HÍRLEVÉL A REFORMÁTUS NŐSZÖVETSÉG ÉRTESÍTŐJE

2012.december

Tudósítás a 8-10. oldalakon

„Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette..”

/ Mt. 7,24/

Országos konferencia

és díjátadás—2012. szeptember

Oldal 2 A Református Nőszövetség Értesítője

„Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek!” /Titusz 2: 11/

Minősített idő. Hívőnek és hitetlennek egyaránt. Életünk minden évében meghatározó az esztendő utolsó hónapja.

Ki kell használni minden óráját, készülni kell a karácsonyra. S mindenki készül: hívő és hitetlen egyaránt.

Hogyan is lett minősített idővé az advent? Nem ember határozta meg, hanem Isten. S akár hiszünk, akár nem, csak

azért lehet adventünk, mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek. Ha Krisztus meg nem születik,

ma nem készülhetnénk a karácsonyra.

Megjelent. Múlt időben. Már akkor, amikor mi még bűnösök voltunk. Isten elküldte az Ő egyszülöttjét erre a földre.

Ezt nem nekünk kell megoldanunk. Megoldotta Isten. Nem a mi gondunk. Ő gondoskodott rólunk. Hogy ne marad-

junk bűneinkben, eljött hozzánk az Idvezítő Jézus Krisztus testben.

Ez a tény teszi minősítetté az adventi időt.

Ez a kegyelmi állapot kötelez is bennünket: másként kell az adventet megélnünk, mint a hitetleneknek. Krisztus

nem azt hagyta ránk, hogy a születésnapjára eszeveszett vásárlással készüljünk, hanem azt, hogy bizonyságot te-

gyünk Róla az emberek előtt.

Minősített idő az advent, a bizonyságtétel alkalmas ideje. Hiszen nemcsak nekünk, hívőknek jelent meg az Isten

idvezítő kegyelme, hanem minden embernek.

Kiktől fogják megtudni azok, akik még nem hallották ezt? Tőlünk, akik kegyelmi állapotban élő keresztyének va-

gyunk.

Attól lesz igazán minősített idő az életünkben a mostani advent, hogy ha el tudjuk mondani legalább egy embernek,

hogy Krisztusvárásban élünk. Másképp ünnepelünk, másképp készülünk, de nem különülünk el, hanem elmondjuk

mindenkinek: részük lehet benne! A szomszédasszonynak a lépcsőházban, a barátnőnknek sütemény receptek cse-

réje közben, a családunknak a csillogó- villogó számtalan áruházi kínálat közben, az ismerősöknek ajtódíszítés köz-

ben: e kegyelemben mindenkinek része lehet, aki elfogadja urának Jézus Krisztust, akinek a születésnapjára készü-

lünk.

Csak attól lesz minősített idő számomra az advent és nem csupán tovatűnő idő, ha legalább egy embernek el tudom

mondani az örömhírt, az evangéliumot:

Nem kell aggódnod, nem kell rettegned, nem kell félned: mert Isten szeret.

S ha mi hívő keresztyének tudjuk, hogy a múltunk rendben van, mert meg-

jelent nekünk az Isten idvezítő kegyelme, akkor azt is tudjuk, hogy a jövőnk

is rendben van, hiszen nemcsak vegetálunk ezen a földön, s túlélünk idősza-

kokat, hanem Hozzá készülünk, az Ő színe elé, aki helyet készít nekünk.

Így ráérünk a jelennel foglalkozni: amit ránk bízott, elvégezzük-e? Hirdetjük

-e a Megváltót?

„Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek „s ezt nem

hallgathatjuk el!

Különösen így adventben nem.

Mert az advent minősített idő! Kívánom mindenkinek, hogy élni tudjunk

vele!

P. Tóthné Szakács Zita

A Dunántúli Nőszövetség elnöke

ADVENT

Oldal 3 A Református Nőszövetség Értesítője

„A várakozást én is csak,

mint kellemetlen bosszúságot ismertem a minden-

napi teendőim során. Bő két esztendeje, azonban

én is az orvosi várakozóban találtam magam. S

bár bíztattak semmi baj nem lesz, de hogy mi is

az a kitapintható csomó, amelyből mintát kellett

venni, a vizsgálat eredménye adta meg pontosan.

Néztem az arcokat a citológián. Félelem, kétség.

Nők, férfiak, idősek és fiatalabbak is. Mi lesz? Mi

lesz velem?

Kimentem a parkba és leültem a padra. Ott, kora

ősszel értettem meg az advent, a várakozás üzene-

tét. Mert miközben az eredményt vártam, rádöb-

bentem, az élet csak úgy élhető, ha egy másik

várakozás tölti be a szívem. Ott egyedül Rá vár-

tam, Istenre, aki karácsony éjszakáján Jézusban

emberré lett. S hozzám is megérkezett. Minden

félelemmel teli, nehéz várakozás azért élhető

meg, élhető át, mert a Reá való várakozásban, az

Ő segítségül hívása során, bizonyos az Ő érkezé-

se. Aki ebbe a várakozásba belép, aki megtapasz-

talja, hogy soha sem marad egyedül.

