Sabkar Lama: A Gartlda röpte

Egy tibeti szöveg három fordítása

Sabkar Larna

A Garuda röpte Egy tibeti szöveg három fordítása

Keith Dowman előszavával

TKBF Szakkönyvtára

1111111111111111111111 00009810

A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, 2003.

A fordítások az alábbi kiadcísok alapján készültek:

Keith Dowman tuléljdonjban lévő tibeti fadúcos szöveg ről készült nyomat, melynek további példánya a Dalai Lámü Dharamszalai Könyvtárában található.

Keith Dowman (fordította és összeállította): The Flight of the Caruda, Teachings of the Dzogchen Tradition of Tibetün Buddhism, Wisdom Publications, Boston, 1994.

Rumtekben nyomtütott Do IIfi IIIdzod brgyad ees bya im Pllyag rgya cllell po'i IIIalI l1gag gsal bar slol1 pa'i gzll/mg cím ű, Mahámudrá-útmu­tMásokat tartalmazó gyűjtemény, melyben él Titkos utasítás című mű P/lyag rgyn eIIcll po'i lI1al/ 11gag, vagy Phyag rgya cIICll po'i Isllig rkal1g /lyi S/IH rtsa IJrgyad pa címen szerepel.

A szövegfordításokat készítette: © Abócs Tamás, © Berhid<li Tcll11<\s, © Tóth Zsuzsanna Az e l őszót és Tilópa Mahásziddha Titkos utasítását © Agócs Télmás fordította .

A címlap a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum tulajdo­nában lévő, 18. század végéről származó tibeti télnka alapján készült.

IS BN 963 2\2 645 9

Tartalomjegyzék

Keith Dowman: Előszó (fordította Agócs Tamás) 7

A Caruda-fordít<isl<inc története (Tóth ZSllzsann<1) 23

A Cüruda sztí rnya lása (fordította Tóth ZSllzs<1nna) 25

A Garuda röpte (fordította Agócs Tamás) 71

A CanIda szá rnyalása avagy il Turul röpte (fordította Berhidai Tamás) 125

Tilópa Mahásziddha: Titkos utasítás a remek tarl<is megvalósít<isához (fordította Agócs Tamás) 179

A CanIda röpte (a tibeti szöveg) 187

Előszó aGaruda röptéhez

A Carudn röpte szerzője, Sabkar Lama - szerzetes i nevén Cokdruk Rangdrol (TsllOgs-dntg Rang-gra!) - a mitikus keleti képzelet világ jel­legzetes archetipikus «lakjál, a vándor-jógit testesíti meg, aki varkocs­ba font hajjal, rongybil öltözötten, misztikus dalokat énekelve járja öl

tibeti fennsík vidékeit és szent helyeit. Mivel egyszerű szá rmazása folytán nem élvezhette il nemesi IlIlkll-sarjaknak l kijáró neveltetés elő­nyeit, Sabkar a szerzők azon típusához tartozik, akik szívből, szemé­lyes t<lpilsztal<1tból írtak. Miután ifjúkora nagy részét barlangokban és más magányos helyeken töltötte, szün telenül gyakoroltil is mindazt, amit írt és tanított. Életrujza bővelkedik koldusi nagylelkűségéről, egy cseppnyi színlelés nélküli szent alázatár61, és a nélkülözést jól it>merő

ember hurnoráról és együttérzéséről tanúskodó történetekben. Bár eredetil eg a nyil/gll/npn iskol" követője és e hagyomá ny beavatottja volt, nem sokat törődött a szektás különbségekkel - később vala­mennyi n<lgy tibeti iskola ]nmáit61 tanult, kért és kapott tanításokat. A 19. századi kelet-tibeti eklektikus megújhodási mozg"lom, a rimé (ris-/IIeri) szetletnének korai elófut<ira volt.

Sabknr Lama az <lmdói Rekongbfln (A-mdo Reb-rigol/gs) szül etett 1781-bcn. Gycrmek- és ifjúkor<'it a tantrikus j6gijairól, IIgngpffir6\ (sllgngs-pn) híres rekongi kolostorban töltötte. Az innen kikerülö, loboncos hajfon<1tú tantrikus gyakorlókat - akik nemcsak rituális mágiát gyakoroltak a fnlvakban, hanem tanlrát és dzogcsent is szíve­sen télllÍ\otlak a rátermetteknck - egész Ttbetben rettegve tisztelték. Húsz éves koréÍban Sabkar - Rekong növendékeinek szokásával ellentétben és csaléÍdja ellenkezésének dacára - szerzetessé ava Itatta magát a ge/llkpn- rend hngyományát követő Labrang Tasikjil (bLn­

brnl/g bKrn-sltis-dkyil) kolostorban. Ennek ellenére egész életében megőrizte Rekong sze!1emét. Megjelenésében - különösen hosszú meditéÍci6s elvonulások alatt - sokkn\ jobban hasonlított egy IIgngpára,

mint egy szerzetesre. Labrangi szellemi vezetője, Dzsmnjang Gyac6

Tulku (sprul-~kll): Kora gyermekkor<lb.1J"1 egy nemrégiben el t;ívo7.olt szel lemi mester üj lestetöl tó;ekénl feli smert, és dlfil kezdve kolostori környe7.l'tbcn nevelt vall<lsi személy. (Ag6cs Tmmís)

7

('Jam-rlbyrlllgs rGya-mtsJ/O) irányította őt ahhoz a ICl mához:, aki később fő tanftójCl Ictt: a Kukunor-tó mellett lakó Csökj i Gyalpó NgClki Vongpóhoz (CJ/Os-kyi rGyal-po Ngag-gi riBaI/g-po), Cl ki a vidék kor­mányzója és nagy dzogcsen-mester is volt egyben. Csökji Gynlpó be­

avalta saját fő hagyományábn, Tamdrin (rTa-mgrill, Hayagriva) mcdi­t{iciós is tenség és Dordzsc Phakmó (rDo-rje Pllag-mo, Vajmvartilli)

mandalájába. Beavatását követően 5.,bkar több évre elvonult a világtól, és reme­

tei magányában előkész ítő gyako rlatokat (sl1goll -'8roll) végzett, valamint a tantriktls istenség-meditáció felépítő és bete l jesítő sza­kaszai t (bskycri-rim, rdzogs-rilll) gyakorolta, mCljd á ttérl a dzogcsenre: előbb az "á ttörés" (kllfegs-dwd), majd az "azonnali átszelés" (fJuJd­rga/) gyakorlataifCl . Ezek után vissza tért lamájához, és több éves együttlét Lik so rán megkapta tőle a hagyornányvonal összes beava­tásnI. Az újabb tanulási időszakot újabb hosszú elvonulás követte. Ezúttal a Kukunor-tó egyik szigetére, a Conying MahádévCl (TsllO-SIlY­

il/g Ma-I la-de-bn: "A Nagy lsten, a Tó Szíve") szigetre esett a vá lasz­tása. Mive l Avalókitésvara szent tavát, a Türkizkék Tó felsz ínét csó­nakkal nem vo lt szabad beszennyezni, Sabkar télen, a befagyott tó jegén kelt át a szigetre, és ClZ olvadás beálltával nem is tá vozhatott el onnét mindnddig, amíg a tó víze új ra be nem fagyott. A jóginnk tehát egy egész év re va ló készictet kellett magáva l vinnie az elvonu lásra, hogy tökéletes magányban gyakorolhasson a tó-mandala közepén. 5.,bkar három egymilst követő évet töltött ott mahá-, an u- és ati-J6ga~, valamint a Tamdrin-Phakmó tantrikus ciklus gyakorlás.1.val. A szige­ten való tartózkodása alatt szerezte A Garuda röpte d mó múvét, mely­ben költői tehetségének korai tanújelét adta.

Sabkart Milarepa (Mi-la-ras-pa), a legnagyobb tibeti költő, meste­rét, Csökj i Gyalpót pedig Marpa, CI "családos jógi" testetöltésének tar­tották. Va lóban: mintha Sabkar örökölte volna Milarepa tehetségél. Ugyanolyan spontán dalokat rögtönönzötl hallgatósága szellemi megih letésére, s ugya núgy kedvelte a remetei életmódot, mint híres elődje. De a tibeti etnikum peremvidékéről szá rma zó jóg i ugyilll<1kkor

2 A magyarban meghonosodott helytelen ejtésmód ellenér.., nem /tilt/II, hancm 11111111

(tibeti : lilII-lilII). (Ag6cs T;lrnás) 3 A bels<' tÖlntr;\k oszt;\lyai a nyingmapa hÖlgyomtiny fclosztási\ban. (Ag6cs Tamás)

8

igazi vándor is volt, aki za rándok út jai során bebara ngolta egész Tibetct, sőt még annak ha tárain túl is elj utott. Megjárta az Amnye Macsenl, Amdó szent hegyét; megkerülte a Cui-hegyet, majd egy ével töltött a " Kang Rinp6cse" néven ti sztelt Kail<ls-hegy lábánál. Útjait mindenfelé barlangokban, remeteségekben töl tött elvonulá­sokkal szakította meg. Amikor a Csomolungma csúcstól nyugatra fekvő L.:'pcsi-hegyhez zarándokolt, azt beszélték ró la, a merre járt, mindenfelé megerősítette az embereket a Dharmában, és ahol meg­állt, "fehér" gyakorlókká változtatta át il "fekete", világi embereket. így szerezte becenevét: Sabkar (Zlmbs-dknr), "Fehér Lábú". Az elvonu­lások között, zarándokút jai közben különböző meslerektől tanult, kiilönösen a dmkpa kagyii lámi'iitól, mely rendhez - vegyes, jógi­szerzetes életmódjánál fogva - különösképpen kötődött. Érdekelték azonban a kadmllprik tanít ásai is, sőt maga Congka pil , il gc/llkpa-rend illapítója is nagy példaképei közé t<l1"107.011, <tki nek múvét, a Nagy Fokozatos Ösvényt (Lalll-rilll ehel/-lIIo) szintén sokat t<lnulmiln yozla.

Tanulmi'i nyai és a sok éves gyakorlás gyümölcse műveiben érett be igazán. E l képesztő gyorsils<igga l tudott írni - <i llítólag képes volt naponta száz oldalnyi szöveget is papírra vetni. H<I ez igaz, ak kor ti zenhárom kötetnyi munkájának megírása alig tarthatott tovább egy hónapnál. Műveinek többsége a Tamdrin-I'hak mó ciklussal kapcso­I<ltos, az egyéb kötetekben pedig többek között a kadalllpa iskola taní­tásaihoz és a lIyillgma-tantrákhoz fűzött kommentárok, a bódhisza tt­va-eszménnyel ka pcsolatos tanítások, valamint Mand ... ..susríról szóló szövegek kaptak helyet, tanúskodva il szerző eklektikus szellemisé­géról és széleskörű jártasságáról a különböző iskolák tanításaiban. Sabkar személyiségének teljességét érdemalkot6 tevékenysége is jól tükrözi. Feljegyezlék róla, hogy egy tömör aranyból készült vajmé­csest adományozott a Szamje-kolostornak; hogy bearanyozlatta <I boud haná thi Dzsanlllg Klwsor sztúpa kupoláját; s hogy szá mos kolos­tort és templomot építtetett Szűkebb hazájában, Amdóban. Eltentét­ben az emberkeri.ilő remetékkel, benne megvoll az a bódhisz<lttva­képesség, hogyafelaján lások tárházává változtassil magát, amit azu­tán a lények javára ford ított.

Silbk<lr 1851-ben, hetven éves korába n húnyl el. Egy hosszú beszéd végeztével teste még mindig egyenes lótusztartásban ült, amikor " Iel ke" végleg eltávozot t belőle. így húnyt ki a kis remete "gondtalan szelteme", aki mi nd szóban, mind személyes példamutatásban többet

9

tett <lZ egyszerű emberek hi téért és szellemi szükségletei ért, mint száz, brokáttal borított !rónuson ülő lulkll együttvéve. Sohasem tért újra vissza másik testben - hacs<lk nem abban az ismeretlenségben, am i élete nagy része során övezte. Követőinek száma azonban egyre szaporodott. A nepáli Szoluban lévő Thubten Csöling kolostor vezető apátja, Tulsik Rinpócse a hagyományvonal jelenlegi fenntartója.

Ilyen volt tehát S<1bkar, Cokdruk R<1ngdrol, A Gnrtafn röpte szerző­jének és előadóján<lk élete: saját bev<1llás<l szerint egy egyszerű, éles­elméjű vándorszerzetesé, akinek e világon nincs semmi gondja. Műveinek nlinden oldalán átüt előadásmódjának kifejező, tömör egyszerűsége, melyről méitá n volt híres. A Cnmdn röpte tanúsítja továbbá szerzője eklektikus müveltségél és termékeny emlékező tehetségét is, hiszen képes volt egész versszakokat idézni fejből, például Szaraha Dóhák6sájából, valamint részleteket Longcsenpa hél "kincstárából" (mDzod-l)(flll1), hogy csak egy párat említsünk a kolo­fonban felsorolt művek közül.

A címben szereplő G<lrud<l a bön (bOII, Tibet ősi vallása) legen­dáb<ln szereplő mitikus madár, a Kh<lding (I/IKhn-ldillg) vagy Khjung (KhyulIg). A manicheista bön mítosz eredetileg talán két különböző m<1dárról szólt, <1kik a fény és a sötétség örök konfliktusban álló erőit jelképezték. A manicheista hatások a Tibettől ész<lknyuga tr<l elterülő országokból kerültek át a bön vallásba. A Khjung és a Khading később összekeveredett, és a madár a bön tűz-szellemét kezdte jelképezni. Ilyen minőségében találhat juk meg például a tibeti ima­zás;d ó bal felső sarkában, a havasi oroszlán (föld), a tigris (levegő), a sárkány (víz) és a paripa (Iér) társaságáb<lll. Amikor Tibetben <l buddhizmus szanszkrit nyelv ű szövegeken alapuló irányzata vált uralkodóvá, a Kh<ldingot és a Khjungot is Garudfinak, Visnu hátasál­Jatának feleJtették meg. Az ókori India árja mitoJógiájában Garuda lopta cl a ha lhatatlanság ita lát Indrától, az istenek királyától -ugya núgy, ahogya babiloni mítoszban a kozmikus Zu madár az istenektől a Végzet Kőtábláit . Garuda a késő indiai vallásban vált Visnu, a világegyetem rendjét fenntmtó isten - különösképpen Srí Krisna - hordozójává. A puránákban és az epikus költeményekben Garuda a tűz szellemeként szerepel, mini a Nága víz-szellemek esküdt ellensége. A ti beti buddhista tantrában a Garuda a tűz energiáját jelképezi, ame ly gyógyítj<l a nágákkal kapcsolatos

betegségeket, például a rákol.

10

A dzogcsenben a Ganldát a dzogcsen-jógi jelképének tekintik. Természetére az ősi bön mítosz világít rá, mely szerint az idők kezde­tén il Khjung önmagától, tökéletesen kifejlett lényként jött létre, spon­t<ln módon il kozmikus óstojásból. A Gmuda képes egy szempillantás alatt egyik hely ről a másikra teremni. A Garuda két szárnya - a mahá­jána buddhizmusból kölcsönzött kifejezéssel élve - a módszer és a bölcsesség párosát jelképezi, a két szárny összehangolt működése repülés közben pedig a kettősség egységét szemlélteti, ahogy il kettő mindig egyszerre merül fel. A tibeti saskeselyű szá rnyalásfit megfi­gyelve a jógi képet alkothat magának saját erőfeszítés nélküli ösvényéről. A nagy madár röpte csodálatos lá tványt nyújt! Hosszú mérföldeken át képes siklórepülésben, áramlatról áramlatr<l vonulva hordozta tni magát a szelek szárnyán. Ösztönös repülőtehetsége utá­nozhat<ltlan. A dzogcsen-jógi tcvékenységét is ugyanaz a természetes, in tuitív képesség jellemzi, mint a madár röptét.

A Garuda költői röptét két egyszerre működő szfirny, <l forma és a jelentés biztosítja. A Gnrw1a röpténck elvont, olykor szinte "szakszerű" mondanivalója sajnos megnehezíti a verssé formálást, így a fordítás legfeljebb csak megkísérli e nemes összhang elérését. Jó lenne, ha a Gan/da röpte olv<lsásakor mégis ugyanazt a spon tán, erőfeszítésmen­

tes könnyedséget éreznénk, mint a madár repülés közben. A Garuda röpte a trekcsö (klm:gs-cllOrl) meditáció tanÍ!iÍs<1 céljából

összeállított dzogcsen-daJok gyűjteménye, tehát a szöveg szerkezete nagyjából az ösvényen való haladást tükrözi. E fejlődést <lzonban nem a trekcsöről Írott filozófiai értekezés formájában muta tja be, hiszen a dalok több ki.llönbÖző, eltérő jelentésárnyalatot hangsúlyozó stílus­b<l11 írÓdtak. Az összesen huszonhárom énekből álló gyűjteményt bc­avatásos dalok ra (4-7. ének, 10- 12. ének, 14- 16. ének), meditációs dalokra (3. ének, 8-9. ének, 13- 14. ének, 16-18. ének és 21. ének), valamint aforisztikus da lokra (l-2. ének, 16-17. ének, 19. és 22. ének) lehet osztan i. Egyesekben (mint például a 6. énekben) a beavatás és a med itációs ú tmutatás tömör formában ötvöződik, mások pedig be­avatnak a jelen- tudatosság v<llamely arculatába - miközben világosan leírják a meditációs módszert is (14-19. énekek, valamint 22- 23. énekek).

Mind közü l talán a tudat természetét bemutató beavatásos dalok a legh<ltásosabbak. Sabkar L1ma nlÍnden esetben az ének utolsó sorában határozza meg a tanítás célját: "Ezzel beavatást nyertél

11

a tudat természetébe", V<lgy " ... a lét alapvető természetébe", és így tovább. A Nagy Beteljesülés, a Dzogcsen lá tásmódja, melybe ezek a dalok beavatnak, nem pusztán értelmi működés, hanem egy csatorna megnyitása, ;unelyen keresztül a jelenlét tudatosság<l ?eáramo,lhat tudatunkb<l; illetve amennyiben értelmi működés, annyIban az erle­Icm részvételét segíti elő a sajál valóságot kettéosztó ("dualizáló"), <IZ

eredendő tudatosság 0/e-s/u-'s) felismerését gMló h<ljlamaini'lk lebon­tásábml. E "beavatások" tehilt nem filozófiai tételek, hanem a (meg)v ilágos(odott) tudae külö~böző arculatain<l~, feli~m_erését sz?l­gáló segédeszközök, amelyek mmtegy "beavatnak az :do~le,n tt:d~s: ba (ye-sflcs). A tibeti költészet ihletettsége, adalok eloadas<lt klsero medit<Jtív tud<ltállapot, a tömör és világos kifejezésmód, s nem utol­sósorban a metafizikai megfog<llmazás együttes ereje, óhatatlanul kiváltja a befog"dóban a N<lgy Beteljesülés megfogalmazh<lt~t1~n szemléletét. A mú végére illesztett kolofonban S<lbkar L<lma kifeJe­zetlen azt írja, hogy az énekeket a dzogcsen szemlélet kifejlesz tő sza­

k<lszáb<lll kívánatos előadni. Az el ső beav<ltásos dalt, amely <I tudal alaptermészetét tennészetes

jelenlétkén t (gIlGs-lllgS) mutatja be, megelőzi az első meditációs ,ének, amely a tudat természetének !<lpasztalati felismerésére ~uzdl.t. Az őseredeti természetbe való szóbeli beavatás csak <Ikkor erhetl el a kívánt hatást, ha hosszú, kit<lrló kutatás árán sem sikerült felfe­de7.!liink semmiféle létezőt. amivel <I tud<llu nkat azonosíth<ltnánk. Ha semmi kézzelfogható - illetve egyéb módon érzékelhető - t~ rgyat nem ta lálunk, amire ráfoghatnánk a "tudat" elnevezést, megdol <IZ a mélyen belénk ivódott társadalmi hiedelem;, miszerin,t ~z .ag~ mint fizikai szerv azonos a tudatunk kal. A "tudat ezzel mans tItokzatos, rejtélyes, transzcendens, sőt mágikus létezővé válik, melyet éss:el képtelenek vagyunk felfogni. Az értelmünkben így kelet,kezett urt aztán a Nagy Beteljesülés szemléletét megaJ<lpozó beava ta~~s dalo~ töltik ki. A cinikusok véleménye szerin t az ilyesfajtil "valIasI kondI­cionálás" csak egy még hamisabb val6ságképpel váltja föl a korábbit: Erre <Izzal fe lelhetnénk, hogy a dzogcsen-szemlélet nem értelmi

4 /JYfwS -clwll-sl'ms (bódhicsilt<l). A hilsyom;ínyo~ f~1fog;ís sZl'rin'.~ ',ud<lt <l meg~il;'i ­gosodtiskor vtitik vil'\goss;'i, nm " N"gy Bctc1)c~ulés.szcmpontJ<lb(l1 csnk már lkue II/(~gltl~r világos tudntr6t (y1'-I1IlS ilyrllls,dlllb) bcszclhctunk. (Ag6cs Tnmtis)

12

felépítmény, s hogy az egyes beava tások elnevezései nem a szubjektív elme lényegi, tárgyilagos (objektív) minőségeire, hanem az idő­

feletti tudatosság v<llóságos t<lpasztalatait képviselő nyelvi jelekre vonatkoznak.

A tudal természete utáni kutatás a megfelelő irányba terelte az elmét. Az ezt követő medi tációs versekben foglnlt utasítások gynkor­lása pedig egyre érettebbé teszi e tudatosságot, S ahogy a jelenlét hatóköre terebélyesedik, egyre újabb minöségei kerülnek a figyelem központjába. E lényegében elgondolhata tlan és kifejezhetetlen tudás á!lapotáról bebizonyosodik, hog)' az egységes, időfölötti ludiltosság irányítására szolgáló met<lfizikai képzelet segítségével elemezhető. Sabkar ezért kifejezetten hangsúlyozz<l, hogya három létdimenzió (sku gSlIIlI) - a Buddh<l három "teste" - valójában elválaszthat<l tlan egységet alkot. E három dimenzió az egységállapot lényegi mivoltá­val (liga-bo), természetével (rnllg-bzltill) és együttérző fogékonyságá­val (lltugs-rjc) kapcsolatos. A kezdeti szingu laritásból kitág uló, majd ismét visszahúzódó, és e két fázis t végtelenü l ismétlő vi lágegyetem mintájára felfogható egységes lét- és tudatállapot a mand alCl "varázsköre" (dkyil-'khor), melynek központja, átmérője és kerülete a három létdimenziónak: a tudat lényegi mivoltának, természetének és érzékenységének felel meg. A leglényegesebb meglátás a hatodik énekben, a lét alapvető természetébe való beavatás során tárul fel. Sabkar ezt nevezi főgyakorJatnak. Ez a belMns közvetlenül megelőzi a természetes állapot "szerkezetébe", a Buddha-Iét három d imenzió­jába és az eredendő tudatosság öt arculatát jelképező "budd ha-csalá­dok" minőségeibe való beavatást.

A med itációs dalok másodi k SorOZ<l ta az üresség különböző formái feletti elmélkedéshez szolgál útmutatásul. E dalok arra tanítanak, hogy mi ndent az elme teremt A következő beavatások mege rősít i k a meditáció során nyert t<lpasztalatokat. A tizedik ének abba a felis­merésbe ava t be, hogyakettéosztó tuda tműködés által létrehozott fo rmák mind tudati jellegűek. A tizenegyedik ének egész sor beava­tást ad: e lőször a tuda t ürességébe és képszerűségébe, majd az üresség és a képek egységébe, végül a nem-kettős lét önfelszabadító dina mikájába (gllyis-lIIerl ml/g-gral rigaI/gs-pa) - amely a korábbi meg­látások elke rü lhetetlen következménye. Ez egyben napi huszonnégy órás medi tációként ha tározza meg a N<lgy Beteljesülés trekcsö fázisá­nak gyakorlását.

13

A tizenkettedik ének nem beavatásos dal, de ugy<lI1i:1zzal az erővel bír. Két különböző old,!lról, a lét tiszta üres dimenziójának (dhi:1nna­kájn) és a varázsli:1t forma-dimenziójána k (nirmánakája) szemszÖ­géből határozza meg az alap-jelenlét (gzhi-rig) és az attól lényegileg nem különböző alap-tükröződés (gzlli-sllfll1g) három időtlen dimen­zióját. Sabkar szerint e megkülönböztetés cl. három létdimenzió tiszta létövezetének felismerésé t teszi lehetővé. A jelenlét t ükröződései, a kezdettől fogva tiszta képek spontán áradatn, maga a Buddha tisz­ta földje, lévén a fény és <lZ űr elválaszthatatlan egysége, mcly maga a tiszta létdimenzió (a dhannakája). A dalban idézett kristálygömb mctaforájávi:11 élve, a statikus megl1<ltározás szerinl, a forma-dimen­zió a kristály tennészetes benső ragyogásából (szambhógakája; "az élvezet dimenziója") és a varázsgömbben mcgjelenő képek közegéből (nirmánnkája; "a varázslat dimenziója") áll. A dinamikus meghatáro­zás szerint a forma-d imenzió a jelenségek ragyogó fény természetéből (szambhógnkája) és végtelen sokféleségükből (nirmfin<lkája) tevődik össze. E finom megkülönböztetés lényege valószínűleg abban áll, hogya második, dinamik us nspektusban <l "nrázsli:1t dimenzióját a formák sokfélesége képezi; a tuda t-kehely t<lrtalma, nem pedig an­nak közege, a tart íHy üres tere. E megkülönböztetés tehát megerősíti a formák abszolút ürességét, miközben magukra a formákrn mint háromdimenziós "buddha-mezőkre" irányítja a figyelmet.

A tizenharmadik ének a jelenlét teremtőerőit képező "mérgező érzelmek" (szenvek, klésák) spontán felszélbadulás<iba, él tizennegye­dik pedig <l hatféle érzéklet természetes szabadságának fe lismerésébe avatja be a gyakorlót, a tapasztalatok egyízűségc (ro-gcig, ekarnsa) feletti szemlélődés re vonatkozó útmutatássaL A tizenötödik a nyu­galom és a mozgás azonosságát mutatja be az abszolú t jelenlét álla­potában. Ezt a paradoxont él Sabkar által alkalmazott metnforával lehet n legjobban megmagyarázni: él tenger mélyén honoló mozdu­latlanság a csendes, gondolatmentes tudathoz, a tenger felszínén hömpölygő, nyargalászó hullámok pedig a tudat tevékenységéhez hasonlitanak. Ám a háborgó tenger is ugyanannak a jelenlétnek a for­mája, mint él mozdulatinn. Épp ezért nem lehet felismerni a dzogcsen­jógit külső jellegzetességek alnpján: egyetlen testi, szóbel i és tudati cselekedete sem mozdul ki a jelenlét tengerébő!. A későbbiekben Sabkclr megemlíti, milyen ostobaság azonosítani a nyugodt szem­lélődés á!1apotM a meditációval. A tudat meditatív lecsendesítése

14

a feltételekhez kötött létezés (a sZ:'l mszára) forma-birodalmába veze­t ő, isteni születést eredményező tett, amely ugyan fontos szere­pet játszhélt a tudat feletti uralom megszerzésében, ráadásul még mennyei gyönyörök forrása is lehet, ám közvetlenül mégsem vezet a teljes megvilágosodás, a tökéletes buddhasilg cléréséhez, amely mindenféljta ket tősségtől mentes.

A tizenhatodik ének e l ső fe le az utolsó benvntásos dal. Bizonyos értelemben ez a szóbeli beavatások betetőződése, mivel a Nagy Betel­jesülés felismerésébe élvat be. A dzogcsenben rejlő látszólagos keltős­ségek felo ldás<'ít bemutató versszak a kélség többféle akadályát is eltávolítja. Sabkar ezután biztosít bennünket afelől, hogya Nagy Beteljesülés á!1<1potában il tudatot tennészetes együttérző fogékony­ság jellemzi. Ezzel azt is sejteni engedi, hogy nincs szü kség a sziddhik (csodás képességek) felkeltésére irányu ló mesterkél t erőfeszítésre,

mivel az ember teste, beszéde és tudata önmagától is a bódhiszatl'va­fogadalom spontán beteljesítésének jegyében működik. A dzogcsen gyakorlat különleges ismertetőjegye, hogy az önnön teljességére vilá­gosan ráébredő tudatban egyben minden lény iránt szerető együtt­érzés ébred.

A tizenhatodi k énekben szerepel az egyetlen olyan versszélk, amely a dzogcsen gyakorlás veszélyei vel fogléllkozik. A démoni meg­szá llottság veszélye a dzogcsen átka, ami egyben azt is rn egmagya­rázzil, hogy miért nem könnyű d zogcsen tanításban részerülni. így az a lamél, aki a beavatás megadása előtt nem bizonyosodik meg tanít­ványai erkölcsi állapotáról, démon-jógi k világrajöttét kockázta tja. Megeshet, egyes varázsló-sámánok nzért kérnek útmutatást, hogy alantas világi céljaik megvalósítására démoni energiáka t hajtsanak uralm uk alá . A tanítvány dzogcsen-beavél tást vásárolha t pénzért vagy szeretetért egy alacsonY<lbb rendű dzogcsen-jógitól, azzal a kizáróla­gos szándékka l, hogy tudását a saját hatalmának és erejének növelésére fordítsa. Úgy tűnik, negatív hatások még akkor is jelent­kezhetnek, hn a jógi töretl eni.i1 őrzi bódhiszilttva-fogadéllmát, és egyedül a lények megsegítésének szándékél vezérli. Még n legna­gyobb tanítók életrajzaiból is kiderül, hogya dzogcsen tanításokat szellem i vezetőjük gyakran élete végéig eltitkolta előlük - nem mint­ha attól félt vol na, hogy feke te mág ussá változnak, hanem <Izért, mert úgy vélte, ezzel önzetlen és jóindulatú bódhisza ttvai indíttatásuk szenved ne csorbát. Még Guru Rinpócse (Padrnnszarnbhava) kedvese,

15

Jese Chögyal sem volt kivétel, aki élete végéig nem kapta meg e tanításokat. Amikor Sabkar a szivárvány-test elérésére törekedett, az oroszlánarcú Szenge Dongma dákiní álmában figyelmeztette, hogy kétségkívül elérheti, de akkor nem fáradozhatna tovább a többi lény megsegítésén. Minél hosszabb időt tölt a tanítvány a b6dhiszattv~­fogadalom kialakításával és alkalmazásával a dzogcsen beavatas előtt, annál hatékonyabb formákat ölt spontán együttér:tése a felisme­

rést követően. Hogyan lehetséges az, hogyagyakorlót a buddhaság felisme­

résének küszöbén egy "ellen-Buddha" kerítse ha talmába? Hogy<ln szállhat ja meg ilyenkor a tudatot a "végtelen ördögi gonoszság dé­mona", hogya dzogcsen-gyakorlót fekete mágussá változtassa? Több tényező is közrejátszhat. Mint Sabkar is jelzi, fl jó-rossz kettős­ség feloldása következtében az ember esetleg felhagyhat az erények gyakorlásával, és helyette bűnöket követhet el. Mivel minden tett ü res kápráza t, az embert semmilyen erkölcsi természetű ok nem kényszeríti, hogy az egyiket előnyben részesítse a másikkal szem­ben, s mivel a bűntudat, a bűn és a kmm ikus megtorlás is puszta illúzió, nincs oka semmiféle félelemre. A deviáns jógi ereje nyilván abból a tévedésből fakad, hogy a buddhát egója legpmányibb maradékával azonosí~a. Meg van győződve róla, hogy ő a Buddha, "a lét tiszta dimenziójának egyetlen íze" . Ha a jógi kellően meg­alapozódott az erény gyakorlásában, e figyelmeztetés t észben tart­va annak ellenére is elkerüli az erényes életvi tel támaszainak le­rombolását, hogy úgy al. erény, mint az erénytelenség a tudat üres

varázsiata . Ezen a pon ton válik nyilvánvalóvá az "alacsonyabb" megközelí­

tési módok - a hínajána, a mahájána és a vadzsrajána - gyakorlatai­ban való szi lárd megalapozódás fontossága . A Négy Nemes Igazság ismeretében való jártasság elhárítja az erkölcstelenség veszélyét, és amennyiben a tudat eredeti megfordulását Sákjamuni három kirán­du lása okozta, a gyönyörök palotájából a betegség, az öregedés és a halál városába, annyiban a bódhicsittát sem gyűrheti le az eltéve­lyedés démona. Nem csupán hi t kérdése, de tapasztalati tény, hogy az együttérző fogékonyság a valódi ürességben történő elmélyedéssel egyidejűleg következik be. Ám a dzogcsen-beavatáshoz vezető úton ezt az állítást először hosszadalmas tisztító gyakorlatokka l kell alá­támasztani, hogy ne következhessék be kisik lás, amint a cél felsej lik

16

a láthatáron. Ezzel a dön tő fontoss.ígÚ figyelmeztetéssel zárul a tizen­hatodik ének első része, amely beavat a Nagy Beteljesülésbe, és egy~ ben lezárja a beava tásos dalok sorozatát.

A meditáci6s dalok konkrét meditációs utasítást adnak. Ezekben mutatkozik meg leginkább Sabkilr Lama költői zsenialitása, hiszen a téma nem könnyen foglalható verses formába. Az első meditációs dal a harmadik ének, amely a tudat természetének felfedezéséhez ad útmutatást. A dzogcsen meditáció egyetlen célja "a tudat ter­mészetének felfedezése". Ám ebben a formában - amely l épésről lépésre, fogalmi segédeszközök igénybevételével igyekszik felt.írni a tudat természetét - a meditáció il belső előkészítő gyakorlatok közé tartozik. Sabkar ugyanebben az énekben meg is válaszolja saját kér­déseit a tudattal kapcsolatban, hiszen feltételezi, hogya felelettel elméletileg már az ol~asó is tisztában van, "csak" t<lpasztalatilag kell meggyőződnie róla. Am a "tudat" fogalmával kapcsolatos nyugati és keleti feltevések közti különbség akkora, hogy a nyugati olvasó akár el is felejtheti a dzogcsen válaszait mindaddig, míg az így szerzett fontos belátások rá nem ébreszti k a saját előítéleteire. A meditációt tudnii llik az ezek által képviselt fogalm i struktúrák keretében kell elvégeznie.

A nyolcadik ének újabb gyakorlatot mutat be, melynek célja él bea­vatások során nyert intuíciók megerősítése, illetve a bennük foglalt hipotézisek gyakorlati alátámasztcisa: " A tudüt olyan, mini az ég"; "a tudat úgy ragyog, mint a nap"; "a tudat formái illékonyak és meg­foghata tlanok"; "minden tapaszta lat a tudat tükörképe"; "nincs különbség a jelenségek és az üresség közölt"; "minden a tudat varázs­latos káprázata". Mindezek a kijelentések Sabkar szerint maguktól értetődnek. A dzogcsen gyakorló és a megzavarodott, ideges h~t köz­napi ember között csak az a kü lönbség, hogy míg az előbbi tapaszta­latból ismeri a fenti tételek valóságtartalmát, addig az utóbbi az alanyi-tárgyi kettéosztottságt6l meghasadt tudatából fakadó korlá­toltsága, e l őítéletessége miatt képtelen felismern i. A kilencedik ének r~sz,ben még szintén fogalmi elemzéssel, segíti a jógit a jelenségek tunekeny tennészetén foly tatott med itációban, hogy meggyöződ­hessen az érzékszervét érő ingerek ürességéről. Nem a jelenségek "objektív", tudományos elemzése a cél, hanem saját tapasztalatunk megfigyelése, ami a budd hista gondolkodás szerint a világról alkotható valamennyi ismeretünket magába foglalja. Ez az útmutatás

17 '" '/J'PUJ-1 O>t-,:; - '(o

arra szolgáJ, hogya j6gi meditáci6ban is meggyőződhessen affelől: valójában mindent a saját tudata terem!.

A tizenharmadik ének egy csodálatos meditációt ír le, amely az érzelmekhez való kötődés elvágására szolgál, és a szenvedélyt a buddha-bölcsesség öt fajtájának forrásaként hasznosítja. Az eljárás m6dszerét a dal világosan leírja. A kü lönböző érzelmekben benne­rejlő buddha-tudat tisztaságáról Decsen Csögyel Lingpa (bDe-chell chos-rgynl glillg-pn) a következőket írja:

Ezek a felismerések ama reflexszerű intuíción alapulnak, hogya tapasztJlás minden pillanata végső soron a7.0nos, s így tökéletes. A tompaság nem tesz megkülönböztetéseket, nem ítélkezik, és elfo­gultságtól mentesen cselekszik. A vágy, amely nem válogatós, sem­mi re sem irányuló együltérzés - szerelmeskedés a végtelen világ­egyetemmel. A minden józ<ln gondolatot felemész tő harilg az önmagára ismerő időtlen tudatosság. Az öntelt hillságot nem követ­heti bukás, ha a szidd ha bepillant a dolgok mindent fe lölelő azon05-ságába. A féltékeny irigységgel egyidejűleg pedig fel sem merülhet­nek benne a szokásos szorongássa l teli kötődések és lildözési mániák, ha a végső azonosság tudatának közegében feloldódnak a kettős gon­dolatok.

Ezt a gY<lkorlatot mindig meditációs ülés keretében, mindenkor meditatív tudatossággal kell elvégezni. Mint Sabkar állítja, hil egyszer nz érzelem tiszta természetének fel ismerése szoknsszerűvé v51t, .:l Z

intuíció ilttól kezdve már önmagátó l bekövetkezik. Szó sincs itt a szenvedélyek "átalilkításáról" - a folyamat szempontjából csak olyas­valaminek a fe lismeréséról beszélhetünk, ami már eleve készen állt a felfedezésre. Az ének végén pedig egy olyan kijelentés t találunk, amely a meditiíció gyakorlatából logikusan következik: " Minél több a mérgező érzelem, minél erőteljesebb a fogalmi gondolkodás, annál tágasabb a lét tiszta dimenz6ja." így válik a szamsz.íra a Buddha trónusává!

A hatféle érzéklet természetes szabadságának fe lismerésébe beil­vató tizennegyedik ének cgyben konkrét meditáció:; lItmutatással is szolgá l a dolgokban rejlő "egyízűség" (ro-gdg, eknrnsn) felfedezésére. E dül maradéktalanul felszámolja a kívülálló minden olyan esetleges benyomását, mely szerint a dzogcsen végeredménye, az üresség "egyetlen íze", egyfajta színlelt, egyhangú közönyösség, s hogy acél nem más, mint egyöntetű ta pasztalatok folytonos áradata. Éppen

18

ellenkezőleg: az egyöntetű üresség látása ellenére - sőt, ta lán éppen azért - a tapasztalati benyomások skálája egyre szélesedik, intenzitá­suk növekszik. Miután a tapasztal<lt nem válik külön az üres tudatosságtól, a tudat megfigyelésére lett fe lszólítás hiltására a jógi ilkarva-nkaratlanul tudomást szerez az eloldódás tiszta gyönyörérő l ,

amely a tapasztalás minden pillananatának velejárója - legyen az akár élvezetes, akár fájdalmas. Nincs szavunk az "egyetl en íz" érzel­mi tónusának kifejezésére. A fájdalom "tiszta öröme" azonban nem szado-mazochista gyönyör, hanem inkább az eloldott (rilgaszkodás­mentes) élvezet érzelmi árnyalatához áll közel.

A tizenhatodik, tizenhetedik és tizennyolcadik számú énekek a dzogcsen-meditáció lényegi gyakorlásával foglillkoznak. A tizen­hatodik a Nagy Beteljesülés lényegébe való beavatással kezdődik, majd minden egyes versszak új kinyilatkoztatást ad a tudat ter­mészetéről: "A Buddha a tiszta létdimenzió egyetlen íze." liA gondo­latmentes szamádhi val egyidejűleg felmerülő együttérző fogékony­ság il dzogcsen szemlélet/látás' különleges ismertetőjegye". Végül: "Az erkölcstelenség démoni megs7..<illottság." E roppan t fontos ének második fe le életbevágó tanácsot ad az ösvényen fellépő kétség és habozás kezeléséhez. Sabkar arról a legelterjedtebb és leg károsabb kétségről szól, mely szerint nem érdemes meditálni, hiszen a dzog­csen végső, okkal nem rendel kező, spontán "gyümölcsét" semmiféle módon nem lehet elérn i. A bizonytalanságra a mester kegyelmét iljánlja vá laszu l. A lamaáldAsának mibenlétét a hitetlenkedő kívülálló számára lehetetlen szavakkal érzékeltetni, a jógit pedig felesleges győzköd ni lamája tudati erejéről. "Fordulj hozzá, majd pihenj meg és maradj tudatos!" Sabkar csupán ennyit mond, azt sugallva, hogya jógi eitől automatikusan új megerősítést kap és megszilárdul meg­győződésében. Utal még arra is, hogya dzogcsen látásmód magvát elli ltető beilvatás, a csúcs-élmény, a lama áldásából is bekövetkezhe!. Ez az illdás ugyil l1is nem egy kü lönálló, magasabbrendű, külsőnek képzelt emberi lénytől, hanem magától a nlÍndenült jelenvaló l3uddhn L:,miÍtól szá rmazik. A jógi megnyitj" <lZ áldás csa tornáit <Izál­tal , hogy alázattal folyamodik a végső célja testetöltésének tekintett lamához.

5 E két szót s1.inonim.lként hlls7.náljuk, mivcl 11 Nllgy BcteljcsGlés "világszemléletc" vlllójáblln közvetlen látást, t'ru'ksurvi ta/ll'sztaMst jelent. (Agócs Tamás)

19

A tizenhetedik ének a meditációs útmutatások újabb tárháza. Az otthon, a család és a barátok elhagyására való felszólítással veszi kezdetét. Eleinte sokat el lehet érni a tud<ltban pusztán azzal, hogy az ember fizikai lag eltávolodik elméje rag<lszkodásán<lk tárgyaitól. Adni további része a dzogcsen látáshoz, meditációhoz és cselekvéshez nd részletes útmutatást. Leírjn a nem II/cdittfció meditációját, és semmit sem mondhatunk annak érdekében, hogy tisztázzuk Sabkar e rrő l

szóló aforizmáit, noha minden egyes versszak jelentéséről köteteket írtak már.

A tizennyolcadik ének az ösvényen felmerülő akadályok eltávolí­tástíhoz <ld útmu tatást. Miután <I gondol<ltoknt a meditáció szövet­ségeseinek kell tekin teni, soha semmi t nem kell e!fojtani, illetve semlegesíteni. Minden felmerülő akadályban a ltítás valamely fogyatékosság<l mutatkozik meg. A helyes láttíst az akadályt képező gondolat te rmészetének higgadt felismerése kíséri, amit Sabkar "magntól beköszöntő Nagy Beteljesi.llésként" határoz meg. Ez a IleIII cselckvésrő! szóló útmutatáshoz vezet. A "cselekvés nélküli cselek­vés" meghatározása nem könnyű feladat, de <"Innyi elmondható ról<"l, hogy mindenképpen tökéletes kiegyensúlyozottság és nyugalom jel­lemzi - Illég akkor is, ha ez il nem cselekvés valamilyen szélsőséges cselekedetben nyilvánul meg. Ehelyt talán érdemes idéznünk Sabkar értelmi elemzésről szóló szavait: "Akik <lzt hiszik, hogya valóság értelmileg felfogható, azoknak nincs közük a Nagy Beteljesülés belső lényegéhez."

A huszonegyedik ének új<"lbb konkrét meditációs útmuta ttísokat tartalmaz. Előbb további instnlkciókat ad n fő dzogcsen gyakorlat­hoz, llwjd különböző, szerényebb képességű gyakorlók számára ki­dolgozott, technikákat ismertet a Nagy Áttörés vég rehajtására. "Sze­rényebb képességű" gynkorlók azok, akik nem kapttík meg a l<lmától a döntő be<lv<ltást, illetve akik nem követték spontán módon az útmu­tattísokat, nem ta rtották fenn természetes könnyedséggel a beavatás során átélt élményt. Az itt bemutatott. néhány módszer cSilk rövid váloga tás a dzogcsen előírások spirituális tárházából. Gyakorlásuk nem igényel hosszú évszázadoka t, azonnal áttörik il tudat természetét beburkoló, tisztánlátását akadályozó kettősségeket. Egyszerű, de rop­lxmt hMékony gyakorlatok - kivéve talán az utolsót, amelynek végrehaj tásához előkészületekre, részletes "vizualizációra" (a kép­zelet alkotó fe lhasználására) és speciális feltéte!ekre van szükség.

20

Az "elvágás" (cI/Od) gY<lkorlCltának egyszerűsített változatáról van sz6, mnely n rngaszkodás makClcs erőit képviselő démonok "meg­békítésére" szolgál. Az utolsó ismertetett gyakorlat - amely az őrület

színJelését is mngába foglalj<"l - hagyományosan a belső, különleges dzogcsen-clőkészítők sorába t<lrtozik. Ez a technika különböző for­mákban megjelent n /I/!lv-nge "szellemi fejlődést" ígérő kultuszniban csakúgy, mint a népszerű humanisztikus pszichoI6giáb<ln. Bár az ilyesfajta gyakorlatok értéke nyilvánvaló, támogiltásul nem hiányoz­hat a lama útmutatása, kü lönben elmezavar léphet fel.

A dalok harmadik típusa az aforizmákból álló, aforisztikus ének. A szanszkrit slókn - kétsoros, időmértékes strófa - n szentiratok, az epikus költészet és még számos egyéb műfaj kedvel t kifejezőeszköze. A tibeti szövegben a négysoros vers, mint az emlékezetet segítő iro­dalmi eszköz, ugyanezt az aforisztikus célt swlgtílja . A medittíln i elvonuló jógik fej ből meglanulják A Caruda röpté-hez hasonló meditá­ciós szövegeket, hogya kivánt versszak minden pill<lnatban ott álljon kimondásr<l készen a nyelvük hegyén. Néhány meditációs dal ezér! aforisztik us formában íródott, s vannak olyanok is ~ mint például az első és <I második -, melyek kizárólag aforizmákból áll nak . E dalok­ban minden versszak magában teljes, nincs feltétlenül tartalmi kap­csolat az egymást követő szakaszok között. A mahásziddhák dóha" kincstára i nemcsak formailag, de tartalmukat, szókincsüket és mon­datszerkezetüket tekintve is h<lsonlítanak az első két énekhez. Sabkar kétségtelenül jól ismerte a mahásziddhák eredeti dnlait, vagy azok tibeti re títültetett változatiit.

Amennyiben a dzogcsent az áttörés (khregs-cllVd) és az azonnali átszelés (thod-rgnl) szakaszaira osztjuk, A Cnrudn röpfé-nek itt ismer­tetett és lefordított része a legm<lgasabbrendű belső tantra ösvényén belül az atijóga utolsó előt t i szakasztíhoz, az áttörés szintjéhez tar­tozik. A költemény második fejezete az azonna li átszelést mu tat jn be hasonló stílusban. Ez veszélyesebb ösvény, mint az áttörés, ezért él

meditációs u tasításoknt csak él !ama-tanítvány viszony keretein belül adják át, ha a gyakorlásuk ideje elérkezett. Ám amennyiben az áttörés tennészetére is fényt vci, úgy e legtitkosabb tanítássn! kapcsoliltban is szabad tennünk néhány általános megjegyzést. A dzogcsen gyakorltís

6 A rncgvilágosodás élményét kifejező spontán ének. ( .. \gócs Tamás)

21

e két szakasza egyidejű és egymást követő is egyszerre. Az áttörésre jellemző "eredeti tisztaság" (ka-dag) és az azonnali átszelést képviselő "spontán létrejövés" (lJulII-gmb) az egyetlen dzogcsen-érme két oldala, mivel az őseredeti tisztaság egyben a bel őle felmerülő és tisz­ta természetét hordozó események alapja. Az áttörés tehát az összes jelenség, érzés és gondolat fe loldásának gyakorlata, a valamennyiük eredeti természetét képv iselő ősi tisztaságban. A látás, a meditáció és a cselekvés együttműködik a magától felmerü lő tudás létrejöttében, mely szerini minden teljes és tökéletes, úr és fény. A tapasztalás folya­ma azonosu l a tiszta lét közegével, melyben a va lóság térbő l és áttet­sző, szivárványszín fényekból áll.

Keith Dowmml

22

A Garuda-fordításlánc története

Nepál hegyei közt tökéletesen kifejlett madá r moccan gyémánt­tojásban. Kunzang Tendzin kezében fut a toll. Az újszülött madár szárnyra kel, tolla it magassági mámor kuszálja. Ám a tett szele - vagy talán a könyörü let - a hegyek sötétkék égbolt já ról fakóegű lapály­ra röpíti.

Kunzang Tendzint is. Tanítványokat gyűjt maga köré, akik érdek­lődve szemlélik akalitkában tr6noló csodaJényt. Megérinti őket a ma­dá r gondozatlan szépsége, ám cs ípősen megjegyzik, hogya nagy­szerű állal igen szokatlan teremtmény. Kunzang Tendzin hisz nekik, és domesztikáini kezdi madarát, kiegyenesíti meggörbült evezőtol­lait, és karmai alól eltávolítja a hegyek földjét. A madárfejedejem megerősödve és higgadtan kerül ki kezei közül, röppályája már-már túl tökéletes parabola.

Egy tanítvány vizsgálni kezdi a csoda lény génszerkezetét, Kunzang Tendzin hallgatólagosan beleegyezik a klónozásba. litokb.m madara örökbeadását fontolgatja, ám sejti, hogy az ilyes­mi lehetetlen.

Táltos sámán bukkan fö\. Fejébe veszi, hogy fölkeresi a csudás állat lapályi változCltát. Ismeri Kunzang Tendzin madarát és a klónozott változ<1tról is tud. Kezébe kerül egy nyugatra vándorolt példány meg­sárgult fényképe, melynek egy-egy gyűrött másolatát Kunzang Tendzin és a tanítvány is állémdóan mellényzsebében hordja, a szíve fölött. A táltos szenvedélyes kutatásba kezd, az ismeretfoszlányokat lélekkel fogja egybe. Közben a tanítvány életet lehel madarába, amely aztán egy esztendőn keresztül üli meg vállát, álmait és szívét, míg végül minden egyes gyémánttolIon más-más emlékkép fénylik-sötét­lik. Végü l mindhárman lefényképezik a lefényképezhetetlent: mada­rukat, és cserélgetni kezdik a képeket. Saját madaruk arcát keresik a másik képén is, néha nem is sikertelenül.

Kerek, csillagos éggel fedett völgy legközepében tanyázik a Ny u­gati Öreg, kinek elméjébe annak idején beleégett agyémántmadár képének fénylő negatívja, s onnan vetfti a képet az égre újra meg lijra, ha szükségét érzi lá tomásnak és láttatásnak. A három, magá t madár­tulajdonosnak vélő - valójában madártulajdon -, e völgy szívében

23

égő tűz körül találkozik. A vállukon egyensúlyozó madarak cinkosan összekacsintanak, de ők nem ismernek egymásra, mindegyikük csak azt a madárkarrnot érzi, ami az ó vállát szorítja.

A gyémánttollú madár hármas tükörbe bámul, majd vállat von -röptének íve századfoknyira sem térhet el az éppen tökéletestóJ, és bármit mutat is az a három tükör, mindig-volt-mindig-Iesz szépségét semmi nem felhőzheti.

T6tl! ZSl/zsalllla

24

A Garuda szárnyalása Tóth Zsuzsanna fordítása

•

Dal a Nagy Tökéletesség tiszta fényéhez való áttörés szemléletéről,

mellyel az ösvényeket és a szinteket gyorsan átszelhetitek:

A Garuda szárnyalása

Namogurubhjo.

A mindent-megvilágító tud<ís és szeretet hét-lovas mandaláj<íból a végtelen együttérzés fénysugarai szét<íradnak, s egy szempillan tás nlatt eltisztítják a három birodalom minden lényének nemtudását, tompnságát: meghajlok Csökji Gyelpó előtt!

Az üres és ragyogó dharmakája Uígas terében sűrüre-gyűlt a szerető kedvesség és az együttérzés fellege, s a szerencsés tanítványokra, kik méltók abefogadásra, a tanítás zivatarként hull: meghajlok Ngakcsang Dord zse előtt!

A vitorlát, a nagyszerű szándékot, a kitartás szele duzzaszt ja; a szemlélet hajója a létezés óce<ínjában fuldokló lényeket a három buddha-test szigetére viszi. Meghajlok kapitánya, Dzsamjang Gyacó előtt!

E három bölcs és szerető mester hét-lovas mandahíjábóJ áradó, áldó erejű megnövekvö fény a lótuszra, e szerencsés remetére hullt, s a jelen-tudat bimbója él meditádós tapasztalás ezer szirmát bontotta.

Az értelem porzóit gazdagon borítja a szemlélet dalának nektárja, melynek íze megszabadít: e nektár énekem. Szerencsés tanítványaimnak, él méhek rajának ajánlom fel ­odn<ldó elmével ízleljék, ha szomjnznak!

27

1. ének

Emaho! Én, él gondtalan és szabad remete szereztem az összes szintet és ösvényt gyorSiln á tszelő szemlélet dalát, melynek címe: A Carl/nn 5znmynlásn. Kedves, szerencsés gyermekeim, figyeljetek jól!

A Buddha mindenhol-ismert neve a szamszfirát és nirvánát egyarán t betölti, akárcsak a sárkányiivöltés. A hatféle élőlény tudatfolyarnában folyton-folyvást zeng, egyetlen pillanatra sem szűnik, nem hagyja el őket. Hál nem csodálatos?

Ám e lények nem ismerik fel, hogy él Buddha bennük van, így Odk

kint, máshol keresik öt. Hát nem különös?

Szemtől-szemben világító ragyogás, olyan, akár él napkorong tündök­lése, mégis kevesen látják, kevesen ismerik. Hát nem furcsa?

Önnön tudatotoknak ni ncs apja-anyja, él tudélt maga a Buddha, sosem-született és sosem h,,1 m pg. Hát nem csodás?

Érheti bármi öröm vagy szenvedés, egyáltalán nem lesz neki jobb vagy rosszabb. Hát nem különös?

Ez a nem-született, kezdettől fogva tiszta tudat nem-alkotott, és eleve, magától tökéletes. Hát nem csod álatos?

Az önmaga tudatában lévő jelen-tudat tennészete szerint eleve szabad - szabad, mert mindazt, ami megjelenik, úgy hagyja, ahogyan az van. Hát nem csodás?

28

=

2. ének

Emaho! Kedves, nemes gyermekeim, figyeljetek lankadatlanul!

Noha a három idő Diadalmasainak mindegyike nyo\cvannégyezer­féle jelenségről tanított, s ez a tanítás végtelen, hatéhtülan, Clkárcsak a tér, voltaképpen mégsem céloz mtíst, min t hogy megértsük önnön tudatunkat. A Diad<llmasok semmi mást nem tanítottak.

Egy f<inük e l egendő csupán a fő gyökerét elmetszeni: számtalan le­vele és ága <lzonmód elszá rad. H<lsonlóképpen, ha elvágjuk a tuda t gyökerét, akkor <lZ, aki ta p<lsztal és az, amit tapasztal - a SZ<llllsz<Ír<l összes levele - elfonnyad.

Egy kihalt ház ezer évig áll ha t sötétben, <l mécses egy pillanat alatt fénybe borít jé\. Ugyanígy, abb<ln a pillanatban, amikor felismeritek önnön tudatotok fényét, a sz.:imtalan világkorsz<lkon át felhi'd mozott bűnök és szennyeződések szertefoszlanak.

A napkorong tündöklő fényét ezer világkorszak homálya sem képes megtörni. Hasonlóképpen, a tudat leglényegének ragyogásfit világ­korszakok son'ín felgyűlt hibák sem képesek beszennyezni.

Az égnek nincs színe, mérete, alakja: sem a fehér, sem a söté t fellegek nem változtatják meg. Éppígy, a tudatn<lk sincs se színe, se alakja, se mérete: erény és bűn nem felhőz i .

A tejben ott rejlik a vaj, de nem válik ki belőle, ha nem köpiilik. Ugyanígy, noha az összes lényben ott a Szugata szíve, v<lgyis a megvili'ígosodás oka, ha nem ismerik fel, nem lesznek buddh<'ívá.

Mind rnegszabadlll, aki gyakorolja ezt, nem számít, hogy képessége i jók vagy gyengék. A tehénpásztor is megszabadul, ha mindennapi gya korlatá vá teszi ezt.

Hü megpill antjtí tok önnön tudatotok közvetlenül megtapasztalha tó lényegét, <l ragyogó fényt, nem lesz többé szükségetek erre él tudós

29

fecsegésre. Olyan ez, mint amikor a cukor ízét érzitek szátokban: nem szorultok magyarázatra, hogy rnegtudjátok, mi az, hogy édes.

Aki ezt nem érti, lehet nagy tudós, mégis összezavarodik. Hiába ké· pes tökéletesen kifejteni a kilenc megközelítést, csupán azt szajkózza, amit másoktól hallott, de maga nem tapasztalt meg. O ly távol van a buddhák földjétől, mint égtől a föld.

Ha nem ismeritek fel a tökéletesen tiszta tudat fényét, hiába éltek erkölcsös életet egy egész világkorszakon át, hiábil meditáltok nagy türelmesen a végtelenségig, nem léplek ki a három szamszár<lbeli birodalomból. Kitartóan vizsgáljátok hát tuda totokat!

3. ének

Emnho! Most pedig, szerencsés, kiváló gyermekeim, mind figyeljetek!

Bármilyen gyakorIntot végezzetek is, amíg önnön tudatotok gyökerét át nem metszitek, il lényeghez nem juttok el.

Olyan cz, mint amikor az íjász közelre helyezi a céltábJM, ám túllővi r<ljta nyilát. Hál nem kü lönös? Vagy mini amikor a gazda az udvaron üldözi a tolvajt dúlva-fúlv<l, miközben az a házban garázdálkodik. Hát nem furcsa? Vagy min i mnikor a nyugati ajtóhoz teszik ki a démoncsapdát, holott a démon a keleti ajtónál vert tanyát. Hát nem különös? Vagy mint <lmikor a szegényember nem tudja, hogy tűzhe· Iyének köve színarany, és másoktól kér alamizsnát.

Ezért hát, szerencsés gyermekeim, ti, ak ik ludatotok gyökerét vizs· gál játok, e módszer szerin t vágjátok azt el! Amit tudatnak nevezünk, olyasv<llami, ami folyvást pörög-forog. Megfognátok, de kisiklik kezeitek közü!, el-eltűnik, szétszóródik. Megállítemátok, de nem marad nyugton: forgó5zél, egy pillnnntrn sem pihen. Ismerjétek fel, hogy ez a "tudat" nevezetű valami semmiféle jellegzetességgel nem

30

bír és üres! És mégis, önnön tudatotok az, ami él sok-sok örömöt és

szenvedést átéli.

Először is, honnan származik a tudat? Külső jelenség, mint a hegyek, a kövek, a vizek, fák és az égi szél, meg a többi, függ valamitől vagy éppen független? Honnan ered? Kérdezzetek-kérdezzetek, addig nyomozzatok, míg végképp rá nem jöttök! Ha netán úgy vélitek, hogy anyátok véréből és apátok magjából származik, akkor gondoljá­tok végig, hogy ez miképpen lehetséges!

Hil mindezt már végiggondollátok, de választ nem kaptntok, akkor tegyétek fel a kérdést: hol van éppen most? Testetek felső vagy alsó részében, valamelyik szervetekben vagy éppen a szívetekben lakik? Tán másutt? Ha a szívben tanyázik, akkor nnnak felső v<lgy alsó csücskében? Milyen alakú, milyen színű? Ha behat6<1n megvizsgál­tátok, és nem találjátok, hol van, akkor végül kérdezzétek meg, hogy melyik érzékszerv kapuján át távozik? Honnan indul cl? A ki.i!ső tár­gyakhoz egy szempillantás alatt odaér: ilyenkor az érzékszerv érinti a tárgyal, avagy m<lga a tudat? Netán mindket tő? Kérdezzetek újra meg újl"<1, míg végképp rá nem jöttök!

Amikor pedig szenvekkel terhes gondolatotok támild, először azt nézzétek meg, hogy honnan származik, azután azt, hogy éppen most hol van, hogy van-e színe vagy alakja! Végü l, amikor elnyugszik ott, ahol van, majd elenyészik, figyeljétek meg, hogy hová távozik! A hal<ll pillanatában miképpen távozik? Beh<1tóan vizsgálódjatok, amíg bizonyossággal meg nem állapít játok: a tudat születés és halál nélkül való, jövéstől-menéstől mentes, megragadhatatlan, szertefosz­ló, kifejezhetetlen üresség.

Mások száraz példákkal és mngyarázatokkal tllUtntnak rá, hogya tudat nem más, mint üresség - ezzel semmire sem mentek. Olyan ez, mini amikor egy vidékről, ahol állítólag tigrisek élnek, egyesek azt mondják, hogy arril nincsenek tigrisek. Amíg ti magatok meg nem győződ tök arról, hogy él-e ott tigris, kétely és bizonytalanság emészt titeket. Amikor Önnön tudatotok gyökerét elmetszitek, bizonyságr" juttok - olyan ez, mint amikor magatok mentek el ClI"ra a vidékre, ahol

31

állítól<1g tigrisek élnek, és szirtet-szurdokot egy<1ri'in l átkutatlok: ha nem t<1láljátok tigris nyomát, többé nem kételkedtek abban, hogy arrafelé nem él tigris.

4. ének

Emaho! Most pedig, szerencsés gyermekeim, ide hallg<1ssatok!

Miután e módszer szerint mcgvizsgáltátok és elemeztétek tudato­loknt, és semmire sem tudtok rámutatni: "ez a tudal", és porszemnyi vn lóságos létezőt sem találtok, amire rámondhntn:Hok: "cz <1Z", kudnrcotok a legfőbb siker!

Először is, a tuda I sehonnnn sem szármnzik, és cleve üres, ezérl ter­mészete, lényege megfoghatatlan. Azután, nem ta rtózkodik sehol, nincs se színe, se formája. Végül, nem megy sehová, és mégis úgy távozik, hogy nyoma sem mardll. Tt!vékenysége üres tevékenység, ü ressége az üres látsza tok.

Ezl a tud n to! annak idején nem okok hozlák létre, és nincs külső felté­tel, [Imely elpusztítnná. Nem gy<1rapszik és nem fogyatkozik mcg, scm megtőlteni, sem kiürften i nem lehet.

A szamszárát és il nirvánát egyaránt áthatja, ezért mentes a részrehaj­lástól. Ezt n "tudat" nevezetű valamit nincs miről felismerni, hiszen bármi t akadálytalanu l megjelenít.

Semmiféle módon nem ragadhat játok meg: túl Vim a létezés és a nem­létezés szélsőségei n, mentes jövéstól-mcnéstől, születéstő l és haláltól, fénytől és homály ló\.

A tudat természetc akár a makulátlan kristály tömb: lényege az liresség, természete a ragyogás, együttérzése <IZ dkddcÍlytiL l.lIl, éber fennáll ás.

32

A szamszára semmiféle hibája nem befolyásolja; bizonyos, hogya tudat sosem vol t más, mint a Buddha. Ez volt a tudat eredeti IéIál­lapota, vagyis az alap felismerésének feltárása.

5. ének

Emaho! Most pedig, kedves, szerencsés gyermekeim, figyeljetek jól!

Dhannakája Sz..mantabhadra, Teljességgel-Jó, eleve szabad anélkül. hogy akár egy pillanatot is meditálna, a hatféle é lőlény pedig úgy bolyong rt szamszániban, hogy hajszálnyi erény telen vagy bűnös tet­tct scm követett el.

A kezdetek kezdetén, mindenek előtt, a névvel-nem-illetett szam­sz~ ra és nirvána az eredeti alapban nyugodott. Akkor a jelen-tudat a következőképpen emelkedett ki ebből az alapból. Ahogya kristály önnön fénye feltündököl, ha napfény hullik rá, úgy a Jclen-tudat ösi tudása az életerő szelétól áthatva az Ifjúság váza-testének pecsétjét feltör le. A magától-születő sugárzó fény berngyogta a három buddha­test és az ősi tudás tiszta földjét, akárcsak a nap .

