ÚJSÁGMi Vértesacsán?XIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2011. JANUÁR

Kedves olvasóink, nagy örömömre szolgál, hogy bejelenthetem fordulóponthoz érkezett lapunk, a Mi Újság Vértesacsán története. Még nagyobb öröm, hogy itt köszönthetem önöket a Mi Újság Vértesacsán hasábjain, hiszen ez, azt jelenti, hogy sikerült áttörnünk az érdektelenség, a közügyeinktől való elfordulás csendjét. Barátaimtól, ismerőseimtől sokszor hallottam, de jó volna, ha ismét lenne nyomtatott újságunk. Nem csak azért, mert az Acsa TV sok lakásban már nem fogható. Nem is azért, mert az idősebbek közül sokan nem értenek a számítógéphez, hogy az internetes oldalainkon láthassák milyen események történtetek, vagy várhatóak községünkben. Sokkal inkább azért, mert hiányoznak nekik, az egykor a lapban olvasható, régi acsai történetek, versek, mesék és élménybeszámolók. Az idősebbek pedig, akik még beszélnek németül, külön is várják, hogy őseik nyelvén olvashassanak egy-egy cikket és legyen mit küldeni az Eppelheimben élő vagy a világ más táján élő rokonoknak.Lapunk Csipkerózsika álmából való felébresztése, a Vértesacsa Barátok Köre, megújulásának köszönhető. Novemberben tartottuk tisztújító és névváltoztató gyűlésünket, amiről természetesen külön cikkben számolunk be.Ezen a gyűlésen kristályosodott ki, a régóta érlelődő elhatározás, hogy a Mi Újság Vértesacsán újraindulva, ismét településünk kulturális világítótornya lehessen.Természetesen, mivel változik a világ és a technikai lehetőségek, mi is próbálunk az új elvárásoknak megfelelni, bár anyagi lehetőségeink szűkösek, azt tervezzük, hogy online (interneten) olvasható-lapozható változatban is megjelenjen a lap. A tartalom nagyjából azonos lesz, de a nyomtatott példányok, jó ideig fekete-fehérben jelennek majd meg. Az internetes verziónál viszont nem kötnek ilyen korlátok, így ott

színes képek és akár videó és hang anyagok is szerepelhetnek majd. Így az internetes verzió nem csak azoknak okozhat majd örömöt, akik a fekete-fehér nyomtatott verziónál többre vágynak, de összekötő kapocs lehet azok számára is, akik egykor, vagy napjainkban arra kényszerültek, hogy elhagyják ezt a festői és barátságos települést és közösséget. Reményeim szerint, a következő számban, már az online változat elérhetőségét is meg tudjuk majd tenni. Az újság újraindításánál törekedtünk, hogy első ránézésre a címlap, minél jobban hasonlítson a régebbi jól megszokott külleméhez. A tartalmat 12-oldalasra tervezzük és szívesen fogadunk írásokat mindenkitől, aki kedvet érez ahhoz, hogy maga is bekapcsolódjon ebbe a nemes és önzetlen munkába.

Zsoldos Péter

Október 21-én délután mintegy 30- an gyülekeztünk a Szent Vendel szobornál. Krisztián atya rövid kis megemlékezést tartott Szent Vendelről, majd a templom kórus a jelenlévő megemlékezőkkel együtt elénekelték Szent Vendelről szóló éneket. Majd Miatyánk elimádkozásával fejeztük be a megemlékezést.Végül Krisztián atya megköszönte a jelenlévőknek, hogy ily szép számmal jöttek el a megemlékezésre. Utána szentmisét tartott a megjelentek számára.

Megyimórecz Géza

1

Ismét megjelenik a Mi Újság Vértesacsán?

Megemlékezés a Szent Vendel szobornál

Csobánkán jártunk

Magyarország térképének hosszas tanulmányozása és (az ennek köszönhető) szerencsés nem-eltévedés után érkeztünk meg a csobánkai Baross Péter Közösségi Házba október 16-án, szombaton délután, hogy egy számunkra új és ismeretlen helyen mutathassuk meg a közönségnek, hogy mit tudunk.A helyi Hagyományőrző Borony Tánccsoport 4. születésnapját ünnepelte, ez alkalomból szervezte a táncból és énekből álló délutáni programot és az ezt követő bált. Vendégcsoportként nagyon nagy sikert arattunk annak ellenére, hogy helyhiány miatt nem tudtunk élőzenére táncolni. A nézők a helyi tánccsoport és a mi előadásunkban is német táncokat láthattak, de igazi cowboyok is a birtokukba vették a színpadot egy tánc erejéig. A báli alaphangulatot egy énekes műsor volt hivatott az érdeklődőkben megteremteni, jódli mellett sokak által ismert operettek is felcsendültek a Sramlikings előadásában.Ezután a nézőtér tánctérré alakult, hogy minél több hely legyen azok számára, akik táncra perdülnének a Mányi Sramli Zenekar zenéjére, s erre szükség is volt. A hangulatra nem lehetett panasz, a helyi bálozók pedig még egy kis táncoktatást is kértek tőlünk.Jó emlékekkel és újabb kapcsolatok birtokában tértünk haza, és az úton még az Üvegtigris büfét is láttuk!

Dóczi Flóra

Szeptember 29-én, szerda reggel fél7-kor a Vértesacsai Német Nemzetiségi Tánccsoport menetrend szerint elhagyta a falut, hogy 4 napra „lerohanja kicsit Eppelheim városát”. A változatosság kedvéért a busz tett egy kitérőt Mány felé, hogy felvegyük új barátainkat, a Mányi Sramli Zenekar tagjait. A buszra felpakolt temérdek

hangszer és hangtechnikai eszköz mennyisége egyenesen arányosnak bizonyult az út hosszával, így csak sötétedéskor érkeztünk meg a célállomáshoz. Szintén rendhagyó módon nem a tűzoltóságon kaptunk szállást, de ezt így utólag talán nem is bántuk annyira. Idén egy, a város központjában lévő sportcsarnokba rendezkedhettünk be, majd egy otthonról hozott strandlabda segítségével rendeltetésszerűen is használatba vettük a pályát és a kapukat.

Csütörtök reggel az egész tánccsoport és a zenekar meglátogatta a temetőben Maar Kati néni sírját, Ő rengeteget tett a Vértesacsa és Eppelheim közötti kapcsolat kialakításáért és a jó viszony megtartásáért. A nap további részét kiflisütés, pörköltfőzés, az esti vendéglátásra való felkészülés töltötte ki. A vacsora rendkívül jól sikerült, a finom pörkölt és a gyorsan fogyó vörösbor mellett a mányi „zenekarunk” bemutatkozásán táncba vonuló helyiek tömege jelezte az est sikerét. Az eseményen tiszteletét tette Dieter Mörlein polgármester, valamint a tűzoltóparancsnok is.

