magyar két alku között, a senki földjén...

1MagyarNapló2013. október www.magyarnaplo.hu

A szer kesz tő ség cí me (Írott Szó Alapítvány)

1092 Budapest, Ferenc krt. 14.

Le ve le zé si cím: 1450 Bu da pest, Pf. 77.

Számlázási cím: 1062 Bp., Bajza u. 18.

Te le fon/fax: 413-6672, 413-6673

Szer kesz tő sé gi mo bil: (70) 388-7034

Központi e-mail cím és előfizetés:

[email protected]

Elérhetőségünk a világhálón:

www.magyarnaplo.hu

www.facebook.com/magyarnaplo

Ki ad ja az Írott Szó Ala pít vány

(1092 Bp., Fe renc krt. 14.)

és a Ma gyar Nap ló Ki adó Kft.

(1062 Bp., Baj za ut ca 18.).

Ter jesz ti a Magyar Lapterjesztő Zrt.

(1097 Bp., Táblás u. 32.)

Elő fi ze tés ben ter jesz ti

a Ma gyar Pos ta Zrt. Hír lap Üz let ága

(1080 Bp., Or czy tér 1.)

Elő fi zet he tő va la men nyi pos tán,

a kéz be sí tők nél, e-mailen

([email protected]), fa xon (303-3440)

Egy év re 7390 Ft, fél év re 3870 Ft.

To váb bi in for má ció: 06-80-444-444

Nyom da: Pannónia Nyomda Kft.

(1139 Bp., Frangepán u. 16.)

A folyóirat megrendelhető

szerkesztőségünkben is:

• személyesen:

1092 Budapest, Ferenc krt. 14. I/5.

• levélben: 1450 Budapest, Pf.: 77.

• telefonon: 06-1-413-6672

• e-mailen: [email protected]

magyarnapló

A MagyarÍrószövetséglapjaMegjelenik havontaI S S N 0 8 6 5 2 9 1 0

Két alku között, a senki földjén

A téma már 1992-ben is napirendre került a Tokaji Írótáborban Kísérletek ésváltozatok az autonómiára 1968 és 1992 között címen. Akkor Heller Ágnesa korszakot három generációs modellel jellemezte: az első az egzisztencia-lista, a második az elidegenedett, a harmadik a posztmodern nemzedék,amely elvetette a lázadást és minden értékorientációt, életelve így hangzott:„…hagyjuk abba a kísérletezést, fogadjuk el a modern [kádári, betoldástőlem] világot, mint azt a keretet, amelyen belül a saját életünket és élet -formánkat kialakíthatjuk.” Szilágyi Ákos pontosítást ajánlott, a következőtfűzve hozzá a jellemzéshez: „…minden komolyabb posztmodern filozófus(…) a hatvanas évek elején még marxista (…) volt, később 68-as lett…”

Az út a lázadástól a megalkuvásig vezetett. A konkrét alkukról szólvaMezey Katalin így fogalmazott: „Az egyik alkut a hatvanas évek elejénkötötte meg a politikával – 56 tanulságait levonva és ötvenhatos vesztesé-geit a konszolidáción visszanyerni vágyva – az előttünk járó generáció.A másik alkut a hetvenes évek elején-közepén kötötték meg – talán éppena mi indulásunk tanulságait levonva – a nálunk fiatalabbak.”

Szilágyi Ákos a témára visszatérve írja: „…68-as nemzedékről Mezeyékesetében feltétlenül beszélnék, azzal a különbséggel, hogy ők ezer okbólvalami módon a perifériára szorultak...” Az alkuk tényét ő sem tagadta,ahogy akkor, a még közeli múltra tekintettel, senki. Ezer más oka is volt ami perifériára szorulásunknak, valóban.

Ungváry Krisztián, aki magánszorgalomból most szállt be ebbe a vitá-ba, és legfőbb érvként ennek az irodalmi irányzatnak, amit mi képviseltünkés képviselünk – mert valóban nem személyes ügyről, hanem irodalmiprogramról, a modern népiség és az újrealizmus ügyéről van szó –, a művekhiányát rója fel. Ez az érv semmi másról nem tanúskodik, mint a mélységestájékozatlanságról. Nem is tudom, történészként miért kell irodalmi ügyek-be ütnie az orrát? Csak a Kilencek – Győri László, Kiss Benedek, KonczekJózsef, Kovács István, Mezey Katalin, Oláh János, Péntek Imre, RózsaEndre, Utassy József – több mint százötven önálló verses és prózakötetetjelentettek meg, a fordításokról nem is szólva. A Hetek többségét is említ-hetném, Bella Istvánt, aki kezdetektől haláláig a Napló szerkesztője volt,Ágh Istvánt, Serfőző Simont, és másokat. Vannak ennek az irányzatnakrangjukon elismert alkotói is (pl. Jókai Anna, Csoóri Sándor), az ő életmű-veikkel együtt még több könyv kerül a reflektorfénybe. Az, hogy az iro-dalmi közbeszéd és a nyilvánosság úgymond „fősodra” alig foglalkozikezeknek az életműveknek a méltó értékelésével, nem az írók és nem is aművek hibája.

Néhány nevet sorolok még a kevésszer említettek közül: Nagy ZoltánMihály, Kontra Ferenc, Majoros Sándor, Pósa Zoltán regényeit, MarosiGyula, Csender Levente novelláit, Iancu Laura verseit és Szeretföldjét,Ferenczes István verseit és tényfeltáró krónikáit, Dobozi Eszter verseit,Sánta Katáját, Nagy Gábor Aki a konkolyt vetette című regényét és verse-it, Vári Fábián László, Csontos János, Zsille Gábor, Szentmártoni János ésmások verses köteteit.

Folytathatnám a sort. De talán ennyi is elég, hogy a műveket hiányolókbelássák: előbb olvasniuk kellene. Tudom persze, akkor is lehet gyaláz-kodni, csak akkor kicsit nehezebb.

Oláh János

2 MagyarNapló 2013. október www.magyarnaplo.hu

Oláh János: Két alku között, a senki földjén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1

SZEMHATÁR

Siklós István: csöndErdeje előtt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Szakolczay Lajos: erkölcsLugasban

(Jegyzetek Siklós István 1956-os költeményéhez) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Mezey Katalin: Most vagy soha . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Családi titok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12Kalász Márton: Tétovaságom – főhajtásul, WS-nek . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Falusi Márton: Halálos szótövek kertje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Marosi Gyula: Ismeretlen valaki . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Réfi János: Sírfelirat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Csontos János: Vér és ólom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20Lucza Béla: Megjártam a Hadak útját . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23Szentmártoni János: A felejtés ellen

(A „váci füveskertiek” 1956 utáni pályaalakulása) . . . . . . . . . . . . . . . . 31Nagy Gábor: Önbiztató, hideglelésben; Választások . . . . . . . . . . . . . . . . . 36

Kiábrándulás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37Sopotnik Zoltán: Hamvas Béla/film/nap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37Ködöböcz Gábor: Az újrealizmus változatai a kortárs magyar

prózában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38Csontos János: Kányáditól Örkényig

(Magyarország volt a moszkvai könyvvásár díszvendége) . . . . . . . . . . . 43Oláh Katalin: Amit műszerekkel mérni nem lehet

(Marton László szobrászművészről) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44

EURÓPAI FIGYELŐ

Zsille Gábor: Testvéri szövetség (A lengyel irodalmi összeállítás elé) . . . . 47Zsille Gábor: „A versek maguktól íródnak bennem”

(Beszélgetés Sergiusz Sterna-Wachowiak lengyel íróval) . . . . . . . . . . . 48Sergiusz Sterna-Wachowiak: Völgy, bölcső . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53

Hét megtestesülés Kréta szigetéről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54Emlékezz, drága (Zsille Gábor fordításai) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55

Bogdan Baran: Az évszázad atyjának gyónása(Szenyán Erzsébet fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56

Bogdan Baran: Palotaforradalom; Homokóra (Zsille Gábor fordításai) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59

Jacek Moskwa: De creatio (Szenyán Erzsébet fordítása) . . . . . . . . . . . . . . 60

LŐTÉR

Széchényi Magdolna: ’56 közelről(M. Kiss Sándor: Közelítések, 1956) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65

Salamon Konrád: 1956 vidéken (A vidék forradalma – 1956, szerk.: Gaganetz Péter–Galambos István) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66

SZERZŐINK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68

Számunkat Marton László munkáival illusztráltuk.

Szer kesz tő bi zott ság: Jó kai An na (el nök),Báger Gusz táv, Hor váth An tal,

Ka lász Már ton, Kő Pál, Nemes Attila,Sa la mon Kon rád, Szakály Sán dor, Vasy Géza

Fő szer kesz tő: Oláh Já nosE-mail: [email protected]

Mo bil: (70) 388-7035

A szerkesztőség tagjai:Csontos János

(felelős szerkesztő, vers, Nyitott Műhely)E-mail: [email protected]

Bíró Gergely(olvasószerkesztő, próza)

E-mail: [email protected]: (70) 388-7031

Cech Vilmosné (gazdasági ügyintéző)

Csender Levente (szerkesztő)E-mail: [email protected]

Gilányi Magdolna (szerkesztő)E-mail: [email protected]

Molnár Csenge-Hajna (tördelőszerkesztő)

Réger Ádám (Lőtér, szerkesztő)E-mail: [email protected]

Mobil: (70) 388-7032

Szalai Judit (szerkesztő)E-mail: [email protected]

Szentmártoni Anikó(szerkesztőségi titkár, terjesztés, előfizetés)

E-mail: [email protected]: (70) 388-7030

Zsiga Kristóf (könyvkiadás)E-mail: [email protected]

Mobil: (70) 388-7033

Borító: Zách Eszter és Árkossy István

A címlapon: Sergiusz Sterna-Wachowiak

Meg nem ren delt kéz ira tot nem őr zünk megés nem kül dünk vis sza. Min den fel bé lyeg zett,vá lasz bo rí ték kal el lá tott le vél re vá la szo lunk.Mu ta tó pél dány kér he tő a szer kesz tő ség ben.

SIKLÓS ISTVÁN

csöndErdeje előtt


micsoda csorbult,csikorgó idő:nyüszítő szűkölő,szikkasztó szélben szövődő=kövesedő év nyolcadhava.

őszhó,skorpió jegyében,szétlőtt éjszakákkal.

ízelt potrohú rovar.vérszívó ragadozó. szúrása testen,forróföldi vidéken: halálos,lángoló daganat.

klapkavárában is találtak szelídebb skorpiót:

komáromban.ez is elveszett szó.komáromi kenyér.hajóslegény,komáromi leány. ma már komárno – elfogyó,távozó szó.

várában magyaros győzelem.bekerített, veretlen had szabad elvonulása:kül= honba,fegyverben,ha fegyver a kard,megtorlástól menten:benn a hazában, skorpió,október havában.

*termésköveken kaptató patkolt paták csattogása,sókivert foltokkal ékes sötétkék dolmányok poros paszománya.

felfeslő sujtásNépe habos nyeregben.

„mindenütt gyász él,mindenütt enyészet. voltatok oroszlánok,fennséggel tele, lettetek ebeknek puszta játékszerei.”

egyre vonuló,izzadó,por=fölverő sereg.

*hódoltságIdő.hullákból itt megkésve kelnek hősihalottak.dísz=sírhelyet kivégzetteknek ezután emelnek.

csontoknak,fehérlő koponyának faragnak csónakos márvány főfákat, keresztet,súlyos babérkoszorút.

*állok csöndErdeje előtt. ördögöt elnyelő sűrűsége elemészti őt,elemészt engem.

koponyám poklában égő szavaim ki kell oltani: most kell kimondani.

*mint sortűz előtt,egymagam vagyok. egészen.már csak csontvázam védem. lobogó máglyák előtt,vágy nélküli.

kilencedik hó.őszutó,végElőtti skorpió hava.

*minisztertanács elnöke mondja:

„a magyar nemzeti kormány a magyar népÉsa történelem előtti mély felelősségérzettől áthatva,a magyar nép millióinak osztatlan akaratát kifejezve kinyilvánítja a magyar népköztársaság semlegességét.

a magyar nép évszázados álmavalósul meg ezzel.a forradalmi harc,melyet a magyar múltÉs jelén hősei vívtak,végregyőzelemre vitte a szabadság, a függetlenség ügyét.”

*őrzöm őrzőimet,őrizvén jogaim:kifürkészni világló valót hálók, függők,kitüntetések,jelvények, függönyök,köszvénykényszerű vigyorok,összezárt állkapcsok,csönd mögött – bár üldözött torzonborzan

igazság van

nemcsak viszonylagosan, –őrizvén jogaim:elmagyarázniamit bőrömön tapasztaltam,miután vásárra vittem,ami történt:összetörten megőrizhessem.

*mondhassam magosan:ezt hiszem,nem hiszem.elhiszemhiszem:nincs ellenem,ki nem hisz nekem –nem kellene veszetten üldözőbe vegyen.

*mondhassam mélyen:magát a dolgottárgyilagosantárgyias valójában megtarthassam,mint vágy elkomolyodó arcát.

*mondhassam keverve: világSzerelme,bár tépve kizsigerelve törhessem szeretetre – gyűlölnöm ne kelljen véznát,kövéretboldogot,bélpoklos beteget,

irtani,megalázni,tiprani,aki mást akar mondani –

koncával szájában előttem elloholókat.

*türelemre tűrkőzhessem:tűrni elbukókat,kíntornászokat, kéregetőket,tarajosgőtének öltözőket,sárkányfogú hencegőket

véresszájú falkában ügetőket, osztályozókat,árulókat,betanult szöveg=mormolókat,behódolókat.

*országgyűlés épületében – ablakból már kilobog fehér lepedő,gyásztakaró – egyedülmaradt államminiszter a törvényes magyar kormány egyedüli képviselője mondja:

„a harcban osztály éSfelekezeti különbség nélkül résztvett az egész magyar nép.megrendítő éScsodálatos volt a felkelt nép emberséges,bölcs éSkülönböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hadseregÉs a honi hóhér= különítmények ellen fordult.”

*kinek nincsen mentelme, szabad elvonulása. sorsa:

légszomj,szomj éSéhhalál, fulladásos,kötéláltali, sortűzzel,tarkólövéssel, szuronnyal,fejvesztéssel.

ember az embert,ha kell,deresre húzza.

*a test:összetörhető,porig égethető, mésszel leönthető,végleges=végképp eltüntethető, – ha nincsen fejfája.

megáll azonban szava.mint búvó=patak magosHegyekben mohos sziklák,porladó ág=csonkok,föl= tépett gyökerek,fatörzs szilánkok, rothadó,égő,süllyedvén tőzegesedő avarHalmok alatt szomjas toroknak megmarad.

el=nem=földelhető. el=nem=emészthető.ami történt, mint vulkán kitörése,lávafolyója,építő tűz torka.

el=nem=feledtető

*ami megmarad:lépések üteme haza=felé. emlékezet:szitáló sötétÉs cseppfolyóslevegőről,


láthatatlan égről,amintviszem izmok lüktető ritmusával megint=egy=nap volt elenyésző híreit.ami történt meg= történt tehát.minden megtörténhet valahaSvalamikor.

egyrecsak utazom.föld=alatt dübörgő légi=folyósokon,csattogó fémek keretében – acél éleken,áramló lila szikrákon,ívfényen,súrlódás hevében, mint aki halott,túlVilágon utazom.

*viszem bőröm alatt puskaporszagú levegőnk, vakolat porló megomlását,házaink törmelék fellegét,aknák puha puffanását tollas háló= szobákon,macskaköveken hernyótalp csikorgó zörejét,becsapódások,telitalálat fröccsenő villanását,csontok szilánk virágzását.

*így viszem bőröm alatt:tereken temetett cafatolt tetemeket,földHalmok jeltelen koporsóit,hajat vedlő koponyák világító sokasodását

idegeimben cipelem ébren,eszméletlenmár lenemvethetem sebhelyes lelkem se londonban se budapesten

márnem hámlanak le az erőszak égető emlékének varratai,hódoltság szégyenének égő hulla= foltjai lepik el meg se született tetteim. bőröm alatt viszem,mint számban cipelem megmentett magántulajdonom:éltető szavaim:

*szemérem,kínzó szerelem,három gyermeken, meghatározott térben,ezen az európamögötti szigeten – kelták,piktek,szászok,angolok,normannok,négerek,indek,félvérek, kavargásában,tengerből kikelő nyirokIdőben

*szavaim:süllyedő atollok,velük magam maradok.lüktet még bennem lépések üteme,múltam növő teteme,

hulladékDombja sugallja, mi lesz velem,míg viszem,vonszolom gondjaim

izmokkal, sejtkötegekkel, ismerhetetlen ingerekkel, sejtelmekkel,égő emlékezettel megrakott csonjaim:

ha hazaérek.

*ez minden.

halandó élni akar.ha inát kiharapták,üszökvert lábát tőből levágták:törzse gurul kerekeken,ha mentelme vádtól, megtorlástól nincsen:guggol ketrecben, földbevájt üregben.penészes pincének nézi izzadó falán ábrák változását, tüdőfoltokat,lélekzőszigeteket, szirteken hullámHalmokat,habok forrását,szitáló szirmait időnek. még élteti vakító éhség,képzeleg,látja múltját töredezetten,négy= zetesen felosztva,

mint légy látja mézes ragacson lógvaShalálra Válva.

*kezdené elölről.güzül,kapar magának, új almot szerez,levackol,gyermeket nemezSnem kérdi:mit mondhat majd lányának fiának.mondani nem meri:

másképpen nem lehet.kanalazza forró zsírkarikás levesét.másképpen nem. megissza sörét.nem lehet.féli feleségét. elhagyja gyermekét.nem másképpen.nem.

*mivé levénk?mint kinek nincsen magosban lakása,hite,mása,mint aki csak szuvasodó fogának, rágásnak,torzuló tagjainak, szájnak,ragadozó gyomorsavának szolgája.

szolgálja.álom,már nincsen előhívható. elmúlt eseteket is betemeti:nincs


átmenteniValó, – fondorlattal beszegi száját.

*micsoda csikorgó idő:énekesmadarak se tudják, mit beszélnek,szólnak éjnek. fekete siralmas énekkel élnek, hallgatnak reggel,kikelettel.

dicsőség tehát kerítésnek,rácsnak, őrtornyoknak, – tilalomfákkal körbe= veretten:különböztetni kész nincsen.

*lélekidő:jövő bennső porladása. megjelenő:kívül épülő,kövesedő múlt.meg=se=jelenő.belül égő

látomás:forgó,alakuló,alakját lehetőség zavaros folyamábamerítő:szögekkel átvert lécfák

nyúlós papírlapok,eloldott ólomSzófoltok,felsőruhaRongyok, haj,megszenesedett bútordarabok,

csonka játékszerek,fölpüffedt ebHullák árral kavarognak: jelenIdő.nem múlt el.hallani

paták csattogását,hódolat gőzlő zagyvaSzavait koponyakúp alatt,bordák ketrecében érő,elégő idő.

csönd erdeje előtt állok.


Cantata Profana (1992)

SZAKOLCZAY LAJOS

erkölcsLugasban

Jegyzetek Siklós István 1956-os költéményéhez

A nyugati magyar irodalom, mert nem sújtotta a dik-tatúra, sokkal többet tudott tenni az 1956-os magyarforradalom elfogadtatásáért, mint a megtorlások(börtön, akasztás) tonnáival agyonnyomott, félelmekközt élt hazai írótársadalom. Lapjai – amelyek közüla müncheni Nemzetőr és Látóhatár – Új Látóhatár ésa párizsi–londoni Irodalmi Újság járt az élen a világ-ra szóló csoda ébrentartásában – és a hozzájuk csat-lakozó írók mindent megtettek azért, hogy a bukásá-ban is győzedelmes forradalom ne ellenforradalom-nak neveztessék, hanem valódi értékét, a magyar népelnyomók (Szovjetunió és hűbéresei) elleni jogosszabadságharcát mutassa.

Eme orgánumok dokumentum- és egyéb közlése-inek fontosságát nem lehet vitatni, hiszen kíméletlenvalóságukkal átvilágították a hazai sötétséget, de azigazi nóvumot a versek jelentették. Közülük is azoka líradarabok – Márai Mennyből az angyaljától FáyFerenc Jeremiás siralmaiig, szerencsére, többet isszámolhatunk belőlük –, amelyek sodró erejükkel,valójában esztétikai igényességükkel nagyon iskitűntek a kis és nagy verset egyként valaminő igaz-ságfaktornak mutató áradatból.

A londoni Siklós István csöndErdeje előtt című,versnyelvét tekintve rendhagyó költeménye ilyenmű volt. Nem véletlenül tette a szerkesztő az 1956-os magyar forradalom 25. évfordulóját ünneplőösszeállítás élére (Új Látóhatár, 1981/3, 281–287),amelyben többek közt egy valódi harcos, Gáli Józsefhárom felvonásos drámája, a Szabadsághegy is sze-repelt. (Természetesen ezt követően a Siklós-opusztöbb kiadásban is napvilágot látott – a fakszimilébenmegjelent kézírásos könyvecske unikum.)

A költő a „szavakkal szembeni gyanakvását” egyikéletrajzi jegyzetében (1968?) ekképp magyarázta:„A tájékozódás igénye az olvasás sebességét fokozta.S a sebesség fokozásával eltűntek a szavak (kiemelés –Sz. L.). Ezért indokolt a szavakkal szembeni bizalmat-lanság. Hiszen egyetlen szerepük lehet csak: a dolgokmegnevezése. Lényegük: e megnevezés maga.”

Minthogy a költő, ugyancsak siklósi szóval, „alétezés lényegének a megfogalmazására törekszik”,

különösen fontos, hogy néven nevezze a dolgokat. Ez– újra csak egy vallomásrészletet idézek – „a harag-hoz hasonló indulat nélkül” nem következhet be. Ámaz indulat itt különös, káromkodó-protestáló, aXVI–XVII. századi költők villámát megidéző nyel-vet szült, méghozzá olyant, amely jócskán túllépett a„református szövegek szép, zengzetes nyelvén”.

Furcsasága abban van, hogy az „egyéni” – belül-ről jött, leleményesen egyedi – avantgárdot a nyelv-teremtés és nyelvfelejtés együttes élményével (Siklósegyéniségéhez illően – kínjával) ötvözi. Ebből aszempontból a huszonnégy részes csöndErdeje előttDomonkos István méltán híres, Kormányeltörésbencímű poémájának a rokona. (Alig értem BéládiMiklóst, amikor meditációjában Siklós költeményétIllyés nagy versének, az A reformáció genfi emlék-műve előttnek ellenpárjaként értékelte.)

Amíg az újvidéki költőnél a nyelv, az infinitivusok-ra tördelt költői beszéd a kiüresedést célozza, addig lon-doni társánál a különös szókapcsolatok („összetolvaerősebbé válik a két szó közötti kapcsolat”) garmadájavalaminő gazdagodást involvál. Érdekes a régi magyarirodalomhoz való erős vonzódásuk is. Domonkosnál atöbb szempontból így vagy úgy „megforgatott”Berzsenyi Dániel az egyik fix pont, Siklósnál (a némely -kori hangzásegyezés miatt?) Balassi.

Ám paradox módon a csöndErdeje előtt „nyelvigazdagságát” illetően valamilyen leépülésről is beszél-hetünk. Igaza volt Papp Tibornak, amikor megállapí-totta, itt a „vizuális szövegmódosítás” abban áll – haddnevezzem meg: némely szavak vagy betűk verzállaltörténő kiugratása, az „és” libikókaszerű feltűnése(éS, És), a szókapcsolatok invenciója –, hogy „a látha-tó nyelv elszakad a beszélt nyelvtől”. „A siklósi írás-kép-módosítást klasszikus értelemben nyelvrontásnaknevezzük, ami a szavak értelmi tartományának felbon-tását, kiszélesítését vonja maga után.”

Régi nyomtatványok „írásképén” találhatni olyannyomdai „eltévelyedéseket” – a „bumfordiságnak”az a célja, hogy bontsa-lazítsa a betűk monotóniáját,illetve kibővítse az értelmezés körét –, mint a Siklós-versek szövegében. Ha olyan élesen nem tűnik is kia csöndErdeje előttből a „szótologató játék” miben-léte, mint más darabokban, aligha haszontalan ide -emelni az értelmi tartomány bővítésére tett, a válto-zatok weöres sándornak a gondolat metszetébentalálható példát. Íme: az „erőSheves éh karca kúszikagyadra” sor kezdő „képe” az alábbiak szerint is föl-bontható: „erő S heves éh”, illetve „erőS heves éh”.


Szótologató játék? A magányos, kevés beszédű,ritkán publikáló költő kínjának (keservvel viselt léte-zésmámorának) némelykori oldása. Iszonytató küz-delem zajlik itt. A torontói Fáy Ferenc formamívesnagy poémája, a Jeremiás siralmai a megcsalatásnak(egy ország, egy nép megcsalatásának) ugyanazt azapokaliptikus képét teszi torokszorítóvá, mint Siklósmúltra ébredő lázbeszéde. Ám minden nyomorúságellenére ott a nyugatos versbeszéd akarva-akaratlanoldani igyekszik – vagy ez a könnyítés csak illúzió?– az emberre rászakadt borzalmakat.

A csöndErdeje előttben – más költő, más nyelv-használat – nincsen ilyen gesztus. A létezés, vagyis az1956-os magyar forradalmat követő vesszőfutásunk ittúgy fogalmaztatik meg, hogy az ég azonnal rászakad aföldre. „micsoda csorbult,csikorgó idő:nyüszítő / szű-kölő,szikkasztó szélben szövődő= / kövesedő év nyol-cadhava. / ŐSZHÓ. / skorpió jegyében,szétlőtt éjsza-kákkal. // ízelt potrohú rovar.vérszívó ragadozó. / szú-rása testen, forróföldi vidéken: / halálos,lángoló daga-nat. / KLAPKA/ VÁRÁBAN is találtak szelídebbskorpiót: // KOMÁROMBAN. ez is elveszett szó.komáromi / kenyér.hajóslegény,komáromi leány. / mamár komárno – elfogyó,távozó szó. // várában magya-ros győzelem.bekerített, / veretlen had szabad elvonu-lása: kül= / honban, fegyverben, ha fegyver a kard, /megtorlástól menten:benn a hazában, / skorpió,OKTÓBER havában.”

Íme a fölütés – mennyi minden összesűrítve benne.Iszonyatot iszonyat követ. A „szétlőtt éjszakáktól”, októ-berünk meggyalázásától kezdve a magyar történelemegyéb csatája éppúgy említtetik – Klapka Komároma,egy ’48-as honvédezredessel, Mednyánszky Sándorral(akiről a szabad elvonulás után száz évvel az angol diá-kok számára díjat neveztek el) –, mint Trianon borzalma„komárno”-val, az „elfogyott, távozó (magyar) szóval”,és a skorpió egyetemes csípése.

Oláh János (A költő arcképe) a huszonnégy résztvizsgálván – a vers „epikai vonalvezetése” nyilván-való –, találóan állapítja meg, hogy „a motívumok

eddigi szigorú egymásmellettiségét megbontja azidő”. Valóban, az emlékezés – egyetemessé tágítva amúltat – a nap huszonnégy óráját szimbolizálóhuszonnégy szakaszban történik. Másik lényegesmeglátása: „A versnek az említetteken kívül van kétigen fontos, csaknem teljes egészében lineáris rende-ző témája, az egyik a szimbolikussá tágított születés,a másik a hiedelemvilágból kiemelt sámánutazás.”

Idézet támasztja alá a mondottakat. „állokcsöndErdeje előtt. / ördögöt elnyelő sűrűsége / elemész-ti őt,elemészt engem. // koponyám poklában égő / sza-vaim ki kell oltani: / most kell kimondani.” (---) „mintsortűz előtt,egymagam vagyok. / egészen.már csakcsontvázam védem. / lobogó máglyák előtt,vágy nélkü-li. // kilencedik hó, ŐSZUTÓ,végElőtti / skorpió hava.”

A vers kulcsszava, az idő lámpása belülről éget, saki a variációkban nem veszi észre a visszahozhatatlanés mégis jelenlévő zakatolás fájdalmát, az alig ért megvalamit a furcsa, olykor képpé formált versnyelv – veleegyütt a költő – iszonyú szenvedéséből. „micsodacsorbult,csikorgó idő” (I.); hódoltságIdő (III.); „ten-gerből kikelő nyirokIdőben” (XVIII.); ”csikorgó idő(XXIII.); „lélekidő: jövő benső porladása” (XXIV.);„jelenIdő” (XXIV.); „elégő idő (XXIV.).

A költemény ziháló lélegzését – ebben leledzikSiklós költészetének unikuma (akár tetszik valaki-nek, akár nem) – a szinte „versszövegként” élvezhe-tő dokumentumok/vendégszövegek szakítják meg,főképp kínzóan keserű valóság-motívumaikkal: egypasszus a Komáromi Lapokból (1849. júl. 13.), egya Magyar Függetlenségből (1956. nov. 2.), s végülmég egy Bibó István Kiáltványából (1956. nov. 4.).

A múltidéző személyesség az által él elevenen – atörténelem és a család összefonódása (XVIII.), afélelem egyetemessé való tágítása (XXI.), az egyénisors és a klapkai, Mednyánszky Sándor-i „végzet”összemontírozása –, hogy a csöndErdeje előtt vallo-mássora sajátos helyen, az erkölcsLugasban realizá-lódott. A magyar költészet – mert furcsaságában isnagy versről van szó – szerencséjére.


MEZEY KATALIN

Most vagy soha

Ötvenhat október 22-én kezdődött a végzős pap-növendékek számára a hagyományos, egyhetes őszilelkigyakorlat. Ez – a Szent Ignác-i elvek alapján –azzal jár, hogy a résztvevők nem beszélgetnek semegymással, sem mással, hacsak nem muszáj.Meghallgatják lelkivezetőjük elmélkedéseit a lelki-gyakorlat témájáról, magukban feldolgozzák a hal-lottakat és közösen végzik el a napi imádságokat.

Az ötvenhatos ősz zavaros enyhülése lehetett azoka, hogy a ’49-ben, felszentelésük előtt internáló -táborba hurcolt és időközben kiszabadult kispapoknéhányát is behívták a lelkigyakorlatra. ArányiIstvánt is.

A lelkigyakorlat vezetőjét Ernő atyának kellettszólítani, noha mindenki tudta, hogy „diplomáját”nem a teológián szerezte. Nem titkolódzott, sőtkérkedett régi párttagságával és fegyveres testület-ben szerzett tapasztalataival. Nem tartotta botrányos-nak, hogy épp az Andrássy út 60-ból lépett át a papiszeminárium katedrájára.

– Politikai tiszt voltam, ami ott tulajdonképpenugyanaz, mint a lelkiatya. Vagy a gyóntatóatya –szokta „tréfásan” mondani. Ilyen, minden összeka -csintás nélküli cinizmusra még a maga köreiben iscsak kevesen voltak képesek.

A mostani lelkigyakorlat elmélkedéseinek is„Ernő atya” kedvenc témája adta a vezérfonalát.Szinte minden nyilvános megszólalását ezzel kezdte,és ezzel is végezte:

– Abban ugye megegyezhetünk, hogy Jézus voltaz első kommunista.

Ezt követték a nekifutásból idézett marxiszólamok. Kiderült belőlük, hogy melyek azok agondolatok, amelyek megegyeznek a jézusi és akommunista tanításban. Csak persze a kommunistákmindent alaposabban kifejtettek, és volt elégbátorságuk a következtetések levonásához is. Jézuscsak az előfutáruk lehetett.

Arra viszont nem pazarolt túl sok szót, hogymelyek voltak azok a lényegesen fontosabb különb-ségek, amelyek a két tant egymástól elválasztották.Szerinte mindaz, amiben Jézus úgymond nempendült egyhúron „késői utódaival”, az ő hibája,tévedése, ha talán nem is szándékos bűne lenne.

Minderre Ernő atya szerint kellő magyarázatul szol-gált egyrészt az osztályhelyzete, azaz hogy nemmunkás, hanem kisiparos, kispolgári családból szár-mazott. Másrészt, hogy jóval fejletlenebb társadalmiés történelmi viszonyok között élt – a korai feudaliz-musban –, és gyermekkorától egy téves ideológia: ahaladás ellenes klerikális reakció befolyása alatt állt.Így belőle is csak az igazi haladás, a forradalom és aproletárhatalom ellenzője válhatott. Ez volt Ernőatya szerint Jézus legnagyobb tévedése, a forradalomellenségeként így lett a haladó emberiség ellenségeis. Ezért meg is érdemelte, hogy végezzenek veleazok, akiknek maga is a szekerét tolta.

Nagy lendülettel, végtelen magabiztossággal ésmegvetéssel beszélt, mint aki tudja, hogy bár szám-talanszor elmondta ezt a világos és egyértelműigazságot, hallgatósága nem képes, sőt, nem is akar-ja befogadni azt. A hallgatás mostani csöndjében ajól ismert visszafogottságnál, a papoktól megszokottidegenkedő, mondhatni ellenszenvvel teli értetlen-ségnél valami több volt. Most nem csak hogy nemakarták megérteni a szavait, de mintha kifejezettenmásra figyeltek volna. Ezért beszélt a szokottnál ishangosabban, miközben jött-ment a teremben ésigyekezett mindenkire egy-egy átható, majdhogy -nem fenyegető tekintetet vetni. Volt, hogy váratlanulmegállt valamelyikük előtt, még jobban felemelte ahangját, és ideges karmozdulatokkal kísérte szavait.

De mindez szinte hatástalan maradt. A feszültcsöndbe dermedt hallgatóság mintha képes lett volnakiküszöbölni erőfeszítéseit, és valahova máshova, azutcai ablakokon át behallatszó hangokra, atejüvegtáblákra rávetődő, sietős emberárnyakra, alépések egyre sűrűsödő zajára figyelt.

Érezte, hogy minden igyekezete ellenére ezek ismegneszeltek valamit, noha második napja semegymással, sem senki kívülállóval nem beszélhettek.

Kora délután az egyik szeminarista valóban felfi-gyelt arra, hogy a szemközti ház második emeleténegy ablakba kirakják a nemzetiszínű zászlót, mintazt ünnepeken szokás. Ott lobogott az ablakpárká -nyon, és többször is kinéztek, kikönyököltek, kiha-joltak fölötte a lakók. Izgatottan figyeltek a közeliEgyetem tér felé. Többen is észrevették ezt a szokat-lan látványt, majd az utca felerősödő zajaiból ésmozgásaiból az egész csoport ráébredt arra, hogyodakint történik valami.

Ernő atya állandó kísérője, a fiatal belügyes isészlelte a teremben terjedő feszültséget, fejét forgatva


fészkelődött ajtó melletti székén. Szerette volnafigyelmeztetni a főnökét a szemközti házon lobogózászlóra, de tudta, hogy erre nincs engedélye.

A lelkigyakorlatos teremből régi, alacsonyablakok nyíltak az utcára, így a bent ülőkre szinterávetült az elsiető embercsoportok egyre sűrűsödőárnyéka. Mind élénkebb, hangosabb beszélgetésük isbeszűrődött, néha mintha skandáltak volna valamit.

A politikai tiszt parancsoláshoz szokott embervolt, nem könnyen törődött bele, hogy kicsússzon akezéből a gyeplő. Ingerülten, szinte már ordítvafejezte be előadását, és imádkozást vezényelt.

Megkönnyebülten térdepelt le a terem, kinyitottákkönyveiket, zsolozsmához készülve lapozgattak, azelőimádkozó bemondta a liturgikus részek számait.Ernő atya sosem vett részt az imádságokban.Kihasználta a mozgolódás, készülődés perceit,összefont kézzel megállt az ablakok előtt. Csak mostvette észre a szemközti házon lengő zászlót.

A kezdő sorok felhangzásával egy időben odakintzajongás támadt. Valószínűleg egy, a korábbiaknál is na -gyobb tömeg közeledett, majd haladt el az épület előtt.Jól kivehetően skandáltak, és ez olyan közeli és erő teljesvolt, hogy az előimádkozó óhatatlanul elhallgatott.

– Most vagy soha! Most vagy soha! – hallatszottbe tisztán odakintről az egységes tömeg lépéseinekdobogásával alátámasztott szöveg. – Most vagy soha!Most vagy soha!

Ernő atya idegesen tépte fel az ablakot. Sűrűsorokban egymásba karoló fiatalok haladtak elelőtte, nemzetiszínű zászlók lobogtak a fejük fölött.A „Most vagy soha! Most vagy soha!” kiáltás olyanerővel ömlött be az ablakrésen, hogy a férfi reflex -szerűen, azonnal bevágta a külső ablakszár nyat,csoda, hogy ki nem tört az üvege. Dühös tekintetetvetett hátra, fejével odaintette a fiatal belügyest, akiegy másodperc alatt ott termett, hogy segítsenfőnökének. Mintha valami bezúduló áradatot kellettvolna a karjuk erejével kiszorítani a teremből.

– Álljanak föl! – vezényelt Ernő atya. A szemina -risták közül nem egy már korábban felállt atérdeplésből, és az ablakok felé indult. – Helyre!Helyre! Üljenek le! Nem értik? Üljenek le! – elnyúj-tott hangon üvöltött, mert odakint változatlan erővelharsogott a „Most vagy soha! Most vagy soha!”, és aszeminaristák a szokatlan események bűvöletébencsak vonakodva engedelmeskedtek parancsának.

A tiszt nem tudta tovább fékezni az indulatait, szinteeszét vesztve kezdte szidalmazni, ököllel fenyegetni a

tömeget. Reverendáját felgyűrve pisztolyát igyekezettkiszabadítani az övén lévő bőrtokból. Csicskásaelőkapta, és a tiszt szabad kezébe nyomta sajátfegyverét. A férfi ettől egy pillanat alatt magához tért,a pisztolyt visszaadta tulajdonosának, miközbendühösen félresöpörte, odébblökte a fiatalembert.

Ernő atya szokott helyére lépett, és lassú fejmoz-dulattal szembefordult a rendezetlen körben áll-dogáló, feszült arcú szeminaristákkal. Aztán, mintaki álomból ébred, katonásan helyére rángatta aruházatát, és szónokolni kezdett.

Fegyelemről beszélt, a szeminárium komolyságáról,a hallgatók kötelességeiről, a minden körülményekközött betartandó szabályzatról. Arról, hogy csak rajtamúlik, kinek meddig van helye a szemináriumban.Ő figyel mindenkit, és igenis ez, a mostaniviselkedésük dönti el a sorsukat!

– Ne higgyék, hogy maguknak is mindent lehet!Ezeknek se lehet! Senkinek se lehet! Vége leszennek a disznóságnak! Nem tűrünk el ilyesmit,jegyezzék meg! Nem tűrjűk el a fasiszta bandákfelfordító tevékenységét! A látszat csal! Jól jegyez-zék meg, amit most mondok!

De szavait szinte elfojtotta a behallatszó éneklés,a felszabadult, ellentmondást nem tűrő skandálás, azarra haladók ajkán újra és újra felhangzó „Most vagysoha! Most vagy soha!”

– Soha! Soha! Soha! – ordította válaszul a tiszt. Egy fiú ekkor az ablakhoz lépett, és nyitni kezdte

a belső táblát.– Mit csinálsz, te rohadék? – indult meg felé fenye -

gető ugrással a férfi, de ebben a pillanatban márnégyen-öten is az ablakoknál voltak, és sorra nyitottákki azokat. – Abbahagyni! Abbahagyni! – ordította atiszt, dulakodva el akarta választani őket az ablakoktól,de a kinyíló ablakok előtt szinte karnyújtásnyira haladótömeg látványa meghunyászkodásra késztette.

– Most vagy soha! – ömlött be a terembe az elszántarccal, felszabadult magabiztossággal haladók szava,és a szeminaristák immár valamennyien az ablakok-ban állva velük együtt skandáltak, levegőbe emeltöklükkel közös ritmusra hadonásztak. Előbb csakegyikük, de mindjárt utána többen is kiugrottak azalacsony ablakokon, néhány percig még ott álltak azépület előtt. Mikor nyolcan-tízen összegyűltek,egymásba kapaszkodva belesodródtak a nagy erővelhaladó tömegbe, és eltűntek a társak szeme elől.