Akkor Oharmakája Szamantabhadra felismerte, hogy mindez saját megjelenü lése, így a kü lső ragyogás, a három buddha-test, azonmód az ősi tudásba olvadt, és Sz..mantabhadra a kezdettől fogva tiszta, eredeti a lapban felébredt.

Mi nem ismerjlik fel, hogya magától keletkező kápráza t tennészele szerint nem más, mint önnön megjeleniilésiink, innen ered il szélszórt észlelés és a zűrzavar. Ezt nevezik úgy: "velünk szü letett nemtudás."

Akkor az alapban létrejött aZ észlelés, amely il megjclenü\ő alap fényét kettősségben tnpasztnlja. Ezt nevezik ügy: "fogalm i nem­tudás." Ekkor estlink a kettős észlelés, a ncmludjs c5<.pdájába.

33

Azután pedig fokozatosan eluralkodtak rajtunk a hajlamok, így jött létre a szamszámbeli cselekvések tömkelege. Kiteljesedett a hMom szenv.méreg, az öt méreg, a nyolcvannégyezerféle jelenség meg a többi. Ezidáig bolyongtunk körbe·körbe, örömben·szenvedésben: ügy tapadtunk a szamszárához, nlintha csak malomkerék lapát jához

kötöztek volna minket.

Ha részletesebb kifejtést kerestek, nézzetek utána Kunkhjen A lc!gfcJbl l

megközelflés killcscsMrn és A mélységes jclclltés /elhófnknrójn címú munkáib<ln, és más helyeken!

És bár mesterctek mélyértelmű, titkos útmutatás<li rányitották szcmc­teket a zűrZ<lvar minden ismertetőjegyére, azt is megé rtettétek most, hogy önnön tudCltotok maga a Buddha: ő s<ljá t természetetc k. Szemtől.szemben megpillantottátok az Ósi Védclmező "fcát, s éppoly áldol!Clk vagytok, mint SzamClntClbhadra, a Teljességgel-Jó. Kedves gyermekcim, szívbéli örömmel meditáljatok ezen!

Ez volt a zúr7..<war felismerésének fe ltárása.

6. ének

Emaho! Most pedig, figyeljetek, kedves, szerencsés gyermekeim!

Gyakran emlegetik a tuda tot, sokat beszélnek róla, bár semminek sem bizonyul: megjelenik, és vele együtt alakot ölt <l szamszára és a nirvá­na örömeinek és szenvedéseinek sokasága.

Ahány megközelités, az mind mást és mást állít róla, elképzel­hetetlenül sok nevet agga tnak rá . Az egyszerű emberek "én" -nek mondják, a hinduk "á tman"·nak nevezik. A hallgatók a "személy éntelensége", a csak-tudatot va1l6k a "tudat" nevet adják neki ; egye­sek úgy nevezik: "túlpartrtl jutott bölcsesség", egyesek {Iey: "a Szugata szíve". Mások "nagy pecsétnek", megint mások "középút· na k" mondják, megint mások "az egyetlen cseppnek", megint mások

34

-

"dharmatának" , és vanna k olyanok is, akik a "mindenek <llapja", vagy éppen a "hétköznapi észlelés" névvel illetik.

Noha számtalan sok névvel illetik, va lójába n ép pen ez az: ismerjétek hát meg! Hagyjátok a tudatot ott, ahol éppen van, úgy, ahogyan éppen va n, és pihenjetek el!

A tudat, amikor elnyugszik, nem más, mint a csupasz hétközna pi észlelés. Ha ezt megpillantjátok, nincs már mit látni - ragyogás van. Ragyogó, éber jelen~tudat, semminek-sem-bizonyuló, üres tündöklés, az üresség és a ragyogás kettőzetlensége! Nem örökkéva ló, hiszen nem bizonyul semminek sem. Nem a semmi, hiszen ragyogás és éber­ség. Nem egy dolog, hiszen soknak ismerszik rneg. Nem sokaság, hiszen megkülönböztetéstő l mentes, egyízű. Nem másvalami. hiszen az önmaga tudatában lévő jelen-tudat.

A szív legközepében lakozó 6si Védelmező arcá t itt és most színről­színre megpillantottátok. Szívem kedves gyermekei, soha ne váljatok meg lő l e!

Aki eitől elfordul, és valami másra, többre vágyik, az olyan, mint a gazda, aki hiába találta meg elefán ijál, továbbra is keresi. Tűvé teheti az egész háromezres világegyetemet, a Buddhán<lk még a nevével sem fog találkozni!

Ez volt az alap, <lZ eredeti létá llapot feltárása: a lényeg.

7. ének

Emnho! Most pedig, nemes gyermekeim, jól figyelje tek!

Az itt-és-mostra irányuló, önmaga tudatában lévő, önnön fényében T:lCyOgÓ jelen.tllrlilthi1n <l h"rom hllrlrlh,,-test - vagy is ti lényeg, <l ter· mészet és az együttérzés -, az öt buddha· test és az öt ősi tudás mind· mind tökéletes.

35

A jelen-tudat lénycgét nem lehet megrilgildni színek, formák vagy bármi más segitségével: nem más az, mint az üres dharnwkájil. Az üresség lündöklő r<tgyogása a sZilmbh6gakája, az alap pedig, amely­ben a sokféle megnyilvánulás akadályta lanul megjelenik, a ninná­nakája.

A három buddha-Iestet a következő példáVilI is szemléltethet jük: a dharmakája kristálytükörhöz hasonlatos, a szambhógakája a tükör természete, vagyis a tündöklő ragyogás, a nir1l1ánakája pedig az alap, ami a megjelenó tükröződést akadálytalanul átengedi magán.

Az élőlények tudata mindig is a hjrom buddha-testben lakozott - hil képesek lennének magu kra ismerni a három buddhn-testben, egy pil­l<lrwlot sem kellene meditálniuk, azonnal buddhává lennének.

A három buddh<l-test, amit most külön-külön magyadztam el, voltaképpen egyetlen kiterjedés, nem osztható csoportokb.:'l . Kedves gyermekeim, ne essetek abba a tévedésbe, hogy három különálló létezőnek tekintit ek!

Ismerjétek meg 11 három buddha-testet, és tudjátok: eleve tiszta és üres. A mgyogás és az üresség kettősségét egyetlen lényegnek ismer­jétek meg, és a mgaszkodástól mentes térben tevékenykedjetek!

A lényeg, a természet és az együttérzés pedig a dharmilkáját, a szambhógakájá t és a nirmánakáját szemlélteti. Ismerjétek fcl, hogy e három nem más, mini a ragyogás és az üresség nagy egysége, és c kötődés-mentes térben tevékenykedjetek!

Továbbá, az önmagától keletkező jelen-tudat ősi tudri5<"1 bánnilyen módon megjelenü!, ezért ez Vairócsana, a Megjelenítő teste. Nem vál­tozik, ezért ez Aksóbhjavadzsra, il Rendíthetetlen Gyémánt teste. Se széle, se közepe, ezért ez Amitábha, a Végtelen Megjelenlilés teste. A legfőbb és a hétköznapi csodás képességeket létrehozó drágilkőhöz hilson ló, ezé rl ez Ratnaszarnbhava, a Kincsek Forrásának teste. Minde n célt bete ljesít, czért ez Amóghasziddhi, a Célt Bcte!je~ítő

teste. Mindezt nem lehet elválasztani a jelen-tudat erejétől.

36

A jelen-luda t ősi tudása szemmel láthatóan ragyog, ilnél kül , hogy il lényeget akadályozná, ezért a tükör ősi tudása. Mindent áthilt, ezért aZ egyön tetűség ősi tudása. Ereje jeleníti meg a sokféleséget, ezért il megkülönböztetés ősi tudása. Minden cél t beteljesít, ezért a betel­jesítés ősi tudása. Ezek lényegét milgábiln foglalja ilZ eredendő tisz­taslig, ezért a dharmadhátu ősi tudá5<"I. Porszem sincs, ami ezektől ,

vagyis a jelen-tudat erejétől különválilsztva létezne.

A három buddha-test - a lényeg, él természet és az együttérzés - és ilZ öt ősi tudás egyidejűleg jelenül meg. Ha rámu tat unk, ha azonosít juk: nem más az, mint az itl-és-most könnyed, természetes észlelése, nem más, mint éppen ez az okoklól nem befolyjsolt, ragaszkodástól nem szennyezett, éber, könnyed jelen-tudat.

A volt, a jelen és az eljövendő buddhák mind-mind ebből születnek ­ez a szívük, ne váljatok hát meg ettől, szerencsés gyermekeim!

Miért mondjátok, hogy nem látjátok <lzt, hogy önnön tudatotok a Buddha lenne? Hiszen nem más ilZ, mint ez il nem-alkotott, önnön fényében tündöklő rilgyogás! Miért mondjátok, hogy nem értitek, min is kellene meditálni? Hiszen ezen egyáltalán nincs mit meditálni! Miért mondjátok, hogy 5<"Iját tudatolokai nem tal áljá tok? Hiszen nem más az, nlÍnt ez a közvetlen jelen-tudat! Miért mondjátok, hogy nem látjátok a tudat villódi arcát? Hiszen nem más az, mint ez az éber, sza­kadatlan ragyogás! Miért mondjátok, hogy nem tudtok vele mit kez­deni? Hiszen ezzel egyáltalán nincs is mit csiná lni! Miért mondjátok, hogy nem tudjátok hova tenni? Hiszen il tudat nyugvása és mozgása nem vá lasztható szét! Miért mondjátok, hogy il jelen-tudatot, a három buddha-testet nem tudjátok elérni, megvalósítani? Hiszen ilZ minden erőfeszítés nélkü\, önmagától megvillósui! Miért mondjátok, hogy ezt lehetetlen véghezvinni? Hiszen ezzel egyáltalán sem mit sem lehet tenni! Miért mondjátok, hogy az ellenszerek nem hasznáh1<lk? Hiszen il gondolatok, alighogy megjelennek, azon nyomban meg is szabadul­nak! Miért mondjátok, hogy nem ismeritek? Hiszen nem más, mint az iu-és-most észlelése!

37

8. ének

Emaho! Most pedig kedves gyermekeim, figyelje tek odaadóan!

Önnön tudatotok sohasem létezett: olyan, akár az üres égbolt. Ilyen vagy sem? Szerencsés gyermekeim, tekintsetek egyenesen önnön tudatotokra, pihenjetek el, s megtud já tok!

Bizonyosodja tok meg a felől, hogy nem él tiszta és merő semmi, hiszen él jelen-tudat ősi tudása kezdettől fogva ragyog - ezt ismerjétek fel! Magától keletkezik és önnön fényében tündököl, olyan, mint a nap­korong. Ilyen vagy sem? Tekintsetek egyenesen önnön tudCltotokra, pihenjetek el, s megtud já tok!

Bizonyosodjatok meg afelől, hogy a gondolatok mozgást! nem meghatározott, olyan, mint az égi szellő. Ilyen vagy sem? Tekintsetek egyenesen önnön tuda totokra, pihenjetek el, s megtud já tok!

Bizunyusud jélluk In~g afelől, hogy bármi jelenik is meg, az mind-mind saját megjelenülésetek, és mi nden megjelenülés tlikörképhez hason ló. Il yen vagy sem? Tekintsetek egyenesen önnön tudatotokra, pihen­jetek el, s megtud já tok!

A tudaion kívü l nincs semmiféle jelenség, ezért máshol nincs szem­lélel és ni ncs mit szemlélni. A tudaton kívül nincs semmiféle jelenség, ezért máshol nincs meditáció és ni ncs mi n meditálni. A tuda ton kívül nincs semmiféle jelenség, ezért máshol nincs gyakorlás és nincs mit gyakorolni. A tudaton kívül nincs semmiféle jelenség, ezért máshol nincs fogadalom és nincs mit betartani. A tudaton kívül nincs semmi­féle jelenség, ezért máshol nincs eredmény és nincs mil elérni. Nézzé­tek, nézzétek, önnön tudatotokat figyeljétek!

Figyelmeteket irányítsátok a ki.ilsö térre, és figye ljétek meg, hogy va n­e jövés-menés a tudatotokban! Amikor felismertétek, hogya tudatban nincs jbves-menés, befelé, ide, önnön tuda totokra tekintsetek, és figyeljétek meg, hogy van-e valaki, aki a gondolatokat kigondol ja! Ha belát já tok, hogy nincs senki, aki a gondolatoka t gondolná, figyelj~tek

38

meg, hogy van-c a tudatnak színe és formája! Ha rájöttetek, hogy ni ncs se színe, se formája, és üres, figyeljé tek meg, hogy ennek az ürességnek van-e széle és közepe! Ha rájöHetek, hogy nincs se széle, se közepe, figyeljétek meg, hogy van-e ki.ilseje és belseje!

A jelen-tudatnak nincs se külseje, se belseje - tág, mint az ég, közvet­len, egyed iségtől mentes, nem hajlik semerre sem, mindent átható, kiterjedt, tágas tér. A szamszára és a nirvána jelenségei pedig olyanok, akár a szivárvány aZ égen: sokfélének látszanak bár, ám nem mások, mint a tudat jtitéka. A rezzenetlen tudat teréból figyeljetek kifelé, és meglátjátok, hogy minden jelenség káprázat, a tavon tiikröződő hold­hoz hasonlatos! A látsz.:l! és az üresség nem vá la.sztható ketté.

A jelen-tudat terében a szamszti ra és ct nirvána egy-azonos. A rezze~ nellen, önmaga tudatában lévő jelen-tudat terébö] figyeljetek kifelé, és megltítjtitok, hogya szamszára és a ni rvána jelenségei btirminek tűnnek is, tükörképhez hasonlatosak: sosem léteztek. A S7",1lllszárnak és ct ni rvánának itt a neve sem létezik - minden a dharmakája.

A Juhom létbi rodaJom között ide-űrla bolyongó lények nem ismerik fel, hogya s7 .. amszára és il nirvána minden jelensége eleve azonos, nem tudják, hogy az észlelésbcn lakozik az ösi tudás, saját arcukra nem ismernek rá. így a kellős tapasztalás hibájába esnek, és a jelen­ségeket ki.ilÖn-kÜ JÖn tapasztalják. Kettős módon tapaszta lnak ott, ahol voltaképpen nincs kettősség, ezért nem szabadulnak meg. A megnemki.ilönböztethető szamszárában és nirvánában eltaszítanak és megszereznek, és magukra veszik azt, .. mi crényes, s ezér! ván­dorolnak körbe-körbe. lelen~tllda tuk maga az erőfeszítés nélkül, tcr­mészetes módon megvalósuJó három buddha-test, és ők mégis szin­teket meg ösvényeket keresnek, amelyekkel máshova, messzi vidékre juthatna k. Ezek aZ ostoba, tompa elméjű lények sosem érkeznek meg a Buddha országába!

Bizonyosodja tok meg afelől , hogy mindaz, ami megny ilvánul, önnön megjelenülésetek! A rezzenetlen tudat teréból figyeljetek kif~.lé, és meg látjiÍtuk: mindaz, ami van és lehet, tiikörképhez hasonló. Ures a látszat, üres a hang - önnön természetetek eleve üres. Közelre nézze­tek, a tudatra, ami így észlel! A gondolat üres, o lya n, mini a tér: nem

39

kifejezhető, nem részletezhető, túl van azon, ami kimondható, el gon­dolható, szava kba foglalható. Ami cSélk megnyiIvánul, az mind él tudat varázslata, és minden vélrázslat alap-nélküli és üres. Ha felis­meritek, hogy minden saját tuda tOlok, mindaz, ami látszik és megje­lenik, az üres dharmakája lesz számotokra. Nem a látszat ver béklyó­ba titeket, hanem a ragaszkodás. Kedves gyermekeim, vessetek hát véget azúrzavaros ragaszkodásnak-kötődésnek!

9. ének

Emaho! Kedves, nagyszerű gyermekeim!

A ló nem ér célba, ha nem sarkantyúzzák keményen, a tej nem válik vajjá, ha nem köpülik hosszan - részletes kifejtés híján nem juttok következtetésre. Hallgassátok hát sokszavú, dallamos énekem! FáradhatatL:mul figyeljetek, boldog elmével hallgassatok!

Ha nem ismeritek fel, hogy minden látszat a tudat, az uresség értelmét fel nem fogjtitok .

Először is, honnan szármélznak ezek a jelenségek, azutá n hol iíl!nak fenn, végül pedig hová távoznak? Kedves gyermekeim, behatóan vizsgálódjatok! Így belát játok, hogy élmiként a köd az égből válik ki, majd az égbe enyészik, ugyanúgy minden látszat a tudélt varázsiata: Önnön tudatunkból támad, és oda is tér vissza.

Olyan ez, mint amikor egy rosszul látó ember az égboltra néz, és fá ­tyolfelhőt lát: ha úgy tűnik is, mintha felhő takarná az eget, valójában nincs olt semmi, csupán a szem káprázik. Ugyanígy, a tudat, melyet beidegződött héljlam szennyez és valóságosnak tapasztaljél a látszatot, <lZ elleplező i<ítványokat és hangokat, minden jelenséget valódi lé tezőnek láttat. Holot! eleve nincs porszemnyi dolog sem, ami valóságosan létezne; önnön tudatunk varázslata az.

40

Minden va rázslat alap~nélklili és üres. A nincs ragyogó megnyilvánu­lása olyan, mint szemfényvesztés, mint hold képe <l tó vizén. A látszat és az üresség elválaszthototlan: ebben egyensúlyozódjatok ki!

Amikor álmunkban messzi szülőföldünkön hagyott kedveseinkkel ta­lálkozunk, boldogok vagyunk és bánkódunk. Ilyenkor egyetlen raka­nunk sincs mellettünk, ágyunkból ki se mozdultunk, és mégis: tapasz­talásunk éppoly élénk, mint nappal. Jelen életünk látomás<li egy től­

egyig olyanok, akárcsak o tegnapi álom: önnön tudatunk odakötözi, oda fogja , ezért jelenik meg az álomkép - a tudat tapasztalja. S ahogy aZ álom is lényegiség-nélküli , ugyanúgy bármi jelenjék is meg, az üres.

10. ének

Emaho! Szívemnek kedves, szerencsés gY,er rnekeirn!

Minden látszat meghatározatlan - egyesek számára megnyilvánul­nak, mások számi1ra nem.

Továbbá, ami a különféle érző lényeket illeti, egyesek a földet földnek látják, egyesek tűznek, mások a bőséget ismerik fel benne, és megint mások számára szenvedésnek tűnik. Egyesek a vízben o vizet ismerik fel, egyesek a tüzet, mások nektárnak látják, megint mások lakhe­Iyi.iknck, és vonna k olyanok is, akik földnek. Egyesek a tűzben a tüzet ismerik fel, mások a bőséget, megint mások lakhelyüket, és olyanok is akadnak, akik számáro étek. Egyesek él teret térnek érzékelik, mások otthon un knak lá~ák, megint mások földnek.

így, mivelhogy a látszat nem meghatározott, minden jelenséget <l haj­Inmok láttatnak annak, aminek. Az emberek látomása az, hogy <1 négy elemet a négy elemnek ismerik fe l.

Más élőlények a föld-alapban a pokol tüzét, a termőföld bőségét ,

a láncokkalleigázottak szenvedését látják. Hasonlóképpen a tűzben a tűzistenek a bőséget, él tűztes!ű éhező démonok lakhelyüket, <1 tű z­

férgek pedig ételüket ismerik fel. Ugy<lnígy a vizet a pokoU<lkók

41

tűznek, az éhező démonok gennynek és vizeletnek, az elefán tok föld­nek, az istenek nektárnak, a mások varázslatait uraló istenek kines­zápornak és virágzivatarnak, a kígyódémonok pedig lakhelyüknek látják. A tér minden is ten számára földnek tűnik, mivelhogy lakhe­lyük " tér. Tehát minden <lszerintlcítszi k annak, "minek, hogy milyen jellegzetességeket tulajdonítunk neki.

Dévapu tra a következőket kérdezte a Buddhát61: "Ki teremtette a Világhegyet, a Napot, a Holdat meg il többit?" Maga a Buddha mond­ta : "Nincs itt semmiféle más teremtő: saját rögzült gondolkodási ha jlamaink vetítenek ki mindent, ezért jelennek meg a jelenségek. Mindent önnön tudatunk teremI."

Dév<lputra <Ikkor így kérdezett tovább: "Gondolkodásunk valóban megrögzött, de mégis, mi az oka annak, hogy il Vil ághegyet, a Napot és Holda t meg a többit szilárdnilk, tapinthatónak tapasztilljuk?" Akkor <I Buddha a követ kezőképpen válaszolt: "Élt Benáreszben egy öregasszony, aki tigrisnek hiUe magát. Így aztán il város lakói is tigris­nek látták őt , és elmenekültek. Ez az öregasszony ilyen röv id idő alatl elérte, hogy tigrisnek lássák ól. A tudatot pedig ke'ldetlelpn iri ők óta befolyásolják a hajlamok, és úgy lát képeket. Ezért lá tszik minden olyan n<l k, <lmilyennek." így nyi latkozta tta ki <l Bölcs. Tehát mindent a tudat hoz létre.

Továbbá, vannak hinduk, akik, hogy megóvják magukat a világ zaja k<lvart vágyaktól és szétszórtság tól, elhagya tott helyet képzelnek el, és miután ténylegesen megjelenítették, mások is megpill antják.

Mondják, egyiki.ik egy sziklát képzelt a levegőbe, és <lzt a sziklát meg is lehetet! fogni. Tehát mindent a gondolkodás teremt, így nlinden a tudat !Xljá! káprázatszerCi tap<lsztalás<l: voltaképpen minden üres.

Továbbá, a rövid-életű pokol lakói ajtónak, oszlopnak, tú zhelynek, kötél nek és más effélének hiszik maguk<ll, és bizony el is szenvedik "zok kínjait.

A dolgok tehát aszerint tűnnek rnásn<lk és másn<lk, hogy il gondol­kodás miféle je ll egzetességeket tulajdonít nekik. A hatféle élőlény

42

-

sok-sok örömét és szenvedését pusztán sajá t tuda tu k teremti. Tehát minden önnön tudatotok varázsiata, ezért egyszer és mindenkorra ismerjétek fel, hogy minden jelenség a nincs megnyilvánulása, az üresség önnön formája, és nyugodjatok is bele!

Továbbá, a szentiratokban aZ áll: "A Nagy Tengerszem Bölcse egy lótuszt tart a kezében, és annak egyetlen virágporszemcséje hegyén a szenvedő lények háromezer világegyeteme van. Amikor áttörsz a je­len-tudathoz, tested minden egyes szőrszálában számtalan buddha­mezőt és a h<ltféle élő lény sok-sok világát látod. És bár v<lrázstested megjelenik e világokban, és megzabolázza <l lényeket, j<lvukat ügy szolgálod , <lkárcsak egy álomban." Így mondja <lZ írás.

Tehát a szamszára és fl ni rvána minden jelensége <l tudat s<l ját megje­lenülése. Minden megjelenülés alap-nélküli és üres. A f<lgyogtís és az üresség ragaszkodástól mentes terében szilárdítsá tok meg elméteket!

Továbbá, a szentiratok szerint egyet len porszem tetején az élőlények végtelen számú világ<l van, és annyi h<ltártalanul tág<ls buddha-mező,

ahány porszem a viláBnn. A Diad<llmas kinyila.tkoztatta , hogy ezek egymással nem határosak, egymásra nincsenek h<llá5S<l l, és kárt sem tesznek egymásb<ln.

Továbbá, ahogy írva van a szentiratokball, minden egyes féreg gyomrában számtalan féreg-város áll. Azt is mondják, hogy <lZ égi tar­tományokban számos vtíros fejjel lefelé lóg, és sok olyan is akad, amely az oldalán fekszik, vagy éppen tornyaival felfelé ál l. Ha azt kérdezed, hogy az ilyesféle dolgokat ki teremtette, a Diadalm<lsok válasza az, hogy mindezeket él tud<lt hozta létre.

A ludat természete kezdettől fogva oly<ln, akár az ég: n1Índen jelen­séget így ismerjelek meg! Minden egyes el lep lező látvány és hang, minden-minden jelenség puszttín a tudat sajá t megjeleniilése. S ami­kor eljön a halál, tud<ltfolyamunk megvál tozi k: a tudn tnak új látomá-5.l i ttímadnak, de külső változás nem történik.

Tehát minden il tudat önnön megjelenülése, és minden megjelenülés <lIa p-nélküli, üres. A //;//C5 ragyogása olyan, mint <l tükörkép, mint

43

hold képe il t6 vizén. Pillanatról-pillanatra tapasztntjátok a jelen-tudat terét, hol rngyogás és üresség nem válik ketté!

Mindaz, ami lá tható és ami látszik, a tudat önnön megjelenülése. A vi­lágkehely, vagyis az élettelen nnyag, nem más, mint a tudal. Tartalma, vagyis a hatféle é lőlény látszata is a tudat. Az égi istenek és az embe­rek örömének látszata is a tudat. A három szerencsétlen létforma szenvedésének látszata is il tuda I. A nemtudás és a többi szenv, a mérgek látszata is a tudal. Az önmagátóliéirejövő ősi tudás és jelen­Iudat látsza ta is a tudal. A sötét gondolatok, a szamsz<Írabeli hajlamok látszata is a tudat. A helyes gondolatok, a buddha-mezők látszata is a tudal. A gonosz erők és démonok emelte akadályok is a tudat. Az istenek és a rnegvnlósított képességek kellemes láts7..<lta is n tudnI. A fognImi gondol kodás sokféleségének látszata is a tuda t. A fogal­miságlól mentes egyhegyű meditáció látsza ta is a luda I. A lé t ező dol­gok jellegzetességének, a színnek és a formánClk látszCl ta is cl tudal. A jel legzetességek hiánya, a sokasítást61 mentesség látsza tn is a luda t. Az egység és a sokaság kettőzetlenségének látszata is a tudat. Azon jelenségek látsza ta pedig, melyekről nem állíthatjuk, hogy létezők,

sem a7t, hogy nemlétl>zók, <lZ is il tud", t.

Nincs látsza t, amely a tudaton kív ül esnék. A tuda t úgy hozza létre a testet, ahogya festő fesli a képet. Akármekkofn is a htiromezres vil/ig­egyetem terc, azt a tuda I hozza Iéire. Minden gyermeteg lényt fél­revezet a feslő, aki saját gondolatukkal fest.

Ennélfogva, nagyon fontos, hogy egyszer és mindenkorm felismer­jétek: minden a tudat va rá?.sl<lta. Ez volt a fogalmi módon gondol­kodó tudat természetének feltárása.

11 . ének

Emaho! Most pedig, kiváló gyermekeim, figyeljetek mind!

Még a Buddha sem tnnítotl<l meg a teremtő, vagy is a tudat lényegét, hiszen az megrngndha tall <lll, nincs színe, se alakja, és eleve üres, meg-

44

=

foghatatlan, akárcsak <lZ ég. Bizonyosodjntok meg afe l ől, hogya tudat üres és alap-nélküli!

Noha az éghez hasonlítom, ezzel csupán ürességét érzékeltetem. A tudat megismerő tud<ltosság, ami bármiféle al<lkot ölthet, míg az ég nem-megismerő, üres semmi. A tud<lt mibenlétét tehát nem érzékel­teti az, ha az éghez h<lsonlítom.

Ez volt a tudat természetének, ürcsségének feltá rása.

A sokféle megjelenülést, ami csnk nlnkot ölt, mind-mind eme ü res és ragyogó tuda t ereje jeleníti meg. A I<Hszatok megjelennek, de tükörképhez hasonlók - kettősség-nélki.ll iek: <lZ üresség terében egy­azonosak.

Ez volt az üresség megjelenti lő mivoltán<lk feltárása.

A megjelenti lő látsza t és az üresség eleve elvál<lszthatatlan: cl tudat üres, így a látszat akadálytalan. A megrngadha tntlan látsza tok az iire<;sée tpr{>bó] sok<lsodn<lk eló, s nem <lkadályozzti k az ürességet: megjelenülnek, de természetük kezdettől fogva üres, olyan, min i szivárvány az égen, vagy hold képe a tó vizén.

Ha a jógi felismeri, hogy látszat és üresség elválaszthatat1é'lll, a S7..<1m­szára és a nirvána jelenségei nem lesznek többek számára, mint puszta szemfényvesztés. Amikor belát jn, hogy látszat és üresség elvá­laszthatatlan és káp rázathoz hasonló, elméje elpihen, és boldogság tölti eJ.

Kedves gyermekeim, így van-e vagy sem? Vizsg/iljá tok meg, hogy lehetséges-e ketléválaszlani a tuda t ürességét és megjeleniilései t. és meglátjátok! Megjeleni.i lés és üresség eleve elvtilnszthatatlan.

Ez volt a IiHszal és az üresség ke ttőzel lenségének feltánls<l .

Tehá t a látszat és az ü resség kC!ló'letlen<;r'iEprp ir/inYl1ló, m<lgától felkelő, önnön fényében ragyogó könnyed és éber jelen-tuda t nem más, mint a magát61 megvalósuló három test eredeti szándék<l.

45

Kedves gyermekeim, éjt nappallil téve, minden erőtökkel gyakorolja­tok, folyton-folyvást tartsátok fenn ezt a jelen-tudatot!

Ez vol t a kettősség-nélkü l i, természetes megszabadulás feltárása.

12. ének

Emaho! Most pedig hallgassátok dalomilt, a remete dalát!

A három buddha-testet meghatározhatjuk úgy, mint az alapot, vagyis a jelen-tudatot, és úgy is, mint az alap-megjelenülés-időt, vagyis a folYilmato t, melynek során a látszatok eme alapból előáradnak - e két csoportot jól értsétek meg! így ismerjétek fel, hogyaszilmszára és a nirván<l a három buddha-test tiszt<l tartománya.

Következzék <l három buddha-testnek alapként, a jelen-tudatként va ló meghatároz~sa. Noha korábban már említettem, most ismét elmondom: az önmaga tudatában lévő jelen-tudat, vagyis az alap, kristálytömbhöz hasonlatos. Üressége: a dharmakája természete; ter­mészetes és sugárzó tündöklése: a tökéletes szambhógakája; s mert akadályta lanul átengedi magán mindilzt, ami megjelenik: a nirmá­nakája. Ekképpen vall jelen a három buddha-test az alapban: nem azonosak, de nem is különbözők.

Ahogyan a kristáJyban feltündököl az ötszínű fény, úgy kel fel a jelen­tudatból az alap-megjelenülés- idő. Legyen bár il tiszta buddha -mezők

látszata, vagy a tisztátalan világkehelynek és tartalmának megnyil­vánulása, mindannak, ami csak látszik, lényege az üresség, vagyis a dharmakája. Természetük, a ragyogás, a tökéletes szambhógakája. Akadálytalamil megjelenő sokféleségük pedig a nirmánakája. Ez volt az a lap-megjelenülés-idő meghatározása.

Ri tkiin különböztetik meg e kettőt, ne mimienk{>pppn é>rtsétek meg jól! Ez a lényeg. Én magam mindezt a nagytudású umgcsen]Jn kiváló magyarázatai segítségével értettem meg.

46

=

Ha ezt felismeritek, rájöttök, hogy mindaz, ami van és ami lehet, eleve a három buddha-test önmagától megvalósuló mandalája. Ne keres­sétek hM máshol a három budd ha-test tiszta tartományá t!

A hatféle élőlény a hiirom buddha-testben lakozik - ha magukra is­mernének a három buddha-testben, mindannyian tökéletesen meg­világosod nának anélkül, hogy egy fikarcnyit is meditálniuk kellene.

A három buddha-test voltaképpen a dharmakája, ezért ne tekintsétek ezeket kiilönbözőnek! Az alap-megjelenülés- i dő három létmódja pedig a rúpakiija: ezeket se tekintsétek hát különbözőnek! Végsősoron ped ig a dharmClkája és a rúpakája sem kiilönbözik; az üres dharmClkája tartományát egyetlen íz hatjCl át.

VégüL amikor az alap-látszat maga-magától visszaolvad az alapba, az alap, vagyis il dha rmakája eredeti szándéka nyilvánva lóvá lesz, s a végső cél nyilvánvaló lesz. Innentől kezdve il dharm<lkája teréból ki sem mozdulva megmutatkozik a rúpakája két <I["culat<l, akárcsak a szivárvány. Az élőlények javát szolgáló tevékenység pedig meg nem szakad.

13. ének

Emaho! Most pedig hallgassátok dalomat, <I remete d<llát!

Ti, akiknek valah<l ártottak, akikkel ellenkeztek, akiket megvertek, megaláztak, megszégyenítettek és megbántottak, módszeresen idéz­zétek fel mindezeket! Engedjétek fe lkelni <l gyűlöletet, és ha felkelt, rezzenetlenül bámuljatok az arcá ba! Először is, hon nan jön il Gyűlölet? Ha ezt már tudjátok, kérdezzétek meg: hol v<ln most? És végül, hová távozik?

Vizsgáljátok meg, hogy van-e színe és alakja, vagy más jel­legzetessége! Ha így tesztek, rájöttök, hogy ke7ripttól fogv<l üres és megfogh<l l<ltlan . Ne utasítsátok el a gyűlöletet: <I gyű lölet a tükörhöz hasonló ősi tudás.

47

Ti, akiknek szíve gyönyörű nők után sóvárog, akik hÚSf<l és dús lakOlnákra, selyemköntösökre és pompás ruhákra, nemes lovakr<l és más jószágra-javakra vágytok, módszeresen idézzétek fel mi~­dezeket! Engedjétek a sóvá rgást felkelni, és h<l felkelt, rezzenetlenul bámuljatok az mcába! Először is, honnan j~n a Sóvárgás? H<I e~t már tudjátok, kérdezzétek meg: hol van most? Es végül, hová távozIk?

Vizsgáljátok meg, hogy v<ln-e színe és <ll<lkja vagy más jel­legzetessége! H<I így tesztek, rájöttök, kezdettől fogva üres és ~~g­fogh<ltatl<ln. Ne utasítsátok el a sóvárgást: a sóvárgtís a megkulon­

böztetés ősi tudása.

Ti, akik tompák és kábák vagytok, engedjétek felkelni a lompaságot és a sokféle nemtudást, és ha felkelt, rezzenetlenlil bámulj<ltok az arcába! Először is, honn<ln jön a Tompaság? Ha ezt már tudjátok, kérdezzétek meg: hol van most? És végül, hová távozik?

Vizsgáljátok meg, hogy V<ln-e színe és alakja vagy más jel­legzetessége! Ha így tesztek, rájöttök, hogy kezdettől fogva üres és rnegfoghat<l tlan. Ne utasítsátok el CI nemtudást: a nemtudns a dhar­

rnadhátu ősi tudása.

Vegyétek fontolóra nU"lg<ls származásotokat, családotok rangját, hatal­nl<ltokat és mindazt, amit elértetek. Gondoljatok arra, hogy kiilsőtök igen-igen kellemes, hogy beszédetek dallamos és zengzetes. Idézzétek fel, hogy tanulásb<ln, gondolkodásban és meditációb<ln élen jártok, kiválóan írtok és nagyszerű szónokok Vi1gytok. Jártasak vagy­tok a tudományokban, és számos tanítvány követ titeket. Mérjétek fel erényeiteket és gondoljátok: "Bizony, egy kicsit jobb és szebb vagyok a többieknél. /I Engedjétek felkelni ezt <IZ önhittséget, és ha felkelt, rezzenetlenül bámuljatok az arcába! Először is, honnan jön ~z Önhittség? Ha ezt már tudjátok, kérdezzétek meg: hol van most? Es

végül, hová távozik?

Vizsgiiljtítok meg, hogy van-e színe és alakja vagy más jel­legzetessége! Ha így tesztek, rdjöttük, hogy kezdettől fogva üres és megfoghatatlan. Ne utasítsátok el az önhittséget: az önhittség az

azonosság ősi tudása.

48

-

Gondoljatok nrra, hogy mások hatalmasabbak és v<lgyonosabbak. Idézzétek feJ, hogy tudásuk mélységes, hogy számos tanítvány veszi körbe őket, hogy nagy tudósok, hogy szépen redtálnilk és beszédük kellemes. Átlátják a Tanítást, és a világi társ<llgásnak is mesterei. Vegyétek számba mások minden erényét, és gondoljátok azt: "Nálamnál bizony sokkal kiválóbb ő!" Engedjétek felkelni ezt a félelemmel terhes, irigy tudatállapotot, és ha felkelt, rezzenetlenül bámuljatok az arcábn! Először is, honnnn jön <lZ Irigység? Ha ezt már tudjátok, kérdezzétek meg: hol van most? És végül, hová távozik?

Vizsgáljátok meg, hogy van-e színe és alakja vagy más jel­legzetessége! Ha így tesztek, rájötlök, hogy kezdettől fogva üres és megfoghatat Inn. Ne utasítsátok el az irigységet: az irigység il mindent beteljesítő ősi tudás.

Ha mindezt belát játok, szenveitek ősi tudássá lesznek.

!-In megismertétek és eltávolítotlátok a szenveket, attól kezdve nevet­séges az ürességet és az ősi tudást keresni. Szánalomraméltó e hitibav.:Jló kut.:Jtns! !-la eszerint felismertétek, hogy az öt méreg üres, attól kezdve bármelyikük bukkan is fel, nem szükséges c feltárás szerint megvizsgálnotok, hogy honnan jön, hol van és hová távozik, Vilgy hogy van-c színe és alakjil. Mivel korábban már felismertétek, hogy az öt méreg üres, alighogy valamelyikük megjelenik, azon nyomban hagyjátok eln)'ugodni ott, <lhol felmerül: íl tudat terében. Kétségtelen, hogy maga-magától eloszlik.

Ez volt az erő és a megtisztítás feltárása.

Ha ezt a gyakorlatot elvégzitek, attól kezdve, ha szenvek, mérgek támadnak bennetek, akkor, mivelhogy átlát játok rejtett ter­mészetüket, az üresség és az ősi tudás egyszerre jelenik meg. Szenveitek pedig, aUghogy felmerülnek, azonmód szerte is foszlanak.

A v<l!aha-élt mesterek életrajzaiban és tanításaiban az áll, hogy hi1 sok szenv van jelen a tudatban és erős a fogalmi gondolkodás, <lkkur a gyakorló al<lposabban tapasztaljn meg a dhannakáját. Így van írva, értsétek hál szó szerint!

49

Ami a kezdőket illeti: ha e rős szemleik támadnak, jobb, h" megvizs­

gálják azokat.

Mindez közvetl en, szóbeli t<l nítás, véssétek hát szívetekbe! Ez volt az öt méreg tennészetes megszab"dulásának feltá rása .

14. ének

Emaho! Most pedig figyeljetek jól, szívem kedves gyermekei!

Öltsetek selymet, finom ruhát, és tekintsetek tudatolokra, amely nzt gondolja: "Ez bizony lágy és simogató!" Azután öltsetek vászonruhM, d<lrócot, és tekintsetek tud"totokra, "mely ílzt gondolja: "Ez bizony durva és érdes!" Ha így tesztek, megtnpasztaljMok, hogy e két érzet

egy ízű: iiresség-ízŰ.

Nézzetek meg nranyszobroka t, kincseket, és tekintsetek tud atotokra, amely ,u J gondolja: "Ez bizony csodaszép!" Azután nézzetek meg egy v" rangyot vagy más csúfságot, és tek intsetek tlld atotokHl, amely azt gondolja: "Ez bizony undorító!" Ha így tesztek, megtapasztaljá­tok, hogy e két érzet egyízű: üresség- ízű.

Vegyetek szá tokba cukro t, finomságoka t, és tekintsetek tudatotokrn, amely azt gondolj,,: "Ez bizony édes!" Azután ízleljetek szárított gyömbér!, és tekintsetek tudCltotokra, amely "zi gondolja: "Ez bizony kesernyés, csípős!" Ha így tesztek, meg tap"sztaljátok, hogy e két

érzet egyfzü: üresség-ízű.

Érezzétek szan tál füstölő, illatszerek illatát, és tekin tsetek tuda totokri'l, amely azt gondolja: "Ez bizony illatos!" Azu tán szagolj<ltok ördög~ gyökeret, fokh<lgymát, és tekintsetek tudatotokrn, amely azt gondol­j<l: "Ez bizony bűzös!" Ha így tesztek, megtapaszt"ljátok, hogy e két

é rzet egyízű: üresség-ízű.

Figyeljétek csengő, fuvola, lant, nádfurlllya hangj,H, és tekintsetek tudatotokra, amely azt gondolja: "Ez bizony kellemes h<lngzású!"

50

-

Azu tán hallgassátok kövek csikorgását, tenyér csattamlsát, és tekint­setek t"ud atotokri'l, "mely azt gondolja: "Ez bizony durva hangzásü!" Ha így tesztek, rnegtapasztaljátok, hogy ekét érzet egyízű: üresség-ízű.

Képzeljétek el, hogya négy sziget birodalmai fele li uralkodó kerék­forgató királykén t szü lettek újra, ötféle drágakőből ép ül! palotátok­ban számos ki rálynő és tanácsos körében éltek, és százféle ételből lakomázto k. Ha fel idéztétek ezt a képet, tekin tsetek tudato tokra, amely azl gondolja: "Ez bizony élvezetes!" Azu tán képzeljétek el, hogy koldusok vagytok, senkitek sincs, fekhelyeteket vályogból vetett istállóban készítitek cl, <lhol fentről becsorog az eső, ölul pedig nedves él fö ld. Testeteket lepra és sok más betegség kínozza, kezetek­lábatok elrothnd, számos szenvedés sújt titeket, és súlyos kínokat éltek iÍt. Ha felidéz tétek ezl n képet, teklntsetek tuda tolokra, amely azt gondolja: "Ez bizony n"gy-nagy szenvedés!" HOl így tesztek, meg­tapasztaljátok, hogy ekét é rzet egyízű: üresség-ízű.

Ha ily módon felismerté tek, hogy ö hat érzékelési terület üres, ilzután bárrniféle kellemes vagy kellemetlen érzet jelenik meg, nem szüksé­ges azt e beavatásnak megfel e l ően megvizsgálnotok. Az érzelek alap­nélküliek, kezdettől fogv" szabadok és üresek, ne menjetek há t u tá~

ilU k, hanem hagyjátok őket elnyugodni <lzon nyomban, ahogy megje­lennek, és ott, <Ihol megjelennek: I"udatotok terében. Kétségtelen, hogy maguktól szertefoszlanak.

Ez volt <l hM érzékelési terület természetes megszab<ldulásának feltárása.

15. ének

Ernaho! Most pedig, kedves gyermekeim, jól figyeljetek!

NyugtasslÍtok el tuda totoka t, h<lgyjátok békén, és figyeljétek meg ezt a mozdu lat lan á ll "potot! Ha így tesztek, a jelen~t udat terében időztök. Ezért, ked ves gyermekeim, ismerjétek fel, hogya tudat, lehel blÍr mozd ula tl "'l, üres, és" je len-tud"t terében időzik.

51

Ez volt il nyugalomnilk, a tuda t ékességének feltárása.

Gondolkodjatok sokilt-sokat, és figyeljétek meg, hogy miképpen je­lennek meg a gondolatok! És mivel az üres és ragyogó jelen-tud <l! teréből a tud<lt hajszálnyim sem mozdul ki, kedves gyermekeim, ismerjétek fel: a tudat, ha mozdul is, mégis üres, s a jelen-tudat teré­ben időzik.

Ez volt a mozgásn<lk, a tudat jiÍlékán<lk feltárása.

A tenger egyetlen hulláma sem hagyja el él tengert egy pillanatr<l sem. Ugyanúgy a tudat, legyen bár nyugvó vagy mozgásban lévő, a jelen­tudatot és az ürességet egy pillanatr<l sem hagyja el. Amikor a tuda t nyugalomban van, a jelen-tudn t terében van, nem máshol - pihen­jetek hát el! Amikor a tudatban mozgás kél, az a jelen-tudat izzása -pihenjetek hát el!

H<l azt állítjátok, hogy <l nyugvó tudat meditádóban időzik, <l moz­gásban lévő tud élI pedig nem, az élnnak a jele, hogya nyugalma t és a mozgást nem értitek, így a nyuga lmat, él mozgáSI és él jelf'n-tllrléltot nem egyetlen egységnek télpasztélljátok. Szívem legkedvesebb gyer­mekei, a tuda t, akár nyugszik, akár mozog, nem más, mint a jelen­tudat tere. Ezért - bár korábban e két tudtltállapotot külön-külön értettétek meg -, most ti nyugalmat, a mozgást és <l jelen-tudatot egy­nek érzékeljétek!

Ez volt a nyugéllom és a mozgás kettőzetlcnségének feltfirás<l.

16. ének

Emaho! Szívem legkedvesebb, szerencsés gyermekei, figyelje~ek !;mbrl?lt­lanul és nyugodtan! A csavmgó Cokdruk Rangdrol dCllát, dalomat, e szépszavú dalt tudatotok tiszt él havár<l helyezzétek!

52

-

H<l elérkeztek oda, hogy megá!lapítjMok: n1Índen jelenség egyizu, üresség-ízű, többé nuír nem utasít játok el a szamszáriit és nem ra­gaszkodtok a nirvánához. Nem estek abbil a hibiiba, hogy ellen­ségnek Vilgy szövetségesnek tekintsetek bánni! is; al. ént és il mást nem különböztetitek meg, mert megérti tek, hogy minden egyízű: üresség-ízű.

Most pedig a rész letes kifej tést sűrHem tömör tanításokba.

A megközelítések legjobbja, a Nagy Tökéletesség, szerint a szam­sZiÍra és ti nirvána egyaránt alap- és gyökér-nélküli: kezdettől fogva a Buddha a dharmakája egyetlen íze. A Nagy Tökéletesség ta rtorná­nyáb<ll"l nem különböztetik Illeg az isteneket és a démonoka t. A Nagy Tökéletesség országábéln nincsenek sem buddhák, sem érző lények. A Nagy Tökéletesség földjén nincs jó és rossz. A Nagy Tökéletesség ösvényén nincs közel és távol. A Nagy Tökéletesség célja nem elér­hető és nem elérhetetlen. A Nagy Tökéletességben nincs gyakorlás és nem-gyakorlás. A N<lgy Tökéletességben voltaképpen nincs meditá­ció, sem meditáción kívüli áll<lpot. Ilyen a Nilgy Tökéletesség fen­séges szemlélete.

Ha felismeritek a Nagy Tökéletesség szemléletét, a három kapun át érkező finom és durva észlelések mind-mind el nyugszanak. Olyan ez, mi nt amikor a gyapjúra vizet öntenek és az megpuhul: a három kapu nyugodt és fegyelmezett.

Ahogy az örömteli, ragyogó, gondolatoktól mentes elmélyedés megszi.iletik, úgy születik meg <l természetes együttérzés minden nemtudásban lévő, szamszárában bolyongó lény iránt. Ez ez együtt­érzés olyan, mint a szeretet, melyet az any<l érez. egyetlen gyermeke iránt - és ez il Nagy Tökéletesség szemléletének megkülönböztető jel­legzetessége: ismerjétek fel hát ezt is!

I-! <l belát játok, hogy minden üres, és ezután elhagyjátok az erényt és gá tl ástalanul halmozlak bűnre bűnt, akkor bizony gonosz csapdába estetek. Semmiképpen se kf'füljptpk pffplp sötét nézetek hatalmába!

Ez volt a Nélgy Tökéletesség feltárás<l.

53

A most következő feltárá sok igen-igen lényegesek. A kiilső, elleplező lá tvá nyok, hangok és jelenségek egytől-egy ig, mind üresek. Ha ezt nem ismeritek fel, és úgy elmélked tek a Nagy Tökéletesség szem­léletén, felmerülhet bennetek a kérdés: "Ugyan miért is meditál­nánk?"

Ezt elkerül endő, először is figyeljétek meg, hogy mil yen az, amikor kérést in téztek meslcretckhez! Jól figyeljétek meg, amikor elpihen tek és amikor összpontosítotok! Ha így tesztek, tudatotokban öröm támad, és ha minden tirességként jeleni k meg, azt gondoljátok: "il kül ső, látszólagos tárgyakal megérinthelem bár, mégsincs mit megfogn i ril jtuk" , vilgy azl, hogy: "ez bi zonyosan a Nagy Tökéletes­ség szemlélete". Kétségtelen, hogy e gondolatok mélyen gyökerező bizonyossággá vál nak, és ekkor megleli tek a szemlélet bizonyosságát. Ragaszkodá ssi:d ne szennyezzétek e bizonyosságo!; él kö!öd éstől

mentes térben pihenjetek!

Hél nem is gyakorol játok mindazt, amit feltártam elóttetek, de megér­titek, hogy minden il milgától-megje l enülő üresség önnön formája, akkor, halál otok pill.:m.ltában bá rmiféle rellegés törjön is rátok, az eleve tiszta ali'lpban eléritek a buddhaságot. Ám az, nki e felttirás lényegét anélkül gyakoroljil, hogy megkaptn volnn él Z titéldást, olyan, mint az a balga, aki tévedésbe esik az első nél pon, és még két hét múlva is tévedésben van. Hél nem láljátok be, hogy egyetlen ell eplcző

jelenség sem bír va lós léttel, és mégis kijelentitek: "felismertem az ürességet", élZ bizony nagy hazugság.

Ezért, e feltárásnak megfelelően előszőr is üljetek le mesteretek elé, és addig mélradjatok olt, míg élZ eredeti lé t<'íllilpotbél bele nem helyez­kedtetek. Kedves gyermekeim, véssétek mindezt szívetekbe, hogy elkerüljétek a csapdé'ikat!

54

-

17. ének

Emaho! Kedves gyermekeim, figye ljetek!

Most, hogy így megértettétek a szemlélet eredeti létállapotát, szaba­duljalok meg a ragaszkodástól és élZ ellenszenvtól, amely csa l<'ídotok­hoz-hélzá tokhoz fűz titeket! Vonuljatok magán yba, ki a véldonba vagy fel egy hegytetőre, hagyjatok fe l mindenféle testi erőfeszítéssel, visel­kedjetek természetesen! Némuljatok cl, ne szólja tok egy szót se, így tud<ltotok mnga lesz a tér: túll ép a gondolat tiirgyain. E térben pihen­jetek el, anélk ül , hogy biirmit is elutélsitanátok v<lgy elfogadn<'ítok.

Amiko r tud él totok mcntes él célokt61, az il Nagy Tökéletesség szem­lélete. A medittició-nélki.ili térben időzzetek! A Nagy Tökéletesség cl nem érhető ered ményét érjétek el!

Miután a szemléletben kiegyensúlyozódta tok, ne gabéllyodjél tok bele az e((éle gondolél tok fog<llmi hálójti bil : "most beléptem él jelen-tudat lerébe", vagy: "hata lmába kerített a fásults.:íg és él nyughatatlanság". E mecli tá ciós tárgy tól mentes, hirtelen tisztuló-táruló, közvetlen tágassngban pihenjetek el!

Értelemmel nem foghat játok fel az értelmet meghaladó jelentést. Cselekvéssel nem érkezhettek meg a cselekvés-nélküliség fö ld jére. Hél élZ értelmen túli, cselekvés-nélküli célt el nknrjátok érni, ne rnvasz­kodjatok, ne befolyásoljatok semmit, a jelenoludatban csupaszon pihenjetek!

A leg kiválóbb szemlélet mentes élItól , aki tilpélsztnJ , és attól, amit tapasztal. A legkivá lóbb meditáció men tes elu tasítástól és szerzés től.

A legkivá lóbb cselekvés mentes az erőfeszítés t ől. A legkiválóbb ered­mény nem-remélt és mindig is megvott.

Nézhet itek, nem láljátok: hilgyjatok há t fe l c szemlélet fo lytonos keresésével! Meditálhattok, nem éritek el: hél gyjá tok hát el a meditá­ciós ál!npotokat és képzeteket! Cselekedhettek, nem valósíljtitok meg:

55

ne próbáljátok káprázatnak tekinteni a világot! Kereshetitek, nem találjjtok: tegyetek le a siker reményéről!

Az itt-és-most eme természetes, könnyed és túlárildó észlelésébcn ne legyetek részreh<ljlók, rag<lszkodáss<ll ne szennyezzétek azt! E nem­tényleges, ragyogó jelen-tud<lt, ez m<lg<l minden szemlélet legkivá­lóbbja. E mindent felölelő, értelmet meghaladó meditációs tárgy, ez maga minden meditáció legkiválóbbja. E ragaszkodástól mentes, bőven árildó természetesség, ez maga minden cselekvés legkiválóbb­ja. E kezdettől fogva, természetesen létező megvalósulás, amit nem kell keresni, ez maga minden ered mény legkiválóbb;<l.

E szem léletl cglényege <lZ üresség és a ragyogás ragaszkodils!ól men­tes szemlélése. E meditáció leglényege il természete!:> szabadulás ragaszkodilstól mentes fenntartása. E cselekvésleglényege a könnyed belesimulás <l hat érzékelési terü!etbe. Eme eredmény leglényegc <l remény és a félelem tnegszűnése.

Ha ledőlnek a korlátok, az a legkiválóbb, fenséges szemlélet. H<l már nincs mi t megr<lgildni, az a legkivá lóbb, fenséges meditáció. Ha már nincs mit megszerezni és elutasítani, az a legkiválóbb, fenséges cse­lekvés. Ha már nincs mit remélni és nincs mitől félni, az il legkivá­lóbb, fenséges eredmény.

Nincs mit látni, hagyjálok hát el a szemléleteket, melyekbe kapasz­kodtok! Nincs min medit<ilni, ezért ami csak létrejön, az úgy jó, ahogyan van - hagyjátok úgy! Nincs mit cselekedni, felejtsétek h,ít el a cáfolatokat és a bizonygatásokilt! incs mit elérni, ezért ne remény· kedjetek semmiféle eredményben!

Ami van, az van, ne ragaszkodjatok hát semmihez! Nincs Olyilll, hogy "ez ilZ", ezért ne cáfolja tok és ne is tagadjatok semmit! Nincs mit megragadni, ne gyártsatok hát előítéle teket!

A kezdettől fogva tiszta, önmaga tudatában lévő jelen-tudat önnön fényében tündököl, gondolatlal fel nem érhető, meghalCldja élZ értel~

met, ezért nincs mit szemlélni rajta. Lényege szerint alap-nélkü li, ezért nem olyasmi, amin medi tálni lehetne. Természetes s7 ... ,badsága

56

..

túl van él korlátokon, ezért nincs mit tenni vele. Túl Vélll erőfeszítésen, rnegvalósításon és akadson, ezért nem lehet eredmény.

Lényege az üresség, ezért sem elutasítani, sem megszerezni nem tudjátok. Önnön természete él ragyogó üresség, hagyjatok hát fel az erőltetett törekvéssel! Minden akadálytalan, így ne részesítselek elényben semmit! Bármi merüljön is fel, ne kötődjetek hoz7 ... i!

A jógi észlcJése olyan, akár madarak röpte az égen: nem marad nyo­ma. A jógi gondolata, mihelyt megszűnik, azonnill el is tűnik szem elől. Ne marasztaljátok azzal, hogy utánaszaladtok, belékapaszkod­tok! A még nem repülő rnadamk nyoma nem létezik - ne menjetek a következő gondolat elé! A repülő madarak nyoma szín- és forma­nélki.ili - a jelenlegi gondolat mindenn<lpi és természetes módon szabad. Ne bonyolítsátok, ne szennyezzétek azz<ll, hogyellenszereket a I kalmaztok!

Ne ragaszkodjatok a felbukkanó jeJenségekhez! Ez a legvégső, leg­fontosabb napi gyakorlat. Ha nem ragilszkod tok, a szenvek maguktól elcsitulnak - ezek a szenvek a nagy, ősi tunA<iok .

Sosem-született, gondolkodást meghaladó, kezdettől fogva szabad szemlélet: hiába erőlködtök, nincs mit hitni rajta. Magától aláömlő, könnyed, bennerejlő meditáció: hiába erőlködtök , nincs min meditál­ni. Ragaszkodjstól~ellenszenvtől mentes, káprázathoz hasonlatos cselekvés: hiába erőlködtök, nincs mit véghezvinn i. Remény től­félelemtől mentes eredmény: hiába erőlködtök, nincs mit elérni.

Ez a tudat, mely nem az időben gyökeredzik, a meditáció nélkül, közvetlenül megjeleno vidám tudat. A jelenségek kezdettől fog~ va végig tiszták, természetük szerint, eleve szabadok. Tökéle­tesen szabadok, erőfeszítés nélkül tiszták! Hát nem csodás? Ez a hétköznél pi, könnyed, bőven áradó észlelés a Buddha szándéka, il t<Ígas tér.

Továbbá, megfeszített vizsgálat és tnf'rlitfició nem tárhat ja fel él ben~ nerejlő, eredeti létállapotot. Az elgondolhéltatl;m, kifürkészhete tlen, hétköznapi dharmalában nincs meditáció, sem meditáción kívüli

57

állapot, nincs kibillenés, sem egyensúly. A természetes nem-meditáció

szertefoszlatja a sokaságot.

A megszabadulás és a r<lbság volt<lképpen nem különb~zik ... Ha. felis­meritek <lZ eredeti létál1<lpotot, a tudatbiln könnyed deru szulel!k.

Ha gúzsba köt titeket <lZ, hogy gondolatbilll a gondolatnélküliségre sóvá rogtok, akkor megjelennek a fogilimak, ti pedig ide-oda kapkod­tok erőlködtök. Ha a jövéstől-menéstől mentes jelen-tudatban, a lág~s térben elpihentek, s a szabildságra hagyatkoztok, olyan szilár­dan, biztosan áll tok majd, mint a kőszikla.

Gyermekeim, értsétek meg jól eme ellentmondást! ~s noha ~z.emerny i medittilnivaló sincs, nagyon fontos, hogy fennlartsatok a sz t!ard éber-

séget.

18. ének

Emaho! Most pedig, szerencsés gyermekeim, ide hallgassatok!

A külvilág a lIÍ/les megnyilvánu lása, az üresség sajá t formája. Kez­dettől fogva üres, olyan, mint n hold képe a t6 vizén, tehát nem kell

megtisztítanotok.

Ami odnbent van, a gondolatok és al. elképz.elések, úgy tűnik cl, hogy nyoma sem marad, ezért fölösleges erőlködve az ellenszerekhez

folyamodnotok.

A tudat megjelenülései mindig is szabadok voltilk: e túláradó ősi tudásban ne tulajdonítsatok vtllódi létezést ragaszkodásntlk-ellen­szenvnek, reménynek-félelemnek. E közvetlen, CSUptISZ jelen-tu da tot ne öltözIessélek véleményekből szőtt ruhába! A szabad, nyugod t és könnyed jelte[t:llségbe, a részrehajlástól mentes, tág<ls egyönlPtftségbe

lépjetek be, s pihenjetek ei ot t!

58

•

Bi1rmiféle gondolat merüljön is fel e térben, ismerjétek fel, hogy nem más az, mint a részrehajlástól mentes, önmagától keletkező jelen­tudal önnön ragyogás,,! Ekkor már nem mentek a gondolatok után. Ha megvéÍllok a luda t zűrzavaros látomásaitól fl dhmmatil hul­lámzásában, elérkeztek az eredeti szólndék terébe. Ezt nevezik az eleve szabad, természetes Nagy Tökéletesség j6gájána k, amely a sokilságot természetes módon eloszlatja.

El sem indulunk, mégis megérkezünk a l3uddhn országáb". Nem szerzün k meg semmit, a cél ll1ngátóJ valóra viÍlik. Nem hngyjuk el a szenveket , milguktól eloszlanélk, ott, ahol éppen vilnnClk. Mindez egy­bev,ig a nemes mester eredeti szándékával. Őt követjük: tetteink kimerülnek.

Ez il lényeg, ismerjétek hát meg, gyermekeim! A tiszteletreméltó öreg, Csökji Gyelpo nagylelkftsége folytán a cselekvés-nélküli, önmagá tól megvalósul6 eredeti szándék hoz, a hal érzékelési leri.ilel természetes megszahadulásához elérkeztem: Cokdruk l~angdrol lett em.

Ez a lényeg, és mégis vilnnak, ilkik nem érti k. Minden eleve megvan, mégis cselekednének. Mindig is szabadok voltak, mégis SZilbadulm vágy nak. Mindig is béke volt bennCInk, mégis megnyugodnánilk. Mindig is elmélyedéshen időztek, mégis a meditációt hajszolják. Min­dig is láttak, mégis meresztgetik a szemüket. Mindig is olt i'\IJt<.1k ti túl­parton, mégis azt hajtogatják: "Át akarok jutni!" Akik így vélekednek, akik elméletekbe vetik bizalmukat, ha hallanak is, csuptín htllott szavakon rágódnak és üres elképzeléseket fognak fel. I-la azt mond­ják, értik, az csak nagyképűség. Ha mediti'\lnak is, értelmüket hnsz­ntílják. Ha vizsgtílódnak is, kettősségben észleli k cl jelenségeket. És ha be is teljesítik céljaik<lt, a szamszárából ki nem lépnek.

Annak az embernek, ilki mesteri elméleteket gyárt a dharmatár61, semmi köze sincs a Nagy Tökéletesség legmélyebb lényegiségéhez -ez bizonyos. Nem kell semmit tennetek, cselekvéssel nem érhetitek el ezt a lényeget, hisz az meghaladja a cselekvést és a nem-cselekvést. Nincs mit meditálni rajt<l, túl V<lll él medit.ición - h<lgyjalok hát fcl a mediti'icióval! Nincs mit nézni rajta, meghaladja a nézést - mit is

59

néznétek luH? Nincs miért küzdeni, túl van az erőfeszítésen - nincs mit elérni. A jelen-tud <I! !ehill közvet1 (mül <IZ itt-és-moslbnn van. Szánalomraméltó az <IZ ember, akinek ezl magyarázzák, dc nem figyel - neki ni ncs k<lrmikus k<lpcsolClta a Nagy Tökéletességgel.

B<irmit is láttok, az kezdettől fogva tisz!<I, és a tágClS lér eredeti sZiÍndékClkén t jelenik meg, így mentes il szamsz<ira és cl nirván« ket­tősségétől. Eme eredeti szándékról szól d«lom, és bizonyos, hogy ezzel rnegörvendeztelern n három idő buddháit.

HCl pedig ClzI kérdezitek: "Ha cl külső, megtévesztő, látszólagos tár­gya kat szabndon is engedem, később nem esem ~e hibába ismét?" válaszom il következő: "A közönséges emberek r«gaszkodnak énjük­hő.!:, tehát hibáznak. A jógi nzonban felismeri, hogy nl' én alnp- és gyökér-nélküli, ezért nem nyom el semmi t, semmibe scm avatkozik bele, nem ápol semmit, így a magától bekövetkező ragnszkodás­nél küliségben időzik . Tehát nem vét hibát."

Ha pedig azt kérdezi tek: "Elbukh<ltunk-e ebben rt rilgaszkodásnélkii­liségben?" ezt felelem: "Nincs itt semmi Féle buk tll tó, csnpd:. v<lSY tévút, hiszen ilyesmik csak 011 lehetnek, ahol van kötődés és rngasz­kodás. Hogyan is eshetnétek csapdábn, ha nem rngaszkodtok semmi­hez sem, ami fe lmerül?"

Ne higgyétek, hogy amikor a jelen-tudCl t tMggy«l együ tt jelenik meg, ak kor il felmeri.llő gondolni lényegének szemlélése a meditáció. Il yenkor a jelen-tudat csupasz ragyogás-arculCltát kell fen ntartani. Amikor ped ig a sem-szétszórt-sem-összeszedett jelen-tudatban időz­tök, az a gondolatmentesség nyugnlmi állapota. Ez scm a meditáció ttírgya Clvagy támasztékCl. Ilyenkor az éber és tiszta jelen-tudat erőtel­jes r«gyogását tn rtsátok fenn.

Tévedtek, kedves gyermekei m, ha a lényegre tekintetek, s azt gondol­játok: "A med ilációlényege e két állapot - a mozgás és n nyugalom­szemlélése." A nyugalom egyszerüen az isteni elmélyedéshez hason­ló, a tudati mozgás pedig a hétkőznapi fug<llrni gondolkodtishoz hasonló. Hiába meditállok ezen, n buddhaságot el nem éri lek.