Aki reá vár, az tud szembenézni, az kap erőt a

nehéz és fájdalmas várakozásaiban.”

Pilinszky János: Hitünk titkairól (részlet)

Gy ermekkoromban karácsony előtt a testvéreimmel

együtt, mi mindig jók voltunk. Édesanyánk sokat

mesélt nekünk. Nagyon tudott mesélni – még öreg korá-

ban is -. De karácsony előtt elmondta, ilyenkor az angya-

lok itt repdesnek az utcánkban, figyelik a gyerekeket, ho-

gyan viselkednek, nem veszekednek-e, elrakják-e a játé-

kaikat, egyszóval jók-e? Hiszen rossz gyerekek nem kap-

hatnak ajándékokat.

E gyszer én igazán láttam egy angyalt elsuhanni az

ablakunk előtt, de mire odamentem, már sehol

sem volt. Nem mondtam el soha senkinek, hogy akkor

egyszer én igazán láttam egy angyalt a Ráday utcában

repülni….

Aztán eltelt néhány év, édesanyánk már nem mesélt, ha-

nem közölte velünk, miután édesapánk rabságban van,

nem lehet velünk, így karácsony sem lehet. Se karácsony-

fa, se ajándék, de még ünnepi vacsora sem lesz. Mit lehet

ilyenkor tenni? Ültünk a sarokban a kályha körül és bi-

zony sírtunk. Sirattuk a sok szép régi karácsonyunkat,

meg édesapánkat, aki most egyedül biztosan ő is ránk

gondol….

S akkor, egyszer csak csöngettek! Megijedtünk, alig

mertünk ajtót nyitni. Nem detektívek voltak éjszakai

házkutatást rendezni, csak egy ismerős lelkipásztor állt

az ajtóban. Bejött. Mikor a fekete, kissé kopottas kabátját

levette, az úgy libbent róla, mint egy vitorla, vagy mint

egy különös szárny, egy fekete szárny. Letett a földre egy

hátizsákot, mondta egy kis krumpli meg hagyma van ben-

ne, hoztam nektek ajándékba.

Majd bejött a szobánkba, oda a sarokba, ahol mi ültünk

előzőleg, elővette a Bibliáját, felolvasta a Lk 2-ből a Jé-

zus születésének történetét, amit édesapánk is minden

karácsonykor olvasott, aztán imádkozott édesapáért, ra-

bokért, foglyokért, és még értünk is. Így lett akkor ne-

künk karácsonyesténk.

Egy angyal jött el hozzánk….Igazi angyal volt … Do-

bos Károlynak hívták.

Dr. Pásztor Jánosné

AMIKOR ELJÖNNEK

AZ ANGYALOK

Oldal 4 A Református Nőszövetség Értesítője

Zsúfolásig megtelt a debreceni Nagytemplom a Tiszántúli és a Királyhágó-melléki

Református Egyházkerületek közös, jubileumi konferenciáján, amelyen a Tiszán-

túli Református Nőszövetség megalakulásának 20 éves évfordulóját és a két egy-

házkerületi nőszövetség együttműködését is ünnepelték.

Az eltelt időszakban a Királyhágó-melléki Nőszövetség testvérkapcsolatot épített

ki az anyaországi és a Kárpát-medencében élő testvérekkel. Jól példázta ezt, hogy

a debreceni konferencián csaknem 1800 asszonytestvér vett részt Királyhágó-

mellékről, de Kárpátaljáról és Horvátországból is érkeztek résztvevők.

A nyitó istentiszteletet dr. Bölcskei Gusztáv püspök tartotta.

Gaál Botondné Czeglédy Mária, a nőszövetség elnöke köszöntőjében beszélt ar-

ról, hogy a mindennapos teendők és feladatok mellett a nőszövetségek egyik fon-

tos célja fiatal asszonyok bevonása a közös munkába. Olyan programokat kell

szervezni, amelyek az egész családnak, és célzottan a fiataloknak szólnak, ugyanis

a szövetségekre is jellemző az elöregedés.

Tamasán Éva, a Nagybánya-óvárosi református nőszövetség tagja ezt úgy fejezte

ki: „Elég volt a nagymamából otthon” - ezt mondják a fiatalok, ezért nem is jön-

nek a nőszövetségbe. Emellett nagyon elfoglaltak”

Bogya Kis Mária a Királyhágó-melléki Református Nőszövetség elnöke szerint a

Nőszövetség a gyülekezet édesanyja. Amikor szükség van diakóniai szolgálatra,

szeretetvendégségre, a gyermekek, az ifjúság közötti szolgálatra, mindig az asszo-

nyok jelentkeznek először. Ők azok, akik ott vannak a szolgálat minden területén.

Beszélt arról is, hogy náluk nem ürültek ki annyira a templomok, mint Magyaror-

szágon. A diktatúrák szorítása egyfajta biztosíték volt arra, hogy ne hagyják el a

templomot, a gyülekezeteket, mert ott tudták használni anyanyelvüket, ott tudtak

magyarok maradni.

Egyre nagyobb problémát jelentenek viszont az anyagi gondok, az elöregedés. bár

a megszületett gyermekek 98%-át még megkeresztelik, és sokan konfirmálnak.

