1

RÓMAI JOG GYAKORLATOK 1

2

TARTALOMJEGYZÉK

Tartalomjegyzék ____________________________________________________________ 2

Történeti rész ______________________________________________________________ 3

Ius civile – ius gentium – ius naturale – ius praetorium _________________________ 3

A római köztársaság államszervezete ________________________________________ 5

Diocletianus (284 - 305) császár közigazgatási reformja _________________________ 8

A jogfejlődés szempontjából fontos császárok és tevékenységük __________________ 9

Lexek a történeti részben _________________________________________________ 11

Eljárásjog ________________________________________________________________ 12

A perjog rendszere – áttekintés ____________________________________________ 12

Lexek az eljárásjogi részben _______________________________________________ 13

Posztklasszikus és iustinianusi változások ___________________________________ 13

Személyi- és családjog ______________________________________________________ 15

A portio mulieris kérdése _________________________________________________ 15

Lexek a személyi- és családjogban __________________________________________ 17

Senatus consultumok a személyi- és családjogban _____________________________ 17

Egyéb jogintézmények a római személyi jogban ______________________________ 18

Dologi jog ________________________________________________________________ 19

A tulajdon „fajai” _______________________________________________________ 19

A dologegyesülés problémaköre ____________________________________________ 19

A birtok védelme ________________________________________________________ 20

Lexek a dologi jogi részben _______________________________________________ 21

Posztklasszikus és iustinianiusi változások ___________________________________ 21

Jogesetek, tényállások ______________________________________________________ 22

Mintaelemzés ___________________________________________________________ 23

Személyi jog ____________________________________________________________ 25

Dologi jog ______________________________________________________________ 27

3

TÖRTÉNETI RÉSZ

Ius civile – ius gentium – ius naturale – ius praetorium

Inst. 1, 2, 1-2:

„Ius autem civile vel gentium ita dividitur: omnes

populi qui legibus et moribus reguntur partim suo

proprio, partim communi omnium hominum iure

utuntur: nam quod quisque populus ipse sibi ius

constituit, id ipsius proprium civitatis est

vocaturque ius civile, quasi ius proprium ipsius

civitatis. Quod vero naturalis ratio inter omnes

homines constituit, id apud omnes populos

peraeque custoditur vocaturque ius gentium,

quasi quo iure omnes gentes utuntur. Et populus

itaque Romanus partim suo proprio, partim

communi omnium hominum iure utitur. (…) Sed

ius quidem civile ex unaquaque civitate

appellatur, veluti Atheniensium: nam si quis velit

Solonis vel Draconis leges appellare ius civile

Atheniensium, non erraverit. Sic enim et ius quo

populus Romanus utitur ius civile Romanorum

appellamus, vel ius Quiritium, quo Quirites

utuntur; Romani enim a Quirino Quirites

appellantur. Sed quotiens non addimus, cuius sit

civitatis, nostrum ius significamus: sicuti cum

poetam dicimus nec addimus nomen, subauditur

apud Graecos egregius Homerus, apud nos

Vergilius. Ius autem gentium omni humano generi

commune est. Nam usu exigente et humanis

necessitatibus gentes humanae quaedam sibi

constituerunt: bella etenim orta sunt et

captivitates secutae et servitutes, quae sunt iuri

naturali contrariae (iure enim naturali ab initio

omnes homines liberi nascebantur)…”

„A ius civile illetőleg a ius gentium így

különböztethető meg: minden nép, amelyet a

törvények és szokások kormányoznak, részben

saját jogával, részben minden ember közös

jogával él. Amely jogot ugyanis egy nép maga

alkotott meg saját magának, az az ő sajátja, és ius

civile-nek, mintegy ezen állam saját jogának

nevezzük. Amit pedig a természetes rend minden

ember számára létrehozott, azt minden nép

egyformán követi, és ius gentium a neve, mint

amely joggal minden nép él. Így a római nép is

részben saját, részben minden ember közös

jogával él. (…) A ius civile-t pedig egy bizonyos

államról nevezzük el, mint amilyenek például az

Athéniek. Ha ugyanis valaki Solón vagy Drakhón

törvényeit az Athéniek polgári jogának nevezi, az

nem téved. Így azt a jogot is, amellyel a római nép

él, a római polgárok jogának nevezzük (ius

Quiritium), amelyet a Quirites használnak – a

rómaiakat ugyanis Quirinusról Quirites-nek

nevezik. Sőt mikor külön nem tesszük ki, hogy

melyik állam jogáról van szó, saját jogunkat értjük

alatta éppúgy, mint amikor a költőt említjük, és

nem tesszük hozzá a nevét – a görögöknél a kiváló

Homéroszt, nálunk Vergiliust értjük ilyenkor. A

ius gentium pedig az egész emberi nemre nézve

közös. Mert a szokás hatalma és az emberi

szükségletek nyomása alatt valamennyi nép

bizonyos szabályokat állapított meg magának: így

például háborúk törtek ki, és ezt követően

4

keletkezett a hadifogság és a rabszolgaság,

amelyek a ius naturaléval ellentétesek. Ennek

értelmében ugyanis minden ember kezdetben

szabadnak született…”

Inst. 1, 2

„Ius naturale est quod natura omnia animalia

docuit. Nam ius istud non humani generis

proprium est, sed omnium animalium, quae in

caelo, quae in terra, quae in mari nascuntur.

Hinc descendit maris atque feminae coniugatio,

quam nos matrimonium appellamus, hinc

liberorum procreatio et educatio: videmus etenim

cetera quoque animalia istius iuris peritia

censeri.”

„A ius naturale az a jog, amelyre a természet

tanított meg minden élőlényt. Ez a jog ugyanis

nem az emberi nem kizárólagos tulajdona, hanem

valamennyi élőlényé, akik az eget, a földet és a

tengereket benépesítik. Innen ered a férfi és a nő

kapcsolata, amelyet mi házasságnak nevezünk

innét a gyermekek nemzése és felnevelése:

láthatjuk tehát, hogy más élőlények is ismerik ezt

a jogot.”

Pap. D. 1, 1, 7 pr. (2 def.)

"Ius autem civile est, quod ex legibus, plebiscitis,

senatusconsultis, decretis principum, auctoritate

prudentium venit."

„A ius civile ugyanis az a jog, amely a

törvényekből, a plebiscitumokból, a senatusi

határozatokból, a császári rendeletekből és a

jogtudósok tekintélyéből ered.”

Pap. D. 1, 1, 7, 1 (2 def.)

"Ius praetorium est, quod praetores

introduxerunt adiuvandi vel supplendi vel

corrigendi iuris civilis gratia propter utilitatem

publicam. Quod et honorarium dicitur ad

honorem praetorum sic nominatum."

„A ius praetorium az a jog, amelyet a praetorok

vezettek be a civiljog szabályainak kisegítése,

kiegészítése vagy kijavítása céljából, a közjó

érdekében. ’Honorarium’-nak is mondjuk ezt a

jogot; az elnevezés a praetori tisztségből (honor, -

oris) ered.”

5

A római köztársaság államszervezete

A római állam magistratusai

A magistratusok általános jellemzői = Állami főhivatalnokok a köztársaság korában.