60

-

I~öviden szólva: ilddig meditáljatok könnyedén a jelen-Iudat csupasz, közvetlen, kr-is tály tőmbhöz hilsonló arculatán, míg gynkorlásotok tökéletes nem lesz. Ezután ebben a térben sosc váljntok meg a jelen­tuda ttó~. Csupnszítsátok le a tudatot, és tartsátok fenn ezt a fényes­séget! Ugy mondják, hogy ez ilZ <Íttörés szemléle tének sClrk,tlatos pontjil: igen fon tos dolog.

Ez a részletes ki fejtést tClrlalm,1zó szenti riltok veleje. Kedves, szeren­csés gyermekeim, értsétek meg ezt!

19. ének

Emaho!

Most pedig, kedves gyermekeim, figyelje tek odnndi1ssnl!

Következzék a négy n<lgyszerú, tévedhetetlen vezércsillagról szóló tanítás.

A szemlélet biztos vf.:'zérfonal<l <lz-itl-és-mos t élén k észlelé~c. Azért nevezik így, mert ragyogó és tévedhetet len. A meditáció biztos vezér­csi llaga az itt-és-most élénk észlelése. Azért nevezik így, mert ragyo­gó és téved hetetlen. A cselekvés biztos vezércsillagil ilz-itl-és-most élénk észlelése. Azért nevezik így, mert ragyogó és tévedhetetlen. Az eredmény biz tos vezércsillaga az-i tt-és-rnost élénk észlelése. Azért nevezik igy, mert ragyogó és tévedhetetlen.

Most pedig következzék cl négy ki v<iló, szi ltírd vas kapocsról szóló tanítás.

A szem lélet szilárd vas kapcsil az itt-és-most élénk észlelése. Azért nevezik így, mert a három idöt átfogja. A meditáció szil.lrd vaskapcsa az itt -és-most élénk észlelése. Azért nevezik [gy, mert a három időt átfogja. A cselekvés szilá rd vaska pcsCl az itt-és-most élénk észlelése. Azért nevezik így, mert a három idót átfogja. Az eredmény szilíÍrd vaskapcsa <IZ itt-6s-mos t 61énk észlelésc. Azért nevczik így, meri a három időt átfogja.

61

Bár számos eltérő szemlélet létezik, <lZ itt-és-mostr<l irányuló, önrn<l­g<l tud<l táb<ln lévő, rn<lgától-keletkező ősi tudásb<ln <lZ, <lki szemlél, és <lZ, mnil szemlél, nem kettő. Ne szemléljétek <l szemléletet, <lzt keres­sétek, aki szemlél! I-Ia hiába keresitek, nem leli tek, akkor a szem lélet rnegszűnik. Ami a szemléletet illeti, amin egyáltalcín nincs mit szem­lélni: az egycíltillán nem <l sosem-létezett merő semmi, hanem az itt­és-most könnyed, élénk észlelése.

Bár számos eltérő medi tációs módszer létezik, <ll'. itt-és-most hétköz~ napi, közvetlen észlelésében a meditáció, és az, <lki meditál, nem kettő. Ne gyakoroljátok a meditációt, azl keressétek, nki meditál! H<l hicíba keresitek, nem leli tek, nkkor <l meditáció megsz űnik. E medihi­ción, mnelyben egyáltalcín nincs min meditálni, nem vehet erőt fásult­ság és feszültség, homály és sötétség. A meditáció tehát nem más, mint a könnyed kiegyensúlyozódás az itt-és-most erőltetés nélküli, önnön fényében r<lgyogó észlelésébcn.

Bár számos eltérő cselekvési mód létezik, nl'. önll1üga tud<ltában lévő jelen-tudat lényegiségében a cselekvés, és az, aki cselekszik, nem ket­tő. Ne hajts<1tok végre cselekenetf'kpl, ilZ\ keressétek, <1ki cselekszik! Ha hiába keresitek, nem leli tek, akkor a cselekvés megszűnik. E cse­lekvésen, <lmelyben egyáltalán nincs mit cselekedni, nem vehetnek erői hajl<lmokon-hízott tévképzetek. Ezért <lZ itt-és-mosl könnyed, önnön fényében tündöklő észlE.'!ésében egyáltalán nincs mit erőltetni, nincs mit változtatn i rajt<l, nincs mit akarni V<lgy nem akm·ni: ez maga n közvetlen, tiszt<l cselekvés.

Bár számos eltérő eredmény létezik, az önmagtítóllétrejövő, erőfeszí­tés nélkül, természetes módon megvalósuló három buddh<l-Iestben az eredmény, és az, aki eléri az eredményt, nem kettő. Ne érjétek el az eredményt, nzt keressétek, aki eléri az eredményt! Ha hiáb<l keresitek, nem leli tek, az eredmény megszűnik. Eme eredmény fölölt, ahol egyá1t<llán nincs mit elérni, nem h<l t<llmasodhat el mgaszkodás és ellenszenv, remény és félelem. így az itt-és-most önnön fényében ragyogó, nwgától megvalósuló észlelése, a megnyUvánult három buddha-test önnön fényében r<lgyog6 liressPBf>, m<1ga <lZ eredmény: aZ eredeti buddh<lság.

62

•

20. ének

Emnho! Most pedig, szívemnek kedves gyermekeim, jól figyelje tek!

Ha ezt a gyakor!císt az elejétől fogva megingás nélkül fennhHtjá tok, míg c5<lk meg nem adjtítok magatokat a teljes szabadscígnak, akkor a legfőbb ig<lzságtól nem tjvolodtok el.

Amikor a megjeJenü!és és az üresség elválaszthat<ltlan, akkor <l szem­lélet valóra válik. Amikor az álom és az ébrenlét nem különböztethető meg, <lkkor a meditáció v<l16m válik. Amikor az öröm és a szenvedés nem vál<lsztható szét, <lkkor <l cselekvés valór<l válik. Amikor nincs különbség <l most és il később közölt , <lk kor az eredeti létállapot V<l16m válik. Amikor <l tudn t és nl'. ég nem vcílnszthntó szét, nkkor <l dh<lnn<lkájn v<llóra válik. Amikor nincs különbség tudZllotok és <l Buddha között, nkkor nl'. eredmény valóra válik.

21 . ének

Emnho! Mos! pedig, kedves gyermekeim, figyeljetek rcím!

Úgy tekintsetek erre <lZ anyagi testre, mint t<lvon tükröződő holdra! A sZ<lv<lk<Jt visszh<lngn<lk h<llljálok! Engedjétek, hogy <l gondolatok sokascíga meg tisztuljon, ott, <Ihol éppen van!

Minden IMványt és hangot, minden jelenséget ragaszkodás nélkül télpasztélljatok, úgy, mint kcíprázatot, délibábot, éÍlmot, tükörképet, hold nt a ló vizén, tündérvcírost, érzéki csalódás!, buborékol vagy hegyi visszhnngot! Minden tevékenységetekel ebben n térben végez­zétek, megszakítás nélkül, éjt Ilapp<lllá téve gyakoroljatok!

Gondolataitoka t ne befoly;ísoljátok, ne v;:íltoztaSS<Ítok meg! Anélkül, hogy é\ dolgok után szaladnátok, pihenjetek el a m<lgától-tökéletes

63

térben, az önnön fényében tündöklő, a maga természetes módján sza­bad, r<'l gaszkodástól mentes, ragyogó ürességbcn, ahol nincs igazság, nincs meditáció, nincs erőfeszítés!

HagyjiÍtok, hogy az elmúlt gondolatok nyomtalanul eltűnjenek mind, akárcsak a madarak az égen! A jelenlegi észlelések legyenek olyanok, mint a tiszta, áttetsző levegőég! A jövőbeli gondolatok legyenek olya­nok, mint a lezárt zsilipű vízimalom! A könnyed szabadságban pihen­jetek el, a gondolatok<1t ne erőltessétek, ne befolyásoljátok: hagyjátok békén őket a maguk természetes, tágas közegében!

A finom és durv<1 gondolatokra, a három és az öt méregre mcg a töb­bire, tekintsetek úgy, mint a tolvajra, aki üres házba lopózik be! A h<1t érzékelési terület látszólagos tárgyai úgy tűnnek el, hogy nyomuk sem marad: lássátok hát úgy őket, mint varázs-várost, amit a mágus

már e\tüntetett!

Röviden: a keletkezés, a pusztulás és a fenná!lás, az alnp, az ösvény és a gyümölcs, il szemlélet, a medit,kió, a cselekvés és az eredmény, az idő, a hely és a sz;ú, az, <lmit hilgynilk, és az, <1ki hagy, .:I megsza­badít<1ndó és il megszabadító, önnön fényében rngyog és időtlen. Nem kell hát erőlködnötök, nem kell sen1lnit ápolnotok V<lgy éppen fe ladnotok. Ahogya tengerben egyesülnek a patakok, úgy a tudat terében nlinden jelenség eleve tiszta - legyetek efelől tökéletesen meggyőződve, és érjétek el a megr<1gadás-nélküli betetőződést l

H<1 meditiÍció közben gondolatai tok sokasodnának, ne keseredjetek el, ne gondoljátok, hogy az már nem meditáció. A tudat lehet mozgás­ban: üres, és lehet nyugillomban: nkkor is üres. Bánni jelenjék is meg, <lZ a jelen-tudat terében van, ezért egyáltalán ne tagadja tok és bizony­gassatok semmit, ne fogadjatok el és ne ut<1sítsatok el semmit, hagy­jatok mindent elpihenni saját természetes, könnyed közegében! Bizonyos, hogy így gondolataitok szertefoszlanak, ott, ahol éppen vannak.

Ha képességeitek netán gy~J1!;~Lbek, és nem tudtok mcgmaro1dni ebben az állapotban, a vizsgálódást és a meditatív elmélyülést egy­aránt gyakoroljá tok, miképpen azt már feltártam.

64

ft

A gondolatokat pedig il következőképpen hajszolhat játok pusztulás­ba: erőltessetek lényeges vagy lényegtelen gondolatokat, azu tán min­denféle módon kapaszkodjatok bele nlinden egyes gondol<1tba, sokasítsiílok őket, mígcsak a ludat ki nem fárad. S amikor már nincs bennetek vágy, pihenjetek meg.

Egy másik módszer az, hogy szívetek közepén eJképzeltek egy taní­tót, aki mesterek minden jegyével ékes. Összpontosítsatok hosszan­hosszan e képre, azután pihenjetek el a ragaszkodástól mentes jelen­tudat terében!

Vagy képzeljetek el szívetek legközepében egy fénycseppet. Lássátok, amint ez a csepp alászáll, egészen a Nagyerejű Föld-Alapjáig, köldö­kötökig. Bizonyos, hogy e módszer hatásosan véget vet a szétszórtság­nak. Amikor aztán a zaklatottság elcsitult, pihenjetek el a jelen-tudat terében. Ha tompaság felhőz i tudatotokat, összpontosítsatok, cSllpaszít­sátok le a jelen-tudatot, majd könnyedén tartsátok fcnn ezt az állapotot.

Avagy lássátok, hogy önnön tudatotok fénycsepp, Illiljd, amikor ti sz­tán áll előtettek a kép, kiálLsaLok kurtán; Phe! A tuddl i:I.WIl nyumban ki süvít a fejtetőn keresztiil, akárcsak az ötezer mérföldny ire kilőtt

nyílvessző, majd a tér fényével elvegyül. Ezután azonOSlIljatok eme tér természetével. A tompaság így egész biztosan szertefoszlik. És amikor el takarodott, pihenjetek el a megragadástól mentes térben!

E tanítások közvetlen tapasztalaton alapulnak: jól értsétek hát meg! Ne kössön titeket gúzsba a gondolat, mely a gondola t-nélkiiliségre vágyik, tágítsátok a jelen-tudatot, adjátok meg magatokat, és a tágas, kiterjedt térben legyetek szabadok és derűsek!

Gondolataitok kezdetben olyanok, mint a hegyi szoroson átzúdllló víz, majd a nyugodtan hömpölygő Gangeszhez hasonHtanak, végül, ahogya tengerben minden víz íze egyesül, úgy csitlllnak el <l gondo­latok a térben, ahol egyesül az anya-fény és a fiú-fény.

OLírmiféle betegség, ártó délllUIl vagy káprázat támadjon is rátok, ne végezzetek semmiféle rítust annak érdekében, hogy távozzanak. Az egyfzűvé-tevő közvetlen gyakorl<ltot végezzétek!

65

Menjetek ki egy erdőbe, temetőbe, szigetre, vegyétek be nngntokat egy kihalt házba, üljetek le egy fa alá, vagy más ijesztő és félelmetes helyre, majd testeteket, a világedényt és tartalmát, mindent, ami van és lehet, alakítsátok át nektárrá. E nekt<'Írl ajánljátok fel a tíz irány összes buddhájának és bódhiszattvájának. Miután ők megelégedtek, a szerető kedvesség megnyilvánulásélként a fénybe olvadnak. Figyel­jétek, ahogy mind n szamszárát, mind a nirvánát csordultig megtölti él sugárzóan fényes nektár. Lc.íssfitok vendégül az esküvel kötelezett tanvédőket, az együttérzés magasrendű földjét benépesítő, hat lét­birodalom hoz tartozó lényeket, a szellemeket és a démonokélt, és minden lényt, akik a teret benépesítik, s elégítsétek meg őkel a nek­tárral, melynek íze megszilbadít.

Ezuti1n gyözódjetck meg afelől, hogya szamszá ri1nak és a nirvánának egy az íze. A luda t nem-alkotott dhnrmakája-terében járjatok-keljetek, üljetek, ugrándozzatok, futkározzatok, beszéljetek, sírjatok-neves­setek, düloljatok, egyszer keseregjetek, másszor tomboljatok: bolond módjára cselekedjetek! Végül időzzetek békében és örömben.

Éjszaka aludjiltuk nyu:5udtdll, békésen, semmiféle szétszór! vagy összeszedet t gondolat ne háborgasson titeket!

Ha így gyakoroltok, a betegségek maguktól elmúlnak, a démonok maguktól elnyugszanak. A szemlélet és a meditáció beérik: gondolil­ta itok olyanok lesznek, akárCSilk az ég. Meditációtok önnön fényében ragyog, úgy cselekszetek majd, mint a kisgyerek. A ragaszkodástól mentes térben idóztök, ahol nincs sem miféle cél, bolondhoz lesztek hasonlóvá. Az "én "-t a "más"-tól nem különböztetitek meg, szenthez lesztek hasonlóvá. Bármit is mondotok, a sZ<lvaka t ragaszkodás nélkül ejlitek ki, hangotok a dallamos hegyi visszh,1Ilg szaviÍhoz lesz hilsonlÓ. Semmihez sem ragaszkodtok, olyanok lesztek, aká r a szárnyaló Garud a. Nem ismertek féle lmet, sem rettegést, ilkárcsak az oroszlán. Minden eleve szabad, olyan, mint a fényes felleg.

Az ilyen jógi valóban Szugata, valóban Fenn tartja <l Tudást, ezért mél tó <lrra, hogy száz odaadó követő leborulva tegyen tisddetd előtte és hódoljon neki. Nagyobb kincs Ő, mint a kívánságot teljesítő drágakő.

66 .

22. ének

Emaho! Most pedig, ti szerencsések, hallg<lssátok a remete dalát!

Vairócsan<1, a Megjelenítő, nem odakint van, hilnem belül. Ó a tuda t természete, mely mentes a soküsítástól, a dharmadhá tu ~ természete il nemtudásnak, mely tiszta, úgy, <lhogyan van. Ó az igazi Diildalmas Vairócsana.

Vadzsraszattva, a Gyémánt-természetű, nem odakint van, hanem beli.i\. Ő a jelen-tudat megnyilvánulásának akadálytal<ln alapja, a tlikör - természete a haragnak, mely tiszta úgy, ahogyan van. Ó az igazi Diadalmas Vadzsraszattvil.

Ratnaszambhava, él Kincsek Forrása, nem odakint van, hanem belü l. Ó az el lltasítástól-elfogadástól, bizonygablstól-cáfolattól mentes egy­öntetűség - tennészete az önhittségnek, mely tiszta, úgy ahogyan van. Ő ill. igazi Diadalmas Rntnaszambhava.

Amitábha, a Végtelen Megjelenülés, nem odakin t van, hanem belül. Ő a megkülönböztető megértés, il térbe enyésző gyönyör és ii resség­természete a sóvárgásnak, mely tiszta, úgy ühogyan Viln. Ó az igazi Diadalmas Amitábh<l.

Amóghasziddhi, a Célt Beteljesítő, nem odakint vnn, hanem belül. 6 az <lk(1dály ta lan, magától-szabad jelen-tudat, a megvalósítás-ter­mészete az irigységnek, mely tiszta, úgy, ahogyan V<ln. Ő az igazi Diildalmas Amóghasziddhi.

23. ének

Elllililu! Most pedig, szívem legkedvesebb gyermekei, hallgassátok örömmel és vidáman vild zsra-dalom!

67

Ha ezt belát juk, mindaz, ami van és lehet, útmutató könyv, a legfőbb mandala lesz számunkra. A vörÖS és fehér jelenségek sokaságának papírlapjára a magától-születő ősi tudás és a jelen-tudat nádtolla, ró alap-nélküli, eleve szabad, ragaszkodástól mentes szava~at, Igy teremtve mintázata! a térben, hol látszat és üresség nem váh k ketté.

A három üresség magától megvalósuló mandaláját aláhulló esővíz hinti be: útjai és folyosói a természetes alaprajz; lábnyomai nk a színes homokszemek; testünk a megnyilvánult üresség, a védő istenség teste; beszédünk az üresség hangja, a vadzsra megzendítése; ragasz­kodástól mentes, maguktól-szabad gondolataink az istenség szíve; tagjaink minden mozdulata pecsét.

Az étel és az ital a dharmatá felajánlása, mindaz, ami forma ként jele­nik meg, az istenség teste, minden kimondott szó a zene maga. Nincs mit betartani, nincs mit elvetni - ez a természetes fogadalom

Bármit is tesz a jógi, aki így gyakorol, nem kell a kitartó erőfeszítésre és az ok-okozat tanára hagyatkoznia, mert a ragyogó fény, a dharmatá terében az útmutatás, a meditáció felépft6 szakasza és il fogadillmak beteljesíttettek. Kedves gyermekeim, a Nagy Tökéletesség m~gkül.ön­böztetö jellegzetessége az, hogya nagyszerű, különleges sZidd hl ket erőfeszítés nélkül, gyorsan elérhetitek.

Ha így gyakorlunk, akkor a szamszára és a nirvána sokfélesége az eredeti alapban szertefoszlik, ahogya felhők oszlanak el az égen.

A dharmakája a jelen-tudat fényeként nyilvánul meg: olyan, mint a maku látlan, ragyogó napkorong. Ezután képesek vagyunk feltámasz­tani a meggyikoltakat, feltánllnak előttünk a titkok, és mindenféle csodát viszünk végbe, úgy vezetjük a lényeket.

Miután a szinteket és az ösvényeket maradéktalanu l tökélyre vittük, a nagy emberek még ebben az életben megszabadulnak, a középszerű emberek haláluk pillanatában, a legszerényebb képességúek pedig a köztes létben. Az eleve tiszta alapban megszabadulunk, és örökké abban a tartományban tartózkodunk, ahol a három buddha-testtől és az ősi tudástól nem válunk meg. Bárhol, bármiféle lényt kell is meg-

68

•

zaboltizni, oda varázstestet bocsátunk ki, és a lények javát szakadat­lanul szolgáljuk.

Véssétek szívetekbe e szavak értelmét, és bizonyos, hogy felrilgyog bennetek a boldogság napja.

Ezt a szándékot a remete Cokdruk Rangdrol foglalta dalba. Eme érdem révén a számos szerencsés gyakorló a nemtudás szen vét, a jelen-tudiltot elfátyolozó valamennyi szennyeződ ést az eleve tiszta tartományban oszlassa el! így érje el él legfőbb eredményt még ebben az életben!

Így végződik dalom a Nagy Tökéletesség tiszta fényéhez való át törés szemlél etéről, mellyel az ösvényeke! és a szinteket gyorsan átszeJ­hetitek. A címe: A Carl/da sztfmya!tfsn.

Alapjául Orgyen Rinpocse Bevezetés II jeleI/-ludai közvetlel/ szell/léletébe valamint Longcsenpa A hét kincs, A fltfrOIll szekér, A tér !ufrolll köre: Utószó a Nagy Tókélefességhez, A II/(Hységes ie/eJ/tés je/hótakarója, A Nagy Tökéletesség dákillf szfv-cseppje és A Budd/In a tellyérw címú művei szol­gáltak. Mindezt mestereim titkos útmutatásai és sajá t tapasztalataim ékesítik. A remete Cokdruk Rangdrol szerezte e dalt, számos odaadó tan.ítvány javára: szolgálja ez az ének a tanítás és az érző lények végte­len javát! E vadzsra-dal mindazon szerencsések javára szül etett, akik a legfőbbre, a szabad ulásra törekszenek.

Tibeti nyelvről magyarra fordította Tóth Zsuzsanna, 1999 és 2002 között Budapesteo, Bajon és Uszón, Agócs Tamás segítségéveL Keith Dowman angol nyelvű fordításiÍnak felhasználásával. Köszönet nekik és Berhidai Tamásnak!

Béke minden lénynek!

69

A Garuda röpte Ag6cs Tamás fordítása

.

A Garuda röpte

Dal a kettöségek feloldásár61 cl Nagy Beteljesülés ragyogó fényében,

az öt ösvény és a tíz szellemi szint villámgyors átszelésével

Hódolat cl CUl'unak!

Leborulok cl Tan Királya, Csökji Cyelpó előtt, aki sugiÍrz6 napko­rongként árasztja magából cl jóságos tudi1s együttérző fényét, metlyel egy pi llanat alatt eloszl <It ja a sötétséget, CI hAmm világ vándor"inak tudatlanságát!

Leborulok a Varázsige Törhetetlen Őrzője, Ngakcsang Dordzse előtt, aki az üresen ragyog61étdimenzió tiszta egén tornyosuló szeretet-fel­legekbő\ il tanítás záporát hullatja befogildó t,mítványai fejére!

Leborulok a Bölcsesség Tengere, Dzsamjang Gyacó előtt, aki él látás hajójának kapitányaként, a tiszta szándék vitorlájába befogva az igyekezet szelét, a három létdimenzió kincses szigetére menekíti a létezés óceánjában fuldokló lényeket!

E három mester napkorongjából áradó hő szeretet áldásos fénysugara kibontotta a Fehér Lótuszl, mire e szerencsés csavargóban a teljes jelenlét élményszerű felismerése ezer-szirm II virágba borult.

Ehném kelyhében örvénylő, látásról dCllo[ó énekem édes nektár, melyet megízlelve minden halandó megszabadul a földi és az égi szenvedések alól; ezt kínálom Nektek, buzgó méhek, dicső követőim, hClbzsoljátok bátran, amíg jól nem laktok vele!

73

1. ENEK

A tudat csodálatos természete

Emahó! Láss csodá t!

Én, a gondtalan, vidám csavargó dalt írtam <l látásról, mellyel az összes ösvény és szint egycsapásra átszelhetó! Dalom "A GéHuda röpte" címe! kapta, jól figyelj hát, kedves gyermekem, szavamra!

A Buddha, kinek hírnevétől , mint él sárkányüvöltéstő\,

egyformán zeng il szamszára és nirvána, állnnd ó,m benne él a hatféle lény tudatában, soh<l el nem hagyja őket:

Csodás!

Ám ők mégsem tudnak róla; mindig kívül , mindig máshol keresgélik: Meglepő!

Fényesebben világít a fénylő napnál, mégis oly kevesen veszik észre: Meglepő!

Saját tudiltunk a Buddha, akinek nincs apja-anyja, kezdettelen, halhatatlan: Csodás!

Akár örül, akár szenved, cseppet sem lesz jobb vagy rosszabb: Csodás!

Szü]ele tl en, ősidőktől kristá lytiszta, önmagától minduntalan előtermó: Csod ás!

74

Ha az összes felmertilő jelenséget azon nyomban elenged ed, szabad leszel: Csodás!

2. ÉNEK

Az alapvető gyakorlat

Láss csodát! Szerencsés gyermekem, figyelj lankadatlanul!

A múlt, jelen és jövő összes buddhája által adotl nyolcvilnnégyezer-féle tanításnak sose érhetsz a végére, mint a térnek, pedig mind csak egyre való: hogya sajá t tudatunk természetét felismerjük.

Ha egy fát a gyökerénél elfúrészelsz, százezernyi ága-boga mind egyszerre fonnyad el. Ha megleled és elmetszed az öntudatod gyökérokát, a kettősség megszűntével elha lnak a létforgatag hajtásai.

Ahogya mécses lángja egycsilpásra fényt teremt ott, ahol ezer éve homály honolt, úgy tűnik el nyomtnlilnu l világkorok óta tartó vétkezések sötétsége, mihelyt az ember a saját tudatának fény-természetét felismeri.

Világkorok óta tartó sötétség sem tompíthat ja a napkorong szemvilkító ragyogását. Világkorok óta tartó tévelygés sem tompíthat ja az öntudat tisztafényú sugárzását.

Ahogy az égnek nincs színe, alakja és mérete, úgy a tudat sem bír semmiféle jellemzóvel. Ahogy az égboltot nem lehet bemocskolni sem fehér, sem fekete fellegek kel, úgy a tudatot sem lehet bemocskolni sem az iidvös, sem a vétkes cselekedetekkel.

75

A buddha-természet nlinden lényben benne rejlik, de mindenki csak akkor lehet buddha, ha felismeri önmagáb;'I1l. Olyan, núnt a tejben benne rejlő vaj-természet -akkor lesz csak vajjá, ha az ember kiköpi.ili.

Képességeitől függetlenül, biztosan megvilágosodik az, aki ezt az egyet felismeri. Lehet akár tehénpásztor is, ezt felismerve mindenképpen megszabadul a szamszárábó1.

Aki felismeri öntudata tiszta-fényét, ,mnak nincs szüksége másodkézből vett tudásra; aki a cukor ízét a saját szájában érzi, <IllIlak nem kell mástól kérdeznie, milyen is az.

Nem ismerve ezt az egyet, még a pap is eltévedhet, hiáb<l ért kilenc ösvény minden apró részletéhez, olyan neki mindaz, mint <I sosemlátott, messzi földről szóló híradások; távol<lbb van ő a megv ilágosodástól, mint a föld az égtől!

Aki nem ébred rá öntudata ragyogó fény-természetére, az hiába él erkölcsösen vi lágkorszakokon keresztül, hiáb<l meditál hosszan, tiirelmesen, sosem kerül ki <I három lét-tartomány körforgásából.

Igyekezz tehát, hogy megértsd a tuda tod természetét!

3. ÉNEK

Meditáció a tudat természetén

Láss csodát! Most pedig, szerencsés gyermekem, fülelj tovább!

Amíg önnön tudatod i:'I ):;yökerénél el nem vágod, . bármily szellemi gyakorlatot űzöl, a lényeghez sosem Jutsz el; mint akinek orra előtt ott a cél, mégis jócskán túl!ő rajta,

76

mint aki a tolvajt otthon hagyta, mégis odakünn hajszo lja , mint aki a keletre lakó démonjának nyuga tra küld váltságdíjat, núnt aki nem tudván, hogy kemencéje aranyból van, nincstelennek véli n1<lgát, s másoktól kér illamizsnál.

Lelkemből-lelkedzett szerencsés gyennekem! A következőképpen nyomozz a tudat természete után, hogy elvághasd a kettősségek gyökerét!

E tudatnak nevezett érzés bizonytalan reszketés; bár próbálnád megragadni, illó kődként szertefoszlik, bár szeretnéd elnyugtatni, össze-vissza ugrabugrál, bár szeretnél rámutatni, csak az üres semmi 111 il rad.

Annyiféle szenvedést és boldogságat tapasztaló öntudatod először is miből fakad? Függ-e bármi külső jelenségtól: hegyszikl<Ítól, tó vizétől? Honnan ered? - kérdezgesd és járj utána! Ha azt hiszed, édesanyiÍd véréből és édesapád ondójából keletkezett, gondold végig, hogy lehetett!

Ha a fenti vizsgálatt,d nem Jeled meg öntudatot eredetét, a következő lépésben azt figyeld meg, hol tartózkodik most: tested felső vagy alsó részében? Valamelyik érzékszervben? Fejedben vagy szívedben lakozik? Annak melyik szegletében? Vajon milyen alakban és milyen színben jelenik meg?

I-I a kitartó kutatásod ellenére sem bukkansz rá öntudatod lakhelyére, l!tolsóként <lzl vizsgáld meg; ha figyelmed odakintre irányítod, valamelyik érzékszerved kapuján át elhagy ja-e testedet az öntudatod, s ha egy szempillantás alatt odaér a külső tárgyhoz, történik-e fizik<li érintkezés, V<lgy tudati jellegű a kapcsolat? Avagy tested és tudatod együttesen terem ott a külvilágban? Kitartóan vizsgálgasd a t<lp<lsztalás fo lyamatát!

l-la zavaró érzelem vagy gondolat merül föt benne, legelőször azt vizsgáld meg, honnan ered,

77

mnjd nézd meg jól, hol vnn éppen, van-e színe és illnkja, végezetül pedig, mikor otthonában szertefoszlik, nézz utána, hová tűnt oly hirtelen! Mikor meghalsz, hová mchet?

Addig keress, addig kutass, amíg meg nem állapítod: öntudatod nem született, halhatatlan, sehonnan sem keletkező, sehová sem tovatűnő, megfoghatatlan és kifejezhetetlen, üres tér!

Míg könyvekben olvnsod és másoktól hallod csupán, az "üresség" mindaddig szikár, értelmetlen szó marad. Olyan ez, mintha egy állítólag tigrislakta hegyvidékről nzt rnondamík egyesek, hogy nincsenek ott tigrisek; míg a snjti t szemeiddel meg nem gyózódsz róla, k~telkedő elmédben csnk kételyekcl keltenének.

Ám hil önnwgild jársz utánil " tudatod természetének, kétkedésed gyökerét ilz7 ... ,1 te magad rnetszed el. Olyilll ez, mintha magad merl'Szkcdnél el arra "Z állítólag tigrislaktil helyre, és ilZ egész hegyvidéket tCívé tennéd tigrisért. Akkor hinnéd cl cSilk végre, hogy nincsenek olt tigrisek, amikor már végképp nem találnád őket, és il!tól kezdve egyáltillán nem lennének benned kételyek.

4. ENEK

Beavatás a tudat alapvető természetébe

L.íss csodát! Most pedig, szerencsés gyermekem, ide hallgass!

Ha minden igyekezeted ellenére, nem találsz egy csöppnyi létezőre, melyre min tegy rábökhetnél, s nzt mondhiltnád: "Ez a tudat" -nos, e sikertelenséged n lehető legnagyobb siker!

Tudniunknak bizony nincsen időbeli eredete, s mivel ősidőktől fogva üres, lehetetlen mcgragndni.

78

A jelenben nincs lakóhelye, alakja és színe sincsen, sehová sem tűnik tova, mégsem marad semmi nyoma, mozdulata üres mozgás, üressége üres látszat.

Magának a tudatnak nincs legelső okil, ktilső okok nem képesek megszüntetni, nincs mit hozzáadni, nincs mit elvenni belőle ­

nem telik meg, nem ürül ki.

Benne van nz egész szamsz"ira és nirvána, és ezért egyiket sem szereti jobban a másiknál. Bár nem tudunk rámutatni, mégsincs senuni akadálya, hogy bármilyen formcít öltsön. Nem azonos semmivel sem, túl van létcn és nemlétcn, nincsen kezdete és vége, nem változik és nem halad, nem születik, nem pusztul el, tiszta fénye nem gyarapszik, nem apad.

Áttetszően makulátlan kristálygömbhőz hasonlít a tudat: lényegét tekintve üres (mivel semmi kézzelfogllilló nincs benne), természeténél fogva vil"ígos (mivel IIIimicll dulgut Jllcgvil"ígít), együttérzése pedig Clkadálytill"n (mivel mindenre egyforrntín nyitott).

Nem szennyezi be a sZilmszíÍra sem miféle hibcíja és vétke. Tudd meg, őrök időktől fogv", tud"lod lllaga il I3lJddhcl.

E meg<'ílli1pítással bcaviltnst nyertél a tudClt alaptermészetébe, mely maga a természetes jelenjét.

5. ENEK

Beavatás a káprázat természetébe

Lnss csodát! Most pedig, szerencsés gyermekem, figye lj tovább!

Elmondom most, miképp leheséges az, hogy Szamnntabhildrának, az ősbuddhának, egy cseppet scm kell meditáln ia ahhoz,

79

hogy örök időktől fogva S7 ... abad legyen, s hogy az érzö lényeknek egy cseppnyi vétket 5em kellett elkövetniük ahhoz, hogy örök idők óta alétforgatagban vándoroljanak.

Az idők kezdetén, amikor még scm szamsz,1rn, scm nirvána nem létezett, mikor semminek sem volt még neve, és az egész mindenség ősi talaján pihent, az öntudatos jelenlét ekképp villt ki az alapból: ahogy n kristályaráhulló nnpsugilrtól saját fényét vetíti a külvi lágba, az örök jelen tudatát az élet szelc felajzotta, az Ifjlisi'ig Korsójának (a lét tiszta dimenziójának) pecsétje így feltörött, és a spontán sugárzó fény a tisztö Jét és az idötlen tudatosság viltígait ragyogtn szét, mint az égen kelő napkorong.

Ekkor Szamantabhadra, a lét tiszta dimenziója, fe lismerve bennük a sajtít visszatükröződő képeit, ti kivetített tér- és idödimenziók belsejébe olvadt, és még a lét eredeti, színtiszta talaján megvilágosodott.

Mi azonban nem emlékszünk, hogy e spontán kiár<ldó fényá mind a saját tündöklésünk, tudatlanságból születtünk, s ezt az emlékezetvesztést, ezt a tompas.igot "velünk együtt megszülető tudatlanságnak" nevezzük.

A fény vissZc,liik röz6dő képeit ezután kettösségben ta.pasztaltuk; ezt nevezzük "fognimi tudat lanságnak" vagy képzelgésnek. Így estünk ö kettős tapaszttllás csapdájába.

Erre való hajlamtIink szép sorjában elszaporod tak, és így sorra létrejöttek a szamszára tettei és lélformái, megjelent a három, majd az öt mérgező érzelem, és velük együtt a világ nyolcvannégyezerféle jelensége. Úgy forgunk a szmnszárában mindmáig, mint él víziméllom kereke, átélve a létforgatag minden örömét és szenvedésé!.

Aki ezzel kapcsolatban bővebb ismeretre vágyik, nézzen utána a Mindentudó Longcsenpa: A fegmngnsnbbn>lIdű ösvéllY killcstlÍm és A mélyhlellllű fel/ger gOlllolyfdMjl' címú műveiben!

80

•

Bár a Mester mélységes utasítá5<,~feltárta most előtteted, hogy az egész létforgatag a saját hibád ból keletkezett, ugyanakkor meg láthatti'ld ön tudatod budd ha- természetét, megpillanthattad az ŐSi Védelmező ábrázatát, ~gyanolyan szerencsés vagy, mint Szamantabhadra! Orvendczz hát szíved Jegmélyéból, lelkemből lelkedzett gyermekem!

Ez a beavatás az eltévelyedés módját állapította Illeg.

6. ÉNEK

Beavatás a lét alapvető természetébe

Láss csodát!

Most pedig, szerencsés sorsú gyermekem, figyelj még tovább!

E híres-nevezetes "ludai" nem egy il suk létező köziiJ; nem azonosítható semmiféle konk rétumma l, a szamszára és a nirvána minden öröme és szenvedése mégis belőle fakad.

Ahány rendszer létezik, i'lnnyiféle néven emlegetik:

A közönséges emberek egyszerúen én nek hívják. Egyes hindu fi lozófusok léleknek (áll/um) nevezik. A hallgatók (srálJnkn) "a személy éntelensége" néven emlegetik. A csa k-tudat (csiltlllllálm) filozófia a "tudat" elnevezést akasztotta rá. Egyesek "túlpartra-juttató megismerésnek" (pmdnyápárnmifá),

mások "buddha természetnek" (tntJufgntngnrblm),

megint mások "nagy pecsétnek" (mnlufllwdrn) kereszlelték el. Vannak, aki k a "középút" (mndhjnmnkn) névvel illetik, mások úgy.hívják: "egyetlen magcsepp" (thig-fe lIyng-cig). Vannak, akrk " Iar t<lrn-tarto n l':'rrymrk" (dlmrmnrllll1tll) nevezik, m,isok (Igy hívjfik: "mindenek alapja" (á/njn).

Olyanok is vannak, ak ik "közönséges tudat"-ként ismerik.

81

Felsorolni is nehéz lenne, mi nlindennek elnevezték már, pedig lényegében mind ugyanaz; ezt az egyet kell tehát megismerned!

Lazíts és engedd, hogy tudatod a saját otthonában megpihenjen! Békén hagyva közönséges, csupasz megismerés, átjá rható, tiszta térség, minden látnivaló nélkül, a közvetlen jelentudat szemerkélő vill&i7..ása, a megfoghatatlan üresség anyagtalan tisztasága, öröktől fogva kettéoszthatatlan, üres ragyogás!

Nem valami, hiszen nem azonosítható semmivel, de nem is semmi, hiszen szemerkélő villód7 ... ís, nem egy, hiszen sokfélének látjuk, halljuk, tapasztaljuk, de nem is sok, hiszen oszthatatlan, egy a7. íze. Nem máshol van - ez a saját tudatod!

E pillanatban megláttad a szíved közepében é lő Ósbuddha ábrázatát! Soha többé ne feledkezz meg róla!

Akinek ez nem elég, hanem még többt!t akar, az keresi a lovát, miközben rajta ül. Tűvé tehet érte hetedhét országot, még a nevét sem talillja sehol a Buddhának!

Ezzel beava tást nyertél a lét alapvető természetébe.

7. ÉNEK

A tudat természete mint az öt buddha-család mandalája

Lcíss csodát! Most pedig, drága gyermekem, nyisd ki jól a füled!

Itt és most e magától világló, természetes öntuda tban jelen van az időtlen lé t mindhárom dimenziója:

82 i

lényegi mivolta, természete és fogékonysága, és az öt "budd ha-test" - a tudat öt bölcsessége.

A tudat lényege a lét színtelen és alaktalan, se~mivel S~~' a.~onosítható, üres dimem:iója _ a dharmakája; az ~~resség t~Uldokl ése az élvezet dimenziója _ a sza mbhógakája; akozeg pedi?, melr~en akadálytalanul megjelennek a tarka képek, a varázslat dlll1enzlóJa - a nirmánakája.

E hármat a következő példán lehet szemléltetni: ~.lét .~is~ta, üres d.imenziója átlátszó, kristálytiszta üvegtűkör; tundoklo fénye, vllágoss.íga a lét tl'llcsorduló élvezete; a képeket szabadon visszaverő felülete pedig <lnnak mindent befogadó, varázslatos dimenziója.

~a ~. lények megértenék, hogy id őtlen időktól fogva onnon tudatukban van a Jét mindhárom dimenziója, a saját, eredeti ábráza tukat megpillantva, egy cseppnyi meditáció nélkü\, önmaguktól megvi lágosod niÍ nak Pgy s7.pmpi ll;Jnttis al<'llt.

Bár e há rom dimenziójtit n létnek, ügy tanítják, egyenkén t kell felfede7..ni,

ne ess tévedésbe - ugyanaz az egy va lóság mind a három!

A lét három dimenziója időtlen időktől fogva színtiszta, üres; az üresség pedig lényegében azonos a sugá rzással. Tudd ezt, és soha ne ragaszkodj semmihez!

A tudni lényege a tiszta Jét, természete az élvezet, érző fogékonysága pedig a va rázslat dimenziója, ám mindháromban az úr és a fény természete esik egybe. Tudd ezt és soha ne ragaszkodj semmihez!

Az önmagától termő jelenlétben bármi visszatiikrözódhet: V~irÓCs.lna ó - a tudat mindent mpg'titt;Jtó létformája. MlIldcn változások között 6 az, aki változatlan marad: Aks6bhjavadzsra 6 - a tudat rezzenetlen szilárdsága.

83

Se vége, se hossza, nincs se forrása, se középpontja: Amitábha ő - a tudat végtelen fény-sugárzása. Dnígakő, mcly nlÍnden közönséges, s legfőbb csodá t előteremt: Ratnasz<lmbhava ő - kimeríthetetlen kicsesbánya. Minden kívánságot azonnal valóra vált: Amógasziddhi ő - a szándékmentes cél-bete ljesítő.

Nincsenek ők sehol másutt - ők a jelenlét teremtőerői.

A jelenlét időtlen tudatossága olyan akadálytalan közeg, amely mindent közvetlenül, szemtől szembe megmutat; e végtelenü l pontos tükör a tudflt "tükörszerű bölcsessége". Mivel ebben az egyetlen tükörben jelenik meg, nlindennek egyformfl ize Vfln - ez az "flzonosság bölcsessége". A teremtőerőből a tflpasztalható dolgok sokfélesége fflkad, ami az elme "megkülönböztető bölcsessége". Megvalósít mindent, ami jó és hasznos-ez a tudat "célbeteljesítő bölcsessége". S mindezen "bölcsességek" közös lényege a tudat eredeti tisztaság<l: a "dharmfldhátu bölcsessége". Az önmagám ir;ínyuló, tiszta jelenlét teremtőerői ezek, melyek a tudaton kívül egy szemernyi léttel sem rendelkeznek.

A lét három dimenziója: üres lénye, fény természete és fogékonysága, valamint az időtlen jelenlét öt formája, <lZ "öt bölcsesség", egyszerre valósul meg, s ha mintegy az ujjunkkal szerehlénk közvetlenül rámutatni: ez az itt-és-most természetes, megmásíthatfltlan tudása, e mindenfajta körülménytől függetlenül változfltlan, kötődéssel nem szennyezett, üres tudat szemerkélő villódz<'Ísa. A múlt, jelen és jövő összes buddhája ebből ered, Ez a három idő buddháinak leglényege, soha ne felejtsd el, szerencsés gyermekem!

Ez a módosíth<lt<lt lall, tiszt<l világosság éppen ez! Hogyhogy nem találod a tudatodban a buddhát? Ez <1Z, <lmin nincs semmi látni v<1ló! Hogy állíthiltod, hogy még mindig nem látod? A közvetlen jelenlét nem más, mint éppen ez!

84

.

Hogy mondhatod, hogya tudatod sehol sem leled? E szakadat la nul villódzó ragyogás éppen ez! Mondhatod-e még, hogy nem ismered a tudatod természetét? Ezzel egyáltalán nincs is mit kezdeni. Hogy mondhatod hát, hogy ezzel nem tudsz mit kezdeni? Ennek megléte és meg nem léte nem két külön dolog! Hogyan állíthatod, hogy nincs meg a tiszta tudatod? Az öntudat há rom dimenzióját nem kell keresni, mindig magától adott. Hogy mondhatod, hogy nem tudod rnegvalósítani a tiszta tudatot? Semmit sem kell csinálni vele, elég, ha úgy hagyod! Hogyan állíthatod, hogy képtelen vagy meglelni a tudatot? Ahogy felmerül benned egy gondola t, rögtön el is tűnik. Miért panaszolod hát, hogy képtelen vagy megállítani fl gondolatot? Erről az itt-és-mostról, mely Ill<lga az ismeret, hogyan mered azt mondani, hogy nem ismered?

8 ÉNEK

Meggyőződés a tudat természete felől

Láss csodát! Most pedig, szerencsés gyermekem, odaadóan figyelj!

Tudatod nem megfogható, üres égbolthoz hasonló! Igaz-e a kijelentés, vagy nem az? Anélkül, hogy látni vágynád, nézz szembe a tudatoddaJ, nyugodj bele, pihenj meg, és megtudod!

Ámde mégsem üres semmi, mert a jelen öntudata időtlen időktől fogva ragyog. Igaz-e a kijelentés, vagy nem az? Anélkül, hogy látni vágynád, nézz szembe a tudatoddal, nyugodj bele, pihenj meg, és rn egtudod!

Megfoghatatlan a tudat nlÍnden egyes rezzenése, mint a szellő; nem tudni, hogy honnan jött és merre megy.

85

Igaz-e a kijelentés, Vélg~' nem az? Anélkül, hogy látni v.lbynád, nézz szembe él tuda lod dal, nyugodj bele, pihenj meg, és megtudod!

Ami megjelenik benne, mind a saját tükörképe; olyan minden tapasztalat, mint egy képmás a tükörben. Igaz-e a kijelentés, vagy nem az? Anélkül, hogy látni vágynád, nézz szembe a tudatoddal, nyugodj bele, pihenj meg, és megtudod!

Sehol sincs semmi, csak a tudatban: nincs más látnivaló szemlélet! Sehol sincs semmi, csak a tudatban: nincs más elmélkedni való meditáció! Sehol sincs semmi, csak a tudatban: nincs más meglenni való cselekedet! Sehol sincs semmi, csak a tudatban: nincs más betartani való fogadalom! Sehol sincs semmi, csak a tudatban: nincs más elérni való cél l

Figyeld, figyeld, figyeld a saját tudatod!

Tudatod most irányítsd a külső térre, s figyeld meg, hogy van-e oda tudatodnak indulása-érkezése? Ha rájössz, hogy nincs, akkor tekints önmagad ba, és figyeld meg, van-e ott egy gondolkodó személy, aki a gondolatot elgondolja! Ha n'íjössz, hogy nincs, azt figyeld meg, van-e színe s formája a tudatod nak! Ha rájössz, hogy nincs, hanem üres, azt figyeld meg, van-e széle s közepe az ürességnek! Ha rájössz, hogy nincs, nézd meg, van-e külseje és belseje!

A jelenlét, amelynek se külseje, se belseje, olyan tágas, mint az égbolt; azonnali, mentes minden korlátt61 PS ~7.pl~ő~égtől; és az öntudatll<lk ebben az univerzális matrixában megfoghatatlan szivárviinyként tűnnek fel

86

a szamszára és nirvána képei, melyek sokszínű látszatuk ellenére is csak a tudat kivetülései.

A mozdulatlan jelenlétből figyeld meg a külvilágot: káprázatszerű itt minden, mint a vízi tiikröződés, formája és üressége nem választható kiilön; a szamszára a nirvánával azonos a jelenlétben.

A mozdulatlan jelenlétből figyeld meg a külvilágot: tükörkép a szamszárának-nirvániinak minden egyes jelensége, soha nem létezett semmi, minden látszat ellenére; nincs szamsziira és nirviina, csak a tiszta dharmakája

A három lét-tartományban bolyongó lelkek, nem tudván, hogy saját lényük a jelenlét eredendő tudomása, melyben egy a szamszára és a nirvána minden jelensége, mindig kettőt látnak ott, ahol valójában semmi sincsen, kellős felfogásuk miatt különálló létezőket tapaszti"llnak, s eme tévedésük miat! jutnak nlindig újra szolgaságra.

Azt hiszik, hogy van jó és rossz, ezért mindig váloga tni"lk, tuda tukban nincs kettősség, mégis körbe-körbe járnak. Azt hiszik, hogy létezik út, ami innen oda vezet, holott a magáról tudó tudat önmagától valósul meg itt, a jelenlét három dimenziós, időtlen pillanatában. Szegény balgák, így sohasem érik el a buddhaságot!

Egy valamiben biztos lehetsz: minden, amit tapasztalsz, a saját tudatod kivetülése, tiikröződése, önnön látomása és megnyilvánulása!

A mozdulatlan jelenlétbő\ figyeld meg a külvilágot: Minden, ami van és lehet, üres visszatü kröződés, üres kép és üres hang a kezdetenincs ürességben.

Figyeld magát a tudatot, ki ezeket tapasztalja! Olyan, mint az üres égbolt, melyben minden

87

emléked és gondolatod önmagától szertefoszló, megmagyarázhatatlan, kifejezhetetlen látomás.

A tudat varázslata minden egyes tapasztalat, de nlÍnden varázslata egyformán alaptalan, üres. Aki mindenben ráismer a saját tudatára, annak minden tapasztalata egyformán üres dharmakája.

A tapasztalás nem köt gúzsba, csak a téves viszonyítás, ebből fakad minden mil kacs kötődés és ragaszkodás; ezt szakítsd meg, ettől válj meg, szerelmetes gyermekem!

9. ÉNEK

Meggyőződés a tapasztalás káprázatszerű mivoltáról

Láss csodát! Nagy lehetőséggel megáldott, kedves gyermekem!

Ha sarkantyú nem sa rkallja, a ló nem ér célba soha, ha a tejet nem köpülik, nem lesz vaj belőle soha, ha énekem nem folytatom, nem érek a végére soh<l; lankadatlanul hallgasd hát sokszavú költői énekem!

Ha nem érted, hogy nlÍndenben <lZ öntudiltod tükröződik, honnan is tudhatnád, az "üresség" sz6 mit jelent? Honnan jönnek először is mindezek a jelenségek? Hol t<lrtózkodnak azutá n? Végezetül hová tűnnek? Ezt a hármat alaposan vedd szemügyre, gyermekem!

Ha megnézed, köd felhőhöz hasonlít itt minden látszat: a levegőből vá lik ki, majd a levegőbe olvad vissza; éppúgy nlÍnden jelenség az öntudatod káprázata, a tudatodban merül fel, majd ugyanoda tűnik vissza.

Mint mikor a rosszul látó rámered a kéklő égre, és a sok homályos képet, szeme beteg káprázatát,

88

úgy tekinti, núntha azok valójában ott lennének, épp úgy esünk tévedésbe mind, ha valóságnak véljük elménk tompa varázsIatát: mindazt a sok hangot, képet, mi a tudat tisztaságát beszennyező sok rossz szokás, a dolgok kézzelfoghatósi1gtíhoz való ragaszkodás miatt létező dolognak tűnik - holott nem volt soha benne egy szemernyi valóság sem, csak tudatunk kápráza ta!

A képek mögött nincsen semmi, ü res káprázat a világ, a semmi tündöklő képe, mint a hold a tó vizében, üresség és tündöklése szétvá laszthatalan egysége; fedezd fel e kettőnek az egyensúlyát!

Mini amikor éjjel látott álmainkban feltünik aszülőföldünk, megpillantjlIk otthonunkat, rég nem látott rokonok kal találkozunk, együtt sírunk, együtt örvendezünk, s úgy éljük át, mintha nappal történt volna, holott egész idő alatt nem moccanunk fekhelyiinkről, s valójtíban senkivel sem találkoztunk, éppen ilyen álomszerű életünknek minden egyes pillanata: öntudatunk képzeli el, és a kivetített képet maga tapasztalja meg. Ahogy valójában nem létezik semmi, amit éjjel látunk, minden látszat ellenére, épp oly üres nappali lapasztalásunk.

10. eNEK

Világteremtő képzelet

Láss csodát! Kivételes szerencsével megáldott gyermekem!

Minden tiikröződés meghatározatlan, a világot minden lény másképp tapasztalja, amit az egyik lát, az a másiknak ltíthatiltlan.

Élnek olyan lények, akit a földet földnek tapasztalják, de élnek olyanok is, akik azt tűznek tekintik,

89

míg egyesek számára jólét és boldogság forrása, mások csak úgy gondolnak rá, mint kínlódásra.

Vannilk olYilnok, akik il vizet víznek nézik, de olymlok is vannak, akik azt tűznek érzik, vannak olyanok is, akiknek életadó nektár, meg olyanok is, akiknek az a lakóhelyük, sőt olYilnok is, ilkik szilárd földnek látják.

Vannak olyan lények, akik a tüzel tűznek érzik, de olyanok is vannak, akiknek élvezetnek ~.űnik, olyanok is vannnk, akiknek tűz a lakóhelyuk, .. sőt olyanok is akadnak, akiknek tűz az eledeluk.

Vannak olyan lények, akik az eget égnek nézik, de olyanok is vilnnak, ilkik azt szilá~d ~öldnek vélik, és épp ezért az égboltot talajnak tekmt!k.

Mivel tehát minden tükröződés meghatározatliln, cSilk a megszokás miatt tűnik olyannak, amilyen. A négy elem általunk ismert észlelése az emberi világ jellegzetes beidegződése.

Egyes lényeknek fl föld maga a pokol tüze, a földmCiveseknek az fl megélhetésük, a rabszolgáknak pedig a kínszenvedésük.

A tűz a tCiz-istenek legfőbb élvezete, a tűztestú szellemeknek aZ a lakhelye, a tűzférgeknek pedig a kedvenc eledele.

A vizet a pokollakók tűznek tapasztalják, a sóvárgó szellemek gennynek, vérnek látják, az elefántnak föld, az isteneknek nektár, az alakváltó isteneknek kincs- és virágeső, a kigy6-szellemeknek pedig lakóház. Mivel az istenek mind az egekben élnek, az eget az összes isten földnek tapasztalja.

90

ft

Tehát minden lény olyannak tapasztalja a világot, amilyennek elképzeli.

Dévaputra megkérdezte a Buddhát: _ Ki teremtette a Világhegyet, a Napot és a Holdat? Mire a Buddha így válaszolt: _ Nincs itt semmi más teremtő; saját rögzült gondolkodási hajlamaink vetítik ki mindezt a sok képet, ami a tapasztalásunkban megjelenik. Minden a saját tudatunk műve. Mire Dévaputra így szólt: _ Gondolkodási hajlamaink valóban megrögzöttek, de a Világhegy, a Nnp, a Hold és a többi tesi szilárdsága, kézzelfoghatósága honnan ered? Erre a Buddha elmondta a következő történetet: _ Élt egyszer Váránaszíban egy öregasszony, aki hgrisnek képzelte magát. Emiatt a város lakói is tigrisnek látták és elmenekültek. Hi1 valaki ilyen rövid idő alatt képes volt elérni, hogy tigris képében jelenjék meg, akkor az időtlen időkön át tartó születések megrögzött hajlamai miért ne jelenhetnének meg e jelenségvilág képében?

Minden a tudat mCive tehát.

Vannak hindu jógi k, akik - hogy a világi kísértéseknek elejét vegyék ~ azt képzelik, hogy mindenhol egyedül vannak. Magányuk így olyan nyilvánvalóvá villik, hogy a többiek is észreveszik.

Azt beszélik, olyan is volt, aki egy sziklatömböt képzelt az égbe, mire a szikla láthatóvá és kézzelfoghatóvá vált.

Tehát mindent a tudat hoz létre -a saját gondolataink teremtik meg a világot. Minden a tudat visszatükröződése, de minden tükörképe egyformán üres.

91

Egyes lények az <ÍtOleneti pokolban ajtónak, oszlopnak, tűzhely nek, kötélnek képzelik magukat, .:ítélve e t<irgyak összes szenvedését. Mindenki másképp tapasztalja tehát világát; ki-ki annak érzékeli, aminek elgondolja azt.

Mivel mind a hat világot egyedül a szamszárában fe l-alá bolyongó lények öntudata teremtette, hidd el, nlinden észlelés az öntudatod v'\fázslata, semmis látszat, saját formája az ürességnek; döntsd el egyszer s mindenkorra, s nyugodj bele!

A buddhista szentiratok leírják, hogy Gleccser-tavi Buddha tartja kezében azt a tiindérrózstít, amelynek egyik bibéjén van il mi Rettenthetetlen Galaxisunk.

A Bölcs azt mondja, hogy amikor az azonnali átkelésben kiteljesedik a jelenléted, tested minden egyes pórusába n számtalan sok buddha-földet és számtalan hi1t-osztatú lény-világot pillantasz meg, S végtelen sok varázstestben jelensz meg evilágokban, hogy azok minden lakójának elméjét megszelidítsd.

Úgy segíted őket dolgaikban, mintha álomban cselekednéJ. Tehát a szamszára és a nirvána minden jelensége egyedül a tudat tükörképe, ám valójában mindegyik alaptalan, üres; az üres ragyogás megragadhatatlan terében leld föl bizonyosságodat!

A Buddha szerint egyetlen porszem tetején annyi buddha-föld és annyi hat-osztatt."! élőlény-világ van, mint égen a csillag; e vi lágok nem keverednek, nem vegyülnek, nem ártanak egymásnak.

Áll ítólag minden féreg belsejében számtalan sok féreg vtíros található, s kinn az űrben tótágast áll számos város, van oldalvást s V,ln átlósan építkező.

92

.

Vajon ki az, aki mindezeket létrehozta? A Buddha szerint minden a tudat teremtménye . A tudat természete ősidőktől fogva olyan, mint az ég; ennek mintájára ismerj minden jelenséget!

Minden megszokott kép a saját öntudatunk tükörképe, nlinden hangban egyedül az öntudatunk visszhangozik, s amikor a halálban módosul a tudatosság áramlása, akkor sincs külső változás, csak a tükörkép változik.

Minden tapasztalat a tudat visszatükröződése, de valójában minden tükörkép alaptalan, üres; a semmi tündöklő képe, mint a hold a tó vizében. Tartsd fenn az üresen ragyogó jelenlét kettéoszthatatlan terének érzetét!

Minden látható jelenség a tudat visszatükröződése:

Ami "törékeny kehelynek", anyagi világnak látszik, csak tudat, és ami "elixírnek", a lények hat csoportjának tű n i k, szintén turiai Az is tudat, ami a felsőbb létsíkok isteni és emberi boldogságának látszik, az is tudat, ami a három gyötreJmes létforma szem'edésének látszik.

Az is tudat, ami a szenves tudatlanság öt mérgének látszik, az is tudat, ami önmagát teremtő, időtlen jelenlétnek látszik. Az is tudat, ami rossz gondolatnak, létforgatag-béli hajlamnak látszik, és az is tudat, ami jó gondolatnak, buddha-földnek mutatkozik.

Ami ördögi és démoni beavatkozásnak látszik, az is csak tudat, ami csodás isteni képességnek látszik, szintén tudat. Ami sokféle elképzelésnek tűnik, az is csak tudat. ami gondolatmentes, összeszedett elmélkedésnek tűnik, csak tudat.

Ami jellegzetes, színes tárgynak látszik, csak tudat, ami jellegzetesség nélküli, értelmezhetetlen valóságnak tCinik, szintén tudat.

93

d

Ami az egység és sokaság egységének látszik, csak tudat, ami scm létezőnek, scm nem létezőnek tűnik, szintén csak tudat.

A tudaton kívül egyetlen tapasztalat sem létezik. Olyan mint a festő; még a saját testünket is ő alkott.l. Ahány vi lág létezik az összes galaxisban, mindazokat egytől-egyig a tudat festette meg!

Szegény, ostoba lényeket megtévesztik a saját gondolataik által festett képek. Ezért olyan fontos meggyőződni arról, hogy minden a saját tudatunk varázslata.

Ezzel beavatást nyertél a fogalmis.:í.g tudati mivoltába.

". ÉNEK

A nem kettős tudat önfelszabaditó dinamikája

L.í.ss csodá t! Most pedig, lelkembóllelkedzett gyermekem, ide hallgass!

Saját tudé1tunk tehát az egész világ teremtője, ám hogy kicsoda-micsoda ő, és hogy milyen a színe és alClkja, tCllán még maga a Buddha sem tud ná megmondani; eleve üres és megragad hatatlan, mint a tér, tudd biztosan, hogya tudat feneketlen üresség!

Azt mondtam, a tudat olyan, mint az ég, de csak az üressége szempontjából olyan. A tudat tudatos üresség, ami bármi képet ölthet, az ég pedig nem tudatos, hanem csak tiszta tér; a tudat valóságát így a tér nem mutatja meg.

Ezzel beavatást nyertél a tudat ürességébe.

A tudat üres ragyogás, melynek teremtőerejéból kivetülnek a s:wmszára és a nirvána képei,

94

ám közben semmi sem válik el az üresség terét61, ahogya tükröződő képek scm mások, mint a tükör.

Ezzel beavatást nyertél az üresség képszerűségébe.

A tlikröződés és az üresség soha nem volt két különböző dolog. Mivel tudatunk üres, a benne felmerülő, megragad hatatlan, tnrka tünemények sokasága akadálytalanul jelenik meg, de semmi nem vet véget a tudat ürességének, mert minden jelenség természete eleve üres.

Mint a szivárvány az égen, vagy a hold a tó vizében: minden kép elválaszthatatlan az ürességétő l .

Az egységet felismerő ember kcípráza tos színjcítéknak látja él szamszára tarka forga tagát és él nirvána békéjét egyaránt, és e kettéválaszthatatlan űr-tünemény színjátéka láttcín il megmásíthatatlan derű nyugalma tölti el lelkét.

Szerencsés gyermekem, ugye így Viln ez? Figyeld meg, ketté tudod-e vcí lasztan i öntudatod ürességét és a benne felmerülő képeket! Az üresség és il jelenségvilág nem két különböző dolog!

Ezzel beavatást nyeriéI a képek és az üresség elvá laszthatatlan egységébe.

A kettéválaszthatatlan úr- tü kröződés az önmagától termő, önfényében tündököl ve, szemerkélve vibrá ló jelenlét; il háromdimenziós lé t spon tán, önteremtő dinamikája.

Ezt tapasztaId meditáció közben és azon kívül is, éjjel-nappal csak erre figyelj, szerelmetes gyermekem!

Ezzel beava tást nyertél a nem-kettős lét önfelszabadító dinamikájába.

95

, 2. ÉNEK

A három létdimenzió önműködő dinamikája

L..:;ss csodát! Hallgasd tovább e gondtalan csavargó dalcít!

Az alap~jelenlétben és az alnp-tlikröződésben egyformán teljesü l il lét mindhárom d imcnzi6ja. Megértve., kettő közti különbséget, az egész szamszárában és nirvánában ismerd fel él Bud dha luiromdimenziós létövczctéH

Hogy ilZ alap-jelenlétben miképp teljesül il három létd imenzi6, egyszer elmondtam mi'ír, de most megismétlem:

A természetes ala p-jelenlé t kristálygömbhöz hasonlít, mely nek üressége a színtiszta lét, benső fénye, ragyogása a kifogyha ta tlan élvezet, sZ<lbad fény v isszaverő képessége pedig a varázslat d imenziója. Az Cl la p-jelenlétben így teljesül él lét három egyesíthetetlen és szétvá laszthata tlan dimenziója.

Az a lap-t ük röződés olyan, mint a kristályból élrtldó fények, melyek ötféle színben tü kröződnek. E t ü k röződések lehetnek egy tiszta buddha-mező képei, vagy a világ- kelyhek és a bennük lakók tisztátlan képei; üresség-lényegük mi ndig a lét színtiszta dimenziója, ragyogó fény természetü k az élvezet dimenziója , végtelen sokfélcségük a varázs la t dimenziója. Az a lap-tii kröződésben a há rom d imenzió ekképp teljesül.

Kevesen vannak ma naps.ig, kik e kettőt megkülönböztetik, holott e tudnivaló megértése roppant lényeges; jómagam a Mindentudó Longcsenpa jóindula tú magyarázata iból tudom.

Aki tudja ezt, annak minden tényleges és lehetséges tapasztal,t!d az önmagá t teremtő, i dőt len jelenlét háromdimenziós va rázsköre. A Buddha háromdimenziós létövezete máshol fö l nem l e l hető!

96

•

A hntféle lény is a lét e három időtlen dimenziójábnll vándorol, s h" képesek. lennének feli smerni ezl a tényt, egy c~e~p n )' 1 mediti'ícióra sem lenne szükségük, megvdélgosodnának azonnal, egy szernpill<lntás alélt t.

A,Z alap-j~lenlét három dimenzióját ne ",ílaszd külön, lllszell mmdhárom a tiszta lét dimenziójal

~z alélp-t.OkrözŐdés három dimenzióját sc válaszd kii/ön, hls~en m~ndhárom a megnyilvánulás dimenziójél!