Szatmárnémetiben, Zilahon, Biharban és Nagyváradon újraindultak a református

gimnáziumok, sőt alsó tagozatokkal is működnek, valamint egyházközségüknek

óvodája is van, így megmarad a remény arra, hogy ne csak idősek járjanak a gyü-

lekezetekbe.

Ajándéknak nevezte, hogy a tiszántúliakkal együtt szervezhették ezt a konferenci-

át, és így a valamikori nagy Tiszántúl asszonyai együtt ünnepelhettek. Elmondta,

hogy volt olyan 80 év feletti asszonytestvérük, aki csak azért készíttette el az új

típusú személyigazolványát, hogy erre az alkalomra átjöhessen Magyarországra.

Az előadások között Csorba Gergő és a Kurgyis család előadásában hangzott fel

néhány szép zenedarab. Majd a felsorakozott zászlók megáldása, a megjelent ven-

dégek köszöntése után a konferenciát Úrvacsorás istentisztelet zárta.

„Hálát adunk az Istennek mindenkor

mindnyájatokért…” (Thes 1,2)

A Tiszántúli és Királyhágó-

melléki Református Egyház-

kerületek Nőszövetségi

Jubileumi Konferenciája

Debrecen, 2012. június 22.

A Református Nőszövetség Értesítője Oldal 5

30 év az Ige szolgálatában

Talán napra pontosan harminc esztendeje annak, hogy egy októberi

hétköznap délután először jártam Hernádnémetiben. Akkor rövid idő alatt

sok mindent láttam és tapasztaltam. Az egyik ilyen fontos dolog volt, amikor

megpillantottam a nem sokkal azelőtt felújított templom belsejét. De a fele-

lősség is hamar a vállamra szakadt, amikor néhány hónap múlva a böjti szél

a bádogtetőt megbontotta és gyorsan ki kellett javítani. Innen lehetne sorolni,

mi-minden került felújításra a templomon és templomban. Kezdve, hogy

néhány év múlva a bádogtetőt végül mégis le kellett cserélni, harangot, to-

ronyórát és orgonát fel kellett újítani, a fűtést is meg kellett csinálni.

Mindezekben valóság lett számomra az öt árpakenyér és két hal példázata.

Mikor hozzá kezdtünk valamihez sohasem volt együtt a rávaló, de a végére, -

mint a példázatban - mindig maradt tizenkét tele kosár. Minden munkában

ott volt mellettem a presbitérium és az áldott emlékezetű kurátorok. A har-

minc évvel ezelőtti presbitériumból már csak Horváth Pista bácsi van közöt-

tünk. A többiek elmenetek a mindenélők útján.

Azt is láttam, hogy a gyülekezet tagjai magukénak tudják Isten e helyen

megépített hajlékát. Többen adományoztak terítőket az úrasztalára és temp-

lom ékesítésére. Volt, aki a karzat megkopott terítőit cserélte le, más új csil-

lárokat adományozott, vagy úrvacsorai kelyheket, amelyeket most haszná-

lunk. Volt, aki a templombejárat előtti térburkolatot készítette el. De volt

olyan, - ráadásul nem is tagja gyülekezetünknek – aki a templom méltó külső

megvilágítását készítette el. Egy asszonytestvérünk 200 000 Ft-t adományo-

zott, hogy az úrasztala egy méltó, gránitból készült emelvényen álljon.

Amikor az egyházban azt a kifejezést használjuk, hogy mai világ, akkor

gyakran tévesen úgy beszélünk róla, mintha valami rajtunk kívül álló dolog

lenne. Pedig a világ mi vagyunk. Amikor keserűen olyanokat mondunk,

hogy a „mai világban az emberek önzők, magukat szeretők, nem segítenek

egymáson, vagy, ahogy a régi mondás tartja „ember embernek farkasa”, elő-

ször mindig nézzünk magunkba, mert a „mai világ mi vagyunk”. Másodszor

nézzünk körül, hogy hol tudunk segíteni, mit tehetünk a közösségért és akkor

megláthatjuk, hogy nem veszett ki az emberekből a szeretet, a jóság és a

segítőkészség.

Így volt ez akkor is, amikor a gyülekezeti házunkat újítottuk fel.

Mindezekért, amik a közelmúltban vagy akár a harminc esztendőben történ-

tek, először, másodszor, harmadszor és mindenkor a Mindenható Istennek

adunk hálát. Azért is hálát adunk, hogy mindig voltak, vannak, és hiszem,

lesznek, olyanok, akiket Isten Lelke arra indít, hogy részt vállaljanak Krisz-

tus Anyaszentegyháznak külső építésében is.

Végül szeretnék egy történetet elmondani: Egyszer az egyik helyen, ahol egy

gyönyörű és gazdagon díszített templom volt, megkérdezték az ott szolgáló

lelkipásztort. Mi a legszebb ebben a templomban? Azt válaszolta, hogy az,

amikor megtelik a hívekkel. Én sem tudok mást mondani. Mindazok, amit

együtt elvégezhettünk, a külső és lelki építkezésben, hálára indítanak, de

legnagyobb örömöm mindenkor az, amikor láthatlak Benneteket itt, ebben az

Istennek szentelt hajlékban.

