gyógyszerészettörténet – 2008 – 1. szám

TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTÔ FOLYÓIRAT

A hagyományok orzoje

GyógyszerészettörténetÁRA: 2100 FT VI. ÉVFOLYAM • 1. SZÁM • 2008. MÁRCIUS

2008. MÁRCIUS 3Gyógyszerészettörténet �

TartalomEgy régimódi történet...A Réthy családAn old-fashioned story… The Réthy family4. oldal/page

A régi Tabán patikái és patikusai Pharmacies and pharmacistsin old Tabán10. oldal/page

„Damjanich”, az elfeledett gyógyszertár“Damjanich”, the Forgotten Pharmacy 12. oldal/page

Minden panaceák atyja, a bezoárFather of All Panaceas, the Bezoar14. oldal/page

A patikaféregAdalék a Hirudo medicinalis (kultúr)történetéhezThe Pharmacy WormContribution to the (Cultural)History of Hirudo Medicinalis16. oldal/page

KönyvritkaságJ. H. Cardilucius: Stadt- und

Landapotheke, Nürnberg, 1677–1684 Book Rarity

J. H. Cardilucius: Stadt- undLandapotheke, Nürnberg, 1677–1684

19. oldal/page

Gyógyszeres értekezések 1829–1843Pharmacists’ Dissertations, 1829–1843

22. oldal/page

Szabadalmi oltalomA magyar gyógyszerészet kezdetei

a szabadalmi mutatók függvényében

Patent ProtectionThe Beginnings

of Hungarian Pharmacy in function of Patent Indicators

24. oldal/page

A gyógyszerészettörténet új meghatározása

A New Definition of the History of Pharmacy

30. oldal/page

Kiadja: Galenus Gyógyszerészeti Lap- és Könyvkiadó Kft. • Felelôs kiadó: Fári IstvánKiadó és szerkesztôség: 1146 Budapest, Dózsa Gy. út 19. ✉ 1437 Bp. 70. Pf. 275Telefon: (1) 467-8070 Fax: (1) 363-9223 Internetelérhetôség: www.patikamagazin.hu • www.galenus.huFôszerkesztô: dr. Szarvasházi Judit • Tervezés és tipográfia: © Stefan GeorgeMunkatárs: Kocsis János • Korrektor: Szôke HajnalkaSzerkesztôség: telefon: (1) 467-8070 • E-mail: [email protected]ési vezetô: Újvári Hajnalka • Hirdetésfelvétel: (1) 467-8063, (1) 467-8064 Kiadó: telefon: (1) 467-8060 • E-mail: [email protected] • Szedés, tördelés: szerkesztôség. Nyomdai elôállítás: Arrabona Print Nyomda Kft. Gyôr, Bagoly utca 7. • Felelôs vezetô: Ványik LászlóTerjesztés: Elôfizetés útján. • Megrendelhetô a kiadóban • Ára: 2100 FtMegjelenik negyedévente. • ISSN 1785-0924 • Minden jog fenntartva!

Gyógyszerészettörténet

Galenus Kiadó, a hagyományok ôrzôje!

GyógyszerészettörténetTUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTÔ FOLYÓIRAT

Címlap: Fatégely, Pulv. salviae (Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Budapest) Fotó: Vékás Magdolna

VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM4 Gyógyszerészettörténet �

A Réthy családA Réthy család meghatározó szerepet töltött be Békés me-gye történetében. Hozzájárultak a megye fejlesztéséhez ésiparosításához, több gyógyszerész és orvos is származott acsaládból: hivatástudatuk példaértékû volt. Mindenkor fele-lôsséget vállaltak beosztottjaikért, rendületlenül dolgoztakazért, hogy fejleszthessenek és korszerûsítsenek. Ugyanak-kor Békéscsabán ma már csak elvétve utal a Réthy névreegy-egy szobor vagy emléktábla. Ezúttal a család szárma-zását kutattuk fel, különös tekintettel Réthy Pál, id. RéthyBéla, valamint gyógyszerész fiai munkásságára.

Acsalád hazája a Rajna, a Majna és a Bodeni-tó kö-rüli terület: Elzász, Pfalz, Baden, Württemberg és amai Észak-Svájc részére tehetô.

Az eredeti családi név, a SCHLOTTERBECK egészen a XIV. szá-zadig vezethetô vissza, ekkortájra tehetô a polgári család-nevek kialakulása a németek lakta vidéken. A név feltehe-tôen egy olyan ôstôl ered, aki sütômester lehetett(„Back”), és mûhelye „Schlote”-val (javított füstvezetô ké-ménnyel) volt ellátva, ami a haladást jelentette a középko-ri Svábföld ipari életében, így a mester nevét ezzel külön-böztették meg.

Württemberg és Baden erôs túlnépesedése miatt aXVIII. század körül indult meg a kivándorlás errôl a terü-letrôl. Ettôl az idôponttól számítva a SCHLOTTERBECKEKNEK

három ága ismert.A német–francia háború után Elzászból és Lotharingiá-

ból a francia anyanyelvû lakosság Franciaországba vándo-rolt. E kivándoroltak között volt JEAN SCHLOTTERBECK is,aki késôbbiekben az elzász-lotaringiai árvákat és földmû-ves árvaházakat gyámolító egyesület fôügynöke lett. A csa-lád másik ága Amerikában telepedett le.

A harmadik, nem német ág pedig Magyarországra köl-tözött. SCHLOTTERBECK DÁVID Strassbourg közelében élt aXVIII. század elején. Atyja jómódú ember volt, gabona- ésborszállító hajói voltak a Rajnán, de feltehetôen természe-ti csapás miatt a család a vagyonát elvesztette, így kerülteka Stuttgart melletti Stetten faluba. DÁVID három gyermekeKRISTÓF, ERZSÉBET és JOHANNA.

KRISTÓFOT eredetileg szabóinasnak adták, de saját szor-galmából továbbképezte magát, majd Bécsbe került, ottegy posztó-, majd egy vaskereskedônél dolgozott. Bécsbenházasodott össze SZCZARSKI ROZÁLIÁVAL, aki lengyel szár-mazású volt.

SCHLOTTERBECK KRISTÓF feleségével a Békés megyeiSzarvason telepedett le. Vonzó lehetôség volt számukra,hogy a városnak nem volt egyetlen egy kereskedôje sem,bár ekkortájt már 10–12 ezer lakost számlált. KRISTÓF 1805körül nyitotta meg az elsô boltot, amely vaskereskedés-ként üzemelt sokáig. Ezután földet bérelt, majd a postain-tézmény kezelôje lett, ami akkor abból állt, hogy a Szol-nokról jövô postakocsi boltja elôtt leadta a küldeménye-ket, amiket Szolnokról a királyi posta továbbított, a fel-

Egy régimódi történet...Egy régimódi történet...

1.

2.

Pa

tik

ust

ört

én

et


adottakat pedig itt vette át. Felesége megyei szülésznôkéntdolgozott. Idôvel 3 fiuk és 2 leányuk született.

SCHLOTTERBECK KRISTÓF és neje korán hunyt el, 1830 kö-rül. A szarvasi temetôben helyezték ôket örök nyugalom-ra, de fejfájukat az idô elpusztította.

SCHLOTTERBECK KRISTÓF fiai 1844-ben az Udv.Cancellaria 14222. sz. engedélyével vették fel a RÉTHY ne-vet, amelyet VAJDA PÉTER költô (aki ez idôben Szarvasonvolt tanár) javasolt számukra.

SCHLOTTERBECK KRISTÓF és SZCZARSKI ROZÁLIA gyermekei:

Réthy Johanna (1807–1890)SCHWEIZER FERENC békés-gyulai vaskereskedô felesége lett.

Réthy Pál (1809–1896)PÁL apja halálakor a pesti egyetemen volt orvostanhall-gató. Tudori oklevelét 1836-ban nyerte el, az ebbôl ké-szült cikk a Társalkodó címû lapban 1844-ben jelent megA kuruzslás hazánkban címmel, ekkor még SCHLOTTER-BECK PÁL néven. Ezt követôen FABINI THEOPHIL pesti sze-mészprofesszor tanársegédje lett, majd a csabai községitanács meghívására vállalta a városi fôorvosi állást. Éle-tét Békéscsaba egészségügyének szentelte, neve összefo-nódott a város haladásával. Jelentôs tudományos tevé-kenységet is folytatott: számos ismeretterjesztô cikket,társadalompolitikai esszét is írt. Értékes szakmai tanul-mányai jelentek meg az orvosi tévedésekrôl az elmebe-tegségek diagnosztikájában, a magyarországi magas cse-csemôhalandóság okairól, a pestisjárványokról, a ho-meopátiás gyógymódokról, a magnetoterápiáról, a ter-mészetes gyógymódok értékérôl, a magyar orvosi ellátásreformjáról, az orvos-egészségügyi dolgozók bérezésé-rôl. Sokat foglalkozott az Arad megyei románság törté-netével is.

Legnagyobb érdeme a békéscsabai kórház és szegény-ápolda megszervezése és továbbfejlesztése. Az elsô szük-

ségkórházat 1854-ben, akorszerûbbet 1864-ben ál-lította fel. RÉTHY PÁL 87éves korában halt meg, akegyelet jeléül az általaalapított kórház kertjébenhelyezték nyugalomra.

A RÉTHY testvérek leszár-mazottai a késôbbiekbenis jelentôs szerepet játszot-tak Békés megye életében:a térség és Békéscsaba vá-rosának gazdasági, kulturá-lis és közéleti tevékenysé-gében. RÉTHY PÁL egyik lá-

nya, ETELKA SZTRAKA ERNÔ városi fômérnök felesége lett,akinek nagy szerepe volt a város fejlesztésében. Számosközépületet tervezett és kivitelezett a megyében. A csabaikórház és szegényápolda is az ô tervei alapján készült.RÉTHY PÁLNAK MÁRIA nevû lánya SZTRAKA GYÖRGY fôszolga-bíró felesége lett.

Réthy Lipót (1817–1903)Apja ôt is tudományos pályára szánta, de a mezôberényigimnázium alsóbb osztályait is alig végezte el. Apja halá-lakor Pestre került, és orvosnövendék bátyja BEIMEL JÓZSEF

könyvnyomdájába ajánlotta be 1833-ban, ahol négy évigtanulta a nyomdászipart. Az elsô lap, amelyet szedett,Helmeczy Jelenkorja volt, emellett szerb lapok szedôje lett.

1843-ban a Landerer-féle könyvnyomdában lett alkal-mazott, és KOSSUTH Pesti Hírlap címû lapján dolgozott.

Mivel az egész Alföldön ekkor alig volt még nyomda,LIPÓT könyvnyomda-állítási-szabadalomért folyamodott acsászárhoz. A szabadságharc idején hazafias nyomtatvá-nyokat adott ki, többek között KOSSUTH proklamációját,KOSSUTH imáját és toborzódalokat.

Ezután mint nemzetôr állt a szabadságharcba, Arad me-gyében több hónapot tartózkodott. A fegyverletétel utánhaditörvényszék elé állították a nyomdájából kikerült for-radalmi sajtótermékekért, és félévi fogságra ítélték, amitNagyváradon töltött le.

1850-ben indította el a Magyar alföldi legujabb kalen-dáriumot. Ebben 1854-ben megjelent egy vers, amelyetGREGUSS ÁGOST írt: a vers sorainak elsô betûit összeolvas-va azt kapjuk, hogy A forradalom gyôzni és boldogítani

3.

4.

5.


fog. A kiadót és a szerzôt bíróság elé állították Gyulán, dea vád alól LIPÓTOT végül felmentették, hiszen a nyomdászsemmit sem tudhatott a versrôl.

LIPÓT ezután nyomdáját Szarvasról Békés-Gyulára,majd 1858-ban Aradra helyezte át. 1867-ben bérbe adta aBETTELHEIM testvéreknek, s ô Budapesten egy nagyobbnyomdai vállalatba lépett LEITNER, KUNOSY és RÉTHY névalatt, az üzlet a Váci úton volt. Három évvel késôbb azon-ban társaitól elvált, és visszatért Aradra. Fiát, VIKTORT vettemaga mellé, 1878-ban pedig üzlettársává tette: ezután avállalkozás Réthy Lipót és fia név alatt szerepelt.

Réthy Vilmos (1819–1885)Apja halála után ô is Pesten kezdte életét: kereskedelmipályára lépett, és az 1840-es évek közepén Szarvason nyi-tott üzletet. A szabadságharcban mint nemzetôri fôhad-nagy vett részt, a bukás után pedig LIPÓT nyomdáját is ve-zette. Mint üzletember, 1857-ben szorgalmazta, hogySzarvas bekapcsolódjon a vasúthálózatba, de ez a polgár-ság maradisága miatt megbukott. A fejlôdô vasútvonal pe-dig Békéscsaba felvirágzását eredményezte. Társadalmi te-vékenységéhez tartozik a szarvasi kórház alapítása is,amelynek sokáig gondnoka volt.

Réthy Rozália (1822–1873)Dajkája gondatlansága miatt elvesztette hallását és némamaradt. Nagyon szép lány volt: a szarvasi római katolikustemplom MADONNA képéhez ôt választotta a festô modell-ként.

Id. Réthy Béla (1862–1935) RÉTHY VILMOS nyolcadik gyermeke-ként született, 1862 karácsonyeste.A család súlyos anyagi terhekkel küz-dött, a gyerekek egyszerûségben, taka-rékosságban nôttek fel. BÉLA már kis-diákként is gyógyszerész szeretett vol-na lenni; 1877-ben, az V. gimnáziumiosztály elvégzése után gyakornoknakkerült TERNAJGÓ CÉZÁR újaradi gyógy-

szertárába. 1880-ban vizsgázott gyakornokként, és VARSÁGH

BÉLA békéscsabai Sas Gyógyszertárába került: fizetése teljesellátás és havi 22 Ft volt. 1881-ben ROZSNYAY MÁTYÁS ara-di gyógyszerészhez szegôdött el, ahol 55 Ft fizetést kapott,ebbôl egyetemi tanulmányaira tett félre. Feltehetôen ez azév alapozta meg laboratóriumi munkásságát, dolgozato-kat, hozzászólásokat küldött a Gyógyszerészi Hetilaphoz.1882-ben kezdte meg budapesti egyetemi tanulmányait,emellett a Gyógyszerészi Hetilapnál német szaklapokból for-dított, ezzel látókörét kiszélesítette. Végtelen beosztássalkellett élnie, VARSÁGH BÉLA nyújtott neki olykor segítséget,így lehetôvé vált, hogy 1884-ben befejezze az egyetemet,kitüntetéssel. Még ebben az évben okleveles gyógyszerész-ként tért vissza VARSÁGH BÉLÁHOZ, hogy adósságát ledol-gozza. 1891-ben gyûlt össze annyi pénze, hogy kibérelhet-te a pásztói gyógyszertárat. A nagy forgalmú csabai gyógy-

szertár után azonban itt nem érezte jól magát, így még ab-ban az évben visszatért Békéscsabára. VARSÁGH megígérte,hogy 2 év után bérelheti a patikáját, így lett 1892-tôl agyógyszertár bérlôje.

Az önállóság fokozta ambícióját. THAN KÁROLYTÓL tanultelmélete és ROZSNYAY MÁTYÁSTÓL tanult gyakorlata meghoz-ta gyümölcsét: két kedvelt külföldi termék hazai elôállítá-sával próbálkozott meg – sikerrel. A híressé vált pemetefû-cukorka mellett egyéb gyógycukorkákat, valamint vegyicikkeket állított elô. A pemetefû elsô elismerését a millen-niumi kiállításon kapta: oklevéllel jutalmazták.

A pemetefû-cukorkához elôször cukorból és keményí-tôszörpbôl szirupot fôztek, a masszát márványlapra ön-tötték, majd rászórták az aromaanyagot, amelynek össze-tétele titkos volt: ennek receptjét csak ô, majd késôbb fiaiismerték csupán.

ID. RÉTHY BÉLA a gyógyszertárában állandóan legalábbkét gyakornokot tartott, nagy gondot fordított a fiataloknevelésére. 1911-ben megvette a patikát, közvetlenül mel-lette pedig gyárat alapított az elsô világháború után, denem csupán a saját vállalkozásának élt, aktívan dolgozottBékéscsaba fejlôdéséért – csupán a politikától tartotta ma-gát távol.

A háború után az idôs VARSÁGH BÉLA elvesztette tekinté-lyes vagyonát. ID. RÉTHY BÉLA humánus gondolkodásáravall, hogy családtagként gondoskodott volt fônökérôl.

ID. RÉTHY BÉLA a 20-as évek után visszavonult, és 73éves korában hunyt el Békéscsabán.

6.

7.

8.

Pa

tik

ust

ört

én

et


Id. Réti Béla leszármazottaiID. RÉTHY BÉLA 1892-ben vette feleségül VIDOVSZKY ERZSÉ-BETET, s a házasságból 8 gyerek született.

Két fiú lett gyógyszerész, egy pedig vegyészmérnök, akikésôbb szintén megszerezte a gyógyszerészi oklevelet is.Az 1920-as évek közepén a gyógyszertárat, a laboratóriu-mot és a cukorkagyárat e három fiú vette át: RÉTHY BÉLA

(1893–1986), RÉTHY KÁROLY (1895–1965) és RÉTHY ISTVÁN

(1897–1984).1940-ben, mivel a RÉTHY testvéreket behívták katoná-

nak, a gyárhoz került még ID. RÉTHY BÉLA legelsô lányának,ERZSÉBETNEK a fia, LÁNG MIKLÓS is, aki üzemvezetôként éscégvezetôként dolgozott.

A 40-es években fellen-dült a gyár termelése, de aháború miatt 1943-banegyes alapanyagok szállí-tása már akadozott. 1944szeptemberében bomba-támadás érte Békéscsabát,

és elrendelték a város ipartelepeinek kiürítését. Ekkor agyár is leállt, átmenetileg bezárt a patika is, LÁNG MIKLÓST

is katonai szolgálatra osztották be, aki amerikai hadifog-ságba esett. 1946-ban tért vissza Békéscsabára, de nagy-bátyjai még ekkor is orosz fogságban, illetve internálótá-borokban voltak.