(a) nem kaptak díjazást

(b) tisztségüktől nem foszthatók meg

(c) lemondhatnak (abdicare)

(d) annuitas, collegialitas

(e) rendes magistratusok (ld. lentebb) –

rendkívüli magistratusok (pl. dictator,

decemviri litibus scribundis)

Imperium (~ főhatalom)

(a) városfalon belül a legfőbb polgári hatalom

(b) városfalon kívül a hadsereg főparancsnoka

(c) iurisdictio

(d) ius agendi cum populo (népgyűlés

összehívása)

(e) ius coercitionis (büntető intézkedések:

bírság, zálogolás, bilincs, korbácsolás

alkalmazásának lehetősége)

Potestas (~ hivatali hatalom)

(a) kollégák – par potestas

(b) ius auspiciorum (madárjóslatok tartása)

(c) ius contionem habendi (nép összehívása)

(d) ius intercedendi

(e) magistratus curules: ius edicendi

Magistratus maiores

Magistratus minores

Consul

(a) imperium; eleinte csak patríciusok

(b) rex végrehajtó hatalmát, hadvezéri és bírói

jogkörét gyakorolja

(c) rex szakrális feladatait látja el (Ianus isten

papja; később a jelentősége csökkent)

(d) principatusban: az uralkodó jelöli ki őket,

jogosítványaikat is magához ragadja

(e) dominatusban: évek nevét adják,

elnökölnek a senatusban

Aedilis curulis

(a) Kr.e. 367-től létezik

(b) cura aedium (középítkezések)

(c) cura Urbis (városrendészet)

(d) cura annonae (piaci árak ellenőrzése)

(e) cura ludorum (nyilvános játékok)

(f) potestas, piacrendészet körében ius

edicendi és intercedendi van

(g) principatus: 6 fő, vásári rendtartás; c.

ludorum Kr.e. 22-től a praetoroké; c. Urbis

és annonae a császári hivatalnokoké

(h) dominatus: megszűnik

Praetor

(a) Kr.e. 367-től a peres jogszolgáltatást végzi

(b) imperium minus = iurisdictio + a consulok

többi jogosítványait is gyakorolhatta

helyettesként (collega minor)

(c) Kr.e. 242-től praetor peregrinus: római

polgár és peregrinus közötti vitákban

(d) principatus: számuk 18-ra nő, iurisdictio

csak urbanus és peregrinus, a többi egyéb

tevékenységet végez (pl. gyámhatósági

jogkör, szabadságperekben eljárás,

Quaestor

(a) Kr.e. V. sz. eleje; consulok pénzügyi

beosztottai

(b) államkincstár és levéltár felügyelete

(c) principatus: számuk 20-ra nő; 2 a princeps

szolgálatába, 2 a consulokat segíti, a többi a

senatusi provinciák helytartói mellett

segédkezik (aerarium kezelése a

praetorokhoz kerül)

(d) dominatus: ünnepi játékok költségei

(e) köztársaság idején létezett még aedilis

6

büntetőügyekben ítélkezés)

(e) dominatus: gyámhatósági jogkör,

szabadságperekben eljárás, ünnepi játékok

költségeinek viselése

plebis is: Kr.e. 367-től a tribunus plebis

segítői (plebs pénz- és levéltárát őrzik);

bíráskodási joguk nincs

Censor

(a) Kr.e. 443-tól létezik; ötévente 18 hónapra

választják

(b) potestas a comitia curiatától

(c) regimen morum: mores maiorum őrei,

névjegyzékből esetleg törlés

(d) polgárok névjegyzéke (centuriákba és

tribusokba beosztás)

(e) lex Ovinia óta elkészítik a senatus

névjegyzékét

(f) principatus: megszűnik, a princepshez

kerül a jogkörük

Tribunus plebis

(a) Kr.e. 494-ben jön létre; városon belül

sacrosanctus

(b) ius agendi cum plebe és patribus

(c) ius intercedendi (kivéve: censor és dictator

intézkedései ellen!)

(d) ius auxilii (menedékjog)

(e) principatus: számuk 10 fő; cognitio extra

ordinem bíráskodás

(f) dominatus: ünnepi játékok költségei

A római senatus

Köztársaság (a) külpolitika

(b) hadügyek

(c) államháztartás, közigazgatás,

igazságszolgáltatás, belpolitika

(d) szakrális szféra

Kései köztársaság (a) legfontosabb állami szerv; Sulla 600-ra,

Caesar 900-ra emeli a létszámát

(b) szükségállapot kihirdetése,

magistratusoknak teljhatalom

Principatus (a) a császár 600 senatort adlegál

(b) Kr.u. 14-től a magistratusokat választják

(c) törvényhozás joga

(d) Itália és a senatusi provinciák kormányzása

(e) államkincstár felügyelete

(f) ítélkezés büntetőügyekben

Dominatus (a) senatus Rómában és Konstantinápolyban

(b) egyszerű városi tanáccsá süllyed

A comitiák

Comitia curiata (a) szakrális alapon szerveződik, a korai

köztársaság idején jelentős, később

fokozatosan háttérbe szorul

(b) felhatalmazás a főhatalom gyakorlására

(c) felhatalmazás a censori hivatal viselésére

(d) elnöke lehetett a consul (ritkábban a

praetor), vagy a pontifex maximus

(ilyenkor: comitia calata)

7

Comitia centuriata (a) Kr.e. V. századtól létezik, centuriák alapján

szerveződik (minden 17-60 év közötti férfi

részt vett rajta, a campus Martinuson, tehát

a Városfalon kívül tartották; katonai jellege

később elhalványult)

(b) magistratus maiores választása

(c) törvényhozás

(d) hadüzenet és békekötés jóváhagyása

(e) ítélkezés államellenes bűncselekmények, és

más főbenjáró bűncselekmények ügyében

Comitia tributa (a) tribusok szerint szerveződik

(b) magistratus minores választása

(c) szövetségkötés más államokkal, illetve

uralkodóikkal

(d) törvénykezés nem politikai természetű

ügyekben

Concilium plebis (a) a plebs gyűlése, csak plebejusok vettek

részt rajta, elnöke a tribunus plebis volt

(b) határozatai (plebiscita) a lex Hortensiáig

csak a plebsre nézve voltak hatályosak

8

Diocletianus (284 - 305) császár közigazgatási reformja

Állam: hellenisztikus jellegű abszolút monarchia; a császár dominus et deus. Tetrarchia: 2 augusti +

2 caesares (augustusok vejei és örökösei).

Közigazgatás:

Központi kormányszervek (militia palatina) Területi közigazgatás - elválik a polgári és a

katonai igazgatás!!

1. A központi közigazgatás legfőbb szeve: sacrum

consistorium (államtanács) - a polgári és katonai

közigazgatás felső szintű vezetői; udvari

főméltóságok; császári palota tisztviselői

Polgári igazgatás: háromszintű

1. Praefectus praetorio (4 fő) irányítja:

közigazgatás / természetbeni adók behajtása

/ legfelsőbb szintű törvénykezés (331 után

ítéletük ellen nem lehet a császárhoz

fellebbezni!)

2. Praefectus urbi a két főváros (Róma és

Constantinopolis) élén, mivel ezek nem

tartoztak a praefecturák rendszerébe.

3. Vicariusok (=helyettesek): eredetileg a

praef. praet.-kat segítik; utóbb önálló

dioëcesis-t (saját területet) kaptak, ítéletük

ellen a császárhoz lehetett fellebbezni. A

kb. 100 kisebb provincia élén helytartók

álltak.

2. Négy udvari főméltóság:

a) Magister officiorum

(főudvarmester) - kancelláriai

hivatalok irányítása / kegyúri

döntések formába öntése /

beadványok jogi elbírálása /

levelezés, hivatali ügyintézés /

államrendőrség, palotaőrség,

birodalmi posta, fegyvertárak

felügyelete.

b) Quaestor sacri palatii

(főkancellár) - császári rendeletek

és kinevezési okmányok

megfogalmazása.

c) Comes sacrarum largitionum (kb.

pénzügyminiszter) - birodalom

pénz- és adóügyi igazgatása.

d) Comes rerum privatarum - az

uralkodó magánvagyonának

felügyelője.

Császári palota igazgatása: praepositus sacri

cubiculi; prétoriánus gárda helyébe új testőrség

Katonai közigazgatás:

I Constantinus óta önálló területi parancsnokok

(magistri militum) állnak az élén; a dioëcesis-

ekben duces látták el a katonai parancsnokságot. Államtanács mellett írnokok dolgoztak.

9

A jogfejlődés szempontjából fontos császárok és tevékenységük

Octavianus /Augustus ( Kr.e. 27 – Kr.u. 14):

Kr.e. 31 – 23: egyik consul

Kr.e. 12-től pontifex maximus

ius publice respondendi

leges Iuliae (~ de civitate / ~ iudiciorum

privatorum / iudiciorum publicorum / ~de

maritandis ordinibus / ~de maiestate / ~de vi

privata)

Claudius ( Kr.u. 41 – 54):

Saját kancelláriát állított fel.

