, csak aszondom.

Zsemlye és vajaskenyér, rontom-bontom,morzsát szedhet az egér, csak aszondom.

Énekóra, la-la-la, rontom-bontom,reng a terem ablaka, csak aszondom.

Tornaóra egy-kettő, rontom-bontom,leszakad a háztető, csak aszondom.

Kintről benéz egy szamár, rontom-bontom,iskolába sose jár, csak aszondom.

FALUSI FIÚ AVÁROSRÓL BESZÉL

A városban mindenféle van!Nagy kirakat-ablakok,mögöttük hosszú selyem,piros süveg a majmon!Mennyi lárma! villamoscsörömpöl, gépkocsi morog,éjjel, éjjel távoli zenekénthallom.

7

Weöres Sándor – Ha a világ rigó lenneA városban toronyóra, százvillanyóraeste ragyog mint aholdvilág!A sarkon rendőr, a lépcsőnszunnyadó anyóka,s a ligetben mennyi virág!

A városban könnyű,könnyű boldognak látszani,pedig tilos a gyepre lépni,tilost jelez a lámpa szeme.Tilos, tilos, tilos: ki jönvelem játszani?Sapkám hova lett? és énmég megvagyok-e?

ÉPÍTŐK

Szív dobban, szív dobban,kalapács koppan, tűzlobban.Feszül az új híd, dörög azúj gyár,virul az ország, újra élmár! Még-szebben, még-jobbankalapács koppan, szívdobban.

Hej, rajta, hej, rajta,kezet ád új híd két partja!Lobog a zászló, repül azének,szivek a légben összeérnek. Mély víznek két partja,nagy erős vashíd döngrajta.

DOLGOZÓKTélen-nyáron fuvaroz aMárton, erdőn-völgyön vonatoz aPál,

Jankó buzgón szegecsel agyárban, jó csizmákat Feri kalapál.

Új lisztből süt kenyeret a Borcsa, gyárban vásznat szövöget Ilók,Zsuzskáéknál csattog az olló, így dolgoznak fürge dolgozók.

KOCSI ÉS VONATMegy a kocsi, fut a kocsi: patkó-dobogás,Megy a vonat, fut a vonat: zúgó robogás.Vajjon hova fut a kocsi? Három falun át!Vajjon hova fut a vonat? Völgyön, hegyen át!

Zim, zim, megy a gép, megy agép,fut a sinen a kerék,forog a kerék.Zum, zum, nagy az út, nagy az út,fekete az alagút,a masina fut.

SZÉP A FENYŐSzép a fenyő télen-nyáron,sose lepi dermedt álom:míg az ágán jég szikrázik,üde zöldje csak pompázik.

Nagykarácsony immár eljő,érkezik az újesztendő.Míg a mező dermed, fázik,a zöld fenyves csak pompázik.

NŐL A DÉR, ÁLOM JÁRNől a dér, álom jár,hó kering az ág közt.Karácsonynak ünnepelépeget a fák közt.

Én is, ládd, én is, ládd,hóban lépegetnék,ha a jeges táj fölöttkarácsony lehetnék.

Hó fölött, ég alattnagy könyvből dalolnékfehér ingben, mezítláb,ha karácsony volnék.

Viasz-szín, kén-sárgamennybolt alatt járnék,körülvenne kék-ereshalvány téli árnyék.

Kis ágat öntöznékfönn a messze Holdban.Fagyott cinkék helyébelefeküdnék holtan.

Csak sírnék, csak rínék,ha karácsony volnék,vagy legalább utolsófia-lánya volnék.

UJJÉ!VI MESEMesét mondok, dí-dá-dú,egyszer volt egy százlábú.

Hát az a százlábú állatsorra számlálgatott minden

lábat,eredményül mennyi jött?

épp 365.

Az év minden napjárajut neki 1-1 lába.

Egyik csupa kulimász,a másikkal magyaráz,harmadikkal zongorázik,negyedikkel falra mászik,ötödikkel mutogat,hatodikkal cukrot ad,hetedikkel krumplit hámoz,nyolcadikkal sok vendégethív a házhoz,kilencedikkel az ajtót nyitja,tizedikkel vendégeitkihajítja,tizenegyedik csak csonka,tizenkettedikkel ágyátbontja,tizenharmadikatleharapták,

8

Weöres Sándor – Ha a világ rigó lennetizennegyedikkel fogvakmacskát,tizenötödikkel koccint,tizenhatodikkal pöccint,tizenhetedikkel fociz,tizennyolcadikkal kocsiz,tizenkilencedikkelsántikál,a többivel fürgén szaladgál.

Ahány lába– mert nem dőre –éppen annyi adományaaz újesztendőre:minden napra jut 1-1,a sok kicsi sokra megy.

ÚJÉVI JÓKÍVÁNSÁGOKPulyka melle, malackörme, liba lába, csőre –Mit kívánjakmindnyájunknak az új esztendőre?Tiszta ötös bizonyítványt, tiszta nyakat, mancsot,nyárra labdát, fürdőruhát, télre jó bakancsot.Tavaszra sok rigófüttyöt, hóvirág harangját,őszre fehér új kenyeret, diót, szőlőt, almát.A fiúknak pléh harisnyát, ördögbőr nadrágot,a lányoknak tűt és cérnát, ha mégis kivásott.Hétköznapra erőt, munkát, ünnepre parádét,kéményfüstbedisznósonkát, zsebbe csokoládét.Trombitázó, harsonázó, gurgulázó gégét,vedd az éneket a szádba, ne ceruza végét.Teljék be a kívánságunk, mint vízzel a teknő,mint negyvennyolc kecskelába százkilencvenkettő.