1946. augusztus 1-jén nyitott ki ismét a cukorkagyár,1947 pedig már mind a gyárban, mind a patikában vi-szonylag sikeres évnek számított.

A RÉTHY család azonban nehéz helyzetbe került: RÉTHY

BÉLÁT börtönbe zárták, RÉTHY ISTVÁN pedig jobbnak látta,ha nem tartózkodik Békéscsabán, így csak egy-egy hétvé-gére utazott le Budapestrôl, elvégezte a laborálási munká-kat. Ilyenkor kapott a gyár a következô hetekre a gyártáshozelegendô ízesítô és színesítô esszenciát a pemetefû-cukorkagyártásához. Mivel ennek receptjét soha nem adták ki, ezértnem hasonlít a ma kapható cukorka az eredetinek az ízére.

1948–49 körül bár nôtt a rendelések száma, de a RÉTHY

család tartott az államosítástól, így megpróbáltak tovább-ra is kisüzemi keretek között, 20 fôvel dolgozni. LÁNG

MIKLÓS szervezte meg, hogy családtagjai a hivatalos mun-kaidô után (sokszor reggelbe nyúlóan) éjjel is a gyártóso-rok mellett dolgoztak.

1949. július 30-án államosították a gyárat és a patikátis. Leltároztak 4–5 napon keresztül mindkét helyen. A mun-ka augusztus 8-án újra megindult, de a pemetefû-cukorka

9.

10.

11.

12.

13.


gyártásához már csak néhány hétre való aromakeverék álltrendelkezésre. RÉTHY ISTVÁNT elôször fenyegetéssel akartákrávenni, hogy adja át a receptet, de miután ez nem sike-rült, így megegyeztek vele, hogy minden hónapban leszál-lít egyhavi aromaanyagot.

Szeptemberben már világossá vált, hogy a cukorkagyár-tást az állam összevonja a fôvárosban, s a kisüzemek sor-sa kezdett megpecsételôdni. A gyógy- és kereskedelmi cu-korkák gyártását a Réthy üzem át kellett adja a KôbányaiCukorkagyár Nemzeti Vállalatának – gépestôl, receptúrá-val, doboz- és nyomtatványanyagokkal.

Októberben mondták ki a gyár halálos ítéletét azzal,hogy megszüntették a vegyi cikkek gyártását is. A dolgo-zóknak végkielégítést, vagy budapesti állást ígértek, ezutóbbival szinte senki sem élt. Október vége felé teher-autók jelentek meg, hogy teljesen kiürítsék a gyártele-pet, s mindent elvigyenek a Vegycikkeket Kiszerelô N.V.-nek.

Ezután LÁNG MIKLÓS is elhagyta a gyárat: minden nyom-tatványból eltett néhányat, majd késôbb ezeket a MagyarKereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak ajándékoz-ta. A dosszié pedig lezárult.

ID. RÉTHY BÉLA másikfia, RÉTHY KÁROLY életét isvégigkísérte „gyáros” volta.Nem maradhatott Békés-csabán, munkát nem ka-pott, gyerekeit nem vettékfel az iskolába. 1956 tava-szán a Veszprém MegyeiGyógyszertári Vállalatidénygyógyszertár létesíté-sével bízta meg Alsóörsön.A barátságos, nagy baju-szú gyógyszerész rövide-sen kedvelt polgára lett

a falunak. Nemcsak alakosság egészség-

megôrzését te-kintette szív-ügyének, ha-nem szívesenvállalt közér-dekû teendô-ket is, mun-kálkodott a

falusi élet job-bításán 1965-

ben bekövetke-zett haláláig. Al-

sóörs segítette hozzá,hogy 3 lánya diplomát

szerezhessen.A RÉTHY család emlékére MAGYAR SÁNDORNÉ RÉTHY ER-

ZSÉBET díjat alapított 2003-ban. Ezt minden évben az aSzegeden végzô gyógyszerészhallgató nyeri el, aki Békésmegyébôl származik, és a legjobb tanulmányi átlagot érteel. Az elismerést ünnepélyes körülmények között a gyógy-szerészavatáson adják át.

Ezúton szeretném megköszönni Magyar Sándorné Erzsébetsegítségét.

Molnár Zsuzsaszakgyógyszerész

IRODALOMNépújság. 1989. január 28.Gyógyszerészet. 1973. december. 469–471.Gyógyszerészet. 1989. november. 596–605.B.M.K Megyei Levéltára (Gyula, Petôfi tér 2.) Békés Vármegye

alispán iratai IV. B. 407.Alsóörsi feljegyzések. 1997. november 28.

An old-fashioned story… The Réthy familyThe Réthy family played an important role in the history of Bé-kés country. Many doctors and pharmacists derived from thefamily who improved the health state of Békéscsaba and its area.The family originated from Switzerland’s neighbourhood. KristófSchlotterbeck (Béla Réthy’s grandfather) settled in Hungary, inSzarvas city and worked as an ironmonger. Kristóf’s son, PálRéthy founded the first hospital of Békéscsaba, which is callednow ’Réthy Pál Hospital’. Pharmacist Béla Réthy started to makehis famous horehound candy in 1892. He worked as a pharma-cist, and after the World War I he built his factory next to hispharmacy. Béla Réthy’s grandson, Miklós Láng (chemical engi-neer) became the director of the factory until the nationalizationin 1949. Phramacist Károly Réthy worked in Alsóörs. Every yearRéthy prize is given for the best student who graduate in theUniversity of Szeged.

14.

15.

16.

Pa

tik

ust

ört

én

et


A Réthy család leszármazottai1. Réthy Pál ∞ Maier Róza1) Etelka ∞ Sztraka Ernô (városi fômérnök) /Békés-Csaba/2) Nina3) Mária ∞ Sztraka György (fôszolgabíró) /Békés-Csaba/4) Elek (negyedéves orvostanhallgató)5) Titusz6) Vilma ∞ Jung Károly (gyógyszerész) /Kun-Madaras/7) Pál8) Berta; elsô ∞ Báthory Bertalan (gyógyszerész) /Karcag/

második ∞ Igaz Károly (földbirtokos) /Nagy-Károly/

2. Réthy Lipót ∞ Hoske Josefin1) László (tisztviselô) ∞ Tokaji Nagy Irén /Budapest/

1. Margit ∞ Uary József (törvényszéki bíró) /Arad/2. Aladár

2) Viktor (könyvnyomda-tulajdonos) ∞ Berényi Kornélia/Arad/ 1. Jenô2. Sarolta

3) Etelka ∞ Simon Jenô (ügyvéd) /Arad/1. Margit

3. Réthy Vilmos ∞ Gyurkovics Erzsébet1) Gyula2) Vilma ∞ Krebsz Ferenc (jegyzô) / Békésszentandás/3) Lajos4) Károly (ügyvéd) ∞ Berényi Paulina /Makó/

1. Kornélia ∞ dr. Beczner Imre (orvos) /Püspöklele/2. Bella3. Paulina ∞ Galamb Sándor (ügyvéd) /Makó/

5) János (mérnök) ∞ Géber Márta /Budapest/1. René

6) Sándor (kereskedô és gyáros) ∞ Simon Irén1. Erzsébet ∞ dr. Sárkány Lóránd (tanár) /Dés/2. Mária ∞ dr. Sziráczky János (ügyvéd) 3. Irén ∞ Sándor Jenô (m. k. kincst. fôerdész)

/Kolozsvár/4. Vilmos5. Szidónia6. Gizella ∞ Bohnert József (takarékp. fôkönyvelô)

/Békés-Csaba/7. Ella8. Sándor9. Margit

10. Ferencz7) Ilona8) Béla (gyógyszerész) ∞ Vidovszky Erzsi

1. Erzsi2. Béla3. Károly4. István5. László6. Irén7. Imre8. Dezsô

9) Dezsô (hírlapíró, majd kereskedô és iparkamarai titkár) /Nagyvárad/

10) Mária11) Erzsébet12) Emil

17.

18.

A Bodeni-tó környékeA stetteni családi ház, Schlotterbeck Kristóf szülôházaKorabeli felvétel az elsô csabai szegényeket ápoló és kórintézetrôl A békéscsabai kórház alapításának 125. évében állított emlékhely A család tagjainak fotói korabeli tablónId. Réthy Béla arcképeA Sas Patika mai arculataA Sas Patika egykori tulajdonosaiEmléktábla a mai Sas PatikánálId. Réthy Béla és felesége a XIX. század végénA Réthy testvérek: balról Imre, Károly, Béla és IstvánA gyár épületeA pemetefû-cukorka dobozaReklámhirdetésLevélnehezék id. Réthy Béla asztalárólRéthy-díj 2004-benReklámanyag. Réthy-féle pemetefû-cukorka; számla(Galenus Gyûjtemény)Reklámtábla. Sas Patika, Békéscsaba

16.17.

18.

15.14.13.12.11.10.9.8.7.6.5.

4.

3.

2.1.


Ráth és Müller gyógyszerészekA budai vár déli falainál elterülô, a Duna partját szegélye-zô egykori várost – ma inkább park – nevezték Tabánnak.Egykor romantikus házai között nyüzsgô élet folyt, szer-bek, németek, különféle balkáni népek és természetesenmagyarok lakták, kereskedôk, halászok, szôlôvel foglalko-zók (kapások, bortermelôk, borkereskedôk).

ADuna két partja között itt a legkisebb a távolság,így mindig is átkelôhely volt: hol kompon, hol ha-jóhídon ment át a forgalom. A hídfôket mindig ka-

tonaság vigyázta. A rómaiak is birtokolták, a honfoglalómagyarok is lakták a települést. Fontossága a tatárjárásután értékelôdött fel, amikor IV. BÉLA király a Duna-partfelett emelkedô hegyen várat emelt, a budai folyópartonletelepedtek a keresztes lovagok, különbözô helyen feltö-rô meleg vizek mellett fürdôk emelkedtek, de továbbra ismeghatározó szerepet a kereskedelem játszott. A törökökfeldúlták és elpusztították a várost, de az csakhamar új-jáéledt, csak lakosai cserélôdtek ki: délrôl menekült szer-bek, délszlávok mellett sok török tímár is megélhetést ta-lált itt. Innen a Tabán név is: a török adójegyzékek e térsé-get Tabánnak nevezték. Buda 1686. évi ostromakor telje-sen elpusztult, a török lakosság elmenekült, az itt maradtszerbekhez más délszlávok költöztek és a várost a korabe-li feljegyzések csak Rácvárosként emlegették. A lakosságtöbbsége még katolikus volt, mellettük sok volt a görögke-leti rítust követô. Hamarosan németek és magyarok tele-pedtek le, a lakosság egy része a környezô hegyoldalakonszôlôvel és bortermeléssel foglalkozott, a városban a ke-reskedôk mellett sok volt az iparos, elsôsorban Budavárátlátták el termékeikkel. A városka gyorsan fejlôdött, pél-dául 1739-ben a lakosság száma még ezer volt, 1780-banmár megháromszorozódott. A felekezetek külön templo-mot építettek, a görögkeletiek 1809-tôl már püspökségettudhattak maguknak. A várost 1810-ben hatalmas tûzvészpusztította el, de fontosságát bizonyítja, hogy egy-két évalatt felépült és megszépült. A területet nemcsak iparosok

és kereskedôk lakták, hanem itt élt – többek között –VIRÁGH BENEDEK, a neves költô, DÖBRENTEI GÁBOR, jelesszellemi emberek is. A városban telepített 1791-ben gyáratMÜLLER FÜLÖP (1761–1842), akinek híres kocsijai biztosí-tották a postaszolgálatot Bécs és Buda között. Késôbb ôkülönben SEMMELWEIS IGNÁC nagyapja lett.

A város hamarosan patikával is rendelkezett: 1786-ban,a Tabánnal teljesen összeépült Krisztinavárosban alapítottBEER JÓZSEF KAJETÁN gyógyszertárat, amit megvásárolt FAR-KAS ISTVÁN gyógyszerész 1789-ben és áthelyezett a Tabán-ba, a mai Szarvas-háztól – a Vár felé – kb. 200 méterre le-vô Palota utcába és a Szent Háromság nevet adta neki.

Ráth József és PéterFARKAS gyógyszerésztôl HÖPLER JÁNOS tulajdonába került apatika, de ô hamarosan meghalt és özvegyétôl 1805-benRÁTH JÓZSEF (1769–1835) patikus vásárolta meg. Ettôlkezdve a Ráth Patika valóban nevezetes gyógyszertárrávált. RÁTH JÓZSEF tekintélyes polgára volt a városnak, váro-si tanácsos lett. A maga tehetségének köszönhette karrier-jét, a budai gyógyszerésztestület elnöke is volt. Ezt a testü-letet a helytartótanács 1786-ban hívta életre, valójában ér-dekvédelmi testületként mûködött, felügyelte a szakmaiképzést, vizsgáztatta a gyógyszerészjelölteket, ugyancsakfelügyelte a gyógyszertárak árképzését, sôt a patikák közöt-ti versengést is szabályozta. A grémium elnöke a városi tes-tület állandó tagja lett, így hivatalból tanácsosi méltóságillette meg. Fia, Péter 1836-ban feleségül vette a kereske-delmi céh vezetôjének, a leggazdagabb tabáni kereskedô-nek, SEMMELWEIS JÓZSEFNEK (1778–1846) JÚLIA nevû leá-nyát, SEMMELWEIS IGNÁC nôvérét.

RÁTH JÓZSEF négy fia közül a legidôsebb katolikus pap,a budai Mátyás-templom apát plébánosa, esperese lett, amásodik, PÉTER gyógyszerész, a harmadik dragonyos ezre-des, a negyedik (KÁROLY) jogász, 1867-tôl képviselô, 1873-tól az egyesített Budapest fôpolgármestere lett. A testvérekrészt vettek a szabadságharcban, ezért kisebb-nagyobb bün-tetést szenvedtek. Különös kapcsolat alakult ki RÁTH JÓZSEF

patikus és a Bajorországból ide települt MÜLLER FÜLÖP csa-ládja között: a neves mester harmadik házasságából szüle-tett BERNÁT (1810–1901) vonzódott a gyógyszerészet feléés mi sem volt természetesebb, hogy a közeli Szenthárom-ság Gyógyszertárban töltse napjait. Amikor az ifjabb RÁTH

gyógyszerész (RÁTH PÉTER) vizsgáinak letétele után külfölditanulmányútra ment, helyét gyakornokként MÜLLER BER-NÁT foglalta el, amelynek alapján 1829-ben letette a gya-kornoki vizsgát.

RÁTH PÉTER (1812–1873) iskoláit a Budavárban levô ki-rályi gimnáziumban végezte, utána apja mellett ismerke-dett meg a gyógyszerészettel, és 1828-ban a pesti egyetemorvosi karán gyógyszerészi oklevelet szerzett. Ezt követôenBécsben és Grazban dolgozott, csak 1833-ban tért vissza,és apja halála után tulajdonába került a Szentháromság

A régi Tabán patikái és patikusaiA régi Tabán patikái és patikusaiP

ati

ku

stö

rté

ne

t

1.


Patika. SEMMELWEIS JÚLIÁVAL kötött házasságából hat gyere-ke született. 1848 áprilisában az elsô között lépett be anemzetôrségbe, ahol kapitányi rangot kapott és Budarendjéért lett felelôs. E tisztség valójában a rendôrparancs-nokságot jelentette, fenntartotta a rendet és a nyugalmat.

RÁTH PÉTER nemcsak tehetséges gyógyszerész, hanem ki-váló közéleti ember is volt: 1840-ben a Budapesti Gyógy-szerész Testület tagjaként kezdeményezte az alapszabályzatújrafogalmazását. A kidolgozást irányító testület elnöke isô lett. Ez a testület váltotta azt a bizottságot, amelynek egy-kor apja is tagja volt. 1847-tôl titkára, 1854-tôl elnöke lettés ebben a tisztségben 1853-ban magával az uralkodóvaltárgyalt az ármeghatározás központi szabályozásáról.1867-ben megszervezte az elsô országos gyógyszerészinagygyûlést, 1867-tôl tagja lett az Országos Közegészség-ügyi Tanácsnak, és mint e testület tagja hivatalból vezette aKözegészségügyi Törvény (1876) gyógyszerészettel foglal-kozó fejezetének törvényelôkészítô bizottságát. Ugyancsaktagja volt az elsô Magyar Gyógyszerkönyv szerkesztôbizottsá-gának (1871). Érdemének tulajdonítható a hazai gyógysze-részettörténet-írás, hogy páratlan volt a városi és a vidékigyógyszerészeti érdekvédelem tekintetében, egyik kezde-ményezôje lett az Országos Gyógyszerész Társaság megala-pításának (1872), amelynek elsô elnöke lett.

Igazi lokálpatrióta volt: Buda és a Tabán országgyûlésiképviselôje volt 1867-tôl, egyik alapítója a pesti Vakok In-tézetének, a fôvárosi Betegápoló és Temetkezési Egyesület-nek, számos jótékonysági alapítvány igazgatósági tagságátis elvállalta. Halála váratlan volt, fôleg a gyógyszerésztár-sadalmat érte nagy veszteség, amelynek kiformálásában akiegyezés elôtt és után sokat tett, vezéralakja volt a mo-dern hazai gyógyszerészeti közéletnek. Az elnöki székbensógora és barátja, MÜLLER BERNÁT követte.

