hallai zoltÁn sziget magyarsÁga · 2020. 2. 6. · méhészek egyesülete 291 a nyugdíjasok...

HALLAI ZOLTÁN

SZIGETMAGYARSÁGA

■ ■

Hallai Zoltán ■ A sziget magyarsága

■ ■

A kiadvány megjelenését a Magyar Nemzeti Tanács, a Bethlen Gábor Alap,

Muzslya Helyi Közösség és a Szervó Mihály Általános Iskola támogatta

H A L L A I Z O L T Á N

A sziget magyarsága

Muzslya krónikája

(1890- 2010)

CD-melléklettel

Vajdasági Magyar Művelődési Intézet

Zenta, 2015

■ ■

© Hallai Zoltán, 2015 © Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2015

■ ■

TARTALOMBevezető 11

A település természeti adottságai 13A település neve 19A település története 21

Muzslya és határa az ős-, az ó-, a közép- és az újkorban 21A telepítés politikai, gazdasági, társadalmi körülményei 26Gazdasági helyzetkép 27A telepesek első évei (1890-1895) 30Honnan jöttek a telepesek? 32Nagybecskereki Felső Muzslya, illetve a réti telepesek névjegyzéke 33A település története 1895 és 1920 között 54A két világháború között 69A tanyavilág létrejöttétől 1970-ig 76A második világháború alatti időszak 79A település története a második világháború után (1945-1961) 89A település története 1961-től 2010-ig 94

Közigazgatás 99Jegyzők, bírák, helyi közösségi titkárok, anyakönyvvezetők 101Bírák, a helyi közösség tanácsának elnökei 103

A település gazdasági élete 107Földművelés 111Állattenyésztés 114Édesvízi haltenyésztés 117A földműves-szövetkezet 118Császárkert 122Iparosság 123Kereskedelem 128Közlekedés 129Piac, vásár, üzletek 131Egyszer volt a Piros Csizma vendéglő 132

Vallási élet 135Katolikus keresztény plébánia 135Harangok, orgonák 140Anyakönyvvezetés 142A plébánia temetője 149Az optáns temető 151

Lelkipásztorok, plébánosok, kántorok, harangozók 152Kántorok 158Az Emmausz fiúkollégium rövid története 161A kollégium szerepe a közép-bánsági magyar oktatásban 162A kollégium vezetői 163Cserkészek 164Muzslyai magyar keresztény baptista gyülekezet 165Adventista (szombatista) gyülekezet 166

Oktatás 169A muzslyai alapfokú oktatás rövid története 169A deonicai iskola 178Az optáns iskola 179Az iskolaigazgatóknak és a muzslyai iskola helybeli tanítóinak

és tanárainak a névsora 180Az óvoda rövid története 184

Művelődési élet 189A muzslyai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület 195Színjátszás 198Tánccsoport 200Citerások 201Szilasi-nap 203Kórusok, ének- és tánccsoportok 203A táncdalfesztivál 204A könyvtár 205Megemlékezések nemzeti, vallási ünnepeink alkalmából 207Sziveri János Művészeti Színpad 208Muzslyai irodalmárok 209A Sikoly irodalmi és művészeti folyóirat 220Grafikai Műhely 221MAKK - Muzslyai Amatőr Képzőművészek Klubja 222Fotózás 222Muzslyaiak Klubja 224Teleház 224Amatőr Szakácsok és Hagyományápolók Egyesülete 225Muzslyai lakodalom 227Pásztornap 228Zenészek egyesülete 229A Líra Popfesztivál 232A mozi története 234

■ ■

A sportélet múltja és jelene 237Labdarúgás 237A Lehel sportlegendája 248Kézilabda 249Sakk 260Asztalitenisz 262Boksz 263Kosárlabda 264Teke 265Női tornásziskola 267Atlétika 268Úszás 269Vívás 270

Az egészségügy rövid története 273A Vöröskereszt helyi szervezete 275Cukorbetegek Egyesülete 276

Civil szervezetek, egyesületek 279Háló - Közösségfejlesztő Keresztény Egyesület 279A muzslyai rádióklub - YU1GM N 279Nők Klubja 281Maltézer kisállattenyésztők egyesülete 286A muzslyai vadászok egyesülete - Krasnica 289Méhészek egyesülete 291A nyugdíjasok szervezete 293Az Önkéntes Tűzoltótestület 294Road Flyers Motorosklub 298Muzslya Motorosklub 300

Muzslya testvértelepülései 301Szobrok, emlékművek, emléktáblák, keresztek 303Tájékoztatás 307

Muzslyai Újság 308Liliom 309Mosoly 310M i 310Kukkantó - Stazice 311Zeppelin Rádió 311

Akik messze földön keresték boldogulásukat 315A főiskolát vagy egyetemet végzett muzslyai születésűek névsora 323Tehetségek 335Érdekességek 339

■ ■

A muzslyaiak táplálkozása a múltban és a közelmúltban 343A heti étrend télen 345A heti étrend nyáron 347

Utószó 349Forrásjegyzék 352Summary 353Zusammenfassung 355Pe3UMe 357

■ ■

Hangzó melléklet1. „Sej, haj, minek menjek el én a templomba...” (Előadja Szilasi Mihály

[1918-2000] asztali citerán. Gyűjtötte dr. Kiss Lajos 1968-ban)2. „Csínom Palkó...” (Előadja Szilasi Mihály asztali citerán. Gyűjtötte dr. Kiss Lajos

1968-ban)3. Juhásznóták (Előadja Lele József asztali citerán)4. Vajdasági ivónóták (Előadja a Muzslai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület

citerazenekara és vegyes kórusa. Művészeti vezető Rontó Márta)5. Sári szentem (Előadja a művelődési egyesület tamburazenekara és vegyes kórusa.

Megjelent a M uzslyai lakodalmi dalok című lemezen 1987-ben)6. Menyasszonytánc (Előadja a művelődési egyesület tamburazenekara. Megjelent

a M uzslyai lakodalmi dalok című lemezen 1987-ben)7. Szeretnélek megölelni (Előadja a művelődési egyesület tamburazenekara és Balázs

János [1944-2011] műkedvelő rádióénekes. Megjelent a M uzslyai lakodalmi dalok című lemezen 1987-ben)

8. Boldizsár Károly (1951-2010): M iért mentél el, kedvesem? (Előadja a Szivárvány együttes. Megjelent a Nélküled az élet gyötrelem című lemezükön 1986-ban)

9. Új a csizmám. Táborosi György (1882-1957) muzslyai csizmadia emlékére (Előadja a Szivárvány együttes)

10. M uzslyai kárlátó (Előadja a Szivárvány együttes. Megjelent a Csínom Palkó című kazettájukon 1987-ben)

11. Madarász Gyula: Barátfalván (Előadja Kovács Norbert és az M K Muzslya. Megjelent a Hétvégén a mulatóban című albumon 2012-ben)

12. Gyémánt Tibor (1958-2008): Bányászfiú dala (Előadja a Zsíroskenyér együttes, ének Gyémánt Tibor)

13. Békét a világnak (Előadja a Szivárvány együttes és a muzslyai vegyes kórus. Megjelent a Csínom Palkó című kazettájukon 1987-ben)

A felvétel újravágása a muzslyai Szivárvány stúdióban készült 2015-ben Hangmérnök Losonc Tibor Produkció Táborosi György

■ M uzslya krónikája ■ 9 ■

H elytörténetet írni egyszerre könnyű és nehéz feladat. Könnyű, mert a téma „helyben” van, az író benne él, vele lélegzik. De

épp ezért nehéz is: a „sine ira et studio” elv szellemében az írónak elfogulatlannak és pártatlannak kell lennie, képesnek arra, hogy a kívülálló szemével is nézze a települést, külön megfigyelve azt, amit az ott élők természetesnek, mindennapinak találnak, sőt feltárva az esetleges hibákat, hiányokat is. Mgr. Hallai Zoltán A sziget magyarsága című monográfiával erre a szinte lehetetlen feladatra vállalkozik.

Az első néhány fejezetben még a történelemtanáré a főszerep, adatokat sorol, rendszerez, magyaráz. Forrásokra támaszkodva, idézve, mégis szinte szűkszavúan mutatja be Muzslya földrajzi adottságait, a térség történetét az őskortól a telepítésig, majd a telepítés utáni évtizedeket. S közben, a jelenhez közeledve, észrevétlenül mesélővé válik: felbukkannak a visszaemlékezések, a személyes élmények, hogy aztán a közelmúlton át már úgy kalauzoljon bennünket, mint büszke házigazda, aki mindent meg akar mutatni az ámuló vendégnek: az intézményeket, a több tíz civil szervezetet, de mindenekelőtt a szorgalmas és öntudatos muzslyaiakat. A több mint húsz településről származó, különböző szokásokkal, nyelvjárással, elvárásokkal rendelkező lakosok egy közösséggé ko- vácsolódását ismertetve, szinte vezérmotívumként bukkan fel újra és újra a siker élménye: meg tudták, meg tudtuk csinálni. A könyv egyik, számomra legnagyobb erénye, hogy az író ezt a sikerélményt át tudja adni az olvasónak is.

Mert helytörténeti monográfiát írni egyszerre hálás és hálátlan vállalkozás. Hálás, mert a szerző biztos lehet benne, hogy évtizedek múlva is előveszik könyvét az utódok, megkeresik benne a nagymamát, dédapát. Ugyanakkor hálátlan is, hisz néhány szakmabelin kívül kevesen olvassák el az első oldaltól az utolsóig. Egy monográfia, valljuk be, ha csak száraz adatokkal szolgál, meglehetősen unalmas olvasmány lehet. Ezért akár pozitívumként is értékelhető, hogy a szerző kevesebbet foglalkozik a második világháborút megelőző időszakkal, mint a közelmúlttal. Ez ugyanis az az időszak, amelyben igazán otthonos - mindent s mindenkit ismer, számba vesz, bemutat, úgy, hogy közben maga is jelen van: Muzslyán felnövő, a felnőttek meséit ámulva hallgató gyerekként, labdát kergető sportolóként, az iskola diákjaként, tanáraként, majd igazgatójaként, a település

■ 10 ■ A sziget magyarsága ■

polgármestereként. Mgr. Hallai Zoltán azonban mindenekelőtt és -felett büszke muzslyai. Büszke arra, hogy a négyszáz-egynéhány szegény földművescsalád utódai a sokszor mostoha körülmények ellenére is dinamikus, fejlődő, virágzó településsé tették Muzslyát, létrehozva és megőrizve sajátos hagyományaikat, nyelvjárásukat, magyarságukat.

Muzslya krónikája nem a szigorú értelemben vett krónika. Nemcsak a múltat, hanem a jelent is elénk tárja. És egy villanásnyira talán a jövőbe vezető utat is.

Sokéves kutatómunka, adatgyűjtés és rendszerezés lehet ebben a munkában, ez nem vitás. De nem ez a legfontosabb. Az üzenet a fontos, amelyet hordoz: tény és való, hogy a települések és lakóik sorsát sokszor a nagypolitika határozza meg, és nem mindig pozitív értelemben, mégis, ha egy közösség összetart, vannak céljai, és küzd azokért, talpon tud maradni, és csodákra képes. S mert a csodákra most is szükség van, ez lehet a jövőbe vezető út is.

Nehéz és talán hálátlan feladatra vállalkozott mgr. Hallai Zoltán e monográfia megírásakor. Hogy ez mennyire sikerült, azt döntse el a kedves olvasó. Egy biztos: érdemes volt.

Papp Patai Erzsébet

■ Muzslya krónikája ■ 11 ■

BEVEZETŐ

Már régóta várat magára Muzslya monográfiája, amely a teljesség igényével, részletesen és sokrétűen mutatná be a település múltját és jelenét. Muzslya fennállásának centenáriumára (1990-ben) szeretett történelem szakos tanárom, a megboldogult Karl Miklós jóvoltából megjelent egy igen értékes könyv A dűlőutak szorgos népe címmel. Ez a kiadvány mind terjedelmében, mind tartalmában rendhagyónak számít, s a rendszerváltás után napvilágot látott településmonográfiák között az elsők közé sorolható. Ennek ellenére az előző rendszer, a kommunista szellem erőinek ténykedése meghagyta nyomait benne. Vannak társadalmi-történelmi korszakok, amelyek hiányoznak a könyvből - vagy a véletlen folytán maradtak ki, vagy mert megjelentetésük sértette volna valakik személyét, múltját, társadalmi-politikai szerepét, ideológiáját. A könyv anyagát több esetben használtam fel történelmi forrásként (a település kialakulását végigkövető Torontál hetilapot többször, időrendben idézem), különösen a betelepedés első évtizedeire vonatkozóan.

Nagybecskerek déli peremén százhúsz évvel ezelőtt a kietlen pusztából, a „semmiből”, az idetelepültek akaraterejéből, elszántságából, a megmaradásukért folytatott harcból, néhány év leforgása alatt kinőtt egy falu, Muzslya néven. Az idetelepített magyar telepesek a kilátástalan helyzetben is igyekeztek kiépíteni azt az életteret, amely biztosítani fogja számukra és az elkövetkező nemzedékek számára a megmaradást, a fejlődést, a jövőt. Nagyon rögös volt a boldoguláshoz vezető út, hisz a megművelésre alkalmas, ám rossz minőségű földek igen távol estek a betelepülő falutól. A város, ahonnan esetleg várható lett volna a segély a siralmas szociális helyzetben élő telepeseknek, szintén messze volt. Az idetelepítettek nagyobb segítségre, megértésre számítottak a magyar királyi kincstártól, amely a telepítést kezdeményezte, irányította, véghezvitte, ám csalódniuk kellett. Ezeknek az embereknek, akik megélhetést reméltek az ideköltözéstől, az éhínséggel, a rossz természeti körülményekkel, időjárási viszonyokkal, a nincstelenséggel kellett szembenézniük. Ezek a körülmények a családokban és a közösségben is az egymásrautaltságot serkentették - így teremtődtek meg az új közösség szellemi előfeltételei. Ebből alakult ki aztán az ún. muzslyai szellemiség, amely a különböző helységekből


ideérkezettek kultúrájából, szellemiségéből ötvöződött közösségivé. A település fejlődésének az akkor még oly távol lévő város lesz majd a meghatározója, vezérfonala. Legfőképpen azért, mert a város feldolgozóiparának is szüksége volt az olcsó munkaerőre, amelyben Muzslya bővelkedett.

A kezdeti bizonytalanságot és kilátástalanságot lassú, de folyamatos fejlődés követte, amelynek törésvonalai a világháborúk voltak. Ekkor a haladás rövid időre megtorpant, de megállítani, visszafordítani már nem lehetett.

A sziget magyarsága az elmúlt százhúsz év alatt folyamatosan kénytelen volt alkalmazkodni a határ, a hatalom és az izmusok változásához. Összefogva igyekezett védeni önazonosságát, szellemiségét, kultúráját (ö-ző nyelvjárását), átadva mindezt utódainak, hogy ők tiszteljék, ápolják, őrizzék tovább ezeket az értékeket - a hagyományokat.

■ Muzslya krónikája ■ 13 .

Muzslya a Bega és a Tisza folyók közötti területen épült, nyugat- északnyugat-kelet-délkeleti irányban. A földgömb északi részén, a földrajzi fokhálózat szerint az északi szélesség 45°23" és a keleti hosszúság 20°25" perc közötti területen fekszik, háromszög alakban. Tehát az északi földgömb közepén, a mérsékelt éghajlati övezetben terül el. Szomszédos falvak: Aradi - Aradác (ÉNy), Écska (DK), Lukácsfalva (D), Erzsébetlak (DNy) és Nagybecskerek (É). Muzslya a kiépülésekor, az 1890-es években 6 kilométer távolságra volt a várostól. Ma már egybenőtt vele, a város szerves részét képezi, ezért a térképeken mint különálló település nincs is feltüntetve. Nagybecskerek 83-85 méteres tengerszint feletti magasságon fekszik, Muzslya 75-82,5 méteres tengerszint feletti magasságon.

Ez azt bizonyítja, hogy a Föld őstörténetében létező tónak (amely a mai Közép-Bánság területén, északnyugat-délkeleti irányban húzódott, s a Bega folyó vezette le) az alsóbb pontján, löszplatón épült,1 körülbelül 2 méterrel az alluviális rétegek fölött, így lehet, hogy a faluban és közvetlen környékén sok helyen néhány ásónyom (60-100 centiméter) után már jó minőségű, vastag a homokréteg. Ez a homok építkezési és ipari nyersanyag. A település felszíne enyhén hullámos síkság. Muzslya területén és határában igen sokféle talajfajta található: humuszos, fekete, löszös, homokos,

A TELEPÜLÉS TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI

1 Borovszky Samu

szerk.: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye. Buda

pest, 1905, Orszá

gos Monográfia

Társaság, 1- 4 .

A Bega fo ly ó

M u zs ly á n á l

szikes, agyagos. A talaj összetétele és minősége szerint a határ talaját három csoportba oszthatjuk:

1) A Tisza menti, alacsony fekvésű részt a réti feketeföld képezi. Ez elég jól terem, m ert évezredek alatt sok növényi maradvány halm ozódott fel benne. A gyakori, magas talajvíz hátráltatja a megmunkálását. A felszíni és a talajvíz levezetéséhez csatornahálózat szükséges, ami részben kiépült (35 km), de rendszeres karbantartást is igényelne. A megmunkálható földek megművelése azért is körülményes, m ert messze vannak a falutól (10-13 km), a Tisza irányába (nyugat).

2) A határ középső része gyengén terem, mert a talaj sziksós (szlatina). A sziksós talaj világosszürke színű, és nagyon kötött (agyagszerű), tehát nehéz megmunkálni.

3) A település és környéke a legtermőbb - ez a homokos, réti feketeföld.Az ilyen talaj könnyen munkálható, mállékony és szellős. A faluhoz ezek a földek esnek a legközelebb, ezért ezeket művelik meg legjobban.2

Az alföldi síkságot dombhátak (humkák) teszik egyenetlenné. Magasságuk eléri a 78-82 métert is. A Debela humka, a határ leg-


■ A település természeti adottságai ■ 15 ■

magasabb pontja 82,5 m magasságon van, kicsit távolabb mocsaras területek, nádasok találhatók.

A település és a hozzá tartozó határ vízrajzát két meghatározó folyó, a Tisza és a Bega kis szakasza, a természetes erek (Kis-ér, Nagyér, Peták, Tasi, Barát), a határban húzódó mesterséges csatornák (Hetes-ág, Nagy-kanális, főcsatorna stb.), a természetes mocsarak- nádasok (Szarka-tó, Farkas-tó, Halas-tó, Vényes, Ignác, Német), a mesterséges tavak (Csepeli, Peskara 1., 2., a Kis- és Nagy-homokosok), valamint a halastavak (Lóczi, Muzslyai, Nikolic, Lénárt) képezik. A folyók az elmúlt 120 év alatt többször veszélyeztették a települést, ezért a 1960-as években és 2006-ban újabb gátakat emeltek a település előtti részben (a Vályogosnál, a Háromfertály alatt) a Tisza irányában (délkelet-délnyugat vonalban).

A rét lecsapolása: mivel a határ a Tisza felé lejt, ezért a Tiszából átszivárgó víz nagy megmunkálható területeket vont uralma alá szinte minden tavasszal. Annak tudatában, hogy a telepesek a kiosztott 10,5 hold földből csak a magasabb fekvésűeket tudták megművelni (a földeknek körülbelül a felét), a kincstár 1893-ban rétlecsapoló társaságot hozott létre, hogy csatornarendszerrel vízmentesítsék a vizenyős területeket. Párhuzamosan a Tisza-töltéssel 8,5 kilométer hosszúságban főcsatornát építettek, amely a megmunkálható területekről összegyűjtötte az átszivárgó vizet, amelyet szivattyú segítségével tolózáras nyomócsövön keresztül vezettek vissza a Tiszába 45 kilométer hosszú mellékcsatorna-rendszeren. Az egész

A D eb e la h u m ka


csatornarendszert úgy építették ki, hogy a Tisza alacsony vízállása esetén a szabadesés elve alapján is lefolyt a víz, ha a tolózárat kinyitották. A lecsapolással biztonságosabbá tették a földek megmunkálását. Később ezeknek a csatornáknak a vizét öntözésre is felhasználták. A csatornák karbantartására a Tisza- és Víztársaság munkásokat alkalmazott, akik a füvet, nádat kaszálták a csatornák partján, tisztították a csatornákat a hínártól, sástól, felügyeltek a vízállásukra stb. Évtizedeken keresztül jól működött az a lecsapolórendszer. A múlt század kilencvenes éveinek háborús, gazdasági válságos időszakában nem gondozták, és nagy részét visszafoglalta a természet.

Muzslya éghajlata alföldi jellegű, túlnyomóan szeles és száraz időszakokkal, nagyobb hőmérséklet-ingadozásokkal. Ez az éghajlat a földművelésre és az ember életére is kedvezőtlenül hat.

Az évi hőingadozás nagy (70-75 °C), a csapadékmennyiség (eső, hó) alacsony. Négy évszak van. A tél hideg, sőt néha zord, a nyár forró, a tavasz és az ősz rövid és szeles. Január az év leghidegebb hónapja, olykor -30 °C hideg is van. Május végétől hirtelen felmelegedés következik, majd júliusban beáll a kánikula. Ilyenkor a hőmérő higanyszála 40 °C feletti forróságot is mutat. Némely években az augusztus melegebb, mint a július. Szeptember első fele a „vénasszonyok nyara”, amikor az ember és a növények, állatok számára kellemes a hőmérséklet, majd következik a rohamos lehűlés, az őszi esőzések. A nagybecskereki meteorológiai állomás folyamatos méréseinek alapadatai Muzslyára is vonatkoztathatóak. Télen a légnyomás értéke a Földközi-tenger hatása alatt a kontinentális légnyomás adatait megközelítően 766-766,4 Hgmm, a légáramlás pedig nyugati-északnyugati. Az uralkodó szélirány (egész évben) keletidélkeleti, a kossava ősszel és tavasszal napokon át megállás nélkül fuj.

A tavasz és az ősz sokkal szelesebb, mint a nyár és a tél. A kossava mellett északi, északnyugati és déli szél fúj. Az átlaghőmérséklet, többévi megfigyelés alapján, évszakokra lebontva télen 0,5, tavasz- szal 12,2, nyáron 21,2, ősszel 11,0 °C. Mértek szélsőséges értékeket is: így télen -32 Celsius-fokot, nyáron 39,9 Celsius-fokot. Az évi hőingadozás 71 °C. Az évi csapadék mennyisége 600-700 mm. Az a baj, hogy néha sok csapadék esik (például 1937-ben 820 mm), néha meg nagyon kevés (pl. 1948-ban 340 mm). Az időbeli eloszlás szerint a tavaszi és az őszi időszakban hullik a legtöbb csapadék. A százéves átlag a csapadékmennyiség szempontjából a következő: 33 év túl nedves, 33 év túl száraz és 33 év normális. Szerencsére a májusi hónap esős szokott lenni (a májusi eső aranyat ér - szól a népi mondás). A december előtti fagyok ritkák, ha vannak, akkor

■ A település természeti adottságai ■ 17 ■

általában mindenszentek időszakában. A telek legtöbbször csapadékosak, hó, eső esik. Vannak túl zord, illetve enyhe telek is. Olykor már májusban beköszönt a nyár, és egészen szeptember végéig eltart. A nyár forró és száraz. Egy-egy nyári zápor teljes felfrissülést jelent ember, állat, növény számára.3

A haszonnövények fejlődésében a napsütéses órák száma is fontos. Ha a búza, kukorica, napraforgó vagy más haszonnövény nem kapja meg a kellő mennyiségű napfényt, akkor gyengén fejlődik. A mi vidékünkön a napfényes órák száma évente 2230 (évi 93 napot jelent), ami a búzának vagy a kukoricának elég, de a szőlőnek, a dohánynak vagy a déligyümölcsöknek kevés. Augusztus a legnaposabb (évi 330 óra napsütés/hó), november a legborúsabb hónap (évi 54 óra borús idő/hó).

A térség flóráját a rónaságon honos növényfajok képezik, amelyek jól bírják az erre a tájra jellemző éghajlatot, a csapadék, a hőmennyiség, a napfény ilyen eloszlását. A haszonnövényeken kívül a cserjék családjából a következők találhatók itt: fekete juhar, mogyoró, galagonya, csipkebogyó, kökény, szeder stb. A fák közül a nyárfa különböző fajtái (jegenye, kanadai, ezüst stb.), emellett bodza, akác, hárs, kőris, nyír, tölgy, eper, fűz.

A mocsaras-lápos területen előforduló növények: nád, sás, káka, vízililiom, sulyom, tavirózsa stb. Az alföldre jellemző gyomnövények szinte minden fajtája megtalálható Muzslyán és határában. A legelterjedtebbek a tarack, a parcsing, a tyúkhúr, a vörös és bodor paréj, az aranka stb. (az utóbbi időben a parlagfű is terjedőben van). A kalászosokkal együtt nőnek bizonyos gyomnövények, mint pl. a konkoly, a búzavirág, a szarkaláb, a pipacs, a kikerics, a vadrepce stb.

Az éghajlat, a térség növényvilága meghatározza az állatvilág sokszínűségét és számbeliségét. Az állatvilágból az alföldre jellemző fajok fordulnak elő. A határban a tápláléklánc függvényében a következő vadállatok és madarak élnek: nyúl, róka, őz, vaddisznó (a legnagyobb vaddisznó, amelyet a helybéli vadászok kilőttek, majdnem 200 kilogrammos volt), sakál, borz, vadmacska, vadkacsa, fácán, ölyv, rétisas, bagoly, szarka (amely már urbanizálódott, és teljesen alkalmazkodott a falusi-városi világhoz, szinte otthonosan él a faluban, s mindjobban kiszorítja a vadgalambot), fogoly (kis számban), seregély (egy-egy termény érésekor nagy csoportokban szüretelnek a seregélyek), vadgerle, sárgarigó, pacsirta, veréb, valamint a vándormadarak közül a gólya, fecske, méhmadár stb.

A település területén és a határban is élnek rágcsálók, az időjárási viszonyoktól és a velük táplálkozók számától függően kisebb- 3 Uo.


nagyobb számban: egér, güzü, patkány (pocok), hörcsög, mezei egér. Görény és menyét is él itt.

M int már említettük, a falu határában több álló- és folyóvíz van, azokban pedig gyíkok, halak, vízisiklók. A halfajták közül a következők a legelterjedtebbek: kárász (arany), törpeharcsa (amerikai), szürke harcsa, keszeg, süllő, csuka, amur, bandár, cigánypotyka. A békák több fajtája is előfordul: varangyos, kecskebéka, levelibéka stb., valamint teknős is él itt. Az állóvizek biztos megélhetést nyújtanak a siklóknak, muslincáknak, szúnyogoknak, amelyek főleg a meleg, esős időszakban szaporodnak el mértéktelenül. A kullancs is jelen van mind a településen, mind a határában (a fertőzött kullancs csípésétől, sajnos, már több helybeli betegedett meg). A falu határában élnek a vízhez kötődő madarak: szürke gém, nádi veréb stb.

A legyeket sem hagyhatjuk említés nélkül, hisz közülük több fajta talált otthonra ebben a térségben. A faluban az ún. házi és zöld legyek élnek (számos betegség okozói). A település határában a bögölylegyek a legelterjedtebbek, amelyek sok kellemetlenséget okoztak a határban dolgozó embereknek, a legelésző és dolgozó állatoknak.


A TELEPÜLÉS NEVE

A település neve és eredetének értelmezése vitatott, magyarázata nem egyértelmű. A „Muzslya” vagy „Muzsla” mint földrajzi fogalom a Kárpát-medence három országában is megtalálható. Magyarországon a Mátra hegység egyik csúcsának a neve Muzsla. A mai Szlovákia területén a Duna bal partján levő Párkány város közelében található egy település, amelynek a neve Muzsla, és itt, a Délvidéken, Vajdaság területén szintén egy település viseli a Muzslya nevet.

Érdekes, hogy a két helység nevéhez fűződő magyarázatok merőben eltérnek egymástól. A szerzők mindkét esetben történelmi forrásokra hivatkozva más-más érvekkel magyarázzák a települések nevét. A szlovákiai Muzsla esetében a kötet szerzőinek4 kiindulópontja az, hogy „a név szláv személynévből származik, a helynévadás módja azonban magyar”. A délvidéki Muzslya (Muzsla) esetében A dűlőutak szorgos népe c. mű szerzője, Karl Miklós feltételezése szerint az elnevezés szláv közös névre vezethető vissza: ez a „muzara”, amely azt a helyet jelenthette, ahol a gulyáikat, nyájaikat legeltették a pásztorok, és állataikat is ott fejték.5 A szlovákiai Muzsla első említése 1226-ból származik egy jómódú muzslai nemesi család kapcsán. A forrás Muzslai Simon fiát, Barancsot említi, aki Lászlónak, Szlavónia hercegének a tisztviselője 1245-ben. A szlovákiai Muzsla neve 1337-ben Érsek Muzsla, 1570-es adat szerint „Alsó Muzslán állt az érsek majorsága, amely ez idő szerint pusztult Felső Muzsla falu, melyben 26 lakott ház volt, 18 zsellér és üresen álló telke van.” A XVIII. században a szlovákiai Muzslát, mármint Muzslát mint falut említik az oklevelek, források, eltűnt a „felső” meghatározás, e nélkül szerepel a mai napig.

Szerintem valószínűbb, hogy a felvidéki Muzslai nemesi család kapott (uralkodóktól hűségért, katonai, politikai érdemekért) vagy megvásárolt birtokai voltak feltüntetve a délvidéki XVII-XIX. századi térképeken. Számtalan hasonló példát lehetne felsorolni nemzeti történelmünk folyamán egy-egy nemesi család birtokairól, amelyeket hűségéért, katonai, politikai érdemeiért kapott a kor uralkodójától. A Muzslai család már a XIII. században jelen volt a mai Délvidéken - Szlavóniában (mint tisztségviselők). Szerintem az sem jelentéktelen, hogy a XVII-XIX. századbéli földrajzi térképeken (amelyeket a Monarchia adott ki) a mai Muzslya területe is

4 Kuzma, Ivan:

Muzsla. A kezdetektől 1920-ig. Muzsla, 1997,

Muzsla Önkor

mányzata, /Telepü

léstörténeti vázla

tok, [1]/, 26- 27 .

5 Karl Miklós: A dűlőutak szorgos népe. Novi Sad, 1990,

Forum Könyvki

adó, 20.


6 Ćuk, Dušan

szerk.: Zrenjanin. Zrenjanin, 1966,

Skupština opštine

Zrenjanin, 27 .

Muzsla - Muschla néven van feltüntetve. A következtetés módszerét alkalmazva jutottam erre a megállapításra, amelynek értelmében a délvidéki (szerbiai) Muzslya neve a Muzslai családdal hozható összefüggésbe. Így tehát mindkét névváltozat - Muzslya, illetve Muzsla - helyes, elfogadott, alkalmazható szóban és írásban (a helységnév meghatározását illetően egy történelmi-nyelvi-földrajzi kutatás is adhatna érdemleges választ erre a kérdésre).

A betelepülés kezdetén, 1890-től 1920-ig a falu neve előbb Felsőmuzslya, majd Felső-Muzslya, végül Felső Muzslya lett. Az első világháború után, amikor Jugoszláviához csatolták a Délvidéket (Vajdaságot) és ezzel Muzslyát is, a nevét szerb nyelvre fordították le. Így kapta a Gornja Muzlja nevet. Ezt az 1941-44-es német uralom (a második világháború) alatt Ober Muschla névre módosították. A második világháborút követő rendszer- és hatalomváltás eredményeként, a kommunista-szocialista hatalom határozata szerint a település neve 1955-től Muzslya (Muzlja) lett.6


Muzslya és határa az ős-, az ó-, a közép- és az újkorban

Ő S K O R

A település és környékének domborzata a legutóbbi jégkorszakot követően alakult ki (i. e. 14 000-5500). A domborzat végleges megformálásában a legnagyobb szerep az eróziós erőknek: a szélnek, a víznek, a jégnek, a hőmérséklet ingadozásának és az itteni löszös lerakódásoknak jutott. Muzslya mint település is egy löszhátra épült. A Tisza, a Bega és a Temes folyók eróziós munkája, valamint a folyók szabályozása is befolyásolta ezt a folyamatot (a XIX. század derekáig a töltésemelési munkálatok nagyobb részét elvégezték), hisz a lerakódásokkal, új medreikkel formálták, alakították e térség domborzatát. A legutóbbi jégkorszakot követő felmelegedéssel a jég és a hó gyors olvadásnak indult, ami megnövelte a folyók vízmeny- nyiségét. A folyók és mellékágaik megáradtak a nagy víztömegtől, és elöntötték a környező területeket, hogy aztán a levonuló víztömeg új utakat keressen.

A településnek a város irányában fekvő homokos-löszös területein (ma több homokos található ebben a térségben), valamint a településhez tartozó határban már az őskorban is kialakultak és éltek emberi közösségek - azokon a területeken, amelyeket a Tisza és a Bega folyók nem árasztottak el a tavaszi, őszi időszakban. Ezek a területek az árterületekhez viszonyítva néhány méterrel magasabban fekszenek a tengerszint felett, ami általános biztonságot, túlélési lehetőséget nyújtott az áradások idején itt települést kialakító embereknek. A település határában lévő Kristiceva humkán (79,5 méter magas domb) a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben talált agyagedények és egyéb tárgyak egyértelműen bizonyítják, hogy a kőkorszakban (a neolitikumban) itt a starcevói kultúra fejlettségi szintjén levő emberi közösség élt. Ebben a térségben a korai, csiszolt- kő-korszaknak az i. e. V. évezredtől 3400-ig tartó időszakában az agyagtárgyak megmunkálásában mindkét forma elterjedt: nemcsak kezdetleges, hanem finomabban megmunkált agyagedényeket és egyéb tárgyakat is találtak itt. A szürke és sötétbarna-fekete színű,

A TELEPÜLÉS TÖRTÉNETE


7 Radišić, Radovan:

Iskopavanje

na lokalitetu

Kristićeva humka

kod Mužlje. Rad Vojvođanskih M uzeja, 1966- 68 ,

15- 17, 109- 111.

8 Borovszky szerk.:

i. m.

9 Krawczuk, Alek-

sander: Római császárok. Budapest,

1988, IM P Könyv

kiadó, 178- 185.

A muzslyai homokosnál

ta lá lt , kőből készült

őskori hasító- és

szúróeszközök

különböző ornamentumokkal díszített agyagedények a nagybecskereki városi múzeumban vannak kiállítva. A későbbi Muzslya határában élő emberek halászattal (agyag hálósúlyokat is találtak), vadászattal, állattenyésztéssel, földműveléssel, gölöncsérséggel foglalkoztak, s a kemencékben égetett agyagedényeiket és más tárgyaikat kereskedés útján értékesítették. Hasonló agyag- és csonttárgyakat találtak a régészek a muzslyai homokosok létrejöttekor is (a Csepelinél). Az előbb említett állandó lakhelyeken bukkantak rá a bronzkor idejéből származó fémkorszaki tárgyakra is. Ezek főleg fegyverek, szúró-hasító eszközök, szerszámok és ékszerek voltak. A fémkorszak területeinken kevésbé kutatott történelmi korszak, ezért sok kérdés még megválaszolásra vár.7

Ó k o r

Hérodotosz görög író (i. e. V. század) a későbbi Torontál vármegye területéről azt írja, hogy ott agatirszek éltek. Sztrabón, az i. e. I. századi földrajzíró is említést tett ezekről a területekről. Ő a gétákat és a dákokat említi, akik abban az időben terjeszkedtek a Bega és a Temes folyók mentén.8 A Római Birodalom a hatalmát a dákok területeire is kiterjesztette i. e. a II. század végén. Traianus római császár (98-tól 117-ig uralkodott) 101-ben indította az első hadjáratát Decebal, Dácia királya ellen, a hadjárat teljes római győzelmet hozott, és 106-ban Traianus meghódította Dácia területét.9

A mai Bánság területén a rómaiak több őrállomást, erődöt emeltek, a dákok és más barbár törzsek betörésének megakadályozása végett. Így határ menti védőzónát (limes) építettek ki, amelyen keresztül védték a Római Birodalom határát és területét. A különböző ásatások alkalmával előkerült római pénzérmék - Nagybecskerek, Écska, Erzsébetlak, Óécska (Stajicevo), Perlasz

■ A település története ■ 23 ■

területén - igazolják a rómaiak (katonaság, kereskedők, iparosok, adóbeszedők) több évszázados jelenlétét ebben a térségben. Élénk kereskedelem folyt a római kereskedők és a barbár törzsek között. A rómaiak főleg fegyvert, textilanyagot, edényeket stb. adtak el a barbároknak, azoktól pedig bőrt, állatokat, bort stb. vásároltak. Ebben a térségben a béke törékeny volt. A vándorló népek folyamatos betörésével egyre gyengült a Római Birodalom, mígnem az V. században megbukott. A római császárság bukását követően a népvándorlók célba vették a mai Torontál vármegye területét, hogy kifosszák és elűzzék a lakosságát, majd rövidebb-hosszabb időre be is telepítették ezeket a területeket is.

K ö z é p k o r

A középkor kezdetén (IV. század) a gótok vonták uralmuk alá Torontál vármegye területét (a Tisza, a Duna és a Maros folyók közötti térséget). A század derekán megjelentek a szlávok, akiknek a római császárok az erőviszonyok egyensúlyozása céljából a többi barbár törzzsel szemben engedélyezték a betelepülést mocsaras, lápos, nádas területekre. A hunok megjelenése (V. század) és néhány évtizedes jelenléte lényegében nem befolyásolta és nem is változtatta meg a középkor kezdetén az itt élők életét és megmaradását (alánok, gótok, gepidák), sőt szövetségre ösztönözte őket. A germán törzs (gepidák) egy évszázadon keresztül érvényesítette hatalmát ebben a térségben. A VII. században az avarok a gepidák ellen harcolva huzamosabb időre biztosították jelenlétüket Pannóniában, így Torontál vármegyében is. A IX. században törtek be ezekre a területekre a magyar honfoglaló törzsek (Szoárd és Kadocsa rokonság, Ajtony nemzetség), és vették fennhatóságuk alá a területekkel együtt az itt élő népeket is. A mai Bánság déli területét gyéren lakták, mert ez

A Csepeli-homokosnál

ta lá lt , k iége te tt

agyagból készített

hálósúly


10 Borovszky szerk.:

i. m. 334- 340 .

volt a gyepű - határ menti terület - , az állandó katonai műveletek színhelye. A feudális keresztény magyar állam létrejöttével a helyzet az itt élők számára biztonságossá vált. Beindult egy több évszázadra megalapozott, jól szervezett gazdasági, társadalmi, katonai, politikai, közigazgatási, vallási rendszer, amely előfeltétele volt a gyarapodásra alapozó keresztény értékrendszer megteremtésének.10

Ez a fokozott fejlődés a XV. század végéig nyomon követhető. Azokban a századokban több város alakult ki ebben a térségben (Nagybecskerek, Óbecse stb.). Az egyházi adófizető polgárok száma a városokban fokozatosan nőtt, erről tanúskodnak a korabeli egyházi okiratok. Az iparosok, kereskedők jelenlétével, számbeli növekedésével magyarázható a városok lakosságának növekedése, gazdasági vonzáskörének kiterjedése is.

E kor keresztény központjainak egyike a bánáti aracsi pusztatemplom (amelynek maradványai - Beodra és Törökbecse határában - ma is bizonyítják nem egész ezeréves jelenlétünket ebben a térségben). A középkori magyar állam töretlen fejlődését a XV. század politikai, katonai hanyatlása követte, ami lehetővé tette a török uralom terjedését.

A török hódoltsággal (XVI. század) e területek felfokozott katonai csatározások színhelyeivé váltak (a Magyar Királyság és a Habsburg-uralom ellen), ezért részben elnéptelenedtek. A lakosság északabbra vándorolt, és összetétele is megváltozott. A délszláv területekről a török elől menekülve fokozatosan betelepültek a szerbek, akik előbb a határ menti területeken telepedtek le, majd északabbra is vándoroltak.

Ú j k o r

A Balkán-félszigetről a XV. századtól a folytonos török betörések elől menekülő szerb lakosság fokozatosan betelepült Bánság - To- rontál területére is, amit előbb a magyar királyok, majd a bécsi udvar is támogatott. Ennek tudható be a lakosság nemzeti összetételének a változása. A múlt század nyolcvanas éveiben a muzslyai Lehel sportpálya és a tűzoltólaktanya előtti műút építésekor végzett földmunkák alkalmával az utászok emberi csontmaradványokra bukkantak. A városból érkező régészek megállapították, hogy a leletek török időbeli (XVI. századi) sírokból valók. E sírok kapcsolatba hozhatók azzal, hogy 1552-ben a török elfoglalta Torontál vármegyét és Becskerek várát. Szokoli Mohamed beglerbég seregének diadala után török fennhatóság alá vonta e területeket. Kezdetét vette a 166 éves


török uralom (az 1718-as pozsareváci békével a Magyar Királyság területei közül utolsóként szabadult fel Torontál vármegye). A török hódoltságot követően e területek a bécsi császári Habsburg-uralom alá kerültek, előbb katonai-közigazgatási meghatározással, majd polgári igazgatás alá vonták őket.11

A polgárosodásra és nemzeti önállóságra törekvő magyar nemzetnek a Bécs önkényuralma elleni politikája katonai konfrontációhoz vezetett a XIX. század derekán. Ez a történelemben az 1848/49-es magyar forradalom és a Kossuth Lajos vezette szabadságharc néven vált nemzetközileg is ismertté. A katonai csatározások ebben a térségben - Nagybecskereken és környékén - is zajlottak (becskereki, perlaszi csaták), megosztva az itt élőket (magyarokat és szerbeket) nemzeti, vallási, politikai és katonai alapon, kialakítva a forradalom és szabadságharc pártolóinak és ellenzőinek táborát. A bécsi reakció győzelmét követően, 1849-ben a bécsi udvar, jutalmul a szerbeknek, rövid időre létrehozta és irányításra adta az autonóm Szerb Vajdaságot. 1860-ban Bánságot és Torontál vármegyét is, az autonóm Szerb Vajdasággal együtt, újra Magyarországhoz csatolta. Az 1867-es kiegyezéssel Magyarország elnyerte belső államiságát. A történelmi Magyarország területén megteremtődtek a feltételek a polgári gondolkodás, filozófia gyakorlati megnyilvánulására. A XIX. század második felében a szabad versenyes gazdálkodás teljes kibontakozása lehetővé tette az addig soha nem látott fejlődést az élet minden területén. Nagybecskereken és környékén teljes mértékben beindult a polgárosodás. A gyáripar lendületes fejlődése munkaerőt igényelt, a magyar politikai elit hatalmának fenntarthatóságát remélve biztos szavazóbázisra vágyott. Gazdasági erejét fokozva elindította és megvalósította a muzslyaiak betelepítését.12

11 C uk szerk.: i. m.

28- 32.

12 Hanák Péter:

Magyarország története 1890- 1918. Budapest, 1978,

Akadémiai Kiadó,

238- 420 .

A K ris ticeva h u m k á n á l

t a lá l t a g y a g e d é n y e k


A telepítés politikai, gazdasági, társadalmi körülményei

A muzslyai betelepítés az elsődleges tervezet szerint már az 1867- es kiegyezést követő időben kezdetét vette (tervek, döntések, engedélyek, banki garanciák előkészítése), de megvalósítására csak a századforduló végén került sor. A Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium volt az illetékes a telepesek számára az állami tulajdonban lévő földből telkeket, legelőt, kaszálót, földművelésre alkalmas földet biztosítani. A magyarok betelepülésének millenniumára (895-1895) a hatalmi párt végre akarta hajtani ezt a tervet. A telepítéssel kapcsolatban több mozzanatra kell kitérnünk. M indenekelőtt a politikai előzményeket kell megvizsgálnunk, amelyek előkészítették, megadták az alaphangot a telepítést illetően. Nem jelentéktelen megvilágítani a század társadalmi légkörét mind országos (magyarországi), mind nagybecskereki vonatkozásban.

Magyarországon az 1867-es kiegyezés után, a liberális kapitalizmus korszakában az ország, mindenekelőtt a főváros és a nagyobb gazdasági központok rohamos ipari fejlődésnek indultak - mintha az Ausztriához viszonyított lemaradást szerették volna behozni. A tőkés fejlődés a gazdaság minden területére behatolt, és az ország központjából fokozottan a vidékre is kiterjedt. Ennek tudható be, hogy sorra épültek a gyárak, vasútvonalak, üzletek, hivatalok, a bankok fiókintézetei, új pénztárak nyíltak, nyomdák, nagy- és kiskereskedelmi társaságok alakultak. A közlekedésben, a teher- és személyszállításban egyaránt beindult a forradalmasított gőzmasinák alkalmazása. A hosszú évszázados lassú életet egyre gyorsuló tempó váltotta fel. Ennek szele, majd vihara Torontál vármegyében is éreztette hatását. Itt is sorra alakultak az újabb és újabb vállalati kezdeményezések, amelyek mind több és több kézi munkaerőt igényeltek.13

Az országot a századforduló végén a Szabadelvű Párt kormányozta, Tisza Kálmán vezetésével. Ez a párt teljes mértékben kiszolgálta a nagypolgárság érdekeit, megteremtve azt a törvényes légkört, amelyet a tőke megkövetelt a gyarapodás, a haladás, a fejlődés és a profit érdekében.14

Az 1888-as nagybecskereki választást a kormánypártiak (szabadelvűek) csak nyúlfarknyi különbséggel nyerték meg. Ez igen felbőszítette Hertelendy József főispánt, aki az elkövetkező időszakbeli választásokon úgy akarta biztosítani a kormánypártiak fölényesebb

13 Uo. 403- 426 . győzelmét, hogy sürgetni kezdte a „muzslyaiak” betelepítését, akik14 Uo. 53. majd biztos szavazóbázist képeznek a hatalmon lévőknek, a kor-

■ A település története ■ 2 7 ■

mánypártiaknak, s nem kell aggódnia többé a választások kimenetele miatt. A muzslyaiak hűek maradtak a mindenkori hatalomhoz, és a Monarchia bukásáig támogatták szavazatukkal. Elődeink szavazata mindentől függetlenül mindig biztos, kiszámítható alapot jelentett a hatalmon levőknek. Hertelendyék számára a muzslyaiakkal kötött örökváltsági szerződés volt a biztosítéka annak, hogy a telepesek szórahajlók lesznek, mert a kincstárnak több esetben joga volt a telkeket kártérítés nélkül visszavenni, amennyiben a telek tulajdonosa az adásvételi szerződés eseteiben nem tett eleget szerződésbeli kötelezettségének. (Hertelendyék mindig megtalálták volna a módját, hogy ha valaki „hűtlenné válik”, attól visszavegyék a telket. Erre a muzslyaiak nem adtak okot.)

Ekkoriban Nagybecskerek városának húszezer lakosa volt. A szavazásról szóló törvény egyik tétele, a szavazati jog vagy cenzus szerint szavazati joggal csak kétezer polgár rendelkezett (azok, akiknek a jövedelme erre alapot nyújtott: a tulajdonukban lévő 10 hold föld, valamint ház portával, vagy annak megfelelő egyéb bevétel). Nem véletlenül kaptak a muzslyai telepesek 10 holdnál több földet, házat telekkel, hisz ez biztosította a cenzust, illetve a 400 muzslyai szavazatot évtizedeken át a hatalmi pártnak.

Ha tudjuk, hogy az akkori választások nyíltak és szóbeliek voltak, világos, hogy így könnyen látni lehetett, ha valaki esetleg másképp szavazott volna, mint azt az adott személyek, körülmények elvárták. Emellett Nagybecskerek városának nemzeti összetétele sem volt a magyarság szempontjából kedvező a muzslyaiak telepítése korszakában, hisz a szlávok (szerbek) többséget képeztek (38,5%) a magyarokhoz viszonyítva (23,9%). Ezen a helyzeten is változtatni szerettek volna. Érdekes módon a muzslyaiak betelepítését követően ebben a tekintetben is megváltozott a százalékarány.15

Gazdasági helyzetkép

Nagybecskerek gazdasági életének alapját továbbra is a mezőgazdaság képezte. Az itt élő lakosság (1890-ben 21 943 lakos) 33 689 hold földön gazdálkodott. A nagybirtokosok 5618 holdjával szemben a kisbirtokosok, a telkesek és a város tulajdonában volt a földek nagyobbik része: 28 071 hold. Az ipar forradalma - a szabad versenyes kapitalizmus korában - a mezőgazdaságban is éreztette hatását. Különösen a századforduló végén kezdtek itt egész sor mezőgazdasági gépet (gőzekét, gőzcséplőt, aratógépet) alkalmazni, ami megkönnyítette a munkát a gazdaságban, emellett


i. m. 469- 481 .


az új agrotechnikai vívmányok, nemesített magok, fajok növelték a termelést és a minőséget is. Az őszi és tavaszi gabonaféléken kívül tengerit, cukorrépát, dohányt, kendert stb. termesztettek. A mezőgazdasághoz szorosan kötődött a feldolgozóipar, ami a század végén ugyancsak fellendült, különösen azon ágak, amelyek számára volt elegendő nyersanyag és részbeni piac is. 1868-ban megépült az első gőzmalom, majd 1882-ben az első gőzpékség, ahol napi hat tonna kenyeret sütöttek. 1888-ban felépült a spiritusz-, szeszfőzde, ahol konyakot is előállítottak. Időközben, 1884-ben megnyitották a szappan- és gyertyagyárat, 1894-ben pedig a szőnyeggyárat. A század végén Nagybecskerek ipari leltára a következő volt: egy sörgyár, négy gőzmalom, három téglagyár, két cserépgyár, egy gőzpékség, három ecetgyár. 1896-ban (a millenniumra, a magyarok betelepülésének első évezredére, 896-1896) megépült az első villanytelep. A gépipar mellett a kézművesség is igen jelentős tényezője volt az ipar fejlődésének. 60 féle mesterség közül megközelítőleg 589 bejegyzett iparosműhelyt tartottak nyilván, ebből 62 cipészműhelyt, 48 kőművesműhelyt, 41 csizmadiaműhelyt, 33 asztalosműhelyt stb. A kereskedelem is igen fejlett volt Nagybecskerek területén és környékén, ezt igazolja a kereskedelemmel foglalkozók száma (260). A gabonakereskedelemnek volt a legnagyobb tradíciója: 28-an foglalkoztak ezzel. Nagy magtárházakban tárolták a gabonát, megfelelő ár esetén szállították, közutakon, vasúton vagy a Begán, vízi úton. Az ezredfordulón Magyarország után Vajdaság, a Délvidék mondható a legnagyobb búzaexportőrnek Európában. A jó minőségű gabonának nagy keletje volt az egész európai kontinensen.16

Kereskedelemmel főleg helybeli zsidó kereskedők foglalkoztak, akik igen szorosan együttműködtek egymással, nemcsak az árak megszabásakor, hanem az üzletek fenntarthatóságát, a munkaerőt illetően is szinte érdekvédelmi szervezetként működtek. Nagy- becskerekről és környékéről a kereskedők főleg gabonaféléket, építőipari termékeket és kézművesipari termékeket szállítottak, míg a behozatal fára, különböző fémekre, késztermékekre, gépekre, vegyi termékekre, fűszerekre irányult, amelyeket a viszonteladók által vagy a saját üzleteiken keresztül értékesítettek a kereskedők.

Nagybecskereket a környező településekkel szárazföldi (nyári) és vízi utak kötötték össze. A nyári utakat csak a késő tavaszi, nyári és kora őszi időszakban lehetett állandó jelleggel használni, ekkor is hepehupásak voltak. Igen lassan haladhattak rajtuk a fogatos járművek, nem beszélve a teherszállítókról. A vízi kereskedelmi

16 Uo. 469- 481 . utak közül a Bega folyón a Temesvárral fenntartott kereskedelmi


kapcsolat volt a legfontosabb mindkét irányban. A nagybecskereki kikötőben több mint 3000 dereglye kötött ki évente, amelyek főleg gabonát, illetve más árut is szállítottak állati és emberi erővel vontatva a folyópartról.

A szárazföldi szállítás forradalmasítása a XIX. sz. 80-as, 90-es éveiben vette kezdetét, amikor megépültek az első vasutak. A legelső Nagybecskerek és Nagykikinda között épült meg 1883-ban, részben az állam, részben az érintett helységek anyagi támogatásával. Miután beváltotta a hozzá fűzött reményeket, az áruszállítás mellett beindult a személyszállítás és a postaforgalom is. Új, gazdaságilag megalapozott vasutak épültek ki a szélrózsa minden irányában: 1889-ben Módosnál, innen Margitán keresztül Versecig 1891-ben, majd Temesvárig 1893-ban. Dél irányában a másik vonal Pancsova felé épült, és 1894-ben adták át a forgalomnak. Torontál vármegye gazdasági, közigazgatási, kulturális központja Nagybecskerek volt. Mondani sem kell, mennyiben megváltozott azon települések élete is, amelyeken keresztülhaladt a vasút. Egy új időszámítás vette kezdetét.

A város gazdaságában mind több és több munkásnak adódott lehetőség a kenyérkeresésre, emiatt tömegesen vándoroltak a falvakból a városokba. Ennek hatására a városok lakosságának száma, szerkezete, szociális-társadalmi, nemzeti színezete is fokozatosan változott.17

Nagybecskerek lakosságának száma a századforduló végén százalékban is:

1. táblázat

Év Létszám Szlávok18 Ném etek M agyarok E gyéb

1880 19 529 43,2% 3 3 ,8% 19,3% 3,7%

OO \o o 2 1 934 38,5% 34,9% 23 ,9% 2,3%

1900 26 407 32,5% 30, 5% 3 5,5% 1,5%

A számadatok tükrében is jól látható, hogy a századforduló végén milyen mértékben, milyen százalékarányban növekedett a lakosság száma. Vessünk egy pillantást a lakosság nemzeti összetételére (1. táblázat). Ebben a kimutatásban a muzslyai magyarok nem szerepelnek (ha beleszámítjuk: plusz 3258 lakos). Ezek a számok megközelítőleg pontosak.

Nagybecskerek lakosságának nemzeti összetétele a muzslyai magyar telepesekkel - 1900:


66-68.

18 A szlávokhoz

tartoztak a szerbek,

a horvátok, a szlo

vákok, a rutének.

Uo. 72 .


19 Uo. 72 .

2. táblázat

M agyar Szerb Ném et Szlovák Rom án H orvát Rutén Egyéb

12 868 8090 8055 423 281 70 2 197

A magyarság szempontjából a századforduló végén igen kedvezően alakultak a számadatok; a muzslyai magyarok betelepülésével, ami 3258 lelket jelentett, valóban megnövekedett a lakosság száma, és lényegében számbeli többséget képeztek a szerbekhez és a németekhez viszonyítva. Ha ezt a számot hozzáadjuk Nagybecskerek akkori lakosainak a számához, akkor a századforduló végén nem 26 407, hanem 29 665 lakost kell számolnunk. A muzslyaiak akkori összlétszáma a magyarság százalékarányát majdnem 10%-kal növelte meg, és így az összpopulációnak a 40%-át magyarok képezték - vagyis ők alkották a többségi nemzetet (2. táblázat).

A magyarság számbeli növekedése az ezredforduló végén több tényezővel támasztható alá: a természetes szaporodás mellett mindenekelőtt a magyar kincstár telepítési politikája járult hozzá, valamint az ipari forradalom. A liberális gazdasági fellendüléssel folyamatosan nőtt a város felszívóereje, különösen a közeli falvak nincstelen szegényei próbálták így vágyukat megvalósítani - hogy fizetéshez mint állandó pénzforráshoz jussanak. A munkaadók is serkentették a városba költözést, hisz a mindjobban fokozódó termelés nagymértékben igényelte az olcsó, alulképzett munkaerőt, nemtől, nyelvtől, vallástól, lakóhelytől függetlenül.19

A telepesek első évei (1890-1895)

Az 1872-től megjelenő vegyes tartalmú Torontál hetilap 1892-től politikai napilappá alakult át. Az 1890. március 30-ai számában, A nagybecskereki telepítés címmel, a következőket írta:

„A nagybecskereki rétben lévő Felső-Muzslya nevű kincstári területen a magyar királyi kincstár körülbelül 420 családból telepes községet létesít. A telepítési terv szerint mindegyikük kap 600 szögöl belsőséget, 8 hold szántóföldet, kihasíttatik továbbá 1200 hold legelő, mely a telepesek közös vagyona, s esetleg a község, mint erkölcsi terület törzsvagyonát fogja képezni; megfelelő belsőségek lesznek továbbá átengedve az iskola, egyház és községháza céljaira, s ezen kívül kulturális célokra 50


hold szántó hasíttatik. A telepítendő s körülbelül 420 család névjegyzéke már összeállíttatott, a névjegyzék a kincstár részéről el is fogadtatott, s ezen idő szerint még csak az a kérdés nincs megoldva, hogy e telepítést, mint önálló községet létesítsék-e vagy Nagybecskerek városának kiegészítő részét képezze.

Városunk érdekeit nagyon közelről érinti a kérdés, mert ha a kincstár mintegy 10 ezer holdnyi területével kilép Becskerekből és a telepes községhez csatoltatik, akkor Nagybecskerek elveszíti azon összeget, melyet a kincstár pótadó fejében városunknak fizet s ez által a máris nagy 53 százaléknyi pótadó 60-70 százalékra emelkednék, ami súlyos megterhelés volna lakosságunknak. Megyénk főispánja Hertelendy József, kinek kezdeményezésére e nagy fontosságú mozgalom megindult, sürgős felhívást intézett ez ügyben városunk polgármesteréhez, hogy mielőbb tartandó rendkívüli városi képviselő-testület közgyűlésén tárgyalva, határozatot hozzon az iránt: vajon Nagybecskerek város a telepeseket a már összeállított, s maga a kincstár által is elfogadott névjegyzék alapján, az 1886. évi XXII. t. cz. 9. paragrafusa értelmében itteni illetőségűeknek, minden további alakszerűségének mellőzésével elismeri, illetve elfogadja-e vagy sem. Semmi kétségünk az iránt, hogy a város a telepeseket örömmel fogadja kebelébe. Mintegy 420 tiszta magyar ajkú családdal szaporodik ezzel lakosságának száma, melyek annak idején egyes uradalmak által telepíttetvén megyénk területére, a megyénk területét már-már elhagyni kényszerültek. A telepítés folytán városunk mellett alakuló telep mintegy védbástyája lesz megyénk színhelyén is a magyarságnak. A kincstár épület helységeiben április hó 3-án tarttatik meg a sorsolás, báró Malcomes Jeromos miniszteri felügyelete alatt, melyre a Monostor, Akács, Lőrincfalva, Kis- és Nagy-Bikács és Szaján községekből települő magyarok berendeltetnek, hogy új otthont nyerve, békés munkálkodásban törekedjenek a boldogulás felé, melyhez csak szorgalom s becsületes munkásság vezet.”20

A sorsolást a jelzett napon meg is tartották, a szabály szerint 50 koronát letétbe helyeztek, s ezt csak akkor kapták vissza a telepesek, ha az új telepen döngölt földből felemelték a ház falait. A sorsoláson csak 22-en nem jelentek meg, akiknek a telkeit utólag, 1891-ben

20 Torontál, 1890.

március 30.


sorsolták ki. Nagybecskerek számára több oknál fogva nem volt jelentéktelen az új telep hovatartozása. Ezért már áprilisban összeült a városi közgyűlés. Igen sok érv és ellenérv hangzott el. Érdekes módon nemzeti alapon oszlottak meg az érvelések. Végül is szavazattöbbséggel a közgyűlés úgy döntött, hogy az új telep, Muzslya, a városhoz fog tartozni, mint annak X. kerülete.

Honnan jöttek a telepesek?

3. táblázat

Szaján 155 család

Lőrincfalva 73 család

Nagybikács 51 család

Monostor (Kanizsamonostor) 41 család

Akács 24 család

Kisbikács 23 család

Lukácsfalva 15 család

Kisorosz 7 család

Istvánföld 7 család

Nagybecskerek 6 család

Gyulafalva (Telecska) 4 család

Torda 4 család

Udvarnok (Ittvarnok) 3 család

Firigyháza 2 család

Magyarcsernye 2 család

Nagykikinda 1 család

Magyarpadé 1 család

Egyházaskér (Verbica) 1 család

Ö s s z e s e n 420 család

M iután végigpásztázzuk a telepesek származásának helyét, látható, hogy háromnegyed részük Szajánból, Lőrincfalváról, Nagybikácsról és Monostorról érkezett. A névjegyzékből jól kivehető, hogy családok és rokon családok érkeztek egyes településekről, s az új telepen a vert falú házak sok kézi erővel, összefogással gyorsabban, könnyebben, idejében épülhettek meg (a tél beállta előtt). Faldöngetéskor a férfimunkaerő volt a döntő, bár a népes szegény családok a gyerekek munkaerejét is igénybe vették a ház építésekor, és nem csak akkor. Ez a 420 telepes család képezi az

21 Karl: i. m. 40 . őshonos muzslyaiakat, akik ma is a falu szívét, gerincét jelentik.21


Nagybecskereki Felső Muzslya, illetve a réti telepesek névjegyzéke

Az alábbi névjegyzék az 1890. április 3-ai teleksorsoláson jött létre. Mivel a telkek számozva voltak, a telepesek húztak egy számot, amellyel meghatározták azt a telket, amelyre majd a házukat építik. Ennek alapján állt össze az utcák lakóinak sorrendje. Az akkori utcanevek meghatározásakor azon személyek lettek a névadók, akik legtöbbet tettek az új telep kialakulásáért. Az sem jelentéktelen, hogy mely utcákat is nevezték el ezekről a személyekről. Muzslya főutcája Hertelendy Józsefről kapta a nevét, aki Torontál vármegye főispánja volt. A település másik két leghosszabb utcájának egyikét Rónay Jenőről nevezték el, aki előbb alispán, majd a megye főispánja volt, a másikat pedig, amelynek a végére a temetőt tervezték, báró Malcomes Jeromosról.22

4. táblázat

Az eredeti házszám A helység, A m ostani utcanév

és a telepesek neve ahonnan

ideköltöztek

és házszám

i. Bálint Antal M onostor Felszabadulás u. 3.

2. Túri Lázár Szaján Felszabadulás u. 5.

3. Bakos János Szaján Felszabadulás u. 7.

4. Vidács János Nagybikács Felszabadulás u. 9.

5. Üres porta Kivezető út Écska felé

6. Zom bori András Szaján Felszabadulás u. i3 .

7. Borbély Illés M onostor Felszabadulás u. 15.

8. Masa Imre M onostor Felszabadulás u. i7 .

9. Sziveri Ferenc M onostor Felszabadulás u. 19.

10. Id. Szabó Ferenc Szaján Felszabadulás u. 2 i.

1 1 . Ifj. Palatinus János Nagybikács Felszabadulás u. 23.

12. Rácz Péter Lőrincfalva Felszabadulás u. 25.

13 . Sári M ihály M onostor Felszabadulás u. 27.

14. Gerdov György Lukácsfalva Felszabadulás u. 29.

15. Sziver M ihály M onostor Felszabadulás u. 3 1.

16. Özv. Zakar Györgyné Szaján Felszabadulás u. 33.

17. Kapás József Nagybikács Felszabadulás u. 35.

18. Sári Pál Lőrincfalva Felszabadulás u. 37.

19. Visi András Lőrincfalva Felszabadulás u. 39. 22 Uo. 28- 39 .


20. Aranyos József Szaján Felszabadulás u. 4 1.

2 1. Legid. Móra Antal Szaján Felszabadulás u. 43.

22. Özv. Pakai Mihály Lőrincfalva Kis Ernő u. 10.

23. Pap Péter ( 18 9 1) Nagybecskerek Kis Ernő u. 8.

24. Deák János Lukácsfalva Kis Ernő u. 6.

25. Tezsla M ihály Gyulafalva

(Telecska) Kis Ernő u. 4.

26. Kuppis Károly M onostor Győzelem u. 5.

27. Lackó András Monostor Győzelem u. 7.

28. Simony István Lőrincfalva Győzelem u. 9.

29. Égető Ferenc Szaján Győzelem u. 1 1 .

30. Sári József M onostor Győzelem u. 13.

3 1 . Kazi Mátyás Kisorosz Győzelem u. 15.

32. Fekete Péter Szaján Győzelem u. 17.

33. Tápai István Szaján Győzelem u. 28.

34. Özv. Makai Albertné Lőrincfalva Győzelem u. 26.

35. Tápai Antal Lőrincfalva Győzelem u. 24.

36. Varga Ferenc ( 18 9 1) Szaján Győzelem u. 22.

37. Pakai József és

özvegy Palatinus Jánosné Kisbikács Győzelem u. 20.

38. Liptai Antal Szaján Győzelem u. 18.

39. Varga Sándor Szaján Győzelem u. 16.

40. Kéri Boldizsár Kisorosz Győzelem u. 14.

4 1. Bálint András M onostor Győzelem u. 12.

42. Tajti János Kisbikács Kis Ernő u. 3.

43. Borsos Antal Szaján Kis Ernő u. 3.

44. Rácz József Szaján Kis Ernő u. 7.

45. Saller Ignác M onostor Kis Ernő u. 9.

46. Bognár M ihály Lőrincfalva Kis Ernő u. 1 1 .

47. Vastag András Szaján Kis Ernő u. 13.

48. Hajnal Imre Szaján Felszabadulás u. 50.

49. Konter Gergely Lőrincfalva Felszabadulás u. 48.

50. Fejes János Szaján Felszabadulás u. 46.

5 1. Bodor András Istvánföld Felszabadulás u. 44.

52. Parigrosz Pál Lukácsfalva Felszabadulás u. 42.

53. Juhász M ihály Kisbikács Felszabadulás u. 40.

54. Bobojcsó Lőrinc M onostor Felszabadulás u. 38.

55. Csábi Józsefné Szaján Felszabadulás u. 36.

56. Kovács M ihály Akács Kun Béla u. 100.

57. Özv. Lábadi Antalné Kisorosz Kun Béla u. 98.

58. Bécsi József Szaján Kun Béla u. 96.


59. Karl Miklós Nagybikács

60. Miklós Ferenc Kisbikács

61. Tóth Antal Nagybikács

62. Lovas János Nagybikács

63. Közép Masa M ihály Monostor

64. Facél József Kisbikács

65. Masa Vendel Monostor

66. Id. Szarvák István Szaján

67. Szabó Ferenc Kisbikács

68. Jankó Illés Lőrincfalva

69. Budai Mátyás Akács

70. Rácz Frigyes Lőrincfalva

7 1 . Pozsár Szilveszter Szaján

72. Kéri László Kisbikács

73. Kószó János ( 18 9 1) Ittvarnok

(Udvarnok)

74.

75. Üresen hagyva iskolaépítésre

76. (A későbbi ún. parti iskola - K . M.)

77.

78. Nagyiván József Szaján

79. Bakás András Lőrincfalva

80. Rácz István Kisbikács

81. Zom bori István Akács

82. Teleki István Kisbikács

83. Bene Illés Szaján

84. Fekete Takács János Szaján

85. Tápai Gergely Szaján

86. Marus István Lőrincfalva

87. Ifj. Kormányos András Szaján

88. Tamasi András (majd Szöböllődi

család - K . M.) Kisbikács

89. Bakos István Lőrincfalva

90. Kósa Ágoston Szaján (Bika-tanya)

91. Borbély József Monostor

92. Csordás János Szaján

93. Szegi Ferenc Lukácsfalva

94. M akai György Lőrincfalva

95. Tamás Rózsa, férjezett

Varga Pálné Szaján

96. Hallai János Szaján

Kun Béla u. 94.

Kun Béla u. 92.

Kun Béla u. 90.

Győzelem zsákutca 10.





Kossuth Lajos u. 39.




Kossuth Lajos u. 3 1.






Kossuth Lajos. u. 1 1 1 .

Felszabadulás u. 32.








M agyar kommün u. 114 .

M agyar kommün u. 110 .

Magyar kommün u. 108.

M agyar kommün u. 104.







97. Szalma Ferenc (18 9 1)

98. Kovács József

99. M icsik István

100. Bognár József

10 1 . Rózsa József

Torda Kossuth Lajos u. 19.

Szaján M agyar kommün u. i05.

Lőrincfalva

Kisbikács

Lőrincfalva

(A 99 -es, 100-as, 10 1-es telkek az eredeti térképen is ki vannak

hagyva, mert itt nádas, vizenyős volt a talaj, lakóház építésére

alkalmatlan. Még napjainkban is él a „bánomkert” elnevezés a

telkekre vonatkozóan. Állítólag ezek a telepesek megbánták, hogy

idejöttek, s el is hagyták Muzslyát. - K . M.)

102. Id. Tóth Mátyás Szaján M agyar kommün u. 1 1 1 .

103. Kismárton József Szaján M agyar kommün u. i i 3 .

104. Hallai Imre Szaján M agyar kommün u. i i 5 .

105. Id. Horváth János Szaján M agyar kommün u. i2 i .

106. Urbán Pál Szaján M agyar kommün u. i23 .

107. Pakai György Lőrincfalva Felszabadulás u. i4.

108. Kószó Mátyás (18 9 1) Szaján Felszabadulás u. 12.

109. Fiser István Akács Felszabadulás u. 10.

110 . Dobó M ihály Szaján Felszabadulás u. 8.

1 1 1 . Horváth András Szaján Felszabadulás u. 6

1 1 2 / 1 . Sipos József (18 9 1) Nagybikács Felszabadulás u. 4.

1 12 / 2 . Csanádi András Lőrincfalva Felszabadulás u. 2.

1 1 3 . Ify Farkas József Szaján Arany János u. 1 14 .

1 14 . H ódi Jeremiás Szaján Arany János u. 110 .

1 1 5 . Duga György Lukácsfalva Arany János u. 108.

1 16 . Szűcs Pál (Kéri) Szaján Arany János u. 106.

1 17 . Márki József (állítólag A „bánomkert”

visszaköltözött) Lőrincfalva másik vége

118 . Csincsák Zsigmond utólag

megkapta a 438-as telket - K . M. Nem engedélyezték

Lőrincfalva az építkezést

119 . Gyarmati József Szaján Arany János u. 100.

120. Labanc György Szaján Arany János u. 98.

i 2 i / i . Bakos József Lőrincfalva Kossuth Lajos u. i.

12 1/ 2 . Csapó János Szaján Kossuth Lajos u. 3.

122 . Gyarmati Péter Szaján Kossuth Lajos u. 5.

12 3 . Petrik Péter Lőrincfalva Kossuth Lajos u. 7.

124. Zónai József Nagybikács Kossuth Lajos u. 9.

i2 5 . Tóth Mátyás Firigyháza Kossuth Lajos u. 1 1 .


126. Lakatos Istvánné Akács

127. Török József Monostor

128. Kormányos Antal Nagybikács

129. Lénárt József Szaján

130. Mészáros János Szaján

13 1 . Varga György Szaján

132 . Özv. Sipos Istvánné Szaján

133 . Báló Farkas Szaján

134. Kónya Antal M onostor

135 . Pópity Péter Lőrincfalva

136. Sziveri M ihály Lőrincfalva

137 . N agy Pál Lőrincfalva

138. Tápai Ferenc Lőrincfalva

139. Márton István

(18 9 1) M agyar Czerna

140. Váci István Szaján

14 1 . Bacsó István Szaján

142. Kipper Péter Nagybikács

143. Horváth József Akács

144. Kószó Mártonné Akács

145. Kálmán Antal Lőrincfalva

146. Tapasztó Juhász Anta Szaján

147. Jójárt István Akács

148. Dohar József Lőrincfalva

149. Sörös Györgyné Lőrincfalva

Kántor Roza

150. Androvics Péter Szaján

15 1 . Kurkó József Lőrincfalva

152 . Urbán István ( 18 9 1) Nagybecskerek

153 . T örköly Albert Szaján

154. Gaál Pál ( 18 9 1) Nagybecskerek

155 . Borbély János (18 9 1) Nagykikinda

156. Rácz M ihály Szaján

157 . Tavaszi Károly Nagybikács

158. Sörös Péter Szaján

159. Révész Ernő Lőrincfalva

160. Miklós Benedek Lőrincfalva

16 1. Babuskov János Lukácsfalva

162. Ifj. M icsik Antal Monostor

163. Viola András Gyulafalva


M agyar kommün u.

1 0 1 /A

M agyar kommün u. 10 1 .




Kossuth Lajos u. 8.

Kossuth Lajos u. 6.

Kossuth Lajos u. 4.

Kossuth Lajos u. 2.

Arany János u. 90.

Arany János u. 88.

Arany János u. 86.

Arany János u. 84.

Arany János u. 82.

Arany János u. 80.

Arany János u. 78.

Arany János u. 76.

Arany János u. 74.

Arany János u. 72.

Arany János u. 70.

Arany János u. 68.

Petőfi brigád u. 3.




Petőfi brigád u. 1 1 .






M agyar kommün u. 7 1.







164. Csonka György Nagybikács Magyar kommün u.

165. Özv. Tóth Mátyásné Lőrincfalva Magyar kommün u.

166. Mezei János József Nagybikács M agyar kommün u.

167. Kresón Mátyásné Kisbikács Magyar kommün u.

168. Erdei Lukácsné Szaján Kossuth Lajos u.

szül. Barta Ágnes

169. Ifj. Szarvák István Szaján Kossuth Lajos u.

170. Vencel István (18 9 1) Torda Kossuth Lajos u.

17 1 . M olnár István Istvánföld Kossuth Lajos u.

172 . Id. Szabó Pál Szaján Kossuth Lajos u.

173 . Szabó Ferenc Nagybikács M agyar kommün u.

174. Turányi Ádám Szaján Magyar kommün u.

175 . M artin Sebő Nagybikács M agyar kommün u.

176. Táborosi János és György Szaján Magyar kommün u.

177 . Özv. Kovács Józsefné Monostor Magyar kommün u.

178. Kiss Péter Lőrincfalva Magyar kommün u.

179. Gyömbér Márton Szaján Magyar kommün u.

180. Süli György Szaján Magyar kommün u.

18 1 . Baranyi János Nagybikács Magyar kommün u.

182. Zakar Jánosné Szaján Magyar kommün u.

183. Fekete Márton Szaján Magyar kommün u.

184. Kurkó János Lőrincfalva Petőfi brigád u.

185. Ágaston György Istvánföld Petőfi brigád u.

186. Túrús András Nagybikács Petőfi brigád u.

187. Csipak János Nagybikács Petőfi brigád u.

188. Bene Ferenc Szaján Petőfi brigád u.

189. Takács János Szaján Petőfi brigád u.

190. Lukács György Szaján Petőfi brigád u.

19 1 . Kovács István (Nagy) Szaján Kun Béla u.

192. Kovács Imre (Szirula) Szaján Kun Béla u.

193. Borbély György Monostor Kun Béla u.

194. Özv. Masa Mihályné M onostor Kun Béla u.

195. Kistóth János Szaján Kun Béla u.

196. Somorai István Nagybikács Kun Béla u.

197. Id. Vastag Mihály Szaján Kun Béla u.

198. M artin Péter Nagybikács Kun Béla u.

199. Pakai József Nagybikács Kun Béla u.

200. Termanov Andrija Lukácsfalva Kun Béla u.

20 1. M olnár József Szaján Kun Béla u.

202. Szekeres Pál Akács Kun Béla u.

203. Legid. Gyömbér István Szaján Kun Béla u.

8587

9 i

9516

18

20

22

9288

8482

78

76

727068

66

6462

17

1921

23

29333565

6971

7375777981

83

85

87

899 i


204. Özv. Varga Pálné és fia, Pál Szaján Kossuth Lajos u.

205. Pál István Lőrincfalva Kossuth Lajos u.

206. Szabó Pál Szaján Kossuth Lajos u.

207. Juhász Imre Torda Kossuth Lajos u.

208. Kanász István Nagybikács Kossuth Lajos u.

209. Égető Sándor Szaján Kossuth Lajos u.

2 10 . Vízi Flórián Lőrincfalva Kossuth Lajos u.

2 1 1 . Kazi M ihály Kisorosz Kossuth Lajos u.

2 12 . Budai Antal Szaján Kossuth Lajos u.

2 13 . N agy Pál Ittvarnok Kossuth Lajos u.

2 14 . Báló Gergely Szaján Kossuth Lajos u.

2 15 . Kósa József Szaján Kossuth Lajos u.

2 16 . Bodor Pál Istvánföld Kossuth Lajos u.

2 17 . Séra Pál Lőrincfalva Kun Béla u.

2 18 . Kósa Mátyásné és Péter Szaján Kun Béla u.

2 19 . Budai Andrásné Akács Kun Béla u.

220. Baranyi Mátyás Nagybikács Kun Béla u.

2 2 1. Baranyi András Nagybikács Kun Béla u.

222. Baráth János M agyar Czerna Kun Béla u.

223. Közép Kis András M onostor Kun Béla u.

224. Rúzsa János Lukácsfalva Kun Béla u.

225. Kántor József Nagybikács Kun Béla u.

226. Id. Kovács István Szaján Kun Béla u.

227. Törköly Flórián Szaján Kun Béla u.

228. Özv. Márki József Lőrincfalva Petőfi brigád u.

229. Papp János Akács Petőfi brigád u.

230. Smidt József Szaján Petőfi brigád u.

2 3 1. Lévai István Szaján Petőfi brigád u.

232. Biacsi Ferenc Lőrincfalva Kun Béla u.

233. N agy Gergely Akács Kun Béla u.

234. Ifj. Séra István Lőrincfalva Kun Béla u.

235. Vastag Antal Lőrincfalva Kun Béla u.

236. Bezdán Márton Gyulafalva Kun Béla u.

237. Miklós András Kisbikács Kun Béla u.

238. Szabó M ihály Gyulafalva Kun Béla u.

239. Kónya Péter M onostor Kun Béla u.

240. Ifj. Borbély János Monostor Kun Béla u.

241. Gera Márton Lőrincfalva Kun Béla u.

242. Szöllősi Antal Szaján Kun Béla u.

243. Takács József Akács Kun Béla u.

244. Csordás Illés Szaján Kun Béla u.

26.

28.

32

34.

36

384042 .

44 .

46 .

48 .

50

52

84.

82.

78.

76.

727068.

66.

64.

62.

60.

36

32

30

28.

53.

5149 .

47 .

4543 .

4 1

3937

3533.

3123.


245. Pap István Lőrincfalva Dózsa György u. 3 1.

246. Sövényházi István Lőrincfalva Dózsa György u. 29.

247. Zsarkó Berta M ihály ( 18 9 1) Kisorosz Dózsa György u. 27.

248. Csordás István Nagybikács Dózsa György u. 25.

249. Juhász János Monostor Dózsa György u. 2 1.

250. Masa József M onostor Dózsa György u. 19.

2 5 1. Kurunczi M ihály Szaján Magyar kommün u. 32.

252. N agy György Szaján Magyar kommün u. 36.

253. Váczi Jánosné Lőrincfalva Magyar kommün u. 40.

254. Bodri Gergely Szaján Magyar kommün u. 42.

255. Krecson András Nagybikács Magyar kommün u. 44.

256. Jójárt Imre Akács Magyar kommün u. 46.

257. Ify Palatinus István Szaján Magyar kommün u. 48.

258. Kihagyva a községházának M agyar kommün u. 50.



26 1. Kihagyva templomnak Magyar kommün u. 54.

262. Kihagyva paplaknak Magyar kommün u. 56.

263. Kihagyva paplaknak Magyar kommün u. 56.

264. Joó Lajos Monostor Petőfi brigád u. 26.

265. Id. Varga József Szaján Petőfi brigád u. 24.

266. Bezdán József Szaján Petőfi brigád u. 22.

267. Gera József Lőrincfalva Petőfi brigád u. 20.

268. Zsarkó Berta Ferenc Kisorosz Magyar kommün u. 59.

269. Tavaszi Pál Nagybikács Petőfi brigád u. 16.

270. Palatinus György Kisbikács Petőfi brigád u. 14.

2 7 1. Özv. Kiss András Monostor Petőfi brigád u. 12.

272. Tasi János Szaján Petőfi brigád u. 10.

273. Kószó Illés Szaján Petőfi brigád u. 8.

274. Kabók György Szaján Petőfi brigád u. 6.

275. Penyov Antal Lukácsfalva Petőfi brigád u. 4.

276. Gyömbér M ihály Szaján Arany János u. 62.

277. Törköly József Lőrincfalva Arany János u. 60.

278. Bakos János Lőrincfalva Arany János u. 56.

279. Rúzsa M ihály Lőrincfalva Arany János u. 54.

280. Ispánovics András Szaján Arany János u. 50.

28 1. Tápai György Szaján Arány János u. 48.

282. Erdei György Szaján Arany János u. 46.

283. Lábadi András Kisbikács Arany János u. 42.

284. GerdóAntal Istvánföld Arany János u. 40.

285. Zachari János Nagybikács Arany János u. 38.


286. Bálint János M onostor

287. Barta András Szaján

288. Kormányos Pál Nagybikács

289. Borbély Antal (18 9 1 ) Monostor

290. Kipper József Nagybikács

291. Plesz Péter (18 9 1) Nagybecskerek

292.

293.

294. Kihagyva iskolának

295.

296.

297. M icsik Mátyás Monostor

298. Özv. Aranyos Simonné Szaján

299. Kapás János Nagybikács

300. Prágai Istvánné Akács

30 1. Tóth János Monostor

302. Dohar Antal Szaján

303. Micske Pál Lőrincfalva

304. Borbély István M onostor

305. Ify Kovács József Monostor

306. Krajcsik István Szaján

307. Mezei György Nagybikács

308. Kertész János Akács

309. Palatinus Imre Kisbikács

310 . Kószó István Akács

3 1 1 . Kabók Boldizsár Kisorosz

3 12 . M artin Péter István Nagybikács

3 13 . Baranyi István Nagybikács

314 . Visnyei Márton Szaján

3 15 . Babuskov István Lukácsfalva

316 . Joó Pál ( 18 9 1) Nagybecskerek

3 17 . Horvát Mátyás (189 1) Szaján

318 . Horváth Antal Akács

319 . Gera Sándor Lőrincfalva

320. Setét András (18 9 1) Szaján

32 1. Tóth Ferenc Nagybikács

322. Bera György Szaján

323. Kökény István Lukácsfalva

324. Özv. Csipak Teréz és fia, Szaján

Tápai M ihály

Arany János u. 36.

Arany János u. 34.

Dózsa György u. 1.




Magyar kommün u. 57.

5 5., 5 3.









Dózsa György u. 1 1 .











Kun Béla u. 17.

Kun Béla u. 15 .

Kun Béla u. 13.

Kun Béla u. 1 1 .

Kun Béla u. 9.

Kun Béla u. 7.

Kun Béla u. 5.

Kun Béla u. 1.

Testvériség-egység u. 33.


325. Sztojkó József Lukácsfalva Testvériség-egység u. 29.

326. Joó Ferenc M onostor Testvériség-egység u. 27.

327. Id. Keszég József Szaján Testvériség-egység u. 25.

328. Lendvai András Szaján Testvériség-egység u. 2 1.

329. Onozó István Szaján Testvériség-egység u. 19.330. Kabók Albert (18 9 1) Szaján Magyar kommün u. 4.

3 3 1 . I^. Márki József Lőrincfalva Magyar kommün u. 10.

332. Kovács János Lőrincfalva Magyar kommün u. 12.

333. Halász M ihály Egyházaskér Magyar kommün u. 14.334. Facél Istvánné Kisbikács M agyar kommün u. 16.

335. Báló András Szaján Magyar kommün u. 18.

336. Márki Antal Lőrincfalva Magyar kommün u. 22.

337. Tasi István Szaján Magyar kommün u. 26.

338. Aranyos János Szaján Magyar kommün u. 29.

339. Kálmán József Lőrincfalva Dózsa György u. 14.340. Csordás Antal Nagybikács Dózsa György u. 12.

34 1. Palatínus István Kisbikács Dózsa György u. 10.

342. Borbély Gergely Monostor Magyar kommün u. 25.

343. Özv. Borbély János Monostor Magyar kommün u. 23.

344. Fodor János Lőrincfalva Magyar kommün u. 19.345. Farkas Márton Szaján Magyar kommün u. 17.346. Özv. Hegedős Imréné Lukácsfalva M agyar kommün u. 15.

347. Tápai Mátyás Szaján Magyar kommün u. 13.

348. Budai Péter Akács Magyar kommün u. 1 1 .

349. Varga Ferenc József Szaján Magyar kommün u. 5.

350. Kurkov Sima Lukácsfalva Testvériség-egység u. 17.3 5 1. Tapasztó Péter Szaján Testvériség-egység u. 15.

352. Varga István Szaján Testvériség-egység u. 13.

353. Budai Pál Szaján Testvériség-egység u. 9.

354. Kormányos Józsefné Nagybikács Testvériség-egység u. 7.

355. Kószó Györgyné Akács Testvériség-egység u. 3.

356. Liptai István Szaján Testvériség-egység u. 1.

357. Ify Bezdán József Szaján Arany János u. 6.

358. Varga Imre és neje, Lőrincfalva Arany János u. 10.

Sárközi Teréz

359. M ák József Lőrincfalva Arany János u. 12.

360. Masa M ihály Lőrincfalva Arany János u. 16.

36 1. Ify Szabó József Szaján Arany János u. 20.

362. Jung Miklós Nagybikács Arany János u. 22.

363. Lénárd György Akács Arany János u. 24.

364. Ágaston Mátyás Lőrincfalva Dózsa György u. 8.


365. Katarov Péter Lukácsfalva

366. Ify Palatinus Pál Nagybikács

367. Ify Barta M ihály Lőrincfalva

368. Aranyos Ferenc Szaján

369. Opelc Antal Nagybikács

370. Bera István Szaján

3 7 1. Kapás Antal Nagybikács

372. Sütő András Szaján

373. Sziveri József Lőrincfalva

374. Varga Istvánné szül. Szaján

Zom bori Anna

375. Balázs István Nagybikács

376. Id. Zom bori János Szaján

377. Kocsis József Nagybikács

378. Karl Mátyás Nagybikács

379. Tóth Lábadi András Szaján

380. Árpás Józsefné Szaján

38 1. Süveg Ferenc Lőrincfalva

382. Kószó János Akács

383. Zónai György Nagybikács

384. Tajti Gergely Szaján

385. Kuppis Lajos Monostor

386. Fekete Sándor Szaján

387. Magósi Ferenc Akács

388. Hallai István Nagybikács

389. Juhász János Szaján

390. Hallai Péter Szaján

391. Sándor József Lőrincfalva

392. Miklós Ágoston Kisbikács

393. Kátai József Kisbikács

394. Tapasztó Márton Szaján

395. Gyulai András Nagybikács

396. Gombos István Szaján

397. Viola István Szaján

398. Aranyos Antal Szaján

399. Tóth Tanács Illés és neje, Szaján

Zsuzsanna

400. Palatinus M árton Kisbikács

40 1. Kiss András (Káposztás) Monostor

402. Fekete Ferenc Szaján

403. Özv. Rácz Mihályné Kisbikács

Dózsa György u. 6

Dózsa György u. 4

Dózsa György u. 2

Arany János u. 97

Arany János u. 95

Arany János u. 93

Arany János u. 91

Arany János u. 89

Arany János u. 87

Arany János u. 85

Arany János u. 83

Arany János u. 81

Arany János u. 79

Arany János u. 77

Arany János u. 75

Arany János u. 73

Arany János u. 7 1

Arany János u. 69

Arany János u. 65

Arany János u. 63

Arany János u. 61

Arany János u. 57

Arany János u. 55

Arany János u. 53

Arany János u. 51

Arany János u. 49

Arany János u. 47

Arany János u. 45

Arany János u. 43

Arany János u. 4 1

Arany János u. 39

Arany János u. 37

Arany János u. 35

Arany János u. 33

Arany János u. 31

Arany János u. 29

Arany János u. 27

Arany János u. 25

Arany János u. 23

144 ■ A sziget magyarsága ■

404. Szalma Pál ( 18 9 1) Nagybecskerek Arany János u. 2 1.

405. Sípos Mátyás Lőrincfalva Arany János u. 19.

406. M icsik Antal Monostor Arany János u. 17.

407. Börcsök András ( 1891 ) Ittvarnok Arany János u. 15.

408. Bíró János Firigyháza Arany János u. 13.

409. Szőke Bálint Lőrincfalva Arany János u. 1 1 .

410. Sziveri János Lőrincfalva Arany János u. 9.

4 1 1 . Horváth Péter Akács Arany János u. 7.

412 . Horváth István (Sörke) Szaján Arany János u. 5.

41 3 . Rúzsa András Lőrincfalva Arany János u. 1.

414. Palatínus Pál Kisbikács Testvériség-egység u. 2.

415 . Kátai Ferenc Nagybikács Testvériség-egység u. 4.

416. Bödő György Szaján Testvériség-egység u. 6.

417 . Oláh János Szaján Testvériség-egység u. 8.

418. Keszég Dávid Szaján Testvériség-egység u. 10.

419. Kálmány István Lőrincfalva Magyar kommün u. 3/B

420. Bogdán János Lőrincfalva Kun Béla u. 58.

421 . Pósa József Szaján Kun Béla u. 56.

422. Bodor József Istvánföld Kun Béla u. 54.

423. Farkas György Szaján Kun Béla u. 46.

424. Tóth Antal Torda Kun Béla u. 40.

425. Hunka János ( 1891 ) Magyarpadé Kun Béla u. 36.

426. Takács Ferenc Szaján Kun Béla u. 32.

427. Id. Varga András Szaján Kun Béla u. 30.

428. Bodó Márton Monostor Kun Béla u. 28.

429. Csipak Ferenc Nagybikács Kun Béla u. 26.

430. Barta Mátyás Szaján Kun Béla u. 22.

431 . Bodor Márton Istvánföld Kun Béla u. 20.

432. Ifj. Pakai M ihály Lőrincfalva Kun Béla u. 16.

433. Kátai István Nagybikács Kun Béla u. 12.

434. Tasi Tamás Szaján Kun Béla u. 10.

A telepesek névjegyzékét megfigyelve látható, hogy 22 özvegy, főleg pedig özvegyasszony (17) kelt útra gyerekeivel erre a vidékre abban a reményben, hogy az új otthonban rájuk mosolyog a szerencse, és véget ér nehéz, viszontagságos korszakuk. Sajnos a muzslyai természeti adottságok nem sokban különböztek Szaján, Bikács vagy más települések természet adta lehetőségeitől. A férfimunkaerő (családapa) hiányát a család nagyon is megérezte, különösen a házépítés időszakában és a föld megmunkálásakor. Ezek a családok a testvérek, rokonok, ismerősök segítsége nélkül nehezen tudtak


volna boldogulni. A gyerekek munkaerejét is igénybe vették - ezt bizonyítja az iskolából való sok távolmaradás, különösen a mezőgazdasági munkák ideje alatt.

A telepítés véglegesen csak a XX. század húszas éveiben fejeződött be, mert addig még érkeztek betelepülők Hódegyházáról (Jázova), Tiszaszentmiklósról (Ostojicevo), Magyarszentmihályról (Szentmihály, Mihajlovo), Écskáról. Muzslya betelepítésének intenzitása az első, majd a második világháború utáni időszakokban világosan kimutatható (különösen a múlt század ötvenes éveitől), hisz ekkor láthatóan növekedett a lakosság száma, új utcák, iskola, templom épültek a településen. A nagybecskereki magyar királyi uradalommal a telepesek adásvételi szerződést kötöttek, amelynek lényege, hogy 50 év alatt kellett visszafizetniük a vételárat, amely a telek (600 szögöl - 2400 m2), a szántó (8 katasztrális hold), a legelő (3 holdnyi), valamint a vert falú ház tetőszerkezete árának összegét képezte. A visszafizetendő összeg 4201 korona 94 fillért tett ki. Mai szemmel nézve számunkra az előbb említett összeg keveset mond. H a figyelembe vesszük az idetelepültek gazdasági erejét, akkor az arányok tükrében másképpen értékeljük az évente visszafizetendő 200 forintot. Mivel a telepesek zöme elsősorban a földművelésben foglalkoztatott bérmunkás, cseléd, napszámos volt, havi 20-25 forint jövedelemmel, évente 240-300 forint jö- vedelmük-bevételük lehetett. Ez azt j elenti, hogy tíz hónap fizetése fedezte volna a visszafizetendő kölcsönt, s a maradék két hónapit kellett volna úgy beosztani, hogy fedezzen minden kiadást egész éven át. Azoknak sem volt sokkal rózsásabb a helyzetük, akik mezőgazdasággal foglalkoztak, mert a gyenge minőségű muzslyai földek csak optimális években teremtek jól. Egy hattagú család évi kiadása statisztikai adatok szerint 273 forintot tett ki. Ezen számadatok tükrében tudjuk csak értékelni, milyen óriási terhet jelentett az adósság törlesztése a telepeseknek. Sajnos sok esetben sem az év, sem a termés nem volt optimális (a muzslyai földek minőségét tekintve általában hétévente van elfogadható terméshozam a nehezen megmunkálható és aránylag távol eső réti földeken).Ekkora terhek elviselhetetlenek voltak a telepesek számára. A szegényebbjei a szó legszorosabb értelmében nyögve sem tudták kifizetni az évi törlesztenivalójukat.

Sokszor a halasztás sem volt hatékony, s ezt belátták a város illetékesei. Sok próbálkozást foganatosítottak annak érdekében, hogy enyhítsék a telepesek hatalmas gondjait, a kölcsön visszafizetését.23 23 Uo. 45- 50.


A telepesház a képen már módosított formában látható. A módosításokra a XX. század harmincas éveiben került sor, amikor a gyakorlat azt mutatta, hogy több szempontból szükséges a ház átalakítása, s akinek a telepesek közül volt erre anyagi lehetősége, az meg is tette azt. Eredetileg sem bekerített padlásföljáró, sem éléskamra nem létezett a házakban. A telepesek a gangból (folyosóból) lekerítették a padlásföljárót, annak elejét vályoggal fölfalazták, amit kilincs nélküli ajtóval lehetett becsukni. A gangból levágtak egy részt, azt a kisházhoz adták, mivel a kisházból egy részt már az éléskamrához adtak. A családok gazdasági erejének növekedése követelte meg az éléskamra létrehozását, hogy a felesleges, bekészí- tett-elkészített élelmeket, edényeket, tárgyakat legyen hol tárolni. Az éléskamrában stelázsikra rakták az élelmiszert (befőtteket, savanyúságot, sót, ecetet, cukrot stb.), itt állt a zsírosbödön, a krumpliszsákok, a lisztesládák (barna liszt, fehér liszt, gríz), a falon szögön lógtak a nagyobb edények (vajling, tál, lábas, fazék, nyújtódeszka és nyújtófa), a sarokban pedig a petróleumosüvegeket tartották.

Eredetileg az udvar sem volt felosztva első és hátsó részre - ezt is a módosabb telepesek osztották két részre fakerítéssel és kis- és nagykapuval. Az első részben virágoskertet létesítettek, amelybe estikét, májusi szegfűt, pistikét, tátogatócskát stb. ültettek. A kiskert mögött volt a nyári konyha. Amint a neve is mondja, itt főztek, sütöttek a késő tavaszi és nyári időszakokban, hogy a nagyházban a nyári kánikulák idején jó hűvös legyen. A nyári konyhában volt a rakott tűzhely (vályogból készült, amit belülről kitapasztottak, a teteje fémből volt - a „platni” a „ringlikkel”). A rakott tűzhelynek sütője is volt, amelyben alkalmakkor főleg kelt kalácsokat sütöttek

T e le p e s h á z az A ran y János utca

8 9 . szám a la t t , e re d e t ile g a 3 7 2 -e s

k in c s tá ri h ázszám a la t t s z e re p e lt

(S ü tő A ndrás háza)


(de a kemence is szolgált kalácssütésre): kiflit, fonottast, túrósmeggyes lepényt, tökös bélest, mákos veknit, guráblit, csőregét (csörögét). A nyári konyhában ezenkívül volt egy priccs (ágy), asztal székekkel, mosdóállvány, egy kis stelázsi és egy kenyereskosár. A család a nyári időszakban itt élte a napi életét, itt is étkezett. A kiskonyha mellett építették a nyári kemencét, ahol hetente egyszer kenyeret és cipót sütöttek, attól függően, hány tagú volt a család: egy-két darab 5 kilós vagy 2-3 kilós kenyeret, valamint néhány cipót, lepényt a gyerekeknek.

A szomszéd irányában az udvart vert falú (1,5 m magas) „kerítéssel”, fallal határolták el. A vert fal tetejére a gazdagabbak cserepet, a szegényebbek istállótrágyát tettek, hogy megvédjék az időjárás viszontagságaitól. A hátsó udvart a veteményeskert irányában léckerítéssel kerítették el, nehogy a baromfi kárt tegyen a veteményben. A parasztcsalád számára létfontosságú volt a gémeskút, amelyet minden család saját kezűleg ásott ki, és falazott körül téglával. A család ivóvízként is használta a 4 -6 méter mély és 1-1,2 méter átmérőjű ásott kút vizét. Ezek a kutak csak a nagy szárazságok alkalmával „merültek ki” - ekkor nem adtak elegendő vízmennyiséget a család, az állatállomány, a virágoskert és a veteményeskert számára. Nyáron a kútban hűtötték le a húst és más élelmet, amit rövidebb időre tárolni szerettek volna.

A hátsó udvarban álló széna- és szalmakazlak, a polyva meny- nyisége, valamint a szárkúpok nagysága és száma tükrözte a család gazdasági erej ét. A gazdák ügyeltek a kazlak közötti távolságra, hogy egy esetleges tűzeset során a tűz ne terjedjen tovább, különösen az épületekre ne. Muzslya fennállása alatt több tűzesetet épp a kazlak

A telek és a rajta lévő objektumok

1 2

3

Első udvar Hátsó udvar

,,| \

iJ8 1a

2a

r KertA

VI

9 3 - 1 0 0 m

5

7

46

III

H áz m e llé k

h e ly is é g e k k e l

1 . nagyház

2 . konyha

3. gang

4. kisház

5. éléskamra

6. padlásfeljáró és

takarm ánytáro ló

7. istálló

8. fészer

9. ólak (1.a - tyúkól, 2.a

- disznóól)

I. WC

II. gémeskút

III . nyári konyha

IV. szárkúp

V. szénakazal

V I. szalmakazal


mellett tűzzel, gyufával játszadozó gyerekek okoztak (ez édesapámmal is megesett gyerekkorában - s le is égett a házuk).

Amennyiben a telepes valami oknál fogva nem tudta fizetni a szerződésbeli kötelezettségét a magyar királyi kincstárnak, annak jogában állt bármilyen kártalanítás nélkül visszaszármaztatni a telepestől mindazt, ami a szerződésben foglaltatott, emellett a telepes minden addig visszafizetett pénzét elvesztette. Ez ugyanakkor maga után vonta a telepes kilakoltatását is a kincstári házból. A telepesek kötelezettséget vállaltak, hogy a kincstár beleegyezése nélkül a telephelyet se nem oszthatják fel, se nem egyesíthetik. A cenzus a földterület nagyságától függött, a kincstár tehát így szerezte be a „biztos” 400 muzslyai magyar szavazatot a Monarchia összeomlásáig (1918).

A telepesek első évei rendkívül nehéznek mondhatók. Erről maga Rónay Jenő ispán is több alkalommal meggyőződhetett, és alkalomadtán szóvá is tette a város ülésein. Különösen 1890/91 tele volt embertelenül nehéz, amikor a telepeseknek még elegendő élelmük sem volt, amit a főispán úgy igyekezett enyhíteni, hogy élelmet, takarót, tüzelőt osztott a nyomorúságos körülmények között sínylődő muzslyai telepesek között.

A tél beállta előtt a tervezett házaknak még a fele sem épült fel: körülbelül 180 készült el. A házak építésére a földet az arra meghatározott helyekről, az ún. homokosokból lehetett hordani. A környéken hét homokos volt használatban, amelyek később homokbányaként működtek a város javára, mivel a város ezt a homokot eladta. Majd több évtizeden át ezek voltak a falu felszínivíz-befoga- dó gödrei. Többségüket a múlt század hetvenes éveiben betöltötték az utcák aszfaltozásakor megmaradt kikapált és elhordott földdel, és ott parkot, játszóteret, piacot, telefonközpontot létesítettek. 1890 telére a 180 ház közül is csak 50-re került fedél, mert a kivitelezők nem tudták idejében leszállítani a tetőszerkezetet. Így nem is csoda, hogy a tél folyamán hat ház falai összedőltek a csapadék és a fagy romboló hatásának következtében.

