gyógyszerészettörténet – 2007 – 3. szám

GyógyszerészettörténetÁRA: 2100 FT V. ÉVFOLYAM • 3. SZÁM • 2007. SZEPTEMBER

TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTÔ SZAKFOLYÓIRAT

A hagyományok orzoje

2007. SZEPTEMBER 3Gyógyszerészettörténet �

TartalomÉdesciroktól az enantiomerekigFrom Sweet Sorghum to Enantiomers4. oldal/page

Katonagyógyszerészek a két világháború közöttArmy Pharmacists between the Two World Wars8. oldal/page

A vendégszeretô patikusnálA nemzet (fûzfa)koszorús poétájának esete a ceglédi patikussal avagy Hazafi Veray Jánoslátogatása PersayéknálVisit to the Hospitable PharmacistThe case of the poet (willow) laureate of thenation with the pharmacist of Cegléd, or thevisit of János Hazafi Veray to the Persay’s.11. oldal/page

„Én, N. N. esküszöm...”Magyar nyelvû patikuseskü-minta Zala megyébôl“I, N. N. take the oath...”Sample of pharmacists’ oath in Hungarian language from Zala County14. oldal/page

Kazinczy Ferenc gyógyszergyártó apósaThe Drug Maker Father-in-law of Ferenc Kazinczy16. oldal/page

KönyvritkaságBook Rarity

20. oldal/page

A magyar állatorvoslás kultúrtörténeteCultural History of Hungarian

Veterinary Medicine22. oldal/page

KönyvtárainkOur Libraries

24. oldal/page

Kalandos áruszállításAdventurous

Transport of Goods 25. oldal/page

Birodalmi ízek – táplálkozás az ókorban

Imperial Tastes – Alimentation in Ancient Times

26. oldal/page

Neves magyar gyógyszerész-évfordulók 2007-ben

Famous Hungarian PharmacistAnniversaries in 2007

29. oldal/pages

Hírek, események Egyesületi hírek

News, Events Association Info30. oldal/page

Kiadja: Galenus Gyógyszerészeti Lap- és Könyvkiadó Kft. • Felelôs kiadó: Fári IstvánKiadó és szerkesztôség: 1146 Budapest, Dózsa Gy. út 19. ✉ 1437 Bp. 70. Pf. 275Telefon: (1) 467-8070 Fax: (1) 363-9223 Internetelérhetôség: www.patikamagazin.hu • www.galenus.huFôszerkesztô: dr. Szarvasházi Judit • Tervezés és tipográfia: © Stefan GeorgeMunkatárs: Kocsis János • Korrektor: Szôke HajnalkaSzerkesztôség: telefon: (1) 467-8070 • E-mail: [email protected]ési vezetô: Újvári Hajnalka • Hirdetésfelvétel: (1) 467-8063, (1) 467-8064 Kiadó: telefon: (1) 467-8060 • E-mail: [email protected] • Szedés, tördelés: szerkesztôség. Nyomdai elôállítás: Arrabona Print Nyomda Kft. Gyôr, Bagoly utca 7. • Felelôs vezetô: Ványik LászlóTerjesztés: Elôfizetés útján. • Megrendelhetô a kiadóban • Ára: 2100 FtMegjelenik negyedévente. • ISSN 1785-0924 • Minden jog fenntartva!

Gyógyszerészettörténet

Galenus Kiadó, a hagyományok ôrzôje!

Címlap: A komáromi helyôrségi kórház gyógyszertára. (Az illusztráció a Hadtörténelmi Levéltár, a Hadtörténeti Múzeum és a Hadtörténeti Könyvtár gyûjteményébôl való.)Hátsó borító: Könyvillusztráció. Középkori gyógyszertár; Braunschweig, Hieronymus: Das Buch der Chyrurgia. Augsburg, 1497. (Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár, Budapest) Fotó: Vékás Magdolna

V. ÉVFOLYAM 3. SZÁM4 Gyógyszerészettörténet �

A telített heterociklusok mágusa: Bernáth Gábor (tanszékvezetô, 1979–1998)

1979-ben új tanszékvezetô, DR. BERNÁTH GÁBOR egyetemitanár került a Gyógyszerészi Vegytani Intézet élére, aki ad-dig a József Attila Tudományegyetem Szerves Kémiai Tan-székén dolgozott. BERNÁTH professzor 1957-ben vegyész-ként végzett a Szegedi Tudományegyetemen, egyetemi dok-tor lett 1962-ben, 1967-ben kémiai tudományból kandi-dátusi fokozatot szerzett (Sztereokémiai tanulmányok a mor-fin- és tetrahidrokinolinvázas alkaloidok körében), 1974-benpedig a kémiai tudomány doktora lett (Az 1,2-diszubsz-tituált 1,2- és 1,3-difunkciós aliciklusos vegyületek kémiai ta-nulmányozása). 1977-ben, a József Attila Tudományegyete-men egyetemi tanárrá nevezték ki. 1993-ban a Biológiailagaktív vegyületek kémiája címû PhD-program vezetôje lett.Megjegyzendô, a PhD-képzésben a Gyógyszerésztudomá-nyi Karon a Gyógyszerkémiai Intézet elsôként nyert akkre-ditációt. BERNÁTH professzor számos országban járt tanul-mányúton, sok tudományos társaság tagja, bizottság elnö-ke, folyóiratok szerkesztôbizottsági tagja volt. Tevékenysé-gét kitüntetésekkel ismerték el, így Akadémiai Díjat(1989), majd Széchenyi-díjat (1994) kapott. Szintetikus

gyógyszerkémikus, fôként heterociklusokkal foglalkozott:szintetizált és vizsgálta sztereokémiájukat. Az új tanszék-vezetôre várt a feladat, hogy a gyógyszerészképzést Szege-den kiteljesítse és az intézeti kutatásokat nemzetköziszintre fejlessze.

BERNÁTH professzor két diplomás munkatársat, FÜLÖP

FERENC vegyészt (késôbbi utódja) és DOMBI GYÖRGY ve-gyészt hozta magával (utóbbit 1984-ben) és a meglévômunkatársakra épített. Az intézetbôl nyugállományba vo-nult GÁTINÉ SIMON MARIANNA, késôbb távozott VARGA IST-VÁN, PINTYE JÁNOS és NÉMETH PÁL. Az új tanszékvezetô azintézet területét jelentôsen bôvítette. Így a földszinti és azalagsori hallgatói labort és az elôkészítôt az Eötvös utcaiépületbôl az orvosegyetemi oktatási épületbe helyezte ak-kor, amikor a Dóm téren, nem kevés utánajárással, két újgyakorló laboratóriumot szerzett. Az ottani 2. emelet le-zárt folyosóján így már három laboratóriumot használha-tott az intézet. Ezt a részt 2001-ben, FÜLÖP professzor ide-jén felújították és ekkor kapta a részleg a korábbi tanszék-vezetô érdemei elismeréseként a Vinkler Elemér-laborató-rium nevet, amit emléktábla rögzít. Az Eötvös utcai épületföldszintjén az intézeti bejárat melletti részt beépítették,ahol a tanszéki könyvtár kapott helyet. Az alagsorban újöltözôket és teakonyhát alakítottak ki. Az alagsori régihallgatói laboratórium helyett mûszeres laboratóriumokatalakítottak ki, ide került késôbb az NMR, a tömegspekt-

Eg

yete

mtö

rté

ne

t

Édesciroktól az enantioÉdesciroktól az enantio

1.


rográf és ideiglenesen az IR, valamint az analitikai labora-tórium. A földszinti hallgatói részlegbôl kutatólaborató-rium létesült, szobákkal. Az udvaron hidrogénezô helyisé-get, majd kis oldószertárolót hoztak létre. Nôtt a mûszer-állomány: fontos, hogy 1994-ben az intézet pályázat útjánkorszerû, 400 MHz-es Bruker NMR-készüléket kapott.

A tanszék neve Gyógyszerkémiai Intézetre változott(1995). A tanszékvezetô oktatta a gyógyszerészi kémia fô-tárgyat (a 6. félévben heti 4+6, a 7. félévben 3+6 óra kere-tében, amelyhez Gyógyszerkémia címmel példaszerû jegy-zetfüzeteket írt, ezekbôl 1995–1998 között három kötetjelent meg. A jegyzet a tudomány állásának megfelelô szé-les tananyagot ölelt fel. Mivel 1986-ban angol nyelvû ok-tatás is indult a karon és a gyógyszerészképzés ötéves lett,ezért a tananyagot modernizálták. 1995-re megjelent GÁ-BOR BERNÁTH: Pharmaceutical Chemistry jegyzetének elsôkét kötete is, valamint STÁJER GÉZA: Gyógyszerészi kémia I.rész. Szervetlen vegyületek (1981) munkája, majd a Gyógy-szerészi kémia, Bevezetés és szervetlen vegyületek (1990) és aszükséges gyakorlati jegyzetek is elkészültek (SIMON LAJOS,STÁJER GÉZA, SZABÓ JÁNOS: Gyógyszerészi kémiai gyakorlatok,1981; GÉZA STÁJER, LAJOS SIMON, FERENC FÜLÖP: A laborato-ry manual of pharmaceutical chemistry, 1989; STÁJER GÉZA,SZABÓ JÁNOS: Gyógyszerészi kémiai gyakorlatok, 1989; GÉZA

STÁJER, FERENC FÜLÖP: Practicals of Pharmaceutical Chemistry,1998). A gyógyszerészi kémia tanév végi szigorlatánakgyakorlati része (gyakorlati szigorlat), melynek során ahallgatónak két anonim gyógyszeranyagot kellett azono-sítania, majd a sikeres keresés után, teljes vizsgálattal a Ph. Hg. VII. szerint minôségi kvalitatív vizsgálatát elvégez-nie és tartalmi meghatározását végrehajtania, megszûnt.Az intézetben akkor oktatott másik tárgy, a féléves kollok-viummal záródó Gyógyszerellenôrzés volt (elôadók: LÁ-ZÁR JÁNOS, jegyzet LÁZÁR JÁNOS: Gyógyszerellenôrzés; késôbba tárgyat angol nyelven SIMON LAJOS, majd magyarul és an-golul DOMBI GYÖRGY adta elô). DOMBI GYÖRGY vegyész(1972), egyetemi doktor (1977), a kémiai tudomány kan-didátusa (1989), 1996-ban a Gyógyszerkémiai Intézetbôllevált Gyógyszeranalitikai Intézet tanszékvezetôje lett, en-nek elsô megbízott igazgatója, FÜLÖP FERENC egyetemi ta-nár után. Az 1997/98 tanévtôl az új tanszék vette át agyógyszeranalízis tárgyat (összetett gyógyszerkészítmé-nyek ellenôrzése, heti 2+5 óra), és az addig szintén aGyógyszerkémiai Intézetben elôadott szervetlen kémiát.A Gyógyszerkémiai Intézetben ily módon két oktatotttárgy maradt, a gyógyszerészi kémián kívül (heti 4+5 óra,majd heti 3+5 óra) a kvalitatív kémiai analízis (heti 2+5óra, jegyzet: SIMON LAJOS, Kvalitatív kémiai analízis, 1992 ésangol nyelven STÁJER GÉZA, jegyzet: GÉZA, STÁJER Qualita-tive Inorganic Analysis, 1988). 1995 után az intézet felada-ta új fakultatív tárgy oktatásával gyarapodott, az ötödik év-folyamon a Gyógyszerkutatás címûvel (2 óra elmélet és1 gyakorlat) magyar és angol nyelven, amit a tanszékveze-tô BERNÁTH professzor részvételével és vezetésével STÁJER

GÉZA és FÜLÖP FERENC adott elô; késôbb külsô szakembe-reket is bevontak. Oktatták még a History of Pharmacy,Pharmaceutical Propedeutica tárgyat az I. évben, 2 órában(SIMON LAJOS).

Az intézetbôl ketten a Gyógyszerésztudományi Kar ve-zetésében vettek részt. DR. SIMON LAJOS docens 1988–1991 között dékánhelyettesként mûködött. 1991–1997között pedig DR. STÁJER GÉZA egyetemi tanár töltötte be akar dékáni tisztségét.

BERNÁTH professzor menedzser típusú oktatóként és tu-dósként felpezsdítette az intézet tudományos tevékenysé-gét. Permanens és aktív szerves kémiai kutatómunka vég-zését várta el és követelte meg munkatársaitól. A szinteti-kus gyógyszerkémia és a szerves kémia területén, telítettheterociklusos vegyületek elôállítása és konformációjánakmeghatározása keretében nagyszámú, karbociklussal kon-denzált hattagú, két nitrogén, nitrogén(ek) és oxigén-, il-letve nitrogén-kén tartalmú telített 1,3-heterociklust készí-tettek és ezek sztereokémiai vizsgálatát végezték el. Az in-tézetbe új munkatársak kerültek, többek között LÁZÁR

LÁSZLÓ (1986-ban) gyógyszerész (1986), gyógyszerész-doktor (1994), a kémiai tudományok kandidátusa(1994), SZAKONYI ZSOLT (1992-ben) gyógyszerész (1992),PhD-fokozat (1998), FORRÓ ENIKÔ (1993-ban) vegyész-mérnök (1993), PhD-fokozat (2000), MARTINEK TAMÁS

(1996-ban) vegyész (1996), PhD-fokozat (2001). Az inté-zet a magyar gyógyszergyárakkal külsô megbízásos szerzô-dések keretében nagyszámú új gyógyszervegyületet szinte-tizált. Együttmûködött a finn Orion Gyógyszergyárral, ek-kor kezdôdött a finn Biotie társasággal való közös munkaés a belga Janssen-céggel kötött szerzôdéses gyógyszerku-tatás; utóbbi cég késôbb az Acros-szá alakult, és vele mégma is széles az együttmûködés az intézetben elôállítottalapanyagok, fôleg aminosavak és származékaik forgalma-zásában. A munkatársak akkor számottevônek számító,többmilliós kutatási pályázatokat nyertek el. Az intézetelindult azon az úton, mely nemzetközileg jelentôs tudo-

merekigmerekig

2.


mányos színvonalhoz vezetett. A számos külföldrôl idelá-togató tudós és a tanszékvezetô külföldre történô nagyszá-mú meghívása fémjelzi ezt a folyamatot. 2000-ben az in-tézetben akadémiai heterociklusos kutatócsoport alakultBERNÁTH professzor vezetésével.

Tíznél több oktató és külsô szakember lett kandidátusebben az idôszakban (1989–1990) és három intézetimunkatárs a kémiai tudomány doktora (ma MTA dokto-ra) fokozatot ért el: DR. STÁJER GÉZA (1,3-heterociklusokelôállítása, szerkezetvizsgálata, cikloaddíciója és cikloreverziója– retro Diels-Alder reakciók, 1989), DR. SZABÓ JÁNOS (1,3-benz-tiazinok és gyûrûvel kondenzált származékai, szintézise, kon-formációanalízise, gyûrûátalakítási reakciói, 1989), DR. FÜLÖP

FERENC (Két- és háromgyûrûs aliciklusos vegyületek szintézise,térszerkezete, gyûrû-lánc tautomériája, 1990); ôk mindhár-man egyetemi tanárok lettek (1990, 1990, 1991). Elôszörfordult elô az egyetem történetében, hogy egy intézetneknégy professzora legyen, ami azért is figyelemre méltó,mert a tanszéki állandó státuson lévô oktatói összlétszám,a vezetôt is beleszámítva, 13 fô volt. Itt kell említeni, hogykésôbb a négy egyetemi tanárból három (BERNÁTH GÁBOR,FÜLÖP FERENC, STÁJER GÉZA) Széchenyi professzori ösztön-díjas lett, ami mutatja részvételüket és súlyukat a hazai tu-dományban. Erre bizonyíték az is, hogy FÜLÖP professzor1998-tól a Gyógyszerkémiai Intézet vezetôje lett.

Az intézet tagjai elôtt, akik korábban csak nehezen tud-tak külföldre látogatni, megnyíltak a lehetôségek. Többekszámára, fôleg a fiatalabb oktatóknak ez hosszabb külfölditanulmányutat jelentett. De bárki elmehetett hazai és nem-zetközi konferenciára, sôt ez követelmény lett, fôleg ha apályázati munkában eredményesen tevékenykedett. A tan-székvezetô nagy figyelmet fordított a fiatalok nevelésére.

Összegezve: 1979–1998 között a GyógyszerkémiaiIntézet a magyar gyógyszerészképzés és a szintetikusgyógyszerkémia fellegvára lett. Ez átalakította az ok-tatás kémiai részének szakmai szemléletét és a kuta-tómunkát, fôleg a telített heterociklusos vegyületekelôállításának irányába és a mûszeres szerkezetvizs-gálatok, a kémiai finomszerkezet felé fordította.