Ekkorra mindenkit magukkal ragadtak a történtek.Volt, aki a többieket követve az ablakokon át, voltak,


akik a holmijukat összeszedve, a két ávóst nagy ívbenelkerülve, az ajtón át hagyták el a termet. Csak néhánytétova fiatalember maradt vissza, a holmijukatpakolászták be az aktatáskáikba. Pista is köztük volt.Így jól hallotta, amikor a politikai tiszt beosztott jávalegyütt szitkozódva hagyta el a termet:

– Jönnek ezek még a mi utcánkba! Le kellettvolna lőni őket is, le kell lőni mindet, mint a kutyát!

Odaálltak az ablakokhoz. A tömeg nem akartelfogyni, tömött sorokban igyekeztek az Egyetem térfelé. Valaki épp előttük mondta ki az egészfelvonulás kulcsszavát, a „Rádiót”.

– Meg akarják ostromolni a Rádiót! – Hallottátok? A Rádióhoz mennek! Elfoglalják a

Rádiót! Én is megyek! – kiáltott fel egyikük, ésindult is az ajtó felé.

Egyszerre mindenki indulni akart.– A Vadkan biztos mindent bezáratott – jutott

eszébe valakinek. A Vadkan Ernő atya csúfneve volt,ritkán merték hangosan kimondani.

– Akkor kifeszítjük az ajtót. Vagyunk elegen.Kirohantak. A terem ablaka-ajtaja nyitva maradt.

Futó lépteik hosszan dübörögtek a széles, boltívesfolyosókon. Pista magára hagyva ült a helyén. Nemakaródzott velük mennie. Minek kidönteni a kaput?Kinézett a kitárt ablakon. Nem tudta, miért, desajnálta azokat, akik nevető arccal, kigyúlt szemmelsiettek az utcán egy izgató, közös cél felé. Elfoglalnia Rádiót. Nem tudta, hogy ki találta ki, de lehetetlen-nek, zavarosnak és érthetetlennek érezte az egészet.Tele volt kétségekkel.

– Még beugratják valamibe ezeket a gyerekeket.– Az utca átlaga nem tűnt sokkal fiatalabbnak nála.– Csak nem töltöttek négy évet internálásban. – Rossz -kedvűen észlelte magában a börtönévekből visszama-radt koravén letörtséget. Gyávaságot? – Nem lehetmindenki olyan megkeseredett, mint én. Jó, hogy van-nak, akik még lelkesednek.

Becsukta az ablakokat, aztán kiment a folyosóra.Kíváncsi volt, mi lett a többiekkel, de semmi zaj nemhallatszott a kapu felől. A keresztfolyosó ajtaja zárvavolt. Időközben besötétedett. Sötét volt az udvar és azépület túlsó szárnya is. Átment a refektórium felőlioldalra. Megnyomta a kilincset, és az egyik udvari ajtókinyílt. Épp előtte emelkedett az oszlopos Madonna-szobor és alatta a kútkávához hasonló talapzat. Két,márványból faragott szerzetes térdepelt rajta, a sötétbenélő embereknek is tűnhettek volna. Harmadiknakközéjük térdelt, és fejét a kávára hajtotta.

Hirtelen könyörgő szavak szakadtak fel benne,olyan erővel, ahogy régóta nem. Ahogy miótaszabadon engedték, még nem is imádkozott. Bennevolt a mai nap minden izgalma és aggodalma.A veszély előérzete.

– Mentsd meg őket, Uram, minden bajtól és mindenveszedelemtől! Könyörögve kérlek, mentsd meg!

Hosszú idő múltán emelte csak fel a fejét, felnézettMáriára és a kis Jézusra. Innen, az oszlop tövéből asötétben alig látta őket. De az udvar fölé magasodókét fehér templomtornyot jól látta. Félelmet keltettekbenne az égboltot szinte teljesen eltakaró, monumen-tális építmények. Úgy érezte, mindjárt ráomolnak.

A templomi átjáró felé indult. Hátha nem csuktákbe, hátha ott kijuthat.

Kijutott. Megértette, hogy miért olyan csöndes éselhagyatott az épület, a bezárt főkapu ellenére társaimiért tűnhettek el olyan gyorsan.

A templomban csak az örökmécses világított, acsendes mozgolódásból mégis érzékelte, hogy televan emberekkel. Megnyugodva tapasztalta, hogy akórus alatt a nehéz bejárati kapuszárny nyitva van.Idehallatszottak a tüntetés hangjai.

Beült a legutolsó padba, fejét a támlára hajtotta, ésépp arra gondolt, hogy itt tölti a mai éjszakát, amikorpuskaropogást hallott. Halk volt és távoli, mégiselnémított minden más zajt. Aztán mozgás támadt. Őis megindult a kapu felé.

Ahogy kilépett az utcára, a távolban felcsattant egygéppisztolysorozat. A Kálvin tér felől jött a hang.Szinte futva tette meg az utat a térre, majd onnan aMúzeum utcáig. Itt már nagy volt a tömeg. Előrefurakodott. A Nemzeti Múzeum hátsó kerítésénektúlsó, embermagas lábazata alatt megállt. A fegyverekegész közelről kelepeltek. A sűrű tömeg kétirányúmozgása csaknem elsodorta: voltak, akik hozzá hason-lóan a Rádió felé törekedtek, és voltak, akik riadtan,erőszakosan nyomakodtak kifelé: szerettek volnaminél előbb elmenekülni innen.

Lövések csattantak, autózúgást, élesen fordulókerekek csikorgását hallotta.

– Mentőautókkal vannak… Kivágták a hátsóajtókat, és belegéppuskáztak az utat nyitó tömegbe –mondta egy kifelé igyekvő.

– Fejbelőttek mellettem egy lányt. Azonnalelterült. Nem is fogtam fel, hogy mi történt vele…Ilyesmit nem lehet elképzelni se. Szabályos lyuk volta homloka közepén – sírta el magát egy fiatalember.

Pista is legszívesebben zokogni kezdett volna.


– Mondtam, ugye, megmondtam – suttogta. Visszaindult a templomba. A hatos miséig már

sehova se megy. Háta mögül egyre hallotta alövéseket, néha izgatott kiáltozást is, futó lábakdobogását, autórobogást.

– Mi lesz ebből, Uram?

Ismerte a fegyveresek természetét. Ahogyodabent a táborban, itt is fegyveresek álltak szembena fegyvertelenekkel. Ez nem sok jót ígért.

A reggeli misén nem jelent meg sem „Ernő atya”,sem a lelkigyakorlatos társak. Mise után hiába akartvisszajutni a termükbe, az átjáró be volt zárva.


Családi titok

Török Kálmánnak már csak két hónapja volt hátra anyugdíjig a bánya központi raktárának élén, amikorbeütött a forradalom. Nehéz hetek, napok voltakmögöttük, amikor nagy szükség volt a körültekintésre,az emberségre, mert a boltokban sokszor semmit semlehetett kapni. Volt, hogy éjszakai műszakváltáskor álltmeg előttük a busz, bejött a bányászok küldöttsége,hogy kapjanak a hazafelé tartók soron kívül lisztet,cukrot, konzerveket. Mindenkit kisegítettek, demindenről papírt csináltak, mert Kálmán bácsi tudta,hogy előbb-utóbb mindennel el kell számolnia. Mégéjszakára sem ment haza, tapasztalt, idősebb embereiis felváltva bentmaradtak vele, hogy a rendészekenkívül ott legyenek ők is a raktárban, nehogy összetűzéstámadjon valamiből, vagy a bezárt intézményt akárszükségből, akár garázdaságból felnyissák, ki rabol ják.Nem lehetett pontosan tudni akkoriban, hogy ki kicso-da, kinek honnan van fegyvere. Októberben az ávósok,meg a börtönből kiszabadított köztörvényesek bujkál-tak arrafelé, de jöttek élelemért a forradalmi őrségtagjai is. Később a keres ke delemben fellépő áruhiányokozott szokatlan helyzeteket.

A baj végül akkor következett be, amikor mármindennek vége volt. Történt, hogy a vezérigazgatóelvtárs 1956. december 4-én kiadta az ukázt, hogyamíg a bányászok nem hagyják abba a sztrájkot, araktár nem szolgáltathat ki lisztet a pékségnek.A bányának ugyanis akkor még saját péksége volt,siht végén mindenki a munkahelyi kantinbanvételezte a kenyeret. Az öreg Török nem tudta elhin-ni, hogy ez megtörténhet: elegendő készlet mellettkenyér nélkül marad a fél város, és épp az ő feladataa dolgokat így intézni. Felgyalogolt a központba,hogy a trösztvezérrel, volt gimnazista társával meg-próbálja tisztázni a helyzetet.

A parkon át érkezett a székház hátsó, gazdaságibejáratához, ahol egy zárt orosz katonai teherautó

várakozott. Körülötte csoportokban szokatlanul sokidegen ember, vastag, zöld vattakabát volt rajtuk,mint valami egyenruha. Ismerős arcot nem látottköztük, nyilván nem idevalósiak voltak. Szokásaszerint a teherlifttel ment fel a legfelső, úgynevezettelnöki szintre. A folyosón itt is idegen férfiak jöttek-mentek, a vezér titkárnője – régi, sokat látott elv -társnő – olyan ideges volt, hogy egyetlen kéz moz -dulattal kiutasította őt az irodából.

Már egy ideje tanácstalanul várakozott az ajtóelőtt, amikor valahonnan elősietett a főnök.

– Hogy kerülsz ide, Török? – förmedt rá. Csak annyit tudott kinyögni, hogy: – Kérlek, a

lisztügyben jöttem… – erre Tóth István elfordulttőle, és felrántotta az irodaajtót:

– Nincs semmiféle lisztügy… Addig tűnj el innen,amíg teheted – és már be is csapódott mögötte anehéz, párnázott alkotmány.

Gyalog ment le a lépcsőkön, a hat emelet mostpróbára tette.

Pontosan akkor kezdtek ratatázni a géppisztolyok,amikor leért a földszintre. Előre rohant, ahonnan azajt hallotta. A kettős szárnyú, vasráccsal ellátott,üvegezett bejárati ajtó kitárva, benne lövész állásbankét géppisztolyos férfi, sorozatban kaszálnak ki atérre, a nemzetiszínű zászlókat lengető, Himnuszténeklő bányászokra. Mint akikbe belevágott a vil -lám, az első sorokban állók összerándultak, föld re -csuklottak és végigvágódtak a kövezeten.

Török Kálmánnal hirtelen fordult egyet a föld,mikor a fegyveresek háta mögül, a tömeggelszemközt állva kellett ezt a jelenetet végignéznie.

– Mi ez? Mit csinálnak? – tiltakozott kétség-beesetten. Aztán eszébe jutott, amit a vezér mon-dott. Katonaviselt ember volt, felismerte, hogyilletéktelenül tartózkodik a „műveleti területen”.Merre induljon? Előtte a géppisztolyosok, a hátsóbejáratnál a szovjet teherkocsi a vattakabátosokkal.Az egyetlen jó megoldás az lett volna, ha a föld alásüllyed.

És aztán már mindenre késő volt: hátulról rohantakrá, kétoldalt megragadták a karját és hátraarcot csinál-tak vele. Szemben a folyosón két újabb géppisztolyosközeledett, fegyvereik őrá szegeződtek. Mintha lövésérte volna, hirtelen előrecsuklott a feje.

– Ki ez? – ordította utána valahonnan a bejáratiajtó mellől a parancsnok.

– Senki… egy vén trotty a raktárból – válaszoltaelhárítón a fegyveresek mögül előbukkanó rendész,akit Török Kálmán gyerekkorától ismert. – Magameg hogy kerül ide? – förmedt rá az öregre.

A két férfi, aki előbb karonfogta, most a hóna alattmegemelve olyan sebesen vonszolta a rendészszobafelé, hogy bakancsai a folyosó kövét alig érintették.

– Hogy jutott be a székházba? Ki engedte be? – ezvolt a kérdése a sietve odaérkező parancsnoknak is,aki a megyei ávó egyik vezetője volt, régótaismerték egymást.

Nem tudott válaszolni. A szája nem akart enge -delmeskedni, mintha injekcióval zsibbasztotta volnael a fogorvos, olyannak érezte az ábrázatát.

Hogy és ki vitte haza, nem tudni. Hajnalban a lépcsőházuk előtt talált rá az éjszakás

műszakból hazaérkező legidősebb fia. A járdán feküdtmagatehetetlenül, mint egy rongycsomó. Második napmerte csak bevitetni a család a kórházba a féloldaláramegbénult, sem beszélni, sem enni nem tudó embert.

A kórházban rendkívüli helyzet volt, a géppisz-tolysorozatok legtöbb sebesültjét először ide hoztákbe, hogy aztán továbbszállítsák őket más városokkórházaiba. Később kitudódott, hogy sokakat rögtönrabkórházakba.

Török Kálmán december 21-én halt meg egy újabbagyvérzés következtében, és a család enge délyt kapottrá, hogy karácsony harmadnapján, minden feltűnéstkerülve, a legnagyobb titokban eltemesse.


KALÁSZ MÁRTON

Tétovaságom – főhajtásul, WS-nek

„mi történjék a világgal,ha abbahagyja a vívódást a Jakabokkal az angyal.”

Rouke van der Hoek

Vésődjék Jakab az angyallal, más mással – ennyi kiesfékten a világ? Én csak ülök, a tűréskövethetősége – szólnánk még, Uram,valaha érdekemben, nos, Jakabvoltam egyszer – vagy csak ma: angyalámul, álmokból éjszaka fölsuhanó,s hiszen jó jellege, következményeképpolykor, jók ébren: tarkul, vélt üt, víg – hallhatóanszárny suhogására. Fönnen jó fényennyújthatott: vakon valaki, ő lett révén ma angyal.Példa, vétlen önmagam kísérthet: mása – át e virradó, sötét falakon. Igényt valaki, részre szólt,űz se éden, gyermekem, fölötte mígnem csodált hatás – hittfölényen lát-e: erőd, míg, kar izma; szárnyuk, lent néha – e fény?

FALUSI MÁRTON

Halálos szótövek kertjezongoraetűd két tételben


1.Idestova két hónapja ismerlek,de csak háromszorláttalak,s most, a távolbólugyanazok a varsói úti tervekszedik lábamat,mint nemrég a tiédet.Szemöldöködet egyazon temérdek,vastag filcű téridommalhúzza kiezerárnyú délidőnka Marszalkowska útjain.Szemed a mély alagutaks a magasépítéstoronydaruin függeszkedik,az enyém könnyű préda után kutat,az elvált férfié,kocsányon lóg, kerekedik,fönnakad egy negyvenedikemeleti kéjen,mint tokjába óvatlan felrántott reluxa− másfél órából három orgazmusra futja −,hogy aztán megkérdjena középkorú luxuskurva,rábökve egy új óvszeres tasakra,bukjon-e még rám, vagy hagyja abba;szemhéja csüng, fityeg, mint államipompák lobogója –bárcsak megtagadhatnám, amitnem engedsz megfogadnomhosszú hetek óta.Talapzaton, hatalmonkegyeletét lerójasztálinbarokk oszlopfő-hajtássala szovjet kultúrcsóka:május kilencedikén elváltam.Oly nagyúri, világűri kegya győzelmet együtt ülni meg;kormányfő- és vodkaföl-hajtással

inni kell emagyar könyvsikerrea nemzeti futballstadionszínpadán, formán és papironMárai javít, Ady ront,még sincs közös történelmi lecke.Azonmódlemondtunk a fellebbezési jogról,nem járt pénz a társnak, ám kekec sevoltam… mondd, hol állítsunk,s miféle szobrot az emlékezés virágaihoz?Te építésznek készülsz, át is nyúlszidőn a térbe; sok árva kioszküvegéből kitűnne négy matrjoska-baba:bíró, két peres fél, ügyvéd, kezükbenyomva tulajdoni lap,keresetlevél, szárazbélyegző;míg asztalomra csupasz térdekrőlle-lesikamló, falusi, kockásrokolyák hajadonfőtt kihordjákZapiecek pirospozsgás pirogját.Térdhajlatukban műszaki négyzetekrajzolódnak, belőlük képezekműemlékvédő díszburkolatot, amikre ráfektethetik arányoselágazásaikat kikockázottarcú, lekövezett utcalányok.Te csak név vagy, talán egy arcé,s virágzó korban, akméidején, mikor folyton felednikell rúgva és tépve be:hogyan lüktet a harminc év felettiszajhák lilás intarziájú kézfejevillamosvonalak sűrűn behálózóűtőerezetében,e városbólmaradjon észrevétlen.

2.Később, ahogy Varsóból hazatértem,megadatott, hogy kétszermellettem ébredj.Csókodvadul elharapódzotta Szabadság híd kipeckelt vastraverzein− K. und K., blitzrománc, Geschichtsverein −,hozzám taxiztunk, s az összes pózodhajnalig beivódottmatracomba, mint nedveink.Kanapémon kijött a szilárdságtan-tételhelyes eredménnyel,mintha ismeretlen prímszámmalháltam volna, oly elszántannyúltam feléd, de félve az elvakulástól,nehogy elkalkulálódj.Ne ragadtasd el magad! – súgtad,mielőtt nekivágtunk a csúcsnak;a szerelmetkedvenc íród, Kunderafelé terelted,cicomátlan hullsz le amozdulatra,abban tartózkodsz, annál,mi sokszor és sokakat elhasználés hajít a feneketlen öntudatba –az ágyon minket is ketté vett,

általános halálban s letépett,halálos szótövek kertjében− miként virág és gyümölcs –különbözik test és lélek:ne sikoltozz hát, üvölts!Két főre húztam ágyneműtés halvány derűt,ha átlátszik, át ne tűnjegyiken se,lámpáinkat oltsd el.Álmomat, szövetet tisztítószer,könyörtelenséged kikezdte;akárcsak válótársam,belezokogod a telefonidegbe,hogy hiába volt jó nálam,hisz kedvedben járni próbáltam,és hasztalan akarsz, nem tudsz szeretni,nem és nem, semmi de semmiértelme a hitegetésnek,te sokszorozódsz, én elenyészek.Fémpénzízű aktus tesz szabaddá,kötődnék bár, gebednék ebeddé!Vonzalmam tehermentes, szagtalan,a Szólítás magasztal ragtalan,ha sajnál is, nehogy az életéreföltegyen,bűnök hozzák világra a reményt,és a förtelem.


Sárika (1956)

MAROSI GYULA

Ismeretlen valaki

Nem csak giccsgyanús kalandtörténetekben esikmeg, hogy valaki találkozik egy ismeretlen idegen-nel, és ez a találkozás nyomot hagy benne életevégéig. Az efféle találkozások véletlenszerűek ésrövidek, jelentőségüket az adja, hogy nélkülük más-képpen kunkorodott volna az illető élete. Legalábbisúgy hiszi. Komoly esélyt ad neki. Így aztán az isme-retlen kilétén egy életen át elmorfondírozhat.

Találkozásom az ismeretlen idegenemmel 1956.október 25-én esett meg.

Huszonharmadikán kora délutántól úgy éjfélig azutcákat jártam. Illetve: ez idő nagy részét a Parlamentelőtti ácsorgással töltöttem: vártuk Nagy Imrét. Éne-keltünk, hirtelenjében faragott rigmusokat skandál-tunk, összesodort újságpapírokból fáklyákat égettünk– nagy, békés, felszabadult örömünnep volt ott. Töké -letesen elvesztettem az időérzékemet. Apám aházunk kapujában várt rám, bár szinte vonaglott azidegességről, mégsem szidott, örült, hogy előkeve-redtem. Tőle tudtam meg, hogy a Rádiónál márlőnek, „már vagy tucatnyi a halott”, mondta egyabból az irányból hazatérő. A Parlament körüli száz -ezer boldogságos barát közül hazatérve, szinte el seakartam hinni, hogy itt valakik lőnek. Megtörténhet,hogy az utcákon vértócsákban halottak feküdjenek?

Apám megtiltotta, hogy másnap kitegyem alábam az utcára. Szüleim, mint rendesen, elmentekdolgozni. Szinte egész nap az ablakban lógtam, bár aszűk Csányi utcára néző ablakból, beleszámítva aNagymező utca széles torkolatát is, nem sokat lát-hattam. Délután lementem a Király utcára nyíló kapualá, a ház öregjeivel a hazatérőktől híreket vadászni.A Rádiónál az államvédelmisek lőttek, úgy mond-ták: válogatott, agymosott barmok, akik az elvtársakparancsára az anyjukat is agyonlőtték volna.

Bár nem kaptam felmentést a házi fogság alól, demivel nem is erősíttetett meg, és a Csányi utcai ablak-ból nézve a helyzet biztonságosnak látszott, 25-énreggel elnyargaltam a Barcsay utcába. Valamivelnyolc után érhettem oda: a gimnázium kapuja zárvaállt, nem volt rajta semmiféle felirat, az ablakok söté-ten sorakoztak. Háromnegyed nyolc táján találhattamvolna néhány ott lődörgőt, talán. A villamosok nemjártak, néhány nemzetiszínű, közepén lyukas zászló-

val sietősen közlekedő teherautóval találkoztam.A boltok nagy része bezárt, a redőnyök le voltakengedve, de az élelmiszerüzletek még nyitva voltak,előttük kisebb csoportokban, békésen várakoztak avevők a bejutásra. Szinte megszokott állapotát mutat-ta az utcakép, de a levegőben érezni lehetett valamifurcsa zizegést. Valahol az egyik ház falához támaszt-va, némi vakolatdarabok között embermagasságú,bádogból hegesztett, rozsdásodó vörös csillagot lát-tam. Valamelyik középületről verhették le, egyik ága,nyilván amelyik először ért földet, begörbült.

Valahogy elkeveredtem az Astoriához. Itt végrevalami érdekesség várt: a Rákóczi út torkolatában, avillamossíneken két orosz tank állt, a tornyok és avezetőfülkék ajtaja nyitva, körülöttük fiatalok, egye-temisták beszélgettek az oroszokkal. Hogy mit,nagyjából én is megértettem: nincs itt semmiféleellenforradalom, láthatjátok: mi vagyunk a nép, deelegünk van Rákosiból és a bandájából. Ostobák éskegyetlenek, Sztálin seggnyalói – már szabad voltSztálinról nem csak ájult tisztelettel beszélni.Demokráciát akarunk, éljen a szovjet–magyar barát-ság! Cigarettával kínálgatták egymást, és az oroszoksűrűn bólogattak: da, da, értik, értenek ők mindent.Ők a „Magyarországon ideiglenesen állomásozó”valamelyik páncélos hadosztály katonái voltak, alaktanyákba való bezártságuk ellenére nagyjábóltisztában lehettek az itt kialakult helyzettel.

Mivel egy idő után meguntam a dolgot, elindul-tam a Nemzeti Múzeum felé, hátha ott érdekesebbdolgok történnek. Egy sarok után meghallottam alánctalpak csörgését: visszamentem az Astoriához.Azt mondták, az oroszok parancsot kaptak, vonulja-nak a Parlament védelmére, ott újabb nagy tüntetéskezdődik. Akkor gyerünk a Parlament elé!

Nem vonultunk tömegben, de sokan tartottunk egyirányba. Már elhagytuk a Bazilikát, és nagyjából aHaas és Czjzek üzlete előtt járva megpillantottamegy, a járda szélénél álldogáló férfit. Érezhetőenkivonta magát a sodrásból. Talán azért figyeltem felrá, mert rajta kívül mindenki mozgott, vagy inkább,mert megéreztem rám tapadó szúrós tekintetét.Harminc körüli, az átlagnál magasabb, kisportolt,kissé darabos arcú ember volt, rokonszenves.Szőrmegalléros bőrdzsekit viselt, kezét a dzseki alat-ti nadrágzsebbe csúsztatta, testtartása egyszerre feje-zett ki félrevonulást és tettrekészséget. Talán mertszinte kihívóan nézett rám, úgy rémlett, esetleg vala-hol már találkoztunk: gimnáziumi éveim alatt sok-


szor jártam ilyen-olyan foci- meg kosárlabda-bajnok-ságokra, vagy másfél évig úsztam is egy egyesület-ben, fazonjából ítélve valamilyen sportrendezvényentalálkozhattunk. Mindenesetre odaköszöntem neki.

Zsebéből előhúzott kezével magához intett. – Mi dolgod itt, fiam?Valamit habogtam, megyek az emberekkel a

Parlament elé… Hogy „fiamnak” szólított, megerő-sített abban az érzésemben, hogy valami sportese-mény kapcsán találkozhattunk, az edzők gyakranszólítottak így bennünket – „Édes fiam, ha még egy-szer ezt csinálod, kitaposom a beledet!” –, talán nekiis van halvány emléke rólam.

Az atyai hang keményen csattanóssá vált:– Minek?!– Hát…– Nem akarsz kimaradni a buliból… igaz?! Nem

akarsz kimaradni a történelemből, mi?! – Ebbe acsattanásba már gúny is vegyült. Keserű, de őszinte.Az arcába nézve, tüzelő melegbarna szemében mint-ha valami mélységes fáradtság is fészkelt volna, kes-kenyre húzott ajka, két szélén az áll alá futó egyenesráncok mintha a tartós kétségbeesés vonalai lettekvolna. Napok óta nem borotválkozhatott, talán a sör-ték is sötétítették az arcát. Pattogtak a tanácstalanmásodpercek.

– Eredj haza, fiam – mondta, ismét rábeszélő, atyaihangon. – Hidd el, nélküled is megtörténnek a dolgok.

A tanácstalan másodpercek tétován ostobává vál-tak. Megkavartak a szavai. Addig minden kristály-tiszta és magától értetődő volt: forradalom van, amagyarság életében százévente fellángoló, szabadsá-got követelő forradalom, és én részt veszek benne.Születésem okán kötelességem, és boldog és büszkeis vagyok, hogy megélhettem.

– Na! – ordított rám. – Futás!Meghőköltetett a hang. Hátrébbléptem, és emelt

fejű, megvetést sugárzó daccal végigmértem.Legalábbis igyekeztem így végigmérni. Hát kicsodaő itt? Mit parancsolgat nekem? Egy okostojást ját-szó, de lelke mélyén gyáva, szar alak! Egy ilyen neparancsolgasson nekem! Még eltökéltebbre vettem alépteimet. Aztán… Dolgozni kezdtek bennem azármány szavai. Valóban: nem múlik rajtam semmi…Csak a tömeg vagyok… Arctalan statiszta… A dol-gok megtörténnek nélkülem is… Ahogy eddig ismegtörténtek. Ha rám is zuhant a történelem, sem-milyen befolyásom nem volt rá. És különben is: kétnapja már ácsorogtam a Parlament előtt, hosszú órá-

kat, valószínűleg most is ugyanúgy fog történni min-den… És akkor minek? Mikor a Nagymező utca sar-kára értem, ahelyett, hogy az Alkotmány utcán, azemberfolyammal vitettem volna tovább magam,megfordultam a Király utca felé.

Döntésemben minden bizonnyal közrejátszott azis, hogy az előző két éjszakán alig aludtam valamit.Az események hatására olyan feszült, izgatott álla-potba kerültem, hogy képtelen voltam. Addig nem -igen foglalkoztatott, hogyan is fogok élni, miketteszek majd, hogyan telik el egyetlen életem – majdcsak elmorzsolgatom az éveket, ahogy a szüleim, akörülöttem élők, vágyak és remények nélkül –, aForradalom, mint a megváltó Atyaisten lelkének érin-tése, felgyújtotta a fantáziámat. Egymásra taposva,egymást túllicitálva pörögni kezdtek bennem ragyo-gó életképek, mint valami igaz mesében, megnyílt anagyvilág, színesen, érdekesen. Szinte eszemet veszt-ve vágyni kezdtem ezt az életet. Egyszer csak úgyjártam, mint valami droggal felpörgetett bulizó: két-napi tombolás után rám tört a kimerültség és az üres-ség. Otthon talán aludtam egyet – nem emlékszem.

Estetájt, apámtól tudtam meg, mi történt a téren.Az egész város ezt beszélte. Az egekig hatolt a fel-háborodás és az addig is buzgó gyűlölet. Nem mond-tam el apámnak, minek is, hogy majdnem én is ottvoltam. Sötétedés után mécsesek gyulladtak ki azablakokban.

Erősen munkál bennem egy megérzés: ha akkorkimegyek a térre, agyonlőnek. Valószínűleg az isme-retlen idegen figyelmeztetése miatt: olyan volt, mintvalami égi jel, mint valami biblikus parancs, amely-nek megszegése magával vonja az elkerülhetetlen,kemény büntetést. Ha mégse – megmosolyogni valóa gondolat–: találkozhattam volna későbbi barátaim-mal, Beke Katával, Ágh Istvánnal, SimonffyAndrással, talán másokkal is. Ők megírták a maguktörténeteit, olvashatók.

Úgy húsz évvel később egy alkalmi, jórészt férfi-akból álló társaságban összeakadtam valakivel, akiakkor ott volt. Valami kultúrház hodályszerű nagyter-mében, egy üveg vörösbor társaságában félrevont egysarokba. A többiek, már némi nyomás alatt, nagy han-gon röhögcséltek, ő mégis fojtott hangon adta elő atörténetét. Nem emlékszem, mi késztette rá, hogymegtegye: akkoriban már nemigen beszéltünk a forra-dalom eseményeiről. Mintha illetlen, netán szégyellnivaló dolog lett volna. Elképzelhető, hogy az akkori,ma már „puha diktatúrának” nevezett kor kötelezően


elvárt, „politikailag korrekt” beszédmódjától eltérőnéhány megjegyzésem vitte rá. Az ő történetét, hogya kisemberek milliárdnyi szenvedéstörténetévelegyütt el ne vesszen a történelem sűrű homályában,nekem kell írásba foglalnom.

Egyetemistaként társaival, köztük menyasszony-kájával vonultak ki. A korábbi tüntetésekhez hason-lóan bizakodó, fiatalosan vidám volt a hangulat.Semmiféle gyanús előjel, főként figyelmeztetés nemhangzott el. Eszükbe sem jutott, hogy valakik lőnifognak. A főbejárat előtt állt ugyan néhány orosztank, de nem tűntek fenyegetőnek, inkább minthavédelmi feladatot láttak volna el. Az első sorozatokhangjaira még bután nézelődtek: mi a fene ez?Felhangzottak az első sikoltások, és mindenki futnikezdett. De a nyílt téren nem volt hová futni. Csaksodródott a tömeg, vadul, eszetlenül, az elesettekentaposva. A földre vetette magát, és a lányt is magá-val rántotta. Arccal lefelé, egyik keze a tarkóján,másikkal a lányt ölelte. Csattogtak a lövedékek azaszfalton. Testek zuhantak rájuk, vér fröccsent. Aztmondta: fogalma sincs, mennyi idő telhetett el így.Amikor a lányra nézett, látta, hogy a hátán fekszik,ordítani kezdett: hasra! hasra! – baromság volt. A lányszeme nyitva volt, félelmetesen tágra és fennakadva,görcsös rángásokkal vett apró lélegzeteket. Végig -járatta kezét a testén: deréktájon szinte kettévágták alövedékek. Akkor felállt, és a karjába vette. Por voltés füst: az orosz tankok is lőni kezdtek – kire? mire?tán ők sem tudták, esetleg parancsot kaptak, hogylőjenek repeszgránátot a tömegbe? –, de emlékszikaz úszó lőporfüst szagára. És a felszaggatott testek-ből áradó bélsár szagára. Hirtelen átzuhant egymásik világba. Bele sem gondolt, hogy őt is lelőhe-tik. Pedig még pattogtak körülötte a lövedékek. Csakment, átlépkedve az elzuhant testeken, nadrágja szá-rát kitépve a sebesültek fogásaiból, vértócsákbataposva. Haza akarta vinni a lányt a szüleihez.

És ki is jutott egy betorkolló utcába, talán aSzalayba. Ott valakik elvették tőle a lányt, és ő oda isadta: úgy gondolta, segíteni fognak rajta. De valószí-nűleg akkor már halott volt. Valami iszonyatos fáradt-ság zuhant rá, le kellett ülnie a járdaszegély kövére.Ruhája, keze csupa vér, combja és ujjai összeragacso-sodtak. Egyik cipőjét elhagyta. Zoknija talpán vastag,szinte filcszerű réteg képződött a rászáradt vértől.Nem emlékszik rá, hogyan keveredett haza.

Lassan beszélt, a tőmondatok után sóhajnyi szü-neteket tartva. Előbb azt hittem, gondolatai össze-

szedésére kellenek ezek a kis idők, de nem: azok márkészen álltak, talán egy évtizede, a szünetek önfe-gyelmezésre kellettek. Az arcát képes volt fegyel-mezni, de a borospoharat fogó kezének ujjai remeg-tek. Kétségtelen, a történet előadása így is némiképpromantikus hangvételűre sikeredett. De igazabb ésteljesebb így, mintha csak a tárgyilagosságot míme-lő, hideg ülepű ész beszélt volna. Gyarló érzelmeinknélkül egész életünk csak féregszínvonalú esetleges-ségek halmaza.

Ha lenne olyan kaliberű filmrendezőnk, mint alengyeleknek Andrzej Wajda, már megcsinálta volnaezt a jelenetsort.

A sötét vérfoltokat őrző ing, amit akkor viselt, mais megvan. Egy légmentesen lezárt nejlontasakbanőrzi. Felesége ismeri a történetét. Gyerekeinek nemmondta el, és talán nem is fogja: az ő életüknek márne legyen része.

Egy darabig még szótlanul üldögéltünk a sarok-ban, nem lehetett csak úgy felállni. Egyre idétle-nebbnek és bántóbbnak hatottak a körülöttünk fel-hangzó vad röhögések. Aztán, hogy cihelődni kezd-tünk, még annyit mondott, hogy keresték a lányt kór-házakban, temetőkben, de nem akadtak a nyomára,pedig a szülei jó kapcsolatokkal rendelkező, befo-lyásos emberek voltak. Nem tudni, mi történt vele.

Hogy mi történhetett vele, csak a rendszerválto-zás után, kutatások, a túlélők, a mentésben résztve-vők visszaemlékezései nyomán derülhetett ki. A sor-tüzek után mentők, teherautók, személykocsik szál-lították a sebesülteket a kórházakba – már akit értek,akiket tudtak. Délután a holttesteket, nyilván a méghaldoklókat is kivezényelt katonák a ParlamentDunára néző oldala előtt gúlákba hordták. Későbbteherautókra dobálták fel őket, és a Kerepesi útitemetőbe szállították. Számuk minden becslés sze-rint meghaladta a százat, a temetőben jelen lévőkszerint több százan is lehettek. Igaz, aznap már utcaiharcok is kirobbantak, onnan is vihettek el holtakat,de feltűnő volt, hogy a harcokban elesett fiatal férfi-aknál mennyivel többen voltak aznap a nők és a szin-te gyermekkorú fiatalok. A temetőben egy részüketnyíltszíni máglyákon égették el. Azonosításukra seidő, se akarat nem volt: gyorsan el kellett takarítania proletár internacionalizmus mocskát.

Másnap reggel az aszfaltra, a villamossínek vája-taiba tapadt vastag, már kocsonyás vért a tűzoltók-nak kellett erős fecskendőkkel eltávolítaniuk. Meg alánctalpak alatt péppé zúzott testmaradványokat.


Mily sajnálatos, hogy a vörös diktatúra rémtetteitimmár történelmi távlat magasába emelve, de alényeget szinte elmismásolók nem lehettek akkor otta téren! A Birodalom sok hasonló tere közül legalább1956. október 25-én a magyar Országház előtti,Kossuth Lajosról elnevezett téren.

A padlásokról lövöldöző orgyilkosok nevek nélküliismeretlenek maradtak. Emberi számítások szerint mégélhettek úgy ötven évig, ám egyikükben sem támadt fela lelkiismeret, hogy legalább halála óráján, néhánymondattal próbáljon szabadulni az iszonyatos bűntől.Lelkiismeret? Egy magát született antifasisztánaknevező számára, ha érdekei, s ebből fakadóan zsigereiis úgy diktálják, bárki lehet kiirtásra ítélt fasiszta.Minden bizonnyal találkoztak egymással később is,tartották a kapcsolatot, mélyebb titokba burkolva,mint a szabadkőművesek vagy a maffiózók. Időnként– nyilván – cinkos szemhunyorításokkal kísérve,magas posztokra kinevezték és kitüntették egymást.

Az októberi forradalom évfordulóihoz közeledvemindig, immár ötvenhét éve, eszembe jut ez a férfi.Ki lehetett ő? Tudott róla, hogy a Parlament előtttömegmészárlás készül? És megsajnált? Annyianvonultak el előtte, miért éppen engem? Ha tudottróla és buzgott benne még lelkiismeret is, miért nemállta el széttárt karokkal a vonulók előtt az utat, miértnem ordított, ahogy csak a torkán kifért: „Menjetekhaza! Ezek agyonlőnek benneteket!” Miért nemkönyörgött térdre esve minden csinos, fiatal, anyá-nak való lány előtt: „Kisasszonykám, menj haza,

mert ezek megölnek!” Miért csak engem, s nem őketpróbálta menteni? Vagy tényleg ismert valahonnan?

Későbbi élettapasztalataim alapján úgy gondolom,nem sporttárs, hanem valamiféle katonaember lehe-tett: a „Futás!” vezényszó nagyon is honvédségi hang-lejtésű volt – akkor, esetleg fél füllel hallhatott vala-mit. Persze ordíthatták az ő arcába is ezerszer, lehetettakár rab is valamelyik munkatáborban. A gyanú, hogytudhatott a mészárlás előkészületeiről, továbbra is buj-kál bennem, de egyre kevésbé tartom valószínűnek.Akik tudtak róla, már a helyszínen voltak. Állítólagegy szemközti ház padlásterében bújtak meg. Márbetárazták a géppuskákat, elfojtott izgalommal várták,mint egy megszokott elvtársi vadászat előtt, kinekhányat sikerül majd agyonlőni.

Akkor ki volt ő? Hogy a „történelmet” előhozta,sportos megjelenése ellenére, valamiféle tanult,tudós, esetleg csak vaskos élettapasztalatokkal ren-delkező férfiú? Aki számára nyilvánvaló, hogy amindenféle diktatúrák, mikor hatalmukat veszélybenérzik, bármit képesek elkövetni? Hogy október 25-ére már megérett erre az idő? Mi történt velekésőbb? Miért nem találkoztunk legalább még egy-szer ebben a büdös életben? Csak egy közönséges,véletlen találkozás volt? Hogy ráköszöntem, őtévesztett össze valakivel? És valójában nem tudottsemmit, csak a pillanatnyi hangulatát zúdította rám?

Hát így állok az én ismeretlen idegenemmel.Október huszonharmadikákhoz közeledve megjele-nik, és napokig a fejemben jár.


RÉFI JÁNOS

SírfeliratKiss Dénes emlékének

Uram, az élet véget ért,s e föld, mely eltemet.Kárpótolsz mégis mindenért,vigyázd a csendemet.

Hajlékod nékem nyitva áll,a fény hozzád emel.Hiába rontott rám halál,Te nem veszítesz el.

