l. Új művészet 1970-ben 2. Másodlagos realizmus 3. Geometrikus és strukturális törekvések 4. Fikció és tárgyiasság 5. Egyéni utak - Öt művész 6. " Kemény és lágy"- Posztkonceptuális tendenciák

Összeállította : Beke László Katalógusterv : Schmal Károly

A fotókat készítette: Baranyay András Berényi Zsuzsa Birkás Ákos Buday Miklós Erdély Dániel Érmezei Zoltán Fördős Gyula Galeria Savremene Umetnosti (Zágráb) Hajas Tibor Juhász László Károlyi Zsigmond Makky György Maurer Dóra Museum van Hedendaagse Kunst (Gent) Pauer Gyula Türk Péter Vető János

A kiállítást rendezte: Jerger Krisztina Angol fordítás: Gáthy Vera

Kiállítássorozat: a Fővárosi Tanács Óbuda Galériájában (Budapest Ill. Fő tér l. Zichy-kastély) a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Művészeti Író Szakosztálya és a Budapesti Képzőművészeti Igazgatóság rendezésében

Felelős kiadó: Zsigmond Attila

l. New Artists in 1970 2. Secondary Realism 3. Geometrical and Structural Trends 4. Fiction and objectivity 5. Individual Ways-Five Artists 6. "Hard and Soft"-Post-conceptual Trends

Compiled by : László Beke Design of catalogue: Károly Schmal

Photos made by: András Baranya y Zsuzsa Berényi Ákos Birkás Miklós Buday Dániel Erdély Zoltán Érmezei Gyula Fördős Galerija Savremene Umetnosti (Zágráb) Tibor Hajas László Juhász Zsigmond Károlyi György Makky Dóra Maurer Museum van Hedendaagse Kunst (Gent) Gyula Pauer Péter Türk János Vető

Installation by: Krisztina Jerger English translation by: Vera Gáthy A series of exhibitions in the Óbuda Gallery

(Budapest III. Fő tér l. Zichy castle) of the Municipal Council sponsored by the Division of Art Critics of the Hungarian Association of Fine and Applied Artists and the Budapest Directorate of Fine Arts

Editor: Attila Zsigmond

E kiadvány készült a Budapesti Képzőművészeti Igazgatóság megbízásából az IPV gOndozásában. Igazgató: Teszár József- Főszerkesztő: Moldován Tamás

81.4100/4 Zrinyi Nyomda, Budapest - F. v.: Vágó Sándorné vezérigazgató

TENDENCIÁK 1970-1980 "KEMÉNY ÉS LÁGY"

POSZTKONCEPTUÁLIS TENDENCIÁK FŐVÁROSI TANÁCS ÓBUDA GALÉRIA

BUDAPEST 1981. ÁPRILIS 9-30.

TRENDS 1970-1980 "HARD AND SOFT"

POST-CONCEPTUAL TRENDS ÓBUDA GALLERY OF THE MUNICIPAL COUNCIL

BUDAPEST, APRIL 9- 30, 1981.

KEMÉNY ÉS LÁGY A Tendenciák-sorozat utolsó kiállításához érkeztünk el, ezt azonban nem összegezésnek szánjuk, hanem egynek a hat közül. A sorozat egészének koncepciója - bemutatni a 70-es évek néhány különösen markáns irányzatát - csaknem két évvel ezelőtt született meg, s számomra már ekkor nyilván­való volt, hogy egyes tendenciák (pl. a konceptuális művészet) elkülönítése helyett tanulságosabb lehet, egyértelműbben a 80-as évek felé mutathat egyes egyéni teljesítmények kiállí­tása. Ezt az állásfoglalást fejezi ki a kiállítás szándékosan .. nyitvahagyott" alcíme is: "posztkonceptuális tendenciák" -hiszen valamilyen módon mindegyik résztvevő vagy fel­használja vagy túlhaladja a konceptualizmus felfogását, ugyanakkor tiszta konceptről már egy esetben sem beszél­hetünk. Ami a "kemény" és a "lágy" jelzőket illeti, ezek nem tartanak igényt az esztétikai kategória vagy a művészet­kritikai terminus rangjára, noha a "hard" vagy a "soft" az angol művészeti szakzsargonban sokkal többet jelent, mint nálunk (pl. Oldenburg szobrászatában), s noha nálunk is jelentkeztek már magukat keménynek vagy lágynak nevező ars poeticák. "Kemény" és "lágy" a mi esetünkben egész egyszerűen arra a kettösségre utal, amely feltehetőleg minden­kiben kimutatható, de amelyet e kiállítás megtervezője tuda­tosan is felvállal: erősen vonzódik a ro ű vészetben szublimált erőteljesség, nyerseség, direktség, tragikum, brutalitás, ke­gyetlenség, provokativitás stb. iránt (kemény), de más mű­vészeknél ugyanígy az intim, finom, szellemes, aprólékos, bensőséges, érzékeny, törékeny, érzelmes stb. (tehát a lágy) iránt is. Más szavakkal: azokat a művészeket, akiknek a munkássága a kiállítás legelső tervének kidolgozása idején nagyon erős személyes hatást gyakorolt rám, minden igye­kezetem ellenére is csak ilyen szubjektív és metaforikus fo­galmak szerint tudtam csoportosítani. A "kemény/lágy" ellentétpárnál jobb rendezőelvet rájuk azóta sem találtam. Pedig azóta majdnem két év telt el, s noha a kezdeti elkép­zeléshez ragaszkodni akartam, tudomásul kellett vennem, hogy időközben sok minden változott. Emiatt úgy érzem, hogy ha magának a konkrét kiállításnak nem is, de a kísérő szövegnek ezt az alakulási folyamatot érzékeltetnie kell. Már a kezdet kezdetén kiderült, hogy bizonyos esetekben érdemes a kategorizálást rugalmasan végezni. BIRKÁS Ákos például, akit korábbi munkái - tükröződés-problémái, a festmény múzeumi környezetét analizáló fotói, Rembrandt­önarcképei - alapján egyértelműen a "lágyak" közé sorol­tam, elkészített egy olyan képpárt, mely rendkívül finom, szinte lírai fogalmazásba rejt el egy brutális tényt: a Remb­randt-festmény ellen elkövetett megszállott merénylet hírét. Í gy vált számomra Birkás egyszerre "kemény" és "lágy" Éjjeliőrjárata azonnal a kiállítás legstabilabb szellemi közép­pontja vagy tengelye. Hasonló módon haladta meg a pre­koncepciót KELECSÉNYI Csilla, aki "lágy" és érzékeny textilmunkái helyett elkezdett komor fekete informel tárgya­kat készíteni, egy tragédiát sejtető "privátmágia" jegyé­ben. (A katalóguselőszó írása ezen a ponton félbeszakadt. Most, mikor folytatni kezdem- f981. február 15-én -, egyre nyil­vánvalóbb, hogy ez a kiállítás nem egyszerűen válogatott művek bemutatója, hanem egy kiállítási koncepció formáló­dásának dokumentuma is, ez az előszó pedig ennek a folya­matnak valamiképpen a krónikája. Ugyanakkor az előszó­írás folyamata is elhúzódott és szakaszossá vált a külső ese­mények hatására - erre a változásra is reflektálnom kellene, mert függvénye a kiállítás alakulásának. Arról nem is beszél­ve, hogy a kiállítás története a katalógus lezárása és a meg­nyitó közti időszakban is folytatódik, így ez az előszó nem más. mint egy időzített használati utasítás egy olyan gépezet-

