32. SZÁM. 1897. 44. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÜJSÁG. 52,5

R Á T H KÁROLY. 1821—1897.

A hírlapok már hetek óta részvéttel újságolták napról-napra, hogy Budapest főpolgármestere aggodalmasan beteg. Egy ideig hol leverőbb, hol vigasztalóbb hírek váltakoztak. Végre azon-ban mégis a legroszabb következett be. A kü-lönben erős természetű aggastyánt sírba dön-tötte régi keletű, de sokáig sikeresen leküzdött vagy legalább mérsékelt betegsége, a vesebaj, melyhez utóbb még hashártyagyuladás is csatla-kozott. Ez a kettős kór aztán felemésztette min-den erejét s 77-ik évében kioltotta életét a múlt július hó 30-án. Az egyesített főváros első pol-gármesterének, Kamermayer Károlynak halá-lát néhány hét múlva követte az első főpolgár-mester Báth Károly halála.

Budapest közönsége megilletődéssel fogadta a rögtön elterjedt gyászhírt, mert Báth Károly-ban olyan férfiút tisztelt, a ki életének főleg utolsó 24 esztendejében minden tehetségét, ké-szültségét és munkaerejét a fővárosnak szen-telte s mindenütt ott volt, a hol a fő • és szék-város érdekeit előmozdítani vagy védeni kellett. 0 ugyan Budapest igazgatásának mint a kor-mány bizalmi embere állott az élén, mindazál-tal úgy tudta vinni szerepét, hogy sem a kor-mány, sem a főváros iránti kötelességei nem jutottak egymással kibékíthetetlen ellentétbe.

Hivatalában, melyen 1873 óta négyszer erő-sítette meg a közbizalom, maga volt a megtes-tesült pontosság. Nagy ok lehetett az, mely őt egyszer-egyszer, de általában igen ritkán, köz-gyűlési elnöki székének elfoglalásától visszatart-hassa. A főváros ezer ágú igazgatásában min-den nagy és kis dolgot alaposan ismert. Min-denre kiterjedő figyelmét semmi sem kerülte el. Még évenkénti szabad idejének nagy részét is

Erdélyi fényképe után.

RÁTH KÁROLY.

hivatalának szentelte. Nyaraló helyére is rende-sen maga után küldette a folyó ügyek iratait, hogy az ő pihenése miatt semmiben ne történ-jék hátramaradás vagy fönnakadás. E mellett közmondásos ügyességgel, tapintattal és dísz-szel képviselte a fővárost azon igen gyakori ese-tekben, midőn a királyt vagy a királyi család tagjait, idegen méltóságokat és előkelőségeket kellett fogadnia s üdvözlő vagy részvétnyilat-kozatokat vivő küldöttségeket kellett a korona vagy a kormány elé vezetnie.

Nagy barátja volt a társas köröknek; szerette és pártolta a művészeteket s egyike volt a leg-gondosabb családfőknek.

Életéről részletesebben a következő főbb ada-tokat soroljuk el.

Ráth Károly 1821-ben, február 20-án szüle-tett Budán, régi patrícius családból. Székes-Fehérváron végezte középiskolai tanulmányait s Pesten a jogot. Közpályáját 1841-ben, húsz éves korában kezdte meg a királyi táblánál mint hites jegyző, s miután egy évig a kir. jogügyek igazgatóságánál működött, letette az ügyvédi vizsgálatot. A szabadságharcz idejében, 1848-ban nevezték ki a váltó fel törvényszékhez jegyzővé, s már ekkor oly népszerűségre emelkedett, hogy polgártársai városi képviselővé választottók. Mint ilyen szervezte a pesti huszárőrséget. El-nöke volt az újonczbizottságnak.

A szabadságharcz után mint tekintélyes ügy-véd működött a fővárosban. 1860-ban, a mikor a magyar törvénykezést visszaállító országbírói értekezlet összeült, ennek az értekezletnek tagja s a hiteltörvények előadó jegyzője lett. A poli-tikai téren való első nyilvános föllépése is eb-ben az esztendőben volt. A Budapest-lipótvárosi követválasztásnál nagyon korteskedett Szalay László, a történetíró mellett, Borsodi ellenében, a ki a jelöltségtől kénytelen volt visszalépni.