A pénteki nap bevásárlással kezdődött, majd azzal is folytatódott. Először a hétvégi lángos sütéshez szükséges alapanyagok, pár órával

később pedig a több száz adag Capri Sonne került a pénztári szalagokra. Délre az Eppelheim szimbólumává vált víztoronyhoz kaptunk meghívást, a Nyúlmúzeum megnyitójára, majd este egy nagyon szűk kör a város többi testvértelepülésének képviselőivel együtt részt vett a polgármester hivatalos fogadásán.

A hétvége az előző évekhez képest nem hozott nagy változást, délre teljes pompájában díszelgett a lángosos és az italos bódé, és az éhes-szomjas emberek sem várattak magukra sokáig. Kora délután rövid időre leállt az élet a vásáron, az emberek a tánccsoport szomszédságában elterülő téren gyülekeztek, hogy meghallgassák a polgármester nyitóbeszédét és megnézzék az eppelheimi és a vértesacsai tánccsoport műsorát. Az eseményen a fesztivál mester cézárrá „koronázta” a polgármestert, majd „Hase Caesar!” (Nyúl Cézár!) felkiáltással üdvözölte. A köszöntést a helyiek is hamar átvették. A nap folyamán az acsai bódékat meglátogatták a város olasz, francia és a volt kelet-német testvértelepüléseinek polgármesterei és képviselői, a közeli NATO főparancsnokság egy tisztje, és szokásához híven Dieter Mörlein polgármester is. A szombati nap fényét tovább emelte, hogy az eredetileg VIP sátornak szánt területet késő délutánra birtokába vehette a zenekar, sikerüket csak a másnapi fellépésük múlta felül, ugyanis addigra az

2

Tánccsoport

Eppelheim-i fesztivál

erősítőket is sikerült a helyszínre hozni, így nagyobb közönség is hallhatta és élvezhette a mányiak fergeteges zenéjét. A vasárnap nem hozott sok változást, az idő továbbra is szép volt, a bódék előtti sorok nem akartak véget érni, a zenekar körüli tapsvihar sem akart elcsitulni, ám lassan besötétedett, majd elérkezett a 11 óra.

Mindenképpen üdítő színfolt volt számunkra és a németek számára is, hogy velünk volt egy profi zenekar, bár lehet, hogy olyan mély benyomást tettek az eppelheimiekre, hogy jövőre már csak őket hívják meg. Reméljük, hogy azért nem maradunk német testvérváros és zenekar nélkül 2011-re sem!

Köszönjük Mészáros (Ehrhardt) Mariannak a rengeteg segítséget és Dieter Mörleinnak a meghívást!

Blaumann Ádám

A Vértesacsai Német Nemzetiségi Tánccsoport, 2010. november 20-án részt vett a Fejér Megyei Művelődési Központ Művészetek Háza és a pázmándi Művelődési Ház által szervezett Fejér Megyei Amatőr Néptáncegyüttesek II. Minősítő Fesztiválján.

A megyei amatőr tánccsoportok képviseltették magukat a rendezvényen.

A vértesacsai felnőtt csoport, melynek vezetője Blaumann Helga, három tánccal nevezett a minősítőre; Echo, Döngölős és Rezgős polka.

A felkészülés során sok segítséget kaptunk Kara Nikolettől, aki mindvégig önzetlen támogatója volt ennek a munkának. A bemutatott táncainkkal aranyminősítést értünk el.

A produkciónk színvonalát emelte, hogy élő zenei kíséretünk volt, köszönhetően a mányi Eber Kapelle sramli zenekarnak , akik 2009 óta tánccsoportunk hivatalos zenekaraként is tevékenykednek.

A zsűri értékelésében többet között kiemelte táncaink autentikusságát, egyediségét, továbbá hangsúlyozta azt, hogy a produkciók bemutatásakor érzékelhető volt a több éves összeszokott munka.

Ez az eredmény buzdítóan hatott a tánccsoport minden tagjára, s jövőbeni munkánk motiváló elemévé vált. Szeretnénk a továbbiakban is minden kihívásnak megfelelni, településünk jó hírnevét tovább vinni, bizonyítva hagyományápoló munkánk létjogosultságát.

Nevében is megújult a Vértesacsa Barátok KöreVértesacsán azt hiszem senkinek nem kell bemutatni a Vértesacsa Barátok Körét, hiszen 1992 -es megalapítása óta, annyi mindent tett Vértesacsa kulturális, sport és közéletéért, hogy nincs is talán aki ne ismerné és gondolna rá szép emlékeket felidézve.

18 év hosszú idő éppen itt az ideje a nagykorúvá válásnak. 2004 -ben Blaumann Ferencet az egyesület akkori elnökét munkája külföldre szólította és az Ő lelkesedését máig senki nem pótolhatta. Az utóbbi hat évben voltak próbálkozások a megújulásra és, hogy nem süllyedt el véglegesen a múlt homályában, az leginkább a Tánccsoportnak, Blaumann Helgának és Schlögl Istvánnak köszönhető.

Mára egyértelművé vált, hogy csak úgy kaphatja vissza régi fényét, ha a gyökerekhez visszatérve, egyúttal új alapokra helyezve és így megújulva, ismét életet lehelünk, ebbe a nemes civil szervezetbe.

Ezért tartotta 2010 novemberében tisztújító és névváltoztató gyűlését a Vértesacsa Barátok Köre.

Az első döntés a névváltoztatásról született, melynek értelmében a jövőben Vértesacsáért Egyesület néven működik tovább a szervezet. Ezt követően megválasztottuk az egyesület új vezetőségét és tisztségviselőit.

Vezetőség :Elnöke: Kara NikolettaElnökség tagjai Ujvári Pál Zsoldos Péter

Felügyelő bizottság:

Elnöke: Blaumann HelgaTagjai: Dóczi Csaba Szíj János

3

Vértesacsáért Egyesület

Tánccsoport sikere

Az egyesület képviselői:Héjj Ferencné Kovács Zsolt

Németh András

Itt született döntés a havilap újraindításáról is, mely a tervek szerint elsőként január végén jelenik meg. Az újság címe változatlanul „Mi újság Vértesacsán?” Az első szám ingyenesen kerül a postaládákba. A későbbiekben pedig a boltokban lesz ismét kapható.Azt követően, hogy a cégbíróságon bejegyzik a változásokat, kezdődik majd új lendülettel a tényleges munka.Támogatni fogjuk a vértesacsai kulturális és művészeti eseményeket, ezen belül is kiemelten a tánccsoportot és a sportklubot. Egyik célunk, hogy a múlt még létező relikviáit felkutatva. méltó módon mutassuk be a vértesacsai Német és Magyar hagyományokat, a népviseletet és használati tárgyakat emléket állítva egykor volt őseinknek. Valamint ily módon is ápolni akarjuk a kitelepített családok emlékét.E célból tájszobát tervezünk kialakítani az egykorvolt könyvtár épületében.Ugyanitt, a táncosoknak próbatermet alakítunk ki a másik helyiségben.Mivel az épület felújításra szorul, azt a magunk erejéből, társadalmi összefogással tervezzük helyreállítani.