hez, melynek egyes alkatrészeit egy általam konstruál t vélet­lengenerátor szereli majd össze. Szükséges tehát a paraméte­reket itt minél pontosabban megadni.) A kiállítás "rejtett paraméterei" közé tartozik többek között a kiállításon nem szereplő művészek egy csoportja. E csoport összetétele meglehetősen bonyolult: időben vagy térben tő­lünk elérhetetlen távolságba került alkotók; rangos, nagyra becsült művészek, de személyes vonzerő nélkül; egy művész, aki önszántából maradt távol (de ezzel a gesztusával talán a legpontosabban jelezve a "kemény-lágy" ellentétpár rele­vanciáját); s végül legalább 7 olyan művész, akinek egy­értelmű rriűvészi és személyes fontossága menet közben derült ki, ezért szerepeltetésüktől egyszerűen terjedelmi okok miatt is el kellett tekinteni. Azt is el kell mondanom, hogy a kiállítás előtörténetére két nagyon súlyos árnyék nehezedik - mindkettő a "kemény" oldalon. ALTORJAI Sándor élete utolsó nekirugaszkodásá­val is azt bizonyította, hogy mérhetetlenül nagy festőt vesz­tettünk el vele. Bemutatására egy kísérlet már történt ugyan­ezen a helyen, így csak életművének egy vonatkozását eme­lem ki. Noha a magyar festészeti környezetből indult ki, nemzetközi összefüggésben is párját ritkítja kollázstechniká­ja: új műveibe beemelte a régiek darabjait, másrészt minél brutálisabbak lettek a ragasztásai és vágásai, annállíraibbak a részletek, s minél több érzéki finomság került a részekbe, annál monumentálisabb az egész. Most szándékosan olyan képét állítjuk ki, mely halálával (1979) befejezetlenül maradt, szarosan vonatkozik a saját tragédiájára és a korra, de arra az állapotra is, amit egy alkalommal festés közben érzett: "Én csak eszköz voltam ... " HAJAS Tibor halála 1980 nyarán viszont csaknem lehetet­lenné tette e kiállítás létrejöttét, hiszen annyira számítottunk személyes jelenlétére. Az a tendencia, melynek magyarországi úttörője volt, a performance, születésétől fogva a személyes jelenlét művészete. Hajas azonban módosított rajta annyiban, hogy a pillanatnyi jelennel minduntalan az öröklétet hívta ki maga ellen. Most arra kényszerülünk, hogy olyan fotóit állítsuk ki, amiket még senki sem látott. Csak a negatívokról tudtunk és a velük kapcsolatos terveiről. Ezek a képek is csalhatatlanul arról szólnak, amire Hajas feltette az egész életét. Hajas munkásságának, és még inkább eltávozásának nyoma több kiállító művein is kimutatható. Az idő múlásával azon­ban a "rekviemek" és "hommage"-ok is új dimenziót nyer­tek. VETÖ János közvetlenül 1980 nyara után készült fotói­nak direkt "keménységét" azóta "lágyabb" tónus oldotta fel. A fénykép komor fekete-fehér ellentéteit feliratok és színek kezdték élénkíteni, vagy feliratos papírlapok váltak a fotók témáivá, és a fotó installációs kellékei - képszél, ragasztó­szalag, kasírozás - egyre inkább formameghatározó elemmé váltak. Amit Vetőtől ma láthatunk, tulajdonképpen fest­mény, melyben a rekviem-jellegű, a provokatív vagy a rafi­náltan üres befoglalt fotók a színfelületükkel egyenrangú szerepet kapnak. Két művész "keménységéről" más összefüggésben kell szólni. Műveik soha nem megrázóak a szó tragikai értelmében, de gyakran prpvokatívak, mert mindenki által ismert kérdéseket válaszolnak meg szakatlan módon, vagy kérdéseket vetnek fel olyan jelenségekkel kapcsolatban, melyeket a közvélemény tényként kezel. Ilyen szellemben alkalmazza ERDÉL Y Miklós a különböző anyagokat: a cement port, a kátrány­papírt, az üveglapot, vagy az indigót. Bizonyíthatóan meg­döbbentést kelt, ha egy államelméleti problémát (mely melles­leg idézet egy operából) anyagok kombinációjával illusztrál. Ha pedig - mint itt is - kijelenti, hogy "A műtrágyán kell