Öt évvel később, 1865-ben, a második ország-gyűlési ciklus kezdeté előtt már őt léptették föl képviselőjelöltnek e kerületben báró Kemény Zsigmond, a «Pesti Napló» szerkesztője ellen; 'de a fényes tollú publiczistával szemben kisebb-ségben maradt. A kiegyezés esztendejében, 1867-ben jutott be Báth a képviselőházba, a mikor a józsefvárosiak választották meg.

Nem sokára causarum regalium direktor-iá,, a királyi jogügyek igazgatójává nevezte ki a felelős kormány, 1869-ben a legfőbb Ítélőszék tagja, 1871-ben pedig a királyi tábla alelnöke lett Báth Károly. A birói pályán azonban csak 1873-ig maradt, a mikor az egyesített Budapest főpolgármesterévé választatott.

1872-ben hozták meg a Buda és Pest egyesí-téséről szóló törvényt s 1873-ban, októberben került a sor a törvény végrehajtására, a mikor az egyesült főváros törvényhatósági bizottsá-gába először kellett tagokat, a főváros élére pe-dig főpolgármestert választani. Deák Ferencz

v Hwmci jfetraa-

Weinwurm fényképe után

R Á T H K Á R O L Y T E M E T É S E . A GYÁSZMENET A KOSSUTH LAJOS-UTCZÁBAN.

5 2 6 VASÁRNAPI U.TSÁG. 27. SZÁM. 1897. 44. ÉVFOLYAM.

m a g a kér te föl Ráthot , hogy vál la l ja el a főpol-gá rmes te r i á l lást . A korona ugyanis a törvény é r t e lmében a k o r m á n y előter jesztésére h á r o m egyént kandidá l t főpolgármesternek s a kor-m á n y ily esetekben mindig azt a takt ikát kö-vette, hogy a második és ha rmad ik helyre olyan egyéneket hoz javas la tba , a kiknek meg-válasz tása az első jelölttel szemben különféle okok egész sokaságánál fogva úgyszólva lehetet-len . Ká th volt első helyen jelölve s Deák Fe-rencznek sikerűi t Rá tho t megnyern i erre az ál-lásra , melyre akkor először s azu tán m i n d e n h a t évben ú j r a meg ú j r a megválasz tot ták .

A főrendiház új jászervezésekor a főrendiház-nak is tag ja l e t t ; azonkívül a királyi kegy szá-mos rendje l le l tűn te t t e ki. Sok egyesületnek tagja , elnöke és t iszteletbeli h iva ta lnoka , így igazgatója volt a Pest i magyar kereskedelmi b a n k n a k is.

Most, hogy e lhúnyt , a főváros sa já t ha lo t t j á -nak nyi lvání to t ta s nagy pompáva l t aka r í t t a t t a el sok ezer főnyi közönség gyászkísérete mel le t t . Egyszersmind azonna l megbízatot t a tanács , hogy a népszerű főpolgármester é rdemeinek valami nagyobb szabású emlék létesítése á l ta l való megörökí téséről gondoskodjék s erre vo-natkozó javas la tá t menné l előbb ter jeszsze a közgyűlés elé.

