KKiiss LLAANNTT az INTERNETEN! www.kislant.hu

LANTKis

IRODALMI FOLYÓIRAT

2008/5 69.szám

Bayer Béla

Zsarátló

Pajzán csókunkban ott pihega lávaöl minden bája,a Tûzhegyek kacér ördöge,a zsarátló Timanfaya.

El Golfo pisla fényeiszemedbõl zöldellnek vissza,Manrique míves szellemétlelkeink szomja felissza.

Tias, Tahíche, Teguis'sorjáznak bakasorban,bodegák bádog köldökénszélsuhanc ujjbögye moccan.

Sápadt kõkereszt világol,Nazaret fõtere néma,ében üstökén patinátérlel az Agrivicola.

Oly bizzar, hogy már megkapó.A szél is titkokkal terhes.Océano Atlánticó -Belzebub szakálla verdes.

Lanzarote, 1999

Kis LANT 2008/5

2

Bayer Béla

T é r i d õ

Asszonyi domborulataina lágy ölû Ardenneknek,Transinne zsoltáros ege alatt,egy csitri csanakból tehéntejjel kínál,lányos lankáin vászoning tapad.

Akárha hajdani pásztornimfa,kit megidéz a szunnyadó emlékezet,a baráttá lett nyilas ivadéka,kit szentjeként tisztel a gyülekezet.

Minden oly idilli, valószerûtlen,szarvaslegenda leng körül,vadászkürt rikkan át a szikla szirten s az ûrközpont homlokára ül.

Itt tettenért az idõ tudathasadásaa hajdan volt, s ami még jöhetitt a teremtõ lényeg földi másazabolázza a mért eget.

S mindezt percre egyidejûleg,a nyílröptû autóút két oldalánBalról magiszterek tudós mágiája,jobbra tehéntejjel kínálgat a lány.

Cinkosan mosolyog, majd rám nevet,ép fogainak gyöngysora villan,nem hallotta soha a Faust nevet,húsos ajkáról bájoló illan.

Amott a mûút másik oldalánbolygóközi terekrõl papolnak,minderrõl mit sem tud a lány,neki tündérmese még a holnap.

Ha egyáltalán - gondolom - nálacsacska játék a csillagkeresés,

nincs haladás filozófiája,nem bizsergeti az emelkedés.

Elnézem hosszasan, irigylem is,míg a tejes csanak felé nyúlok,a háttérbõl zene szól: Vangelis:Ariane ihlette dallamok.

ESA/Belgium, 2001

E l o m l ó

Cédrusok üstökén feslik a menny,elkoszlott papírdarab zizeg,Frederik mámora lázzal heveny,s bár hangzatcsodával fizet,

nem rendül belé a szigor-éra.Rá tengerszemével visszanézlágy völgyeivel a Cordillera.Mellbaján nem enyhít polonéz,

sem a föveny hûtelen homokja,kõkancsók kínos könyörülete,fiú-szerelmét gúnyoló donna, a dacos dívák révülete.

Esendõ virágok bibés ölénvadméhek matatnak kéjesen,s a szirtfok napszítta szegleténpásztorsíp cifrázza kényesen

egy mazurka mutáló taktusát.Elárvult hangatõ szendereg,mialatt az elomló elégiátelorozza egy sirálysereg.

Palma, 2000

Kis LANT 2008/5

3

Hans-Guido Klinkner

Tündérhaj( Das Feenhaar)

Virtuóz hegedûjátékát számosan hallották. Nem csak az Állami Színházban, deegyéb rendezvényeken is. Kiforrott tehetségét mégsem koronázta soha "kama-razenészi titulus."Jómagamban is gyakran felvetõdött a kérdés, ugyan minek okánmellõzhették?

*Történt azután, hogy egy napon kezembe akadt egy jeles filosz Írországról szóló

kötete. A nevezett írásmû azon fejezetében, ahol a szerzõje az ír legendavilágottaglalja, érdekes utalásokra lettem figyelmes. Mégpedig a tündéreket illetõen.Egészen pontosan, a hajukra vonatkozólag. Tartják ugyanis, hogy a mesterhegedûk,hangjukat az ezen tünemények hajából font húroknak köszönhetik. Megdöbbené-semre egy lábjegyzetben ez is olvasható. "A tündérek találkahelyérõl pedig több,törzsökös családnak is tudomása van." A kíváncsiságomat kielégítendõ, közelebbi ismeretek beszerzésére haladéktalanul a

zöld szigetre utaztam. A St. Ingbert-i könyvtáros ajánlólevelével a Dublini TrinityCollegs könyvtárába. Egy alapos gall-angol szótárral felvértezetten kezdtem meg anyomkeresést. Holdfényes éjszakákon, amikor a monda szerint tündérek adják át ittegymásnak a kilincset, s mikor a hajnallal elillannak, csak egy-egy hajszál maradutánuk. Tartják, Heinz Mederer hegedûjének varázslatos hangja is tõlük ered.Húrjait, azok aranyos hajszálaikból sodorta.

*Persze az elõkészületeket már nappal megtettem, a nevezett szótárral , a vonatkozó

angol irodalom segítségével. "A tündérek varázserejérõl" címmel egy pergamenttelörvendeztetett meg a gondviselés. Magammal vittem a sziget nyugati partjára."Feltétlen utánajárok! - határoztam el -, miután kihalásztam egyet a "félcéduláim"közül -, Lásd: Ír legendák könyve, negyedik fejezet." A következõ címszónál feltaláltsorok kecsegtetõen hangzottak. "A tündérek varázserejérõl. L: Gall-angolhiedelemvilág. NB! A nyugati parton, L városkában még él egy család, aki ismeri atündérek találkahelyét." - Lássam mennyi valóság bújt meg Heinz legendás hegedûjében! Valóban a szférák

zenéje szólalt meg húrjain?Mert nem akartam ajtóstól a nevezettek házába esni, módszeresen, faluról falura

araszolva ittam magam egyre közelebb a megjelölt helyhez. Segítsége nélkül. AmireL. városába értem, már elhíresült ivónak számítottam. Talán ezért is fogadottbizalmába az az öregúr, aki a tündérek találkahelyének tudója volt, s maga semvetette meg a wiskyvel kísért barna sört. Ily módon jutottam tehát a titok nyitjához.Egy kisebb hordó égetett szeszembe került. Három nap múltával feltárult elõttem azösvény, ami egy ódon park eldugott zugába vezetett, egy hajdani kastély romjai közé.

Kis LANT 2008/5

4

- Ezt a sipkát itt mindenképp viselned kell - nyomott az öreg egy elkoszlott fõfödõta kezembe -, ha felteszed, láthatatlanná tesz és zavartalanul gyönyörködhetsz atündérek táncában! Remélem, ködmentes éjszakánk lesz - olytatta tudálékosan -,mert ha a Holdat fátyol takarja, odavész minden fáradozásod!

*Röviddel éjfél elõtt értem el a helyszínt. Szerencsémre holdtölte volt és ezüsttel

vibrált körülötte a csend. Akárha varázsütésre, elõlibbentek a tündérek is. Légieskörtáncukat méla, furcsa dallam kísérte, kibontott hajukkal fuvallat pajtáskodott.Illegtek, táncoltak míg arcuk ki nem pirosodott. Az elsõ kakasszóra azután tovatûntvalahány. Csak néhány aranyos hajszál maradt utánuk a harmatos füvön. Gonddalcsippentettem fel belõlük néhányat. Kincsként, a szívem fölé rejtve tértem vissza azöreghez.

- Nos, láttad õket?-kérdezte az, wiskyben ázott hangon.- Világosan - vágtam rá -, akár ezt flaskát! Azzal egy lapos üveget húztam elõ

felöltõm belsõ zsebébõl a szívem fölül, ahol a tündéri hajszálak lapultak. A zsebemüres maradt.

- És a sipka? - firtatta az öreg.- Itt van az is - adtam vissza az elkoszlott fõfödõt.- Most, hogy már te is láttad õket - csuklottak el a titok tudójának szavai -, bizton

megválhatunk tõle!Azzal a tûzbe dobta az ominózus darabot.- Hogy most már örökre titok maradjon!

