nato tartalom2 nato t kır 2001. ny⁄r tartalom a borŒtîn a nato b”kefenntartŠja dvızli az...

NATO tükör2 2001. nyár

tartalom

A BORÍTÓN

A NATO békefenntartójaüdvözli az otthonába visszatértkoszovói albán menekültet.

© N

ick

Sid

le —

Alli

ed M

ouse

and

Hea

rtst

one

FÓKUSZBAN A NATO

4NATO-hírek röviden.

A BÉKEFENNTARTÁS KIHÍVÁSA

6A békefenntartás múltja és jeleneEspen Barth Eide azt vizsgálja,hogy milyen fejlôdésen mentkeresztül a békefenntartás ahidegháború vége óta, és milyentermészetûek a mai kihívások.

9A harckészültség és az együttérzés elegyítéseChristopher Bellamy úgy véli, hogya legjobb békefenntartók egyben alegjobb harcosok is, továbbá a béke-fenntartás minden, csak nem gyá-váknak való tevékenység.

12Levont tanulságokDavid Lightburn áttekinti a NATObékefenntartási tapasztalatait,és összehasonlítást készít arról, hogymiként hasznosítja a Szövetség,ill. az Egyesült Nemzetek a balkánitanulságokat.

VITA

16Lehetnek-e a katonák béke-fenntartók és harcosok is?BILL NASH KONTRA JOHN HILLENLehetnek-e a katonák békefenn-tartók és harcosok is? Aláássa-e ez a katonák hadviselési képességét?

SZEMLE

21Pillanatnyi történelemJamie Shea reagál a NATO koszovói kampánya iránti folya-matos érdeklôdésre, és áttekint öt,a témában megjelent könyvet.

INTERJÚ

24Sir Rupert Smith tábornok:A DSACEUR.

NATOA Fôtitkár hatásköre alatt kiadott jelenfolyóirat célja, hogy konstruktív módonjáruljon hozzá az atlanti kérdésekrôlszóló vitákhoz. Ezért a megjelent cikkeknem szükségszerûen tükrözik vissza a NATO-tagállamok kormányainak hiva-talos véleményét vagy politikáját.

FÔSZERKESZTÔ: Christopher BennettFÔSZERKESZTÔ-HELYETTES: Vicki NielsenPRODUKCIÓS MUNKATÁRS: Felicity BreezeNYOMDAI ELÔKÉSZÍTÉS:: NATO Grafikai Stúdió

Felelôs kiadó:Az információs és sajtószolgálat IgazgatójaNATO, 1110 Brusszel, Belgium

Nyomás: Pharma Press, Magyarország© NATO

[email protected]@hq.nato.int

A megjelent cikkek a Fôszerkesztô általi enge-délyezést követôen reprodukálhatók, feltéve,hogy a NATO tükör megemlítésre kerül és azaláírt cikkek a szerzô nevének feltüntetéséveljelennek meg.

A NATO tükör idôszakosan jelenik meg angol,cseh (NATO Review), dán (NATO Nyt), francia(Revue de l’OTAN), görög (Deltio NATO), hol-land (NAVO Kroniek), lengyel (Przeglad NATO),magyar (NATO tükör) német (NATO Brief), nor-vég (NATO Nytt), portugál (Notícias da OTAN),spanyol (Revista de la OTAN), és török (NATODergisi) nyelven. Izlandi nyelven évente egyszerjelenik meg (NATO Fréttir). Alkalmi jelleggrelmegjelenik orosz és ukrán nyelven is.

A NATO tükör angolul és franciául az Internetenis megjelenik http://www.nato.int./ címen.

A folyóirat angol nyelvû változata és más kiadvá-nyok az alábbi címen igényelhetôk:

NNAATTOO OOffffiiccee ooff IInnffoorrmmaattiioonn aanndd PPrreessss1110 Brussels, BelgiumFax: (32-2) 707.4579E-MAIL: [email protected]

A volt Jugoszláv Macedón Tagköztársaság e kiad-ványban történô minden egyes megemlítése egy(*)-gal kerül ellátásra, mint lábjegyzet arravonatkozólag, hogy Törökország a MacedónKöztársaságot alkotmányos nevén ismeri el.

NATOtükör

2001. nyár NATO tükör 3

fôsz

erke

sztô

i üze

net Az újjászületett NATO tükör legutóbbi száma után megintcsak rengeteg levelet kaptunk, olyan kérésekkel is, amelyek egy

olvasólevélrovat létrehozását javasolják. A kérésnek eleget téve ajövôben újságunk kibôvül egy ilyen rovattal. A központi témaezúttal a békefenntartás, mint olyan terület, amelyen a Szövetségegyre inkább érintetté vált az elmúlt években. Espen Barth Eide,a Királyi Norvég Külügyminisztérium államtitkára a békefenn-tartás fejlôdését vizsgálja a hidegháborútól kezdve. ChristopherBellamy, a Cranfield Egyetem hadtudománnyal és doktrína fog-lalkozó professzorának véleménye szerint a békefenntartás min-den, csak nem gyáváknak való tevékenység. David Lightburn,aPearson Békefenntartó Központ munkatársa pedig azt hasonlítjaössze, hogyan hasznosítja a NATO, ill. az Egyesült Nemzetek abalkáni tapasztalatokat. Vitarovatunkban Bill Nash, a Külkap-csolatok Központja a Megelôzésért elnevezésû Tanács igazgató-ja, és John Hillen, George W. Bush amerikai elnök választásikampányának egyik biztonságpolitikai tanácsadója vitatkozik ar-ról, hogy a katonák lehetnek-e egyszerre békefenntartók és har-cosok. Ezzel a témával foglalkozik az interjú is, amelyben – mástémák mellett – Sir Rupert Smith tábornok, a Szövetséges Ha-derôk Európai Fôparancsnokának helyettese osztja meg velünkvéleményét arról, hogy mik a katonák számára a megfelelô fel-adatok egy békefenntartó mûvelet során. Könyvszemlerovatunk-ban Jamie Shea, a NATO Információs és Sajtóirodájának igazga-tója szemlézi azt az öt könyvet, amely eddig megjelent aSzövetség koszovói mûveletérôl. Egy másik cikkben Carlo Scog-namiglio Pasini volt olasz védelmi miniszter ismerteti Olaszor-szág megnövekedett szerepét a balkáni békefenntartó mûveletek-ben. Bronislaw Komorowski lengyel védelmi miniszter pedigbemutatja hazája haderôreformjának programját. Végezetül pe-dig, 25 évvel az után, hogy hivatalos elismerést nyert a Nôk aNATO-Erôkben Bizottság, Vicki Nielsen, a NATO tükör fô-szerkesztô-helyettese azt vizsgálja, hogy milyen mértékben in-tegrálódtak a nôk a NATO haderôibe. A számot statisztikák zár-ják arról, hogy hány nô vesz részt katonai és békefenntartómûveletekben.

Christopher Bennett

49. szám2001. nyár

Üresedések a NATO-ban

A NATO országok állampolgárai a NATO Nemzetközi Titkárságánakminden helyére jelentkezhetnek. Az üresedésekrôl, a felvételi eljárásról

szóló részletek és a jelentkezési lapok a NATO honlapján találhatókmeg, a következõ címen:

http://www.nato.int/structur/recruit/index.htm

BETEKINTÉS

26Olaszország hozzájárulásánaknöveléseCarlo Scognamiglio-Pasini elmagyarázza, hogyan és miért növelte Olaszország szerepét a,NATO-vezette balkáni béke-fenntartó mûveletekben.

28A Lengyel hadsereg reformjaBronislaw Komorowski országánakfegyveres erôi átalakítására és modernizálására irányuló programjának okfejtését ismerteti

KATONAI KÉRDÉSEK

30Nôk egyenruhábanVicki Nielsen azt vizsgálja, milyenmértékben integrálódtak a nôk a NATO haderôibe.

STATISTISZTIKA

34Nôk a NATO-haderôk és a békefenntartó missziókkötelékében

A NATO-nagykövetek június 20-án elvihozzájárulásukat adták ahhoz, hogyBorisz Trajkovszkij macedón elnök ké-résének megfelelôen a NATO segítsé-get nyújtson az albán szélsôségeseklefegyverzésében, azzal a feltétellel,hogy a felek sikeres politikai párbeszé-det folytatnak egymással és beszünte-tik az ellenségeskedést. A nagykövetekutasítást adtak egy, a fentieken alapulómûveleti terv kidolgozására.

Lord Robertson NATO-fôtitkár június14-én Szkopjébe látogatott, ahol ta-lálkozott Borisz Trajkovszkij elnökkel,Ljubco Georgevszkij miniszterelnök-kel valamint más politikai vezetôkkel,és eszmecseréket folytatott arról,hogy miként lehet véget vetni az albánszélsôségesek felkelésének.

Bush látogatása

A NATO állam- és kormányfôi június13-án tartottak csúcstalálkozüt a NATOközpontjában az Észak-atlanti Tanácsrendkívüli ülésének keretében, GeorgeW. Bush amerikai elnök elsô hivataloseurópai útja alkalmából. A megbeszé-lések lefedték a NATO napirendjén sze-replô összes kulcskérdést, ideértve arakétavédelmet is. A további bôvítéskérdésében a szövetségesek kizárták anulla opciót, azaz legalább egy országvalószínûleg meghívást kap majd aSzövetség 2002-es prágai csúcstalál-kozóján a csatlakozásra.

Az Európai Unió és a NATO Katonai Bi-zottságai június 12-én tartották elsô hi-vatalos együttes ülésüket a NATO köz-pontjában, ahol információt cseréltek azEU-NATO biztonsági együttmûködés-hez kapcsolódó gyakorlati kérdésekrôl.

A Nôk a NATO Erôkben Bizottság júni-us 10-15-i találkozóján ünnepelte fen-nállásának 25 éves évfordulóját. Ülésétkivételesen Rómában tartotta, nyoma-tékot adva annak, hogy az olasz hadse-reg tavaly vett fel elôször soraiba nôket.

A NATO-tagországok és a partnerek vé-delmi miniszterei június 7-8-án tartot-ták Brüsszelben hathavonta esedékesülésüket. A megbeszélések kulcskérdé-sei között szerepelt az EU-NATO kap-csolatok fejlôdése, a Védelmi Képessé-gek Kezdeményezés végrehajtása, arakétavédelem és a macedón válság.

Robert Kocsarjan örmény elnök júni-us 6-án a NATO-ba látogatott, ahol ta-lálkozott Lord Robertsonnal. Megvi-tatták az országa és a NATO közöttifolyamatos partnerséget, valamint aHegyi-Karabah miatt Azerbajdzsánnalfennálló feszültséget.

Mintegy 100 tábornok gyûlt össze jú-nius 5-6-án a Szövetséges Erôk Eu-rópai Fôhadiszállásán (SHAPE) aSzövetséges Európai Haderôk Fôpa-rancsnoka (SACEUR), Joseph W.Ralston tábornok által szervezettéves konferenciára. A napirendenszereplô két fô kérdés a NATO 1999-es Stratégiai Koncepciója és annak azerôkre és képességekre gyakorolt kö-vetkezménye, valamint a NATO balká-ni misszióinak értékelése volt.

Tizennégy NATO- és partnerországvett részt június 1-18-án a Balti-ten-geren a Baltops 2001 fedônevû béke-támogató gyakorlaton.

Június 1-2-án Lord Robertson látoga-tást tett Rómában, ahol részt vettOlaszország éves katonai parádéján,továbbá találkozzon Carlo Azeglio Ci-ampi elnökkel, Sergio Mattarella távozóvédelmi miniszterrel és Silvio Berlus-coni beiktatás elôtt álló új miniszterel-nökkel.

Miniszterek BudapestenA NATO és a partnerországok külügy-miniszterei május 29-30-án, Budapes-ten évi rendes tavaszi ülésüket. A meg-beszélések a feszült macedón helyzetre,a balkáni fejleményekre, az EU-NATOegyüttmûködésre és a Szövetségetveszélyeztetô új kihívásokra összponto-sították, balamint a NATO partneri kap-csolataira, illetve a Szövetség és Orosz-ország, valamint Ukrajna közöttikapcsolatok erôsítésére.