A béta-aminosavak kémikusa,Fülöp Ferenc (tanszékvezetô,1998-tól)1998-ban, a tanszéken 1979 óta dolgozó FÜLÖP FERENC

egyetemi tanár lett a Gyógyszerkémiai Intézet tanszékve-zetôje, aki 1975-ben vegyészi diplomát szerzett a JózsefAttila Tudományegyetemen. Ôt BERNÁTH professzor hoztamagával a JATE Szerves Kémiai Tanszékrôl és akkor még aChinoin Gyógyszergyár állásán dolgozott. 1983-ban kan-didátus, 1990-ben a kémiai tudomány doktora, 1991-benegyetemi tanár, 1996-ban a megalakult Gyógyszeranaliti-kai Intézet elsô megbízott tanszékvezetôje lett. Késôbb, a2005/2006-os tanévre az akkor már Szegedi Tudomány-egyetem Szerves Kémiai Tanszék vezetôjének nevezték ki,

2006-ban pedig a Gyógyszerésztudományi Kar dékánitisztségére kapott megbízatást. 2006-tól az intézeti MTAHeterociklusos kémiai kutatócsoport vezetôje lett. 2007-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelezô tag-jává választották.

Az új vezetô elôtt állt és ma is a feladata, hogy tovább-fejlessze a kialakult intézeti oktatást és kutatást. A kubatúraannyiban bôvült, hogy 2001-ben felújították az oktatásiépületben lévô három hallgatói laboratóriumot, amelyVINKLER ELEMÉR korábbi tanszékvezetô (1964–1979) nevétkapta. A felszerelés is megújult, a légfékes mérlegeket digi-tális kijelzésû analitikai mérlegekre cserélték. A hallgatói la-boratóriumokat korszerû, fûthetô olvadáspontmérô készü-lékekkel, vízfürdôkkel, szárítószekrényekkel, labormérle-gekkel szerelték fel. A hallgatók 2–4 fôs egyéni felszereléstkaptak stb. Az Eötvös utcai intézetben új mikroanalitikaihelyiséget alakítottak ki. Beszereztek egy tömegspektromet-riás készüléket és enzimes kutatói laboratórium létesítéséreis sor került. Új helyiséget kapott a mikroanalitika. A mû-szerpark 600 MHz-es NMR-készülékkel és nagy nyomásúfolyadék-kromatográfokkal stb. bôvült.

2003-ban az elôzô tanszékvezetô, DR. BERNÁTH GÁBOR

nyugdíjba vonult, 2006-ban pedig DR. STÁJER GÉZA vonultvissza az aktív munkától. Mindketten professor emeritu-sok lettek. 2005-ben DR. SIMON LAJOS docens ment nyug-díjba.

Az intézettel már korábban, a szerkezetvizsgálatban évti-zedekig együttmûködô DR. SOHÁR PÁL akadémikus érdemeit2003-ban a Szegedi Tudományegyetem honoris causa dok-tori címmel ismerte el.

2003-ban megjelent a VIII. Magyar Gyógyszerkönyv, amialapján a gyógyszerészi kémia (heti 4 óra elmélet és 6 óragyakorlat, két félévben) anyagát át kellett dolgozni. Elô-ször a gyakorlati tematika megváltoztatása és új jegyzetmegírása vált szükségessé. Ez 2005-ben a LÁZÁR LÁSZLÓ,FÜLÖP FERENC szerkesztésében megjelent Gyógyszerészi Ké-mia Gyakorlatok jegyzet I., majd 2006-ban II. köteténekkiadásával részben megtörtént. A jegyzet összeállítását in-tézeti kollektíva végezte, BALÁZS ÁRPÁD, FÁBIÁNNÉ PALKÓ

MÁRTA, FITZ MÓNIKA, KANIZSAI IVÁN, LÁZÁR LÁSZLÓ, MIKLÓS

FERENC, SZAKONYI ZSOLT és ZALÁN ZITA közremûködésével.Az összeállítás nagy feladat elé állította a résztvevôket,nemcsak azért, mert a gyógyszerkönyvbe került új szubsz-tanciák azonosítását, az ehhez használt reakciók magyará-zatát kellett felkutatni, rendszerezni és leírni, hanem azértis, mert az azonosításokhoz, minôségi vizsgálatokhoz éstartalmi meghatározásokhoz az eddigihez képest új eljárá-sokat is elôírt a farmakopea. Mindenesetre egy szerkeszté-sében új, nyomdatechnikailag korszerû és anyagábaneurokonform jegyzet került az oktatásban részt vevôk ke-zébe. A heti hatórás gyakorlatokon minden hallgató, a ko-rábbiakhoz hasonlóan, egyéni feladatot old meg. Az elmé-leti rész, melyet anyagcsoportonként a tanszékvezetô és aszenior oktatók (LÁZÁR LÁSZLÓ, SZAKONYI ZSOLT) adnak elô,hatás szerint tárgyalja a gyógyszervegyületeket: ezek elne-vezését, kémiai és térszerkezetét, a szerkezet gyógyszerha-tással való összefüggését, szintézisét, valamint a szervezet-ben történô lebontását (metabolizmus). Az elméleti anya-got gyakorlati szemináriumokon dolgozzák fel. Félévkor

Eg

yete

mtö

rté

ne

t


kollokviumon, év végén az egész tárgyból szi-gorlaton kell beszámolni.

Alapozó tárgyként elôadásra kerül ezen kí-vül az analitikai kémia kvalitatív kémiai analí-zis része, heti 2 óra elmélet és 5 óra gyakorlatkeretében. Itt elsôsorban a szervetlen ionokkémiai azonosítását és felismerésük gyakorlatimódszereit ismerik meg a hallgatók. A félévestárgyat MARTINEK TAMÁS egyetemi adjunktusoktatja, ami a szemeszter végén kollokvium-mal zárul (jegyzet: MARTINEK TAMÁS: Kvalitatívkémiai analízis, 2007). Az ötödik évfolyamon kötelezôenválasztható a gyógyszerkutatás (heti 3 óra), melyet a gyógy-szervegyületek kifejlesztése, kutatása, elôállítása és model-lezése iránt érdeklôdô hallgatók vehetnek fel. E tárgyat atanszékvezetôn kívül MARTINEK TAMÁS és az iparban dolgo-zó szakemberek adják elô. Választható kurzusokat vehet-nek fel a hallgatók LÁZÁR LÁSZLÓ, SZAKONYI ZSOLT,MARTINEK TAMÁS és FORRÓ ENIKÔ elôadásában.

A 2007/2008 tanévtôl az intézet átvette a szerves kémiaegyéves tárgy teljes oktatását, heti 4 óra elmélet és 4 óragyakorlat keretében. Korábban már 2003–2006 között atananyag második részét DR. BERNÁTH GÁBOR professoremeritus adta elô.

Az intézetben nagy volumenû gyógyszerkutatási mun-ka folyik, melynek keretében hazai gyógyszergyárakkal,de elsôsorban külföldi: finn, belga, japán cégekkel koo-perációban, új gyógyszervegyületeket szintetizálnak. El-sôsorban olyan telített heterociklusos vegyületekkel fog-lalkoznak, melyek nitrogént, oxigént, ként, foszfort tar-talmaznak. Új szintetikus eljárásokat dolgoznak ki, meg-határozzák a vegyületek térszerkezetét, az anyagokat izo-lálják és tisztítják, ha szükséges, gázkromatográfiás vagyfolyadékkromatográfiás módszerekkel. A szerkezetekmeghatározása elemanalízissel (szén, hidrogén, nitro-gén, kén stb.), infravörös (IR), mágneses magrezonan-ciás (NMR), tömegspektográfiás (MS), és esetenként koope-rációban, röntgenkrisztallográfiás eljárásokkal történik.Az elôállított gyógyszervegyületek optikai izomerjeit en-zimatikus módszerekkel vagy rezolválással választjákszét. Az intézeti négy, kitûnôen felszerelt preparatív ku-tatólaboratórium jó lehetôséget biztosít ezekhez a mun-kákhoz. Évente mintegy tíz TDK-hallgató dolgozik a tan-széken, nagyszámú szakdolgozat készül és kerül védésre.Ezek megírásához könyvekkel, folyóiratokkal, számító-gépes adatbázissal jól ellátott intézeti és egyetemi köz-ponti könyvtár áll rendelkezésre. A 2003-ban akkreditáltGyógyszertudományi Doktori Iskola vezetôje a tanszék-vezetô FÜLÖP professzor. Az intézeti doktori programnaka 2006/2007-es tanévben 11 hallgatója van, évente álta-lában 2–4 PhD-értekezést védenek meg. Vonzó, hogy atanszék 6 hónap–1 éves idôtartamra, külföldi munkahe-lyen, együttmûködés keretében, mindegyik PhD-hallga-tójának helyet tud biztosítani, jelenleg Finnországban,Belgiumban, Németországban és Olaszországban. Az ittvégzett munka eredményeibôl készült közlemények adoktori értekezés részét képezik. Szervezett továbbkép-zés keretében az intézetben szakgyógyszerészi fokozatotlehet szerezni.

Két gyógyszerészeti tárgyú szakmapolitikaikönyv jelent meg az intézetbôl: STÁJER GÉZA: A kígyó metamorfózisa (Magyar GyógyszerészetiTársaság, Budapest, 2002) és STÁJER GÉZA: Mé-regtôl a gyógyszerig (Galenus Kiadó, Budapest,2004).

A tanszéknek négy honoris causa doktoravan: PETER PFLEGEL (Ernst Moritz-Arndt Uni-versität, Greiswald, 1998), KALEVI PIHLAJA (Tur-kui Egyetem, Kémiai Intézet, Turku, 1989), ôkBERNÁTH professzor elôterjesztésére lettek dísz-

doktorok, SOHÁR PÁL (Eötvös Loránd TudományegyetemÁltalános és Szervetlen Kémiai Tanszék, Budapest, 2003)és LIISA KANERVA (Turkui Egyetem, Kémiai Intézet, Turku,2004.).

A tudományos témák enzimatikus preparatív reakciók-kal bôvültek, ezekhez újonnan kialakított, felszerelt labo-ratórium áll rendelkezésre. Bôvült a kutatási paletta a kom-binatorikus kémiával és a környezetvédelemhez fontoszöld kémiai kutatások megjelenésével. Fô terület azonbanmost is a preparatív szerves kémia és szintetikus gyógy-szerkémia, telített heterociklusos vegyületek elôállítása ésszerkezetvizsgálata. Ehhez már nagy teljesítményû tömeg-spektrográf is rendelkezésre áll. Különösen az új aminosa-vak elôállítása és a peptid oligomerek finomszerkezeténekmeghatározása kapott hangsúlyt. Az elért eredményeknemzetközi színvonalúak. 2006-ban 45 közlemény jelentmeg, melynek kumulatív impakt faktora több mint 120.Az intézet bizakodva tekinthet a jövôbe és halad az új ku-tatások, szintetikus eljárások és jelentôs súlyú nemzetközitudományos sikerek felé.

prof. emer. dr. Stájer GézaA cikk a Szegedi Tudományegyetem

Gyógyszerésztudományi Kar megalakulásának 50. éves évfordulója alkalmából szerkesztett

kiadványban is megjelenik.

A cikkhez tartozó irodalomjegyzék a szerkesztôségben meg-található.

From the Sweet Sorghum to EnantiomersIn the second part, the author outlines the history of the Instituteof Pharmaceutical Chemistry, University of Szeged, from 1979,when professor Dr. Gábor Bernáth became the head of thedepartment between 1979-1998. The new professor worked onthe field of synthetic pharmaceutical chemistry preparing satu-rated heterocycles and cleared up their structure and stereo-chemistry. He has developed the institute to international scien-tific level and make the education of Pharmaceutical Chemistryto be euroconform. In 1998, Prof. Ferenc Fülöp, the member ofthe Hungarian Scientific Academy in 2007 followed him at thisposition, who completed the investigations in the institute bystudies of enzymatic reactions.

1.

2.3.

A budapesti Gyógyszerészi Kémiai Intézet és a szegedi Gyógyszerkémiai Intézetoktatóinak közös kirándulása Ópusztaszerre.A képen balról: Prof. dr. Minker Emil, a szegedi kar dékánja és Prof. dr. Bernáth Gábor tanszékvezetô, középen Prof. dr. Szász György tanszékvezetô.Prof. dr. Bernáth GáborProf. dr. Fülöp Ferenc

3.


A Tanácsköztársaság bukását követô hadsereg-szervezé-si terv nyomán 1920-tól a Honvédelmi Minisztérium a Nép-jóléti Minisztérium hatáskörébôl visszavette a katonaiegészségügy felügyeletét.

Ahadseregszervezési terveknek az 1920. június 4-énaláírt trianoni békeszerzôdés vetett gátat. A szerzô-dés katonai intézkedései közvetetten az egészség-

ügyi szolgálatot, illetve a gyógyszerész tisztviselôi kart isérintették. A trianoni béke katonai határozványai szerintlétrejött és a szövetségközi ellenôrzô bizottságok felügye-lete alatt mûködô magyar haderô fejlôdésének az 1927-igtartó állandó ellenôrzés, valamint az ország nehéz gazda-sági helyzete szabott határt. 1922 és 1936 között a hon-véd-egészségügyi intézmények – így a gyógyszerész tiszt-viselôk nagy része is – ismét, valójában csupán névleg a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium, majd a Belügy-minisztérium felügyelete alá kerültek. Ezért a honvéd-egész-ségügy fejlesztése is csupán szerény keretek közt, illetverejtve az említett minisztériumok kebelében volt lehetsé-ges. Részint ezért nem adtak ki hivatalosan a gyógyszerésztisztviselôket érintô új szervi határozványt és szolgálatiszabályzatot két évtizeden át.

A Magyar Honvédség gyógyszerészei hivatalosan az el-sô világháborút megelôzôen kiadott szervezési határozatés szolgálati utasítás szerint továbbra is tisztviselôi állo-mányban tevékenykedtek. Az új szervi határozvány kiadá-

sát már 1931-ben elhatározta a Honvédelmi Miniszté-rium. A kiadásra azonban a már említett korlátozásokmiatt csupán tervezetként feltüntetve, titkosított formá-ban kerülhetett sor. Végül hivatalos, publikus formában agyógyszerügyi tisztviselôi kar szervezetét, tevékenységétszervezô szabályzat 1941-ben látott napvilágot.

A gyógyszerészi kar a két világháború közötti idôszak-ban tulajdonképpen a régi elvek szerint dolgozott. „Min-den ténykedésükben lelkiismeretesség, pontosság, megbízható-ság, hû kötelességteljesítés, valamint a pálya iránti érdeklôdésés szeretet” volt a legfôbb követelmény.

A gyógyszerész tisztviselôi kar szakmailag az orvosi tisz-tikar fônöke (vezértörzsorvos) felügyelete alatt állt. Egy-ben ô látta el a Honvédelmi Minisztérium 12., egészség-üggyel (gyógyszerészügyekkel is) foglalkozó osztályánakvezetését is, valamint 1922–1936 között a Belügy- és a Nép-jóléti minisztériumokban mûködô hasonló osztályokfelügyeletét is.

Az orvosi tisztikar állományába való jelentkezés alap-feltétele továbbra is az orvosi oklevél megléte, valamint a30 éven aluli életkor volt. A jelentkezésre a lehetôséget pá-lyázati hirdetményben tették közzé. A pályázók közülelônyben részesültek a doktori fokozattal rendelkezôk. A sikeresen pályázók egy év próbaszolgálatra vonultak be,majd ezt követôen kerülhettek a tisztviselôi karba. A pró-baszolgálat katonai szolgálatnak számított. Ez idô alattgyógyszerügyi gyakornoki rendfokozatot kaptak. A jelöl-tek ezt követôen segédtisztviselôi kinevezést nyertek el.

Pa

tik

ust

ört

én

et

1.

Katonagyógyszerészek a Katonagyógyszerészek a 2.


A továbbiakban az alábbi karrierlehetôség várt a MagyarKirályi Honvédség gyógyszerészeire:

– gyógyszerügyi tisztviselô,– gyógyszerügyi fôtisztviselô,– gyógyszerügyi aligazgató,– gyógyszerügyi igazgató,– gyógyszerügyi fôigazgató.1926-tól az elômenetelhez komolyabb feltételekre már

a fôtisztviselôi rang megszerzésekor is számolni kellett.Ennek alapja ugyanis a gyógyszertár önálló vezetéséhezelôírt tanfolyam (approbatiós vizsga) megléte volt.Aligazgató csak a gyógyszerügyi tisztviselôi tájékoztatótanfolyamot elvégzett gyógyszerészekbôl lehetett. Az igaz-gatói rendfokozathoz a tájékoztató tanfolyam legalább jóeredményû bizonyítványa volt szükséges. A fôigazgatók atanfolyamot kiváló eredménnyel végzettek közül kerültekki. Számukra a tudományos munkásság is követelmény-ként jelentkezett, valamint a hazai gyógyszervegyészeti

két világháború közöttkét világháború között3.