~ t~szta l~t és a megnyilvánulás pedig nem két különböző dolog, hIszen mmdkettő egyformán a tiszta lét üres dimenziója f

S ha ~ tükröz~és végül milgától ilZ alilpba olvad, és él tI Sztil alap-Jelenlét dinmnikája rnegmutil tko;dk, ilzzal ll1egnyil~jnul a gyilkorJélt végeredménye:

at~ó~. kezdve kl, S~11l mOCca nsz a lét tiszta c/imcnziójtiból, 11l1ko~bcn n maslk két dimenzióban is megnyilv;'ínulsz, és il tIsztil égbollon rngyogó szivjrványfény-testbcn, sza kadatlanul szolgálod n lények javát.

, 3. ENEK

A teremtőerők megtisztitása

J .... , ss csod á tr Ha Jlgélsd tovább e gond ta lan csavilrgó d<l ltít!

Idézd fel most módszeresen <l téged é rt sérelmeket.

milyen érzés volt, amikor mások igazságtalmllll bá:ltak veled; bec~apt:lk és megbántotta k, megszégyeníteItek, elhilgytak, beled rugtak, bántal maztak, s kegyetlenüllllegaláztakl Hagyd, hogyelöntsön a düh, m<ljd nézz szembe magával az érzelemmel! Jól vizsgáld meg: Indulat lIr honniln érkezik, hol tartózkodik és véglil hová távozik!

Vall.-: színe és formája, V<lgy b<'irmi egyéb, mi siljátjn! l-Iél Jol megnézed, l<'ithiltod, mily üres és Ill egfoghatnt lan.

97

Ne nyomd el <lZ indulatot, ne próbálj rnegszabadulni tőle: a tiikör eredendő bölcsessége az!

Idézd fel most m<lg<ldban a vágY<lidat! Gondolj áhított kedvesre, bőséges l<lkomára, fenséges ízekre, vágyv <l-vágyott viseletre, lovakra és tehenekre! Hagyd, hogy felébredjen benned <l sóvárgás, m<ljd tekints rá magár<l az érzelemre! Jól vizsgáld meg: Sóvárgás úr honni1n érkezik, hol tartózkodik és végül hová távozik! Van-e színe és formáj<l, vagy bánni egyéb, mi sajátja! H<I jól megnézed, láth<ltod, mily üres és megfogh<ltatlnn. Ne nyomd cl a vágyakozást, ne próbálj tőle SZ<lbadulni: a megkülönböztetés eredendő bölcsessége az!

Ha elfog az erőtlenség, levert vagy és csüggeteg, fejed tompa, kábtin pislogsz, s naphosszat cS<lk <lludnál, hagyd, hogyelöntsön a levertség, és nézd meg, mi <l lényege! Jól vizsgáld meg: Kábaság úr honnan érkezik, holtartúáudik és végül hová távozik! Van-e színe és formája, vagy bármi egyéb, mi saj::ítja! H" jól megnézed, láth<ltod, mily üres és rnegfogh<ltatl<m. Ne akarj megszabadulni a tompaságtól: a nyitottság eredendő bölcsessége <lZ!

Idézd fel most azok<lt a dolgokat, amikre büszke vagy: jó családod, társadalmi helyzeted és befolyásod. Gondo lj arl"<l, hogya külsőd igen-igen kellemes, hogy beszéded d<lllamos és zengzetes! Gondolj <lIT<l : okos vagy, és mennyi mindent tudsz, elmélyült gondolkodásban mennyire az élen jársz, milyen jól tudsz előadni, s menny ien hisznek neked, s hidd el bátran: "másoknál én valamivel jobb vagyok". Hagyd, hogyelön tsön a büszkeség, rn<ljd figyeld meg <IZ érzelem lényegét! 161 vizsg,íld [ll!;'!;: Büszkeség úr honnan érkezik, hol tartózkodik és végül hová távozik! V<ln-e színe és fonnáj<l, vagy bármi egyéb, mi sajátja!

98

Ha jól megnézed, láthatod, mily megfoghatatlan és üres. Ne nyomd el az önhittséget, ne próbálj tőle szabadulni: aZ egyenl őség eredendő bölcsessége az!

Gondolj végül ar ra, e világon hányan v<lnnak, akik mílad sokkal szebbek, okosabbak, g<lzdag<lbbak! Hányan vannak, akik nálad sokb l jobban átJátják a valóságot, s rá<ldásul értenek <I n<lgyvilági társalgáshoz! Hagyd, hogy döntsön a félsz, hogy mások sokkal jol:?bak nálad, és ha felkelt, figyeld meg az érzelem nek lényegét! Jól vizsgáld meg: Szorongás ür honn<ln érkezik, hol tartózkodik és végül hová távozik! Van-e színe és form<Íja, vagy bármi egyéb, mi sajátja! Ha jól megnézed, láthatod, mily üres és megfoghatatl<ln. Ne nyomd cl a szorongásod, ne próbálj tőle szabadulni: a spontán tevékenység eredendő bölcsessége <IZ!

Ha mindezeket felismered, meglátod majd: minden érzelmi feszül tséged eredendő bölcsességed egy formáj<l.

Nevetséges az az ember, <lki elnyomja az érzelmeit, és azokon túl keresi az ürességet, az eredendő bölcsességet! Mily szánalmas, hogy keresve nem t<llálja meg!

Most, hogy tudod már: az öt mérgező érzelem üres, ha legközelebb felbukkanna fejedben egy "szenves" gondolat, nem kell újra megnézned, mint most, a be<lvatás <lIaII, hogy honnan jön és merre halad, V<lI1-e színe és alakja. Mivel korábbról tudod jól, hogy teljesen üres, egy pillanatra sem követed, hanem hagyod, hogy mihelyt megjelent, azon nyomban dpihenjen eredeti otthomíb<ln: a tudatosság tág terében, s így ömn<lgától szertefoszlik, kétségkívül elolvad az ürességben.

Ez egyrészt az érzelmek természetébe való be<lvat<ís, másrészt a teremtőerők megtisztításának gya korlat<l volt.

Ha az energiák megtisztítnsa egyszer mnr sikerrel járt, aitól kezdve valahányszor elön t az öt méreg egyike,

99

mivel kor6.bban már felismerted a szenv öngcrjesz tő je ll egét, együtt ébred fel vele <1Z eredendő bölcsesség és üresség érzete,

A gondolilto\... felbukkanása és fe1sz<lbildulásil egyidejű! Az érzelmek megjelenése és felszilbild ulás.."l egyidejű! A régi tibeti mesterek közölt nz a szólás já rta : " Minél több <1 szenv s gondolilt, ilnniíl Ililgyobb a dharmakájn!"

Hil még kezdő vagy, és sok erős érzelmed és indul"tod ébred , jobb, hil il fenti módszerrel alaposan megvizsgnlod őket!

E t<1nílás bizilImils, jól szívedbe vésd !

Ezzel beilVilt,bt nyertél abba, hogy ilZ öt "mérgező" érn'lern miként sZ<1badítj<1 fel önmagti t.

14, ÉNEK

A hatféle érzéklet önfelszabadulása

L..iss csodát! Most pedig, szívemnek drága gyermekem, ide hallgass!

Ölts magadra selyemruhát, s figyeld meg a tudiltodal, amint azt gondolja: "Milyen puha, lágy és s imogató" ! Végy testedre darócruhát, s fi gyeld meg a tudatoda!, amint azt gondolja: "Milyen érdes, dörzsölő! " Ha megnézed, mind il kettő egyformán üres.

Végy szemügyre aranyszobrot, s figyeld meg a tud<1todilt, mnin! az! gondolja: "Ó, lllil y gyönyörű!" Né7.z meg jól egy csúf vmangyot, s figyeld meg aludatoda t,

, od l ' Ó b . f'" ammt azt g o Ja:" , e csu . Ha megnézed , mind a kettő egyformán üres.

Kós tolj villami finomságot , s figyeld meg a tuda todilt, mnint azt gondolja: ,,Jaj, de jóízű!"

100

.

ízlel j valami ocsmtinyságot, s figyeld meg aludatodat, <Imini azt gondolja: " Fúj, de fö rtelm es ~ " Ha megnézed, mind a kettő egyform"n üres.

Szívd be sza nttllfüsl illilt.it, s figyeld meg., tud <1 todat, aminl ilzl go ndolja: "Milyen ill<l los1" Szagolj meg egy büdös sajtot, s figyeld meg aludatodat, amint a7.t gond olja: "Mil yen rossz S7.ilgÚ! " Ha j61 megnézed, mind <1 kettő egyformán üres.

Hilllgass kellemes rnu zsik<i t, s figyeld meg a tudatodil t, amint azt gondolja: "Mil yen kellemes!" Ha~lgasd kövek c.si korg"sát, s figyeld meg a tu d<1 todilt, ammi azt gondol,a: "Milyen fülsértő!" 1-1" megnézed, mind il kettő egyfonn án üres.

Képzeld most cl, hogy te vagy a vi l"g leggazdagabb embere, és ~negk.<lphatsz mindent, ami szemnek-szájna k ingere, draga, cdra palotában, szolgák iÍ ltnl kénye7tetve, dllS lakomák közepette élheted le élplf'd. Ha sikerült elkép7.clni , figyeld meg a tudatoda t, amin t :lzt gondolja: "Mi lyen jó lehet!"

Képzeld most el, hogy tc vagy <1 vir"g legszegényebb embere s.írból k~.zü lt ist,íllóban esó veri ned ves, nyirkos fekhelyed, ' tested ragla lepra, féreg, kezed-Iábild eJrohnd, sok szenvedés gyötör téged, s élsz pokoli kínokat. l-la s ikerült elképzelni , figyeld meg a tudalodClt , amint azt gondolja: "Ó, ez rellene!!" Ha jól megnézed , örÖm s bánai egyformán üres.

Most, hogy tudod már: a hat érzéklet mind üres, 1M legköz~.lebb vala.mi kellemes vngy kellemetlen benyomást érzel, nem kell lIJr., megvI7..sgá lnod, mint mOSI, a benvalás Cllatt, h~gy honniln jön és merre hillad , van-c színe és ainkja, I~llve l .ludod : a feneketlen üressC>lj icliliJ"n <;7i'1hi'l(f<;;'ígábóJ (abdt Egy pllJnll<l tra sem. köv.eted , csak h<1gyod, hogy mihelyt megjelent, aZon nyomban elpIhenjen eredeti ottho nába n:

101

a tudatosság tág terében, s így önmagától szertefoszlik, kétségkivül elolvad az ürességben.

Ezzel beavatást nyertél a hatféle érzéklet önműködő fe[szabadulásába.

15. tNEK

Beavatás a mozgás és a mozdulatlanság egységébe

Láss csodá t! Nemes gyermekem, íülelj még tovább!

Fngedd elméd elpihenni, hadd legyen a ked vé re, figyeld meg, milyen, hogyhn nem aVnt kozol bele! Ha megnézed, il jelenlét terében nyugszik el; mozdulatlan tudatod az üres jelenlét színtere. Ismerd meg jól, lelkemből lelkedzett gyermekem!

Ezzel beavatást nyertél <'I nyug;;llmi állapotba, mely a ludat ékessége.

Kelts magadban ezerféle gondolatot, s figyeld, miképp sokasodna k! /-la megnézed, egyetlen gondolatod sem moccan ki ilZ üresen ragyogó jelenlétből. Lehet tehát gondolattól hem7..segő -tudatod ilkkor is a jelenlét színtere. Ismerd meg jól, lelkemből lelkedzett gyermekem!

Ezzel beavatást nyertél a ludaHevékenységbe, mcl y a ludat játéka.

Ahogy egyetlen hullám nem moccan ki a tenger vizéből; akár csendes, akár mozog, elméd üres jelenlét, amely egy pillanntrfl Sem moccan ki a saját színteréból. J-lil nem mozdul, hagyd csak: a jelenlét színtere az! Ha izeg-mozog, hagyd csak: a jelenlét csjJIámlása az!

Aki szerint a tudatmedilációban nyugszik; azon kívi.il élénk és zaklatott,

102

ft

<'IZ nem tudja, hogya mozdu latlanság és a mozgás egyformán a tudal öngerjeszló működése, és nem olvasztotta még egybe a jelenlétet, a !llozdulatlanStígot és a mozgást.

Kiváló, szerencsés gyermekem! A tudat tehát akár nyugszik, akár izeg-mozog, mindenképp a tiszta üres jelenléten belül marad, így hát, noha korábba n e kettő közti különbséget jól meg kellett értened, ettől kezdve gynkorold a nyugalom, a mozgás és a jelenlét egységét!

Ezzel be~vatást nyertél n mozdulatlanstíg és a mozgás egységébe.

16. ENEK

Kiegészítő tanácsok

Láss csod cí t! Egyetlen szerencsés gyermekem!

Meg ne inogj, nyi tott füllel hallgasd énekem! A Lágyh~ngú Mttzsa segítsen engem, Cokdruk Rangdroit, e tétlen dalnokot!

I-In biztosan tudod mfír, hogy minden egyfonntín üres, akkor sem a sZ<1 Illszá rában, sem a nirvánában nem találsz már többé semmi vágyni- és elkeriilnival6t; nem vezet már többé féJre a bn rfít és az ellenség fogalma, nem liHsz többé ki.ilönbséget önmagad és mások közölt, hiszen jól tudod mfír: minden tapasztalatod egyformán üres.

E terjedelmes magya rázat lényege, velős mondások ba sű r ítve a következő :

Az utak csúcspontján, a Nagy BeteljesüJésben, ~z egész szamsz<,ra és nin'ánn talajtalan és gyökértelen;

103

egyízű az időfeletti buddha-Iét tiszta dimenziójában. A Nilgy Beteljesül és bi rodillrnábilll isteni és démoni nem két különböző dolog. A NilSY Beteljesü lés honában scm "buddhák", sem "érző lények" nincsenek. A Nagy Beteljesü lés országábiln nincs jó és rossz. A Nagy Beteljesülés ösvényén nincs közel és távol. A Nagy l3eteljeslilés célja nem elérhető és nem elérhetetlen. A Nogy Beteljesülés tanításil nem kivihető és nem kivihetetlen. A Nogy Beteljesülés értelmén sem meditálni, sem nem meditálni nem lehet. Ilyen a Nagy Beteliesmés fenséges szemlélete!

A Nagy Beteljesü lés szemléletét megértve, minden testi-lelki benyomás lecsillapszik, s mint ilmikor víz éri a gyapjút és megpuhul, az észlelés kapui is puhán nyílnak, kitárulnak; a tesi , beszéd és tudil! békében honol.

Tudd meg ezt is: a NdőY Beteljesülés szemléletének különleges ismertetőjegye il gondola! nélktili, sugárzó derű révületc, és a tudatlanságuk fo lytán a szamszárában bolyongó lények iránti szeretet, amely oly természetes, mint <unit az édesanya érez egyetlen gyermeke irán!!

Ha jól tudod már, hogy minden egyformán üres, és <lZ erényt sutba dobva, búnt bűnre holmozol, ilZ fekete mágia és ördögi megszállottság; jobb, h" az effajta kísértéseket elkerülöd!

Ezzel az összes beavatást megkaptild a Nagy Beteljesülés szemléletébe!

Ezek a beavatások mind nagyon fontosak, de amíg fel nem ismered, hogy minden külső form<l, hang cs jelenség c!)y{Ulllliín üres, <lddig hiiÍb~ gondolod: "Én most a szemléleten meditálok." Mi értelme lenne annilk?

HJ.!

Ezért kezdetben a következőképpen járj el: Folya01odj a mesteredhez, és figyeld jól, mi történik! Figyelmed olykor megfeszítve, olykor ellazítva, figyeld meg jól il tudat természctét! I-lil ilyenkor derűs lesz <lZ elméd, és az üresség egy-egy pillanatra feldereng, már-mnl' úgy érzed, <l kül világ tárgynit hiába próbálmíd kézze! megrilgadni, nincs otl semmi kézzelfogható, akkor bizonyosan megszülelik benned il tudás: "Csak ez lehet a szemlélet, semmi más!" Hil ezt a bizonyosságo! megszerzed, nyugodj bele; mgaszkodással ne szennyezd be!

Hil <l beavatás hatott, még ha nem is gyakorolsz, él halál után , <l köztes létben, minden félelmoo és rettegésed ellenére, felismerve, hogy minden a tudatod üres formájil és tükörképe, él lét színtiszt<l eredeti tal<lján <l buddhaságot elnyered!

Ám h<l il beavatás nem ért célba, nem 11<Itoll, hi.íba is gY<lkorolsz; hil már az első napon eltévedsz, milyen tlilgy tévedésben leszel a tizenötödik napon!

Amíg fcl nem fogod, hogy vilrótlan a s7a!llszá ra és nirvána minden egyes jelensége, addig hiába is hazud od, hogy érted az ürességet, aZZill cS<lk önrnilgod tímítod.

E beavatások szell emében tehát, kezdetben maradj mestered mellett, és mindoddig hallgil sd szavá t, míg a tudat természetében meg nem fillilpodsz, és többé má r bi7tosan nem tévedsz el!

105

17. ÉNEK

Arról , hogya nagy beteljesülés szemlélete, meditációja, cselekvése és végeredménye

túl van az erőfeszítésen

Láss csodiit! Szerencsés gyermekem, figyelj még tovább!

HiI felfogtad cl valóságol, e szemlélet legJényegét, hagyj fej nlinden vágyaddal és reményeddeL számolj fel magadban minden vonzódást és ellenszenvet, és otthonodat h<ilr<lhagyva, rejtőzz el <lZ erdő sű rűjében!

Ne csinálj ott semmit, csak mnrndj nyugnlomban! Ne mondj semmit, csak maradj csendben! Ne gondolkodj semmin, csak pihenj el anélkül, hogy akarmíl vagy nem ak"rnál bjrmit tenni. Az elmédet tárd ki bátran jó tágasril, mint il tér, és e térben felmerülő gondolatok, képek közül ne próbálj meg egyesektől szabadulni, másokhoz meg ne igyekezz ragaszkodni. Szárnyalj túl a képzeleten, s engedd el magad!

A szemlélet <lZ, ha a tuctéltot semmi sem támasztja meg, ha rnegszíínik minden cél, múlt, jövő és jele. A nem-meditáció terében mélradj szűntelen, csak így érheted el a Nagy Beteljesülés elérhetetlen gyümölcsét!

Miközben nap mint nap a szemléletre összpontosítasz, ne gondold olykor: "most a jelenlét terében vagyok", máskor meg azl: "elfáradtam, kizökkentem"; ne gab<llyodj ilyesf<ljta gondolatok hálójába, cS<lk engedd el magad az ritletszően tiszta térben, a lámpontoktól mentes, határtalan, nyitott jelenlétben.

Értelmeddel <IZ értelmen-tlIlit fel nem foghatod, erőlködve nem érhctsz cl oda, ahol nincs mit tenni;

106

hi"! az értelmen és tennivCllón túli elmét akarod elérni, ne szép ítsd és ne szennyezd be: a pőre jelenlétben pihenj!

A legkiválóbb szemléletnek nincs szemlélt je, scm szemlélője,

a meditáció csúcsa az, ha nem Clkarsz és nem v<Írsz semmit, legkiválóbb cl cselekvés, hCl nincsen benne semmi kényszer, s él legnClgyszerűbb eredmény ClZ elvárások megszűnése.

Hiába keresed, nem téllálod - e szemlélet llh'ín ne kutass! Hiába elmélkedsz rajti"! - felejts el mindent, amire emlékezel! Hiába is teszel érte - hidd el, hogy mindez csak látszat! Hiába is erői teled - hagyj fel hát ti felismerés reményével!

Oldódj fel a természetes itt-és-mostb<l11 anélkül, hogy akmással, elnyomással beszennyeznéd tisztaságiÍt!

Az összes vilrigszemlélet cs úcsa a jelenlét világ<l, amelynek sem l<"ítható, sem elgondolh<ltó tárgya nincsen! A legkiválóbb meditáció erre az univerzál is támpon tr<l ir<lnylll. Az összes cselekedetek csúcsa feloldódni e 1l1egragild ha latlan, megmásíthatatlan jelenlétben! Az összes elérhető eredmény csúcsa az, amely m<Ír idő előtt megv<llósult.

E szemlélet lényege az üres vil<Ígosság kötődésmentes szemlélése. E medit<Íció lényege <I magától értetődő szabadság ragaszkodásmentes fenntar tása. E cselekvés lényege il hatféle érzékelésben v<lló teljes feloldódá s. Az e redmény lényege a remények és <lZ aggod<llmnk megszűnése.

Ha n1Índen véleményed től megszabadulsz, királlyá válsz él szemlélet felett. Ha minden k<lpnszkodótól megszab<ldulsz, kiníllyá válsz cl meditálás felett. Ha minden előítéleledtől megszabad ll isz, királlyá válsz a cselekvés felelt. Ha minden félelmed től megszabadulsz, királlyn válsz <IZ eredmény felett.

107

Nincs mit ltítni - vesd el hát a nézetet, mi fogva tart! Nincs mi fölölt meditálni - fogadj cl mindent (Igy, ahogy van! Nincs mit tenni - ne akard, hogy ink<ibb ez vagy az legyen! Nincs mil elérni - ne reménykedj semmifajta eredményben!

Ne akard ezt jobban <Inná! - úgyis az van, ami V<ln. Ne ta gadj és ne bizonyg<lss - nincs olyan, hogy pont "ez aZ"! Ne css bele véleimekbe - egy sincs olyan, ami igaz!

Mivel c kezdettől fogva tiszta, önfényében Ilindöklő tudot minden elképzelésünket felülmúlja, nincs mit nézni fi"ljta. Mivel magtítól válik sZ<lbaddtí vagy rabbá, nincs mit tenni érte. Mivel <lkarni, elérni nincs mihez képest, nem lehet végeredménye.

Lényege épp az, hogy üres-sem elveszteni, scm megszerezni nem lehel. Tennészelc üres fénye - erőltetett törekvésed h<1gyd tehát! Semminek sincs akadálya - ne akard ezt jobban, mint amazt! Hagyd, hogy bi'Írmi megtörténjen, de ne ragaszkodj semmihez!

A jógi t<1pasztal<lta olynn, mint a madár útja (enn az égen: ahogy mosl már nem látható, hogy az imént hol volt éppen, nem lá thnló úgy a mostb(ln az előbbi gondolat sem. Ne is próbáld megragadni, ne akard, hogy itt nWl"<1djon!

Ahogy most még nem liÍtható, hova tart a madár röpte, (l m<tjd<1ni pillanatot ne siettesd, következő gondolatod ne kísértsen; s <1hogy a madi'Írn<lk itt a mostb,lll semmiféle nyoma nincsen, (l most<1ni gondolat is oly színtelen, al"ktalan, ez-egyszeri. Ne aka rd megviÍltoztatni, ne szépítsd és ne torzítsd el!

Engedj meg mindent, de ne rilgadj meg semmit, s így életed minden egyes mozzanata úttá változik; ha lehetövé téve mindent, mégsem tapadsz semmihez, feszül tségeid önmaguktól időt len tudássá oldódnak.

A szemlélei időtlen és el);ondolhatatlan, tehiÍt eleve nyitott­ha erőlteted, nincs mit látnod rajta.

108

A meditfició könnyed és természetes, igy milgi'itó! lllegy -ha erőlteted, nincs mit szemlélödnöd rajt<1.

A cselekvés nem célirányos, kiÍpriÍzatszcrű­ha erőltctcd, egyi'iJtali1n nincs mit lenned. Az eredményben nincs remény és félelem­hil eről leled, nincs célod, nút elérhetnél.

E tudilt, melynek eredetét sem a m(d tban, sem jövőben, sem a mostban felfedezni nem lehet, meg ncm fontolt, nyilvi'invaló, gondtalan derű; kezdeilejen és végtelen, lermészetes tisztélság, időtlenül tökéletes, teljes szabadság. Nincs iti helye semmiféle erőltetett törekvésnek!

E természetes, elengedett, tiszta oldoltsiÍg m<1gél a végletektől mentes, kerek buddhilsiÍg. Aki erőlködve vizsgálgntjél, kll ta tja és meditál rajta, az il tud<lt eredeti természetét nem láthatjil meg.

E hétközn"pi villósiÍgon nincs mil gondolkodnod: meditáció és nem medi táció, kibillenés és ki nem billenés itt nem két különböző dolog;

az oldott "nem medi táció" minden gondot mcgold.

A valóságban a szabadság és il rabság nem vtílik külön; ha ezt megérted, elmédet könnyed és világos derű tölti cl.

Ha egyre csak arra gondolsz, hogy nem ak(l\"sz gondolkodni, minden gondolatod elő! menckülnél ezerfelé. Hagyd csnk <ibba! Nyugodj meg e tiszta- tágas, cl nem jövő, el nem múló, határtalan jelenlétben, s ha megállsz ott rezzenetlen, kőszikla ként erős leszel.

r.yf'nnekf'm, értsd meg jól e fura talri!1yt: Jóllehet a jelenlétet nincs miröl megjegyezni, mégi s az a legfontosabb, hogy soha e l ne felej tsd!

109

18. ENEK

A gyakorlat kulcsa

Láss csodát! Szerencsés gyermekem, figyelj jó! reám!

Szükségtelen "tisztítgatnod" a külvilág üres fonmíit, il hiány képeit, hiszen kezdettől fogva üresek, minI a hold képe a 16 vizén. Nincs értelme elnyomnod a belső hangokat, hisz nlClgukt6\ is elenyésznek nyomtalnnul mind egy szálig.

Ebben az oldott, időfeletti tudatosságban, mc\y minden képével együtt, eleve szabad; mi értelme ezt vágyni, amazt elkerülni, ebben reménykedni és rettegni amazt?

E mezítelen jelenlétre ne aggass rá semmiféle ítéletet; hanem hagyd, hogy nyomtal<mul elilbnjon a gondolflt, pihenj mcg ilZ osztha tatlan, egyöntetű táS<lsságban, sZilbadon és gondt<llanul- engedd el magad!

Minden egyes érzésben és gond ol<ltbi1I1, mi e nyitvn hagyott térben támad, ismerd fel az önmagától felmerülő, öntercm tő jelenlétnek ragyogását, s anélkül, hogy követnéd a gondolatok áramlás<lt, engedd il sok kusza képet összevissza kavarogni, figyeld csak a tiszta létnek szabálytalan hullámzását, s azon nyomban Szamilntabhadra, az ösbuddha tudn tán<lk mMrix;lb<l1l találod magad!

Az időtlen Nagy Beteljesülés jógájának nevezik e gyakorlatot, melyben minden feszültség és ellen tmondás önmngától feloldódik.

Még csak el sem indultál <IZ úton, máris te lettél (l 13ud dha. Még csak nem is gyakorolt,íl, máris öledbe hullott a gyümölcs.

110

•

Még csak mcg sem szabadultál attól, (lmi! rossznak véltél, máris mind en gondod megoldódott, kérdéseid elnémultak. Egyszeriben véghezvitted mesterednek akaratá t, mert miutá n őt követted, egyéni sorsod véget érI.

Tudd meg, ez a lényeg, gyermekem! esökji Gyalpó, az "öregapó" szívessége folytán, én, Cokdruk Rangdrol, a szándéktnlan, a lét önműködő dinamikáját felismertem!

Ez <l lényeg, mégsem értik egyesek.

Máris minden tökéletes, ám ők mégis törekednek, már kezdetek óta szabadok, mégi~ szabadu lni vi'ígynak, bár eleve tudnak mindent, hódolnak a tudásvágynak, már mindig is meditáltak, mégis Lljr<l "gYilkorolnak", bár eleve látnak mindent, mégis IMni szeretnének, bár eleve át jutottak, mégis újra át kel nének.

E fogalmi szemlélctíí emberek cS<lk áhítozna k, még ha hall is egy ik- másik, csak szavakon lovagolnak, ha v8181l1 it fel is fognak, <Ikkor is csak okoskodni1k; n8gyképííen 8Zt mondják, hogy ismerik a valóságot, holott mikor elmélkednek, akkor is csak gondolkodnak.

Hiáb<l is igyekeznek, kettősséghez ragaszkodnak, hiába is gYilkorolnak, cgyfolytáb<111 körbe járnak.

Azoknak, akik azt hiszik, a valóság olyan, amilyennek képzeli k, <I Nagy Beteljesülés belső lényegéhez semmiféle közük ni ncsen.

Nem szükséges semmit ten ni, hiszen cselekvéssel nem érheted el él tevésen és nem tevésen túli lényeget. Nincs mit elmélkedni raj ta, hagyj fel hM él gyakorláss81! Nincs mi t látni, minek nézed, hiszen úgyis l,íthi1ti1t1iln! Ne <1ka rj és ne sóvárogj - túl Viln minden törekvésen, hiáb<l is keresgéled, soha sehol nem találod.

II I

Szánnlm<ls és nevetséges az, akinek hi<'iba mondják ezerszer: "A Nagy Beteljesülés közvetlenül jelen van az itt-és-mostban!" mivel edd igi tetteivel nem érdemelte meg, hogy megérthesse.

Bárhovn is nézel, núnden "Z ősidőktől fogv" színti sz:t" lét h"tártalan matrixának dinamikus hullámaként jelenik meg, nincs különbség létforg<ltag és t1Írván;! között, E dinamikát dalba foglalv", kétségtelenül örömei szerzek a múlt, jelen és jövő győzedelmeseinek!

Kérdezheted tán: "H<l én mosl a külvil<lgbdil felmerülő megtévesztő látsza tok<lt egytől egyig elengedem, futni h<lgyom, vajon nem térnek-e vissz<l, nem tévedek-e újr" el a sűrűjükben?" Azt mondom én erre: "A közönséges ember <lzért esik tévedésbe, mert önm<lgán<lk és a külvilágn<lk saját, tényleges létet tulajdonít, de <lki tudja, hogy ég-világon minden egyforméÍn üres és <llapt<llnll, az hagyja, hogy a dolgok, ahogy jönnek, szép sorjáb<ln elmúljnnak, nem igyekszik változtatni semmin, nem fontolg<lt jót és rosszat, semmihez sem ragaszkodik, s ezért soha nem tévedhet el."

Kérdezhctnéd újra erre: "Vannak-e itt tévutak és csapdák?" Én .nt mondom: "Tévutakról, csapdákról itt szó sem lehet, mert ilyenek csak otl vann"k, "hol kötődések, vágy"k vann"k; de hn te sem önmag"dbnn, sem n külvililgban nem r"gaszkodsz semmihez, mi is vezethetne félre, miféle cs"pdákba eshet nél bele?"

Nem az" meditáció, h" <l jelenlétre ráeszmélve, a benned ekkor ébredt gondol"tol megfigyeled, hanem ha e mezítelen jelenlétnek nyi tottságát, frissességé t folylonos"n képes ""gy fen ntartani.

Ha megszűnik a tudat ki-be lüktetése, és a jelenlétben gondolatok nélkül megállsz, ne igyekezz megragadni c fognlom-mentességc t,

cS<1k" tudat "nyagtal"n tisztaságá t, tündöklően üde éberségét igyekezz fenntartani!

112

Nem elég, ha le tudod állítan i a gondol"taidat, és képes vagy fenntart<lni a fognlom-mentes áll"potot! Tévedsz, drága gyermekem, ha azt hiszed, hogy" meditáció ezt jelenti, semmi mást! A mozdulatlan elmélyülés csak mennyei révület, " felmerülő jelenségek pedig közönséges képzelgések; e fen tieken hiába meditálsz - így nem leszel buddha soha!

Röviden: minden időben az áttetszően mezítelen, kristálygömbhöz hasonlatos jelenlétre kell od"figyelni, könnyedén és lazán, amíg öblössé nem változik, majd e térnek belsejében kell maradni szüntelen.

Az cHtörés szemléletének lényege" jelenlét, ennek lecsupaszításfl és könnyed fenntartása, legfontos"bb, hogy ezt az egyet ne feledd!

Száz szónak is cgy <l vége, tudd meg: nmit most mondtam, az n kulcsa mindennek!

, 9. ÉNEK

A négy vezérlő csillagról és a négy tartóékről

Láss csodát! Sz:ívemnek kedves gyermekem, h"llgass még tovább!

Most megmutatom néked;! négy tévedhetetlen vezérlő csillagot:

A szemlélet tévedhetetlen vezérlő csi llaga az itt-és-most könnyedén csillámló tudás<l, amely nlind ig vezérel, mert eJvéthetetlenül mgyog. A meditáció tévedhetetlen vezérlő csi llnga ilZ itt -és-most könnyedén csi1!ámló tudása, "mely mindig vezérel, mert elvéthetetlen ül r"gyog. A cselekvés tévedhetetlen vezérlő csillaga <lZ ilt-és·most könnyedén csillá mló tudils<l, <Imely mindig vezérel, mert elvéthetetlen iil mgyog.

113

A beteljesülés tévedhetetlen vezérlő csillaga az itt-és-most könnyedén csillámló tudcí sa, amely mindig vezérel, mert elvéthetetleni.il ragyog.

Most pedig megtanítlak a négy kimozdíthatatlan tartóékre:

A szemlélet kimozdíthatatlan tartóéke az itt-és-most könnyedén csillámló tudása, mive! ezen függ múlt, jelen és jövő. A meditáció kimozdíthatatlan tartóéke az itt-és-most könnyedén csi llámló tudása, mivel ezen függ múlt, jelen és jövő. A cselekvés kimozdíthatatlan tartóéke az itt-és-most könnyedén csillámló tudása, mert ezen függ múlt, jelen és jövő. A kitűzött cél kirnozdíthatatlan tartóéke az itt-és-most könnyedén csillámló tudása, mert ezen függ múl t, jelen és jövő.

Szemlélni van rengeteg sokféle szemlélet, de az öntudatra ébredő időtlen jelenlétben a szemlélt és a szemlélő, a látó és a látott nem válik külön. Ne "zt nézd, mi az - azt szemléld, "ki néz! I .. b hiába keresed, sehol sem tnlálod, n látils és szemlélet fogahnát kimeríted.

A Nagy Beteljesülés szemlélete éppen ez, látni a megmásíthatatInn, abszolút jelent, e nem létezőt, amely mégsem a merő semmi, nhol senkinek sincs semmi meglátnivalójn, ahol senkinek sincs semmit szemlélnie.

Meditálni lehet számtal<l11 sokféle dolog felett, ám az áttetszően tiszta, közvetlen tudílsban a meditáció tárgya és alanya nem válik külön. Ne rnedihí lj SCllllni felett - magát a meditálót figyeld! Hn hiába keresed, sehol sem talíllod, a meditáció fogalmát azzal kimeríted!

114

.

A Nagy Beteljesülés rnedi tadója éppen ez, a magtítól világ ló, megmásíthatatInn jelen, me1yben senkinek sincs mi fölött meditálnia, amely minden körühnények közt fennmarad, amin nem vehet erőt sötét tompaság, zavar, lévén oly ll1ilgától értetőd ő, természetes.

Cselekedni lehet számtalan sokféle dolgot, ám az egyetlen fénycsöppnyi önmngát ismerő tudásban a cselekvés ti'írgya és ,d'lf1ya nem válik külön. Semmit se cselekedj - azt figyeld inki1bb, ki cselekszik! Ha hiábil keresed, sehol sem találod, il cselekvés fogalmá t azzal kimeríted.

A Nngy Beteljesülés cselekvése éppen ez, e magától értetődő, természetes jelenlét, melyet sem elrontani, sem megjavítani nem lehet, melyen nem vehetnek erőt ostoba szokások, melyben senkinek sincs semmi tennivillója, lévén oly magától értetődő, természetes.

Kitűzni lehet számtalan sokféle célt, ám a háromdimenziós spon tán jelenlét terében a cél kitúzője és kitűzött célja nem váli k külön. Ne akarj semmit sem elérni - azt figyeld inkább, ki akar! Ha hiábi.l keresed, sehol sem találod, a cél és az eredmény fogalmát kimeríted.

Az időfeletti buddhaság gyümölcse éppen ez: il magától megvalósul6 tudatos jelenlét, az önmngtit megvilágító háromdimenziós tér, az önmagát megnyilvánító háromdimenziós idő, amit sem elfogadni, sem elut<lsítani nem lehet, ahol senkinek sincs semmi elérnivéllója, ahol remény vagy félelem fel scm merülhet, lévén oly magától értetődő és természetes.

l1S

20. ÉNEK

A siker jelei

Láss csodát! Drág" jó gyermekem, hallgass tovább!

I-Itl kezdetben rezzenetlenü1 fenntélrlod éberséged, később mtir akkor is éber m<1réldsz, hn elengeded, végül már ilZ sem 57.ámít, és így akár el is hagyhatod, mert tudod, hogy élZ üresség tere és él benned felmerülő különféle lapaS7lalntok, képek nem v.ílaszthnt6k klilön, és il szemlélet ezzel benned teljességhez ért.

Amikor rtíjössz: ilZ ébrenlét és az álom [lern vtilaszth<ltó szél, akkor él meditfició benned teljességhez érI.

Amikor rádöbbensz: nincs különbség öröm és fjjdnJorn közölt, akkor él cselekvés benned teljességhez ért.

Am ikor megérted: <l jövő nem sZilkíthat6 el il mától, akkor ilZ idófelctti jelenlét benned teljességhez é rt.

Amikor felismered: il tudat nem vá laszthn ló cl az égtől, akkor a tiszta lét dimenziójil benned teljességhez ért.

Amikor észreveszed: nincs különbség egy egyszerű lény és egy buddha között, akkor a végső célt elérted.

21. ÉNEK

Kiegészítő gyakorlatok és további jótanácsok

Láss csodát! Most pedig, gyermekem, ismét riÍm figyelj!

fiús-vér tested vízben tü k röződő holdfénynek tekint"d,

116

szavaid visszhilng gyanánt kongjanak ilZ ürességben, gondoIntaidat azon nyomban engedd elilInnni!

Vará:t..sltlt itt minden, mitlátS7, csillámlás és szem fényvesztés, megfoghatatlan, furcsa álom, csalfa visszatükröződés, varázslatos tündúrváros, é rzékeid ktíprázata, &'Írrnit is teszel, soha ne ragaszkodj semmihez!

BíÍnnit teszel, mindig egyformiln ebben a ludatb,lJ1 élj! Nnppal és éjsz<lka egyformán ebben az egy térben cselekedj! Ha mcditálsz, ha nem, midig ebben a tudatban élj!

Gondola taid sodrán ne igyekezz vtíJtoztatni soha; ne akarj szebbet és jobb<lt, ne torzítsd el <l jelenlétet, hilgyd il múltat és <l jövől feloldódni a tiszta sugárz<'istiban, ne ragaszkodj a gond hoz, engedj szabadjáril mindent, hadd ill<lnjon tova nyomt<llanul az üresség ragyogó terében, ahol sem v<llóság, scm medittíció, scm törek vés nincsen.

I-bgyd ~ Illúltnak minden gondol.,t:'it, mint., rn.,dd!' l<'iba nyomtít fenn az égen, nyomtalill1ul tovatűnni; mint il kris tálytiszta ég-té r, olyan legyen jelenléted, sose gondolj jövendőre, engedd el il vjgyako7.ást, elméd tágra nyi tva hagyva, ne szépítsd és ne torzítsd el, engedd, hadd történjék btÍrmi, de soha ne azonosu lj semmivel!

Minden gondolatod és érzelmcd, amely konibban megmérgezett, eitől kezdve tírtalmatlan, mint ki üres házba tör be , il hat érzékszerven át megismert, tárgyi világnClk vélt látszat úgy foszli k szét nyomtalanul, mint nz égre odnképzelt liindérváros.

Röviden szólva: A dolgok születése, fennállása és megszunése, nz alnp, nz ösvény és az elérni kívánt gyümölcs, .:l szemlélet, a meditáció, a cselekvés és a cél , <llfr és <tI,; idő é!:o d killlulIllult !:oL,ú,

a megjllnpítani való és megállapítója, a mcgszabadítandó és megszabadítója,

117

mind egyform<in (lZ időtlen jelenlét megnyilvnnulás<l, ragyogó fény, amit sem megragadni, sem megtagadni, sem elutasít<ln i, sem kisajátítani nem lehel.

Mint megannyi rohanó ér, csermely, patak, úgy enyé:;zik bele minden egyes tapasztalat <l ludat kezdetektóJ fogva tiszta tengerébe, e döntő meggyőződésben mind egyformán feloldódik, és a kötődéstől mentes térben egyszerre c5<lk véget ér.

Akkor sem kell elkeseredned, ha meditáció közben egyre sokasodnak benned a gondolatok. Akár mozog, akár tétlen, a tudnt mindig egyformán üres. I3tírmi történjék is veled, bármit is érzel, minden t<lpasztalatod a jelenlét terén belül marad. Ezért aztán senllnit sem kell dfol nod V<lgy bizonygatnod, elvetned vagyelfogadnod -egyszerűen el kell engedned magad az egyszerű és hnmisítntlnn, természetes jelenlétben. Gondolataid ettől minden kétséget kizáróan <lzonnnl felszabadulnak és önmClguktól eloszlannk.

Az együgyű , aki ti jelenlét terében képtelen megmClradni, idézze fel új ra azt a beavatás soriin bemut<ltott elemzésseJ!

Ha mégis megszabadulni vágysz a gondolatok özönétől, de nem tudod, miképp vethess véget nekik, gondolj egyszer fontos, máskor felesleges dolgokra, hajszold il sok gondolatot, egyiket il másik után, engedd őket, hadd fUS5<lnak a végső kimerülésig, és amikor már végképp nem vágysz újabbakra, pihenj meg a jelenlétben, s engedd el magad!

Ha ez sem használ, képzeld el a szívközpontban kiváló képességekkel rendelkező mcsteredet, tartsd rajta a gondolntod jó hOSSZilsan, majd pihenj meg a kötódéslól mentes térben!

118

Ha még mindig úgy érzed, hogy nem vagy jelen, Clkkor szíved központj.:iban képzelj el egy kis fénycsöppet, aztán engedd Cllnsz<ilJni, figyeld IClssan süllyedését, amíg a köldökcsakrtít, Indra erópontját el nem éri. Ez il módszer bizonyosan megfékezi szétszórts.:igod, majd pedig a nyugtalanság és a zavar megszúntével, pihenj meg a határln1im, természetes jelenlétben!

Ha elmédet elönti a fáradt, lusta tompaság, fagyaszd meg a tekinteted, nézz mereven va lamire, s hil cl tisztn jelenlétre csupaszodik le az elméd, őrizd mcg a ti sztnságiit üdén, könnyedén!

Ha még mindig (Igy érzed, hogy álma tag vagy, akkor elméd lermL-'5zetét fénylő magcsepp fo rmájában gondold szíved közepére, llliljd mikor miÍr tiszttin látod, akkor egy phe! kitiltással, nyílvesszőként röpítsd ki a fejtetőn át, s képzeld el, hogy fenn az égben szétoszlik és a térrel elvegyiil. Gondolj csak e térre aztán, idézd fel a természetét, és ettől tomp<l fásultságod bizonyárn eltűnik. Ha eloszlott, pihenj meg a térben, ahol nincs kötődés!

A fenti gyakorlatok hatásáról személyesen meggyőződtern.

Ne feszélyezd magnd azzal a gondolattal, hogy olyan ti szta tudiltállapotra tíhítozol, amelyben mar semmiféle gondoliltod nem marad. Fels/.nbildult, tiszta szívvel, tiÍgasra nyílt jelenlétben, elegyedj a tiSZtil térrel, korliÍtlanul nyitottnn és boldogan!

Gondolataid árja kezdetben gyors hegyipatak, később méltóságteljes Gangesz-folyamként hömpölyög, végül n,[nden víz az egyízűség tengerébe folyik bele, ahogya ragyogó fény-nnya egybeolvad gyermekével.

Ha betegség vagy gonosz szellem támadna r,íd, ahelyett hogy bármiféle szertartáshoz folyamodnáL egyszerúen végezd el a következő gyakorlatot, míg a tudat egyöntet ű tisztasngát meg nem tnpilsztillod.

11 9

Menj az erdő mélyébe, egy temetőbe, félelmetes, elh<lgyatott, kiha lt hel yre, ülj le ott egy fa tövében, üres l<lkb<ln, s változtasd <-Ít egész tested, egész lényed, és <lZ egész világodilt, amit ismersz és még ami lehetséges, életet adó nektárrá , s áldozd fel az egészet a buddháknak és fiaiknak, a tíz irányban lakozóknak!

Képzeld el, hogy megörülnek, szeretetből fénn yé vál nak , és az egész létforgatag és nirvána ragyogó fény-nektárrallesz lelc!

Vendégeid meg ezután a Ohanna esküdt véd nökeit, hat viliígnak összes lényét, mind él kikkel együttérzel, fura démont, rossz szellemet, akik őrzik tartoz.,isod, hadd igyanak kedvükre az örök élet nektárjából , amely rögtön megszabadít mindenfajta szenvedéstől!

Amikor már ti sztán látod: szamszárának-nirvánának egy az íze, a természetes ludatosScig tiszta lé ldimenzióján belül járhatsz-kelhetsz, üldögélhetsz, ugrálhatsz és futkározhatsz, ki:'iIIOzh<ltsz, nevetgélhetsz, zokogh<ltsz és énekelhets7. Keseredj cl , rn<Ískor tombolj, viselkedj úgy, mini <l Z őrült, míg a ti szta öröm tengerében elpihen ve végre meg nem békélsz önmagaddal!

Éjjel természetes boldogságban térj nyugovóra, feledkezz meg mindenfajta gondolatról; a tökéletes időtlen jelenlét terében aludj!

Ha így teszel, elmúlik a betegséged, démona id önmaguktól megbékélnek, gyakorlásod meghozza él gyümölcsét; értelmed kittíguJ, mint az ég, meditációd magtítól felfénylik, úgy fogsz viselkedni, mint a gyermek, megszilbadulsz minden kötődéstól, olyan leszel, mint az őrült, önmagad és mti sok között nem lá tsz különbséget, mini a szentek, szav<l id"t fel sem fogod, úgy cseng vissza minden, mini a visszhang, scm mihez scm ragaszkodvil, G<lrud<lkénl sZiÍ rny<llsz fenn az égen , scm mitől scm rettegsz, mint egy bátor oroszlán; szab<ldon v<lndorolsz a ludat terében, mint felhő az égen.

120

Az ilyen bölcs mag" a Buddha-tudat jelenlevő fen ntartója, driÍg,ibb kincs a minden kívánságot t eljesí tő d rágflkón('I, aki előtt rnéJtán borulh<ltn<lk le a hívő emberek.

22. ENEK

A tudatosság belső mandalája

L.:í ss csodá t!

Figyeld tovább énekem, <I léha csavnrg6ét!

Odakünn nincs Vair6csana, cSclkis legbelül, ő a szótlan tiszta ludat h<l tá rtalan üressége, azonos <IZ önmagátó l meg tisztuló tompaságga1, ő a Fény terem tő Buddha, senk i más!

Odakünn nincs Vadzsraszallva, cSclkis legbelü l, ő a tudat csiJlogás<Í t visszaverő üvegliikör, azonos az önmagától megtisztul6 indulattal , Ö <I Törhetetlen Buddha, senki más!

Odélklinn nincs Ralnaszambhava, csak legbelü l, ó II merő pártallans.-ig, nem ítél és nem vél senllnit azonos az önmagntól mcgtisztuló büszkeséggel, ő a Kincset-őrző Buddha, senki más!

Odakü nn nincs Arnit<ibha, csa ki s legbelül, ő az üres boldogstigban elmerülő megismerés, azonos az önmagától megliszluló sóv<'irgássa l, ő a Vég telen-sug<Í rzó Buddha, senki más!

Odakünn nincs Amóghélsziddhi, cS<lk legbelül, ő a szabéld t-ud<ltosság nli ndenhéltó jelenléte, azonos az önmagától meglisztu!ó szorongással, Ő il Mindenl-vpehezvivö Buddha, senki m:l$!

121

,

23. ÉNEK

A külvilág természetes mandalája

Egyetlen lelkemből-lelkedzett gyermekem! Örömteli sz.ívvel hallgasd vadzsra-énekem!

Ha megérted, amit mondtam, ez {l kerek világ lesz ZI mandalád, személyre szóló könyv, titkos utasítás, az önterem\ó időtlen jelenlét tollával, a t,uhlbCH"ka jelenségek pnpírj,ha rótt,

azonnal elmosódó, megfoghat<ltlan üzenet. A képtől elvábszthatatlan űr terében olvasd!

Spon tán megvalósu16 rnandala az egész vil<ig: magától ahlhu!l6, természetes esővíz szenteli fe!, tényleges utak és ösvények alkotják belső jára tait, lábad ábrákal h<lgy hátra a színes homokban, tested az istenség üresen tiinrlöklő <llakj:l,

hangod a hallható üresség vadzsm-monnolása, elmédben az önmélgiÍtól szabad, felfoghatCltliHl istenség gondolkozik, minden kézll1ozdulatod a teljesség jelképe.

Ételed-italod iildozat a valóság olti1rán, minden, amit lá tsz, az istenség lestetöltése, minden hang isteni dallamkén t csendül fel; ez a Nagy Beteljesülés megtarthatatlan és megszeghelet1cn, természetes fogéIdaIméI.

Az embernek így nem kell él hélgyományos tanítí1sok szellemében törekednie, hogya meg világosodás okaitlétrehozzél, hiszen a ragyogó fényű tiszta létben célja eleve beteljesült, az istenség p<llotájM eleve felépítve találta, kötelme eleve megvnlósult, így biirrnit megtehet.

Szerencsés gyermekem! Kiziirólag fl Nélgy Beteljesülés t<lnít meg ann,

122

hogy<ln érd el vilJ<1mgyorsan, nlinden megerőltetés nélkül e varázslatos, csodás végeredményt!

H<l átéled e vnlóságot, mint az égen szertefoszló felhők, minden gondoléltod beIeolvéld n lét ősi nlnpjába, s mint a felhők mögül előIÜnő napkorong, felragyog benned a jelenlét önnön-tudó tiszta fénye. A holtaka! feltámaszlod, megérted a nagy titkokat, és számtéllml csodát téve, megértéshez segíted a lényeket.

A legkiválóbb már itt, ebben az életében minden ösvényt, minden szintet végigjárva, elnyeri a buddhnsí1got a lét ősi alnpjábnn, az átlagos él hnlálábnll, a gyenge a köztes létben ismeri fel a tiszta Iéi eredendő ragyogását, attÓ! kezdve nem felejti tudását az ős-a!apn<lk, és il három dimenzió egységében megmaradva, nnnyiféle oltalmazó vMéÍzstestet bocséÍt szerte, amennyire a szenvedő sokaságnak szüksége van,

hogya lények önzetlen szogálalnta ne sZ<lkadjon mcg.

Mindezt jól jegyezd meg, szóról sZÓra, és él boJdogsí1gos nélpfény felvirrad szívedben!

E költeményt él léhn csnvargó, Cokdruk RangdroJ énekelte meg.

Kív<Ínom, hogy érdemétő! sok szerencsés tanítványom, ébredjen fel mielőbb a nemtudásn<lk homály<íból, az eredeti tiszta térben szűnjenek meg problémáik, s érjék el a buddhaságot még ebben nz életlikben!

"A Gnrud<l röpte" című daJ, mely arról szól, hogyan lehet él Nagy Beteljesülés r<lgyogó fényében, az öt ösvény és LI tíz szellemi szint átszelésével, vi llámgyorsan feJoldéIni a kettőségek okoztn feszültségeket, sok titkos Dzogcsen-könyvön alnpszik, mini például l Jrgyen Rinpócse "A pőre jelenlét színről színre vflló rnegpillallt;'ísa" című beavatásos szövegén, a Mindentudó Longcsenpa Hét Kincsén, Három Szekerén valamint az "Utószó a Nagy Beteljesüléshez:

123

a Tér Három Köre", a "Mélységes Értelem Gomolyfelhője", a "Dzogcsen-dákiní szíveseppje" és a "Tenyeremen Buddha" című művein. Széleit mesterem titkos szóbeli utClsításai és saját tapasztillataim díszítik. Cokdruk Rilngdrol szavilita el, sok odaadó tanítványa kedvéért. Szolgálja számtalan módon a tanítás és az élőlények érdekeit!

Mivel e vadzsra-dal azon szerencsés emberek kedvéért született meg, ilki knek megadatott, hogy a legfőbb célt, a megszilbilduli'ist tűzzék ki célul ebben ilZ életlikben, akkor kell befogadni, amikor az ember u látás állapotában Win. Ahogy Sríszimha, a tudás őrzője mondta:

A buddha-tudnt mindig teljes, a lényeké meg töredékes, ezért jó, ha nyitottá válsz, mint az ég!

Tárd ki hát az elméd t<'Ígasra, mint az ég, és szavaid e vadzsra­dalt a tudut mindent át fogó terében, hogy látásod és meditációd kitcljesedjék!

E fordítást Agócs Tnmás (kunzang tendzin) készítgette 1998 és 2002 között u tibeti szövegből, Kei th Dowman (Kunzang Tenzin) angol fordítása és személyes Il1ngyarázatai alapján. Örök há lával il Mesternek, Sabkar L,mának, Tilópának, Longcsenpának, az összes dákinínek és a Gé1rudának! Ajánlom az összes érző lénynek! Köszönöm Tóth Zsuzsi és Berhidai Táltos Tamás ihletését!

Szarvam m<lngalam!

124

A Garuda szárnyalása avagy

a Turul röpte Berhidai Tamás fordítása

Tibeti látomásos ének arról, hogyan haladj mindenen fellilemelkedve il Tiszta Fényhez,

" RélgyOgÓ Szeretethez. M"gy"nd szólaljon most meg tehá t " látomás:

A Garuda szárny"lásél avngy i1 Turul röpte

ELSÓ ÉNEK

Milyen gyönyörűség lenni

Halihé, halihó! Én, a gondtali1n, valót szóló, nagy tudásÍl vándor éneklem most látomásom, <l Turul Röpte d<l IM, segítve gyors emelkedést nlinden helyzet fö lé. Szerelmetes leányaim és fiaim, hallgassátok figyelemmel!

Amiként morajlik sárkány üvöltése, Tisztánlátó nagy neve folyton -folyvást zeng él vil<íg minden szegletén, békén s hétköznapon át, elméjében mindenfnjtn lénynek. Összecsendiil eme zengés, s nem halkul el soha, semel y pilbn<ltball, mily csodás!

Meglehet ám, hogy él lények nem is tudják: Tisztánlátó valósága önmagunkban rejtekezik legbelül. Ámulok és btímulok, élhogy kívül keresgélik ostob,ln. Tisztán lá tható, fény lő és ragyogó, élkár a napsugár. 13árnulok csak, m ily kevés, ki látja!

A lélek az, a Szerelem! Apátlan, i1nyátlan önmagad! Ó a Tisztánlátó, Ő, mily csodás! Soh,.sem születő, soh., nem távozó, örökkön való. Tűri mindnzt, mit mi érzünk, nem lesz töle jobb, se rossz<lbb, mily csodiÍs!

127

Lényege il Szerelemnek eredendően igaz. Mily csodás e va.lÓS<1g és term('Szetcs tökély! IgaL tudás: természettől SZél bad önmagunk. Mil}' csodás, hogy bi1rmit tehetsz, szabadul, ha hagyod. Ilngyd teh;)t!

MAsOOIK ENEK

Az elmélyülés alapvetése

llalihé, halihó! Nos h,ít, nemes s szerelmetes leányaim és fiaim, to\',íbbra is zavartalan fi gyeljétek a SZé"lVélm.

Múlt"t, jöv6t s jelenllegy6z6, minden-minden Tiszt<'inl<'itó mindig máshogy tanította a Szent Tudást, mely végtelen, mint maga a tér, dc minden szóban egy a lén yeg: tcgcslegmélyebb lényegoo hogyan tegyed Ifith"t6v:'i 1\ lisztánlátók senllni másról nem beszéltek.

J I<l elrnetszed a mClgas f"nak leges-legfőbb gyökerét, elszárad, mnjd meghélI együtt sok tízezer <'igCl-bog<l s levele, s hnsonl6képp: mikor legfőbb gyökerét értelmetlen dolgaidnak is kivtigod, elpusztul n hétköznnpok nlÍnden görcsös vadhnjtásn s kételyeid mindahtiny.

Még hn ezer évig tartott is n sötétség az üres házban, rögtön meg világítja egy egyszerű kis lámpa, s hasonlóképp: mihelyst valósággá lesz él Szerelemnek tiszta fénye, megsemmisül minden tagadásra való haj ln ln s elméknek a sötétsége, Illely szá rnt<llan korSZ<"lkon il ! vésődött be a lelkekbe.

Sötét korok nem lompítják llapsugi1rTlClk fény-tündöklő tiszta ságát, s IlfIsonlóképp: lcdkeknek <17 éll .. pvetö ragyog<Ísár nClll homályosítja a sok láts;. ... 1!.

128

Meg nem hat<Írozható <I színe és alnkj<l az égnek, nem mocskolja be jó vagy rossz viselkedés, legyen erény az vagy vétek.

Tej az alapja a vajnClk, ám az addig nem villik el, míg ki nem köpi.ilik <l [ejból, s hnsonlóképp: a tisztánlátás imígy rejlik mindnyájunkban, i1lll ki meg nem tapasztalja, annak szemén 011 a hi1lyog.

Túl a valóságról szóló minden t<lnításon, s túl gyakorléltán n tanoknak minden ~étezól~ek szabadsélg <I sorsa, legyen bi1r bölcs aVélgy balga. ' Még a pasztor IS sznbéldul minden egyes függésétől, ha n Teljességet mnga télpnszt<llja.

Hogyha benned feJvili1glik Szerelemnek tiszta fénye, da.g61yoss<i ,,<ilik <"Ikkor az étetről szóló minden tudós magYiH;lzat. Miért lenne lényeges él. leírása, milyen íze il cukornak, mikor tele Villl vele n s;. ... íjad?

Még il vallás bölcs hlrlój., is csak becsap, hogyh<l tapasztalás nélkül tanít. Mástól v<"lló okos tudi1st tanílhélt ő minden útról tisztánlátás Jényegétől messzebb van, mint föld ~z égtől.

Be~.éII"tha tod sZilbatosan az erkölcsi fegyelmet egy korszéIkon át, s turelmesen elmélyülhetsz az örökkéval6s;lgig, hogyha meg nem tapaszlalt<ld a Szeretet ragyogóan tiszta fényét: sz..ímodm biz nincs menekvés a hétköz!l<lpi szürkeségek vilngtíból.

Szorgillmi'lsan vizsgi1lgilSd hát, mi az, ami önmagadban természetes.

HARMADIK ENEK

Mód-szer-tan az elmélyülés lényegéhez

l-inlihé, hnlihó!

Nos, hát tovább figyelj, legkedvesebb, szerelmetes gyermekem!

129

em lényeges semely rendszer vagy gyakorlat, mely fejleszti lelkedet, hacsak: ha nem válik valós.:íggá önnön igaz Icrmészeled, s nem vágod el ti baji gyökerénél, lemarads:i'. a Boldogságról.

A tévelygő, kinek vágya égbe törni, olyan, nlin l a r;Jvasz balga, kinek célja orra előtt, ám nyilával túllő rajta. Olyan, mint a ba lgtl háznép, mikor kívül keresi a tolvajt, ki még 011 van benn a házban. Olynn, mint n szellem űző, ki nyugatra állít szellemcs.:'pdát, holott keletre lakik az árt6; s olyan mi nt a szegényember, aki koldul, s nem lá tja, hogy aranyból van szegletköve túzhelyének.

Éppen ezért, szerelmetes gyermekeim, kik e közvetlen módszerrel kívfinjiltok fel fedezni mind tlzt, am i tibennetek természetes, s szándékozlok feloldani életetek mindmeganny i nyughatatlan szorongásá t, vizsgáljátok Szerelmetek s kövessétek aszéIvam:

Szeretetnek amit hívunk, fecsegő és locsogó, össze-vi~szil izgó-mozgó nyughntn tbn vnlnmi. Próbáljá tok meg elkapni, és tovasuhan máris, megvnlto7.ik a formája és azonmód elenyészik; próbáljátok begyújteni, s lám, nincs is ottan semmi; burjánzik és szertehull ik - prób<iljá tok felcímkézni, s nem marad más, nlint a semmi, határtalan teljesség.

Pedig mindez ugyanaz a lélek, amely felöleli az emberi érzelmeknek ezerszínű terjedelmét, ez hát nz, mit kutatni kell, kulassátok ezt tehát.

Először is: honnan ered a Szeretet? Külső jelenségtől függ-e, mint a hegyek, sziklák, vizek és fák és mennyeknek lehelete, vngy független rnind ezektől? Ön1llngadat kérdezd-kérdezd, honn;ln is jön a Szerelem, vizsgáld meg jó "laposnn, mi az összes lehetőség.

VClgy ha pedig mérlegeled, hogy Szerelmed szármCl:i'llilt-e sziileidnek teremtő erejéből, gondold nt: ez hogy lehel.

130

•

Folytasd ezt a vizsg<ilódást, amíg nem érsz a végére, és a végén be nem látod, hogy él Szerelmednek eredete nem lehet.

Mtisodjárél válaszold meg ezt a kérdést: hol van most a Szerelem? Felső, alsó részében a testnek, valamelyik érzékszervben, él tüdóben vagy benn él szívben? Ha él szívedbe helyezcd, melyik részébe a szívnek? Milyen színe és alakja? Alaposan tanulmányozd jelenlegi helyzetét a Szerelemnek, s mi nden egyes jellemzőjét, míg bizonyos nem leszel, hogy ezek fel nem lelhetők.

VégezeWI vizsgj]d meg a Illozg<isát a Szerelemnek, Mikor mozdul, távozik a szervekból és érzékekből? Pillanntnyi ölelésben áll ekkor a külvilággal: Ci' egy te<;ti bpc<:'0IClt? Vngy cS<lkis a szellemé ez? Avagy test és az értelem együttesen teszi mindezt? Kutasd ki, hogy mit tapasztalsz: miből áll e folyamat?

Továbbá: Ha gondolat merül fel az érzelmeket követően, rt fomíst vizsgáld I"eplébb, Másodjára ta l<i ljad meg jelenlegi helyzetét, színét, forrntiját-a lakjtit és mind egyebet, mi sajá~a. Hosszan s bizony kitartó.-11l keress vá laszt czekre a kérdésekre. Végezetül, ha milgadbéln lecsi llapul! s tovntűn t a gondolat, vajon hová rnehetett?

Addig vizsgáld Szereteted, míg il kérdés le nem z.:irja önmngát.

S mi lesz majd az értelemmel, hogyha eljő a halál? Hogyan hagyja el a testet, s melyik részén távozik? Fontold mcg ekérdéseknek nlinden apró részletét. Megőrizve a vizsgálat gondosságti t, tanulmányozd a lelkedet, míg biztosan be nem látod, hogy az bizony tiszta, teljes, nem születő s el nem múló, nem jövő-menő, szavakkal nem kimondható, meg semmiképp sem rilgadható.

A tennéketlen bi:i'onyga tás, s nlindcn ilyen kijelen tés: "ü.resség nz értelem", ross7..nbb, mint haszon talan szó csupnn. MIg magéIdnak nem adsz választ, minden ilyen kijelentés

131

kétséget és tétovázást szi.i! csupán az értelemben. Oly dolog ez, mint ha ellentmondást nem tűrően azt állít ják e vidéken, hogy nincs itt tigris, holott tudni, hogya hegyet tigris lakja. Kétségekbe csel így hát, s bizonyti:lli:ln vagy " kérdést ille tően.

Figyelmesen tanulmán yozd hál lelkedet, s ha meglelted természetét, olyan, nlintha felfedeznéd a vidéknek völgyei t és hegyvidékét, s önmélgéld vagy bizonyos már: vajon él-e ott a tigris, vagy ez puszta szó csupán. Ezek után ha a tigris létének a kérdése csak felmerül, a lényeget illetően nem lesz benned többé kétel y.

NEGYEDIK ÉNEK

Beavatás a Szeretet természetébe

Halihé, halihó! Szerelmetes gyermekem, újfent gyülekezz a körben , !' hallg,,::.tldd il SZilVélm!

Szeretetnek elemzése, vizsgá lata folyamán - miként fentebb ecsetel tem -, ha nem találod az "értelmet", mirc rámutntva mondhatnád, hogy "Ez <lZ!" és amikor semmiféle alkotórész! nem talál sz már, melyet véll6ságosnak nevezhetsz, nos: ak kor épp e sikertelenség a pá ratlan s iker.