Lord Robertson május 31-én látoga-tást tett Dubrovnikban, ahol beszé-det mondott az „Európai integrációkulcslépései: a délkelet-európai békeés jólét elômozdítása” címû konfe-rencián.

A NATO-bôvítés kérdése dominálta aNATO Parlamenti Közgyûlés ötna-pos tavaszi ülésszakát, amelyet má-jus 27-31-én tartottak Vilniusban.

Lord Robertson május 24-i állásfog-lalásában élesen elítélte a macedóni-ai szélsôséges csoportok közelmúlt-beli akcióit, különösen folyamatosjelenlétüket több megszállt faluban,és támadásaikat a kormányzati biz-tonsági erôk ellen.

Az ütközôzóna megnyílikMájus 24-én megkezdôdött a jugo-szláv és szerb biztonsági erôknek aSzerbia és Koszovó közötti ütközôzó-na, a Szárazföldi Biztonsági ÖvezetB-szektorába való visszatérése.

Az Atlanti Szerzôdés TársaságainakSzövetsége (ATA) május 21-én tar-totta éves ülését a NATO központjá-ban, ahol Lord Robertson röviden tá-jékoztatta a résztvevôket a NATOnapirendjén szereplô kulcskérdések-rôl. Az ATA Oktatási Bizottsága a kö-vetkezô napon ült össze, hogy megvi-tassa, a nemzeti szervezetek mikénttudják a fiatalabb korosztállyal meg-értetni a biztonsági kérdéseket.

A SACLANT és a SACEURtalálkozójaA Szövetséges Atlanti Haderôk Fôpa-rancsnoka, William F. Kernan tábor-nok 2001. május 16-17-én elôször

látogatott a SHAPE-be, hogy találkoz-zon Joseph W. Ralston tábornokkal,a Szövetséges Európai Haderôk Fôpa-rancsnokával és munkatársaival.

Lord Robertson Tiranában találko-zott Rexhep Meidani albán elnökkel,Ilir Meta miniszterelnökkel, PaskalMilo külügyminiszterrel és IshmailLleshi védelmi miniszterrel, akikkelmegvitatták a régióbeli fejleményeketés a védelmi reform ügyét.

Ivica Racsan horvát miniszterelnökmájus 16-án találkozott Lord Robert-sonnal a NATO központjában, és fel-szólalt a NATO-nagykövetek elôtt.Megvitatták Horvátország hozzájáru-lását a regionális stabilitáshoz, vala-mint az egyéves kormány politikai re-formprogramját.

Május 15-26. között hét NATO-tagor-szág erôi vettek részt a Damsel Fair2001 gyakorlaton a Kusadasi-öböl-ben, Törökország partjainál. A cél azakna-hadviselés minden tervezési,végrehajtási és elemzési vonatkozá-sának gyakorlása volt.

A NATO vezérkari fônökei saját kör-ben és a partnerek részvételével tar-tottak ülést május 15-16-án. A kulcs-kérdések között szerepelt a balkánibékefenntartás, a macedón helyzet, azEU-NATO kapcsolatok fejlesztése, aNATO-haderôstruktúra felülvizsgálataés egy levegô-föld felderítô rendszerbeszerzésérôl szóló megbeszélés.

A nemrégiben megválasztott moldo-vai miniszterelnök, Vasile Tarlev má-jus 15-én találkozott Lord Robertson-nal a NATO központjában. Kifejeztehazája elhatározását arra, hogy széle-sítse és kiterjessze a NATO-val valóegyüttmûködést, különöse a béke-fenntartás területén.

Öt NATO-tagállam és hét partneror-szág vett részt május 14-23-án azEgyesült Államok Virginia államában


FÓKUSZBAN A NATO

ˇ̌

lévô Newport Newsban tartott, Coope-rative Tide 2001 elnevezésû haditen-gerészeti gyakorlaton, amelyena partihadviselési eljárásokat gyakorolták .

Május 14-16. között hat NATO-tagál-lam és hat partnerország vett részt aCooperative Baltic Eye gyakorlaton,amelyet a Balti-tengeren tartottak ésamely a kutatás-mentés vezetési, irá-nyítási és koordinációs eljárásainakfejlesztését célozta.

Május 11-rôl 12-re virradó éjszaka aKFOR-csapatok elfoglaltak egy hatal-mas, titkos nehézfegyver raktárt,amelyet a presevó-völgyi fegyveresalbán csoportok használtak.

Lord Robertson május 10-11-én Bar-celonába látogatott, ahol beszédetmondott egy biztonsági és védelmikonferencián mielôtt Madridba uta-zott volna, ahol találkozott José Ma-ria Aznar miniszterelnökkel, JosepPiqué külügyminiszterrel és FedericoTrillo-Figueroa védelmi miniszterrel.

Május 9-én Hágában Lord Robertsonbeszédet mondott az Európai Bizton-sági Tanulmányok Központjában éskésôbb találkozott Frank de Graveholland védelmi miniszterrel.

Május 8-án került sor az elsô konzul-tációra a NATO-központjában a raké-tavédelem témájában, amelynek ke-retében az amerikai delegációismertette az amerikai adminisztrációálláspontját Lord Robertsonnal és azÉszak-atlanti Tanáccsal.

Közös EU-NATO fellépés

Miután a szélsôséges albánok ismé-telten akciókat indítottak a macedóni-ai fegyveres erôk ellen, Lord Robert-son az Európai Unió Külügy- ésBiztonsági Fôképviselôjével, JavierSolanával együtt május 7-én Szkop-jébe utazott, ahol találkozott BoriszTrajkovszkij elnökkel és más politikaivezetôkkel.

A Nemzeti Fegyverzeti Igazgatók Kon-ferenciája május 3-4-én Brüsszelbentartotta kétévenkénti ülését, amelynekkeretében megvitatta a NATO napirend-jén szereplô politikai kérdéseket ésprojekteket, beleértve a Védelmi Ké-pességek Kezdeményezés végrehajtá-sát és a Fegyverzeti Felülvizsgálatot.

Május 2-4-én Bukarestben került sora A 2001-es NATO Gazdasági Kollok-viumára amely a regionális gazdaságiegyüttmûködés, a biztonság és a sta-bilitás közötti kölcsönös kapcsolatrakoncentrált, különös hangsúllyal Dél-kelet-Európára, a Dél-Kaukázusra ésKözép-Ázsiára.

Lord Robertson elítélte az albán szél-sôségesek egyik akcióját, amely a ma-cedón fegyveres erôk ellen irányult áp-rilis 28-án Tetovó városának közelében.

Hat NATO- és partnerország, valamintArgentína körülbelül 1500 tartalékosakiképzést tartott április 27-tôl május10-ig Boszniában és Koszovóban, kéttöbbnemzetiségû békefenntartó gya-korlat – az Adventure Express és aDynamic Express 2001 – keretében.Mielôtt a tartalékos erôk elfoglaltákvolna pozíciójukat az SFOR és a KFORhadszintéri területén, elôzetes kikép-zésre került sor Albániában az albáncsapatokkal együtt.

Koszovói felekA szerb kormány április 25-i, NATO-beli látogatását követôen Hans Haek-kerup, az ENSZ különleges koszovóimegbízottja és magas rangú politikaivezetôk egy delegációja – amelyben

helyet kaptak a koszovói etnikai cso-portok képviselôi – április 26-án talál-kozott Lord Robertsonnal és a NATO-nagykövetekkel.

Izrael április 24-én biztonsági egyez-ményt írt alá a NATO-val, elsôként aNATO Mediterrán Programjábanrésztvevô hét ország közül.

A NATO- és a partnerországokból ér-kezett, mûszaki hadtesteket vezetô tá-bornokok és magas rangú tisztek áp-rilis 24-26-án megvitatták a katonaimérnöki tevékenység jövôjét éveskonferenciájukon, amelyre idén afrancia hadsereg mûszaki iskolájá-ban, Angers-ben került sor.

Lord Robertson április 23-án Hollandiá-ba látogatott, ahol a Jozias van Aartsenkülügyminiszterrel való találkozó utánmegnyitotta az Üzleti Hét Konferenciát,amelyet a rotterdami Gazdasági Társa-ság szervezett, továbbá megkapta a2001-es Üzleti Hét Díjat a világméretûkommunikációban elért eredményeiért.

Április 15-én a KFOR-katonák jelenlé-tében átadtak öt szerb túszt, akiketmárcius óta tartottak fogva a Dél-Szerbiában tevékenykedô albán szél-sôségesek.

Háborús bûnös elfogásaAz SFOR katonái április 15-én elfog-ták Dragan Obrenovicsot, a szrebre-nicai mészárlással vádolt háromboszniai szerb egyikét, és átadták ahágai Nemzetközi Bíróságnak.

Az Észak-atlanti Tanács április 10-idöntését követôen április 14-én aSzerbiát és Koszovót elválasztó Szá-razföldi Biztonsági Övezet D-szekto-rát átadták a jugoszláv erôknek.

Lord Robertson elítélte egy oroszKFOR-katona szándékos célbavételétés meggyilkolását április 11-i lövöl-dözésben, Koszovóban.

Két brit pilóta halt meg április 9-énegy helikopter szerencsétlenségben,rossz idôjárási körülmények közöttKoszovó hegvidékes térségben, közela macedón határhoz.

Hat NATO-tagország légierejének tagjaivettek részt április 2-6-án a görögor-szági Ample Train 2001 logisztikaigyakorlaton, hogy gyakorolják a harcirepülôk kiszolgálását és kezelését.

KFOR parancsnokváltás

Thorstein Skiaker norvég tábornokvette át a KFOR irányítását április 6-án, az olasz Carlo Cabigiosu táborno-kot követve.

Április 6-án a bolgár parlament ratifi-kálta azt a NATO egyezményt, amelylehetôvé teszi a görög és török NATO-erôk számára a bolgár területen valóáthaladást a koszovói, NATO-vezettebékefenntartó mûveletek megerôsíté-se érdekében.

A NAC délre megyLord Robertson és a 19 NATO-nagy-követ április 3-4-én látogatást tettMacedóniában és Koszovóban, meg-szakítva útjukat a Szövetséges ErôkDél-európai Parancsnokságán Ná-polyban, amely ellátja az SFOR és aKFOR vezetését.

A belgiumi Mons közelében lévôSHAPE április 2-án ünnepelte fennál-lásának 50. éves évfordulóját, a SA-CEUR, Ralston tábornok és Lord Ro-bertson elnökletével.

Lord Robertson március 29-30-ánkétnapos látogatást tett Varsóban,ahol találkozott Aleksander Kwasni-ewski elnökkel, Jerzy Buzek minisz-terelnökkel, a külügy- és a védelmiminiszterrel, valamint a parlament fel-sô- és az alsóházának tagjaival.


További információkata NATO Update nyújt

a www.nato.int/docu/update/index.htm. címen.

FÓKUSZBAN A NATO


gok békés megoldásáról szól. Ez leginkább arra szolgált,hogy kreatív módon segítsen felülemelkedni a szuperhatal-mi rivalizálás problémáján, amely túl gyakran tette mûkö-désképtelenné a Biztonsági Tanácsot, és akadályozta meg,hogy gyakorolja fennhatóságát az Alapokmány VII. fejezeteértelmében a békére veszélyt jelentô cselekmények esetén.

Az elsô években a békefenntartás szó szerint egy adott bé-ke megtartásáról szólt. Ez rendszerint nemzetközi közvetítéseredménye volt egy fegyveres konfliktusban, ahol a háborúsfelek aláírtak egy fegyverszüneti vagy békemegállapodást,szerették volna, hogy tartós legyen, de nem bíztak egymásadott szavában. Az Egyesült Nemzeteket ilyenkor hívtákmeg, hogy járôrözzön és tartson ellenôrzéseket a két fél kö-zötti ütközôzónában. A felek számára biztosítékot jelentett aszervezet jelenlétének NATO-semleges” és nem-támadó ter-mészete. Noha nem minden hidegháborús békefenntartó mû-velet volt egyformán sikeres, az ENSZ-békefenntartók jelen-léte néhány esetben segített megelôzni az ellenségeskedésekkiújulását ott, ahol a harcok máskülönben újra kitörtek volna.