Amikor Hernádnémetiben először prédikáltam, akkor a Pál apostolnak

Korinthusba írt első levele tizenharmadik fejezete alapján tehettem, melynek,

utolsó versét, talán valamennyien ismerjük, „Most azért megmarad a hit, a

remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”. Lehet, hogy harminc év alatt sok minden megváltozott. Bálványok dőltek le

és törtek porrá, sokan itt hagytak bennünket, sokan már Krisztus közelében

várják a feltámadás napját, némelyek átestek a sátán rostáján. Magam is vál-

toztam, de hiszem, hogy az Istentől kapott szeretet megmaradt bennem és

megmaradt Bennetek.

Csak ez tehet bölccsé, ha visszatekintünk, csak ez adhat erőt a mában, és

csak a szeretet adhat reményt a jövendőre nézve.

Földesiné Kántor Mária

lelkipásztor Hernádnémeti

„Hálaadó ünnepi istentiszteletet tartot-

tak október 14-én a hernádnémeti refor-

mátus templomban a megújult gyülekeze-

ti házért, a templomtorony felújításáért,

a lelkipásztorok 30 éves szolgálatáért.

Emléktáblát helyeztek el a száz éve szüle-

tett Sütő Károly kántortanító, az utolsó

hernádnémeti református iskolaigazgató

emlékére.” (Reformátusok Lapja)

A 30 éves jubileum alkalmából

szeretettel köszöntjük

Földesiné Kántor Mária

hernádnémeti lelkipásztort,

a Református Nőszövetség elnök-

helyettesét, életére és szolgálatára

Isten áldását kérve.

Oldal 6 A Református Nőszövetség Értesítője

A Tiszáninneni Református Nőszövetség 2012. október 7-én ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját Mező-

csáton. Gazda István helyi lelkipásztor Igehirdetése után dr. Börzsönyi Józsefné, a Nőszövetség elnöke köszöntötte a

konferencia résztvevőit. Hangóné Birtha Melinda Miskolc – avasi lelkipásztor „Ne igazodjatok a világhoz. Felelőssé-

günk a jövő nemzedékért” címmel tartott rendkívül érdekes előadást. Az előadás után a gyülekezetek nőszövetségeinek

beszámolóit hallgathatták meg a résztvevők, melyek közül egyet szeretnénk a Hírlevél olvasóival megismertetni:

A szerencsi református nőszövetség munkája 2012-ben

„Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket, hogy gyümölcsöt

teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon…” Jn. 15,16

Zsindelyné Tüdős Klára, a Református Nőszövetség első

elnökének szavaival indítanám a beszámolómat. „ De hát

akkor mi az, amiért mégis érdemes élni? Akár öregen, bete-

gen, csonka-bonkán is? Hát azért, hogy akárcsak egyetlen

léleknek kezet nyújtsunk és kisegítsük a kátyúból. Nem

nagy szavakra, hatásos szónoklatokra van szüksége ennek a

világnak, hanem apró, csöndes, hűséges életekre, melyek-

nek a türelme hiteles.” Úgy gondolom mi is ezt tesszük.

Szükség van az asszonytestvérek sokrétű, színes, mindenre

kiterjedő diakóniai, missziói munkájára. Ki-ki az Úrtól ka-

pott talentuma szerint szolgáljon. Minden munkára szükség

van, minden munka fontos.

A sokrétű szolgálatokból a bózsvai csendes napunkat emel-

ném ki. Immár 16 éve összegyűlünk Bózsván szeptember

első hétfői napján, hitünk mélyítésére, lelkünk ápolására.

Az idei csendes nap témája a Hit és Megtérés volt. Külön-

böző helyekről - Szerencs, Ond, Mezőzombor, Bekecs,

Bózsva, Semjén – vett részt a közel 60 asszonytestvér az

alkalmon, amely mindig áhítattal kezdődik és végződik. A

délutánokat színesítik nagytiszteletű asszonyunk, Dr. Bör-

zsönyi Józsefné bibliaismereti kérdései, melyekre legtöbb-

ször helyesen tudunk válaszolni.

Augusztusban egy angol nyelvű, ifjúsági bibliai tábor meg-

rendezésére került sor, ahol egy asszony testvérünk egy hé-

tig szolgált angol nyelvtudásával. Az egy éve és a tíz éve

keresztelt gyermekeket otthonukban látogatjuk meg. Igés

lappal, kis könyvvel és apró ajándékokkal kedveskedünk

nekik. Havonta egy alkalommal női bibliaórán veszünk

részt. Fokozottan figyelünk az egyedülálló, idős emberekre.

Mindig öröm számunkra, ha egy-egy megözvegyült asz-

szonytestvérünket közösségünkbe tudunk hívni és ő hívá-

sunkat el is fogadja. Szeretetvendégséget minden évben

több alkalommal is tartunk. Az egyházmegyei presbiteri

konferenciák, a keresztény orvosok, egészségügyi dolgo-

zók regionális találkozója, a konfirmandusok találkozója

alkalmain az asszonytestvérek finom süteményekkel szol-

gálnak és csendes háttér munkájukkal hozzájárulnak a ren-

dezvények sikeréhez.

