Somogyi György fotográfusés munkatársai 2009 januárjá-ban, a Magyar Kultúra Napjaalkalmából két – egymástólfüggetlen – azonos fotókiállításisorozatot indítottak útjára, hir-detve a magyar hagyo-mányõrzõk, lovasok,néptáncosok, kutatók,mûvészek ez idáig nemlátott mértékû Kárpát-medencei seregszem-léjét, a Kiskunságbanmegrendezett Kurul-tájt. A rekord látogatottságúvándorkiállítás iránti érdeklõdésmég másik két sorozat beállítá-sát tette indokolttá, mely

így már országhatárokat is át-lépve válhatott a Kárpát-meden-ce talán leglátogatottabb, illetvelegtöbb helyreeljutott fotó-mûvészeti al-kotásává.

Somogyi György most nemkisebb feladatra vállalkozik,mint a Nemzeti Lovasprogramcélkitûzéseivel összhangban amagyarság lovas hagyománya-inak fotómûvészeti feldolgozá-sára, szépmûvészeti módontörténõ ábrázolására: „És még-is! Lovas nemzet a magyar!”címen.

Honnan az ötlet, a XXI. szá-zad elsõ évtizede után, épp’most a lovas történelmünk ké-pi ábrázolására?

– Elsõsorban a Nemzeti Lo-vas Stratégia inspirál – mondja.– Továbbá, ha valakit, bármi-lyen szinten is foglalkoztat a lo-vassport, érdeklõdik akár a lo-

vak, akár történel-

münk iránt, elõbb-utóbb „úgyisbelebotlik” a legközelebbi ha-gyományõrzõ rendezvénybe,illetve megtalálja a számára leg-

szimpatikusabblovardát; de ad-

dig mi van atöbbiekkel?!A fotókiállí-

tást éppen

ezért vándorkiállításként kép-zelem el, különbözõ rendezvé-nyek, falunapok, nagy látoga-tottságú galériák, kiállítóter-mek közt, hogy vándorolva mi-nél több „civil” számára köz-vetítsen üzenetet. Akár inter-netes képgalérián keresztül is,de hirdesse a természet szép-ségét, csak a lovak által adottszabadságérzetet, a nõi szép-ség és a ló harmóniáját és min-dent, amit génjeink mélyénhordozva igazából csak mi tu-dunk: magyarok.

(A kiállítási képanyagbólegy válogatás már megte-kinthetõ a www.fotogenia.huweboldal Art oldalán.)

Igaz, ez utóbbi megállapí-tásban rejlik egy kis ellent-mondás: a népzenészek év-századokon keresztül isme-retlenek voltak, csak a szû-kebb környezetük ismerteõket, az új nemzedék nemiskolában tanulta a népdalt,de a fonóban, aratáskor, es-küvõn vagy egyéb alkal-makkor. A tudatos gyûjtésekcsak a XIX. században indul-tak el, és a zenekar tanúságaszerint még napjainkban istartanak, így a folklórkincsetlejegyzik, és már nem száj-hagyomány útján terjed, ha-nem tudatosan terjesztik azarra hivatottak.

A Magos CD-borítójaszerint a zenekar 2008 már-ciusában alakult budapestiés székesfehérvári fiatalok-ból, de a családi gyökerekErdélyig nyúlnak vissza, aKis-Szamos mentére, pon-tosabban Bonchidára. A ze-nészek életcélul tûzték ki azautentikus magyar zene fel-kutatását. Hála az elzártság-nak, a Felvidék és Erdélyegyes részein még élõ a ha-gyományos magyar zene,idõsek és fiatalok egyarántropják a csûrdöngölõt, a las-sút vagy frissest (bár ezt azamerikai Tánclexikon ne-vetségesen frikkesnek írja –lehet, hogy ez nyomdahiba,de egyben tiszteletlenség isegy kis nép kultúrája iránt –,és zeng mellé a szép ma-gyar nóta.