Először is, "Szerelem": e szónak nincsen semmi eredete, s mivel teljes eredendőn, híján van a lényegének. Másodjárn: nincsen helye, nincsen színe s nincs formája. Végezetül: nincs mozgjsa, s mozgás nélkül tűnik úgy cl, hogy nyoma sem marad utána, ann<lk mit tesz, nincs alapj", s teljessége is csupán egy üres forma.

"Szerelem" -nek nincsen oka, nem is teremtette senki, s h<'l eljő a vég, nem is tudjn senki-semmi tönkretenni.

132

•

Állandó a mennyisége, adni hozzá vagy elvenni semmi t-semmit nem lehet. Soha sem mivel nincs telve, s (ires soha nem marad, nem is képes szaporodni, de nem is csökken vagy apad.

A Szerelem természete mindent álhal: alapja a Békének és mind az összes hétköznapnnk. Nincs n létnek oly formája, holmegrnutatja önmagát, valósiÍga mégis tisztiÍbb, mint e világon bármi más, S minden korlát nélkül válik benne villósággd minden-minden egyaránt.

Minden alap nélkü] való, szép szavakba nem fogható, túl van hetedhét országon, Iétezésen és halálon. Soh., nem jön, cl scm indul, nem sz ülető, meg scm haló, tiszta fénye nem vi lfigol, fényessége nem sötétli!.

Kristálygömbnek oly tiszta a ragyogása, ahogy ragyog Szerelem. Valósága mint az űré, természete tiszta, fénylő, S mindig mindent elfogad.

Hétköznapi problémáktól é rintett ő semmi módon, semmiképpen nem lehet. Kezdetektől fogva - hidd el _, ő a Tis7.tánl<Hó. Bízzál ebben, gyermekem!

így vezetlek be az ötra, hol felmgyog a terrnénetes Szerelemnek természete: alilpja n létezésnek, feltétele vnlóságnak.

ÖTÖDIK ÉNEK

Belépés a látszatoknak világába

Halihé, halihó!

Nos, hj! szívem szerelmetes gyermekei, figye ljetek nim!

Arról szólok most tinéktek: legelébb is hogy lett szabad Legfőbb Jó, az Egyetemes Valóság, anélkül, hogy kellett volni! néki bármiben is elmélyüIni, és hogy napjilinkig hogyiln lévelycgnek kósza lelkek

133

szerteszét a hétköznapi rohanásban, bárha legcsekélyebb romlott tetttik vilgy hibájuk nem volt semmi.

Kezdeteknek kezdetén, midőn nem volt semmi még, nem volt neve még az Egynek, névtelen volt még a kétely, s minden-minden egyként rej lett az alapbiln, mely létezésünk ős oka. Ekkor történi, ez idő tájt, hogy il Tudás az Alapból kiemelte önmagát, II gy, miként a kristály fénye szétragyog, h" megérinti napsugár,

Miljd <lZ eredendő ébredése a Tudásn<lk megszülte ős erejét, s ez erővel feltörtc az Örök Élet, Fiatalság korsójának lepecsételt tetejét. így ragyogott szét az égen önmilgából megszületett Tiszta Fény, miként hajn<ll hilsildtával nap sugára, mini az istenek világa, s úgy, miként az ősi, első, leges-legfőbb tudomás.

Megértette mindezt ekkor Legföbb Jó, az Egyetemes Valósilg, megértette, hogy mit [át, az nem más, csupán önmaga, s [áss csudát: e pil[anatbml a világban létezésnek s ős tudásnak tisztil fénye feloldódott, szétsugárzott mindannyiunk benscjében ott rilgyogó tiszt<l fényben, ősi eredetében <l létnek. Lá tván mindezt, elérte az éberséget, s így let I végül Tisztánlátó.

Ámde mi, mint homályosan látó lények nem értjük ám, hogy e természetes, önmagukt61 megszü1ető jelenségek mi milglInkból áradnak szét úgy, ahogy ez természetes, s ezért ilztán felületes észlelésiink összc-visszil zavilrodott gondolkodást eredményez. Úgy mondhatnám: tudatlanság kíséri az életünk.

TiSztil, fénylő eredetet kettébontja képzetünk, s ekétségtől

ki.ilÖnválik már a fény S mindaz, amit érzékelhetiink. Úgy mondhatnám: képzelgéslink oktalilnság, nemtudás. Tudntlanság csapdájába estünk ekkor, kétségekbe, bizony ;lm!

Egyre többet tettünk-vettünk, egyre többet tapnsztaltunk, s létre hoztuk pörgő-forgó hétköznapi szürke sorsunk. Megjelentek .. pusztító érzelmeink, vágyaink és szenvedésünk sok tízezer formájtíbilll kifejlődött, s így tovább. Azóta - és I"rt ez most is - elviselj ük eme pörgő-forgó állandósult

134

•

rohilnnsnnk örömeit s minden nyúgét, bánatát. Vízimalom kerekéhez minthil kötve lennénk: vége nélkül szőjük-fonjuk ily módon a létezés t.

Tanít6dnak bölcs SZilvára elméd legsötétebb zugában jól megbújvil felfedezted önnönmagad ámítás.it, saját h lsza képzelgésed, ámde azért megláthnttad lelked mélyén ott lilkoz6 tiszta lényed. Szembesiilté[ ilrcával az 6si Úrnak, megláthattad Tisztánl<ít6t, ~ lud hntod, hogy a számára minden-minden lehetséges. Edes lelki és szellemi gyermekeim, elmélkedjetek az örömről, mely a szív legmélyéról filkad. így aViltlak új tudásb .. : hogyan lehet tévcdésed felismerni.

HATODIK .NEK

Beavatás a valódi létezésbe

J-f<llihé, hillihól Újfent reám figyeljetek, szívem csücske szerelmetes gyermekek!

"Szerelem" - e furcsa sz6, me[y számunkra a legfontosabb a vilngon, nem létezik semmi lét ként, tímde mégis megnyiIvánlII hétköznapi és mennyei élvezetek s szenwdések minden egyes formtíjtíbiln. Így hát számos módon fogják szóba Tiszlánlnt6 lényegét.

V<lll, ki mondja: ,,~n." Az indusok "Lélek"-nek hívják, a t"nítvnnyok azt mondják rá: "En-nélküli egyén." Akik csak <lZ elmét hiszik, mondják rá, hogy: "Értelem." Van, ki hívja úgy: "Bölcsek Bölcse", s van, ki mondja: "Önmaga létének öle." Van, ki mondjil: "Olyan, mint a Tisztánlátó". Nevezik így: "Táltos jele", s hívják így is: "Közép helye". V<ln, ki mondja: "Az úr magjil", s így is hfvják: "Valóság folYilIlla." Mondj6k rája: "Mindeneknek az alapja", 6mde !leve ilZ is: " Közönséges öntuda t".

Temérdek sok nevel mondunk reá, de ki ludjil, e sok közül mely igaz? Tnpasztn ld hát itten és most, ekképp lehetsz bizonyos.

135

.

l liggndj le és hagyjad szépen: legyen, ahogy lenni kell. Látha tod, hCl megnyugodtál: pusztán tudás, semmi más. Hogy ha merőn bámulod, nem látod, ám mégis fénylik, mint bölcsesség, ragyogás, a nyugalom ébersége: tisztánlátás önmaga. Semmi különös nincs benne: ő a ti tka teljességnek. Teljesen teljes, a kételymentes egység ragyogó sugá ra.

Nem állandó: semmi nem bizonyos róla. Nem hiányzik néki semmi, s nem hiába van a léte: éber, fénylő ragyogás. Nem egy, hiszen láthatod és érezheted: ezerféle. De nem sokféle: egyfajta íz az egységben. Nem más kéri számon rajtild: mély bölcsesség - önnH1gadból, bentről jövő tudomás.

íme, e szent plllanatbiln láthatod meg fénylő ílrcát Ősi Úrnak, ki a szívednek lakója. Ismerd fel őt önmagadban, szerelmetes gyermekem.

Bárki fia tagadja őt, többre vágyván ostobcin, olyan ilZ, mi nt ki hátas álla tának nyomát járva keresgéli otthon hagyott hát<lsill. Bejárhatsz hetedhét országot s mindenségek végtelen honilt, más nevet ott úgyse lelhetsz, mint szívedben <lzt az egyet.

Ez volt az én tanításom, hogyan ismerd fel <l létezésnek villósilgát, legegyszer űbb s legjobb úton eljlltvil a tökéletes boldogsághoz.

HETEDIK ENEK

Bizonysága Tisztánlátó bensőnk mélyéről fakadó lényének

Hnlihé, halihó! No, még egyszer hilllgassál hát figyelemmel, kedves, nemes gyermekem!

136

.

A Tisztánlátás három fonnája <l létben: lényege il létezésben, természete s a belőle fakadó aláz<lt - a létezésnek öt formájn, aZ ötféle elsődleges tudomás: ez itlmind-mind tökéletes, természetes, bensőd vCll6já t sugárzó, ig<lz tlldásil jelennek.

A tudásnak lényege, mi szavainkbil nem foghiltó, nincsen színe, s nem jelenik meg formákban: ez bizony a Törvény tesle, Szeretetnek a Tudtísa. Teljességnek önmagcíból (e!tündöklő ragyogása nem más, mint az Öröm teste: Szerelemnek il Tudása, S az pedig, hol korlát nélkül megjelenik minden dolgok sokasága, látszatok és látomások szép világa: az maga a Van'ízs teste, Szertartásnak <l Tudása.

Eme három létfonmlr.:l jelképesen így hilngzik a magyaráz,1t: Törvénynek a hordozója olyan, mint a kristálytükör, minek bensejéből sugárzik ill. Ö römnek n hordozója, teljességnek tiszta fénye, s végül pedig a tükörkép, hol megjelenik minden látsz<lt, az bizony a Varázsl<ltnak hordozójil.

Már az clső pillanattól fogv;) eme három formájában létezett il Szerelem az emberekben. S aki mindezt önnönmaga jószántából felismeri, szükségtelen lesz számára bármiféle gyilkorJilt vagy szabályszeni elmélyedés - ilzan nyomban rádöbben ne: őbenne <l tisztánlátás.

Külön-külön említettem eme h.:írom létezést. Ámde az a nagy igazság, szívem csücske gyermekek, hogy e három, mindez Egy. Nehogy klilönbözőnek lássátok, ne essetek oly hibába.

Kezdeteknek kezdetétől eme három formáj<l il létezésnek mindig teljes, kristálytiszta. Értsétek ezt úgy, mint egységét a ragyogásnak s teljességnek, s irányt adjon ez tinéktek il vágy nélküli boldogsághoz.

A lényegnek, tennps7f'tnek és a megnyilvánuló altízatnak hánnnssága megegyezik <lzza!, mi il Törvénynek, az Örömnek s a Varázslatoknak il teste, eme három hordozója. Tekintsd hát így

137

eme hánn<l! <l Teljesség és <l r<lgyog<Ís szentséges n<1gy egységének, s eme teljes állapotban légy önmag<ld vezetője.

Továbbá: Mivel .. z önmagadból eredendő Tudásnak a tudomnsa akármiképp megjelenhet, ez <1 tudás a Teremtő, Tűzzel Égő teremtője tiszta létnek, nem vál tozó - nincs ki fia változtasson rajt .. -, mint a Gyémán t, meg nem rendül, nincs közepe, nincsen széle, hisz a Végtelenségnek a Fénye, igilzgyöngy 6, forrnsil a legnemesebb tetleinknek, s csod <Ís, hatalmas erőknek, ő maga a Kincsek Klltja, Minden V<Ígyat Teljesítő. Ám eme lények nem mások, mint a tudás nagy erői.

Eredendő tudomása a Tudásnak olyan, mint a tükör képe, a belőle kisugárzó ragyogásnak látomásél meg nem giÍtolhéltólátszat. Ez (l mindenütt meglévő egyöntetűség tud<i sa. Ez a megkülönböztetés tudása, hiszen mint a sziv<irványnak egész ből, kibomlik a különféle színekből az ezerféle valós.íg. E tudomás valóra vált minden tettet, megvalósít mindent, mit mi

célnak látunk. A vn!óstíg foJyamánélk tudomá s.:1, alnkja élZ Igazságnak. Minden cgye~ formájánllk egyedüli lényege "Z ősi, bel ső li szt:.ság. Akármilyen apró parány sem létezhet függetlenül mindezektól, hiszen ez a valódi tudásnak a teremtő ereje.

I-I a most azonmód reáböknél ujjaddal n h<homféle létezésre, mi a lényeg, természet és az alázat, s rámutéltnál: ez az összes Tisztánlátó, s a számtalan fajtájlitudomás - nos, hát ezek núnd-mind együtt a ragyogó, éber Tudás. Minden körülménnyel szemben tiszta, vágytól, szenv től érintetlen, önnön magnt megszer vező, semmi t-semmit nem színlelő jelenlétnek a tudása.

Múlt időben, jelenben és a jövőben mind az összes Tisztánlátó ebből tnnwd, e tudásbó!' Önnönmngnd ismerd ezt fel, szerelmetes gyermekem.

Hogy mondheltud, hogy nem lcítod "Tisztánlátót, mikor tudod jól, hogy nem más nz, mint a saját lelked természetes ragyognsa, öntörvéllyű tudomás?

138

-

Hogy lehet, hogy siránkozol: semmiféle elméleted nem szi.ileti k, mikor ezen nincs is semmit elmélkedni? Önnönmagad értelme ez, megnyiJvállult ős Tudás. Miért hj t, hogy azt mondod most: nem találod ót magát? Sznkndntlan áradás<l a ragyogó éberségnek, véll6 nrCél értelmed nek: hogy mondhatod, hogy nem li'itod? Pillana tnyi munkát sem kell elvégezned, hogyelérjed il célodat: hogy mondhatod, hogy hasztalan bármiféle fáradozás? Az összpontosult s a széjjelterjedt állapot ugyanazon Szeretetnek egyik s más ik otda ln: hogynn mondhatod hát, hogya lélek SOhél nincs a középpontb,m? Igaz tudás, önmagából eredendőn eme három formája n létnek, megvalósul ez anélkül, hogy küzdeni kéne érte. Hogy mondhatod hát, hogy bclefáradti1! a hnrcba? Elég, hogyh<l békén hagyod értelmedet, hogy<ln mondhatod hát mégis: nem tudod ezt cselekedni? Önnön gondoln taidb6l fakad teremtésnek iii lapota, él kezdeti pillanat. Hogy mondhatod: bármit teszel, hatáslaiCln, s ezt a békét el nem éred? Tudás", ez él jelennek, Valóságn"k' hogyan mondhCl!sz olyat, mint hogy nem tudod ezt észrevenni?

NYOLCAOIK ÉNEK

A bizonyosság elérésének módszere

Halihé, halihó! Most hát pedig, gyermekem, odaadón hallgassad él sZilva ml

Szereteted nem meglévő: olyan, mint az üres ég. 'gaz-e ez, aV<lgy mégsem? Figyeljed hjt "nélkül, hogy bármit akarnál is látni, s ha megnyugodtál, megtudod, hogy van ez.

MeglMod majd: nem a tiszt., merő semmi, hisz a kezdeti időktől ragyog, önmagából ered fénye, sönfén yében tündököl ve olYéln, mint n napkorong.

139

19az-e ez, avagy mégsem? Figyeljed hM anélkül, hogy bármit akarnál is 151ni, s hn megnyugodtál, megtudod, hogy van ez.

MeglMod majd: a Szeretet útjának n nyomM lelni nem lehet, olyan mint az égi szél- ha megfogm'id, csak rád nevel. 19az-e ez, avagy mégsem? Figyeljed hát anélkül, hogy b5rmit ak,Hnál is lálni, s hn megnYllgodtál, megtudod, hogy van ez.

Meglátod majd: bánni formá t ölt magára <l belülről jött látomás, minden láth<lló dologb<ln Szereteted tükrözi csak önmagt'il. 19nz-e ez, avagy mégsem? Figyeljed hát anélkül, hogy bánni! akarnál is IMni, s ha mcgnyugodt<\J, megtudod, hogy van ez.

Semmi sincs, mi nincsen benned: miről nem tudsz, nem levő. Nincs is miÍshol megnézni-, vngy bármi keresnivaló. Semmi sincs, mi nincsen benned: miről nem tudsz, nem levő. Nincs is máson cJlllélkedni-, s nincs más figyelniv;lló. Semmi sincs, mi nincsen benned: miről nelll tudsz, nem levő. Nincs is máshol semmiféle tudni-, vagy megtenniv<lló . Semmi sincs, mi nincsen benned: miről nem tudsz, nem levő. Nem kell semmit megfogadni-, s nincs betnrtnnivnl6. Semmi sincs, mi nincsen benned: miről nem tudsz, nem levő . Nincs <lZ égvilt'igon semmi akarni-, vagy elérnivnl6. Figyeljetek, figyeljetek, mag<ltokban keressetek!

Ha figyelmed a külső térben, azt figyeld meg, jön-e, avagy távozik <t Szeretet? Hn rájössz, hogy mozdulatl<ln, figyeld belül önmagCld, s figyeld meg, hogy önmag<tdnak mélyén, belül van-e bárki, kitől függ a Szeretet? Hogyha n'ijössz: nincs ott senki, kitől jön a gondolat, azt figyeld meg, milyen színű, s formájú a Szeretet. Hogyha rájössz: nincsen színe, se alakja, se formáj .... , <tzt figye ld meg, hogy ennek élZ üres térnek hol a széle s közepe.

140

•

Hogyha rájössz: nincsen széle, se közepe, azt figyeld meg, hogy van-e külseje és belseje.

A mindig, mindig jelen lévő Szeretetnek nincs külseje, scm belseje, tágas, mint a tiszta ég, része ez n mindenségnek, melyet áth<lt, benne terjed: meg nem hnj16 tisztn tér. Békében és hétközn<tpon mindélz, ami megjelenik, látomt'is csak, szivárvány: sokfélének, sokszínűnek túnó jiltéka a Szerelemnek.

Lényed leges-legmélyéról, lelkednek a belsejéből

figyelj hát a külvilágra, s meglcí thatod: minden liltvány illó látszat, min t hold képe <l tó vizén. Ám e IMszat nem válik el él Teljestől. V<llós tudils birtokában lá thatod: hétköznapok szenvedése nem más, mint él teljes Béke!

Lényed leges-legmélyéról, lelkednek n belsejéből figyelj luít a kiilvihígra, s !llC'gIMhiltorl· hétközn<lpok szenvedése, II gy, miként él teljes Béke nincsen most, és nem volt rég sem. Bcírminek is látod őket, mindössze <l tükröződő, szertefoszló képet nézed .

Az össze-vissz<l tévelygőknek ismeretlen e tudils, nem lcí~ák meg saját maguk bensejében az ős tudást, önnön mnguk !ényegét. Úgy vélik, hogy különbözőek n dolgok, :=; kettőnek mondják, mi egy-ily módon már nem is tudnak szab<ldulni ítéletük csapdájából. Tépelődnek, viÍlogatnak, azt hiszik, hogy V<1I1 miből,

megítélnek, tovább lépni nagyon félnek, s mindeközben helyben járva forgo lódnak körbe-körbe a mérhetetlen nagy Békében. Szcretehik nem más, mint az önmagától játszi könnyen lé trejövő

h<Írom tiszt n formája a létezésnek, ám ők mégis mást keresnek, azt gondolván, majd cgy úton eljuthatnak mt'g johh Iwlyrp. I3nlga lények, bllt<l fejje l sosem fognak tisztán lá tni.

141

Bizonyosnn ILldj.:íl róla: minden l<ítszat, mit te l<ltsz, lelked mélyéről fakadó, tovatűnő látomás, Lényed leges-legmélyéról, lelkednek abelsejéból figyelj hát a külvilágra, s megláthatod: mindaz, <lIni most van s lesz majd , olyan, mint a tükör képe. Nincs semm i il látomásban, nincs semmi il hang-zúgásban, s nincsen semmi önnön magad ig<lz természetében,

A Szeretetre tekintsél hát, aki mindezt látji1. Gondolatod elenyészik, de <I lényeg akár i1Z ég: szép szavnkb<l nem fogható, részletekre nem bonlh<ltó,

kimondani s elgondolni nem lehet.

Mindaz, mi csa k l<'itva hítszik, mindaz lelkednek va rázsa, s a varázsnak nincs alapja, S nincsen benne semmi, semmi.

Ha meglátod, hogy n1inden csak a te lelked látomása, nkkor minden, <Imi látszik, s ami veled megtörténik: magn lesz a belsó Törvény hordozója s a Teljesség a te számodra.

Nem 8 látszat köt bennünket, hnnem csak a vágya sok szép látomáS!'8. Szerelmetes gyermekem, ne függj hát a vágyaktól,

ne vágyakazz oly nagyon!

KILENCEDIK ÉNEK

Köd, álom és a látott ábránd

I-Ialihé, halihó! Kedveském, gyermekem!

Lovad nem ér soh<l célb<l, ha sarkantYl' nem sarkallja, s nelll lesz bizony vaj a t ejből, ha nem köpiilik eleget. Nem lesz érthető" sznvnm, ha izekre nem szedem, hnllgassad hál figyelemmel il sokszavll, szépdnIJ8mú énekem. Figyeljél cS8k lankadatlan, hallg<lssál boldog8n.

142

..

Amíg fel nem ismered azt, hogy minden, am i létezik, csak önnön lelkünknek tovatűnő látomása, fel nem foghatod lényegét a Teljességnek. Vajon honnan származnak a jelenségek, hol állnilk fenn, s aztán hova tűnnek el? Kedveskéim, al<lposan vizsgáljátok mindezeket legelébb.

Ha így tesztek, meglátjátok: amiként a köd az égből válik k i, s elmldtávill az égbe tér m8jd újra vissza, akként l<Ímad a lelketekből minden látszat, mel y midőn ha szertefoszlik, lelketekbe tér majd vissza.

Olyan ez, mini ha a rosszul liHó ember égre nézve felhőt vél ne felfedezni, hololI nincs is ottan semmi , cS<lk <I szeme játszik véle.

Éppen így van, hil 8Z izzó vágytól tompa lélek megszerezni vágy ja, s ezért v<tlós<Ígnak véJi mindazt, ami látszat. I-Iolott semmi nincsen, minek valósága lenne -lelkünknek a tovatűnő, szertefoszló lát"omáSil van csupán.

Minden látszat n1indig teljes: nincs alapja, nincs hntilra. S eme "nincs" a léleknek szétsugárzó látomása, miként a látszatok varázsn, vagy holdsugár a tó vizén. Soha szét nem válik a sok látszilt és a teljes: egész-ségben tartson meg e gondola t.

1-1<1 álmodban megöleled messzi földön oltmar<ldott kedvesed, s?omorkodsz és örvendsz rajta. I-I olott nincs is véled senki, ki se keltél tc az ágyból, s mégis valóságként él ted végig, nmi éjjel történi véled.

Éppen így va n: az, hogy élünk, s életünknek minden egyes pillanat" nem több, mint egy régi álom, amely nappal megmiHildt, s eiiilanni nem engedi még mindig a Szeretet.

Úgy, <Imiként minden nlrnunk szertefoszló pUS?lil viH<'íZS, éppllgy <'ílom életünknek minden perce: lényegtelen, e!ill;mó látom<Ís.

143

TIZEDIK ENEK

A Lélek alkotta mindenség

H<1lihé, h,llihó! SZivem csücske, szerelmetes gyermekem!

Meg nem lehet határozni azl, mi l<ltszik - van, ki látja, van, ki nem.

Élnek itt il földön olyiln tények, kik il földet földnek látják, vimnak, akik tűznek IMjtik, van, kinek il bőség helye, s Vélll, kinek il szenvedés.

V<lnnilk, akik azt képzeli k, hogya víz az víz. Ámde vnnnilk, akik tűznek hHják, mások nektárként fogyaszlji'ík, s van, kinek <l l,lkhelye. Viln még olyan lény is, nkinck a víz il szilárd eleme.

Van, ki tüzel tűznek lát ja, más a tűzben boldognIl dúská lna, van, ki lakjn, s van, kinek a tápláléka. Akad olyan lény, aki a teret térnek érzi, van, ki lakja, s van, ki szilárdnak tekinti . így, mivelhogy minden látS7...clt, S semminek sincs egyértelm li villó5<1ga, minden dolgot annak l;'itunk, amit v;'igyunk benne látni.

Azt, hogy mi a négy elemet annak látjuk, minek hívjuk, csu piÍn egyféle lii tom iÍs: emberi tilpilsztillás.

Más lények <1 földet , melyen most mi élünk, úgy tekintik, mint a poklok tüzét, van, ki azt látja, hogy bőven termő jóság, s tlki lánccal van megkötve, anIltIk ez fl hely cs.:1k nyűg és szenvedés. Égő h1znek istenei a lángokbtlll, mint bőségben dúskálódnak, szellemnek, ha tűz a teste, tűznek lángja lakóhelye, s túzférgeknek tűzböl vnn az eledele. Poklok lakói n vizet élik meg a !űznek, éhes szellemeknek vizelet és genny n folyam árja, elcf<'int meg földnek véli, hogy hn tapos reája, is teneknek a nektárjn, kincs zápora s virágszirom hullatiÍsil, s kígyólények lakhelye. A végtelen ter, a földje isteneknek, mivelhogy ott Inknak benne.

Mindazt mi van, nnnak látunk, aminek mi hisszük ilzt, hogy látszik.

144

Í1sztánlcítót kérdezte meg hajdan az ó tanítványn: "Ki volt az, ki teremtetle világ közepén a hegyet, napkorongot meg n holdnt és a többi egyebet?" Erre mondotta a Mester: "Nincs itt semmiféle más terem tő .

Azért látod te csak mindezt, mert a lelked ragnszkodik épp ehhez il lcí tomáshoz, így h<'it véltóságnélk hiszed mindezt. A teremtő nem más, mint a Szeretet." így foly tatta ntnnítvány él kérdezést: "Való ignz, sok mindenhez ragnszkodom, vnn sok vágyélm, gondola tom, ámde mégis, miért látom én a hegyet, napot, holdat is szilárdnak, megfogható valÓ5<ignak?" Ezt fetelte most a Mester: " Benáresznek városában élt egy nsszony, öreg volt már, s bizonyos volt <lbban, hogy ö nem más, núnt egy tigris. I dő múlva a városnak lakói is elkezdték ől annak IMni, s erre ilz.tán megijedtek, félelmükben elsz("Ilad tak. Néhél bizony semmi nem kell hozzá, hogy (lZ ember btínnit rmísnilk lásson. Szereteted kezdettelen idők óln irányítja szándéknid s vágynid -ebből fakad az, mi IMszik, s ezért látod a világot te ilyennek." E sznvakkal szólt a Mester. fgy hát mindazt, mi mcglévó, önnön lelked hozzu létre.

Voltak, akik nem a Mester útjM járták, s úgy próbálták elkerülni a világi viÍgy<1ika t s nyűgeiket, hogy látornásukbun, mi támadt, rájuk vá ró elhagyatott helyet láttak. Igen ám, de eme helyek, azonmód, hogy megjelentek biÍl"miféle látomásban, láthélt6vá váltak attól kezdve m indenféle sok más ember látomásos világában. Úgy mondják, hogy volt rá példa: valaki egy sziklát hitűt! fenn az égen, és a sziklát, amit látott, a kezével is képes volt ó megragadni.

Mindent csak a lélek teremt, minden csupán látszat<l csak önmagának - nem vnlnm[, hisz n1inden teljes. Ily módon, hél vél t<lkinek kis időre pokotlá vált létezése, s (Igy véli hogy ő mélg<1 egy lélektelen puszta tá rgy vagy bármi más, bizonyos, hogy rnegszenvedi mindezeknek minden kínját.

Minden dolog akként látszik ennek aVilgy annak, mniképpen s.:,já l lelkünk fejruházza va lamilyen jellemzóvel. Különféle Iétezések szenvedését az teremti meg, ki szenved: önmagánnk.

145

Mivel minden lelkednek c5<1k az elillanó látomása, lásd be végre: annak, mit látsz, a lapja az nincsen semmi, s minden látszat cSak egy forma, mely beleillik az egészbe, teljességbe. Ez a tudás adjon néked nyugodal mat .

Olvashatjuk szent könyvekben: Jégár Tavi Nagy Bölcsnek " kezében a tündérrózsa, s eme virág kelyhében a virágpornak minden egyes szemcséjén van világokból sok ezernyi.

Azt mondják a tudós bölcsek, hogy amikor közvellenül tapasztalod meg te már a valÓSc.igot, tested núnden egyes kis részében, minden egyes porcikádbtlll megláthntod számtal<ln sok formáját a létezésnek, Ttsztánljtók vi lágának. Varázslatos jelenésben vtí lhatsz minden lény javára, s (agy teszed ezt, akár álmod tovatűnő világában.

így tehát a Békének s a hétköznapi rohanásnak minden egyes formájil cSilk önnönmagad lelkének a látomása. Mindaz, amit megtapasztalsz mindig teljes, nincs alapja. így hát eme alaptalan, rngaszkodásoklól mentes térben legyél biztos önmagadba n.

Olv<lshatjuk szent könyvekben: még a legkisebb parányb<ln is vég telenü I sok világ van, s oly rengeteg lehetőség, nrnennyi a száma ezen parányokna k. Tisztfin látó megmondotta: egymásra ezek nem hatnak, egymással el nem vegyülnek, egymásnak ők nem árthatnak.

Olvashatjuk szen t könyvekben: nlinden féreg bensejében számtalan sok vili'íga van a férgeknek. Azt mondják, hogy künn az űrben tótágast áll számos város, oldalvást Vtlgy éppen fejjel lefelé.

Htl felmerül az a kérdés, ki volt <lZ, ki mind<lzt ily mód teremtette, Tiszti'inl;itó erre mondja: Mindez cs.,k tl lelkünk mfíve. ~elkednek a tennészete ősid őktő l fogva tiszta úrként végtelen. Igy szemlélj hát minden egyes jelenséget, gyermekem.

146

•

Minden egyes hétköznapi név és forma, hang és látsza t, látomása csak csupfin a benned lévő egyetemes 6s Léleknek. S hogyha eljő a halál, megvá ltozik lelkünknek a látomásiI, noh<l semmit nem vá ltozik t<lpasztalás külvilága.

Tehát minden látsza t csupán csak a lelketeknek szertefoszló látomása­minden teljes, s nincs alapja. Nemlétező ragyog csupán, (Igy, miként a tükör képe avagy tó vizén a holdsugárnak csillogása. Jelenlétnek tudására figyeljetek, ahol egy a teljesség és ragyogfisa. Minden egyes hétköznapi név és forma, hang és látsza t látomás<l cs.:1k csupán tl bennünk lévő egyetemes ÓS Léleknek.

Anyagv ilág, anyaföld és befogadó cmyaság: lelkednek n IMomás<l. É lőlények hat csoportja : lelkednek a látomása. Isteneknek s embereknek boldogsága: lelkednek a lálomás..1. Szerencsétlen világoknak szenvedése: lelkednek a látomása. ~udatlanság, szenvedélyek, nlinden méreg: lelkednek n látomás.:,. Onm"g~b61 eredendő ős tudás, jelenlétnek il tudásOl' lelkednek a lá tomása. Rossz gondol<lt s nlinden egyes hétköznapi hajlandóság: lelkednek a látomása. Jó gondolat, s olyan hely, hol ad<ltott a ti sztánlátás: lelkednek a látomása. Gonosz erők, s megosztottság teremtette akadályok: lel kednek a látomása. Isteneknek s tökéletes létezésnek jó érzése: lelkednek a látomás.:1. Gondolatok sokas.:íga: lelkednek a látomása. Gondolatok elmúltával elmélyedés bölcs békéje: lelkednek a látomása. Szép lárgyaknilk, színeknek és formákn<lk <l kedves képe: lelkednek il látomás<l. Jellel bíró tlvagy éppen értelemmel el nem látott: lelkednek a látomása. Az a képzet, mely szerint a szabadság is része cS<lk a nagy egységnek: lelkednek a látomá5<1.

147

Miről nem tudhat juk azt, hogy léte7. i k~e avagy mégsem: lelkednek a látom<Ísa.

Semmiféle látszat nincs, mi ne lenne lelkednek a szertefoszló látomása. Ahogy festő festi képét, úgy teremti meg a lelked világnnk a látomiÍstil. Sok balga lényt vezet félre 5<'lját áhnjt megteremlő, képpé festő ügyes festő. fgy hát ami legfontosabb: lássátok be most és végleg, hogy minden, mi V<ln, nem Ol<1S,

mini lelketeknek szertefoszló látomá5<'l.

Új titokbn avattn lak most be: milyen is a természete annak, mit mi elgondolunk.

TIZENEGYEDIK ÉNEK

A tökéletes szabadság természetes állapota

H,llilté, hali hó! Most hát pedig, kedves nClllcs gyermekem, figye ljed hát a s7 ... wam!

Világot teremtő lelked nek eredendő lényegét a Jó Ég tudja. lisztán]jtó el nem mondta, hiszen nincs, mi ről bármit is mondhatna, nincsen színe, se alakja, meg nem fogod, mint az eget, s teljessége az csupán, mi tudható.

Noha azt mondottam, olyan, mi ni aZ ég, e szavakkal c5<'lk csupán a teljességre utalok. Hiszen míg a lélek képes megismerni bármit, s simán válik bMmivé, addig az ég meg nem ismer semmit. így hát az "ég" szóval cl nem mondtam Idked l1\:: k <l lényegé t.

Ez volt hát a beavatás új titokba: teljességébe lelkednek.

148

•

Mindaz, ,uni rnegnyilvánu l, teljes lelktink önmagából megszi.ilető erejének Ijtomásil, olyan, mint a tükör képe: egy dolog a teljes tudat S egy véle il látomnsn. Ez volt hát a beavatás új titokba: milyen is a teljességnek jelenése.

Teljesség és L:í tomfis közt nincs ktilönbség. Lelkünk teljes, slálolllásnak nincsen gátja: teljességből sereglik ki lálomások semmiképp meg nem fogható sokasága. L.ítszi k bár a lcítSZ<1t, ámde semmiképp nem akadálya teljességnek, hisz o teljes ősidőktől fogva teljes. Soha el nem választható teljesség és látornilsa, OIY(lfl, min! a szivárványív fenn az égen, avagy ló vizén a hold fényének csillogása. Ha a ti sztá nlátás t'ltját járva reádöbbensz erre, <Ikkor l3ékének és hétközll<lpi rohilnásnilk látomása nern lesz más, csupán eg}' szemfén}'vesztő ]Mszat, s ilkkor lelked békét talál, elcsendesül, megbékél a boldogságban.

Így V<ln-e ez, avagy mégsem? Vizsgáld meg, hogy van~e arra lehetőség: kettéválaszd minden egyes lá tomásod s lelked nek il teljességét, s meglátod, hogy kérdésemre mi n vá lasz. Hisz e kettő ős i dőktől fogva cggyéforrva létezhet csil k.

Ez vol t hát a be<lvatás új titokba: a teljesség és a látomás egységébe.

~me eg7ségre találó, önmagától felébredő, tiszto jclen~tllda t osság, onmagntól megvil lósult sZéÍndékil volt minden fajta va lóságnak.

Szerelmetes gyermekeim, éjt nappallá téve törekedjetek ti arrn, hog}' e tiszta, éber létet bármi módon fenntilftsátok.

Ez vol t hát a beavJtás új titokba: a kételymentes, természetes szabadságnak nngy titkába.

149

TIZEN KE TIED IK ENEK

A kristály hasonlat és a létezés mozgatórugója

Ha.lihé, halihó! Most hát pedig figyeljétek énekemet, él gondta lan csava rgónak szép dalát!

Tisztán látó három leste, Valóságnak eme három hordozójél nem más, mint az alapja az ős tudásnak, : nlapja él bánninemú látomásnak - e kettőt jól figyeljétek! [gy lá tjátok, hogya Béke, s hétköznapok rohanása, nem más, min t a Ti sztánlá tó eme három formájának alnpvető v<l16sága.

Nos, hát ],íssuk, hogy is V<ln az, hogy eme három fo rma mindannyiunk alapvető ős tudása.

8tir m<Ír m ondt.:'lm, ú jra mondom:

lényege az ős tudásnak olya n, mln! a kristálygömb. ~~Ijessége Törvény teste, természetes és sugárzó ragyogása Orömnck il hordozója, s melyben szabad on sLírnyal él láI57.<'t, s megvan benne az aláza t: Varázslatnak hordozója. Épp ekképpen V<1n jelen a három test az alapvető ős tudásban: nem egy véle, s m~gse más.

Mint ahogyakristálygömbben megjelenik a szivá rvá nynak színes f~nye, úgy kél fel az ős tudásból mindenféle időbeli látomásnak létalapja. Legyen <1Z bár lá tomása olyan helynek, hol minékünk is adotott a ti sztánlátás, avagy tisztátalan világoknak s lényeknek a jelenése­[~,indannak, mi látva l áts~ik, lényege a teljessége: Törvény teste. Onnön lényünk jelenése Orömnek él hordozója. G<Ítak nélkül nH . .!gjdl:nó t! L.t! rf~lt! furmája il Varázsl,llnak hordoz6jil.

Ez volt a megha tároz,:,\sa minden látszat alapjának.

150

Ritkán látják mindezt tisztán, így hát figyeljetek erre! Hil tudjá tok, rájöltök, hogy mindaz, mi van, s <1 1.. is, mi csak lehetséges, eleve a három forma önmagából köralakban létrebomló varázseróinek világi" Ne is keressed hál máshol a valóság semmiféle más fo rmáját!

Ha a lények rájön nének: leglényegük 011 rejlik e három testben, rögtön mindent meglátminak. értenének anélkü l, hogy bármit kéne gyakorolni.

Mindhárom test va lójában nem más, mint il Törvény teste, hordozója Va lóságnak: ne ügy nézd, mint külön hármat. Egy a Lényeg és a Fo rma: nem más. Egy a Törvény lényege: <1 teljessége.

Végezetül, <1midőn az a!<1pvető látomás majd visszaolvad az alapba, és az alap, a Törvény teste leglényege megnyiIvánul: legvégső cél vált valóvá. Ettől kezdve a Törvénynek rezzenetlen tág terében megnyilv<inul a Formának minden arca, mint a színek <1 szivárvány ívében.

S nem ér véget a cselekvés, mcly az összes lény javát szolgálja.

TIZENHARMADIK ÉNEK

A teremtő indulat tanítása

Hölihé, halihó! Most hát pedig figyeljétek énekemet, él gondtal an csava rgónak szép dalát!

Ti pedig, most mindahányan, kinek tettek rosszat, ti, akikkel ellenkeztek, jól megvertek, megaliÍztak, megbántottak s világ csúf jának talá lt ak: éb resszétek maga tokban fel most eme é-r7.é-<:pkpl .

Hagyjá tok, hogy felébredjen bennetek a gyúlölet, s ha feltámad, figye ljétek szép nyugodtan kedvetek.

151

Először is: honmm jön a gyűlölet? Hogyha tudod, azt kérdezd meg, hol van éppen? Majd végül: hova távozik? Vizsgáld meg, hogy van-e színe és formája, s bármi egyéb, mi sajátja? Ha megvizsgál tad, láthatod: kezdetektől fogva teljes, nincsen ember fia, ki ezt megragadn i képes. Gyűlöleted ne utasítsd el tehát : a gyűlölet a IÜkörképhez hasonla tos ős tudás.

Ti, akik a szívetekben vágytok pompás nőkre, húsr<l, ízes ételekre, kön iösökre, szép ruhák r<l, jó javakr<l, p<lripákr<l: idézzetek fcl most szépen minden vágyat. Hagyjátok, hogy felébredjen bennetek a sok vágy, s ha feltámadt, figyeljé te k szép nyugodtan tartamát.

Először is: mil ga il vágy honnan ered? Hogyhil tudod, ilZt kérdezd meg, hol Viln éppen? Majd végül: hova távozik? Vizsgilld meg, hogy van-e színe és formájil, s bármi egyéb, mi sCljátja? Ha megvizsgáltild, láthatod: kezdetektől fogvi"! teljes, nincsen ember fii"!, ki ezt rnegr<lg<ldni képes. Vágy<lidat ne utilsí tsd el tehát: vágyilid il különbségeket teremtő ős tudás.

És most ti, kik tomp<l ésszel, kábán éltek, ébresszetek magatokban fel tehát most tompaságot, nemtudást, S ha fcltám<ld t, figyeljétek szép nyugod tan, éppögy, akár bármi mást.

Először is: a nem tudás honni"!n ered? Hogy ha tudod, ilZ! kérdezd meg, hol van éppen? Majd végül: hova távozik? Vizsg,íld meg, hogy van-e színe cs formája, s bármi egyéb, mi sajátja? H<l megvizsgáltad, lá thatod: kezdetektől fogv<l teljes, nincsen ember fia, ki ezt megragadni képes. Ne ut<lsítsd el tehát cl nem tudást: nem más az, nlÍn t <lZ Igazság tartománY<l, ős tudás.

Gondolkodjál őseiden. Család odon, ha lalmCldon, s mind azon, amit e lértél. Gondolj arra, hogy" tested milyen szép, s sZ<lvaidnak d"llmna mily kellemes. Idézd feL hogy mily kiváló v"gy te most a lanulásb<ln, a dolgok elgondolásáb<ln, révületben, s hogy mily

152

•

nagyszerű az írásad és SZ<lv<ld. Gondold azt is, milyen jártas V<lgy sok tudásban, s V<ln szárnt<llan tanítványod. Mérd fel a tc erényeid, s gondolj Mra: "Jobb v<lgyok és szebb is v<lgyok én biz, mint él többi ember!"

H<lgyjad hát, hogy feJébredjen önhi ttséged, s h<l feltámadt, figyeld meg a lényegél.

Először is: ilZ önhittség honnan ered?

Hogyha tudod, <lzt kérdezd meg, hoJ van éppen? Majd végül· hov" távozik? Vizsgáld meg, hogy van-e színe és formája, s bánni egyéb, mi sajátj<l? Ha megvizsgáJt<ld, látl1<ltod: kezdetektől fogvi"! teljes, nincsen ember fi<l, ki ezt megri"!gadni képes. Önhittséged ne u tasítsd e l tehát: önhittséged olyan mint az azonosság, ős tudás.

Gondolj nrra, hogy másokn<lk i"! tiédnél sokbl több a földi kincse, sokkal nagyobb a hat<l!m<l. Gondolj ilrra, mily kiváló <l tudásuk, t<lnítványuk száma sok, jártasak sok tudományban, számt<llan sok oJvasrnányb<ln, melyet, hogyha felolvasnak, nagyon szépen mOndalli"!k. Elmélkedjél még i"!7.on is, hogy nündezek jártasak <l Tanításb<ll1, ügyesek a ni"!gyvilági társalgásb<ln . Vedd hát számb" mások minden erényét és gondold azt, hogy: vann<lk közlÜnk, <lkik n<ÍI<l11l sokki"!l-sokkal kiválóbbak.

Engedd hát, hogy fejébredjen ez az érzés, amely irigy, s féli rn<isét, és ha felkelt, figye ld meg hM szép nyugodtan tart<lrnát.

Először is: <lZ irigység honnan ered?

Hogyhi"! tudod, <lzt kérdezd meg, hol van éppen? Majd végül: hova távozik? Vizsgáld meg, hogy V<ln-e színe és formájil, s bá rmi egyéb, mi sajátja? I-I<l megvizsgáltad, látha tod: kezdetektől fogv<l teljes, nincsen e m ber fia, ki ezt megragadni képes. Irigységed ne utasítsd el tehá t: irigységed biz a mindent teljesítő ős tudás.

Hogyha mindez! látod, <lkkor minden szenved, szenvedélyed változik át ős tudássá. Hogyha látod, hogyha érted, s elengedted minden-minden szenvedélyed,

153

ama perctől kezdve teljességet, ősi tudásl megkeresni: értelme az nincsen semmi. l-liábClval6, szánalomra méltó.

Hogyha végre felismered: minden szenvedélyed teljes, attól kezdve, hogyha felbukkanna akármilyen szenvedélyed, ne keresd, hogy honnan jött az, hol van most és vajon hová ttívozik,

van-e színe és alakja. Mivel most már tudhatod, hogy mindazt, amit elmondottam, része a nagy teljességnek ­azon nyomban hagyjátok ott, ahol ezek felmerülnek: elméteknek sűrűjében.

Ha hagyjátok, önmClguktól elcsitulnak.

így avatlak új titokba: észrevenni megváltozott érzelmeid hogy lehet, s hogyan végezz megtisztító gyakorlatot, amelyekben a te teremtő indulatod segítségedre is lehet.

Ha végzed e gyakorlatot, attól kezdve hogyha szenvedélyes gondolatok merülnek fel benned, akkor - mivel lá tod most már ezek rejtetltermészetét - , a teljesség s az ősi tudás egy időben, együtt kél, és a szennyek <lzonmód, hogy felmerülnek, szétfoszlanak mind<lhiinyan.

Régi bölcsek életéből sok esetben tudható, hogy h<l jó sok szennyes gondolatod támad: minél több van, az a jó, hisz annál nagyobb tere van az Ig<lzságnak. Értsd szó szerint, ahogy mondom!

De ha kezdő lépéseid teszed még <lZ Úton, jobb<ln teszed, hogy h<l éppen nagyon szennyes gondol<ltod tám<ld, <lkkor inkább vizsgálgatod, csendesíted, majd elhagyod <lzokat.

Szívemből jön e tClnítás: szívedbe vésd, gyermekem!

igy avatlak új titokba: hogyan válik lerem tővé minden káros gondolat.

154

TIZENNEGYEDIK ÉNEK

Az érzéki benyomások egyízüségéröl

Ha1ihé, hali hó! Most hát pedig figyeljél, szívem csücske gyermekem!

Öltsél selymet, finom ruhát, S figyeld, ahogy azt gondolod: "Ez bizony jó, puha, lágy!" De ezután öltsél vásznni, vegyél fel darócruhát, s figyeld azl, ki azt gondolja: "Ez biz durva!" Ha így teszel, megláthatod: eme két érzés nem is kettő ­egy ízű, bizony, teljesség-ízű.

Nézzél rá egy szép szoborra, amely aranyból va ló, s figyeld, ahogy azt gondolod: "Ez biz szép!" Aztán nézz rá egy varrmgyrtl, vagy bármi re, mi számodm tClSZítÓ, s figyeld azt, ki azt gondolja: 6 d d 't'I-­

/I , e un on Q.

HOl így teszel, megláthatod: eme két érzés nem is kettő ­egyízú, bizony, teljesség-ízű.

ízlelj cukrot, édességet, s figyeld saját gondolatod, mely azt mondja: "Ez biz édes!" De ezután ízlelj gyömbér! önmagtíban, vagy va lami más hasonlót, s figyeld, nhogy azt gondolod: "Milyen csípős!" foIil így teszel, megláthatod: emc két érzés nem is kettő -cgyfzű, bizony, teljesség ízű.

Érezd szan tálnak a füstjét vagy illatszer illatát, s figyeld saját gondolatod, mely azt mondja: " I-Iogy ez milyen illatos!" Aztán szagold meg a fokhagymának, ördőggyökérnek V<lgy más ilyennek a szagát, s figyeld, ahogy azt gondolod: "Ez biz n<lgyon rossz szagú!" Ha így teszel, megláthatod: eme két érzés nem is kettő -egy ízű, bizony, teljesség ízű.

Hallgass csengőt, lágy fuvolát, lantot avagy nádfurulyát s figyeld, ahogy azt gondolod: "Mily kellemes eme hang!" Ám de hilllgasd kő robaját, csikorgását, tenyerednek csattanását, vagy más hasonló egyebet. s figyeld azt, ki azt gondolja: " Kellemetlen hallani!"

155

1-1<1 így teszel, megláthatod: eme két érzés nem is kettő -egylzű, bizony, teljesség ízű.

Képzeld el, hogy te vagy ura vitágokn<lk. Drág<lkőbőJ épült várban ezer asszony, sok tanácsos vár reád <I lakomára. Ha fe!idézed ezt a képet, figyeld snját gondot<ltod, mely <lzt mondja: "Ez bizony az élvezet!" Ám ezután képzeld el, hogy koldus vagy te, nincstelen, sárból készült isttilIóban eső veri nedves, nyirkos fekhelyed. Tested rágja lepra, féreg, kezed, lábad elrohad, sok szenvedés gyötör téged, s élsz pokoli kínokat. Ha fclidézed ezt a képet, s figyeld, ahogy ilZ! gondolod: "Rettenetes szenvedés!" Ha így teszel, megláthatod: eme két érzés nem is kettő­egyízű, bizony, teljesség ízű.

Hogyhél ilymód felismerted, hogy az érzékelésed is teljes, ilzután ha felmerül egy érzés, ami jó, vagy élmi kellemetlen, nem kell így m.j!" neked tovább vizsgálódni Érzésednek nincs alélpjél, eredendőn szabéld, teljes, ne kövesd hát, nyugton hélgyjéld azon nyomban ott, <Ihol az megjelent: lelked belső vililgáb<ln. Nem kétséges, elillan az önmagától.

Ez volt hát a beavatás új titokbél: érzéseid önmaguktól hogyiln lesznek sZélbildok.

TIZENOTODIK ÉNEK

A kettőzetlen mozgás és a nyugalom

Hnlihé, halihó! Most pedig jó gyermekeim, figyelje tek rnindahány!

Nyugtasd lelked, h<lgyj<ld békén, s figyeld meg enem-tevést. H<l így teszel, te leszel a tudója a jelenlétnek, valóságtl<lk.

156

-

Ezért, kedves gyermekem, mérd fel, hogy t~oha lelked mozdulatl<lll, [lern más ilZ, mint a teljesség és <lZ <I hely, hol jelen van a való tu(Ms.

fz volt hát a be<lvalás új titokba: nyugalomba, amely lelked ékessége.

Gondolkodjál, s figyeld meg, hogy miként lesz a gondolat. És mivel él teljes, fénylő jelen tudás teréből a Szerelmed az, ki nem mozdul, gyermekem, ismerd fel azt, hogya lelked, nohn mozdul, mindig teljes, s nem más, mint a jelen tudils helyszíne.

Ez volt hM <I be<lvatás új titokba: a mozgásba, mely játék<! a Szerelmednek.

Tengernek a hulláma sem hagyj<l el a tengert soha ­ugyanúgy a lélek, akiir nyugszik, akár mozog, nem h("\gyjn el sohasem a teljességet s jelenlétnek jelen v<lló tudását. így ("\ lélek, noha nyugszik, nem más, nlÍnt a jelenlét tudásának színtere - pihenjetek el tehát. Így;! lélek, noh;! mozdul, nem más, mint a jelenlét tudásának tiszta fénye, pihenjetek el tehát.

1-1 ("\ <lzt mondod, hogya nyugvó lélek időzik a révületben, míg <I mozgó nem, akkor azt jelenti mindez, hogya mozgást és nyugalmat meg nem érted, nincsen benned bizonyosság az egységnek rnozgásáról, nyttg<llmáról s jelennek a tudásáról.

Szívem csücske gyermekem, a tc lelked, akár nyugszik, akár nem, a jelenlét tudásának tere az. Ezért, noha bár korábban kettőnek látti1d az egyet, most <I mozgást, a nyugalmi1t és a jelenlét tudását így tapasztald: mindez egy.

Ez volt hát él beavatás új titokba: mozg.1sn .. k és nyug<llomnak egységébe.

157

TIZENHATODIK ÉNEK

Bevezetés a Szeretetbe

Halihé, halihó! Szívemnek te igen kedves, szerelmetes gyermeke, lankadatlan s nagy békével továbbra is figyeljed a szavam, a gondtalan csavargó dalát. A Széphangú I s tennő da lát helyezzed el lelked hófehér havár,1.

Ha c]{~rtél e tisztaságba, s ha ludod milr, hogy minden, mit látsz, egyízű: teljesség-ízű, akkor többé nem szürkék il hétköznapok, s nem cél már a végső Béke. Megsziintelted azt a hibát, hogy mil 15ttál - puszta képet -, jónak, <Ivagy rossznak vélted, nincs többé az énségeclnek s másságnak a kettőssége, meri megérted: minden teljes, minden egy.

Most pedig - csak tömören - il részletesebb lényeget iSlTlcrtetem.

Legtöbbet, mi mond tán róla: Szeretetnek lanítá5<'1 azt tanítja, hogy il hétköznapok és a Béke alaptalan, gyökértelen egyanínt­Törvénynek a formájában, Tisztán lritóknak szemében, kezdet kezdetétől fogva teljes, egy. E világban, Szeretetnek világában ugyanaz az ördög, mint az isten. E világban nincsenek sem Tisztánlátók, sem pedig sok érző lények. Eme földön nincsen jó, mikén t rossz sem. E tanítást t"nílani, gyakorolni nem lehel. Szeretetben soha nincsen hétköznapi pörgés-forgás, s soh" nincsen clmélyi.ilés, révület. így látja hát a világot Szeretetnek tanítása.

Hogy ha most már így látsz, ahogyan a Nagy Teljesség világában látni kell, minden egyes benyomásod, észlelésed elnyugodik szépen, sorban. Mint amikor víz éri a gyapjút és az megpuhul, ész!elésed kapui is puhán nyílnak, kitárulnak, s tudod már, hogy mit figyelsz.

158 ..

Úgy, <lhogyan megszületik il ragyogó, minden gondola ttól mentes nagy boldogSág, úgy születik mibennünk az együttérzés azok iránt, akik csak a hétköznapi szürkeségek pörgő-forgó világában jönnek-mennek, s egyáltalán nem tudják, hogy mi a titka Nagy Békének. Oly"n ez az érzés, mini a jó any"i Szeretet. Ezt ismerjed fel tehát!

Ha felismerted: mi nden teljes, nlÍnden egy, s felad ván az erényeket, gá t"k nélktil halmozol fel sok hibát, mindaz bizony nagy gonoszság. Semmiképpen ne kerüljél hat"lmába eme sötét nézeteknek!

Ez voll hát a beavatás új titokba: Szeretetbe.

Igen fon tos c tanítás s mind az összes beavat;is. Hétköznapok minden egyes látomása, hntlomélsa, mindaz, mit a ki.ilvilágban látsz és hililasz: egytől egyig az mind teljes. Hogyha mindezt meg nem látod, s úgy nézed a vnlóságol, Szeretetet, joggal teszed (el e kérdést: minek is most elmélyülni?

Nos, hj t ezért jól figye ld meg, milyen az, amikor e kérdést kérded tanítÓdlÓI. Jól figyeld meg, mikor figyelsz, s figyeld azt is, mikor nem. Hn így teszel, az elmédben öröm ttímad, és hn olykor meglátod, hogy minden teljes, azt gondolod: "Amit lá lok, minden látsz<lt, s nyúlhatok bár feléje a két kezemmel, nincsen, amit megragadjak." Vagy úgy véled: "Ez bizony a szemlélése Szeretetnek." Biztos, hogy e gondolatok szépen, lassan nagyon mélyen gyökeredző bi7.0nyossággá majd válnak, és akkor majd meglátod azt, milyen jó is ekként nézni a világot. Ámde eme mélyről jövő bizonyoss..igodat ne tedd tönkre oly módon, hogy ragaszkodsz egy kicsi két is hozzá. Pihenjél meg, s ne ragnszkodj semmihez te, semmiképp.

Még ha nem is gyakoroltad eme tudást, hogyh" eljő a halál, és tc Ilngyon félni kezdesz, megértheted, hogy minden a teljességnek önrnagábóllétrejövő önformélja, és e tiszta, szent tudnsb"n tc leszel a lisztánlntÓ.

159

Ám aki e tudást csak úgy gyakorolja, hogy c tudásbn még nincsen beavatva, olyan az, mint ki nz nlnpvető tévedését jó hosszú időn at fenntartj". Hogyha bizony nem Ititod be, hogy mnit te hétköznnp látsz, semminek nincs valós léte, ámde mégis kijelented: "Látom é.n" Teljességet!" az egy jó nagy hazugs.:"í.g!

Ezért hát - mert így mondja a tanítás-, íiljél le" tanilóddnl, s addig hallg"sd szívhez sz61ó tanítását, amíg végül önmagad nak eredetét megleled.

Szerelmetes gyermekeim, jól véssétek szívetekbe ezeket, hogy ne essetek a csapdákba, amik várnak nz Úton.

TIZENHETEDIK eNEK

Velős útmutatás a Szeretetbe vivő útról

Halihé. halihó! Most pedig jó gyermekem, figyeljed a szavam!

Most hogy látod, s megértetted: vtllóságot hogyan s miként szemlélheted, szabadulj meg viÍgyaid tól, s minden egyes ellenszenvtól, amely köt n családodhoz és hnzádhoz.

Menjél fel egy hegytetőre, mag<'inyosan az erdőbe, s ne erőlködj ott te semmin: éJj természetesen. Szót ne szóljá l, hallgass csendben, így az elméd űrré válik, s nem fontos n gondolat. Pihenj el itt szép nyugodtnn, anélkül, hogy nkarnál vagy nem akarnál b<Írmit tenni.

Amikor az elméd mentes mindenféle céltól: az maga a Szeretetnek szemlélete. Időzz itt az elmélyülés-mentes tiszta térben. Érd el hát a Szeretetnek tillapotát, ami el nem érhető.

160

Aztán mikor a vi lágot már teljes egységében látod, vigyázz rá, hogy ne zavarjon meg téged a gondolat: "Most már mindent tisztán látok!" avagy: "Elfáradtam s feszült lettem."

Értelmeddel nem foghatod fel soha aZ értelmedet meghaladó jelentését a jeleknek. Cselekvéssel soha nem jutsz oda, ahol mindezt meg nem teheted. Ha vágysz rá, hogyeljussál eme helyre, ne ravaszkodj, vágyaiddal semmi dolgot be ne szennyezz-pihenj meg a szép jelenben, ruha nélkül, álarc nélkül, gyermekem.

Legkiválóbb ama nézet, ahol nincsen lát6 s látott: minden egy. Legkiválóbb a révi.ilet, ahol nem látsz ellenszenvet, s nem ra gaszkodsz semmihez. Legkiválóbb a cselekvés, ha nincsen benne semmi kényszer. Legkivtil6bb az eredmény, hogyha soha nem reméJted, s önmagál61 létezik .

Nézheted ezt, keresheted végóráig, meg nem látod e nézetet - ne keresd! Elrévülhetsz élethosszat - el ezt sosem érheted. Cselekedhctsz jót vagy rosszat, soha meg nem teheted -tekin ts hát úgy a világrn, mint látszatra. A Szeretetet keresheted, nem találod: ne reménykedj a sikerben!

Viszont hogyha ott vagy benne az említett áUapotban­ne tedd tönkre vágyaiddal! Eme helyzet vágyak nélkül: a jelenlét ragyogása -ez cl nézet, ami legszebb s legkiválóbb. Eme mindenségben benne rejlő, értelmedet meghaladó állapotn révületnek - ez az, ami legkiválóbb. Eme tett, mely mentes már n vágyaidtól, s bőven árad úgy, ahogyan természetes - e7 ;a rpejobb 11'11, mit tehetsz. Eme helyzet, amely nemcsak természetes. de az id ők kezdetétő l vClló­ez a legjobb eredmény, mit elérhetsz az életedben .

161

"

Eme hel yzet lényege ez: szemléld hát a teljességet, t'iszta fényét anélkül, hogy ragaszkodn,,1 bármihez.

Eme el mél yedés lényege: a természetes szabadságnak fenntartása vágytalan. E cselek vés lényege: eggyé válni minden egyes érzéseddel. S mindennek az eredménye: megszűnnek az aggodCllmak, félelmek és a remények.

Ha eltűnnek cl szélsőségek, CIkkor az a legkiválóbb, fenséges jó nézet. Hogyha nincs mit megragCldni, úgy él legjobb révületben maradni. I-ICl már nincs mit megszerezni, vagy magadnak akarn i, akkor az a legjobb, tetteidből legk iválóbb. l-I ogyhCl már nincs mit remélni, s ennélfogva nem kell félni: eredménynek az a legjobb.

Nincs mit látni - hagyd cl hát a nézeted, mely fogva t"rt!

Nincs mit semmin elmélyülni, ezért hagyd, hogy legyen minden úgy, ahogyan lenni kell! Nincsen semmi, amit meg keH tenni: n e eMolj meg semmit s ne is bizonyíts! Nincs mit el lehetne érni: semmiféle eredményt tc ne reméli!

Az van, mi Viln - ne vágy jál te semmi másm! Nincs olyan, hogy "ez vagy az", éppen ezért ne perlekedj, semmivel ne szá llj vitába! Soha nin cs Init megragadni , ha gyd cl n1Índ en előítéletedet!

Ez az ősi, tiszta, fénylő jelenlétnek a tudása túl van minden gondolaton, ne akClrj hM gondolkodni rajta! Nincs alapja, így hM nincs mit elmélyüini rajta. SzabCldsilga túl van hetedhét határon, nem tudsz mit kezdeni vele, barátom. T(d van minden akarilson, megtevésen , kivánságon,

s nin csen semmi eredménye.

Lén yege, hogy mindig teljes, nem lehet hát elvetni vagy megszerezni! Teljessége önnönmaga természete, erőltetett törekvésed hagyd tehát!

162

-

Nincsen semmi akadál ya, ne gördíts hM te se semmit ilZ (I t jába ! Tudd, hogy bilrl1li lét ezi k is: nem tiéd!

A bölcs ember észlelése olyan, mini felhők közt a madár röpte. Ahogy elszáll a madár s nyoma sem marad, éppen úgy ti bölcs embernek nlÍnden egyes gondolata nyomtalanul tovaszá ll. Ne marasztaId gondolatod te se úgy, hogy kergeted, s magadénClk akarod, mi nincs már rég! Ahogy nyoma nincs az égen a még arra nem repült madíÍrnak, éppúgy ne keressed te se nyoll1ilt a majdani gondolatnilk. Éppúgy szabad minden egyes gondolatod itt, jelen, ahogya repülő madárnak nyoma nincsen semmilyen.

Ne bonyolítsd össze őket, vélük semmit ne legyéL Mikor látod: kél a látsza t, ne akard azt rnagadénilk. E dolog il legfontosabb, mit tehetsz. Mikor látod: kél él látsza t, ne tlk(lrd azt magadénak. Így vágyaid elcsitulnak - ez az ősi, nagy tudás.

Soha rnpe Ilf'rn születő, gondoliltot meghalildó, kezdetektől fogva szabad lél-ltítfis ez: erőlködhets~, mindhiába. Nincs n1Ít lfitni rajta. Igen könnyű , természetes révület, önmagában gyökeredző: ne erőlködj, hiszen nincs min eJrévülni. Mentes ez a káprázattól, ellenszenvtól, akarást6\: ne erőlködj, nincs mit tenni. Mente!> nlÍnden reménytől és félelemtől: ne erőlködj, senllni nincs, mit ej tudsz érni.

Ez hát az a Szeretet, mely nem időben gyökeredzi k, minden révülettől mentes vidjm, boldog nagy öröm. Mindaz, mit látsz, szabad, tiszta, idők elejétől fogva. Teljesen szabad, erők feszülése nélkül tiszta. Ez a nézet, amely hétköznap is szabadon és erőltetés nélkül árad: Tisztánlátó mindig is csak ezt akarja.

Továbbá, megfeszített vizsgálattal s révü lettel a te benned lévő eredeti természeted soha meg nem látod.

163

.

A Törvénynek hélköznnpi világában, melyet elgondolni s kifü rkészni nem lehet, nincsen semmiféle révület, nincsen semmi, ami azon túl van, nincs egyensúly, sem kibillent nézetek. Hogyha tisztán látsz már mindent, szertefoszlik minden kétség.

em válik szét a szabadság és a rabság. Akkor, hogyha felismered eredeti természeted, a lelkedben végtelen nagy öröm támad.

Ha gúzsba köt gondolatod, hogy le vágysz a gondolatta lanra, elrilgild a sok fogalom, s erő i köd sz, mert ide-oda rángat. Hn elpihensz n t:ígas térben, hélköznnpi pörgés-forgásoktól mentes tudásában a jelennek, s hagyod magad, hogy légy sZilbad, kősziklaként erős leszel .