CSONTOS JÁNOS

Vér és ólom

Ötvenhat október huszonharmadikán telt házat vonzaz úzvári Olvasóban az újvidéki rádió tánczenekará-nak hangversenye; szólót énekel Lola Novakovics.A felfokozott érdeklődésre való tekintettel másodikelőadást is kell tartani, ám az már félbeszakad, mertkilenc óra tájban érkezik egy telefon, hogyVilágváradon lőnek a tüntető tömegre a Rádiónál.Úzváron akkor már – zsongító koncert ide vagy oda– pattanásig feszül a húr: több munkást szabotázsgyanújával, minden alap nélkül hónapokra elhurcol-nak; a vezető mérnököket, Szentandrásit és Ancseltpedig rendszeresen éjjelente viszik be és hallgatjákki. Nem csoda, ha az úzváriak mindinkább egyenlő-ségjelet tesznek az Ávó és a Gestapó közé. A világ-váradi rádiószózatot hallva – „Lobogózzátok felházaitokat!” – Úzvár percek alatt zászlódíszbe öltö-zik; veres színűt még véletlenül sem tűznek ki. Ámegészen huszonötödikéig semmilyen szervezettmegmozdulás nincsen – aznap délután az úzvárigimnazisták tüntetnek a fővárosi forradalmi ifjúságmellett. A vezetőjük későbbi francúz- és huntanárod,Szövétneki, aki akkor még pályakezdő pedagógus,de megérti az idők szavát és viszi magával a tanuló-szobásokat. Négykor van a gyülekező, a menet élérea technikusképzőbe járó huszonévesek állnak.A több száz főnyi menet egyre dagad, mind többmunkás csatlakozik a fiatalokhoz, de a fegyveresrendfenntartók nem avatkoznak be. A rendőrsapkák-ról ekkorra már lekerülnek a muszka mintájú címe-rek. A vonulók útbaejtik az evangélikus templomot,átvágnak a kohók és az akácos mellett, majd a vas-útállomás felé veszik az irányt. Tudják: ha a karhata-lom tenni kívánna valamit, akkor a gyújtósi sorompókörnyékén kellene a géppuskákat felállítania.Miután elhagyják a kanyart és nem történik tragédia,világossá válik: Úzváron nem lesz sortűz. A tüntetőmenet a gyárat megkerülve a főpostához igyekszik,hogy ott feladják a szolidarizáló táviratot:„Világváradi ifjúság, veled vagyunk. Az úzvári ifjú-ság.” De a menet nem csupán vonulgat. Az elsőveres csillagot a tűzoltóság udvarán lévő kis árboctetejéről szerelik le; s a gyárkapun függő, felnagyí-

tott élüzem-jelvénynek sem kegyelmeznek. Miután alaboratórium tetejéről is leverik a gyűlölt csillagot,valaki felkiált: „Az obeliszk még áll!” Dömpert kerí-tenek a muszka emlékmű ledöntéséhez, ám az elsőpróbálkozás sikertelen: elszakad a kötél. Szereznekhát egy vastagabbat, de a dömpernek kipörög a kere-ke – rá kell segítenie annak a temérdek embernek.Úgy húzzák el a megszállás jelképét, mint a répame-sében, hogy aztán teljes egyetértésben síndarabokkalzúzzák szét. Este hétkor a diákok felrohannak aledöntött szoborra, és eléneklik a Himnuszt. Miutánmegtörténik a profán körmenet a gyár körül, a tömegföltuszkolja Albertet a patika lépcsőjére elszavalni aNemzeti dalt. Albert a járási írócéh elnöke, verseit amiskádi területi írócsoport Kohó című folyóiratábanpublikálja, amit azután Széphalomra keresztelnek át.Később úgy emlékszik vissza erre az önkívületbentöltött estére, hogy az emberek önmaguk fölé nőnek:valahogy mindenki egy fejjel magasabbnak látszik.Reggel két műszak dolgozói a bányatröszt irodaépü-lete előtt gyülekeznek; a rendőrök tétlenek, miként asójagázlósi és harangodi határőrök is. Igaz, idővelmár tízezres tömeg hömpölyög utcáról utcára, jogo-kat követelve és negyvennyolcas dalokat énekelve.Huszonhatodikán a munkástanács meghirdeti asztrájkot és az úzvári kohászok egészen a muszkainvázióig nem is veszik fel a munkát, jóllehet min-denki bejár a munkahelyére a rendes műszakbeosz-tás szerint. A rendet ekkor már az újonnan alakultnemzetőrség tartja fenn. Olykor fura helyzetek isadódnak. Mikor a kenyérgyárnak elfogy az élesztőjeés nincs utánpótlás, megkérdik a vasgyári labort,nem tudnának-e segíteni. Már hogyne tudnának! A jóöreg vegyész szaktársak ötvenliteres üvegballonok-ban tésztalevet készítenek, sűrített levegővel pum-pálják át, majd beoltják élesztőgombával. Amikormegérik és elszaporodik az élesztő, leszűrik ésmehet a kenyérgyárba. Jól jellemzi a viszonyokat,hogy a munkástanács elnöke mindenütt istenfélőbolsevikként mutatkozik be. Épp konszolidálódna ahelyzet, ám ekkor megérkezik Úzvárra a miskádisortűz híre. Oszmán, az úzvári nemzetőr-parancsnokakkor már öt napja alig alszik két-három óránál töb-bet: napközben az őrjáratok szervezésével van elfog-lalva, amikor pedig végre hazamegy, mindenfélerádióadásokból próbál tájékozódni. Huszonkilen -cedikén reggelre annyira kimerül, hogy hallucinációitámadnak: olyan érzése van, hogy a rendőrök megakarják támadni a nemzetőröket. Felkiált, majd több-


Fejezet a szerző Angyaldekameron című, készülő könyvéből.

ször is a levegőbe lő a pisztolyával. Az udvaron tar-tózkodó nemzetőrök pánikba esnek és ők is elkezde-nek lövöldözni. Mivel a kapitányság udvara zárt, ígykívülről nem lehet látni, mi történik az épület takará-sában, a városi járőrök is tüzet nyitnak, s csak nagysokára derül ki, hogy szó sincsen semmiféle ellen-ségről. Oszmán akkor már nincs eszméleténél.Felviszik a kórházba, ahol az orvosok megállapítjáka súlyos idegösszeroppanást. De a rettegés angyalaelszabadul: a dezinformációk és a káosz folytánelőbb a hangosbemondón figyelmeztetnek a vész-helyzetre, majd a kazánház melletti gyári sziréna ismegszólal. Az ülősztrájkot folytató munkások feszí-tővasat ragadva, futólépésben indulnak a rendőrkapi-tányság felé. Jóllehet kiderül, hogy vaklárma azegész, nem oszlik szét a tömeg, hanem a miskádisortűzre emlékezve spontán rigmusokat kezd skan-dálni. Mikor a nemzetőrök elfognak egy ügyészséginyomozót, mert meglelik nála az önvédelmi fegyve-rét, amely a beszolgáltatás ellenére nála marad,némelyek felismerik benne kegyetlen vallatójukat,kitépik a nemzetőrök kezéből és agyonverik.Ugyanerre a sorsra jut egy ávós tiszt és egy rendőr-százados is: felakasztják őket a Tiszti Kaszinó előttigesztenyefára. Korábban embereket kínoztak, ám acsőcselékké vált sokaság most őket kínozza: a száza-dost lábbal lógatják fel, órákig csüng fejjel lefelé,amikor pedig összekötött kézzel még mindig megakarja törölni az arcát, egyik volt áldozata, egyparaszt, vasvillát szúr belé. A nemzetőrök tehetetle-nek; még a munkástanács elnökét is kis híján meg-lincselik, amikor felszólal a kegyetlenkedés ellen.Egy másik ügyész úgy ússza meg a népítéletet, hogygyorsan felveszik a kórházba és befektetik a sebé-szeti osztályra. Jolán nagyanyád a csődület híréreCsalánosról siet kivégzésnézőbe, de a kíváncsiságamegbosszulja magát: elájul a véres látványtól. Egyközeli padra ültetik, vízzel locsolják, amíg nagynehezen magához tér. Később azt állítja: a tetőn látjafényképezni Duplaagyat, az abnormális fejű fotóst,akinek a képei alapján nemcsak az önbíráskodókat,de a bámészkodók közül is sokakat elítél majd abosszúszomjas káderjónási terror. A történelem fur-csa fintora, hogy a munkástanács hetilapja, a SzabadÚzvár első száma november harmadikán, a forrada-lom eltiprásának előestéjén jelenik meg Albert költőszerkesztésében. Ezt a lapszámot később a Toszkáncsalád a legfélelmetesebb „konszolidáció” időszaká-ban is féltett ereklyeként őrzi. November ötödikén az

úzvári és pákádi munkástanácsok közös nyilatkozat-ban követelik Imre mártír kiszabadítását és hivatalá-ba való visszahelyezését. Nem naivak: azt várják,hogy másnap válaszként Úzvárt is megszállják amuszka csapatok, hiszen már Regekő és Nógrád -bánya is elesik. Nemcsak a szabad Úzvár, hanem aSzabad Úzvár is unikummá válik. A muszkák végültizenegyedikén délelőtt érkeznek meg két-háromszá-zan, tankokkal és páncélosokkal. Parancsnokukmeggyőződik róla, hogy rend és nyugalom honol, spár óra múlva el is hagyják a várost. Így a másodikszám is megjelenhet tizennegyedikén. A vezércikkvisszautasítja Káderjónás beszédét, amely lefasisz-tázza a forradalmat; és azt is kifogásolják, hogy aSzabadnép impresszum nélkül jelenik meg. A SzabadÚzvár munkatársai úgy határoznak, hogy továbbra is anevükkel vállalják minden sorukat. A harmadik szám-ban, tizenhetedikén, tizenhárom nappal a puccs után,még mindig nyíltan visszautasítják a Káderjónás-félebábkormányt, és továbbra is Imre mártírt követelik akabinet élére. Huszadikán visszatérnek a muszka pán-célosok. Sehovcov városparancsnok parancsba adja afegyverek beszolgáltatását, gyülekezési és éjszakaikijárási tilalmat rendel el – ám a sajtómunkásokatbékén hagyja. A következő szám Úzvár és Vidékecímmel jelenik meg: a szerkesztők ezzel kívánjákjelezni, hogy a város immár nem szabad. A megszál-ló tisztek rokonszenveznek a munkástanáccsal,amely önként korlátozza jogkörét, de legitimitásátsenki nem vonja kétségbe. Vezetési válság azért ala-kul ki, mert vannak, akik szerint a sztrájk nem haté-kony eszköz, hiszen ennek hatására sem mennek kia muszkák. A sajtó derekasan tartja magát, de a vas-gyár alig kezdi újra a termelést, letartóztatják anemzetőrség parancsnokát és helyettesét. Ennekhírére ismét megbénul a gyár, visszaáll a sztrájk.Az Úzvár és Vidéke az ötödik számban már arról adhírt, hogy itthon vannak az úzvári munkástanácsletartóztatott tagjai. A vezércikk a hónapfordulómiatt az Október huszonharmadika címet kapja.„Tegnap egy hónapja, hogy egy eszeveszett, sajáthatalmába belerészegedett és hatalmához az utolsópercen túl is görcsösen ragaszkodó hóhér a mikrofonelé áll és átszakítja a tűz és a vér gátjait.” A befeje-zés pedig így szól: „Követeléseink, amelyeknek tel-jesítéséért Világvárad ifjúsága októberben békés tün-tetésen az utcákra vonul, amelyekért az elnyomásellen fegyvert fog, ma is érvényesek. Ezekből akövetelésekből a hun nép nem enged. Ezeket a köve-


teléseket vér pecsételi meg, s a hun munkásság, ahun ifjúság nem lesz árulója a néphatalomra épültHunniáért hullatott vérnek.” December elsején ahetilap fejlécébe már belekerül az állampárt neve,Sehovcov őrnagy pedig értekezletet hív össze avárosparancsnokság épületébe. Megköszöni azegyüttműködő készséget, és bejelenti, hogy alakula-ta rövid időn belül elhagyja a várost. Külön megkériAlbert főszerkesztőt, hogy ezt a lehető legrövidebbidőn belül írja meg az újság. A friss lapszám néhányóra alatt össze is áll és a muszka kivonulás híréreismét Szabad Úzvár szerepel a fejlécén. Ám másnapreggel Sehovcov már a szerkesztőségben várjaAlbertet, fasisztázza és ellenforradalmározza.Miután megtudja, hogy a lapot ötezer példánybannyomják ki, parancsba adja, hogy másnap reggelnyolcra legyen mind az ötezer az íróasztalán, mert hanem… – és a pisztolyához nyúl. Albert hanyatt-hom-lok papírt szerez, indul a nyomdagép, újranyomjákaz ötezer példányt. Másnap reggel nyolckor ott azötezer újság az íróasztalon, de Sehovcov már sehol:éjjel érte jön a muszka katonai rendőrség, letépik a

rangjelzését, kopaszra nyírják és elviszik. Hidegnapok köszöntenek Úzvárra: a konszolidációnakcsúfolt megtorlás nem mentes a koncepciós elemek-től. Albertet életfogytiglani börtönre ítélik, amibőlkét részletben tizenhárom évet ül le. Harminchatítélet születik, ebből három az életfogytiglani ésnégy a halálos: Káderjónás a vérre ólommal felel.Egy fogvatartott a rendőrségi kihallgatások során,tisztázatlan körülmények során halálozik el. Úzvárpéldája Nyugaton, az Ötös Bizottság előtt a hunellenállás szimbólumaként szerepel. Káderjónást ittannak nevezik, ami valójában: hazaárulónak.Szövétneki a tűzhely hamusa alá rejti forradalmikölteményeit – egyet közülük te közölsz majdnegyven év múlva az úzvári antológiátokban: látha-tó, ahol megégett a kézirat széle. A káderjónási pro-paganda az úzvári véres hétfő brutalitását domborít-ja ki, a Szabad Úzvár dicsőséges történetén azonbanez a kicsinyes iparkodás nem tud foltot ejteni.Bosszantó cáfolata annak, hogy ez a forradalomvéget érne november negyedike hajnalán. Az igaziforradalom soha nem ér véget.


Pásztorfiú (1943)

LUCZA BÉLA

Megjártam a Hadak útját

1936. szeptember 23-án Debrecenben láttam meg a nap-világot ötödik gyermekként az egykori Demke Kli -nikán, amely azóta már megszűnt, s ahol születésemkorÉdesanyám szakácsnő volt, és a nővérszálláson laktunknyolchónapos koromig. Édesapámat nem ismerhettem,mert az országot járva vállalt mun-kát, és csak ritkán jött haza. Pár heteslehettem, mikor meghalt.

Testvéreim már menhelyenéltek – hasonló sors várt rám is:nyolchónapos voltam, amikorDebre cenben Kulybus néni vettmagához, aki csak „kis rucá”-nakhívott. Mind össze négy évet töl-töttem nála, ameddig meg nemszületett fia kislánya, ezért vissza-adott a menhelyre. Onnan Hajdú -szo boszlóra kerültem, ahonnanmég aznap este megszöktem: reg-gelre – a sínek mellett – hazagyalo-goltam Édesanyámhoz Deb recenbe.Sajnos, csak két évig maradhattam,majd – egy apáca jóvoltából – anagykállói Pallagi családnál éltem:disznót és kacsákat etettem, vizethordtam, és gallyakat gyűjtögettem az erdőben.

Nyolcévesen kezdtem az első osztályt, s az egyiktanárnő kiderítette, hogy az iskolánkba jár egy másikLucza – János –, aki nem más, mint a két évvel idő-sebb Bátyám! Minő szerencse és isteni kegyelem –csoda. Attól a pillanattól kezdve a Bátyám védelmealatt álltam: senki sem mert bántani, csúfolni, gú -nyolni, mert megvédett. Sajnáltam, hogy mindösszekét évet tanulhattam abban az iskolában, mert 1945telén – a legidősebb testvérem, Gyula hívására – gya-log mentem a 22 km-re lévő Nyírbátorba, hogy a márott lakó Édesanyámmal és testvéreimmel élhessek.Útközben részeg román katonák felvettek a szeke-rükre, de az első adandó alkalommal – még Nyír bátorelőtt 2 km-rel – egy tanyánál leugrottam. Még sze-rencse, hogy gyermekként ép bőrrel megúsztam –akkor még nem lőttek utánam. Ki gondolta volna,hogy egy évtizedre rá a szovjet katonák már nemlesznek oly kegyesek: hidegvérrel lőnek majd le.

Újdonsült tanyai ismerőseimnek nagyon sokat kö -szönhetek: felkutatták Édesanyám testvérét, Ida nénit –akit ismertek is –, aki átvitt Édesanyámhoz, s ráadásulösszehozta családunkat: újra együtt lehettünk mind azöten gyermekek Édesanyánkkal Nyírbátorban.

1951-ben – 15 éves voltam akkor – vidéki diáko-kat toboroztak ipari tanulóknak. Pesten – a IV. kerü-letben, a Megyeri úton – a Kilián György Ipari Ta -nuló intézetben laktam, és a Dohány utcai ÁltalánosIskolában folyt az oktatás: köszörűsnek tanultam.

Autószerelő szerettem volna lenni,de nem úgy alakult. A hét egyikfelében folyt az elméleti oktatás,majd a másik három napban gya-korlaton voltunk: a csepeli RákosiMátyás Szerszám- és Készülék -gyárban – az egykori WeissManfréd Vasműben. A MagyarHonvédelmi Szövetség (MHSZ)szervezésében hetente egyszerkötelező volt lőgyakorlaton résztvennünk. Fiatalként aktív tagjavoltam mind a DemokratikusIfjúsági Szövetségnek (DISZ),mind a kultúrcsoportnak, mindpedig a Magyar Repülős Szö -vetségnek mint ejtőernyős –élsportoló voltam. DISZ-tagsá-gomra nem vagyok büszke, de saj-nos csak így lehettem – mint

„megbízható ember” – ejtőernyős sportoló.1953 júniusában végeztem: a Szerszám- és Készü -

lék gyárban tettem le a mestervizsgát – „négyes” kate-góriában adták át a szakmunkás oklevelet. Ezt követő-en már egy négyágyas szobában lakhattam a KossuthLajos utcai nyolcszáz férőhelyes munkásszálláson.

1956-ban Csepelen a Vas- és Fémművekben, aVarrógépgyárban univerzális köszörűsként dolgoz-tam. Október 23-án műszakváltáskor tudtuk meg,hogy a belvárosban tüntetés van, ezért munka után akultúrteremben gyűlést tartottunk, ahol azon nyom-ban elzavartuk a párttitkárt. Menten HÉV-re isültem, és bejöttem a Boráros térre, ahol már teljesforradalmi hangulat fogadott: transzparenseket tartóés jelszavakat skandáló diákokkal telt teherautókszáguldoztak – még a villamosokon is voltak felira-tok, némelyik ház ablakaiból pedig nemzetiszínűpapírzászlókat lobogtattak lelkesen. A Margit hídpesti hídfőjéig villamossal mentem, de onnan nem


Még bizakodva néztem a jövőbe 1956 októberében…

közlekedett tovább a 2-es villamos, mert már ott issokan voltak. Az Országházhoz érve, az összesereg-lett tüntetőkkel együtt kiabáltam: „Nagy Imrét köve-teljük!” Civil ruhás nyomozók próbáltak minket osz-latni, de senki sem mozdult. Mikor Nagy Imre„Elvtársak” köszöntéssel szólt hozzánk, kifütyültük,lehurrogtuk, de helyesbítése után megtapsoltuk, ésbizakodással hallgattuk beszédét, mert vele szimpa-tizáltunk, hiszen reformerként ő is változást akart.

Hamar híre ment: aRádiónál már lövik azembereket, a Sztálin-szobrot pedig döntik,ezért a tömeg oszlanikezdett, s csoportokbangya log indultunk a hely-színekre. A Rákóczi út–Vas utca–Bródy Sán dorutca út vonalon jutottamel egészen a Rádió épüle-tének bejáratához. Útköz-ben láttam az első áldoza-tok egyikét: a Vas utcaiKórháztól kb. 15 m-re feküdt a járdán egy nemzetiszí-nű zászlóval letakart halott munkás – a fellebbentettzászló alól látszott, hogy hiányzott az orra és a félhomloka. Ő volt a zászlóvivő. Döbbenten és szörnyül-ködve néztük. Egy katonatiszt – letépve parolinját – ottzokogott mellette. A szemtanúk elmondása szerint azávósok állták útját a tüntetőknek, hogy ne jussanak ela Rádióig, de a Himnuszt éneklő tömeg közé lőttékkb. tíz méterről a félíves géppisztoly egész tárát: 32golyót. Ott, azt a szerencsétlen áldozatot látva váltamforradalmárrá és szabadságharcossá.

A Rádió ostromában fegyveresen nem vettemugyan részt, mivel megsérült a lábam – először egyMúzeum körútról jövő, kis „32-es” magyar tank aRádió bejáratánál a falhoz nyomott egy hasonló korúfiatalemberrel együtt.

Először az erkélyen felolvasták a 12 pontot, majdSzepesi György kezdett szellemeskedni, hogy ak kormehetünk is, oszoljunk, de a tömeg nem tágított.Mindez abszurdnak tűnt számomra abban a helyzet-ben. Vártuk, hogy beolvassák az újabb követelése-ket, melyeket közben hoztak: a kibővített, 16 pontot.

Az ávósok már korábban megszállták a környezőházak tetejét és a Rádió épületét is, az ablakokbólkönnygázgránátokat hajigáltak, lövések és jajgatá-sok hallatszottak. Mégsem mozdultunk.

A Rádió erkélyére kitett hangszóróból a követelé-seket hallottuk – azt hittük, az megy élő adásként is.

„A ruszkik menjenek haza!” – erre mi is ordítot-tuk: „Függetlenséget!” – „Sajtószabadságot!”

Fél tíz körül a tömeget a tetőkről és az ablakokbólkezdték lőni: visítások, jajgatások hallatszottak – akapubejáróknál próbáltunk védelmet keresni, miköz-ben csak úgy szikráztak a golyók az aszfalton.Az említett harckocsi mögött mentem, mikor másod-

szorra egy sorozatlövéssorán az aszfaltról bele-pattant a lá bamba egygolyó – én is egy kapualá sántikáltam, miköz-ben üvöltöttem: „Ne lője-nek!” Huszad magammalbevittek a Vas utcaiKórházba, hogy ellássáksebesülésemet. A társal-góban teát osztottak, mimeg hallgattuk a SzabadEurópa Rádiót – mialattfolyt a Rádió ostroma.

Egész éjjel folyamatosan hozták be az egyre súlyo-sabb sérülteket – már be sem fértek a műtőbe, ahovabenézve, iszonyatos látvány fogadott: amputáltkezek és lábak hevertek az asztal alatt is. A lépcsőnélfeküdt egy fejlövéses ember, akinek a homlokánhatolt be a lövés, és hátul jött ki – a kezét fogtam,miközben meghalt.

Volt a sebesültek között egy magas rangú ávós is,akinek három óriási, füstös lyuk tátongott a hasán:várt a sorára, hogy ellássák, de mivel addigra márrengeteg sebesült volt, mire rákerült a sor, belehaltsérüléseibe. Közben derült ki, hogy előtte nem sok-kal lőtte le egyik ávós közlegényét, aki – parancsátmegtagadva – nem akart belelőni a Rádiónál össze-verődött fegyvertelen tömegbe.

Csak másnap reggel, október 24-én, 7 óra körülengedtek ki a kórházból. Hazafelé tartva, szörnyűképek égtek be emlékezetembe: kiégett páncélautóaz EMKE előtt, benne pedig öklömnyire összezsu-gorodott és összeégett ember.

A betört kirakatokból semminek sem kelt lába.Sőt, az utcára kitett ládákban gyűjtöttek az áldozatokhozzátartozóinak – abból sem vett el senki egy fillértsem. Ahogy közeledtem a Corvin köz felé, feltűnt,hogy a körúti házak ablakainak a többsége kitört:csak később tudtam meg, hogy onnan előző nap már


Katonaigazolványom

dobálták a benzines üvegeket. A Corvin közbenteherautóról osztogatták a fegyvereket – én is beáll-tam a sorba: egy Mauser puskát és két bőrtokban töl-tényeket is kaptam. Így váltam még aznap délelőttCorvin közi fegyveres harcossá.

Felfegyverzett bajtársaimmal 8 óra tájban márfegyveres ellenálló csoporttá alakultunk a mozi pénz-táránál: mi voltunk az ElsőEllenállási Fegyveres Csoport.Ott ismertem meg Katona -köpenyest, azaz Iván KovácsLászlót,1 akit az ott egybegyűltekparancsnokká választottak, aki-től a szabadságharcos igazol-ványt kaptam, és akinek mégaznap a helyettese lettem.Elővigyázatosságból – egymástés majdani életünket védendő –mindnyájan becenevet használ-tunk: engem – termetem miatt –Kicsi vagy Kék svájcisapkásnéven ismertek. Senkinek semtudtuk az igazi nevét, nehogyesetleges elfogásunkkor – valla-tás közben – elárulhassuk.

A mozi jobb oldalán – ha amozi épületével szemben ál -lunk –, az árkádok közöttiépületben voltunk vagy húszan.A Parancsnokság bal oldalonvolt, a Corvin köz 4. sz. alattiház egyik első emeleti lakásában– Dr. Kramolin kórházi főorvosévolt a lakás, aki állandóan a kórházban tartózkodott,ezért rendelkezésünkre bocsájtotta.

A bérházak emeletein lévő lakásokban családok-nál aludtunk, míg a Körúton a tőlünk lévő harmadikház második emeleti egyik lakásában élő kalauznőszerzett számunkra élelmet – akit ezért később fel isakasztottak. Pár lakással arrébb, egy idős néninélettem és aludtam aznap éjjel másodmagammal.

Október 25-én jött közénk Bibsi (Rác Lajos) ésbarátjával, Szöszivel (a mai napig sem derült fénykilétére) ők is Kicsinek hívtak. Mindhárman 20 év

körüli fiatalemberek lévén, úgy összebarátkoztunk,hogy egészen november 6-ig együtt voltunk.

Kora délután éppen a Rákóczi út felé indultunk,miközben feltűnt egy szovjet harckocsi: azonnal lőnikezdett. Másik két társam egy kapualjban találtmenedéket, míg én egy ruhásüzlet betört kirakatánkeresztül ugrottam be, ahol a padlón a már korábban

ott elhelyezett halottak kékül-tek-zöldültek. Nem volt időmgondolkodni: odafeküdve közé-jük, a lógó ruhák alatt vészeltemát a ruszkik elvonulását.

A harcok elcsitultával mintparancsnokhelyettes tizennégytársammal együtt – akikért énfeleltem – teherautóval elindul-tunk, hogy személyautót szerez-zünk parancsnokunknak, de saj-nos nem sikerült. Aznap éjjel amoziban aludtunk ülve, de több-ször már nem, mivel végigfagyoskodtunk.

Az állomáshelyem ugyan amozi mellett volt, de társaimegy párszor eljártak a Práterutcai iskola pincéjébe is enni,ahol az élelmet tárolták, amelyeta környék lakói adtak, valamintvidékről is hoztak adományo-kat. Egy ilyen teherszállítmánythozott Trencsényi László 2 is.

Már jó előre fel voltak vér-tezve a környék lakói is: maguk

készítették a házak ablakainak belső részén elhelye-zett, lógó kanócú, benzines üvegeket – gyújtásra ésdobásra készen.

Október 26-án éppen fegyveres szolgálatban vol-tam, mikor egy T-55-es harckocsi már két lövedéké-vel eltalálta a Kilián Laktanya első és második eme-letét. Amikor lőállásba került, Falábú 3 elindult ugyanfelém, hogy segítségemre legyen – mint tapasztalttüzér –, de nyomban cselekednem kellett: meghúz-tam az elsütő szerkezetet működésbe hozó nőiselyem kalapzsinórt, s – egy jól célzott lövéssel –


1 (Debrecen, 1930. 08. 18. – Bp., 1957. 12. 30.: felakasztották) –1956. 10. 24.–10. 30. között a Corvin köz parancsnoka, míg aznappuccsal le nem váltották.

2 A Corvin Közi Bajtársi Közösség és az ’56-os MagyarokVilágszövetsége ügyvezető elnöke, a Pesti Srác Alapítvány elnöke.

3 Mesz János (Pécs, 1931. – Bp., Péterffy Kórház, 1956. 11. 16.)Falábú Jancsi /Tuskólábú régen tüzér volt, ezért – koránál fogva –szeretett az ágyúnál dirigálni. Így lett a tüzérek parancsnoka 11.02-tól: legtöbbször ő kezelte az ágyút.

Emléktábla a Corvin közben

sikerült egyedül harcképtelenné tennem a tankot.Míg a szovjetek ködösítettek, közben átmenekülteka mögöttük lévő tankba, és továbbálltak.

Már javában folytak a tárgyalások a Corvin közi-ek – Iván Kovács vezetésével – és a Kilián Laktanyaparancsnoksága között. Maléter már 25-én megérke-zett, de nem akartak segíteni: nem adtak sem lőszert,sem tüzérségi ágyút. A végén azért mégis kaptunk –Maléter tudta nélkül! – egy tüzérségi ágyút, amelyetbeállítottuk a mozi lépcsőjére. Sőt, több láda lőszer-rel is elláttak minket. Volt köztünk egy félkarú kato-na is, aki bravúros ügyességgel tudta a hatalmas éssúlyos ágyúgolyót csőre tölteni.

Aznap érkezett Pongrátz Gergely,4 Bajusz – akitcsak Nagypofájúnak hívtam, mivel folyton dirigáltés okoskodott. Egyik testvére (mivel többen is voltakott velünk a Pongrátz testvérek közül) – Gergellyelellentétben – nagyon csendes és szolid volt.

Nekem mindig akadt egy pár vállalkozó szelleműtársam, akikkel a páncélautókat lőttük ki.

Október 27-én már több napja őriztem az ágyút.Az előző napi haditettemnek olyan híre lett, hogymég a Paris-Match fotóriportere, Jean-PerrePedrazzini 5 is készített velem interjút, fényképetazonban nem, mert attól tartott, hogy a határnál elve-szik tőle a képeket, engem pedig akár még hátulrólfotózva is felismernek és felakasztanak.

Október 28-án az Üllői úton jött felénk egy szov-jet tank, amelyet asszonyok és gyermekek vettekkörül, majd mi is megérkeztünk. Csodálkoztunk,hogy nem tanúsítottak ellenállást: megadták magu-kat. Így volt már egy harckocsink is. Mint aztánkésőbb megtudtuk, ki is végezték őket.

Később örömrivalgásban törtünk ki, mikor meg-tudtuk Nagy Imre bejelentését, hogy győzött aForradalom. Örömükben sokan az egész tárat azégbe lőtték a géppisztolyukból – azt hittük, egy újvilág kezdődhet.

Október 29-én délelőtt engedélyt kértem IvánKovács Lászlótól, hogy kimehessek Csepelre a fize-tésemért – Bibsi és Szöszi is elkísértek.

Október 30-án délutánra ér tünk csak vissza. Pöttöm– a 13 éves csepeli srác, akit évek óta jól ismer tem sze-mélyesen Csepelről, s aki „Kezit csókolom”-malköszönt nekem – azt kiabálta: „Most már Gergely aparancsnok!” – nem tudtuk mire vélni, mi történhetett,míg elvoltunk. Iván Kovács – nekem mint parancs-nokhelyettesének – azt mondta: „Nem akarok testvér-harcot, inkább hagytam az egészet!”

Azon a napon esett el a Köztársaság téri Pártház.Magam is odamentem – ugyancsak Bibsivel és Szöszi -vel –: kerestük mi is a lejáratokat. Addigra már csakpár halott feküdt a földön, a Pártház előtt kiterítve, deláttuk viszont a fölakasztott és megcsonkított ávóst is.A körülöttünk állók elmondták, hogy a felbőszülttömeg – miután felakasztották az ávóst –, a szájábatömték a zsebében lévő pénzt és a fizetési cédulájátis, majd meggyújtották. Elborzasztott a megperzselő-dött test látványa. A már üres Pártház épületébenelcsodálkoztunk, mi lehet az a hatalmas, drótokkalteli tábla? Bizonyára az ország egészét behálózó tele-fonközpontjuk kapcsolótáblája. Kimentünk a hátsólebetonozott udvarra is, ahol – minden híresztelésselellentétben – nem összekötött kezű halottak feküdteka nem is létező, úgymond kiásott virágágyás alatt,hanem mindössze egy feltúrt virágkúpnyi földterüle-tet találtunk – semmi mást.

Október 31-én közel pár százan harcoltunk.Éppen őrséget álltam az egyik oszlopnál, az ágyúmellett, mikor Király Béla aláírásával SzlamaÁrpád 6 – akit aztán többet nem is láttam a Corvinközben – átadta nekem a nemzetőrségi igazolványt.

Aznap Iván Kovács elköszönt tőlem – akkor lát-tam utoljára.

November elején már bemérték a szovjetek repülő-ről a Corvin köz környékét – gránátokat lőttek ránk.


4 (Szamosújvár, 1932. 02. 18. – Kiskunmajsa, 2005. 05. 18.) – 1956.10. 30-án magát választtatta meg a Cor vin köz főparancsnokának.11. 02-ától már nem is láttam: elhagyta el az országot. 1957 tava-szától a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség alel-nöke, majd 15 évig elnöke (1982-ig). 1990-ben jött haza. 1991-tőlaz ’56-os Magyarok Világszövetsége elnöke és az ’56-os PestiSrác Alapítvány vezetője. 1999-ben megalapította – a Világbaszétszóródott ’56-os bajtársak adományaiból – az ország egyetlen’56-os múzeumát (’56-os Nemzeti Emlékmúzeum – Kis kun -majsa–Marispuszta), amelynek – 2002-ben Csete György építésztervei alapján készített és felavatott – kápolnájában nyugszikÖdön testvérével együtt, akiről Kozma Huba írt könyvet PongrátzÖdön címmel (Kiskunmajsa, 2006., ’56-os Történelmi Alapít -

vány). Visszaemlékezését Corvin köz – 1956 címmel írta meg(Chicago, 1982., magánkiadás, Budapest, 1989, 2004.). Róla szólKozma Huba Pongrátz Gergely című könyve (Lakitelek,Antológia Kiadó, 2002).

5 (1927. 01. 30.–1956. 11. 07.) Október 30-án a Köztársaság téren halá-los sebesülés érte, miután éppen egy sebesült kisfiút vitt a 25. számalatti elsősegélynek kinevezett kapualjba – hátulról érte a lövés.A Péter ffy Sándor utcai kórházba vitték – 11. 07-én halt hősi halált,akárcsak Gérecz Attila (1929. 11. 20.–1956. 11. 07.) mártír költőnk is.

6 (Orosháza, 1934. 10. 03.–Bp., 2007) Tizenöt év a pokolban (Bp.,2006., Magyar a Magyarért Alapítvány) címmel írta meg szenve-déseit. Ugyancsak a XI. kerületben élt. Mohi Sándor–Tényi István:1956-os nagy ítéletesek című interjúsorozatában ő is megszólalt.

November 3-án este már tudtuk, hogy hamarosantámadnak a szovjetek, mert nemhogy elvonultakvolna, hanem egyre többen jöttek. Este kilőttünk egyruszki páncélautót, egy teherautót és ágyút is aKörúton. Aznap még tizenegyen harcoltunk a cso-portunkban, majd kilencen maradtunk. Mint pa -rancs nokhelyettes őszintén megmondtam társaim-nak, mi vár ránk, és felajánlottam, hogy aki úgy érzi,nyugodtan tegye le a fegyvert, és menjen el.

November 4-e hajnalán a Rádióban elhangzottNagy Imre-bejelentés az árkádok egyik házának pin-céjében ért minket – a lakóktól szereztünk róla tudo-mást. Nem értettük. A Corvin közi Parancsnokságonegy lélek sem volt már: kihalt a környék. Kis időmúlva halt meg helyettesem, Colos is: homlokon lőt-ték. Hiába óvtam, hogy ne álljon egy helyben,hanem inkább mozgó célpontként fürkéssze az árká-dok alól az Üllői út sarkát. Megszorítva a kezem,csak ennyit szólt: „Hadd menjek én!” Nem hallgatottrám. Mintha kihívta volna maga ellen a sorsot: vál-lalta a halált. Miért? Ezt csak ő tudhatta. Nem tudtammegóvni. Csak egy, a kilencvenes években készülttévéinterjúból tudtam meg, mikor egy alak magadicsekedte el, hogy a szemközti házból mint mester-lövész célkeresztes, éjjel is látó puskával talált hom-lokon valakit. Rádöbbentem: igen, Colost. Aznapramár csak heten maradtunk: ember- és lőszerhiánymiatt több csoportra oszlottunk. A Práter utcai üresiskolában húztuk meg magunkat, mert mire odaér-tünk, már mindenki elment. Soroksárnál – a Juta-dombon – még sikerült egy magyar tüzérségi alaku-latnak megállítania a szovjeteket, de csak ideig-óráig.

November 5-én már olyan hideg volt, hogy majd’megfagytam egy szál ingben és a sportöltönyömben– karomon a nemzeti színű nemzetőr szalaggal –,svájci sapkában, amelyen ott díszlett a Kossuth-címer, amit még 26-án egy idős néni varrt rá, egyfekete cipőbokszos doboz tetejéről vágva ki. Olyanforrófejű és izgága voltam, hogy egy támadást semhagytam ki: mindig mindenhol ott akartam lenni.Túlfűtött lelkesedésem lett a vesztem. Aznap hajnal-ban kezdték meg a szovjetek a Corvin köz és egészBudapest elleni támadást.

November 6-ától kezdve már csak kerítéseken,létrákon keresztül juthattunk udvarról udvarra.Magam is így értem el a Vajdahunyad és a Napfényutca sarkához, ahol az utca már tele volt szovjetek-kel és harckocsikkal. Találkoztam egy másik fegyve-

res csoporttal, akik közül valaki – mintha megéreztevolna – figyelmeztetett, hogy menjek onnan, mertcsak baj lehet belőle. Honnan tudhatta?

11 óra tájban a Vajdahunyad utca 23. szám alattiház egyik lakásának kitört ablakai mögül fürkésztema szovjetek vonulását, de mivel észrevettek, odalőt-tek. Én is lőttem minden irányba, sőt, még egy grá-nátot is kidobtam – ezzel tűzharcba keveredtemvelük. Nem hősködésből, hanem reflexből lőttem,mint addig is az elmúlt két hét során: ha lőttek, én islőttem – pusztán beidegződésből. Még gránátot isdobtak be az ablakon, úgyhogy hiába mentem át amásik szobába: az robbant, szilánkba aprítva a szek-rényt. Miután kifogyott a táram, a fürdőszobábanhúztam meg magam, ahonnan csak az udvar felé voltmenekvés. A szovjetek egyik része a sebesültjeiketvitte, míg a többiek újabb gránátokat dobtak be.Szétlőtték a bejárati ajtót, majd egy szovjet katonarám emelte félíves villámgéppisztolyát, de nem lőtt,mert a kezem nem volt a géppisztolyomon. A hétkatona és két tiszt közül ketten kirángattak az elő-szobába, és elvették a géppisztolyomat. A két tisztelkezdett ütni-verni – alaposan kezelésbe vettek.A legvadabbul verő tiszt arca maradt meg örökreemlékeimben, mivel őt láttam utoljára.