Müller BernátMÜLLER BERNÁT 1810. május 1-jén született, abban az évben,amikor nôvére SEMMELWEIS JÓZSEF felesége lett. Abban azidôben az nem volt ritkaság, amikor a „nagybácsi” szinteegykorú volt unokaöccseivel, unokahúgaival. Valójában aSEMMELWEIS gyerekekkel nôtt fel, egy iskolába jártak, barát-ságban voltak a környék gyerekeivel, így RÁTH PÉTERREL, aRÁTH patikus fiával is. Az is természetes volt, hogy a gyógy-szerészi pályára készülô MÜLLER BERNÁT gyakornoki vizsgá-jára a Szentháromság Patikában készült fel, de a vizsga leté-tele (1829) után ô a selmecbányai bányászati akadémiárament és elsôsorban ásványtannal foglalkozott. VisszatérvePestre újabb gyógyszerészi vizsgát tett, majd Bécsben tanultés itt szerezte meg gyógyszerészmesteri oklevelét. Az ezt kö-vetô évtizedben elsôsorban Bécsben dolgozott és visszatér-ve Budára RÁTH PÉTER gyógyszertárában mûködött.

Még pesti tanulmányai idején került barátságba SADLER

JÓZSEFFEL, a botanika tanárával, és ösztönzésére kezdte elbotanikai tanulmányait: rendszeresen gyûjtôutakat szerve-zett az erdélyi havasokba, jeles gyûjteményt állított össze,amelybôl rendszeresen publikált bécsi szaklapokban. Bo-tanikusi tevékenysége mellett nem adta fel a gyógyszerészipályát: az apja halála után (1842) kapott örökségbôl meg-vásárolta Pesten a Kerepesi út 12. szám alatt levô Megváltó

Gyógyszertárat, amelyet haláláig vezetett. Bármilyen meg-bízást kapott, bármilyen országos tevékenységet fejtett ki,ez a patika adta megélhetését és szakmai munkája gerincét.

Részt vett a gyógyszerészképzésben, az egyetemi vizsga-bizottság elnöke volt, 1850-ben botanikából doktori okle-velet kapott. Az elsôk között szerzett gyógyszerismeretbôlmagántanári képesítést. A hivatalos okmányok átvétele vá-ratott magára, hiszen MÜLLER BERNÁT részt vett a szabadság-harcban, nemzetôrkapitányi fokozattal rendelkezett, ami aBach-korszakban mellôzésre adott okot. (1861-ben kaptameg magántanári elôadói jogát.) Ezt a fokozatot 1857-bena doktori címmel együtt megkapta a giesseni egyetemtôl is.1868-ban az Országos Közegészségügyi Tanács tagjává ne-vezték ki, jelentôs szerepe volt az elsô magyar gyógyszer-könyv megszervezésében és kiadásában. A galenikus résztô szerkesztette.

1841-ben egyik alapítója volt a Magyar Természettudo-mányi Társulatnak, 1872-ben az Országos GyógyszerésziEgyesületnek és a Gyógyszerészi Nyugdíj Intézetnek. Szé-les szakirodalmi tevékenységet fejtett ki, foglalkozott – abotanikán kívül – kémiai és élettani kérdésekkel, a gyógy-szerészképzés reformjával is. Kora egyik legtöbbet publi-káló gyógyszerésze volt. Szinte élete utolsó napjáig dolgo-zott patikájában. Gyermekei közül KÁLMÁN (1849–1926)orvos, egyetemi tanár, a kor legnagyobb egészségügyi szer-vezôje volt, aki 1909-ben bárói méltóságra emelkedett.Másodszülött fia, LÁSZLÓ (1855–1941) a Monarchia nevesdiplomatája, Balkán-szakértôje lett, aki volt bulgáriai éskonstantinápolyi, végül tokiói követ, az elsô világháborúalatt a közös külügyminiszter állandó helyettese. Több al-kalommal készített elô fontos diplomáciai szerzôdéseket.1909-ben ô is bárói méltóságot kapott. Az elsô világhábo-rú után visszavonultan élt Bécsben és Budapesten.

A nevezetes Ráth Patikát – a Tabán lebontása elôtt – amai Oktogon környékére helyezték át, sajnos kevesen is-merik múltját és nevezetes gyógyszerészeit.

Dr. Kapronczay Károlytörténész

Pharmacies and pharmacists in old TabánThe town once built at the southern walls of Buda Castle wascalled Tabán. Pharmacists Ráth and Müller lived there whereJózsef Ráth opened a pharmacy.

Ludwig Rohbock: Buda és Pest a Gellérthegyrôl, az elôtérben a Tabánnal (acélmetszet, 1857)A Tabán az 1870-es években (fénykép)

2.

1.

2.


Az öndicsôítô, magasztos hangvételû felszólalások, anyomtatásban megjelenô híradások, melyekben Szolnokvárosa az 1925-ös esztendôt követôen szinte „amerikai”fejlôdésnek indult, igazából nem volt túlzás. Természete-sen mindez elsôsorban a két Speyer-kölcsönnek volt kö-szönhetô. Ez idô tájt hét gyógyszertár szolgálta és óvta a39 248 fôre duzzadt lakosság egészségét.

Maga az elsô kölcsön 18 milliárd koronával segí-tette elô a város fejlôdését. Valós és jelentôseredmények. Teljessé vált a város és a megye in-

tézményrendszere, rendezetté és tisztává söpörte a belvá-rost. Felújították az 1912-ben átadott színház épületét,szálloda és gyógyfürdô létesült a természet megtalált kin-csére. Fejlôdött a lakossági infrastruktúra, és az 1929-esesztendôben Szolnok egy igazi vonzó megyei várossá ala-kult át, köszönhetôen a városi vezetôk alkotni akarásának.

A már meglévô gyógyszertárak.Magyar Korona, Kossuth tér 8. (SZELE BÉLA),Isteni Gondviselés, Apponyi és Gorove utca sarka

(MARTOS GYULA),Szent István, más néven Corzo, gr. Szapáry és Sznt.

Ferenc utca sarok (uzoni KOVÁCS ZOLTÁN),Megváltó, Baross és gr. Szapáry u. sarok (LASSÁNYI

JENÔ),Fehér Kereszt, Baross és Kápolna u. sarok),Angyal, Horthy M. u. 2. (VÉGH ANTAL),Kígyó, Tomory u. 53. (KOCZKA PÁL).

Mindezt megelôzôen az 1925-ös esztendô a lakosság és aleendô gyógyszertárak alapítóinak is kedvezett. Elôször1925. IX. 28-án a következô híradás jelent meg a helyiSzolnok és Vidéke hasábjain.

„Újra lehet gyógyszertárért folyamodni.Az 1876. évi közegészségügyi törvénynek azt a rendelkezését,

amely szerint gyógyszertári jogosítványért az indokok felsorolá-saival folyamodni lehet” – újra hatályba léptették, feloldva atilalmat, de legalábbis a szigorításokat. Mindezt 1928-banvisszavonták, mivel 1928-ban újra felülvizsgálták az1925-ös rendeletet és a következô hír jelent meg a helyiSzolnok és Vidéke címû lap hasábjain.

„Megint adnak ki patikajogot. A népjóléti miniszter ren-deletet bocsátott ki, amely szerint 1928-ban kiadott ama kör-rendeletét, amelyen új gyógyszertári jogosítványok engedélye-zését felfüggesztette, hatályon kívül helyezte. A rendelet fel-hívja az illetékes alispánokat és polgármestereket, hogy agyógyszertár-engedélyezések iránt benyújtott kérvényeketminden esetben tegyék alapos vizsgálat tárgyává és pártolóancsak közegészségügyi érdekbôl feltétlenül megokolt kérelme-ket terjesszenek föl.”

A másik hír inkább a lakosságot érintette.„Olcsóbb lesz a patika.

A népjóléti miniszterrel egyetértôleg az Országos Egészség-ügyi Tanács elkészítette a gyógyszerek új árait tartalmazó terve-zetet. A tervezet, amely a mostani taksánál olcsóbb árakat álla-pít meg s a közeljövôben fog életbe lépni” – tájékoztatta olva-sóit a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Lapok közkedvelt rova-ta, a Hírek 1925. október 8-án.

A legközelebbi érdemleges hírt az 1928. évi közigazga-tási ügymenetrôl és a közállapotokról szóló polgármesterijelentés tartalmazza, miszerint:

Az 1928. évi március havi rendes közgyûlés jegyzôköny-vébôl:

„4. jkvi pont alatt kimondatta, hogy egy 8-ik gyógyszertárfelállítása közérdekbôl szükségesnek látszik.”

Az 1928. évi augusztus hó 30-án tartott rendkívüli köz-gyûlés jegyzôkönyve már egy határozatot tartalmaz:

„6 jkvi pont alatt a Szolnokon újonnan felállítandó 8-ikgyógyszertár jogának adományozása tekintetében állást foglaltés Szabó István okleveles gyógyszerészt hozta javaslatba.”

Az újonnan létesített gyógyszertár helyét is meghatároz-ta a tisztelt hivatal, miszerint helye a postaépülettel szem-ben, az úgynevezett Scheftsik bazárban lesz.

Ki volt Szabó István? Az engedélyhez kötött iparokról, az Iparlajstrom „B”1902–1929 kötetének bejegyzése alapján; SZABÓ ISTVÁN

gyógyszerész, gyógyáru kereskedô. 1910. 01. 21. – 1932(törvény által töröltetett). Szolnok, 382. szám alatti lakos,háztulajdonos. SZABÓNAK 1914-ben már drogériája és illat-szerboltja volt a Városház épületének földszintjén, amit aSas névre kereszteltek el. Az ifjú SZABÓ ISTVÁN is gyógysze-rész lett, apja nagy büszkeségére. 1929 augusztusában az if-jú eljegyezte DR. BOZÓKI ÁRPÁD ügyvéd leányát, MARGITOT.

Az újonnan létesült személyi jogú gyógyszertárat a tu-lajdonos 1928 decemberében már imigyen hirdette azegyik helyi lapban:

„Gyógyszertár megnyitása.Szabó István újonnan engedélyezett gyógyszertára a Szabad-

ság téren az úgynevezett Scheftsik-bazár épületében szombaton

„Damjanich”, az elfeledett „Damjanich”, az elfeledett

1.

Pa

tik

atö

rté

ne

t


folyó hó 22-én a hivatalos felülvizsgálat után megnyílt és a közforgalmának átadatott. Az új gyógyszertár Damjanich gyógy-szertárának neveztetett el.”

A gyógyszertár mint a város részeSzabadság tér, Scheftsik-bazár, postaépület? Mindenkép-pen pontosítani kell a gyógyszertár helyét, már a helytör-ténet szempontjából is.

A Scheftsik-bazár a Szabadság tér délnyugati oldalárólhatárolta és határolja ma is a gyógyszertárat. Maga az épü-let 1880-ban készült el, követve a közút vonalát a Goroveés a Damjanich út felé. Az enyhén törtvonalú földszintesépület csak a sarokponton emelkedett egy emeletes szint-re. Itt, ebben a sarki törésben, szemben a térrel – a Dam-janich u. 1. szám alatt – kapott tehát helyet a gyógyszertár,melynek névadása is egyértelmûnek tekinthetô. A gyógy-szertár két oldalán szabó, kárpitos és megannyi kisiparosbérelte a helyiségeket. A gyógyszertár bejáratának két olda-lát egy-egy gyógyító szent nagyméretû festett képe díszítet-te. A képeket mindkét oldalról nagyméretû kirakat zártale. Félköríves felsô részüket kovácsoltvas díszítés védte. Azalsó részüket és magát a bejáratot vasredôny zárta éjszaká-ra, amit lakattal rögzítettek. Elôtte széles járda követte aház vonalát. A tulajdonos, SZABÓ ISTVÁN – akár korára va-ló tekintettel, akár üzleti szempontok miatt – 1929 végénbérlônek adta ki a gyógyszertárat. Az elsô bérlô FÖLDES

BÉLA gyógyszerész volt, aki 1893-ban született Pásztón.Oklevelét Budapesten szerezte 1914-ben. A 7. gyalogezredkötelékében harcolt az olasz fronton, koronás arany ér-demkereszt tulajdonosa volt. Feleségével – született SZÔKE

JÚLIÁVAL – GYÖRGY fiukat nevelték. A gyógyszertárat 1931-ben áthelyezték a Szabadság tér

5. szám alá az 1856-ban – OBERMAYER LAJOS ácsmester ál-tal – épített kétemeletes bérház mellé. Ez az épület ma aVarga Katalin Gimnáziumnak ad otthont, de volt már vár-megyei hivatal, posta és egy ideig törvényszék is. A kislép-tékû, alacsony épület mint egy kis gyöngyszem húzódottmeg az emeletes épületek közt. Aztán a bérlô bérlôt foga-dott TORMA DÁNIEL személyében, aki 1931 és 1935 közötttöltötte be e tisztet a gyógyszerészet mellett. Ôt ELEK KE-MÉNY ZOLTÁN követte 1936-tól egészen 1947-ig. Ekkor fele-sége vette át a gyógyszertár vezetését egészen 1952-ig, az1952. h. sz. 783/1952 tvr. alapján kiadott államosításirendelet végrehajtásáig.

A gyógyszertár a megyei szervezet része lett. Kapott egyszámot, egy körzethatárt és mûködött tovább. Különlegesszakmai dolgok már nem történtek az életében, ám, hamégis, az nem szakmai volt. Történt az 1970-es éveklegelején – talán 1971-ben –, hogy egy, a Tisza-hídról ka-nyarodó pótkocsis teherautó, melynek rakománya a koraranysárga habos nedûje, a Kôbányai sör volt, a nagy len-

dülettôl a járdára borult autóstul, rakományostul. De lá-tott szovjet katonai teherautót is a platón korláton lógóriadt katonákkal. Szürke mindennapok, hónapok, évek,aztán eljött a vég, az 1987-es esztendô októbere.

„A Damjanich Gyógyszertár 1987 októberében szûnt meg.Kántor Györgyné és jómagam csináltuk a felszámolást – mesé-li Móricz Zsigmondné egykori alkalmazott. […] „A gyógy-szertár bútorzata a Ságvári úti Herbáriába került. Az volt a va-lamikori Rétes cukrászda, vagy ahogy a köznyelv emlegette, a»Párnás Bíró«. A tárgyak, eszközök nagy része pedig a Széche-nyi lakótelepen lévô Malom úti állatpatikába került. Címzetttárgyai, mint más régi patikának nemigen volt. Ha jól emlék-szem, a patika vezetôje 1980-ig Tihanyi Lajosné volt. Ôt Kán-tor Györgyné követte 1987-ig. Ô ezt követôen a Kacsa úti gyógy-szerszobát, majd gyógyszertárat (Fekete Sas) vezette. Én 1979és ’87 között voltam itt asszisztens. Itt dolgozott még Kiss József-né 1962-tôl ’85-ig. Érdekes, hogy Damjanich volt a neve, mertmi itt a környéken csak úgy hívtuk, hogy Szabadság téri patika.”

Aztán az épületet lebontották, bôvült a gimnázium, akövetkezô generációk bölcsôje. Ekkor történt, hogy No-bel-díjat kapott TERESA nôvér, csökkent a város lélekszá-ma, jubilált a Szolnok tv és szovjet filmek vetélkedôjétrendezték a mûvelôdési házban. A régi épületeket, portá-lokat, a Damjanich Gyógyszertár történetének egy-egy sze-leteit csak megsárgult fényképek, képeslapok és megfakultemlékek ôrizték meg.

Berta Ferencgyûjteménykezelô,

Damjanich János Múzeum, Szolnok

“Damjanich”, the Forgotten Pharmacy By quoting from the documents of the age, the author out-lines the preliminary measures which led to the opening ofthe pharmacy, in 1928, under the address of 1 DamjanichStreet, in Szolnok which showed a rapid economic growth atthat time. In the course of the history of the pharmacy, thefounding owner István Szabó was followed by several ownersand tenants, until the time when the pharmacy was takeninto public ownership, in 1952. Though it moved to anotherplace in 1931, under a different address, it continued tohave its former name until 1987 when the pharmacy wasclosed. Only old photos and memories refer to its history inour days.

gyógyszertárgyógyszertár

Képeslap 1929-bôlReceptboríték

1.2.

2.


ABezoár (Bezaar, vagy másképpen Bezahart) egykô neve, amely az ember életerejének megtartásá-ra szolgál, továbbá mindennémû mérgek csodá-

latos hatású ellenszereként használatos; ezt a hatásátpedig sokkal erôteljesebben fejti ki, mint bármely más el-lenméreg vagy terják” – olvashatjuk az 1582-ben Frank-furtban kiadott – a maga korában rendkívül népszerû –Kräuterbuchban. Szerzôje, ADAM LONICER természetesennemcsak a fûben-fában rejlô orvosságokkal foglalkozottterjedelmes mûvében, hanem a gyógyászatban használa-tos ásványokra is kitért, s más hasonló (állati eredetû stb.)csodás szereket is tárgyalt – a bezoárnak például különalfejezetet szentelt.

Megtudhatjuk tôle továbbá azt is, hogy ez az arab, illet-ve perzsa eredetû orvosság nemcsak a mérgek, hanem azegyik legrettegettebb kór, a pestis ellen is igen hatásosnakbizonyult. E csodaszernek is van azonban hiányossága, hi-bája; igaz, csupán egyetlen egy, nevezetesen az, hogy drá-ga. Szörnyen drága. Olyannyira, hogy csupán koronás fôkés persze a gazdagok, közülük is csak a leggazdagabbaktudták megfizetni.

Európában a bezoárkôrôl egyébként a páduai egyetemhíres tanára, ABBONUS PIETRO tudósított elôször – vagy százévvel korábban, mint idézett szerzônk. A mérgekrôl írott, la-tin nyelvû könyve Mantuában jelent meg 1472-ben. Perszemár ô is felpanaszolta a csodaszer szörnyen drága voltát.