ÚJESZTENDŐÚj esztendő küszöbét hó fedi,örökzöldjét zivatar tépkedi.

Újesztendő fut tovább: fény-özön,virágnyitó kikelet ránk köszön.

Aztán az év közepe, nyár heve,megérik a gabona sűrüje.

Túl az esztendő felén itt az ősz,piros, kék gyümölcs virít, lomb esőz.

Túlsó küszöbét megint fedi hó.Ha nem töltöd hasztalan, az a jó.

NAGY A HÓNagy a hó igazán,fut a sí meg a szán, hejhó!Lecsuszik a Mari meg a Ferkó.

PESTI DUNA-PART TÉLENLassú felhő-árnyékszáll a jég fölött,nagy folttá terülvea két part között,

majd odébb húzódika Lánchídon át,választ vánkosáulegy zöld kupolát,

ott se vár sokáig,tovább szálldogál,és mögötte lassanjő az esthomály.

ÉPÜL AZ ORSZÁGSok új ház, mint kislányoksora:piros kendő, habfehér ruha,ha felgyúlnak esti villanyok,rajtuk arany-koszorúragyog.

Hegyen-völgyön robog avasút,döng a vashíd, búg azalagút.Fönn a légben száll agépmadár,szárnyán csillog kényesnapsugár.

Országszerte sok új gyárdörög,mint száz legény-csizmadübörög,tág világba, jövendőbe lép.Buzgón épít jobb hazát anép.

AZ ERZSÉBET-HÍDTÉLENKel a hajnal tüzes íve,tarajos köd szegi árnnyal.Budapestre s Duna-vízresokezer hópihe szárnyal.

Hol a két part sűrü ház-sortemel, egymás felé fordít:a habon reng szines árny-folt,a folyón át feszül új híd.

ooo

ÍGY MEG ÚGY

ooo

VOLT EGY SZÉPLÁDIKA

Volt egy szép ládika,nőtt benne egy almafa,én azon az almafán

9

Weöres Sándor – Ha a világ rigó lennedinnyét szedtem délután.Nagyot ugrott Sárika,beszakadt a ládika.

REGÉLŐHárom görbe legényke,róka rege róka,tojást lopott ebédre, rókarege róka,lett belőle rántotta, rókarege róka,a kutya lerántotta, rókarege róka.

Egyik szidta gazdáját, rókarege róka,másik meg a fajtáját, rókarege róka,harmadik az ükapját, rókarege róka,hozzávágta kalapját, rókarege róka.

KERGETŐ Róka-róka réten, fuss a holdas égen,hagyd itt lenn a házat,erdőt,kapsz nyakadba ezüstcsengőt,fényes felhőn csilingelhess,csillagokkal versenyezhess, hallihé-hallihó!azt hiszik, hogy kis csikó.

TÁNCNÓTA

Van-e szoknya eladó,tarkabarka suhogó,a derékra simuló, nyárba-télbe jó?Nincsen szoknya vehető,csak egy régi lepedő,ráncos, rojtos, repedő, üsse meg a kő.

Van-e csizma eladó,patkós sarka kopogó,szattyán-szára ropogó, sárba-vízbe jó?

Nincsen csizma vehető,csak egy rozzant tekenő,ócska egér-etető, üsse meg a kő.

HOSSZÚ AZ UTCAHosszú az utca,aki végigjárja,tíz kutya, száz kutyakaffog utána.

Hosszú a ház-sor,aki végigjárja,tíz virág, száz virágbókol utána.

BÉKA A FA TÖVÉN

Béka a fa tövén,ezeréves, csodavén.Ugrik a kövön át,keresi a vacsorát.Nem kell neki libamáj,szúnyogokra foga fáj.Nem kell neki tele tál,bogarakat vacsorál.

VASKALAPVolt nekem egy vaskalapom, elvitte a béka,ott diszeleg most a tavon ócska maradéka.Gyönyörüszép vaskalapom diszeleg a tóban,nagyon kértek, adjam nekik, elvihetik, jól van.

A BIRKA-ISKOLAEgyszer volt egy nagy csoda,neve: birka-iskola.Ki nem szólt, csak bégetett,az kapott dicséretet.Ki oda se ballagott,még jutalmat is kapott,így hát egy se ment oda,meg is szűnt az iskola.

A KUTYA-TÁRHarap-utca három alattmegnyílott a kutya-tár,síppal-dobbal megnyitottaKutyafülü Aladár.Kutya-tár! kutya-tár!Kutyafülü Aladár!Húsz forintért tarka kutya,tízért fehér kutya jár,törzs-vevőknek öt forintértkapható a kutya már.Kutya-tár! kutya-tár!Kutyafülü Aladár!

KUTYABÁL

Árkon-bokronkutyalakodalom, kis virágos faházak,uszkár-bőgő, puli-citera szól, réten-erdőn bokáznak.

Csont, kolbászhéjemeletesen áll, tejfölös dézsa, rocska,árkon-bokron ropog a kutya-bál, elszalad mind amacska.

A LEVES KÉSZÜL

Kutyateszi Bálint,Csókaviszi Benedek,Kocsihasu Péter,Csukaszemü Pálmegeszi a szöcskét,fapapucsot, egeret,de ha leves készül,mindnek hasa fáj.

LILA BOGÁNCS

Elindult a lila bogáncstüskés bugyogóban,indán futott az ebszőlőzöld selyem alsóban.Addig mendegéltek,patikushoz értek,kinyílott az ablak,

10

Weöres Sándor – Ha a világ rigó lennekérőre bukkantak."Dehogy megyünk aházadba,mert megfőzöl minket,inkább árokszélredobjuk az ingünket,táncot pőrén járunk,holdsugár a párunk.Egy, kettő, három, hopp!Minket ugyan meg nemlop."