Feltartott kézzel álltam, majd megfordított, éshátulról belém rúgott. Miközben felé fordultam,fejbe lőtt – oldalról értek a golyók: az első lövés aszám szélét és a fogaimat érte, a másik pedig sze-mem világát vette el, míg a harmadik golyó a hom-loküregemet vitte szét a csonttal együtt. Csak azértmaradhattam életben – az orvos szerint –, mert olyannagy volt a homloküregem: ha pár milliméterrelodébb ért volna a golyó, az agyam is szétloccsan.Féloldalt összekucorogva fekve ért a következőgolyó: a lapockámnál hatolt be, a szívem fölött a baltüdőmet vitte át, majd a nyakamon jött ki. Arra mégemlékszem, hogy nyitogatták a szekrényeket, jöttek-mentek, koppantak a csizmák. Aztán arra eszméltem,hogy fázom és fulladok, nem kapok levegőt. Nemtudtam kinyitni a szemem, hang sem jött ki a szá-mon. Próbáltam kitapogatni kezemmel a szemem,hogy miért nem tudom kinyitni, majd rá kellett döb-bennem, hogy mindkettőt kilőtték. Fura, de örültem,hogy agyonlőttek, mégis élek! Tapogatózva és szé-delegve mentem ki a fürdőszobából az udvar hátsórésze felé, ahol az elbújt fegyveres társaim elkaptak,és a félemeletre vittek. Szörnyülködve beszélték,hogyan nézek ki. Egyikőjük agyon is akart lőni, sőt,


még ki akart vinni az utcára, hogy a szovjeteknekmegmutasson, mondván, csak én hoztam rájuk izgá-gaságommal a bajt, ezért miattam ne lőjék szét azegész környéket, ne nyírjanak ki miattam senkit. Egymásik megvédett ugyan, de felajánlotta, hogy kegye-lemből agyonlő, mivel megvakultam. Sőt, még akezembe is adta a pisztolyt, hogy saját magam lőjek.Megemeltem a kezemet egy kicsit a pisztollyal, majd– mivel nem tudtam beszélni –, intettem: nem teszemmeg. Az utca egyik szemközti házának kapuja alattállt a mentő, ezért átvittek oda, majd az emeleten azorvos adott egy injekciót, és azt mondta, talán mégfél órám lehet hátra, ha nem visznek kórházba ésnem adnak vért. Pulzusom sem volt már, de azértpróbáltam megszorítani az orvos kezét, jelezvén,hogy még élek. Két tizenhét éves fiatal egy oroszultudó katonatiszttel vállalta: fehér rongyot lobogtatvajelzik a ruszkiknak, hogy egy sebesültet engedjenekel a mentővel. Az egyik mellékutcában még egyharckocsi is majdnem ránk lőtt, mire nagy nehezeneljutottunk a Koltói Anna Kórházba, ahol azonnalvérátömlesztést kaptam. Mikor eszméletvesztésem-ből magamhoz tértem, a harmadik emeleten feküd-tem, ahol a kórház udvarán lévő kápolna papja föl-adta még az utolsó kenetet is.

Egy hét múlva átvittek az Illés utcai Klinikára,ahol a szemmaradványaimat rakták rendbe. Remény -kedtem, hogy majd talán legalább az egyik szemem-mel látok még. A tüdőlövésem miatt azonban 41fokos seblázzal három napig eszméletlen voltam,majd az orvos megvallotta nekem, hogy látva esete-met, csoda történt: kereszténnyé válik! A kórházbantöbb csepeli munkástársam is meglátogatott, desokan aztán disszidáltak közülük.

Mikor hat hét múlva kikerültem a kórházból, ház-ról házra vittek ebédelni, pénzt gyűjtöttek, ruhátkészíttettek, még egy rádiót is vettek nekem. 1957.május 1-jén még a sörkertbe is kivittek. Törődtekvelem. Szinte ünnepeltek, hogy életben maradtam,mindent megtettek azért, hogy visszanyerjem azéletkedvemet, olyannyira, hogy aztán már a sajátlábamra tudtam állni. Sajnos hamarosan elmaradoz-tak, mivel attól tartottak, hogy összeszedik és fel-akasztják őket. Beszélték, hogy a kórházi zárójelen-tések alapján még kórházban fekvő ’56-osokat is lőt-tek agyon.

Miután elbocsátottak a rehabilitáló intézetből,lejárt a táppénzem, de nem rokkantosítottak. A VakokIntézetében ráadásul rám talált egy magas rangú

ávós, aki azt mondta, mivel statárium alatt fegyvervolt nálam – igaz, nem lőttem vele –, ezért jogos volta kivégzésem: ebben maradtunk.

Édesanyám testvére, Marika néni lánya – aki ösz-töndíjjal Moszkvában tanult fizikusnak, és akinekférje magas rangú fizikus kutató volt – beszélt érde-kemben a Belügyminisztériumban.

1956 októberében megkaptam a katonai behívót,de mivel csak évekkel később találtak rám, így akkoradták oda az alkalmatlansági katonaigazolványt.Nem kaptam sem munkát, sem villamosbérletet,még a vakok közé sem vettek fel. A munkások jóvol-tából albérletekben éltem.

Csak ’58 tavaszán kaptam munkát Pálmai Attilalakatosnál mint segédmunkás Zuglóban, az Őrnagyutcában, ahol rekamiégörgőket és vásári bicskákatgyártottunk – velem együtt hatan. Angyalföldön, aTar utca 5. szám alatt laktam az idős Német néninél,akit szinte nagymamámnak tekintettem.

Az év augusztus 20-án mentem el Szombathelyre,a Vakok Intézetébe, ahol kefekötőként kaptam állást,mert megszűnt a zuglói munkahelyem. Az intézetiidő alatt a Nagy Lajos Gimnáziumba jártam egyévig, közben pedig megnősültem. Feleségem az inté-zet konyháján dolgozott, de közben gyors- és gép-írást tanult.

1960. szeptember 4-én született meg fiunk, aki ötéves volt, amikor elváltunk.

Már a Vas Megyei Kórházban dolgoztam tele-fonközpontosként, mire 1973-ban érettségiztem.Jogot szerettem volna végezni, ezért jelentkeztemaz ELTE Jogtudományi Karára, de nem sikerült,mert a Kórház nem támogatta tanulmányaimat,mondván, nincs szükségük vak jogászra, ráadásulellenforradalmárként tartottak számon, így aztánvisszamentem Szombathelyre újra kefét kötni. Mivela Centrum-taxisok tudták, hogy amatőr rádiósvagyok, kikértek diszpécsernek, ahol 28 hónapig12 órában dolgoztam, mégis csak négy hónap szere-pelt a munkakönyvemben. Közben pedig bedolgo-zóként otthon kefét kötöttem – három és fél órákataludtam naponta.

1963-ban volt az amnesztia, ezért addig az orvo-sok nem is mertek rokkanttá nyilvánítani, mert akkoregyben fel kellett volna jelenteniük lőtt sérülés miatt,így csak 1964-től vagyok rokkantnyugdíjas.

1987-ben Pestre költöztem, mert nem bírtam ataxinál az állandó készenlétet, ráadásul a kefekötés-től és a köszörüléstől légcsőhurutot kaptam – persze


ebben közrejátszott ám még a tüdőlövésem is –, úgy-hogy szanatóriumba kerültem. Hat hét után sikerültelhelyezkednem a Skála Metróban telefonközpon-tosként, aztán a kőbányai Keriparhoz kerültem.

1989 elején a XII. kerületi tanácsnál dolgozhat-tam, holott tudtak az ’56-os forradalmi múltamról,de akkor már érezhető volt a rendszerváltozás szele.Pár hónap után – hogy közelebb legyen a munkahe-lyem, mert a XI. kerületben laktam (és azóta is ittélek) – a kerületi Díjbeszedőhöz mentem telefonos-nak, ahol 1997-ig dolgoztam: negyvenöt éves mun-kaviszonnyal mentem nyugdíjba.

Még abban az évben – Nagy Imréék újratemeté-sének évében – rám lelt egykori harcostársam, Bibsiés Balás-Piri László, a Történelmi IgazságtételBizottság (TIB) alelnöke, akiknek jeleztem, intézzékmár el, hogy hadirokkantosítsanak. Akkor lettemTIB-tag. Sajnos azonban sem nekik, sem pedig DégiAndrás XI. kerületi önkormányzati képviselőnkneksem sikerült elérniük – addig egy fillért sem kaptammint hadirokkant.

A forradalomban és a szabadságharcban végzetttevékenységem elismeréséül 1991-ben az ErkelSzínházban elsők között kaptam ’56-os Emlékérmetés oklevelet.

1992-től – 38 évvel agyonlövésem után – nyilvá-nítottak nemzeti gondozottnak, ugyanis az Ország -gyűlés meghozta az erről szóló törvényt, ráadásul adöntéshez az én esetem volt a példa a képviselőkszámára.

1993. augusztus 19-én – Szent István napja alkal-mából – az Országházban vehettem át a MagyarKöztársaság Aranykoszorúval ékesített Arany Érdem -keresztjét Antall Józseftől, Göncz Árpádtól és SzabadGyörgytől.

1994-től számítok hivatalosan is hadirokkantnak,s egyúttal a Hadirokkantak, Hadiözvegyek, Hadi árvákNemzeti Országos Szövetsége alelnöke lettem.

1997-ben mind a két Vitézi rend felavatott vitéz-zé, de csak 2009-ben kaptam meg az oklevelet.

2002-ben szintén elsők között adták át a NagyImre Emlékérmet, amit nagy megtiszteltetésnek tar-tok, mert Nagy Imre – annak ellenére, hogy kommu-nista volt –, úgy érzem, szerette volna a magyarokéletét jobbítani. Vállalta a forradalmat és ’56-ot.Nem kért kegyelmet, így nagy mártír halottjainkegyikének tartom.

Az egykori harcok színhelyén ma már új épületekállnak: méltó emléktáblát avattak 2007. november 3-án– az 1956-os forradalom és szabadságharc megtorlá-sának 50. évfordulója alkalmából. Győrffy László7

író, publicista, Corvin közi harcos – a Vajdahunyadutcai csoport tagja (a zsokésapkás Létra) mondta azemlékbeszédet annak az emléktáblának az avatásán(Szilasi László kőfaragó alkotása), amelynek felállí-tását ő kezdeményezte, Wittner Mária országgyűlésiképviselő finanszírozta. A belső-józsefvárosi harcokeseményeit örökíti meg: tizenöt olyan helyszíntmutat be, ahol a forradalom jelentősebb történéseizajlottak a Corvin közben és a szomszédos utcákban.

Gyakran hívnak iskolákba és felnőttek közé is,hogy mondjam el csodával határos életben maradá-som történetét. Így voltam többek között 1995-ben aMagyar Újságírók Közössége (MÚK) egyik estjénekvendége a híres embereket bemutató sorozatuk kere-tében. Többen készítettek már velem tévéinterjút is.

Még ma is szomorúsággal tölt el, hogy miért isvolt az a sok véráldozat. Miért kellett fél évszázadotkiesnie a fejlődésből szegény, sokat szenvedetthazánknak? Az igazi rendszerváltoztatás még min-dig nem történt meg. Sajnos sokan maradtak vezetőbeosztásokban, míg az egyszerű munkások továbbrais ki vannak szolgáltatva kényüknek-kedvüknek éspártkapcsolati hálózatuknak.

Mindennek dacára hálát adok a Jóistennek, hogyamiért harcoltunk, nem maradt álom: 1991 júniusá-ban az utolsó szovjet katona is elhagyta hazánkat.Az tartotta bennem a lelket 35 évig, hogy megérhes-sem ezt a napot. Minden egyes szenvedés és hősihalál megérte, mert nem volt hiábavaló a harcunk.

Igaz, úgy vélem, még mindig harcolnunk kell teljesfüggetlenségünkért, csak most éppen hol az EU-val,hol pedig a globalista világ uraival szemben. Mert holvagyunk még attól, hogy végre már boldogan, jólét-ben és olyan szeretetben éljünk, mint ahogy ez érez-hető volt 1956 dicső tizenkét napjában! Nemhogyelvettek volna bármit is a betört kirakatokból, hanemmint egy nagy család, egymást segítettük élelemmel,lakhatással és főként önzetlen szeretettel.

Az egykori csepeli munkások igaz magyar embe -rek voltak: gyűlölték a kommunizmus nevében a gaz-tetteket elkövetőket. Nem tehetünk róla, hogy oly’ sokévszázad óta a függetlenség vágya a vérünkben van.

Felemelő és magasztos érzés, hogy magam isrészese lehettem ’56 csodájának, amikor egy marok-nyi kis ország szembe mert szállni és győzött – még


7 (Bp.–Pestszentlőrinc, 1940. 10. 02.–Budapest, 2009. 01. 27.)

ha rövid időre is – az állig felfegyverzett szovjet had-sereggel szemben.

Igaz, egykori ’56-os fegyvertársaim naponta hal-tak meg mellettem, de azért voltak, akik csodávalhatáros módom – mint én is – túlélték kivégzésüket:Gazdagh Sanyi 8 barátom is például. Csak későbbtudtam meg, hogy november 11-én szovjet járőrökegy igazoltatás során megtalálták zsebében a nem -zetőr igazolványát, a pisztolyát és egy csomó töl-tényt: azon nyomban cselekedtek. A fogait kiverték,majd miközben hátrafordult, lövés érte: a jobb fülealatt hatolt be, és a bal szeme alatt jött ki – meg isvakult arra a szemére! A második lövés már a földönfekvő tizennégy éves fiú alsó állkapcsát és az egyikhüvelykujját roncsolta szét. Csoda, hogy – ki tudja,mennyi idő múlva – feleszmélt, majd utolsó erejévelelkúszott a közeli klinikáig, ahol megmentették.

Lehet, hogy sokan nem értik, de nemcsak kivég-zett harcostársaimért gyújtok gyertyát, hanem azo-kért a szovjet katonákért is, akik ellen harcoltunk,mert nekik is volt édesanyjuk és szeretteik, akiksiratták őket.

Isten kegyelméből életben maradhattam intő pél-daként, ezért szeretném remélni, hogy Szent Istvánkirály országa végre Keresztény Magyar Köztársaságlesz, ahol békében, egyetértésben és szeretetben élhe-tünk – és minden más országgal a kapcsolatainkra isa békés egymás mellett élés lesz jellemző!

November 6-i kivégzésem pillanatában születtemújjá. Megjártam a Hadak útját. Talán nem véletlen,hogy éppen a XI. kerületben, a Hadak útja 6. számalatti emeletes ház 11. emeletén lakom: most mégközelebb vagyok a Jóistenhez, pedig eddig is közelálltam hozzá életem során – mert mindig a tenyerénhordott.

Nem felejthetem el azt a nagykállói nyolcéves,hosszú, szőke hajú zsidó szomszédkislányt sem, aki’44 nyarán – amikor már folyamatosan deportálták azsidó családokat – a kertünk végében a kerítésnélegyszer csak megszólított. Tisztában volt vele, hogy

ők sem kerülhetik el sorsukat. Arra kért, amíg csakélek, emlékezzek rá, mert addig ő is él! Szemembenézett – meglátta a jövőmet. Azt mondta, súlyos,nagy baj ér. Nem halok meg – de rosszabb lesz.Valóban beteljesedtek szavai.

Vajon az ő emlékének életben tartásáért is élekmég? És az egykori társaim emlékéért? Vagy azért aSzéna téren harcoló, zsámbéki, alig tizennyolc évesszakmunkás Kmetz Mihályért, akit szintén aznapgyilkoltak meg, mint engem? A Logodi utca egyiküres telkén lőtte le négy pufajkás karhatalmista, mertpisztolyt találtak nála – hiába ordítottak a szomszé-dok, hogy amnesztia van! Később büszkén nyilatkoz-ta Kádár: „November 6-án agyonlőttek két ellenfor-radalmárt, akik nem tanúsítottak ellenállást!” – tud-tam: mi voltunk azok. 2005-ben Zsámbékon magammondtam ünnepi beszédet ’56-ra és Kmetz Mihályraemlékezve.

Vagy az ugyancsak a XI. kerületben élő, GaálLászló ’56-os társam menyasszonyáért, MagyarKatalinért? 9 A forradalomban elesett lányokért ésasszonyokért? A Móricz Zsigmond körtéren – éppenLaci barátom javaslatára – kenőszappannal öntöttékfel az utat: csak úgy csúszkáltak összevissza a tan-kok. E bravúros kenőszappan-hadművelet utánragadt rá a Szappanos név. Menyasszonya, a moson-magyaróvári, tizenhat éves, harmadikos képzőművé-szetis diák önkéntes vöröskeresztes volt, akit aTétényi úti Kórházból indulva – betegápolás közben– a terézvárosi templom közelében lőttek le egymentőautóban november 7-én. Laci kopjafát állítottemlékére a Tétényi úti Kórház udvarán, ahova akkorideiglenesen eltemették – magam is voltam ott páréve egy megemlékezésen.

És azokért az embertársaimért, akiket példámmalsikerült megmentenem akár még az öngyilkosságtólis? Ki tudja? Csak a Jóisten a megmondhatója.

Majd’ 77 évesen – még ha vakon is – emlékeztet-ni szeretnék, hogy látva lássák: nem haltak hiábahőseink.


8 (Esztergom, 1936. 01. 01.–2012) kivégzését túlélve, 1957-benNémetországba emigrált. 1997-ben vette feleségül Wittner Mária’56-os szabadságharcost és egykori halálra ítéltet.

9 Emlékét őrzi Jobbágyi Gábor Szevasztok, én meghalok!, Az 1956-os forradalom és szabadságharc s a megtorlás húszezer halottjá-ról című könyve (Kairosz Kiadó, 2010) és Pozsgai ZsoltSzerelmem, Magyar Katalin / Anzix 1956 című színdarabja (ősbe-mutató: 2006. 10. 24., Aranytíz Teátrum–Aranytíz Musical Stúdiótanulóinak előadása) – Ágh István Magyar Katalin című versének

ihletésére. A költőt is ápolta Katalin, amikor a Kossuth téri októ-ber 25-i sortűz sebesültjeként a Tétényi úti Kórházba vitték, s ráa-dásul az ő unokatestvére készítette a halott lányról az utolsó képetis. Hulló levelek vére című novellájában is megemlíti őt (In:Magyar írók novellái – 1956, szerk.: Pomogáts Béla, Noran kiadó,2006). Katalin évfolyamtársa, Kocsis Imre Magyar Katalin halá-la című rajzával állított számára örök emléket, míg KecskemétiKálmán festőművész és filmrendező pedig Magyar Katalin(1940–1956) című filmjével.

SZENTMÁRTONI JÁNOS

A felejtés ellenA „váci füveskertiek” 1956 utáni pályaalakulása

I.Hogy a „váci füveskertiek” néven elhíresült rendhagyóköltői csoportosulás mindmáig nem épült be nemhogy az1945 utáni magyar irodalom oktatásába, de még irodal-mi köztudatunkba sem, azért nem csupán a kommunistadiktatúra a felelős, hanem bizony kritikusaink, irodalom-történészeink figyelmetlensége, nemtörődömsége, és kitudja még, milyen okból tett mulasztása is. Valószínűlegfelosztották maguk között vagy meghatározták nekikazokat a szakterületeket, amelyekben mélyre áshattákmagukat, s amelyekben azóta is otthonosan mozognak.Jól tudom, hogy egy korszak vagy irodalmi műhely, sőtnemegyszer egy-egy költő vagy író életművének tanul-mányozása is épp elég egy élet kitöltéséhez, s az időpedig véges – de az mégis elkeserítő, hogy a Füveskertalkotói szinte minden látókörön kívülre kerültek. Nemhiszek annak a gőgös professzori odavetésnek, hogy„miért foglalkozik tehetségtelen szerzőkkel”, amit egyfiatal, bátor egyetemista lány kapott, amikor diplomájatémáját elővezette nem is olyan régen. Nem hiszek, mertköltő volnék magam is, és van némi fogalmam a költőitehetségről. Nem hiszek, mert például a legkiemelke-dőbb füveskerti, Kárpáti Kamil megkésett, második köl-tői indulásától, az 1966-os Ördöggolyó című versesköte-tétől kezdve szinte minden kritikusa arra hegyezte kimondandóját, hogy Kárpáti költészete előbb-utóbb kike-rülhetetlen lesz a háború utáni magyar irodalom történe-tében. Más kérdés, hogy aztán szemlesütve mindenkikikerülte. (Tisztelet a kivételnek!) De ne rohanjunkennyire előre, kezdjük a legelején.

II.Induljunk ki abból, hogy ha ezek az 1949-től ilyen-olyan mondvacsinált koncepciós perek révén elítéltfiatalok elkerülik a börtönt, feltételezhető, hogy beke-rülnek nemzedékük irodalmi vérkeringésébe. Hiszenakármilyen vészjósló és tragikus korszak vette is kez-detét 1947-től, mégiscsak egy olyan gazdag irodalminyitánynak lehetünk szemtanúi ezekben az években,amelyet többek közt az Újhold alkotóinak és NagyLászlóék indulásával érdemes meghatározni. Kárpáti

legelső (meg nem jelent, mert a megjelenés előtt bezú-zott) verseskötetét, a Hajnali gyümölcsöst még JuhászFerenc szerkesztette.

De sajnos a Füveskert alkotói nem kerülhették el abörtönt. Azonban a rendszerváltás után sem kerültek azirodalom figyelemterébe, ahogy például a szintén bör-tönviselt Határ Győző vagy Faludy György. A füvesker-tiek életük és ifjúságuk azon éveit, amelyek általábancsaládalapítással, a karrier megalapozásával, az egzisz-tenciális biztonság alapvető feltételeinek megteremtésé-vel telnek, ők Rákosi pokolbugyraiban voltak kénytele-nek elszenvedni. De ha már így alakult, akkor viszontnem mehettünk volna el évtizedek óta szó nélkül amel-lett, hogy a magyar irodalom történetében nincs mégegy olyan véletlen (?), csoda (?), tünemény (?), amely-nek során egyazon időben több fiatal költő ugyanottraboskodik, és már-már irodalmi szimpóziumokat szer-vez, ahogy tették ezt a füveskertiek a váci börtön kápol-naudvarán a Nagy Imre miniszterelnöki kinevezésétkövető hónapok enyhületében, 1954-ben. Ez önmagá-ban is irodalomtörténeti kuriózum! Hiszen itt nem vers-faragó amatőrök találkoztak, akikből a rabság lélekszo-rongató kényszere préselte ki az írás mint önterápia igé-nyét. Hanem induló költők, akik közül még annak semvonható kétségbe egy percig sem a tehetsége, aki való-ban a börtönben kezdett el verset írni, az 1956-os forra-dalom egyetlen költőmártírja, Gérecz Attila.

Egyikük, Tóth Bálint a 90-es évek elején így emlé-kezik vissza erre az időszakra A maharadzsakumárcímű portréjában, amelyben társának, SzathmáryGyörgynek állít emléket (Szathmáry György, Sejtésekkönyve, versek és műfordítások, Stádium, 1998,193–202.): „Az elzártságban, a visszhangtalanságban,az olvasónélküliségben az induló költő igen nehezentudta bemérni a maga helyét. Hiányzott a külvilágellenőrző ereje, a tükör, a közvélemény tükre, aki aztválaszolja: ilyennek látunk téged. Az irodalomtörténetismer fiókból előhúzott prózai remeket – gondoljunkcsak Tomasi di Lampedusa A párducára –, de nemismer az ismeretlenségből előbukkanó posztumuszköltői életműveket. Még Radnóti is, aki kész költőkéntkényszeríttetett a megsemmisüléshez vezető útra, mégŐ is kételkedik olykor költészete és erkölcsi magatar-tása fennmaradásának lehetőségében: »…A semmi-ségbe lép, / ki most mozdulni mer…«. Hála Istennek,Radnóti Miklós nem lépett a semmiségbe, bár legjele-sebb költőink közé az a bori notesz emelte. (…)

Még a l'art pour l'art szemlélet is – amely közülünkSzathmáryhoz állt legközelebb – az ellenállás egyik for-


Elhangzott a Tokaji Írótáborban 2013. augusztus 15-én, az Eltiltva éselfelejtve II. című konferencián.

mája volt. Miként szeretett professzorom, KereszturyDezső hívta fel figyelmünket az egyetemen – van kor-szak, amikor »gyönyörűket írni« is állásfoglalást jelent,mert aki »netán csak lelkesedni rest, / már azt is gyűlöl-ték, akár a pestisest.« Az itt következő versek lassan márnegyven éve lesz, hogy megszülettek, a pártköltészet, apártos irodalom virágzásának idején. (…)

Nekünk (…) nem kellett revideálni semmit, negyvenéve is az volt a véleményünk, hogy a bolsevizmus egyelavult XIX. századi ideológián alapuló embertelen ésbizantikus, halálra ítélt rendszer, esztétikája, a szocialistarealizmus pedig nemhogy hibás, de nem is létezik. (…)

Néha valóban azt éreztük bent, hogy a fejünk felettkezet fogtak a bolsevizmussal a nyugati, sőt, az ameri-kai értelmiségiek is. Mégse inogtunk meg; egy pilla-natig nem kétkedtünk a magunk igazában. A gyökere-kig nyúltunk vissza, a zsoltárokig, Szapphóig, Pla -tónig, Horatiusig, a középkori himnuszokig, Dantéig,Szent Ferencig, Lorenzo de Mediciig, Shakespeare-ig,Villonig, Ronsard-ig, Goethéig, Schillerig, Hölder -linig, Heinéig, Byronig, Shelley-ig, Keatsig, akitől azantológiák mottóját is kölcsönöztük: »Beauty is truth,truth beauty« – »A szép: igaz, s az igaz: szép!«; és for-dítottuk még Poe-t, Walt Whitmant, Puskint, Lermon -tovot, Nyekraszovot, Oscar Wilde-ot, Chestertont, sezzel a sor még közel sem teljes.”

III.Kikről is van szó? Kik voltak a „váci füveskertiek”?Béri Géza, aki novellistaként sem volt utolsó, és nagygondolati költeményei mellett talán kinin-keserűepigrammáiban jutott a legmagasabbra, és ki tudja,még mi minden születhetett volna meg a tolla alatt, haaz Illatos úti szívlapátolás, az állandó zaklatások ésmegfigyelések, az irodalmi bandázásba beilleszkedninem tudás föl nem őrli az idegrendszerét, és 1979karácsonyán véget nem vet az életének!

Gérecz Attila, aki egyébként Béri cellatársaként éspártfogoltjaként került a körbe, s akinek tiszta és egye-nes jelleme, élsportoló múltja már önmagában is impo-nálhatott a füveskertieknek, hát még amikor előkerül-tek első versei, élükön az Így bocskorosan cíművel.Legkiválóbb költeményeinek minden idők antológiá-iban ott volna a helyük, s ha 1956. november 7-én nemhal hősi halált a Klauzál térnél, minden bizonnyalfigyelemreméltó irodalmi karrier várt volna rá.

Kárpáti Kamil, akinek költői, prózaírói és iroda-lomszervezői tevékenysége nem csupán a füveskertieksorában kiemelkedő, de nemzedéke egyik legnagyobb-

jaként kellene számon tartanunk őt. Az 1988-ban indí-tott Stádium című kétnyelvű folyóiratában és az azótais működő könyvkiadója több kötetében itthon a leg-többet tette egykori börtöntársai munkásságának reha-bilitálásáért és megismertetéséért. Reneszánsz művelt-sége, szerelmi filozófiája, a szürrealista és realista ele-mek ötvözésének jegyében felépült mitologikus költé-szete a legjobbak közé emelték őt.

Szathmáry György, aki „kedves költője, Paul Valérytávolságtartó artisztikum-központú szemléletét tettemagáévá, erre predesztinálta kényes ízlése, nagyműveltsége és igen alapos mesterségbeli tudása” (TóthBálint). A forradalom leverése után azonban elhallga-tott, bárzongoristaként kereste kenyerét az országotjárva egészen 1990-ben bekövetkezett haláláig, s azasztalfiókjából egyetlen vers nem került elő többé.

Tollas (Kecskési) Tibor, a kör rangidőse; a titokbanösszeszerkesztett Füveskert-antológiák verseit ésműfordításait – köszönhetően szép, kalligrafikus írá-sának – ő másolta mindig s gyűjtötte egybe. A forra-dalom leverése után az NSZK-ba emigrált, s az ottmegalapított, de a világ számos pontján terjesztettNemzetőr című lapjával emberfeletti küzdelmet foly-tatott a füveskertiek, de általában a börtönből szaba-dult alkotók és a Rákosi alatt tiltott költők, írók irántifigyelem ébrentartásáért az emigrációban.

Tóth Bálint, aki Kárpáti mellett szintén bekerülhe-tett a hazai irodalmi életbe, barátságot kötött több nem-zedéktársával (Bella Istvánnal, Marsall Lászlóval…),s az 1991-es válogatott kötetének, a Krisztinavárosikörmenetnek az élvonalba kellett volna emelnie őt, stalán sikerült is volna, ha korán jelentkező betegségeifokozódó és máig tartó visszavonulásra nem kénysze-rítik őt; az utóbbi tíz-tizenöt évben már szinte nem ispublikál. Ezért is örültem 2011-es Magyar litánia címűverseskötetének.

Említhetnénk még Hámory Jenőt és GhéczyIstvánt, akik azonban a börtön után nem írtak többé,vagy legalábbis nem tudunk róla – és kitérhetnénkmég a Füveskert ködlovagjaira is, akiknek azonosítá-sa ma már szinte lehetetlen, vagy emberpróbáló filo-lógiai munkát igényelne.

A szakirodalom nem füveskertiként tartja számonCsendes Bélát, pedig egy ideig ő is aktív tagja volt akörnek. A költészet kései virágzását is megcsodálhat-juk az esetében, amikor 1991 és 1996 között, életealkonyán, az egyre elhatalmasodó rák halálos árnyéká-ban megajándékozott minket bölcs, bukolikus verses-könyveivel.


IV.Irodalomtörténeti balesetnek tartom a füveskertiekmegkésett, felemás indulását. És itt most nem is a bör-tönre gondolok. Hanem éppen arra az irodalomtörténe-ti pillanatra, amikor az 1956-os forradalom leveréseután nem csupán mi, de egész Európa Déryék bebör-tönzésére figyelt és tiltakozott Albert Camus-vel azélen. Így, a „kis” és „nagy íróper” árnyékában nemigenmaradt figyelem a börtönből akkoriban szabadult,pályakezdő költőkre, akiknek többségét nemhogy aszakma, de még saját nemzedékük is alig ismerhette.Jóllehet, 1957 elején más társaikkal „még együtt láthat-juk őket a Hajnali óraütések című, első legális irodalmiestjükön az Egressy Klubban (…) A kétszáz fős klub-ban legalább négyszázan gyűltek össze, hogy meghall-gassák a többségükben frissen szabadult költőket.Aczél György, aki akkor miniszterhelyettes volt, aztnyilatkozta a sajtóban, hogy ellenforradalmi összeeskü-vés színtere lett az Egressy Klub. De együtt láthatjukőket később a Fiatal Írók Stúdiójában is, amelynekKárpáti Kamil lesz a titkára, s amely az Írószövetségfölfüggesztése alatt mindvégig működik, menedéketnyújtva az alkotóknak. Az Írószövetség újraalakulása-kor azonban megszűnik, egész vezetősége átigazol,egyedül Kárpátit hagyva maga mögött, akit nem vesz-nek fel, még akkor sem, amikor Szakonyi Károly taná-csot hívat össze az arcátlanság orvoslására, sőt,Jovánovics Miklós nyílt színen utasítja ki Kárpátit azÍrószövetségből” (Szentmártoni János: A madárember= Toronyzene, Stádium – Új Átlók, 2009, 27.).

A megtorlások kezdetével pedig tanácsosabbnaklátták a füveskertiek, hogy feloszoljanak, meghúzzákmagukat valahol, munka után nézzenek. Bár tudjuk,Gérecz ekkor már halott volt, Tollas Németországbanélt, Tóth Bálintot pedig pár hónapra megint becsuktákegy „gyanús” látogatója miatt.

V.Tíz vagy annál is több kézírásos Füveskert-gyűjte-mény született Vácon, de közülük csak öt maradtfenn: három műfordítás és két versantológia, melyeksorában a legutóbbi, a Pünkösdi Füveskert már 1956tavaszán, a megélénkült rabmozgatások idején álltössze, az ősalapítók java része által ellenőrizetlenül.

1956 után Tollas Tibornak és a Nemzetőrnek köszön-hetően részben a kicsempészett kéziratok, részben máraz emigrációban másoktól is összegyűjtött írások anya-gából további nyolc Füveskert-antológia látott napvilá-got szerte a nagyvilágban nyolc nyelven, tíz kiadásban.

1957-ben kettő is megjelent: az első magyar össze-állítás Bécsben és az első német kiadás Münchenben.

1958-ban is kettő: a második magyar kiadásTorontóban és az orosz Buenos Airesben.

1959-ben összesen négy válogatás látott napvilá-got: egy magyar–olasz kiadás Firenzében, egy spa-nyol Buenos Airesben, egy norvég Oslóban és egydán Koppenhágában.

Ezt követte még 1966-ban egy angol változat NewYorkban és a második német kiadás 1981-benMünchenben.

De ahogy jeleztem, ezek már nem azok az ős-Füveskertek voltak, nemegyszer alkalmi versfaragókis helyet kaptak bennük; már az első magyar bécsikiadás 34 alkotójának is csupán az egyharmada voltbörtönjárt költő.

Az első német kiadást népdalok, kuruc dalok ésklasszikus magyar versek vezették be, hogy teljesebbképet kapjanak a magyar irodalomról a német olva-sók. Pirkadat volt a címe, 15 német nyelvű költő for-dította, és a Hauser Kiadó jelentette meg. S akinek eztTollasék köszönhették, nem volt más, mint a BajorSzépművészeti Múzeum főtitkára, aki 1956. novem-ber 1-jét Budapesten élte át, és amit látott-tapasztalt,az beleégett az emlékezetébe. Óriási visszhangja lett,még a Falon túlra is áthallatszott.

A magyar–olasz kiadás fölött Várady Imre, abolognai egyetem magyar tanszékének professzorabábáskodott, és egy reprezentatív sorozat részekéntjelent meg.

A spanyol kiadás Líra a katakombákban címmellátott napvilágot. Anyagát a bécsi kiadásból, aNemzetőrből, valamint saját spanyol és latin-amerikaiforrásokból állították össze, az Argentin–MagyarKulturális Egyesület támogatásával. Világhírű grafi-kusunk, Szalay Lajos munkáival illusztrálták. Sajtó -visszhangja egész Latin-Amerikát és Spanyolországotis bejárta.

A beszédes Vértestvérek címmel jelent meg azorosz kiadás.

A norvég antológia mellé pedig az ottani írószövet-ség elnöke állt; a Füveskert költői mellett közölték azEgy mondat a zsarnokságról című Illyés-verset, DéryTibor és Tamási Áron egy-egy prózáját, Bibó és aNemzetőr munkatársainak esszéit is.

A dán kiadást Paul Sörensen fordította.A Nemzetőr amerikai olvasótábora körutat szervezett

Tollasnak, aki így megismerkedhetett Watson Kirk -conell professzorral és Donald Hall költővel, akik az


angol kiadást fordították. Idézek az amerikai fülszöveg-ből: „Tollasnak és társainak csak egy sztorija van, mitörtént a pesti utcákon, a váci börtönben és Mária -nosztrán, a menekülőket szállító kocsikon és hajókon.Lehetséges, hogy a fiatal generáció nem érti ezt meg.A Füveskert költeményeiben érvényre jutó hiteles tekin-tély azonban olyan fókuszt nyújthat Amerikának,amelynek problémái megoldásában szüksége van.”

Az első magyarországi Füveskert-antológia, féligszamizdatként 1988-ban, a kommunista rendszerösszeomlásának előestéjén látott napvilágot, amelymég az 1958-as bécsi kiadást importálta.

A legteljesebb és leghitelesebb, a kutatásokra islegalkalmasabb gyűjtemény azonban csak hét évvelkésőbb született meg a Stádium Kiadóban Füveskert1954–1995 címmel. Ebben a szerkesztők (KárpátiKamil, Tollas Tibor, Tóth Bálint) igyekeztek teljesképet megrajzolni – így az ős-füveskertiek versei és atörténeti felvázolás mellett esszéket olvashatunkbenne többek közt műfordítói tevékenységükről TóthBálint, a nyugati megjelenésekről Csizmadia Zoltánés a börtönben született irodalom terápiás jelentőségé-ről Pfitzner Rudolf tollából. E két utóbbi úriember isfüveskerti volt, hiszen a váci kápolnaudvaron össze-gyűlt költők körül kisebb értelmiségi holdudvar isösszeállt. Az antológia a már említett hat füveskertiköltő későbbi pályaalakulását is bemutatja.

De, úgy tetszik, ennyi előzmény sem volt elégahhoz, hogy e rendhagyó irodalmi csoport bevonuljonaz irodalomtörténetbe.

VI.Végezetül néhány vázlatpont alkotóink 56 utáni sorsáról:

Kárpáti Kamil 1957-től a Fiatal Írók Stúdiójánaktitkáraként helyezkedett el, majd az OKISZ művésze-ti tanácsadójaként dolgozott. Részt vállalt a 70-esévekben kibontakozó országos versmondó mozgalomszervezésében és zsűrimunkájában. 1973-tól szabad-foglalkozású író. A 80-as években közkedveltek vol-tak ifjúsági regényei is. A menyasszony vetkőztetésecímű regényében maradandó emléket állít a pester-zsébeti gyermekkor mitológiájának, a börtönévekpokoli éveinek és egy amatőr színjátszó társulat itáliaiturnéjának (második feleségével, versei múzsájával,az előadóművészként megismert Gível sokáig színtár-sulatot vezettek, amellyel sorra nyerték a hazai és anemzetközi fesztiválok díjait). 16 verseskönyvével, 9regényével, esszéivel, életműsorozatának 13 köteté-vel, számos antológiaszerkesztésével (mely során

több fiatal tehetséget indított el a pályán) az egyik leg-ismeretlenebb élő klasszikusunk.

Bajtársi és költői hűségtől és becsülettől vezérelve alegtöbbet tett egykori barátai, börtöntársai emlékénekés példájának megőrzéséért: 1991-ben elsőként ren-dezte sajtó alá Gérecz Attila verseinek és műfordítása-inak válogatását. Még ugyanebben az évben GönczÁrpád köztársasági elnökkel és az Írószövetség részé-ről Páskándi Gézával felavatták a forradalmár költőKlauzál téri emléktábláját. Egy évre rá az Írószövet-séggel és a Stádium Kiadóval megalapította az elsőkö-tetes költőknek járó Gérecz Attila-díjat, amelyet ezidáig 21 fiatal vehetett át. A díj egyébként 2003-banminisztériumi díj lett. (Nagy öröm számomra, hogy aközelmúltban négyévnyi csipkerózsika-álmából sike-rült újraébreszteni a díjat, és az elmúlt két alkalommalmár a Magyar Írószövetség székházában került ünne-pélyes átadásra.) Az első Gérecz-könyvet további kétantológia követte 2001-ben és 2006-ban Sorsod művé-szete címmel, amelyben a versek mellett olyan iroda-lom- és kultúrtörténészek, írók esszéi is olvashatókGérecz félbetört életművéről, mint például FodorAndrás, G. Komoróczy Emőke, Jankovics Marcell,Szakolczay Lajos, Szörényi László, Rónay László,Tarján Tamás, Varga Domokos, Vilcsek Béla – ésolyan költők emlékező vagy tisztelgő versei is (a gene-rációk nemes találkozását is illusztrálandó), mint töb-bek között Béri Géza, Csillag Tibor, Döbrentei Kornél,Falusi Márton, Follinus Anna, Kárpáti Kamil, KuliczGábor, Nagy Cili, Oravecz Péter, Rózsássy Barbara,Szathmáry György, Szentmártoni János, Tollas Tibor,Tóth Bálint, Vasadi Péter.

Kárpáti fáradhatatlan erőfeszítései nyomán (hogy atiszta lelkű és hősies egykori barátból az ifjúság új pél-daképe válhasson) mindezen felül emléktáblát avat-tunk 2006-ban a Magyar Írószövetség falán is. Szinténa forradalom évfordulóihoz kapcsolódva két film iskészült Gérecz Attiláról, az elsőt még 1996-ban a nem-rég tragikusan elhunyt Czigány Zoltán forgatta Szökésa nagy árvíz idején címmel, a másikat 2006-banPozsgai Zsolt készítette Csendkút címmel. 2001-ben aKráter Kiadó is megjelentett egy Gérecz-válogatástÍgy bocskorosan címmel. Aztán tavaly Gérecz Attilamár a poppiacra is betört, hiszen a közkedvelt blues-zenész, Ferenczi György és a Rackajam nevű zeneka-ra cédét adott ki a Hangzó Helikon sorozatban, ame-lyen 12 versét és egy Shelley-fordítását zenésítettékmeg. Erre az előadásra készülődve pedig örömmelbukkantam rá egy új monodrámára, amelyet Csuja


László rendezett a költő Töredék című poémája éslevelei alapján. Sikertörténet? – tehetjük fel magunk-ban a kérdést.