Espen Barth Eide a Norvég Királyi Külügyminisztériumállamtitkára

Abékefenntartás többé nem az, ami volt. Megváltoz-tak az érintett szereplôk, a hozzákapcsolódó eljárá-sok és maga a koncepció is. Ennek folyamán össze-tettebb, átfogóbb és veszélyesebb tevékenységgé vált. Sôt, afeladata súlyánál, a szükséges erôforrások és készségek jel-legénél fogva minden érintett civil és katonai intézményazon munkálkodik, hogy munkamódszereit átalakítva meg-feleljen a kihívásnak. A változás különösen szembetûnôvolt Európában.

Miközben a békefenntartást hagyományosan az EgyesültNemzetek égisze alatt végzik, az ENSZ Alapokmány nemutal rá egyértelmûen. A koncepciót ténylegesen az EgyesültNemzetekben alkották meg a hidegháború idején, kiterjeszt-ve az Alapokmány VI. fejezetének hatókörét, amely a válsá-

A békefenntartás múltja és jeleneEspen Barth Eide azt vizsgálja, hogy milyen fejlôdésen ment keresztül

a békefenntartás a hidegháború vége óta, és milyen természetûek a mai kihívások

© N

ATO

Adj egy ötöst: Az átfogó békeépítésnek túl kell lépnie a legközvetlenebb katonai és humanitárius problémákon

A hidegháborús biztonsági gondolkodás a stabilitásraösszpontosított. A legjobb, amit az ember remélhetett, az astatus quo fenntartása volt. Makroszinten ez egyensúlyt je-lentett a szuperhatalmak között, mikroszinten pedig azt,hogy betartják a létezô békemegállapodásokat. Ebben a vo-natkozásban akkoriban divatos kifejezéssé vált a feltartóz-tatásn. Tekintve az alternatívát, – a hatalmi rendszer egyen-súlyának teljes felborulását és közvetlen konfrontációt aszuperhatalmak között – aligha lehetett volna másként.

A biztonsági gondolkodás mára megváltozott. A statusquo fenntartása helyett a kulcsszavak közé sokkal inkábbaz átmenet, a bôvítés és az integráció tartozik – mind in-kább dinamikus, és nem statikus koncepció. A változás di-namikája a békefenntartásra is hatással van. A klasszikusfeladat – NATO-semleges” ütközôként szolgálni a bele-egyezésüket adó felek között – olyan mûveletté alakult át,ahol politikai, gazdasági és társadalmi változások kezelé-sére kell berendezkedni, gyakran nehéz körülmények kö-zött. Ezt a trendet az a tény táplálja, hogy a legtöbb modernbékefenntartó mûvelet államon belüli, nem pedig államokközötti konfliktusra ad válasz.

Amûveleti tervezési és válságkezelési stratégiáknak figye-lembe kell venniük a békefenntartás változó dinamikáját.Sok esetben nem lehetséges és nem is kívánatos annak ahelyzetnek a visszaállítása, ami a konfliktus elôtt létezett. Ehelyett segíteni kell a feleket, hogy új társadalmat építsenekfel. Gyakran nehéz világos, koherens és megbízható partne-reket találni, akik valódi irányítással rendelkeznek saját erôikfelett. Sokszor a helyzetet bonyolítja a hadurak és a konflik-tus vállalkozó kedvû résztvevôinek jelenléte, akik fel vannakkészülve a mítoszok kiaknázására azért, hogy erôszakot szít-sanak a hatalom megragadása vagy megtartása érdekében. Apolitikai és pénzügyi okok átfedik egymást, néha elmosva apolitika és a szervezett bûnözés közötti határt. Sôt, sok mos-tani konfliktusban nem más forog kockán, mint magának azállamnak a természete. Mivel ezek a kérdések sokszor meg-oldatlanok maradnak egy nyílt konfliktus végén, a nemzetkö-zi közösség azon kapja magát, hogy felkérték a rosszul mû-ködô intézmények – beleértve az állami adminisztrációt, ajogrendszert, de még a helyi médiát is – megreformálására.

A jelenkori konfliktuskezelés összetett. A katonai vonat-kozáson túl sok más tevékenység vált a békeépítô mûveletintegráns részévé. Csak a civil és katonai eszközök óvatos,jól megtervezett és összehangolt keveréke hozhatja létre ahosszú távú, önfenntartó stabilitás és béke feltételeit. A béke-fenntartás ezen új megközelítése iránti igény elvezetett egyvitához az Egyesült Nemzetek és a regionális szervezetekszerepérôl a válságkezelésben. Különösen igaz ez Európára,ahol számos regionális és szubregionális szervezet aktívanvesz részt a válságkezelés különbözô vonatkozásaiban, és azegyüttmûködés és munkamegosztás kérdései különösen re-levánsak. A válságkezelô képességek erôsítése ma elsôdle-ges feladat az elmúlt évtized azon biztonsági kihívásainakeredményeképpen, amelyek tanulásra, változásra és újításrakényszerítették az európai országokat és intézményeket.

Európát intézményi ereje és pénzügyi forrásai logikushellyé tették ahhoz, hogy itt kezdôdjön meg néhány béke-fenntartó kötelezettség átvétele az Egyesült Nemzetektôl.Európa nem eredendôen jobb a konfliktusok kezelésében,nem is fejlôdtek ki itt olyan kipróbált és tesztelt béketámo-gató mûveleti modellek, amelyeket könnyen lehetne a vi-lág más tájain is alkalmazni. Azonban Európa tapasztalataszámít, nem kevésbé azért, mert a balkáni események és azazokra adott nemzetközi válaszok központivá váltak a hi-degháború utáni világ béketámogató mûveletei jelenkoridoktrínáinak kifejlesztésében. A Balkán sok tekintetbenEurópa biztonságpolitikai tesztpályájává vált. Csaknemminden kérdésnek, amely ma az európai biztonsági vitáturalja – transzatlanti kapcsolatok, a NATO jövôje, az Euró-pai Unió és az Egyesült Nemzetek szerepe, kapcsolatokOroszországgal – van balkáni dimenziója.

A Jugoszlávia felbomlását kísérô háborúk és az azokraadott nemzetközi válaszok rávilágítottak a hidegháború vé-gi európai biztonsági architektúra hiányosságaira. Olyanhiteles regionális szervezetek hiányában, amelyek készekvagy hajlandóak lettek volna felvállalni a feladatot, azEgyesült Nemzetek 1992 februárjában Horvátországba te-lepítette az eredeti ENSZ Védôerôt (UNPROFOR). Rövid-del ezután kiterjesztették mandátumát Bosznia-Hercegovi-nára (Bosznia), késôbb, 1993-ban pedig Macedóniára.Amit eredetileg hathónapos küldetésnek terveztek, négyévig tartott.

Az Egyesült Nemzetek volt a fô intézmény, amely megkí-sérelt közvetíteni, és véget vetni az ellenségeskedéseknek,fenntartani a békét egy olyan régióban, ahol megállapodtakegy tûzszünetben, és enyhíteni a nem harcolók szenvedéseita konfliktus által érintett területeken 1992 és 1995 között. Azévek során a NATO egyre inkább érintetté vált légi és tenge-ri támogató mûveleteivel, és a két intézmény között fokoza-tosan alakult ki partneri kapcsolat. A Daytoni Megállapodásután – amely véget vetett a boszniai háborúnak, és mely1995. december 20-án lépett életbe – a katonai felelôsségetátadta a NATO-vezette Végrehajtó Erônek (IFOR). Ez volt aSzövetség elsô katonai mûvelete a szárazföldön, és nagybanhozzájárult identitásának újraformálásához. A NATO csupánnéhány év alatt átalakította magát, egy csaknem teljesen újfeladatot vállalva fel, és a katonai és politikai válságkezelésegyre hatékonyabb eszközévé vált.

Ez az adaptációs és tanulási folyamatot mutatja egyértel-mûen az, ahogy fejlôdött a békefenntartás Boszniában azIFOR és a Stabilizációs Erô (SFOR) keretében, és tápláltaazt a megközelítést, amit 1999 júniusában, a Koszovói Erô(KFOR) telepítésekor alkalmaztak. Két trendre lehet felfi-gyelni. Az egyik annak az értelmezésnek a kiterjesztése,hogy mibôl is áll a katonaság mandátuma. Az IFOR elsônapjaiban a hangsúly a misszió megváltozásának elkerülé-sén volt, és azon, hogy a katonaság ne vállaljon fokozato-san magára olyan feladatokat, amelyek civileknek valók.Egyre világosabbá vált azonban, hogy nem lehet elszigeteltkatonai sikert elérni.



Ha az átfogó békeépítési folyamat nem tudná megterem-teni a stabil és tartós béke feltételeit, ez ugyanúgy a NATO,mit a civil szervezetek hibája is lenne. Ez segített erôsítenia kapcsolatot a békefenntartó erô és civil partnerei között.Sôt, a KFOR telepítésének idejére megtanulták a leckét éstükröztették egyfelôl abban a széleskörû mandátumban,amit a kezdetekkor adtak az erônek, másfelôl pedig aKFOR és az ENSZ átmeneti koszovói adminisztrációja kö-zötti jó és rugalmas kapcsolatban.

A második trend a NATO békefenntartó mûveleteinekeurópai jellegének fokozatos erôsödése. Az UNPROFORösszetételét tekintve nagyrészt európai volt, de viszonylagnagy számban foglalt magába katonákat a harmadik világországaiból is. A békefenntartó misszió irányításának azENSZ-tôl a NATO-hoz való átkerülése nyomán a legtöbbharmadik világbeli hozzájáruló csapatai elhagyták amissziót. Eközben amerikai katonák érkeztek, akik a60000 fôs IFOR egyharmadát adták. Ez az arány erôtelje-sen csökkent az elmúlt években. A KFOR viszont összeté-veszthetetlenül európai volt már a kezdetektôl. A koszovóilégi csapások éles kontrasztjaként – amelyet az EgyesültÁllamok dominált – az amerikai és euró-pai katonák száma 8000, illetve 34000volt, amint teljessé vált a szárazföldi béke-fenntartók telepítése. Sôt, miközben azSFOR parancsnoka mindig amerikai, aKFOR parancsnok mindig európai.

A balkáni biztonság és stabilitás minde-nekfelett való kérdés az európaiaknak.Ezért tehát természetes, hogy az európaiaka felelôsség nagyobb részét vették válluk-ra ebben a mûveletben. Ez találkozik azzalaz amerikai kívánsággal, hogy legyen nagyobb a teher-megosztás a Szövetségben, és Európa vállaljon nagyobbfelelôsséget saját biztonságáért. Azonban amíg az amerikaijelenlét csökkent, az Egyesült Államok folyamatos elköte-lezettsége és aktív részvétele a térség békéjének és stabili-tásának megteremtésében alapvetô marad a balkáni problé-mák végsô megoldása és Európa hosszú távú stabilitása ésbiztonsága érdekében.

Ugyanúgy, ahogy a NATO hosszú utat tett meg, amíg ajelenkori békefenntartás kihívásaihoz alkalmazkodott, ha-sonló fejleményeket figyelhetünk meg másutt is. Manap-ság elfogadott tény, hogy miközben szükség lehet katonaieszközökre egy erôszakos konfliktus ellenôrzéséhez, ezek-nek támogatniuk kell, ki kell egészülniük, és szorosanegyütt kell mûködniük a civil eszközökkel, ha azt akarjuk,hogy egy béketeremtô misszió sikeres legyen. Ez nem lettvolna ennyire magától értetôdô tíz vagy még öt évvel ez-elôtt sem, amikor ez mind a hagyományos katonai, mind ahumanitárius gondolkodással ellentétben volt. Akkoriban ahagyományôrzôk ellenezték, hogy a katonák civil feladato-kat hajtsanak végre, és sok nem kormányzati szervezetnem akarta bepiszkítani a kezét azzal, hogy katonákkaldolgozik. A balkáni konfliktusok azonban egyértelmûen



világossá tették, hogy a hagyományos békefenntartó mûveletek fel-adatainak tisztasága a már a múlté.