A téli viszonyok különösen azon telepesek helyzetét nehezítették meg, akiknek a házai nem készültek el idejében, ezért sok telepes család föld alatti, ún. veremházakban húzódott meg. Ma csak tűnődünk és csodálkozunk, hogy milyen életkörülmények is lehettek ezekben a föld alatti „épületekben”, veremházakban. Nem is csoda, hogy a telepesek között fertőző betegségek terjedtek el. A város orvosai, dr. Haidegger Lajos és dr. Weiterschan József három muzslyai telepes családnál (16 egyénnél) trachomát, ragályos


szembetegséget konstatáltak. A telepesek több beadvánnyal is fordultak az illetékes földművelési miniszter úrhoz, gróf Bethlen Andráshoz, orvoslást kérve gondjaikra-bajaikra, ám kérelmeikre nem érkezett érdemleges válasz. Rónay főispán többször fordult a város polgármesteréhez, Jovan Kristicshez, hogy pénzsegéllyel, élelmiszer-adománnyal enyhítsen a telepesek nyomorúságos életén. A tél folyamán a telepesek megválasztották elöljáróikat, akik a város és a minisztérium irányában képviselték a muzslyaiakat kérelmeikkel. A település első bírája Kuppis Lajos volt (aki később családjával elhagyta a telepet), az albíró pedig Kormányos Pál (aki szintén kivándorolt Argentínába, majd visszavándorolt).

1891 nyarán elkezdődtek az előkészületek az óvoda felépítéséhez, amelynek anyagi hátterét a minisztériumnak és az önkormányzatnak kellett volna fedeznie. A városvezetés úgy látta, szükség van óvodára, hisz a telepen sok a gyerek (családonként 4-5 gyereket számíthatunk, de voltak családok, ahol 8-10 is született, bár ebből általában csak 4 -6 , az életrevalóbbak nőttek fel). A cél az volt, hogy a telepesek gyerekeit ne az utca, hanem az arra képzett óvónők neveljék, tanítsák a kor szellemének megfelelően. Még ugyanebben az évben 1000 forintot szavazott meg a városi tanács a leendő muzslyai óvoda megépítésére, és az 1892-ben meg is nyílt. A családok anyagi helyzete, az akkori világnézet, felfogás, családi hozzáállás miatt az óvodáskorú gyerekeknek több mint fele kimaradt az óvodai programból. Az idősebb gyerekek vigyáztak a kisebbekre, mert a családanyáknak megvolt a maguk családi, kerti és jószág körüli, mindennapos munkájuk, emellett a réti munkából is kivették a részüket. Vajmi kevés idejük maradt a gyerekek nevelésére - hacsak nem éppen munkájuk közben, mert főleg a különböző munkákra tanították a gyerekeket.

A telep tervének készítésekor az iskola, óvoda, községháza, templom részére kihagyták a helyeket, telkeket a telep központjában, ahol az ezredfordulóig meg is épültek ezek a fontos középületek a telepesek számára. Az építkezés sorrendjét az épület fontossága határozta meg. Ennek értelmében időrendi sorrendben az óvodát az iskola követte, majd a templom és a községháza.

Az 1890-es népszámlálás adatai ékesen igazolják az óvoda és iskola megépítésének létjogosultságát, hisz a 6 évesnél fiatalabbak képezték a lakosság 17,4%-át, a 6-11 éves korosztályú gyerekek a lakosság 15,7%-át. A város vezetősége és a minisztérium is tudta jól, hogy a gyerekek mielőbbi beiskoláztatása milyen fontos: a hatalom szempontjából nem mellékes dolog, hogy a telepes gyerekek milyen


nevelésben részesülnek, de célul tűzték ki a felnőtt telepeseknek a társadalmi folyamatokba való integrálódását is.

1892. december 28-án beindult az óvoda működése. Az első óvónő Hochwarter Károlyné, született Kelner Mária okleveles állami kisdedóvónő volt, aki ezt a feladatot az első világháború végéig, 1918-ig felelősségtelj esen végezte.

Az idetelepültek egytől egyig római katolikus keresztény vallá- súak voltak, ám kezdetben lelki gondozásban senki sem részesítette őket. A telep 1892-es átadása után a vallási és közoktatási miniszter engedélyezte a templom felépítését azon a helyen, ahol eredetileg is tervezték.

Míg a templom fel nem épült, addig az 1893-ban megépült alapfokú iskola egyik tantermében tartották az istentiszteleteket. A telep első egyházi vezetője Sóka Ignác lelkész, majd plébános volt, és maradt egészen élete végéig. A telepesek nagyon tisztelték.

A telepet 1892-ben adták át hivatalosan. Ekkor a házak 90%-a már felépült. Ezek az évek voltak a legnehezebbek a telepesek számára. Rossz időjárási viszonyok uralkodtak, rengeteg eső esett, a megművelhető földek egy részét nem lehetett megmunkálni, csatornát kellett volna kiásni a határban a felszíni vizek elvezetése céljából, de arra sem pénz, sem munkaeszköz nem volt. Emiatt a helybeliek az adásvételi szerződésből fakadó adósságaikat nem tudták idejében törleszteni. A halasztás kieszközölésében maga a megye ispánja, Rónay Jenő úr is közvetített, neki köszönhetően időnként sikerült a telepesek adósságait átütemezni. Rónayt iste-

K in c stári ház

m ó d o s ítá ss a l az 1 9 3 0 -

as é v e k b ő l a Kossuth

Lajos u tca 5 0 . házszám

a la t t (Kósa G erg e ly )

A település története ■ 51

nítették a muzslyaiak, hisz számtalan esetben kiállt mellettük, amit ők sohasem felejtettek el.

Az idetelepültek több helyről érkeztek. Ebből fakadt a különbözőségük mentalitásban, szokásaikban, hagyományaikban. A kulturális különbözőségek különösen a fiataloknál jutottak kifejezésre, amikor egy-egy mulatság alkalmával összeverekedtek. A telepen kezdetben a mulatságokat, bálokat a két kocsmában lehetett megrendezni, az ún. Tavaszi- és a Karl-kocsmában. A délutáni órákban táncmulatságokat szerveztek a gyerekek részére (gyerekbál), az esti órákban bált az ifjak részére. Ezek a mulatságok sokat jelentettek a telepes fiataloknak. Itt adódott lehetőség az ismerkedésre, ami később esetleg házassághoz vezetett. A bál ugyanakkor a mássággal való ismerkedés helye is volt. A másság elfogadásáig rögös út vezetett: sok verekedés és bicskázás zajlott le a kocsmákban, és mindig az erősebb törvénye érvényesült. (Muzslyai bicskásoknak nevezték őket a környékbeliek. Borbély öregapámat is megbicskázták, mert azzal a lánnyal táncolt, akire az egyik helybéli szemet vetett, és úgy tartotta, hogy az az ő nagylánya.) A negatív erők levezetésével, fokozatosan alakult ki (fél évszázad múltával) a muzslyai mentalitás, szellemiség.

A kocsmákban cserélődtek az információk, itt lehetett megtudni a fontosat és a kevésbé fontosat, itt lehetett munkást és munkát is keresni, találni. Egyszóval, ez volt a telep gócpontja, ahol a férfinépség sűrűn megfordult. Több olyan esetről van tudomásunk, amikor az apa havi fizetésének nagyobbik részét a kocsmában hagyta, a család pedig odahaza éhezett, fagyoskodott, nélkülözött. Messze földön ismertek és híresek voltak a muzslai bicskások. A Torontál hetilap 1892. február 18-ai száma a következőket írta a muzslyai bicskázókról:

16m

Az e lő ző k é p e n lá th a tó

te le p e s h á z a la p ra jz a

1. nagyszoba

2 . konyha

3. kisház

4. istálló (lovak)

5 . fészer

6. istálló (tehenek)

7. akol

8. csirkeól

9. akol

10. disznóól

1 1 .gang

a) ágyb) kemence

c) rakott tűzhely

d) n y ito tt tűzhely

e) jászol

f) alm árium

4m 3m 3m 3,5m 3m 3m 1m 2m

Ön

3

10

X "

11

4 5 6 7 9

3m 2m

■ 5 2 ■ A sziget magyarsága ■

„Megbicskázott gyerek. Két fejletlen, borzas fiú került tegnap a kapitány elé, akik alig látszanak ki a földből, s máris a nagyemberek módjára mulatoznak, verekszenek, sőt bicskáznak is. Az egyik Liptai Ferenc, 14 éves suhanc, a másik meg Makai András. Tánc és zeneszó közben szó- lalkoztak össze, s a vita vége az lett, hogy a 14 éves Liptai alaposan megbicskázta a nálánál egy évvel idősebb Makait. A fején és karján súlyosan megsebesítette. A bicskázó gyerek most a rendőrség börtönében ül, ahol alighanem elveszik majd kedvét a bicskázástól.”

Egy másik számában ennek az újságnak azt olvashatjuk, hogy a duhajkodó muzslyaiakra nagy hatással volt a zene, mert annak hatására felforr a vérük, és ez rendre verekedéssé fajul. Ezért a rendőrség egy időre betiltotta a zeneszót, hogy legalább ideiglenesen megfékezze a csendháborítókat.

Az idő múlásával csendesebbeké váltak a muzslyai mulatóhelyek, a bicskázás is csak elvétve fordult elő. Ma már csak emlékekben és a krónikákban léteznek a muzslyai bicskások.

1893-ban adták át rendeltetésének a telep számára, de mindenekelőtt az iskoláskorú gyerekek és szüleik számára létfontosságú épületet: az iskolát. Az épület az említett év novemberének végén nyitotta meg kapuit a gyerekek előtt. A tantestület háromtagú volt: Gruisz Sándor igazgató-tanító, Gruisz Sándorné tanítónő és Szegfű Lajos tanító. Az iskola, a tanítói lakásokkal együtt, a telep központjában, a Hertelendy József utcában (a mai Magyar kommün) épült fel. A telepen 495 iskolaköteles gyereket tartottak nyilván, de csak a fele járt rendszeresen iskolába (220-an). A szegény családok a nagy pénzbeli büntetések ellenére is kénytelenek voltak igénybe venni a gyerekek munkaerejét. A ki-kimaradozók főleg a mezőgazdasági munkák idején maradtak távol az iskolától. Az ún. központi iskola épületét 1972-ben lebontották, hogy helyet adjanak a korszerűen felszerelt új iskolának. Az iskola története is megérdemelné, hogy egy napon monográfia szülessen róla, hisz az elmúlt százhúsz év alatt ebben az intézményben több ezren kaptak alapfokú képzést, és váltak közismert, megbecsült személyekké, életük folyamán öregbítve az intézmény jó hírnevét.

Nincs új a politikai marketingben. Ezt ékesen bizonyítja a városi képviselő-testületben történt 1893-as választás is. A városi hatalmat gyakorló Szabadelvű Párt kieszközölte, hogy a muzslyaiak pótadóját a nehéz anyagi helyzetükre hivatkozva leírják. Függetlenül attól,


hogy a választás nyílt és szóbeli volt, nem akartak semmit a véletlenre bízni még Muzslyán sem - hát vetőmagot adományoztak a muzslyai családoknak a választást megelőző napon.

Muzslya a szavazópolgárainak számát illetően (424) a tíz kerület között a harmadik helyen állt. Hat képviselőt volt joga bejuttatni a városi képviselő-testületbe. Nem véletlenül aggódtak annyira a muzslyaiakért a város illetékesei. Itt és ekkor érett be először ténykedésüknek a gyümölcse az időközben megboldogult megyeispán, Hertelendy József által idetelepített 400 család négyszáz biztos szavazatával. Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullásáig a muzslyaiak megbízható és biztos szavazói voltak a városi hatalomnak - ily módon hálálták meg a város segítőkészségét a telepesek nehéz napjaiban.

A hírek és egyéb információk lehető leggyorsabb terjesztése már akkoriban is perdöntően fontos volt. A technikai vívmányok fejlődésének eredményeként már a millennium évében (1896-ban) megérkezett a telefon Muzslyára. Igaz, csak egy vonallal és egy telefonszámmal, de Muzslya is bekerült a telefonvonallal rendelkezők lajstromába. A városatyák így mindennap hallhatták a Muzslyára vonatkozó, számukra jelentős információkat a községházán működtetett telefonon keresztül. Ezt a telefont használta az iskola, a plébánia és az egész falu is. Érdekességként megemlíthető, hogy ez a vezetékes telefonvonal a múlt század 80-as éveiig működő állapotban volt Muzslyán, ekkor már muzeális jelleggel.

A Magyar Királyság területén 1895-ben vezették be az anyakönyvezést: anyakönyvi hivatalokat állítottak, anyakönyvvezetőkkel, és ettől az évtől kezdve mindenkit írásos nyilvántartásba vettek, vagyoni, nemzeti, nemi, vallási hovatartozásától függetlenül.24

Muzslyán 1895-ben vezették be a polgári esketést (amely megelőzte az egyházit). Ez egy több száz éves hagyomány megváltoztatását jelentette, s mint minden újdonság, a lakosság ellenállásába ütközött. Sokan különböző módon próbáltak elégedetlenségüknek hangot adni. A kezdeti ellenségeskedést fokozatosan felváltotta a megértés, az újítás elfogadása. A polgári esketést a községháza épületében kellett volna megtartani. Muzslyán ebben az időben egy fabarakkban végezte a város hivatalnoka a telep lakóinak hivatalos ügyeit.

Mivel a lakótelep 6 kilométerre volt a várostól, és csak nyári út kötötte össze vele, amelynek használata az időjárási viszonyoktól függött, a polgári esketés lebonyolítása szinte lehetetlen volt. A megye ellenszolgáltatás fejében kieszközölte a várostól a muzslyai

24 Torontál, 1895.

október.


községháza megépítését (megvásárolta a kincstártól a 60 holdas Farkas-tavat, amelyet átengedett a városnak, azzal a feltétellel, hogy a város kiépítteti a szóban forgó muzslyai községházát).

A polgári esketést az egyházi követte a templomban. A telepnek azonban temploma sem volt, így annak a megépítése is felmerült. Amint látjuk, mind a megyének, mind a városnak, de még a minisztériumnak is bőven lett volna mit építenie a felsőmuzslyai telepen, az ugyanis úgy-ahogy konszolidálódott, de olyan középületei nem voltak, amelyekkel akkoriban már minden település rendelkezett.

Azt is nyugtázni kell, hogy a városvezetés pontosan tudta, hogy milyen is a jelentősége az „új telep” kiépülésének a város és az ott élő magyar lakosság jelenét és jövőjét illetően. Akik a telepítést szorgalmazták (Hertelendy, majd Rónay főispán), morális kötelezettséget éreztek a muzslyaiak iránt. A muzslyaiak ellenszolgáltatása a különböző választások alkalmával a városiak által diktált személyekre való voksolás volt.

A telepesek lelki életével, vallásával való foglalkozás tervét és a templom megépítését már az első évektől több szinten dédelgették: helyi, városi, megyei, sőt országos miniszteri szinten is. A templom kiépítésére egyházi és világi körben is gyűjtési akcióba kezdtek a kilencvenes évek derekán. Erről több cikkben a Torontál újság közölt híreket. Szinte az egész Csanád megye plébániái kisebb- nagyobb összegeket adományoztak a muzslyai templom megépítésére. A legnagyobb adakozó Csanád megye püspöke, Dessewffy Sándor volt, aki 2000 forinttal járult hozzá a templom megépítéséhez. A kincstár kötelezte magát, hogy a templom és a paplak épületét mielőbb tető alá hozza. Sajnos, a munkálatok anyagi és egyéb okok miatt elhúzódtak, mert az a hely, amelyet eredetileg az Isten házának terveztek, annyira lápos, mocsaras terület volt, hogy előbb a terület feltöltését kellett elvégezni. A munkálatok befejezésének utolsó szakaszában Csanád megye püspöke Sóka Ignác római katolikus plébánost nevezte ki Muzslya plébánosává, aki csak 1899 szeptemberében érkezett Muzslyára. Ekkorra már megépült a paplak.

A település története 1895 és 1920 között

A magyarok honfoglalásának millenniumára (896-1896) országszerte, így Torontál vármegyében is alkalmi ünnepségeket szerveztek, amelyekre az előkészületek már jóval a központi (budapesti, nagybecskereki) ünnepség előtt megkezdődtek. A muzslyaiak is


részt vettek a felvonulásokon, az alkalmi ünnepségeken, kulturális rendezvényeken, miséken.

1896-ban a városi képviselő-testületi választásokon három muzslyai is bekerült a X. kerületből a város vezetőségébe. A képviselők minden igyekezetükkel a telepesek érdekében agitáltak, kisebb-nagyobb sikerrel. Kieszközölték a telepesek kamatának csökkentését, ami összegben is igen jelentős volt, különösen a szegényebb családok számára. Nagy vita kerekedett a városi képviselő-testület ülésén annak kapcsán, hogy Muzslya önálló községgé váljon-e. A városvezetés azzal érvelt, hogy a Nagybecskerek határáról szóló 1886-os törvény XXII. tc. 152. és 154. paragrafusa olyan követelményeket szab önálló községek létrejöttére, amelyeknek a muzslyaiak nem tudnak megfelelni. A cikkely előirányozta, hogy az átalakulásra csak azok az egyének, közösségek jogosultak, akik, amelyek el tudják viselni a rájuk eső újabb terheket (adókat, illetékeket), amelyek az önállósulással lépnek majd hatályba. A városatyák azt is hangsúlyozták, hogy az elmúlt években igen sokat tettek a muzslyaiak javára: a közbiztonság céljából állandó jelleggel egy őrmesterből és két rendőrlegényből álló kirendeltség működött Muzslyán, a telepesek egészségügyi felügyeletéről, orvoslásáról hetente kétszer orvos gondoskodott, amellett városi tisztségviselők oldogatták a telepesek ügyes-bajos dolgait Muzslyán, mivel ők is gyakran az „új telepen” voltak.25 A telepesek jobb tájékoztatása, felvilágosítása érdekében több ízben kilátogattak Muzslyára a város legrangosabb képviselői, mint pl. Reiter Oszkár rendőrkapitány, Márton Áron gazdasági egyesületi titkár és Rehák Béla városi jegyző, a takarékszövetkezet megalakítása kapcsán. Az évszázad utolsó előtti évében jö tt létre Muzslyán a Hangya nevű hitelszövetkezet mint az országos hitelszövetkezet fiókintézete. Nagy volt az érdeklődés a helybeliek körében, amit a több mint száz jelenlevő is igazolt. A muzslyai tagok megállapodtak, hogy közösen vásárolnak egy cséplőgépet, így könnyítve a termés betakarítását mind az időt, mind a fizikai munkát illetően. A hitelszövetkezet inkább politikai, mint gazdasági szervezkedés volt. A Hangya szövetkezet székháza a mai községháza helyén álló házban működött. Emellett 1900-ban megalakult a magtárszövetkezet, amelyhez módosabb és szegényebb parasztok is csatlakoztak. Az ezredfordulón a földművelési minisztérium jóvoltából tenyészállatokat (mangalica anyaállatokat, kanokat, fajbikákat, csődöröket) kaptak közhasználatra, és azokat a bikaistállóban helyezték el. A földművelésügyi minisztérium ezekkel a fajállatokkal szeretett volna javítani a muzslyai állatállomány

25 Uo. 1896. június.

26 Uo. 1893. január.


27 Uo. 1895. április

26 .

28 Uo. 1899. szeptem

ber.

29 Uo. 1905. június

30 .

minőségén. Az 1903-ban megalakuló Gazdakör a földművelők szerveződése volt, amelynek titkára, majd elnöke Szegfű Lajos állami tanító lett,26 akinek a népszerűsége zavarólag hatott a helybeli konzervatív plébánosra, Sóka Ignácra és az iskolaigazgatóra, Gruisz Sándorra, akiknek a közbenjárására az oktatási tanfelügyelő felmondott Szegfű Lajosnak.

Emiatt mind a Gazdakörnek, mind az 1901-ben megalakult ifjúsági szervezetnek új elnököt kellett választania, de a munka ezután nem folyt olyan ütemben, mint addig.

1895-ben már a tűzoltók aktivitásáról, működéséről tudósít a helybeli Torontál napilap: „...Lukácsfalvára, ahol már ez idő tájt teljes működésben volt a tűz, a színhelyéhez közelebb eső Muzslya telep tűzoltósága.”27 - ugyanis nagy tűz volt a szomszédos Lukácsfalván, és a szerencsétlenek segítségére siettek a muzslyai tűzoltók.

A helybeli tűzoltó-egyesület megalakulásának éve máig vitatott - többek szerint ez 1895, s itt a Torontál napilap cikkére hivatkoznak.

Egy másik esemény is a tűzoltóság létezéséről tanúskodik. 1899- ben megérkezik a faluba Sóka Ignác plébános, akit többek között Joó Pál is üdvözöl, mégpedig a muzslyai tűzoltóság nevében.28 1901- ben, amikor a muzslyaiak elszakadásukért harcoltak a nagy terhekre hivatkozva, 8 pontba foglalták indoklásukat az elszakadás mellett. Az 5. pontban a következőket olvashatjuk: „...mert van földművelési gazdakörünk, önálló hitelszövetkezetünk, saját közbirtokossági háztartásunk, olvasókörünk, tűzoltó-egyesületünk.” Mások szerint 1908 volt az önálló önkéntes tűzoltó-egyesület megalakulásának éve, és erre emlékeztek a közelmúltban, amikor a tűzoltótestület centenáriumát ünnepelték 2008-ban.

Ha azt vesszük figyelembe, hogy Muzslya 1905-ben szakadt el Nagybecskerek városától, és lett nagyközség,29 akkor valójában önálló tűzoltó-egyesületről 1908-tól beszélhetünk. Tény azonban - más települések esetében is - , hogy a sűrűn előforduló tűzesetek miatt éppen a tűzoltótestületek voltak az első egyesületek egy- egy település életében. Vitába nem bocsátkozunk, de a muzslyai önkéntes tűzoltó-egyesület monográfiájának megírása választ fog adni erre a kérdésre is. Idővel ebből az egyletből nőtt ki a többi: a színjátszók egyesülete, a tánccsoport, a dalárda, a citerások, a zenészek egyesülete.

A várostól való elszakadás vágya elég korán megfogalmazódott a haladóbb gondolkodású, a városban is sűrűbben megforduló, módosabb telepesekben. Mi is volt az oka annak, hogy megjelent

■ A település története ■ 5 7 ■

a különválás gondolata? Mindenekelőtt a nagy terhek, az örökváltsági szerződésből származó állandó, évenként fizetendő részlet, az erre kivetett kamat, az államnak járó adó és a városnak fizetendő pótadó. Ezeket a terheket a szó legszorosabb értelmében nyögték a muzslyaiak. Voltak olyanok, akik minden jó szándékuk, akaratuk ellenére sem tudták fizetni mindezt, hisz a szűzföldek feltörése, a megmunkálásra való alkalmassá tétele hosszú éveket igényelt. A termésből nem termett annyi, hogy a fentebb említett kiadásokat fedezzék. Az adóbehajtók - a kincstár és a városi bankok is - könyörtelenül behajtották a helybeliek adósságát. A nincstelenektől a párnát, dunnát is elvitték a végrehajtók.

Amikor a gazdagabb muzslyai parasztokat Várady városi ügyvéd felvilágosította, hogy ha önállósulnak, akkor az államtól, mint önálló község, nagyobb támogatást kapnak majd, a város irányában pótadót sem kell fizetniük, emellett kezükbe vehetik saját sorsukat, falujuk fejlesztésének irányítását, a muzslyaiakban érlelődni kezdett a várostól való elszakadás gondolata.

Az elszakadás igen körülményesen haladt. A muzslyaiak kérelme a városatyáknál nem talált megértésre. A kérelembe az elszakadás mellett az is belefoglaltatott, hogy a telepen anyakönyvvezetés sincs, és az esős, téli időszakban szinte lehetetlen bejutni a városba (eljutni a kórházba, bejelenteni az újszülötteket, a házasságkötéseket, az elhalálozottakat stb.), mivel a falut csak nyári út kötötte össze a várossal. Miután a muzslyaiak (1901 januárjában) a közgyűlésen (a falugyűlésen) megszavazták az elszakadásról szóló döntést, kézbesítették azt a város vezetőségének. A városatyák olyképpen méltányolták a kérelmet, hogy engedélyezték és megszavazták azt a lehetőséget, amelynek értelmében a nagybecskereki anyakönyvvezetésből különválasztották a felső-muzslyait. Ez azonban csak a falu különválása után lépett életbe. A muzslyai képviselők - Sóka Ignác plébános vezetésével - állandó harcot folytattak a városatyákkal az ügy megvalósítása során.

A segítségnyújtás és a törvényesség lehetőségeire dr. Várady Imre ügyvéd, politikus (országos parlamenti képviselő) mutatott rá a muzslyaiak számára. Az elszakadást illetően neki sokat köszönhetnek a helybeliek. A muzslyaiak kérelmét Várady személyesen vitte, és adta át Budapesten. A belügyminisztérium elfogadta a kérelmet, és egyértelmű válasza arról, hogy Felső-Muzslya engedélyt kapott a Nagybecskerek várostól való elszakadásra s önálló községgé való alakulásra, 1903 októberében érkezett meg a nagybecskereki városatyák címére.


30 Uo.

A városvezetés sok mindent elkövetett, hogy megakadályozza a falu elszakadását. Mindennek ellenére 1905. június 30-án Muzslya különvált a várostól, és megalakult Muzslya község. A telepesek álma valóra vált, hisz végre saját kezükbe vehették sorsuk, jövőjük irányítását. Megválasztották a község vezetőségét: bírónak Pópity Mártont, albírónak Fejes Jánost, jegyzőnek Benedek Zoltánt választották.30 A város ezt sehogyan sem tudta lenyelni - emiatt bosszúból az 1905 utáni időkből származó nagybecskereki térképeken Muzslya mint település nincs is feltüntetve. Az élet minden területén beindult a Muzslya elleni kampány, amely évtizedeken keresztül fennmaradt: a muzslyai polgárokat minden tekintetben alsóbbrendűeknek tekintették. Muzslya a létrejötte után tizenöt évvel, tehát aránylag rövid idő után elnyerte önállóságát, szabadságát, s önállóságával a nagypolitika teljes nagyítója alá került. A politikusok szinte egytől egyig számítottak a társadalom legalacsonyabb rétegeiből származó tömegek szavazataira. A falu lakóinak több mint fele írástudatlan volt, nem sokat értettek ők a nagypolitikából, éljeneztek, amikor azt megkövetelték vagy elvárták tőlük. Az ismert politikusok közül sokan jártak Muzslyán, hogy szavazóbázist teremtsenek, vagy azt növeljék: Apponyi Albert, a Függetlenségi Párt egyik kiemelkedő vezetője, Makfalvay Géza, a földművelési minisztérium államtitkára, Várady Imre nagybecskereki politikus, aki 1905-től országgyűlési képviselő, az ellenzéki Függetlenségi Párt képviselője, valamint Rohonyi Gyula igazságügyi államtitkárjelölt is.

Az önállóvá vált község lakossága folyamatosan növekedett, új családok jöttek létre, de a kincstári házak nem szaporodtak, mivel az adásvételi szerződés azt nem engedélyezte. A telepesekkel kötött szerződés ugyanis nem tette lehetővé a telkek, földek felosztását az örökösök között, illetve sehogyan másképp sem, hiszen a telepek felosztásával a cenzusukat is elvesztették volna, ezzel együtt szavazati jogukat is, ami érzékenyen érintette volna a hatalmat gyakorló politikumot. Az önállósulást követően megindultak a falu bővítésére tett első lépések. 1911-ben újabb utcákat jelöltek ki és hoztak létre (Barátfalva, Kószófalva, Tasifalva, Hajnalfalva, majd az Újsor). Az új telkek tulajdonosai - megközelítőleg 60 család, akik lehetőséget kaptak a házépítésre - már a városhoz tartoztak. A tanyatelepek kiépítését az önálló nagyközség kezdeményezte a városnál, amit a város támogatott olyan értelemben, hogy a fentebb említett telektulajdonosok már a városhoz tartoznak, annak a harmadik kerületéhez, és a városnak is adóznak mint annak polgárai. Az önálló faluvezetés kezdeményezte a falu határában egy tanyatelep kiépítését is, hogy


a földtulajdonosok közelebb kerüljenek a falu határában levő megmunkálható földekhez. Ezzel az üggyel kapcsolatban a városnak már más volt a véleménye, s csak hosszas huzavona után engedélyezte 70 tanyatelep létrehozását 15 holdnyi földdel a tanya körül, csak kataszteri, és nem telekkönyvi átírással. Ami azt jelentette, hogy az 1700 holdnyi kincstári föld, amelyet elvileg kiszakítottak a város tulajdonából, továbbra is, törvényileg is a kincstár tulajdonát képezte.Itt is látható a városvezetésnek a telepesekhez való viszonya, hogy mennyire voltak atyaiak: hiszen az akkori törvények értelmében a telekkönyvileg nem rendezett adásvétel nem volt jogerős. Tudvalevő, hogy mindig is csak az anyagiak, az adó, a politikai hatalom biztosítása volt a városvezetés vezérfonala. Az új falvak kialakításakor ismét a törvényes cenzust alkalmazva 800 szögöles portákat vásároltattak a kirajzásra vágyó családokkal. Telekvásárláskor a nagycsaládokat részesítették előnyben (azokat, amelyekben ötnél több gyerek volt). Ezek az emberek elvileg a városhoz tartoztak, bár ízig-vérig muzslyaiak voltak, muzslyai szellemben éltek és cselekedtek, és minden helybeli megmozdulásból kivették részüket.

A település fokozatos alakulásával épültek meg a lakosság számára oly fontos középületek, mint az óvoda (1892-ben), az iskola (a központi 1893-ban), a paplak (1899-ben), a postahivatal (1902- ben), a templom (1902-ben), a parti iskola (1904-ben). Azt hiszem, minden felsorolt középület és a benne történő több évtizedes, a mai napig eredményesen működő ténykedés megérdemelne egy-egy monográfiát.

Az első világháború előtt 1911-ben végeztek népszámlálást a Magyar Királyság területén. A Nagybecskerekre és Muzslyára vonatkozó adatok az 1910. dec. 31-ei tényállásból derülnek ki.Ennek értelmében Felső-Muzslyának, amely ekkor nagyközségnek számított (1905), az összeírás szerint 3405 lakosa volt, akik 710magánlakásban, házban éltek.31

A mindennapi ügyes-bajos dolgok annyira lekötötték a szántóvető parasztok idejét, hogy a nagyvilág ügyei nemigen foglalkoztatták őket. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a várostól való távolság megnehezítette a „nagy” dolgokról szóló hírek terjesztését.A város vezetése a kulturális élet fellendítése céljából olvasóköröklétrehozását szorgalmazta. Az olvasókörök a muzslyai kocsmákbanalakultak meg és működtek: fel-felolvastak az újságokból (Toron-tál), könyvekből, folyóiratokból. A telepesek többsége írástudatlanvolt. Újságot nem olvastak, a munkából a kocsmákba betérő férfiak 31 Karl: i. m.

beszélgetésekből, politikai agitációból, gyűléseken informálódtak 144- 149.


világi és hazai dolgokról. A kocsmák, kocsmárosok voltak a hírszerzés forrásai, terjesztői. A lakosságot a telepre vonatkozó közérdekű hírekről a kisbíró értesítette: meghatározott utcasarkokon dobszóval hívta az utcára az otthon lévőket, és ekkor szóban vagy írott formában előadta a közölnivalót. Az ott tartózkodók a hallott híreket továbbmesélték, és így értesült a falu a hírekről, a községi és a városi vezetőség terveiről. Arra is odafigyeltek, hogyan tálalják a közölnivalót: mindenesetre úgy, ahogy az a nagypolitikának, a hatalmi pártnak megfelelt. A huszadik század második évtizedében tornyosultak a fekete felhők Európa felett, amely ekkorra már két katonai tömbre polarizálódott. A nagyhatalmak addig feszítették a húrt, míg 1914-ben ki nem robbantották az első világháborút.

A muzslyaiak közt is elterjedt a háború kezdetének híre. A háború előtti békés világban évente 45-55 katonaköteles legényt, regrutát soroztak be a Monarchia hadseregébe.

1914 nyarán a kisbíró kidobolta, hogy a hadköteles férfiak jelentkezzenek másnap a községházán.

Mivel nincsenek pontos adataink, mennyien is jelentkeztek másnap, a fenti adatot véve alapul, megközelítőleg 200-300 katonaköteles férfit mozgósítottak helyben.32

Évenként a helyzettől függően irányították őket, főként a keleti oroszok ellen (Galícia területére), majd 1915-ben az itáliai frontra. A déli, Szerbia, ill. Balkán elleni frontra nem merték őket irányítani, hisz a szomszédságban lévő szerbek ellen nem szívesen harcoltak volna, s a hatalom félt attól, hogy a hadban álló szerbekkel kiegyeznének, és megkötnék a saját békéjüket, amivel véget vetettek volna a háborúnak. A Monarchiának nem ez volt a célja, épp ellenkezőleg - háborút akart nyerni, és elégtételt szerezni a szarajevói merényletért.

A muzslyaiak számára óriási csapást jelentett a besorozás, hisz a fiatal, munkára alkalmas férfiakat mozgósították, és küldték a frontra. (Hallai öregapám, aki meg is sebesült, az orosz fronton egy életre való betegséget szedett össze, aminek az lett a következménye, hogy a háború után tíz évvel, 37 évesen meghalt. Borbély öregapám is kivette a részét a háborúból. Szintén gépfegyveresként harcolt a keleti fronton, majd orosz fogságba került. A borzalmasan nehéz hadifogságról, az éhezésről, a tetűs világról sokat mesélt. Hat évéből négyet a háborúban szolgált, kettőt fogságban töltött. Mindig azt mesélte, milyen óriási szerencséje volt, hogy életben maradt. Az oroszok elleni szuronyos roham előtt rumot osztottak nekik, hogy bátorságot, kurázsit öntsenek a fejükbe, szívükbe. Ekkor szó szerint

32 Uo. 152- 158. mészárolták egymást. Az oroszok rumért elcserélték a fegyverüket


és mindent, amijük volt. Borbély öregapám a háború befejezése után, 1920-ban elég kalandos úton került haza Muzslyára, amely akkor már egy másik országhoz tartozott.) Odahaza a nők, gyerekek és idősebbek maradtak. Mondani sem kell, milyen nehéz, ínséges időket éltek a hátországban, különösen a szegények. A gyerekeket voltak kénytelenek dolgoztatni, különösen a nagyobb mezőgazdasági munkák időszakában. Ez jól kimutatható az iskolából való kimaradásokból. A munka nem volt haladós, a terméshozamok is kisebbek voltak, a férfimunkaerő hiányában a napszámok ára megnövekedett a háborús években.

Mindenki a háború végét várta, kivéve az antant országok katonai csúcsát, amelyek a végső győzelemig hajszolták a katonáikat. Az évek viszont múltak, az országok, emberek mindjobban érezték a háború előre nem látott következményeit, a nincstelenséget, a nélkülözést.

A háború utolsó napjaiban Muzslyán felütötte a fejét a kolerajárvány. Két hónap alatt húszan haltak meg, és néhány családot megtizedelt a szörnyű betegség (ebben az évben az elhalálozottak száma 107 volt, s ez jóval meghaladta a születettekét, ami ritkán történt meg). A város egészségügyi apparátusa beavatkozott - nehogy a betegség átterjedjen a városra - , s a kolerát november végére sikerült megállítani. A háborús években csökkent az esküvők és a született gyermekek száma. Ennek negatív hatása nyomon követhető és kimutatható a lakosság számbeli alakulását illetően a háborút követő években is.

A Monarchia érdekében a különböző frontokon megközelítőleg 45-50 muzslyai katona esett el. Ugyanannyian kerültek fogságba, bár közülük volt, aki visszatért (mindkét öregapám is), míg mások ott maradtak, miután családot alapítottak. Őket eltűntekké nyilvánították (az állam, s ha az nem tette, mert összeomlott, széthullott, akkor a családok), mivel nem érkezett hír róluk, csak a családtagok reménykedtek, hogy egyszer megkerülnek. A különböző harcterekről visszatért hadirokkantak száma több mint tízre tehető. Ezek a férfiak csak részben tudtak alkalmi munkát végezni, főleg a család támogatására szorultak. Az elesett katonáknak soha nem emeltek emléktáblát a temetőben, ahová nevüket kiírva, kegyhelyet hozva létre a családtagok, rokonok, jó barátok, bajtársaik, a hatalom képviselői méltóképpen emlékezhettek volna meg róluk virággal, gyertyagyújtással mindenszentek, halottak napján. A családtagok odahaza gyertyagyújtással és imával emlékeztek vissza nem tért családtagjaikra, mivel nem volt lehetőség virágot helyezni sírjukra, emléktáblájukra.


33 Ránki György:

Magyarország története 1918- 1945. Budapest, 1978,

Akadémiai Kiadó,

99- 101.

M u zs lya i huszár

az első v i lá g h á b o r ú

id e jén az O s z trá k

M a g y a r M o n a rc h ia

h a d s e re g é b e n

A frontokról visszatért katonák a vereség mellett a szerb csapatok előrenyomulását is hírül hozták, ami általános nyugtalanságot, bizonytalanságot keltett a lakosság körében. A község vezetősége Lukácsi Mátyás bíróval az élén alaposan felkészült a szerb csapatok fogadására. 1918 decembere elején a Lukácsfalva felől (déli irányból) érkező szerb alakulatokat a falu határában várták kenyérrel és sóval (szerb szokásnak megfelelően), ezzel is kifejezve békés szándékukat, lojalitásukat az új hatalom irányában. Fegyverropogás, katonai incidens nélkül történt a szerbek bevonulása, a rendszerváltás és a hatalom átadása. A muzslyaiak tudták múltjukból, hogy a hallgatás (ne szólj szám, nem fáj fejem), a békés szándék célravezetőbb, mint az erőfitogtatás, az ellenségeskedés.

A világégés után Párizsban elkezdődtek a béketárgyalások a győztesek és a legyőzöttek között. Magyarországgal Trianonban 1920 júniusában aláíratták a békediktátumot, amelynek értelmében


területének nagy részét elvették tőle, és így az SZHSZ Királysághoz csatolták a Délvidéket.33 Muzslya is ekkor került szerb uralom alá. Az új szerb hatalom rögtön kimutatta a foga fehérjét, helyben is menesztették a magyar közigazgatást, amelyet szerb nyelvű közigazgatás váltott fel. A magyar latin betűírást cirillre változtatták. A muzslyaiaknak eddig is gondjuk volt az írás-olvasás tudományával, eddig sem sokat értettek a leírottakból, ezután még annyit sem. Ezért idegenkedtek a községházától, mert az ott dolgozók nyelvét sem értették. „Jobb oda nem mönni, ha nem hívnak” - mondták egymás között.

A muzslyaiak szórakozása egyedi, sajátos volt, s két fő formája különböztethető meg. A hagyományos szórakozás egyik formája rokonsági, baráti, ismerősi körben zajlott, s egy részük alkalmi munkákhoz kötődött: kukorica- és tollfosztás, dohányfűzés, disznótorok. Ezekre a téli időszakban került sor. A családfők (a „halljakendek”) előre megbeszélték a sorrendet, hogy mikor melyik családnál, milyen sorrendben végzik a munkát. Ekkor összejött a férfi- és a női nép, a fiatalok, a gyereksereg, és együtt dolgoztak. Az éneklés, a citerázás, mesélés, pletykázás, táncra perdülés a velejárója volt a munkának, közben főtt vagy pattogatott kukoricát, tökmagot, tányéricát (napraforgót) csemegéztek. Az ilyen összejöveteleknek fontos szerepük volt a rokoni szálak erősítésében, a gyerekek itt tanulták meg, hogy családjukhoz melyik rokon milyen szálon kötődik, hogyan kell viselkedni, szót váltani, társasjátékot játszani. Ez a hely volt az, ahol a fiataloknak átadták a rokonság, a falu szokásait, hagyományait. A munka mellett a fiatalok elsajátították a különböző munkák folyamatait, emellett népdalokat tanultak, háborús történeteket is hallottak. Ezek az összejövetelek, munkák minden tekintetben közösség- és személyiségformáló, nevelő szerepet is betöltöttek.

A hagyományos szórakozás másik formája a vallási, templomi ünnepekhez kötődött: a vízkereszti, farsangi, húsvéti, Péter-Pál- napi, úrnapi, búcsúi, karácsonyi ünnepekhez. Mivel minden telepes római katolikus felekezetű volt, így az egész falu egyként ünnepelt.

Ünnepléseik nem különböztek a más településbeliekétől, csak a szegényebbjeinek ekkor is kevesebb jutott, ők szerényebb módon ünnepeltek. Ezeket az ünnepeket akkora tiszteletben, becsben tartották, hogy az állatok etetésén kívül semmilyen, a földhöz kötődő munkát nem végeztek. Ünnepnapon a család apraja-nagyja a legszebb ruhájába öltözve ment a templomba. Ezeken a helyeken - a templomban, a templom előtti téren - is alkalma adódott a fiatalságnak a találkozásra, ismerkedésre, barátkozásra. A templom


megépítéséig (1902) az istentiszteleteket az iskola tantermeiben tartották vasárnaponként, ekkor a városi plébániáról jöttek a celebráló papok Muzslyára. Az első búcsút 1898-ban ünnepelték a muzslyaiak, ekkor, szeptember 11-én (vasárnap) a nagybecskereki Szabó Ferenc esperesplébános tarto tt keresztszentelést a Nagy- becskerek felé vezető, a település végét jelentő út mellett (a mai egészségházzal átellenben lévő kereszt).

Ezenkívül a Mária nevét viselő jövendőbeli templom helyén megünnepelték a templomi búcsút, amely azóta már kinőtte a temp-


lomi búcsú keretét. Szűz Mária lett a muzslyaiak oltalmazója, védelmezője. Azóta nagy tiszteletben tartják Jézus Krisztus édesanyját.

Búcsúkor alkalmi sátrakban, kocsmákban virradatig tartott a helybeliek és vendégeik mulatozása.

A vallási ünnepek mellett a családoknál a névnapok képezték a fontosabb ünnepek egyikét, főleg a családfő névnapja. Mivel a férfiak keresztneve általában valamelyik szentéhez kötődött, ekkor a névnapon a komán kívül a rokonság is megjelent. A jókívánságok kinyilvánítása után a vacsorát hajnalig tartó mulatság követte. A patriarchális világban a családfő, az apa szerepe a domináns a családban, ezért az ő névnapja a család számára nagy jelentőséggel bírt, a család minden tagja (anya, gyerekek) a sajátjaként élte meg és ünnepelte.

A lakodalmak vitathatatlanul nagy jelentőségűek a település fejlődésében a helyi lakosság szórakozása, a közösségformálás szempontjából. Főleg az őszi és téli időszakban tartottak lakodalmakat, amikor a termést betakarították (volt ennivaló), végeztek az őszi munkálatok zömével, és időben is bővelkedtek. Az előkészületek hetekkel, hónapokkal előbb megkezdődtek, hogy a lakodalom hetében csúcsosodjanak ki. Házakban rendezték meg a lakodalmakat, az évszakra és az időjárásra való tekintettel, a szűkebb rokonság jelenlétével. A házakban korlátozott számú személyre számíthattak, így egy-egy lakodalomba 15-20 családot hívtak meg. A múlt század negyvenes éveiben kezdtek lakodalmakat tartani a késő nyári időszakban (augusztus, szeptember) a családi ház udvarában felállított sátrakban. A meghívottak száma 50-65 családra (250-300 személyre) növekedett. A második világháború után a lakosság anyagi helyzetének javulásával, különösen a múlt század hetvenes éveiben, voltak olyan lakodalmak is, amikor a házigazda 200-250 családot is meghívott (800-1000 személy). A hetvenes-nyolcvanas években már a Petőfi MME és a galambászotthon (zártkörű) termeiben rendezték meg a lakodalmakat.

A világi szórakozás nem kötődött szorosan a vallásihoz, sőt, a mulatságok megtartásának ideje az egyházi ünnepekhez igazodott. Böjt idején és egyéb ünnepkor mindig kikérték a helyi plébános véleményét, és azt figyelembe véve tartották vagy nem tartották a mulatságokat.

A település kialakulásakor a kocsmákban mulatozgattak. Az első kocsmák (1892-ben) a Tavaszi- és a Klószi- (Karl-) kocsmák voltak, ezekben biliárdozni, kuglizni is lehetett. Ezek a „kocsmák” napközben jól ellátott szatócsboltokként működtek, a helybeliek


34 Torontál, 1892.

február 18.

itt vásároltak mindent, amire szükségük volt. Vasárnaponként a délutáni órákban rendeztek gyerekbált citerazene mellett. Az ifjúság részére az esti órákban petróleumlámpa fénye világította be a kocsmákat. A fiatalság duhajkodott, féktelenül viselkedett, ami részben a különböző mentalitásból fakadt, de ehhez nagymértékben hozzájárult az alapkultúrájuk, műveltségük, társadalmi pozíciójuk is. Számtalan esetben fajult egy-egy táncmulatság verekedéssé, késeléssé (a muzslyai bicskások messzi földön ismertek voltak). A Torontál újság több számban cikkezik a muzslyai bicskásokról. „Tilos a muzsikaszó. A muzslyaiak nemhiába magyarok, de könnyen lángra lobbannak és duhajkodnak is. Ha olykor megszólal a kocsmában a muzsika, hamar elfelejtik bajaikat, vérük felforr s ilyenkor vége- hossza nincs sikoltozásnak, csendháborításnak és verekedésnek.

A rendőrség, melynek persze a legtöbb bajt okozzák, már régóta figyelemmel kíséri őket s mivel most már meggyőződött arról, hogy az atyafiak többnyire tényleg a zeneszótól vadulnak úgy meg; hát jó időre betiltotta náluk a muzsikát. Most már majd csendben fognak mulatozni.”34 Az idő múlásával újabb kocsmák nyíltak: a Deák-, a Kazi-, a Csincsák-kocsma, ahol táncmulatságok mellett bálokat is szerveztek (Katalin-bál, Erzsébet-bál, szüreti bál stb.).

Az iskola létrejötte (1893) után megalakult a falusi „értelmiségi kör”, amelynek tagjai módosabb helybéli gazdák, legények és lányok voltak. A tagság részére az olvasókörben alkalmanként az iskola könyvállományából kölcsönzött könyvekből vagy újságokból olvastak fel. Ily módon igyekeztek felkelteni a fiatalság érdeklődését a szépirodalom iránt, megszerettetni velük az olvasást. Az olvasókör tagjainak Labanc János adott helyet, akinek a házában találkoztak a tagok, általában hétvégén, főleg vasárnap. Labanc maga is irodalomkedvelő, békés ember volt. A felolvasásokat hajnalig tartó, jó hangulatú táncmulatság követte.

Ha tudjuk, hogy a fiatalok (15-20 évesek) képezték a helyi lakosság több mint 10%-át, akkor ez több száz fiatalt jelentett. A helyi állami iskola kiváló és aktív tanítójának, Szegfű Lajosnak a megérkezése (1892) után rálátása nyílt az állami felügyelet nélküli, patriarchális (apacentrikus) nevelésben részesülő, ám lobbanékony, lázadó természetű fiatalság gondjaira. Különösen a társadalom peremén lévőkben gyűlt össze a kilátástalan helyzetükből fakadó elégedetlenség, amit a család odahaza is generált. A fiatalok nem oszthatták fel az örökséget, az apák „kismiskaként” kezelték a legényeket. Asztalhoz nem ülhettek, míg meg nem nősültek, vagy felnőtté nem váltak. A gyerekek magázták a szülőket, a szegényebb


családoknál a „legénykék” az istállóban háltak, mert a nagyházban nem volt hely, hiszen több család is egy fedél alatt élt. Az állatok bemelegítették az istállót, ami télidőben nem is volt jelentéktelen az ott alvók számára. A vert falú házakat télen kemencékkel fűtötték, a kemence melletti kuckó csak kisgyerekeknek adott helyet. A csecsemő helye a nagyházban, az ágy mellett lévő bölcsőben volt, közel az anyához, hogy éjszaka is gondoskodhasson róla. A gyerekek az ételből is kevesebbet kaptak a szegényebb családoknál. (Nagybátyám mesélte, hogy már 18 éves volt, de még nem ülhetett asztalhoz, csirke-, kacsa- vagy libacombot csak álmában evett. Elhatározta, hogy búcsúkor élete árán is megkóstolja azokat a finom falatokat. Miután megérkeztek a vendégek a fogattal Lokról, nemsokára asztalhoz ültek. Ő is letelepedett a vendégekkel, hiába integetett apja a szemével, fejével, hogy kotródjon onnan, ő mégis ott maradt, és a leves utáni tálaláskor kikapta a tálból a libacombot... Másnap akkora verést kapott, hogy haláláig emlékezett rá - hiszen lerombolta apja tekintélyét a vendégek előtt.) A gyerekek tehát minden szempontból másodrendűek voltak a családban. Nos, a kocsmákban ezért is verekedtek, hogy megmutassák, ők is valakik, kinőtték a „kismiska” cipőt. Szegfű tanító ezt a muzslyaiak mindennapi életében tapasztalta, ezért igyekezett a fiatalokat felkarolni. Az értelmesebbeket bevonta az i^úsági szervezet életébe - mindenekelőtt a szocializációt, a másság elfogadását szerette volna megvalósítani. Több előadást is szervezett. A városból hívott középiskolai tanárokat, ügyvédeket, hogy felvilágosító előadásaikkal iskolába járásra, tanulásra ösztönözzék a muzslyai fiatalokat.

Szegfű tanító egyik fő feladatául az általános népnevelést tűzte ki. Gyorsan be tudta lopni magát az emberek, a fiatalok szívébe. Egyszerű, egyenes mondataival az írástudatlan muzslyaiakkal is megértette magát. Nyíltsága, őszintesége, a fiatalság iránti elkötelezettsége, népszerűsége azonban nem minden muzslyainak tetszett. Ezért akik szocialista agitátort láttak benne, gyorsan cselekedtek. Megvolt a módja akkor is, hogyan kell valakit leépíteni, félretenni, elűzni. Ez történt Szegfű tanítóval is. Helyét senki sem pótolta, nagy hiányát sokáig érezték a muzslyaiak, mindenekelőtt a fiatalok.

A lakosság számbeli változása a népszámlálások adataiból világosan kiolvasható. Torontál vármegyében 1890-ben 571 677 lakost számláltak, 1900-ban már 590 318-at, vagyis 18 641 fővel szaporodott a lakosság száma, ami 3,4%-ot jelentett tíz év alatt (évi 0,33%).35 Nagybecskerek város lakosságát illetően is tekintélyes növekedés tapasztalható. Az 1890-ben számlált 21 934 lakoshoz


i. m. 497- 504.


36 Cuk szerk.: i. m.

72 .

37 A muzslyai plébá

nia anyaköveinek

év végi jelentései

1895-től 2010-ig.

38 Uo.

képest 1900-ban 26 407 lakost jegyeztek, ami 20%-os növekedés, tehát nagyobb a megyei átlagnál.36 Népszámláláskor az 1-6 éves korú gyerekek az összlakosság 17,5%-át képezték, a 6-11 éves korúak a 15,7%-át. A népszámlálás adatai ékesen mutatják, hogy az 1-11 éves korú gyerekek a lakosság 33,2%-át képezték.

Ha Muzslyára vetítjük ezeket a paramétereket, láthatjuk, hogy itt is hasonlóan alakultak a számadatok. Muzslyára vonatkozóan nincs kimutatás az 1890-es népszámláláskor, hiszen akkor telepítették; 1900-ban, tíz évvel később 3834 lakosa volt a falunak. Kialakulásától kezdve folyamatos növekedésről számolhatunk be. A Magyar Királyság területén 1895-ben vezették be az anyakönyvezést, ami vidéken csak jóval később valósult meg. Anyakönyvvezetőket kellett kiképezni, ugyanakkor az anyagiakat is elő kellett teremteni, ami akkor is igen nehéz feladatnak bizonyult. Az anyakönyvezés bevezetése előtt csak az egyház végzett latin nyelvű bejegyzéseket: születés, keresztelés, esküvő, elhalálozás esetén. A telepesek „istenháza”, temploma csak jóval a falu kialakulása után (1902-ben) épült meg, így a rájuk vonatkozó egyházi bejegyzéseket a városi plébánián kell keresni, hisz 1905-ig a falu területileg is a város X. kerületét képezte. Muzslya egyházi bejegyzése 1899 szeptemberétől folyamatos, ettől az évtől lehet adatokhoz jutni.

A nehéz gazdasági, szociális, egészségügyi körülményekről, az orvosi ellátás hiányáról, az alultápláltságról tanúskodik az alacsony átlagéletkor, a nagyfokú elhalálozás, különösen a fiatal gyermekkorban. 1901-ben az elhalálozottak száma 60, az átlagéletkor 23,3 év volt (a 32 férfi átlagéletkora 18 év, a 28 nő átlagéletkora 29,5 év).37 Azt gondolhatnánk, hogy az évek múlásával, az életviszonyok javulásával az elhalálozottak átlagéletkora növekedett, ennek ellenkezőjét tapasztaljuk mégis, például 1906-ban az átlagéletkor 24 év, 1907-ben 14,7 év, 1909-ben 11,6 év volt.38 Mindenekelőtt az általános rossz társadalmi, gazdasági, egészségügyi viszonyokkal magyarázható az elhalálozottak évről évre megfigyelhető egyre alacsonyabb átlagéletkora.

A település kialakulása utáni időszakban több család elvándorolt, ki külföldre, ki másik településre, ki a városba. Bátran kimondhatjuk, hogy e családok a nehéz muzslyai életkörülményektől menekültek el. A kitelepedés újabb hulláma az első világégés (1918) után zajlott, amikor néhány újabb család távozott a faluból.

A munkáseszmék a „jobb, igazságosabb” társadalmi viszonyok létrejöttéért Muzslyán már a XIX. század utolsó éveiben jelen voltak. Ez az agrármegmozdulásokban jutott kifejezésre, mégpedig


az aratások előtt és alatt, a magasabb részesedés, napszámok, bérek kiharcolásában. Amit a megállapodó felek szerződésbe foglaltak, az védte és kötelezte a munkaadókat és a munkásokat is. A munkások átlagos bére a következő volt: a búza learatásának egyharmad része vagy holdanként 50 kg búza; levágásra holdanként 5 koronától 5,60 koronáig; cséplésnél minden elcsépelt 100 kiló gabonából 2,8-3 kg. Ezenkívül minden kicsépelt 1000 kg után 20,40 korona vagy napszámként férfiaknak 2 korona, nőknek 1-1,20 korona járt. A földbirtokosok és a nagygazdák előre megegyeztek a béreket illetően. Nos, ezeket az árakat szerették volna a bandagazdák növelni, csak nem mindig jártak sikerrel a megmozdulások, mivel a szegényebbjeinek sok esetben ez volt az egyedüli bevétele, amit aratáskor, csépléskor kaptak.39

Az első világháború után, amikor a Magyar Királyságnak új határt szabtak, az orosz fogságból hazaérkező muzslyai katonák hírül hozták, hogy Lenin vezetésével a nagy Oroszországban a munkások jutottak hatalomra, és a gyártulajdonosoktól elvették a gyárakat. Ezen személyek agitálására igen gyorsan terjedtek a munkáseszmék. Ebben a tekintetben Muzslyán Hunka Ferenc,Lendvai András, Kósa Mihály, Borbély Pál, Pópity Mihály és társai jeleskedtek. Ők nemcsak a mezőgazdasági munkásokat, hanem a gyári munkásokat is igyekeztek behálózni, beszervezni, kommunista eszmékkel megfertőzni őket.

A két világháború között

Az új viszonyokhoz (más ország, más nyelv, más értékek) a muzslyaiaknak is alkalmazkodniuk kellett. A trianoni határok meghúzásával (1920) határmódosításra került sor a két ország,Magyarország és az SZHSZ Királyság között. Ennek értelmében a Délvidék (Vajdaság) a SZHSZ Királysághoz, majd Jugoszláviához lett csatolva, így a Délvidékhez tartozó Muzslya is az anyaországon kívül maradt. Az új határ lehetőséget adott arra, hogy a határ mentén élő lakosság két ország között optálhasson. Ami magyarán azt jelentette, hogy a szerb családok, amelyek Magyarországon éltek, és az SZHSZ Királyságot választották új hazájuknak, kárpótlásul a Magyarországon hagyott földek ellenében átlagban 19 holdat kaptak az SZHSZ Királyság területén. A muzslyai tanyatelepek telekköny- vileg nem rendeződtek, így azok a kincstár tulajdonaként szerepeltek (állami tulajdont képeztek). Az új (szerb) hatóság gyorsan intézkedett, rendelettel kitelepítette a muzslyai tulajdonosokat, tanyatele- 39 K arl: i. m. 90 .


40 Gaćeša, Nikola:

Agrarna reforma i kolonizacija u Banatu 19191941. N ovi Sad,

1972, Institut za

izučavanje istorije

Vojvodine - Matica

srpska.

peseket, s a tanyájukat és földjüket, ami a tanya körül volt, a szerb optánsoknak és önkénteseknek adományozta. Mi lett a muzslyai volt tanyatulajdonosokkal ? Ingóságukat szekérre rakták, és a rokonoknál, testvéreknél húzódtak meg, hogy aztán nincstelenekként vágjanak neki újra az életnek. Szidták is az előző városvezetést, hogy a tanyatelepek tulajdonjogát nem rendezték, nem íratták telekkönyvileg is rájuk a tanyákat. Összesen 70 tanyatelep volt nyilvántartva, ezeket a muzslyai magyarok lakták és bérelték kataszteri, és nem telekkönyvi bejegyzéssel. A muzslyai határba 64 optáns és 17 „dobrovoljac” (szerb önkéntes) családot telepített a szerb hatóság. Nem volt elegendő tanyatelep az ide irányított szerb családok számára, ezért 11 optáns család csak földet kapott. Az idetelepített szerb optánsok és önkéntesek részére 1343 katasztrális hold és 1367 négyszögöl földet osztottak ki a muzslyai határból. A muzslyaiak ellenszenve úgy enyhült, ahogyan az újdonsült idetelepítettek közeledtek hozzájuk. Évek múlásával oldódott a viszony a muzslyaiak és a szerb telepesek között. A muzslyaiak, meglepetésükre, megértették az idetelepített szerbeket, mivel a Magyarországról áttelepült szerbek jól beszélték a magyar nyelvet (Deszk, Makó környékéről érkeztek).

A szerb telepesek élték világukat, az első két évben a muzslyaiak, a volt tanyatulajdonosok kötelesek voltak feles viszonyban művelni a szerb telepesek földjét.40 Az 1920-as években az új SZHSZ Királyság agrártörvényének, -reformjának lényege, hogy a nagybirtokokat, az elhagyott grófi szérűket szétosztották a földnélküliek között. Muzslyán sem nagybirtok, sem elhagyatott grófi szérű nem volt, amit szétoszthattak volna. Ezért is nőtt a muzslyai zsellérek, napszámosok, béresek száma. A város gyáripara igényelte az olcsó munkaerőt, sok muzslyai ott keresett megélhetési lehetőséget. A szegény nagycsaládok leánygyermekei cselédként szolgáltak a gazdagabb városi családoknál, a faluban libapásztorok voltak, míg a szegény sorsú fiúgyerekek béresként keresték meg a kenyerüket a városban vagy a szomszédos német falvakban.

A gazdagabb, módosabb muzslyaiak gyerekei iskolába jártak vagy szakmát tanultak: cipész-, lakatos-, asztalos- vagy szabószakmát, kereskedőnek tanultak ki, vagy ún. polgári, közgazdasági iskolákba járatták őket, ami lehetőséget adott számukra, hogy a városban munkát vállaljanak, vagy főiskolán folytassák tanulmányaikat.

A gazdasági világválságról (1929-32) úgy értesültek a muzslyaiak, hogy amikor a parasztok bevitték a búzát vagy más gabonát a városba, a Búza térre eladni, úgy is vitték haza, még a helypénz árát sem tudták az eladásból fedezni, mert nem is adtak el semmit.


Az ipari termelés visszaesése nagymértékben érintette a mezőgazdaságot is. Csökkent a kereslet az alapanyagok, a mezőgazdasági termékek iránt.

A parasztcsaládok csak akkor jutottak pénzhez, ha eladtak valamit. Ebből fizették az adót, törlesztették a ház kölcsönrészletét, vásároltak valamit a házba vagy a családtagok részére. Ezekben az években nagy gondok voltak a termés eladásával, sok esetben a zsidók még áron alul sem vásárolták fel a gabonát. Nagy volt a nyomor, különösen a szegényebb családoknál. Az éhínség, a koplalás, a kilátástalanság jutott osztályrészül sok muzslyainak. Több család az elvándorlás mellett döntött. A gyári munkások helyzete is siralmas volt. Világviszonylatban az ipari termelés a túltermelés miatt sok esetben a felére csökkent, emiatt a válság ezt a régiót is behálózta, és itt is úgy jutott kifejezésre, mint másutt a világon. Csökkent a kereslet az ipari termékek iránt is, így a munkások munkaerejét sem igényelték oly mértékben (főleg a szakképzetlen munkásokét).

Nagybecskerek város gyáriparában lelassult, leállt a termelés, a gyárakban nem kellett az amúgy is olcsó munkaerő. Az alkalmi munkákra is mind kevesebb volt az igény, a napszám és a bérek értéke a felére csökkent. Általános pangás jellemezte a gazdaságot, a munkáscsaládok megélhetése veszélybe került, a nélkülözés volt az élet mindennapos velejárója. A népkonyhák szerepe különösen a téli időszakban volt jelentős. Ekkor az idénymunkások nem igényelhettek meleg ételt és tűzrevalót (naponta hasábfát a fűtési időszakban).Csak azok a munkások igényelhették ezt, akik jogosultak voltak a szociális törvény és a szakszervezet névjegyzéke értelmében (akik szakszervezeti tagok, állandó vagy éveken keresztül alkalmi bejegyzett munkások voltak). Az általános elégedetlenségben erősödtek a munkás-kommunista eszmék, szerveződések történtek a gyárakban.A munkások különböző eszközökkel próbálták érvényesíteni célkitűzéseiket (szabotázs, sztrájk, tüntetés), bár nem mindig sikerrel.Az SZHSZ Királyság területén működő politikai pártok semmilyen szerveződés formájában nem voltak jelen Muzslyán.

A húszas évek derekán megépült Muzslyán az első hengermalom (gőzmalom) a Barátfalva előtti vizenyős területen. Az üzemeltető Eck Mihály volt, aki néhány év után csődbe jutott, és kénytelen volt eladni a malmot. W olf Henrick vásárolta meg 1928-ban.Henricknek egészen más életfilozófiája volt, értette a helyi lakosság nyelvét, kezdettől fogva sokat tett azért, hogy malma egy jól működő malommá váljon. A második világháború utáni időszakban a malmot állami tulajdonba helyezték.41 41 Karl: i. m. 166.



163.

Meg kell jegyeznünk, hogy nem ez a malom volt az első a település történetében. A város irányában, a határ azon helyén, ahol a széljárás gyakoribb és erősebb volt, tehát a domborzat, a tengerszint feletti magasság szempontjából könnyebben kihasználható helyen rövid ideig működő szélmalmot építettek 1920 előtt, amelyet a helybeliek és a tanyatelep lakói használtak. A tulajdonosa egy Báló nevezetű személy volt. A krónikások, de magam sem találtam rá választ: miért is volt ilyen rövid életű? Ha nem a háborús évek gazdasági-társadalmi-politikai változásai miatt, akkor talán a tulajdonos csődbe jutott?

Az 1920-as években Muzslya határában létrejött szerb tanyatelepre a muzslyaiak válasza az volt, hogy új utcákat alakítottak ki, és a falu határában létrehozták a deonicai tanyatelepet. Muzslya ekkor (1930-ban) Gornja Muzlja néven (szerbül) szerepelt a térképeken és a helyi iratokban. Az új utca az Újsor volt, amelyet Barátfalva kötö tt össze a faluval. A falunak ez a része jóval alacsonyabban feküdt (körülbelül 1,5-2 méterrel), emiatt több alkalommal a felszíni és a talajvíz is veszélyeztette a házak, kertek, gyümölcsösök épségét. A falu peremén lévő házsor lakói sokáig csak igen körülményes úton jutottak el a faluba, a városba (a sár elvágta őket a külvilágtól). A családok száma több mint százra nőtt. Ma már a falu leghosszabb utcái közé tartozik.

A gazdasági válság után (1929-től) a gyári munkások száma Muzslyán is fokozatosan növekedett. Több mint 280 munkás dolgozott nagybecskereki (amelynek nevét Petrovgradra változtatták) gyárakban, iparosoknál, vállalkozóknál.42

Év Munkás Átlagbér

1935 6198 15,76 din

1936 6671 15,55 din

1937 7280 17,38 din

1938 7408 18 ,18 din

1939 75 56 18,5 3 din

Ezek zömmel állandó munkások voltak (éves), de ugyanennyire tehető az idénymunkások száma is, akik ingáztak a mezőgazdaság (falu) és a gyár (város) között. A mezőgazdasági munkák dandárja után vállalták az alkalmi munkákat, mert az ilyen munkák elvégzése után kapták a fizetést, ami jól jött a nyári „pangás” idején, amikor a mezőgazdaságból nem volt nagyobb bevétel.


A harmincas évek végén jelentkeztek a kubikusok - ez egy külön rétege a muzslyai munkásoknak. Sokáig így csúfolták a muzslyaiakat: „muzslyai bicskások, kubikusok”. Folyamatos és fokozott átállásról beszélhetünk. A muzslyai parasztok átvedlettek gyári munkásokká, különösen a földnélküliek vagy kevés földdel rendelkezők. Maga a falu is lassú változáson ment keresztül, növekedett a kisiparosok, kereskedők, kocsmárosok száma - már megközelítőleg 20-at tett ki. A mezőgazdasági munkások száma igen jelentős volt, és munkaigényük túlnőtte a muzslyai mezőgazdasági munkakereslet igényeit, ezért a városban és a környező falvakban vállaltak alkalmi munkákat: kapálást, aratást, cséplést, őszi termény betakarítását. Itt túlsúlyban a női munkaerőt alkalmazták. Úgynevezett csapatok, 18-24 tagú bandák szerveződtek. A csapatok kialakításánál sok szempontot vettek figyelembe, mindenekelőtt a fegyelmezett, odaadó, megbízható, munkabíró, csapatmunkára alkalmas személyek dolgozhattak a bandában.

A munkák időtartamától, a termés betakarításának tempójától függött, hogy hány csapat és meddig is dolgozott egy-egy munka során. Általában 3-8 csapat létezett. Ezeket a bandagazdák irányították, akik alkudtak a munkaadókkal a munkadíjat, a munka elvégzésének feltételeit illetően, ők állították össze a csapatot, osztották be és szét a munkásokat, az anyagi-termésbeli, pénzbeli juttatást. Az alkalmi munkák elvégzése után a csapatok a következő alkalmi munkáig feloszlottak.

A falu kialakulását követő években egy foglalkozás, a vályogverés jött létre, amelynek a kialakulására nagy befolyással voltak az itteni természeti-földtani viszonyok és a helybeli lakosság szűkös anyagi helyzete.

Akkoriban a faluhoz közel eső területen olyan agyagos földet fedeztek fel a helybeliek, amely megfelelt a vályogverésre, ami nemsokára igen népszerű foglalkozássá nőtte ki magát, hiszen több évtizeden keresztül több családnak biztosított megélhetést. Ugyanakkor változás történt a házak építésében: a vert falúakat (döngölteket) a vályogból készültek váltották fel, vagy ha átalakításra, hozzáépítésre került sor, akkor azt már vályogból építették. A vályogverés igazi szakmává fejlődött a családon belül vagy a település területén. Nem volt könnyű foglalkozás, kemény férfimunkaerőt igényelt. Itt nem kizárólag csapatokban folyt a munka, voltak, akik egyedül végezték az egész munkafolyamatot. A jól képzett, szakmai tapasztalattal rendelkező, komoly férfiak az ún. Vályogos területén átlagosan napi 400-1000 vályogot vertek, amit nemcsak

74 ■ A sziget magyarsága

helyben értékesítettek, hanem a környező falvakba is szállítottak. A vályogverők hajnalban vagy az előző nap délutánján kidobták a gödörből a meghatározott mennyiségű földet, amelyet átdolgoztak, lábbal, kapával összegyúrtak polyvával, majd kelni, pihenni hagyták a vályogverésre előkészített földet.

Másnap nekiláttak, hogy ebből a földből kettős lyukú vályogvetőkkel elkészítsék a vályogot. Általában ketten dolgoztak. Az egyik a fából készült vályogvetőt kiöblítette vízzel, behintette polyvával (hogy könnyebben ki lehessen fordítani a vályogvetőből az agyagos földet - a vályogot), és megtöltötte a vályogvetőt sárral, a tetejét lehúzta vizes kézzel. A másik elhúzta a vályogvetőt az előzőleg elkészített egyenes terepre, hogy ott kifordítsa a földre. A vályog a napon száradt néhány napig (2 -4 nap), időközben megfordították, hogy mindkét oldala egyformán száradjon. A megszáradt vályogokat háromszög alakú formákba rakták össze, és vályoggal befedték a tetej ét, nehogy szétmossa a nyári zápor. Az eladásra szánt száraz vályogot darabszámra adták el, általában több százat, ezret. A komolyabb,

Vá lyogv erés


jobb minőségű vályogokat készítők megrendelésre dolgoztak. Egész nyáron előre eladták termékeiket. A vályogverés áprilistól szeptemberig tartott (ritkán fordult elő, hogy márciustól októberig folyt a vályogverés időszaka). Ez évtizedeken keresztül a jövedelmező foglalkozások egyike volt helyben. A hatvanas-hetvenes években a helybeli iskola tanári karának tagjai a nyári szünidőben több ezer jó minőségű vályogot készítettek naponta, és el is adták.

Az agrár- vagy a gyári munkások számának növekedésével nőtt a munkáseszmék, -mozgalmak gyakorlati létjogosultsága; az alapvető munkakörülmények javítása, a munkaidő tartamának csökkentése, a munkabérek növelése, egyéb szociális juttatás érdekében. A jól időzített, szervezett, irányított munkásszerveződések több esetben sikeresen tudtak fellépni egy-egy cél megvalósítása érdekében. A munkaadók jól tudták, hogy kivel állnak szemben, ezért ha a gazdák (a mezőgazdaság területén) az alkalmi munkák előtt megbeszélték, hogy egységes, általuk meghatározott, elfogadott bérek, napszámok mellett állnak ki, akkor általában - ha az idő nem szorította őket - következetesek is voltak. Az utolsó pontig kitartottak. A vállalkozók, gyártulajdonosok is érdekszerveződéseken keresztül védték érdekeiket a munkásokkal szemben. Nem mutattak nagy hajlandóságot a munkások társadalmi helyzetén való javításra, hacsak a körülmények nem kényszerítették rá őket (a termék időbeli leszállítása, gazdasági, politikai változások hazai és nemzetközi téren). Az első világégés után a JKP (Jugoszláv Kommunista Párt) erősödésének hatására a muzslyai proletárok (munkások) körében is munkáseszmék terjedtek, pártsejtek alakultak. A munkások találkozásainak, eszméik terjesztésének színhelyéül a kocsmák szolgáltak. Az alkoholra szomjas muzslyai férfiak sűrűn betértek, hogy híreket halljanak. Ezt használták ki a pártagitálók, hogy a „megbízhatóbbakat” besorakoztassák csoportosulásukba, a pártba. Az ismertebb kommunista személyek HunkaJános után Borbély Pál, Révész Antal, Tóth István, Sziveri János apó, Keszég Lázár voltak. Ezek az emberek kapcsolatban álltak a nagybecskereki, bánsági kommunistákkal (Szervó Mihály, Sulmán Rózsa, Zarko Zrenjanin stb.), s a tőlük kapott hírek, utasítások utat mutattak a helybelieknek egy-egy eset kapcsán, milyen álláspontot is képviseljenek. Az országban uralkodó állapotokról is tudomást szereztek, így fel tudták mérni a várható fejleményeket, szerepvállalásukkor meg tudták határozni, mekkora kockázattal is jár egy-egy aktivitás. Ők mozgatták, irányították a muzslyai munkások zömét, támogatásukról biztosították a sztrájkolókat, szabotálókat stb. A rendőrség és


43 Kecić, Danilo:

Revolucionarni radnički pokret u Zrenjaninu 1918- 1941. III.

kötet. Zrenjanin,

1977.

az állambiztonság emberei éber figyelemmel kísérték a mozgalmat irányító vezéregyéniségeket. Alkalomadtán le is csaptak, terhelő bizonyítékot próbáltak begyűjteni, hogy a fentebb említett személyeket bíróság elé állítsák, mivel a kommunista tevékenység törvényellenes cselekedetnek minősült (1929-től). A párt összejöveteleit, helyét és időpontját titokban tartották, mivel minden egyes leleplezett személy a csoport lebukását okozhatta volna. Az éberség és a megbízhatóság a két legfontosabb követelmény volt a tagok felvételénél. A harmincas években többen lebuktak, a rendőrség leleplezte őket, bíróság elé állították, és hosszabb vagy rövidebb börtönbüntetésre ítélték. Muzslya politikai szempontból kevésbé volt olyan veszélyes, mint a város, hisz aránylag távol esett a várostól (6 km). Nyár kivételével nehezen volt megközelíthető a nagy sár miatt, hisz kövesút nem létezett, és a nyári, kátyús utakon állt a sár, a víz, szinte alkalmatlanok voltak a közlekedésre. Gyalog, lóháton vagy parasztszekérrel, kordéval lehetett csak közlekedni rajtuk. A csendőrök is lóháton jöttek Muzslyára. Szervó Mihály, Zarko Zrenjanin többször megfordult Muzslyán a helybeli aktivisták megbízhatósága miatt. Tőlük informálódtak az országban uralkodó politikai eseményekről és a nagyvilági dolgokról. A világ újabb polarizálódása, a nagyhatalmak közti ellentétek felvezetőt képeztek az újabb világégésre.43

A tanyavilág létrejöttétől 1970-ig

Miután kialakult az optáns-szerb tanyavilág, a muzslyai vezetőség, Fiser Mihály bíró irányításával, élve a törvényes lehetőséggel, megkezdte az önálló községtől - Muzslyától - 10 kilométerre egy tanyatelep kialakítását, amely a kincstári területekből lett kiszakítva 1930-ban. A határ legmagasabb platójára, Deonicára esett a választás több okból kifolyólag, és ez jó választásnak bizonyult. A rossz minőségű földeket elárverezték, oda látták a tanyavilág létrejöttét, hisz ezt a földet úgysem munkálták, mert ott a kamillán és a szikvirágon kívül a talaj magas sótartalma miatt más nem termett. A Tisza folyó közelsége (2 km) némi biztonságot adott, egyfelől a magas talajvíz ellen, másfelől egy esetleges árvíz ellen: e plató biztonságot nyújtott arra az esetre, ha netán a Tisza kilépne a medréből, és veszélyeztetné a tanyavilágot. A tanyán élők közelebb kerülhettek a földjeikhez. A muzslyaiak egyik nagy gondja az volt, hogy a földművelésre alkalmas földek több kilométeres távolságra voltak a falutól. A parasztok igen korán (hajnali 3-4 órakor) indul-


tak, ha idejében el akarták kezdeni a munkát a határban. A határ megmunkálható földje a harmadik, negyedik minőségi fokozatba tartozott, így a parasztok minden szerszámot magukkal vittek a megmunkáláshoz. Ha sok eső esett, nem lehetett dolgozni a földeken, ha szárazság volt, akkor csattogott az eke, az ekekapa, a kapa.Idejében kellett minden mezőgazdasági munkát elvégezni, mert megtizedelhette a termést az időjárás, valamint a gyenge minőségű föld is. A tanyavilágban termett és eladásra szánt termés egy részét a Lujzánál lévő, Tisza menti kikötőn keresztül értékesítették, amely 3 kilométerre volt az új tanyateleptől, Deonicától. Maga a szó magyarul részvényt jelent, amit úgy is értelmezhetünk, mint a kincstári tulajdon részét, mivel a deonicai telepeket a kincstári földekből szakították ki. Összesen 35 telepet árvereztek el, amelyeknek a nagysága 1 hold volt. A telepek ára a föld minőségétől függött. A kikiáltási áron (200 dinár holdanként, ami egy átlagos fejőstehén ára volt) alul licitáltak a muzslyaiak, mert 170-185 dinár közötti áron került a tulajdonukba. A tanyatelepet csak a módosabbak vásárolták. Az új tulajdonosok az elkövetkező három év alatt önerőből fel is építették a tanyák zömét. Az eredeti terv (1930) egy iskolát is előirányzott, amelynek a felépítéséhez az állam mellett a helybeliek is hozzájárultak. Az iskola 1936-ban nyitotta meg kapuit. A tanyavilágban élő gyerekek egy osztályba jártak: 30-40 tanuló elsőtől negyedik osztályig, délelőtti váltásban.

A deonicai iskola 1955-ig működött. A deonicai, tervszerű ta- A t a n y a t e le p lakó i az

nyatelep mellett a két világháború között több új tanya is létrejött is ko lá n á l (deonica i

a határ más-más részén, főleg a főutak mentén. búcsú, 1 9 3 8 )

■ 78 ■ a sziget magyarsága ■

A Borsos -tanya

Is p á n o v i ty M ih á ly

az e t n o ta n y á já v a l

Ezeket a tanyákat a tulajdonosaik a saját földjeiken építették (verték-döngölték). Voltak kétlaki családok is: a tél beálltáig a tanyán éltek, művelték a földeket, nevelték az állatokat, s a tél beállta előtt a faluba költöztek. Tavasszal minden indult elölről. Összesen 72 tanya épült és létezett a tanyavilág fénykorában. Minden tanya udvarán ásott kút elégítette ki a tanyatelepi emberek és állatok vízszükségletét (a kút általában 3 -5 méter mélységű volt, téglával kifalazva). A főutak mentén úgynevezett nagykutak léteztek a határban állatok itatására, itatókkal, vályúval ellátva. A falu évtizedeken keresztül karbantartotta a közfontosságú kutakat. Majd a hatvanas évek végén az ásott kutak átadták funkciójukat a fúrott kutaknak (a Háromfertálynál, a Csinosnál, a Deonicánál, a Todornál). Ma ezek az elhanyagolt, a térképen nem szereplő, betömetlen ásott kutak fenyegető, alattomos veszélyt jelentenek mindenki számára.

A második világháború után, az ötvenes, hatvanas években a tanyavilágból a családok nagy része visszaköltözött a faluba. A parasztok gyári munkásokká váltak, mert a gyári munka kiszámíthatóbb volt, nem függött a természet viszontagságaitól, a fizetés


folyamatos volt, és biztonságosabb életet nyújtott. A tanyák lassan elnéptelenedtek és tönkrementek, megsemmisültek. Ma már csak a dombhelyek, a fák és a szél mesélnek egy-egy tanya múltjáról, az ott élők nem éppen mesés életéről, mindennapjairól. (Édesapám, aki részben tanyán nevelkedett, mindig ezt mondta: „A tanyán szép csikókat és buta gyerekeket nevelnek.”) Az utolsó tanyatulajdonos Hallai István volt, aki 1964-ben beköltözött a faluba. Az 1990-es években beindult egy újabb tanyai mozgalom a határban, amikor a helybeli földműves-szövetkezet a társadalmi tulajdonban lévő deonicai terepet kiparcellázta és elárverezte. Húszan jutottak 5 árnyi területhez. Kilencen épületet emeltek: Borsos I., Rózsa K., Karl J., Varga D., Restás Z., Hallai Z., Kovács H., Radulov S. és Horvát A. A telkek parcellázásakor ki lett hagyva kétparcellányi terület az etnoháznak és az azt kísérő objektumoknak a Borsos kútja mögötti területen. Ezen épületek mellett a következők léteznek a határban: Kenderesi Z., Borbély M., Gombos G., Német Z., Pakai I., Horvát I., Kaip T., Hertyán J., Pálinkás P., Erdei F., Ispánovics M., Lénárt J., Kovács J., Pajdacki S., dr. Eremic S., Hán I., Todor, Palatinus E., Nagy testvérek (József és Zoltán), Berbakov B., Buba J., Fejes J., Szőnyi Gy., Fülöp A., Debeli Rado, Kanász Gy. és Müller Gy. építménye. A Napsugaras-tó (homokos) környékén kiépült egy sor ház.

A második világháború alatti időszak

A háború előszelét már érezni lehetett a Jugoszláv Királyságban, különösen a Bánságban, ahol a lakosság egynegyedét németek (svábok) képezték. Ő k kapcsolatban álltak a náci Németországgal, és a harmincas évek derekán megteremtették kulturális-politikai szerveződésüket, a Kulturbundot, amely nacionalista kilengéseivel kiváltotta a szerb kommunista hazafiak ellenszenvét. Több alkalommal került sor fizikai leszámolásra az ellenfelek között. Ahogy közeledett a háború kezdete, úgy nőtt az ellenszenv, a gyűlölet közöttük a városban (Petrovgradban - Nagybecskereken), az idő múlásával pedig felforrósodott ez az állapot, s az összetűzések szinte mindennaposakká váltak. A városban dolgozó muzslyaiak az ott történteket odahaza hírekként terjesztették, amellett a falusi kocsmákban az esti órákban akkumulátoros rádiókészüléken, a hírekből értesültek a nagyvilági dolgokról. A nyugtalanságot a tartalékosok (katonák) behívása is fokozta (1939 őszén, 1940 tavaszán, őszén egy-egy hónapra). A kisbíró több csoport muzslyait dobszóval hívott a községházára, és őket az ország különböző városaiba irányították.


Erről beszélt az egész falu, a családoknál a besorozott férfiak miatt aggódtak. A háborús hangulatot fokozták azok is, akik Écskán járva azzal a hírrel traktálták a falu népét, hogy ott betonerődítményeket, bunkerokat építenek. Ebből a legtudatlanabbak is a háborúra következtettek. A spekulánsok az élelmiszert, gabonát, kukoricát kezdték tartalékolni, így az árak is ehhez igazodtak, hisz megnőtt a kereslet mind az állam, mind a felvásárlók részéről. A munkás aktivisták, a kommunista szerveződések német- és olaszellenes agitációja világossá tette a katonai konfrontálódás elkerülhetetlenségét. Azt is, hogy e nagyhatalmi viaskodásba a kis országok is belekeverednek. Jugoszlávia sem maradhatott ki, hisz az országon belüli ellentmondások egyre inkább kidomborodtak. A szunnyadó ellentétek percek alatt bontakoztak ki, és váltak perdöntővé, a további események meghatározóivá.

A márciusi események alapjában rengették meg az országot, a katonai puccs, a kiskorú II. Péter király angolbarát politikája kiváltotta Németország (főképp Hitler) haragját, katonai intervencióját. Április 6-án Belgrád bombázásával a Jugoszláv Királyság belépett a II. világháborúba. A muzslyaiak szemtanúi lehettek egy légi csatának, amikor a Jugoszláv Királyság hatalomhű katonatisztje repülőgépével légi csatába bocsátkozott a német légierő repülőivel. Mondani sem kell, hogy a jugoszláv katonai repülőgép tisztjének nem volt esélye a győzelemre, de próbálkozása a túlerő ellenére igen nemes, hazafias cselekedetként könyvelhető el, annak ellenére, hogy gépének kilövése után katapultált, és a muzslyaiaknak köszönhetően menekült meg a biztos haláltól - Vencel Antal húzta ki a pilótát a Begából.

A Jugoszláv Hadsereg áprilisi fegyverletétele (17-e) után felbomlott a királyi hadsereg. A muzslyai katonák is német fogságba kerültek, mivel a németeknek szövetségese volt Horthy Magyarországa. A magyarok közbenjártak, hogy a Jugoszláv Hadseregben szolgálatot teljesítő magyar katonákat másmilyen bánásmódban részesítsék, s a muzslyai magyar katonákat hazaengedték. Megközelítőleg harmincan tértek haza - rövidebb-hosszabb időt eltöltve a fogolytáborokban - a magyar állam közbelépésének eredményeként. Az sem mellékes, hogy az áprilisi háború (11 nap) muzslyai vonatko - zásban nem követelt emberáldozatot. AJugoszláv Királyság területét a fasiszta országok szétdarabolták egymás között a németek, az olaszok, a magyarok és a bolgárok bizonyos megállapodása értelmében, területi igényeiket szem előtt tartva. A bánsági magyarok is abban reménykedtek, hogy a Magyar Honvédség fog bevonulni a


területükre, mint Bácskában. Magyar zászlókat varrtak, gyakorolták a magyar dalokat, készültek a honvédség fogadására, a felszabadulásra. Nagy volt a meglepetés, amikor április 14-én (húsvét hétfőjén) Föhler őrnagy német SS-alakulatai Nagybecskereken átvették a hatalmat az ideiglenes városi vezetéstől, miután a királyi hatalom és katonaság visszavonult, megadta magát.44 Muzslyán ez alkalommal elmaradt a húsvéti locsolkodás, a fiatalok, a legények virtuskodása. Német alakulatok két szakasza birtokába vette a parti iskola tantermeit, amelyet rögtönzött laktanyává alakítottak. A községházán is megtörtént a hatalomváltás. Muzslyán aránylag kevés német élt, mindössze 8 család vallotta magát német származásúnak. A németek bejövetele után ők is színre léptek, megjelentek a községházán, és Márton Józseftől, a bírótól id. Mondesz Mihály (helybéli német) átvette a hatalmat. Ő osztotta be és szét a hatalom rendfokozatait az itteni németek között. WolfHeirich helybeli gőzmalom-tulajdonos kapta a körzeti vezetői rangot (Ortsleiter). A megszálló németek a politikai hatalmat nem akarták, nem is merték a helybeli németekre bízni, félve, hogy nem lesznek következetesek a helybeliekkel, és nem lesznek lojálisak a német megszállókhoz, ezért a katalinfalvi S. Josephre esett a választásuk, aki nem ismerte a muzslyai körülményeket. Az albíró Martin Vencel, a jegyző Kovács József, míg a többi közhatalmi személy magyar nemzetiségű volt, Veszkov Radivoj aljegyzőt (aki szerb, de valójában bolgár származású volt) meghagyták, hogy betanítsa az „új hatalom” embereit. Egyébként Radivoj a magyar nyelvet idehelyezése (1936) óta már megtanulta, és a helybeliek jól kijöttek vele.

A falu nevét németesítették, Ober Muschlára változtatták (1941-44). A német katonák egy részének helybeli családok kellett, hogy szállást adjanak. (E rendelet értelmében lett két német katona beosztva Hallai öregapám házába. Édesapám is azt mesélte, hogy a német katonák végtelenül fegyelmezetten, tisztességesen viszonyultak a családhoz, szinte családtagként viselkedtek. Az oroszországi háború kitörése után, 1941 júniusában átvezényelték őket a keleti frontra.) A német katonák fegyelmezettségéről, példás magatartásáról, tisztaságáról az első naptól kezdve meggyőződtek a muzslyaiak is. Erőszakkal semmit sem vettek el (nem loptak), mindent a piaci áron fizettek a lakosságnak. A muzslyaiak többsége lojális volt az új hatalomhoz is, megszokták, hogy behódolással, az új állapotok elfogadásával elkerülik a konfrontálódást, ártatlan életeket menthetnek meg. Az egyszerű paraszti észjárást követték, tudva azt, hogy a világ megváltása nem tőlük függ, igyekeztek az


178- 179.


események holdudvarán lenni. A német megszállás után sor került az önkormányzat átszerveződésére, területi átrendeződésére.

A jegyző többszobás lakását átalakították községházává. Az új jegyzőnek Kovács József helybeli lakost nevezték ki, aki helyben lakott, és háza egyik szobáját irodává alakították át - ez lett a községháza - , ahol a helybeliek rendezhették gondjaikat. Érdekes módon nem sokan vették igénybe az új hatalom szolgáltatását. Idegenkedtek a példás, katonás, jól szervezett, németes faluvezetéstől.

A volt községházát Magyar Háznak nevezték el, és itt tartották a falubeliek számára a fontosabb összejöveteleket, rendezvényeket, kulturális megmozdulásokat.

A muzslyaiak észrevették a háború hozta első változásokat az üzletekben is, ahol hiánycikkekké váltak egyes termékek (főleg az élelmiszerek): a cukor, a só, az ecet, ezenkívül a petróleum, a gyufa stb. A következő hetekben a németek bevezették a jegyrendszert, ami azt jelentette, hogy megszűnt a szabad, korlátlan mennyiségben történő vásárlás; lehetett vásárolni a boltokban, de meg volt határozva az úgynevezett fejadag. A németek meghatározták, miből mennyit vásárolhatott a vevő, pl. kenyérből a háború kezdetén napi 0,5 kilogrammot személyenként, ami a háború zárószakaszában napi 15 dekára csökkent. Az új hatalom az esti órákban kijárási tilalommal korlátozta a lakosság mozgásszabadságát. Ezzel akarták ellenőrzésük alá vonni a fiatalság nemkívánatos kilengéseit, az esetleges esti szervezkedéseket. Szigorúan ellenőrizték a különböző egyesületek összejöveteleit, a tagságot, a táncmulatságokat, a vásárokat stb., ily módon akarták kiszűrni a felforgatásra hajlamos személyeket. A kommunistákat megkülönböztetett figyelemmel kísérték mindenütt, így Muzslyán is. A kommunista párttagok névsorának megszerzése volt egyik fő céljuk, ezeket a pártvezetőket és a zsidókat végezték ki elsőként a lakosság megfélemlítése végett, de ez a német hitleri ideológia megvalósításának részét is képezte. A városban az üzletek a megszállást követő néhány napig zárva voltak. A zsidókat sárga karszalaggal bélyegezték meg, üzleteiket elvették tőlük, fizikai munkára kényszerítették, megalázták őket.

Nem járhattak a járdákon, hanem a kocsiúton, alacsonyabb rangúként kezelték őket a németek. Később a hírhedt gyűjtőtáborokba hurcolták, és ott dolgoztatták, kínozták őket. Az üzletek nagy része zsidó tulajdonban volt: a gyárak, a műhelyek, a szállítóalkalmatosságok nagy része - magyarán a földi vagyon. Erre azért volt szükségük a németeknek, hogy a háborút pénzeljék, s amellett teljes legyen a tőke fölötti német egyeduralom. Muzslyán nem éltek


zsidók, a helybeliek tehát nem voltak szemtanúi a zsidó atrocitásoknak, kivéve, ha a városban nem jártak, ahol az ilyen jelenségek mindennaposak voltak.

Muzslyán a megszállást követően a Magyar Házban megalakult a Levente nevű ifjúsági mozgalom, amely félkatonai, politikai jellegű szervezet volt. Tagjai egyenruhát is kaptak, magyar címerrel. Fiatalok, suhancok, kamaszkorban lévő fiúk voltak, akik úgy gondolták, hogy ezzel felnőttekké válnak, és minden élet adta lehetőséggel élhetnek, ezért kezdetben folyton nőtt a tagság száma. A leventék mindennap gyakorlatoztak a kora esti órákban, fizikai erőnlétüket fokozták a községháza udvarában. Mindemellett feletteseik iránti M u zs lya i le v e n te

engedelmességre tanították őket, ami nem fért össze a muzslyai 1 9 4 3 -b a n

virtussal. Odahaza sem néztek jó szemmel a fiúgyerekre, hogy az kezd felbátorodni, emellett a munkakiesés sem volt jelentéktelen a család számára. A tavasz kellős közepén, amikor a munka dandárja várta az embereket, a fiatalok gyakorlatozni jártak. A családfőknek gyorsan elegük lett a katonásdit játszó leventékből, hazainvitálták őket, és megtiltották a gyakorlatokra való járást.

Az aratást követően a termés nagy részét át kellett adni a német hatóságnak. A helybeliek rejtettek el valamennyi gabonát, hogy azt Wolf Heinrich gőzmalmában őröljék, aki a megszállást követő német eufória után visszavonult a politikai életből, mintha megérezte volna a végzet megidézését. Heirich bácsi, ahogy a helybeliek nevezték, mindenben osztozott a muzslyaiakkal. Nem tett különbséget telepes, optáns, magyar, német, szerb között, számára csak az volt fontos, hogy ember legyen, és hallgasson, mert ha nem, akkor abból mindenkinek baja lehetett volna. És erre nagyon is vigyáztak a muzslyaiak. Wolf Heinrich helyére Csada Frigyes muzslyai vegyeskereskedőt ültették a háború végéig, ő lett a körzeti vezető.

A háborús világ pozitívuma a magyarság szempontjából, hogy Nagybecskereken megalakult a magyar főgimnázium és a polgári iskola. A tanári kart magyar tanárok képezték - részben helybeliek, részben Magyarországról érkezők. Nagybecskereken magyar piarista gimnázium működött 1920-ig, amikor a SZHSZ Királyság szerb gimnáziummá alakította. Működött ott magyar osztály, de kisebbségi szerepben, és sokkal kevesebb diákkal, mint Trianon előtt. A továbbtanulási lehetőséggel több muzslyai, módosabb szülő gyermeke élt, 40-50 diák járt a városi iskolákba. Ezekből lettek az első középiskolát végzett muzslyai egyének, akik számára alkalom adódott, hogy folytassák tanulmányaikat főiskolán, egyetemen. Az első egyetemet végzett muzslyai Csordás József lelkész volt, utána a


45 Tápai András visz-

szaemlékezése.

46 Ćuk szerk.: i. m.

190- 191.

háború végéig húszán fejeztek be főiskolát, egyetemet, ők képezték a muzslyai értelmiséget, amit már nem kellett „külföldről behozni”. Muzslyán megalakult a Lehel Labdarúgó-egyesület. A pályájuk a községháza udvarában volt, a játékosok mezeit abból az ejtőernyőből készítették, amelyet a pilótával együtt kimentettek a Begából az áprilisi háború idején. A Lehel a háború alatt a magyar települések csapataival versenyzett 1944 őszéig, közepes sikerrel.45

1941 őszétől tizenöt muzslyai fiatalt (köztük édesapámat is, aki akkor 18 éves volt) németországi kényszermunkára vittek, olyan falusi, tanyai családokhoz, amelyek nélkülözték a férfimunkaerőt, mivel a családok férfi tagjait besorozták a hadseregbe. A német családoknál főleg mezőgazdasági munkát végeztek, emellett a tanyán minden olyan munkát is, amihez értettek, vagy amit a tulajdonos megkövetelt. Emberként bántak velük, nem kértek lehetetlent. Családtagként kezelték apámat is, aki egy tanyán dolgozott két évig, mivel a gazdája fiát a keleti hadszíntérre vezényelték, aki közben el is esett ’43-ban. Ekkor apámat örökbe akarták fogadni, amit ő visszautasított.

Az idő múlásával, a háború záró felvonásában a muzslyaiak mindjobban érezték a háború terhét, annak minden nehézségével, megszigorításokkal, fejadagcsökkentéssel, nagy árnövekedéssel, a mind nagyobb szegénységgel stb.

A kommunisták a megszállás első napjaitól nagy óvatossággal léptek színre, szervezkedtek, fegyvereket gyűjtöttek, propagandaanyagot ragasztottak, osztogattak, diverzáns akciókat, szabotázsakciókat hajtottak végre. Szervó Mihály, Žarko Zrenjanin, Žarko Turinski körzeti vezetők többször tanácskoztak a muzslyai pártaktivistákkal, Sziveri Jánossal (apó), Keszég Lázárral. A tanácskozások lényege a fegyveres ellenállás, a felkelés megszervezése volt. Sajnos már az első kommunista megmozdulások után (1941 nyarán) következtek a megszállók által irányított kivégzések, bebörtönzések, kínvallatások, újabb nevek begyűjtése. A muzslyai pártaktivisták egy része lebukott, börtönbe került (maga Sziveri apó is), Szervót, Zrenjanint kivégezték, a muzslyaiak közül a Tóth testvérek (Józsefés György) életükkel fizettek. Ezek a veszteségek érzékenyen érintették a kommunista mozgalom további alakulását.

1942-ben a két legaktívabb és legismertebb kommunista egyén, Keszég Lázár és Révész Antal szintén lebukott, és ki is végezték őket.46 A többi pártaktivista illegalitásba vonult.

A katonapolitikai fejleményeket a háborúban lényegében Olaszország kapitulációja változtatta meg (1943 őszén). A falu


parti részében (a mai Felszabadulás utca, Kun Béla, Kossuth Lajos,Magyar kommün utcák közötti részen) a németek által lefegyverzett olasz katonáknak gyűjtőtábort létesítettek, a helybeli lakosságot kitelepítették, szögesdróttal körbekerítették a gyűjtőtábort, és ott több száz olasz foglyot helyeztek el néhány hónapra.

A muzslyaiak együtt éreztek az olasz foglyokkal, ősz lévén kuko - ricát dobáltak az éhezőknek a drótkerítésen keresztül. Vasárnaponként Jung Tamás helybeli plébános alkalmi misét szolgáltatott egy olasz fogoly lelkésszel a fogolytábor lakói részére. Ilyen alkalomkor a muzslyaiak adományaiból több kosár kiflit, fonott kalácsot osztottak szét a foglyok között. Voltak olyan olasz foglyok, akik ezt sohasem feledték el, a háború után, a 60-as években visszatértek Muzslyára, hogy meglátogassák jótevőiket, és meghálálják a helybeliek önzetlenségét a háború időszakában.

A muzslyaiak egy rendkívüli eseménynek voltak szemtanúi, amikor a falu határában lezuhant egy amerikai repülőgép, miután a szomszédos écskai repülőtéren lévő német repülőgépeket bombázták. A 27 éves amerikai pilóta gépe felrobbant, és ő életét vesztette.A muzslyaiak plébánosa, Jung Tamás méltóságteljesen, emberhez méltóan, több száz helybeli jelenlétében temette el a muzslyai temetőben. A pilóta holttestét az 1950-es években kihantolták, és katonai tiszteletadással Belgrádba vitték, majd onnan az USA-ba szállították. Ekkor az amerikai nagykövetség köszönetét fejezte ki a muzslyaiaknak humánus cselekedetükért.47

1944 őszén nagy volt a fejetlenség és zűrzavar az addig igen jól szervezett és működtetett német hadigépezetben. Ekkor a jól értesültek tudták, hogy a németek folytonos visszavonulása a háború elvesztéséhez fog vezetni. Ez abból is látszott, hogy a német lakosság felpakolt szekereire, és úgy vonult nyugatra, a Tiszán át Bácskába, onnan Németország irányába. A német falvak üresen maradtak, s ezekbe később Tito boszniai, hercegovinai, montenegrói telepesei költöztek.

Muzslyán 1944. október 2-án, miután a német karhatalom lemondott és elvonult, a faluvezetés emberei a kommunistákkal rokonszenvezőkből kerültek ki: Gombos János, Csonka János, id. Borbély Pál, Gombos Mátyás, Keszég József és mások. Október 4-én megérkezett a Vörös Hadsereg orosz altisztje két katona kíséretében, és felszabadították Muzslyát a német hatalom alól. Aznap megjelent a volt német hatalom vezetője, Csada Frigyes is, német egyenruhában, hogy méltóságteljesen átadja a hatalmat. Igazi német 47 Karl: i. m.

jellem volt: felfegyverkezve jelent meg a községházán az új hatalom 185- 188.


előtt, hogy letegye a fegyverét, megadja magát, ami a német uralom végét jelentette. Csadát elvezették, többé nem is látták a helybeliek, a sorsa is ismeretlen.