Béri Gézának még ennyi sem jutott. Szabadulásaután 1956-ban a Széna téren és a Várban részt vett aszovjet csapatok elleni szabadságharcban. Börtöne ésforradalmi múltja nem kis részben volt okozója, hogyegy könyve se jelenhetett meg Kádárék alatt. Név -telen közlése a nyugaton kiadott Füveskert antológiá-ban ugyanúgy nem elégíthette ki, mint hazai – ritka –szereplése az Élet és Irodalomban, a Napjainkban éskét antológiában (Külvárosi jeladás, Versmondókkönyve, 1975). A Szép Versek csak 1979-es öngyilkos-sága után egy évvel adott verseiből szerény váloga-tást. Béri Géza a második füveskerti költő GéreczAttila után, akinek irodalmi hagyatéka feldolgozásá-hoz és megjelentetéséhez a Stádium Kiadó hozzáfo-gott. 1992-ben láttak napvilágot válogatott versei ésnovellái, 2001-ben pedig ennek javított és bővítettkiadása Hajó a hegyen címmel.

Szathmáry Györgyöt már gimnazista korábanelhurcolta az ÁVO egy verséért, amelyben a virágokata megszálló hatalom által meggyalázott magyarlányok vére festette pirosra. Az egyetemen, ahol törté-nelem–filozófia szakra jelentkezett, sem tudott lakatottenni a szájára, így hét havi internálás után szülőváro-sában, Szolnokon bárzongoristaként volt kénytelenelhelyezkedni. 1952-es letartóztatásakor első fokon 15évre, majd másodfokon 12 évre ítélték. A forradalomután zenészként járta az országot, és élte a vándorokbohém, keserédes életét. A rendszerváltás után szülő-városa kopjafát helyezett el a sírjánál. Kárpáti mellettSzathmáry első felesége, az idős korára szintén költő-vé érett Rékasy Ildikó gondozza irodalmi hagyatékát.Első posztumusz kötetét Szolnok önkormányzata adtaki 1993-ban, verseiből és műfordításaiból a legtelje-sebb válogatást pedig – a várossal összefogva – aStádium Kiadó 1998-ben Sejtések könyve címmel.

Tollas Tibor a forradalom eltiprása után München -ben telepedett le, és megalapította az egyik legnagyobbhatású emigráns irodalmi lapot, a Nemzetőrt.Alighanem azon kevés szerencsések közé tartozikebből a nemzedékből (93 éves volna, ha élne), akikmég megélhették a szovjet csapatok kivonulását, ésvéglegesen vagy ideiglenesen hazatelepülhettek azemigrációból. 1997-ben hunyt el Münchenben, de vég-akaratának megfelelően édesanyja mellett, a nagybar-cai temetőben nyugszik. 1997-től nemzetközi szavaló-verseny is őrzi az emlékét, 2000-ben pedig szülőfalujá-

ban emlékszobát avattak. A rendszerváltásig Belgium -ban, Németországban, Amerikában, Brazíliá ban jelen-tek meg a verseskötetei. Itthon a Lakiteleki Népfőiskolakezdte megjelentetni a 90-es évek elején, majd a forra-dalom 50. évfordulójára összegyűjtött verseit és műfor-dításait a Mundus Kiadó rendezte sajtó alá. 2009-benpedig egy kis válogatást jelentettünk meg a MagyarNaplónál, amit Szakolczay Lajos szerkesztett.

Tóth Bálint 1955-ben amnesztiával szabadult. 1956novemberében a Politikai Foglyok ForradalmiBizottságának elnökségi tagja volt. 1957 júniusábanismét letartóztatták kémkedés gyanújával, de decem-berben vádemelés nélkül kiengedték. 1955–1957között a csepeli acélmű finom hengerművében, majdMartin-üzemében dolgozott. 1957–1962 között az épí-tőiparban kocsikísérő, majd könyvraktári munkás ésutcai könyvárus volt. 1962-től 1970-ig az OrszágosSzéchényi Könyvtárban dolgozott könyvtárosi munka-körben. 1970 óta szabadfoglalkozású író. Első verseiés műfordításai 1957-ben jelentek meg Bécsben.Héber, latin, grúz, olasz, angol, német és svéd költőkverseit ültette át magyar nyelvre. Talán a legtöbb díjjalkitüntetett költő a füveskertiek közül, többek közt ővehette át elsőként a magyar alapítású nemzetközi iro-dalmi díjat, a Balassi Bálint-emlékkardot 1997-ben.

VII.Sosem felejtem el, hogy az egyik első tokaji szereplé-sem tárgya épp a forradalom 40. évfordulójának évé-ben Gérecz Attila volt. Elsőként Lászlóffy Aladár jöttoda hozzám érdeklődni felőle. Azóta 17 év telt el.

Végszóként a füveskertiek példáját hadd illusztrál-jam egy Béri Géza-verssel:

Homokot rágok. A fogam alattcsikorgó szemcsék megőrjítenek.

A torkom fáj. Nyelnék. Nincs már nyálam.Külön megérzek minden kis szemet.

Csak forgatom cserepes, száraz számban.Kiköpjem? Nyeljek? Úgysem végzek hamarább,

mert tudom: keresztül kell rágnomaz ezerbuckás izzó Szaharát.

Bízom abban, hogy a füveskertiek több évtizedesszecessziója egyszer véget ér, és elfoglalják méltóhelyüket a magyar irodalom panteonjában.


NAGY GÁBOR

Önbiztató, hideglelésben

Meg kellene tanulni a mindennapok entrópiájátélvezni is, ha már ez adatott. Szürkén hámlóvakolatok aritmiáját. Meg kellene tanulni élni.Azzal, amit a perc ad, s azzal is, amit a másikperc visszavon. Ha bűvkörébe ránt,hódítsd meg a sötét anyag galaktikáját!Húgyszagú aluljárók zegzugában,behúzott nyakú árnyaktól penészessikátorokban otthonosan jársz-kelsz:véreddé vált, alvad ereidben: csak ennyi,ez a semminek túl tömör, de űrihideglelés az, amit híven kell szeretni.Önzés nélkül aligha lehetsz részesabban, amit a Nagy Kockadobásjátszik veled: amit magadra mértél.Mindenki arról adhat számotcsupán, amiért él s hal.Addig is megtámaszt a villanyoszlop,az ágyad mellett a koszosfehér fal.

Választások

Hogy az áprilisi nap vagy az agomelatinaz energiaforrása térköveken botladozó derűhöz,a jövőn merengsz-e vagy a tegnaponoly gondtalanul, mintha a tavalyinmódosítana bármit is a visszfénylő valóság;hogy a napáldozta valóbb-e,az ismétlődő kárhozatrum-ízű fénye, vagy a későn alvóletaglózó álmaibanaz utcákat összetorlasztórémlátomás: bármerre fordulj,vagy falba ütközöl,vagy megnyílik a föld alattad,hogy, az önsajnálat balekja,összezavarva lekuporodhassmagadba, számot vetve mindenkérdéssel, melyet húsba vágóvolta miatt mindegyre visszanyelnél,vagy hogy dédelgesd: kisdeded,unottan a jól bevált halogatást,


mielőtt rászánnád magada múlttal emtetett jövőfelfüggesztésére egyszer és mindenkorra,tudván azt is, hogy április szeszélyétegyetlen forró leheletteloszlatja el a kérlelhetetlen virágzó,gyönyörökkel beoltott május.

Kiábrándulás

A plafonról – ezt idáig észre se vettem –mint hátukra fordult szentjánosbogarak,színes esernyők kelletik potrohukat.Otthon vagyok, ahol voltunk mi ketten,illúzió csupán a nélküled-lét,az egyik fehér hosszúlépést te iszod,pajkosan tükröződik benne mosolyod,és újra egyenként beleszeretnéke mosoly ráncaiba. De – ládd: no smoking –míg rágyújtottam kint, játékos elmékegy falloszt firkáltak e vers alá, s önvoltomigátjárt a bizonyság: nem is lehetnék,kedves, nélküledebb sehol se szebben,mint itt, kettőnk metszéspontján, a Bemben.

SOPOTNIK ZOLTÁN

Hamvas Béla/film/nap

Ki kellene sétálnia a napra, tépje csak a bőrétaz a röntgen, lássa erei szomorú rendszerét, éslássa Isten is, mennyire bonyolult. Egy szemtelentisztást kellene keresnie, legalább három világhatárán. Ahol szemben lehet állni bármivel. Ésjöhetnének utána a gyárakból, sánta parkolókból,szálkás panelokból, vágóhidakról etc. az emberek.Az elsők valamelyike elzárná a vizet – úgy globálisan.Aztán tízzel odébb valaki a fűtést, majd a villanytés így tovább, mit tudja ő, mi van még. Nem kénenekik mondani semmit, csak hízna a tisztás, ahogyérkeznek. Néha azért elkezdené megszámolniőket, akár a szögeket, csavarokat, téglákat szokta,aztán boldogan engedné el az egészet. Földrésznyiidegennel együtt hatódna meg a fény erején. Könnyenképzelné el, hogy jön egy óriás, felcsavarja azélvezkedő népeket és boldogan rakja el szűkösebbidőkre.



KÖDÖBÖCZ GÁBOR

Az újrealizmus változataia kortárs magyar prózában

A négy szerző műve közötti mély és lényegi azonos-ság alapja az erőszakos hatalomnak való embertelenkiszolgáltatottságban, a nemegyszer bestiális mérete-ket öltő testi-lelki megaláztatásban rejlik. FerenczesIstván, Nagy Zoltán Mihály, Mezey Katalin és OláhJános könyve egyaránt passiójárásként, XX. századimagyar szenvedéstörténetként tarthat számot sokakérdeklődésére. A Székely apokalipszis, A sátán fattya,A kidöntött kerítés és a Száműzött történetek prózapo-étikai és narrációtechnikai szempontból igencsakkülönböző, ám a történelmi, társadalmi traumákattematizáló alkotások mindegyikében megfigyelhető,hogy a személyiség létkérdései természetes módonkapcsolódnak össze a nemzeti közösség sorskérdése-ivel. Újfent igazolandó W.B. Yeats kőbe véshető iga-zát: „Az univerzum felé csak kesztyűs kézzel nyúlha-tunk ki, és ez a kesztyű a nemzetünk.”

Ferenczes István egy 2005-ös beszélgetésbenmondja az alábbiakat: „Amikor újságíró lettem 1968után, voltunk néhányan, akiknek az újságírói, íróieszményei nagyon közel álltak a két háború közöttinépírókéhoz, valami olyasmit, olyan szociografikusmunkákat szerettünk volna mi is csinálni. Erre azon-ban csak hellyel-közzel volt módunk azokban azévekben, s én azzal próbáltam áthidalni az akadályo-kat, hogy próbáltam valamennyire irodalmasítani aszövegeimet, miközben igyekeztem megőrizni avalóságelemeket. Szándékaim szerint ezek tulajdon-képpen előmunkálatok lettek volna a szépprózához.”

A Csíkszeredában élő Ferenczes műveinekélmény- és témavilága – mintegy a szülőföldhöz valóhűség és ragaszkodás reprezentációjaként – a lehetőlegszorosabban kötődik a tájhaza múltjához és jele-néhez. Ennek kapcsán az sem véletlen, hogy írásai-nak leggyakoribb kifejezése a haza. Versköteteihezhasonlóan dokumentumriportokat tartalmazó könyve(Székely apokalipszis) is a létrontással és létabszurdi-tással viaskodó, értékóvó, sorsvállaló írónak mutatja

Ferenczes Istvánt. Akárcsak esszéket, tárcákat, vallo-másokat egybegyűjtő Székely tántorgó című könyveis, melyben a fenyegetettség és a pusztulás ugyanúgydetermináló sorsélményként van jelen, mint a koráb-ban született művekben.

Az író líraisággal gazdagon erezett prózanyelvét jólpéldázza a Havazás énvelem című vallomásos esszénéhány sora: „Mintha a szívem dobogna ezen a hóme-zőn. Mintha kitépték volna, s nem lenne már enyém.Kishazám Bermuda-háromszögében, Csíksomlyó, szü-lőfalum, Csíkpálfalva és Madéfalva között úgy jön ahavazás velem, lüktetőn, légszomjasan, mint a haramiákután a sors: még ma óv, ápol és eltakar, holnap elárul ésvesztőhelyre visz. (…) Mint a madár: ágról ágra vándo-rol itt a lélek, a havazás kataklizmái közt az ember úgygyógyul ki az elmúlás pusztító kényszeréből, hogy bele-döbben a felismerésbe: Istenem, túléltem ezt a veszedel-met is. A léleknek összes Siculicidiumait, az összesbetervezett és nem betervezett, száz-félszáz évenkénti’érvágásokat’ a szegény nemes székely nemzeten.”

Bizonyára a szerző tízévnyi újságíróskodása, tör-ténelmi-szociológiai érzékenysége is magyarázhatja,hogy művei között múltfaggató, tényfeltáró, doku-mentumszerű írásokat, riportokat is találunk(Gyásztól gyászig, Ordasok tépte tájon). A gyaláza-tos mészárlásokról és szégyenletes atrocitásokróltudósító Székely apokalipszis című könyv is ebbe avonulatba tartozik.

Már a kötet elülső és hátsó borítója is jelzi, hogyszokatlanul megrázó, döbbenetes olvasmányban leszrészünk. A könyvbéli történetekkel szembesülveolyasféle benyomásunk támadhat, hogy az itt megje-lenő gyomorforgató és elborzasztó emberi hitvány-ság tovább már nemigen fokozható, és mint ilyen, alegvadabb orwelli abszurdot is megcsúfolja. Sajnosazonban a közép-kelet-európai történelem másutt,például a Délvidéken is hasonló rémségeket produ-kált. Az 1944-es jugoszláviai vérengzést feldolgozókönyvek (Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában;Matuska Márton: A megtorlás napjai; Illés Sándor:Akikért nem szólt a harang) Szakolczay Lajosnál a„véletlen triptichonjaként” jelennek meg.

A Székely apokalipszis (1994) önvallomásokbólés dokumentumriportokból fölépülő vád- és védirat,afféle „vérrel szerzett evangélium”, amely a hírhedtManiu-gárdisták 1944 őszén elkövetett esztelen szé-kelyföldi öldöklését, ezen belül is főként a csík-szentdomokosi vérengzést mutatja be. S teszi mind-ezt személyes hitelű megnyilatkozásokkal, a mártí-

Ferenczes István: Székely apokalipszis (2002)

Nagy Zoltán Mihály: A sátán fattya (2013)

Mezey Katalin: A kidöntött kerítés (2003)

Oláh János: Száműzött történetek (2011)


rok és túlélők iránti maximális részvéttel és tisztelet-tel. Miként Tóth Zoltán Magyar Napló-beli recenzi-ójában olvashatjuk: „A dokumentumriport a közlőkegyéni stílusának, illetve az ízes székely népnyelv-nek köszönhetően sokkal hitelesebbé, életközelibbé,kézzelfoghatóbbá teszi a történéseket.” FerenczesIstván egy pillanatig sem tetszeleg a mindentudóelbeszélő szerepében; nem mesél, hanem meséltet.A közeli hozzátartozók és falubeli szemtanúk emlé-kezéseiből áll össze a tizenegy csíkszentdomokosiáldozat szenvedésrajza, az egymást kiegészítőkomor emlékmozaikokból ismerhetjük meg a helyiGábor kertben kivégzett székely magyarok utolsóóráit, illetve a túlélők tragédia utáni bénultságát.A 27 évesen agyonlőtt Kurkó Józsefnek példáulezek voltak az utolsó szavai: „Istenem, olyan ártatlanvagyok, mint a kerek ég, s most ártatlanul meg kellhaljak”. A 31 évesen meggyilkolt Kósa János pedigazt mondta a kivégzőnek: „Úgy célozz, testvér, hogyegyből haljak meg”.

A magyar–román megbékélés szempontjából igen-csak elszomorító, ahogyan az egyik vádlott (LazărIon) az utolsó szó jogán megnyilvánult: „Eszem ágá-ban sincs, hogy arra gondoljak, hogy az elkövetettgyilkosságok miatt valaha is – még álmomban sem –lelkiismeretfurdalást érezzek”. Ráadásul az áldozatokhozzátartozóinak az aránytalanul elnéző s már-mártragikomikus bírósági ítéletek sem adhattak semmifé-le megnyugvást, sem jóvátételt. Talán a gyilkosokkalvállalt bűnös cinkosság is táplálhatja az édesapjáraemlékező és a potenciális áldozatok nevében megszó-laló Szakács János félelmeit: „Most es bármikor meg-történhet a gyilkolás, nincs egy fa, ahova elbújjunk,münket nem oltalmaz senki, csak a Szűzanya”.

A kárpátaljai Csonkapapiban élő Nagy ZoltánMihály 1991-ben megjelent A sátán fattya című regé-nyével vált igazán ismert és elismert íróvá. A MagyarNapló 2003-ban másodízben is kiadta a művet, amelya Tölgyek alkonya, illetve A teremtés legnehezebbnapja révén később trilógiává bővült. A szerző művé-szi, emberi habitusáról sokat elárul, ahogyan helyze-téről és identitásáról beszél: „Magyar vagyok, aki atörténelem szeszélye folytán kénytelen egy idegenország állampolgáraként élni; e tényt az értelem fel-fogja, a lélek azonban képtelen elfogadni.”

A határon túli kortárs magyar irodalomból a főisko-lai hallgatók alig fél tucat művet olvasnak el, de min-den presszió nélkül, tehát önként és szívesen. TamásiÁron, Kós Károly, Wass Albert, Sütő András és

Szilágyi István művei mellett Nagy Zoltán Mihályremeklése, A sátán fattya is ott van a népszerűségi listaélén. Nem tudhatjuk, hogy mi lehet a titok nyitja, deleginkább talán az alkotó és alakító energiák maximá-lis mozgósítása, a komplex érzékenység-formák alkal-mazása, az epikát lírával és drámaisággal vegyítő nar-rációs technika szolgálhat magyarázatként.

Habár a tárgyról kifejezetten regénypoétikaiszempontú tanulmányt még nem olvastam, a recen-zensek többnyire monódiaszerű történelmi sorsre-gényként, egyszersmind vallomásos, vezeklésestudatregényként, egy hangra írott, lamentáló lélekta-ni regényként értelmezik a művet. A szerző az oroszkatonák által meggyalázott fiatal lány, Tóth Esztertudatába helyezkedve, az ő kálváriáján keresztülmutatja be mindazt a megpróbáltatást, amely a kár-pátaljai magyar parasztságot sújtotta 1944 után.A sodró lendületű, drámai sűrítettségű, balladiszti-kus hangvételű regény egy nézőpontra fókuszálólélektani realizmusával elsősorban Móricz Zsig -mond és Németh László prózáját idézi, de távolabb-ról Kosztolányi, Kodolányi János, Szilágyi István ésZávada Pál műveivel is érintkezést mutat.

Elek Tibor olvasata értékelő jellemzésnek és figye-lemfelhívó rezümének is kiváló: „A folyamatosanáradó belső monológban nemcsak egy tisztességét, kétbátyját, szerelmét elveszítő érzékeny női lélek rejtelmeitárulnak fel a szakadatlan sorsverések közepette, de ahelyzet- és önelemző reflexiók rámutatnak a hol arcta-lan, hol nevesíthető embertelen hatalom és erőszak ter-mészetére is.” Tóth Eszter tragédiája ekként lehetönmagán túlmutató, általánosabb érvényű sorsmetafo-ra, melyben transzparens módon egy egész közösségtraumája ölt testet. A női, emberi és nemzeti mivoltábanmeggyalázott Tóth Eszter jeremiádjában tehát egyelhallgattatott, meggyalázott nemzet fájdalma szólalmeg. A fájdalom kimondása pedig az első lépés a terá-pia felé, de meglehet, hogy már maga a terápia.

A recepció hangsúlyozza, de nem abszolutizálja aregény kárpátaljai kötődését. Nyilvánvaló, hogyA sátán fattya magyar regény, az egyetemes magyarirodalom egyik legújabb kori ékköve. Ugyanakkorlegközvetlenebbül – a szerző, a közeg, a történetimeghatározottság, az élményvilág, a valóságtapaszta-lat okán – mégiscsak kárpátaljai, hiszen valós emberisorsok, egyénileg és kollektíven elszenvedett sorstra-gédiák adják az alapját. Ahogyan azt Penckófer Jánostalálóan megállapítja: „Az egyéni lélek vergődése és aközösségi atmoszféra keveredése adja A sátán fattya


jellegzetes kárpátaljai vonását.” Ráadásul a regényegyes szám első személyű előadásmódja mindezt abefogadó számára is átélhetővé és hitelessé tudjatenni. Ez a sok tekintetben apokrif imához, archaikusvagy biblikus lamentációhoz hasonlatos beszédmódBertha Zoltánt a „jellegzetes parasztasszonyi levél”hanghordozására emlékezteti. Maga a szerző, NagyZoltán Mihály is azt mondja, hogy a paraszti levélírásmint architextuális vagy intertextuális vonatkoztatásmindenképpen megemlíthető a mű kapcsán. A regénystilisztikai rétegezettségét, retorikai felépítettségét ésultrahangokra fogékony finom nyelvi strukturáltságátegy korszerű szempontokat érvényesítő, szisztemati-kus módszerrel lehetne kimutatni.

A történet belső logikáját és az ősi folklorisztikushagyományt követve jelenik meg Tóth Eszter archeti-pikus nőalakként, s ebbéli minőségében hervadt feke-te rózsaként, sötét gyászba öltözve mintegy jelképévéis válik a kiszolgáltatott, szerencsétlen kárpátaljaimagyarságnak, de az összmagyarságnak is. A sorsde-termináció és sorsvállalás egyidejűleg szólal meg aregény egyik legmegindítóbb és legdrámaiabb szöveg-részében: „a temetőbe kellett menni, / gyertyát gyúj-tottunk / Pista papó és Máli mama sírján, körbeálltuk apici fényeket, / de én mint egy / kőszobor, / egyetlenszó és sóhaj nélkül (…) fogadalmam szerint / immárörökre / feketében, / hirtelen jött a gondolat, szintebelém csapott a felismerés, / hogy én, Tóth Eszter, /asztalos Tóth Mihály megesett lánya, / akinek / ártat-lanságát erőszakkal veszejtették el a bitangok, / akinek/ megadatott a kín, önnön testével táplálni és világrahozni a / sátáni szörnyetegek valamelyikének ivadékát,/ akinek / fajtáját birkamód terelték idegen katonákidegen földre ide- / gen érdekek prédájaként elemész-teni, (…) én / mi másra rendeltettem, / csakis a sötétviseletre, / nem ölthetek többé / búfelejtő tarka ruhát /meggyalázott testemre, ördögi kéjjel megtaposott,gyászba / borított lelkem fölé, / keserű megnyugvássaltöltött el ez a felismerés, úgy érez- / tem, / rejtélyes erőemel a magasba, / fajtám, falubelijeim mindennapi fáj-dalma fölé, / s bár ugyanúgy érzékelem a kimondha-tatlan kínt, mint ők, / már / külön világban létezem, /másként látok, másként gondolkodom, / helyettük,őértük, és / magamért, / magamért is, / néztem a vilá-golva elfogyó gyertyacsonkok pisla fényeit.”

A tűrt és tiltott határán mozgó, utóbb is méltatla-nul kezelt alkotások között kitüntetett figyelem illetimeg Mezey Katalin szépprózai műveit. A szellemiönvédelem és belső autonómia által motivált művek

sorában az Élőfilm (1984); a Lyukak az osztály-könyvben (1986); a Levelek haza (1989); illetveA kidöntött kerítés (2003) az „önsorsrontó hamissá-gokon és letűnt korok talmi bálványain” fölülemel-kedve segíthetnek a tisztánlátás, az erkölcsi érzék ésa mentális egészség megőrzésében.

Közülük a legutóbbi mű már címével is a totalitári-us rendszer természetére utal, a diktatórikus hatalommegannyi embertelenségét, brutalitását fölidézve.Amit a nyiladozó értelmű elbeszélő a legsötétebbönkény éveiben megtapasztal, az nem egyszerűenriasztó, az maga a rémálom. A kor félelmetes hangu-latát és az ember abszolút kiszolgáltatottságát tükrözőelbeszélés (A ledöntött kerítés) a kötet egészére kiter-jedő érvénnyel mutatja föl a bestialitásra épülő világtermészetét: „A férfi ingerülten vonta meg a vállát.Hátat fordított nekünk, és parancsoló hangon szólt atársaihoz: – Mehet, ahova akar. Nincs rá szükségünk.Ez Lovas Ferenc kertészete, Júlia utca 2. Igaz? Akkorminek okoskodni? Itt egy féléven belül emeletesházak fognak állni. Kimérjük a telket… (…) A férfi ismegfordult, és felénk jött. Beszéde közben elhaladtmellettünk és odalépett a kerítéshez. (…) Belerúgott akapufélfába, de az erősen állt. Kézzel is meglökteaztán, hogy az ellenállását érezte, rákiáltott a társaira.

– Na, lássuk! Gyertek, rúgjuk ki ezt a nyavalyáskerítést! – Álltunk és néztük, ahogy a két férfi kidön-ti a kertészet vadsóskabozóttal befutott kerítését.(…) Sebesen vert a szívem, sebesen forogtak afejemben a gondolatok! Akármilyen apró voltam,tudtam, hogy végzetes dolog történt. Olyasmi, ami-nek nem lett volna szabad megtörténnie.”

A kidöntött kerítés konnotációjában benne rejlikmindaz az egyéni és kollektív megaláztatás, amit aRákosi- és Kádár-érában kényszerűen el kellett szen-vedni: padláslesöprés, erőszakos téeszesítés, kitele-pítés, bebörtönzés, politikai megbélyegzés, egzisz-tenciális ellehetetlenítés és állandó megfélemlített-ség. A kínzásokról, gyilkosságokról és gyanús eltű-nésekről nem is beszélve.

Mezey Katalin írói önvallomását idézem aSomogy folyóirat 2002. január–februári számából:„Nekem, az írónak legalább a lényeget tekintve köte-lességem az igazságra koncentrálni. Csak a magamnevében beszélhetek, valószínűleg az adottságaim, azalkati sajátságaim is a pszichikai realizmusra pre-desztinálnak. Erre törekszem mind a mai napig a ver-seimben és az epikai munkákban is. Az emberi cse-lekvés belső motiváltságát kutattam, akár verset, akár


prózát, akár színművet írtam. (…) A marxista-mate-rialista gazdasági determinizmussal szemben én isvallom, hogy a társadalom egésze, de a történelemegésze sem lehet más, mint ami az egyes emberekből,lelkükből, szándékaikból, tetteikből összetevődik.”

Ennek jegyében sorjáznak a negyvenes, ötvenesévek nyomasztó világát a minimal art eszközeivel föl-villantó „gyerekkori történetek”. Az etűdszerű emlék-töredékekben a társadalom szövetét szétroncsoló hata-lom a létrontást, a családi burok szeretetteljes védett-sége pedig az életszentséget testesíti meg. A gyermekitisztaság, ártatlanság és fokozott érzékenység látószö-géből megjelenő mikrovilágot a történetekben a felnőttember rezignált bölcsessége ellenpontozza, s a kétféleszemléletmód interferenciájából nyelviségben és nar-rációban is izgalmasan újszerű minőség jön létre.

A feszes és redukált történetek középpontjában acsalád, a kert, a motorozás és az apa alakja áll. Utóbbiaz otthon nyugalmát, a gyermekkori édent fenyegetőerőkkel szemben valódi etalonként, abszolút viszonyí-tási pontként jelenik meg. Az Édesapám kis motorja;Az őrangyalka csípése; az Apu és Az elromlott motorcímű elbeszélés is azt mondatja velünk, hogy mindenpéldaszerű emberi érték az apa alakjában sűrűsödikössze. Ennek bizonyságaként álljon itt néhány jellemzőszövegrész: „A kertészet kapuja a Júlia utca és aSzilágyi Erzsébet fasor sarkán volt. Mellette kétfelőlkét nagy tábla függött a kerítésen: a Júlia utcai oldalongyönyörű nagy betűkkel apu neve volt olvasható:„LOVAS FERENC KERTÉSZ, KERTÉPÍTŐ”; „Édes-apám nagy motorjára mindig nagyon kellett vigyázni.Kevés ilyen volt akkor az országban, leginkább a rend-őrök száguldoztak 500 köbcentis motorokkal. Apuhamar rájött, hogy óvatosan kell vezetnie, különbenmegállítják, igazoltatják, és ha valami szabálysértéstkövetne el, azonnal el is koboznák a motorját, ahogy azmásokkal is megtörtént már. Az a hír járta, hogy szintevadásznak az ilyen drága, nagy gépekre”; „Ha apuraránéz valaki, aki ismeri, pontosan tudhatja, hogy hovakészül, vagy hol van és mivel foglalkozik. (…) Apunálmindig lehet tudni, hogy mi után mi következik. Sosemkapkod, sosem siet annyira, hogy a rendes megszoká-saitól, attól, hogy meggyőződése szerint a dolgokatintézni kell, eltérjen”; „Az egyik polc szélére akasztvatiszta és olajos rongyok lógnak, amelyekkel apu rend-szeresen, még munka közben is megtörli a kezét.A ruhája, a keze mindig tiszta és mindig jószagú.Ahogy valamit bepiszkol, munka végeztével azonnalleveszi és odaadja kimosni.”

A kidöntött kerítés epizódregénnyé összeálló törté-netei azt példázzák, hogy az apa körül több az oxi-gén, ezért az ő társaságában élhetőbb az élet. Olybátűnik, mintha ő volna egy személyben a kert, a kerté-szet által megjelenített Éden megmaradásának leg-főbb záloga. Az apa enyhén mitizált, de roppant élet-szerű alakjára tekintve az elbeszélő és az olvasó iskomolyan hinni kezd abban, hogy az Éden nemveszett el örökre, és nem veszett el mindenestül. Amitugyanis a Fennvaló elvett tőlünk az Édenből valókiűzetéskor, azt elrejtette a lelkünkben hit, remény ésszeretet formájában. A mindenkori üldözöttek ésáldozatok számára is ez adhat vigaszt és fogódzót.

Oláh János egy nemrég készült interjúban (Agria,2010. ősz) mondja a következőket: „Minden írónakés minden olvasónak a saját lelkiismeretére vanbízva, hogy mit ír meg és mit olvas el. Az író fele-lőssége talán egy hajszállal nagyobb, mint az olva-sóé, de csak egy hajszállal. (…) Az én írásaim nem,vagy csak igen kis mértékben fikciós, képzelet szül-te írások, sokkal inkább a saját, a családi és a népiemlékezet szilánkjainak restaurált változatai. (…)A történet archaikus igazsága számomra mindennélfontosabb. Ezt szeretném minden írásomban megkö-zelíteni.” A hitvallás a közelmúltban megjelent elbe-széléskötetéhez, Az Örvényes partján és a Vér szer -dőzés nyomán kikerekedett Száműzött történetekhezis fogódzóul szolgálhat.

Oláh János Száműzött történetek (2011) címűnovellafüzére afféle „történelmi lecke fiúknak”, smég inkább könnyen felejtő, kollektív amnéziábanszenvedő felnőtteknek. A szám szerint huszonhételbeszélés narrátora korhű krónikásként tárja elénk aszabadság nélküli rend természetét, árnyalt és hitelesképet rajzolva a bolsevik típusú diktatúra majd félév-százados ámokfutásáról. Arról a lezáratlan múltról,ami az elszabotált rendszerváltás miatt mindmáig ittkísért közöttünk. Arról a félig sem bevallott múltról,ami rossz közérzetünk és botrányos közéletünk leg-főbb rákfenéje. A revelációszerűen megrendítő könyvezért is lehet a meggyöngült valóságérzék mementó-ja, az elbizonytalanodott nemzeti önismeret táplálójas a tisztánlátás egy igen fontos záloga.

Hogy mit gondol a kötet szerzője múlt, jelen ésjövő összefüggéséről, s hogy miért látja mindentmegölő, halálos dózisnak a felejtést, arról szociogra-fikus pontossággal szól Az elveszett hivatal címűhosszabb elbeszélés alábbi részlete: „Valamit tennedkéne, mert erre csak te vagy képes, hogy megtudják


az emberek, éltek itt előttünk mások is, és ugyanúgyküzdöttek a megmaradásért, mint mi, sokszor mégennél is reménytelenebb helyzetben, és mégse adtákföl, nem futottak világgá, ha nem tették volna, mi selennénk, nem lenne itt semmi. Emlékeztetni kell őket,föl kell nyitni a szemüket, mert egyébként olyanrövid az eszük, hogy már a dédapjukra se emlékez-nek, hogy ükapjuk is lett volna, arról meg aztán vég-leg fogalmuk sincs. Möghótt, mondják, aztán ezzelvége is van az emlékezésnek. Üres az agya itt min-denkinek. A számítás nemcsak az érzelmeket öli ki azemberek lelkéből, megbénítja az emlékezőképessé-güket is. És a Tarkóknak, Krauszoknak ez kell, tisztalap, amire minden különösebb gond nélkül írhatjákföl a légből kapott marhaságaikat. Lassan már senkise tudja magáról, kicsoda, hát még a családról, arrólaztán akarattal semmit. Azt a kevés gyereket is, akithajlandók világra hozni, fölnevelni, elűzik innen. El avárosokba. És nagyot köpnek a földre, ami pedignemrég még a mindenük volt. Talán jól teszik, nemtudom. Néha az az érzésem, a saját sírjukat ássák megezzel az eszetlen kapkodással.”

Németh László szerint: „Az írás – erkölcs!” OláhJánost is ez motiválja, amikor a valóság ismerete, atények tisztelete és az igazság szeretete jegyébenkönyörtelen szókimondó bátorsággal és illúziótlanírástudói felelősséggel vállalja a letűnt korszakkalvaló szembenézést. A Száműzött történetek virtuálisregényként olvasható darabjai megrázó hitelességgel,eszméltető módon tárják föl mindazt a mérhetetlenrontást és rombolást, amit a jobb híján átkosnak neve-zett évtizedek során lélekben, szellemben, erkölcsben,demográfiai mutatókban és materiális javakban el kel-lett szenvednünk. A közösség bajaira, a nemzet törté-nelmi kínjaira, hangsúlyosan a parasztság pusztulásá-ra figyelve nagy felidéző és megjelenítő erővel, meg-rendítően lajstromozva mindazt, ami – Bertha Zoltántidézve – „kifosz tottságban, alávetettségben, nyomo-rúságban és bizarr önfeladásban, idegenmajmolásban,hazaárulásban ezt a magyarságot csak az utóbbiévszázadban is tépte és zilálta, ami külső vagy belsőszáműzetésbe sodorta a tisztességet, az emberséget, atisztalelkűséget.”

A Száműzött történetekben kegyetlen írói optiká-val és leplezetlen nyíltsággal sorjáznak a kommunis-ta diktatúra korábban csak madárnyelven vagy mégúgy sem elmondható történetei. A tárgyiasságratörekvő elbeszélő alig-alig reflektál, nem értékel ésnem ítélkezik, ám az objektivitásában kíméletlen lát-

lelettel egyrészt érvényteleníti a félelemre és kötele-ző felejtésre épülő berendezkedést, másrészt az elfoj-tás meghaladásával, a dolgok néven nevezésével, akimondott szó erejével le is számol közel félévszázad„szervezett őrjöngéseivel”. Ebből következően azsem véletlen, hogy némelyek „a második és harma-dik évezredet összepántoló negyedszázad legjobbmagyar novellistájának” tekintik Oláh Jánost. Másokpedig a népi írók örökséget továbbvivő, szociográfiaialaposságú ábrázolást kiemelve azt tartják legfőbbérdemének, hogy „az elhallgattatott történetek szám-űzetésből való hazajuttatásával, közreadásával fontosértékmegőrző, sőt kánonteremtő” munkát végzett.

Miközben olvasom a Száműzött történeteket – aKatonák; A farkaskölyök; a Májusi por; Az éjféli gyors;a Hajnali madárszó; az Október mérge; Az intéző háza;a Nincs Isten és a Kutyakomédia befogadása nyomán –,egyre bizonyosabb vagyok abban, hogy a mögöttünkhagyott évtizedek társadalom-, falu- és lélekrombolásá-ról akárhány történeti, szociológiai, közgazdasági ésegyéb tudományos munka sem szólhatna olyan hitele-sen és pontosan, mint Oláh János kötete. Teljes joggalmondja róla az egyik recenzens, hogy „négyszáz oldala gyarlóságról”, s mint ilyen a számvetés, az emléke-zés, a szembenézés megkerülhetetlen alkotása. A mo -dern népiséget képviselő novellafüzér a móriczi és sán-tai örökséget kiteljesítve mond el olyan történeteket,„melyek ugyan léteztek, de soha nem lettek elmesélve”.A könyv írásai „pulzáló-kendőzetlen naturalista stílus-ban beszélnek” az ötvenes-hatvanas évek magyar törté-nelmének terhéről oly módon, hogy a népi valóságbóltáplálkozó mikrovilágot misztériumként élhetik át azokis, akik ezt az örvényesi–avaskéri–varasdi világotegyáltalán nem ismerik.

A Száműzött történetek ismeretében nyilvánvaló,hogy Oláh János a magyarság sorskérdéseit egzisz-tenciális érvényű és hamleti mélységű létdilemma-ként éli meg. Minderről a fentebb már idézett,Szakolczay Lajos által készített interjúban a követke-zőket mondja: „Attól, hogy a magyar irodalmi népi-ség újra helyet kapna, éspedig vezető helyet a magyarirodalmi értékrendben, természetesen nem oldódnameg minden nemzeti problémánk. Nem születne megegy csapásra minden abortuszra ítélt magzat, nemolvadna semmivé az államadósság, nem nyernékvissza autonómiájukat az elszakított magyar közössé-gek, de ha a magyar irodalmi tudat végleg elfojtja anépiség hangját, a fenti problémák megoldásánaklehetőségét is elveti magától.”


Szeptember 4. és 9. között került sor a26. alkalommal megrendezett moszk-vai könyvvásárra, amelynek ezúttalMagyarország volt a díszvendége.Az esemény kulturális jelentőségétnyomatékosítja, hogy a magyar stan-dot – valamint a szomszédságábanmegtekinthető Világhírű magyarokkiállítást – Navracsics Tibor minisz-terelnök-helyettes nyitotta meg, akitKeskeny Ernő miniszteri biztos, aKülügyminisztérium Kelet-európai ésKözép-ázsiai főosztályának vezetőjeis elkísért moszkvai útjára. Nav ra -csics Tibor beszédében kiemelte,hogy a könyvek a nemzetek közöttibarátság megalapozói és erősítőilehetnek. „Nagyon fontos egy nyelvi-leg elszigetelt kis nemzet számára, haegy nagy országban mutathatja be akönyvtermését. Mi hiszünk abban,hogy a magyar irodalom és a magyarkönyvkultúra világszínvonalú és avilág élvonalába tartozik, éppen ezértnagy öröm, hogy a közismerten igé-nyes orosz közönség előtt mutatkoz-hatunk be. Kívánom önöknek, hogyértsék meg a magyar lelket, a magyarnemzet gondolkodását, és ezáltalkerüljenek közelebb Magyar ország -hoz” – hangsúlyozta a megnyitón.

A könyvvásáron 57 ország többmint ezerkétszáz kiállítója vett részt;Magyarország mintegy ezer kiad-vánnyal volt jelen. Az expo közép-pontjában ezúttal a gyermek- és ifjú-sági irodalom, az olvasásra nevelésállt, s a rendezvény közel kétszázezerlátogatót vonzott. A Világhírű magya-rok című tárlathoz kapcsolódva –amelyet a Magyar Nemzeti Múzeumállandó tudománytörténeti kiállításá-nak anyagából állítottak össze – XXI.századi magyar találmányok interak-tív bemutatóit is megrendezték amagyar standon. Az érdeklődők aRubik-kocka utódjaként emlegetettmagyar fejlesztésű fejtörő játékkal, az

Okostojással is megismerkedhettek,amely a logikai játékok Washing -tonban rendezett nemzetközi találko-zóján tavaly díjat nyert. A magyarstandnál – amely figyelmes gesztus-ként az „Ady Endre sugárúton” kapotthelyet, Solohov mellett – több ismertorosz irodalmár, köztük Jurij Pol -jakov, a Lityeraturnaja Gazeta főszer-kesztője és a Magyar–Orosz BarátiTársaság elnöke is tiszteletét tette.