De hát hogy is ne lett volna ez a csodálatos erejû kô ilyszörnyen drága, mikor olyan nehéz volt rátalálni. Szicíliá-ból, Indiából és Perzsiából, általában a messze keletrôl le-hetett csupán beszerezni, mégpedig eléggé különös he-

lyekrôl és módon. A bezoár ugyanis nagyon ritka jószág.Keletkezése pedig egészen rendkívüli folyamat eredmé-nye: bölcs, öreg szarvasbikák úgy kívánnak megszabadul-ni az életerejüket elszívó bélférgeiktôl, hogy kígyót esznek,s aztán nyakig merítkezve egy friss vizû erdei tóba, akárnapokon át fürdôznek ily módon biztosítva, hogy a kígyó-méreg nekik ne, csupán a bélférgeknek ártson. Ezenköz-ben szemük sarkában diónagyságú kövek keletkeznek –a testükbôl távozó férgekbôl, szôrzetbôl, könnycseppek-bôl stb. összeállva. Hát ez a bezoár, amelyet aztán a bikákpihenôhelyeiken szemükbôl kidörzsölnek, elhullatnak,hogy aztán szemfüles vadászok, akik jól ismerik az ilyenbezoározóhelyeket, begyûjthessék, s jó haszonnal tovább-adhassák.

Eddig a legenda, vagy legalábbis a számos legenda egyi-ke. A valóság persze – mint rendesen – jóval prózaibb.A bezoár ugyanis nem más, mint a bezoárkecskének, jele-sen a Kaukázus vidékén és Perzsiában honos vadkecské-nek a bendôjében kicsapódó sókból, elnyelt szôrbôl ésnyálkából keletkezô, habkönnyû, labdacsszerû „kô”. Szí-ne barna vagy barnás-fekete, fényes, sôt majdhogynem fé-mes csillogású. Ez a „kô” azonban puha, olyannyira az,hogy akár szeletelni is lehet.

Általában porítva alkalmazták, de elôfordult, hogy egy-egy darabját szájban tartották (pestis ellen) vagy sebre he-lyezték. Ez utóbbi esetben tényleg azonnal hatott, hiszensegíti a véralvadást, de ez a koaguláló tulajdonsága rejlett amérgezéses esetek sikeresnek bizonyuló kezelése mögött is.

A tehetôsebbek amulettként, befoglalva, függôként nyak-ban vagy gyûrûként viselték. A török szultánoknak egészgyûjteményük volt bezoáramulettekbôl – ezekbôl jó né-hány látható kiállítva Isztambulban, a Topkapi Szerájban.

Európában elsôként a hollandok ismerkedtek meg abezoár jótékony hatásával – és nem is csalódtak benne.Nem is nagyon csalódhattak, hiszen borban áztatva nagymennyiségben itták – mármint az ily módon kezelt, pon-tosabban ízesített bort.

Európában a bezoár iránt egészen a XVIII. század végéigerôs kereslet mutatkozott. Érdekes módon azonban konti-nensünkön nem volt elérhetetlen, illetve megfizethetetlen,aránylag széles körben használták. Ehhez persze az kellett,hogy saját, helyi „forrásokat” is felkutassanak. Miután a„zergegolyó”, másképp a „német bezoár” ugyanolyan hatá-sosnak bizonyult, mint a keleti, a szer hamarosan mindenvalamirevaló gyógyszertár polcán helyet kapott.

Itt említenénk meg, hogy a „bezoar germanicus”, vagyisa zergegolyó keletkezésével kapcsolatban is számos legen-da kapott szárnyra; a legelterjedtebb változat szerint a zer-ge sok zergevirágot (Doronicum) eszik, s ettôl jön létregyomrában a jeles termék.

Tegyük mindjárt hozzá, hogy hazánkfia, FISCHER DÁNIEL

(1695–1746) evangélikus lelkész, vegyész és mineralógus,a Felvidék kiváló és népszerû orvosa, aki természetesen

Minden panaceák atyja,Minden panaceák atyja,„

1.

Ré

gi

idô

k p

ati

ká

ja


gyógyszerészettel is behatóan foglalkozott, szintén ismer-te és alkalmazta a zergebezoárt. Sôt az ô nevéhez fûzôd-nek az olyan – egykoron felettébb hatékonynak tartott –szerek, mint a „Pulvis Besoardicus Kesmerkiensis” és a„Spiritus nitri Besoardicus Fischerianus” feltalálása és al-kalmazása.1 Természetesen mondanunk sem kell, hogy aKárpátok, pontosabban a Magas-Tátra hegyei közt élô zer-ge gyomrából nyert bezoárkô volt e jeles antidotumokalapanyaga.

Mindenesetre a zergegolyót mint általános hatású szertidôvel szédülés ellen is alkalmazni kezdték, minek nyo-mán az osztrák Alpok vadászai, hegymászói hamarosanúgy érezhették, nehezen lehetnek meg nélküle. Pedig né-ha nem is volt olyan egyszerû hozzájutniuk: a zergegolyókárusítása ugyanis például Salzburgban és környékén püs-pöki kiváltságnak (és extraprofitnak) számított – ezértcsak és kizárólag a salzburgi fôgyógyszertárban lehetettkapni. Már ameddig lehetett, mert a XVIII. század végéresikerült a környék zergéit az utolsó szálig, bocsánat, példá-nyig, kiirtani.

A megnövekedett keresletet azonban mégiscsak ki kel-lett valahogy elégíteni – ez némi ügyeskedéssel minden-kor sikerült is, így aztán a bezoárt, illetve a zergegolyótegyes patikusok továbbra is elérhetô áron árusíthatták.Jobbára persze hamisítványokat: epe, vese és húgykôbôlfarigcsált, de eredetinek mondott „Ersatz”-okat, pótbe-zoráokat kínáltak.

A hamisítás leleplezésére léteztek ugyan megfelelô mód-szerek – ezeket azonban az átlagfogyasztó nem ismerte, deha ismerte is, kétséges, hogy tudta volna alkalmazni. Azún. királyi próba, vagy még inkább „ellenpróba” példánakokáért igen egyszerû és éppen egyszerûségében zseniális el-járáson alapult: ha ugyanis kétség merült fel a szer eredeti-ségét illetôen, akkor egy halálra ítélt gonosztevônek mérget(általában arzént) adtak be, aztán jöhetett a bezoár. És ahullamosó – de a szer eredetiségét, pontosabban hatásta-lanságát illetôen már nem merülhetett fel kétség.

A bezoár Európában egészen a XIX. század végéig szere-pelt a „bevett” gyógyszerek között. A Pharmacopoea univer-salis2 1845-ös kiadása például háromféle bezoárt ismer,úm. 1. a bezoárkövet (ezen belül a koromandelbezoárt, anyugati bezoárkövet – ez a láma és a vikuna gyomrábanterem (Ovis peruvianus)3 és a keleti bezoárt, amely a vad-kecske, a bezoárkecske gyomrából vagyon), 2. a zergego-lyót vagy német bezoárdot és a 3. a disznókövet – vagyis amalakkai disznó húgykövét.

A bezoárt a messze Keleten – elsôsorban Perzsiában ésÁzsia egyes országaiban – mindmáig használják, még hacsupán „gyógyhatású” szerként is. Hiába, a legendák ezena téren is tartósnak bizonyulnak.

Dr. Balázs Károly szakíró

IRODALOMLonicar, Adam: Kräuterbuch… Frankfurt, Egenolff, 1582. Pharmacopoea universalis I–II. Vierte Auflage, Verlag des Landes-

Industries Comptoirs, Weimar 1845.Dr. Szathmáry László: A magyar iatrochemikusok. In: A Magyar

Gyógyszertudományi Társaság Értesítôje, IX. évf. (1933) 5. sz., p.297–320.

Tasnádi-Kubacska András: A mondák állatvilága. Királyi MagyarTermészettudományi Társulat, Budapest 1939.

JEGYZETEK1. Szathmáry id. mû p. 312–313. Fischer úgy találta, hogy a kô

kevés epefestékbôl, némi nyálkás anyag és hamu mellett fôleglithofellinsavból állt.

2. Id. mû p. 452–453.3. Amerika felfedezését követôen kerülhetett forgalomba ez az új

„termék”.

Father of All Panaceas, the BezoarThis medicine of Persian origin proved to be very efficaciousagainst different poisons and even the plague – wrote AdamLonicer in his work published in 1582, while the first notice hadbeen given of it a hundred years earlier. But the feather-weight“stone” developing in the rumen of the bezoar-goat was veryexpensive and was even falsified. It had been a standard medi-cine in Europe until the end of the 19th century and is still usedin Asia.

a bezoár a bezoár

Bezoár (Katona József Múzeum, Orvos- és GyógyszerészettörténetiGyûjtemény, Kecskemét) Fotó: Kiss BélaBelív: Lonicer, Adam: Kräuterbuch… Frankfurt, Egenolff, 1582.

1.

2.

2.

VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

Adalék a Hirudo medicinalis(kultúr)történetéhez

G EORGES CUVIER báró (1769–1832) korának az aritka francia fôrangúja volt, aki – terebélyes, ôsicsaládfája ellenére – származásával sohasem fog-

lalkozott különösebben. A báró egészen mástól jött lázba– számára a tudományos kérdések megoldása jelentetteélete célját és értelmét. Természetkutatóként elsôsorban azoológia érdekelte; ezen belül viszont minden; emlôsök-kel, halakkal vagy hüllôkkel éppoly szívesen töltötte ide-jét, mint bogarakkal, egyáltalán, a homo sapienst kivévealigha akadt olyan élôlény, amely iránt beható érdeklô-dést ne tanúsított volna.

Amikor halálos betegen kórházba került, orvosa – talánártani nem árthat meggondolásból – piócázást rendelt aszámára. Az ápolónô éppen fel akarta rá helyezni a vérszívóbestiákat, amikor az addig eszméletlenül fekvô beteg föl-riadt, és gyenge, de tisztán érthetô hangon váratlanul meg-szólalt: „Nôvér, én voltam az, aki felfedezte, hogy a piócák-nak piros a vérük!” Ezek voltak egyben utolsó szavai.

Jóllehet CUVIER elôtt valóban nem tudták, hogy a piócák-nak piros a vérük, azzal viszont már évszázadokkal koráb-ban is tisztában voltak, hogy vérrel, mármint emlôsök véré-vel táplálkoznak, s hogy ezt a gyógyászatban „a sûrû vér hí-gítására”, vagyis a vércsapolásoknál – az érvágás és a köpö-lyözés mellett – kiválóan fel lehet használni. A pióca, vagyisa nadály természetesen a népies gyógyászatban is már na-gyon régen megjelent – jellemzô, hogy nadály szavunknyelvemlékeink között igen korán, már 1295-ben feltûnik.1

Bár nadály szavunk eredete ismeretlen, az biztos, hogynem valamelyik szláv nyelvbôl vettük át – ellentétben a pió-cával, amely nálánál jóval késôbb tûnik fel nyelvünkben(1408), s eredeti „pióka, pijavka, pijavi-ca” (a. m. ivó, szívó) formájában nyil-vánvalóan délszláv származást mutat.

A nadályt pákászok, nadályosokfogták, pontosabban még fogniuk semnagyon kellett, hiszen a nadály ház-hoz, azaz lábhoz jött: maga fogta megaz embert. A pákásznak csupán belekellett gyalogolnia a tóba, ott egy kicsitmegkavarta az iszapot, aztán csak várt– és rendszerint nem kellett sokat vár-nia ahhoz, hogy tucatjával tapadjanakrá a nadályok.

A nadályokat általában a „sûrû vér”hígítására, a „rossz vér” megcsapolásá-hoz, vagyis vértolulás, gutaütés – ésmég vagy tucatnyi nyavalya – ellenhasználták. Jellemzô, hogy PÁPAI PÁRIZ

FERENC is nadályozást rendelt („annak

rendje s módgya szerént”) köszvény ellen. HERMANN OTTÓ

pedig azt írta, hogy ahová az orvos nem fért az érvágójá-val vagy köpölyével, ott alkalmazta a piócát.

Vagyis lokálisan, és persze nem egyet és nem egyszer.Általában 3–6 piócát raktak fel egyszerre a betegre, de elô-fordult, hogy akár két tucatot is. Kisebb „lobos láznál”6–10 nadályt alkalmaztak a halántékon, agygyulladás ese-tén viszont akár két tucatot is – a piócákat az említett hely-re, illetve a nyakszirt tájékára helyezték fel. Ha pedig „bél-lob” jelentkezett, akkor a beteg hastájékára került belôlükjó néhány (6–30 darab). Legalább is ezt ajánlotta azEgészségi Tanácsadó 1865. évi száma.2

Az egészségügyi felvilágosítással foglalkozó lap egyéb-ként további jó tanácsokkal is szolgált: szerinte a lusta, ne-tán jóllakott piócákat azzal lehet megfelelôen motíválni,

azonnali szívásra bírni, ha a hátukatborral (erre a célra bármilyen asztalibor, sôt akár lôre is megfelel) kenjükbe. Régebben a nadályokat boros-vizespohárba helyezték a testre helyezéselôtt – de az ajánlott módszer – biztosítmindenkit a szerzô – sokkal hatáso-sabb.3

A nadályozással valamire való orvosaz 1600-as évek végétôl már nem fog-lalkozott, ez a gyógymód csak hosszúszünet után, a XIX. század elsô éveibenkerült vissza az orvosi gyakorlatba. Ek-kor viszont kifejezetten divatba jött,olyannyira, hogy például 1821–36 kö-zött csak a párizsi kórházakban évi 5–6millió piócát használtak el.4

Minderrôl KOVÁTS MIHÁLY 1835-benkiadott Magyar Patika címû munkájá-

A patikaféregA patikaféreg16 Gyógyszerészettörténet �

2.

1.

Ré

gi

idô

k p

ati

ká

ja

2008. MÁRCIUS Gyógyszerészettörténet �17ban „Nadály, Piócza, Hirudo Off.” címszó alatt a következô-ket írja:5 „Ez a féreg már ma szertári, és tartatik a patikában.

’E nagy bôséggel tenyészik Magyar- és Erdélyországban, ki-vált az Alföldi számos tavakban.

Ez a’ vérszipó egészen 1820-dik eztendeig be nem férkezettaz Austriai Szersáfárkönyvbe (sipensatoriumba), hanem a’kor jelent a’ meg a’ban legelôször. Az óta anyira megnôtta’nak a’ becse, hogy a’ már most szinte mindszerré (pana-céává) változék, a’ Francziákat akarván majmolni mindenmás országok is.”

Vagyis Európa piócaszükségletének java részét ekkori-ban Magyarországról szerezték be. Az alföldi, de külö-nösen a délvidéki agyagos tavak ehhez kiváló tenyészhe-lyül szolgáltak – a magyar piócának igen jó híre és pia-ca volt. A magyar piócát egyébként egyszerûen meg le-hetett különböztetni versenytársaitól: zöld hátával, na-gyobb termetével és étvágyával kirítt a szürke hátú euró-pai (német, francia) és ázsiai rokonai közül.

Ráadásul az a nagy elônye is megvolt,hogy ridegen lehetett tenyészteni, nemúgy, mint kényesebb nyugat-európai tár-sait, amelyeknél feltétlen szükséges volta rendszeres táplálás – amint azt a pió-camonográfia korabeli, nemzetközi hírûszerzôje is tárgyalja.6

A piócakereskedelem szépen jövedel-mezett: a nagykereskedôk, akik vagy sajátmaguk „termelték meg” az árut, vagy fel-vásárolták – saját bevallásuk szerint7 –, kb.15%-os haszonkulccsal dolgoztak, a pati-kusok hasznát ugyan nehezebb megbe-csülni, de az ô esetükben is tisztes, 4–5%körüli haszonról beszélhetünk.

A nadálykorszak eme évtizedeibôl többnagykereskedôrôl van tudomásunk. Az1830-as évektôl a dunaszerdahelyi FLEISCH-MANN testvérek a csallóközi parasztoktólvásárolták fel az árut és adták tovább a fel-vidéki gyógyszertáraknak. Ugyanôk Fran-ciaországba is szállítottak. Természetesennem csupán ôk, hanem a többiek is. A magyar piócanéhány éven belül az amerikai és az algériai piacot is meg-hódította. Az exportszállítmányokat külön erre a célra ké-szített kocsikkal bonyolították – egy-egy ilyen kocsinmintegy félmillió pióca utazott.8

A Délvidék legismertebb pióca-nagykereskedôje a te-mesvári székhellyel mûködô JOSEF AUSLÄNDER JÓZSEF volt,aki cégét 1834-ben alapította, de a rá következô évtôl márAngliába, Franciaországba és Németországba is szállított.Az osztrák fôvárosban saját lerakattal rendelkezett azUniversitätsplatz, Schulgasse Nr. 750. sz. alatt.

Legfôbb hazai és külföldi konkurrensének STEINBECK

JAKAB (JACOB) „Blutegelhandler” (késôbb fiai vették át azüzletet) bizonyult, aki Pesten, a Király utca 14. sz. alattrezideált (késôbb a Teréz körút 4. sz. alatt). STEINBECK alegrégibb és legnagyobb pióca-nagykereskedô cégként hir-dette vállalkozását, melynek méreteire jellemzô, hogy afôváros mellett saját piócatenyésztô tavakkal rendelkezett.Tavi nadályait … forintért kínálta9. Ezzel az osztrákok,

mint például JOSEPH SCHIELDER waidhofeni patikus és pió-ca-nagykereskedô nem igazán vehette fel a versenyt, semárban, sem minôségben. SCHIELDER 100 közepes méretûpiócát 8 forintért kínált10 – tértivevényes szállítással,STEINBECK ajánlata azonban ennél egy forinttal jobb volt.

Az orvosok és a gyógyszerészek részére a nagykereske-dôk általában százas „csomagolásban” kínálták árujukat;testmérettôl függôen növekvô árban. Az 1830-as évekbenegy ilyen százas csomag 1–3,5 osztrák forintba került, har-minc évvel késôbb viszont már 4–8 forintot kóstált.

A század közepén a kiskereskedelemben, mármint agyógyszerészeknél piócát mindenhol azonos áron lehetettkapni, függetlenül attól, hogy a téli szezonban – a na-gyobb elhullás miatt – tartásuk jóval gazdaságtalanabb-nak bizonyult az eladó számára. A bécsi patikusok 1860-ban 16 krajcárért adták darabját.