Még jóformán meg sem alakult a partizán hatalom, létrejött az új katonai közigazgatás, amelynek vezetői az élet és halál fölötti uralmat jelentették és gyakorolták - már az első perctől kezdve kimutatták foguk fehérjét. Megkezdődött a bűntelen, ártatlan magyar emberek bántalmazása, meghurcolása, agyonverése, kivégzése Muzslyán és környékén. Erről a helybeliek még évtizedek múlva, családi körben sem mertek beszélni. A félelem oly mély gyökeret eresztett, hogy azt csak a rendszerváltás (1989) tudta feloldani úgy-ahogy, fél évszázaddal később. 1944 ördögi napjai Muzslyán címmel Ispánovics István helybeli publicista a kilencvenes évek elején a Muzslyai Újságban jelentette meg azon írásait, amelyekben a szemtanúk, családtagok elmondásai olvashatók arról, hogy mi is történt ’44 őszén Muzslyán és a határban lévő tanyavilágban. Az elmondások alapján egyértelművé vált, hogy a muzslyai vérengzések áldozatai zömmel a falu határában lévő tanyavilág védtelen lakói közül kerültek ki. A tanyavilág lakóinak többségét magyarok képezték, a határ (a magyar és a német uralom között) a Tisza volt. A muzslyai határban élt néhány szerb család, a háború alatt is békességben a magyar családokkal, legalábbis azt gondolták a magyarok. A hármas számú gátőrház őre, Stevo jeleskedett a vérengzésekben ’44 októberében, amikor a németek visszavonulását követően megjelentek a partizánalakulatok. Az említett gátőr a háború alatt több alkalommal szópárbajt vívott a falu csőszével, a gátőrház közelében élő szomszéddal, mivel állatai felügyelet nélkül lelegelték a szomszédos vetéseket. Budai József csősz több alkalommal figyelmeztette a gátőrt, amiért az állatai kárt tettek mások termésében, és 1944 őszén azért kellett életével fizetnie, mert Stevót figyelmeztette. Stevo a felfegyverzett partizánokkal együtt járta a falut, és összefogdosta azokat a magyarokat, akikre valami oknál fogva haragudott.

Az ártatlan magyarokat - Sörös Imre, Kovács József, a falu jegyzője is köztük volt - az écskai községházára kísérték, közben arra kényszerítették őket, hogy Horthy-nótákat énekeljenek. Aki nem énekelt, azt puskatussal verték. Écskán rettenetesen megkínozták, beismerő vallomásra akarták kényszeríteni az elfogottakat. Azt akarták rájuk bizonyítani, hogy a háború alatt a partizánok ellen ténykedtek, együttműködtek a fasisztákkal, hogy fegyverük volt, amit a partizánok ellen használtak. Ebből semmit sem tudtak rábizonyítani egyikükre sem, még házkutatások alkalmával sem


találtak náluk fegyvert vagy egyéb terhelő bizonyítékot. A tanyavilágból Simon Dezsőt, Kanász Antalt és M árton Istvánt előbb a Drágó-tanyára vitték Simon Dezső fogatos szekerével. O tt a partizánok betértek italozásra, ekkor Drágó menye jelentette a szekéren ülőknek, hogy meneküljenek, mert a bent iszogatók arról beszéltek, hogy kivégzik őket. Mivel a muzslyaiak nem érezték magukat bűnösnek, nem menekültek el, és ez lett a vesztük. Őket is Écskára hurcolták. Előbb megkínozták őket, s azokat, akik nem haltak bele a kínzásokba, agyonlőtték. A kivégzetteket a helybeli cigányokkal szekerekre dobáltatták, és az elhagyott écskai téglagyár gödrében földdel takarták le őket. Voltak, akik ebből a kivégzőtá- borból a csodával határos módon megmenekültek. Masa Mihály az öccsét, Istvánt kísérte Écskára, mivel aznap nem voltak odahaza, amikor a felfegyverzett partizánok az öccsét keresték. Écskán egy felfegyverzett cigány figyelmeztette a haláltábor kapujában, hogy meneküljön, mert ő is életével fog fizetni, mint az a húsz muzslyai, aki ott volt. Futásnak eredt, a Bega melletti erdőben talált menedéket az őt üldöző partizánok elől. Így Masa István is elmenekülhetett, hisz a partizánok a menekülőt - a bátyját - célozták, és lövöldöztek utána.

Az écskai haláltáborba hurcolták Sörös Antalt is Imre öccsével együtt. Imrét lelőtték, miután a kínzások után életben maradt, Antalt is alaposan elverték, de a kivégzését az a katonai vezető állította le, aki épp megérkezett Écskára, és betiltotta a vérengzés folytatását. Az ott fogva tarto tt húsz muzslyait Nagybecskerekre kísérték, kényszermunkára kötelezték őket, majd egy rövid kihallgatás után hazaengedték a többiekkel együtt.48

Az ártatlan áldozatok hozzátartozóinak évtizedekig nem volt alkalmuk mindenszentek, halottak napján virágot elhelyezni a síremlékeknél, mert az ártatlanul kivégzett muzslyaiak sírhelye nem volt megjelölve a közelmúltig. 2009-re készült el (a helyi közösség tanácsának kezdeményezésére, a nagybecskereki temetkezési vállalat engedélyével) az emlékmű, az áldozatok neveinek feliratával. Ettől az évtől kezdve helyezhetik el az áldozatok hozzátartozói a kegyelet virágait, gyújthatnak gyertyát szeretteik sírhelyénél.

Akik viszont a vérengzéseket elkövették, sohasem állíttattak bíróság elé, tetteikért nem feleltek. Azt, amit ezután folytattak a partizánok, fegyveresek ’45 tavaszáig, a mai világban élő ember nehezen tudja felfogni, elhinni. Ezért hadd idézzek Ispánovics István írásából, amelyben az egyik forrásalany, Márton András, a kivégzett Márton István testvére nyilatkozik:

48 Ispánovics Ist

ván: 1944 ördögi

napjai Muzslyán.

M uzslyai Újság, V III. évf. 2004 . 74 .

sz. 6.


„A család többi, a tanyán maradt tagjainak elbeszélése alapján továbbra is látogatták őket időnként a fegyveres partizánok. Mindig kellett nekik valami, és rendszeresen el is vittek valamit, többek között lovat, kocsit, kukoricát, lisztet stb. Történt egyszer, hogy betoppant a tanyára egy fegyveres, éppen ebédkor, leült, megebédelt, és vigyorogva azt mondta, hogy: »Tudjátok meg, hogy személyesen én vertem agyon apátokat.« Senki sem mert moccanni. Ő megtörölte a száját, és elment.”

Az 1944 decemberében megalakult Petőfi brigádba a magyar kommunisták a JKP szervezésében Vajdaság minden magyarlakta helységében folytattak belépési agitációt. Muzslyán is beindult a petőfisták verbuválása, akik a N FH (Népfelszabadító Hadsereg) kötelékében harcoltak a bolmáni csatában (’45 tavaszán) és az ország végleges felszabadításában is. Több tíz muzslyairól van szó,

Tábla az 1 9 4 4 -e s

á ld o z a to k e m lé k é r e


akik „önként” kapcsolódtak be a fegyveres a harcokba, és a vajdasági brigádokban harcoltak. A szlavóniai, horvátországi harcokban 5 muzslyai is életével fizetett a fasizmus feletti győzelemért. A népfelszabadító háborúban elesettek részére 1952-ben emlékművet emeltek a helybeliek. Az emlékmű a főutca elején áll, ahová egészen a rendszerváltásig (1989-ig) minden évben a harcosok napján (július 4-én) zászlós és fúvósfelvonulással érkeztek a falu vezetői a helybeli harcosszövetséggel, hogy elhelyezzék a kegyelet virágait. A népfelszabadító háborúban elesettek abban tűntek ki a muzslyai harcosok közül, hogy néhánynak a nevét utcák viselik: Tóth István, Kurunci Illés, Keszég Lázár, Révész Antal, Sziveri János apó.

Nem maradhatnak ki a krónikából azoknak a nevei sem, akik a muzslyai német családok fiúgyermekei voltak, és a német megszállást követően német túlbuzgóságból katonai uniformist vettek magukra. Vállalva a háború veszélyeit, fiatalságukat, életüket is feláldozták a náci Németország katonai-politikai elképzeléséért - az álmokért. Nem sokat tudtak ezek a fiatalok a világpolitikáról, többnyire a fegyelmezettségnek és a szép német egyenruhának nem tudtak ellenállni, meg aztán meg akarták mutatni, hogy ők is németek, és nem akárkik a muzslyai viszonyok közepette. A németek besorozták őket, majd a katonai kiképzés után a frontra vezényelték, hogy ott meghaljanak. Íme a fiatal németek nevei: Martin János,Martin József, Martin Péter, Opelc Anton, Opelc Kristóf, Becker Péter, Meisner Heinrich, Mondesz Emil és Mondesz Miklós.49

A háború befejezését (május 9-ét) követően kezdetét vette a béke, az ország újjáépítése.

Négy német család vagyonát (házát, ingóságát) vette el a partizán népfelszabadító bizottság, közvetlenül a háború után - a Kipper, a Csada, a Steigerwald és a Svarc családét. Házaikat helybeliek kapták el, vagyonuk egy részét pedig elvitték a partizánok.

A település története a második világháború után (1945-1961)

A háborút követő időszakban nagy változások elé nézett az ország, s ugyanúgy a muzslyaiak is. Szinte egy éjszaka folyamán új rendszerrel és hatalommal kellett szembesülniük. Nos, ez volt az, amit nem tudtak maradéktalanul elfogadni. Változás volt ez a javából, amilyenre még a legidősebbek sem emlékeztek. A német hatalmat a szerb partizán-kommunista váltotta fel. Ezt még megértették, hisz szerb hatalom volt a német előtt, de a szocialista gazdálkodás, 49 Karl: i. m. 192.



195- 196.

a termelőszövetkezetbe való tömörülés még a felvilágosultabb parasztoknak is felfoghatatlannak, észbontónak tűnt. Kurunci Illés, a falu elöljárója (bírója), akinek példát kellett volna mutatnia a parasztszövetkezetbe való belépéssel, ellenállt, így megosztotta a muzslyaiakat. Voltak olyanok, akik kimaradtak az úgynevezett betagosodásból, azok húzták később (az obavezás világban) a rövidebbet. Az új hatalom helyben is a népfront volt, amelynek élén Sziveri János apó állt, aki maradéktalanul ki tudta szolgálni az államapparátus minden intézkedését. A német, zsidó, papi földekből lehetett igényelni (ingyen), azokból, amelyek a nagybecskereki földekhez tartoztak. Csak a bátrabbak és a vakmerők igényeltek ezekből a földekből, a bölcsebbek azt hangoztatták: „Visszajön a német a vagyonáért, nem kő az nékünk.” Az igénylők kötelezték magukat (8 helybeli igénylőről van tudomásunk) a szövetkezetekbe való betagosodásra. A szövetkezet székháza a valamikori községháza volt, ami a háború alatt Magyar Házként működött. Az államosítás másik iránya, a termelőeszközöké (gyár, bánya, üzletek stb.) csak kevés muzslyait érintett, mert csak az üzletek és a malom államosítását foglalta magában. A háborút követően az úgynevezett néphatalomnak meg kellett szilárdítania magát, ezért ’45 novemberében választást tartottak az egész ország területén. A népfront (JKP - Tito, köztársasági államforma) és a királyság (tőkés rendszer, királysági államforma) lehetőségek közül választhattak a szavazók. A választások eredményét országos viszonylatban ismerjük - a népfront (Tito) győzött. Muzslyai viszonylatban azonban más volt az eredmény, csakhogy az elvtársak, félve a gyenge agitáció és a vereség miatt, megfordították a szavazás eredményét. A király vereségét hirdették ki. Az ország újjáépítésében a fiatalság és a munkások oroszlánrészt vállaltak, a romok eltakarításában, a vasutak, közutak kiépítésében az ún. ifjúsági brigádoké (rohambrigádoké) volt a főszerep.50

A muzslyai fiatalok is bekapcsolódtak az ország újjáépítésébe. Ezekben a brigádokban több tízen vettek részt. 1946-tól kezdve egész nyáron át dolgoztak ingyen - az ország újjáépítésének éveiben a tanév előbb véget ért, hogy minél tömegesebben kapcsolják be a munkába az ifjakat - , több éven keresztül, a nyári időszakban az ország különböző részein (főleg Boszniában, Szerbiában és Horvátországban).

A felszabadulás után általános nincstelenség, élelemhiány lévén, a spekulánsok fondorlatos árufelvásárlása elkerülése végett országosan bevezették a jegyrendszert, ami nem volt ismeretlen a háborús


időkből a muzslyaiak számára sem. A következő jegyek léteztek:D (dete) - gyerek, R (radnik) - munkás (ebből volt R 1, 2, 3, attól függően, hogy milyen fizikai munkát végeztek: bányász, gyári munkás, tanító), G (gospodin) - úr. M indent csak jegyre lehetett vásárolni: ruhát, háztartási tárgyat, élelmiszert stb.51

A sorban állás mindennapos, általános, elfogadott jelenség volt az emberek életében. A parasztok nem kaptak élelmiszerjegyeket (bonokat), így feketézésre kényszerítette őket az állam. Amellett meg volt határozva, a parasztoknak mennyit kellett államilag megszabott áron átadniuk a terményeikből, főleg azoknak a parasztoknak, akik nem léptek be a szövetkezeti szerveződésbe, ezért így akarták őket „jobb belátásra” kényszeríteni. Ezt az időszakot nevezték a muzslyaiak obavezás - terménybeszolgáltatásos éveknek (1948-tól ’51-ig).

Éppen ennek a következménye, hogy sokan kezdtek megszabadulni a földektől, a város felé irányultak, gyári munkásokká lettek.Egy olyan folyamatot indítottak el ezzel, amely a mai napig tart, felfokozott tempóban. Fokozatosan változott a falu és annak gazdasági összetétele, a falu kárára, hisz a városok elszívták a munkaerőt és a lakosságot is.

Apóék - Sziveri János és társai - nem tettek különbséget női és férfi parasztok között, aki nem adta át a követelt mennyiséget, azt akár három hónapos börtönbüntetésre ítélték. Több tíz muzslyai került börtönbe. Ha volt pénze, akkor feketén megvehette a követelt mennyiséget, és beszolgáltathatta. Így került börtönbe Hallai János nagybátyám is, aki a szegényebb parasztok egyike volt. Rossz minőségű földje, távol a határban, nem termett annyit, hogy eleget tegyen az „obavezának”. Ha volt pénze, feketén vásárolt (főleg Écskán, a román parasztoktól, mert ott jobb földek lévén maradt a termésből feketézésre is), ha nem, akkor fogta a pokrócot, és ment a községházára, onnan a börtönbe.

A háború utáni időben a falu újabb utcákkal bővült a város, vagyis észak irányában (többek között a mostani Szabadkai, Fehértemplomi, Verseci, Szervó Mihály utca). Ezek a házak is vert falból és vályogból épültek, de már nem kincstári házépítési terv szerint.Az utcák keskenyebbek lettek (20 méter helyett 10 méter szélesek), a telkek általában 300 szögöl területűek a valamikori 600 szögöl helyett (1 szögöl 3,8 m2). Az utcák kacskaringósak, nem nyílegyenesek, ellentétben a kincstári időszakban kiépült utcákkal.

A környező magyar falvakból (Magyarcsernye, Lukácsfalva,Erzsébetlak, Torda, Szentmihály stb.) főleg fiatal családok települ- 51 Karl: i. m. 190.


tek be, és sorra építették az új házakat. Ez Muzslya lakosságának számbeli növekedését eredményezte.

Az informbirós politikának (1948) muzslyai szemszögből is volt következménye. Azok a személyek, akik nem értették a nagypolitikai változást Jugoszlávia és a Szovjetunió, valamint annak szövetségesei között, a rossz felsorakozás miatt áldozatul estek, nem tudták elhinni, hogy a nagy Sztálin ellenséggé vált.

Akik nem a JKP, illetve Tito mellé sorakoztak fel, azokat közellenséggé nyilvánították, és értelmi, szellemi átnevelésre Goli otokra szállították. Hogy milyen módon bántak velük, azt csak feltételezhetjük. Az egyik elítélttel, Révész Antallal, aki megjárta a poklot, volt alkalmam beszélni. Megígérte, hogy élete vége előtt hívni fog, és nyilatkozik. Mellesleg 1949-ben népellenséggé nyilvánították verbális deliktum miatt, majd Goli otokra szállították. O tt raboskodott 1951-ig. Már súlyos beteg volt, s még akkor sem üzent, olyan félelmet sulykoltak beléjük. Magával vitte a sírba a titkait, amelyekről sohasem beszélt, még családi körben sem. A másik muzslyai Goli otok-os sem nyilatkozott, még nevét sem engedte közölni.

A falu életében a lényeges változást a villanyáram bevezetése jelentette az 1950-es években. Előtte akkumulátor vagy áramfejlesztő segítségével alkalomadtán volt egy-egy helyen áram, amit csak a tehetősebb családok engedhettek meg maguknak. Az áramfejlesztők a kocsmákban, bálokban biztosították egy ideig a világosságot. A szegényebbek petróleum- vagy karbidlámpával világítottak. A villamosítás is szakaszokban folyt, előbb a magasfeszültséget vezették be, és azt követte az alacsony feszültség. Először csak a községháza épületéig vezették be az áramot, majd onnan fokozatosan az egész faluban állítottak villanypóznákat, amire később az utcai világítást is rákapcsolták. A középületekbe, így a községházára, az iskolába, az óvodába, a postára, a templomba az ötvenes években vezették be az áramot. A mellékutcák lakói önerőből vezethették be a háztartásukig a villanyáramot. A rokonság ezekhez a családokhoz sűrűbben járt, hogy meggyőződjön a villanyvilágítás előnyeiről. 1953-ban indult el az a folyamat, amelyet infrastruktúrának nevezünk. Elkezdődött a műút építése a város irányában, igaz, ekkor még csak macskaköves útépítésről beszélhetünk, de már ez az út is biztosította a folyamatos közlekedést az időjárási viszontagságoktól függetlenül. A muzslyaiak közelebb kerültek a városhoz időben, térben. Mivel a munkálatok lassan folytak, és mindössze 2 kilométerre futotta az összegyűlt pénzből, a műút első szakasza a községházától a hídkanyarig épült. Tervben volt a híd kiépítése a


Bega folyón, ennek megvalósítása 1954-ben kezdődött, és egy éven belül el is készült a hídhoz felvezető töltés, amely a híd lábánál 6 méter magas volt, ezért sok időt és munkát igényelt. A töltés földmunkálatainak elhúzódása (pénzhiány) késleltette a híd átadását a forgalomnak, amire csak 1958-ban került sor. A híd átadását népünnepély kísérte, hisz a muzslyaiak számára a híd megépülésével megoldódott a városba való bejutás problémája. Megszűnt a komp használata, amelyért fizetni is kellett. Ezt több muzslyai úgy oldotta meg, hogy a sárgatöltésig gyalogolt, és ott a vashídon kelt át, hogy ne fizessen féldináros kompdíjat. Amikor megépült a műút a hídig, gyakorlatilag megteremtődtek a feltételek a buszjárat beindítására a város és Muzslya között. Ezzel a muzslyaiak is bekapcsolódtak a város közlekedési vérkeringésébe.

A helybeliek civilizációs igényei megnövekedtek, amihez a szükséges pénzt az úgynevezett pótadóval tervezték előteremteni.

A falu vezetőségének nem volt pontos nyilvántartása arról, hogy hány muzslyai is dolgozik a város gyáraiban, ezért csak a földműveseket pótadóztatták 2%-kal. A befolyt pénz nem volt elegendő nagyobb tervek véghezvitelére. A pótadót csak fokozatosan terjesztették ki, előbb azon munkásokra, akik helyben éltek, dolgoztak, majd a városban dolgozókra is.

Ez hozta meg a forradalmi áttörést, mert hónapról hónapra több és több pénz folyt be a falu kasszájába, ami a falu fejlődésének óriási lendületet adott, lehetőséget nyújtott a merész álmok megvalósítására. Ennek eredményeit a hatvanas évektől már mindennapi életükben tapasztalhatták a helybeliek. Büszkélkedtek is.Ugyanakkor a falu az áttelepülést illetően mágnesként vonzotta a környező települések lakóit.

A muzslyaiak 1961-től folyamatosan fizették a helyi járulékot, a munkások havi fizetésük 2%-át, a földművesek a kataszteri jövedelmük évi 4%-át fordították erre. Kisebb megszakítással 2009-ig fizették az ún. 2%-os helyi járulékot, amelynek 1%-át a közművesítésre, a másik 1%-ot a társadalmi épületek karbantartására és az ott működő társadalmi szervezetek tevékenységére fordították.

A település státusa is a vitatott témák egyike. Mióta képezi a város egyik helyi közösségét a falu? A háború után Muzslya katonai közigazgatás irányítása alatt volt (’45), utána a népfelszabadító bizottság gyakorolta a hatalmat 1946-ig, amit a népbizottságok váltottak fel 1947 végéig.52

1948-tól 1950-ig a városhoz tartozott a falu, majd önállósult Muzslya néven 1950 és 1954 között. Közigazgatásilag visszacsatol- 52 Karl: i. m. 199.


ták a városhoz. Csak egy helyi iroda működött, de telekkönyvileg önálló maradt, és politikai viszonylatban is helyben választott testület irányította a falut. 1961-ben közigazgatásilag és politikailag is a városhoz csatolták. Ettől az évtől a város helyi közösségét képezi, és megszűnt önálló településnek lenni. Muzslya történetének nagy részében a nagypolitika érdekeinek volt kitéve. Sok esetben csak a szavazatokra volt szükség, amit a muzslyaiak rendre biztosítottak. Ami a beruházásokat illeti, Muzslyát itt mindig mostohagyermekként kezelték az elmúlt fél évszázad alatt. A helyi járulékra való támaszkodás egyfajta politikai önállóságot is nyújtott a településnek. Ha nem is kapott a falu - helyi közösség - támogatást (általában nem kapott), saját bevételéből fejleszthette saját infrastruktúráját helyben, élhette a maga kisközösségi kulturális, önazonossági életét, tervezgethette jövőjét.

A település története 1961-től 2010-ig

A helyi közösség fejlődésében ez a korszak volt a legdinamikusabb. Igen gyors tempóban fejlődött az elmúlt ötven év alatt, s erre minden szinten felfigyeltek. A rendszerváltásig (1989) Muzslya „fogalom” volt a környező falvak, mindenekelőtt a magyar települések számára, több vonatkozásban is. Olyan peremvárosi részét képezte Nagybecskereknek, amelyben minden, a városra jellemző infrastruktúra megtalálható. A falu ivóvízellátását a hatvanas évek derekán 15 pumpás, 70-100 méter mély kút biztosította. A hetvenes években (1973-tól ’78-ig) az egész település területét behálózó vízvezetékrendszer épült ki itt, összesen 55 kilométer hosszúságban. Ezáltal 4500 háztartás, középület, intézmény, sportobjektum kapott lehetőséget a központosított, állandó nyomásos rendszerre való rákapcsolásra. A település egész területén beindult egy folyamat, a fürdőszobák kiépítése a házakban, ami új tisztálkodási kultúra létrejöttének adott lehetőséget. Ennek a nem kis befektetésnek az anyagi hátterét a helyi járulék fedezte. Évente helyi járulék címén több tízezer márka ellenértékű dinár folyt be a helyi közösség számlájára. A falu határában 12 sekély kutat fúrtak, sajnos ezeket nem tartották karban rendszeresen, ezért a kilencvenes években újabb két kutat fúrtak (25-30 méter mélyeket).

A hetvenes évek derekáig csak 2,5 kilométer hosszú műút kötötte össze a falu központját a várossal. Macskaköves út volt ez, amelyet 1973-ban aszfaltoztak le. Ahogy befejeződött a vízvezeték-hálózat kiépítése, kezdetét vette az utcák aszfaltozása. A munkálatokat


1979-ben kezdte a Vojvodinaput állami vállalat, és 1988-ig (tíz év alatt) 53 kilométer aszfaltút épült ki. A helyi közösség a határba vezető út melletti homokbányát 30 évre odaadta a Vojvodinaputnak, amely ennek fejében ingyen építette be a kibányászott homokot az utcák aszfaltozásakor. A határban a Deonicáig 12 kilométernyi aszfaltút épült. Így nemcsak hogy közelebb kerültek a megművelhető földek a faluhoz, hanem az aszfaltút megvédte a földművelők gépeit a sártól, portól. Elődeink mennyit szenvedtek a rossz réti utak miatt! A falu három utcájában a fentebb említett időszakban nem épült meg az aszfaltút. Ezekben az években az évi bevétel a helyi járulékból 150 ezer márkának felelt meg. A településen a további nagyberuházások egyike a gázvezeték kiépítése volt, amelyet a helyi Naftagas vállalat végzett el a falu minden utcájában. Ki kell emelni, hogy minden háztartás telke előtt a gazda saját kezűleg ásta ki az árkot, ahová az utcai gázvezetéket lefektették. A rákapcsolást a háztartások önerőből fedezték - 3000-en (a lakosság 70%-a) éltek ezzel a lehetőséggel. A helyi közösség az általa támogatott társadalmi épületeket (ÖTT, Lehel, Petőfi, Piros Csizma - Magyar Ház, nyugdíjasotthon, galambászotthon) rákapcsoltatta a gázvezetékre, így oldotta meg a középületekben a fűtést.53

A telefonszolgáltatást a település kialakulását követő években (1894) a város kezdeményezte, m indenekelőtt az információ gyorsabb terjesztése végett. Az egyvonalas vezetéket a községházáig vezették, onnan kapcsolták rá az iskolát, a postát. Évtizedek múltak el, és az induktoros-vonalas telefon, öt rákapcsolási lehetőséggel, kielégítette a falu igényeit 1980-ig, amikor a világ már az ún. atomkorszakban élt. Muzslyán a telefonálás úgy zajlott akkoriban, hogy a polgár előbb tárcsázta a postaközpontot, megkérte a postáskisasszonyt, hogy kapcsolja a keresett személyt, számot.A kisasszony sűrűn belehallgatott, vagy egyszerűen félbeszakítottaa beszélgetést, ha úgy ítélte meg, hogy fontosabb hívása van. 1982-ben korszerűsítették a telefonálást ikerszámokkal (1700 szám). Ígyoldották meg a lakosság (3400 család) telefonszükségletét. Ebben arendszerben az volt a baj, hogy a két ikerszámos közül egyszerre csakaz egyik telefonáló használhatta a vezetéket. 1998-ban a muzslyai ésa Sava Kovacevic helyi közösségek összefogásával Muzslyán kiépültegy digitális telefonközpont, amely megszüntette az ikerszámostelefonálást, és minden háztartás egyedi számot kapott, korlátlan 53 A muzslyai helyi

telefonálási lehetőséggel. Ez a telefonálási rendszer lehetőséget adott közösség jegyző -

az internetre való rákapcsolódásra.54 könyvei 2010-ig.

54 Uo.


A kilencvenes években kirobbanó délszláv testvérháborút a gazdasági válság, a hiperinfláció, az élelmiszerért, a benzinért stb. való sorban állás vezette fel. A háború Muzslyát sem kerülte el. Több száz behívót kézbesítettek a futárok az esti vagy az éjszakai órákban, főleg a fiatal magyar férfiaknak. Ekkor egy történelmi korszak vette kezdetét. Sok fiatal család, nőtlen férfi a háború borzalmai, a behívók elkerülése végett külföldre vándorolt. Boldogulást egy új, ismeretlen, de ilyen veszélyektől mentes világban kerestek - szinte elölről kezdték az életet. „Mindenüket” (a vagyonukat, ami egy-két táskába beleférhetett) magukkal vitték. Személygépkocsival vagy vonaton utaztak el hirtelen, hogy sikerüljön átkelni a határon, amíg azt le nem zárják. Megközelítőleg 400-500-an hagyták itt fészküket (egyesek szerint jóval többen), vállalva mindent, ami ilyen alkalmakkor kijár azoknak, akik a megpróbáltatásoktól sem riadnak meg. Nagy vérveszteség volt ez a lakosság számát illetően, s még nagyobb olyan értelemben, hogy az elvándorlók zöme a családalapításra, a gyermekvállalásra alkalmas fiatalok közül került ki.

A település nemzeti összetétele is megváltozott - növekedett a nem magyar ajkú lakosok száma. A 2011-es népszámlálás csak alátámaszthatja a lakosság nemzeti összetételének megváltozását - eddig 70%-os magyar többségű volt a nem magyarokhoz képest. Az ingatlanok (ház, telek, földművelésre alkalmas földek) ára ebben az egy évtizedben 50-60%-kal csökkent, és ezeket vásárolták fel azok a nem magyarok, akik idetelepültek Bosznia, Horvátország, Koszovó területéről.

A délszláv testvérháborúban a muzslyai szülőknek is volt kit elsiratniuk, mivel hárman is életükkel fizettek azért a háborúért, amely nem is volt az ő háborújuk. A három elesett közül a legfiatalabb Balázs Tibor volt, 20 éves, 1991 őszén esett el mint a JNA ( Jugoszláv Néphadsereg) katonája, a másik két elesett a helybeli Túró O ttó (37 éves) és Visi János (41 éves) volt.

Az 1999. március 24-ei NATO-bombázások a helybeli lakosságban is félelmet, bizalmatlanságot, szorongást, stresszes állapotot idéztek elő, ekkor is többen hagyták el a falut, vándoroltak külföldre, főleg Magyarországra, majd onnan a befogadótáborokból (Bicske) a szélrózsa minden irányába tovább, keresve az új hont. Az újabb kivándorlás tovább csökkentette a lakosság számát. Ismét házak maradtak üresen, várták az új gazdákat, esetleg a visszaköltözőket. A helybeli postások adataiból szerzett információk alapján ezekben a háborús években 70-100 ház maradt üresen, gazda nélkül. Ezt az újabb vérveszteséget kellett ennek a közösségnek túlélnie, talpon


maradva helytállnia az itteni kihívásokkal, politikai elvárásokkal, társadalmi változásokkal szemben. Hála istennek, az itt maradottakat a nehézség, a nélkülözés még jobban összeforrasztotta, talpon tartotta.

Az itt maradt emberek, családok mindennap megvívják a maguk harcát a magyarságukért és a betevő falatért. Azokat az értékeket, amelyeket elődeiktől örököltek, továbbra is féltve őrzik.

2009 végén lejárt az előző időszakban 4 évre kiírt helyi járulék, amely nemcsak a falu zavartalan fejlődését biztosította, de lehetőséget adott a helyi kultúra és a sportélet tervszerű fejlődésére (az ifjúsággal való folyamatos foglalkozásra), a civil tulajdonban levő épületek fenntartására is. A település tanácsa úgy döntött, hogy megpróbálja az újabb négy évre szóló helyi járulékról való népszavazást megszervezni a további falufejlesztés érdekében, a gazdasági nehézségek ellenére is. Az újabb időszakra szóló helyi járulékról való népszavazás nem járt sikerrel, mivel az erről szóló törvény szerint a szavazásra jogosult lakosság több mint a felének (50% + 1 személy) kell pozitívan szavaznia, hogy a népszavazásra bocsátott terv érvényt nyerjen a következő időszakban. A sikertelenség egyik oka, hogy a nagypolitika is megtett mindent annak érdekében, hogy a polgárok távol maradjanak, bojkottálják a titkos szavazást. A lakosság 18%-a járult az urnákhoz, s többségük a helyi járulék újbóli bevezetésére szavazott, ám ez közel sem volt elegendő. A szavazásra jogosult muzslyai polgárok száma ekkor 6735 volt.55 55 Uo.

■ ■


KÖZIGAZGATÁS

A település a története folyamán többször változtatta státusát. Mivel a városvezetés kezdeményezte a telep létrejöttét, ezért a telepítéstől egészen 1905-ig Muzslya a város tizedik kerületét képezte, és közigazgatásilag is a városhoz tartozott. A muzslyaiak ügyes-bajos dolgait a városvezetés „rendezte” 6 kilométer távolságból. Kezdetben az egy-egy településről érkezők közül a legtekintélyesebb, legbefolyásosabb férfi volt az, aki irányította az ahhoz a csoportosuláshoz tartozókat. Ő beszélt a másik településről érkezőkkel, és simította el a gondokat a csoportosuláson belül-kívül. Különben a nagycsaládi életet az adásvételi szerződés is szorgalmazta, így védte a cenzust.A telepet, a földeket nem lehetett örökölni, földarabolni, szétosztani. Ez azt eredményezte, hogy a családapa és a család tekintélye óriásira nőtt. A család vagyonközösségben élt. A meggazdagodás vagy „tőkésedés” folyamata csak nagyon nehezen és lassan indult be. Tehát a családapák kormányoztak és intézkedtek a nagycsaládon belül. A muzslyaiak a városi képviselő-testületben választások útján képviseltették magukat. A szavazás „demokratikus” légkörben zajlott, szólítással és szókimondással történt. A muzslyaiak a legtekintélyesebbeket választották a városi vezetésbe: a falu bíráját, papját, tanítóját stb. (Kuppis, Gruisz, Sóka stb.), akik igen méltóságteljesen harcoltak a muzslyaiak érdekeiért, az adó- és kamatcsökkentéstől kezdve egészen a falu önállóságának elnyeréséig.

1905-ben, a várostól elszakadva, Muzslya nagyközséggé alakult.A bíró Pópity Márton lett, az albíró Fejes János, a jegyző Benedek Zoltán, a segédjegyző Pokrecz János, a végrehajtó Hochwarter Károly, a pénztárnok Mezei József, a közgyám Molnár György, az esküdtek Masa Mihály, Bakos József, Sziveri Kovács János és Rózsa András. Ezek az emberek képezték az önállósult faluvezetést, amelynek sok ügyes-bajos dologgal kellett megbirkóznia. A határ és a rendszer változott, ettől függetlenül a faluban megmaradt a közigazgatás a fentebb már említett formában. A harmincas években Sándor király marseille-i meggyilkolásáig (1934-ig) a magyar jegyzők végezték a feladatukat, ezeket szerb követte, majd újra magyarokra váltottak.56

A második világháború végén (’44 őszén) megalakult az új hatalmi-közigazgatási forma, a többtagú népfelszabadító bizottság, 56 Karl: i. m. 197.


amelynek vezetői a helybeli kommunisták voltak: Gombos János, Csonka János, Keszég József és társaik, 1946-ig.

Majd népbizottság látta el a közigazgatást 1950-ig, amikor a település önállósult, falubírája volt, jegyzővel, anyakönyvi hivatallal. 1961-től jogilag a városhoz tartozik mint annak szerves része. 1965-től a helyi közösség közgyűlése és végrehajtó tanácsa, amelynek elnöke a helyi közösség vezető szerepét töltötte be, megszüntette a bírói címet. A rendszerváltással a közgyűlés ilyen formában megszűnt létezni, és átalakult mezőgazdasági, közművesítési, szociális bizottsággá, amelynek elnökei szervezték e bizottságok munkáját, és tettek jelentést a tanácsnak. A jegyzők munkájának hatásköre beszűkült, mivel a városi közigazgatásra irányult. A névváltoztatás is részévé vált e reformnak, így a jegyzői nevet a helyi közösség titkára váltotta fel, aki főleg a polgárok kérdéseit jegyezte fel, és tanáccsal szolgált a város, a társadalmi és a civil szféra felé.

A helyi közösség életét, működését az úgynevezett helyi járulék fedezte 2010-ig. 2007-ig két alkalmazottja volt: a titkár és egy kommunális munkás, aki szinte minden feladatot elvégzett a helyi közösség részére. Az ésszerűsítésre és a gazdasági körülményekre hivatkozva csak a titkári állást működtette a város, ami minőségbeli és mennyiségbeli visszaesést jelentett az elvégzett munkák terén a helyi közösségben.

2009 decemberében a helyi közösség területén a városi önkormányzat megszüntette a helyi iroda munkáját, arra a köztársasági törvényre hivatkozva (2009), amely kimondta, hogy egy településen egy egységes anyakönyvvezetésnek kell működnie. Ennek értelmében az 1905-től fennálló anyakönyvi hivatalt, amely egyben magyar nyelvű volt, megszüntették, az anyakönyveket elszállították a városi anyakönyvi hivatalba. Ez azt is jelentette, hogy mindenféle anyakönyvvezetés, a születésre, esketésre, elhalálozásra vonatkozó bejegyzési lehetőség megszűnt, ami érzékenyen érintette a helyi katolikus keresztény egyházat, mert a polgári esküvőt csak a városi anyakönyvvezetőnél (a városháza épületében) lehetett megtartani. A házasulandók a városi polgári esküvő után a városháza melletti katolikus székesegyházban kötöttek egyházi házasságot, amit valamikor helyben, a muzslyai templomban végeztek. Ennek következtében 2010-ben Muzslyán az évi 30-35 esküvő helyett csak négyet kötöttek. A helyi közösség tanácsának és a tartományi emberijog-védőnek köszönhetően 2012-ben visszaállították az esketést Muzslyán: most előbb a nagybecskereki anyakönyvi hivatalban kell bejelentkezni pontos dátummal és időponttal, be

■ Közigazgatás ■ 101 ■

kell jegyeztetni, hogy magyarul és Muzslyán történjen az esküvő. Igaz, nem kellemetlenségek nélkül, de ingyenesen továbbra is lehet polgári házasságot kötni helyben magyar nyelven is.57

Jegyzők, bírák, helyi közösségi titkárok, anyakönyvvezetők

A településen, attól függetlenül, hogy a városhoz tartozott-e, vagy önálló községi státusa volt, a közügyeket vagy a városi tisztségviselő (akit hetente két, majd három napra rendeltek ki Muzslyára), vagy a helyi irodák kiépülése után a helybeli köztiszteleti személyek intézték. A település, majd község ügyeinek írásbeli intézése a jegyzők és bírák feladata volt. 1905-től, amikor elszakadt a várostól, a település a Felső Muzslya nagyközség címet kapta, és lehetősége adódott, hogy jegyzőt válasszon.

Az első jegyzőválasztásra 1905 júniusában került sor. A 21 jelölt közül Benedek Zoltánt választották ki, aki mezőhegyesi születésű volt. Benedek biztos támpontja a nagybecskereki törvényszék vizs- gálóbírája, Benedek Jenő volt, neki köszönhetően választották Zoltánt jegyzővé, aki ezt a tisztséget 1905-től 1918-ig végezte. Gyorsan elfogadta, tisztelte is a muzslyai lakosság. Benedek alapjában ismerte meg a muzslyaiak mindennapos gondjait. Segédjegyzővé a kumándi származású Pokrecz Jánost választották, aki Benedek után 19 évig végezte a jegyzői teendőket (1919-től 1938-ig). Szerbül is kitűnően beszélt, így a hatalomváltás és határmódosítás után a Magyar Királyságot követő SZHSZ Királyság rendszere helybenhagyta munkáját, és továbbra is dolgozhatott, mégpedig igen felelősségteljesen, egészen nyugdíjba vonulásáig. 1939-ben Stefanovic Bozidar váltotta fel Pokreczet, bár mindössze két évre, mert időközben kitört a második világháború, amely változásokat eredményezett a hatalomban - kezdetét vette a német uralom a Bánságban, így Muzslyán is. A jugoszláv közigazgatást és tisztségviselőinek többségét menesztették a németek. Stefanovictyal is ez történt, helyébe pedig Kovács Józsefet helyezték, aki 1941 és ’43 között jegyzősködött, hivatásszerűen végezve munkáját. Ő t Mészáros János követte 1944-ig, amikor megszűnt a német közigazgatás, megérkeztek a felszabadító egységek, a partizánok, ami újabb hatalomváltást jelentett. A katonai körzeti közigazgatást „szocialista-népi” közigazgatás váltotta fel, amelynek lényege: megnyerni a néptömeget az új rendszernek. Ekkor a jegyzői tisztség betöltésére Veskov Radivojt tartotta a legmegfelelőbbnek a népfelszabadító bizottság. Ő csak a népi hatalom megalakulásáig

57 A muzslyai helyi

közösség jegyző

könyvei 2010-ig.


58 Kari: i. m. 197.

Ju hás z-S am u Erika

és P a la t ín u s A ranka

es ke tés közben

maradt hivatalában (1945-ig). Ez idő aiatt bebizonyosodott, hogy vaiós együttműködést csakis oiyan emberekkel lehet létrehozni és folytatni, akik értik a nép nyelvét, akiket a nép is elfogad, ez pedig csak olyan személy lehetett, aki magyarul is kommunikált, s volt hitele a mondanivalójának.

Lebanov Bálintra esett a választás, aki maga is kommunista nézeteket vallott, így a hatalomnak és a helybeli lakosságnak is megfelelt (1945-47). Ő t Galler Miroslav követte (1947-52), aki igazi elkötelezettje volt az akkori proletárdiktatúrának. Benne nem keveredett az érzelem és az értelem, mert a rendszert minden kétely nélkül kiszolgálta.

A háború utáni kényszerbeszolgáltatás (obaveza) időszakában pártdirektíva alapján meghatározott mennyiségű terményt kellett beszolgáltatni azon termelőknek (kulákoknak), akik nem tartoztak a szövetkezeti szerveződéshez. Galler parancsszóra, makulátlanul hajtotta végre pártfeladatát, igyekezett helytállni az informbirós időkben is. Apó (Sziveri János), a helybeli kommunista vezéregyéniség sok esetben nem állt a feladata magaslatán, megpróbált együtt érezni az emberekkel, hisz ő jól ismerte minden muzslyai család gazdasági helyzetét, ki mit, mennyit tud beszolgáltatni. Igen ám, csak így nem teljesítették volna a követelményt. Ezért lépett színre Galler, a jegyző, hogy a párt ne veszítse el tekintélyét, ugyanakkor megfelelő mennyiségű élelem legyen beszolgáltatva. És be is lett szolgáltatva, nagyon jól tudták, milyen módszerekkel lehet eredményt elérni, „törvényes és kevésbé törvényes” úton. A háború után


Sziveri Mihály (1952-55) volt az első helybeli születésű jegyző, aki ilyen feladatot töltött be, az informbirós időszakban látta el a jegyzői tisztet. Ő volt az első jegyző, akit a muzslyaiak a szívükbe zártak, mert értette a muzslyai mentalitást, és ennek értelmében járt is el. Ő t Barsi Lajos (1955-62) követte, aki már könnyebb légkörben, tehermentesebb helyzetben láthatott hozzá feladatai elvégzéséhez. Megszűnt a kényszerbeszállítás világa, az enyhülő világpolitikai helyzet helyben is éreztette hatását. A település kiépülésének korszaka vette kezdetét, ami a gazdasági felemelkedés helyi lecsapódása volt. Barsi után id. Kovács László lett a muzslyai jegyző (1962-1990).58 Ő is helybéli lakos volt, jól ismerte és értette a muzslyai gondolkodást. Kimért, nyugodt, pontos, türelmes ember lévén mindenkivel szót tudott érteni. Nem konfrontálódott senkivel sem, ügyesen tudott lavírozni a városi vezetés és a falusi elvárások között. Kovácsot Pa- latinus Aranka követte, aki szintén helybéli születésű, és az első nő, aki a helyi közösség titkára címet viselte (1990-2004), ezután a helyi iroda főnökévé, anyakönyvvezetővé választották. A falu életében is igen tevékenyen közreműködött, több szervezet munkájában részt vett, segítőkész és megértő személy volt, akit a muzslyaiak nagyra becsültek. Mivel a városi önkormányzat különválasztotta a két szerepet (anyakönyvvezető, illetve a helyi közösség titkára), a helyi közösség titkárának helyére ifj. Kovács Lászlót nevezték ki (2004-), aki napjainkban is ezt a tisztséget tölti be. A helyi iroda főnöki szerepe 2004-ig egybefonódott a helyi közösség titkára poszttal. Palatinus Aranka nyugállományba vonulása után a helyi iroda főnöki tisztségét Nagy Valéria helybéli anyakönyvvezető töltötte be (2004-2009), aki jól együttműködött a helybéliekkel. Valériát a városi hivatalba vezényelték, helyére Sövényházi Tibort küldték (2009-), aki Lukácsfalva anyakönyvvezetője volt. A hét öt munkanapja közül négyen Muzslyán tartózkodik, szerdán Lukácsfalván dolgozott/dolgozik, fogadja az ügyfeleket.59

Bírák, a helyi közösség tanácsának elnökei

59 A muzslyai helyi

közösség jegyző

könyvei 2010-ig.

A település első bírája a monostori születésű Kuppis Lajos volt (1891), akit 1893-ban három évre Nagybecskerek városának képviselő-testületébe választottak mint a tizedik körzet egyik képviselőjét. Hároméves mandátumának letelte előtt családostul kivándorolt. A település önállósulásáig (1905-ig) a következő személyek voltak a telep bírái: Takács József, Csordás Illés, Varga Sándor, Lukácsi Mátyás, Kovács Antal.


1905-ben Muzslya elszakadt a várostól, és önálló nagyközséggé alakult, amelynek első bírája Pópity Márton lett. Az őt követők: Barát Imre, Juhász Péter, Égető Sándor, Rácz Mihály, Viola Ferenc, Vastag András, Fiser Mihály, Gombos Antal, Sütő József, Márton József, Bakos Lázár, Szitás Péter, Gombos János, Kurunci Illés, ifj. Borbély Pál, Márton Mihály, Kovács István, Tóth Ferenc, Szitás János.

A hetvenes évektől, miután a város helyi közösségekre lett felosztva, a muzslyai annak 14. helyi közösségét képezte. Élére tanácselnököt választottak, s ezzel megszüntették a falu bírája címet, egészen napjainkig. A tanácselnököt a helyi tanács soraiból választják, a tanácsot négy évre, így a tanácselnököt is. A tanács munkáját háromtagú ellenőrző bizottság felügyeli, és évente legalább egyszer tesz jelentést erről a polgároknak a falugyűlésen. A tanácselnök a tanácsbeli munkája mellett több lakossági fórumot, gyűlést tart a civil szervezetek elnökeivel. Rajta keresztül folyamatos a kapcsolat a városvezetéssel és a közvállalatokkal, amelyek valamilyen szolgáltatást végeznek a helyi közösség területén.

Muzslya eddigi tanácselnökei: Horváth János, Karl Miklós, Madarász Sándor, Molnár Ede, Szitás János, Losonc János, Palatinus János, Lackó György, ifj. Báló József. Ezek az elnökök még az egy- pártrendszer (a kommunizmus - JKSZ) korszakában, a kommunista párt irányításával kerültek hatalmi beosztásba. A többpárti választások (1989) első tanácselnöke Repp Ferenc volt (1989-1997), aki két mandátumban irányította a tanács munkáját. Testvér-települési kapcsolatot létesített a magyarországi Mindszent városával. Ő t követte mgr. Hallai Zoltán (1997-2001), majd Smidt Ferenc (2001-2009), egymás után két választási ciklusban. Smidt testvértelepülési kapcsolatot teremtett a szlovákiai Muzsla településsel és Ada második helyi közösségével. Majd újra mgr. Hallai Zoltán (2009-) lett a tanácselnök, aki testvér-települési kapcsolatot hozott létre a magyarországi Sándorfalvával, amellyel a muzslai Petőfi Sándor MME évtizedek óta kulturális kapcsolatot ápolt.

A település státusa a története folyamán változott, a helyi közigazgatás szervei az országos közigazgatási reformok függvényében alakultak, szerepe közigazgatási összetettségében csökkent. A polgárok mindennapi gondjai-problémái helyben is növekedtek, amit a helyi közösség titkárának kell közvetítenie a közvállalatok és a helyi közösség tanácsa felé. Ő közvetíti a polgárok és a civil szervezetek kéréseit is a tanács felé. Tartja a kapcsolatot a városi önkormányzat megbízott személyeivel, a közvállalatok igazgatóival, más települé-

sek vezetőivel a közös fellépések, tervezetek, tervek, akciók érdekében. A tanácselnök kapcsolattartó a testvértelepülésekkel, a civil szervezetek elnökeivel, ő koordinálja a tanács munkáját, döntéseit, beszámol (falugyűlésen) az elvégzett munkákról.

A helyi közösség titkárai: Fülöp Dura (1972-1991), Palatinus Aranka (1991-2004) és ify Kovács László (2004-).60 60 Uo.


■ ■


A TELEPÜLÉS GAZDASÁGI ÉLETE

A település 120 éves múltját végigtekintve a gazdasági élet struktúrájában folytonos változás tapasztalható, amely tükrözi azon társadalmi-politikai-gazdasági változásokat, amelyek meghatározták a XX. századot. Őseink idetelepülésekor a lakosság 98%-ának a mezőgazdaság volt az alapfoglalkozása, a megmaradt 2%-át iparosok, kereskedők és az államapparátus közalkalmazottjai képezték. A kincstár és a telepesek között kötött adásvételi szerződés értelmében a telepet a rajta levő házzal és a hozzá tartozó réti földeket, kaszálót, legelőt nem lehetett eladni, szétosztani, sem felaprózni az örökösök között (a magyar országgyűlésnek az 1885-ben hozott törvénye értelmében járt el a kincstár, amikor az adásvételi szerződésbe ezt a cikkelyt beiktatta). Ennek a lényege nemcsak a cenzus biztosítása (a szavazati jog miatt), hanem a nagycsaládok erősítése, a patriarchális viszonyok fenntartása (a hűbéri rendszer j ellemzője). A nagycsaládok jelenléte a település kialakulásának kezdeti szakaszában a mezőgazdasági munkák miatt volt indokolt, hiszen szükség volt a kézi munkaerőre: a szűzföldek feltörése, megmunkálása, a ház és a hozzá tartozó gazdaság felépítése sok férfikezet igényelt. Egy fedél alatt élt három nemzedék, együtt művelték a földet, nevelték az állatokat, együtt élvezték a gazdaság hasznát is. A fennmaradt felesleg a közös vagyont képezte. A családfő, a „halljakend” irányította a családot, de alkalomadtán egy-egy kérdés kapcsán kikérte a felnőttek véleményét is. A nagycsaládok alkonya a huszadik század húszas éveiben következett be, amikor a történelmi Magyarország fennhatóságából kiszakították a Délvidéket (Vajdaságot), és a Magyar Királyság törvényeinek hatásköre megszűnt. Az újonnan előállt helyzetben a szerb hatalom lehetőséget adott új telkek megvásárlására, házak felépítésére, utcák megnyitására, ami a nagycsaládok felbomlásához vezetett. Ezek a családok már nem a mezőgazdaságra alapozták a jövőjüket, hisz földnélküliek voltak. Napszámból vagy gyári munkából biztosították megélhetésüket.

A gyermekek munkaerejét is igénybe vették, koruktól, fejlettségüktől, erejüktől függően. A harmincas évektől érezhető a településen belüli gazdasági átalakulás, amikor nyomon követhető a gyári munkások számának növekedése, a mezőgazdaságban dolgozókéhoz viszonyítva. Ezt számokban nem tudjuk kimutatni, mivel Muzslyára



163.

62 Uo.

vonatkozó pontos adataink nincsenek, de a nagybecskereki munkások számából következtethetünk. A munkások száma a gazdasági világválság után évről évre lényegesen növekedett. Az adatok a második világháború kitöréséig Nagybecskerekre - Petrovgradra vonatkoznak.61

Ev Munkás Átlagbé

19351936

19371938

1939

6198

6671

7280

7408 75 56

15,76 din

15,55 din

17,38 din

18 ,18 din

18,5 3 din

Nagybecskerek lakóinak száma a második világháború előtti időszakban 29 500 körül volt. Muzslyának 4200 lakosa lehetett, ennek arányában a muzslyai munkások száma 500-800 között mozgott.62 Kevés volt az állandó munkás, többségük idénymunkásként, napszámosként dolgozott. Nem jelentéktelen a női munkaerő sem, mindenekelőtt azokban az iparágazatokban, amelyek nem igényeltek nehéz fizikai munkát: a textil-, a dohány-, az élelmiszeripar stb. A muzslyai lakosság számának növekedésével nőtt a munkások száma is. Nagy változást hozott a háború utáni időszak (a ’45 utáni évek), az iparosodás, a villamosítás, a könnyűipar, a közlekedés nagyméretű fejlesztése több és több munkaerőt igényelt. A szocialista önigazgatás (az 1950-es években) azt eredményezte, hogy a munkások nagyobb tiszteletet, megbecsülést, magasabb fizetést kaptak, beleszólhattak a döntésekbe, bekapcsolódhattak a gyárak irányításába a munkástanács révén. Ez a lényeges, folytonos változás a 60-as évektől nyomon követhető. Sokan, földjüket eladva, gyári munkásokká váltak, különösen azok, akik kevesebb földdel rendelkeztek (3 -6 hold), hátat fordítva a mezőgazdaságnak. A munkások száma rohamosan növekedett, a környező magyar falvakból (Lukácsfalva, Erzsébetlak, Ittabé, Magyarcsernye, Bóka...) azok, akik a nagybecskereki gyárakban szerettek volna dolgozni, és továbbra is magyar környezetben élni, Muzslyán telepedtek le. A város irányába bővítették a falut - házak épültek, s így sorra alakultak ki az új utcák: a Szervó Mihály, a Bartók Béla, a Tóth István, az Ady Endre utca stb. A hetvenes években több mint 4000 állandó munkaviszonyban lévő munkás dolgozott a nagybecskereki gyárakban, vállalatokban, intézményekben. Évről

■ A település gazdasági élete ■ 109 ■

évre csökkent a kizárólag földműveléssel foglalkozók száma. Ehhez nagyban hozzájárult az ország gazdaságpolitikája is, amelynek lényege: megszüntetni a kétlakiságot - a hétvégi földművességet. A gyári munka mellett sok család megtartotta az örökölt, kapott, vásárolt kisebb földgazdaságot (3 -6 lánc vagy hold).

Mivel az ország válaszút elé állította a sok kétlaki életmódot folytató embert, azok zöme ingyen átadta a földjét, birtokát a szövetkezetnek (a földnek a szó legszorosabb értelmében nem volt ára, nem kellett senkinek), hogy megőrizze munkahelyét, családi pótlékát és azt a kiváltságot, amit az állandó munkahely biztosított. A hetvenes-nyolcvanas években a munkaképes lakosság 15%-a foglalkozott csak mezőgazdasággal. Nem egészen száz év alatt a lakosságnak a gazdaságban betöltött szerepe az ipar, a kereskedelem, a közlekedés javára alakult át. A mezőgazdaság szerepe a lakosság élelmezésében is megváltozott. Az agrotechnika olyan fejlődésen ment keresztül, hogy csak a nagygazdasági gazdálkodás volt a versenyképes (50 holdnál nagyobb). A törpebirtokosok fokozatosan olyan kultúrákra álltak át, amelyeknek a termelése nem volt gépesítve, és sok kézi munkaerőt igényelt, pl. a konyhakertészet, virágtermesztés. Muzslyán az átállás, a mezőgazdaság szerkezetváltása a nyolcvanas-kilencvenes évekre vezethető vissza. Ekkor állították fel, készítették el az első fóliasátrakat, amelyekben primőr árut, virágot termesztettek, neveltek, amit a nagybecskereki piacon értékesítettek.

A település területén 60-80 család foglalkozik konyhakertészettel körülbelül 80 000 négyzetméteren - fóliasátrakban, üvegházakban termesztenek konyhakerti veteményeket. Ezek a családok egész éven át termesztik a különböző kultúrákat, a téli időszakban fűtik a sátrakat, az üvegházakat. A helyi lakosság a meglévő foglalkozása mellett mellékfoglalkozásként is termeszt konyhakerti növényeket, amelyeket a helyi piacon értékesít (40-50 család, akik 60 000 m2-en gazdálkodnak).

A virágtermesztők száma is jelentős: 30 muzslyai család nevel főfoglalkozásként fóliasátrakban, üvegházakban egész éven át virágot. Egyesek szakosodtak néhány virágfajra, például gerbera, fátyolvirág (Gypsophila), kála, kardvirág, rózsa stb. Ezek a családok több mint 20 000 m2 fedett területen gazdálkodnak. Több tízezer virágot termesztenek, amit Újvidéken, Belgrádban értékesítenek, mivel megtermelt virágmennyiségük túlnőtte a helyi piacok igényeit.

A méhészet mindig jelen volt a muzslyaiak életében, idetelepítésüktől napjainkig, a huszadik század 80-as, 90-es éveitől néhány család hivatásszerűen foglalkozik ezzel a gazdasági ágazattal. Több


száz méhcsaláddal gazdálkodnak, állandóan vándorolnak a méh- legelőkre. Több tonna mézet pörgetnek évente, amellett egyéb méhterméket is előállítanak: propoliszt, virágport, viaszt, méhpem- pőt stb. A méhterméket piacon, mézfesztiválokon, kiállításokon értékesítik. Rajtuk kívül 40 család foglalkozik méhészettel másodfoglalkozásként, ők a részben bejegyzett méhészek. A településen működik egy jól szervezett méhészegyesület Akác néven.

A betelepítéstől kezdve szinte minden házban foglalkoztak állattenyésztéssel, nagy- (tehén, ló, bika, sertés, juh, kecske) és kisállatok (nyúl, szárnyasok) tenyésztésével is. Az előző évekhez viszonyítva csökkent az állattenyésztéssel foglalkozók száma. Vannak családok, amelyek egy-egy állatfaj tenyésztésére összpontosítottak. Így jöttek létre a nagytenyésztők, akiknek az állatállománya több tízre tehető. A kisállattartással foglalkozók száma is csökkent, vannak, akik kimondottan a piacra való neveléssel, vágással foglalkoznak, és az üzletekben, piacon értékesítik az árut.

Az édesvízi haltenyésztés is mind népszerűbb a faluban. A huszadik század utolsó évtizedeiben öt halastó létesült a falu határában. Évente több tíz tonna pontyot tenyésztenek, és értékesítenek a helybeli és távolabbi piacokon.

Az iparra jellemző, hogy nagyobb létesítmény (gyár, üzem) nem épült a település területén. Műhelyekben, vállalkozásokban legfeljebb 10 munkást alkalmaznak, főleg családi vállalkozásokban.

A kisiparosok azon ágazatokban vannak jelen a településen, amelyeknek a termékeit, szolgáltatásait a helybeliek igénylik: szabó, varró, fodrász, asztalos, kovács, bádogos, autójavító, pékség stb. A nyolcvanas évekig léteztek olyan mesterségek, amelyek ma már helyben nincsenek jelen: bognár, órás, rádió-tv mechanikus, seprűkötő, köteles, köszörűs, cipész, kárpitos.

A deon ica i t á b la


A település első napjaitól a szatócsboltokban lehetett megvásárolni mindazt, amire a háztartásoknak szükségük volt. Az idő múltával, a lakosság számbeli növekedésével több vegyeskereskedés nyílt a falu egész területén. A kereskedelmi üzletek is szakosodtak: létezik élelmiszer-, textil-, festék-, italbolt, kínai üzlet (amelyben „minden” megtalálható, helyben három ilyen üzlet is van), állateledel-, ill. mezőgazdasági üzlet, gyógyszertárak vannak stb.

A közlekedésben egészen a közelmúltig Muzslya végállomás volt, mert nem vezetett rajta keresztül tranzitút. A közelmúltban valóra vált a muzslyaiak egyik álma. Lukácsfalva irányában kiépült a 4 kilométeres műút, így Muzslya most már nem csak végállomás. Ez az út összeköti Erzsébetlakkal, ugyanakkor ezen az úton haladva be lehet kapcsolódni a Nagybecskerek-Belgrád-autóút forgalmába. A várossal autóbuszjárat köti össze, a buszok félóránként indulnak. A falu határában, a Tisza folyó irányában 12 kilométer hosszú műút épült, egészen a Deonicáig, itt elágazás van a vadászlak irányában, részben aszfalt-, részben macskaköves és nyári út vezet 3 kilométer hosszan. A Deonicától 3,5 kilométer hosszú nyári út visz le a Tiszáig. Ennek a szakasznak a megépítése fellendítené a vadászturizmust, és könnyebben, gyorsabban érhetnék el a termelők a megmunkálandó földeket.

A vadászturizmus az előző század nyolcvanas éveiben nagymértékben jelen volt a falu határában. Főleg olasz és osztrák vadászok tartózkodtak itt szabadidős programok keretében, a téli időszakban. A falusi turizmus egyik leglátványosabb megnyilvánulása a falu egyik legjelesebb ünnepe, a búcsú (szeptember második vasárnapja), amikor több ezer ember látogat el Muzslyára a környező és távolabbi vidékekről, sőt külföldről is.

Földművelés

A település kialakulásának időszakában a telepesek nagyrészt földműveléssel foglalkoztak, egészen a második világégést követő évekig. A megmunkálható földek magántulajdonban voltak. Nagy, több száz holdas földbirtok kialakulásáról nem beszélhetünk. Ennek létrejöttét az adásvételi szerződés is gátolta, amellett a telepeseknek nem volt olyan gazdasági erejük, hogy nagyobb birtokot alakítsanak ki a földek fölvásárlásával. A két világháború közötti időszakban a leggazdagabb családok (30 család) földterületeinek nagysága 30-40 holdat tett ki, az is széttagolódva a határ több részén. A földművescsaládok 70%-a a kincstárilag meghatározott


63 A Muzslyai Rétek

Földműves-szövet

kezet adattára.

8 holdat művelte, míg a fennmaradt 20%-uk 4 -6 holdon gazdálkodott. A második világháború utáni időszakban államosították a földek egy részét, a termelőket szövetkezetekbe kényszerítették. Az agrárreformmal meghatározták a magántulajdonban lévő földterületek nagyságát, ami 10 ha, illetve 17 hold lehetett személyenként. Muzslyán aránylag több „kulák” volt, akik szövetkezési formán kívül maradtak. A maguk útját járták, bár a szövetkezet a hatvanas-hetvenes években különböző kooperációs formákon keresztül igyekezett felkarolni, ellenőrzése alá vonni őket, és bekapcsolni az ún. zöldtervbe, amelynek lényege a mezőgazdaság fellendítése volt. Ami a muzslyai határ megmunkálható földjeit illeti, összesen 1150 hektáron gazdálkodtak (és gazdálkodnak a mai napig) a helybeliek. A megmunkálható földek a következő osztályokba sorolhatók:63

I. osztály 11 ,5 ha 1%

II. osztály 103,5 ha 9%

III. osztály 230,0 ha 20%

IV. osztály 230,0 ha 20%

V. osztály 287,5 ha 25%

V I. osztály 287,5 ha 25%

A fenti adatokból kitűnik, hogy a muzslyai határra nem a jobb minőségű földek a jellemzők. Az sem jelentéktelen, hogy a megmunkálható földek nagyobb távolságra (több kilométerre) vannak a falutól, ami amúgy is költséges, időigényes termelést jelent. A gabonafélék közül búzát termesztenek a legnagyobb területen; kezdetben a bánáti, a diószegi, a bábolnai, a bánkúti fajokat termesztették, amelyeknek megfeleltek az itteni éghajlati és földtani körülmények.

A zab termesztése is jelentős volt. A közönséges zászlós zabot termesztették a múlt század hetvenes éveiig, hisz az igavonó állatok táplálkozásában igen fontos szerepe van. A múlt század hatvanas éveitől megkezdődött a mezőgazdaság gépesítése, s ezzel együtt csökkent az igavonó állatok és az emberi, kézi erő iránti igény. Manapság a faluban már 180-200 traktor, 10 kombájn, 210 kistraktor, kultivátor, 150 locsolószivattyú található. Egy-egy termelő nagyobb mezőgazdasági területeket (30-80 hektárt is) képes megművelni, így folyamatosan csökken azon családok száma, amelyek csak mezőgazdasággal foglalkoznak (a lakosság 4%-a), de még mindig vannak olyanok, akik munkaviszonyuk mellett délutánonként vagy hétvégeken mezőgazdasággal is foglalkoznak (a lakosság 1%-a - 1992-es adatok). A nagyobb gazdaságok korszerűbb agrotechnikája


nagyobb terméshozamot eredményez. Az árpafajokból az őszi, a tavaszi és a sörárpa fajtákat termesztik, főleg állati takarmánynak, vagy a sörgyártásnál értékesítik. Amióta e térség legrégebbi (1745- ben alakult) sörgyárában megszűnt a munka az állami és társadalmi tulajdon magánosításának időszakában (az 1990-es években), ugyanakkor csökkent az állattenyésztők száma is, kérdésessé vált a sörárpa értékesítése.

Kezdetben a bánáti, bánkúti, most pedig az újvidéki és a zimonyi kukoricafajtákat termesztik a muzslyaiak. A kukoricát nemcsak az állatok etetésére használták, hanem emberi táplálékként is, de a huszadik század hetvenes éveitől ipari feldolgozásra is termesztették és értékesítették (az IPOK kukoricafeldolgozó gyárban többféle emberi táplálékot készítettek belőle).

Jelentős még a cukorrépa, a napraforgó, az olajrepce, a szója, a dohány termesztése. Az előbb említett kultúrákat helyben is lehetett értékesíteni, hisz a nagybecskereki élelmiszergyárak sokrétűségükről voltak ismertek. Igaz, ezek a növények az igényesebb kultúrák közé tartoznak, több kézi munkaerőt követelnek (kapásnövények voltak a közelmúltig). Nem jelentéktelen a here és a lucerna termesztése. Ezek többéves növények, sok nitrogént kötnek le, így javítják a talaj termőképességét. Az állatok takarmányozásában fontos szerepet töltenek be friss, szárított és darált formában.

A föld termőképességének javítása szempontjából 4 -6 évenkénti istállótrágyázást végeztek a földművesek az előző évtizedekben. Az állatállomány csökkenésével mind kevesebb istállótrágya jut a szántókra, így műtrágyával pótolják az istállótrágyát, ami növeli a föld sav- és sótartalmát.

A szántók mellett legelők is jelentős területen találhatók, mert a településhez közel álló területek rosszabb minőségűek, szikesebbek, és főleg állatok legeltetésére alkalmasak. Itt legeltetik a muzslyaiak a teheneket, birkákat. Ezek a területek a falu tulajdonában levő földrészek voltak, és azok most is, így használati díj ellenében itt bárki legeltethet, aki jószágtenyésztéssel foglalkozik. A legelők, kaszálók bérbeadását a helyi szövetkezet irányította, amíg működött, azóta a helyi közösség adja bérbe ezeket a területeket.

A kaszálók aránylag távolabb esnek a falutól, és minőségük, valamint a termés mennyisége az időjárástól függ. A szántó, a legelő és a kaszáló közötti arányok megfelelőek: 60% szántó és 40% kaszáló van a muzslyai határban.64 64 Uo.


Állattenyésztés

A muzslyai telepesek kiegészítő foglalkozása az állattenyésztés volt. Majdnem minden családban tartottak szarvasmarhát, előbb a magyar szürke marhát, majd azt lassan kiszorította a nyugati eredetű pirostarka (szimentáli és bonyhádi). A teheneket Szent György napjától (május 5-étől) Dömötör-napig (október 26-áig) reggeltől estig a közös legelőn legeltették a gulyások. A belső gulya mellett létezett a külső gulya - amikor a borjakat, bikaborjakat, üszőket tavasztól őszig a falutól több kilométeres távolságra levő legelőn legeltették. A telepesek tehén-, ló- és sertésállományának feljavítása érdekében a magyar királyi földművelési miniszter (1895-1897) fajbikát, csődört, mangalicakant, kost adományozott a muzslyaiaknak. Az ajándékozott apaállatokat a bikaistállóban helyezték el a tehenek, lovak, kocák, juhok fedeztetésére. Az apaállatok kiadásait (etetését, gondozását) közköltségből fedezték.65 A második világégést követően az állattenyésztés is folyamatos gazdasági-politikai változáson ment keresztül.

Ma belterjes marhatenyésztés is létezik a település területén - a farmergazdálkodásra jellemző módon nagy istállókban történik az állatok tenyésztése. Az állattenyésztésről szóló törvény értelmében a településen kívül építették meg az istállókat, a műút melletti legelő, kaszáló területein. A falu határában 9 fejőstehéntelep található 280, nagyrészt törzskönyvezett fejőstehénnel. Emellett vannak olyan tehéntenyésztők, akik a külterjes és az istállós tenyésztést alkalmazzák. Ilyen termelőkből 26 van, akik összesen 126 szarvasmarhát tartanak.

A tejet három módon értékesítik: 1. a tejcsarnokon keresztül, a volt malom épületében, ahol napi 800-1000 liter tejet vásárol fel a nagybecskereki Mlekoprodukt tejgyár, ugyanakkor a farmergazdaságok napi 6000-8000 liter tejet adnak át ily módon; 2. a tej és a tejtermékek egy részét a piacon vagy házhoz szállítva értékesítik; 3. a tejet tejtermékké dolgozzák fel, és túró, tejföl, sajt (nyers, füstölt, erjesztett), gömölye formájában értékesítik.

Igavonó állatként a lovakat használták a múlt század hetvenes éveiig. A betelepített szegény magyar lakosság egy részének kezdetben (a telepítés időszakában) elsatnyult lovai voltak, amelyek a rossz tartás és a nehéz réti munkák miatt legyengültek. A módosabb gazdák jobban táplálták lovaikat, és kímélték őket: angol félvér lovakat tenyésztettek (ekkor a faluban 600-800 lovat tartottak számon). Lovak nélkül elképzelhetetlen volt a mezei munka. A hat-

65 Kar: i. m. 96 . vanas-hetvenes években, az agrotechnika fejlődésével az igavonók


fokozatosan kiszorultak a mezőgazdaságból. Addig több száz lovat tartottak a faluban, rendszeres volt a lófelvásárlás is. Ma a lovak száma 20 alá csökkent a faluban. Inkább szeretetből, kedvtelésből tartják a lovakat, mintsem a nehezebb mezőgazdasági munkákra. A traktorok váltották fel őket, amelyekből 180 van bejegyezve.

Juhtenyésztéssel nagyban nem foglalkoztak a helybeliek, de voltak, akik tenyésztettek juhokat, főleg rackát és cigáját. A falu határában juhászok legeltették a nyájat: Gombos János, Terhes András, Bognár János, Kovács Bálint, Égető István. A juhállomány a faluban 200-400 egyedet számlált. Ma is vannak juhtenyésztők, akik belterjes módon kisebb juhállománnyal rendelkeznek, s a birkatejet és a -túrót értékesítik.66

A sertéstenyésztés inkább családi vállalkozás keretében, mintsem disznógazdaságok formájában valósult meg a faluban, és ez nagyjából így van manapság is. A család a saját igényei kielégítésére tart sertéseket, de vannak, akik eladásra is. Régebben volt olyan család, amely több ólban, évente több tíz vágni való (110-130 kilós) disznót adott át a felvásárlóknak, a szövetkezetnek. Évtizedeken keresztül a mangalicát tenyésztették, aztán ezt a fajtát a fehér, majd a tarka sertés (fehér-fekete, fehér-barna) váltotta fel, mondván, az nem olyan zsíros. A hetvenes-nyolcvanas években, amikor az árak „elég stabilak” voltak, a takarmány ára pedig elfogadható szinten volt, a muzslyaiak hetente több száz sertést adtak át a felvásárlónak. A kilencvenes években rohamosan csökkent a sertésállomány, mivel sokak számára nem volt kifizetődő a sertésnevelés. A szövetkezet csődbe jutásával megszűnt a szervezett felvásárlás, és az állattartás fokozatosan visszaesett. A nagybani sertéstartás teljesen megszűnt, és igen kevés család foglalkozik sertéstenyésztéssel (körülbelül 200).

A baromfinevelés (vágócsirke, kacsa, liba, pulyka, tojótyúk) kezdetben csak a családi gazdaságokban történt. A nyolcvanas években vette kezdetét az úgynevezett ketreces csirke- és tyúktenyésztés. Akkoriban 25 család nevelt évente több ezer (3000-5000) vágócsirkét, amit a piacon értékesítettek. A kilencvenes évek végén két csirketelep létesült a faluban, ahol 5000-7000 vágócsirkét neveltek a nagy üzletláncok részére. A tojótyúkok tenyésztésének is hagyománya van helyben, mivel minden telepesháznál volt baromfi.

A lakosság számbeli növekedésével nőtt a kereslet a baromfihús és a tojás iránt. Családok álltak át tojótyúk tenyésztésére, ki ketreces, ki baromfiólas módszerrel, egyesek tojótyúktelepet létesítettek, de csak családi vállalkozás keretében működtették, több száz tyúkkal. A kilencvenes években létesült egy tojótyúktelep a település területén,


Földműves-szövet

kezet adattára.


amely havonta 8000-10 000 tojást értékesített az üzletláncokon keresztül. Az a tojásmennyiség is jelentős, amit a családok a piacon, odahaza értékesítenek a saját kitermelésükből. Mindenekelőtt olyan fajta tyúkokat tenyésztenek, amelyek ellenállóak a különböző betegségekkel, klimatikus változásokkal szemben.

A kacsatenyésztés kevésbé volt jelentős, mint a tyúk- vagy a csibetenyésztés. Ebben az ágban nem történt kísérlet kacsatelep létrehozására. De a telepesek kacsát is neveltek. A falu környéke bővelkedik vizes-lápos területben (Csík-ér, Nagy-ér), ami kedvező a kacsa és a liba tenyésztésére. A tollnak is igen fontos szerepe volt a családoknál. Párnák, dunyhák, paplanok, kispárnák készültek libatollból, ami a férjhezmenendő lányok stafírungjának (kelengyéjének) fontos része volt. Ezért egészen a közelmúltig szinte minden házban neveltek libákat, sokan - hasonlóan a kacsához - a libákat is tömték. A libák kopasztásával kapott toll egy részét megtartották, a másik részét a tollfelvásárlóknál értékesítették. A nyolcvanas-kilencvenes években két libatelep is létrejött a falu határában, ahol több száz libát a húsáért, a tolláért és a májáért tenyésztettek. Ma a faluban kevesen nevelnek libát, mert nincs megszervezve a liba felvásárlása, amellett a libahús jóval drágább a csirkehúsnál, és nem biztos, hogy vevőkre találna.

A házi - parlagi - pulyka tenyésztése állandóan jelen volt a muzslyaiak életében, igaz, nem nagy számban, mivel a helybeliek kevésbé fogyasztják. A kilencvenes években beindult a fajpulyka (pazini) tenyésztése, amely minőségi táplálékkal 15-25 kg-osra is megnő. Évente több százat neveltek részben saját szükségleteikre, részben eladásra, általában 5-20 pulykát családonként. Történt két nagyobb kísérlet strucctenyésztésre is, a falu határában létesített tanyákon, ahol több mint száz tojót tenyésztettek tojásukért, húsukért. Néhány évi próbálkozás után mindkét vállalkozó abbahagyta a strucctenyésztést.

A településen 20 nyúltenyésztőről tudunk, akik évente több száz, ketrecben nevelt nyulat értékesítenek a vásárokon, piacokon, kiállításokon (Bognár, Farkas, Kormányos, Szabó stb.).

A kisállatok közül papagájt, fürjet, galambot, gyöngytyúkot, énekesmadarakat tenyésztenek. A galamb- és a papagájtenyésztés m egkülönböztetett figyelmet érdemel, nemcsak azért, mert a tenyésztők külön egyesületet alakítottak, hanem azért is, mert a muzslyai galambászok országos, sőt európai viszonylatban is kiváló helyezéseket értek el madaraikkal a különböző versenyeken. A postagalamb-tenyésztés nagy múltú, felfelé ívelő és tömeges (24 aktív


tagot számlál az egyesület, több száz versenygalambbal). A papagájtenyésztők száma változó (Kardos, Kormányos, Szabó stb.), de nyolcan folyamatosan kitartanak az énekesmadarak tenyésztése mellett - évente több száz énekesmadarat értékesítenek a hazai piacon.

Édesvízi haltenyésztés

A rendszerváltást követően beinduló politikai, társadalmi-gazdasági pluralizmus lehetővé tette a vállalkozó szellemű személyek családi vállalkozásainak beindítását.

A muzslyai határ földje gyenge minőségű termőföld ugyan, de halastavak létrehozására igen alkalmas. A talaj egy része nem porhanyós, nehezen művelhető, szikes, szurkos, a vizet nehezen ereszti át, ami fontos a halastavak létrehozásánál. Azok a muzslyaiak, akik az édesvízi haltenyésztéssel szándékoztak foglalkozni, olcsón jutottak ilyen minőségű földterületekhez, közel a faluhoz, mivel a falu alatt a határ, nyugat irányában, bővelkedik ilyen típusú talajban. A vállalkozók földkotró gépekkel elvégezték a földmunkákat, gátakat építettek a halastavak köré. Ha közel volt a homokos, annak a vizével töltötték fel, akik távolabb vettek földterületet halastónak, azok kutat fúrva oldották meg a vízgondjaikat. A múlt század kilencvenes éveiben egyesek a lapályokban, mások a partosabb területeken létesítettek halastavakat. Néhány év leforgása alatt hét vállalkozó 18 halastavat létesített Muzslya határában, amelyeket

d&SBr' : ' ■ ' v l i kfi U lí H '

1 : Hala s tó


haltelelőkkel is elláttak. A halastavak összesen 20 hektár területet tesznek ki. A vállalkozók évente több vagon pontyot értékesítenek a hazai piacon, üzletekben, üzletláncokban. A pontyokat, amelyeket eladásra szánnak, ősszel lehálózzák, a többit a telelőben teleltetik.

A földm űves-szövetkezet

A telepesek a telep kialakulását követően megalakították a hitelszö - vetkezetet (1899 júniusában), amely a Magyar Királyi Földművelési Minisztérium leirata alapján jött létre. Hangya szövetkezetnek nevezték, és több céllal alapították: 1. betagosítani az országos hitelszövetkezetbe a telepeseket is; 2. a tagokat takarékosságra és pontosságra ösztönözni; 3. kielégíteni a tagság hiteligényeit; 4. a telepen mielőbb életképes és virágzó helybeli hitelszövetkezetet működtetni.

A hitelszövetkezethez 112-en csatlakoztak, székhelye a mai községháza helyén volt, amelyet 1945-ben szövetkezeti bolttá alakítottak át. 1900-ban a Torontál újság arról tudósít, hogy Muzslyán „magtárszövetkezet” alakult. A szervezkedés lebonyolítására Sóka Ignác plébánost kérték fel. A gazdák elhatározták, hogy közös erőből egy cséplőgép-garnitúrát szereznek be. 1902-ben megalakult a Gazdakör Szegfű Lajos állami népi tanító szervezésében, a szabályzatát a földművelési miniszter helybenhagyta. 1903 szeptemberében tartották az avatóünnepséget, és bekapcsolódtak a Torontál megyei egyesületek szerveződésébe. A Gazdakör vállalta, hogy megszervezi a muzslyai gazdáknak a nagybecskereki októberi országos baromfi-kiállításon való részvételét. A gazdák szövetsége határozta meg a munkabérek nagyságát egy-egy idénymunka kezdete előtt, amit azután a munkaadókkal szerződésbe foglaltak. A Gazdakör keretében nőegylet is működött is, amely tanfolyamokat, felvilágosító előadásokat szervezett egészségügyi, főzési, háztartás-vezetési, gyermeknevelési témákkal. Táncmulatságokat, alkalmi bálokat is rendezett. A második világháború kitöréséig működött.67

A második világháborút követő években (1945-48) a kommunista-szocialista gazdálkodás megszüntette a nagybirtokrendszert (a történelmi egyházaktól, a németektől, a nagy földbirtokosoktól elvették a földeket). Az agrárreform értelmében állami tulajdonba helyezték mindazok földjét, akiknek a földtulajdona meghaladta az előirányzott maximumot, amely 10 hektár, illetve 17,5 hold volt.

67 Karl: i. m. A szocialista átalakulás végrehajtása volt a szövetkezeti szerveződés108- 109. feladata a falvakban, mivel az ország lakosságának 70%-a falun élt,


és mezőgazdasággal foglalkozott. Maga a földek államosítása, kisajátítása sok ellenszenvet, elégedetlenséget váltott ki, a pártállam könyörtelenül leszámolt a „kulákokkal”. Az államosított földeket részben szétosztották az igénylők, a kis földterülettel rendelkező földművesek között - természetesen a földmaximumig. A szövetkezeti szervezkedést a párt (JKP) aktivistái pártfeladatul kapták, hogy érvényesítsék a munkás-paraszt hatalmat a gazdaság minden területén, falun is. Döcögősen kezdődött a betagosodás, hisz a közös tulajdon csak keveseknek tetszett, mert ennek a tulajdonformának nem volt múltja sem, meg hát azok az emberek propagálták az új eszméket, akik az előbbi időszakban (a kapitalista rendszerben) szabotálták a munkát.

Amellett ekkor vette kezdetét a földek államosítása, a beszolgáltatás, a jegyrendszer. Ezek olyan jelek voltak, amelyek elriasztották a tehetősebb, tudatosabb, a földjeikhez ragaszkodó parasztokat. Folyt is titokban az ellenszervezkedés, győzögetés a rokonságokon belül, hogy mennyivel rosszabb a szövetkezési forma, mint az előbbi tulajdonforma (a magántulajdon). A hatalom azonban megtette azokat a lépéseket, amelyeket a proletárdiktatúra pozíciójából könnyen megtehetett: propagandájának eszközei az erőszak és a megfélemlítés voltak, s a hatás nem maradt el. Helyben ezt a feladatot (hogy szövetkezetet alakítson) Sziveri János apó kapta, aki a hatalom embere volt, és sok helybeli szemében tekintély. Különösen a tehetősebb gazdáknál ütközött ellenállásba, azok mondtak nemet,

A f ö ld m ű v e s

sz ö v e tk e z e t

b e já r a ta


és titokban ellenszerveződésbe fogtak, de a hatóság, a párt keményen leszámolt az ellentáborral. A helyi szövetkezet kezdetben nem rendelkezett földekkel, hanem a közös állami, majd a társadalmi tulajdon érdekében agitált, a mezőgazdasági termékek beszolgáltatása, a „tervszerű” termelés megszervezése mellett. 1948-ban alakult meg az első szövetkezeti forma - az „ökonómia”, azaz szövetkezeti gazdaság - Május 1. néven. Az első agrárreformmal kapta az első 50 hektár földterületet - az államosított földeket irányították át a szövetkezetnek. A szövetkezet első igazgatója Tóth Balla Ferenc volt, aki pártfeladatokat kapott: a település bolton keresztül való ellátásának és az egyéni termelők termékei felvásárlásának megszervezését. Gépparki szolgáltatás működött: az állam összesen tíz kisebb-nagyobb teljesítményű traktort és két cséplőgépet vásárolt a szövetkezet részére. A traktorokkal és a cséplőgépekkel a helybeliek részére a falu alatt és a határban, a tanyavilágban végeztek szolgáltatásokat (mélyszántás, cséplés). Az ország gazdaságpolitikája a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben a falvakban is megtette hatását. A gyári munkások a biztonságosabb, kiszámíthatóbb jelenük és jövőjük érdekében lemondtak a néhány láncnyi földjükről, kezdetben alacsonyabb áron, később ingyen átadták a helybeli szövetkezetnek, csak hogy részesüljenek a munkájukból adódó előnyökből: családi pótlékot, ösztöndíjat, lakást kapjanak. Az ötvenes évek végén a muzslyai lakosok 1300 hektár megművelhető földet adtak át ingyen a szövetkezetnek. A szó legszorosabb értelmében szöktek a rossz minőségű, nehezen megművelhető réti földektől. Később az idősebbek, földművesnyugdíj fejében, körülbelül 400 hektár földet adtak át, amelyek jogilag a mezőgazdasági kombinát tulajdonába (1300 ha) kerültek. Ekkor a kombinát 1300 hektárt beerdősített a muzslyai határban, 1300 hektár maradt szántónak, ami a szövetkezet tulajdonát képezte. 1968-ig Erdélyi János, Szitás János és Molnár Ede voltak a szövetkezet igazgatói. Molnár után három mandátumban Palatinus János irányította a szövetkezetet, ekkor termőföldekben, épületekben (fészerek, szárító), gépállományban (traktorok, teherautók, cséplőgép, kombájn) gyarapodott a szövetkezet vagyona. A hetvenes évek elején az országos politika az önigazgatást és a társulási folyamatokat a mezőgazdaságban is véghezvitte. Ennek értelmében 1972-ben a Muzslyai Rétek szövetkezetet három tmasz-ra (társultmunka-alapszervezet) osztották: 1. standard (a Piros Csizma vendéglő és a kereskedelem), 2. szövetkezeti gazdaság („ökonómia”), 3. kooperáció. Ekkor a szövetkezetnek 100 alkalmazottja volt. 1977-ben a mezőgazdaságról szóló községi politika értelmében


létrehozták a mezőgazdasági kombinátot (Poljoprivredno Dobro - PD), amelybe a község összes szövetkezetét, gazdaságát „betago- sították” Közép-Bánság térségében. A muzslyai szövetkezet 1300 hektár földet vitt a közösbe, gépparkjával együtt. Muzslyán csak a kooperáció maradt, föld és géppark nélkül. Időközben a Piros Csizma vendéglőt a Vojvodina Hotelhez csatolták. A kooperációk igazgatói Gulyás János, Vrška Dániel és Palatinus Aranka voltak. Palatinus Aranka kezdeményezte (1987-ben) a volt muzslyai földek visszahozatalát a közösből (PD), ami akkor nem volt politikailag népszerű lépés. 1987-ben ismét Palatinus János lett a Muzslyai Rétek szövetkezet igazgatója, aki többéves szerződést kötve a termelőkkel, újra megműveltette az éveken keresztül parlagon hagyott területeket. Ennek értelmében a szövetkezet szolgáltatást kínált fel a társastermelőknek az alapanyagok, a mezőgazdasági gépek beszerzésében, a termény átvételében és leszállításában, a bankpolitikában a kölcsönöket illetően. Megközelítőleg 2000 tagja volt a környező falvakban is (Szentmihály, Erzsébetlak, Nagybecskerek, Aradác, Zsigmondfalva).

Ezekben az években a szövetkezet épületében két gyógyszertárat is létrehoztak, ami a falu lakosságának sokat jelentett. A múlt század kilencvenes éveiben lezajlott délszláv háborúk, a gazdasági válság, a társadalmi vagyon megszüntetése, a Szerbiában lejátszódott rendszer- és hatalomváltás utáni gazdaságpolitika átírta a szövetkezeti-társadalmi tulajdonformát (állami és magántulajdon formát ismert a törvény). A muzslyai szövetkezet eladósodott, és 2010-ben megindult a csődeljárás. A múlt század kilencvenes éveiben a szövetkezet igazgatói Kiss Zoltán, Halbvajsz Károly és Nagy József voltak. A csődeljárás időszakában beindult a helybeli földtulajdonosok akciója, amelynek lényege, hogy a még megmaradt 750 hektárt, a volt szövetkezet földjeit a muzslyaiak vásárolják meg, hogy a szántók maradjanak „Muzslyáé”.

A Muzslyai Rétek Földműves-szövetkezet legmarkánsabb igazgatója,68 Palatinus János (1944-) muzslyai telepesek gyermekeként látta meg a napvilágot (tősgyökeres muzslyai) a háborús években. Helyben végezte el a nyolcosztályos általános iskolát, közvetlenül a háborút követő években. Szeretett osztályfőnöke, Varga István földrajz szakos tanár közbenjárására az écskai mezőgazdasági szakközépiskolában folytatta tanulmányait m int a szövetkezet ösztöndíjasa. Ide is tért vissza, már a szövetkezet alkalmazottjaként. Néhány év után a Muzslyai Rétek szövetkezet igazgatói tisztségét töltötte be, 19 évig. Gazdasági sikereire felsőbb körökben is felfi

P a la t in u s János

Palatinus János

visszaemlékezése.

68


M a d a rá s z Gyula

gyeltek, amit az is bizonyít, hogy előbb a nagybecskereki Stocarban, majd a mezőgazdasági kombinátban is felelős tisztséget töltött be. Palatinust azonban mindig is Muzslya település vonzotta, az ügyesbajos dolgaival együtt. A nyolcvanas években visszatért a muzslyai kooperációba, onnan a helyi közösségbe mint tanácselnök, majd a titkári teendőket végezte, nagy odaadással. A Szervó Mihály Mezőgazdasági Kombinát igazgatói tisztségét töltötte be, majd a községi önkormányzat alelnöke lett. Egész életében a mezőgazdaság elkötelezettje volt helyi, községi, tartományi és köztársasági szinten is. Időközben elvégezte az agronómiai főiskolát. A falu társadalmi életéből is aktívan kivette a részét, a vadászegyesület elnöke volt, és a település fejlesztése érdekében is sokat tett.

Császárkert

A konyhakertészet sohasem volt idegen a muzslyaiak számára, csak azt szervezetlenül végezték, mindenki a maga módján, kisebb- nagyobb területen. Közvetlenül a rendszerváltás után (1989), a gazdasági válság időszakában mind többen keresték megélhetésüket a konyhakertészetben. A nagybecskereki piacon értékesítették termékeiket. A mind nagyobb felhozatal versenyhelyzet elé állította a muzslyai konyhakertészeket. Amellett egyre több bevásárlóközpont nyílt, amelyek folyamatos ellátást igényeltek konyhakertészeti termékekből, amit a kistermelők nem tudtak időben, mennyiségben kielégíteni. 2008 áprilisában hat helybeli konyhakertész - Molnár Tibor, Csíkos Ernő, Csipak István, Szarvák Imre, Kósa Árpád és Madarász Gyula - létrehozta a Császárkert Részvénytársaságot, amelynek elsődleges célja a jó minőségű zöldségfélék nagybani, szervezett, folyamatos (egész éven át történő) termesztése volt, valamint a közös fellépés a nagy piacokon. A konyhakerti veteményeket kétféle módon termesztik Muzslyán a mai napig: fóliasátrakban 5 hektár területen a téli, nyári időszakban, valamint kinti körülmények között 100 hektáron a tavaszi, nyári és őszi időszakban.

A saját termelésük mellett 60, főleg helybeli beszállítója is van a Császárkertnek, akik a felvásárló menedzsmentje által tervezett termékeket termesztik megfelelő fajtában, mennyiségben, minőségben. Kezdetben hat alkalmazott dolgozott a Császárkertben, jelenleg már tizenhat állandó munkaviszonyban levő munkást foglalkoztatnak. Időközben megvásárolták a helyi malom épületét, amelyet hűtőházzá alakítanak majd át. A Császárkert Részvénytársaság konyhakerti termékeivel látja el a Gomex áruházlánc helyi és környékbeli üzleteit.


Iparosság

Egy településen, ahol főleg mezőgazdasággal foglalkoztak, az iparosság olyan mértékben volt jelen, amilyen mértékben kiszolgálhatta a település lakosságának szükségleteit. Az első iparosok a telepen folyó munkálatokhoz készítettek mezőgazdasági szerszámokat, kellékeket. Az asztalos-, bognár-, kovács-, ács- és kőművesszakmák voltak azok a mesterségek, amelyek a falu kiépülésének kezdetétől jelen vannak itt. Az 1933-ban született Hallai Józsefvisszaemléke- zéseiből való az alábbi felsorolás:

Bognárok - Lejtig Ferenc, N agy János, Bába Sándor. N ém et

István volt az utolsó bognár, aki a volt m alom

épületében a nyolcvanas-kilencvenes években

a hagyom ányos bognárkodás m ellett már

másféle fam unkát is vállalt. N yugállom ányba

vonulása óta a falunak nincs bognárja.

Asztalosok - H egedűs G yula, aki leghosszabb ideig végezte

m esterségét, évtizedeken keresztül, 7 0 évig

szolgálta a helybeli lakosságot. A sztalosok

voltak m ég: Kenyeres Jenő, Bécsi István,

Á brahám M átyás (a hatvanas években A uszt

ráliába költözött), Tari M ihály, Sziveri Imre,

Varga Ferenc (Fercsi,) Kónya István, Sziveri

Károly, Sági János, B udai A ndrás (Ö csi), A Császárkert ra k tá raD uga György, K azi István (Pityu). H egedűs és pa k o ló ré s z le g e


Kovácsok

Ácsok

Kőművesek

Festők-mázolók

G yu la Zsom bolyán született, szüleivel 1922-

ben vándoroltak M uzslyára, itt járt iskolába.

A z asztalosszakmát apjától tanulta, h ogy

aztán a saját m űhelyében folytassa m estersé

gét. Szinte m inden asztalosm unkát elvállalt,

a bölcsőtől a koporsóig, ahogyan a szólás

m ondja, de ez szó szerint is értelm ezhető. A z

évek m úlásával tudta követni a kor követel

ményeit, az em berek igényeit. Ő készítette a

koporsót annak az am erikai katonatisztnek

is, aki a háború utolsó éveiben M uzslya

közelében lezuhant repülőgépével. Tudását

m indenkor igyekezett átadni inasainak,

segédjeinek, akikből, hála a M indenhatónak,

akkoriban bőven volt.

A kovácsm esterség talán azon m esterségek

egyike, am elyek k iállták a m űszaki változá

sok próbáját. A nyolcvanas évekig m ég több

fogatos járm ű és ló volt a faluban, ezért volt

igény a m unkájukra. K ovácsok voltak: R if f

Péter, Em ler A ntal, Varga János, Kasza József,

Vastag József, K arl János (ő településünk

egyedüli kovácsa már évtizedek óta).

A z ácsm esterség m egőrizte sokrétűségét, és

alkalm azkodott a változásokhoz, az új tető

típusokhoz. M agániparos m uzslyai ácsok:

Bajzák Ferenc, Tápai Ferenc, Sziveri G yörgy.

A z idetelepültek között nem volt kőműves, ezt

a m esterséget a m ásodik hullám ban érkezők

között kell keresni. Köztiszteletben álló hely

beli kőm űvesek: Kocsis Józse f, Jó já rt István,

Lábadi A ndrás, Ispánovics A ndrás, Juhász

Péter, C so rb a Stevo.

Évtizedeken át m inden házban a nők végezték

a ház belső és külső meszelését, am it je le

sebb ünnephez kötöttek. A falusi em berek

szám ára a legjelesebb ünnep a búcsú volt,

és búcsúra a vidéki rokonság is ellátogatott

a faluba, ezért ekkorra illett rendbe tenni a

házat kívül-belül. A házakat mésszel fehérre

m eszelték, az alját kékkel, őzbarnával húzták


Bádogosok -

Gölöncsérek, fazekasok -

Szabók -

Varrók -

Cipészek -

Kötelesek -

el. A szobákat is mésszel m eszelték fehérre,

am ely egyben fertőtlen ített is. A helyiségek

színesre való meszelése a háború utáni idők

ben terjedt el. Szobafestők: Juh ász Illés, Sári

A ndrás, Pósa János, B orb ély M ihály, D égi

Ján os, C z iro k Ferenc.

A m esterség m agában foglalta a tetőbádo-

gosságot és az egyéb bádogosm unkákat.

M uzslyai bádogosok: H usztik János, Som orai

Z o ltán , D eák A ndrás, Kocsis Z o ltán .

Term ékeikre m ind kevesebb az igény, bár

helyben nyersanyag (agyag) bőven találha

tó. G ölöncsérek vo ltak : U lári János, H anák

A n ta l, H anák Rozália.

A készruhák m egjelenéséig, m ind nagyobb

m értékű ipari készítéséig (tehát az ötvenes

hatvanas évekig) m inden ruházati cikket

a szabók-varrók készítettek a faluban.

M uzslyai szabók: M akovics Ferenc, Parigrósz

A ndrás, Pópity János, Juhász Illés (Példa),

Rózsa János (K is Rúzsa), Pozsár Sándor (Szí

nész), Kovács A ndrás.

A női ruha készítése is hasonló fejlődési fo lya

m aton m ent keresztül, m int a férfiruháé. N ői

ruhákat fő leg alkalm i ünnepségekre, bálokra,

lakodalm akra varrattak a lányok, asszonyok.

V arrónők: Steigerw ald Rozália, Szőke R ozá

lia , M andeszné.

H elyben m indenfajta lábbelit készítettek és

javíto ttak (a papucstól a csizm áig). M uzslyán

csizm adiam esterek nem voltak. H elybeli

cipészek: Táborosi G yura, Vencel A n d

rás, Varga Jó z se f (ő volt az, aki az 1997-es

m uzslyai G yöngyösbokréta rendezvényre a

Petőfi táncosainak ingyen m egvarrt 10 pár

bőr huszárcsizm át), N ánási János.

Term ékeik igen keresettek voltak a m últ

század hetvenes éveiig, am eddig több volt a

faluban az igavonó állat. A kötelesek lenből

készítették term ékeiket: a hálót, a kötelet, a


Darálósok

Borbélyok

Fodrászok

Pékségek

m adzagot, a gyeplőt. Kötelesm esterek vo l

tak: Tóth (Balla) Ferenc, Boldizsár Károly.

Takarm ányőrléssel foglalkoztak egészen a

közelm últig: kukoricát, zabot, árpát, p iros

paprikát daráltak, s náluk lehetett keveréket

vásárolni a jószágnak. M uzslyai darálósok:

Csordás A ndrás, Csincsák Zsigm ond, B o ld i

zsár K ároly, H allai Ján os, Patai János.

T öbb szolgáltatást is k ínáltak: hajnyírást,

borotválást, foghúzást. A foghúzást nem

m inden borbély vállalta. Betegség esetén

házhoz m entek, és a helyszínen végezték

a szolgáltatást. B orbélyok voltak : B orbély

Gergely, Juh ász Ferenc, Isfan V iorel, Lackó

Ignác, Tápai János, Juh ász A ndrás, Pécsi

István.

A női hajápolás, frizurakészítés odahaza id ő

sebbekről fiatalabbakra szállt. H elyben nem

vo lt fodrászm űhely. A szebbik nem képvi

selői a városban, illetve helyben, a városi

fodrászoknál dolgozó fodrásztanoncoknál

vagy az odahaza feketén dolgozó fod rá

szoknál csináltathattak frizurát. A hatvanas

években Boldizsár Piroskának vo lt fodrász

szalonja a régi községháza épületében. M a

két fodrászszalon is létezik: Szekula Ilonkáé

és G avrilovic Angéláé.

A z idetelepültek sokáig egyedül sütötték a

m indennapi kenyeret. H etente egyszer volt

kenyérsütési nap, am ikor egy hétre valót

sütöttek: úgy osztották be, h ogy egy hétig

eltartson. Télen nem volt gond a kenyérsütés,

a kem encékben m indennap fűtöttek, nyáron

az úgynevezett k inti sütőkem encében vagy

a kisházban sütöttek. A falu bővülésével,

a gyári m unkások szám ának növekedé

sével m ár igény m utatkozott pékségekre.

M uzslyai pékségek tulajdonosai: Kovács

Józsi, K átai József, G ó lya István, Pakai Lajos,

D ord ijovsk i Z ivko , Kovács Ed it, N ikolic

D ragan, Stoiljkovic Pero.


Cukrászok -

Mészárosok -

Szódások -

Fényképészek -

Villanyszerelők, tekercselők -

A település kialakulását követően jelentek meg

az első cukrászok, akik különböző édessé

geket árusítottak a H ertelendy Jó z se f utca

elején lévő épületben. A háború után érke

zett M uzslyára a Lazam i család (m acedóniai

albánok), akik az édesség m ellett fagylaltot,

üdítőt, sütem ényeket árultak. N yári időszak

ban fagylaltoskocsival járták a falut, a gyere

kek n agy öröm ére. Évtizedeken át m indenki

Besírnek h ívta a Lazam i család főcukrászát.

R övid ideig Varga Péter (Petyusz) is m űköd

tette cukrászboltját.

Ez a m esterség állandóan jelen volt a telepü

lés m últjától a jelenéig. A ttó l függetlenül,

h ogy a m uzslyaiak részben egyedül végezték

a hentesm unkákat a disznótorok alkalm á

val vagy kényszervágáskor, mégis a böllér

volt az, aki az átlagosnál jobban értette a

mészárosm unkát. M uzslyai m észárosok:

Fustaner József, Csanádi János, B udai István,

id. Tápai A nd rás, Kasza Illés, K azi Ferenc,

ifj. Tápai A ndrás, O rc A ndrija .

A m últ század hetvenes éveiig M uzslyán a

szódások készítették a szódavizet és az üdí

tőitalokat (a kabezót, a kraklit). A kocsm ák,

a lakodalm ak voltak a nagyobb fogyasztói

az általuk e lőállított italoknak. Szódások:

Kónya M átyás, Kovács Jó z se f (Tyúk), D ani

János.

A m uzslyaiak évtizedeken át Nagybecskerekre

jártak fényképezkedni, például O ldal István

fényképészhez. M uzslyai fényképészek: Kósa

A nna, M ezei József, D eák Róbert.

A villanyáram a m últ század ötvenes éveiben

érkezett M uzslyára, íg y egy csapásra szükség

lett a villanyszerelők m unkájára is. A z első

villanyszerelők, az úttörők Táborosi Kálm án,

Budai Ernő és H allai Jó z se f voltak. A fiata

labb nem zedék képviselői: Kószó Béla, az

Ed ison m agánm űhely tulajdonosa, Kovács


69 Kósa József, Hallai

József, Karl János

és Gyömbér Péter

visszaemlékezései.

Im re, a K lausind villam ossági gépeket javító

m űhely m agánvállalkozója, Sziveri G ábor, a

R o tor tekercselési és villam osgép-javító m ű

hely tulajdonosa, Varga Dezső villanyszerelő.