Amit felkutattak, amitmaguk is megismertek, to-vábbítják az ifjú nemzedék-nek, ezért muzsikájuk tánc-házi zene is. Annak ellené-re, hogy a jövõjósok nemegyszer már halálra ítélték amagyar népzenét, odahazaigen élénk a táncházi moz-galom, amely fõleg az ifja-kat vonzza, és ezzel párhu-zamosan virágzik a nóta-klub mozgalom is, amelyenfõleg az idõsebb nemzedékgyûl össze (nemrég számol-tam be a hajdúdorogi nóta-klub sikeres elõadássoroza-

táról, amely aztán egy érté-kes CD-ben végzõdött.)

A Magos együttes így ta-lán az utolsó összekötõka-pocs a múlt és jövõ között,amely még feltérképezi azélõ népzenét, és átadja azt azutána jövõ nemzedéknek.

Hogy ez mennyire sike-rült amerikai turnéjuk alkal-mával, erre nem tudnékpontos választ adni, hiszencsak egy elõadáson voltamjelen, ahol azért a másodikés harmadik generációs ma-gyarság nem tolongott. Vi-szont optimista vagyok, ésremélem, másnap a chicagóimagyar katolikus templom-nál tartott táncházban mársokkal többen megjelentek.

Hogyan is jött létre ez azamerikai turné?

Az együttes bõgõse, Hor-váth Dávid, kitûnõ angol-sággal ezt is elmagyarázza aközönségnek: 2011-ben kö-zel 5 hónapig folyt egy te-hetségkutató verseny, aholközel 100 együttesbõl a Ma-gos lett az elsõ. Így 30 napottölthetnek Észak-Ameriká-ban, ahol közel 30 fellépésvárja õket.

A zenekar repertoárja ahagyományos Kárpát-me-dencei, de fõleg erdélyi,Küküllõ menti, Maros men-ti, szászcsávási, magyar-palatkai, kászoni zene.Nem röstellem megjegyez-ni, hogy jó 30 évvel ezelõttmár mi is erre a zenére rop-tuk; említem csak a vásár-helyi Maros népi együttesnagy neveit: Benedek Mis-kát, Domokos Pistát (aki

1974-ben jól megbotránkoz-tatta a bánsági Nagybo-dófalvát azzal, hogy nótátküldött nekem), a Birtalan-házaspárt és nem utolsósor-ban egykori édes páromat,Ördög Pistát, ma dr. Ördög,aki egyszer egy parajdi fellé-pés során hosszú lábaival le-verte a színpadról a világí-tást, okozva ezzel a ‘70-esévekben nem kis galibát.

A szokottól kicsit eltérõ-ek a kis Szamos menti bon-cidai nóták, valamit a sopro-ni és nógrádi dalcsokor. Azenekar mesterségbeli tudá-sát színezte Enyedi Ágnes

kedves, pontos hangja és acimbalmos Enyedi Tamásvirtuóz legényese.

Az erdélyi népzene egyikjellegzetessége, hogy mamár több nemzet is ugyan-azt a zenét vallja magáénak:magyarok, románok, cigá-nyok és újabban a zsidók is.Egyes kutatások szerint acigányság elõtt Erdélyben ahelyi muzsikusok zsidókvoltak. Így aztán határozot-tan emlékszem, hogy aktívtáncos koromban a kükülleiés Maros menti nótákra, holszékely (piros-fekete), holromán népviseltben (fehér-fekete) táncoltunk.

Az est meglepetése volt ahelyi református lelkész,Trufán Áron és kedves fele-sége, valamint Liza vonDeventer, a helyi néptánc-csoport vezetõinek tánca.Õk felhozták a színpadra azékes népviseletet is, ami egykicsit hiányzik ezekbõl atáncházi elõadásokból.

Igen kellemes estét tölt-hetett a zenekedvelõ közön-ség Chicagóban a Magosegyüttes társaságában. Re-méljük, ez a turné meghoz-ta a várt eredményt nem-csak az ifjú zenészek életé-ben, de az amerikai ma-gyarság életében is.