Ráth Károly főpolgármester halála fölött a király is részvétét nyilvánította és a belügyminisztert bízta meg, hogy az elhúnyt családjának tudomására hozza. Az érdemes férfiút a főváros temettette el nagy gyászpompával augusztus 2-ikán délelőtt. A ravatalt, melyet az elliúnyt zöldfa-utczai házában állítottak föl, a koszorúk tömege borította el. Az augusztus 2-ikát megelőző éjjel innen vitték át a koporsót a belvárosi templomba s ott helyezték újabb ravatalra. A temetésre a rendőrség nagy számban vonult ki, hogy a rend fentartásáról in-tézkedjék. Sok ipartestület zászlók alatt jelent meg. A fekete posztóval bevont templomban a politikai, a közélet elsőrendű képviselői jelentek meg. A törvényhatóságok közt természetesen a főváros egész tiszti kara, a katonaságtól a budapesti ezre-dek parancsnokai. Délelőtt 10 órakor kezdődött a gyászszertartás a templomban, melyet Iiirner Ká-roly plébános végzett. Aztán a tűzoltók és rendőr-ség sorai közt tették a koporsót a díszes halottas kocsira, mely nem sokára a régi városház előtt állt meg. A szónoki emelvényről Márkus József polgár-mester mondott búcsúztatót a városi hatóság nevé-ben, aztán tovább indult a menet a nagy tömegben ellepett utczákon. A lámpákat mindenütt fátyol bo-rította, s a gázlángok felgyúltak. A gyászmenetet egy szakasz díszruhás lovasrendőr nyitotta meg. Ezeket mintegy tiz lépésre a gyalogrendőrszakasz követte. A városi csatlósok következtek ezután fes-tői diszöltözetükben. Majd a testületek, egyesületek jöttek lobogóik alatt, egymás vitán, ezeket dúsan megrakott koszorúskocsik követték. A főváros dísz-lobogóját hozta ezután a főváros liárom huszárja, a kik után a csatlósok baladtak. Ezek után a városi hivatalnokok következtek, a kik után városi szolga a kis tölgyfa sírkeresztet, két csatlós pedig az el-hunyt rendjeleit vitte. A halottaskocsit a család-tagok és notabilitások, a fővárosi törvényhatóság tagjai s a gyászolók hosszú kocsisora követték, végül egy szakasz lovasrendőr zárta be a menetet. A temetőben újra beszentelték a halottat s Heltai Ferencz országgyűlési képviselő és városi bizott-sági tag mondta az utolsó beszédet a sirbolt előtt. Egy óra körül ért véget a gyászszertartás.

YASCO DA GAMA JUBILEUMA. A kis Po r tugá l nagy ü n n e p e t ül, melyre a

műve l t világ m i n d e n nemzeté t megli ivja . Most van ugyanis negyedszázados évfordúlója a n n a k a vi lágtörténet i fontosságú eseménynek , hogy a por tugálok Vasco da Gama vezetése a la t t Afri-ká t megkerülve, felfedezték az egyenes tenger i ú t a t Kele t - Indiába . A nemze t dicsőséges kor-szakának f énypon t j a volt ez az esemény, melyet a nagy költő Camoens hősköl teményben énekelt meg s melyet m é l t á n helyez a t u d o m á n y is Ko lumbus vi lághírű u tazása mel lé . Je lenleg a szuezi c sa to rna fenná l l á sa óta s a közlekedés mesés fej lődésében a Kele t - Indiába vezető ten-geri ú t igen sokat vesztet t je lentőségéből , de mindenk i kényte len e l ismerni , hogy e nagy fel-fedezés né lkü l még Amer ika fölfedezése u t á n is igen sok tek in te tben h á t r a m a r a d t volna az euró-paiak i smere te a földgömbről .

Kele t - Indiáró l m á r az ó-korban is mesés hirek voltak, Nagy Sándor hódí tó h a d j á r a t a h í rnevé t még jobban növelte s a rómaiak élénk össze-köt te tésben ál lot tak a csodaországgal. Később

az iszlám te r jedése megszakí tot ta az összeköt-tetést E u r ó p a és Kele t - India között s csak a Xl I I - ik században a Marco Polo regényes uta-zása keltet te fel i smét a vágyat Kele t - India i ránt . Ide indúl t Ko lumbus is s hol ta nap já ig azt hi t te , hogy nem ú j földet, h a n e m Ind iá t fedezte fel, ezért nevezte el a középázsiai szigeteket «Nyu-gat - Indiá»-nak s azok lakói t «indiánok »-nak.

A por tugálok, kiket különösen Hen r ik herczeg k i tűnő ha jósokká tett , irigy szemmel nézték a spanyol Kolumbus diadalát , a n n á l inkább, mer t Afr ika nyugat i pa r t j a i t m á r ismerték s egyik derék ha jósuk , Diaz Ber ta lan közvetlen Kolum-bus u tazása előtt m á r e l ju to t t a «Jóreménység foká»-hoz, a ma i Fokföldhöz, mely tudvalevő-leg Afr ika legdélibb csúcsa. Mindenki sejdítet te, hogy erre visz az ú t Ind iába s ezért a Nagy E m á n u e l por tugá l király 1496-ban megbízot t egy kiváló por tugá l főembert , Vasco da Gamát , hogy ezen az ú ton tovább haladva, mielőbb igyekezzék a kincsekben gazdag Kele t - Indiába e l ju tn i s ott hódí tásokat tenni .