Géplakatosok - M unkájukra a m últ század ötvenes éveitől

van igény. Géplakatosm esterek, akik sokféle

vasm unkát végeztek, a vasajtók, ablakok,

kerítések, d íszvirágtartók készítésétől kezdve

a vas tetőszerkezetek, darálók, m orzsolók

készítéséig: Kovács Pál, B orb ély Ferenc,

M árton Lajos, Labanc A ndrás, ifj. H allai

Bertalan, Z sid ai Péter, Varga István, Bodócsi

Z o ltán , D uga István.

Esztergályosok - Szerepük az iparosodással vált szükségessé a he

lyi lakosság körében. A faluban m indig volt be

lőlük a villamosítás utáni időszakban. Muzslyai

esztergályosok: Bakos Lázár, Kapás József,

Kátai István, M ezei Oszkár, Erdei József.

Háztartásigépszerelők - Ez a m esterség a m últ század hatvanas éveiben

robbant be, am ikor az otthonokat háztartási

gépekkel (hűtőszekrény, elektrom os és gáz

tűzhely, m osógép, porszívó stb.) szerelték fel,

íg y könnyítve a háziasszonyok m indennapi

m unkáját. H áztartásigép-javítók: B orbély

Károly, B udai Károly, Báló József, Kovács

Imre, Szőnyi M ihály.

Rádió- éstévészerelők - A z újabb m esterségek egyike ez, m ivel a rádi

ózás és a tévézés a m últ században terjedt el.

M uzslyán jóval később jelentek m eg (term é

szetszerűen a villanyáram bevezetése után) az

első rádió- és tv-javítók: K iss József, Benkő

M ihály, Balanyi Ferenc, Bécsi Dezső, Varga

Z o ltán .69

Kereskedelem

Muzslyán a kereskedelem a betelepedés első napjaitól kezdve jelen volt. Eleinte főleg belkereskedelemről beszélhetünk, a helybeliek egymás között adták-vették portékájukat. Amit eladásra szántak,


és helyben nem volt rá érdeklődés, azt a nagybecskereki vásártéren értékesítették. A muzslyai mezőgazdasági termelők gabonafélékkel - kukoricával, cukorrépával, dohánnyal, napraforgóval - , tejtermékekkel, tojással, szárnyasokkal, disznóval, szarvasmarhával kereskedtek. A vetésterv meghatározta, hogy miből mennyit is vessenek. Egy átlagos évben a helybeliek a következő mennyiséget kínálták eladásra (az alábbi adatok az 1970-es évekre vonatkoznak; ekkor Palatinus János volt a szövetkezet elnöke):70

Búza ooo'd- t

Kukorica OOO'd- t

Cukorrépa 10 000 vag

Napraforgó o o o t

Dohány 0 1 o o t

Sertés 0 1 C\ o o o o db

Szarvasmarha 1000-2000 db

Ló 1000 db

A termékek 25%-a a szövetkezeti földek közös műveléséből, 25%-a a társastermelőktől és 50%-a szabad felvásárlásból származott. A mezőgazdasági termelők a termelés számára oly fontos vetőmagokat (búza - 500 t, kukorica - 60 t, napraforgó - 5 t), műtrágyát (10 000 t) és vegyszereket vásároltak a kultúrák megvédéséhez. A mezőgazdasági gépek (traktor - 100, kombájn - 10, kukoricatörő - 10, eke - 100, tárcsa - 80 stb.), valamint az anya- és apaállatok beszerzését a szövetkezet vállalta. A lakosság többi része a mindennapi élethez szükséges termékeket, kellékeket, háztartási berendezéseket, bútort, gépjárművet, ruházati cikkeket vásárolt az arra szakosított nagybecskereki üzletekben.71

Közlekedés

Mivel területén nem vezet tranzitút, Muzslya egészen a közelmúltig vakvágány volt. A városba vezető, 6 kilométer hosszú út is szakaszokban, nehézkesen épült meg. A műút megépítésére közvetlenül a háború után, az ötvenes években került sor, amikor több ezer muzslyai dolgozott a nagybecskereki gyárakban, üzemekben, és a gyári munkások követelték a műút megépítését. Amikor az megépült, beindult a buszjárat a város utasszállító vállalata, az Autobanat jóvoltából. Kezdetben óránként, félóránként, majd a hetvenes években negyedóránként közlekedett a busz Muzslyáról


Földműves-szövet

kezet adattára.

71 Palatinus János

visszaemlékezése.


72 A muzslyai helyi

közösség jegyző

könyve 2010-ig.

A lukácsi m ű ú t

Nagybecskerekre és vissza (a kórház, illetve Vido felé). A kilencvenes évek gazdasági-politikai válsága után félóránként járatta az Autobanat a buszjáratait Vido és a kórház irányában.

A hetvenes évek nagy muzslyai összefogásának eredménye volt az utcák kiaszfaltozása 55 kilométer hosszúságban, ami nagymértékben javította a közlekedési feltételeket az egész falu területén. Emellett a határ irányában is műút épült, egészen a Deonicáig (12 km), de Muzslya továbbra is zsákutca maradt a közlekedést illetően. Elkerülték a tranzitforgalmak, az utas- és a személyszállítás, így nyugodt, csendes, nagy forgalomtól mentes település maradt. A huszonegyedik század elején, 2008-ban megépült a Lukácsfalva felé vezető 4 kilométeres műút, ami közelebb hozta a muzslyaiakat a szomszédos falvakhoz: Lukácsfalvához, Écskához, Erzsébetlakhoz. Ez a tranzitm űút lehetővé teszi a közlekedők bekapcsolódását a Nagybecskerek és Belgrád közötti nemzetközi úthálózatba. A faluvezetés sokat tett annak érdekében, hogy a 15 kilométerre lévő Tisza folyóhoz műutat építtessen, hisz ez az út új kitörési pontot jelenthetne a falusi és vadászturizmus, az erdészet, a nádkitermelés beindítása, fejlesztése szempontjából.

Muzslya két folyó közötti területen fekszik, de a vízi közlekedés nincs jelen a település életében. Ami a vasúti közlekedést illeti, a muzslyaiak a városban a Szerbiai Vasutak szolgáltatásait vehetik igénybe az áru- és utasszállítást illetően.72

A helyi közösség területén két, utasszállítással foglalkozó cég is működik, amelyek helyi, városközi és nemzetközi utasszállítással foglalkoznak: a Norma (Gavrilović Miroslav) és a Farkas Trans (Farkas Aleksandar).


Piac, vásár, üzletek

A település sok kérdésének egyike a piac, amelynek többször változott a helye. A polgárok igyekeztek meghatározni a piac helyét ott, ahol nagyobb az emberek mozgása. Így a templom előtti hely évtizedekig az értékesítés helye volt. A falu növekedésével szükség mutatkozott egy nagyobb területű piacra, így az átkerült a szövetkezet mögötti, 40 m2 területű, kibetonozott terepre, ám ez a hely sem felelt meg a mind nagyobb számú piacosoknak. A Hunyadi János és az Arany János utcák közötti gödör feltöltésével kiépülhetett az elvárásoknak megfelelő új piactér 400 m2 kiaszfaltozott területen, WC-vel, vízzel, kivilágítással, 20 fedett asztallal. Az új piacot 1999-ben adták át rendeltetésének a területileg részben átirányított búcsú, a falu ünnepe alkalmával. 2000 nyarán megrendezték az első helyi vásárt is, majd később, havonként a következőket. Az eladók a benzinkút közelében lévő területről átköltöztek az új piactérre, habár ebbe a folyamatba a kommunális felügyeletnek is be kellett avatkoznia - de 2010-re már megoldódott ez a kérdés. A piac a délelőtti órákban mindennap forgalmas, az erősebb piaci napok szombat és vasárnap. A piacot előbb Rácz Mihály, majd Hevesi István felügyelte.

Muzslyán az évek múlásával növekedett a vegyesboltok száma. Helybeli bolttulajdonosok: Tavaszi Károly, Karl Miklós, Kazi Ferenc, Kátai József, Varga Erzsébet, Kenderesi Péter, Kósa Gyula, Csada Frigyes, Simon Ferenc, Pópity András, Dorogi Tibor, Mészáros István, Ispánovity Ibolya, Fekete Zoltán, Miklós Róbert, Sári Irén, Kovács Edit, Salamon Zsolt. Emellett a Gomex (az üzletlánc egyik boltja), a Bioshop és a Peco boltot is meg kell említeni.

mm5 T O M b A T o N 1iO Q O .^ u u & 2-Ái

Az iparosok és a kereskedők az iparengedélyüket kötelesek mac okkal hozni és azt a hatósági szervek kívánságára felmutatni.

M 07S Í-W H < A v á s á r t h i r d e tő p la k á t


A v á s á r té r

A piac

Textilboltok: Kovács Piroska, Suzana, Mijatovic Darko (voltak), valamint a három kínai üzlet, amelyek az árucikkek sokaságát kínálják a vevőknek. Több italbolt, állateledelt árusító üzlet, egy festékbolt (Gabi), néhány növényvédelmi üzlet, négy pékség (Kovács Edit, Pekara Lala, Jovana, Jabuka), két mészárszék (Orc Andrija - Coke, Mrksicevi salasi), egy pénzváltó (Vegas) és néhány kozmetikai szalon működik a faluban.

Egyszer volt a Piros Csizma vendéglő

A falu történetében egy olyan létesítménynek sem volt olyan meghatározó szerepe, mint a Piros Csizma vendéglőnek. Mindannak ellenére, hogy csak néhány évig működött, nagy elismerésre tett szert


határon innen és túl, ami a magyar népzenei szórakoztatást illeti. Magának az épületnek, amelyben a Piros Csizma vendéglő megnyílt, jogilag igen bonyolult múltja van. Az épület tulajdonjogi viszonyai a mai napig nem rendeződtek. Az Ifjúsági O tthonból előbb a társadalmi szervezetek - a Szocialista Szövetség - otthona, majd kocsma lett, azt követően a helyi szövetkezet 1974-ben Piros Csizma néven vendéglővé, étteremmé alakította, amelyben híres magyarországi énekesnők énekeltek népdalokat és magyar nótákat, kiváló zenekari kísérettel. Számtalan kitűnő vajdasági prímás, zenekar lépett itt fel, s a vendég a magyar konyha ételkülönlegességeiből válogathatott, ha betért a Piros Csizmába. A vendéglő működtetői a szakácsok és a felszolgálók megválasztására is odafigyeltek. A Piros Csizma rövid időn belül igen népszerűvé vált, hétvégeken előre kellett helyet fog-


73 A földműves-szö

vetkezet adattára

2010-ig.

lalni a nagy érdeklődés miatt. Ilyenkor hajnalig tartott a mulatozás, a szórakozás. A vendéglő a muzslyai magyar szokásokra alapozott. A szövetkezet, mint a mezőgazdasággal foglalkozó egyének társadalmi-gazdasági szerveződése, nem sokáig működtette, mert a törvények változásával a Piros Csizma mint vendéglátói tevékenység sehogyan sem fért bele az alapszabályába a törvénnyel összhangban. A mind szigorúbb felügyelői ellenőrzés miatt 1977-ben a szövetkezet bezárta a vendéglőt, miután bevonták a működési engedélyét. A Vojvodina Hotelhez csatolták, s így fokozatosan elvesztette fényét és népszerűségét. Egy idő után az épületben a nagybecskereki olajgyár nyitott üzletet. Mindjobban csökkenő forgalma miatt a gazdasági válság időszakában bezárták. Az épületet még évtizedek múltával is Piros Csizma néven emlegették.73

Évtizedekkel később a mostani Arany Kalász vendéglő tulajdonosa próbálkozik hasonló vendéglátói tevékenységgel; itt már szállást is kaphat a vendég (hat szoba van, 15 fekvőhellyel). Cvetićanin Predrag helyi vállalkozó igen ötletesen magyar etnovendéglővé varázsolta az Arany Kalászt. Arra törekedett, hogy helyi magyar népi motívumokkal (kemence, népviselet, tárgyak, fényképek, szőttes, régi szerszámok) tegye hangulatossá vendéglőjét. Az Arany Kalász vonzza az idelátogatókat, újabb tartalommal bővítve Muzslya vendéglátói kínálatát.

Az Arany Kalász vendéglő magyar zenével szórakoztatja a vendégeket, alkalmi ünnepségek, találkozók, lakodalmak, újévvárás és egyéb szórakoztató estek alkalmával száz személynek nyújthat szórakozási lehetőséget.


VALLÁSI ÉLET

Katolikus keresztény plébánia

Az idetelepített 420 család kizárólag római katolikus keresztény vallású volt. A templom felépítésére már 1892-ben megkezdődtek az előkészületek. A település tervrajzának elkészülésekor a megépítését a telep központjában tervezték, amely megközelítőleg egyforma távolságra volt a telep első és utolsó utcájától. A 260-263-as számú telkeket irányozták elő a templom és a paplak - plébánia - megépítésére. A telkek mellett 96 hold megművelhető földet kapott a kincstártól a plébános, vagyis az egyházközösség, ami gazdasági hátterét biztosította. A jugoszláv állam a második világháború után államosította az egyházi földeket. A templom felépüléséig és felszenteléséig, 1902-ig az istentiszteletet az 1893-ban felépült iskolában tartotta vasárnaponként Nagybecskerek esperesplébánosa, Szabó Ferenc.

Az első búcsú 1898. szeptember 11-én, Mária névünnepén volt, amely egyben keresztszentelő is volt. A keresztet a templom bejárata előtti helyen állították fel. Rónay Jenő főispán sokat tett azért, hogy a templom mielőbb felépüljön. Az építkezéshez szükséges pénz az önkormányzat és a helyiek hozzájárulásából, valamint adományokból

A k a to l ik u s p lé b á n ia

é p ü le te

Az 1 9 0 2 - b e n e m e l t

ke resz t


gyűlt össze: a kincstár volt a legnagyobb adományozó, emellett minden plébánia, püspökség pénzgyűjtéssel segített. Mivel a templom területe alacsonyan fekvő, ingoványos terület volt, ezért e terepnek a feltöltése is késleltette a munkálatokat. Cölöpökkel biztosították az épület stabilitását. A templom intenzív építése 1899-től 1902-ig folyt. A kivitelezők Feketits és Jochum társvállalkozók voltak. Az épülő templom nehéz fizikai munkáit helybéliek végezték. Az építés folyamán előbb a paplak készült el 1899-ben, ekkor érkezett Sóka Ignác plébános, akit díszes gyülekezet fogadott. A munkálatok jól haladtak, és 1901 szeptemberére tető alá került a templom, ekkor (szeptember 25-én) helyezték a torony csúcsára az aranyozott keresztet, amelyet Szabó Ferenc nagybecskereki apátplébános szentmise keretében megszentelt. A templom 380 négyzetméter alapterületű, a torony magassága 36 méter. Realista klasszikus stílusban épült. A kincstár által épített templomok zöme a XIX. században ebben

■ Vallási élet ■ 137 ■

az építkezési stílusban épült. Méreteiből következtethető, hogy a tervezők tisztában voltak a település híveinek számával, hisz ennek megfelelően tervezték meg a hajók hosszát és szélességét, több száz hívőnek volt, van ülőhely a padokban. Az oldalt lévő padok nagyobb egyházi ünnepek alkalmával megteltek, megtelnek. A fölművelésügyi miniszter mint kegyúr egy Temesváron készült, díszes, gót stílusú Mária-oltárt adományozott a muzslyai Mária szent neve templomnak. A szentély feletti felirat 1919-ig a következő volt: „Magyarok királynéja, könyörögj a te hű népedért”. Ekkor a felirat „Angyalok királynéjára” módosult. 1984-ben újra módosították a feliratot: „Mária keresztények segítsége könyörögj érettünk”.

A katolikus egyház a második világháború után nehéz évtizedek elé nézett, földjeit államosították. A templom épületébe beköltöztették az orvosi rendelőt, majd a postát. A hívek templomba járását különböző formákban akadályozták a kommunista-szocialista államvezetést követő, marxista szellemben gondolkodó egyének. Ez a felelősségre vonás főleg az értelmiségre vonatkozott.

Érdekes módon ezekben az években (a háború után) csökkent az esketések száma, mivel sokan tartottak a kommunista reakciótól. A diákokat is megpróbálták befolyásolni, hogy ne járjanak templomba. Talán épp ez a megfélemlítés erősítette a lakosság körében az egyházhoz való ragaszkodást, a templomba járást, az egyházi értékek tiszteletét, megbecsülését. A fiatalokat odahaza a keresztény erényekre tanították, nevelték a családok, s az egyház és a családok közt szoros volt a kötődés.

1965-ben érkeztek a szaleziánus rend tagjai Muzslyára: Zorko Stefan, Horvát Anton, majd Tratnjek Stanko, Jelen Janez és Kalapis Stojan, akikkel egy teljesen új fejezet vette kezdetét a helyi plébánia életében. Ekkorra már megépült az egészségház, és az orvosi rendelő helyisége visszakerült az egyház tulajdonába.

A szaleziánusok felkarolták a fiatalságot, Bosco Szent János elveit, tanításait követve, ezért 1979-ben a plébánia udvarában több hittanterm et magában foglaló épületet emeltettek a gyerekek, a fiatalok számára. 1995-ben a Mária szent neve templomon nagy javításokat végeztek kívülről és belülről is. A templom belső arculata is megváltozott. A harangozó lakását vendégek fogadására alakították át. A templomba előbb a gázfűtést vezették be (1979), amit 2010-ben hőszivattyúval működtetett padlófűtés váltott fel. Az ezredfordulóra - 1999 karácsonyára - a templom külső megvilágítást kapott a helyi közösség jóvoltából, s a kivilágított templom azóta is igazi látványosság a helybelieknek és az idelátogatóknak is.


74 Erős Lajos: Adalékok a Zrenjanini- Nagybecskereki Egyházmegye történetéhez. Novi

Sad, 1993, Matica

srpska, 329- 332 .

A falu a város irányába terjeszkedett, újabb és újabb utcák jöttek létre. A lakosok számbeli növekedése szükségessé tette az itt élők részére már oly régen tervezgetett újabb templomnak a megépítését. 1991 nyarán (június 9-én) rakták le és szentelték meg a Savio Szent Domonkos-templom alapkövét, a Tóth István utcában. A munkálatok olyan jól haladtak, hogy az év december 19-én a templom tető alá került. A következő évben elkezdték építeni a templom melletti plébániaotthont.

A Savio Szent Domonkos-templomot msgr. Huzsvár László megyés püspök szentelte fel 1994. május 15-én, a környező falvak plébánosai, papjai és a helybéli közélet jeles személyiségei jelenlétében. Muzslya azon kevés települések egyike, ahol a XX. században templomot avattak. Két római katolikus temploma is van. Mindkét templomban folyamatos, mindennapos az istentisztelet. A gyerekek keresztelése, a harmadikosok elsőáldozása, a nyolcadikosok bérmálása, az esketés is a Mária szent neve templomban történik.74 A nagyobb katolikus keresztény ünnepekkor szervezett körmenetek csak az ún. központi templomot körülvevő utcákat érintik.

A rangosabb egyházi vendégek szentmiséinek, az ifjúsági találkozóknak, az ezüst- és aranylakodalmak ceremóniáinak, az orató

A M á r ia sz en t neve

t e m p l o m b e já ra ta


riumoknak stb. a Mária szent neve templom ad helyet. Mindkét templomban mindennap tartanak miséket. A Savio-templomban 17 órától, szombatonként horvát nyelven folyik az istentisztelet, a központi Mária-templomban esténként 18.30-kor, vasárnaponként 8.30-kor a hívekért, 10 órától a gyerekek és az ifjúság részére, ahol a Domonkos ifjúsági énekkar zenekísérettel lép fel.75

A plébánián a következő jelentős eseményeket szervezik meg évente: Don Bosco napja - január 31., oratórium a téli szünidőben, cserkészfoglalkozások hete, bibliaórák és imaórák, farsangi oratórium, húsvéti agapé, májusi ájtatosság, ifjúsági találkozók, nyári oratórium, ministránstalálkozó, októberi ájtatosság, szeptember második vasárnapján templomi búcsú, adventi oratórium, lelkigyakorlatok.

A Domonkos énekkar: A helybéli szaleziánusok Don Bosco tanításának értelmében arra törekszenek, hogy minél több csoportban foglalkozzanak a fiatalokkal. 2006-ban alakult a Domonkos énekkar, amelyet zenekar is kísér. Az énekkart j elenleg Sándor Enikő vezeti. A rendszeres próbák eredménye, hogy mind számban, mint színvonalban gyarapodik a repertoárjuk. A vasárnapi szentmiséken rendre ők kísérik a szertartást, emellett fellépnek esküvőkön, kereszteléseken is. Vendégszerepeltek már Bécsben, Lendván, Erzsébetlakon, Szajánban, Nagybecskereken. Rendszeresen fellépnek a katolikus egyház által szervezett Ezüstcsengőn, a vajdasági egyházi kórusok dalszemléjén. Az énekkar oszlopos tagjai: Sándor Enikő, Sándor Zita, Muhi Dániel, Gabona Angéla, Süveg Teodóra,

75 Palatínus Aran

ka: A Szűzanya oltalmában. Novi

Sad, 2002, Verzál,

65- 66.

Az 1 9 9 4 -b e n

f e l s z e n t e l t Savio Szent

D o m o n k o s - te m p lo m a

T óth Is tván u tcá ban


Nagy Mónika, Páger Szendi, Törköly Noémi, Varga Lívia, Gyömbér Krisztina, Faragó Csilla, Mezei Mónika, Hrubik Vladimir. Az énekkart háromtagú zenekar kíséri: Sándor Enikő (szintetizátor), Halász Arnold (hegedű) és Sándor Donát (gitár).

Harangok, orgonák

1901-ben, amikor elkészült a templom tetőszerkezete, megkezdődtek az előkészületek a harang kiöntésére is. Nagybecskerek lelkipásztora és a megyei vezetőség adományok gyűjtésébe kezdett. Megbeszélést tartottak a környék igen ismert harangöntőjével, a temesvári Novotni Antonnal. A szerződés értelmében 1901. november 1-jére kellett leszállítania a harangot. A harangöntő mester és munkásai igyekeztek szerződésbeli kötelezettségüknek eleget tenni. A harang négyszáz kilót nyomott. A harangöntéshez szükséges pénz Rónay Jenő főispán atyai szeretetének, közbenjárásának köszönhetően adományokból és az önkormányzat hozzájárulásából teremtődött elő (1466 korona).

M ielőtt a harangot Temesvárról útnak ind íto tták volna, a felsőmuzslyai templomot Német József temesvári püspök szentelte fel, és a Boldogságos Szűz Máriáról nevezte el. A harangot a Bega folyón szállították Nagybecskerekig, onnan Muzslyára. A toronyba

A D om on kos é n e k k a r való emelése és beépítése külön technikát, szaktudást igényelt, amit Feketits és Jochum vállalkozók igen ügyesen el is végeztek.

A t e m p lo m A harangok a hírvivést, a fontosabb egyházi, világi eseményekre n a g y h a ra n g ja való figyelemfelkeltést szolgálják. A muzslyai toronynak három


harangja van. A nagyharang szerepe a pontos idő jelzése mellett a halottjelentés, az ünnepekre, a fontos egyházi eseményekre való figyelemfelkeltés; a középharangot (lélekharangot) ünnepek alkalmával szólaltatják meg; a kisharang halottak kiharangozásánál jelzi, hogy az elhunytak közül ki a nő, ki a férfi. Évtizedeken keresztül harangozó szólaltatta meg a harangokat - ez nem volt könnyű feladat, hiszen fel kellett mászni egészen a toronyba, ahova lépcsőkön lehetett feljutni. A szaleziánus rendbéli atyák a harangozást is, akárcsak a toronyórát (kvarcóra), villamos automatákkal oldják meg, így idejében, pontosan szólalnak meg a harangok (kivéve, ha nincs áram).

A Savio Szent Domonkos-templom megépítésekor, 1994-ben az egy métermázsa súlyú harangot msgr. Borbély Ferenc ürményházi (muzslyai születésű) plébános adományozta.

A Mária szent neve templom felépítését követő évtizedekben nem volt orgona a templom kórusában. Harmónium és a templomi kórus kísérte a szentmisét, a kántor vezetésével. 1957-ben szállították ide és építették be az orgonát, amelynek oly jellegzetes mély hangja van. Ez a mély hangú orgona Almásról (Jabukáról), 76 Erős: i. m. 273 .

a Bánáti egyházmegye jóvoltából került ajándékként Muzslyára.76 Almás település hívők és pap nélkül maradt, miután a német lakosság a második világháború utolsó éveiben, 1944-ben elvándorolt, helyükbe szlávok, pravoszláv vallásúak érkeztek a negyvenes évek vé- Az org o n a sípja i

gén. Számukra nem volt jelentősége a katolikusok részére felépített templomnak. A katolikus keresztény egyházmegye szervezésében a Az orgona

templomot lebontották, ingó vagyonát: a harangokat, az orgonát, b i l le n ty ű z e te


a szentképeket, a padokat szétosztották a környező katolikus plébániák között.

Az Almásról Muzslyára került orgonát a Mária szent neve templomba építették be. Az orgonát a híres bécsi orgonakészítő mester, Carl Hesse készítette közvetlenül az osztrák-magyar kiegyezés után, 1869-ben, amikor a magyar állam gyors fejlődésnek indult a szabad versenyes kapitalizmus korszakában. Carl Hesse a XIX. század egyik legkiemelkedőbb orgonakészítője volt a Monarchia területén. Torontál vármegyében több alkalommal megfordult orgonák beépítése kapcsán. Az orgona működtetésére mechanikusan történt a levegő feltöltése. A muzslyai orgona a nyolcvanas évektől villanyárammal működik.

A Savio Szent Domonkos-templomban nincs orgona, harmóni- um és kórus kíséri az istentiszteletet. A kántori teendőket Sofrankó Teréz végzi.

Anyakönyvvezetés

A Magyar Királyság területén az országos anyakönyvezést 1895-ben vezették be, és tették kötelezővé minden polgár és közösség számára. Az egyházi anyakönyvvezetés Muzslyán 1899-ben vette kezdetét, addig a nagybecskereki plébánia végezte a Muzslyára vonatkozó egyházi anyakönyvezést. 1899-ig felépült a paplak, megérkezett Muzslyára Sóka Ignác lelkész, s ekkor önállósult a muzslyai egyházközösség és az anyakönyvvezetés. Az anyakönyveket latin nyelven vezették, a nevek latinosított formában voltak bejegyezve. Az újszülöttet a születését követő napokban, de legkésőbb öt napon belül be kellett jegyeztetni és megkeresztelni, hogy a Boldogságos Szűzanya védje, meg hát, hogy ne legyen pogány a házban. A huszadik század végén a számítógépes anyakönyvvezetést már Muzslyán is alkalmazzák. Ennek több előnye is van: gyorsabb, pontosabb, amellett visszamenőleg is be lehet anyakönyvezni minden helyben született muzslyai polgár személyes adatait. Ezzel egy egységes anyakönyvvezetési rendszer alakul ki, amely bármelyik pillanatban elérhető. Az anyakönyvvezetéssel kapcsolatban meg kell még említeni, hogy a névadásnál a legelterjedtebb fiúnevek mindenekelőtt a szent keresztény férfiak vagy ismert magyar történelmi személyiségek névsorából kerültek ki.


A L E G E L T E R J E D T E B B F E R F I N E v E K 1945 - I G

András, Antal, Ádám, Ágoston, Árpád, Béla, Bertalan, Boldizsár, Domonkos, Ferenc, Flórián, Gábor, Gáspár, Gergely, Gusztáv, György, Gyula, Ignác, Illés, István, Jakab, János, József, Kálmán, Károly, Lajos, Lázár, Márton, Máté, Mátyás, Mihály, Miklós, Nándor, Ödön, Pál, Péter, Rezső, Rudolf, Sándor, Simon, Tamás, Tibor, Vendel, Vilmos, Vince, Zoltán.

A l e g e l t e r j e d t e b b f é r f i n e v e k 1945 u t á n

Ekkor a katolikus keresztény egyház is a kommunista rendszer célpontjává vált, és a megszokott, hagyományos utónevek palettáján germán, héber, szláv, pogány magyar utónevek jelentek meg és terjedtek el. Fokozatosan kiszorították az előző generációk keresztneveit. A közhasználatban lévő utónevek:

Adorján, Adrián, Ákos, Albert, Andor, Ármin, Arnold, Áron, Attila, Bálint, Bernát, Csaba, Csongor, Damján, Dániel, Dávid, Dezső, Donát, Ede, Edvárd, Egon, Emil, Endre, Erik, Ernő, Ervin, Fábián, Ferdinánd, Flórián, Frigyes, Fülöp, Géza, Gusztáv, Győző, Henrik, Huba, Imre, Iván, Jenő, Kázmér, Kornél, Krisztián, Leó, Lóránt, Milán, Móric, Norbert, Oszkár, Ottó, Rafael, Rajmund, Richárd, Róbert, Simon, Szabolcs, Szilárd, Szilveszter, Tivadar, Valter, Viktor, Zalán, Zsolt, Zsombor.

A L E G E L T E R J E D T E B B N ő i u T ó N E v E K A T E L E P ü L É s

k i a l a k u l á s á t ó l 1945 - i G

Adél, Ágnes, Ágota, Anna, Aranka, Berta, Borbála, Emerencia, Emese, Erzsébet, Eszter, Etelka, Éva, Franciska, Gizella, Gyöngyi, Hajnalka, Ibolya, Ilona, Irén, Irma, Jolán, Józsa, Júlia, Julianna, Katalin, Klára, Laura, Lujza, Lukrécia, Marianna, Melánia, Melinda, Melitta, Mónika, Natália, Nikoletta, Noémi, Nóra, Magda, Margit, Mária, Márta, Matild, Paula, Piroska, Róza, Rozália, Rózsa, Sára, Stefánia, Teréz, Valéria, Veronika, Viktória, Vilma, Zsófia, Zsuzsanna.

A második világháború után a női utónevek megválasztásában, bejegyzésében is lényeges változásokat tapasztalhatunk. Sok gyereket meg sem kereszteltek a szocialista-kommunista világban. A női utóneveket illetően is észrevehető a változás: a katolikus szentek nevei fokozatosan háttérbe szorultak, és előtérbe kerültek a germán,


77 A muzslyai plébá

nia adatgyűjtemé

nye 2010-ig.

görög, héber, spanyol, részben magyar hangzású utónevek. A néhány generációval előbb használatban lévő női utónevekre csak elvétve lelhetünk, inkább falvakban, mintsem a városi többnemzetiségű, -vallású világban.

A L E G E L T E R J E D T E B B N ő i u T ó N E v E K 1945 u T Á N

Adrienn, Alexandra, Aliz, Amália, Amanda, Amarilla, Anasztázia, Andrea, Anetta, Angelika, Anikó, Anita, Annabella, Annamária, Antónia, Barbara, Beáta, Beatrix, Bella, Bettina, Bianka, Bíborka, Blanka, Boglárka, Brigitta, Cecília, Csendike, Csilla, Dalma, Da- niella, Diána, Dóra, Dorisz, Edina, Ditta, Eleonóra, Ella, Elvira, Emma, Emőke, Enikő, Erika, Ernesztina, Eszmeralda, Evelin, Flóra, Frida, Fruzsina, Gabriella, Gitta, Glória, Gyöngyi, Györgyi, Heléna, Helga, Henrietta, Hermina, Hilda, Ida, Ildikó, Imola, Írisz, Ivett, Izabella, Jolán, Kamélia, Karolina, Kata, Kinga, Klára, Klaudia, Klementina, Kornélia, Kunigunda, Lea, Leonóra, Lídia, Lili, Lívia, Orsolya, Otília, Rebeka, Réka, Renáta, Rita, Roberta, Rózsa, Stella, Szabina, Szilvia, Szimóna, Tamara, Teodóra, Tímea, Tünde, Viola, Violetta, Zita.77

A k e r e s z t e l t e k é s a z e l h a l á l o z o t t a k é v e n k é n t i

k i m u t a t á s a

Az egyház pontos kim utatást végzett, ami az anyakönyvezést jelentette, jelenti. Muzslyán 1900-tól van pontos kimutatás a keresztelésekről, az elhalálozásokról. Minden év végén - az utolsó szentmisén - az egyházvezető összegezi az arra az évre vonatkozó adatokat, és a mise alatt ismerteti a jelenlévőkkel. Jól követhető, hogy a válságos-háborús években mennyivel csökkent a keresztelések száma, ami az újszülöttek számára utal, hisz abban az időben néhány nap alatt megkeresztelték a csecsemőt, hétköznapokon is. Az első világháború előtt, 1913-ban 235 gyermeket kereszteltek meg, de nem ez a rekord, hanem az 1921-es év, amikor 247 gyereket kereszteltek. Az első világháború éveiben évről évre csökkent ez a szám, 1918-ban mindössze 62 gyermeket kereszteltek. Ez a tendencia nyomon követhető a nagy gazdasági válság idején, az 1930-33 közötti időszakban: 1930-ban 188 újszülöttet kereszteltek meg, 1932-ben 147-et. A második világháború éveiben is ez tapasztalható: 1938-ban 125 gyermeket kereszteltek meg, 1944-ben csak 98-at, 1945-re 162-re növekedett a keresztelések száma. A múlt század


kilencvenes éveiben, a délszláv háború alatt folyamatos csökkenés tapasztalható: 1991-ben 60 gyermeket kereszteltek meg, 1999-ben, a NATO-bombázások évében mindössze 35-öt. 2008-ban mindössze 2 8 keresztelést végeztek egyéves korig Muzslyán, 12 gyereket kereszteltek, akik idősebbek voltak egy évnél, és 17-et kereszteltek máshonnan. A táblázatból jól következtethető a keresztelésének számának csökkenése, ami egyben a lakosság elöregedését jelenti.78

A B C D E F G H I

1900 148 0 1 149 61 0 61 8719 01 160 0 0 160 60 0 60 100

1902 155 0 2 157 61 1 62 941903 178 0 2 180 99 0 99 791904 166 0 7 178 72 0 72 941905 l6 l 0 2 163 94 0 94 671906 209 0 2 2 1 1 1 1 3 0 1 13 96

: 9°7 19 1 0 3 194 160 1 16 1 3 11908 2 12 0 4 216 150 0 150 62

: 9°9 2 1 1 0 1 2 12 140 3 143 7 119 10 227 0 4 231 77 0 77 150

19 1 1 208 0 7 215 93 0 93 1 1519 12 224 2 1 225 127 2 129 9719 13 233 0 2 235 125 2 127 108

19 14 205 0 1 206 94 3 97 1 1 1

19 15 132 0 2 134 156 2 158 -2 419 16 74 0 1 75 84 0 84 - 1 0

19 17 65 0 1 66 82 1 83 - 1 719 18 61 0 1 62 133 1 134 - 7219 19 173 0 2 175 55 1 56 1 18

1920 199 0 5 204 83 2 85 1 16

19 2 1 236 0 1 1 247 1 15 0 1 15 12 1

1922 188 0 5 193 126 1 127 62

1923 215 0 4 219 100 3 103 1 151924 165 0 0 165 95 0 95 701925 173 0 56 229 79 8 87 941926 144 0 63 207 96 9 105 48

: 927 155 0 51 206 105 6 1 1 1 501928 104 0 36 140 90 15 105 14

: 929 1 19 0 52 17 1 86 20 106 331930 14 1 0 47 188 62 34 96 79 78 Uo.

a 146 ■ A sziget magyarsága a

A B C D E F G H I

i 9 3 i ioó I 59 IÓ5 48 i 4 7 i 58I 93 i Io 7 o 4o I47 8o 3o I io i 7I 933 123 o 49 I 7 i ÓI I 9 8o Ói

I 934 78 o 4o I I 8 44 IÓ Óo 34

1935 Io I o 37 I 38 54 i 3 77 47i 9 3 Ó 73 o 3i Io 5 5 I I 8 Ó9 i i

I 937 97 o 37 I 34 49 I 7 ÓÓ 48\o 00 87 o 38 I i 5 48 I 9 Ó7 39

I 939 ÓI o 38 99 4 I io ÓI io

I 94o Ó5 o 37 Io i 45 i 4 Ó9 io

19 41 58 o i 7 85 4 Ó I 5 ÓI I i

I 94 i 49 o i 9 78 4 I IÓ 57 7I 943 Io 3 o i Io 5 48 7 55 55I 944 9 I o 7 98 4 i 7 49 49

1945 ioo o Ói IÓ2 5I i 4 75 49I 94Ó 99 o Óo I 59 5i io 7 i 47I 947 I I 8 o 45 IÓ3 44 Io 54 74I 948 53 o 73 I 2Ó 3i i 3 55 i I

I 949 ÓI o 77 I 38 3 I 43 74 3o

I 95o 79 I 8i I Ói 4o i 4 Ó4 39I 95 I 94 o 7Ó I 7o 48 3 I 79 4 Ó

I 95 i 95 o 5o 145 45 3o 75 5o

I 953 87 o 48 I 35 33 iÓ 59 54I 954 I io o i 7 I47 48 8 5Ó Ói

I 955 127 I 3 I I 59 34 Io 44 93i 9 5 Ó 127 i I 5 I44 5Ó 9 Ó5 7 I

I 957 98 o io I I 8 47 7 54 5 I

OO 85 i I 3 ioo 38 Ó 44 47I 959 io i I I4 I I 7 4 i 8 5o Óo

i 9Óo 8Ó I I 5 Io i 48 8 5Ó 38I 9ÓI Io 7 i io I i 9 37 7 44 7o

I 9Ó2 Io I i io I i 3 4 i 7 49 59

i 9 Ó 3 I 34 I I 5 i 5o 47 4 5I 87I 9Ó4 99 o i I I io Ó8 I 5 83 3 I

i 9 Ó 5 I 3 I 5 I 7 I 53 57 Io Ó7 74I 9ÓÓ Io4 o 8 I I i 4 Ó 7 53 58

I 9Ó7 97 I I i I io ÓI Ó Ó7 3Ó

I 9Ó8 96 Ó 8 I io 58 8 ÓÓ 38

I 9Ó9 8Ó I io Io7 73 I i 85 I 3


A B C

I 97O 92 5I 97 I 78 5I 972 ÓI 8

I 973 I OO 8

I 974 73 7

19 7 5 97 O

I 97Ó 4 Ó 2

I 977 5Ó 3I 978 69 9I 979 74 4I 98O ÓÓ 3I 98 I 53 I 4I 982 73 5

OO Ó7 IO

I 984 54 9

oo 57 Ó

I98Ó 59 27I 987 53 I 7I 988 Ó4 2 I

I 989 Ó9 I 3I 99O 73 23I 99 I ÓO 3Ó

I 992 48 IÓ

I 993 59 IÓ

I 994 59 34I 995 57 3O

I 99Ó 5O 28

I 997 Ó8 2Ó

I 998 ÓO IÓ

I 999 39 I 52OOO 49 242OOI 35 92OO2 45 4 O

2OO3 44 I 82OO4 52 82OO5 Ó2 I 52OOÓ 42 28

2OO7 4O 3O

2OO8 28 I 2

D E F

I4 I I I 7O

I4 97 5922 9 I 84I 3 I 2 I 598 88 82

2O I I 7 ÓO

7 55 74I 3 72 Ó9

4 82 85

4 82 ÓÓ

IO 79 8Ó

8 75 8O

9 87 78IO 87 72Ó Ó9 98

9 73 IO7I4 I OO IOI

IÓ 8Ó IO2

9 94 84

4 8Ó I 2 I

7 IO3 I I 7

3 99 I IO

5 Ó9 I42I 5 9O IOI

7 I OO I 23

3 9O IOI

8 8Ó I I 8II i O 5 I I 4Ó 82 IO82 5Ó I 3O

7 8O I I 3II 55 128

9 93 I 3Ó

5 Ó7 I I 9

4 Ó4 IOO

9 8Ó 99I 2 82 I I 2IO 8O I I 2I 7 57 99

G H I

II 8 I 22Ó Ó5 I 9

9 93 -23Ó Ó5 4 I

4 8Ó -9

5 Ó5 37

4 78 -28

II 8O - I 3I 3 98 -IÓ

II 77 8I I 97 - 2O

I 4 94 -27I I 89 -5I 2 84 -5I 8 I IÓ -44I 8 I 25 - 5O

I 4 I I 5 -42IÓ I I 8 -44I 5 99 - 2O

28 I49 -5222 I 39 -44IO I 2O - 5O

I 9 IÓI -94IÓ I I 7 -422O I43 -Ó4I 5 I IÓ -4425 I43 -Ó822 I 3Ó - 4Ó

I 2 I 2O -4823 I 53 - 9 1I 5 I 28 -Ó4IO I 38 -93I 4 15O - 9 124 I43 - 75I 5 I I 5 -48I 2 I I I -37IO I 22 - 7O

I 8 I 3O -7223 I 22 - 7 I


79 Uo.

A B C D E F G H I

2009 33 1 8 18 69 92 30 122 -592010 35 1 8 13 66 109 13 122 -74

Oszlopmagyarázat:

A - Év

B - Évi születés

C - Idősebb egyévesnél

D - M áshonnan jö tt

E - Összes (B, C és D)

F - Évi elhalálozás

G - M áshonnan jövők elhalálozása

H - Összes (F és G)

I - Természetes szaporodás + / -

Ami az elhalálozást illeti, az erre vonatkozó adatokat nem lehet szigorúan a gazdasági megszorításokhoz, a háborús évekhez kötni. Csak egy alaposabb vizsgálat egészségügyi, szociális, gazdasági paramétereinek birtokában lehetne következtetéseket levonni. Itt a kivándorlások időszaka lehetne a kapaszkodó, mert a lakosság számának csökkenésével természetszerűen az elhalálozottak száma is csökkent. Érdekességként megállapítható, hogy 1907-1909-ben haltak meg legtöbben. 1907-ben 160-an, 1908-ban 150-en, 1909- ben 140-en, amikor járvány uralkodott a faluban. Az elhalálozások száma 1985-ben emelkedett száz fölé. 2002-ben 136-an hunytak el. A negatív demográfiai kimutatás 1972-ben jelentkezett, akkor 24-gyel több temetés volt, mint keresztelés. 1976-tól ez a negatív tendencia folyamatosan kimutatható. A legkirívóbb évek a következők voltak: 1992, amikor 94-gyel, 2001, amikor 93-mal, 2002, amikor 91-gyel, 2010, amikor 74-gyel több embert temettek, mint amennyit kereszteltek.79

A település százhúsz éves fennállása alatt a lakosok közül csak nagyon kevesen érték meg a századik életévüket. A nehéz és viszontagságos életkörülmények, a háborús évek, a gazdasági nehézségek ellenére is a nők magasabb kort értek meg, mint a férfiak. Két muzslyai nő olyan egészségnek örvendett, hogy túlhaladták a századik életévüket. Orbán Piros néni 102 éves korában (2002-ben) adta át a lelkét az Úristennek. Nem nehéz kiszámítani, hogy Piros néni 1900-ban született, a Magyar Királyság fennhatósága alatt


Muzslyán. Csábi Vilma néni a leghosszabb kort érte meg ez idáig, a muzslyai nőket és férfiakat is figyelembe véve. Ő ugyanis 103 évet élt, 2009-ben szólította magához az Isten (1906-ban született). A több tízezer férfi közül senki sem érte meg a századik életévét. Aki a férfiak közül a legközelebb állt a három számjegyű életkorhoz, az a település évtizedeken keresztül elismert asztalosa, Hegedűs Gyula bácsi volt, akit 2008-ban, 99 évesen szólított magához a Mindenható (1909-ben született).

A plébánia temetője

A település tervezésekor a temető részére a Báró Malcomes Jeromos utca végén - a mai Kun Béla utca - jelöltek ki helyet, több mint egyhektárnyi területen.

Az első temetés 1890 augusztusában volt. A temető középső részén, a főkereszttel átellenben található az első sírkereszt, amelyen a kőbe vésve ez áll: „Itt nyugszik Zakar János, élt 48 évet”. Zakar János, a temető első lakója Szajánból érkezett Muzslyára.

Évtizedeken keresztül a helyi katolikus plébánia viselt gondot a temetőről. A sírhelyet a halottnak a rokonság férfi tagjai ásták ki,

„Ő m e n t e t e m e t ő b e

először n y u g a lo m b a "


A t e m e t ő k á p o ln á ja

Részle t az új

t e m e tő b ő l

később a temetőcsősz volt a sírásó és a hantoló is, egyben ő gondoskodott a temetői rendről. Ezt a feladatot évtizedeken keresztül Dobó István végezte, igen derekasan. A múlt század nyolcvanas éveiben a temető elején felépítették a kápolnát a polgárok helyi járulékából. A helybeliek kezdetben idegenkedtek a halottaknak a kápolnában való felravatalozásától, mivel több évtizedes hagyománnyal kellett szakítaniuk. Egy új, civilizáltabb hagyomány kialakulását alapozták meg, amely másmilyen temetkezési szertartás bevezetésével járt. A temető a kápolnával együtt a nagybecskereki temetkezési közvállalat felügyelete alá került. Negatív demográfiai tényezőnek számít, hogy Muzslyán évente több a temetés, mint a keresztelés, szűknek bizonyult a temető területe, nincs elég hely a síroknak. A múlt század kilencvenes éveiben a helyi közösség tanácsa, a helyi földműves-szövetkezet közbenjárásával, a meglévő temetővel átellenben magántulajdonban lévő szántóföldekkel kibővítette a temető területét. A tanács kiegyezett a földtulajdonosokkal, s így


jött létre az új temetőrész. Amikor megépült a kápolna, téglafallal részben bekerítették a régi temetőt. Az új temetőben 2009-ben a helyi közösség önerőből két betonjárdát építtetett.

Az optáns temető

Az első világháborút követően, a múlt század húszas éveiben a muzslyai határba telepített optánsok élték a saját életüket, ami abban is megnyilvánult, hogy ortodox vallásuk szerint temették halottaikat az optáns temetőben. A temetőt közvetlenül a falutól 5 kilométerre levő Todor-tanya mögött létrejött optáns utca végén alakították ki. Az első halottakat a múlt század húszas éveiben temették el. A Todor-tanya melletti haranglábra erősített haranggal harangoztak a halottaknak. A harangot, a város közbenjárására, a nagybecskereki ortodox közösség adományozta az optánsoknak. Templom nem épült itt, így a halottat a házban történő ravatalo-

R ész le t az op tá n s

t e m e tő b ő l

Az u to lsó op tá n s ,

Gažić Savo s í re m lé k e


zás után a Nagybecskerekről érkező pravoszláv pap temette el az optáns temetőbe. A második világháborút követően az optánsok második generációja a városba költözött. Csak néhány család maradt a határban. Az optáns haranglábat a múlt század hetvenes éveiben lebontották. Az optáns temető fokozatosan az enyészeté lett. Az optánsok halottaikat csak jelesebb ünnepek alkalmával látogatták, azt is csak a nyári időszakban, mivel az utak arrafelé csak ekkor voltak járhatók. Az utolsó előtti optáns, akit ebben a temetőben temettek el, Todor, a tanyavilág kocsmárosa volt, aki ott több évtizedig működtette kocsmáját. Az utolsó optáns, akit saját kívánságára az optáns temetőben helyeztek örök nyugalomra, Gazic Savo bácsi volt. 1999-ben halt meg, 90 évesen. Savo bácsi unokái eladták a tanyát, és a városba költöztek.

Lelkipásztorok, plébánosok, kántorok, harangozók

A telep kialakulását követően évek múltak el, mire lelkipásztort kaptak a telepesek - addig a nagybecskereki plébános végezte náluk a lelkipásztori feladatokat. A nagybecskereki önkormányzat, plébánia és a megyés püspök is sürgette a muzslyai plébánia megépítését és egy muzslyai plébános kihelyezését. A település első lelkipásztora, msgr. Sóka Ignác a Felvidéken, Mestecko (Újvároska) helységben született 1861. január 3-án. Teológiai tanulmányai elvégzése után

Az o p tá n s t e m e t ő

h a ra n g lá b ja


1888-ban szentelték pappá Temesvárott. Már a következő évben káplán lett Magyarpécskán, ahol néhány évet káplánkodott, majd 1893-ban a nagybecskereki plébánián szolgált egy évet, és ekkor találkozhatott először a muzslyaiakkal. Akkor még nem tudhatott az Úr kifürkészhetetlen elképzeléséről, hogy néhány év múlva majd ezt a közösséget fogja vezetni, szolgálni. Egy évvel később, 1894- ben már Szegeden találjuk, előbb Rókuson, majd a szegedi fegyház lelkészeként 1895-ben. Muzslyán 1899-ben készült el a paplak, és ekkor érkezett Muzslyára a Dessewffy Sándor megyés püspök által kinevezett Sóka Ignác lelkész. A helyi Torontál újság nagy fontosságot tulajdonított írásában az új pap érkezésének, hisz arról cikkezik, hogy a város közméltóságai felvonultak, hogy üdvözöljék a Muzslyára kinevezett lelkipásztort. Sóka nemcsak az egyházi életből vette ki a részét, hanem mint a muzslyai telep képviselője a városi képviselő-testület munkájából is. Igen határozott, következetes lépéseivel kivívta a muzslyaiak bizalmát, de egyes kérdésekben

Sóka Ig n á c p lébáno s

s í re m lé k e a muzslyai

t e m e t ő b e n


80 Erős: i. m. 562 .

81 Palatínus: i. m. 109.

82 Uo. 110- 111.

vallott konzervatív hozzáállásának az lett a következménye, hogy összetűzésbe került a haladóbb eszméket valló személyekkel. 1909- től Muzslya plébánosa lett, 1923-tól pápai kamarás, egészen 1943. február 1-jén bekövetkezett haláláig. Sokat tett a muzslyaiak vallási életéért, az egyház tiszteletéért, a fiatalok neveléséért. A muzslyai lelkipásztorok közül róla maradt fenn a legtöbb anekdota, ami érthető, hiszen nem egész fél évszázadig plébánoskodott itt.80

Msgr. Jung Tamás Székelykevén született 1911. december 10- én. Nagybecskereken szentelték pappá 1936 júliusában. Káplán volt Versecen, lelkész Hódegyházán, Beodrán, 1943-tól Muzslya plébánosa. Igen sorsdöntő időkben került Muzslyára, hisz a háborús körülmények és az utána következő kommunista megpróbáltatások korszakában az állam első számú ellenségként kezelte a keresztény egyházat. Jung Tamás karizmatikus személyisége erősítette a kételkedőkben az Istenben való feltétel nélküli hitet, az elkötelezettséget. Tehetségének és az isteni gondviselésnek köszönhetően gyorsan haladt felfelé az egyházi ranglétrán. 1944-ben zsinati bíróvá nevezték ki, amit személyiségéhez méltó felelősséggel végzett. 1946-ban esperesplébános, püspöki tanácsadó és a vizsgáztató bizottság tagja, majd plébánoshelyettes 1966-ban, 1971. december 22-én a numídiai Castellanus címzetes püspökévé és a Bánáti Apostoli Kormányzóság apostoli kormányzójává nevezték ki. Püspökszentelése Nagybecs- kereken volt 1972. február 13-án. Plébánosi hivatalától 1974-ben vált meg, és 1988. február 14-én vonult nyugállományba.81

Lőrincz Mihály Tordán született 1912. szeptember 2-án. Teológiát Zágrábban tanult, ott is szentelték pappá 1937 nyarán. Utána Törökkanizsára került káplánként, majd Oroszlámosra helyezték lelkipásztornak, 1949-ig tartózkodott ott. Miután Muzslyán megüresedett a plébánosi hely, őt nevezték ki muzslyai lelkipásztornak. Tizenhat jelentős évig vezette a muzslyai plébániát, amely ebben az időszakban kapta vissza azokat a helyiségeket, amelyeket a jugoszláv állam elvett tőle, hogy ott orvosi rendelőt és postát alakítson ki. Igyekezett jó kapcsolatot kiépíteni a faluban lévő társadalmi szervezetekkel. A nép emberének tartották, aki megérti a bánáti emberek mindennapi gondját-baját. Titokban esketett, gyermekeket keresztelt a kommunista időkben, ezért általános közmegbecsülésben részesült. 1965-ben Beodrára helyezték, amikor ott megüresedett a lelkipásztori hely. Kilenc év után szülőfalujába, Tordára került, majd ismét Beodrára helyezték, ott fejezte be egyházi és földi pályafutását is. 1978. szeptember 17-én Tordán helyezték örök nyugalomra.82


Tkalec József Gomilicában született 1897. február 9-én (Szlovénia, a turniscei plébániához tartozik). Tanulmányainak középső szakaszát Magyarországon végezte, majd teológián diplomázott Reichenburgban, ott is szentelték pappá. Mielőtt Muzslyára került volna, több helyen szolgált mint szaleziánus rendbeli: Zágrábban,Verzejben, Ljubljanában, Rijekában, Zadarban, Krizevcin, Zágráb börtönében. Ő volt az első szaleziánus, akit Muzslyára helyeztek.Jól beszélt magyarul, ismerte a magyar emberek mentalitását.A helybeliek gyorsan befogadták, ő is szívébe zárta a muzslyaiakat.Megérkezése után nem sokkal beindította a fiatalokkal való foglalkozást, megalapozta a jövendőbeli rendtagok helyét és jövőjét. Lőrinc M ih á ly

1969-ben Szlovéniába, Zelimljébe rendelték, és 1976. október 12-én ott is tért örök nyugalomra.

Zorko Stefan 1915. február 11-én született Izakovciban (Szlovénia, beltinci plébánia). O tt ismerkedett meg a szaleziánus renddel, amelynek elkötelezettje volt. Tanulmányait a szaleziánus rend központjában, Torinóban végezte, és ott szentelték pappá. Magyarországra helyezték hitoktatónak, Balassagyarmatra, itt tanulta meg a magyar nyelvet, terjesztette Don Bosco tanait. Határozott, erős, jó szervezőként szolgálta és erősítette a katolikus egyházat.M ielőtt Muzslyára érkezett, több helyen szolgált: Krizevcin,Verzejben, Rovignóban, Trstenikben, Ljubljanában. 1965-ben került Muzslyára mint káplán, ’69-től plébános és házfőnök. Egész sor olyan gazdasági, építkezési lépésre szánta el magát, ami a muzslyai plébánia felemelkedéséhez vezetett. Ebben az időszakban épült a plébánia udvarán a hittanterem, a harangozólakást felújították és vendégszobává alakították át, valamint bevezették a központi fűtést. Zorko Stefan 1985-ben visszatért Ljubljanába, ahol 1988. március 20-án hunyt el.

Horvat Anton Lipovcin született (Szlovénia) 1936. április 2-án. Ljubljanában végezte el a teológiát, ott is szentelték pappá 1963-ban. Előbb Nisbe helyezték, hogy onnan 1965-ben Muzslyára vezényeljék káplánnak. Ő is a szaleziánus rend tagja. Tizenöt évi egyházi munkájának gyümölcse, hogy a fiatalok, a gyerekek második otthonuknak tekintették a templomot és a plébániát. Nagyon jól tudott a fiatalokkal foglalkozni, megnyerni őket, bevonni az egyház által szervezett aktivitásokba. 1980-ban Bókára helyezték plébánosnak. 1989 és 1994 között a ház főnöke volt Muzslyán.1994-ben a Ljubljana melletti Igbe helyezték, ahol a szaleziánus rend főnöke lett.


T r a tn je k S tan ko

Tratnjek Stanko Lipovcin (Szlovénia) született 1938. november 1-jén. A teológiát Szlovéniában végezte el, Mariborban szentelték pappá 1966-ban. A szaleziánus rend tagjaként érkezett Muzslyára 1969-ben. Gyorsan alkalmazkodott a muzslyai körülményekhez, az emberekhez. Előbb káplán, majd plébános lett helyben és Erzsébetlakon, majd 1988-tól püspöki tanácsadó. Személyében a szaleziánus rend elkötelezettjét ismerhették meg a muzslyaiak. Idejét, erejét, tudását a hívek, mindenekelőtt a fiatalság felé irányította. Nagy munkabírású, jó szervező, merész, bátor vállalkozó, Don Bosco tanításának és gondolkodásának igaz követője. Több újítást is bevezetett: zarándoklatokat Medugorjéba, Töröktopolyára, Tekijára, lelkigyakorlatokat, találkozókat, oratóriumokat a gyerekek számára, amelyek már hagyományossá váltak. Az ötleteket, indítványokat, amelyek az egyházközösség javát szolgálják, mindig kész elfogadni. Testvéri szeretete, alázata igen nagyfokú a helyzetmegoldást igénylő kérdésekben. Nagy érdemei vannak a Savio Szent Domonkos-templom megépítésében. Miközben a Balkánon dúló délszláv testvérháború idejében számos templomot feldúltak, kifosztottak, leromboltak, Muzslyán templomot építettek, szenteltek, avattak. Tratnjek Stanko akkor sem hátrált meg, ha nem volt elegendő anyagi eszköz, mondván: „Don Boscónak se volt pénze, hogy templomot, otthont építsen a fiataloknak, és az isteni gondviselés teremtett, nekünk is ád az Isten.” Ez idáig még mindig adott. Nem kisebb az ő érdeme az Emmausz fiúkollégium megépítésében sem, ezért 2004-ben Apáczai-érdemrenddel tüntették ki. A Mária szent neve templom padlófűtésének kivitelezéséből és a templomtető javításának megszervezéséből is kivette a részét. Toleráns a munkatársaival és az egyházközösséggel szemben, jó viszonyban volt és van az önkormányzattal, végtelenül szerény, földön járó pásztor, aki állandóan tesz is a nyája érdekében.

Golob Felix Sreéko 1949. április 29-én született Szlovéniában (Nova Stifta). Teológiát tanult, 1976-ban Ljubljanában szentelték pappá. Ő is a szaleziánus rend tagja. Előbb Zelimljébe helyezték, majd Magyarországra, Zalaegerszegre utazott, magyar nyelvet tanulni. Muzslyán előbb káplán volt, és segédlelkészként segédkezett a környező szórvány katolikus egyházközösségekben - Bókán, Nezsényben, Módoson, valamint a Muzslyához közelebb levő Écskán, Lukácsfalván, Erzsébetlakon is. Sokat tett a fiatalokkal való foglalkozás terén. Szerény, kimért emberként ismerték őt a muzslyaiak. 1989-ben a szaleziánus rend főnöke Muzslyáról Szlovéniába helyezte át.


Jelen Janez Arnacéban született 1944. július 25-én (a velenjei plébániához tartozik Szlovéniában). Teológiát tanult, és 1972-ben Celj ében pappá szentelték. A szaleziánus rend tagja, mélyen vallásos, erős hitű és jámbor természetű. Mielőtt Muzslyára került, 1984- ben káplánként több helyen, főleg szórványtelepüléseken szolgált a többségében pravoszláv vallású Szerbiában - Nisben, Presevóban,Vladicin Hanban, Vranjeban. Miután Muzslyára került, a betegek, a bajba jutottak, az idősek látogatása vált földi küldetésévé. A kórházakban rendszeresen látogatja a betegeket, elbeszélget velük, Je len Janez

meggyóntatja, feloldozza őket bűneik alól. Ezt teszi az odahaza levő fekvőbetegekkel is, határtalan türelemmel, melegséggel közeledik beteg, idős, segítségre szoruló felebarátai-testvérei felé. Lelki, vallási elkötelezettsége mellett írással is foglalkozik: 1990-ben jelent meg első, szentbeszédeket tartalmazó kötete Nokar se ne bojte címmel.A helyi Muzslyai Újság vallási rovatának szerzője és szerkesztője, rendszeresen ír. A természet és a fényképezés nagy szerelmese - több ezer fényképe található meg az interneten.

Kalapis Stojan Erzsébetlakon született 1958. október 16-án.Teológiát Szlovéniában tanult. 1987. július 16-án szentelték pappá szülőfalujában. A szaleziánus rend tagja. Előbb káplán, majd Bóka és Módos (Jasa Tomic) utazó plébánosa. 1992-től újra káplán Muzslyán, és a környező egyházközösségek - Lukácsfalva,Erzsébetlak, Écska - híveinek vallási életében is sokat vállal. Vezető szerepe van a muzslyai Emmausz fiúkollégium felépítésében és működtetésében. 1991-ben Muzslyán megalakult a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség, amelynek éveken keresztül Kalapis Stojan az elnöke és a mindenese. Kimagasló érdeme van a szórványban élő magyar diákok beiskoláztatásában. Ennek eredménye a Szórvány Alapítvány létrejötte, amelynek vállalta az elnöki posztját, és ő az alapítvány működtetője is. Zarándoklatokat szervez és irányít:Medugorjéba, Lourdes-ba, Rómába. Mezei Attilával együtt évente vezeti a fiatalokat (az egész Bánság területéről) ifjúsági világtalálkozókra (többek között Taizébe). A fiatalok, a gyerekek nagyon tisztelik és szeretik. 2004-ben Apáczai-érmet kapott a hatvan férőhelyes Emmausz fiúkollégium megépíttetéséért és működtetéséért.Önfeláldozó munkáját a közelmúltban újabb rangos elismeréssel méltányolták - 2010 októberében a Magyar Köztársaság a Kisebbségekért díjjal tüntette ki. Amit tett és tesz a bánsági magyar fiatalság érdekében, Istentől áldott küldetésnek tekinthető.

Sándor Zoltán Muzslyán született 1959. november 1-jén.Szövőnek tanult, és dolgozott a nagybecskereki Proleter Szőnyeg


gyárban. 1980-ban nőül vette Makai Gizellát, ebből a házasságból egy fiúgyermekük született. A szőnyeggyár csődbe ment, és Zoltán ekkor beiratkozott a Szabadkai Teológiai-Katekétikai Intézetbe, ahol 1998-ban diplomázott. 2000. szeptember 12-én, a falu napján, búcsúkor szentelte diakónussá msgr. Huzsvár László bánsági megyés püspök. A szaleziánus rendhez való bekapcsolódását elfogadta a rend főnöke, így vált a muzslyai szaleziánus rend tagjává, és teljesített szolgálatot a helyi egyházi lelkészek között. Az egyházi törvény értelmében a diakónus pap nem gyóntathat és nem misézhet, a

Kalapis S to jan többi egyházi szerepet viszont ugyanúgy végezheti, mint a többi egyházi méltóság. Zoltán diakónus 2010-ig jelentős szerepet töltött be a fiúkollégium szervezésében, munkájában. A helyi általános iskolában hitoktatóként dolgozott.

Varga Zoltán Muzslyán született 1961-ben. Villamosmérnöknek tanult Szabadkán. Diplomázása után a nagybecskereki villamossági középiskolában pedagógusként dolgozott. A délszláv háború alatt döntött, az Isten sugallatára, a teológia tanulása mellett. Szlovéniában végezte tanulmányait. 2003-ban msgr. Huzsvár László bánsági megyés püspök pappá szentelte. Zoltán a szaleziánus rend tagja. A fiatalokkal való foglalkozás nagy elkötelezettje. A helyi iskolában hitoktatóként is dolgozik. 2010-ben a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség elnöke lett, s ettől az évtől Muzslya újra a cserkészszövetség székhelye lett. Évek óta azon fáradozott, hogy a cserkészeknek egy állandó helyet biztosítson a muzslyai határban, ahol évente cserkésztáborokat lehetne szervezni. A helyi fiúkollégium munkájába is szívesen besegít. Szeretettel, megalapozottsággal és alázattal végzi munkáját.83

Kántorok

A kántorok irányították a templomban történő liturgiát kísérő énekes, orgona- és harmóniumkíséretet. Tanult emberek lehettek a kántorok, hisz léteztek kántorképző iskolák. A muzslyaiak első kántorai már előzőleg kántorkodtak, mielőtt idekerültek. Jó hallásuknak, hangjuknak köszönhetően valamilyen személyes, világi vagy egyházi támogatást is élveztek. A kántorok a Magyar Királyság létezéséig (1918-ig) állami fizetést kaptak. Zenei képzettségük volt tehát, hangszereken játszottak, így sok helybeli fiatalt oktattak zenére, volt, akinek kenyérkereseti lehetőséget is adtak. Művelődési

83 Erős: i. m. 522., egyesületekben, színjátszó csoportokban is sikeresen közreműköd-573 ., 518 . tek, hozzájárulva a település kulturális életéhez.

Molnár György (1855-1918), Muzslya első kántora 1899- ben együtt érkezett a telep első papjával, Sóka Ignáccal. Előzőleg Kisbikácson kántorkodott. Vallásos családból származott: édesapja is kántorkodott, egyik testvére pedig pap volt. 1902-ig, a templom felszenteléséig a helyi iskolában tartották az istentiszteletet. A templom felszentelése után Molnár azon fáradozott, hogy énekkart hozzon létre, és felléptesse a miséken, hogy ne csak oratórium kísérje a lelkipásztort. Hangsúlyozni kell, hogy az istentisztelet latin nyelven folyt, amiből a hívek vajmi keveset értettek. Molnár 1918-ig, haláláig kántorkodott Muzslyán.

Sötét János (1899-1970) a falu második kántora volt, 1918 és 1920 között.

Obory Ignácot (1901-1984) közeli szálak fűzték Sóka Ignác lelkészhez, akinek köszönhetően 19 éves korában ő lett a kántor Muzslyán Sötét után. Nagybátyjával lakott a plébánián. Érdekelte a művelődés, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy több színdarabot, operettet rendezett, némelyikben, jó hangjának és színészi tehetségének köszönhetően, ő maga is szerepelt. 1943-ban, nagybátyja halála után ő is elhagyta Muzslyát, Udvarnokra, majd onnan Herkócára költözött, ahol tanítóskodott.

Biacsi Lajos (1901-1968) mindössze néhány hónapig volt kántor Muzslyán, 1943 januárja és májusa között. Előtte segéd- kántorkodott.

Halász Gyula (1924-1982) évtizedeken keresztül meghatározó személyisége volt a muzslyai templomi kántori életnek. 1943 és 1978 között, harmincöt éven keresztül szolgálta a muzslyaiakat. Msgr. Jung Tamással érkezett, több papot kiszolgált. Vallásos családból származott, már tizenhét éves korától kántorkodott, előbb Beodrán, majd Muzslyán, végül Adán. Oboryhoz hasonlóan ő is kivette részét a muzslyai művelődési életből.

Móra Ferenc (1919-1954) segédkántorkodott, alkalmakkor Halász Gyulát helyettesítette.

I^. Móra Ferenc (1919-1984) kisegítő kántorként dolgozott. Bohém természetű volt, és ő is kivette a részét a muzslyai művelődési életből.

Molnár Zoltán (1909-1980) kántortanító a szomszédos településeken, Erzsébetlakon és Lukácsfalván szolgált. 1978-ban és ’79-ben kántorkodott Muzslyán és Écskán. Az énekkarokkal sokat foglalkozott, és a helyi művelődési életben is jeleskedett. M indhárom gyermekét megtanította hangszeren játszani. Ede fia nagy elismerésnek örvend a zenészek és a zenehallgatók körében.


Varg a Z o ltá n


84 Palatinus: i. m.

133- 143.

Karl János (1926-1974) segédkántori tanfolyamot fejezett be, zenélni, énekelni jól tudó személy volt. 1949-ben Lujzán és az erzsébetlaki birtokon tanítóskodott. Ha ezeknek a településeknek - köztük Muzslyának - kántorhiányuk volt, akkor János besegített.

Halász Margit (1945-) volt az első női kántor Muzslyán. Nagybecskerekről járt ki, hogy esküvőkön orgonáljon, és vezesse az énekkart.

Both Erzsébetet (1945-) a muzslyaiak Kornélia nővérként ismerték és tisztelték. 1979-ben érkezett ide. Kedves és emberszerető viszonyulásával belopta magát a muzslyaiak szívébe. A kántorkodás mellett a hitoktatást, az énekkar vezetését is elvállalta és felelősségteljesen végezte. Ifjúsági színjátszó csoportot vezetett, erősítve a fiatalokban az egyház és Isten iránti elkötelezettséget.

Sándor Lajos (1933-) előbb Écskán, később Lukácsfalván kán- torkodott. 1980-ban besegített a kántori feladatokba, vecsernyéken oratóriumon játszik és énekel a mai napig.

Tormáné Szekeres Eszter (1969-) már ifjúkorában elkötelezte magát az egyházi zene mellett, amikor Kornélia nővér oldalán or- gonálni tanult, és fellépett a miséken. 1992-től hivatalos kántora a muzslyai templomnak. Ez év őszén a háború vihara Budapestre sodorta.

Gulyásné Koller Valéria (1944-) tanárképző főiskolát végzett zeneelméleti szakon Nagybecskereken. A helybeli általános iskolában dolgozott zene szakos tanárként 1995-ig, nyugdíjba vonulásáig. 1992-től kántorkodik. A kórust vezeti.

Rontó Márta (1977-) zeneakadémiát fejezett be orgona szakon. Muzslyai születésű, zenészcsaládból származik, apja, Boldizsár Károly a nagybecskereki zeneiskola fúvós hangszer szakának a tanára volt. Öccse, Boldizsár Csaba szintén zeneakadémiát fejezett be, hegedű szakon. Márta 1997-től kisegítő kántor esküvőkön, miséken, vallási-történelmi megemlékezéseken, és orgonakíséretével, hangjával elbűvöli a híveket, vendégeket. 2008-tól a vasárnapi miséken a gyerekek és az ifjúság részére a kórus vezetése mellett kántorkodik.

Sziveriné Selymesi Mária (1929-2006) a Savio Szent Domonkos-templom kántora és kórusvezetője volt. Előtte a Mária szent neve templomban a kórus tagjaként énekelt éveken keresztül.

Sofrankó Teréz (1975-) lett a kántor Sziveri Mária után a Savio Szent Domonkos-templomban, és a 15 tagú templomi kórust is ő vezeti. Zenedét fejezett be billentyűs hangszer szakon. Harmóniu- mon, szintetizátoron kíséri az istentiszteletet. Alkalmi ünnepekre különleges odafigyeléssel készülnek a kórussal.84


A közép-bánsági magyar lakosságot érzékenyen érintette a múlt század kilencvenes éveiben dúló délszláv testvérháború. Sok fiatal magyar család, egyén elhagyta az országot, ezáltal mentve a maga és családja életét. Muzslyán ez a vérveszteség több száz embert jelent (megközelítőleg 400 személyt). Ha figyelembe vesszük, hogy az elköltözők 20-45 évesek voltak, akkor érzékelhető igazán, milyen nagy emberi, szellemi, gazdasági, számbeli veszteség ez. Ennek következményeit az itt m aradottak tapasztalják. Fokozatosan változott a települések lakossága nemzeti összetételének aránya is. Az iskolákban, az általános, a közép- és a felsőoktatásban is évről évre csökkent a magyarul tanulók száma. Emiatt veszélybe került a nagybecskereki középiskolákban létező magyar osztályok fennmaradása. A Nagybecskerek irányába gravitáló diákok utaztatását sok szülő nem tudta vállalni a magas költségek miatt, de sok buszjáratot gazdasági indokoltságból be is szüntettek. Új megoldást kellett keresni annak érdekében, hogy ne legyen kiesés a magyar tanulók további iskoláztatását illetően vidéken sem. A múlt század kilencvenes éveiben az akkori muzslyai önkormányzat és az egyházi vezetők közötti megbeszélés eredményeként fogalmazódott meg az ötlet, hogy építsenek egy fiúkollégiumot Muzslyán. Mivel a milosevici időkben csak az egyházi vagyon volt a biztos, kevésbé bántható terület, így született meg a döntés, hogy a kollégium az egyház területén épüljön fel. A kollégiumban mindkét érdekelt fél lehetőséget látott a vidéki magyar diákoknak a nagybecskereki középiskolák magyar osztályaiba való beiskolázását illetően. Ekkor már működött a nagybecskereki leánykollégium, Gizella nővér vezetésével. Akik a magyar diákok érdekében tenni szerettek volna, az egyház részéről a szlovén származású Tratnjek Stanko plébános és a bolgár származású Kalapis Stojan atya voltak. Az Apáczai Közalapítvány igazgatója, Csete Örs több alkalommal járt a helyszínen, és szembesült a tényekkel, ennek eredményeképp meg is érkezett a segély a közalapítványtól. A szaleziánus rend is jelentős anyagi támogatást nyújtott a XXI. századi követelményeket is kielégítő fiúkollégium megépítéséhez. A kollégium körüli munkálatok két évig folytak, 2000-től 2002-ig. A bánsági megyés püspök, msgr. Huzsvár László is támogatta az elképzelést, és áldását adta, imáival fohászkodva az Úrhoz.

Az Emmausz fiúkollégium rövid története


A k é te m e le te s

Em m ausz f iú k o llé g iu m

A k o llé g iu m

k ié p íté s é n e k

tá m o g a tó i és az é p íté s

k iv ite le z ő je

A kollégium szerepe a közép-bánsági magyar oktatásban

A kollégiumban hatvan fiúnak van lehetősége bentlakásos módon folytatni középiskolai tanulmányait a nagybecskereki középiskolák valamelyik magyar osztályában. Ezáltal adottak a feltételek az osztályok megnyitására, mert van elegendő diák, a fiú- és a leánykollégiumnak köszönhetően. A hatvan fiúkollégista közül évente 10-12 a végzős, ami azt j elenti, hogy annyi elsőst fogadhat be évente a kollégium. A kollégisták tanulását és szabadidőprogramjaikat több nevelő felügyeli. 2008-ra megépült a bekerített, kivilágított sportpálya, a kollégiumnak jól felszerelt, több ezer kötetet tartalmazó könyvtára, kápolnája, informatikai-számítógépes tanterme, tanulószobája, társalgója, tv-szobája van, állandó internetkapcsolattal, telefonhasználattal. Konyhája kitűnően felszerelt, az ebédlője kellemes hangulatú, a négyágyas szobákhoz egy-egy fürdőszoba tartozik, és télen központi fűtés biztosítja a tanuláshoz optimális feltételeket.

A kollégium a tanítási szünidők (tavaszi, nyári, téli) alatt az ifjúság számára különböző képzéseket, találkozókat, lelkigyakorlatokat szervez. Vezetői nagy gondot fordítanak a bentlakók neve-


lésére, a diákok tanulmányi eredményének állandó ellenőrzésére, ügyes-bajos dolgaik orvoslására, megbeszélésére. Ha kell, a nevelők szülői értekezletekre, fogadóórákra is eljárnak a diákok érdekében.Azon diákok számára, akik befejezték középiskolai tanulmányaikat, találkozókat szerveznek, hogy a bentlakókban is erősítsék a kollégiumi élet iránti felelősségtudatot, közösségi érzést. Minden évben megszervezik a történelmi, vallási, nemzeti ünnepeinkre való megemlékezést, erősítve a tanulókban a nemzeti öntudatot.Azok a diákok, akik elfogadják az ilyen jól szervezett, ellenőrzött életmódot, jó eredményt érnek el az iskolában, ezáltal a kollégium G e rd o f Zsolt

tekintélyét is emelik. Általános megállapítás, hogy a közép- és délbánsági magyar szülők nagyra értékelik a kollégium ténykedését, atyai gondviselését. A bent lakó végzős tanulók többsége egyetemek különböző karain folytatja tanulmányait (10-12 végzősből nyolcan), ami a kollégium megalapozott munkájáról is tanúskodik.

A kollégium vezetői

A kollégiumot és vezetését, a bentlakók életének irányítását Kalapis Stojanra - Stojan atyára - bízták, hiszen őt elfogadják a fiatalok, tekintélye van, mert bármelyik pillanatban készségesen áll a fiatalok mellé helyzettől, időtől függetlenül. Az egyházi és hitoktatásbeli kötelezettsége melletti idejét a kollégiumban tölti, már 2002 óta, amióta a kollégium működik. Stojan atya jó szervező, irányító, ha kell, apai intéssel, szigorral is fellép, ha a tanuló azt valamilyen módon kiérdemli. Érdekes, hogy ezt is elfogadják a felnőtté válás folyamatában lévő fiatalok. Tekintélye nemhiába olyan nagy: következetes, sokat ad, de el is vár, földön járó, szerény, nagy tudású, nyolc nyelvet beszélő, mélyen vallásos, Don Bosco tanításait követő, az emberekbe vetett hitben élő egyházi ember.

Gerdof Zsolt 1979-ben született, Muzslyán él. Ő Stojan atya jobbkeze. A kollégium mindenese, aki Stojan atya mellett a kollégium életét óráról órára, naprakészen tervezi, szervezi, ellenőrzi, vezeti. Ő a pályázatkísérés, -írás és -levezetés mestere. A kollégium államilag nem támogatott intézmény, a tanulók havi 35 eurós hozzájárulása a bentlakás költségeire, az élelmezésre (napi háromszori étkezés és uzsonna), a rezsikiadásokra nem elegendő. Stojan atya és Zsolt azok a személyek, akiknek a kollégium kiadásainak anyagi fedezetét valamilyen úton-m ódon elő kell teremteniük - főleg pályázatok útján, különböző adományokból (bánáti diákalap), személyek, intézmények, önkormányzatok hozzájárulásával.


Gabona Ferenc hitoktató a helyi általános iskolában, felügyel a kollégium diákjaira, tanácsot ad, feladatokat old meg, amellett órákat tart azon tanulók számára, akik különböző tantárgyakból gyengélkednek. A kollégium működtetésében is segédkezik, a mindennapi gondok megoldásán fáradozik.

Cserkészek

A cserkészmozgalom lényege, hogy a fiatalokat úgy neveljük, hogy G abon a Ferenc együtt éljenek a természettel, és védjék azt. Ennek a mozgalomnak

van múltja a Délvidéken is, különösen a második világháború előtti időszakban, amikor cserkészszervezetek jöttek létre az egyház keretén belül. A háború utáni kommunista világban a cserkészmozgalom nemcsak a Délvidéken szűnt meg, hanem Magyarországon is. A rendszerváltás (1989) után itt, Szerbiában és ott, Magyarországon is megértek a feltételek a cserkészmozgalom fellendítésére, mivel a többpárti államokban engedélyezték az ilyen formájú civil szervezetek működését.

1991-ben Kalapis Stojan káplán megalakította és bejegyeztette a muzslyai székhelyű Vajdasági Magyar Cserkészszövetséget. Hangsúlyozni kell, hogy ez a délszláv háború kezdeti időszaka, amikor már tombolt a szerb nacionalista eufória, tehát egy ilyen szerveződést nem volt egyszerű beindítani. Stojan atyát választották a cserkészszövetség elnökévé, képzések, tanfolyamok indultak (parancsnok- és őrsképzés stb.). Sajnos, a múlt század kilencvenes éveinek végén a vajdasági magyar politikai vezetés beavatkozott a cserkészszövetség életébe: vezetőjét leváltotta, székhelyét is áthelyezte. 2010-ben lett ismét Muzslya a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség székhelye, s ekkor választották meg Varga Zoltán atyát a szervezet elnökévé. A közelmúltban (2010-ben) a muzslyai önkormányzat (a helyi közösség tanácsa) 10 hektár területű telket adományozott a cserkészszövetségnek abból a célból, hogy befásítsa, és ott rendszeresen szervezhessenek cserkésztábort, képzéseket a vajdasági fiatalok és a cserkészvezetők részére a nyári szünidő alatt. A cserkészek céljai között szerepel a település zöldövezetének ápolása, gondozása, a fásítás, valamint a fák megvédése azoktól, akik nem környezetbarátként viszonyulnak a természethez. A fiatalok cserkészszellemben való nevelése kedvezően befolyásolja a családok természetvédelmi kultúráját.


Muzslyai magyar keresztény baptista gyülekezet

Településünk területén a két világháború között, pontosabban 1938-ban alakult meg a muzslyai magyar keresztény baptisták gyülekezete. A baptista gyülekezet az Úr Jézus parancsa szerint hirdeti a tiszta evangéliumot minden nemzetnek, és azt, hogy a hit által úgy kell szeretni felebarátunkat, mint önmagunkat (Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”). A gyülekezetet - testvéri közösséget - 10-15 személy látogatja (a taglétszám 8).

A muzslyai baptista közösség a Szerbiai Baptista Egyházhoz tartozik, de mint magyar közösség vajdasági szinten önállóan működik.

Az evangélium hirdetése mellett a közösség tagjai szeretetszolgá- lati munkával is foglalkoznak, s teszik ezt nemzettől, vallástól, fajtól függetlenül. A gyülekezet az egész világ közösségéhez tartozik, és a Magyarországi Baptista Egyház felügyelete alatt végzi a szolgálatát.

A mind gyakoribb társadalmi, gazdasági, természeti katasztrófák (földrengés, szökőár, földcsuszamlások, árvizek, szárazság, ivóvíz- és élelemhiány) miatt, amelyek az emberiséget sújtják, a gyülekezet 1990 óta intenzíven működteti szeretetszolgálatát szerte a világon, így Muzslyán is. Ezt a humanitárius tevékenységet anyagi lehetőségükhöz mérten, mint közvetítők végzik. Minden karácsonykor cipődobozos ajándékok beszerzésében, szétosztásában vesznek részt. A helyi általános iskola minden alsós tanulója (420-an) is több évben részesült már ilyen ajándékban. Ebben az ajándékozásban részt vesz az európai szamaritánus közösség, valamint az újvidéki Tabita szervezet is. Minden évben több ezer csomagot osztanak ki a nagybecskereki és a környékén levő iskolák, óvodák gyermekeinek.

C s e rk és zta lá lk o zó

M u zs lyán


A muzslyai gyülekezet sikeresen együttműködik a kelet-európai segélymisszióval, s ennek keretében ruhával, tüzelővel, pénzzel segítenek a rászorulókon.

A közösséget Jaksa János diakónus és helyettese, Varga Dániel vezeti. A gyülekezet székhelye a Becsei utca 88. szám alatt van.

Adventista (szombatista) gyülekezet

A b a p tis ta g y ü le k e z e t

Becsei u tca i s z ék h e lye

Az adventista gyülekezet 1985-ben jö tt létre Muzslyán, ekkor kaptak anyagi támogatást imaház vásárlására a faluban. A Lehel Sportközpont melletti házat, a családostul Ausztráliába kivándorolt Gyömbér Kálmánnak a házát vásárolta meg a gyülekezet, ezt alakították át imaházzá és lakássá a prédikátor számára. A muzslyai adventista hívek gyülekezete a nagybecskereki adventista egyházközösség fennhatósága alá tartozik. Fő feladatuk az evangélium hirdetése. A hívek számára hetente egyszer tartják az igehirdetést, szombatonként, délelőtt 9-től 12 óráig. Muzslyán 30-40 adventista hívő van. A téli időszakban, februárban tartják az evangelizációt, amikor a szentírásról beszélnek a prédikátorok a gyülekezetnek, szem előtt tartva az igehirdetés szerepét, jelentőségét az emberek mindennapi életében. A gyülekezet az anyagi támogatást Nyugatról kapja, valamint a hívek támogatására számíthat. Szorgalmazzák, ösztönzik a közösség iránti kötődés anyagi megnyilvánulását is. A prédikátorok irányítják, formálják, mozgatják a gyülekezetet. Nagy odafigyeléssel választják ki a prédikátorokat - felszentelve csak akkor lehetnek, ha már bizonyítottak a közösség életében.


Általában 7-8 évi gyümölcsöző, példaértékű gyakorlati munkát követően kerülhet sor a prédikátor felszentelésére. Muzslyán a következő adventista prédikátorok tettek eddig szolgálatot (rendre bácskai származásúak): Fehér István, aki egy idő után Ausztráliába költözött, Körmöczi Miklós, aki négy évig szolgálta a közép-bánáti adventista körzetet, Faragó József, aki egy év után Újvidékre távozott, Süli Vencel, aki hat évig szolgálta a muzslyai egyházközösséget, Döme Csaba, aki egy év után Németországba költözött tanulmányai folytatása végett, majd Faragó Árpád lett a muzslyai adventista lelkész, aki három év után Újvidékre távozott.

2010-től Muzslyán az adventista gyülekezet lelkipásztora Bör- csök Károly, aki - akárcsak elődei - felelősségteljesen végzi munkáját.

Az a d v e n tis ta

g y ü le k e z e t székháza

a H u n ya d i János

u tcá b an

■ ■


OKTATÁS

A muzslyai alapfokú oktatás rövid története

A település kialakulásával szinte egy időben elkezdődtek az előkészületek azon középületek felépítésére, amelyek a lakosság számára nélkülözhetetlenek voltak.

Az általános iskola épületének megépítése igen fontos volt, hisz tudjuk, hogy népes, négy-tíz gyermekes családok érkeztek ide. Az államnak és Nagybecskerek városnak sem volt jelentéktelen, hogy milyen oktatásban-nevelésben részesülnek a telepes családok gyermekei. Ezért is sürgette Rónay Jenő alispán, majd főispán az óvoda, iskola, templom, községháza megépítését. A település tervének elkészítésekor a központi iskola épületének kihagyták a 292-296-os parcellákat. Ide tervezték megépíteni az iskola tantermeit, a tanítói lakásokat, az óvodát, a templommal átellenben. Ugyanakkor a parti részen kihagyták a 74-77-es parcellákat az ún. parti iskola megépítéséhez.

A központi - „lapisi” - iskolát 1892 tavaszán kezdték építeni. Az óvoda épületére a működési bizonyítványt 1892. december 28-án írták alá a városi méltóságok. Szép újévi ajándék volt ez a muzslyaiaknak. Az iskola felépítése 5000 forintba került.

Az 1 9 7 2 -b e n k ié p ü lt

k ö z p o n ti iskola


A négyosztályos állami népiskola 1893. szeptember 24-én nyílt meg. A tanítói testület tagjai Gruisz Sándor iskolaigazgató-tanító, Gruisz Sándorné tanítónő és Szegfű Lajos tanító voltak. Az 1893/94-es tanév 495 tanköteles tanulójából csak 220 járt rendszeresen iskolába. A kimaradásnak több oka is volt: a szülők nehéz anyagi helyzete, egy részük a beíratási díjat sem tudta kifizetni, ezenkívül a mezőgazdasági munkák ideje alatt a gyerekek munkaerejét is igényelték. A diákok heti hat napon jártak iskolába. Délelőtt négy órájuk volt, délután kettő, illetve három - a harmadikon általában ismételtek. Tankönyv nem volt, ezért kórusban mondták, fejből tanulták a tananyagot. Palatáblára írtak, amelynek egyik oldala vonalas, a másik négyzetes-kockás volt. Az egyik oldalra betűket írtak, a másikra a matematikát. A tanulók iskolába járása csak a késő őszi és a téli időszakban vált rendszeressé. Év végén (június 25-én) évzáró vizsgát tettek az iskolai bizottság előtt, hogy miből mennyit is sajátítottak el. Ezen a napon volt az óvodások évzáró vizsgája is.

1903-1904-ben felépült a parti iskola négy tanterme, négy tanítói és egy házmesteri lakás. A parti iskola nagymértékben tehermentesítette a központi iskolát a tanulók számát illetően. Az első világháború utáni határmódosítás nagyobb változást hozott a tanítási rendszerben, mivel az SZHSZ Királyság rögtön bevezette a szerbhorvát írásmódot és a szerb oktatási rendszert. Amellett a trianoni békekonferencián kötelezettséget vállalt, hogy a nemzetiségeknek (kisebbségeknek) biztosítják az anyanyelvű oktatást és kultúrájuknak, hagyományaiknak az ápolását, s ehhez állami pénzből támogatásra jogosultak. 1924-ben a délszláv állam meghozta oktatási törvényét, amely meghatározta az új tantervet, a tankönyveket, amelyeket használni lehetett. Az iskola hatéves lett, az igazgató és a szülők tanácsa irányította az intézményt.

A törvénnyel összhangban a tanulók az első négy osztályban anyanyelven tanulhattak, ötödik és hatodik osztályban már szerbhorvát nyelven folyt a tanítás. A magyar tanítók szerb nyelvvizsgát tettek.

Az optánsok (betelepített magyarországi szerbek) részére a szerb állam a húszas években a Todor-tanya közelében (5-6 kilométernyire a falutól) ún. optáns iskolát épített, ahol szerb nyelven folyt az oktatás. A deonicai magyar tanyavilág létrejötte (1930) után, 1936-ban felépítették a deonicai két tantermes iskolát, ahol a tanítás magyar nyelven folyt.

1941 májusában, a Jugoszláv Királyság összeomlását követően megalakult a bánsági magyar iskolák szervezete. A magyar középiskolákat a nagybecskereki iskolai főfelügyelőség fennhatósága alá

■ Oktatás ■ 171 ■

helyezték. Az összes bánsági magyar középiskola magánjellegű volt, de bizonyítványait, egyéb okiratait az állami iskolák kiadványaival tekintették azonosnak.

A német megszállás alatt (1941-44), a második világháború idején a parti iskolában a tanulókat nemzeti alapon osztották szét az osztályokba, ill. az addig egy magyar osztályba járó tanulókat magyar és német osztályokba választották szét. A szünetekben a diákok továbbra is együtt játszottak, mit sem törődve az übermensch nacionalista és faji elmélettel. A háború után minden visszaállt a régi kerékvágásba, hisz az ez idáig itt élő németek egy része elmenekült.

A háborút követően a népi kommunista hatalom megreformálta az oktatást. Az 1945/46-os tanévtől az iskolák a Tanügyi Tanács (Prosvetni odbor) fennhatósága alá kerültek. Ennek értelmében az iskolák államiak és kötelezőek voltak. A nemzetiségeknek biztosították az anyanyelvű közoktatást. Ajánlatos volt ismert kommunista személyről elnevezni az intézményt. A diákok külön tanulták a népfelszabadító háború eseményeit (1941-1945), hittant nem tanultak.

Beindították az algimnáziumokat ötödik, hatodik, hetedik osztállyal, amit a kisérettségi követett. Azok a muzslyai tanulók, akik befejezték a négy elemit, és tovább akartak tanulni, a nagybecskereki algimnáziumban folytathatták tanulmányaikat, mert Muzslyán csak az elemi iskola létezett.

Ez a rendszer 1950-ig volt érvényben. A szegény sorsú, de jól tanuló diákok tanulási költségeit az állam és a Népfront fedezte. Az

A p a rt i iskola


iskolák keretében megalakították a pionírszervezeteket, az idősebb diákokat ifjúsági szervezetbe tömörítették, és szocialista szellemben nevelték. Ifjúsági munkaakciókon vettek részt, az ország újjáépítésében is nagy szerepük volt.

Az 1950/51-es tanévben bevezették a nyolcosztályos elemi oktatást, megszüntették a négyosztályos elemit és a háromosztályos algimnáziumot. A nyolcosztályos elemi iskola a 7-15 éveseknek kötelező volt. Ez sok szülő ellenállásába ütközött. „Minek egy leánynak 15 éves korig iskolába járni, mi haszon belőle ?” - méltatlankodtak a szülők. Éveknek kellett elmúlniuk, hogy a szülők elfogadják a nyolcosztályos, kötelező elemi oktatást.

A muzslyai iskola tanteremhiánnyal küszködött, ezért a tanítás három váltásban folyt. Az ötvenes évek végén két tanteremmel bővítették a központi iskolát, így már elfogadhatóbb körülmények között, csak két váltásban folyt a tanítás.

Az ötvenes években már helybeli származású tanítókkal, tanárokkal találkozunk a muzslyai tanári karban, előtte vidékről érkező tanítók, tanárok adtak elő a muzslyai iskolákban. Hatvan évnek kellett elmúlnia, mire a muzslyai közösség kinevelte az első értelmiségi réteget a foglalkozások színes palettáján. Az áttörést a második világháború után előállt helyzet hozta, amikor a Népfront a nemzetiségiek közül a jobb tanulókat hároméves segédtanítói képzésre irányította. Ebben az első bánáti továbbképzési csoportban 12 muzslyai névvel is találkozunk: Kun Szabó (Karl) Júlia, Molnár Zoltán, Faragó Aranka, Nagy Mária, Kovács András (ő volt a tanítóm), Molnár Ede, Kunszabó Bálint, Csordás György, Katona (Kun Szabó) Etelka, Óbori (Hadobás) Piroska, Karl János, Sípos Ferenc.

A tanítók következő továbbképzőcsoportjában is több muzslyai jövendőbeli tanító nevével találkozunk: Molnár János, Horvát János, Óbori Ignác, Sövényházi Ferenc.

A fentebb felsorolt diplomás tanítók közül sokan helyben kaptak munkát. A többiek vidéki magyar falvak iskoláiban látták el a „nép napszámosa” feladatot. Nemcsak oktatók-nevelők voltak, hanem a falvakban a művelődési, a sport- és a társadalmi élet mozgatói, szervezői is. Teljes egészében, minden tekintetben kiszolgálták az új társadalmi rendszert. Tehették ezt nem csak azért, mert általános össznépi, társadalmi megbecsülésben részesítette őket az állam, a hatalmi párt s ebből kifolyólag a nép is; és az sem lényegtelen, hogy az állam megoldotta az oktatók egzisztenciális kérdését: jövedelmüket az ún. fizetési osztályok alapján határozták meg. Hogy melyik osztályba tartozott valaki, az attól is függött, milyen osztályzattal


értékelte az igazgató és a tanfelügyelő a pedagógus munkáját. Figyelembe vették a tanulók előmenetelét, a munkához való viszonyt, a versenyeken elért eredményeket, a társadalmilag megítélt hasznos munkát, a pótoktatást, azt, hogy a szakcsoportban mennyi tanuló milyen eredményt m utatott fel stb.

Az igazgató által a tanítókról és a tanárokról megfogalmazott leíró osztályzatok a következők lehettek: különösen kitűnő, jeles, jó, elégséges és elégtelen. A fizetési osztályok a kezdő tanítóknál a XV. osztállyal kezdődtek. Háromévenként történt az előléptetés, de ha valaki egymás után három alkalommal (órák és egyéb aktivitások látogatásakor) kitűnő osztályzatot kapott, akkor egy magasabb fizetési osztályba kerülhetett. A tanítók legmagasabb fizetési osztályzata a VII. fokozat volt. A kezdő tanárok (főiskolai, egyetemi képzettség) fizetési osztályzata a XIV. osztállyal kezdődött. Az előléptetési szabály rájuk is vonatkozott, náluk a legmagasabb fizetési kategória a VI. osztály lehetett. Az oktatási rendszer így ösztönözte a pedagógustársadalmat az önfeláldozóbb munkára.

A falvakban dolgozó pedagógusok egyéb kedvezményekben is részesültek: ingyenes lakás, világítás, tüzelő és ún. falusi pótlék, hogy helyben tartsák őket, és ösztönözzék, hogy a falu szellemi életében az élcsapathoz tartozva szolgálják a közösséget reggeltől késő estig, az élet minden területén.

A muzslyai lakosság gyarapodásával a hatvanas években a volt községháza épületében, az iskolával átellenben két tanteremmel (műszaki oktatás) próbálták enyhíteni a tanteremhiányt. A falu a város felé bővült, így a legtávolabbi házak az iskolától 4-5 kilométerre voltak, amellett 1962 és 1964 között két kolónia (telep) is megépült a falu peremén, a kis kolónia a benzinkút mögött, 2 kilométerre az iskolától, a nagy kolónia pedig (ez a Sava Kovacevic helyi közösség) a város, tehát észak irányába. Megközelítőleg háromezer, főleg szerb ajkú személy települt be ily módon Muzslyára. A nagybecskereki tanügyi érdekközösség erre úgy reagált, hogy 1965-ben kezdeményezte a Szervó Mihály utcában egy négy tantermes iskola felépítését magánterületeken - szántókon. A tulajdonjogi viszonyokat nem rendezték a szocialista-kommunista világban, ez akkor természetes volt. Hát ki mert ujjat húzni a hatalommal? Az iskolaépületbe betervezték a tornatermet is, lerakták az alap egy részét, de a tornaterem nem épült fel!

A falu lakosságának folyamatos növekedése (1961-ben 6600 lakosa volt, 1971-ben 8500) szükségessé tette az iskola épületének bővítését. A nagybecskereki önkormányzat és az oktatási


85 Adatok a Szervó

M ihály Általános

Iskola levéltárából,

1894- 2010 .

Az 1 9 6 4 -b e n é p ü lt ,

1 9 7 8 -b a n k ib ő v íte t t

k in t i isko la a Szervó

M ih á ly u tcá b an

érdekközösség 1972-re a központi iskola udvarában felépíttette a tizennégy tantermes, három szaktantermes, kétemeletes épületet tornateremmel, öltözőkkel, könyvtárral, konyhával, nagy tanári szobával (akkor 74 dolgozója volt az iskolának), irodahelyiségekkel. 1986-ban az iskolaudvarban aszfaltozott sportpályát építettek. A régi épületből csak a küzdősportok otthona maradt, amelyet 2005-ben nyelvi szaktanteremmé és napközivé alakítottak át. A parti iskolában beszüntették a tanítást (1972-ben), a b osztályosokat a központi épületbe irányították. Ekkor az iskolának 1250 diákja volt a, b, c, d tagozatokba sorolva. Az ún. kinti iskolából ötödik osztálytól a magyar és szerb tanulók is a központi épületben kaptak helyet. A múlt század hetvenes éveiben beindult a felnőttképzés azon felnőtt személyek részére, akiknek nem volt alapfokú iskolai végzettségük.85 Számukra az esti órákban szervezték meg a tanítást. Ennek köszönhetően több mint 120-an végezték el az általános iskolát, és vált számukra lehetővé, hogy ilyen iskolai végzettséggel munkát keressenek.

A hetvenes években a nagy távolságra hivatkozva a Sava Kovace- vic helyi közösség vezetősége kieszközölte, hogy a „kinti iskolát” tíz tanteremmel, konyhával, ebédlővel, házmesteri lakással és aszfaltos sportpályával bővítsék ki. Így megteremtődtek a feltételek, hogy a szerb ajkú diákok, akik mellesleg a Sava Kovacevic helyi közösség területén éltek, abba az iskolában járjanak.


A két épület egy igazgatás alatt van, de 2,5 kilométernyi távolságra egymástól. A tanítók helyben tanítanak, a tanári kar nagy része ingázik (több iskolában is dolgoznak). A társadalmi-gazdasági válság és a délszláv háború évei alatt a tanulók száma folyamatosan csökkent, s ehhez nagyban hozzájárult a tény, hogy családonként kevés gyerek születik a faluban. A 2009/10-es tanévben a két épületnek 865 tanulója volt, három párhuzamos magyar és szerb osztályba beosztva, elsőtől nyolcadik osztályig.

2002-ben európai uniós eszközök révén egy energiatakarékossági projektum keretében a kinti épületben megoldódott a hőszigetelés, a takarékos villanyáram-fogyasztás kérdése, s a kazánház gázzal való működését is megvalósították. A központi épületben beindult a napközi, a központi fűtésnél beszerelték a gázzal működő kazánt. Mindkét épületben beindult a szaktantermi tanítás, és mindkettő számítógépes tantermekkel bővült (25 számítógép). Számítógépekkel szerelték fel a tanári szobákat, a napköziket, az irodákat, a szakszolgálat irodáit, a könyvtárakat, az internetelérhetőség pedig állandó. A központi épületben magyar etnoszobát alakítottak ki. Mindkét iskolát nagy park övezi, amelyet a tanulók, a szaktanárok és az iskola pedellusai tartanak rendben.

Az iskola vezetősége 2006-ban testvérkapcsolatot létesített a padéi Szervó Mihály Általános Iskolával, majd 2007-ben a magyarországi Mindszent város központi iskolájával is. A muzslyai és a mindszenti iskola diákjai évente különböző táborokban vesznek részt a nyári szünidő alatt. A muzslyai Szervó Mihály Általános Iskola több elismerésben, kitüntetésben részesült: Nagybecskerek Város Felszabadulási Díját, a Tartományi Oktatási Titkárság Dorde Natosevic-díját érdemelte ki.

Az iskola pedagógusainak jelentős szerepük van a település életében, különösen a művelődés, a sport és a társadalmi-politikai élet terén. Több faluelnököt is adott az iskola a településnek. A jeles ünnepeket el sem lehet képzelni az iskola tanárai és tanulói nélkül, hisz a műsorokon rendszeresen fellépnek az iskola kis színjátszói, táncosai, zenekara, énekkara, szavalói, képzőművészei stb.

Az iskola diákjai számára a tantestület minden évben kirándulást szervez elsőtől nyolcadik osztályig: természetiskolát az alsósok számára, a téli szünidőben telelést, a nyári szünidőben tengerparti nyaralást. A vízi sportok nagybecskereki otthonában testnevelés szakos tanáraink úszótanfolyamot szerveznek a tanulók számára.