Részei:

császári adminisztráció

levelezés

jogi beadványok osztálya

államkincstár

Hadrianus ( 117 – 138):

egységes állami közigazgatás

senatus helyén consilium principis jön létre

ius publice respondendi-t civiljogi erőre emeli

Edictum Perpetuum (Salvius Iulianus)!!!

Antoninus Pius (138 – 161):

Quarta divi Pii – serdületlen önjogú csak úgy

arrogálható, ha az örökbefogadó cautióval

biztosítja, hogy az arrogáltat serdületlensége

idején nem bocsátja el apai hatalma alól; ha

mégis így tenne, köteles vagyonának ¼-t az

arrogáltnak kiadni

Civiljogi erőre emelte a testamentum septem

signis obsignatumot; ettől kezdve az erre

hivatkozó örökös bonorum possessio cum re-t

kapott. (Korábban csak sine re, azaz a

civiljogi örökössel szemben hatálytalan volt!)

Marcus Aurelius (161 – 180):

Decretum divi Marcii – a követelés

elvesztésével bünteti azt a hitelezőt, aki

adósának vagyontárgyait önhatalommal – bár

nem erőszakkal – lefoglalja követelése

fejében

Antonius Caracalla (211 – 217):

Constitutio Antoniniana – minden szabad

alattvalóra kiterjeszti a római polgárjogot,

kivéve a Latini Iuniani körébe tartozók

Diocletianus (284 – 305):

a császár ’dominus deus’ lesz (innentől

dominatus!)

tetrarchia: 2 Augusti + 2 Caesares

I. Constantinus (306 – 337):

Milánói Edictum (313) – türelmi rendelet;

keresztény vallás felemelkedése

I. Theodosius (379 – 395): 380-ban államvallássá tette a kereszténységet

10

II. Theodosius (408 – 450) és III. Valentinianus

(424 – 455):

lex citationis (426) kiadása

Codex Theodosianus kiadása – 439. január 1-

én lépett hatályba; különösen fontos szerepet

kap a közjog, emellett nagyon sok kegyetlen

büntetőintézkedést is találunk benne

I. Iustinianus (527 – 565):

Kodifikáció:

Codex Iustinianus (529) – megtiltja a

hivatkozást a C. Theodosianus,

Hermogenianus és Gregorianus című

törvényművekre;

Quinquaginta decisiones (531) –

kompilátorok, interpolatio

Digesta seu Pandectae (533)

Institutiones seu Elementa (533) – hivatalos

tankönyv

Codex Iustinianus Repetitae Praelectionis

(534)

11

Lexek a történeti részben

Lex Aebutia de formulis (Kr.e. 149-126 között): A praetor peregrinus által kialakított praetori

perrendet civiljogi erőre emelte, lehetővé téve, hogy római polgárok egymás közti jogvitáiban is

alkalmazást nyerjen.

Lex Canuleia de conubio (Kr.e. 445): Lehetővé tette plebejusok és patríciusok házasodását, amit

korábban a XII t.t. tilalmazott.

Lex citationis (426. november 7., Ravenna): II. Theodosius és III. Valentinianus császárok által

közösen kiadott rendelet, amely kötelező erővel ruházza fel az öt remekjogász: Gaius, Modestinus,

Papinianus, Paulus és Ulpianus összes műveit, valamint mindazon jogászok véleményeit, akikre

munkáikban az öt remekjogász hivatkozott. Véleménykülönbség esetén a többségi vélemény irányadó;

ha az eltérő vélemények aránya egyenlő volt, Papinianus döntése követendő; ha ő nem nyilatkozik, a

bíró szabadon választhat a vélemények közül.

Lex Claudia de nave senatorum (Kr.e. 218): Korlátozta a senatorok tengeri kereskedelemben való

részvételét, azáltal, hogy legfeljebb 300 amphora űrmértékű hajót birtokolhattak.

Lex Cornelia de edictis praetorum (Kr.e. 67): Elrendelte, hogy a praetorok hivatali évük alatt

kötelesek tartani magukat a meghirdetett edictumukhoz.

Lex Cornelia de magistratibus (Kr.e. 82) + lex Villia annalis (Kr.e. 180): A magistraturák

betöltésének sorrendjét (cursus honorum) szabja meg. Eszerint quaestura 30, aedilitas / tribunatus 37,

praetura 40, consulatus pedig 43 éves kortól vállalható. Censor és dictator csak consulviselt személy

lehetett; az egyes tisztségek viselése között legalább két évnek kellett eltelnie.

Lex Hortensia (Kr.e. 287): A lexekkel egyenrangú jogforrássá tette a plebiscitumokat, amelyeket a

concilium plebis a törvények módjára hozott.

Leges Liciniae Sextiae (Kr.e. 367 – 366): Csökkentette a plebejusok adóterheit; 500 iugerumban

határoztatott meg az ager publicusból az egyes polgárok által elfoglalható terület; az egyik consult a

plebsből kellett választani; praetori tisztség felállítása iurisdictio gyakorlására.

Lex Ogulnia (Kr.e. 300): Lehetővé tette plebejusok jelölését főpapi tisztségekre, így már plebejus is

bejuthatott a pontifexek testületébe. A lex Ogulnia maga plebiscitum volt.

Lex Ovinia (Kr.e. 312 körül): Ettől kezdve a senatorok névsorát a censorok állapították meg.

Lex Poetilia Papiria de nexis (Kr.e. 326): Enyhítette az adósrabszolgáság szigorát. Lásd pl.: adós

bilincsbe verése vagy megölése tiltott!

Lex Publilia Philonis (Kr.e. 339): Kezdetben a népgyűlésen elfogadott törvények csak akkor léptek

hatályba, ha az atyák tekintélye elfogadta őket. Eme törvénytől kezdve ez a szentesítés kérhetővé,

majd később puszta formalitássá vált.

Lex Valeria de provocatione (Kr.e. 300): A római polgárok a magistratusok határozatai ellen a

Város határán belül a népgyűléshez fellebbezhettek.

12

ELJÁRÁSJOG

A perjog rendszere – áttekintés

PERES ELJÁRÁS NEM PERES ELJÁRÁS VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS

Civiljogi:

Legis actio

~ sacramento

~ ~ in rem

~ ~ in personam

~ per iudicis (seu arbitri)

postulationem

~ per condictionem

Forma szerint:

Interdictum

Iussum

Decretum

Civiljogi: Adóssági pereknél

személyi vh.:

Legis actio per manus

iniectionem

Legis actio per pignoris

capionem: peren kívüli

zálogolás (katonai ügyekben

aes militiae [zsold], aes

equestre [ló vételára], aes

hordarium [abrak,

takarmány]; ugyanígy

alkalmazták adóbérlő

adókövetelésének, ill.

áldozati állat vételárának

végrehajtására)

Dolog iránti pernél:

kezességvállalás biztosította a

vh-t (kezesek az állam adósai!)

Praetori: Formuláris(!)

Rendes alkatrészek:

Bírókinevezés

Intentio/demonstratio

Condemnatio/adiudicatio

Rendkívüli alkatrészek:

Praescriptio

Exceptio

(Fictio)

Tartalma szerint:

in integrum restitutio

stipulatio honoraria

missio in possessionem

Praetori: Személyi + vagyoni

actio iudicati

csődlejárás (magister

bonorum, bonorum emptor!)

actio Pauliana

cessio bonorum

→ Iustinianusnál ebből:

beneficium competentiae!

Császári: Cognitiós eljárás -

írásbeli per, hivatalnokbíró előtt,

libellus, távolmaradás esetei,

kötött bizonyítási rendszer,

appellatio, perköltségek, stb.

Császári: Vagyoni végrehajtás

13

Lexek az eljárásjogi részben

Lex Aebutia de formulis (Kr.e. 149-126 között): Civiljogi erőre emelte a praetor peregrinus által

kialakított perrendet (lehetővé tette használatukat római polgárok közötti vitákban).

Lex Calpurnia (Kr.e. III. sz.): A legis actio per condictionem elnevezésű performát használhatóvá

teszi határozott dologra menő követelések esetében.