Vasco da Gama, kinek születési évét n e m tud juk bizonyosan, körülbelől 37 éves volt ek-kor s m á r k i tün te t te magát , m i n t ka tona és ten-gerész. Az előkészületeket nagy gonddal te t ték meg. Négy ha jó t adtak a fölfedező rendelkezé-sére, melyek közül a legnagyobb is csak 25 méte r hosszú s 1 20 t o n n a t a r t a l m ú volt ugyan , de az

VASCO DA GAMA.

akkori viszonyokhoz képest p o m p á s a n felszerelt s t udományos eszközökben gazdag volt. H á r o m ha jó t a főangyalok nevére kereszteltek el Gábor, Mihály és Rafae l névre, a negyedik csak szállító h a j ó volt ágyúk nélkül . A vezérek között ott volt G a m a öcscse, Pá l és Diaz ki tűnő kormányosa , d 'Alemquer .

1497 ju l ius 8 - ikán indú l t el a kis h a j ó r a j a Ta jo torkolatától , m i u t á n az összes t iszt ikar a király és udvar je len lé tében meggyónt és áldo-zott . A ha józás nagyon kedvezőtlen időben in-dúl t meg. Először tel jes szélcsend volt, m a j d számos vihar , úgy, hogy a t ropikus forróságtól is elcsigázott legénység m á r lázadásba tör t ki, de Vasco da G a m a vasakara ta legyőzte az ellen-szegülést. Midőn dél felé közeledtek, Szent I lona szigete vidékén, megvál tozot t az idő já rás s azon tú l kedvező volt ú t jok. Még az év vége előtt el-ha to l tak a Fokföld előtt és Karácsonykor egé-szen ú j , európaiak ál ta l soha sem taposot t föl-dön p ihentek meg, melyet e n a p emlékére «Na-tal kikötőnek» neveztek el.

1498 j a n u á r 23-án Szofalába, márcz ius 1-én Mozambiqueba értek. I t t ta lálkoztak legelőször az arabokkal , kik ösztönszerűleg sejdítették, hogy a por tugálok ú t j a jövőben sér teni fogja az ő kereskedelmi érdeküket s ezért az első meg-lepetés u t á n áskálódni kezdtek el lenük. Vasco da Gama vasakara tának s ikerűi t azonban min -den nehézséget e lhár í tan i s m á r m á j u s 20-ikán elérte Calikutot , mely abban az időben Kelet-Ind i ának egyik legfontosabb kikötő városa volt. Az o t tan i uralkodó, a Szamudr in , kegyesen fo-gadta a fehéreket , kik bőven osztogatták az a jándékoka t , azonban az a r ab kereskedők itt is

fölkeltették az e l lenszenvet a por tugálokkal szemben, kiknek c sakhamar fegyveres kézzel kellet t ha jó jukhoz u ta t cs inálni .

A nagy fontosságú ú ta t azonban szerencsésen megtet ték, s Vasco da G a m a indiai kincsekkel megrakodva vigan tért vissza hazá jába , hova 1499 szeptember havában érkezett meg. Lissza-bonban s az ország többi városában nagy ünne -peket rendeztek, hogy megünnepe l jék a n n a k a fé r f iúnak az emlékét , ki — kirá lya szavai sze-r in t — megoldot ta a nagy feladatot , mi módon lehet h a z á j á t a jól lét legmagasabb fokára emeln i .

A por tugálok h a s z n u k r a fordí tot ták ezt a neve-zetes fölfedezést. Rögtön 13 ha jóból álló h a j ó r a j m e n t Cabral Alvarez vezetése a la t t Calicutba s ott gya rma toka t létesí tet t . De az arabok ekkor m é g n e m engedtek s Cabra l el távozása u t á n elpusz-t í tot ták a gya rma toka t s leöldöstek m i n d e n por-tugál t . Ez volt az ok ar ra , hogy Vasco da G a m a újból Kele t - Indiába men t . Második szereplése re t tene tes volt, rombol t s puszt í to t t m inden t , meghódí to t ta Calicutot s ezen kivűl még Cochin t a r t omány t is. Diadal la l t é r t h a z á j á b a vissza,