4.

5.


iparral is munkakapcsolatban kellett lenniük. A tudomá-nyos képzést az 1929 óta a honvéd orvosok tudományosegyesületének keretén belül mûködô gyógyszerészi szak-osztály vezette, ahol havonta kétszer tudományos elôadá-sok és viták folytak.

A tisztviselôi kar állománya 1938-ig összesen 37 fôbôlállt. Az 1938-tól megindult nagyobb léptékû hadsereg-fej-lesztési program miatt a honvédség egyre több gyógysze-részre tartott igényt. Az elsô ismert, az állományviszonyo-kat is tükrözô összesítés az 1941-es évre vonatkozó – aMagyar Királyi Honvédség számára egyébként éventekiadott – Névkönyvben szerepel. E szerint 1940. június15-én a Magyar Királyi Honvédség gyógyszerügyi tisztvise-lôi kara:

– 2 fôigazgatóból,– 2 igazgatóból,– 2 aligazgatóból,– 29 fôtisztviselôbôl,– 9 tisztviselôbôl,– 10 segédtisztviselôbôl, összesen 54 gyógyszerészbôl

tevôdött össze.A honvéd gyógyszertárak a kórházak osztályaiként mû-

ködtek a gyógyszertár vezetôjének irányításával. A gyógy-szertár anyagkészlete egyben a kórház összanyagkészlete is

volt, amely így a kórház parancsnokának ellenôrzése alattállott. A készletek teljességéért és használhatóságáért azon-ban a gyógyszertár vezetôje tartozott felelôsséggel. A kész-leteket évente legalább egyszer ellenôrizték. A készpénzfi-zetés ellenében kiadott gyógyszereket a gyógyszereladásinaplóban dokumentálták. A naplót havi bontásban a gyógy-szerész tisztviselôk vezették, s a nyilvántartás mindig azadott hónap havi számadásához tartozott. A hó végével le-zárt naplót a gyógyszertár vezetôje ellenôrizte és aláírásá-val hitelesítette. A gyógyszertár összes bevételét és kiadásáta pénztári naplóban a vezetô tartotta nyilván, amelyetszintén havonta kellett lezárni. A teljes szolgálati idô 8–14óráig tartott. Ezen túl csak ügyeleti szolgálat mûködött.

dr. Kiss Gáborfôlevéltáros,

Hadtörténelmi Levéltár,Budapest

Army Pharmacists between the Two World WarsThe author describes the organizational structure, tasks andsphere of activity of the pharmacist members of the HungarianArmy between the two world wars, while the officers’ staffs arealso made familiar to the reader.

1.

3.2.

4.5.

6.7.

A komáromi helyôrségi kórház gyógyszertáraA gyôri kórház gyógyszertáraA székesfehérvári kórház gyógyszertáraA kaposvári kórház gyógyszertáraA Magyarországi Gyógyszerész Egyesület levele Gömbös Gyula honvédelmi miniszterhez 1930Gyógyszerárszabás 1930Szervi határozványok, 1930

Az illusztrációk a Hadtörténelmi Levéltár, a Hadtörténeti Múzeum ésa Hadtörténeti Könyvtár gyûjteményébôl valók.

Pa

tik

ust

ört

én

et

6.

7.


A nemzet (fûzfa)koszorús poétájának esete a ceglédi patikussal avagyHazafi Veray János látogatásaPersayéknál

H AZAFI VERAY JÁNOS, a „nemzet koszorús vándordalnoka” a XIX–XX. század fordulóján jól ismertés megmosolygott figurája volt az országnak,

mert hiszen joggal mondhatjuk, hogy ismert volt ôkelmeszéles e hazában. JÁNOSUNK negyedszázados költôi pálya-futása során ugyanis igen sok helyen megfordult, jósze-rént az egész országot bejárta – a Magas-Tátrától egészenFiuméig. Persze nem gyalog, vonaton. Volt, ahol jól fo-gadták, de akadt, ahonnan rövid úton kitessékelték, ka-

landjairól azonban így vagy úgy, dicsôítô strófákban vagyéppen „megrovási” versekben, de mindenképp beszámoltközönségének.

Merthogy grafomán volt az istenadta, ez nem vitás. Dejó üzleti érzékkel megáldott, ráadásul kétségtelenül ’népiszármazású’ és önmagát sikeresen valósító grafomán.

Egyik legjobb ismerôje, SZINNYEI JÓZSEF, aki egyébkéntmindenkit ismert e hazában és e korban (és persze korább-ról is, akihez legalább néhány oldalnyi nyomtatott szöve-get lehetett kötni), így mutatta be ôkelmét:1

„Veray (Hazafi) János, vándor népköltô; ez az okosbolond a80-as évek elején bukkant fel; tulajdonképpen Vevera Jánosnakhívták, szatmármegyei parasztlegény volt és Bársony István íróatyjánál szolgált Bélteken mint udvaros vagy ilyesmi. Senkit sevallott mesterének, a maga útján járt és könnyû munkátlan éle-tet teremtett magának; mert volt vasúti bakter vagy vallásala-pítványi csôsz is. Együgyû verseit színes papiros lapocskákra ki-nyomatta aláírva: Hazafi Veray János, a haza koszorús vándorköltôje.”

A fôvárosban VERAY egykori fiatal albérleti szomszédja,aki Kálvin téri „Kistársaság”-uk krónikásaként többek kö-zött számos adalékot közölt a jeles férfiú életérôl, az aláb-biakkal egészítette ki a fenti információkat:2

„Ez a derék úr Nagy Károlyból került Budapestre. SztrakayNorbert vívómesternek, aki Nagy Károlyban távíró tiszt volt, te-legram kihordója (illetôleg szolgája) lehetett. Midôn gazdájarégi mesterségét szegre akasztotta s fölcsapott székesfôvárosi ví-vómesternek, ami 1879 elôtt (talán 1878-ban) történt, magá-val hozta hûséges emberét.”

Népköltônk lobogó szárú gatyás, árvalányhajjal ékeskalapos, fokosos alakja a kor- és írótársak tollát is megih-lette – írt róla többek között KOZMA ANDOR, KRÚDY GYULA

és TÓTH BÉLA; mára pedig – nem utolsósorban SALY NOÉMI

hosszabb lélegzetû tanulmányának köszönhetôen3 – be-vonult a magyar irodalmi panteonba, még ha csupán pót-székre ültetve is.

VERAY, jóllehet a költészet terén hatalmas becsvágy fû-tötte és ennek megfelelô öntudattal rendelkezett, nagyonis tudatában volt képzettsége hiányosságainak. Ez azon-ban ôt soha, egyetlen pillanatra sem zavarta. Meg volt gyô-zôdve arról, hogy tehetség, sôt arról is, hogy – istenáldot-ta tehetség. Mindennek számtalanszor hangot is adott,mint pl. 1885-ös, magas-tátrai útja során:4

„Irásom is természetbôlÉszfolyásal jön a FejbôlIskolában sosem jártamÁrván nötem e HazábanAzért irásom még gyengeTolam Istentôl szerezte”

Miután verselményeivel kellô ismertségre és némi pénzretett szert a fôvárosi kávéházakban, költônk úgy döntött,hogy ideje a vidéket is meghódítani. Számos hosszabb ki-

A vendégszeretô patikusnál A vendégszeretô patikusnál

Pa

tik

ust

ört

én

et

1.


rándulást tett, ezek közül az egyik legelsôre 1882 tavaszánkerített sort. Alföldi kalandozásának útvonala ekkor a kö-vetkezô volt: Cegléd–Albertirsa–Tiszabô–Fegyvernek–Kunszentmiklós–Tiszaroff–Kenderes és vissza.

A turné sikeresnek bizonyult, a helyi értelmiség majdmindenhol szinte kézrôl kézre adta és jóltartotta a vándorpoétát, csupán egy-két helyen volt kénytelen „megrovási”verset írni.

Legjobban Cegléden érezte magát, mégpedig tekintetesPERSAY gyógyszerész házában. A gyógyszertár akkoribanmár megközelítôleg három évtizede mûködött PERSAY

SÁNDOR vezetésével, aki azt (reáljogon) 1858-ban szereztemeg5. PERSAY két fia közül az idôsebbik, FERENC a CzeglédiFüggetlen Hírlap szerkesztôjeként vált híressé, sôt hírhedt-té, a jóval nyugodtabb természetû EDE viszont apja nyom-dokaiba lépve az üzlet átvételére készült6.

Vagyis a kérdéses idôpontban, poétánk ceglédi látoga-tásának idején még PERSAY SÁNDOR állt a patika élén, de azakkor 26 éves EDE mint a családi vállalkozás leendô örö-köse atyai felhatalmazás birtokában teljeskörûen tényke-dett a patikában. Mindezt azért kívánjuk elôrebocsátani,mert HAZAFI VERAY JÁNOSNAK a szíves ceglédi vendéglátásfölött érzett örömében költ rigmusaiban „Tek. Persay gyógy-

szerész úrnak” állít emléket, akin valószínûleg az idôs család-fôt kell érteni, bár nyilvánvalóan két gyógyszerész PERSAYRÓL

lehetett szó.De hogyan is szólnak ezek a – jelen eszmefuttatásunkat

ihletô –, nevezetes sorok? VERAYNÁL szokatlan módonnem túl bôbeszédûek, csupán csak utalással bírnak. Deazért egyáltalán nem érdektelenek. Egyszóval íme az írás:„Tek. Persay gyógyszerész urnál láttak még szivesen,Egy hétig szállás kosztolás még hozzá frt, megjegyzem.Jó hazafi uri családnál maradt a piczula zsebemben,Tek. Elefánt igazgató úr, tek. Fôjegyzô urral szinte jó hazafiak,Érdemjel, dupla piczulákkal elláttak derék apafiak.”7

Eddig az idézet. Amibôl kiderül, hogy poétánk egy tel-jes héten át vendégeskedett PERSAYÉK házában, vagyis in-gyen kapott kvártélyt és kosztot, sôt hozzá költôpénzkéntis – egy forintot. Nem kis összeg, akkoriban egy mezôgaz-dasági munkás megközelítôleg kétnapi bére.

A „jó hazafi úri családnál” megszállván tehát nem voltak,nem lehettek kiadásai – a „piczula” a zsebében maradt.

Ez a „piczula” egyébként VERAY elvárt, t. i. saját maga ál-tal megszabott költôi honoráriuma volt. Nem volt nekielég a susztertallér (négy krajcár), ô magasabb tarifával,szabott árral dolgozott: az utcán szembejövôket ugyanisegy piczula, vagyis tíz krajcár (ekkoriban már húsz fillér)erejéig késztette adakozásra aktuális költeménye fejében.

Tek. ELEFÁNT igazgató úr, vagyis a polgári fiúiskola igaz-gatója, valamint SZALAY LÁSZLÓ fôjegyzô úr8, e derék „apa-fiak” nem csupán duplájára emelték ezt az összeget, fejen-ként egy-egy húszassal támogatva meg a költôt, hanemmég érdemrenddel is kitüntették. No, nem kell valamimagas állami kitüntetésre, érdemérem kijárására gondol-ni. Ekkoriban ugyanis minden jobb ékszerésznél, ötvösnéltucatjával lehetett beszerezni elôregyártott, vagy mondjukúgy, félkész kitüntetéseket, amelynek üresen hagyott hát-lapjára tetszôleges felirat került, szó szerint egy órán belül.VERAY idôvel egész szép gyûjteményt hordott össze magá-nak ezekbôl.

A poéta igen kedvezô tapasztalatokat szerezhetett Ceg-léden, ami arra késztette, hogy hét évvel késôbb visszatér-jen a helyszínre. Minden bizonnyal ezúttal is PERSAYÉKNÁL,pontosabban ELEK úrnál szeretett volna megszállni9, azon-ban erre – nem tudni miért és hogyan – nem kerülhetettsor. Ismervén PERSAY ELEKNEK, a „köz emberé”-nek altruiz-musát, amelyet a kortársak nem gyôztek eléggé dicsérni,ez bizonyosan nem a ceglédi patikuson múlott.10

Ezúttal, második ceglédi látogatásakor sajnálatos mó-don költônknek csupa visszautasításban és kudarcban voltrésze. A sajtó imígyen tudósított megpróbáltatásairól:11

„Hazafi Veray Jánosra, a haza vándor lantosára ugyancsakrájár a rúd. Elôször is azzal fogadják, hogy nem eresztik be aNépkörbe és a Kaszinóba, amivel ugyancsak mérges megrovásikalandokra gerjesztik a feldühödött poétát. Ma meg egy polgár-társunk szólal fel az ellen, hogy ôt az iskolákba is beeresztik.”

De a baj nem járt egyedül. Meg nem nevezett szállás-adója (horribile dictu!) húsz forint értékû piczuláját eltu-lajdonította, s „e drága emléket csak nehezen bírja részérevisszakeríteni a rendôri hatóság.”

A haza koszorús vándor költôjének persze ez a kis ku-darc egyáltalán nem szegte kedvét. Továbbra is rendületle-

Pa

tik

ust

ört

én

et

2.


nül írta és árulta szörnyûséges klapanciáit. Az 1889-es Pá-rizsi Világkiállításra ugyanúgy elutazott, mint az 1900-ashasonló rendezvényre. (Ez utóbbi utazásáról képes levele-zôlapot is megjelentetett.) Nem sokkal késôbb visszavo-nult, és felhagyván a vándor poéta nehéz mesterségével,összegyûjtött piczuláiból kis házat vett magának. A költôazonban, aki mindeddig megtalálta a maga számítását,most mégsem számolt azzal, hogy – szerzôi jogdíj híján –már nincs, nem is lesz további jövedelme. Aztán a tétlen-ség sem tett jót neki. Egészsége hamarosan megromlott,vagyonkáját pedig lassan felemésztették az orvosi költsé-gek. A szegények kórházában hunyt el 1905 nyarán.

EPILÓGUSHAZAFI VERAY JÁNOS egykori ceglédi házigazdájának fiacsupán három évvel élte túl vándor költônket. A gaz-dátlanná vált, a „Megváltóhoz” címzett gyógyszertá-rat DOBOS GYÖRGY vásárolta meg. Ezzel ô lett a városmindkét patikájának a tulajdonosa.

dr. Balázs Károlyszakíró

IRODALOM1. Deck Dezsô: Dobos György. In: Czeglédi Újság 1918, (28. évf.),

44. 2. Visszaemlékezések a Kistársaságra és Hazafi Veray Jánosra. Kéz-

irat. Folio, 143 géppel sz. lap. A szerzô tulajdonában.3. Hazafi Veray János: Tündér-vers füzér-lomb és jótékonyczélu bizo-

nyítványok. H. é. n. (1882).4. Hazafi Veray János: Emlékgyöngysorok. Búcsúszó Tátra Füred-

rôl. Uj Lesznán a Németek köszt 1885ben. Kézirat. 4 nyol-cadrét, sztlan lap. (A szerzô tulajdonában.)

5. Halálozás. In: Czeglédi Újság 1908, (18. évf.), 46. 4.6. Persay Elek. In: Czeglédi Hírlap 1908, (4. évf.), 47. 2.7. Saly Noémi: A magyar géniusz együgyû gyermeke. In: Saly Noé-

mi: Pesti csodabogarak. Ab Ovo, Budapest 2005, 76–114.8. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIV. kötet. Buda-

pest 1914, 1074–75.

JEGYZETEK1. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIV. kötet. Buda-

pest 1914, 1074–75.2. Visszaemlékezések a Kistársaságra és Hazafi Veray Jánosra.

Kézirat. Folio, é. n., 143 géppel számozott lap. A szerzô tu-lajdonában.A krónikás, Bille Máté (álnév), a Ganz és Társa Vasöntô ésGépgyár fiatal mérnöke hozzáteszi:„…Nagykárolyi gazdájának, Sztrakay Norbert vívómesternekajánlatára, a szegény éhenkórászt, a Kálvin tér 5-ik számalatt, özvegy Pazár Istvánnénél kosztoló vidám legénytársa-ság szamaritánus érzelemmel fogadta és a maradék ételekkeltáplálta. Ezért hálából Badits Zoltánt, Gegus Gusztit, KardosDánielt s a többieket, kikkel gyakrabban érintkezett, gazd-uraiméknak nevezte el.” Id. mû p. 40.

3. Saly Noémi: Hazafi Veray János. In: Pesti csodabogarak. AbOvo, Budapest 2005, 76–114.

4. A költô levélpapírra írt, Nagyszalókon keltezett költeménye.Az eredeti írásmód szerint. A szerzô tulajdonában.

5. Az engedélyokirat szerint pontosan 1858. május 13-án. Ceg-lédi Kossuth Múzeum, CKMD sz. 77.16.1–77. 16.17.

6. Ferenc 1855-ben született, Ede egy évvel késôbb.7. A szerzô tulajdonában.8. A nevek feloldásai és az életrajzi adatok Reznák Erzsébet ceg-

lédi történész-muzeológus szíves közlésének köszönhetôk. 9. Persay Sándor idôközben, 1895. július 28-án elhalálozott.