Németbõl fordította: Bayer Béla

Lévai Wimmer Mária

Lábnyomok

Valami valami örökké feltárulAmíg háttal közelgünk feléje

(Arcunkra hulló sötét lábnyomokA csönd immár téli tükrözése)

T. Ágoston László

Konok kunok

Kun Pistának nemcsak a neve volt kun,hanem a jelleme is. Õsei a sziket termõalföldi legelõkön terelgették nyájaikat,ahol kevés szóból is értett az ember, deannak a kevésnek helyénvalónak kellettlennie. Mert ha nem... Hát bizony köny-nyen meglódult a rézfokos, meg a vasaltvégû pásztorbot.

Igaz, az õ apja, nagyapja már sebirkákat nem terelgettek, se fokossalnem verték be a szomszédok fejét, de avacsora utáni csendes beszélgetésekengyakran felidézték az elõdök nevezetes,generációkon átívelõ cselekedeteit.Gyakran fölemlegették például az öregKun Jánost, aki olyan gyorsan szedte alábát, hogy három falunyira elõre engedtea fiát a szekérrel, a hatodik határábanmeg már várta õket az árokpartonpihengetve. Meg az öreg Bencét, aki aszomszéd falu vásárában eladta azüszõjét. No, persze a jó vásárra illikmeginni az áldomást. Emelgették is apoharat, amíg az üszõ árából tellett, srájuk nem szakadt az éjszaka. Akkoraztán a kocsmáros ajtón kívül tette aszûrüket, s az öreg Bence elindulttalálomra, toronyiránt. Koromsötét voltaz éjszaka, még csak egy csillag se gyúltaz égen. Ment, ment az orra után, úgyérezte, már a világból is kifutott, mígegyszerre csak megpillantott egy abla-kot, amelyikben megcsillant a fény. Odabotorkált hát, és bezörgetett.

- Engedjetek be, atyámfiai, én vagyok!De mivel semmi válasz nem jött belülrõl,

azt hitte, megorrolt rá az asszony, s nemakarja beengedni. Leterítette hát a su-

báját, maga mellé vette a bunkós botját,és békésen elszunyókált. Hajnalban találtrá a temetõcsõsz a kripta ablaka alatt.Úgy horkolt az öreg, majd kitörtek belé azablaküvegek.

Meg az öreg Molnár István, a szépapja,aki kovács volt. A felesége meg libákattartott, azzal piacozott. Vagy száz libátnevelt az udvarban. Egyik nap éppen akaszát kalapálta az üllõn Molnár István,amikor egy csapat kíváncsi lúd nyújtogat-ta be a nyakát a mûhelybe.

- Hé, Mari! - kiáltott ki a feleségének. -Hajtsátok el innét a libákat, mert mind-nek lekaszálom a fejét!

- Jól van no, majd mindjárt elhajtjuk! -így az asszony.

Az öreg - de tán akkor még nem is voltolyan öreg - még szólt vagy kétszer, aztánkilépett a mûhelybõl és megsuhintotta akaszát. Másnap az egész falu ludaskásátevett.

A nagyapjáról csak egy történetet hal-lott, amikor az üvegezõ kalapáccsal be-verte a nagypofájú leventeoktató fejét. Azapja meg állítólag legény korábanelagyabugyálta a késõbbi téesz - elnököt.Õk azonban nem erre voltak büszkék,hanem arra, hogy ami kikerült a kezükalól, azzal mindig elégedettek voltak amegrendelõk. Hét határban nem akadtolyan ember, aki becsmérelte volna aKunék asztalosmûhelyét.

Pistát a városba sodorták a történelmiszelek - a rossz nyelvek szerint szellen-tések. Abban az idõben történt ez, amikora futballpályák környékén az a szlogenjárta, hogy "kis pénz, kis foci." A gyárakmûhelyeiben meg: " õk fizetgetnek, midolgozgatunk." Õ dolgozni akart, ahogyotthon tanulta mesterember apjától,nagyapjától. A többiek kiröhögték, és

Kis LANT 2008/5

5

bebizonyították neki, hogy munkával nemlehet pénzt keresni.

Aztán úgy hozta a sors, hogy betûvetõlett. Fogaskerekek helyett újságcikkeketkellett gyártania. Korábban a fogas-kerekek egy kis motor alkatrészei voltak.Ezek a cikkek is egy kis újság hasábjairakerültek. Egy üzemi lapéra. Olyanemberekrõl, olyan embereknek kelletthétrõl hétre írnia, akikkel napontatalálkozott a gyárudvaron. Akikkel koráb-ban együtt reszelte a vasat. Elhatároztahát, hogy igazat ír nekik. A kollégáiértetlenül nézegették, megcsodálták,mint afféle csodabogarat, aztán megrán-dították a vállukat, és zsebre rakták aprémiumot. Õ írta az üzemi riportokat, õreplikázott, miért nincs meleg víz afürdõben, hol késik a múlt hétre ígértanyag. A kollégái meg fizetésemeléstkaptak. Igen, mert õ soha nem írt vezér-cikket november hetedikérõl, dicsõítõportrét a párttitkárról, s nem kávézottegyütt a vezérigazgató titkárnõjével. Nemértett hozzá.

Történt egy napon, hogy az újságíró -szövetség székházába összehívták azüzemi lapok munkatársait. Az efféle har-madrangú tollforgatókat, mint amilyenKun is volt. A fontos lapok fõszerkesztõita pártközpontban hetenként fogadtákkávé, aprósütemény és fél deci konyakmelletti eligazításra. A kevésbé fonto-sakat havonta a szövetségben egy - egykávé mellett. A többit alkalmanként aszínházteremben, ahol az APO / agitációsés propaganda osztály / valamelyik éppenráérõ munkatársa látta el õket úgymond'hasznos információkkal és jó taná-csokkal. Csapvíz a mellékhelyiségben...

APO elvtárs ez alkalommal az éppenaktuális áremelésekrõl beszélt. Mint

mondta, arról kell írni, hogy mindez amunkásosztály és a vele szövetségrelépett dolgozó parasztság érdekében tör-ténik. Mert ugyebár azt a hülye is tudja,hogy az import árak emelkedése a nyu-gati imperializmus mesterkedése követ-keztében való begyûrûzés következ-ménye. De mivel a kapitalizmus napjaimeg vannak számlálva, ez a begyûrûzésis csak átmeneti állapot lehet. Na mármost; mivel a mi áraink sokkal olcsóbbaka nyugatiaknál, egyre többen utaznakhozzánk ezekbõl az országokból, hogy amagyar dolgozók elõl felvásárolják azárucikkeket. Ha tehát mi fölemeljük azárakat, a nemzetközi imperializmustgátoljuk meg abban, hogy a magyar dol-gozók elõl elrabolják a legfontosabbélelmiszereket, meg mindent. Érthetõ,elvtársak? Ezt kell megírnotok minélnagyobb terjedelemben és minél többmûfajban. Van valakinek kérdése? A hallgatóság csak ült, és befelé mosoly-

gott. Olyan is volt, aki már az elõre gyár-tott szópaneleket keresgélte, hogy minélelõbb letudja a kötelezõ penzumot.Egyedül Kun nyújtotta magasra a kezét.

- Igen... Te, ott hátul. Miben segít-hetek? - kérdezte APO elvtárselõzékenyen. - Tudod, az a helyzet - kezdte Kun -, hogy

az újságíró-iskolában volt egy olyan tan-tárgyunk, hogy erkölcstan. Gondolom, tiis láttátok azt a könyvet. Én kíváncsiság-ból beleolvastam. Abban többek között azvolt írva, hogy meg kell gyõzõdnünk azinformáció igazságtartalmáról. No, hát ezaz én legnagyobb gondom; mert csakarról tudom meggyõzni az embereket,amit magam is elhiszek. Attól tartok,hogy errõl nem tudnék igazán meggyõzõcikket írni.

Kis LANT 2008/5

6

- Értem - felhõsödött el APO elvtárshomloka.- Mi is a te eredeti szakmád?