A Balassi Intézet a háromévesPublishing Hungary program kere-tében szervezi a hazai könyvkiadásrészvételét az európai könyvvásáro-kon, ám az idei tucatnyi megjelenésközül egyértelműen a moszkvai óriás-rendezvény emelkedik ki. Hatos Pálintézetigazgató szerint nagy tisztességa világ egyik irodalmi nagyhatalmá-nál vendégeskedni, de nem kellett aviszonyt a nulláról kezdeni, hiszen –minden politikai mellékzöngétől füg-getlenül – tradíciónak számít, hogy alegjobb magyar és orosz írók fordít-sák egymás műveit. Idén pedig nemcsupán a vásár fő tematikájának szá-mító gyermekirodalommal veszünkrészt markánsan a könyvnapokon,hanem olyan traumákat is megkísérel-hetünk kibeszélni magunkból, mint aII. világháború, ahol ellentétes lövész -árkokban foglaltunk helyet. Hatos Pálaz oroszországi Év könyve-díj átadásiünnepsége keretében két orosz műfor-dítónak nyújtotta át a MagyarRapszódia nevű elismerést.

A vásáron több orosz nyelvűmagyar kötet is debütált. Világlátottegérke című könyvének bemutatójárameghívást kapott Kányádi Sándor;megzenésített verseit a Kaláka együt-tes adta elő. Kányádi felidézte, hogy eza harmadik moszkvai útja: 2004-benválogatott verseit adták ki oroszul;azelőtt pedig épp 1956 októberénekforró napjaiban járt a városban egyromániai íródelegáció tagjaként.

Örkény István Voronyezs című kötetekapcsán parodisztikus, már-már bohó-zatszerű Tóték-adaptációt is láthatott apublikum moszkvai színészek előadá-sában. A klasszikusok közül kiadtákCsáth Géza novelláit, s a moszkvaiolvasók megismerkedhettek SoltiGyörgy és Robert Capa életének oroszvonatkozású epizódjaival is. ZselickyCsilla és Béla a magyar emigrációról,Elena Ukalova Liszt Ferenc oroszor-szági tartózkodásáról írt könyvet.Bemutatták Natalija Nyikityina Haza -térek hozzád című művét is – a magyarután orosz nyelven is. Berg Judit sze-mélyesen is megjelent Rumini címűkönyve bemutatójára, s napvilágotlátott egy Janikovszy Éva-kötet is –ehhez kötődve tárlat nyílt Réber Lászlógrafikáiból. Szerepelt a programbanHáy János is, A gyerek című könyvekapcsán. Bemutattak továbbá nyelv-könyvet és útikönyvet is oroszok szá-mára. Mint Baranyi András, a moszk-vai Magyar Kultúrintézet igazgatójajelezte, még idén várható a kortársmagyar költők válogatásának megje-lentetése is. Volt gasztronómiai és bor-bemutató (a magyar borért valóságosközelharc folyt), s időnként táncra per-dült a Kecskemét Táncegyüttes négytáncosa. Rendeztek vitát műfordítók éskiadóigazgatók részvételével az oroszirodalom magyarországi jelenlétéről, amagyar irodalom orosz fordítóinak után-pótlás-neveléséről és a magyar szép -irodalom oroszországi esélyeiről is.

Vlagyimir Grigorjev, a vásár sajtó-főnöke büszkén említette: Orosz -ország az egyetlen a világon, aholhárom nemzeti könyvtár is van.A moszkvai rendezés költségeit kizá-rólag a részvételi díjakból fedezték,de egy ekkora piaccal a háttérbenmindenkinek megéri itt kiállítani –így Magyarország is fellendülésreszámíthat a következő években azorosz könyvpiacon.

CSONTOS JÁNOS

Kányáditól ÖrkényigMagyarország volt a moszkvai könyvvásár díszvendége


OLÁH KATALIN

Amit műszerekkel mérni nem lehet

Marton László szobrászművészről

Marton László 1925-ben Tapolcán született, már 12évesen kitűnt szobrászati tehetségével, olyannyira,hogy Ferenczy Béni és Fülöp Elemér meglátogattákőt. Tanácsukra Zala megye ösztöndíjával Pestrement tanulni, 1940–46 között a budapesti Ipar -művészeti Iskolát járta. 1951-ben szerzett diplomát abudapesti Képzőművészeti Főiskolán. MesterePátzay Pál volt. Szakmai pályafutása alatt rendszere-sen kiállított, köztereket, köz- és magángyűjtemé-nyeket gyarapított munkáival. Itthon és külföldönegyaránt elismertté vált, megrendelői közt tudhattapéldául a walesi herceget, aki portréját, valamint aKiskirálylány másodpéldányát rendelte meg tőle.Számos elismerésben részesült, Munkácsy-díjas ésÉrdemes művész, a Magyar Köztársaság KiválóMűvésze, megkapta a Magyar Köztársasági Érdem-rend tiszti keresztjét és a Kossuth-díjat is, Budapestdíszpolgára. Az avantgárd, a szocialista realizmus, amodernizmus korában élt és alkotott, érzékelte, fel-fogta, hasznosította a kor művészeti irányainaktanulságait, de sose bújt egyik köntösébe sem, mind-végig megmaradt azon az úton, amelyre az ifjúkoriösztönös rácsodálkozás vezette. Úgy gondolta, aszobrászat szent és sérthetetlen, olyan, mint a sze-münk világa. Aki lát és tud láttatni, az alkosson, alátványt nem kell átértelmeznünk, elég értenünk.Reneszánsz igényű szobrai azt sugallják, ma semérdemes máshogy alkotni, mint a természethű látás-mód születésének korában, az akkori tudás és érték-rend talán örökérvényű. Sok kísérletezés tanúi lehet-tünk az elmúlt században, de a lényeget illetően,Marton László szobrai legalábbis ezt sugallják, nemsok érvényes meglátás született.

A nagy mesterek nem azért nagyok, mert sohanem hibáznak, mert nincsenek hiányosságaik,hanem azért, mert tisztában vannak azokkal, tudnakés mernek hibázni, de tudnak javítani is. Legfőképppedig, mert képesek végigvinni egy-egy gondolat-menetet, majd leszűrve a lényeget megfogalmazni,formába önteni azt. Képesek tehát tehetségükkelösszhangban komolyan alkotni. Neki is vannak

gyengébb munkái, de nem azok a fontosak, hanem aremekművek. Száz gyöngébb szobrot meg kell csi-nálni ahhoz, hogy egy jó legyen közöttük, mondtaannak idején nekünk, mikor testvéremmel, OláhMátyás Lászlóval meglátogattuk. Ő valóban meg isformálta azt a száz próbálkozást, mert tudta, csakígy juthat el a remekművekig. Persze azok a mun-kái is jelentős művek, amiket ő gyengéknek tartott,csak éppen a saját mércéje szerint sorolódtak hát-rébb. Ujjgyakorlatok voltak vagy stílustanulmá-nyok, esetleg csak komolytalanabb tematikájúművek, kísérletek, keresése annak az egynek, azigazinak, amit aztán mindig megtalált. Nem elvont,nem filozofikus alkat volt, a forma és a tér ösztönöskitapintója, olyan otthonosan mozgott a szobrászatősidőktől máig azonos koordinátái között, ahogyancsak kevesen.

Gipszfelrakással dolgozott. Legalábbis a nagyobbszobrokat így építette föl. Aki ismeri ezt a technikát,nehezen tudja elképzelni, hogyan tudott ilyen folya-matosan harmonikus, helyesen tagolt, részletes figu-rákat létrehozni. Nándi, a segédje, vázépítője csinál-ta meg szobraihoz a vázat, rajzai és utasításai alap-ján. ,,Nándi is nagyon tehetséges – mesélte Marton–, de valahogy nem tudott önálló művésszé válni, ígynekem dolgozik”. Együtt mű ködésük viszont nagyonjól sikerült, hiszen a vázépítés a szobor lelke, rosszvázra nem lehet jó szobrot felrakni. Nándi nagy kin-cse volt Martonnak, meg is becsülte egy életen át.

Emblematikus szobrai: Pásztorfiú (1943, bronz,Tapolca), A Dunánál (1980, bronz-mészkő, Buda -pest), eddig a parlament déli kapujánál Liszt Ferencszobra (1985, bronz, Budapest, Liszt Ferenc tér),Kiskirálylány (1990, bronz, Budapest, Dunakorzó),Ecce Homo (1994, bronz, Hévíz), Apor Vilmos-emlékmű (1997, bronz, kő, Budapest, Apor Vilmostér), Görgey Artúr lovasszobra (1997, bronz,Budapest, Vár), Cantata profana (Millecentenáriumiemlékmű, 1999, bronz, kő, Budapest, XII. kerület).

Egyik első, szép, pontosan és érzékenyen meg-fogalmazott szobra a Pásztorfiú (1943, bronz). Jólábrázolja a paraszti világ közvetlen egyszerűségét,a természet közeli lét rendjében való megnyugvást.Már e korai szobra is érett, klasszikus értékekkelbír, nincs benne semmi a modernizmus érdességé-ből, nyerseségéből. A szobrász élvezi az érzékeibekódolt formateremtő ösztön adta lehetőségeket,nem törődik a divattal, csak az ábrázolással.Alakjait majdnem teljesen szimmetrikusra kompo-


nálja, mégis látványosan mozgalmasak a kompozí-ciói. Sok portrét készített, könnyed, de karakteresarcmásokat. Átszellemült gyermekportréi teljesenhagyományos szellemben készültek, mégis, talánfrissességük miatt az újdonság erejével hatnak.Nincs semmi mesterkéltség bennük, a művész csu-pán a modell természetéből fakadó jelzésekrefigyel, amelyeket kevés eszközzel, szinte észrevét-lenül elevenít meg. Szim -bolikus nőalakjai CsikászImre (1884–1914) fiatalonelhunyt szobrászművész –műveire emlékeztetnek.Csikász ártatlanabb, költő-ibb hangvételű művész,szobrászi abszolút hallása,plasztikai biztonsága okánazonban rokonítható Mar -tonnal. (A Fiatal lány –1912, bronz, MNG – aDeák téren Tavasz címűdíszkútként 1977-től áll.Egy másik szép műve, azÜlő lány – 1932, bronz – aMargit szi geten a japánkerthalastavainál 1954-ben lettfelállítva.)

Marton László tehátCsikász Imre, Ferenczy Béniés még sokak után nem asemmiből tűnt elő, megvoltaz a magyar szobrászati hagyomány, amire támasz-kodhatott, aminek szellemi energiáit hasznosítvakibontakoztathatta tehetségét. A könnyed stílus nálasohasem csapott át felszínességbe, ismerte a határt.Még az olyan nagyméretű szobrai is, mint például aXII. kerületben felállított Cantata profana-kút, köz-vetlenséget sugároznak, nem tévesztette meg améret, nem vált sem színpadiassá, sem erőltetetté.Mindig a szoborral és nem önmagával foglalkozott,s így soha nem vált görcsössé, önkényessé.

A Duna-korzón üldögélő kislány figurája, mely aKiskirálylány címet kapta, már-már Budapest szim-bólumává vált. A szobrot sokszor helytelenül ítélikmeg, cuki-pofa királylányka, mondják róla lenézően.Egy kislányt látunk, tipikus mai zsánerfigurát, pizsa-mában, fürdőköpenyben, mamuszban, papírkoroná-val a fején, aki – talán éppen az esti mese után, annakhatása alatt – gyorsan, még lefekvés előtt királylány-

nak öltözött. A gyermekien közvetlen mozdulat,ahogy a korlátra ült, nem feltétlen tartozik ehhez ajelenethez, de az ilyen korú kisgyermekek mozdulat-tárában megtalálható. Az ilyen hangvételű szobrok-nak ezután nagy divatja kerekedett, elég végigsétál-nunk a belváros utcáin, vagy vidéki városaink tereinmegfordulni, nagyon sok hasonló hangvételű szo-borral találkozhatunk.

Ennek a közvetlen műfaj-nak előzménye, a Parlamentdéli kapujánál elhelyezett,A Dunánál című József Attila- szobor, amely az elhelyezés-ből, mozdulatból fakadó köz-vetlenséget ötvözte a köztériemlékmű komoly, súlyoshangvételével. Figye lembeveszi a kor köztéri szobrásza-ti elképzeléseit, de tartalmazúj ötleteket is. A kompozíciónemcsak József Attila alakjátidézi meg, de finoman utal aköltészete által megszólalta-tott szellemi, lelki tartalmak-ra is. A szobor anatómiailaghelyesen idézi meg a költőalakját, ugyanakkor tartal-maz plasztikai szempontbólérdekes tömörítéseket, átírá-sokat is.

A Budai Vár Fehérvárirondelláján, 1998. május 21-én avatták fel GörgeyArtúr lovasszobrát, mely ifj. Vastagh György háborúalatt megsemmisült szobrának újbóli megalkotása.A monumentális, négy méter magas emlékmű mére-teit meghazudtolva, újfent csak érzékenyen lett meg-mintázva, a ló és lovas mozdulata egységes, találó ésvisszafogott. Ez a mű nemcsak szobrászi kvalitásátbizonyítja Marton Lászlónak, de szakmai alázatát is.Bár rekonstrukcióról van szó, nem sajnálta önmagalegjobbját adni, érett és tapasztalt művészként,egyenrangú alkotótársává, társszerzőjévé válhatottelődjének, így egy letisztult, komoly, de élettelikompozíciót valósíthatott meg. A tardosi vörösmészkő burkolatú talapzat talán magasnak látszik,de ha lentről, a rondellához felvezető lépcső aljárólnézzük, kiderül, miért volt rá szükség. A lovas alak-ja, még onnan is jól látható, a várfal fölé emelkedvemonumentálisan rajzolódik az égre.

Műterem Görgey-szoborral (1997)


A Cantata profana-kút szintén a várba kerülhetettvolna, ha a Görgey szobor után a magyarországikonkurenciaharc ezt meg nem akadályozza. A Köz -térkép nevű internetes oldalon olvashatjuk a szoborrólés elhelyezéséről Marton László nyilatkozatát, ame-lyet Pál Tamás, az oldal alapítója idéz: „A Cantataprofana története is érdekes. Bartók zenéje ihlette akompozíciót. Úgy volt, hogy a Bartók-múzeumbakerül, de nem volt rá pénz. 1998-ban aztán HámoriJózsef akkori kulturális miniszter és NemeskürtyIstván meglátogatott, meglátták a kompozíciót, java-solták, hogy a Cantata profana legyen Budapestmillenniumi emlékműve. Először úgy volt, hogy aSzent György térre kerül, de valakiknek nem tetszetta helyszín, nem bírták volna elviselni, hogy aGörgey-lovasszobor után még egy Marton-szoborlegyen a Várban. Kínomban elfogadtam a Gellértteret, sejtettem persze, hogy ott meg a földalattimiatt fúrnak ki. Ekkor jelentkezett a XII. kerületiönkormányzat, szeretnék a szobrot a kerületben fel-állítani. Oda került, pedig nem oda való. Csupánannyi pénz volt a szoborra, hogy kiviteleztem belő-le. A tiszteletdíjamról lemondtam.” Ez a történetMagyarországon sajnos elég általános. HálaIstennek, elkészült a szobor, és a helyszín is méltó-vá vált hozzá! Azt gondolom, nem baj, ha nem min-dig a legfrekventáltabb pontokra kerül egy remek-mű, egy-egy domináns munka, hiszen egy helyszínsokszor az ott felállított szobor által válik emlékeze-tessé, ahogy ez ebben az esetben történt. A szobronidézet olvasható, részlet Bartók Béla román kolin-dákon alapuló fordításából, amelyet felhasznált aCantata Profanához: „Volt egy öreg apó, volt neki,volt neki kilenc szép szál fia. Nem nevelte őketsemmi mesterségre, csak erdőket járni. Csak vadatvadászni, s addig-addig vadászgattak, addig: szar-vassá változtak ottan a nagy erdőben.” MartonLászló ezt a kilenc szarvast mintázta meg, agancsukerdővé, csupasz fakoronává kuszálódik össze amagas oszlop tetején, s így megintcsak természetes,„környezetbarát” plasztikával találkozhatunk,amely mégiscsak jól illik a XII. kerület parkjánaköreg fái közé. A szarvasok teste arányos, jól tagolt,jól anatomizált, mégis szobrászi, hasonlóan az előbbtárgyalt emlékmű lovához. A kompozíció is magátólértetődőnek tetszik, pedig nem volt egyszerű kilencszarvast körbeállítani azon a kis „színpadon”, moz-dulatukat kitalálni, helyesen koreografálni, össze-hangolni, és mindezt meg is formázni.

Marton László rengeteget dolgozott, folyamato-san alkotott Olvasó nőt és Fekvő férfit, Jobbágy -felszabadulást, Bányászokat, Üvegfúvókat, Locsi-pocsi kútfigurát és Táncsicsot, Mozartot, Beethoventa Magyar Állami Operaházra, négy mészkő dombor-művet a Vatikánba, Nepomuki Szent Jánost, emlék-művet a fasizmus áldozatainak, mindent, amit csakmeg lehet szobrászni egy hosszú és termékeny éle -ten át, egészen 2008-ban Budapesten bekövetkezetthaláláig. Bár a hivatalos művészettörténet kerüliéletművének értékelését, a Magyar KépzőművészetiEgyetemen pedig egyszerűen nem lehet rá hivatkoz-ni, mégis ott lebeg minden induló szobrász lelki sze-mei előtt kimondatlanul is.

Példát mutatott. Nem hagyta magát zavartatnikora divatáramlatai által, szakmai karrierjét ennekellenére maximálisan ki tudta bontakoztatni. Báregymást sanda tekintetekkel kerülgettük az Epres -kertben, titkon mégis mindenki egy célt kergetett,szobrászni megtanulni a szó hagyományos értelmé-ben, úgy, ahogy például ő, Marton László is tette,akkor is, ha a „magas” művészetelmélet az igazi szo-bor, az igazi kép halálát közben már kihirdette.Természetesen a komoly művészeti értékeket, telje-sítményeket továbbra is kereső, értékelő, a fejlődéstnem mereven értelmező művészettörténészek,művészeti írók nagyra tartották és elismerték mun-kásságát. Többször méltatta őt többek közt PogányÖ. Gábor, Heitler László és Kratochwill Mimi.

Befejezésül idéznék a művész honlapján közzétettars poéticájából: „Hiszek az egyetemes művészet-ben. A jó művészi produktum önmagáért beszél.Sugárzása van, lebilincsel, nehéz tőle megszabadul-ni. Mindezt tudva, abban a reményben dolgozom,hogy nekem is sikerül az utókorra egy pár jó munká-mat hátrahagyni. Biztos vagyok abban, hogy az időcsak azt menti meg, aminek vonzóereje van. (…)A köztéren elhelyezett szobrok tömegekhez szólnak.Igyekeztem a mai értelmezéssel a nagy kultúrákbólazt a formát (realizmust) átmenteni, amivel közért-hetővé teszem magamat, és a művészet folyamatos-ságában egy láncszem lehetek. Az ilyen realizmusmindig is életet, erőt adott a művészetnek. Munkaközben receptet senki sem ad, mi módon szülessenjó szobor, egy-egy alkotás minőségét műszerekkelmérni nem lehet. A művészi produkció elsősorbantehetség dolga. Megítélésénél, ha van vonzóereje, akíváncsiskodót csak nehezen engedi el. Ez a jelzés alegjobb bírálat a minőség megítélésére.”

Európai figyelõ

ZSILLE GÁBOR

Testvéri szövetség

A lengyel irodalmi összeállítás elé

A következő oldalakon az egyik legrangosabb lengyelirodalmi szervezet, a Lengyel Írók Társasá gának (SPP)három jeles tagja lép elénk. Mit érdemes tudnunk errőlaz irodalmi csoportosulásról? Mindössze huszonnégyesztendeje, a rendszerváltás hajnalán, 1989-ben alapí-tották, ám tagjai következetesen az 1920-ban létrejöttLengyel Irodalmárok Szakszervezete (ZZLP) szellemiörököseinek tekintik magukat. Stefan Żeromski íróannak idején (alig két évvel azután, hogy a lengyelállam visszanyerte függetlenségét!) azért hívta életre aszakszervezetet, hogy egybefogja a határon belül ésazon túl élő lengyel írástudókat.

A második világháború, a náci és szovjet meg-szállás időszakában a szervezet tetszhalott állapotbakerült, és csak 1945-ben születhetett újjá, LengyelIrodalmárok Szövetsége (ZLP) néven. Ez a szervezet1981-ig, vagyis a Jaruzelski-féle katonai puccsigműködhetett – a hadiállapot bevezetésekor a ZLP-telőbb rendeletileg betiltották, majd 1983-ban felosz-latták. Így történt, hogy a lengyel írótársadalom kéttáborra szakadt. Ugyanis néhány hónappal a ZLPszétverése után felső pártutasításra új írószövetségalakult, változatlan elnevezéssel, ám egyértelműencsak a kommunista érzelmű írók számára. A párthozhűséges és a hatalommal megalkuvó tollforgatókmellett számos dilettáns, grafomán szerző is az újZLP tagja lett. A betiltás előtti régi tagok túlnyomórésze távol maradt e bolsevik képződménytől, annális inkább, mert belépésük feltétele lett volna, hogy „ajövőben kizárólag a barátság szellemében írnak aSzovjetunióról”, illetve „semmilyen formában semfoglalkoznak a külföldön élő lengyel irodalmárok-kal”. Ez utóbbi kikötéssel az elvtársak olyan szerző-ket akartak letörölni az ország szellemi horizontjá-ról, mint Sławomir Mrożek, Adam Zagajewski vagyéppen a Nobel-díjas Czesław Miłosz…

A betiltott ZLP tagságának döntő része tehát nemlépett be az új szervezetbe, hanem függetlenségétmegőrizve várakozott a jobb időkre. 1989-ben végülszabaddá vált az út: megalapították az SPP-t, vagyisa Lengyel Írók Társaságát, jelen összeállításunk

főszereplőjét. E politikaifolyamat eredményekénta lengyel írótársadalomazóta is döntően kétpólu-sú: a két legjelentősebbszakmai szervezet az SPPés a neo-ZLP. (Nem szá-mítva a Lengyel P.E.N.Clubot, amely nemzetkö-zi jellegének köszönhető-en kimaradt a diktatúra és a kultúrpolitika csatározá-saiból, és napjainkban is egyfajta átjárást, közös hal-mazt biztosít a szekértáborok között.)

Az SPP tagsága közel kilencszáz fős, ennekköszönhetően ez a legszámottevőbb kulturális társa-ság Lengyelországban. A hatékonyabb működésérdekében szervezetileg tizenkét körzetből áll, ame-lyek székhelye az ország legjelentősebb nagyvárosa-iban található. A társaság központi irodája Varsó szí-vében működik, a királyi vártól alig száz méterre, ahíres Irodalom Házában, amely egy pompás XVII.századi rokokó palota. A Varsót kedvelő, a lengyeltörténelemben járatos olvasók az iménti mondatnálpersze felszisszentek, hiszen köztudott, hogy aVisztula-parti fővárosban nincsenek eredeti, a XVII.században emelt épületek – az 1944-es felkelés sorána náci csapatok a házak 98 százalékát földig rombol-ták. Ám a lengyelek az ötvenes években az óvárosinegyedet, a várat és környékét fényképek alapján azeredeti állapotoknak megfelelően helyreállították,így az Irodalom Háza palotát is.

A szervezet elnöke az 1953-ban született költő,Sergiusz Sterna-Wachowiak. Életének java részePoznańhoz fűzi, ahhoz a városhoz, amelynek köztu-dottan a mi 1956-os forradalmunkhoz is köze van.E fontos vonatkozást, illetve a lengyel kulturális életdolgait is megvilágítja a vele készült beszélgetésben.A Krakkóban élő, hatvanegy éves Bogdan Baranszintén több műfajban otthonos szerző – ezúttal egyminiesszéjét és két költeményét olvashatjuk. Az 1948-ban született író, újságíró, Jacek Moskwa pedigVarsó mellett az olasz kultúrához is kötődik. Most amár hosszabb ideje készülő, galíciai témájú regényé-nek egyik rendkívül élvezetes részletét nyújtjuk át.Nos, e szempontok alapján (is) érdemes kézbe ven-nünk lengyel barátaink itt következő gondolatait,műveit.


Európai figyelõ


– Alig négy hónappal Sztálinhalála után született, 1953-ban.Hogyan telt a gyerekkora?

– Nagyon szerető szüleim van-nak, már gimnazistaként párban jár-tak. Négy gyermeküknek – közülükén va gyok a legidősebb – csodásgyerekkort teremtettek. Édesapámköltő és a német nyelvű irodalomműfordítója. Egy patinás épületbenlaktunk, hatalmas házi könyvtárunkvolt, lengyel és német ajkú költőkjártak hozzánk vendégségbe, min-denféle művészek, kiváló kopo-nyák, színes egyéniségek. Anyainagyanyám főzött rájuk, aki nemmellesleg csodás személyiség volt,nagyon közel állt hozzám; len-gyel–német vegyesházasságbólszületett, és hosszú élete során szá-mos drámai nehézséggel kellettmegküzdenie. És hát a városokNagy-Lengyel ország és Alsó-Szilézia határán, ahol ifjúságoméveit töltöttem: nyolcéves koromigLeszno, majd egészen az érettségiiga közeli Wschowa, egy kevertengótikus és barokk kisváros – kétvarázslatos hely ezen a több kultú -rájú határvidéken, mindmáig rop-pant fontosak írásművészetemszempontjából. Ezen a tájon a múlt-ban lengyelek éltek és németek,továbbá csehek, zsidók, sőt skótok,hollandok, Európa legkülönbözőbbországaiból érkezett bevándorlók: asaját hazájukban üldözött evangéli-kusok, reformátusok, ariánusok,men noniták. A tősgyökeres Vale -rius Herberger, a cseh Jan AmosKomenský, a skót John Johnston,az alsó-sziléziai német Andreas

Gryphius csak önkényesen kiraga-dott példák, mert még számosanvoltak, népes társaság. Hozzám aXVII. században élt alsó-sziléziaimetafizikus költők állnak legköze-lebb, bár ők jelenleg már vajmikevéssé ismertek. Minden nyom ésemlék érdekelt, ami megmaradtutánuk a műemlékekben, az irodal-mi alkotásokban, a városka légkö-rében, és ez a gyermekkoromat isteljesen átjárta. Lesznóban és a tör-ténelmi Wschowában egyaránt vanegy titkos írói éléstáram, ahovágyakran visszalátogatok.

– Egyetemi tanulmányait Poznań -ban végezte, vagyis egy olyanvárosban, amely az évszázadoksorán nagyon fontos szerepet ját-szott az ország történelmében.Milyen szálak fűzik Poznańhoz?Alaposan megismerte a hely legen-dáit, mitológiáját?

– Elsőéves egyetemistaként köl-töztem Poznańba, majd kevésselazután, hogy a polonisztika szakonmegkezdtem tanulmányaimat, szü-leim és testvéreim is e városba köl-töztek. A wschowai gimnáziumban(a városka hivatalos neve a világhá-ború előtt még Fraustadt volt) kitű-nő professzorok tanítottak, szülő-földjükről elűzött lengyelek, akik-nek azért kellett útra kelniük, mert amásodik világháború lezárásakorLen gyelország keleti határvonalátnyugatabbra tolták. A napjainkbanLitvániához, Fehéroroszországhozés Ukrajnához tartozó egykori len-gyel vidéken a lakosság mindig isóriási becsben tartotta a művészetetés általában a kultúrát – sokkal

nagyobb becsben, mint Poznańgyakorlatias, nemzetiségi szem-pontból egységes lakossága.Mind azonáltal nem érzem rosszulmagam ebben a városban, merthamarosan rátaláltam egy olyanközegre, ami nagyon emlékeztetettWschowára – vagyis egy vegyeskultúrájú, generációk óta többnemzeti hagyománykörrel átjártvilágra. Zárt kis szellemi birodal-mam éppen a Poznańi Egyetemvolt és az Új Színház, amely egészLengyelország egyik legkiválóbbszínháza. Mindkét intézményhezjelenleg is igen szoros emberi ésszakmai kapcsolatok fűznek.Poznańban mostanság nagyonérdekes irodalmi élet zajlik, főkénta költészetben, amely életem fon-tos területe. Mindazonáltal egyolyan társadalom vesz körül min-ket, amely szinte teljesen közöm-bös a művészet és a lelki dolgokiránt. Az embereket jelenleg túlsá-gosan lefoglalja mindaz, amit aváros hagyománya diktál: a bank-világ és a kereskedelem, a piacok, apénzkereset, a gazdasági tevékeny-ségek, a földhözragadt közgaz -daság. Sokkal közelebb állnakhozzám a XIX. századi, Nagy-Lengyelország területén működöttmessianisztikus tanítók, akik a filo-zófiai értekezéseikben nagyszerűenötvözték a gyakorlatias szemléleteta romantikával.

„A versek maguktól íródnak bennem”

Beszélgetés Sergiusz Sterna-Wachowiak lengyel íróval,a Lengyel Írók Társaságának elnökével

(Janusz Gliszczyński felvétele)

Európai figyelõ


– A világhálós enciklopédia, aWikipédia szócikke szerint Önköltő, próza- és forgatókönyvíró,esszéista, irodalomkritikus, műfor-dító és szerkesztő. E sokféle tevé-kenység dacára kijelenthető, hogylegfőképpen költő?

– Néha úgy tűnik nekem, hogykizárólag költő vagyok. Elbeszélőprózámban és esszéimben (ame-lyeket ifjúságom helyszínéről nyu-godtan nevezhetünk wschowai stí-lusú alkotásoknak) nyilvánvalóanott munkál egyfajta költői töltet.Hasonlóképpen, irodalomelméletiés kritikai írásaimat, színházitémájú esszéimet is mintegy kibé-leli a költészet, mi több, egy részü-ket kimondottan költészetem alá-támasztására írtam. Igen, minde-nekelőtt költőnek érzem magam.

– Irodalmunk jelese, Koszto -lányi Dezső úgy fogalmaz: „Költővagyok, a szavak szerelmese.” Önmi ként érez a nyelv, a szavak iránt?

– Ars poeticám fokozatosanbon takozott ki, és a szürrealizmus-tól a metafizikáig ívelt. Kezdetbena verset legfőképpen alkotói, nyel-vi feladatnak tekintettem. E felfo-gásom döntően azóta sem válto-zott. A szavakkal kapcsolatos el -méletek, a nyelvről megszerzetttudás számomra nagyon alkalmasköltői terep. Igaz, a reneszánsz és abarokk kor költői számára ugyan-ilyen alkalmas terepnek bizonyulta középkori skolasztika. Jelenlegiköltői tapasztalatom azt is súgja,hogy – másfelől – a szó csupáneszköz. A versek maguktól íród-nak bennem, ez mindig is így volt.Költőként tizenhét évesen mutat-koztam be, és már akkor is megfi-gyeltem, hogy a papírlapon szinteegyetlen javítás-kihúzás nélkülmegjelenik az, ami önállóan növe-kedett bennem. Sokat írok magá-ról a költészetről, mert olyan

vagyok, mint az ornitológus, aversekben daloló madár-költőktudósa. Na jó, csak azért használ-tam ezt a metaforát, hogy érthe-tőbb legyek – az igazság viszontaz, hogy ornitológusként a sajátmadár-költőmet nem nagyonértem. Nem tudom, miért írok, éshonnan bukkannak napvilágra averseim. Régen úgy véltem, hogyaz írás pusztán gondolkodás kér-dése, most viszont, ahogy a hajda-ni költők is tették, hiszek az ihletszükségességében.

– Kik a legfontosabb szellemipártfogói, régen halott mesterei?

– Kedves számomra a németromantikus író, Jean Paul megálla-pítása, miszerint „a költészet azegyetlen másvilág ezen a világon”.Ennek az egyetlen evilági másvi-lágnak véleményem szerint négyvédőszentje van. Az első Ádám azédenkertből, akinek Isten megen-gedte, hogy elnevezze a létezőket,a még név nélküli állatokat, növé-nyeket, ásványokat. Nevet adniannak, ami név nélkül létezik – eza költészet első számú küldetése.A költészet második szentje szá-momra Epheszoszi Hérakleitosz,aki azt tanította, hogy nem léphe-tünk kétszer ugyanabba a folyóba.Feljegyezni azt, ami megörökítet-lenül elmúlik – ez a költészetkövetkező küldetése. Költészetemharmadik védőszentjének HansChristian Andersent tekintem – alátszólag naiv, közvetlen gyermekimegismerés mesterét. Gyermek -ként állni a titok küszöbén, nemszégyellni álmélkodásunkat avilág dolgain. Negyedik patrónu-som Sziszüphosz, aki nem tudjafelgörgetni a követ a hegyre. Ésmég egy fontos szabály a költésze-temben: nem kigondolni a verse-ket, mert az könnyű, hanem inkábbészrevenni és feljegyezni a pillana-

tot, amikor a valóság tiszta poézis.Vagy még pontosabban: feljegyezni„azt, ami valóságos”, feloldvaellentmondásait a fizikai valóság-gal, és feloldva ellentmondásait azeszményivel. A valóság igazabb,mint a fizikai és az eszményi lét.A fizikai valóság megörökítése akönnyűségből adódóan költői bál-ványokat teremt, az eszményekmegörökítése pedig költészeti dog-mákat. A költői igazság e másodper-cét az ókori görögök epifániának,vagyis megjelenésnek, testet öltés-nek nevezték; Mieczy sław Jastrunképvillanásnak hívta, CzesławMiłosz örök pillanatnak, RyszardKrynicki pedig – Nelly Sachs nyo-mán – mágneses pontnak.

– Ha már Krynickinél tartunk,ez a már évek óta Krakkóban élőköltő Ebből című, 2005-ben írtversében úgy fogalmaz: „Sok évenát hallgattam. / Ebből semmi semkövetkezett – // se jó, / se rossz.”Az Ön megjelent könyveinek jegy-zékét nézve szembetűnő, hogy köl-tőként szintén jó néhány esztendőnkeresztül hallgatott – előbb kilenc,majd tizennégy évig, jelenlegpedig 2003 óta… Következettebből valami jó vagy rossz?

– Az emberek körében, napjainkvilágában egészen biztosan nemtörtént semmi jó és semmi rossz.Remélem, hogy a Koz moszbansem történt semmi rossz, bár ebbenaligha lehetek biztos. Komolyrafordítva a szót, a költészet nem azidőben történik, hanem – miként isfogalmazzak? – az öröklétben.Nem az olvasóknak íródik; sokkalinkább a mennybe, a teljességbe,magának az Úristennek szánt levél.Az írás által megvalósítom a sajátlelki genezisem, és alighanemmindannyian azért élünk, hogylelki értelemben eljussunk valami-féle alfa pontból az omega pontig.

Európai figyelõ


Mindig is volt bennem kétely azzalkapcsolatban, hogy lelki utamdokumentálása érdekében dátu-mozzam-e a verseimet – költésze-tem túlnyomó részénél nem tüntet-tem fel évszámot, mi több, mégverseskönyveim egy része is dátumnélkül jelent meg. Krynicki, akiPoznańban sok éven át a szomszé-dom volt, a hallgatást költészeteegyik megnyilvánulási formájánaktekintette, a jelentésekkel folytatottjáték alapelemének. Én máskéntgondolkodom. Fenn tar tásaim van-nak a versek akadálytalan, könnyedpublikálásával szemben, merttudom, hogy a nyomdába adás per-cétől már semmit sem változtatok akönyvem anyagán, egyetlen vesszőtsem, sőt még a versek sorrendjéhezsem nyúlok.

Mindamellett nem érzékelek aköltészetemben valamiféle „feketelyukakat”, amelyekbe Krynickihezhasonlóan kilenc, majd tizennégyesztendőre belehullanék, ahogy aztÖn felvetette. Hiszen folyamato-san művelem a költészetet, irodal-mi munkásságom valamennyi mű -fajában keresem „azt, ami költői”.Sokat követelek a kiadóktól akönyvek művészeti tervezése,kivitelezése során. Úgy alakult,hogy jómagam is szerkesztője éskiadója lettem egy költészetikönyvsorozatnak az általam irá-nyított Lengyel Írók Társaságaégisze alatt Poznańban. Néhánytucat színházi anyagot is megjelen-tettem, valóban művészi értékűkiadványokat – egyedi arculatukat,tipográfiai megoldásaikat magamgondoltam ki, és általában a sajátszínházi esszéköteteimet, sőt vers-gyűjteményiemet is én terveztem.Ezek az alacsony példányszámbankészült, egyedi kiadványok hosszúévek óta elbűvölnek, továbbiakatis tervezek, néhány esztendeje

pedig a Varsóban működő 6.Emeleti Színháznak is dolgozom.

– Térjünk vissza arra a kijelen-tésére, hogy „nem érzékelek a költé-szetemben valamiféle fekete lyuka-kat”! Nagyszerű költőnk, PilinszkyJános – verseiből Lengyel ország -ban is megjelent egy szép válogatás-kötet, Jerzy Snopek átültetésében –egyik publicisztikai írásában arrólelmélkedik, hogy a zenében és azirodalomban két alapvető típus léte-zik: az atya és a fiú. Atya volt Bachés fiú Mozart; Goethe atya, Schillerviszont fiú. A kilencvenhárom évetélt Czesław Miłosz kétségtelenül fiúvolt, a fiatalon öngyilkosságot elkö-vetett Rafał Wojaczek és EdwardStachura pedig fiúk. És Ön? Belsőmetronómja, alkotói ritmusa szerintmelyik típushoz sorolja magát?

– Irodalmi pályafutásom elsőéveiben a lehető leggyorsabbanmeg akartam öregedni. Ősz, sza-kállas, sétabottal járó bölcs vágy-tam lenni, szikár, erőteljes, mégisfurcsán gyöngéd, okos tekintettelszemlélve a világot. Szóval olyan,mint az idős Jarosław Iwasz kiewicz,Roman Brandstaetter, CzesławMiłosz. Sok mindent át kell élni ésrengeteget elmélkedni, hogy jóverseket írhassunk. Az olyan vul-kánként kitörő tehetségek, mintpéldául Arthur Rimbaud vagyWojaczek csak szikrák voltak, ahe-lyett, hogy kandallótűzként égtekvolna, amely nél felmelegedhet aszívünk, és rettegés nélkül bete-kinthetünk a világ és a lélek leg-mélyebb sötétségébe. A költészet-ben csakis akkor szeretnék atyalenni, ha léteznek gyermektelenapák, és csak akkor szeretnék fiúlenni, ha léteznek apátlan fiúk. Ön -magamat meglehetősen magányosindividuumnak tartom, akit be -varrtak a saját kis bizalmas világá-ba, továbbá azt hiszem, egy mo -

nászra emlékeztetek, amelynek seablaka, se ajtaja. Ami még rosz-szabb, egyáltalán nem érzemmagam költői fiúnak, másképpenfogalmazva nincsenek mestereim.Velem úgy áll a dolog, hogy a leg-különfélébb költők, esszéisták ésfilozófusok műveiből bizonyosrészleteket, töredékeket annyiraközel érzek magamhoz – bár ezcsak nagyon ritkán esik meg –,mintha a saját kezemmel írtamvolna őket. Az efféle „én mondata-imra” Keresztes Szent Jánosnál,Rainer Maria Rilkénél, WystanHugh Audennél és T. S. Eliotnál,Eckhart mesternél és Spinozánáltaláltam. Eddig náluk és senkimásnál. Isaiah Berlin írja egyhelyen, hogy az államok két cso-portra oszthatók: az egyikbe azoktartoznak, amelyek bolygók mód-jára keringenek egy nap körül, amásikba pedig azok, amelyek csil-lagokként ontják a saját fényüket.Ezt a megállapítást szívesen alkal-mazom a költőkre is. Magamról aza véleményem, hogy a sajátfényemmel világítok, és nem amásokét verem vissza.