gondolkodni", a néző automatikusan valami csúnyára gon­dol. Holott először a művész gondolkodik azon, miként lehet ezt a kellemes kinézetű, szemcsés anyagot a korábbi anyagminták sorába illeszteni. PAUER Gyula "provokati­vitása" pedig abban rejlik, amit állítólag már egy régi krétai is megfogalmazott, hogy ti. minden krétai hazudik. Pauer ,,pszeudó" alkotásai, akár szobrok, akár fényképek vagy élő bemutatók, arról szólnak, ami rnindenki számára egyébként is nyilvánvaló. Egy felületről mindenki tudja, hogy az egy felület. Csakhogy amikor Pauer megmutat egy felületet, és azt mondja rá, hogy "ez egy felület", mindenki gyanakodni kezd. A művész provokálja a nézőt, vagy a néző önmagát? Ki a hibás? Esetleg az igazság? - P auer végső soron küszöb­értékeket tesz nyilvánvalóvá, ahol a minőségek egymásba fordulnak át, a pszeudó a valódiba, a felület a lényegbe, az érzékelhető az érzékelhetetlenbe. P auer "pszeudó" -jelenléte megnehezíti a többi kiállítók érté­kelését, hiszen a művészet egészéről tesz kijelentésekeL Állí­tása szerint "a fénykép a fénykép felülete", és a többi ki­állítók, a "!ágyak" közé tartozók szinte kivétel nélkül alkal­mazzák a fotót. KÁROLYI Zsigmond úgy szorítja vissza a fénykép tematikai-tartalmi vonatkozásait, hogy kiemeli rajta a konstruktív elemeket, szabályos osztás mentén fel­vagdossa a belőlük készült nyomatokat, majd az így kapott egységeket hangsúlyos papírcsíkokkal kapcsolja össze új együttessé. A fénykép "lágy", emberi mozzanatai eltűnnek ugyan, de mégsem valamilyen rideg konstruktivizmus érde­kében, mert ez a manipuláció a papírcsíkokkal esendővé teszi az egész "konstrukciót". SCHMAL Károly manipulált fotói panteisztikus áhítatot és nagyfokú belső derűt sejtet­nek, de van egy másik, racionális és kijózanító jelentésük is. Átható, de megfoghatatlan hangulat és szellemiség az egyik oldalon, a másikon viszont egy agyafúrt rendszer, mely fa­pálcikákból, árnyékokból, lenyomatokból, tükörképekből és mindezek lefényképezett másaiból tevődik össze. Lehet-e itt az irracionális és a racionális oldal közül egyértelműen az egyik mellett dönteni? És ha nem, akkor az' igazság kategó­riáján esett csorba? BARANYA Y András önarcképei számomra elsősorban meghatóak és gyönyörűek, mert két negatív egymásbakopírozásával két konkrét élethelyzetet, vagy két konkrét személyiséget olt ki egyszerre, én pedig jobban sajnálom a konkrét elvesztését, semmint boldogítson a keletkező újnak a személytelen, sejtelmcs füstszerűsége, vagy a művelet mellékterméke, a képszegélyek festői egymás­batorlódása. Számára a nosztalgia kérdése talán fel sem me­rül, mert a képeire írt Kirkegaard-i "vagy-vagy"-ban nem­csak a választás lehetetlen kényszerét, hanem a magyar lét­igét is megtalálja - mint ahogy (ugyancsak Kirkegaard-ral) a bosszantóan alantas fizikai fájdalomban is a teljesség jeiét látja. Megint másnak minderről esetleg egy viceházmester bölcselkedése vagy a saját gyermekkora jut az eszébe- azon­ban szándéka visszájára fordul, mert Baranyay (vagy Pauer, vagy egyáltalán a művészet) hipotézisébe ez a reakció is eleve "be van kalkulálva". TÜRK Péter egyik műve még nincs befejezve a katalógus lezárásakor. Mégis lehet róla beszélni, mert már tudjuk, hogy ebbe a kiállításba a kiállítás előkészítésének folyamata is beletartozik. A "Jön a postás vagy hazatér a tékozló fiú", mint Türk néhány másik fotó-műve is, legalább két hónap folyamatos munkát igényel, és noha a közeledő férfialak -a művész édesapja- fázisfotóinak szisztematikus egyesítését lépésről lépésre ki tudjuk számítani, a végeredmény mégis meglepetéseket tartogat. Az abszolút racionális eljárás, a ki­vitelezés aszkézise és a "lágyan" lírai szándék eredője ki­számíthatatlan.

Két mű helye ebben a válogatásban kivételes. Ahogy mindcn ki más józan ésszel elkerülte a trambulinnak szánt csapdát, vagyis a "kemény és lágy" prekoncepciót (és így segítette megvalósítani a kiállításrendezői tervet), addig SZENES Zsuzsa a csapdába belesétált, és szó szerint értelmezte a ki­írást. Hat borítékja a szó szoros értelmében "kemény és lágy": fokozatos átmenet a fémtől a textilig, utolsó lépésként pedig őt magát láthatjuk, mint "borítékot". A minőségek sorrendjét tekintve egyértelműen kategorizálta önmagát. Mivel azonban a borítékok a Kriptográfia-sorozat részei, nem tudhatjuk, hogy ez a "lágyság" nem áll-e valamilyen egészen más minőség helyett, és így nem a kiállítás koncep­ciójának nagystílű meghaladása-e. Az INDIGÓ-CSOPORT a kiállításon ugyancsak kivételes helyzetet élvez, és ugyancsak a szó szerinti értelmezést választotta. Nem tudhatta, hogy a kiállítást átszövik a személyes relációk, ezért kellett a ki· állítás koncepciójával és intézményével szembehelyezkedő magatartásnak szükségképpen személyes érdekűvé válnia. Az Indigó "ideiglenes szobra", a megmerevített vattából mintázott "atomfelhő" egyszerre "kemény" és "lágy" - több értelemben is -, és a csoport sajátosan ambivalens helyzeté­ből következik, hogy a szobor alakja és jelentése még szám­talanszor változhat a kiállítás megnyitásáig (sőt azután is). A kiállítás voltaképpen oda nem tartozó koordinátorának szerepét kényszerül eljátszania, ezért kell bizonytalanul a te­rem közepébe kerülnie.