MESEEgyhegymegy.Szembejön a másik hegy.Ordítanak ordasok:Össze ne morzsoljatok!

Én is hegy,te is hegy,nekünk ugyan egyremegy.

KERESZTÖLTÉSkövér béka tavonhintázárnyék moccan akácágánhabos virág sziromezercsillag mellett felhőfátyol

A PAPUCSA papucs fölfutott a fára,benn se volt Kitikati lába.A papucs rálapul egy ágra,odalenn Kitikati várja.

HÁROM MADÁRHárom madár tollászkodika faágon,három lányom férjhezadninagyon bánom.De mivel már nagyramegnőtt mind a három,férjhezadom valamennyitmég a nyáron.

DÁRDA-HEGYÜ KÉKJEGENYE-SZÁLDárda-hegyü kék jegenye-szálmesszi mezőn odatűzve áll,feje köré puha örvényt vet a szél,suttogó dala kél.

Síkság, messzi hegyek, magas ég,nyilallik az üres messzeség.Törzse körül nő és fogy a hegyesárny,zúg a lomb, a magány.

DÉLI FELHŐK

Domb tövén, hol nyúl szalad,s lyukat ás a róka:nyári fényben, napsütésbenfelhőt les Katóka.

Zöld fűszál az ajka közt,tenyerén az álla...A vándorló felhő-népetálmosan csodálja.

Elől úszik Mog király,kétágú az orra,feje fölött koronája,mint a habos torta.

Fut mögötte a bolondszélesen nevetve –nagy púpjából szürke kígyónyúlik az egekbe.

Törött kordén utazikegy kopasztott kánya,s haját tépve Bogyóvére,a király leánya.

És utánuk cifra házgördül sok keréken,benn a cirkusz hercegnőjeöltözködik éppen.

Száz ruháját, ékszerétodaadná szépen,csak egy hétig futkoshatnalenn a nyári réten.

VÖRÖSHAJÚ LÁNYOK

Vöröshajú lányok,mint a gondolat,felröppennek éjjelholdvilág alatt.

Este vizet hoznak,szalmát, tüzifát,sürögnek, kacagnak,mint a jó család,kisöprik az udvart,csakúgy bizsereg –ki hinné, hogy éjjelhol vannak ezek!

Manci, a nagyobbik,füstön lovagol;Joli most bújik kiaz eresz alól.

Vöröshajú lánnyalne kezdj sohasem...Fogjátok meg – ott száll –viszi a szivem!

TÓPART

Paskol Magda, Zsuzska,Juca,úszik, bukik, mint a ruca,kék, piros, zöld fürdőruha,a víz habja fátyolpuha. Merül Juca, kapd el, buta!

Ül a horgász hosszú bottal,mint egy szobor, olynyugodtan. Majd a karján mutatja: ekkora volt a potyka!

Potyka, harcsa főzi Marcsa,segít neki Akadék Adorján. A Nap nézi, gőzét érzi,mintha szúnyog csipkednéaz orrán.

11

Weöres Sándor – Ha a világ rigó lenneSZOMSZÉDOKI."Adjonisten,szomszédasszony!Hova megy aszomszédasszony?" "Hát ide, aztán oda át, kéne egy kis hogyhíjják."II. "Jobb lesz nálunk odaát, elzártuk már a kutyát!""Oda sose mennék én már,a kuvasz a kertben sétál!"III. "Hova indult Pál?" "Szélvészt kalapál!" "Hova tűnt Erzsók?" "Vitték a rigók!"

ÖREGANYÓ

Ha tücsök leszek, feketetücsök,majd megállj, mégvisszahívnál –Nem lesz, aki ágybaküldjön,és az orrod megtörölje,mászkálhatsz a kerítésen,pottyanhatsz a csunyaföldre.Jó lesz, jó,neked is, nekem is jó...

Lesz akkora házam, mint amakk-héj,meg se mutatom neked,holdfényt fonokbékarokkán,mák-olvasót pergetek.Jó lesz, jó,neked is, nekem is jó...

Majd kérnél tőlemsüteményt, denem ülök a pamlagon:nedves fű

közt lakom,harmatgyöngyablakom,majd megállj, még visszahívnál –

PLETYKÁZÓ ASSZONYOKJuli néni, Kati néni– letye-petye-lepetye! –üldögélnek a sarokba,jár a nyelvük, mint a rokka– letye-petye-lepetye! –

Bárki inge, rokolyája– letye-petye-lepetye! –lyukat vágnak közepébe,kitűzik a ház elébe– letye-petye-lepetye! –

ÍGY MEG ÚGYFurcsa ember az irígy,torkán mérges a mirígy,egyszer úgy, egyszer így,az irigynek sohse higyj!Furcsa ember a hazug,nyelve csípős, mint a lúg,egyszer így, egyszer úgy,hogy igazat sose tudj.

KANÁSZTÁNCVolt nekem egy cimborám, mosakodni restellt,kéményseprő fogta meg, vitte a kis embert.

Volt nekem egy cimborám, nem volt soha tiszta,aki arra rátalál, mégis hozza vissza.

SEHALLSELÁT DÖMÖTÖRSehallselát Dömötörbuta volt, mint hat ökör,mert ez a Sehallselátkerülte az iskolát.

Azt gondolta, hogy a péka pékhálót szövi rég,és kemencét fűt a pók,ottan sülnek a cipók.

Azt hitte, hogy szűcs az ács,zabszalmát sző a takács,sziklát aszal a szakács,libát patkol a kovács.