– Az imént úgy fogalmazott:„A versek maguktól íródnak ben-nem, ez mindig is így volt”. Tehátkijelenthető, hogy költőként Ön„csak” egy közvetítő – a legna-gyobb alkotó, az Úristen eszköze-hangszere?

– Arra késztet, hogy folytassama csillag-hasonlatot? Ez a kérdésköltőként sugárzott fényem forrá-sát firtatja. Honnan származik ez afény? Az én mélyemből vagy egymég mélyebb mélységből, a léleklegaljáról, ahol Eckhart mesterrátalált Istenre? Mindezt nemtudom, s nem válaszolhatom meg akérdést. Isten, a bennünk lakó lelki-ismeret szelleme, abszolútum, azÉn, egy belső hang? Egy vagyok a

Európai figyelõ


költők közül, akiken keresztül –ahogy a médiumok által – valamivagy valaki hitelesen megnyilatko-zik. Vagy az is lehet, hogy ez a dik-táló hang egyszerűen valahol atudat és a tudatalatti határán szüle-tik, amelyről mindmáig szinte sem-mit sem tudunk?

– Véleménye szerint létezikkeresztény költészet? Vagy csak jóés rossz költészetről beszélhetünk,a költők pedig olykor vallásitémákról is írnak?

– Minden bizonnyal létezikkeresztény, másképpen hitvallóköltészet. És olykor nem kimon-dottan vallásos költők is írnak val-lásos verseket. Erre a költészetre isérvényes, hogy jó és rossz versekreosztható. Lengyelországban meg-szokott jelenség, hogy sok katoli-kus pap költő van, akik verses-könyveket adnak ki. Ám a művésziérték szempontjából számomraennek nincs döntő jelentősége. JanTwardowski atya és kedves bará-tom, a jezsuita szerzetes WacławOszajca kétségtelenül kiváló köl-tők, ugyanakkor vannak dilettán-sok, akik szívesen használnak nagyszavakat és hivatkoznak a „helyesértékekre”.

Jómagam nem művelek keresz -tény költészetet. A XVII. századi,eszkatologikus értelemben vettjózan, helyes metafizika érdekel.Mivel napjainkban a metafizikagyűjtőfogalom, szívesebben hasz-nálom a lelkiségi irodalom, lelkisé-gi líra kifejezéseket.

– Homo politicusnak tartja ma -gát? A nyolcvanas évek hőskorá-ban tagja volt a Szolidaritás-moz-galomnak?

– Radikálisan szabad embernekérzem magam. Leszámítva az1999 és 2009 közötti időszakot,amikor főállásban a poznańi szín-ház alkalmazottja voltam, mindig

„a tollamból éltem”. Igaz, ez a tollnem kizárólag a tintatartó társa-ként értendő, mert olykor színháziés televíziós mikrofonok alakjátöltötte. Ami a politikai tevékeny-ségem illeti, igen, 1980 augusztusaután együttműködtem a Szolida ri -tással, főként a hadiállapot hónap-jaiban, a poznańi színházban és azegyetemen.

– A krakkói költő, Adam Zaga -jewski Versek Lengyelországrólcímű költeményében érdekes sorokszerepelnek. Arról van szó, hogy anyolcvanas években a szomszédosországokban, főként Németor -szágban és Oroszországban a köl-tők milyen képet festettek Len -gyelországról. Zagajewski szerint:„Verseik Lengyelországa / egyvakmerő orrszarvúra emlékeztet,ami / lelegeli a gyapjú falikárpitot,szépséges, / gyönge és könnyelmű.Nem tudom, / miképpen születik eszámtalan képzelgés, / de mégengem, a tárgyilagos olvasót is /rabul ejt e mesebeli, védtelen or -szág”. Ön sohasem akart Nyu -gatra emigrálni?

– Nem, nem állt szándékomban.A kivándorlás gondolata csakegyetlen egyszer foglalkoztatott, anyolcvanas évek derekán, amikorhazánkban a legnagyobb sorvadásuralkodott. Néhány barátom emig-rált Németországba, Svájcba,Ausztriába, Franciaországba, Ang -liába, Hollandiába, az EgyesültÁllamokba és Kanadába, de mind-annyian csak politikai okokból tet-tek így, és a rendszerváltás utánmindannyian visszaköltöztek. Csakazok az emigráns lengyelek marad-tak Nyugaton, akiknek személyes,egzisztenciális okaik is voltak atávozásra. A hadiállapot első napja-iban mindenekelőtt felmértük, kitinternáltak és hová. A listán számosbarátom neve szerepelt. Mivel

engem nem internáltak, a közvetlenismerőseimnek bejelentettem, hogybelső emigrációba vonulok, és min-den kapcsolatom megszakítottam ahivatalos irodalmi sajtóval.

– 2008 óta a Lengyel ÍrókTársaságának (SPP) elnöke.Milyen viszonyban állnak a többiirodalmi társasággal?

– Természetesen a mi irodalmiszervezetünkben is foglalkozunkpolitikai, kultúrpolitikai kérdések-kel, különböző álláspontok vannakjelen, de ezeket az eltéréseket úgytekintjük, hogy segítenek frissentartani a sokféleség iránti érzékün-ket. A politikai nézetek és érzel-mek ez idő tájt nem uralkodnak ela lengyel írótársadalmon, ennélkomolyabb, szakmaibb veszélyekis vannak, sajnos egyre több.Legfőbb ellenlábasunkkal, a két-ségtelenül kommunista múltúLengyel Irodalmárok Szövet -ségével (ZLP) való nézeteltérése-ink sem politikai természetűek, bártovábbra is vannak bizonyos erköl-csi fenntartásaink. Különböző -ségünk inkább minőségi: az egye-sülésre nincs esély, ilyesmi nemfenyeget, mert a ZLP tagságánaktöbbsége nem nyerne felvételt hoz-zánk, irodalmi munkásságuk sze-rény értéke miatt.

Szervezetünk, az SPP a legna-gyobb és legtekintélyesebb írószö-vetség Lengyelországban, nemszámítva a Lengyel P.E.N. Clubot,amelynek egyébként elnökségitagja vagyok. Csaknem kilencszáztagunk van, az összes fontos anya-országi és határon túl élő lengyelköltő, próza- és drámaíró, esszéis-ta, ifjúsági szerző és műfordítóhozzánk tartozik. Nem könnyű fel-vételt nyerni tagjaink sorába, szá-mottevő munkásságot kell felmu-tatni, és elnyerni a tagfelvételibizottság támogatását.

Európai figyelõ


– A számok tükrében hogyanjellemezhetjük a mai lengyelkönyvpiacot?

– Napjaink Lengyelországábanaz irodalmi élet nem élvez államigondoskodást, az irodalom mögöttnem húzódik államérdek, az írókmagukra maradtak, szemtől szem-ben a könyvpiaccal. E piac mind-azonáltal megfelelően bejáratott,üzletileg működőképesebb, mint akomolyzenei piac, a kisplasztikákpiaca, és még a színházi és a hazaifilmes piacot is megelőzi. Ugyan -akkor a könyvpiac nem túlságosanárnyalt és elegáns, a gyors üzletihaszonra alapoz, és egy kalap aláveszi a minőségi szépirodalmat ésa ponyvairodalom iparának tucat-termékeit. Akárhogyan is, a hely-zet jelenleg úgy áll, hogy Lengyel -országban csaknem harmincnyolcezer bejegyzett könyvkiadó léte-zik, ezek közül nagyjából kétezerjelentet meg rendszeresen kiadvá-nyokat. Szépirodalmi művekkelnéhány száz kiadó foglalkozik.Közel hatszáz kulturális folyóiratjelenik meg, és az elsőkötetes köl-tők száma minden esztendőbenmegközelíti az ezret.

– Szeretném, ha megfejtene szá-momra egy „titkot”! Magyaror -szá gon egy-egy verseskönyv leg-alább ötven oldalból áll – az átla-gos terjedelem hatvan és százoldal között mozog. Krakkó köny-vesboltjaiban megfigyeltem, hogyÖnöknél újabban változott a hely-zet, talán nyugati, főként amerikaimintára: a lengyel versekönyvekegyre vékonyabbak, már csak har-minc-negyvenöt oldalasak. Pél -dául a kiváló Ewa Lipska legfris-sebb, rövid prózaversekből állókötete negyvenöt oldal – az egészkönyv alig húsz perc alatt kiolvas-ható. És ezzel még meg sem közelí-ti a karcsúság csúcsát! Miért van

ez így? A vastagabb verseskönyve-ket nem lehet eladni?

– Nemrégiben kezembe kerültegy XVII. századi kötet, amelycsak két verset tartalmaz, letisztultminimal art… Ön azt állítja, hogymanapság jellemzően az EgyesültÁllamokban adnak ki nagyonvékony köteteket, ám én a német,francia, brit költőket is irigylem akiadványaikért. Merített papíron,bibliapapíron, esetleg japán hajtás-sal, krémszínű vagy halványzöldpapíron, finom kidolgozással,ahogy az a költészetnek és az egy-magában álló esszének kijár.Lengyelországban az utóbbi kétévtizedben létrejött magánkiadókönálló üzletpolitikájának köszön-hetően mostanság elterjedtek akézírásos, művészi kivitelezésűkönyvek. Olykor célravezető avékony és alacsony példányszámúkiadvány. Ewa Lipska új kötete azA5 Kiadó gondozásában jelentmeg, és ennek a kiadónak igenkomoly részesedése van az elsővonalbeli költészet piacán. Az A5alapító tulajdonosa, a költőRyszard Krynicki a könyvek sze-relmese. Nehéz őt felülmúlni, mertmár 1971-ben kiadta egyetlen pél-dányban az egyik nem túlságosanhosszú költeményét. Krynickiúgyszintén szerzője egy „kötet-nek”, amely egyetlen üres lapbóláll, és az a címe, hogy Fehér tinta-folt. A vékony könyvek egyfajtaközéputat jelentenek az átlagos ésa bibliofil kiadványok között. Azeladhatóság nem a legfontosabbszempont, mert a vékony kötetek-nek csak egy része olcsóbb a vas-tagabbaknál – számottevő részükviszont drágább. Egy továbbiszempont, hogy az utóbbi háromévtizedben két Nobel-díjas költőnkvolt és néhány olyan is, akik nyu-godtan megkaphatták volna ezt a

díjat. Sok becsvágyó kiadó szere-tett volna megjelentetni egy ver-seskönyvet – még ha nagyon véko-nyat is – ezektől a nagyszerű szer-zőktől. Ám e szerzők egész egy-szerűen nem írtak olyan sokat ésolyan gyorsan, hogy minden kia-dónak jusson valami. Önálló kötet-ben kiadni Wisława Szym borskatizenhárom új versét, Miłosznéhány korábban közöletlen kéz-iratát, valamit Zbigniew Herberttőlvagy Tadeusz Róże wicztől – nap-jainkban ez nemcsak a kiadókrögeszméje, de nagyon sok kevés-bé fontos költő is ugyanilyen kiad-ványokat kíván önmagának.Művészi igényességű, vékony kia-dásban a verseik valóságos erek-lyéknek tűnnek!

Valamit még el kell mondanoma könyvek példányszámával ésvastagságával kapcsolatban. Ha arendszerváltás előtti kort vesszük,az 1918 és 1939 közötti időszakotleszámítva Lengyelország kétszázéven keresztül nem volt függet-len, százhuszonhárom évre mégEurópa térképéről is letörölték.Elődeinknek Lengyelországbólcsak az irodalom maradt. Roman -tikus költőink Adam Mickiewicz-csel az élükön arra vágytak, hogystrófáik „betévedjenek a zsupfe-delek alá”. A kommunizmus évti-zedeiben is a tömeges olvasástszorgalmazták, bár egészen máscélból: a kommunista ideológiaterjesztésére, s mindamellett azírástu dat lan ság ellen is küzdöttek.Az olvasási szokások tekinteté-ben jelenleg Lengyelország azutolsó helyezett egész Európában!A könyvek nem tévedtek be azsupfedelek alá. Lehet, hogy ezegy megvalósíthatatlan utópia,mely a francia enciklopédisták ésa felvilágosodás íróinak agyábólpattant ki?

Európai figyelõ


– Számos író állítja, hogy aszellemi izgalmon túl egyfajtavallásos tiszteletet érez a könyv-tárban…

– Kétféle könyvtár létezik. Azegyik a felvilágosodás-korabeliek,a kommunisták és sajátságosanlengyel földön a romantika jeleseiáltal megálmodott, mindenki szá-mára nyitott közkönyvtár. A másikpedig az ókori kínaiak által meg-valósított, a szellemi elit számára

épült könyvtár, amelyben azügyfél úgy bolyong, akár egy labi-rintusban, s amikor végre rátalál aneki való helyiségre, a mester elérak egy könyvet, kinyitja, és enge-di, hogy egyetlen mondatot elol-vasson belőle. Hátralévő életébenazután erről az egyetlen mondatrólkell elmélkednie.

A költészet évezredeken ke -resztül az elitnek íródott, azegyenlősítés utópiája viszont csak

kétszáz, legfeljebb háromszáz évetart. Nem tudom, visszatér-e azősi kínai könyvtár, a labirintusmélyére rejtett epifániával. Talánvalami egészen más érkezik?Ezt még nem láthatjuk tisztánmostani lakóhelyünkön, a zsugo-rodó, általunk egyedüliként ismertgalaxisban, melyet Gutenbergrőlneveztünk el.

Zsille Gábor

SERGIUSZ STERNA-WACHOWIAK

Völgy, bölcsőReginának

Egy kőnél is keményebb, mégis oly gyöngéd hang suttogvajelt ad. Nem hasztalan valóság. A távolban a dombokonlángocska és morgás. Egy gyöngy, mint a békés óceán, a fényzászlaját kibontja, ez a hajnal szárnya. A völgybena juhokat őrző pásztor tenyerével árnyékolja arcát. A háttérbenragyogás. Árnyvonal nélküli fák. Hófehér lap, a mennyboltderengése a fasor torkolatánál. Fénybe bujtatott ház. Udvar,a levegő hajnali remegése. A bútorok oly áttetszőek, mint eső utána táj, mit hirtelen megállít egy láthatatlan kéz. Kosárbólkihajított sárga kukoricacsövek, gyep zöldje, egy létrás szekér,mintha csak hímezve lenne. Az ablak mellett egy lány könyvetolvas. Csend és hallgatás. A bútorokon a háttérben árnyékcsíkok.Az asztalon szalvéta, kancsó, egy tányér sárgabarack.

Akkorkitárul az ajtó,a lány visszafordítja fejét,belép a Gazda

Európai figyelõ


SERGIUSZ STERNA-WACHOWIAK

Hét megtestesülés Kréta szigetéről

1. Hirtelen fény

a tenger az égboltba hull

fény a fénybe

nincs kelet, nyugat,dél és észak

némán ringatódzika teljesség

2. Az első betűk

fekete lávadarabegy fehér sávon és a tejút ködfoltjai

rozsda táncával borítottrózsálló márványfelhő

vörös gránita fekete és zöld csillagképekben

szürke hamutojásszivárvánnyal a hasra kötözve

tenyeremen négy kavicsa tengerből kiemelve:

egy elfeledett nyelvábécéjénekelső betűi

3. Misztikus lebontás

egyidejűleg szél, mozgás, lélek

valóságos lelkiességlelki valóságosság

véget ér az éjrikolt egy kakasfelriad álmából egy csacsi

4. Csendélet hallal

fővitorla, a gerinc fájdalmas ívea test ezüstcsillámaa mindentudó szem

a kezdetgörög avantgárdja

olajfaág a felhevült homokonbálványok a Cyklad-szigetekről, a világ egycseppjea felfüggesztett kakukkfűben, a táj megkövültköldöke, csendélet aranydurbinccsal

kaviccsal, kagylócskávaljátszik egy gyermeka nappalegy csillaggal

5. A gyöngy órája

szemecskehomokszemecskeszül egy homokszemecskehegyet szül egy homokszemecskefényhegyet szül egy homokszemecske

megszületettbeteljesedett

6. A mostban

tenger dagály, apály nélkül

szakadatlan most

létezésami van, van

Európai figyelõ


7. Arché

szűk kis utca, csend, fehér házakkék ablakocskák, szederfavézna macskák, olajfaliget kabócávaltamariszkusz, menta, szentjánoskenyér illataés egy kislány hangja: „Annyiszor megmondtam neked”senkit sem látoknekem semmi sem kellmár minden megvan

Paleochóra, Kréta, 2010 júniusa

Emlékezz, drágaReginának

A túlsó parton, ó A város a folyónál, hegyek, erdők,felhők és döngölt ösvények, mint a gyerekkorban, kis tuskókkalKezed ha nyújtod, szerelmesem A korláttalan lét, ó,fészket rak tenyerünkben A nap álarca lerántvaA gyöngédség, ahogy figyel

Végtelen bárkáka leigázhatatlan folyón Rózsaszín városháza és belső kertjébenrózsák Az ősi Tejút álmos utcácskái, az átjáróházakangyalai Kicsoda, ha most kiáltanék, ki hallana meg engemaz angyalok karából? Kiáltok, hallom

A túlsóparton Amikor itt, most, sétálni indulunk,ó Egymás kezét fogva, sült gesztenyét rágcsálva

Emlékezz erre,drága

Bazylea, 2000. november 10.

Zsille Gábor fordításai

Európai figyelõ


BOGDAN BARAN

Az évszázad atyjának gyónása

„Aki pedig a hitben erőtelen, azt felvegyétek, de nemvetekedésekkel való versengésekre” – idézi LevTolsztoj Pál apostolt (Róm. 14,1) a Gyónáshoz írtmottóként 1882-ben. Az írás ekkor a Bevezetés egykiadatlan műhöz címet viselte, s a Russzkaja miszl(Orosz gondolat) című folyóiratban jelent volnameg, a vallási cenzúra azonban betiltotta a megje-lentetést. Ám nem azért, mintha az írás vallásellenesvagy túl kevéssé vallásos lett volna, éppen ellenke-zőleg, azért, mert „túlságosan” vallásos volt.

Lev Tolsztoj a XIX. század hetvenes éveinekvégén, amikor a Gyónás született, sikerei csúcsán állt.1856-tól Jasznaja Poljanában, Tula melletti birtokánélt, amelyet a hercegi ősök még a XVII. századbanalapítottak. Lev Tolsztoj gróf több mint fél évszázadottöltött a birtokon, 1862-től feleségével, Szofjávalegyütt. Ott írta meg a hatvanas években a Háború ésbékét, a hetvenes években pedig az Anna Kareninát.Társadalmi köreiben tisztelet övezte, ugyanakkorparasztjairól is gondoskodott, a parasztgyerekeketsaját alapítású iskolában tanította, az éhezőknek különerre a célra létrehozott étkezdékben adott enni. Éséppen ebben az időszakban került válságba.

Pedig a külső körülményeket tekintve nembeszélhetünk válságos időkről. Ellenkezőleg,Oroszország jó úton haladt a modernizálódás felé. II.Sándor cár 1861-ben bevezetett agrárreformja óriásitársadalmi tőkét szabadított fel az alacsonyabb nép-rétegekben. A parasztok szabadságot kaptak, s mégnémi önkormányzati hatalomhoz is jutottak a regio-nális tanácsok, a zsemsztvók közvetítésével. Azévszázad végéig a szántóföldek mintegy felét meg-vásárolták az egykori tulajdonosoktól, a másik felétpedig bérbe vették. Oroszország a XX. század elejéna világ ötödik gazdasági nagyhatalma volt, és sem-miféle forradalomra – sem ipari, sem bolsevik forra-dalomra – nem volt szüksége. (Hogy a leigázottnemzetek jól jártak volna-e ezzel a „kiegyensúlyo-zott fejlődéssel”, azt nehéz megmondani, bár lehet,hogy e tekintetben mértékadó lehetne Tolsztoj len-gyelekhez fűződő viszonyának alakulása – a fiatal-kori lenézéstől a lengyel kultúra iránti őszinte elis-merésig, vagy például a kilencvenes években MarianZdziechowskihoz fűződő barátságáig).

A XIX. század hatvanas éveiben bevezetett igaz-ságügyi és hadügyi reform ugyancsak kedvezőenhatott az ország demokratizálódására. I. Miklós cárarisztokrata rendőrállamának harmincéves, ráadásula vesztett krími háborúval végződő uralma után II.Sándor negyed évszázados uralkodása nagy lépéstjelentett a modernizálódás felé. Még a következő,(1877–1878 között zajló) török háború is kedvezőbberedménnyel végződött. A cárt azonban elveszejtetteúj, belső ellensége.

A hatvanas és hetvenes években – Tolsztoj éle -tének legsikeresebb alkotói korszakában – csíráztakki ugyanis azok a mozgalmak, amelyek ténykedéséts annak tragikus következményeit Oroszország aközeledő új században élte át, s ezek a mozgalmakveszélyes flörtölésbe kezdtek magának Tolsztojnaka nézeteivel is. A magukat forradalminak nevező,valójában azonban terrorista tevékenységre irányu-ló mozgalmak két, Tolsztoj számára is meghatározókérdésre: Isten és a parasztok ügyének kérdésérekoncentráltak. Ezek a kis létszámú, titkos értelmi-ségi körökben működő forradalmárok az ateizmustdogmának tekintették, mert úgy ítélték meg, hogy apravoszláv egyház összenőtt az állammal, a vallástpedig politikai szempontok alapján értelmezték.Számukra az ipari korszak előtti Oroszországparasztsága ugyanolyan szerepet játszott, mintNyugaton a munkásosztály, vagyis azt az erőt jelen-tette, amely az eljövendő forradalmat kivívja.Csakhogy az értelmiségi forradalmárok egészenmásként értelmezték a forradalmat, mint a munkás-ok szocialistái és marxistái. Szerintük a parasztokmintegy premodern erőt, ősi közösségi alapelvetszemélyesítettek meg, s a társadalomnak általukkellett volna megegyezésre jutnia, a különbségeketeltüntetnie.

Azt, hogy az értelmiségi forradalmárok a parasztirétegben látták a menedéket az elől a rendszer elől,amelyből ők maguk is származtak, a tények egyálta-lán nem támasztották alá. A reformot követően afalusi állapotok lecsillapodtak és civilizálódtak, az1874-ben szervezett tömegmozgalom, „a nép közéjárás”, és az, hogy az egyetemista-agitátorok barát-kozni próbáltak a néppel, a letartóztatásokon kívülsemmiféle eredményt nem hozott. A II. Sándor cáruralkodása alatt tevékenykedő forradalmárok egy-szerre vallottak antifeudális és antikapitalista nézete-ket, hiszen reményüket a paraszti kommunákbavetették. Szétszórt és elég kis létszámú csoportok

Európai figyelõ


voltak ezek – a közel nyolcvanmilliós államban arendőrség és a bíróságok mintegy ezer, felforgatásiszándékkal kapcsolatos ügyet tartottak nyilván.Egyébként maga az orosz értelmiségi réteg is eléggévékonyka volt, az egyetemeken például összesencsupán néhány ezer hallgató tanult. A nemesi szár-mazásúak ezeknek még a felét sem tették ki (magaTolsztoj is elég hamar abbahagyta tanulmányait).A következő cár jóval szigorúbb uralkodása alattkorlátozták a forradalmi körök tevékenységét. Vla -gyi mir Lenin, az egyik ilyen kör tagja, még 1916-ban is kételkedett abban, hogy Oroszországban az őéletében megdöntik a cárizmust.

Tolsztoj is „szerette a népet”, és „hitt” benne.Parasztruhát öltött magára, úgy vándorolt az ország -úton, szolgája pedig – szintén álruhában – vittemögötte egy zsákban a váltás fehérneműt; azutánvasúton tértek haza. E mellett az alapvetően komédi-ázásnak tekinthető vándorlás mellett, a lábbeli varrásés a muzsikokkal közös szénakaszálás mellett a grófalapvetően fontos feladatokat is végzett. JasznajaPoljanában iskolát alapított parasztgyerekek számá-ra, az 1891–1892-es éhínség idején pedig ételt osz-tott az embereknek. Kései éveiben ezért is intézettpetíciót a cárhoz a földtulajdon eltörlését követelve,s ebben azonos véleményen volt a forradalmárokkal.Micsoda iróniája a sorsnak, hogy nem sokkal későbbegy másik hatalom megvalósította az elképzelését –és az újabb (1921-től kezdődő) éhínség összehason-líthatatlanul több áldozatot szedett: emberek millióipusztultak éhen.

Tolsztoj korai éveiben a hitet illetően is, ugyan-úgy, mint a forradalmárok, ateista volt, de természe-tesen vallását elhagyó, nem pedig harcos forradalmiateista. Jóllehet megkeresztelték, Isten helyett, az„öntökéletesítés” ókori eszményének nevében,inkább önmagának szentelte idejét. Később aztán,bár mélyen vallásos lett, olyan kritikusan viszonyulta pravoszláv egyházhoz, hogy kiközösítették (1901).

A hithez és a néphez való viszonyulása tetteTolsztojt a következő rendszer kedveltjévé. A bolse-vikok „forradalmat előkészítő” írónak kiáltották ki,aki „osztály meghatározottsága” ellenére jó iránybahaladt. Jól jött nekik, hogy Tolsztoj bírálta az arisz-tokráciát, és „leleplezést” követelt, az viszont nemzavarta őket, hogy az író félt az új időktől, az ipartólés a munkásosztálytól.

A XX. század első évtizedeit a forradalmiság má -niákus keresése jellemezte. A mi Iwaszkiewiczünk

például még az ötvenes években is „születésétől for-radalmárnak” tartja Tolsztojt, és idézi (belső szükség-letből vagy kényszerből?) Lenin nézetét, miszerintTolsztoj „az orosz forradalom tükre” volt.

*Tolsztoj, a zseniális és abszurd alkotó, Tolsztoj, kétolyan regény szerzője, amelyek bekerültek a világ-irodalmi kánonba, és Tolsztoj, az abszurd, önmagaszámára is terhes, közvetlen környezetével szem-ben – a szeretet retorikája ellenére is – szintekegyetlen személyiség meggyónja életét, amikorannak csúcsára ért. Ősi keresztény szokás szerintnyilvánosan teszi ezt. A válság, amely utolérte ésszámvetésre kényszerítette, régóta növekedettbenne, és egzisztenciális válság volt. Ezzel a tartal-mában első pillantásra naiv, ám egyszerűségébenzseniális gyónással egyszeriben elkerülte életrajzá-nak banális értelmezéseit. Még pedig azért, mertföltette magának (és nekünk) a világ legmindenna-pibb kérdését: miért élek?

Miért élek? Mi marad utánam? Egy vállrándítássalezt feleljük: Semmiért. Semmi. Kétszer semmi. Vagyezt mondjuk: Ezért. Ez. Kétszer ez. Vagy: rossz a kér-désfeltevés. Tolsztoj viszont a maga (szent) naivitá-sában teljes ünnepélyességgel boncolgatja a kérdéstabban a meggyőződésben, hogy valahol megtalálja ráa választ. Miután fölfedezte magában az élet értelmé-vel kapcsolatos kétségeket, feleletért a spekulatívtudományokhoz, a teológiához, Schopenhauerhez, aprófétákhoz és másokhoz fordul.

És erről szól az 1879-ben, nem sokkal az AnnaKarenina befejezése után írt Gyónás. Tolsztojelmondja, hogyan fedezi fel magában újra a hitet,méghozzá olyan rajongó hitet, hogy Isten felé rohan-va messze maga mögött hagyja az egyház intézmé-nyét. Mivel pedig több mindent is szemére vetett azegyháznak (a xenofóbiát, az intoleranciát), a mű elsőoroszországi megjelentetésére tett próbálkozás siker-telenül ért véget, s a Gyónás 1894-ben Genfbenjelent meg, Oroszországban pedig csak 1906-ban.

Tolsztoj gondolatainak ezt a dimenzióját a forra-dalmiság vadászai „maradinak” tartanák. A szerzőugyanis azt állítja, rájött, hogy az élet értelmérevonatkozó hasztalan kutatásainak mi volt a hibája.Az, hogy a végest a végessel magyarázta, márpediga végest a végtelennel kellett volna magyaráznia.Csak az lehet szabad, aki magában hordja a végte-lent. Ezzel az ügyes megfogalmazással, bármit

Európai figyelõ


jelentsen is, Csernisevszkij és Marx egyaránt ellen-kezne. Marx egyébként kevésbé, mert az elsődle-ges marxisták, az eléggé általánosan elterjedtnézettel szemben, a vallás legyőzését nem tartottáka forradalom fő feladatának. Úgy vélték, hogy avallás a forradalommal együtt járó tudati változá-sok következményeként majd úgyis eltűnik. A leni-nisták viszont átvették előd-jeik, köztük Csernisevszkijnézeteit.

Őszinte mű-e a Gyónás,vagy csupán a gróf egy újabbszínészkedése? És hordoz-evalamilyen értéket? A lelkiválság minden bizonnyalténykérdés, és 1874-ben kez-dődik, vagyis már az AnnaKarenina írása közben, éstényként kezelhetjük Tolsztojkorábbi, a műben összegyűj-tött és összegzett csalódásaitis. Gyanúsan cseng viszontönmaga és osztálya túlzottostorozása, valamint az íróimesterséggel szemben nyíl-tan deklarált tiszteletlensége,mintha ő maga bármi mást iscsinált volna egész életében.Ráadásul a Gyónás után isfolytatta az írást, alkotott iro-dalmi műveket is: még egyregényt (Feltámadás) ésnéhány elbeszélést. Nevetségesnek hat a neofita buz-galom hangsúlyozása az egyházi hagyomány „megnem értésének” ugyanolyan hangsúlyozása mellett.Infantilisnak és egzaltáltnak tetszik, ahogyanTolsztoj „felfedezi” az úgymond teljes, értelmeséletet élő embertömegeket.

A nyugati kritikusok még a XIX. században élesválasztóvonalat húztak Tolsztoj remekműveknekítélt regényei és egyéb írásai között, amelyeket„szofisztikák és obskurantizmus gyűjteményének”tituláltak (lásd Brokhaus). Maga Tolsztoj ezt éppenellenkező módon látta. Az elbeszélés drámaisága és

az „alapvető kérdés” ünnepélyessége alapján pedigel kell ismernünk, hogy ez a „gyónás”, jóllehet iro-dalmi formát nyert, őszintének tekinthető a meg-gyötört én legmélyéig – addig a mélyig, amely mársem nem szív, sem nem ész, és amely mindegyi-künkben ugyanolyan.

*És ettől kezdve Tolsztoj avégtelent a végesben, atranszcendenciát az imma-nenciában keresi, elmélyül adogmatikus teológia tanul-mányozásában, vallási té -májú cikkeket ír felesége,Szofja Andrejevna legna-gyobb bosszúságára, akiinkább férje irodalmi alkotá-sait kedvelte. És nem áll megaz „abszurd fa laknál”, ame-lyeket jóval Camus előtt fel-fedezett. Egy szép napon,mindvégig ereje teljében,hűséges tanítványával, DušanMakovickývel kora hajnal-ban elhagyja Jasznaja Polja -nát, mert úgy véli, hogy ottnőttek fel azok a falak. Azegyszerre zseni és abszurdTolsztoj ezzel az értelmetlenutazással teszi híressé –mintha nem volna semmi

más a világon erre érdemesebb – az Asztapovo nevűkis vasúti megállót, ahol halálos betegen le kellettszállnia a vonatról.

Asztapovo vasútállomás abszurd hely maradt – asíneket fölszedték, mert a vasútvonal nem volt kifi-zetődő.

Szofja Andrejevnát nem engedték be az állomás-főnök szobájába, ahol férje haldoklott. Csak az abla-kon keresztül nézhetett be.

Ma már csak a végtelen pillant be oda néha-néha.

Szenyán Erzsébet fordítása

To be or not to be (1998)

Európai figyelõ


BOGDAN BARAN

Palotaforradalom

s ha a császárság nem éli túl ezt az éjtha virradatkor a pusztaságbekúszik a város kapujáiga boltokban kiszárad a kenyérnémán meghal a polgármester és a kancellár– a királyi palást egy rongya az úttesten– az udvari költő fél lépésre az ajtótól– a próféta kihűl akár egy elégett tuskóaz udvaroncok pedig orruk az ablaknak szorítva sírnak

fehér ló fehér ló kondítja patájával a villamossíntnyergében egy álmos leányzó szállkis valutaüzérek menetelnek kitartóan a homokban

hajnal a laktanyákban a szeretet elhamvada színházi öltözőben egy szétzúzott tükör robajanéhány agyonlőtt teteme a palota kapuja előtta zene foszlányai már ködben

a főtéren a fehér lóa kapuknál férfiak lobogókkalhajnal hajnal kitódulnak az öngyilkosokés az első tévelygő autóbusz

a lépcsőkön nesztelen lopózvavénül a nappala leányzó arca elhervadfelvirrad a következő az új világ

Homokóra

így távoznak a dolgok és mind hosszabb árnyékot vetneka szigorú nézelődők hűvös fogadtatása mellett –ezen a tengerparton minden folyton egybevága láthatár fércöltéseivel az öntudat körül

a súlyos tükrök fagyos terme megérkezik a szárazföldrőlszéttolja az ajtófüggönyt beszöknek a sugarak és a fuvolákatméltó helyükre ülteti a láthatatlan hegedűsvonója alól levendulafelhő

egymást bámuló tükrök –a titok pedig az ajtó mögötta fehér lépcsőn lecsúszik egy tőkehal csontvázaegy borz üveges tekintete egy óriási hal farka

előjönnek a tengerbőlaz alászitáló homok hangjára

Zsille Gábor fordításai

Európai figyelõ


JACEK MOSKWA

De creatio

Maestro könyörtelen tudott lenni. Lenéző hallgatás-sal hagyta figyelmen kívül szerintem mesteri érvelé-semet arról, hogy Potocki gróf és Nachman rabbitalálkozása valószínű – esetleg szükségszerű! – volt,s a következőképpen kezdett gúnyolódni:

A Joszele nevű néma és Chełm városka

bölcselkedőinek története

– Látom, maga is zsidóbarát lett, miként azt az orszá-gunkban elterjedt legújabb divat megköveteli.Mondhatnám: Sabesz Gój lett, ha ezt a kifejezéstnem szennyezné be a zsidófaló gyűlölet, amely érze-lemmel, ismert okok miatt, nem vagyok vádolható.Maga azonban neofita buzgalmában olyan, egyéb-ként a friss zsidóbarátokra jellemző elementáris hiá-nyosságokról, olyan ismeretek hiányáról tesz tanúbi-zonyságot, amelyeket az anyatejjel szívhatott volnamagába, ha bölcsője máshol ringott volna. Azonmaga nem gondolkodott el, hogy Elias ben Jehudarabbi miért csakis Chełmben alkothatta meg a magagólemét? Tudja meg hát, hogy a mi köreinkbenannak a Góra Chełmska nevű hegy oldalában épültstetlnek a lakói egészen különleges hírnévnekörvendtek. Ők saját magukat bölcseknek tartották,csakhogy más zsidók, a hrubieszówiak, a brześćiek,a pińskiek, de még a przemyśliek sem akarták ezt ahírnevet tudomásul venni. Az igazat megvallvainkább ostobáknak, de legalább is bölcselkedőknek,vagyis okoskodó hencegőknek tartották a chełmie-ket. Számtalan kis történetet találtak ki, hogy bemu-tassák, hogyan válnak nevetséges tökfilkókká aChelmer Narunim, vagyis a városka lakói. Az egyiktörténet arra a kérdésre ad választ, hogy mikéntkerült annyi tökfilkó éppen Chełmbe? Nos, amint azegy bizonyos értekezésben olvasható, annak idején,amikor Isten az emberi lelkeket teremtette, beraktaazokat két zsákba, külön a bölcseket és külön azostobákat. Rábízta őket két angyalra, hogy szórjákszét az egész világon. Nagyjából egyformán kellettvolna szétszórniuk, ide egy kis bölcsességet, oda egykis butaságot. Chełm fölött az egyik angyal szárnyabeleakadt annak a hegynek a csúcsába, amelynek

oldalában a városka feküdt. Az elszakadt zsákbólkiszóródott az összes lélek. Csak az a kérdés, melyikvolt az a zsák?

Chelmer Narunim lakói természetesen előre tud-ták a választ. Összehívták még Chełm város NagyBölcseinek Nagy Tanácsát is, amely az okosok köztis legokosabb hét emberből állt. Csak hát ennektekintélyét nem akarták elismerni sem a hrubieszówi,sem a piński zsidók, de még a kis Drohiczyn zsidólakói sem. Egy szép napon, s történt mindez a zsidókáltal Szmul Siedmiogrodkernek nevezett BáthoryIstván király uralkodása alatt, Chełm hét legidősebbés leghosszabb szakállt viselő bölcse úgy döntött,egyszer s mindenkorra eldöntenek minden vitát.Bezárkóztak hát tanácskozni hét napra, hét éjszakára.

– Csakis a csodatételeiről híres Elias ben Jehudarabbi szilárdíthatja meg városunk méltó hírnevét –mondta a nyolcadik nap reggelén a Filozófusnak isnevezett Mendel.

– A lehető legnagyobb csodás jelet várjuk tőle –fűzte hozzá Jojne Sojne rabbi, ugyanaz, aki – amikorelfogyott a városkában a só –, megparancsolta, hogyvessék be a mezőt sóval. Abban az időben ugyaniskét rabbija volt Chełmnek. Elias ben Jehuda félrevo-nultan élt, mert nyomasztotta földijei bölcsessége.Igen ám, de csak ő tudott csodát tenni. Jojne Sojnerabbi és a Nagy Bölcsek Nagy Tanácsának többi tagjanem volt annyira ostoba, hogy ezt ne tudta volna.

Báál Sém szótlanul hallgatta végig mondandóju-kat. Néha még a fülét is be kellett fognia, hogy nehallja a nagy zsivajt.

– A szydłowieci és lublini zsidók nemcsak a váro-sunkból űznek gúnyt, de a tiszteletre méltó Jojne Sojnerabbiból, magából a hitünkből is, amelyet az istentelengójok amúgy is állandóan gúnyolnak – kiabálta Lejbsamesz, akinek az volt a feladata, hogy rendet tartsona zsinagógában, és imára szólítsa a hívő zsidókat.

– A gójok vernek és megrabolnak minket, különö-sen nagypénteken. Teremts hát valakit, aki megbosz-szulja sérelmeinket – kiáltozta Smul ben Marducharanyműves, akinek éppen szétverték megint a boltját.

– Valakit, aki még nálam is nagyobb és erősebb.Ketten együtt majd rendet teremtünk! – szóltmerengve orrhangján a kóser vágás mestere,Mordeháj mészáros, akit csak Mordkának, vagyisPofácskának becéztek. Őt tartották a Nagy BölcsekNagy Tanácsa tagjai közül a legkevésbé bölcsnek,ám ökléből nem hiányzott az erő, pedig betöltötte akilencvenkilencet.

Európai figyelõ


– Egyedül te ismered az ember teremtésének cso-dás receptjét, amelyet a szent könyvek kommentárjaitartalmaznak – mondta csábítóan Jojne Sojne rabbi.– Teremtsd meg őt a mi hasonlatosságunkra, vagyislegyen bölcsebb a többieknél. A püspök folyton teo-lógiai vitákra invitál, azt akarja, mondjam meg, holaz igazság. Amikor Tórával a kezemben érvelni kez-dek, előkapja a Bibliáját, úgy bizonygatja, hogy azén idézeteim pontatlanok. Ha kétségek merülnek fel,megveret. Teremts hát valakit magának az igazság-nak a képére, amellyel senki sem szállhat szembe.

– Figyeljetek ide, chełmi zsidók! – szólalt megtürelmét vesztve Elias ben Jehuda. – Kívánságaitok,mint rendesen, ellentmondanak egymásnak. A legna-gyobb varázsló sem tudná őket teljesíteni. De meg-teszem, mert tovább már nem hallgathatom ezt aricsajt. Teremtek embert a ti hasonlatosságotokra.Bölcsebb lesz Chełm minden bölcsénél, erősebb alegnagyobb erőművésznél, és az igazság fogja moz-gatni. Megemlegetitek őt ti is, megemlegetik fiaitok,unokáitok és dédunokáitok is.