- Lakatos - vágta rá Kun önérzetesen. - Na látod... Ha jól tudom, soha nem

fûztek kiselõadást ahhoz, miért éppenolyan alkatrészt kell reszelned abból adarab vasból, amit a kezedbe adtak. Ottvolt a rajz, és kész. A szakember megtudja csinálni. Az újságírás is egy szak-ma. Aki ért hozzá, meg tudja csinálni.Aki nem? Hát... - tárta szét a karját. -Nekünk egyáltalán nem fontos, hogy teéppen ebben a szakmában dolgozz.Értjük egymást?

- Hát persze...- mondta Kun, és úgyérezte, most omlik össze benne az egészvilág. A világ, amit fölépített magának,magában a szavak értelmérõl, igaz-ságáról, az igaz szavak hatalmáról.Amikor írásra adta a fejét, megfogadta,hogy csak igaz szavakat vet papírra,hogy az õ mûhelyét épp úgy becsüljék azemberek, mint hajdan az apjáét,nagyapjáét. Íme, most válaszút elékerült. Melyiken menjen tovább; az iga-zon, vagy azon, amelyik pénzt terem? Két hónap múlva áthelyezték egy kisebb

üzemi laphoz, ahol készen kapták az ide-ológiai tárgyú cikkeket.

*

Húsz év telt el. Kun Pista Istvánnáérett, s hajdan dús haja helyén meg -megcsillant a napfény. Jó néhányszerkesztõséget végigjárt, s már külföldilapokban is megjelent egy - egy írása.Sok mindent sikerült megvalósítaniaifjúkori álmaiból, de a legfontosabb mégváratott magára. Egy olyan lap, amelyikkendõzetlenül kimondja az igazat, s nemkötõdik semmiféle ideológiához. A kol-

Kis LANT 2008/5

7

légái csak nevettek rajta, ha fehér asztalmellett terítékre került a téma, ésolyanokat mondtak, hogy a sajtó a poli-tika szolgálóleánya, meg hogy az újságmaga a pártok szócsöve. Olyan is volt,aki a szolgálóleányt utcalánnyá keresz-telte át, s õ akart lenni a stricije, akinekaz utolsó fillérig elszámol az a ribanc.Tudta õ is, hogy igazuk van, de valahollegbelül berzenkedett benne valami,hogy talán mégse törvényszerû, hogy ígylegyen. Talán lehetne ezt másképp iscsinálni. Talán... Ahogy az egykorimesterek.

Jött ez a rendszerváltásnak nevezettideológia csere. A tegnapi elvtársakaturaknak kellett nevezni, s mindenki pár-tot akart alapítani. Szinte napok alattváltozott át a felszín, a mély azonbancsak egyre zavarosabban háborgott. Aszebbnek, jobbnak, igazabbnak ígértjövõ farfekvésbe ment át, és sehogy seakart megszületni. A felszámolt, vagy fil-lérekért eladott vállalatok elsõként azüzemi lapjukat szüntették meg, aztán amunkásszállót, és a bölcsödét.

Az egykori üzemi újságírók hada váltmunkanélkülivé, s fél áron kínáltákmagukat, mint a vénülõ utcalányok,akármilyen ideológia bármilyen stílusúkiszolgálóinak.

Kun is próbálkozott. Alapított önkor-mányzati lapot, szerkesztett garantáltanpártsemleges magazint, de végül min-denütt rá kellett jönnie, hogy az embeributaság határtalan, a semlegesség megaddig tart, míg többet nem ígér valaki.

Egyik nap a klubban összeakadt egyrégi kollégájával. Neki sikerült a felszí-nen maradnia. Büszkén mesélte, hogyturnusvezetõ lett, több, mint ötvenember dolgozik a keze alatt. Házat vett

a Sváb - hegyen, van egy nyaralója a Tisza- tónál, egy meg a Bükkben. A múlt hétenkapott új autót a cégtõl. Csak hát... hiá-nyoznak a régi haverok, a kollégák.Valahogy össze kéne hozni a régi stábot.Újra kéne indítani azt a régi lapot. Õtudna is hozzá tõkét szerezni a mostanicégétõl. És ebben még az is jó, hogykülföldiek, nem érdekli õket a hazai poli-tika. Ha nyereséges a lap, azt írnak, amitakarnak, senki se ellenõrzi az anyagokat.Egyetlen cenzoruk lesz; a lelkiismeret.- Ha ez valóban így lesz, tõlem akár hol-

nap kezdhetjük is - mondta Kun, és aremélt jó vásárra nyomban meg is ittákaz áldomást. Akár hajdan az öreg Bence,de Kunnak ekkor ez eszébe se jutott.

A lap valóban megindult, s Kun Pistareggeltõl késõ estig a vidéket járta.Polgármesterekkel tárgyalt, riportotkészített a munkaközvetítõ elõtt téblá-boló munkanélküliekkel, interjút az újnemzeti tantervet szülõ pedagógusokkal.Fölkereste a külföldi mamutcégek hazaileányvállalatait, s csodálkozott, miértnem akarja õt fogadni az igazgató.Vállalkozókat faggatott az üzleti si-kereikrõl, és zokon vette, amikor azinterjú végén bejelentették, hogy holnap-után délben várják az impórummal. Azaza cikk piszkozati példányával, s majdakkor eldöntik, mit közölhet belõle a lap,mit nem. Mert hát ugye nem mindegy...Az üzleti imázs, meg minden...

Aztán jött a kedves szerkesztõ kolléga,aki annyira szeretett volna a régi stábbaldolgozni, és bejelentette, hogy mégsemfizeti ki az útiköltségüket. Neki ez ígynem gazdaságos. Inkább ötszáz forinttaltöbbet ad oldalanként, s a megjelent ter-jedelem alapján nyújthatják be a kollégáka számlát. No igen, mert közben meg-

Kis LANT 2008/5

8

gondolta magát. Váltsák ki a vállalkozóiigazolványt, intézzék maguk az admi-nisztrációjukat, fizessék az adót, megmindent, mert õ ilyen dolgokkal nemfoglalkozik. Végtére is õ szerkesztõ, ésnem könyvelõ. Aki nem számlaképes,akár el is mehet. A régiek fele meg-emelte a kalapját, és fennhangon búcsú-zott. Másnap jöttek helyettük újak, akiknem kérdezték miért, hogyan, mivégre, sa mellékhelyiségben elmormolt szentsé-gelések ellenében azt is eltûrték, hakülönösebb indoklás nélkül csak a bérükfelét kapták kézhez.

Kun feje akkor lilult el elõször, amikorfelére húzták az egyik írását, amitõlértelmét vesztette az egész. Úgy gondol-ta, megengedheti magának azt a luxust,hogy megkérdezze az okát.- Mert ez az én lapom - mondta a kollé-

ga hátra dõlve kényelmes foteljában -, ésazt jelentetek meg benne, és olyan for-mában, ahogy nekem tetszik.

- Rendben van - mondta Kun -, de nemaz én nevem alatt.

- Oké, pajtás, változtass nevet!Egy nap, amikor kivételesen jó hangu-

latban volt, elmagyarázta Kunnak,hogyan is szerkeszti õ üzleti alapon alapot.

- Jól figyelj, lúdtollú barátom! - kezdte.- Van egy anyagom, mondjuk az, amit te

írtál a múlt héten. Ez a lakástámogatás-ról szól, amit a riportalanyaid éppennem kaptak meg. Mindegy miért. Van egyhirdetésem, ami a lakástámogatást rek-lámozza. Mondjuk fél millióért. A reklámpénzt hoz, a többi helyet meg ki kell töl-teni, mert mégse jelenhet meg tök üresoldalakkal az újság. Tehát szükség van ate riportodra is. Mit csinálok én? Átíroma riportod végét úgy, hogy simuljon a

Kis LANT 2008/5

9

reklámhoz. Tiszta? És még te is jóljártál...

- Így csinálsz az apácából kurvát...- Na hallod, fél millióért? Akár férjhez is

adom.Eltelt néhány hét, s Kun István riportjai

egyre ritkábban kerültek be a lapba. Azokis megcsonkítva, átírva. Egy ideig magá-ban dühöngött, de végül csak lenyomta akilincset.