Lex Furia de sponsu (Kr.e. 200 körül): A legis actio per manus iniectionem alkalmazását lehetővé

teszi azzal a személlyel szemben, aki a kezestől többet hajtott be, mint amennyi a kezes tényleges

tartozása volt.

Lex Furia testamentaria (Kr.e. 200 körül): A legis actio per manus iniectionem alkalmazását

lehetővé teszi azzal a személlyel szemben, aki hagyomány (legatum), vagy más halál esetére szóló

singularis successio esetén 1000 ast meghaladó értékben szerzett, feltéve, hogy a szerzés nem volt

kivéve a törvény hatálya alól. Ilyenkor a l. a. p. m. i. alkalmazására nem marasztalt adós ellen került

sor.

Lex Iulia iudiciorum privatorum (Kr.e. 17): Véglegesen hatályon kívül helyezte az addigra már

elavult legis actiós perrendet.

Lex Iulia iudiciorum publicorum (Kr.e. 17): Egységet teremtett a quaestiók szervezetében: 4

decuria működött, amelyek a magistratusok választásában is közreműködtek. Közvádló nem volt,

bármely polgár felléphetett vádemelési céllal. A bíróság csak a bűnösségről szavazott, a büntetést ez a

törvény határozta meg.

Lex Licinnia (Kr.e. 210 körül): A legis actio per iudicis (seu arbitri) postulationem performa

alkalmazását kiterjeszti az actio communi dividundo körébe tartozó, közös tulajdon megosztására

menő perekre is (stipulatiós követelésekre, és az actio familiae herciscundae körébe tartozó esetekre

már a XII t.t. alkalmazhatóvá tette ezt a performát).

Lex Marcia (Kr.e. 104): A legis actio per manus iniectionem alkalmazását lehetővé teszi a kamatokat

behajtó uzsorásokkal szemben.

Lex Pinaria (Kr.e. 472): Legis actio sacramento keretében, a sacramentum összegének a

pontifexeknél történő letétele után, a további eljárásnak 30 napra történő felfüggesztését rendelte el

(szemben a legis actiós eljárás kezdeti szabályaival). Ezen 30 nap alatt a felek kölcsönösen kezesekkel

(vadimonium) biztosíthatták egymást; a határidő elteltével azonban ismét meg kellett jelenniük a

iurisdictiót gyakorló magistratus előtt (praetor), bíróválasztás végett.

Lex Publilia de sponsu (Kr.e. 200 körül): A legis actio per manus iniectionem kezes általi

alkalmazását lehetővé teszi azzal a személlyel szemben, akire nézve a kezes kezességet vállalt, az adós

pedig ettől számított 6 hónapon belül nem teljesített a kezes részére.

Lex Silia (Kr.e. III. sz.): Határozott pénzösszegre menő perekben használhatóvá teszi a legis actio

per condictionem elnevezésű performát.

Posztklasszikus és iustinianusi változások

1. A iustinianusi kodifikáció mondta ki az önhatalmú jogérvényesítés általános tilalmát.

2. II. Theodosius 424-ben kiadott constitutiója az actiones perpetuae elévülését 30 évben állapította

meg; az egyházi- és a kegyes alapítványok keresetei 40 év alatt évültek el.

14

3. Perbeli képviselet rendjében: a későcsászárkortól a marasztalás a cognitor javára szólt; a

marasztalási keresetet csak a képviselt indíthatta meg. A kompilátorok a cognitor szó helyébe a

procuratort interpolálták.

4. A cessio bonorum körében Iustinianusnál a létfenntartáshoz szükséges vagyonhányad nem csupán

a végrehajtás megkezdése utáni szerzeményekből illette meg az adóst, hanem a végrehajtáskor

már meglevő vagyonból is; ezt hívták beneficium competentiae-nek.

15

SZEMÉLYI- ÉS CSALÁDJOG

A portio mulieris kérdése

Ulp. D. 25, 4, 1 pr – 1 (24 ad ed.)

(pr.) Temporibus divorum fratrum cum hoc

incidisset, ut maritus quidem praegnatem

mulierem diceret, uxor negaret, consulti Valerio

Prisciano praetori urbano rescripserunt in haec

verba: „Novam rem desiderare Rutilius Severus

videtur, ut uxori, quae ab eo diverterat et se non

esse praegnatem profiteatur, custodem apponat,

et ideo nemo mirabitur, si nos quoque novum

consilium et remedium suggeramus. Igitur si

perstat in eadem postulatione, commodissimum

est eligi honestissimae feminae domum, in qua

domitia veniat, et ibi tres obstetrices probatae et

artis et fidei, quae a te adsumptae fuerint, eam

inspiciant. Et si quidem vel omnes vel duae

renuntiaverint praegnatem videri, tunc

persuadendum mulieri erit, ut perinde custodem

admittat atque si ipsa hoc desiderasset: quod si

enixa non fuerit, sciat maritus ad invidiam

existimationemque suam pertinere, ut non

immerito possit videri captasse hoc ad aliquam

mulieris iniuriam. Si autem vel omnes vel plures

non esse gravidam renuntiaverint, nulla causa

custodiendi erit”.

(1) Ex hoc rescripto evidentissime apparet

senatus consulta de liberis agnoscendis locum

non habuisse, si mulier dissimularet se

praegnatem vel etiam negaret, nec immerito:

Marcus Aurelius és Verus uralkodása alatt volt

egy férj, aki azt állította, hogy a felesége

várandós; a felesége ezt tagadta. Az uralkodók

ebben a tárgyban egy rescriptumot bocsátottak ki

Valerius Priscusnak, Róma praetorának, ami az

alábbiakat tartalmazta: Rutilius Severus furcsa

igénnyel járult elénk, azt követelve, hogy

rendeljünk custost (= őrt, őrzőt) a feleségének,

aki elvált tőle és azt állítja, hogy nem várandós.

Ekként nem meglepő, hogy erre az esetre mi is

újszerű megoldást javasolunk. Ha a férj kitart

fenti igénye mellett, jelöljék ki egy tiszteletre

méltó asszony házát, ahol Domitia megszállhat.

Ott három, kiemelkedő tudású és megbízható

bábaasszony látogassa meg őt. Ha mindhárman,

vagy közülük legalább ketten úgy nyilatkoznak,

hogy Domitia várandós, úgy a feleség köteles

elfogadni a custost, mintha azt saját maga kérte

volna. Ha nem fog szülni, férje saját magát

szégyeníti meg, ennek pedig jó híre fogja kárát

látni: azt fogják feltételezni róla, hogy csak azért

állt elő ezzel a követeléssel, hogy feleségének

rossz hírét keltse. Ha a bábák mindhárman, vagy

közülük legalább ketten akként nyilatkoznak,

hogy véleményük szerint Domitia nem várandós,

úgy semmi sem indokolja, hogy custost adjunk

mellé.

Ebből a rescriptumból látható, hogy a gyermek

elismerésére vonatkozó senatusconsultumok,

nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a nő azt

színleli, hogy nem várandós, vagy egyenesen

16

partus enim antequam edatur, mulieris portio

est vel viscerum. Post editum plane partum a

muliere iam potest maritus iure suo filium per

interdictum desiderare aut exhiberi sibi aut

ducere permitti. Extra ordinem igitur princeps in

causa necessaria subvenit.

tagadja ilyen voltát. És mindez nem alaptalan:

hiszen a gyermek, amíg meg nem születik,

anyja testének része, nemesebb szerve (portio

mulieris vel viscerum). Születését követően,

apja a praetor interdictumának igénybevételével

követelheti, hogy a gyermeket vagy mutassák be

neki, vagy adják át neki. Így siet a segítségére a

princeps szükség esetén a feleknek.

17

Lexek a személyi- és családjogban

Lex Aelia Sentia (Kr.u. 4): A rabszolga felszabadítást korlátozó törvény – 20 évnél fiatalabb úr nem

szabadíthatott fel senkit (ha megtette, úgy a felszabadítás érvénytelen volt!), illetve 30 évnél fiatalabb

rabszolga nem volt felszabadítható (ha mégis felszabadították, nem nyerte el a római polgárjogot, csak

Latinus Iunianus lett).

