Így kezdtük el…

„ Odafelé az úton végig bíztattuk egymást, hogy nem lesz olyan vészes; nem lesz semmi baj.”

„Félve kezdtem neki, nem tudtam hogyan fogok viselkedni velük.”

„Nem tudtam mire számítsak, hogyan kell majd kezelni a helyzeteket.”

„Hazafelé azon kaptam magam, hogy nem érzem tehernek,

hogy minden héten itt vagyok.

Alig várom, hogy elteljen a hétvége és újra jöhessek.”

Aztán egy idő után már másképp gondoltuk…

„Nagyon sokat tanultam a mozgássérült gyerekektől!Úgy érzem jól döntöttem,hogy azt az időt, amíg a Komplex iskolában voltam, a gyerekekre szántam! ” Vámos Fanni

„A mozgássérült gyerekek is nagyon aranyosak voltak, rajzoltunk, festettünk, beszélgettünk és még palacsintát is sütöttünk. Jól éreztük magunkat és jó volt nekik segíteni, jövőre szívesen megismételném.” Jófejű Dóra

„Nagyon jól éreztem magam ezekkel gyerekekkel. Sokat játszottunk és tanulni is láttuk őket.Az elején kicsit furcsa volt, de aztán már mindig kérdezték hogy mikor jövünklegközelebbés mi is nagyon vártuk hogy megint menjünk . ” Takács Kriszti

„Érdekes volt látni ahogy ezek a gyerekek tanulnak és játszanak. Szinte nem akartunk elmenni tőlük és mindig nagyon vártuk,hogy mehessünk vissza. Jövőre is szívesen mennék . ” Süle Viki

„ Eleinte azt gondoltam, hogy ijesztő lesz az egész helyzet, a szokatlan körülmények, emberek miatt. Mondhatom hogy pozitívan csalódtam a várakozásaimhoz képest. Mindenesetre mostantól máshogy nézek a fogyatékkal élőkre, főleg az autistákra mivel velük töltöttem el ezt a húsz órát. ” Pozsonyi Zsolt

Így jöttünk el…

„Most, hogy vége ennek az időszaknak, mosolyogva gondolok vissza kezdeti félelmeimre. Úgy érzem, hogy még vissza fogok menni vagy hozzájuk vagy másokhoz, de ez egy örök emlék marad nekem.”

„Nem úgy érzem mintha segítenék nekik, hanem mintha a barátaim lennének. Jövőre is szívesen megismételném ezt az önkéntes programot.”

„Köszönöm a lehetőséget! Úgy gondolom a jövőben is életem része lesz a másokkal való foglalkozás, önkéntesség. Nagyon jól éreztem magam velük.”

„Számomra egy meghatározó és felejthetetlen élmény volt. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy próbálják ki ők is, hiszen a mi életünkből csak 2 óra törődés, nekik viszont ezerszer többet jelent.”

„Én az autista csoportnál voltam, a gyerekek nagyon aranyosak voltak. Legtöbbjük hamar megnyílt felénk, és onnantól kezdve jöttek mindig oda hozzánk, kérdezték, hogy mikor jövünk legközelebb. Örülök, hogy elvállaltam ezt a feladatot, jó érzés volt velük játszani, segíteni nekik. ”

„ Számomra eddig is nyilvánvaló volt, de most már teljesen biztos vagyok benne, hogy azért vagyunk itt a Földön, hogy segítsünk egymáson, legyünk bármilyen fogyatékkal élők, vagy teljesen egészségesek. Figyelnünk kell egymásra, különben mit ér az Élet?!

A gyerekek így köszönték meg…

Az iskola mottója„Ha a gyerekek kritizálva élnek, megtanulnak megbélyegzettnek

lenni. Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek, megtanulnak veszekedni. Ha a gyerekek kicsúfolva élnek, megtanulnak szégyenlősnek lenni. Ha a gyerekek megszégyenítve élnek, megtanulják bűnösnek

érezni magukat. Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek, megtanulnak türelmesnek

lenni.Ha a gyerekek bátorítva élnek, megtanulnak bízni. Ha a gyerekek dicsérve élnek, megtanulják megbecsülve érezni

magukat.Ha a gyerekek méltányosságban élnek, megtanulnak hittel élni. Ha a gyerekek megerősítve élnek, megtanulják magukat szeretni. Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják

megtalálni a szeretet a világban.” Dorothy Law Holte

A képek és az idézetek tőlünk származnak:

Jófejű Dóra Rácz Marcell

Zombori Zsófia Szűcs Bianka

Takács Krisztina Juhász Eszter Pozsonyi Zsolt

Piedl ZitaSüle Viktória Farkas Júlia

Vámos Fanny Szőcs Márton Rendek Anna

Wafa Dina

A diák összeállításáért köszönet egy 9. a-s

diáknak ☺

Takács Krisztinek

valamint

Varjas Adrinak és Kompár Zsófiának