Budapest, 1981. február 16. Beke László

"HARD" AND "SOFT'' W e have reached the final exhibition of the series of Trends but this one is not offered as a summary, rather as one of the six. The concept of the who le series, i.e. the presentation of some of the particulady marked trends of the 70s, was born almost two years ago, and at that time it was already obvious for me that instead of isolating some trends ( e.g. Conceptual art) it would be more useful, it would more eleady point towards the 80s, if certain individual achieve­ments were presented. This attitudeis expressed by the sub­titie of the exhibition "Postconceptual trends", left deli­berately open, as in some way all participants either utilize, or lea ve behind the frame of Conceptualism, yet one cannot speak about pure concept in either of the cases anymore. As far as the adjectives "hard" and "soft" are concerned these do not claim the rank of aesthetic category or the term of art criticism, though "hard" or "soft" means much more in English professional lingo than in Hungary (e.g. in the sculpture of Oldenburg), even though there have appeared poetic ereeds confessing thernselves to be hard or soft with us as weil. In our case "hard" and "soft" simply refers to a duality which, presumably can be traccd in everybody, but which is consciously accepted by the planner of the ex­hibition as weil, i.e. that he is strongly attracted by strength,

' roughness, directness, the tragic, brutality, cruelty, provo­cativeness, etc., sublimated by art (hard), but in the case of other artists he is also attracted towards the intimate, fine, witty, detailed, personal, sensitive, fragile, emotional, etc. i.e. soft). Tn other words: Despite ali my efforts I could classify the artists whose activities had a very strong impact on me while working on the first draft of the exhibition, only aceording to such subjectíve and metaphoric concepts. I have not been able to finda better principle of arrangement than the opposition "hard" vs. "soft". Since then almost two years have passed, and though I wanted to stick to the original concept, J h_ad to accept the fact that many things have changed. Therefore I feci that though the exhibition may not, but the guiding text should definitely reffcet this process of change. It had becomc obvious right in the bcginning that categories should be handled ffexibly. Ákos BIRKÁS, e.g. whom J listed under the beading "soft" on the basis of his earlier works--problems of reffection, his photos analysing the museum environment of paintings, his Rembrandt self­portraits-has made such a pair of pictures in which he has hidden a brutal fact, the news of the attack of an obsessed person against the Rembrandt painting into an extremely fine, almost lyrical expression. Thus his "Night watch", "hard" and "soft" in the meantime, has become t.he most solid intellectual focus and axis of the exhibition. Si.milarly, the _preliminary concept was passed over by Csilla KELE­CSENYI, who, instead of her "soft" and sensitíve textiles started to make gloomy black informal objects in the spirit of "private magic" indicating tragedy. (Writing of the preface to the catalogue was interrupted at this point. Now, on February 15, 1981, when I try to con­tinue it, one thing is increasingly obvious, i.e. that this ex­hibition is not only the presentation of selceted works, but also the document of the evolution of a concept of an exhibition, and the preface is somehow the chronide of this process. Meanwhile the process of writing has also been extended and fragmented due to externel events-I should also reffcet upon this change as it is related to the progress of the exhibition. And one should not forget about the fact that the history of the exhibition goes on between the elosing down of the catalogue and the opening of the exhibition,

•

thus the preface is nothing else than a timed operating manual to a machine, the individual components of which are to be assembled by a random generator constructed by me. Therefore the parameters should be rather precisely grasped here.) A group of artists not represented here also belongs to the "hidden parameters" of the exhibition among others. The composition of this group is ra ther complicated: artists who have got out of reach in time or space; eminent, highly respected artists but wi th out personal attractiveness; an artist who has remained aloof by his own will (but by this gesture perhaps he most precisely indicated the relevance of the opposition "hard" vs. "soft"); and finally, at least seven such artists whose unambiguous artistic and personal importance has becomc obvious during the preparations, yet they could not be inclucled due to the simple reason of limited space. I should also note here that the prehistory of the exhibition is overburdened by two heavy shadows, both of them on the "hard" side. Sándor ALTORJAI, even with the !ast great effort of his life has proved to us that we have ]ost an enor­mously great painter in him. One attempt has already been made here to present him, therefore now I refer only to one aspcet of his oeuvre. Though he started from the environ­ment of Hungarian painting, his technique of coliage is unique even in international context: he Iifted in to his new works pieces of the old ones, and the more brutal his pastings and cuts have become, the more lyrical the details are, and the more of sensual refinement got in to the details, the more monumental had the whole become. Now wc deliberately put on display such a painting of his which remained un­finished because of his death (1979), it is closely related to his oym tragedy and the age, but also to the state of mind he felt once while painting: "I have been a tool only ... " The death of Tibor HAJAS in the summer of 1980 had almost made the arrangement of the exhibition impossible as we so much counted upon his personal presence. The trend he was the representative of in Hungary, performance has been the art of personal presence right from the beginning. But Hajas has modified it in so far as always eballenging against bimself eternity by the momentary present. Now we are forccd to exhibit those photos of his which have been never seen by anyone. W e knew about the negatíves only and about his plans related to them. These photos infallibly talk about the thing to which Hajas had dedicated his whole life. The traccs of the activities and more of the departure of Hajas can also be identified on several works of the others exhibited here. But with the passage of time the "requiems" and the "hom-mages" have obtained a new dimension. The dircet "hardness" of the photos of János VETŐ, made right after thesummer of 1980 has been dissolved by a "softer" tone. The gloomy black-and-white contrastsof the photo were made more lively by inscriptions and colours, or inscribed pa per sheets have becomc the subject of the photos, also the means of installation, such as the black edges of the print, the adhesive type, mounting-have becomc elements increa­singly determining form. What we can see today by Vető is actually painting, in which the requiem-Iike, provoking or curiously empty, inserted photos obtain a rank equal to the colour surfaces. Mention should be made of the "hardness" of two artists in a different context. Their works are never moving in the tragical sense of the word but they are frequently provoking as they answer to questions, well known by ali, in an unusual manner or they raise questions related to phenomena that