Lex Atilia (Kr.e. 186 előtt): A hatóság rendel ki gyámot a rászorult mellé abban az esetben, ha sem

végrendeleti, sem pedig törvényi gyámja nincsen. Az ilyen gyámot tuela dativának vagy tutela

Atiliananak hívták.

Lex Fufia Caninia (Kr.e. 2): A rabszolgák száma szerint korlátozza a végrendeleti felszabadítást; e

törvény megsértése érvénytelenít (2-10 rabszolga → 1/2; 11-30 → 1/3; 31-100 → 1/4; 101-500 → 1/5;

500 felett maximum 100).

Lex Iulia de adulteriis coercendis (Kr.e. 18): Repudium esetén a válni kívánó fél 7 tanú előtt jelentse

ki akaratát. A posztklasszikus kortól kezdve válóokiratot kellett írni.

Lex Iulia de collegiis (Kr.e. 21): A senatus engedélye szükséges olyan egyesületek alapításához,

amelyek működése taggyűlés összehívását igényli.

Lex Iulia de maritandis ordinibus (Kr.e. 18): Minden 25 és 60 év közötti római férfi, valamint

minden 20 és 50 év közötti római nő római házasságban köteles élni. Ha nem teszik (ún. caelibes),

elveszítik a majdan rájuk szálló hagyatékot; ha pedig gyermektelenek (orbi), csupán a hagyaték felét

szerezhetik meg (egymás javára végrendelkező házastársak esetén csak egy tizedét). (Ehhez ld. még a

lex Papia Poppaea rendelkezéseit Kr.u. 9-ből!)

Lex Iunia Norbana (Kr.u. 19): A formahibával felszabadított rabszolgák nem kaptak civitas

Romanát, csak ius Latii-t, így csupán Latini Iuniani lettek.

Lex Laetoria [Plaetoria?] (Kr.e. 200 körül): Csalás címén büntetőkereset indítható az ellen, aki

becsapott egy minort. Ha a csaló – miután becsapta a minort – perelte be őt teljesítésre, a praetor

exceptiót adott. Ha a minor már teljesített, és később jött rá a csalás tényére, in integrum restitutiót

kérhetett a praetortól.

Lex Minicia (Kr.e. 90): A polgár és peregrinus házasságából született gyerek az alacsonyabb

jogállású szülő státusát követi. (Ezt a törvényt egy Hadrianus-korabeli SC szüntette meg).

Lex Papia Poppaea (Kr.u. 9): Az incapacitas (az örökség megszerzésére való képtelenség) Kivételt

tesz a törvény a háromgyerekes ingenua és a négygyermekes libertina anyákkal: nekik nincs

újraházasodási kötelezettségük; ez a ius trium / quattor liberorum. Ld. még lex Iulia de maritandis

ordinibus.

Lex Petronia de servis (Kr.u. 61): A rabszolga ura bíró ítélet nélkül nem küldhette rabszolgáit

önkényesen állatviadalra (ad bestias).

Senatus consultumok a személyi- és családjogban

SC Claudianum (Kr.u. 52 / 54?): Rabszolga lett az a szabad nő, aki más rabszolgájával folytatott

nemi viszonyt, és azt a rabszolga gazdájának háromszori tiltakozása ellenére sem hagyja abba.

SC Macedonianum (Kr.u. 69-79?): A filius familias részére folyósított pénzkölcsön sem az apa

életében, sem annak halála után nem volt peresíthető (mindkét esetben naturalis obligatiót

eredményezett!). Ha valaki mégis pert indított, akkor a filiust megillette az exceptio senatus consulti

18

Macedoniani. Csak akkor kellett teljesítsen, ha az apa parancsára vagy belegyezésével vette fel a

kölcsönt, illetve a peculium castrense esetén; ilyenkor a filius a különvagyon erejéig felelt.

SC Plancianum (Kr.u. 69 / 79?): A válás után született gyermek származásának megállapítására

irányuló eljárás szabályait tartalmazza. A nőnek a válástól számított 30 napon belül értesítenie kell a

férjet várandósságáról, de a határidő elmulasztása nem eredményezi automatikusan a születendő

gyermekre nézve hátrányos döntés meghozatalát. Amennyiben a volt férj vitatja, hogy a gyerek tőle

származik, őrzőket (custodes ad ventrem custodiendum inspiciendumque) küldhet a nő megfigyelésére

– ilyenkor a majdan megszületendő gyermeket nem kell elismernie, de az apaság ténye ettől

függetlenül bizonyítható vele szemben. Amennyiben a volt férj elmulasztja vitatni a nő általi értesítést,

és őrzőket sem küld, akkor tartási kötelezettsége keletkezik a gyermekkel szemben, de a gyermek nem

válik automatikusan az örökösévé.

SC Silanianum (Kr.u. 10): Ha a gazda gyilkosság áldozata lesz, a vele egy fedél alatt lakó rabszolgák

is ölessenek meg, hacsak nem védelmezték urukat, akár az életük árán is.

SC Vellaeanum [Velleianum?] (Kr.u. 46 és 54 között): Megtiltotta, hogy a női intercessiót, vagyis

hogy a nők másért kezességet vállaljanak, perbeli képviselők legyenek, továbbá teljes öröklő- és

végrendelkező képességük is korlátozást szenvedett; ez utóbbiakat csak a posztklasszikus korban

rendezték.

Egyéb jogintézmények a római személyi jogban

Fictio legis Corneliae: Ha római polgár hadifogságban halt meg, úgy kellett tekinteni, mintha

életének utolsó szabad pillanatában halt volna meg, így végrendelete érvényben maradhatott.

Ius postliminii: A „hátsó küszöb joga”; a fogságba esett személy vagyoni viszonyai fogságba esésével

megszűntek, azonban ha mégis hazatért, akkor a hátsó ajtón belépve úgy tekintetett, mintha soha nem

is lett volna távol.

Praesumptio Muciana: A nő házasság alatti szerzeményei az ellenkező bizonyításáig mind a férjtől

származónak tekintendők.

19

DOLOGI JOG

A tulajdon „fajai”

Alanya Tárgya Szerzésmód

Kviritár tulajdon Csak olyan személy, aki

commerciummal bír

„Res habilis” (alkalmas

dolog) csak

forgalomképes (kivéve:

tartományi telek)

Civiljogi szerzésmód

Bonitár tulajdon Ø

Tartományi telken

fennálló tulajdonszerű

viszony

Ø

Peregrinus tulajdon Ø

A dologegyesülés problémaköre

Fogalma: különböző személyek tulajdonában álló dolgokból egy összetett dolog jön létre. Az

egyesülés minősége szerint létezett: (a) gyenge egyesülés – ilyenkor nincs tulajdonváltozás, dominium

dormit, tehát perlési lehetőség sincs, a kapcsolat megszűntével: actio ad exhibendum; (b) erős

egyesülés – ez lehetett (α) alárendelő, itt accessio cedat principali; (β) mellérendelő, itt condominium

a dolgok értékének arányában.

Ingatlanokkal kapcsolatos acessiók Ingókkal kapcsolatos acessiók

alárendelő* mellérendelő

Folyókkal kapcsolatos accessiók:

(a) alluvio (erős) – iszaplerakódás

(b) avulsio (gyenge) – sodorvány

(c) alveus derelictus – elhagyott folyómeder;

agri artificinii esetén a folyó középvonala

+ a mezsgye határolta területen nőtt hozzá

az egyes telkekhez, agri limitati esetén

okkupálható.

Ferruminatio – fémek

melegen történő

összekovácsolása,

idegen anyag

közbeiktatása nélkül

(erős). Adplumbatio –

fémek összeillesztése

ólomkapcsokkal

(gyenge).

Confusio – folyadékok

összeöntése (nem

egységes a megítélése:

Ulpianus szerint ez

specificatio).

Satio, implantatio – előbbi erős egyesülés, utóbbi

gyenge, amíg a növény gyökeret nem ereszt

Textura, scriptura,

pictura –

szabiniánusok: tábla,

prokuliánusok:

festmény, szöveg a

fődolog.

Conflatio – fémek

ötvözése, DE! ha

szétválaszthatók, akkor

nincs dologegyesülés,

actio ad exhibendum.