Ellent mond ez önmagának, értsétek meg jól tehát! Noha semmi t nem kell rajta eJréviilni, az a fontos, hogy éberek legyetek!

TIZENNYOLCADIK ÉNEK

A Szeretet gyakorlásának akadálya

Halihé, halihó! Hallgass ide, te szerencsés gyermekem!

Mindnzt, mit a külvilágban megtap<lsztalsz, nem létezik valójában: te ljességnek önformája. Kezdetektől fogva teljes, olyan, mint a hold fénye a t6 vizén - nem kell néki megtisztu lni.

Minden egyes elme-szülte gondolatod úgy túnik el, hogy még nyoma sem marad: ezért nem kell erőlködni, módszerekhez folyamodni.

A latszat és az elme IIIdI' az ősidőktől fogva szabnd : il mindenséget így betöltő ős tudásban ne hidd azt, hogy létezhet bármiféle ragaszkodás, ellenszenvek, félelmek vagy szép remények.

164

Közvetlenül a jelennek tudása ez: csupasz, teljes ­ne aggass rá véleményekből rnegszövött szép ruhát! Lépjél be a szabad, nyugodt valóságba, részlehajlásoktól mentes, jel nélküli tágas térbe, önmagadba: s ott pihenj meg, gyermekem.

Eme hel yen bármi gondolatod támad, ismerd fel a jelenlétben a tudásnak önmagából szétárndó ragyogását. Ezt hívják úgy: ősidők től fogva szabad, önmagától létrejövő uralma a Szeretetnek, melyben a sok eggyé váli k. EI nem indulsz, mégis eljutsz Tisztánlátó országába. Nem adsz (el te semmi rossza l, ámde az mind önmagától szertefoszlik . Ez volt hi'ít a szándéka a ·1~lnítónak:

őt követjük, s nincsen teltünk, nincs mit tennünk.

Ez a lényeg, ezt ismerd meg, szerelmetes gyermekem! Cokdruk Rangdrol, e dalt megíró j6 tibeti ember így jutott a szabadságra, nem cse lekvő,

önmagát61 létrejövő szándékok hoz, mesterének jóvoltából.

Ez a lényeg, ámde sok az, ki ezt mégsem érti. Minden mi van, töké letes, ám ők mégis ten ni vágynak. Mind szabadok, ámde mégis vágynak ők a szabads.-igra . Ott van bennük a nagy Béke, de nyuglukllt nem lel ik. Elméjük a révü letben s mégis elrévüIni vágynak. ~indent látnak, ámde mégis bu tán néznek. At jutottak már a réven, s mégis át llkarnak kelni.

Azok, aki k így gondolják a világot, s bíznak a sok gondolatban, még ha hall is egyik-másik, csak szavakon lovagolnak, s értelme-nincs mondatokat fontolgatnak. Ha azt mondják, hogy ők értik - nagyképűség az csupán. Aztán mikor úgy csinálnak, mintha éppen révü lnének, <Ik ko r is csak gondolkod nak, fan talgatnak. Mindent-minden t megvizsgálnak, az egészet mégsem látjilk. Ha céljukat cl is érik, marad sorsuk továbbra is hétköznapi szürkcségek pörgő-forg6 rohnnáSil.

l65

-

Az ember, ki sziporkázó elméjével, szép szavakkal szól csupán az Iga7.ságról, annak bizony semmi köze nincsen még a Szeretethez. Nem szükséges semmit lenn i: telleiddel nem érheted cl magát él lényeget, ami Ild van cselekvésen s nem-Ievésen. Ni ncs mil eJ mélyülni rajta , hiszen Iül van mindenen, hagyj fel hát a révüléssel! Nincs mil nézni rajta, hiszen túl van minden l<ltszaton, mit is néz tek így tehi'it? Nincsen miért erőlködni, túl van ez már mindenen, nincsen semmi, mit elérhetsz, édes, drága gyermekem. Jelenlétnek a tudása itt és mosl van. Szánalomra méltó az az ember, kinek mindezt magyanizzák, ámde közben nem figyel: nek i bizony nem sorsa a Szeretet, a tartós béke.

Bármi t is lá tsz, eleitől fogva tiszta, hisz a végtelenség alapvető jó szándéka: ezért nincsen meg benne a Békének és hélköznapnélk nlapvető kettőssége .

így hát eme jó sz.:í ndékról éneklem én szép da lom -liszt<'ínlól l6k sCI'egének Örömömet átadom.

Hogyha pedig azt kérdezed: " Ha én mégis elszakadnék látszatoktól, nem esem-e akkor később cs.:i pdájukba?" így hangzik a válélszom: "Minden közönséges ember ragaszkodik énségéhez, s éppen ez a nagy hiba. A bölcs ember felismeri, hogy az »én« az nem létezik, nincs alapja, így hát nem nyom semmit el, bele nem szól sem mibe és semmit el ő nem fogad. Mind ig otl va n, ahol éppen önmagától megszű nt minden vágy, tehát nem véthet hibát. "

Hogyha pedig azt kérdezed: " Eme helyzetnek csapdtii vannak-e?" így felelem: " It t egyetlen csapda avagy tévút sincsen, hi sz mindezek cS<1k ott lehetnek, ahol léteznek a vágyak. Hogyan eshetnél csapdába, hogyha nem vágysz semmiféle látomásra?"

Ne mondd azt, hogy amikor egy gondolattal kapcsolatban felmerül a jelenlétnek a tudása, akkor az,

166

mit éppen teszel, nem mns, mint a révület. Nincsen más dolgod ilyenkor, mint világosan figyelni a jelenlétre. Azt se mondj<ld, hogy te éppen gondol<ltok nélkül révülsz, nmikor a jelenlétnek a tudása a tiéd. Nem o ka és nem alapja mindez biz a révi.ilelnck. Il yenkor tc figyeld csak az éber, tiszta ragyogást.

Tévedtek ti mindahányan, hogyha látvá n lényeget, azt mondjátok: e kettősség - (1 mozgás és a nyugalom - szemlélése (1 révület lényegc. A nyugalom egyszerűen nem mns, mint amit az istcn ércz, míg a mozgás oly dolog, mint mikor a hétköznapi elme minden egyes gondolata szerte-széjjel kódorog. Elrnélkedhelsz hát ezen, míg Tisztánlátó nem leszel!

I I<lt röviden: <lddig révülj cl könn yedén a jelenlét tudásáb<1n, kristálygömbhöz hasonlatos eredendő formájában, míg a tökély t el nem éred. Ek kor aztán sosc hagyd el a jelenlét jó tudá stí t! Csupaszon tartsd fenn milgá t a fényességet! Ugy mondják, hogy eme lllnak ez a lépés igen fontos pontja.

Ez volt hál a lényege a szen tírásnak, melyben rej lik il részletes magyarilzat.

Szerencsés gyermekem, értsd meg ezt!

TIZENKILENCEDIK ÉNEK

A négy csalhatatlan vezérlő csillag és a négy szilárd kapocs

I-Ial ihé, halihó! Nos, hát kedves gyermekeim, odaadón hallgass.:itok énekem!

Halljátok hál a négy nagyszerű, nem tévedő,

út mutató lángos csillag tanítás.:i t.

167

Eme nézet vezérlője: a jelenlét észlelése. És hogy miért ez a neve? Azért, mert messze fénylő, sosem téved. A révület fő iránya: a jelenlét észlelése. És hogy miért ez a neve? Azért, mert messze fénylő, sosem téved. A tetteidnek fő iránya: a jelenlét észlelése. És hogy miért ez a neve? Azért, mert messze fénylő, sosem téved. Az eredmény fő iránya: a jelenlét észlelése. És hogy miért ez a neve? Azért, mert messze fénylő, sosem téved.

És most jöjjön a tanítás a négy szi lárd kapocsról. Eme nézet szilárd kapcsa: a jelenlét észlelése. És hogy miért ez a neve? Azért, mert messze fénylő, sosem téved. A révület szil.hd kapcsa: a jelenlét észlelése. És hogy miért ez a neve? Azért, mert messze fénylő, sosem téved. A tetteidnek szilárd kapcsa: a jelenlét észlelése. És hogy miért ez a neve? Azért, mert messze fénylő, sosem téved. Az eredmény szilárd kapcsa: él jelenlét észlelése. És hogy miért ez a neve? Azért, mert messze fénylő, sosem téved.

Számos nézet, mi egymásnak ellentmondó, ámde azért enézetben, önmagából eredendő bölcsességben az, ki szemlél, s az, mit szemlél: nem kettő az, h.:mem egy. Ne él nézetet keresd hát, azt keressed, aki szemlél! Ha keresgélsz, és nem leled, tovai!lan a szemlélet. Ez a nézet - amin egyáltalán nincs is semmit sem szemlélni - , nos, hát ez a nézet nem a sosem is volt merő semmi, hanem csupán a jelenlét észlelése, örömmel és könnyedén.

Bár oly sok az útja-módja révi.iletnek, a jelenlét hétköznapi, természetes nézetében <l révülő,

s mi vágya révületnek: nem kettő az, hanem egy. Ne gyakorold a révülést, azt keressed, aki révül! így hát eme révületen - amin nincs mit elrévülni -, nos, hát eme révületen nem uralkodhat el soha rejtett. sötét vad homály. A révület így tehát a jelenlét észlelése, sönfényében ragyogóként, örömmel és könnyedén: békédet így megleled.

168

-

Bár oly sokféle módja van a cselekvésnek, aZ önmagától nyilvánvaló ősi tudás lényegében a cselekvő és a cselekvés nem két dolog, hanem egy. Ne cselekedj, azt keressed, aki tesz! Ha keresgél sz, és nem leled: tova illan minden telt. Eme tettben - ahol egyáltalán nincs mit lenni - , nos, hát eme tettben nem vesz erőt sohasem a megszokiÍsból eredő sok nagyon téves képzeted.

Ezérl eme észlelésben: a jelenlét természetes, önmClg.íból messze fénylő nézetében nincs mit tenni, nem kell semmit erőltetni, semmit nem kell változtatni, Clkarni vagy nem akarni -mert hát hiszen ez maga a természetes, tiszta tett.

Bár sokféle a tetleknek eredménye, az önmagából kitudódó, erő nélkü! létrejövő három testben az eredmény és kinek tette eredményez: nem kettő az, hanem egy. Ne érj el hál te eredményt, azt keressed, kinek tette eredményez! Ha keresgélsz, és nem leled: elillan az eredmény. Így hát eme eredményen - amin nincs is nlit elérni - , nos, hát eme eredményen nem vesz erői sohasem ragaszkodás, ellenérzés, a remény és a félelem.

A jelenlét tudása, amely ragyog önfényében s önmagából létrejön - erők nélkül létrejövő három testnek a mgyogó teljessége -ez maga az eredmény: a tisztánlátás lényege.

HUSZADIK ENEK

A kételymentes egység jelei

Halihé, halihó! Most hát pedig jól figyelj, szerelmetes gyermekem!

Hogyha eme szemléletet megőrized és fenn tartod, akkor, hogyha elengeded magadtól, megtartod hát mégiscsak a lényeget, s hogyha végül szabaddá lesz, eme tudás cl tied nek megmarad .

169

-

Amikor méljd mindaz, mi l<itszik, S él teljesség nem kettő már, hélnem egy, akkor lesz majd val6sággá eme nézet. Amikor az álom és élZ ébrenlét már nem kettő lesz, hélnem egy, akkor válik va16ssá a révület. Amikor az öröm és a szenvedés már nem kettő lesz, hanem egy, akkor válik val6sággá minden tett. Amikor már most és később nem kettő lesz, h,mem egy, akkor válik val6sággá eredeti létezéstek. Amikor nHlr él végtelen és az értelmed nem kettő lesz, hélnem egy, élkkor válik val6sággá formája az Igélzságn<lk. Amikor majd önrnag<ltok értelme lesz Tisztánlátó: ez a legjobb eredménynek.

HUSZONEGYEDIK ÉNEK

Segítő gyakorlatok és tanácsok

Héllihé, h<llihó! Most pedig jó gyermekem, figyeljél há t énreám!

Úgy nézzed <"IZ anyaföldből s anyádt6l lett testedet, minI" hold fényét a tó vizén. A szavaid úgy sz6ljéln<"lk, mint a visszhélng. Engedd, hogy a sok kav<lrg6 gondol<ltod megnyugodjon, <lhol éppen <Ikkor van. Ne <lkm·d tl látványt, hangot és a jelenséget-úgy nézd őket, mint vMázst, délibábot, álmot avagy tükörképe!, hold fényét a t6 vizén, tündérvárost, buborékot, visszhangjá! a nagy hegyeknek. Vezesse a tetteidet eme nézet! Ne lépj ki a réviiletből, törekedjél szüntelen!

Azt, mit gondolsz, magad gondold, ne változtass rajta mtir, s pihenj meg az önmagából létrejövő, önmélgától messze fénylő, vfigyaid tól mindig mentes teljességben. Törvény nélki.U, révület és erő nélkül, tlnélkiil, hogy bánni! tennél!

170

•

Hagyj<ld , hogya gondolat lJgy eltűnjön, . mint Jll<ldár nyom él fenn az égen! Amit látsz, azt tisztán lássad! Ne gymjön föl benned <I sok eljövendő gondolat! Ami jön, élzt te csak hagyjad, ne erőlködj, békén hagyjad <I nyO t térben - tisztán, természetesen.

Különféle gondolatra, szenvedéseid okára, minden mérgeskedésre s egyébre úgy tekints, mint él tolvajra, ki belopódzik üres házba. Mindaz, <llllit látszól<lg tc érzékelhetsz, úgy tűnik el, hogy nyoma scm marad utána: tekints varázsként reája, ilmely máris szertefosz lott.

Röviden hát: rnegszüJetés, pusztu lás és létezés, a nézet és a réví.ilet, a tett és az eredménye, idő, hely és mondott szó, élZ, mit hagyna k, s <lZ, ki hagy, függésétől sZélbaduló és maga a szabadító: mind-mind belső fénytől ragyog, s időn kívül létezik. Nem kell tehát erőlködni, nem kell semmit megr<lgadni vagy feladni.

Ahogy folyók eggyé válnak él tengerben, úgy lelkedben minden látszat mindig ti .<;7.ti1, Ipgyél erről meggyőződve, s érd el azt a magas szintet, hol már nincsen semmiféle akarás.

Hogyha révülsz, s túl sok közben gondolatod, ne keseredj, s ne gondold, hogy az n1jr nem is révület. Hiszen lelked csaponghat bár, mégis teljes, s lehet békés, ám <Ikkor is szin tén teljes. Bármire is gondolsz éppen, s bármit látsz is, ott van az a tiszta térben, jelennek a tudásában. így hát semmit meg ne tagadj, ne bizonygass, ne fogadj el, s el se utasíts - hagyjál mindent elpihenni ott, hol éppen he lye van. Bizonyos, hogy minden-minden szertefoszlik azon nyomban.

Ha gyengébb a képességed, s eme tiszta állélpotbélll nem vagy képes megmaradni, akkor úgy, mint mondtam régen, s ahogy beavall<llak, gy"korold a vizsg;1Jódást s a révülés!, eme kettőt egymás mellett.

Továbbá, ha szeretnéd a gondolatod őrületbe kergetni: erőltesd, hogy jöjjön számos fontos avagy lényegtelen gondolat. Azutilll meg

171

-

sziÍmos módon kélpélszkodjiÍl minden egyes gondolatba, s szaporítsd meg élzokélt, míg a lelked ki nem fárild. Amikor már nincsen vágyad gondolatra, pihenjél meg.

Van más módszer. Képzelj el egy oly tanítói, aki képes tudásl adni, s igaz mester. Képzeld el, hogy ez a mesler ott van benned, szíved mélyén, legbelül. IriÍnyilsad figyelmed e belső képre, s pihenj meg a vágynélkiili jelennek il ludás<Íb'1n.

Más módszer az, hogy szívednek közepébe elképzelsz egy fény-cseppecskét. L:issad aztán, hogy e fény-cscpp alászáll a nagy mélységbe, Földünknek a Nagyerejü Alapjábél, közepébe. Bizonyos, hogy eme módszer h"tásos"n lereml rendet számtalan sok keszekusza gondolatod közepette.

Amikor már nincsen vágyad gondolatrn, pihenj meg a viÍgynélküli jelennek a tudá5<iban.

Hogyha lelked cltompuln<l, idnyítsd az elmédet a jelenlétre, s t<l rtsd fenn eme helyzetet.

Másik módszer: elképzeled, hogy él lelked kicsiny fény-csepp, és hogyha e kép már tiszta, kiálts nagyot, hatalmasaI: Phe! Azon nyomba n nyílvesszőként kislivít a Szeretet a fejtetődön át a térbe, ahol aztán elvegyül a tisztaságban. Ezek után gondold át, hogy milyen is a természete eme térnek. Lehetetlen, hogy e módszert követően megmaradjon elmédben a tompaság. Így hát amint szerteoszlotl, pihenj meg a vágynélküli tiszta térben.

E tanítás alapja a tapasztalat. lól értsd meg hát azt, mil mond tam! Ne kössön meg téged az a gondolat, hogy vágysz a gondolattalanra. A jelennek tudásá ban legyél mentes minden fajta kőteléktól,

legyél derűs és szabad!

Kezdetben a gondol<ltod oly<ln, mint" hegyi p"tak, aztán, mint a nagy folyó, s végül, ahogyegyesiil a folyóvíz a nagy tengerrel, úgy pihen el a gondolat FénY-<1nyának s Fény-fiúnélk egységében.

172

-

1-1<1 meg támad ártó démon, betegség vagy kápráza t, ne tégy semmit azért, hogy eltávozzélllak. Végezd az!" a gyakorlatol, amely mindent egy ízűvé tesz.

Menjél ki a temetőbe, az erdőbe, egy szigetre, ü res házba, vagy egy magas fa <llá, vagy esetleg más helyre, mely ijesztő vagy félelmetes, majd e helyen a testedet, mindenséget és a lényeket, s mindent, mi V<ln, nlakítsd át életnek az erejé vé. Eme erőt aján ljad fel a világon mindennek, ki Tisztánlátó. Midőn ők megelégedtek, fe lolvadnak mind a fényben. Figycljcd meg, ahogyéln a hétköznapot és a Békét megtölti c tiszla erő. Láss vendégül istent, démont és minden lényt, ki li1kik széles e világon, s adj nekik is ez erőből, rnelytőllesznek Tisztánlátók. Ezt követőn győződj meg, hogy hétköznapok és a Béke: nem keltő az, hanem egy. Időzz a Törvény testében, elméd végtelen terében járj<i l-keljél, li i; 112, ugrnl j, fuss:ll, beszélj, sírj;1l-nf'vf'~~, énekeljél s szomorkodjál, máskor ped ig tombol;, s csiná lj számtalan sok bolondságot. Végli l időzz békében és boldogságban.

Éjjel aludj, ahogyan kell, megnyugodva, anélki.il, hogy gondolkodnál.

Ha így teszel, a betegségek meggyógyulnak, démonaid elenyésznek. Beérik a nézet és a révület: tiszta lesz a gondolatod, mint az ég. Oly világban lesz má r helyed, ahol nincsen semmi vág}'ad, nincsen célod, csak cgy bolond, az leszel. Nem lcsz különbség má r közted és il más közt, olyan leszel, min t a szentek. Bármit mondasz, ahhoz nagyon nem ragaszkodsz, s hogyha szólasz, visszhangként zeng majd S7ilVild.

Semmit nem akarsz magadnak, szabadon szállsz, mint il Turul fenn az égen.

173

•

Félelmet te nem ismerő oroszlánkén t leszel bá tor. Szab<ld leszel a világb<ln, min t az égen bárányfelhő. Az ilyen bölcs már bizton Örömöt Elérő, v<llóságb<ln Fennti'lftój<l a Tudásl1<lk, így há t ő már mél tó Mra, hogy <l száz, ki követője, hódol<lttalleborlllv<l tiszteletet adjon néki. Többet ér Ő, mint <ll. ékkő, mely teljesít minden egyes kívánságot.

HUSZONKEnEDIK ÉNEK

A kör varázsa benned éled

Halihé, h<llihó! így hát kedves gyermekeim, figye ljétek a csavargó dalát!

N<lp Sugára nem künn va ll <l külvilágbml; bennünk V<ln Ő, legbelül. 6 rnag<l <l jelen való, a Szerelem terrnészetes szabadsága, szeplőtelen, nem cselekvő, nlindig Hsztá n létező. Ő 1l1<lga hát <l Magasztos.

[; ten Nyil<l nem künn van a külvilágban; bennünk va n ő, legbelül. O maga <l tlikör, a teremtő Tudás messzefénylő ragyogása , indlllatllnk természetes szabadsága, nlindig tisztán létező. Ő maga hát a Magasztos.

Kincsszülötte nem hinn van a külvi lágban: bennünk van ő, legbel ül. ~em utasít el ő semmit, cl se néz, nem ítél meg, s nem becsül. O mnga a büszkeségünk természetes sznb<1dsága, mindig tisztán létező. Ő mag<l hát a Magasztos.

Végtelen Fény Ragyogása nem künn van a külvilágban: bennünk van Ő, legbelül. Ő maga <ll. érzékelés józansága, ahol minden, am i teljes, és a gyönyör eltűnik a végtelenben. 6 maga <I vi'Ír;Yilin knak természetes szabadsága, m indig tisztán létező. 6 maga hát a Mag<lsztos.

174

-

Minden Úton Célb<l Érő nem kLinn van a külvilágban: bennünk van ő, legbelül. Ó a teljes végkifejlet, gátak nélki.illétrejövő természetes 6s Tudás. Ó tn<lg<l a féltékenység természetes szabadsága, mindig tisztán létező. Ó m<lga hát a Magasztos.

HUSZONHARMADIK ENEK

Világgá lesz kör varázsa

Halihé, halihó! Most hát pedig, szívem kedves gyermeke, hallgnsséld hát örömmel és vidáman gyémá nl"liszta énekem!

Ha belá tod, hogy utat mu t<lt, s minden segít, ami V<ln és ami lehet, akkor bizony egész vihíg szertartásos v<lrázskörré válik neked.

A l<ilszéltok könyvt"nf'k lapjaira s7.írwkf't 0'17. ősi tuc!;.is n<idtollával rendre rója, csupa szabad, vágy nélküli szép szavakat. így mintázza meg a teret, hol a látszat és teljesség ket tő nem: csa k egység lehet.

Önmagától megvalósul il szertart<is: teljes körnek <l vélrázS<l. Égből hulló eső hinti, útjai és folyosói tervr<ljz<li természetnek, lábunk nyoma színes minta, testünk világgá leli csoda: formája il teljességnek, hanglInk teljes: villám hangja, gondol<ltunk vágytól mentes, nlindig szabad: tagjai az isteneknek, s önmngunknak nlinden egyes mozdulat<l ima, jelkép.

Étel, it<ll az áldozat, mit ki mond unk d<ll és zene. Nem kell hinn i, nincs mit tenni , sem elvetni: úgy éli.ink, nlint természetes.

A ki ír;y tesz, h;.irrnit tehel, nem kell néki erőlköd ni s követni <l tan ítást, mert a fénylő tiszta térben révbe ért, és maga vált él teremtővé.

175

-

Szeretetnek jellemzője, így hát kedves gyermekem: nagyon gyorsan elérhetsz cl nagy csodához, hatalomnak erejéhez, világna k a tetejéhez, anélkü ], hogy erőlködnöd kellene.

Ha ezt éled, akkor minden hétkőznapod és a Béke szertefoszlik az Alapban, miként felhő fenn az égen.

Az Igazság lesz a fénye a jelenlét tudásának, mint il fénylő nilpkorong. Feltámilszthiltod il holtat, megélhetsz már minden ti tkot, s csodát tehetsz számta lant, hogy vezess nlinden létezőt.

Ha megélted ilZ életednek minden szintjét, s végigjártad égbe vivő utadnak hét lépcsőjét, meglelted a jelenben az öröklétet: ott élsz majd a teljességben, birtokában őseid nagy tudásának. Ha csak félig jártad utad, megszabadulsz il halálbiln, hogyha pedig il lsó foknáI nem sikerült életedben feljebb hágnod, akkor is van reménységed: hil beteljesült a halálod, akkor szabadu lt meg lelked. Mindennek az al ilpjában megszabadul mindünk lelke, mindannyian megtérünk cl teljességbe: miénk lesz clZ ős tudás. S hogyha látunk bárkit is a vágyainak rabságában: varázslatos igazságként megjelenünk, így válun k az ő hasznára, minden lénynek a javára.

Véssétek a szívetekbe értelmét a szavaimnak, s bizonyos, hogy legbelülről fölragyog a boldogságnak napja.

E szándékot a remete: Cokdruk Rangdrol énekel te d ,dlá. Ennek révén érjék el a törekvők a teljességet, s szabadulván vágyaiktól ismerjék meg tudásá t a jelenlétnek.

Így érje el életében minden lény il Teljességet, Szeretetet!

Ez volt a Szeretet TIszta Fényéhez való áttörés szemléletének dala, <lmellyel az ösvényeket és szinteket könnyen s gyorsan átszel het jük. A címe: A Garuda szárnYClIása avagy a Turul röpte. Alapjául Orgyen rinpócse és Longcsenpa láma művpi .c;70le-'lt,gk.

TIbetii.il szerezte Cokdruk Rangdrol szerzetes, mesterei útmutatásai és sajá t tapaszta latai alapján.

176

-

Keith Dowman, Agócs Tamás és Tóth Zsuzsi fordítá sai alapján, Becker Zsuzsanna segítségével magyarrá énekelte egy szabad csavargó, Berhidai Tamás, saját látomásai és tapasztalatai al<lpján. Szolgálja ez az ének a tanítás és az érző lények végtelen javát! E gyémántkemény villám-ének azoknak szól, akik a lényegre: a szabadságra törekednek fáradhatatlanul.

A látomást ősei nyelvén, magyarul megszólal tató énekes utószava:

Én, él gondtalan csavargó, igazat beszélek. Vidáman szólok, mert senkitől sem félek.

Mondom a magamét, majd tovább megyek, Tisztánlátó lénye ébredjen bennetek!

177

A SZAVAK JELENTÉSE

Aláwi: a teljes nyitottság, a mindenség befogadása. Béke: a vágyak, s ítéletek nélküli öröm, a teljesség boldogsága. Hétköwapok: a vágyainkat soha utol nem érő rohanás. Igazság: a Törvény, az Ige Igaza. A Tan. Jel: a látszat mögött rejlő valóság. Je/ell/ét: érteni a jel-ek jel-entését, a lcHszat mögött rejlő mélyebb lénye-

get, amely az időn kívül: a jel-enben lehetséges. Látomás: a mélyebb valóság látszatként meg-jel-enő jel-ei. Látsznt: a hétköznapi valóság, mindaz, ami látszik. Lélek: örökkön változó, a tapasztalásban teljesedő legbenső Lényeg,

az Egyetemes Lénye, ős Alapja, mely áthatja a teremtett világ­mindenség minden formáját.

Öröm: a vágy nélküli boldogság, az ítéletmentes tudomásulvétel, él szeretet.

Révület: él teljes elmélyedés, a dolgok mélyére látás: "révbe" érés, ahol csak a teljesség létezik.

Szer: él belső, egyetemes Rend. Az Út, a Tan, azlge Ig"z~;lga_ Szerelelll: szer-elem, az elemi Rend, az Egység megteremtésének

vágya. Szeretet: szer-etet, a lelket tápláló erő, a létezés fenntartója. Az Egye­

temes Öröm, a lélek ereje. Szertartás: szer-tartás, a belső Rend va lósággá tétele, a hétköznapokat

ünneppé tevő cselekedet. Teljesség: a mindent magába foglaló üresség, amely még nem válik

szét dolgokra, "valamikre./1 Minden létezés lehetősége, a terem­tő erő. A Szeretet.

Tiszflíllhft6: Sziddhárta Gautama, a Buddha, és minden ember, aki megalkuvás nélkül járja útját, és révbe ér.

Tdrvél1y: a lélek belső rendje. A ,,lelki-ismeret." Magyar nyelven: Szer. Vágy: az öncélú akarás. Vffgytalallsdg: a jelenlét boldogsága. Varázs: a látszatok örökkön változó világa, az. erők hordozója.

178

-

Tilópa Mahásziddha

Titkos utasítás a remek tartás megvalósításához

Agócs Tamás fordítása

-

-

TILÓ PA MAHÁSZIDDHA:

Titkos utasítás a remek tartás megvalósításához

India nyelvén: Mahámudra-upadésa Tibet nyelvén: Phyag-rgya chen-po'i man-ngag

Hódolat az egyszerre-jelentkezőnek, a Dicsőnek!

Bár a Remek Tartásra senki sem tanítható, szerencsés Nár6pa, ki önmagad sanyargattad, s a mester iránti tiszteletből túrtél sok szenvedést, nyisd ki jól a szíved, és figyelj reám!

Ó jöjj, és nézd e világi dolgok múló tennészetét, egyikük sem állandó, álom és illúzió mind! Káprázat és szemfényvesztés - valójában nincsenek is: Térj észhez és hagyd ott evilági dolgaidat!

Hagyj hátra otthont és barátot, vess véget a vonzások és taszítások e szövevényének, vonulj <lZ erdő mélyére, vagy egy hegyi barlangba, és ott meditálj egymagadban!

Légyott csupán, mint aki nem is meditál, s az elérhetetlent elérve, a Remek Tartást elnyered!

A forgatagban haszontalan minden-csak vonzásra és taszításra ad okot. Lényegtelen mindaz, ami készített, megalkotott: cl Valóság Szívét kutasd!

Elméddel az eimén túlit meg nem pillanthatod. Keresve a keresetlen t meg nem találhatod. H.'l nZ f':lmpnlúti kf':resetlent elérni akarod,

tudatod gyökerénél messd el, a pőre jelenlét tudatában pihenj!

181

Hadd ülepedjen le a gondolatok kusza hordaléka. Ne tagadj és ne eről!ess semmit, hagyj csak mindent úgy, ahogy V<ln, S ha nincs többé mit akarnod és megtagadnod, a Remek Tartás szabadságát akkor éred el!

Vágd ki gyökerestül e fát: makacs tudatodat, hogyalétforgatag hajtásai, levelei, virágai mind egycsapásra elhervadjanak!

Ha egy sötét helyen nagy hirtelen lámpást gyújtasz, il több százezer éves sötétség mind egyszerre oszlik el.

Ha öntudatod tiszta fényét gyújtod lángra, csak egy pillanatra, bűnöd lehel akár többszázezer éves, mind egyszerre múlik el.

A rossz felfogású, ki e szóból nem ért, a levegő-feleslegét jól fúj ja ki, hogy légzése csak a pőre jelenlétre szűküljön le, fagyassza meg tekintetét, s tudatát sokféleképp addig eddze, míg a jelenlét hIdatában önmagában meg nem áll.

Ha a vi!jgűr közepét próbálnád megkeresni, rájönnél: sem közepe, sem vége nincsen. Épp ugyanígy: ha a tudat önmagára irányulva önnön lényegét kutatja, megáll ott a gondolkozás, saját arcát a tudat ekkor pillantja meg!

Mint az égen szertefoszló bárányfelhő, mely sehová sem lett, és sehol sem marad t, ügy foszlik szét minden gondolat, mihelyt önmagát megpillantva a tudatosság hullámzása megszakad.

182

"

Mint ahogy a színtelen és alaktalan űrt sem fehér, sem fekete felhő be nem színezheti, el nem takarhatja, úgy a tudat színtelen és i1laktalan tiszta fényét sem fehér, sem fekete tett be nem mocskolha~a.

Ahogya tündöklő napkorong szívéből kiáradó fény l többszázezer éves sötétség sem tompíthat ja, úgy az öntudat tisztán ragyogó szívének sugárzását többszázezer éves körforgásnak homálya sem ti1ki1rhatja.

Noha a világűrt, az eget üresnek nevezzük, mégsem foghatjuk rá, hogy az ég tényleg olyan. Az öntudatot pedig tiszta, ragyogó fény nek hívjuk, noha ni ncs miről beszélnünk, ami valóban OIYilll.

Az égboltot vajon mi támasztja alá? Mit tárni1szt az alá? És azt mi tartja fenn? Az öntudatot e Remek Tartásban nem támasztja alá semmi: Lazíts! A keresetlen, természetes jelenlétben engedd el magad! Ha kötelékei d fellazulnak, megszabadu lásod kétségtelen.

Az égbolthoz hasonlít a tudat természete: Nincs olyan jelenség, ami ne tartozna bele.

Hagyj fel minden tény kedéssel, engedj el, lazulj bele! Ne szólj semmit: a szó visszhang csupán! Ne gondolkozz: lásd, mint mülik el a világ!

A test üreges nádszál, nem lévén veleje. A tudat, mi nt a tér közepe, az elmét meghaladja, Ne nyomj el, ne erő!tess semmit, lazíts el e térben - engedj el mindent és nyugodj bele!

A Remek Tartás az, ha az elmét semmi sem támasz~a meg. Ha hozzászoksz ehhez, a teljes megvilágosodást elnyered.

183

Ha nincs észrevett tárgy, a tudat fénylő természete felragyog. Nincs út, amit követned kéne: az oszlatva-sugárzók útja ez, a megszokhatatlan. Ha hozzászoksz ehhez, a teljes megvilágosodást akkor elnyered.

Minden szemlélet fölött úrrá lesz az, kinek szemében szemlélt és szemlélő megszúnik.

A meditáció fölött csak az nyerhet uralmat, akinek egyetlen meditációs támasza sem marad.

A cselekvés fölött csak az nyerhet uralmat, aki erőfeszítés nélkül ténykedik.

Az eredmény csak akkor válhat valóra, ha a remény és félelem tovatúnik.

Mindezek sosem keletkezett alapját hajlamok homálya sosem fedi. Ne légy egykedvű, de semmit se várj: E nem keletkezett valóság szívében engedd el magad!

A jelenségvilág így magában világlik, és az elme a dolgokból kifogy.

A szemlélet királya az a nézet, amely a korlátok alól felszabadult. A meditáció fenséges királya az, amely mindennek korlátlan szabadságot ad. A cselekvés fenséges királya az, amely erőltetés nélkül, önmagából fakad. Az eredmény fennséges királya az, aki pártatlanul, önmagában létezik.

Tetted előbb zligó hegyipatak, később mint a Gangesz, lassan, megfontoltan halad, végül elnyugszik a 111ost tengerében, miként a gyermek anyja ölében.

184

Sem a titkos mantrák, sem az önfelülmúló megismerés, sem a fegyelmi rendszabályzat kosarának tanai, sem a szent szövegek, sem a filozófiai rendszerek nem képesek megláttatni a Remek Tartás tiszta fényét.

Ne figyelj semmire, számolj le minden másra-vágyással. A gondolatok, mint a tenger hullámai, maguktól kéInek, maguktól elűlnek. Ha másra-vágyás ébred benned, a ragyogó fényt tisztán nem láthatod!

Ha bármiféle elvhez igyekszel tartani magad, igazi kötelmedet akkor elhanyagolod. De ha nem távolodsz el attól, ami sehol sincs és nem látható, a szilárd megtapasztalás lámpásaként világítasz a nemtudás sötétjében.

Ha minden másra-vágyássaJ leszámolsz, és semmiféle szélsőségbe nem esel bele, ;IZ összes szen tiriIt és t,mítils jelentését megérted.

Ha ebbe belenyugszol, a körforgás börtönéből kijutsz. Ha ebben kitartasz, bűntudatod fátyla a fénybe enyészik, és a tanítás lámpásának fognak elnevezni.

Az ostobaság szü!öttjeit, kik nem hisznek ebben, a létesülés örvénye mindig elragadja; hány ezer borzasztó kínt kell mindezért átélniiik szegényeknek! A kíntól menekülni vágyó bölcs mesterre bízza magát, akinek jótékony hatására felszabadul az elméje.

Így hosszú életet élhetsz, miközben hajad nem őszül, az életerőtől kicsattansz, arcod teliholdként ragyog. Csodás képességeid hamar jelentkeznek, s minden a végső megvalósítás felé mutat.

185

KOLOFON

E huszonnyolc versszakos titkos utasítást a Remek Tartás megva16sftásához lil6pa, a nagy guru és mahásziddha adta á t il Gangesz folyó partján Nár6pának, a bölcs kasmíri beérkezettnek, tizenkét megpróbáJtatásának végeztével. Nár6pa e tanítási huszonnyolc verszakban, szanszkritul adta át Marpa Csökj i Lodrónek, a nagy tibeti fordítónak, aki tibeti szabadfordílást készített belőle szülőfalujában, a Tibet és Bhután határán fekvő Pulaha ri ban.

Az indiai Kangra-völgyben fekvő Tasi-dzsong kolosorban, Khamtrul Rinpócsc szóbeli tanítása alapján, angoira fordította Kunzang Tenzin (Keith Dowman), 1977-ben. Az álta la felhasznált szöveg aGya iwa Karmapa szikkimi kolostorában, a Rumtekben nyomtatott Do lia mdzod brgynd ces bya ba PITyag rgya cllell po'i man IIgag gsnf bar 5101/ pa'i gzllu/tg cím ú, Mahámudrá-útmutatásokat tartalmazó gyújteményből

származik, melyben a mú P/lyag rgya cllell po'i man /Igag, vagy Phyag rgya cllell po'i Isllig rk{fIIg lIyi S/III rlsa "rgyarl pa címen szerepel és meg­található Kei th Dowman honlapján a www. KeithDowman.net-en.

E fordítást a tibeti kánon Tengyur részének pekingi kiadásában 3132. szám ala tt szereplő Phag cllell Gallga /1/a címú szöveggel egybevetette, a versszakokat az ott tal álha tó sorrend nek megfelelően átrendezte és Keith Dowman 1997-es budapesti tanításai alapján magyarra fordította Kunzang Tendzin (Ag6cs Tamás), Buda városában, az Úr 2000-ik évében.

Szarvam mangaiam 1 Minden Lénynek Béke Adassék!

186

A Garuda röpte A tibeti szöveg

..

(1. ) r; ~ . 9 '" nr 19 '" ~,t"i i:íi'>. ~9 ",g; ~'11 "i'>.:ll ~ 9e. '" '" OJ'" '" r:J ",.

~ ~.~.,,~ ~i'>.óOJ·'Ii"i· "'r",,·~e.9ií9 ili""'~ "'·;1"""19'" "i II ~ - ~

(lb) "iJi9~~ III "

1"i ·9~IOJ "'§"i. ,,~i'>. ". "~"i ~5OJT\fi ~·OJ'" " " a;~.J:i,\ ~9'" ~ i'>.r;~ ~"' "''' ~'" "i'" I (2.) 1"",,,,. 9~"'·r.>.~· "li'>. '" Oc9· ~"i ~·1"i I

" ~ '" 9 ~9 OiOJ· "'E ~ g; '" 5 ~OJ i:í~ n'i ~ II " " (2b) ~e. . 9"'OJ g; '" 1;ji'>.\ljOJ"'·O;e. ",. ~i'>.·é '"

" 9"''''· ~e.,,~ "i'>.. <li. nE: "i ~"n~9'" "i '" I (3.) I;jOJ· q ~.'Ii"i "Ii: 9'5,OJ 9i'>.nE: "i "'OJ I

i", a:, "' . n <i" ",. "'I" '" ~ '1 ",na:,e. { ~ ~ n '5, ~ II (3b) 'II. "i'>.. ~ 'i S"'·\lj9· "",,,,. ~ ~·,t,yn~ ~ I

"li "i n~ '" i§e. ~ '" "l~\ "i '" ~'i ",g. ~ I (4.) ~e.~r"i'>.·n~5,"''''·1;j·9~'''~~Si'>.~e. I

" n ~'i "'E 'i. ~ 'i 'i i:í"i nE'" ~9e. '" ~ ",g ~r:\'i 'i II

" (4b) ~9~"''''§''i''l8''''l'5, "i'i~OJr:\fi~ OJ'" I

n ~ '" "i'>. S "i. Ili q '" "i '" '" ~i'>. a; "li'>. j ~ I " "

~r"'Ii"i 9 "l'je. "~S'l~ "l'i9 OJ "'1 II Oc9 "i'>. F ~ '7'" '" ~ 9",n ~,,~e. "1"1'\ I q 'i 9 ilii'>. 9 '" ~'li q ~iii9",n§OJ "li'>. I 'II "li'>.:lI 'i:Je. ",. 'Íle. §OJ "l~ ~ ~ i'>. "l~ ~

" " :;jOJ'Ii"i,lj" '" "lc. ~ 9 g9",wnsOJ I é",,,,· ~ .J:i 'i ,,~ . 9 ",. "i'>. . <'lJ ~ 5"'· 1COJ

" (L) "m~ II

189

...

• lJ ;;:r rí Lr'i';;:r E')l ~ IT c: ~ tr irq IT Ll ~'i'~_ ......

(ib C ~ ~ é C I7'J' q li 'if ~ i:r . ;if 17 17 rI ( tr / tr) ir c! C 'Í 8 of7\! ':J ~ tr tr ól-O ómiT 'ű E ~ ~:t; ir 17')? '" i?i tr j,f (~ I'('l ~ t6"" ~ IQ tr 17 ,m:- ii:í;;r , ~ '< )8 ~ G~ . I lf"' ib li, ':J ir cr ir le Li 'lf ~ óW tr ~!7 I(j"" ' rí ':J ;;:r l~ of ~)? ~ C f!:'- i1{ iif tO iT I<) ú:! 3'" GC ú! li . tr GO() ~ ;.; cl tr 1.1 21'" íi'í )~ ~ r 1.1 ~ M rJ rJ ~ ;: ::r :r ~ ,~ I q if \r 1fT ,m 1fT n LI ~g. i6" ~? c: op IT 17 17 '< ~ i(í if iC [7 GC: ':J ir of lJ if I'Ő r.n' 1'0' IV I.~ 17 M i(( ';?- l l!.... I f() ( ~ 17 fT \::7 ,~ ) ;:]' cr ar dlll ET t.E'"') 'o c!' /1", if ~ ib li ;r !f""" tr' i:7 c: ~ c )~ iií li iif li , iil1T i?i '" llr if7 ~~ ,~ if i?i Iif

ú:: )~ r:; 17 i?i Ol-Q ~ \~ ir ~ !7 if: ::r , ~", ;r ic" ,~ ~ }>€ ún ,ic IT l i(í tk EL· C ilO 17'. fT. I. d>- ~ tr t I..,;. iti ;.;; ::J , (!['" I'Ő' - . Iq- ' . ~ q 06') I, C! q '~ I ii; ' !=" ir- !'1 ( 'b ~ ~ ? ib c: !7 ~ , (!['" ~ ~ ~ IT ;;:r ~? ib * lJ q t E!!. ;;; c: :J ,~ tr if , I$'- ' 17 l i(( E!!.7 LJ '-o r] if . . if b!e t; ft) ( 3'" li it;" i?i ic Ir Iq LJ icí li Li c: 'i' -- t.J r ~ ~? (Ir i?i cr LJ ,i-o )W IC: (q ~ ;iP ~ K'( E17 LJ );7,\(' 'i' i{ ú! fr ~ tr IC!' 'i' 17 if) 0 >( ~ ir' iő · ic" '; C li or ib ':J tr" ~ IC ':J EL tő , E'"') fr I() 17 I-Q iiP ir i.J ? I'Ő if !'i'""" , (!['" i.J 1i,W I ~ (~ c: C c , (!['" c: ib I{ i?i I,~ i{ IT !="""" ~ ;;r G~ iií ' I'Ő (!['" ( ':J c 17 m? lJ I'Ő lJ IT i(( IT 17 IT ib r ib (fT 1':7 )~)E17 ib , tr fT Itr cr tr 3'" nr cr l!.... liil1T of 17 ET 17 Ilr [J fŐ tr Ir; tr tr ~ C ~ C

"' 'c

" "' [7 l,",

~ if "-- ,",

LJ}q- f.e I [J") f.7"" 2\)

iif Gg. !.I

,tr [7

}~

" "' 3"

" u 3" .,--' u If' [7

ir li ~ H71 ~ i3f '6 [7 c "" ir' ~ tn ~)' ~ G~) , U ;r ;r "" ;;; c' LJ l ;cr ~ &2~ fő ' , 2\( t:() cC " C [7 c " & on: "" .

Lr'

"' ,~

" ~ (I-€ ~~ )~ .,-- ,

[77 ? ~ C ' C: , [7

c ~ m ,m ~ .

"'" ;r • l ,", u .,-- ;r

;r " tr .,--c: OT

" . }~ li c: \ 3"

>(

\€ ;r ;;; ""tr

" c: .,-- . ",' .,-­[7 'OT ir c "'ir c: I t:() ir ;::­>ff»? (3" ;.-.,--'" u " 3" ;;; ;;;

(ií "!i)

Er, 17"" IfT I c !i)

)&7 LJ c: iiF

>(

" " 'cr ;;; ~

" ir '3" i:

>(

'>€ ;;; t7

~ [7

" "'" ;r u ;r

~r?

"' '"' [7

I Ul ,Ol u

G .?~

' c: ;;; li tr? G0 t{ f.e iif ;r ~ u off') El t.r" , c (í } t{ C LI , ;r ti G::n El

>(

'>€ ;;; [7 tr li Gtc' - t{ tc" ~ "I-€ f.e >ff» t{ li t:() ~ ií "~ ;S ) É77 t:()li'6~C!" li:7-"" li

H,T ~ ~};e'Jl ' '6 '6 iif LJ" LJ " i=(í l i=(í t{ rrr

~ liif ~>' ~ li c li GIS G ~ ~' :7-"t{c~LJ? " , .,--El GC li )'lS lő i=(í ";:j" G~ li ~? LJ li ~ li

( i=(í );e'Jl 17 LJ I() " " W ' li

)li '6 ~ l ir J11 i=(í ;y I ;;;F1I 17 17

>(

\€

':f ~ " of tr

l'"' • ;;; '. 'C:

" ir tr

• "' tr 'tr

t7 'll ff7 ? tr ~ " ,~ "

;r .­t l7\) ~ t{

fő "' 21f' 'i{ ~ ,d

"' " (3'" i= l oe - .­

~ '" '-" (;3""

" 1-loe .-" .­o:-" o( nr " " .-

l <f'

" .,-- . ;r '''' , ml [7

'" ",o;- li , !:j;

" :{ ~ ;;; "''' li --:-.- := -

",­le<'

fi CI 'o '" .-'" ", Cl '

,;,-, .­.­, of

'" ar 1-"

fi , E'""ll ' C ir ~ eo fi ~ )f '" ' " c • CI c? ) j',Ir'

~ ,i!r­, " " <lIT C <C, v­, '" '" " Of? li !'1 ;;n

• • tr' ) I-{!

:;;: -

'" " ~ tI - if ir tr (\fl fl ...... li iií ~ ~ ('li he tr if iif U-? ? \(l? o( - ~ 177)?' ,:7 It; :.r-;,- tr ( O{'" I'Ő tű c: r~ ~

:7 1t6". ff))~ \=7 l?, ir if- 'v l;::n ~ rOT fT' tr 1i'W if ~ ir \~ i{ d r c" it;- ti OB 1. . U (~ff tr LJ' of ( 0(", GC: ~ li Iq- t6"" if li fT-)? 17 ' ( ~ . '4 1711 if . if c ..-. tr c I'Ő ~ '6 \:7 ot6" tr . , (!["" 17 , ;J", ri i() J L.i . ?- li fO tr C ,"? ~ ;__ LI li ~!l' . ; , ':7 li 'li 17 . '-' 0' ':!T') I'Ő ~ tr 17 iI-O. "lJ '-" u Ef"" fl iif if u r.:.

ILf"" ir' , ÍlJ tr ~ fl !7 ' (~ 'J IL tó'"" 11) li Ef"" LJ ~ if IT"" 17 ' cr 3'"' IT ' :r il-? . ,~ c i:7 u 'li li Jf- ( OU" , (!f" !IT- ~)? iif tr fl UJ ? lor ~ ~ c: oP ( ~ ir GE:)) ~ fT ? 'l-{j? )~ lJ !f""" ? ir , 1.(7 !L' t( li }?V' Iq ~ ~ fT ' !7'> \t( if f1 1fT') if i7 '~ c rI Lí )~) if ~ u ~ , E") ~ !:n' if c Hr· c c t ::r-)

fT IV}~ t7i , 19 a:! 3'" 'lB? ( ~ il LI g:; IK( '6 iií ,~ ir ~? iJ ~ \~ ir ? ' li l Ci"l ir . (~ ir !7 tű ir I{j 17 !TP. li li ,~ tű 'J li ,tr.,. tű \;n if tr , E") (~)~ d r 'IB ~ ,~ \ 0f l"oB l'l-{j '~ ' ~ 'iC' li !7 ~ ir ~ Íő ir IL ~ ~? ÜfT i:7 tC: ;r t.i iő if <~ ' 'li ~ ~ dr [] t C: ~7F ~ ~.,. :n ~ )tr IŰ ~ 'Í \~ ~ ~?} ::] tQ ~ ,(!f" (~ rO fŰ ii:í i:r ~ LJ EL tr ~ 'li ~ ~ \:r !7' ~ ~ if

, 16"" c to ~ ~ if ;r ir (~ W ? \ =7 i% ~ C tO Li ti ~r? li C g iif o{ lŐ ir G'? (!["" if , tr '6 tr oc- ,tr Iir li ' ? 'li Li l.1 Li ~ t{ cr u , 17lI II ~ Li íi'C? Ir tr Itr c: l or 17 r:; c: 17 tr ,:or) IŰ Ir 3'" t7'P (tr [7 tr ,il'" tr fC W fT

;,-

" oc ;,-" N ;,- U U ,,- iiF u ~

~ cr 0" ..- <r- u " "" 'll' ____ )'l!"' oc ;,- " c = >< ,(!!:""" " .., <r- " " u

tr tC C Il')' [7 ," ,,- ;,- ;,- ," ''1> ." U U 0" 0" u ('6 c \!f" 1!1'" \~ IR' ir ::.. · )~ li tn ir ~ \~ lŐ (~ tr LJ ).8' ir

i{ 1f'i7 c iif I'Ő c! IL ~ ~ ~? ir tC tr iií ~)f'i7 ~ ~ ~ ~ ~ ::T li iif H7" lB ,oc- lJ ö(í f ir c [7 ib ir ~ G~)~ ~ ~(~ iif lJ IT tr ~ fI ~ ( [7 ~ . [7 cr iií iií ) illi" t()':: ~ t6'" ~ ~ cití or- ~ !'ő Ir ~ l!:! ';w ir Gib GC! 'lll ir-- ~ . • '::T' iif tr- ir 17 ití 17 IT iif ~. ir? [] OP ff"" tr . C li IC: C . tr ,~ >!7'p · ir GI!!. ::r ú! ití 17 t{ . ir' ir or- I m iif' ~? f1C ir ár \~ }~ iQ...)~ ~ ;})~ (: ir 17 (iií )~ \~ 'if" :f li fI ~? iO iií )~ 17 ití c! . . ::T • ~

17 iií .~? 1111 >< ir ib " it{) 17 lfT? '::-n ib ,:n 19:; · ic" r!ií . >f ' o:: ib . J 17 C. J. . iif . . · ití Ir' t:7 II!... ::T z [7 , . iií ic" L1 l::r · iif li ir ~ tr fI tr ' 17 ~ f t; i( ~) f! ir (~ ic ,1<'"') tn 'ic ,O{ '!D Er 'c: ~ Li t{ IL Gl7" q-) ott' :r li or li 17 I{ '6 rT -:- ~ iif U (tI fr ,cr lIT)~ ~ ~ ití ib LJ ~ ~ d ~ iií I{ GC: 17 i(J ' c: :::: c ib 17 c: IST II tr ti \::r iií' iif' ir ~ }~ ir' r ? li 1/1') ir ::T lJ 17 if ::::.. ;w riií .,.. ic" úC 'Í 111> q-

ir ic" q- ib ití cl:!=' Ir IIV ir Ir c ,~ ir ,~)........ t.J ,~ }óitn;,- i! ~ !7 '~ t:I ib hj ~ ~ 'Í ár Er ~ LJ LJ iW I() ;t; GC! .o 3" li dr (J Ir t() tr (1fT tr ~ ib IL [7, [7 , c: (IST ;t; tr 3" 17 3'" ' IL nr ~ tr o{ Ir tr ití oe:-? ~ c!

" 'B e

• v- v-(~ {~ ,'(; -

(~ ic tr ;r _ tr tC ~ C: '3" lí ILr (~ , t{ r,:; iif (~ól!:"" iif

Li ~ úr (~ tr tr =-- if !25!.. Lr i:7 ~ tC )tő ~ lr C "S Ir . Ii{) (iJFV ~ ~ óff1 li tf- !7 (~

8~ "'~;'-ir~~,;;;,~;'-~"~~~;'-"el"-,,". ~ ,t!!:"" )~ lŐ I O{~ tC ~ li IL. ( >UJ li tó c: c: iiF ET'"' ~ c c 2" 'c Hr ~ rI I{ Li . tó '3" J17 ? i.J <;lIf ;:r . li :7 c: IS( Q Iq- ;.;- '6 q<- ' lll ')€? ,g- i1'i . i:1 li rI II Iq 'Ül' oi{) }óil1'. Li t6 fr ir ;q . . ... .. cr tó [7'>'. If"" l.i.. 17 . • 17 t{ li tr ~ iif t:í "tQ? 'J.o )>B . iif if if }~ l:; 'r li E:! ~ Lr 'tB It(; ·ö :; :r ;~ lr té" ~ ~ e- ~ \:7 \!-1 rT ,ll" J iJ . 17 1: ti (~ ~ árr,~ ir ,11)

17 (~ ~ [7 't6 ov' GC! t1-)~ ,m ~ li tr ;:'; ::1- ~ ,~ tr (~) ic 17 (t6 i<f ~ t(i ~? if i:r J :; . )~ !f"" tr );j'li" óli) '. . li lŐ 'i' li ,(!['" Li J ,!r') t{ )~ IlS' tő 21!' 'UI? rI u: ~ tr t:í (~ i7l:? ár (~ ,~ \3'" r~ r:r ,'~ 17 ~ i:1 tC

/~ / I'>r ~ ár ~ ff7'; (;f. ff ~ ;;;- t{ c: c! c: ';:J . !fT tr li ti fr \~ or i1í ~ c iif or if ilr t6 li tC H7'l LJ tr \~ LJ lr '~ ~ (~ t{ :; c! tC: ir GC'- ,S <;f t6 (~I::7 -::r I~ )~ !7 ~ )~ ,~. tr c: t:í li U ,~ li / >UJ rI ~ !7 . li "'ó t:í i1í tr C t:í !-l' t{ ~ t:í ,::\",) e- if (~ ? I~ 'il \~ i:f of lŐ Lr > 3" ir ~ h.J (.>{~ 1;W !ó >{ ~ fTj ~ ~ ~ I::T HL ar >{ 1177 ~ I~ fT H!_ tm t:'r Ir IID (;r Ir ~ I C: (~ rI [ST c: I~ 1>7 c: c: C .:1-0 c: 1'iF h.J r:;;n C:

'" ~::r}

;,-"' '" {~ *­• v­tr' ól9"­

~C ir

" " " '. ''''' . . '(;

c '" v- ~ ,~ ó;:;')

~ ti 'l-O do') V- ;,-3"' C"

V­hB

" 'r " ir o<> ;,­,,­l. '" ,Y') ;,-" ;,-,,-

1>6

• '(; '. ;,-c'

"B ,~

" ,"" ,,-l <!'

~ ;,-u

>'(;

'" ,,,, u

" <Ír

• 12" ;,-Ir' e

iif ? (~ ,r . • • ,e " ~ ,17') v- v­U ,,­Lr Hr · ;;; • •

'''' u · Ir ~ ~ u '" ,,- ,,-

}J ~ u u Ir ,,-

,>6 ,,, " " " " '" ,,, " " :{

" '(; or

Ir

'''' " if

" u v-lOT

v- C ÓI'O ~ , Ll ~ 'ó ~ 1:1 ir Hf7

l'ií 17') ~ ün i; "8 ~ ~ c • o"' fC 'ó c: r~ ~ ú! ~? rI

Ll "8 ,,- e

,"" ~ v­

I",) v-

"" " ,,,

v-' ir

,'(; v­l~

" • u • u 1;;><'

,~

" " '" u

'"' " " lu v-

I~ 7í v- ,,, ,", ir? I~

i; ~ rI lF 'ó (í Ir ::r rI q-'~

1:/ ~ ;;:r ~ !!-- !7 . " c :f- ( If!

iő

"' ,,-~

" ;,-l u

'" Ir ;,-,'" ~ ..,-

"

", ,,, ir ,'" " u ,..-

"' 'B ;,­,~

" ~ ''" Ir ';l" ,,­..­~ ~

'" Ir

u

" iő Ir l~

" ~ " v-," ,'" ,,-

" • ,'" f

'''' ~ ol" " o"'

" Im m ,:, " " ;,­,'" ir

'" "

:, 1>6 (CR'

• ,'" ,,-Ilr Ir ir ' 3' ,'" -u t " -

• ,., ir ,'" :{

" '9 .~ • '(; ," ,,,-:{

"B ,~

" " "

" nr

" u c' ,~ " lŐ "

"' " ,,- , ,"

;,- v­'" l" ir . ,,­;;><'

~ "' " ir-~

" ,,, " ," v-

v-' ir

"' " ~ lir ~ ,,, ;,-'ő u '.

'" " ~)?

v- '"' "' . !7 ( ~ " . ,r v-rI ,~ v- v-o<> ,'" " u v- " l? fC

Ir r!'5 ,'" ~!ó cr

,>6 v­

I >{~

:{ '" ;;;

~ ~ ~

~ ~ ~

,..­

'" tr li i7 t'-. nu - ri >(} i:: ~

Li U >ő ~ Kt 7" UJ tr 8 [7')'; Li II '" (!['" 'il 7í 10 ' ? j:(í~' (

I{ ~ ir tr tr 8 ~ II l U )~ fT ~ . I(} '~ ~ ~ l!í ( ITT 7í ~ 1'0 ~ i:f I j:(í ~ ~ ~ ,~li ~ G3" 7í)~ 1'0 Hl ,

t( tr ~ 7í ~r' 7í 7í fT lŐ Lr tr" 7í 7í Lr H,r U ;]" j:(í If'" \~ irf11 f!"'" I ~ ,~ iif ( (I['" /Ir >!f') j:(í Lr? 7í ID' i{ (~ li'""" ' 3" fO ~ I{ ~ (iif)~ or 7í I(} ,r ( tr (~~ if' ic ~ ~ OU'~ ~ [7 ic l;q \" if)~ ú! ~ il h.1 j:(í Er ";3" '7 c ~ iT iif , (!['" iif (í ' ir óC GC (En II ~ ~ ~ K7 ~ ,q- GC! *6" ~ ~ ~ q 71 ,I{ t7 ~ j:(í 17 17 ~, 2\" j:(í ;!l? rr l'S7". >() t7 (J;]" r:J? 7í ::]

u! 17 Iq-- j:(í ro ' j:(í ~ iT li'; ) ~ tr ic tc m Li 7í HT C ;t; i7 ' !7 \~ ir ~ ir ú:! óC- I(}'~ , Ir !í' (: i4n E1 ~?,~ ~ 'l-B !fi)) ;o rr \~:;r Li.... . \3" ?i Ic' ~ ':] o'uJ iij ~ iií li iif w ' I(} GC! tc ;t; 7í GC: if ~ ~ , ;r.. 'S II

(~li ttí 7í ~ ~ ~ \?! \~ I() Iir tr r.a ~ li ~ j:(í }:::7 c' IC \~ ~ r:J') fl! fl ~ o\ll 17 7í :'" 17') :v tC!r" El l7 lLr ~,. ~ _ ir li El l!' ~ . . El

, 1-0 ó(!["" ~ ou"'- , o$' 17 t C:: I() l7 ~ C: II ~ 1/7') -g GC:: ;q Hr If{ tr ~ ;;... C ;q (1-0 It) ~ ;q? 57 ~ 11 ~ )~ GBr. l7 ,~ I{ i6"" :v ~ ;:fi Ir 57 ;q ";J (=<> IT I~ 17 ~ or or I!'? 17 ;q I{ or ir i{ t( ";J Hr ~ C lor .--.. I!'? It) C Li or ,I() ~ ';6" , ,}.. 1-0 , I{ ';6" HL ~t) 1/7') HL l EL ~ cr ,~ EI.? i.I <':l I() i.J Br. ' ? ~ . v-(I. Ilr w E;? ~ lU- é lU- rI C c: >11') If{ tr C I{ ~ r:;-? a ;'!>- c: > v- (;q '3'

.,. i u ~ '1 ;C

'" " <ej

"

'r~

" 0- lV-

c' v-. \o.n .,. . I() h.J El ,c: v­

,~

~ ir " ;;; ,..- rif

'1 i>

'" " oC lC' 0-{3" ' 3" \<f'

v­,'" .. ;;;

,.,­u

,~ "r e!

~ tt) . , (!["" ,g

" i" ~ >'

." l~

" ;;; ... t" ,..,

" ;;; i'iF

~ c <IF u

" ,r

.. '" }~

M '7 lC" ;.-.--' OF' ..

l>€ l07 U ,r

u v-

" c e­'B' · ,e! C '1 "" . · o-.. , Ol{ ~n (il ;;; v­~ ,~ '" . · .. c ' o­if' ir ~ IrO

~ ~ Iilli" HlT '7 e!

,,..-e-l€'

.. ." 0-

e-

ir I!'? ' C ;;; . ;;; ~ C ir c:: It( lV­i{ i6"" 17 l7 )(il/ ir i( ,il'> (~

)EL i-c i.J c:: r:;-?,~

,ir o-

~ l::r ~ 17') li tr ~ ~ ~ . 0-" ~ 'ri,. HL iN'? (3" c::

,,..­c "IB' .. o­'I e!

" ,..-,.,­o­'1 o­," " !f"' "r

" "" c .. o-~

, Yj

v­le!

~ i.­l'l ,~

e­e ".

c .. " " IC fT ';r e-ir ' fl ir' \~ ir

lilFoI 7í tc II GtP cl Iq- , (I['" rf/ ir of lU"· [7 [7 ;w

, fr c 1:3" if lr-' ir lJ I{ li cr i6- ;]" oe" tr F""? . . ~ 7,)::" " ~ . ? 7í fr ' 3" . c ~ Iq-

1;:P Z"f ' c . if if i:r 7í c! he ':]

;:J fT EL . (~ ~ tr ~ iif I()

(3" l7? IC: ;r ~" :5 ú! ic' i:] ~ (Ir li ;]" 115""" ln? EL _ ;;m-

ir ) t!r" I(} li ~ GO( 17 ar' , (I['" ___ ~

l" ;;; " , !:iT 1/7') ir? . · .. u u ,..- " ir ~ (~ , C!r" i" 0-li tC: v- ;;; iF? ir · lV­C o­.. . o- 0-· v­" . ,'D .--

,.., .. · '1 '7 . ol> " it> (q-~? ~ ,..- .

,.,- " " '1 · ,..-u ' " " . " .. á0; li · v­.. o­;;; .

,r ,~

<ir i>

i;;; ~

lor v­

i;;; ,..-"" ... ~

~ l7 ::r 19;F li ~ IC! ;;J6" (q-

~ ~ ~

" '" " ,,,., IC:

" ." e

"

c o " .,- " i..J ,1-0

,oo o ir l i{

, O( ir ~ It?; ir' i{ té (I:n

'o !r . ." ~ 'o Ol ' .

~ IT ~ Ir ,...., ;O >B 17 ir'

Hr ir ,,,,. úr c

" , O(

:í (!r ,r ," '" lf

c ..-", "7 i"

l u

" ' c

" <r-l<r­o

'C " ir fT" ..-' " " CT ' <r-

" , ;r, ">

'" ''O

" CT ' II ,~

l~ U ~ ,~~ i{ il ,.r ,q­C . · " (f , u))

~r~ ir 'c! /~ cr' · C ,r 07

'< C (i? LJ · ,r ." . \a.J ,Ir ~ C

" v-IV­C ir

~r' ." <l"

" fi' ' Ul ::r 2" ft 1'18

"" C . i;"

" c '" ..-,,--

'" ,"

,"" ej !C', v­

( O{.,.