Zsoldos Péter

Meg kell ragadni az alkalmat, hogy egy pár sort írjunk magunkról, mivel is foglalkoztunk karácsony tájékán.Hála istennek, van hozzá jó akaratunk és erőnk, így meg tudjuk gazdagítani ajándékokkal a szeretet, Jézus születése napját vagyis a karácsony ünnepét.Már az is ünnepi hangulatot csinál, amikor sütjük a karácsonyi süteményeket az iskola konyhájában a gyerekekkel. Minden osztály részt vesz a sütésbe, közben énekeljük a karácsonyi énekeket. Persze a süteményeket a gyermek és Karitász ajándék csomagokba tesszük. Érkezett Eppelheimből egy nagy teherautó holmi. Azt a testvértelepülésen gyűjtötték össze. Így az óvoda, iskola és egyéb létesítmények is kaptak az ajándékokból. Karácsony előtt még tartottunk egy 8 órás ingyen börzét. Gyerekeknek édességcsomag, játék és ruhát is válogathatott mindenki, vihette el ingyen amennyit csak akart.

Mi Mamák is tartunk minden évben egy kis karácsonyi ünnepséget, elénekeljük e Mennyből az angyalt és örülünk, hogy még együtt ünnepelhetjük a karácsonyt.A Karitász csomagok is nálunk készülnek. A bevásárlást és szét hordást is mi intézzük. Úgy gondoljuk így mégsem fölösleges, hogy öreg napjainkat közösen mi Mamák éljük. Kérjük a jó istent adjon még erőt és jó akaratot, hogy tudjunk még tevékenykedni.

Mamák

„és szeresd felebarátodat, mint magadat” (Márk,

11,31)

Áll Vértesacsán egy fehér kis templom, tornya az ég felé tör, mintha ő is Urára és teremtőjére mutatna. Jézus parancsát követő emberekként mi,

reformátusok is erre törekszünk egész életünkkel. Amikor Krisztust megkérdezték melyik parancsolat alapján kell élni az életet, Ő így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből… és szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Márk 11,30-31)

Kis templomunk a domboldalból egyben falunk fölé is magasodik, aki innen szemléli a tájat, szinte teljesen belátja a falut. Így piciny templomunk a hatalmas Isten gondviselő szeretetét is jelzi felénk. A szerető Atya pedig többet lát, mint egy bámész ember… Ő túllát a házak zárt ajtóin, látja az ott élők örömeit épp,úgy, mint szívüket, szükségeiket. A mi emberi szemünk gyakran csalfa, csak a szépre, az örömtelire emeljük tekintetünket, nem szívesen nézünk mások nyomorára, magányára, elesettségére. Talán azért van ez így, mert valahol lelkiismeretünk kőtábláira fel van vésve a fenti parancs: „szeresd felebarátodat, mint magadat”

Ha síró embert látunk, igyekeznünk kellene könnyet törölni, vigasztalni, a magányos ember egyedüllétét igyekeznünk kellene feloldani. Az embernek nem jó a lelkiismerete ellen cselekednie, ezért inkább a tekintetünket fordítjuk el azoktól, akiknek szükségük lenne felebaráti szeretetünk megnyilvánulásaira.

„Mint magadat” szól a parancs. Ki az közülünk, aki így orvosolná betegségeit: vérzik a kezem… Jaj, oda

4

Mamaklub beszámolója

Hitélet

se nézek, majd elmúlik! Érezzük, hogy ez nem járható út. A sebeket ápolni, a problémákat kezelni kell.

Református emberekként úgy érezzük, feladatunk körülnézni kis falunkban is, és meglátni, hol van szükség a felebaráti szeretet teljesebb megnyilvánulásaira.

A szomszédos gyülekezetekkel együtt, nemrég elgondolkoztunk településeink életén. Isten a figyelmünket olyan emberekre fordította, akik közöttünk élnek, s szinte láthatatlanul végzik munkájukat, élik életüket; falunk és sokszor egyéni életünk részei, de igazi figyelmet keveset fordítunk rájuk.

Időseink sok terhet hordoztak és hordoznak, de ebben a rohanó világban minimális időt szánunk arra, hogy törődjünk velük. Ennek megváltoztatására Pátka, Lovasberény, Alcsútdoboz református gyülekezeteivel karöltve egyházközségünk egy házi segítségnyújtó szolgálatot szeretne létrehozni, mely sok terhet levenne az idősek válláról.

Ezt a szolgálatot bármely idős vagy beteg igénybe veheti, akinek szüksége van segítségre a mindennapokban. A házi segítségnyújtás körébe tartozik a rendszeres látogatáson, beszélgetésen, lelki tehermentesítésen túl, például az időnkénti takarítás, bevásárlás, recept kiváltás is.

Tudjuk, hogy sok szerető családnak is gondot okoz megoldani, megszervezni idős, beteg rokonai számára a segítségnyújtást. Bátorítunk mindenkit, hogy bátran éljenek a szolgálatunk adta lehetőségekkel, vegyék igénybe januárban induló szolgálatunkat, hogy az idősekre szánt időt ne rohanással, szervezéssel, hanem rájuk fordított figyelemmel tudják kitölteni.

Szolgálatunkat ingyenessé kívánjuk tenni, és januártól indítjuk el, amennyiben e hónapban legalább 9 idős ember jelzi, hogy élni kíván ezzel a lehetőséggel. Jelentkezni a parókián lehet, illetve telefonhívásra lelkészünk házhoz megy, és bővebb tájékoztatással is szolgál. Érdeklődni lehet a 06-20-378-98-68-as telefonszámon.

Szeretettel hívunk és várunk mindenkit hétközi alkalmainkra is. Vasárnap tíz órától istentiszteletet, fél tizenkettőtől gyermek-istentisztelet tartunk, míg keddenként 17:30-tól bibliatanulmányozásra várjuk az érdeklődőket. Minden alkalmunk nyitott, bármikor be lehet csatlakozni.

Sándor Emma

Szülőfalum Vértesacsa!