Míg más olvasott meg írt,ő csak ordítani bírt,megette a könyvlapot,s utána tintát ivott.

Csak azt mondom: Dömötörbuta volt, mint hat ökör,mert ez a Sehallselátkerülte az iskolát.

ORBÁNAlva jár az Orbán,tornyot visz az orrán,trombitások ülnek bennehárom szekér polyván,hú! trombitásokhárom szekér polyván.

Fújják egyre többen,polyva szerteröppen,rémes álmot lát az Orbánpolyva-fellegekben,hú! rémes álmotpolyva-fellegekben.

HARAGOSIFut, robog a kicsi kocsi,rajta ül a Haragosi, din don diridongó.Ha kiborul az a kocsi,leröpül a Haragosi, din don diridongó.

Fut a havon a fakutya,vele fut a retyerutya, din don diridongó.Ha kiborul a fakutya,lepotyog a retyerutya, din don diridongó.

FÜSTÖS RAJKÓKFüstös rajkók kimentekjátszani,füzes érre játszanikimentek.

12

Weöres Sándor – Ha a világ rigó lenneBűvös hangú fűzfasípotgyártanibékás partra pihentek.

Füstös rajkók zenéltekszépeket,szittyós lápnak szépeketzenéltek.Vízi lánynak titkot súgtak,édeset,hujjogattak a szélnek.

Füstös rajkók – tillári,tüllülü –így fütyültek: tüllülü,tillári –kedvüket a búborékos,mély sürü,sej, nem győzte csodálni!

TÚL, TÚL...Túl, túl, messze túl,mi van a hegyen messzetúl?Hej, a hegyen messze túllófej-széles ibolya virúl.Túl, túl, messze túl,mi van az ibolyán messzetúl?Hej, az ibolyán messze túlJancsi mosogat, Kati az úr.CSUPA FEHÉRReggel süt a pék, süt a pékGezemice-lángost.Rakodó nagyanyóBeveti a vánkost.

Reggel nagy a hó, nagy ajég,Belepi a várost.Taligán tol a pékGezemice-lángost.

A LIBA PÉKHaragos a Liba pék,a kenyere odaég.

Liba pék, te Liba pék,gyere, Liba pék!

Ha kisasszony volnál,nem morognál,lágy meleg cipóértkicsi fehér fejkendőbenkényesen hajolnál!

Ma dühös a Liba pék:csuda-sok a potyadék,a perece nem elég,kenyere meg odaég.

Liba pék! szegény Liba pék!Ha menyecske volnál,nem búsulnál,három derék péklegényedfűtené a kemencédet,királyasszony volnál!

Liba pék!a te bajod is elég!Liba pék!a kenyered odaég!

ELINDULT, ELINDULT...Elindult, elindultGáspár messzeföldre,három betüje lemaradt,Gás falu lett belőle,három betüje odaért,pár lett belőle,született öt gyerekük,kettő fiú, kettő lányka,ötödik meg vice-pápa.ELMEHETSZ A VILÁGBAElmehetsz a világba hiredér',rólad cincog a zsákban az egér!De szomoru valóban, ugyebár:rólad ordít az ólban a szamár!

Elmehetsz a hiredér' világba,rólad cincog az egér a zsákba!De szomoru ugyebár, valóban:rólad ordít a szamár az ólban!

A PAPRIKAJANCSISZERENÁDJAGyönge fuvallat a tóba zilál,fények gyöngysora lebben.Sóhajom, árva madár-pihe, szállelpihen édes öledben.

Tárt kebelemben reszket akóc:érted szenved a Jancsibohóc.

Szép szemeidtől vérzik azég,sok sebe csillagos ösvény.Egy hajfürtöd nékem elég:sok sebemet bekötözném.Hull a fürészpor, sorvad akóc:meghal érted a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd aHold,ajkadon alkonyok égnek,Víg kedvem sürü búbahajolt,téged kérlel az ének.Hogyha kigyullad a szívem,a kóc,nem lesz többet a Jancsibohóc.

ooo

PARIPÁM CSODASZÉPPEJKÓ

ooo

ERDŐT JÁRUNK

Erdőt járunk, árkot lépünk,bükkfa-lábunk, venyige-térdünk,szél se tudja, merre térünk,jegenye-sudaras utakonélünk.

Zsong a kis szél, zúg a nagyszél,bokrot bolygat, bele nevesszél.Néha nyár jön, néha nagytél,ha üres a szatyor, elegetettél.

13

Weöres Sándor – Ha a világ rigó lenneESŐVERT TÁRSASÁGJön a kocsi, mostérkeztünk,alaposan eltévedtünk,derekasan áztunk-fáztunk,no de kicsit elnótáztunk.

Jegenyefa ingó-bingó,odaül az ázott holló,teregeti csapzott tollát,keserüli holló-voltát.

ÉDES FÁRADTSÁGSzántáson át, toronyirántsoká ballagni jó!Az édes fáradtság belep,mint forró, lágy folyó.

És este gyorsan ágybavágysz,nem kéne ringató.A teljes alvás rádgurúlmint nagy sötét golyó.

LEÁNY-MONDÓKA AKATICABOGÁRHOZPettyes Kata, bontsd kia szárnyad, a szárnyad:hol a malom, ahol őrlika tiszta buzámat?

Pettyes Kata, szállj-szálljtoronyra, tetőre:hol a falu, hova visznekengem esküvőre?

TILLILLI-TALLALLATillillitillillitillilli,itt nyilj ki,ott nyilj kiestike,őszikeitt nézz ki,ott nézz kiéjbeéjbetillillitillilli...