Az új osztrák gyógyszer-árszabályzat 4. bekezdése értel-mében a gyógyszerészek számára kötelezôvé tették, a sebé-

szeknek viszont megengedték orvosi piócatartását. Ez a rendelkezés nagy felzúdu-lást váltott ki a patikusok körében, mivela zsebükre ment, tekintettel arra, hogynyáron a sebészek a hivatalos áron alul

(magánkézbôl, magyarán az „ôstermelô”nadályostól) szerezték be a piócát, télenviszont, amikor erre nem igazán voltmódjuk, a gyógyszertárban. Az ilyenkorgyakori elhullások miatt viszont a patiku-sok önköltségi áron alul voltak kénytele-nek adni a piócát – vagyis ôk finanszíroz-ták a sebészek beszerzéseit. Ezzel kapcso-latban az osztrák gyógyszerészek kér-vénnyel fordultak a hatóságokhoz, azon-ban hivatalos lépés az ügyben sem ekkor,sem késôbb nem történt.11

A nadálykereskedésbôl persze az ál-lamkincstár is igyekezett minél többhasznot húzni, és a piócaforgalmat jól

megadóztatta, mégpedig a legmegfogha-tóbbnak vélt helyen, t.i. a felhasználás he-

lyén. Errôl az egyes tartományi (körzeti – Bezirk)pénzügyi hatóságok külön-külön rendelkeztek.

Morvaország pl. az 1838. április 20. Z. 8390. sz. tarto-mányi körlevélben 8 krajcár adót vetett ki a piócák darab-ja után („für eine brauchbaren Blutegel”). Nem egészenkét évtized múlva (1855-ben) aztán 10 krajcárra emeltéka pióca-adót.12

A magyar pióca, mint már említettük, mind a méretek,mind pedig a minôség tekintetében jóval felülmúlta a kül-földi kínálatot. Ráadásul a magyar piócának nagy elônyevolt, hogy ridegen lehetett tartani, vagyis nem követelt külö-nösebb gondoskodást, nem úgy, mint pl. a kényes nyugat-európai. A franciák, akik – elsôsorban Bordeaux környékén– nagy területeken foglalkoztak piócatenyésztéssel, tudomá-nyos alapon tenyésztették a hirudo medicinalist,13 azonbantovábbra is rászorultak a magyar importra. Csakúgy, mint anémetek, akik egyébként – különösen a hildesheimi F. F.Stölter und Comp. cég – a XIX. század közepétôl sikertelenülpróbáltak betörni az osztrák–magyar piacra.14

3.


A magyar pióca hír-nevét öregbítette töb-bek között a jól szívó,nagy testû csanádi,amely azonban a túl-zott levadászás, pon-tosabban lehalászásmiatt az 1840-es évekelejére csaknem telje-sen kipusztult. Azértpersze piócából ma-radt az országban –még a Tisza-szabályo-zást követô idôkre is –bôven.

Bár az orvosi gya-korlatban a piócázás a XX. század elejéremajdnem teljesen visz-szaszorult, a népi gyó-gyászatban továbbrais széles körben alkalmazták. Jellemzô, hogy még az 1930-as években is léteztek nálunk nadályosok, s a vásárokon ésa piacokon a gyógynövények mellett piócát is árultak.

Az 1950-es években dobta piacra a müncheni Luitpold-Werk a hirudoid kenôcsöt, melynek hatóanyaga a piócamegfelelô szervébôl nyert heparoid volt15. A hirudoidrendkívül sikeres terméknek bizonyult – maguknak ahirudóknak azonban ezzel párhuzamosan lassan leáldo-zott a napjuk.

Dr. Balázs Károlyszakíró

IRODALOMEgészségi Tanácsadó II. évf. 1865. 5. sz.Fermond, M. Ch.: Die Blutegelzucht, oder die Anlegung künstlicher

Blutegelsümpfe und die äusserst gewinnbringende Vermehrungdieser Thiere in denselben nach den neusten in Frankreichgemachten Erfahrungen. Deutsch von Dr. Schmidt. Weimar,1855.

Fermond, M. Ch.: Monographie des sangsues médicinales. GermerBailliére, Paris, 1854.

Grynaeus Tamás: Nadály és nadályosok. In: Orvostörténeti Közlemé-nyek 26. évf. (1962), p. 129–155.

Gyógyszerészek Zsebnaptára az 1900-ik évre. Szerk.: Id. SchédySándor és Dr. Varságh Zoltán. 29. évf. Budapest 1900.

Jáki Gyula: A pióca a gyógyításban. In: Búvár 1937, 3 évf. 11. sz.,p. 849–852.

Kováts Mihály: Magyar Patika, az az Magyar- és Erdély-Országbantermô patikai állatok, növények és ásványok, orvosi hasznaikkalegyetemben. Pesten, 1835.

Landerer, Xaver: Ueber die Vergiftung der Blutegel in einemBlutegelteiche. Pharmacie, Jahrgang 10., 1856, p. 239.

Magyary-Kossa Gyula: Orvostörténeti jegyzetek. Köpöly és pióca.In: Orvosi Hetilap, 1942, 86. és 30. sz.

Oláh Andor: „Újhold, új király”. A magyar népi orvoslás életrajza.Gondolat, Budapest, 1986.

F. K.: Zur richtigen Würdigung des Blutegelhandels. In: Pharmacie,p. 251–254.

Stölter, F. F.: Practische Resultate der Blutegelzucht und derenRentabilität. Druck und Verlag der Aug. Lax’schen Buchhand-lung, Hildesheim 1860.

JEGYZETEK1. Grynaeus id. mû p. 129.2. Egészségi Tanácsadó II. évf. 1865. 5. sz. p. 79–80, 111 és

130.3. Egészségi Tanácsadó II. évf. 1865. 5. sz. p. 80. Az Orvosi Le-

xikon a „hirudo” címszó alatt (id. mû 904. p.) megint másmódszert ajánl: a bôrt cukoroldattal kell megnedvesíteni,mielôtt a piócákat ráhelyeznénk. Eltávolításukra benzint kellrájuk cseppenteni.

4. Grynaeus, id. mû p. 135.5. Id. mû p. 266.6. A francia a piócák táplálását illetôen jó példával is szolgál, el-

mondja, hogy pl. Bordeaux környékén 50 lovat terelnek apiócás tóba, aztán néhány nap múlva újabb ötvenet. Ezt is-métlik április 1. és június 15. között, mintegy 5-6 alkalommal.Ezt követôen kb. 200 napig nincs is szükség etetésre. Id. mû,p. 83. Borne szerint viszont ennél sokkal jobb módszer (vá-góhídi) marhavért használni.

7. Legalábbis az alábbiakban említett német nagykereskedôszerint, aki egy külön pamfletet írt e tárgyban. Borne?

8. Ibidem, p. 137.9. Hirdetés. Oesterreichische Zeitschrift, 1860. p. 16.

10. Oesterreichische Zeitschrift, 1865. 246. p.11. Petition OZP, 1855. p. 281.12. OZP, 1855. p. 267.13. A francia a piócák táplálását illetôen jó példával is szolgál, el-

mondja, hogy pl. Bordeaux környékén 50 lovat terelnek apiócás tóba, aztán néhány nap múlva újabb ötvenet. Ezt is-métlik április 1. és június 15. között, mintegy 5-6 alkalom-mal. Ezt követôen kb. 200 napig nincs is szükség etetésre. Id.mû, p. 83.Borne szerint viszont ennél sokkal jobb módszer (vágóhídi)marhavért használni.

14. A cég az osztrák patikusok lapjában egész oldalas hirdetésselreklámozta magát, büszkén említve, hogy az elmúlt évekbenAusztriában egymillió piócát forgalmazott. L. Pharmacie,1860. No. 15. p. 244. A következô számban viszont egy osztrák gyógyszerész F. K.monogrammal jelzett cikkében alaposan „megszívatta” a né-met céget. Stölter maga válaszolt a kritikára „An die HerrenApotheker Oesterreichs.” c. cikkében (ibid. 1860. 275–276.p.), s jóllehet még mindkét félnek maradtak érvei, ezzel aszerkesztôség lezártnak tekintette a piócapolémiát.

15. Grynaeus p. 149.

The Pharmacy WormContribution to the (Cultural) History of Hirudo MedicinalisThe author offers a detailed survey of the use of the leech, depict-ing how it was accepted in official medicine, after its use in tra-ditional medicine, and in what way it became a widespread ther-apeutic method. It was generally used to dilute “thick blood” anddepleting “bad blood” which meant its use against congestion,stroke, arthritis and a dozen of other illnesses. After an intervalof some hundred years, the leech appeared again in medical prac-tice in the first years of the 19th century, when it shortly becamea significant commercial factor and was sold also in Europeanpharmacies. The Hungarian leeches of big appetite were muchcalled for.

Könyvillusztráció: PiócaterápiaColeri, J.: Calendarium. Wittembert, 1616. (Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Budapest) Fotó: Vékás MagdolnaRecept: Hirudines No. 12. (Galenus Gyûjtemény, Budapest)Kerámiaedény: Hirudines (Kôszegi Patikamúzeum „Arany Egyszarvú” Patikaháza, Kôszeg) Fotó: Révész József

1.

3.2.

4.

Ré

gi

idô

k p

ati

ká

ja

1., 3. illusztrációk dr. Szarvasházi Judit: Az ember és a természet a gyógysze-részetben c. albumból, Galenus, 2007.


Az olasz származású, JOHANN

HISKIAS CARDILUCIUS néven is-mertté vált orvos és filozófiai

doktor Hollandiában kezdte el orvositanulmányait 1663 körül, majd kü-lönbözô német városokban tökélete-sítette tudását, így Frankfurt amMainban, Darmstadtban, végül Nürn-bergben. Ez utóbbi helyen lett a filo-zófia és az orvoslás doktora 1666-banvagy 1667-ben. A württembergi her-cegi udvar orvosaként mûködött. Je-

KönyvritkaságKönyvritkaságJ. H. Cardilucius: Stadt- und Landapotheke, Nürnberg, 1677–1684

Az elsô kötet címlapja

Hajdanán a település vagy egy-egy meghatározott vidéki terület egészség-ügyének gondozásával megbízott orvosnak számtalan feladatot kellett ellátnia,a legkülönbözôbb, egészséget, betegséget befolyásoló tényezôket figyelembevéve elhárítani a bajokat, meghatározni a terápiát stb. Mindez – a kor tudás-szintjének megfelelô – igen sokrétû ismeretet kívánt, s ezek sorából a gyógy-szerészeti jártasság sem hiányozhatott. A XVI–XVII. században kiadott kézi-könyvek e rendkívül sokirányú tapasztalat tárházai, hiszen igyekeztek mind-azon terület kérdéseire választ adni, amelyek a városi orvos gyakorlatábanfelmerültek. Ennek a mûfajnak jellemzô, értékes példája a Cardilucio által ötvaskos kötetben összeállított munka.

Ku

rió

zum

ok

VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM20 Gyógyszerészettörténet �K

uri

ózu

mo

k

lentôs volt szakirodalmi munkássága,mûveit túlnyomóan németül írta, deismertek latin nyelvû munkái is. Vál-tozatos témájú, gazdag tartalmúkönyvei a kor ismeretanyagát tükrö-zik. VAN HELMONT egyik leglelkesebbkövetôje volt a kémiában-alkímiában,de nagy hatással volt rá RAYMUNDUS

MINDERER katonaorvosi munkássága,nevezetesen a Feld- und Reiseapothec-lein címû mûve, amelyet átdolgozvaújra kiadott. Hasonlóképpen hatott ráBARTHOLOMAEUS CARRICHTER gyógynö-vényes terápiával kapcsolatos munká-ja, amelyet kiegészített, átdolgozott asaját tapasztalatai alapján és így adtaközre több alkalommal. Megjelente-tett egy traktátust is az akkor oly gyak-ran pusztító pestisrôl. Könyveinek leg-nagyobb hányada azonban a gyógy-szerészeti kémia elméleti és gyakorlatiismereteit tartalmazza, a korszellem-nek megfelelôen az alkímia és az aszt-rológia hatásától befolyásolva. Legter-jedelmesebb mûve az 1677–1684 kö-zött Nürnbergben, öt vastag kötetbenkinyomtatott Stadt- und Landapotheke…címû, amelyben kitüntetett helyen tár-ja fel CARRICHTER említett gyógynövé-nyes munkáját.

A kor szokásához híven a szinteteljes oldalt szöveggel betöltô címlapnagy vonalakban tájékoztat a kötetektartalma felôl. Nézzük mindjárt az el-sôt: „Újrarendezett Városi és Falusi pati-

ka, amely-ben felszínre ho-zatott és elôadatott a német Hippokra-tész, nevezetesen az összehasonlíthatatlanCarrichter úr összegyûjtött és átjavítottvalamennyi gyógyszerészeti írása… az-után a gyógyszerészeti tapasztalatok és anövények ismeretének felsô iskolája,vagyis német akadémiája, a hétköznapinémet embereknek az egyszerû szerek(Simpliciák), használati utasításai min-den idôbôl összegyûjtve, hogyan kell azo-kat alkalmazni.” Terápiás tanácsokatad „a német alfabét szerint felsorolt” be-tegségek gyógyítására, tájékoztat agyógyszerek desztillálással vagy egyébkézi módon való elôállításáról csak-úgy, mint a sokak által keresett és fel-találni vélt Panaceáról, vagyis univer-zális gyógyszer készítésérôl is. A min-den bajt elhárító, meggyógyító csoda-szer vágya mindig kapcsolódott ahosszú élet – netán az örök élet – tit-kának kereséséhez, ami szerencsésesetben hasznos életviteli tanácsokmegfogalmazását is eredményezte.Életrajzírói szerint CARDILUCIUS egyiklegnépszerûbb írása éppen e témakör-ben született és ebben a kiadásban ismegtalálható, ez a Diät-Büchlein, azaz„diéta-könyvecske, vagyis étel-ital és élet-mód szabályok egészségben és betegség-ben, nevezetesen hogyan kell mindeztegészségesen elôállítani és naponta fo-gyasztani. Emellett rövid, ám mégis ala-

pos leírás mindazokról a dolgokról, ame-lyek az egészség fenn-tartásához és a bete-gek felfrissítéséhez ná-lunk, németeknél napigyakorlatban vannak:valamennyi tulajdon-ságának, erejének ésképességének ismerteté-sével, hozzáfûzve, haezek káros hatása vala-ha korrigálva lett ésgyógyító hatású formá-ban állították elô. To-vábbá megtudjuk, ho-gyan kell jó és tökéletesízû sört készíteni és másegyéb italt még tökélete-sebben elôállítani. Szá-mos hasznos tanáccsalaz együgyû falusi embe-rek számára” – olvas-hatjuk a hosszú cím-ben. A jó stílusbanmegfogalmazott mun-

ka tartalmaz történeti anekdotákat éshumorral átszôtt bírálatot a szerzô ál-tal károsnak tartott életmódbeli szo-kásokról. Második kötetében CARDI-LUCIUS visszatér az ókori mesterektudásának felidézéséhez, újraértelme-zéséhez, gyakorlatban való hasznosít-hatóságához, vagyis HIPPOKRATÉSZ

aforizmáinak magyarázásához, abbólis a gyógyszerészet mûvészetének gya-korlatára vonatkozó részletek kieme-léséhez. A harmadik kötetben találjukaz emberi test külsô leírását, majd akülsô jelekkel megmutatkozó, vagyisa sebészek által gyógyítható betegsé-gekkel foglalkozik a szerzô, a sebésze-ti operációk ismertetésével egyetem-ben, csatolva egy ún. orvos-sebészetidiszpenzatóriumot, a külsôleg alkal-mazandó mindenféle kence, olaj, ta-pasz, oldat stb. elôállításának és alkal-mazásának módját. A negyedik kötetértékes és tanulságos „kalandozás” agyógyvizek világában, hiszen a legki-válóbb németföldi ásvány- és gyógyvi-zeket, az értékes hévforrásokat ismer-hetjük meg, mégpedig mindazon jel-lemzô tulajdonságuk, alkotórészükalapján, amelyekben gyógyerejük rej-lik. Ebben a kötetben egy fejezetetszentelt CARDILUCIUS az ún. jelzés-tan-nak is, és nem maradhatott el az aszt-rológiai vonatkozások taglalása sem.Az utolsó kötet tartalmazza mindazt,


ami az elôzô kötetekbôl valamiképpkimaradt, valamint a teljes mû össze-sített tárgymutatóját.

Bár a kötetek nem illusztráltak, azelsô, a harmadik és a negyedik kötetcímlapjával szemben egy-egy rendkí-vül érdekes, mozgalmas, figyelemreméltó metszetet találunk. Az elsô kö-tet címlapképe patikát ábrázol, a nyi-tott ablakokon át láthatjuk a polco-kon sorakozó gyógyszertartó edénye-ket, tégelyeket, a gyógyanyagot hatal-mas edényben keverô patikust. A má-sik patikus a gyógyszereket adja az ér-kezô betegeknek, egyikük a kezében afelírt receptet tartja, a háttérben vidékitáj látható mezôgazdasági munkátvégzô emberekkel. A harmadik kötetcímlapképének felsô része egy „zsú-folt” sebészeti rendelô, az egyik pá-

ciensen eret vágnak, a másiknak éppenamputálják a lábát, a nem elegendô ér-zéstelenítés miatt többen lefogják aszerencsétlen beteget. A falakra szereltpolcokon különféle gyógyszertartóedények, eszközök láthatók. A metszetalsó részén egy gyógyszerkészítô labo-ratórium eszközeit, lombikokat, desz-tillálókat látunk. A gyógyvizes kötetábrája elvontabb, ugyan a metszet fel-sô részén a gyógyvizet fröcskölô szökô-kút köré gyûlt férfiakat és nôket ábrá-zolt a mûvész, a kép nagyobb hányadaazonban allegorikus, vagy mitológiaiszemélyek, asztrológiai jelek szemléle-tes, esztétikus kavalkádja.