arc accepted by public opinion as facts. Miklós ERDÉL Y applies various roaterials in this spirit, he uses cement pow­der, tar-board paper, sheet glass or carbon paper. It is proved to be shocking if a problem of the theory of state ~incidentally a quotation from an opera) is iliustrated by a combination of materials. And if-as it is done here-he sta tes, that "One should thi nk over fertilizer", the spectator would automaticaily think of something ugly. Whereas it is the artist who at first is thinking about how this picasant looking granulated material could be fitted into the series of earlier samples of material. And the "provoking" nature of Gyula P AUER is hidden in the fact which was presumably worded already by a Classical Cretan, i.e. that ali Cretans are liars. The "pseudo" creations of Pauer, either they are statues, photos or live presentations, speak about things that are bovious for everybody. About a surface everybody knows that it is a surface. But when Pauer shows a surface and says that "this is a surface" everybody becomes sus­picious. Does the artist provoke the spectator or the latter one himself? Who is fault y? Per ha ps truth itself?-Pauer ultimately makes marginal values obvious, where qualities transform into each other, pseudo turns into real, surface into the essential, the one that may yet be sensed into some­thing that cannot. The "pseudo" presence of Pauer makes the assessment of the other exhibiting artists more difficult as he makes statements about the totality of art. Aceording to his state­ment "photo is the surface of the photo", and the other artists, those belonging to the "soft" group use photo almost without exception. Zsigmond KÁROLYI presses into the background the comment-content elements of photo by emphasizing its consctructive elements, and along a regular division he cuts the prints made of them, subsequently connecting the units thus obtained by emphatic paper stripes into a new ensemble. Though the "soft", hurnane elements of the photo disappear, yet it is not in the interest of some kind of rigid Constructivism, as the manipulation with the paper stripes makes the whole "construction" vulnerable. The manipulated photos of Károly SCHMAL suggest a pantheistic piety and a great amount of inner serenity, but they have another rational and sobering meaning as weil. A penctrating but eiusive atmosphere and spiritualism on the one side, and a sophisticated system on the other, which is composed of wooden sticks, shadows, prints, reflections and the photographed copies of ali these. Can one make an unanimous decision of choice between the irrational and the rational side? And if not, then has the category of t ruth been impaired? To me the self-portraits of András BARANY A Y are first of a ll moving and beautiful, because, by copying into each other two negatíves he extenguishes two concrete personalities at once, and I feel more pity over thelossof the concrete than joy over the impersonal, mysteri­ous smoke-like nature of the new, or over the by-product of the process, i.e. the pictorial interpenetration of the edges of the pictures. For him the question of nostalgy perhaps does not occur at ali, as in the "either-or" of Kierkegaard written on his pictures, he finds not only the impossible compuJsion of choice, but even the Hungarian verb for being, as (again together with Kierkegaard) he sees the sign of totality in irritatingly base physical pain. Others may be reminded by aU this to the theorizing of an assistant carataker or their own childhood, but their intentions arc reserved as this reaction is already "taken into account" in the hypothesjs of Baranyay (or of Pauer, or of art itself). One of the works of Péter TÜRK was not yet complete

when the catalogue was elosed down. Yet one may speak about it, as we know that the present exhibition contains its own preparation as weil. The "Postman comes or the prodigal son returns", just as some other photo works of Türk requires at least two months of continuous work, and though systematic unification of the phase photos of the approaching male figure, the father of the artist may bt: calculated in advance, the final outcome still retains some surprise. The resultant of the absolutely rational procedure, the asceticism of execution and of the "softly" lyrical inten­tion cannot be calculated in advance. The placc of two works is exceptional in this selection. As everyone else of reason has avoided the trap, i.e. the pre-concept of "hard and soft" (thus helping to realize the concept of the exhibition) Zsuzsa SZENES walked into that trap and took the advertisement in its literal sense. Her six evelopes arc literaily "hard and soft", gradual transitions from metal to textile, and as a last step we see herself as an "envelope". As far as the order of the qualities is concerned she has clearly put herself into categories. But as the envelopes are parts of the series Cryptography, one may not know if this "softness" does not repiace an entirely different quality, consequently it may be a bold step over the concept of the exhibition. The INDIGO­GROUP again enjoys a special position in the exhibition and they have also chosen a literal interpretation. They did not know that the exhibition is intertwined wi th personal relations, therefore their behaviour opposing the concept and institution of the exhibition has made them personaily involved. The "temporary statue" of the T ndigo, the "atomic cloud" made of stiffened cotton is "hard" and "soft" at once in several senses, and it deríves from the curiously ambivalent position of the group that the form and meaning of the statue may yet undergo innumerable changes unti! (and even after) the opening of the exhibition. The statue is forccd to play therole of the co-ordinator of the exhibition though ill-fitted there, thus it is bound to stand rather in an ambivalent manner just in the middle of the hall.

Budapest, Febmary 16, 1981. László BEKE

AL TORJAI SÁNDOR BARANYAY ANDRÁS

BIRKÁS ÁKOS ERDÉL Y MIKLÓS

HAJAS TIBOR INDIGÓ

KÁROLYI ZSIGMOND KELECSÉNYI CSILLA

PAUER GYULA SCHMAL KÁROLY

SZENES ZSUZSA TÜRK PÉTER VETŐ JÁNOS

ALTORJAI SÁNDOR Kiállított mü : Rák-osizmus 1979 (befejezetlen)

olajfesték, kollázs, farostlemez két részböl, 60X90 és !35 X 47 cm

Exhibited work : Rák-osism 1979 (incomplete) oil painting, coliage wood fibre of two parts, 60 X 90 and !35 X 47 cm

BARANYAIANDRÁS "A legfőbb dolog mégiscsak egész embernek lenni. Most tyúkszemeim nőttek, és valamit ez is segít."

"Sötét éjjel nincs veszélyesebb a többi hajó számára, mint az, ha ki­akasztunk egy lámpát, amely jobban becsap, mint a sötétség."