Tallallatallallatallalla,csönd hangja,éj hangja,nagy zúgóktajtéka,lomb-ernyőkárnyékahallga,hallga,tallallatallalla...

FIÚK, LÁNYOKRepülőt gyárt Jani, Feri,köszörül, kitalál.Kicsi Kati nézegeti,ide áll, oda áll.Sátrat épít Jani, Feri,kalapál, kiabál.Kicsi Kati nézegeti,ide áll, oda áll.

Varrogat a Teri, Bözsi,jár a tű, a fonál.Kicsi Laci nézegeti,ide áll, oda áll.Főzöget a Teri, Bözsi,van ebéd, tele tál.Kicsi Laci beleszagol,ide áll, oda áll.

ITTHON-E A GAZDA?"Itthon-e a gazda?" "Nincs, nincs!""Hát a gazdasszony?" "Az sincs!""Mikor jön a gazda?""Holnapután kiskedden!""Hát a gazdasszony?""Ebijesztő pénteken!"

HALLOD-E FELESÉG

"Hallod-e feleség,egy csibe nem elég!"Peti, Bözsi kiabál:"Igen üres ez a tál!"

"Hát üres, az a baj?Ennyire nagy a zaj?Adj forintot, Pityi Pál,nem lesz üres ez a tál."

ÁLMODOZÁSSzántottam, szántottam héttüzes sárkánnyal,hej, végig bevetettem csupagyöngyvirággal.Szántottam, szántottamszép gyémánt ekével,hej, végig bevetettem hullókönnyeimmel.

Száz nyíló rózsáról az erdőnálmodtam,hej, többet nem aludtam,félig ébren voltam,hajnalban fölkeltem,kakukszót számoltam,hej, visznek esküvőre kedvesgalambommal.

PARIPÁM CSODASZÉPPEJKÓParipám csodaszép pejkó,ide lép, oda lép, hejhó!Hegyen át, vizen át vágtat,nem adom, ha igérsz százat.

Amikor paripám ballag,odanéz valahány csillag.Amikor paripám táncol,odanéz a nap is százszor.

TŰZ A HÁZAM,ISPILÁNGTűz a házam, ispiláng,hegyes tornya rőzseláng.Piros-sapkás emberkemákot kaszál kertembe'.

SÁRKÁNY RÖPPENSárkány röppen, viszi szél,didereg a jámbor, festés csillog fedelén,ide-oda táncol.

14

Weöres Sándor – Ha a világ rigó lenneA HÉTFEJÜ SÁRKÁNY

Iszapos tóbólszáz karika száll,a hétfejü sárkányodalenn pipál,folyton füstölhét fekete szája,fűzfagyökérből,hét öblös pipája,békalencsébőlvágott dohánya,vizitök-levélbőlhét hálósapkája.Amikor haragos,kavarog a katlan,hét pipakupakjanagyot csattan.

VARÁZSLÓK

Jeges Pác, tüzes Pácvilág végén állnak,a világ két végirőlösszekiabálnak.A jeges Pác mondja: – Víj!A tüzes Pác mondja: – Hú!Reng a levegő,reszket a csillag,mikor a messzeségen átők ketten hajba kapnak.

FORGÓS-ROPOGÓS

Sej-haj, folyóbasok a hal valóba,Dunába, Tiszábase-szeri, se-száma.

Sej-haj, vadonbakivirít a gombakeményre, kerekre,ha bolond, ne szedd le.

Sej-haj, fonóbasok a lány valóba,ki barna, ki szőke,sose fuss előle.

A MANÓ

"Szemem piros, szám fekete,nem láttalak három hete..."

Szekrény-árnyon álldogál,átlátszó, mint egy pohár.

"Gyere ide, árnyék-mester,hadd foglak meg szőrcsipesszel!"

Megroppantja a butort,eltünik és ott se volt.

CSALI-MESE

Hoztam neked kaskát, hiszed-e?A kaskában macskát, veszed-e?Jó lesz egerésznek, tudod-e?Háztető-zenésznek, hallod-e?Hoztam kézzel-lábbal, várod-e?Hegyen-völgyön által, járod-e?Hegyi út magas volt, kúszod-e?Völgyi út síkos volt, csúszod-e?Nehéz volt a kaska, sejted-e?Nyávogott a macska, érted-e?Felkarmolta vállam, látod-e?Otthagytam a sárban, bánod-e?

FADOB, FADOB, FOGJTIGRIST

Fadob, fadob, fogj tigrist,nádsíp, nádsíp, szelidítsd,pásztorlányka, legeltesd,juhaid közt terelgesd.

FALU VÉGÉNFalu végén van egy mélykút,ottan fürdik három szép lúd.Falu végén van egy mély tó,abban gázol három szép ló.

CSIMPILIMPI, HOVAMÉSZ? Éc péc kapuléc,Csimpilimpi, hova mész?Pockot viszek a vásárra,egy peták az ára.Besuttyantam a sátorba,állt feltűrve Bábos Dorka,benn a pocok táncot ropott,Bábos Dorka sivalkodott,árus-polc mögébe bujt,mézes huszár legurult, uccu neki fuss!

EJ, HA TUDNÁD, HOLVOLTAM!Ej, ha tudnád, hol voltam!Lúd-lányokkal mosdottam.Ne félj tőlem: ingemregágogás van hímezve.

RÉVÉSZ LÁNYARévész lánya, citerádengem hí a vizen át.Várj, jövök, csak felhuzomrigófészek-papucsom.

PULYKÁK

Sötétben meghuzódvaszundítanak a pulykák.Ha reggel fölébrednek,begyüket nagyra fújják.