A szerencsi szociális otthonban 1993 óta heti egy alkalom-

mal bibliaórát tartunk. A közös éneklés, imádság reményt

ad az idős embereknek. Heti rendszerességgel csigatésztát

készítünk, s az elkészült száraztésztával, valamint egyéb

adományokkal az erdőbényei református szeretetotthon

lakóit keressük fel minden évben.

Az anyagi adományokon túl lelki táplálékot is viszünk.

Házasulandó ifjainknak is mi készítjük el a lakodalmi csi-

gatésztát. Minden évben szerény karácsonyi csomaggal

kedveskedünk gyermekeinknek és a napközi otthonokban

lévő idős embereknek. A csomagból nem maradhat ki a

kézzel írott-rajzolt igés lap sem. Ruhagyűjtés folyamato-

san zajlik. Havonta bizonyos összeget befizetünk a közös

házi pénztárunkba. Így lehetőség nyílik pénzbeli adomá-

nyok küldésére is.

Ha az országos elnökségtől jön kérés bajba jutott testvér-

közösségek megsegítésére, azonnal tudunk intézkedni. Sok

templom körüli és templomon belüli munkát is végzünk,

amelyekben presbiter testvéreink is jelentős számban részt

vesznek. A templomban mindig van friss virág, környeze-

tünk is mindig tiszta.

A Református Nőszövetség Értesítője Oldal 6

A Református Nőszövetség Értesítője Oldal 7

Az 1994. évi hivatalos megalakulás óta folyamatosan rög-

zítjük eseményeinket egy naplóban, képekkel illusztrálva.

Az egyházmegyei, egyházkerületi, országos a nőszövetsé-

gi alkalmakon rendszeresen részt veszünk. A nők világ

imanapját, a Kárpát-medencei imaalkalmakat kis közössé-

günkben mindig megtartjuk.

A parókia udvarán minden esztendőben összejövünk, kb.

30-35-en. Az összejövetelt áhítattal kezdjük, majd a fino-

man elkészített bográcsgulyást fogyasztjuk el meghitt test-

véri beszélgetések közepette

. Mindezek mellett legfontosabb a hitünk mélyítése, a

rendszeres bibliaolvasás, az imádkozás. Az Úr mindig

meghallgatja a hitből fakadó imákat. Tudnunk kell, nem

elég elfogadni Isten szeretetét, a lelki ajándékokat, azokat

meg kell másokkal is osztani. Személyes példával kell elől

járni, hogy másokat is bevonhassunk Isten országának épí-

tésébe. Sokszínű, sokrétű feladataink lehetnek a gyüleke-

zetünkben. Csak kövessük mindig az Úr útját, halljuk meg

az Ő szavát. Az mindig kap, ki másokkal jót tesz. Szolgá-

latainkban mindig az Úré legyen a dicsőség!

Túrmezei Erzsébet verssoraival szeretném zárni beszámo-

lómat:

Égi a küldetés, ezer a feladat,

Megállni nem lehet, lankadni nem szabad.

Szentlelkével vezet, erőt ad Mestered.

Lankadni nem szabad, megállni nem lehet.

dr. Korondi Klára

a szerencsi református nőszövetség elnöke

Szolgáló

lélekkel

élve

Dávidházy Ferencné

Szalóky Zsuzsanna

Dávidházy Ferencné Szalóky Zsuzsanna, (Zsuzsa néni)

1938. szept. 14. született Bakonyszentkirályon. Édesapja

református lelkész, édesanyja tanítónő volt. Iskoláit

Szentkirályon, Győrben, majd a Pápai Tanítóképzőben

végezte.

A gyermekkor a vészterhes kor árnyékában telt, de ezt

ellensúlyozta a szülők gondoskodó szeretete. Ez a szere-

tet azonban nem volt elfogult: gyakran emlegette Zsuzsa

néni Zsuzsa lányának és Zsolt fiának a lelkész édesapa

érdekes párhuzamát: s a kertész is megmetszi a féltett

gyümölcsfát, akkor hogyan engedhetné a szülő felügye-

let nélkül fejlődni legféltettebb kincsét – a gyermekét?

A családi fészek melege és a falu összetartozása segített

átvészelni a háborút és az azt követő Rákosi-korszakot.

A háború idején fűzte a család szorosabbra kapcsolatát

Fodor Andrással, a későbbi tatai lelkésszel, aki hosszú

heteket töltött Szentkirályon a legnehezebb háborús hó-

napokban.

A 60-as évek közepén Bandi bácsi tatai parókiáján talál-

kozott Zsuzsa néni későbbi férjével, Dávidházy Ferenc-

cel, aki később a szabadhegyi gyülekezet presbitere lett.