Tatár Etelka (Chicago)

… járd ki most, nem parancsol senki most... - zengettaz ének szép magyar köntösben a minap este Chica-góban, az Old Town School – népzenei iskola – nagy-termében. Lelkes magyar fiatalok húzták a talpalá-valót: Soós Csaba (hegedû), Kovács Márton (hege-dû), Enyedi Ágnes (ének), Enyedi Tamás (cimba-lom), Fekete Márton (brácsa), Horváth Dávid (nagy-bõgõ), legtöbbjük a Liszt Ferenc ZenemûvészetiEgyetem végzettjei, így diplomás népzenészek.

12. oldal – – 20. szám – 2012. május 12. K A L E I D O S Z K Ó P

A Magos együttes sikeres koncertje Chicagóban

Járd ki, lábam...Hegedûs Tünde a racionális világból kilépve a festészetben és a szobrászatban éli meg álmait

Művész, bankár és szalontulajdonos

Van egy régi kérdezz –felelek gyermekjáték,amely így szól: Ameriká-ból jöttem, mesterségemcímere... Nos, HegedûsTünde esetében a kérdéselsõ felére a válasz egysze-rû: Szarvasról jött, ott szü-letett a Körösök völgyé-ben, abban a városban,amely ihletet adott olyanneves mûvészeknek, mintRuzicskay György, MelisGyörgy és még folytathat-

nánk a Szarvasról szárma-zó mûvészek sorát. Gyer-mekévei a növények, álla-tok, a víz – egyszóval a ter-mészeti környezet közvet-len közelségével, s a me-sék világával párosulvahatottak a szenzitív kis-lányra. A néptánc, a zene,a színjátszás, a díszítõmû-vészet, ruhatervezés és -ké-szítés, a grafikus mellettinyarankénti feladatválla-lás, mind – mind lételemevolt, formálta egyéniségét.

S ha most rákérdezünkaz Amerikából jöttem, mes-terségem címere... szójátékmásik felére, mi is mester-sége címere – HegedûsTünde esetében a válasz-adás már sokkal nehezebb.Kiállításai jól példázzák azt,miként válik eggyé egy tö-rékeny nõi testben két lélek,a racionálisan gondolkodó,egyetemi többdiplomás,szakmailag sikeres mérnök-bankár, valamint a játékos,„homo ludens”-i, érzéki,képalkotó ember, az, akibelsõ késztetést érez érzel-mei két- és háromdimenzi-ós megjelenítésére. Fest,grafikát készít, kezei közöttszobrok születnek.

Mûveinek legfõbb tár-gya az ember, a természet,a „madonnai ihletésû”, ke-cses nõi test, mely kis-plasztikáinak vissza-visz-szatérõ alakja, kinek társaaz elõ-elõtûnõ rózsacso-kor, mely a hûség, a szere-tet, s a szenvedélyes szere-lem földi szimbóluma.

Többdiplomás mérnök-bankárként tíz éves veze-tõ beosztásban szerezte aszakmai tapasztalatot abankszektorban. Magyar-ország jelentõs gazdaságiköreiben pénzügyi szak-emberként dolgozik a mainapig, a saját tulajdonúpénzügyi tanácsadó ésszolgáltató cége mûködte-tésével. „Életem egyik leg-nagyobb ajándékakéntkaptam azt a tehetséget,amely a racionális világbólálmaim megélésébe képesvezetni, az alkotás képes-ségét” – vallja errõl a ket-tõsségrõl.

Tizenkét évvel ezelõtt,az akkor még nem a külvi-lág számára készült fest-ményeibõl és bronz kis-plasztikáiból egy nagysze-rû kiállítás született,amelybõl televíziós doku-mentumfilm is készült. Ezhûen tükrözi, hogy a mû-vészet segítségével a mélyhitét is képes kisugározni

az emberek felé. Ezt köve-tõen Magyarországon, Eu-rópában, majd az USA-ban is, egymást követték akiállításai, nõi magazinok-ban, mûvészeti újságbanriportcikkek, televíziós ésmûvészklub riportok. Azegyedi kiállítások soramellett jelentõsek az éven-te ismétlõdõ kiállítási so-rozat meghívásai, példáulMarosvásárhelyre, vala-mint Kaliforniába, amely-nek az elsõ lépése az ötve-nedik 56-os rendezvény-sorozatra történt meghí-vás volt, ahol a Los Ange-les-i fõkonzulátus mû-vész-díszvendége volt.