Feszesen járnak, minthakeréken gurulnának.Nyakuk vörösre duzzad,recsegve kiabálnak.

15

Weöres Sándor – Ha a világ rigó lenneVONULÓ VADLUDAKHótalan a tél,barnazöld a rét,a szürke égenvadlibák sötétgyöngysora lendül –

Lassan ringatjákíves szárnyukat,nyújtják nyakukat –Nézd az árnyukat:ott fut a lápon –

Meszes kékségbemártják csőrüket,tág ürbe lengővadliba-sereggágog az égen –

ELEFÁNTOKIszapban fürdik az elefánt-csorda,sziklás bőrüket rönkönreszelik,hegyekként sűllyednek alágy gomolyba,fönn hajladoznak gyűrűskürtjeik.

ÖSZVÉREKKordét húztunk drágakő-sivatagban,szőrünkbe csillámporthabart a szél,cukros kalácskéntcsillogtunk a napban,zsákot szaglásztunk: van-ebenn kenyér?

SZARVASOK

Legel a kis falu gulyája, nyugtalan a gulyáskutyája.Idegen szagot sejt, a fejétfölvágja, szimatol a nedves szélsodrába.

Szárnya kél a fehér homoknak, a völgyben szarvasokrobognak.Jönnek a szél-árka völgyből,egyre többen, száz meg még több nyargalegy-seregben.

A szittyós itatón megállnak, szarvaik kék eget kuszálnak.Egy vén bika szétnéz, beleront aporba, és nyomában dübörög a horda.

BUJÓCSKA

Keskeny út,széles út,kettő közt egy csorba kút.Ha benézel, jól vigyázz,rése száz és odva száz,ha sokáig kandikálsz,virradóra megtalálsz.

Kis dió,nagy dió,kettő közt egy mogyoró.Épült benn egy cifra ház,terme száz és tornya száz,ha sokáig benne jársz,esztendőre megtalálsz.

HA NAP SÜT A RÉTRE

Ha nap süt a rétre,a rét közepéregyerünk, gyerekek, csapatostól.Hozzuk ki a labdát,rakjunk güzü-csapdát,csattogjon a csillagos ostor.

És este a réten,a rét közepébentündér-aranyakra találjunk.S ha eljön az éjjel,az északi szélleloda járjon vissza az álmunk.

ooo

ALUDJ, LENGE MADÁR

ooo

HA VIHAR JŐ AMAGASBÓLHa vihar jő a magasból,ne bocsáss el, kicsi bátyám.Ha falomb közt telihold lép,kicsi néném, te vigyázz rám.

Falu végén van a házunk,a bozótból ki se látszik,de az angyal, ha leröppen,küszöbünkön vacsorázik.

ALKONYI FELHŐKSzállnak az alkonyi felhők,mint halovány-haju lányok,tűz-szinü csillag az ékük,libben a fátyol utánok.

Mennyei őzre vadásznak,nincs nyoma égi vadaknak.Lassan a hegyre hanyatlóhold poharába zokognak.

HOLD ÉS FELHŐ

Árok mellettüszkös a fadereka,üszkös a fadereka,kikorhadt.Felhő-cápaúszik az egeken át,űzi a hegyeken áta holdat.Egyszer égigfölmásznék,mennyei cápáthorgásznék.Föl ne mássz, mertüszkös a fadereka,üszkös a fadereka,kikorhadt.

16

Weöres Sándor – Ha a világ rigó lenneDUNA MELLETT

Duna mellett kopár fa,rászállott a madárka,rászállott a madárka,vízre-hajló ágára.

Kettőnket, te madárka,csak elbír a kopár fa,ráülünk az ágára,fütyülünk a világra.

MÍG LOMBOK KÖZT ÉJLOBOG...

Míg lombok közt éj lobog,addig kérdezd: ki vagyok – Nap tüze pirkad már.Házam volt a virradat,benn feledtem páromat, ej de igen nagy kár.

Meglesném én páromat:talán felhőt varrogat – jól tudom, engem vár!Kényes titkot varrhatott,betette az ablakot, ej de igen nagy kár.

A NAPSUGÁR...

A napsugár szikrázva dől,borzong a víz, lágy széllegyint,sás árnya táncol mint aláng, s az út felől reám tekinta kékszirmú katáng.

Ó gyönge szél, ó gyöngeszél,ó halkuló, ó halkuló,ringasd levél a lelkemet, ringasd levél a lelkemet,mint hab-sörényt a tó.

ESTI HAZATÉRŐK

Már szól a pásztor vadgesztenye-sípjaMár esti bordás visszfény leng azérenKét lány ül az aranyszénásszekérenpiros kendőjük galambica-gomba.

Az utat száraz porfelhő borítja,a merülő Nap ferdén tűz a porba:vörösréz-tenger árad a mezőnek.

Jön a gulya s a kaszásokcsapatja,dús lárma-erdő hajlong és alatta

a békadal lágy páfrányai nőnek.

NÉHÁNY ÜTEM

Hegedűkön két lassú szólamúszik,egyik megnyergeli a kürtöket,vágtatni kezd, társa utána-kúszik,hárfán föl-le futkosva integet.

GALAGONYA

Őszi éjjelizzik a galagonyaizzik a galagonyaruhája.Zúg a tüske,szél szalad ide-oda,reszket a galagonyamagába.Hogyha a Hold ráfátylat ereszt:lánnyá válik,sírni kezd.Őszi éjjelizzik a galagonyaizzik a galagonyaruhája.

TÁNCOL A HOLD

Táncol a Hold,fehér ingben.Kékes fénybenúszik minden.