V. ö. Czegléd és Vidéke, 1895. július 28. sz.10. 1908-ban bekövetkezett halálakor búcsúztatójában többek

között ilyen kitételek szerepelnek: „Önzô, sivár korunkbanritkaságszámba megy az olyan altruista ember, mint PersayElek volt”, továbbá „meleg szívû ember volt, aki sokaknakjuttatott e melegség sugaraiból”.

11. Czegléd, 1889. január 20-i sz.

Visit to the Hospitable PharmacistThe case of the poet (willow) laureate of the nation withthe pharmacist of Cegléd, or the visit of János Hazafi Verayto the Persay’s.The author recalls some memorable events from the life of thefoolish popular poet, including the story of his staying as a guestat the house of the owner of the pharmacy named “To theSaviour” in Cegléd.

1–3. Lapok a versesfüzetbôl

3.


Magyar nyelvû patikuseskü-minta Zala megyébôl

AXIX. század utolsó harmadában jelentkezô magyarnemzeti mozgalom elsôrangú feladatként kezelte amagyar nyelv fejlesztésének ügyét. Ez a célkitûzés

nemcsak a magyar irodalmi nyelv megteremtését céloztameg, hanem a magyar nyelvnek a közigazgatás, az oktatásés persze a tudományok terén történô mielôbbi alkalma-zását is szorgalmazta.

A kérdésrôl az egyik legkorábbi, manapság azonban rit-kán idézett autoritás, BESSENYEI GYÖRGY „Magyarország” c.munkájában így ír: „Jegyezd meg e nagy igazságot, hogy sohaa földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette eddig magáévá abölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat a magaanyanyelvébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga nyelvénlett tudós, de idegenen soha sem.”1

A mozgalom megerôsödéséhez nem kis mértékben já-rult hozzá a kalapos király, II. JÓZSEF hírhedt, 1784. május

11-én kelt nyelvrendelete, amely a német nyelvet tette Ma-gyarország hivatalos nyelvévé. A magyar „államnyelv” be-vezetésének szükségességét hirdetô hazafiaknak ettôlkezdve kétfrontos harcot kellett vívniuk: egyrészt a köz-igazgatásban, valamint a felsôfokú oktatásban addig álta-lánosan használt latin, illetve az osztrák központosításitörekvéseket szolgáló német nyelv ellen.

A nemzeti mozgalom elindítói biztosak voltak abban,hogy törekvéseiket idôvel siker fogja koronázni, alighasejthették viszont, hogy ügyük csak több mint fél évszázadmúltán gyôzedelmeskedik.

A magyar nyelvû közigazgatásért a vármegyéknek – élü-kön Pest „vezérmegyével”, két emberöltôn át szívós harcotkellett folytatniuk a Helytartótanáccsal és a mögötte állókonzervatív politikai erôkkel. Zala megye egyike volt e nemzeti-nyelvi mozgalom elôharcosainak. Azonban –jellemzô módon – itt is egészen 1791 májusáig a megyeiülések jegyzôkönyveit és a hozzájuk kapcsolódó iratokatlatinul vezették, illetve készítették.2

Ettôl kezdve viszont a megyei igazgatásban a latint foko-zatosan felváltotta a magyar, sôt Zala hamarosan az ország-gyûléseken és minden más fórumon is a magyar nyelv hi-vatali használatának szószólójaként lépett fel. Az 1800-asévek elején e kérdésben fôként három megye jeleskedett a politikai küzdôtéren, nevezetesen: Pest, Szabolcs és Zala.

A megyék a magyar közigazgatási nyelv bevezetésénekkövetelésénél az 1805. évi 4. törvénycikkre támaszkodhat-tak, mely „A hazai nyelv teljesebb kimûvelésének elômoz-dításáról” rendelkezett.3

Elsô lépésként – saját költségükön – megalkották a köz-igazgatásban általánosan használt kifejezések latin–ma-gyar szótárát. Az ezt követô egyeztetések nyomán jött vol-na létre az országos, minden megyére nézve kötelezô ér-vénnyel bíró közigazgatási szó- és szövegmintatár.

Elsônek Pest megye készült el a maga szótárával, és1806 elején meg is küldte a többi megyének véleménye-zésre. Zalában ennek nyomán alakult meg a helyi megyeiszótárkészítô bizottság az 1806. júniusi közgyûlésen NAGY

JÓZSEF szombathelyi prépost vezetésével.4

A zalaiak szótára igen hamar elkészült; a bizottság máraz év végén, vagyis december 7-i ülésén A’ tiszti írás módgyacímû kéziratot jóváhagyás végett fölterjesztette a közgyû-léshez.

A szótár elsô fejezete a hivatalos levelezések címzéseittartalmazza, a megszólításokkal stb. együtt, továbbá közlia hivatali szervek, bíróságok magyar neveit azok latinmegfelelôivel. A második fejezetben a megyei közigazga-tási tevékenység során használatos iratok magyar nyelvûmintaszövegei kapnak helyt.

A harmadik – számunkra leginkább érdekes – fejezet-ben a köztisztviselôk hivatali esküszövegeit olvashatjuk,többek között az orvosokét, a seborvosokét és a „patiká-rosok”-ét.

1.

„Én, N. N. esküszöm...”„Én, N. N. esküszöm...”K

uri

ózu

mo

k


A negyedik fejezet „Az Egyházi és világi Tisztségek”-etgyûjti csokorba, az ötödik fejezet pedig „A’ köz dolgok foly-tatásában elôforduló szavak” alcímmel a hivatali levelezés-ben és eljárás során addig használatos latin kifejezésekmagyar megfelelôit tartalmazza.

A harmadik fejezetben közölt tizenkilenc eskümintaközül a tizedik így hangzik:5

A VIII. számú eskümintából („Az Orvosoké”) egy rövidrészlet, jelesen a következô két mondat is foglalkozik a pa-tikusokkal:6

„…A’ Patikák, és azokban, a’ mint illik jól és gyorsankészíttendô, és igazságos árán adandó orvosságok eránt, fá-radhatatlan gondal leszek. A’ Patikárosokkal, és seborvosok-kal semminémü illetlen, törvénytelen szövetségben nem köte-lödzvén.”

Arra nézve semmi adatunk, hogy a bizottság tagjai aszótár melyik részén dolgoztak, melyik fejezet köthetô el-sôsorban a nevükhöz. Így csupán feltételezhetjük, hogy azesküminták szövegeinek összeállításában mindenekelôttTAKÁTS JÓZSEF (Keszthely, 1817 – Gyôr, 1821) jeleskedett,aki iskolázottságánál, mûveltségénél (hat nyelven beszéltés levelezett, részt vett a Magyar Hírmondó szerkesztésé-ben stb.), valamint jogi és közigazgatási ismereteinél fog-va is (többek közt ügyvédként, majd a veszprémi káptalanügyészeként mûködött), már nem is szólva irodalmi éle-tünk jeleseivel tartott, kiterjedt kapcsolatairól7, erre a

(szerkesztôi) feladatra a legalkalmasabb lehetett.Bárki is fogalmazta azonban az orvosi, a kirurgusi és a

gyógyszerészi esküminta szövegét, bizonyos, hogy konzul-tálnia kellett a megyei fôorvossal.

Az 1807. január 26-án megtartott közgyûlés – megkö-szönve a szótárkészítô bizottság munkáját – az elôterjesz-tett kéziratot elfogadta, s úgy határozott, hogy azt 1000példányban ki kell nyomatni. Minden vármegye és szabadkirályi város kapjon belôle egy-egy példányt, és természe-tesen a saját megyei, járási hivatalok is. A fennmaradó pél-dányokat pedig (mintegy 750-et) értékesíteni kell, hogyebbôl fedezzék a postai költségeket.

Jóllehet a zalai Tiszti Szótár címlapján az áll, hogy Bécs-ben nyomták, ez nem igaz, mert a nyomdai elôkészítômunkák (szedés, tördelés) Szombathelyen folytak.9

A szótár fogadtatásával és utóéletével kapcsolatbanhangsúlyozni kell, hogy az mindenhol igen kedvezô vissz-hangot váltott ki, olyannyira, hogy a megyék egymás utánküldték köszönôleveleiket Zalába és támogatásukról biz-tosították a kezdeményezést.

Annak ellenére, hogy nem jöhetett létre országos bi-zottság a magyar közigazgatási nyelvhasználat egységesíté-sére, a megyék a következô két-három évtizedben végülmégis elérték kitûzött céljukat – döntôen magyar nyelvû-vé formálták az addig latin (illetve helyenként és részbennémet) nyelvû közigazgatást.

E történelmi folyamat részének – jóllehet parányi, denagyon is szerves részének – tekinthetjük a magyar nyelvûgyógyszerészeskü kodifikálását is Zalában a reformkorhajnalán.

dr. Balázs Károlyszakíró

Az irodalomjegyzék a szerkesztôségben megtalálható.

JEGYZETEK1. Bessenyei György: Magyarország 1778. In: Iratok a magyar ál-

lamnyelv kérdésének történetéhez 1790–1848. Szerk. SzekfûGyula. Budapest, 1926., 15.

2. Poór id. mû, 422. 3. Jellemzô módon a központi kormányszervek a tc. vonatkozó

rendelkezéseit úgy értelmezték, hogy a törvény csupán megen-gedi a magyar nyelv használatát a közigazgatásban, de nem te-szi kötelezôvé bevezetését. Következésképp e téren minden tá-mogatást megtagadtak a megyéktôl.

4. Ibidem, 425. A bizottság tagjai: báró Gilányi János, ForintosGábor, Tuboly László, Kisfaludy Sándor, Takáts József és CsutorLászló. Az elnök, Nagy József egyébként a „Pesti Szó-tár” bô-vítése, jobbítása céljából Kazinczy Ferenccel is levelezett.

5. Szöveghû közlés. Id. mû, 29–30. 6. Ibidem, 27.7. Megjegyzendô, hogy szoros barátság fûzte Kisfaludy Sándor-

hoz, és élénk levelezésben állt a nemzeti-nyelvi megújhodásmegannyi jeles képviselôjével, többek között Baróti Szabó Dá-viddal, Kulcsárral, Göröggel, Révaival és még sokan másokkal.Részletes életrajzát l. Szinnyeinél: Magyar írók élete és munkái.Budapest 1909, XIII. köt. 1237–1239.

8. A megye fôjegyzôjének beszámolója a szótár kiadásáról az1807. május 14-i közgyûlésen. Poór, id. mû, 427.

2.

1–2. Címlap és belív; Tiszti szótár, Bécs, 1807. (dr. Balázs Károly)


A régi Magyarországon – és itt elsôsorban a XVIII. század-ra és a XIX. század elsô felére gondolhatunk – a folyama-tosan, de az igényekhez képest lassan növekvô számúgyógyszertárak nem tudták kiszorítani a gyógyszertáronkívüli gyógyszerkészítést és -forgalmazást. A fôként növé-nyi anyagokra épülô népi gyógyászat és a jórészt ennek atapasztalatait felhasználó laikus betegellátás (Bethlen Ka-tától a rudnói csodadoktorig hosszú a sor) mellett eleintea vásárokon jelentek meg a vándor gyógyárusok, akik egy-egy „csodaszert” kínáltak a közönségnek. A XVIII. századvégére az „arcanumok” forgalma olyan mértékû lett, hogyaz ország legfôbb igazgatási szerve, a helytartótanács iskénytelen volt rendelkezéseivel korlátozásokat szabni. Azilyen gyógyszertáron kívüli gyógyszerkészítôk és -forgal-mazók közül kiemelkedik gróf Török Lajos.

T ÖRÖK LAJOS atyja, TÖRÖK JÓZSEF révén Bécsben az1780-as években ismerkedett meg az alkímiával és atitkos szereket készítô kuruzslókkal, s vált – KAZIN-

CZY szavaival – „szenvedélyes aranycsinálóvá”. Elôbb ka-tonáskodott, majd hamarosan polgári hivatalt vállalt: akassai kerületben a tanulmányok és az iskolák felügyelôjelett. KAZINCZY FERENC itt lett a beosztottja, majd jóval ké-sôbb, 1804-tôl a veje.

TÖRÖK LAJOS 1790-tôl fájdalmas vizelési zavarokbanszenvedett. Ekkor véletlenül kezébe került THEDEN

General-Chirurgus receptje. Ennek alapján kezdett önma-gának gyógyszert készíteni. A próbálkozást sikeresnek ta-lálta. KAZINCZY ezt írja: „1790-ben Dr. Szombathy Pesten azén jelenlétemben buzdítgatta az Ipamat, hogy a még akkor csakfélig feltalált dolgot igyekezzék tökéletesen felfedni.” TÖRÖK

LAJOS hallgatott CSEH-SZOMBATI JÓZSEF ismert pesti orvosraés folytatta kísérleteit. Állását feladva Zemplén megyei bir-tokára vonult vissza. 1794-ben nagykázméri kastélyában –a pozsonyi német újság, a Pressburger Zeitung híradása sze-rint – „Liqueurs- und Spiesglastinktur-Fabrique”-ot állí-

tott fel. A közlemény a likôr rövid dicsérete után bôvenleírja a „gyártott” tinktúra tulajdonságait: a vért megtisztít-ja a nyálkásságtól és csípôsségtôl, erôsíti az egész testet,megszünteti az aranyeret, a hólyaggörcsöket és a fájdal-mas vizelést, meggyógyítja a rühösséget, a vízkórt, a reu-ma minden fajtáját, a köszvényt, a nemi betegségeket, sza-bályossá teszi a rendszertelen és megrekedt menstruációt,megszünteti a nôk fehérfolyását. A vízzel hígított tinktúraelmulasztja a fogfájást, fokozza a lankadt férfierôt, a hereszarkomás daganatát folyamatosan apasztja, végül telje-sen eltünteti. Olyan esetekben is sikerrel alkalmazható,amikor az orvosok már tehetetlenek.

A meghirdetett csodaszer, a Töröksche Tinktur hatóanya-ga, a Spiessglas (Spiessglanz), az antimonit (ZAY SÁMUEL

tatai orvos korabeli ásványtanában magyarított nevén pis-kolc vagy pisgolc), vagyis az antimon-triszulfid a régi Ma-gyarország területén számos helyen (Felsôbánya, Selmec-bánya, Magura stb.) a természetben is megtalálható volt.

Az antimonkészítmények már évszázadok óta ismertekvoltak a gyógyításban, PARACELSUS azonban – más fémekmellett – ennek is elôkelôbb helyet jelölt ki a gyógyszer-kincsben. Követôi és ellenzôi – BENEDEK ISTVÁN szavával –„antimonháborút” is vívtak 1566 és 1666 között Fran-ciaországban a hivatalos elismerés miatt.

TÖRÖK LAJOS elmondása szerint a korábban szokásosantimonittinktúrákat az orvosok (FRIEDRICH HOFFMANN ésmások) nem találták elég hatékonynak, ezért ô a Theden-féle receptbôl kiindulva egyszerûbb eljárást dolgozott ki, deezzel a hatékonyságot nem csökkentette. Két orvosbarátjaösztönzésére szánta rá magát, hogy tinktúráját a „szenvedôemberiség javára nagyban állítsa elô”.

Tinktúrájának hatékonyságát bizonyítandó TÖRÖK

1795 végén kis füzetben röviden ismertette a szer felfede-zésének történetét, az önmagán végzett kísérleteknek, majdmások gyógyításának az eredményeit. A sikeres kezelésekleírásával nemcsak a készítmény megindult forgalmazásátkívánta fellendíteni, hanem a kétkedôkkel és a támadók-kal szemben igazolni is akarta magát.

TÖRÖK LAJOS ezt követôen sem hagyta abba az új szerekutáni kutatást. 1797-ben egy termést fokozó mûtrágyátdolgozott ki, nem sokkal ezután újabb „gyógyszer” hirde-tését kezdte el. Ez „a nemzéshez meg-kívántató erônek gyara-pítására” szolgáló, és „a millyen ártatlan, szintoly közönségessenfoganatos tseppek” (a német hirdetésben „Stärkende Zeu-gungs-Tropfen”). Ennek a hatóanyagát nem közli, de fel-tehetôleg ebben is antimonit lehetett, hiszen a gyógyítás-ban régóta elterjedten alkalmazott antimonitkészítményekhatásai között mindig említik, hogy visszaadják az „ifjú-ság erejét”, fokozzák a nôk termékenységét.