Az iskola tanárai állandó szakmai továbbképzésen vesznek részt a tudás színvonalasabb átadása és a diákok jobb előmenetele érde


86 Uo.

87 Uo.

kében. A nevelési célo k h atékon yabb m egvaló sításáh oz já ru l hozzá,

h o g y az iskola szoro san e g y ü ttm ű k ö d ik a szü lők kel, v a la m in t a

h elyi c ivil szervezetekkel, a h ely i közösséggel, a k örn yező iskolákkal,

m űvelődési in tézm ényekkel is.86

A M U Z S L Y A I Á L T A L Á N O S I S K O L A T A N U L Ó I N A K S Z Á M Á N A K

A L A K U L Á S A A Z 1893 ÉS 2 0 1 0 K Ö Z Ö T T I I D Ő S Z A K B A N 87

A z ad atok at a h e ly i iskola a n yak ö n yve ib ő l g y ű jtö ttü k össze. A z

1 9 6 5 / 6 6 -os isk o la év tő l in d u lt be a szerb h o rvát oktatás, m iu tán

k ié p ü lt a k is és n a g y k o ló n ia (Sava K o vacev ic telep).

Tanév Tanulók száma Tanév Tanulók száma

1893/1894 340 1894/1895 3481895/1896 336 18 96/189 7 3421897/1898 326 1898/1899 4421899/1900 476 19 0 0 /19 0 1 44019 0 1/ 19 0 2 405 19 02/1903 354

1903/04 422 1904/05 3561905/06 474 1906/07 380

1907/08 332 1908/09 3 22

19 09/10 430 19 10 / 1 1 361

1 9 1 1 / 1 2 4 12 19 12 / 13 393

1 9 ^ / 1 4 4 13 i 9 ! 4/ i 5 36719 15 / 16 396 19 16 / 17 308

19 17 / 18 326 19 18 / 19 31519 19 /20 314 19 20/21 360

19 2 1/2 2 303 1922/23 4 16

1923/24 435 1924/25 386

1925/26 335 1926/27 4 17

1927/28 307 1928/29 4351929/30 387 19 30 /3 1 57419 3 1/3 2 476 19 32/33 55619 33/34 482 1934/35 53719 35/36 478 1936/37 4971937/38 420 1938/39 4271939/40 453 1940/41 4 1 1

19 4 1/4 2 419 1942/43 457

1943/44 447 1944/45 4 7 11945/46 402 1946/47 409


Tanév Tanulók száma Tanév Tanulók száma

1947/48 397 I 948/49 4 I 21949/50 442 19 50 /5 1 4 5 i19 5 1/5 2 5 II I 952/53 497

19 53/54 5 i 4 I 954/55 602

1955/56 750 I 956/57 742

so \) OO 740 I 958/59 762

1959/60 795 1960/61 841

19 6 1/6 2 945 I 962/63 9751963/64 1003 I 964/65 1 12 4

Tanév Tanulók száma M agyar Szerb

1965/66 119 0 I I 00 901966/67 1280 I 073 I I 71967/68 118 0 974 206

1968/69 12 6 1 981 280

1969/70 1277 92 I 35619 70 /7 1 1284 834 450

I 97 l / 7 2 1293 832 461

i 972 /73 1359 852 507

1973/74 1442 933 503

1974/75 1385 898 487

1975/76 1420 834 586

I 976/77 1396 877 5I 9I 977/78 1352 860 492I 978/79 1336 789 547I 979/80 1276 760 496I 980/ 8 I 118 6 728 458I 98 I /82 1 12 0 707 4 I 3I 982/83 I I 19 699 420

1983/84 I 120 700 420

1984/85 1 1 3 5 690 4361985/86 110 7 689 4 I 8I 986/87 I I I 2 694 4 I 81987/88 I I 02 696 406

I 988/89 I 095 692 403I 989/90 I I 25 7 I 2 4 I 3I 990/ 9 I I 089 691 398I 99 I /92 I 086 690 396


Tanév Tanulók száma M agyar Szerb

1992/93 106 1 623 4381993/94 97 i 562 409

1994/95 983 534 4491995/96 960 50i 459i 99Ő/ 97 976 5i8 458

I 997/ 98 982 486 4961999/2000 i000 450 560

2000/0i 987 448 5592001/02 953 434 5i 92002/03 930 426 5042003/04 92i 420 501

2004/05 930 430 500

2005/06 890 4 i 3 4872006/07 865 395 4702007/08 853 397 4562008/09 838 393 4452009/i0 8 i7 382 4352 0 1 0 / 1 i 848 396 452

A deonicai iskola

A település lakói a XX. század harmincas éveiben 10 kilométerre a falutól kiépítették az ún. deonicai tanyatelepet, ahol több mint hatvan népes család évtizedeken át a könnyebb megélhetés reményében próbált boldogulni (közelebb voltak a megmunkálható földekhez). Ezek a családok a gyermekeik számára 1936-ban közös pénzen és közös munkával megépítették a deonicai tanyai iskolát. Az iskolaépület két helyiségből állt: a nagyobbikban folyt a tanítás, a kisebb helyiség volt a tanító szobája. A tanulók négy osztályba voltak beosztva, s a tanítás délelőtt és délután is folyt. A négy osztályba, a múlt század ötvenes éveiig, átlagosan 30-50 gyerek járt, összevont osztályokba. A deonicai iskola is a felsőmuzslyai állami népiskola fennhatósága alatt állt mint kihelyezett tagozat. A tanítót a 30 deonicai tanyatelepi család látta el élelmiszerrel és mindazzal, amire szüksége volt. Mindennap más-más családnál ebédelt a tanító, hisz nem volt konyha, ahol főzhetett volna. A családok igyekeztek a tanító kedvében járni az elszállásolást és a kosztolást illetően. Az ügyeletes család szállította szekérrel a tanítót a faluba, ha arra szüksége volt. Az őszi és a tavaszi időszak volt a nehezebb, mert a nyári


utak az esőzések miatt szinte járhatatlanokká váltak. Közvetlenül a második világháború után bevezették a nyolcosztályos kötelező oktatást, ezért egyes családok a faluba költöztek, hogy gyerekük az ötödik osztályt már a faluban folytassa. A beköltözéssel évről évre csökkent a tanyavilágban élők száma, ami a tanulók számbeli fogyását is jelentette. Ennek következménye, hogy az 1955/56-os tanév végén beszüntették a tanítást a deonicai iskolában, amely egészen addig nemcsak az oktató-nevelő munkának adott otthont, hanem a tanyavilág lakói ott tartották a bálokat, alkalmi ünnepeiket, a búcsút (szeptember első hétvégéje). A deonicai iskola bezárását követően az épület udvarában a szövetkezet gépparkja állomásozott egy ideig. 1962-ben lebontották az épületet, s ma már csak a helye emlékezteti a muzslyaiakat, hogy egykor ott egy virágzó közösségi élet közepette iskola is létezett.88

Az optáns iskola

Az optánsok (magyarországi szerb telepesek) közvetlenül az első világégés után, határmódosítással telepedtek Magyarországról az újonnan alakult SZHSZ Királyság területére. A muzslyai határba hetven optáns és önkéntes (dobrovoljac) családot telepített a délszláv hatalom. A délszláv állam a betelepített optánsok érdekében mindent megtett, hogy minél könnyebben alkalmazkodjanak a muzslyai viszonyokhoz. Az új délszláv állam a húszas évek közepén tervezte az iskola, a templom megépítését a szerb telepesek számára a falu határában. Az ún. optáns iskola felépüléséig (1928-ig) a tanítást az egyik tanya épületében szervezték meg, hogy az iskolaköteles gyerekek ne szenvedjenek kiesést a tanítást illetően. Az 1928/29-es tanévben beindult az oktatás első osztálytól az optáns iskolában. Erre az iskolára így emlékszik vissza Dragomir Gazic (1934-ben született), akinek az apja, Savo bácsi, az utolsó optánsként maradt a muzslyai határban: „Körülbelül negyvenen jártunk egy osztályba a négy évfolyamról. Az iskola épülete tulajdonképpen három részből állt: egy tanteremből, egy folyosóból és a tanítói lakásból. Az iskola mellett volt az illemhely és a raktár a tüzelőnek. A tanító egy időben foglalkozott mindegyikünkkel, az elsősöktől kezdve a negyedikesekig. Nem volt gond a tanulással, mert legalább négyszer hallottuk ugyanazt az anyagot, volt idő a pótlásra, begyakorlásra. Az iskola előtt volt egy játszótér, ahol tornáztunk. A tanító helyben lakott, egyedül főzött, mosott. Ebben az iskolában csak szerbül folyt az oktatás, de az iskola közelében levő tanyák magyar gyerekei inkább ide jártak, mint a 88 Uo.


89 Uo.

deonicai iskolába, amely sokkal távolabb (7 kilométerre) volt, és az őszi, tavaszi időszakban nem is volt könnyű a nagy sárban eljutni odáig. Az iskola közelébe építették a pravoszláv templomot, ahová vasárnaponként rendszeresen kellett járni, a pópa erre nagyon odafigyelt. 1941-ben az árvíz miatt kitelepítettek bennünket Écskára, ott románul tanultam. Az árvíz után egy évvel visszatértünk, és ott fejeztem be a négy osztályt. A háború után (1946-ban) az iskola mellett ifjúsági otthont épített az állam, amelyben kocsma is működött, ide járt szórakozni a fiatalság is.” Az 1930/31-es tanévben az első három osztályban negyven tanuló volt bejegyezve, s a tanulók többsége a mai Magyarország Battonya településéről áttelepült szerb családok gyermeke volt. A tanulók száma évfolyamonként ingadozott 5-10 között, a naplókból követhető, hogy a mezőgazdasági munkák időszakában a fiúgyerekek ki-kimaradoztak az iskolából, a lányok viszont csak a negyedik osztályban. A kimaradásoknak sok esetben évismétlés lett a következményük. A tanítók, akik szerb nyelven tanítottak, a következők voltak: Baric Petar, Olga Dimitrijevic, Arsen Kristic, Vesa Dimitrijevic stb. A második világháborút követően az optánsok a gyermekeik érdekében és saját érdekükben is a városba költöztek, hisz bevezették a nyolcosztályos elemi oktatást, és a tanyavilági iskola erre nem adott lehetőséget, a városban pedig tovább tanulhattak szerb nyelven. A szülők többsége, lebontva tanyájukat, a mai kórház mögötti Mosorini soron építette fel új családi fészkét. Az optáns tanyavilág fokozatosan elnéptelenedett, az ötvenes évek elején a tanítás is megszűnt, az iskolát, az ifjúsági otthont lebontották, csak az optáns temető tanúskodik ma is (Gazic Savo bácsi volt az utolsó személy, akit oda temettek), hogy a múlt század derekáig ott szervezett szerb közösségi élet folyt. Az optánsok földjeit a muzslyaiak vásárolták meg, s a mai napig művelik.89

Az iskolaigazgatóknak és a muzslyai iskola helybeli tanítóinak és tanárainak a névsora

Az iskola munkájában, működésében, életében fontos szerepe volt az igazgatónak. Az igazgató ügyelt az oktatási törvények tiszteletben tartására, gondot viselt a tanári-tanítói kar munkájának minőségéről, a tanulók előmeneteléről és a fegyelemről. Ő volt a kapocs a tanfelügyelőséghez, az önkormányzathoz, az oktatási minisztériumhoz. A mindenkori hatalomnak igenis érdeke volt, hogy az intézmények élére megfelelő beállítottságú személyek legyenek kinevezve.

■

A muzslyai állami népiskola első igazgatója Gruisz Sándor tanító volt az 1893 és 1920 közötti időszakban. O irányította a háromtagú tantestületet. Miután a délszláv állam 1924-ben bevezette, hogy a nemzetiségek nyelvén tanító pedagógusoknak szerb nyelvvizsgát kell tenniük, sokan visszatelepültek Magyarországra, köztük Gruisz Sándor is, feleségével és családjával.

Stakic Zaka tanító 1920-tól 1937-ig volt Muzslyán iskolaigazgató. Ebben az időszakban kiépült az optáns iskola a szerb ajkú diákok részére. A magyar nyelvű naplókba a tanulók adatait cirill betűírással, szerb nyelven, szerbesített formában jegyezték. A felső- muzslyai iskolához tartozott a központi iskola, a parti iskola és a két tanyai épület. Érdekes megjegyezni, hogy a két tanyai iskolának is volt saját vezetője.

A deonicai iskolának Smjesko Jovan (Szmijeskó János) és Belán Domonkos (1938) voltak az igazgatói.

Kovács Pál tanító volt, és az iskola igazgatója 1948-1949-ben. Ebben az időszakban állították vissza a magyar nyelvű írást a naplókban.

Kovács András tanító 1945-től 1950-ig volt iskolaigazgató (az első helybeli születésű). Az ő igazgatósága alatt vezették be a nyolcosztályos, kötelező elemi oktatást. Szigorú, nagy munkabírású, a falu tekintélyét kivívó személy volt. Lánya, Lendvai (Kovács) Erzsébet és unokája, Tóth Lendvai Heléna is a pedagógusi pályára léptek.

Staibel Péter 1950-51-ben volt igazgató. Nagybecskereki születésű, felesége magyartanárnő volt, rövid ideig Muzslyán is dolgozott.

Molnár János tanító tekintélyes, megbecsült személy volt. Az ő igazgatósága alatt (1951-1954) végzett az első generáció a nyolcéves általános iskolában. 23 tanuló kisérettségizett az 1953/54-es tanévben.

Horváth János tanító muzslyai születésű, kemény modorú, fegyelmezett magatartású, következetes személy volt (1954-től 1977-ig iskolaigazgató). A falu társadalmi életéből is kivette a részét. Nagyon szerette a zenét, több hangszeren játszott, mindhárom lányának a pályafutása a zenéhez kötődik. Sokat tett az iskola fejlődéséért. A muzslyai közoktatás reneszánszát élte igazgatósága alatt, kiépült a kinti iskola 1964-ben, és 1972-ben a központi új épület is. Ugyanakkor megszűnt az oktató-nevelő munka az ún. parti iskolában, a tanulók onnan átköltöztek a központi épületbe. Az iskola tanulóinak száma a hetvenes években 1293 volt (ez csúcsnak számít).

Masa István nagybecskereki származású, matematika szakos tanár 1954-től 1977-ig (két mandátumban) volt iskolaigazgató. Jó

b

■A

Oktatás ■ 181 ■

H o rv á th János


szervező és vezető, aki következetesen fejlesztette az oktató-nevelő munkát. Kiváló sportoló volt, országos bajnok kardvívásban, és európai viszonylatban is elismert sportoló. Ez a sportszellem igazgatósága alatt az iskola szellemiségére is pozitívan hatott. A kinti iskolát nyolc tanteremmel bővítették, és ott is felfejlesztették az oktatást nyolcévesre és kétnyelvűre (magyar és szerb), az udvarban kiépült a sportpálya, mint ahogyan a központi épület udvarában is. M iután második mandátuma letelt, a nagybecskereki Sonja Marinkovic Általános Iskola igazgatója lett. Ma Magyarországon él.

M asa Is tván Csonti Ilona muzslyai születésű tanítónő. Ennek az iskolánakvolt a tanulója, tanítója és igazgatója is (1985-től 1991-ig). A muzslyai iskola önállóságának visszaállítására törekedett. A rend, a tisztaság elszánt követője volt. Nagy gondot fordított a pedagógusok megválasztására, az oktatás minőségének javítására.

Hallai Zoltán muzslyai származású, történelem szakos tanár. 1991-től 1993-ig az iskola megbízott igazgatója volt. Ekkor már javában dúlt a délszláv testvérháború. A milosevici időkben nem tartották politikailag alkalmasnak, és nem kapta meg a minisztérium kinevezését. Két év után visszatért a tanításba.

Stojanka Stajic boszniai szerb származású tanítónő 1993-tól 2000-ig volt iskolaigazgató. A háborús években az iskolában gyakran nem volt fűtés és áram sem, ezért fűtetlen tantermekben, rövidített órákkal folyt a tanítás. Az 1999. március 24-ei bombázásokkal véget ért a tanév. Második igazgatói ciklusában konfrontálódott a tantestülettel és a szülőkkel, ezért mandátumának letelte előtt felmentették állásából, majd nyugdíjazták. Azóta is Muzslyán él.

Svetlana Dragic kémia szakos tanárnő, tanfelügyelő 2 hónapig, 2000 októberétől decemberéig volt megbízott igazgató az iskolában. A minisztérium, miután felmentette állásából az előző igazgatót, őt nevezte ki az új igazgató kinevezéséig. Nagyban hozzájárult, hogy a tantestület konszolidálódjon, rendeződjenek a viszonyok a muzslyai oktatás körül. Amikor az új igazgatót - mgr. Hallai Zoltánt - megválasztották, visszatért előbbi munkaköréhez, a tanfelügyelőséghez.

Mgr. Hallai Zoltán történelem szakos tanár, a tudományok magisztere 2000 decemberében, az előző igazgatónő felmentése után, a tantestület és az iskolaszék választása alapján lett az iskola igazgatója. A milosevici rendszer bukását követően megkapta kinevezését. Jelenleg harmadik mandátumát tölti. Ennek az iskolának a tanulója, tanára, igazgatója volt. Aktívan kiveszi a részét a település életéből, fejlesztéséből. A helyi közösség tanácsának elnöke, az M N T közoktatási bizottságának tagja, a közép- és dél-bánáti magyar isko-

■ Oktatás ■ 183 .

laigazgatók aktívájának elnöke. Sokat tett az iskola tekintélyének emelése érdekében. 2010-ben az iskola megkapta a Tartományi Oktatási Titkárság kitüntetését, a Dorde Natosevic-díjat.

A m u z s l y a i i s k o l á b a n d o l g o z ó h e l y b e l i

t a n í t ó k é s t a n á r o k n é v s o r a 90

A ngoltanárok: Bajtai A nna, H orváth M arina, K ozsokár

M ária

B io ló g ia -kém ia

szakos tanár: M olnár A ttila

B iológiatanárok: Bakos D iana, H allai T ím ea

Fizikatanár: H orváth Erzsébet Erika

Földrajztanárok: ifj. H orváth Gábor, K arl Jenő, K urunczi

Szabó Jo lán , Varga István

Iskolapedagógus: Tóth C silla

Iskolapszichológus: Pakai Ju d it

Képzőm űvészet-tanár: Juhász Illés, Tóth Béla, Varga Jó z se f

M agyartanárok: D uric Erzsébet, G lem ba Erzsébet, G yő rfi

Irén, Kovács Jo lánka, Varga K atalin

M atem atikatanárok: B író István, D ohar Ernő, N agy M ária,

Sztojkó Jó z se f

M űszakitanárok: Gulyás János, Korm ányos Illés, Sim on

Ferenc

N ém ettanárok: K ónya Ernő, K opp i Juhász G abriella

Szám ítástechnika-tanár: K opp i V ilm os

Szerbtanárok: H allai-K ardos C silla , Ispánovics Edit,

Juhász Ibolya, K arl Irén, Lendvai Erzsébet,

N agy Valentina, Szitás Jo lán

Tanítók: Asztalos K ornélia, Becker Ed it, C son ti

Ilona, Csordás György, D im itrijevic Veselin,

Faragó A ranka, G yőri C silla , H orváth

Gábor, H orváth János, K arl János, K atona

Etelka, K ostadinovic Vesna, Kovács

A ndrás, K rz ik M arijana, K un Szabó

Jú lia , Kunszabó B álint, Labancz Zo ltán ,

Latinovic G ordana, Lendvai H eléna,

M ijatovic Zvonko, M olnár N elli, M o l

nár Z o ltán , M onic L íd ia , Ó bori Piroska,

O stojic N atália, Pozsár házaspár, Precz

Ilona, Rácz Erzsébet, Repp Edit, Restás

Csonti Ilo n a

90 Uo.


91 A Szervó Mihály

Általános Iskola

tantestületének

jegyzőkönyvei.

A nna, Sípos Ferenc, Sövényházi Ferenc,

Szűcs Rozália, Varga A ntal, Varga Erzsé

bet, Varga Fábián

Testneveléstanárok: G yöm bér András, Lendvai Péter, M adarász

Sándor, Sziveri Szilvia

Történelem tanárok: mgr. H allai Zo ltán , K arl M iklós, Papp Patai

Erzsébet

Zenetanárok: G ulyás Valéria, H orváth Irén, Kenderesi

Z o ltán , Varga Rozália91

Az óvoda rövid története

Az 1891-es magyarországi törvénnyel meghatározták az óvodák működését. A törvény értelmében a 3 -6 éves gyerekeket be kell íratni az óvodába, ahol a gyerekek szocializálódnak, az óvónők felkészítik őket az iskolába való indulásra - a gyermek testi, szellemi, erkölcsi védelmét, fejlődését irányozta elő a törvény. Az óvodák megnyitása az önkormányzat, ill. a község feladata volt, de lehetőséget adtak egyházi és magánóvodák megnyitására is. Ahol az önkormányzat nyitott óvodákat, ott a lakosságnak kötelezően be kellett íratnia a gyermekeket, s ha ezt mégsem tette meg valamelyik szülő, akkor a törvény értelmében pénzbüntetést róttak ki rá. Ha az óvodáscsoportban több mint 80 gyerek volt, a törvény ügyeletest irányozott elő az óvónő mellé, ha 40-nél többen voltak a csoportban, akkor egy dada dolgozott az óvónő mellett. Az óvónőknek óvónőképzőt kellett végezniük, s tanulmányaik befejezésekor szigorlatot - diplomavizsgát tenniük. Az óvónőknek az önkormányzat lakást, tüzelőt ingyen biztosított, fizetésük havi 300-400 forint volt. Minden tanév végén szakmai továbbképzésen kellett részt venniük, amelynek költségeit az állam állta. A gyermekek nevelésére, a játékokra, a tisztálkodásra nagy gondot fordított a magyar állam, annak érdekében, hogy a gyerekek a kornak megfelelő szellemben nevelődjenek. A törvény lehetőséget adott a nyári mezőgazdasági munkák alatti időszakban ún. alkalmi óvodák megnyitására, ahol a szülők egész napra bent hagyhatták a gyerekeket, akár a mai napközikben. Az óvodákban a kicsik megtanultak imádkozni, beszélni, énekelni, tornagyakorlatozni, különböző népi és társasjátékokat tanítottak velük az óvónők. Az önkormányzatok és az iskolák is tapasztalhatták, hogy mekkora különbség van az óvodába járt és az óvodába nem járt gyerek között, ezért szorgalmazták Nagybecskerek területén az újabb óvodák kiépítését. A nagybecskereki tanács a telep kiépülésével szorgalmazta


az óvoda felállítását, látván, mennyi ott az óvodaköteles gyermek, és a sok zsellér, napszámos szülőnek mekkora könnyítést is jelentene a gyermeke óvodai nevelése. A településsel egy időben kezdődött az óvoda megépítése a központi (lapisi) iskola mellett (a mostani posta épülete). Az óvodában 1892 decemberében beindult a képzés. Az első óvónő Hochwarter Károlyné, született Kelner Mária okleveles állami kisdedóvónő volt. A Torontál újság ír arról, milyen szinten is kezelték és tartották számon az óvónőket: Kelner óvónő évi fizetése 300 forint volt, ingyenlakást kapott, és 10 hold földre volt joga. A csoportba akár 70 gyerek is járt, csak az volt a baj, hogy a szülők több oknál fogva nem járatták a gyerekeiket az óvodába: nem tudták fizetni a tandíjat, a szegény sorsú gyerekeknek nem volt megfelelő ruhájuk, lábbelijük, meg aztán odahaza is voltak már kötelezettségeik az óvodáskorú gyerekeknek - libapásztorkodtak, vigyáztak a kisebb testvéreikre. Ezenkívül a szülők alacsony iskolai képzettségük miatt sem előlegezték meg az óvoda iránti bizalmat (hiszen többségük írástudatlan volt).

Ebből következett, hogy az óvodaköteleseknek csak az egynegyede járt óvodába, azoknak egy része is rendszertelenül. A gyerekek minden év végén vizsgáztak a tervben előirányzott tananyagból. A záróvizsgát júniusban, a nyári szünidő előtt bonyolították le, az önkormányzat által felállított bizottság előtt. Az 1905-ben megépülő parti iskolában az óvoda részére is építettek egy helyiséget és egy óvónői lakást is.

Az első világháborút követően az Osztrák-Magyar Monarchiát szétdarabolták a győztes nagyhatalmak, így lett Muzslya is, a Délvidékkel együtt, a SZHSZ Királysághoz csatolva, amely minden szempontból (gazdasági, kulturális, művelődési) alacsonyabb fejlettségi szinten állt.

Az óvodák működésének színvonala visszaesett, hisz csak az 1929-ben hozott törvény irányozta elő a népiskolák keretében az óvodák, befogadóközpontok létrejöttét, valamint az egyéves óvónőképzést a meglévő tanítóképzők keretében. A törvény az óvodába járást nem tette kötelezővé, ezért csak a módosabb családok igényelték.

Az óvodákat illetően a második világháború után érkezett a nagy változás, amikor az ún. népi hatalom vette kezdetét. Az óvodák működtetése visszakerült az önkormányzatok hatáskörébe. A nagyobb gyárak, üzemek a munkásaik gyermekei számára óvodákat, a falvakban a meglévő óvodákon kívül idényjellegű gyerekbefogadó csoportokat indítottak be a földműves-szövetkezetekben, így akar-


tak segíteni azokon a szülőkön, akik munkájuk miatt nem tudták megszervezni gyermekeik őrzését. 1958-tól ismét visszaállították a 3 -6 éves korú gyerekek óvodai nevelését. Ez szükségessé tette a napközik és bölcsődék megszervezését, beindítását.

Muzslyán az óvoda a két iskola (parti és központi) mellett volt, és szorosan együttműködött az iskolák tanítóival. A napi oktatónevelő tevékenység négy óra hosszat tartott, két váltásban. A parti oviban a csoportban általában 20-30 gyerek volt, a központi iskola mellettibe 50-60 gyerek is járt két váltásban. Különösen a hatvanas években nőtt meg az óvodáskorú gyerekek száma, miután sokan Muzslyára települtek a környező magyar falvakból, hisz Nagy- becskerek rohamosan fejlődő iparában kerestek és kaptak munkát. 1971-ben a központi iskola épületével együtt lebontották a meglévő óvodát, és az iskolával átellenben építették fel. A kor követelményeinek megfelelően építtette meg az önkormányzat a volt községháza udvarában, a templom melletti területen. 1975-re megépült a H ófehérke óvoda épülete, és a parti részleget is áthelyezték a központi óvodába. Az ovisok száma megkétszereződött, nem volt elegendő hely, ezért három váltásban folyt az oktatás.

1995-ben a Hófehérke óvoda épülete szinte porig égett, gyújtogatás következtében - a tettesek sohasem kerültek kézre. A gyerekek 1997 őszéig a Petőfi Sándor MME-be jártak óvodába. Az újjáépített épületben a tanítás továbbra is három váltásban történt. Az USAID-ADF amerikai fejlesztési alap támogatásával 2002-ben beindultak a munkálatok, s az óvodához 312 m2 területű eme-

A H ó fe h é rk e óvoda


leti részt építettek több helyiséggel, ami nagyobbat tesz ki, mint amennyi az épület alapterülete (Milka Zrnic építészmérnök terve szerint épült meg). Azóta az óvodában 624 m2 területen folyhat az oktató-nevelő munka. A munkálatokat rekordidő alatt végezte el a kivitelező, hogy ne legyen nagy kiesés az oktatásban. A bővítési munkálatok értéke 116 000 amerikai dollár, aminek fő részét az amerikai fejlesztési alap adta, de a muzslyai helyi közösség és a városi önkormányzat is hozzájárult az óvodai beruházáshoz. Ezekkel az új helyiségekkel nagymértékben tehermentesítették az épület földszinti részét, és lehetőség adódott újabb csoportok beindítására a bölcsődés csoportoktól kezdve a nagycsoportig (a hatévesek iskolai előkészítő csoportja). Az 1984/85-ös tanévben indították be a szerb tannyelvű csoportot.92

D a d á k (a II. v i l á g h á b o r ú u t á n i i d ő s z a k b a n )

C sad a Erzsébet C sord ás Regina

M andesz M ariska

Ó v ó n ő k

A leksic sz. Faragó A ranka

B od ó Poturica M arika

Bognár Erzsébet

C so rb a Ilona

D ukic D anijela

Egri Enikő

G aller sz. Bukovác Eszter

G avrilov K lára

G lum icic Erzsébet

G rkovic sz. Farogi A nna

G ru jic sz. O rbán Ilona

Juhász B rig itta

K elner H ochw arter M ária

( 1892- 1920)

K ónya G izella

Kovacevic G yöngyi

Kovács Valéria

Kurunczi Valéria

Lakatus H orvát Beáta

Lázár D ékány Veronka

M aljinski G ertruda

M icskei G izella

M iklós Erzsébet

M olnár Erzsébet

Papdi M arika

Rúzsa Ilonka

Szarvák C e c ília

Szitás M agdolna

Trifunovic N atasa

V ojnovic Jasm ina

Zvekic A ndrea

K ü rti N óra - egészségügyi dolgozó93


327- 330 .

93 A z óvodák alkalma

zottainak névjegy

zéke 2010-ig.

■ ■


M ŰVELŐDÉSI ÉLET

A művelődés a telepesek életében évtizedeken keresztül nemcsak a szórakozást jelentette, hanem a heterogén szellemiség, a hagyományok, a szokások egybeötvözését is, amit az idetelepültek egész Torontál vármegyéből magukkal hoztak. A művelődési életen keresztül alakult ki az ún. egyedi muzslyai kultúra, szellemiség. A ma is élő muzslyai kulturális hagyományokban is fellelhetők más településhez, kultúrához fűződő motívumok (népviselet, ételkészítés, hímzés), amelyek ékes bizonyítékai bizonyos értékek átmentésének. A kulturális megnyilvánulásoknak (kocsmázás, bálok, táncmulatság, olvasókör) igen jelentős szerep jutott a település első évtizedeiben, amikor még nem alakultak ki azok az intézményesített formák (templom, iskola, óvoda, gazdakör), amelyek alkalmat adtak volna az embereknek, hogy kulturális különbségeiket fokozatosan összehangolják.

Az első művelődési rendezvényeknek a kocsmák adtak helyet. Itt szerveztek táncmulatságokat hétvégeken, a kora esti órákban, petróleumlámpa fénye mellett. Sajnos, sokszor a bicskázás is velejárója volt e vigadozásoknak. Innen eredt „a muzslyai bicskások” elnevezés, amely ma már csak legendaként maradt fenn. A vallási élethez kötődő szokások: Mikulás-nap, Luca-nap, karácsony, húsvét, búcsú, búza- és kenyérszentelés stb. maradtak, állandósultak, változásokat, módosítást csak egy-egy plébános kezdeményezett. Az iskola oktató-nevelői munkájával (1893-tól) új színfoltot jelentett a muzslyai művelődési életben. Fő szervezői az iskola pedagógusai voltak, mindenekelőtt Szegfű Lajos tanító. Az ő kezdeményezésére alakult meg 1896. december 20-án a Felsőmuzslyai Telep Községi Olvasóköre elnevezésű egylet. Az alapszabályzatában megfogalmazott célok: egyleti könyvtár megalakítása és gyarapítása, a hírlapokra való előfizetés, a tudományos és közhasznú könyvek és folyóiratok felolvasása által előmozdítani a közművelődést. Az egyletnek joga volt táncmulatságot rendezni, a bevételből befolyt összeg elköltéséről a választmány döntött. Az egylet egyik rendezvényéről a Torontál újság 1900. november 26-ai száma tudósít, miszerint Muzslyán, Labanc János telepes házában Katalin-napot rendeztek.

Több egylet is működött. Az Ifjúsági Egylet előadásokat, felvilágosító órákat, képzéseket szervezett (Szegfű Lajos tanító ve


zetésével) a fiatalok részére. A Földmívelési Gazdakör keretében működött a nőegylet, amely a nők számára szervezett tanfolyamokat, előadásokat, képzéseket. Művelődési tevékenységekkel is foglalkoztak: táncmulatságokat, bemutatókat, kiállításokat rendeztek.

Művelődési élet folyt az Önkéntes Tűzoltótestületben is. Az első világégés előtt voltak már kísérletek színdarab elkészítésére, a háborús események azonban közbeszóltak. A múlt század húszas éveiben érezhető nagyobb lendület a műkedvelés terén. Az Önkéntes Tűzoltótestület keretében m űködött a műkedvelők szakosztálya, ide tartozott a zenei szakosztály és az olvasókör, majd 1927-ben megalakult a vigalmi bizottság azzal a feladattal, hogy színdarabokat, operetteket vigyen színre. Az utóbbi volt a sikeresebb, erről részletesebben a Torontál napilap 1927. február 2-ai számában a következőket írta: „A muzslyai Tűzoltó Testület műkedvelőinek előadása. A Gornya-Muzslya-i Tűzoltó Testület műkedvelői vasárnap este nagysikerű színelőadást rendeztek a Tavaszi-féle vendéglőben. A kabarén 3 egyfelvonásost adtak elő. A kabaré első egyfelvonásos vígjátéka a Dukaj István törvényszéki tárgyalása volt. A főszerepet - Dukaj Istvánt - Obory Ignác [a templom kántora, aki a színjátszás és a helyi kultúra érdekében sokat tett - a szerző megj.], Bicskás Józsefet [célzás a muzslyai bics- kásokra - a szerző megj.] Simonyi Bandi játszotta, Kószó Istvánt pedig a bíró szerepében láthattuk. Mindhárman nagyot alkottak. A kabaré második részét a Mindörökké Anna c. darab képezte. A főszerepet - Ágnest - Pintér Mariska, az »önkéntest« Juhász István, az »orosz papot« Horvát Péter adta elő, az »arbajtosokat« Simonyi, Sípos, Riff és Sötét alakította művészi készséggel. Az est harmadik darabja a Megbocsátok c. volt, a főszerepet, a kocsmárost Kren Lajos, az Ibont Riff Ilonka, »Ferit« Sötét, »Bandit« Obory alakította nagy sikerrel. A nagyszámú közönség fergeteges tapssal jutalmazta a színészeket. Az előadást reggelig tartó táncmulatság követte. Az első háromfelvonásos színdarab a Páholy c. vígjáték volt, amit a Betyár kendője népszínmű követett.” A Torontál 1927. június 11-ei számában ezt olvashatjuk a Mágnás Miska c. operett bemutatója kapcsán:

„A Gornya Muzslya-i önkéntes Tűzoltó Testület műkedvelő gárdája a népszínművek előadása során szerzett sikereinek buzdító hatása alatt nagy fába verte a fejszéjét - operettet adott elő, a Mágnás M iskát hozta színre a muzslyai Smidt-vendéglő színpadán. Amit a színpad

■ Művelődési élet ■ 191 ■

technikai vívmánya nem tudott adni, azt kárpótolta az együttes törekvő, minden elismerésre érdemes, kitűnő játéka.

Maga a szándék, a nyughatatlan előretörés, amely a társulatot megbirkóztatta az operett ezernyi nehézségével, a legnemesebb - mert kultúrát szolgál és az önművelődés oltárán áldoz. Ilyen esetekben bírátlannak kell lenni még ott is, ahol sokszor jogosult volna a kritika tisztítótüze, de a muzslyai műkedvelők játékában nincs szükség a szemhunyorgatásra, a jóakaratú elnézésre, csak a bátorításra, hogy elárvult kultúránkat szolgálják továbbra is ilyen nemes igyekvéssel. Az operett föbb szerepeiben Hdobas Piroska, Obory Ignác, Kun Szabó Etelka, Simon Ferenc, Center György, László Annus, Papp István, László Teca, Simon Juliska, Kun Szabó Kálmán, Virág András és Vencel Pál arattak megérdemelt nagy sikert. Az énekek betanítását Móra Ferenc végezte, akinek a vezetése alatt álló zenekar kísérte az énekszámokat. A műkedvelő társulat Űrnapján Tordára rándul ki és ott adja elő a Mágnás M iskát.”

Ennek az operettnek oly nagy sikere volt Obory Ignác rendezésében, hogy hétszer adták elő, mindig nagy sikerrel. A fellépők egy része nehéz fizikai munkát végzett - kapálás, kubikolás - , de este a tűzoltólaktanyában vállalták a szerepet, nagy lelkesedéssel, petróleumlámpa fénye mellett tanulták a szöveget, próbáltak, és sikerrel adták elő a lelkes közönségnek. A harmincas évek sanyarú idejében gazdag művelődési élet folyt a faluban. 1930. december 24-én karácsonyesti színielőadást tartottak, megszervezték a Katalin-bált, majd december 31-én szilveszteri mulatságot rendeztek három helyen a faluban, ahol a következő zenekarok szórakoztatták a vendégeket: a Papp, a Kálmán és a Prágai zenekar. 1931-ben farsangi bált, majd húsvétra páros bált rendeztek. Áprilisban bemutatták a Lili bárónő c. színielőadást, szeptemberben szüreti bált, majd még néhány alkalomhoz kötődő bált szerveztek. Az 1932 és1935 közötti időszakban a már betanult színdarabokat adták elő, és a hagyományos bálokat szervezték. 1936 februárjának végén álarcosbált rendeztek Lenhárdt Vida cukorgyári úti vendéglőjében. A bevételt a tűzoltótestület könyvtárának feltöltésére fordították. A Tűzoltó c. színdarabot Nagybecskereken mutatták be. Ennek az évnek a tavaszán került bemutatásra a M it susog a fehér akác c. háromfelvonásos színdarab,


amelyet Erdélyi Mihály rendezett. Szent Flórián napját - május 10-ét - négy egyfelvonásos vígjátékkal ünnepelték. Bemutatták: Az antennabetyár, Az önfejű ember, A ping-pong és a Víg élet c. darabokat, amelyeket az ismert vígjátékíró, Nóti Károly, valamint Bekeri László rendezett. Felléptek: Erdei Etel, Tóth Mária, Tóth Katalin, Wiersz János, Cérna Árpád, Rice János, Juhász János, Horvát Péter. Ez év szeptember 6-án a Gyöngyösbokréta keretében Mondesz Mihály rendező vezetésével színre vitték a Mézeskalács c. nagy mesejátékot. Ebben a darabban felléptek: Sötét István, Sípos András, Csonka István, Pesti Sándor, Sörös Mária, Békésiné, Pestiné, Süli Ágnes, Kovács István, Bene Gizi, Zsidai János, Rice János, Ricéné és Tápai Mátyás. A bánsági Gyöngyösbokréta az egyik legnagyobb és leggazdagabb rendezvény volt, amelyet a két világháború között Muzslyán rendeztek meg, 1936. szeptember 6-án, nem véletlenül, mert ekkor volt II. Péter király születésnapja. Ötórai zenés ébresztővel kezdődött a nap, délelőtt zenés felvonulással folytatódott, majd istentisztelet következett a templomban. Délután az ifjúság dalokat adott elő zenekísérettel, majd népi táncokat. Este a helyi műkedvelők bemutatták a Mézeskalács c. háromfelvonásos me-

A G yö n g yö s b o kré ta

p la k á tja 1 9 3 6 -b ó l


sejátékot, amit reggelig tartó táncmulatság követett. E nagy sikerű rendezvény, amely Nagybecskereket és környékét is megmozgatta, újabb lendületet adott a helyi műkedvelőknek. A közönség alig várta az újabb és újabb bemutatókat. Ekkor rendezték meg és mutatták be a következő színdarabokat: Csavargólány, Sárgapitykés közlegény, Ezerjó, A fa lu rossza és Csárdáskirálynő. Az 1937-es évet is gazdag kulturális élet jellemezte, a muzslyai tűzoltótestület műkedvelői már áprilisban bemutatták az Akácvirág c. színdarabot a nagybecskereki Dunderski-vendéglőben.

Ugyanez év májusában a Búzavirág ünnep keretében magyar népszokásokkal és táncokkal léptek fel. Az év folyamán több hagyományos bált, táncmulatságot rendeztek a helyi vendéglőkben. Az egyesület műkedvelői 1938-ban a falut megmozgató vállalkozásba kezdtek, amikor a János vitéz c. színdarabot vitték színre. A falu népe, apraja-nagyja hozzájárult a színdarab sikeres megvalósításához, a színpad, a kellékek előkészítéséhez. Teremhiány miatt szabadtéri előadás volt. A bemutató óriási sikert aratott, a sokat szenvedett, nélkülözött muzslyai nép álmainak valóra válását látta János vitézben, aki Tündérországban találta meg a boldogságát; azt gondolván, hogy ők is elnyerik itt, a földi életben a mesében látott Tündérországot - a jobb, könnyebb, emberibb életet.

A színdarabot Obory Ignác rendezte, és a dalokat is ő tanította be, a nagybecskereki filharmónia kíséretében. A darab szereplői: Simon Ferenc (János vitéz), Obory Ignácné (Juliska), Petrikovics József (Bagó trombitás), Karl Jánosné (gonosz mostoha), Fazekas Ferenc (csősz), Zsidai János (francia király), Bene Gizi (királylány), Faragó Aranka, Smidt Ilonka, Bodó Gizella, W olf Katalin, Dobó Anna, Kazi Mária, Lendvai Erzsébet, Karl Júlia (tündérek), Somorai Mihály (huszármester), Békési János (csillagvizsgáló) és még sokan mások.

A tűzoltótestület keretében a következő csoportok működtek a két világháború alatt: a zenekarok (tambura- és fúvószenekar), a dalárda, a színjátszók és a tánccsoport. A színjátszók voltak a legtevékenyebbek. 1938-ban alakult egy újabb egylet, a muzslyai munkások műkedvelőinek csoportja, amelynek soraiban kommunista eszméket terjesztő személyeket is találunk. Főleg férfiak voltak a tagjai, és dalárdát alakítottak, amely a második világháborúval beszüntette működését. A háború alatt a német megszállók minden kulturális megmozdulást ellenőriztek, csak a korlátozott ideig tartó időnkénti táncmulatságok, vallási, állami-nemzeti ünnepségek megtartását engedélyezték.


A háború zárószakaszában az orosz és a partizán uralom ellenőrzése alatt tartotta a kulturális életet a faluban. Nagyon vigyáztak, nehogy a népi, forradalmi, szocialista eszméket valaki valamilyen formában megmételyezze, ezért az egyháztól és a művelődési élettől igyekeztek távol tartani az ifjúságot.

A háborút követő években, 1947-ben Muzslyán megalakult a Petőfi Sándor Kultúregyesület, amelyben a színjátszók jelentették a mozgatóerőt. A muzslyai művelődési életben a múlt század végén egy nagyobb változás történt: 1992-ben megalakult a Sziveri János Művészeti Színpad - Sziveri Jánosról, a muzslyai származású, fiatalon elhunyt költőről nevezték el - , amelynek keretében az a sokrétű irodalmi tevékenység kezdte szárnyát bontogatni, amely e szervezetet fémjelzi. Muzslyán a képzőművészetnek múltja van. A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben tevékenykedett itt az Origo Art képzőművészeti csoport, tagjai a vendég festőkkel évente képzőművészeti táborokat szerveztek a falu, a határ különböző helyein. Az ott készült munkákból kiállításokat rendeztek. Sajnos, a gazdasági válság és egyéb okok miatt a kilencvenes években megszűnt tevékenykedni a képzőművészeti csoport.

A képzőművészet iránti érdeklődés nem csappant meg, csak az alkotók szervezett formában nem alkottak. 1998-ban a képzőművészet kedvelői, most már civil szervezet formájában, megalakították a MAKK-ot (Muzslyai Amatőr Képzőművészek Klubja). 1999-ben létrejött a Muzslyaiak Klubja, amely a külföldre távozott magyarokkal tartotta a kapcsolatot - muzslyaiak találkozója - , és nemzetünk jelesebb ünnepei alkalmából megemlékezéseket szervezett. A Muzslyaiak Klubja keretében alakult meg 2001-ben a Teleház, amely a helyi lakosság számítógépes alaptudását hivatott magasabb szintre emelni, amellett több olyan szolgáltatást nyújtott és nyújt a polgároknak, amelyet azok egy informatikaorientált világban igényelnek.

A hagyományok és szokások ápolásának, megőrzésének és átmentésének érdekében 2005-ben megalakult a hagyományápolók egyesülete. Évente több olyan rangos rendezvényt szerveznek, amelyek ezeket a célokat szolgálják. Muzslyának a fentebb említett egyesületeken kívül vannak még civil szervezetei, ahol folyik bizonyos formájú művelődési tevékenység. A Nők Klubjában a hagyományok ápolása és bemutatása mellett zenekar és énekkar is működik. A nyugdíjas-egyesületben is van zenekar és rekre- ációssport-szekciók. Muzslya mindig bővelkedett jó, tehetséges zenészekben, akik zenekarokba társulva népdalokat, népzenét,


szórakoztató és komolyzenét játszottak. 2003-ban megalakult a Zenészek és Énekesek Egyesülete, amelyhez több mint tíz zenekar, szövegírók, énekesek csatlakoztak. A zenészek minden év nyarán megszervezik hagyományos rendezvényüket, a Líra Popfesztivált, amelyen vajdasági, fiatal, tehetséges énekesek vesznek részt.

A helyi római katolikus templomnak is van zenekara, ifjúsági kórusa, énekkara. Az istentiszteletet kísérik a templomban, alkalmi ünnepségeken - búcsúi, karácsonyi koncertek - , kórusok, zenekarok találkozóin lépnek fel. Műsorukban egyházi szerzeményeken kívül ismert világi szerzők számait is megszólaltatják.94

A muzslyai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület

A háborút követően, 1947-ben alakult meg Petőfi Sándor Kultúr- egyesület néven, és erre az időszakra vezethető vissza a színjátszó szakcsoport önállósulása is. A színjátszásnak nagy hagyománya volt már Muzslyán. Az egyesület megalakulásának első éveiben a színjátszók voltak a legaktívabbak. 1949-ben saját bevételükből sikerült a falu központjában egy épületet megvásárolniuk és önkéntes munkával úgy rendbe hozniuk, hogy az egyesület tevékenységének megfeleljen. A falu és a helyi iskola pedagógusai szaktudásának, szellemi erejének bevonásával újabb szakcsoportokkal bővült az egyesület. A múlt század ötvenes éveiben a színjátszás mellett a következő csoportok működtek: biliárd-, sakk-, népegyetemi, könyv-

94 A civil szervezetek

adatjegyzékei, évi

jelentései 2010-ig.

A P e tő fi Sán dor

M a g y a r M ű ve lő d és i

E g y esü le t székháza


tár-, zene- és vigalmi szakosztály. Mindegyik nagy lelkesedéssel dolgozott, a létszám gyarapítása mellett a gyakorlásra, a fellépésekre és a versengésre összpontosítottak. Zsongott az élet az egyesületben. Folyamatos volt az italmérés, valamint az alkalmi táncestek, főleg vasárnap esténként (a lányokat a gardimamák is elkísérték).

A rendezvények és ünnepek alkalmával befolyt bevételt az egyesület tevékenységére, a körülmények javítására fordították. A hatvanas években a faluban bevezették az ún. pótadót, és a helyi közösség számlájára befizetett eszközök egy részét a művelődési életre fordították. A fejlesztési terv keretében 1963-ban kerthelyiséggel és az azt kiegészítő fedett páholyokkal bővítették az egyesületet. Itt kapott helyet a nyári színpad, a hozzá tartozó öltözőkkel.

Az akkori faluvezetés, figyelembe véve a művelődési egyesület addigi eredményeit, a szakosztályok aktivitásait, úgy döntött, hogy a mind gyakrabban javításra szoruló épületet lebontja, és egy korszerűbbet épít a helyére. Erre a nagy vállalkozásra 1965-ben került sor. Egy év múlva már el is készült a 400 m2 alapterületű nagyterem mellékhelyiségekkel, színpaddal, öltözőkkel, szertárral. Az emeleti részt 1979-80-ban építették. O tt kapott helyet a könyvtár és néhány iroda. A kultúregyesület belterén két alkalommal változtattak. A XXI. Durindót és a XXXIV. Gyöngyösbokrétát 1997. június 7-én és 8-án rendezték meg a Petőfi nagytermében és a Lehel labdarúgópályán. Ezeken a rendezvényeken több száz résztvevő lépett fel. 1999-ben, amikor a muzslyai helyi közösség művelődési

A P e tő fi n yári sz ín p a d a háza adott helyet a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Talál-


kozójának, négyméteres galériával (balkonnal) növelték a terem befogadóképességét. 2009-10-ben bővítették a színpadot, a fűtést átalakították. A Petőfi színjátszói minden seregszemlén részt vettek, és sok elismeréssel, oklevéllel tértek haza. Ebből az időszakból az alábbi színészek teljesítményét emelhetnénk ki: Kurunczi János, Katona János, Rúzsa János, a Rapos házaspár, Kovács József (szódás) és kedves neje, Pozsár Sándor és neje, Etelka, Barta István, Balázs János és neje, Márta, Balázs György, Varga Katalin, Lakatos Dezső, Kimih Rozália, Justin Tamás, ify Kurunczi János, Oláh Vencel Erika, Lénárt József és neje, Teréz, Pakai Tibor és neje, Zsuzsanna, Lábadi Zoltán és neje, Aranka, Balázs Magdolna, Boldizsár Etelka. Minden évben legalább egy darabot színre vittek, azzal tájoltak a környező magyarlakta falvakban.

Az egyesület tevékenységének egyik legfontosabb célja és feladata az anyanyelv ápolása, a nemzeti öntudat erősítése és megtartása, hagyományaink megőrzése. A szórványban a nyelvmegőrzés fontos feladat, a művelődési lehetőségeken, hagyományokon, szokásokon, nemzeti, vallási ünnepeken keresztül lehet erősíteni a nemzeti öntudatot idősekben és fiatalokban egyaránt. A kulturális értékek megőrzése a feltétele annak, hogy e vidékeken a magyar kultúra a jövőben is fennmaradjon.

Az egyesület keretében tizennégy szakcsoport ténykedik: a Pitypang tánccsoport, a Pillangó tánccsoport, az Apróka énekcsoport, a Pöngető citerazenekar, a kis mazsorett-tánccsoport, a nagy mazsorett-tánccsoport, a Margaréta énekkar, a Tiszavirág tánccsoport, a színjátszók csoportja, az idősebbek citerazenekara, a vegyes kórus, az Őszirózsa tánccsoport, a mesemondók csoportja és a MAKK.

Az 1947-ben megalakult kultúregyesületet és a mai művelődési egyesületet is az elnökség és az elnök irányította, vezette. A törvényességet, az egyesület pénzügyeit az ellenőrző bizottság felügyelte, követte, ellenőrizte.95

95 Karl: i. m. 201 .

96 A civil szervezetek

adatjegyzékei, évi

jelentései 2010-ig.

Elnökök

Juhász István

C sordás Illés

K atona János

Sövényházi Ferenc

H orváth János

Sövényházi Ferenc

C sánki Sándor

Időszak96

1947-195119 5 1 -1 9 5 619 5 6 -1 9 6 019 6 0 -1 9 6 619 6 6 -1 9 7 01970-19811981-1985


Fülöp G yö rgy

Palatinus János

1 9 8 5-19891989-19911 9 9 1 -1 9 9 31 9 9 3 -1 9 9 71997-20012 0 0 1 -2 0 0 52 0 0 5 -2 0 1 12011-

Patai János

Juhász B éla

Pakai T ib o r

Varga Katalin

D obó Jó z se f

O láh Vencel E rika

Színjátszás

Muzslya kultúréletének meghatározó tényezője volt a színjátszás. Ebben nagy szerepet vállaltak azok az értelmiségiek, akik helyben éltek, és mozgósítani tudták a műkedvelőket, tehetségeket, akik szabadidejüket a falu népének szórakoztatására fordították. A kezdetek óta volt egy nyers, faragatlan, alacsony műveltségű tömeg, és ebből a tömegből ki lehetett hozni azt az alkotó réteget, amilyennel a közösség rendelkezett. Ezt a lehetőséget fedezte fel Obory Ignác helybéli kántor a múlt század húszas éveiben, amikor megrendezte az első színdarabot, betanította a helybeliekkel a szövegét. A két világháború közötti időszakból néhány rendező nevét kell kiemelni: Obory Ignác, Mondesz Mihály, Nóti Károly, Bekeri László, Varga Antal. A bemutatott színdarabok abból az időszakból: Dukaj István törvényszéki tárgyalása, Mindörökké Anna, Megbocsátok, Mágnás Miska, L ili bárónő, A tűzoltó, A z önfejü ember, M it susog a fehér akác, Víg élet, Aping-pong, Csavargólány, Sárgapitykés közlegény, Ezerjó, A falu rossza, Csárdáskirálynő, Akácvirág, János vitéz, Sárga csikó, A m it a gólya mesél, A bor, A Tóth lány, Tatárjárás, Pacsirta, Mézeskalács, Piros bugyelláris, Gyimesi vadvirág, Nótás Kata, A cigány, Szökött katona, Tépett rózsa, Vereshajú.

A színdarabokat kocsmákban, kerthelyiségekben, utcán - szabad ég alatt - adták elő. A színdarabhoz szükséges kellékeket a helybeli asztalosok, bognárok és ezermesterek készítették el.

1947 után, amikor az egyesület már saját székházzal és színpaddal rendelkezett, emberibb légkörben folyhatott a darabok begyakorlása, bemutatása. A hatvanas-hetvenes években a színjátszók évente egy-két bemutatót tartottak. 1977-ben Stojan Stoiljkovic rendezésében Nusic Miniszterné c. vígjátékát vitték színre nagy szakmai és közönségsikerrel.


Balázs János és neje, Balázs Márta (született Budai) 33 évet töltöttek a muzslyai Petőfi színpadán mint színészek és énekesek.

Balázs János (1944-2011) Nagybecskereken született. A markánsabb színművészek, énekesek egyike évtizedeken keresztül szórakoztatta a színjátszás és a könnyűzene kedvelőit. Vasárnap esténként lágy, kellemes hangjával elbűvölte a helyi Petőfiben a táncesten jelen levő több száz fiatalt, valamint a lakodalmakban is a nagyszámú vendéget. Az Újvidéki Rádió és Televízió magyar szerkesztősége hamar felfigyelt tehetségére, aminek eredményeképp felvételek, fellépések, hanglemezek születtek az 1970-80-as években. 1972-ben Bihacon (Bosznia) Vajdaságot képviselte egy alkalmi ünnepségen. Az éneklés mellett színészkedett és színdarabokat rendezett. Színészi karriere 1963-ban kezdődött, ekkor „beugróként” lépett fel az Aranykakas című zenés vígjátékban.

A színészi pályafutása alatt 406-szor lépett színre, többnyire nejével, Mártával együtt. 32 színdarabban, kabaréban szerepeltek, amelyekkel beutazták Vajdaságot, Magyarországot. 1970-ben Prizrenben, Vajdaságot képviselve, az amatőr színjátszók Testvériség-egység elnevezésű szemléjén is nagy sikert arattak.

A múlt század hetvenes éveiben kezdett el rendezéssel foglalkozni. 1975-99 között 19 zenés színdarabot és kabaréműsort rendezett. János és Márta munkáját a szakértők mindig nagyra értékelték, ezt a sok elismerés, díj, oklevél bizonyítja. Balázs Márta nyolc alkalommal érdemelt ki díjat alakításáért, két alkalommal a legjobb női főszerepért járó díjjal tüntették ki. János hétszer kapott elismerést színészi alakításáért, hat díjat rendezésért, kétszer érdemelte ki a legjobb vajdasági amatőr rendezőnek járó díjat. 1979-ben a nagybecskereki amatőrszövetség díját, 1981-ben a kultúrszövetség díját vehette át a kultúra területén kifejtett tevékenységéért. 1990-ben Muzslya helyi közösség bronzplakettel értékelte a művelődés területén végzett több évtizedes tevékenységét, a díjat a falu napján, búcsúkor adta át neki a helyi közösség tanácsa. János jól összeválogatott színészgárdát tudott kiképezni, akik nagy lelkesedéssel, odaadással formálták meg szerepeiket. Balázs János az 1970-90-es évek helyi közösségi eseményeit 8 mm-es kiskamerás filmen örökítette meg az utókor számára. A dokumentumfilmet több alkalommal vetítette a Petőfiben egy-egy alkalmi megemlékezés, évforduló, ünnepség kapcsán.97 97 Uo.


Tánccsoport

A tánccsoportok létrejöttéről kevés írásos emlék maradt fenn. Szájhagyományokból tudjuk, hogy a lányok magyar népviseletbe öltözve jelentek meg a fontosabb ünnepeken - így a millenniumi megemlékezéskor (1896), bálokban, táncmulatságokon az első világháború végéig. A tűzoltótestület 1927-es jegyzőkönyvének tanúsága szerint zenei szakosztály is működött a tűzoltóság keretében. 1936. szeptember 6-án, a Gyöngyösbokréta rendezvényen,

B alázs János amelyet Muzslyán tartottak meg, az egész napos műsor keretébena délutáni órákban mutattak be népi táncokat a nagybecskereki és muzslyai fiatalok (kóló, magyar tánc). 1937 májusában a Búzavirág ünnepségen a helyi fiatalok magyar népszokásokkal és táncokkal léptek fel, ami azt jelenti, hogy a tűzoltótestület keretében tánccsoport is létezett. A második világháborút követően megalakuló kultúregyesület jegyzőkönyveiben még nem találkoztunk néptánccsoporttal. Az ötvenes évek végén a helyi állami iskola tanárai közül Szakáll András és Rozália foglalkoztak magyar népi táncok betanításával az iskolában és a kultúregyesületben is. A múlt század nyolcvanas éveiben a helyi óvoda nevelőnőjének, Lázár Dékány Veronkának és Duric Erzsébet magyar szakos tanárnőnek köszönhetően a művelődési egyesületben beindult a magyar tánccsoport, amelynek a tagjai óvodások és az iskola alsósai. Többévi odaadó, önfeláldozó munka eredménye, hogy a Gyöngyösbokrétán Muzslyát is képviselte tánccsoport. A kilencvenes évek elején Tóth Glemba Klára vezetésével a Petőfi berkeiben több mint száz táncos lábú gyerek (négy korosztály) ropta a magyar táncot nagy lelkesedéssel. A különböző versenyeken elért sikerek eredményeként jutottak el Montenegróba egy nagy tánctalálkozóra. A tánccsoportot a Petőfi zenekara kísérte. A XXXIV. Gyöngyösbokrétán, amelyet Muzslyán rendeztek meg 1997 nyarán, az egész falu népe szurkolt a Petőfi táncosainak. A muzslyai táncosok bejárták a környező falvakat. A falu fennállásának 105. évfordulójára (1998-ban) Nagybecs- kerek kultúrközpontjában megrendezett műsoron is óriási sikert értek el. A bombázások és a háborús légkör rányomták bélyegüket a művelődési életre, így a tánccsoport tevékenységére is. Néhány évi visszaesés után egy volt táncos, Kucora Borbély Edina és Lázár Dékány Veronka vezetésével újra tömegessé vált a táncházi élet a Petőfiben.


Citerások

A telepesek életében már közismert népi hangszer volt a citera. A zenei tehetséggel megáldottak maguk készítették a hangszert. Már az első táncmulatságokon citeráztak, és a délutáni gyerekbálokban is. Ez a hangszer a szegény emberek hangszere volt. A citera készítése azokban az időkben nem igényelt jó minőségű fát alapanyagként. A faluban több citerás létezett. Névnapok alkalmával, egyéb családi ünnepekkor jó hangulat kerekedett a citerazene mellett, a citera hangja eloszlatta a bút, a bajt, a gondot, lelkierőt adott a holnaphoz. A két világháború között, amikor zenekarok alakultak, veszíteni kezdte a szórakoztatásban betöltött szerepét. Voltak, akik kitartottak e népi hangszer mellett, és egész életükben a húrjait pengetve igyekeztek népszerűsíteni, és megmenteni a feledés homályától. 1975-ben a Petőfi keretében beindult egy új szakosztály azzal a céllal, hogy citerazenekart alakítsanak, hogy megismertessék a faluval azt a hangszert, melynek hangja mellett generációk nőttek fel, tanultak meg táncolni, szórakozni, valamint hogy zenei érdeklődésű fiatalokat tanítsanak meg citerázni, s ily módon megőrizzék azokat az értékeket, amelyeket az előző generációk hagytak rájuk. A Petőfi vezetősége Katona Jánost bízta meg, hogy gyűjtse össze a citerázni tudó muzslyaiakat. Így alakult meg a citerazenekar, amelynek Szilasi Mihály lett a vezetője, aki már több évtizede gyönyörűen citerázott. Tehetségének és munkájának köszönhetően oly művészi szintre emelte a zenekar működését, hogy sok sikeres fellépés után 1975- ben a népzenei fesztiválon aranyplakettet kaptak, majd egy évvel később a Versecen rendezett tartományi népzenei versenyen első helyen végeztek. 1977-ben, a Péterrévén megrendezett tartományi citerazenekar-szemlén külön elismerésben részesültek. Az Újvidéki Rádió és Televízió műsoraiban több alkalommal felléptek, és felhívták magukra a zeneszakértők figyelmét. Ebben a citerazenekarban a következő zenészek citeráltak: Szilasi Mihály, Juhász Ferenc, Barát Béla, Pósa József, Katona János, Bakos József és Lele József. Szilasi Mihály halála után Lele József vállalta a csoport vezetését, amelynek jelenlegi tagjai Lele József, Tripkovic Miroslav, Huszta Antal és Sziveri Sándor. Minden évben sikeresen lépnek fel a Durindón.

A helyi iskola kezdeményezésére a 2004/2005-ös tanévben Lele József citeramester vezetésével megalakult az iskola citeracsoportja. A csoportnak a citerákat az óbecsei származású Micsik Béla hangszerkészítő mester készítette a tartományi kisebbségügyi titkárság támogatásával. A kitartó munkának, a rendszeres próbáknak, a jól


Le le József

összeválogatott szorgalmas diákoknak és tanítómesterüknek köszönhetően az eredmények sem maradtak el a Szólj, síp, szólj! és az Aranycitera vajdasági szintű népzenei versenyeken. Számtalan rangos helyezés a bizonyítéka munkájuk eredményességének. Többször jártak külföldön is, s ezáltal nemcsak a citerazenét népszerűsítik, hanem az iskolát, a művelődési egyesületet és a régiót is. A csoport tagjai: Váci Nándor, Budai Zoltán, Sándor Donát, Lele Brigitta, Süveg Teodóra, Muhi Dániel és Metenkovics Adorján. A lelkes kis csoportot néhány év után a Petőfi Sándor MME karolta fel, mondván, hogy a citerások helye a kultúrház, így ezután Pöngető néven szerepeltek a különböző versenyeken, nagy sikereket aratva.

L e l e J ó z s e f ( 1945- )

1945-ben született Magyarcsernyén. A citera nagy szerelmese, elkötelezettje. Így nyilatkozik erről: „A citera nélkül biztosan másképp alakult volna az életem. Hat-hét éves koromban ismertem meg ezt a népi hangszert a magyarcsernyei Palatinus Sándor tanítómesterem jóvoltából, tőle tanultam a citerázást. A kottát később tanultam meg, amikor Muzslyára kerültem, és tagja lettem a Petőfi Sándor MME-nek. Ez 1980-ban történt, amikor Katona János, aki maga is citerás volt, felkért, hogy kapcsolódjak be a Szilasi Mihály vezetésével működő citerazenekarba. 1985-ben, Mihály bácsi távozása után átvettem a zenekar vezetését, amit azóta sem hagytam abba. Célom, hogy megőrizzük azt az örökséget, amelyet a muzslyai sántalépéses citerázás jellemez - Szilasi Mihály vezette be ezt a jellegzetes muzsikálási módszert. Az itteni citerazenét a citera- szakértők is nagyra értékelik, mert ez csak Muzslyára jellemző. Ezt a fajta citerázást ápolom, és adom tovább tanítványaimnak, mert ennyivel tartozom a citerazenének és az utónemzedéknek.” Józsi bácsi csöndes, kiegyensúlyozott személyiség, mindig önmagát adja a zenén keresztül, önzetlenül, őszintén, ami természetéből, egyéniségéből fakad. Igazi pedagógus: türelmes, hisz a tanítványaiban. Az egyesületben nincs rendezvény, ahol ne lépne fel az ő stílusában, szerényen, mindig a maximumot nyújtva. Évtizedek óta a muzslyai, a délvidéki és az egyetemes magyar kultúra szolgálatában áll. Teszi a földi küldetését, kiáll a magyar szórványkultúra megmaradásáért. A Durindón minden évben sikeresen fellép citerazenekarával és szólistaként is. Számtalan dicsérő, elismerő oklevelet kapott a különböző rendezvényeken. Tudását, tapasztalatát folyamatosan adja át az általa vezetett Pöngető zenekar fiatal tagjainak, akik


közt unokája, a tehetséges citerás és népdalénekes, Lele Brigitta is szerepel. Józsi bácsi tehetségére, sajátos citerázására felfigyeltek a jeles vajdasági citeraszakértők, aminek bizonyítéka, hogy őt kérték fel 2005-ben, képviselje Vajdaságot a budapesti művészeti napokon. 2007-ben megkapta a Petőfi Sándor MME Aranyplakettjét, 2009- ben Muzslya helyi közössége elismerését, 2010-ben pedig, a magyar kultúra napján, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Magyar Életfa díját vehette át.

Szilasi-nap

Szilasi Mihály a múlt század hetvenes éveiben a Petőfi MME keretén belül többedmagával citerazenekart alakított, azzal a céllal, hogy e népi hangszert annak teljes mivoltában megőrizzék a feledés homályától.

1994 óta a muzslai Petőfi Sándor MME minden év februárjában megemlékezik a citerázás első vajdasági mesteréről, Szilasi Mihályról, aki a sántalépéses citerázásról vált ismertté. A Szilasi- emlékestek mottója Sütő András zenéről szóló megfogalmazása lehetne: „Ameddig egy nép énekel, messzire hallatszik hangja.” A nagy muzslyai citeramester tiszteletére megrendezett esten mindig külön meghívottakként vannak jelen leányai (Horváth Irén és Kamenko Rozália). Az est folyamán Vajdaság területéről fellépnek Magyarcsernye, Temerin, Szentmihály, Óbecse, Szenttamás, Kis- orosz, Törökbecse, Horgos, Pancsova citerásai és természetesen a muzslyai kis és nagy citerások, valamint a budapesti citerazenekarok és szólisták. A citerásokat népdalkórus kíséri, vagy maguk a fellépők énekelnek citerázás közben.

Kórusok, ének- és tánccsoportok

A tűzoltótestület jegyzőkönyveiben olvashatjuk, hogy a testület berkeiben dalárda is működött; a muzslyai munkások 1938-ban alakult műkedvelő csoportjában is létezett dalárda; és az 1947-ben létrejött kultúregyesületben, a zenei szakosztály keretében énekkart is alakítottak. Ebben az időszakban a falusi pedagógusok pártfeladatul kapták, hogy felkarolják a művelődési életet a társadalmi, művelődési egyesületekben. Előbb Horváth János iskolaigazgató, majd Gulyás Valéria zene szakos tanárnő foglalkozott az iskola és az egyesület kórusával. Tehetséges diák és felnőtt volt bőven, csak időt kellett találni a próbákra. Alkalmi ünnepekből (állami, párt-,


faluünnep) is volt elég, így fellépésekre sűrűn adódott alkalom. Az elismerések, dicsérő oklevelek bizonyítják a kórusok fellépéseinek színvonalát. A Petőfi kórusa folyamatosan jelen van a vajdasági magyarok legnagyobb kulturális zenei rendezvényén, a Durindón. Rontó Márta zene szakos tanár vezetésével sikeresen szerepelnek a különböző szemléken, találkozókon. A 20 tagú vegyes kórus minden alkalmi ünnepségen fellép.

Rontó Márta vezetésével rendkívüli sikereket ér el a Margaréta énekcsoport is, amely nemcsak a rendhagyó, alkalmi műsorokban lép fel, hanem a kórusok, énekkarok találkozóján is. Nemzeti, vallási ünnepeinken minden rendezvény aktív szereplői, csengő, kiművelt hangjukkal kiérdemlik a hálás közönség elismerését. A csoport tagjai a nagybecskereki zenei középiskola növendékei: Sándor Enikő, Sándor Zita, Süveg Teodóra és Muhi Dániel. A legkisebbek énekcsoportja az Aprókák, amelynek tagjai a helyi általános iskola alsós tagozatainak tanulói. Gyönyörű élmény hallgatni, ha énekelnek. A rendszeres próbák szép eredményeként nemegyszer tértek haza díjjal a Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőről. Ezt a csoportot is Rontó Márta vezeti, aki minden alkalmat megragad, hogy a fiatal tehetségeket felléptesse, ily módon egyengetve a csoport számára az utat a kiteljesedés felé.

A művelődési egyesület keretén belül 2008-ban alakult meg két mazsorett-tánccsoport (egy általános iskolás és egy felnőtt korosztályú). Művészeti vezetőjük Törköly Krisztina. A sok időigényes munka eredménye a számtalan sikeres bemutató, fellépés szűkebb és tágabb pátriánkban, valamint külföldön is. A felnőtt korosztály tagjai: Törköly Krisztina, Madarász Tímea és Kiss Eszter.

A táncdalfesztivál

A Petőfi vezetősége a múlt század kilencvenes éveiben úgy döntött, hogy a fiatal, tehetséges táncdalénekeseket is fel kellene karolnia, helyet és esélyt adni művelődési életünkben a magyar szórakoztató zenének. A Petőfi akkori elnök asszonya, Varga Katalin jóvoltából négy éven keresztül szervezték meg a Petőfiben a táncdalfesztivált, amelyen fiatal énekesek ismert, népszerű szerzeményeket adtak elő. A fesztiválokat júliusban tartották, a nyári színpadon adva helyet, lehetőséget a fiatal fellépőknek. Az előkészítés során komoly csapat dolgozott azért, hogy a fesztivál sikeres legyen. A szakzsűri tagjai Boldizsár Márta zenepedagógus, orgonaművész, népdalénekes, Molnár Ede zenész, Kecskés Sándor zenész (a Szivárvány együttes


tagja), Pongó Lajos, az Újvidéki Rádió producere és Gyémánt Tibor zeneszerző, zenész, énekes voltak. A fesztiválokon a legsikeresebben Kapusi Lídia, Szekeres Zsuzsanna, Liptai Róbert, Tóth Diána, Nagy Zsolt, Kovács Csaba és Rácz Csaba szerepeltek. A muzslyai táncdalfesztivál díjazottjai a temerini táncdalfesztiválról is győztesekként (I., II., III. helyezéssel) tértek haza az ifik és a felnőttek kategóriájában is.

A könyvtár

A könyvtárnak (olvasókörnek) nagy múltja van Muzslyán a település megalakulásától napjainkig. Az első pedagógusok, látva a telepesek iskolai végzettségét, kulturális szintj ét, olvasási igényeiket, úgy próbálták megkedveltetni az olvasást a helybeliekkel, hogy vasárnaponként könyvekből olvastak fel nekik, majd a felolvasások után táncmulatság következett. Ily módon tudták nagyobb számban összehozni a fiatalokat, és népszerűsíteni az olvasást, megkedveltetni velük a magyar szépirodalmat. A könyveket az iskola könyvállományából kölcsönözték.

A tűzoltótestület egyik feladata a könyvtárcsoport megszervezése és működtetése volt. A helyi könyvtárállomány nagyságáról, sokszínűségéről pontos összeírás, kimutatás nincs, mert a használt könyvet vagy hozta valaki a magánkönyvtárából, vagy az iskoláét használták. Amellett a gyakori társadalmi-politikai változások, határ- és hatalomcserék nem kedveztek a kultúrának sem. A Petőfi művelődési egyesület alosztályaként indult be a múlt század ötvenes

L ip ta i R ó b e rt és Kapusi

L íd ia v e n d é g k é n t a

tá n c d a lfe s z t iv á lo n


98 Uo.

éveiben a könyvtárszakcsoport, amely már helyiséget is kapott az új otthon emeleti részében. A szocialista-kommunista világban a nép művelődési szintjének egyik mércéje a könyvállomány nagysága és a könyvtárak sokrétűsége volt. Ekkor a nemzetiségekre külön odafigyeltek, anyaországi behozatallal és hazai kiadók műveivel gyarapították a könyvtárakat. A hetvenes években a Petőfi könyvtárának több ezer kötetes állományát egy könyvtáros működtette, aki könyvbemutatókat, író-olvasó találkozókat, könyvkölcsönzést, irodalmi esteket szervezett a helyi iskola és a lakosság bevonásával. A könyvtár heti három-négy nap tartott nyitva a délutáni és az esti órákban. A látogatók többsége diák, főleg középiskolás volt - ők a házi olvasmányokat, népszerű tudományos kiadványokat keresték. Voltak lelkes helyi lakosok is, akik szerették a könyvtár által kínált olvasnivalót, és a rendezvényekre is eljöttek. A múlt század kilencvenes éveiben a gazdasági válság, az infláció, a délszláv háború teljes mértékben tönkretette a kulturális életet is. Az anyaországból a nemzetiségeknek, így a magyaroknak sem engedélyezték a könyv és egyéb írott művek behozatalát, a szerb hatalom félt, hogy a másfajta információs lehetőségek esetleg veszélyeztethetik a meglévő szerb nemzeti elképzeléseket. A könyvtáros fizetését sem a helyi közösség, sem a városi önkormányzat, sem a városi könyvtár nem tudta biztosítani, így megszűnt a könyvtár működése, és a könyvállomány nagy része eltűnt. 2001-ben a helyi iskola felkínálta azt a lehetőséget, hogy a Petőfi könyvtárának még meglévő könyveit leltározás utáni jegyzékkel átveszi (a központi épület könyvtárába), és a helyi lakosság számára is lehetővé teszi a használatát. A polgárok az iskolakönyvtár könyveit is kölcsönözhetik, mint ahogy a diákok is kivehetnek könyveket a helyi könyvállományból. A lakosságnak a könyvkölcsönzésért nem kell ellenszolgáltatást fizetnie az iskola részére.

A muzslyai olvasók rendszeresen járnak a könyvtárba, ahol több mint 13 500 kötet közül válogathatnak. A 2000 októberében történt politikai változás az országban a könyvbehozatal kérdését pozitívan érintette. Az elmúlt évtized alatt több ezer könyvadomány érkezett hozzánk Magyarországról, ami nagymértékben hozzájárult a könyvtár megújulásához. 2008 óta számítógépes program teszi lehetővé a könyvállomány kimutatását - ez olyan lehetőség, amely megkönnyíti a könyv megkeresését, adatait, útmutatást nyújt az olvasó számára. A diákok továbbra is a legnagyobb igénylői és „fogyasztói” a könyvtár sokrétű szolgáltatásának.98


M egemlékezések nemzeti, vallási ünnepeink alkalmából

A tranzittársadalmakban, mint amilyen a szerbiai is, az emberek erkölcsi, vallási hite megingott, megváltozott, az évszázados értékrendek átíródtak, az egyén és a család is igyekszik megfelelni a fogyasztói, „erősen demokratizált” társadalmi folyamatoknak.Ezért a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület vezetősége a rendszerváltás óta rendszeresen megemlékezik nemzeti és vallási ünnepeinkről. Ezeknek a rendezvényeknek, megemlékezéseknek a célja, hogy a lakosság körében erősítse a nemzeti öntudatot, a nemzet iránti elkötelezettséget, a kereszténység jelesebb ünnepeire való emlékezés erősítse a hitet Istenben és a keresztény erényekben, amelyek gyökereinkre vezethetők vissza. A jelesebb ünnepeinkről való megemlékezések: a magyar kultúra napja (január 21.), emlékezés az 1848-49-es magyar forradalomra és szabadságharcra (március 15.), a májusfa állítása (május 1.), aratóverseny, az aratás kezdetére emlékezve (július első hétvégéje), Szent István-napi kenyérszentelés (augusztus 20.), falunap - búcsú (szeptember második hétvégéje), az aradi vértanúkról való megemlékezés (október 6.), az 1956-os forradalomról való megemlékezés (október 23.), Mikulás-nap (december 6.), karácsony (december 25). Ezeket a megemlékezéseket a Mária szent neve templomban misével egybekötött kulturális, történelmi műsor követi. A nemzeti ünnepeket, megemlékezéseket mindig megtiszteli jelenlétével néhány jeles személy Magyarország K e n y é rs ze n te lé s -

nagykövetségéről, hozzájárulva ezzel a rendezvény ünnepélyességé- au g u sztu s 20 .


hez, nemzeti, történelmi, vallási jelentőségéhez. A nemzeti, vallási ünnepeken a helyi óvoda és iskola diákjai is fellépnek, a tanítók és a tanárok is részt vesznek, így jelképezve, hogy a nemzeti nyelv, a kultúra egy és oszthatatlan, amit nap mint nap meg kell élniük a szórványban élőknek is.

Sziveri János M űvészeti Színpad

M á ju s fa á llítá s

a F e lszab ad u lás

utcában

Csordás G yörgy

a m uzslyai

a ra tó v e rs e n y e n

A muzslai Sziveri János Művészeti Színpad 1992 őszén alakult, s a következő évben, 1993-ban jegyezték be hivatalosan, civil szervezetként. Azóta is folyamatosan működik. A művészeti színpad megálmodója és megalapítója N. Czirok Ferenc moholi születésű, Muzslyán élő író, költő. A színpad azzal a céllal alakult, hogy a huszadik század egyik legnagyobb magyar költője, a muzslai születésű Sziveri János szellemiségét éltesse tovább, maga köré gyűjtse a művészetek valamelyik ágával foglalkozó fiatalokat, és lehetőséget nyújtson nekik tehetségük kibontakoztatására és fejlesztésére.

A szervezet alapító tagjai többek között Tóth Béla, Rácz János, Juhász Illés, Budai Rozália muzslai művészetkedvelők, valamint Csányi Erzsébet irodalomtörténész, N. Kiss Júlia színművésznő, Bogdán Józsefpap költő, Marcsók Vilma magyar szakos tanárnő stb. A művészeti színpad a muzslai Petőfi Sándor MME kultúrházának emeleti részében kapott helyet - egy szűk kis irodahelyiséget - , amely semmilyen vonatkozásban sem felel meg tevékenységének, ezért rendezvényeit a könyvtárteremben, a nagyteremben vagy a


Magyar Ház nagytermében tartja. Az elmúlt huszon-egynéhány év alatt számos irodalmi estet, képzőművészeti kiállítást, filmestet rendezett, nyolc színdarabot vitt színre. A muzslai Zeppelin Rádió működése idején három évig közvetítette M i szél hozott? című irodalmi műsorát, amelynek főszerkesztője N. Czirok Ferenc volt. Hogy a művészeti színpad tevékenysége nemcsak Muzslán, hanem Vajdaságban és a Kárpát-medencében is jelentős, arról pályázatai és a kiadásában megjelenő Sikoly c. irodalmi és művészeti folyóirat tanúskodnak. A Sziveri János Művészeti Színpad 15 alkalommal hirdette meg vajdasági szintű verspályázatát, amelyen fiatal vajdasági, magyar nyelven alkotó versírók vehetnek részt. A pályázat zsűrije immár hatodik éve egyetlen díjat oszt ki - ez pedig a pályázatra beérkezett kéziratok közül a legjobbnak minősített pályamű verseskötetben való megjelentetése. Ezen a pályázaton számos olyan vajdasági fiatal irodalmár részesült díjban, akik azóta is a vajdasági magyar irodalom jeles személyiségei: többek között Danyi Zoltán, Szűts Zoltán, Szakmány György, Virág Gábor, Lennert Móger Tímea, Bencsik Orsolya. Csík Mónika, Terék Anna, Erdélyi Ákos, Czirok Attila és Móra Regina verseskötetei, valamint a Szélnek feszül a táj c. versantológia a pályázat legjobb kézirataiként láttak napvilágot kötet alakjában.

1995 és 2001 között a művészeti színpad hét alkalommal hirdette meg a Bábel című vajdasági szintű esszépályázatot, s jelentette meg évente, kötet alakjában, a díjnyertes esszéket. Az esszépályázatok díjazottjai többek között Szerbhorváth György, Mészáros Zoltán, Sándor Zoltán, Nagy Farkas Dudás Erika, Utasi Csilla.

A Sziveri művészeti színpad 1995 óta foglalkozik könyvkiadással. A fent említett kiadványokon kívül kiadásában több muzslyai irodalmár (Kovács László, Tóth Béla, N. Czirok Ferenc és Czirok Attila) kötete jelent meg.

A művészeti színpad eddigi elnökei N. Czirok Ferenc, Kovács László, Juhász Illés, Sándor Zoltán és Kovács Jolánka voltak.

Muzslyai irodalmárok

S z i v e r i J á n o s (1954-1990) kétségkívül a muzslyai irodalmi élet legmarkánsabb, legismertebb személyisége. Muzslyán járt általános iskolába, Mostarban és Nagybecskereken középiskolába, majd Újvidéken tanult a Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén. 24 évesen Sinkó-díjat kapott. 1980-tól 1983-ig az Új Symposion c. folyóiratot szerkesztette. Viharos időkben volt bátor


sága következetesen kiállni azokért az erényekért, amelyek miatt akkor oly sokan elítélték az egypártrendszerű, kommunista világban. 1985-ben került a Szabadkai Népszínházhoz dramaturgnak.

Szájbarágás című verseskötetéért 1988-ban neki ítélték a Vajdasági Írószövetség évi díját. 1989-ben, már súlyos betegen, családjával Budapestre költözött, s a következő évben, 36 évesen hunyt el. Rövid élete ellenére nagyon termékeny író-költő volt, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a sok verseskötet, amely megjelent életében és posztumusz. Janival közeli ismerősök voltunk, míg Muzslyán élt, közel laktunk egymáshoz, azonkívül a foci is összekötött bennünket. Két egymást követő évben egy csapatban fociztunk a Lehel kispályás labdarúgótornáján az Uá-Uá csapatban, tengerésztrikónk volt (amolyan Popeye-féle trikó). Egy ballábas focista, mint amilyen ő is volt, mindig jól jött a sok jobbos mellett. Fiatalsága ellenére sem féltette odatenni magát a csapat, a győzelem, a siker érdekében. Művei:

Szabad gyakorlatok ( Ú jv i d é k , 1 9 7 7 )

Hidegpróba ( Ú jv i d é k , 1 9 8 1 )

Penge (J o v a n Z iv la k v á lo g a to t t v e rs e in e k fo rd ítá s a , Ú jv id é k , 1 9 8 4 )

Ács József képzőművészeti monográfia (m á s s z e rz ő k k e l, 1 9 8 6 )

Dia-dalok ( Ú jv i d é k , 1 9 8 7 )

Szelídítések ( s z ín m ű , 1 9 8 7 )

Szájbarágás (B u d a p e s t , 1 9 8 8 )

M i szél hozott? (B u d a p e s t , 1 9 8 9 )

Bábel (B u d a p e s t , 1 9 9 0 )

Magánterület (B u d a p e s t , 1 9 9 0 )

M inden verse (p o s z tu m u s z , B u d a p e s t , 1 9 9 4 )

Sziveri János művei (R e m é n y i J ó z s e f T a m á s s z e rk e s z té s é b e n ,

B u d a p e s t , 2 0 1 1 )

Irodalmi munkáját a szakma is értékelte és díjazta. 1974-ben kiérdemelte a nagybecskereki városi könyvtár díját (verseit szerbre is lefordították), 1975-ben Karlóca város Aranypecsét díját, 1978- ban pedig a Sinkó Ervin-díjat kapta meg.

Sziveri János A Kos j e g y é b e n

Tiberis, Pó helyett higgadtan Lúgozza Muzslát a Bega.Én születtem ott - nem Dante, Poe, Lope de Vega.


Gyermekből a felnőtt kifőtt,Akár faggyúból a szappan.Lékelt ladikként haladok,S hulla evez a habban

Kínálom magam, érdes szenet: Csiszolatlanul is ragyog!Eleget rongált féltve a testem - Kellett, ha nem, cserbenhagyott.

Csontig nyilall a fegyelem, Kordában tart, mint folyót a part. Egyengeti a lényegem, amit más varként elkapart.

Levedli majd, alighogy élvezi - akár kedves a selyemruhát - , feltárva tényeit vetkőzi le versem a meddő ornamentikát.

Díszlik a kései cikornya, mint sarkamon a törés.A gyűlölettel leszámoltam, Szemléletnek az kevés.

Tékozlom magamat élveteg, de senki lábához nem rogyok. Születtem a Kos jegyében, gyarapodom - bár elfogyok.

A S z iv e r i-e m lé k tá b la

a k ö ltő szü lő h ázán


K o v á c s L á s z l ó költő, szövegíró 1966-ban született Lukácsfalván. A középiskola után teológiát kezdett tanulni, de abbahagyta, és szakközépiskolába iratkozott. Technikusként dolgozik a nagybecskereki Dijamant Olajgyárban. 1986 óta Muzslyán él családjával (felesége Kovács szül. Ispánovity Ibolya). Középiskolás korában kezdett el verseket írni. Versei vajdasági és magyarországi lapokban, folyóiratokban jelentek meg. Eddig három verseskötete látott napvilágot: A z álmok néha segítenek (1997), Ha rád törnek a szavak (1998) és A z ébren felejtett álmok (1999). Az első a mindszenti Keller Lajos Könyvtár és a muzslyai helyi közösség közös kiadásában, a másik kettő a Sziveri János Művészeti Színpad kiadásában jelent meg. A Történetek című negyedik verseskötete készülőfélben van. Novellákat és humoreszkeket is ír, 1997 óta a helyi Muzslyai Újság felelős főszerkesztője, 1998-tól pedig a Muzslyaiak Klubjának elnöke.

Megzenésített dalszövegeit különböző pop- és rockfesztiválokon díjazták. Szerzeményei együttesek és szólóénekesek lemezein, kazettáin, CD-in hallhatóak. Dalszöveget írt Delhusa Gjonnak, Kapusi Lídiának, Kókai Angélának, Zombori Ervinnek, a Szivárvány, az Atlantic, az MZM, az Anonymus, a Junior együttesnek. Szerzeményeivel 1998-ban a muzslyai Shalom egyházi ifjúsági énekkara az Ezüstcsengőn, a vajdasági egyházi kórusok dalszemléjén a rendezvény győztese lett. A muzslyai Zeppelin Rádióban a Pop-rock időgép szerkesztője volt éveken át.

A helyi társadalmi élet oszlopos tagja, éveken keresztül a helyi tanács tagja, kezdeményezője volt a szlovákiai Muzsla településsel és Ada város egyik helyi közösségével való kapcsolat megteremtésének. Sokoldalú személyiség, és nyugtalan művészi lelkéből fakadóan a kultúra, a művelődési élet megszállottja.

Kovács László K a r á c s o n y r a v á r v a

A karácsony ünnepe fényében élek, háromszázhatvanöt nap kell, hogy odaérjek,Hosszú utakon megyek, míg hazaérek, néha elcsüggedek és néha félek, néha homályban, néha ködben kell mennem, egy cél azért mindig elvezet engem.Ó, milyen sokszor megállna lábam, ha nem járhatnék e szent este


lobogó gyertyafény nyomában.Emberi életünk is gyertyához hasonló, e szép ünnep felé hajló.E földön nincs is szebb cél annál, mint így élni szeretet oltárán, egymásért elégni!Emlékszem, rég volt: gyermeki álmok ösvényein feléd indultak lépéseim.Szeretetlángok róla lobogtak, fenyőn a gyertyák róla ragyogtak, róla zenélt az esti harang, hívott: minden bolyongót, minden árvát és úttalant.Holdfényes hajnal ragyogva virradt, szívem, a szegény, egyszerű jászol, örült, mert volt kit boldogan bezárnia.Ébred a hajnal, a harmatos, s áldott az üde reggeli óra.Magamba szívom a szép ünnep illatát, mint napsugár úgy hat át.S látom a Karácsony Gyermekét, ily kedvessé, ily fehérré, ily széppé változni volna jó.

Muzslya, 1997

T ó t h B é l a képzőművész, költő Muzslyán született 1949-ben, itt is járt általános iskolába. A gimnáziumot Nagybecskereken fejezte be, majd Újvidéken a Képzőművészeti Főiskolán szerzett oklevelet. Nyugdíjazásáig a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskola képzőművészet szakos tanáraként dolgozott. A hetvenes években számos vajdasági művésztelep munkájában vett részt, egyeseknek szervezőjeként is. Élete folyamán több vajdasági városban állított ki műveiből. Kerámiamunkái és festményei Nyugat-Európa számos országába, sőt Kanadába és Ausztráliába is eljutottak. Az említettek mellett még szobrászattal, művészfotózással és vitrázzsal is foglalkozott. A kezdettől tagja volt a Sziveri János Művészeti Színpadnak,

Kovács László


T ó th Béla

valamint a Sikoly irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztőségének (a folyóirat egyik alapító tagja is). Versei és novellái több vajdasági és magyarországi folyóiratban jelentek meg. Írt esszéket, karcolatokat, tárcákat. Anekdotái, amelyeket Muzslyán gyűjtött össze, a Sikoly 11. számában láttak napvilágot, amelyet a Sziveri-színpad Tóth Bélának szentelt. 2006-ban hunyt el Muzslyán.

M e g je le n t k ö te te i :

Elnapolták a holnapot (v e rs e k , M u z s ly a , 2 0 0 3 )

Ha a tenger önmagát megissza, (p o s z tu m u s z k ö te t , g y e rm e k v e rs e k ,

M u z s ly a , 2 0 1 0 )

Az alábbi verse a Ha a tenger önmagát megissza című verseskötetéből való.

Tóth Béla CIPŐFŰZŐ

A cipőfűző nagy találmány Csupa gubanc, csupa ármány Ember legyen az a talpán Ki megoldja mi a talány Húzom, fűzöm, tolom, bököm Egy-két lyukon átkötöm Míg kijön a könyökömön De ha anyu kézbe veszi Egykettőre rendbe teszi Nem is tudom, hol hibáztam A múltkor is bőrig áztam Míg bogozom és befűzöm Összes könyvem kibetűzöm

Muzslya, 2010

N. C z i r o k F e r e n c költő, író 1956-ban született Zentán. Általános és középiskolai tanulmányait Moholon, Adán és Zentán folytatta. 1975-től 1977-ig az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékének a hallgatója. Egy ideig újságírásból élt, volt segédmunkás, színházi szervező és díszletező. Jelenleg szobafestő. 1988 óta Muzslyán él családjával (felesége Czirok Lackó Mária). Versei 1975-től jelentek meg rendszeresen a Képes Ifjúságban, a Magyar

Művelődési élet ■ 215

Szóban, a Híd, az Új Symposion, az Üzenet folyóiratokban, valamint az Újvidéki Rádió irodalmi műsoraiban. Első színjátékát 1984-ben mutatták be Újvidéken. 1992-93-ban néhány művészetkedvelővel együtt megalapította a SZJMSZ-t, amelynek első elnöke is volt.Alapító és szerkesztőségi tagja volt a Sikoly irodalmi és művészeti folyóiratnak (2004-2009). A muzslyai Zeppelin Rádió M i szél hozott? című művelődési műsorát szerkesztette, a rádió megszűnéséig.

M e g je le n t k ö te te i :

Elodázott versek, avagy csendélet kalodával ( M u z s ly a , 2 0 0 1 )

Sorspecsét ( n o v e llá k , M u z s ly a , 2 0 0 3 ) N . C zirok Ferenc

Körhinta, avagy elmeszelt történetek, i l l e t v e Elmeszelt (f)esték (v e rs e k , n o v e l lá k , M u z s ly a -P i l is v ö r ö s v á r , 2 0 0 7 )

N. Czirok Ferenc A MÁLNA ÍZE

Akár gerlice tojása huzatos fészkéből, arcod kihullott emlékemből.Elsőnek ajkadS csókod vörösboros málnaíze. Nika, te édes cafka, én nem cselekszem parancsra! Ápolom pusztító énem nagy rablások idejében. Nyelvem aszalt szilva: néha lázba hoz a gondolat, hogy combod számomra újra kinyílhat.Nyalni kellett volna a fellegeket, önjelölt vezér fenekeket eltaposhat, aki csak kéri, tetteimet csak isten méri!Újra és ismét csak dacolok, vétkem dagad akár penészgomba - élesztő öntudat, eretnek eszme, téves ítélet - a lopott málnasor íze ajkadon ad reményt és értelmet mindennek, ami még jöhet:


posztmodern szolgaság, lázasan hű maradás.

Sá n d o r Z o l t á n író, műfordító, újságíró, szerkesztő Nagybecs- kereken született 1973-ban. Az általános iskolát Muzslyán fejezte be, majd a nagybecskereki Nikola Tesla Villamossági Szakközépiskolában érettségizett. 1998-ban az Újvidéki Egyetem Jogi Karán abszolvált. 2003 és 2004 folyamán a Képes Ifjúság c. hetilap munkatársaként dolgozott, 2004 óta a Magyar Szó újságírója és belpolitikai szerkesztője. 1995 óta tagja a Sziveri János Művészeti Színpadnak, amelynek 2000-től 2007-ig elnöke volt. A 2004-ben indult Sikoly c. irodalmi és művészeti folyóirat alapító főszerkesztője.

A SZJMSZ gondozásában eddig napvilágot látott kötetek közül nyolc Sándor Zoltán szerkesztésében jelent meg. Verseit, novelláit, kritikáit, esszéit, műfordításait vajdasági, magyarországi, erdélyi és felvidéki folyóiratok közölték (Kilátó, Híd, Üzenet, Sikoly, Orbis, zEtna, Kalligram, Tiszatáj, Műhely, M agyar Napló, Kortárs, Bárka, Új Forrás, Magyar Műhely, Irodalmi Szemle, Napút, Du- na-part, Vár Ucca Műhely, Nagyítás, Látó, Helikon, Szőrös Kő, Partium, Muravidék, Ambroozia, ÚjNautilus stb.). Versei, novellái és esszéi kilenc antológiában szerepelnek.

Ö n á l l ó k ö te te i :

Sár (v e rs e k , M u z s ly a , 2 0 0 2 )

A z élőJ. K. - tündérmesék a cinikus és melankolikus J. K.-ról - a világűr gyöngyszemű utasáról ( n o v e l lá k , M u z s ly a , 2 0 0 3 )

A szoba - Jelen(t)ések könyve ( n o v e l lá k , N a g y b e c s k e r e k , 2 0 0 5 )

eMese - Regények regénye (re g é n y , Ú jv id é k , 2 0 0 6 )

Az Egy marék bél című, muzslai vonatkozású novelláját beválogatták a Magyar Napló gondozásában megjelent A z év novellái 2008 c. kiadványba. 2010-ben a Magyar Szó munkaközösségében megkapta az Év Újságírója díjat.


Sándor Zoltán I t t -h o n , o t t h o l ?

P. R.-nek, ajóbarátomnak

Mondd barátom évek emlékét mindhiába őrzöm-őrlöm magamban romlott-bomlott időfalak mögött zárt képed mintha eltűnne az újhold ízével régen volt már hogy kezet fogtunk emlékszel utoljára az utcán futottunk össze némán csodálkoztamitthon vagyok - mondtad úristen mennyire idegen most szó a gondolat hogy otthonodnak mondod füvét-utcáit Kiskunságnak de monddemlékszel-e Muzslya-poros papucsainkra a vizespuskákkal felelevenített bolmáni csatára eszedbe jutnak-e nyelvbotlások - ma már csak szerbizmusokat hallani utcánkban-utcádban én még őrzöm itthonod mert míg ver a szív emlékszik és a föld sem felejt

Sán dor Z o ltá n

K o v á c s J o l á n k a író, műfordító 1958-ban született Nagy- becskereken. Születése óta Muzslán él. Az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén szerzett oklevelet. Tizenhét évig magyar szakos tanárként dolgozott az erzsébetlaki Testvériségegység Általános Iskolában, majd két évig a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskolában magyarnyelv-ápolást tanított szerb tannyelvű tagozatokon. 2000 óta a muzslyai iskola könyvtárosa. Időközben, nyolc évig, a nagybecskereki Mezőgazdasági Középiskolában, a


Műszaki Iskolában és az Uroš Predić Vegyészeti és Élelmiszer-ipari Középiskolában tanított magyar nyelvet.

1994-ben kezdett újságíróskodni: négy évig a B á n á ti Újság (a H é t N ap melléklete), majd öt évig a Családi K ör munkatársa volt. A muzslyai Zeppelin Rádió fennállása alatt négy évig szerkesztette a K örtem uzsika című gyermekműsort. 1993 óta tagja a Sziveri János Művészeti Színpadnak; tizenöt évig volt titkára, jelenleg a szervezet elnöke (2009 óta). Tagja a Sikoly c. irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztőségének, és a kezdetektől a folyóirat lektora is.

Kovács Jo lán k a Novelláit, műfordításait eddig a M agyar Szó K ilá tó c. irodalmimelléklete, a H é t N ap c. hetilap, a Sikoly; az Á tkelő , a M űhely , a P a rtium , az Új Forrás, az A ranypor c. magyarországi; a Szőrös K ő c. felvidéki; a L á tó és a Várad c. romániai folyóiratok, valamint a K njiževne novine , az U laznica , a M a jd a n és a Polja című, szerb nyelvű irodalmi folyóiratok közölték.

Kovács Jolánka M e g y e k a f e l h ő k b e

A mama megint órákig rakodott, felmosta a konyhát, aztán rám kiabált, hogy most ne gyere be, látod, hogy minden vizes. Ebből már tudtam, hogy jön. Büdös kölniszaga van, meg izzadságszaga, végigfut a hideg a hátamon, amikor lehajol hozzám, és a kemény, nedves bajusza az arcomhoz ér. „Mit csinálsz, kölök?” - szokta kérdezni, de én soha nem felelek neki.

Amikor a mama behív ebédelni, azonnal hullámozni kezd valami a hasamban, és mire leülök az asztalhoz, már kész, össze kell görnyednem a széken, úgy megfájdul a hasam ettől a hullámzástól. „Húzd ki magad, és fogd a kanalat!” - mondja a mama, és úgy néz rám, mintha szégyellné, hogy olyan görbe a hátam. A kölniszagú nem szól semmit, csámcsogva kanalazza az ételt, a paprikás zsír a bajszára tapad, közben meg a mamára vigyorog. Nagy, kerek szemei vannak, és azokkal úgy nézi a mamát, mintha őt is meg akarná enni. Ilyenkor az egész konyha kölniszagú, még az ebéd is, annyira, hogy alig tudok lenyelni belőle egy-két kanállal. A vége mindig az, hogy inkább tejet kérek a mamától. Ekkor ő nem veszekszik velem, hanem gyorsan megmelegíti és ideadja.Én meg fogom a bögrét, és gyorsan kimegyek. A mama csak


annyit szól utánam mindig, hogy: „Ne menj messzire!” Úgy mondja ezt, mint egy rövid verset, amit már fejből tud.

Aztán, amíg a kölniszagú itt van, nem is megyek be. De ma muszáj volt, hogy szóljak, mi lesz a pulykákkal, mert nagyon sötétedik az ég.

Nem megyek be többet. Én többet nem is megyek haza.Mert amikor ma benyitottam a konyhába, láttam, hogy

a mama hajában nincs benne a piros csat, amivel mindig összefogja a szép hosszú, szőke haját. A kölniszagú a széken ült, a mama pedig előtte állt, és a haja egészen betakarta a kölniszagú fejét, amivel teljesen belebújt a mama blúzába. Azt is láttam, hogy az egyik keze csak könyéktől látszott ki a mama szoknyája alól. És nem tudtam hirtelen, hogy most melyikük fuldoklik, és azt se, hogy mitől, mert mindketten olyan furcsán lélegeztek. Észre se vették, hogy az ajtóban állok.

Most megyek a felhőkbe, biciklivel. Csak nem jó a pedálom. Pedig nagyon kell sietnem, hogy odaérjek, amíg a felhők lent vannak a földön. Jó sötét, fekete felhők, úgy néznek ki pont, mint Éjország. Oda, aki bement, többet ki nem jött soha! Én se jövök ki többet a felhőkből. Mert ha reggelre megvilágosodnak, már fönt lesznek az égen.A világos felhők mindig fönt vannak. De ezek, ahogy reggel fölszállnak, már visznek engem is, mert most belebiciklizek az egyikbe.

Kereshet a mama.