- Hát igen... - nézett föl rá az egykoribarát az orrhegyére csúsztatott szemü-vege fölött. - Korszerûtlenek lettek az írá-said. Mindennek az okát kutatod. Ahogyant, meg a miértet. Ebben a felgyor-sult világban ez már senkit se érdekel.Tények, a csupasz tények kellenek kom-mentárok, magyarázatok nélkül. Tragé-diák, botrányok, katasztrófák. Minél többhulla...Mikor hoztál te ilyeneket?

- Szerencsére az én területemen nemvolt ilyen.- No, ne hülyéskedj! Még egy rohadt pol-

gármester se akadt, aki megkeféltevalamelyik beosztottját?

- Nem tudom. Én senki magánéletébennem kutakodom. A pletykák meg...

- No, hát ez az! A pletykák. Azt hozd,öreg! Nem baj, ha nem igaz, mimegvédünk minden támadástól.

- Köszönöm, de inkább ne védjetek!- Ez az utolsó szavad? - Igen ez - mondta Kun. Aztán a zakója

belsõ zsebébõl elõvette a tollát, bedobtaa szemétkosárba, és köszönés nélkültávozott.

- Kár - nézett utána a szerkesztõ. - Mégegészen jó állapotban volt az a toll...

Budai István versei

Svédcsavar duplán

A költõ világa furcsa világ:érdemmé lesznek a hibák,bûnné satnyul a jóság,álomköddé a valóság.

A költõ világa furcsa világ:hited csak kõszín virág,minden mindennek ellentéte,magad vagy magad ellensége.

Most lettem még ötvenhét

Most lettem még ötvenhét, S alig tudom, miért éltem.Sorsom nem volt csak jelenlét,Mindig mindenkitõl féltem.

S mert soha nem alkudtam, Bár jobb lett volna engedni,Valahogy mindig alulmaradtam,Ezt kellett megszenvedni.

Most leltárt készítek az úton,Mind több reményt veszítve,Kínzó szomjamat oltva a kúton, Élek ugyan, de kifeszítve.

Ilyen vagy

Te már csak ilyen vagy:nagynak apró, aprónak nagys fejvesztetten keresgéledrég elszökött jobbik éned.

S már az is csak rád vall,hogy földet alig érõ lábbala téboly-éjben nyargalászvaszállsz poklokra, megalázva.

Csüllög István Ernõ

Haldokló õsz

Mint hópihe lélek az áhítat lassan öledbe hull.Ködbe bódult napsugár rokkán fonja álmaid.Nézd, didergõ fák árnyai közt haldoklik az Õsz,szerencseszál rajai az ágak közt átvonulnak.Köztük egy, mint fáradt vándor kósza lélek

kerted alján a sünök vackán megtelepszik.Nyirkos rozsdavörös leveleket kavar a szellõ,utolsó táncukat lejtik a málnabokrok közt.Tavasszal más volt itt minden más lehelet,az a leány friss volt, emez asszony, s bölcs.Az még hittel teli, emez már tudja miért.Évszakok átvonulnak, s egy fejezet betelt.Gondold át, mi maradt még hátra nekünk.

Kis LANT 2008/5

10

Csillag Tamás

Õszi gesztenyelevél

Még maradok és nem értem,mire tanít világom tökéletlensége,töprengésre késztet és fegyelmeza múló fiatalság vörös szemaforfénye.

Komolykodva nézem az életet,ateizmusom kék gázrózsájában ég el…Mégis, ha tehetném, akár istent is megölelném,csak ne haljanak meg álmaimegy öngyilkos õszi gesztenyelevéllel.

Kis LANT 2008/5

11

Vasi Szabó János

A gránátalmafa

Freiburg városa a múlt fél évszázadbanrohamosan fejlõdõ mezõgazdaságiközponttá vált. A Schwarzwald-hegységdéli lankáinak nektarin, mandula, jujubaés szõlõ termõ területe az EurópaiFöderáció déligyümölcs szükségleténekhetven százalékát fedezte. A termesztésés a kutatás központja a freiburgi J.F.Weinberger Kertészeti Egyetem, immárévtizedek óta.

A forró fõn lecsapott a kopár Günsbergkeleti oldalára. Több ezer köbméterhomok lódult meg, csak a békésen csor-dogáló Raab mocsaras völgye, s a Nord-Süd Kontinentális -autópálya kiemelkedõtöltése fékezte meg fergeteges rohamát.A néhány csepp esõ Semmering mandu-lafenyõ ligeteire jutott…

Négyen kuporogtak az összeroskadtsátor vászna alatt. Bár a vihar fél óráigsem tartott Roland Schneider óráknakérezte. Társai: a hórihorgas Karl-Heinzés Jürgen meg a tömzsi Mehmet egy litertleizzadtak a fülledt ponyva alatt. Ahõségnél is rosszabb volt a mákszemnyi,hajukba, ruhájuk alá furakodó por.Roland lehunyt szemhéja ellenére aprótûszúrásokat érzett, mint az óvatlanlakatos, aki pajzs nélkül hegeszt. Dühük a campus gondnokára, a vénStifterre irányult. Ha az a rohadék tízperccel késõbb kezdi a létszám-ellenõrzést - a füves cigi füstje kám-forként elillant volna a körlet levegõjébõl- most Oslo vagy Trondheim langy-párásalmaültetvényein ritkítanák a termést;vagy ami még jobb: Pomeránia kajsziföld-jein kergetnék a forróvérû, szõke

lányokat! De lebuktak; s itt szagoljákegymás kipárolgásának veríték szagát azMDW-ben (Mitte Donau Wüste), a halálraítélt puszta nyugati szélén.A vihar elmúltával elõbújtak a vászonalól. A néhány éve még reménytelinektûnõ szõlõsorokról elhordta a szél azokkerszín homokot. A szürkérekövesedett altalajból úgy meredtek elõ acsonkok, mint a csatatéren a földbeszúrtlándzsák.

A társaságból Mehmet tért elõszörmagához - hiába: déli vér -, fölkapott kétrozsdás vödröt és elindult az artézi kútbarnára korrodált fogantyúja felé. Amintodaért: mozdulatai megdermedtek. Kétalak bújt elõ a kút mellett összerakotthomokfogók alól. Mint a porfürdõzõ tevepúpjai: gyerekkorban lévõ barna fiúcskaés egy fekete hajú, szénszemû idõsebblány.- Vigyázzatok! Két cigány! - kiáltott hátra.Karl- Heinz rögtön a vödrökhöz ugrott,Roland keze önkéntelenül az övre akasz-tott kulacsot kereste. Jürgen felmordult:- Nem loptak el valamit? Meg van min-den, fiúk?- Mit kerestek itt? - Mehmet az MDW ke-veréknyelvén rivallt rájuk, a fiúcskaijedten hátralépett, a lány a zömökfiatalember válla fölött Rolandra nézett.Szemei felragyogtak és gyors hadarónyelvén hozzá intézte a szavait.- Mit karattyol ez a bula? Értesz valamitbelõle, Schneider? - kérdezte Jürgencsodálkozva. Mehmet látva Rolandértetlen arckifejezését lassan fordított: -Azt mondja, hogy a közeli kihalt városbantermõ almafára leltek az öccsével. De ezlehetetlen! Az alma innen félezer kilo-méterrel északabbra él csak meg! Lehet,valami savanykás opuntiát találtak, azzalkeveri össze. Láthatóan habókos a csaj!