Ez a falu a Vértes hegység közelében fekszik, ezért gyerekkoromban úgy definiálták, hogy Vértesalja település. Dimbes-dombos domborzati viszonya és térbeli elhelyezkedése miatt sokszínű élményt nyújt a helyi és az ide látogató idegen emberek számára. Így volt ez már a régi időkben és így van ez most is. Gyerekkori élményeim a mai napig élénken megmaradtak bennem és szép emlékként őrzöm. Ezek közé tartozik sok dolog, csak néhányat a sok közül, a Meleg-hegyi szánkózások, a Szilvási játszások, barangolások a kőbányában, a Váli szakadék bejárása, az Agyagos felfedezése. Ismertük a határt, a dűlők neveit, az ott található forrásokat, kutakat, különös fákat, stb.. Szinte mindent tudtunk a természetről, a madarak fészkeitől kezdve a borz és rókalyukak helyét ( stb.). A falu fő része leginkább csak pár utcára korlátozódott. Ilyenek voltak Boglári utca (főszeg), Verebi utca (alszeg), Csákvári utca (cigány út), Tükör utca, Pató-hegy, Berényi út egy része. Az úgynevezett Újtelep építésének kezdete az 1700 –as évek elejére tehető és az 1800 – as évek végétől felgyorsult. Egy egészen új falurész alakult ki és ez a 2. világháború után tovább folytatódott. Sok szántóföldet alakítottak ki építési telekké, új utcák születtek és ezzel is bővült a település. Az itt élő emberek nagyon jó kapcsolatot ápoltak a környező falvakban élő emberekkel. Nem volt ritka hogy onnan nősültek a legények, és az sem hogy a lányok is onnan választottak maguknak párt. Ezáltal egy összejáró, egymást szerető és tisztelő közösség alakult ki. A régi hagyományok, szokások megőrzése, megbecsülése íratlan szabály volt. Ezen értékek ápolására nagy hangsúlyt fektettek, ennek kézzelfogható példái voltak. Ilyenek közé sorolhatók többek között a búcsúk, vásárok, házi bálok, mulatságok, farsangolás, vallási összejövetelek (stb.). Az Acsai vásárt szeptember hónapban tartották, oda szinte kötelező volt elmenni. Ez a Melegben, akkori nevén a Vásártéren- volt, és akinek bármilyen eladni való állata, vagy áruja volt odavitte. A környező falvakból is nagyon sokan jöttek itt meghányták – vetették a dolgokat. Ennek a jelentőségét jól érzékelhetően mutatta, hogy még az iskolában is tanítási szünet volt, a gyerekek nagy örömére. Az Acsai búcsú május első vasárnapjára esett mindig és két napig tartott. Az egész búcsúi előkészületet és a bált is a Vértesacsai Tűzoltó

5

Publicisztika

Testület szervezte és rendezte. Ők a kocsma udvaron egy nagy fűzfasátort építettek a határból vágott és lovas kocsival szállított fűzfaágakból. A búcsú ebéd után kezdődött itt a sátor alatt, ahol elkezdődött a nótázás is. Ehhez szinte mindenki csatlakozott és egy igazi emelkedett hangulat alakult ki. A zenekar már kora délután elkezdte a muzsikálást, megkezdődött a tánc is. A zenét mindig fúvós úgynevezett rezesbanda szolgáltatta, mindenki megelégedésére. A hinták és a sátrak a Vendel téren voltak felállítva (ma park van a helyén). Hónapok múlva is emlegették az emberek, hogy volt, mint volt a búcsú. Az acsai búcsú egyébként a leghíresebb volt a környéken, méltán voltak büszkék erre az acsai emberek. Itt összejöttek rokonok, ismerősök és jó barátok, nagy eszem – iszom mulatság volt jellemző. A búcsú előtt pedig minden háznál nagy készülődés volt, kimeszelték a házakat, rendbe hozták a házak környékét, sütöttek – főztek. A vidékiektől hallani lehetett, hogy acsa olyan, mint egy ékszerdoboz. Ez a falu nemzetiségi falu, ami azt jelenti, hogy a török hódoltság után megfogyatkozott lakosság pótlására németajkú lakosokat telepítettek. Ezek az emberek nagyon szorgalmasak, becsületesek és takarékosak voltak. A magyar emberek is sokat tanultak tőlük, új kultúrát, új színt hoztak magukkal a faluba. A németajkú emberek a katolikus valláshoz tartoztak, az itt lévők pedig általában reformátusok voltak. A régi emberek elmondása szerint az volt a szokás, hogy katolikus csak katolikussal, református csak reformátussal házasodhatott össze. Aki ezt a szabályt megszegte azt a többség megvetette, kiközösítette. Ez a megítélés már réges-régen a múlté, hiszen már ilyen megítélés nincs, vegyes vallású házasságok köttetnek, és boldog családok születnek nap, mint nap. Nekem gyerekként németajkú család gyermeke volt a jó pajtásom, de őket az 1946–os kitelepítés elszakított tőlem. Ez a történet bennem a mai napig mély nyomot hagyott és a miértre nincs elfogadható válasz. Hiszen ők nem ártottak senkinek, becsületesen éltek és dolgoztak, szerették ezt az országot és ragaszkodtak hozzá. Könnyes szemmel figyeltem hogyan kellett elhagyni otthonukat, szinte mindenük itt maradt, egy kis csomagot készíthettek, ez volt minden. Az acsai vasútállomáson bevagonírozták őket és irány Németország. Elképzelni is nehéz a mai ember számára hogy mit éltek át ezek a családok. Sokat lehetne írni ezekről a dolgokról, szinte egy regényt, de biztos, hogy ennek feltárása hosszú és nehéz munka lenne, de megérné a fáradtságot. A falu életét bemutató írás, könyv megírása a tisztánlátás érdekében bizonyosan hasznos és jó lenne minden tekintetben. A kitelepített németajkú lakosok helyébe az ország