Közös életük Győrben, Szabadhegyen indult, amit végig-

kísért a család jelmondata „Légy hű mindhalálig”. A Jó-

zsef Attila utcai házban az ifjú pár együtt élt Szalóky

Béla bácsival és Mariska nénivel, Zsuzsa néni szüleivel,

aki a Pápán megszerzett tanítói diplomáját szentkirályi,

nyúli, munkahely után a győri, akkor Gorkij iskolában

kamatoztatta. Innen került aztán a szabadhegyi József

Attila Általános Iskolába, ahol nyugdíjazásáig dolgozott

magyar-ének szakos tanárként, mivel közben Pécsett ta-

nári diplomát szerzett.

Zsuzsa néni hihetetlen energiája és akaratereje nemcsak

idős szüleinek, férjének és gyermekeinek volt támasza a

szükség idején, hanem unokáinak is, de ne feledkezzünk

meg a gyülekezet érdekében végzett áldozatos munkájáról

sem. Nőszövetségünknek az 2001-es újjáalakulása óta

oszlopos tagja. Amikor egészsége engedi, jelen van köz-

tünk. Korábban konferenciákra is elkísért, mostanában

helyben végezhető és időponthoz szorosan nem kötődő

tevékenységekben segít. (Úrasztali terítők rendbe tétele,

írásbeli dokumentumok szerkesztése, kávéfőzés szeretet-

vendégségre). Rendszeresen részt vesz a vasárnapi gyer-

mek-foglakozásokon, ahol kicsikkel játékos módon ismer-

teti meg a Biblia tanításait. Bölcsességével terelget ben-

nünket a jó irányba. Bizalommal fordulhatunk hozzá bár-

milyen kérdéssel. Kérjük, mennyei Atyánkat hadd lehes-

sen még hosszú ideig közöttünk, valamennyiünk épülésé-

re!

B. T-né Győr, József Attila úti gyülekezet

Gyengéné Fogarassy Margit Nőszövetség

Országos Konferencia és

a Zsindelyné Tüdős Klára Díjak átadása

Magyar Református Nőszövetség 2012. szeptember 29-

én tartotta a Magyarországi Református Egyház Zsinatá-

nak székházában díjátadó konferenciáját.

Dr. Szabó István a Dunamelléki Egyházkerület püspöke

nyitó áhítatát a Zak 2. alapján tartotta. Zakariás könyvé-

nek üzenete: lejárt a Babiloni fogság ideje, meg lehetett

kezdeni a templom építését, a szétszóratott nép össze-

gyűjtését. De sokan meglankadtak, sokan pedig a munkát

el sem kezdték, csak várják és nézik. Így vagyunk mi is

20 egynéhány év után. Ezért van szükségünk prófétai

vigaszra. Nem gunyoros megjegyzésekre, ahogy sokan

gondolják.

A próféta jövendölései lényegében az ő korában már be-

teljesedtek, és mégsem teljesedtek be, mert a beteljese-

dett váradalomban az Úr új váradalmakat nyit meg. Az

igazi beteljesedés a spirituális, ami az Anyaszentegyház-

ról szól, aminek határait nem lehet lemérni. Nincs olyan,

hogy oda már nem fér be senki. Határai nem állnak meg

az én, a Te gyülekezetednél, a Nőszövetségnél. Ne mérd

meg a határát, mert nem lesz bekerítve.

„Hallgasson minden test”. Hallgassanak azok is, akik

kritizálnak, cinikusak, álpróféták. De az Úr ezt mondja:

hallgasson mindenki. Mi is, mert meg kell értenünk, mi

az, amikor az Úr felkel az Ő szentséges helyéről. Hall-

gasson minden test, mert sokszor nem tudjuk, mit te-

szünk, mert sokszor úgy gondoljuk, jobban tudjuk az

Úrnál. Néha nem is baj, ha hallgatunk, mert akkor odafi-

gyelünk.

Hálásak vagyunk, hogy újrakezdődhetett egyházunkban

a nők szervezett munkája, és az asszonyok végzik azt a

különleges és páratlan szolgálatot, amit az Úr szívükre

helyezett.

Dr. Pásztor Jánosné a Nőszövetség elnöke köszöntője

után Tarr Zoltán zsinati tanácsos tartott előadást „A re-

formátus egyház feladatai változó társadalmunkban,

református válaszok korunk szociális kérdéseire” cím-

mel. Előadásának első részében a Református Egyházban

lévő belső feszültségekről beszélt. Sokszor nincs meg

ezek kezelésének, feldolgozásának technikája. Nincs

meg a kibeszélés helye és tere, bár ez nem teljesen igaz,

mert a különböző ülések, összejövetelek ezt a célt is

szolgálnák, de ott sokszor nem ez történik. Statikusan

(megállapodottan) gondolkodunk a körülöttünk lévő vi-

lágról, az egyházról, bár tudjuk, hogy változó világ vesz

bennünket körül. A belső falak között várjuk, hogy meg-

találjanak minket, pedig Isten szeretete arra hívna, hogy

mozgásban legyünk. Az 1881-ben kitalált egyházszerve-

zetünk erősen továbbgondolásra szorulna.

A Nőszövetség ma erőteljesebben van jelen az egyház-

ban, mint a háború idején. Túlságosan nagy hatással van-

nak olyan társadalmi jelenségek, amelyek megoldatlanok

és amelyektől elszakadni nem tudunk, pl. az ügynökkér-

dés megoldatlansága, mely az egyház életét is mételyezi,

és sok bántást okoz.