Az Európai Unió azon dolgozik néhány éve, hogy katonai vál-ságkezelô képességet alakítson ki, és fejlessze civil válságreagálóstruktúráit. Ennek eredményeképpen az intézmény abban a helyzet-ben lehet, hogy gyakrabban ragadja magához a vezetô szerepet aválságkezelésben, a jövôben. Norvégia és más európai országok,amelyek nem EU-tagok, szoros együttmûködésre kötelezték el ma-gukat az Európai Unióval az összetett válságok kezelésében, mertaz Európai Uniónak a politikai eszközök széles skálája áll rendelke-zésére. A katonai és civil eszközökön túl az Európai Unió használ-hatja például a jövôbeni tagság, a társulási és a partnerségi megálla-podások, a gazdasági befektetés ígértét a befolyásoláshoz.

Az Egyesült Nemzetek is megkezdte békefenntartó mûveleteinekátvizsgálását a Brahimi-jelentés tavalyi kiadása nyomán. A jelentésmegpróbál új életet adni annak a módnak, ahogy az Egyesült Nem-zetek részt vesz a békefenntartó mûveletekben, és ahogy vezeti azo-kat. Sôt, az Európai Unió és a NATO intézményi fejlôdése, valamintaz egyre szorosabb hadszíntéri és politikai együttmûködés az Egye-sült Nemzetek és a regionális szervezetek között kétségtelenül hoz-

zá fog járulni az ENSZ-ben a Brahimi által elôidé-zett békefenntartási reformhoz, és segíti majdmeghatározni az Egyesült Nemzetek szerepét a maivilágban, legalábbis az olyan intézményekben gaz-dag térségekben, mint Európa.

Természetesen minden egyes szervezet képessé-geinek megvannak a korlátjai, legyen az az EurópaiUnió, a NATO vagy az Egyesült Nemzetek. Ennekeredményeként az intézményeknek csaknem bizo-nyosan továbbra is együtt kell dolgozniuk, és szo-rosabb kapcsolatokat kell egymással kialakítaniuk

a jövô válságaira válaszként. Az Európai Unió és a NATO között je-lenleg zajló megbeszélések, amelyek válság idején az eszközökhözvaló hozzáférésrôl szólnak, erre reflektálnak. Végleges megoldásjöhet létre a hadszíntéren a macedóniai válságra, valamint a koszo-vói és boszniai folyamatos békeépítô tevékenységre válaszul.

A balkáni tapasztalatok azt mutatják, hogy a béke biztosításábanaz elsôdleges feladat ma a háború sújtotta társadalmak hosszú távúés összetett politikai és társadalmi átalakításának támogatása. Az át-fogó békeépítésnek foglalkoznia kell nemcsak a legközvetlenebbkatonai és humanitárius gondokkal, hanem az államépítés hosszútávú feladatával, a biztonsági szektor reformjával, a civil társada-lom megerôsítésével és a társadalmi reintegráció elômozdításával.Miközben a békefenntartás regionalizálása gyümölcsözônek bizo-nyult, nincs egyetemes modell, amely irányíthatná a regionális szer-vezetek és az Egyesült Nemzetek kapcsolatát. Mi több, helytelenvolna azt hinni, hogy a regionális államok és szervezetek mindig alegalkalmasabbak térségek problémáinak megoldására. Sokkal in-kább alapvetô, hogy a béketeremtés világszerte támaszkodjon azösszegyûjtött tapasztalatokra, szakértelemre és forrásokra, hogy akoszovói tapasztalatokat lehessen esetleg Kelet-Timoron alkalmaz-ni, és viszont, és hogy a világméretû és regionális szervezetek, a hu-manitárius és fejlesztési szervezetek, a kormányok és a civil társa-dalom a kérdéses országokban ugyanabba az irányba húzzon. ■

A Balkán lett az európaibiztonságpolitikapróbatelepe.


A béketámogató mûvelet kifejezés a feladatok széles skálá-ját öleli fel. Magában foglalja a hagyományos békefenntartást –ahol egy megállapodás alapján létrejött békét kell fenntartani; abritek által szélesebb értelemben vett békefenntartást, ahol akörnyezet rendkívül bizonytalan; a békeépítést – a társadalomkonfliktus utáni újjáépítését és visszatérését a normális élethez;valamint a békekikényszerítést – egy konfliktus megoldását ka-tonai erôvel.

A béketámogató mûveletek összetett szükséghelyzetekbenösszhaderônemi jellegûek – minden haderônemet érintenek,többnemzetiségûek – és számos országot foglalnak maguk-ban; sôt, – ahogy egy új melléknév mutatja – integráltak is,azaz számos különbözô szervezetet érintenek. Ide tartoznak ahadseregek, a rendôrség, a nem kormányzati szervezetek(NGO-k), a segélyszervezetek, a nemzetközi szervezetek, akormányzati fejlesztési hivatalok, a magánipar és más társa-ságok, valamint a média.

Most már minden béketámogató mûvelet a média reflektor-fényében zajlik. Ez a jelenség hasonló az idôjáráshoz – a reak-ciókat általában meg lehet jósolni, de nem teljes mértékben.Sôt, a problémákról való tájékoztatáson túl a média fontos sze-repet játszhat a megoldáshoz való hozzájárulásban is. A médiaminden demokratikus, piaci alapú társadalomban az egyikkulcsfontosságú ellenôrzô és kiegyenlítô szereplô, és éppenezek a társadalmak azok, amelyeket a békeépítô mûveletek lét-re akarnak hozni a béke legjobb garanciájaként. Ezért a szabadés független média fejlôdésének támogatása a békeépítés egyikkulcseleme kell, hogy legyen.

Sir Mike Jackson tábornok, az a brit tiszt, 1999 júniusábanbevezette Koszovóba a NATO-erôket, nemrégiben ezt a fajtasokrétû mûveletet egy kötéldarabhoz hasonlította. A kötélsok szálból áll, és szakítószilárdsága jóval nagyobb, mint azegyes szálak erejének összege. A probléma a szálak egybetar-tása és annak biztosítása, hogy egyik sem lesz jelentôsebbenvékonyabb a másiknál, mert az eltorzítaná a kötelet, feszült-séget keltene benne, és kárt okozna bárminek, amihez hozzá-dörzsölôdik.

Az ez iránt az integrált megközelítés iránti igényt nemcsak a hadszíntéren ismerték fel, hanem a legmagasabb kor-mányzati körökben is. A brit kormány nemrégiben intézmé-nyesítette a „keresztirányú kezdeményezést”, amely szerinthárom szervezet – a védelmi minisztérium, a külügyminisz-térium és a nemzetközi fejlesztési minisztérium – egyaránt

Christopher Bellamy a a hadtudomány és -doktrína professzora a Cranfield Egyetemen, továbbá számos könyvszerzôje, így a „Lovagok Fehér Páncélban: a Háború és BékeÚj Mûvészete” címû mûnek is (Pimlico kiadó).

Számos hivatásos katona és hivatásos hadsereg lelkese-déssel és rugalmassággal vágott neki az elmúlt évtizedbéketámogató mûveleteinek. Mások vonakodtak résztvenni bennük, és még inkább húzódoztak attól, hogy szoro-san együttmûködjenek más szervezetekkel és a helyi lakos-sággal. Tették ezt abban a hitben, hogy a katonáknak kizáró-lag harcosoknak kell lenniük, és a „békefenntartásgyáváknak való”.

A közelmúltbeli mûveletek tapasztalatai Boszniában, Haitin,Koszovóban és Sierra Leonéban azt mutatják, hogy a béke-fenntartás minden, csak nem gyáváknak való tevékenység. Avalóságban a világ legkeményebb és legszívósabb harcosaiazok, akik a béketámogató mûveletekben jeleskednek, és segí-tik a rendszerint „összetett szükséghelyzetek” megoldását. Emûveletek nagy rugalmasságot és leleményességet igényelneka váratlan fejleményekre történô válaszadásban, ezen kívül fo-kozottan szükség van az emberek közötti érintkezésre is. ACranfield Egyetem által a közelmúltban elvégzett kutatás aztmutatja, hogy a helyi lakosság jobban tiszteli azokat a béke-fenntartókat, akik egyben összetéveszthetetlenül hivatásos ka-tonák is, erôteljesek és jól felszereltek. Azonban, ha az erôk túl-ságosan nehéz felszereléssel rendelkeznek, vagy túlságosantávol maradnak a helyi lakosságtól saját védelmük érdekében,akkor szintén csökken irántuk a tisztelet, így hatékonyságuk is.

A legtöbb béketámogató mûvelet összetett szükséghelyze-tekre koncentrál – olyanokra, ahol az emberi rosszindulat keve-redik az ember vagy a természet által okozott nehézségekkel,vagy akár mindkettôvel. A fegyveres erôkre azért van szükség,hogy biztonságos környezetet teremtsenek, amelyben újra lehetépíteni a békét, de bizonyosan nem az egyetlen, talán nem is alegfontosabb szereplôk. Amint helyreáll a béke, az azonnali te-endôk nagyobb hasonlóságot mutatnak a rendôrök, mint a kato-nák munkájával. Több okból is azonban – a rendôrök magasabbfizetése és hosszú távú külföldi telepítésük problematikája mi-att – a katonáknak kell elvégezniük a munkát. Az olyan hosszútávú feladatok, mint a fizikai újjáépítés, a rabok és menekültekfelkutatása, az egészségügy újraszervezése, választások szerve-zése és a háborús bûnösök megbüntetése más szervezetek fele-lôssége.

A harckészültség és az együttérzéselegyítése

Christopher Bellamy úgy véli, hogy a legjobb békefenntartók egyben a legjobb har-cosok is, továbbá a békefenntartás minden, csak nem gyáváknak való tevékenység.

hozzájárul két költségvetéshez: az egyik Afrikáé a másik pe-dig a fennmaradó világé. Célja a konfliktusok megelôzése,aláhúzva ezzel a feladat integrált jellegét.

A hadszíntéren eközben az egyik legmakacsabb probléma azNGO-k és a katonai erôk közötti kulturális különbség. Habárszámos NGO-ban vannak jelen volt katonák, néhány NGO vi-szont vallásos, néha pacifista hagyományokkal rendelkezik, éstermészetszerûen gyanakvó a katonákkal szemben. Néhány ka-tona viszont bizalmatlan az NGO-kkal szemben, néha dühös akoordináció egyértelmû hiánya miatt, és – sokszor igazságtala-nul – gúnyolódik az NGO-alkalmazottak azon képességén,hogy megéljenek a hadszíntéren.

Az ENSZ-erôk bevonulása Horvátországba és Boszniába1992-ben egyfajta modellt kínált az integrált béketámogatómûveletekhez. A koszovói mûvelet 1999 óta egyik másikat kí-nál, egy sokkal bonyolultabbat. Ennek alapvetô oka az, hogyKoszovóban – szemben Boszniával – nincs tényleges kor-mányzás. Valójában nemzetközi protektorátus. Továbbá jelen-leg nincs hosszú távra szól végcél sem. Tulajdonképpen az „ál-lam” az ENSZ Átmeneti Koszovói Adminisztrációs Missziója(UNMIK). Mindazonáltal számos hasznos formája alakult ki azegyüttmûködésnek Koszovóban a civil és katonai szervezetekközött, és sokat lehet ebbôl tanulni a jövôbeni integrált mûvele-tek érdekében.

Jelenleg körülbelül 200 NGO mûködik Koszovóban. Tevé-kenységük összehangolását a macskák összetereléséhez lehethasonlítani. Mindegyiknek megvan a saját érdeklôdési területeés szakértelme. A katonai hatóságok kísérleteit az NGO-k mun-kájának irányítására és összehangolására néha rossz néven ve-szik. Sôt, az NGO-k úgy támaszkodnak függetlenségükre, minta biztonság egyik formájára. Ha úgy tûnik, túl szorosan együtt-mûködnek egy megszálló katonai erôvel, azt kockáztatják,hogy célponttá válnak.