Dr. Kapronczay Katalinfôkönyvtáros,

Semmelweis OrvostörténetiKönyvtár, Budapest

Book RarityJ. H. Cardilucius: Stadt- und Landapotheke, Nürnberg,1677–1684.The manuals published in the 16th–17thcenturies were compiled to answer all thepossible questions which could arise in thevarious practices of doctors who worked intowns. This work of five bulky volumesserves as a precious example of this genre.

Fotó: Vékás Magdolna

Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár1023 Budapest, Török u. 12.Tel.: (1) 212-5368, (1) 212-5421Fax: (1) 212-5438Nyitva tartás: H–Cs: 9.00–19.00 óráig, K–Sz: 9.00–17.00 óráig, P: 9.00–16.30 óráig.

A harmadik kötet címlapjával szembeni metszet A negyedik kötet címlapjával szembeni metszet


Gyógyszerészettörténeti szakirodalmunkban többszörelôbukkan az a megjegyzés, hogy a reformkorban egyesgyógyszerészek az egyetem elvégzésekor értekezést írtak,s ezek nyomtatásban is megjelentek. Alaposabb ismerte-tésükre nem találtam, ezért érdemes legalább röviden be-mutatni ôket.

Elôször a címet kell megmagyaráznunk. A XIX. szá-zad elején kibontakozó nyelvújítás során az addighasznált „apothecarius” és „patikárius” megnevezés

helyét elôbb a „gyógyszeres”, majd kissé késôbba „gyógyszerész” név vette át. Az orvosi karonkötelezô disszertációk párhuzamaként, az ak-kor ritkán ott is használt magyar megfelelôkéntszerepel az értekezés megnevezés.

A gyógyszeres értekezések megíratása éskiadása a gyógyszerészek nagyon tisztelt pro-fesszorának az ötlete volt.

Ebben az idôben a gyógyszerészoktatásbankiemelkedô jelentôségû kémiatanár SCHUSTER

JÁNOS volt. A Pécsett született, német anyanyel-vû SCHUSTER a korabeli nyelvújítási mozgalmakhoz csatla-kozva igyekezett átfogó magyar kémiai szaknyelvet kidol-gozni. Errôl érdemes volna külön is megemlékezni, ezút-tal azonban csak a „gyógyszeres értekezés”-ekkel való össze-függésekre térünk ki.

SCHUSTER az egyetemen természetesen az orvostanhall-gatók számára is tartott elôadásokat, azok közül azonban

kevés számára volt vonzó a kémia (néhányan azonban ír-tak ilyen doktori disszertációt). A gyógyszerészek tantár-gyai között azonban fontos helyet foglalt el a kémia, s en-nek kellô ismerete szükséges volt a többi tárgyhoz is.SCHUSTER az általa kidolgozott kémiai szaknyelv elterjesz-téséhez tehát nagyrészt a gyógyszerészeket igyekezett fel-használni.

1829-ben az ô közremûködésével készült a Gyógyszerekárszabása Magyar Országra és a hozzá kaptsolt tartományokraalkalmaztatva. A korábbi taxák után ez az elsô olyankiadás, amely a latin és a német szöveg mellett magyart is

tartalmaz. SCHUSTER kémiai „mûnyelve” így el-jutott valamennyi hazai gyógyszerészhez, s váltmindnyájuk számára néhány évtizedre „hiva-talos” nyelvvé.

Az 1813-ban bevezetett egyetemi tanulmá-nyi rend a gyógyszerészmesteri oklevél meg-szerzéséhez egy gyakorlati és három elméletivizsga sikeres letételét írta elô. A gyakorlativizsgán a jelöltnek két meghatározott gyógy-szerkészítményt kellett kémiatanárának afelügyeletével „a vegytani oktató helyen” nyil-

vánosan elôállítani. Ezután kerülhetett sor az elméletivizsgákra, ezeken a növénytanból, a gyógyszerismeretbôlés a kémiából kellett bizonyítani a kellô felkészültséget.

SCHUSTER ugyancsak 1829-ben szerkesztett egy kis gyûj-teményt olyan írásokból, amelyekben gyógyszerész tanít-ványai a fentebb említett gyakorlati gyógyszerkészítésivizsgán elmondott feleletüket írták le. Ezek címe kezdô-dött a Gyógyszeres értekezés meghatározással – az orvosdok-tori értekezések Dissertatio medica címkezdetének párhuza-maként.

1829-ben a beiratkozott 42 hallgató közül 36 fejezte besikeresen egyetemi tanulmányait. SCHUSTER közülük vá-lasztotta ki azt a tizenhármat, akinek az értekezése beleke-rült az említett kötetbe.

Az orvosdoktori disszertációkkal szemben a tanulmányirend nem írta elô kötelezôen a gyógyszerészek számára azértekezések írását és kiadását. SCHUSTER azonban nyelvújí-tási törekvéseinek támogatására indította meg ezt a soroza-tot. A kötethez írott elôszavában meg is mondja: „A kémiamostani terjedéséhez alkalmaztatott nyelvet az 1829-dikiGyógyszerek árszabása a Ns. [nagyságos] Magyar Hazánakelôadott; melynek alkotása okairól, rövid nap azon Ns. Hazánakszám fog adatni, miképpen lehessen és kelljen ezzel élni, legelô-ször most, ezen nevendék magyar gyógyszeresek meg mutatták.”

Az elsô kötetet 1830-ban a második követte. Ebben a34 végzô gyógyszerész közül 15-nek az írása jelent meg.Az elsô években valószínûen SCHUSTER biztosította a kötetmegjelenéséhez az anyagi fedezetet. 1831-ben és 1832-ben nem folytatta az értekezések kiadását, ezekbôl azévekbôl egyet sem ismerünk.

A kezdeményezés azonban 1833-ban SCHUSTER támo-gatása nélkül is folytatókra talált. Ebben az évben 11

Gyógyszeres értekezésekGyógyszeres értekezések

1.

2.

Ku

rió

zum

ok


„nevendék gyógyszeres” (mai szóhasználattal gyógysze-résznövendék) már nem kötetbe gyûjtve, hanem a kiala-kult formát megtartva külön-külön adta ki értekezését. Et-tôl kezdve 1843-ig majdnem minden évben – elôszörtöbb, majd kevesebb – értekezés jelent meg. SCHUSTER

1838-ban bekövetkezett halála után – SADLER JÓZSEF, majdEDUARD SANGALETTI professzorsága alatt – csak kevesebbvállalkozó akadt, aki saját költségén tudta kiadni „vizsga-elôadását”.

A gyógyszerészképzésben már hamar megvalósult amagyar nyelvû oktatás, a nem magyar anyanyelvûek és akülföldiek azonban németül vagy latinul is tanulhattak ésvizsgázhattak. Ezzel magyarázható, hogy a 102 értekezésközül 20 német, 1 pedig latin nyelvû.

Az eddig elôkerült 102 „gyógyszeres értekezés” évek szerint így oszlik meg

1829 131830 151833 111834 11, ebbôl német nyelvû 51835 81836 19, ebbôl német nyelvû 3, latin nyelvû 11837 6, ebbôl német nyelvû 11838 21839 –1840 2, ebbôl német nyelvû 11841 4, ebbôl német nyelvû 11842 9, ebbôl német nyelvû 71843 2, mindkettô német nyelvû

Az értekezések – az egyetemi disszertációk általánosszokását követve – ajánlással kezdôdnek. A szerzôk né-hány sorban köszönetet mondanak és hálából átnyújtjákmunkájukat általában azoknak, akik szakmai pályájukonelindították, tanulmányi idejük alatt támogatták ôket,esetleg az értekezés megjelenését anyagilag segítették.

A szülôkön, hozzátartozókon kívül legtöbben annak agyógyszerészmesternek ajánlják munkájukat, akik gyakor-lati idejükben a gyógyszerészi munkába bevezették ôket.Így megismerhetjük számos olyan gyógyszerészmester ne-vét, aki jelentôs szerepet vállalt a következô nemzedék ne-velésében. Példaként idézzük TAMÁSSIK ISTVÁN ajánlását1829-bôl: „Tekintetes tudós Batsó Bálint úrnak, kémia dokto-rának, gyógyszeres mesternek, az orvosi tudományok szaba-dossának, a Királyi Magyar Tudományos Mindenességben [azegyetemen] az Orvosi Karnál a kémia és botanika királyi okta-tói segédjének, mint szorgalmatos tanítójának, gondos ápoló or-vosának, háládatos tisztelete jeléül ajánlja a kiadó.”

Fennmaradt egyébként az Ernyey Könyvtárban az1829-i kötetnek az a példánya, amelyet BATSÓ BÁLINT – né-hány sorban tisztelegve – STÁHLY IGNÁC orvosprofesszor-nak, az egyetem akkori rektorának küldött.

Természetesen többen, pontosabban tizenöten taná-

ruknak, SCHUSTER JÁNOS pro-fesszornak ajánlják értekezé-süket.

A dolgozatok a vizsga al-kalmával kialakult szokásoskérdéseket igyekeznek meg-válaszolni. Példaképpen be-mutatjuk LAMER IGNÁCNAK

1838-ban az „olmany ibolat-ról (joduretum plumbi) és azecetsavas ezüstagról (acetasargentici)” készült értekezé-sének a vázlatát. A fejezetekmindkét esetben: a készítésmódja, „okfürkészet”, a tu-lajdonságok, a „tisztátalan-ságok”, illetve „fertôzések”,a készítmény haszna, végülalkotórészei. A joduretum plumbi esetében a természethárom országában („ásvány-, növény-, állatország”) valóelôfordulását is vázolja.

Az értekezések legtöbbje egy ív, vagyis 16 lap terjedel-mû, és az orvosi disszertációk nyolcadrét formáját követi.

A szerzôk általában ezzel a dolgozattal írták be nevüketa kialakuló gyógyszerészi szakirodalom mûvelôinek anévsorába, a továbbiakban nem foglalkoztak tudományosmunkával. Akadnak azonban közöttük késôbbi ismertgyógyszerészdinasztiák alapítói, például a békéscsabaiKORICSÁNSZKY VILMOS vagy a Sziléziából érkezett, majdAradon mûködô TERNAJGÓ JÓZSEF. SZTUPA GYÖRGY pedig aXIX. század második felének közéletében sokat szereplôalak, az akkori Széna téri (ma Kálvin tér) Magyar KoronaGyógyszertár tulajdonosa. A többiek vagy gyógyszertártu-lajdonosként tûntek fel a késôbbi évek során, vagy alkal-mazott gyógyszerészként, „segédként” nem szerepelnek anévtárakban, vagy pályamódosítással más területen keres-tek megélhetést. Az utóbbiak közé tartozott ENGEL JÓZSEF,aki a gyógyszerészséget az orvosi gyakorlattal cserélte fel, snyelvészeti munkájáért akadémikussá is választották.

Az értekezések szakmai értékelésére nem vagyok hiva-tott. A szakemberek számára is nagy nehézséget jelent amára már elfeledett Schuster-féle mûnyelv olvasása, értel-mezése. Ezek az értekezések azonban az egykori gyógysze-részképzés érdekes emlékei, az akkori „nevendék gyógy-szeresek” szakmaszeretetének beszédes bizonyítékai.

Dr. Dörnyei Sándor,Budapest

Pharmacists’ Dissertations, 1829–1843In the special literature of the history of Hungarian pharmacy, itwas noted at several places and times that during the reform peri-od of Hungarian history, some pharmacists wrote dissertations,published also in a printed form, when completed their universi-ty studies. The author offers a brief survey of these dissertations.

1829–18431829–1843

Schuster János arcképe és aláírásaAz 1829-i taxa egy lapjaKoricsánszky Vilmos értekezésének címlapja

3.

1.2.3.


A szerzô a szabadalmi beadások ismeretében és elemzésé-vel tárja elénk a magyarországi gyógyszeripar kialakulását.

Agyógyítás, az igény a fájdalom leküzdésére, és ígya gyógyszerek története szinte egyidôs az emberi-séggel. Módszerei, „fôszereplôi” azonban mindig

a kor általános mûveltségéhez, tudásszintjéhez igazodtak.Régen a gyógyszerészet az orvoslással összefonódott, agyógyszereket az orvosok maguk készítették, de a kémiaés az orvostudomány korán egymásra talált.

Magyarországon a gyógyszerészet a XIX. század folya-mán indult gyors fejlôdésnek. PÁZMÁNY PÉTER 1635-benalapított egyetemet Nagyszombaton, amelyen nem voltorvoskar; csak 1769. november 7-én adta ki MÁRIA TERÉZIA

az erre vonatkozó utasítást. Az egyetem orvoskara 1770-ben kezdte meg mûködését, 1772-ben végzett itt az elsôgyógyszerész. Az egyetemet 1777-ben Budára helyezték át,majd II. JÓZSEF utasítására 1784-ben Pesten folytatta mû-ködését.

Az önálló hazai gyógyszerészképzés tette lehetôvé agyógyszertárak számának szaporítását. 1800-ban 200-nálalig több patika mûködött, a szabadságharc idejére szá-muk 500 fölé nôtt. A XX. század elején pedig már 1500gyógyszertár szolgálta a lakosság gyógyszerellátását.

Az egyes történelmi korszakok gazdasági és politikai vi-szonyait jól tükrözi az évente alapított új gyógyszertárakszáma. Jelentôsen csökkentek az ilyen vállalkozások pél-dául a szabadságharc bukását követôen és az 1873. évigazdasági válság után, viszont az abszolutizmus konszoli-dálódása, majd a kiegyezés egyben a létesülô új gyógyszer-tárak számát is megnövelte.

Magyarországon – Ausztriához hasonlóan – a gyógysze-részképzés nem jelentette egyúttal azt, hogy bárhol gyógy-szertárat nyithatott a képesítés birtokosa, ehhez külön ható-sági engedélyre is szükség volt. A kiegyezés elôtt a helytartó-

tanács, utána a mindenkori belügyminiszter adományoztaezt a jogosítványt. A gyógyszertárak területi elhelyezkedésé-re jellemzô volt, hogy 1821-ben még csak 5 falusi patikavolt található az egész országban. A gyógyszerészek a váro-sok felé orientálódtak, ahol jellemzôen a fôtéren, vagy an-nak közvetlen környezetében 2-3 is mûködött.

A gyógyszeripar kialakulásaA magyar gyógyszeripar úttörôjeként DR. WÁGNER DÁNIEL

(1800–1890) létesített pesti Nádor elnevezésû gyógyszer-tárában laboratóriumot. A kezdeti lépések után vegyiparianyagok gyártására részvénytársaságot alapított PestiTechnikai Vegyészeti Gyár Rt. néven. A kibontakozó vegy-ipar számára is állított elô kénsavat, kálium-cianidot, szal-miáksót, borkôsavat, szódát stb. Ez a gyár 1847-ben kez-dett termelni, öt év múlva már újabb üzemegységekkelgyarapodott. 1867-ben ez az üzem beleolvadt egy új léte-sítménybe, amelynek igazgatója WÁGNER lett. Az új gyárépületei a Soroksári úton épültek fel, itt kezdte meg mû-ködését egy évvel késôbb a Központi Magyar Gyógyszeré-szeti és Mûvegyészeti Vállalat Részvénytársaság. A gyár ala-pítóinak – a kor számos neves gyógyszerésze, vegyésze, or-vosa, így pl. DR. BALASSA JÁNOS és DR. KORÁNYI FRIGYES – cél-kitûzése a hazai gyógyszerészeti és vegyészeti gyártmányokelôállítása volt. A gyár azonban sok nehézséggel küzdött,fejlôdését sem a gazdasági, sem a politikai helyzet nem se-gítette elô, így egy évtized után gyakorlatilag nem mûkö-

dött, a cégjegyzékbôl pedig 1912-ben törölték. A kudarcnak oka lehe-tett az a bizalmatlanság is, amellyela kor legtöbb szakembere a hazaiterméket fogadta.

A Központi Magyar Gyógyszeré-szeti és Mûvegyészeti Vállalat Rész-vénytársaság megszûnése után DR.EGGER LEÓ és IZIDOR voltak az elsôk,

Ku

rió

zum

ok

Szabadalmi oltalomSzabadalmi oltalomA magyar gyógyszerészet kezdetei a szabadalmi mutatók függvényében

„Az egészség nem egyszerûen a betegség ellentéte, hanem a fizikai ésszellemi jólét egysége.”

DR. MAYER FERENC KOLOS

1. 2.

3.


akik – bár szerényebb formában – amodern tôkés vállalkozás kereteiközött próbáltak berendezkedni agyógyszergyártásra. Gyógyszertárukmellett kezdtek el gyógyszerészké-szítményeket gyártani, és 1895-benközkereseti társaságot alapítottak.

A tudományos kutatáson alapulómagyar gyógyszeripar megteremtése

RICHTER GEDEON (1872–1944) gyógyszerész nevéhez fûzô-dik, aki hosszabb külföldi tanulmányútja után hazatérveaz Üllôi út és a Márton utca sarkán, akkor Sas nevû gyógy-szertára laboratóriumában 1901-ben kezdte meg az iparigyógyszertermelést.

Az akkori gyógyítási irányzatnak meg-felelôen figyelme elôször az állati szer-vek hatóanyagai, az ún. organoterápiáskészítmények felé fordult. Alig egy év-vel azután, hogy TAKAMINE DZSÓKICSI

(1854–1923) japán kutató elôször izo-lálta a mellékvese velôállományából az

adrenalint, RICHTER már 1902-ben forga-lomba hozta a saját eljárással elôállított adrenalintartalmúTonogen oldatot.

Lajstromszám: 114559Bejelentés napja: 1902. 11. 19.Osztály: 5Jogosult: Richter Gedeon Nyrt., Budapest (HU)A védjegy: TONOGEN (szó) Árujegyzék:Vegyi termékek a gyógyászat és higiénia céljaira.Gyógyszervegyészeti termékek, mint gyógyszerek,gyógyszer-különlegességek, gyógyszervegyészeti ké-szítmények emberi és állatgyógyászati használatra.