Inaedificatio = építés

(a) beépítés: idegen anyagot saját telekbe;

actio de tigno iucto.

(b) ráépítés: idegen telekre saját anyagot; jh-

ű impensae (Celsus) vagy anyag- és

bérköltség (Gaius), rh-ű ius tollendi.

Fémektől különböző

fődolog összeillesztése

más dologgal, ragasztás,

szegelés, beékelés

módszerével.

Commixtio – keveredés,

vindicatio pro parte.

DE! commixtio

nummorum: pénzérmék

bekeveredése,

tulajdonszerzés miatt

csak gazdagodásra lehet

perelni.

20

*: Ingók alárendelő kapcsolatánál kérdés: Melyik a fődolog? A szabiniánusok szerint az,

amelyik nagyobb értékkel, vagy tömeggel bír, a prokuliánusok szerint az, amelyiknek a

gazdasági jelentősége nagyobb.

A birtok védelme

Posszesszórius védelem hatósági úton kap védelmet a birtokos, a birtoklás tényénél fogva. Módja:

interdictum.

Megtartásra Visszaszerzésre

i. uti possidetis: ingatlan; győz, aki az ~

kibocsátásakor nem birtokol alattomban /

erőszakkal. hibátlanul kell birtokolni!

i. unde vi: akit ingatlan birtokából vetettek ki, 1

éven belül kérheti (fegyveres erőszaknál korlátlan

ideig)

i.utrubi: ingók; győz, aki az ~ kibocsátásától

visszafelé számított 1 éven belül hosszabb ideig

birtokol (pl. 8 hónap Titius, utána 7 hónap Seius -

Seius győz, Titius csak 4 hónapot birtokolt abban

az évben)

i. de precario: ha a szívességi használó felhívásra

nem adja vissza a dolgot, ezzel lehetett

visszaszerezni

i. de clandestina possessione: aki clam

(alattomban) vette el a birtokot, attól ezzel;

később unde vibe olvadt.

21

Lexek a dologi jogi részben

Lex Atinia (Kr.e. 200 körül): A lopott dolgok elbirtoklásának általános tilalmát mondta ki. A lopott

dolgok tolvaj általi elbirtoklását már a XII tt. is tilalmazta, azonban a fenti törvény általános jellegénél

fogva a tilalom kiterjedt a jóhiszemű birtokosokra is. Ha azonban a dolog valamilyen módon

visszakerült a tulajdonoshoz, a tilalom hatályát vesztette, vagyis a dolog elbirtokolhatóvá vált.

Lex Plautia (Kr.e. 78 – 63 között): A lex Atinia tilalmát kiterjesztette az erőszakkal elvett dolgokra

(res vi possessae), tehát ebbe a körbe már az ingatlanok is tartozhattak.

Lex Scribonia (Kr.e. 50?): Megtiltotta a szolgalmak elbirtoklását (valószínűleg a kései köztársaság

korában), azonban a klasszikus kor vége felé ez az aktus ismét lehetségessé vált.

Posztklasszikus és iustinianiusi változások

1. Előnyös változás, hogy a posztklasszikus korban a tartományi telek és a peregrinus-tulajdon

különállása megszűnt; Iustinianus formailag is deklarálta a magántulajdon egységét, vagyis ezután

csak a bonitártulajdon különállása maradt meg.

2. A birotkinterdictumok körében a posztklasszikus jog eltűntette az interdictum unde vi-t, helyette

behozva az actio momenti-t (momentum itt = 'jelenlegi birtok').

3. A iusinianusi jogban egyrészt megszűnt az actiók és intedictumok közötti különbség, azaz

utóbbiak is a rendes peres eljárások közé soroltattak be; másrészt az intedictum utrubi és ~ uti

possidetis összevonatott, alkalmazási feltételek tekintetében az interdictum uti possidetis

szabályozása irányadó. Részben felújította az interdictum unde vi intézményét is, de ekkortól már

interdictum de vi az elnevezése, továbbá eltörölte a hibás birtok kifogását.

4. Iustinianus törölte el a mancipatio intézményét, bár már a posztklasszikus időkben is igen ritkán

használták.

5. Iustinianus az ingó dolgok elbirtoklását 3 évre változtatta, ingatlanok esetében a tartományi telek

elbirtoklásához igazodott (10, illetőleg 20 év → praescriptio longi temporis!).

6. Praescriptio longissimi temporis: Aki 30 vagy 40 éven keresztül háborítatlanul birtokolt egy

jóhiszeműen szerzett dolgot, az a keresetelévüléssel együtt tulajdont is szerzett a dolog felett.

7. A posztklasszikus jogban a tulajdon-traditio alkalmas volt res mancipi tulajdonának

megszerzésére is. Iustinianusnál a traditio csak akkor viszi át a tulajdont, ha a vételárat kifizették,

kifejezetten hitelezték, esetleg más egyéb módon biztosították (vagyis a mancipatio XII tt.-ben

meghatározott szabályait terjesztette ki a traditióra!).

8. Az idegen dologbeli jogok körében: habitatio – egy ház vagy lakás „használatának” joga, amit

Iustinianus önállósított és az ususfructus szabályait terjesztette ki rá. Személyes szolgalmak –

használat, haszonélvezet, habitatio. A birtok fogalmának kiterjedése miatt (jogbirtok – iuris

possessio) aki a szolgalmat birtokolja, az a birtoklás ténylegessége által birtokolja a szolgalmi

jogosultságot is. A szolgalmak általános keresete az actio confessoria lett. Az ún.

szomszédjogokat (→ tulajdon korlátai) törvényi szolgalmaknak nevezik ettől a kortól kezdve,

mintegy szembeállítva a jogügylettel alapított szolgalmak csoportjával.

22

JOGESETEK, TÉNYÁLLÁSOK

Az alábbi forrásszövegek kivétel nélkül eredeti jogászi vélemények, méghozzá abban a

formában, ahogyan ezek a Kr.u. VI. században, a Iustinianus császár nevével fémjelzett

kodifikációs tevékenység eredményeként létrejött egyik munkában, a Digestában szerepelnek.

A Digesta a jogászi véleményeket, responsumokat tartalmazó gyűjteményes munka volt;

jelentősége egyebek mellett abban áll, hogy az ebben szereplő, egyedi esetekre adott konkrét

válaszok tanulmányozása révén képet kaphatunk a klasszikus római jog jogéletéről, jogi

gondolkodásáról, valamint a jogászi érvelés gyakorlatáról.

A cél ezekkel a forrásszövegekkel az lenne, hogy a hagyományos „Digestenexegese”

módszerével kerüljenek elemzésre. Az exegézis elkészítésének vannak azonban bizonyos

előfeltételei, valamint meghatározott lépései.

Előfeltételként a szabályok valamilyen fokú ismerete szükségeltetik: a jogintézmények

definícióit, a keletkezésük és megszűnésük eseteit, valamint eme jogintézmények konkrét

tartalmát valamilyen mértékben ismerni kell ahhoz, hogy érdemben hozzá lehessen szólni a

forrásszövegekhez.

A forrásszövegek exegézise több lépcsős tevékenység. Az oktatási célú exegézis

nyilvánvalóan eltér a tudományos igényű elemzéstől, így most csak a számunkra releváns

lépéseket emeljük ki, amelyek a következők:

a) A tényállás azonosítása

b) Jogkérdés

c) Jogászi döntés

d) Magyarázat

Ad a) A tényállás azonosítása

Ebben a körben meg kell állapítani, hogy kik az esetben szereplő felek, és milyen igényt

fogalmaznak meg egymással szemben, valamint hogy az igényt milyen érvekkel támasztják

alá, illetőleg az esetben mely további tények bírnak döntő jelentőséggel.

Ad b) Jogkérdés

Azonosítani kell az absztrakt, tehát kellően általános formában is megfogalmazható

jogkérdést.

Ad c) Jogászi döntés

Azonosítani kell a jogász által adott választ, az esetleges korábbi vagy más jogászokra történő

hivatkozást. (Meglátásunk szerint ebben a vonatkozásban szükséges némi jogtörténeti

háttérismeret is, amelynek birtokában pl. könnyen érthető és magyarázható, hogy ha egy adott

jogász a véleményében Labeo nézeteire hivatkozik, akkor a neki feltett kérdésre adott válasza

a prokuliánus iskola szemléletét fogj tükrözni.)