különböző vidékeiről érkeztek családok. Általában szegény sorsú családok jöttek a jobb megélhetés reményében, hiszen ne feledjük, nemrég fejeződött be a háború. Ezek a családok már teljes mértékben beilleszkedtek a helyiek szokásaihoz. Elmondható, hogy ők is acsaiaknak érzik és vallják magukat, a faluért a közösségért tevékenykednek. Tehát, ha értékelni akarjuk a falu életét, sorsának alakulását, egy küzdelmes nem mindig érthető fordulatokban is gazdag tapasztalatokkal szembesülhetünk. Évszázadok óta lakott településünk fennmaradásában továbbélésében elődeink kitartó és áldozatokat vállaló munkája és tevékenysége megtalálható. Örök igazság hogy csak közös munkával egyetértéssel, egymás megbecsülésével lehet egy közösséget megtartani. Egy dolog azonban megváltozott a mai emberek életében, ami engem foglalkoztat. Mégpedig az hogy régen jobban összetartottak az emberek, segítőkészebbek voltak, nem mindenáron az anyagiak határozták meg a nézeteiket, cselekvéseiket. Ehhez néhány példát szeretnék felsorolni, ismertetni, ilyen volt többek közt a közmunka fogalma. Ha egy nagy eső volt és a földutak megrongálódtak egy emberként vonult ki a falu népe a kárt helyreállítani. Vagy ha nagy hóesés jött, a falu határáig eltakarították, nem kértek munkabért, ilyen eszükbe sem jutott. Ha valami építkezés volt a falu érdekében, adományaikkal, személyes munkával segítették azt. A másik észrevehető különbség a családok összetartó erejének megváltozása, hiánya. Régen összejártak az emberek, többet foglalkoztak egymással, voltak közös dolgaik összetartóbb, segítőkészebb felfogás volt a jellemző. Megváltozott az emberek életfelfogása, mindenki úgy gondolja, hogy csak a saját boldogulása a fontos és ennek érdekében cselekszik. Pedig nekem szilárd meggyőződésem ezen változtatni kellene mindenképpen. Mert csak egy békés, családias, szeretetre és egymás megbecsülésére épülő közösség tud csak fennmaradni és tovább fejlődni. Vissza kell állítani a munka becsületét, anyagi megbecsülését is, ez az egyik legfontosabbak közé tartozó feladat, csak ez lehet a fejlődés útja.

Dóczi Dezső

2011. január 19. – én 17 órai kezdettel az Általános Iskola adott helyet egy falugyűlésre. Az első, ami feltűnt, hogy a település létszámához képest csak mintegy 60 személy jelent meg. Ez vagy

6

Falugyűlés Tanulságokkal

érdektelenséget jelent, vagy valami más az oka. Nekem szilárd meggyőződésem, hogy a faluért tenni akarók csak ilyen fórumokon tudják megvitatni a falu sorsát érintő dolgokat. Szomorúan láttam, hogy a képviselő testület két tábora van osztva, ami megítélésem szerint nem fogja a falu előbbre lépését elősegíteni. Lehetne erre a közeli falvakból is példát hozni, mert ők voltak ilyen helyzetben, de a végén a lakosság látta a kárát, ebből okulni kellene. Utólag lehet azt mondani nem így gondoltuk, de segíteni rajta csak nagy áldozattal lehet. Komoly vita alakult ki két témakörben, mégpedig a vízszolgáltatás minőségével és a megépült hálózat hiányosságaival kapcsolatban. Ugyanígy a szennyvíz elvezetéssel kapcsolatban is kemény kritikák fogalmazódtak meg áttervezéssel a kivitelezővel az ellenőrzéssel és nem utolsósorban az akkori önkormányzat intézkedéseivel kapcsolatban is. Ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy ilyen esetre készülve jó lett volna az előző Polgármester urat is személyesen meghívni. Mert akkor szemtől - szembe lehetett volna tisztázni, hogy mi, miért úgy történt (stb). Remélem, hogy erre mindenképp sor kerül, és mindnyájan tisztábban látjuk a helyzetet. A másik legtöbbet vitatott téma az Óvoda, valamint az Iskola fenntartásával és működtetésével kapcsolatban alakult ki. A Polgármester úr elmondásából azt lehetett levonni tanulságul, hogy a falu csőd közeli helyzetbe kerülhet rövid időn belül. A szavaiból leépítési elképzelés volt kiolvasható, az óvoda és az iskola tekintetében egyaránt. Ilyen hozzáállással valóban megkérdőjeleződik a falu fennmaradásának a kérdése. Volt olyan hozzászóló, aki érthetően elmagyarázta, mivel jár, ha másik településre kell a gyerekeket szállítani. Sajnos erre a felvetésre nem volt érdemi válasz, pedig azon, hogy megszüntetünk valamit, vagy szűkítjük a gyerek létszámot spórolni nem lehet. Ezt a felszólaló indoklásából világosan látni lehetett. Ezzel kapcsolatban bízom benne, hogy a képviselő testület átgondolja elképzelését, és elfogadható megoldást talál. Szomorúan érintett, hogy egy felszólaló „jött-ment” -nek nevezte az itt ingatlant vásárolt embereket. Ez semmiképpen nem fogadható el, ez nem segíti a falu erőlelépését. A legszomorúbb ebben az volt, hogy a polgármester úr ezt a véleményt nem utasította el, mert az ilyen felfogásnak, hozzáállásnak, nem szabadna teret adni. Volt még két felvetés, az utak javításával, és a közvilágítás átalakításával kapcsolatban. Nagyon okos gondolatok merültek fel, amit érdemes lenne megfontolni. Az volt az érzésem, hogy az elmondottakat vagy nem értették meg az illetékesek, vagy nem is akarták, mert ehhez nem volt

hozzáfűzni valójuk. Legalább annyi elvárható lett volna, hogy utána nézünk a lehetőségeknek, ennyit mondjanak. Én minden ember véleményét meghallgatom, elfogadom, mert az a véleményem, hogy az érvek ütköztetésével kell és lehet csak jó megoldást találni. Azt is el kell fogadni, hogy nem biztos, hogy saját elképzelésünk a tuti és üdvözítő, a merev kiállások helyett a képviselő-testületnek együttesen sokkal kompromisszumképesebbnek kell lenni. Egymás véleményét meghallgatni, mert a lekezelés módszere hosszútávon mindenkinek kárt okoz. Ezen írásommal az építő jó szándék vezérelt, és bízom benne, hogy az olvasóban is valamiféle együtt gondolkodást segítettem elő.