Az elsô prioritás tehát a gátak lebontása a szorosabb kommu-nikáció érdekében. Sok esetben a különbözô nyelvek és termi-nológiák használata tovább nehezíti a megértést, és ehhez járulmég ugyanazon szabályzatok eltérô értelmezése. 1994-benNorvégia 45 ország és 25 NGO részvételével rendezett egykonferenciát, amely irányelveket dolgozott ki a katonai és apolgári védelmi eszközök használatára a katasztrófa-elhárítás-ban, ezek az ún. „Oslói Irányelvek”. Habár a természeti kataszt-rófák elhárításának némileg egyszerûbb világa számára készül-tek, az irányelveket az Egyesült Nemzetek Szervezete összetettválsághelyzetekben is használja, nevezetesen Kelet-Timor ésKoszovó esetében. Az „Oslói Irányelvek”-et most a NATO Eu-ro-atlanti Katasztrófaelhárító Koordinációs Központja vizsgál-ja azért, hogy lehetséges-e hasonló dokumentum kidolgozása akatonai és polgári eszközök használatára összetett humanitári-us válsághelyekben is. A NATO egy civil-katonai együttmûkö-dési (CIMIC) doktrínát is kidolgoz, amely betöltheti ezt a sze-repet, habár néhány NGO gyanakodva tekinthet arra, hogy miis lehet egy „NATO-doktrína”.



Az, hogy a Többnemzetiségû Összhaderônemi Harci Köte-lékekbôl Többnemzetiségû Integrált Harci Kötelékek alakulja-nak az NGO-k bevonásával, nem valószínû, hogy elfogadhatómegoldás volna számukra, mivel egyszerûen növelné az NGO-k félelmét a katonai dominanciától. Minden békefenntartó vagybékeépítô mûveletben a legfelsô hatóság valamiféle ENSZ általfelhatalmazott „fôképviselô”. Ez az a szint, ahol a nemzetközikatonai, civil, NGO- és kereskedelmi szereplôk és a helyi ható-ságok munkáját össze kell fogni.

A szereplôk sokféleségét erôsíteni kell, nem pedig gyengíte-ni. Habár az emberek természetesen a szervezetek koordinálá-sának és a párhuzamosságok elkerülésének intézményi és dokt-rinális útjait keresik, gyakran az emberek közötti személyeskapcsolatok számítanak a hadszíntéren. Úgy tartják, hogy vanegy körülbelül 1000 fôs csoport, amely egyik válsághelyzetszínterérôl a másikra vándorol. Ha ezeket az embereket azono-sítani lehetne, és azután együtt képezni, azt tovább segíthetné akoordinációt.

A katonai, nemzetközi szervezetek, NGO-k, helyi hatóságokés a média közötti kommunikáció egyértelmûen alapvetô egyintegrált béketámogató mûvelet hatékony végrehajtásához. Avideokamera és az Internet korában különösen nagy szükségvan a nap 24 órájában a folyamatos információ ellátottságraazért, hogy meg lehessen elôzni az ellenséges kormányzati éshelyi érdekcsoportok propagandájának irányítását. A koszovóihumanitárius segélyszervezetek közössége más összehangoljaaz információ áramlását. A Humanitárius Koordinációs Infor-mációs Központot (HCIC) azért hozták létre Koszovóban,hogy információval lásson el minden szervezetet és hivatalt.Egy „ki, mit, hol és merre csinál” típusú adatbázissal rendelke-zik, amely alapvetô a hatékony – és biztonságos – mûveletek-hez. A katonai erôket jobban be lehetne vonni a HCIC-hoz ha-sonló kezdeményezésekbe, talán CIMIC részlegeikenkeresztül.

Annak meghatározása is fontos, hogy ki tudja a legjobban el-végezni a munkát. A katonai erôket sok esetben elsôként telepí-tik a helyszínre, és akik sok mindent maguk el tudnak végezni.Erre példa a brit erôk által épített menekülttáborok esete Mace-dóniában. Néhány szervezetnek Koszovóban világosan azono-sított kommunikációs csatornája van a KFOR felé. AzonbanKoszovó elfoglalása után közvetlenül a NATO-t a konfliktusszereplôjeként kezelték, és ez szükségessé tette a katonai és ahumanitárius feladatok egyértelmû elválasztását.

Az elmúlt egy évtized mûveleteinek tapasztalatai azt mutat-ják, hogy azokat az erôket, amelyek csak békefenntartást és ha-sonló feladatokat kívánnak ellátni – mint egy csendôrség példá-ul –, azok az emberek, akikkel együtt kell mûködniük, nemigazán tisztelik. A leghatékonyabbak a hivatásos katonakéntképzettek és felszereltek, akik azonban együttmûködnek a helyilakossággal is. Az amerikai erôk azzal, hogy a saját erôk védel-mét erôteljesen hangsúlyozzák, és így megjelenésükkel elbá-tortalanítják a helyieket, túl messzire mennek el a másik irány-ba, és távolságuk a helyiektôl csökkentheti hatékonyságukat abékefenntartó szerepben.

A Királyi Haditengerészet szolgáltat egy példát arra, hogya legkeményebb hivatásos katonák hogyan jeleskedhetnekegyúttal a békefenntartásban is. ôk ugyanis számos gyermek-játszótér építésében vesznek részt azért, hogy gyermekekéletét visszatereljék a normális mederbe. Az egyik játszóteretaz a veszély fenyegette, hogy idôsebb fiatalok vandál módonmegrongálják. Lehetetlen volt állandóan ôrizni a játszóteret.Ám a haditengerészek, igen ötletesen, létrehoztak egy forródrótot, tehát a helyiek névtelenül hívhatták ôket, ha a problé-ma bekövetkezik. A hadmûveleti megközelítés mûködik abékefenntartásban is, csakúgy, mint háborúban.

Néha a szerve-zetek közöttie g y ü t t m û k ö d é snem úgy mûködik,ahogy kéne, és ér-dekes eredmények-kel jár. A HáborúGyermekei nevûbrit NGO többekközött gyermekját-szóterek építéséreszakosodott. Azegyik elsô, amitépítettek, a koszo-vói Prizren süketekszámára fenntartottiskolájában volt,rögtön a szövetsé-ges erôk 1999-esérkezése után.Nemrégiben aKFOR német kom-ponense elhatároz-ta, hogy adomá-nyoz valamit asüketek iskolájá-nak, és megkérdez-te, mire volna aziskolának szüksé-ge. Úgy tûnik, za-var volt a kommu-nikációban, mert anémetek az iskola másik oldalára egy játszóteret építettek.Egy vagy két telefonhívás vagy annak ismerete, mit tettekaddig a különbözô NGO-k megelôzhette volna a duplikáci-ót. Tehát az iskolának most két játszótere van. Ez nagyonnépszerû a gyerekek körében, de talán kevésbé az a tanárokszámára, akiknek így az iskola két oldalán kell egyszerrefelügyelniük a játszótereket.

A béketámogató és humanitárius mûveletek valószínûleg akövetkezô generáció NATO-hadseregeinek fô feladatait fogjákképezni. A konfliktusok utáni békeépítés múltbéli tapasztalataivalóban azt sugallják, hogy legalább egy nemzedéknek fel kellnônie addig, mire sikerül tartós végcélt megfogalmazni Koszo-vóban és más helyeken. A mostani béketámogató mûveletek si-

kerének biztosítása érdekében a hadseregeket a harcoló katonaszellemiségének és fizikumának jegyében kell toborozni és ki-képezni. Senki másra nem lehet támaszkodni, ha a békefenntar-tás hirtelen polgárháborúvá alakul, és a tanulmányok azt mutat-ják, hogy senki más nem kapja meg a helyi emberektôl aszükséges tiszteletet közvetlenül egy véres konfliktus után. Ámezek a katonák, akik jól képzettek – és ez a kulcs – lehetnek alegjobb békefenntartók, és lelkesedéssel végzik ezt a feladatot.Egy részben kiképzett csendôr, vagy egy hadsereg által csakbékefenntartásra kiképzett katona nem valószínû, hogy haté-kony lesz. Aharcoló szellemiségének meg kell maradnia, de azt

át kell itatni rugal-massággal és huma-nitással, valamint ahelyiekkel valóérintkezés készsé-gével, sôt, – ahogyszámos nagy katonatette – a helyi szoká-sokhoz való alkal-mazkodással. Le-hetséges aharckészültség és azegyüttérzés elegyí-tése, és sok hadse-regnek ez a kihívása XXI. század elsônegyedében.

Ám a katonáknakmegegyezésre kelljutniuk a segély-szervezetekkel ésmás NGO-kkal, anemzetközi szerve-zetekkel és más kor-mányzati hivatalok-kal, valamint a helyihivatalokkal is. Atisztek és tiszthe-lyettesek oktatásátki kell szélesíteni,hogy lehetôvé vál-jon számukra a más

szervezetekhez való alkalmazkodás és ezek különcségeivel va-ló megbirkózás. Ezt növekvô mértékben a törzstiszti képzés ke-retében végzik, amely egyre inkább összhaderônemi jellegû,rutinszerûen foglalkozik az integrált mûveletekkel és az NGO-k munkájával. Azonban más szervezetek számára nehezebb azadaptáció. Csak néhány kormányzati szervezet, nem beszélveaz NGO-król, engedheti meg magának, hogy állományát olyanhosszú képzésnek és oktatásnak vesse alá, mint a hadsereg. AzNGO-k számára a prioritás, amire a donorok pénzét használják– helyesen – az, hogy a hadszíntérre menjenek, és a lehetô leg-gyorsabban és leghatékonyabban mentsék vagy építsék újra azéleteket. Tehát a katonaság felelôssége, hogy különösen érzé-keny legyen az NGO-k aggodalmaira, és a megfelelô kapcsola-tot alakítson ki velük. ■



© H

eath

er K

err/

War

Chi

ld U

K

Játszótéri kötelesség: A legkeményebb, legszívósabb harcoló katonák közül néhányan – mint például a Királyi Haditengerészet – a békemûveletekben is jeleskednek


kiadásához. A NATO esetében a Balkán számos „elsô” és elsô „te-rületen kívüli” telepítést hozott magával; az elso dühbôl leadott lö-véseket; az elsô jelentôs együttmûködést más nemzetközi szerve-zetekkel; és a Szövetség elsô békefenntartó mûveletét.

1992 nyarán az ENSZ-fôtitkár kiadta a Napirend a Békéért cí-mû dokumentumot, amely kategorizálta a békefenntartás külön-bözô szakaszait, és általános jelleggel elismerte, hogy a hagyo-mányos békefenntartás sokkal bonyolultabbá vált, és többszereplôt érint, mint a múltban. Késôbb, 1995-ben, a balkáni,kambodzsai, ruandai és szomáliai tapasztalatokat követôen azEgyesült Nemzetek elfogadta azt a nézetet, hogy a helyzet mégtöbb kihívást jelent, még összetettebb, ezért kiadta a Napirend aBékéért frissített változatát, növelve és módosítva a kategóriákszámát, és korlátokat fogadott el a szervezet számára, különösenott, ahol már békekikényszerítésrôl van szó.

A NATO segített megôrizni a békét Európában a hidegháborúidején, 1991 végétôl pedig a volt ellenfelekkel folytatott párbe-széd, együttmûködés és partnerség keretében kívánja elômozdí-tani a biztonságot. Az 1991-es Stratégiai Koncepció világossá tet-te, hogy az új biztonsági kihívások természetüket tekintve

David Lightburn a kanadai Új-Skóciában mûködô PearsonBékefenntartó Központ elemzôje Kanadában. Mialatt aNATO-ban dolgozott 1992 tavasza és 2000 ôsze között, résztvett a NATO békefenntartási részvételének kifejlesztésében.