Ad d) Magyarázat

Itt szükségesek a tételes háttérismeretek, amelyek segítségével értelmezni lehet a jogász által

az azonosított jogkérdésre adott választ.

23

Mintaelemzés

Herm. D. 44, 4, 16 (6 iuris epit.)

Si debitor a furioso delegatus creditori eius solvat, quem compotem mentis esse existimabat,

et ita cum eo agatur: exceptione doli in id, quod in rem furiosi processit, defenditur.

Ha az adós, akit egy épelméjűnek vélt őrült delegált, az ő [ti. az őrült] hitelezőjének teljesít, és

ekként [utóbb] perlik [a teljesítésre], megvédheti magát exceptio dolival arra nézve, ami az

őrült javát szolgálta.

A tényállás azonosítása

Adós

Hitelező

Gondnok

Őrült

(épelméjűnek vélt)

Az események időrendben:

1. delegatio

2. az ennek alapján történő teljesítés

3. a gondnok általi perlés

Releváns tények: (1) a delegans őrült; (2) az adós jóhiszemű (épelméjűnek véli).

Jogkérdés

Delegans általi utasítás?

Jóhiszemű teljesítés?

Mi perelhető?

Jogászi döntés

Ha a gondnok perli az adóst a már végrehajtott teljesítésre, akkor exceptio dolival védekezhet:

ami az őrült delegans javára válik, nem vihető perbe.

Magyarázat

2. Teljesítés

1. Delegatio 3. Perlés

24

Aurelius Hermogenianus – Kr.u. III – IV. század fordulója (Diocletianus kortársa)

A delegatio jelentése, természete (itt: teljesítésre vonatkozó utasítás)

Az őrült jogi helyzete, jognyilatkozatai, ezek pótlása (gondok szerepe, lucida intervalla).

A gondnokság tartalma, terjedelme

Perben az exceptio és az exceptio doli jelentése, működése, jellege (valóságrontó új tény,

*exceptione reus fit actor, exceptio peremptoria)

25

Személyi jog

SZ.1.

Iul. D. 40, 4, 16 (36 dig.)

Si ita scriptum fuerit: „Cum Titius annorum triginta erit, Stichus liber esto eique heres meus

fundum dato” et Titius, antequam ad annum trigensimum perveniret, decesserit, Sticho

libertas competet, sed legatum non debebitur. Nam favore libertatis receptum est, ut mortuo

Titio tempus superesse videretur, quo impleto libertas contingeret: circa legatum defecisse

condicio visa est.

Ha a végrendeletben a következőt írta [az örökhagyó]: „Amikor Titius 30 éves lesz, a Stichus

nevű rabszolga legyen szabad, és az örökösöm adja oda neki egy telkemet”, Titius pedig,

mielőtt a 30 éves kort elérte volna, meghalt. Stichust ugyanakkor megilleti a szabadság, a

hagyománnyal azonban [az örökös] nem tartozik. A favor libertatis révén ugyanis az a bevett

felfogás, hogy Titius halálát követően is tovább folyónak tekintendő az idő, amelynek

elteltével [a rabszolga] elnyeri a szabadságot. A legatum tekintetében azonban a feltételt nem

teljesültnek kell tekinteni.

SZ.2.

Paul. D. 26, 7, 46, 5 (9 resp.)

Tutelae iudicio tutor conventus edidit librum rationum et secundum eum condemnatus solvit:

postea cum a debitoribus paternis, quorum nomina libro rationum non inerant, exigere vellet

pupillus, prolatae sunt ab his apochae tutoris: quaesitum est, utrum adversus tutorem an

adversus debitores actio ei competat. Paulus respondit, si tempore administrandae tutelae

tutori tutelam gerenti debitores solvissent, liberatos eos ipso iure a pupillo: sed si cum tutore

actum esset, posse eundem adulescentem propter eam causam tutelae experiri et adversus

exceptionem rei iudicatae doli mali uti replicatione.

Az ítélettel erre kötelezett gyám bemutatta könyvelését, és ennek alapján marasztalták, ő

pedig ennek megfelelően teljesített. Később azonban az apa adósaitól, akik a [gyám]

könyveiben nem szerepeltek, a pupillus követelni akarta [a tartozást], akik [erre] bemutatták a

gyám [által kiállított, a teljesítést igazoló] nyugtáit. Az a kérdés merült fel, hogy vajon a gyám

vagy az adósok ellen illeti-e meg kereset [a pupillust]. Paulus véleménye szerint, ha az adósok

a gyámság fennállása idején teljesítettek a gyámnak, ipso iure mentesülnek a pupillusszal

szemben. Ha azonban a gyám ellen indítana keresetet, megkísérelhet [a pupillus] a

gyámságból eredően fellépni, és a gyám exceptio rei iudicatae-jával szemben replicatio

dolival élni.

SZ.3.

Paul. D. 40, 1, 23 (15 resp.)

Gaius Seius Pamphilam hac lege emit, ut intra annum manumitteretur: deinde intra annum

Seius servus pronuntiatus est: quaero, an ex lege venditionis finito anno Pamphila libertatem

consecuta sit. Paulus respondit, cum ea condicione ancillam emptam domino adquisitam, cum

qua condicione venisse proponeretur.

26

Gaius Seius azzal a kikötéssel vásárolta meg Pamphiliát, hogy egy éven belül felszabadítandó.

Ezt követően, az egy év elteltét megelőzően Gaius Seiust rabszolgává nyilvánították.

Kérdésem, hogy az adásvétel rendelkezéseiből eredően az egy év leteltével Pamphilia elnyeri-

e a szabadságot. Paulus azt válaszolta, hogy azzal a feltétellel szerzi meg [Gaius Seius]

tulajdonos[a] a rabszolganőt, amely feltétellel azt [korábban Gaius Seiusnak] eladták.

SZ.4.

Ulp. D. 4, 4, 9, 4 (11 ad ed.)

Papinianus ait, si maior annis viginti minor viginti quinque se in servitutem venire patiatur,

id est si pretium participatus est, non solere restitui: sed hoc merito, quoniam res nec capit

restitutionem cum statum mutat.

Papinianus szerint, ha egy 20 és 25 év közötti hagyja, hogy eladják rabszolgának, tehát ha a

vételáron osztozik, nem szokás restituálni. Méltán van ez így, mert amikor a status

megváltozik, nincs helye restitutiónak.

SZ.5.

Iul. D. 4, 4, 41 (45 dig.)

Si iudex circumvento in venditione adulescenti iussit fundum restitui eumque pretium emptori

reddere, et hic nolit uti hac in integrum restitutione paenitentia acta, exceptionem utilem

adversus petentem pretium quasi ex causa iudicati adulescens habere poterit, quia unicuique

licet contemnere haec, quae pro se introducta sunt. nec queri poterit venditor [*emptor –

Cujacius], si restitutus fuerit in eam causam, in qua se ipse constituit et quam mutare non

potuisset, si minor auxilium praetoris non implorasset.

Ha a bíró az adásvétel keretében átvert ifjú javára elrendelte a telek visszaadását azzal, hogy ő

a vételárat térítse vissza, és az ifjú utóbb megbánva mindezt, nem akart élni a restitutio

lehetőségével, akkor a vételárat követelő [vevő] ellen sikerrel kérhet exceptiót az ifjú ítélt

dologra hivatkozással, mivel mindenki számára megengedett, hogy ne vegyen igénybe egy

olyan kedvezményt, amelyet számára biztosítottak. Azt sem panaszolhatja fel a vevő, ha

restituálják azt az állapotot, amelyet ő maga okozott, és amelyen nem is változtathatott volna,

ha a minor nem kap restitutiót.

SZ.6.

Paul. D. 4, 4, 48, 1 (1 sent.)

Minor ancillam vendidit: si eam emptor manumiserit, ob hoc in integrum restitui non poterit,

sed adversus emptorem quanti sua interest actionem habebit.