Jár az óra,tik-tak tik-tak.Ne szólj, ablak,hogyha nyitlak.

Ne szólj, lány, hamegcsókollak –fehér ingevan a Holdnak.

BALLADA HÁROMFALEVÉLRŐLLehullott három falevélészrevétlen az őszi ágról.És jött a szél, a messzi szél,egy messzi, másik, újvilágból –Elröpült három falevél– – – – – – – – – – – – – –

Az egyik magasba vágyott:talált a felhők közt újvilágot,emelte, emelte a szél.

A másik rohanni vágyott:magasba hágott és mélybeszállott,sodorta, sodorta a szél.

Harmadik szédülni vágyott:szemét lehúnyta, semmit selátott,kavarta, kavarta a szél.Lobogott három falevél.– – – – – – – – – – – – – –Lehullott három falevéltehetetlenül a világból.

Ott lenn a sár, fekete, mély–ki emel fel az őszi sárból,ti szegény három falevél?

17

Weöres Sándor – Ha a világ rigó lenneNAP JÖN...Nap jön a menny hajlatán,arca nyíló tulipán,ő legyen az én anyám,ő legyen az én anyám.

Hold jön a menny hajlatán,húzza fehér égi szán,ő legyen az én apám,ő legyen az én apám.

PÁRAÜres partonüres csónak.Nefelejcseklocsolódnak.

Tág a világmint az álom.Mégis elféregy virágon.

MARASZTALÁS

Ó ne vidd elkét szemeddela napsugarat!Ne menj, várj még:mert e tájéksötétben marad.

Ág nem himbál,fecske nem száll,béres nem arat.Ó ne vidd elkét szemeddela napsugarat!

GYÖNGYSZEKFŰ

Gyöngyszekfű, illatos hajnalban harmatos,pártája, minden szirmatűzlángos. Érted ha elmegyek, nem hagylak senkinek,akkor se, ha királyokkérnének.

BUBA ÉNEKE

Ó ha cinke volnék,útra kelnék,hömpölygő sugárbanénekelnék –minden estemorzsára, buzáravisszaszállnékanyám ablakára.

Ó ha szellő volnék,mindig fújnék,minden bő kabátbabelebújnék –nyári éjen,fehér holdsütésenelcsitulnékjó anyám ölében.

Ó ha csillag volnékkerek égen,csorogna a földresárga fényem –jaj, de onnanvissza sose járnék,anyám nélkülmindig sírdogálnék.

A TÜNDÉR

Bóbita Bóbita táncol,körben az angyalok ülnek,béka-hadak fuvoláznak,sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita Bóbita játszik,szárnyat igéz a malacra,ráül, igér neki csókot,röpteti és kikacagja.

Bóbita Bóbita épít,hajnali köd-fal a vára,termeiben sok a vendég,törpe-király fia-lánya.

Bóbita Bóbita álmos,elpihen őszi levélen,két csiga őrzi az álmát,szunnyad az ág sürüjében.

HEGY-TÖVI ÁRNYASFÁK.

Hegy-tövi árnyas fák,zúgó szép hársfák, rajtatok álom száll puha szárnyon,hegy-tövi árnyas fák.

EZÜST POHÁRKÁDAT...

Ezüst pohárkádatki lophatta el?Piros pántlikádatki kérhette el?Szobádból a Holdnaknem felel sugár.Ó jaj, ágyacskádatki vihette el?

FENN CSILLAG-ORSÓN...

Fenn csillag-orsónszövik a sorsot,lenn hűs habokonvezetik a ladikot,kis hal, nagy halelőtte, mögötte.

ARANY ÁGON ÜL ASÁRMÁNY

Arany ágon ül a sármány,kicsi dalt fúj fuvoláján,arany égen ül a bárány,belezendít citeráján.

Piros alma szivem ágán,kivirító koronáján,aki kéri, neki szánnám,akinek kell, sose bánnám.

18

Weöres Sándor – Ha a világ rigó lenneHA A VILÁG RIGÓLENNEHa a világ rigó lenne,kötényemben ő fütyülne,éjjel-nappal szépen szólna,ha a világ rigó volna.

De ha a világ rigó lenne,be se férne kötényembe,kötényem is honnan volna,ha egész világ rigó volna.

MI VOLNÉK?Tűzben fa parazsa volnék,vízben puha moha volnék,szélben jegenyefa volnék,földön apám fia volnék.

ALTATÓDALCsíja, csicsíja, rózsa,csicsíja, mályva!

Hold-lepte úton,csillag-lepte úton,két kutya kullog,köves, szeles úton.

Csíja, csicsíja, rózsa,csicsíja, mályva!

A nagyfülü kutya kérdi:Rózsa-rózsa mit csinál?A nagyorru kutya kérdi:Mályva-mályva mit csinál?

Rózsa-szál, mályva-szálkék gyöngyöt tesz bársony-tokba;addig jó, míg szundikál.

Csíja, csicsíja, rózsa,csicsíja, mályva!

BÍBIC-CSIBE ALSZIK

Bíbic-csibe alsziknedves sás között.Bíbic-csibe, halljad:űz engem az éj!

Nincsen menedékem,fészkem, mint neked.Bíbic-csibe, halljad:űz engem az éj!

CSIRIBIRI

Csiribiri csiribiri zabszalma – négy csillag közt alszom ma.Csiribiri csiribiri bojtorján – lélek lép a lajtorján.Csiribiri csiribiri szellő-lány – szikrát lobbant, lángot hány.Csiribiri csiribiri fült katlan – szárnyatlan szállj, sült kappan!Csiribiri csiribiri lágy paplan – ágyad forró, lázad van.Csiribiri csiribiri zabszalma – engem hívj ma álmodba.