Kis LANT 2008/5

12

Orsa keze pillanatra hozzáért a fiú comb-jához, rögtön elkapta, s elõre mutatott. A távolban feltûnt, délibábként vibrált azelhagyott város. Roland felsóhajtott:- Látom, Orsa! Kövek a pusztán.Elkopott aszfaltúton közelítették meg.Beszakadt tetejû, ki-bedõlt téglaépü-letek, homokkal befutott sivár kertekmaradványai közt. A fölborított, útszélénhagyott autók rozsdás vázai továbberõsítették a temetõi hangulatot.A lány elõresietett, harmonikus mozgásaolyan volt, mint májusi szélben hajladozóaranyesõé. Schneider a kése bõrtokjátszorongatta, de egyetlen lélekkel semtalálkoztak.A város centrumában jártak, amikor a

lány megállt: egy kidõlt oszlopokból álló,még a betonfalaknál is sokkal régibbkõszentély elõtt. Repedezett homlokza-tán Schneider felismerte a letûnt korrúna-betûit. És ekkor megpillantotta…

Nehezen tudott erõt venni felindult-ságán: elõtte a szürke törmelék halmaiközül arasznyi vastag törzsû, bojtos-fejûfácska zöldellt! Az apró levelek, s ahosszú tövisek hónaljában lángvörösvirágok pompáztak! A vékony barna ágakmeghajoltak az ökölnyi-nagy pirosas ter-mések súlya alatt; rajtuk a csészelevelek,mint apró koronák…

Orsa odalépett a fához - s mielõtt a fiúrászólhatott volna - leszakított egy"almát". Ügyesen kettétörte. A keményhéj alól gránátékkövek ragyogtak elõ, s akicsorduló lé csillámló kárminvörösrefestette a lány ajkait.Roland elfogadta a gyümölcs felét; teste

hozzáért az izmos, pihegõ testhez. Orsaajkán a csók épp oly édes-savanyú volt,mint a gránátalma íze.

A Schwarzwald-hegység déli vonulatai a

- Vagy egyszerûen a romok közé akarcsalni, ott meg a família jól eltángál éskirabol! - vetette közbe Karl- Heinzundorral. Mehmet azonban a lánypártjára állt: ismerte a déli pusztábankóborló roma-karavánok népét, s ez alány magasabb, erõsebb és világosabbbõrû volt, mint akiket látott. Talán egymegesett "báriséj" félvér utóda lehetett,akit az anya halála után elzavart a vajda.- Fiúk! Az egyetem szabályzata kimondja:ha a szakmai gyakorlaton bárki a szél-sõséges körülményeket eltûrõ gyümölcs-fajtát talál, köteles magot vagy oltóágatbegyûjteni róla! Roland, ez a bula nekedmegmutatná, hogy hol van! Szerintemmenj vele! A kis csávót addig itt tartjuktúsznak!

Schneider kelletlenül összeszedte tár-sai kulacsait és a cigány nyomában elin-dult nyugatnak. Meredeken ívelõ kopárdomboldalon kapaszkodtak fel. Mögötteélettelen sík vidék terült el. Onnan látnilehetett Günsberg horizont fölé emel-kedõ, sötét, fûrészfogszerû vonulatát. - Hogy hívnak? Van egyáltalán neved? -ennyit tudott a keveréknyelvbõl, ám alány szemében értelem gyúlt.- Orsa! Én Orsa! - bökött magára, fehérfogsora, mint egy Blendamed-reklám vil-logott. Ez a mosoly ezernyi szikrát rob-bantott csinos arca minden szegletébe. Arajongó pillantástól Roland kényel-metlenül érezte magát. Jürgen szavaijutottak eszébe az odenburgi romavásár-ból: " - Szexelni legjobb a cigánylánnyal,de tartósan összeállni nem szabad vele!Körül se nézel, már ott szaladgál hét-nyolc purdé, amibõl jó esetben kettõ-három a tied! Ezek a bulák huszonötévesen már tehenek, harminc évesen úgynéznek ki, mint egy lestrapált ötvenesbajor nõ."

Kondor Jenõ

Keresztútnál várlak

Hol vagy monddha hulló levéllegyezi vállunks csak szélbe

szikkadt szavakrepülnek feléd

Hol vagy havillámaiddal

szenved az égs kezünkhöz simulfekete bolyhaival

az õszi éj

És mondd hol vagyha véreres szirmokkalszakadnak a rózsáks tövises koszorúkat

õriznek szemeinkfölemelt kezünkben

habos vér a hangtalan könyörgés

Hol vagy monddItt vagy-e vajongúzsba kötöttálmainkban?

Kis LANT 2008/5

13

nektarin, mandula, jujuba és szõlõ hazá-ja. De Freiburg városa a megújulást,szerelmet hozó tavaszt a gránátalmaégõvörös virágaival köszönti.

Roland Schneider nemesítõ "RubinSteine am Angere" meghódította aFöderáció és Grönland piacait.Munkássága elismeréseként egyetemek,kutatóintézetek tiszteletbeli tagjáváválasztották.

Felesége, Orsa Schneider hat gyer-mekkel ajándékozta meg: háromlenszõke, tengerzöldszemû fiúval éshárom aranyhajú, búzavirágszín szemûlánnyal.

Sárközi Árpád

Fényes fáklyákkal várjatok

Vadûzõk kergettek, ûztekKödlepte bozótos erdõbe.A nagyfeszültségû térerõVadul pörgeti iránytûm.Szívem, agyam helyén van.Cserkészek módszerévelTájékozódom,Keresve a fák mohos oldalát.Bal oldalamon: KeletJobbom felõl: NyugatHátam mögött: ÉszakElõttem: Dél /forró Afrika/.Araszolva haladokAz erdei tisztás felé:Meggyötört szívû költõtök -Fényes fáklyákkal várjatokPirkadatkor /ha lehet/Ott leszek.

Kis LANT 2008/5

14

Németh Erzsébet

És mégis Jeruzsálem!

A Hermón-hegy déli oldalán,meredek sziklákonvonul a kis csapat.A lehajló ég oltalmában:Jézus, Péter, János és Jakab.

Alig pitymallik még.A hajnal hûs, eres kezebabrál a tájon.Feszült arccal követi Urát:Péter, Jakab és János.

Már nyílik a Nap fényvirága,illatát szívja havas hegyorom.És lassan délre jár…Megáll Jézus, körültekint,minthogyha valakit ide vár.

Fáradt zsibbadás rabja lesz,talán el is szunnyad kicsitJános, Péter és Jakab.Majd hirtelen arra eszmélnek,hogy Jézus vitázik, érvel, tagad.

Nem értik mi történt,miféle álom ez,milyen hangokat hallanak.Aztán lassan kirajzolódikelõttük két fura fényalak.

Az egyik fehér szakállú,aranysüveges. A másikfiatalabb - Szakálla vörös.Hóna alatt bárányka,olykor halkan nyöszörög.

Testvér! - mondja most éppena vörös szakállú "szellem" -Az út nem a Királyság kapujához vezet,a mocsarakban vész el.Kerüld el, sokkal jobban teszed!

Riadjak vissza a feladattól?Meneküljek, mint tette Illés,vagy alkudozzam, ahogy Mózeshajdan a lázadókkalMériában? Az úgy jó lesz?

Az õsz szakállú hangja hallik:"Ügyeljetek szavaitokra,mert ha romlott vizekhez számûzettek,az utánatok jövõk isznak abból,és belehalnak, bármit tesztek!"

De volt-e Énók kivételével,ki legutolsó fillérig megfizette adósságát Istenünknek?Én meg akarom az enyémet! -felel Jézus ingerülten.

S csak Jeruzsálemben tehetem meg.És Hillél szavait idézve:"Ha nem most, akkor hát mikor?"Kiáltássá komorult hangjábanvégleges elszántság és szigor.

A Hermón-hegy déli oldalán,konok sziklákon vonul a kis csapat.A megtartó ég irgalmában:Jézus, Péter, János és Jakab.

Kis LANT 2008/5

15

hálóingét és gúnyosan, nevetve aztmondta, ODAÁTRÓL jött, és a fiú édes-anyja. Csuromvizes volt pizsamája,amikor felébredt. Az órára nézett. Éjfélvolt. Tudta, álom volt az egész. Érezte,akarta ezt az álmot.

A kadétiskolában egy ideig olyan voltmint a társai. Egy éjjel lüktetõ fejfájásraébredt. Sejtett valamit, amitõl félt,aminek örült is tudata mélyén. Érezte,más lesz mint társai, más lesz mint atöbbi ember. Reggel zuhanyozás után vil-lanyborotvájával végigszántott az arcán.Új szokása volt, úgy két éve, hogy villany-borotválkozás után megtapogatta atarkóját és alatta a nyakszirtet. Most anyakszirtjén egy kinövést tapintottakujjai. Úgy érezte, gondolkodásmódja ismegváltozott és más szemmel nézi a vilá-got, mint korábban.