Megtalálhatóak alkotá-sai a kortárs mûgyûjtõktulajdonában belföldön,külföldön (Európa többországában, Japánban,USA-ban), intézményekfalain, egy ausztriai (BadKleinkirchheim) hotel kül-sõ falát díszíti egy hatal-mas homlokzati festmé-nye, de tervezett és készí-tett egy város részéreDíszpolgár Érdemérmetis. Egy szecessziós ivókúttervét megvásárolta egyönkormányzat, aminek akivitelezése folyamatbanvan, egy bronz kisplaszti-ka szoborcsoportjánakpromóciós anyaga pedig aKülügyminisztériumbanvan, köztéri megvalósításcéljából.

– Szegeden, a belvárosszívében, a gyönyörû pol-gári mûtermemben meg-született az elképzelésem,hogy többet szeretnéktenni Magyarország kultú-rájáért a saját mûvészetikiteljesedésemnél, s meg-teremtettem a „régi világ”polgári szalonjainak han-

gulatát jó értelemben idé-zõ, saját kulturális és mû-vészeti szalonom életénekalapjait – mondja Feke-tesas Szalonjáról. – A sze-gedi, a belföldi és a nem-zetközi megjelenés, a mû-vészeti galéria tevékenysé-ge, a különleges sorsú em-berekkel a riport-beszél-

getések sorozata, a fiatal,pályakezdõ tehetségek tá-mogatása, az irodalmi ren-dezvénysorozat, mind fo-lyamatos, dinamikus élet-tel töltik meg a szalont, smár több száz embernekfûzõdik személyes élmé-nye hozzá. A nemzetközikapcsolatok építését egykonferenciasorozatbanvaló közremûködéssel in-dítottam el Olaszország-ban, ahol partnerem azolaszországi MitteleurópaKulturális Egyesület.

Egyik legfontosabb fel-adataként említi a fiatal éspályakezdõ alkotók támo-gatását és a tehetségkuta-tást, e célból alapított egymûvészeti díjat. ASzépKép-díj versenysoro-zat a még nem rutinosankiállító alkotók számárabiztosítja a meghatározólépés lehetõségét, amellyela fiatal az alkotói magá-nyából képessé válhat ki-állni a külvilág elé.

Sikeres festõ- és szobrászmûvész, alkotásait Ameri-kában, Európában és szülõhazája, Magyarországszámos városában bemutatták. Mindemellett bankár,mérnök, üzletasszony, a szellemi mûhellyé avanzsáltFeketesas Szalon tulajdonosa, a SzépKép-díj alapítója,fiatalok és pályakezdõk önzetlen segítõje – különössokoldalúság egy mûvészembertõl. S ha mindehhezhozzávesszük, hogy Hegedüs Tünde nõi mivoltában,megjelenésében is rendkívül rokonszenves – akkorvalóban elmondható róla, hogy sikeres ember. Per-sze, mindezért keményen megdolgozik, nappal inté-zi szerteágazó ügyeit, majd napnyugtával, otthagyvaa racionalitás világát, az éj csendjében elmerül, smegfesti mûvészi álmait, s ekkor megszûnik számá-ra a hétköznap, és ünnepel – írta róla egy történész,majd hozzátette: szép ünnepei vannak.

Egy fotókiállítás színekrõl, fényekrõl, hangulatról,paták dobogásáról, porfelhõrõl, nyilak suhogásáról,huszárok sarkantyúinak pengésérõl, ember és lókapcsolatáról, ezredévnyi lovas múltunkról, de min-dent összevetve: rólunk, magyarokról. A fotósorozata Magyar Világtalálkozó nagyrendezvényén, a Világ-faluban is bemutatásra kerül.

Somogyi György fotográfus az ember és a ló harmóniáját örökíti meg képein

És mégis: lovas nemzet a magyar!