Kiállított művek: Önarcképek Kirkegaard szellemében

l. Önarckép 1980-1981 (Vagy-vagy) színezett fotó, színesceruza 38 X 26 cm

2. Önarckép 1980- 1981 (A. S. emlékére) színezett fotó, színesceruza 38X26 cm

3. Önarckép 1980-1981 (H. T. emlékére) színezett fotó, színesceruza 38X26 cm

4. Önarckép 1980- 1981 színezett fotó, színesceruza 38 X 26 cm

5. Önarckép 1980- 1981 színezett fotó, színesceruza 38 X 26 cm

6. Önarckép 1980- 1981 (B. E. emlékére) színezett fotó, színesceruza 30X26 cm

7. Önarckép Jane Morris-sza l 1980- 1981 (M. emlékére) színezett fotó, színesceruza 30X26 cm

"After ali the greatest thing is to be a complete man. Now my corns have developed and this also helps a bit."

Kirkegaard

"In the darkness of night t here is nothing more dangerous for the other ships than hanging up a lamp which is more misleading then darkness itself." (Transl. from Hungarian) Kirkegaard

Exhibited works: Self portraits; in the spirit of Kirkegaard

l. Self-portrait 1980- 81 (Eit her- or) coloured photo, colour crayon 38 X 26 cm

2. Self-portrait 1980-1981 (ln memoriam S. A.) coloured photo, colour crayon 38 X 26 cm

3. Self-portrait 1980-1981 (In memoriam T. H.) coloured photo, colour crayon 38 X 26 cm

4. Self-portrait 1980- 1981 coloured photo, colour crayon 38 X 26 cm

5. Self-portrait 1980- 1981 coloured photo, colour crayon 38 X 26 cm

6. Self-portrait 1980-1981 (ln memoriam E. B.) coloured photo, colour crayon 30X26 cm

7. Self-portrait with Jane Morris 1980- 1981 (In memoriam M.) coloured photo, colour crayon 30X26 cm

2

4

5

7

BIRKÁS ÁKOS Kiállított mű: Éjjeli őrjárat 1980

akvarell, fotó, kollázs 2 db 100X70 cm

Exhibited work: Night watcn IY~U water-colour, photo, coliage 2 pieces, 100X70 cm

....

l

....

,

••

.. ll

•

• , . -~ ,.

ERDÉLY MIKLÓS l. Borisz Godunov. IPARTERV 1980

environment; üveg, prém, indigópapír, levél 2. A kalcedoni zsinat emlékére. Museum van Hedendaagse Kunst, Gent

1980 environment; üveg, szigetelőpapír, telexpapír, ólom

3. Südstrand. Kunsthalle, Wilhelmshaven 1980 environment; üveg, bitumen, macesz

4. Stabilizáció (akcióobjekt). Galerija Savremene Umetnosti, Zágráb 1980 environment; üveg, cementpor, pernye

Kiállított mű: A műtrágyán kell gondolkodni 1981 enviroment; műtrágya, fapallók, falépcsők, üveg

l. Boris Godunov. IPARTERV 1980 environment; glass, fur, carbon pa per, lea ve

2. In memory of the Council of Calcedon. Museum van Hedendaagse Kunst, Gent 1980 environment; glass, insulating paper, telex paper, leave

3. Südstrand. Kunsthalle, Wilhelmshaven 1980. environment; glass, bitumen, matzoth

4. Stabilization (aktion-object). Gateríja Savremene Umetnosti, Zagreh 1980 environment; glass, cement powder, flue-dust

Exhibited work: One should think over fertilizer 1981 environment; fertilizer, wooden planks, wooden steps, glass

/

2

3

4

' }

HAJAS TIBOR Kiállított művek: l. Cím nélküli979

3 db fotó 29X29 cm kartonpapír on 50 X 70 cm

2. Torreádor 1978 3 db fotó l 9 X 29 cm kartonpapírorr 70 X 50 cm

3. Sminkvázlatok 1979 2 db fotó 24 X 30 cm kartonpapírorr 50 X 70 cm

4. Cím nélkül 1979 2 db fotó 19X29 cm 70X50 cm

Exhibited works: l. Without ti tie 1979 3 photos 29 X 19 cm on cardboard paper 50X70 cm

2. Bullfighter 1978 3 photos 19X29 cm on cardboard paper 70X50 cm

3. Make-up studies 1979 2 photos 24 X 30 cm on cardboard paper 50X70 cm

4. Without title 1979 2 photos !9 X 29 cm 70 X 50 cm

2

3

4

INDIGÓ Kiállított mű : Ideiglenesszobor vattából 1981

environment ; vatta

Exhibited work: Temporary statue made of cotton 1981 environment ; cotton

. ~-....... ~*

~/t. :'~~,- , ..... :.' J ,/

"

)

)

) l

KÁROLYI ZSIGMOND Kiállított művek: l. Háló vagy kristály vagy . ..

ofszetnyomatok , ragasztószalag lOO X lOO cm

2. Film = légyfogó - eső, éS így tovább (és mindez visszafelé -[" . .. mint egy semmibe lógó sivatag .. . s röpül a Föld, a zengő légypokol Ott künn az eső megered s kopog, ... "]

ofszetnyomatok, ragasztószalag 300X50 cm

Exhibited works: l . N et or crystal or . .. offset prints, adhesive tape lOOXlOO cm

(Babits Mihály)

2. Film - fly-cather- rain, and so on (and the reverse of it) ·­[" ... as a desert hanging int o nothingness ... and Earth is flying, a ringing heli of flies Outside therain starts and knocks . .. " (Mihály Babits)] offset prints, adhesive tape 300 X 50 cm

~,ll.. .LJ.ll .. ISI:iUA:n:~ U, V . t:::f;,)'b~O,t;~ J.I~'C'J.Y­

re, ~gységes i_rodalomra, amikor az indiai' történelem hagyományai ér­telmében a mai India is a temér­dek vallás és a légiónyi nyelv or­szága.