Évek teltek el. Harminchárom éves volt.Már századosi rangot viselt. Apját régeltemette. Senki sem tudta róla, hogyszabadidejében egy társaságba jár, melyõt választotta vezetõjéül. Példásanvezette századát. Soron kívül õrnaggyáléptették elõ és zászlóaljat kapott mégabban az évben, amikor betöltötte a 33.esztendejét.

A felettesei nem számítottak erre.Lemondott rangjáról. Otthagyta akatonaságot. Megtehette. Egyetlen fiúvolt. Tábornok apjától hatalmas kastélyt,három gyárat, öt farmot örökölt.Milliomos volt. Egyre gyakrabban járt a"Sátán jegyében" elnevezésû társaságba,ahol mindenki okkultizmussal foglalko-zott. Nem ateisták voltak, hanem ter-mészetfölötti titokzatos erõket kerestek,és a hitük szerinti emberek között lévõszellemeket (tudományosan meghatároz-va a paranormális erõket keresték). Azt

Baráti Molnár Lóránt

A Sátán jegyében

Hallotta már, hogy két naptárban vankét csillagövvel. Az egyik, az ismertebb,az elfogadottabb, amelyiket a civilizáltvilág országaiban használnak. Katona-tiszti családból származott. Gyûlölte akatonaságot. Apja New York-ban - egyluxusvillában vele élõ tábornok -érettségije után parancsszerûen közöltevele, hogy a Pearl Harbour-i kadétiskolá-ba megy. Annak elvégzése után kato-natiszt lesz. Õt fõleg a régészet érdekelte. Ezen belül

különös vonzalmat érzett az okkultizmusiránt. Úgy gondolta, ez valamiképp össze-függ a kínai naptárral, azaz a kínai csil-lagképpel, ahol minden egyes hónap egycsillagjegyet jelent. Nem akart apjávalszembeszegülni, hiszen anyja koránmeghalt, mikor õ három éves volt. Akkornem tudta, miért halt meg ilyen fiatalonaz édesanyja…

Tizenöt éves volt. Este 11 óra lehetett.Tél volt, nagyon hideg, havas, jeges tél.Nyugtalanul aludt. Hirtelen arra ébredt,hogy szobáját fehér fény önti el. A nyitottajtóban magas, szõke, fiatal nõ állt talpigfehér, sejtelmesen átlátszó hálóingben.Alatta nem volt semmi. A kamaszkimeredt szemmel figyelte a fiatal nõt,aki az ágyához ment. Nevetett ésmegkérdezte, volt-e már nõvel…? Egymozdulattal ledobta hálóingét, melyet kétvállán két szalag tartott csak össze. Nekitiltakozni sem volt ideje, talán nem isakart, látva a gyönyörû nõi testet. A nõpillanatok alatt leszedte róla pizsamájátés megtörtént, amirõl a fiú oly sokatálmodozott: a közösülés. A nõ felvette

Kis LANT 2008/5

16

tervezték, hogy paranormális tevékeny-séget folytatnak majd. Foglalkozásaiksorán az õ kivételével társai mindzavartabbá váltak. A környéken egyretöbb gyilkosság történt. A New York-i se-riff az FBI segítségét kérte. Az FBI egyfiatal különleges ügynököt küldött, kineka szakterülete a paranormális tevé-kenység vizsgálata volt. Kiderítette, hogya gyilkosságokat a "Sátán jegyében" nevûszekta tagjai követték el. Mindegyiketbörtönbe juttatta. Ellene, vezetõjük, avolt katonatiszt ellen nem volt semmilyenbizonyíték. Mint a "Sátán jegyében"szervezet vezetõjét az FBI különlegesügynöke kihallgatta, mert érzett valamit.Felállt, az ablakhoz ment. Õ, a kihallga-tott neki háttal ült. Hirtelen érezte, hogya legfelsõ csigolyájára pisztoly csöveszorul.

Vizsgálati fogságba került. Egy éjszakafényes, a földön még nem látott repülõ-szerkezet ereszkedett le a börtönudvarára. A foglárok hirtelen elájultak. A repülõszerkezet ajtaja felõl magas,melegtekintetû, világosbarna szemûfehér lepelbe öltözött férfi közeledettfeléje. Tudta, ezt a férfit kereste, akiakkor 33 éves volt…

Arca eltorzult, pisztolyt rántott és minda hat golyót a fehérleples férfibaeresztette. Az meg se rezzent, csakmegállt. Felemelte jobb kezét, eléjelépett, és õ hallotta hangját: nem fog agolyód, nékem nem árthat senki, mertismét eljöttem közétek a Földre, hogyelpusztítsam az itt uralkodó gonoszságot,aljasságot, kapzsiságot, hogy végezzek agyilkosokkal…! Aztán felemelt jobbkezével keresztet rajzolt az õ homlokára.Õ felnézett. Látta, hogy a fehérlepleshomlokán töviskoszorú van, mely alól

folyik a vér. Felkiáltott: nekem nemárthatsz soha! Egyenlõ ellenfelekvagyunk. Vagy te, vagy én! Egyszer meg-mérkõzünk egymással, Názáreti!!!

Baráti Molnár Lóránt

T é l

dermedt szelek csikorogva járnakmegfagynak már mindenütt az árnyakszól a tél jég-szája: nincs bocsánatmetszõ égen kavarognak szárnyak

Kínai zene

Szent kertBõ lomb

Tárt zöld szárnyFönn lenn tág ég

Jõ kék árnyNégy fém csengj

Szép Jó Hír

Rang(Majd mély csend leng

mint hûlt hang…)

Kis LANT 2008/5

17

Lelkes Miklós

Országos játékosdi

Megy a vonat:töf-töf-töf.Ország nem megy:röf-röf-röf.

Vonat nem megy:áll, áll, áll.Ország sem megy:vár, vár, vár.

Fejekbõl kóclóg, lóg, leng.Mért volna rendfent és lent?

Megy a vonat:si-si-si.Miért kéneitt sírni?

Bögyös cica,bugyi lenn...Profit Pannameztelen.

Szokott csodanem csoda:ez is, az is oszt, - oda!

Csikli-csaklifent és lent.Nohát! Ennyiszemtelent!

Ország-bország,kereszt-nép, -ki mit lopott

keresnéd?

Jobb a szemet behunniúrhölgy-polgár,hun honfi!

Túl sok itt agörbe út!Görbe kezek, kiskapuk...

Annyi fejenolvad vaj, -mindig többen,mint tavaly!

Megy a vonat:töf-töf-töf.Hunnia ez!Tõrt ki döf?

Mond a vonat"si-si-si"-t.Ország-bországsírba vitt?

Korai sír.A hant áll.Hogy volt? Mint volt?Mind hantál.

Hordón bohóc:hop-hop-hop!Hallgasd csak eszónokot!

Nagy száj.Esze:törpényi.Mit csinálnaktörpéi?

Szemek itt-ott:kop-kop-kop.Ez meg hápog, -s közben lop!

Törvény, örvény,tekergõ,privatizáltnagy erdõ,

privatizáltközjavak, -honnan ennyif...kalap?

Tudom, ne monddel nekem,peckes parancshol terem,

vízen túlrólide jár,s demokratála király.

Jó, tudom, ezHunnia...!S oda bé kell búnia!

Megy a vonat:töf-töf-töf.Hun a hunbatõrt, de döf!

A hun nótatört ének.Tõrökkel mik történnek!

Vonat nem megy:áll, áll, áll.

Kis LANT 2008/5

18

Ország sem megy:kár?, kár?, kár?

Ki képvisel,kép, kép, kép,fentebb mást, minta zsebét?

Nyugodj bele,eb, ebbe,s nevesd magadbetegre!

Tiszán innen, Tiszán túlmit látsz tisztán,hunfi úr?

Ja, azt láttad:nemzetedháromszínt delengetett?