Kezdeti sikerei lehetôvé tették, hogy iparengedélyt kér-jen „gyógyáruk gyári úton történô elôállítására”; 1907-benKôbányán indult meg a termelés. A készítmények minôsé-

ge és korszerûsége hamarosan nem-zetközi elismerést szerzett az újüzemnek, amely 1912-ben máregy hipofizishátsólebeny-kivonat-tal jelentkezett a világpiacon(Glanduitrin). Az organoterápiáskészítmények fejlôdô termelésemellett a gyárban elkezdték agyógynövények ipari méretû fel-dolgozását, a hatóanyag-tartalomkivonásával megbízhatóbb, pon-tosan adagolható gyógyszerkészít-

mények forgalomba hozatalát. 1912-ben állították elô azelsô digitálisz (gyapjas gyûszûvirág)-kivonatot (Adigan),melyre szabadalmi oltalmat is szereztek (lajstromszám:58338).

Ugyanebben az évben sikerült a hidrogén-peroxidotkarbamiddal tartósítani. A szilárd vegyület Hyperol névenhamarosan közismert fertôtlenítôszer lett. A gyár profilja aszintetikus kémiai termékek gyártására is kiterjedt. 1911-

ben állították elô az acetil-szalicilsav legstabilabbnak te-kinthetô, vízoldékony sóját, a kalcium-acetil-szalicilátot,amely Kalmopyrin néven máig az egyik legismertebbgyógyszer Magyarországon. (A Kalmopyrin elôállításáravonatkozó szabadalom lajstromszáma: 52724, a kalcium-só elôállítására vonatkozó szabadalom lajstromszáma:56146.)

Az elsô világháború végén már 32 szabadalom védte agyár készítményeinek elôállítását. Sikeresen megvalósítot-ták például a pepszin megfelelô minôségben történô nagy-ipari gyártását. A fejlôdést az 1929-ben kezdôdô gazdasá-gi válság is csak kevéssé törte meg, 1932-ben már háromkülföldi fiókot és negyven képviseletet tartott fenn a cég.Alkalmazottainak száma kb. 300 volt. További öt év alattújabb 60%-kal emelkedett a termelés, a gyár profilja pedigbôvült: szulfonamidkészítmények, szintetikus hormonok,hatásos májkészítmények gyártásával.

A Richter-gyárban kezdte pályafutását WOLF EMIL (1886–1947) vegyészmérnök, aki KERESZTY GYÖRGGYEL (1995–1937) együtt 1910-ben lerakta az idôrendben másodikmagyarországi gyógyszergyár, az Alka Vegyészeti Gyár alap-jait. WOLF célkitûzése az volt, hogy saját kutatásokon ala-puló eredeti készítményekkel álljanak elô. A gyár 1913-ban felvette a Chinoin nevet, s rövidesen az ország legna-gyobb gyógyszergyárává fejlôdött.

Termékei közé kezdetben a már ismert alkaloidák –johimbin, atropin, hioszciamin és a félszintetikus útonelôállított homatropin – tartoztak. Legismertebb készítmé-nyeinek egyike ebbôl az idôbôl a Cadogel (1914), amelygyulladásos bôrfolyamatok kezelésére volt alkalmas, ésbel- és külföldön egyaránt elterjedt. Ugyancsak keresett lettkülföldön is az új állatgyógyászati szer, a juh- és marhamé-tely elleni Distol, amellyel a gyár megalapozta a világhírt.A gyár vegyészei 1913 és 1916 között kifejlesztették a gyárelsô eredeti vegyületét, a homatropin-metil-bromidot(Novatropin), és 1917-ben kezdték meg a gyártását. A gyár1927-ben a Novurit nevû termékét jelentette meg, amely aSalygrannal egyenértékû higanyos diuretikum.

Az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár – a mai Egis –elôdje az 1865-ben alapított berni Dr. Albert Wander Rt.leányvállalata volt, amelyet 1913-ben létesítettek, ésamely az ipari méretû tápszergyártás hazai megteremtôjelett. Fennállásának elsô húsz évében csak gyermektápsze-reket, malátakészítményeket és galenikumokat állított elô.Ismertebb sikeres készítményei: Alucol, Karil, Germicid,Legatin stb. 1937-ben fejlesztették ki az elsô heterocikli-kus szulfonamidkészítményt, a Ronint.

4.

5.

6.7. 8.

9.


1912-ben alapították a szerobakteriológiai készítmé-nyek elôállításával foglalkozó elsô üzemet, a Phylaxia Szé-rumtermelô Rt.-t. Szérumokat korábban csak a budapestiÁllatorvosi Fôiskola Bakterológiai Intézete és néhány ki-sebb magánlaboratórium állított elô. A kezdeti nehézsége-ket a Phylaxia vezetôi jó gazdasági érzékkel és kiváló tudo-mányos felkészültséggel küzdötték le, és hamarosan nagy-arányúvá fejlesztették az akkor Európa-szerte pusztító ser-téspestis elleni oltóanyagok termelését. 1914-ben forga-lomba került a lovak mirigykórját gyógyító Streptococcus-szérum, 1916-ban megkezdôdött a sertésorbánc-lószé-rum, a sertésorbánc elleni Pasteur-féle vakcina, a lépfeneelleni lószérum és a lépfene elleni Pasteur-féle vakcinagyártása.

Az I. világháborút követô megtorpanás után a magyargyógyszeripar ismét fejlôdésnek indult.

1927-ben Büdszentmihályon Alkaloida VegyészetiGyár néven új gyógyszergyárat hozott létre KABAY JÁNOS

(1896–1936) gyógyszerész, a magyar morfingyártás meg-teremtôje. KABAY az AUGUSZTIN BÉLA által vezetett Gyógy-növénykísérleti Állomáson feleségével, KELP ILONÁVAL

együtt módszert dolgozott ki a morfinnak nyers máknö-vénybôl való elôállítására (elsô szabadalmi bejelentését1925-ben nyújtotta be). Megoldotta az alkaloidák elôállí-tását száraz, kicsépelt mákszalmából is (109788 és 89464lajstromszámú szabadalmak). Ekkor már az állam is felis-merte KABAY felfedezésének jelentôségét és támogatástnyújtott a kísérletekhez. 1935-ben Lengyelországban isgyár létesült KABAY eljárása alapján.

A hazai gyógyszeripar kezdeteinek elemzése az innováció és a szabadalmitörvények szemszögébôlA magyarországi gyógyszeripar elsô szakaszát még a kül-földi készítmények túlsúlya jellemezte, 1910-ben 589gyógyszer volt forgalomban, ebbôl 25 volt magyar termék.A hazai termékek értékesítését többnyire a vállalatok ma-guk oldották meg, közvetlenül szállítottak a gyógyszertá-rakba és a kórházakba.

1939-ben 40 gyógyszergyár, illetve gyógyszereket elôál-lító nagyobb laboratórium mûködött, s így a II. világhá-ború kezdetéig a gyógyszeripar a nemzetgazdaság jelentôstényezôjévé vált.

A gyógyszergyárak alapításának körülményeire visszate-kintve megállapítható, hogy merész vállalkozások voltak avegyiparilag fejletlen Magyarországon. A szerves kémiaiháttér szinte teljes hiánya mellett számolni kellett az Oszt-rák–Magyar Monarchia iparpolitikájával, amely a gyógy-szeripar kifejlôdését nehezítette, az osztrák és a hatalmasnémet gyógyszeripar szomszédságával, így igen kockáza-tos volt az önálló magyar gyógyszeripar alapjainak a lera-kása. A hatóságok is „mostohán” bántak a fiatal magyargyógyszergyártó iparral. A hazai ipar fejlesztésére az 1907.évi III. törvénycikk elôírta, hogy közszállításoknál elôny-ben kell részesíteni a külföldivel szemben a hazai termé-ket. Ez a rendelkezés minden állami és közhatósági be-szerzésre nézve kötelezô volt. Amikor azonban a Chinoingyár ennek alapján kérését elôterjesztette, elutasították az-zal az indoklással, hogy a gyógyszer nem árucikk, és így ar-ra az ipartörvény nem vonatkozik.

A balkáni export reménye és a hazai – viszonylag – ala-csony munkabérek miatti versenyképesség lehetôvé tette,hogy a kezdeti nehézségeket az új létesítmények átvészel-jék és szakmailag-gazdaságilag megerôsödjenek. Pedig amagyar export ellen például a német hatóságok úgy véde-keztek, hogy a szérumok vizsgálati díját az érték 25%-ábanállapították meg. A magyar gyógyszeripar a hazai kutatásieredményeken túlmenôen természetesen élénken figyeltea külföldi újdonságokat is.

Ebben az idôben a gyáripari gyógyszer-elôállításnaksemmiféle hatósági ellenôrzô szerve nem volt. A gyógy-szer-elôállító üzemek, majd gyárak kialakulása, vala-mint a kémiai módszerek fejlôdése azonban lehetôvétette az egyre szélesebb körû és mélyrehatóbb minôség-ellenôrzést. Ekkor már hatósági szabályozók – egyrészta gyógyszerkönyvek, másrészt a törzskönyvezési adatok– tartalmazták a nyersanyagokkal és a készítményekkelszembeni minôségi követelményeket. A késztermékekkötelezô minôség-ellenôrzése hatalmas haladást jelen-tett, de még a vizsgálati módszerek tökéletesedése semtudta a gyógyszerbiztonság kérdését teljesen megoldani.Az ellenôrzô laboratóriumok képesek voltak a nyers-anyagokat és a készítményeket minôsíteni, de a gyártás-közi humán tényezôkbôl eredô hibák gyakran észrevét-lenül elsikkadtak. Gazdálkodási szempontból is hátrá-nyos volt kizárólag a végtermék ellenôrzése, mert így ahibát csak a meglehetôsen költséges elôállítási folyamatvégén lehetett észlelni.

Ezért jelentôs esemény volt, hogy – világviszonylatbanis kezdeményezôen – a Rockefeller-alapítvány anyagi tá-mogatásával 1927-ben felállították az Országos Közegész-ségügyi Intézetet, s annak kémiai osztálya megkezdte agyógyszerminôség rendszeres hatósági vizsgálatát. Az inté-zet bevezette a gyári gyógyszerkészítmények kötelezôtörzskönyvezését és rendszeres ellenôrzését, gyógyszerész-szakfelügyelô munkatársaival pedig a gyógyszertárak szak-szerû szakmai vizsgálatát.

A történethez hozzátartozik az is, hogy az elsô évben 66megvizsgált gyógyszerkészítménybôl 61-et kellett nem meg-felelônek minôsíteni. Ez összefüggött az addigi ellenôri-zetlenséggel, illetve azzal, hogy e kezdeményezés valóbanújszerû volt.

Ku

rió

zum

ok

10. 11. 12.


A szabadalmi rendszer kialakulásaA gyógyszergyárak sikereihez hozzájárult a saját kutatáso-kon kívül a licenciavásárlások fontosságának felismerése.Például a Chinoin gyár helyes érzékkel ismerte fel, hogygyors felfutását külföldi licencekkel biztosíthatja: így vettemeg a németországi Bayer gyógyszergyár néhány gyártásieljárását.

Az innováció jogi és regulációs környezetének egyik leg-fontosabb meghatározója a piaci társadalmak egyik legré-gebbi intézménye, a szabadalmi rendszer. A szabadalmirendszert azért alakították ki, hogy ösztönözzék a feltalá-lói és innovációs aktivitást azzal, hogy kizárólagos jogokatbiztosítanak a szabadalmasoknak egy meghatározott terü-leten, egy bizonyos idôre. A szabadalom lehetôséget biz-tosít a feltalálóknak, hogy a találmány hozamából része-süljenek.

Magyarországon az elsô önálló szabadalmi törvény az1895. évi XXXVII. törvény (hatálybalépés: 1896. 03. 01.),amely szabadalmazhatósági kritériumként az újdonságot,az ipari értékesíthetôséget rögzítette. Rendelkezett az al-kalmazotti (szolgálati) találmányokról, a szabadalmas ki-zárólagos jogairól, a szabadalmakkal kapcsolatos polgáriés büntetôeljárások speciális szabályairól. Az oltalom idô-tartamát 15 évben szabta meg. Szabadalmaztatási rend-szerként a bejelentési rendszert fogadta el, ugyanakkorbárki számára lehetôséget adott, hogy a közzétételtôl szá-mított 2 hónapon belül felszólalással éljen.

A szabadalmazható találmányok körébôl kizárta az em-beri és az állati test élelmezésére szolgáló cikkeket, a gyógy-szereket és vegyi úton elôállított tárgyakat. A törvény in-doklása szerint a gyógyszerek azért nem szabadalmazha-tók, „mert ezek, mint az emberi és állati egészség fenntartásá-ra nagyfontosságú cikkek, ily úton az általános használattal elnem vonhatók, sôt nem is drágíthatók. Azonban a feltalált el-járás szerint tárgy is szabadalmazottnak tekinthetô”. Tehát azelôállítási eljárásra adott oltalom kiterjedt az adott eljárás-sal elôállított termékre is.

Az egyes iparágakat 21 szakmai csoportba sorolták(pl. ruházati iparok, kémiai iparok, vasutak).

A kémiai iparok területén engedélyezett szabadalmakaz összes engedélyezett szabadalmaknak kb. 8%-át tettékki (ekkor még a gyógyszeripar nem volt külön szakmaicsoport).

A fent elemzett hazai nagy gyógyszergyárak közül aRichter Gedeon Vegyészeti Gyár szabadalmainak száma1895–1920 között 32, az Alkának (késôbb Chinoin) 12.

Az elemzett idôszakban a kimondottan gyógyszertár-gyú szabadalmak száma 100-ra tehetô.

Szabadalmak szakmai csoport szerinti megoszlása1895–1919

A csoport A csoport neve A megadott száma szabadalmak

számaI. ruházati iparok 2 461II. fûtés, világítás 4 681III. kozmetika 238IV. kémiai iparok 5 531V. vasutak, erôgépek 10 676VI. apró cikkek stb. 1 303VII. szabatossági és fizikai mûszerek, elektronika 8 980VIII. építkezés, utak, hidak 5 314IX. szépmûvészetek, sokszorosító iparok 3 590X. mezô- és erdôgazdászat, malomipar stb. 5 378XI. bôr- és zsiradékipar 1 248XII. bányászat és fémkohászat 2 030XIII. papíripar 999XIV. textilipar 1 811XV. hajózás és partépítés 700XVI. fémiparok 2 590XVII. agyag- és üvegipar 1 670XVIII. háztartási, mentô- és kimérô-készülékek, hûtôk 4 007XIX. fegyverek és robbanószerek 2 087XX. kocsik, kovács-, nyerges-, bodnár-

és kefekötôiparok 4 434XXI. vízvezetékek, fürdôk, vízgépek 2 423

■ ruházati iparok■ fûtés, világítás■ kozmetika■ kémiai iparok■ vasutak, erôgépek■ apró cikkek■ elektronika■ építkezés■ szépmûvészet■ mezôgazdaság■ bôripar■ bányászat■ papíripar■ textilipar■ hajózás■ fémipar■ agyag- és üvegipar■ háztartás■ fegyverek■ kovács stb. ipar■ vízvezetékek

12 000

10 000

8 000

6 000

4 000

2 000

0

Engedélyezett szabadalmak, 1895–1919

szakmai csoport

szab

adal

mak

szá

ma


A bejelentôk szerinti megoszlás, 1895–1920A szabadalmas neve A szabadalmak száma

Richter Gedeon Vegyészeti Gyára 32Alka Vegyészeti Gyár, Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára Rt. 6

Dr. Wander Gyógyszer- és Tápszergyár Rt. 0Egyetemes Kísérletezô Intézet vegyészeti, orvosi és gyógyszerészeti laboratórium Rt.

2

Magánbejelentôk 67Külföldi bejelentôk (vállalatok) 18

Az adott idôszak szabadalmait a bejelentôk, illetve a sza-badalom tárgya szerint vizsgálva és az eredményeket össze-foglalva megállapítható, hogy a hazai bejelentôk száma(72%) két és félszerese volt a külföldieknek (28%), a ma-gánbejelentôk (51%) és a vállalatok (49%) száma megkö-zelítôleg azonos. A tárgyukat tekintve azok inkább gyógy-szerekre vonatkoztak, kevesebb volt a gyógyszerformulázás-ra, különleges gyógyszeralakra vonatkozó bejelentés. A kül-földi bejelentôk túlnyomórészt német bejelentôk voltak.

A szabadalmak tárgyai igen változatos képet mutattak eb-ben az idôben. A magánfeltalálók bejelentései elsôsorbangyógyhatású készítményekre, gyógykenôcsökre vonatkoztak.