TÖRÖK szereinek a sora 1799-ben újra bôvült. A Specifi-cum antivenerem externum felfedezését bejelentve elmon-dása szerint a „bujakór” járványszerû terjedése ösztönöztearra, hogy hatékony orvosságot kutasson ki. Fáradozása

Kazinczy Ferenc gyógyszergKazinczy Ferenc gyógyszer

1.

Ré

gi

idô

k p

ati

ká

ja


eredményeként a külsôleg alkalmazható készítménynekteljes gyógyulást eredményezô, gyors hatást tulajdonított.Feltehetô, hogy itt is az antimonit volt a fô összetevô, desemmiféle utalást nem találtunk az összetételre.

Még ugyanabban az évben jelentkezett negyedik, utol-só készítményével, a Russ-Tinkturral. Ennek kidolgozásáraaz késztette TÖRÖKÖT, hogy tudomást szerzett a Spanyolor-szágban dühöngô sárgalázról, valamint más járványokról.Elmélete szerint a savak és a lúgok az egészséges ember-ben egyensúlyban vannak. Az arányok megbomlása okoz-za a betegségeket. Az alkalikus anyagok túlsúlya okozza ahimlôt, a skorbutot, a rosszindulatú és visszatérô lázakat,a vérhast, a kiütéses tífuszt, a gyulladásokat, a pestist stb.Ezek gyógyítására, a helyes arányok visszaállítására alkal-

masnak hirdette új készítményét. A tinktúra alkalmazásá-nak az idejére szigorú étrendi megkötéseket írt elô.

BARADLAI „ôrültségnek” nevezte a megjelölt javallatoktarka sokaságát. A korabeli orvostudomány és elsôsorbana gyógyító gyakorlat ismeretében távolról sem volt viszontszokatlan – ha nem is volt a legkorszerûbb – az alkalma-zási terület ilyen széles körû meghatározása.

A készítmény neve utal a fô hatóanyagra: a koromra.A leírás szerint a többi alkotórész: a fehér só, a vérvörösolaj és az ezeket átható, illékony szesz.

Az ismertetett szereket családja és baráti köre számáramaga terjesztette. 1806-ban KAZINCZY így írt egyik levelé-ben: „Engem éppen à tempo ért az Ipam, s tincturájával meg-elôzte az epehideget.”

TÖRÖK azonban „az emberiség javát” kívánta szolgálni,ezért a szélesebb körû forgalmazást is megkezdte. Az egy-korú újságokban rendszeresen jelentek meg a készítmé-nyeit ismertetô hirdetések, ezek ívrétû nyomtatványok for-májában is elkészültek, ami nem volt idegen a korabeli„gyógyszergyártók” gyakorlatában.

gyártó apósagyártó apósa

2.

3.


Készítményeit elôbb pozsonyi, kassai és pesti kereske-dôk útján hozta forgalomba, de árusították ôket a vásáro-kon is. Késôbb a forgalmazás teljesen a LANDERER családkezébe került. LANDERER MIHÁLY és FERENC nemcsak nyom-dát mûködtetett Pozsonyban, Pesten és Kassán, hanemkönyvkereskedôk is voltak, sôt üzletükben gyógyszereketis lehetett kapni. Az említett „szórólapok” nyomtatását ésterjesztését is ôk végezhették. Nem vett részt viszont a for-galmazásban a LANDERER család pozsonyi gyógyszerésztagja, LANDERER JÓZSEF.

BARADLAI is azt írja, hogy „ónodi (valójában nagykázmé-ri) kastélyában valóságos gyógyszergyárat rendezett be, ahol szol-gája segítségével nagyban gyártotta a gyógyszereket”. Hogy atermelés eléggé jelentôs lehetett, azt KAZINCZY egyik levelebizonyítja, amelyben azt írja apósáról: „négy rendbeli Tinc-turája által jövedelmét tetemesen megszaporította”.

TÖRÖK tevékenysége azonban többeknek szemet szúr-hatott, mert 1805-ben Pozsony város tanácsa az „illegális”szerek újságokbeli hirdetésének, SCHRAUD FERENC országosfôorvos pedig teljes forgalmazásának betiltását javasolta.

A helytartótanács azonban mindkét javaslatot azzal utasí-totta el, hogy TÖRÖK LAJOS készítményeit a pesti egyetemorvosi kara megvizsgálta és jóváhagyta.

TÖRÖK LAJOS 1810. június 25-én hunyt el. Nekrológjá-ban KAZINCZY azt írta: „az az egynéhány rendbéli találmány,nevezetesen Antimonialis Tincturája … a tekintetét [tekinté-lyét] mostanáig is kissebbedés nélkül tartja fenn”. A gyógyszer-gyártás azonban TÖRÖK halálával sem szûnt meg. Ugyan-csak KAZINCZY leveleiben találunk utalást erre. 1815-benírta egyik ismerôsének, MAJTHÉNYI LÁSZLÓNAK, aki koráb-ban is Bécsbe visszatérve rendszeresen vitt magával TÖRÖK

LAJOSTÓL tinktúrát: „Az Ipammal nem holt el a tinctura készí-tése, az Ipam az én kezeimben is meghagyta tulajdon kezével ír-va, de azt senki egyéb nem készíti mint a napam. Méltóztasséka Méltós. Úr ez iránt kassai kereskedô Rumi Józsefnek írni. Ná-la az mindig lesz.”

KAZINCZY anyósa („napam”), TÖRÖK LAJOSNÉ ROGGEN-DORF ALOJZIA 1817. augusztus 8-án halt meg. A „gyógyszer-gyár” további mûködésérôl jóval késôbb, 1873-ban GARZÓ

GYULA gyomai református lelkész örökített meg néhány

4.

5.

Ré

gi

idô

k p

ati

ká

ja


adatot. Ô valahogy tudomást szerzett TÖRÖK LAJOS „rusz-tinkturájá”-ról, s akkor KAZINCZY FERENC ANTAL nevû fiáhozfordult felvilágosításokért. A válaszlevélbôl kiderül, hogyKAZINCZY ANTAL valamikor a családi iratok között megta-lálta TÖRÖK LAJOS említett leírását, amelyet KAZINCZY FE-RENCNEK hagyott. KAZINCZY ANTAL az 1872-i kolerajárványalkalmával eredményesen alkalmazta is a recept alapjánelkészített gyógyszert, de tudott arról is, hogy TÖRÖK LAJOS

unokaöccse, TÖRÖK NAPOLEON (1867 és 1887 között Ungmegye fôispánja) a gyártásban korábban segédkezô öreginastól megtudta a „titkot”, a készítmény összetételét éselôállítási módját. A nagybani elôállítás azonban ekkorvoltaképpen már megszûnt.

GARZÓ lelkesen propagálta a gyógyszert, akkor azonbanmár szigorúbban vették a „titkos szerek” forgalmát. Hiábaszólaltak fel a képviselôházban is a készítmény hivatalosengedélyezése ügyében, a próbálkozások eredménytele-nek maradtak. Valószínûleg a TÖRÖK család nem kívántfoglalkozni az üggyel, az egészségügyi hatóságok pedig bi-zonytalan kuruzslószernek tekinthették.

dr. Dörnyei SándorBudapest

The Drug Maker Father-in-law of Ferenc KazinczyThe author outlines the activity of Lajos Török who prepareddrugs and was prominent in the mass-production of four tinc-tures. One of the active agents, the antimony had been consid-ered an important chemical element already in the 16th–18thcenturies.

After the official banning of the “secret drugs” these productswere also withdrawn from circulation.

1. Gróf Török Lajos nagykázméri kastélya2–6. Török Lajos készítményeinek egykorú ismertetôi

6.

70 éve kapott Nobel-díjat

S ZENT-GYÖRGYI ALBERT biokémikus,Szeged díszpolgára 70 évvel ezelôtt,1937. december 10-én vette át az

orvosi Nobel-díjat „a biológiai égésfolyama-tok, különösképpen a C-vitamin és a fumár-sav katalízis szerepének terén tett felfedezé-seiért”. Mindmáig az egyetlen magyar tu-dós, aki a világ legismertebb kitüntetésétitthoni tevékenységével érdemelte ki.1931-tôl Szegeden, az egyetem orvosi ve-gyészeti intézetének professzoraként telje-sítette ki Hollandiában, Angliában ésAmerikában folytatott kutatásait.

Szeged önkormányzata programso-rozattal emlékezett meg a tudósról. A Galenus Gyûjtemény SZENT-GYÖRGYI

néhány eredeti kézírásos levelét és a hí-res szegedi fotómûvész, LIEBMANN BÉLA

által készített fényképeit ôrzi.

Szent-Györgyi Albert emlékéreSzent-Györgyi Albert emlékéreE

sem

én

yek

Szent-Györgyi Albert az 1930-as években, kísérletezés közben

Szent-Györgyi Albert Vadász Györgyszobrásszal (a szobor eltûnt)

V. ÉVFOLYAM 3. SZÁM20 Gyógyszerészettörténet �K

uri

ózu

mo

k

Aszépséges virágú, termésgubó-jában apró fekete magvakatrejtô máknövény (Papaver

somniferum L.) emberi használatraszolgáltatja a különbözô nyugtató,fájdalomcsillapító gyógyszer ható-anyagát, a kábítószer alapanyagát csak-úgy, mint a kulináris élvezetek egyikközkedvelt hazai alkotóelemét, a má-kot.

A növény minden ismert fajtájatartalmaz bizonyos mennyiségû mor-fint és egyéb alkaloidot. Európábanfôként olyan mákfajták terjedtek el,amelyek termését inkább táplálko-zási célra tudták felhasználni. Ázsiá-

ban és a Távol-Keleten viszont azokváltak közkedveltté, amelyekbôl kel-lô mennyiségû ópiumot lehetett elô-állítani.

Az ópium a máknövény tejnedve,amelyet a még éretlen mákfejek (gu-bók) bemetszésével nyernek. A fehérszínû, folyékony tejnedv a levegônmegbarnul és megszikkad, ez a nyersópium, melyet a gyógyszeripar a mor-fin gyártására használ fel.

Az ópium gyógyszerként való al-kalmazása már az ókorban sem voltismeretlen. A Közel-Keleten a közép-korban elevenen tovább élt a klasszi-kus görög orvosok tudása, gyógyszer-

használata. DIOSZKORIDÉSZ és GALENUS

munkáit ezek a kultúrák a gyógyítógyakorlat alapmûveiként ôrizték éshasználták. Kiragadott példaként hoz-hatjuk fel a X–XI. században mûködôAL-RAZI és AL-MAJUSI írásait, akik rész-letesen és pontosan beszámoltak azópium szervezetre gyakorolt hatásá-ról és az orvoslásban való alkalmazásmódjáról. Ugyanebben az idôbenAVICENNA (IBN SZINA) szintén foglal-kozott a kérdéssel. Kortársuk, AL-BI-RUNI már az ópiummal való visszaélésveszélyeire is felhívta a figyelmet,ugyanis a mekkai zarándokok közöttmegfigyelte és pontosan leírta azópiumfüggôség jellegzetes tüneteit,sôt az ópiománia terjedésének folya-matát, térhódítását is. A bódító szer-ként való használat rohamos terjedé-sét minden kétséget kizáróan az isz-lám vallás alkoholtilalma segítette elô.

Az „ópiumtörténelem”-ben Török-országnak mindig különleges szerepeés helyzete volt. Európa kapujakéntmár az ókorban is Törökországon ke-resztül látták el a Római Birodalmat aTávol-Keletrôl, illetve az ázsiai terüle-tekrôl származó ópiummal.

Az ópium európai újrafelfedezése –az ókori ismertség és népszerûség után– a XVI. századtól következett be, elsô-sorban a gyógyszerészetet is megújító,sokat vitatott és méltatott munkásságúPARACELSUS hatására. A szer közked-veltségének oka a korszakra jellemzôtüneti kezelésben keresendô, emiatthasználtak sok nyugtatót, fájdalom-csillapítót. Az egyik akkor élt orvost,SYLVIUST (JACOBUS DUBOIS), „doctoropiatus”-nak nevezték el kortársai,mivel azt mondta, hogy nem szeretneorvos lenni, ha nem lenne ópium.

Az ô követôje, tanítványa voltGEORG WOLFFGANG WEDELIUS (1645–1721), bemutatásra kerülô kötetünkszerzôje. Korának jó nevû, közmegbe-csülésnek örvendô, gazdag szakiro-dalmi tevékenységet végzô tudós or-vosa volt. Jénában sajátította el az or-voslás tudományát, majd különbözônémet városokban gyakorló orvos-

KönyvritkaságKönyvritkaságGeorg Wolff Wedelius: Opiologia, Jéna 1674.


ként mûködött. 1673-ban a jénai or-vosi karra nevezték ki tanárnak. 1679-ben a weimari udvar elsô orvosa, 1685-ben a szász választófejedelem udvariorvosa lett. 1694-ben LIPÓT császár ud-varába hívták meg, 1716-ban pedigVI. KÁROLY tanácsadójaként folytattafelívelô pályafutását. A tudományoselismertség sem maradt el: 1672-tôl aLeopoldina (Deutsche Akademie derNaturforscher) tagja lett, 1706-tól pe-dig a berlini tudós akadémiáé. 1670és 1721 között rendkívül sok könyvetírt, ezek közül nem egyet több alka-lommal is kiadtak. Ezek sorába tarto-zik az Opiologia, amelyet elôször1674-ben nyomtattak ki, majd 1682-ben, mindkétszer Jénában.

Az ópiumról írott munkában 173oldal terjedelemben a szerzô nagyjá-ból mindent tárgyal, amit szükséges-nek tartott a közlésre: az ópium ké-miai jellemzôinek bemutatását, elem-

zését, a gyógyászati célú elôállítás, el-készítés, finomítás módjait, ezt követiaz ópium gyógyászati alkalmazásá-

nak leírása, vagyis hogy mely betegsé-gekben, milyen adagolásban használ-ható, ajánlható. Külön fejezetet szen-tel a törökök ópiumhasználati szoká-sainak.

A kötet illusztrációt ugyan nem tar-talmaz, de a címlapon látható met-szet mégis figyelmet érdemel. Bizo-nyára nem véletlen, hogy éppen egytörökországi ópiumszüretet örökítettmeg a metszetet készítô mester: a tur-bános-kaftános férfi a kertjében ép-pen a mák gubóját metszi egy késselegy edényt tartva a kifolyó nedv felfo-gására. A távolban hangulatos táj,nagy kupolájú mecset és égbe szökôminaretek láthatók.

dr. Kapronczay Katalinfôkönyvtáros,

Semmelweis OrvostörténetiKönyvtár, Budapest

Book RarityGeorg Wolfgang Wedelius: Opiology, Yena, 1674.The author offers a brief survey of the his-tory of opium while dealing with its thera-peutic and narcotic uses. It is followed bythe presentation of the work entitled“Opiology” of Georg Wolfgang Wedelius(1645–1721). The subject of opium istreated in full details, on 173 pages of thebook.

Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár1023 Budapest, Török u. 12.Tel.: (1) 212-5368, (1) 212-5421Fax: (1) 212-5438Nyitva tartás: H–Cs: 9.00–19.00 óráig, K–Sz: 9.00–17.00 óráig, P: 9.00–16.30 óráig.

Fot

ó: V

ékás

Mag

doln

a


Dr. Karasszon Dénes professzor kétkötetes tudománytör-téneti mûve unikum. Az elsô kötet történeti áttekintést ada kezdetektôl a magyar állatorvosi felsôoktatás megindu-lásáig, figyelemmel az állatbetegségekre, különösen a jár-ványok történelemformáló szerepére. A második kötet azállatorvostörténet-írás szakirodalmát sorolja fel 1944-ig.(Magyar Tudománytörténeti Intézet, Piliscsaba, 2005.)

Dr. Gazda István tudománytörténész, a kötetek szerkesztôjeelôszavában többek között így ír.

„Ez a kultúrtörténet egyedülálló, s olyan meglátásokat tartalmaz,amelyekkel korábbi mûvekben nemigen találkozhattunk, holott az or-szág történetét feldolgozók számára nagyon értékes adatsorokat nyújtát. Szól a járványtörténetrôl, a járványoknak a történelemformáló sze-repérôl, a nem hivatalos, de sokszor igencsak hasznos gyógymódokról,régi szakmunkákról, fordításokról, értékes mûvekrôl és kalendáriu-mokról, az egykori mágikus ráolvasásokról, s a már hivatalosnakmondható állategészségügy megszervezésérôl, valamint állatorvosi fel-sôoktatásunk megindulásáról. Érdekes és számos helyen megdöbben-tô tényeket közreadó áttekintés ez, amely olvasmányos formában vetí-ti elénk múltunk kevéssé ismert tényeit, amelyek mind a humaniorák,mind a reáliák mûvelôi számára hasznos adalékokkal szolgálnak.