EGY TÖRTÉNET ZABOSRÓL

Minden reggel a nappal együtt kelt fel Zabos, Franci bácsi fekete lova. Orrával kilökte az istálló ablakának szárnyait, hogy megcsodálhassa a színaranyban pompázó napfelkeltét, majd három nyerítéssel ébresztőt fújt gazdájának, jelezve neki, hogy új napra virradt, talpra, munka van! Miután megkapta reggeli abrakadagját, kocsi elé kötötték és megindultak Franci bácsival a földekre dolgozni. Reggeltől késő estig túrták a földet, simították, termelték a kukoricát, tököt, meg aminek még akadt hely az ugaron. Egész napjuk munkával telt, estére csak annyi erejük maradt, hogy elfogyasszák estebédjüket. Így ment ez minden áldott nap, Zabos gazdája mégis napról-napra szegényedett. Baromfi már nem volt az udvaron, mert el kellett adni, hogy egy kevéske pénzhez jussanak. Néhány birka és két kecske árválkodott az udvaron. Az öreg gazdának

7

Dóczi Dezső

Mese

nem volt mit tennie, levágta birkáit, így lett egy kis hús is, a bundáját meg elvitte a vásárba. Jó üzletet csinált, jól eladta, fele pénzért abrakot vett a lovának és egy kotlóst tíz tojással, hogy újra nevelhessen baromfit. A maradék pénzt hazavitte a feleségének élelemre. Manci néni,-mert így hívták az asszonyt-,perselybe tette a pénzt, majd frissen szedett tökből főzeléket készített. Jutott belőle Bodrinak, az öreg pásztorkutyának is, aki egykor gazdája nyáját őrizte a mezőn. Mivel a gulya már nincs meg, öreg napjait a konyhában tengeti gazdasszonya mellett. Néha el-elmegy, elkíséri Zabost a földekre, ilyenkor Franci bácsi csak fölrakja a kocsira és hajrá, mennek is! Jó darabig így ment, de az öreg gazda napról-napra kedvetlenebb lett, már dolgozni sem nagyon volt kedve, mert a munkájának nem sok gyümölcse volt. Aztán meg jött a tél és már munka se nagyon akadt. Zabos nem bírta már nézni gazdája bánatát, ezért felajánlotta neki, hogy télidőre elmegy szolgálni. Az öregember szomorú volt, nagyon szerette a lovát, de elengedte. Zabos elindult, hol bandukolt, hol meg szaladt a hidegben, míg a hatodik faluban betévedt egy gazdag család udvarába. Ott volt ám a világ! Hatalmas házon óriási ablakok, a kertben szökőkút és egy szép nagy istálló aranyozott kapukkal. A fekete ló elmondta a ház urának, mi járatban van, hogy ö beállna szolgálónak. Hát ott éppen szükség volt egy kocsihúzó lóra a régi helyett, akinek épp akkor tört el a lába. Rögtön alkalmazták. Bevezették az aranykapus istállóba, ott pihent Zengő, a sérült lábú ló. Gyorsan barátok lettek. Amíg Zengő lábadozott, addig Zabos végezte a munkáját. Nagyon ügyes ló volt, jól végezte a dolgát. Meg is voltak vele elégedve. A tavasz beálltával Zabos szeretett volna már hazamenni, közölte a ház urával is szándékát. A gazdag ember elmosolyodott és így szólt: -Derék ló vagy Zabos! Jól dolgoztál, hát menj haza, ha szeretnél! A munkát most már Zengő is el tudja végezni.- Ezután a nyakába akasztott egy tarisznyára való aranypénzt és útnak indította. Boldogan szaladt haza Zabos, repült hat falun keresztül, míg meg nem pillantotta otthonát. Öreg gazdája éppen az ablakból nézelődött, amikor meglátta a kapun átlépő lovát. Annyira megörült neki, hogy hirtelen még az ajtót sem találta, hogy kiszaladjon hozzá. Zabosnak hála, az öregeknek nem kellett többé nélkülözniük, a fekete lónak aranyozott ajtajú istállót építettek, Bodri kutya pedig új ágyat kapott bent a házban. Franci bácsi büszke volt a lovára, többen meg is vették volna tőle, de nem adta senkinek. Továbbra is együtt járnak a földekre a gazda, Zabos és a Bodri.

Adorján Erzsébet

Iskolánk 2009-ben vette fel Kazay Endre gyógyszerész nevét. Büszkék vagyunk arra, hogy mi falunkban Vértesacsán élte utolsó éveit egy ilyen sokoldalú tudós ember.

Első alkalommal 2009 őszén a Vértesacsai Kazay Gyógyszerészeti Alapítvány tagjaival, meghívott vendégeivel együtt emlékeztünk névadónkra, tartottunk ünnepélyes megemlékezést és koszorúzást.

Tanulóink számára Kazay-díjat alapítottunk. Elnyeréséhez kitűnő tanulmányi eredmény, példás magatartás, aktív közösségi munka, és egy pályázat elkészítése szükséges, amely Kazay életéhez kapcsolódik. A díjat a 2009/2010-es tanévzáró ünnepélyen Horváth Tina 7. osztályos, és Kiss Patrícia 5. osztályos tanulók vehették át, a hozzá tartozó értékes ajándékokkal együtt.

Elhatároztuk, hogy hagyományt teremtve minden évben ősszel megemlékezünk névadónkról, Kazay Endréről, aki 1876. november 10-én született. Így közel a halottak napjához arra is neveljük tanulóinkat, hogy a családok számára maradjon fontos hagyomány elhunyt szeretteink emlékének megőrzése, sírjaik gondozása.

Ebben a tanévben október 29-én megtartottuk az első Kazay-napot iskolánkban. Ezt a gyerekek felkészülése és kutató munkája előzte meg. Anyagot gyűjtöttek a könyvtárban, interneten, felkeresték gyógyszertárunkban a felújított Kazay Emlékszobát, és beszélgettek Dr Burgetti László gyógyszerésszel. Az idei pályázat témája Kazay életének és a századforduló korának kutatása volt. A délelőtt folyamán ünnepélyes megemlékezést tartottunk az alsós és felsős tanulók számára. A nagyobban meghallgatták Stefánné Bankó Mária előadását Kazay Endre Munkásságáról.

12.30-kor a régi katolikus temetőben ünnepi megemlékezést tartottunk Kazay Endre sírjánál.

8

Iskolai hírek

Beszédet mondott Kovács Zoltán polgármester. A műsort a Kazay Endre ÁMK felső tagozatos tanulói adták. Koszorút helyeztek el: a Község Önkormányzata nevében Kovács Zoltán polgármester, a Kazay Gyógyszerészeti Alapítvány nevében Dr Burgetti László gyógyszerész, az ÁMK nevében Vuityné Sárándi Klára igazgatónő.

A megszólalók méltatták Kazay Endre munkásságának máig ható nagyszerűségét, jelentőségét. Életműve példaként állhat tanítványaink előtt is, melyből megtanulhatjuk, nem az számít ki honnan indul el, hanem az, milyen magasságokig tud eljutni nehéz anyagi körülmények között kitartással, emberségének megtartásával.

Borsos Károlyné

A Kazay Endre ÁMK Általános Iskolája sikerrel vett részt a TIOP 1.1.1 jelű, „ A pedagógiai módszertani reformot támogató infrastruktúra fejlesztése ( tanulói laptop program) pályázaton.

A támogatás célja az egész életen át tartó tanulás képességének fejlesztése, a kompetencia alapú oktatás elterjesztése, a problémamegoldó gondolkodás fejlesztése. Ezek együttesen járulnak hozzá a foglalkoztatási helyzet javításához.