C z i r o k A t t i l a költő 1988-ban született Nagybecskereken. Muzslyán járt általános iskolába, majd a nagybecskereki Nikola Tesla Építészeti és Villamossági Középiskolában érettségizett elektronika szakon. 2006 óta publikál, versei a Magyar Szó Kilátó című irodalmi mellékletében, a Sikoly irodalmi és művészeti folyóiratban, a zEtna internetes irodalmi oldalon, a Képes Ifjúságban, a magyarországi Muravidék és Műhely, valamint a felvidéki Szőrös Kő c. irodalmi folyóiratokban jelentek meg. 2007-től a Sikoly folyóirat webmestere. A SZJMSZ 13. verspályázatának 2009. évi első díjasa.

M e g je le n t k ö te te :

M uzslátólM edina (v e rs e k , M u z s ly a , 2 0 0 9 )


C z i r o k A t t i la

ÉS Ú JR A J Ö N A Z Ö R Ö M

felforr ereimben a megnyugvás kifut akár bögréből a tej leterít az ellentmondás: arcod érintéséért vágyódom elnémul bennem elégedett sóhajod mint nagytakarítás után pihensz még valahol elmémben de már feladtalak letisztult múltunkról a maszlag először szerelmesek voltunk majd áldozat és kivégző-osztag már nem borzong bőröm közelségedtől párnámon arcodnak düh-ráncai makacsul kapaszkodnak egymásba szíveink érintetlen szálai

A Sikoly irodalmi és művészeti folyóirat

Az irodalmi és művészeti folyóirat megjelentetését már a megalapítás első éveiben kezdeményezte a színpad vezetősége. Objektív okok miatt csak egy évtizedes működés után vállalták azt a kihívást, amelyet egy ilyen vajdasági vagy annál is szélesebb körű (Kárpátmedencei) folyóirat kiadása követelt. Az irodalmi folyóirat azt az űrt próbálta, próbálja betölteni, amely e térségben az irodalmat kedvelők körében jelentkezett, jelentkezik. Mivel a művészeti folyóirat iránti érdeklődés - az olvasótábor nagysága - is korlátozott, akárcsak azoknak a száma, akik íráskészséggel, tehetséggel rendelkeznek, ezért kellett munkájukba bevonni egész Vajdaság területéről az irodalom kedvelőit. A Sikoly nyitott, multikulturális jellegű, amelyben helyet kapnak a már befutott irodalmárok és a szárnyukat bontogató tehetségek, akik számára szinte létfontosságú, hogy műveiket közöljék. A folyóirat évente négyszer jelenik meg, olykor a benne közölt alkotások egy-egy téma köré csoportosulnak. Az irodalmi alkotásokat általában fiatal, tehetséges képző- vagy fotóművész alkotásaival gazdagítják, illusztrálják. Nyolcadik éve, hogy folyamatosan megjelenik a művészeti színpad gondozásában. Az elmúlt időszakban 26 szám jelent meg, időnként helybéli gyűjtők régi fotóival illusztrálják. A Sikoly főszerkesztője Sándor Zoltán, a

C zirok A tt ila


szerkesztőség tagjai Csík Mónika, Szögi Csaba, Kovács Jolánka és Czirok Attila.99

Grafikai Műhely

A helybéli képzőművészek folyamatosan teremhiánnyal küszködtek, ekkor Rácz János helybéli képzőművésznek támadt egy ötlete, miszerint a képzőművészek a vállalkozók helységeiben állítsák ki az alkotásaikat (kirakattárlat formájában), olyan helyeken, ahol több ember megfordul. Így több alkalommal a helyi cukrászdában (Besir - Pista), a Varijant főutcai üzletében, az Elegancia fodrászszalonban (amelynek Szekula Ilonka a tulajdonosa), a Norma fodrászszalonban, a muzslyaiak egyesületében állították ki alkotásaikat. A lakosság, különösen a művészek, megkülönböztetett figyelemmel fogadta a nem mindennapi tárlatot. Megközelítőleg negyven fiatal amatőr állította ki alkotását ilyen formában. 1980-ban megszűnt az Ifjúsági Művésztelep, az utána keletkezett űrt próbálta betölteni a Grafikai Műhely. Az egyik kiállításon látható a sokrétűség, tarkaság, ami a művészeti technikát illeti, ez is ékes bizonyítéka annak, milyen sokan foglalkoztak a művészetek valamilyen formájával. A 2001 márciusában megrendezett, Madarak változatai című tematikus kirakattárlaton a Varijant üzlethelyiség kirakatában a következők állítottak ki: Emler Julianna - makramé, Galcsik Ilona - faliszőnyeg, Duric Piroska - varrottas, Hallai Mihály - komputertechnika, Kónya-Kovács Otília - Láthatatlan madár, Kozsokár Tibor - intarzia, Orc Melinda és Kószó Valéria - színes műanyag applikáció, Osztermann Károly - intarzia, Palatinus Aranka - gobelin, Papp Péter - tempera, Szarvák József - hegesztett vas (térplasztika), Tóth Béla - komputertechnika, Varga Krisztina - zsírkréta, Rácz János - gipsz, fa, réz dombormű, valamint fémapplikáció. A helybélieken kívül érkeztek kiállítok Óbecséről, Szabadkáról, Budapestről, Nagy- becskerekről, Újvidékről, Padéról. A kirakattárlat egy folyamatos kiállítási kategória, ahol egy-egy témában különböző technikákkal készült alkotásokat állítanak ki üzletek, szalonok kirakatában. Ezt a kiállítási formát úgy lehetne nevezni: a kiállítások sajátos muzslyai megnyilvánulása. Ez a kiállítási mód szorosan kötődik a mai felgyorsult életformához, a fogyasztói társadalom igényeihez, idejéhez, elvárásaihoz, közelebb hozva a művészeteket az emberek mindennapos világához, életéhez.100

S IK O L Y20-21. SZÁM 2009. ÖSZ-TÉL

i wm

A S iko ly fo ly ó ira t

e g y ik p é ld á n y a

99 Uo.100 Uo.


MAKK - Muzslyai Amatőr Képzőművészek Klubja

Muzslyán művészi tehetségekből sohasem volt hiány. A múlt század hetvenes éveiben egyesületben működtek a képzőművészek. Egy- egy képzőművészeti tábor befejezésével, alkalmi ünnepeken állították ki alkotásaikat. Munkájuk idővel alábbhagyott. A kilencvenes évek végén kezdetét vette egy újabb szerveződési forma. Azok, akik egyesület keretében szerettek volna alkotni, már meglévő alkotásaikból kiállításokat rendeztek a Petőfi MME előcsarnokában, a helyi közösség épületének folyosóján. Ezekkel a kiállításokkal felhívták magukra a közösség figyelmét. 2000-ben a helyi közösség tanácsa támogatta a képzőművészek újraalakulására tett kezdeményezést, és helyiséget biztosított számukra. Még abban az évben, augusztus 22-én megalakult a MAKK, a Muzslyai Amatőr Képzőművészek Klubja, amelynek alapító tagjai Sziveri Peho Mária, Juhász Kornélia, Sziveri Ferenc, Szarvák József, Pancic Ivan, Osztermann Károly és Hallai Mihály. A MAKK elnökévé Hallai Mihályt választották, aki a mai napig végzi az elnöki teendőket. A helyi közösség tanácsa anyagi támogatásának köszönhetően az év (2000) decemberére felújították a Petőfi MME kerthelyiségének épületét, és a muzslyai amatőr képzőművészek már be is költözhettek otthonukba. A vezetőség célja a tagság toborzása, a fiatalok képzése és a munkába való bevonása. Az elmúlt tíz év alatt a tagság száma 130-ra gyarapodott. A legfiatalabb tag 1996-ban született, a legidősebb 1936-ban. Fennállásuk óta 44 tárlatot szerveztek, amelyeken 1300 alkotást állítottak ki Muzslyán, Nagybecskereken és más helységekben is. Több alkalommal szerveztek festőtábort kezdőknek és haladóknak, amelyek alkalmával ismert festőművészek foglalkoznak a táborban részt vevő amatőr képzőművészekkel. Minden festőtábort alkalmi kiállítás követ. Az egyik legnagyobb megmozdulásuk a falu napjára - a búcsúra - rendezett utcai festés, ahol az iskola diákjai több méter hosszú vászonra készítenek egy közös képet, és ezt az alkotást a helybeli iskolának ajándékozzák.

Fotózás

A fotózásnak Muzslyán mindig voltak kedvelői, akik szórakozásból, dokumentálás céljából vagy hivatásból fényképeztek, művészfotókat készítettek, vagy régi fotókat gyűjtöttek. A település kialakulásának éveiben kevés fénykép készült, amelyek ennek az időszaknak a korhű dokumentumai lettek volna. Főleg családi, egyházi vonat-


kozású képeket készítettek azok a nagybecskereki fényképészek, akik alkalomadtán megjelentek Muzslyán. A közelmúltból sok Muzslyával kapcsolatos fénykép fennmaradt. Palatinus Arankának több száz fényképből álló, régi időket megidéző gyűjteménye van.Már többször kiállította ezeket a fényképeket egy-egy esemény kapcsán. Gyűjteménye darabjait időnként a Muzslyai Újság közli, és a Sikoly c. folyóirat 25. számát is ezekkel a fényképekkel illusztrálták.

Az első fényképészstúdió Muzslyán a múlt század hatvanas éveiben nyílt meg az akkori községháza épületében. Sajnos, csak rövid ideig m űködött. 1979-ben Mezei József (Döni) családi H a lla i M ih á ly

házában Foto Mezei néven fotóstúdiót nyitott. Éveken át ő volt a falu fényképésze, aki szinte minden falurendezvényen megjelent, és felvételeivel megörökítette az eseményeket. Tóth Béla képzőművészet szakos tanár művészfotózással foglalkozott. Kormányos Illés műszaki szakos tanár éveken keresztül tanította fotózásra és művészfotók készítésére az iskola diákjait. Jelenleg ugyanezt Simon Ferenc tanítja az iskolában. A falut és az egyházat illetően Kovács István volt a fényképészet nagy elkötelezettje. Deák Róbert, miután Mezei József elhunyt, átvette a fotóstúdió vezetését, és minden jelentősebb eseményen fényképez, ugyanakkor ő a helyi iskola fényképésze is: csoportképeket készít a tanulókról, albumokat kreál a végzős nyolcadikosok fényképeivel. Művészfotózással is foglalkozik.2006-ban Zajecarban, a rockfényképek II. nemzetközi kiállításán egyik művészfotójáért ezüstérmet érdemelt ki.

Pancic Ivan, a Muzslyai Újság fotóriportere nemcsak dokumentálás céljából fényképez, hanem a természet nagy szerelmese is, ezért művészfotókat készít a növény- és állatvilágról. Több tíz egyéni kiállítást szervezett már Muzslyán és Nagybecskereken, sőt külföldön is. Sok elismerést, díjat érdemelt ki művészfotóiért. 2006-ban, a Boldogasszonyfalván (Gospodincin) megrendezett VIII. Pávatoll nemzetközi etnofesztiválon két díjat kapott: a földművelés témában aranyérmet, a virág témában bronzérmet. Kónya-Kovács Otília újságíró a Muzslyai Újság, a Családi Kör és a H ét Nap fotóriportere.Képei Muzslya helyi közösség honlapján is megtalálhatók. Fényképeit, amelyek helytörténeti szempontból is nagy jelentőségűek, több alkalommal minősítették a nap fotójának. Janez atya (Jelen Janez), a helyi lelkipásztor is lelkes fotózó: az interneten több ezer fényképből álló kollekciója látható. Rontó László matematika szakos tanár szinte minden kulturális eseményt megörökít a faluban, emellett rajong a természetfotózásért is.


D eák R ó b ert - Foto

D eák

Dokumentumfilmet Balázs János készített a település legfontosabb eseményeiről. Videofelvételeket a helybeliek közül Kósa Zoltán, Révész Ernő, Deák Róbert, Mezei Irén és Bajtai Ilonka készít.

Muzslyaiak Klubja

Az idők során különböző társadalmi-politikai-gazdasági okokból, a jobb élet reményében több százan vándoroltak el Muzslyáról külföldre. A helyi vezetőség mindig is szeretett volna kapcsolatba lépni volt polgártársaival, hogy nyilvántartást vezethessen róluk: hol telepedtek le, hány muzslyai él azon a kontinensen, országban, városban, ahová kitelepültek, hogyan érvényesültek az új környezetben, milyen kapcsolatban állnak a környezetükben élő volt muzslyaiakkal.

A Muzslyaiak Klubja 1999 decemberében alakult meg, a helyi közösség tanácsa és a Muzslyai Újság szerkesztősége kezdeményezésére. Az alapító tagok Kovács László, Lévai Ferenc, Szabó Béla, Ispánovics István, Palatinus Aranka és Hallai Zoltán. A klub létrejöttének és működésének céljai az alapszabályzatban olvashatók: településünk múltjának feltárása, kapcsolatfelvétel az elszármazottakkal, a helybeliek és a kivándoroltak tájékoztatása a Muzslyai Újságon keresztül, a helyi fiatalok felkarolása, kapcsolatteremtés más településekkel, a Muzslyáról elszármazottak találkozójának évenkénti megszervezése. A klubnak köszönhetően jö tt létre a testvér-települési kapcsolat Ada I. helyi közösségével és a szlovákiai Muzslával. A szervezet folyamatosan tartja a kapcsolatot a magyarországi Mindszent város civil szervezeteivel. A Muzslyaiak Klubja2003-tól a Muzslyai Újság alapítója és kiadója is. Keretében alakult meg 2000-ben a Teleház.

A Muzslyaiak Klubjának elnöke Kovács László, alelnöke Ispánovics István, titkára Gera Veronka.101

Teleház

Az informatikai világ megjelenése új szolgáltatási lehetőséget hozott a mindennapi életünkbe. A múlt század kilencvenes éveinek elején, amikor itt, a Balkánon a délszláv háború dúlt, sokak számára teljesen ismeretlen volt még a számítógép, a laptop, az internet. 1999-ben kereste fel a muzslyai helyi közösséget a Szerbiai Teleházszövetség elnöke, Verbászi András, és a magyarországi teleházszövetség támo-

101 Uo. gatásával kezdeményezte a Teleház beindítását Muzslyán (ahogyan


Vajdaság más magyarlakta településein is). A Teleház a Muzslyaiak Klubja keretében jött létre, és pályázat útján néhány számítógépet, nyomtatót, fénymásolót és fényképezőgépet kapott. Rendszergazdái 2000-ben Pálfi Szilveszter és Zombori Tibor voltak. A helyi közösség biztosította a helyiséget, és fizette a rezsiköltségeket. Ez volt a pályázaton nyert támogatás önrésze.

A Teleház a Muzslyaiak Klubjában kapott helyet. Egy új világ nyílt meg akkor a helybeli polgárok, mindenekelőtt a fiatalok előtt. Informatikai képzések indultak kezdőknek és haladóknak, lehetőség adódott munkavállalások alkalmával a kötelező számítógépes alapismeretek elsajátítására, a világhálóra való rákapcsolódásra. Időközben a pedagógusok részére is több alkalommal szerveztek ingyenes képzéseket, hogy a magyar pedagógustársadalom se maradjon le e képzés tekintetében. Néhány éve Sztojkó József működteti a Tele- házat, amelynek állománya megújult, számbelileg gyarapodott. A muzslyai Teleház már új programokat kínál, mint amilyen az EU-s szabványok szerinti ECDL-tanfolyam.

Amatőr Szakácsok és Hagyományápolók Egyesülete

„Az egyesület megalakítására már tíz évvel ezelőtt volt kezdeményezés” - mondja Gregus József, a szervezet első és jelenlegi elnöke. Idestova kilenc éve működnek, de hivatalosan bejegyzett formában csak 2007-től. Az alapítókat az a cél vezérelte, hogy őseik hagyományait, amelyek a természethez (földművelés, terménybetakarítás), az

A M u z s ly a ia k K lub ja


állatokhoz (pásztorkodás) és az emberekhez kötődnek, nem szabad elfeledni. Az idetelepültek többsége mezőgazdasággal foglalkozott, így nagyon sok szokást, hagyományt hagytak ránk. Ez kötelezi az egyesület tagjait, hogy a mai emberek rohanó életmódjában helyet, időt, módot találjanak a kihalófélben levő szokások, hagyományok, értékek átadására. Elődeink hagyományainak megőrzése érdekében az Amatőr Szakácsok és Hagyományápolók Egyesületében a következő alosztályok működnek:

- a m a tő r s z a k á c s o k ,

- k a n c s ik á s o k ,

- v ő fé ly e k , k o s z o rú s lá n y o k ,

- h a g y o m á n y o s a r a tó k ,

- n a g y a n y á in k k a lá c s a i,

- n ó ta k e d v e lő k .

Ezekben a szakosztályokban foglalkozni tudnak mindazzal, ami valaha elődeink életét jellemezte, és a hagyományokat, szokásokat úgy igyekeznek bemutatni, ahogyan 80-100 évvel ezelőtt valós volt. Fontos számukra, hogy gyökereinken keresztül bizonyítsák, van múltunk, jelenünk, és ezen értékek átmentésével lesz jövőnk is. Az elmúlt nem egész tíz év alatt egyik céljuk az volt, hogy minél tömegesebben kapcsolják be a fiatalokat, a gyerekeket is egy-egy alosztály tevékenységébe. Mert ha kicsi koruktól bevonják őket, akkor a gyerekekkel a családjuk is eljön, és így bővül az egyesület tá-

A T e le h á z b e lü lrő l

■ M űvelődési élet ■ 227 ■

mogatóinak száma. Évente, április közepén rendezik meg a Muzslyai lakodalom nevű rendezvényt, egész sor kísérőprogrammal (meny- asszonyiruha-bemutató, nemzetközi vőfélytalálkozó, bográcsosfőző verseny, képzőművészeti kiállítás). Másik, immár hagyományossá vált rendezvényük a Muzslyai nyár, amelynek alkalmával felidézik, hogyan is arattak, szórakoztak, nótázgattak és étkeztek elődeink nyaranta, a harmadik pedig a Pásztornap, amelyre november elején kerül sor, kísérőrendezvényekkel egybekötve (nagyanyáink kalácsai, házipálinka-verseny, kancsikakiállítás, kancsikabemutató, pörköltfőző verseny).

„A faluban hiányoljuk a tájházat, ahol meg lehetne őrizni azokat a bútorokat, edényeket, ruhákat, szerszámokat, amelyek régi házak padlásain még megtalálhatók. Igaz, hogy a mi kis helyiségünkben a falakat ezekkel a tárgyakkal díszítettük, és az iskolában is van egy etnoszoba, de ezek nem ölelik fel azokat az értékeket, amelyeket egy vert falú etnoházban elhelyezhetnénk. Nem nyugszom, amíg a tájházat létre nem hozzuk” - mondja Gregus József.

Muzslyai lakodalom

A családalapítás törvényes, hagyományos, intézményesített formája a házasságkötés. A lakodalom talán a legrégebbi hagyományok egyike Muzslyán is. A település kialakulásától egészen máig a lakodalmi szokásokra is hatottak a gazdasági-kulturális változások. Bármennyire is igyekezett a család, a rokonság hagyományos lakodalmakat szervezni, az idő által diktált „újdonságok” kikezdték ezt, akár kölcsönhatásként is (más nemzetek szokásai). Ezért szervezik meg a hagyományápolók évente a Muzslyai lakodalmat. Valamikor

G regus József

D ohar F erenc és Szőnyi

Jó zse f 1 9 3 8 -b a n

M u zs lya i la k o d a lo m

1 9 6 2 -b ő l. B alró l

jo b b ra : Takács Is tv á n ,

H a lla i B e r ta la n ,

H a ta lá k J ú lia , a

m e n ya ss zo n y , G yöm bér

J ú lia , a v ő le g é n y , Fejes

P á l, Kiss J ú lia , Fejes

János és V a rg a János


az udvarban vagy az utcán állítottak hatalmas sátrat a lakodalom alkalmával, és volt, hogy két napig is mulatoztak (szombaton 11 órától egészen vasárnap estig). A mai lakodalmak időtartama lerövidült (szombat 13 órától vasárnap hajnalig tartanak).

A hagyományápolók által megrendezett hagyományos muzslyai lakodalmat kísérőrendezvények gazdagítják. A lakodalom előtti vasárnap fiákeren, vőfélyekkel hívogatnak. A hívogatást követő szombaton a vendégek a násznéppel a hagyományápolók épületétől (amely a községháza mellett van) a nagyutcán vonulnak végig zeneszó mellett a muzslai Petőfi Sándor M M E nagyterméig, ahol reggelig tartó mulatozás következik a fentebb már említett kísérőrendezvényekkel egybekötve.

Pásztornap

Az Amatőr Szakácsok és Hagyományápolók Egyesülete minden év novemberének második szombatján rendezi meg a Pásztornapot, ugyanis régen a pásztorkodás október 28-ával, vagyis Dömötör napjával ért véget. A külső gulyát behajtották, az állatokat nem hajtották ki tovább a legelőkre. A mai állattartás inkább belterjes, és a pásztorkodás klasszikus formája megváltozott. A Pásztornap, amely rendezvények sorozatából áll, különösen a gyerekek és a fiatalok számára érdekes, hisz a mai informatikai világban vajmi keveset tudnak ezekről a hagyományokról. Kora reggel a helybeli kancsikások durrogásával kezdődik ez a hangulatos nap. Ezt követi a kulturális műsorokban részt vevők felvonulása a meghívott vendégekkel, a hagyományápolók épületétől a muzslai Petőfi Sándor MME kerthelyiségébe. A nagyteremben kerül sor a nagyanyáink kalácsainak

K ancsikások a m uzs lya i

P ászto rn ap o n


kiállítására (10-20 résztvevővel), a képzőművészek kiállítására, valamint a házipálinka-versenyre (10-15 résztvevővel). A szabad ég alatt zajlik a gulyásfőző bográcsos verseny (15-20 résztvevővel). A délutáni órákban van soron a kancsikások bemutatkozása (amely nemzetközi jellegű: Szlovéniából, Szerbiából és a környező falvakból is vannak résztvevők, összesen mintegy harmincan). Este kerül sor a kultúrműsorra, majd bemutatókkal egybekötött táncmulatság következik. Az est keretében a bírálóbizottságok kihirdetik a különböző műsorszámokban elért eredményeket, és kiosztják a győzteseknek az elismerő okleveleket, serlegeket, ajándékokat. A táncmulatságon tombolát is lehet venni, a főnyeremény általában egy birka. A mulatság hajnalig tart, jó hangulatban.102

Zenészek egyesülete

A muzslyaiak nehéz életkörülményeik ellenére is mindig jól és nagyokat tudtak szórakozni - talán épp ezzel próbálták legalább egy időre feledni sanyarú sorsukat, sok esetben kilátástalan helyzetüket, de mindig talpon tudtak maradni. A Torontál hetilap 1892. június 30-ai számában, Péter-Pál napján a telepre látogató újságírók a következőket írták: „Végre bemegyünk a nagyvendéglőbe. O tt aztán van élet. A fiatalság a nagyteremben járja a csárdást, igazi magyar cigány muzsikája mellett, annyi illemmel és szolidsággal, amennyit az összes elit bálokon fel nem fedezhetni. A nép pedig tovább tán- 102 Uo.

A h a g y o m á n y á p o ló k

székháza


col. Úgy se tart már sokáig. Péter és Pál napján kezdődik az aratás, akkor aztán vége a mulatságnak.” A helyi önkéntes tűzoltó-egyesület jegyzőkönyvéből tudhatjuk, hogy a múlt század húszas-harmincas éveiben a Papp, a Prágai és a Kálmán zenekar szórakoztatta a helybelieket a bálokban, táncmulatságokon, lakodalmakban. Ismertebb zenészek, akiknek nevei a jegyzőkönyvekben olvashatók: Horvát Mátyás, Horvát János, Juhász Károly, Jankó Károly, Lackó György, Pópity Mihály, Pósa György, Sziveri József, Tápai Ferenc, Kasza Illés.

1954-ben már létezett a fúvósok zenekara, amelynek karmestere Jazsek Ferenc, tagjai pedig Budai Ferenc, Duga Mihály, Lackó Antal, Lakatos András, Kátai István, Kapás Sándor, Répási János, Kósa Péter, Kurunci Péter, Nagy Mihály, Márton József, Tóth Mihály, Sziveri Ferenc, Sütő Péter, Varga János és Vörös Mátyás voltak. A hatvanas-hetvenes években fiatalokkal bővült a fúvószenekar. Ebben az időben több szemlén vettek részt, és nemcsak Muzslyát, hanem Nagybecskereket is ők képviselték, ami azt jelentette, hogy a Bánságban ők voltak ebben a „hangnemben” a legjobbak. Az új nemzedék képviselői: Prágai István, Kátai Mihály, Lakatos György, Sütő István, Boldizsár Károly, Kurunci József, Lénárt József, Sövényházi Lotár, Pálfi József, Tápai József, Svarc Miklós, Sziveri Géza, Törköly András, Sütő János, Fodor Vendel és Fülöp József. Karmesterük Feketics Ferenc volt.

1955-ben történt kezdeményezés egy dzsesszzenekar megalakítására, a következő tagokkal: Nagy Mihály (fúvós hangszer), Lakatos András (dobok), Kaip János (harmonika), Kónya István (gitár) és Budai Ferenc (klarinét). A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben Muzslyán a zenekarok három fajtája működött. A lakodalmi zenekarok lakodalmas zenét, csárdást, szórakoztató dalokat muzsikáltak (Pósa György, Dobrovolyszki József, Kocsisok, Szabók, Rácz Ferenc zenekara, Orbán zenekar). A könnyűzenei, szórakoztató számokat játszó zenekarok a Zsíros Kenyér, a Spektrum, a Délibáb, a Mákvirág, a Radno Vreme, az Ad Hoc, a Combo 6, a Junior, az MZM, az Új Hullám, az Atlantic, a Buzogány, az Orion, a Háromszög, az Anonymus, a Koktél és a Szivárvány voltak. A sok együttes közül a Szivárvány együttes éveken keresztül (1986-tól 2003-ig) a vajdasági magyar muskátlizene meghatározó zenekara volt. A Szivárvány tagjai bejárták a fél világot, olyan országokba is eljutottak, ahol a muzslyai magyar kivándorlók népesebben voltak jelen. Az együttes kitűnő zenészekből állt össze, kiváló énekesük a show-készséggel is felvértezett Justin Tamás volt. Zenéjükben a dallamosságra és a lendületességre helyezték a hangsúlyt, bármilyen zenei kategóriá-


ról is volt szó. Elsöprő sikereket arattak számos lemezükkel és hét kiadott albumukkal (Lehoznám néked a csillagokat című albumuk aranylemez lett, 50 000 példányt adtak el belőle). Működésük alatt több felállásban léptek fel, legsikeresebben a következő összetételben: Justin Tamás - ének, Losoncz Tibor - billentyűs hangszerek, Kecskés Sándor - gitár és ének, Táborosi György - basszusgitár, hegedű és ének, Tóth Árpád - dobok. Számtalanszor szerepeltek televízióban, rádióban, koncerteken, mindannyiszor nagy sikerrel.

Hagyományápoló muzslyai zenekar a Torontál, amely 1997- ben alakult. Tagjai: Csányi Zoltán - bőgő, Barna István - hegedű, Boldizsár Csaba - brácsa, Rácz Elvira - hegedű és Kurunczi Andor - hegedű. Idővel Csányi Zoltánt bőgőn Sándor György váltotta fel. Sokszor felléptek a Durindón és a Gyöngyösbokrétán, de más népzenei vetélkedőkön, népzenei összejöveteleken és külföldön is. Eredeti népzenét játszanak, nagy sikerrel.

2002-ben Tóth Árpád (a Szivárvány együttes dobosa) kezdeményezésére megalakították a Zenészek és Énekesek Egyesületét azzal a céllal, hogy a minőségi, igényes zenét felkarolják, lehetőséget adjanak a fiatal, tehetséges zenészeknek, énekeseknek a kibontakozásra, kapcsolatot teremtsenek a hasonló egyesületekkel. Az egyesületnek 92 tagja van. Első elnökük Tóth Árpád volt, őt Zombori Ervin követte. Az egyesület székhelye a Muzslyaiak Klubjának udvarában van, ott tartják az összejöveteleiket.

A helyi zenészek 1978 óta minden év januárjában a helyben működő zenekarok, mindenekelőtt a zenészek és hozzátartozóik számára reggelig tartó mulatozást, ún. zenészújévet szerveznek.

A zen és ze k

e g y e s ü le té n e k háza

A S z iv á rv á n y z e n e k a r .

B alró l jo b b ra , á l ln a k :

Kecskés S án d o r, Justin

Tam ás , Losoncz T ib o r,

g u g g o ln a k : Tóth

Á rp á d , Táborosi G yörgy


Ennek több szerepe is van. A zenészeknek alkalmuk adódik megismerkedni más zenekarok repertoárjával, ugyanakkor a családjukkal, a párjukkal tölteni egy táncestet, amelyen csak meghatározott ideig lépnek fel muzsikálni. A zenészek is szeretnek szórakozni, hozzátartozóikkal együtt élvezni a zene csábító és hangulatfokozó hatását. A zenészújév olyan értelemben is rendhagyó, hogy a zenekaroknak alkalmuk nyílik a szakma előtt a maximumot nyújtani; sikeres szereplésük növeli tekintélyüket, várható fellépéseiket az évben vagy egy későbbi időszakban. A Zenészek és Énekesek Egyesületének elnöke ünnepi beszédével nyitja meg az estet, bejelenti a zenekarok fellépésének sorrendjét. Kiosztja a dicsérő okleveleket, ajándékokat a legsikeresebb zenekaroknak, zenészeknek, énekeseknek, a legidősebb és a legfiatalabb tehetségeknek. Röviden beszámol az egyesület munkájáról, majd reggelig tartó vigadalom veszi kezdetét. Muzslyán sok zenekar van, de ezen az esten általában csak 10-12 együttesnek van alkalma fellépni. A zenészújév iránt roppant nagy az érdeklődés, ezért szerencsések azok, akik belépőjegyhez jutnak, mivel a muzslai Petőfi Sándor MME nagytermébe 250-300 személynél többen nem férnek be.

A Líra Popfesztivál

A Zenészek és Énekesek Egyesülete évente megszervezi ezt a sajátos, Vajdaság-szintű zenei megmozdulást, amelynek célja a vajdasági magyar szórakoztató zene ápolása, a fiatal, tehetséges énekesek, szövegírók, zeneszerzők felkutatása. Az első Líra Popfesztivált2005-ben rendezték meg fiatal tehetségek számára, akik addig még meg nem jelent magyar szerzeményekkel léphettek fel. Ezzel a szövegszerzést is ösztönözni szerették volna a szervezők, és helyet, lehetőséget adni a vajdasági magyar szórakoztató zene megújítására. A kiosztott díjak közt egy közönségdíj is szerepel, amely a közönség véleményét, ízlését tükrözi. E fesztivált júniusban tartják meg, miután pályázat útján felhívással fordulnak az érdekeltekhez, hogy a megadott időn belül nevezzenek be a fesztiválra. A bírálóbizottságot a szakma (vajdasági magyar) kiválóságai alkotják. A fesztivál előtt, a benevezést követően egy válogatás után áll össze a fellépők sorrendje, és a fellépést több próba is megelőzi. A fesztiválon a fiatal énekeseket a legjobbnak tartott helybeli együttes kíséri.


Az elmúlt időszak díjazottjai:

B a r ta A r n o ld

D u d á s D ia n a

H e v e s i T i b o r

H o r v á t h Z o l t á n

K ó k a i A n g é la

N a g y Z s o l t

R ic e T iv a d a r

R ú z s a M a g d i

T ó t h D iá n a

A 2005-ös, első Líra Popfesztivál díjazottjai:

- H e v e s i T i b o r - é n e k

- R ú z s a M a g d i - é n e k

- D u d á s D ia n a - k ü lö n d í j

- R ic e T iv a d a r - k ö z ö n s é g d íj

- Z o m b o r i E r v in - z e n e s z e rz ő i d íj

2006-ban, a második Líra Popfesztiválon a következőket díjazták:

- H e v e s i T i b o r , K ó k a i A n g é la - é n e k

- H o r v á t Z o l t á n - k ö z ö n s é g d íj

Kovács László , Süveg

T e o d ó ra , P á g e r S zen d i,

H alá sz Oszkár


103 Uo.

- K o v á c s L á s z ló - s z ö v e g író i d íj

- M a d a r á s z G y u la - z e n e s z e rz ő i d íj

- K u r u n c i A n d o r - h a n g s z e re lé s

A 2007-es, harmadik Líra Popfesztivál díjazottjai:

- T ó t D iá n a - é n e k

- N a g y Z s o l t - k ö z ö n s é g d íj

- V is i A t t i l a - z e n e s z e rz ő i d íj


A 2008-as, negyedik Líra Popfesztivál díjazottjai:

- H e v e s i T i b o r - é n e k

- B a r ta A r n o ld - k ö z ö n s é g d íj- Z o m b o r i E r v in - z e n e s z e rz ő i d íj


- L a c k ó A t t i l a - h a n g s z e re lé s i d íj

2009-ben, az ötödik Líra Popfesztiválon a következőket díjazták:

- H o r v á t Z o l t á n - é n e k

- R ic e T iv a d a r - k ö z ö n s é g d íj

- S z lo b o d a T i b o r - s z ö v e g író i d íj

- B e n k ő A t t i l a , Z o m b o r i E r v in , B a r ta A r n o ld - z e n e s z e rz ő i d íj

- V is i A t t i l a - h a n g s z e re lé s i d íj

2010-ben, a hatodik Líra Popfesztiválon csak az előző öt év díjazottjai léptek fel, nem osztottak díjakat.103

A mozi története

A második világháború kezdetén (jugoszláv viszonylatban 1941 őszén) Sövényházi Béla kocsmatulajdonos merész vállalkozásba kezdett, amikor a filmvetítés mellett döntött. Nagybecskereken ekkor már több évtizede vetítettek játékfilmeket a mozikban. A feltételek adottak voltak, hisz a város területén az ezredforduló óta volt villanyáram, és mozitermek is épültek. Muzslyán nem volt áram a filmvetítéshez, sem megfelelő helyiség. Sövényházi átalakította kocsmáját, és kétszáz személy befogadására tette alkalmassá. A filmvetítő gépezet számára a villanyáramot áramfejlesztővel


biztosította (traktor motorja hajtotta az áramfejlesztőt), amelyet a gépész Bakos Mihály bácsi kezelt. A megszállók (német-magyar hatalom) engedélyezték a magyar filmek behozatalát és vetítését is. Óriási volt az érdeklődés a filmvetítés iránt, ami azt is j elentette, hogy Sövényházi ötlete és vállalkozása bevált. Az emberek sorban álltak a jegyekért, csak hogy egy-egy előadást megtekintsenek. A filmvetítést filmhíradó előzte meg, amelyben beszámoltak a háborús eseményekről is, így a muzslyaiak megtudtak egyet-mást a világ sorsáról. A két világháború közötti időszakban készült magyar filmek iránt volt a legnagyobb az érdeklődés, mindenekelőtt a fiatalok körében. A filmeket vasárnap délutánonként vetítették. Az új hatalom (a népfelszabadító bizottság) egy ideig még engedte működtetni a mozit, de a magántulajdon államosításával Sövényházi Béla kénytelen volt beszüntetni a mozi működését - a házát és a telkét megtarthatta. A mozi a nagybecskereki Jadran mozivállalathoz tartozott, és működtetésével Kapás Sándor kommunista népharcost bízták meg. A filmvetítés repertoárja bővült, mivel a népfelszabadító háború filmjei is felkerültek a vászonra. A filmhíradó žurnal néven futott tovább szerbhorvát nyelven. Minden mozikedvelő láthatta az ország újjáépítését, a hatalom elért eredményeit a társadalom minden területén. A hatvanas-hetvenes években fénykorát élte a mozi. Szinte minden este volt filmvetítés, vasárnaponként három időpontban: 16, 18 és 20 órakor. 16 órától gyermekfilmek voltak műsoron. A mozilátogatás annyira népszerű volt, hogy újévvárást is szerveztek a moziban, dupla vetítéssel.

1977-78-ban a nagybecskereki filmvállalat a falu központjában új mozit épített, amely 300 személy befogadására volt alkalmas.

A v o lt m ozi é p ü le te


Ekkor már elkezdődött a videorekorderek korszaka, és folyamatosan csökkent a mozilátogatók száma, ami megkérdőjelezte a mozi működtetésének szükségességét. A múlt század nyolcvanas éveiben már csak hétvégeken volt vetítés, majd azt is megszüntették. Az épületet előbb kereskedelmi központtá rendezték be, ám a nagy inflációs években ezt az üzletet is bezárták. Az épületet egy vállalkozó vásárolta meg, és a Staklo üvegezővállalatot működtette benne. 2008-ban a helyi közösség a város nevében visszavásárolta az épületet. A jogi viszonyok rendezetlensége miatt az épület máig üresen áll.


A SPORTÉLET MÚLTJA ÉS JELENE

Labdarúgás

A település kezdeti szakaszát illetően szervezett, aktív sportolásról nem beszélhetünk, hisz a telepesek az alapvető életfeltételekért, betevő falatjukért folytattak harcot. Az utcákon a gyerekek népi játékokat játszottak: suturulócskáztak, bújócskáztak, popáztak, sántalicáztak, zavaró cskáztak, gyereklakodalmakat rendeztek. A fiatalok a kocsmákban biliárdoztak, a kerthelyiségben kugliztak (tekéztek), főleg a nyári időszakban. Versengés folyt az italért, sörért, borért, pálinkáért - aki vesztett a kugliban, az fizette a cec- het. Az iskolában tornaórákon főleg testgyakorlatokat végeztek, az atlétikát szorgalmazták: a futást, a távol- és a magasugrást stb. A labdajátékokkal való sportszerű foglalkozás csak a két világháború közötti időszakban jelent meg. Azoknak a fiataloknak, akik a városba jártak iskolába, alkalmuk nyílt a különböző sportágakkal való megismerkedésre.

1930-ban Simon Ferenc helybeli kereskedő szervezésében megalakult a Sportkör, azzal a céllal, hogy maga köré gyűjtse a sport iránt érdeklődő fiatalokat. 1936-37-ben a helybeli sportbarátok megalapították a Tigris nevű futballcsapatot. Azt tervezték, hogy beneveznek a petrovgrádi labdarúgó-szövetség bajnokságára, ahol versenyezni fognak. A sportcipőket és a futball-labdát a városi magyaroktól kapták. A Vályogoson (a falu határában) állították fel a kapukat, és ott kellett volna a mérkőzéseiket játszani. A Tigris csapat, sajnos, végül mégsem tudott benevezni a versenyre, mert nem sikerült összegyűjteniük ezer dinárt a benevezési díjra. A játékoskeret java részét városi magyarok képezték: Gera János, Virsz János, Virsz József, Smit Géza, Tavaszi Zoltán, Bognár György, Német István, Sütő György, Ludányi András. A néhány évi próbálkozás után abbamaradt a labdarúgásra tett kísérlet.

1941 tavaszán, a német megszállást követően elindult a kezdeményezés a labdarúgás újraindítására, és az év nyarán megalakult a Lehel Labdarúgó-egyesület. Elnöke Simon Ferenc, edzője Ludányi András lett. A játékoskeret a fentebb említett játékosokból alakult ki. Az újabb játékosok Tápai András (mészáros), Tóth Péter, Békési József, Zsidai Péter, Sztojkó József, Erdei János, Sziveri Mihály,


Pakai Imre, Horváth András, Kálmán István, Tápai (Csányi) János voltak, a tartalék játékosok Szabó András és Táborosi Kálmán, az állandó játékvezető pedig a nagybecskereki származású Vencel Pál, aki Muzslyára nősült, és helyben élt. Tápai András visszaemlékezése szerint: „...A mezünket annak a pilótának az ejtőernyőjéből készítették a muzslyai szabók, akinek az áprilisi háborúban lelőtték a repülőgépét, ő pedig ejtőernyővel kiugrott a gépből, a Bega folyóba esett, de sajnos nem élte túl a tragikus balesetet. A cipőinket részben kaptuk, részben a helybeli cipészek készítették, bőrstoplikkal. A Lehel sportpályája az iskolával átellenben lévő községháza udvarában volt, egy füvetlen területen, mondanom sem kell, hogy néztünk ki egy fölvágás, becsúszás után. A késő délutáni órákban edzettünk, miután a többség hazaérkezett a határból. Futball-labdánk fűzős volt, vigyázva fejeltünk, mert a fűző sok esetben sérülést is okozhatott. Ez a pálya, a templom és a községháza között, kisebb volt a megengedettnél. Kidolgozott, edzett legények voltunk. 1941-42-ben megalakult a Bánsági Labdarúgó-szövetség, amelynek Nagybecskerek lett a központja. Ebben a versenyosztályban csak a magyarok és a németek versenyeztek, de mi a jól játszó és magyarul is tudó szerb labdarúgókat is bevettük a csapatba, magyar név alatt vezettük őket. Féltünk, hogy a németek észreveszik, és lebukunk, de a Jóisten is velünk volt. Összesen tíz csapat versenyzett ebben a versenyfokozatban, innen kiesni nem lehetett. Versenycsapataink a következők voltak: a nagybecskereki Hajrá és a német Schwäbische, a tordai Olimpia, a törökbecsei Tisza, a törökkanizsai Turul, a nagykikindai Előre, a magyarcsernyei Roham, a debellácsi Spárta és a pancsovai Végvár.”

A Lehel első bajnoki mérkőzését 1942 szeptemberében játszotta a nagybecskereki Hajrá csapatával, és 10 : 0-s vereséget szenvedett. A Lehel ebben a versenyfokozatban a táblázat második részében tanyázott. 1943-ban azonban 3 : 2-re legyőzte Muzslyán a Hajrát, így vágtak vissza az előző évi súlyos vereségért. Ekkor már néhány nagybecskereki játékossal felerősítve sikerült a visszavágó. Csak néhány játékos nevét említeném: a Hajdú fivérek, Bátori (Petrovic), Nehrer, Csöngöri, Bódi, a Lóczi fivérek, akik közül Lóczi Vilmos 100-nál is többször szerepelt a jugoszláv kosárlabda-válogatottban. Hajdú Andrást minden idők legjobb kapusaként tartják számon. 1944 őszén már nem indult el a bajnokság, mert a háború ismét közeledett Jugoszláviához, és a németek visszavonultak. A háborús időkben a Lehel csapatkapitánya Tápai András volt. A csapat legismertebb támogatóinak egyikeként Turányi Péter bácsit kell említe

■ A sportélet m últja és jelene ■ 239 ■

nünk, aki nem volt futballista, de önzetlenül segített a csapatnak. Jó lovaival gyakran szállította a játékosokat.

A második világháború után a helybeli ifjúsági szervezet elnöke, Horváth Gábor kezdeményezte a labdarúgócsapat újraélesztését és a járási versenyfokozatba való benevezését. Felmerült a kérdés: milyen nevet is adjanak a csapatnak? Gábor váltig kitartott a Lehel név mellett, de a többieknek fenntartásaik voltak: nem lesz-e a név gátló az új néphatalom szemében? Hiszen a hatalom bizonyos ellenszenvvel nézett a magyarokra, mivel azok a háborúban a németek oldalán harcoltak a partizánok ellen. Gábor azt hangoztatta, hogy a népfelszabadító bizottságnál kieszközöli a Lehel nevet. A nagybecskereki járási néphatalom ferde szemmel nézett a kérelem hallatán, hogy a Muzslyán megalakuló futballegyesületnek a neve továbbra is Lehel maradjon. „Ki volt az a Lehel?” - tette fel a kérdést a katonai járási vezető. „Lehel egy magyar vezér volt, aki kürtjével agyonütötte a német császárt” - válaszolta Gábor. A járásvezető szeme felcsillant. „Mekkorát ütött az a Lehel?” - kérdezte a járásvezető. „Akkorát, hogy a német császár a helyszínen meghalt. Ezért a cselekedetéért a németek, miután elfogták, felakasztották Augsburgban. A IX. században történt ez az eset.” „A ti Leheletek egy igazi hős volt, le a kalappal, nekünk nem sikerült Hitlert kivégezni gaztetteiért. Természetesen maradhat a Lehel név a csapatotoknak, és büszkék lehettek rá” - mondta meglágyult, baráti hangon a nagybecskereki járásvezető.

1946-ban a Lehel pályája átkerült a központi iskola udvarába. A helybeliek sok-sok órát dolgoztak ingyen, hogy az óvoda és az iskola közé megépüljön a futballpálya az öltözőkkel, padokkal, ahová az idejében érkezők leülhettek, a később érkezők állva kísérték a mérkőzéseket. Egy-egy mérkőzést 400-500 lelkes futballrajongó szurkolt végig. Ha a Lehel gólt lőtt, a rezesbanda rázendített egy dalra, és ezzel is fokozta a szurkolók hangulatát. A pályát úgy-ahogy bekerítették, de a labda akarva-akaratlanul is néhányszor átszállt a szomszédos kertbe. Lett is ebből baj! Különösen bizonyos Sípos Etel nénivel, aki a labdát sehogy sem akarta visszaadni, ha berepült a kertjébe.

1948-ban a Lehel Sportegyesületben több szakosztály is működött: a labdarúgó-, a kosárlabda-, a sakk-, a boksz- és az atlétikaszakosztály. 1957-ben megalakult a kézilabda-szakosztály, amelynek tagjai a labdarúgók voltak, akik vasárnap délelőtt kézilabdáztak, délután fociztak.


1948-ban a Lehel-labdarúgók ificsapata eljutott a köztársasági elődöntőig. O tt az ellenfél nem más volt, mint a Crvena zvezda, amely igencsak megszenvedett a minimális, 1 : 0-s győzelemért. Ez volt a Lehel labdarúgó-egyesület legnagyobb sikere. A mérkőzésen a következő játékosok játszottak: Tápai Lajos, Csordás József (későbbi plébános), Lábadi András, Pakai Mihály (Dusu), Kovács István (Ezres), Lendvai Péter, Varga Antal, Kónya László, Gera Ferenc, Kovács Pál (Paja), Madarász Sándor (Gipsz vagy Koszorú) és a csapat legfiatalabb játékosa, Csordás András (Össe). Ebből az összeállításból Gera és Csordás András a nagybecskereki Proleterben is játszottak, amely az ötvenes években a második vonalban szerepelt. A Lehelnek tehát több tehetséges játékosa volt. A fiatalok gyorsan beépültek az első csapat keretébe, ahol az alábbi játékosok játszottak: Zölei Sándor, Pakai Mihály (Tuskó), Lebanov Pál, Budai István (Kecske), Szőke Mihály, Nagy János, Horvát Gábor, Pakai László, Bálint Lajos, Nagy Kovács István, Galler Tibor, Lakatos Péter, Juhász János, Lackó Antal, Budai Sándor, Juhász Péter, Bakos

B alró l jo b b ra : N é m e th Sándor, Fiser Péter, Sípos Mihály, Gyömbér István (Zsuzsi), VargaIs tv á n , Szitás A n d rás , István (földrajztanár), Kocsis János, Toldi I., Budai András, Varga

B udai B é la , M á r to n András. Ehhez a gárdához néhány vidéki játékos is csatlakozott, főlegDezső', G y é m á n t O rb án , középiskolás tanulók, akik a muzslyai diákokkal jártak iskolába, és

Juhász P é te r , B odor rajtuk keresztül kerültek a zöld-fehér Lehel csapatába. A háborúIs tv á n , T erh es G yörgy , után néhány idegen játékos is csapattaggá vált, így két, Albániából

B á lin t Is tv á n , Pósa származó is. Egyikük, a Tufik nevezetű, jól bevált, igazi gólzsákGéza és M a rg it M ih á ly volt, csak rövid ideig maradt a Lehelben, mert a nagybecskereki

■ A sportélet múltja és jelene ■ 241 ■

cukorgyárban volt egyéves képzésen. A Lehel futballcsapatának az ötvenes években több edzője is volt: Vastag Illés nagybecskereki mechanikus, aki a nagybecskereki Obilic kitűnő játékosa volt, és az 1956-os magyarországi események idején érkezett Muzslyára. A budapesti Csák Attila, az egyik NB I.-es csapat játékosa, technikai tudásával nemcsak a csapatból, hanem az egész Bánáti Ligából kimagaslott. Az edzői teendőket is vállalta. A Lehel jól szerepelt az egységes Bánáti Ligában. Az ötvenes években a Lehel edzői voltak még Nazdravecki István, Purkov Dejan és Emberger József (Pipi), aki edzősködése mellett játszott is. Hangsúlyozni kell, hogy a fentebb említett edzők a néhai Hajrá, majd a Proleter játékosai voltak.

Simon Ferenc után az elnöki posztot Sövényházi Ferenc tanító töltötte be nagy buzgalommal és odaadással (1953-tól 1959-ig). Az ötvenes évek végén tűnt fel egy újabb tehetséges generáció, amely a hatvanas években tovább növelte a muzslyai sport, mindenekelőtt a muzslyai labdarúgás hírnevét. Tagjai Juhász András (Drunya), Csordás Illés (Engli), Váci József, Varga András, Ispánovics József, Ispánovics Béla, Bíró Mihály, Kószó János, Teleki Mátyás, Nagy József(Tamasi), Váci István, Csordás József(Füles), Sziveri András (Cinke), Fiser István, Hatalák Sándor, Sörös Péter (Kádár), Tápai Ferenc (Tüsök) és Lackó István voltak. Ennek a gárdának a Lehel egyik legnagyobb tehetsége, Gera Ferenc volt az edzője, aki nem élt sportéletet, s talán ez akadályozta meg abban, hogy nagyobb karriert fusson be. 1959-től 1961-ig Karl Miklós (történelem szakos tanár) elnök és edző is volt. Ő t Madarász Sándor követte az elnöki tisztségben 1962-től ’66-ig. Kitűnő edző és rendkívül jó, átlagon felüli képességű játékos volt Csordás András. Ő is játszott a nagybecskereki Proleterben és a Radnickiban is, a jugoszláv katonaválogatottban kétszer öltötte magára a nemzeti mezt (Törökország és Görögország ellen, és gólt is lőtt). Rá mindig lehetett számítani, mint emberre, futballistára és edzőre. Igazi sportéletet élt, roppant jó rúgótechnikával áldotta meg a Mindenható, viselkedése a pályán példaértékű volt - abban az időben sok fiatal példaképe - , fegyelmezett, harcias játékosként ismerték.

Gera Ferenc az ötvenes évek kiválóságainak egyike. Ő is játszott a nagybecskereki Proleterben, amely abban az időben a második vonalban szerepelt. Később a nagybecskereki Radnicki csapatának volt kiváló játékosa. Igazi támadó játékos, középcsatár volt, jól érezte a helyzeteket, amelyeket ki is használt. E miatt a képessége miatt is figyeltek fel rá, és emelték magasabb versenyfokozatba. Félelmetes cselező és jó rúgótechnikájú játékos volt. Sokszor megkeserítette


a kapusok életét. Edzőként nem ért el ekkora sikereket. Németországba távozott a könnyebb megélhetés végett.

A hatvanas évek elején egy újabb nemzedék lépett színre, amely egy újabb fejezetet jelentett a muzslyai labdarúgás történetében. A következő játékosok voltak a tagjai: Cérna Antal, Takács György, Gyömbér Dezső, Gyömbér Kálmán, Pakai Ferenc, Juhász Fábián, Balázs József, Gyermán András, Karácsonyi András, Borbély Károly, Bukusza András, Horvát György, Rácz János (Frici), Gombos József, Ispánovics Ernő, Szabó István, Gerbács János, Pálinkás Péter (Laci), Borbély Lajos, Kovács Mihály, Zsiga István, Varga Péter, Visnyei János, Paničanin Stipe, Bottyán János, Petrov Ljubiša, Toškov Ljubiša, Juhász László, Pakai József (Szepi) és Mišić Mile. Ez a gárda harcolta ki az egységes Bánáti Liga versenyfokozatában való részvételt. A sok tehetséges játékos közül Juhász Fábiánt kell kiemelni, hisz ő vitte legtöbbre - 1963 őszén már a szabadkai Spartacus játékosa volt, onnan Ausztráliába került, ahol a Budapest nevű csapatban hat évig rúgta a bőrt nagy sikerrel.

Ebből a generációból kerültek ki az első muzslyai játékvezetők Karácsonyi András és Ispánovics Ernő személyében. A mérkőzéseket továbbra is a központi iskola udvarában lévő pályán játszották, amit az iskolavezetés kifogásolt, mondván, az edzések zavarják az iskola munkáját, rendjét. A sok lelkes szurkoló közül Rácz Jánost és Dimitrijević Veselint (Veso) lehetne kiemelni, akik mindenhová elkísérték a Lehel csapatát. A hatvanas évek derekán több játékos a jobb megélhetés miatt külföldre távozott (Svédországba, Ausztriá-

A Lehel

la b d a rú g ó p á ly á ja


ba, Németországba, Ausztráliába stb.), ezért a csapat teljesítménye fokozatosan visszaesett, edzők jöttek-mentek: Fiser, Lendvai, Juhász, Seijb, Váci. Karl Miklós elnök és Madarász Sándor faluelnök elhatározták, hogy a Lehel számára új focipályát építenek a bolgársoron (a mostani Lehel-pálya), a telek magántulajdonban volt. Hosszú időre volt szükség, míg rendezték a tulajdonjogokat, hogy a focipálya megépülhessen. Az 1969/70-es bajnokságban az új összetételű vezetőség, Vinyei János elnök, Svertecki György titkár és Juhász Lajos pénztárnok szemléletváltást hozott a csapat fiatalításával, új elképzelésekkel, kiépült a pályán a sportközpont - öltözőkkel, irodahelyiségekkel, 500 férőhelyes lelátóval, segédpályával, kispályával, amelyet később kiaszfaltoztak, és amelyet majd a kézilabdázók használtak, használnak - , a hetvenes években sok magasabb versenyfokozatú csapatnak sem voltak olyan feltételei. A sportközpont kiépítéséhez szükséges anyagiak egy részét a helyi járulékból fedezték, a másik részét az önkéntesek hozzájárulásából. 1970-ben a Lehel focistái a Szeghalmi Medosz csapatával mérkőztek meg Magyarországon, és vették fel a kapcsolatot. A hetvenes években egy újabb generációnak sikerült kiharcolnia a magasabb versenyfokozatba való feljutást, ebbe a generációba a következő játékosok tartoztak: Hallai József (Pola), Tápai János (Tombola), Juhász János (Birka), Juhász György (Gyu- szika), Kónya Tibor (Lorimer), Barna János (Mócó), Német Tibor (Sivori), Katarov József, Macos Zivojin, Hallai Zoltán, Radujko Seki, Makijevic Gojko, Varga László (Puli), Sziveri Géza (Netzer), Molnár György, Duric Slavko, Varga Ernő, Tápai József (Putko), Radin Ljubisa, Kassas András és István, Francia József(Frici), Justin Tamás (Tomi a Szivárvány énekese), Ricze József, Tóth Mihály, Ispánovics Mihály, Csokány István, Gyömbér Vili.

A siker kovácsaiként több edző munkáját említhetnénk: Karl Miklós, Nicetin Stojan, Karapandza Jefto, Visnyei János, Balázs József. Ebben az időben a labdarúgóknak többszázas, népes szurkolótáboruk volt, akik vidékre is elkísérték őket: Lázár József, Kajla István (Dusán), Kovács Pál (Tyúk)... Ebből a nemzedékből ki kell emelni a következő, átlagon felüli képességű labdarúgókat:

- Kassas A n d r á s t , a k i m u z s ly a i szü le tésű , a L e h e lb ő l a n a g y b e c s k e re k i

P r o le te r b e ig a z o l t á k , és e n n e k a z e g y ü t te s n e k v o l t a já té k o s a

é v e k e n k e re s z tü l az első és a m á s o d ik lig á b a n . P á ly a fu tá s á n a k e g y

ré s zé t a v a jd a s á g i lig ás R a d n ic k ib a n tö l t ö t t e , és v é g ü l v is s z a k e rü lt

o d a , a h o n n a n e l in d u l t : a L e h e lb e . N a g y sz ív , ö n fe lá ld o z á s , k ü z

d e n i ak arás , g y ő z e lm i vá g y , fe g y e lm e z e tts é g je l le m e z te . Iz ig -v é r ig

s p o r te m b e r v o l t .

m 244 m A sziget magyarsága m

Egyszínű p ó ló b a n a

Lehel la b d a rú g ó i.

B alró l jo b b ra : Balázs

Jó zse f, Kardos Pál,

G om bos Jó zse f, B arna

János, Ispánovics

M ih á ly , Bodocsi

Z o ltá n , R adin L jub isa .

G u g g o ln a k , b a lró l

jo b b ra : K ozina Iv ica ,

Juhász G yörgy , H a lla i

Z o ltá n , V isovszki

László , S z iveri G éza,

Farkas A le k s a n d a r,

H a lla i Jó zse f, S zalm a

R ó b ert

- V a rg a E r n ő , a k i m u z s ly a i s z ü le té s ű , a k a r r ie r é t a L e h e lb e n k e z d te .

V a jd a s á g i f jú s á g i v á lo g a to t t já b a n k im a g a s ló a n já ts z o t t , e g y é b

o k o k m i a t t n e m l e t t a z ú jv id é k i V o jv o d in a já té k o s a , d e h o s s z ú

é v e k e n á t a v a jd a s á g i lig ás n a g y b e c s k e re k i R a d n ič k i m e g h a tá r o z ó

ta g ja , tö b b a lk a lo m m a l g ó lk ir á ly a v o l t . R e n d k ív ü l i r ú g ó t e c h n i

k á ja , jó , g y o rs h e ly z e tfe lis m e ré s e , k i t ű n ő la b d a k e z e lé s i te c h n ik á ja

v o lt .

- C s o k á n y Is tv á n , a k i e rz s é b e tla k i szü le tésű v o lt , m á r f e ln ő t t k o rá b a n

k e r ü l t a m u z s ly a i L e h e lb e , d e in n e n r ö v id id ő a la t t á t ig a z o lt a

n a g y b e c s k e re k i P r o le te r c s a p a tá b a , a m e ly n e k o s z lo p o s ta g ja le t t

v é d ő já té k o s k é n t . J ó l f e je l t , k ü z d e n i a k a r á s b ó l, h a rc ia s s á g b ó l

m in d ig je le s re v iz s g á z o t t . P á ly a fu tá s á t ő is a L e h e lb e n fe je z te be .

A múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben a Lehel a nagybecskereki községi versenyfokozatban kisebb-nagyobb sikerrel szerepelt. Ezekben az évtizedekben nagyobb gondot fordítottak az i^úság, a serdülők nevelésére, hisz csak a hazai nevelésű játékosokra lehetett hosszú távon számítani. Ez a játékosok névsorából követhető. Több edző váltotta egymást, akik közül Balázs József tevékenységét kell kiemelni. Maga Józsi karizmatikus egyénisége a muzslyai labdarúgásnak. Talán neki volt a legnagyobb szíve, küzdőszelleme, akarata a Lehel Labdarúgó-egyesületben. Sohasem adta fel. Neki sikerült kiharcolnia a magasabb versenyfokozatba való feljutást. Az alábbi játékosokkal dolgozott: Samardžić, Kassas, Fodor, Ispánovics, Visovszki, Molnár, Berbakov, Simon, Pecarski, Penov, Hallai László, Perišić, Božić, Mihajlović, Mirkov, Újvári, Palatinus, Kollár,


Komatina D., Komatina M., Hódi, Juhász, Monjov, Tápai, Szőnyi, Barna, Pósa, Szalma T., Szalma R., Mrgić, Zónai, Csordás, Putyora, Radin, Popov, Berta, Sarnyai, Čivić, Grubišić, Aćin, Živković, Čivić, Stojančev, Pribanović, Mandić, Ketler, Kozina.

Az ezredfordulón, a háborús világban, a gazdasági válság idején csökkent az anyagi támogatás, így az utánpótlás-nevelés háttérbe szorult a Lehel labdarúgó-egyesületben. Ennek következménye, hogy sok városi, vidéki játékos található a keretben. Egyesek azt hangoztatták, hogy jobb kinevelt, kész játékosokat befogadni a csapatba, mint fiatalokat felnevelni, és az első csapatba beépíteni. Az eredményesség visszaesett a labdarúgás terén, de általánosságban is mondható, hogy a muzslyai sportnak nem ez az időszak a virágkora. A csapat a községi ligában szerepelt. Több edző is váltotta egymást.

A csapatból ki kell emelnünk ifj. Simon Ferencet, aki magyar- ittabéi születésű, és muzslyai lakos. Ebből a generációból ő vitte a legtöbbre. A nagybecskereki Proleter játékosa volt, a középcsatár posztján játszott. Igen robusztus, keményen küzdő játékos, jó rúgótechnikával, nagyfokú csapatszellem, valamint gyorsaság jellemezte.

Ebben az időben a következő játékoskeret állt az edzők rendelkezésére: Szalma, Cerović, Stojšin, Lovrov, Savić, Jovanović, Töröcsik, Pósa, Barna R., Kucora, Krstić, Košutić, Fejes, Kozina A., Varga R., Ilić, Golubovov, Đukić, Dević, Nikolić, Tápai József, Tápai János, Gabona, Szőnyi, Mirkov, Alioski, Berbakov, Nyomtató, Perišić, Kostadinović, Đember, Torbica.

A huszonegyedik század elején, szemléletváltásként, a serdülőiskola beindítását tűzte ki célul a vezetőség, az iskola diákjainak korosztályonként való bekapcsolásával. Ennek eredményeként egy idő múlva több tíz gyerek kergette a labdát a Lehel pályáján. Lassan, de folyamatosan épültek be a gyerekek az ifjúsági és az első csapat keretébe. A csapat a községi versenyfokozatban szerepelt, váltakozó sikerrel. Ebben az időszakban kialakították a segédpályát, és a labdarúgópályát részben kivilágították. A sportközpontot felosztották a labdarúgók és a női kézilabdázók között. Rendezték a tulajdonjogi viszonyokat. A labdarúgók játékoskerete a következő volt (főleg vidékiek): Sípos, Kecskés, Kovács Valentin, Nikolić, Vorgić, Kirćanski, Makivić, Cucić, Kovács Tibor, Szalma, Boszilkó, Nyomtató, Tápai, Gyólai, Karácsonyi, Bodvai, Gavrilović, Novaković, Gećin, Kujašić, Cerović, Mastilov, Stojanović, Csordás, Vinai, Puhalo, Postin, Jonjev, Csordás, Bodócsi, Siveri Stevica, Pavlov, Ivanov, Drdarski, Milovac.


A Lehel labdarúgók lub edzői 1 9 4 1 -TOL 2 0 1 0 -iG

Atanacković Ludányi AndrásBalázs József Miroslav GladicBalázs József Purkov DejanCerović Petar Radosavljevic IvicaCordaš Mišo Radosavljevic IvicaCsák Attila Rikanivic PredragCsordás András Saban GoranEmberger József Savic RileFiser István Steib BélaGera Ferenc Stojan NicetinHallai Zoltán Stojisavljevic GoranJankov Dragan Tápai JánosJefto Karapandža Váci JózsefJerković Stevan Vastag IllésJovanović Joca Visnyei JánosJuhász András Visnyei JánosKarl Miklós Visnyei JánosKassas András Visnyei JánosKovačević Đuro Visnyei JánosKovács Mihály Visnyei JánosLendvai Péter Visovszki László

A L e h e l e l n ö k e i 1 9 4 1 - T ő L 2 0 1 0 - i G

Balázs József Repp FerencCvetićanin Predrag Simon FerencDimitrijević Veselin Simon FerencFarkas Aleksandar Sövényházi FerencHallai Zoltán Sziveri GézaIfj. Simon Ferenc Sziveri IstvánIspánovics Mihály Tavaszi ZoltánKarl Miklós Varga FábiánKarl Miklós Vinyei JánosKovács Mihály Visnyei JánosMadarász Sándor Visnyei JánosMezei Károly Visovszki LászlóPakai Mihály Zsiga István


A Lehe l t i t k á r a i 1 9 4 1 - t ő l 2 0 1 0 -iG

Dimitrijevic Veselin Fisher Hajnalka Gulyás János Hajder Zoran Hallai József Kocsis Erzsébet Lőrincz Attila Mandesz Mihály

Papp Heléna Svertecki György

(3 alkalommal) Szalma János Szűcs András Tavaszi Zoltán Varga Antal Visnyei János

P é n z t á r n o k o k 1 9 4 1 - T Ő L 2 0 1 0 - i G

Balanyi Sándor Juhász Lajos (2 alkalommal) Kovács Zoltán Stojnić Ratko

Szabó István Tavasz Zoltán Turányi Péter Varga László

L e h e l - j á t é k o s b ó l l e t t j á t é k v e z e t ő k

Fiser Vilmos Mezei KárolyIspánovics Ernő Mišić MileKarácsonyi András Nađalin BrankoKozina Ivica Radman SvetozarLendvai Péter Túró Gyula

H á z m e s t e r e k 1 9 4 1 - T Ő L 2 0 1 0 - i G

Bicók Antal Gyólai Marika Gyömbér András Gyömbér Katalin Id. Karl Johán Karl Mária Kollár Stefi Márkus Miso

Mijatovic Magdi Muntyán Katalin Rácz József Teleki Mátyás Turányi Péter Visnyei Antal Vukovic Valéria


A Lehel legvérmesebb szurkolói

Bakos Péter Kajla IstvánBicók Antal és István Rácz JózsefBorbély Károly Takács PéterDimitrijevic Veselin (Veso) Turányi Péter

A Lehel sportlegendája

Visnyei János 1942-ben született Muzslyán. Itt járt iskolába, futballozott, családot alapított, fészket épített, gyermekei, unokái is Muzslyán élnek. Negyven évig helyben dolgozott, most itt éli nyugdíjasnapjait. Aki végigolvassa a róla szóló írást, választ kap arra, hogy miért is nevezik Visnyei Jánost a Lehel sportlegendájának. Arról, hogy mit jelent neki a sport, ő maga így vall: „Négy-öt éves koromban ismerkedtem meg a labdával, amely már akkor egy egész életre elbűvölt. Elődeim nem foglalkoztak sporttal, de édesapám vitt ki először a focimeccsre, amely akkor a Vályogosnál volt. Hatéves lehettem, amikor kaptam egy alma nagyságú gumilabdát, ami sajnos rövid életű volt. Ö tödik osztályos koromtól tagja voltam az iskola válogatottjának. Abban az időben a Lehel focipályája az iskola udvarában volt, így gyorsan bekapcsolódtam a csapatba. Tizennégy évesen szerepeltem először az első csapatban. Az 1956-os magyarországi menekültek focicsapatával játszottunk, ők a szomszédos Écskán voltak, a befogadótáborban. Ekkor koro- sítottak, hogy játékjogot szerezzek. 1957-től lettem hivatalosan a Lehel első csapatbeli játékosa, a balösszekötő poszton. Aktív pályafutásom alatt több edzőm volt. Emberger Józseftől tanultam legtöbbet, ma is őrá emlékszem legszívesebben. Az 1961/62-es idényben a csapat 94 góljából 29-et én szereztem. A következő évben feljutottunk az egységes bánáti versenyfokozatba, amiből én is derekasan kivettem a részem. 1969-ben térdsérülésem miatt abba kellett hagynom a focizást, habár előzőleg több magasabb versenyfokozatú csapat felkért, hogy igazoljak át hozzájuk. Én mindvégig hű maradtam a Lehelhez. Ekkor kezdődött másfajta kötődésem a focihoz, a Lehelhez, edzői és elnöki pályám. Tizenhét évig elnökként vezettem az egyesületet, tizenegy évet töltöttem az élcsapat padján, négy évig az ificsapatot és tíz évig az öregfiúkat edzettem. Ha ezt mind összeadjuk, akkor több mint ötven évet töltöttem a Lehelben, amelynek vezetőségében még most is ott vagyok. Nagyon sok kellemes, de kellemetlen emlék is fűződik az


elmúlt ötven évhez, hisz a siker mellett a kudarc is velejárója a sportnak - ez erősít, tanít, hogyan tovább, milyen új utat kell keresni a siker eléréséhez. Edzősködésem alatt, a hetvenes években csapatom a nagybecskereki ligában több mint száz gólt rúgott, mégsem lettünk elsők. Az 1973/74-es bajnoki idényben egymás után 23 mérkőzésen nem veszítettünk, és akkor sem lettünk elsők, de továbbjutottunk.1975-ben a Mészöly Kálmán vezette békéscsabai Előre NB I.-es csapat ellen játszottunk Muzslyán, és 2 : 0-os vereséget szenvedtünk.1970-ben vezetésem alatt játszott először a Lehel Magyarországon a szeghalmi Medosz ellen nemzetközi mérkőzést. Minimális, 3 : 2-es V is n ye i János

vereséget szenvedtünk. Elnökségem alatt, 1974-75-ben felépült az új Lehel sportközpont, a kísérőlétesítményekkel együtt. Abban az időben sok magasabb versenyfokozatú csapatnak nem volt hasonló épülete. Sokat tettem az utánpótlás nevelése érdekében, a fociiskola beindításáért, hisz helyben óriási potenciállal rendelkezünk, csak ki kell használni. Az öregfiúk csapatának beindítására is nagy erőfeszítéseket tettem. Több mint tíz éve ápolunk kapcsolatot a szentesi (Magyarország) Vízművek öregfiúinak a csapatával. Éveken át szerveztem a nyári kispályás labdarúgótornákat a Lehelben. Ha lehetővé tenné a Mindenható, hogy újrakezdjem, akkor is a focit, a Lehelt választanám, mert családom után a mindenem volt, az egész életem meghatározója. Nem mellékes, hogy családom és feleségem,Joli mellettem voltak, semmiben sem hátráltattak. Megteremtették a családi hátteret, amely nagyon fontos tényező, ezért örökre hálás vagyok nekik. A sors iróniája, hogy egyik gyermekem sem lett a sport elkötelezettje - de talán ez így is van rendjén. Nagy örömmel tölt el, hogy rengeteg barátra tettem szert a sportnak köszönhetően, ami végigkísérte életemet.”104

K é z i l a b d a

Többéves, kitartó munka után a helybeli iskolában 1957. január 28-án a Lehel Sportegyesület ülésén határozat született a kispályáskézilabda-csapat megalakításáról (mivel ebben az időben már, egészen 1958-ig, létezett nagypályás kézilabda, de Muzslyán nem volt elterjedt). A csapat az iskola végzős diákjai köréből került ki, és a községi ligában versenyzett a Lehel keretén belül. A játékteret az iskolaudvarban levő labdarúgópályán jelölték ki egy-egy mérkőzésre. A kézilabdázók nagyjából a labdarúgócsapat tagjai közül kerültek ki: Tápai Ferenc (Tüsök), Lackó István, Varga Péter. Lendvai Péter, Juhász Fábián, Juhász András (Drunya), Kovács Ist-

104 A Lehel Labdarúgó-egyesület jegyzőkönyvei és adattára 2010-ig.


ván (Ezres), Sziveri András (Cinke), Szabó István, Bukusza András, Prágai István és Visnyei János. Később hozzájuk csatlakozott még: Pakai Ferenc, Borbély Károly (Csiki), Olajos István, Sziveri Rezső, Gólya István, Mangó Attila, Dávid József, Turányi József, Varga István, Sztojkov Ernő, Csorba György, Csonti Mátyás, Damjánovics Anton, Nazdravecki András, Rózsa Sándor, Jó Gyurka, Medve Illés és Varga Fábián.

M int úttörő Visnyei János is kivette a részét a női kézilabdázók munkájából a hatvanas évek elején.

Az 1958-68-as években mindkét kézilabdacsapat (lányok és fiúk) részt vett a körzeti bajnokságokon, és legtöbbször az elsőmásodik helyen végeztek. Az első hely a továbbjutást jelentette, de mivel a Lehel Sportegyesületnek erre nem volt pénze, a csapatok csak a körzetben folytathatták a versenyzést. Azt a kevés pénzeszközt, ami a helybeli társadalmi-politikai szervezetektől érkezett, felélte a futballszakosztály. Ebben az időben a Lehel Sportegyesület évi beszámolóin többször elhangzott, hogy a kézilabdára nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, mert a lány- és fiúcsapat is igen szép eredményeket ért el ez idáig, de sajnos, pénzhiány miatt ez mind csak papíron maradt. A lányok saját pénzükből vették a tengerészpólókat. Sokuknak még tornacipője sem volt, mezítláb edzettek és játszottak, ez a képeken is látható.

A mérkőzés napján általában kettős programot láthattak a szurkolók. Először előmérkőzést játszottak a lányok, majd utánuk a fiúcsapat lépett pályára. A Lehel női csapatát a következő lányok

A k é z ila b d a p á ly a


alkották: Kanász (Borbély) Erzsébet, Micskei Margit, Fazekas (Eleven) Rozália, Balázs (Budai) Márta, Gyömbér (Varga) Mária, Tápai (Kenderesi)Jolán, Gyömbér Anna, Balázs (Törkő) Erzsébet, Zservánov (Palatinus) Erzsébet, Losonc (Ispánovics) Katalin, Bin (Tót) Katalin, Spitz (Duga) Erzsébet, Mezei (Tápai) Ilona, Gombos (Rice) Ilona, Boldizsár Eta, Ispánovics (Bakos) Rozália, Süveg (Bezdán) Rozália, Martin (Bezdán) Ilona, Bózsó (Lengyel) Piroska, Olajos (Barát) Irén, Balázs (Kósa) Irén, Kovács (Visi) Anna, Csordás (Matánovics) Ida, Kasza (Pópity) Rozália, Krausz (Sötét) Rozália, Juhász Mária, Sziveri (Kataróf) Júlia, Csanádi (Ispánovics) Anna, Ilija Mária, Pálfi (Kürti) Rozália, Meisner (Dordevic) Maca, Ripszon (Báló) Babi, Borbély (Mezei) Vilma, Varga (Turányi) Mária, Borsos (Lackó) Inci, Borbély (Rác) Ilona, Lackó Piros.

1958-ban a kézilabda-szakosztály vezetői Varga István és Tézsla Nándor voltak, 1959-ben pedig Varga István és Varga József. A városi kézilabda-alszövetség küldöttének Karl Miklóst választották meg.

Az 1962-es évet a női kézilabdacsapat a második helyen zárta a körzeti bajnokságban. Meg kell jegyezni, hogy a lányok semmilyen anyagi támogatásban nem részesültek. A körzeti ligában versenyeztek Csóka, Padé, Árkod, Tiszaszentmiklós és a nagybecskereki gimnázium csapatával. Ugyanebben az évben a fiúcsapat is jó eredményt ért el, ha szem előtt tartjuk, hogy ez a sportág mostohagyerekként volt kénytelen működni (pénzhiány miatt). A kézilabda-szakosztályt ekkor Borbély Károly és Varga István vezették.

1963. szeptember 5-én a Lehel női kézilabdacsapata a jugoszláv kupa nyolcaddöntős mérkőzésén vendégül látta a pancsovai Tekstilac első ligás csapatát. Az eredmény 17 : 7 volt a pancsovai csapat javára, ám a Lehel számára ez a gólarány is igen jelentős eredménynek számított. Az első félidőben a lányok kemény ellenállást tanúsítottak, de később, a második félidőben gyengébben teljesítettek, mert erejük alábbhagyott. Érdekességként meg kell még említeni, hogy a Tekstilac csapatában három jugoszláv válogatott játékos is kézilabdázott. Ebben az évben Nagykikindán a Lehel női kézilabdacsapatának sikerült kiharcolnia a magasabb versenyfokozatba való feljutást, de felszerelés hiánya miatt nem vehetett részt a bajnokságban. Ekkor Varga József, id. Csanádi János és Kószó Mihály vezették a kézilabda-szakosztályt.

Így tengődött Muzslyán ez a népszerű sportág egészen 1968-ig, amikor a női és a férficsapat is kilépett a versenyekből, mert pénzhiány miatt nem tudtak elutazni a mérkőzésekre.


1970. január 18-án Szűcs András lett a Lehel Sportegyesület központi titkára.

A női és a férfi-kézilabdacsapatok 1971-ben kezdtek újra működni, 1972-től pedig ismét részt vettek a versenyeken.

1974. január 14-én id. Tóth Pétert választották be a Lehel Sportegyesület központi vezetőségébe. A titkári teendőket Vörös Zoltán végezte. Ez év tavaszán a férfi-kézilabdacsapat kiharcolta az első helyet a Bánáti Ligában. A Lehelt a városi alszövetségben id. Csanádi János képviselte.

1978-ban Törköly István lett a kézilabda-szakosztály új elnöke. Ebben az évben a férficsapat Lazami Sefik cukrásztól, a női csapat pedig Mezei József fényképésztől egy-egy komplett felszerelést kapott. A férficsapat a Vajdasági Liga észak-bánáti csoportjában versenyzett, és a hetedik helyen végzett. A csapatkeret: Duric, Radanov, Marócsik, Juhász, Kovács M., Kovács A., Davidovic, Orbán, Bálity, Kismárton, Cvorovic, Lévai. Az edző Csonti Mátyás volt. A női csapatot Hallai Gergő vezette. Játékosok: Bene, Fodor, Ispánovics, Nagy Kovács K., Bottyán, Makai, Arsenov, Nagy Abonyi, Csonti, Kovács, Molnár, Gabona, Miklusev, Dordieski, Metenkovity. A pálya kerítésének a kiépítését ebben az évben fejeztük be. A csöveket az IPOK vállalattól szereztük be, és önkéntes munkával állítottuk fel.

1979-ben a férfi-kézilabdacsapat kupagyőztes lett a körzetben. Ugyanebben az évben a Vajdasági Liga észak-bánáti csoportjában kiharcolta a továbbjutást. A lányok ekkor az ötödik helyen végeztek ebben a ligában.

1980-ban új, 24 tagú vezetőséget választottunk, Bíró Mihály elnökkel az élen. A fiúk csapata kiválóan szerepelt a Vajdasági Liga észak-bánáti csoportjában - a negyedik helyen végzett. A csapatot Csonti Mátyás edző vezette.

1981-ben a női kézilabdacsapat, annak ellenére, hogy egészen fiatal játékosokból állt össze, az egységes Bánáti Ligában a második helyet szerezte meg. Edzőjük Hallai Gergő volt. A férficsapat a Vajdasági Liga észak-bánáti csoportjában a hatodik helyen végzett, ami szintén sikernek számít, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy akkoriban több idősebb és tapasztaltabb játékos is felhagyott a kézilabdázással, néhányan pedig elmentek katonának. A kézilabdacsapat elnöki tisztségét ekkor Mezei Péter töltötte be.

1982-ben a női kézilabdacsapatot Bálity Mihály készítette fel a bajnokságra. Játékosok: Fodor, Miklusev, Metenkovity, Bottyán Sz., Gulyás, Bene, Makai O., Makai M., Arsenov, Grkovic, Dordioski,


Jurcic, Mihajlovic, Ispánovics, Nagy Abonyi, Cérna, Csánki, Mezei, Kovács és Bottyán V. A csapat titkára Bottyán Irén volt. A férfikézilabdát ekkor már három éve Csonti Mátyás vezette. A csapat összetétele: Lévai, Szabó, Kovács A., Juhász, Budai, Kismárton, Kovács M., Orbán, Takács, Gyömbér, Farkas, Tóth, Marócsik, Cvorovic, Reljin. Az alszövetség elnöke Mezei Péter volt.

1984-ben a női csapat edzője Hallai Gergő lett. A lányok az egységes Bánáti Ligában a negyedik helyen fejezték be a bajnokságot, ami szép eredménynek számított, hiszen teljesen felfiatalított csapattal harcolták ki ezt a helyezést. A férficsapat nagy fölénnyel szerezte meg az első helyet a Vajdasági Liga észak-bánáti csoportjában, és jogot szerzett az egységes Bánáti Ligában való részvételre. A csapat edzője Csonti Mátyás volt. Az első helyet a következő játékosok harcolták ki: Lévai, Gyömbér, Takács, Bálity, Juhász, Kovács A., Farkas, Kismárton, Tóth, Kovács M., Davidovic, Cvorovic, Reljin. Új játékosok, akikkel bővült a keret: Orbán J., aki leszerelt a katonaságból, Emler E. és Krstanovic D., akik a nagybecskereki Proleterből jöttek át, ezenkívül visszatért Marócsik K., majd dr. Vulin Dragan is. Az új elnök Juhász Béla lett.

1985-ben, tizenegy év után, felújították a kézilabdapálya aszfaltburkolatát.

1986-ban a női kézilabdacsapat vezetését Kovács Miklós vette át. Az idény végén a csapat kiesett a Vajdasági Liga bánáti csoportjából. A férficsapat edzője ifj. Csanádi János volt. Ők a harmadik helyen fejezték be a bajnokságot. Az új elnök Hallai Gergő lett. A kézilabda-szakosztályból a sportegyesület végrehajtó bizottságába Bálity Mihályt, Mezei Pétert és Boldizsár Etát választották be.

1987-ben a női csapat edzője Bekker Edit lett, a férficsapaté pedig továbbra is Csanádi János maradt. Az új elnök Stajic Lazar, a férficsapat titkára Boldizsár Eta, a női csapaté pedig Bottyán Irén lett. Boldizsár Eta a liga versenybizottságának is tagja volt.

1988-ban a férficsapat játékosai a következők voltak: Balázs, Gyömbér, Lazarov, Ökrös, Orbán, Kismárton, Tóth, Kovács A., Grubac, Stajic, Cvorovic, Szabó. A kézilabda-szakosztályból a sportegyesület elnökségébe Stajic Lazart és Bálity Mihályt választották be. A kézilabda-szakosztály elnöke továbbra is Stajic Lazar maradt.

1989 tavaszán a szigetvári VSZSE (Magyarország) csapata vendégszerepelt Muzslyán. A Lehel csapata ugyanez év november 4-én viszonozta a látogatást. Ekkoriban a női csapatot több játékos is elhagyta, ezenkívül a lányok edző nélkül maradtak, így nem csoda, hogy gyengén szerepeltek a bajnokságon. A kézilabda-szakosztály


szeptembertől elnök nélkül működött. Ebben az évben a sportegyesület épületébe bevezették a gázfűtést.

1990-ben Bálity Mihály tagja lett az egységes Bánáti Liga versenybizottságának. A kézilabdacsapat új elnökévé Szűcs Andrást választották. A férficsapatot Cvorovic Rade vezette, a segédedző pedig Lazarov Dragan volt, aki a serdülő- és a pionírcsapattal foglalkozott. A férficsapat az átszervezett észak-bánáti ligában a negyedik helyen végzett, a női csapat pedig a tizenkettedik (utolsó) helyen. Június 23-án a muzslyai Lehel kézilabda-szakosztálya ifjúsági tornát rendezett, amelyen a Lehel csapatán kívül részt vett két első ligás klub utánpótláscsapata, mégpedig a kátyi Jugovic és a nagykikindai Banini, valamint az eleméri Naftagas.

1991-ben szervezték meg a II. ifjúsági tornát Muzslyán. Ebben az évben készült el a cserepad, és a pálya kivilágítása is megoldódott. A munkálatok legnagyobb részét a játékosok és a vezetőség tagjai végezték el, önkéntes munkával. A pénzt a muzslyai helyi közösség biztosította.

A Lehel férfi ifjúsági csapata részt vett Zlatiboron a kézilabdaiskola nevű kiképzésen (12 játékos és 2 edző). A klub történetében ez volt az egyetlen alkalom, amikor a játékosok ilyen szintű előkészületeken vehettek részt.

1992-ben került sor a Balázs Tiborról, Bakiról elnevezett III. ifjúsági tornára (Balázs Tibor a klub játékosa volt, aki tragikusan elhunyt a háborúban 1990-ben). A versenyen minden vajdasági, első ligás kézilabdacsapattal rendelkező klub részt vett: a kátyi Jugovic, a cservenkai Crvenka, a verbászi Vrbas, a pancsovai Dinamo, a nagykikindai Banini és a nagybecskereki Proleter. Ezekhez csatlakozott még az eleméri Naftagas és a muzslyai Lehel. A torna igen eredményes és színvonalas rendezvény volt. A csapatok teljes napi ellátást kaptak. Ez a nap felejthetetlen élményként maradt meg a serdülő játékosok emlékezetében.

1993. február 12-én megszűnt a Lehel Sportegyesület, és a volt egyesületen belül minden szakosztály klubbá alakult, saját alapszabályzattal, folyószámlával, bejegyzéssel, pecséttel stb. Ezen a napon jegyezték be a klubot Lehel Kézilabdaklub néven.

1995-ben a Lehel férfi-kézilabdacsapata a kézilabdaliga középbánáti csoportjában a harmadik helyen végzett. Edzőjük Mastilovic Fatima volt. Kilenc csapat versengett: a nagybecskereki Proleter II., a csentai Banat, a bocsári Bocar, a törökbecsei Jedinstvo II., a perlaszi Vojvodina, a tamáslaki (Tomasevac) Partizan, az écskai Jedinstvo, a nagybecskereki Proleter III. és a muzslyai Lehel.


1996-ban a férfi-kézilabdacsapat kilenc csapat mezőnyében versenyzett. Ezek: a nagybecskereki Proleter II., az écskai Jedinstvo, a tamáslaki Partizan, a csentai Banat, a perlaszi (Perlez) Vojvodina, a bocsári Sokoturs, a szécsányi Hercegovina II., a nagybecskereki Tehnicar és a muzslyai Lehel. A bajnokságot a Lehel csapata a harmadik helyen zárta. Ebben az évben is megemlékeztek Balázs Tiborról. A klub elnöke Bálity Mihály volt, titkára pedig Dudás Ibolya.

1997-ben a férficsapat első lett az észak-bánáti csoportban, és bejutott a vajdasági kézilabdaliga egységes bánáti csoportjába. Az észak-bánáti csoportot a következő csapatok alkották: a mokrini Crvena zvezda, a csentai Banat, a törökkanizsai (Novi Knezevac) Obilic, a tamáslaki Partizan, a csőszteleki (Cestereg) Napredak, a perlaszi Vojvodina, az écskai Jedinstvo, a tiszahegyesi (Idos) Partizan és a muzslyai Lehel. Ekkor Fülöp György vette át a klubban a titkári teendőket. Borbély Róbert, Brkic Davor és Stajic Aleksandar elhagyták a csapatot. Ebben az évben, önkéntes munkával, kicserélték a kapukat. Az anyagot a Naftagas vállalat biztosította.

1998-ban a Vajdasági Liga egységes bánáti csoportjában tíz csapat vett részt. A Lehel csapata a második helyen végzett, a mokrini Crvena zvezda mögött.

1999-ben, az őszi idény elején a vezetőségi ülésen határozat született arról, hogy férfi játékosaink enyhén szólva nem elfogadható viselkedése miatt (amelyet már hosszabb ideje próbáltak korrigálni, de sajnos eredménytelenül) a férficsapat kilép a versenyből. A vezetőség egyöntetű álláspontja az volt, hogy ezután foglalkozzanak többet a leányjátékosokkal.

Meg is alakult a női kézilabdacsapat, amely ebben az évben már a II. Szerb Liga bánáti csoportjában versenyzett, összesen tíz csapat mezőnyében. Ezek: az eleméri Naftagas, a nagykikindai Kikinda II., a nagybecskereki Proleter, a törökbecsei Jedinstvo, a zentai Zenta, a szécsányi Hercegovina, az écskai Jedinstvo, a zsigmondfalvi (Lukicevo) Mladost, a horgosi Partizan és a muzslyai Lehel. A csapat általános iskolás lányokból állt össze, az átlagéletkor tizenhárom év volt. A lányok az utolsó helyen fejezték be a bajnokságot, de nem csüggedtek el túlságosan. A csapat tagjai Kardos Erika, Mári Judit, Sörös Teodóra, Repek Tiana, Juhász Renáta, Kakuszi Szilvia, Szalma Hajnalka, Kovács Tímea, Kovács Éva, Zsidai Andrea, Bálity Eleonóra, Miskovic Eleonora, Terzioski Bojana, Vujin Ivana és Baranji Stojanka voltak.

2000-ben ugyanebben a ligában kilenc csapat küzdött a pontokért. Sok új kislány csatlakozott a munkához. Rengeteg kitartó


edzés után végre sikerült egy mérkőzést megnyerniük, igaz, sok sírás árán.

2001-ben tizenegy csapat versengett. Az év végén a nyolcadik helyen végeztek a muzslyai csapat játékosai. A klub soraiban 83 kislány fordult meg, nagy részük egész évben, kitartóan edzett.

2002-ben a csapat lassan beért. A körzeti kézilabdaliga bánáti csoportjában tíz csapattal versenyeztek. A hároméves munkának megszületett az eredménye: a második helyen végeztek. Maguk m ögött hagyták a pancsovai Dinamo II.-t, az almási ( Jabuka) Jabuka 95-öt, a nagybecskereki Proleter II.-t... Ebben az évben újrafestették a pályát.

2003-ban kilenc csapat vett részt a versenyfutásban. A muzslyai Lehel Kézilabdaklub női csapata nagy küzdelem után kiharcolta az első helyet. Két ponttal előzte meg a pancsovai Rolospas Dinamo II. csapatát, és a vajdasági csoportban bejutott a szerb Minőségi Ligába. A ligát a következő csapatok alkották: a cservenkai Crvenka, az újvidéki, telepi Partizan, a bácskeresztúri (Ruski Krstur) Rusin, az écskai Jedinstvo, a topolyai Topola, a mozsori (Mosorin) Miletic, a fehértem plom i M ladost, a zombori Zom bor II., az indijai Zeleznicar, az újvidéki Petrovaradin, a bulkeszi (Maglic) Maglic, az almási Jabuka 95, a kevevári (Kovin) Radnicki és a muzslyai Lehel. A vezetőség önkéntes munkájával és a muzslyai helyi közösség anyagi támogatásával felépült a labdafogó.

2004-ben a női csapat a negyedik helyen fejezte be a bajnokságot. A játékosokkal Nad Nenad edző foglalkozott, a pionír- és a serdülőcsoportokkal pedig Lazarov Dragan és Hallai Gergő dolgozott. Az ősz folyamán Nad Nenadot Lakatus Ivan váltotta a munkában. Említést érdemel, hogy a hároméves munka kiváló eredményének számít Budai Anasztázia sikere, aki kitartásának és tehetségének köszönhetően kiharcolta Szerbia serdülőválogatottjának mezét. Később a belgrádi Crvena zvezda csapatában folytatta pályafutását. Ez nagy sikernek számít, és egyúttal a Lehel Kézilabdaklub szakmunkájának elismerése.

Ebben az évben a vezetőség tagjai önkéntes munkával kiépítették a lelátót, és felállították a kosárlabdapalánkokat. A lelátó kivitelezését részben a muzslyai helyi közösség támogatásából, részben pedig az ADF adományából finanszírozták. A kosárlabdapalánkok elkészítéséhez szükséges anyagot a Naftagas vállalat biztosította.

Ki kell emelni még egy Lehel-játékosnő, Gardinovacki Zorica sikereit. Zorica kézilabdabíróként négy világbajnokságon vett részt:1999-ben Norvégiában, 2001-ben Olaszországban, 2003-ban Hor-


vátországban és 2005-ben Oroszországban. Két Európa-bajnoksá- gon bíráskodott (2000-ben Romániában és 2002-ben Dániában), az olimpiai játékokon két alkalommal töltötte be a kézilabdabíró szerepét (2000-ben Sydneyben és 2004-ben Athénban), ezenkívül a 2003-ban Macedóniában megtartott i^úsági világbajnokságon és számos nemzetközi kézilabda-mérkőzésen vállalta a bíráskodást.

2005 volt a Lehel legeredményesebb éve, amikor a kézilabdázólányok továbbjutottak a második ligába. Ez fantasztikus eredmény volt mind a játékosok, mind a klub vezetősége számára. A csapatot Lakatus Ivan edző vezette. A játékosok: Juhász, Bottyán Sz., Labanc, Sárkány, Bálity, Hartvein, Vujin, Milovac, Csonti, Juhász K., Miskovic, Vidanovic, Simanic, Kuzmanovic, Copic, Savic, Beganovic, Lajic, Stojanovic, Pejovic, Novakovic, Erakovic és Roganovic. A Lehel Kézilabdaklub vezetősége akkor nagy gondban volt. Mivel idejében felmérték a pénzforrásokat (azok pedig igencsak szűkösek voltak), nehéz szívvel, de úgy határoztak, hogy nem neveznek be a második ligás bajnokságba, hanem fiatalokkal, iskolás lányokkal folytatják a munkát, mégpedig a Regionális Kézilabdaliga bánáti csoportjában. A serdülő lányokkal Lazarov Dragan és Hallai Gergő foglalkoztak. Az iskolai csapat részt vett a vajdasági döntőn Magyarkanizsán, ahol első lett, és kiharcolta a Kárpát-medencei összmagyar nemzeti diákbajnokságon való részvételt, amelyet a magyarországi Bükön tartottak meg. A csapat itt is sikeresen szerepelt - harmadik helyezést ért el. Mindkét tornát az Aranycsapat Alapítvány rendezte.

A 2006-os év volt a legtömegesebb és a legdinamikusabb a klub eddigi életében. 67 mérkőzést játszottak le: ez azt jelenti, hogy az


edzésekkel együtt több mint 700 órán keresztül dolgoztak, társalogtak a lányokkal. Hogy ez nem történt hiába, bizonyítja a tény, hogy 13 vajdasági válogatott játékosuk volt, három korosztályban:

- az 1 9 9 1 - 1 9 9 2 - e s k o ro s z tá ly b ó l: B a b u s k o v T ím e a , P ó c ik L e o n

t in a , M o m ir s k i M i la n a , R e l j in K r is t in a és K n e ž e v ić B o ja n a ;

- a z 1 9 9 3 - 1 9 9 4 - e s k o r o s z t á ly b ó l : Is p á n o v ic s M ó n i k a , P u l ja

M a r i ja n a , R a š e ta Iv a n a és T o k o v ić A n a m a r i ja ;

- az 1 9 9 4 -e s és az e n n é l f ia ta la b b k o ro s z tá ly b ó l: H o r v á t h A n i t a ,

H o r v á t h S z ilv ia , P a p d i A n n a és S a v k o v ić M a r i ja n a .

Az első csapat a második helyen végzett a bajnokságban. A kadétcsapat második lett a Vajdaság-bajnokságon, ugyanitt Babuskov Tímeát választották Vajdaság legjobb kapusának, ami a 11 csapat edzőinek a döntése volt.

Ugyanebben az évben az iskola kézilabdacsapata részt vett a vajdasági döntőn Muzslyán, ahol első lett, és kiharcolta a részvételt a Kárpát-medencei összmagyar nemzeti diákbajnokságon, amelyet ismét Bükön tartottak meg. A csapat még eredményesebben szerepelt, mint az előző évben, hisz a második helyet foglalta el. Mindkét tornát az Aranycsapat Alapítvány szervezte meg.

2007 tavaszán a körzeti női bajnokságban serdülőink elsők lettek (az 1993-1994-es korosztály), maguk mögött hagyva a nagybecskereki Proleter, az eleméri Naftagas, az écskai Jedinstvo és a szécsányi Hercegovina csapatait. A kadét korosztályban (1991-1992) a körzeti bajnokságban növendékeink szintén elsők lettek, így ők képviselték körzetünket a vajdasági kadétbajnokságon. Itt is remekeltek, és bejutottak a döntőbe, ahol a harmadik-negyedik helyért harcolva, 10 : 10-es végeredmény után, hetesekkel alulmaradtak. Ez mégis kiváló eredménynek számít, ha tudjuk, hogy a mi csapatunkból a négy legjobb kislány kimaradt a döntő küzdelmeiből, mert a bérmálkozás napja egybeesett a bajnokságéval. A nyár folyamán Ispánovics Mónika, a Lehel növendéke, részt vett a szerbiai serdülőválogatott előkészületein, Krupanj helységben, hat játékosunk pedig jelen volt Adán, a vajdasági kadétválogatott előkészületein (Pócik Leontina, Reljin Kristina, Bujkov Katarina, Momirski Milana, Ispánovics Mónika és Knežević Bojana). Ki kell emelni, hogy a Lehel edzője, Lazarov Dragan, a vajdasági kadétválogatott edzőjeként vezette az előkészületeket.


A k l u b e d d i g i e l n ö k e i

Bálity Mihály Stajic LazarBíró Mihály Szűcs AndrásBorbély Károly Tézsla NándorId. Csanádi János Tóth PéterJuhász Béla Törköly IstvánLévai Ferenc Varga IstvánMezei Péter Varga József

T i t k á r i t e e n d ő k e t v é g e z t e k a k l u b b a i

Boldizsár Eta Hallai GergőBottyán Irén Jegarac ZoricaId. Csanádi János Kovács MiklósDudás Ibolya Vörös ZoltánId. Fülöp György

P é n z t á r o s o k

Boldizsár Eta Lévai FerencBorbély Károly Vörös ZoltánJuhász Lajos

V e z e t ő s é g i t a g o k

Bálint Ferenc Ispánovics EndreBálity Mihály Jegarac ZoricaBicók István Kocovic MilanBoldizsár Eta Id. Kovács AntalBorbély Károly Kovács ImreBorbély Róbert Kovács JolánkaBottyán Irén Kovács MiklósId. Csanádi János Lázár Dékány VerDudás Ibolya Lázár IstvánId. Fülöp György Lévai FerencGólya István Losonc JánosGyömbér Ferenc Mezei PéterHajdú András Nerrer JánosHalbvajsz Károly Pancic IvanHallai Gergő Szabó Ferenc


105 Lévai Ferenc: Lehel - 50 éves a kézilabda Muzslyán. Zrenjanin, 1997.

Szűcs András Vidric DraganTóth Péter Vörös ZoltánVarga József

E d z ő k , a k i k v e z e t t é k a f é r f i - k é z i l a b d a c s a p a t o t

Bálity Mihály Mastilovic FatimaCvorovic Rade Nad NenadCsanádi János Nazdravecki AndrásCsonti Mátyás Szöllősi GyörgyLazarov Dragan Varga Fábián

E d z ő k , a k i k v e z e t t é k a n ő i k é z i l a b d a c s a p a t o t

Bálity Mihály Bekker Edit Hallai Gergő Kovács Miklós Lakatuš Ivan

Lazarov Dragan Nađ Nenad Tót Gyurka

(Nagybecskerekről) Visnyei János

L e h e l - j á t é k o s o k , a k i k b í r ó i v i z s g á t t e t t e k

Bálity Mihály Csordás Róbert Emler Ede Gardinovacki Zorica Hadzajlic Nedzad Juhász Péter Lévai Ferenc

Mastilović Čeda Mastilović Jasmina Nagy Abonyi Gabriella Radanov Ivica Stojanov Silvana Szabó Ferenc Zlatanov Vasiljka 105

Sakk

A sakkszakosztály 1949-ben alakult a Petőfi Sándor Kultúregyesület keretében, Gyulai András vezetésével. Nagy volt az érdeklődés a sakk iránt - ezt bizonyítja, hogy már alakuláskor 50 tagja volt a szekciónak. Az edzéseket és a mérkőzéseket a Petőfi termében rendezték. Versenyeket a község egyesületeivel, sakkcsapataival folytattak. Először a házibajnokságokat bonyolították le, hogy összeálljon a csapat, és meghatározzák, hogy ki játszik az első táblán. Abban az időben minden vállalatnak volt sakkcsapata - a cukorgyárnak, a harisnyagyárnak, a cipőgyárnak igen erős csapata volt - , amelyekkel


a Petőfi sakkozói játszottak, és jó eredményeket értek el. 1963-ban megalakult a Vajdasági Sakkszövetség, amelynek a muzslyai Petőfi sakkozói is a tagjai lettek. 1976-ban a sakkozók is csatlakoztak a Lehel Sportegyesülethez, mert folyton teremhiánnyal küszködtek.Állandó helyiségük nem volt a Petőfiben, így a Magyar Házban vagy a Lehel gyűléstermében tartották a tornáikat, mérkőzéseiket. A községi ligában versenyeztek, váltakozó sikerrel. Ebből az időszakból a legismertebb sakkozók Kovács Pál, Kónya Ernő, Törköly Ferenc,Hallai Mihály, Sándor Péter, Tomislav Vekecki, Kenderesi János, id. SzarvákJózsef, Fiser Zoltán, Fiser Vilmos, Zubac Branislav, Nagy András, Perisic, ifj. Szarvák József, Visnyei Illés és Rikalovic Zoran voltak. A múlt század hetvenes éveiben előbb a községi versenyfokozatban versenyeztek az Écska, a Lukicevo, a Lazarevo, a Jarkovac, a Zr. Masinac és a Jedinstvo (vakok csapata) ellen. A jó szereplés lehetővé tette, hogy az észak-bánáti versenyfokozatban versenyezzenek. O tt is kitűnően szerepeltek Szécsány, Begaszentgyörgy,Csóka és Árkod (Jarkovac) csapatai ellen, aminek eredményeképp magasabb versenyfokozatba léptek - ez azt jelentette, hogy ideje volt magasabb sakkcímmel rendelkező sakkozókat a csapatba hozni.Ekkor a vezetőség úgy döntött, hogy támogatót keresnek, amely a helyi közösség mellett állja majd az anyagiak egy részét. A Bega túlsó partján fekvő Banat Seme - a sakkozók elnökének, az ott dolgozó Zubac Branislavnak köszönhetően - vállalta a támogatói szerepet, azzal a feltétellel, hogy a sakk-klub viselje a támogató nevét. Így lett a muzslyai sakk-klub neve a múlt század kilencvenes éveiben Lehel-Banat Seme. Akkor több FIDE-mester is versenyzett a Lehel színeiben a második versenyfokozatban.