A kiadvány könyvészeti része bemutatja az 1944 elôtti idôszak leg-jelentôsebb hazai állatorvos-történészeit, az állatorvos-tudomány tör-ténetének kutatását segítô humán orvoslási munkákat, a gyógyszeré-szettörténeti feldolgozásokat, a gyógynövényekrôl szóló nagyobb dolgo-zatokat, a járványtörténeti kutatást segítô alapmûveket, szól állator-vosi felsôoktatásunk megindulásáról. Kitér az állattenyésztésrôl és ál-lattanról megjelent mûvekre is, s elénk vetít néhány dolgozatot, ame-lyet a táplálkozástudomány történészei forgatnak szívesen. Szól a val-lásos-misztikus és babonás-mágikus gyógyítás témakörébe tartozó,úgymond népi állatgyógyászati publikációkról, köztük jó néhány nép-rajzi dolgozatot is bemutatva, azután összegzésre kerültek a történetiértékû jogszabály-gyûjtemények, s nagyon érdekesek az állatorvosiszaknyelv történetérôl megjelent írások.

Tudtuk, hogy az állatorvos-tudomány, s maga az állatvilág ko-moly hatást gyakorolt mûvészekre és írókra, de hogy e témakörbenmilyen szaktudományi publikációk születtek régebben, egyebek kö-zött a numizmatika témakörében, arról eddig keveset olvashattunk,most viszont ennek összegzését is kézbe vehetjük. A könyvészeti átte-kintés utolsó nagy egysége az 1527 és 1944 közötti állatorvosi szak-irodalmunkat mutatja be, szakcsoportok szerinti bontásban, hangsú-lyozottan az állatgyógyászati szemszögbôl.”

Részletek a könyvbôl

A járványos állatbetegségek pannóniai emlékeiA honfoglalás elôtti kor történelmi jelentôségû hadi esemé-nyeit jelentôs mértékben befolyásolta a hadseregek lovainakegészségi állapota. Nagy Károly pl. 791-ben az avarok ellenvonult hadaival, Bajorországon és Ausztrián keresztül, a Du-na mentén. Éppen az uralkodó által vezetett sereg lovai kö-

zött azonban olyan súlyos járvány („equorum lues”) ütött ki– az annalesek szerint a több ezerre rúgó lóállományból aligpár száz maradt életben –, hogy vissza kellett fordulniuk.

A kalandozások korában ôseink 940-ben Felsô Itálián ésDél-Franciaországon keresztül egészen a Pireneusokig elju-tottak, a sivár, vízben szegény vidékrôl azonban lovaik pusz-tulása miatt tértek vissza.

Henrik német császár 1051 júliusában hatalmas seregettoborzott a magyarok ellen. Székesfehérvárig jutott el csapa-taival, a lovai között kitört és hallatlanul nagyarányú elhul-lással járó járványos betegség mégis arra kényszerítette, hogyvállalkozását félbehagyva visszavonuljon. A lovak megbete-gedése és elhullása miatt kellett a legrövidebb úton, a Ba-konyt kettészelô móri árok irányában visszavonuló katonái-nak hadi felszerelésük, sôt vértjeik hátrahagyásával (Vérteshegység) gyalogszerrel menekülni.

A középkor nagy háborúit – Nagy Károly, Attila, Dzsingiszkán –, hódításait rendszeresen kísérték állatjárványok. „Amaháborúk révén – írja a krónikás –, miket ez uralkodó viselt, 801,810, 820. években a marhavész a császár tágas birodalmánakkülönbözô országaiban, oly pusztítólag terjedt szét, hogy egésznyájakból gyakran egyetlen egy sem maradt életben.”* A 820-ijárvány állítólag ismét Pannóniából indult ki és egész Európánvégigszáguldva a frankok birodalmának marháit mind egy szá-lig kipusztította.

A honfoglalás korának régészetileleteibôlA lóáldozásról szólva tekintsünk most el e pogány vallási hie-delmekbôl táplálkozó és a rokon népeknél is megtalálhatóôsi szokás néprajzi és ôstörténet-kutatási jelentôségétôl, éspusztán állatorvos-történeti kérdésekre szorítkozva értékeljükazt a tényt, hogy az ôsmagyarok áldozati állatának, a fehérménnek hibátlannak és egészségesnek kellett lennie. A táltos(sámán) tehát megvizsgálta a lovat és csakis ép, egészséges ál-latot volt szabad feláldoznia.

A kiszemelt mént feláldozás elôtt meghízlalták: rossz, so-vány gebével nem haragíthatták meg a szellemeket. Az áldo-zati állatot a szertartás keretében kancatejjel lemosták, majdkarddal szügyébe döftek, szíven szúrták, vérét szaruból ké-szült aranyozott ivókürtben felfogták, s azt a legfôbb isten-ségnek (Hadurnak) felajánlották, majd ittak belôle. Utána alovat lebôrözték, bôrét illatos füvekkel, falevelekkel kitöm-ték, szívének, tüdejének és májának egy darabkáját is belehe-lyezték, majd összevarrták és Kelet felé fordítva felállították;szívét, húsát megfôzték és elfogyasztották.

A sírleletek tanúsítják, hogy a lovakat nem élve temettékel, hanem szertartás keretében elvéreztették; éppen a vallásielôírásoknak megfelelô szigorú szabályok alapján találhatóka sírokban csupán lókoponya- és végtagcsontok. A ló felbon-

A magyar állatorvoslás kultúrtörténeteA magyar állatorvoslás kultúrtörténeteK

ön

yvis

me

rte

tô

* Linzbauer Xavér Ferenc dolgozta fel gyûjteményében a bennünket isérintô krónikák orvosi anyagát.


tásához, feldarabolásához bizonyos kezdetleges anatómiaiismeretekkel is kellett rendelkezniük.

Tudjuk, hogy nemcsak lovat, hanem ökröt és birkát is ál-doztak. Természetesen nemcsak áldozati-, hanem csatamezôn,vagy betegségben elhullott állatok csontmaradványait is ismer-jük. Igen érdekesek azok a leletek, amelyek honfoglaláskorimagyar lovakon spondylosis deformans és spondylosis anky-lopoetica, valamint más csontelváltozások elôfordulását tanú-sítják. Külön említést érdemel viszont az a tény, hogy a hon-foglaláskori lovassírokban nem találunk patkót, ily módon sír-leletek igazolják, hogy ôseink a vaspatkót nem használták.

Boszorkányok és varázslókA pogányság felszámolásával, ill. a kereszténység terjesztésé-vel együtt járt az eretnekségek, köztük a boszorkányság és avarázslat elleni küzdelem megindulása.

A különféle eretnekek (bogumolok; valdensek; luciferiá-nusok stb.) tévtanainak, sôt téveszméinek ismertetése helyettmost nagyobb szerepet kell biztosítanunk a boszorkányok-nak és varázslóknak, akik a rontásba vetett ôsi hitet fenntart-va, a táltosok helyére léptek s magukról természeti csapások,betegségek, halál elôidézésének és elhárításának képességétterjesztve igyekeztek – félelembôl fakadó – megkülönbözte-tett tisztelethez és nem megvetendô anyagi elônyökhöz jutni.Nem egy közülük éppen a keresztény papok közül került ki;ôk még kellô démonológiai ismeretekkel is rendelkeztek, sígy a sátánnal szövetkezve igyekeztek hasznot húzni a nép tu-datlanságából.

Szent István törvényeiben már szigorú intézkedéseket talá-lunk a rontók és bûbájosok (malefici, maleficae, venefici,veneficae) ellen. A magyar szöveg Tóth Béla fordításában* akövetkezôképpen hangzik: „Hogy az Isten teremtése minden-némü gonoszoknak ártalmától meg legyen óva és hacsak azIstentôl nem, a ki gyarapitja, senki mástól bajt ne szenvedjen,a tanács határozatával elrendeljük a rontóktól és bübájosoktólvaló nagy félelem ellen, hogy senki rontással vagy bübájosság-gal semmiféle embert az ép eszétôl megfosztani vagy megölnine merészkedjék. Ámde ha valamely férfi, vagy nô ezek utánis ilyesmire vetemednék, adassék át a megrontással sértettnekvagy az ô rokonainak, a mint akarják, büntetés végett. Ha pe-dig sorsvetéssel jövendölôk találtatnak, akik hamuból vagyegyébbôl jósolnak, a püspökök korbácsolással javítsák ôket.”

Hasonló rendelkezések találhatók Szent László törvényei-ben, majd ezek után alkották – Seraphinus, esztergomi érsekajánlatára – Könyves Kálmán törvényeit, amelyek a rontókra(malefici) büntetést rónak.

A „kalendáriumi állatgyógyászat”korának magyarországi emlékeiA csillagjóslás (asztrológia) az állatorvoslás történetében isjelentôs helyet tölt be, mivel a transzcendentális erôkbe vetetthit ôsidôk óta fontos részét alkotta a beteg állatok gyógyítá-sának. Fôként a XIII. századtól kezdve, midôn Európában

Spanyolország és Szicília felôl az arab kultúrával együtt azókori csillagászat is eljutott, az asztrológia már minden átfo-gó, részleteiben is alaposan kidolgozott tudománnyá vált,mûvelôi pedig császároknak, pápáknak, hadvezéreknek ud-varában, ill. kíséretében a legbefolyásosabb személyek lettek.Olaszország egyetemein tanszéket állítottak fel az asztrológiatanítására; III. Pál pápa konzisztóriumot sem tartott asztroló-gusainak elôzetes megkérdezése nélkül; Wallenstein mindencsata elôtt kikérte a csillagjósok véleményét; Richelieu bíbo-ros minden lépésében udvari asztrológusának, Morin-nekhoroszkóp-számításaira támaszkodott. Rudolf császárnakKepler készített horoszkópokat; Nagy Lajos királyunk udvará-ban Menyhért és Borgiurus Alemannus (Germanicus) asztro-lógusok nevét ismerjük. Korvin Mátyás királyunk, aki törté-netírói Bonfini és Galeotti szerint az „alaposabb tudományo-kon kívül a mediko-asztrológiai, genetliakus, fiziognómikus,mágikus, nektromantikus apróságokban is igen nagy kedvétlelte… semmit sem kezdett a csillagok állásának megkérdezé-se nélkül.” Vitéz János esztergomi érsek is minden jelentô-sebb elhatározása elôtt – így pl. egyetemének alapítása elôttis – a csillagoktól kért tanácsot.**

A hagyományos magyar népi állatgyógyászat emlékeiA magyar népi állatgyógyászat eredetét kutatva megállapít-hatjuk, hogy annak gyökerei rendkívül szerteágazók és a sá-mánhittôl kezdve a klasszikus ókor, a vallásos misztika, a fe-hér és fekete mágia, az asztrológia, az alkémia, a babona, azempíria és a ráció talajából egyaránt táplálkoznak. A népi ál-latgyógyászat rendkívül heterogén építô elemeinek közösjellemvonása, hogy „hagyományosak”, éspedig többnyirecsupán szájhagyomány, népszokás, népmese, népköltészetirigmus, nyelvi emlék, vagy bizonytalan korú kéziratos re-ceptgyûjtemény „orvosló könyv” ôrzi emléküket. Felkutatá-sukra, feldolgozásukra, egymagában sem állatorvos-törté-nész, sem néprajzkutató nem vállalkozhat: még kettejükegyüttes munkáját is megnehezíti az a sajátos körülmény,hogy országunk más és más vidékein az állatok betegségeités azok gyógyítására alkalmazott eljárásokat más és más el-nevezéssel illetik. Ezeknek az elnevezéseknek megfejtése, ér-telmezése hajdani és mai nyelvészeink számára is nehezenmegoldható problémát jelent. Tovább nehezíti a helyzetet,hogy a „népi” állatgyógyászok – részint gyakorlatias anyagimeggondolásból, részint maguk köré a titokzatosság bûvkö-rét vonva „eljárásaikat, receptjeiket nem mindig hozzák azérdeklôdô (gyûjtô) tudomására, így azok sokszor örökre ti-tokban maradnak.

A hagyományos népi állatgyógyászat empirikus eljárásaigyakran keverednek mind a babonával, mind az állatorvos-tudomány racionális elemeivel, s az empirikus népi állatgyó-gyászattól nem is várhatjuk, hogy ezeket elválassza egymás-tól. Az olvasó azonban e könyv korábbi fejezeteibôl merítettismeretei alapján ezt megteheti, egyben a „hagyományos né-pi” gyógyeljárás eredetét is felfedezheti.

** Szathmáry László: Asztrológia, alkémia és misztika Mátyás király udva-rában. In: Mátyás király emlékkönyv. 2. köt. Bp., 1940. Franklin. 413–452.

* Vö.: Tóth Béla: A magyar anekdotakincs. I–VI. köt. Bp., 1899–1904.Singer és Wolfner.

24 Gyógyszerészettörténet �

A keresztény középkorba illeszkedô, s annak szerves ré-szét alkotó Árpád-korban a természettudományok tanul-mányozása és mûvelése még kizárólag a kolostorokbanfolyt: elsôsorban a szerzetesrendek könyvtárai ôrizték azorvosi, állatorvosi és gyógyszerészeti ismereteket maguk-ban foglaló mûveket. Ôrizték, éspedig nemcsak a rablókellen – akik gyakran dúlták fel a kolostorokat és pusztítot-ták el az értékes kéziratokat –, hanem arra is gondosanügyeltek, nehogy azok avatatlan kezekbe kerülve eretnektanok terjedésének elindítói legyenek.

Etekintetben különösen veszedelmesnek minôsültekaz állatokról szóló, állatokkal foglalkozó ókori mû-vek, mivel azok a gyûlölt Serapis, Isis, Mithras és más

állatvédô istenek kultuszának feléledésével fenyegettek.Árpád-kori könyvtáraink sorát a XI. században a pécsvára-di, a pannonhalmi és a bakonybéli monostori könyvtáraknyitják meg. Jelentôs magánkönyvtára volt SZENT GELLÉRT

csanádi püspöknek. A XII. században a„könyves” melléknévvel felruházott Kál-mán király, a XIII. században a veszprémikáptalan tûnik ki értékes könyvgyûjtemé-nyével. Ezek után sorra létesültek udvari ésegyházi könyvtárak, sôt az 1367-ben alapí-tott pécsi egyetem is tekintélyes könyvtárralrendelkezett.

Nagyszerû fejlôdés következett be ZSIG-MOND uralkodása alatt a XIV. század végénés a következô század elején, különösen ak-kor, amikor elsô reneszánsz uralkodónkÓbudán egyetemet is alapított (1389), sezen keresztül is a kor legjelesebb itáliai hu-manistáival szoros kapcsolatot épített ki.ZSIGMOND félszáz éves uralkodása a hazai humanizmus ésa hazai tudományos könyvtárak fejlôdésének fényes kor-szaka. Ugyanilyen fényes azonban a ló- és a vadászkutya-kultusz szempontjából is. A királyi, fôpapi és fôúri udva-rok értékes ló-, vadászkutya- és vadászsólyom állományá-hoz az akkori Itáliában virágkorát élô „lovászmesterkor”kiváló idomárjai érkeztek hazánkba, idomították az ittenivadász- és harci méneket, vizslákat, kopókat, agarakat,sólymokat s hozták magukkal JORDANUS RUFUS, JACOPO

DORIA, LAUENTIUS ALBRANT, majd a „nápolyi lovas-iskola-mesterek” tudományát. Hatásuk különösen akkor váltérezhetôvé, amikor HUNYADI (CORVIN) MÁTYÁS király1458-ban Szegeden felállította a rövid idô alatt világhírû-vé lett magyar könnyûlovasság, a huszárság intézményét.

A természettudományos mûveket is tartalmazó hazaihumanista könyvgyûjtemények sorából kimagaslik zred-nai VITÉZ JÁNOS váradi püspök – utóbb esztergomi érsek –hírneves könyvtára, mely tulajdonosának bebörtönzése,majd halála (1472) után nagyrészt Salzburgba került, ma-radéka pedig beolvadt a Corvina könyvtárba.

A Corvina-gyûjteményt megalapító és a korabeli euró-pai könyvtárak állományát túlszárnyaló HUNYADI MÁTYÁS

(1458–1490) mesés összegeket fordított könyvtára gyara-pítására. Megvásárolta az akkori könyvpiacokon megsze-rezhetô régi latin és görög kéziratokat, köztük a firenzei ésmás itáliai könyvpiacokon beszerezhetô XV. századi kéz-iratokat és ôsnyomtatványokat, a még budai könyvmásolómûhelyben itáliai kéziratokról készíttetett másolatokat stb.OLÁH MIKLÓS esztergomi érsek 1540-ben írt beszámolója*szerint „…annyi volt itt a régi újkori latin könyv, mint sehol avilágon”. Kétségtelen tény, hogy a Corvina-gyûjtemény ér-tékes, ritka kéziratait az egész akkori mûvelt világ ismerte.Egyesekrôl a Mediciek és a Sforzák is másolatokat készít-tettek saját könyvtáruk számára, a velencei Aldus Martinusés utódai pedig a klasszikusok (aldinák) kiadásához innenkérték kölcsön a kéziratokat.