Kiemelt célja az informatikai eszközellátottság fejlesztése. Biztosítja az egyenlő hozzáférést, és az egyenletes területi elosztást. Fontos eleme az infokommunikációs eszközök alkalmazása, lehetőség szerint úgy, hogy minden tanuló saját gépén dolgozhasson a tanórákon.

Korszerűsíteni kívánja az iskola számítógép állományát, és segítséget nyújt a pedagógiai feladatok igényeinek kielégítéséhez. A hagyományos frontális osztálymunka mellett a hangsúly az egyéni és egyedileg szervezett csoportos tanulási folyamatra helyeződik. További előnyként értékelendő az elektronikus mérés és értékelés, az elektronikus oktatási adminisztráció lehetősége is. Elérhetővé válik a digitális tananyagok és tankönyvek használata oly módon, hogy minden tanuló saját egyéni képessége szerint haladhat.

Az iskola a pályázattal 59 db tanulói laptopot, 5 db tanári gépet, hálózati routert és a hozzájuk tartozó kiegészítő eszközöket nyert.

A projekt megvalósítása a 2010-2011. tanév feladata lesz.

A pályázat projektindító összejövetelét 2010. november 29-én 16.30 órakor tartottuk az általános iskolában.

A rendezvényt Kovács Zoltán polgármester nyitotta meg, a projekttel kapcsolatban előadást tartott Vuityné Sárándi Klára intézményvezető.

9

Tanulói laptop program a vértescsai iskolában

Hirdetési lehetőség!

A hirdetések a Mi Újság Vértesacsán első 3 számában a (korlátozott mennyiségben

és terjedelemben) ingyenesek.

A későbbiekben az igényektől és a példányszámtól függően lesz megállapítva

a díjazás mértéke.

A Vértesacsai Alkotóház és Galéria

2007-ben kertészmérnökként végeztem a Budapesti Corvinus Egyetemen. A kertészettudomány és a családom mellett a művészet az, ami igazán fontos számomra. Magam is alkotok: többek között 12 éve tagja vagyok egy alternatív színházi társulatnak, zenélek, fotózok. 2008-ban, amikor a családommal elhatároztuk, hogy Budapestről elköltözünk, terveink között szerepelt az is, hogy szűkebb környezetünkért, a faluért, vagyis a vidékért tegyünk valami hasznosat. Ennek érdekében már a következő évben létrehoztunk Vértesacsán egy alkotóházat.

Az alkotóház egy már használaton kívüli pajtából és istállóból áll. Eddig két kiállítást rendeztünk, melyek baráti segítséggel valósultak meg. A közreműködőknek ezúton is szeretnék köszönetet mondani. Az alkotóház bemutatkozása 2009-ben a falunapon történt. Elsősorban arra kerestük a választ, hogy kortárs alkotások egy pajtában milyen, máshol nem látható oldalaikat mutatják meg. Bondor Csilla, Blaumann Ödön és Boros István munkáiból válogattunk. Bondor Csilla grafikus különböző technikákkal (vésett, rajzolt, stb.) formált deszkái a paraszti élet jellegzetes tárgyait ábrázolják (dézsa, sámli, stb.). Két dimenziós alkotásai azt az illúziót keltik a befogadóban mintha a tárgy teljes valójában jelen lenne. Ezáltal a művek olyan gondolatok felé terelik a befogadót, mint pl. a valóság és képzelet viszonya, vagy hogy ne menjünk messzire a vidék múltja, jelene és jövője. Blaumann Ödön vadfotós vértesacsai kötődésű. Fotói a látogatók által működtetett diavetítőn keresztül, a pajta vályogfalán váltak megtekinthetővé. A fotókon látható vadak keveredve a fal struktúrájával mesebelivé változtatták a sötét teret, ezzel leginkább a gyerekek tetszését elnyerve. Boros István festőművész munkáinak közös vonása a többrétegű egymásra

ragasztott különböző minőségű papírok és ezen felületekből kirajzolódó figuratív és nonfiguratív jelek. Az alkotások a bennük hangsúlyosan jelen lévő gnoszticizmus szellemiségével, egyfajta szentséget árasztanak, ezáltal a szemlélőnek az az érzése támadhatott, mintha a művészet templomában állna. A kiállítást Réz György, a flyerz magazin főszerkesztője nyitotta meg. Előre tudva, hogy a kiállítás napján Barcelonában lesz, videóra rögzítette megnyitóbeszédét, elküldte nekünk és mi a kiállításon a falra vetítve bemutattuk. A kiállítás mellé színes programot szerveztünk. Zsoldos Péter karikaturista készített kitűnő rajzokat az arra igényt tartó látogatókról, egy „titokzatos” kártyavető a jövő titkaiba avatott be bennünket, a hangulatról pedig Szárnecky Tamás jó ízléssel válogatott bakelitlemezei gondoskodtak.

A 2010. augusztus 8-án rendezett kiállításunkat Csalog Gábor és Kurtág együttesének koncertjével kapcsoltuk össze. A meghívott művészek Holló Anna, Kunos Krisztina és Szabó Albert voltak. Kunos Krisztina és Szabó Albert vértesacsai lakosok, Holló Annának pedig az édesanyja lakik falunkban. Kunos Krisztina szobrászművész fából faragott, egész alakos női szobrait, kerámiából készített háziállatokat ábrázoló domborműveit és kőből formált állati és emberi fejeit tekinthettük meg. Gyerek kora óta tart állatokat, a munkahelyén is állatokkal foglalkozik, ezáltal sajátos módon illusztrálja ember és állat kapcsolatát. Holló Anna grafikus munkáinak témáit az élet megannyi apró pillanatából meríti. A lehelet finom nyelvi és vizuális humorú ábrázolások sokszor pengeélen táncolnak a „halálosan komoly” és a kacagtató között, ennek okán az ember sokszor nem tudja eldönteni, hogy a képeket nézve kétségbeessen -e vagy nevessen? Szabó Albert amatőr grafikus. Rajzainak tárgya a beteljesületlen szerelem, amit a képek mellé írt rövid

10

Kultúra

verseivel filozofikus megközelítésbe helyez. Grafikáira jellemző a rendkívüli aprólékossággal kidolgozott részletek, a festett-elmosott felületek és a különböző motívumok egymásba olvadó absztrakt megjelenítése. Úgy tűnik, hogy az alkotás egyfajta terápiaként szolgál számára. Mint ahogy eddig is, a továbbiakban is az a célunk, hogy a minőséget szem előtt tartva rendezvényeink minél több látogatót vonzanak. Jövőbeni terveink között szerepel az alkotóház téliesítése, kézműves hagyományok gyakorlására lehetőséget adó terek kialakítása és munkaeszközök beszerzése, tanfolyamok szervezése. Egy olyan közösségi tér létrehozása, ahol egész évben szervezhetünk zenei, színházi és irodalmi eseményeket. Készséggel fogadjuk azok jelentkezését, akik alkotásaikat megosztanák a nyilvánossággal, programjainkra pedig örömmel várunk minden kedves érdeklődőt.