A helybeliek közül Szarvák József (1965-) volt a legjobb sakkozó, aki 2263 ponttal eljutott a mesterjelölt titulusig. A sakkozás alapjait a családban, édesapjától sajátította el, kinek neve az alapítók között szerepel. József már 1976-ban, 11 éves korában sakkversenyeken vett részt, és a következő évtől az első csapat játékosaként tartották nyilván. 1978-ban egy muzslyai versenyen begyűjtött pontjainak köszönhetően megkapta az I. kategória fokozatot. 1980- tól tíz éven át Muzslya bajnoka volt.

Ebben az időszakban nagy gondot fordítottak az utánpótlás nevelésére, szorosan együttműködtek a helyi általános iskolával.Több fiatal fiút és lányt karoltak fel, és különböző tornákon, versenyeken szerepeltették őket, majd a fiatal sakkozók az első csapatban 106 A civil szervezetek is helyet kaptak. Az ezredfordulón anyagi gondok miatt a csapat jegyzőkönyve 2010-hullámvölgybe került, és visszaesett a községi versenyfokozatba.106 ig.


107 Uo.

Asztalitenisz

Az 1946-ban létrejött Lehel SE fennállásának 30. évfordulóján az elnök arról számolt be, hogy öt szakosztály is működött az egyesület keretében: labdarúgó-, női és férfikézilabda-, asztalitenisz-, sakk- és tekeszakosztály. Az asztalitenisz mint sportág a második világháború után nagy lendülettel indult be a faluban. A fiatalok a Petőfiben, majd az Ifjúsági Otthonban (a mai Muzslyaiak Klubja) edzettek, órákon keresztül ütötték a kaucsuklabdát, nem is akármilyen eredménnyel. Az 1957-es jugoszláviai ifjúsági bajnokságon Ispánovics Jolán (muzslyai születésű, a helyi iskola pedellusának a lánya) a második helyen végzett. Ez óriási lendületet adott az asztaliteniszezésnek. Folyamatosan versenyeztek a nők, férfiak, annak ellenére, hogy állandó terem- és felszerelés-, vagyis asztalhiánnyal küszködtek. Az edzők a helyi iskola tornatanárainak soraiból kerültek ki, akik maguk is sportoltak. Lendvai Péter és Madarász Sándor sok tehetséges fiatalt karoltak fel, és egyengették útjukat a különböző sportágakban. A hatvanas években az asztaliteniszezők anyagiak miatt nem versenyeztek tovább. Ebben az időben több tehetséges lány is versenyzett Ispánovicson kívül: Tasi Erzsébet, Karl (Budai) Irén, Bene (Szarvák) Erzsébet. A férfiak közül Tápai Ferenc, Kovács András és Molnár Zoltán voltak a legjobbak. A hetvenes években újjáéledt az asztaliteniszezés. Az edzéseket főleg a központi iskola előcsarnokában tartották Madarász Sándor vezetésével, aki az iskola teniszezőinek is az edzője volt. A Lehel csapata a Bánáti, majd a Vajdasági Ligában szerepelt - a legjobbak közül Szabó István, Törköly János (Pönöge), Szekeres Imre, Palatinus Péter és Madarász Gyula nevét kell kiemelni.

Az 1985/86-os bajnokságban anyagi okok és utánpótláshiány miatt nem indultak a községi versenyen, ami a muzslyai asztaliteniszezés végét jelentette. A településen az elmúlt 25 évben nem történt kezdeményezés az asztaliteniszezés újjáélesztésére, sem az önkormányzat, sem az asztaliteniszezés iránt érdeklődő helybeliek részéről. A muzslyai tehetségek a nagybecskereki Banat asztaliteniszegyesületben edzettek és versenyeztek. Közöttük volt a muzslyai születésű Gyarmati Iszidóra, aki 2003 májusában, a 14 évesek korosztályában női párosban arany-, egyéniben bronzérmet szerzett.107


Boksz

Ökölvívó-szakosztály nem létezett a Lehel SE keretein belül.1947-ben Fodor Vendel és Ripszon István Veszko épületében (ma a szövetkezet épülete, gyógyszertár) megalapította a bokszszekciót. A hír gyorsan terjedt a faluban, főleg a fiatalok között, így nem volt nehéz tagokat toborozni.

A még ma is jó egészségnek örvendő és jó emlékezőképességű Svarc Miklós 1928-ban született Belgrádban, és 1944-ben költözött Muzslyára német származású szüleivel - az új népi hatalom előbb a házukat vette el, majd minden vagyonuktól megfosztották őket csak azért, mert németek voltak, s még örülhettek, hogy nem hurcolták meg őket lágerekben. Ő maga is több évig bokszolt, és a következőket mesélte: „A falu titkára, Galler volt az edzőnk, nagyon keményen dolgoztunk. Sokat futottunk, birkóztunk, hogy több erőnk legyen. Nem volt minden kategóriában versenyzőnk, annak ellenére, hogy sok bunyós fiatal volt Muzslyán, de más a kocsmai vagy az utcai verekedés, mint a sportversenyszerű. Szép idő esetén a központi iskola udvarában levő focipályán állították fel a ringet, rossz időben a Petőfi nagytermében versenyeztünk. A felállítás felét német származású helybeliek képezték - Karl Mátyás, Karl Miklós, Svarc Miklós, Svarc József, Fodor Vendel, Német István, Vastag András (Ausztráliába vándorolt), Buka Sándor, Borsos András, Terhes György, Mári István, a Lekic testvérek. Mivel nem volt minden falunak bokszcsapata, ezért egész Bánságot be kellett utaznunk. Általában középhelyezést értünk el a bajnokságokban. A következő csapatokra emlékszem: nagybecskereki Banat, Kikinda, pancsovai Dinamo, Versec, Cukaricki, Temerin. Főleg vonaton utaztunk, de teherautón és szekéren is.

Sövényházi Ferenc volt a mindenesünk, vezetőnk, elnökünk. Galler távozása után a nagybecskereki Bimbó (mi csak így hívtuk) irányította a csapatot. Én ekkor katona voltam. A csapat hullámvölgybe került, és 1951-52-ben szétesett. A jobb bunyósok a nagybecskereki Banatba igazoltak, és ott folytatták pályafutásukat. Én ekkor megnősültem, és abbahagytam az aktív sportolást.”

A ma élők, akik szemtanúi voltak az ökölvívó-mérkőzéseknek, egyértelműen állítják, hogy a legjobb bokszolók Karl Mátyás és Vastag András voltak. Vastag nem vesztett mérkőzést, vidéken rosszabb esetben döntetlenül mérkőzött. Anyagi és egyéb gondok miatt a vezetőség úgy döntött, hogy egy időre felfüggesztik a további versenyzést, míg nem rendeződnek a körülmények.


108 Uo.

A múlt század hetvenes, nyolcvanas éveiben néhány tehetséges muzslyai bokszolt a nagybecskereki Banat BK keretein belül. Közülük Ilia Andrást - aki éveken keresztül egyik meghatározója volt egyesületének - és a később muzslyaivá vált Farkas Gyulát kell kiemelnünk.108

Kosárlabda

Közvetlenül a háború után, 1946-ban alakult meg a kosárlabdaszekció az i^úság kezdeményezésére. Az i^úság a délutáni órákban, hétvégeken, szünidő alatt nagy odaadással és önkéntesen dolgozott, a lerombolt országot építették újjá az ún. munkaakciók keretében. Ilyen összefogás eredményeként készült el a községháza udvarán (ma a posta és községháza közötti területen) a kosárlabdapálya, amelynek föld volt az alapja. A fiatalokat nem zavarta a tűző nap vagy az eső, az edzések, a mérkőzések folytak. Nagy örömmel kosárlabdáztak, és a sok jelentkező közül lassan ki is kristályosodott az a keret, amelyre lehetett építeni. H a egy pillantást vetünk a játékosok névsorára, láthatjuk, hogy sok kosárlabdázó neve szerepel a focicsapat listáján is, vagyis ugyanazokról a játékosokról van szó. A kosárlabdázók közé a magasabb, nyurgább fiatalokat választották, természetesen azokat, akik jól is játszottak. Előbb a férficsapat alakult meg, amelynek tagjai Varga János, Kovács István (Ezres), Kovács Pál (Paja), Tóth Péter, Lendvai Péter, Nagy Balázs, Bakos Lajos, Varga István és Nej Péter voltak. Az edző Gerdov János nagybecskereki testnevelés szakos tanár volt, de ő maga is játszott a csapatban. Ó riási tapasztalattal és nagy tudással rendelkezett, jól fel tudta mérni a csapat és a játékosok tudását, képességeit. A környező helységek csapataival versenyeztek (Nagybecskerek, Torda, Debellács, Ver- sec). Az utazás igen körülményes volt. Ha nem közlekedett vonat, akkor teherautóval, szekérrel utazott a csapat. Mivel a Lehel név alatt szerepeltek, így a Lehel elnöke, Sövényházi és Galler, a titkár szervezték, irányították a csapatot.

1948/49-ben megalakult a női csapat is, amely szintén a Lehel SE keretében versenyzett. A lányok csatasorba állítása nem volt egyszerű, a szülők, főleg az édesanyák ellenezték a versenyszerű sportolást, az utazásokat. Ezért az egyesület vezetősége a középiskolába járó lányok bevonásával próbálkozott, kisebb-nagyobb sikerrel. A gimnáziumban dolgozó testnevelés szakos tanárok fontos szerepet töltöttek be e cél megvalósításának érdekében. Kovács Vilma néni (férje után Svarc, 1933-ban született) mesélte: „Nagyon


szerettem sportolni. Mikor meghallottam, hogy megalakult a női kosárlabdacsapat, az elsők között kapcsolódtam be még 1949-ben. Általában iskola után edzettünk, a délutáni órákban. Mivel csak kint játszottunk, mert nem volt sem tornaterem, sem sportcsarnok, ezért a mérkőzéseket, a bajnokságot az ősz beállta előtt be kellett fejeznünk. Edzőnk Kovács István volt, aki a férficsapatban játszott. Nagy volt bennünk a bizonyítási vágy, a győzni akarás. Emlékszem, odahaza sokat győzögettem szüleimet, mert nagyon féltettek, és nem akartak a hétvégeken a bajnoki mérkőzésekre elengedni. Ekkor lépett színre az elnök, az edző, akiknek köszönhetően játszhattam egy egész idényt a bánáti ligában. Ha messzebb utaztunk, például Versecre, akkor egy nappal előbb indultunk, mert rossz volt a vonatösszeköttetés. Ilyenkor az ottani női kollégiumban aludtunk, hogy pihenten versenyezhessünk. A következő lányokkal játszottam egy csapatban: Tóth Erzsébet, Német Etus, Pósa Erzsébet, Kovács Ila, Kátai Otília, Báló Júlia, Lendvai Ilonka. Csapattársaim többsége gimnáziumba járt, és ott torna szakos tanáruk, Ambrózi is edzette őket. Ők képezték a csapat gerincét. A bánáti ligában kiegyensúlyozottan szerepeltünk, a hazai mérkőzéseinket rendre megnyertük.Én 1952-ben hagytam abba, akkor mentem férjhez. Még ebben az évben hullámvölgybe került a csapat, majd felbomlott.”109

Ekkor a tehetségesebb lányokat fölkarolta a nagybecskereki női kosárlabdacsapat.

Később történt még egy kísérlet a Lehel SE részéről, hogy újjáélesszék a női kosárlabdázást Muzslyán. Ekkor az iskola tornatanáraival folytattak megbeszéléseket, hogy a végzősöket bekapcsolják a csapat munkájába. Az 1955/56-os évben a községháza udvarában lévő pályán be is indult a kosárlabdázás az utánpótlás csapatával, amelynek tagjai Cérna Júlia, Tóth Erzsébet, Budai Irén, Molnár Erzsébet, Kajári Katalin, Kasza Júlia, Bécsi Margit, Révész Rozália, Budai Anna, Kovács Erzsébet és Varga Erzsébet voltak. Sajnos, az idősebb lányok elhagyták a csapatot, így ez csak kísérlet maradt.A lánycsapat nem versenyzett - a női kosárlabdázás láthatóan nagy válságba került, amiből nem tudtak kilábalni.110

Teke 109

A teke volt az első sportaktivitás helyben, amelyről a falu alakulásától kezdve írott emlék van. Erről tanúskodik a Torontál újság 1892. 110június 30-ai száma: „...Kint pedig mulatnak azok, akiknek nem kell a lány meg a cigány. Biliárdoznak (valami tivoli deszkán folyt a

Kovács Vilma és Svarc Miklós visszaemlékezései.A civil szervezetek jegyzőkönyve 2010-ig.


játék) és persze kugliznak a férfiak, hangosan kiáltva, ha vesztenek, kedélyesen mosolyogva, ha »beüt« ...”

A kocsmák melletti udvarban voltak felállítva a kuglipályák, ahol főleg italért versenyeztek. Arról nincs feljegyzés, ki volt az az ügyes kezű férfi, aki mindig nyert, és sohasem fizetett. Kovács Vilma néni mesélte, hogy Kovács József kocsmájában, ahol a mai muzslai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület épülete van, az ötvenes években tekepálya volt, de nem versenyjelleggel folyt a kuglizás. A hatvanas években Kurunci György (Gyura bácsi) - aki nagyon szerette a sportot, habár ő maga nem sportolt - a Lehel SE vezetőségének megbízásából önkénteseket toborzott, és nekiláttak az akkori I^úsági O tthon udvarában a tekepálya megépítésének. A tekepálya téglából és vályogból lett felépítve, a helyi közösség támogatásával. 1962-ben tető alá került az ikertekepálya, és lehetőség adódott a versenyszerű tekézés beindítására. Mondjon erről többet Fiser István (1937-ben született Muzslyán), azon egykori versenyzők egyike, akik még élnek az első felállításból: „A hetvenes években, amikor én is tekéztem, a Lehelnek jó csapata volt. Varga Fábián (tanító) és én edzettük és állítottuk össze a csapatot. Mi is a Lehel SE színeiben versenyeztünk. Az edzéseket az esti órákban tartottuk, munka után, mégsem voltunk fáradtak. Vitt bennünket a lendület, a bizonyítási kedv, a vágy. Gyorsan ívelt felfelé a pályánk, a községiből a bánáti, majd a vajdasági ligába kerültünk. Még most is kellemes érzés fog el, amikor arra gondolok, hogy milyen neves ellenfelekkel versenyeztünk: a törökbecsei Jedinstvóval, a debellácsi Spartacusszal, a nagybecskereki Banattal, a pancsovai Dinam óval. Hadd említsek néhány nevet: a debellácsi Szénásit vagy a törökbecsei Jágert, akik országosan is kiemelkedők voltak. A hetvenes évek elején leaszfaltozták a tekepályát, ami lényegesen javított a teljesítményünkön, több fát ütöttünk. Én tartottam a muzslyai pályacsúcsot, az 1972/73-as idényben 200 dobásból 1060 fát ütöttem - aki ért a tekéhez, az tudja, hogy itt van teli dobás és van »puco- lás«. A hetvenes években a következők voltak az igazolt tekézők: Gerdóv György, Kátai József, Bodor Gáspár, Varga Fábián, Sziveri István, Kovács József, Urbán György, Hajdú István, Kiss Ferenc és jómagam, Fiser István. Sajnos a tekeszabályokban bekövetkezett változások megkövetelték a többsávos automata pályát, amelynek a megépítéséhez az akkori faluvezetésnek nem volt sem bátorsága, sem anyagi eszköze. Nem sok gondot fordítottunk az utánpótlás nevelésére és a női csapat beindítására sem. A nyolcvanas évek elején, mivel nem tudtunk eleget tenni a tekeszövetség követelményeinek,


felfüggesztették a versenyzésünket. A tekesport visszaesett, majd a csapat fiatalabb, tehetségesebb tagjai a nagybecskereki Kristalba igazoltak. Muzslyán csak rekreációs alapon m űködött még egy ideig a tekézés. Szeretném megemlíteni azokat a személyeket, akik éveken keresztül állították a bábukat. Az egyik Horvát Júlia (Juci), a másik Kósa György volt. Ő k éjfélig is szorgalmasan állítgatták a bábukat egész éven át, szabadságuk sohasem volt...”111

A muzslyai tekepálya épülete a későbbiekben évekig üresen állt, kikezdte az enyészet, és lassan biztonsági szempontból is veszélyessé vált. Ekkor a helyi közösség tanácsa úgy döntött, hogy átalakíttatja, mégpedig azon vállalkozókkal, akik valamilyen fantáziát láttak még vállalkozói ambíciójuk megvalósításában. 1988-89-ben bevásárlóközponttá alakították át, amely a kilencvenes évek gazdasági nehézségeinek időszakában összeomlott. Ma az épület a civil szférának ad otthont. Itt működik a Teleház, a Zenészek és Énekesek Egyesülete, a vadász- és a méhészegyesület.112

Női tornásziskola

A tornásziskola a helyi iskola lánynövendékeihez és Boris Pavlov mesteredző nevéhez fűződik. 1978-ban indult be, azokban az években, amikor Békéscsaba, Nagybecskerek és Arad együttműködése a gazdaságon, a kultúrán kívül a sportra is kiterjedt. Ennek eredményeként a női szertorna fellendítése érdekében a nagybecskereki városatyák úgy döntöttek, hogy a muzslyai iskolában fogják beindítani a női szertornát. Több okból döntöttek így: sok leányból fel lehet fejleszteni egy csapatot, rendelkezésre állt a tornaterem a megfelelő tornaszerekkel, és volt edző is, Boris Pavlov személyében. Sziveri Angéla szerepelt legelőször versenyszerűen. Már 1978-ban előbb Pancsován, majd Szabadkán szerepelt sikeresen, az év decemberében pedig Vajdaság válogatottjában lépett porondra Zágrábban, a horvátok ellen. A következő évben, 1979-ben, a nagy népszerűségnek köszönhetően a női szertornacsapatban már 40 lány edzett rendszeresen. Ebből a csoportból a következő, éveken keresztül sikeresen szereplő tehetségeket emelhetjük ki: Margit Hajnalka, Kelemen Valéria, Borsos Judit, Barta Szilvia, Hajdú Lídia, Csanádi Hajnalka, Bakos Gyöngyi és Szarapka Jolán. Az első hármas viadalt Békéscsaba, Arad és Nagybecskerek-Muzslya között 1981-ben rendezték meg Aradon, ahol a muzslyaiak a harmadik helyen végeztek. Még két találkozót szerveztek, s a nagybecskereki-muzslyai csapat mindkettőn harmadik helyezett lett. A két női szertornász-nagyha-

111 Fiser István visszaemlékezése.

112 A Muzslyai Újság adatai 2010-ig.


talom (Románia és Magyarország) között folyamatosan csökkent a fejlődésbeli lemaradás. A muzslyai tornászok egyik legnagyobb sikerüket 1984-ben könyvelhették el, amikor a Belgrádban megrendezett országos bajnokságon a Bakos, Kovács, Szarapka és Pósa összeállítású csapat Ljubljana és Zágráb után a harmadik helyen végzett. Egy évvel később, 1985-ben Újvidéken, a jugoszláv városok 14. kupáján a Kovács, Szarapka, Pósa összetételű muzslyai csapat a harmadik lett Ljubljana és Zágráb mögött. A szertornászlányok a különböző tornákon, versenyeken rendre hozták a dobogós helyezéseket. 1986-ban a Nagybecskereken megtartott diákolimpián a Pósa, Szarapka, Kovács, Varga, Rapos összetételű általános iskolás csapat (Szervó Mihály Általános Iskola) az első helyen végzett. 1987-ben törés állt be a női tornászok versenyzésében - ennek több oka is volt, amelyekre nem szeretnék most kitérni.

Az év végén csak Rapos volt a csapatban a szabadkai emléktornán. Az utolsó nagy tehetség, aki vállalta azokat a megpróbáltatásokat, amelyeket a női szertorna megkövetelt, Nagy Ildikó volt.113

Atlétika

Muzslyán különálló atlétikai klub nem alakult és nem is működött, de sok muzslyai fiatal szerepelt sikeresen a nagybecskereki Proleter

113 Uo. sportegyesületben, különböző versenyszámokban, országosan is.

A m u zs lya i isko la

a ra n y é rm e s e i

az 1 9 8 6 -o s

d iá k o lim p iá n


Nagy Rozália országos szinten dobogós helyezést ért el diszkoszvetésben. 1985-ben m egdöntötte a jugoszláv ifjúsági rekordot 53,04 méteres dobásával, amely a felnőttmezőnyben is rekordnak számított. Még ugyanebben az évben az athéni Balkán-bajnokságon első helyezést ért el. A németországi, cottbusi Európa-bajnoksá- gon a hetedik helyezésével bizonyította, hogy ott van az európai élmezőnyben. Az 1987-es zágrábi Universiadén (az egyetemisták világversenyén) az ötödik helyen végzett. 1991-ig ő tartotta az országos rekordot 58,80 méteres dobásával.

Csordás Róbert futó úgyszintén a nagybecskereki Proleter atléti- Csordás R óbert

kai klubban kezdte pályafutását, amely gyorsan fölfelé ívelt. Vajdaság bajnoka volt 1000 méteren, majd országos harmadik helyezett. Az athéni fedett pályás atlétikai Balkán-bajnokságon (2000-ben) 800 méteren ezüstérmet szerzett. 2000-ben az atlétikai kupában 800 méteren aranyérmes, 2001-ben 4 x 400 méteren a váltó tagjaként ezüstérmes lett az országos versenyen Belgrádban.

Molnár Róbert futó 1994-ben 800 méteren, 1997-ben 1000 méteren volt a jugoszláv i^úsági kupa győztese. Nagy reményeket fűztek személyéhez sportkörökben, országosan. 2000-ben a Sydneyben m egtartott olimpiai játékok jelöltje volt. Sajnos az események és a sors közbeszóltak, ezért Róbertnek nem sikerült eljutnia Ausztráliába.

Török Angéla szintén a futás nagy szerelmese. Az általános iskolában figyeltek fel különleges tehetségére (2006-ban az évfolyam sportolója volt). A nagybecskereki atlétikaklubban folytatta sikeres szereplését.114

Úszás

Az úszás a fiatalság körében általában a közkedvelt sportágak egyike. A muzslyai i^úságot illetően akkor lett különösképpen az, amikor 1985-ben megépült a nagybecskereki fedett úszómedence.Sok fiatal itt tanult meg úszni, és egy életre megszerette az úszást.Ennél a sportágnál jelentős szerepet játszik a szülők anyagi és időbeli hozzájárulása is, mert a gyermekeket kiskoruktól kell edzetni, hogy a későbbi években eredményekre számíthassunk. Muzslyaiak, akik a nagybecskereki Proleter Uszóklub színeiben arattak sikereket, országos és nemzetközi versenyeken is: Bacsó, Sziveri Szilvia, Ivan Lender, aki 2006-ban i^úsági világbajnok volt. A helyi Szervó Mihály Általános Iskolában fejezte be a nyolcadik osztályt 2005-ben, az évfolyam sportolójaként. Ivan Lender, minden idők legsikeresebb 114 Uo.


Az úszó

D raganov-C so rd ás

te s tv é re k

muzslyai sportolója több száz érem, serleg, több tíz egyéni és országos csúcs tulajdonosa ifjúsági és felnőtt kategóriában. Az országos válogatott oszlopos tagja, számtalan nemzetközi torna, bajnokság rekordere, bajnoka. 2006-ban a brazíliai Rio de Janeiróban 100 méteres pillangóúszásban aranyérmes, világbajnok lett (54,31 másodperces idővel).

Martinov Sonja, Draganov-Csordás Stefánia és testvére, Katarina rendre dobogós helyezésekkel térnek haza, egyelőre még ifjúsági versenyekről. Mindhárom lány a helyi iskola példás diákja volt, és a nyolcadik osztály végén az évfolyam sportolója címet érdemelték ki. Ő k a jelen és a jövő nagy úszótehetségei, reménységei.

Vívás

Ha felsorolnánk, milyen eredményeket értek el a muzslyai fiatalok a nagybecskereki sportegyesületekben, akkor derülne ki, hogy milyen sportpotenciállal is rendelkezett e település. A múlt század hetvenes éveiben a nagybecskereki Omladinac VK keretében több muzslyai is képviselte az egyesületi, sőt országos színeket is. Abban az időben a vívás nagyjai, a Masa fivérek, Hartig, Jenei stb. mellett több muzslyai tehetség is próbálgatta szárnyait, név szerint: Kovács Imre, Gyömbér Attila, Kapusi Zoltán és Fürtön Róbert. Ő k több éven át sikeresen szerepeltek az országos és nemzetközi versenyeken. Hrubik Vladimir, aki szintén muzslyai származású, a fiatalabb generáció

sikeres versenyzője florettban a 2000-es években. Éveken keresztül számos dobogós helyezést ért el a különböző tornákon. Nemzetközi versenyeken is sikeresen képviselte az országot. Az újabb nemzedék ígéretes vívója Kovács Huba, aki ifjúsági korosztályban többszörös országos bajnok, 2006-ban, a Bulgáriában megrendezett Balkánbajnokságon bronzérmes volt. Muzslyán lakik, de a nagybecskereki vívócsapatban edz és versenyez sikeresen.


■ ■


AZ EGÉSZSÉGÜGY RÖVID TÖRTÉNETE

Az egészségügynek nagyon lassú fejlődését tapasztaljuk, ha visszautazunk a múltba. A Torontál újságból tudhatjuk, hogy a telepesek az első orvosi vizsgálaton közvetlenül ideérkezésük után estek át (1890 októberében), amikor a Nagybecskerekről érkező két orvos, dr. Heidegger Lajos és dr. Weisterschan József 500 telepes közül 3 családban (16 személynél) trachomát állapított meg. Azonnal megtették a szükséges intézkedéseket. A telep kialakulása után, 1892-től Nagybecskerek városából hetente két alkalommal járt ki orvos, és kezelésben részesítette a betegeket. Egészen a második világháború végéig helyi folytonos orvosi ellátás nem létezett, sem gyógyszertár nem működött. A rendszerváltást követően a plébánia helyiségében orvosi rendelőt rendeztek be, amely 1966-ig működött ott. Az előző állapotokhoz és időkhöz viszonyítva ez lényegesen javított a muzslyaiak orvosi ellátásán, az azonban már vita tárgya lehet és lett is, miért épp a katolikus plébániától vették el a helyiségét, és alakították át orvosi rendelővé. Az állam illetékesei tudták, hogy az egyháztól elvett helyiséget nem használhatják a végtelenségig, emellett az egyház 1966-ban pert nyert az egészségüggyel szemben, amelynek el kellett hagynia az épületet, illetve visszaadnia, ezért 1964-ben elkezdték építeni a mostani Révész Antal, Hunyadi János utca sarkán lévő lapályos részen az új egészségházat, a területet előbb feltöltötték. Az egészségház átadására 1966 októberében került sor, két általános orvos és egy fogorvos kapott ott helyet a betegek ellátására egy váltásban. Ez óriási lépést jelentett a falu egészségügyi helyzetének javítása terén, ettől kezdve a lakosok helyben is kezeltethették általános egészségügyi problémáikat. Az első gyógyszertárat 1970-ben nyitották meg a szövetkezet épületében. Addig a muzslyaiaknak orvosságért a városba kellett utazniuk, sietniük. Nyolcvan évnek kellett elmúlnia, mire az első gyógyszertárat megnyitották helyben. A hatvanas-hetvenes években Muzslya lakosságának száma rohamosan növekedett, ezért az orvosi ellátást ehhez igazították: növelték az orvosok számát előbb háromra, majd négyre, és két váltásba voltak beosztva. A felnőtteket kezelő fogászat mellett egy gyermekfogászt is alkalmaztak, a gyerekek, diákok fogorvosi ellátásán szándékozva javítani. Az ezredfordulón a Testvériség-egység utcában, szintén a szövetkezet épületében 1996


Az eg észségház

é p ü le te

A g y erm e ko rvo s i

re n d e lő

januárjában megnyílt a Galla gyógyszertár, amely már magántulajdonban működött, működik.

2004-ben Muzslya Helyi Közösség Tanácsa a meglévő egészségügyi rendelő előtti helyre egy gyermekorvosi rendelő megépítését irányozta elő és valósította meg. A cél az volt, hogy a két helyi közösséget (Muzslya és Sava Kovacevic) felölelő helybeli iskolában tanuló, megközelítőleg 900-1000 diáknak ne kelljen utaznia a nagybecskereki gyermekorvosi rendelőbe orvosi ellátásért, évenkénti orvosi ellenőrzésre. Egy közös összefogás eredményeként épült meg a XXI. század elvárásait kielégítő létesítmény.

A nagybecskereki gyermekorvosi rendelőből Muzslyára hozták a diákok kartonjait, és ettől a naptól kezdve a muzslyai gyerekeket helyben kezeli a szakorvos (gyermekorvos). Ezzel a muzslyaiak régi vágya teljesült. Az épület ünnepélyes átadására 2006-ban került sor. Az anyagiakat a muzslyai helyi közösség és Nagybecskerek városa teremtette elő. A nagybecskereki Biro-54 tervezőiroda terve alapján az Eurodomus kivitelező vállalat építette fel 2006-ban. A helyi

■ A z egészségügy rövid története ■ 275 ■

önkormányzat egy egyezmény írt alá a nagybecskereki egészségügyi hivatal igazgatójával, amelynek értelmében jogilag is átadták a gyermekorvosi rendelőt. 2010-ben az egészségház mögötti részen parkolóhelyet építettek a nyugdíjasok, a helyi közösség anyagi hozzájárulásával. A parkoló létesítésének a célja, hogy megvédjék az egészségház melletti parkot.

A Vöröskereszt helyi szervezete

A muzslyai Vöröskereszt megalakulásának pontos időpontjáról nincsenek írásos adataink. Az Ö T T 1930. évi pénzügyi beszámolójának egyik tétele a kiadásoknál a következő: „5. Tagság díj a helyi Vöröskeresztnek 25 din.” Ebből kiviláglik, hogy akkor már létezett Muzslyán Vöröskereszt szervezet. Valószínűleg a helyi szociális gondokkal voltak elfoglalva.

A Vöröskereszt helyi szervezete 1947-ben újraéledt, a helyi közösség tanácsában ténykedő szociális bizottsággal szorosan együttműködve fejtette ki tevékenységét. Az ezredfordulón 200 tagot számlált, és tíztagú vezetőség irányítja a szervezet munkáját, amely az önkéntes véradók összefogását, a vasárnap délelőtti vérnyomásmérést, az idős betegek látogatását, jótékonysági akciókat foglal magában, valamint a múlt század kilencvenes éveiben az ún. népkonyha működtetését. Minden év októberében megszervezték, megszervezik a Napsugaras ősz rendezvényt az idős polgárok tiszteletére. A helyi Petőfi Sándor MME otthonában alkalmi kultúrműsor keretében kedveskednek nékik. A mozgáskorlátozott időseket meglátogatják, és a helyi közösség tanácsának alkalmi ajándékát átadva próbálnak örömet szerezni nekik. Ilyen alkalmakkor a hátrányos szociális helyzetű családoknak alkalmi csomagot osztottak

A V ö rö s kere szt

b e já ra ta


ki (100-120). Nyilvántartást vezetnek a nagycsaládokról (öttagú vagy annál népesebb családok), 2010-ben 40 ilyen családról volt tudomásuk. 72 idős, magára maradt parasztháztartást tartottak nyilván ugyanabban az évben. Minden év májusában megszervezik a fogyatékossággal élő gyermekek találkozóját, társalgását, évente több egészségügyi előadást, képzést szerveznek, ahol orvosok, szakorvosok az előadók. Évente többször véradási akciót szerveznek az önkéntes véradók körében. Az általuk nyilvántartott véradók száma 30-50. Egy-egy véradáskor 8-18 liter életmentő folyadékot gyűjtenek össze, évente általában háromszor szerveznek véradást, átlagosan 40-44 liter vért gyűjtenek össze.

Vannak olyan véradók, akik 30 feletti véradást jegyeznek. A Vöröskereszt tagjai, a tanács szociális bizottsága és a nők egyletének aktivistái minden évben meglátogatják a nagybecskereki Idősek Otthonát, ajándékkal és alkalmi műsorral, kiállítással teszik színesebbé ezt a napot. Az utánpótlás-nevelésre, -képzésre is gondot fordítanak. Minden év májusában a helyi iskola elsőseit ünnepi műsor keretében felveszik a Vöröskereszt szervezetébe (98-127 diák). A gazdasági, társadalmi válságok ideje alatt folyamatosan nőtt a Vöröskereszt szervezetének feladatköre, a munkájuk iránti igény. A délszláv háborúk (1990-es évek) alatt sokan igényelték a segítségüket - tisztálkodási szereket, élelemcsomagot, orvosságot, ruhaneműt, lábbelit - , alkalmanként több száz csomagot osztottak szét. Az egyesület jó kapcsolatot ápol a szomszédos falvak és városok egyesületeivel, a helyi tanács szociális kérdésekkel megbízott bizottságával, a helyi civil szervezetekkel, a Máltai Szeretetszolgálattal, a nagybecskereki Caritasszal. Velük közösen próbálják kielégíteni a település lakóinak szociális igényeit. A Vöröskereszt szervezetének elnökei: Rapos József, Dobrosavljevic Jovica, Hallai János, Zombori András, Törköly Erzsébet, Hofgezang Rozália.115

Cukorbetegek Egyesülete

115 A civil szervezetek jegyzőkönyve 2010-ig

A modern, rohamos tempóban fejlődő társadalom egyik új betegsége a cukorbetegség. A valamikori táplálkozási rendszer feladása, az új életforma, szokások létrejötte nagymértékben hozzájárulnak ennek az alattomos, az ember szervezetének kikezdésére és lerombolására képes betegségnek a kialakulásához. A múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben mind nagyobb számban jelentkezett e betegség Muzslyán is. Ekkor a Vöröskereszt helyi szervezetében előbb egy alosztályt alakítottak „cukrosok” néven. Majd miután meghatáro-

■ A z egészségügy rövid története ■ 277 ■

zott számú tagság alakult ki, hivatalosan is létrejött a Cukorbetegek Egyesülete. A feladataik egyike, hogy feltérképezzék a lakosság körében e betegséggel élő személyeket, megszervezzék számukra a vasárnaponkénti vércukorszintmérést, előadásokat, bemutatókat tartsanak a helyes, egészséges táplálkozásról, életvitelről, mozgásról stb. Szoros kapcsolatot ápolnak a helyi és a városi Vöröskereszttel, az egészségház orvosi szolgálatával a többi civil szervezettel. A település területén minden nagyobb civil, társadalmi megmozdulásnál jelen vannak. A nyilvántartás szerint több mint száz tagjuk van bejegyezve. A „cukrosok” elnöke, Zombori András sokáig a Vöröskereszt helyi szervezetének volt az elnöke. A helyi közösség támogatását is élvezik, és a nyugdíjasokkal szorosan együttműködve Z o m b o ri A ndrásvalósítják meg a terveiket a téli időszakban. Állandó helyiségük a nyugdíjasok épülete melletti Vöröskereszt-helyiség.

■ ■


CIVIL SZERVEZETEK, EGYESÜLETEK

Háló - K özösségfejlesztő Keresztény Egyesület

A Háló a katolikus közösségek Kárpát-medencei, magyar kezdeményezésű keresztény mozgalma. A Délvidéki Háló a Kárpát-medencei Háló egyik régiója.

A Délvidéki Háló egyik célkitűzése a magyar katolikus keresztény lelkiségi mozgalmak, az egyházközösségben működő közösségek és karitatív társaságok tagjai, a keresztény értékrendet valló pedagógusok, vallásos fiatalok, családosok közötti kapcsolat építése és ápolása, közösségi egyház építése. A Hálónak nincs hagyományos értelemben vett tagsága. A leglazább kötődés, ha valaki egy-egy találkozón megjelenik. Közöttük vannak olyanok, akik rendszeresen visszajárnak, ezekben a személyekben kialakult a Hálóhoz, H a lm a i T ibo r

a közösséghez való kötődés. Vannak olyanok, akikben megérik az elkötelezettség igénye, hogy feladatot, felelősséget vállaljanak, illetve részt vegyenek a Háló szervezésében mint munkatársak. A vajdasági Háló 1997-ben Adán alakult, és feladatául tűzte ki, hogy feltérképezze a magyar nyelvű kisközösségeket Vajdaság területén.Az első Háló-találkozót a Délvidéken 1997-ben rendezték meg Zentán, ahol misét m utatott be msgr. Huzsvár László nagybecskereki megyés püspök. A Háló-találkozókra évente kerül sor, mindig más-más helyszínen: Székelykevén, Versecen, Sándoregyházán,Pancsován. A délvidéki Háló mozgalomban körzetek szerint a központokban évenkénti találkozók jöttek létre, így Muzslyán a közép-bánáti körzetben. Az utóbbi években rendszeressé vált a bánáti Háló mozgalom nagy találkozója a muzslyai Emmausz fiúkollégiumban. A Háló - Közösségfejlesztő Keresztény Egyesület székhelye Muzslyán van, a Magyar kommün 12. szám alatt, elnöke és hivatalos képviselője 2005-től Halmai Tibor. Az egyesület évente 12-14 rendezvényt, találkozót, képzést szervez.

A muzslyai rádióklub - YU1GMN

A muzslyai rádióklubot 1950-ben karbidlámpa fénye mellett alapították azok a lelkes fiatalok (Kiss József, Sziveri János, Szőke István, Kovács István, Kónya Ernő, Sütő Sándor és Micsik József),


akik már abban az időben ráéreztek a rádiózás jövőbeni szerepére, amelyet majd a társadalomban, az ember életében be fog tölteni. Abban az időben a faluban még nem volt villanyáram, hiszen 1951- ben kezdték bevezetni, és akkor is csak fokozatosan, volt, ahová az áram csak az 1960-as években jutott el. Az igazi tevékenységük csak 1956-ban vette kezdetét, amikor a lelkes kis csapat elkészítette az első házilag előállított adó-vevő készüléket (amely két különálló készülékből állt), be lett jegyeztetve, és nemsokára megkapta a belügytől a működési engedélyt a YU1GM N hívójelre. Abban az időben rádiókapcsolatot teremteni a külvilággal nagy szó volt, ekkor történt a magyarországi 56-os forradalom és szabadságharc is. A hatóság állandó ellenőrzése abban az időszakban elkerülhetetlen volt, akárcsak azoké a személyeké, akik az egyesületben tevékenykedtek. A világgal való közvetlen kommunikáció nagyon népszerűnek bizonyult, különösen a fiatalok körében, akik Nyugaton látták boldogulásukat, álmaik megvalósítását. Sok fiatal kapcsolódott be a rádióklub munkájába, részben az említett ok miatt, részben pedig amiatt, mert a rádiózás akkor annyira új volt. A klub akkoriban 50 tagot számlált.

A rádióklub mindenese Kiss József volt, aki szabadidejét családjának és az egyesületnek szentelte. Mindent megtett annak érdekében, hogy az egyesület fejlődése, lendülete töretlen maradjon. Kiss a rádiózás kiadásait saját eszközeiből, forrásaiból fedezte. Különben szakmájában (rádió- és tévémechanikus) nagy megbecsülésnek, tiszteletnek örvendett a faluban, sőt szakmai körökben is. 1961-ben Tito stafétájának útját közvetítették rádió adó-vevő készülékkel, ami nagy szakmai kihívást jelentett abban az időben.

Az első klubhelyiség a Sípos-kisház volt az iskola mellett, maj d a volt községháza épületében kaptak helyet (az új moziépület helyén).

■ Civil szervezetek, egyesületek ■ 281 ■

A h e tv e n e s é v e k b e n , a m i k o r J u g o s z lá v ia n y i t o t t N y u g a t i r á n y á b a ,

e n g e d é ly e z t é k a z e ls ő a d ó - v e v ő k é s z ü lé k b e h o z a t a lá t 1 9 7 1 - b e n

J a p á n b ó l . 1 9 9 0 - b e n c s e r é l t é k le e g y k o r s z e r ű b b r e , a m e ly e t m é g

a m a i n a p ig is h a s z n á ln a k . A m ú l t s z á z a d n y o lc v a n a s é v e ib e n a

t e le p ü lé s e n k í v ü l a h e ly i k ö z ö s s é g t a n á c s á n a k a n y a g i r á f o r d í tá s á v a l

f e l á l l í t o t t a k h á r o m 2 4 m é t e r m a g a s f é m a n t e n n á t , a m e ly e k n e k a jó

fe k v é s e b i z t o s í t j a a z e g é s z n a p o s e lé r h e tő s é g e t , j ó h u l l á m t e r je d é s t .

A k k o r k a p t a k e g y e l m o z d í t h a t ó h e ly is é g e t ( k o n t é n e r ) , a m e ly n e k

k ö s z ö n h e t ő e n z a v a r t a la n a z e g y e s ü le t m u n k á j a . T ö b b e z e r r á d i ó

ö s s z e k ö t t e t é s t h o z n a k l é t r e h e t e n t e , í g y n in c s a v i l á g o n o ly a n

o r s z á g , a m e l l y e l n e m l é t e s í t e t t e k k a p c s o la t o t a z é t e r h u l l á m a i n

k e r e s z t ü l . A k la s s z ik u s k a p c s o la t t e r e m t é s i m ó d o k m e l l e t t , m i n t a

M o r s e - t e l e g r á f és a f ó n ia , e g y r e jo b b a n t e r e t h ó d í t a n a k a d ig i t á l is

k o m m u n ik á c ió s f o r m á k is ( g é p t á v í r ó , k é p á t v i t e l s t b . ) , a m e ly e k h e z

n é lk ü l ö z h e t e t l e n s e g é d e s z k ö z n a p ja i n k m in d e n e s e , a s z á m ít ó g é p .

A z e g y e s ü le t a k ü l ö n b ö z ő v e r s e n y e k e n e r e d m é n y e k e t é r e l , e r r ő l

t a n ú s k o d n a k a z e g y e s ü le t f a lá n k i f ü g g e s z t e t t o k le v e le k , é r m e k .

A n y o lc v a n a s - k i le n c v e n e s é v e k b e n h e t e n a f a l u b a n s a já t r á d i ó

a d ó - v e v ő á l lo m á s t m ű k ö d t e t t e k , a h á z a i k m e l l e t t i t e r ü l e t e n 1 4 - 1 8

m é te r e s a n t e n n á k a t á l l í t o t t a k fe l .

2 0 0 6 - b a n a C Q W O R L D W I D E v e r s e n y e n ( a r á d i ó a m a t ő r ö k

o l i m p i á j á n ) 7 M H z - e n a f ó n i a k a t e g ó r iá b a n a v i l á g o n h e t e d i k ,

E u r ó p á b a n ö t ö d i k h e ly e z é s t é r t e k e l, m í g t e le g r á f iá b a n a v i lá g o n

a z ö t ö d i k , E u r ó p á b a n a h a r m a d i k h e ly e n v é g e z t e k . E z e k e n a v e r

s e n y e k e n 4 8 ó r a a l a t t t ö b b m i n t 2 0 0 0 k a p c s o la to t t e r e m t e t t e k a

v i l á g 1 4 0 o rs z á g á v a l. E z e k a z e r e d m é n y e k ö n m a g u k é r t b e s z é ln e k .

N e m je le n t é k t e l e n m e g e m l í t e n i , h o g y a t ö b b m i n t h ú s z é v e s a d ó

v e v ő k n e m t u d t á k f e lv e n n i a v e r s e n y t a k o r s z e r ű b b t e c h n o ló g iá v a l

r e n d e lk e z ő k l u b o k k a l . 2 1 m e g a h e r t z e n E u r ó p á b a n e ls ő h e ly e z é s t

é r t e k e l, a m ié r t p la k e t t e t k a p t a k a ja p á n D X - v e r s e n y e n , m í g 7 M H z -

e n m á s o d i k o k l e t t e k . A k i k m é g m a is a k t ív a k : S z ű c s J ó z s e f , K o v á c s

L á s z ló . A r á d i ó k lu b e ln ö k e i , a k i k a z e g y e s ü le te t v e z e t t é k a z e l m ú l t

6 0 é v a la t t : K is s J ó z s e f ( 1 9 5 6 - 1 9 7 8 ) , B á ló J ó z s e f ( 1 9 7 8 - 1 9 8 2 ) ,

P a p p T i b o r ( 1 9 8 2 - 1 9 8 6 ) , B á ló J ó z s e f ( 1 9 8 6 - 1 9 9 4 ) , B á ló E r n ő .

Nők Klubja

A Torontál ú js á g b ó l t u d j u k , h o g y a k é t v i l á g h á b o r ú k ö z ö t t i i d ő

s z a k b a n a G a z d a k ö r k e r e t é b e n l é t e z e t t a n ő e g y le t , a m e ly a n ő k e t

ig y e k e z e t t b e k a p c s o ln i a z e g y le t m u n k á já b a . K é p z é s e k e t , e lő a d á s o

k a t s z e r v e z te k a n ő k s z á m á r a a z ő k e t é r in t ő t é m á k k a l k a p c s o la tb a n


(tisztálkodás, főzés, női betegségek, gyermeknevelés stb.), emellett a kézimunkázás különböző formáival, technikáival is foglalkoztak.

A második világháború után a nők társadalmi helyzete alapjában megváltozott, az egyenjogúságuk elnyerése után mind jelentősebb szerepet vállaltak és kaptak a társadalmi-politikai életben. Nemcsak a családdal, a gyermekek nevelésével, a családi tűzhellyel kapcsolatos, házon belüli feladatokat végezték, hanem lehetőség adódott arra, hogy képességük, tehetségük alapján az ún. nagyvilági életben is szerencsét próbáljanak. A nyitás is egy folyamat, és mint minden változás, időigényes, emellett személyfüggő, hiszen a viselkedési normák, a szokások nehezen változnak meg, az újdonságok iránt nem mindenki fogékony. Muzslyán a nők aktívan kivették részüket a mindennapi feladatokból, a réti földművesmunkából, a kulturális és a sportéletből. A hetvenes években, a javuló társadalmi-gazdasági körülmények időszakában született meg a nők körében az a gondolat, hogy ők is megalakítják egyletüket. Erre 1974 februárjában került sor. Az egyesületet Nők Klubja néven jegyezték be, első elnöke Palatinus Aranka volt, a titkár Restás Anna tanító néni. Kezdetben a betegek, idősek látogatását, a nők napjának alkalmi műsorral való megünneplését tűzték célul. Számtalan egészségügyi felvilágosító előadást szerveztek, amelyeken orvosok adtak elő. Céljaik egyike volt az alkalmi ünnepségek megrendezése, a hagyományok különböző formáinak összegyűjtése, ápolása, átmentése az utókor számára.

A N ők K lu b já n a k ta g ja i 1977 óta szervezetten vettek részt a MIRK-en (kézimunkázok és és k iá llí tá s u k gyűjtők nemzetközi kiállítása), és évről évre mind jobban és jobban


teljesítettek. Több dobogós helyezést értek el ezeken a nemzetközi rendezvényeken, amikor a különböző versenykategóriákban kiállított munkákat pontozták. A kiállított munkák között található hímzés (fehér, színes), kivarrás, horgolás, kötés, szalmázás stb., különböző téma köré összegyűjtött tárgyak, falvédők, szentképek, festmények, egyéb régi tárgyak, képzőművészeti alkotások stb.

A Nők Klubjába járó asszonyok célkitűzései között található az emberi élet különböző szakaszaihoz kötődő hagyományoknak, szokásoknak (nagyanyáink vallási, világi, tárgyi hagyatékainak) az összegyűjtése és átmentése az utókor számára. A fejlődés érdekében több színvonalas szakelőadást szerveztek a kézimunkázó nők számára különböző témákban. Az egylet keretén belül többféle tevékenységgel foglalkozó szekciókat találhatunk: szociális esetek

Fehér ly u k h ím zé s s e l, ké k vag y

rózsaszín h á tté r r e l ké s zü lt

d ís zp á rn a 1 9 0 0 -b ó l

Fehér ly u k h ím zé s s e l k é s z ü lt

fü g g ö n y 1 9 0 0 -b ó l. A bban az

id ő b en a fe h é r s ifo n b ó l k é s zü lt

fü g g ö n y ö k v o lta k d iv a tb a n

A sze k ré n y p o lc o k d ís z íté s é re

h a s zn á lt ly u kh ím zé se s csík


fe l le lé s e , ö s s z e írá s a , a T is z a v i r á g z e n e k a r és v e g y e s k ó r u s , a m e ly e k

ré s z t v e s z n e k a D u r i n d ó n é p d a l t a lá lk o z ó n . A f a lu b a n e l s e m k é p z e l

h e t ő e g y e t le n r e n d e z v é n y s e m , a m e ly n e k a m e g v a ló s í t á s á b a n n e m

s e g íte n é n e k a N ő k K l u b j á n a k s z o rg o s k e z ű t a g ja i : a fő z é s m e l l e t t

a t a k a r í t á s t is v á l l a l j á k , m e r t ö n z e t le n e k , s z o r g o s a k , s z e r é n y e k ,

c s e n d e s e k , m e le g s z ív ű e k . E z é r t n a g y b e c s b e n t a r t j a ő k e t a t ö b b i

c iv i l e g y e s ü le t és a z ö n k o r m á n y z a t .

N a g ya n yá in k hagyatéka - A z 1 9 0 0 - a s é v e k b ő l m e g ő r z ö t t

h ím z é s e k , f a l v é d ő k ( a z 1 9 3 6 - o s m u z s ly a i G y ö n g y ö s b o k r é t a ü n

n e p é l y r ő l ) , a l m á r i u m r u h á k . A m u z s l y a i p ip a c s o s a s z t a l t e r í t ő k

k ü lö n b ö z n e k a s z ű k e b b és tá g a b b k ö r n y e z e t b e n t a l á lh a t ó h a s o n ló

m i n t á k t ó l , p ip a c s o k t ó l . A k é p e k e n n é h á n y h ím z é s , a s z t a l t e r í t ő s tb .

l á t h a t ó , a m e ly e k a m u z s ly a i n ő k k é z i m u n k á z á s á n a k m ú l t r a é p ü lő

h a g y o m á n y á t m u t a t j á k b e .

S zínes c é rn á v a l, szá lö ltés se l

és k itö lté s s e l h ím z e tt pipacsos

a s z ta lte r ítő . A m u zs lya i

p ip a c s m in tá k k ü lö n b ö z n e k a

d e b e llács i és az ad a i m in tá k tó l

Fehér ly u k h ím zé s és k itö lté s

k o m b in á c ió já v a l ké s zü lt

a s z ta lte r ítő -s a ro k

Fehér ly u kh ím zé ss e l

és k itö lté s s e l k é s z íte tt

a lm á r iu m ru h a

■ Civil szervezetek, egyesületek ■ 285 .

Széles körű tevékenységük ellenére nincs állandó helyiségük, a többi civil szervezettel ellentétben. Többször váltották helyüket (a helyi közösségben, a Petőfiben, a Muzslyaiak Klubjának épületében). Az elmúlt évtizedekben a Nők Klubjának több elnöke is volt: Palatinus Aranka 1974-1980, Miklós Erzsébet 1981-1983, Borsos Irén 1984-1995, Lázár Enikő 1996-97 és újra Palatinus Aranka.

Palatinus Aranka (1951-) jogász 1974-től tagja a muzslyai Nők Klubjának. Ápolja a hagyományokat, nagyanyáink hagyatékát, hímez, horgol, gobelint készít. Iratos falvédők, régi fényképek, régi használati tárgyak, parfümös üvegek, szentek szobrainak gyűjtője. Gyűjteményeiből több kiállítást szervezett. A muzslyai helyi iroda főnöke és anyakönyvvezetője. Rendszeresen írt, ír: 1970-től a Bánáti Híradónak:, a Dolgozók muzslyai mellékletének a szerkesztője, 1997- től a Muzslyai Újság szerkesztőségének a tagja. Helytörténet-kutatással és néprajzgyűjtéssel foglalkozik. Tagja a Kiss Lajos Néprajzi Társaságnak, a Vajdasági Magyar Folklórközpontnak, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének. Néprajzi tanulmányai és dolgozatai hazai és külföldi folyóiratokban jelentek meg. A dolgozatok Muzslyához kötődnek. Megjelent könyvei: A Szüzanya oltalmában (2002), Muzslya 1956 (2006), Társszerző: Lehel - 50 éves a kézilabda Muzslyán (2007). Néki köszönhetően az egylet tevékenysége túlnőtte a falu, régió határait, aktivitásával felhívta a közvélemény és a szakma figyelmét. A klubban fejlődés tapasztalható a tagság számát illetően, emellett bővül a tevékenységi körük, és szerteágazó ténykedésüknek köszönhetően mind sokrétűbbek a fellépéseik. Folyamatosan hallatják

P a la tin u s A ranka

F a lvé d ő , a m e ly ik

ig a z o lja , hogy

M u zs lyá n 1 9 3 6 .

s z e p te m b e r 1 3 -á n

G yö n g yö s b o kré ta és

m é ze s k a lá c s -ü n n e p é ly

v o lt


hangjukat a nők társadalmi helyzetéről, és jogaik megteremtése érdekében fórumokon, összejöveteleken szóvá is teszik véleményüket. Nagyon sok nőegylettel ápolnak gyümölcsöző kapcsolatot határon innen és túl.

Maltézer kisállattenyésztők egyesülete

A múlt század hatvanas éveiben a helyi közösség területén szükség mutatkozott egyesületbe tömöríteni a kisállattenyésztőket. M indenekelőtt azért, hogy nyilvántartásba vegyék azokat, akik egy-egy kisállat tenyésztésére szakosodtak, képviselhessék az érdekeiket különböző helyeken és szinteken, közösen tudjanak fellépni a rendezvényeken, versenyeken, a szakmai tanácsadás területén, különböző fajok megvásárlásakor, beszerzésekor, piacokon, kisállatok szállításakor stb. A település területén sok kisállattenyésztőről tudtak a helyi közösség titkárságán, a szövetkezetben már az ötvenes évekből: Varga József (cipész, aki galambbírói vizsgát is tett), Dégi János stb. 1962-ben a galambászok kezdeményezték az egyesület létrehozását Maltézer néven, mivel a helybéli galambászok ebből a fajból (máltai galamb) tenyésztettek legtöbbet. Az alapítók: Szilasi Mihály, Rác György, Marócsik András, Kószó János, Kovács Péter, Barta Mihály, Varga József, Gyömbér György, Lakatos Dezső, Égető Sándor, Sziveri Miklós, Barta Mihály és Szabó János, utóbbi 1999 decemberében a németországi Aidenbachban a máltai galambok kiállításán I. helyezést ért el. A kezdet akkor is nehéz volt, be kellett gyűjteni az adatokat: ki milyen és mekkora állatállománnyal rendel-


kezik, milyen állatok tenyésztésével foglalkozik. Az állandó teremhiány is gondot jelentett. Lassan kialakult az egyesület keretében az öt szakosztály, amely kisebb-nagyobb hullámvölgyeket leszámítva állandósult. Az egyesületet a baromfi-, a nyúl-, a díszgalamb-, a madár- és a postagalamb-tenyésztők alosztályai képezték.

A bíróságon a következő néven jegyezték be őket: Maltézer Aprójószág-, Galamb-, Fajbaromfi-, Nyúl- és Díszmadártenyésztők Egyesülete. A múlt század hetvenes éveiben a parti iskolában megszűnt a tanulók oktatása, mivel kiépült az ún. központi iskola, oda költöztek át a diákok, és az épület üresen maradt. Nem tartották karban (mellesleg 1905-ben épült), az iskola sem tartott rá igényt, az enyészeté lett, emiatt veszélyessé vált. A helyi önkormányzat, a szövetkezet és az egyesület megállapodást kötött, amely lehetővé tette az épület felújítását több ezer óra önkéntes munkával. A munkálatokba a helyi vadászok is bekapcsolódtak, de a munka dandárját a kisállattenyésztők végezték. Itt kaptak otthont és helyet az évenkénti kiállítások megszervezésére, amelyek kezdetben helyi jellegűek voltak, majd regionálissá, sőt nemzetközivé váltak (Magyarország, A g a la m b á s z e g y e s ü le t

Románia). A háromnapos kiállítást 400-600 látogató tekintette ta g ja i


meg. Időközben az önkormányzat az új otthonba bevezette a gázt, a telefont. Nagy gondot fordítottak az utánpótlás nevelésére, a helyi Szervó Mihály Általános Iskola diákjait kapcsolták be, előadásokat, tanfolyamokat szerveztek számukra, kisállatokat adományoztak ingyen, hogy minél jobban odafigyeljenek az állatkák nevelésére, gondozására, versenyeztetésére. A szakosztályok közül a postagalamb-szakosztály a legszámosabb. 1981-ben ezt a szakosztályt a nagy Jugoszláviában is a legeredményesebbek között tartották számon. 1987-ben a muzslyai postagalamb-szakosztály volt az országos bajnok.

A muzslyai postagalambok részesei voltak annak a válogatottnak, amely az országot képviselte 1987-ben az olimpián. A postagalamb-tenyésztők közül érdemes kiemelni néhány lelkes és nagy szaktudású személyt: Lakatos József (1947-2000) volt a legerősebb postagalamb-tenyésztő, a legtöbb versenygalambbal, a legnagyobb versenyállománnyal, a legerősebb utánpótlás-neveléssel, neki volt a legtöbb díjazott versenygalambja, országosan, sőt a nemzetközi mezőnyben is helytállt. 1984-ben országos bajnokságot, 1987-ben országos csapatbajnokságot nyert.

Benyocki József, Sziveri Miklós, Sziveri Imre, Barna János, Gyömbér György, Ladvánszki István, Szabó János is országos és nemzetközi viszonylatban is ismertek voltak fajgalambjaikról (postagalamb és maltézer), számtalan versenyen dobogós helyezést értek el. 2009-ben Culibrk Zeljko a szlovákiai Nyitrában megtartott galambkiállításon Európa-bajnoki címet érdemelt ki. A szakma hazai és nemzetközi körökben is jól ismeri a muzslyai galambászokat és galambjaikat. Tekintettel a sikerekre, Muzslya már háromszor adott otthont a postagalamb-tenyésztők legrangosabb, országos kiállításának (1987-ben, 2000-ben és 2003-ban), ami méltóképpen tükrözi azt a bizalmat, amelyet a Maltézer galambászai kiérdemeltek az egész ország területéről ideérkező vendégek fogadásának, valamint a szervezésnek a színvonalával. A kiállítások mellett ilyenkor szakmai tanácskozásra, véleménycserére, eladásra, alkalmi bemutatókra is sor kerül.

A szakosztály nagy gondot fordít a más helységekben működő hasonló szakosztályokkal való együttműködésre: mindkét Becsével, Verseccel, Nagykikindával, Újvidékkel, Antalfalvával (Kovacica), Szabadkával, Zomborral, Zentával, Nagybecskerekkel. A külföldiek közül csak néhányat említünk: Wales, Ausztria, Németország, Görögország, Magyarország, Románia stb., amely országok egyesületeivel szintén jó kapcsolatot ápolnak.


Az elmúlt 49 évben a következő személyek irányították az egyesületet: Égető Sándor (1962-1970), Deák János (1970-1974),Kovács János (1974-1978), Lakatos György (1978-1982), Szive- ri Miklós (1982-1984), Ispánovity István (1984-1986), Lakatos József (1986-1988), Nagy István (1988-1990), Kormányos Illés1990-1992, Nestorov Stevan (1992-1994), Bajić Aleksandar (1994-1998), Kovács Pál (1998-2002).

Kostić Radovan (1959-) mérnök 2002-től az egyesület elnöke.1974 óta foglalkozik szabadidejében a máltai galambok tenyésztésével, és az egyesületnek a tagja. Több évtizeden keresztül az elnökség tagja. Sokat tett a máltai galambok szerbiai szövetségé- K ostić R adovan

nek létrejöttéért. Jelenleg ő a szövetség szervezőtitkára. Radovan sokat szorgoskodott a környező egyesületekkel való jó kapcsolatok kialakításáért, fenntartásáért. Kiállítások, versenyek szervezésében mindig jeleskedett. Az egyesületen kívül is aktív társadalmi életet él.

A muzslyai vadászok egyesülete - Krasnica

A muzslyai település kialakulásával olyan telepesek is érkeztek, akik vadászattal is foglalkoztak, tehát mondanunk sem kell, hogy néhány év után, 1932-ben Muzslyán is megalakult a vadászegyesület Fácán néven. Az első elnök Csordás András volt. Mivel ebben az időben a település is önálló volt (1905-től), vele együtt a muzslyai vadászok egyesülete is. Az akkori vádászegyesület szabályai megegyeztek a maival: a vadak életben tartása, a kártékony állatok megfelelő számban tartása a természeti ökoszisztémákhoz viszonyítva, az egyensúly létrehozása és fenntartása. Az első vadászegyesület tagjai: Kónya István, Kónya Mátyás, Palatinus István, Kenderesi Péter, Kazi Sándor, Rózsa Sándor, Rózsa János, Szitás Péter, Gombos Antal, Bakos Lázár, Viola István és Borsos József. Talán ebben az időben volt a leggazdagabb a vadállománya a mindenkori vadászegyesületnek - a feljegyzések, elmondások, megsárgult fényképek erről tanúskodnak.A nyúl mellett több kapitális őze, bakja, természetesen vaddisznaja is volt, nem említve a szárnyasokat. Abban az időben kevesebb vadász volt, és a vadászetikát jobban tiszteletben tartották (a háborúk évei mindig kivételt képeztek). 1944 decemberében alakult meg hivatalosan az önálló egyesület. Az ötvenes években rövid ideig (1950-től 1952-ig) a nagybecskereki vadászegyesülethez tartoztak, ebben az időszakban a vadállomány állandósult, nagyon sok szárnyas volt a muzslyai lapályos, nádas területeken.


1964-ben a nagybecskereki vadászszövetség felsőbb (párt-) utasításokra elvette a vadászterület egy részét, amely határos volt az aradáci vadászterülettel egészen a Tiszáig (a határ jobb oldali részét), ugyanezt tették az aradáci vadászterülettel is (tőlük a határ bal oldali részét vették el, amely határos volt a muzslyaival), és ott turisztikai vadászterületet hoztak létre. Természetesen azon a részen megszüntették a vadászatot mindkét település vadászai számára, emiatt ott annyira elszaporodott a nyúlállomány, hogy élve fogták. A helyi iskola felsős diákjai meghajtották a vadászterület egy részét, és a kifeszített hálókba belegubancolódott nyulakat élve fogták el, és szállították külföldre. A nagyobb vadak (őz, disznó, róka) többsége ekkor „tűnt el”. Évek múltán a vadállomány annyira megcsappant, hogy a nagybecskereki vadászszövetségnek már nem volt érdeke tovább gazdálkodni ezen az egyesített területen, és visszaadták az anyaegyesületeknek. 1967-ben a nagybecskereki vadászszövetség a muzslyai vadászoktól a vadászterületük ún. bal oldali részét az écskai halgazdasághoz csatolta, amelyhez a lukácsi, erzsébetlaki vadászterületeket is odacsatolták, szintén a vadászturizmus „fejlesztése” céljából (szintén felsőbb utasításra - a pártatyák ide jártak nemes vadakra vadászni). Ezekben az években a fent említett területen a helyi vadászoknak nem volt szabad vadászniuk. Hét év alatt a vadállományt teljesen kilőtték, vagy élve összefogdosták, hogy külföldön értékesítsék. 1974-től ismét egyesíthették a vadászok a muzslyai vadászhatárt, ettől az évtől kezdve 5600 hektáron gazdálkodhattak.

Gondos, tervszerű vadgazdálkodással helyreállíthatták a természetes állategyensúlyt. 1980 óta tagjai voltak a vadászszövetségnek, de önállóan gazdálkodtak, ennek eredménye a fokozott vadgondozás, a tervszerű vadállományról szóló nyilvántartás (évenkénti számlálás), megfigyelés, óvintézkedés, telepítés, téli etetés, meghatározott számú vadállat kilövése, fiatal vadászok beiktatása, nevelése, a vadászetika tiszteletben tartása, amely jellemezte és jellemzi a vadászegyesület működését. A legtávolabbi vadászterület mintegy 18 kilométerre van a falutól, a nagy távolság nagyobb odafigyelést, ellenőrzést, felügyeletet, hatékonyabb intézkedést igényel. A vadászok egyesülete minden évben folyamatosan fácáncsibét telepít, hogy növelje és javítsa a fácánállományt. A Tisza mentén lévő vadászlakot állandóan javítgatják, tatarozzák (önerőből és a helyi közösség anyagi ráfordításával), ezzel javítják a vadászlak állapotát, hogy az idelátogató külföldi (olaszországi) vadászturistákat visszalátogatóként tudják fogadni. 2010-ben az egyesületnek 105 tagja volt. A vadászegyesület elnökei az elmúlt időszakban: Csordás Ferenc,

■ Civil szervezetek, egyesületek ■ 291 ■r,Sí

Tóth Ferenc, Kocsis Pál, Molnár Ede, Tóth Ferenc, Restás Ferenc,Gyömbér István (Zsuzsi), Kálmán Sándor, Palatinus János, Tézsla Nándor, Labanc Lázár, Gombos Géza, Lackó György, Kaslik József,Báló József és 2010-től újra Lackó György.

Lackó György (1954-) 1986 óta tagja a vadászegyesületnek.Kezdetben mint vadászgyakornok, majd, miután letette a vadászvizsgát, az első sikeres vadászat után felszentelték, a vadászok közé avatták. Fiatalon aktívan kivette részét a falu vezetéséből, tagja volt a helyi önkormányzatnak. Két alkalommal töltötte-tölti be a vadászegyesület elnöki tisztségét. Nagy gondot fordított a vadvédelemre, a vadászat fellendítésére. Lackó G yörgy

M éhészek egyesülete

Nincs írásos emlék arról, hogy a telepesek valamelyike méhészettel foglalkozott volna, de a két világháború között a Tisza mentén egy területet Mézesfalvának neveztek el. Valószínűleg ott tartották méheiket a muzslyaiak. Hogy kik voltak az első méhészek, hány családdal méhészkedtek, erről sem tudunk többet. A második világháborút követően kezdtek megalakulni a társadalmi szervezetek Muzslyán, így a méhészek egyesülete is. A múlt század hetvenes éveiben, pontosabban 1973-ban alakult meg a méhészek egyesülete 22 alapító taggal: Fiser István, Törköly Lajos, Karl János (Klószi, a kovács), Kapás Sándor, Kovács András, Hunka János, Kovács József (pékes) stb. A méhészegyesület a téli időszakban, amikor a méhesben kevesebb a munka, szakmai tanácskozásokat, előadásokat, méhésztalálkozókat szervezett. Az ilyen tanácskozások lényege a tapasztalat- és véleménycsere, a megfelelő intézkedések megtétele a méhbetegségek megelőzéséért. A méhészek számára az is fontos volt, hogy közösen lépjenek fel a méz- és méhtermékek eladásakor, felvásárlásakor, valamint annak érdekében, hogy az állam hangsúlyozottabban támogassa a méhészetet. Emellett céljuk a méhészet mind nagyobb szerepvállalása és jelenléte a mezőgazdaságban (növények beporzása), a méhállományok szervezett szállítása, a mézkultúra serkentése, a méznek mint az emberi táplálkozás egyik fontos láncszemének a népszerűsítése a lakosság körében. A korszerűbb méhészkedés megalapozása érdekében fontos követni az új méhésztendenciákat. A muzslyai méhészek szoros kapcsolatot építettek ki a nagybecskereki, a vajdasági méhészszövetséggel, valamint a környező méhészegyesületekkel. A muzslyai méhészek méhállománya átlagosan 30-50 család között mozgott. Főleg fekvő


116 Uo.

kaptárokkal méhészkedtek, és a méheiket évente több méhlegelőre is szállították: a Delibláti-homokpusztára és Szerbiába az akácra, a Fruska gorára a hársra, napraforgóra a környező települések, szövetkezetek nagyobb napraforgó-parcelláira stb. A méhészegyesület tagjai közül néhányan az ezredfordulón csak a méhészetre hangolódtak, vállalva a méhészet napos és árnyoldalát. Bálint János, Lackó Attila, Torma Nándor rendszeresen részt vesznek a méhészfesztiválokon, -kiállításokon, -vásárokon. Az egyesület tagjai közül Bálint János és fia, Tomi rendelkezik a legerősebb méhállománnyal, bejegyzett méhészek több száz méhcsaláddal, és családi vállalkozásként, foglalkozásszerűen űzik a méhészetet.

A méhészek egyesülete helyiséget kapott a helyi közösség tanácsától a Piros Csizma udvarában, o tt tartják a vezetőségi megbeszéléseket, itt vannak kiállítva az egyesület oklevelei, érmei. Minden évben közgyűlésen számolnak be az egyesület munkájáról, eredményeiről, terveiről. Az elmúlt időszakban, 15 év alatt a tagság számbelileg is gyarapodott - vannak fiatal méhészek - , és állományban is erősödött. Az egyesület tagjai (58 egyén) 1800 méhcsaládról gondoskodnak.116 Az elmúlt időszakban a következő elnökök irányították az egyesületet: Torma István, Bálint János, Kovács Pál. A 2011-es közgyűlésen méhészlovaggá ütötték, nevezték ki: Bálint Jánost, Karl Jánost, Kovács Pált, Torma Nándort, Torma Istvánt, Lackó Attilát. Ők a muzslyai méhészegyesület követei, akik képviselik a muzslyai méhészeket.

A m é h é s ze k k ira k a ta


A nyugdíjasok szervezete

A munkaéveiket ledolgozók nyugállományba vonulnak (a nők 35 munkaévvel, a férfiak 40 évvel). Ezen idős polgárokról a közelmúltig csak a család gondoskodott. A szocializmus-kommunizmus időszakában a társadalmi viszonyok megváltozásával új gondolkodás, hozzáállás alakult ki. A szemléletváltás lényege, hogy a nyugdíjasoknak is lehetőséget kell adni a kibontakozásra az életaktivitásuknak megfelelő formában. A cél az volt, hogy hozzák létre helyben a nyugdíjasok szervezetét. 1971-ben alakult meg Muzslyán az öregségi és rokkantnyugdíjasok alapszervezete. Évekre volt szükség, hogy a patriarchális gondolkodás talajában gyökeret eresszen az az elképzelés, hogy a nyugdíjasok is élhetnek teljes, aktív társadalmi életet. Az akkori faluvezetés úgy döntött, hogy a Piros Csizma udvarában megépítik a nyugdíjasok otthonát. Az anyagi támogatást a helyi közösség tanácsa állta, a munkálatokat a nyugdíjasok végezték ingyenesen. Ennek az összefogásnak az eredményeként már a következő évben elkészült az otthon, ahol a nyugdíjasok papírra vetett évi terveiket meg tudták valósítani. A nyugdíjasok számbavétele, aktivizálása egy-egy rendezvény, munkaakció kapcsán nehezen indult. A vezetőség kitartásának és cselekvőképességének köszönhetően kialakult a heti, havi, évi munkamenet. A nyugdíja-

A n y u g d íja s o k o tth o n a


sok több szekcióban fejtik ki tevékenységüket: sport, szórakozás (ének-, zenecsoport), munkaakciók. A vezetőség a tagság számának növekedésével (hiszen már elérte az 1000-et) kérte a faluvezetést, hogy bővítsék az otthonukat, amire sor is került, a bővítés során a Vöröskereszt szervezete számára is helyiség készült ugyanazon tető alatt. Az ezredforduló elején a kerthelyiség és a terasz is elkészült, ami lehetőséget adott arra, hogy a nyári hőségben a szabadban szórakozzanak. Mindkét nyugdíjasszervezet szoros kapcsolatot ápol a városi nyugdíjas-egyesülettel, a muzslyai civil szervezetekkel és a helyi közösség tanácsával, a testvértelepülések nyugdíjasszervezeteivel, a környező hasonló egyesületeivel. A vezetőség évente igyekszik

B aran y i M ih á ly megszervezni a tüzelő (szén, fa), az élelmiszerek, tisztálkodási szerek beszerzését, az üdüléseket, kirándulásokat, alkalmi vigadalmi esteket. A falu minden megmozdulásában részt vesznek, több munkaakciót szerveznek, a Föld napja alkalmából évente szervezetekben is jeleskednek. Az öregségi egyesületet irányították, volt elnökök: Tóth Ferenc, Kovács András, Tápai Ferenc, Selymesi Ferenc, Bodor András, Téglási Sándor.

A rokkantnyugdíjasok szervezetének elnökei, akik irányították a szervezetet: Révész Péter, Turinski Jovan, Rapos József, Pakai M ihály, Baranyi Mihály. Utóbbi helybéli, muzslyai születésű, sokat tett és tesz a nyugdíjasszervezet érdekében, vezetése alatt jó kapcsolatot ápolt a magyarországi Mindszent város nyugdíjas-egyesületével. A helyi közösség tanácsával mindig kitűnő kapcsolata volt, akárcsak a nagybecskereki nyugdíjasszövetséggel. Fáradhatatlanul dolgozik, nagy megbecsülésnek örvend.

Az Önkéntes Tűzoltótestület

A település létrejöttével egy időben alakult meg az önkéntes tűzoltószolgálat Muzslyán, ez a Monarchiában szinte szent kötelezettség volt. Különösképpen, ha tudjuk, hogy a telepesek fő foglalkozását a mezőgazdaság képezte. Minden telepesház udvarában széna-, szalma-, here-, lucernakazlak, kukorica-, napraforgószárkúpok voltak, amelyek gyúlékonysága sok esetben tűzveszélyt jelentett. A telepesházak plafonjai nádból készültek, ami különösen a fűtési időszakban (a kemence, rakott tűzhelyek miatt) tűzesetre adott lehetőséget. Ezért óvintézkedésként indokolt volt a tűzoltószolgálat megalakítása. Sok esetben a felnőttek figyelmetlensége, a gyerekek gondatlansága miatt keletkezett tűz, de előfordult szándékos gyújtogatás is. A muzslyaiak betelepülésekor Nagybecskerek város


X . k ö r z e t é t k é p e z t é k , e z é r t a v á r o s i t ö r v é n y e k a te le p e s e k r e is v o n a t

k o z t a k te l je s e g é s z é b e n . A z e ls ő írá s o s fe l je g y z é s 1 8 9 3 ja n u á r já b ó l

v a ló : a Torontál k ö z l i , h o g y R ó n a y J e n ő , T o r o n t á l v á r m e g y e f ő is

p á n ja a m u z s ly a i t e le p e n f e n n á l ló t ű z o l t ó e g y le t ja v á r a 2 5 f o r i n t o t

a d o m á n y o z o t t . 117 A Torontál 1 8 9 3 . m á ju s 6 - a i s z á m á b a n a r r ó l c i k

k e z i k : „ F ló r iá n n a p já n . A h e ly b é l i t ű z o l t ó s á g m i n t m i n d e n é v b e n

ú g y a z id é n m e g ü n n e p e l t e v é d s z e n t jé n e k n é v ü n n e p é t . E h ó 4 - é n

te l je s d ís z b e n , z á s z ló ja a la t t v o n u l t a m u z s ly a i t e le p i tű z o l t ó s á g g a l

e g y e s ü lv e a r ó m a i k a t o l i k u s t e m p l o m b a , a h o l a v é d s z e n t t is z t e

le t é r e m o n d o t t is t e n t is z t e le t e n v e t t ré s z t . D é l u t á n p e d ig z e n e s z ó

m e l l e t t a k i n c s t á r i e r d ő b e v o n u l t k i , a h o l k e d é ly é r e ü n n e p e l t e k .” 118

A Torontál 1 8 9 5 . á p r i l is 2 6 - a i s z á m á b a n a z a lá b b ia k a t o lv a s h a t ju k :

„ A t ű z s z ö r n y ű p u s z t í t á s á n a k h í r e , a m i n t a s z o m s z é d L u k á c s fa lv a

k ö z s é g b ő l v e s z ü n k . H ú s z h á z , s z á m o s m e l lé k é p ü le t v á l t r ö v i d p á r

ó r a a l a t t h a m u v á . K ü h n a lp a r a n c s n o k v e z e té s e a la t t e g y t ű z i fe c s

k e n d ő v e l r ö g t ö n k i is v o n u l t L u k á c s f a lv á r a , a h o l m á r e z id ő t á j t

te l je s m ű k ö d é s b e n v o l t a t ű z , a s z ín h e ly é h e z k ö z e le b b es ő M u z s ly a

te le p tű z o ltó s á g a .” 119 A n a g y b e c s k e r e k i tű z o l t ó s á g ta n á c s á n a k 1 8 9 3 .

n o v e m b e r 8 - á n k e l t j e g y z ő k ö n y v é b e n , a 3 . n a p i r e n d i p o n t a l a t t a

k ö v e t k e z ő t o lv a s h a t ju k . „ 3 . T ö b b m u z s ly a i t ű z o l t ó ta g p a n a s z k é r v é

n y e , - a t ű z o l t ó i ü g y e k re n d e z é s e tá r g y á b a n a k ö z g y ű lé s e g y b e h ív á s a

i r á n t i h a tá r o z a t o t : A m u z s ly a i k ö z s é g h á z á n e z é v n o v e m b e r h ó 1 2 -é n

t a r t a n d ó k ö z g y ű lé s e g y b e h ív n i h a t á r o z t a t i k és a n n a k m e g ta r tá s á v a l

P f l o k N á n d o r s z o lg á la tv e z e tő a z o n n a l m e g b í z t a t i k ”. 120 A Torontál 1 8 9 9 . s z e p t e m b e r 1 4 - i s z á m á n a k ta n ú s á g a s z e r in t : „ S ó k a Ig n á c z

r ó m a i k a t o l ik u s p lé b á n o s b e v o n u lá s a F e ls ő M u z s ly á r a - a tű z o l t ó s á g

J o ó P á l v e z é n y le t e a la t t t is z t e lg e t t . ” 121

M é g s z á m t a la n c i k k e t t u d n á n k f e ls o r a k o z t a t n i e b b ő l a k o r s z a k

b ó l , a m e ly e k e g y é r t e lm ű e n a r r ó l t a n ú s k o d n a k , h o g y M u z s ly á n a

te le p ü lé s lé t r e jö t t é v e l e g y id ő b e n a l a k u l t m e g a t ű z o l t ó s z o lg á la t ,

a m e ly a n a g y b e c s k e r e k i s z o lg á la t h o z t a r t o z o t t , m i n t m a g a a t e le - 117

p ü lé s is . 1 9 0 1 j a n u á r já b a n a te le p e s e k n e h é z h e l y z e t ü k k a p c s á n ,

k ü lö n v á lá s i t ö r e k v é s ü k in d o k lá s a k é n t k i e m e l ik : „ v a n f ö ld m ív e lé s i 118

g a z d a k ö r ü n k , ö n á l ló h i t e ls z ö v e t k e z e t ü n k , t ű z o l t ó e g y e s ü le tü n k ”.122 119

1 9 0 5 - b e n M u z s ly a e ls z a k a d t a v á r o s tó l , és m i n t ö n á l ló n a g y k ö z s é g e t 120

t a r t j á k s z á m o n , 1 9 0 8 - b a n a l a k u l t m e g a z ö n á l ló m u z s ly a i ö n k é n te s

t ű z o l t ó s á g , e k k o r r a e lk é s z ü lt a t e s t ü le t a la p s z a b á ly z a ta , a m e ly e t a m a g y a r b e lü g y m in is z t e r jó v á h a g y o t t . 121

A Torontál 1 9 0 9 . m á r c iu s 2 6 - a i s z á m a h o z z a h í r ü l : „ A fe ls ő 122

m u z s ly a i ö n k é n t e s t ű z o l t ó e g y e s ü le t a la p s z a b á ly a i t a b e l ü g y m i

n is z t e r jó v á h a g y t a .” 123 E ls ő e ln ö k e a f a lu je g y z ő je , B e n e d e k Z o l t á n 123

Torontál, 1893. január.Uo. 1893. május. Uo. 1895. április. A civil szervezetek jegyzőkönyve 1899-ből.Uo.Torontál, 1901. január.Uo. 1909. március.


volt. Kezdetben épület hiányában a községháza udvarában kaptak szertárhelyiséget, ahol szerény felszerelésüket tartották. A tűzoltók sötétkék egyenruhát viseltek (legénységi, tiszti ruha), amelyet a helybéli szabók varrtak. Feladataik között szerepelt a tűzvédelem fenntartása, a tűzesetek megelőzése, tűz esetén a gyors, hatékony intézkedés, tanfolyamok szervezése a tagság részére, ügyelet a terménybetakarítások alkalmával, fiatalok toborozása, a folyamatos bevetési készség fokozása a tagságban, alkalmi ünnepek, szórakoz- tató-vigadalmi műsorok szervezése. A muzslyai Ö T T védőszentje Szent Flórián. Az egyesület a szolgálat megalakulásától kezdve különböző művelődési tevékenységeket is végzett. Hamar megmutatkozott az igény a könyvtár létesítésére, ennek érdekében a vezetőség úgy döntött, hogy könyvvásárlásra a tagsági díjból és a különböző bevételekből 35 dinárt költenek (ez 1933-ban történt, egy lánc földnek az ára ebben az időben 180 dinár - ezt csak összehasonlításként említem). Az aratás és cséplés alatt, július 1-jétől augusztus 10-éig két-két személy tartott állandó ügyeletet a községháza szertárában 20 órától reggel 5 óráig, egy pár lovat és kocsit a község biztosított. A tűzoltók állandó teremhiánnyal küszködtek, a gyűléseiket, a tanfolyamokat az iskola épületében bonyolították le. A harmincas évektől kezdődően folyton nőtt az ellentét az iskola és a tűzoltóság között a tantermek használata miatt. A tűzoltóság vezetősége úgy döntött, hogy anyagi ráfordításukkal és önkéntes munkával fel fogják építeni új otthonukat. 1938 augusztusában beköltöztek a templom melletti otthonukba, amivel kezdetét vette egy új szakasz az Ö T T életében. Ezután indult be a művelődési, vigadalmi élet

A tű z o ltó o tth o n

é p ü le te ma


is. Az egyesület elnökei a település meghatározó személyei voltak: jegyzők, iskolaigazgatók, a falu tekintélyes polgárai. A háború érzékenyen érintette a tűzoltóságot, a megszállók behatárolták munkájukat időben, az aktivitások mértékében. A szocialista-kommunista világban egy új társadalmi szerepben, szociális légkörben végezték feladatukat. Felszerelésüket fokozatosan és folyamatosan korszerűsítették. A széles körű és sokrétű társadalmi szerepüket átadták egy-egy újonnan alakuló szervezetnek.

Csak a tűzvédelemre, az azt megelőző feladatokra, a versenyekre, a fiatalok toborozására, képzésére szorítkoztak. Az 1970-es években tűzoltókocsit kaptak a várostól, ami nagy előrelépést jelentett: hatékonyabbakká váltak, gyorsabban érkeztek bevetésre, előbb kezdték az oltást. 1981/82-ben a Hunyadi János és a Testvériségegység utca találkozásánál lévő, háromszög alakú területen kiépült a tűzoltólaktanya, honvédelmi és társadalmi önvédelmi központ, amely abban az időben korszerűnek számított. A tűzoltók ide költöztek át, a volt épületüket néhány év után lebontották, és a helyén parkot létesítettek. Az Ö T T az egyik legtömegesebb, legjobban szervezett egyesület a helyi közösség területén. A versenyeken kimagasló eredményeket érnek el minden versenykategóriában, a fiúk, lányok mezőnyében egyaránt. Erről a több száz serleg, plakett, emlékérem, oklevél, kitüntetés tanúskodik az egyesület épületében. A néhai JSZSZK szövetségi, köztársasági, körzeti, községi versenyeiről rendre dobogós helyezésekkel tértek haza. Legnagyobb sikereik egyikét 2001-ben a XIII. Nemzetközi Ifjúsági Tűzoltóversenyen érték el, amelyet a finnországi Kuopióban rendeztek meg. Ezen a nemzetközi „tűzoltó-olimpián” 23 ország 44 csapata vett részt, ebből nyolc lánycsapat volt. A muzslyai lányok a harmadik helyen végeztek a lengyel és a szlovén csapat mögött. Ez minden idők legnagyobb sikere a muzslyai tűzoltó-egyesület számára. Nagyon jó kapcsolatot ápolnak a környező települések egyesületeivel, a magyarországi Mindszenttel stb.

Egy-egy tűzeset, természeti csapás kapcsán a határozott, szakszerű, gyors fellépésük annak a bizonyítéka, hogy önkéntes alapon, társadalmi munkában is művelhető magas szinten a tűzvédelem. A nyári időszakban, az aratás kezdetén az ügyelettartás mellett rendszeresen ellenőrzik a tűzoltókészülékeket, a mezőgazdasági gépparkot.

A helyi általános iskola diákjait évről évre bekapcsolják a pionírok csoportjába, így biztosítva az utánpótlás-nevelést. 2010-ben több tűzoltó 50 évi szorgos, önfeláldozó, hűséges munkájáért aranyplakettet kapott: Takács József, Molnár János, Keszter Lajos.


Az Ö T T elnökei: Joó Pál 1893 (ekkor még a városhoz tartozott a testület), Benedek Zoltán 1908 (ő volt az első önálló Ö TT elnöke), Táborosi György, Csada Frigyes, Fiser Mihály, Veskov Radivoj, Stakic Zaka 1933-38, Belan Domenik 1938-1941, Riff Péter 1941, Tóth Ferenc, Riff Béla, Csordás Illés 1967-71, Katona János 1972-1980, Szekeres János 1980-1984, ifj. Molnár János 1984-1988, Juhász Mihály 1989-1992, Jaksa Zoltán 1992-1999, Bodó Géza 1999-2004, Tripkovic Miroslav 2004-2008.

Bata Dezső (1963-) 2008 óta az egyesület elnöke, 1970-től tagja az ÖTT-nek, 1974-ben tette le a tűzoltóvizsgát, 1986-ban szakképzett tűzoltó vizsgát tett Újvidéken. Jelenleg a legmagasabb

B ata D ezső önkéntes tűzoltói rangban van: I. fokú tűzoltó főtiszt. 1994-2008között a testület parancsnoka. A vajdasági tűzoltó-aranyjelvény tulajdonosa, a Tomislav Karadordevic herceg nevét viselő III. fokú érdemrenddel tüntették ki, 2010-ben a Szerbiai Tűzoltószövetségtől elismerő oklevelet kapott az önkéntes tűzvédelem területén elért kimagasló eredményéért, a fiatalokkal való több évtizedes önzetlen foglalkozásáért. Bata Dezső sokat tett és tesz a muzslyai Ö T T jó hírnevének öregbítéséért.

Road Flyers Motorosklub

A motorozásnak voltak és vannak kedvelői, hódolói, akik nemcsak szép idő esetén ülnek nyeregbe, és motoroznak az útjainkon, hanem egész éven át ezzel a járművel közlekednek, például a munkahelyükre. A technika fejlődésével a járgányok tökéletesedtek, növekedett a motorkerékpárok köbtartalma, ereje, végsebessége, a száguldás szerelmesei pedig követték a motorkerékpározás kihívásait. Nincs írásos feljegyzés arról, hogy Muzslyán kinek volt először motorbiciklije, az azonban biztos, hogy a motorozásnak helyben is voltak követői. A motorozás egyik szerelmesének, az 1933-ban született Hallai Józsefnek a visszaemlékezése szerint: „Muzslyán is volt nagymotoros, a háború utáni években kardános motorja volt Sziveri Janinak. A hatvanas években jelentek meg az első kétsebességes Tomos motorbiciklik, ebből sem volt sok a faluban, csak a legtehetősebbeknek, Jójárt Jánosnak (jómódú paraszt volt), Tóth Ferinek (Balla, a köteles). A hatvanas évek végén a magyarországi Pannónia nagymotorok jelentek meg, és volt néhány a faluban: Varga Pistának (földrajztanár volt), Gyömbér Bandinak. Ebben az időben kezdték nálunk (JSZNK) is gyártani a Szarajevó melletti Vogoscán az NSU Pretis nagymotorokat (ezek négyüteműek, és csak tiszta benzinnel


működnek), rajtam kívül még volt Kasliknak, Rácz Gézának, Varga Gyurkának, Hallai Bertának. A hetvenes-nyolcvanas években már a nyugati és keleti motorokból (Kawasaki, Suzuki, MZ) is volt a muzslyai utakon.”

1997-ben jegyezték be a m otorosklubot Muzslyán Road Flyers néven, és még abban az évben megrendezték az első m otorostalálkozót. Az alakuláskor 52 tagja volt az egyesületnek. A motorostalálkozók általában három napig tartanak, és az országból, sőt külföldről is összesereglenek a motorozás hódolói. Az első motorostalálkozóra 250 motoros érkezett, és vonult fel Muzslya főutcáján a város főteréig, közlekedési rendőr kíséretében. A motorosok muzslyai találkozóját azóta minden évben megrendezik. Az ezredfordulón a motorosok helyet kaptak a volt parti iskolában, azt a helyiséget berendezték, most már vendégeket is fogadhatnak elszállásolással, kis szórakozóhelyiséget nyitottak a tagság részére, ahol összejöveteleiket tartják. Év közben több emberbaráti akcióban vettek, vesznek részt (véradási, gyűjtési, falurendezési stb.). Jó kapcsolatot ápolnak a helyi civil szervezetekkel, a környékbeli és a határon túli motorosegyesületekkel. Rendszeresen fellépnek más motorosegyesület találkozóin, határon innen és határon túl. Ez idáig az egyesületet Gombos Csaba és Takács Zoltán vezették.

A Road Flyers

M o to ro s k lu b é p ü le te


A közelmúltban (2008-ban) a muzslyai Road Flyers Motorosklubból a tagság és a vezetőség egy része kirajzott, és új motorosegyesületet hoztak létre - ez a Muzslya Motorosklub. Ez a motorosegyesület is hasonló célokért, tervek megvalósításáért száll síkra: a motorozás népszerűsítése, kapcsolatteremtés a többi motorosszervezettel stb. Az egyesület elsődleges célja, hogy megteremtse a saját otthonát. Egy évvel az alakulásukat követően a Révész Antal utcában létrehozták saját helyiségüket, amelyet klubhelyiséggé alakítottak át. Évenként július/augusztus hónapban megszervezik a Lehel sportközpontban a motorosok találkozóját. Ezeken is részt vesznek a környéki és a távolabbról érkező motorosok. A találkozók esti óráiban ismert rockegyüttesek szórakoztatják a motorosokat és a részt vevő vendégeket. A motorostalálkozók szombatján a motoros felvonulás igazán vonzó látványosság a helyi lakosság számára, amikor több száz motoros rendőri kísérettel felvonul a város központjáig és vissza. A muzslyai motorosok év közben több humanitárius rendezvényt szerveznek, illetve vesznek részt rajtuk: motoros Mikulás-járás az óvodában, Télapó-járás a faluban, a hagyományápolóknál és más civil szervezeteknél szervezett felvonulás.

Muzslya Motorosklub


MUZSLYA TESTVÉRTELEPÜLÉSEI

A muzslyai önkormányzat az első határon túli testvér-települési kapcsolatot a Csongrád megyéhez tartozó Mindszent város önkormányzatával létesítette 1996 decemberében. Ekkor került sor arra az ünnepélyes pillanatra, amikor a két település képviselői, Muzslya HK Tanácsának nevében Repp Ferenc, valamint Kecskeméti János, M indszent város polgármestere aláírták az együttműködésről szóló megállapodást Muzslyán, Tóth János, Magyarország nagykövete jelenlétében. A megállapodás értelmében a két település hasonló gazdasági, földrajzi adottsággal rendelkezik, a lakosság száma is megközelítőleg egyforma, ezekre építve célul tűzték ki a különböző együttműködési lehetőségek kiaknázását, ugyanakkor megteremették a civil szféra, az intézmények (iskola, óvoda, egyház) közötti kapcsolatot, illetve a kapcsolat elmélyítésének lehetőségét mindenekelőtt nyelvi, történelmi, szakmai, kulturális síkon (közös könyvkiadás, könyvbemutató, nyelvi-történelmi táborok szervezése). Mindszent és Muzslya kapcsolatához a sport képezte a hidat. Hallai József labdarúgó (a Lehel kapusa - Pola) és Jelenfi István mindszenti focista tették meg az első lépést saját önkormányzatuknál 1994-ben. Az önkormányzati politikum két évvel később papíron is szentesítette a kapcsolatfelvételt. Azóta ez az együttműködés folytatódik, rendszerében, tartalmában bővült. Mindszent egyébként a Tisza partján fekvő, 7500 lakosú város.

Muzslya Helyi Közösség Tanácsa 2002 júliusában Ada I. helyi közösségével aláírta a testvér-települési szerződést, amely gazdasági, kulturális, sport- és civil szervezetek közötti kapcsolatteremtést szorgalmaz. A kapcsolat létrejöttét a Muzslyai Újság és a Körkép című adai helyi lap többéves sikeres együttműködése előzte meg. A muzslyai helyi közösség nevében Smit Ferenc tanácselnök, az adai I. helyi közösség nevében Vastag János tanácselnök írta alá a szerződést. Az évenkénti találkozások az önkormányzat és a civil szervezetek között, a vendégszereplések, a kiállítások, egyéb találkozók csak tovább egyengetik és újabb tartalmakkal bővítik a két település közötti kapcsolatot. Ada Bácska közép-keleti részén fekszik, a Tisza jobb partján, területe megközelítőleg 228,6 km2, lakóinak száma mintegy 24 000. Ö t település képezi az adai községet: Ada, Mohol, Valkaisor, Törökfalu és Völgypart.


M in d s z e n t c ím ere

Egy évvel később, 2003-ban a felvidéki (Szlovákia) Muzsla településsel vette fel a testvér-települési kapcsolatot a helyi közösség tanácsa. A szlovákiai Muzslával való kapcsolatfelvételkor is hasonló érvek, célok vezérelték a tanácsot: az együttműködés önkormányzati, kulturális, oktatási téren, valamint a civil szervezetek tekintetében is lehetőséget kínált arra, hogy a tapasztalatcsere, a másság megismerése révén közelebb kerülhessünk egymáshoz. A távolság (350 kilométer egy irányban) ma már nem akadály az információk terjedését illetően. Az együttműködésről szóló szerződést a muzslyai önkormányzat nevében Smit Ferenc tanácselnök, a felvidéki Muzsla nevében Drapák Károly, az ottani önkormányzat polgármestere írta alá. A felvezető út Zombori Tibor muzslyai informatikus és Mészáros Béla felvidéki, muzslai lakos internetes kapcsolatából indult.

Miután ismertették egymással saját településüket - kiderült, hogy létezik egy másik település, amely szintén a Muzslya, Muzsla nevet viseli - , mindkét oldalon hajlandóság mutatkozott a kapcsolatfelvételre. Ezt látogatások előzték meg mindkét fél részéről, majd sor került az ünnepélyes aláírásra. A felvidéki Muzsla a Duna bal partján fekszik, a magyarországi Esztergommal átellenben. Hétezer lakosú település, 80%-át magyarok, 20%-át szlovákok képezik. Római katolikus vallásúak, templomuk szintén a magyarok védőszentjének, oltalmazójának, Máriának a nevét viseli. A település a XII. századtól létezik, erről írott emlékek tanúskodnak. Mivel a szlovák-magyar határon fekszik, nagy a lakosság mozgása Párkány (Stúrovo - Szlovákia) és Esztergom (Magyarország) irányában.

2011-ben került sor a magyarországi Sándorfalvával (Csongrád megye) a testvér-települési kapcsolat felvételére. Az egyezményt Muzslya Helyi Közösség nevében mgr. Hallai Zoltán tanácselnök, a sándorfalvi küldöttség nevében Kakas Béla polgármester írta alá a muzslyai Petőfi Sándor MME-ben. A szerződés aláírását többévi együttműködés előzte meg a muzslyai Petőfi és a sándorfalvi művelődési ház között. Varga Katalin és Dobó József elnökök (muzslyai Petőfi) éveken keresztül kölcsönösen éltették, ápolták ezt kapcsolatot. E kapcsolat eredménye, hogy a sándorfalviak pályázati pénzből elkészítették a magyar költészet vezéregyéniségének, Petőfi Sándornak a mellszobrát (Máté István csongrádi szobrászművész alkotása), és azt a muzslyai Petőfinek adományozták. Sándorfalva Szegedtől 10 kilométerre fekszik, és 7500 lakosa van. Rohamosan fejlődő város, amely szinte mindenben fölfejlődött a XXI. századi városi elvárásokhoz, miközben megőrizte a városra nem jellemző csöndet, nyugalmat, harmóniát.


SZOBROK, EM LÉKMŰVEK, EMLÉKTÁBLÁK,KERESZTEK

Muzslyán az első emlékművet az ún. szocialista-kommunista rendszerben, 1955-ben emelték a második világháborúban (1941-45- ben) elesettek emlékére, ez a Harcosok emlékműve. Abból a célból emelték az emlékművet, hogy a harcosok napjának állami ünnepén (július 4-én) zászlós felvonulással kegyeletüket leróják a helybéli harcosszövetség és a falu vezetői. Azokra a kommunista-partizán harcosokra emlékeztek, akik életükkel adóztak a fasizmus elleni harcban. Ekkor koszorút helyeztek el a Magyar kommün utca (nagyutca) elején lévő emlékműnél.

Az első köztéri szobor a központi iskola előtti parkban található,1982-ben avatták fel Szervó Mihály néphős mellszobrát, az iskola is az ő nevét viseli.

A falu fennállásának centenáriumára (évszázadára) 1990-ben az akkori faluvezetés egy köztéri szobrot rendelt: Muzslya telepítésének emlékművét Milorad Berbakov műépítész tervezte és állította fel. A szobor szocialista realista stílusban az itt élő nemzetek és A H arco sok e m lé k m ű v e

nemzetiségek egységét szimbolizálja. A szobrot az óvoda előtti parkban állították fel. S zervó M ih á ly

m e lls zo b ra


M u zs lya te le p íté s é n e k

e m lé k m ű v e

P e tő fi S ándor

m e lls zo b ra

Az 1944-es események emléktáblája - 2009. november 2-án (halottak napján) a helyi közösség tanácsának anyagi hozzájárulásával a temetőben levő alapzatra emléktáblát helyeztek el azon ártatlan muzslyai polgárok nevével feliratozva, akik életüket vesztették az 1944-es véres eseményekben, amelyeket a partizánok követtek el a háború zárószakaszában. Minden év november 1-jén a helyi közösség tanácsa és az áldozatok leszármazottai az emléktáblánál elhelyezi a kegyelet virágait.

A magyar kultúra napja alkalmából 2011-ben Petőfi Sándor mellszobrát avatták fel a Petőfi Sándor MME előtti téren, ez volt az első Petőfi-szobor a Bánság területén. Petőfi mellszobrát a magyarországi Sándorfalva ajándékozta a muzslyai Petőfi Sándor MME-nek többévi gyümölcsöző együttműködésük tiszteletére.

A köztéri emléktáblák közül kettőt a szocialista-kommunista világban állítottak Révész Antal és Sziveri János apó kommunista aktivistáknak a JKP és a Népfront iránti tevékenységükért.

Az 1990-ben fiatalon elhunyt muzslyai irodalmár, publicista és költő, Sziveri János szülőházára, a Hunyadi János utcában, 2000-ben emléktáblát helyezett a helyi SZJMSZ vezetősége. Minden évben a költőre emlékezve elhelyezik a kegyelet virágait a művészeti színpad elnöksége és a meghívott vendégek.