'"

u ? ,.,­ Hr ii!í Hr . 17 ' Ir L.r- tr \;wr ~ ,~ lU iG>' ,~ dr)

;.­' v-" O(

Ir " ~ v-<r-

'" " " ~ ( O{..,

.~ u ,;;;

i;" o c' i;"

'" o H" '<

" o' o <r,

' C ,Q!:"" ,S o

o " " --,

'v­C

u u

"" ''''' u

'" l u v- >

'" 1,<'-O(

" o o

'c o .. ...-",

, iC"

ir .­, O(

~ v-

u ,r " ui ir c

ir ,,,,. " o ".- U ~, \e

v- ," '" c " . " ~

úr C

" '" ,..-" :í

~ IÍ7

:í " , O(

:í

l i.>

" o' u

"" ú! ~ cr o ir

r;r d7') · v­o . fr o

I ii!.( )~r

2v !L · '" o .

Iq- \ ~ 13" t C! · " 2'1 o ;:'F ' , I{

IC! ~? rr ' t C! VT . " C ff ~ . ej L U

;rE" ~ IC ~? tr á::-l cr 'if ár

'''' ," <r-

~ t= 17"" c! he i(í :r

"-,. 17 . " . " u o

\;;1(' LJ t G['" rI Ir !t fl7 ? !T I{ . li ·e ~ t{ c! I.i GC!: ~ ? ~ u­I{ lJ r~

, 1-0 Ii'i'" ~

,Co' " ;.-

1>6

" i;"

" ...-iV-

" u >6'

" u v-IT' ,., i;"

ha u

'e i'< ,íro c iq-

'" '-'a

" 'c IT ' i;" U

t~

" ~ .,-u ,q-

" u '" ." ,..-" u o(

g:

u 00 li;; ~ ~ r]'J' - 17"7 ?í or = ET ~ IV Lr- ou =- _.".... \(!['" \.,;. 7f 17 rI EJ "if" "' . ;:rItu u-t(, u- 'öfrrlf';ifi(íLf"'ii!í c r] fT \? u- 17 frf1!-f""' l7 ii!í fT u-- !7 . rr O' ,~ ir!7 .

)"8 tr' 17 ir' Ir t.1 I{ ir? 17 u- rT Ir ' li'" ~ ,~ t( 1112' !7 IC t7 l7 ( ~ ~ ~ li i{ o{ . f '?j '>6 (?"1 U"-!7 ir' Li !7 17 17 ~ of (>6"" ~ . I li (3" f ~ fT '6 I ii!.( ( ~ ,~ il ~ ~ ,li !7 ~' li ,~ !r' ir' ~ ir iif fc" " 1!7 i.J ú! ~ w' 7; \7; l:!. 7; :r (~ ~ l::r ~? l't ''6 q LJ I.i ,~ (9'"" L.t (~ g. ,~ f (j ~ ~?

dr lJ i7 :> (I<') • (f ' l./ '. il IG['"'~ ,~ ir ir "f ~ ir ' LJ tr , [7 !y1 E!:! !-' ir ~ ~ c G't..,. G~ GC ,tO ;r ~ ~ dl'} ~ ir ir (~ l?" ,~t~ ti ;r ~ ,~ ir Ir . (~ )~ ;r }~ :7 r.7' LJ ;; ;; ~ i6",~ I q- ~, ~ , LJ OP , tr ~Q' t~ [7 :f- ir ?' r.7' tó tr r.7' t [7') I~ I q- ir t 3" ir C lJ ~ .~ ~ , "f ~ tC! J, 'li ~ 'li ' 3" g (q- (tB (~ !9' ~ G~ c: ?' ir ~ ~ IIS'r 'li ~ ~,G~ _~ "f ~ ~ C G3" ~ :' !7 >ű') ~ (~'. !7 , tó ' !9' tir i:;r ~ to 17 ,

ll!... 17 ~ ot6' c: . . ?í ar 17 [7 ' fT ir tó ~ 1.1 GIr ;r . iq ILJ ~ LJ -;3' ~ t!S7 71 li] , ;: ~ (q- ?' ?") ~ t t;7 l~ f"" ' ~ G~ ~ ~ ~~ ~ ~ lJ l~ ~ G~ 4~Ő ~ (;;Fil ;.. l ;;' ;r iq ;; "il q q q 7i ir _ C ot6' ir iq ~ ;3' c ~ LJ Ir GI }iq t"'" ~ c c c c c ~ ~ ~ .D to ir (!f' ~ ir "f q fT g'" Ir ,!'i \;r ~, ~ ('iF c: c: c: c: c: c c c e IV- (I!} [7 [7 G"f ,1'0 fT'" 'Ir

~~~"f o.~ ."",~. ~~ "r"~~"f~'" ~". 'i il II . . " ~. ~ '" '" "r", ",. ~ 'i ",. ~ ",. ~. ~ ':j"'. 'i . . ~~"'"·"'~~~~~4"'~"'~ I ,,~. o ~"'''f 5'" ~",.". )",. "Mo,"·

SJr'i~,"~'}",~:3~"a;<~ö: II

~~'j",é'ij'i~'i'iO~~"~ I

~~N 'iS< <j~:;~ '" ~~~"'~ . 'i 'i '}

q~< . ~",,,f.!"'"~.""~~<~~ II

~~""''''·~'''~<"T'i~~ I . " Qj~lnr~c" ~C 'í.l,S «l 'c. 'Q"9ötlj"(,J' ~

4"'" "-§"''''". ~"''i«'" ~'i II < ·0·"-< ·o~~· ~~"'·~·~':j",iior<· I

"", ~rii< '" ~ ~"'~~'i 'iC "'<!i< '" I (lOb) ~'j"'T;",,,,~q<,,~ ~a;~ii· ~

4"'""- §"''''"" ~ "''i.«'''~'i II

~or<"-< ~<:<~"""'·4"'''~ I

:3 ~·or<· ~< o",· JI"." "-. ~<. "'E' 'i:ll

"~",o",\",,,Jro§'i~~"~ I

",~". 'i ~ ",. "''i. "'f ~< . o· '" ~"or", ~ •

",i~· 'i<. ~~ .Ji<. 'ié' "'~01~·"S<· O" " """

~ JlJf"'.:<~"" ~",,,,,,,rii~,,, ~ "''i II ~~ I.,JQ'ü1-9~fe:-·q·a,rn,!:Ij9~fL,)-t· I

200

=

d-l{"I" ~a.J' 9~nr q~' áh1íc. -li!' -9~' ~

1~N~0""''''~Jf·~'i'''4'''''' I

óN'" '" ~. a; ~ ",. ,,'" ~. o ",. "'"'. ~ ~. ~

~~'1~"~0""'~~0"'·4"'·'" I

~'i~~"''''5ní1'i~'j I • "'j",."",,, "'5 'iS< '" 5'" 4'" '" ~. ~~~r ~a.J~' ö:::;' -'c '~ ' ~'<]. 0;nrD.J~!

rii~"'~·~O")"'ii"'''''i"Ö: II ~~':j"'{i'j ~< ·o~~ ~~"'.~.'i~

~ 'i("'4,"'i(ii~:;~M'i I . -"'{~ ':jJf. Jf~ O Ji. 0'l~'" ~ ",r ij'i ~ ')'lj". 4"'·"· o,· o,'" "'. ~",." I

3~·§",·,no~~·,,'~·""'·"'· (lia) O~'i·""

~~"",<ii5~9"~1"'~ I - ~·Ql~a·r ~C~· ~~. ~cJ,j~' ö -'n ~'n.j~'.gc.' ~ ,. - ~ ~ -. . ,,~~. 'i "'.~':j"'.''" '" ~",. ~9"'·"'~·"'" I

• "~'i<,,~nf"''i§'''4~~'''~~1~ II

• Jf O,q"-< ·~"''''''~·T&r~· ".", I

.l;,.C· ~a.J~' ~c.~' :]~. a.J" a.J ijc.' ;'nj' ~..t.. r.t~·nJ· q~a.J'~' %'UK' il~' (,J'1"1J

o~"r~",~~~·o:;",ii"- I ~ ~ ....

~tIj.l.J' a.Jc~· ~a.rn ~ '''1'tij''l' L.J'f"lJ

-'c' ija.J~r a.J" t:::;'~ ' ':r:3"nj' ~ ~ I

~"'''')~ ~~. "''i "'i ""~ T"'~

201

-

~a.l~fC:-· a.r a.l ijt."::f cr%"(lj" ~ ~

n,~"'~t)"""OJ"~'''' I 9~rl.J<'::-ra.l"9t."9·'l"~"(lj"~" I ... 't '"'

~~ '" ~o' "" ~~ "'~~'" ':j'''~ '''' ~~""':jőJ~'20'~'O'~""'~ I

"'o' ~~' ;n~OJ' t",' .,~'~~' ~O'" " " "

O~O""''''OJ'C\~O'~'O'~N'''' I

~"".,~' ;íT~"'O"l~""fi~' ,'Ol I

~",,,,~,,,~ ' o~""'" I

S~'" 4", ' ~or ~ "" OJ~"r",~' "'" "

~~~<:i"'OJ~OSO~N'''' I

'\'l!"4""n,~1"'~"'" I

n,~N"'4"'SO~""'" II (VItt) (nb) "1'őJ~ II

,\",0~"'i1(~ ~ ~OJ"','" '''' ~;:;~ II "t." ~a.lq o::..,c.~" ilo::..," ~&,j " a.lfl(')," ~t. "l.J"('),~

n,~'n,OJJm~~"'~~'~'~OJ""1~ I •

z::]~" :;"iI") "l.JQ" c!i0r'S" ~t." ~a.l~r(lj I

;, ""§",''il'''''' ~OJ §"'~~ ,\0 4'" II

~o,'~o'",,\,\~'~o'OJ'",~"'" I

"t." ~!lj"~" 2j~"~" ~ q!lj~(lj" z::],,"C ~

"",t.. ~t. " ~t. "!lj~Ii.l"~" a.ln:~c" iJ"n~ I

n,~'C\OJ ",'n, ~ "'o' 9' "OJ"'~'\'" I

3"'§"'~"'''' ' ~OJ§",'~~~oA''' II

202

«

r.l.~"crc~ " a.J~"q~"~t. z::]~~"z::]"('),~ I -;:, '\ " ~

n, ~n,OJ '",'n,~' ~o '9' '1OJ""~'\'" I

;, -<§"''il'''''' ~OJ §"'~~' ~o 4'" II ~iA·~t. " 11a..j~" <30::..," "c "~c.. "~~"l.J~"C ~ I

!lj!:; " ~!:; " 11&.J~""~· iI"nic.." !lj~!lj~" I:l;~"I"('),~

n,~'n,OJ' ",n,~ ' "'o' 9 "OJ"'~'\'''' I

;, "'§"'~"'''' ' ~OJ§"f~~ ,\0 4'" II

'1OJ "'''' "" OJ' ~ ~ ~"" ~"I~ Ni",' ., '\' ''''

'liOO'l!~~"I~'~i",.,,\~ I

'1OJ'" '''' "" ŐJ' ~ ~ ~"" ~"I~ , ~ i",' "''\' '''' ~őJ',o~OJ~~"I~~i",,,,~~ I

'1",,,,' (12a) "'''''''''~~~''''~''I~ '~i '" .,~' "" ~'\'~~"I~~i",,,,,\ ' ~ I

'1", ""'" "" "" ~ ~ ~ '" ~"I~ ~' i '" .,~' '''' ~",d;~q'l(o~~"I~~i",,,,~~ I

'1",,,,,,,,,, "'~ ~~"'~"I~~' i",,,,~ '''' n,~",~o~o~~"I~~i",.,~,~ I . . ",o '~"r",o '~"" -<o '9' '1OJ""""~'" II

§, :;:"'~"""'~"'~"''''''''' '1OJ"f ~o ""'" "'o '1",,,,~~,,,n,~'ik<l;'C\'i~~'" I

0'li"" J;'n, ~ik '1",,,,',,,,,,' ~~n,' ~ I

~o '9 "'o 9 '1",,,,',,,' 4""~""'" I

S ~ "" ,C\ ~ 01.\ n, ~ "'~~" c\ ':\ ~ <li'"

203

" '" El C

" ".

" lEL C

" '7

" <7'i ;.­(~

" Hr

W lŐ 'if C .~) E""""' Li ( 1.1 i:r ir cr ~)? if (fT? t:7 Ü'J7 ;e "-! tc ~ c: ;r 'ő !31" HIT J Ir' ' i' tr ~ , t.J Gd LJ (;e ~rl Iq -:y 7,105"

(: tO its- J L.i \~V f. ~? t7 >{

;e li i1í I!"C j(P Gf{ ." ~ ~ &- C iG'

C O>F' ll7 W j;J II fT to !7 1{1)) rrc GO{ ,;e ;e ;;r

ir

'" " '" " u

· 11 ~ir~ u !!., >{ c: or iG' "" u .-

" ,r

" 12"

" " " .. " " ir '''' 13-.­O­," u

"

,n C ;.-O{~

".

" l""

" '0 ,,,

" -.- o

.. ,'" ".

"" n .- ~

".­

'" " '" " '7 ir

' if' u ,.,-u

'"

'of

" l'" " .-07 u

l;ne

\k

u ".-

" 12"

" 'B' c

" ;;;

'" ;.-EL

'" "" " '" !ir

'" C

" ~ ;} '7

" l ,,"

C

" 'of 0-

l..,. ;.-

'"

" ".-c: lU' >(Í

ir (: ' 3" C ;n? ':T ir f.! lJ

)'!U 'IB )ií!"

!7 .~ tr ;e . (;e 7 " . ., ;e .~

!7 (?:" fT ~ "' ir -:7 Ir li) c >Q .

rn· '"

'" '" '"

'0 IC) '-3' il ~? ln' .

· " (J he .- . \ 'Lf"' "-! · " ;iP liíI" ~ ir '" >Q Iti' ;r

,&- ;e · " " . )(>.]1 ;e ll?'"

. ". Ir U CLr

( ~ (M Yf~ 1'0 " " ol<

~ l.i ~~ \;;:]l 1'1 he l5T

" lOT

'"

.. ,,, ".

" "" c

" '7 ;0

"" " ,." C

,;;;

" ".

". , ,.­u

,~P .­,>Q ".­

\ ~e '7 1; Err.? \~

C '" iq ,g .-." -

u' ic X lló (~ :::..

'0 >(Í Li ,m:- ;;r

of

'" .c O-

hB Li

'" ar in <~ ' f') ;;

'" ,'" ,,, '7 .. ar

" ".

C ZF

u

" C ..,. t7 <c, ".

'" " ",-.-2')

" ~ ,'" " ;;;

" '" \~ ;; ". iF" ".

'" ;r' u

'"

;; c '7 . · '7

'" " ". ,or u · "" ,'" . · " c u · <7" .. ".­u- . !'T !1C' ".- 'c q- 1'7

q "

'" '" ir-' E"""" Í7 iT ,or- , \{5

~

G(3['" ~r 17 .17'11 LJ t7;;r to to ~ , ~

;;r ic \211' >('$' t() E""""? t7 c o \2If" :1 Yl-B if u- rI '? Im tr? i{ C Ir N fl) iif jij iG' C:;Y l'l u iií ~? C tr lii7 11fT !06

!O ~r :~ \~ \~ ~ ~ '~ ~ ( <;Ir' ir ,;f (J"? ~ ~ \~ \~ ú:-: G~ & Iif ~ i{

S- f ~ ~ ~? e-' i{ li ? ~ li ~ ~ ~ \~ ,~\~ 17 ~ ir ~ f ~ ,~ ,~) (~ ,~ ~ ~n (g (~ &' W 3" f! \~ t;- ~B' } i ~ ~ \~ If ; ~ >(), \~ lJ .~ ~ tc Iq ~ ir LJ EL fT l:f t7 ,E')) IOl ~ ,;e tr ;q l 'l ir ;e c: E"""" ~ ~ c! c: EL;;r rl? ~o '6 \;:(') ;; ifJ ~? ~ C C ;; IQ r;r ~ j([ }U' " ;; ~ ~ 17 }~ !r ~::r) ':7 Ir \~ ~ ~ Z II 17 ~ i.J ~ ir II 17 )~ u' ~~ ,<$'o- IE!..

l::n lm Ll c 11-6 ir ~e 2" ~6" I ~ N ~ IG"}}E!.. !-1 ~ llr r'(} ~ ifJ ~ c !7 ~ C Ll ( ~ r;r if"" ~ >{ ~) Ir ;;r u' ifJ ;r ~ Ll ;;; fT U IE!.. Ir ;; fITí C ;;;

~ C!" } ~ ;r- ~ (~ ir f fT hB :r " ~ I{ c (~ he u ló6 ~ c!" Iq- c: iQ ~ 17 ~ 17 C iiJ r~ (~ i:7 if u )3" r;r l~ i.J }3" ;; 3" ;; ~ If (:r iQ III l iiJ

\;Y; !L l lJ"') ir [7' i.J c tD Ir :no !7 iiJ lj([ !-1 fT tr u' Ir iP l~ ú! ,,"UJ tr u C ~ if"" 6<$'0- Ir 'Q r;r rT c: iiJ fT tb u ~c fT c: i% C !7" "J c: ró6 >{ ':7 ifJ 17 ':7 d li l u l l{ >( I:l l l{ ot6" l~ ::r ~I{ if I{ i{ ifJ ;;; ;; if ;; "!T') ir 'ti ll, u' r;r if"" u u lE!.. loB u ;;; u' fT li lEL !='" lEL ~ ló"" ' 6"" , <$'o- , <$'o- ló""

JoL!'" l iiJ iL li'itr' ;t; ~~ Jf7 >( C ~ >( he iíl6 , >{ I{ c: l UJ c: l!.... 13" EI ff"" f7 E'""""~

cl ;;-.--'" " " «" C

'''' " IL ;;­..­tr

" 3" ' '7

,IB ," <7 ,r

" '" )~J -. " o- n ~? i:r

(Lr , <O <7 tr

" " !ű 2"

" '" '" fi' ;ó

'" ;;;

,cn C ~í

,~

, O-

~

" "" ;;-' 3" .--"

l~)

" fi' ;ő

'" " ". "' " ci " '" '"

(r7

~ it> OC G~ ~ [7

' ol

" ,'" ~

~ cl ;.-,e--

lÓ, tó < ,..-" <7 <o i7 (r i.J 'l l~) OT

i7

" o.-' c ," c

;;, ;;­

" '" '" c

" 'ő

" m <7

-" ~

" ( ~r

;; .-­>r­<7 ~ nr

" .:!""J

" i;e ;ő ,..­<7

l l,

' ", '6 ,&- / 'if lJ ,iT " . 'b ::f

'ő 'o i7

" ''O'' ;;-1,"")

" " , ;; I (iIr

" '" ~

"" '"

" ," ;ő ,..­<7

:f 'c cl u lJ c ,,.,­

fi ' " o ;;-

~ ,n

" ,'" o-'6 c ,,.

~ ~ 2'" \~

I,~ ~ 10 (S" ,..-<7 .

G nr

l~ C fT .: (Ir-

.:<0 ( I,("- = fT

!7 t() le ir !=ll Ó;5 ~ fT d~"'; ~ tu I, (!!:""

~ ::r ~ 7 C ~~;;;fT

(~ (li C !! óC Ir 'c tC :7 I{) . I'? ic if [j" ;-;

ar~l.i~ >-c c::r ~ (~ -::r tr tr := u ?! 7,F iíl5" c

" o nr

'r ' 3" " )3"

Ir tr ft) iő Ll lr \3" )3" ~ ~ 13' )3'" iő '0 g iif t-o iő 1-0 I{) '1) o(í I{) I{)

tr ~ (~ Iq 7i iif o(í o(í iif 7i 'l 'l

(iif I Of Iq- Iq- <iif Iq ~ ;r ir? ir' ;:' 7i

Iq.- Iq- c: ~ Iq- Iq­ir? ir' l~ C ir? ir' c: c: . iJl/ C c: . . 7i 17 .. .

I.? '? ti i:T ' ;3" <3" iif l'l le ;nr? >(S, l '(í

c: c! (: c (: c: (r ;:; (í i'l ~? '8'

lr Lr }3" \3" ;c ió <o <o ;;; ;;;

" " I Q <ti" ;:; ;:;

Iq- (q­ir? Lr;

C C i{ LJ

I.~? !L

" " Lr' !1) <7 o-

" c ;8' ;0'

i:l

= ( I,("- t() ~ C ~? o

iif }Jn::n' iif ir u fT N

'ó \~ ti, ~ ~ lm or IIr Li ó ?" ,~ 1-0 li 3" 10 \~ }~ >c >i . ir Í() ~ h(3 c: 1. O(í i:7 ? .c :;I j,7 i:r 3" ~ tC Ó? i{ iif 7i ~ U }:TJ !7' c! ói2) ;.;- ' d li tó 6 " >c ' 3" o(í i,s- '1-0 ' 3":7 ':{

,~) Iq- ;q !7')? \1:"17 ~ ~ IL iií (r ' :7 Ql6 li c ~ Íl7? D7 i.J c c: li ln o(í tó ~ ~ )~ iif ~? , II tC! ~ o(í o:(j tr cr ~ y(' :'r ~ 7i ~ ~É' ;yr? l~ p: ~ ~ - ' ? c.·~ IL U I (J I (J 7i2 ~ t{ t{ é >€l ~é 'l t{ ::r é tr 11!2' 'l

( ~ (J ó~ U u t{ ~ ~ rI U ~ i::7 rI 'IB . :]" *6" 17 i::7 'IB I ~ IB~ ~ !=" ," "".--o-Cl". " ~ ~,, ~~~",,~~~~ ;'- '~ ~ ot) ? }:]" ~ (J ~ ;re 7,1ó ~ u (J ~ - ió 7i2 'oe é ~ . a ~ Hr óF') C Ir; 'b" LJ cr a 10 LJ q:- rI CI'" Ir r 'UJ 17 . tr}:]" ;; tr ~' ir Ir Ef ir ló !r i(( l!=" ~ t~ ::O ~? tr 17 '~ ó ~ C l :]" ~ ' :'f öií 1* ~ u I 'b" t~ Ir 1-0 (Ir 17 10 ló ( :]" UM . ~a öií tr nr '- u IV tr l U . 7i ~ if !7 '~ ~ .c tr ~ ~1 tr !TP 7i fr 'l \?, tr \ ~ 17 U l:'f Ir ~a 'b" ~ (In cr ~ 'l I lr ar t{ ~ ~ (')€;; 'l ~~ !!----- t{ I ~ !r tr 7,1ó of öií U !ST o'. ~r 1-0 'l !ST tr C ~ ~ ~ c ~ l;; ~ U IL C ~ ,~ 17 :]" ~ t{ c ~ li li !::r i::7 ,~ cr Ir~ ~ Ef c: '~ ~!=r of ~ ~ c: ,~ (J ):W ió ir I !r -:n' -:y ) (;Ir' .,.-li U li li t{ C >I!"' EL 17 li (:]" t{ 'l EL 17 >6 10 Itr )tr tr ~ tr li ~ 7,1ó 7,1ó }7.\<" 7,1ó 17 ;)F cr >6 nr t{ tr t7 ~ >6 (tr l i(( ~' 17 Ef ('l )oe (>6 7,1ó lr

'. ir

~í =

" '" lé <c, ir' é

" • • ~!'i''/ ..­!'7' • ~ '"

ci ,,-• ,,,-ci

" cr oo ir ;;; or ;.­ir

,cr

,r lő

,r " iő ic

oo oo ir ir ;;; ;;;

<7 ci

'" ir? ;.­

'OC <7 ~ 2"

,cr

" ir .,­U-­<7

,r

c • · <7" • • "" . ir t3" I..i ;:r' • • • • · .,­'3" lif q ? C ~3" iTrC: ar ~~ ci <7 , " nr /;>{

'3" Ir ic" '3" tr 1'0 ic" \3" ir 1'0 ic" ;;; • oo

(if ot; ir iq It[ ~

Iq- if Iif ir' Iq- iif c: ir' Iq­

Iif Iif ir i:r

Iq- Iq­c! ir'

é ir? ir" tr é c: }~) ifJ?

Íí ? ,3" ;:; if . ci '"

iif ( ~ 'C IT C (: (: c

oP

• m

c '6' I t() (~ r >(í (~

cr ,;;; ci ,

ci ~ <'"', " ir "' ..-~ ,..., ,r

,eo--ir <i"

ir

c

ir' ,..­..­oc ,,-;.-

~

• ci O" '" ,,­fi" '3" Í{

,~. ;:J

ir ~ ir IS( ;;16 C7')

~ '< ir f; 21" ,1<') iif ár ir !T ÍJ t:l tB 1Tf ' ( t:í

<7 . ,,­<7 . ,,,-" . nr ci

,u--~ ~) (!!;'""? iq ci or , é ir S '" . . " • 1'<

Ol" ci • ,fe

'r ,<7"

'é

" O-1«-

~ >{ cr " oo

)J ir

u-­<7 i7' ," 2<r

" O-1«-

· " • ,cr OC' é

cr

ár :-{

,r " )3" tr lŐ

.ő)3" ~ tO ic" o?í

• oo ;;;

" nr ir ~

,,,­ci >(

'é

" • ,,-'. " <7

"" ;;; '0 i7

" ,"

• u ci IC"

le ir ir ~ő '!O ~ C if Ir (!!;'"" c' irT ,~) II C Ir >{

úr'~ if c: if }~ ':I ~) ic" ..- . .,­'il" li Í{ 17 if ~~

"'-' u 'OC

OF

ci ,r cr

i 0<3

• OC'

lé

"

~

""

~ of Iif Iif ~ ;q >{ iq ( ~ Iq- ,~)

Iq- 'if ir' ' c: ir? Iq- c: "::[ c: ir? Í{ ? Ir

u \<r.7'i ~~? ;3" if Í{ LJ I() c li CI!' ~ '? úr 'i="

.c " <7 ir <c, u

cr i,' tr ~ }07)I

· c: . (~ 'Í . if . IL ;:p c: "::[ ~ « IL iq ~ ' 0 ~ I~ ~őu~[] c: c: IfJ li IL IL '" ~~-Z'o 'l ~ '<1' ir tő lŐ ,.... Il.

iJ u h j c: ,c: !T :< LJ ,Gr- ':]

• ,,,-ci <7 ,r ir ,,­oi1

}J ónó El

'~'3'" iq g ,~ J~ li ,~ ;ó l7'.l,:J ~ é • ,,­i( Iq- [7

II i='" ir? lin cr (Ir c: c:

u ,<OC u ,r

,;;; ,d

<7

" .., cr

C • "" u o 'e 0-. w' 'c: · '" if ( ~ " . · c ..- .

lt6"" I ~

iq ic ,~) ,(!f'" · <7 cr . off')? nr

if, ir " ,cr

>(

'ID u 107

• " ;;; 1<F

<7 U--' O-'""

:f-u "­ir ..­,,-

• ,.,., ..­"' ir c'

,;;;

• .,...

..­• " · ..-• •

u • }iJl" tC? Í{ i.J

'ID '" u Í{ H:fT i='" • ,cr ~ ir u u '

}151" i.J ;;; or, i.r- í ,ic" &- ic" (,ll' ~p

lé I~ ~ ir

• <7 Iq- 1fT< ir? c: c: GC: ip rI · C ;;; .., ir cr [77 != ic" >B'

GiiíT ic

"""'" ,3" (it;"

,<oc <7

nr

• ;;; 'O' ir ,,-0<3 O­<7

• '"

• u O" ,,- lé

ir " " ir i7 or,

\!0-t 'e

'" • ,., • ;;; '. Ir "' • ;;;

'" ,,,-O-

o"' iL ir

" ,CT' ,d " ,,­,,,-é <7 u

" ,,-,,- ' é

(Ztr" 'tU 'é ~,

}~ cr' é

· ..­,:::n ( 'lf"'

,a cr é

('(; úr ~ é ir ic lor . • • <7 ;;; (m Hl

OT ;C U O­(J :r ~ lU

I1r (tr é

u cr ci ir Ir rrr '" ir ~ <lt) (~ ~ ir "ő C tr' ~~ ir rI C tb (J BI' ot-ó ~ ir tű li Ir:n ~ ~r li

• • <7 7 . cr ~ ..

I (J ,;:] C-· . ~,

• u é ,,- " . rG~ tű ,:7 . (I['" " lS' ,,-

• ..­,,-}li ir u ..­IL • · <7" '" . '" >( ,,- "" ,3'- úr ~, li · , U . cr C ~ . o<l fL O- ;;; ,~ ~ ,;;; ..-

?l

g

" u u fi ' 0" o i:r il ~ ~ "C, v-17 117') 'l ;.­c: \~r ;r::n ? )(17

. " " . v-' " ~ ~ IUT ' lll ~ ~

" " (tr ' 00()

v-'

..­,,, ..­,,, " u U

", l"..

• '>il

" " ~ ir

" '" ir '>il ir v-

" " 'g-

v­,;;; ,Or­o v­

,v-o

IG< e-

o<> u ir u

" ir ISI'" (~ U ..­'" ,UJ

" e-~ ..- o " >D "r

" o u

10><

" U .' U o ,~ tr if . 'l 'l v- . l(í~ tr tr != (~ 13" llf1 u-' tr ft) il (iti U ~ ~

(ií1<' ~ Ll ir or tT7

~ I{) iti L.i 17 lL L='"'J c: lJ ir if? '~ ~ U " o 3'" >!l~ ir i6"" tr ~' (ll;" li Hn

o • "

'r ,;;; 'l o

}O(~

ir ,;;; ir an

" v-o<>

• ;;; or

• ;;;

'" "r

" U

" .' ~? !'1 17 i.J >( · , 'l

• . v-17 ~)3'"

" o . ~ }!L (!f I{ (C . ~ ('í Ir · . 'l tr (O{ tr

(iti i]", I{

:; c! IE:! of i6" lJ ff')?'~ an '< li ú:! :; 3'" ln

. " ..- . v­,''-"

.,- ..­o ,..,

• ,,, ,>7

" ;;; ~

' ID U

'07 ..-ir

" EL ," EL ;;;

'" ..-

" u U tr G;3" ii'J" ' :;:;17~ if iif i{ iti 17 Er ~ ;;~ f{3 >(j tr oi:í ~ !r"' ,?" ~) ~ tC :; ;;r in (~) ir '? ~ L.J (iti ilf? 17 ~ u--' ir Ir' tr Er tr i{ (gr :; ár 1'lT? ' tr c: ,tr ft) i{ . . , OC- ( ,..,..,. l{T

H7" [7!"--!C '6 ár ,u ár

07 "

" u .' o

" '7

e-"'" ~ 'l

ir c7'i

• ,., " ;;; "f v-

'" " ~ ;} ir ..­ir ",­o ;.-'if ~

o<> ,.,

i:r ir ;;; ;;; or 'fi

" ",., ~ 'l

ir ICr ..­H'é '7

,ir ir o<> ir ;;; or ir ~ ir

'>il

..­.' v-o<>

• ;;; or

• ;;; '" ir

'>il

• o

,O>< U

'" ~ ," 'l '

" , o<> o v­

, <" 07

u • '" ;;; "i '7 \;w ' !'7 ..- u .' "

..­ir " "" ,

" '7 U

" '" .,." . ~ L,f >r

"" • ;;; '. '" ~ i~ '>il

"

u

'" ir ,;;; '7

" .,."

" e-l>(

,""

~

N

~ tr iif ilP li '? li li cl IŰ 10') ~ (f? li Hl7 ~

hj . i'i fr ,tő t( ?i !'T ~ ~ :t li ~ =}'lC' iií IC ir '::n an 1{!7 tr rr ~' i:r , E'"') ( (;I!' ,~) !7 tr' I{) GC c: ~7 f7 ,~ ~ ('l€ )~ (~ tC 17 '6 tr if U le: tC Ll· IC! ;if :; ;:;7 ' j({ )~ of I() Ir . J tr !7'""" li }1llí ?F '6 ;n6 :; I{) iif }~) I{ rI iti or C fI . ' 3'" . \3" GC :>:' lB tC ,!Sr rr 'J ( ;(í Ll if 17 C ~ flT 17'll' Im iií . tr "f):;I 1'0 u- .

(~ iti jr-.? if ir '4 \~ t?i )~ ?;lJ Ll ~ il if )~ 17 '~ \"}{I G,?, I:U-- ;r ~ '< (~ ~ if ~ g; ,g; I{) ,~ ~ (~ ~ ~ ~ !r' (f;' ~ '~ W ~) ::- (~ ,~ 19 (~ ~ ~ :; if c' l:; ::o t; }tr ~~ ~ ~, ~ ~ t7 t l-O ~ ,~ ~ (~ t~ c! ~ !7? t; fT""""-t; t~ EL ul.f) ~ tr u t; IT fT""""-i.Q fT""""- ( t; tr tr t; fT""""-trtru ~ "ő ~ i:T'Il ;o- ::n C f t; 1-0 ~ 19'- tr (q- }~ i{ 1-0 tr dr GI9'- }>€ u c: ( UJ ' ~B }!L EL tp }W '>tr- ;o- t; . t; i<r t7 17 ir? ~~) 2""" t; t f' u ÍJ ir !7 Ilf"? ~ ~ GC ? U ir t; (!f"" "ő ~ t; :] 'b e IST ~ of (ir ti) q ~ u ó~) ~ ú! G~ ff"""" ? t tlr"" ;:o (Í ff"""" ir t{ ;o- "ő IST ~ !7 q ? tií :r Iq ti) tr }ir!'" tr 17 ~ ib G~ !7 q Iq :r i<r ff"""" ff"lI? IST '? u tr E'"""" • l !f fT (q 1-0 u q IST ? :] ~p e t; lf7'.l fT "ő "ő G ir jr-. ' >é :] ;n6" u u ~ >ő ~ l.(T ? GfT i1t ;n6" ir- u ár fr >ff" e? i1t VT'

117 tr t l-O IT ir ir u ? ~ ITT ? q LI"}i7<" u ~ ir ll7 ? ir u ir u u }fn tr En? Er ar Itr (7') I{ (lr}ií!1 IT (tr 17 c! t{ IST ( ;O- Hic f tr :!ll }ir!'"}1l7 t{ q c!

CI OC') i:1 Ir l ~r I""l (l['" o{ (~Ir ~ N

__ ~ {í cr IB . . ~iN'!" 'ii ~(l['" ::J (~ tr? _ l~ fl LJ1'" {í of c: ~I C cr-tr . ~ =. ~ liií (~ ~ (~ (::J (~ II (~ t()::O . ~ ic ET

I ~$ ~ iií ~3" ~~ le' ltr ~ tr i:1 ::J c: o{ tr I~ 3" 1::J ne t--.. C ~? O{~ M ~~ ~ ~3" :=r e' (~ir iií ' 'f' llr ir I:"L ~ c: ~r of ir ~ ...... ~ ~ ~ ~ ,t() ~. lio" 'ii 1;8 c liN'!" ~ or R- IOl ~ ~ I:"L t() ól-9 ~ iií . ~ o{ jiJ tr' . of . <::e'. ET· >l . ir? >l '3" ~ I){I ~ ir lL}ll IB ET II ~ ó~) ~~ ~ ó~) ~ l~) :;=. (iií t:f.- t() ~ ir ~ ~ u >€ ~ of '? ~ ;'p ~ IL jiJ 'c t() iií tr ~ he , ET if ~ tr I~ t() {Ef') 1;>,11' ÍJ ~ ::J (tr u &- eC: ic ~ ~ !"' ~ (iff"V jiJ ~ ÍJ u cr (~ ~~ ic ~ iií I~ t() u II 3" ó. cr

l oU'" It; q HlT ljiJ cr ~ . o{ ~ []') u t() ET llr .1-9 1-9 ir ~ I~ l~ u u u i:1 ir ó!77 ~ tr iií liií ~~ t() tr ~.UJ ::r ic cr (~ l~ ir E: ET t() l~

'. UI '""o t'i t() ~ I~ ET 115""' ~ ~) IL u t'i ~ II l">{l if- &- i:1 ;r ''f' ;r j({ l~ i~ c: iií ~ ~ ;r t; l~ i:l t'i ~ m?,~ ::J 1;>,11' ~ lYll tO{ tO{ ~ "iF !7" ff"". tr ~ ~ fl l~ ~ (u ~ ~ ~ tr ~ if u Ir tr u Ir c: (ti ~ tr I'I{! (~ i~ jP ll7 l>U'" ,c: ll7 ir ~ó ':!' I?J" (~) if ~ l~ ' 'f' ó'f' l~ ''f' IL '< ljiJ ~'f' ~ LJ ir? ET ET ~ET ~ ~)IB ~~ -"""":' u o{ )~ t'i iií ;r t'i ET if ~ ,=Y') ,ic 7J cr ? ;;r u tr u t; iií ET , tr - ? ~ l~ u ~ ~ ~ t~ ~ ~ óC: ,ir ~ u 'Í {~

I;;l<"" dr of ,cn (Ir [iT c: ~ Ir (Ir lu iií 13" lj({ It; (If a; tő nr e' Iq ;:16 q- ET

" ~ (;','Ir 71 tr i'l ~ (~ li li '6 7J '6 (iif ;; 71 II N onó ) ~ I'Ó (;'i 'ti iif (7J 'ti 'ti 7J 7J 3" N li 1fT i:r ó3' (fJ 'ti li Iq liif tr '(í 7J ;q 'ti of li :< 'c c 'b li ;;r ~ 7J li 17J 7J II S Li li '6' ('if 'ti (~ Iq 'ti !"

t~ ó3' iIT2 ~ ;r,16 'ti [{ ~ e li ~ [; II C c: ( ;q li (;q L.I f{í 17 ~ ((fr

;q ::r fB? li 1.1 I ~ lJ ( rT c: ( li zl6 17 rI LJ c: li c1 c: li II lJ ':! 'ti li I'Ó li ~ [{ zl6 li li r:r li zl6 if li li C [{ C ~ [{ c: ~ ~ 7J

Iq );Jr- t(~ GC::! ói<='"'> li 1.7 g. ;7,1() li g. if 'ti ÓM ;m- rI li 17 ir li [( ;; i-Q 17') II ir [7 :J '7 ;7,1<5" lf7 ~ ':7 irIÓ ~,..,. Ir '< li ;;16 t.1 <7 ;:;ló U 1.7 rT ?-

. ff. li L ;.. li ""'-- iíIé·;:;Ió "l:l • il1ó) li' <=- ff ti) l'ti ;q I:l tb t{ iif ó>1(í i;IJ 0' (;16" OB lJ ~{l ~ . 'Í . ~ lr 17 'ti ,~) i'l ,(tr- 1.7 ':< ar '::r 1.7 cr fl cd ::r 1.7 '~ 'Í iif }- ~ \~ ?- l'ti :h" tb )~ ;r 'ti Er" lTP tr tr 'ti ,>{ . 17 17 . [{ ;r lJ fT 'ti'"' iif' . [;7 tr fT (~ ~ (~ iQ Ilf !W' ~~ '~GC' if7') if (~ )~ lmF ~ 1('7:lT ,I$'- 'ti if ':< (~

,....... ~ li tr 'if I() 1-0 ri , ff"') or [{ if ' 3" [7 ~ ~ ~ Li !" LJ ~ !'ő ...o or !M GC'- 'ti ( ol!"- q ' '-- '6 II 7J '< li UT':] fT >c ,1-0 'ti 3" iif o( li ;:; 'ti c IT I>T 17 '6 ,~ (í1 '~ (q- ll!.... 7J (~ 7J &- ,1-0 "t-(! tr ir' II 'ti (:] !""')

[;7 iií li li ,w ( 'if ~ fl fŐ 13' c: f7 Li hJ l~ ~ ~ (~ t.J !7 ( (f tr 7J? . li !7 l~ ;rt{) ~ , j:;> ;r li l~ U &- l'll""' tr Ir >( (O l:]' ~ tr tr G~ ~ ~ ;;16 ':J' C li do') If" ':< lj({ ff !JlI' liU" li tr li "::J f7 i(í tő fr ( ~ ? 7J 1,!7 7J u tr iif )ll7 tr Ii)I )[;7 I'Ó , of li I'Ó 111 tr? ~ 'ti l~ hj >€ ,tO Ir ('-. 'ti li nr tí 1'6 17 'ti );>,i6 rI 'ti li 'b t{ li cr cr CIS' !t() ~~ Ir ~ ET 13" ...... l{í o{

iiF'

'c: u " "ií ~ tr ~r 7í I() (iif ~

I() 17') ~ ~ tr ';3'"~ N iif' c!' fí \;W = I'T 'if

li [7') >{ II ~ ;n, ~ tC tC ir ~~ ,~ ~ Ll ~r , f7)l ;;; :J '!C? Li}:ut GC": '? )(" ,~. tI- li \7,:7'\1 GC: )~ i..J ~ tó iC') Cc: 71 CI{ lIT tr lf:J C:J ~ Ll ' ? ___ :J C r9"rf'Y"'Lr )8' 1l7? I~ )~ >e' , tr c: tc )~) c: '43 ? ir !7 ? 17 li iIF?..o C "tB' ~ H7" Ir "o l.J li ~ ir' i..J C q ? , (!f" 7í irJT' LJ ( ~ t{ ~ ~ 4Ió ,~) ~ ~? i.J if !f" q- ~ 'l-B 'oe ' '43 Li Li !7 li Ú6'" '0{3 C ~ iif . LJ 7í ........ [7 'oe /;y» iif 17 ~ ~ . iif li ~ ~r? Hr Li )~)" iti []"T CL! tr í 7í tr hB . i-( . . (l 7í ts< ~~~r~~~~ F~~~~ut~~F~~~lr,r~ !7 tr· icf'!T lJ c: GC ? tI- EJ !7 tr')~ ;J16 iJ ~ LJ ll:f if El ~ & . 'iP ~~ ;W ?,~ tr ~' n I q- ; Er tr ~? ~ tr '~ , tr ir)~ i:7 tr i\'F í It() ir (~ LI o{ , j;:;) !7 ;"yí t{ ~ , ic lt(3 u ~ of ~ ~ il" ú": 11)' )!7 li f '~ ,3" El ~ ~ ~ ;:; ótr ~ ':] rT , Clf""' >{ ~ ::/ • c . r:r rI h.1 iN' 7í úr Ic 00 t6" fr tr' ~ tr u Li ~ ::/ ú::! , (!f" tr '6 (q- t( c: tr ir iQ ~ tr' c: úr F"' 7í

,~ li / 17') c: , t{ c: fr, 1..1 !7 !1 , t{ ~ tó ~ '!í') \~ ~ GC["'" 7í ÍJ ir? c: li (~ ,;r 4Ió ~ if ' :5 lr~ l O{ • ~ e of ' 3" != i{ 7í :; tr 7í 17 II ;r.o tQ ir ~ >{ GQr- ,ar- '6 HL , (!["" i6'" Li ' 3'" ti tB ,i!r- GU- ( ';J' ~ 17 Lr '6 li l,€ ,(Ir (!["" tC 7í ~ t1 fT *6 c: tr l iN I{ Il r tr c: 17 c: If"" nr Lr '6 c:r t{ iN 17 17 tr Li (tr

, or ~ ;:rc- '<t'

'Í C I'Ő . .... li :..- 171 N ~ i{ ' 3'" 1'\-6 (q IEr (" .

lJ E;"7 iif lm . GC!' "il tr != ,~ ,~ rI Li 17 c! l~ ~ t{ té, ~o$'- = tl7 iiJ iiJ

- 17 v- ~tQ IC! fm · v- . 1[7]1 E"""" 17;r IV- .--.. il il IV-- {~ r (il ir ~ 17 ~ ~ ~ ~ of 1.7 (q- IC! tr t:h, 1.7 &5 ~ IfJ tr té I tr ~ . Í() 17 u Jl!C • t C! 1.7 C il lj ~ 1<r.1l" ..... 1"1 17 1<r.1l" 10$'-v- v- t~ ~"W ~ I~ U 's. ~ i{ ~ ~ i.'nó t1- tr lU 'ti (17 ?' ,q- I ~ c:

I!N'T ( ~ 1.7 ~ ,~ of té. ~' I~ t C! ~? U ir (~ ir ir t~ tC: t{ ir C t"i2? 1!-1 ~7 u !7 ~ ~ ~? ~ of ir ~ té ~ 121" ~'{~ (il c: ~ I~ lJ)Ef7 ,ir t{ fJ ~ u u (;r té I 'lr" ~ 2'" v- i3f" tr ir fJ ir ir ( . 1.7 t{ l;>,n u ir !7 ~ 09' of ~ I~ Í() I'~ ir II-Ó ir (~ c ,~ l;r ,09' to9' to$'- ~ Ef7' ~ i{ ~ v-u 17 ~ of ;;; t~ C: (il ;r I ~ ~ ~ ~ / 1"1 17 17 c of v- ~ v- 17 ZIÓ u lj C , FIl cr UI '- l.a ir I{ té u ~ U U U ;r tli") (~ tr (il Ilf' u ~ \~ )~ u ;:;:- u c! t~ ir t C'- !:ni t~ \~ ~í \;ror- )~ );;r 1"1 Í() if (il ;r ~ u--U u of u ~ t{ 'c: 17 tr 17 ~ IQ of ( [7]1 lj u U U ~7 il Í() ,09' . 1.7

\~ ~ ~ te- ~6 u IL lj c! u ;;; '? il !-f ~ ZIÓ ~ t{ ~ '6 )8 1"1 ,;; in , té fJ (Of ~ 1.7 j'" .~ \~ i{ \~ ~ I{ ( fJ \ t{ fJ tté t{ ;:J Of? ~ il ,té -""":' u , tr ~ u U u u il u IlL u (?F ~ lj ~ ~ ,ir ~ 17 !7 Í() Í() ~tr 3" c! l j'" t{ I~ <:Jó ZIÓ IC i.'nó c! ZIÓ \!7C ( tr t{ l;r ( ;r c! (tr ~I{ rr ' 1l7"' t C'- c! C:S Lr

iq iif t C ['-. ~ ~? ~ N

i3'" iif ot6" iif ,i:! rí 'iif iií )2'" LJ (! li tr <!J err )2'" . Ir ~ Ir ~ tr li tr Ilr ~ )~. ~ ~ iif liif

iif rr tr' '? tr tr ir c! tr ~ ~ II tr' '? (~. (!f" iif [j"'j l !-í tr'}1j7 e: tr Iif (~ tr lLr LJ ~})~ I!....--.. 11:17 C tr (;5 ~ C l;:; tr ' 'b )~ ú:! ~ r5 (~ ~ ir ar c: fT '6 )~ ~ ~ ~ (5 (~ Í7 iif . ~. ú! iif \& ft) 2'" !-í' ~ 'ő (q- !=n ~ li i1í 7í i>fl iif ...... !-í' ir f())~ ~ H7 ~ ~ fI . IL ir li fl.UJ H! LJ fl '6 17 Iif Ir li fT ~ 'UJ I{ :"Q • } ~ :'l tr ti) \ ~ ~ . ~ It; ~ 1:3" ':]' ~ ~ *ó ~ ( ;',P} ~ Li !'1 lir ~ IOl li r~ El li 'r ~ li ~ '6 . ;:; LJ Ir ~ ti) iif tr Í7 tr tr '6 . [7 ir ,~ iif ~' v-o ~ ~ li c:7 i= LJ )~ W' lTl' Hr Ir ' :3" >B,)tr li is7 ~ li li LJ (ln óLf"" Ll ~, (~(~ tn' li )~ liJIt' (~ (: tr tlj"""" ~)' áT Í{ c: 17)1' lJ }~ li;\!' ~ ~ ir !7 ~>:> ::,. Ir 1= tr tr ir.... ~ fí LI t,?, Ll , 1:7 II ICFi! ~ tr !f"" iL ~ '6 tC'- ~' ~ q ~ >fl' iif ti) iif . . LJ ,p LJ ~ li I{ i1í iif ti) iif . . ir Ir I{ iif ti)

tr Í{ }~ li tC" ti- (!3" ~ ir I{ iií ~ tC fl \~ li tő ti- (? fT ir (~\~ li '-:5 (~) iif !=7 !'1 . (~ '6 '6 iif Ir tr ,(If'" oe i1J ~ !'T . ().{3 of:! '6 17 iií !7 '!7 li ó!7') \ ;:; Lr' g: q li *ó Ir lj({ Er ~ ir W') 1:7 tr' g: ir ir lO(í '6"' t!'f') \:7 li ;nr >( li li ófI )I 2'" mr ir . iif liif C lLr t{ li Ll tm 2'" llr ir ür- t{ li I{ ((J['" 11-0 tr ET tr fI (1;17" fl!:! tr Hl 'l.C" 'lB' c: 11-0 tr fl tr fI c: (fC! Ir (1-0 tr

V-'

'" ~ G v- ,,~ tC ('6" ll' f() ti) ,~ IC" N

'3'" ir? ~ Ir ,~ ;; r'lB '~tC C L.I iif ~' i:r";P U }e Ir" G~ t{ tC o( .}~} ~~~;; >6'" {ö Ir" ? 'ü') G~ iJ tó l ;r ~ 17')' tC);; e ~ rI ~ ,e ~

13" rI lf-? tC 5 ,U ~ ic- E"\l 'tt } ~ )Ir" ól>/'" ic- '? ~ UI ir tC ~ ;; ::/ ~ . ~ u Iií :v ..e . ,"UJ tr · " Ir" lU ~ . ~ f€ }OS' tr tn tr C

I;L tC 1<'"') ~? C ~ ~? e , 19' ~ ~ , tO :f ~ t{ ~ Iií e 1:}tC Ir" ltó ·tB? c' ic- ~ ;r if' tr Ir" ~ I tr t{ }~ !7"""" i: ~ ~)? g: G~ ,~ ilc~ Ir" 11:? !7"""" ' C" • (!f"" ~ Iq- ~ f9 . o( >r; lOl It{. q tr' L .' ir C C ~ ,~ !7"""" >tó}!.J ~ q ~?) Ol ;rí li:r 1h ~? of LJ iQ ~ ~ ~í Gir iQ ~ ~ ;-tr ;r tC U 1;::U ~ G:> . f't ~ . li l f't \ U "'- 7" tr \;ru" [] ~ []")j

[] ~ ~ ~ ;r ~ ,Gr"")~ rr? ~ ,~ !-1 ~ tr ~ ~ ~') :J=" )1>' [] c: LJ llií ;; !'fT? EL Iií (It""'- 'r) t{ !7"""" ;r ~ I<'"') ic f't ,e ,~ Ge, rI' le, ;r Iir< ~ LJ ~ tr LJ dr) tó LJ ~ tó Iií ~ C ~ ;r ,~ ~ ~? f't ~ ~ ~ f't e . It""'- ~ li tr tC ~?,~ Iq l:f ~ of iQ tC tr? i;F? 11 Iií &- ;r []7 ;r ;tz ;r fi?; ~ *fi" m' ir ~ ~ ;e f't ~ *fi")f't Itr '? U nT? \..e IST? II{! e '..e tC --. [7'1) li tr I.C' r:r Iií? oP ~? ol ~ tr u óW' "<1ó ~ 1:7 ~ o( (i3" úf') ;r '2 iQ == u ~ ,~ f't o( !7"""" !7"""" \ff7 tC HT7 '~ ~ q .Gr"" rTl' Iií u IST ((!f"" iQ ~ Q"\;;lr" ? tr tC ~ ~ ;n:? ;W? c' f't e tn I tr he f't 1:1}1{! );;lr" >l f't llr I tr C [] ~ tr I ID q ? III GUI

~c s~~"r~c ' ~ar'~cso.~ • •

~§o," ~cF ~ ~nJ ,"~,"<No.'5.~~'"

o~ ," ' J;u;~,"~coo."~'.ií~iir~ I

~~ ':!~ a.J ~c '" J: ,"~~u;-:9'" '" II ~~' ~a.J," -<c~' :lc~," ~,"' ~o,"o.§'" ~c '

~ ~~"I S~Oi~", ~c 'c~' ~' ~~c "" ,~ ~C'

~,"o"''''~'''~''j", ' iir~n~~~~c I

:<~' 9~ " I "'F "" ~ c' §c ' J:~ ' ~'S Ol' ~ '"~'" -<CNU:;~ ' a;~ ' U:;~'j~'O"'''''~''' ' ~'" I

Qjt1~ 'nJ~ ' ~c,' ~') ' c. ' CJ~c. . ~d-J'l..r~

C~Ol§-<",~§",J;("Ol I

~ -<§"'~"1NC~Ol' "'F~' ij' ~

~c'ij,~c'~",'~cVS~"'~'" I . . ~cS~~,"~q",~cso.§ I

• • ~§o'"~CF'~~nJ (20a) ,"~,"<No.~~~"1 . . o~",J;u;~"'~COÚ:~.ií~iir~ I

c~Ol",'~c"''''~''' '~~'U;4'"'" II -<c 'n,,,,',,' O" '~"1~' §, ~o",n§-<' ~c'

U:;~'j~"'F~~c ' ~'5.Ol ' ~' "'c 'oV' I

:<~'~~ '" "'F'"' ~c 'o.~~' o"' '~~ ' O"" ~c'

J:'"5~ 00.. ~~~~'j",nJ,"~," I

~"1~ §U:;~'j~ ~"',",,~ O'"'" ~'" ~'" I

-<C 'Ol'" "'~' 0-<' ~ ~"" '''' ~~' ~~' '<"''" ~-<",~~,"J;~~ij~("nJ I

218

.