Bódog Gábor

Beszámoló a VKSE 2010. évi munkájáról

A 2010~es év változásokat hozott egyesületünk számára. A tavaszi szezont a megyei III. osztály 3. helyén zártuk. A bajnokság átszervezésének köszönhetően lehetőségünk nyílt arra, hogy legjobb harmadikként a Megyei II. osztályban indu1hassunk. Megbeszélve a játékosokka1, vezetőségge1 és a község képviselő-testületének támogatásával

e1indultunk... Azt gondoltuk, hogy a magasabb osztály nagyobb érdeklődésre tarthat számot -mind a játékosokat~mind a közönséget/szurkolókat tekintve. Az utazás költségeit tekintetében nem ró nagyobb terhet az egyesü1etre, mint az alsóbb osztá1y, hiszen itt is javarészt környékbeli csapatokról van szó. A mérkőzések látogatottsága minket igazol~sőt(!) egyre többen elkísérnek bennünket idegenbeli mérkőzéseinkre is. A Szövetségtől visszakapott játékvezetői díjból az öltözőt és környékét raktuk rendbe: a hazai és játékvezetői öltözőt és fürdőket felújítottuk, vakondhá1ót helyeztünk e1, kor1átot, kispadot festettük 1e,1abdafogóhá1ót szereltünk fel és sok más mellett füvesítettünk is. A VKSE tagjai (vezetőség, játékosok) és szurkolók társadalmi munkában segítettek (vo1t, hogy éjszaka burkolták csempével az ö1tözőket). KÖSZÖNET ÉRTE MINDENKINEK! Itt kell megemlíteni az idegen1égíósokat akiket nem helyezünk semmilyen módon az acsai játékosok elé, de igazán példaértékű, ahogyan szabadidejüket felá1dozva, saját költségükön ideutaztak/nak és részt vesznek a munkában, legyen szó edzésrő1, társada1mi munkáról, vagy kisgyermekek és a lányok edzésének lebonyolításáról és meccseikre való fuvarozásáró1. A lányoknak a lehetőségekhez mérten próbálunk mérkőzéseket szervezni (kevés a környéken a női csapat). A gyermekek létszáma a tavalyi 10-12 főről 25-26 -ra emelkedett és óvodás focistáink is vannak már! Részt vesznek a Puskás Akadémián szerveződött Bozsik programban 3 korcsoportban: U~7, U~9, U~11. Az iskola segítségét is meg kell em1ítenünk: utaztatás, 1abdák, mezek (ugyanis a VKSE-nek csak felnőtt szerelése van). Minden tornán részt vettünk szép sikerekke1. A Megyei II.osztá1yban mind az ifjúsági mind a felnőtt csapatunk a legfiatalabb átlagéletkorral büszkélkedhet: ennek eredményeképpen(?) a kezdeti nehézségek és sikertelenség után az őszi szezon végén a 12. he1yen állunk -úgy, hogy a 4. helyezett mindössze 4 pontra van tő1ünk... Két játékosunk pedig a góllövő lista 2. és 3. helyén áll. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a leköszönt polgármesternek és képvise1őtestü1etnek, igazán eredményesen dolgoztunk együtt! Remé1jük, hogy hasonló eredményekben gazdag kapcsolatot tudunk kialakítani az új Testülettel és polgármesterrel is, hiszen ez a 70-80 lelkes fiatal megérdemli a bizalmat és támogatást!

Vaczula Imre

11

Sport

12

Mi Újság Vértesacsán?Kiadja:

Vértesacsa Barátok Köre Egyesület

8089 Vértesacsa, Fő u. 54.

Megjelenik:

Havonta

Szerkesztőbizottság:

Blaumann Helga

Kara Nikoletta

Ujvári Pál

Zsoldos Péter

Tördelés:

Zsoldos Péter

Vértesacsáért Egyesület bankszámlaszáma: 58300093-11000004

Alto Nyomda Kft 8000 Székesfehérvár Irányi Dániel u. 6. Tel.: 22-510-570

Farsangi Táncház február 6-án 15 órakor az Általános Iskolában

Programok: álarckészítés, farsangi játékok,

fánk sütés, tánc

A tánccsoport és a Kazay ÁMK közös szervezésben.

Ön most az újraindult Mi Újság Vértesacsán? XIV. évfolyamának első számát tartja a kezében.

Ez a példány a tánccsoport tagjainak köszönhetően ingyenesen jut el Vértesacsa minden postaládájába.

A további havonta megjelenő számok előfizetéssel 100Ft ért, a boltokban pedig 150 Ft -ért lesznek kaphatóak.

Ha teheti támogassa egyesületünk munkáját és a lap megjelentetését Ön is.

Kérjük közlésre szánt cikkeit, fényképeit juttassa el a zsp1@freemail.hu e-mail címre.

Kérjük, hogy adója 1%-val az idén is támogassa a Vértesacsa Barátok Köre Egyesületet,

hogy a pénz Vértesacsán maradjon és acsai rendezvényeket, intézményeket támogathassunk belőle.

Adószámunk: 18481082-1-07

Kriszredondo Kft.Angol használt ruha kis és

nagykereskedelem

8089. Vértesacsa. Vendel tér 19

06-70-948-6002

Nyitva tartás:Hétfőtől-Péntekig: 09-17-ig

Szombaton: 09-12-igVasárnap: ZÁRVA

200Ft/db áron minden!Több tonna készletből válogathatnak!

Angol felnőtt és gyermek 1 osztályú és extra minőségű ruházat.

Hetente több alkalommal frissülő árukészlet.

E-mail: ertekesites@kriszredondo.hu

Weboldal:http://www.kriszredondo.hu

Gyűjtés Óvod ánk javára ! Óvodánk Szülői Munkaközössége az

intézmény tárgyi feltételeinek megsegítésére Támogatói Jegyek

kibocsájtását tervezi.

A mosdók állapotának javítását valamint az udvari játékok javítását – cseréjét

célként kitűzve.

Kérjük figyelje a boltokban hamarosan megvásárolható Támogatói Jegyek

megjelenését és anyagi lehetőségeihez mérten támogassa, hogy gyermekeink méltó körülmények közt folytathassák

fejlődésüket az intézményben . Köszönettel a Szülői Munkaközösség