Akilencvenes évek eleje drámai változást hozott atekin-tetben, hogy miként vélekedett a nemzetközi közösséga biztonsági kihívások kezelésérôl. A hidegháború vé-gével megnôtt a békefenntartás iránti igény és számos lappan-gó és belsô etnikai, területi és vallási feszültség csapott át konf-liktusba. Annak a sok regionális és nemzetközi szervezetnek,amely a kilencvenes években kötelezettséget vállalt a Balká-non, ez a tapasztalat egy hatalmas kísérleti laboratóriumban el-töltött idôhöz hasonlítható. A balkáni részvétel leginkább kétszervezetet, a NATO-t és az Egyesült Nemzeteket érintett.

Az Egyesült Nemzetek esetében a bonyolult balkáni tapasztala-tok kombinációja, valamint a ruandai, szomáliai és legutóbb a ke-let-timori missziók kihívásai és realitásai 2000-ben elvezettek –Lakhdar Brahimi nagykövet vezetése alatt – egy panel létrehozá-sához, és egy az ENSZ-békefenntartás jövôjérôl szóló tanulmány

Levont tanulságok

© R

eute

rs

Oktatás a tûzvonalban: a NATO és az Egyesült Nemzetek nagyon hasonló tapasztalatokat szerzett a balkáni békefenntartás során

David Lightburn áttekinti a NATO békefenntartási tapasztalatait, és összehasonlítást készítarról, hogy miként hasznosítja a Szövetség, ill. az Egyesült Nemzetek a balkáni tanulságokat

sokrétûek, több irányból érkeznek, valamint nehezen megjósol-hatók és értékelhetôk. Ennek az új stratégiának a megvalósítása-ként, a Szövetség külügyminiszterei által 1992 tavaszán elfoga-dott egyik lépés az volt, hogy „eseti alapon, saját eljárásaiknakmegfelelôen, támogatják az EBESZ felelôsségi körébe tartozóbékefenntartó tevékenységet”. Késôbb, 1992 decemberében, azENSZ célkitûzéseinek támogatása érdekében, az Adrián indítottszövetségi beavatkozást követôen, a NATO-külügyminiszterekhivatalosan elfogadták, hogy kiterjesztik a Szövetség támogatá-sát az Egyesült Nemzetek békefenntartó tevékenységére is. 1992és 1995 között a NATO a levegôben és a tengeren növekvô mér-tékben részesévé vált az ENSZ balkáni mûveleteinek.

A 2000 augusztusában elôterjesztett Brahimi-jelentés elismeri,hogy jelentôs elmozdulás következett be az Egyesült Nemzetekmegközelítésében a konfliktust követô közvetlen, semleges megfi-gyelô státusztól a még be nem fejezôdött konfliktusokban valóérintettség felé. A jelentés megjegyzi azt is, hogy az Egyesült Nem-zetek nem alakította át szervezeti kultúráját és képességét úgy,hogy meg tudjon birkózni az új kihívásokkal. Változásokat sürget,beleértve a valószerû és világos békefenntartási mandátumokat,nagyvonalú szabályokat a katonai erôk beavatkozásához, az erôfe-szítések összehangolását, egy világos és egységes vezetési láncotés elmozdulást a rendôri tevékenységben a megfigyeléstôl a köz-biztonsági rendszer teljes újjáépítésében való aktívabb részvételig.Számos javaslatot is tartalmaz az Egyesült Nemzetek azon képes-ségére vonatkozóan, hogy kigondolja, megtervezze, elindítsa és lo-gisztikai támogaást nyújtson az összetett békemûveleteknek.

A NATO 1996-tól kezdve számos, tapasztalatokban gazdagesemény részese volt. A Daytoni Megállapodás felügyeleteBosznia-Hercegovinában (Boszniában) számos alapvetô politi-kai és katonai tapasztalattal szolgált, amelyeket fôként Koszovó-ban hasznosítottak a gyakorlatban csaknem négy évvel késôbb.A NATO alapvetô tapasztalatai és a Brahimi-jelentés kulcsfon-tosságú megjegyzései között sok olyan közös elem van, amelytovábbi figyelmet érdemel.

Szoros kapcsolat a mandátum, a misszió és a képességek között:ADaytoni Megállapodás végrehajtása felügyeletének tervezése so-rán a NATO hasznosította az Egyesült Nemzetek kora kilencvenesévekbeli boszniai tapasztalatait is. Különösen azokat, amelyek azolyan problémákból eredtek, mint a mandátum gyakori változtat-gatása, az ENSZ katonai parancsnokainak adott egyértelmû utasí-tások hiánya, valamint azon mandátum támogatásának az általánoshiánya a tagországok körében, amelyet ok maguk fogadtak el azENSZ központban, New York-ban. Ezeknek megfelelôen a NATOragaszkodott a szoros kapcsolathoz a Daytoni Megállapodás 1A.számú, katonai mellékletében megfogalmazott mandátum, azÉszak-atlanti Tanács által a Szövetség katonai szerveinek – minde-nekelôtt a Végrehajtó Erô (IFOR) vezetôjének – kiadott feladat, to-vábbá a Szövetség képességei és más erôk és erôforrások IFOR-nak való elkötelezése között. Az 1A.sz.mellékletet – elsôsorban abefolyásosabb szövetségesek hatására – úgy szövegezték, hogybiztosítsa: a NATO-nak meglesz a képessége annak végrehajtásá-hoz, amit a katonai végrehajtó erôtôl kértek. Ez magában foglaltamindazt, ami „ezüst golyó” záradékként vált ismertté, nevezetesen,hogy az IFOR-parancsnok rendelkezik a szükséges és végsô auto-

ritással a konfliktusban érintett felek katonai erôi felett. A misszióta Szövetség politikai szervei dolgozták ki, a NATO katonai szerve-itôl kapott megbízható és idôszerû tanácsok alapján. Az eredményegyértelmû összpontosítást eredményezett az 1A.sz.mellékletre, ésnem adott lehetôséget a támogatást kérô civil szerveztek számára,hogy egyszerre több irányba húzzák szét a hadszíntéren a haderôt –tehát nem következhetett be a „misszió megváltozása” – ez volt azegyik olyan probléma, amellyel a korábbi ENSZ-erôk szembesül-tek. Végül pedig a Szövetséges Erôk Európai Fôhadiszállása egysor haderô-tervezési konferenciát szervezett annak biztosítására,hogy az igényelt képességek a helyükön legyenek.

Brahimi is világossá tette, hogy nem ismétlôdhetnek megazok az Egyesült Nemzetek által elkövetett hibák, amelyek a ki-lencvenes években a változó mandátumhoz, és a szegényesen tá-mogatott mûveletekhez kapcsolódtak. A jelentés különösen „vi-lágos, hiteles és elérhetô” mandátumokat akar, és javasolja, hogymielôtt a Biztonsági Tanács megegyezik egy tûzszüneti vagy bé-ke-megállapodás végrehajtásában, a megállapodás feleljen megnéhány alapfeltételnek, mint például a nemzetközi emberi joginormák betartása és az adott feladatok és idôhatárok megvalósít-hatósága. A jelentés azt is javasolja, hogy a Biztonsági Tanácshagyjon minden határozatot tervezet formájában addig, amíg atagországok határozottan nem ajánlanak fel csapatokat és egyébalapvetô, a missziót támogató elemeket, beleértve a béketámo-gató erôforrásokat is. Ez összekapcsolja a mandátumot az erô-forrásokkal. A jelentés továbbmegy, és azt javasolja, hogy teljesmértékben vonják be az ENSZ-titkárságot, biztosítva, hogy a tit-kársági szakértok elmondják a Biztonsági Tanácsnak azt, amittudnia kell, nem pedig azt, amit hallani akar. Továbbá vonják bea csapatokkal hozzájárulókat a párbeszédbe, hogy a haderô pa-rancsnokának missziója ennek megfelelô legyen.

Az erôfeszítések egységének szükségessége: A NATO által le-vont alapvetô tanulságokat jelentett továbbá az is, hogy a kivonu-lási stratégia kulcsa – amely néhány szereplônek aggodalomraadott okot a boszniai békefolyamat kezdetén – a Daytoni Megáll-apodás más kulcselemeinek sikerétôl függ. A békemegállapodáskatonai elemeinek sikeres végrehajtása után világos lett, hogy acivil végrehajtás érdekében fenntartandó biztonságos környezetszoros együttmûködést jelent a békefolyamat szereplôinek széleskörével, beleértve a Fôképviselo Hivatalát, az EBESZ-t és azEgyesült Nemzeteket. Ennek megfelelôen a „misszió megválto-zása” iránti aggodalmak helyét fokozatos átvette az a felismerés,hogy a civil végrehajtás támogatása alapvetô fontosságú. Egyilyen mûvelet szükségességének felismerése egymás jobb megér-tését kíván a különbözô katonai, civil, humanitárius és fejlesztésiszervezetek esetében, hiszen meg kell érteni egymás kultúráját,politikáját, eljárásait, döntéshozatali folyamatát, erôforrásalapját,képességeit, erôsségeit és korlátjait.

A Brahimi-jelentés elismeri a különbözô szereplôk jobb meg-értésén alapuló partnerség szükségességét is. Miközben azENSZ belsô rendszerére és az „integrált központokkal” rendel-kezô „integrált missziók” szükségességére összpontosít, fogla-kozik az együttmûködés, tehát az alapvetô megértés fontosságá-val is, azok között, akik felelôsek a politikai elemzésért, akatonai mûveletekért, a civil rendôrségért, a választási segítség-



nyújtásért, az emberi jogokért, a fejlesztésért, a humanitárius se-gítségnyújtásért, a menekültekért, a közvélemény informálásá-ért, a logisztikáért, a pénzügyekért és a toborzásért.

A célkitûzések, koncepciók és tervek összehangolása: 1995októberében a NATO szakértôi szintû látogatások segítségévelpróbálta megérteni a többi potenciális hozzájáruló szervezet cél-kitûzéseit, átfogó koncepcióit és vázlatos terveit az akkor készü-lô Daytoni Megállapodás kapcsán. Láthatóan egyik szervezetsem állt készen a Boszniába való idôbeni településre, és legtöbb-jük esetében a követelmény túlszárnyalt minden elôzôleg kifejtetterôfeszítést. Sôt, néhány, mint például maga az Egyesült Nemze-tek, nem szerepelt a daytoni tárgyalások résztvevôi között sem,tehát nem volt felkészülési ideje. Ennek eredményeképpen nemtörtént meg a koncepciók és vázlatos tervek kicserélése, és nemváltak valóban elismertté a célkitûzések, a Daytoni Megállapodáskésôbbi mellékleteinek kiszámíthatatlanságán túl.

Brahimi egy integrált misszió központjának koncepcióját teszile az asztalra, és javasolja, hogy az ENSZ rendszere minden részé-bôl rendeljenek ide tagokat. Ennek egyik folyományaként azEgyesült Nemzetek Békefenntartó Mûveletek Fôosztálya(DPKO) jelenleg egy háromfázisú kiképzô programot dolgoz ki aközpont részére, ideértve a küldetés jellege szerinti felkészítést is.

A „robusztus” képesség iránti szükséglet: A NATO-vezetteerôk által jelenleg Boszniában végzett mûvelet nagy része annak alegnagyobb része klasszikus, de „robusztus” erôvel végzett béke-fenntartásként fogható fel, amely képes a szükséghelyzeteket iskezelni. Az IFOR és utódja, az SFOR humanitárius segítségetnyújt, esetenként pedig erôt kell használnia. Az SFOR a béke-megállapodás civil vonatkozásai széles skálájának végrehajtásáttámogatja, jelenleg pedig azt vizsgálja, miként lehet biztosítani atartós, hosszú távú stabilitást. Koszovóban a Szövetség elôször azEBESZ-szel mûködött együtt a konfliktus megelôzésében, késôbba humanitárius segítségnyújtásban, majd a békés rendezés kierôl-tetésében, a békekikényszerítésben és a civil végrehajtás támoga-tásában. A Szövetség tervezôi számára az elsôdleges tanulság azvolt, hogy igenis szükség van egy erôs, rugalmas erôre, a beavat-kozás nagyvonalú szabályaival, amely képes a különbözô váratlanesemények és szükséghelyzetek kezelésére. A NATO Többnem-zetiségû Összhaderônemi Alkalmi Harci Kötelék (CJTF) koncep-cióját is azért dolgozták ki, hogy erôsítse a Szövetség képességéta jövôbeni vészhelyzetekkel szembeni fellépésre.