Néhány példa:

Ügyszám: 74104 Bejelentés napja: 1918. 06. 12.Lajstromszám: 74104Megadás meghirdetése: 1919. 04. 15.Cím: Eljárás általános gyógykenôcs elôállításáraBejelentô és feltaláló: Csonka Árpád, Pestszentlôrinc (HU)

Ügyszám: 60927Bejelentés napja: 1913. 01. 07.Lajstromszám: 60927Megadás meghirdetése: 1913. 07. 15.Cím: Eljárás gyógyhatású ital elôállításáraBejelentô és feltaláló: Verô Gusztávné, Budapest (HU)

Ügyszám: 54268Bejelentés napja: 1911. 03. 31.Lajstromszám: 54268Megadás meghirdetése: 1911. 10. 15.Uniós elsôbbség: 1911. 03. 13.Cím: Eljárás ekcemáknak és más efféle bôrbántalmakatgyógyító, valamint szeplô elleni kenôcs elôállításáraBejelentô és feltaláló: Fehérváry István, Budapest (HU)

Ügyszám: 54126Bejelentés napja: 1911. 02. 10.Lajstromszám: 54126Megadás meghirdetése: 1911. 10. 15.Uniós elsôbbség: 1911. 02. 10.Cím: Eljárás fagyos testrészek számára való gyógy-kenôcs elôállításáraBejelentô és feltaláló: Király Zsigmond, Budapest (HU)

Ügyszám: 32131 Bejelentés napja: 1904. 08. 31.Lajstromszám: 32131Megadás meghirdetése: 1905. 01. 07.Cím: Eljárás gyógyhatású víz elôállítására tenger-vízbôlBejelentô és feltaláló: Fodor Géza, Abbázia (HU)

Ügyszám: 23050Bejelentés napja: 1901. 04. 02.Lajstromszám: 23050Megadás meghirdetése: 1901. 11. 30.Cím: Eljárás gyógyhatású kenôcs elôállításáraBejelentô és feltaláló: Geiger Emil, Budapest (HU)

A szabadalmak alkalmazási területét tovább vizsgálva amagánfeltalálók találmányai között több növényi extrak-tumra vonatkozó bejelentést találunk, az indikációs terü-letek pedig az alábbiak:• tuberkulózis, • fekélyek, sebek, égési sebek, ekcéma, bôrkiütés,• köhögés, hurutos megbetegedések, • csúz, köszvény, zsába,• légzôszervek megbetegedései,• epilepszia, neurotikus megbetegedések,• fertôzô betegségek, skarlát stb.,• gyógyhatású készítmények, fertôtlenítôszerek és állat-

gyógyszerek. A hazai gyógyszergyárak közül a RICHTER GEDEON Rt.

profilja a nemzetközi gyógyszergyártási irányzatoknakmegfelelôen alakult: a gyár sikere azon alapult, hogy Rich-ter Gedeon Európában a legelsôk között ismerte fel azorganoterápia jelentôségét, majd az organoterápiás készít-mények mellett növényi alapú, késôbb szintetikus készít-ményeket gyártott. A gyógyászatban a lecitinkészít-mények, a ma is alkalmazott fertôtlenítô, a láz- és fájda-lomcsillapító, az életmentô szerek (Hyperol, Kalmopyrin,Tonogen) megalapozták a gyár sikereit.

Már az alapító RICHTER GEDEON is felismerte a gyógy-szergyártási találmányok szabadalmaztatásának szüksé-gességét. Elsô találmányait, az Eljárás lecithin albuminátelôállítására és Eljárás bróm és jód-lecithin elôállítására 1905októberében jelentette be, melyekre 1906 márciusábanszabadalmi oltalmat kapott.

ÖsszefoglalásÖsszefoglalásként a vizsgált korszakról elmondható, hogya gyógyszeripart még a külföldi készítmények túlsúlya jel-lemezte, és merész vállalkozásnak tûnt a vegyiparilag fej-letlen Magyarországon a gyógyszergyárak alapítása, azoktöbbnyire sikeresen tudtak mûködni, amelyhez a saját ku-tatásokon kívül a licenciavásárlások fontosságának felis-merése is hozzájárult.

Felismerték a szabadalmaztatás fontosságát és szükséges-ségét, ezt alátámasztja az adott kor szabadalmainak nagyszáma. Az egyéni feltalálók száma és a vállalati bejelentôk

Ku

rió

zum

ok


száma közel azonos volt, a külföldi bejelentôk száma azon-ban elmaradt a hazai bejelentôk számától. A szabadalmaknagyrészt növényi eredetû hatóanyagokra vonatkoztak. Ezszintén megfelelt a kor gyógyszergyártási irányzatának.

A magyar gyógyszeriparra ható elsô jelentôsebb ese-mény az I. világháború volt. A Chinoin a háború éveibenvegyigyárként fontos szerepet játszott a különféle fertôtle-nítôszerek gyártásában, a legjelentôsebb megrendeléseitmégis a harci gázok (brómaceton, brómcián) elôállításaijelentették. A Richter gyár Hyperol tablettájának jelentôsszerepe volt az I. világháború idején, mert szilárd fertôtle-nítôszerként könnyen kezelhetô és tárolható volt, nembomlott, vízben maradéktalanul oldódott. A háború alatta gyógyszerkutató munka nem állt le. A hadirendelésekhatására megnövekedett gyári kapacitás termelôképességemessze meghaladta a háború utáni belföldi szükséglete-ket, amelyhez hozzájárult az is, hogy az ország területét te-kintve mintegy kétharmadát elvesztette. Az egyedülimegoldás az exportpiacok fejlesztése volt, melyhez szá-mos akadályt le kellett gyôzni. A gyôztes országok piacáncsak szigorú minôségi szabályoknak megfelelô kiváló ter-mékekkel jelenhettek meg a gyógyszergyárak, ugyanakkora magyar gyógyszeripar nyersanyaghiánnyal küszködött.Bár a gyárak egyre inkább törekedtek minél több alap-anyag elôállítására, ezt korlátlanul nem valósíthatták meg,mindig is szükség volt importra. A drága külföldi nyers-anyag megvételéhez viszont devizára volt szükség. Az1920-as években a legfontosabb cél a minôségi termékekelôállítása és az export növelése volt.

Az 1920-as évektôl a magyar gyógyszeripar látványosanfejlôdött. A volt Monarchia területén létrejött utódálla-mok közül az elsô helyen állt, világviszonylatban pedig ahatodik helyet foglalta el.

Fehérvári Anikófôtanácsos,

Magyar Szabadalmi Hivatal

IRODALOMKempler Kurt: A gyógyszerek története. Budapest, Gondolat, 1984. Dr. Bendzsel Miklós–Dr. Jakabné Molnár Judit: A magyar szaba-

dalmi centenárium jelentôsége a mûszaki fejlôdésben. Világ-hírû mechanikai találmányok a magyar iparfejlôdés hôskorá-ból. Iparjogvédelmi és Szerzôi Jogi Szemle, 101. évf. 4. szám,1996.

Dr. Szarka Ernô: Iparjogvédelem Magyarországon. 100 éves aMagyar Szabadalmi Hivatal. Iparjogvédelmi és Szerzôi Jogi Szem-le, 101. évfolyam, 2. szám, 1996. április.

Szalkai Zsuzsanna: A Kalmopyrintôl a Cavintonig – a gyógyszeriparnagy korszakai Magyarországon. http://www.scitech.mtesz.hu

Dr. Németh József: A magyarországi szabadalmaztatás története.http://www.scitech.mtesz.hu

Örökbe fogadott találmányok. Magyar Szabadalmi Hivatal, 2000.A Richter Gedeon Rt. története. www.richter.huAz Egis Rt. története. www.egis.huMagyarország a XX. században. www.oszk.huPipacs adatbázis. www.mszh.huIparjogvédelmi dokumentumok. Összeáll.: Benke Zsófia. Buda-

pest, Magyar Szabadalmi Hivatal, 2003.Sipos Antalné: Az államosítás elôtt mûködött gyógyszeripari vállala-

tok repertóriuma. Magyar Országos Levéltár.Németh József: A technika és mérnökség magyarországi története.

Mûegyetemi Kiadó, 1999.

Patent ProtectionThe Beginnings of Hungarian Pharmacy in function ofPatent Indicators The author outlines the beginnings of Hungarian pharmaceuti-cal production through the analysis of patent submissions. Thefirst pharmacist graduated in 1772, at the University of Nagy-szombat which later continued to function in Pest. Hungarianpharmaceutical production was established in the pharmacy lab-oratories and made a considerable progress in the 19th century.The first patent law was issued in 1895. The importance ofpatenting was soon recognized also in the field of pharmaceuticalproduction which fact was indicated by the large number ofpatents of the age.

A nagyszombati egyetemAz egykori belvárosi Kígyó Patika officinája Pesten Wágner Dániel Richter GedeonA ma forgalmazott Tonogen-készítménySzabadalmi leírás digitálisz hatóanyagainak elôállítására, 1912. Richter Gedeon Vegyészeti GyáraA Chinoin A Novurit egyik plakátjaChinoin-részvénySzabadalmi leírás ópiumalkaloidák elôállítására, 1925. Kabay Jánosgyógyszerész Szabadalmi leírás ópiumalkaloidák elôállítására, 1931. Kabay Jánosgyógyszerész Kabay János és Kelp Ilona síremléke a Farkasréti temetôbenTofosan (A magyar gyógyszerészet képes reklámtörténete 1945-ig)

1.2.

4.3.

5.6.

7.8.9.

10.

11.

12.13.

13.

VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM30 Gyógyszerészettörténet �E

sem

én

y A gyógyszerészettörténetúj meghatározásaA gyógyszerészettörténetúj meghatározásaNemzetközi társaságunk tevékenysége a gyógyszerészet-történetre, annak megismertetésére és magyarázatára össz-pontosít. Ez számos kérdést vet fel az újságírók vagy egy-szerûen csak a kíváncsi emberek részérôl, akik nagyon sze-retnék tudni, miben áll a gyógyszerészettörténet lényege.

Ezen igények kielégítésére hasznosnak tûnik egyolyan meghatározás kidolgozása, mely kapcsolatotteremthet a tudományágunkkal összefüggô külön-

bözô megközelítések, felfogásmódok között, és ennekalapján a többség megismerheti alapelveit.

A gyógyszerészettörténet meghatározására javasla-tom a következô: A gyógyszerészettörténet a gyógy-szerészettudomány múltjának megismerésével fog-lalkozik annak érdekében, hogy elômozdítsa a jövôt.Történeti alapon éppúgy tanulmányozza a gyógysze-reket és az embereket – akár gyógyszerészek, akárnem –, akik felfedezik, elkészítik, ellenôrzik és ter-jesztik ezeket a gyógyszereket, mint a pácienseket,akiknek a gyógyszert kiadják.

Így tehát a gyógyszerészettörténet tárgykörébe tartoz-nak tudományos és az orvoslással kapcsolatos elméletek,gyógyszerészeti eszközök, orvosi elôírások, gyógyszercso-portok, terápiák, törvényhozási kérdések – melyek alapve-tôen fontosak egy szabályozottan mûködô szak-ma számára –, az egyetemi szintû képzések,a gyógyszerészekre vonatkozó szociológiaikutatások, a gyógyszerészek kapcsolatai avonatkozó egészségügyi szakmákkal ésa társadalommal, a kuruzslás problémái,nem megfeledkezve a kulturális környe-zetrôl. A gyógyszerészettörténet – anél-kül, hogy a „szentek élettörténete” csap-dájába esne, nem mellôzve az alapvetôkritikus szellemet – tanulmányozza mégazokat a személyeket, akik e tudományágfejlôdését elôsegítették vagy nyomot hagytak aszakma fejlôdésén és a szakma különbözô módontörténô gyakorlásának, a gyógyszeriparnak, a kórházi, ill.klinikai gyógyszerészetnek a kérdéseit. Mindezek vizsgáló-dásai részét képezik.

A gyógyszerészettörténeti kutatás a különbözô korsza-kok dokumentumainak tanulmányozására épít. Ilyenek areceptgyûjtemények, hagyatéki leltárok, élettörténetianyagok, gyógyszerkönyvek, gyógyszerészek könyvelései,kereskedelmi regiszterek, szabály-gyûjtemények, számlák,receptek, tudományos és mûszaki kiadványok, szerzôdé-

sek, kézikönyvek, reklámok, tudományos társaságok fel-jegyzései, gyártási anyagok, tudományos- ismeretterjesztômûvek stb. A szakmához tartozó tárgyak és azok változá-sainak tanulmányozása szintén értékes információkkalszolgál. Ide tartozhatnak gyógyszertári mozsarak és külön-bözô patikaedények, lombikok, ipari és laboratóriumi be-rendezések stb. Történeti jelentôségû gyógyszertárak vagya szakmai múzeumok gyûjteményei szintén felbecsülhe-tetlen értékû dokumentációt jelentenek. Az egyéni kutatá-sok, szükségszerûen egy periódusra korlátozódva vagy egyadott témakörökre összpontosítva, az átfogó kutatás egé-széhez járulnak hozzá, és abba beleolvadnak. Ezeknek amélyreható vizsgálódásoknak az egységbe foglalása, rend-szerezése lehetôvé teszi a fejlôdés alapvonalainak megraj-zolását. A gyógyszerészet és a gyógyszerek fejlôdéstörténe-te korszakokra oszlik, és függ a tudományos környezettôl,a társadalmi fejlôdéstôl; így nem árt óvakodni mindenfaj-ta anakronizmustól az értelmezés során.

A gyógyszerészettörténet, lévén közegészségügyi disz-ciplina, szoros kapcsolatban áll az orvostudomány, a ve-gyészet, a botanika, a természettudományok, az élettan, azegészségtan stb. történetével. A gyógyszerészet több tudo-mányágat átfogó jellege történetének tanulmányozásakoris megmutatkozik. Ez hatalmas korszakot ölel fel, amelyazzal a neandervölgyi emberrel kezdôdik, aki hashajtó le-veleket rágcsált, és egészen napjainkig tart, amikor márfelfedezték a sejt- és génterápiát.

Az ismeretterjesztés is hozzátartozik a gyógyszeré-szettörténészek tevékenységéhez, hiszen mun-

kájukat könnyebben hozzáférhetôvé kelltenni a nagyközönség számára. Hiszenôk túl gyakran hallanak legendákról, teó-riákról, sôt valótlanságokról is, így hite-les és pontos dokumentációt kell rendel-kezésükre bocsátani. Remélem, hogy ez a próbálkozás – mely

bizonyára nem tökéletes – további észre-vételekre fogja ösztönözni tagjainkat, és

személyes koncepcióiktól függô, kiegészítôjavaslataik gazdagítani fogják a meghatározást.

Olivier Lafont, elnök,Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Társaság

A New Definition of the History of PharmacyThe activity of the international association concentrates on thehistory of pharmacy, providing a good deal of information andexplanations about it.

Forrás: ISHP Newsletter, 2007/8.

ÚJ ARANYKÉPEK A GALENUS KIADÓTÓL

Aranyozza be napjait!A rövid idô alatt igen népszerûvé vált, 23 karátos aranylemezre nyomtatott képeink legújabb kollekciójátnyújtjuk át Önnek. A finom, diszkrét, miniatûr faliképekkel exkluzív üzleti ajándékot, igényes dekorációt

kínálunk a gyógyszerészek számára. A képek összeállításánál is a gyógyszerészek ízlésvilágát tartottuk szem elôtt. Egyedi kivitelezésû képeinkkel továbbra sem találkozhat üzletekben, kereskedelmi forgalomba nem kerülnek. Csak a Galenus Kiadónál rendelhetôk!

Mocsári gólyahír

23 karátos arannyal

bevont lemez

Cserna Károly

(1867–1944) vízfestménye.

Jelenleg a budapesti

Kiscelli Múzeumban

látható. Bal háttérben

a Gellérthegy, a jobb oldali

(Kígyó) utca hátterében

a piarista épület látszik.

A kôszegi Arany Egyszarvú

Patikaház jezsuita officinabútor-

zatának olajfestménye, díszes

faragott keretben.

Az elôzô évek-

ben megjelent

képeinkbôl

rendelhetôk

még az itt

láthatók.

Caltha palustris

Kerekes György természetfotós

felvételének reprodukciója.

Pezsgôszínû paszpartu

Belsô képméret: 6 x 4 cm

Szent Kozma ésSzent Damján

Porcelántégely HygeiaArany Egyszarvú

Patikaház Aszklépiosz – táramérleg

Patikaportál Barna színû fakeretMérete:

14,5 x 12,5 cm

3950 Ft*

+áfa

Aranyozza be napjait!

EXKLUZÍV KÉPEINKET MEGRENDELHETI A KIADÓNÁL:

H-1146 BUDAPEST, DÓZSA GYÖRGY ÚT 19. 1437 BP. 70. PF. 275 TEL.: (1) 467-8060 FAX: (1) 363-9223 • SZERKESZTÔSÉG: (1) 467-8070. E-MAIL: [email protected] BANKSZÁMLASZÁM: CIB 10700024-04924904-51100005

* Plusz csomagolási és postaköltség.

Az ember és a természet a gyógyszerészetben címû kiadvány át-

fogó képet alkot a bibliai idôktôl kezdôdôen a középkoron át

a XX. századig a gyógyszerészetben használatos, általunk ismert

vagy kevésbé ismert állati és növényi anyagok felhasználásáról.

Rámutat a gondolkodásban, a szemléletben, a filozófiában és a

gyakorlatban végbemenô változásokra is. Napjaikban újra re-

neszánszát élik a népi gyógyászatban használatos, természet

adta anyagok által gyógyító módszerek. Pontosan mikor és

mire használták a fokhagymát, az aloét vagy a mandragórát?

Ma mely anyagok alkalmazása népszerû? Ilyen és ehhez ha-

sonló kérdésekre ad választ, hasznos információt ez a kiad-

vány mindenki – szakember és laikus – számára egyaránt.

Egy spanyol közmondás úgy tartja:

Ha van egy kerted meg egy forrásod,

akkor egy egész várost elláthatsz gyógyszerrel.

A GYÓGYSZERÉSZEK KIADÓJA

Dr. Szarvasházi Judit:

Az ember és a természet a gyógyszerészetben

1146 Budapest, Dózsa György út 19. IV/2.1437 Bp. 70., Pf. 275

Tel./fax: (1) 467-8060, fax: (1) 363-9223E-mail: [email protected]

www.galenus.hu

TUDOMÁNY • HAGYOMÁNY • OLVASMÁNY

Kemény fedeles, cérnafûzött, jelzôszalaggal,

védôborítóval ellátott színes illusztrált könyv.

Terjedelem: 144 oldal, formátum: 240x333 mm.

* Az összeg tartalmazza az 5% áfát.

(Az ár a csomagolási és postaköltséget

nem tartalmazza.)

A könyv megrendelhetô a Galenus Kiadónál.

Ára: 6900 Ft*

gyógyszerészettörténet – 2008 – 1. szám

Documents