A humanizmus eszményképét, az „uomo universalé”-tmegvalósítani igyekvô Bibliotheca Corvinana tökéleteshumanista könyvtár volt, amelyben a klasszikus ókortólkezdôdôen csaknem valamennyi irodalmi, nyelvtani, szó-noklattani, bölcseleti, hittudományi, jogi, földrajzi, szám-tani, természettani, hadtudományi, orvosi és egyéb írásmûmegtalálható volt. Ugyancsak a humanizmus jegyében aCorvina nem „királyi” vagyis nem magán-, hanem nyilvá-

nos könyvtár volt. Természettudományi-or-vosi gyûjteménye is gazdag volt, s bár az ál-lomány nagy része – mint ismeretes –utóbb szétszóródött s mi több, lajstrom semmaradt fenn róla, mégis tudjuk, hogyTHEOPHRASTOS: ’Historia naturalis’, ARISTOTE-LES: ’Historia animalium’, BEDA VENERABILIS:’De natura rerum’ c. mûve, az orvos- és állat-orvostudomány ismérveit egyaránt magá-ban foglaló ’Encyclopaedia medica’, CELSUS:’De medicina’, BENEDICTUS CRISPUS: ’Medici-nalis liber’, GALENOS: ’De compositione pharma-corum’, ORIBASIOS: ’Compendium trium libro-rum’, s arab szerzôk orvosi mûvei mind-mind megtalálhatók voltak a Corvinában,

mellettük pedig egész sora az asztronómiai és az asztroló-giai mûveknek.

MÁTYÁS KIRÁLYRÓL ugyanis tudnunk kell, hogy nagy ked-velôje volt a titkos tudományoknak s a fentebb említetttermészettudományos-orvosi mûvekre kivált perzsa má-gusok, hindu varázslók, arab asztrológusok és a titokzatosKelet más csodatévôinek írásmûveire sok pénzt költött.nem csoda, hogy udvara a tudósok mellett a „diabolikustudományok” képviselôinek is kedvelt tartózkodási helyelett, s a humanizmus hazai fellegvára a titkos tudomá-nyoknak is központjává fejlôdött.

prof. dr. Karasszon Dénes

(Részlet Karasszon Dénes: A magyar állatorvoslás kultúrtörté-nete c. könyvbôl, Magyar Tudománytörténeti Intézet Piliscsaba,2005)

KönyvtárainkKönyvtáraink

* Olahus, Nicolaus: Hungaria. Athila. Bp., 1938. Akadémia, VIII,108 p.; Balogh Margit: Oláh Miklós Hungariája mint mûvelôdéstörténe-ti kútfô. Bp., 1903. Hornyászky. 135. p. (Mûvelôdéstörténeti érteke-zések 8.)

Kö

nyv

ism

ert

etô V. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

25Gyógyszerészettörténet �

Ro

ko

nsz

ak

má

kró

l

Egy könyvárverésen jutottam hozzá dr. Monus Ferenc„A régi magyarországi posták történetébôl” címû 1931-esdebreceni kiadású könyvecskéjéhez. A szerzô célja, hogy a debreceni levéltárban sok vihart látott keserves századoknagy nehezen megôrzött, lúdtollal írott fakó, öreg írásokatrejtô papírokból elénk tárjon egy-egy érdekes történeteta magyar posta kialakulásának és fejlôdésének életébôl.

Amiért ezzel a könyvecskével elôhozakodtam, termé-szetesen azon ok, hogy a posta és a debreceni váro-si patika kapcsolatáról is van benne egy rövid írás.

A történet, mely a XVIII. században esett meg, a korszakhazai postaszervezet állapotáról – mely a csomag- éspénzszállítás módját sokáig nélkülözte – és a közlekedésiút viszonyairól nyújt képet.

Debrecen városa az elsô polgári alapítású patikát az1680–90-es években nyitotta meg, ezt a városi patikusok(provizorok) és a felügyeletét ellátó városi orvosok mellettegy helyi sajátságos intézmény, a patikafelügyelôk (Inspec-tores Apothecae) ellenôrizték. (A várostól KAZAY SÁMUEL

1771-ben vásárolta meg az Arany Angyal Patikát.) A városfôbírája és postamestere ez idôben DIÓSZEGI SÁMUEL volt.

A XVIII. században Debrecent gyakran meglátogatta a„pestises nyavalya”, mely sok ember életét követelte.

Hogy milyen hihetetlen nehézségekbe ütközött pl. az1739-i pestis idején a gyilkos járványban szenvedô betegekrészére a szükséges gyógyszereknek Bécsbôl Debrecenbeszállítása, azt beszédesen igazolják az 1739. június 4-tôl1740. szeptember 7-ig terjedô idôkbôl származó levelek,melyeket a debreceni levéltár ôriz. A város percegô penná-

jú, varkocsba font hajú nótáriusának 1739. június 4-én keltlevele szerint kérik VIELAND nevezetû pozsonyi urat, hogy avárosi patika szükségletére HOCHSTEINER úr által Bécsbôl el-juttatott materiálékat, melyek egy ládában és egy hordóbanvannak, küldje tovább Vácig, MILAKOVITS és PAPRIKA nevûrác kereskedôkhöz, vagy az egri püspök úrhoz.

A nótárius 1739. augusztus 1-jén kelt levelébôl kiderül,hogy végre Pozsonyból Vácra kerültek a csomagok. Ezértmost a rác kereskedôket kellett megkérni, hogy juttassák elazokat Tokajig vagy Csegéig. A kereskedôk végül Szolno-kig szállították el 1739 ôszén. Onnan BORBÉLY MIHÁLY úrbashalmi vendégfogadójába kerültek a csomagok. A várossürgeti BORBÉLY MIHÁLY urat, hogy küldje tovább Hortobá-gyig, mert vannak azon materiálék között olyanok, ame-lyek soká nem állanak el romlás nélkül.

Viszont a patrullírozó (ôrjáratozó) katonák nem enged-ték az áru továbbszállítását. Ezért a tiszántúli kerület akko-ri egészségügyi fôbiztosához, KÁROLYI SÁNDOR generális-hoz kellett segítségért és engedélyért fordulni. Ennek ered-ményeképpen 1740. szeptember 7-én meg is érkeztekDebrecenbe a Bécsbôl rendelt materiálék.

A történethez hozzátartozik, hogy 1740 áprilisában apestisjárvány szerencsésen véget ért.

Szabó Attila, gyógyszerészBethlen Utcai Patika, Debrecen

Adventurous Transport of Goods The author describes the extremely great difficulties of transport-ing drugs, from Vienna to Debrecen, for the patients who suf-fered from plague, during the deadly epidemic in 1739.

„Szeressétek, a mi szép, szenvedélyes, de dicsô múltunkat, amely nem tûnhet el nyomtalanul a postakürt elhangzott hangjaival az idôk tengerébe, mert erôt nyújtanak az elkövetkezendô szebb magyar jövôbe.”

Kalandos áruszállításKalandos áruszállítás

Egy osztrák vesztegzártelep 1831-ben.Hosszú fogókkal nyújtják, ill. veszik át az elzártaktól a leveleket (Ciba Zeitschrift).(Galenus Gyûjtemény)

A járványok elleni küzdelemegyik sikeres intézkedése volta messzirôl jött utasok köte-lezô és megszabott ideig tartómegfigyelése. Ez a vesztegzár40 napig tartott: ebbôl szár-mazott a „quarantana” (olaszszó) gyûjtônévbôl a karantén– a vesztegzár megjelölésére.

Fertôtlenítônek alkalmaz-tak: borókát, borostyánkövet,ciprust, ecetet, fahéjat, mir-hát, szegfûszeget, terpentint,tömjént.

Fertôtlenítésnél a pénztecettel mosták meg.

2007. SZEPTEMBER

V. ÉVFOLYAM 3. SZÁM26 Gyógyszerészettörténet �R

ok

on

sza

km

ák

ról

Az európai gasztronómia gyökerei az ókorig nyúlnak visz-sza, a Kelet nagy birodalmainak étkezési kultúrájáig. Azemberiség történelmének elsô civilizációi Ázsiában a Tig-ris és az Eufrátesz, valamint az Indus és a Sárga-folyó(Huang-ho), Afrikában pedig a Nílus mentén alakultak ki.

Mezopotámia Kr. e. 3500 évvel Mezopotámiában, a Tigris és Eufráteszfolyók által határolt terület déli részén jött létre földünkírott történelmének legelsô – önálló városállamokbólálló – civilizációja, melynek létrehozója a sumer nép volt.A megtalált korabeli leletek arról árulkodnak, hogy ak-koriban már termesztettek árpát és tönkebúzát (keménypelyvájú, kétszemû búza). Sokan nem is gondolnák,hogy az ezekbôl készített sör volt az egyik legôsibb ita-lunk. A sumerok nevéhez fûzôdnek ugyanis az elsô sör-fôzdék, ahol a hántolt gabonákból sütött cipókat felda-rabolták, erjesztették, majd különbözô fûszerekkel (fa-héj, méz stb.) ízesítették.

Mezopotámia területe az elkövetkezendô évszázadoksorán különbözô népek, dinasztiák, birodalmak uralmaalá került, s így kultúrája (étkezése) is ezek hatásainak ki-téve formálódott.

Babilónia birodalmának ékírásos emlékei – a gabonafé-lék és a sör mellett – már megemlítik a különbözô hala-kat, húsféléket, valamint a datolyát is.

A ninivei dombormûvek arról tanúskodnak, hogy a hó-dító asszír nép körében gyakoriak voltak a lakomák, me-lyek során nagy mennyiségû hús és bor fogyott. Minderrefejlett állattenyésztésük és szôlôtermesztésük teremtettemeg a lehetôséget.

A perzsák is híresek voltak pompás fogásaikról, ételso-raikról. Szakértô mezôgazdaságuk révén sokféle gyümölccselgazdagították a kínálatot. Valószínûleg tôlük származnak azétkezésre vonatkozó elsô illemszabályok is.

EgyiptomEgyiptom földjén – melyet a Nílus folyó iszapja tett termé-kennyé – alakult ki Kr. e. 3000 évvel az ókor legegysége-sebb civilizációja. A feltárt sírok alapján elmondható,hogy az ókori egyiptomiak termesztettek kölest, árpát, bú-zát, melyekbôl lepényt, valamint kovásszal kelesztett ke-nyeret sütöttek. A szegényebbek ehhez általában datolyát,hagymát és halat ettek. Táplálékul felhasználták a vadontermô lótusz magját is, melybôl lisztet készítettek, vala-mint a papirusznád alsó részét, melyet fôzve fogyasztot-tak. Ismert, hogy a Kheopsz-fáraó piramisán dolgozó rab-szolgákat bôségesen ellátták hagymával, fokhagymával,petrezselyemmel, hogy szervezetük ellenálló legyen a be-tegségekkel szemben, és jól bírják a megterhelô munkát.A gazdagabbak étrendje ennél színesebb volt: a lótuszgyö-kér, a lótuszmag, a papiruszhajtás, az olaj, a tej, a lekvár, amazsola mellett helyet kaptak benne a különbözô húsfé-lék (gyöngytyúk, galamb, kacsa, liba, fogoly, fürj stb.) is.A bor- és sörfogyasztás az ókori Egyiptomban szintén nép-szerû volt.

IndiaAz Indus folyó mentén –Kr. e. 3000 évvel – éltdravida ôslakosok (ha-rappai kultúra) valószí-nûleg fôleg gabonafélé-ket (rizst, árpát, búzát)és lencsét fogyasztottak,idônként marha-, sertés-,bárány-, kecske-, vala-mint csirkehúst. A táplál-kozás húsmentessé válá-

Birodalmi ízek – táplBirodalmi ízek – tápl


sa csak jóval késôbb – a dzsainizmus és a buddhizmus val-lási tanainak hatására –, Kr. e. 300 körül kezdett elterjed-ni. Érdemes megemlíteni, hogy a nádcukor – melyet a ró-maiak édes indiai sóként emlegettek –, a bors, a szerecsen-dió, a fahéj, a szegfûszeg mind olyan ízesítôk, melyek In-diából kerültek Európába.

KínaKína déli részén a rizst már az ókorban is termesztették.Északon, ahol a szárazabb és hidegebb idôjárás nem ked-vezett a rizstermesztésnek, a cirok, a köles, majd a búzavolt a fô táplálék. Ha tehették, az emberek zöldségfélékkel

(pl. uborkával, szójababbal) gazdagították a rizst. A gyü-mölcsök közül a narancs, a citrom, az ôszi- és a sárgaba-rack voltak honosak Kínában, a fûszerek közül pedig agyömbér és az ánizs. Egy adag szezámmag még a legínsé-gesebb idôkben is járt a várandós asszonyoknak és a gyer-mekes anyáknak. Különleges alkalmakkor húst is fogyasz-tottak (disznót, csirkét, bárányt és marhát). A tea vadontermett, így rövidesen szinte minden kínai teaivóvá vált.Mivel sokszor nehéz volt a fôzéshez tüzelôt találniuk, azemberek megtanulták az ételeiket olyan kis darabokrafelaprítani, hogy gyorsan, kis tûz felett is átfôjenek. Érde-kesség, hogy a ma oly népszerû fagylalt már az ôsi Kíná-ban is kedvelt csemege volt.

A Kelet kincsei (fûszerek, bor, gabona) a hajózás közve-títésével eljutottak az európai kultúra bölcsôjének számí-tó Görögországba, majd az ezt bekebelezô Római Biroda-lomba, s ezeknek a civilizációknak gasztronómiáját gazda-gították tovább.

GörögországHomérosz eposzaiból tudjuk, hogy az ókorban élt görö-gök nagy jelentôséget tulajdonítottak az étkezésnek. A sza-kácsmesterséget mûvészetként tartották számon, és tisz-telték szakavatott mûvelôit, akiknek munkájába olykorvallási jellegû feladatok is beletartoztak. A kezdetben egy-szerû görög étkezési kultúrát azonban fokozatosan meg-változtatták a Keletrôl beáramló új szokások, a gazdagokkörében elterjedtté váltak a bôséges, pazar ételsorokbólálló lakomák. A kölcsönös vendégbarátság, vendégjog is-mert volt számukra: fontosnak tartották, hogy ha idegenkerült közéjük, élelmet és fedelet biztosítsanak számára.

A görögök sokféle salátát, zöldségfélét ettek. Különösenszerették a zöld- és szárazbabot, a lencsét, a káposztát,

lálkozás az ókorbanlálkozás az ókorban

V. ÉVFOLYAM 3. SZÁM28 Gyógyszerészettörténet �R

ok

on

sza

km

ák

ról

a spárgát, az endíviát, a sárgarépát, a vöröshagymát és a fok-hagymát, de termesztettek tököt, uborkát és többféle gom-bát is. A sertéshús nem volt mindennapi eledelük, csak rit-kán, ünnepi alkalmakkor fogyasztották, mivel isteneiknekszánt áldozati állatnak tekintették. Többnyire inkább halak(legkedveltebb volt az angolna) és egyéb tengeri állatok (rá-kok, kagylók stb.), valamint juh-, kecske- és baromfihús ke-rült az asztalukra. Fûszerválasztékuk bôséges volt, a kö-mény, az ánizs, a kapor, a majoránna mellett a koriander,az ecet, a méz, a bors, a szezám és a hazánkban kevésbé is-mert ruta (melynek leforrázott magjából lestyánnal és men-tával kiváló pác készíthetô húsokhoz, keserû levele pedig a tojás- és halételeket teszi pikánssá) is megtalálható volt agörög konyhákban. Édesítésre – a messze földön híres atti-kai mézen kívül – az édes gyümölcsöket alkalmazták. A nád-cukrot csak nagyon ritkán használták a szakácsok, mivel az(akárcsak a citrom) drága gyógyszernek számított akkori-ban. A görögök jellegzetes gyümölcsüket, a fügét sokfélemódon használták fel: frissen, aszalva, borba áztatva, sütve,tésztákba és kenyérbe gyúrva. Ismerték az almát, a birsal-mát, mely utóbbit hamuban sülve ették. Legszívesebben fo-gyasztott zsiradékuk az olívaolaj volt, salátáikat pedig a maigörög konyhához hasonlóan olívabogyóval is ízesítették.Több mint hetvenféle kenyerük volt, és a pékáruk közülnagy népszerûségnek örvendett a kovász nélküli pogácsa.

A görögök reggelire többnyire csak kenyeret és bort,ebédre gyümölcsöt és sajtot, édes tésztafélét, valamintbort fogyasztottak. A vacsora volt a legtöbb fogásból álló,legbôségesebb étkezésük.

Fontos megemlíteni, hogy az egészséget megtartó helyesétrendre, a diétára már Hippokratész is felhívta a figyelmetírásaiban.