~ -<§,"~,"nJ ~ ~~' ij~"'F~ ij ~

~cij'~c '~," '~c'~CS~"yl I . . 9c~ '9~,"~q"'9C~o.§ I

• •

o~'" J; U; ~'" ~c oo."~' .ií~iir~

~~~~óJ~C"'S~0U;4"''" II

~~-< ~~'" ~'~~Jic "'u; 4,"iir~

~~ Jic "" ~~'" ~c "" ''' '' ' -'Ol' ~ '" ~c ~~u; 4'" o.,!;", O ~ ~~'~' § CJi5"nfl::]l~'f ö,J ' %"i" J;' ",' %c <i:e II

o.~ ''li-< ~9'\ll.' ~C ' ,-<' 4'" ~ ""~C' •

" (20b) ~~n~o~~~,"~~",' ,"~c

o.§ ' ,"'~§0",~cFij9' ~~~Jr~~", I

~~'5.'5.W~C'-<4""i\~-< I 4-< ''''~~''j'?," ' ",Jr'o.Qc ' 0-< I . . '<"'''''~~CC'~' -<c' "'-<'~~N~~

• -<c ' UJOl ' ~~ '5.o.§ O-<~' ,!;",.ií~ II

o.~~q~~Ol~C ' ~~,"Tiir~ II

o.~ ''li -<~~Ol 8Ol'~C ' ~'"~-< ~ I

~~'a;~~~Jic'"'5.W~""4-<J; I

~~' Jic '" -<c' ",a;c ' i!~N 4,"~0"'5'"

~C~~'U;4"'~~'"T"'~""4-<~," I

4-<'§nJ'~"""'~"" 4-<'~nJ'~,"'",~",Ji II • •

219

" " ,.".-

" '" Z;; ,o:­úC árT ;" .,-

'" ;" lOR ..­'r {f

V-' ,.­..", u

'" .,-

" " Z;;

"" ,e

" " l.,-

" ""

" 12" " l2" C ;"

" ,"

" '" "'" c ;"

úr< 'ti"

" '" ,,-,.,-

~

" ,O-

';f ,,, u

,~

" Z;;

'" l;"

c: :< j- 'c: .,- "

l;;o '" ic ~'$' E""""~ i{í u ,,.­

,q- ,~ " '"

" ,ff',

" U " " . . , " OF «, ;" .

loB g: ic ic u ,,,

" ~ J t(l!:'" O- CI

lOU" alJ ir ~ u " li{; Li it> iif? ,,,, .,-

" " '" " u ", ~

'''' " ;,.

'" u v-

'-~

" c

,,, Z;;

'" '" ," " " u '''' ;,-;" ,'" .,-i>(J ;" 2" CI

u "'

l~ ~ "'" ,e '" u

, ,",

u

'" ," CI' C ,,,.,

CI .,-IC \Gr'" ;" c 1]') iq .... ,,, C ir

'" "

,,­or, ;"

" ~ '" i>(J

il ir O- 'O­.... C v' ,.-

if "ó ET ár 0-' C

" 12"

" ;"

'" ," , .... ';f

, ~

" " ,,~

l~

..­'''' " '" " " 'if lZ;; c " u

" l2<

" ;"

'" ,,, ,O-

';f ,e " " 'c "' 7/1"

,,, ~ '" ," " " u

,e CI

" "",,' CI u CI .,.-

" ;"

'" "-,~ ,,.-" :o

);r.t' N ;,-~

;" u , 19'- , !iC

.,- " ,><3 "

u

'" " ir ) on:' lÓ ~ iif , 17')

( <;F') if ir-? HL . e .,- .

, Gr'" GC" c: }::J 'Ü', u . " " . ;nrv? I;]"

CI ~ " ,,,,, IC li(;"

", v­<í~ IV ,~

;" "" 21!' ir CI , ED

i{ ic llL lp?

e "

lV­ir l= lu

" ltn

';f ev. ir r~ " ,

,ic :; úr X

"" " e ~

,.­l",

" '" "" '71 ,~ CI

c , V'

" ;" c'

l;" Z;;

" c v' . c ' C u

" u d'i~

" ;" .... ,,, u

" c

. " Ir 1fT

" l2"

" ;"

" ,,, ,O-

';f ,e "

c ,V'

" " c ' lZ;; ". 'O' ;" .... ,,, " ~ "2

Z"'$' -

'" Z;;

" e

N ~

". ,"

" l2"

" ;"

" '" , .... u

" ,e " Z;; <í~

li:] ". 'O'

" ''''' '" " ;,. " CI u "­CI

i>(J ,e

CI '< O-

"" ~ ev

'" ..-' >(J 'ő ,"

"' ;"

"' IL ,e " "' ac <Cl CI ,"

"

" " '" ,,, CI U

"" ,e v' c

,v-

'-'- l~ ,,, " "..

" '" " " U l;OO .,-

" ,'" .... ife

" fr

c

" .... ",' ....

'C

" " ,UJ

'"

" l2'<'

" " " ,,, ,O-

';f ir Ge .,- " ,,, .

. '" C <;'$' ~? l;':;

" " f?! ,UJ .... "

" l2" c

" " '" ,u ';f

' C

" " ;:r::-

l~ ,v-

"

" 'i'" c ;" .... ", ' .... ;"

,UJ

" ,Z;;

'" .,-

'" "

.,.­,;;;

1#-, O-

, >O u 0-,,, .,­'<

llL e

l;"

" '" ,r ;"

~ .,.-,'"

" l2"

" '" " '" ,O-

';f ,~

" Z;; o"

'" ,>il • " c ro ,"

u ,,.-:1,;

" CI 'ő "

" " >o '" ~ 'C C O­" lc jr-? ir O- " ,o:- CI

lJ of ir ·e

, tr i:r '< ..-u u '" , ;00

,,, l

l'< '<

" u l;oc ;,­;" ,'" .,-'><3

'" 2<

"

l", '< , iL

l ;"

" ,o:-;" .... ,,, c ~ CI'

~ CI ;" '" ~ '" ir 'ő

'" u ,,, /~

" '" c'

" l2" c

'" " '" ,O-

';f ,e " Z;; <;$'

l'<

" u ;;;

" " l..-,~ ir? '>€ :ti' ir ( tr? , (I['" GC:

. " c CI .

ov " ri \~ ~ ir' C W ? ~ lr iif q ' 5" fO ir b­Ir ;nr? lJ IB ;:;- ;;ló

ir 'ó ,~ c if lfT li t() c:: 'E"'" 'tí Ilr

u

'" " 'ő

" U

" l2" c ;"

;;;" • t(? (iif IL

'" u ,,, " 20 ~ >o CI

'u ';f

,e " " oC "­"-

'. ~ • l'< '< " u ,,,, ;,-

" ,,,.. u

i>(J

" 2'<'

"

r N N

1<: N

" '7

" " «, '" '" l W '" " " " u C C

N

ci i~ >Lr- ~ le c " .r N

tr fi'""". tr li LI ' . . -n r]7 , Ui (>6 ú t( u t( ) ~ f '> Ir 'lB 71 "ő ~ E'"'J ~ , ) tr )":]" I{) ;; (f ~ li c: i7 ? ~)~ ,cr) tű ' . ~ '6 (~ ~'! tO ir 71 tr &-- l~ LJ '6 li 172 ::r li t( 71 f:T ú:r '? 7i of nr Li ~ 17 3' >o ~ lóRi ól-O or i= (~ }<il<' ~ C f,l6"

cr 13" ct{ ~ li ti- ~ ;:{ t( " he :j tr . , )ÍJ !'t ~ H77 t( i:T' I!!' cC: ot,:;> fi'""" li tr ~ Ir tC" tr ,n ~ '6 . ·e' ~ t{ [n ~ Ll E"""" t l-O (J C :] of ~ ? (il oC: oc: '? nr ir IT !=n '~ ir? f:T:7 ,~(e of ~ ~ r f. e- tc 17 tr (1')? i:7 ;:{ ;:{ '; "Ő e: , tc' ~ :?- oE;')l il iif ' :?- ir ir i= Er 7i h( . ;;r ~~ ~ Ilf ~ \3' ,~ il ~ i{ f:T ~ ~ ot( f:T ~ (>ti '6 ~ l('1" ~ ír ,;L ~ ~ , '!J ~? '6 fT li öt( };ru ::J :D' (P '6 li Il'TI iiF ir? (~fi ir of ~ ~ o c: ~ t( . ~ li E'"') li ~ ,r N ~ ( Of ~O C f:T ir \If' oC: li ,fl Itb q I{) iri q r~ ~ 7i 3" ir ? .,.. . t:!.. fi'""" ,t) I'1'P t6'" f:T . !!=' ~ ;:{ (;3" I!€ tU '6 or tc '~ ~ I{) ~ I{) t( t6'" " Ő . , ~ ~ é }!N '~ ~ ic ~ II 7i"'- ~ [l 1(:-- . >11') ~ ~ 'l-? fr cr fT '6 Ef'P 17')' c li ií 6"P 7i ( ~ ~ q tr ir ir 1;Y ff""" ~ fŐ G. ,~ tr i{ ó{ , ~ő);ru- c: c: ~ t( í ;;) c: té t( '6 . li '6 (: lJ f:T t{ ~ 71 Ilf ~ ~ iif ~ ir ir t( ir ~ 71 ~ ~ ~ ~ m ~ Í«) tr fi'"""

( -;{ il '6 LI li ÍJ tb \::77 I-Ó I'Ő ,::r) IC ,: Ir I()}:yr > C tr ~ ~r iG' tr'- !J'7 v-u- 'ifi) It; 1-0 ' Er fr Ir; c: fT fT ar Ef""" c: 17 c: X ~ rE:! 11C' R 7 he Ef"" tr r::;

Hr N ir - N

Li r" " 1<f.7l~' 7" 71 ON EC'J :v , . I\'Í iií t( ol ;if

'Ob . 'Í t( fT .LI)d=' ;:r) q ;.1Y'i C I{ a f ') q < ~ q- IL!' >( a }!E"" tr 2' i{ g: (J ~. :] if - ir ó:':[') ~ if

\~ 'i} " u q , ;cn u (: I 'i} 1177 :] u \~ ~ liS""" ~ Hr ~ ~d=' c! " :]}~ c f Iq Er IEr ' C" 1r]7 ir ~ u q I{ c ir ' 3"" t;" ir c u ó:] ,f t;" Lr t;"}" ~ tQ ~ :] c! 1112 Nl ~ Er c c: tC Li Iq:- IW7 \6 ? !-' ir Iq:- }~ 'i1 ~ ~ Li r. 'i} tu ~~ i( ( i';( Er~ I ~ ir -..e~ !=f !-' ;r l!-, Im- '~ (~ :j ir I !-,

f t;" ~ Li hl" ~ ' ;3" ~? of i( 1fT t;" 1112 ú::'" C ' ~ 'i1 ~? ~ i7 17 Ú:~ ~ ~ , fT u l~ a tr :] of u a ~ ~ ir ~ Li i7 >tC tC I{ , I{ \3"" :] ~6" " li liJI" Ir Er ~ u I 'UJ I{ 1i7r N _ :+6" ~ t;" !J (. 0{ !Jí ~) ~ (: Ir cr a ? C o{ fr l.I7 í LrT' liS""" I;:.r' t;" ir- c! ~ !J? aF 'Q r. C! ~ ' f'> ,~J ' !ll i1( Li ,~ ,i;::--) 10{

r. C! ~' tJ i1( , !E"" C tC li ir~ " \~ , E"') li ~ ~ li (( tJ ~ fr 3"" ':7 ~ ' f'J :]lLr Er fr '1 HV" Lr li tr;; ~"iF o{ o{ ffl7.lr' ~ it) tJ Li ~ li Irt; ~ a l'~fl 1\6 ,:tr 13" ' 0 tr , 19' ff (g fT ir 21f , o{ ~ I tJ It; IW7 I~ "to 1;>,11' , O( ~ 7;~ 1'8 if Lr c! tr ~ ,~ e: \"~ "I{;t; ' !ll (\6 E") t6"" ~ i7 Li tr Ll tC I t;"

\ ÍT ir (:Ir' tB ir 1'i1 "!"o t; H7'7 GtC . Ll >tC C ir ir ar (J l tlf"" tr 111 3" ar a fr 2'" dr iQ I~ ,~ o{ 'i1 u úr ~ 3" ir iT 21f tQ c: tC 'i1 tJ u l:.vr c: Im-N~ a c! ,m l u Ir q- I tJ >( c! _ tr laJ I!E"" 17 fr ilF Ir >tC ICI" I{)? c! ilF c!

" <:f- } tr

~ v-(~ Iq- )~ [7 . hJ . ;;; . ev- ir' óé

d,,~ 1:::T . U '" t:= ~ B'- ( ~

,,. ' >€

" .-«,'

'" ,q-

" ;;;

"" [J ~C :::r

" 2" " '6'irrrj) tT\l tr' l;W ("I)

"r e

f:! cr ~ ~ !L ti! il

1::7 UT "o ET ~ óL( fO nr é

v­l;ro lu

~,

'" ~ '" '>€

~ fi< u '" t7 ,,,,

, " ;r .­,""

;;; ,,, " . .­

;;; ",' ir' ,0 ir u

3" :e ,'"

'" " \~ "' v­r ' >o

", :e ''''

" le<

"' ,~)

" " nr Ir' C ~ i:7 "'. . e

, tr \;;:7 e .-}~ '< u ;;; if" "" ", . . e , .­

~~) c: c: ;; l>{ ;;; 17 Gj'" ~

~ rir (o{ ,m or

" l2" ~

" " .-'e '" ,~)

" ;;;

""" " "' , IC')

v­'öO e .­e

" "

u ,r t7 i:< .­if"

e

'" ;;;

'" ''€

'" f; ~ e<

' v-

e ~? ~ ;;; ;;; ~ ~ó ;;; e e 3"' ir' ú! . " if" .

, '" u ':7 ~ u e

)<;'Ir' ) >(

ir ,~) '" . . " " '" ;;; ~ or q-

" - ,u u . v­' öO

" if" .- " ~ lr' t:7 ~~ c: Im I() u ir it' ;; ' 3" !-'

{,() ~ fT :::r {~ ~, .o 'lB' Lr . . ' 3" il ( >{~ ,t(J

~ i{ ür- fí éUl

\! ~ !7 (~ e­u (í tr Iif iJC: ~ ( U rq- (li rI 17 ir ;; GC- ~

t t{ ' !9' (!-' [7 ;;

fí , tr GC: ?'" :::r

u ., '" 'e :e ;;7

'" ~ '" ló

" " ,or :::r ~ ::7 ;:r ic 17 17 '() ~'GUJ . C CI!' O'i'" (lr c: hJ

v­l=

'" " .-u 3" u ,m <n' .­

,0 li . " .- .

le '" u

ID ,e

'" " .-'€ e e

'lU e ~

lV-

~

" (~e

' >€ e

U l..-u "r '" .­.­v-~ v- r

'" " ;; >ő

;;; " or ,q-

,if"

" '" 'e "" '" ~ '" " ,or :e ir

l;ro lU

'" " " .-"'" e

" '" .-,'" ,,-

" " ''€

'" ~ ' CT v-

i8

v­,;;; ~ ~ tr ~

- - "" I'() - N It{ é _;ő tr i= if IL!"'- rn \17 ~ It) tr {,() tr;;:7 tű;; 7. f'Ő m >6"" 11'0 ' ("I) • (<6 i:7 tr (~ I() 143 ;; iJ~' ,~) ., i{ ' ir ol ?" tf ?'~ G~ t!- ~ ':7 Ilf }W (~ '6 !'T ú:!' :r tr" If ~ 1i7"r ti' ,(7') 'Í ~ ~)? I7 Gtr· 17 17 ( ;;:7 ic' ~ ,tr IW I():::r .á I(). [7 c: ~.o :::r ~ lr ,...... c: l::;' tr li{;; ú 17 LJ ~ 17 G!!r'" if ,~,~ ~ I m ir i7 l oB q [7 W'\I ot ic lÓ 11) ' r9'- Iif li lr '~ 'i1> 17 17 tő !=7 li I();e ir Iq- ft tr :::r W' ( ~8 Iif ;&, !7 ~ t1-- ct{ tr lj LJ (tr \~ !=""""' ' UI !J' ~UJ ID ( 11'0 17 li I>T 1i1> L.1 [7 :::r '6 . l lfi" "4 li LJ }lr( tr tr !7 17 ~ rT cC: é ~ !7 }:W c ir' ~

10',1::' 17 ;:r ~ 1 (í ~ u m tr ~ tr 'l ~ 2'" r:T ll' !7 u t{ ~ rI ~ ir iUl 17 fT !'T ~ ~ ~ ~ rI ('?' q , }~}i':'f1 '-C Í()}'Lf'" !7 c, ,!" HL 17 (i;F)I tC ,<9'- C

,1-0 C l ;w tr if C ~ C ~ (í ~ c )=7 loB ;:r ~' ~' 17 ~ tr I It1I ' p tr (: 17 lir (~ ~ ~ u c ,~ 'l tn' tí Í() (: ;r 17 c u )~ q 17 LJ tí u ir

It{ 'b LJ LJ q LJ 3" 17 C C loB lLr of1') 17 ~ (: ' !Jf'" ''l 17 ';?- aí~ }t{) I(;lr' olW ~~~~~",~~",",~",~l"'~" ~ "~ . ~irv-", ~ cr ol C: tr ~ ( t8 I t{) I t{) 08 (t€ tl8 t t€ ( t{) ú! 'l f.e 'l tí ~ 17 ó'l !D 1-0 LJ ;:r ~ =7 ~ q t t (í ~ t ~ ;r if ~ ~I ~ q ' 17 t{ of ;r ' C ~ ~ 'l ;;; fT HL !1J 17 17 17 17 ET" ET" 17 ET" ~ !'T ( =7 !'T Ilr ~ 'p )1-0 17 'l (ir 1>7 011') ( 1)7 C 13' \;w 1;W \ ;w 1;W \ ;w l ;w 1;W l ;w (Ir l'llf tr )'llf rI (tr 'l 17 CI' fM" tr

l

" i7 Hr \i" ir - " hó'"" fT If' ,Ir (:fi

~ i7 r\~\~\~~~ri7 ~ ~ ~ ~ . 17 )~ lÓ. i6"":r l:n q of · r:; c! ,'uJ ~ Ll (~ ~ if ,;.r lÓ '3'"~' c: U}~}!7 ~ 'r ~ ~ ,tr ~ tr 1C7 ':fi Ir rI' 17 'p Er) ft . ' :fi ":I rI cl i7 [77 fT c! lŐ C \~, ~ of Ir it' \~ l!r \>(3 ~ 1& tr i6"" (~ ~ ~ E li f ~ I() ~ ,~ :-. '. it . /1-9. ib' c: lÓ ~'W GC! ~. t6"" tr '. . ' 3" cl Ii!-O .

,~ l~ ~}~ g- 'S ,~ tC:! '~, ú:! '~ ~ ~? Er, ~ ~ 'p \~ ( i!-O ~ liI-O !ft' LJ \~ ic . f. nr· . ::l ~ q [7 tC >( q pr lÓ tr (~ C li fr L1 fií :r \~ :r or If i6"" ,!} ~ ~ tr tIT 2u' lI7 ~ rrr tr ,'UJ (~ I.i tr ? 2'<f'? ,~ Úf) . ir.... r ~) \~ ir c \~ \~ ~ li tr !'llfIi' f! (~ !1 i(í ? !'T ' !f"lI ir ,!f') lÓ, lÓ /1"" i: lile i1l tr (tri ~ r:/ iif ;q }1l7 (>i~ 17 tr lIfT tr hj ,ül ~ I() (:fi ic ~ e:-? t:r . ,~) (~ ~ 1Ó, ::l tr I(Í ~ ':fi ff7 ' (~~ ~ (~) ~ i.Q . ~' iQ EO';cr i7, ~

iif fií i{ . ~ ir!1 u,ttí ~ ~ ':fi ~ ttí ::l !""""' lr ~ lUJ ::l ~ ~ ll"l ~ ,f'> \ ~a ~ ~ .:if (:fi q 1.1 ;;;- J ,~ if -;; ;r ir ~ ~ :fi !1 ir Ip rIT t:!.. \'f GC fií 17 ·c 1.1 != ~ ::l ~ or CT (~ ,I{ ,~ ~ ;r \!W q \~ c !1 . :il . e ~ L1 if iJ rrc c Ir if :fi "J C GC ir GC E"""" fT Je 11-0 Ee -.o F GC .8i7~\.m~~~._ir~.r .k.~ k~~~~~ t:!.. Itlc (7'1 lUC r:; 17 ~ cn 10( tI [7 };>.7') t7 tr lY]) tr c! tr c! :fi é :fi c! 2'"

'" ir

"-N N

(~ q "-lÓ tr tr tr ~

(~ - _ \>6 c! l'W II N • .. ~ N ir lÓ 7. iif 7í = tó. . tO '3'" ~ tr ,8 tr' iií C q i{ Li lŐ

116"" ic 'ií tr LJ tO tO ir (: tr '~· tr ,~ ~ (~ ~ d"~ o( ? i6"" 1::1 l oe tr? t!i"l (~'? )~ tr oa iP}W ir c, H12 lÓ If i:r GC ~ ir ~ ID

~(!!:"" ;:!; 10 ú! ~ ií ~ ~ oB' ir ,O( O( /~ ? O( ' 3" ~ )1S7 ~ ~'-"" ( rT') q LJ rI ........ ~,)~ ~(: LJ ~ LJ ~ . ~ ir 'C ?" i:r ~!=! uui6 LJ ~

' lU . O( i.t ~ U7" ,~,-,," ~ ' !L c 'if- (: lOUJ ?" tr 1:r tO rI? }1U )IU ;;~ t;?- O( ":! ~ ~ ~ ~ u ~ !7' ~ t rJT i:r 116" rI ~ t~ i6"" !7" ;;;- !=! !=! Hi< · LS"' ;; ~;; tO~tr~ '!,,"",u!=!{~ (: c ~ 17· c mO( C c t~ ir u ~ u tC· ~ 116" ~ ~ LJ u· ir!7 (!!:"" ~ i.t a ?" i.t O( ~ I~ ~, if )~ !7 ~ rI!7' u if ~ t~ ~ loe c: rI ( ~ ~ i6"" ~ ~ }q- tu ;; !=! ~ tr ,Ir tr l!y lÓ l~,~ lÓ iif :". )~ ir g.- LJ }~ ,a 'oe ~ ta ir' LJ loe tr? ~ ,~ !=! }~ c ~ ~ lÓ !7" 17 ~ . }OUJ ~ Lr' tr ~ ;; ~ ~ . 17. '< if LJ tr ~' i6"" c (i.'; ~ ' C: ~ ~ le !7 i"ó rI Lr' tr 17 o( 17 ~ !7 tr: rI }oe )~ )~ LJ Lr' ~ e!7 c '< ol-<;) ;;;;t lÓ ~ !7" /~ )~ !7 ,O( tr tr' 17

,a i:r iif )!-' ~(1)!7 '< """":' ~ ?" 3"' ~? !7l ;; t~ LJ ~ ir' ir ~ '< tr tC! ;; c!ú lóUI 17 !ó GC Ir' ,:n :> LJ t( O( 17 G~ GI7 iif ~ iif i6 (~ li ~ 16" ~ u

li-o i6"")~ iif ~ i.t ú! ??" HL M if ir i"ó '? ~ l<i!r i:r ? ,ir LJ ir ,~ 11 E'"""' i"ó (Ir 172" (~ /Ir (:s. tr (tr c: 17 c ' LJ (iif ttr aJ 11 1!5r (tr c: ,m}ot.!' tr

l

~ ~ - ~ Er (~Ef ( ;,<' of N fT ~. e .

tr , t!) '~tC ~. tQ , tr ){! >{ . cLí:7 tO ~ ':7 ,!!r"" c: ié c'" l '(i Ir 'Í Ef . ( [7') '~ ' 3'" }<TIl tí ir r:! "if ir .

1M- ~ ~? ~ ,~ ~}~ :;; ,~ (;b :j )~ (~ of [7 r If; lié 'of f '~ l:f)~ ~ 'iS" l IST :ti (!f (~ ir c: lr I() ~ rm ~ 17 Er iií ':7 tr'-' i:! ':7 li (~ ú! ~~ ~ ié i'l :... zt; / ~ 'J ?l G~ C 17 ( ~ ~ ~ ~ ir }if.1lI ~ ' [7? ir /* )~ :]" C

' . li "::[ )"'" . tr . . ú!:-o c ~ li 10(} GC- !::::!- i1r ( ifj . r:r u \~ tr GtP tQ t1- ~ rT C )~ ~ K 7 o{ I q-}!V tr >( ~)? ó(í t:77 i:n ' c: li tr Ir ~ fT , "UJ i1{ ic(í , 17') ~ 17 'Í Li ~ 13'" (? (~ tí ib iw'l ~)? c: ;r fl ~ tQ cr "if Ef c: li U ~ ~ i1r ~ ,~~ ( Lr c of ~ Er l§ tr ir ir t:77 c ié GC ~ g:: !:'." i1r IC: iií }~ ~ 1::7 (lr Ef li 3'" tr ~ IB ~ <ié \~ (~ ~ 07 iP !=7 c c: 'iS" ~~ It fí ic u ~? ? li ~ ~Lí!'ő· !'Ot;)(Ír:! >ú';fHf7 ~ ;ru (~ i6" , Y') !!- [7 (~ ? 'Í 'Í 'Í i6 tí 12\r tí ,~ of , !9' of ~ Ilf '-7 (í . ~ . . ~ ~ tQ ~ 'Í IST cr- ~ iif cn i:r C7') 17 [7') ti"""" (ll) 'iS" ~ :o } t.J ~ rí iií ,~) or ~ ~ iif ~ ~ of LJ !7 ic [7 >ú li ic of tQ "if ? 'iS" 157 ? of cr (~ "if [j' or ' C: (cr- 'Í ct() ("tr' \ié tr Ll' rI Ir' l7C Ll' E1 Ir' 17 }7iIl i6 c

(~ ic ~ ('lU fl) I~ 211' ár ~ úr li ic I ~ ic li tő i.J >o Hí ic i1r !7 &-)!fT !])l ll< Ilr cn 1fT [7') tr c: ' lU C fl IC" ( <>Fl. 16'" of t() lN t() (I{ l1J tr? i6 )[;7 13'"

u o \~ IOC- tC ir i{ '?

(ié ::J ':7 ic Í7 i:r

211" GC "~ lih 'of

il ~ ",' o . IV-" . o '" )\(3 \3"

\':7 \':7 li II lJ , ;r'!>

, ~~ G;;'!> ,C: GC' cC: l7 í

cl cl " i6 ir fT( \ <l1t l ;;;r)l c!

o '>ll • ,tr

~ ,,, u 20c ..-2-07

" OT 'l; ",

o '>ll • ICI

~ ,,, cl

" '" ;,,-r;, ir u-­o

" '" o

o '>ll • .,...

'>ll

" Itr I~ ~ c !"" of1~ ' f:!

,e cl ir

l;m ;,,-2-07 ~

IV-

ik

u '

" 07

" ..-2-07

ir o

'v­, ~

" IV-v­u-­.,... ir o

' 'O v­,e u

"" ir , IC" ir

' 'l; ~ ,

~

" U 'OT ~

' v­u u o u <r" u o ir

, IC" v­

' 'O ir~

" '''' u

o , >O

lJ . ir 172' !7 (!7'i

'" " c " IB!. H7

u

'" " """ fT o <r

" ,., v­

' 'O v-' v-

"'"

Ú1 i(J [7' i uJ

" e rrr v-" ' >ll ~ ~

, 1<'"') ':1:7'}

v- 'ő / ifi ' 3'" ~? i(J u 'o

)[;7" iJ " o

o M v­,<r,

"

o , >o v­,<r,

" ir

'" ~1 ~ Íf'"" 13') o ir ~ , Iö')

" ir ,~ / ifi v- . (ifi ~ ;,,- o

G 3'" c: úr f11

" o

c 2-" o 'ef o ," 'of ,,, cl 0-v-

" 'ő

ir IV­o

v­' 'O ~ ,

"" u ir cl

" v-e ir c

10;, 2-o'

" " "

v­' 'O ir' • 1,.-U

" u 2-07

ir 'ő

'" o

'" ,iJ

v-(ifi Ir ir~ (ifi v- G"? v­iN'} iií (ttí ~ [77 cr ~ c! )[;7"

iií ~ iJ v- v- '" " e . . . " " " " c c i(J c: ~ G?

o ,!" U

""" I~ ir cl

'" 'o u

'''' 2-

" .,... ;,,-

,!" U

[;7" tC" v- :o-ttí (~ ,09'- lJ') . . . N C t7 LJ '"--'

Hfr ~?);;r

'of ~ IG"

IllO l iJ u

"

'r

'" ir ," ir .,-

1'Y'i ir cl ;,,­

'o v­

' 'O O­o

" ir '9

" 'l; OT

o

"" ;,,-,Ui

" " " 2< ' v­u o " q-~ 20c

if-

UT

" " c tn

,i! !í­;} cl

ir ,q-~ '<r, " 2-...

00 N N

1

" '"' -q - '" i1( - ;P Li ~ fT iií N

ET o{ i?í ~ N [7 tr _ dD \Ir ;:J )~ li;j.· . I() --- of !'fT' i{ \~ \ if ti >( ? IC! ~? ~ lŐ Ir' c: i.J tr i1( ~ ~ ' dl~:r . t7 j(J tí ~ S ~ t!71 ;:J ::; c!

ó'(í ~ lIT ir' :f fT Ir i1( i1( Li ::r G~) ~ I~ t!7'J Li ~ ...:s- ;; f'Ő i?í i1( 'i;T lm tr !7 l'(í l:k if ~ (?;~ ;f ~ rrr :.r :h, (~ .. o ~,~ '(í , ITI (~ ó~ li (~ ':7

ót9- '(í . . q-: ' [7 t.,;: 17 17 . '1 . !-'~ rí Li . of c! H7" :u (:f dr ~ (~ )~ , k) Gé G~ tf.. \3' ~ (!>C ~, Igv ~ !7' LJ ~ ~ ol fr Ir ~ i1( dr c! t6" ( . '::T áé' ir~' 21'"' . " i1( l'(í ~ *ó "6". tC /. c u~,r~ ,IJ%~I~-~~~~~r,~~~~sg~~ fT f::6 '@ ~n ~ !7 i.J (~ ~ ) 'il ti- :r? (3' c: Li II ir? Hl ~ i1( c: fi7? \~ li ~ fT . (~ '(í IC !7Jl' C c: ~ !7 \ li \::r Ili'?' i1( 3'" i() tr}~ :;- I{f') ;:r li ~

Hr fC Ih i1( r9'- ~ lJ ;q !IL G~I tr' ~ I'Ő li li i() l~ t C i1( ó'f G~) df') >{ 03'" r i{ li (ER '(í C >{ d7ll ;r c ir t ..... ( ~ of 3'" ~ [7 ':J' 17 ii'í ic fl . Li nT )~ {if ir LJ ir i{ '(í \ ~ ,~ ~ ::r ir ~ rI iií o(í \~!-' '~hB ~'IfT? Gr rR ':J' Lr iif ( ~ !-' ( i?i :; ( i1( i?i i?i ol ;r fT tő (íIfP li tr 'if? It) c i1; Li ir ir fT ir 03'" ir" j(( Li c: ~)}~ 17 Y>E! ,~) ~ ~ ~ i1; ~ ~ (]7 17 ~ ;r:] , t{ ' 3'" Gg- , >1 Ilr ótí Iq- ;r!6" C !fí)l tr);uJ ~ i?i i?i ;O [72' ( 1flJ fT CT l7l) ))B 17

"r c: c! r 2'l" ~ ," 'm <7

" ~ ,q-

~ OT

", 'o q u fl" ,~

:; " or

" ;, ~ u Ir <r

,c: <7

:.;,

'" 'o ;, ~ ,~

<7 U ," v­on ~

~

" v-<7 c: U o

,v-

" "" , c: ,~ . c u . ,~ <r

" ,"" ~ ii7" fr \>f3 tc" c:­fT _

~ ~ .- ~

c' ~ . "" q ~ 'ő fT ir ,"" " " ' q

~ ~

" q <7

~

~ ," fi U

'o ~

if-~ u 'o ~ '''' <7

," U ,r ~ '''' <7

'ő 'o

'" ~ 'I>T l;' u

"

'r

'" ~,

~ ,"" IT

C ~ tu "::{ ILr cr ~ ~? }!f7 q " " U 1iTI1 Ir <7 C " 'I>T

' c: nr <7

,i;o ~ ," ~ "o ;.-;,. <c, ~ r c' ~ ~

'ő c!

" U ," <7 ~ c! r ,w

,c:

" ~ \ir c: ~ ," fT

El ;OU"'

~ "o

<7

" <7

'I>T c:

" '" <7

'" r ''''' ~

'" ~ u C r

lw

~ .. ,-

!'" ,[1; ~ ,q­r

,Co c! &-," ,Co c! ir ," ,~

'''' c:

'" ;, &­'" <7

q ,"" " c!

" ;; (~

'" " r " . ..-" . c! <7' it) úr ~ ~

" li tr' Hi7 I{ i() c:

;.­o

i1; tC["" lÓ !7 ::o ir)[7 ?e

HIC ,I{ -

tu )3-;r !7}~ IL t~ IE;-

u '" '" '" q r tr lr-' ," . ~ ~ ,~ ~

~ tu '" , ",

~~ ~)? tu . ~ ~(1 (~

'10

" '''' v-

<7 ' " 2" ~ úr li c: 10

> (5.

~ ;ő

I""

" ><l' ~

" .,,-<7 '

,~

c: ~ r

"" r '>f

,Co c! U

'''' ;ő ar. c ,r '" ,"

u

"" ~ u

"" o' tr ,y"

'" Ir <r ,~ U

"'" ~ <7 (fC

q c! <r

'" ~ ' 'UJ ~ o '>f

c: r ne I'i!"'"

~? tC . 're U , "" ,:,

,r u '"

'" ,fT ,r ,~ &-w' c: ~ lÍr ,;,

'ő ,"" r ~

I,",

c ~ ,q-

,:, , Co

c! &-2'l"

,ih 'o " " <r ,q

<7 U c: '"

ro

]

r

" - " e . tC" I!!. ' 7 tr ~ c! !r 1!7" u r:J')? ir C t ;o' !r' ? ir rI !77 ~

C C )0Uf li ol{) ar 3'" ~ !7 Im ir i.J

;;;C ;;r [7 ( ;O f12 <.1

'" ,é! " l' iF )~ ~:n i"..

'é!

ié /:r lr-? ~ (l[- ir ir t() ir IT ;re tp? c! tr ~ 17 rI } ff7 [7 t 3" ;;; ir? ~ ;;; ;y )~ ic t;e r.3' i{ !7 3' i{ ,~ H7') ~ t(:7,-C!.., ;;r ~ é . ~ . I!U ~ C..,.. Iq-~ c! [)7 ~u

'c c lIt' ~ ,., " " i,-

if v­

( ~ ,,,.. ,ill c!

" " " 'if

)~ le Hl \;0 Ir . 17.

fm C hU ;e li UfT c: )~ 3' !r li ~

'ii )~ ( ;O v- .

Ic' ll7/' ' c! 2" " t7 !7 II I~ I I 3" t(

? (tr ~ ((iW" 2'"

l;.,r II 3" Li ir ? (~ ? tr' (~ Ir (;r.I'

c! ir Ir' u­io tr' c! tr? em ~ ir? ~ 13" !r' Ir Ir' ir Ir GI!=' Ir t<l ,~ ir '~ . c ~ ;O ~ \!'7 !7 );>,'11

[)7 13' (3" /3'

ir ~? ir tr' c! ):nl

q. ir' ~ ~, Ir Lr tr ,~ ' 3'"

G~ ir ;r 'il HIT '0

IC'" rI i{ (~ (~ ( 11'/

v­'c / ;0 i{ U If')? ~)

ir o 1'Il1 , fO

" IT ir ir '3" . . " ,s hO:)

if i'í l' l'

)(:f- HT"

l' l' úr ár c! c!

,.­i,­,«-;;; . ".. <.1 ,

,i,-

'" o ,,'f6

<.1

'" ;; 'OT

l;;

" '" ;;

"'" <.1 iC"

" " ,i:1f

" ir "ll ,;,

if,

" o ,«-

;; <.1

'c ;;,

",­

" '" ir

l' i,-

tC" , i6" ::r ir

;; c !r' Iq o( lU

" ic

Ir d!!.­f ;a ~)?

'" >il GC:! cé "

" o . ~

",- < c ir

'. " '" ic "', ;;

"~ l' ir ,,,,.. ;, <;-

~ :.... lOU" C .

" " . " " . <.1 o ;;; C"<f? , .( '11) i{ . i{ ;;r tf, q­

l' >.-

u ~ io i.J IT H, l e Ir

'C!

" ;, Ii'­c! c ~ (~ if ~~ " ,ff') m'ic " "­ic " "UI ir

;; '<.1 ;,

"

u­<il

" oc ,m ir ~

i;;; ,e C N

"" -c!

" C i,-

, OT

" , ~:!"

ic "ll

if " if '"

>.­,r ,,.

'C!

" ~ " " c

" \Ol> ,é!

<7" ,~

" ir loU- lU--

tC" = t( ?,~ ;0 tC , ~ IC!?" tC:! '? !7 ~ f7 rI Ir le ~ I lJ ir. lJ I~ ;;; ,cr lJ

l tr (~ l(;TI ir' 'Ó !'1 iif ~ , iif (~ c! Er iif (Er :r ~ 1: lm ,~ 1t:1- Er z6 iT ::/'> c! ~ . , tN

1?J" ,~ úr ::r !r? ' !'TV ,~) ,~~ ie ~ ' c! l~ iif ~ ,r ,,,,..

"r i? 2<

v­c;, c! <.1 iC" ;; ;;;

'IT

" ;; u-

" " c " l~ t7 ir

i;;;

iif . ' o, "=l . Ir Ir"' , c! LJ ~ Ir ' 3'" . "=l 3'" 16"" ' c-- .

'-3'" ii1. fT ár I Ir" úr l OU! nr

2"

" c i!-;; u­c! ;; c i? 2" u-

v­,;;:

" ,r IO(~

;; v­c!

" c i?

li; " v-

'm ' u-

,_ ir Ir C ur U dr Ir 17?'. ~ . ,~ . c !cr Ir ~ c-- (~ ~ ,~ CT LJ . Im ~ ~) ~ " . .. ir ~ e-

"" ic ,OS

<.1 'F<! o ,r .-­<.1 iC" ;; 2"

"

c! ,'7') if Ir

, !9'- ir o " <.1 ir E'"') ,~

ir ir ~ he " o

ir ,"', in

<.1 " u- 'IT '" " 2"

i;;: ji;

t t( rI ii1 '< I~ loB 21f' ir ~

, ir Ir' Er e! C l OUi

l'

,'" in " " " i!-

IC!

" ,);h ir ,,,,-,ir

'" " <.1

"

c j,--

" ,'" .--;; ,,,.. o

" '. c! ÜT

"

",­

" ,i? l i.l ,é! " " ,..-

li ár .,.-.c!

ir ,,,,.. ,ir i? 2<

c ir ;; .. o o "

v­i., ", " ,,,,.. o

" 'r c!

" "L c!

" " " <;-;, " " ,i!-u-

m c ,~ · ",­~ \ir ~ ~ <.1 " 02 '7 ;'fi ~ ile' If7')I · ,r " . · " ;; . <.1 c

Hl 0(7') u- ,.

' C "iP on o " . ;;

I tr Ir'

~

~

'"' ~ ,. - 'n.ron,".:.,J ~'P.QI~.:i:' ~Ic:. ·81· q .. ,U'< "I I"'''' "J .~ 'I,. . . ~"'f"'."'~' q" .... ~'i"'~' ~c '''''i ".;,~'o'.""~'~''''''''~9'"n''i I

~·(}J·q~C,j~I'~t .. ~c. '~~rnij':r Jrn~~ II

a.J:::' .. l; - '1:<1 e. El - ~'f ~n.c.' ~Q]' L.ln.',i, "'\ "II lJ ... I

é .. "K~"'A",'~cn"i'q'~ I

;:jc'~' "" ~ ~ q~' ~ ' ",'Öj ~'iJc "I I ... '" " :.:l

~~' - '" ~ 'u,'cc:nmQ"",",' ~'" I " ~ "~~'" ;;;~''lI qr; ~.,""99 ~~" ~

é"N~""",,,,'Öj,,'§c 'qnl I

'~""'9","~F"9"".i;'~ II (2Sb) ,,~~d;~q$Ii"'~"~9"U,0, ,"' ..

~",~.,%c~'S~"'''''-9'''''~'§ '' II

(X IX,) ""'~ II

- ''''c' .. "''''';;,' q' ~"'''''~''' ''''~., II "1 .,J......

~~'" "'~' ,Ii ~~' J;.,' q~' q, .. ' ''''

~ q~~' ",,,,,,liQ9'J;0,~ I

~''lIIi-9",'",'Öj''~'T'"'' I

~"",nl '" ~~' q".,' 'h ''''' s ~"'" ~~' '" "" ,r;Q~ J;.,' ~ ~~r;'-9""',,,Öjn~T"''' I

~""""" "" ~~' q,,'.,' ~~' '''' S

§", ~~'" '"' '''' Q~ J;.,~ ~~"A""",Öjn~T"''' I

234

, ~",nIN "" ~~' O"" o, '~T ''''' S p.s~r ~'g; -t." ~'.iJ~' (,JQ 'i1~' ~~. ~

~~Ii-9""Öjn~1u,0, I

9~lnf'nr~r~""':::Pf~'~1:Ij'3~'g II

Jm~~qu,9'~.i;o,'o~"~.,, I

~· 'rn.~",·q·JJ~·r.Jfi· 9:S-t. ·~~·~ I

~~r;-9,""",Öj"~'1U,., I

1~' 9':!a.J" qtJ~' .:..Jn." §-t.. ",' 93 -t. '~~I' S

~a..J' 'J'n.~.!t' 'r.iJ~ · '-1n: Qj~-t.. ~",' ~

, ~r; -9"" ",nm~1u,0, I

,," 9':J'" q"o,' ,Ii §~' 0,9 '~~'" S • ~",,~~q,"~"r; (29a) 9,~J;o,'~

~'~r;'-9 '" ",'Öj "~1U,,, I

~""9':J",'o,,0,"1i~~'., 9'~~"'S I

n.s~· ~·n~-t.· !:r il')" C.JQ"9:S -t..~~.~ l

, 'lIliA ",","Öj "~'TU,o, I

~'"~':J",'q"0, ,r;~~0,9'~ ~"'S II • 'll' q'",' "'~., '~'.i;' ~c "" "'c ''''c' I

~''l/Ii' ~C ' :<~' ~C':;lC 'UiA""'" I

q'll SY~~§,~~",':J"" I

'll' q' "" q'l/''l/' or; ''''1''0, ij'"ii", I

~. <li'~ 'D.JF"'· i:í' q,:;"n.r q2~'l" a-r t"'i" '" I

~"'.l;'l/q.,,,,,,,,~,,,qu,., II

'll' q' q'll'~' ~''''C' ,",' "'"

235

" 3" C v­o, [7 . (>6 LJ 1:17 " '6 . 'ií ' · ", of i:lf? or li ir l~ l:'f1 1'6 ~

ItB c:" tr (nJ } >i-O (~j

. <7 ~ '6 7,li'l ? 7) j,f' , ;ó • O- . 7 . " Úl;) <l'F ' Ir

c »B é

10> 'Q EL

" ' é

" o' ~?

• o' "", ~ cn ,,,,

" cl'

El [r) cl{ cr if li ;;tll ? rn

é " <7 é

" o'

" l. o'

'c " •

" );:r itf ir }I-O

'" o' ir 'B

" ,,,, ,r

" " • ,q-' é coe

'Q ' 3" io

' v­o'

'" 'é "7 ",­nB

" " .-'. ' 3" v- 1'W

" 3"

~

" " .., 68

"" iQ ~,

" "" " " '"

'Q ,r

( of,;>

" " o'

~ o' ..­EL

" o' "",

..­' 3" c7 c

IE! é ;; • "

o{ o'

" c );;7 o> . . " II ir'

" ff Ir :5 tr ~Tl 0"9 ~ [7? ~)Í J7 (í 17 Hí m ;nj1 ?( Í{

q? C cr ' Í{ 7í (~e itf ~lr r]7 cé rIT li é IL, c: rrc

v­v- , <,­

l~ i:7 c7 " 177' )~ ié c: ,",' -. " c o-

" " o- " " ~ " '" .-

""

I V­ir

, <,­l ir

C7 '

" cl' c'

,d '7

" .., • " " o­

'" " «r- Í{ c§ fr)? ("")

,d 2< v-

;,,-­l "

' 3' "

l<l'

~ ,"" >< 6

c l'

" 'ő

1<,­;; '7

'Q 'ő ':! u- IC! or HIT ;:r

" ,,-'c

U Í(l tr ;n:') Hr 1'6 o'

" 3" " lé " " 'Q C7 '

ir ," " " ~i""') (3"

ir lJ

.- " ot( Ir

" ;; 3" i3I' ir ár

" li' o' ;;

liR é

" 3" '7 u 'ő li' 3" o'

ir' C ;; " o' ~

'Q ,r ," " ,cr) v­.--" , ,,,-.-" " 1Z\C

'Q ir

" ..- ir G?, ~ " . . .--" . fT'P fi . ,<, V-' 0-u ;;

IR " '7 ;,,-2'" , ,,,-

u . " Lr i~ C " ,C' ;n6 ILt óoi=(í

c ne tr c: tó

('6 '\~ ir 7., I(l II{.,.

" '7

l~ " ' Q .- ' 3"

c c " u o,

" " ,q-c " ~

, C' 2< ,r

" EL .

" " • o' " ,,,,-

..­,3" c7 l'

'oB é ;;

o­ir

,cr)

" '" ,..-~ C7'I

~ '" o'

,d " }~

" " '" ~

" ~ '" o'

. ~ " o'

10> ,r 'é ~ EL " " . . ," oC: . <í11

" " 1,.-

,'B ,d nr

c " ,r ," u 3"

,oo ~í

" ,''' o' o> ~

\;;U

~ . • • :r' HQ

'4

" o' o' Ir ~ · '7 • • ,,- . ~? Iq-

• o' ,~

é v-

1.,-

" ,cr)

:o g;

,d ". ir

" " }<?11 '7 '7 .­

loV é ;; '7

" '" "

" ? ~

" " "" 'OB <C) 'ő ~,

"

C i;-

,oo o­.­"'­'c .­,~

" , q-

ir Ó>e ' 3" .­," l"'

o'

" " ir " ,'''' "

v­'. c loB C'

;rí ) ':! iQ ió

,,,,- EL

o- " Ir Ú1 ( 17') ::;

'ő ir

l of.,.

~ .­o'

.~ o'

ir ir . }ií-1\I }~ ):::7

ót-O tr I()

i.J l?') ~ v- • . . ,C' cr) " " ir ir ir W\I li;:7\) \7,:7')

..­' 3" c7 l'

IE! é ;; .­v­o, o> v­''''' ,iB ,d nr

..­ir

1>6 lÓ I() ir tC" tr

l 3" ID .: 3'" (il ':! 10 ':! ir i{ ir of ID f7l)? ,c-. 1:T\l' f­ir? ~ ir' ir LJ c iJ c<:!='

}fC t,t1 IfC E7 . rI . . ::; • ::; '<í . ET' . '6 Z'I(? tr , ;:rJ

) i7fí ) WIl :, " . u ile tr r'!-€ tr

óC! lÍr cc! úr (Ir cr (ll c:

c o> v-

>{ o'

" li C ir )~ c: I~} '6 ;q eié' ir? I:T li " " 3" o' >{

"

..­' 3"

" >{ Ef');

ir'

)~

" 0-c' 'iJ

"' .-i lS ,d ' v-

..­' 3" o> v­,""" '. " 3"

V- . • • ' C: ItV o' o'

~ ~e >{ " ar

,", ~)í ir

''''' o> ir ,""

~? ~ é " • • ~ Iq-·a ol e! · "" .- . o' V-

" oe ir

'" o'

" ,O<) CI

o­,r i(

" " ' Q i;-

' v-

1

~

;>: N

" m ~r' c'

;,;; Ir . EI (~ ~

,_ . C ~~Il;r . 2U)(!['" 10UJ ü '~ ir ir? tr l!,!"" ~ ~r' ó{ ~ ~r' iiI' ;t; 211" i(í t( 17 ;p::r~~ir !1 ir IST ':;I 'Q 17 17 LI fT 17 ~r? 1<:"2 ~,~ ir ':]-C't(rr . :t. 3" le:::::! c! 17 'ő .

Iot.r" of"""? ir U /<:F'J ir ÍJ !(l'? \!77 iő 17}t;W" iq GC! ó{ ~ u ll~Hr m e:.. \')8 ~?;t;

" u ,,-tr }i(í

ir ir ·, '8 Irr)

ir ~ hUJ Hn

" v­ir iT) tc c: !T HfT ;:r, Ir Ir ' . . 'r .. ,cn m 0-c ..:­ir 17

v­'" u

"" u r.i ;..

"0 iC

,U< c ir

'Ol ;,-'" i" .. u

)~ trJ _ ~ ir ~

'4 \;:11 (lZ"" ('1'} ~ IT _

" " O­" ,r "" ;,­~ ;p ~ .

'c "'" " c

OT " '. Ll 'w lŐ ;.17') o c! '" ,r ;8' á?) i{ ~

ir 'Ol ;.-

'" ol iő 1;& Ile ió ? y;e ~

~ )~

u ,r

u ,.,-~

"' " u nr o

lOe

u

'" " ,,,., c u ol

" ,,,-,u u 0"

'" ..-,,-O-1«-

~

,r 'Ol ,,­;nr' ir ~ '" ''''' ile

;,- u ol le ,;;o .

" ol ;,

~~

, iő

'" ;;; nr ".

u 3"

'm c G ~Ó

" ol ,"

" " ic 'e

ej ej

,~

" ir ," u 3" i{ cr i{

'" 'rí-

" ,,- " ~ ~(!['" (~ v-. "

(\7') ~ cr ,~ tr c: li \!fC HfT 3" !r' ~ . LI 7 II II ol

'c .. 'c ,,-,'­;.. IT . ÍJ

if tC! ,r li hr ~ U-- I.i ' ''- . Li (!:'? \~ }t7 ~ 17 ;C; ( ;w.)

" ,'" ;;; c , "" O-'w c ir

'" ,r ic ,.,-" " " " r:; . ~(j'

::liP rt . tó.

,r 'u-­o i" i{ ;; o-,«-

'-.. ;.­,.,-" "ir c ;.-. )tO ;r ;C; Ir g: ~ '3'" !r \;;:]1' Li

tr ;C; rir }l7e hJ 3'"

if, ;,-'c ~

"" " O-,«-

~ ;,-

10 ,r {~

" " " >cr v-

" '" ,,-

'>€ ;.ló

,J

"" '" " ..-.. ,.-

1tÓ'?!" ,r ,n ol O-,'" ,,-

'" «" ,,­, ,<> ,,-

lr' ;,

" o

" ;.-ir' .. ol ,"

~~

~

~ tr t.J Ir' -' (;o

17('<) )~UL.11T ~ 'o 'ő >6' - Ir . l;;r)~ u ~ ~ ~ - ~ 3'"' iq . ~ ~ t(

/;C; l;g li(í fl fl ' ;C; li tr i(í >< g: ~ f;g ir) FT -er t( fT ir ir ~ 1{'IC ;; ;; i;F,? tr li , ff') G!7') HL li fT ~ 10 t;=, ~ ir ':] )~ ED I !!=t tó ~ t( , IIllC I.i tr ~ ~ ir ;r i6"" of ir /~ if . ~ IQ ir o( E- ,[ " ';3" rT >( ir~ (i l? >{r ~ ,~ !Q)e ir (;a tr ;a >( ~ !7 {~} ;:r

;; J ;r: ~ ~ IQ ~ 'ii i() ~, ~ :J ~ (~} i<I (~ ~ i; o( ~W,~ ~1 ,!S' ,!S' "l ""'1; ,(E"" ;t; of!> '< ~ ... " 1Q;a:\lI C ;:r ;a rI ff"" ;; '-'~ 17" ~I' 17~' ;r t(I? rI U c:r rI >( !=! ' ? , !S' ir ' c! hl? ir ' :,... '::r ~}I-<) ir~ c' " ;; Ir' ;t; ,ir ;e ~ ;r ;; }3" Ir ' ( tr ir (: i }'l!' or L: :-- rI li L~m~ ~eir"Ol"-o-;'-irN,_~i{,_m u ~u ~ u 7í lEe rI'" 17 *ó ffl' ' otí ,Ir I-<) fT " ";:r >( c o( U IQ ;, }f2" ~ li !7' hf"' G~I ~, ~ 1~6 ;r fT o( U ~ ~ )~ ~ l~ ;C; IL ~ j c ;3" IQ !'F o'í *" ~ ;; ;;; \ ow fl },a ;a (ID ~e otí "ij cl ;;; U ~Q ~ ;: fl ir om u ;; i6" ur ,5 fl t? t7 loU' ~ iJ fl c:r ;a ~ li Ir ir otí ó/ l~ 1!i2" ~ ~ he ~ c! _ ,O( rI ~ , E'"') ~ G~ )!7' !77 ~ ,e ;r Ir f;a Ir ~ (~ 7í o( rI tr ,·e "i'i ('6 . u ;; .fl tr fT7 OfT)~ GC! t( C ;t; rI ~ ;Q" c! ~ ~C 19: '!7 t7 ;t; GC! ől ú:! >< ::r Ilr ir ől u ir fI1 t7 ~ ir ic iö u ( tr >( ~ ~ fl Ú

I;; IIr 1-;; ,Ir x Ir IT u {Of ~,~ ;. lr< le?}jj.])I 17", IrT >( rI ru" 17') Ir il "TI. t(

" ~ :r tr;q U :7 . }'e ET U ~r tr .... ~)? li ~7 'l "il , ~ Ir Ir 'ő li C Il:7'J "<!'

cr F'J cl" ir ' !l) II') ~ Li ic ~ I:' ~) ir tr:1- tC! N ;:; ,.-.. >( if "8 ~ of i{ 1-0 >( 1:' o{ tr t{) iif rI -;; 1-0 tő ~

'1 ~ ~ :7 , Ü'J ' c: 'q ~ő , ol<) ti !Y'J' Ir l7 li iq '6" ,&7 ~ !7 Lr:7 ié Ef ::ll< M tr :7 1:7 . li . :7 é 1-0 ., }~! :7 aT c' iií ET ' 0 I'l \::.3'> Ir ' <... - -::r --- "u C _ Ir "u . .... . 'o,' >fi')? Li . ir ~ ( ~J ir Ir '0'1" Ir' ISi'" il or fl q Iq ::r GC: ~) ~ I..i Ir r:T c:

M li , tO ' >() }~ ( ;;f)I t1r, ;P 17 "il ~6" ~ Ol; }>€I ir 1.1 ? -;y t( iP !-' t1- ic 'c c ~ li c: li "il li ~ ir 1-0 oC: ~ iq ic lfT? r:n o(; ~ ir GC: ? fC _ II

}~ 'g. 'J<? 3" , ;uj ' !iE ,~ tő ' iP l7 rI ;q li ~ iif g 0 ;q il ~ ~ irc ' .D !-1 o{ ~ Li 17 y tB 17 17 li ;q ( >l-? Ir,?" il ff"" tr ~ il ('if h hB ÍJ ~ 'c:

he c '''8 ~ 17 il Li 1.(; ;Ji(i rF rI ~ i1í tr " I{ (fT Li 0).(3 Er ,e il Ir --- l7 il ~ ic H:f7)~ ir ,q- li ir l7 -;; >( ,~ ó( ir 17 ~ "il , tp iif U U? . rir ~) , Hí il "il Hrr li il 1-0' C ~ő IE- tr 17')' he ic c! ' ~'9 ~ 11-0 II li ff , !7 iq [7 Er t O( il Í{ IQ\!' 0 l7 'if)\ ;q c: tr ' ic il Hr w tr \1{ G' fT tr rr li il ~ Ir ;q l~~ tr' li li tr GC! 10 or !7 \ 1:17 U ET il tr? ir >(í Ir' ir u ,~ OtQ C ~() HO \~ li !!- ,q- \~ I-Q? ~ ~. c ~ ,~ (í GC! !7 tr tr c: 1fT lr '~ 'fP o!í I{ rI ti' tr !7 iq or t7 iif ~' "iI It) óC: El EL c c: ' P" Li Ir iq ,oe . cr:;- ;:; i='" of J ' fr ~? iq il tr' 1.1 ~ (OW ttl ~ lIfT if fi ~ li !7 i{ il tr tr fQ ~Ir El 17 GUI U fT ~ő Ir tr t() U t() ~ u llL ~ \fR tr f.O Gr i7 l e: t!] (l e: tő fl!. e: t-( l:fi nr le: le: 13'" úr~ C tC l~) e: 1"iF e: i;n (l ~

" '" ~ ~ o l(;lf u~..,.,~ "" (l ~ "if ~ ., N - c: ~"iF = ,~ ~ ~ ~ ' C ~ ~. ~ . _

l;ru li ~ . GIY') tr lS7 c: Of '~ fT t-( tr tr rI ~) lur- ,g; lÓ l7 ;; tr , ~ Ir ~ C l~ ~ ,::b 3'" tr ~ ;t; tr C ;;n (16 ti l U IT" C U t{ ~"iF tr ltr c "iF r:r c ,~

)~ 112 16" li II r:r of l~ ir l~ ' != }~ ( '6" l ifT G3'" ir li I q- it;' m Ilr ti!- LíT ~ 16" li li g:, r:r li ~ C ( ;;;nt t{ 17 r:r ~ c: Ir ';;1 li iií :,.,. Ir ,r:r >6' c: L 070.- m? ;.... ,,- tr liií Ir i.J r:r IC , rsr :..:-. E1 :.". ,~ ;.,. ir ~ ~ 1iJ1!' 1112. 7-ir ,",o 17 "\..,; '-f l ' .. ".' ~ ~ '", ~ r:r . li "

\!TC to ~ , IT" "iF ir' !€ ~ t{ "iF Lf ft.... Ir G!7 '6" . '~ lŐ E1 ::; It{ 17 fő ~ ,W E1 li !6" of i?í ' c: !-.I ;:; G~ ':j' to 17 ~ ~ tC"?' \'\.f" ;r 16" li ~ . ob ic Gt{ , t;~ "iF 17 d o)l ~ of 16"" "iF ~ ILW ~? ~ i?7 , 'UI "iF tC: ~ ? 'II-Q C

,~ ;; 3" tr (l IT" Ir 17 li ir ~ 'Q C: c GC: . ~ (~ ~ tr "if IT" !f"" tr rn· 1>(; ::o 17 t{ 'fI , t{ ~ ':j' ~ I ~ ir ;; c' fL '~ itfj C tr Lf li ir u11e

}tr Ir G~.ő ~ ir \ Ir (~ ~ ~ ' !T ~ .6" IL .il r:r ;; ~ :tr (;mt ? I~ !7 c: li ~ ~ ~ t{ GT " ~ tr t() tC li C ir itj ~ Li li "iF C: r:r El' it;' I~

'-~ t~~ ;t; ~ . ;t; >{" lm l~€ (~ I~ o{ ;; ~? i?7 !Ő G~ ~ >(; ir ffl 2' ~ő ~W "" 16" l ;;; ;; tC tr GC<r"" ~ ~ r:r ::I tC IT" j({ '6" j({ of 17 ~Ú It() ~ ;; I::I Ir' ~ li != ( OW li ,~ 17 ' 3'" tr li ir li ' 'l li Li lŐ G? li GLf ir 17 li li of

I lf" 3'" ILf I tr 3'" nr iií (Ir \>Ef" .: (7)1 , O{ 3'" tr -.e lj({ Itr Ilf" ,17') C: }'Ir' , t{ Irsr tr r:r

- =1

c ~ \tő '0 (í i{ ;:;

}!ő li;ő '!Ő _ '-~ ~ 3" - H.!... 17 16'" lr ~ 3" lj Ir tC )!ő 'tJ t( ~ fr~ i?í cr: Ir

<3" Ir ' Ir ,~ t:J IfJ ~? ll!..-. ' 7" 17\1 ::,. fr . i?í \17· t.J tr 3'" l:] Lr cr: 171 ~P", t..: fr ti" Ir '0 Ir hJ Ir 'Z: \;;; Ir .C'- '. fr lŐ ..,. tC' , 1:77 2\'" ~~) >B

1t;-)3" ;t; ,~ Ir ;3' ',( '!-' hJ Ir 17 ,q. ~ ,t-O )~ '7 c If =:l (17 ~ ~r . . c- lb' It)· ' a::! tr \::7 l '. h .l fr ':::; "' , F') .:,. (~ 17 1'7

e lŐ :() . ar'o]o;;; =:l :] ~ flT hj Ir &7 ~ il tr 'ii fr ' ;;, Ir 6'7' le 'J Li :y h j . li ~ ir· lé~) ú:::::r . 1i2"?< "I:n rOT !~ tr ir? i() . lr tC tr tC! ~)' I() i7 lr (~ LJ C -:; il t.~J ú::! tr it> })8 i?í I ~ li ;;tr"~ ;; IL. l'ií -:;; c! ( ~ lő7 Í{ ir ~)177 fr flT! or 1:tU ~ "ii7 ll, ;r,JÓ (~ !Ő li ir " il Ir i7 ft iő Lr .p i?í =:l (!r lj tr tr llf' ~ l~r li '8 i{ 13'" < ~ Ir .., ~

r ;;í l >(í ;;ur ~ Ir ( ' e lil II tr lr t{ li l:r ~ I "," (; <',ló (";r 'ií Li '- (il i?í ;; ( 'UJ 'o r:r- 'i tc iő ~ I( Ir (~ II i?í tC 'ő [J !Ő Ir tr tn' é ;; il g \~r áT') El i?í , O{ ,::r) "rn i?í l~ 'ő ~)1 I I l! í ,s ~ l~ tL IT i{ li I!JT I.é: ~ u 10 li Ir u lŐ ir Ir 17 lé ,=:7') é 'i 10 C lJ 11 Li ~ t( (3" !J il t{ 2lr r:r ~? 'í ~( 21f :7 U 'B 2\( il ~ fr ar 7,F ,ijf'" \~ ;r lr tr u i?í' ~ c: Ilf C ~ Ir IZ'\!' ir ~ Eff ' ':7 Hr ~ lJ c: t{ il cr :D lil \?ll' fr ,e'

II-? 10 LJ off') lli) tr nr )lr)1Q ;6'" 17 iT ll-{) ~ ~ 17 2'r Ir li ~ ti:!!:-- i..t i.J I-{ l7 t I-{ !li: li CI IC" q c" 17 Hr ól-{ ::n 17 ___ tr Ir I lr fT (;ló ____ fT (,ló 10>11' .e

"o '0

1fT r;; t~ C Li Iti- ;; N

li 1fT IT ,E\( lJ1' ic Li Iti- Li ;:!; E"') ilf"" c" lJ1' rT? c: e,ltJ ;; tr ir Ir i(í C C c" c" Li 1fT EL . c" le ;;"ltJ li .c [77!$' EL . fT" e;<; of iT ri lIT li J \-" . 2" ;; i6 1(""1 ~ tC" _ li t,-, (.1:7') Ir:U ~ ~ tC, 'ó c: ic ~ i(í ól ~rv t~ 17',) ~ .c ~r t C'- Li Ir 1;<; Ir ;,.- ~ u ,tr ;} u l~ 7i ~) ~ r .é" ól IT;; IC'- tr ;r Iq ?'6 l?" ;; ó!$' ~ l~ ~ . '8? ;r IT Ir (.~ ~ :!j'J ( D C \~ hG \lJ I-{ lÓ Er Ú7 .., ·u t C" u ~ " EI . 17 l IT -;:r l ..., ;; 'Q. ".::J . ár tl tl I-{ ;;;- ~ ~ (. zr m tr Li ~ fT tC u !iC' .c 17 t C" . ~ 17 l~ CI 'ló &- '6'" 17 ::J ~ ~ tC" c: Iq c" ( tr Ir r) u ~ C -:;r ~ ( tr ~ óc" of GC: 19'-~ Hr loU' Ir :..... tr IS Ir' EL q ..... ~ ;; U"'. r:n 17· " ~ -:;r 17 Ir' Ef !T 'Ő l~ C (~ ir (~ I.c; "~ ;,.- 17 q ~ (tr li ~ I() Ir ótr 17 17 c; i;;;" Ir , 17') C r:n ;; [77 rí ~ C \17') "tr i]"? lIS' 17'.1 tr ~r I-{ 2\( (~ !7 ~r li lm- Ef tó" c" ;; ~~ ó!$' tr 17 1;f}fiT ~ Iq ~ ~ .c I~ ;; rí ? I() I-{ . ( I-{ c" I:UI 16'" i(í 17 !T rt{í IS : (~ C á:rv "ó (!; ~ ~ő I~ li rt) t".'f'J >B i(í ;; t{í 'ő i(í 17 U tF= ~ '6'" li ~e ir .. (í ,c: ic c ó::r) tr I-{ C i(í ~ li tr?;; 1.fT rn ll7 I-{ 17 17 <'ltJ c" 17 IQ -.c: >11'; ~tr (iF li 1.0 17 t{í c I-{

.(í l7 Ir .( tb -:;r c: fr c: c q i(í 1fT 17 ~ li ~ q ;p ~ I~ ~"? U '8 .c I~ ~ 1;;U t{í rT? tr ől";;;1 U ~ t{í ~ tr tr X ? t{í tií t U"' IIQ >( 17 ;w ;<; vr I;JF') Ilr ('\< l;:;U fT rI ,1-0 fT ~ CT ilr Ir (. ~ x tr ~Ó I t; 17 rI l ~r ó>( Itr

~l

ir ir " " ,<r- u " 'tn '" IT Ir ~ '"' " ~ ? :a :(í l.w \~ m IC' i{ I(Í ~ ~ i(í? I,C! ~ ~ 17')' 1, 3" 'Í I.S 17 ~ of i{ ~ ;a'P . li' ? If/? {í .. . \ :7 ou" :cn v--- ;r ;;;cl'~ ' fl ;;s' >o i.J ic IL /:T 'i; ~ c: II C 1, 0( ,tr , ?;:Ir Í{ ' I,~:r GC ~ i.o i.J GC! ( I.!' }~) ~ of it' ;; q) ~r))(3 ~ . lIfT 19:- ,~) LJ 19; t6'" ;;s' ~ tr li . f() fl') tr' ~ fT ;;s' 'Í ':I ;y V- ~ '\~~l7tr c !fC' ' !6'" tr l~ tJ tU lfT ~ ( ~ , iű

_ ' C' G.r \* rT l.i LJ ;; ~' r • rr cr . m ~ 'Í /:T 17 t6'" ~ er i7 I'Ő !7 li ))6 :r 21f

'" tr fr "r ' l EO fT tr tr:.. . tr t(7') ;;s' C li C ~

c !6'" li Li of hS;or';;s' '- Ir I.C' ~ ;ri;" N

7j \ In or . ~ <;ló tr ~P = ;.; I~ ~; ;;p q !-i !7 t6'" GC: 'ó of ~' 1'1~ U I C: fT 'f IV- i{ ' ? _ . ~ 17 ' !7 'fI' It,) !:Ti ;y !7 ~ ,lr ;;r r !'='J :r '~ I !-f tO ".:7 \ ".:7 tC, ~ 1fT I!!I ~ of q ~ 'Í ~ ot u- C 'Í ' LI &- or ir ii7 'Í ~ iQ li ~ or ~ GC! "fC Ir \~ 'i GC' ,~J 16"" 109-

1;W r~ l ir , IT) ou" ~() 'UJ Li !7 ~ ' 3" ;;s' ~ li 'Í 1::7 &- l;o.:n d ~ t() ~ !7. cr . , tr . ( f:'> ;;s' rf/ ? 'Í 'ű' . , Lfl'" ,Cl'; ::T ic Iq- \ ' .1 IL GC::r í'f tr' 'Í 'lJ 'Í i.t Ir rT . c: >€ (- C 17'). Ir tr (3 ! i1j c: ~ '- ;;s' !7 I() ( ~ ::r & . c' ~ H17 C 'g tC! \(;7 ( ~ rr dr. fT \" (7j \~ ú !tó 'Í . c: . . Ir It ? li tr' . ;O . ':] Ll Li ;;s' ,cr ::r., c' i1 17 ;;; rn C Ir '? (í i7c' 'Í 17 Ir ir ~ iq '!=V lIST ~ li th li t1- ! ~ 'Í ~ ~ c: ~? ~ or I() ::; fT ió 1,...- lLr ~ 17 c! ;;s' ;q ,?í~ m:- ;O ::r 'Í . l:.:r· . c ;;s' li . lIT? 21f tr Ir ' 1:W IL Í{ he ú! t ~ IST ~ li ~ IP'"' Itt- Ir' t~ ~6" ~ ~ q c: u &- t~ c: ~ If<) 17 IIJ'7 17 Í7 ~ t~ ;C 17 ~ ~ . ~ Í6"" Gtr ~ 1fT IT ;w I~ Ir· q t6"" !7 of7'.\ ~ ~ l;re 17 Gir

13" ~r t~6 GC[""" l? li ~)? ~ t~ ~ }\6 if t6"" j::- I~e !T"" ~ ~ ic c" I~ t lT'J ÍJ ~ ~ rr t Ic IT ~ !7 t6"" t6"" GC! GC! iJ Gir 1!9' 17 ? tr C fT" ( Ie IL u ic E"J !l?'

ITI U IT ifi ' c }~r I~ ~ LrT lI"'" c! fl::o ;q IC! Il-o G'f ~ tó" '6 ar ~ t<! ~ li , 171 ~r ~ i..J lEfT IT"" Ir ~ 17 l ir G~ ~ 171 if ú! tC! 6- ;c t6"" tr GLr ( 'UI q fl c! E'"""" ;;"F? ft c" ~~ , ;;F\I nr [7') Lr ití C c! I ~ ~ ~ \;UJ II{! I t(! tr c" \ ;"r

- .- ~

\!7 u IC !7' tr t6" ~

U q IC" i.J r:l tr:....;:r 'u- t6" c: , !!r"";:r C N

tr . fT tr bB &- OF 1ft It(! , !!r"" . 17 I(l tr' . li cr, ofi') . tr· lJ u ~ Ir l J - 17 t lJ["" cr i{ lJ c! g iq" Lr (3" ~ ~ ;w,,~ ;}. ~ (r ;:r '~ir .:f'e cr !7 :.... ID' tg- cr

o( ~ . tr · ;:r fT · ("f) ··,e c · tr G Í6"" ;w , (r 2'" Ir 1>6 ' ? )~ if rn ~ \ ;UJ ~ .tb ' 6" - &--l ~ '6 q \ I(l ;:r . \&1 IT . c: 1-0 '6 2'G" C 17 . tr;r I Í6"". ' . ft U t6" ' c" ic l~ '~ ';f 1177 ir ir ir II{ 17 ,~ ~ 1-0 ~ \6 \~ li tk c: \t~ ir ~ l iT ir

(~ c . ú! li ití t l9'- ~ ir u q ~ 17 . ití t6" ,~~ . li ft (ití zp 17 IC fl ~r" ~ {'UI ~ !>' (r or 1-0 I{ '? li li Q 3' ( ~6 I() ~P !J" i1; cr *" lJ OC

,~ fT . r l ;",.. Ir tr he '6 ;:r tr ~ !J" ~ It(! . :t ~ ;r ' c" fT , ;rur It(! q ;rt t6" \!r ' 3" . (ití \ rr'J . Il?"" ití (ití i{ tr fT ir :h, ir c ití IL \~ i{ c: ll'"" 17

t!!r"" ~ iJ \~ ic ~ !7 17 IST ir 1[7)) ,~ <~ 171 Q fT ?iF !9' ití ir HL q ifi ;r 17 ,~ \;rt ;r ,'tu C . tf.-, li ~ ití e ;r ~ f::! Ili 1:W 1!6"" I{ ~ l OU' ~ 17 ~c'.fT li 7t u fT c" fT ' rI ;:;l6 Lr !!=' C he tr 'liJ? tr ~ 'C ~ IC q C tr \;;r I ~ ~ (~ ~ G'7 ~ c" li q ' I 'UI ir "o c: ~ c: ir 17 t ? 71 ir Ir ,n IC: ft ~ li ' c: j({ ir j({ II tr iG' ~ (ití t C" tr t O( 1.-0 I ~ I~ ifi l U '6 c! ~ ir J c ~ ~ ~~ \ OUI ~ ~ c!' fl t6" lJ IrT ~ tr ir ir !r' I~e i{ 'ló" i{ GC" GO( ir ::n? ~ li U cl 'C IC /11 /117 I tB ii'jI" ' c: Ir ( (;1;)1 17 rI t( tr 2'" .c IlL. ití u Iif c: c OE""" t( ;:r;tl LrT 3" 17 fl m ("] ár IC: 17 C: c" >t'Jf ID ár , irJ"T c: t !!=' o( 17 :un

,,-. " ,of ;P 17,!f

''', ;r ~

" 3" " • .,- l' ,r

.. 'y . , ~~ 'n i" 4>' .1, ir , 07

~O ", C

~ ;~ -,;: ' C ,'" <7 úr

;r C p.. " ~ ( . 'c i.J !fC' ~

~ -il " . " f f.e '" ~ I '\lJ

"'"'.l v~<:) 'c tr }lf

,OF> . ip <7 " • • i( ",

"-' ", "B " '" ," IT <r) " " ir' 'c N

<7 C i(

" " ,,- 2" .,-'IT>

" .,- le

'" <7 '7 ;; (·e !f- " '" "" 10 :...... if fT" ó, . C " . fT z(í ,,-" .- ti 117 'ő t, i( "

07, ~n ::; ~ i7 HJ'} IC Gi::"'> ~ ir i:T- C') e c " ~r? ( <iF'J 4'( ,,-C me <Cl " <7 i( , <" ~Ó 4e: " ir F) '" " ,e "" '" " ,of i( ol " " " " " dr ) '" .,- "F ,,, tr' l i?{ i" " " .,- '07 ~ i:! ót:vc >o IL .' ,,, e ::r l(l - if " .-

" " " " 10 <lU '" " " w- o ' C e C- ' Of ,,, , <§: <7 ''7

(3

Kiadja A Tan Kapuja Buddhista Főiskola

Felelős kiadó: Porosz Tibor főigazgató

Címlapterv: Székely Kálmán

Műszaki tervező: Dobosy Antal

Szerkesztette: Agócs Tamás, Farkas Pál, Kalmár ÉVíl

Nyomda: Ak<ldémiai Nyomda, Budopest

ISBN 963 212 645 9