Másnap reggel a városkában megjelent egy isme-retlen napszámosféle, hatalmas bocskorával végig-caplatott a sáros főutcán. Erőteljes tagjait meghatá-rozhatatlan színű rongyok fedték. Ő maga úgy fes-tett, mintha a környező földek termékeny talajábólragasztották volna össze. Ingujja csak úgy repedezettkarjának feszülő izmain, mellkasa erőtől duzzadótömbnek látszott. Az ismeretlen egyenesen a kovács-műhelybe tartott. Egyetlen szó nélkül, egyszerűmozdulatokkal mutatta, hogy az üllőhöz akar állnivasat kalapálni. Jankel, a kovács figyelmesen végig-mérte. Régóta morfondírozott azon, hogy föl kénevennie egy segédet. Ő maga már középkorú férfivolt, és a munkában csak a fia segített, aki még arituális mikve előtt állt. Ügyesen kezelte a kovácsfúj-tatót, de a kalapálást még csak próbálgatta. Apjaugyanakkor néha már zihálva szedte a levegőt, pedigmég nem is volt olyan öreg. A segédnek azonbanfizetség jár, Chełmben pedig öt zsidó kovács is volt,munka meg legfeljebb egynek akadt.

– Hajlandó vagy egy tál ételért dolgozni? – kér-dezte az idegent. Annak arca nem árulkodott semmi-féle érzelemről. Egyáltalán nem látszott zsidónak,nem volt sem szakálla, sem pajesza, az igazat meg-vallva egyáltalán nem is volt haja, formátlan fejénekbúbján csupán valamiféle, disznósörtére emlékeztetőszőrcsomók meredeztek. Krumpliorra és keskeny,ferde szeme volt. A legfeltűnőbb a széles, mintegy

szénnel megrajzolt, örökösen csodálkozó arckifeje-zést adó szemöldök volt rajta. A fölötte magasodóboltozatos homlokot bizonytalan írásra emlékeztetőjegyek szabdalták.

– Nem tudok neked fizetni, csak enni kapsz –ismételte meg a kovács. A jövevény nem válaszolt,csak beleegyezően biccentett. A munkára viszontkivételesen alkalmasnak bizonyult. Hamar megta-nulta, hogyan kell a vörös izzásig hevített vasdarab-ból szöget vagy kampót kalapálni. Félelem nélkülemelte fel a lovak patáját, ha patkolni kellett. Ilyesmiazonban ritkán fordult elő, mert a kovácshoz alig jöt-tek kuncsaftok.

Az ismeretlen napokat töltött tétlenül a ház előtt, sfürdőzött az őszi napfényben. Jankel fia, a kisAbramek nagyon megszerette őt. Elnevezte Josze -lének, és egyszerű játékokra tanította. Szívesen elmentvolna egy ilyen erős baráttal a főutcára, hogy megfél-említse a keresztény suhancokat, akik szerették meg-huzigálni a zsidó gyerekek pajeszát, ám a jövevénysemmilyen hajlandóságot sem mutatott arra, hogyelhagyja a kovácsműhelyt. Mame csakhamar arra akövetkeztetésre jutott, hogy az idegen nemcsak néma,de kissé ütődött is. Különösen az döbbentette meg,hogy a jövevény semmit sem akar enni. Ennek ellené-re úgy bánt vele, mint a fiával, bár egyszer s minden-korra megállapították, hogy Joszele nem zsidó.Sábeszkor nem hívták meg asztalukhoz, és Jankel semvitte soha magával a zsinagógába imádkozni.

Egy este azonban Joszele maga ment el a zsinagó-gába. Pénteken este, amikor a férfiak imára gyűltekegybe, valaki megint bedobta egy kővel az imaházablakát. Általában ez volt a jelszó a pogromhoz. Ésvalóban, az utca végén fenyegető csoport gyüleke-zett. Váratlanul azonban elindult feléjük a nagyra nőttidegen. A hatalmas termet a legelszántabb suhanco-kat is megdöbbentette. Joszele felkapta egyiküket ahajánál fogva, aztán egy másikat is, és egymáshozverte a fejüket. Aztán behatolt a csapat sűrűjébe, sjobbra-balra csapkodott cséphadaróként a karjával.A gonosz emberek szétszóródtak a mellékutcákban.

Mindenki Joszeléről beszélt: ő most majd végetvet ennek a csapásnak! A szomszédok összefutottaka kovácsnál, hogy megcsodálják segédje erejét, akigond nélkül hajlította meg a patkót, tekerte egymás-ba a legvastagabb szögeket is. A jószívű asszonyokcserébe finomságokat hoztak neki, különféle töltöttlibanyakakat, a férfiak pedig kóser vodkával kínál-gatták, ám az idegen nem akart sem enni, sem inni.

Európai figyelõ


– Hogy van ez, hogy falatot sem vesz a szájába,mégis ilyen erős? – csodálkozott Ruta, a kovácsfelesége.

– És folyton növekszik – hívta fel a figyelmetAbramek.

– Ugyan, miféle ostobaságokat beszélsz? – tor-kolta le Mame a fiút. – Már hogy növekedne?

– Nézd meg magad, Tate– szólt apjához a szemfülesAbramek. – Amikor tegnaphazajöttetek az imaházból, afeje alig ért a szemöldökfá-ig, ma pedig, amikor kifelétartott, igencsak meg kelletthajolnia.

Valóban, a zsinagóga előttlejátszódott eset után Joszelerohamosan nőni kezdett. Egyhét után már nem fért be azajtón, és nem tudott résztvenni a sábesz vacsorán, dehiszen arra amúgy sem hívtameg senki. A kovácsműhelyegyik oldala nyitott volt, odavalahogyan be tudott jutni.A kalapács már úgy festetthatalmas markában, mint egyhorgolótű, egyre ritkábbantalálta el vele az üllőt. Egyszép napon aztán porrá is zúzta. A kovács mutogattaneki, hogy csak üljön a műhely előtt, ne csináljon többkárt. Csak Abramek tartott ki barátja mellett, de az márolyan hatalmas volt, hogy a fiú csak jócskán felszegettfejjel látta az arcát.

– És mi lesz, ha Joszele akkorára nő, hogy nagyobblesz az egész világnál? – kérdezte apját. Jankel, bár nemszeretett különösebben gondolkodni, ezen ugyancsakeltöprengett. Elküldte fiát a Bölcsek Nagy Tanácsához.

Chełm városka hét tiszteletre legméltóbb, leg-hosszabb szakállt viselő polgára még sosem kerültszembe ekkora gonddal. Joszele törökülésben pihentJankel kovácsműhelye előtt, feje a közeli, százéveshársfa csúcsáig ért.

– Meg kell állapítanunk, ki is ő valójában – mond-ta bizonytalanul a Filozófusnak nevezett, tekintélyesMendel, s a szörnyet bámulta, aki mintha szemükláttára dagadt volna. – Milyen a természete?

– Inkább azt, hogy van-e halhatatlan lelke – igazí-totta ki Mendelt az a Jojne Sojne rabbi, aki valami-

kor azt parancsolta, gyűjtsenek nyárra havat, mert azkincsek kiapadhatatlan forrása. – Hogy emberi, álla-ti vagy köztes lelke van-e?

– Ez a feladat óriási tudást igényel, csak olyantudós mágid oldhatja meg, mint a mi Jojne Sojnerabbink – fűzte hozzá hízelkedve Lejb, a samesz. –Minden kérdés és néhány felelet is megtalálható a

Talmud magyarázatokban.– Szerintem elég lenne

azt megállapítani, hogykörülmetélték-e – vetett vé -get a vitának Mordehájmészáros, akit csak Mord -kának, Pofácskának hívtak.Az állatok rituális levágásánkívül Mordeháj a chełmizsidó férfiak életében isrendkívül fontos szerepetjátszott. Jóllehet betöltötte akilencvenkilencedik évét,megvastagodott ujjai a kri -tikus pillanatban olyan haj-lékonyan és finoman fog-ták a lancettát, mintha le -galábbis férfi szabó ujjaivolnának.

Erre előbb ő, majd, mint -egy vezényszóra, a városkahírnevét öregbítő többi hat,

leghosszabb szakállt viselő, legnagyobb tiszteletnekörvendő bölcs egyszerre pillantott fel a magasba,ahol a szörny térde tornyosult fölöttük. A két térdetszakadt nadrág fedte, amely az óriással együtt nőtt.

– Cselekedjünk úgy, miként bölcs és írástudóemberekhez illik – javasolta végül Smul benMarduch aranyműves. – Eddig még sosem fordultelő, leszámítva azokat a régmúlt eseteket, amikor azemberek lányai, miként az Írás is megemlékezikróla, óriásokkal házasodtak, hogy ilyen, dokumentu-mokkal alátámasztott esemény történt volna. Ki kelltehát kérdeznünk ezt a … Valamit, és válaszait gon-dosan fel kell jegyeznünk utódaink számára.

– Lejb samesz ezzel foglalkozzon, ahelyett,hogy folyton… tömjénez – szólt Mordeháj mészá-ros, akit csak Mordkának hívtak. Ő és a sameszállandóan versengett egymással mint két, szegről-végről egyházi ember, akik akárhogy is nézzük,közel álltak az egyházi szférákhoz, vagyis a helyirabbinátushoz.

Kazumi (1992)

Európai figyelõ


– A helyesen föltett kérdés a bölcsesség alapja –jelentette ki Jojne Sojne rabbi. – Hozzon hát Lejbpergament és írószerszámokat!

– Hé, ember, ki vagy te? – kérdezte a Filozófusnaknevezett, tiszteletre méltó Mendel. Vagyis inkábbordította jó hangosan, mert a szörny feje egyre maga-sabbra került.

– Micsoda egy tökfilkó, igazi Chelmer Narunim –hördült fel Smul ben Marduch aranyműves. Ki nemállhatta az okoskodó filozófust, aki gyakran vetetteszemére az evilági javakkal kapcsolatos kapzsiságát.– Micsoda egy tökfilkó! Embernek nevezi, és aztkérdezi tőle, hogy kicsoda?!

– Talán bizony azt kérdezzem, mennyit rejteget akincses ládájában? – sziszegte a tiszteletre méltóMendel. – Az emberek sokfélék, ezért kérdezem.

– Tegyétek félre a vitátokat! – kiáltott közbe Icek,a tímár. – Ez bizony nem fog válaszolni egyetlenkérdésetekre sem, ahogyan városkánk bármelynémája sem válaszolna!

– Mintha valaki ily módon akarna belőlünk gúnytűzni – szólalt meg gyanakvóan a Nagy BölcsekNagy Tanácsának hetedik tagja. A kicsi, púposemberke szabómester volt. Ízületi gyulladástól meg-görbült ujjai már nem voltak olyan hajlékonyak,mint a Mordkának nevezett Mordeháj ujjai, amikora kétélű lancettát vette kézbe. Ezért aztán ritkán vit-tek hozzá varrnivalót, volt hát ideje arra, hogy gon-dolataiba mélyedjen. Ízesen beszélt, de igen ritkánszólalt meg. Valószínűleg ezért nem örökítették megnevét a krónikák.

A hét szakállas férfiú méltóságteljes léptekkeltávozott a kovácsműhelytől, amely előtt ott tornyo-sult az árnyas hársfánál jóval magasabb, veszedel-mes alak. Hét nap és hét éjjel tanácskoztak, még sab-bátkor sem pihenve.

– Csakis a csodatételeiről híres Elias ben Jehudarabbi mentheti meg városunkat – mondta a nyolca-dik nap reggelén a Filozófusnak nevezett Mendel.Báál Sém szótlanul hallgatta lamentálásukat.

– Nincs végük a csapásoknak, amelyeket aMagasságos küld le ránk. A gójok egyfolytábanüldöznek minket. A királyi adószedők folyton újabbadókat követelnek. A hrubieszówi és szydłowiecizsidók ugyanúgy gúnyt űznek belőlünk, mint régen– sorolta rabbi társának Jojne Sojne.

– Arra kértünk, küldj valakit a védelmünkre –emlékeztette a tudós rabbit akkurátusan Smul benMarduch, az aranyműves.

– Ehelyett most ez a kegyetlen szörny gyötör ben-nünket – sírta el magát Lejb samesz. – Csak nő,növekszik, nemsokára gyökeresen kiirtja ezt azegész dicső várost.

– Teremts hát valakit, aki védelmébe vesz bennün-ket, amiként ígérted, pacta sunt servanda – aFilozófusnak nevezett Mendel gyakran kevert mon-dandójába különféle idegen hangzású szófordulato-kat, hogy azzal is megszégyenítse az aranyművesSmult, aki ugyan gazdag, ámde tanulatlan ember volt.

– Már megtettem. Megmondtam, hogy kívánsága-itokat a legnagyobb varázsló sem tudja teljesíteni.Hát nem nagyobb és erősebb-e Joszele, mint közüle-tek bárki? Hát nem védett-e meg benneteket a tömegharagjától? – kérdezte Elias ben Jehuda.

– És hol a bölcsessége?– Az a bölcsesség, ha nem válaszol az ostoba kér-

déseitekre.– Ajajajaj, micsoda szégyen! – sápítozott a kis sza-

bómester, akinek nevét nem őrizték meg a krónikák,pedig ízesen beszélt, ámde igen ritkán szólalt meg. –Gúnyt űzött belőlünk a nagy tudású Elias rabbi.

– Te csaló! – kiáltotta dühösen az istenfélő JojneSojne. – Úgy tettél, mint a püspök, aki meghív, hogyvitatkozzunk az igazságról, s amikor rámutatok,megveret és kidobat az utcára. Mi köze ennek a bes-tiának az igazsághoz?

Elias ben Jehuda válasz helyett kilépett a remete-lak küszöbére. A magaslat, amelyen a városka feküdtés a folyton növekvő Joszele úgy terült el egymásmellett, mint azok a hegyek, amelyek találkozni fog-nak az idők végezetével. Az óriás homlokán furcsafénnyel világítottak az emet szó betűi.

– Íme, az igazság – mondta Báál Sém. Hívatta akovács fiát, és a füléhez hajolt: – Tudod-e, hogy nézki az alef?

A fiú hirtelen egy csepp méz ízét érezte a nyelvén.Tanítója, ahogyan az szokásban volt, az első tanításinapon – már alig emlékezett rá – ezt a jókora kar-tonra festett betűt mutatta meg neki. Nem is tudja,miért, de kétszíjú ostorra emlékeztette.

– Mi ez?– Alef – vágta rá a kisfiú. – Nyisd ki a szád! Abramek görcsösen összeszorította szemhéját,

és gyönyörteli félelemmel, reszketve teljesítette azutasítást. Valami ragacsos anyag csurgott az ajkára.Gyorsan becsukta a száját, hogy visszatartsa azédes ízt.

Európai figyelõ


– Hogy ízlik? – Édes! – A Szent Törvény Tanítása még édesebb lesz –

ígérte a melamed.– Mit jelent az alef? – kérdezte Báál Sém, a Jó

Név Birtokosa. – Az alef azt jelenti, hogy a Tórában meg van írva:

Emet lamad pika, az igazság behatolt a te szádba,hogy méltó légy az e világi életre. A Tórában megvan írva: Pika lamad emet, a te szád megismerte azigazságot, hogy élhess az eljövendő világban – hajoltmég egyszer a fiú füléhez.

Joszele jóval magasabb volt, mint a GóraChełmska, amelynek oldalában a félelemtől megder-medt városka feküdt. Abramek sokáig mászott, mireelérte barátja térdét. Ám még onnan sem láthattaannak már felhőkbe nyúló homlokát. Az óriás azon-ban kinyújtotta kezét, és a fiú elhelyezkedhetett atenyerében, amelyet aztán az arcához emelt. Orraakkora volt, mint egy hegy, szeme, mint két szakadék,csodálkozva felhúzott szemöldöke, mint az erdők.Legfelül a magas, betűkkel szabdalt homlok dombo-rodott. Abramek a méz ízét érezte ajkán. Emet lamadpika, pika lamad emet. Egész testével az első betűrevetette magát, kúszva letörölte a ferde vonalat ésmindkét farkincáját. A magas homlok nagy zajjalmegremegett, tágas síkján újabb és újabb repedésekjelentek meg, mint hosszan tartó szárazság után. A fiú

újabb jeleket látott. Mem, amely két alakban is őriztea Magasságos trónját, aztán a tev – ne úgy olvassátok,hogy tev, hanem úgy, hogy tav, sóvárgás, mert a léleksóvárogja e világ összes javát, s csak miután azokatelérte, akkor indulhat az eljövendő világba – tanítottaa melamed. – Met – olvasta a kovács fia, és ez volt azutolsó dolog, amit szeme megpillantott, mert elragad-ta őt a veszedelmes dübörgéssel leomló agyag- ésiszaplavina. Eleje már a városka első utcáit nyaldosta.

Az utcákon a szemközti hegy felé futott ChełmVáros Nagy Bölcseinek Nagy Tanácsa: Jojne Sojnerabbi, a samesz Lejb, a Filozófusnak nevezett tisztelet-reméltó Mendel, a kilencvenkilenc esztendős létére isfiatalos, Mordkának, Pofácskának becézett Mordehájmészáros, Smul ben Marduch aranyműves, Icek, atímár, mögötte pedig a kicsi, púpos emberke, aki talánelőre érezte a szerencsétlenséget, de nem figyelmeztet-te a többieket, mert igen ritkán szólalt meg, s azért arégi krónikák nem őrizték meg a nevét.

Elias ben Jehuda, a Jó Név Birtokosa pedig csaknézte az egészet és nevetett, vég nélkül nevetett.Az ő akaratából a városka mégiscsak megmenekült,hogy a zsidók vidám történeteket mesélhesseneklakóiról. Ettől az időtől kezdve senkinek sem voltkétsége afelől, hogy az angyalok melyik zsákjábólszóródtak Chełmre a lelkek.

Szenyán Erzsébet fordítása

Görgey-lovasszobor (1998)

LõTÉR

M. Kiss Sándor kutatói munkásságának középpontjá-ban hosszú évek óta az 1956-os forradalom és szabad-ságharc áll, legújabb tanulmánykötetében is e tárgy-körből gyűjti egybe legfrissebb eredményeit. A Köze -lítések 1956 című kötet húsz széles látókörrel megírt,tényszerű tanulmányt, előadást tartalmaz. Mint a szer-ző a bevezetőben előrevetíti, különböző műfajú szöve-geket olvashatunk négy egységbe rendezve: az elsőrészben a magyar demokratikus hagyományokrólszóló írások találhatók, a másodikban 1956 emblema-tikus figurái – Nagy Imre és Kádár János – kerülnekelőtérbe, a harmadik egység tágabb időintervallumbana számonkérés és megtorlás politikájával foglalkozik,végül a negyedik a forradalom országos szinten kevés-bé központi alakjainak portréját rajzolja meg.

M. Kiss Sándor első tanulmányában rögtön a„forrásvidék” jobb megértéséhez segíti hozzá azolvasót, bemutatja a társadalmi, politikai berendez-kedést a 1945 előtti és utáni időszakban. A változásegyik lényeges eleme a polgárok jogbiztonsága,ellenzéki gondolkodáshoz való joga; 1945 e tekintet-ben nagyon fontos választóvonal: az új rendszerérdekében egyértelműen a jogbiztonság felszá -molása áll. A kibontakozás lehetősége – amint aszerző írja – addig létezett, amíg nem a kommunistapárt, hanem a polgár maga határozta meg magát.

A tanulmányfüzérek sorában olvashatunk egy sze-mélyes hangvételű írást, mely Menczer GusztávA Gulág rabtelepei című könyvét mutatja be. E bemuta-tás rendhagyó, hiszen nemcsak a könyvet és szerzőjét,hanem M. Kiss Sándor családját is megismerhetjük,ugyanakkor szűk keresztmetszetet kapunk a korabelimagyar társadalomról is. A könyv második nagy egysé-gében már az 1956-os forradalom eseményeiről és köz-vetlen előzményeiről olvashatunk. A négy tanulmánytösszeköti Nagy Imre és Kádár János személye. Az inter-nálótáborok felszámolása kapcsán Nagy Imrénekkomoly szerep jutott, de mint M. Kiss Sándor újra rámu-tat, a hatalom ismét sajátosan értelmezi a jogállamfogalmát. Nagy Imre mögött nem volt meg a kellő poli-tikai erő, nem állt mögé a hatalom. Tovább árnyalja aNagy Imre személyéről kialakított képet, amikor leszö-gezi, hogy ő nem a forradalom miniszterelnöke, hanema szocializmus megreformálója, a saját nézetei szerint.

Kádár János szerepéről,választási lehetőségeiről(vagy annak hiányáról) isgazdag elemzést kapunk,egyérteleműen kiderülmá sok mellett, hogyKádár 1956 novemberé-ben kifejezetten asze-rint alakította moszk-vai beszédét, hogylegyen kiút számára a hazaihelyzetben. Világossá vált – hangsúlyoz-za a szerző –, hogy a békés rendezés csak álom marad,hiszen november 4-e után sem ért véget a forradalom.

A számonkérés, a retorzió kérdéseit is távolabbrólindítja M. Kiss Sándor – ez már a harmadik nagy egy -ség témája –, az ’56 utáni korszak könnyebb megértésétsegíti ugyanis, hogy elsőként az 1945 utáni megtorláso-kat mutatja be. Visszatér a kötet elején fejtegetettjogbiztonság-jogállam kérdéséhez. A hatalom célja azatomizálás, a félelem elültetése minden szinten; a sikerláthatóan teljes volt, számszakilag is: 1953-ban 45521ügynök működött Ma gyar országon.Az 1956 utáni meg-torlásokban – Nagy Imre békés rendezésre törekvésétkövetően – már csak a puszta eltiprás maradt a hatalomcélja. Hiába volt az 1963-as nagy amnesztia, a hataloma politikai foglyok közül sokakat köztörvényes foglyok-ká nyilvánított, így továbbra is elzárva tarthatta őket.

Az olvasók számára különösen érdekes lehet a kötet-nek azon része, amely az ’56-os hősökről szól, M. KissSándor ugyanis nagyon jó érzékkel, közvetlen stílusbanrajzolja meg a sokszor hétköznapi emberekből a forra-dalom napjaiban hőssé, később mártírrá váltak portréját,a záró fejezetében négy mártírnak állítva ezzel emléket:Szobonya Zoltánnak, Mansfeld Péternek, BrusznyaiÁrpádnak és Tóth Ilonának. Legrészletesebben TóthIlonáról olvashatunk, ami nem véletlen, hiszen a szerző,lányával, Kiss Rékával közösen A csalogány elszálltcímmel monográfiát jegyez róla. Jelen tanulmányban amítoszteremtést járják körül, számos ma is élő tévhitetoszlatnak el, és sorra járják a koncepciós perek akkori„vándormotívumait”, „toposzait”.

M. Kiss Sándor tanulmánykötetében nem csupánegy sajátos megközelítése olvasható az 1956-os tör-ténéseknek; a korszak nemzettörténetének lenyoma-tán túl az ő sajátos és el nem téveszthető stílusával acsalád- és tágabb értelemben mikrotörténetírás érde-kes formáját nyújtja.

Széchényi Magdolna


’56 közelről M. Kiss Sándor: Közelítések 1956Kairosz, 2011.

LõTÉR


Örvendetesen gyarapodik az 1956-os forradalomtörténetével foglalkozó könyvek száma. Remény vantehát arra, hogy a magyarságnak a kommunisták éscsatlósaik által tönkretett nemzeti öntudata ismétmegerősödik. Ennek fontos előfeltétele, hogy végrenemzeti büszkeség töltsön el bennünket valamennyiújkori forradalmunk kapcsán is.

Mivel a marxista-leninista történetírás forrada-lomnak tekintette a kommunisták hatalomra jutását,lejáratta a forradalom fogalmát. Ezért voltak és van-nak, akik az 1956-ban történteket szívesebben neve-zik szabadságharcnak. Ha viszont abból indulunk ki,hogy az ’56-os forradalom a kommunista zsarnokságmegdöntése és a demokrácia helyreállítása volt, aforradalom november 4-e utáni eltiprása pedig nemmás, mint a forradalom előtti állapot visszaállítása,azaz ellenforradalom, akkor nincs okunk a forrada-lom szó használatától idegenkedni. Ma ugyan mégszokatlan a Kádár-féle ellenforradalomról beszélni,de ha a történteket következetesen végiggondoljuk,csak erre a megállapításra juthatunk.

A kötetben a forradalom és szabadságharc kérdés-körével részletesen foglalkozik – más megközelítés-ben – Pánczél Hegedűs János gondolatgazdag írása.M. Kiss Sándor tanulmánya pedig – többek közt –épp azt mutatja be, hogy az ország, a vidék a forra-dalom győzelmének pillanatában miként állítottahelyre az önkormányzati demokráciát, s a rendetfenntartva teremtette meg az új rendszer alapjait.E gondolatot folytatja Horváth Miklós tanulmányais, aki a nemzetőrség megalakítása kapcsán hívja fela figyelmet arra, hogy a nemzetőrség a kormányzateredeti szándéka ellenére folyamatosan változott, smindinkább a forradalom rendfenntartó országosszervezetévé vált.

A vidék forradalmával foglalkozó kötet nemcsakazt bizonyítja, hogy az 1956-os forradalom napokalatt országossá vált, de fontos adalékokkal egészítiki az országos eseményekről tudottakat is. Jó példaerre Wirth Gábornak a szolnoki rádió történetéről írttanulmánya. Ebből világosan kiderül, hogy a Kádár-kormány úgynevezett szolnoki indulása egy nagy

hazugság. Kádár november4-ei beszédét ugyanis előzőeste Ungváron vettékhang szalagra, majd aszolnoki rádió hullám-hosszára ráállt mozgószovjet katonai adókkezdték sugározni,miközben más szov-jet alakulatok átme-netileg megbénították aszolnoki stúdió működését. Kádárnovember 4-én délután érkezett Szolnokra. MarosánGyörgy 5-én, Kossa István pedig 6-án jelent meg avárosban, s ők hárman indultak el szovjet páncéloso-kon Budapestre, ahol november 7-én a Kádár-kor-mány letette a hivatali esküt. Szolnokon tehát sem-miféle kormányalakítás és kormányülés nem volt.Az úgynevezett Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánykijelölt miniszterei a rádió adásaiból, illetve telefo-non értesültek megbízatásukról.

Ugyancsak fontos tanulmányt írt Galambos István aforradalom és szabadságharc várpalotai történetéről.Mindennél többet mondó adat, hogy a Veszprémmegyei pártbizottság felhívására, miszerint Várpa lotánfegyverezzenek fel háromszáz hű kommunistát, csakötven-hatvan fő jelentkezett, de a fegyvert csak huszon-öt-harmincan voltak hajlandóak átvenni. Ezzel szem-ben a felkelők szinte puszta kézzel foglalták el a VárosiTanács épületét, majd az itt szerzett kevés fegyverrel apártbizottságot is. Ezt követően újabb drámai esemé-nyek során létrejött a várpalotai fegyveres felkelők cso-portja, amely érzékeny veszteséget okozott a szovjetalakulatoknak is. A munkások – köztük a bányászok –döntő többsége tehát egyértelműen szembefordult akommunista zsarnoksággal. Ezért a Kádár-féle vezetésa legnagyobb munkáskerületekben és munkásvárosok-ban csak fegyveres harcok, sőt sortüzek árán volt képesvisszaállítani a kommunista hatalmat.

Arra sajnos nincs mód, hogy a kötet minden írásátismertessem, ezért csak felsorolás-szerűen hívom fela figyelmet Éhmann Gábornak Tabódy Istvánról,Marschal Adriennek a csolnoki bányamunkatábor-ról, Farkas Tibornak a kecskeméti bíróperekről ésCservenka Ferdinándnak a forradalom felvidékihatásáról írt tanulmányaira.

Az említettek mellett a kötet utolsó harmadát aMűhelymunkák cím alá szerkesztett írások töltik ki.Elsőként a Vágó Sándor által összeállított és írt mun-

1956 vidéken A vidék forradalma– 1956Szerk.: Gaganetz Péter– Galambos IstvánTITE könyvek, 2012.

LõTÉR


kából a forradalom Törtelen történt eseményeit ismer-hetjük meg. Ezt követően Böőr László ad képet egynagykőrösi agrárértelmiségi helytállásáról és hányatta-tásáról. Fülöpszállási Székely Gábor a Fülöpszálláson,Szabadszálláson és Kunszentmiklóson történteket írjameg, Gulyás Zoltán pedig a ceglédi Kossuth LajosGimnázium diákjainak a város forradalmában játszottmeghatározó szerepét mutatja be.

Ezek a visszaemlékezők által elmondott korabelitörténetek, illetve az ezek alapján összeállított írásoknagyon fontos adalékokat tartalmaznak a forradalommindennapjairól. Mindenekelőtt alátámasztják annaktényét, hogy a kommunisták által embertelenül meg-alázott magyar társadalom szinte önmagától talpraállt, és nem használta ki a bosszúállás lehetőségét.A nép által közvetlenül megválasztott helyi vezetősé-gek ugyanis mindenütt fenntartották a rendet, megfé-

kezve a fel-feltörő indulatokat. Még az olyan helysé-gekben is, mint Szabadszállás, ahol a kommunistakatonai parancsnok tüzet nyittatott a tüntetőkre, éssaját kezűleg dobott közéjük három kézigránátot.Az ostobán kegyetlen akció következménye háromhalott és ötven sebesült volt. Magáért beszél az a tör-ténet is, hogy Törtel kommunista vezetői a forrada-lom alatt a katolikus esperes plébánost kérték meg,hogy bújtassa el őket, aki ezt meg is tette. Ugyan -akkor e beijedt „elvtársak” többsége később a bosszú -állásban nagyon is jeleskedett.

A vidék forradalma – 1956 című kötet, amelyetGaganetz Péter és Galambos István szerkesztettek,érdekes és fontos adalékokat nyújt a forradalom tör-téneti kutatásához, emellett hasznos olvasmány lehetminden érdeklődő számára.

Salamon Konrád

Vándor Petőfi (1988)

Baran, Bogdan (1952,Krakkó) költő, regényíró,műfordító, a filozófia dok-tora. Mate matika szakonszerzett diplomát a JagellóEgye temen, majd egykrakkói könyvkiadó szer-kesztője lett. A rendszer-

váltást követően társszerzője volt egy általá-nos iskolai történelem tankönyvnek. Mű -fordítói munkássága több mint húsz kötet.

Csontos János (1962,Ózd) költő, író. A MagyarNemzet publicis tája, aNagyí tás főszer kesz tő je volt. Leg utóbbi kötete:Delelő – össze gyűjtött ver-sek 2002–2010 (2011).

Falusi Márton (1983,Budapest) költő. Az ELTEjogi karán végzett 2007-ben. A Hitel fo lyó irat vers-szerkesztője. 2009-től aKönyves Szö vetség elnöke.Gérecz Attila- (2004) ésJunior Prima-díjas (2008).

Legutóbbi kötete: Albérleti fordulónap (2013).

Kalász Márton (1934,Somberek) költő, író, mű -fordító. Volt az Új Írás fo -lyóirat rovatvezetője, aStuttgarti Magyar Kul -turális Tájékoztatási Köz -pont igazgatója, a MagyarÍrószövetség elnöke. József

Attila- (1971, 1987), Prima-, Stephanus- ésGundel Életműdíjas (2011). Leg utóbbi kötete:Összes verse (Zsille Gábor szerk., 2009).

Ködöböcz Gábor (1959,Vásárosnamény) iroda lom -történész, 1983-ban vég-zett a KLTE magyar–törté-nelem szakán, majd PhDfokozatot szerzett. Jelenlegaz Eszter házy Károly F ő -iskola ma gyar irodalomtu-

dományi tanszékének docense és az Agriacímű folyóirat főszerkesztője. Legutóbbi köte-te: Erdélyi élmény – erdélyi gondolat (2011).

Lucza Béla (1936, Deb -recen) egykori csepeli szak -munkás az Első EllenállásiFegyveres Csoport tagja-ként vett részt az 1956-osforradalomban. November6-án szovjet katonák kivé-gezték, de életveszélyes sé -

rüléseiből felgyógyult. Lapszámunkban kö zöltemlékiratával az Emberi Erőforrások Minisz -tériuma idei Életút-pályázatának egyik nyertese.

Marosi Gyula (1941,Budapest) író. 1973-ban aJózsef Attila Kör alapító-ja, majd titkára. Volt aMozgó Világ prózarovatvezetője, majd a MagyarTele vízió dramaturgja.József Attila- (1981) és

Balázs Béla-díjas (1997). Legutóbbi kötete:A nílusi krokodil (novellák, 2011).

Mezey Katalin (1943,Budapest) költő, író, mű - fordító, a Kilencek költő-csoport tagja. A Szép ha -lom Könyv műhely igaz -ga tója, 1992-től 2008-igaz Írók Szak szer vezeténekfőtit ká ra. József Attila-

(1993), Prima- (2007), Bethlen Gábor- (2009)és Partiumi Írótábor díjas (2013). Legutóbbikötete: Bolygópályák (versek, 2010).

Moskwa, Jacek (1948,Varsó) író, újságíró. A nyolc -vanas években a Szoli dari -tás-mozgalom vezetőségitagja volt és Lech Wałęsaszóvivője. 1990 és 2006 kö -zött a Lengyel Televízió vati -káni tudósítója volt. Itt ol -

vas ható műve tizenkét éve készülő Ex nihil, vagy -is lengyel gólemek című regényének részlete.

Nagy Gábor (1972, Kör -mend) költő, irodalom tör -ténész. A debreceni KLTEmagyar–német szakán vég-zett 1996-ban, majd 2000-ben doktorált. Jelen leg aszombathelyi Savaria Egye -temi Központ docense.

Bella István- (2009) és József Attila-díjas (2013).Legutóbbi kötete: Hét határ (versek, 2012).

Oláh János (1942, Nagy -berki) költő, író, a Kilen cekköltőcsoport tagja. 1994-tőla Magyar Napló folyóirat fő - szerkesztője. József Attila-(1994), Már cius 15-e (2007),Bethlen Gá bor- (2009),Márai Sán dor- (2012) és

Partiumi Írótábor díjas (2012). Leg utóbbi kötete:Száműzött történetek (novellafüzér, 2011).

Oláh Katalin (1974, Bu -dapest) szobrász mű vész.A Ma gyar Képző mű vészetiEgye te men végzett 2004-ben. Mesterei voltak Rét -falvi Sán dor, Kő Pál. Mun -kái Aachenben, Angers-ban,Bu da pesten, Biatorbágyon,

Csön gén, Pécsen, Tokajban, Zsámbékon vannak.

Réfi János (1972) Költő,műfordító. Kötetei: Rai -ner Maria Rilke: Őszi nap(fordításkötet, 2006), Erószvonásai (2008), Faludymozaik (2010).

Salamon Konrád (1941,Pécs) történész, az MTAdoktora. A népi falukutatómozgalmat, illetve azI. világháború és a triano-ni béke közötti időszakotkutatja. Leg utóbbi kötete:A harmadik úton – Ma -

gyar irodalmi és történelmi sorsfordulók(tanulmányok, esszék, cikkek, 2011).

Sopotnik Zoltán (1974,Salgótarján) költő, író,szerkesztő. A Prae folyóiratprózarovatának szerkesztő-je, a Prae.hu kritikarovatá-nak vezetője, 2012-től aJAK-füzetek egyik szer-kesztője. Legutóbbi kötetei:

Futóalbum (2009), Saját perzsa (2012),Fahéjas kert (2013).

Sterna-Wachowiak, Ser -

giusz (1953, Leszno) író,költő, műfordító. 2008 ótaa Lengyel Írók Társa sá -gának elnöke, a LengyelP.E.N. Club elnökségi tag -ja, az ezredfordulón egyévtizeden át a poznańi

Új Színház művészeti vezetője. Műveit mind-eddig nyolc nyelvre, köztük magyarra fordí-tották le. A Poznań közelében fekvő Suchy Lastelepülésen él.

Szakolczay Lajos (1941,Nagykanizsa) irodalom -történész. Kor társ magyariroda lom mal, kü lönös te -kin tettel a határon túlimagyar lite ratúrára, vala -mint szín ház- és kép ző -művészet tel foglal ko zik.

Bu dapesten él. Kölcsey- (1995) és JózsefAttila-díjas (1996). Leg utóbbi kötetei: Határ -talan (2011), Sors szerűség, álom, etika (2012).

Széchényi Magdolna

(1980, Moson magya ró vár)2006-ban végzett a PPKEszo ciológia–tör té nelemszakán. Ugyan ezen egye-tem Történet tudományiDoktori Iskola abszolutóri-umot szerzett hallgatója.

Tagja a Boldog Özséb Színtársulatnak és aPsalterium Hungaricum Református Kórusnak.



Szentmártoni János

(1975, Budapest) költő, író,a Magyar Írószövetségelnöke. A Stádium FiatalÍrók Köré nek egyik alapí-tója, 2000 és 2010 között aMagyar Napló szerkesztő-je. 2006 és 2009 között a

Könyves Szövetség elnöke. Gérecz Attila-(1995), Édes Anya nyelvünk- (2004) és JózsefAttila-díjas (2007). Legutóbbi kötetei: El perro(A kutya, versek spanyolul, 2010, Miami),Calul lacurilor (Ló a tavon, versek románul ésmagyarul, 2011, Nagybánya).

Szenyán Erzsébet (1943,Péteri) műfordító. 1966-ban végzett a JATE magyar–orosz szakán. 1975-től1980-ig a Buda pesti Len -gyel Tájékoztató és Kultu -rális Központ munkatársa.Többek között a Lengyel

Kultúráért Érdemérem (1981), a LengyelIrodalmi Alap nívódíja (1987), a Lengyel PENClub fordítói díja (1992), Lengyel Köz -társasági Érdemérem lovagkeresztje (1999),József Attila-díj (2007), Magyar KöztársaságiArany Érdemkereszt (2011) kitüntetettje.

Zsille Gábor (1972, Buda -pest) költő, műfordító, szer-kesztő. A Magyar P.E.N.Club volt titkára, a MagyarÍrószövetség Műfordítói Szak -osztályá nak elnöke, 2013-igaz Új Ember katolikus heti-lap rovatvezetője. Bella

István-díjas (2008), a Tokaji Írótábor nagydíjasa(2013). Legutóbbi kötetei: Krakkói jegyzetek(2007), Amit kerestünk (versek, 2009), EvelynWaugh: Heléna (fordítás, 2010), WacławOszajca: Az öröm szenvedése (fordítások,Kovács Istvánnal, 2012).

Szerzőnket, Rosonczy-Kovács Mihály népzenész-prímást, a FolkEmbassy – Népzenei Nagykövetségvezetőjét, a Fonó Budai Zeneház munkatársát, akinekFelsütött a nap az égre címmel összeállított népdal-válogatását második kiadásban a közelmúltbanjelentette meg a Magyar Napló Kiadó, 2013. szep-tember 20-án Junior Prima Díjjal tüntették ki nép-művészet és közművelődés kategóriában.

Az ankarai Paradigma Aka -démia ünnepi kötetet jelen-tetett meg Tasnádi Edit

turkológus, fordító szü -letésnapja alkalmábólTürk-Macar IlişkileriÜzerine Seçme Yazılar(Válogatott írások atörök–magyar kapcsolatokról.Szerk. Dr. Abdülkadir Atici, ParadigmaAkademi, Ankara, 2013) címmel. A kötetbenhelyet kapott egy nagyriport Tasnádi Edittel,egy bibliográfia, továbbá Tasnádi Edit irodal-mi, nyelvészeti, néprajzi és történelmi témák-ban írott előadásai és tanulmányai.

Szer kesztőségünk ezúton szeretettel gratulálkiadónk közeli munkatársának, TasnádiEditnek!

magyar két alku között, a senki földjén...

Documents