A Római BirodalomA rómaiak étkezési kultúráját nagy különbségek jellemez-ték, mivel a gazdagok pazarló lakomái mellett a lakosságtöbbsége egyszerû étkeket fogyasztott. A szegényebbektáplálékai általában a sós vízben fôtt árpa-, búza-, vala-mint köleskásák voltak, ami mellé különbözô növények-bôl (bab, borsó, lencse stb.) mártásokat készítettek. Salá-ták, olajbogyó, gyümölcsök, bor, valamint apróbb halak,idônként húsok egészítették ki étrendjüket.

A rómaiak a nap során háromszor étkeztek. A reggeli ét-kezés általában gyümölcs, borba mártogatott kenyér, sajt ésméz volt, melyet 6–7 óra között fogyasztottak el. A második– már több fogásból álló – étkezésre 11–12 óra körül kerültsor. Ilyenkor a fôzelékfélék, a gyümölcsök mellett halak, hi-deg és meleg húsételek, valamint must, mézes bor ésméhser kerültek az asztalra. A nap fôétkezése (a cena) dél-után 3 óra körül kezdôdött. A módosabbak ilyenkor elô-ször étvágyserkentô elôételeket (tojás, saláták, osztriga, olaj-bogyó, apró sós halak) fogyasztottak, majd a több fogásbólálló tényleges cena után desszerttel (sajt, befôzött és frissgyümölcs, többnyire alma) zárták lakomájukat. A rómaiakkedvelték, ezért fogásaik között gyakran váltogatták a követ-kezô húsokat: disznó, juh, szamár, nyúl, fácán, fogoly,pulyka, kacsa, liba, gólya, apró énekesmadarak, meztelencsiga, angolna, lepényhal, muréna, tintahal, osztriga. Ma

már igencsak megdöbbenünk azon a – jelen kor ízlésétôlelütô – szokáson, hogy a római lakomáknál a sült pávát tol-lastól tálalták, olyan formán, mintha éppen repülni készül-ne. Zöldségfélékbôl is nagy volt a kínálat: termeltek vörös ésfehér céklát, több mint tizenkétféle salátát, articsókát, spár-gát, tököt, uborkát, karalábét. Elôszeretettel fogyasztották ahüvelyeseket – lencsét, babot, borsót – is. A pörkölt csicse-riborsó kedvelt csemege volt a cirkuszi játékoknál. A lencsétpedig olyan nagy becsben tartották, hogy a halottakat utol-só útjukra is sóval és lencsével küldték. Gyümölcsökbôlszintén gazdag volt a választék: alma, körte, szilva, cseresz-nye, szôlô, ôszibarack, datolya, mandula, dinnye (a maináljóval kisebb méretben) mind megtalálható volt a rómaiakasztalán. A körtét – melyet jobban szerettek az almánál –többféleképpen felhasználták: körtebort, körteborecetet,mézben fôtt körtét készítettek belôle. A boron kívül a kecs-ketej volt kedvelt italuk.

Forrás: Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége

A cikkhez tartozó irodalomjegyzék a szerkesztôségben megta-lálható.

Az illusztrációk „Az ember és a természet a gyógyszerészetben” c. albumbólvalók. (Galenus Kiadó, Budapest, 2007.)

ANNO...2007. SZEPTEMBER 29Gyógyszerészettörténet �

200 éve• 1807-ben született WÜRTZLER VILMOS (†1884) gyógysze-rész, a Pest-budai Gyógyszerész Testület elnöke. A pozso-nyi Fekete Sas Gyógyszertárban volt gyakornok. A bécsi tu-dományegyetemen 1830-ban szerzett gyógyszerészi okle-velet. A soproni Fehér Angyal Gyógyszertárban mûködve amegyei fôorvos megbízásából a terület savanyúvíz-kútjait,fürdôit és a Fertô tó vizét is vizsgálta. A bécsi Római Csá-szár patikában is dolgozott. A pesti SzentháromságGyógyszertár tulajdonosa lett 1838-tól. A városvezetés ismegbecsülte. Így 1847-ben rábízták a várost illetô egész-ségügyi és kémiai vizsgálatokat. A Pest-budai GyógyszerészTestület elnökeként kérvényt intézett KLAUZÁL GÁBOR mi-niszterhez a gyógyszerészeti ügyek rendezésére. A szabad-ságharc sodrában sajnos nem valósulhattak meg a javasla-tok. Súlyos betegsége miatt 1853-ban eladta a gyógyszertá-rát és a Hont megyei terbegeczi birtokára vonult vissza.

175 éve• 1832-ben született EGRESSY REZSÔ, eredetileg SPRINGSFELD

(†1884) gyógyszerész, egyetemi tanársegéd, a Pest-budaiGyógyszerész Testület elnöke. A hôgyészi SzentháromságGyógyszertárban volt gyakornok. A pesti tudományegyete-men 1856-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. Az egyetemikémiai tanszék tanársegédje volt 1858–1861 között. A pes-ti Szent István Gyógyszertárat kezelte 1861-tôl, melynek1878-tól a haláláig a tulajdonosa volt. A Pest-budai Gyógy-szerész Testület elnöke volt az 1860-as években. A Gyógy-szerészsegédek Betegápoló Egyesületének és a GyakornokiTankönyvbizottságnak is ellátta az elnöki tisztségét. A buda-pesti Farkasréti temetôben van a csontkriptája.

• 1857. XII. 3-án született BUZÁTH FERENC (†1916) gyógy-szerész, országgyûlési képviselô. Apja, BUZÁTH KAJETÁN

beregszászi Fekete Sas Gyógyszertárában volt gyakornok.A budapesti tudományegyetemen 1877-ben szerzett gyógy-szerészi oklevelet. Átvette apja gyógyszertára vezetését 1879-ben. Tagja volt Beregszász képviselôtestületének. A Vasmegyei rumi kerület országgyûlési képviselôje lett 1896-ban. A vagyontalan betegek ingyenes gyógyszerellátásáról(1898) és a gyógyszerészet szabaddá tétele ellen (1901)szólalt fel a parlamentben.

• 1857-ben született DR. RÁCZ GYÖRGY (†1922) gyógysze-rész, a Borsod-Miskolci Orvos Gyógyszerész Egyesület ve-zetôségi tagja. A budapesti tudományegyetemen 1878-ban gyógyszerészi, majd 1879-ben gyógyszerészdoktorioklevelet szerzett. Pályáját a fôvárosban kezdte. Miskolcraköltözött 1882-ben, ahol megvásárolta apósa, DR. CSÁTI

SZABÓ ISTVÁN Magyar Korona Gyógyszertárát. A Borsod-Miskolci Orvos-Gyógyszerész Egyesület vezetôségi és a vá-rosi törvényhatóság tagjaként jelentôs közéleti munkátvégzett. A köz érdekében kifejtett tevékenységéért 1918-ban udvari tanácsossá nevezték ki. Emlékére utcát is ne-

veztek el Miskolcon. Sírja a miskolci Deszka temetôbenvan.

100 éve• 1907. IX. 24-én halt meg KOCHMEISTER FRIGYES (*1816)gyógyszerész, gyógyáru-nagykereskedô, országgyûlési kép-viselô. Apja, KOCHMEISTER EDE soproni Magyar KirályGyógyszertárában volt gyakornok. A bécsi egyetemen 1833-ban gyógyszerészi oklevelet szerzett. Még közgazdaságtantis tanult. Majd Bécsben pénzügyi és kereskedelmi gyakor-latot folytatott. Pesten 1842-ben gyógyáru-nagykereskedéstlétesített, mely hosszabb ideig az egyik meghatározója voltaz ország gyógyszerellátásának. Késôbb Óbudán gyógy-szerkészítô laboratóriumot is létesített, valamint megszer-vezte a gyarmatáru-kereskedelmet. A Budapesti Kereskedel-mi és Iparkamara elnöke volt (1859–1892). Nevéhez fûzô-dött a pesti áru és értéktôzsde 1864. évi megnyitása. Or-szággyûlési képviselôként is jelentôs munkát végzett. Sírjaa budapesti Újköztemetôben van.

• 1907. X. 6-án halt meg SOMOGYI REZSÔ (*1828) gyógy-szerész, a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület járási el-nöke. A bécsi egyetemen 1852-ben szerzett gyógyszeré-szi oklevelet. Hazatérve apja kisvárdai Arany OroszlánGyógyszertárában dolgozott, melynek késôbb haláláigvolt a tulajdonosa. Ezt mintagyógyszertárrá fejlesztette.A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület szatmári kerüle-tének 3. járási elnöke volt. Kisvárdán megalapította 1875-ben az általános iskolát. Hosszabb ideig gyûjtötte a tele-pülés és a megye régészeti leleteit, melyek közül a bronz-koriak a legértékesebbek. Komoly áldozatot vállalt a helyivár állagmegóvási munkálataiban. Síremléke a városi te-metôben van.

50 éve• 1982. I. 17-én halt meg GESZTI KÁROLY (*1912) gyógy-szerész, a Magyar Gyógyszerészeti Társaság BudapestiSzervezetének elnöke. A Pázmány Péter Tudományegyete-men 1936-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. PályájátIMRE bátyja törökszentmiklósi Fehér Angyal gyógyszertárá-ban kezdte. A budapesti Sas Gyógyszertárat, 1950-tôl,majd a Nagyvárad téri gyógyszertárat haláláig vezette. A Magyar Gyógyszerészeti Társaság Budapesti Szervezeté-nek elnöke volt 1972-tôl. Nevéhez fûzôdött a fôvárosigyógyszerésznapok rendezése. Sokat foglalkoztatták a gya-korlati gyógyszerészet kérdései, így az aszeptikus gyógy-szerkészítés és a patikában visszaváltott üvegek, tégelyekfertôtlenítése. Tagja volt az 1987-ben megjelent „Gyógy-szerészi Kézikönyv” (Manuális) szerkesztôbizottságának.Sógora volt DR. ANDRISKA JÓZSEF (1918–1985) gyógysze-rész, gyógyszertárvezetô. Sírja a budapesti Farkasréti teme-tôben van.

Szmodits Lászlógyógyszerészettörténész

Neves magyar gyógyszerész-évfordulók 2007-benNeves magyar gyógyszerész-évfordulók 2007-ben

An

niv

ers

ari

um


V. Gyógyszerésztörténeti NyáriEgyetem, Pécs, 2007. július 5–8.Baráti találkozó és tudományos fórum, amelynek jellem-zôje most is az ügyszeretet és az érdekviszonyoktól men-tes érdeklôdés.

A gyógyszerészeti tudomány és az egyetem összetarto-zását taglalták az elôadások:

BOTZ LAJOS PHD: Szakmatörténeti ismeretek néhány tanul-sága.

PROF. DR. SZABÓ LÁSZLÓ GY.: Botanika és gyógynövények:Nendtvich Tamás, Horváth Olivér Adolf és Baranyai Aurélmunkássága.

PROF. DR. MOLNÁR PÉTER: Zechmeister László és CholnokyLászló, a pécsi karotinoidkutatás úttörôi.

PROF. DR. WOLF-DIETER MÜLLER-JAHNCKE: Apotheker undUniversität.

DR. BENKE JÓZSEF: Régi egyetemek, valamint a pécsi studi-um generale és universitas.

KAPRONCZAY KÁROLY PHD: Újkori egyetemek Magyarorszá-gon.

DR. GRABARITS ISTVÁN: A gyógyszerészképzés Magyarorszá-gon.

Peripatetikus foglalkozások szolgáltak további tudás-anyaggal: Klimo Könyvtár, Gránátalma és Szerecsen mú-zeumpatikák, Orvostörténeti Múzeum; botanizálás a Tu-bes hegyen.

A mûvelôdés- és mûvészettörténeti tájékozottságot bô-vítették: Csontváry Múzeum, Cella Septicora sírkamra,Dóm, orfûi Malom Múzeum.

További többletet adtak a közérzet- és hangulatjavítótársasági programok: Gyógyszerészek mûvészi pályákon (mû-soros est), Gyógyszerészek és a zene (mûsoros est, bemutatóés táncház).

A résztvevôk a Német Gyógyszerészettörténeti Társaságkiadványait kapták ajándékba MÜLLER-JANCKE professzor-tól. Kézhez vehették dr. Benke József: A Pécsi Orvostudomá-nyi Egyetem címû monográfiáját és a Farmakognóziai Hírekcímû periodika (kiadó: Pécsi Tudományegyetem ÁOK-

OEC, Gyógyszerésztudományi Szak, Farmakognóziai Inté-zet) 2007. júliusi különszámát, amely teljes terjedelmé-ben a nyári egyetem ügyét szolgálta (elôadás-kivonatok,programok részletezése).

Nem túlzás: önmagában a puszta felsorolás márkajelzéslehet a Gyógyszerésztörténeti Nyári Egyetem intézményé-rôl.

Társasági ülésA szakmatörténészi munka 2006. évi eredményeirôl szóltaz elnöki beszámoló a társaság 2007. évi közgyûlésén.

Ezt követôen DR. SÁGI ERZSÉBET érdemeit méltatták. Ki-vételes, a pontosságra törekvô, mindig az eredeti források-ból dolgozó munkásságát ismerte el a társaság a SzigetváryFerenc-emlékéremmel.

Az ez évi tervek ismertetésével zárult az ünnepi prog-ram. Ezt követôen elôadóülésen két értekezést hallgattakmeg a résztvevôk:

PAPP GÁBOR PHD, fômuzeológus (Magyar Természettu-dományi Múzeum, Ásvány- és Kôzettár): Régi magyar drá-gakövek, különös tekintettel gyógyászati felhasználásukra.

DR. GRABARITS ISTVÁN: Drágakövek a XVIII. századi ma-gyar gyógyszerkincsben.

Kocsis János

Eg

yesü

leti

hír

ek

Magyar Gyógyszerésztörténeti TársaságMagyar Gyógyszerésztörténeti Társaság

Dr. Sági Erzsébet a Szigetváry Ferenc-emlékéremmelA Gyógyszerésztörténeti Nyári Egyetem résztvevôi

GyógynövényekVIRÁGBA BORÍTJUK HÉTKÖZNAPJAIT!

A patikusok kívánságára gyógynövények fotóiból állítottuk össze 2008. évi falinaptárunkat.

• 12 lap + borító + hátlap.

• Ikerspirálozás.

• Hófehér védôtasak.

• Egyedi feliratozási lehetôség a hátlap alsó

5 cm széles részén.

• A felirat színe tetszôleges lehet. Arany vagy ezüst színû feliratozást

50 db felett tudunk vállalni.

Falinaptár Sávos árkialakítás.Minél nagyobb példányszámbanrendel, annál kedvezôbb áron vásárolhat.

TÖBBET KEVESEBBÉRT!

Patikusok receptjeiVÁLOGATÁS A NAGY SIKERÛ RENDHAGYÓ

SZAKÁCSKÖNYV RECEPTJEIBÔL

• 28 lap + háttámla.

• Ikerspirálozás.

• Hófehér védôtasak.

• Egyedi feliratozási lehetôség a háttámla alsó

4 cm széles részén.

• A felirat színe tetszôleges lehet. Arany vagy ezüst

színû feliratozást 50 db felett tudunk vállalni.

MENNYISÉG

1–49

50–99

1350 Ft

1200 Ft

FALINAPTÁR

1250 Ft

1150 Ft

100 db felett 1050 Ft 980 Ft

ASZTALINAPTÁR

FALI- ÉS ASZTALINAPTÁR-ÁRAK

Kártyanaptár

Hóvirág Mocsári gólyahír

Mák Aloé

Patikaportál

Habán kerámiaedény

Áraink itt sem emelkedtek!

KÁRTYANAPTÁR

12 Ft

100–499

500–999

1000–1999

MENNYISÉG

12 Ft

10 Ft

9 Ft

2000–2999 8 Ft

3000 db felett 7 Ft

FELIRATOZÁS

KÁRTYANAPTÁR-FELIRATOZÁSI ÁRAK

Az asztali és falinaptárak feliratozás továbbra is ingyenes!

KEDVEZÔBB ÁR, MINT TAVALY, SÔT A FELIRATOZÁS IS INGYENES!

1050–1350 Ft+ áfa

980–1250 Ft+ áfa

12 Ft+ áfa

Asztali naptár

M ÛVÉSZETI NAPTÁRAK 2008

GALENUS KFT. H-1146 BUDAPEST, DÓZSA GYÖRGY ÚT 19. 1437 BP. 70. PF. 275 TEL.: (1) 467-8060 FAX: (1) 363-9223 SZERKESZTÔSÉG: (1) 467-8070. E-MAIL: [email protected]

BANKSZÁMLASZÁM: CIB 10700024-04924904-51100005

Az árak nemtartalmazzák

az áfaösszegét.

gyógyszerészettörténet – 2007 – 3. szám

Documents