Eltérő az eszünkjárása, . felfüg­gesztjük a párbeszédet

. lBombav, 1979. október 24.)

Minden indiai érteln1iségirtek második anyanyelve az angol. Az idősebbek a gyarmati . uralom . ide-/ Jén tanulták, a családban, az isko­lában, az. utcán, a fiatalabbak már inkább csak az iskolában. Az in­diai író többnyire nagyon · jól és meglehetősen csúnyán beszél an­tolui. Az angol egyetemeken tanult vagy vendégszerepelt indiai író ál-

. talában gyönyörűen beszél angolul. AdiZ JttssawaUa költő és esszéista nemcsak a sokszorosan megtekert verseivel kápráztatta el 1977-ben, Iowa CiJtyben, az amerikJai hali­ga tóságot, de a kieltésével is: a s9k olasz meg svéd meg kelet-európai akcentus között az ő Cambridge­ben tanult királyi an{lolsága ra­gy()gott a leginkább.

De az indiai irók közül csak ke­vesen képesek arra. hogy angolul írjanak !<.reatív irodalmat. Sokan tudnak angolul cikket, tanulmányt írni, angolul előadni az egyeteme­ken. de verset. novellát, regényt az anyanyelvükön teremtenek. Felet­tük helyezkedik el a csak angolul fró és P'!lbJikáló illidd:a.i köl<tök, esz­széisták elit-csóportja. Előkelő

· szfnvonalas, igen kevesektől (indiai méretekbep is i!ten kevesektől) ol· vasott folyóiratokkal és évköny­vekkeL Magankiadók.kal. amelyek kiváló.,grafikal és . tipográfiai mun­kával készült. méregdráge versfti­~ket, esszéfi.izeteket állítaOOlit elő.

lán, mit jelent az,, hogy Utam Ma.,xhóz és Vi..'~.sza Márxhoz. Ma­gánügyekről nem esett/' ,ó Jtöz­tünk:, lS indbad mosoUyal Jgtá'Zta,

. hogy később elköltözö~ --· mellóle. már nem szorulok r-á a rizses cslr­kéjére, és annyit tudtam meg tő-

sora a szaltácsnalt. áki a saját- la­kásából jár át naponta több 'rára. Nirmal és bátyja ebédjét~vacsorá­ját elk4zíteni.

kannada íróhoz. .,_.."..--·----aTP,I<JIDa,J a~~;, -,o~~~.cawe-vocn-t- 'C'F.i1

zépértékú indiai faluba került. mindenes orvosként. Hogy ott mit tapasztalt. arról a versei tanúskod­nak. SQha ki nem tette a lábát Indiából. de azok közé tarto~ik. akik csak angolul írnak. Hazajön az orvosi munkából. , homlokon csókolja felesé!?ét. mesét mond el­alvás előtt a két kisfiának. aztán bemegv a szobájába ~s · a il:öltésze­tének él. Harminckilenc éve során e?.yetlen Vékonyka kötetet adott ki. de ez naJ?;yon rangos kötet. Nem

. le, hogy nős ugyan, de gyermekor­vos felesége már évek óta Lon­donban él, á közös kislányukkaL Aztán megöleltük egymást, véget ért az amerikai vakáció. ó haza­ment Delhibe, én hazajö~tem P(',llt-

lviindeközben Nírmal dolgozószo­bájában a heverő nyikorog, a sz~ kek gyékénye szakadozik, a ftir~ő­szobában a meleg viz csapja nem . működik. Nem azért, mintha Nir­mal szegény volna. Egyáltalán nem szegény, képességeinek megfelelÖén elismert író a hazájába!), némi nemzetkozi híre-sikere is van. A

A fl.áza kapujában áll. Kilenc­ven )ffi éves. Mélyen meghajlok elott<::; szfvem szerint kezetcsókol­nék neki: még sosem volt alkal­mam kilencvenhárom éves író sze­mébe nézni. K. szeme elevenen ragyog, két vejére támaszkodik 'ugyan a háza kaou.iában írnind­kettő hatvan év körüli. mindkette­jük testi állaga elhaswál.tabb az övénél). dé aztán belém karol, für­géh bevezet a lakásba.

r

l l ~ l l l l l i ll l

l --~--

110-JI .. j •&**~

álla·m meg, hogY (!!yar ló nyersf'or­dításorribanJ hírt ne ad.iak az egyik versérő l.

Gieve Pa tel kétértelmű sorsa ar~

ról, hogy se nem rhohamedán, se nem hindu Indiában.

Nem. lenni rés~ese ennek a attú­löletnek: megfosztattam valamitói

Sosem tudtam megátkozni erru körii.hnetélt mész6rost. azén mert

Lemészárolt ecm 1uhot. kiraga­dott em~ g11ermeket anu1a ka:r1áb61

L~ncsi-s;:emekke1 bámultam ll

szfl.'hót. aki nem érte~te Mit ;e lentenek a · virágképek

anuám p á r s z i ruháján • Eg·ym.ás elleni harcra készülód- ·

nek a csillao'V'ilágok Véget tletnek földünRnek. a test

hever test ~mellett Füstölögve és elfeledve. de 'én Nem pusztíto_m el képzeletemet.

fgy van e~ , az indiai irodalom-ban. 1979-ben. Egymás mellett Nir­mal Verma. a barátom és K., a ki· tencvenhárom éves kannada író. és Gieve Patel. a párszinak született orvos és költő.

\980. JANUÁR 26. ..... ~ .............................. ~~~~~---~IE~~E~lSI~'· il ~: IOO~M

KELECSÉNYI CSILLA Kiállított művek: J. Cím nélkül 1980

porfesték, fonal, kenőszappan, papír 74 X 102 cm

2. Cím nélkül 1980 porfesték, fonal, kenőszappan, papír 74 X 102 cm

Exhibited works : J. Without ti tie 1980 puJverized paint, thread, soap-paste, paper 74 X 102 cm

2. Without title 1980 putverized paint, thread, soap-paste, paper 74 X 102 cm

PAUER GYULA l. "Húzz át Uram, át meg át." Pathosformel Legéndy Péter versére. 1978 2. Tudathasadás. Pathosformel 1980

"Puli me my Lord through and through." Pathosformel on the poem of Péter Legéndy. 1978.