Két szín elégvolna tán...Minek fehérkisbárány

színe, ahol annyi hûsaját zsebhez, -s kétszínû!

Kis LANT 2008/5

19

Dr. Domonkos János

A KÁMONI MÁRIA KÁPOLNA

Ilyen temetõkápolna nincs még egy azországban

A kápolna Szombathelyen másodszorköltözött, most már a Jáki úti temetõHõsi parcellájában található. Jelenkoritörténelmünk szép példája e szépenfelújított kápolna, amely fõként dr. AndorFerenc temetõ-igazgató munkásságánakköszönhetõ.

A kápolna története egyedülálló.Az I. világháború alatt Szombathely

szélén mûködött egy (az épületekszínérõl) fehér barakkoknak nevezettszükségkórház. A kórházban az Osztrák-Magyar Monarchia több ezredéneksebesültjei gyógyultak. Az orvosok,ápolók között voltak hadifoglyok is. Asebesültek lelki gondozására épült ez afatemplomocska Andráskay Ede építész-mérnök tervei alapján. Elkészítésében amonarchia katonái mellett, szlovének éslengyelek is részt vettek. A háború után akápolnát Andráskay Ede - egy késõbbSzombathely részévé vált falucska -Kámon bírájának, Nandai Ferencnekajándékozta. A kalandos úton elszállítottkápolna közel 70 évig a kámoniak templo-ma volt, míg 2004-ben végsõ (harmadik)helyére nem került a szombathelyi HõsökTemetõkertjébe. A kápolna a szombathe-lyiek emlékezetében, mint a lengyelekáltal épített templom él. A háborút követõtrianoni békeparancsot követõen ugyanissorstársként évezredes szövetsége-sünkre, egyedül csak a lengyelekre gon-dolhattunk.

Átszállításkor 3 pár erõs lovat fogtak az

egymáshoz csatolt teherszállító szekerekelé. Napokig jött a szállítmány. Végülcsigákkal, emelõkkel vették le a fakápol-nát a szállítóeszközrõl. Beton alapzatrahelyezték. A meglévõ harangtoronyravágtak egy ajtót, a kápolnába valóbejárathoz. Évtizedekig Rácz István bácsivolt a sekrestyés és harangozó. Máriatiszteletére rendezték be a kápolnát.Ezért a kámoni búcsúkor (szept. 12-étkövetõ vasárnap) hagyományosan ünnepiszentségimádást, istentiszteleteket tar-tottak. A két világháború közt évrõl- évre- Szent Vid napján - népes zarándoklatszokott indulni gyalogosan a kámonikápolnától a Kõszegi hegységben talál-ható Szent Vid templomba, Velembe. Mi,búcsújárók, egy nap alatt tettük meg azutat oda-vissza. Estefelé, hazaútbanPerenye. Kagygencs, Herény és végülKámon falvak harangszava fogadott ben-nünket.

Visszatérve a kámoni Mária kápolnatörténetére:

A kápolna eredetijét - Szombathely maiVII. kerületében - a kámoni városrészben,néhány évvel ezelõtt le kellett bontani;ugyanis útépítés során, útkorrekciórakerült sor, és ez a mûvelet megpecsételteaz épület létét, legalábbis kámoni létét.Ekkor gondolta a Vas megyei Temet-kezési Vállalat vezetõje, dr. Andor Ferencigazgató, hogy szívesen fogadná a leg-nagyobb sírkertjük szomszédságában azépületet, mégpedig a hõsi temetõ mellé.Ott ahol megannyi nép fia talált békét eföldben: az I. és II. világháborúk hõsihalottai: magyarok és nem magyarok. Idetelepülhet át újjáépülve, az említett út-korrekció okán elbontott kámoni kápol-na! Az elhatározást tett, összefogáskövette! Végül is - sok nehézséget

leküzdve - 2004. okt. végén, még aMindenszentek napja elõtt megtartottáka püspöki szentmisével egybekötöttkápolnaszentelést, amelyen e sorok írójais részt vett. A nemes veretû épület tehátSzombathelyen a Jáki úti temetõ Hõsiparcellájában található.

A szentelés után dr. Kaczmarski Jánosvárosi jegyzõvel beszélgettem, részbenlengyel származása és a kápolnánakfelajánlott értékes oltárképe okán.Wojciech Kaczmarski az I. világ-háborúban, galiciai lengyelként harcolt aközös hadseregben a szerb fronton.Szombathely leszármazottja, dr. Kacz-marski János az õ emlékére készíttette afestményt Szántó István szombathelyifestõmûvésszel.

Az oltárképen a lengyel királynõ, SzentHedvig (Jadwiga), Nagy Lajos magyarkirály lánya találkozik a száz évvelkorábban élt Szent Kingával és BoldogJolánnal, IV. Béla magyar király gyer-mekeivel. A találkozás elképzelt, decsodálatos. A 3 magyar királylány, alengyel keresztények 3 szent asszonya.Szent Kinga XII. Ince pápa rendelkezéseszerint Lengyelország egyik védõszentje.Boldog Jolán a szegények, betegek ésárvák istápolója. Míg Szent Hedvig alitvánok és a rutének apostoli térítõje.Õk hárman az évezredes lengyel-magyartestvériség keresztény jelképei. Aremekbe szabott képbõl három változatkészült. Az elsõ Szombathely-Herényplébániatemplomában látható. A má-sodik - Szent Kinga csodatételének egyikhelyszínén - a sóbányáiról híres, kárpát-aljai Aknaszlatina városka templo-mában tekinthetõ meg, míg a har-madikat, a legnagyobbat a hõsi kápolnakapta.

Kis LANT 2008/5

20

Magyari Barna

TöredékekAnikónak

*szél a szívben szív a szóbanaz hogy élsz a gyönyört szórjasejtjeinkbõl a jövõ éledszívhanggal üzen a méhedcsöppségünk a legszebb virágamit terem ez a világ

**

szeptember abroszán két szeletember közt vibrál a képzeletkislányunk megszólal"szüleim létezek"

***

agyam szürke heverõjénpihen a jövõ hangtalanbámulom benned a csodátszíve orra lába vanöt centit látok ennyibenmérik most a csoda hosszátlelkem öröm járataina fények visznek oda hozzád

Kis LANT 2008/5

21

Dr. Ötvös László

A szerzõ vallomása

Szenci Molnár Albert és Debrecen c.könyvérõl

Szenci Molnár Albert (1574-1634) bib-liafordító, zsoltárköltõ és nyelvtudósmunkásságából két mozzanatot egy-szerre kell hangsúlyoznunk, mégpedig ateológiatörténeti és a szépirodalmiterületen elért eredményeit. Milyencsodálatos és milyen természetesenegyszerû mindkét terület önmagában, ésegymás kisebbítése nélkül teljesebbéteszi a teológia az irodalmat, a bibliaimélységû költészet a tudományos teo-lógiát. Még azt is meg kell jegyeznünk,hogy az igazi teológiai nyelvészet,ugyanakkor a nyelvészet siet a költészetsegítségére, hogy tengereket átrepüljön,és a fellegek fölé emelkedjen. MolnárAlbert mindezeket megtette, amikorIstentõl kapott lelki ajándékait gyümöl-csöztette.

Szenci magyar református teoló-giatörténeti jelentõsége abban foglalhatóössze - aminek hátterében ott találjukBethlen Gábor református hitvallásúfejedelem tanácsát -, hogy Kálvin Jánosés reformátor társai tanítását megértetteés magyarrá tette, tolmácsolása által akálvini - bibliás - hitrendszert a magyarkereszténység szolgálatába állította, úgy,hogy a más nyelven megfogalmazotttanítás teljesen szólaljon meg és váljondús magyarságunk részévé, szép, kitel-jesedõ magyar nyelvünk által.

Ezek után nem feledkezhetünk meg ateológiatörténeti csodáról sem, hiszen azízig-vérig kálvinista tudós eljut a

puritánok bensõséges, imádságoslelkületéhez, és így adja át az örökségetMedgyesi Pálnak, rajta keresztül az újnemzedéknek, akik viszik tovább az õbibliás zsoltáros hitvallását. Mi pedig a20. és 21. század magyar evangéliumikeresztyénsége melegedünk, megvilá-gosodunk, életerõt nyerünk a felvillanólelki tüzük mellett.