Egy minor eladott egy rabszolganőt. Ha a vevő felszabadítja [a rabszolganőt], [a minor] nem

tarthat igényt az eredeti állapot visszaállítására, hanem a vevő ellen a saját részesedése iránt

indíthat keresetet.

27

Dologi jog

D.1.

Iav. D. 39, 5, 25 (6 epist.)

Si tibi dederim rem, ut Titio meo nomine donares, et tu tuo nomine eam ei dederis, an factam

eius putes? Respondit, si rem tibi dederim, ut Titio meo nomine donares eamque tu tuo

nomine ei dederis, quantum ad iuris suptilitatem accipientis facta non est et tu furti obligares:

sed benignius est, si agam contra eum qui rem accepit, exceptione doli mali me summoveri.

Ha átadok neked egy dolgot azzal, hogy a nevemben ajándékozd Titiusnak, te pedig a saját

nevedben adod át, vajon megszerzi-e a tulajdont? A válasz az, hogy ha úgy adok neked

valamit, hogy az én nevemben add oda Titiusnak, te pedig a saját nevedben teszed ezt, akkor

szigorú értelmezés szerint az átvevő nem szerez tulajdont, te pedig lopásért felelsz. Az

engedékenyebb értelmezés szerint azonban, ha keresetet indítok a megszerző ellen, ő exceptio

doli-val védekezhet.

D.2.

Ulp. D. 12, 1, 18 pr. (7 disput.)

Si ego pecuniam tibi quasi donaturus dedero, tu quasi mutuam accipias, Iulianus scribit

donationem non esse: sed an mutua sit, videndum. Et puto nec mutuam esse magisque

nummos accipientis non fieri, cum alia opinione acceperit. Quare si eos consumpserit, licet

condictione teneatur, tamen doli exceptione uti poterit, quia secundum voluntatem dantis

nummi sunt consumpti.

Ha ajándék címén adok át neked egy meghatározott pénzösszeget, te pedig kölcsön gyanánt

veszed át, akkor Iulianus véleménye szerint ajándékozás nem jön létre; kérdéses azonban,

vajon kölcsön létrejön-e. a magam részéről úgy vélem, hogy kölcsön sem jön létre, és a pénz

nem kerül az átvevő tulajdonába, mivel az átvételre eltérő vélekedés alapján került sor.

Ekként, ha elkölti a pénzt, bár condictióval perelhető lesz, mégis exceptio dolit kérhet, mivel a

pénz felhasználására az azt adó akaratának megfelelően került sor.

D.3.

Paul. D. 41, 4, 2, 15 (54 ad ed.)

Si a pupillo emero sine tutoris auctoritate, quem puberem esse putem, dicimus usucapionem

sequi, ut hic plus sit in re quam in existimatione: quod si scias pupillum esse, putes tamen

pupillis licere res suas sine tutoris auctoritate administrare, non capies usu, quia iuris error

nulli prodest.

Ha serdültnek vélt pupillustól vásárolok gyámi auctoritas nélkül, akkor véleményünk szerint

sor kerülhet elbirtoklásra, mivel ez [ti. az elbirtoklás] inkább a vagyontárggyal áll

kapcsolatban, mint a [vele összefüggő] vélekedéssel. Ha azonban tudod, hogy az eladó

pupillus, ám azt hiszed, hogy gyámi auctoritas nélkül eljárhat, akkor nem fogsz elbirtokolni,

minthogy a jogban való tévedés senki előnyére sem válik.

28

D.4.

Paul. D. 41, 4, 2, 6 (54 ad ed.)

Cum Stichum emissem, Dama per ignorantiam mihi pro eo traditus est. Priscus ait usu me

eum non capturum, quia id, quod emptum non sit, pro emptore usucapi non potest: sed si

fundus emptus sit et ampliores fines possessi sint, totum longo tempore capi, quoniam

universitas eius possideatur, non singulae partes.

Megvettem a Stichus nevű rabszolgát, aki helyett tévedésből Dama került nekem átadásra.

Priscus azt mondja, hogy az eme rabszolga feletti tulajdont nem szerzem meg elbirtoklással,

mivel ami nem került megvételre, azt vevőként átvenni sem tudom. Ha azonban telket veszek,

ám többet birtoklok annál, mint ahol a telek határai találhatók, akkor az idő múlásával

megszerzem majd a telek tulajdonát, mivel az egészet a birtokomban tartom, nem csak egy kis

részét.

D.5.

Afr. D. 41, 4, 11 (7 quaest.)

Quod volgo traditum est eum, qui existimat se quid emisse nec emerit, non posse pro emptore

usucapere, hactenus verum esse ait, si nullam iustam causam eius erroris emptor habeat:

nam si forte servus vel procurator, cui emendam rem mandasset, persuaserit ei se emisse

atque ita tradiderit, magis esse, ut usucapio sequatur.

Amit egyszerűen csak átadtak annak, aki úgy vélte, hogy megvette a dolgot, holott nem így

történt, pro emptore nem fog tudni tulajdont szerezni. Ez azonban csak akkor igaz, ha a

vevőnek semmilyen iusta causája sincsen a tévedésre. Ha ugyanis egy rabszolga vagy

procurator, akit a vétel lebonyolításával megbíztak, azt állítja az ügy urának, hogy eleget tett

a megbízásnak, és neki át is adja a dolgot, helyesebbnek látszik azt az álláspontot követni,

hogy bekövetkezik az elbirtoklás.

D.6.

Pap. D. 41, 2, 48 (10 resp.)

Praedia cum servis donavit eorumque se tradidisse possessionem litteris declaravit. Si vel

unus ex servis, qui simul cum praediis donatus est, ad eum, qui donum accepit, pervenit, mox

in praedia remissus est, per servum praediorum possessionem quaesitam ceterorumque

servorum constabit.

Valaki elajándékozta a telkét rabszolgáival együtt, és levélben nyilatkozott a birtok átadásáról.

Ha az elajándékozott rabszolgák közül az egyik elmegy a megajándékozotthoz, majd őt vissza

is küldik a telekre, akkor ezen rabszolga által a telken és a többi rabszolgán is megszerzésre

kerül a birtok.

D.7.

Scaev. D. 41, 1, 60 (1 resp.)

Titius horreum frumentarium novum ex tabulis ligneis factum mobile in Seii praedio posuit:

quaeritur, uter horrei dominus sit. Respondit secundum quae proponerentur non esse factum

Seii.

29

Titius egy új, fából készült hordozható magtárat helyezett el Seius telkén. Az a kérdés merült

fel, hogy kettőjük közül ki a magtár tulajdonosa? A válasz szerint Seius nem tekinthető

tulajdonosnak.

D.8.

Paul. D. 7, 4, 13 (3 ad Sab.)

Si fructuarius messem fecit et decessit, stipulam, quae in messe iacet, heredis eius esse Labeo

ait, spicam, quae terra teneatur, domini fundi esse fructumque percipi spica aut faeno caeso

aut uva adempta aut excussa olea, quamvis nondum tritum frumentum aut oleum factum vel

vindemia coacta sit. Sed ut verum est, quod de olea excussa scripsit, ita aliter observandum

de ea olea, quae per se deciderit, Iulianus ait: fructuarii fructus tunc fieri, cum eos perceperit,

bonae fidei autem possessoris, mox quam a solo separati sint.

Ha a haszonélvező learatja a termést, majd meghal, akkor Labeo szerint a learatott kalász az

örököst illeti, [amíg] a földhöz tartozó [= még le nem aratott] gabona pedig a telek

tulajdonosáé. A gabona ugyanis akkor tekintendő beszedettnek, amikor a kalászt levágták, a

szőlő[szeme]t leszedték, az olajbogyót lerázták [a fáról], jóllehet a búzát még nem csépelték

ki, az olaj még nem készült el, a szüret még nem fejeződött be. Azonban még ha igaz is

mindaz, amit a fáról levert olajbogyóról írtak, másként kell tekintetbe venni azt az olajbogyót,

amely magától esett le. Iulianus szerint a haszonélvező akkor szerzi meg a gyümölcsöt,

amikor azt beszedi, ugyanakkor a jóhiszemű birtokos [megszerzi], mihelyt a telektől elvált.