A Brahimi-jelentés azt a következtetést is levonja, hogy robusz-tusabb haderôstruktúrára és összehangolt béketeremtô stratégiárais szükség van. A jelentés arra is céloz, hogy az Egyesült Nemze-teknek most már hajlandónak kell lennie arra, hogy állást foglaljon.Amennyiben valamely békemegállapodás egyik fele világosan éskétségbevonhatatlanzl megsérti e megállapodás rendelkezéseit, afelek további egyforma kezelése a mûvelet hitelessége aláásásánakveszélyével jár és a gonosztevôkkel való cinkossággal ér fel. Ez na-gyobb, jobban felszerelt és költségesebb erôk szükségességét imp-likálja, amely képesek arra, hogy elrettentô fenyegetést jelentse-nek, ellentétben azzal a szimbolikus, fenyegetést nem jelentôjelenléttel, amely a hagyományos békefenntartást jellemezte. AzENSZ nemrégiben kiadott ruandai és szrebrenicai jelentései kiegé-



szítik és alátámasztják ezt a következtetést. A katonai erôk tekinte-tében az ENSZ Magas Készültségû Készenléti Dandárja, amely bi-zonyos tekintetben a NATO CJTF-erejének megfelelôje, már áte-sett a tûzkeresztségen az Etiópia és Eritrea közötti konfliktus során.

amind a tervezésbe, mind a döntéshozatali folyamatba. Kez-detben, biztonsági okok miatt, egyensúlyra kellett törekedni egy-felôl a partnerekkel való konzultációk, másfelôl pedig a nem-NATO-tag csapathozzájárulók elkötelezettségének megfelelôelismerése között. A NATO létrehozott egy értékelô mechaniz-must is a nem-NATO-tagállamokból érkezett felajánlások részé-re, hogy biztosítsa a készültség megfelelô mértékét a balkáni ki-hívásoknak való megfelelés érdekében.

A csapathozzájárulók megfelelô integrációja: A NATO azIFOR boszniai telepítése óta keményen dolgozik azon, hogy meg-találja a csapathozzájáruló partnerek fokozatos bevonásának mód-jait mind a tervezésbe, mind a döntéshozatali folyamatba. Kezdet-ben, biztonsági okok miatt, egyensúlyra kellett törekedni egyfelôla partnerekkel való konzultációk, másfelôl pedig a nem NATOcsapat-hozzájárulók elkötelezettségének megfelelô elismerése kö-zött. A NATO létrehozott egy értékelô mechanizmust is a nem-NATO-felajánlások részére, hogy biztosítsa a készültség megfele-lô mértékét a balkáni kihívásoknak való megfelelés érdekében.

A Brahimi-jelentés hangsúlyozza a csapat-hozzájárulók na-gyobb részvételének szükségességét a tervezésben és döntésho-zatalban egyaránt. Foglalkozik az erô minôségének kérdésével is,azt ajánlva, hogy általános eljárásként hozzanak létre és telepítse-nek ENSZ értékelô teameket a nemzeti kontingensek megfelelôkiképzése és felszerelése céljából is.

A közbiztonság biztosítása a békefenntartó mûveletekben: Aközbiztonság alapvetô kihívás marad a nemzetközi közösség szá-mára Boszniában és Koszovóban egyaránt. Azonban a két hely-zet egyértelmûen különbözik egymástól, mivel Boszniában a tör-vény és a rend védelme a helyi rendôrség feladata, Koszovóbanpedig az Egyesült Nemzeteké. Boszniában a Szövetség megta-nulta, hogy a helyi rendôrség nem megfelelô volta miatt a NATO-vezette erônek képesnek kell lennie arra, hogy reagáljon a tör-vény- és rendsértésekre, mivel a katonákat nem megfelelôenképeztek arra, hogy rendôri feladatokat lássanak el. Ennek meg-felelôen a NATO – carabiniérikbôl, gendarmes-ból – azaz franciacsendôrökbôl – és más különleges rendôri egységekbôl – létreho-zott egy katonai vezetés alatt álló többnemzetiségû speciális egy-séget. Koszovóban – felismerve a növekvô igényt az iránt, hogya katonaság az ENSZ-rendôrség érkezése elôtt törvényességi,rendfenntartási feladatokat is ellásson – a legtöbb kontingens to-vábbi katonai vagy különleges rendôri képességeket alakított kiés/vagy csapatokat képzett ki e feladat ellátására.

A Brahimi-jelentés is azt a következtetést vonja le, hogy a kér-dés alapvetô fontosságú. Hivatkozik arra, hogy szükség vanolyan civil rendôrtisztekbôl álló nemzeti bázisra, akiket ENSZ-misszióba lehet delegálni. Sürgeti regionális kiképzési megáll-apodás megkötését, és ösztönzi egy mintegy száz rendôrbôl állókészültségi bázis létrehozását, azzal a céllal, hogy megerôsítse azENSZ tervezési törzsét egy kialakulóban lévô válság esetén.

Új válságkezelési eljárások és struktúrák: Az IFOR tervezésifolyamatának kezdetén a NATO felismerte, hogy létezô válság-kezelô eljárásait nem lehet teljes mértékben alkalmazni a boszni-ai békefenntartó helyzet követelményeire vonatkozóan. Miköz-ben az olyan alapvetô vonatkozások, mint a katonai tanácsadásmódja és a politikai döntéshozatal változatlanok maradtak, a fô-titkár és az Észak-atlanti Tanács napi támogatása átszállt egy ki-csi, multifunkcionális szakértôi csoportra, a Bosznia AlkalmiCsoportra, amelyet késôbb átneveztek Balkán Alkalmi Csoport-ra. A csoportban részt vettek politikai, katonai, humanitárius, jo-gi, médiával foglalkozó és szükség szerint más területeken is já-ratos szakértôk. Létrehoztak egy különleges NATOpolitikai-katonai bizottságot is, hogy biztosítsa a kérdésekkelkapcsolatos nemzeti inputokat és véleményeket.

A Brahimi-jelentés egyik legjelentôsebb következtetése az,hogy szükség van az ENSZ-rendszer jelentôs átszervezésére,különösen a szervezet New York-i központjában. Foglalkozikstrukturális, eljárási és olyan erôforrási kérdésekkel is, mint apénzügyi hatáskör és az elszámoltatási rendszer. A mandátumraés a Biztonsági Tanácsra vonatkozó ajánlatokon túl a jelentés aztis javasolja, hogy a békeépítést a Politikai Ügyek Fôosztálya ke-zelje; hozzanak létre egy információs és stratégiai elemzô egysé-get; a misszió vezetését és egy integrált törzset a tervezési folya-mat kezdetén hozzák létre; kapjanak bizonyos pénzügyi jogkörtazok, akik tervezik és végrehajtják a missziót; terjesszék ki a ka-tonai készültségi megállapodások koncepcióját a civil rendôr-ségre, a bírákra, az emberi jogi szakértôkre és más szakérôkre is;növeljék a titkárságokon dolgozók számát, különösen a DPKOesetében.

A kiképzés, oktatás és készültség fontossága: Mind a NATO,mint az Egyesült Nemzetek teljes mértékben felismerte a jólképzett, informált és megfelelôen felszerelt civil és katonai szer-vezetek és egyének iránti szükségletet a kihívásokkal teli balká-ni biztonsági és humanitárius környezetben, és hasonló összetettmissziókban. A NATO-vezette katonai erôk sok idôt fordítottakarra, hogy felkészüljenek a balkáni hadszíntérre való telepítésre,és ahogy az elôzôleg említésre került, a nem-NATO-tagországokkiegészítô hozzájárulásainak értékelésére. A békefenntartásrahelyezett hangsúly a Szövetség Békepartnerség programjábanmár a kezdetekkor kamatozott, mivel számos partner jelentke-zett elô és tett haderôfelajánlást. A szövetségi koncepciók, dokt-rínák és eljárások most már teljes mértékben figyelembe veszika Balkánon szerzett tapasztalatokat, különösen a civil szerveze-tekkel a békefolyamat keretében folytatott együttmûködésre ésegyeztetésre vonatkozókat.

Brahimi hangoztatja a nemzeti erôfeszítés fontosságát annakérdekében, hogy jobban fel legyenek készítve a csoportok, egyé-nek és szakértôk, és sürgeti az ENSZ égisze alatti kollektív erôfe-szítést is. A jelentés különösen egy integrált misszió központ elô-készületeire, a civil rendôrségre és más civil szakértôkreösszpontosít, valamint erôsen ajánlja az értékelô mechanizmust.

A maga részérôl a NATO már alkalmazza ezeket a tapasztala-tokat, és számos módon beépíti azokat politikájába és doktríná-jába katonai erôinek sok éve tartó együttes kiképzése és gyakor-latozása segítségével; a békefenntartásra való összpontosítássala Békepartnerség keretében; a Szövetség és Oroszország, Ukraj-na valamint a Mediterrán Párbeszéd résztvevôi közötti különle-ges programokkal; a NATO és a balkáni hadseregek közötti fej-lôdô kapcsolatokkal. A Szövetség részese az alapvetônemzetközi együttmûködésnek, az Európai Unióval, az EBESZ-szel és az ENSZ Menekültügyi Fôbiztosával fenntartott terjedel-mes kapcsolatai révén. Állandó összekötô tisztet tart fenn azENSZ New York-i központjában, és idôszakosan összekötôketküld Genfbe is. A NATO szoros kapcsolatot tart fenn a nemzet-közi szerveztek boszniai és koszovói missziónak vezetôivel is, aNATO katonai doktrínája pedig teljes mértékben elismeri azösszetett békefenntartó mûveletek civil dimenzióit.

A Brahimi-jelentés konstruktív és hatékony módon már felhív-ta a szakma és a közvélemény figyelmét az 1990-es évek béke-fenntartásának hiányosságaira. Olyan gyakorlati kérdések szélesskálájával foglalkozik, mint például a döntéshozatal, a gyors tele-pítés, tervezés és támogatás. Foglalkozik továbbá a civil végrehaj-tással, amely megkísérli minimalizálni néhány békefenntartó mis-szió jelenlegi ad hoc természetét. Most már a tagországokon a sor,hogy az illetékes ENSZ-tisztségviselôkkel együtt munkálkodja-nak az ENSZ békefenntartó képességeinek növelésén.

Ha ki lehet emelni egy utolsó következtetést a NATO és ENSZtapasztalatok közül, akkor az az, hogy a nagy volumenû békefenn-tartás koncepcióját ki kell terjeszteni a civil szektorra. Világosankitûnik a boszniai és a koszovói tapasztalatokból, hogy a nemzet-közi közösségnek idejekorán meg kell teremtenie az autoritást és ahitelességet. Ezt nem lehet csak katonai erôvel megtenni. A fônemzetközi szervezeteknek sokkal gyorsabban kell reagálniuk, jó-val nagyobb hatékonysággal és eredményességgel, minden elérhe-tô autoritást felhasználva mandátumukon belül. Amint ezen szer-vezetek csoportja képessé válik egyértelmûbb eltökéltség ésharmonizált erôfeszítés demonstrálására a helyi tisztségviselôk ésközvélemény felé, könnyebben elérhetôvé válik az együttmûködésés támogatás, és így végsô soron a misszió sikerre vitele is. ■



ANATO TUDOMÁNYOS PROGRAMJAA„Tudósok együt t , a ha ladásér t és a békéér t”A NATO Tudományos Programja együttmûködési projekteket támogat szövetséges és partnerországoktudósai részvételével. A katonai kérdésekkel nem foglalkozó program arra irányul, hogy elömozdítsa az

együttmûködést a különbözö hátterekkel rendelkezö tudósok között, a kutatók közötti tartós kapcsolatokmegteremtése és a partnerországok tudományos közösségei fenntartásának elösegítése érdekében.