Szenci Molnár Albert irodalmi jelen-tõségének összefoglalására NémethLászló tömör megfogalmazásából idéz-zük A református énekeskönyv címûtanulmányából a következõ mondatokat:"Egy könyv, amely ilyen munkára képesegy nemzet életében, nem lehetesztétikai érték nélkül való. Az a hõ,nagyság, vallásos és magyar lelkesedés,amely létrehozta és fenntartotta: szépségis tud lenni, ha mint esztéta közeledszhozzá. Az irodalom cselekedetekbõl áll:Szenci Molnár Albert cselekedete egyikea legnagyobbaknak. Balassi és Csokonaiközt nincs semmi a magyar lírában, amifelülmúlná. Noha csak fordító volt, líraivívmánya nem kisebb Balassiénál, amintiskolája sem volt rövidebb életû, mintazé. Az eredetiség azokban a századok-ban nem volt olyan nagy követelmény,mint ma; de Molnár Albert eredeti költõis, csak az eredetisége van másban, nema szöveg értelmében, hanem nyelvében,hangulatában, ritmusában. Új hangot, újlírai formát teremtett éppúgy, mintBalassi. A régi magyar vers, középkori éstizenhatodik századi, a ritmusából élt:vagy nem volt ríme, vagy egyhangú,valázó. Õk ketten szaggatták a versethangulatos, változatosan rímelõ strófák-ba, s õk alkalmazták a régi magyar rit-must az újfajta strófákhoz. A Dávid királyzsoltárait, mint tudjuk, Béza és Marot,

Kis LANT 2008/5

22

két francia udvari költõ szedte igenhajlékony, már-már dekadens versekbe.Ehhez járult a komoly hugenotta dallam,amelyet Molnár Albert Strassburgbanismert meg. Molnár Albertnak követniekellett a kényes versszakokat, s követniea hatalmas dallamot, s õ követte is: rím-mel, szótagszámmal az egyiket, székelynyelve és az õsi magyar ritmus erejével amásikat.Ószövetségibb lett, mint német és fran-

cia példái, de nyugatibb, mint magyarénekszerzõ elõdjei. Miközben a régivalázó versbõl kivetkõzött, a magyarnyelv méltóságát s ritmikus lelemé-nyességét talán még jobban megõrizte,mint Balassi…"

(Továbbiakban a szerzõ köszönetetmond a segítõknek és a támogatóknak,akik segítették a kötet megjelenését.szerk.)

Kívánom, hogy érezzék meg az olvasók,tudományos és irodalmi érdeklõdõk azt aszándékot, amivel a négyszáz éves ma-gyar zsoltárról való méltó megem-lékezéshez kívántunk hozzájárulni.

( A könyvet a Doktorok KollégiumaIrodalmi Szekciója adta ki 2007-ben.Kapható: Evangélikus könyvesbolt,Budapest, Deák tér 4. Megrendelhetõ:Dr. Ötvös László: 4032 Debrecen, Bólyaiu.6.)

Rudnai Gábor

Irodalmi panoptikumSzocreál

Ha megállok a vörös csillagfénybena sóderüzem izmos udvarán,egy hang dübögteti meg szívverésem:- Hát hogy ityeg a fityeg, szakikám?

Költõ-invázió

Ki hányaveti, ki meg elegáns,mindegyiknek más és más a póza,kit ismerõse, kit meg az apósaprotezsál,s ha nem, hát azt mondja, hogy proletár -felvakart sebek a káderlapon -,kedvenc szavuk a Forradalom,de mit jelent nekik e fogalom?Együtt került a zagyva agybaMao és Dózsa.Ha téma nincs, jó lesz a lexikon,ha papír nincs, jó lesz a péklapát -hiába masíroznak balra át:a fenegyerek is csak epigon, a fontoskodó is csak dilettáns.

Mikor gyakorta

Mikor gyakorta borba kóstola szikkadt elvet nyelvelõ apostol,

mikor bárokba még betér adolce vitát élvezõ hetéra,

mikor hully-gully-huligána rágógumit faló Kalibán,

akkor én s a többi furcsa szerzetgúnyosan, de hittel írunk verset.

Kis LANT 2008/5

23

Magyari Barna

H á r m a nAnikónak

napról napra szebben villogtestedben egy új szívméhedben egy csöppség csöndesen játszikjelent jövõt végtelenta mezõk virágaival már mostegyütt énekli õ a sokszínû szépets éjszakánként ott az álmok mélyénaz anyaság rózsáit hinti elédérzed valami folyton mocorog bennedismétlõdõ hatalmas sprint ezparányi testét percenként végig futja az életlelked és lelkem közt nézek egy kertetahol emberfûbõl nõ a pázsits ahol minden termés gõgicsélõ újszülöttnek látsziknézd a szavak lombjára fészket raknicinkemadarak szállnakcsõrükben újabb és újabb szál széna ölelésünkanyaság és apaság között vibrál egy varázslatos áramtõled gyullad ki szíveink közös fénycsóvájaa HÁRMAN

Á t k é k l i k a s z e m e dAnikónak

ha rád gondolok tevékeny itt mindena csönd bokáját masszírozza szívem nagy tengeri utazást látokszámítógépem hullámzó képernyõjénmosolyvásznaiddal vitorlázik a bûbájmajd a szárazföldön folytatom a szerelmetajkadtól csókodig szállítom magams szenvedély szatyraimon átkéklik a szemedennyi gyönyör után végre pihenni kellenelassan megágyazok a versbenhogy melled párnáin szunyókálvakettõnkbõl örök szerelmet álmodjon az élet

Mûkedvelõ írók, költõk jelentkezését is várjuk! Az elfogadott írásokat közöljük!

kis LANTIRODALMI FOLYÓIRAT

Fõszerkesztõ: Németh DezsõIrodalmi szerkesztõ:Németh Erzsébet

Szerkesztõség címe: Németh Dezsõ

Lant 1211 Budapest

Ady Endre út 5. 3/10.

Telefon:277 7196Mobil: 06 30 431 7837

Kiadja a Lant Irodalmi KlubMagánkiadás

www.kislant.hu

ISSN 1788-7542 (Nyomtatott)ISSN 1788-7631 (Online)

A LLaanntt Irodalmi Folyóirat elõfizetési díja egy évre: 1.500,-Ft.Elõfizetni postautalványon lehet aszerkesztõség címén. A lap évente

hat alkalommal jelenik meg.

Ára: 250,- Ft.

Bayer Béla

Látszat

"Egy hosszú, nyugodt csók az élet!"hirdeti fennen az ócska plakát,míg a szemköztin macska egerészget,lenn kutyakorcs nyaldossa másikát.

Letûnt idõkrõl zagyváló csavargócsámpáz az elhagyott dokk felé, "Monsieur, ön itt, hol minden hanyatló?Számkivetette a Champs Elysée?"

Egykutya! Akár egy látszat csal meg,vagy ezen látszattal magunk csalunk,hogy ember lép isten örökébe,ha végezetül Krisztushoz jutunk.

Szemlélõ szajhák ábrázatárahamvas pírt igéz a hajnali fény,bárkacsonk ezüst horizontjárastaniol csillagot csen a remény.Portimao, 2000

Aquarell

Sirályjaj csipkézte tengermoraj,agávék haragzöld kínja.A kaptatón borissza szerzetesmakrancos szamarát szidja.

Az öböl pulzáló azúrölén üdvözül a zarándokének.Dagálytól duzzadó hullámainbájolnak ledér szirének,

s akárha giccsfestõk képein,fecskepár ficseri flörtje,olajfák foghíjas õrsoránistenek felmagzó könnye.Altura, 2000

Németh Erzsébet

Holdanyám ruhája lefoszlottrólam

Tudom, hogy sehol vagyok én mindenütt.A nevezhetetlen hiány bennem színezüst.

Holdanyám ruhája lefoszlott rólam,Madárpihe árvaságom hullik a hóra.