2. Schizophrenia. Pathosformel 1980.

SCHMAL KÁROLY Kiállított művek : 1. Fény és; homok 6. 1979

fotó 31 X25,5 cm paszpartuban 70 X 50 cm

2. Fény és homok 8. !979 fotó 27 X 27 cm paszpartuban 70 X 50 cm

3. Fény és homok 9. 1979 fotó 27 X 27 cm paszpartuban 70 X 50 cm

4. Fény és homok 12. 1979 fotó 30X28 cm paszpartuban 70X50 cm

5. Cím nélkül 1980 fotó, fa 28Xl8X9 ém

6. Cím nélkül 1980 fotó, fa, tükör 14Xl8X8 cm

7. Cím nélkül 1980 fotó, fa, üveg 27 X I6x9,5 cm

8. Cím nélkül 1981 fotó, fa 28 X 21 X 9 cm

Exhibited works : l. Light and san d 6. 1979 photo 31 X 25,5 cm in paper frame 70X50 cm

2. Light and sand 8. 1979 photo 27X27 cm in paper frame 70 X 50 cm

3. Light and sand 9. 1979 photo 27X27 cm in paper frame 70X50 cm

4. Light and sand 12. 1979 photo 30X28 cm in paper frame 70 X 50 cm

5. Without title 1980 photo, wood 28 X 18X9 cm

6. Without title 1980 photo, wood, mirror 14X18X8 cm

7. Without title 1980 photo, wood, glass 27 X 16X9,5 cm

8. Without title 1981 photo, wood 28 X 21 x 9 cm

3

4

5

6

7

SZENES ZSUZSA Kiállított művek: l. Kriptográfia l. !981

fémboríték 11,5Xl6,2 cm

2. Kriptográfia 2. !981 papírboríték 11,5Xl6,2 cm

3. Kriptográfia 3. !981 papírboríték 11,5X 16,2 cm

4. Kriptográfia 4. 1981 papírboríték 11,5XI6,2cm

5. Kriptográfia 5. !981 posztóboríték 11,5Xl6,2 cm

6. Kriptográfia 6. !981 önboríték (fotó) 11,5X16,2 cm

Exhibited works : l. Cryptography l. !981 meta1 envelope 11,5X16,2 cm

2. Cryptography 2. !981 paper envelope 11,5X 16,2 cm

3. Cryptography 3. 1981 paper envelope 11,5X 16,2 cm

4. Cryptography 4. !981 paper envelope 11,5Xl6,2cm

5. Cryptography 5. !981 feJt envelope ll,5Xl6,2cm

6. Cryptography 6. 1981 self-envelope (photo) 11,5X 16,2 cm

TÜRK PÉTER Kiállított művek: l. Nagyítás ismételgetéssei 1-2. 9 db egytorma kép moduljainak

szisztematikus egyesítése. 1975- 1977 fotómontázs 2 db 71 X 78 cm

!.. A részek a fejük tetején állnak az egészben 1-9. 1977 9 db fotómontázs 71 X 78 ern

3. Taposómalom 1- 2. Egy körbeforgó figura 16 mozgásfázisának szisztematikus; egyesítése. 1975- 1981 2 db fotómontázs IOOX49 cm

4. Jön a postás vagy hazatér a tékozló fiú. 1975-1981 2 db fotómontázs 100X70 cm

Exhibited works: l. Enlargernent wi th repet1t1ons 1- 2. The systematic unification of the modules of 9 ideutical pictures. 1975- 1977 Photo montage 2 pieces 71 X 78 cm

2. The parts stand upside down within the whole 1-9. 1977 9 pieces of photo rnontage 71 X 78 cm ,

3. Treadrnill 1- 2. The systematic unification of 16 phases of rootion of a figure tourning around himself. 1975-1981 2 pieces of photo montage IOOX49 ern

4. The postman comes or the prodigal son returns. 1975-1981 2 pieces of photo montage 100X70 cm

Nagyítás ismételgetéssei Enlargement with repetitions

A részek a fejük tetején állnak az egészben (részlet) The parts stand upside down within the whole (detail)

Taposómalom Treadmill

VETŐ JÁNOS Exhibited works: l. Part 1980

fotó, festmény, kollázs 40X30 cm

2. Tangram 1980 fotó, festmény, kollázs 30X40 cm

3. Lakatlan sziget 1980 fotó, festmény, kollázs 30X40 cm

4. Radiátor-Tarzan 1980 fotó, festmény, kollázs 30X40 cm

5. Rock'n'roll Trabant 1980 fotó, festmény, kollázs 40X30 cm

6. Cím nélkül 1980 40X30 cm fotó, festmény kollázs

7. Adrenalin 1980 fotó, festmény, kollázs 30 X 40 cm

Kiállított művek: l. Coast 1980 photo, painting, coliage 40X30 cm

2. Tangram 1980 photo, painting, coliage 30X40 cm

3. Uninhabited isiand 1980 photo, painting, coliage 30 X 40 cm

4. Radiater-Tarsan 1980 photo, painting, coliage 30X40 cm

5. Rock'n'roll Trabant 1980 photo, painting, coliage 40X30 cm

6. Without title 1980 40X30 cm photo, painting, coliage

7. Adrenaline 1980 photo, painting, coliage 30X40 cm

2

3

~ ...,) _,._,

'll

'~

~

~ ~ ~~

\

j ~'~

~ ~

~ ~ ~~

~ ~ L

~l """

~~

::s-.J

'\S-ri..

~ ~ ~

:}~

~ ~ ~ h,~

~

il ,~ ..... ~

! '-~"~ ~~

~; '--C:,: o )~

~~ .~ .......

~\l'' ::t~~ ~~

~ , IC\: l ( .... ---~ ~ ~ ~