Részletek a NATO honlapján találhatók a http://www.nato.int/science címen.

vita

Lehetnek-e a katonák béke-fenntartók és harcosok is?

Igen:Bill Nash nyugalmazott

amerikai vezérõrnagy,a Külkapcsolatok Központja a Megelõzésért nevû Tanács

igazgatója, korábban az ENSZregionális adminisztrátora volt

Észak-Koszovóban, és aBalkánra telepített elsõ amerikai

hadosztály parancsnoka.

Nem:John Hillen az Island ECN Rt.mûveleti fõtisztje, az amerikaihadsereg volt tisztje, akinek számos írása jelent meg a nemzetközi biztonságról,továbbá a Bush-kampány egyik tanácsadója is volt a legutóbbi amerikai elnökválasztás során.

Kedves John,

Már jó ideje szükség van arra, hogymegvitassuk a háborúzás és a békefenntar-tás kérdését, és nagyon örülök, hogy végretaláltunk rá idôd. Elôször akkor találkoz-tam a békefenntartás, a háborúra való felké-szültség és egyéb vonatkozó kérdések kö-zötti kapcsolattal, amikor a hadosztályomarra készült 1995 ôszén, hogy Bosznia-Hercegovinába menjen. Az a siker, amibenBoszniában és a Németországba való egyévvel késôbbi visszatérésünk során részünkvolt, meggyôzött arról, hogy a békefenntar-tás általunk való megközelítése nem csak amisszió sikerét eredményezte, hanem aztis, hogy utána gyorsan el tudjuk újra érni aháborús készültségi állapotot is. Három fômegállapításom van.

Mint az 1. Páncélozott Hadosztály pa-rancsnoka, eltökélt voltam arra, hogy bizto-sítom, a rám bízott erôk nem fognak olyanveszélybe kerülni, mint elôttünk az ENSZ-erôk. Ezért harcoló katonákként fogtuk felboszniai missziónkat. Azt az iránymutatást– amelyet parancsnokom szándéknyilatko-zatának elsô mondata is tartalmazott –,hogy minden esetben kemény, fegyelme-zett, hozzáértô és profi katonák legyünk, amisszió elsô hatvan napjában naponta átlagötvenszer kellett elmondanom. Azt hiszem,mûködött. Ez az elsô kulcs ahhoz, hogy

megtartsuk harckészségünket, miközbenbékefenntartó missziót teljesítünk.

Ezzel a helyes hozzáállással koncent-ráltunk arra, hogy jól végezzük a dolgun-kat, és a képzésünk során tanultakat be-építsük a napi mûveletekbe. Ezen aztértem, hogy belecsepegtettük és -kénysze-rítettük a napi mûveletekbe a rutinjellegûhadszíntéri készségeket és a csapatvezeté-si eljárásokat. A napi karbantartási munká-latok, ütközet elôtti ellenôrzések és gya-korlatok állandóak voltak. Az alacsonyabbrendfokozatú vezetôk profivá váltak a mû-veleti parancsnok kiadásában és annakbiztosításában, hogy egységük képes le-gyen végrehajtani a napi feladatot. A törzsmunkájának horizontális és vertikálisösszehangolása mindennapos eseményvolt, amelyet a részletekre való gondosodafigyeléssel hajtottunk végre.

A kiképzést illetôen a laktanyákbanmegszokott képzési tájékoztatókat ésprogramokat rendszeresítettünk a hadszín-térre érkezést követô kilencven napon be-lül. Lôtereket és gyakorlótereket építet-tünk, rendszeresen lôgyakorlatottartottunk minden fegyverünkkel Boszniá-ban, valamint tankjainkkal és a Bradley-kszemélyzetével magyar lôtereken, rotáci-ós alapon, hetente, századonként. A tan-kok és a Bradley-k személyzete részére to-

vábbképzô kurzusokat is indítottunk a lé-zeres célzó rendszerekrôl a megfigyelôpontjainkkal kapcsolatban, ahonnan a he-lyi erôk katonai mozgását kísértük figye-lemmel. Azt akartuk, hogy lássanak min-ket, amint a harcászatot gyakoroljuk.

A harmadik kulcs az újratelepítési és te-lepítés utáni képzési terv volt, Németor-szágba való visszatérésünkhöz kapcsoló-dóan. Annak, hogy miként tértünk haza,mit tettünk a visszatérés utáni közvetlenhónapokban, jelentôs hatás volt arra, mi-lyen gyorsan álltunk újra készen arra, hogyvalamilyen misszióba menjünk. Az újrate-lepítési tervünk szerint négy-hat napot töl-töttünk ideiglenes állomáshelyünkön, Ma-gyarországon. Ott mindent csináltunk, azúj egyenruhák kiadásától, a többletfelsze-relés, alkatrészek és jármûvek átadásátólaz orvosi és fogorvosi ellenôrzésen keresz-tül a tank- és lövészszakaszaink részvételé-vel tartott lôgyakorlatig. A Magyarorszá-gon töltött idôvel több hetet takarítottakmeg katonáinknak, ami azzal telt volna,hogy visszatérnek hazai állomáshelyükre.

A visszatérés utáni képzési tervünk egyjól megérdemelt kimenôvel indult katoná-ink számára. Ez a zászlóaljanként körül-belül 45 napos befektetés közvetlenülhozzájárult egy rendkívül pozitív hozzá-állás kialakulásához katonáink és család-


juk részérôl ahhoz a munkához, amelyelôttünk állt. Ezt az életminôség kérdéstnem szabad elhanyagolni, amikor a ma ésa holnap katonai követelményeivel kívá-nunk foglalkozni.

Képzési tervünk azokra a készségekrekoncentrált, amelyekkel nem foglakoz-tunk Boszniában, úgymint a mélységitámadás és az elhárítás tervezése és vég-rehajtása. Összességében azt tapasztal-tuk, hogy a boszniai tartózkodás során el-ért fejlôdés a nehéz hadszíntéri törzsi ésvezetési készségekben jóval meghaladottminden veszteséget, amit a békefenntar-tás során könyvelhettünk el egyes hadvi-selési feladatok tekintetében. Egy magasrangú parancsnok jegyezte meg a FortLeavenworth Harci Parancsnoki KépzésiProgram gyakorlatunk után – amely kö-rülbelül 90 nappal az után zajlott, hogy ahadosztály hazatért –, hogy sok szem-pontból az 1. Páncélozott Hadosztályjobban volt kiképezve Bosznia után, minta Sivatagi Viharból hazatérô egyes ha-dosztályok. Ettôl függetlenül sincs ben-nem kétség afelôl, hogy Bosznia utánsokkal jobb képességekkel rendelkezôharcoló hadosztály voltunk, mint mikorodamentünk.

Ha az általános tapasztalatokat nézzük,két fontos tényt kell megjegyeznem. El-ôször is csaknem a teljes hadosztálytegyütt telepítették Boszniába. Tehát sok-kal hatékonyabban tudtuk fenntartani azegység integritását, mint bármely másegység az 1995-1996-os idôszak óta. Azegység összetartásának jótékony hatása ahosszú távú készültségre nagyon fontos,talán alapvetô. A második tény sajnos az,hogy 1997 nyarának végére a hadosztály70-80 százalékos változást tapasztalt mega tábornokok, ezredesek és alezredesekszintjén, amibe beletartozott minden dan-dárparancsnok is. Így nem lehet fenntarta-ni a készültséget.

Nos, John, érdeklôdve várom vélemé-nyedet, van még némi tartaléklôszerem avárt ellentámadás esetére.

Üdvözlettel,Bill

Kedves Bill,

Elôször is engedd meg, hogy azt mond-jam, rettegek attól, hogy olyan emberrel vi-tassam meg ezeket a fontos kérdéseket, akitennyire tisztelek – harcosként, diplomata-ként és körültekintô külpolitikai elemzô-ként is.

Nem vagyok ellensége a békefenntartás-nak vagy bármely más béketámogató mû-veletnek. Az ENSZ-békefenntartás történe-térôl írt könyvemben mintegy 50 különfélemissziót elemeztem, ami megtanított arra,hogy értékeljem ezeknek az erôfeszítések-nek a hatalmas jelentôségét, és hozzájárulá-sukat a nemzetközi békéhez és biztonság-hoz. Hozzád hasonlóan én is harcoltamegyenruhásként háborúkban és szolgáltambékefenntartó missziókban, tehát ismeremaz érem mindkét oldalát.

Sôt, és ez egyeseket meglephet, azt hi-szem, hogy az amerikai erôknek részt kellvenniük a többnemzetiségû békefenntar-tásban. Számomra azonban – és annak amunkának a szempontjából, amit a Bushelnöki kampány során végeztem – a kér-dés úgy vetôdik fel, hogy milyen mértékûlegyen az amerikai elkötelezettség a bé-kefenntartó mûveletek iránt, és az errehasznált összeget mire lehetne még fel-használni.

Én azt ellenzem, hogy az amerikai har-coló csapatok hosszú távra és elhúzódó idô-tartamra kötelezzék el magukat a többnem-zetiségû békefenntartás mellett. Azthiszem, az Egyesült Államoknak hosszú tá-von támogató csapatokkal és tartalékosok-kal kell ezekben a mûveletekben jelen len-nie, és azt hiszem, hogy az elsô vonalbeliamerikai harcoló erôk csak egy rövid idôigjátszhatnak kulcsszerepet. Meglátásomszerint Condolezza Rice nemzetbiztonságitanácsadó híres megjegyzése a 82. Légi-mozgékonyságú ejtôernyôsök (az egyik

volt egységem) logikátlan tevékenységérôl– gyerekek iskolába kísérésérôl – háromszéles érven nyugszik, amelyet remélem,hogy részletesen meg tudok vizsgálni eb-ben a vitában.

Elôször is létezik egy geopolitikai érve-lés arról, hogy az Egyesült Államok hadse-regének milyen szerepet kéne játszania –szövetségesei és partnerei irányába – anemzetközi biztonsági ügyekben. Szerin-tem az, hogy a „szuperhatalmak nem nyit-nak ablakokat” arra utal, hogy mivel csak-nem minden nemzetközi biztonságimisszió, amiben az Egyesült Államok érin-tett, kooperatív és „csapat alapú”, a csapatvezetôjének egyik fontos feladata az, hogyösszepárosítsa a szerepeket és felelôsségetaz érdekekkel és képességekkel. Figyelem-be véve a hatalmas különbséget az Egye-sült Államok és európai szövetségesei ka-tonai képességei között, azt hiszem, hogy aNATO akkor szolgálja legjobban sokfélebiztonsági szerepét (nem csak a békefenn-tartást Európában), ha tagjaival az alapvetôhatáskörébe tartozó szerepet játszatja. AzEgyesült Államok számára – és csakis azEgyesült Államoknak – ez egy nagyméretûháború megvívása. Minden más szövetsé-ges számára sokkal kisebb mûveletek és fô-ként béketámogató mûveletek.

Másodszor is, itt van az elhúzódó ameri-kai békefenntartó erôfeszítések gyakorlatihatása az amerikai katonai stratégia többirészére. Legtöbb szövetségesétôl eltérôenaz Egyesült Államok kihívást jelentô biz-tonsági kötelezettségekkel rendelkezikszerte a világban. Miközben az EgyesültKirályság harcoló erôket ad olyan szövet-ségesi missziókhoz, mint Irak folyamatoselrettentése, az esetek legnagyobb részében


JOHN HILLEN

Ellenzem az amerikaiharcoló alakulatok

hosszú távú, elhúzódókötelezettségvállalását

a többnemzetiségûbékefenntartásban

BILL NASHkontraJOHN HILLENHarcoló katonakéntfogtuk fel a boszniai

missziót BILL NASH

az Egyesült Államok egyedül biztosítja,hogy egyetlen ellenséges hatalom se domi-nálhassa Kelet-Ázsiát vag

nato tartalom2 nato t kır 2001. ny⁄r tartalom a borŒtîn a nato b”kefenntartŠja dvızli az...

Documents