Mi a feladatunk, mi az, amit küldetésünknek érzünk

helyi és országos szinten?

A közfeladatok ellátása (pl. egyházi iskolák) egyre több

fizikai és anyagi erőt vesznek ki egyházunkból. Sokszor

erőn felül is.

Az egyház elsőrendű küldetése az igehirdetés, amelyet

korszerű, előremutató módon kell tennünk. Nem pusztán

a prédikációban, de minden más szolgálatban is.

Oda kell állnunk a rászorulók mellé. Azok mellé, akik-

nek a sorsát ma egyre kevesebben vállalják. Nem párt-

ként és nem szakszervezetként. Ehhez bátorság, világos

látás, határozott talajfogás szükséges.

Törekednünk kell a fiatal nemzedékek megszólítására.

Egyre többen vannak, akik nem tagadják meg Istent, de

megtagadják az egyházakkal való közösséget. El kell

rugaszkodnunk a stabilitástól, a parókiális gondolkodás-

tól, meg kell találnunk azt a módot, hogy ezek a fiatalok

hogyan tudnak találkozni Isten Igéjével.

El kellene fogadnunk, hogy vannak olyan lelkészek, akik

nem a parókián belül, hanem pl. a gyárakban, vasúton

szolgálnak, és az ő szolgálatuk semmivel sem kevesebb,

mint más lelkészeké.

Végezetül hálát kell adni, hogy vagyunk, hogy lehetünk

a szolgálat ezernyi formájában. Fontos dolog volt a

Zsindelyné Tüdős Klára Díj alapítása, hogy a Nőszövet-

ség ezzel elismeri azok szolgálatát, akik sokat tettek az

egyházért, gyülekezetükért. Mindezt akkor, amikor még

nem egy sír felett állunk, emléktáblát avatunk, hanem

még a testvérek életében.

Gilicze Andrásné lelkipásztor, a Református Nőszövet-

ség titkára „A Református Nőszövetség feladatai változó

társadalmunkban, református válaszok korunk szociá-

lis, diakóniai kérdéseire” című előadásában a téma kap-

csán sok gyakorlati példát is bemutatott, melynek írott

változatát jelen Hírlevelünkben részletesen közöljük.

Dr. Pásztor Jánosné a Zsindelyné Tüdős Klára Díjak

átadáskor beszélt a díj jelentőségéről, és megjegyezte,

hogy ilyenkor mindig szomorú, mert szíve szerint min-

den nőszövetségi tagnak adna egy díjat, de sajnos erre

nincs mód. A díjazottak Nőszövetségben végzett mun-

kásságát az Egyházkerületi Nőszövetségek vezetői rövi-

den ismertették és egy-egy Igével kértek áldást további

életükre. A díjazottak nevében dr. Voglné dr. Szathmári

Ilona, a Református Nőszövetség megbízott jogtanácso-

sa, a Dunamelléki Nőszövetség küldötte köszönte meg az

elismerést. A konferencia Bagi László lelkipásztor imád-

ságával és áldással zárult.

Oldal 8 A Református Nőszövetség Értesítője

Oldal 9 A Református Nőszövetség Értesítője

A Zsindelyné Tüdős Klára Díj 2012. évi díjazottjai

Antoni Erzsébet

Dunamelléki

Nőszövetség

Szolgálata során nagyon sokat tett azért, hogy a Szatmárnémeti Láncos templomi és a Bicskei gyüle-

kezet testvéri kapcsolatba kerüljön. Először gyülekezeti szinten, később a nálunk is megalakult Nő-

szövetséggel. Egyetlen lánya és unokái után áttelepülve Bicskére, oszlopos tagja lett a nőszövetség-

nek. Sok kedves asszonytestvérrel szerveztek „filléres ruhavásárt”, erre a célra felajánlott, jó állapotú

használt ruhákból, melynek bevétele a karácsonyi ajándékozást támogatta. Sok finom süteménnyel

segítette a nőszövetség Orián Géza karácsonyi cigánymisszióját, a tiszai nagy árvíz idején pedig ruha

és pénzgyűjtéssel vette ki részét a feladatokból

Most karácsony előtt a „Nyilas Misi” akcióban készítettek dobozokat a nőszövetség szervezésében. A

Láncos templomi és a Bicskei Református Nőszövetség több alkalommal látogatták egymást – a 2000

-ben tett bicskei látogatásuk alkalmával a Szatmáriak zászlajára kötött szalag felirata ez volt:

„Szeretteinkké lettetek” (I.Thess. 2,8). A Dunamellék tavaszi konferenciáját 11 alkalommal látta ven-

dégül Bicske. Mindezeknek a szolgálatoknak motorja volt Antoni Erzsébet, akiből életének minden

öröme és megpróbáltatása között sugárzott az Istenbe vetett élő hit, ami örömökben hálát, nehézsé-

gekben erőt és reményt adott a számára. Az idén töltötte be 80. évét .Adja Isten, hogy még sokáig

szolgálhasson közöttünk!