A településre vezető és településről kivezető utak mentén kereszteket állítottak fel, amelyeknek a szerepe a település védelme- zése, ugyanakkor jelzésértékűek a lakosság vallási elkötelezettsége szempontjából is. Általában az egyházi közösség szervezésében állították a hívek. A falu határában létrejött ún. deonicai telep,

■ Szobrok, emlékművek, emléktáblák, keresztek ■ 305 ■

tanyavilág területén is kereszteket állítottak, valamint a falu határában is. Megközelítőleg harminc keresztet készítettek és helyeztek el Muzslya területén, a határát is beleértve. A legrégebbi keresztet, a Mária szent neve templom előtti szakrális keresztet 1902-ben állították fel. A település határában lévő keresztek közül csak a deonicait építették újjá, és szolgál még ma is kegyhelyként, a többi a tanyavilág megszűnésével fokozatosan elhagyatottá vált, és idővel tönkrement. 2010-ben a falu parti részén a lakosok az új műút mel-


lett, amely Lukácsfalvára vezet, új keresztet állítottak, így folytatva a régi hagyományokat, miszerint a rossz csak az úton keresztül érkezhet a településre, ezért keresztet kell állítani, hogy az megvédje az embereket és a falut.


TÁJÉKOZTATÁS

A tájékoztatásnak meghatározó szerepe volt és van az emberi társadalom fejlődése folyamán, ahogyan ma is. Mindig is fontos volt, hogy ki, kit, hogyan, milyen mértékben tájékoztatott, tájékoztat. Helyben is fontos a naprakész tájékoztatás, az emberek könnyebb eligazodása szempontjából, hisz anélkül az emberek nehezen tudnak állást foglalni egy-egy eset kapcsán. A település kialakulásának elő napjaitól a nagybecskereki Torontál újság folyamatosan tájékoztatott a muzslyai telepesekkel kapcsolatos eseményekről. Emiatt sokszor rá hivatkoztunk. A Torontál lecsengése után a későbbi Híradóból értesülhetünk a fontosabb muzslyai hírekről. A második világháborút követően az 1970-es évekig űr keletkezett, ami a Muzslyára vonatkozó tájékoztatást illeti. A Magyar Szóban jelent meg néhanapján egy-egy cikk Muzslyáról, ami nem elégítette ki a helyi lakosság igényeit. 1970-től a Magyar Szó állandó szombati melléklete, a Bánáti Híradó (a muzslyai Horváth András újságíró volt a szerkesztője) nem egész két évtizeden keresztül hétről hétre tájékoztatta a muzslyaiakat az elmúlt hét történéseiről, illetve bejelentette a tervezett eseményeket. A hetvenes évek végén a Dolgozók lap melléklete közölte a muzslyai vonatkozású híreket, írásokat, amelynek szerkesztője Palatinus Aranka volt. A kilencvenes évek társadalmi-politikai-gazdasági ellentmondásai, a délszláv háború lehetővé tette az akkori hatalomnak, hogy az anyagi helyzetre h ivatkozva ne finanszírozzák a nemzetiségeket, így a Bánáti Híradó kiadási költségeit. Mindkettő megszűnése (Bánáti Híradó, Dolgozók) érzékeny veszteségként érte a vajdasági és közép-bánáti magyar olvasókat, polgárokat. Ezt a pótolhatatlan hiányt igyekezett Szabó Béla tanár úr, az Újvidéki Rádió tudósítója pótolni muzslyai vonatkozású riportjaival, híreivel. A rendszerváltástól (1989) volt néhány próbálkozás a helyi önkormányzat részéről, hogy alapszabályából következően közvetlen módon tájékoztassa a polgárokat. A VM DK helyi alapszervezete alkalmanként, időként megjelenő közlönyt adott ki, ez volt a néhány példányszámot megért Tükör.


A magyar nyelvű és íro tt formában történő tájékoztatásban Muzslyát illetően nagy hiány jelentkezett a Bánáti Híradó 1991-es megszüntetésével. A Nagybecskereki és az Újvidéki Rádióban Szabó Béla nyugalmazott tanár, újságíró jóvoltából elhangzó információk igyekeztek pótolni az információhiányt. Az 1997-ben megalakult új összetételű tanács feladatul tűzte ki egy helyi lap beindítását. Még abban az évben, december 20-án megjelent a Muzslyai Újság első száma. Az újság fő- és felelős szerkesztője Kovács László, főszerkesztő-helyettes Duric Erzsébet magyartanárnő volt. A szerkesztőségi tagok Szabó Béla, Palatinus Aranka és Hallai Zoltán, és idővel új tagok is bekapcsolódtak: Ispánovics István, Pancic Ivan, Kónya- Kovács Otília, Marcsók Vilma, Glemba Klára. Az újság műszaki szerkesztője Deák Róbert, marketingfelelőse Lévai Ferenc. Az Iris nyomdában 1000 példányban nyomtatták, nyomtatják. A helyi nőszervezet néhány lelkes tagja órákig hajtogatta, hajtogatja az újságot 16 oldalba formálva. Az újság egy ideig kereste arculatát. Minden számban volt és van egy vezércikk, amelyet a főszerkesztő ír, vagy „fontosabb” írás kap helyet a főoldalon. Megtalálható benne a hírcsokor, a tanács jelentése, a civil szervezetek történései, a kultúra, az oktatás hírei, a sportmix, a vallásra vonatkozó írások, a visszapillantás a múltba, a színes írás, a gyászjelentés és a reklám. Beindult egy folyamat, amelynek lényege, hogy a környező magyar településekről (Lukácsfalva, Szentmihály, Erzsébetlak), ahol nem jelenik meg helyi újság, úgyszintén írások jelennek meg. A Muzslyai Újság a szó legszorosabb értelmében eljutott, eljut a világ négy sarkába - minden kontinensre, ahol Muzslyáról elszármazottak élnek (Ausztráliába, Kanadába, az USA-ba, a Dél-afrikai Köztársaságba és Nyugat-Euró- pa több államába is). A Muzslyai Újságnak felbecsülhetetlen szerepe van az események lejegyzésében, helyi jellegű, múltra vonatkozó képek, írások dokumentálásában. Az újságban időnként egy szerb nyelvű oldal is volt, amelyet egy ideig Peho Mária szerkesztett: itt a tanácsra vonatkozó beszámolók, a művészetek, a sport és egyéb közérdekű információk kaptak helyet. Az újság „boldogabb éveiben” élőújságot szervezett, ahol a közismert személyek fellépése tette színesebbé az estet. A háború, a bombázás időszakában is megjelent az újság, a szerkesztőség leleményességének köszönhetően. A papírhiányt úgy oldották meg, hogy Magyarországról csempészték be (Mindszent testvértelepülés szerezte be a papírt), csak hogy az olvasóhoz eljuthasson a havi sajtó. Néhány év után növekedett az

Muzslyai Újság

■ Tájékoztatás ■ 309 ■

oldalszám. Az írások számbeli növekedése (32 oldal), színvonalbeli javulása, a színes fedőlap, a színes, képes középső oldalak, év végén a naptár egyértelműen a minőségbeli változást tükrözték. Az újság kiadását a helyi közösség tanácsa támogatta 2009 decemberéig, amíg még létezett a 2%-os helyi járulék. 2010-től az újság nem minden hónapban jelent meg, attól függően, hogyan sikerült előteremteni pályázatok és egyéb donációk útján a kiadásához szükséges pénzt. Az újság vezetősége állandó kapcsolatot tart a környéken megjelenő helyi lapok szerkesztőségével, a testvértelepülések lapkiadóival.

Liliom

A muzslyai Római Katolikus Plébánia értesítője 2005 óta jelenik meg mint ingyenes heti kiadvány, amelynek lényege a hívek folyamatos tájékoztatása. A tartalmából: az első oldalon egy példabeszéd,

A Muzslyai Újság első

p é ld á n y a

A Liliom eg y ik

p é ld á n y a

A Mosoly eg y ik

p é ld á n y a


idézetek a Bibliából, elmélkedés, a szentmisék időpontja (ki szolgáltatja, kiért, melyik templomban), a lelki élet a plébánián, felhívás egy-egy kerekasztal-megbeszélésre, felhívás szülők, gyerekek részére. A kiadásért Kalapis Stojan SDB felel, Gabona Ferenc a szerkesztő, a műszaki munkatárs Gerdof Zsolt.

Mosoly

A muzslyai Római Katolikus Plébánia ifjúsági lapja 2011 januárja óta jelenik meg mint az ifjak és gyerekek lapja. Tartalmából: A szaleziánus rend megalapítója, Don Bosco intelmei, nevelése, hasznos útmutatók az internethez, a Facebookhoz, érdekességek, találós kérdések a gyerekeknek-fiataloknak, fejtörő, felhívás egy-egy fontosabb eseményre. Ami talán meghatározója ennek a lapnak: „Ne feledd a mosolyt!” Ez az újság is ingyenes, alkalmi, a kiadásért Kalapis Stojan SDB felel, a szerkesztői Gabona Ferenc, Báló Inesz, Német Márta, Mezei Lívia, Jaksa Teodóra. Az újság lektora Kovács Jolánka magyar szakos tanárnő.

Mindkét egyházi lap iránt nagy az igény, nemcsak azért, mert ingyenes, hanem azért is, mert érdekes témákat érint, terjedelmében az olvasók igényeit, elvárásait teljes mértékben kielégíti.

Mi

A múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben a helyi általános iskolában beindult a diákújság kiadása. A M i elnevezést a diákok adták, mert ez a szó magyar és szerb nyelvben is ugyanazt jelenti. Az újság 14 oldalas volt, A4-es formátumban készült. A gyerekek, alsó-

Rózsa R ó b e rt, Jaksa

T e o d ó ra , K oppi Jú lia és

K oppi Juhász G a b rie lla


sok-felsősök fogalmazásait, verseit, beszámolóit, egy-egy tantárgy érdekességeit, az iskolában történteket, vicceket és egyéb írásokat olvashatták a diákok. Az újság szerkesztése, sokszorosítása, fűzése a szerkesztő feladata volt. Az évente 4-5 alkalommal megjelent újság ingyenes volt, és 1000 példányban készült. A szerkesztő Ispánovics István volt.

Kukkantó - Stazice

A Szervó Mihály Általános Iskola diákjainak lapja, amely alkalmi újság, 2010 óta évente négyszer jelenik meg. Az iskola diákjai és tanárai szerkesztik. Az iskolára jellemző írások, képek jelennek meg, amelyek révén az iskola diákjai, tanárai, a diákok szülei értesülhetnek az iskolai eseményekről. A tollforgatásban tehetséges gyerekek írásai, versei, képes beszámolói, a versenyeken elért eredmények, alkalmi kiállítások, a gyermekhétről szóló képes riportok, az iskola sikeres tanulóinak bemutatása, érdekességek, fejtörők kapnak benne helyet. A 16 oldalas újság két részből tevődik össze: magyar és szerb részből, híven tükrözve az iskola kétnyelvűségét. A magyar és a szerb rész is alsósok és felsősök írásaiból áll össze. A magyar oldalak szerkesztői Koppi Juhász Gabriella német szakos tanárnő, Kovács Jolánka magyar szakos tanárnő, Juhász Illés műszaki szerkesztő, a szerb részt („Stazice”) Saska Radosevic szerb szakos tanárnő és a diákjai szerkesztik. Az újság A4-es formátumú, minden osztály 10 példányt kap, összesen 550 példányt nyomtatnak Szlacki László nagybecskereki nyomdájában.

Zeppelin Rádió

Muzslya fennállása során az egyik legsikeresebb, legközkedveltebb történet a helybéli rádió beindítása. 2004. december 1-jén kezdte el az egész napos kísérleti műsorok sugárzását. A faluban a magyar lakosság nagy része a 88,2 MHz-re állította rádiója hullámhosszát. A sikertörténet Sziveri István nevéhez fűződik, akinek sikerült kapcsolatot teremtenie Fazekas Imrén keresztül egy Paul de Haan nevű amszterdami egyénnel, aki a Radio Noord Holland szerkesztője volt. Az említett rádióállomás lecserélte a felszerelését egy korszerűbbre, és a „kiselejtezett” felszerelést, amely még kitűnő állapotban volt, Sziverinek ajándékozta (Fazekas közbenjárásával). Mindez 2004 nyarán történt. Sziveri a Zeppelin rockkocsmája melletti helyiségben a rádiózásba szerelmes barátaival (Hallai Gergely, Szabó János, Varga Dezső, Rózsa Kálmán, Bukovics József) felsze-


A Z e p p e lin R ádió

é p ü le te

relte a rádióállomást, az udvarban felállították a 25 méter magas antennát. Időközben összeállt a rádió műsorát vezetők csapata, és 2004. december 15-én beindult a rádió mindennapos működése. Ettől a naptól kezdve a muzslyai polgárok naprakészen hallhatták a közérdekű híreket. Mindennap délben megszólalt a muzslyai Szűz Mária-templom nagyharangja. Vasárnaponként a10 órai szentmiséről helyszíni közvetítést sugároztak a Zeppelin Rádió hullámhosszán azon polgárok számára, akik betegség vagy egyéb okok miatt nem vehettek részt a szentmisén. A rádió napi műsorában a zeneszó mellett minden közérdekű információ elhangzott. Mindenki találhatott az érdeklődési körének megfelelő műsort: a gyerekek, az ifjak, a háziasszonyok, a nyugdíjasok, a munkások, a művészek, a sportolók stb., hiszen a rádió mindenféle témában készített műsorokat. Egyedülálló volt abban, hogy pártpolitikai tekintetben független tudott maradni. A rádió 25-35 kilométeres körzetben volt hallgatható: Torda, Szentmihály, Lukácsfalva, Erzsébetlak, Écska, Aradác. A beindulást követően létezett egy elképzelés, hogy több nyelven és erősebb leadóval idővel regionális rádióvá fejlődjön. A Zeppelin Rádió több humanitárius akcióban a hallgatóságot bekapcsolva vett részt. A 2006-os árvízveszély idején sokat segített a lakosság gyors tájékoztatásában, a tiszai, begai gátak megerősítésére önkéntesek toborozásában, helyszíni riportokon keresztül a helyi lakosság megnyugtatásában. Több alkalommal a Muzslyáról elszármazottakkal készített riportokon révén a muzslyaiak ízelítőt kaphattak arról,


hogyan is élnek azok, akik boldogulásukat külföldön keresték. A lakossággal nagyon sok kontaktműsort készített, nyitott volt a civil szféra irányában is. Műsorát illetően bátorítás, biztatás, dicséretek naponta érkeztek a szerkesztőségbe. Több mint húszan dolgoztak annak érdekében, hogy a hallgatók egész nap hallgathassák a magyar nyelvű adást - egészen 2009-ig.

Ekkor született meg a szerb műsorszórási törvény, amely a muzslyai Zeppelin Rádiónak nem irányzott elő frekvenciát, és ezért az beszüntette működését. Ekkor a muzslyai lakosság több ezer aláírás összegyűjtésével próbálta kiharcolni az illetékeseknél a rádió újraindítását - eredménytelenül. A lelkes csapat, amely a rádiót működtette: Sziveri István, Sziveri Aranka, Kovács Jolánka, Kovács László, Czirok Ferenc, Szabó Béla, Gregus József, Kovács Irén, Liptai Róbert, Lábadi Csilla, Kónya-Kovács Otília újságíró, aki az Újvidéki Rádió magyar műsorában hasznos, közérdekű hírekkel, riportokkal naponta igyekszik tájékoztatni a rádió hallgatóságát a muzslyai eseményekről, illetve előzetest adni róluk. Otília, aki az Újvidéki Televízió magyar műsorának is a tudósítója, hangképes riportokkal számol be a Muzslyára vonatkozó fontosabb, rangosabb eseményekről.

A Nagybecskereki Regionális Rádió napi egyórás magyar nyelvű műsorában Rézmán Piroska és Molnár Aranka szerkesztőknek, riportereknek, bemondóknak köszönhetően muzslyával kapcsolatos híreket, információkat is közölnek.

K ónya-K ovács O tília

■ ■


AKIK MESSZE FÖLDÖN KERESTÉK BOLDOGULÁSUKAT

Az idetelepültek maguk is meggyőződhettek arról, hogy nem Kánaán jutott osztályrészül számukra. Voltak olyanok is, akik a telkek kisorsolása után sem érkeztek meg - valamit megérezhettek... A település fennállásának 120 éve alatt négy nagyobb kirajzásról van tudomásunk. Az elvándorlási időszakok kapcsolatba hozhatók a nagyobb társadalmi-politikai-gazdasági válságokkal: a krízisperiódusokat követő időszakokban nagyobb az elvándorlás. Hogy mi alapján határoztak úgy a családok, egyének, hogy mely országba is vándorolnak, azt nem tudjuk, de valószínűleg valakitől kaptak bizonyos információkat, amelyek alapján ilyen döntést hoztak. Az első kivándorlási hullám után már a rokoni, ismerősi kapcsolatok is meghatározói lehettek a kivándorlásnak. Az első világháborút követően történt az első kitelepülés, amikor a határmódosítás következtében az anyaországon kívül rekedtek a muzslyaiak is a Délvidéken. Pontos kimutatásunk nincs, de több családról tudjuk, hogy külföldre távoztak: többek között a Zsiga, a Pécsi, a Takács, a Juhász család, amelyek Magyarországra, Argentínába, Ausztráliába települtek. Számuk alig 30-40-re tehető, ezeknek a családoknak az egész vagyonukat kellett eladniuk, hogy hajójegyet vásárolva eljussanak az ígéret földjére. A második nagyobb kirajzás a második világháború után következett be. A kommunista-szocialista világban a vagyonuktól (földjüktől, üzletüktől, kocsmájuktól, mozijuktól stb.) megfosztott családok a jobb élet reményében előbb illegális, majd legális úton külföldre vándoroltak, Olaszországba vagy Ausztriába, hogy onnan továbbvándoroljanak a szélrózsa minden irányába: Ausztrália, Argentína, Kanada, USA - a tengeren túl; Európában Ausztria, Németország, Svédország, Franciaország, Benelux államok és Magyarország. A következő személyekről, családokról van tudomásunk (a névsor egy részét Karl Miklós A dűlőutak szorgos népe c. művéből vettem át, és kibővítettem):

Amerikai Egyesült Államok:Dohar István, Dohar József, Hódi István, Hódi József, Kátai Otília, Kis Manci, Lackó Erzsébet, Márton István, Márton József, Pakai Imre, Szőnyi Mária, Tasi András, István és Júlia, Tóth Margit, Varga Ferenc.


Ausztrália:Ábrahám Ilonka, Ábrahám Irénke, Ábrahám Mátyás, Bakos Erzsébet, Bakos János, Bécsi Erzsébet, Borbély József, Cufal Tibor, Csábi Vilma, Csíkos Etelka, Csordás Katalin, Dohar Ferenc, Erdei Ibolya, Erdei Ilona, Erdei Irénke, Erdei János, Erdei János, Gera Ferenc és családja, Gyorgyiovszki Mária, Gyömbér Kálmán, Gyömbér Vilmos, Halmai György, Juhász András, Juhász Illés, Kiss János, Kiss József, Kormányos János, Kósa György, Kovács Ernő, Kovács György, Kovács Ilona, Kovács István, Kovács Mária, Lelik Piroska, Lendvai Erzsébet, Lendvai Mária, Lóci József és Erzsébet, Mári István, Márton Ilonka, Meisner Katalin, Meisner Miklós, Mészáros András, Mészáros István, Molnár János és családja, Nagy István, Nagy Tamasi Mária, Német Erzsébet, Pakai László és családja, Pálinkó Anikó, Papp Ernő Papp Erzsébet, Papp János, Polyák Anna, Rác János, Rácz Mária, Restás Anna, Selymesi István és családja, Simon Kató, Szabó Erzsébet, Szabó János, Szitás Péter, id. Sziveri András és családja, Sziveri Károly és felesége, Sziveri Verona, Sziveri Viktória, Tóth Franciska, Tóth, Mária, Varga Géza, Varga György, Varga Péter, Varga Viktória, Vastag Anna, Vastag István, Vastag Mária, Vastag Viktória, Virsz József, Zsidai Elek, Zsidai Ferenc, Zsidai Mihály.

Ausztria:Bognár János, Bognár József, Csordás Rozália, Erdei Ernő, Fodor Ferenc, Gombár Anna, Gombár János, Hallai Jolán, Ispánovics Rozália, Kaip János és családja, Kiss Ferenc, Márton Katica, Pakai Jolán, Rúzsa Ilonka, Sipos Anna, Szabó Ilonka, Sziveri Aranka, Tápai Péter, Varga Erzsébet.

Kanada:Balázs István, Balázs József, Balázs Mária, Báló Ferenc, Dohar János, Dohar József és Mária, Dohar Mihály, ify Dohar Mihály, Gera Tibor, Gyömbér Piroska, Juhász Erzsébet, Juhász Ferenc, Juhász István, Juhász Rozália, Kiss Ernő, Kiss Irén, Kovács Erzsébet, Liptai Ilonka, Liptai István, Liptai Margit, Liptai Mária, Mezei András, Miklós József, id. Nagy József, ify Nagy József, Palatinus Ádám és felesége, Papp Imre, Sütő János, Sütő Margit, Sziveri András és felesége, Tassi József, Törköly Ferenc, Varga Erzsébet, Vastag András, Vastag Ferenc, Vencel András, Zanai Éva, Zónai András.

■ A kik messze földön keresték boldogulásukat ■ 317 ■

Luxemburg:Dó Illés, Dohar András, Ispánovics Erzsébet, Jaksa István, Juhász Vilma, Karakás Jolán, Korom Bálint, Kósa Ágnes, Kósa Anna, Lábadi György, Mondesz Mihály, Szekeres József, Szitás Anna, Szitás Ilona, Tápai Márton és családja, Varga Ilona, Varga Jani, Varga Zoltán.

Magyarország:Held Zsófia, Páger Erzsébet, Tóth Etelka, Visnyei Tibor és családja.

Németország:Ágoston Mihály, Bakos János, Bakos Károly, Barta József, Bodócsi András, Bodócsi György, Boldizsár Erzsébet, Borbély Gergely, Borbély Júlia, Budai János és családja, Csanádi András, Gyömbér Márton, Hallai Ilona, Hegedüs Péter és családja, Horvát András, Horvát Piroska, Horváth József, Ispánovics Zoltán, Kálmán Mária, Kálmán Mihály, Kazi Sándor és családja, Kósa Gábor, Kovács Imre, Kovács Mihály, Lakatos János, Mezei Gizella, Mezei Rozália, Móra Ferenc, Rúzsa Katalin, Simon Attila, Sötét István, Süli Katalin, Szőke Mihály és családja, Tápai András, Tóth Pál, Zsidai Mária, Zsiga Antal.

Amikor a múlt század hetvenes éveiben az akkori Jugoszlávia nyitott a külföld, a nyugati országok irányába, akkor vette kezdetét a harmadik kirajzási hullám. Ekkor sok muzslyai is Nyugat-Európában szándékozott tartózkodni vendégmunkásként hosszabb-rövidebb ideig, de egyesek ott maradtak gazdasági, családi vagy politikai okokból. Ezek a személyek, családok általában kétkezi munkások voltak, akik szorgalmas, becsületes munkások lévén még nyelvi nehézségeik ellenére is megállták a helyüket a kapitalista világban. Gyermekeik egy része már ott - külföldön - született, járt/jár iskolába, beleilleszkedtek az illető társadalomba Elfogadva az ottani életkörülményeket, erkölcsi normákat, egy részük még az anyanyelvét is elveszítve beleolvadt az „idegen” környezetbe, ami részben érthető, mert így könnyebben elfogadtatták magukat a többségi nemzettel.

Évente nagyobb ünnepek alkalmával, mint például mindenszentek, visszatérnek szülőfalujukba, ellátogatnak a temetőbe, hogy leróják kegyeletüket elődeik sírja előtt. A harmadik kivándorlási időszakban az elvándoroltak száma megközelítőleg 250 felnőtt személy. Közülük 95-en a családjukkal együtt vágtak neki az útnak, két gyerekkel - láthatjuk, hogy 460 személyről van szó. A többiek, 155-en, egyedülállóak voltak, és utólag kötöttek házasságot kül


földivel vagy térségbelivel, ami újabb 155 családot jelentett. Ha családonként átlagosan másfél utódot számolunk, akkor az 232 személyt tesz ki. Láthatjuk tehát, hogy Muzslyának milyen nagy érvágást jelentettek a kirajzások.

Az 1990-es évek délszláv háborúja gerjesztette az újabb nagy kivándorlási hullámot a térségben. A háborús években a hatalom a hadköteleseket százával hívta be, és fegyverezte fel, rövidebb képzés után már küldték is őket a hadszíntérre Horvátország, Bosznia területére. Sok muzslyai fiatalember ekkor úgy döntött, hogy egyedül vagy családostul külföldre vándorolva elkerüli az értelmetlen háborúzásban való részvételt. Ez volt a negyedik kivándorlási időszak, pontos kimutatás sohasem készült, ezért a települést legjobban ismerők, a postások (Visnyei János) segítségével készült el az alábbi összegezés:

Amerikai Egyesült Államok:Kormányos Krisztián.

Ausztrália:Gyömbér István és családja, Gyömbér István és családja, Gyömbér József és családja, Gyömbér Józsi és családja, Gyömbér Sándor, Jójárt Ferenc, Jójárt István és családja, Kabók Ferenc, Kovács Anni, Lábadi Mária, Lakatos Erzsébet, Liptai lány, Mári András és családja, Molnár Annus és családja, Takács Imre, Tóth Otília és családja, Varga Erzsébet és családja, Varga Jolán és családja.

Ausztria:Bakos Oszkár, Bakos Tibor és családja, Barta Péter, Budai Aranka, Égető Rudi és felesége, Fiser Mihály, Hallai Róbert és családja, Husztik János és családja, Kazi Zoltán és családja, Kazi Zoltán és családja, Labanc Pál és családja, Labanc Verona, Lendvai Zoltán, Mezei Károly és családja, Német Zoltán, Pakai Katica, Polyák Annuska és családja, Prágai Magdi és családja, Révész Péter, Steigerwald Tamás, Tápai Tibor és családja, Teleki Róbert, Tokári Péter és családja, Tóth Elvira, Tóth János és családja.

Botswana:Kátai István és családja.

Dánia:Miglinci Mária.

Franciaország:Molnár Ike.

■ A kik messze földön keresték boldogulásukat ■ 319 ■

Görögország:Kapusi Lídia.

Hollandia:Biszercsity Valéria és lánya, Dohar Tibor és családja.

Horvátország:Budai Valéria, Csordás Ilike, Horváth Rozália.

Horvátország:Simon Csaba és családja, Tápai Ilonka, Varga lány.

Ismeretlen hely:Barta Irén, Lakatos Otília, Szekeres Imre.

Kanada:Báló Sándor és családja, Bene Ferenc, Borbély Róbert és családja, Budai Erika, Kabók Ernő, Kálmán Rozália, Kasza Erna és családja, Kátai Krisztián és családja, Kónya László és családja, Kormányos Mihály és családja, Kovács József, Kunszabó Ervin, Lalic Zoltán, Miklós László és felesége, Nagy Edit és családja, Pakai László és családja, Putyora Mihály, Gyöngyi és családja, Rózsa Sándor, Szekeres lányok (Eszti és Zsuzsa), Tápai Magdolna, Tóth Melinda és családja, Vass Marci és családja, Visnyei Valéria és családja.

Magyarország:Ábrahám Rudolf és családja, Ágoston Zoltán, Bacsó Oszkár, Bakos András és családja, Bakos Zoltán, Balázs István, Bálint lányok (Enikő és Szilvia - Magyarország és Németország), Barna Natália és családja, Barta Valéria, Becker Edit, Benák Béla és családja, Binder János és családja, Bíró Anikó, Bíró Mihály és családja, Borbély Andrea, Borbély Jucika, Borbély Róbert és családja, Cakó család, Csordás Árpád, Csordás István és családja, Csortó lány, Dévics Gábor, Dohar Ilonka és családja, Emán Attila, Fülöp Csaba, Fülöp György, Fülöp György, Gabona József és családja, Gabona Zoltán, Gombos József, Gulyás Gabriella és családja, Gyömbér Attila és családja, Gyömbér Csaba, Gyömbér Róbert, Hallai Irén és családja, Hallai László, Hallai László, Hegyesi Erzsébet és családja, Hunka Tímea, Ispánovics Ernő és családja, Ispánovics Tibor és családja, Ispánovics Zoltán és családja, Joó Hajni, Juhász István, Juhász János, Juhász Rózsi, Kanász Zoltán és felesége, Kasza Csaba, Kasza Pál és családja, Katona Orsolya, Kirtyánski György és családja, Kismárton Zoltán, Kocsobán János, Kónya Otília és családja, Kormányos Csaba, Kósa Szabolcs és családja, Kószó János, Kovács András és családja, Kovács


Krisztián, Lakatos Dezső és családja, Magyar Sándor és családja, Márton Dezső, Márton Mihály, Medve Ervin, Mezei Márta és családja, Miglinci Mihály és családja, Miklós Szilveszter, Muntyán János, Orbán Edit és férje, Pandurov Darko, Patriskov Gabriella és családja, Pósa Krisztián, Rácz Attila, Raffa Nándor és családja, Rózsa Zoltán, Sajti Sándor, Simon Oszkár, Sipos Endre, Sövényházi Lotár és családja, Sövényházi Szabina, Steigerwald Mihály és családja, Svarc Zoltán, Szarvák Mihály és családja, Szekula Andor, Szitás Árpád, Szitás Zoltán és családja, Sziveri Tibor, Takarics fivérek, Béla és László, Tápai Attila, Tápai Attila, Tápai József és családja, Teleki Pál, Tóth Teréz és családja, Varga István, Varga Róbert, Visnyei Illés, Visnyei Tibor és családja, Zombori Attila.

Nagybritannia:Bodó Nándor, Gombos Anna, Pálfi Ernő.

Németország:Balanyi Sándor, Balázs Ervin, Baranyi Otília, Bécsi Margit és családja, Borbély Edit, Borbély József, Borbély József, Boros István, Boros Pál és családja, Budai János, Budai Valéria, Csonka János és családja, Damjánovics Ivica, Dohar Ferenc és családja, Farkas Krisztián, Fodor lányok, Gedei Mária, Gyömbér Attila, Gyömbér István, Gyömbér Tibor, Gyömbér Vilmos, Gyömbér Zsuzsanna, Hatalák József és családja, Hegedűs Mária, Illia András, Jakus Irén, Juhász István, Kálmán József és családja, Keszég István,Kiss Ferenc és családja,Kiss Piroska és családja, Kósa Miklós, Kószó Irén és családja, Lábadi Mari és családja, Madarász Krisztián, Mandász Mónika, Mezei-Csonka Marika, Miklós Rozália és családja, Molnár János és családja, Muhi Sándor, Pósa Mihály, Prágai Erzsébet, Radu Anna és családja, Révész Mihály, Rúzsa Sándor gyermekei, Sági Jolán és családja, Sötét lány, Steibel Károly és családja,Szél Ferenc és családja, Törköly Erzsébet, Varga Piroska és családja, Vencel Irén.

Olaszország:Nagy Krisztián.

Svájc:Kósa Zsolt és családja.

A kik messze földön keresték boldogulásukat ■ 321■ ■

Svédország:Bognár Róbert, Csipak Péter és családja, Fiser Tibor, Fiser Tibor, Kapás Jolán, Kelemen család, Kenderesi Brigitta, Kenderesi Zsolt, Kovács Oszkár, Krajcsik Irén, Lalic T ibor, Nagy Alexandar, Pakai Zoltán, Révész László, Szarvák Károly és családja, Szekeres Szilveszter, Sziveri György, Sziveri Tibor és családja, Turányi József és családja, Varga Tibor és családja, Vencel Attila.

Szlovákia:Bakos György.

Szlovénia:Hajdú István, Papp Valéria és családja, Varga Béla és családja, Zombori Erzsébet.

Ha az elvándorlókat államok szerint csoportosítjuk (ahová települtek), akkor a helyzet a következő:

M agyarországra 95 család települt

Németországba 56 család települt

Ausztriába 26 család települt

Kanadába 23 család települt

Svédországba 22 család települt

Ausztráliába 6 család települt

H orvátországba 6 család települt

Szlovéniába 4 család települt

Angliába 4 család települt

H ollandiába 2 család települt

Svájcba 1 család települt

Franciaországba 1 család települt

D ániába 1 család települt

Szlovákiába 1 család települt

O laszországba 1 család települt

Görögországba 1 család települt

az U SA -ba 1 család települt

Botswanába 1 család települt

ÖSSZESEN 262 család

Az összeírás pontossága körülbelül 90%-os, mivel nincs teljes nyilvántartás azokról, akik elvándoroltak. Az elvándorlás mellett döntők nem jelentkeztek ki a szerb hatóságoknál, mielőtt távoztak volna, így erről nincs semmilyen kimutatás.

■ 3 2 2 ■ A sziget magyarsága ■

Ha családonként másfél gyermeket számolunk, akkor 260 x 3,50 = 910, vagyis ennyi személy hiányzik a muzslyai lakosság névjegyzékéről. Ez azt is jelenti, hogy ennyivel csökkent a muzslyai lakosság száma a két népszámlálási időszakban.

Ezt egyértelműen a népszámlálási adatokkal tudjuk alátámasztani:

1981-ben Muzslyának 9424 lakosa volt.1991-ben Muzslyának 8403 lakosa volt, vagyis a lakosságszám

ezerrel csökkent ’81-hez viszonyítva.2002-ben Muzslyának 8390 lakosa volt, azaz tovább csökkent

a lakosság száma.Az elvándorlás kedvezőtlen hatása nem csak a lakosság számának

csökkenésében mutatkozott meg. Az eladó ingatlanok (ház, föld) száma ugyanis megnövekedett (több mint száz ház várt eladásra), és az áruk hirtelen csökkent, már tízezer márkáért (később euróért) is lehetett házat venni, amelyeknek az ára valamikor 300-400%-kal nagyobb volt.

A lakosság nemzeti összetétele ekkor gyors tempóban megváltozott, az eladó házakat ugyanis főleg szerb menekültek vásárolták meg. A lakosság egynegyedét nem magyarok tették ki.

Az 1981-es népszámláláskor Muzslya 9424 lakosa közül 8500 vallotta magát magyarnak, ami a lakosság 90%-át képezte, a maradék 10%-ot 13 etnikum alkotta, ebből a szlávok voltak a legszámosabbak (szerbek, jugoszlávok - kis kolónia, a Fejős Klára telepen tömbben élnek).

A 2002-es népszámláláskor a 8390 lakos közül 6490 vallotta magát magyarnak, ami a lakosság 77%-át tette ki, 1700 lakos vallotta magát szlávnak (szerbek - 908, jugoszlávok - 707, horvátok - 28, macedónok - 21 stb.), ami a lakosság 21%-át képezte, a maradék 2%-ot egyéb etnikumok alkották.

Bármennyire is erős, összetartó egy közösség, egy ilyen érvágást nehezen tud kiheverni, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az elvándorlók 90%-a 24-35 éves korában távozott, a családalapítás, a házépítés, a gyerekvállalás szakaszában, látható tehát, hogy mekkora űr maradt utánuk: épp ez a középosztály hiányzik a gazdaságban, a társadalom felépítésében, az oktatásban és magában a közösségben. Ezt valószínűleg a 2011-es népszámlálási adatok is alátámasztják.


A FŐISKOLÁT VAGY EGYETEMET VÉGZETT MUZSLYAI SZÜLETÉSŰEK NÉVSORA

A muzslyai telepes szülők a gyerekeik magasabb iskoláztatására csak jóval később gondoltak, vállalkoztak, aminek több oka volt: 1. gazdasági erejük csak évtizedek múltával tette azt részben lehetővé; 2. a város távolsága gátlóan hatott (rossz útviszonyok); 3. a határmódosítás (1920) után kisebbségi helyzetbe kerültek; 4. az állam hivatalos nyelvét, a szerbet nem beszélték, vagy rosszul beszélték. A főiskolát vagy egyetemet végzettek összeállításakor azokat vettük számba, akik muzslyai születésűek, és az általános iskolát helyben, Muzslyán végezték.

Orvos:

Dr. Bakos Illés (Bosznia)Dr. Csordás Ferenc (állatorvos)Dr. Dudás Ibolya (Magyarország)Dr. Janovic (Lackó) Piroska (Horvátország)Dr. Makán (Varga) Márta Dr. Mandic Mirko (állatorvos)Dr. Palatinus AndrásDr. Smit Géza (Nagybecskerek)Dr. Szőke Mihály (Svédország)Dr. Vencel József (Nagybecskerek)

Gyógyszerész:

Kovács Mónika (Magyarország)Orc MelindaTápai Magdolna (Kanada)

Egészségügyi főiskola:

Martinov (Zsiga) Magdolna Palkovics (Papp)Valéria (Szlovénia)Zsiga Rozália (Nagykikinda)


Fizioterapeuta:

Lévai Valentin

Röntgenorvos:

Pakai Árpád

Traumapszichológus:

Lendvai Zoltán (Ausztria)

Mérnök, gépészmérnök:

Bakos András (Magyarország)Bálint Krisztián Barta András (főiskola)Bodó Nándor (Anglia)Bodócsi József (főiskola)Erős György (Kanada)Gabona Ferenc Konya BélaKovács Miklós (főiskola)Kovács Oszkár (Svédország)Kovács Pál (főiskola)Kökény József Kurunczi József (főiskola)Kurunczi Nándor (főiskola)Kurunczi Zsolt (főiskola, Magyarország) Losonc FlóriánMiklós László (főiskola, Kanada)Molnár Róbert Nagy PálNémet (Simon) Valéria Orbán Imre (főiskola)Péter Valentin Smit FerencSvarc Zoltán (főiskola, Magyarország) Takarics Béla (Magyarország)Takarics László (Magyarország)Varga Béla

Varga Béla (Szlovénia)Varga Ernő

Villamosmérnök:

Juhász Béla Kónya Zsolt Kormányos Tibor Martinov Ivona

Építészmérnök:

Juhász László (mesterképzés)Repp Oszkár (főiskola)

Közlekedési mérnök:

Kazi István Szekeres Imre

Hajótervező mérnök:

Gyömbér Csaba (Magyarország)

Katonatisztek:

Kanász István (légierő, ezredes)Nedelov Ferenc (százados, Magyarország)Rózsa Sándor (százados, Magyarország)Tápai Attila (főiskola, Magyarország)Vörös Dezső (őrnagy)Zsidai István (százados)

Vegyészmérnök:

Dobó JózsefDr. Erős György (Amerikai Egyesült Államok)Gabona Júlia (főiskola)Gyólai Tímea (főiskola)Dr. Korom Petar (Amerikai Egyesült Államok)Kovács (Borbély) Valéria (mesterképzés)

■ A főiskolát vagy egyetemet végzett muzslyai születésűek névsora ■ 325 ■


Kovács Valentina (főiskola) Madarász Gyula Molnár Dezső Péter AngelikaVarga (Pósa) Valéria (Szlovénia)

Élelmiszeripari mérnöki főiskola:

Benák (Rácz) Zsuzsanna Csíkos (Molnár) Marika Hunka Tímea (Magyarország) Kovács Imre Losonc Mónika Májér Attila Nagyiván István Pozsári (Csíkos) Szilvia

Informatikai menedzser:

Bálint Melinda Textilmérnök:Juhász Gizella (főiskola)Sziveri Imre (főiskola)

Szeizmológus:

Katona Orsolya (Magyarország)

Tűzvédelmi mérnök:

Bodó Géza Csordás István Jaksa ZoltánMolnár János (Németország) Molnár Rozália (Németország)

Mikrobiológus:

Dr. Bozsó József

Biológus:

Bizony Oszkár (Újvidék)Hallai Tímea Vidrács Diana

Ökológus:

Kovács Éva

Geodéta:

Balanyi Sándor (Szabadka)

Archeológus:

Kurunczi Mónika (Magyarország)

Agronómus:

Palatinus János (főiskola)

Közgazdász:

Barta Valéria (Magyarország)Bata Ilonka Hallai IrénHódi Ildikó (Szabadka)Ispánovics Lídia Juhász Ibolya (főiskola)Id. Kormányos Illés (főiskola)Kovács (Simon) Erzsébet (főiskola, Magyarország)Lakatos Zsuzsanna Lévai Ferenc (főiskola)Márton József (főiskola, Újvidék)Nagy Marica Sarnyai Otília (főiskola)Mgr. Szervó Mária Tápai Irén (főiskola, Ada)Tápai János (főiskola)



Informatikus:

Barna István Budai Csaba Égető Zsolt Fiser Edvin Ispánovics Zsolt Kátai Csaba Kónya Valentin Kosztor Henrik Lázár Vilmos Pálfi Szilveszter Tápai Valentinó Vastag Endre

Szociológus:

Dr. Gábrity Molnár Irén (Szabadka) Molnár RóbertMgr. Molnár Veronka (Szabadka ) Dr. Tóth Glemba Klára

Jogász:

Bakos Illés (bíró)Csordás Edit (bíró)Csordás Miklós (főiskola)Horvát (Kirtyánszki) Mónika Juhász (Samu) Erika (ügyvéd) Kovács András (Magyarország) Kürti Sándor (főiskola)M árton István (ügyvéd, Újvidék) Nagy Valéria (főiskola)Palatinus (Samu) Aranka (főiskola) Ripszon István (bíró)Sörös Teodóra Szarvák Edit (bíró)Szűcs András (bíró)Tordé (Tápai) Rozália (bíró)


Zeneakadémia:

Boldizsár Andrea (hegedű, Magyarország) Boldizsár Csaba (hegedű)Boldizsár Károly (trombita)Gabona Zoltán (hegedű, Magyarország) Kabók Ernő (hegedű, Kanada)Kabók Ferenc (hegedű, Ausztrália)Kapás Ibolya (hegedű)Kenderesi Róbert (hegedű)Kenderesi Zoltán (hegedű)Kónya Vilma (hegedű)Kurunczi Andor (hegedű)Márton (Horváth) Ibolya (hegedű)Miklós Szilveszter (dobok, Magyarország) Rontó (Boldizsár) Márta (orgona)Süveg Tibor (hegedű)

Színművészeti akadémia:

Gombár Irén Jaskov Melinda Kardos Krisztián Lábadi Csilla - főiskola Tápai Kornélia

Színházi rendező:

Ripak Igor

Opera-énekesnő:

Sziveri Mária (Lengyelország)

Teológus:

Borbély János Varga Zoltán


Diakónus:

Sándor Zoltán

Óvónő:

Bajtai Gabriella Bognár (Takács) Erzsébet Gombos Anna Horváth Beáta Mastilovic Milica Nagy Dóra Rúzsa (Balázs) Lídia Szitás (Karl) Magdolna

Tanító:

Asztalos (Kónya) Kornélia Barna (Kazi) Marika (Magyarittabé)Barna Mária (Nagybecskerek)Mgr. Borbély Natália Csonti (Tóth) Ilona Csordás (Becker) EditCsordás (Csanádi) Hajnalka (Nagybecskerek)Csordás GyörgyDimitrijevic VeselinFárbás (Repp) EditGyömbér (Varga) MariskaGyőri (Varga) CsillaHorvát GáborHorváth JánosIspánovics (Borsos) RozáliaIspánovics (Kálmán) IbolyaKocsis Eszter (Nagybecskerek)Kostadinovic VesnaKovács AndrásKrzik MarianaKun Szabó JuliskaKunszabó Bálint (Herdelendyfalva)Labanc Zoltan (Torda)Molnár János


Monic (Győrfi) LídiaNagy ZsoltPozsár EditPozsár GyörgyPrec (Tóth) IlonaRácz (Kovács) ErzsébetRácz RóbertRestás (Molnár) AnnaSövényházi FerencSzabó (Sípos) Anna (Szentmihály)Szűcs (Kelemen) Rozália Tóth (Lendvai) Heléna Varga Antal Varga Erzsébet Varga Fábián Vidrács Krisztina

Tanár:

Bajtai (Bíró) Anna (angoltanár)Bíró István (matematikatanár)Dohar Ernő (matematikatanár)Duric (Juhász) Erzsébet (magyartanár) Glemba Erzsébet (magyartanár)Gulyás János (műszakitanár)Gyömbér András (testneveléstanár) Győrfi Irénke (magyartanár)Horvát Gábor (földrajztanár)Horváth (Molnár) Erzsébet (fizikatanár) Horváth Irén (zenetanár)Horváth Rozália (zenetanár)Juhász (Varga) Ibolya (szerbtanár) Juhász Illés (képzőművészet-tanár)Karl (Budai) Irén (szerbtanár)Karl Jenő (földrajztanár)Karl Miklós (történelemtanár)Kenderesi Béla (kémiatanár)Kónya Ernő (némettanár)Koppi ( Juhász) Gabriella (némettanár) Kormányos Illés (műszakitanár)Kovács Jolánka (magyartanár)

Kozsokár Mária (angoltanár, informatikus)Kurunczi (Szabó) Jolán (földrajztanár)Labancz Elvira (magyartanár)Lendvai (Kovács) Erzsébet (szerbtanár)Lendvai Péter (testneveléstanár)Madarász Sándor (testneveléstanár)Makán Tibor (fizikatanár)Mgr. Hallai Zoltán (történelemtanár)Pakai Judit (iskolapedagógus)Papp (Patai) Erzsébet (történelemtanár)Pósa Krisztián (történelemtanár)Szitás (Tápai) Jolán (szerbtanár)Sziveri Szilvia (testneveléstanár)Sztojkó József (matematikatanár)Szűcs Irén (magyartanár)Tankosic Nikola (fizikatanár)Tóth Béla (képzőművészet-tanár)Varga ( Juhász) Rozália (zenetanár)Varga István (földrajztanár)Varga József (képzőművészet-tanár)Vidrács Diana (biológus)

Tanári diplomával rendelkező, nem Muzslyán dolgozószemélyek:

Barsi (Sziveri) Krisztina (matematikatanár, Nagybecskerek) Bodó (Kónya) Gizella (matematikatanár, Nagybecskerek) Cseh (Tápai) Irénke (magyartanár, Szabadka)Csordás Otília (magyartanár, Magyarország)Fehér Lídia (matematikatanár, Nagybecskerek)Fülöp Piroska (műszakitanár, Aradác)Jaksa (Sziveri) Otília (matematikatanár,Kazi (Csordás) Magdolna (szerbtanár, Bácskertes)Kazi János (biológiatanár, Mohol)Kovács Irén (matematikatanár, Szabadka)Kozsokár Edit (szerbtanár, Szerbcsernye)Krajcsik Irén (matematikatanár, Németország)Lázár (Kajla) Renáta (fizikatanár, mesterképzés,

Óécska [Stajicevo)])Mák József (matematikatanár, Nagybecskerek)Pálinkás Mária (matematikatanár, Palánka)



Pópity Melitta (angoltanár Nagybecskerek)Sziveri Rezső (Szabadka)Szűcs Irén (magyartanár, Erzsébetlak)Varga (Budai) Ilonka (kémiatanár)Varga István (földrajztanár, Magyarország)

A diplomások adatainak összegyűjtése nem kevés fejfájást okozott, mert ez idáig ilyen felmérés még nem készült. A több hónapos kutatás mellett sem pontos és végleges a névsor. Azoknak a személyeknek a nyomára, akik a háborús években (1991-2000) külföldre távoztak, elég fondorlatos úton jutottunk (és csak részben). Emiatt, véleményünk szerint, még mintegy 10%-ot nem sikerült felkutatni, besorolni.

A muzslyai közösség tagjai közül az elmúlt 115 év alatt öten szerezték meg a tudományok doktora címet: dr. Bózsó József és dr. Gábrity Molnár Irén, dr. Erős György egyetemi tanárok, továbbá dr. Glemba Klára, dr. Korom Petar (valamint ketten hamarosan védik); hárman a tudományok magisztere címet, hatan a mesterfokozatot. Százötvenheten egyetemet, százharminchatan főiskolát végeztek. Az első diplomások azok a tanítók, népoktatók voltak, akik közvetlenül a második világháborút követő években gyorsított tempóban végezték el a tanítóképzőt. A település első ötven évében nem volt egy helybeli sem, aki főiskolai vagy egyetemi képzettséggel rendelkezett. A település fennállásának második felében (amely körülbelül 55 év) kétszázhetven egyén szerzett főiskolai vagy egyetemi oklevelet. Ha a település kialakulásától a legutóbbi népszámlálás adatait figyelembe véve átlagosan 5000 lakossal számolhatunk, akkor a főiskolát és egyetemet végzett 289 egyén a lakosság 5,78%-át képezi. Az oklevelesek számbeli növekedésére a második világháborút követően került sor, a település fennállásának második felében, vagyis ugrásszerű fejlődés tapasztalható a szellemi életet illetően, hiszen ebben a szakaszban a lakosság 11,56%-át alkotják a diplomások. Ez a százalékarány országosan is jelentős eredmény. A második világháborút követő időszakban az anyagi helyzetüktől függően már több muzslyai család vállalhatta a gyermekei iskoláztatását, ráébredve, hogy a szellemi munka könnyebb, anyagi és társadalmi szempontból is nagyobb megbecsülést élvez, mint a fizikai. Ezáltal a muzslyai embereket - mint települést - is jobban megbecsüli a többségi nemzet. A társadalmi értékrendben is a szellemi tevékenység az, amely irányítja, mozgatja, formálja, fejleszti az emberi társadalmat. A muzslyai családok a fiatalokba, a jövő nemzedékbe vetett hitet


megelőlegezték, idejében ráébredtek, hogy a tanulás a feltétele a könnyebb egyéni és társadalmi boldogulásnak és megbecsülésnek. A muzslyai egyetemisták többségének Újvidék és Belgrád felé vezetett az útja a továbbtanulást illetően. A múlt század kilencvenes éveinek háborús időszakában már a középiskolások is megragadták a külföldön való tanulás lehetőségét, igaz, kisebb számban. Több mint tízen Magyarországon folytatták egyetemi tanulmányaikat, sajnos ők nem tértek vissza, hogy a megszerzett tudásukat idehaza kamatoztassák. Rendhagyó volt, amikor a harmincegyes létszámú osztályban nyolcan egyetemet, főiskolát végeztek (Bakos András, Budai Ilona, Hallai Zoltán, Miklós László, Molnár Rozália, Pósa Valéria, Szőke Mihály, Tápai Rozália).

A diplomások közül huszonnégyen Muzslyán (Nagybecskere- ken) kívül találták meg boldogulásukat, negyvenen külföldre távoztak: közülük huszonhárman Magyarországra települtek, ott élnek, dolgoznak, hárman-hárman pedig Németországban, Szlovéniában, illetve Kanadában vannak.


TEHETSÉGEK

Minden közösségben voltak, vannak és lesznek tehetségek, akikre vagy a szülők, vagy a szakemberek felfigyelnek, felkarolják őket, igyekezve elősegíteni a tehetségüknek a kibontakozását. A társadalom egy szakaszában a „mennyiség” „minőségben” csapódik le, és megjelennek a tehetségek, azok a személyek, akik igénylik a velük való külön foglalkozást, hogy a Teremtő által bennük megfogalmazódott értékek a felszínre törhessenek. Muzslya bővelkedett tehetségekben, erről tanúskodnak az előbbiekben leírt feljegyzések is.A jók között is vannak legjobbak: három ilyen személyt szeretnénk bemutatni, akiknek a neve mellett óriási eredmények sorakoztak, sorakoznak. Nevüket és eredményeiket jegyzik országhatáron belül Iv a n Lender

és külföldön is. Mindhárman muzslyaiak, helyben végezték el az általános iskolát.

I v á n L e n d e r ú s z ó

Településünk sok tehetségben bővelkedett, bővelkedik, egyikük az 1990-ben született Ivan Lender, aki nagyon fiatalon kezdett el úszással foglalkozni: az általános iskola első osztályában. Az édesanyja,Nena mindennap vitte a városi (nagybecskereki) úszóközpontba; akkor is, amikor a háborús időkben nem fűtötték a városi medencét, ekkor hol Nagykikindára, hol Óbecsére utaztak nap mint nap az edzésekre. A helyi Szervó Mihály Általános Iskola kitűnő tanulója arról vált ismertté társai körében, hogy rendkívüli tehetsége és sikeres szereplése ellenére továbbra is megmaradt szerénynek, közvetlennek, igazi, segítőkész barátnak, osztálytársnak. Már az általános iskolában sem volt vetélytársa korosztályában pillangóúszásban sem a hazai, sem a nemzetközi versenyeken. Az általános iskolában a végzősök korosztályában őt választották meg az évfolyam sportolójának. A nagybecskereki közgazdasági szakközépiskolában tanult tovább, de az úszásra helyezte a hangsúlyt a Proleter úszóegyesületben. Már az általános iskolában is figyelemre méltó ajánlatokat kapott a környező úszónagyhatalmaktól, -egyesületektől, de ő hű maradt egyesületéhez, városához, hazájához. 2006-ban a Rio de Janeiró-i ifjúsági világbajnokságon pillangóúszásban aranyérmével, valamint ezüstérmével felhívta magára az úszóvilág figyelmét. Ebben az évben Szerbiában az ifjúsági mezőnyben az év sportolójává


választották a belgrádi Sport újság szavazása értelmében. 2007-ben a belgiumi Európa-bajnokságon kedvenc számában, az 50 méteres pillangóúszásban aranyérmet, 100 méteren ezüstérmet nyert. 2008-ban a belgrádi ifjúsági Európa-bajnokságon mindkét távon aranyérmet szerzett. A 2008-as pekingi nyári olimpián is képviselte az országos válogatottat. A következő évben, 2009-ben a mediterrán játékokon az olaszországi Pescarában 50 méteren ezüstöt, 100 méteren aranyérmet szerzett. A 2009-es felnőtt-Európa-bajnokságon a törökországi Isztambulban 100 méteren bronzéremmel tért haza. A 2010-es budapesti Európa-bajnokságon 50 méteres pillangóúszásban döntős volt, 100 méteren az elődöntőig jutott. Iván egész

M u h i D án ie l életét az úszásnak szenteli. Naponta kétszer edz, edzőtáborokon,előkészületeken vesz részt, aktív sportéletet él. 2010-ig Muzslyán lakott, majd a városba költözött.

M u h i D á n i e l s z ó l ó é n e k e s

A fiatal tehetségek felkarolása a művelődési egyesület egyik alapfeladata, ezért nagy gondot fordít a tehetségek felkutatására, igyekszik bevonni őket az egyesület munkájába. A helyi Hófehérke óvodásai és a Szervó Mihály Általános Iskola diákjai képezik a folyamatos utánpótlást az egyesületben. A velük való foglalkozás kiforrt pedagógusi tudással felvértezett szakembert igényel. A művelődési egyesületben több ilyen képzettségű pedagógus is végzi ilyen jellegű munkáját, nagy sikerrel. Muhi Dániel 1995-ben született, muzslyai származású, itt is él, fiatal, akit idejében felfedezett a zene- és az énekesvilág. A helyi általános iskolában figyeltek fel először csengő, érces, több oktávot kiéneklő, tiszta hangjára. Bekapcsolódott a művelődési egyesület munkájába. Rontó Márta zenetanárnő vette pártfogásába, nála kezdte bontogatni szárnyait. A különböző versenyekről rendre első helyezéssel tért haza, így az ÁMV-ről (Általános Iskolások Művészeti Vetélkedője, Szabadka), a Szólj, síp, szólj! zenei vetélkedőről (az Újvidéki Rádió szervezésében) és az Aranycitera vetélkedőről, Szenttamásról. Ezeken a vetélkedőkön a zsűri is felfigyelt kiváló hangjára, és több javaslatot, felkérést is kapott. Magyarországi versenyen is első helyezést ért el 2011-ben. Az általános iskola elvégzése után a nagybecskereki Josif MarinkoviC Zeneiskola szólóénekes szakán tanult. Nagy karriert jósolnak neki a szakértők, ha tehetségéhez továbbra is lendület és szorgalom párosul. Jelenleg a művelődési egyesületben a Margaréta kórussal, szólóként és a citerásokkal is fellép. Fellépéseinek a siker és

■ Tehetségek ■ 337 ■

a közönség vastapsa a velejárója. 2010-ben Budapesten, a Vass Lajos népzenei vetélkedőn aranyplakettel tüntették ki.

R Á c z R o b e r t ó

Rácz Robertó szólóhegedűs 1994-ben született, hatéves korában kezdett hegedülni Süveg Tibor hegedűtanárnál a nagybecskereki zenedében. Tehetségének köszönhetően gyorsan sorakoztatta a különböző versenyeken elért eredményeket. 2004-től kezdve szinte minden rendezvényen, versenyen, fellépésen rendre az első helyen végzett, a községitől égészen a köztársaságiig. Sikerei: 2004-ben Rácz R ob ertó

I. díj Mitrovicán a vonósok fesztiválján, 2005-ben I. díj Szabadkán a hegedűfesztiválon, 2006-ban I. díj a belgrádi köztársasági versenyen és különdíj (Laureátus), 2006-ban Nagybecskerek díszpolgára lett, ugyanebben az évben megkapta a Vajdasági Laureátus címet a zene terén. Ebben az évben részt vett, Aleksandar Karadordevic trónörökös meghívására, az első királyi koncerten. 2008-ban I. díjat érdemelt ki a szerbiai köztársasági versenyen, 2009-ben I. íjat a szerbiai zene- és balettiskolák fesztiválján Ubban. 2010-ben II. helyezést ért el a köztársasági versenyen Belgrádban. 2010-től tagja az európai ifjúsági szimfóniának (CEIYO - Central European Initiative Youth Orchestra). Időközben rokonainak köszönhetően Ausztráliában is járt (Justin Tamásnál), és több helyen lépett fel ott is, nagy sikerrel.A szakma nagy karriert jósol Robertónak.

■ ■


ÉRDEKESSÉGEK

O l v a s ó k ö r alakult a település létrejöttét követően, 1896. december 20-án, amelynek elsődleges célja „a helyi könyvtár létrehozása, könyvállományának gyarapítása, hírlapokra való előfizetés. A tudományos és közhasznú könyvek és folyóiratoknak felolvasása által a közművelődést előmozdítani”. (Idézet az egylet alapszabályából.) Az olvasókört helybéli, kifogástalan előéletű tagok alakították. Az új tagokat előbb javasolták, és az egylet választmánya döntött. Mivel állandó teremhelye nem volt, az összejöveteleket kezdetben az iskolában, majd egy helybéli kocsmában szervezték hétvégenként a délutáni órákban. Az egyletet elnök irányította a választmány és a közgyűlés felügyeletével. A könyveket, folyóiratokat mindenekelőtt a tagsági díjakból - amely évente két forintot tett ki - , valamint különböző adományokból szerezték be. A könyvekből, folyóiratokból való felolvasást általában táncmulatság követte. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy az olvasókör a helybéli haladóbb gondolkodásúak, a művelődés iránt fogékonyabbak, a jómódúak kiváltsága volt. A tagsági díjat is csak kevesen engedhették meg maguknak, csak a gazdagabbak csatlakoztak. Az ezredforduló végén a Labanc-kocsmában működött az olvasókör. Az I. világháborút követően lanyhult a működése, a viszonyok is változtak, majd megszűnt tevékenykedni.

E r z s é b e t - e m l é k m ü , - e m l é k p a r k - 1899. január 8-án leplezték le az emlékművet a központi iskolával szemben, a templom előtti téren, az erre a célra létrehozott liget közepén. A szürke gránitalapra helyezett két méter magas obeliszken a következő felirat volt olvasható: „Őfelsége Erzsébet Királyné Emlékére 1898 évében”. Az emlékparkot, emlékművet a magyarok szeretett királynéjának, Erzsébetnek, Sissinek (1837-1898) a meggyilkolását követően a nagybecskereki és a muzslyai vezetőség összefogásának köszönhetően alakították ki, állították fel. A borzalmas eset után (Lucheni olasz anarchista megölte Erzsébetet a svájci Genfben), még ugyanabban az évben megfogalmazódott, hogy a telepesek kellőképpen adózzanak Sissinek mindazért, amit tett a magyar nemzet érdekében. Az emlékmű mintegy 8000 forintba került, ami a muzslyaiak adakozásából és adományokból gyűlt össze. Szabó


Ferenc esperesplébános leplezte le (ő szervezte a pénzgyűjtési akciót a muzslyaiak körében), dr. Grandjean József nagybecskereki polgármester alkalmi beszédét követően. A muzslyaiak részéről Takács József és Bodó Sándor sokat tett az emlékmű felállításának érdekében. A Monarchiában Muzslyán alakították ki, illetve állították fel az első ilyen Erzsébet-emlékparkot, -emlékművet. Sajnos az I. és a II. világháború, az új hatalmak, izmusok, monarchiaellenes elemek megtették „történelmi küldetésüket”, eltüntették mindazt, ami a múltbéli gyökereinkhez való kötődésünk szálait jelenthette.

I f j ú s á g i e g y e s ü l e t - A telep kialakulásának tizenkettedik évében (1902-ben) Szegfű Lajos tanító alakította azzal a céllal, hogy 1902-1903-tól kezdve az ifjúság számára előadásokat tartsanak, és egyes tantárgyakat „szélesebb mederben taníttassák”. Szegfű tanító idejövetele után gyorsan ráébredt, hogy az ifjakkal az egyházon kívül senki sem foglalkozott, és a duhajkodásra hajlamos fiatalok között sok értelmes, tehetséges személy is volt. Szegfű az ifjúsági egyesület számára a helyi iskolaigazgatótól és a tantestülettől kérte, hogy a központi épület középső tantermében alkalmanként engedélyezzék az előadások, tanfolyamok megtartását. Szegfű tanító több városi tanár kollégát kért fel egy-egy előadás, felvilágosítás megtartására, mint pl. a továbbtanulás lehetőségei a nagybecskereki középiskolákban, a higiénia szerepe a fiataloknál stb. Szegfű Lajos nagy népszerűségnek örvendett az ifjúság körében, ami a konzervatív muzslyai vezetésnek nem felelt meg, és ezért Szegfűt 1904 végén lemondásra kényszerítették, ami az ifjúsági egyesület működésének végét is jelentette.

F e l e l ő s s é g r e v o n á s - 1902-ben a mind nagyobb népszerűséget élvező Szegfű Lajos állami tanító ellen történt, aki igen sokat tett a szegény muzslyaiak érdekében, ez kiváltotta a helyi iskolaigazgató és plébános nemtetszését. Szövetkezésük eredményeként megindult a Szegfű elleni mindenféle támadás az iskolán belüli és kívüli fellépései miatt. 1902 júniusában az iskolaigazgató-tanító, Gruisz Sándor jelentést tett dr. Pacséri Károly királyi tanfelügyelőnek, hogy Szegfű nem vezet gondot az iskola taneszközeiről, óráin nincs rend, fegyelem.

Dr. Pacséri válasza 1902. július 13-ai keltezéssel érkezett.

■ Érdekességek ■ 341 ■

„Az állami iskola Tekintetes Gondnokságának - Felső Muzsla. Az ottani állami iskola igazgatójának f. é. június hó 3-án 50. szám alatt kelt hozzám intézett jelentését 1. alatt becsatolva visszatárolva azzal küldöm meg, miszerint a jelentésben foglaltak iránt Szegfű Lajos ottani állami tanítót felelősségre vonni szíveskedjék. Amennyiben a jelentésben foglaltak valósnak megfelelnek, utasítsa nevezett tanítót, hogy az elrongált térkép helyébe legkésőbb augusztus hó 31-ig újakat szerezzen be, s ennek megtörtént a Gondnokság hozzám legkésőbb szept. 10-ig jelentse be. Nagybecskerek, 1902. július 13. Dr. Pacséri Károly kirendelt tanfelügyelő.”

A Szegfű-ellenes kampány oly mértékű és erejű volt, hogy a tanítót két évvel később felmentették, és távozott Muzslyáról.

■ ■


A MUZSLYAIAK TÁPLÁLKOZÁSA A MÚLTBAN ÉS A KÖZELMÚLTBAN

A táplálkozási kultúra kialakulását sok tényező befolyásolja. Tájegységenként több közös vonás fellelhető, ugyanakkor nagyobb eltérések is kimutathatók. A táplálkozási kultúra szorosan kötődik a hagyományokhoz, szokásokhoz, de mindenekelőtt a gazdasági, vallási körülményekhez, nem beszélve a természet adta lehetőségekről azon a helyen, ahol a közösség kialakult. A muzslyai táplálkozási kultúra kialakulásában ezek a tényezők kimutathatók, és részará- nyosan hatottak a helybéliek étkezésrendjére. Az elmondásokból, visszaemlékezésekből, leírásokból kitűnik, hogy a módosabb, illetve a szegényebb parasztcsaládok étkezési szokásai eltérőek voltak. Emellett eltérés tapasztalható a nyári és a téli időszak táplálkozási módjai között, attól függően, mely szezonterményekben bővelkedtek, vagy éppen melyek hiányoztak az asztalról. A XIX. század végén a családok önellátásra törekedtek a falvakban, tanyákon, azaz amit a földön megtermeltek a lakók (az ember, valamint az állatok részére), azért nem adtak pénzt, ellenkezőleg: árusították a piacon. Amit a családi asztalra tett az asszony, azt neki magának kellett megtermelnie a kertben, felnevelnie az udvaron, emiatt lenézték azokat az asszonyokat, akik nem ilyen szellemben gazdálkodtak. A muzslyaiak zöme szegény sorsú telepes volt, akik a következő jelmondatot vallották: „A hason lehet spórolni, az úgyse láccik.” Ez nagymértékben befolyásolta az étkezési kultúra kialakulását a szegényebb családoknál (a parasztoknál, a gyári munkásoknál).

A telepesek magukkal hozott táplálkozási szokásai folytonos külső hatásoknak voltak kitéve, mivel a szegényebb családok leánygyermekei a város (Nagybecskerek) gazdagabb családjainál szolgáltak, így az ún. „úri családoktól” sok fontos, értékes, új dolgot (étkezési, tisztálkodási, öltözködési, szórakozási szokásokat) hoztak a szülői házba. Emellett az asszonynépség cserélgette egymás között a receptjeit (habár a második háború végéig féltve őrizték a családon belül a recepteket, családi titoknak tartották), hiszen a telepesek különböző településekről érkeztek, így sok szokás, hagyomány keveredett, amelyekből kialakultak a muzslyai étkezési szokások. (A Gazdakör keretében nőegylet is működött, ahol a múlt század harmincas éveiben előadásokat tartottak a nők.)


A táplálkozási módban rendszeresség tapasztalható, a mindennapi táplálkozásban a növényi eredetű ételek voltak többségben a telepesek asztalán mind a paraszti, mind a munkáscsaládokban. A növényi eredetű alaptáplálékokon belül a gabonafélék közül a búzából kiőrölt liszt, gríz, valamint a korpa volt jelen. A kukoricából darát, lisztet készítettek, de főzték és pattogatták is a kukoricát. A kölest és az árpát is (dara formájában) egész éven át fogyasztották.

A növényi eredetű termékek közül a burgonya (krumpli) nagyon fontos termény, amelyet egész éven át sülve-főve fogyasztottak sok változatban. Emellett a csicsókát főve, nyersen is ették. A hüvelyesek közül a babot fogyasztották egész éven át, a borsó idényjellegű volt. Az idényjellegű, de fontos termények a tök, amit sütöttek, főztek, a káposzta, amit főztek, savanyítottak, vagy nyersen is fogyasztottak. Ezen termények képezték a növényi táplálék alapját. Az állati eredetű táplálékok közül egész éven át fogyasztották a különböző tejtermékeket, valamint a téli időszakban levágott disznó három alapvető termékét: a zsírt, a sonkát, a szalonnát, az utóbbi kettőt úgy osztották be, hogy a nyári időszakra is jusson. Kecskét, birkát, bárányt csak alkalmakkor fogyasztottak. A szárnyasok minden faját egész éven át ették (sülve-főve), a tojás is fontos láncszem a táplálkozásban. A főzelékféléket csak az ún. „módosabb” családok asztalán találjuk meg a második világháború előtt, a második fogás keretében. A gyümölcs alkalmi jelleggel bírt, frissen vagy kompót- ként, télire befőttként tartósították, vagy lekvárt főztek, amit egész éven át fogyasztottak. Az egészséges gyümölcsöt kiválogatták, és télire elvermelték, a krumplival együtt szalmával betakarták.

A muzslyaiak konyhájára a fűszerek túlzott alkalmazása nem jellemző. A muzslyaiakat sok mindenben a mértékletesség jellemezte, így az ételek ízesítésében, készítésében is. Ez valószínűleg a gazdasági lehetőségekkel, a szokásokkal, a hagyományokkal függ össze, ugyanakkor a helyben megtermelt ételízesítőket (hagyma- és paprikafélék, kapor, rozmaring), amelyekért nem kellett pénzt adni, úgyszintén csak módjával használták a konyhában. Nincs egyetlen olyan fűszer sem, amely kimondottan jellemzője, meghatározója lenne e tájegység konyhájának. A különböző települések konyhakultúrájának, szokásainak összefonódásából kialakult muzslyai ételkészítési mód talán próbálta semlegesíteni a szélsőségeket, és kialakítani az új otthonra jellemző vonásokat, amelyek magukban foglalták az elfogadható-elfogadott ételkészítési hatásokat. A muzslyai konyhában egész héten az egytálétel volt jelen, kivéve a vasárnapokat, ünnepeket, amikor többfogásos ebédet készítettek.

■ A m uzslyaiak táplálkozása a múltban és a közelmúltban ■ 345 ■

A katolikus keresztény egyház által előírt böjti napokat betartották, ezek a kommunista világban (1945 után) az állam és a párt egyházi tanítások elleni nyomására kezdtek halványulni különösen a fiataloknál, de az idősebbek a mai napig is betartják.

A második világháború utáni időszakig a muzslyaiak naponta kétszer étkeztek: reggeli 8-9 órakor és ebéd 16-17 órakor. Az alábbi étrend a paraszti családok asztalára került a téli, illetve a nyári időszakban. Jól látszik, hogy az étrendet a változatosság jellemezte, a téli időszakban a nyárihoz viszonyítva kevés friss termék jelent meg a terítéken az időjárási viszonyok függvényében. A téli étkezés kalóriában gazdagabb volt, mint a nyári.

Palatinus Aranka gyűjtéséből.

A h e t i é t r e n d t é l e n

Hétfő:

reggeli - pörkölt káposzta, sült szalonna, tea

(m iután befűtöttek, „elvégződtek”, fél k ilenckor került sor a regge

lire, egészen 1970-ig m inden kem encében sült);

ebéd - krum plileves kolbásszal.

N égy óra körül tálalták, m ielőtt „végződtek” és újra fűtöttek (télen

kétszer fűtöttek).

Rendszeres vacsora nem volt. Este kártyázás, kötés, beszélgetés

közben főtt kukoricát, fő tt búzát, tökm agot csem egéztek.

H a a gyerekek napközben m egéheztek, zsíros vagy cukros

kenyeret kaptak, ritkábban lekvárosat. „ A gazduram néha

napján, ha jó hangulatban volt, dugva lehozott a pallásrú égy

kis fagyos szalonnát, a gyerökök körűűték, és vöröshagym áva

jó ízűen m ögötték. A z anyós bizony nem áta k i szó nékű,

m ögjegyözte : - N em tu ggya ken, h o gy a lánc fődre kő

spórón i?”

Kedd:

reggeli - m am aliga tejjel vagy paprikás zsírral (aki szerette), m ivel

fű töttek, tökös m álét is sütöttek;

ebéd - bableves füstölt oldalassal vagy karm onádlival; babcsusz-

pajzot is főztek aznap; a levesben főtt babot összetörték,

lisztet pörköltek, vízzel fölengedték, és belekeverték a törött

babot, a tetejét leöntötték zsírban p irított piros paprikával.


Szerda:

reggeli - hajában fő tt krum pli, savanyú káposzta;

ebéd - száraztésztaféle (krum plis, grízes, túrós, m ákos); a tészta

levéből leves készült, pirospaprikás zsírral besuttyantották

- ez volt a suttyantós leves.

A délutáni fűtéskor a kemencében tököt sütöttek (három szög alakú

darabokra vágva, a kemence alján sütötték hajastul), este azt

kanállal kapargatva csem egézték.

Csütörtök:

reggeli - tejes vagy rántott leves;

ebéd - paprikás füstölt hússal, savanyú káposzta.

Péntek:

reggeli - hajában főtt vagy hajában sült krum pli és savanyú ká

poszta;

ebéd - böjtös paradicsom leves, palacsinta (túrós, lekváros, cukros

- ki m ilyent szeretett).

Szombat:

reggeli - sült kolbász vagy szalonna valam ilyen mártással, szósszal;

ebéd - savanyú káposzta füstölt hússal.

Vasárnap:

reggeli - krum plitöp örtyű , tea, tej, savanyú káposzta, kinek mi

ízlett;

ebéd - ünnepi és többfogásos:

húsleves - tyúkból vagy füstölt húsból a változatosság kedvéért;

m indig tojással házilag készített, hosszúra vagdalt tésztát főztek

bele;

sült hús - a levesben fő tt húst tojásba vagy lisztbe m ártogatva

zsírban m egsütötték;

sült krum pli - zsírban sütötték;

káposztasaláta - a káposztafejeket a szalm akazalban tartósították,

ott nem fonnyadt és nem fagyott m eg, íg y a vasárnapi étla

pon m indig szerepelt a friss káposzta az 1960-as évek végéig;

■ A m uzslyaiak táplálkozása a múltban és a közelmúltban ■ 347 ■

k om p ó t - a b e fő ttesü vegek b en ta rtó síto tt g yü m ö lcsö t ették

(meggy, körte, alma, birs, barack, szilva); a szőlőt az élés

kam rában a plafonra aggatva tárolták, így a tél folyam án is

ju tott az asztalra.

A téli étrendben a zöldségféle, a friss gyümölcs, a saláta kisebb mértékben szerepel az ebédlőasztalon az évszaki körülményekből kifolyólag. A hús, a kalóriadús, erős ételek többször előfordultak. Mivel a disznótorok András-nappal indultak, ebben évszakban több hús juthatott az ebédlőasztalra. Azonkívül a téli időszakban az emberi szervezet az alacsony hőmérséklet miatt több energiát is igényelt.

A H E T I É T R E N D N Y Á R O N

Hétfő:

reggeli - tej, tejeskávé - kenyeret aprítottak bele, m egcukrozták,

de csak kissé, m ert azzal is spóroltak;

ebéd - bableves;

vacsora - m aradék - ebédkor ugyanis annyit főztek, h ogy vacsorára

is m aradjon.

Kedd:

reggeli - valam ilyen m ártás sült tojással vagy bundás kenyérrel

(nyáron jobban to jtak a tyúkok);

ebéd - zöldborsópaprikás galuskával, néha csirkehús is ju tott bele;

vacsora - szalonna zöldhagym ával.

Szerda:

reggeli - tejterm ék (nyáron nem igen készült reggeli, m ert a rétre

siettek, korán keltek, oda szalonnát, sonkát, túrót vittek);

ebéd - tésztaféle és suttyantós leves;

krum plis galuska m ákkal, m orzsával vagy rántással, k i h ogyan

szerette, édesen vagy sósan ette;

vacsora - m aradék.

Csütörtök:

reggeli - p irított tarhonya;

ebéd - csirkepaprikás, fejes saláta vagy uborkasaláta.


Péntek:

reggeli - puliszka tejjel;

ebéd - zöldbab- vagy zöldborsóleves;

tésztaféle: krum plis, mákos, túrós vagy barátfüle;


Szom bat:

reggeli - hajában főtt krum pli, tea, tejeskávé;

ebéd - édes káposzta (lucskos káposztának is nevezték) szalonnával

vagy paprikás galuskával (kanálvert galuskával);


Vasárnap:

reggeli - zsíros kenyér, tejterm ék, bundás kenyér, cicvara, tea;

ebéd - ünnepi, többfogásos:

baromfileves - a levesbe télen-nyáron m indig házilag készült,

hosszúra vagdalt tésztát főztek, úgy tartották: grízgaluskát

csak a lusta asszony csinál;

pecsenye - csirke, kacsa, liba, a kisgalam bokat m egfőzték

levesnek, a főtt húst k irántották tojáson;

főzelék - borsó, bab, paradicsom os káposzta, zöld tök;

sült krum pli, kom pót - szilva, alma, meggy, cukorrépa stb.;

kalács - „k ő tt” kalács: rétes, béles, vekni, fánk, pite, lepény;


A kenyeret nem tüntettem fel, m ivel azt szinte m inden fogással

ettek. N agyapám m ég a vasárnapi húslevesbe és a teába is

kenyeret aprított, és úgy fogyasztotta.

A munkások, napszámosok étkezési rendje hasonlóságot mutatott a paraszti étrenddel. Mivel a munkások csak részben voltak önellátók, ami az asztalra került, azt részben a kertben termesztették, a baromfifélét, sertést nevelték. Ennek ellenére a menü nem volt húsban olyan gazdag, választékos, mint a paraszti. Több tésztafélét tálaltak, kerti veteményt, kenyeret fogyasztottak. Itt is jelen voltak a böjti tésztanapok (hetente háromszor), amikor hús nem került az asztalra. Maguk a munkások több szárazat ettek napközben, ún. „táskát” (mert abban hordták az ennivalót), főleg szalonnát, sonkát.


UTÓSZÓ

A település múltját, jelenét megismerve, részben feltárva, bemutatva döbbentem rá, hogy Muzslya milyen óriási szellemi erővel rendelkezett és rendelkezik ma is, valószínűleg ennek tudható be a sok, közelmúltig létrejött társadalmi szervezet, civil szerveződés (ma ilyen megfogalmazásban ismeretes). Pontosan 24 szervezet igyekezett felkarolni a különböző formában megnyilvánuló helybéli tehetségeket az élet minden területén, a foglalkozások sokszínű palettáján. Ezekben az egyesületekben évtizedeken keresztül olyan jól szervezett, tartalmas, minőségi munka folyt, amelynek köszönhetően Muzslyáról határon belül és kívül is tudomást szereztek. Sok környékbeli településnek Muzslya több szempontból is például szolgált, mint jól szervezett, összetartó, saját fejlődését, sorsát kezében tartó közösség. Ezeket a civil szervezeteket főleg olyan személyek irányították, akikre a tagság felnézett, megbízott bennük, követte irányvonalukat. Ezen civil szervezetek monográfiájának megírása várat magára, amelynek révén egészében feltárulnának a Muzslyára vonatkozó, igazán bemutatásra érdemes események, személyek, akik sokat tettek az egyesületükért és ezzel együtt a településükért is. Tevékenységüket az önzetlenség, a szeretet, az anyagi térítésmen- tésség jellemezte.

A muzslyai telepesek gyorsan, hibátlanul megtanulták - és évtizedekre utódaikba is belesulykolták - , hogy csak a saját erejükre támaszkodhatnak („addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér”), mert csak az a biztos! Amit a hatalom ad, annak „célja” és súlya van, és előbb-utóbb kamatostul vissza kell fizetni - ez sok esetben a szabad emberi gondolkodás, véleménynyilvánítás elvesztését is jelenthette. A muzslyaiak ezért idegenkedtek a múltban a különböző állami, társadalmi, banki kölcsönöktől, mert sejtették, hogy ezek mögött nem mindig lakozik tiszta szándék. Talán ezzel is magyarázható, hogy az önerőre, munkára való támaszkodásból fakadóan a muzslyaiakat szorgos, a munkát megbecsülő, tisztességes emberi közösségként könyvelték el a környező települések lakói, valamint a többségi nemzet is. Az önerőre való támaszkodás az összefogást, a közösségbeli gondolkodást erősítette. Ez a falu fejlődésében óriási lendületet adott. Az ún. helyi járulék bevezetésekor a település lakói egyként


gondolkodtak a megszavazásakor. Ez nemcsak a falufejlesztést tűzte ki célül, hanem a társadalmi élet fellendítését, a civil szerveződést is, amelynek hatására több új szervezet jött létre. Részben ezzel is magyarázható, hogy a múlt század hetvenes éveiben Muzslyának mint településnek óriási vonzereje volt, emiatt sokan idetelepültek a Bánság egész területéről, főleg a magyarlakta falvakból, amit a tízévenkénti népszámlásokból is ki lehet mutatni, illetve a vezetéknevekből és a családok nyelvjárásából is ki lehet következtetni. A muzslyai szülők adtak a gyerekeik iskoláztatására, képzésére, a következő mottóval: „Tanulj, fiam, hogy ne kelljen dolgoznod!” - ez volt a jelmondat a múlt századi rendszerváltást követően (az 1950-es években), amikor a fizikai munka nem örvendett akkora tiszteletnek.

Szeretném hangsúlyozni, hogy függetlenül a nagy szellemi, alkotói erőtől, amellyel sok muzslyai fel volt vértezve, tehát annak ellenére, hogy magasan képzett szakemberekből Muzslya nem szenvedett hiányt, a nagybecskereki gyárak, intézmények, vállalatok élére kevés muzslyai került, és vált igazgatóvá, vezető személlyé!

A múlt századi Nagybecskerek városának káderpolitikáját kutatva, a város vezetőinek nemzeti hovatartozását, lakóhelyét, származását vizsgálva valószínűleg fény derülne arra, hogy a muzslyai szakemberek miért nem érvényesülhettek, érvényesülnek képzettségüknek megfelelően. A kapott válaszok birtokában érdemben megválaszolhatnánk ezt a kérdést, amely a település fejlődését is nagymértékben befolyásolja.

A települést érintő különféle háborús viszontagságok ellenére a vezetők (bírók, faluelnökök) a muzslyai falusi-paraszti logikára hallgatva mindig megtalálták a megfelelő utat a társadalmi-politikai törésvonalak mentén, mindig eligazodnak az események között, hogy az adott döntések a település lakóinak javát szolgálják.

Egy ilyen munka megírásakor szinte minden helyi jellegzetességet figyelembe kell venni, amit a település lakói, civil szervezetei, a helyi közösség, a helyi iroda, a helyi vezetőség támogatása nélkül nehezen lehetett volna megvalósítani. A fentebb említett szervezetek, intézmények az elmúlt időszakban önzetlenül támogattak e munka létrejöttében.

Köszönetet szeretnék m ondani minden muzslyainak, civil szervezetnek, helyi irodának, helyi plébániának, iskolának, akik/ amelyek segítségemre voltak egy-egy esemény, kérdés, személy megvilágításában, bemutatásában, felderítésében. Nélkülük ezek az események, tények, történelmi fordulópontok, egyes személyek jellemei nem láttak volna napvilágot, és előbb-utóbb beleolvadtak volna a muzslyai feledés homályába.

Külön köszönettel tartozom családomnak, feleségemnek,Irénnek és lányomnak, Tímeának, akik egész idő alatt segítettek, buzdítottak, támogattak többéves kutatásom, adatgyűjtésem alatt.Köszönet a nagybecskereki levéltár dolgozóinak segítőkész, önzetlen támogatásukért, és a nagybecskereki múzeum dolgozóinak is köszönettel tartozom.

■ Utószó ■ 351 ■


FORRÁSJEGYZÉK

Benac, Alojz szerk.: Praistorija jugoslovenskih zemalja. Sarajevo, 1979, Akademija nauka i umjetnosti Bosne i Hercegovine.

Berei Andor szerk.: Új magyar lexikon. Budapest, 1960, Akadémiai Kiadó.

Medović, Predrag: Praistorijskekulture na tlu Vojvodine. Novi Sad, 1984, Vojvođanski muzej.

Palatinus Aranka: Népi táplálkozás a XX. században. Létünk, 2002. 3-4. sz.

Pavić, Milenko: Revolucionarni radnički pokret u Zrenjaninu 1918-1941. II. kötet. Zrenjanin, 1977, Skupština opštine.

Popović, Dušan: Srbi u Vojvodini. I-II. Novi Sad, 1990, Matica srpska.

Pusztai Ferenc szerk.: Magyar értelmező kéziszótár. Budapest, 1972, Akadémiai Kiadó.

Szőnyi Ottó: Régi magyar templomok. Budapest, 1934, Műemlékek Országos Bizottsága.

Tóth Glemba Klára: M indönki Muzslára akar mönni. Tóthfalu, 1999, Logos.

A helyi történetekre vonatkozó adatközlők: id. Gyömbér Péter,Kósa József, Hallai József, Karl János (Klószi kovács), Szabó János,Palatinus János, Palatinus Aranka, Kátai Irén, Kovács Erzsébet,Hallai (Dosza) István, Ispánovics István, Fiser István, Svarc Vilma,Svarc Miklós, Márton Lajos, SzarvákJános, Kovács László, Karl Irén,Tápai András, Visnyei János, Papp Lídia, Turányi Péter.

Hallai Zoltán magánlevéltára, fényképgyűjteménye.Történelmi Levéltár - térképgyűjtemény, Nagybecskerek.


SUMMARY

Muzslya is located in Central Banat, south from Zrenjanin (Nagy- becskerek), on the right bank of the River Bega, 15-18 km from the River Tisza, 75-77 m above sea level.

The city’s proximity was a major effect on the settlement’s life, its development, on the shaping of its economic and cultural identity. It is one of the biggest local communities of Zrenjanin. Its population according to the latest census (2011) is 8045 together with the tow settlements (Small colony and Fejős Klára) formed after World WarII. Administratively it belongs to the city; nevertheless it retained the characteristic trait of the rural lowlands with an urban peculiarity. The ethnic composition of the population has continuously changed throughout the history of the settlement. At the beginning (1890), along with Hungarian families, Slav population also slowly established in the area. 60% of the population is Hungarian, 40% is Serbian and other nationalities. The settlement’s name is disputed. According to one of the explanations it might come from the Serbian “muzara”, as the shepherds grazed their flocks here. It was Felső Muzslya until 1918, Gornja Muzlja from 1918 to 1941, during the German occupation (1941-1944) it was Ober Muschla, and after World War II it is Muzslya (Muzlja).

Archaeological findings testify that in the prehistoric age on the high plateaus of this area settlements were set up and their inhabitants dealt with agriculture as well. In the Migration Period different ethnic groups also established settlements in this area for shorter periods of time. After the arrival of the Hungarians, these areas remained under Hungarian rule until 1552, when Zrenjanin was occupied by the Turks, after which most of the population fled. During the Turkish rule (until 1718) Banat became completely desolated. The Austrians settled people of different nationalities and religions to the reoccupied areas in order to form a strong border region and to prevent further Turkish invasions. The newly settled people were German, Hungarians, Serbs, and Slovaks.

Muzslya is a result of the Hungarian Royal Treasury’s last settling policy. The preceding preparations started immediately after the Compromise of 1867, but it was put through only in 1890 when 420 Hungarian families were populated onto the Treasury

■ 354 ■ A sziget magyarsâga ■

territory of Nagybecskerek (6000 acres) with agricultural policy purposes. W ith the foundation of the village, institutions satisfying the basic needs of the population were also built: a kindergarten in 1892, a school in 1893, the village hall in 1898 and a church in 1902. During its existence, Muzslya wa part of the city several times and was also many times an independent village. From the 1970s it is Zrenjanin’s 14th local community. The so-called local contribution of 2% played a major role in the development of the settlement, which made it possible to build the organizations are a wealth that invigorates the Hungarian culture; it enriches and transfers our traditions and intellectual heritage.

The population’s economic landscape changed when the previous agricultural workers began to work in factories. Carska Basta (Csaszarkert, Emperor’s Garden) formed a few years ago is a success story of the joined kitchen gardeners who established a cluster that takes the local kitchen gardeners, fruit-growers and beekeepers up. Management based on family businesses is growing more widespread in flower cultivation, too.


ZUSAMMENFASSUNG

Muzslya befindet sich in Mittel-Banat, an dem rechten Ufer des Flusses Bega, südlich von der Stadt Großbetschkerek (Zrenjanin), etwa 15-18 km von dem Fluß Theiß entfernt, auf einer Höhe von 75-77 Metern über dem Meeresspiegel.

Die Nähe der Stadt hatte immer großen Einfluß auf das Leben der Menschen in der Siedlung, auf ihre kulturelle und wirtschaftliche Entwicklung, ihre Identitätsbildung. Muzslya ist die größte lokale Gemeinschaft der Stadt Großbeschkerek. Die Anzahl der Bewohner- insgesamt mit den Einwohnern der nach dem Zweiten Weltkrieg entstandenen Standorten Kis kolónia und Fejős Klara- nach der letzten Volkszählung im Jahr 2011 ist 8045. Administrativ gehört die Gemeinschaft zu der Stadt, aber davon unabhängig hat sie ihre Charakteristik behalten, die sich auf das D orf bezieht. Die National Zusammensetzung hat sich während der Geschichte ständig geändert. Am Anfang (1890) wurden neben der ungarischen Familien auch slawische Familien naturalisiert. 60 % der Bevölkerung besteht aus Ungarn, 40% aus Serben und anderen Nationalitäten. Über den Namen der Siedlung hat man viel diskutiert, nach einer Erklärung, stammt er von dem serbischen Wort „muzara“, weil hier die Hirten die Herde geweidet haben. Die Siedlung hieß bis 1918 Felső-Muzslya, später zwischen 1918-1941 Gornja Muzlja, unter der deutschen Regierung Ober Muschla und nach dem Zweiten Weltkrieg Muzslya.

Die archäologischen Funden zeugen davon, dass in der Urgeschichte auf diesem Gebiet auf höher liegenden Plattformen Siedlungen entstanden, deren Bewohner sich auch mit der Landwirtschaft beschäftigten. W ährend der Völkerwanderungszeit haben hier verschiedene Völker Siedlungen gegründet. Nachdem die Ungarn auf dieses Gebiet gekommen waren, blieb es unter ihrer Regierung bis 1552, als Großbeschkerek in türkische Hände fiel. Ein großer Teil der Bewohner ist geflohen. Bis 1718, während der türkischen Regierung, hat sich das Banat fast total entvölkert. Die Österreicher haben dieses Gebiet von den Türken zurückerobert und Völker verschiedener Nationalitäten und Religion-Ungarn, Serben, Slowaken usw. - hierher angesiedelt um die Grenzregion zu versichern.

■ 356 ■ A sziget magyarsäga ■

Muzslya wurde von der ungarischen Königlichen Schatzkammer gegründet. Die Vorbereitungen für die Besiedlung fingen nach dem Kompromiss im Jahr 1867 an, aber realisiert wurde sie erst 1890. Dann wurden 420 ungarische Familien auf das Gebiet von 6000 Hektar Land in Großbeschkerek angesiedelt. Als das Dorf entstand, wurden auch der Kindergarten (1892), die Schule (1893), das Rathaus (1898), die Kirche (1902) usw. gebaut.

In der Geschichte von Muzslya, war sie mehrmals Teil der Stadt oder selbstständige Gemeinde. Seit den siebziger Jahren des letzten Jahrhunderts ist sie die 14. lokale Gemeinschaft der Stadt Großbetschkerek. Die Infrastruktur des Dorfes wurde aus dem Eigenmittel der hiesigen Bewohner aufgebaut. Hier gibt es 24 zivilgesellschaftliche Organisationen. Sie pflegen die ungarische Kultur, Tradition und geistige Erbe.

Die wirtschaftliche Lage hat sich geändert. Aus den ehemaligen Landarbeitern wurden Fabrikarbeiter, Unternehmer. Vor einigen Jahren enstand das Cluster Csaszarkert als Zusammenarbeit der lokalen Gärtner, Obstbauer, Bienenzüchter. Blumenzucht als Familienunternehmen spielt auch eine wichtige Rolle im Leben der Einwohner von Muzslya.

M uzslya krónikája a 357

PE3HM E

MyxA>a ce HaAa3u y cpegaeM BaHaTy, jyxHO og 3peaaHuHa (Nagy- becskerek), Ha gecHoj o6aAu Bereja Ha 15-18 km og peKe Tuce, Ha HagMopcKoj bu c u hu og 75-77 MeTapa.

BAu3uHa rpaga je 6uAa og BeAuKor 3Hanaja 3a Haceê u aeroB npuBpegHu u KyATypHu x u b o t . To je jegHa og HajBehux MecHux 3ajegHuâ 3peaaHuHa. Bpoj cTaHOBHuKa npeMa nocAegaeM nonucy (2011) u3Hocu 8.045 cTaHOBHuKa u o6yxBaTa jom gBe KOAOHuje (MaAy KOAOHujy u $ejem KAapy) HacTaaeHe HaKOH Apyror cBeTcKor paTa. M yxâ agMuHucTpaTuBHO npunaga rpagy aAu je unaK 3agpxaAa ^pTe cBojcTBeHe paBHunapcKoj ceocKoj cpeguHu ca yp6aHuM npuMecaMa. Ethuhku cacTaB cTaHOBHumT- Ba ce nocTojaHO Meaao Kpo3 ucTopujy OBor HaceA>a. Ha noneTKy (1890) ce, y3 MaâpcKe nopogu^ , Ha OBoj TepuTopuju noAaKO HacTaHuAO u cAOBeHcKO cTaHOBHumTBO. 60% cTaHOBHumTBa nuHe Maâpu, 40% Cp6u u ocTaAe HaûoHaAHOCTu. nopeKAo uMeHa je goHeKAe cnopHo. n o jegHOM o6jam aeay caM Ha3uB Haceâ noTune og cpncKe penu „My3apa“, jep cy Ha obom TepeHy nacTupu BoguAu cBoja cTaga Ha namy. Ao 1918. roguHe HaceA>e ce 3BaAo Felső-Muzslya, og 1918 go 1941 ce 3BaAo ropaa MyxA>a, 3a BpeMe HeManKe OKyâûje ce 3BaAo Ober Muschla, a og Apyror cBeTcKor paTa na go gaHac ce 3OBe MyxA>a. ApxeoAomKo HaAa3umTe cBe- gonu o TOMe ga cy ce y npaucTopuju Ha y3BumeauMa OBor Kpaja HaAa3uAe Haceo6uHe y KpahuM BpeMeHcKuM nepuoguMa. HaKOH goAacKa Maâpa, OBe o6AacTu cy 6uAe nog MaâpcKOM ynpaBOM go 1552, Kaga je 3peaaHuH ocBojeH og cTpaHe TypaKa HaKOH nera je BehuHa cTaHOBHumTBa no6erAa. T okom TypcKe BAacTu (go 1718) BaHaT je 6uo y noTnyHocTu onycTomeH. AycTpujaHû nonuay ca HaceA>aBaaeM pa3AunuTux HaûoHaAHOCTu u BepoucnoBecTu Ha noHOBHO ocBojeHoj TepuTopuju KaKO 6u ycTaHOBuAu jaK norpa- HunHu nojac u cnpenuAu gaA>u npogop TypaKa. HoBOHaceêHu Hapogu cy yKA>ynuBaAu HeM ^, Maâpe, Cp6e u CAOBaKe.

M y x â je pe3yATaT nocAegae KOAOHU3aûje og cTpaHe MaâpcKe KpaêBcKe KOMope. npunpeMe 3a KOAOHU3aûja cy no- neAe ogMax HaKOH Cnopa3yMa 1867, aAu go ae goAa3u TeK 1890, Kaga KpaêBcKa KOMopa Ha TepuTopujy BenKepeKa HaceâBa 420 MaâpcKux n o p o g u ^ (Ha 6.000 xeKTapa) ca ûAeM ga ce 6aBe


noA>onpHBpegoM. HaKOH ocHuBaaa ceAa, ôpMupaHe cy u ycTaHo- Be Koje cy 3agoBoA>aBaAe ocHOBHe noTpe6e MemTaHa, Kao mTo cy: BpTuh 1892, mKOAa 1893, ceocKu goM 1898 u ^pKBa 1902. T okom

CBor nocrajaâ, MyxA>a je 6uBaAa cacTaBHu geo rpaga y Bume HaBpaTa, aAu je MHoro nyTa 6uAa u caMocTaAHo ceAo. Og 1970- ux MyxA>a nocTaje 14-Ta MecHa 3ajegHu^ onmTuHe 3peaaHuH. TaKo3BaHu AoKaAHu gonpuHoc y u3Hocy og 2% urpa BeAuKy yAory y pa3Bojy HaceA>a, mTo je oMoryhuAo u3rpagn>y uHCTUTyûja Koje nocnemyjy KyATypHu x u b o t Maâpa; o6orahyjy u npeHoce Hamy Tpaguûjy u uHTeAeKTyaAHo HacAeê.

EKoHoMcKa cuTyaûja cTaHoBHumTBa ce npoMeHuAa Kaga cy npBo6uTHo 3eMAopagHu^Ku HacTpojeHu cTaHOBHuû npemAu ga page y â6puKaMa. ^ p c K a BamTa (Császárkert) Koja je cKopuje oôpMAeHa, npegcTaBâ npuMep ycnemHor 3gpyxuBaaa noBpTa- pa Koju cy ôpMupaAu rpyny Koja noMaxe y oncTaHKy AoKaAHux noBpTapa, Bohapa u nneAapa. nopogu^Ha uMaaa ce TaKoê cBe Bume opujeHTumy u Ka y3rajaH>y ^ e h a .

■ ■

Muzslya színei

Ivan Pančić fényképein

■ ■

■ ■

M u zs lya k ö zp o n tja

A h e ly i közösség é p ü le te

A M á ria szen t neve

te m p lo m b e já ra ta té le n

■ ■

B a rk a s ze n te lé s

A Savio S zen t D o m o n ko s

te m p lo m

Az Em m ausz f iú k o llé g iu m

■ ■

A S zervó M ih á ly Á lta lá n o s

Is ko la kö zp o n ti é p ü le te

Az óvoda é p ü le te

K is é re tts é g i

■ ■

■ ■

Az a ra tó v e rs e n y e n

m in d e n ré s ztv e v ő n e k

e lh ú z tá k a n ó tá já t

R eg g e li

az a ra tó v e rs e n y e n

A ra tó v erse n y

az Is p á n o v ic s -ta n y á n

■ ■

■ ■

A tű z o ltó la k ta n y a

K ét e m lé k m ű

A P eskara m e ste rs ég e s tó

■ ■

A P eskara a m i te n g e rü n k

A Road Flyers M o to ro s k lu b

fe lv o n u lá s a

É le tkép a Road Flyers

M o to ro s k lu b ta lá lk o z ó já ró l

K ancsikások

R otyog a k a k a s p ö rk ö lt a

versen yző k bográcsában

A M IR K d ip lo m á s a i

A női k é z ila b d a c s a p a t

a ra n y é rm e s

Ivan Len d er e ls ő k é n t

é r t cé lba az ú s zó -E u ró p a -

b a jn o ks ág o n

■ ■

■ ■

Hallai Zoltán A sziget magyarsága Muzslya krónikája

(1890-2010)

Kiadja a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet www.vmmi.org

Felelős kiadó a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója Felelős szerkesztő Gondi Martina

Szerkesztő Kaszás Angéla A fényképeket Deák Róbert, Hallai Tímea és Pancic Ivan készítette

Szöveggondozás: Duric Erzsébet és Kovács Jolánka Olvasószerkesztő és korrektor Kávai Mucsi Katalin

Műszaki szerkesztő Beszédes István Készült a szabadkai Grafoprodukt Nyomdában

500 példányban

ISBN 978-86-86469-91-5

CIP - A készülő kiadvány katalogizálása A Szerb Matica Könyvtára, Újvidék

908(497.113 Muzlja)

HALLAI, Zoltán, 1952-A sziget magyarsága : Muzslya krónikája : (1890-2010) : CD-melléklettel /

Hallai Zoltán. - Zenta : Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2015 (Szabadka : Grafoprodukt). - 358 str. : ilustr. ; 24 cm + CD-melléklet

Tiraz 500. - Forrásjegyzék. - Summary ; Zusammenfassung ; Pe3UMe.

ISBN 978-86-86469-91-5

a) MyxA>aCOBISS.SR-ID 298643975

http://www.vmmi.org

piaiêevo D^i\ovamikjf <Falkosszombatia(i^Karlovcié/(Alsótovarnik) Q

Muzslya krónikája nem a szigorú értelem ben vett krónika. Nemcsak a m últat, hanem a jelent is elénk tárja. És egy villanásnyira talán a jövőbe vezető utat is.

Sokéves kutatóm unka, adatgyűjtés és rendszerezés lehet ebben a m unkában, ez nem vitás. De nem ez a legfontosabb. Az üzenet a fontos, amelyet hordoz: tény és való, hogy a települések és lakóik sorsát sokszor a nagypolitika határozza meg, és nem m indig pozitív értelemben, mégis, ha egy közösség összetart, vannak céljai, és küzd azokért, talpon tud maradni, és csodákra képes. S m ert a csodákra most is szükség van, ez lehet a jövőbe vezető út is.

Papp Patai Erzsébet

hallai zoltÁn sziget magyarsÁga · 2020. 2. 6. · méhészek egyesülete 291 a nyugdíjasok...

Documents