! hol ú jból nagy k i tün te tésekben részesült . Sok időn á t n e m tudunk ezentúl Vasco da

Gamáró l . Mintegy húsz évig Evora nevű falusi jószágán élt s nem vett részt a közügyekben, valószinűleg sértve érezte magát , min t anny i sok felfedező. Ele te végén azonban egy ú j abb kelet indiai l ázadás e l fo j tására az öreg harczost kérték fel s k i tünte tésü l Vidigueira g ró fnak és Ind ia a lk i rá lyának nevezték ki. 1524 ápri l is havában indúl t el hazul ró l s m á r szep temberben elérkezet t Goába, de rövid idő múlva , deczember 25-én megha l t Cochinban. Ott t emet ték el a ferenczrendiek zá rdá j ában s sírkövet ál l í tot tak s zámára T r a v a n c o r e b a n ; 1538-ban a z o n h a n hazá j ába vitték csont ja i t s Vidiguei rában temet-ték el. Szerencséjére n e m érte meg, hogy hazá ja , melyet fölfedezése oly magas polczra emelt , erről a dicsőségről c s akhamar lehanyat lo t t s mind inkább mélyebbre sülyedt .

A -SAS», ANDRÉE LÉGHAJÓJA. Ma m á r kétségtelen, hogy azok a pos taga lam-

bok, melyekről kezdetben azt hi t ték, hogy And-rée merész u tazásának sikerét bizonyítot ták, n e m a «Sas»-ról bocsát ta t tak ki s így a h í res légliajós vá l l a la tának sikeréről n incs semmi bizonyíté-kunk . Mindamel le t t több igen tekinté lyes sark-u tazó és szakember egész ha tá rozo t tan kinyilat-koztat ta , hogy dr. Andrée merész kísérlete való-színűleg s ikerülni fog legalább anny iban , hogy léghajó jáva l a sa rkponthoz sokkal közelebb fog ju tn i , m i n t ez előtte másoknak sikerűi t .

E n n e k a nyi la tkoza tnak t ámasza Andrée egyéniségén kivűl, kiben a hires felfedezők csak-n e m m i n d e n je l lemző sa já t sága megvan, lég-ha jó j ának , a «Sas»-nak k i tűnő szerkezete is.

A «Sas» tudvalevőleg két évvel ezelőt készült s körülbelől 200,000 for in tba kerül t . A nagy költség közadakozásból jö t t létre, melyhez Osz-kár svéd király 17,000, a n e m rég e lhuny t Nobel Alfréd 35,000 for intot adtak . Maga a léggömb mintegy 75 láb magas s az egész készülék a csolnak a l já tól kezdve 100 lábná l több. A lég-ha jó hüvelye háromszoros selyemből áll lakkal összeragasztva. Fő sa já t sága a vezető és kor-mányzó készülék, mely 1000—1200 láb hosszú kötelekből áll, a hosszúságokban azért van kü-lönbség, hogy ha egyik kötél va lamin f ennakad t a más ik szabad l egyen ; a vezető kötelek a lég-gömb u t á n húzódtak az u tazó tetszése szerint , ugy, hogy a h a j ó repülését semmi tek in te tben ne akadályozzák. Andrée terve szerint á l l andóan mintegy 500 láb magasságban ha lad tak volna a föld felszíne felett . A csolnak is úgy van szer-kesztve, hogy bármely időben egész szabad kilá-tásuk legyen az observator iumból m i n d e n i rányban .

Tudvalevőleg h á r m a n indul tak a merész ú t r a : Andréen kivűl dr . Strindberg, egy 25 éves tudo-mányos képzettségű ember és Fránkel nevű mérnök . Maga Andrée is mérnök .

Az expedicziónak m á r a mul t n y á r o n el kellett vo lna induln i , azonban akkor a kedvezőtlen idő-j á r á s megakadályozta őket. Most korán elvégezték az előkészületeket , Andrée és két t á r sa m á r j u n i u s kezdetén elutaztak a Spitzberga éjszak-nyuga t i p a r t j á n levő Dán szigetre, a hol a lég-h a j ó egész télen fedet t helyen vo l t ; a munká la -tokkal j u n i u s 21-én készen voltak. Déli és dél-