Baráth Miklósné

Ványi Ilona Sára

Tiszántúli Nőszövetség

Baráth Miklósé Sárika Nyírvasváriban született. Iskolai tanulmányait szülőfalujában, Budapesten,

majd a Nyíregyházi Tanítóképző Főiskolán végezte, ahol 1960-ban tanítói oklevelet szerzett. Férje,

Baráth Miklós révén, akivel 1961-ben házasodtak össze, református lelkészcsaládba került. Házassá-

gukból egy fiúk és egy leányuk született. Néhány évvel ezelőtt, 47 évi boldog házasság után veszítet-

te el férjét, amely nagyon megviselte Sárikát, de Isten segítségével, szerető családja, öt unokája és

szerető gyülekezete támogatásával ismét folytatja áldásos egyházi szolgálatát.

Kisléta után Nyírbátorban folytatta tanító-nevelői munkáját. Férjével együtt-aki kántori szolgálatot is

végzett- Sárika pedagógusként is végig hű volt egyházához, sok-sok áldott munkát vállalva.

Megalakulása —1993 .április 24.— óta a nyírbátori Bethlen Kata Református Nőszövetség elnöke,

melyet 19 éve irányít hűségesen, vezérigéjük , az I. Kor.15,58 szerint : „A ti munkátok nem hiába-

való az Úrban”! Baráthné Sárika a kezdetektől példamutató hűséggel végzi nőszövetségi szolgála-

tát, mint egyházmegyei összekötő is. Kedves, barátságos, nyílt egyénisége ismert a testvérek előtt.

Mindig lehet rá számítani. A kárpátaljai bibliaiskolák és konferenciák állandó segítője és résztvevője,

a berekfürdői konferenciákon, bibliaiskolákon a kezdetektől, férjével együtt, hűségesen részt vettek

és szolgáltak. Hitoktatóként városában, az ifjúság körében végzett áldott szolgálatával segítette lelké-

szei munkáját.

Dr. Benke Györgyné

Király Ildikó

Tiszáninneni Nőszövetség

Ungváron született, édesapja, Király Zoltán református lelkész volt akkor Csapon, édesanyja

Horkay Anna, Horkay Barna lelkész leánya. Heten voltak testvérek, ő az ötödik gyermek.

A II. világháború alatt lebombázták a csapi templomot és parókiát. Akkor menekültek a mostani

Magyarországra. Édesapja Sárospatak mellett, Bodroghalászon kapott lelkészi állást. Testvéreivel

együtt Sárospatakon érettségizett. Érettségi után magyar-ének tanári szakra felvételizett, de mint

lelkészleányt nem vették fel, így nem tudott tovább tanulni.

A sárospataki postahivatalba került, ahol egy évig dolgozott. Szép énekhangja volt (nyolc éves ko-

rától kántor volt édesapja mellett), így a sátoraljaújhelyi zeneiskolában egy Kolozsvárról menekült

operaénekesnő elvállalta tandíjmentes tanulójának. 1960-ban férjhez ment Benke György lelkész-

hez, aki akkor püspöki titkár volt Sárospatakon. Darányi Lajos püspök úr nyugdíjba menetele után

elkerültek Sajóvelezdre, ahol a gyülekezetben kántorkodott, és gyermekmunkát végzett. Gyermeke-

ik iskoláztatása miatt jöttek Sajóvelezdről Mezőkövesdre. Ebben a kis gyülekezetben kántori és

templomtakarítói munkát végezett annyi javadalommal, ami éppen kellett akkor a nyugdíjjogosult-

ságához. Tizenegy évvel később férjét Sárospatakra helyezték a Tudományos Gyűjtemények igaz-

gatójának, ahol ő idegenvezetői állást kapott. Sárospatakról a Miskolc Deszka-templomi gyüleke-

zetbe kerültek, ahol hivatalvezető és kántor lett. 1995-ben a Debreceni Teológiai Akadémián a

kathetékaképző levelező tagozatán hitoktatói oklevelet szerezett. A Miskolcon töltött tíz éven át

diakóniai munkát, hitoktatást végzett, és gyermek istentiszteleteket tartott. ,

Innen ment nyugdíjba. Bogácsra költöztek. Férje három évig a sárospataki Teológián tanított. Gyakran ő is vele ment, és segí-

tette munkájában. Jelenleg Mezőkövesden élnek. Cserépfaluban az ott szolgáló lelkész - vejével és lányával megalakították a

nőszövetséget. Ebben a munkában szolgál, mint a nőszövetség elnöke. Fáradhatatlanul munkálkodik az Egervölgyi Egyházme-

gye gyülekezeteiben a nőszövetségi szolgálatok kiteljesedésért. Emellett férjével az egri kórház pszichiátriai osztályán végzik

rendszeresen az iszákosmentő missziót a Kékkereszt Egyesület keretében. Öt gyermekük, és tizenkét unokájuk van. Gyermekeik

mindegyike végez gyülekezeti munkát kántorként, hitoktatóként, presbiterként. Hálás Istennek, hogy gyermekkora óta kapja az

erőt a gyülekezeti munkához, és ezt addig szeretné végezni, amíg Isten ezt jónak tartja.