ALUDJ, LENGE MADÁR

Aludj, lenge madár,holnap a fa sürüje vár –

Aludj, tengeri hal,vánkosod a kusza korall –

Aludj, medve, te vén,rengetegen, a hegy ölén –

Aludj, kékhaju lány,csillagokig emel a szárny!

SZUNNYADJ, KISBABASzunnyadj, kisbaba,őriz halk szoba,zsongó éjszaka, csillagfény.

Hold jár egymaga,rád hull fátyola,álmodj, kisbaba, tündérkém.

Nagy a menny ablaka, süt a hold éjszaka, letekint egymaga: "Alugyál kisbaba!"

LEGYEN ÁLMOD...Takaród hadd igazítsam,puha párnád kisimítsam,legyen álmod kerek erdő,madaras rét, bokor-ernyő.

ALUDJ, ALUDJ...

Aludj, aludj...érted jön majdúj tejjel a holnap.A szélben asürgönypóznákálmosan dudolnak.

Alma, alma...álmod csupaédes ízet hozzon.Hársfa, hársfa...álmod mint ahársfa illatozzon.

KELTEGETŐ

Erdő pici zöld ablaka,benn álmodoz Árnyék Kata.Kelj fel szivem, ÁrnyékKata,keltsen hideg éj harmata.

19

Weöres Sándor – Ha a világ rigó lenneMárvány szoba tükrös fala,benn szunnyadoz ÉkkőLola.Ébredj szivem, Ékkő Lola,vár rád tüzes ég hajnala.

SUTTOG A FENYVESSuttog a fenyves, zöld erdő,Télapó is már eljő.

Végire jár az esztendő,cseng a fürge száncsengő.

Tél szele hóval, faggyal jő,elkel most a nagykendő.

Libben a tarka nagykendő,húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,rászitál a hófelhő.

Csendül a fürgeszáncsengő,véget ért az esztendő.

SZÁNCSENGŐ

Éj-mélyből fölzengő– csing-ling-ling –száncsengő:Száncsengő – csing-ling-ling –tél csendjén halkan ring.

Földobban két nagy ló– kop-kop-kop – nyolcpatkó.Nyolc patkó – kop-kop-kop–csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő– csing-ling-ling –száncsengő.Száncsengő – csing-ling-ling –tél öblén távol ring.

A B C

AAlma alva ring az ágon,alma álma áhitat,se érzés, se gondolat,tiszta fény az alma-álom.

BBenn a belső boltozatban,bánatban és borúlatbanszületik a szerelem,hogy egy s kettő: sok legyen.

CA gyerek cinkosa cukor,a lány csábítója csokor.Mai gyerek fanyart kíván,ál-kincstől kábul mai lány.

DJól szólni dísz, derék dolog,de a dísztelen csak dadog.Ámbár dadogni dísztelen,olykor dicsőbb, mint díszesen.

EEz éppen elme-séli, hogy elme-gyünk végül elme-rülni. Nagy elme!

FMai fickó fanyart kíván,ál-fényhez fordul mai lány:fehérség és feketeségfelcserélve, fordítva ég.

GGége, gúnár-gége,honnan a gőgöd?Fennen gőgicsélvea gyászt legyőzöd.

HHogyha hó hull,havas a hegy s a ház.Huhog a hegy s a ház:tanul hóul.

IItt és így: egyenes,igazi és istenes.Ott és úgy: kanyarúl,igen könnyen mélybe hull.

JJajgatás és jutalom:míly kétféle jel!Jég játéka az úton:hoz, visz, dönt, emel.

KKétely kelti a tudást,kétely űzi a hitet.Kételyt kelt a gondolat,kételyt űz a szeretet.

LÁll a láb a lomha földön,leng a madár a felhőben,peng a lant a levegőben,száll a lehellet örökkön.

MMikor vízbefúlót mentek,ha ti más mezőre mentek,nem vagytok közönytőlmentek,mind csak afféle jött-mentek.

NAz N a Név, az N a Nem,az állítás, a tagadás,semmiben villám-hasadás,a férfinem s a nőinem.

OÓ!Oltalmazó, áldást osztó!Ölelő, övező!Oldó, oltó!

PPróféta, pythia, poétaa titok nyitját megleli.Pojáca, praktikus, pocsétaa titok nyitját elnyeli.

20

Weöres Sándor – Ha a világ rigó lenne

QQueretaróban lövésdurran,a Quarneróban cápasurran,s a vészről szelíd álmodóír éles gúnydalt: Quevedo.

RRázd a rongyot, mígropogásrepeszt, ront, villám-ropogás!Rontsd a rezet, zöld rozsdarágja,a rózsa ritkább ragyogás.

SSzületik a szerelem,hogy egy s kettő: soklegyen,szerte kígyó-sziszegésben,sebes sirály-szárnyverésben.

TTőr a tüske, a tövis,és te is.Tested teljes tömlöcébentálat és tányért teríts.

UÚt, ütés: kanyarúl,igen könnyen bajba fúl.Úgy utazz az úton,ne uraljon unalom.

VA világ, a virágvilágít és virít,valameddig vakít,valamikor veszít.

X

A szomszéd házban Xlakik.Falak veszik körül.

Most lámpát gyújt. Nem alhatik.Szenved-e vagy örül?

GY LY TY NYAz Ypszilon a szerelemés alázat a magyar nyelvben:a G, az L, a T, az Nmegkéri, hogy mögötte menjen.

ZZúgj, zivatar!Zengés, zene!De a lét minden kellemetávolról: zárka, zűrzavar.

21